MAGYAR KÖZTÁRSASÁG KORMÁNYA
T/5001. számú
törvényjavaslat
a pénzügyeket szabályozó egyes jogszabályok módosításáról
Előadó: Varga Mihály
pénzügyminiszter
Budapest, 2001. augusztus
2001. évi ...... törvény
A pénzügyeket szabályozó egyes jogszabályok módosításáról
ELSŐ RÉSZ
I. fejezet
A takarékbetétről szóló 1989. évi 2. törvényerejű rendelet módosítása
1. § A takarékbetétről szóló 1989. évi 2. törvényerejű rendelet (a továbbiakban: Tvr.) 1. §-ának (2)-(3) bekezdése helyébe a következő rendelkezések lépnek:
"(2) Takarékbetétet az elfogadására felhatalmazott hitelintézetnél minden természetes személy elhelyezhet. Takarékbetét-szerződést kötni és takarékbetétkönyvet nyitni csak névre szólóan lehet. Takarékbetét-szerződésben az elhelyezőtől különböző, de takarékbetét elhelyezésre jogosult kedvezményezett is megjelölhető.
(3) A hitelintézet az elhelyezőt és a kedvezményezett megnevezése esetén ez utóbbit is köteles a pénzmosás megelőzéséről és megakadályozásáról szóló 1994. évi XXIV. törvény és a végrehajtásáról szóló 74/1994. (V. 10.) Korm. rendelet szerint azonosítani és az azonosítás adatait a takarékbetét, illetve a takarékbetét-szerződés megszűnését követő legalább tíz évig megőrizni. Azonosítás hiányában a hitelintézet a betétet nem fogadhatja el."
2. § A Tvr. 7. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
"7. § A 2002. január 1-jét megelőzően bemutatóra szólóan, fenntartás nélkül elhelyezett takarékbetét feletti rendelkezésre az jogosult, aki ezen időpontot követően az okiratot először mutatja be a kibocsátó hitelintézetnek és akinek az azonosítását a hitelintézet az 1. § (3) bekezdésében foglaltak szerint elvégezte. Az ilyen takarékbetétet a hitelintézet köteles a betétes 2002. január 1-jét követő első azonosításának időpontjában a betétes nevére szólóvá átalakítani."
3. § A Tvr. 9. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
"9. § (1) A 2002. január 1-jét megelőzően nem névre szólóan, a rendelkezési jog fenntartásával elhelyezett takarékbetét feletti rendelkezésre az jogosult, aki ezen időpontot követően az okiratot először mutatja be a kibocsátó hitelintézetnek, a betétes által a takarékbetét-szerződésben meghatározott feltételt teljesítette (közölte), és akinek az azonosítását a hitelintézet az 1. § (3) bekezdésében foglaltak szerint elvégezte. Az ilyen takarékbetétet a hitelintézet köteles a betétes 2002. január 1-jét követő első azonosításának időpontjában a betétes nevére szólóvá átalakítani.
(2) A jeligére szólóan elhelyezett takarékbetét a tulajdonjog hitelt érdemlő igazolása mellett is átalakítható, ha a betétes a feltétel közlésére nem képes.
(3) A feltétel teljesítése (közlése) nem szükséges öröklés, jogerős bírósági határozat alapján történő átalakítás esetén, továbbá a takarékbetét végrehajtás alá vonása esetén történő kifizetéskor."
4. § A Tvr. a következő 15/A. §-sal egészül ki:
"15/A. § 2003. január 1-jét követően a hitelintézet köteles a kétmillió forintot elérő vagy meghaladó összegű takarékbetétek névre szólóvá történő átalakításával egyidejűleg az ügyfél adatait a pénzmosás megelőzéséről és megakadályozásáról szóló 1994. évi XXIV. törvény alapján megküldeni az Országos Rendőr-főkapitányságnak."
II. fejezet
A hitelintézetekről és a pénzügyi vállalkozásokról szóló 1996. évi CXII. törvény módosításáról szóló 2000. évi CXXIV. törvény módosítása
5. § A hitelintézetekről és a pénzügyi vállalkozásokról szóló 1996. évi CXII. törvény módosításáról szóló 2000. évi CXXIV. törvény (a továbbiakban: Hptm.)141. §-ának (2) és (3) bekezdése helyébe a következő rendelkezések lépnek:
"(2) E törvény 3. §-ának (4) bekezdése és 153. §-a 2002. január 1-jén lép hatályba.
(3) E törvény 1. §-ának (2) bekezdése, 4. §-ának (2) és (4) bekezdése, 5. §-a, 6. §-ának (7) bekezdése, 12. §-ának (3) és (5) bekezdése, 13. §-a, 17. §-ának (1) és (3) bekezdése, 20. §-a, 24-29. §-a, 31. §-a, 46. §-a, 58. §-a, 59. §-ának (3) bekezdése, 66. §-ának (2) bekezdése, 67. §-a, 68. §-a, 71. §-ának (1) bekezdése, 93. §-ának (2) bekezdése, 104. §-ának (4) és (5) bekezdése, 106. §-a, 108. §-ának (1) bekezdése, 110. §-a, 126. §-ának (3) bekezdése és 140. §-a az Európai Unióhoz történő csatlakozásról szóló nemzetközi szerződést kihirdető törvény hatálybalépésének napján lép hatályba."
III. fejezet
A Magyar Export-Import Bank Részvénytársaságról és a Magyar Exporthitel Biztosító Részvénytársaságról szóló 1994. évi XLII. törvény módosítása
6. § A Magyar Export-Import Bank Részvénytársaságról és a Magyar Exporthitel Biztosító Részvénytársaságról szóló 1994. évi XLII. törvény (a továbbiakban: Exim tv.) 3. §-ának (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
"(2) A Mehib. Rt. az (1) bekezdés szerinti tevékenységeit exportirányú külkereskedelmi ügyeletekhez, nemzetközi segélyügyletekhez, külföldi befektetésekhez és belföldi értékesítésekhez kapcsolódóan jogosult végezni."
7. § Az Exim tv. 22. §-ának helyébe a következő rendelkezés lép:
"22. § A Hpt. 79. § (7) bekezdésében foglalt mérték az Eximbank esetében 35%."
IV. fejezet
A biztosítóintézetekről és a biztosítási tevékenységről szóló 1995. évi XCVI. törvény módosítása
8. § (1) A biztosító intézetekről és a biztosítási tevékenységről szóló 1995. évi XCVI. törvény (a továbbiakban: Bit.) 3. §-ának 29. pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
[E törvény alkalmazásában]
"29. Kártalanítási Számla: a kötelező gépjármű-felelősségbiztosítást művelő biztosítók által létrehozott és folyamatosan finanszírozott pénzalap, amelynek célja a szerződéskötési kötelezettség ellenére kötelező felelősségbiztosítással nem rendelkező üzembentartók, valamint - a jogszabályban meghatározott korlátozásokkal - az ismeretlen üzembentartók által okozott károk megtérítése."
(2) A Bit. 3. §-ának 34. pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
[E törvény alkalmazásában]
"34. az ügymenet kiszervezése: a biztosítási tevékenység valamely részének egészben, vagy meghatározó részben a biztosító megbízásából más gazdálkodó szervezet (Ptk. 685. § c) pont) által történő végzése,"
9. § (1) A Bit. 5. §-a (4) bekezdésének c) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
[Biztosító a 4. § szerinti biztosítási és azzal közvetlenül összefüggő tevékenységen kívül más üzletszerű tevékenységet nem folytathat, kivéve]
"c) a biztosító eszközeinek a biztosító által történő kezelését és befektetését, a biztosító vagyonkezelési tevékenységét, ideértve - fedezeti céllal - a származtatott ügyletek kötését is,"
(2) A Bit. 5. §-ának (4) bekezdése a következő h) ponttal egészül ki:
[Biztosító a 4. § szerinti biztosítási és azzal közvetlenül összefüggő tevékenységen kívül más üzletszerű tevékenységet nem folytathat, kivéve]
"h) az elektronikus aláírásról szóló 2001. évi XXXV. törvény 6. §-ának (1) bekezdésében foglalt szolgáltatásokat."
10. § A Bit. 43. §-a (1) bekezdésének k) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
[A Felügyelet engedélye szükséges:]
"k) a 10. számú melléklet II. pontjában felsorolt tevékenységek kiszervezéséhez,"
11. § A Bit. a következő 48/A.-48/C. §-sal egészül ki:
"48/A. § (1) A biztosító a tevékenységének bármely elemét kiszervezheti, kivéve a 10. számú melléklet I. pontjában foglaltakat. A 10. számú melléklet II. pontjában foglalt tevékenységek csak a Felügyelet engedélyével szervezhetők ki.
(2) Az ügymenet kiszervezésének feltétele, hogy az irányítási és ellenőrzési jog megmaradjon a biztosítónál.
(3) Az ügymenet kiszervezési szerződésben a biztosító köteles előírni, hogy bármely típusú felügyeleti ellenőrzés esetén a vele szerződő fél köteles a felügyeleti ellenőrzést végzőknek az ügymenet kiszervezéssel kapcsolatos valamennyi adatot, dokumentumot, információt (elektronikus adathordozón is) megadni (szükség esetén a helyszínen is).
(4) A biztosító felelős azért, hogy a kiszervezett tevékenységet végző gazdálkodó szervezet (Ptk. 685. § c) pont) a tevékenységet a jogszabályi előírások betartásával és a tőle elvárható gondossággal végezze. A biztosítónak haladéktalanul jelentenie kell a Felügyelet részére, amennyiben a kiszervezett tevékenység végzése jogszabályba vagy a szerződésbe ütközik.
(5) A Felügyelet a feltárt hiányosságok alapján a tevékenység kiszervezését a továbbiakban megtilthatja, amennyiben az jogszabályba vagy a kiszervezési szerződésbe ütközik.
(6) Az a gazdálkodó szervezet, amely egyidejűleg több biztosító részére végez tevékenységet, köteles az így tudomására jutott tényt, adatot elkülönítetten kezelni.
(7) A biztosító nem szervezheti ki a tevékenységet olyan gazdálkodó szervezethez, amelyben a biztosító vezető tisztségviselőjének vagy annak közeli hozzátartozójának tulajdonosi részesedése van, illetve annak vezető tisztségviselője.
48/B. § (1) Ha a biztosító a 10. számú melléklet II. pontjában foglalt tevékenységeket kívánja kiszervezni, az engedélyezésre irányuló kérelemhez mellékelnie kell:
(2) A biztosító és a kiszervezett tevékenységet végző gazdálkodó szervezet között létrejött szerződésnek tartalmaznia kell:
a) a gazdálkodó szervezet hozzájárulását a kiszervezett tevékenységnek a biztosító könyvvizsgálója és a Felügyelet által történő ellenőrzéséhez;
b) a gazdálkodó szervezet felelősségét a tevékenység megfelelő színvonalon történő végzéséért, illetve a szerződésnek a megbízó biztosító részéről történő azonnali felmondási lehetőségét a gazdálkodó szervezet által történő ismételt vagy súlyos szerződésszegés esetén;
c) a gazdálkodó szervezettől elvárt, a tevékenység végzésének minőségére vonatkozó részletes követelményeket.
(3) A Felügyelet a tevékenység kiszervezésére vonatkozó engedély kiadását megtagadhatja, ha a kérelem nem felel meg az (1) és (2) bekezdésben foglaltaknak.
48/C. § (1) Ha a biztosító olyan tevékenységet kíván kiszervezni, amelyhez nem szükséges a Felügyelet engedélye, köteles ezt a Felügyeletnek a szerződés megkötését követő 30 napon belül bejelenteni, mellékelve a 48/B. § (2) bekezdésének megfelelő szerződést.
(2) A Felügyelet megtilthatja a tevékenység kiszervezését, ha a benyújtott szerződés nem felel meg a 48/B. § (2) bekezdésében foglaltaknak."
12. § (1) A Bit. 69. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
"69. § (1) A biztosítási szerződéskötési kötelezettség a 9. számú mellékletben, illetve más törvényben meghatározott esetekben írható elő.
(2) A biztosító köteles a kötelező gépjármű-felelősségbiztosítási termék eredményelszámolását és biztosítástechnikai tartalékainak állományadatait más biztosítási terméktől számvitelileg elkülöníteni.
(3) A Belügyminisztérium Központi Adatfeldolgozó Nyilvántartó és Választási Hivatala (a továbbiakban: Hivatal) - a 13. számú mellékletben szabályozott adattartalommal - nyilvántartást vezet a forgalmi engedéllyel ellátott gépjárművekre megkötött kötelező gépjármű-felelősségbiztosítási szerződésekről és a kiadott előzetes fedezetigazolásokról. A Hivatal a nyilvántartásban szereplő adatokat a biztosítási jogviszony megszűnését követően 7 évig kezelheti.
(4) A biztosító és a Hivatal a gépjármű üzembentartó kötelező gépjármű-felelősség-biztosítási fedezetének meglétét, a biztosítási szerződés adatait a közúti közlekedési nyilvántartásnak és a kötelező gépjármű felelősségbiztosítási kötvénynyilvántartásnak a Hivatal által végzett összekapcsolása útján létrejött adatállománya alapján ellenőrzi. Az összekapcsolás útján létrejött adatállomány más célra nem használható fel és azt az ellenőrzés elvégzése után 180 nappal meg kell semmisíteni.
(5) A biztosító a Hivatalt informatikai rendszerén keresztül haladéktalanul értesíteni köteles a biztosítási szerződés megkötéséről, továbbá az előzetes fedezetigazolás kiadásáról, illetve arról, ha az előzetes fedezetigazolás vagy a korábban kötött biztosítási szerződés megszűnt. A biztosító a biztosítási szerződés megszűnéséről köteles 15 napon belül az üzembentartót értesíteni.
(6) Az érdekmúlással megszűnt szerződésről a biztosító haladéktalanul köteles - informatikai rendszerén keresztül - a Hivatalt értesíteni. Érdekmúlással szűnik meg a szerződés, ha a biztosítónál bemutatták a gépjármű forgalomból való kivonását tanúsító okiratot, a tulajdonos (üzembentartó) változásnál a tulajdonjogot átruházó szerződést vagy egyéb okiratot.
(7) A károsult, a biztosítók, a Kártalanítási Számla kezelője, a Nemzeti Iroda, a Felügyelet és a rendőrhatóság megkeresésére a Hivatal a (3) bekezdés szerinti nyilvántartás alapján felvilágosítást ad a károkozó gépjármű adatairól. A károsult megkeresésére a Magyar Biztosítók Szövetsége (a továbbiakban: MABISZ) is köteles felvilágosítást adni a károkozó üzembentartó gépjármű-felelősségbiztosítási adatairól, valamint a Kártalanítási Számláról teljesíthető kártérítési kifizetésekről, e célból a MABISZ jogosult adatokat átvenni a Hivatal által vezetett nyilvántartásból."
13. § A Bit. 77. §-a a következő (4) bekezdéssel egészül ki:
"(4) A 80. § (3) bekezdés c) pontja szerinti feltételeknek eleget tevő biztosító egyesület legalább a tárgyév utolsó napjára köteles meghatározni minimális szavatoló tőke szükségletét. A szavatoló tőke szükséglet számítását és fedezetének kimutatását az éves beszámolóval egyidejűleg köteles a Felügyelet részére megküldeni."
14. § A Bit. 78. §-ának (4) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
"(4) Az 5. számú mellékletben meghatározott minimális szavatoló tőke szükséglet számítását és fedezetének kimutatását a negyedéves adatszolgáltatással, illetve az éves beszámolóval egyidejűleg kell elkészíteni és a Felügyelet részére megküldeni. A biztosító a negyedéves adatszolgáltatás keretében tájékoztatja a Felügyeletet a rendelkezésre álló szavatoló tőkéje várható aktuális értékéről."
15. § (1) A Bit. 86. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
"(1) A biztosító biztosítástechnikai tartalékai és biztonsági tőkéje a következő eszközökben tarthatók:
a) hitelviszonyt megtestesítő értékpapír
aa) egy évnél rövidebb lejáratú, OECD tagország által kibocsátott állampapír, illetve minden olyan egy évnél rövidebb lejáratú értékpapír, amelyben foglalt kötelezettség teljesítéséért valamely OECD tagország készfizető kezességet vállal,
ab) egyéves vagy annál hosszabb lejáratú, OECD tagország által kibocsátott állampapír, illetve minden olyan egyéves vagy annál hosszabb lejáratú értékpapír, amelyben foglalt kötelezettség teljesítéséért valamely OECD tagország készfizető kezességet vállal,
ac) OECD tagországban székhellyel rendelkező gazdálkodó szervezet által kibocsátott, hitelintézeti garanciával fedezett kötvény, vagy más, hitelviszonyt megtestesítő értékpapír,
ad) OECD tagországban székhellyel rendelkező gazdálkodó szervezet által kibocsátott kötvény, vagy más hitelviszonyt megtestesítő értékpapír,
ae) OECD tagországban székhellyel rendelkező hitelintézet által kibocsátott kötvény és más hitelviszonyt megtestesítő értékpapír vagy okirat,
af) Magyarországon székhellyel rendelkező jelzáloghitelintézet által kibocsátott jelzáloglevél,
ag) OECD tagország helyi vagy regionális önkormányzatai által kibocsátott kötvény,
ah) OECD tagországban székhellyel rendelkező nyugdíj- és egészségbiztosítási önkormányzat, illetve ilyen feladatot ellátó intézmény vagy ezen intézmény jogutódja által kibocsátott kötvény,
ai) OECD tagországban székhellyel rendelkező közüzem által kibocsátott kötvény;
b) lekötött betét
ba) OECD tagországban székhellyel rendelkező hitelintézetnél betétszámlán egy évnél rövidebb futamidőre lekötött pénzösszeg,
bb) OECD tagországban székhellyel rendelkező hitelintézetnél betétszámlán egyéves vagy annál hosszabb futamidőre lekötött pénzösszeg;
c) gazdálkodó szervezet által kibocsátott részvény
ca) OECD tagországban székhellyel rendelkező gazdálkodó szervezet által kibocsátott, elismert értékpapírpiacra bevezetett részvény,
cb) OECD tagországban székhellyel rendelkező biztosító, hitelintézet, befektetési vállalkozás, valamint a 85. § (5) bekezdésében meghatározott és részvénytársasági formában működő vállalkozás részvényei,
cc) OECD tagországban székhellyel rendelkező gazdálkodó szervezet által kibocsátott, elismert értékpapírpiacra be nem vezetett részvény;
d) befektetési jegyek és egyéb kollektív befektetési értékpapírok
da) Magyarországon a Felügyelet által nyilvántartásba vett zártvégű befektetési alap által kibocsátott, elismert értékpapírpiacra bevezetett befektetési jegy, valamint OECD tagországban kibocsátott és forgalomba hozott, elismert értékpapírpiacra bevezetett zártvégű kollektív befektetési értékpapír,
db) Magyarországon a Felügyelet által nyilvántartásba vett nyíltvégű befektetési alap által kibocsátott befektetési jegy, valamint OECD tagországban kibocsátott és forgalomba hozott nyíltvégű kollektív befektetési értékpapír,
dc) Magyarországon a Felügyelet által nyilvántartásba vett, elismert értékpapírpiacra bevezetett zártvégű ingatlanalap által kibocsátott befektetési jegy, valamint OECD tagországban kibocsátott, forgalomba hozott és elismert értékpapírpiacra bevezetett ingatlanbefektetéseket megtestesítő, zártvégű kollektív befektetési értékpapír,
dd) Magyarországon a Felügyelet által nyilvántartásba vett nyíltvégű ingatlanalap által kibocsátott befektetési jegy, valamint OECD tagországban kibocsátott és forgalomba hozott, ingatlanbefektetéseket megtestesítő nyíltvégű kollektív befektetési értékpapír;
e) Magyarországon elhelyezkedő ingatlan;
f) biztosítottnak nyújtott életbiztosítási kötvénykölcsön;
g) készpénz, magyarországi székhelyű hitelintézeti folyószámlán elhelyezett pénzösszeg;
h) jelzáloghitel (59/A. §), melynek fedezete Magyarországon elhelyezkedő ingatlanon alapított jelzálogjog;
i) a nem biztosításüzemi célt szolgáló korlátolt felelősségű társaság üzletrésze."
(2) A Bit. 86. §-a a következő (3) bekezdéssel egészül ki:
"(3) A biztosító biztosítástechnikai tartalékai fedezetét nem képezhetik az (1) bekezdés i) pontjában szereplő eszközök."
16. § A Bit. 87. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
"87. § (1) A matematikai tartalék és a biztonsági tőke fedezetéül szolgáló pénzeszközök összegének legfeljebb
a) húsz százalékát lehet a 86. § (1) bekezdés ae) pontjában meghatározott eszközökbe,
b) tizenöt-tizenöt százalékát lehet a 86. § (1) bekezdés ac), illetve ca) pontjában meghatározott eszközökbe,
c) tíz-tíz százalékát lehet a 86. § (1) bekezdés ad), ag), ah), ai), e) pontjában meghatározott eszközökbe,
d) együttesen huszonöt százalékát lehet a 86. § (1) bekezdés af) és b) pontjában meghatározott eszközökbe,
e) együttesen húsz százalékát lehet a 86. § (1) bekezdés dc) és dd) pontjában meghatározott eszközökbe,
f) együttesen tíz százalékát lehet a 86. § (1) bekezdés da) és db) pontjában meghatározott eszközökbe,
g) együttesen öt százalékát lehet a 86. § (1) bekezdés cb) és cc) pontjában meghatározott eszközökbe
befektetni.
(2) A biztonsági tőke fedezetéül szolgáló pénzeszközök összegének legfeljebb 5 százaléka lehet a 86. § (1) bekezdés i) pontjában szereplő eszközökben."
17. § A Bit. 88. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
"(1) A matematikai tartalékon és a befektetési egységhez kötött életbiztosítások tartalékán kívüli biztosítástechnikai tartalékok pénzeszközeinek befektetéseinél elsődlegesen a likviditás szempontját kell szem előtt tartani. A befektetendő tartalék legalább negyven százalékát készpénzben és elismert értékpapírpiacon forgalmazott állampapírban, illetve a magyar állampapír esetében az elsődleges forgalmazói rendszerbe tartozó értékpapírban kell tartani, illetőleg a 86. § (1) bekezdés a) és c) pontja szerinti befektetési lehetőségek egy évet meg nem haladó lekötést igénylő formáiban kell elhelyezni."
18. § A Bit. 98. §-ának (1) bekezdése a következő f) ponttal egészül ki:
[Nem jelenti a biztosítási titok sérelmét]
"f) azoknak az adatoknak a Kártalanítási Számlát kezelő szervezet részére történő átadása, amelyek a megtérítési (regressz) igény érvényesítéséhez szükségesek."
19. § (1) A Bit. 102. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
"(1) A biztosítónak a szerződés megkötése előtt bizonyítható módon, közérthető, egyértelmű és részletes tájékoztatást kell adnia a szerződést kötni kívánó ügyfél részére a biztosító főbb adatairól (a társaság neve, jogi formája és címe) és a biztosítási szerződés jellemzőiről. A biztosító a tájékoztatást elektronikus kereskedelmi szolgáltatás nyújtása esetén az ügyfél számára folyamatosan és könnyen elérhető módon elektronikus úton is köteles elérhetővé tenni. A biztosítási szerződésre vonatkozó tájékoztatás fontosabb jellemzőit a 6. számú melléklet tartalmazza."
(2) A Bit. 102. §-ának (3) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
"(3) A biztosító a szerződés megkötése előtt bizonyítható módon köteles beszerezni ügyfele arra vonatkozó külön nyilatkozatát, hogy az (1) bekezdésben meghatározott tájékoztatást megkapta. E nyilatkozatnak tartalmaznia kell azt is, hogy az ügyfél a szerződés megkötése előtt milyen más, a megkötendő biztosítási szerződéssel összefüggő tájékoztatást kapott meg."
(3) A Bit. 102. §-ának (4) bekezdése a következő mondattal egészül ki:
"(4) Amennyiben a biztosító elfogadó nyilatkozatát az elektronikus aláírásról szóló 2001. évi XXXV. törvényben meghatározott minősített tanúsítvány igazolja, a biztosító köteles az (1) bekezdésben meghatározottakat tartalmazó tájékoztatót az ügyfél számára folyamatosan és könnyen elérhető módon elektronikus úton hozzáférhetővé tenni.
(4) A Bit. 102. §-a a következő (6) bekezdéssel egészül ki:
"(6) A biztosító az ügyfél kérésére köteles 30 napon belül tájékoztatást adni a befizetett biztosítási díjnak az 1. és 2. számú melléklet szerinti ágazati, valamint kockázati és megtakarítási (befektetési) részre történő megbontásáról."
20. § A Bit. 107. §-ának (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
"(2) A Felügyelet a 80. § (3) bekezdés c) pontjának megfelelő biztosító egyesületeket, biztosítási alkuszokat, a többes biztosítási ügynököket és a biztosítási szaktanácsadókat érintő ellenőrzésére az (1) bekezdés a) és c) pontjában meghatározottak keretében kerülhet sor."
21. § A Bit. 138. §-ának (2) bekezdése a következő m) ponttal egészül ki:
[A biztosító köteles a Felügyeletnek harminc napon belül bejelenteni]
"m) a 10. számú melléklet I. és II. pontjába nem tartozó tevékenység kiszervezését."
22. § (1) A Bit. 5. számú és 10. számú melléklete e törvény 1. számú, illetve 2. számú melléklete szerint módosul:
(2) A Bit. 13. számú melléklete e törvény 3. számú melléklete szerint módosul.
V. fejezet
A koncesszióról szóló 1991. évi XVI. törvény módosítása
23. § A koncesszióról szóló 1991. évi XVI. törvény (a továbbiakban: Kontv.) 1. §-a (1) bekezdésének m) pontja helyébe a következő rendelkezés lép és a bekezdés a következő n) ponttal egészül ki:
[ez a törvény állapítja meg]
"m) a menetrend alapján végzett közúti személyszállítás,
n) az elektronikus közbeszerzési rendszer kialakítása és működtetése"
[koncessziós szerződés keretében történő átengedésének alapvető szabályait. Az egyes tevékenységek folytatásának módját, részletes feltételeit meghatározó ágazati törvények (a továbbiakban: ágazati törvény) csak e törvény keretei között rendelkezhetnek.]
MÁSODIK RÉSZ
I. fejezet
A vámjogról, a vámeljárásról, valamint a vámigazgatásról szóló 1995. évi C. törvény módosítása
24. § A vámjogról, a vámeljárásról, valamint a vámigazgatásról szóló 1995. évi C. törvény (a továbbiakban: Vámtv.) 1. §-ának 7., 23. és 36. pontja helyébe a következő rendelkezések lépnek, egyidejűleg a § a következő 46-47. ponttal egészül ki:
"7. nem kereskedelmi jellegű áru/vámáru: olyan áru/vámáru, amelynek valamely vámeljárás alá vonása eseti jelleggel történik és amelynek a jellege, valamint mennyisége - figyelembe véve az 1. számú mellékletben és e törvény végrehajtási rendeletében meghatározott előírásokat - azt jelzi, hogy ezt az árut/vámárut a címzett vagy az árut/vámárut szállító személy magán, személyes vagy családi használatra, illetve nyilvánvalóan ajándéknak szánja."
"23. vámszempontból megbízható: a következő feltételeknek megfelelő természetes személy, illetve szervezet:
a) a büntetlen előéletű természetes személy;
b) olyan szervezet,
1. amelynél a kérelem szerinti szakág vezetője büntetlen előéletű, valamint
2. amelynek a kérelem benyújtása időpontjában nincs az állami adóhatóságnál, illetve a vámhatóságnál - a 3. pontban foglalt kivétellel - nyilvántartott tartozása (e rendelkezés alkalmazása szempontjából a továbbiakban: köztartozás), és
3. a kérelem benyújtását vagy a vámhatóság ellenőrzését megelőző 12 hónapon belül a vámhatóságnál nyilvántartott vámtartozása nem haladta meg az ezen időszakban kiszabott vámteher összegének hat százalékát, amennyiben azt a kérelmező a kérelem benyújtása, illetve a vámhatóság ellenőrzése után a vámhatóság felszólítására a számlavezető vámszervvel történt egyeztetést követően az esedékes késedelmi pótlékaival együtt 8 napon belül megfizeti, továbbá a befizetés tényét az engedélyező hatóságnál igazolja, valamint
4. nem áll felszámolási vagy végelszámolási eljárás alatt;
c) a vámszempontból való megbízhatóság vizsgálatánál nem kell kizáró okként figyelembe venni
1. a 100.000 Ft-ot meg nem haladó vámtartozást,
2. azt a vámtartozást, amely azért állt fenn, mert a vámhatóság nem tett eleget a 135. § (6) bekezdésében foglalt kötelezettségének,
3. az olyan köztartozást, amelynek megfizetésére az illetékes hatóság fizetési halasztást vagy részletfizetést engedélyezett,
4. az olyan köztartozást, amelyre vonatkozóan az azonnali végrehajtást a bíróság, az állami adóhatóság vagy a vámhatóság felfüggesztette;
d) az egyes nemzetközi tartozások ellentételeként beérkező szállítások pénzügyi elszámolásáról szóló 1994. évi XIII. törvény hatálya alá tartozó vámáruk után kiszabott és a hivatkozott törvény 1. §-ának (2) bekezdése szerint költségvetési támogatásban részesülő vámteher vámtartozásként csak abban az esetben vehető figyelembe, ha azt a vámfizetésre kötelezett a költségvetési támogatás számlájára történő átutalását követő tizenöt munkanapon belül nem fizette meg.
A felsorolt feltételek meglétét - a vámhatósági adatok kivételével - az illetékes vámszervnél a kérelmezőnek évente igazolnia, a vámhatóságnak folyamatosan ellenőriznie kell. Jogutódlással létrejött szervezet esetén a feltételeknek a jogelődnél is fenn kell állniuk. A százalékos keret megállapításánál ezer forintra kerekített összeget kell figyelembe venni."
"36. tevékenységi engedély: minden olyan, a vámhatóság által kiadott engedély, amelynek egyik feltétele, hogy a kérelmező vámszempontból megbízható legyen. A tevékenységi engedély különösen a következőkre adható ki: kezességvállalás, egyszerűsített vámeljárások, összkezesség, egyedi garanciajegy forgalmazása, engedélyezett feladó, engedélyezett címzett, vámraktározás, aktív feldolgozás, passzív feldolgozás, vámfelügyelet melletti feldolgozás, vámszabadterület üzemeltetése, halasztott vámfizetés, vámügynök(ség), elfogadott exportőr, egyszerűsített vámérték megállapítása."
"46. humanitárius szállítmány: belföldi vagy külföldi állampolgárok szélesebb körét érintő, élet- és szociális körülményeik javítását szolgáló áruk/vámáruk a jövedéki termékek és a személygépkocsi kivételével, így különösen élelmiszerek, ruhaneműk, bútorok, háztartási cikkek, gyógyszerek, gyógyászati cikkek, amelyek ellenszolgáltatás nélkül kerülnek szétosztásra.
47. külföld:
a) a Magyar Köztársaság vámhatárán kívüli terület,
b) a Magyar Köztársaság vámterületén lévő, a vámjogszabályok szerinti vámszabadterület és - a nemzetközi személy- és áruforgalom számára megnyitott - tranzitterület."
25. § (1) A Vámtv. 8. §-a (1) bekezdésének b) és g) pontja helyébe a következő rendelkezések lépnek, egyidejűleg a § a következő h)-j) ponttal egészül ki :
[Egyedi vámbiztosítékot kell nyújtani:]
"b) az előfinanszírozott áru árutovábbítása esetén a visszatérített vámteher vagy az igénybe vett exporttámogatás összegének erejéig,"
"g) az ideiglenes behozatal vámeljárásban a belföldi forgalomba kerülés esetén fizetendő vámteher összegének erejéig,
h) a vámáru közvámraktárban történő vámraktározása esetén, ahol a 64. §-a (1) bekezdésének a)-c) pontjában meghatározott kötelezettségek kizárólag a beraktározót terhelik, a belföldi forgalomba kerülés esetén fizetendő vámteher erejéig,
i) az előfinanszírozott áru közvámraktárban történő vámraktározása esetén, ha a 64. § (1) bekezdésének a)-c) pontjában meghatározott kötelezettségek kizárólag a beraktározót terhelik, az igénybe vett exporttámogatás vagy a visszatérített vámteher összegének erejéig,
j) ha a nemzetközi szerződésben meghatározott kötelezettségekhez kapcsolódó kedvezményes elbánás biztosításakor a vámhatóságnak alapos oka van kételkedni az okmányok hitelességében, a kérdéses termékek származó helyzetében vagy a származási előírások betartását illetően, a kedvezményes vámtétel igénybevételének jogosultságát megállapító, a nemzetközi szerződés rendelkezései szerint lefolytatásra kerülő utólagos megerősítési eljárás időtartamára - legfeljebb 10 hónapra - a vámteher különbözete erejéig."
(2) A Vámtv. 8. §-ának (3) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
"(3) Árutovábbítási eljárásban - a fogyasztási adóról szóló törvény hatálya alá tartozó és a jövedéki termékek kivételével - a vámbiztosíték összegét egységesen 8 %-os vámtétel alapul vételével kell meghatározni az átviteli rendeltetésű vámáru, a belföldi rendeltetésű gyűjtőáru, továbbá a nem kereskedelmi jellegű vámáru után."
(3) A Vámtv. 8. §-a (4) bekezdésének a) és e) pontja helyébe a következő rendelkezések lépnek:
[Tevékenységi vámbiztosítékot kell nyújtani:]
"a) a vámszabadterület engedélyezéséhez, valamint a gazdasági vámeljárások - az e törvény 9. §-a (2) bekezdésének a) és e-h) pontjában meghatározott kivétellel történő - engedélyezéséhez az azonos vámeljárás alatt álló vámáruk, illetve előfinanszírozott áruk vámteher összegének 8%-a erejéig az adott vámeljárás időtartamára. Az ipari vámszabadterület, továbbá a vámraktár engedélyezéséhez szükséges biztosíték összege legfeljebb 120 millió forint lehet. Jövedéki termék vámraktározása, illetve vámszabadterületi tárolása és feldolgozása esetén az adott vámeljárás időtartamára - a 9. § (2) bekezdésének h) pontjában foglalt kivétellel - a jövedéki termék tényleges vámterhének erejéig kell vámbiztosítékot nyújtani,"
"e) normál eljárásban összevont árunyilatkozat adására vonatkozó engedélyhez a kérelem benyújtását megelőző tizenkét havi vámteher fizetési kötelezettség egy hónapra eső átlagának erejéig,"
(4) A Vámtv. 8. §-ának (10) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
"(10) Ha az ipari vámszabadterület, továbbá a vámraktár üzemeltetője az engedély kiadása után - folyamatos tevékenység mellett - két éven keresztül mindvégig vámszempontból megbízható volt, a (4) bekezdés a) pontjában meghatározott vámbiztosíték helyett a szükséges vámbiztosíték összege legfeljebb hatvanmillió forint lehet."
26. § (1) A Vámtv. 9. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
"(1) Mentes a vámteher biztosítása alól vagy biztosítottnak kell tekinteni:
a) a nemzetközi szerződés alapján a vámbiztosíték alól mentesített áru/vámáru,
b) a központi költségvetési szervek részére a kincstári finanszírozás keretében érkező vámáru,
c) a 3. számú melléklet szerinti vámáruk ideiglenes behozatali vámeljárás alá vonása,
d) a jövedéki termék kivételével az aktív feldolgozásban vámkezelt vámáruk,
e) árutovábbítás esetén a d) pontban felsorolt aktív feldolgozás céljából érkező vámáru, ha az aktív feldolgozás, illetve az ahhoz való kapcsolat ténye a határvámhivatalnál igazolható,
f) jogszabály rendelkezése alapján a bíróság vagy más hatóság birtokába adott vámáru,
g) árutovábbítási eljárásban a vasúti, postai, hajózási és légi forgalomban szállított vámáru, ideértve a külföldi tulajdonában lévő és külföldön besorolt (lajstromozott) jármű (fuvareszköz, vasúti gördülőanyag) és szállítótartály, ameddig a fuvarozó birtokában van,
h) az árutovábbítási, a vámfelügyelet melletti feldolgozás vámeljárásban, az átmeneti megőrzésben a halasztott vámfizetési jogosultsággal rendelkező saját vámáruja,
i) a 8. § (1) bekezdésének h) és i) pontjában foglalt kivételekkel a vámraktárba beraktározott vámáru a vámraktározási eljárás időtartama alatt,
j) a 44. § (2) bekezdésének a) pontja szerinti átmeneti megőrzési raktárban tárolt vámáru,
k) a vonatkozó nemzetközi egyezményben meghatározott körben a nemzetközi vámokmánnyal biztosított áru/vámáru,
l) a NATO okmányok fedezetével szállított áru/vámáru,
m) az Észak-atlanti Szerződés tagállamai fegyveres erői vagy polgári állományú tagjai, illetve az 1995. évi LXVII. törvényben kihirdetett Békepartnerség más résztvevő államai fegyveres erői és tagjai által a Honvédelmi Minisztérium, a Magyar Honvédség részére védelmi cél érdekében behozott vagy beküldött vámáru,
n) árutovábbítási eljárásban azon humanitárius szállítmányok, melyek bejegyzett segélyszervezet, illetve egyház által kerülnek feladásra és/vagy szállításra az e törvény végrehajtási rendeletében meghatározott igazolás benyújtása esetén. Amennyiben a segélyszervezet, illetve az egyház részére harminc napon túli elintézetlen árutovábbítást tart nyilván a vámhatóság, ez a vámbiztosíték alóli mentesség nem alkalmazható."
(2) A Vámtv. 9. §-a (2) bekezdésének a) pontja helyébe a következő rendelkezés lép, egyidejűleg a § a következő e)-h) ponttal egészül ki:
[Az (1) bekezdésben foglaltakon túl mentes a tevékenységi biztosíték nyújtása alól, vagy biztosítottnak kell tekinteni:]
"a) a gazdasági vámeljárások közül az aktív és passzív feldolgozás, valamint a vámfelügyelet melletti feldolgozás,"
"e) a vámáru közvámraktárban történő vámraktározása, ahol a 64. § (1) bekezdésének a)-c) pontjában meghatározott kötelezettségek kizárólag a beraktározót terhelik,
f) az előfinanszírozott áru közvámraktárban történő vámraktározása, a 8. § (1) bekezdésének i) pontjában meghatározott vámbiztosíték nyújtása esetén,
g) a normál vámeljárásban történő összevont árunyilatkozat adásra vonatkozó tevékenységi engedély, ha a kérelmező halasztott vámfizetési engedéllyel rendelkezik,
h) a kőolaj és kőolajtermékek biztonsági készletezésére vonatkozó kormányközi megállapodások alapján szerződő fél számára vámraktárban tárolt jövedéki termék vámáru."
27. § A Vámtv. 10. §-ának (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
"(2) A vámbiztosíték indokoltsága akkor szűnik meg, ha a tevékenységi engedély megszűnt, vagy az áru/vámáru vámterhét megfizették, vagy a további vámigazgatási eljárás(ok) során a kötelezett azt újra, vagy más módon biztosította, vagy az áru/vámáru, illetve a tevékenység mentes a biztosítékadás alól vagy azt biztosítottnak kell tekinteni, továbbá ha a vámterhet e törvény rendelkezései szerint biztosítani nem kell."
28. § (1) A Vámtv. 12. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
"(1) A vámkezelés és a külkereskedelmi adatgyűjtés céljára a vámtarifáról szóló 1995. évi CI. törvényben (a továbbiakban: vámtarifatörvény) meghatározott vámtarifa (a továbbiakban: Kereskedelmi Vámtarifa) szolgál. A nem kereskedelmi jellegű áruk/vámáruk vámkezelésekor alkalmazandó vámtételeket a (3) bekezdés tartalmazza."
(2) A Vámtv. 12. §-ának (3)-(4) bekezdése helyébe a következő rendelkezések lépnek:
"(3) A szeszes ital, a dohánytermék, a kávé, továbbá a gépjármű kivételével egységes nyolc százalékos vámtétellel kell a vámot kiszabni a nem kereskedelmi jellegű vámáruk vámkezelése során. A nem kereskedelmi jellegű szeszes ital, a dohánytermék, a kávé, továbbá a gépjármű vámkezelése során a Kereskedelmi Vámtarifa vámtételeit kell alkalmazni. Amennyiben valamely autonóm vagy szerződéses kedvezményes vámtétel alkalmazásának feltételei fennállnak és a vámfizetésre kötelezett annak alkalmazását kéri, a vámot az egyezményben meghatározott vámtétellel kell megállapítani.
(4) A nem kereskedelmi jellegű áruk/vámáruk - útiholmin felüli - mennyiségi keretét, illetőleg az ezt meghaladó mennyiségű áru/vámáru vámkezelésének feltételét az 1. számú melléklet és e törvény végrehajtási rendelete tartalmazza."
29. § A Vámtv. 18. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
"18. § Az Általános Preferenciális Rendszer (GSP) keretében autonóm módon, egyoldalúan biztosított vámkedvezmények igénybevétele céljából a kivitelre kerülő áruk, illetve behozatalra kerülő vámáruk származásának meghatározásakor a vámkedvezményt nyújtó ország vonatkozó jogszabályi rendelkezéseit kell figyelembe venni. A kedvezményes elbánás igénybevételéhez szükséges, a származást igazoló okmányokra vonatkozó előírásokat e törvény végrehajtási rendelete tartalmazza."
30. § A Vámtv. 19/A. §-ának (6) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
"(6) A kötelező felvilágosítás az (5) bekezdés a)-b) pontjai alapján történt visszavonását követő hat hónapig még használható abban az esetben, ha a kötelező felvilágosítást kérő a visszavonást megelőzően szerződést kötött a kötelező felvilágosításban meghatározott áruk/vámáruk beszerzésére vagy értékesítésére."
31. § A Vámtv. 29. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
"29. § (1) A vámáru vámértékeként bevallott összeget a vámhatóság vizsgálni köteles. Amennyiben a bevallott vámérték a vámhatóság nyilvántartásában szereplő összehasonlító értéknél 20%-ot - a Kereskedelmi Vámtarifa 1-24. Árucsoportjába tartozó termékeknél 5%-ot - meghaladó mértékben alacsonyabb, vagy az egyszerűsített eljárás során a vámkezelést kérő jelzi, hogy a bevallott vámérték nem tekinthető véglegesnek, a vámhivatal a vámkezelést csak akkor végzi el és a vámárut akkor adja ki, ha a vámfizetésre kötelezett vagy megbízottja a bevallott vámérték és a vámhatóság nyilvántartásában szereplő összehasonlító érték különbözetének figyelembevételével megállapított vámteher különbözetre vámbiztosítékot nyújt. Ilyen esetben a bevallott vámértéket a vizsgálat befejezéséig - a GATT Vámértékegyezmény 13. Cikke alapján - ideiglenesnek kell tekinteni.
(2) A vámérték vizsgálata során a vámhivatal nem köteles az importált vámáru bevallott vámértékét elfogadni, ha kétség merül fel, hogy a bevallott vámérték nem a ténylegesen fizetett vagy fizetendő áron alapul. A kétség különösen akkor megalapozott, ha a vámárura vonatkozó - a vámhatóság nyilvántartásában szereplő - összehasonlító értéktől való eltérés több mint 50%-os. Ebben az esetben a vámhivatal a vámértéket a 22-27. §-ok alapján állapítja meg. A kétség fennállása esetén a vámfizetésre kötelezettől a vámhatóság további adatokat kérhet."
32. § A Vámtv. 32. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
"32. § (1) A nem kereskedelmi jellegű vámáru után fizetendő vám alapja a vámárunak külföldön kifizetett vagy fizetendő ára az értékesítési országban hatályban lévő rendelkezések szerint levonható vagy visszatéríthető adó levonása után, amennyiben az adó mértéke a benyújtott számlán szereplő adatokból megállapítható. Ha a vámfizetésre kötelezett, illetve a vámkezeléssel megbízott személy a vámkezeléshez számlát nem tud benyújtani, értéknyilatkozatot tehet. Amennyiben a vámfizetésre kötelezett vagy megbízottja értéknyilatkozatot sem tud tenni, a fizetendő vámteher alapját a vámáruhoz legjobban hasonló árunak a vámmal és belföldi adókkal csökkentett, a vámhatóság nyilvántartásában szereplő átlagos belföldi fogyasztói árának alapulvételével a vámhatóság állapítja meg, szükség esetén szakértői vélemény alapján. A használt vámáru belföldi árának megállapításánál a használtság mértékét is figyelembe kell venni.
