1. §

A Munka Törvénykönyvérõl szóló 1992. évi XXII. törvény (a továbbiakban: Mt.). 21.§-ának (2) bekezdése helyébe a következõ rendelkezés lép, és a következõ (3), valamint (6) bekezdéssel egészül ki, egyidejûleg az eredeti (3) - (4) bekezdés számozása (4) - (5) bekezdésre változik:

"(2) A munkáltató köteles döntése elõtt a munkáltatónál képviselettel rendelkezõ szakszervezettel véleményeztetni a munkavállalók nagyobb csoportját érintõ munkáltatói intézkedések tervezetét, így különösen a munkáltató átszervezésére, átalakítására, szervezeti egység önálló szervezetté alakulására, privatizálására, korszerûsítésére vonatkozó elképzeléseket.

(3) A véleményezéssel kapcsolatos eljárásra a 66. § irányadó azzal, hogy a tizenöt napos határidõt a tervezetnek a munkáltatónál képviselettel rendelkezõ szakszervezet képviselõjéhez való érkezésétõl kell számítani."

"(6) A munkáltató a szakszervezeti tagdíj levonását az erre vonatkozó külön törvény alapján végzi."

2. §

Az Mt. 25.§-ának (2), valamint (5) bekezdése helyébe a következõ rendelkezés lép:

"(2) A munkaidõ-kedvezmény mértéke valamennyi tisztségviselõt figyelembe véve összesen - eltérõ megállapodás hiányában - minden három, a munkáltatóval munkaviszonyban álló szakszervezeti tag után havi két óra. E kedvezmény mértékébe a munkáltatóval való tárgyalás idõtartama nem számít be. A munkaidõ-kedvezmény felhasználásáról a szakszervezet dönt. A munkából való távolmaradást elõre be kell jelenteni."

"(5) A szakszervezet kérésére a (2) bekezdés alapján járó munkaidõ-kedvezménybõl fel nem használt idõtartamot, de legfeljebb a munkaidõ-kedvezmény felét a munkáltató köteles pénzben megváltani. A munkáltató a pénzbeli megváltás összegét az érintett szakszervezeti tisztségviselõk átlagos, elõzõ naptári évi átlagkeresete alapján állapítja meg, és havonta utólag - bruttó összegben - fizeti ki a szakszervezet részére. Ezt a pénzösszeget a szakszervezet csak az érdekvédelmi tevékenységével összefüggõ célra használhatja fel."

3. §

Az Mt. 39. §-ának (3) bekezdése helyébe a következõ rendelkezés lép:

"(3) Ha a kollektív szerzõdést több szakszervezet vagy több munkáltató, illetve több munkáltatói érdekképviseleti szervezet együttesen kötötte, a felmondás jogát - eltérõ megállapodás hiányában - bármelyik szerzõdéskötõ fél gyakorolhatja. Ha a kollektív szerzõdést a 33. § (3) bekezdése szerint több szakszervezet kötötte, a felmondás jogának gyakorlásában a szakszervezetek megállapodnak."

4. §

Az Mt. 76/C. §-ának (4) bekezdése helyébe a következõ rendelkezés lép, és a következõ (5) bekezdéssel egészül ki:

"(4) Amennyiben a munkáltató székhelyének, telephelyének megváltozása miatt a munkavállaló munkavégzésének helye módosul, a munkaszerzõdést módosítani kell, ha

a) a változás következében a munkahely és a lakóhely közötti naponta - tömegközlekedési eszközzel - történõ oda- és visszautazás ideje másfél, illetve tíz éven aluli gyermeket nevelõ nõ és tíz éven aluli gyermeket egyedül nevelõ férfi, valamint a megváltozott munkaképességû munkavállaló esetében - a megváltozott munkaképességû munkavállaló által igénybevett közlekedési eszközzel - egy órával növekszik, vagy

b) a változás a munkavállaló számára személyi, családi vagy egyéb körülményeire, illetve költségeire tekintettel aránytalan vagy jelentõs sérelemmel jár.

