T/5101.
számú
törvényjavaslat

a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény
módosításáról

Budapest, 2001. szeptember

(1) A Polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: Pp.) 117. §-ának (2) bekezdése a következõ a) ponttal egészül ki, és a jelenlegi a)-d) pontok jelölése b)-e) jelölésre változik:

"a) a tárgyalás megkezdésének kitûzött és tényleges idõpontját."

(2) A Pp. 117. §-a a következõ (5) bekezdéssel egészül ki:

"(5) Az elhalasztott tárgyalásról külön jegyzõkönyvet kell készíteni. Ha a tárgyalás folytatólagos vagy ismételt, ennek a jegyzõkönyvbõl ki kell derülnie."

(3) A Pp. 118. §-ának (1) bekezdése helyébe a következõ rendelkezés lép:

" (1) A bírósági tárgyalásról a jegyzõkönyvet egyidejûleg, hangfelvétel esetén pedig legkésõbb nyolc munkanapon belül el kell készíteni. Ha a jegyzõkönyv hangfelvétel alapján készül, fel kell tüntetni a jegyzõkönyv írásba foglalásának napját, és a feleket tájékoztatni kell arról, hogy az elkészült jegyzõkönyvet mikor és hol tekinthetik majd meg, illetve vehetik át. A bíróság a jegyzõkönyvet az írásba foglalást követõ további tizenöt napon belül kézbesíti, ha törvény a jegyzõkönyv megküldését írja elõ."

(4) A Pp. 118. §-ának (2) bekezdése a következõ mondattal egészül ki:

"A módosítás folytán szükségtelenné vált szövegrészeket úgy kell törölni, hogy a törölt szövegrész olvasható maradjon."

(5) A Pp. 118. §-a a következõ (3)-(5) bekezdéssel egészül ki:

"(3) Ha a jegyzõkönyv elkészítésére nem az eljárási cselekménnyel egyidejûleg kerül sor, az eljárási cselekményen jelen lévõ felek - amennyiben a jegyzõkönyv részükre kézbesítésre kerül - a kézbesítéstõl számított 8 napon belül, ha pedig a jegyzõkönyv a felek részére nem kerül kézbesítésre, akkor az eljárási cselekménytõl számított 15 napon belül a jegyzõkönyv kijavítását, kiegészítését kérhetik.

(4) A jegyzõkönyvet és az esetleges módosításokat az eljáró bíró, illetve a tanács elnöke és a jegyzõkönyvvezetõ írja alá. Ha a bíróság tanácsban jár el, és a tanács elnöke a jegyzõkönyv aláírásában akadályoztatva van, a jegyzõkönyvet helyette - helyettesi minõségének feltüntetésével - a tanács egyik tagja írja alá.

(5) Ha az eljárási cselekményen történtek rögzítése hangfelvétellel történik, a hangfelvétel írásba történõ áttétele során a jegyzõkönyvvezetõ helyett a leírást végzõ bírósági alkalmazott jár el, és aláírásával igazolja, hogy a leírást a hangfelvételnek megfelelõen készítette el."

A Pp. a 119. §-t követõen a következõ alcímmel és 119/A. §-sal egészül ki:

"Elveszett (megsemmisült) iratok pótlása

119/A. § (1) Az elveszett (megsemmisült) iratok pótlására az ügyben eljárt tanács elnöke intézkedik. Ennek keretében a szükséghez képest elrendeli az iratok teljes vagy részleges pótlását, meghallgatja az eljárásban részt vett személyeket, kiadmányokat, iratmásolatokat szerez be stb.

(2) Ha az elveszett (megsemmisült) iratok alapján hozott határozat jogerõs és végrehajtható, a befejezett ügy iratainak pótlása mellõzhetõ. A felektõl ilyen esetben csak a határozat hiteles kiadmányát (másolatát) kell beszerezni.

(3) Az (1)-(2) bekezdésben foglaltakat megfelelõen alkalmazni kell az eljárási cselekmény anyagának hangfelvétel formájában történõ õrzése esetében is. "

A Pp. 191. §-a a következõ (4) - (5) bekezdéssel egészül ki és egyben a jelenlegi (4) számozása (6) bekezdésre változik:

"(4) Az iratokhoz csatolt okiratok és egyéb mellékletek kiadásáról a tanács elnöke - szükség esetén az érdekeltek meghallgatása után - dönt. Ha a bíróság szükségesnek látja, az okirat vagy egyéb melléklet kiadását hiteles másolat csatolásától teheti függõvé. A per eldöntése szempontjából lényeges körülmény igazolására szolgáló okiratot vagy egyéb mellékletet (pl. adásvételi szerzõdés, végrendelet) csak hiteles másolat ellenében lehet kiadni.

(5) Amennyiben az eredeti okiratot a fél a bíróság rendelkezésére bocsátotta, és a fél hiteles másolattal nem rendelkezik, a hiteles másolatot a fél kérelmére és költségére a bíróság készíti, illetve készítteti el."

A Pp. 202. §-ának (1) és (3) bekezdése helyébe a következõ rendelkezés lép, egyben a 202. § a következõ (4) bekezdéssel egészül ki:

"(1) Ha a bizonyítást megkeresés útján foganatosítják, a megkeresett bírósághoz meg kell küldeni azokat az iratokat, amelyek a megkeresés elintézéséhez szükségesek. A megkeresett bírósággal a tanács elnöke közli mindazokat a kérdéseket, amelyeket a bizonyítás során tisztázni kell, illetve mindazokat az adatokat, amelyek a bizonyítás lefolytatásához szükségesek. Így különösen közölni kell az eljárásban részt vevõk, továbbá a képviselõik nevét és lakóhelyét, a költségek elõlegezésére vonatkozó adatokat, a szükséghez képest az ügy vázlatos leírását és a bizonyítás útján tisztázandó tényállást, valamint a kihallgatandó személyek nevét, lakóhelyét. Ha a megkeresõ bíróság az eljárásban résztvevõk valamelyikének költségmentességet (illetékfeljegyzési jogot) engedélyezett, közölni kell az erre vonatkozó adatokat is.

(3) A megkeresett bíróság a megkeresést tizenöt napon belül teljesíti. Ha a megkeresett bíróság a megkeresést tizenöt napon belül nem intézte el, az elintézés akadályát a megkeresõ bírósággal közli.

(4) A megkeresett bíróság a bizonyításról jegyzõkönyvet vesz fel. A jegyzõkönyvben mind a megkeresõ, mind a megkeresett bíróságot fel kell tüntetni. A bizonyításról készült jegyzõkönyvet az iratokkal együtt 8 napon belül meg kell küldeni a megkeresõ bíróságnak. Ha a megkeresés teljesítésére egészben vagy részben más bíróság illetékes, a megkeresett bíróság - a ráháruló bizonyítás felvétele után - az iratokat az illetékes másik bíróságnak küldi meg, és errõl a megkeresõ bíróságot, valamint a feleket értesíti."

A Pp. 214. §-a (2) bekezdésének harmadik mondata helyébe a következõ mondat lép:

"A tanácskozásról készült jegyzõkönyvet és a különvéleményt csak a perorvoslat tárgyában eljáró bíróság, a fegyelmi eljárás kezdeményezésére jogosult személy, - fegyelmi eljárás során - a fegyelmi bíróság, valamint a Legfelsõbb Bíróság jogegységi eljárás kezdeményezésére jogosult, illetve a jogegységi eljárást lefolytató tanácsa tekintheti meg."

1. A Pp. 218. §-a a következõ (2) bekezdéssel egészül ki és a jelenlegi (2) bekezdés számozása (3) bekezdésre változik:

"(2) A határozat rendelkezõ részét a határozat kihirdetése elõtt írásba kell foglalni és azt a tanács tagjainak alá kell írniuk."

2. A Pp. 219. §-a a következõ (4) bekezdéssel egészül ki és a jelenlegi (4) bekezdés számozása (5) bekezdésre változik:

"(4) A büntetés-végrehajtási intézetben vagy rendõrségi fogdában fogvatartott részére a büntetés-végrehajtási intézet parancsnoka, illetve a fogda parancsnoka útján kell az iratot kézbesíteni."

A Pp. 224. §-ának (3) bekezdése a következõ mondattal egészül ki:

"Ha a határozatot már kézbesítették, a kijavítást feltüntetõ kiadmányt is kézbesíteni kell."

A Pp. a 230. §-t követõen a következõ 230/A. §-sal egészül ki:

"230/A. § (1) Az elsõ fokon eljárt tanács elnöke a határozat eredeti példányára vezetett záradékkal tanúsítja a határozat jogerejét.

(2) Ha a több személy részvételével vagy a több tárgyban folyó eljárásban az elsõ fokon eljárt bíróság határozatának csak egyes személyekre vonatkozó vagy bizonyos tárgyú rendelkezései emelkedtek jogerõre, ezt a záradékban kifejezésre kell juttatni. A záradékban fel kell tüntetni azt a napot, amelyen a határozat részben jogerõre emelkedett, valamint azt, hogy mely részében hajtható végre.

