MAGYAR KÖZTÁRSASÁG KORMÁNYA

a házasságról, a családról és a gyámságról
szóló 1952. évi IV. törvény módosításáról

Budapest, 2002. szeptember

A házasságról, a családról és a gyámságról szóló 1952. évi IV. törvény (a to vábbiakban: Csjt.) a következő 25. §-sal egészül ki:

"25. § (1) A feleség a házasságkötés után

a) kizárólag a maga teljes nevét viseli, vagy

b) a férje teljes nevét viseli a házasságra utaló toldással, amelyhez a maga teljes nevét hozzákapcsolhatja, vagy

c) a férje családi nevét viseli a házasságra utaló toldással és ehhez a maga teljes nevét hozzákapcsolja, vagy

d) a férje családi nevéhez hozzákapcsolja a saját utónevét.

(2) A férj a házasságkötés után

a) kizárólag a maga teljes nevét viseli, vagy

b) a felesége családi nevéhez hozzákapcsolja a saját utónevét.

(3) A férj, illetve a feleség a házasságkötés után házassági névként családi nevüket is összekapcsolhatja, hozzáfűzve a saját utónevét.

(4) A házasulóknak az (1)-(3) bekezdés szerinti névviselésről m eg kell egyezniük. Ennek során figyelemmel kell lenni arra, hogy - a (3) bekezdésben foglalt kivétellel - csak az egyik házasuló veheti fel házassági névként a másik családi nevét [(1) bekezdés b)-d) pont, (2) bekezdés b) pont], illetve a házassági név csa ládi nevekből képzett része legfeljebb két tagú lehet.

(5) A házasulóknak az anyakönyvvezető felhívására a házasságkötés utáni névviselésről nyilatkozniuk kell."

A Csjt. 26. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:

"26. § (1) A házasság megszűnése, illetve érvénytelenné nyilvánítása után a házastársak a házasság fennállása alatt viselt nevet viselik tovább. Ha ettől el kívánnak térni, ezt a házasság megszűnése, illetve érvénytelenné nyilvánítása után az anyakönyvvezetőnek bejelenthetik. Ilyen esetben sem viselheti azonban a volt férje nevét a volt feleség a házasságra utaló toldással [25. § (1) bekezdés b)-c) pont], ha azt a házasság fennállása alatt nem viselte.

(2) A bíróság a volt férj kérelmére eltilthatja a volt feleséget a 25. § (1) bekezdés b)-c ) pontja szerinti névviseléstől, ha a feleséget szándékos bűncselekmény miatt jogerősen szabadságvesztésre ítélték.

(3) Újabb házasságkötés esetén a feleség volt férje nevét a házasságra utaló toldással [25. § (1) bekezdés b)-c) pont] nem viselheti tovább, és ez a joga akkor sem éled fel, ha újabb házassága megszűnt."

A Csjt. 42. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

"(1) A gyermek - szüleinek megállapodása szerint - apjának vagy anyjának családi nevét viseli. A házasságban élő szülők valamennyi, a házasság fennállása alatt született közös gyermekének csak azonos családi neve lehet. Közös házassági nevet viselő házastársak gyermeke csak a szülők közös házassági nevét viselheti. A gyermek családi neve legfeljebb két tagú lehet."

Ez a törvény 2002. december hó 15. napján lép hatályba.

Az Alkotmánybíróság 58/2001. (XII. 7.) AB határozatában megállapította, hogy "mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenes helyzet jött létre annak következtében, hogy az Országgyűlés a házasságról, a családról és a gyámságról szóló 1952. évi IV. törvény (a továbbiakban: Csjt.) 26. §-ában nem tette lehetővé, hogy a házasságkötést követően a férj is viselhesse felesége családi nevét. Az Alkotmánybíróság felhívja az Országgyűlést, hog y szabályozási feladatának 2002. december 15-ig tegyen eleget".

Az Alkotmánybíróság egy korábbi, 995/B/1990. AB határozatában kimondta, hogy az ember neve arra szolgál, hogy őt mástól megkülönböztesse. A név egyben hordozója lehet a családi kapcsolatnak (l eszármazás, családba tartozás vagy azon kívüli lét).

