T/541.
számú
törvényjavaslat

Budapest, 2002. július

Az Országgyûlés az elmúlt rendszer valódi történelmének megismerése és az akkori titkosszolgálatok áldozatainak információs kárpótlása érdekében a következõ törvényt alkotja:

(1) A törvény hatálya kiterjed azokra az iratokra és adatokra, amelyek 1944. december 21. és 1990. február 14. között az állambiztonsági tevékenységet végzõ magyar állami szervek mûködésével összefüggésben, így különösen

a) a Belügyminisztérium III-as Fõcsoportfõnökségénél, ennek területi és helyi szerveinél, illetve elõdeiknél (a Magyar Államrendõrség budapesti és vidéki fõkapitányságának Politikai Rendészeti Osztályain és a Gazdasági Rendészeti Osztályok operatív csoportjaiban, a Magyar Államrendõrség Államvédelmi Osztályánál, a Belügyminisztérium Államvédelmi Hatóságánál, az Államvédelmi Hatóságnál, 1953 és 1956 között a Belügyminisztérium államvédelmi feladatokat ellátó szervezeti egységeinél, a Belügyminisztérium Politikai Nyomozó Fõosztályánál), a Belügyminisztérium Határõrség Felderítõ Osztályánál, valamint a Honvédelmi Minisztérium Katonapolitikai Osztályán, a Honvédelmi Minisztérium Katonapolitikai Csoportfõnökségén, a Honvédelmi Minisztérium Katonai Elhárító Fõcsoportfõnökségén, a Honvédelmi Minisztérium IV. Fõcsoportfõnökségén, a Magyar Néphadsereg Vezérkara 2. Csoportfõnökségén, a Belügyminisztérium Külügyi Osztályánál, a Belügyminisztérium Nemzetközi Kapcsolatok Osztályánál, a Belügyminisztérium Belbiztonsági Osztályánál, a Belügyminisztérium Határõrség Felderítõ Osztályánál, a Belügyminisztérium Állambiztonsági Operatív Nyilvántartó Osztályánál, vagy

b) a Belügyminisztérium Személyzeti Fõosztályánál a Belügyminisztérium III. Fõcsoportfõnökségének alkalmazottaival, és a "szigorúan titkos" állományú munkatársaival kapcsolatban,

c) illetõleg az egyes fontos, valamint közbizalmi és közvélemény-formáló tisztségeket betöltõ személyeket ellenõrzõ bizottságnál

keletkeztek.

(2) E törvény alkalmazásában:

1. irat és nyilvántartás (a továbbiakban együtt: irat) a köziratokról, a közlevéltárakról és a magánlevéltári anyag védelmérõl szóló 1995. évi LXVI. törvény (a továbbiakban: Ltv.) 3. §-ának c) pontjában meghatározott irat;

2. érintett: minden olyan személy, akinek személyes adata a törvény hatálya alá tartozó iratokban bármilyen jogcímen szerepel;

3. megfigyelt személy: az a személy, akirõl az 1. §-ban meghatározott iratokat keletkeztetõ szervezetek célzottan, nyílt vagy titkos információgyûjtés során adatokat gyûjtöttek;

4. hivatásos alkalmazott: az a személy, aki az e törvény hatálya alá tartozó iratokat keletkeztetõ szervezetekkel hivatásos szolgálati viszonyban állt, ideértve a "szigorúan titkos" állományú munkatársakat is;

5. hálózati személy: az a személy, aki az e törvény hatálya alá tartozó iratokat keletkeztetõ szervezetek számára titokban, fedéssel és fedõnévvel jelentést adott, vagy ilyen jellegû beszervezési nyilatkozatot írt alá, vagy ilyen tevékenységért elõnyben részesült;

6. harmadik személy: a 3-5. pont alá nem esõ más személy, akirõl az e törvény hatálya alá tartozó iratokat keletkeztetõ szervezetek adatokat kezeltek;

7. hozzátartozó: a házastárs, az élettárs (amennyiben a házasság, illetve az élettársi közösség az irat keletkezésekor és az érintett halálakor is fennállt), az egyeneságbeli rokon, az örökbefogadott, a mostoha- és nevelt gyermek, az örökbefogadó, a mostoha- és nevelõszülõ, a testvér;

8. tudományos kutató: az a személy, aki rendelkezik tudományos kutatást rendeltetésszerûen végzõ, közfeladatot ellátó szervnek - a kutató részletes kutatási terve alapján megadott - támogató állásfoglalásával,

9. kérelmezõ: az érintett, a tudományos kutató és az 5. § szerint az adatokat megismerõ személy,

10. anonimizálás: a személy és az adat közötti kapcsolat felismerését kizáró technikai eljárás.