(3) A jogerõ megállapításáról a felet értesíteni kell. Az értesítés a jogerõt megállapító végzés, ha pedig a fél részére a határozatot még nem kézbesítették, a záradékolt határozat kiadmányának kézbesítésével történik. A záradékkal ellátott határozat-kiadmányt, vagy a jogerõt megállapító végzést - utóbbit a határozat kiadmányával együtt - jogszabályban megjelölt külön szerveknek is meg kell küldeni.

(4) Ha a részjogerõ valamely okból csak az iratoknak a másodfokú bírósághoz történõ felterjesztése után állapítható meg, a (3) bekezdésben foglalt intézkedés megtétele a másodfokú bíróság feladata."

A Pp. 270. §-ának helyébe a következõ rendelkezés lép:

"270. § (1) A jogerõs ítélet vagy az ügy érdemében hozott jogerõs végzés felülvizsgálatát a Legfelsõbb Bíróságtól a (2) bekezdésben meghatározott feltételek fennállása esetében a fél, a beavatkozó, valamint - a rendelkezés reá vonatkozó része tekintetében - az kérheti, akire a határozat rendelkezést tartalmaz.

(2) A felülvizsgálati kérelem akkor terjeszthetõ elõ, ha a felülvizsgálni kért határozat az ügy érdemi elbírálására kihatóan jogszabálysértõ, és

a) a határozat eltér a Legfelsõbb Bíróság jogegységi határozatától, vagy

b) felülvizsgálata a joggyakorlat egysége, továbbfejlesztése érdekében szükséges, mivel

ba) a határozattal kapcsolatban elvi jelentõségû jogkérdés merül fel, és a Legfelsõbb Bíróság a jogkérdést illetõen - a Legfelsõbb Bíróság határozatainak hivatalos gyûjteményében közzétett módon - még nem hozott döntést, illetve

bb) a határozat olyan elvi jelentõségû jogkérdést dönt el, amelyre vonatkozóan a Legfelsõbb Bíróság a Legfelsõbb Bíróság határozatainak hivatalos gyûjteményében korábban eltérõ tartalmú elvi határozatot tett közzé.

(3) Nem tekinthetõ az ügy érdemi elbírálására kihatónak különösen az a jogszabálysértés, amely

a) a jogerõs határozatnak a kamatfizetésre, a perköltség összegére vagy viselésére vonatkozó, illetve a meg nem fizetett illeték vagy az állam által elõlegezett költség megfizetésére kötelezõ részének meghozatala során történt, továbbá

b) a határozatnak a teljesítési határidõvel, a részletfizetés engedélyezésével kapcsolatos rendelkezését vagy az indokolását érinti."

A Pp. 271. §-ának helyébe a következõ rendelkezés lép:

"271. § A felülvizsgálat kizárásáról csak e törvény rendelkezhet. Nincs helye felülvizsgálatnak

a) az elsõ fokon jogerõre emelkedett határozat ellen, kivéve, ha azt törvény lehetõvé teszi;

b) ha a fél a fellebbezési jogával nem élt és a másik fél fellebbezése alapján a másodfokú bíróság az elsõ fokú határozatot helyben hagyta;

c) a házasságot érvénytelenítõ vagy felbontó ítélet ellen az érvénytelenítés vagy a felbontás kérdésében;

d) az apaság vélelmét megdöntõ ítélet ellen - az apaság vélelmét megdöntõ részében - ha az apaság vélelmének megdöntését követõen a gyermeket valamely személy teljes hatályú apai elismeréssel a magáénak ismerte el, vagy az apaságot jogerõs bírói ítélet állapította meg, illetve ha a gyermek anyjának utólagos házasságkötése folytán az anya férjét kell a gyermek apjának tekinteni;

e) a helyi önkormányzat ellen indult adósságrendezési eljárásban az adósságrendezés elrendelése tárgyában hozott végzés ellen;

f) a felszámolást elrendelõ, illetve a felszámolási eljárás befejezésérõl hozott végzés ellen;

g) a cég törlését elrendelõ végzés ellen;

h) a gyülekezési jog gyakorlása tárgyában hozott határozat bírósági felülvizsgálata során hozott végzés ellen;

i) a választási eljárásban hozott bírósági határozat ellen;

j) az egyezséget jóváhagyó végzés ellen, továbbá

k) ha a határozatot a Legfelsõbb Bíróság felülvizsgálati eljárásban hozta."

A Pp. 272. §-ának (2) bekezdése a következõ mondatokkal egészül ki:

"A felülvizsgálati kérelemben meg kell jelölni azokat a tényeket is, amelyek a 270.§-ban meghatározott feltételek fennállását megalapozzák. A felülvizsgálati kérelmet nem lehet megváltoztatni. A kérelem mindaddig visszavonható, amíg a Legfelsõbb Bíróság tanácsa a határozatát nem hozta meg."

A Pp. 273. §-a helyébe a következõ rendelkezés lép:

"273. § (1) A felülvizsgálati kérelmet a Legfelsõbb Bíróság hivatásos bírája, mint egyesbíró elõzetesen megvizsgálja abból a szempontból, hogy a kérelem megfelel-e a 270.§-ban meghatározott feltételeknek, illetve az egyéb törvényes követelményeknek. Ha a felülvizsgálati kérelem elõterjesztésére elõírt jogszabályi feltételek nem állnak fenn, a bíró a felülvizsgálati kérelmet elutasítja.

(2) Az eljáró bíró elutasítja a felülvizsgálati kérelmet akkor is, ha a kérelem elõterjesztõje

a) a megadott lakóhelyérõl (székhelyérõl) nem idézhetõ, illetve onnan ismeretlen helyre költözött, vagy

b) a jogi képviseletérõl felhívás ellenére nem gondoskodik és pártfogó ügyvéd kirendelését sem kéri, illetve kérheti.

(3) A felülvizsgálati kérelem benyújtásának a határozat végrehajtására nincs halasztó hatálya, de az eljáró bíró a felülvizsgálati kérelem elõzetes megvizsgálásának befejezésekor - ha nem kerül sor a kérelem elutasítására - a határozat végrehajtását a fél kérelmére felfüggesztheti, illetve a felülvizsgálati kérelem benyújtásának tényérõl - ha a fél a felülvizsgálati kérelemben ezt kérte és annak jogszabályi feltételei fennállanak - értesíti a földhivatalt.

(4) A felülvizsgálati kérelem elõzetes megvizsgálásának eredményérõl az eljáró bíró a felülvizsgálati kérelemnek a Legfelsõbb Bírósághoz való érkezését követõ hatvan napon belül határoz, kivéve, ha az ügyben hiánypótlásra volt szükség. Ebben az esetben a határidõ a hiánypótlásra engedélyezhetõ, legfeljebb tizenöt nappal meghosszabbodik.

(5) Az eljáró bíró határozatai ellen jogorvoslatnak nincs helye. Az eljáró bíró a felülvizsgálati kérelem megvizsgálásáról - elutasítása esetében indokolással ellátott - végzéssel dönt.

(6) Ha az eljáró bíró a felülvizsgálati eljárás lefolytatását elrendeli, errõl a kérelem elõterjesztõjét értesíti. A 274. § (1)-(3) bekezdések rendelkezései folytán szükségessé váló intézkedéseket az elõzetes vizsgálatot lefolytató bíró teszi meg.

(7) Ha az eljáró bíró a felülvizsgálati eljárás lefolytatását elrendeli, a Legfelsõbb Bíróság a Legfelsõbb Bíróság határozatainak hivatalos gyûjteményében, illetve a világhálón közzéteszi az ügy tárgyát, a felülvizsgálati kérelemben felvetett jogkérdés lényegét és az elõterjesztõ képviseletében eljáró jogi képviselõ nevét, valamint irodájának székhelyét.

(8) A felülvizsgálati eljárás lefolytatása során a Legfelsõbb Bíróság tanácsban jár el. A Legfelsõbb Bíróság a felülvizsgálati eljárás lefolytatását elrendelõ végzés meghozatalától számított hat hónapon belül az ügy érdemében határozattal dönt. Ha a Legfelsõbb Bíróság a 275. § (5) bekezdésében foglaltak szerint jár el, az eljárás felfüggesztésének idõtartama a határidõ számítása során nem vehetõ figyelembe."

A Pp. 274. §-a a következõ (7) bekezdéssel egészül ki:

"(7) Ha a 273. § (2) bekezdésben meghatározott elutasítási ok a felülvizsgálati eljárás lefolytatása során merül fel, a Legfelsõbb Bíróság a felülvizsgálati kérelmet az eljárás bármely szakaszában hivatalból elutasítja. A 273. § (3) bekezdésében megjelölt határozatokat a Legfelsõbb Bíróság a fél kérelmére a felülvizsgálati eljárás lefolytatása során is meghozhatja."

A Pp. 275. §-a a következõ (3)-(5) bekezdésekkel egészül ki:

"(3) Ha a Legfelsõbb Bíróság a felülvizsgálati eljárás lefolytatása alapján azt állapítja meg, hogy a felülvizsgálati kérelemben hivatkozott felülvizsgálati ok mégsem áll fenn, a jogerõs határozatot hatályában fenntartja.