Az emberi méltósághoz fűződő jog [Alkotmány 54. § (1) bekezdés] az általános személyiségi jog egyik megfogalmazása. Az Alkotmánybíróság az emberi méltóság jogilag releváns attributumaiként kezeli az önrendelkezési jogot, az önazonossághoz és a magánszférához való jogot, vagy az általános cselekvési szabadsághoz való jogot. Ezekhez különböző személyiségi jogokat kapcsol, mint például az önrendelkezési jogból levezetett házasságkötés szabadságát, vagy az önazonossághoz való jogból levezetett vérségi származás kiderítéséhez való jogot. Az önazonossághoz való jog "attributuma" gazdagodott az 58/2001. (XII. 7.) AB döntéssel, amely szerint az önazonossághoz való jog egy további személyiségi jogi részjogosítvánnyal egészül ki, nevezetesen a névjoggal.

A névjog tartalmát korlátozhatatlan és korlátozható alapjogok összessége adja: eszerint a saját névhez és a saját név viseléséhez fűződő jogok korlátozhatatlanok, míg a névválasztáshoz, a névváltoztatáshoz, valamint a névmódosításhoz fűződő jogok a szükségesség-arányosság kritériumrendszerében módosíthatók.

Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy a Csjt. 26. §-ának a házastársak névviselésére vonatkozó szabályozása - mely egyébként korlátozható alapjogot érint - n em elégíti ki maradéktalanul az 1982. évi 10. törvényerejű rendelettel kihirdetett, a nőkkel szembeni megkülönböztetés minden formájának felszámolásáról 1979. december 18-án, New Yorkban elfogadott egyezmény 16. cikk 1.g) pontjában, sem az 1976. évi 8. tö r vényerejű rendelettel kihirdetett Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmányának 26. cikkében írtakat. Ezek az egyezmények ugyanis - szemben a hatályos magyar megoldással - nemcsak a nők, de a férfiak számára is lehetővé teszik a házasságkötésük alkalmával a névváltoztatáshoz való jogot. A Csjt. 26. §-ának rendelkezései pedig ez idő szerint csak a nők számára biztosítják azt, hogy a házasságkötést követően felvegyék a férjük nevét, míg arról a szabályozás hallgat, hogy a férfiak is felvehetik-e f eleségük családi nevét.

Az Alkotmánybíróság döntése alapján a férfiak számára is biztosítani kell annak lehetőségét, hogy leendő házastársukkal való összetartozásukat névváltozással is kifejezhessék. Esetükben azonban a nők számára jelenleg biztosított változatok közül - értelemszerűen - csak az a névviselés lehetséges, hogy házastársuk családi nevéhez hozzákapcsolják saját utónevüket [Csjt. 25. § (2) bek.]. Új - régen várt - lehetőség ugyanakkor a házasuló nők és férfiak számára egyaránt, hogy a jövőben cs a ládi nevüket is összekapcsolhatják, hozzáfűzve az utónevüket [Csjt. 25. § (3) bek.].

A házasulóknak meg kell állapodniuk abban, hogy amennyiben élni kívánnak a Csjt. 25. §-ában foglalt névváltoztatási lehetőséggel, úgy melyikük lesz az, aki házastársa csa ládi nevét "felveszi", illetve milyen sorrendben kapcsolják össze családi nevüket, mi lesz tehát a házassági nevük [Csjt. 25. § (4) bek.].

Változatlan - csupán a házastársuk családi nevét viselő férfiakra kiterjesztett - rendelkezés, hogy a házasság megszűnése, illetve érvénytelenné nyilvánítása a házasság fennállása alatt viselt név használatát nem érinti, főszabályként tehát a házastársak ezt a nevet viselik tovább, figyelemmel arra, hogy a házasságkötéssel választott név az érintett személy saját nevév é válik. Ha ettől el kívánnak térni, a jövőben a módosítást az anyakönyvvezetőnél - már nem csak egy alkalommal - kezdeményezhetik. Nem változnak ugyanakkor azok a rendelkezések, melyek kimondják, hogy a volt feleség nem viselheti a volt férje nevét a háza s ságra utaló toldással, ha azt a házasság fennállása alatt nem viselte, illetve új házasságkötés estén már nem viselhető a volt férj neve a házasságra utaló toldással [Csjt. 26. § (1) bek.].

A névviseléstől való eltiltás továbbra is csak szűk körben érvényesül. A bíróság csak akkor tilthatja el a volt feleséget férje nevének viselésétől, ha férje teljes nevét vagy a családi nevét a házasságra utaló toldással viselte és szándékos bűncselekmény miatt jogerősen szabadságvesztésre ítélték [Csjt. 26. § (2) bek.] .