(3) Minden egyes adattal kapcsolatosan külön kell megállapítani azt, hogy az érintett megfigyelt személynek, hivatásos alkalmazottnak, hálózati személynek vagy harmadik személynek minõsül-e. Az érintett jogállását az adott adat tekintetében annak vizsgálata alapján kell megállapítani, hogy az adat felvétele milyen célt szolgált.

(1) A törvény hatálya alá tartozó iratokban található adatok - a (2) bekezdésben foglaltak kivételével - e törvény erejénél fogva elveszítik korábbi minõsítésüket.

(2) Nem veszíti el korábbi minõsítését az adat, ha

1. olyan személyre vonatkozik, aki 1990. február 15. és 2002. május 26. közötti idõszakban vagy annak egy részében a nemzetbiztonsági szolgálatok állományába tartozott,
2. olyan személyre vonatkozik, akit az 1. §-ban meghatározott szerveknél végzett tevékenysége miatt külföldön kiutasítás, beutazási tilalom vagy büntetõ eljárás fenyegetne,
3. olyan személyre vonatkozik, akinek tevékenysége a szervezett bûnözés, a terrorizmus vagy külföldi titkosszolgálati törekvések ellen irányult,
4. olyan személyre vonatkozik, akinek az 1.§-ban meghatározott szerveknél végzett tevékenysége miatt alaposan feltehetõ, hogy személyének felfedése esetén e tevékenysége miatt ellene vagy hozzátartozójával szemben az életet, a testi épséget, illetve a személyes szabadságot súlyosan veszélyeztetõ bûncselekményt követnek el,
5. az azt jogszerûen birtokló szerv törvényben meghatározott feladatai ellátásához rendszeresen és elengedhetetlenül szükséges,
6. nyilvánosságra kerülése sértené a Magyar Köztársaság alkotmányos érdekét és nemzetközi kötelezettségvállalását,
7. az egyes fontos, valamint közbizalmi és közvélemény-formáló tisztségeket betöltõ személyek ellenõrzését végzõ bírák eljárása során keletkezett, amennyiben az eljárás eredményeként annak alanya lemondott vagy felmentését kezdeményezte.

(1) A megfigyelt, a harmadik személy, a hivatásos alkalmazott és a hálózati személy megismerheti és nyilvánosságra hozhatja az iratban szereplõ, kizárólag vele kapcsolatba hozható adatokat.

(2) A megfigyelt személy megismerheti és - a bb) pont esetében a harmadik személy hozzájárulásával - nyilvánosságra hozhatja

1. a vele kapcsolatba hozható hálózati személyrõl és hivatásos alkalmazottról az annak azonosításához szükséges adatokat,
2. harmadik személlyel kapcsolatban

(3) Az iratokban szereplõ harmadik személy megismerheti és - a bb) pont esetében a megfigyelt személy hozzájárulásával - nyilvánosságra hozhatja a (2) bekezdés b) pontjaiban meghatározott adatokat.

(1) A tudományos kutató az iratokban foglalt adatokat a (2) bekezdésben foglalt korlátok között megismerheti, és a személyes adatok védelmérõl és a közérdekû adatok nyilvánosságáról szóló 1992. évi LXIII. törvény (a továbbiakban Avtv.) 32. §-a szerint felhasználhatja.

(2) A tudományos kutató a faji eredetre, a nemzeti, nemzetiségi és etnikai hovatartozásra, az egészségi állapotra, kóros szenvedélyre és szexuális életre vonatkozó adatokat az érintett halálozási évét követõ harminc év után ismerheti meg. Ha a halálozás éve nem ismert, a védelmi idõ az érintett születésétõl számított kilencven év, ha pedig a születés és a halálozás idõpontja sem ismert, a levéltári anyag keletkezésétõl számított hatvan év.

(1) Anonimizált formában bárki megismerheti és nyilvánosságra hozhatja az e törvény hatálya alá tartozó iratokat.

(2) Az érintett adatai a halálozási évét követõ harminc év után - a (3)-(4) bekezdés keretei között - anonimizálás nélkül megismerhetõek. Ha a halálozás éve nem ismert, a védelmi idõ az érintett születésétõl számított kilencven év, ha pedig a születés és a halálozás idõpontja sem ismert, az irat keletkezésétõl számított hatvan év.