(2) A vámhatóság a számlán feltüntetett vagy az értéknyilatkozatban szereplő értéket nem köteles elfogadni a vámkiszabás alapjának meghatározásakor, ha az indokolatlanul jelentős mértékben eltér az adatbázisában szereplő átlagos belföldi ártól vagy kétség merül fel a számla valódiságát illetően. Ebben az esetben a fizetendő vám alapjának meghatározásakor az adatbázisában szereplő átlagos belföldi fogyasztói árat, vagy ennek hiányában a vámhatóság rendelkezésére álló egyéb értéket kell figyelembe venni."
33. § A Vámtv. 60. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
"60. § (1) A vámraktározási eljárás keretében a vámraktárba be lehet tárolni:
a) a vámárut anélkül, hogy az ilyen vámárura behozatali vámteher és/vagy kereskedelempolitikai intézkedések vonatkoznának;
b) kivitelre kerülő árut, ha a külföldre szállítás feltételei fennállnak, de a kiszállításra csak későbbi időpontban kerül sor.
(2) Vámraktár a vámhatóság által üzemeltetett vagy engedélyezett, és felügyelete alatt álló minden olyan hely, ahol a megállapított feltételek szerint áru/vámáru tárolható.
(3) E törvény végrehajtási rendelete határozza meg azon eseteket, melyekben vámraktáron kívüli raktározás végezhető."
34. § A Vámtv. 61. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
"61. § (1) A vámraktár lehet köz- vagy magánvámraktár. Közvámraktárnak minősül a vámhivatal által üzemeltetett - ide nem értve az e törvény 45. §-a szerinti raktárt - vagy a raktárengedélyes által fenntartott és a vámhatóság által engedélyezett raktár. Közvámraktárban bárki rendelkezése alatt lévő áru/vámáru, magánvámraktárban csak a raktárengedélyes részére érkező áru/vámáru raktározható.
(2) A vámraktár típusokat, valamint a felelősség viselési szabályokat e törvény végrehajtási rendelete határozza meg.
(3) A vámraktár üzemeltetője az a szervezet, amely a vámraktár üzemeltetésére engedélyt kapott (raktárengedélyes). A raktárengedélyes a vámhatóság egyetértésével a jogait, illetve kötelezettségeit más szervezetre átruházhatja.
(4) Beraktározó az a személy/szervezet, akit/amelyet a vámraktározásról szóló vámokmány megjelöl. A beraktározó a tárolt áruval/vámáruval kapcsolatos jogait, illetve kötelezettségeit más személyre/szervezetre átruházhatja. Kiskereskedelmi értékesítés - az e törvény végrehajtási rendeletében meghatározott esetek kivételével - a vámraktár helyiségeiben, raktereiben vagy egyéb meghatározott helyein nem engedélyezhető."
35. § A Vámtv. 62. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
"62. § A vámraktározás vámvizsgálatból, az áru/vámáru azonosításából, a beraktározásból és a vámraktározási eljárást lezáró vámigazgatási eljárás alá vonásból áll (kiraktározás)."
36. § A Vámtv. 63. §-ának (2)-(4) helyébe a következő rendelkezések lépnek:
"(2) Vámraktár működtetése írásbeli kérelemre engedélyezhető, amely tartalmazza az engedély megadásához szükséges információkat, különös tekintettel arra, hogy a vámraktározás gazdasági szempontból indokolt. Az engedély tartalmazza a vámraktár működtetésének feltételeit.
(3) Vámraktár üzemeltetési engedély csak magyarországi székhellyel rendelkező, vámszempontból megbízható szervezet részére adható.
(4) A vámraktár üzemeltetéséhez az e törvényben meghatározott vámbiztosítékot kell nyújtani."
37. § A Vámtv. 64. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
"64. § (1) A vámraktár üzemeltetője felelős:
a) annak biztosításáért, hogy az áru/vámáru a vámraktárban vámfelügyelet alatt maradjon,
b) a vámraktározási eljárásban vámkezelt áru/vámáru tárolására vonatkozó kötelezettségek és
c) az engedélyben előírt különleges feltételek betartásáért.
(2) Közvámraktár működtetése esetén a vámhatóság engedélyezheti, hogy az (1) bekezdés a)-c) pontjában meghatározott kötelezettségek teljesítéséért való felelősség kizárólag a beraktározót terhelje."
38. § A Vámtv. 65. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
"65. § (1) A vámhatóság által kijelölt személy (természetes személy vagy szervezet) a vámellenőrzés végrehajtása érdekében - a tevékenységi engedélyezés során jóváhagyott - raktárnyilvántartást köteles vezetni a vámraktározási vámeljárás alatt álló árukról/vámárukról. A vámhatóság által üzemeltetett közvámraktárban nem kell raktárnyilvántartást vezetni.
(2) A vámhatóság a tevékenységi engedélyben eltekinthet a raktárnyilvántartás vezetésétől abban az esetben, ha a 64. § (1) bekezdésének a)-c) pontjában meghatározott kötelezettségek kizárólag a beraktározót terhelik és az áruk/vámáruk vámraktározási vámeljárásban történő vámkezelését normál eljárásban, vagy az 53. § (2) bekezdésének b) pontjában meghatározott okmánnyal kérik."
39. § A Vámtv. a következő 65/A. §-sal egészül ki:
"65/A. § (1) Amennyiben gazdasági igény merül fel és a vámfelügyelet biztosított, a vámhatóság engedélyezheti:
a) a 60. § (1) bekezdésében meghatározottaktól eltérő áruk vámraktárban történő tárolását,
b) aktív feldolgozás tevékenység végzését a vámraktár területén az aktív feldolgozásra vonatkozó szabályok szerint, illetve
c) vámfelügyelet melletti feldolgozás végzését a vámraktár területén a vámfelügyelet melletti feldolgozásra vonatkozó szabályok szerint.
(2) Az (1) bekezdésben meghatározott áruk/vámáruk nem állnak vámraktározási vámeljárás alatt.
(3) A vámhatóság megkövetelheti, hogy az (1) bekezdésben meghatározott áruk/vámáruk az e törvény 65. §-ában előírt raktári nyilvántartásba bejegyzésre kerüljenek."
40. § A Vámtv. 66. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
"66. § A vámraktározási eljárás alatt álló árut/vámárut a vámraktárba betároláskor kell raktárnyilvántartásba venni."
41. § A Vámtv. 67. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
"67. § A köz-, illetve magánvámraktárban az áru/vámáru korlátlan ideig raktározható, kivéve, ha e törvény végrehajtási rendelete ettől eltérően rendelkezik."
42. § A Vámtv. 68. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
"68. § (1) Az árun/vámárun
a) az állagát meg nem változtató, a gondozásához szükséges műveletek (állapotmegóvás), valamint
b) külalakja, eladhatósága javítását célzó, illetve a forgalmazása vagy viszonteladása előkészítésére szolgáló szokásos kezelés
végezhető.
(2) Az áruk/vámáruk állapotmegóvásáról a beraktározó köteles gondoskodni.
(3) Az (1) bekezdés b) pontjában meghatározott kezelések végzését a felügyeletet ellátó vámhivatal engedélyezi."
43. § A Vámtv. 69. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
"69. § Ha a körülmények szükségessé teszik, a vámraktározási eljárás alá vont árukat/vámárukat a vámraktárból ideiglenesen ki lehet tárolni. Az ideiglenes kitároláshoz a vámhatóság előzetes engedélye szükséges, amelyben az meghatározza a kitárolás részletes feltételeit is. Miközben az áru/vámáru a vámraktáron kívül van, a 68. §-ban meghatározott kezelési műveletek végezhetők."
44. § A Vámtv. 70. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
"70. § Amennyiben jogszabály másként nem rendelkezik, a vámhatóság engedélyezheti, hogy a vámraktározási eljárásban vámkezelt árut/vámárut átszállítsák egyik vámraktárból egy másikba. "
45. § A Vámtv. 71. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
"71. § (1) Ha a raktározott vámárura vámteher fizetési kötelezettség keletkezik és a vámérték meghatározása a 21. § szerint történik, amely magában foglalja a beraktározás és az állapotmegőrzés költségeit, ezeket a vámérték megállapításánál nem kell figyelembe venni, ha azok az ügyleti értéken belül elkülöníthetők.
(2) Ha a vámárun a vámraktározás eljárás alatt a 68. § (1) bekezdésének b) pontjában meghatározott szokásos kezelést végeztek, úgy a vámfizetésre kötelezett kérelmére a vámkezelés a vámáru szokásos kezelése előtt fennálló jellege, vámértéke és mennyisége szerint történhet, kivéve, ha jogszabály másként nem rendelkezik.
(3) Ha a raktározott vámárut az 53. § (2) bekezdésének c) pontjában meghatározottak szerint vámkezelik a belföldi forgalom számára, úgy a vámárut - a vámteher megállapítása szempontjából - a vámraktározási eljárásban történő vámkezelésekor figyelembe vett jellegére, vámértékére és mennyiségére vonatkozó adatok alapján kell vámkezelni.
(4) Ha a vámáruk vámértékét, jellegét, mennyiségét a vámraktározási vámeljárás alá vonáskor a tényleges adatok hiányában ideiglenesen állapították meg, a vámárut a vámteher kiszabásakor a vámraktározási eljárásban történő vámkezelésekor figyelembe vett jellegére, vámértékére, és mennyiségére vonatkozó tényleges adatok alapján kell vámkezelni.
(5) A (3) bekezdésben foglaltak alkalmazása a vámkezelésre vonatkozó határozat módosítását vagy a vámteher helyesbítését nem zárja ki."
46. § A Vámtv. 74. §-ának (3)-(10) bekezdése helyébe a következő rendelkezések lépnek, egyidejűleg a § a következő (11)-(12) bekezdéssel egészül ki:
"(3) Az aktív feldolgozásban vámkezelt vámárukat a visszaviteli határidőn belül elszámolásra alkalmas vámeljárás alá kell vonni, és az aktív feldolgozás elszámolását (jóváírását) a visszaviteli határidő lejártát követő negyedév első hónapjának tizenötödik napjáig kell kérni. Az elszámolás a vámáru elszámolásra alkalmas vámeljárás alá vonásának igazolásával történik. Elszámolásra alkalmas vámeljárás alá vonás alatt
a) külföldre végleges rendeltetéssel történő kiszállítást,
b) közvámraktárba kivitel céljából történő beraktározást, illetve a változatlan állapotú vámáru vámraktárba történő beraktározását,
c) a belföldi forgalom számára, illetve
d) újbóli aktív feldolgozásban, vagy ideiglenes behozatalban történő vámkezelést, továbbá
e) vámszabadterületre történő betárolást
kell érteni.
A vámáru külföldre történő kiszállítása melletti elszámolásnál, illetve a vámteher visszatérítésénél - amennyiben a kedvezményes elbánásra jogosító származás igazolását kérik - érvényt kell szerezni a nemzetközi szerződésekben vállalt kötelezettségeknek is.
(4) Amennyiben a (3) bekezdésben meghatározott határidőn belül az elszámolás nem történik meg, a vámkezelést végző vámhivatal intézkedik a vámigazgatási bírság kiszabásáról, egyidejűleg felszólítja az engedélyest, hogy az elszámolási kötelezettségének harminc napon belül tegyen eleget.
(5) Amennyiben az elszámolás a (4) bekezdésben foglalt határidő eltelte után sem történik meg, a vámkezelést végző vámhivatal intézkedik a még ki nem szabott vámteher, a 142. § (2) bekezdése szerinti kamat, valamint a vámigazgatási bírság kiszabásáról és beszedéséről és/vagy jogellenes forgalomba hozatal esetén az ahhoz kapcsolódó jogkövetkezmények alkalmazásáról, valamint ezen intézkedéseiről három munkanapon belül tájékoztatja az engedélyező vámhivatalt. Ezt követően a vámárut a belföldi forgalom számára vámkezeltnek kell tekinteni.
(6) Amennyiben nemzetközi szerződés vagy e törvény eltérően nem rendelkezik, a vámvisszatérítési eljárásban befizetett vámterhet a vámhatóság köteles visszatéríteni, ha az aktív feldolgozási vámeljárás alá vont vámáruval a vámhatóság előtt a (3) bekezdés a)-b) és e) pontjai alkalmazásával elszámoltak. A feldolgozás során felhasznált, de a végtermékbe be nem épülő anyagok után is engedélyezhető a vámvisszatérítés. Ebben az esetben az elszámoláshoz be kell nyújtani a technológiai anyagfelhasználási normát. A visszatérítés során a 137. § (2) és (5) bekezdésében foglaltakat is érvényesíteni kell.
(7) Felfüggesztő eljárásból belföldi forgalom számára történő vámkezelés esetén a vámterhet - az általános forgalmi adó és a fogyasztási adó kivételével - az aktív feldolgozás vámeljárás alá vonáskor érvényes rendelkezések szerint kell megállapítani.
(8) A vámhivatal a gazdálkodó kérelmének megfelelően az aktív feldolgozás vámeljárás alá vont vámáru, illetve az ebből részben vagy egészben előállított végtermék külföldre történő kiszállítását továbbfeldolgozás céljából, a passzív feldolgozási vámeljárás szabályainak megfelelően engedélyezi.
(9) Az aktív feldolgozás vámeljárás alá vont, ideiglenesen külföldre kiszállított vámáru a külföldi feldolgozás ideje alatt is - a jóváírásig - aktív feldolgozás vámeljárás alatt áll.
(10) A (8) bekezdésben foglaltak szerint kiszállított vámáru belföldre történő visszaszállítása változatlanul az aktív feldolgozás vámeljárásban történik. Amennyiben a visszaszállítás az aktív feldolgozás visszaviteli határidején belül nem történik meg, a kiszállítás a (3) bekezdés a) pontja szerinti elszámolásra alkalmas vámeljárás alá vonásnak minősül, és az engedélyesnek a 74. § (4) bekezdésében foglalt elszámolási kötelezettségnek eleget kell tennie.
(11) Az aktív feldolgozás vámvisszatérítési vámeljárás alá vont, ideiglenesen külföldre kiszállított vámáru visszaszállításakor a vámhatóság intézkedik a külföldön hozzáadott értékre kiszabható vámteher kiszabása, közlése és beszedése iránt. A visszaszállított vámáru külföldön hozzáadott értékének megállapítása úgy történik, hogy a visszahozott végtermék után fizetendő vámteher összegéből le kell vonni azt az összeget, amelyet az ideiglenesen kivitt árukra akkor kellene alkalmazni, ha azokat Magyarországra importálnák a végtermék visszahozatalának időpontjában abból az országból, ahol a továbbfeldolgozást végezték.
(12) Amennyiben a (8) bekezdés szerinti eljárást alkalmazó engedélyes az aktív feldolgozás vámvisszatérítési vámeljárásra vonatkozó elszámolási kötelezettségének a (6) bekezdés alapján eleget tesz, a vámhatóság köteles az eljárás során összesen megfizetett vámterhet visszatéríteni."
47. § A Vámtv. 75. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
"75. § (1) Az ideiglenes behozatali vámeljárás lehetővé teszi a visszaviteli kötelezettséggel ideiglenesen behozott vámáru e törvény végrehajtási rendeletében meghatározott jogosult általi használatát, részleges vagy teljes vámmentességgel anélkül, hogy az ilyen vámárura tarifális intézkedések vagy mennyiségi korlátozások vonatkoznának. Az ideiglenes behozatali vámeljárás alá vont vámárut - a használatával járó szokásos értékcsökkenést kivéve - változatlan állapotban kell külföldre visszaszállítani.
(2) Az ideiglenes behozatali vámeljárás olyan vámárura is kérhető, amely azt megelőzően a vámáru jelleget meg nem szüntető más vámeljárás alatt állt.
(3) Az ideiglenes behozatali vámeljárás - az e törvény végrehajtási rendeletében meghatározott alakiság nélküli vámeljárás alá vonás esetét kivéve - vámvizsgálatból, a vámáru azonosításából, a vámfizetési kötelezettség és a visszaviteli határidő megállapításából, a vámteher kiszabásából, a vámáru belföldi forgalomba kerülése esetén fizetendő vámteher biztosításából és a vámáru elszámolásából áll."
48. § A Vámtv. 76. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
"76.§ (1) A vámhatóság annak a szervezetnek, természetes személynek ad ideiglenes behozatali vámeljárás alá vonásra engedélyt, aki/amely a vámárut használja, vagy akinek/amelynek a felelősségére azt használják.
(2) A vámhatóság nem adja meg az ideiglenes behozatali engedélyt, ha nem lehetséges a vámáruk azonosítása. A vámhatóság azonban engedélyezheti az ideiglenes behozatali vámeljárás alkalmazását a vámáru azonosíthatóságának biztosítása nélkül, ha a vámáru vagy az engedélyezett felhasználás jellegére tekintettel az azonosítási intézkedések hiánya nem vezethet visszaéléshez.
(3) Az ideiglenes behozatali vámeljárás engedélyesének jogai és kötelezettségei az e törvényben és végrehajtási rendeletében foglalt feltételek teljesülése esetén, a vámhatóság engedélyével átruházhatók.
(4) Az engedélyezés részletes szabályait e törvény végrehajtási rendelete határozza meg."
49. § A Vámtv. 77. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
"77. § (1) A vámhatóság meghatározza azt az időtartamot, amelyen belül az ideiglenes behozatalban vámkezelt vámárut külföldre végleges rendeltetéssel ki kell szállítani, vagy új vámeljárás alá kell vonni. Ezt az időtartamot úgy kell meghatározni, hogy azon belül az engedélyezett felhasználás megvalósulhasson.
(2) Ha e törvény vagy végrehajtási rendelete, illetőleg nemzetközi szerződés más határidőt nem állapít meg, a vámáruk általában huszonnégy hónapig maradhatnak ideiglenes behozatalban. A vámhatóság azonban az ideiglenes behozatal engedélyesének egyetértésével rövidebb időtartamot is megállapíthat.
(3) Ha a körülmények indokolják, a vámhatóság az ideiglenes behozatal engedélyese kérelmére az (1)-(2) bekezdés szerint meghatározott határidőt az engedélyezett felhasználás elvégzése érdekében indokolt mértékig meghosszabbíthatja."
50. § A Vámtv. 78. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
"78. § E törvény végrehajtási rendeletében kerülnek meghatározásra azok az esetek és feltételek, melyek mellett az ideiglenes behozatali eljárásban vámkezelt vámárura teljes vámmentesség alkalmazható."
51. § A Vámtv. a következő 78/A. §-sal egészül ki:
"78/A. § (1) Az ideiglenes behozatali eljárásban részleges vámmentesség olyan vámárura alkalmazható, amely az e törvény végrehajtási rendeletének teljes vámmentességre vonatkozó rendelkezéseiben nem került feltüntetésre, vagy feltüntetésre került, de a teljes mentességhez szükséges feltételek nem teljesülnek.
(2) Azon vámárukat, melyekre az ideiglenes behozatali eljárásban a részleges vámmentesség nem alkalmazható, illetve a részleges vámmentesség alkalmazásának feltételeit e törvény végrehajtási rendelete határozza meg."
52. § A Vámtv. a következő 78/B. §-sal egészül ki:
"78/B. § (1) Részleges vámmentességgel ideiglenes behozatalban vámkezelt vámáru után az ideiglenes behozatal minden megkezdett hónapjára - a 138. § (3) bekezdésében foglalt kivétellel - azon vám összegének két százalékát kell megfizetni, melyet a vámáru ideiglenes behozatali vámeljárás alá vonása időpontjában végzett belföldi forgalom számára történő vámkezelés esetén fizettek volna. A fizetendő vám összege - a felszámítható kamatokat figyelmen kívül hagyva - nem haladhatja meg a vámáru ideiglenes behozatali vámeljárás alá vonása időpontjában végzett belföldi forgalom számára történő vámkezelés esetén fizetendő vám összegét.
(2) Az ideiglenes behozatali eljárásból eredő jogok és kötelezettségek a 76. § (3) bekezdése szerinti átruházásakor a részleges, illetve teljes vámmentesség alkalmazására való jogosultság nem száll át automatikusan.
(3) Ha a jogok és a kötelezettségek átruházása úgy történik, hogy ugyanabban a hónapban két szervezet/természetes személy számára biztosít részleges vámmentességet, az eredeti engedélyes felelős a teljes hónapra fizetendő vám összegének megfizetéséért."
53. § A Vámtv. a következő 78/C. §-sal egészül ki:
"78/C. § (1) Az ideiglenes behozatalban vámkezelt vámárukkal a 77. §-ban meghatározott határidő lejártát követő ötödik munkanapig kell elszámolni. Elszámolás alatt a vámáru külföldre történő kiszállításának, közvámraktárba kivitel céljából történő beraktározásának vagy belföldi forgalom számára, illetve újbóli ideiglenes behozatalban vagy aktív feldolgozásban történő vámkezelésének igazolását kell érteni. Amennyiben a vámáru újbóli ideiglenes behozatalban vagy aktív feldolgozásban történő vámkezelésével kérik az elszámolást, akkor az új eljárásra engedélyt kell kérni a vonatkozó szerződés csatolásával.
(2) Ha az ideiglenes behozatalban vámkezelt vámárut a belföldi forgalom számára vámkezelik, a vámteher megállapításakor a vámárunak az ideiglenes behozatal céljából benyújtott árunyilatkozat elfogadásának napján fennálló jellemzőit (jellegét, vámértékét és mennyiségét) kell alapul venni. Amennyiben az ideiglenes behozatal vámeljárás alá vonás teljes vámmentesség alkalmazásával történik, a vámteher megállapításakor a vámárunak a belföldi forgalom számára történő vámkezelés céljából benyújtott árunyilatkozat elfogadásának napján fennálló jellemzőit (jellegét, vámértékét és mennyiségét) kell alapul venni.
(3) A részleges vámmentességgel ideiglenes behozatalban vámkezelt vámáru belföldi forgalom számára történő vámkezelése esetén a fizetendő vám összegét úgy kell megállapítani, hogy a (2) bekezdés alkalmazásával kiszámított összegből le kell vonni a 78/B. § alapján megfizetett vám összegét.
(4) Amennyiben a (1) bekezdés szerinti elszámolás nem történik meg, az illetékes vámhivatal hivatalból haladéktalanul intézkedik a még ki nem szabott vámteher és a 142. § (2) bekezdése szerinti kamat, valamint a vámigazgatási bírság kiszabása, közlése és beszedése iránt. A vámhivatal intézkedése után a vámárut a belföldi forgalom számára vámkezeltnek kell tekinteni.
(5) Az ideiglenes behozatal vámeljárás engedélyezésének, alkalmazásának, valamint az engedély visszavonásának részletes szabályait e törvény végrehajtási rendelete tartalmazza."
54. § A Vámtv. 82. §-ának (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
"(2) A vámfelügyelet melletti feldolgozás vámvizsgálatból, az azonosság biztosításából, a vámfizetési kötelezettség megállapításából, a vámteher biztosításából, a vámáru feldolgozásra történő átadásából, a feldolgozási határidő megállapításából, valamint az elszámolásból áll. Az elszámolás során a feldolgozott termék utáni vámteher kiszabására, közlésére, beszedésére kerül sor, kivéve, ha a változatlan állapotú vámárut vagy a végterméket vámraktárba betárolták. Ha az elszámolás a vámteher megfizetésével történt, az így feldolgozott terméket a belföldi forgalom számára vámkezeltnek kell tekinteni."
55. § A Vámtv. 88. §-ának (4) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
"(4) Javítási célú feldolgozási művelet esetén a vámhivatal kérelemre engedélyezheti, hogy a kivitelre kerülő áru helyett azonos kereskedelmi minőségű és műszaki jellemzővel bíró, azonos vámtarifaszám (a Kereskedelmi Vámtarifa első nyolc számjegye) alá tartozó helyettesítő terméket hozzanak be. Amennyiben a javítás céljából kivitelre kerülő áruk kivitelük előtt már használtak voltak, úgy a helyettesítő termékeknek is használtaknak kell lenniük. A javítás után visszahozott árura vonatkozó előírások a helyettesítő termékre is vonatkoznak."
56. § A Vámtv. 97. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
"97. § A tarifális vámkedvezmény (a továbbiakban: vámkedvezmény) a vámtarifa törvényben szabályozott feltételek szerint a Kereskedelmi Vámtarifa II. jelzésű hasábjában feltüntetett vámtételeknél kedvezőbb vámtétel - az e törvény vonatkozó rendelkezéseivel összhangban történő - alkalmazását jelenti."
57. § A Vámtv. 106. § (2)-(3), (5) és (7) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
"(2) A javítás kivételével passzív feldolgozás címén ideiglenesen kiszállított és a visszahozatali határidő lejártáig visszahozott végtermék részleges vagy teljes vámmentessége úgy állapítható meg, hogy a visszahozott és a belföldi forgalom számára vámkezelt végtermék után - belföldi forgalom számára történő vámkezelésre vonatkozó vámárunyilatkozat elfogadása napján érvényes rendelkezések szerint - a fizetendő vámteher összegéből le kell vonni azt az összeget, amelyet az ideiglenesen kivitt árukra akkor kellene fizetni, ha azokat Magyarországra importálták a végtermék beérkezésének időpontjában abból az országból, ahol a passzív feldolgozást vagy a feldolgozás legutolsó műveletét elvégezték.
(3) A (2) bekezdés értelmében az ideiglenes exportárukra fizetendő vámteher összegének megállapításakor a passzív feldolgozás címén végzett vámkezelés vámárunyilatkozatának elfogadása napján fennálló árumennyiséget és árujelleget, továbbá a belföldi forgalom számára történő vámkezelés időpontjában fennálló fizetési kötelezettségeket kell figyelembe venni."
"(5) A javítás címén passzív feldolgozásból visszahozott áru részleges vámmentessége esetén a fizetendő vámteher kiszabása a 129. § (2) bekezdése szerint történik."
"(7) Ha a (6) bekezdésben meghatározott javítási művelet ellenérték (javítási költség, javításhoz felhasznált külföldi anyag vagy alkatrész együttes értéke) fejében történik, a részleges vámmentesség a visszahozott áru belföldi forgalom számára történő vámkezelésének napján fennálló vámteher megállapításával adható oly módon, hogy vámértékként a javítási művelet ellenértékének megfelelő összeget kell figyelembe venni."
58. § A Vámtv. 109. §-ának (6) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
"(6) A (3)-(5) bekezdés szerint vámmentesen vámkezelt áruk három éven belül a fentiek szerint nem kedvezményezett jogállásúak részére csak a 45. § (10) bekezdésében foglalt rendelkezések alkalmazása esetén idegeníthetők el."
59. § A Vámtv. 117. §-ának (10) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
"(10) Vámmentesek a hírközlő szervek részére ellenszolgáltatás nélkül vagy csereképpen érkező híradók, híranyagok, televíziós filmek, hanglemezek és magnetofonszalagok, valamint más módon rögzített kép- és hanganyagok."
60. § A Vámtv. a következő 123/C. §-sal egészül ki:
"123/C. § Vámmentesen vámkezelhetők a belföldi forgalom számára a 90. § (5) bekezdése szerinti feldolgozási tevékenységet végző gazdálkodók számára a feldolgozási tevékenységhez szükséges, leltárba vett és igazoltan a termelési tevékenységbe bevont, külföldről behozott termelőeszközök, felszerelési és berendezési tárgyak, ide nem értve az építési anyagokat, épületgépészeti és épület fenntartási tárgyakat. Az e jogcímen történő vámmentes vámkezelés további feltétele, hogy - a külföldre történő szállítás esetét kivéve - a termelőeszköz, felszerelési és berendezési tárgy a vámkezeléstől számított 3 évig változatlanul a vámkezelést kérő gazdálkodó bejegyzett tevékenységének elvégzését biztosítsa és a könyveiben legyen nyilvántartva."
61. § (1) A Vámtv. 125. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
"(1) E § alkalmazásában a vámáru felett rendelkezésre jogosult a vámáru tulajdonosa, a tulajdonosi jogállásban nem lévő címzettje, a vámhatóság zálogjogát megelőző zálogjog jogosultja."
(2) A Vámtv. 125. §-a (2) bekezdésének d) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
[Vámfizetésre kötelezett]
"d) aki a vámárut azzal a kötelezettséggel veszi át, hogy azt változatlan állapotban megőrzi vagy a vámhivatalnak bemutatja, de ennek a kötelezettségének - elháríthatatlan külső ok (baleset, vis maior vagy - amennyiben nemzetközi szerződés eltérően nem rendelkezik - személy elleni erőszakos bűncselekmény) következtében megsemmisült, pótolhatatlanul elveszett vagy jogtalanul eltulajdonított, illetőleg természetéből eredő okból mennyiségéből vesztett vámáruk esetét kivéve - nem tesz eleget. Az a körülmény, hogy a vámárut ellopták, vagy az ismeretlen körülmények között elveszett, a vámfizetési kötelezettség alól nem mentesít;"
62. § A Vámtv. 129. §-ának (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
"(2) A javítás címén passzív feldolgozásból visszahozott áruhoz külföldön hozzáadott külföldi anyag, alkatrész és javítási költség után fizetendő vámterhet a készáru vámtételével kell kiszabni."
63. § (1) A Vámtv. 131. §-ának (3)-(4) bekezdése helyébe a következő rendelkezések lépnek:
"(3) A részleges vámmentesség alkalmazásával ideiglenes behozatal vámeljárás alá vont vámáru után, a 78/B. § alapján fizetendő vám a vámáru kiszállítását követő napon, illetve akkor esedékes, amikor annak összege eléri a vámáru ideiglenes behozatali vámeljárás alá vonása időpontjában végzett belföldi forgalom számára történő vámkezelés esetén fizetendő vám összegét (az ideiglenes behozatal ötvenedik hónapjának első napján), és az esedékesség napjától számított öt munkanapon belül késedelmi pótlékmentesen fizethető meg.
(4) A 74. § (5) bekezdésének alkalmazásakor a forgalmi adókat a 74. § (5) bekezdése szerint hozott határozatban kell kivetni. Az így kiszabott vámteher - amennyiben e törvény eltérően nem rendelkezik - a kiszabás napján esedékes."
(2) A Vámtv. 131. §-a a következő (5) bekezdéssel egészül ki, egyidejűleg a jelenlegi (5)-(6) bekezdés számozása (6)-(7) bekezdésre változik:
"(5) A 78/C. § alkalmazásakor a forgalmi adókat a 78/C. § (4) bekezdése szerint hozott határozatban kell kivetni. Az így kiszabott vámteher - amennyiben e törvény eltérően nem rendelkezik - a kiszabás napján esedékes."
64. § (1) A Vámtv. 132. §-ának (5) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
"(5) A vámszervezet központi szerve - kérelemre - engedélyt adhat arra, hogy a vámfizetésre kötelezett a vámterhet a belföldi forgalom számára, továbbá az aktív feldolgozás vámvisszatérítési eljárásban történő vámkezelés esetén az esedékességtől számított tizenöt munkanapon belül fizesse meg (halasztott fizetés). A halasztott vámfizetésre engedélyt a vámhatóság akkor ad ki, ha a kérelmező
a) vámszempontból megbízható; és
b) a kérelem benyújtását megelőző tizenkét hónapban
1. normál eljárásban átlagosan legalább heti egy, vagy
2. egyszerűsített eljárásban legalább húsz alkalommal kért vámteher fizetéssel járó vámkezelést; és
c) a kérelmező a 8. § (4) bekezdésének d) pontja szerinti tevékenységi vámbiztosítékot nyújt bankgarancia formájában;
d) vámszempontból megbízható és nem rendelkezik ugyan a b) pont szerinti feltétellel, de
1. a kérelem benyújtását megelőző tizenkét havi vagy ennek hiányában a tervezett forgalmának havi átlag vámterhe meghaladja a tízmillió forintot, és
2. az 1. alpontban megállapított vámterhe után a c) pontban meghatározott bankgarancia kétszeresét nyújtja. Az így kiadott engedély egy évre érvényes, ezt követően az a)-c) pont szerinti feltételek esetén és mellett lehet a kérelmező részére új engedélyt kiadni. Az ilyen egy évre szóló engedély azonos kérelmező részére csak egyszer adható;
e) valamint rendelkezik a társaság cégjegyzékbe való bejegyzését igazoló, három hónapnál nem régebbi igazolással, amennyiben a kérelmezőt külön jogszabály szerint be kell jegyezni a cégnyilvántartásba."
(2) A Vámtv. 132. §-ának (11) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
"(11) Az az engedélyes, akitől a vámhatóság a (10) bekezdés b) pontja alapján vonta vissza az engedélyt, az engedély visszavonásától számított tizenkét hónapon belül újabb engedélyt e tevékenységre nem kaphat."
65. § A Vámtv. 137. §-a (1) bekezdésének b) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
[Amennyiben nemzetközi szerződés vagy törvény eltérően nem rendelkezik, a befizetett vámterhet - a vámmal együtt fizetett forgalmi adók kivételével - a vámhatóság a (2) bekezdésben foglaltak figyelembevételével köteles visszatéríteni, ha]
"b) a befizetésre a vámhatóság hivatalból történő intézkedése miatt került sor, és a vám esedékessége napjától számított három hónapon belül a vámfizetésre kötelezett igazolja, hogy
1. az ideiglenes behozatali vámeljárásban vámkezelt vámárura vonatkozóan a 78/C. §-ban foglalt elszámolási feltételeknek a visszaviteli határidő lejártáig eleget tett, illetve
2. a 103. § (2) bekezdésében foglalt elszámolási határidőig az exportárut igazoltan kiszállította;"
66. § A Vámtv. 138. §-a a következő (3) bekezdéssel egészül ki, egyidejűleg a jelenlegi (3)-(4) bekezdésének számozása (4)-(5) bekezdésre változik:
"(3) A 78/B. § (1) bekezdése szerint kiszabott vámterhet nem kell megfizetni, ha a 116. §-ban és a 117. § (3) bekezdésében meghatározott személyek/szervezetek az ott felsorolt vámáruk részleges vámmentesség alkalmazásával történő ideiglenes behozatali vámeljárás alá vonását kérik, illetve ha nemzetgazdasági okból a Kormány a vámteher megfizetése alól felmentést ad."
67. § A Vámtv. 142. §-ának (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
"(2) Az ideiglenes behozatali vámeljárás, valamint aktív feldolgozás felfüggesztő vámeljárás alá vont vámáru után a vámkezelés napjától a belföldi forgalom számára történő vámkezelés napjáig a felszámítás napján érvényes jegybanki alapkamat 365-öd részét kell naponta megfizetni az ideiglenes behozatali vámeljárás alá vonáskor kiszabott és közölt, illetve az aktív feldolgozás felfüggesztő vámeljárás alá vont vámáruk belföldi forgalom számára történő vámkezelésekor - a forgalmi adók kivételével - kiszabott vámteher után, ha azokra az említett vámeljárások során készpénzbiztosítékot nem nyújtottak. Vámfelügyelet melletti feldolgozás, valamint az aktív feldolgozás felfüggesztő vámeljárásban a vámáru hulladéka, mellékterméke vámkezelésekor kamatot felszámítani nem kell. A vámfelügyelet melletti feldolgozás vámeljárásban, ha az eljárás alá vont vámárut a feldolgozási határidő előtt kérik változatlan állapotban a belföldi forgalom számára vámkezelni, az eljárásba vonás napjától a vámkezelés napjáig a felszámítás napján érvényes jegybanki alapkamat 365-öd részét kell naponta megfizetni, ha a vámeljárás során nem készpénzben nyújtottak vámbiztosítékot."
68. § (1) A Vámtv. 144. §-ának (8) bekezdése a következő f) ponttal egészül ki:
[Mentesek a költségtérítés fizetési kötelezettsége alól a kizárólag a vámhatóság által üzemeltetett raktárban raktározott alábbi áruk/vámáruk]
"f) a bíróság, illetve más hatóság által elkobzott, karitatív célra felajánlott áruk a vonatkozó törvényben meghatározott ideig."
(2) A Vámtv. 144. §-ának (11) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
"(11) A kötelező felvilágosítás kiadása ingyenes, a kérelmezőnek azonban meg kell téríteni a vámhatóság részére a kiadással kapcsolatos költségeket, így különösen a laboratóriumi vizsgálattal, az árura vonatkozó szakértői véleménnyel és az áruminta visszaküldésével kapcsolatos igazoltan felmerült költségeket, a (5) bekezdésben foglaltak figyelembevételével."
69. § (1) A Vámtv. 145. §-a a következő (6) bekezdéssel egészül ki, egyidejűleg a jelenlegi (6)-(8) bekezdés számozása (7)-(9) bekezdésre változik:
"(6) Az elintézési határidő 15 nap
a) a 72. § (1) bekezdése a) pontjának 1. alpontjában meghatározott aktív feldolgozás engedélyezésére, vagy
b) a vámhatóság által kiadott tevékenységi engedélyekre vonatkozó módosítási kérelmek elbírálására. Az elintézési határidőbe az iratkiegészítés ideje nem számít bele."
(2) A Vámtv. 145. §-a új (7) bekezdésének a) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
[A vámigazgatási ügyekben az elintézési határidőig]
"a) hatvan nap a tranzitterület, vámszabadterület, vámraktár engedélyezése, elfogadott exportőri minősítés iránti, könyvelés szerinti elkülönítésre és az egyszerűsített vámeljárások engedélyezésére irányuló kérelmek elbírálása,"
70. § A Vámtv. 147. §-ának (1) bekezdése a következő e) és f) pontokkal egészül ki:
[Az első fokú határozat azonnal - fellebbezésre tekintet nélkül - végrehajtható]
"e) a vámhatóság által kiadott engedély, valamint a 19/A. § (5) bekezdésének c) pontja alapján történő kötelező felvilágosítás visszavonásakor,
f) a 37. § (2) bekezdésében meghatározott visszatartási jog gyakorlásakor."
71. § A Vámtv. 155. §-a (3) bekezdésének b) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
[A vámhatóság a vámeljárás során birtokába kerülő]
"b) szervezetre vonatkozó egyedileg azonosítható - valamint a természetes személyre vonatkozó egyedileg nem azonosítható, kereskedelmi forgalomnak minősülő - adatokat rendszeresen a Központi Statisztikai Hivatalnak és egyéb, a külkereskedelmi statisztikáért felelős szervnek, közigazgatási és hatósági eljárás céljából, engedélyezési, kvótafigyelési, piacvédelmi és ellenőrzési céllal a Gazdasági Minisztériumnak, a Gazdasági Minisztérium Engedélyezési és Közigazgatási Hivatalának, a Külügyminisztériumnak és az Egészségügyi Minisztériumnak, a kőolaj és kőolajtermék biztonsági készletezésével összefüggő feladatok ellátásához a Kőolaj és Kőolajtermék Készletező Szövetségnek, a fizetési mérleg összeállításához a Magyar Nemzeti Banknak, agrárrendtartással összefüggő feladatok ellátásához a Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztériumnak, környezetvédelmi ellenőrzési célra a Környezetvédelmi Minisztériumnak, a szerzői jogi törvényben a művek, előadások és hangfelvételek magáncélú másolására tekintettel megállapított díjigény érvényesítésével összefüggő feladatok ellátásához az erre nyilvántartásba vett, közös jogkezelést végző szervezetnek, a vállalkozói igazolvánnyal kapcsolatos engedélyezési feladatok ellátása céljából a körzetközponti jegyzőnek, piacfelügyeleti/fogyasztóvédelmi feladatok ellátása érdekében a Fogyasztóvédelmi Főfelügyelőségnek;"
72. § A Vámtv. 157. §-a a következő (2)-(5) bekezdéssel egészül ki, egyidejűleg a jelenlegi (2)-(6) bekezdések számozása (6)-(10) bekezdésre változik:
"(2) A vámhatóság a szervezet adatai közül annak adóigazgatási számát, nevét, rövidített nevét, székhelyét, levelezési címét, pénzforgalmi jelzőszámait tartja nyilván.
(3) Amennyiben a (2) bekezdésben meghatározott adatok a vámeljárás megkezdésekor a vámhatóság nyilvántartásában nem szerepelnek, akkor azokról az ügyfélnek a vámeljárást lefolytató vámhivatalnál írásban nyilatkoznia kell az adatok hitelességét bizonyító okiratok bemutatása mellett.
(4) Amennyiben a vámfizetésre kötelezett más szervezettel jogelődi vagy jogutódi viszonyban van, akkor a (2) bekezdésben felsorolt adatokról valamennyi jogelőd, illetve jogutód tekintetében is nyilatkoznia kell.
(5) Az ügyfél a (2) és (4) bekezdésben meghatározott adataiban bekövetkezett változásokat a változást követő 15 napon belül a számlavezető vámszervnél írásban bejelenteni köteles."
73. § A Vámtv. 174. §-a (1) bekezdésének j) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
[A vámszervezet végzi:]
"j) a vám- és pénzügyőrség nyomozó hatóságai által elrendelt személyi védelmet a vonatkozó jogszabályok keretei között, valamint meghatározott körben anyagi javak, értékek őrzését, kísérését;"
74. § A Vámtv. 175. §-a (3) bekezdésének d) pontja helyébe a következő rendelkezés lép, egyidejűleg a bekezdés a következő e)-f) ponttal egészül ki:
[A vámszervezetre háruló feladatok teljesítése során a szervezet szolgálati jogviszonyban álló tagja jogosult]
"d) a vámszervezet hatáskörébe tartozó bűncselekmény vagy szabálysértés elkövetésén tetten ért, illetőleg annak elkövetésével vagy abban való részességgel alaposan gyanúsítható személy kilétét megállapítani. E célból jogosult az ilyen személyeket feltartóztatni, a vámszervezet szerveihez előállítani. A feltartóztatás és az előállítás időtartama csak a céljának eléréséhez szükséges ideig tarthat, de a nyolc órát nem haladhatja meg. Ezt az időtartamot a vámszervezet vezetője egy alkalommal, négy órával meghosszabbíthatja;
e) a vámszervezet hivatásos állományú tagja, amennyiben alapos a gyanú, hogy az ellenőrzés alá vont személy testében, testüregében kábítószert, vagy kábítószernek minősülő anyagot szállít, jogosult az ilyen személy beleegyezésével vizeletvétel és orvosi vizsgálat elrendelésére. A beleegyezés megtagadása esetén a vámszerv vezetője felhatalmazó kérelmet terjeszt elő az illetékes ügyészséghez. Ilyen esetben a vizeletvétel és az orvosi vizsgálat csak az ügyész felhatalmazásával rendelhető el. A feltartóztatás és az orvosi vizsgálat időtartama a 6 órát nem haladhatja meg;
f) a vámellenőrzés végrehajtása során - a vámjogszabály és a vámszervezet feladatát meghatározó egyéb jogszabályok megsértésének észlelése, gyanúja esetén - elrendelni az ellenőrzés tárgyát képező áru/vámáru vámhivatal hivatalos helyére történő azonnali beszállítását, amennyiben az ellenőrzés biztonságos lefolytatásához az ellenőrzés helyszínén a feltételek nem adottak, illetve az ellenőrzés végrehajtása mások személyi- és/vagy vagyonbiztonságát veszélyezteti. Az áru/vámáru birtokosa köteles az elrendelésnek eleget tenni és amennyiben vele szemben az eljárás során jogsértés elkövetésének gyanúja nem merül fel, kérheti igazolt költségeinek megtérítését."
75. § (1) A Vámtv. 1. számú melléklete e törvény 4. számú melléklete szerint módósul.
(2) A Vámtv. az e törvény 5. számú mellékletében foglalt, 3. számú melléklettel egészül ki.
76. § A Vámtv. e törvénnyel történt módosítása a Magyar Köztársaság és az Európai Közösségek és azok tagállamai között társulás létesítéséről szóló, Brüsszelben, 1991. december 16-án aláírt Európai Megállapodás tárgykörében, a Megállapodást kihirdető 1994. évi I. törvény 3. §-ával összhangban az Európai Közösségek következő jogszabályaival részben összeegyeztethető szabályozást tartalmaz:
a) a Tanács 2913/92/EGK rendelete a Közösség Vámkódexének létrehozásáról,
b) a Tanács 2454/93/EGK rendelete a Közösségi Vámkódex végrehajtásának szabályairól,
c) a Tanács 918/83/EGK rendelete a vámkönnyítések közösségi rendszerének felállításáról.
II. fejezet
Az adókra, járulékokra és egyéb költségvetési befizetésekre vonatkozó egyes törvények módosításáról szóló 2000. évi CXIII. törvény módosítása
77. § Az adókra, járulékokra és egyéb költségvetési befizetésekre vonatkozó egyes törvények módosításáról szóló 2000. évi CXIII. törvény 271. §-a (2) bekezdése b) pontjának 2. alpontja helyébe a következő rendelkezés lép:
[(2) A (1) bekezdés szerinti fizetendő, adót növelő tétel annak a szorzatnak az eredménye, melynek
a) egyik tényezője a terméknek az e törvény 277. § (10) bekezdésében meghatározott időpont szerinti fordulónappal leltározással alátámasztott nyitókészlete a termék Jöt. szerinti mértékegységében;
b) másik tényezője a termékre az e törvény 16. számú mellékletének
1. a) oszlopában előírt, a jövedékiadó-tétel különbözeteként meghatározott összeg, ha az e törvény 277. § (10) bekezdése szerinti időpont a 2001. január 1. és 2001. december 31. közötti időpontra esik;]
"2. c) oszlopában előírt, a jövedékiadó-tétel különbözeteként meghatározott összeg, ha az e törvény 277. § (10) bekezdése szerinti időpont a 2002. január 1. és 2002. június 30. közötti időpontra esik, vagy az 2002. július 1-je."