(4) Ha a Legfelsõbb Bíróság a felülvizsgálati eljárás lefolytatása alapján azt állapítja meg, hogy az elõterjesztõ alappal hivatkozott a 270. § (2) bekezdésében meghatározott felülvizsgálati okra, emellett a megfelelõ határozat meghozatalához szükséges tények az iratokból megállapíthatóak, a Legfelsõbb Bíróság a jogszabályokkal, illetve a Legfelsõbb Bíróság korábbi döntésével összhangban álló új határozatot hoz. Ha erre nincs lehetõség, a jogerõs határozatot egészben vagy részben hatályon kívül helyezi és az ügyben eljárt elsõ vagy másodfokú bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasítja.

(5) Ha a Legfelsõbb Bíróság a Legfelsõbb Bíróság határozatainak hivatalos gyûjteményében korábban közzétett elvi határozatától el kíván térni, a felülvizsgálati eljárás felfüggesztése mellett az ügyben jogegységi eljárás lefolytatását kezdeményezi."

A Pp. 290. §-a a következõ (8) bekezdéssel egészül ki:

"(8) A házasságot felbontó vagy az érvénytelenséget megállapító rendelkezés részjogerejét az elsõ fokon eljárt tanács elnöke az iratoknak a másodfokú bírósághoz történõ felterjesztése elõtt köteles megállapítani."

Módosuló jogszabályok

(1) A bíróságok szervezetérõl és igazgatásáról szóló 1997. évi LXVI. törvény (Bsz.) 11. §-a helyébe a következõ rendelkezés lép:

"11. § (1) Senki sem vonható el törvényes bírájától.

(2) A törvény által rendelt bíró az eljárási szabályok szerint a hatáskörrel és illetékességgel rendelkezõ bíróságon mûködõ, elõre megállapított ügyelosztási rend szerint kijelölt bíró.

(3) Az ügyelosztási rendet - a bírói tanács és a kollégiumok véleményének ismeretében - a bíróság elnöke határozza meg legkésõbb a tárgyévet megelõzõ év december 10. napjáig.

(4) Az ügyelosztási rend tartalmazza, hogy az adott bíróságon milyen összetételû és számú tanácsok mûködnek, a bírák, illetve a tanácsok melyik ügycsoportba tartozó ügyeket intézik, akadályoztatásuk esetén ki jár el helyettük, az ügyek elosztására melyik bírósági vezetõ jogosult, továbbá, hogy az ügyek elosztása milyen módon történik. Az ügyelosztási rendnek a tárgyalási tevékenységet folytató bírósági vezetõk által tárgyalt ügyek körét és az ezekre vonatkozó elosztási módot is tartalmaznia kell.

(5) Az ügyelosztási rend kialakítása során figyelembe kell venni az ügyek jelentõségét, munkaigényességét, az ügyérkezés statisztikai adatait, emellett törekedni kell az arányos munkateher megvalósítására is.

(6) Az ügyelosztási rendet az érintettekkel haladéktalanul ismertetni kell és a bíróságon, a felek által is hozzáférhetõ helyen ki kell függeszteni.

(7) Az ügyelosztási rendtõl az eljárási törvényekben szabályozott esetekben, illetõleg igazgatási úton a bíróság mûködését érintõ fontos okból lehet eltérni. "

(2) A Bsz. 23. §-ának (1) bekezdése helyébe a következõ rendelkezés lép:

"(1) Az ítélõtáblán tanácsok, valamint büntetõ, polgári és közigazgatási kollégiumok mûködnek. A kollégiumok összevontan is mûködhetnek."

(3) A Bsz. melléklete I. Részének 3/2. és 3/3. pontjai helyébe a következõ rendelkezések lépnek:

A választottbíráskodásról szóló 1994. évi LXXI. törvény 53. §-ának utolsó mondata helyébe a következõ rendelkezés lép:

"Határozata ellen jogorvoslatnak nincs helye."

A találmányok szabadalmi oltalmáról szóló 1995. évi XXXIII. törvény 101. §-ának (2) bekezdése helyébe a következõ rendelkezés lép.

"(2) A Fõvárosi Bíróság végzése elleni fellebbezés elbírálása során a Pp. 257. §-ában foglaltakat kell megfelelõen alkalmazni."

A védjegyek és a földrajzi árujelzõk oltalmáról szóló 1997. évi XI. törvény 93. §-a helyébe a következõ rendelkezés lép:

"93. § A Fõvárosi Bíróság végzése elleni fellebbezés elbírálása során a Pp. 257. §-ában foglaltakat kell megfelelõen alkalmazni."

Átmeneti rendelkezések

(1) E törvény - a (2)-(3) bekezdésben meghatározott kivétellel - 2002. január 1. napján lép hatályba.

(2) E törvény 16. §-ának (3) bekezdése a kihirdetését követõ 8. napon lép hatályba azzal, hogy az új illetékességi szabályt a törvény hatályba lépése után indult ügyekben kell alkalmazni.

(3) E törvény e §-ának (8) bekezdésében foglalt rendelkezés 2003. január 1. napján lép hatályba.

(4) E törvénynek a felülvizsgálati eljárás szabályait megállapító rendelkezéseit a törvény hatályba lépésekor folyamatban lévõ ügyekben akkor lehet alkalmazni, ha az ügyben a bíróság a jogerõs határozatot még nem hozta meg.

(5) A Pp. 270. §-ában foglaltak megfelelõ alkalmazásával felülvizsgálatnak van helye az ítélõtábla mûködésének megkezdéséig a keresetlevelet (fizetési meghagyást) idézés kibocsátása nélkül elutasító (Pp. 130. §), és a pert megszüntetõ (Pp. 157. §) jogerõs végzés ellen is.

(6) A 12. §-nak a Pp. 273. §-a (4) és (8) bekezdésében meghatározott ügyintézési határidõket 2003. január 1. napjától kell alkalmazni.

(7) E törvény 18. és 19. §-a alapján biztosított fellebbezési jogával a törvény hatályba lépésekor folyamatban lévõ ügyben a fellebbezésre jogosult akkor élhet, ha a Fõvárosi Bíróság a törvény hatályba lépésekor a határozatát még nem hozta meg.

(8) A Pp. 73/A. §-ának a) pontjában "a 270. § (2) bekezdésében meghatározott" szövegrész helyébe "az ügy érdemében hozott" szövegrész lép.

(9) A Bsz. hatályba lépése elõtt meghozott irányelv, elvi döntés és kollégiumi állásfoglalás - amíg az a Bsz. alapján alkalmazható - a Pp. 270. § (2) bekezdésének b) pontja tekintetében a Legfelsõbb Bíróság határozatainak hivatalos gyûjteményében közzétett határozattal azonos megítélés alá esik.

(10) Felhatalmazást kap az igazságügy-miniszter, hogy a Pp-nek a módosításával egységes szerkezetbe foglalt szövegét a Magyar Közlönyben közzétegye.

E törvény 2002. január 1. napján történõ hatálybalépésével egyidejûleg a Pp. 275/A. §-ának (1)-(2) bekezdése, a Pp. 340. § (4) bekezdése, a 340/A. § (2) bekezdése és a Pp. 358. §-ának (2) bekezdése

- a Polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvényben és az ehhez kapcsolódó jogszabályokban a felülvizsgálati eljárás megteremtésérõl rendelkezõ 1992. évi LXVIII. törvény 15. §-a a Pp. 272. §-t és a 275/A-B. §-t megállapító rész kivételével,

- a Polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény módosításáról szóló 1997. évi LXXII. törvény 22, 24, 25. §-a, továbbá 32. §-ából a Pp. 358. § (2) bekezdését megállapító rész,

- az igazságszolgáltatással kapcsolatos egyes törvények módosításáról szóló 1998. évi LXXI. törvény 5. §-ának (4) bekezdése,

- az Országos Ítélõtábla székhelyének és illetékességi területének megállapításáról, valamint az igazságszolgáltatás mûködését érintõ egyes törvények módosításáról szóló 1999. évi CX. törvény 19. §-a, valamint 46-48. §-ai,

- az illetékekrõl szóló 1990. évi XCIII. törvény 80. §-a (1) bekezdésének j) pontja,

- a csõdeljárásról, a felszámolási eljárásról és a végelszámolásról szóló 1991. évi IL. törvény 6. §-ának (3) bekezdése,

- a választottbíráskodásról szóló 1994. évi LXXI. törvény 57. §-ából az "azonban a jogerõs ítélet ellen a jogosult felülvizsgálati kérelemmel élhet" szövegrész,

- a találmányok szabadalmi oltalmáról szóló 1995. évi XXXIII. törvény 103. §-a és az azt megelõzõ cím.