(3) Az érintett halálozási évét követõ hatvan évig anonimizáltan sem ismerhetõek meg a faji eredetre, a nemzeti, nemzetiségi és etnikai hovatartozásra, az egészségi állapotra, kóros szenvedélyre és szexuális életre vonatkozó adatok. Ha a halálozás éve nem ismert, a védelmi idõ az érintett születésétõl számított százhúsz év, ha pedig a születés és a halálozás idõpontja sem ismert, az irat keletkezésétõl számított kilencven év.

(4) Nem kell anonimizálni azokat az adatokat,

1. amelyekre nézve az adatot tartalmazó irat keletkezésekor jogszabály lehetõvé tette, hogy az adott iratot a kérelmezõ teljes terjedelemben (személyes adatokkal együtt) megismerje,
2. amelyeket nyilvános vagy a közönség részére nyitva álló rendezvényeken közszereplésekkel kapcsolatban rögzítettek,
3. amelyeket már jogszerûen nyilvánosságra hoztak,
4. amelyek a hivatásos alkalmazott és a hálózati személyek azonosításához szükségesek,
5. amelyek megismeréséhez az érintett írásban hozzájárult.

(5) A nem anonimizált adatokat bárki nyilvánosságra hozhatja.

(1) A megfigyelt és a harmadik személy írásos nyilatkozatban legfeljebb az adat keletkezésétõl számított kilencven évre megtilthatja az adat 4-5. § szerinti kutatását.

(2) A megfigyelt vagy harmadik személy halálát követõen az e törvény szerint õt megilletõ jogokat az elhunyt hozzátartozója gyakorolhatja, kivéve ha azt az elhunyt írásban megtiltotta vagy azt törvény kizárja. Az iratok megismerésére az a személy is jogosult, akit a megfigyelt vagy harmadik személy halála elõtt erre írásban feljogosított.

(3) Az érintett az iratokban szereplõ, rá vonatkozó adatok tekintetében helyesbítési jogát az eredeti adat változatlanul hagyása mellett a helyes adatot tartalmazó feljegyzésnek az irathoz történõ csatolásával érvényesítheti.

(1) A honvédelmi miniszter és a belügyminiszter irányítása alatt álló szervek, a nemzetbiztonsági szolgálatok, valamint más közfeladatot ellátó szervek munkatársa vagy alkalmazottja a szerv hatáskörébe tartozó ügyben az Országgyûlés Nemzetbiztonsági Bizottsága elõzetes jóváhagyásával ismerheti meg a törvény hatálya alá tartozó iratokban szereplõ, nem bárki által megismerhetõ azon adatokat, amelyek törvényben elõírt feladataik ellátása céljából szükségesek.

(2) Bíróságok esetében az (1) bekezdésében foglalt elõzetes jóváhagyásra nincs szükség.

(1) Az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltára (a továbbiakban: Levéltár) kezeli az 1. § (1) bekezdése szerinti iratokat. A Levéltár a Történeti Hivatal jogutódja.

(2) A Levéltár önálló, teljes gazdálkodási jogkörû költségvetési szerv, az Országgyûlés költségvetési fejezetén belül önálló cím.

(3) A Levéltár mûködését az Országgyûlés elnöke irányítja és felügyeli.

(4) A Levéltár élén fõigazgató áll. A fõigazgatót az Országgyûlés elnöke hét évre nevezi ki. A jelölt kiválasztása nyilvános pályázat útján történik. A jelölt akkor nevezhetõ ki, ha az Országgyûlés Nemzetbiztonsági bizottsága, valamint Kulturális és sajtó bizottsága elõzetesen meghallgatta és kinevezését támogatta.

(5) A kinevezés és a felmentés kivételével az egyéb munkáltatói jogokat a fõigazgató tekintetében az Országgyûlés Fõtitkára gyakorolja.

(6) A fõigazgató évente beszámol a (4) bekezdésben szereplõ országgyûlési bizottságok elõtt.

(7) A fõigazgató a Levéltár által kezelt, az államtitok és szolgálati titok körébe tartozó adatok védelmére szolgáló rendszerek és intézkedések adatai tekintetében az államtitokról és a szolgálati titokról szóló 1995. évi LXV. törvény (a továbbiakban: Ttv.) szerinti minõsítõi jogkört gyakorol.

(8) A Levéltár munkatársaira a köztisztviselõkrõl szóló 1992. évi XXIII. törvény rendelkezéseit kell alkalmazni.