(5) A munkaszerzõdés módosítása során a munkáltatónak és a munkavállalónak a módosításból eredõ utazási többlet költségek viselésérõl is meg kell egyeznie."

5. §

Az Mt. 83/A. §-ának (4) - (7) bekezdése helyébe a következõ rendelkezés lép:

"(4) Egy naptári éven belül az átirányítás, illetve a munkáltató 105 - 106. § - okon, illetve a 150. § (1) bekezdésén alapuló intézkedésének idõtartamát össze kell számítani és ezek együttes idõtartama - kollektív szerzõdés eltérõ rendelkezése hiányában - a száztíz munkanapot nem haladhatja meg.

(5) Ha a munkavállaló eredeti munkaköre helyett más munkakörbe tartozó feladatokat lát el, a munkavállalót az átirányítás teljes idõtartamára a ténylegesen végzett munka alapján illeti meg díjazás, de az nem lehet kevesebb a munkavállaló átlagkereseténél.

(6) Ha a munkavállaló a munkaköri feladatai ellátása mellett, munkaidejének meghatározható részében más munkakörbe tartozó feladatokat lát el, a munkavállalót az (5) bekezdés szerinti díjazás a ténylegesen ellátott feladatok arányában illeti meg.

(7) Ha a munkavállaló a munkaköri feladatai ellátása mellett oly módon végez más munkakörbe tartozó feladatokat, hogy a két munkakörbe tartozó munkavégzés idõtartama nem különíthetõ el, a munkavállalót a munkabérén felül külön díjazás (helyettesítési díj) illeti meg. A helyettesítési díj mértékét az átirányítás alapján végzett munkára irányadó díjazás alapul vételével kell megállapítani."

6. §

Az Mt. 95. §-ának (5) bekezdése helyébe a következõ rendelkezés lép:

"(5) A végkielégítésnek a (4) bekezdésben meghatározott mértéke háromhavi átlagkereset összegével emelkedik, ha a munkavállaló munkaviszonya az (1) bekezdésben meghatározott módon

a) az öregségi nyugdíjra [87/A. § (1) bekezdés a) pont], továbbá

b) a korkedvezményes öregségi nyugdíjra

való jogosultság megszerzését megelõzõ öt éven belül szûnik meg. Nem illeti meg az emelt összegû végkielégítés a munkavállalót, ha az a) vagy a b) pontban foglaltak alapján korábban már emelt összegû végkielégítésben részesült."

7. §

Az Mt. 98. §-ának (2) bekezdése a következõ új f) ponttal egészül ki:

[(2) Az igazolás tartalmazza:]

"f) a munkavállaló 95. § (5) bekezdésében meghatározott, emelt összegû végkielégítésben való részesülését."

8. §

Az Mt. 105. §-ának (6) bekezdése helyébe a következõ rendelkezés lép:

"(6) Belföldi kiküldetés esetén, ha az utazási idõ a munkavállaló munkaidõ-beosztása szerinti munkaidõn kívülre esik, a munkavállalót - kollektív szerzõdés eltérõ rendelkezése hiányában - legalább a készenlét díjazására vonatkozó szabályokban meghatározott összeg kétszerese illeti meg."

9. §

Az Mt. 106. §-ának (5) bekezdése helyébe a következõ rendelkezés lép:

"(5) Kirendelés esetén a munkavállaló foglalkoztatása során alkalmazni kell a kirendelés helye szerinti munkáltatóra kiterjedõ hatályú kollektív szerzõdés munkaidõre és pihenõidõre, valamint - ha a munkavállalóra kedvezõbb - a munka díjazására vonatkozó rendelkezéseit."