- a közbeszerzésekrõl szóló 1995. évi XL. törvény 93. §-a,

- a helyi önkormányzatok adósságrendezési eljárásáról szóló 1996. évi XXV. törvény 3. §-ának (3) bekezdése,

- a védjegyek és a földrajzi árujelzõk oltalmáról szóló 1997. évi XI. törvény 94. §-a és az azt megelõzõ cím,

- a bíróságok szervezetérõl és igazgatásáról szóló 1997. évi LXVI. törvény 89. §-ának (2) bekezdése,

- a cégnyilvántartásról, a cégnyilvánosságról és a bírósági cégeljárásról szóló 1997. évi CXLV. törvény 54. §-ának (5) bekezdése és 58. §-ának (3) bekezdése,

- a fogyasztóvédelemrõl szóló 1997. évi CLV. törvény 34. §-ának (6) bekezdésébõl az "azzal, hogy az ítélet ellen felülvizsgálatnak nincs helye" szövegrész

a hatályát veszti.

A Polgári perrendtartás szabályozása során egyre fontosabb szempont az eljárások ésszerû idõn belül történõ befejezésének igénye, amely együtt jár a jogorvoslati fórumok számának, a jogorvoslat terjedelmének arányos korlátozásával is. Az 1995-ös évtõl folyamatosan, leginkább pedig 1999-ben számos új rendelkezés született ebben a körben, amelyeknek hatása - tekintettel a lépcsõzetes hatályba lépésre is - csak fokozatosan érvényesül majd.

Az igazságszolgáltatással szembeni másik fontos követelmény az, hogy a bíróságok egységes ítélkezési gyakorlata minél jobban érvényre jusson, elõsegítve, garantálva ezzel a jogbiztonság folyamatosságát. A fenti két szempontot szem elõtt tartva foglalkozik a törvényjavaslat a felülvizsgálattal mint rendkívüli jogorvoslattal. A szabályozással érintett másik terület a bírósági ügyvitel szabályaihoz kapcsolódik.

1. A jogorvoslathoz való jog alkotmányos követelménye egyfokú jogorvoslatot jelent, önmagában tehát még az sem vetne fel alkotmányos problémát, ha a polgári perrendtartás nem adna lehetõséget felülvizsgálati eljárás lefolytatására. Abban az esetben, ha a jogalkotó el kívánja ismerni a felülvizsgálati eljárás jogintézményét (mint rendkívüli jogorvoslatot), úgy erre csak oly módon kerülhet sor, ha a törvény figyelembe veszi a jogállamiság lényeges alkotóelemét jelentõ "formális jogbiztonság" követelményét is. Mint azt a 9/1992. (I. 30.) AB határozat egyértelmûvé tette, az "anyagi igazságosság" és a "formális jogbiztonság" ellentéte kapcsán (a rendes jogorvoslati lehetõség kimerítését követõen) "... a jogbiztonságé az elsõbbség: ezt garantálja a jogerõ intézménye". A rendkívüli jogorvoslatnak a polgári perben ezért akkor (olyan módon és mértékben) "van helye", ha ezzel összefüggésben a formális jogbiztonságnak, illetve jogerõnek a korlátozására a szükségesség-arányosság tételét figyelembe véve kerül sor. Valójában tehát alkotmányossági szempontból nem az a kérdés, hogy korlátozható-e a felülvizsgálati eljárás igénybevétele, hanem az, hogy a felülvizsgálati eljárás törvényben történõ megengedése mely (az alkalmazás lehetõségét megszorító) feltételek mellett nem lépi át a jogerõ intézménye korlátozásának alkotmányosan még elfogadható mértékét.

Megállapítható tehát, hogy önmagában az ún. anyagi igazságosság szempontja (a fél részérõl az igazságos, az anyagi- és eljárásjogi jogszabályoknak egyaránt megfelelõ döntésre vonatkozó elvárás) nem elegendõ alkotmányos elõfeltétel a jogerõ áttöréséhez. Szükség van emellett olyan további (az anyagi igazságosság megsértésére történõ hivatkozással konjunktív viszonyban álló) törvényi elõfeltételre, amely a felülvizsgálati eljárás lefolytatásának létjogosultságát a konkrét eseten túlmutató érdekkel is alátámasztja. Mint az az Európa Tanács Miniszteri Bizottságának R(95) 5. számú Ajánlása megállapította, "A harmadfokú bíróságokra vonatkozó rendelkezések meghozatala során az államoknak nem szabad elfelejteniük, hogy az ügyet már két bíróság egymást követõen elbírálta. (...) A harmadik bírósághoz folyamodást azokra az ügyekre kell korlátozni, amelyeknél indokolt a harmadfokú felülvizsgálat, mint például amelyek a jog fejlõdéséhez, vagy a törvény alkalmazásának egységéhez hozzájárulnak. Még azokra az ügyekre is korlátozni lehet, amelyek jelentõs jogkérdést vetnek fel. Elvárható a kérelmezõtõl, fejtse ki, hogy az ügyben mi mutat ilyen jelentõséget."

A kifejtettek alapján a felülvizsgálati eljárás lefolytatását a jogalkotónak akkor lehet és kell biztosítania, ha egyfelõl a konkrét eljárás keretében meghozott jogerõs határozat (a jogvita érdemi része vonatkozásában) törvénysértõ és másfelõl a jogegység biztosítása vagy a joggyakorlat továbbfejlesztése szempontjából a határozat olyan elvi jelentõségû jogi kérdést vet fel, amelyben a legfõbb bírói fórum állásfoglalása (a fél erre irányuló, kezdeményezõ aktusa alapján) szükséges és arányos lépésnek minõsül. A kifejtettek alapján a Pp. XIV. fejezetének új szabályozása jelentõs koncepcionális változásokat tartalmaz.

Az új szabályozás alapelve, hogy

- a jogerõnek és a jogbiztonságnak kellõ súlyt adva, a felülvizsgálatot csak kivételesen kell lehetõvé tenni,

- olyan szempontrendszer kialakítására van szükség, ami minden pertípus esetében érvényesíthetõ,

- azokat az eseteket, amikor felülvizsgálatra valamely okból nem kerülhet sor, egy törvényben, a Pp.-ben kell meghatározni.

2. Az eljárások ésszerû idõn belül történõ befejezéséhez, illetve a jogerõhõz fûzõdõ érdekkel egyenrangúan fontos szempont a polgári eljárásokban az, hogy a felek garanciális jogait a törvény megfelelõen biztosítsa. Ennek egyik eszköze, hogy a felek jogait és kötelességeit érintõ rendelkezéseket magában a törvényben kell elhelyezni.

Az Országos Ítélõtábla és a fellebbviteli feladatokat ellátó ügyészi szervek felállításával, valamint az igazságszolgáltatási reform folytatásával kapcsolatos feladatokról szóló 102/1999. (XII. 18.) OGY határozat 1/b. pontja értelmében az Országgyûlés felkérte a Kormányt, hogy vizsgálja felül a bíróságok ügyvitelére vonatkozó hatályos szabályozást és vizsgálja meg a többszintû szabályozás lehetõségét.

A helyi és a megyei bíróságok (Fõvárosi Bíróság) ügyvitelének szabályait jelenleg a bírósági ügyvitel szabályairól szóló 123/1973. (IK.1974.1.) IM utasítás (BÜSZ) tartalmazza, a Legfelsõbb Bíróság ügyviteli szabályzatáról pedig a Legfelsõbb Bíróság elnökének 1/1994. számú utasítása rendelkezik. A két szabályzat az 1972. évi IV. törvény alapján került kiadásra, amelyet az 1997. évi LXVI. törvény 1997. október 1. napjával hatályon kívül helyezett.

A két utasítás rendelkezéseinek tartalmi felülvizsgálata során megállapítást nyert, hogy ezek egy részét az igazságszolgáltatás mûködését szabályozó törvényeknek, így a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvénynek (Pp.) és a büntetõ eljárási törvénynek kellene tartalmaznia. A rendelkezések egy másik része az eljárási törvények felhatalmazó rendelkezései alapján kiadott igazságügy-miniszteri rendeletekben, a jogszabályi szintet nem kívánó rendelkezések pedig Országos Igazságszolgáltatási Tanács szabályzatában helyezendõk el.

A bírósági ügyvitel törvényi szintû szabályozásának elõkészítése során elsõsorban abban a kérdésben kellett állást foglalni, hogy mely rendelkezések kerüljenek tehát a Pp.-ben elhelyezésre, mi kerüljön rendeleti szintre és mi szabályozható OIT szabályzatban. Így azon rendelkezések esetében, amelyek közvetlenül érintik a feleket, illetve a bírósági eljárással érintettek garanciális jellegû jogaira, ezek feltételeire és korlátaira vonatkoznak, vagy a jogok érvényre juttatásának szabályait állapítják meg, a törvényi szabályozás szükséges, míg a tisztán ügyviteli jellegû kérdések esetében megfelelõ a rendeleti - vagy alacsonyabb szintû - szabályozás is.

A bírósági ügyvitel egyes szabályainak a BÜSZ-bõl történõ átemelése nem mechanikusan, szó szerint történik. A Polgári perrendtartás rendelkezéseit a BÜSZ-bõl átemelt garanciális jelentõségû szabályok lényegével kell kiegészíteni, elvégezve egyben a szabályozás esetleg szükséges korszerûsítését is.