(1) A Levéltár mûködésére - amennyiben e törvény eltérõen nem rendelkezik - az Ltv. rendelkezéseit kell alkalmazni. Az Ltv. 28. §-a a Levéltár eljárására nem alkalmazható.

(2) A Levéltár az e törvény alapján anonimizáltan megismerhetõ adatokat olyan módon teszi hozzáférhetõvé a kérelmezõ számára, hogy az adatokat tartalmazó irat másolatát átadja, és a kérelmezõ számára nem megismerhetõ adatokat azon olvashatatlanná teszi. A megfigyelt számára az iratokról készült másolatot térítésmentesen kell biztosítani.

(3) A Levéltár a Ttv. alapján minõsített adatok vonatkozásában gondoskodik a titokvédelmi szabályok betartásáról.

(4) A Levéltár gondoskodik az átvett, valamint a keletkezõ iratok egységes szempontok alapján történõ nyilvántartásáról és kezelésérõl.

(1) A törvény - a (2) és (3) bekezdésben foglalt kivétellel - a kihirdetését követõ nyolcadik napon lép hatályba.

(2) A 8. § (1) bekezdése és (3)-(8) bekezdései, valamint a 11. § (3) bekezdése a törvény kihirdetését követõ 60. napon lép hatályba.

(3) Az 8. § (2) bekezdése 2003. január 1-jén lép hatályba.

(4) A Levéltár fõigazgatói tisztségének betöltésére a pályázatot a törvény hatálybalépésétõl számított hatvan napon belül az Országgyûlés elnöke írja ki, és gondoskodik a pályázat elbírálásáról is.

(5) Az 1. § (1) bekezdés szerinti iratokat az azokat kezelõ szervek kötelesek - a

(6) bekezdésben, valamint a 2. § (2) bekezdésében foglalt iratok kivételével - a törvény hatályba lépését követõ kilencven napon belül teljes körûen átadni a Levéltárnak.

(6) Az egyes fontos, valamint közbizalmi és közvélemény-formáló tisztségeket betöltõ személyek ellenõrzésérõl és a Történeti Hivatalról szóló 1994. évi XXIII. törvény (a továbbiakban Etv.) 1. §-a szerinti ellenõrzéssel összefüggésben keletkezett iratokat a törvény hatályba lépésétõl számított tizenöt napon belül teljes körûen át kell adni a Történeti Hivatalnak.

(7) A 2. § (2) bekezdésében felsorolt iratok esetében is át kell adni a Levéltárnak az iratok jegyzékét. Amennyiben a Levéltár nem találja indokoltnak valamely, a jegyzékben szereplõ irat visszatartását, a Fõvárosi Bírósághoz fordulhat az irat átadására való kötelezés érdekében. A visszatartás jogszerûségét az iratot visszatartó szervnek kell bizonyítania. A bíróság az ügyben harminc napon belül, polgári nem peres eljárásban dönt. Az ügyben a Fõvárosi Bíróság e feladatra kijelölt bírája jár el. Az eljárás minden szakaszában biztosítani kell az államtitok védelmére vonatkozó elõírások betartását. A Fõvárosi Bíróság végzése ellen fellebbezésnek nincs helye.

(8) A (7) bekezdésben meghatározottakon kívül minden természetes és jogi személy, valamint jogi személyiséggel nem rendelkezõ szervezet köteles a birtokában lévõ, a Levéltár illetékességi körébe tartozó iratokat - ideértve annak másodpéldányait és másolatait is - a Történeti Hivatalnak a törvény hatályba lépésétõl számított harminc napon belül átadni.

(9) Aki jogellenesen birtokol a Levéltár illetékességi körébe tartozó iratot, és azt a (8) bekezdés szerinti határidõ alatt a Történeti Hivatal részére átadja vagy ismeretlenül eljuttatja, mentesül a közérdekû adat eltitkolása, illetve az államtitoksértés jogkövetkezménye alól. A jogellenesen birtokolt, e törvény hatálya alá tartozó iratok hatóság elõtt bizonyítékként nem használhatók fel, és korábbi minõsítésük fennmarad.

(10) Mentesül az államtitoksértés jogkövetkezménye alól az is, aki az e törvény 3.§-ában meghatározottak szerint hoz nyilvánosságra adatot. Továbbá nem minõsül államtitoksértésnek a tényfeltáró bizottság határozatának közzététele a közéleti szerepet betöltõ személyek állambiztonsági múltjának nyilvánosságra hozataláról szóló törvényben meghatározottak szerint.