10. §

Az Mt. 117. § (1) bekezdésének d) és f) pontja helyébe a következõ rendelkezés lép:

[(1) E törvény alkalmazásában]

"d) éjszakai munka: a huszonkét és hat óra közötti idõszakban teljesített munkavégzés;"

"f) délutáni mûszak: a többmûszakos munkarend alapján a tizennégy és huszonkét óra közötti idõszakban telesített munkavégzés;"

11. §

(1) Az Mt. 117/B. §-ának (1) bekezdése helyébe a következõ rendelkezés lép:

"(1) A teljes munkaidõ mértéke napi nyolc, heti negyven óra."

(2) Az Mt. 117/B. §-ának (3) bekezdése helyébe a következõ rendelkezés lép:

"(3) A teljes munkaidõ mértéke - munkaviszonyra vonatkozó szabály vagy a felek megállapodása alapján - legfeljebb napi tizenkét, legfeljebb heti hatvan órára emelhetõ, ha a munkavállaló

a) készenléti jellegû munkakört lát el;

b) a munkáltató, illetve a tulajdonos közeli hozzátartozója [139. § (2) bekezdés]."

12. §

12. § Az Mt. 124 - 124/A. §-a helyébe a következõ rendelkezés lép:

"124. § (1) A munkavállalót hetenként két pihenõnap illeti meg, ezek közül az egyiknek vasárnapra kell esnie.

(2) Az (1) bekezdéstõl eltérõen a munkavállalónak munkaidõkeret alkalmazása esetén a munkaidõ-beosztása alapján a pihenõnapok helyett hetenként legalább negyvennyolc órát kitevõ, megszakítás nélküli pihenõidõ is biztosítható, amelybe a vasárnapnak bele kell esnie.

(3) Munkaidõkeret alkalmazása esetén az (1) bekezdésben meghatározott pihenõnapok helyett a munkaidõ-beosztása alapján a munkavállalónak hetenként legalább negyvennyolc órát kitevõ, megszakítás nélküli pihenõidõ is biztosítható

a) a rendeltetése folytán vasárnap is mûködõ munkáltatónál, illetve munkakörben,

b) a készenléti jellegû munkakörben,

c) a megszakítás nélküli, illetve

d) a három vagy ennél több mûszakos munkarendben foglalkoztatott, valamint

e) az idénymunkát végzõ munkavállaló esetében,

amelybe havonta legalább egy alkalommal a vasárnapnak bele kell esnie.

(4) Munkaidõkeret alkalmazása esetén az (1) bekezdésben meghatározott pihenõnapok helyett a munkavállalónak a munkaidõ-beosztása alapján hetenként legalább negyven órát kitevõ, megszakítás nélküli pihenõidõ is biztosítható, amelybe egy teljes naptári napnak és havonta legalább egy alkalommal a vasárnapnak bele kell esnie. A legalább heti negyven órát kitevõ pihenõidõ alkalmazása esetén a munkavállalónak a munkaidõkeret átlagában legalább heti negyvennyolc óra pihenõidõben kell részesülnie.

(5) Munkaidõkeret alkalmazása esetén a pihenõnap

a) kéthetente, illetve

b) kollektív szerzõdés rendelkezése vagy a felek megállapodása alapján, legfeljebb havonta

- részben vagy egészben - összevontan is kiadható.

(6) Munkaidõkeret alkalmazása esetén

a) a készenléti jellegû munkakörben,

b) a megszakítás nélküli, illetve

c) a három vagy ennél több mûszakos munkarendben foglalkoztatott, továbbá

d) az idénymunkát végzõ munkavállaló esetében

kollektív szerzõdés rendelkezése alapján a pihenõnap legfeljebb hat havonta - részben vagy egészben - összevontan is kiadható.

(7) Az (5)-(6) bekezdésben foglaltak esetén a pihenõnap összevonásának idõtartama az alkalmazott munkaidõkeret idõtartamát nem haladhatja meg. Hat nap munkavégzést követõen egy pihenõnap kiadása kötelezõ. Ez utóbbi alól a több mûszakos, a megszakítás nélküli munkarendben, illetve munkakörben foglalkoztatott, továbbá az idénymunkát végzõ munkavállaló esetében a kollektív szerzõdés kivételt tehet.