III. fejezet
A jövedéki adóról és jövedéki termékek forgalmazásának különös szabályairól szóló 1997. évi CIII. törvény módosítása
78. § A jövedéki adóról és a jövedéki termékek forgalmazásának különös szabályairól szóló 1997. évi CIII. törvény (a továbbiakban: Jöt.) 36. § (1) bekezdésének m) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
[(1) Az ásványolaj adójának mértéke - a (2) bekezdésben foglalt eltéréssel -:]
"m) a 34. § szerinti, de e bekezdés a)-k) pontjában nem említett ásványolajra - a 2710 00 87 vámtarifaszám alá tartozó kétütemű motorolaj és a biodízel kivételével - a belsőégésű motorokhoz motorbenzinként, a motorbenzin adalékaként vagy higítóanyagaként való kínálás, értékesítés vagy felhasználás esetén 106,50 Ft/liter, 2002. január 1-jétől 111,80 Ft/liter, a belsőégésű motorokhoz gázolajként, a gázolaj adalékaként vagy higítóanyagaként, illetve a tüzelőolajként történő kínálás és értékesítés vagy felhasználás esetén 85,00 Ft/liter, 2002. január 1-jétől 89,20 Ft/liter, a közúti járművek üzemanyagaként kínált, értékesített vagy felhasznált cseppfolyósított gáz esetén 45,60 Ft/kg, 2002. január 1-jétől 47,90 Ft/kg, gáz halmazállapot esetén 23,30 Ft/nm3, 2002. január 1-jétől 24,50 Ft/nm3."
79. § (1) A Jöt. 71. §-a (4) bekezdésének a) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
[(4) A jövedéki engedélyes kereskedő jövedéki terméket]
"a) kizárólag olyan számla kibocsátásával értékesíthet, amelynek az áfa-törvényben meghatározott adatokon kívül tartalmaznia kell a kereskedelmi jövedéki engedélye számát, a vevő adóigazgatási azonosító számát és - ha a vevő kereskedő - az e törvényben előírt engedélye számát is, továbbá a 41. § (3) bekezdésében megjelölt fűtőolaj mezőgazdasági őstermelőnek történő értékesítése esetén az előbbieken kívül a vevő őstermelői igazolványának számát,"
(2) A Jöt. 71. §-ának (8) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
"(8) A jövedéki engedélyes kereskedő a 68. § (1) bekezdésében megjelölt ásványolaj terméket készpénzfizetéssel nem szerezhet be és nem értékesíthet, a nem jövedéki engedélyes kereskedő nem vásárolhat, illetve a 41. § (3) bekezdésében megjelölt fűtőolajat a jövedéki engedélyes kereskedő kizárólag olyan vevőnek értékesíthet - a (13) bekezdés szerinti eset kivételével -, aki az ellenértéket a saját nevére szóló bankszámlájáról egyenlíti ki."
(3) A Jöt. 71. §-a kiegészül a következő (13) bekezdéssel:
"(13) Amennyiben a 41. § (3) bekezdésében megjelölt fűtőolajat mezőgazdasági őstermelő részére értékesítik, a mezőgazdasági őstermelő köteles a jövedéki engedélyes kereskedőnek az őstermelői igazolványát bemutatni."
IV. fejezet
A személyi jövedelemadóról szóló 1995. évi CXVII. törvény módosítása
80. § (1) A személyi jövedelemadóról szóló 1995. évi CXVII. törvény (a továbbiakban: Szja tv.) 3. §-ának 19. pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
[E törvény alkalmazásában az egyes fogalmak jelentése a következő:]
"19. Mezőgazdasági kistermelő: az a mezőgazdasági őstermelő, akinek az e tevékenységéből az adóévben megszerzett bevétele a 4 millió forintot - azon mezőgazdasági őstermelő esetében, aki a családi mezőgazdasági vállalkozásokról szóló törvény alkalmazásában családi mezőgazdasági vállalkozónak vagy vele a törvényben előírt szerződéses kapcsolatban álló családtagjának minősül, a 6 millió forintot - nem haladja meg."
(2) Az Szja tv. 3. §-ának 23. pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
[E törvény alkalmazásában az egyes fogalmak jelentése a következő:]
"23. Nyugdíj:
a) a társadalombiztosítási nyugellátásról szóló törvényben meghatározott saját jogú nyugellátások és hozzátartozói nyugellátások, valamint a foglalkoztatás elősegítéséről és a munkanélküliek ellátásáról szóló törvény alapján folyósított nyugdíj előtti munkanélküli segély (előnyugdíj), továbbá a korengedményes nyugdíjazásról szóló kormányrendelet alapján megállapított korengedményes nyugdíj;
b) a fegyveres szervek hivatásos állományú tagjainak szolgálati viszonyáról szóló törvényben meghatározott szolgálati nyugdíj, rokkantsági nyugdíj, baleseti rokkantsági nyugdíj, özvegyi nyugdíj, árvaellátás, szülői nyugdíj és baleseti hozzátartozói nyugellátások;
c) az egyes nyugdíjak felülvizsgálatáról, illetőleg egyes nyugdíjkiegészítések megszüntetéséről szóló törvény alapján folyósított, a nyugdíj-kiegészítésnek megfelelő, valamint azzal azonos pótlék;
d) a társadalombiztosítási nyugellátásról szóló törvény hatályba lépése előtt hatályos jogszabály alapján megállapított saját jogú és hozzátartozói nyugellátások (így különösen a társadalombiztosításról szóló törvényben és a végrehajtásáról rendelkező kormányrendeletben meghatározott, mezőgazdasági szövetkezeti tagságon alapuló öregségi, munkaképtelenségi és özvegyi járadék, valamint a szakszövetkezeti tagságon alapuló növelt összegű öregségi, munkaképtelenségi és özvegyi járadék);
e) a Kiváló és Érdemes Művészeket, valamint a Népművészet Mestereit és özvegyüket megillető, törvényben meghatározott járadék (nyugdíjkiegészítés), valamint a Magyar Alkotóművészeti Közalapítvány által folyósított saját jogú és hozzátartozói nyugellátás és nyugdíjsegély, továbbá az egyes művészeti tevékenységeket folytatók öregségi nyugdíjra jogosultságáról szóló kormányrendelet szerint folyósított öregségi nyugdíj;
f) a bányásznyugdíjról szóló kormányrendelet alapján folyósított bányásznyugdíj, továbbá a nyugdíjas bányászok szénjárandóságának pénzbeli megváltásáról szóló kormányrendelet alapján folyósított pénzbeli szénjárandóság, valamint az e kormányrendelet szerint a pénzbeli szénjárandóságra jogosult magánszemély - a jogosult elhalálozása esetén a kormányrendeletben meghatározott közeli hozzátartozója - számára a jogosult volt munkáltatója, vagy a munkáltató jogutódja által folyósított pénzbeli szénjárandóságnak a kormányrendeletben meghatározott mértéket meg nem haladó része;
g) az életüktől és szabadságuktól politikai okból jogtalanul megfosztottak kárpótlásáról szóló törvény, valamint a kárpótlási jegyek életjáradékra váltásáról szóló törvény alapján folyósított életjáradék, továbbá a nemzeti helytállásért elnevezésű pótlék bevezetéséről szóló kormányrendeletben meghatározott pótlék;
h) az egyházi nyugdíjalapok támogatásáról szóló kormányrendeletben meghatározott nyugdíjalap által az egyház idős, rokkant egyházi személy tagja, vagy az említett tag özvegye számára folyósított nyugellátás;
i) a sportról szóló törvényben meghatározott olimpiai járadék;
j) a megváltozott munkaképességű dolgozók foglalkoztatásáról és szociális ellátásáról szóló miniszteri rendeletben meghatározott átmeneti járadék, rendszeres szociális járadék, valamint a bányász dolgozók egészségkárosodási járadéka;
k) a jövedelem- és vagyonadók területén a kettős adóztatás elkerülése tárgyában kötött egyezményben nyugdíjként meghatározott bevétel, valamint - egyezmény hiányában is - az ennek megfelelő, külföldi szervezet által folyósított bevétel."
(3) Az Szja tv. 3. §-ának 31. pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
[E törvény alkalmazásában az egyes fogalmak jelentése a következő:]
"31. Vagyoni értékű jog: a földhasználat, az ingatlanon fennálló haszonélvezet és használat, a telki szolgalom, valamint az ingatlan bérleti joga."
(4) Az Szja tv. 3. §-a a következő 71. ponttal egészül ki:
[E törvény alkalmazásában az egyes fogalmak jelentése a következő:]
"71. Szakképzéssel összefüggő juttatás: a szakképzésről szóló törvény előírásai alapján a tanulót megillető pénzbeli juttatás, valamint a szakképzésben tanulószerződés nélkül részt vevő tanulót a szakképzéssel összefüggő szakmai gyakorlat időtartamára a szakképzésről szóló törvény előírásai alapján megillető díjazás."
(5) Az Szja tv. 3. §-a a következő 72. ponttal egészül ki:
[E törvény alkalmazásában az egyes fogalmak jelentése a következő:]
"72. Adóterhet nem viselő járandóság:
a) a családok támogatásáról szóló törvényben meghatározott gyermekgondozási segély és gyermeknevelési támogatás;
b) a gyermekek védelméről és a gyámügyi igazgatásról szóló törvény alapján a nevelőszülőt megillető nevelési díj;
c) a szociális igazgatásról és szociális ellátásokról szóló törvényben meghatározott ápolási díj;
d) a szociális gondozói díj évi 48 ezer forintot meg nem haladó része, valamint központi költségvetési forrásból egyházi személy részére jövedelempótlék vagy annak megfelelő jogcímen juttatott támogatás;
e) a szakképzéssel összefüggő juttatásnak a hónap első napján érvényes minimálbér 6 százalékát meg nem haladó része;
f) a felsőoktatási intézmény nappali tagozatos hallgatóját a felsőoktatásról szóló törvény szerinti juttatásként megillető ösztöndíj, tankönyv- és jegyzettámogatás, valamint - a diákotthoni (kollégiumi) elhelyezését kiváltó - lakhatási támogatás;
g) a közoktatásról szóló törvényben meghatározott nevelési-oktatási intézmény, a felsőoktatásról szóló törvényben meghatározott felsőoktatási intézmény, vagy a helyi önkormányzat által a tanuló, a hallgató részére e jogviszonyára tekintettel jogszabály alapján adott, e törvény alkalmazásában bevételnek minősülő, az e)-f) alpontban nem említett pénzbeli juttatás;
h) a Wesselényi Miklós Sport Közalapítvány által a sportról szóló törvény alapján folyósított tanulmányi ösztöndíj;
i) a hallgatói munkadíjnak a költségvetési törvényben az állami felsőoktatási intézményekben első alapképzésben részt vevő nappali tagozatos hallgatók egy főre megállapított hallgatói normatíva kétszeresét meg nem haladó része;
j) a szabadságvesztés-büntetése idején munkát végző magánszemély e tevékenységéből származó bevétele;
k) a Magyar Corvin-lánc kitüntetés alapításáról és alapszabályáról szóló miniszterelnöki rendelet alapján a Magyar Corvin-lánc Testület által a tagja javaslatára megítélt támogatás;
l) a jövedelem- és vagyonadók területén a kettős adóztatás elkerülése tárgyában kötött egyezmény vagy viszonosság alapján az adó alól a Magyar Köztársaságban mentesített, de az adó kiszámításánál figyelembe vehető jövedelem."
(6) Az Szja tv. 3. §-a a következő 73. ponttal egészül ki:
[E törvény alkalmazásában az egyes fogalmak jelentése a következő:]
"73. Lakás: az ingatlan-nyilvántartásban lakóház vagy lakás megnevezéssel nyilvántartott, vagy ilyenként feltüntetésre váró építmény, valamint az építési engedély szerint lakóház céljára létesülő építmény, ha készültségi foka a szerkezetkész állapotot (elkészült és ráépített tetőszerkezet) eléri, továbbá az ingatlan-nyilvántartásban tanyaként feltüntetett földrészleten lévő lakóház."
(7) Az Szja tv. 3. §-a a következő 74. ponttal egészül ki:
[E törvény alkalmazásában az egyes fogalmak jelentése a következő:]
"74. Lakótelek: az épített környezet alakításáról és védelméről szóló törvényben meghatározott építési telek, ha arra a településszerkezeti terv, a helyi építési szabályzat szerint lakás építhető, valamint az ingatlan-nyilvántartásban a lakással együtt nyilvántartott földrészlet, továbbá az a földrészlet, amelyet lakáshoz tartozó földhasználati jog terhel."
81. § Az Szja tv. 5. §-ának (1) bekezdése a következő mondattal egészül ki:
"Ha a nem pénzben kapott vagyoni értéket a magánszemély a társasági adóról és az osztalékadóról szóló törvény rendelkezéseinek megfelelő alkalmazásával meghatározott ellenőrzött külföldi társaságtól (a továbbiakban: ellenőrzött külföldi társaság) szerezte, köteles megállapítani és bizonyítani annak szokásos piaci értékét."
82. § (1) Az Szja tv. 7. §-a (1) bekezdésének a) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
[A jövedelem kiszámításánál nem kell figyelembe venni a következő bevételeket:]
"a) a nyugdíjat, valamint azt a bevételt, amely e törvény 1. számú melléklete vagy más törvény előírása alapján adómentes;"
(2) Az Szja tv. 7. §-ának (1) bekezdése a következő t) ponttal egészül ki:
[A jövedelem kiszámításánál nem kell figyelembe venni a következő bevételeket:]
"t) a (3) bekezdésben foglaltakra figyelemmel a termőföld átruházásából származó bevételt, ha a termőföldet a családi mezőgazdasági vállalkozásokról szóló törvényben meghatározott családi mezőgazdasági vállalkozó a gazdasághoz tartozó földként vásárolja meg; e rendelkezést a családi mezőgazdasági vállalkozó nem veheti figyelembe a gazdasághoz tartozó termőföld átruházása esetében;"
(3) Az Szja tv. 7. §-ának (1) bekezdése a következő u) ponttal egészül ki:
[A jövedelem kiszámításánál nem kell figyelembe venni a következő bevételeket:]
"u) a szomszédos államokban élő magyarokról szóló törvény alapján a hatálya alá tartozó személyt a művelődés, a kultúra, a tudomány területén ingyenesen megillető alapszolgáltatást és külön jogszabályban meghatározott további kedvezményt, az említett személyt külön jogszabály szerint megillető utazási kedvezményt és a diákigazolványához kapcsolódó kedvezményt, valamint a törvény alapján a határon túli magyar pedagógust megillető kedvezményt, továbbá a törvény hatálya alá tartozó személy részére a törvény rendelkezései szerint a határon túli kihelyezett képzés vagy a szülőföldön nyújtható oktatási támogatás keretében juttatott vagyoni értéket."
(4) Az Szja tv. 7. §-a a következő (3) bekezdéssel egészül ki:
"(3) Az (1) bekezdés t) pontjában meghatározottakat az eladó akkor alkalmazhatja, ha rendelkezik a vevő közjegyző által készített, vagy ügyvéd által ellenjegyzett okiratba foglalt nyilatkozatával, amely tartalmazza a vevő természetes azonosító adatait, adóazonosító jelét, valamint a családi mezőgazdasági vállalkozó nyilvántartási számát. A vevő nyilatkozatát az eladó az adó megállapításához való jog elévüléséig köteles megőrizni. A valótlan tartalmú nyilatkozat miatt keletkező adóhiányt és jogkövetkezményeit az adóhatóság a vevő terhére állapítja meg."
83. § Az Szja tv. 8. §-a a következő (2) bekezdéssel egészül ki, és egyidejűleg a jelenlegi (2) bekezdés számozása (3) bekezdésre módosul:
"(2) Nem számít költségnek az a kiadás, amely ellenőrzött külföldi társaság részére juttatott ellenérték következtében merült fel, kivéve, ha a magánszemély bizonyítja, hogy a kiadás a bevételszerző tevékenységgel közvetlen összefüggésben, kizárólag a bevétel megszerzése, a tevékenység folytatása érdekében merült fel. Szintén nem számít költségnek az a kiadás, amely a Büntető Törvénykönyvben meghatározott vesztegetés, befolyással üzérkedés, vesztegetés nemzetközi kapcsolatokban vagy befolyással üzérkedés nemzetközi kapcsolatokban bűncselekmény elkövetése érdekében vagy azzal összefüggésben merült fel."
84. § Az Szja tv. 22. §-ának (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
"(2) A mezőgazdasági őstermelő e tevékenysége megkezdésének adóévében és az azt követő három adóévben e tevékenységéből keletkezett elhatárolt veszteségéből az (1) bekezdésben megjelölt időtartam alatt figyelembe nem vett részt az ötödik adóévet követően (utoljára e tevékenység megszüntetésének adóévében) is elszámolhatja. Ha a mezőgazdasági őstermelő a családi mezőgazdasági vállalkozásokról szóló törvényben meghatározott családi mezőgazdasági vállalkozó vagy vele a törvényben előírt szerződéses kapcsolatban álló családtagja, az e tevékenységből származó, e tevékenysége megkezdésének adóévét követő negyedik adóévben és az azt követő bármely adóévben keletkezett elhatárolt veszteségéből azt a részt, amely nem haladja meg az adóévben több mint 50 ezer forint beruházási költségen üzembe helyezett tárgyi eszközök, nem anyagi javak egyösszegben költségként elszámolt beruházási költségét - az (1) bekezdésben foglaltaktól eltérően - bármely későbbi adóévben (utoljára e tevékenység megszüntetésének adóévében) is elszámolhatja."
85. § (1) Az Szja tv. 28. §-a (1) bekezdésének második mondata helyébe a következő rendelkezés lép:
"Egyéb jövedelem különösen az adóterhet nem viselő járandóság, valamint a szakképzéssel összefüggő juttatásnak, a hallgatói munkadíjnak és a szociális gondozói díjnak az adóterhet nem viselő járandóság értékhatárát meghaladó része, továbbá a magánnyugdíj-pénztár által szolgáltatásként kifizetett összeg és - a tagnak a pénztár alapszabályában foglaltak szerint az egyéni számláján jóváírt saját befizetését, munkáltatói hozzájárulását és a fedezeti alapból történő befektetések hozamát (ideértve az értékelési különbözetet is) kivéve - az önkéntes kölcsönös biztosító pénztár által a magánszemély tag egyéni számláján jóváírt összeg, valamint a kifizető (de nem a munkáltató) által fizetett adóköteles biztosítási díj és - e törvény eltérő rendelkezése hiányában - a kifizető által átvállalt kötelezettség, elengedett tartozás."
(2) Az Szja tv. 28. §-a a következő (12)-(16) bekezdéssel egészül ki:
"(12) Egyéb jövedelem az ellenőrzött külföldi társaság által, vagy az ellenőrzött külföldi társaság megbízása alapján fizetett kamat és osztalék, valamint az ellenőrzött külföldi társaság által kibocsátott értékpapír elidegenítéséért kapott bevételnek az értékpapír megszerzésére fordított értéket meghaladó része. Az értékpapír megszerzésére fordított értéket az árfolyamnyereségből származó jövedelemre vonatkozó rendelkezések megfelelő alkalmazásával kell megállapítani. Ugyancsak egyéb jövedelem az olyan államban belföldi illetőséggel bíró személy által fizetett kamat, amely állammal a Magyar Köztársaságnak nincs hatályos egyezménye a kettős adóztatás elkerülésére a jövedelem- és a vagyonadók területén.
(13) Egyéb jövedelem az ellenőrzött külföldi társaság jogutód nélküli megszűnése, jegyzett tőkéjének tőkekivonás útján történő leszállítása következtében a magánszemély által - tagi (részvényesi, üzletrész-tulajdonosi) jogviszonya alapján - az ellenőrzött külföldi társaság vagyonából megszerzett bevételnek az ellenőrzött külföldi társaság által kibocsátott részvény, üzletrész, más hasonló értékpapír vagy jog megszerzésére fordított értéket meghaladó része. Ugyancsak egyéb jövedelem az ellenőrzött külföldi társaság vagyonából a magánszemély által - tagi (részvényesi, üzletrész-tulajdonosi) jogviszonya megszűnése (ide nem értve a részvény, az üzletrész, más hasonló értékpapír vagy jog átruházását) következtében - megszerzett bevételnek az ellenőrzött külföldi társaság által kibocsátott részvény, üzletrész, más hasonló értékpapír vagy jog megszerzésére fordított értéket meghaladó része. Az értékpapír (a jog) megszerzésére fordított értéket az árfolyamnyereségből származó jövedelemre vonatkozó, a jövedelemszerzés időpontját a vállalkozásból kivont jövedelemre vonatkozó rendelkezések megfelelő alkalmazásával kell megállapítani.
(14) Értékpapír kifizető részére történő átruházása esetén egyéb jövedelem az átruházás ellenében megszerzett bevételből az a rész, amely meghaladja az ellenértékre a szerződéskötés időpontjában ismert szokásos piaci értéket.
(15) Egyéb jövedelem a tőkepiacról szóló törvényben meghatározott bennfentes kereskedelem vagy tisztességtelen árfolyam-befolyásolás révén megszerzett bevételnek a vele összefüggésben felmerült, igazolt kiadásokat meghaladó része.
(16) Ha az ingatlan fekvése szerinti állammal a Magyar Köztársaságnak nincs hatályos egyezménye a kettős adóztatás elkerülésére a jövedelem- és a vagyonadók területén, akkor az ingatlan vagy a vagyoni értékű jog átruházásának (59. §) ellenértékéből az a rész, amely meghaladja az ingatlan, illetve a vagyoni értékű jog megszerzésére fordított összeget (62. § (2)-(3) bek.), egyéb jövedelemnek minősül."
86. § Az Szja tv. 32. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
"(1) Ha az adóévi összevont adóalapnak olyan - adóterhet nem viselő járandóságnak nem minősülő - jövedelem is részét képezi, amelyre vonatkozóan a magánszemély külföldön jövedelemadónak megfelelő adót fizetett, akkor - ha nemzetközi szerződésből vagy viszonosságból más nem következik - a számított adót csökkenti a jövedelemre külföldön megfizetett adó 90 százaléka, de legfeljebb e jövedelemre az adótábla átlagos adókulcsa szerint kiszámított adó. Az adótábla átlagos adókulcsa a számított adó, osztva az összevont adóalappal, e hányadost két tizedesre kerekítve kell meghatározni."
87. § (1) Az Szja tv. 34. §-át megelőző cím helyébe a következő cím lép:
"Az adóterhet nem viselő járandóságok adójának levonása"
(2) Az Szja tv. 34. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
"(1) A számított adót csökkenti az adóévi összevont adóalap részét képező adóterhet nem viselő járandóságok együttes összegének az adótábla szerint kiszámított adója."
88. § Az Szja tv. 37. §-ának (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
"(2) Az (1) bekezdésben említett megtakarítás összegének felvétele esetén, ha annak felhasználása nem lakáscélra történik, akkor a megtakarítás után levont adót - függetlenül attól, hogy az adólevonást a magánszemély mely korábbi adóbevallásában érvényesítette - az azt levonó magánszemélynek húsz százalékkal növelt összegben kell a felvétel adóévére vonatkozó adóbevallásában bevallania, és az adóbevallás benyújtására előírt határidőig megfizetnie."
89. § Az Szja tv. 38. §-ának helyébe a következő rendelkezés lép:
"38. § (1) Az összevont adóalap adóját csökkenti az 1993. december 31-e után hitelintézettel megkötött szerződés alapján a (2) bekezdésben meghatározott lakáscélú felhasználásra felvett hitel adósaként szereplő magánszemély által az adóévben a tőke, a kamat és a járulékos költség törlesztéseként megfizetett, a hitelintézet által igazolt összeg 40 százaléka. A magánszemély által igénybe vehető kedvezmény összege adóévenként nem haladhatja meg a 240 ezer forintot.
(2) Az (1) bekezdés alkalmazásában lakáscélú felhasználás:
a) a belföldön fekvő lakótelek, új lakás tulajdonjogának, valamint az új lakáshoz kapcsolódó földhasználati jognak adásvétel vagy más visszterhes szerződés keretében történő megszerzése; új lakásnak minősül az a lakás, amelynek első átruházására a kedvezmény alapjául szolgáló hitel felhasználásával került sor, feltéve, hogy azt a kedvezményt igénybe vevő magánszemélyt megelőzően más lakcímként nem jelentette be;
b) a belföldön fekvő lakás építése, építtetése;
c) a belföldön fekvő lakás alapterületének növelése, ha az legalább egy lakószobával történő bővítést eredményez, feltéve, hogy az ingatlan legalább 50 százalékos tulajdoni hányada már a bővítést megelőzően a magánszemélyt illette meg.
(3) Az összevont adóalap adóját csökkenti az 1993. december 31-e után hitelintézettel megkötött szerződés alapján a (4) bekezdésben meghatározott lakáscélú felhasználásra felvett hitel adósaként szereplő magánszemély által az adóévben a tőke, a kamat és a járulékos költség törlesztéseként megfizetett, a hitelintézet által igazolt összeg 20 százaléka. A magánszemély által igénybe vehető kedvezmény összege adóévenként nem haladhatja meg a 35 ezer forintot. E bekezdés alapján nem vehet igénybe adókedvezményt a magánszemély, ha az adóévben az (1) bekezdésben meghatározott kedvezményt veszi igénybe.
(4) A (3) bekezdés alkalmazásában lakáscélú felhasználás:
a) a belföldön fekvő, de a (2) bekezdés a) pontja szerint új lakásnak nem minősülő lakás tulajdonjogának, valamint az ilyen lakáshoz kapcsolódó lakótelek vagy földhasználati jog adásvétel vagy más visszterhes szerződés keretében történő megszerzése;
b) a belföldön fekvő lakás alapterületének növelése, ha az legalább egy lakószobával történő bővítést eredményez, de a bővítést megelőzően az ingatlan 50 százaléknál kisebb tulajdoni hányada illette meg a magánszemélyt, vagy a bővítést megelőzően a magánszemély nem volt az ingatlan tulajdonosa;
c) a magánszemélyek jövedelemadójáról szóló törvénynek, vagy e törvénynek a hitelszerződés megkötésének a napján hatályos rendelkezése szerinti - a (2) bekezdésben, valamint az a) és b) pontban nem említett - lakáscélú felhasználás.
(5) Az (1) és a (3) bekezdésben meghatározott kedvezmény az adóstársak között megosztható, de megosztás esetén az adóstársak által együttesen igénybe vehető kedvezmény összege adóévenként nem haladhatja meg
a) az (1) bekezdésben meghatározott kedvezmény esetében a 240 ezer forintot;
b) a (3) bekezdésben meghatározott kedvezmény esetében a 35 ezer forintot.
(6) A magánszemély az adóstársa által igénybe nem vett kedvezményt a munkáltatói adómegállapítás során, vagy adóbevallásában, illetőleg önellenőrzéssel, az adóstársnak az általa igénybe nem vett kedvezmény összegéről tett nyilatkozata alapján, azzal a feltétellel veheti igénybe, hogy feltünteti az adóstárs adóazonosító jelét és a lakótelek, a lakás helyrajzi számát.
(7) Az (1) és a (3) bekezdésben meghatározott kedvezmény a lakás-takarékpénztártól felvett hitelre fizetett törlesztés alapján csak akkor vehető igénybe, ha az áthidaló kölcsönnek minősül."
90. § Az Szja tv. 42. §-ának (3) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
"(3) Az (1) bekezdésben említett jogcímen levont összeget - függetlenül attól, hogy az adólevonást a magánszemély mely korábbi adóbevallásában érvényesítette - húsz százalékkal növelten kell az adóévre vonatkozó adóbevallásban bevallani, valamint az adóbevallás benyújtására előírt határidőig megfizetni, ha a magánszemély a 7. számú mellékletben foglaltak szerint a rendelkezési jogát a szerződéskötést követő 10 éven belül gyakorolja."
91. § (1) Az Szja tv. 47. §-ának (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
"(2) Ha a magánszemély a munkáltatótól szerez adóterhet nem viselő járandóságot, vagy az adóterhet nem viselő járandóság havi összegéről nyilatkozik a munkáltató részére, és emellett munkaviszonyból is származik rendszeres jövedelme, akkor a munkáltatónak a rendszeres jövedelem adóelőlege megállapításához a magánszemély havi adóterhet nem viselő járandóságainak és az adott hónapban megszerzett rendszeres jövedelme együttes összegének tizenkétszerese szerint várható számított adóból le kell vonnia a havi adóterhet nem viselő járandóságok együttes összege tizenkétszeresének az adótábla szerint kiszámított adóját, és az így kapott összeget el kell osztania tizenkettővel."
(2) Az Szja tv. 47. §-ának (4) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
"(4) Ha a magánszemély a munkáltatótól szerez adóterhet nem viselő járandóságot, vagy az adóterhet nem viselő járandóság havi összegéről nyilatkozik a munkáltató részére, és emellett munkaviszonyból származó nem rendszeres jövedelmet szerez, akkor a munkáltatónak a nem rendszeres jövedelem adóelőlege megállapításához a havi adóterhet nem viselő járandóságok és a megelőző egész havi rendszeres jövedelem együttes összegének tizenkétszereséhez hozzá kell adnia a nem rendszeres jövedelmet. Az így kapott összeg szerint várható számított adót csökkenteni kell a havi adóterhet nem viselő járandóságok és a havi rendszeres jövedelem együttes összegének tizenkétszerese alapján az adótábla szerint megállapított adó összegével."
92. § Az Szja tv. 50. §-a a következő (8) bekezdéssel egészül ki:
"(8) A tevékenységét év közben kezdő egyéni vállalkozó az (1) bekezdésben meghatározott bevételi értékhatárt a tevékenység folytatásának napjaival időarányosan veheti figyelembe."
93. § Az Szja tv. 62. §-a a következő (6)-(8) bekezdéssel egészül ki:
"(6) Ha a magánszemély a 7. § (3) bekezdésében említett (családi mezőgazdasági vállalkozóként tett) nyilatkozata megtétele mellett megszerzett termőföldet a megszerzés alapjául szolgáló szerződés földhivatalhoz történő benyújtásának adóévében, vagy az azt követő öt adóévben elidegeníti, akkor az e termőföld átruházásából származó jövedelemnek kell tekinteni az elidegenítésről szóló szerződés alapján a 61. § (1)-(3) bekezdései szerint megállapított összeget, de legalább a termőföld megszerzésének alapjául szolgáló szerződésben meghatározott ellenértéket.
(7) A (6) bekezdésben foglalt rendelkezés nem alkalmazható, ha a magánszemély a nyilatkozata mellett megszerzett termőföld értékesítéséből származó jövedelemnek megfelelő teljes összeget a termőföld elidegenítését követő 12 hónapon belül más, a gazdasághoz tartozó termőföld tulajdonjogának megszerzésére használja fel. Ha ez az elidegenítés adóévéről szóló adóbevallásának benyújtását követően, de még az említett 12 hónapon belül történik meg, akkor a (6) bekezdés alapján meghatározott jövedelemre megfizetett adót a magánszemély önellenőrzéssel igényelheti vissza.
(8) Ha a magánszemély a (7) bekezdés szerint az eredeti termőföld helyett megszerzett termőföld tulajdonjogát az eredeti termőföld megszerzésének alapjául szolgáló szerződés földhivatalhoz történő benyújtásának adóévében, vagy az azt követő öt adóévben elidegeníti, akkor az eredeti termőföld helyett megszerzett termőföld (ideértve az e termőföld helyett megszerzett más termőföldet is) elidegenítésével összefüggő adókötelezettségre a (6)-(7) bekezdés rendelkezéseit kell megfelelően alkalmazni."
94. § Az Szja tv. 63. §-ának (5) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
"(5) Ha a magánszemély vagy a lakást szerző hozzátartozó a szerződéskötés éve utolsó napjától számított öt éven belül az ingatlan átruházásából származó jövedelem lakáscélú felhasználása kedvezményével szerzett lakás tulajdonjogát, haszonélvezetét, használatát átruházza, akkor az átruházásból származó bevételt növelnie kell az érvényesített lakásszerzési kedvezmény alapjával."
95. § Az Szja tv. a következő címmel és a cím utáni 65/A. §-sal egészül ki:
"Értékpapír-kölcsönzésből származó jövedelem
65/A. § (1) A tőkepiacról szóló törvényben meghatározott értékpapír-bizományos vagy értékpapír-kereskedő által vagy közvetítésével, valamint a magánszemély által a magánszemélynek az említett törvény szerinti értékpapír-kölcsönzés díjaként fizetett (juttatott) összeg egésze a magánszemély jövedelmének minősül.
(2) Az értékpapír-kölcsönzésből származó jövedelem után az adó mértéke 20 százalék.
(3) A kifizető az adót a kifizetéskor megállapítja, levonja, valamint az adózás rendjéről szóló törvény rendelkezései szerint bevallja és megfizeti."
96. § Az Szja tv. 67. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
"67. § (1) Árfolyamnyereségből származó jövedelem a magánszemély által az adóévben átruházott értékpapírokra elszámolt árfolyamnyereség együttes összegéből az a rész, amely meghaladja a magánszemély által az adóévben átruházott, az átruházás időpontjában a tőzsdére bevezetett részvényekre elszámolt árfolyamveszteség együttes összegét.
(2) Az árfolyamnyereségből származó jövedelem után az adó mértéke 20 százalék.
(3) Az árfolyamnyereségből származó jövedelmet a tőkepiacról szóló törvényben meghatározott értékpapír-bizományosnak vagy értékpapír-kereskedőnek minősülő kifizető negyedévenként, a negyedév első napjától az utolsó napjáig terjedő időszakban (a megállapítási időszakban) a közreműködésével átruházott értékpapírokra elszámolt árfolyamnyereség és a közreműködésével átruházott, az átruházás időpontjában tőzsdére bevezetett részvényekre elszámolt árfolyamveszteség figyelembe vételével, a (4) bekezdés szerint állapítja meg.
(4) Ha a megállapítási időszakban a (3) bekezdés szerinti árfolyamnyereség összege
a) meghaladja a (3) bekezdés szerinti árfolyamveszteség összegét, a különbözet után a kifizető az adót a megállapítási időszakot követő hó 12. napjáig megállapítja, levonja és megfizeti, valamint az adózás rendjéről szóló törvény előírásai szerint bevallja; amennyiben az adó levonása bármely ok miatt nem lehetséges, a kifizető az adót az említett időpontig megfizeti, és az általa megfizetett adó összegét a magánszeméllyel szembeni követelésként veszi nyilvántartásba;
b) nem éri el a (3) bekezdés szerinti árfolyamveszteség összegét, a különbözet (a továbbvihető árfolyamveszteség) ugyanazon kifizetőnél az adóéven belül bármely következő megállapítási időszakban figyelembe vehető az árfolyamnyereségből származó jövedelem megállapításánál.
(5) A (3) bekezdésben nem említett kifizető az adót a jövedelemszerzés napján megállapítja és levonja, valamint az adózás rendjéről szóló törvényben meghatározottak szerint bevallja és megfizeti. Amennyiben az adó levonása bármely ok miatt nem lehetséges, a kifizető az adót az adózás rendjéről szóló törvényben meghatározottak szerint bevallja és megfizeti, és az általa megfizetett adó összegét a magánszeméllyel szembeni követelésként veszi nyilvántartásba.
(6) A kifizető az adóévet követő január 31-éig köteles olyan igazolást átadni a magánszemély részére, amelyben feltünteti az általa az adóévben a magánszemély részére juttatott árfolyamnyereségből származó jövedelmet és a jövedelem után megállapított adót. A (3) bekezdés szerinti kifizető az igazolásban feltünteti továbbá ügyletenként összesítve az e jövedelem megállapításánál figyelembe vett árfolyamnyereséget és árfolyamveszteséget, valamint az adóévben keletkezett továbbvihető árfolyamveszteségnek azt a részét, amelyet az árfolyamnyereségből származó jövedelem megállapításánál nem vett figyelembe. A kifizető az adóéven belül csak olyan igazolást állíthat ki, amelyen feltünteti, hogy az adóbevallás céljára nem alkalmas.
(7) A magánszemély az adót az adóbevallás benyújtására előírt határidőig megállapítja, bevallja és megfizeti, bevallásában a kifizető által megállapított adó összegét adóelőlegként veszi figyelembe. A magánszemély az adóéven belül a (3) bekezdés szerinti kifizető által a jövedelem megállapításánál nem érvényesített, a kifizető igazolásában feltüntetett továbbvihető árfolyamveszteséget az adóévi árfolyamnyereségből származó jövedelem megállapításánál, adóbevallásában érvényesíti.
(8) A továbbvihető árfolyamveszteségnek azt a részét, amelyet a (7) bekezdés szerint nem érvényesített, a magánszemély döntése szerinti megosztásban az adóévet követő adóév árfolyamnyereségből származó jövedelmének megállapításánál vagy az adóévet megelőző adóév árfolyamnyereségből származó jövedelme önellenőrzésével érvényesítheti, feltéve, hogy annak összegét adóévi bevallásában feltünteti.
(9) Az árfolyamnyereségből származó jövedelemre vonatkozó rendelkezések alkalmazásában:
a) árfolyamnyereség: az értékpapír átruházása (ide nem értve az értékpapír kölcsönbe adását) ellenében megszerzett bevételnek az a része, amely meghaladja az értékpapír megszerzésére fordított érték és az értékpapírhoz kapcsolódó járulékos költségek együttes összegét; nem minősül azonban árfolyamnyereségnek az említett különbözetből az a rész, amelyet e törvény előírásai szerint egyéb jövedelem, vagy kamatból származó jövedelem megállapításánál kell figyelembe venni;
b) árfolyamveszteség: az értékpapír megszerzésére fordított érték és az értékpapírhoz kapcsolódó járulékos költségek együttes összegéből az a rész, amely meghaladja az értékpapír átruházása (ide nem értve az értékpapír kölcsönbe adását) ellenében megszerzett bevételt;
c) az értékpapír megszerzésére fordított érték:
ca) tőzsdei ügylet révén megszerzett értékpapír esetén az ügylet szerinti, igazolt ellenérték,
cb) tőzsdei ügyletnek nem minősülő visszterhes szerződés révén megszerzett értékpapír esetében az ellenértékből az értékpapír átruházásáig a magánszemély által teljesített, igazolt rész,
cc) társas vállalkozás alapítása révén megszerzett értékpapír esetében az értékpapír alapján a társas vállalkozás részére az értékpapír átruházásáig igazoltan szolgáltatott vagyoni hozzájárulásnak a létesítő okiratban meghatározott értéke (e rendelkezést kell megfelelően alkalmazni a társas vállalkozás jegyzett tőkéjének új értékpapír kibocsátásával történő felemelése révén megszerzett értékpapírra is),
cd) olyan értékpapír esetében, amelyet a magánszemély társas vállalkozásból kivont jövedelmének megállapításánál e törvény előírása szerint a bevétel meghatározásakor figyelembe kell venni, a bevétel meghatározásánál e törvény alapján irányadó érték (e rendelkezést kell különösen alkalmazni a társas vállalkozás jogutód nélküli megszűnése, jegyzett tőkéjének tőkekivonás útján történő leszállítása révén megszerzett értékpapírra);
ce) csődeljárás, felszámolás vagy helyi önkormányzatok adósságrendezési eljárása keretében kötött egyezség révén a hitelező által megszerzett értékpapír esetében az egyezség szerinti érték,
cf) olyan értékpapír esetében, amelynek alapján megállapított összeg az értékpapír megszerzésekor e törvény szerint jövedelemnek minősül, a jövedelem összege, növelve a magánszemély által az értékpapír átruházásáig teljesített, igazolt ellenértékkel,
cg) az MRP szervezet analitikájában a számvitelről szóló törvény felhatalmazása alapján kiadott kormányrendelet szerint elkülönítetten, a megszerzett részvények, üzletrészek között kimutatott, a résztvevő tulajdonába adott értékpapír esetében az átadásig a résztvevő által saját erő címén befizetett összegből az értékpapírra arányosan jutó rész,
ch) a szövetkezetekről szóló 1992. évi I. törvény hatálybalépéséről és az átmeneti szabályokról szóló törvény szerinti átalakulás során a magánszemélynek ellenérték nélkül juttatott szövetkezeti üzletrész, részjegy esetében az eredeti szerzőnél vagy - ha az értékpapír a hagyaték tárgyát képezte - örökösénél az értékpapírnak az átalakulás befejezésekor lezárt névértéke,
ci) az 1992. december 31-e előtt kihirdetett jogszabály alapján a szövetkezet által ellenérték nélkül juttatott értékpapír esetében az eredeti szerzőnél vagy - ha az értékpapír a hagyaték tárgyát képezte - örökösénél az értékpapírnak a juttatáskori névértéke,
cj) a ca)-ci) alpontban nem említett jogcímen vagy módon megszerzett értékpapír esetében nulla;
d) az értékpapírhoz kapcsolódó járulékos költség: a tőkepiacról szóló törvényben meghatározott értékpapír-bizományos vagy értékpapír-kereskedő által az értékpapír megszerzésével, tartásával vagy átruházásával összefüggésben nyújtott szolgáltatás ellenértékeként, valamint az értékpapír megszerzésének alapjául szolgáló vételi (jegyzési) jog és az értékpapír átruházásának alapjául szolgáló eladási jog ellenértékeként a magánszemélyt terhelő, igazolt összeg."
97. § Az Szja tv. 67/A. §-ának (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
"(2) Pénz- és tőkepiaci ügyletből származó jövedelem különösen a tőkepiacról szóló törvény szerinti befektetési vállalkozás által fizetett, portfolió-kezelésből származó jövedelem. E rendelkezés alkalmazásában portfolió-kezelésből származó jövedelem a portfolió-kezelési szerződés alapján a kifizető által a magánszemély részére kifizetett összegből (juttatott vagyoni értékből) az a rész, amely meghaladja a magánszemély által kezelésbe, illetve a kezelés díjaként vagy a kezeléssel kapcsolatban felmerülő költségek, ráfordítások fedezetére átadott pénzösszeget. Ha a kifizető a szerződés alapján teljesít kifizetést (juttat vagyoni értéket) a magánszemély részére, azt kell feltételezni, hogy a kifizetés a jövedelemből történik. A kifizető a szerződésben vállalhatja, hogy a szerződés teljesítése keretében elért, e törvény alapján eltérő adómértékekkel adóztatott hozamokat (így különösen kamatot, osztalékot, árfolyamnyereséget) és az azokat terhelő adót - e törvénynek az adott hozamból származó jövedelemre vonatkozó előírásai szerint - külön-külön állapítja meg és tartja nyilván. Bármely esetben egyéb jövedelemnek minősül a kifizető által a magánszemély részére juttatott bevételnek az a része, amely meghaladja a szerződés teljesítése keretében elért - a kezeléssel összefüggésben a magánszemélynél felmerült költségek és a kezelésben lévő értékpapírra elszámolt (az árfolyamnyereségből származó jövedelemre vonatkozó rendelkezések szerint megállapított) árfolyamveszteségek együttes összegével csökkentett - hozamok együttes összegét."
98. § Az Szja tv. 68. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
"68. § (1) A társas vállalkozás (kivéve az MRP szervezetet) jogutód nélküli megszűnése következtében a magánszemély tag (részvényes, üzletrész-tulajdonos) által e jogviszonyára tekintettel a társas vállalkozás vagyonából megszerzett bevételből az a rész, amely meghaladja az értékpapír megszerzésére fordított érték és a társas vállalkozás kötelezettségeiből a magánszemélyre jutó kötelezettségek együttes összegét, a magánszemély jövedelmének minősül. A bevételt és a magánszemélyre jutó kötelezettségek értékét a vagyonfelosztási javaslat (ennek hiányában az annak megfelelő megállapodás) szerint kell megállapítani. A kötelezettségek alapján teljesített kiadást a későbbiekben a jövedelem megállapításánál költségként nem lehet elszámolni. E rendelkezések irányadók a társas vállalkozás cégbejegyzése iránti kérelem elutasítása, valamint a társas vállalkozás cégbejegyzése iránti eljárás megszüntetése következtében a magánszemély tag (részvényes, üzletrész-tulajdonos) által e jogviszonyára tekintettel megszerzett jövedelemre is.