(11) A Levéltár köteles minden olyan iratot, amelynek õrzésére e törvény nem hatalmazza fel, a törvény hatálybalépésétõl számított hat hónapon belül eredeti tulajdonosának vagy jogutódjának, köziratok esetében pedig az arra illetékes levéltárnak átadni. Ha a Levéltár indokoltnak találja, ezen iratokról levéltári használatra másolatot készíthet.

(12) A törvény hatálya alá tartozó iratok a törvény hatályba lépésének napjától kizárólag a Levéltárban selejtezhetõek az Ltv. szabályai alapján.

(1) A törvény hatálybalépésével egyidejûleg hatályát veszíti az Etv., valamint a 2000. évi XCIII. törvény, a 2001. évi XLVII. törvény még hatályban lévõ rendelkezései.

(2) Felhatalmazást kap a Kormány, hogy a törvény végrehajtásához szükséges intézkedéseket megtegye, ennek keretében gondoskodjon a törvény hatálya alá tartozó iratok tekintetében az iratkezelés, az iratvédelem elõzményeinek feltárásához, valamint az iratok egyesítéséhez szükséges szabályozási, szervezési, költségvetési és egyéb feltételek megteremtésérõl.

(3) Az Ltv. 19. § (1)-(4) bekezdései helyébe a következõ rendelkezések lépnek:

"(1) Állami szaklevéltár a Hadtörténelmi Levéltár, a Központi Statisztikai Hivatal Levéltára és a Vízügyi Levéltár, az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltára, valamint az állam által fenntartott felsõoktatási, tudományos, kulturális vagy egészségügyi szolgáltatást végzõ intézmény levéltára.

(2) A szaklevéltár illetékességi köre - az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltára kivételével -

a) a Hadtörténelmi Levéltár esetében a Honvédelmi Minisztérium és a Honvéd Vezérkar, valamint - a katonai nemzetbiztonsági szolgálatok kivételével - az ezek közvetlen felügyelete vagy irányítása alá tartozó katonai szervezetek,

b) a Központi Statisztikai Hivatal Levéltára esetében a Központi Statisztikai Hivatal és az ennek közvetlen felügyelete alá tartozó szervek,

c) a Vízügyi Levéltár esetében a Közlekedési és Vízügyi Minisztérium felügyelete alá tartozó vízügyi szervek,

d) a felsõoktatási, tudományos, kulturális vagy egészségügyi szolgáltatást végzõ intézmény levéltára esetében a fenntartó szerv

levéltári anyagára, továbbá mindezek jogelõdeinek mûködése során keletkezett levéltári anyagára terjed ki.

(3) Az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltárának illetékessége az elmúlt rendszer titkosszolgálati tevékenységének feltárásáról és az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltára létrehozásáról szóló törvény 1. § (1) bekezdésében meghatározott iratokra terjed ki.

(4) Az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltára mûködésének speciális szabályait, valamint az e törvényben meghatározottakon túlmenõen ellátandó feladatait a (3) bekezdésben említett törvény határozza meg."

(4) A polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény 271. §-a az alábbi
l)-m) pontokkal egészül ki:

l) az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltára által iratok átadása iránt indított perében hozott végzés ellen,

m) a közéleti szerepet betöltõ személyek állambiztonsági múltját vizsgáló bizottság határozatával szemben benyújtott keresetrõl hozott határozat ellen."

(5) A Ttv. mellékletében az államtitokköri jegyzék 151. pontja elõtti alcím és a 151. pont helyébe a következõ rendelkezés lép:

"Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltára

151. az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltára által kezelt államtitok és szolgálati titok körébe tartozó adatok védelmére szolgáló rendszerek és intézkedések adatai

Az államtitokká minõsítés leghosszabb érvényességi ideje: 90 év."

az elmúlt rendszer titkosszolgálati tevékenységének feltárásáról és az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltára létrehozásáról szóló törvényjavaslathoz

Az Országgyûlés abból a felismerésbõl kiindulva, hogy az egyes fontos tisztségeket betöltõ személyek ellenõrzésérõl és a Történeti Hivatalról szóló 1994. évi XXIII. törvény hatályba lépése óta eltelt idõszak alatt a törvény végrehajtása nem vezetett az 1990 elõtti korszak állambiztonsági szolgálata valós tevékenységének megismeréséhez, továbbá nem tette átláthatóvá a rendszer mûködését, s ezért nem vezethetett a múltra vonatkozó törvényhozás lezárásához, új törvény megalkotását tartja szükségesnek. Jelen törvény célja, hogy világos határvonalat vonjon a pártállami korszak és a demokrácia állambiztonsági, illetve nemzetbiztonsági szolgálatainak tevékenysége között. A Javaslat célja, hogy az Országgyûlés e törvényben nyilvánítsa ki, hogy 1990. február 14-e, a szocialista korszak állambiztonsági szolgálatának, a BM III. Fõcsoportfõnökségének felszámolása történelmi határvonal, egyfajta újrakezdés a nemzetbiztonsági tevékenységben.