(8) A 127. § (5) bekezdés c) pontja szerinti munkavállaló esetében a heti pihenõnap nem vonható össze.

(9) A 127. § (5) bekezdés a)-b) pontja szerinti munkavállaló esetében a heti pihenõnap összevonására csak hozzájárulásával kerülhet sor.

124/A. § (1) Vasárnapra rendes munkaidõben történõ munkavégzés csak

a) a rendeltetése folytán e napon is mûködõ munkáltatónál, illetve munkakörben, vagy

b) a készenléti jellegû munkakörben, a megszakítás nélküli, illetve a három vagy ennél több mûszakos munkarendben foglalkoztatott, valamint az idénymunkát végzõ munkavállaló esetében, továbbá

c) a 124. § (5)-(6) bekezdésében meghatározott esetben rendelhetõ el.

(2) Az (1) bekezdés a) pontja tekintetében a 125. § (2) bekezdését megfelelõen alkalmazni kell.

(3) Az (1) bekezdés a)-c) pontjának alkalmazása esetén havonta legalább egy pihenõnapot (pihenõidõt) vasárnap kell kiadni. Hat nap munkavégzést követõen egy pihenõnap (pihenõidõ) kiadása kötelezõ. Ez utóbbi alól a több mûszakos, a megszakítás nélküli munkarendben, illetve munkakörben foglalkoztatott, továbbá az idénymunkát végzõ munkavállaló esetében a kollektív szerzõdés kivételt tehet.

(4) Ha a munkavállaló az (1) bekezdés alapján - a megszakítás nélküli, illetve három vagy ennél több mûszakos munkarendben foglalkoztatott, valamint az idénymunkát végzõ munkavállaló kivételével - vasárnap végez munkát, számára az ezt közvetlenül megelõzõ szombaton rendes munkaidõben történõ munkavégzés nem rendelhetõ el."

13. §

Az Mt. a következõ új 149/A. §-sal egészül ki:

"149/A. § Vasárnapi munkavégzés esetén - a megszakítás nélküli munkarendben, illetve munkakörben, vagy a rendeltetése folytán vasárnap is mûködõ munkáltatónál, illetve munkakörben foglalkoztatott, valamint az idénymunkát végzõ munkavállaló kivételével - a munkavállalót rendes munkabérén felül ötven százalékos bérpótlék illeti meg, ha a munkavégzésre

a) három vagy ennél több mûszakos munkarendben, vagy

b) a 124. § (5) - (6) bekezdése alapján

a munkaidõ-beosztása szerint, rendes munkaidõben kerül sor."

Záró rendelkezések

14. §

(1) E törvény - a (2) és (4) bekezdésben foglalt kivétellel - a kihirdetést követõ második hónap 1. napján lép hatályba.

(2) E törvény 16. §-a a törvény kihirdetésének napján lép hatályba.

(3) E törvény hatálybalépésével egyidejûleg

a) az Mt. 118. § (1) bekezdésében, 123. § (2) bekezdés bevezetõ szövegében, a 123. § (3) bekezdésében a "vagy a felek megállapodása" szövegrész, és a 150. § (2) bekezdésében a "vagy a felek eltérõ megállapodása" szövegrész, továbbá

b) az 1991. évi XXIX. törvény 3. § c) pontja

hatályát veszti.

(4) E törvény kihirdetésének napján az Mt. 31. §-ának (2) - (4) bekezdése hatályát veszti.

(5) E törvény hatálybalépésével egyidejûleg az Mt. 117/A. § (2) bekezdése d) pontjában az "illetve a 124.§ (4) és (6) bekezdésében foglaltaktól eltérhet." szövegrész" illetve a 124. § (6), valamint (8) bekezdésében foglaltaktól eltérhet." szövegrészre változik."