(2) A társas vállalkozás (kivéve az MRP szervezetet) jegyzett tőkéjének tőkekivonás útján történő leszállítása következtében a magánszemély tag (részvényes, üzletrész-tulajdonos) által e jogviszonyára tekintettel a társas vállalkozás vagyonából megszerzett bevételből az a rész, amely meghaladja az értékpapír megszerzésére fordított értéknek a jegyzett tőke leszállításával arányos részét, a magánszemély jövedelmének minősül. A bevételt a társas vállalkozásnak a számvitelről szóló törvény előírásai szerint vezetett nyilvántartásainak megfelelően kell megállapítani. Az értékpapír megszerzésére fordított értékből azt a részt, amelyet e jövedelem megállapításakor bevételt csökkentő tételként vettek figyelembe, a későbbiekben nem lehet elszámolni a magánszemély jövedelmének megállapításakor.
(3) A társas vállalkozás (kivéve az MRP szervezetet) vagyonából a magánszemély által tagi (részvényesi, üzletrész-tulajdonosi) jogviszonyának megszűnése - ide nem értve a társas vállalkozás jogutód nélküli megszűnését, az értékpapír átruházását - következtében, arra tekintettel megszerzett bevételből az a rész, amely meghaladja az értékpapír megszerzésére fordított érték és a társas vállalkozás kötelezettségeiből a magánszemély által - a jogviszony megszűnésével összefüggő elszámolás keretében - átvállalt kötelezettségek együttes összegét, a magánszemély jövedelmének minősül. A bevételt és a magánszemély által átvállalt kötelezettségek értékét a társas vállalkozásnak a számvitelről szóló törvény előírásai szerint vezetett nyilvántartásainak megfelelően kell megállapítani. Az átvállalt kötelezettségek alapján teljesített kiadást a későbbiekben a jövedelem megállapításánál költségként nem lehet elszámolni. E rendelkezések irányadók különösen a tagsági jogviszony kizárás, rendes felmondás vagy azonnali hatályú felmondás révén történő megszűnésére, valamint a társas vállalkozás átalakulása esetén a jogutódban részt venni nem kívánó tag vonatkozásában.
(4) Az (1)-(3) bekezdésben foglaltak alkalmazásakor az értékpapír megszerzésére fordított értéket az árfolyamnyereségből származó jövedelemre vonatkozó rendelkezések szerint kell meghatározni.
(5) Az MRP szervezet megszűnése esetén a résztvevő magánszemély által a szervezet vagyonából megszerzett bevételnek az a része, amely meghaladja a magánszemély részére még járó, de a tulajdonába korábban nem került, a szervezet analitikájában a számvitelről szóló törvény felhatalmazása alapján kiadott kormányrendelet szerint elkülönítetten, a megszerzett részvények, üzletrészek között kimutatott értékpapírok (ide nem értve a visszavásárolt vagyonrésznek minősülő értékpapírokat) együttes könyv szerinti értékét, a magánszemély jövedelmének minősül. A bevételt és az értékpapírok könyv szerinti értékét a szervezet utolsó üzleti évéről elkészített beszámolót alátámasztó nyilvántartások szerint kell megállapítani. Az MRP szervezet az adózás rendjéről szóló törvényben az adóbevallás benyújtására előírt határidőig résztvevőnként adatot szolgáltat az adóhatóság részére a jövedelem megállapításakor a bevétel csökkentéseként elszámolt értékpapírok együttes könyv szerinti értékéről.
(6) A vállalkozásból kivont jövedelem után az adó mértéke 20 százalék. Az adót a kifizető a jövedelemszerzés időpontjában megállapítja, levonja, és az adózás rendjéről szóló törvény előírásainak megfelelően bevallja és megfizeti. A jövedelem tekintetében a társas vállalkozást kell kifizetőnek tekinteni.
(7) A vállalkozásból kivont jövedelem tekintetében a jövedelemszerzés időpontja:
a) a társas vállalkozás jogutód nélküli megszűnése esetén az utolsó üzleti évéről készített mérleg, zárómérleg mérlegfordulónapja;
b) a cégbejegyzési kérelem elutasítása, valamint a cégeljárás megszüntetése esetén az előtársasági működés időszakáról készített beszámoló mérlegfordulónapja;
c) az a)-b) pontban nem említett esetben a kifizetés, a juttatás napja; ha a kifizetés, illetve a juttatás ugyanazon magánszemély részére több részletben történik, azt kell feltételezni, hogy a kifizető mindig a jövedelmet fizeti ki először a magánszemély számára."
99. § Az Szja tv. 74. §-a a következő (8) bekezdéssel egészül ki:
"(8) Ha az ingatlan fekvése szerinti állammal a Magyar Köztársaságnak nincs hatályos egyezménye a kettős adóztatás elkerülésére a jövedelem- és a vagyonadók területén, akkor az ingatlan bérbeadásából, haszonbérbeadásából származó jövedelem - a (7) bekezdésben foglaltaktól függetlenül - a magánszemély önálló tevékenységből származó jövedelmének minősül."
100. § Az Szja tv. 1. és 3. számú melléklete e törvény 6-7. számú melléklete szerint módosul.
V. fejezet
Az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény módosítása
101. § Az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény (a továbbiakban: Itv.) 16. §-ának (6) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
"(6) Termőföld tulajdonjogának, vagyoni értékű jogának öröklése esetén az egyébként járó öröklési illeték felét, ha pedig az örökös a családi mezőgazdasági vállalkozásokról szóló törvény alkalmazásában családi mezőgazdasági vállalkozó, akkor egynegyedét kell megfizetni. Ez utóbbi kedvezményre való jogosultságról a vagyonszerzőnek a fizetési meghagyás jogerőre emelkedéséig kell nyilatkoznia."
102. § (1) Az Itv. 26. §-a (1) bekezdésének f) pontja helyébe a következő rendelkezés lép és a bekezdés a következő p) ponttal egészül ki:
[Mentes a visszterhes vagyonátruházási illeték alól:]
"f) a lakás építésére, építtetésére és értékesítésére jogosult vállalkozó által értékesítés céljára újonnan épített, építtetett - ideértve az ingatlan-nyilvántartásban nem lakóház vagy lakás megnevezéssel nyilvántartott és ténylegesen sem lakás céljára használt épület (pl. kollégium, laktanya) átalakításával létesített - 30 millió forintot meg nem haladó forgalmi értékű új lakás tulajdonjogának, ilyen lakás tulajdoni hányadának megvásárlása;"
"p) a családi mezőgazdasági vállalkozásokról szóló törvény alkalmazásában családi mezőgazdasági vállalkozó termőföld vásárlása, amennyiben a megvásárolt termőfölddel a tulajdonában álló összes termőföld nagysága nem haladja meg a 300 hektárt vagy a 6000 aranykorona értéket. A mentességre való jogosultságról a vagyonszerző félnek kell nyilatkoznia. A nyilatkozatot a földhivatalhoz benyújtásra kerülő adásvételi szerződéshez kell csatolnia, mely nyilatkozatot az adásvételi szerződés másolatával a földhivatal a 92. § (1) bekezdés szerint továbbítja az illetékhivatalnak."
(2) Az Itv. 26. §-ának (5) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
"(5) Termőföld tulajdonjogának az (1) bekezdés p) pontja alá nem eső módon, valamint vagyoni értékű jogának visszterhes vagyonátruházási illeték alá eső megszerzése esetén az egyébként járó illeték egynegyedét kell megfizetni."
(3) Az Itv. 26. §-a a következő (13) bekezdéssel egészül ki:
"(13) Az (1) bekezdés f) pontjában meghatározott mentesség feltételeit a vagyonszerzőnek az illetékhivatalnál kell - a vállalkozónak a lakás építésére, építtetésére és értékesítésére jogosultságáról, valamint a felépítést követő első értékesítéséről szóló nyilatkozatával - igazolnia legkésőbb a fizetési meghagyás jogerőre emelkedéséig."
103. § Az Itv. 29. §-a (3) bekezdésének helyébe a következő rendelkezés lép:
"(3) Az adózás rendjéről szóló törvényben meghatározott felügyeleti intézkedés iránti kérelem illetéke 7000 forint. A megfizetett illeték visszatérítésére a 32. § rendelkezései az irányadók."
104. § Az Itv. 33. §-a (2) bekezdésének 13. pontjának helyébe a következő rendelkezés lép:
[Egyes alkotmányos jogok érvényesítése, illetőleg kötelezettségek teljesítése, valamint a társadalmi igazságosság előmozdítása érdekében a mellékletben és a külön jogszabályokban meghatározott illetékmentes eljárásokon felül tárgyuknál fogva illetékmentes eljárások:]
"13. A "Magyar igazolvány" és a "Magyar hozzátartozói igazolvány" kiadásával, cseréjével, pótlásával, visszavonásával és nyilvántartásával kapcsolatos eljárás, továbbá az igazolvány-nyilvántartásból teljesített adatszolgáltatás;"
105. § (1) Az Itv. 102. §-a (1) bekezdésének f) és l) pontja helyébe a következő rendelkezések lépnek:
[E törvény alkalmazásában]
"f) lakástulajdon:
lakás céljára létesített és az ingatlan-nyilvántartásban lakóház vagy lakás megnevezéssel nyilvántartott vagy ilyenként feltüntetésre váró ingatlan a hozzá tartozó földrészlettel. Lakásnak minősül az építési engedély szerint lakóház céljára létesülő építmény is, amennyiben annak készültségi foka a szerkezetkész állapotot (elkészült és ráépített tetőszerkezet) eléri. Ha az ingatlan-nyilvántartásban tanyaként feltüntetett földrészleten lakóház van, az épületet - a hozzá tartozó kivett területtel együtt - lakástulajdonnak kell tekinteni. Nem minősül lakástulajdonnak a lakóépülethez tartozó földrészleten létesített, a lakás rendeltetésszerű használatához nem szükséges helyiség még akkor sem, ha az a lakóépülettel egybeépült (garázs, műhely, üzlet, gazdasági épület stb.), továbbá az ingatlan-nyilvántartásban lakóházként (lakásként) nyilvántartott olyan épület, amelyet az illetékkötelezettség keletkezését megelőzően már legalább 5 éve más célra hasznosítanak;"
"l) lakóház építésére alkalmas telektulajdon:
az építésügyi szabályoknak és a településrendezési tervnek megfelelően kialakított, lakóépület elhelyezésére szolgáló, beépítetlen földrészlet, továbbá az előbbi feltételeknek egyébként megfelelő olyan földrészlet, amelyen csak szükséglakás, illetőleg olyan lakás céljára használt helyiségcsoport (helyiség) van, ami még a szükséglakás követelményeinek sem felel meg. A lakás kialakítására szolgáló, az ingatlan-nyilvántartásban tetőtér, padlás elnevezéssel feltüntetett önálló ingatlan, valamint az építési engedély szerint lakóépület céljára létesülő építmény, amennyiben annak készültségi foka nem éri el a szerkezetkész (elkészült, ráépített tetőszerkezet) állapotot, a lakóház építésére alkalmas telektulajdonnal egy tekintet alá esik;"
(2) Az Itv. 102. §-a a következő (4) bekezdéssel egészül ki:
"(4) A 26. § (1) bekezdésének f) pontja alkalmazásában új lakásnak minősül a lakástulajdon a használatbavételi engedély kiadását követő első - illetve ha a lakást a használatbavételi engedély kiadását követően az építésre jogosult vállalkozótól a 23/A. § (1) és (4) bekezdésében meghatározott ingatlanforgalmazó vásárolja meg akkor második - megvásárlásáig."
VI. fejezet
Az adózás rendjéről szóló 1990. évi XCI. törvény módosítása
106. § Az adózás rendjéről szóló 1990. évi XCI. törvény (a továbbiakban: Art.) 11/A. §-ának (5) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
"(5) Az adózó a bankszámlanyitást követő 15 napon belül közli az adóhatósággal valamennyi pénzforgalmi bankszámlájának, elszámolási számlájának számát. A bankszámla nyitásra kötelezett adózó adószámának közlésétől számított 15 napon belül jelenti be az adóhatósághoz elsőként megnyitott belföldi pénzforgalmi bankszámláját. A bankszámla nyitásra kötelezett adózónak legalább egy belföldi pénzforgalmi bankszámlával kell rendelkeznie."
107. § Az Art. 13. §-ának (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
"(2) Az illetéktörvényben bejelentésre kötelezett személy a jogügyletet tartalmazó okiratnak a földhivatalhoz történő benyújtásakor - az erre a célra az állami adóhatóság által rendszeresített nyomtatványon - bejelenti
a) visszterhes ingatlanátruházás esetén - az ingatlannak közérdekű célra történő megvásárlása, illetve a kizárólag magánszemélyek által kötött tartási, életjáradéki és öröklési szerződés keretében történő ingatlan átruházásának kivételével - az ingatlant értékesítő magánszemély,
b) az ingatlanhoz kapcsolódó vagyoni értékű jogról ellenérték fejében való lemondás, ilyen jog visszterhes alapítása, átruházása (átengedése), megszüntetése esetén a bevételt szerző magánszemély
adóazonosító jelét, ennek hiányában a 12. § (1) bekezdése szerinti természetes azonosító adatait (nem magyar állampolgárságú magánszemélynek az útlevélszámát). A vállalkozó család tagja az említett nyomtatványon köteles feltüntetni a családi gazdaság nyilvántartási számát és a termőföld vételárát is, ha a termőföld megvásárlásakor olyan nyilatkozatot tett, amelynek alapján az eladó a termőföld értékesítéséből származó bevételt a személyi jövedelemadóról szóló törvény előírásai szerint a jövedelem kiszámításánál nem veszi figyelembe. A földhivatal a kérelmet visszautasítja, amennyiben a bejelentés az adóazonosító jelet, illetőleg ennek hiányában a természetes azonosító adatokat (nem magyar állampolgárságú magánszemélynél az útlevélszámot) nem, vagy hiányosan tartalmazza."
108. § Az Art. 15. §-a a következő (7) bekezdéssel egészül ki:
"(7) Amennyiben az adózó belföldi pénzforgalmi bankszámlaszáma a számlát vezető hitelintézet érdekkörében felmerült ok, illetőleg intézkedés miatt megváltozik, az eredeti és a megváltozott számlaszámot a hitelintézet köteles bejelenteni - az adózó adóazonosító számának feltüntetésével - a változástól számított 15 napon belül az állami adóhatóságnál."
109. § Az Art. 16. §-a a következő (12) bekezdéssel egészül ki:
"(12) Az állami adóhatóság hivatalból állapítja meg az adóazonosító jelét annak a magánszemélynek,
a) aki bejelentési kötelezettségét elmulasztotta, vagy
b) akinek az adóhatóság jogszabályban meghatározott feladatainak végrehajtásához adóhatósági nyilvántartása szükséges."
110. § Az Art. 27. §-ának (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
"(2) Az adó megfizetésének időpontja az a nap, amikor az adózó belföldi pénzforgalmi bankszámláját az azt vezető hitelintézet megterhelte, bankszámlával nem rendelkező adózó esetében pedig az a nap, amikor az adót a hitelintézet vagy - ha jogszabály lehetővé teszi - az adóhatóság pénztárába befizették, illetve postára adták. Minden más esetben az adó megfizetésének időpontja az a nap, amikor az adóhatóság számláján a befizetést jóváírják."
111. § Az Art. 28. §-ának (1)-(2) bekezdései helyébe a következő rendelkezések lépnek:
"(1) A fizetési kötelezettséget a pénzforgalmi bankszámlával rendelkező adózónak belföldi pénzforgalmi bankszámlájáról átutalással, pénzforgalmi bankszámlával nem rendelkező adózónak belföldi postautalvánnyal vagy belföldi bankszámlájáról történő átutalással kell teljesítenie.
(2) A bankszámla nyitásra kötelezett adózót megillető költségvetési támogatást az adóhatóság kizárólag az adózó belföldi bankszámlájára történő átutalással teljesítheti. A bankszámla nyitásra nem kötelezett adózót megillető költségvetési támogatást az adóhatóság belföldi bankszámlára történő átutalással vagy posta útján fizeti ki az adózónak."
112. § Az Art. a következő 28/A. §-sal egészül ki:
"28/A. § (1) Az e törvény hatálya alá tartozó fizetési kötelezettség forintban teljesíthető, a költségvetési támogatás forintban utalható ki.
(2) Ha az általános forgalmi adó és a fogyasztási adó alapjának megállapításához szükséges értéket külföldi fizetőeszközben fejezték ki, akkor az adó alapjának megállapításakor az adófizetési kötelezettség keletkezésének napján, folyamatos termékértékesítés, illetve szolgáltatásnyújtás esetében [1992. évi LXXIV. törvény 13. § (1) bekezdés 23. pont] a bizonylat kibocsátásának napján érvényes, a Magyar Nemzeti Bank által közzétett hivatalos devizaárfolyamot kell alkalmazni.
(3) Olyan külföldi fizetőeszköz esetében, amelynek a (2) bekezdés szerint nincs forintban megadott árfolyama, a forintra történő átszámításkor az adott devizára a Magyar Nemzeti Bank által az adófizetési kötelezettség keletkezését megelőző negyedévre vonatkozó, USA dollárban megadott árfolyamot kell figyelembe venni."
113. § Az Art. 45. §-ának (8) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
"(8) Az állami adóhatóság megkeresésre adatot szolgáltat az Országos Egészségbiztosítási Pénztár és az Országos Nyugdíjbiztosítási Főigazgatóság igazgatási szervei, a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete, továbbá a menekültügyi hatóság (a továbbiakban: igazgatási szervek) részére az adóval összefüggő adatról, tényről, körülményről, ha az valamely ellátás vagy támogatás megállapítása, valamint a folyósítás jogszerűségének ellenőrzése érdekében szükséges. Az igazgatási szerv az állami adóhatóság megkeresésére az általa kezelt adatról tájékoztatást ad, ha az ellenőrzéshez, vagy az adóigazgatási eljáráshoz szükséges."
114. § Az Art. a következő IV/A. fejezettel egészül ki:
"IV/A. Fejezet
Az Európai Közösségek adóügyi együttműködési szabályainak alkalmazása
Illetékes hatóság
48/A. § Az Európai Közösségek adóügyi együttműködési szabályainak alkalmazása tekintetében illetékes hatóság - a vám és a jövedéki adó kivételével - az Adó- és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatal Központi Kapcsolattartó Irodája (a továbbiakban: KKI).
Adómegállapítási jogsegély
Adóadat átadás
48/B. § (1) A KKI az Európai Közösségek tagállamai illetékes hatóságának megkeresésére átadja azokat az adóadatokat, amelyek a megkereső tagállamban a jövedelem-, nyereség- és vagyonadók, valamint az általános forgalmi adó megállapításához szükségesek. E rendelkezés az importot terhelő fizetési kötelezettségekkel összefüggésben nem alkalmazható.
(2) A KKI hivatalból adja át a másik tagállam illetékes hatóságának az (1) bekezdésben meghatározott adókkal összefüggő adóadatokat, amennyiben
a) alapos okkal feltételezhető, hogy a másik tagállamban adóveszteség keletkezik,
b) az adózó olyan adókedvezményt vesz igénybe, illetve az adózót olyan adómentesség illeti meg, amely a másik tagállamban adófizetési kötelezettség növekedést eredményez, illetve adókötelezettséget keletkeztet,
c) az adózó más tagállami illetőségű adózóval adókikerülés céljából harmadik tagállamon, vagy tagállamokon keresztül bonyolítja ügyleteit,
d) a KKI úgy ítéli meg, hogy az adómegtakarítás a kapcsolt vállalkozásokra vonatkozó szabályok megsértésével az eredmény újraelosztása útján valósul meg,
e) a korábban átadott adóadatokhoz képest olyan új tények, körülmények merültek fel, melyek a tényállást az adómegállapítás eredményessége érdekében kiegészítik.
(3) A KKI az adózót kérelmére tájékoztatja a (2) bekezdés alapján átadott adóadatairól.
(4) A KKI viszonosság alapján más tagállam illetékes hatóságának az (1)-(2) bekezdésben foglaltakon túl is átadhat adóadatot, ha az a másik tagállamban az adómegállapításhoz szükséges.
Titokvédelem
48/C. § Az adóügyi együttműködés eredményeként a KKI tudomására jutott adóadatok adótitoknak minősülnek azzal, hogy
a) azokat csak az adómegállapításban és az adóellenőrzésben közvetlenül közreműködő személy, illetőleg az adóadattal érintett ügyben az egyébként eljáró adónyomozó használhatja fel,
b) a tájékoztatás joga megilleti a bírósági eljárásban a törvény alapján közvetlenül résztvevő személyt.
Az adóadat átadás korlátai
48/D. § (1) A KKI megtagadja a megkeresés teljesítését, ha a kért adóadat a 45. § (2) bekezdése alapján belföldön nem használható fel, illetőleg a megkereső tagállam joga a 48/C. §-ban foglaltakat nem tartalmazza.
(2) A KKI a megkeresésben foglaltak teljesítését megtagadhatja, ha
a) a kért adóadat beszerzése a KKI, vagy a hatáskörrel és illetékességgel rendelkező adóhatóság számára aránytalanul nagy terhet jelentene,
b) az adóadat kiadásával jogszabályban meghatározott feladatainak teljesítését veszélyeztetné,
c) alapos okkal feltételezhető, hogy a megkereső hatóság a hazai joga alapján rendelkezésére álló eszközöket - az elérni kívánt cél veszélyeztetése nélkül - még nem merítette ki,
d) a kért adóadat kiadása kereskedelmi, üzleti, szakmai titok, vagy üzleti eljárás felfedéséhez vezetne, vagy egyéb módon a jogrendbe ütközne.
Behajtási jogsegély
48/E. § Az Európai Közösségek tagállamai illetékes hatóságának megkeresésére a KKI intézkedik a más tagállamot megillető, általános forgalmi adóból származó tartozás, valamint a tartozás végrehajtásával kapcsolatban felmerült költségek végrehajtása iránt. Az e fejezetben meghatározott tartozás a belföldi tartozással azonos megítélés alá esik.
Az adatkérésre irányuló megkeresés
48/F. § A KKI az Európai Közösségek tagállamai illetékes hatóságának megkeresésére átadja azokat az adóadatokat, amelyek a 48/E. §-ban meghatározott adóval összefüggő tartozások behajtásához szükségesek.
A kézbesítés iránti megkeresés
48/G. § A KKI megkeresésre kézbesíti az adózónak azt a határozatot, illetve egyéb okiratot, amelyet a megkereső hatóság az adótartozás behajtása érdekében kibocsátott. A KKI haladéktalanul értesíti a megkereső hatóságot az általa tett intézkedésről, különösen a kézbesítés időpontjáról.
A biztosítási intézkedés megtétele iránti megkeresés
48/H. § A KKI az illetékes külföldi hatóság megkeresésére a biztosítási intézkedést a hatáskörrel és illetékességgel rendelkező adóhatóság útján foganatosítja.
A behajtás iránti megkeresés
48/I. § (1) A KKI az illetékes külföldi hatóság megkeresésére a belföldi jogszabályok alapján intézkedik a külföldi hatóság által csatolt végrehajtható okiratban foglalt követelés végrehajtása iránt.
(2) A KKI haladéktalanul értesíti a megkereső hatóságot a behajtást érintő körülmények változásáról.
(3) A KKI megkeresése alapján az ügyben hatáskörrel és illetékességgel rendelkező belföldi adóhatóság a megkereséshez csatolt végrehajtható okirat alapján a végrehajtást és a biztosítási intézkedés foganatosítását határozattal rendeli el.
A behajtás iránti kérelem elutasítása
48/J. § (1) A KKI a megkeresésben foglalt kérelmet elutasítja, ha a megkereső hatóság nem igazolja, hogy
a) a tartozás jogerős és végrehajtható okirat rendelkezésein alapul és
b) a végrehajtást a hazai joga alapján megkísérelte, de az nem vezetett eredményre, illetőleg csak részleges eredményre vezetett.
(2) A KKI a behajtási, illetve a biztosítási intézkedés iránti kérelmet elutasíthatja, ha annak teljesítése a kötelezett gazdasági tevékenységét ellehetetlenítené, és ez a Magyar Köztársaságban jelentős gazdasági és társadalmi nehézséget okozna.
A behajtási eljárás felfüggesztése
48/K. § Ha az adott ügyben a megkereső hatóság államának szabályai alapján jogorvoslati eljárás indult, az eljáró magyar adóhatóság az ügyben illetékes szerv által hozott érdemi döntésig a behajtási eljárást felfüggeszti. Amennyiben a jogorvoslati eljárás bírósági felülvizsgálatot jelent és a bíróság jogerős döntése az adóhatóság határozatát helybenhagyja, a bírósági határozat végrehajthatóságához nincs szükség külön intézkedésre. A határozat jogerőre emelkedésekor, annak rendelkezései alapján a megkereső állam illetékes hatóságának erről szóló értesítését követően a hatáskörrel és illetékességgel rendelkező adóhatóság a végrehajtási eljárást folytatja.
Elévülés
48/L. § A külföldről érkező behajtási megkeresés esetén a végrehajtáshoz való jog elévülése tekintetében a megkereső hatóság államának joga az irányadó. Amennyiben a KKI intézkedése alapján a hatáskörrel és illetékességgel rendelkező adóhatóság intézkedése a végrehajtáshoz való jog elévülését érinti (elévülés nyugvása, meghosszabbodása), ennek megítélésére a 95. § rendelkezései az irányadók.
A tartozás kiegyenlítése
48/M. § A tartozást a kötelezett forintban fizeti meg. A tartozás kiegyenlítésére a megkereső hatósággal folytatott egyeztetés után a hatáskörrel és illetékességgel rendelkező adóhatóság fizetési könnyítést engedélyezhet. A külföldről érkező megkeresésben feltüntetett követelésre az adóhatóság késedelmi pótlékot nem számít fel.
Költségek
48/N. § A behajtási jogsegéllyel kapcsolatban felmerült valamennyi költség - a megalapozatlan megkeresés eredményeként induló eljárással összefüggésben felmerülő költséget kivéve - a hatáskörrel és illetékességgel rendelkező belföldi adóhatóságot terheli, amennyiben a végrehajtás költségét nem tudja a fizetésre kötelezettre hárítani.
Külföldre irányuló megkeresések
48/O. § A KKI másik tagállam kapcsolattartó irodáját együttműködés céljából az e törvényben szabályozott együttműködési formáknak megfelelően megkeresheti."
115. § Az Art. 54. §-a a következő (4) bekezdéssel egészül ki, egyidejűleg a jelenlegi (4) bekezdés számozása (5) bekezdésre változik:
"(4) A (2) bekezdés első mondatában meghatározott felülellenőrzést kizárólag a másodfokú adóhatóság alkalmazásában álló köztisztviselőkből, illetve hivatásos állományú testületi tagokból létrehozott szervezeti egység végezheti."
116. § Az Art. 60/A. §-ának (3) bekezdése a következő rendelkezéssel egészül ki:
"Az adóhatóság az adózó által előadott tények, adatok valóságtartalmát az adómegállapításhoz való jog elévülési idejét megelőző időszakra vonatkozóan is vizsgálhatja, ha az adózó állítása szerint vagyongyarapodásának forrása ezen időszakban keletkezett."
117. § Az Art. 87. §-ának (5) bekezdése a következő rendelkezéssel egészül ki:
"A végrehajtási kifogásnak a további végrehajtási cselekményekre halasztó hatálya van."
118. § Az Art. 89. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
"(1) Ha az ingóvégrehajtás eredménytelen, vagy abból a tartozás nem egyenlíthető ki, az adóhatóság vezetője határozatban rendeli el az ingatlanvégrehajtást. A határozat a kézbesítéssel jogerőre emelkedik, ellene végrehajtási kifogásnak van helye. A végrehajtási kifogás jogerős elbírálásáig nincs helye az ingatlan értékesítésének."
(2) Az Art. 89. §-ának (3) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
"(3) A végrehajtást elrendelő a határozattal megkeresi az ingatlan fekvése szerint illetékes földhivatalt a végrehajtási jog bejegyzése végett. A földhivatal a megkeresés alapján bejegyzi a végrehajtási jogot, majd a határozat jogerőre emelkedéséről szóló értesítés alapján soron kívül bejegyzi az ingatlan-nyilvántartásba."
119. § Az Art. 90. §-a helyébe a következő rendelkezés lép, egyidejűleg a törvény a következő 90/A. §-sal egészül ki:
"90. § Ha az ingatlan-végrehajtás elrendelésének a 89. § (2) bekezdése alapján nincs helye, az adóhatóságot az adótartozás erejéig az adózó ingatlanán jelzálogjog illeti meg, amelyről az adóhatóság határozatot hoz. A határozat a kézbesítéssel jogerőre emelkedik, ellene végrehajtási kifogásnak van helye. Az adóhatóság a határozattal megkeresi az ingatlan fekvése szerint illetékes földhivatalt a jelzálogjog bejegyzése végett. A földhivatal a megkeresés alapján széljegyzi a jelzálogjogot, majd a határozat jogerőre emelkedéséről szóló értesítés alapján soron kívül bejegyzi az ingatlan-nyilvántartásba.
90/A. § (1) Az adóhatóság a bírósági végrehajtásról szóló 1994. évi LIII. törvény (a továbbiakban: Vht.) 114. §-a szerinti értesítésében a zálogjogosultat arról tájékoztatja, hogy a zálogjogból fakadó igényét bírósági végrehajtási eljárás során érvényesítheti, és az erre vonatkozó kérelmét az értesítés kézhezvételét követő 8 munkanapon belül kell bejelentenie az adós lakóhelye (székhelye) szerinti helyi bíróságnál.
(2) A bíróság a kérelemről a Vht. 48. §-ának (2) bekezdésében és 114/A. §-ában, valamint a Polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény 386. §-ában foglaltak szerint határoz, és határozatát megküldi az adóhatóságnak is. A kérelem elbírálása során az adóssal szemben folyamatban lévő végrehajtási ügyön az adóhatóság által lefolytatott végrehajtási eljárást kell érteni.
(3) A zálogjogosult bekapcsolódását engedélyező határozat jogerőre emelkedését követően a bíróság a végzést azzal küldi meg az adóhatóságnak, hogy a végrehajtási iratokat küldje meg a bíróságnak, amely továbbítja azt a végrehajtás foganatosítását végző végrehajtónak."
120. § Az Art. 95. §-ának (1) bekezdése a következő rendelkezéssel egészül ki:
"Adó-, társadalombiztosítási csalás (Btk. 310. §), illetve csalás (Btk. 318. §) esetén, ha azt adóra, járulékra vagy költségvetési támogatásra követik el, az adó megállapításához való jog nem évül el mindaddig, amíg a bűncselekmény büntethetősége el nem évül."
121. § Az Art. 96/A. §-a a következő (13)-(15) bekezdéssel egészül ki:
"(13) A személyi jövedelemadóról szóló 1995. évi CXVII. törvénynek, valamint a társasági adóról és az osztalékadóról szóló 1996. LXXXI. törvénynek az ügyvédi irodára, az egyéni ügyvédre és az ügyvédi iroda tagjára vonatkozó rendelkezéseit a végrehajtói irodára, az önálló bírósági végrehajtóra, illetve a végrehajtói iroda tagjára is alkalmazni kell.
(14) Az adózó a termékelőállítást szolgáló beruházás megkezdését követő 30 napon belül bejelenti az állami adóhatósághoz:
a) a társasági adóról és az osztalékadóról szóló 1996. évi LXXXI. törvény 21. §-ának (7), (10), vagy (11) bekezdésében meghatározott adókedvezményre jogosító beruházás megkezdését;
b) a beruházás értékének tervezett összegét;
c) a beruházás helyét;
d) az adókedvezményre jogosító üzembe helyezés várható időpontját.
(15) Ha az adózó a termékelőállítást szolgáló beruházást 2002. január 1. előtt megkezdte, a (14) bekezdésben meghatározott adatokat 2002. január 31-éig köteles az állami adóhatósághoz bejelenteni."
122. § Az Art. 100. §-át követően a következő 100/A. §-sal egészül ki:
"100/A. § Ez a törvény a Magyar Köztársaság és az Európai Közösség és azok tagállamai közötti társulás létesítéséről szóló, Brüsszelben, 1991. december 16-án aláírt, az 1994. évi I. törvénnyel kihirdetett Európai Megállapodás tárgykörében az Európai Közösség következő jogszabályaihoz való közelítést célozza:
- a Tanács 79/1071/EGK, 92/12/EGK és 92/108/EGK irányelvei által módosított, az Európai Mezőgazdasági Orientációs és Garanciaalap finanszírozási rendszerének részét képező eljárásokból, valamint a mezőgazdasági lefölözésekből és vámokból származó követelések behajtására vonatkozó kölcsönös segítségnyújtásról szóló 76/308/EGK irányelv;
- a Tanács 79/1070/EGK és 92/12/EGK irányelvei által módosított, a tagállamok illetékes hatóságainak a közvetlen adózás területén érvényesülő kölcsönös segítségnyújtásáról szóló 77/799/EGK irányelv;
- a Tanács 218/92/EGK rendelete a közvetett adózás (ÁFA) területén érvényesülő igazgatási együttműködésről."
VII. fejezet
A számvitelről szóló 2000. évi C. törvény módosítása
123. § A számvitelről szóló 2000. évi C. törvény (a továbbiakban: Szt.) 3. §-a (8) bekezdésének 1-3. és 6. pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
[(8) E törvény alkalmazásában]
"1. tőzsde, tőzsdei határidős, opciós és azonnali ügylet: a tőkepiacról szóló törvényben meghatározott fogalom;
2. nyitott pozíció, elszámolóház, központi értékpapírszámla, értékpapírszámla, ügyfélszámla, dematerializált értékpapír, befektetési szolgáltató, portfólió-kezelés: a tőkepiacról szóló törvényben meghatározott fogalom;
3. pénzügyi instrumentum: a tőkepiacról szóló törvény szerint meghatározott tőzsdei termék, valamint az értékpapír, a deviza, az opció és ezek származékai;"
"6. tőzsdén kívüli opciós ügylet: valamely árura, pénzügyi instrumentumra tőzsdén kívül kötött, a tőkepiacról szóló törvényben opciós ügyletként meghatározott fogalomnak megfelelő ügylet;"
124. § Az Szt. 20. §-ának (3) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
"(3) A devizakülföldi társaságnak (a vámszabadterületi társaságnak, ideértve a devizajogszabály szerint devizakülföldinek minősülő egyéb társaságokat is) az éves beszámolót magyar nyelven, a létesítő okiratban rögzített konvertibilis devizában kell elkészíteni. Az adatokat a Magyar Nemzeti Bank hivatalos devizaárfolyam jegyzése szerinti devizaegységben kell megadni."
125. § Az Szt. 36. §-a (2) bekezdésének c) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
[(2) A tőketartalék csökkenéseként kell kimutatni:]
"c) a tőkekivonással megvalósított jegyzett tőke leszállításához kapcsolódó - a jegyzett tőke leszállításával arányos - tőketartalék-kivonás összegét,"
126. § Az Szt. 37. §-a (2) bekezdésének f) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
[(2) Az eredménytartalék csökkenéseként kell kimutatni:]
"f) a tőkekivonással megvalósított jegyzett tőke leszállításához kapcsolódó - a jegyzett tőke leszállításával arányos - eredménytartalék-kivonás összegét,"
127. § Az Szt. 44. §-ának (4) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
"(4) Passzív időbeli elhatárolásként kell kimutatni a valuta- és devizakészlet, a külföldi pénzértékre szóló eszközök és kötelezettségek 60. § (3) bekezdése szerinti értékelésekor kimutatott, összevontan nyereséget mutató különbözetet, amelyet a következő üzleti év(ek) - előbbiekből adódó - árfolyamvesztesége esetén, továbbá ha a 85. § (3) bekezdésének f) pontja szerinti árfolyamveszteség összege nagyobb mint a 84. § (7) bekezdésének f) pontja szerinti árfolyamnyereség összege, a különbözet összegében kell megszüntetni."
128. § Az Szt. 53. §-ának (3)-(4) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
"(3) Ha az évenként elszámolásra kerülő értékcsökkenés megállapításakor (megtervezésekor) figyelembe vett körülményekben (az adott eszköz használatának időtartamában, az adott eszköz értékében és a várható maradványértékben) lényeges változás következett be, akkor a terv szerint elszámolásra kerülő értékcsökkenés megváltoztatható, de a változás eredményre gyakorolt számszerűsített hatását a kiegészítő mellékletben be kell mutatni.
(4) Nem számolható el terv szerinti, illetve terven felüli értékcsökkenés a már teljesen leírt, továbbá terv szerinti értékcsökkenés a tervezett maradványértéket elért immateriális jószágnál, tárgyi eszköznél."
129. § Az Szt. 54. §-ának (7) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
"(7) A külföldi pénzértékre szóló, tulajdoni részesedést jelentő befektetésnél, illetve a hitelviszonyt megtestesítő (4) bekezdés szerinti értékpapírnál az (1), illetve a (4) bekezdés szerinti értékvesztés összegét, a (3), illetve a (6) bekezdés szerinti értékvesztés visszaírását devizában kell megállapítani, majd a nyilvántartási devizaárfolyamon kell azt forintra átszámítva a pénzügyi műveletek ráfordításai között, illetve a pénzügyi műveletek ráfordításait csökkentő tételként elszámolni. Ezt követően kell a 60. § szerinti árfolyamváltozás hatását megállapítani."
130. § Az Szt. 57. §-ának (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
"(2) Amennyiben az 53-56. § szerint alkalmazott leírások miatt az (1) bekezdés szerinti eszközök könyv szerinti értéke alacsonyabb ezen eszközök eredeti bekerülési értékénél és az alacsonyabb értéken való értékelés (immateriális javaknál, tárgyi eszközöknél a terven felüli értékcsökkenés, egyéb eszközöknél az értékvesztés elszámolás) okai már nem, illetve csak részben állnak fenn, az 53-56. § szerinti leírásokat meg kell szüntetni (immateriális javaknál, tárgyi eszközöknél a már elszámolt terven felüli értékcsökkenés, egyéb eszközöknél az elszámolt értékvesztés összegének csökkentésével), - a megbízható és valós összkép érdekében - az eszközt piaci értékére, legfeljebb a nyilvántartásba vételkor megállapított, a 47-51.§ szerinti bekerülési értékére, immateriális jószágnál, tárgyi eszköznél a terv szerinti értékcsökkenés figyelembe vételével meghatározott nettó értékére az egyéb bevételekkel szemben, illetve a pénzügyi műveletek ráfordításait csökkentő tételként vissza kell értékelni (visszaírás)."
131. § (1) Az Szt. 58. §-a (1) bekezdésének a) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
[(1) Amennyiben a vállalkozó él az 57. § (3) bekezdése szerinti lehetőséggel, illetve kötelező az 57. § (2) bekezdése szerinti visszaírás, akkor a piaci értékelésbe bevont, illetve a visszaírással érintett eszközök esetében a leltárnak - többek között - tartalmaznia kell:]
"a) az egyedi eszköz mérlegkészítéskori piaci értékét;"
(2) Az Szt. 58. §-ának (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
"(2) Amennyiben az egyedi eszköz mérlegkészítéskori piaci értéke jelentősen meghaladja a könyv szerinti értékét, immateriális jószágnál, tárgyi eszköznél a terv szerinti értékcsökkenés figyelembe vételével meghatározott nettó értékét, akkor a különbözet összegével - a (3) bekezdésben foglaltak figyelembe vételével - csökkenteni kell az elszámolt terven felüli értékcsökkenés, az elszámolt értékvesztés összegét és az egyéb bevételekkel szemben, a részesedések, értékpapírok, bankbetétek értékvesztésénél a pénzügyi műveletek ráfordításainak csökkentésével növelni kell az adott eszköz könyv szerinti értékét."
(3) Az Szt. 58. §-ának (4) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
"(4) Amennyiben az egyedi eszköz mérlegkészítéskori piaci értéke alacsonyabb a könyv szerinti értékénél, akkor az így mutatkozó különbözetet az 53. §-ban, illetve az 54. § (1) bekezdésében foglaltak figyelembe vételével kell rendezni."
(4) Az Szt. 58. §-ának (8) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
"(8) Amennyiben az (5) bekezdés szerinti eszköz mérlegkészítéskori piaci értéke alacsonyabb könyv szerinti (bekerülési) értékénél, immateriális jószágnál, tárgyi eszköznél a terv szerinti értékcsökkenés figyelembe vételével meghatározott nettó értékénél, az adott eszköz (7) bekezdés b) pontja szerint elszámolt értékhelyesbítést meghaladó különbözettel - az 53. §-ban, illetve az 54. § (1) bekezdésében foglaltak szerint - a könyv szerinti (bekerülési) értéket kell terven felüli értékcsökkenés, értékvesztés elszámolásával csökkenteni."
132. § Az Szt. 102. §-ának (6) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
"(6) Tartaléknak minősül
a) az egyszerűsített mérleg eszközoldalára beállított saját termelésű készletek, a fizetendő általános forgalmi adót nem tartalmazó vevőkkel szembeni követelések, a jogszerűen igényelt, de a mérlegfordulónapig pénzügyileg még nem teljesített támogatások, a 106. § (3) bekezdésének alkalmazása esetén a pénzkiadásból származó követelések, a pénzbevételből származó kötelezettségek bevételként még el nem számolható árfolyamnyeresége együttes összegének, és
b) az egyszerűsített mérleg forrásoldalára beállított, a vásárolt készletek záró állományához, az immateriális javak, a tárgyi eszközök beszerzéséhez nem kapcsolódó szállítókkal szembeni kötelezettségek levonható általános forgalmi adót nem tartalmazó összege, továbbá a 103. § (1) bekezdése szerinti céltartalék, valamint a 103. § (2) bekezdése szerinti rövid lejáratú kötelezettségek közül a jövőbeni kiegyenlítésükkor költséget, ráfordítást jelentő kötelezettségek együttes összegének
különbözete (negatív előjelű is lehet)."
133. § Az Szt. 105. §-a (8) bekezdésének harmadik és negyedik mondata helyébe a következő rendelkezés lép:
"Ha a 23. § (5) bekezdése szerinti átsorolás kifizetett vásárolt vagy saját termelésű készletből történik, az ilyen tárgyi eszköz bekerülési (legfeljebb piaci) értékében a 111. § (6) bekezdésében foglaltak szerinti költségkorrekciót el kell számolni."
134. § Az Szt. 112. §-a (2) bekezdésének c) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
[(2) A devizában fennálló követelések és kötelezettségek nyilvántartás szerinti értéke és a forintra átszámított értéke közötti, a kiegyenlítéskor realizált árfolyamkülönbözetet]
"c) a szállítóval szembeni kötelezettség teljesítésekor, előjelétől függetlenül az anyag- és árubeszerzés költségei között, illetve a beruházás üzembe helyezéséig, a vagyoni értékű jog használatba vételéig egyéb kiadásként, ezt követően árfolyamnyereség esetén egyéb adóköteles bevételként, árfolyamveszteség esetén egyéb termelési és kezelési költségként,"
135. § Az Szt. 151. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
"(1) A vállalkozó a 150. § (2) bekezdése szerinti könyvviteli szolgáltatás körébe tartozó feladatok irányításával, vezetésével, az éves beszámoló, az egyszerűsített éves beszámoló elkészítésével olyan természetes személyt köteles megbízni, illetve ezen feladatok végzésére alkalmazni, aki okleveles könyvvizsgálói képesítéssel, illetve mérlegképes könyvelői képesítéssel rendelkezik, vagy olyan számviteli szolgáltatást nyújtó társaságot, amelynek a feladat végzésével megbízott tagja, alkalmazottja rendelkezik az előbbi képesítéssel."
136. § Az Szt. 163. §-a (1) bekezdésének c) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
[Az egyszeres könyvvitelről a kettős könyvvitelre történő áttéréskor az egyszerűsített mérleg alapján kell a nyitómérleget elkészíteni úgy, hogy a mérleg főösszege ne változzon meg. A nyitómérleg eredménytartalék sorába az egyszerűsített mérlegben kimutatott eredménytartalék és tartalék együttes összegét kell beállítani. Az egyszerűsített mérleg szerinti eredményt a nyitómérlegben a mérleg szerinti eredmény sorban kell szerepeltetni. Nyitás után]
"c) a 102. § (6) bekezdésének a) pontjában felsorolt, a tartalékban figyelembe vett tételek összegét - ide nem értve a vevőkkel szembeni követeléseket - el kell számolni rendkívüli bevételként az eredménytartalékkal szemben;"
137. § Az Szt. 167. §-ának (5) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
"(5) Az elektronikus dokumentumok, iratok alkalmazásának feltételeit, hitelességének, megbízhatóságának követelményeit az elektronikus aláírásról szóló törvény határozza meg, azzal, hogy számviteli bizonylatként a minősített elektronikus aláírással és időbélyegzővel ellátott elektronikus dokumentum, irat alkalmazható, ha megfelel e törvény előírásainak, és ha a hitelesítés-szolgáltató által kibocsátott tanúsítvány érvényessége a 169. § (1)-(2) bekezdése szerinti időtartamon belül ellenőrizhető."