A történelmi cezúra sem fedheti el azonban a régi és az új szolgálatok közötti kontinuitás e törvény szempontjából is releváns elemeit. Ezek a jogállami keretek között is nélkülözhetetlen klasszikus felderítõ és elhárító funkciók továbbélésében, illetve abban érhetõk tetten, hogy az 1990-ben megalakuló új nemzetbiztonsági szolgálatok állományának derékhadát szükségképpen a régi állambiztonsági szolgálatok állománya adta. A diszkontinuitást a volt III/III. Csoportfõnökség nevével fémjelzett pártállami, belsõ elnyomó funkció megszûnése, illetve a szolgálatok mûködésének jogállami garanciákkal történõ körülbástyázása jelenti. A III/III. Csoportfõnökség tevékenysége semmiféle nemzeti érdekkel nem igazolható, és megszûnése a demokratikus jogállam megvalósításának elengedhetetlen elõfeltétele volt.

A tizenkét éve mûködõ nemzetbiztonsági szolgálatok jogállami keretek között végzik tevékenységüket. A Javaslat abból az elvbõl kiindulva, hogy az állambiztonsági szervezetrendszer egységes irányítás alatt állt, azonos elvek alapján mûködött, nem tesz különbséget az állambiztonsági gépezetek egyes ügyosztályai között, bár az ügyosztályok tevékenysége, az ott mûködõ apparátusok feladatai lényegesen különböztek egymástól. Az 1995. évi CXXV. törvény ezt a tényt is figyelembe veszi, amikor a BM III/III. csoportfõnökségtõl eltekintve a hírszerzés, az elhárítás és a katonai biztonsági szolgálatok esetében jogfolytonosságot biztosít. A Javaslat összegyûjteni rendeli a volt állambiztonsági szervezetek iratanyagait és ennek kezelésére, valamint hozzáférhetõségének biztosítására létrehozza az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltárát.

A Javaslat az áldozatoknak az állambiztonsági iratokra vetített információs önrendelkezési jog kiszélesítésével, múltjuk teljesebb megismerése, egyfajta erkölcsi kárpótlás révén nyújt elégtételt. A Javaslat az áldozatok pártján állva biztosítja, hogy megismerési joguk erõsebb legyen, mint a hatályos jogi szabályozás által biztosított megismerési jog, így akit személyiségi jogaiban súlyosan sértõ módon zaklattak, illetve megfigyeltek, megismerheti mindazon adatokat, amelyek vele kapcsolatba hozhatók. Az állambiztonsági rendszer hivatásos és hálózati személyeinek megismerhetõsége révén a törvény garantálhatja, hogy jogállami keretek között befejezõdhet az iratok alkalmankénti közlésével a közéleti szereplõkkel kapcsolatos politikai zsarolás lehetõsége.

A törvényjavaslat szerint az elõzõ korszak titkosszolgálatainak iratai fõszabályként nem tekinthetõek államtitoknak, teljes körû megismerésüket azonban az iratokban szereplõ személyes adatok védelme korlátozza. Korlátozhatja továbbá a teljes körû megismerést a Magyar Köztársaság nemzeti érdekének és nemzetközi kötelezettségvállalásainak érvényesülése, valamint a nemzetbiztonsági szolgálatok zavarmentes mûködési feltételeinek biztosítása.

A személyes adatok védelmérõl és a közérdekû adatok nyilvánosságáról szóló 1992. évi LXIII. törvény 3. § (3) bekezdése lehetõvé teszi, hogy törvény közérdekbõl az adatok körének kifejezett megjelölésével személyes adatok nyilvánosságra hozatalát rendelje el. Az Alkotmánybíróság gyakorlata szerint a személyes adatok védelméhez való jog nem korlátozhatatlan: másik alapvetõ jog és szabadság védelme vagy érvényesülése, illetve egyéb alkotmányos érték védelme miatt korlátozható, ha a kívánt eredmény más módon nem érhetõ el, illetve az elérni kívánt cél fontossága és az ennek érdekében okozott alapjogsérelem súlya megfelelõ arányban legyen egymással.