A házassági névviseléssel kapcsolatos új rendelkezésekre tekintettel módosul a gyermek nevének megállapítására vonatkozó szabályozás is. Ennek megfelelően a Csjt. 42. §-ának (1) bekezdése kimondja, hogy közös házassági nevet viselő házastársak gyermeke csak a szülők közös házassági nevét kaphatja.

A Csjt. - különösen a törvény 1974. évi módosítása óta - számos lehetőséget biztosít a feleség számára arra, hogy megválaszthassa a házasságkötést követően a névhasználatát. Ennek következtében - döntésétől függően - változatlanul kizárólag a maga (korábbi) nevét használhatja, vagy a házastársával az összetartozását névváltoztatással is kifejezheti, több formában is. Az ezzel kapcsolatos szabályozás nem változik.

Az Alkotmánybíró ság döntésére figyelemmel ugyanakkor a jövőben a férfiaknak is biztosítja a Csjt. a házasságkötéssel összefüggő névváltoztatás jogát. Amennyiben nem kívánják megtartani korábbi nevüket, a házastársuk családi nevéhez hozzákapcsolják az utónevüket. Esetükbe n tehát nem lesz lehetőség arra, hogy a házassági kapcsolatot a "né" toldathoz hasonló módon fejezzék ki.

Új - mindkét nemet érintő - lehetőség ugyanakkor, hogy a jövőben a házasulók a családi nevüket összekapcsolhatják, hozzáfűzve az utónevüket. A kettős családi név lesz tehát a közös házassági nevük. Annak sincsen azonban akadálya, hogy csak az egyik házasuló válassza a kettős házassági nevet. E jogi megoldással összhangban az anyakönyvi jogszabályok is úgy módosulnak, hogy a házassági, illetve családi n év - a korábbi tilalommal szemben - kéttagú is lehet.

A kettős házassági név viselésének lehetősége figyelemmel van arra, hogy az államok többsége biztosítja a házasságkötés során a kettős név felvételének lehetőségét. A nemzetközi kapcsolatokban gyakran problémát okozott, hogy a külföldön megkötött házassággal megszerzett kettős házassági nevet - a megfelelő magyar jogszabályi rendelkezés hiányában - eddig Magyarországon nem lehetett anyakönyveztetni.

Tekintettel arra, hogy a jövőben már nem a nő kizárólagos joga az, hogy - döntésétől függően - a házasságkötést követően nevet változtasson, a házasulóknak meg kell állapodniuk abban, hogy amennyiben élni kívánnak a 25. §-ban foglalt névváltozási lehetőséggel, úgy melyikük lesz az, aki házastársa családi nev é t "felveszi", illetve - kettős házassági név esetén - milyen sorrendben kapcsolják össze családi nevüket. Csak ezt követően tudnak ugyanis az anyakönyvvezető előtt a házasságkötést követő névviselésről nyilatkozni. Amennyiben közös házassági nevet választ a nak, ez lényegében előzetes megállapodást, döntést jelent a közös gyermeknek a Csjt. 42. §-a szerinti névviselésről is.

A 25. § házassági névhasználatra vonatkozó új rendelkezései nem csak a jövőre nézve érvényesülhetnek. Az anyakönyvről, a házasságkötési eljárásról és a névviselésről szóló 1982. évi 17. törvényerejű rendelet új rendelkezései ugyanis biztosítani fogják, hogy a Csjt. módosítását megelőzően megkötött házasságban élők házassági nevüket - ilyen értelmű döntésük esetén - az új rendelkezéseknek megfelelően módosíthassák. Az eljárásra a házasságkötés helye szerinti anyakönyvvezető illetékes.

