ORSZÁGGYÛLÉSI KÉPVISELÕ

Módosító javaslat

Dr. Szili Katalin

az Országgyûlés elnöke

részére

A Házszabály 94.§ (1) bekezdése és 102.§ (1) bekezdése alapján a rádiózásról és televíziózásról szóló 1996. évi I. törvény jogharmonizációs célú módosításáról szóló T/28. számú törvényjavaslathoz az alábbi

nyújtjuk be:

"23. § (1) Ez a törvény - a (2)-(4) bekezdésben foglaltak kivételével - a kihirdetését követõ kilencvenedik napon lép hatályba, ezzel egyidejûleg hatályát veszti az Rtv. 5. § -ának (3)-(5) bekezdése, 24. §-ának (6) bekezdése, 58. § (3) bekezdése, 85. § (1) bekezdése, 118. §-ának (1) bekezdése és 148. §-a (4) bekezdésének az "az európai, illetve" szövegrésze, valamint a sportról szóló 2000. évi CXLV. törvény 77. §-ának alcímébõl és (1) bekezdésébõl az "és rádiós", a (2) bekezdés a) pontjából a "rádiós és" kifejezés, valamint a (6) bekezdése.

I n d o k o l á s

A sporttörvénynek a sportági versenyek közvetítésérõl rendelkezõ 77.§-a azonosan kezeli a televíziós és a rádiós közvetítéseket.

A sportesemények rádiós közvetítése azonban alapvetõen különbözik a televíziós közvetítéstõl. A televíziós közvetítés elsõsorban az esemény "képét" sugározza, úgy, ahogyan az valóságban történt, közelrõl is megmutatva a játékosok képmását, az esemény mozzanatait. Tény, hogy egy ilyen közvetítés személyiségi jogokat is érint, amely megalapozza a közvetítési jog külön nevesítését.

A rádiós közvetítés ellenben teljesen más. Rádiós közvetítés esetében az történik, hogy a jelenlévõ tudósító a saját szemével nézi a sporteseményt, és a saját szavaival kommentálja az egyébként nyilvános sporteseményen történteket, beszámol a játék menetérõl és eredményérõl, de a saját elõadástól függetlenül nem közvetít annak beazonosítására alkalmas információkat. A rádióközvetítés a kommentátor szavainak a közvetítésébõl áll. Nem különbözik a kommentátor szerepe attól az újságíróétól, aki a lapjában beszámol az eseményrõl, fõleg, ha az - mint most már technikailag is lehetséges - akár nyomban, élõben, on-line írja be a laptopjába az elektronikus híradást, amely a beírással gyakorlatilag egy idõben jelenhet meg az érdeklõdõk számítógépén.

A rádiós sportközvetítés nem hasonlítható a hangversenyek vagy színházi elõadások rádiós közvetítéséhez sem, ahol az elõadók által produkált hangot továbbítja az adás a hallgatókhoz.

Nincs tehát sem szerzõi jogi vagy szomszédjogi, sem pedig személyiségi jogi alapja az ún. rádiós sportjogok bevezetésének, amint ezt a sporttörvény minden elõzmény nélkül megtette. Sõt, a hallgatók alapvetõ információs jogai teljesítése megköveteli a rádióktól, hogy haladéktalanul - adott esetben élõ adásban - beszámoljanak a társadalom számára jelentõs eseményekrõl, és a nagyobb sportesemények feltétlenül ilyennek minõsülnek.

Indokolt tehát, hogy a sporttörvénybe indokolatlanul belekerült, a rádiós közvetítésre vonatkozó kifejezéseket a médiatörvény módosítása során az amúgy is érintett §-ból töröljük.