Jelen esetben az iratokban szereplõ személyek információs önrendelkezéshez való joga, valamint a múlt megismerése - mint a politikai közösség létezésének feltétele - egyaránt indokolhatja személyes adat nyilvánosságra kerülését.

Az Alkotmánybíróság 60/1994. (XII. 24.) számú határozata szerint - a titkosszolgálati nyilvántartások teljes titkosításán vagy azonnali megsemmisítésén kívül - a titkosszolgálat mûködése során keletkezett adatok nyilvánossága tekintetében az Országgyûlés széles mérlegelési lehetõséggel rendelkezik: a politikai döntés a nyilvánosság határait, azaz az átvilágítás mélységét szûkebben és tágabban is meghatározhatja.

A múlt megismerése és a megfigyeltek információs önrendelkezése olyan alapvetõ értékek, amelyeknek csak a Javaslatban meghatározott, indokolt esetben kell engedniük a nemzet biztonsági érdekeinek érvényesítése, a demokratikusan mûködõ nemzetbiztonsági szolgálatok törvényes feladatainak ellátása javára.

A Javaslat azon iratokra terjeszti ki a törvény hatályát, amelyek 1944. december 21. (az Ideiglenes Nemzetgyûlés megalakulása) és a Belügyminisztérium III. fõcsoportfõnökségének megszüntetése, 1990. február 14. között állambiztonsági tevékenységet végzõ szervek tevékenységével összefüggésben keletkezett. A törvény példálózó felsorolását adja e szerveknek, mivel - tekintettel arra, hogy a vizsgált idõszak majd fél évszázadot fog át - célszerûtlen a III. fõcsoportfõnökség valamennyi (szociológiai és államszervezeti értelemben vett) elõdszervezetét a törvényben felsorolni.

A Javaslat alapvetõ célja, hogy valamennyi, a diktatúrához kötõdõ állambiztonsági szerv iratait azonos módon kezelje, mivel ezek egyike sem végzett jogállamban is minden fenntartás nélkül elfogadható tevékenységet.

A Javaslat fogalom-meghatározása követi az egyes fontos, valamint közbizalmi és közvélemény-formáló tisztségeket betöltõ személyek ellenõrzésérõl és a Történeti Hivatalról szóló 1994. évi XXIII. törvény (a továbbiakban Etv.), és a köziratokról, a közlevéltárakról és a magánlevéltári anyag védelmérõl szóló 1995. évi LXVI. törvény (a továbbiakban Ltv.) vonatkozó rendelkezését.

A Javaslat céljai akkor érhetõek el, ha csak azokban az esetekben maradnak államtitkok a titkosszolgálati iratokban szereplõ adatok, amikor egyrészt az adott titkosszolgálati tevékenység a jogállammal is összeegyeztethetõ volt, másrészt pedig olyan súlyos nemzetbiztonsági érdek fûzõdik az adat titokban maradásához, amellyel szemben még a múlt megismerésének és az információs önrendelkezésnek is engednie kell. Fõszabályként ezért a törvény erejénél fogva ezen adatok minõsítése megszûnik, az ezen szabály alóli kivételeket a törvényjavaslat taxatíve felsorolja; a törvényjavaslat ezen kivételeket a legszûkebb körre kívánja korlátozni.

Ugyancsak megõrzi minõsítését az egyes fontos tisztségeket betöltõ személyek ellenõrzése során keletkezett adat, ha az eljárás alá vont személy az ellenõrzést végzõ bírák határozata nyomán lemondott vagy felmentését kezdeményezte, hiszen a korábbi átvilágítási törvény alapján az érintett joggal bízott abban, hogy a bírák határozata lemondása esetén nem kerül nyilvánosságra.

Valamennyi érintett megismerheti a törvény hatálya alá tartozó iratokban szereplõ, kizárólag vele kapcsolatba hozható adatokat. Ebben az esetben más alapjog vagy alkotmányos érték nem konkurál az érintett információs önrendelkezési jogával.

A titkosszolgálatok által megfigyelt személy ezen túl megismerheti a magánszférájába egykor megengedhetetlenül beavatkozó személy azonosításához szükséges adatokat. Ez a szabályozás kifejezi azt a meggyõzõdést: ha az áldozat és a besúgó jogai kerülnek szembe egymással, a törvényhozónak morális kötelessége az áldozat javára dönteni.