A törvényi szintû szabályozás elõkészítése során felmerült annak a lehetõsége, hogy a BÜSZ, valamint az LB-BÜSZ bizonyos rendelkezései ne az eljárási törvényekbe legyenek beépítve, hanem a legmagasabb jogforrási szinten, külön törvény rendelkezzen a bírósági ügyvitel kérdéseirõl, egy törvényben szabályozva a polgári és a büntetõ eljárásban szükséges rendelkezéseket, mivel azok e tekintetben sok hasonlóságot mutatnak. A polgári és a büntetõ eljárási kódex kezelhetõsége, a felhasználók eltérõ köre inkább amellett szól, hogy ezek a kérdések az adott eljárási törvény keretében legyenek szabályozva. Így a kodifikáció során a BÜSZ-nek a feleket szorosan érintõ rendelkezései a polgári eljárást illetõen a Pp. megfelelõ részébe kerülnek beépítésre, biztosítva ezzel azokat az eljárási garanciákat, amelyek bírósági ügyviteli utasításban vagy miniszteri rendeletben történõ elhelyezés folytán nem voltak adottak.

Bár a tervezett szabályozás nem kapcsolódik az Európai Közösségeknek a témára vonatkozó szabályozásához, a törvényjavaslatban foglaltak megvalósítása mégis fontos, mivel elõsegíti az Európai Közösségek által is elvárt hatékonyabb igazságszolgáltatás kialakulását.

A bírósági ügyvitel törvényi szintû szabályozásának elõkészítése során elsõsorban abban a kérdésben kellett állást foglalni, hogy mely rendelkezések kerüljenek a Pp.-ben elhelyezésre, mi kerüljön rendeleti szintre és mi szabályozható OIT szabályzatban. Így azon a rendelkezések esetében, amelyek közvetlenül érintik a feleket, illetve a bírósági eljárással érintettek garanciális jellegû jogaira, ezek feltételeire és korlátaira vonatkoznak, vagy a jogok érvényre juttatásának szabályait állapítják meg, a törvényi szabályozás szükséges, míg a tisztán ügyviteli jellegû kérdések esetében megfelelõ a rendeleti - vagy alacsonyabb szintû - szabályozás is.

A tervezetben végrehajtott módosítások nagy csoportját a jegyzõkönyvre vonatkozó rendelkezések adják. A módosítások kisebb része a jegyzõkönyvre vonatkozó, és a jegyzõkönyv teljességét biztosító kiegészítõ rendelkezéseket tartalmazza, nagyobb része a jegyzõkönyv kijavítására, továbbá a hangfelvétel útján rögzített jegyzõkönyv írásba foglalására vonatkozó szabályokat iktatja be.

A Polgári perrendtartás 1972. évi 26. tvr-rel (továbbiakban: III. Pp. novella) végrehajtott módosításáig a törvény kötelezõvé tette a jegyzõkönyvvezetõ alkalmazását a tárgyaláson. A módosítást követõen a tanács elnökének jogkörébe tartozik annak meghatározása, hogy milyen eljárási cselekménynél alkalmaz jegyzõkönyvvezetõt. A bíróság a tárgyalás anyagát jegyzõkönyv helyett más módon is rögzítheti. A jegyzõkönyv közokiratnak minõsül, ellene tekintettel arra, hogy a Pp. rendelkezései azt nem zárják ki, és nem is korlátozzák, ellenbizonyításnak van helye.

A III. Pp. novella szakított azzal a korábbi sok évtizedes szabállyal, hogy a jegyzõkönyvet a tárgyaláson kell elkészíteni. Ma elsõdleges szabály, hogy a jegyzõkönyvet az eljárási cselekménnyel egyidejûleg kell elkészíteni, a hangfelvétel alkalmazása esetén viszont az eljárási cselekményt követõen, nyolc napon belül. Ha a jegyzõkönyv hangfelvétel alapján készült, azon - a tervezet szerint - fel kell tüntetni az írásba foglalás idõpontját, amihez a bíróságnak további kötelezettségei kötõdnek. Ha a törvény a jegyzõkönyv megküldését írja elõ, azt az írásba foglalást követõ tizenöt napon belül kézbesíteni kell. A jegyzõkönyvben szerepeltetni kell a tárgyalás megkezdésének kitûzött és tényleges idõpontját is.

A törvényjavaslat a jegyzõkönyv kijavításának eseteit három csoportban szabályozza. Amennyiben a jegyzõkönyv elkészítésére az eljárási cselekménnyel egyidejûleg került sor, a jegyzõkönyv hivatalból, vagy az elnök engedélyével a felek megjegyzései alapján módosítható. Akkor viszont, ha a jegyzõkönyv elkészítése nem az eljárási cselekménnyel egyidejûleg történik, az eljárási cselekményen jelen lévõ felek, ha a jegyzõkönyv részükre kézbesítésre kerül, a kézbesítést követõ 8 napon belül, ha nem kerül kézbesítésre, akkor az eljárási cselekménytõl számított 15 napon belül kérhetik a jegyzõkönyv kijavítását. Ehhez természetesen az szükséges, hogy az eljárási cselekményrõl távolmaradó fél utóbb a jegyzõkönyv tartalmának megismerése érdekében maga tegyen lépéseket. A tervezet értelmében a jegyzõkönyv bármilyen jellegû módosítása esetén a módosítás folytán szükségtelenné vált részeket úgy kell törölni, hogy a törölt szövegrész olvasható maradjon.

A hatályos szabályozásnak megfelelõen a jegyzõkönyvet és a jegyzõkönyvben végrehajtott módosításokat a tanács elnöke és a jegyzõkönyvvezetõ írja alá. A törvényjavaslat ezt a szabályozást egészíti ki azzal, hogy ha a bíróság tanácsban jár el, a tanács elnökének akadályoztatása esetén a jegyzõkönyvet - a helyettesi minõség feltüntetésével - a tanács egyik tagja írja alá. További kiegészítést tartalmaz a tervezet arra az esetre, amikor az eljárási cselekmény rögzítése hangfelvétellel történt. Ekkor a hangfelvétel írásba történõ áttétele során a leírást végzõ bírósági dolgozó aláírásával igazolja, hogy a leírást a hangfelvételnek megfelelõen készítette el. A tanács elnöke a jegyzõkönyvet ebben az esetben is aláírásával hitelesíti.

A polgári peres eljárás során csakúgy, mint az eljárásjogokban általában, rendkívül nagy jelentõségük van az eljárás során keletkezett iratoknak. A Pp. rendelkezései nem tartalmaznak rendelkezést az iratok elvesztésének vagy megsemmisülésének esetére. Az erre vonatkozó rendelkezéseket eddig kizárólag a BÜSZ tartalmazta, ezért szükséges ennek megfelelõ jogforrási szintre történõ emelése. A tervezet új szakaszban emeli be az erre vonatkozó szabályozást.

Az elveszett vagy megsemmisült iratok pótlása érdekében az eljáró tanács elnöke a tervezetben példálózóan felsorolt intézkedések megtételére jogosult. Mellõzhetõ azonban valamennyi elveszett irat pótlása abban az esetben, ha az iratok alapján már határozat született, és a határozat jogerõs és végrehajtható. Ez utóbbi esetben a felektõl a határozat hiteles kiadmányának másolatát szükséges csak beszerezni.

A törvényjavaslat ezért kiegészíti a Pp.-t a 119/A. §-sal, amely ezeket a rendelkezéseket tartalmazza.

Az iratok elvesztéséhez hasonlóan nincs rendelkezés a polgári eljárásról szóló törvényben az iratokhoz csatolt okiratok kiadásáról. A csatolt okiratokra a feleknek a polgári eljárás idõtartama alatt bármikor, egyéb jogviszonyaik rendezése érdekében szükségük lehet, ezért szükséges az ezek kiadására vonatkozó szabályok törvényben történõ elhelyezése. Így a per eldöntése szempontjából fontos körülmény igazolására szolgáló iratok esetében, valamint azoknak az iratoknak az esetében, amelyek esetében a bíróság szükségesnek látja, az iratok kiadására csak hiteles másolat ellenében kerülhet sor. A hiteles másolat készítésének viszont olykor éppen az lehet akadálya, hogy az eredeti iratot a bírósághoz benyújtották, és egyéb hiteles másolat nem áll a felek rendelkezésére. Kiegészítõ szabályként kerül ezért meghatározásra, hogy ilyen esetben a fél kérelmére és költségére a hiteles másolatot a bíróság készíti, vagy készítteti el.

A törvényjavaslat a Pp. 191. § (4)-(5) bekezdésében helyezi el az erre vonatkozó rendelkezéseket.

A törvényjavaslat 4. §-a szabályozza a megkeresett bíróság jogait s kötelezettségeit.

A Polgári perrendtartás hatályos szabályozása alapján a bíróság csak a saját területén vagy a székhelyén teljesítendõ bírói cselekményeket foganatosíthatja közvetlenül, vagyis a törvény a bíróság tevékenységét területi korlátok közé szorítja nemcsak az illetékességi okok tekintetében, hanem késõbb az eljárás folyamán is, amikor a bíróság eljárási cselekményeket végez.