Átmeneti rendelkezések

15. §

(1) Az e törvény 2. §-ában foglalt rendelkezést az e törvény hatályba lépésének évében a hatályba lépéstõl kezdõdõen arányosítva kell alkalmazni.

(2) Az e törvény 5. §-ában foglalt rendelkezést a törvény hatálybalépését követõen elrendelt átirányítás esetében kell alkalmazni.

(3) Az e törvény 6-7. §-ában, 17. §-ában, 18. §-ának (1) bekezdésében foglalt rendelkezést az e törvény hatálybalépését követõen közölt munkáltatói rendes felmondás, illetve a munkáltató jogutód nélküli megszûnése következtében történõ munkaviszony megszûnés esetén kell alkalmazni.

(3) Az e törvény 6-7. §-ában, 17. §-ában, 18. §-ának (1)-(2) bekezdésében foglalt rendelkezést az e törvény hatálybalépését követõen közölt munkáltatói intézkedés következtében történõ jogviszony megszûntetés (megszûnés) esetén kell alkalmazni.

(4) Az e törvény 8 - 9. §-ában foglalt rendelkezéseket az e törvény hatálybalépése után elrendelt kiküldetés, illetve kirendelés esetén kell alkalmazni.

(5) Az e törvény hatálybalépését követõen elrendelt, illetve közölt munkarendre, munkaidõ-beosztásra és munkavégzésre az e törvénnyel megállapított munkarendre, munkaidõ-beosztásra és vasárnapi munkavégzésre vonatkozó rendelkezéseket kell alkalmazni.

Ha a munkáltatónál az e törvény hatálybalépését megelõzõen elrendelt, illetve közölt munkarend, munkaidõ-beosztás nem felel meg az e törvény 12. §-ával megállapított rendelkezéseknek, a munkáltató legkésõbb 2003. január 1. napjától kezdõdõen köteles az e törvény 12. §- ával megállapított rendelkezéseket alkalmazni.

(5) Az e törvény hatálybalépését követõen elrendelt, illetve közölt munkarendre, munkaidõ-beosztásra és munkavégzésre az e törvénnyel megállapított munkarendre, munkaidõ-beosztásra és vasárnapi munkavégzésre vonatkozó rendelkezéseket kell alkalmazni.

Ha a munkáltatónál az e törvény hatálybalépését megelõzõen elrendelt, illetve közölt munkarend, munkaidõ-beosztás nem felel meg az e törvény 12. §-ával megállapított rendelkezéseknek, a munkáltató legkésõbb a hatálybalépéstõl számított második hónap elsõ napjától kezdõdõen köteles az e törvény 12. §- ával megállapított rendelkezéseket alkalmazni.

(6) Az e törvény hatálybalépését megelõzõen az Mt. 31. §-ának (2) bekezdése alapján megkötött üzemi megállapodásra annak megszûnéséig (megszüntetéséig) az e törvény hatályba lépését megelõzõen hatályos rendelkezéseket kell alkalmazni."

Módosuló jogszabályok

16. §

A munkavállalói érdekképviseleti tagdíjfizetés önkéntességérõl szóló 1991. évi XXIX. törvény 1 - 2. §-a helyébe a következõ rendelkezés lép:

"1. § A munkáltató a munkavállalók munkabérébõl a szakszervezeti vagy egyéb érdekképviseleti tagdíjat (a továbbiakban: tagdíjat) a munkavállaló írásbeli kérelmére köteles levonni, és a munkavállaló által megjelölt szakszervezet vagy egyéb munkavállalói érdekképviselet (a továbbiakban: érdekképviselet) javára köteles a kérelemben meghatározott összeget átutalni.