138. § (1) Az Szt. 169. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
"(1) A gazdálkodó az üzleti évről készített beszámolót, valamint az azt alátámasztó leltárt, értékelést, főkönyvi kivonatot, továbbá a naplófőkönyvet, vagy más, a törvény követelményeinek megfelelő nyilvántartást olvasható formában legalább 10 évig köteles megőrizni."
(2) Az Szt. 169. §-a a következő (5) bekezdéssel egészül ki:
"(5) A bizonylat elektronikus formában is megőrizhető, ha az alkalmazott módszer biztosítja az eredeti bizonylat összes adatának késedelem nélküli előállítását, folyamatos leolvashatóságát, illetve kizárja az utólagos módosítás lehetőségét és az megfelel a 167. § (5) bekezdése szerinti feltételeknek."
VIII. fejezet
A Magyar Könyvvizsgálói Kamaráról és a könyvvizsgálói tevékenységről szóló 1997. évi LV. törvény módosítása
139. § A Magyar Könyvvizsgálói Kamaráról és a könyvvizsgálói tevékenységről szóló 1997. évi LV. törvény (a továbbiakban: Kktv.) 3. §-ának c)-g) pontja helyébe a következő rendelkezések lépnek, egyidejűleg a jelenlegi f)-k) pontok jelölése h)-m) pontra változik:
[A kamara a tagok képviseletében]
"c) kialakítja, folyamatosan kiegészíti, módosítja és közreadja a magyar Nemzeti Könyvvizsgálati Standardokat, figyelemmel kíséri azok megtartását, gondoskodik a nemzetközi könyvvizsgálati standardokkal való összhangjukról,
d) megszervezi és irányítja a könyvvizsgálati munka minőségellenőrzését, ennek érdekében olyan minőségellenőrzési rendszert működtet, amelynek hatálya kiterjed a könyvvizsgálói társaságok és az egyéni könyvvizsgálók által alkalmazott minőségellenőrzési rendszer értékelésére, az alkalmazott eljárások megítélésére és a könyvvizsgálati munkaanyagok felülvizsgálatára,
e) szakmai továbbképzés, tanácsadás keretében módszertani segítséget nyújt és felvilágosítást ad a könyvvizsgálóknak munkájuk ellátásához, szakmai kiadványokkal, konferenciák és más rendezvények szervezésével elősegíti, hogy a tagok munkájukat e törvényben és más jogszabályokban előírt módon végezzék, a könyvvizsgálattal összefüggő kérdésekben véleményt nyilvánít és ad közre,
f) közreműködik az okleveles könyvvizsgálói képesítés megszerzésében,
g) kialakítja a kamarai tagjelöltek szakmai gyakorlatának kamara által ellenőrzött formáját,"
140. § A Kktv. 5. §-ának d) és e) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
[A kamara tagja lehet az a természetes személy, aki]
"d) munkaviszonyban, közalkalmazotti, köztisztviselői jogviszonyban, szolgálati viszonyban, munkaviszony jellegű jogviszonyban (a továbbiakban: munkaviszony) - a 6. § (1) bekezdésében és a 30. § (1) bekezdésében foglaltak kivételével - nem áll, illetve aki a 19. §-ban részletezett könyvvizsgálói társaságon kívül más gazdasági társaságban személyes közreműködésre tagként, vezető tisztségviselőként nem kötelezett, illetőleg munkaviszonyát, személyes közreműködésre vonatkozó jogviszonyát a kamarai tagsági viszony keletkezésével megszünteti,
e) kamarai taggal, a törvény hatálybalépése előtt hatályban volt rendelkezések szerint bejegyzett könyvvizsgálóval kötött munkaszerződés alapján, illetőleg a kamaránál bejegyzett könyvvizsgálói társaságnál könyvvizsgáló mellett munkaviszonyban, a 30. § (1) bekezdése szerinti tagsági viszonyban végzett, az okleveles könyvvizsgálói képesítés megszerzését követően megkezdett, és a tagfelvételi kérelem előterjesztését megelőző öt éven belül teljesített, a kamara által ellenőrzött hároméves szakmai gyakorlatot [a 26. § (2) bekezdésében meghatározott könyvvizsgálói tevékenységben való közreműködést] igazolt,"
141. § (1) A Kktv. 12. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
"(1) A kamara tagja köteles a könyvvizsgálói és az általa ellátható egyéb tevékenységet lelkiismeretesen, esküjének megfelelően, a jogszabályok és a magyar Nemzeti Könyvvizsgálati Standardok alapján, körültekintően végezni, köteles a könyvvizsgálat során az adott helyzetben általában elvárható gondossággal, legjobb tudása szerint eljárni."
(2) A Kktv. 12. §-ának (3) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
"(3) A kamarai tag köteles a tevékenysége során tudomására jutott, a megbízással összefüggő információkat és adatokat megőrizni. Ezeket az adatokat sem saját, sem ügyfelei vagyoni döntéseinél, sem más ügyfelei részére készített jelentéseiben nem használhatja fel. A kamarai tag felelős azoknak a személyeknek a titoktartásáért, akik általa bármilyen módon az e körbe tartozó adatok birtokába jutottak. Nem jelenti a titoktartási kötelezettség megszegését a kamara által működtetett minőségellenőrzési rendszer keretei között, valamint a kamara Etikai Bizottsága által lefolytatott etikai eljárás során kért, a minőségellenőrzéshez, az etikai eljárás lefolytatásához szükséges és arányos adatszolgáltatás teljesítése, a könyvvizsgálói munkaanyagoknak a minőségellenőrzéssel megbízott, illetőleg az etikai eljárásban részt vevő kamarai tagok rendelkezésére bocsátása. E tekintetben a minőségellenőrzéssel megbízott, illetve az etikai eljárásban részt vevő személyeket a kamarai taggal azonos titoktartási kötelezettség terheli."
142. § A Kktv. 13. §-ának b) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
[A kamarai tagság szünetel]
"b) ha a tag közalkalmazotti, köztisztviselői jogviszonyt, szolgálati viszonyt vagy nem könyvvizsgálói tevékenységet végző vállalkozásnál, gazdálkodó szervezetnél munkaviszonyt, munkaviszony jellegű jogviszonyt létesített, a 6. § (1) bekezdésében foglaltak kivételével, továbbá ha a 19. §-ban részletezett könyvvizsgálói társaságon kívül más gazdasági társaságban személyes közreműködésre kötelezett tagsági viszonyt, vagy személyes közreműködésre kötelezett vezető tisztségviselői jogviszonyt létesít."
IX. fejezet
A közbeszerzésekről szóló 1995. évi XL. törvény módosítása
143. § (1) A közbeszerzésekről szóló 1995. évi XL. törvény (a továbbiakban: Kbt.) 2. §-ának (4) bekezdése a következő c) ponttal egészül ki:
[E törvény szabályi szerint jogosult eljárni]
"c) az a szervezet, amely támogatásra irányuló igényt (pályázatot) nyújtott be. Ha a beszerzés nem osztható meg a támogatásból és a saját forrásból megvalósítandó beszerzés tekintetében, e törvényt önkéntesen alkalmazó szervezetnek a közbeszerzési eljárást az egész beszerzésre kell megindítania."
(2) A Kbt. 2. §-ának (5) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
"(5) Az e törvényt a (4) bekezdés alapján önkéntesen alkalmazó szervezetre vagy személyre a törvény minden rendelkezése vonatkozik. Kivétel ez alól a (4) bekezdés c) pontjában meghatározott szervezet, amelyre a 32. § (2) bekezdésében az anyagi fedezet rendelkezésre állására vonatkozó szabály nem vonatkozik; valamint az 55. § (4) bekezdését, a 62. § (3) bekezdését és a 73. § (1) bekezdését úgy kell alkalmazni, hogy az ott írt oknak, illetve körülménynek minősül a támogatásra irányuló igény el nem fogadása. A (4) bekezdés c) pontjában meghatározott szervezet továbbá a felhívásban (az egyéb információk körében) köteles e bekezdésben foglaltakra felhívni az ajánlattevők (részvételre jelentkezők) figyelmét."
144. § A Kbt. 10. §-ának d) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
[E törvény alkalmazásában]
"d) támogatás: egy vagy több - az 1. § a) pontjában meghatározott - szervezet, illetőleg nemzetközi szervezet által pénzforrás juttatása útján biztosított anyagi előny, melyet a 2. § (1) bekezdésében meghatározott beszerzésre kell fordítani, feltéve, hogy annak (azoknak) az összege eléri vagy meghaladja a beszerzés értékének ötven százalékát és a 2. § (3) bekezdése szerinti értékhatárt, és a támogatók között legalább egy - az 1. § a) pontjában meghatározott - szervezet van;"
145. § A Kbt. 31. §-a a következő (6) bekezdéssel egészül ki:
"(6) Az ajánlatkérő legkésőbb a közbeszerzési eljárás előkészítése során köteles meghatározni a közbeszerzési eljárásának belső felelősségi rendjét, a nevében eljáró, illetőleg az eljárásba bevont személyek (szervezetek) felelősségi körét."
146. § (1) A Kbt. 34. §-a (3) bekezdésének a) pontja helyébe a következő rendelkezés lép, egyidejűleg a bekezdés az alábbi d) ponttal egészül ki:
[Ha az ajánlatkérő az összességében legelőnyösebb ajánlatot kívánja kiválasztani, a részvételi felhívásban jogosult, az ajánlati felhívásban köteles meghatározni]
"a) az összességében legelőnyösebb ajánlat megítélésére szolgáló részszempontokat;"
"d) azt a módszert, amellyel megadja a ponthatárok (c) pont) közötti pontszámot, mely módszer minden részszempont esetében azonos."
(2) A Kbt. 34. §-a a következő (4) bekezdéssel egészül ki:
"(4) A 34. § (3) bekezdésének a) pontja szerinti részszempontokat az ajánlatkérőnek az alábbi követelményeknek megfelelően kell meghatároznia:
a) a részszempontok körében nem értékelhető az ajánlattevő szerződés teljesítéséhez szükséges pénzügyi, gazdasági és műszaki alkalmassága;
b) a részszempontok között mindig meg kell adni az ellenszolgáltatás (ajánlati ár, díj) mértékének részszempontját;
c) a részszempontoknak gazdaságilag értékelhető mennyiségi, illetve minőségi tényezőkön kell alapulniuk, a közbeszerzés tárgyával, illetőleg a szerződés feltételeivel kell kapcsolatban állniuk;
d) a részszempontok nem eredményezhetik ugyanazon ajánlati tartalmi elem többszöri értékelését;
e) ha részszempont körében alszempontok is meghatározásra kerülnek, alszempontokként azok - tényleges jelentőségével arányban álló - súlyszámát is meg kell adni."
147. § A Kbt. 43. §-ának (4) és (5) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
"(4) Az ajánlatkérő egy ízben, az összes ajánlattevő számára azonos feltételekkel, legfeljebb tíz napos határidőt biztosíthat a 44. és 46. § szerinti igazolás vagy nyilatkozat utólagos csatolására, formai hiányosságának pótlására, valamint egyéb, az ajánlattal kapcsolatos formai hiányosságok pótlására, így különösen a nem megfelelő aláírással vagy példányszámban benyújtott ajánlat esetén.
(5) A (4) bekezdés szerinti hiánypótlás lehetőségének biztosításáról vagy ennek kizárásáról az ajánlatkérőnek a felhívásban kell rendelkeznie. Ha az ajánlatkérő nem zárja ki a hiánypótlást, és ennek körébe eső hiányt állapít meg, a hiánypótlási felhívásban pontosan megjelölt hiányokról, a hiánypótlási határidőről egyidejűleg, írásban köteles tájékoztatni az összes ajánlattevőt."
148. § A Kbt. 44. §-a a következő (4)-(5) bekezdéssel egészül ki, egyidejűleg a (4) bekezdés az alábbi (6) bekezdésre változik, az (5)-(6) bekezdés számozása pedig (7)-(8) bekezdésre változik:
"(4) Az ajánlatkérő az (1) és (2) bekezdésben foglaltak alapján az ajánlattevőre és az alvállalkozókra vonatkozóan egymástól eltérő alkalmassági igazolási módot is előírhat. Ha azonos igazolási módot ír elő, a szerződés teljesítésére való alkalmassá minősítéshez az ajánlattevőnek és az alvállalkozóknak együttesen kell megfelelniük az előírt alkalmassági követelményeknek, kivéve, ha az ajánlatkérő ettől eltérően rendelkezik.
(5) Ha több ajánlattevő közösen tesz ajánlatot, valamennyi ajánlattevőnek egyenként kell megfelelnie az ajánlatkérő által előírt alkalmassági követelményeknek, kivéve, ha az ajánlatkérő ettől eltérően rendelkezik.
(6) Az ajánlati felhívásban meg kell határozni, hogy az (1), illetőleg (2) bekezdésben foglaltakkal összefüggő mely körülmények megléte, illetőleg hiánya vagy azok milyen mértékű fogyatékossága miatt minősíti az ajánlatkérő az ajánlattevőt, illetőleg az alvállalkozót alkalmatlannak a szerződés teljesítésére."
149. § A Kbt. 45. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
"45. § (1) Az ajánlattevő az ajánlatában - kifejezetten és elkülönített módon, mellékletben - közölt üzleti titok nyilvánosságra hozatalát megtilthatja. Az ajánlattevő nevének, székhelyének (lakóhelyének), az általa kért ellenszolgáltatásnak és a teljesítési határidőnek a nyilvánosságra hozatalát azonban nem tilthatja meg.
(2) Az (1) bekezdés értelmében üzleti titok az ajánlattal összefüggő gazdasági tevékenységhez kapcsolódó minden olyan tény, megoldás vagy adat, amelynek nyilvánosságra hozatala, illetéktelenek által történő megszerzése vagy felhasználása az ajánlattevő jogszerű pénzügyi, gazdasági vagy piaci érdekeit sértené vagy veszélyeztetné, és amelynek titokban maradása érdekében az ajánlattevő a szükséges intézkedéseket megtette."
150. § A Kbt. 55. §-ának (6) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
"(6) Az ajánlatkérő az ajánlatokat a felhívásban meghatározott értékelési szempont alapján bírálja el. Ha az összességében legelőnyösebb ajánlatot kívánja választani, akkor az ajánlatoknak az elbírálás részszempontjai szerinti tartalmi elemeit a felhívásban meghatározott ponthatárok között értékeli úgy, hogy a legjobb ajánlati tartalmi elemre a maximális, a többi ajánlat ugyanazon részszempont szerinti tartalmi elemére pedig a 34. § (3) bekezdésének d) pontja alapján a felhívásban meghatározott módszerrel számolt pontszámot adja. Majd az így az egyes tartalmi elemekre adott értékelési pontszámot megszorozza a súlyszámmal, a szorzatokat pedig ajánlatonként összeadja. Az értékelési folyamatban az 59. § (2)-(3) bekezdéseiben foglaltakat is érvényesíteni kell. Az az ajánlat az összességében a legelőnyösebb, amelynek az összpontszáma a legnagyobb, vagy amelyet az egyenértékű (azonos összpontszámú) ajánlatok közül a 35. § (1) bekezdése vagy az 59. § (4)-(5) bekezdései alapján előnyben kell részesíteni."
151. § A Kbt. 60. §-a (1) bekezdésének d) pontja helyébe a következő rendelkezés lép, egyidejűleg a bekezdés az alábbi g) ponttal egészül ki:
[Eredménytelen az eljárás, ha]
"d) egyik ajánlattevő sem vagy az összességében legelőnyösebb ajánlattevő nem tett - az ajánlatkérőnek a 32. § (2) bekezdése szerint rendelkezésére álló anyagi fedezet mértékére tekintettel - megfelelő ajánlatot;"
"g) a Bizottság megsemmisíti az ajánlatkérő valamely döntését, és az ajánlatkérő új közbeszerzési eljárás lefolytatását határozza el, vagy eláll az eljárás lefolytatásának szándékától."
152. § A Kbt. 61. §-ának (9) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
"(9) Az ajánlatkérő a költségvetési év végén az éves közbeszerzésekről a 7. számú mellékletben meghatározott minta szerint éves összegezést készít, melyet a tárgyévet követő év március 1-éig köteles megküldeni a Tanácsnak."
153. § A Kbt. 62. §-a a következő (4) bekezdéssel egészül ki, egyidejűleg a (4)-(6) bekezdés számozása (5)-(7) bekezdésre változik:
"(4) A szerződés - a 45. § (1) bekezdése szerinti melléklete kivételével, feltéve, hogy az abban foglaltak nem ellentétesek a 61. § (3) bekezdésével - nyilvános, annak tartalma közérdekű adatnak minősül."
154. § A Kbt. 80. §-ának (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
"(2) A Bizottság kérelemre indult eljárásáért - az eljárás megindításakor - kilencvenezer forint igazgatási szolgáltatási díjat kell fizetni."
155. § (1) A Kbt. 88. §-a (1) bekezdésének f) és h) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
[A Bizottság határozatában]
"f) bírságot köteles kiszabni az e törvény szabályait megszegő, illetőleg a nyilvánvaló jogsértés ismeretében szerződést kötő szervezettel és a jogsértésért, illetve a szerződéskötésért felelős személlyel, illetőleg a szervezettel jogviszonyban álló, a jogsértésért felelős személlyel és szervezettel szemben;"
"h) a jogsértőt, jogsértés hiányában az alaptalan kérelmet előterjesztőt kötelezi az eljárási díj és a jogorvoslati eljárással kapcsolatban felmerült költségek viselésére."
(2) A Kbt. 88. §-a a következő (5)-(6) bekezdéssel egészül ki, egyidejűleg az (5)-(7) bekezdés számozása (7)-(9) bekezdésre változik:
"(5) A bírság összegét az eset összes körülményére - így különösen a jogsérelem súlyára, a közbeszerzés tárgyára és értékére, az eljárást segítő együttműködő magatartására, az e törvénybe ütköző magatartás ismételt tanúsítására - tekintettel kell megállapítani. Ha a jogsérelem a közbeszerzési eljárás jogtalan mellőzésével valósul meg, a kiszabandó bírság legalább a bírság minimális összegének kétszerese. Méltánylást érdemlő körülmények alapján a Bizottság a bírság összegét a kiszabandó minimális összeg alatt is megállapíthatja.
(6) Az (1) bekezdés e) pontjában szereplő intézkedést az eset összes körülményére - így különösen a jogsérelem súlyára, az e törvénybe ütköző magatartás ismételt tanúsítására - tekintettel kell megállapítani."
X. fejezet
A köztisztviselők jogállásáról szóló 1992. évi XXIII. törvény módosítása
156. § (1) A köztisztviselők jogállásáról szóló 1992. évi XXIII. törvény (a továbbiakban: Ktv.) 49/H. §-ának felvezető szövege az alábbiak szerint módosul:
"Ktv. 49/H. § A köztisztviselő részére további, visszatérítendő, illetve vissza nem térítendő szociális, jóléti, kulturális, egészségügyi juttatás biztosítható. Ilyen juttatás lehet, különösen:"
(2) A Ktv. 49/H. §-a az alábbi új i) ponttal egészül ki:
"i) élet, nyugdíj- és kiegészítő biztosítási támogatás."
(3) A Ktv. 49/H. §-ának utolsó mondata az alábbiak szerint módosul:
"Az e) pontban megjelölt juttatás mértéke kivételével a juttatás mértékét, feltételeit, az elbírálás és elszámolás rendjét, valamint a visszatérítés szabályait a hivatali szervezet vezetője állapítja meg."
XI. fejezet
az egyházak hitéleti és közcélú tevékenységének anyagi feltételeiről szóló
1997. évi CXXIV. törvény módosításáról
157. § Az egyházak hitéleti és közcélú tevékenységének anyagi feltételeiről szóló 1997. évi CXXIV. törvény 4. § (2) és (3) bekezdésének helyébe az alábbi rendelkezések lépnek, egyidejűleg a § a következő (4) bekezdéssel egészül ki:
"(2) Amennyiben az (1) bekezdés alapján az egyházakat megillető összeg együttesen nem éri el a nyilatkozattétel éve személyi jövedelemadójának 0,8 százalékát, legalább ennek mértékéig az egyházaknak ténylegesen átutalandó összeget a központi költségvetésből ki kell egészíteni. A kiegészítésből az egyházak a legutóbbi népszámlálás vallási hovatartozásra vonatkozó adataiból számított arányok szerint részesülnek. A felosztás arányainak meghatározásakor a vallási hovatartozás kérdésére választ adókat kell figyelembe venni. Amennyiben egy vallást több egyház követ, az egyes egyházak a kiegészítésből a javukra az (1) bekezdés alapján rendelkező magánszemélyek arányában részesülnek.
(3) Amennyiben bármely évben a személyi jövedelemadóból származó bevétel összes adóbevételen belüli aránya nem éri el a 2001. évi arányt, akkor a (2) bekezdés szerinti kiegészítés mértékét úgy kell növelni, hogy az egyházakat legalább a valorizált 2001. évi összeg megillesse.
(4) Az egyházaknak e szakasz alapján nyújtott támogatás helyzetét az egyházak bevonásával négyévenként, első alkalommal a 2006-os költségvetés elfogadása előtt felül kell vizsgálni."
Záró rendelkezések
158. § E törvény - az e törvényben meghatározott kivételekkel - 2002. január 1-én lép hatályba, rendelkezéseit - az e törvényben meghatározott kivételekkel - ettől az időponttól kell alkalmazni.
159. § E törvény hatálybalépésével egyidejűleg hatályát veszti a Hptm. 149-150. §-a.
160. § (1) E törvénynek az Exim tv-t módosító rendelkezései az e törvény kihirdetését követő 8. napon lépnek hatályba.
(2) E törvény hatálybalépésével egyidejűleg az Exim tv. 3. § (7) bekezdése, a 6. § (2) bekezdés b) pontja valamint a 7. § (1) bekezdésének e) pontja hatályát veszti.
(3) E törvény hatálybalépésével egyidejűleg az Exim tv. 7. §-ának (3) bekezdésében az "a)-c) és e) pontjában" szövegrész helyébe az "a)-c) pontjában" szövegrész lép.
(4) E törvénynek az Exim tv-t módosító rendelkezései a Magyar Köztársaság és az Európai Közösségek és azok tagállamai között társulás létesítéséről szóló, Brüsszelben, 1991. december 16-án aláírt Európai Megállapodás tárgykörében, a Megállapodást kihirdető 1994. évi I. törvény 3. §-ával összhangban a Bizottság tagállamoknak szóló, az EGK szerződés 93. (1) cikkének értelmében kiadott, a szerződés 92, és 93. cikkének a rövid lejáratú exporthitelbiztosítás területén való alkalmazásról szóló 97/C 281/03 Közleményével összeegyeztethető szabályozást tartalmaz.
161. § (1) A biztosító a Bit. e törvénnyel módosított 86. és 87. §-ában foglaltaknak 2003. január 1-jéig köteles megfelelni.
(2) E törvény hatálybalépésével egyidejűleg a Bit. 92. § (2), (3), (4) bekezdése, 121. § (3) bekezdése, a 134. § (1) bekezdés i) pontja, a 138. § (1) bekezdésének j) pontja hatályát veszti.
162. § A Kontv. e törvénnyel módosított 1. § (1) bekezdésének m) és n) pontja az e törvény kihirdetését követő 8. napon lép hatályba.
163. § (1) E törvény Vámtv-t módosító rendelkezéseit a hatálybalépést követően végzett vámigazgatási eljárásoknál, valamint a hatálybalépést követően kiadásra kerülő új engedélyek esetében kell alkalmazni.
(2) A Vámtv. e törvénnyel módosított 1. §-ának 7., 23., 36. és 46-47. pontja, valamint az e törvénnyel módosított 132. §-ának (11) bekezdése, továbbá az e törvénnyel módosított 1-2. számú melléklete és az e törvénnyel megállapított 3. számú melléklete az e törvény kihirdetését követő 8. napon lép hatályba azzal, hogy rendelkezéseit a folyamatban lévő ügyekben is alkalmazni kell.
(3) E törvény hatálybalépésével egyidejűleg a Vámtv.-ben és más jogszabályban szereplő "nem kereskedelmi forgalom" fogalom alatt a Vámtv. e törvénnyel módosított 1. §-ának 7. pontjában szereplő "nem kereskedelmi jellegű áru/vámáru forgalma" meghatározást kell érteni.
(4) E törvény hatálybalépésével egyidejűleg a Vámtv. 55. §-ának (6) bekezdése d) pontjában a "vagy devizagazdálkodás megsértése" és a "vagy devizaszabálysértés" szövegrészek, 118. §-ának (4) bekezdése, 118. §-ának (5) bekezdésében az "és a devizahatósági jogkör gyakorlásával vagy a devizagazdálkodási teendőkkel" szövegrész, 155. §-ának (3) bekezdése a) pontjában a "devizahatósági feladatai ellátásához a Magyar Nemzeti Banknak" szövegrész, 157. §-ának (5) bekezdésében "a devizahatóság és" szövegrész, 174. §-a (1) bekezdésének i) pontjában az "és deviza" szövegrész, 193. §-ának (2) bekezdésében az "árut/" és az "és fizetőeszközöket" szövegrész hatályát veszti.
164. § (1) A Jöt. e törvénnyel módosított 36. §-a (1) bekezdésének m) pontjában foglaltak e törvény kihirdetését követő 8. napon lépnek hatályba.
(2) A Jöt. e törvénnyel módosított 71. §-ának rendelkezései e törvény kihirdetését követő 30. napon lépnek hatályba.
165. § E törvény hatálybalépésével egyidejűleg az általános forgalmi adóról szóló 1992. évi LXXIV. törvény 26. §-a hatályát veszti.
166. § (1) E törvénynek a Szja tv-t módosító rendelkezéseit - az (5)-(9) bekezdésben foglaltakra figyelemmel - a 2002. január 1-jétől megszerzett jövedelemre és keletkezett adókötelezettségre kell alkalmazni.
(2) E törvény hatályba lépésével egyidejűleg hatályát veszti az Szja tv. 3. §-ának 24. pontja, az Szja tv. 3. §-ának 62. pontjában a "- de legfeljebb a nappali tagozatos hallgatói pénzbeli juttatási normatíva adott évi központi költségvetésről szóló törvényben meghatározott összegének kétszerese -" szövegrész, az Szja tv. 7. §-a (1) bekezdésének g) pontjában ",a lakás bérleti" szövegrész, az Szja tv. 12. §-a (2) bekezdésének c) pontjában a "nyugdíj, más" szövegrész, az Szja tv. 20. §-ának (3) bekezdésében az ", és azok a mezőgazdasági őstermelői bevétel megállapításánál nem vehetők figyelembe" szövegrész, az Szja. tv. 22. §-ának (6) bekezdésében a ", legfeljebb azonban 1 200 000 forintot" szövegrész, az Szja tv. 47. §-ának (10) bekezdésében az "- ide nem értve a nyugdíjat -" szövegrész, az Szja tv. 48. §-a (1) bekezdésének második mondata, az Szja tv. 1. számú mellékletének 1.1. alpontjában az "árvaellátás" és ", árvaellátásra jogosult gyermekre tekintettel kapott özvegyi nyugdíj és a baleseti állandó özvegyi nyugdíj" szövegrész, az Szja tv. 1. számú mellékletének 1.3. alpontjában az "a nyugdíj előtti munkanélküli segély," szövegrész, valamint az Szja tv. 1. számú mellékletének 8.6 alpontjában a ", továbbá a kifizető által működtetett sportintézmény sportrendezvényén nyújtott szolgáltatás, kivéve ez utóbbinál az utazást, elszállásolást és az étkezést" szövegrész, továbbá az Szja tv. 3. számú melléklete I. fejezetének 17. pontjában és 11. számú melléklete I. fejezetének 19. pontjában ", a lakás bérleti" szövegrész.
(3) E törvény hatályba lépésével egyidejűleg az Szja tv.
a) 3. §-ának 21. pontjában a "- kivéve a nyugdíjat és az azzal azonosan adózó jövedelmeket -" szövegrész helyébe a "(kivéve az adóterhet nem viselő járandóságot)" szövegrész,
b) 11. §-a (3) bekezdésének c) pontjában az "árfolyamnyereségből és az ingatlan bérbeadásából" szövegrész helyébe az "árfolyamnyereségből, értékpapír-kölcsönzésből és az ingatlan bérbeadásából" szövegrész,
c) 11. §-ának (5) bekezdésében a "nyugdíja és/vagy azzal azonosan adózó jövedelme" szövegrész helyébe az "adóterhet nem viselő járandósága" szövegrész,
d) 25.§-a (2) bekezdésének b) pontjában a "lakása" szövegrész helyébe "lakóhelye" szövegrész,
e) 46. §-ának (4) bekezdésben "a nyugdíjból és az azzal azonosan adózó jövedelmekből" szövegrész helyébe "az adóterhet nem viselő járandóságból" szövegrész,
f) 46. §-ának (6) bekezdésében a "nyugdíj vagy azzal azonosan adózó jövedelem" szövegrész helyébe az "adóterhet nem viselő járandóság" szövegrész, valamint "a nyugdíj és/vagy az azzal azonosan adózó jövedelem" szövegrész helyébe "az adóterhet nem viselő járandóság" szövegrész,
g) 64. §-ának (2) bekezdésében a "mezőgazdasági művelésű külterületi termőföld" szövegrész helyébe a "belföldön - a Magyar Köztársaság Európai Unióhoz történő csatlakozásáról szóló nemzetközi szerződést kihirdető törvény hatályba lépésének napjától az Európai Unió tagállamában - fekvő mezőgazdasági művelésű külterületi termőföld" szövegrész,
h) 76. §-ának (4) bekezdésében a "sorsolásos játékból" szövegrész helyébe a "sorsolásos játékból, valamint a gyorsjátékból," szövegrész,
i) 1. számú mellékletének 1.3. alpontjában "a gyermekek védelméről és a gyámügyi igazgatásról szóló törvény alapján nyújtott rendszeres és rendkívüli gyermekvédelmi támogatás, otthonteremtési támogatás, fiatal felnőtt részére utógondozói ellátás keretében biztosított ellátmány, nevelési díj, nevelési díj mellett folyósított külön ellátmány" szövegrész helyébe "a gyermekek védelméről és a gyámügyi igazgatásról szóló törvényben meghatározott pénzbeli ellátások, a nevelőszülőt a nevelési díj mellett megillető külön ellátmány és az utógondozói ellátás" szövegrész,
j) 1. számú mellékletének 6.6 alpontjában "a biztosító szolgáltatása" szövegrész helyébe "a 6.8 alpontban meghatározott biztosító szolgáltatása" szövegrész,
lép.
(4) E törvény hatályba lépésével egyidejűleg hatályát veszti az adótörvények, a számviteli törvény és egyes más törvények módosításáról szóló 1998. évi XXXIII. törvény 9. §-ának (2) bekezdése.
(5) Az Szja tv. e törvénnyel módosított 37. §-a (2) bekezdésének és 42. §-a (3) bekezdésének rendelkezéseit a magánszemély a 2001. január 1-jétől keletkezett visszafizetési kötelezettségre is alkalmazhatja.
(6) Az Szja tv. e törvénnyel módosított 38. §-ának rendelkezéseit a 2001. január 1-jétől megszerzett jövedelemre és keletkezett adókötelezettségre kell alkalmazni.
(7) Az Szja tv. e törvénnyel megállapított 67. §-a (8) bekezdésének alkalmazásában először a 2002. évről szóló bevallásban ilyen címen feltüntetett összeg minősül továbbvihető árfolyamveszteségnek, amelynek összegével a 2001. évre vonatkozóan megállapított árfolyamnyereségből származó jövedelem nem csökkenthető.
(8) Az Szja tv. e törvénnyel megállapított 1. számú mellékletének 8.31. alpontjában foglaltakat - kivéve az adatszolgáltatási kötelezettségre vonatkozó előírást - bármely korábbi adóévben megszerzett jövedelemre és keletkezett adókötelezettségre alkalmazni kell.
(9) A Szja tv. e törvénnyel megállapított 1. számú mellékletének 8.32. alpontja a villamos energiáról szóló törvény hatályba lépésével egyidejűleg lép hatályba.
167. § (1) E törvény hatálybalépésével egyidejűleg a helyi adókról szóló 1990. évi C. törvény (a továbbiakban: Htv.) 3. §-ának (4) bekezdése "az Állami Privatizációs és Vagyonkezelő Részvénytársaságra" szövegrész után "a Magyar Államkincstár Részvénytársaságra" szövegrésszel egészül ki.
(2) E törvény hatálybalépésével egyidejűleg a Htv. 24. §-a a következő szövegrésszel egészül ki:
"Amennyiben a lakásbérleti jogviszony alanyai bérlőtársak, akkor valamennyi bérlőtárs által írásban megkötött és az adóhatósághoz benyújtott megállapodásban megjelölt magánszemély tekintendő az adó alanyának. Ilyen megállapodás hiányában a bérlőtársak egyenlő arányban adóalanyok."
(3) E törvény hatálybalépésével egyidejűleg a Htv. 52. §-ának 35. pontja a "Magyar Távirati Iroda Részvénytársaság" szövegrész után a "Diákhitel Központ Részvénytársaság" szövegrésszel egészül ki.
(4) E törvény hatálybalépésével egyidejűleg a Htv. melléklete e törvény 8. számú mellékletének megfelelően módosul azzal, hogy a módosított rendelkezés a 2001-ben kezdődő adóév adóalapjának megosztása során is alkalmazható.
168. § (1) E törvénynek az Itv-t módosító rendelkezései 2002. január 1. napján lépnek hatályba. Vagyonszerzési illetékekre vonatkozó rendelkezéseit azokban a vagyonszerzési ügyekben kell alkalmazni, amelyeket e törvény hatálybalépését követően jelentettek be illetékkiszabásra a földhivatalhoz vagy amelyek e törvény hatálybalépését követően más módon jutottak az illetékhivatal tudomására. Az eljárási illetékekre vonatkozó rendelkezéseket e törvény hatálybalépését követően kezdeményezett első fokú, illetve jogorvoslati államigazgatási és bírósági eljárások eljárási illetékére kell alkalmazni.
(2) E törvény hatálybalépésével egyidejűleg az Itv. 5. §-a (1) bekezdésnek b) pontja "a Magyar Államkincstár Részvénytársaság" szövegrésszel egészül ki, az Itv 23/A. § (7) bekezdése a "lízingbeadás tényét" szövegrészt követően "a futamidő végén tulajdonjog átszállást eredményező" szövegrésszel egészül ki, az Itv. 33. §-a (2) bekezdésének 23. pontja a "kivéve a méltányossági eljárást", szövegrész után "a fizetési könnyítésre (halasztás, részletfizetés) irányuló eljárást" szövegrésszel egészül ki, továbbá az Itv. 102. §-ának (3) bekezdése az "f) és l)-m)" szövegrész után a "továbbá s)" szövegrésszel egészül ki, valamint az Itv. melléklete IX. címének I. pontja megnevezéséből "A bevándorlással, valamint" szövegrész továbbá ezen cím I/1. alpontja hatályát veszti.
169. § E törvény hatálybalépésével egyidejűleg a gépjárműadóról szóló 1991. évi LXXXII. törvény (a továbbiakban: Gjt.) 2.§-a (3) bekezdésében "a közúti közlekedés rendőrhatósági igazgatásáról" szövegrész helyébe "a közúti közlekedési feladatokról, a közúti közlekedési okmányok kiadásáról és visszavonásáról" szövegrész, valamint a Gjt. 9. §-a (3) bekezdésében a "rendőrhatóság" szövegrész helyébe a "közlekedési igazgatási hatóság" szövegrész lép, a Gjt. 18. §-ának 8. pontja a következő szövegrésszel egészül ki: "kizárólag külföldön nyilvántartott gépjárművekből álló gépjárműszerelvény esetén az adó megállapítása a vontató honossága szerint történik, kivéve, ha nemzetközi egyezmény e kérdésben másként nem rendelkezik," továbbá a Gjt. 19. §-ának (4) bekezdése hatályát veszti.
170. § E törvény hatálybalépésével egyidejűleg a helyi önkormányzatok és szerveik, a köztársasági megbízottak, valamint egyes centrális alárendeltségű szervek feladat- és hatásköreiről szóló 1991. évi XX. törvény 138. §-a (3) bekezdésének i) pontja hatályát veszti.
171. § (1) E törvény hatálybalépésével egyidejűleg az Art. 16. §-ának (4) bekezdéséből a "- ha az önkormányzat másként nem rendelkezik -" szövegrész, a 19. § (4) bekezdésének utolsó mondata, 19/A. §-ának (4) bekezdéséből az "egészségbiztosítási és" szövegrész, 35. § (1) bekezdésének utolsó mondatából "a házastárs részére a 19. § (4) bekezdése alapján kiadott igazolás, vagy önadózó házastárs esetében az igénybe nem vehető családi kedvezményről adott nyilatkozat alapján" szövegrész, 36. §-ának (7) bekezdése, 96. §-ának (3) bekezdéséből a "nyomtatványának formáját," szövegrész, valamint a 9. számú melléklet 5. pontja hatályát veszti.
(2) E törvény hatálybalépésével egyidejűleg az Art. 35. §-ának (4) bekezdésében "a magánszemély a bevételét vagy a jövedelemadóját" szövegrész "az adózó a bevételét, az adóalapját vagy az adóját" szövegrészre, a 2. számú melléklet I./Határidők/3./B/e) pontjában a "forintról devizára, illetve devizáról forintra" szövegrész "forintról devizára, devizáról más devizanemre, illetve devizáról forintra" szövegrészre, a 3. számú melléklet A/2. pontjának a) alpontjában az "a kifizetett osztalékról, és az árfolyamnyereségről" szövegrész, "az osztalékból származó jövedelemről, az értékpapír-kölcsönzésből származó jövedelemről és az árfolyamnyereségből származó jövedelemről" szövegrészre, az 5. számú melléklet 6. pontjában a "december" szövegrész "utolsó" szövegrészre, a 7. számú melléklet 1/a) pontjában a "9000 millió forintot" szövegrész "11 000 millió forintot" szövegrészre, 1/b)-c) pontjaiban a "450 millió forintot" szövegrész "1200 millió forintot" szövegrészre, 3. pontjában a "350 millió forintot" szövegrész "700 millió forintot" szövegrészre változik.
(3) E törvénynek az Art-t módosító rendelkezéseit alkalmazni kell a hatálybalépésekor jogerősen el nem bírált ügyekben, továbbá a törvény hatálybalépését követően az azt megelőző időszakra teljesítendő, illetve esedékessé vált kötelezettségekre azzal, hogy ha a 2001. december 31. napjáig hatályos rendelkezések az adózóra összességében kevésbé terhes bírság-, pótlékfeltételeket határoztak meg, a kötelezettségre legfeljebb az ott megjelölt legmagasabb mérték alkalmazható.
(4) Az adózónak az e törvény hatálybalépését követően az azt megelőző időszakra teljesítendő adómegállapítási, bevallási, adófizetési, adóelőleg-fizetési, bizonylatkiállítási, adatszolgáltatási és adólevonási kötelezettségét a 2001. december 31. napján hatályos szabályok szerint kell teljesítenie.
(5) Azok az adózók, amelyek az Art. 2001. december 31-én hatályos 9. számú mellékletének 5. pontja alapján kerültek az APEH Kiemelt Adózók Igazgatóságának hatáskörébe, csak abban az esetben maradnak a Kiemelt Adózók Igazgatóságának adózói, ha az Art. 2002. január 1-jétől hatályos 7. számú mellékletében meghatározott feltételeknek megfelelnek.
(6) Az Art. e törvény 9. számú melléklete szerinti 10. számú melléklettel egészül ki, melynek rendelkezéseit első alkalommal az első minősített hitelesítés-szolgáltatónak az elektronikus aláírásról szóló 2001. évi XXXV. törvény (a továbbiakban: Eat.) 17. § (1) bekezdésének a) pontja szerinti nyilvántartásba vétele közzétételétől számított 180. napot követő hónap adókötelezettségei tekintetében kell alkalmazni.
(7) Az Art. e törvénnyel megállapított 28/A. §-ának (2)-(3) bekezdését azokban az esetekben kell először alkalmazni, amelyekben az adófizetési kötelezettség, illetve az adólevonási jog 2001. december 31. napját követően keletkezik.
(8) Az Art. e törvénnyel megállapított 90/A. §-a e törvény kihirdetésének napján lép hatályba.
172. § Az Art. e törvénnyel megállapított IV/A. fejezete e törvény kihirdetésének napján lép hatályba azzal, hogy rendelkezéseit a Magyar Köztársaságnak az Európai Unióhoz történő csatlakozásáról szóló nemzetközi szerződést kihirdető törvény hatályba lépésének napjától kell alkalmazni.
173. § Az Art. e törvénnyel megállapított IV/A. fejezetében szabályozott behajtási jogsegély részletes szabályait, így különösen a megkeresésekkel, illetve azok teljesítésével összefüggő eljárást, az eljárás során alkalmazott nyomtatványok tartalmát és formáját, valamint a megkeresési küszöbértéket a Kormány rendeletben határozza meg. E rendelkezés e törvény kihirdetésének napján lép hatályba.
174. § (1) E törvény kihirdetésével egyidejűleg az Eat. 3. § (7) bekezdésében foglalt "Jogszabály nem teheti" szövegrész helyébe a "Jogszabály - az adókötelezettség teljesítésének módját megállapító törvény kivételével - nem teheti" szövegrész, az Eat. 9. § (7) bekezdésében foglalt "öt évig" szövegrész helyébe a "tíz évig" szövegrész lép.
(2) Az Eat. 2. számú mellékletének f) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
[A minősített tanúsítványoknak tartalmazniuk kell az alábbiakat:]
"f) a tanúsítvány érvényességi idejének kezdetét és végét, valamint azt az időtartamot, ameddig a hitelesítés-szolgáltató a 9. § (7) bekezdés szerinti feladatot a tanúsítvány vonatkozásában ellátja,"
175. § (1) A bírósági végrehajtásról szóló 1994. évi LIII. törvény 153. §-ának (3) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
"(3) A végrehajtó a tulajdonjog bejegyzési eljárás megindítása iránti megkeresésében tájékoztatja a földhivatalt az adós adóazonosító jeléről, adóazonosító jel hiányában az adós nevéről, születési helyéről, idejéről, anyja leánykori nevéről és lakóhelyéről (nem magyar állampolgárságú magánszemélynek az útlevélszámáról), továbbá arról, hogy az árverés jogerőre emelkedett, és az árverési vételárat kifizették."
(2) Az (1) bekezdés e törvény kihirdetésének napján lép hatályba.
176. § Az állami adóhatóság az adóazonosító szám alapú nyilvántartások kialakításához a Pénzügyminisztérium által meghatározott rendben egyszeri adatszolgáltatást teljesít az önkormányzati adóhatóságok részére az általa nyilvántartott adózók elnevezéséről, székhelyéről, telephelyéről, adóazonosító számáról és statisztikai számjeléről. E rendelkezés e törvény kihirdetésének napján lép hatályba.
177. § (1) E törvénynek az Szt-t módosító rendelkezései 2002. január 1-jével lépnek hatályba, azzal, hogy rendelkezéseit először a 2002. évben induló üzleti évről készített beszámolóra kell, a 2001. évben indult üzleti évről készített beszámolóra lehet alkalmazni.
(2) E törvény hatálybalépésével egyidejűleg az Szt. 85. § (2) bekezdés e) pontjának utolsó sorában a "veszteségének" szövegrész "nyereségének" szövegrészre, a 153. § (5) bekezdésében és a 154. § (8) bekezdésében a "120" nap "150" napra, a 163. § (1) bekezdés b) pontjában a "a költségvetéssel még el nem számolt, az egyszerűsített mérlegben levonásba helyezett, előzetesen felszámított" szövegrész "levonható" szövegrészre változik.
(3) E törvény hatálybalépésével egyidejűleg az Szt. 35. §-a (3) bekezdésében az ", amelynek összegéig a tulajdonosokat (a tagokat) felelősség terheli" szövegrész, 38. §-a (2) bekezdésének a) pontja, 38. §-a (3) bekezdése f) pontjában az "az üzleti év mérlegfordulónapjáig" szövegrész, 81. §-a (3) bekezdésének d) pontja, 103. §-a (2) bekezdése a) pontjában az "(ide nem értve a beruházási szállítókat)" szövegrész, 109. §-a (2) bekezdésének második és harmadik mondata, 113. §-a (3) bekezdésének első mondatában a "(növekedését plusz előjellel, csökkenését negatív előjellel)" szövegrész, 143. §-a (4) bekezdésében "a kísérleti fejlesztés aktivált értékét," szövegrész, valamint 169. §-a (2) bekezdésének második mondata hatályát veszti.