Ha a bíróságnak saját területén kívül kell az ügyben eljárnia, a törvény két utat biztosít. Az elsõ esetben maga a bíróság járhat el, figyelmen kívül hagyva a területi korlátokat, a másik esetben viszont ahhoz a bírósághoz kell fordulnia, amelynek területén az eljárási cselekményt foganatosítania kell. Ez a megkeresés (Pp. 202. §).

A bíróság saját területén kívül csak kivételes esetekben járhat el. Ilyen eset, amikor ez a területe határán foganatosítandó eljárási cselekmény befejezéséhez szükséges, vagy ha sürgõsség vagy más fontos érdek fennáll. A bíróságnak ekkor indokolnia kell, hogy eljárására miért volt szükség, ugyanakkor elõre értesítenie kell azt a helyi bíróságot, amelynek területén az eljárási cselekményt végzi. A másik bíróság köteles segédkezni az eljárási cselekmény foganatosítása során, ha erre igény van.

A Pp. 202. §-a azonban nem tartalmaz részletes rendelkezéseket az eljárási cselekmények megkeresés útján történõ végrehajtására vonatkozóan. A törvényjavaslat ezért egyrészt a megkeresésnek a megkeresett bíróság által történõ végrehajtása megkönnyítésére irányuló, másrészt a megkeresett bírósággal szemben fennálló kötelezettségeket tartalmazó rendelkezéseket vezet be. A törvényjavaslat pontosan meghatározza azokat az adatokat, amelyeket a megkeresõ bíróságnak a megkeresett bírósággal közölnie kell (eljárásban részt vevõk, továbbá képviselõik nevét és lakóhelyét, a költségek elõlegezésére vonatkozó adatokat, stb.), ugyanakkor a megkeresett bírósággal szemben tizenöt napos elintézési határidõt állít fel. Amennyiben a megkeresett bíróság a tizenöt napon belül nem intézte el a megkeresést, az elintézés akadályát köteles közölni a megkeresõ bírósággal.

A törvényjavaslat rendezi azt az esetet is, amikor a megkeresett bíróság a megkeresés teljesítésére nem illetékes. Ekkor a megkeresett bíróság az iratokat az illetékes másik bíróságnak megküldi, és errõl értesíti a megkeresõ bíróságot, valamint a feleket.

A törvényjavaslat 5. §-a a Pp. 214. § (2) bekezdésének kiegészítésével rendelkezik arról, hogy a tanácskozásról készült jegyzõkönyvet, illetve a bíró által készített különvéleményt mikor és ki tekintheti meg.

A törvényjavaslat 6. - 7. §-ai fontos technikai jellegû rendelkezéseket szabályoznak. Ilyen például, hogy a határozat rendelkezõ részét a tanács tagjainak még a kihirdetése elõtt alá kell írniuk, vagy az, hogy a fogvatartott személy részére hogyan történik az iratok kézbesítése.

A törvényjavaslat 8. §-a a határozatok jogerõre emelkedésével kapcsolatos rendelkezéseket építi be a Pp.-be.

A jogerõ megállapítására vonatkozó szabályok szinte kizárólag a BÜSZ-ben kerültek eddig elhelyezésre. Tekintettel azonban arra, hogy ezek a rendelkezések a felekre is kiható hatályúak, tehát nem tisztán ügyviteli jellegûek, törvényben történõ elhelyezésük elengedhetetlen.

A polgári ügyekben hozott határozatok esetében a jogerõt a bíróság záradékkal tanúsítja. Elõfordulnak olyan esetek, amikor a teljes határozatnak csak egy részére vonatkozóan, több személy részvételével folyó perben egyes személyekre, vagy egyes tárgyakra vonatkozóan is meg lehet állapítani a jogerõt anélkül, hogy az egész határozat jogereje megállapításra kerülhetne. Az elsõ fokon eljárt tanács elnöke a határozatot ekkor az ezt kifejezõ záradékkal látja el, és a jogerõ megállapításáról értesíti az érdekelteket a záradékkal ellátott határozat vagy a jogerõt megállapító végzés megküldésével. Új rendelkezés, hogy a bíróság a jogerõrõl minden esetben értesíti az érdekelteket.

Sajátosan érvényesül a szabály a házassági perekben, ahol a házasságot felbontó vagy az érvénytelenséget megállapító rendelkezés részjogerejét az elsõ fokon eljárt tanács elnöke az iratok másodfokú bírósághoz történõ felterjesztése elõtt köteles megállapítani (lásd 15. §).

A 9. §-a a Pp. 270. §-át módosítva rendkívüli jogorvoslatra, a felülvizsgálatra okot adó körülményeket határozza meg.

A felülvizsgálati eljárás lefolytatására akkor kerülhet sor, ha

a) a jogerõs határozat az ügy érdemi elbírálására kiható módon törvénysértõ és a jogegység követelménye a rendkívüli jogorvoslattal való élést szükségessé teszi, mivel a bíró a kötelezõen alkalmazandó jogegységi határozatot figyelmen kívül hagyta;

b) a jogerõs határozat az ügy érdemi elbírálására kiható módon törvénysértõ és a joggyakorlat továbbfejlesztése az ügy kapcsán felmerült elvi jelentõségû jogi kérdésben való legfelsõbb bírósági állásfoglalást tesz szükségessé, feltéve, hogy jogkérdésben a Legfelsõbb Bíróság korábban a Legfelsõbb Bíróság határozatainak hivatalos gyûjteményében közétett módon még nem foglalt állást vagy pedig a jogerõs határozat eltér a fenti módon közétett - egyébként nem kötelezõ - elvi határozatban foglaltaktól. (Ez utóbbi esetben ha a Legfelsõbb Bíróság a késõbb született határozatban foglaltakkal ért egyet, indokolt a jogegységi eljárás lefolytatása is a jogerõs határozatok közötti ellentmondás feloldása érdekében.)

Az a) pont esetében a jogerõs határozat és a kötelezõen alkalmazandó jogegységi határozat közötti ellentét önmagában (csakúgy, mint a jogerõs határozat jogszabályba ütközõ volta) nem alapozza meg a felülvizsgálati eljárás lefolytatását, szükséges az is, hogy a bíróság jogerõs döntése az ügy érdemére kiható módon törvénysértõ legyen.

A törvény segítséget nyújt a bíráknak annak eldöntésében, hogy mi tekinthetõ az ügy érdemére kiható jogszabálysértésnek. Ha ilyen nem állapítható meg, a felülvizsgálat, amely a felekre kiható hatályú, nem jöhet szóba. A törvényjavaslat szerint nem tekinthetõ az érdemi elbírálásra kihatónak az a jogszabálysértés, amely a jogerõs határozatnak a kamatfizetésre, a perköltség összegére vagy viselésére vonatkozó, illetve a meg nem fizetett illeték vagy az állam által elõlegezett költség megfizetésére kötelezõ részének meghozatala során történt, továbbá az a jogszabálysértés, amely a határozatnak a teljesítési határidõvel, a részletfizetés engedélyezésével kapcsolatos rendelkezését vagy az indokolását érinti. A törvényben csak a legtipikusabb esetek felsorolása történik meg, ez nem tekinthetõ taxációnak. Természetesen a bírói gyakorlattal összhangban az említett rendelkezés nem zárja ki azt a lehetõséget, hogy a fél felülvizsgálati kérelemmel éljen a felsorolt tárgyú ügyekben is, de csak akkor, ha az a per fõ tárgya (pl. a fél a már teljesített követelése kamatainak megfizetésére indít pert).

A törvényjavaslat 10. §-a szabályozza azokat az ügyeket, amelyek esetében nem lehet felülvizsgálati kérelmet elõterjeszteni akkor sem, ha a jogerõs határozat vonatkozásában a Pp. 270. §-ában foglalt feltételek fennállnának.

Vannak ugyanis olyan élethelyzetek, amelyek esetében a Legfelsõbb Bíróság felülvizsgálati jogkörének megteremtése nagyobb károkat okozna, mint amilyen elõnnyel a jogszabályszerû döntés elérése szolgálhat. Ilyen például a felszámolás elrendelésérõl hozott jogerõs döntés, amely esetében a felülvizsgálat megengedése és a végrehajtás esetleges felfüggesztése esetében a Legfelsõbb Bíróság döntéséig függõ jogi helyzet alakulna ki. Ha viszont a végrehajtás a felülvizsgálati eljárás alatt tovább folyik, az a helyzet állna elõ, hogy mire a legfelsõbb bírósági döntés megszületik az ügyben, a vagyonértékesítés már végbement, tehát az eredeti állapot amúgy sem állítható helyre.

A kifejtettekre tekintettel a tervezet a Pp. 271. §-ban meghatározza a felülvizsgálatból kizárt ügyeket, azzal az új elemmel, hogy a jövõben az összes ilyen esetet csak a Pp. tartalmazhatja. Miután a felülvizsgálat lehetõsége kiterjed a nemperes eljárásokban hozott érdemi döntésekre is, ebben a körben felsorolja a törvény azokat a nemperes eljárásban hozott érdemi határozatokat is, amelyek ellen nincs helye felülvizsgálatnak.