2. § (1) A munkáltató a megbízás megszûnéséig köteles

a) a tagdíjat a munkavállaló munkabérébõl a bérfizetés esedékességekor levonni, és az érdekképviseletnek rendelkezése alapján kifizetni vagy a megjelölt bankszámlára átutalni;

b) évenként egy alkalommal - az érdekképviselet kérésére - a kérelmezõ munkavállalók nevét és a levont tagdíj mértékét tartalmazó jegyzéket az eltelt idõszakra vonatkozóan összeállítani és az érdekképviselet rendelkezésére bocsátani.

(2) Az (1) bekezdésben foglalt feladatok ellátásáért a munkáltatót nem illeti meg díjazás."

17. §

A köztisztviselõk jogállásáról szóló 1992. évi XXIII. törvény 19. §-a (2) bekezdésének helyébe a következõ rendelkezés lép:

"(2) A végkielégítés összege, ha a felmentett köztisztviselõ közszolgálati jogviszonyban töltött ideje legalább

- a felmentési idõ kezdetekor irányadó - illetményének megfelelõ összeg. A végkielégítés mértéke négyhavi illetmény összegével emelkedik, ha a köztisztviselõ közszolgálati jogviszonya az öregségi nyugdíjra [19/A. § (1) bek. a) pont], vagy a korkedvezményes öregségi nyugdíjra való jogosultság megszerzését megelõzõ öt éven belül szûnik meg. Nem illeti meg az emelt összegû végkielégítés a köztisztviselõt, ha valamelyik jogcímen korábban már emelt összegû végkielégítésben részesült. A kifizetett végkielégítés összegét fel kell tüntetni a közszolgálati igazoláson."

18. §

(1) A közalkalmazottak jogállásáról szóló 1992. évi XXXIII. törvény (a továbbiakban: Kjt.) 36. §-ának (2) bekezdése helyébe a következõ rendelkezés lép:

"(2) A közalkalmazotti igazolásnak - a Munka Törvénykönyve 98. § (2) bekezdésének a)- e) pontjában és (3) bekezdésében foglaltakon túlmenõen - tartalmaznia kell

a) a közalkalmazott munkakörét,

b) a 22. § (3) bekezdés a)-d) pontjában meghatározottakat és a szülési szabadság idõtartamát,

c) minden olyan, a közalkalmazotti jogviszony megszûnésének évében munkában nem töltött idõt, amely alatt a közalkalmazott átlagkereset fizetésben részesült,

d) a tizenharmadik havi illetménynek a közalkalmazotti jogviszony megszûnése évében történõ kifizetését, illetve ennek elmaradását,

e) a jubileumi jutalom kifizetését és ennek idõpontját,

f) a közalkalmazott 37. § (7) bekezdésében meghatározott, emelt összegû végkielégítésben való részesülését; továbbá

g) a közalkalmazotti jogviszony megszûnésének módját, és ha e törvény indokolási kötelezettséget ír elõ, a megszüntetés okát. Ez utóbbiakat a közalkalmazott kérésére a közalkalmazotti igazolásból mellõzni kell."

(2) A Kjt. 37. §-ának (7) bekezdése helyébe a következõ rendelkezés lép:

"(7) A végkielégítés a (6) bekezdésben meghatározott mértéke négyhavi átlagkereset összegével emelkedik, ha a közalkalmazott közalkalmazotti jogviszonya az öregségi nyugdíjra [37/B. § (1) bekezdés a) pont], vagy a korkedvezményes öregségi nyugdíjra való jogosultság megszerzését megelõzõ öt éven belül szûnik meg. Nem illeti meg az emelt összegû végkielégítés a közalkalmazottat, ha valamelyik jogcímen korábban már emelt összegû végkielégítésben részesült."

(3) A Kjt. 59. §-a (4) bekezdésének d) pontja helyébe a következõ rendelkezés lép:

"d) 124. §-ának (6) és (8) bekezdésében foglaltaktól kollektív szerzõdés vagy a felek megállapodása eltérhet."