178. § E törvény a Kktv. 5. §-ának e) pontját módosító azon rendelkezését, mely szerint a kamarai tagjelölt a számára kötelezően előírt hároméves szakmai gyakorlatot kizárólag munkaszerződés keretében teljesítheti, azon tagjelöltek esetében kell alkalmazni, akik szakmai gyakorlatukat jelen törvény hatálybalépését követően kezdik meg. Azok a tagjelöltek, akik szakmai gyakorlatukat nem munkaviszony, vagy a Kktv. 30. § (1) bekezdése szerinti tagsági viszony keretében folytatják, és e törvény hatálybalépésének időpontjáig abból legfeljebb két évet teljesítettek, szakmai gyakorlatukat akkor folytathatják, ha e törvény hatálybalépésétől számított 60 napon belül szakmai gyakorlatuk alapjául szolgáló munkaviszonyt, illetve a Kktv. 30. § (1) bekezdése szerinti tagsági viszonyt létesítenek.
179. § (1) E törvénynek a Kbt-re vonatkozó rendelkezéseit a hatálybalépését követően megkezdett beszerzésekre és az azokkal kapcsolatban kérelmezett, kezdeményezett vagy hivatalból indított jogorvoslati eljárásokra kell alkalmazni.
(2) E törvény hatálybalépésével egyidejűleg a Kbt. 37. §-a (4) bekezdésének b) pontjában a "d) pontja" szövegrész "d), e) és g) pontja" szövegrészre, 44. §-ának (6) bekezdésében az "(1), (2) és (4) bekezdés" szövegrész "(1), (2) és (6) bekezdés" szövegrészre, 63. §-ának (3) bekezdésében a "44. § (1)-(5) bekezdése" szövegrész "44. § (1)-(7) bekezdése" szövegrészre, 63. §-ának (8) bekezdésében a "61. § (6) bekezdését" szövegrész "61. § (7) bekezdését" szövegrészre, valamint 6. számú mellékletének 9. pontjában "Az ellenszolgáltatás összege a beszerzés tárgyának egységeire vetítve:" szöveg "Az ellenszolgáltatás összege:" szövegre, 13. b) pontjában pedig a "71/B. § (3) bekezdése" szövegrész "71/B. § (2) bekezdése" szövegrészre módosul.
180. § E törvénynek az egyházak hitéleti és közcélú tevékenységének anyagi feltételeiről szóló törvény módosításával összefüggő rendelkezései 2003. január 1-jén lépnek hatályba. Az egyházak hitéleti és közcélú tevékenységének anyagi feltételeiről szóló törvény e törvénnyel módosított 4. §-ának (2) bekezdése szerinti kiegészítést először 2003-ban kell folyósítani.
1. számú melléklet a 2001. évi ........ törvényhez
"5. számú melléklet az 1995. évi XCVI. törvényhez
A) Nem-életbiztosítási ág
(Bevételi index)
a = (+) az utolsó üzleti év direkt üzleteinek díjbevétele
(+) a viszontbiztosításba vett üzletek díjbevétele
(-) a nem életbiztosítási díjbevételt terhelő adók és illetékek
a1 = az "a" összeg 1 milliárd Ft-ot meg nem haladó része
a2 = az "a" összeg 1 milliárd Ft-ot meghaladó része
(a > 1 Mrd Ft)
|
|
saját kárfelhasználás (viszontbiztosítói rész nélkül) |
|
c = |
|
|
|
bruttó kárfelhasználás |
Saját kárfelhasználás = a direkt és a viszontbiztosításba vett üzletek kárfizetéseinek és a bruttó függőkártartalék változásának együttes összege a viszontbiztosítói kár- és tartalékrészesedés levonásával az utolsó üzleti évben.
Bruttó kárfelhasználás = a direkt és a viszontbiztosításba vett üzletek kárfizetéseinek és a bruttó függőkártartalék változásának együttes összege a viszontbiztosítói kár- és tartalékrészesedés levonása nélkül az utolsó utolsó üzleti évben.
Negyedéves számítás esetén az utolsó négy negyedévre vonatkozó adatokat kell beírni.
Amennyiben c < 0,50, abban a számításban 0,50-es értékkel kell figyelembe venni.
I. Eredmény: (a1×0,18 + a2×0,16)×c
(Kárindex)
a = (+) az átlagolási időszak direkt és a viszontbiztosításba vett üzleteihez kapcsolódó - a kármegtérülésekkel csökkentett - kárkifizetések összege
(+) függőkár tartalék az átlagolási időszak végén (bruttó, a viszontbiztosítási rész levonása nélkül)
(-) függőkár tartalék az átlagolási időszak elején (bruttó, a viszontbiztosítási rész levonása nélkül)
b = a/(az átlagolási időszak hossza)
Az átlagolási időszak általában 3 év (amennyiben egy biztosító kevesebb ideje működik, a lezárt üzleti évek száma), ha azonban a biztosító díjbevételének több mint 60%-a együttesen hitel-, fagy-, jég-, vihar-, földrengés-, árvízkár kockázatokra kötött szerződésekből adódik, akkor az átlagolási időszak 7 év (amennyiben egy biztosító kevesebb ideje működik, a lezárt üzleti évek száma).
Negyedéves számítás esetén az átlagolási időszak 2005. január 1-jétől az utolsó 12 negyedév, 2004. december 31-éig az utolsó 12, 13, 14 vagy 15 negyedév úgy, hogy az átlagolási időszak első napja január 1-jére essen. Az átlagolási időszakot nagyobbnak kell venni, ha a biztosító utolsó négy negyedévi díjbevételének több mint 60%-a együttesen hitel-, fagy-, jég-, vihar-, földrengés-, árvízkár kockázatokra kötött szerződésekből adódik, ekkor az átlagolási időszak 2009. január 1-jétől az utolsó 28 negyedév, 2008. december 31-éig az utolsó 28, 29, 30 vagy 31 negyedév úgy, hogy az átlagolási időszak első napja január 1-jére essen. Amennyiben egy biztosító működését az előzőekben meghatározott átlagolási időszakon belül kezdte meg, akkor átlagolási időszaka működésének kezdetétől az utolsó negyedév utolsó napjáig tart.
b1 = a "b" összeg 750 millió Ft-ot meg nem haladó része
b2 = a "b" összeg 750 millió Ft-ot meghaladó része
(b > 750 millió Ft)
|
|
saját kárfelhasználás (viszontbiztosítói rész nélkül) |
|
d = |
|
|
|
bruttó kárfelhasználás |
Amennyiben d < 0,50, abban az esetben a számításban 0,50-es értékkel kell figyelembe venni.
A d mutató értéke megegyezik az I. eredmény számításánál alkalmazott c mutató értékével.
II. Eredmény: (b1×0,26+b2×0,23)×d
B)Életbiztosítási ág
BI. Az életbiztosítási kockázatok minimális szavatoló tőke szükségletének meghatározása
(a 2. számú melléklet 1., 2., 4. sz. ágazatához tartozó biztosítások esetében)
I. Eredmény számítása
a = a saját kötésű és a viszontbiztosításba vett üzletek matematikai tartalékainak összege, a viszontbiztosításba adott részre eső tartalék levonása nélkül
b = a saját kötésű és a viszontbiztosításba vett üzletek matematikai tartalékainak összege, a viszontbiztosításba adott részre eső tartalék levonása után
c = b: a (viszontbiztosítási viszonyszám)
Amennyiben a viszonyszám kisebb 0,85-nél, abban az esetben a számításnál a viszontbiztosítási viszonyszámot 0,85-ös értékkel kell figyelembe venni.
II. Eredmény számítása
a1 = az egyes életbiztosítások nem negatív, bruttó (a viszontbiztosításba adott részre eső kockázati tőkeértékkel nem csökkentett) kockázati tőkeértékeinek összege, csökkentve a rövid távú (maximum 5 év), halál esetére szóló életbiztosítások kockázati tőkeértékeinek összegével
a2 = a 3 évet meghaladó, de 5 évnél nem hosszabb lejáratú rövid távú, halál esetére szóló életbiztosítások nem negatív, bruttó (a viszontbiztosításba adott részre eső kockázati tőkeértékkel nem csökkentett) kockázati tőkeértékeinek összege
a3 = a 3 évet meg nem haladó rövid távú, halál esetére szóló életbiztosítások nem negatív, bruttó (a viszontbiztosításba adott részre eső kockázati tőkeértékkel nem csökkentett) kockázati tőkeértékeinek összege
b1 = az egyes életbiztosítások nem negatív, nettó (a viszontbiztosításba adott részre eső kockázati tőkeértékkel csökkentett) kockázati tőkeértékeinek összege, csökkentve a rövid távú (maximum 5 év), halál esetére szóló életbiztosítások nettó kockázati tőkeértékeinek összegével
b2 = a 3 évet meghaladó, de 5 évnél nem hosszabb lejáratú rövid távú, halál esetére szóló életbiztosítások nem negatív, nettó (a viszontbiztosításba adott részre eső kockázati tőkeértékkel csökkentett) kockázati tőkeértékeinek összege
b3 = a 3 évet meg nem haladó rövid távú, halál esetére szóló életbiztosítások nem negatív, nettó (a viszontbiztosításba adott részre eső kockázati tőkeértékkel csökkentett) kockázati tőkeértékeinek összege
Kockázati tőkeérték:
a minimális szavatoló tőke szükséglet meghatározásának időpontjában bekövetkező halál esetén esedékessé váló biztosítási összeg csökkentve az adott biztosításra ezen időpontig képzett, a szolgáltatás fedezetéül megképezett tartalék összegével. (Negatív kockázati tőkeérték a minimális szavatoló tőke szükséglet számításánál nem vehető figyelembe.)
c = (b1 + b2 + b3): (a1 + a2 + a3)
(viszontbiztosítási viszonyszám)
Amennyiben ez a viszonyszám kisebb 0,50-nél, abban az esetben a számításokban 0,50-es értékkel kell figyelembe venni.
II. Eredmény: (a1× 0,003 + a2× 0,0015 + a3× 0,001)×c
BI. Az életbiztosítási kockázatok minimális szavatoló tőke szükséglete:
I. Eredmény + II. Eredmény
BII. Az életbiztosítási ág szerződéseihez kapcsolódó, nem-életbiztosítási kockázatok minimális szavatoló tőke szükséglete
a = (+) az utolsó üzleti év direkt üzleteinek díjbevétele
(+) a viszontbiztosításba vett üzletek díjbevétele
(-) az életbiztosítási szerződésekhez kapcsolódó, nem-életbiztosítási kockázatokhoz tartozó díjrészt terhelő adók és illetékek
a1 = az "a" összeg 1 milliárd Ft-ot meg nem haladó része
a2 = az "a" összeg 1 milliárd Ft-ot meghaladó része (a > 1 Mrd Ft)
|
|
saját kárfelhasználás (viszontbiztosítói rész nélkül) |
|
c = |
|
|
|
bruttó kárfelhasználás |
A c mutató definíciója megegyezik az A) Bevételi Index számításánál alkalmazott meghatározással.
Negyedéves számítás esetén az utolsó négy negyedévre vonatkozó adatokat kell beírni.
Amennyiben c < 0,50, abban a számításban 0,50-es értékkel kell figyelembe venni.
II. Az életbiztosításokhoz kapcsolódó kiegészítő biztosítások minimális szavatoló tőke szükséglete:
(a1×0,18 + a2×0,16)×c
BIII. A befektetési egységekhez kapcsolódó életbiztosítások minimális szavatoló tőke szükséglete
(a 2. számú melléklet 3. sz. ágazata)
a1 = azon saját kötésű és viszontbiztosításba vett üzletek befektetési egységekhez kötött (unit-linked) életbiztosítások tartalékainak (75.§ (2) i)) és matematikai tartalékainak összege - a viszontbiztosításba adott részre eső tartalék levonása nélkül -, amely üzleteknél a biztosító átvállalja a befektetési kockázatot
a2 = azon saját kötésű és viszontbiztosításba vett üzletek befektetési egységekhez kötött (unit-linked) életbiztosítások tartalékainak (75.§ (2) i)) összege - a viszontbiztosításba adott részre eső tartalék levonása nélkül -, amely üzleteknél a biztosító nem vállalja át a befektetési kockázatot, továbbá, amely üzletek lejárata az 5 évet meghaladja és amelyeknél az igazgatási költségek nagyságát több mint 5 évre rögzítették
b1 = azon saját kötésű és viszontbiztosításba vett üzletek befektetési egységekhez kötött (unit-linked) életbiztosítások tartalékainak (75.§ (2) i)) és matematikai tartalékainak összege - a viszontbiztosításba adott részre eső tartalék levonása után -, amely üzleteknél a biztosító átvállalja a befektetési kockázatot
b2 = azon saját kötésű és viszontbiztosításba vett üzletek befektetési egységekhez kötött (unit-linked) életbiztosítások tartalékainak (75.§ (2) i)) összege - a viszontbiztosításba adott részre eső tartalék levonása után -, amely üzleteknél a biztosító nem vállalja át a befektetési kockázatot, továbbá, amely üzletek lejárata az 5 évet meghaladja és amelyeknél az igazgatási költségek nagyságát több mint 5 évre rögzítették
c = (b1 + b2) : (a1 + a2) (viszontbiztosítási viszonyszám)
Amennyiben ez a viszonyszám kisebb 0,85-nél, abban az esetben a viszontbiztosítási viszonyszámot 0,85-ös értékkel kell figyelembe venni.
I. Eredmény: (a1× 0,04 + a2× 0,01)×c
II. Eredmény számítása
A II. Eredményt csak azon szerződések után kell kiszámítani, amelyeknél a biztosító elhalálozási kockázatot vállal.
a = az érintett biztosítások nem negatív, bruttó (a viszontbiztosításba adott részre eső kockázati tőkével nem csökkentett) kockázati tőke értékeinek összege
b = az érintett biztosítások nem negatív, nettó (a viszontbiztosításba adott részre eső kockázati tőkével csökkentett) kockázati tőke értékeinek összege
c = b: a (viszontbiztosítási viszonyszám)
Amennyiben ez a viszonyszám kisebb 0,50-nél, abban az esetben a számításokban 0,50-es értékkel kell figyelembe venni.
II. Eredmény: a×c×0,003
BIII. A befektetési egységekhez kapcsolódó életbiztosítások minimális szavatoló tőke szükséglete:
Az életbiztosítási ág összes minimális szavatoló tőke szükséglete
Az életbiztosítási kockázatok minimális szavatoló tőke szükséglete (BI.) + az életbiztosítási ág szerződéseihez kapcsolódó kiegészítő biztosítások minimális szavatoló tőke szükséglete (BII.) + a befektetési egységekhez kapcsolódó életbiztosítások minimális szavatoló tőke szükséglete (BIII.)
Amennyiben a biztosító egyesület díjbevétele nem haladja meg a 150 millió forintot, abban az esetben a minimális szavatoló tőke szükséglet számításánál a viszontbiztosítói viszonyszám meghatározásakor a teljes (50%-nál, illetve 15%-nál nagyobb) viszontbiztosítást is figyelembe vehet.
ÖSSZEFOGLALÓ TÁBLÁZAT
Az életbiztosítási ág összes minimális szavatoló tőke szükséglete
A nem-életbiztosítási ág összes minimális szavatoló tőke szükséglete
A biztosító összes minimális szavatoló tőke szükséglete (Az élet ág és a nem-élet ág minimális szavatoló tőke szükségletének összege.)"
2. számú melléklet a 2001. évi ........ törvényhez
"10. számú melléklet az 1995. évi XCVI. törvényhez
A biztosítói ügymenet kiszervezésének szabályai
I. A biztosító által ki nem szervezhető feladatok:
1. a biztosító szervezeti kialakításával kapcsolatos feladatok;
2. a kockázat elvállalása;
3. ügyfélszolgálati tevékenység;
4. belső ellenőrzési tevékenység;
5. mérlegelemzés és szavatoló tőke számítás;
6. személyzeti ügyekben való döntés;
7. viszontbiztosítási szerződés megkötése.
II. A Felügyelet külön engedélyével kiszervezhető tevékenységek:
1. aktuáriusi feladatok;
2. elektronikus adatfeldolgozás,
3. kárrendezés;
4. befektetési vagyonkezelési tevékenység."
3. számú melléklet a 2001. évi ........ törvényhez
A Bit. 13. számú mellékletének első francia bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
"- a szerződő (biztosított) nevét, születési idejét, anyja nevét és lakcímét (telephelyét),"
4. számú melléklet a 2001. évi ... törvényhez
"1. számú melléklet az 1995. évi C. törvényhez
A nem kereskedelmi jellegű áru/vámáru forgalmának egyes szabályai
1. Nem kereskedelmi jellegű behozatalnak, illetve kivitelnek minősül a személyes, magán vagy családi használatra külföldről eseti jelleggel - legfeljebb napi egy alkalommal - behozott, továbbá fuvarozó vagy posta közreműködésével beküldött, illetve kivitelre kerülő áru/vámáru az alábbi mennyiségben:
|
- szeszes italokból: |
1 liter alkohol termék, és |
|
|
1 liter bor, és |
||
|
|
1 liter pezsgő, és |
|
|
|
1 liter köztes alkohol termék, és |
|
|
5 liter sör |
||
|
- dohánygyártmányból: |
200 db cigaretta, vagy |
|
|
|
100 db szivarka, vagy |
|
|
50 db szivar, vagy |
||
|
250 g dohány |
||
|
- gépjármű: |
személyenként |
1 db/év |
|
- egyéb árukból / vámárukból |
1 000 Ft-ig fajtánként |
50 db |
|
5 000 Ft-ig fajtánként |
20 db |
|
|
|
20 000 Ft-ig fajtánként |
10 db |
|
|
40 000 Ft-ig fajtánként |
5 db |
|
|
100 000 Ft-ig fajtánként |
2 db |
|
|
100 000 Ft felett fajtánként |
1 db |
2. Az 1. pontban felsorolt jövedéki termékek és az "egyéb áruk/vámáruk " kivitelére az 1. pontban meghatározott mennyiségi korlátok csak akkor érvényesülnek, ha
A jövedéki termékek esetében a mennyiségi korlátozásmentes kivitel további feltétele a termékek adózott vagy adómentes voltának igazolása.
3. A nem kereskedelmi jelleggel behozott, beküldött vámáruk, kivitelre kerülő áruk vámkezelésekor alkalmazandó okmányokat, kedvezményeket és a részletes eljárási szabályokat e törvény végrehajtási rendelete határozza meg."
5. számú melléklet a 2001. évi ..... törvényhez
" 3. számú melléklet az 1995. évi C. törvényhez
AZ IDEIGLENES BEHOZATALI VÁMELJÁRÁS SORÁN AZ EGYEDI VÁMBIZTOSÍTÉKNYÚJTÁS ALÓL MENTES VÁMÁRUK LISTÁJA
Ideiglenes behozatali vámeljárás alá vonáshoz nem kell vámbiztosítékot nyújtani a következő vámáruk esetében:
6. számú melléklet a 2001. évi ..... törvényhez
1. Az Szja tv. 1. számú mellékletének 6.1 alpontja a következő rendelkezéssel egészül ki:
[A károk megtérülése, a kockázatok viselése körében adómentes:]
"az Országos Közbiztonsági és Bűnmegelőzési Közalapítványtól származó, a bűncselekmény áldozata vagy hozzátartozója részére a bűncselekménnyel összefüggő kár enyhítése érdekében juttatott összeg;"
2. Az Szja tv. 1. számú melléklete a következő 6.8 alponttal egészül ki:
[A károk megtérülése, a kockázatok viselése körében adómentes:]
"6.8 A 6.6 pont alkalmazásában biztosító a biztosítóintézetekről és a biztosítási tevékenységről szóló törvényben meghatározott, belföldön székhellyel vagy fiókteleppel rendelkező biztosító, továbbá az olyan államban székhellyel rendelkező, ezen állam joga szerinti biztosító, amely állammal a Magyar Köztársaságnak hatályos egyezménye van a kettős adóztatás elkerülésére a jövedelem- és a vagyonadók területén."
3. Az Szja tv. 1. számú mellékletének 7.4 alpontja helyébe a következő rendelkezés lép, és egyidejűleg a pont a következő 7.8 alponttal egészül ki:
[Egyéb indokkal adómentes:]
"7.4 a valuta, a deviza forintra, a forint devizára, valutára, valamint a devizának, a valutának más devizára, valutára való átváltásakor keletkezett árfolyamnyereség, feltéve, hogy az átváltás nem üzletszerű tevékenység keretében történik;"
"7.8 központi költségvetési forrásból, pályázat útján a magánszemély számára biztosított ingyenes vagy kedvezményes Internet-hozzáférés, ideértve az ehhez szükséges számítógép otthoni használatra történő rendelkezésre bocsátását is."
4. Az Szja tv. 1. számú mellékletének 8.7 alpontja helyébe a következő rendelkezés lép:
[A természetbeni juttatások közül adómentes:]
"8.7 az olyan szolgáltatás, amelyet a kifizető az általa fenntartott sportintézmény sportrendezvényén nyújt (kivéve az utazást, az elszállásolást és az étkezést), továbbá az a szolgáltatás, amelyet a sportszervezet, országos sportági szakszövetség a versenysport, diáksport érdekében szervezett edzés vagy verseny vele munkaviszonyban nem álló résztvevőjének az edzési vagy versenyfeladathoz tartozó utazás, szállás és étkezési szolgáltatás révén juttat (a sportoló 30 napnál hosszabb folyamatos elszállásolására - így különösen szállodai elhelyezésére - csak akkor lehet e rendelkezést alkalmazni, ha az az olimpiai játékokon, a világbajnokságon vagy az Európa-bajnokságon való versenyre való közvetlen felkészülést szolgálja);"
5. Az Szja tv. 1. számú melléklete a következő 8.30 alponttal egészül ki:
[A természetbeni juttatások közül adómentes:]
"8.30 az, amelyet a munkáltató, a bér kifizetője a közoktatásról szóló törvényben meghatározott gyermek, tanuló számára a - rá tekintettel a családok támogatásáról szóló törvény szerint nevelési ellátásra jogosult - szülő, vagy a vele közös háztartásban élő házastárs útján a tanév első napját megelőző két hónapon belül iskolakezdési támogatás címén tankönyv, taneszköz, ruházat formájában (ideértve a munkáltató, illetve a bér kifizetője nevére szóló, az előzőekben felsorolt javak beszerzéséről szóló számla ellenértékének az említett időszakban történő megtérítését is) - több munkáltató, illetve bér kifizetője esetén is - évi 10 ezer forint értéket meg nem haladóan juttat (a továbbiakban: adómentes iskolakezdési támogatás), azzal, hogy a munkáltató, a bér kifizetője által a szülővel, vagy házastársával fennálló jogviszonyára tekintettel a gyermek, a tanuló számára juttatott pénzbeli támogatás a szülő, illetve házastársa munkaviszonyból származó jövedelmének minősül."
6. Az Szja tv. 1. számú melléklete a következő 8.31 alponttal egészül ki:
[A természetbeni juttatások közül adómentes:]
"8.31 az MRP szervezet analitikájában a számvitelről szóló törvény felhatalmazása alapján kiadott kormányrendelet szerint elkülönítetten, a megszerzett részvények, üzletrészek között kimutatott, a résztvevő tulajdonába adott értékpapír (ide nem értve a visszavásárolt vagyonrésznek minősülő értékpapírt) ráfordításként elszámolt beszerzési (nyilvántartási) értékéből az a rész, amely meghaladja a tulajdonba adás időpontjáig megelőzően a résztvevő által saját erő címen befizetett összeg alapján az MRP szervezet által elszámolt bevételt; az adómentes természetbeni juttatás összegéről az MRP szervezet résztvevőként adatot szolgáltat az adóhatóság számára;"
7. Az Szja tv. 1. számú melléklete a következő 8.32 alponttal egészül ki:
[A természetbeni juttatások közül adómentes:]
"8.32 a villamos energiáról szóló törvényben szabályozott szociális villamosenergia-ellátás keretében - a törvény felhatalmazása alapján kiadott jogszabályban meghatározott körben - nyújtott kedvezmény vagy támogatás;"
8. Az Szja tv. 1. számú melléklete a következő 9.3 alponttal egészül ki:
"9.3 Az iskolakezdési támogatás adómentességével kapcsolatos rendelkezések:
9.3.1 A 8.30 alpont rendelkezésében meghatározott adómentességet az a munkáltató, illetve bér kifizetője érvényesítheti, amely (aki) rendelkezik a szülő 9.3.2 alpont szerinti nyilatkozatával, amelynek alapján megállapítható, hogy a gyermekre, a tanulóra tekintettel adómentes iskolakezdési támogatást más munkáltató, bér kifizetője nem nyújtott.
9.3.2 Az a magánszemély, aki a gyermekre, a tanulóra tekintettel adómentes iskolakezdési támogatásban részesült, nyilatkozatot ad - házastársa adóazonosító jelének, valamint a gyermek adóazonosító jelének (ennek hiányában természetes azonosító adatainak) feltüntetésével - arról, hogy a gyermek, a tanuló a házastársa útján adómentes iskolakezdési támogatást nem szerzett. A nyilatkozat átvételét a munkáltató, illetve a bér kifizetője igazolja.
9.3.3 A munkáltató, a bér kifizetője az adómentes iskolakezdési támogatás összegéről magánszemélyenként - az adóazonosító jel, valamint a magánszemély útján adómentes iskolakezdési támogatásban részesített gyermek(ek), tanuló(k) adóazonosító jelének (ennek hiányában természetes azonosító adatainak) feltüntetésével - az adózás rendjéről szóló törvényben a munkáltatóra előírt határidőig adatot szolgáltat az adóhatóság számára.
9.3.4 Ha az adóhatóság a magánszemély valótlan nyilatkozata következtében állapít meg adóhiányt a munkáltató, a bér kifizetője terhére, akkor az adóhiány és annak jogkövetkezményei megfizetésére - a munkáltató, a bér kifizetője helyett - a magánszemélyt kötelezi."
7. számú melléklet a 2001. évi ... törvényhez
Az Szja tv. 3. számú melléklete III. fejezetének 1. pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
"1. Kizárólag üzemi célt szolgáló tárgyi eszközökre, nem anyagi javakra csak a mezőgazdasági őstermelő jogosult értékcsökkenési leírást elszámolni. Ennek során a mezőgazdasági őstermelő az egyéni vállalkozóra vonatkozó rendelkezéseket alkalmazza, azzal az eltéréssel, hogy a családi mezőgazdasági vállalkozásokról szóló törvényben meghatározott családi mezőgazdasági vállalkozó vagy vele a törvényben előírt szerződéses kapcsolatban álló családtagja a gazdaság részét képező, vagy ahhoz tartozó tárgyi eszköznek, nem anyagi javaknak az üzembe helyezés időpontjára megállapított beruházási költségét - választása szerint - az üzembe helyezés adóévében jogosult egy összegben költségként elszámolni. Más önálló tevékenységet végző magánszemély (ide nem értve az egyéni vállalkozót) a kizárólag üzemi célt szolgáló tárgyi eszközökre, nem anyagi javakra a 2. pont rendelkezéseit alkalmazza."
8. számú melléklet a 2001. évi....törvényhez
A Htv. mellékletének 1.2. pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
"1.2. Eszközérték arányos megosztás módszere:
A településekhez tartozó, az adóév folyamán a vállalkozási tevékenységhez használt tárgyi eszközök eszközértékének együttes összege arányában kell az adóalapot megosztani. Tárgyi eszköz mindaz a saját tulajdonú, bérelt, lízingelt eszköz, amely a számvitelről szóló törvény szerint tárgyi eszköz lehet. Az 50 ezer forint beszerzési érték alatti tárgyi eszközöket - a használat idejétől függetlenül - csak az aktiválás évében és az azt követő adóévben kell figyelembe venni. A tárgyi eszköz értéke (eszközérték) a tárgyi eszköznek az e melléklet szerint figyelembe veendő értéke.
A társasági adóról és az osztalékadóról szóló törvény, illetőleg a személyi jövedelemadóról szóló törvény hatálya alá tartozó vállalkozó egyrészt az említett törvények rendelkezései szerint az adóévben elszámolható értékcsökkenési leírás, a költségként elszámolható bérleti díj, lízing díj összegét veheti eszközérték címén figyelembe, ezen túlmenően azon egyébként a vállalkozás tevékenységéhez használt tárgyi eszközök után, amelyek a költségek között nem szerepelhetnek
- termőföld esetében aranykoronánként 500 forintot;
- telek esetében a beszerzési érték 2%-át
kell eszközértéknek tekinteni.
Ha az eszközérték az előbbiek szerint nem állapítható meg, akkor a számviteli törvény szerinti ingatlanok esetén a beszerzési érték 2 %-a, egyéb eszközök esetén a beszerzési érték 10 %-a tekintendő eszközértéknek. Ha a nyilvántartásokból a beszerzési érték nem állapítható meg, akkor beszerzési értéknek a társasági adóról és az osztalékadóról szóló törvény szerint megállapított piaci érték tekintendő.
Az 50 ezer forint beszerzési érték alatti tárgyi eszközök esetében az aktiválás évében a beszerzési (bekerülési) érték, az aktiválás évét követő adóévben a beszerzési (bekerülési) érték 50 %-a az eszközérték.
A településen kívül változó munkahelyen hasznosított tárgyi eszközök esetében az eszközértéket annál a településnél kell figyelembe venni, ahol ezek működtetésének tényleges irányítása történik, illetőleg - járműveknél - ahol azt jellemzően tárolják.
A részletszámítás a következő:
a) A vállalkozó összes eszközértékének összegét 100%-nak véve, meg kell állapítani az egyes településekre eső eszközértékek százalékos arányát.
b) A vállalkozó adóalapjának olyan százaléka tartozik az egyes településekhez, amilyen arányt az a) pont szerint megállapított százalék képvisel."
9. számú melléklet a 2001. évi ........ törvényhez
"10. számú melléklet az adózás rendjéről szóló 1990. évi XCI. törvényhez"
Az egyes adókötelezettségek elektronikus úton történő teljesítésének különös szabályai
Az adózó adókötelezettségének elektronikus úton történő teljesítése során az elektronikus aláírásról szóló 2001. évi XXXV. törvény (a továbbiakban: Eat.) rendelkezéseit a következő eltérésekkel alkalmazza.
1. Elektronikus úton, elektronikus aláírás alkalmazásával teljesíti az adóbevallási és az adatszolgáltatási kötelezettségét az állami adóhatóság hatáskörébe tartozó adók és a jövedéki adó tekintetében az az adózó, amelynek (akinek) adóztatási feladatait e törvény 7. számú mellékletében foglaltak szerint a Kiemelt Adózók Igazgatósága látja el.
2. Az 1. pont hatálya alá tartozó adózó az adókötelezettség első alkalommal e melléklet szerint történő teljesítése alkalmával, az arra előírt határidő hónapját megelőző hó 15. napjáig az állami adóhatósághoz és a vámhatósághoz (a továbbiakban e melléklet alkalmazásában együtt: adóhatóság) bejelenti a vele szerződésben álló minősített hitelesítés-szolgáltató nevét, székhelyét és adóazonosító számát.
3. A pénzügyminiszter a Miniszterelnöki Hivatalt vezető miniszterrel az Eat. 27. § (3) bekezdése alapján kiadott együttes rendeletben határozza meg az adókötelezettségét az 1. pontban meghatározottakon túl elektronikus úton teljesíteni jogosult adózók körét, az általuk ezen a módon teljesíthető egyes adókötelezettségekre, annak technikai feltételeire vonatkozó szabályokat, valamint ezek alkalmazásának időbeli ütemezését.
4. A 3. pont hatálya alá tartozó adózó az adókötelezettség első alkalommal e melléklet szerint történő teljesítése alkalmával, az arra előírt határidő hónapját megelőző hó 15. napjáig az adóhatósághoz bejelenti az adókötelezettség elektronikus úton történő teljesítésének szándékát, a vele szerződésben álló minősített hitelesítés-szolgáltató nevét, székhelyét és adóazonosító számát.
5. Az adóhatóság az adózó kérelmére az adókötelezettség elektronikus úton történő teljesítésétől való eltérést a 3. pontban említett együttes rendeletben előírt feltételek alapján engedélyezi.
6. Az adózó a vele szerződésben álló minősített hitelesítés-szolgáltatóhoz a szerződés megkötésekor az Eat. 13. § (1) bekezdésének a) pontjában foglaltak szerint bejelentést tesz arról, hogy a minősített elektronikus aláírást adókötelezettség teljesítése során is fel kívánja használni.
7. A minősített hitelesítés-szolgáltató megkeresésre az adózó bejelentése alapján az adókötelezettség teljesítése során felhasználni kívánt minősített elektronikus aláírásról kiállított minősített tanúsítvány kiállításáról, illetve annak az Eat. 14. §-ában meghatározott esetekben történő felfüggesztéséről és visszavonásáról az adóhatóságot 15 napon belül tájékoztatja.
8. A Hírközlési Főfelügyelet a minősített hitelesítés-szolgáltató neve, székhelye és adóazonosító száma megjelölésével a nyilvántartásba vétel, illetve a nyilvántartásból való törlés időpontjáról 15 napon belül az adóhatósághoz adatot szolgáltat.
9. Az adókötelezettség teljesítése során joghatás kiváltására kizárólag a minősített elektronikus aláírás alkalmas. A minősített elektronikus aláírással és időbélyegzővel ellátott elektronikus dokumentumra e törvénynek az iratra vonatkozó szabályait kell alkalmazni. Az e törvény hatálya alá tartozó adókötelezettség teljesítése során alkalmazott minősített elektronikus aláírásról kiállított minősített tanúsítvány álnevet nem tartalmazhat.
10. Az elektronikus dokumentum alkalmazásával teljesített adókötelezettség teljesítésének időpontja az a naptári nap, amelyet az adóhatóság az elektronikus dokumentum beérkezéséről kiadott igazolásában feltüntet.
11. A papíralapú adathordozón kiállított irat minősített elektronikus aláírással és időbélyegzővel ellátott elektronikus dokumentumként is megőrizhető."
INDOKOLÁS
2001. évi ...... törvény
A pénzügyeket szabályozó egyes jogszabályok módosításáról
Általános indoklás
A 2001-2002. évekre elfogadott költségvetés, valamint - ehhez kapcsolódva - az adórendszer két évre szóló, a költségvetés bevételeit megalapozó súlyponti feltételeinek meghatározása a stabil és kiszámítható gazdasági környezet megteremtésének alapját jelenti. Ennek következtében a pénzügyek, az adózási szabályok 2002. évi módosításaként csak olyan lépéseket indokolt megtenni, amelyek figyelembe veszik az államháztartás bevételi és kiadási előirányzatainak kötöttségét.
Mindezek alapján a Javaslatban foglalt változtatások fő irányai a következőkben foglalhatók össze:
- a jogszabályi környezet változásából adódó, különösen a devizaliberalizációval kapcsolatos változások, a tőkepiacról szóló törvénytervezettel való összhang megteremtését célzó javaslatok;
- az uniós csatlakozással kapcsolatos jogharmonizációs lépések;
- a gyakorlat által felszínre hozott, az adózói környezetet javító, a jogalkalmazást segítő intézkedések.
A jogszabályi környezet változásával való összhang megteremtése indokolja pénzügyeket szabályozó törvények közül a hitelintézetekről és a pénzügyi vállalkozásokról szóló törvény módosítását tartalmazó törvény, valamint a takarékbetétről szóló törvényerejű rendelet, a Magyar Export-Import Bank Részvénytársaságról és Magyar Exporthitel Biztosító Részvénytársaságról szóló törvény, továbbá a biztosítóintézetekről és a biztosítási tevékenységről, valamint a koncesszióról szóló törvények módosítását. Ennek keretében a takarékbetétről szóló törvényerejű rendelet módosítása tartalmazza a bemutatóra szóló takarékbetétek névre szólóvá alakítására vonatkozó javaslatot, a Magyar Export-Import Bank Részvénytársaságról és Magyar Exporthitel Biztosító Részvénytársaságról szóló törvénynek az EximBank Rt.-re vonatkozó módosítása a Bank kockázatvállalási lehetőségét bővíti és a koncesszióról szóló törvény módosítása a koncessziós körbe tartozó tevékenységeket kiegészíti az elektronikus közbeszerzési rendszer kialakításával és működtetésével.
A jogszabályi környezet változása miatt - különösen a devizaliberalizációval, a tőkepiacra vonatkozó jogszabályok újrakodifikálásával, valamint a bírósági végrehajtásról szóló törvénnyel összefüggésben - módosítások szükségesek az adózási szabályokban is. A devizaszabályozásra vonatkozó jogszabályváltozások miatt a vámjogot, vámeljárást, vámigazgatást érintően pontosítani kell a "külföld" fogalmát, míg a vagyoni érték korlátozás nélküli kivitelének megteremtése a nem kereskedelmi jellegű áruforgalom szabályainak felülvizsgálatát indokolja. A forintban történő fizetés miatt egyes, az adózás rendjét érintő eljárási rendelkezéseket szintén módosítani kell (átutalás, számlanyitás). A forgalmi adók esetében a forint konvertibilissé tételével összefüggésben ki kell mondani, hogy az ügylet áfájának és fogyasztási adójának forintosításakor mindkét fél ugyanazt, az MNB által előírt árfolyamot köteles alkalmazni.
Elsősorban az uniós csatlakozással kapcsolatos jogharmonizációs kötelezettségek teljesítése érdekében változik a vámjog, a vámeljárás, és a vámigazgatás, valamint az adózás rendje, továbbá a könyvvizsgálatra, a könyvvizsgálói tevékenységre vonatkozó szabályozás.
A vállalt nemzetközi kötelezettség szerint a vámjogi harmonizáció ez évi lépéseként a vámraktározás és az ideiglenes behozatal szabályozásának további közelítésére, illetve átvételére kerül sor. A Közösség vonatkozó joganyagának terjedelmes volta és kezelhetősége felvetette a szabályozás szintjének felülvizsgálatát. Célszerűnek mutatkozott mindkét területnél - az Európai Közösség eljárásához hasonlóan - a legszükségesebb általános szabályok törvényi szinten tartása és a részletes szabályozás kormányrendeletbe iktatása. A vámraktározás esetében az alapfogalmaknak (vámraktározás, vámraktár, üzemeltető, beraktározó), az eljárás mozzanatainak, a vámraktár üzemeltetés engedélyezése általános feltételeinek, a biztosítéknyújtás előírásainak, a raktárműveleteknek és a nyilvántartási kötelezettségnek törvényi szintű megfogalmazását jelenti.
Az ideiglenes behozatali eljárás esetében - figyelemmel az Európai Közösség rendszerében és szerkezetében eltérő szabályozására - szintén csak viszonylag kis terjedelmű, az általános szabályokat tartalmazó szabályozás törvényi szintű megőrzése indokolt. A teljes vagy a részleges vámmentességgel vámkezelhető jogcímek és részletes eljárási szabályaik a Vámtörvény végrehajtási rendeletébe kerülnek át.
Mindkét szabályozási terület módosítása törvényszerűen maga után vonja a vámbiztosíték-nyújtás rendelkezéseinek felülvizsgálatát. Ennek megfelelően módosul az egyedi és tevékenységi biztosítéknyújtás, valamint a biztosítéknyújtás alóli mentességek köre. A vámszabadterületeknél már bevált felső korlát alkalmazásának lehetőségét a tevékenységi biztosítéknál kiterjeszti a módosítás a vámraktárakra is, egyúttal a megbízható üzemeltetők 2 év után az említett összeget a vámhatóság engedélyével csökkenthetik. Az elmúlt év gyakorlati tapasztalatai alapján a gazdasági vámeljárások közül további szabályozási finomításra kerül sor az aktív feldolgozásra és annak a passzív feldolgozással való összekapcsolására, továbbá ez utóbbi eljárásnál a vámérték meghatározására vonatkozóan is. A devizaszabályozás módosulása, valamint gyakorlati gondok, vámértékcsalás kiküszöbölése érdekében módosul a nem kereskedelmi forgalomra vonatkozó szabályozás, egyúttal - figyelemmel a nemzetközi tendenciákra - csökken a vámtétel is. A büntetőeljárásban résztvevő személyek védelmének ellátása - a vonatkozó törvénymódosítás alapján - a nyomozati jogkörben eljáró vámszervezet feladatává is vált, amelyet a vámtörvény-módosítási javaslatban is szerepeltetni szükséges.
Az adózás rendjéről szóló törvény módosítása uniós csatlakozásunk időpontjától megteremti a közösségi szabályoknak megfelelő jogi alapot hazánk és a többi tagállam közötti adóadatok átadásához és a behajtási jogsegélyhez. Ennek érdekében az Európai Közösségek adóügyi együttműködési szabályainak alkalmazásáról szóló új fejezettel egészül ki a törvény.
A könyvvizsgálatra, a könyvvizsgálói tevékenységre vonatkozó szabályozással összefüggésben a könyvvizsgálatra, a könyvvizsgálói tevékenységre vonatkozó nemzetközi gyakorlat egyes elemeinek átvétele indokolja a Magyar Könyvvizsgálói Kamaráról és a könyvvizsgálói tevékenységről szóló törvény módosítását.
A jogalkalmazást segítő módosítások összességében javítják az adózói pozíciókat, az adózási környezetet. E változtatások elsősorban a vámjogot, a vámeljárást és a vámigazgatást, valamint kisebb mértékben a személyi jövedelemadót, a helyi adót, az adózás rendjét és a számviteli szabályozást érintik.
ELSŐ RÉSZ
A takarékbetétről szóló 1989. évi 2. törvényerejű rendelet módosítása
Indokolás
az 1. §-hoz
A takarékbetétről szóló 1989. évi 2. törvényerejű rendelet (a továbbiakban: Tvr.) 1. §-ának módosítása biztosítja, hogy a hatályba lépést követően takarékbetétet csak névre szólóan lehessen elhelyezni. Takarékbetétet továbbra is csak természetes személy helyezhet el és a szerződésben az elhelyezőtől különböző kedvezményezett is megjelölhető.
A pénzmosás megelőzése érdekében a takarékbetét elhelyezésének feltétele, hogy az elhelyező - és adott esetben a kedvezményezett - személyazonosságát a törvényi előírásoknak megfelelően megállapítsák, az így rögzített adatokat a hitelintézet tíz évig köteles megőrizni.
a 2-3. §-hoz
A módosítás nyomán a korábban megkötött takarékbetét-szerződések és a korábban nyitott takarékbetétkönyvek felett rendelkezni csak a megfelelő azonosítást követően lehet. Amennyiben tehát a takarékbetétkönyvet nem névre szólóan nyitották, 2002. január 1-jét követően annak első bemutatóját, illetve a jeligét közlő személyt az 1. § szerint azonosítani kell. Az ilyen takarékbetétkönyvet az azonosítást követően névre szólóvá kell átalakítani.
A jeligés takarékbetétkönyv a tulajdonjog hitelt érdemlő igazolása mellett is átalakítható annak első bemutatójának nevére szólóvá. A rendelkezési jog fenntartásával elhelyezett bemutatóra szóló takarékbetétek a feltétel teljesítése nélkül is átalakíthatók névre szólóvá, ha erre öröklés, jogerős bírósági határozat vagy a bírósági végrehajtásra vonatkozó törvényi rendelkezések alapján kerül sor.
a 4. §-hoz
A hitelintézet köteles 2003. január 1-jét követően névre szólóvá átalakított, 2 millió forintot elérő vagy meghaladó összegű takarékbetétek esetén az ügyfél azonosító adatait megküldeni az Országos Rendőr-főkapitánynak a pénzmosás megelőzése és megakadályozása céljából.
A hitelintézetekről és a pénzügyi vállalkozásokról szóló 1996. évi CXII. törvény módosításáról szóló 2000. évi CXXIV törvény módosítása
Indokolás
az 5. §-hoz
A Javaslat úgy módosítja a hitelintézetekről és a pénzügyi vállalkozásokról szóló 1996. évi CXII. törvény módosításáról szóló 2000. évi CXXIV. törvényt (Hptm.), hogy annak 149. §-a, amely a takarékbetétek fokozatos megszűnését névre szólóvá alakítás nélkül biztosította volna a Tvr. módosításával, ne lépjen hatályba. Erre azért van szükség, mert a jelen Javaslat ennél szigorúbb rendelkezéseket léptet életbe.
A Javaslat szerint továbbra is szükséges a Ptk. módosítása, miszerint csak névre szólóan lehet elhelyezni takarékbetétet. A Hptm. ezt megfogalmazó 153. §-a nem az Európai Unióhoz történő csatlakozásunk napjával lép hatályba, hanem 2002. január 1-jén.