Változatlan - csupán a házastársuk családi nevét viselő férfiakra kiterjesztett - rendelkezés, hogy a házasság megszűnése, illetve érvénytelenné nyilvánítása a házasság fennállása alatt viselt név használatát nem érinti, főszabályként tehát a házastársak ezt a nevet viselik tovább, figyelemmel arra, hogy a házasságkötéssel választott név az érintett személy saját nevévé válik. Az Alkotmánybíróság h atározatának indokolása is tartalmazza, hogy a házasulandó nő (illetve a jövőben mindkét házasuló) szabadon mérlegelheti, hogy felveszi-e házastársa nevét. A házasság megszűnése után ismét szabad belátásától függ, hogy a felvett nevet továbbra is viselni k ívánja-e. Amennyiben pedig ettől el kíván térni, ezt az anyakönyvvezetőnek bejelentheti. Megszűnik az a megkötés, hogy ezzel a jogával az elvált személy csak egy alkalommal élhet, ezt követően a házasságkötéssel felvett név újabb módosítása már csak belüg y miniszteri engedéllyel lehetséges. A korlátozás eltörlése figyelemmel van az 58/2001. (XII. 7.) AB határozat azon rendelkezésére, amely alkotmánysértőnek találta, hogy az anyakönyvvezető az utónevet - bizonyos esetekben - csak egy alkalommal módosíthatja. A házassági név anyakönyvvezető általi módosításának csupán egyszeri lehetősége is túlzott mértékben korlátozza a névváltoztatás jogát, ezért ebben az esetben is felmerülhet, hogy "Az állam ilyen mélységű beavatkozása a magánszférába kellő alkotmányos ind okkal már nem támasztható alá."

Nem változnak azok a rendelkezések, melyek kimondják, hogy a volt feleség nem viselheti a volt férje nevét a házasságra utaló toldással, ha azt a házasság fennállása alatt nem viselte, illetve új házasságkötés estén már nem viselhető a volt férj neve a házasságra utaló toldással. Ez utóbbi rendelkezéssel összefüggésben ugyanis az Alkotmánybíróság megállapította, hogy a házasság megszűnésével és új házasságkötéssel a korábbi házasságra tekintettel viselt származékos név elves z íti keletkezési alapját és az csak újabb, a megelőző férjjel kötött ismételt házasság révén szerezhető vissza. Mindezek a változások a feleség saját elhatározásából, saját döntései alapján következnek be, s emiatt nem sértik az emberi méltóság alapjogát. A Csjt. azáltal, hogy többszöri házasság esetén csak a legutóbbi házasságban szerzett, férjezett név használatára jogosítják fel a volt feleséget, kifejezetten összhangban állnak az Alkotmány házasságot védő rendelkezésével.

A névviseléstől való eltiltás továbbra is csak szűk körben érvényesül (ezt a jogi megoldást a 995/B/1990. AB határozat alkotmányosnak ítélte). A bíróság csak akkor tilthatja el a volt feleséget férje nevének viselésétől, ha férje teljes nevét vagy a családi nevét a házasságra utaló told á ssal viselte és szándékos bűncselekmény miatt jogerősen szabadságvesztésre ítélték. A "né" toldatos névviselési forma ugyanis egyértelműen azonosítja az elvált házastársat (férjet), tanúsítja a korábbi szoros köteléket.

Az ügyész polgári eljárásbeli szerep ével foglalkozó 1/1994. (I. 7.) AB határozata megállapította, hogy az ügyész általános perindítási joga alkotmányellenes, mivel sérti az egyén önrendelkezési jogát, ezen belül azt, hogy alanyi jogait bíróság előtt is maga érvényesítse. Bár az Alkotmánybír óság rámutatott, hogy bizonyos törvényben nevesített konkrét polgári peres és nemperes eljárásokban az ügyészi keresetindítási jog továbbra is indokolt lehet, azonban a névviselés eltiltása iránti ügyekben ennek fenntartása nem látszik indokoltnak. Ezért a jövőben nem lesz lehetőség arra, hogy a névviselés eltiltása iránti pert az elhunyt férj helyett az ügyész kezdeményezhesse. Az elmúlt évtizedekben egyébként az ügyész általi perindításra ilyen okból nem került sor.

A házassági névviseléssel ka pcsolatos új rendelkezésekre tekintettel módosul a gyermek nevének megállapítására vonatkozó szabályozás is. Ennek megfelelően a Csjt. 42. §-ának (1) bekezdése - változatlanul hagyva azt a szabályt, mely szerint a szülők gyermekeinek csak azonos, vagy az a páéval, vagy az anyáéval egyező családi neve lehet - kimondja, hogy közös házassági nevet viselő házastársak gyermeke csak a szülők közös házassági nevét kaphatja, illetve, hogy a gyermek családi neve legfeljebb kéttagú lehet.