Azt tehát, hogy mely érdemi döntés esetében kizárt a felülvizsgálat, csak a Pp. állapíthatja meg. Azt azonban, hogy egyes eljárások tekintetében mi tekinthetõ érdemi határozatnak, az adott eljárást szabályozó törvény határozza meg. Azok a határozatok, amelyek az adott eljárás során születtek meg, de nem minõsülnek érdemi határozatnak, erre tekintettel esnek ki a felülvizsgálat körébõl, ugyancsak a Pp. szabályozása alapján, amely kizárólag az érdeminek minõsülõ határozatok esetében engedi meg a felülvizsgálati kérelem elõterjesztését, ha a törvényben foglalt egyéb feltételek is teljesülnek. Erre jó példa a végrehajtási eljárásról szóló törvény, amely csak két konkrét határozatot minõsít érdemi határozatnak.

A Pp. 235. § (4) bekezdése 2003. január 1. napjától hatályosan egy további kizáró okot határoz meg, de ezen ok is magában a Pp.-ben szerepel, így megfelel a Pp. 271. §-ában foglalt új szabályozásnak.

A Pp. 271. §-ában felsorolt kizárt ügyek köre nagyrészt megfelel a hatályos szabályozásban foglaltaknak. Új elem az egyezséget jóváhagyó végzés elleni felülvizsgálat kizárása. A hatályos szabályozás szerint az ilyen határozat ellen, amely ítélet hatályú határozat, van helye felülvizsgálatnak. A törvényjavaslat szakmai elõkészítése során az volt az egységes szakmai álláspont, hogy ezek a határozatok ne kerüljenek be a felülvizsgálható határozatok körébe. Ez a jogalkalmazói elképzelés egyben megfelel az új szabályozás koncepciójának is.

A 10. § szabályozásával összefüggésben történik meg a közbeszerzési törvény 93. §-ának hatályon kívül helyezése és a fogyasztóvédelemrõl szóló törvény 34 § (6) bekezdésének módosítása (Pp. 21. §).

A törvényjavaslat 11. §-ában foglalt szabályokat a Pp.-nek a felülvizsgálatról rendelkezõ fejezete jelenleg is tartalmazza, részben más §-okban elhelyezve. A fejezet szabályainak áttekintése során mód nyílott arra, hogy ezek a rendelkezések a kérelemre vonatkozó szabályok között kapjanak helyet.

Koncepcionális változást jelent a szabályozásban, hogy a felülvizsgálati kérelem tartalmi megvizsgálását a Legfelsõbb Bíróság nem tanácsban végzi a jövõben. A hatályos szabályok szerint, ha az elõkészítés során formai hiba áll fenn (pl. nem fizették meg az illetéket, vagy nincs a félnek jogi képviselõje) a tanács elnöke, a tartalmi kérdésekrõl, vagyis arról, hogy a felülvizsgálati kérelemben foglalt jogszabálysértésre történõ hivatkozás helytálló-e, a Legfelsõbb Bíróság tanácsa dönt.

A tervezett szabályozás alapján mind a formai hibák kiküszöbölését, mind pedig az elõzetes tartalmi vizsgálatot a Legfelsõbb Bíróság hivatásos bírája, mint egyesbíró végzi el. A feltételek fennállásának nagy része egyszerûen megállapítható, így pl. az a tény, hogy van-e olyan jogegységi határozat, amellyel való szembenállásra hivatkoznak a jogerõs határozatot illetõen.

Az egyesbíró nem külön erre a feladatra kijelölt bíró, hanem akár az ügy elbírálására illetékes legfelsõbb bírósági tanács bírája is lehet, aki ha a felülvizsgálati kérelmet nem utasította el és a felülvizsgálati eljárásra sor kerül, az ügy elõadó bírójává válhat.

Az új rendszerben tehát nem három bíró fog dönteni egy-egy kérelemrõl, hanem az elõzetes vizsgálatot a bírák egyesbíróként, önálló felelõsséggel folytatják le, ami az ügyintézés gyorsítását jelentheti. A bírósági tanács már csak olyan ügyben ül össze, amelyben az elõzetes vizsgálatot lefolytató bíró úgy ítélte meg, hogy a felülvizsgálati ok fennáll. Természetesen a Legfelsõbb Bíróság tanácsa végsõ soron ezzel ellentétes álláspontot is elfoglalhat a felülvizsgálati eljárás lefolytatása eredményeképpen.

A törvényjavaslat az elõzetes bírói vizsgálatra törvényi határidõt állapít meg, amely a felülvizsgálati kérelemnek a Legfelsõbb Bírósághoz való érkezésétõl számított 60 nap. Ez a határidõ az esetleges hiánypótlásra engedélyezhetõ 15 nappal meghosszabbodhat. Ha az egyesbíró a kérelmet nem találja alaposnak, azt indokolt végzéssel elutasítja, ha pedig a felülvizsgálati eljárás lefolytatása mellett dönt, errõl a kérelmezõt értesíti és a Pp. 274. § (1)-(3) bekezdésében foglalt intézkedéseket maga teszi meg. Ha nem kerül sor elutasításra, az eljáró egyesbíró a fél kérelmére a végrehajtást felfüggesztheti. Ahogy a Legfelsõbb Bíróság döntései ellen általában, az egyesbíró döntései ellen sem biztosít a törvényjavaslat jogorvoslati lehetõséget.

Új szabály, hogy a felülvizsgálati eljárást a Legfelsõbb Bíróság a felülvizsgálat elrendelésétõl számított 6 hónapon belül folytatja le. Mind az egyesbíró, mind pedig a Legfelsõbb Bíróság tanácsának eljárására elõírt ügyintézési határidõket nem a törvényjavaslat hatályba lépésétõl, 2002. január 1. napjától, hanem csak 2003. január 1. napjától kell alkalmazni. A törvényjavaslat tehát a felülvizsgálati eljárások rendjét koncepcionálisan megváltoztatja, az ügyintézési határidõket illetõen azonban az átmeneti szabályok között elhelyezve (20. § (6) bek.) kellõ felkészülési idõt biztosít a Legfelsõbb Bíróság részére. Ezalatt azáltal, hogy az új szabályok alapján feltehetõleg kevesebb ügy fog érkezni, mód lesz a felgyülemlett hátralék feldolgozására.

A döntéshozatali mechanizmus átláthatóságát szolgálja az a rendelkezés, amely szerint, a Legfelsõbb Bíróság a felülvizsgálati eljárás lefolytatásának elrendelése esetén, az elõterjesztõ értesítésén túlmenõen a Legfelsõbb Bíróság határozatainak hivatalos gyûjteményében, illetve a világhálón közzéteszi a felülvizsgálati eljárás szempontjából jelentõs tényeket. Ez elõzetesen tájékoztatással szolgál a közvéleménynek arról, hogy milyen fontos elvi kérdésekkel fog a közeljövõben foglalkozni a Legfelsõbb Bíróság. A hivatalos gyûjtemény nem azonos fórum a "Bírósági Határozatok" nevû folyóirattal. Az elõbbi a Legfelsõbb Bíróság hivatalos lapja, amely jelenleg évi 2 alkalommal jelenik csak meg. A Legfelsõbb Bíróság új feladata szükségessé teszi e lap megjelenési alkalmainak az igények szerinti sûrítését.

A törvényjavaslat 13. §-ban foglalt rendelkezés jelenleg ugyancsak szerepel a törvény hatályos szövegében, miután azonban a fejezet szerkezete megváltozott, e szabályokat is máshová kell beiktatni.

A törvényjavaslat 14. §-ának rendelkezése tartalmazza, hogy az egyes felülvizsgálati okokhoz kapcsolódva a Legfelsõbb Bíróság milyen tartalmú határozatot hozhat.

Ha az egyesbíró elrendeli a felülvizsgálati eljárás lefolytatását, ennek során a Legfelsõbb Bíróság tanácsa megállapíthatja, hogy a felülvizsgálati ok mégsem áll fenn. Ez az eset valószínûleg ritkán fog elõfordulni, de a törvényjavaslat szabályozása ezzel is kifejezésre kívánja juttatni, hogy az érdemi döntést a Legfelsõbb Bíróság tanácsa hozza meg az ügyben.

A másik, feltehetõleg gyakrabban elõforduló esetkör az, amikor a Legfelsõbb Bíróság tanácsa maga is megállapítja a felülvizsgálati ok fennállását. Ebben az esetben módja van a megfelelõ határozat meghozatalára. Ha azonban az ehhez szükséges tények, adatok az iratokból nem állapíthatóak meg, a Legfelsõbb Bíróság a jogerõs határozatot részben vagy egészben hatályon kívül helyezi és az ügyben eljárt elsõ vagy másodfokú bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasítja.