A Magyar Export-Import Bank Részvénytársaságról és a Magyar Exporthitel Biztosító Részvénytársaságról szóló 1994. évi XLII. törvény módosítása
a 6. §-hoz
A módosítást az teszi szükségessé, hogy a Mehib. Rt. piacképes alapon kezelni tudja a devizasegélyek felhasználásakor jelentkező árfolyamváltozások miatti kockázatokat, azokban az esetekben, ha a segély felhasználása külkereskedelmi ügyletekhez nem kapcsolódik.
a 7. §-hoz
2000. évben az Eximbanknál a tulajdonos ÁPV Rt. 3 milliárd Ft alaptőke-emelést hajtott végre azzal a szándékkal, hogy a társaság váljon a Corvinus Rt. fő tulajdonosává. 2001. során az Eximbank a Corvinus Rt.-ben 85% tulajdoni részesedése tett szert. Az Eximbank így leányvállalatán keresztül is finanszírozhatja a külföldi tőkebefektetéseket.
Az Eximbanknak a hitelintézeti törvény általános előírásait az 1994. évi XLII. törvényben (a továbbiakban: Exim tv.) foglalt eltérésekkel kell alkalmaznia. Az Eximbank kölcsönt nyújthat a Corvinus Rt. számára annak közvetlen külföldi befektetései, illetve a létrehozott vegyes vállalkozások termelésének finanszírozásához. A Kormány külgazdasági célkitűzéseivel összhangban kívánatos, hogy az Eximbank a korábbiaknál nagyobb mértékben segítse elő a szolgáltatások exportjának bővülését, a hazai vállalkozások szomszédos országokba irányuló közvetlen tőkekivitelét, elsősorban a preferált kis- és középvállalkozói körben.
A hazai vállalkozások tőkeexportjának ösztönzéséhez fűződő gazdaságpolitikai célkitűzések megvalósulásának elősegítése indokolttá teszi, hogy az Eximbank számára a leányvállalatával szemben vállalt kockázatok esetében az általános hitelintézeti szabályoknál kedvezőbb kockázatvállalási mértéket állapítson meg a szaktörvény. Ezért javasoljuk, hogy az Exim tv. 22. §-ában kerüljön rögzítésre, hogy az Eximbank esetében a hitelintézeti törvény 79. § (7) bekezdésében foglalt mérték 35%."
A biztosítóintézetekről és a biztosítási tevékenységről szóló 1995. évi XCVI. törvény módosítása
Indokolás
a 8. §-hoz
A Javaslat a hatályos törvény ügymenet kiszervezését meghatározó rendelkezést módosítja, oly módon, hogy a kihelyezési tevékenység lényeges tartalmi elemeit ragadja meg.
a 9. §-hoz
A Javaslat a biztosítók által végezhető tevékenységi kör bővítésével lehetőséget ad a biztosítóknak arra, hogy 2002. január 1-jétől elektronikus aláírási szolgáltatást végezzenek. Ennek alapját az elektronikus aláírásról szóló törvény hatályba lépése jelenti.
a 10. §-hoz
A Javaslat a felügyeleti munka hatékonysága és eredményessége növelése érdekében egyértelmű egzakt rendelkezést tartalmaz az ügymenet kiszervezésének szabályairól.
a 11. §-hoz
A biztosítók, illetve a biztosítási piac szereplői tevékenységük egy részét nem maguk végzik, hanem egyéb külső szervezetet bíznak meg. Az ügymenet kiszervezésének jogintézménye nemcsak a biztosítók, hanem más pénzügyi szolgáltatásokat végzők körében is ismert. A hitelintézetekről és pénzügyi vállalkozásokról szóló 2001. június 15-én hatályba lépett törvény szabályozásával való összhang megteremtése érdekében a Javaslat a biztosítási szektor ügymenet kiszervezésére vonatkozó szabályait rendezi.
A módosítás további indoka, hogy a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete létrehozásával megvalósult egységes felügyeleti rendszer az általa felügyelt szervezetek működési feltételeit - az egyes szervezetek sajátosságaira tekintettel - egységesítse.
a 12. §-hoz
A kötelező gépjármű-felelősségbiztosítási rendszer szabályait a 171/2000. (X.13.) Kormányrendelet írja elő. A kötelező gépjármű-felelősségbiztosítást végző biztosítók és a hatóságok adatnyilvántartással, adatszolgáltatással kapcsolatos feladatainak törvényi szintű szabályozása szükséges.
Az adatvédelmi törvény előírásaira tekintettel törvényben kell rendezni, hogy a biztosító az ellenőrzéshez és a károkozó felderítéséhez szükséges adatokról tájékoztatást adhat.
a 13. §-hoz
A Javaslat a kis forgalommal rendelkező, speciális kockázatokat (tűz- és elemi károk, egyéb vagyoni károk biztosítása, illetve segítségnyújtás) vállaló biztosító egyesületek számára felmentést ad a szavatoló tőke negyedévenként történő meghatározása és arról a Felügyelet részére történő tájékoztatási kötelezettsége alól.
a 14. §-hoz
Az egységes felügyeleti rendszer hatékonyságának fejlesztése indokolja, hogy részletesebb és gyakoribb információk álljanak rendelkezésre a biztosítók pénzügyi helyzetéről. A Javaslat szerint a biztosító az eddigiekkel ellentétben nemcsak évvégén, hanem negyedévenként köteles szavatoló tőkéjét meghatározni és azt a negyedéves adatszolgáltatás keretében a Felügyelet részére azt megküldeni.
a 15-17. §-hoz
A devizagazdálkodás liberalizálása kapcsán szükségessé vált a biztosítók, mint intézményi befektetők befektetési szabályainak újraértékelése. A Javaslat szerint változnak a tartalékok befektetésére vonatkozó szabályok. A módosítás lényege, hogy a befektetési formák közötti megkülönböztetés alapját a befektetés kockázata képezi. A Magyarországon vagy más OECD tagországban kibocsátott eszközök azonos kockázat esetén azonos kategóriába kerülnek.
Az azonos kockázatú magyar és külföldi OECD értékpapírokra vonatkozóan azonos befektetési korlátokat megállapítani.
a 18. §-hoz
Az ismeretlen károkozó által okozott károk rendezése érdekében a Javaslat a Kártalanítása Számlát Kezelő Szervezet részére lehetővé teszi a szükséges információkhoz való hozzáférést.
a 19. §-hoz
A jövőben a biztosítók nem kizárólag írásban, hanem egyéb bizonyítható módon (elektronikus úton) is eleget tehetnek tájékoztatási kötelezettségeiknek.
Az ügyfelek adókedvezményei jogszerű igénybevételének ellenőrizhetősége és költségelszámolásuk egyértelműsítésének érdekében a biztosító az ügyfél kérésére köteles tájékoztatást adni a befizetett biztosítási díj kockázati és megtakarítási részre történő megosztásáról, illetve annak biztosítási ágazati besorolásáról.
a 20. §-hoz
A Javaslat ismételten egyszerűsíti a biztosító egyesületekre vonatkozó felügyeleti eljárást azzal, hogy a jövőben - a biztosításközvetítők ellenőrzéséhez hasonlóan - az egyesületeknél kizárólag folyamatos és rendkívüli ellenőrzésre kerül sor.
a 21. §-hoz
A Javaslat a biztosítók meghatározott tevékenységei kiszervezésének szabályozását módosítja.
a 22. §-hoz
A Javaslat rendelkezéseinek megfelelően módosulnak a Bit. 5. számú, 10. számú és 13. számú mellékletei.
A koncesszióról szóló 1991. évi XVI. törvény módosítása
MÁSODIK RÉSZ
A vámjogról, a vámeljárásról, valamint a vámigazgatásról szóló 1995. évi C. törvény módosítása
Indokolás
a 24. §-hoz
Vtv. 1. § 7. pont: A közösségi szabályozással egyezően, a devizajogszabályok liberalizációjának figyelembevételével a nem kereskedelmi jellegű áru fogalmának új meghatározása a tv. és a végrehajtási rendeleteiben hivatkozott kereskedelmi és nem kereskedelmi forgalom értékhatár szerinti megkülönböztetése helyett.
Vtv. 1. § 23. pont: A vámszempontból való megbízhatóság feltételeinek módosítására vonatkozó javaslat. Technikai pontosítás, hogy a vámszempontból való megbízhatóság feltételei között a vám- és adótartozásokat egyaránt figyelembe veszik, így célszerű volt ezeket együttesen "köztartozások" címszó alatt kezelni. A szervezetek vámszempontból való megbízhatósága nemcsak a tevékenységi engedély iránti kérelmek benyújtásakor, hanem azt követően is, a hatósági ellenőrzésekkel folyamatosan vizsgálható. Ennek eredményeképpen jelentősen javulhat a tevékenységi engedélyek kiadása után a vámfizetési fegyelem, mivel a vámszempontból való megbízhatóság elvesztése komoly szankciót jelenthet a nem, vagy a késedelmesen fizető szervezeteknek.
A vámszempontból való megbízhatóság feltétele, a kiszabott éves vámteher 6%-át meg nem haladó vámtartozások 8 napon belüli rendezése, amivel csökkenteni kívánjuk a tevékenységi engedéllyel működő szervezetek vámtartozását. Ezzel szemben a gazdálkodók működését megkönnyíti, hogy a 100.000 Ft alatti, ún. jelentéktelen összegű vámtartozásokat a továbbiakban a vámszempontból való megbízhatóság vizsgálatánál nem kell kizáró okként figyelembe venni.
Az esetleges félreértések elkerülése érdekében célszerű megjegyezni, hogy az olyan gazdasági vámeljárásoknál, ahol elszámolási kötelezettség van és ezt a gazdálkodó nem teljesíti, a vámhatóság kötelessége az elszámolási határidő figyelése és a mulasztás megállapítása, valamint a "kényszer-belföldiesítésnél" a vámteher, a kamatok és a vámigazgatási bírság hivatalból történő kiszabása. Ez a vámteher a kiszabás napján válik esedékessé, így vámtartozás csak ezt követően keletkezhet a gazdálkodó terhére. A vámszempontból való megbízhatóságát a gazdálkodó a mulasztással nem veszti el automatikusan.
Az egyes nemzetközi tartozások ellentételeként beérkező szállítmányok vámkezelésére vonatkozóan - a korábbi jogviták egyértelmű rendezése érdekében - tisztázásra szorul, hogy a költségvetési támogatás átutalását csak a vonatkozó 1994. évi XIII. törvény 1. §-ának (2) bekezdése tárgyi hatálya alá tartozó vámteher elemek megfizetése esetén lehet "bevárni", nevezetesen a vám és az általános forgalmi adó megfizetésekor.
Vtv. 1. § 36. pont: Az ideiglenes behozatali vámeljárás alkalmazását a vámhatóság - a közösségi szabályozás mintája szerint - mindig a konkrét behozatalra engedélyezi, így a tevékenységi engedélyek köréből törölni szükséges.
Vtv. 1. § 46. pont: A "humanitárius szállítmány" meghatározása és az ezekre vonatkozó szabályok pontosítása elősegíti a Magyarországra érkező vagy áthaladó segélyszállítmányok kezelését.
Vtv. 1. § 47. pont: A külföld fogalomnak a devizatörvényből a vámtörvénybe való átemelését a devizaliberalizációs intézkedések miatti jelentős jogszabályi környezetváltozás tette szükségessé. A devizakorlátozások megszüntetésére kidolgozott előterjesztés szerint ugyanis a pénzügyi jogszabályok kialakításáért felelős minisztériumok 2001. december 31-ig kötelesek áttekinteni a feladatkörükbe tartozó devizális fogalmak átvételének lehetőségeit. Ezen feladat megvalósítását szolgálja a külföld fogalom vámtörvényi szabályozása.
a 25. §-hoz
A vámbiztosíték rendszer változásával a továbbiakban a közvámraktáraknál, ahol a raktározás a beraktározó felelősségére történik (aki nem szükségszerűen a vámáru tulajdonosa) egyedi vámbiztosítékot kell nyújtani.
A közösségi szabályoknak megfelelően, az ideiglenes behozatali vámeljárás jövőbeni engedélyezéséhez egyedi vámbiztosítékot kell nyújtani, kivéve, ahol a törvény a garancianyújtás alól felmentést ad.
Emellett a szabályozás kiegészül - a nemzetközi szerződésekkel összefüggésben - a kedvezményes vámtétel igénybevételének jogosultsága felülvizsgálata idejére nyújtandó egyedi vámbiztosíték összegének meghatározásával.
A nem kereskedelmi jellegű áru/vámáru forgalmában alkalmazott egységes vámtétel 8%-ra csökken a Javaslat szerint, amely alapján az árutovábbítási vámeljárásnál alkalmazott - hasonlóan egységes jellegű - vámtétel megállapítása célszerű.
A tevékenységi vámbiztosíték összegének megállapításánál - a hatályos rendeleti szintű szabályozással összhangban - pontosításra kerül a biztosíték alapjának számítása az "éves" szó törlésével, továbbá a vámszabadterületi szabályozással egyezően a vámraktárak számára is lehetővé válik a biztosíték felső korlátjának alkalmazása. Ennek eredményeképpen a nagyforgalmú vámraktárak likviditása javulhat a nagyobb összegű vámbiztosíték céljára lekötött pénzeszközök felszabadulásával.
a 26. §-hoz
Az ideiglenes behozatali vámeljárás szabályozási szerkezetének módosulása miatt az ezen eljárás alá vont vámáruk vámbiztosíték nyújtása alóli mentesítésének eseteit a vámtörvény 3. mellékletében határozzuk meg. A jelenlegi törvényi mentességi jogcímek közül ide kell átemelni azokat, amelyeket a szerzett magyarországi jogok védelme érdekében továbbra is biztosítani kell, ilyenek például a hajózási, postai, légi szállítást végző járművek, fuvareszközök és vasúti gördülőanyagok. A külföldi rendszámú gépjárművek ideiglenes behozatalának vámbiztosíték-mentességével kapcsolatos szakmai vitákat lényegében az oldja meg, hogy a külföldi és a magyar állampolgárok közötti hátrányos megkülönböztetés törlésre kerül. Így a hat hónapot meg nem haladó magyarországi tartózkodás idejére ideiglenes használat céljából behozott, ideiglenes behozatalban vámkezelt külföldi rendszámú gépjármű mentes a vámbiztosíték alól, függetlenül attól, hogy azt külföldi állampolgár, vagy tartósan külföldön élő magyar állampolgár kívánja ideiglenesen az ország területére behozni.
A jogharmonizációs lépés miatti kettős biztosítéknyújtás elkerülése érdekében a tevékenységi biztosíték nyújtása alóli mentesítések eseteinek pontosítása is szükségessé vált. Új eleme a szabályozásnak a kizárólag a beraktározó felelősségével működő közvámraktárak és az előfinanszírozott áruk közvámraktárban történő vámraktározásának tevékenységi biztosíték alóli mentesítése, mivel ezekre - a Vtv. 8.§ -ára tett módosító javaslat szerint - egyedi vámbiztosítékot kell nyújtani.
Ugyancsak a garanciahalmozódás elkerülését szolgálja az a mentesítési jogcím, miszerint a normál vámeljárásban összevont árunyilatkozat adására irányuló engedélyhez nem kell tevékenységi biztosítékot nyújtani, ha a kérelmező halasztott vámfizetési engedéllyel rendelkezik.
Új vámbiztosíték mentesítési jogcímet jelent a kőolaj- és kőolajtermék biztonsági készletezésével kapcsolatos azon rendelkezés vámjogi segédszabályának kialakítása, miszerint más állam biztonsági készleteinek kormányközi megállapodással vállalt vámraktári tárolása mentes a tevékenységi vámbiztosíték nyújtási kötelezettség alól.
a 27. §-hoz
A tevékenységi biztosíték fenntartása a tevékenységi engedély megszűnése esetén természetesen nem indokolt, ezen alapesetet azonban a jogszabályi rendelkezés eddig nem tartalmazta, így ez a javaslat lényegében dogmatikai jellegű pontosítás.
a 28. §-hoz
A "nem kereskedelmi jellegű áruk/vámáruk" fogalmának új meghatározása következtében a végrehajtás és az értelmezés megkönnyítése céljából szükséges az alkalmazott vámtarifa, illetve alkalmazási körének pontos meghatározása a vámtörvény rendelkezéseiben. A módosítás egyben lehetőséget teremt arra, hogy vámtörvényben a vámtarifatörvényre illetve Kereskedelmi Vámtarifára való hivatkozások egyértelműek legyenek.
A Javaslat szerint a nem kereskedelmi jellegű vámárukra - a gépjárművet, a szeszes italokat, a kávét és a dohánytermékeket kivéve - alkalmazott egységes vámtétel a jelenlegi 10%-ról 8%-ra csökken, valamint nem kereskedelmi jellegű forgalomban is célszerű biztosítani a nemzetközi egyezményben meghatározott kedvezményes vámtétel alkalmazásának lehetőségét igazolt származás esetén.
a 29. §-hoz
A GSP-re vonatkozó, jelenleg kormányrendeleti szinten lévő rendelkezést indokolt törvényi szintre emelni. A módosítás ugyanakkor törvényi szinten biztosítja a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara részére azt a jogszabályi hátteret, hogy a GSP keretében alkalmazott származási okmányokat (FORM A) a vámkedvezményt nyújtó ország vonatkozó jogszabályi rendelkezései alapján hitelesítse.
a 30. §-hoz
A módosítás a kötelező felvilágosításra vonatkozó rendelkezések finomítása a közösségi vámszabályokkal összhangban, ugyanis a továbbiakban a kötelező felvilágosítás a jogszabályváltozás miatt módosuló tarifális besorolás vagy származási helyzet változás következményeként történő visszavonásától számított 6 hónapon belül nemcsak a lekötött értékesítésnél, hanem a beszerzéseknél is felhasználható.
a 31. §-hoz
A Javaslat kísérletet tesz a vámértékkel elkövetett visszaélések kezelésére. Eszerint a vámértékvizsgálat szabályai kiegészülnének a vámhatóság által végzett vámértékvizsgálat során felmerülő - a Vámérték Egyezményben említett - "kétség" esetén történő vámérték megállapítás szabályaival. Ezáltal a vámigazgatás által nyilvántartott összehasonlító értéktől több, mint 50 %-kal eltérő ügyleti értékkel behozott vámáruk vámkezelésekor a bevallott ügyleti érték elfogadása megtagadható.
a 32. §-hoz
A "nem kereskedelmi jellegű áruk/vámáruk" fogalmának új meghatározása miatt a végrehajtás és az értelmezés megkönnyítése céljából szükséges a nem kereskedelmi forgalomban a vám alapjának részletesebb és a vámhatóság munkáját segítő új rendelkezések kidolgozása. A Javaslat figyelembe vette azt a körülményt is, hogy a vámtörvény végrehajtásáról szóló kormányrendelet tervezett módosítása szerint az eddig a nem kereskedelmi forgalomra meghatározott 1200 euros értékhatár megszűnne. A jelentős értékű vámáruk nem kereskedelmi jellegű behozatala esetében, beleértve a személygépjárműveket is, a vám alapjának meghatározása nem a GATT Vámérték Egyezmény szerint történik. A vámkiszabás szempontjából a vám alapjának meghatározása alapvető és lényegi kérdés, amely jelentős mértékben befolyásolhatja a költségvetési bevételeket. Természetesen szabályozást igényel "a vámhatóság adatbázisában szereplő átlagos belföldi fogyasztói ár" meghatározásának módszere.
a 33-45. §-hoz
Az említett §-ok a vámraktározásra vonatkozó közösségi szabályok átvételét biztosító módosítási javaslatok.
Ezen belül a Vtv. 60. §-a a vámraktározás és a vámraktár fogalmát tartalmazza, a Vtv. 61. §-ában újra meghatározásra kerül a magán- és a közvámraktár, az üzemeltető és a beraktározó fogalma. A vámraktári fogalmakat illetően törvényi szinten érdemi változás nem történik, hiszen a vámraktárak típusait - összhangban a közösségi szabályozási szerkezettel - a végrehajtási rendelet tartalmazza majd. A közösségi raktártípusok átvételével - az eddig már használt raktárfajtákon kívül - új elemként szerepel a beraktározó felelősségével működő közvámraktár (ez az ún. B típusú vámraktár), valamint a vámhatóság által üzemeltetett - a gazdálkodók számára nyitva álló - közvámraktár.
A beraktározott áruval kapcsolatos jogok és kötelezettségek átruházását illetően fontos kiemelni, hogy ez csak nagykereskedelmi forgalomban, azaz szervezetek között, nagytételben történő értékesítést jelenthet, azaz a vámraktárakban kiskereskedelmi tevékenység végzése kizárt.
A Vtv. 62. §-a a vámraktározás mozzanatait sorolja fel, a Vtv. 63. §-ában pedig a vámraktár üzemeltetésének engedélyezési feltételei kerülnek meghatározásra. A szerkezeti változás következményeként az engedélyezési feltételek nagy része végrehajtási rendeleti szintre kerül át.
A vámraktár működtetésére vonatkozó felelősségi szabályokat a Vtv. 64. §-a rögzíti, ahol célszerű kiemelni, hogy a B típusú raktárban a felelősség teljes mértékben a beraktározót terheli, s egyedi biztosítékot kell nyújtani.
A Vtv. 65. §-ában kerül nevesítésre a raktárnyilvántartás vezetésének kötelezettsége, illetve az ez alóli mentesség esetei, nevezetesen, hogy nem kell nyilvántartást vezetni a vámhatóság által üzemeltetett közvámraktárban (F típus), valamint a beraktározó felelősségével történő közvámraktározásnál (B típus). Viszont itt fokozottabb a vámhatósági ellenőrzés. A Vtv. új 65/A. §-a gazdasági indokoltság esetén lehetővé teszi egyrészt, hogy a vámraktárban raktározási eljárás alatt nem álló árukat is tároljanak, másrészt, hogy aktív vagy vámfelügyelet melletti feldolgozást végezzenek a vámraktár területén.
A Vtv. 66. §-a a raktárnyilvántartásba vételi kötelezettség időpontját írja elő, a Vtv. 67. §-a pedig általános szabályként korlátlan raktározási időt állapít meg.
A Vtv. 68. §-a tartalmazza a raktárműveleteket, a Vtv. 69. §-a továbbra is lehetővé teszi a vámraktárból történő ideiglenes kitárolást. Ezzel kapcsolatban azonban fontos megjegyezni, hogy a törvényi szintű szabály nem ír elő nevesített jogcímet, így a végrehajtási szabályokban jelenleg szereplő bemutatási célra való szűkítés sem tartható fenn.
A Vtv. 70. §-a megengedi a vámraktárak közötti árumozgatást, a Vtv. 71. §-a meghatározza a vámraktározáshoz kapcsolódó speciális vámérték-szabályokat.
a 46. §-hoz
Az aktív feldolgozási eljárás elszámolási jogcímei közé bekerült a változatlan állapotú vámáru, illetve a végtermék vámraktárba történő betárolása. Az elszámolási kötelezettség teljesítésének ellenőrzése továbbra is a vámhatóság feladata, s az elszámolás elmulasztása esetén a vámkezelést végző vámhatóság hivatalból köteles elvégezni a "kényszer-belföldiesítést", azaz a vámteher, a kamat és a bírság kiszabását és beszedését. Ezen intézkedéseiről 3 munkanapon belül az engedélyező vámhivatalt is értesítenie kell, hiszen ez a vámszerv, amely a súlyos kötelezettségszegés miatti engedély-visszavonásról intézkedik. Az aktív feldolgozás keretében továbbfeldolgozásra kiszállított és visszahozott vámáruk vámjogi státusza és eljárási szabályainak értelmezési célú pontosítása az egységes gyakorlati végrehajtást szolgálja, annak tisztázásával, hogy az így kiszállított vámáruk folyamatosan aktív feldolgozás vámeljárás alatt állnak és kerülnek visszaszállításra. Így vámteher fizetési kötelezettség vámfelfüggesztési eljárásban nem keletkezik, vámvisszatérítési eljárásban pedig csak a külföldön hozzáadott értékre kell vámot fizetni.
a 47 - 53. §-hoz
Az említett §-ok az ideiglenes behozatali eljárás szabályait tartalmazzák. Az ideiglenes behozatalra vonatkozó közösségi normák átvételével a szabályozás szerkezete átalakult. Törvényi szinten csak az általános szabályok maradnak és a végrehajtási rendelet határozza meg az engedélyezés, valamint a részleges és teljes vámmentesség alkalmazásának feltételeit.
A Vtv. 75. §-a az ideiglenes behozatali vámeljárás fogalmát és mozzanatait, a Vtv. 76. §-a az engedélyezés alapvető szabályait írja elő. Ki kell emelni, hogy minden esetben egyedi engedélyezés történik, egyedi biztosítéknyújtással, azaz megszűnik a tevékenységi engedélyezés. Ugyanezen § megteremti az engedélyesi jogállás átruházásának lehetőségét a vámhatóság engedélyével.
A Vtv. új 78-78/B. §-ai bevezetik az ideiglenes behozatal teljes, illetve részleges vámmentességének fogalmát és meghatározzák fő szabályait. Részleges vámmentesség alatt a korábban használati vámtehernek ismert vámfizetési kötelezettséget kell érteni, ami a behozatali vám összegének havi 2%-át jelenti. A fizetési kötelezettség továbbra is a kiszállításkor, vagy az ötvenedik hónap első napján esedékes. A megfizetés alól azonban a csatlakozásig - az eddig biztosított szerzett jog szerint - a Vtv. 116. § és 117. §-a szerinti gazdálkodók mentesülnek a fizetés alól, illetve a Kormány - gazdasági megfontolás alapján - felmentést adhat. A Vtv. új 78/C §-a az ideiglenes behozatali vámeljárás elszámolására vonatkozó szabályokat tartalmazza (jogcímek, határidők, szankciók). Az elszámolási kötelezettség teljesítésének ellenőrzése továbbra is a vámhatóság feladata, s az elszámolás elmulasztásakor hivatalból köteles elvégezni a "kényszer-belföldiesítést", azaz a vámteher, a kamat és a bírság kiszabását és beszedését. Ameddig ez a "kényszer-belföldiesítés" nem történik meg, az ügyfél terhére nem keletkezik vámtartozás (mivel az így kiszabott vámteher csak a kiszabás napján esedékes), így az ügyfél nem veszti el automatikusan a vámszempontból való megbízhatóságát.
az 54. §-hoz
A Vtv. 74. §-ában foglaltakkal összhangban, a vámfelügyelet melletti feldolgozás esetén is elszámolási jogcímként kell szerepeltetni a változatlan állapotú vámáru (pl. termelési alapanyagként vámfelügyelet alá vont, de fel nem dolgozott alapanyag), illetve a végtermék vámraktárba történő betárolását.
az 55. §-hoz
A passzív feldolgozás tevékenységi engedélyezésének kötelezettségét szünteti meg a szabályozás a javítás jogcím esetén, abban az esetben is, ha helyettesítő termék kerül behozatalra. Ezidáig problémát okozott a tevékenységi engedély utólagos megszerzése a szerződésen alapuló kötelezettségek teljesítése során (garancia, szavatosság, gyártási hiba). Az engedélyezés továbbra is fennáll, de nem tevékenységi engedélyezés formájában.
az 56. §-hoz
A vámtarifa fogalmának a Vtv. 12. §-ában javasolt pontosított szabályozása következtében a tarifális intézkedések eredményeként biztosított vámkedvezmény fogalmának pontosítása is indokolt. A vámtörvényben foglalt vámmentesség és a Kereskedelmi Vámtarifában meghatározott legalacsonyabb vámtétel (0 %) közötti különbség a módosítás szerint egyértelművé válik a jogszabályt alkalmazók számára.
az 57. §-hoz
E §-ban a passzív feldolgozásból visszahozott végtermékek utáni vámteher megfizetése alóli teljes vagy részleges mentességet biztosító szabályok kerülnek pontosításra és javításra, a közösségi szabályok figyelembevételével.
az 58. §-hoz
Hibás hivatkozás javítása.
az 59. §-hoz
A hírközlő szervek részére érkező híranyagok, híradók vámmentes vámkezelési jogcímének szövegezését a devizaszabályozás változása indokolja, ugyanis a liberalizációs jogszabályi környezet miatt "devizafizetési kötelezettség nélkül" szövegrészt törölni kellett.
a 60. §-hoz
A jogharmonizációs kötelezettség miatt szükségessé váló "kényszer-belföldiesítés" miatt kezelni szükséges a befektetés-ösztönzési politikánk eredményeként a vámszabadterületre behozott termelőeszközök közterheit. A termelési tevékenységbe igazoltan bevont és belföldi forgalom számára még nem vámkezelt termelőeszközök, felszerelési és berendezési tárgyak belföldiesítése a hatályos vámjogi szabályozással biztosított szerzett jogok védelme érdekében - a Javaslat szerint - vámmentesen történne, amennyiben a vámszabadterületi engedélyes a belföldiesítést a saját részére kéri és nem továbbértékesítés céljából.
Annak megelőzése érdekében, hogy a gazdálkodók ezt a jogcímet a termeléshez valóban használt termelőeszközökön kívül más vámkezelésekre ne használják fel, további feltételként tartalmazza a Javaslat, hogy a berendezéseknek, termelőeszközöknek és felszerelési tárgyaknak a vámkezelést követő 3 év alatt is a vámkezelést végző gazdálkodó termelését kell biztosítaniuk. Az említett feltétel ellenőrzése az utólagos ellenőrzések keretében történhet.
a 61. §-hoz
A vámfizetési kötelezettség szabályai felülvizsgálatának egyik eleme a vámáru felett rendelkezésre jogosultak körének újrafogalmazása. A jelenleg hatályos szöveg miatt ugyanis a vámárun a vámhatóság zálogjogát megelőző zálogjoggal rendelkező, ugyanakkor tulajdonosi pozícióban nem álló hitelintézeti tevékenységet végző zálogház nem lehet vámfizetésre kötelezett, így a kézizálogba adott - gyakran igen nagy értékű ékszereket - a fémjelzés hiánya miatt - csak tört aranyként értékesítheti. A problémát kezelendő, a Javaslat a tv. 125. §-ának (1) bekezdésében említett zálogjogosultak körét a tv. 1. §-ának 43. pontjával összhangban határozza meg.
A módosítás szerint az igazoltan elkövetett személy elleni erőszakos bűncselekmények elháríthatatlan külső oknak minősülnek, amennyiben bírósági ítélet vagy a nyomozó- hatóságnak az elkövető személyének felderíthetetlensége miatti nyomozást megszüntető határozata a személy elleni erőszakos bűncselekmény (rablás, nyereségvágyból elkövetett emberölés kísérlete) elkövetésének tényét megállapítja. Ekkor vámfizetési kötelezettség nem áll fenn. A jelenleg hatályos rendelkezések szerint ugyanis az áldozat, a sérelmére elkövetett erőszakos bűncselekmény ellenére is vámfizetésre kötelezett maradt, ha a vámáruval nem tudott elszámolni.
a 62. §-hoz
A passzív feldolgozásból visszahozott végtermék esetében alkalmazásra kerülő részleges vagy teljes mentesség szabályainak pontosítása az egységes jogalkalmazás segítése céljából.
a 63. §-hoz
A részleges mentességgel ideiglenesen behozott vámáru után fizetendő vámteher, valamint az ideiglenes behozatal és az aktív feldolgozás vámeljárások elszámolása esetén hivatalból kiszabott vámteher esedékességi szabályait tartalmazza.
a 64. §-hoz
A Javaslat szerint az aktív feldolgozás vámvisszatérítési eljárás engedélyese is halasztott vámfizetési engedélyt kaphat, amit Magyarország exportérdekeltsége indokol, még akkor is, ha egyébként az aktív feldolgozás vámeljárás alá vonás esetén kiszabott vámteher nem foglalja magába a forgalmi adókat. A halasztott vámfizetési engedély hivatalból történő visszavonása utáni új engedély megszerzésére előírt tilalmi idő előírása túlzott szigornak minősül abban az esetben, amikor a visszavonásra a vámszempontból való megbízhatóság egyszeri elvesztése miatt kerül sor, mivel ilyen szankció egyetlen egyéb tevékenységi engedély esetében sem szerepel.
a 65. §-hoz
Az exportáruba történő beépítésre vámmentesen behozott vámáruk elszámolásának hiányában kivetett vámteher visszatérítésére ad lehetőséget a szabályozás, azonosan az ideiglenes behozatalnál alkalmazott vámvisszatérítési módszerrel.
a 66. §-hoz
Az ideiglenes behozatali vámeljárás jogharmonizációs átvételének következményeként megszűnne az a jogszabályi lehetőség, miszerint az oktatási, egészségügyi intézmények részére ideiglenes behozatalban érkező vámáruk utáni részleges fizetési kötelezettség (a vámteher havi 2 %-a) teljesítésétől eltekintsünk. Megszűnne továbbá a Kormány azon jelenlegi felhatalmazása is, hogy gazdasági megfontolások mérlegelésével felmentést adjon az említett részleges vámteher megfizetése alól.
Tekintettel az említett területek tőkeszegénységére, a csatlakozásig indokolt lenne ezeknek a jogosítványoknak a megőrzése. A Vámtörvény 138. §-a - jellegét tekintve - alkalmas lehet a jelenlegi 77. § (3) bekezdésének befogadására.
a 67. §-hoz
A kamatfizetésre vonatkozó szabályok végrehajtást segítő pontosítása.
a 68. §-hoz
A karitatív felajánlásokkal kapcsolatos régi probléma megoldását szolgálja a Javaslat azon rendelkezése, miszerint a közérdekű adományozásra felajánlott, elkobzott vámáruk mentesüljenek raktárdíj és költségtérítés megfizetése alól.
A kötelező felvilágosítás kiadásával kapcsolatban felmerülő költségek közül a laboratóriumi vizsgálat ellenértékét elkülönítetten kell kezelni.
a 69. §-hoz
A származási szabályok nemzetközi megállapodásban rögzített lehetőségét, a könyvelés szerinti elkülönítést vezeti be a módosítás. A könyvelés szerinti elkülönítés - ami lehetővé teszi a vámhatóság engedélyével az azonos és egymással felcserélhető, származó és nem-származó anyagok fizikai elkülönítése helyett a készletek könyvelés szerinti elkülönítés módszerével történő kezelését - engedélyezésének ügyintézési határideje az általános ügyintézési határidőtől eltérően, de a nemzetközi megállapodásnak megfelelően, 60 nap.
A tizenöt napos elintézési határidő eseteinek megállapítása a vámtörvényt módosító 2000. évi XXXII. törvény előkészítése során "időhiány miatt" már csak rendeleti szintre kerülhetett, azonban indokolt a törvényi szabályokba beemelése.
a 70. §-hoz
A vámhatóság által kiadott tevékenységi engedélyek, a kötelező felvilágosítást visszavonó határozatok, valamint a köztartozások bevételezése érdekében gyakorolt visszatartási jog érvényesítésére szóló elsőfokú határozatok azonnal végrehajthatók a vámérdek hatékonyabb védelme érdekében. Ez a szabály eddig a vámtörvény végrehajtásáról szóló kormányrendeletben szerepelt, holott a törvényi szintű szabályok között célszerű szerepeltetni.
a 71. §-hoz
A vámhatóság adataiból adatszolgáltatásra jogosultak körét bővíteni szükséges egyrészt - a vállalkozói igazolványokkal kapcsolatos feladatok végrehajtása érdekében - a körzetközponti jegyzővel, másrészt a piac- és minőségvédelem fokozottabb ellenőrzése érdekében (különös tekintettel a hazai építőiparban felhasználásra kerülő import építőanyagok minőségének ellenőrzésére) a fogyasztóvédelmi felügyelőségekkel.
a 72. §-hoz
A módosítás a vámhatósági nyilvántartás szervezetre vonatkozó részletes szabályait tartalmazza, valamint előírja az ügyfél számára a változás-bejelentési kötelezettséget, amelynek elmulasztása vámigazgatási bírsággal szankcionálható.
a 73. §-hoz
A büntetőeljárásról szóló törvény módosításának következtében vált szükségessé a vámtörvénynek a vámszervezet tevékenységét meghatározó részének összehangolása a Be. szabályaival.
a 74. §-hoz
A rendelkezés módosítását a Rendőrségi tv. legutóbbi változása indokolja.
a 75. §-hoz
A Vtv. 1. számú melléklete
A jogharmonizációs lépés és a devizaliberalizáció miatt szükségessé vált a nem kereskedelmi jellegű áruforgalom újraszabályozása. A nem kereskedelmi forgalomban is tekintettel kell lenni a hatályos jogszabályi korlátozó intézkedésekre.
A Vtv. 3. számú melléklete
Az ideiglenes behozatali vámeljárás alá vont, a vámbiztosíték-nyújtás alól mentesülő vámáruk listája, amely kiegészült a nemzetgazdaságilag indokoltan fenntartható magyarországi szerzett jogokkal (pl. MALÉV, MÁV).
a 76. §-hoz
Az Európai Megállapodást kihirdető 1994. évi I. törvény írta elő a jogalkotó azon kötelezettségét, hogy a közösségi joganyaghoz történő közelítést szolgáló jogalkotás során tételesen jelölje meg az alapul vett Európai Uniós jogforrást.
II. Fejezet
Az adókra, járulékokra és egyéb költségvetési befizetésekre vonatkozó egyes törvények módosításáról szóló 2000. évi CXIII. törvény módosítása
Indokolás
a 77. §-hoz
A fuvarozókkal kötött 2000. őszi megállapodás alapján az üzemanyagok jövedéki adójának emelésére csak akkor kerülhet sor, ha a Brent-olajár tartósan 25 dollár alá esik. Az adóemelési moratórium 2002. július 1-jéig tart az adókra, járulékokra és egyéb költségvetési befizetésekre vonatkozó egyes törvények módosításáról szóló 2000. évi CXIII. törvény hatályos 277. § (10) bekezdése szerint. A Javaslat az előbbiek szerint sorra kerülő adóemelés időpontjában meglévő készletek utáni adótétel-növekmény áfaként történő befizetésére vonatkozó rendelkezést pontosítja annak érdekében, hogy a befizetési kötelezettség értelmezhető legyen arra az esetre is, ha az adóemelés a moratórium lejártakor, 2002. július 1-jével következik be.
A jövedéki adóról és jövedéki termékek forgalmazásának különös szabályairól szóló 1997. évi CIII. törvény módosítása
Indokolás
a 78. §-hoz
A Jöt. az ásványolajok adóztatásában tartalmaz egy olyan - az adóelkerülés kivédésére szolgáló - diszpozitív rendelkezést, amelynek alapján bármely, egyébként nem adóztatott termék adóztatható, amennyiben üzemanyagként vagy tüzelőolajként kínálják, értékesítik vagy használják fel. A 2001. január 1-jével módosított, hatályos törvényszöveg szerinti visszahivatkozások alapján a megengedő szabály nem értelmezhető azokra a könnyűfűtőolajokra, amelyek nem tartoznak a Jöt. 36. § (1) bekezdésének l) pontja alatt meghatározott, a gázolaj adóját viselő könnyűfűtőolajok közé (vagyis amelyek 0 adókulcsú termékként kerültek az 1) pontban nevesítve), amennyiben azokat szabványos minőségben, gázolajjal nem keverve, tisztán kínálják, értékesítik vagy használják fel üzemanyagként. E hiányosságot korrigálja a módosítás.
a 79. §-hoz
A hatályos Jöt. előírja az ásványolajtermékek, köztük a fűtőolajok értékesítése és beszerzése esetére a bankszámláról történő fizetést. E rendelkezés azoknak a jövedéki szabályoknak a sorába illeszkedik, amelyek célja a jövedéki termékek nyomonkövethetőségének, a forgalmazási láncban résztvevők beazonosíthatóságának a biztosítása. A fűtőolajok esetében a készpénzfizetés tiltása révén a bankszámlán keresztül a tényleges vevő kilétének megállapíthatósága nemcsak a továbbforgalmazó kereskedők személyét illetően bír jelentőséggel, hanem a végfelhasználók személyének ismerete is szükséges annak érdekében, hogy a 0 adókulcsú könnyűfűtőolajok jogellenes (üzemanyagkénti) felhasználása kiszűrhető legyen. Ezért a módosítás a készpénzfizetés alkalmazásának tiltását nemcsak a kereskedőkre, hanem a fűtőolaj esetében a forgalmazási lánc végpontján az adás-vételi ügylet másik szereplőjére, a végfelhasználó vevőre is kiterjeszti. Annak kivédésére, hogy vevőként fiktív végfelhasználók jelenhessenek meg, előírja továbbá, hogy a jövedéki engedélyes kereskedő csak olyan vevőnek értékesíthet fűtőolajat, aki az ellenértéket a saját bankszámlájáról egyenlíti ki. Az előbbiek szerinti új szabályok alól azonban szükséges kiemelni a könnyűfűtőolaj végfelhasználói közül a mezőgazdasági őstermelőket, akik nem feltétlenül rendelkeznek bankszámlával. Ahhoz viszont, hogy ez a kivétel ne lehessen kiskapu a fiktív vevőkörre, feltételül kell szabni, hogy az ilyen vevő köteles az őstermelői minőségét az őstermelői igazolványának bemutatásával igazolni, s a jövedéki engedélyes kereskedő pedig ennek alapján köteles a számlán a vevő őstermelői igazolványának számát is feltüntetni.
A személyi jövedelemadóról szóló 1995. évi CXVII. törvény módosítása
Indokolás
a 80. §-hoz
E § egyes fogalmak módosítását, pontosítását és - más módosításokkal összefüggésben - új fogalmak meghatározását tartalmazza.
A családi mezőgazdasági vállalkozásokról szóló törvénytervezetben meghatározott célok támogatása érdekében a Javaslat több kedvezményt jelentő szabályt fogalmaz meg e vállalkozások tagjai számára. Ennek keretében a Javaslat lényegében a mezőgazdasági őstermelőket már a hatályos szabályozás szerint is megillető kedvezményeket bővíti jelentősen, ha a vállalkozó család tagja mezőgazdasági őstermelő. Ennek megfelelően a mezőgazdasági kistermelő fogalma úgy módosul, hogy a vállalkozó család mezőgazdasági őstermelőnek minősülő tagja (4 millió forint helyett) 6 millió forint éves bevételi határig tekinthető mezőgazdasági kistermelőnek, azaz jogosult az átalányadózás választására, vagy - tételes költségelszámolás alkalmazása esetén - a bevétel 40 százalékának megfelelő kistermelői költségátalány elszámolására.
A Javaslat az egyértelmű jogalkalmazás, az adóhatóság és az adózók közötti felesleges jogviták elkerülése érdekében a társadalombiztosítási nyugdíjnak minősülő juttatásokat áttekinthetőbb formában csoportosítva sorolja fel. Ennek keretében egy törvényhely tartalmazza majd a társadalombiztosítási nyugdíjnak megfelelő jövedelmeket (így például az előnyugdíjat, az árvaellátásokat, az egyes művészeti tevékenységet folytatók öregségi nyugdíját is).
A vagyoni értékű jog fogalmának módosítását részben a Polgári Törvénykönyvvel való összhang megteremtése, részben annak egyértelmű kimondása indokolja, hogy ez a fogalom kizárólag ingatlanhoz kapcsolódó jogok esetében érvényesül (például szabadalmi jog esetében nem).
A Javaslat az adóterhet nem viselő járandóságok körének meghatározása érdekében - a szakképzésről szóló törvény alapján a szakképző iskolai tanulót megillető egyes juttatásokra való hivatkozás révén - megfogalmazza a szakképzéssel összefüggő juttatások fogalmát.
A nyugdíj adómentessége magától értetődő módon veti fel a hatályos szabályozás szerint a nyugdíjjal azonosan adózó jövedelmek kategóriájának átnevezését. E jövedelmek ugyan az összevont adóalap részét képezik, de önmagukban a Javaslat szerint sem viselnek adóterhet (ezért az adóterhet nem viselő járandóság elnevezés), ugyanis az összegükre jutó adó változatlanul csökkenti a számított adót. Tartalmi változást jelent, hogy a szakképző iskolával tanulószerződés nélkül létesített tanulói jogviszony esetén a szorgalmi idő befejezését követő szakmai gyakorlat időtartamára nyújtott díjazásból - megegyezően a tanulószerződés alapján nyújtott kötelező pénzbeli juttatáshoz - csak a hónap első napján érvényes minimálbér 6 százalékának megfelelő részre jutó adó csökkenti a számított adót, azaz csak eddig az értékhatárig minősül adóterhet nem viselő járandóságnak. Szintén tartalmi változást jelent, hogy a Javaslat szerint a külföldről származó, de az irányadó nemzetközi szerződés szerint belföldön nem adóztatható (azonban az adó kiszámításánál figyelembe vehető) jövedelmek szintén adóterhet nem viselő járandóságnak minősülnek, azaz más adóterhet nem viselő járandóságokkal együttesen megállapított összegükre jutó adó változatlanul csökkenti a számított adót. A Javaslat szerint a Magyar Corvin-lánc Testület által megítélt támogatás ugyancsak adóterhet nem viselő járandóságnak minősül. A Javaslat kimondja, hogy az egyházi személy részére költségvetési forrásból jutatott illetménykiegészítés adóterhet nem viselő járandóságnak tekintendő.