A megfigyelt és a harmadik személy megismerheti a saját személyes érintkezéseit rögzítõ adatokat és a nyilvános rendezvényeken közszerepléssel kapcsolatban rögzített adatokat, mivel ezen esetekben információs önrendelkezési jogukkal ugyancsak nem konkurál más méltányolható jogosultság.

A tudományos kutatókon keresztül valósul meg a törvényjavaslat egyik fõ célja, a múlt megismerése. Ahhoz, hogy e feladatuknak eleget tegyenek, széleskörû betekintési jogot kell kapniuk az egykori titkosszolgálati iratokba. Az adatvédelmi törvény rendelkezései és a személyiségvédelem szankciói megfelelõ garanciákat jelentenek arra nézve, hogy a tudományos kutatók ezen lehetõségükkel ne élhessenek vissza.

Még az õ esetükben sem indokolható ugyanakkor, hogy olyan különleges személyes adatokat ismerjenek meg, amelynek a titkosszolgálatok munkájának megismeréséhez nem feltétlenül szükségesek. Ennek megfelelõen az Avtv. különleges adatai közül - ésszerû határidõn belül - a tudományos kutatók számára is csak a politikai véleményre vagy pártállásra, a vallásos vagy más meggyõzõdésre, valamint a büntetett elõéletre vonatkozó adatok válnak hozzáférhetõvé, mivel ezeknek kutatása a cél eléréséhez, vagyis a múlt megismeréséhez elengedhetetlenül szükséges.

A múlt megismerése nem csupán a tudományos kutatók feladata, a politikai közösség tagjai számára is lehetõvé kell tenni, hogy - esetükben szigorúbb garanciák mellett - megismerhessék a diktatúrák titkosszolgálatainak mûködését. A törvényjavaslat ezért anonimizált formában az iratokat rövid határidõn belül kutathatóvá teszi, majd az Ltv. szerinti határidõ elteltével az anonimizálás kötöttségét feloldja, a különleges adatokkal kapcsolatban azonban ebben az esetben is a megismerhetõség szigorúbb korlátozása érvényesül.

Az anonimizálás kötelezettsége nem vonatkozik arra az esetre, ha az adatot tartalmazó irat már keletkezése idején nyilvános volt, vagy ha közszerepléssel összefüggésben nyilvános rendezvényen került rögzítésre, vagy ha már jogszerûen nyilvánosságra hozták.

Ugyancsak nem kell anonimizálni a közszereplõ hivatásos alkalmazottak és a hálózati személyek azonosításához szükséges adatokat, mivel a múlt megismerése, a közélet átláthatósága ezen adatok nyilvánosságát már önmagában is indokolja, valamint nem lehet eltekinteni attól a ténytõl, hogy ezen személyek a jogállamisággal összeegyeztethetetlen rendszer titkosszolgálatának munkáját segítették.

A megfigyeltek és a harmadik személyek - haláluk után hozzátartozójuk - információs önrendelkezési jogukkal élve korlátozhatják a rájuk vonatkozó adatok kutatását. Az ügynökök esetében e jog meg nem adását indokolja, hogy tevékenységük sokszor a jogállamisággal összeegyeztethetetlen volt, és e jog gyakorlása a múlt megismerését szinte lehetetlenné tenné.

A Magyar Köztársaság szuverenitásának és közrendjének védelme során felmerülhet olyan igény, hogy a törvényjavaslat hatálya alá tartozó iratokat az e feladatokat ellátó szervek használni tudják. Ugyancsak elõfordulhat, hogy más közfeladatot ellátó szerv hozzáférhessen a volt titkosszolgálatok irataihoz. Ebben az esetben az Országgyûlés illetékes bizottságának jóváhagyásával hozzáférhetnek ezen iratokhoz, ha azok törvényben elõírt feladataik ellátásához szükségesek. A Bíróságra nem vonatkozik a jóváhagyáshoz kötöttség, annak önálló közhatalmi ág jellegére figyelemmel.

A Javaslat a Történeti Hivatal jogutódjaként hozza létre az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltárát, melynek szaklevéltári mûködését az Országgyûlés elnöke irányítja és felügyeli. A Levéltár fõigazgatóját és helyettesét pályázat alapján az Országgyûlés elnöke nevezi ki és menti fel. A Levéltár mûködésére a Javaslatban foglalt eltérésekkel az Ltv. rendelkezéseit kell alkalmazni.