Ha a felülvizsgálatra azért kerül sor, mert a határozat olyan elvi jelentõségû jogkérdést dönt el, amelyre vonatkozóan a Legfelsõbb Bíróság a Legfelsõbb Bíróság határozatainak hivatalos gyûjteményében korábban eltérõ tartalmú elvi határozatot tett közzé, akkor az eljáró tanácsnak elõször az eltérõ jogi megoldások közötti ellentmondást kell feloldania. Ha egyetért a korábban közzétett elvi határozattal, az attól eltérõ jogerõs ítéletet megváltoztatja vagy az ehhez szükséges tények hiányában a bíróságot új eljárásra utasítja. Ha a Legfelsõbb Bíróság a jogerõs ítéletben foglaltakkal ért egyet, tehát a közzétett elvi határozattól el kíván térni, a felülvizsgálati eljárás felfüggesztése mellett az ügyben jogegységi eljárás lefolytatását kezdeményezi. Ez összhangban áll a bíróságok szervezetérõl és igazgatásáról szóló 1997. évi LXVI. törvény 29. § (1) bekezdésének b) pontjában foglalt rendelkezéssel, amely kimondja, hogy "jogegységi eljárásnak van helye, ha a Legfelsõbb Bíróság valamely tanácsa jogkérdésben el kíván térni a Legfelsõbb Bíróság másik ítélkezõ tanácsának határozatától".

A 15. § tartalmát illetõen lásd a 8. §-hoz fûzött indokolást.

Az elõterjesztés rendelkezik néhány, az igazságszolgáltatást érintõ egyéb törvény módosításáról. A módosításokat részint az idõközben bekövetkezett jogszabályi változásokhoz való igazodás igénye, részint a jogszabályok egyértelmûbb megfogalmazása iránti igény indokolja.

A bíróságok szervezetérõl és igazgatásáról szóló 1997. évi LXVI. törvény (továbbiakban: Bsz.) több ponton is módosításra kerül. A Bsz. 11. § módosítására az ügyelosztási rend bevezetése miatt kerül sor. Az ügyelosztási rendben kerül meghatározásra az, hogy a bíróságokon milyen összetételû és számú tanácsok mûködnek, továbbá hogy a tanácsok mely ügycsoportba tartozó ügyeket intéznek. Az ügyek ilyen módon történõ megosztása várhatóan elõsegíti majd a bírák között az arányos munkateher megvalósulását. A Bsz. 23. §-ának módosítása az ítélõtáblán mûködõ tanácsokról rendelkezik.

A harmadik módosítás a Bsz. mellékletét érinti. A Bsz. 17. §-a alapján a bíróság létesítésérõl, összevonásáról, megszüntetésérõl, illetékességi területének meghatározásáról törvény rendelkezik.

A Bsz. mellékletének 3/3. pontja alapján Érsekhalma község jelenleg a Bács- Kiskun Megyei Bíróság, és ezen belül a Kalocsai Városi Bíróság illetékességi területéhez tartozik. A község Baja és Kalocsa városok között helyezkedik el. Az újonnan kijelölt kistérségi csoportosulás a bajai kistérséghez sorolta be a községet, ezért indítványozta a lakosság, hogy a közlekedési szempontból is sokkal elõnyösebben megközelíthetõ Bajai Városi Bíróság illetékességi területéhez tartozzon a település. Az átcsatolással mind a Legfõbb Ügyészség, mind az Országos Igazságszolgáltatási Tanács egyetértett, mivel az ügyforgalmi adatok vizsgálata eredményének ismeretében megállapítható, hogy az a Bajai Városi Bíróság mûködésében jelentõs változást nem fog eredményezni.

Végül a tervezet a fentiekkel összefüggésben hatályon kívül helyezi a Bsz. 89. § (2) bekezdését (lásd 21. §).

A választott bíráskodásról szóló 1994. évi LXXI. törvény módosítására a törvény szövegének egyértelmûvé tétele érdekében kerül sor. A törvényjavaslat leszögezi, hogy a választott bírósággal kapcsolatos ügyekben - a választottbírósági ítélet érvénytelenítése iránti pert kivéve - a megyei bíróság nemperes eljárásban hozott határozata ellen jogorvoslat benyújtására nincs lehetõség.

A törvényjavaslat 18. - 19. §-a foglalkozik az un. iparjogvédelmi ügyekkel.

A hatályos szabályozás szerint az iparjogvédelmi ügyekben a Magyar Szabadalmi Hivatal által hozott határozat megváltoztatására irányuló eljárás a Fõvárosi Bíróság hatáskörébe és kizárólag illetékessége alá tartozik. A bíróság által hozott döntés ellen fellebbezésnek nincs helye, de az elsõfokon jogerõre emelkedett határozat ellen a felülvizsgálat megengedett. Ez összhangban áll a hatályos Pp. 271. § (1) bekezdésének a) pontjában foglaltakkal, mivel törvény az elsõfokon jogerõre emelkedett határozat elleni felülvizsgálatot megengedheti.

A szabályozás ugyanakkor nincs igazán összhangban a közigazgatási határozatok felülvizsgálatára vonatkozó jogi szabályozással. A Pp-nek a közigazgatási pereket szabályozó XX. fejezetében foglalt 340. § (2) bekezdése szerint a bíróság által hozott döntés ellen fellebbezésnek van helye, ha a közigazgatási pert olyan határozat bírósági felülvizsgálata iránt indították, amelyet az egész országra kiterjedõ illetékességû szervezet hozott egyfokú eljárásban és emellett a bíróságnak joga van a határozat megváltoztatására.

A Magyar Szabadalmi Hivatal közigazgatási szerv, amely külön törvényben meghatározott szabályok szerint, de lényegében közigazgatási határozatot hoz. Bár eltérõ eljárási szabályok érvényesülnek a határozat bírósági felülvizsgálata során is, az mindenképp indokolt, hogy a bírósági jogorvoslati rend egységes legyen a közigazgatási határozatok bírósági felülvizsgálatának szabályozása során. Miután a Magyar Szabadalmi Hivatal által hozott határozat megfelel a Pp. 340. § (2) bekezdésében foglalt követelményeknek, ennek a törvény akkor tesz eleget, ha ezekben az ügyekben a fellebbezés jogát biztosítja.

Bár a törvényjavaslatban az e törvényekben foglalt, a felülvizsgálatra vonatkozó rendelkezések hatályon kívül helyezésre kerülnek (lásd 21. §), ennek csak technikai oka van. Miután az ilyen típusú határozat nem szerepel abban az új kizáró felsorolásban, amelyet a Pp. 271. §-a tartalmaz, ebbõl következõen az ügyet befejezõ érdemi határozat ellen felülvizsgálatnak változatlanul helye lesz, de nem általában jogszabálysértésre hivatkozva, ahogy azt a külön törvény jelenleg megengedi, hanem csak a törvényjavaslat által meghatározott, a Pp. 270. §-ában szabályozott esetekben.

Azok az iparjogvédelmi jogszabályok, amelyek módosítására nem kerül sor, visszautalnak a szabadalmi törvény rendelkezéseire, így a megváltozott szabályozás azokban is automatikusan érvényesülni fog.

A törvényjavaslat 20. - 21. §-a átmeneti, illetve hatályon kívül helyezõ rendelkezéseket állapít meg.

A törvényjavaslat rendelkezései fõszabályként 2002. január 1-én lépnek hatályba, egyes rendelkezéseinek hatályba lépése azonban korábban következik be. Így a bírósági szervezeti törvénynek a bíróság illetékességi területét érintõ módosítására vonatkozó rendelkezés a kihirdetést követõ nyolcadik napon lép hatályba. A felülvizsgálati eljárás rendjét megállapító rendelkezések hatálybalépése ellenére a kellõ felkészülési idõ biztosítása érdekében a törvényjavaslat úgy rendelkezik, hogy a Legfelsõbb Bíróság számára elõírt ügyintézési határidõket - az 1999. évi CX. törvény rendelkezéseivel összhangban - csak 2003. január 1. napjától kell alkalmazni (20. § (6) bek.).

A hatálybalépéshez kapcsolódóan a törvényjavaslat számos más átmeneti szabályt is megállapít. Ilyen például a 20. § (4) bekezdésében foglalt rendelkezés, amely lehetõséget ad arra, hogy az új szabályok a törvény hatályba lépésekor folyamatban lévõ ügyekben is alkalmazzák akkor, ha a jogerõs határozat az ügyben még nem született meg. Az iparjogvédelmi ügyekben biztosított fellebbezési jog gyakorlására is ilyen esetben kerülhet sor (20. § (7) bek.).

Fontos rendelkezés annak kimondása, hogy a Bsz. hatályba lépése elõtt hozott irányelv, elvi döntés és kollégiumi állásfoglalás a Legfelsõbb Bíróság határozatainak hivatalos gyûjteményében közzétett határozattal esik egy tekintet alá. Ez azt jelenti, hogy ha a jogszabálysértõ jogerõs határozat ilyen korábbi döntésben foglaltaktól tér el, a felülvizsgálat lehetõsége biztosított (20. § (9) bek.).

A 21. §-ban foglalt hatályon kívül helyezések a felülvizsgálat új rendjével való összhangot teremtik meg, figyelemmel az egyes nemperes eljárásokra is.