az Országgyûlés Elnökének

A Házszabály 94. § (1) bekezdése és 102. § (1) bekezdése alapján az adókról, a járulékokról és egyéb költségvetési befizetésekrõl szóló T/945/2002. számú törvényjavaslathoz az alábbi

terjesztem elõ:

A törvényjavaslat 111. §-a az alábbiak szerint módosul:

" A Vámtv 7.§-a (2) bekezdésének a), d) és e) pontja helyébe a következõ rendelkezések lépnek, és egyidejûleg a bekezdés a következõ f) ponttal egészül ki:

"a) [kettõ millió forint összegig] készpénz, átutalási postautalvány, banki átutalás, hitelintézeti bankkártya, vagy"

"d) a vámhatóság által feljogosított szervezet kezességvállalása, vagy

e) belföldi székhelyû biztosító intézettel kötött, az e törvény végrehajtási rendeletében meghatározott feltételeknek megfelelõ biztosítási szerzõdés, vagy

f) [vámteher fizetés céljára nyitott, kereskedelmi banknál vezetett] vámszámlán rendelkezésre álló leköthetõ összeg[.], amely a tevékenységi engedélyhez nyújtott biztosítékként a bankgaranciával esik egy tekintet alá. ""

A pénzmosás megelõzésérõl és megakadályozásáról szóló 1994. évi XXIV. törvény a vámhatóság számára elõírja, hogy pénzmosásra utaló adat, tény, körülmény felmerülésérõl az ORFK-t köteles tájékoztatni, ezért a készpénzfizetés összegkorlátozásának törvénybe való felvétele nem szükséges.

A készpénzkorlátozás vámjogi szabályozásba való bevezetése egyébként csökkentené a vámbiztosíték számla vámteher-bevételben játszott jelentõs szerepét is.

A vámtörvény egyes tevékenységi engedély kiadásához biztosítékként csak a bankgaranciát fogadja el. Tekintettel arra, hogy a vámszámla kereskedelmi banknál lekötött olyan pénzösszeg, amely fölött is csak a vámhatóság rendelkezhet, így e tekintetben indokolt ezt a biztosíték formát a bankgaranciával azonos módon kezelni.

Budapest, 2002. október