A Javaslat - elsősorban a lakáscélra felvett hitel törlesztő részletéhez kapcsolódóan, de más rendelkezéseket is érintően - meghatározza a lakás és a lakótelek fogalmát.
a 81. §-hoz
Az adóelkerülés lehetőségeinek szűkítése, és így a tisztázatlan eredetű pénzeszközök felhalmozásának megakadályozása érdekében a Javaslat szerint bizonyos esetekben - az adóhatóság helyett - az adóalanyra hárulna a bizonyítás terhe. Ilyen eset, amikor a magánszemély ún. ellenőrzött külföldi társaságtól (Tao. 4. § 11. pont) nem pénzben szerez vagyoni értéket. Ilyenkor ugyanis a magánszemély lenne köteles megállapítani és bizonyítani annak szokásos piaci értékét. Az ellenőrzött külföldi társaság olyan államban székhellyel rendelkező társaság, amely államban nem létezik a társasági adónak megfelelő adó, vagy az adóévre előírt adómérték legfeljebb 10 százalék, de előbbiek fennállta esetén is csak akkor, ha az adott állammal a Magyar Köztársaságnak nincs hatályos egyezménye a kettős adóztatás elkerüléséről a jövedelem- és a vagyonadók területén (a köznapi szóhasználat ezeket az államokat "adóparadicsomnak" nevezi). A szabályozásnak azokban az esetekben van jelentősége, ha a személyi jövedelemadóról szóló törvény a jövedelem keletkezését ahhoz köti, hogy a magánszemély a vagyoni értéket a piaci árnál alacsonyabb áron szerzi meg. A bizonyítási teher megfordítását az teszi indokolttá és szükségessé, hogy az "adóparadicsomok" jellemzően elzárkóznak az információcserétől, és kellő adatok hiányában az adóhatóság nem képes az "adóparadicsomi" társaságok adóelkerülési célú magatartása ellen hatékonyan fellépni. A szabályozás ilyen módja összhangban van a nemzetközi szervezetek (pl. OECD) által elvárt szabályokkal is.
a 82. §-hoz
E § a jövedelem kiszámításánál figyelembe nem veendő bevételek körét módosítja, egészíti ki.
A hatályos szabályozás szerint a nyugdíj az összevont adóalap részét képezi, és ezért például a munkaviszonyból, vagy a megbízási jogviszonyból származó jövedelemmel együtt, ezekkel összevontan adózik. Az összevont adóalapba tartozó jövedelmek számított jövedelemadóját a hatályos szabályok mellett csökkenti a nyugdíjra eső adó összege (ezért ha a magánszemélynek kizárólag nyugdíjból származik jövedelme, az jelenleg sem adózik), ha azonban a magánszemély a nyugdíj mellett más, az összevont adóalapba tartozó jövedelemmel is rendelkezik, a nyugdíj mellett megszerzett jövedelmet a nyugdíj egy magasabb adókulcsú sávba emeli (emelheti). Mindezek alapján a nyugdíjra eső adó összegének levonása nem minden esetben ellensúlyozza a nyugdíj mellett megszerzett jövedelemre eső nagyobb adóterhet. A Javaslat meghatározása szerint a nyugdíj adómentes bevételnek minősül, ezért az összevont adóalap meghatározásánál nem kell figyelembe venni.
A családi mezőgazdasági vállalkozások megerősítését célzó adópolitikai intézkedések részeként a családi mezőgazdasági vállalkozó részére magánszemély által értékesített termőföld esetében az ebből származó jövedelem a Javaslat szerint adómentességet élvez, támogatván ezzel a családi mezőgazdasági vállalkozások földvásárlását. A földet eladó magánszemély e mentességgel a vevő igazolása alapján élhet, míg valótlan igazolás esetén a keletkező adóhiány és jogkövetkezményei a vevőt terhelik. A kétszeres kedvezményezés elkerülése érdekében - összhangban a vállalkozó család tagja által e kedvezmény figyelembe vételével vásárolt termőföld elidegenítéséhez kapcsolódó jogkövetkezményekkel - nem lehet a rendelkezést alkalmazni, ha a családi vállalkozás tagja a családi vállalkozáshoz tartozó termőföldet értékesít.
A szomszédos államokban élő magyarokról szóló törvény széleskörű kedvezményeket és mentességeket biztosít a hatálya alá tartozó magánszemélyek számára. A Javaslat szerint a jövedelem megállapítása során nem kell bevételként figyelembe venni az említett törvény és a felhatalmazása alapján kiadott jogszabály előírásai szerint juttatott kedvezményeket.
a 83. §-hoz
A bizonyítási teher megfordításának - a már ismertetett indokokkal és alkotmányossági megfontolásokkal alátámasztható - újabb esete, hogy a Javaslat alapján az adóalany köteles bizonyítani, hogy az ellenőrzött külföldi társaság részére fizetett ellenérték (pl. az "adóparadicsomi" társaság által nyújtott szolgáltatás díja) valóban a bevétel megszerzése érdekében merült fel. Ennek hiányában a költséget a bevételből származó jövedelem megállapításánál nem érvényesítheti. A korrupciós célú pénzkiadások költségkénti elszámolásának tilalmáról ugyancsak rendelkezik a Javaslat.
a 84. §-hoz
A családi mezőgazdasági vállalkozások megerősítését célzó adópolitikai intézkedések részeként a vállalkozó család tagját a tárgyi eszközök, nem anyagi javak egyösszegű költségelszámolása miatt bármely adóévében keletkezett veszteségre korlátlan idejű veszteségelhatárolás illeti meg. A tevékenység megkezdésének évét követő negyedik évtől kezdődően keletkezett veszteség ugyanis más esetekben csak öt évre határolható el.
a 85. §-hoz
A Javaslat szerint - hasonlóan a hatályos szabályozáshoz - az adóterhet nem viselő járandóságok egyéb jövedelemnek minősülnek, ugyanakkor az adómentes bevételnek minősülő nyugdíj a továbbiakban nem szerepel az egyéb jövedelmek között.
Az ellenőrzött külföldi társaságtól (azaz "adóparadicsomi" társaságtól) származó kamat, osztalék és árfolyamnyereség után a hatályos törvény szerint nem kell, vagy 20 százalékos kulccsal kell adót fizetni. Általában az osztalék kedvezményes adóztatását az indokolja, hogy a teljes adóteher kiszámításánál az osztalékot fizető vállalkozás nyereségét terhelő társasági adót is figyelembe kell venni, ilyen adó azonban az "adóparadicsomi" társaságok esetében nem létezik vagy csak névleges. Kamat és árfolyamnyereség esetében gazdaságpolitikai célkitűzések alapozzák meg az alacsony adókulcs alkalmazását, és ezt az átlátható piaci szabályozás lehetővé is teszi. A kedvezményes adóztatás indokai és körülményei az "adóparadicsomnak" minősülő államok esetében nem állnak fenn. Szintén figyelembe kell venni, hogy "adóparadicsomi" társaságok esetében - az információcserétől való elzárkózás, valamint a pénzügyi tevékenységekre vonatkozó szabályozás hiányosságai következtében - a tisztázatlan eredetű pénzeszközök felhasználása sem zárható ki. Az ismertetett indokok alapján a Javaslat szerint az ellenőrzött külföldi társaság által fizetett kamat, osztalék és árfolyamnyereség kikerül a külön adózó jövedelmek köréből, és egyéb jövedelemnek minősül, azaz sávosan, progresszív kulccsal adózik.
Hasonlóan nem támasztható alá gazdaságpolitikai megfontolásokkal vagy adórendszeren belüli összefüggésekkel a magánszemélynél az "adóparadicsomi társaságból" történő vagyonkivonás révén keletkező jövedelem kedvező adókulccsal, azaz külön adózó jövedelemként történő adóztatása. A Javaslat szerint az így megszerzett jövedelem egyéb jövedelemnek minősül.
A Javaslat - lényegében a hatályos szabályozást fenntartva, csak a megfelelő jogszabályhelyen - egyéb jövedelemként nevesíti azt az esetet, ha a kifizető a szokásos piaci árnál nagyobb ellenértéket (vételárat, díjat) juttat az átruházott értékpapír fejében.
A Javaslat szerint a bennfentes kereskedelem, illetve a tisztességtelen árfolyam-befolyásolás révén megszerzett jövedelem ugyancsak egyéb jövedelemnek minősül. Ezekben az esetekben ugyanis a kedvezményes adóztatás alapjául szolgáló körülmények (nagyobb piaci kockázat, az információk megszerzésének költségei) nem állnak fenn, ezért nem indokolt az árfolyamnyereségre, illetve a származtatott, összetett pénz- és tőkepiaci ügyletek jövedelmére vonatkozó kedvezményes (20 százalékos) adókulcs alkalmazása.
A devizaliberalizáció azt eredményezi, hogy a magánszemélyek számos olyan ügyletet végezhetnek majd jogszerűen külföldön, amely a korábbiakban engedélyezési, vagy bejelentési kötelezettség alá esett. Külföldön végzett ügyletek esetében az adóelkerülés visszaszorításának egyetlen valódi biztosítékát az adóegyezményekben szabályozott információcsere intézménye jelenti. Annak érdekében, hogy a devizaliberalizációt ne lehessen adóelkerülési célú ügyletekre felhasználni, a Javaslat szerint az egyezményes körön kívüli államokból származó egyes jövedelmek esetében megváltozik az adókötelezettség jogcíme. Ennek megfelelően, ha az ingatlan fekvése szerinti országgal a Magyar Köztársaságnak nincs hatályos egyezménye a kettős adóztatás elkerülésére a jövedelem- és vagyonadók területén, akkor az ingatlan illetve a vagyoni értékű jog átruházásából származó jövedelem egyéb jövedelemnek minősül.
a 86. §-hoz
A Javaslat azáltal, hogy a külföldről származó jövedelmek körében külön (adóterhet nem viselő járandóságként) kezeli a belföldön nem adóztatható, de az adó kiszámításánál figyelembe vehető, valamint a belföldön is adóztatható jövedelmeket, összhangot teremt az irányadó nemzetközi szerződések előírásaival. Ugyanakkor - szintén az irányadó egyezményekkel összhangban - a Javaslat szerint a továbbiakban nem lesz lehetőség a külföldön ténylegesen megfizetett adónál (egyezmény hiányában annak 90 százalékánál) magasabb összeg beszámítására.
a 87. §-hoz
E § fogalmazza meg az adóterhet nem viselő járandóságokra jutó adó levonására vonatkozó előírást. A megfogalmazás - tekintettel arra, hogy a Javaslat szerint az adóterhet nem viselő járandóság fogalma már tartalmazza a levonásnál érvényesülő összegszerű korlátokat - lényegesen egyszerűsödik.
a 88.§-hoz
A lakáscélú kedvezmény jogszerűtlen igénybevételéhez a hatályos szabályozás szerint is szankció kapcsolódik, amelynek alapján a kedvezményt a személyi jövedelemadóról szóló törvényben előírt százalékos mértékkel növelt összegben kell visszafizetni. A gyakorlatban azonban bizonytalanságot okoz a százalékos mérték meghatározása, mivel az az évek során többször változott. Ennek elkerülése érdekében a Javaslat a kedvezmény igénybevételének idejétől függetlenül egységes, 20 százalékos mértéket ír elő. A Javaslat szerint e rendelkezést - mivel könnyebbséget eredményez az adózók számára - már 2001. január 1-jétől alkalmazni kell.
a 89.§-hoz
A hatályos szabályozás szerint az összevont adóalap adójából adókedvezmény vehető igénybe az 1993. december 31. után pénzintézettel megkötött, lakáscélú felhasználásra (például lakás vásárlására, építésére) felvett hitel törlesztő részletére. E kedvezmény mértéke a magánszemély által a tőke, a kamat és a járulékos költségek törlesztésére fordított összeg 20 százaléka, de a szerződésben feltüntetett adósoknál együttesen 35 ezer forint.
A lakáspiac kínálati oldalának élénkítése érdekében a Javaslat szerint emelkedik az új lakások megvásárlásához, építéséhez, építtetéséhez, valamint a meglévő lakások jelentős bővítéséhez kapcsolódó hitel esetében a kedvezmény mértéke. Ennek megfelelően a magánszemélyek az említett feltételeknek megfelelő hitelre fizetett törlesztő részlet 40 százalékának megfelelő összegű adókedvezményt vehetnek igénybe, amely azonban adóévenként nem haladhatja meg a 240 ezer forintot. A magasabb összegű kedvezmény visszamenőleges, már a 2001-ről szóló bevallásban is érvényesíthető.
A Javaslat arról is rendelkezik, hogy az új feltételeknek meg nem felelő, de a hatályos törvény szerint adókedvezményre jogosító hitelek törlesztő részleteire vonatkozóan a magánszemély a hatályos szabályozásban biztosított mértékű (a törlesztő részlet 20 százalékának megfelelő, de legfeljebb 35 ezer forint összegű) kedvezményt a továbbiakban is változatlanul érvényesítheti.
A Javaslat szerint az adókedvezmény az adóstársak között megosztható, de az együttesen igénybe vehető kedvezmény ilyenkor sem haladhatja meg adóévenként a 240, illetve 35 ezer forintot. A magánszemély az adóstársa által igénybe nem vett adókedvezményt - az adóstárs nyilatkozata alapján - saját adóbevallásában, a munkáltatói adómegállapítás során, illetőleg önellenőrzéssel érvényesítheti.
a 90. §-hoz
A biztosítási kedvezmény jogszerűtlen igénybevételéhez a hatályos szabályozás szerint is szankció kapcsolódik, amelynek alapján a kedvezményt a személyi jövedelemadóról szóló törvényben előírt százalékos mértékkel növelt összegben kell visszafizetni. A gyakorlatban bizonytalanságot okoz, hogy a visszafizetési kötelezettséget önadózás útján vagy adóhatósági határozat alapján kell-e teljesíteni. A jogbizonytalanság elkerülése érdekében a Javaslat előírja, hogy az adózó a visszafizetési kötelezettséget a keletkezése évéről szóló bevallásban vallja be.
a 91. §-hoz
A nyugdíj teljes adómentessége, továbbá az adóterhet nem viselő járandóság, mint új fogalom bevezetése miatt szükséges az adóelőleg-megállapítás szabályainak módosítása, melyeket a Javaslat ennek megfelelően érint. A munkáltató a magánszemély részére munkaviszonyával összefüggésben kifizetett rendszeres és nem rendszeres jövedelem adóelőlegénél az adóterhet nem viselő járandóságok közül azokat köteles figyelembe venni, amelyeket vagy maga folyósít a magánszemély részére, vagy amelyeknek havi összegéről a magánszemély nyilatkozik.
a 92. §-hoz
A tevékenységét év közben kezdő egyéni vállalkozónál indokolt az általános forgalmi adóról szóló törvénynek az alanyi adómentességre vonatkozó előírásaival összhangban meghatározni az átalányadó választására vonatkozó bevételi értékhatárt. A Javaslat szerint évközi kezdés esetén az egyéni vállalkozó időarányosan veheti figyelembe ezt az értékhatárt.
a 93. §-hoz
A magánszemély által a családi mezőgazdasági vállalkozó részére értékesített termőföld átruházásából származó jövedelem a Javaslat szerint az értékesítő magánszemélynél adómentességet élvez. Ugyanakkor, ha a vállalkozó (volt vállalkozó) az így megszerzett termőföldet a megszerzés évében, vagy az azt követő 5 éven belül elidegeníti, a termőföld-átruházásból származó bevételének teljes összege, bevétel hiányában (például ajándékozás esetén) a termőföld eredeti vételára a Javaslat alapján az elidegenítő magánszemély jövedelemének minősül. A vállalkozó akkor nem köteles e rendelkezést alkalmazni, ha az adómentesség révén megszerzett termőföld ellenértékét az elidegenítést követő 12 hónapon belül más, ugyancsak a családi gazdasághoz tartozó termőföld megszerzésére fordítja.
a 94. §-hoz
A hatályos szabályok szerint, ha a magánszemély, vagy a lakást szerző hozzátartozó a lakásszerzési kedvezmény érvényesítését követő 60 hónapon belül a kedvezménnyel szerzett lakás tulajdonjogát, haszonélvezeti jogát, használati jogát vagy bérleti jogát átruházza, az átruházásból származó bevételt növelnie kell a korábban érvényesített lakásszerzési kedvezmény alapjával. Ha azonban az átruházás a bevallás benyújtását (azaz a lakásszerzési kedvezmény érvényesítését) megelőzően történik, e szankciót nem lehet alkalmazni. A Javaslatban szereplő módosítás ezen ellentmondás megszüntetését célozza.
a 95. §-hoz
A tőkepiacról szóló törvényjavaslat részletesen szabályozza az értékpapír-kölcsönzés intézményét. Ennek megfelelően a Javaslat külön nevesíti az értékpapír-kölcsönzésből származó jövedelmet, amelyet a Javaslat szerint (tőkejövedelemként) 20 százalékos adó terhel.
a 96. §-hoz
A személyi jövedelemadóról szóló törvény árfolyamnyereségből származó jövedelemre vonatkozó hatályos szabályozása szerint a kifizető köteles az árfolyamnyereségből származó jövedelmet és az azt terhelő adót ügyletenként megállapítani. A magánszemély által - a belföldön bejegyzett részvénytársaság által kibocsátott, nyilvánosan forgalmazott részvényekre - elszenvedett árfolyamveszteségek kizárólag az adóévet követően, az adóévi bevallásban csökkentik a jövedelmet.
A Javaslat ezzel szemben kimondja, hogy az a kifizető, amely értékpapír-bizományosnak vagy értékpapír-kereskedőnek minősül, az árfolyamnyereségből származó jövedelmet nem ügyletenként, hanem negyedévente köteles megállapítani. Ennek során köteles az árfolyamnyereséget csökkentő tételként elszámolni a közreműködésével átruházott - az átruházás időpontjában tőzsdére bevezetett - részvényre elszámolt, a negyedévben keletkezett árfolyamveszteséget. A negyedév során nem érvényesített (a tőzsdei részvényeladás során elszenvedett) árfolyamveszteség összege továbbvihető az adóév többi negyedévére. Az adóév során el nem számolt (tőzsdére bevezetett részvényen keletkezett) árfolyamveszteségek összegét a magánszemély éves bevallásában érvényesítheti.
A Javaslat ugyancsak lehetőséget biztosít az adóévi bevallásban el nem számolt (a tőzsdén forgalmazott részvényen keletkezett) árfolyamveszteségeknek a megelőző, vagy a következő adóévi bevallásban történő érvényesítésére. A Javaslat ezen túlmenően további könnyítést is tartalmaz, hiszen lehetővé teszi a részvény megszerzéséhez, tartásához vagy átruházásához kapcsolódó költségeknek a jövedelem meghatározásánál történő figyelembe vételét.
a 97. §-hoz
A hatályos szabályozás szerint pénz- és tőkepiaci ügyletből származó jövedelemnek minősül a portfólió-kezelő által fizetett hozam, ideértve a befektetési szolgáltató által kötelezően vállalt hozamot is. E rendelkezés alapján jelenleg akkor is 20 százalékos adót kell fizetni a hozam után, ha az például kizárólag adómentes állampapírokból származik, azaz nincs lehetőség a különböző mértékkel adózó "alaphozamok" (például kamat, árfolyamnyereség, illetve osztalék) megbontására.
A Javaslat szerinti módosítás lehetőséget biztosít a portfólió-kezelőnek arra, hogy az eltérő adómértékkel adóztatott "alaphozamokat" és az azokat terhelő adót külön-külön állapítsa meg. A Javaslat ugyanakkor - az adóelkerülés lehetőségeinek szűkítése érdekében - a szerződés alapján fizetett hozamnak azt a részét, amelyre a portfolió alapján elért tényleges "alaphozam" nem nyújt fedezetet, egyéb jövedelemnek minősíti.
a 98. §-hoz
A személyi jövedelemadóról szóló törvénynek a vállalkozásból kivont jövedelemre vonatkozó hatályos rendelkezései számos értelmezési problémát vetnek fel. Így például nem egyértelmű magának a jövedelemnek a fogalma, nem tisztázott a jövedelemszerzés időpontja, a jövedelem összege, valamint a kifizető személye. A Javaslat szerinti változtatás célja az egyértelmű jogi helyzet megteremtése.
A Javaslat a Munkavállalói Résztulajdonosi Program keretében megszerzett, a program által érintett részvénytársaság, korlátolt felelősségű társaság által kibocsátott részvényekre, illetve üzletrészekre kedvező szabályt fogalmaz meg, hiszen azok a jövedelem megállapításánál nem vehetők figyelembe (e részvény, üzletrész az első értékesítésnél, az árfolyamnyereségből származó jövedelemre vonatkozó rendelkezések szerinti adókötelezettség alá esik).
a 99. §-hoz
A devizaliberalizációval összefüggő változás, hogy az egyezményes körön kívüli államban fekvő ingatlan bérbeadása, haszonbérbeadása alapján keletkező jövedelem önálló tevékenységből származó jövedelemnek számít. Ez azt eredményezi, hogy a magánszemélynek nincs lehetősége a kedvezményes (20 százalékos) adókulcs melletti adózás választására, de ugyanakkor - az önálló tevékenységet végzőkre vonatkozó szabályok szerint - jogosult tételes költségelszámolásra, vagy a 10 százalékos költséghányadra vonatkozó szabály alkalmazására.
a 100. §-hoz
E § az adómentes bevételeket meghatározó, valamint az önálló tevékenységet folytatók költségelszámolását szabályozó melléklet módosításáról rendelkezik.
Az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény módosítása
Indokolás
a 101. §-hoz
A családi mezőgazdasági vállalkozások többoldalú támogatásának egyik eleme a termőföld szerzések illetékjogi preferencia-rendszerének a kialakítása. Ennek megfelelően a Javaslat a családi mezőgazdasági vállalkozó öröklés útján történő termőföld szerzését 75 %-os illetékkedvezményben részesíti.
a 102. §-hoz
A családi mezőgazdasági vállalkozó visszteher melletti (adásvétel útján történő) termőföld szerzését 300 hektár területnagyságig, illetőleg 6000 aranykorona értékig illetékmentességben részesíti a Javaslat.
A vállalkozó által épített, építtetett és értékesített új lakás első vásárlóját az illetéktörvény 2001. évtől hatályos rendelkezése mentesíti a visszterhes vagyonátruházási illeték alól. Ezen - a lakásállomány bővítését és az új lakások első vásárlói közterheinek minimalizálását szolgáló - szabályt több vonatkozásban pontosítja a Javaslat. A gyakorlati tapasztalatok alapján rögzítésre került, hogy egy más hasznosítású épület (pl. kollégium, laktanya) átépítésével létesített új lakás első megszerzése is az illetékmentes körbe tartozik.
További korrekció, hogy meghatározásra kerül a mentességre való jogosultság igazolási rendje.
a 103. §-hoz
Az állampolgári jogok országgyűlési biztosától származó megkeresés alapján indokolttá vált a felügyeleti intézkedés kezdeményezésével összefüggő eljárási illeték rendelkezés pontosítása. A Javaslat szerint csak az adózás rendjéről szóló 1990. évi XCI. törvényben meghatározott, az adózó által benyújtott felügyeleti intézkedés iránti kérelem esik - a jelenlegivel azonos összegű - 7000 Ft-os eljárási illeték alá.
a 104. §-hoz
A közelmúltban került kihirdetésre a szomszédos államokban élő magyarokról szóló 2001. évi LXII. törvény, amely - többek között - szabályozza a "Magyar igazolvány" és a "Magyar hozzátartozói igazolvány" bevezetését, illetőleg működésének rendjét. Az említett törvény céljára tekintettel indokolt, hogy ezen igazolványok kiadásával, cseréjével stb. kapcsolatos eljárás mentes legyen az eljárási illeték alól.
a 105. §-hoz
A Javaslat az Itv. lakásfogalmára vonatkozó értelmező rendelkezésének módosításával kimondja, hogy a szerkezetkész állapot (elkészült és ráépített tetőszerkezet) megléte az irányadó, ezáltal a jogértelmezési nehézségek jelentősen csökkenthetők. E témakörhöz kapcsolódik az az új rendelkezés is, miszerint a nem szerkezetkész állapotban vásárolt lakóház, lakás illetékjogi szempontból még lakóház építésére alkalmas telektulajdonnak minősül és emiatt a vásárlóját megilleti a legfeljebb 4 éves beépítéshez kapcsolódó ún. feltételes illetékmentesség.
További fontos - kiterjesztő jellegű - szabály az illetékmentesség szempontjából új lakás fogalmának meghatározása. Új lakásnak minősül a lakás a használatbavételi engedély kiadását követő első illetve, ha az építő vállalkozó a lakást ingatlanforgalmazással főfoglalkozásként foglalkozó vállalkozónak adja el, akkor második megvásárlásig, azaz ez utóbbi vállalkozótól történő első lakásvásárló is a szóban forgó illetékmentességi szabály alá esik. (Jelenleg ilyen esetben csak az ingatlanforgalmazót illeti meg - mint első vásárlót - az illetékmentesség.)
Az adózás rendjéről szóló 1990. évi XCI. törvény módosítása
Indokolás
a 106. §-hoz és a 110-112. §-hoz
A devizáról szóló 1995. évi XCV. törvény végrehajtásáról szóló 88/2001. (VI. 15.) Korm. rendelet feloldotta a devizakorlátozásokat, melynek eredményeként devizabelföldiek és devizakülföldiek - ha jogszabály másként nem rendelkezik - egymás közötti ügyleteiket devizában, valutában, belföldi fizetőeszközzel és vagyoni értékkel szabadon bonyolíthatják belföldön és külföldön egyaránt, illetőleg a devizabelföldiek külföldön szabadon nyithatnak bankszámlát. Az adófizetés módját - milyen pénznemben kell teljesíteni, készpénzzel, belföldi postai utalvánnyal vagy átutalással, illetőleg az egyes fizetési módoknál mi a teljesítés időpontja - az Art. szabályozza. A devizaszabályok említett változásával összefüggésben az Art-ben indokolt külön rendelkezni arról, hogy adófizetésre, illetőleg adóvisszatérítésre kizárólag forintban kerülhet sor. A forint konvertibilissé válásának következtében az adóalanyok bizonylataikban az adó megállapításához szükséges adatokat devizában is megjeleníthetik. Annak érdekében, hogy az eladó forintban fizetendő adója összegszerűen megegyezzen a vevő forintban levonható, illetve visszatéríthető adójával, az ügylet áfájának és fogyasztási adójának forintosításakor mindkét félnek ugyanazt az árfolyamot kell alkalmaznia. Erre a Magyar Nemzeti Bank által közzétett árfolyam kötelező előírása kézenfekvő megoldás, mely az adózókat a bevétel- és a költségelszámolás terén is ugyanezen árfolyam alkalmazására késztetheti. A szabad bankszámla nyitás kapcsán az adóelszámolások kiszámíthatósága érdekében szükséges szabályozni emellett, hogy az adófizetési kötelezettség átutalással kizárólag belföldi bankszámláról teljesíthető, illetőleg az adóhatóság költségvetési támogatást kizárólag belföldi bankszámlára utal ki.
a 107. §-hoz
Visszterhes ingatlanátruházás, illetőleg ingatlanhoz kapcsolódó vagyoni értékű jogról ellenérték fejében való lemondás, ilyen jog visszterhes alapítása, átruházása (átengedése), megszüntetése esetén az ingatlant értékesítő, illetőleg a bevételt szerző magánszemély adóazonosító jelét és természetes azonosító adatait be kell jelenteni a földhivatalhoz annak érdekében, hogy a földhivataltól kapott adatok alapján az illetékhivatalok törvényben előírt adatszolgáltatási kötelezettségüket az állami adóhatóságnál teljesíteni tudják.
A módosítás a jelenlegi félreérthető normaszöveget egyértelművé téve a bejelentést az illetéktörvényben bejelentésre kötelezett személy kötelezettségévé teszi és - csökkentve a bejelentendő adatok körét - a természetes azonosító adatok közlését csak arra az esetre írja elő, ha hiányzik az adóazonosító jel.
A személyi jövedelemadóról szóló törvényre vonatkozóan a Javaslat kimondja, hogy a jövedelem megállapításánál nem kell figyelembe venni a termőföld értékesítéséből származó bevételt, ha a vevő a családi vállalkozásokról szóló törvényben meghatározott vállalkozó család tagja a gazdasághoz tartozó földként vásárolta meg, és erről a vevő (a családi gazdaság tagja) nyilatkozott. A Javaslat ugyanakkor az ilyen nyilatkozat mellett vásárolt termőföld 5 éven belüli elidegenítéséhez kapcsolódóan sajátos jövedelem-megállapítási szabályokat fogalmaz meg. A nyilatkozattal kapcsolatos visszaélések elkerülése, valamint az adókötelezettség ellenőrizhetősége érdekében szükség van arra, hogy az adóhatóság megfelelő adatokkal rendelkezzen az ilyen módon történő földvásárlásokról, ezért azokra bejelentési kötelezettséget ír elő a Javaslat.
a 108. §-hoz
Az adózóknak az Art. 11/A. §-ának (5) bekezdése alapján valamennyi bankszámlájukat be kell jelenteniük az adóhatósághoz. Amennyiben bankszámlaszámuk megváltozik, azt a változásbejelentés szabályai szerint szintén közölniük kell az adóhatósággal. A bankszámlaszám megváltozása nem csak az adózó döntésének következménye lehet (számláját megszünteti és új számlát nyit), hanem a számlát vezető hitelintézet intézkedésének - pl. a számítógépes rendszer átállása - eredménye is. Ez utóbbi esetben indokolatlan az adózót terhelni a bejelentési kötelezettséggel, ezért a módosítás a változás bejelentését ebben a körben a számlát vezető hitelintézet feladatává teszi.
a 109. §-hoz
Az adóköteles tevékenységet végző személyeket az állami adóhatóság bejelentkezésük alapján adóazonosító számon, az adószámmal nem rendelkező magánszemély adózókat adóazonosító jelen tartja nyilván. Az Art. hatályos szabályai szerint az állami adóhatóság adóazonosító jelet kizárólag az adózó bejelentkezése (nyilvántartásba vétel iránti kérelme) alapján állapíthat meg, erre hivatalból akkor sincs lehetősége, ha feltárja, hogy az adózó törvényben előírt bejelentkezési kötelezettségét egyébként elmulasztotta. Ezen túlmenően az állami adóhatóságot jogszabályi rendelkezések alapján bejelentkezésre nem kötelezett magánszemélyekkel kapcsolatban is eljárási kötelezettség terheli - pl. tartozások behajtása során -, akiket az eljárás lefolytatásához - adóazonosító jel hiányában egyéb azonosítók használatával - nyilván kell tartania. Az adóhatóság nyilvántartási rendszerének egységessé tétele érdekében a módosítás - a jelenlegi szabályozási hiányosságot pótolva - e két körre, a bejelentkezési kötelezettségüket elmulasztókra, illetőleg a nyilvántartási kötelezettség körébe eső magánszemélyekre kiterjedően lehetővé teszi az adóazonosító jel hivatalból történő megállapítását.
a 113. §-hoz
Az Art. hatályos 45. §-ának (8) bekezdése szerint az állami adóhatóság az Országos Egészségbiztosítási Pénztár és az Országos Nyugdíjbiztosítási Főigazgatóság igazgatási szerveitől az általuk kezelt adatokról csak akkor kérhet tájékoztatást, ha az adóhiány megállapításához szükséges.
Az adótartozás behajtása érdekében a bankszámlával nem rendelkező kötelezett esetében az adóhatóság által elsőként foganatosítható végrehajtási cselekmény a munkabérből, illetőleg az egyéb rendszeres járandóságból történő letiltás. A munkáltató kilétéről az adóhatóság azonban csak utólag, az éves adatszolgáltatásból értesül. Ettől a társadalombiztosítási igazgatási szervek - a hozzájuk teljesítendő bejelentési kötelezettség révén - lényegesen frissebb információval rendelkeznek, mely adatok megismerését a végrehajtási eljárás eredményessége érdekében indokolt biztosítani az adóhatóság számára is. Ezért a módosítás lehetővé teszi, hogy az állami adóhatóság az eljárásához szükséges adatok közlése iránt megkeresse a társadalombiztosítási igazgatási szerveket.
a 114. §-hoz
A Magyar Köztársaság az 1994. évi I. törvénnyel kihirdetett Európai Megállapodás 67. §-ában vállalta, hogy jogszabályait az Európai Közösség szabályaihoz fogja közelíteni. A többször módosított magyar jogharmonizációs programot meghatározó 2158/2001. (VI. 27.) Korm. határozat az adóigazgatást érintően az uniós csatlakozással összefüggő jogharmonizációs feladatok végrehajtását a 2001. évre írja elő. Ezek között szerepelnek az Európai Közösség Tanácsa által elfogadott adóügyi együttműködési szabályok, a többször módosított 76/308/EGK számú, az Európai Mezőgazdasági Orientációs és Garancia Alap finanszírozási rendszerének részét képező eljárásokból, valamint a mezőgazdasági lefölözésekből, vámokból, általános forgalmi adóból és egyes jövedéki adókból származó követelések behajtására vonatkozó kölcsönös segítségnyújtásról szóló irányelv átvétele, a hazai jogrendszerbe építése.
A fenti jogharmonizációs kötelezettség az Art. módosítását igényli. Ennek megfelelően a törvény kiegészül egy, az Európai Közösség adóügyi együttműködési szabályainak alkalmazásáról szóló új IV/A. fejezettel. A fejezet meghatározza az együttműködés során eljáró illetékes hatóságot, az egyes együttműködési formákat, illetve az együttműködés korlátait.
A 48/A. § az illetékes hatóság meghatározása során a magyar adóigazgatási szervezetrendszer sajátosságaiból indul ki, amikor az illetékes hatóság funkcióját az Adó- és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatalban szervezetén belül kialakítandó Központi Kapcsolattartó Irodához (a továbbiakban: KKI) telepíti. A közösségi szabályok alapján megvalósuló adóügyi együttműködés során az illetékes hatósági funkció ugyanakkor a vám- és jövedéki ügyekre nem terjed ki, ezekben az ügyekben a Vám- és Pénzügyőrség Országos Parancsnokságának később kijelölendő szervezeti egysége jár majd el. Az illetékes hatóság funkciójának ilyen módon történő megosztása több uniós tagállamban is elfogadott gyakorlat.
A tagállamok közötti együttműködést szabályozó közösségi norma az adatátadás három alapvető formáját különbözteti meg: a megkeresésre, a spontán, valamint az automatikus módon történő adatátadást. A 48/B. § ezeknek a formáknak az átvételét célozza. A megkeresésre történő adatátadás csak a Javaslatban feltüntetett adók, így a jövedelem-, a nyereség- és vagyonadók, valamint az általános forgalmi adó tekintetében lehetséges. A Javaslat az importot terhelő fizetési kötelezettségeket (vámok, importot terhelő áfa) kiveszi a szabályozás tárgyi hatálya alól, mivel ezekkel a kötelezettségekkel összefüggésben nem a KKI jár el.
A (2) bekezdés a spontán, vagyis hivatalból történő adatátadás eseteit tünteti fel. A KKI hivatalból, megkeresés nélkül csak a törvényben meghatározott feltételek fennállása esetén adhatja át a szükséges adóadatokat az érintett tagállam illetékes hatósága részére. Amennyiben az adózó ilyen irányú kérelemmel él, a KKI tájékoztatja őt a spontán adatcsere keretében átadott adóadatairól.
A Javaslat - összhangban a közösségi szabályozással - az automatikus adatátadást, vagyis a rendszeres adattovábbítást a tagállamok illetékes hatóságainak viszonosság alapján történő megegyezéséhez köti. Ebben az esetben is szükséges feltétel az, hogy az átadandó adatok a másik tagállamban az adómegállapítás alapjául szolgáljanak.
A közösségi irányelv titokvédelmi szabályainak megfelelően az adóügyi együttműködés során megismert adóadatok a 48/C. § értelmében adótitoknak minősülnek, és azokra az Art. adótitokra vonatkozó szabályait kell alkalmazni azzal a megszorítással, amelyet az általános szabályokhoz képest a Javaslat tartalmaz.
A 48/D. § meghatározza azokat az eseteket, amelyekben a KKI megtagadja, illetve megtagadhatja a kért adóadatok átadását. A megkeresés teljesítésének elutasítása akkor kötelező, ha a kért adóadat a megkeresésben foglaltak céljából belföldön sem lenne felhasználható, illetőleg a megkereső tagállam joga nem rendelkezik az adótitoknak minősülő adatok fentiek szerinti védelméről. A KKI a közösségi irányelv rendelkezéseinek figyelembevételével meghatározott esetekben mérlegeli a megkeresésben foglaltak teljesítését.
Az adómegállapítási jogsegély mellett a 48/E. §-ban megállapított behajtási jogsegély a közösségi adóügyi együttműködési szabályok másik nagy területe. A KKI valamely tagállam illetékes hatóságának kérelmére intézkedik a más tagállamot megillető, általános forgalmi adóból származó tartozás, valamint a tartozás végrehajtásával összefüggő költségek végrehajtásáról.
A 48/F-48/I. §-ok állapítják meg a behajtási jogsegély egyes formáit, köztük az adatkérésre irányuló megkeresést, amely során olyan adóadatok adhatók át, amelyek az általános forgalmi adóval összefüggő tartozások behajtásához szükségesek. A jogsegély másik formája a kézbesítésre irányuló megkeresés, amely teljesítése esetén a KKI továbbítja az adózónak az adótartozás behajtása érdekében a megkereső tagállamban kibocsátott határozatot, illetve egyéb okiratot. A biztosítási intézkedés megtételére irányuló megkeresés esetén a KKI intézkedik annak érdekében, hogy a hatáskörrel és illetékességgel rendelkező adóhatóság tegye meg a szükséges, az Art. rendelkezései alapján megtehető biztosítási intézkedéseket. Végül a Javaslat rögzíti, hogy a KKI intézkedik a behajtás iránti jogsegély teljesítése iránt feltéve, hogy a megkereséshez a megkereső illetékes hatóság olyan végrehajtható okiratot csatol, amely alapján a végrehajtást és a biztosítási intézkedés foganatosítását az ügyben hatáskörrel és illetékességgel rendelkező adóhatóság határozattal el tudja rendelni.
A 48/J. § szerint a KKI elutasítja a behajtási kérelmet, ha a behajtani kért tartozás nem jogerős és végrehajtható okirat rendelkezésein alapul, illetve ha a megkereső hatóság a végrehajtást a hazai joga szerint nem kísérelte meg. A behajtási kérelem elutasítását a KKI akkor mérlegelheti, ha a kérelem teljesítése ellehetetleníti a kötelezettet, és ez Magyarországon jelentős gazdasági és társadalmi nehézséget okozna.
A behajtási eljárás felfüggesztését szabályozó 48/K. § szintén az irányelv rendelkezéseit követi, amelyek a külföldön indult jogorvoslati eljárás idejére a felfüggesztésről rendelkeznek. A behajtási eljárás folytatása csak a jogorvoslat elbírálása, illetve ha a jogorvoslati eljárás bírósági felülvizsgálatot jelent, a határozat jogerőre emelkedése után, az erről szóló értesítés birtokában lehetséges.
A behajtási irányelv alapján a végrehajtáshoz való jog elévülése tekintetében a megkereső hatóság államának joga az irányadó. Ezt veszi át a 48/L. § azzal, hogy ha a hatáskörrel és illetékességgel rendelkező adóhatóság a végrehajtáshoz való jog elévülését érintő intézkedést tesz, akkor az Art. elévülésre vonatkozó szabályai alkalmazandók.
A 48/M-48/N. §-okban foglalt szabályok az irányelv rendelkezéseinek megfelelően a tartozás összegének megfizetését forintban rendelik el, amelyre az Art. rendelkezései alapján fizetési könnyítés engedélyezhető. Erre azonban csak a megkereső hatósággal folytatott egyeztetést követően van lehetőség. A külföldi követelés után a magyar adóhatóság késedelmi pótlékot nem számít fel. A behajtás költségei - amennyiben azok nem háríthatók át a fizetésre kötelezettre - főszabályként a magyar adóhatóságot terhelik. Kivétel ez alól a megalapozatlan megkeresés eredményeként indult végrehajtási eljárás költsége, amely a megkereső hatóságra áthárítható.
Az adóügyi együttműködés szabályai alapvetően a KKI belföldi cselekményeire vonatkoznak, azonban a 48/O. § feljogosítja a KKI-t az egyes együttműködési formák külföldre irányuló alkalmazására. A KKI által kezdeményezett megkeresések, illetve spontán vagy automatikus módon történő adatátadások szintén e szabályok alapján történnek.
a 115. §-hoz
Az első fokú adóhatóság által korábban lefolytatott ellenőrzés szakszerűségének és törvényességének vizsgálata az Adó- és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatal és a Vám- és Pénzügyőrség Országos Parancsnokságának feladata (felülellenőrzés). A felülellenőrzések hatékonyságának növelése érdekében a módosítás garanciális szabályként előírja, hogy a felülellenőrzést kizárólag az első fokú adóhatóságtól független, felettes adóhatósági köztisztviselők végezhetik.
a 116. §-hoz
A valós jövedelem utáni adózás érvényesítése érdekében az adóhatóság megbecsüli az adózó jövedelmét, ha megállapítja, hogy a bevallott jövedelem nincs arányban az adózó vagyongyarapodásával és az életvitelére fordított kiadásokkal. A hatályos szabályok szerint az adómegállapításhoz való jog elévülési ideje öt év, ezt az időszakot vizsgálhatja az adóhatóság, mely a vagyonosodási vizsgálatokkal összefüggésben - az ellenőrzési tapasztalatok szerint - rendkívül rövid. E vizsgálatok során az adózók vagyonuk forrásaként rendszerint öt éven túli időszakot jelölnek meg, amely kizárja a további adóhatósági ellenőrzést.
A módosítás megteremti annak lehetőségét, hogy az adóhatóság az adózó vagyongyarapodásra vonatkozó nyilatkozatának valóságtartalmát az adómegállapításhoz való jog elévülési idejét megelőző időszakra vonatkozóan is megvizsgálhassa.
a 117. §-hoz
A Legfőbb Ügyészség törvényességi felügyeleti vizsgálatot folytatott az önkormányzati adóhatóságoknál, vizsgálva az eljárások szabályozási környezetét is. A vizsgálat megállapítása szerint az Art. végrehajtási kifogásra vonatkozó szabályozása hiányos, mivel nem rendelkezik arról, hogy az adóhatóság alkalmazottjának törvénysértő intézkedése, vagy annak elmulasztása esetén előterjesztett végrehajtási kifogás a végrehajtási cselekmények további foganatosítását hogyan befolyásolja.
A jelenlegi módosítás ezt a hiányt pótolja, amennyiben külön rendelkezik arról, hogy a végrehajtási kifogásnak a további végrehajtási cselekményekre halasztó hatálya van.
a 118-119. §-hoz
Az Art. szerint a végrehajtási eljárásban az ingatlan-végrehajtást az adóhatóság vezetője határozattal rendeli el. Az önkormányzati adóhatóságoknál lefolytatott törvényességi felügyeleti vizsgálat megállapította, hogy az adóhatóságok eltérő gyakorlatot követnek e határozat elleni jogorvoslati jog biztosítása során. Ennek oka, hogy az Art. hatályos rendelkezései alapján nem egyértelmű, hogy a határozat ellen a fellebbezés vagy a végrehajtási kifogás az igénybe vehető jogorvoslat.
A módosítás ezért rögzíti, hogy az ingatlanvégrehajtást elrendelő határozat a kézbesítéssel jogerőssé válik, és a megtámadására rendelkezésre álló jogorvoslati lehetőség a végrehajtási kifogás.
A végrehajtási jog ingatlan-nyilvántartásba történő bejegyzése csak jogerős határozat alapján történhet. A határozat jogerőssé válása (kézbesítés), az adóhatóság ennek megtörténtéről való tudomásszerzése és a földhivatal bejegyzés iránti megkeresése közötti idő azonban több nap is lehet, mely időtartam alkalmat teremt a fedezetelvonásra. Ennek megakadályozása érdekében a módosítás előírja, hogy az adóhatóság elsőként a még jogerőre nem emelkedett határozatot küldi meg a földhivatalnak széljegyzés céljából, ezzel fenntartva a későbbi - jogerős határozat alapján beálló - jogérvényesítési lehetőséget, majd a határozat jogerőre emelkedését követően értesíti a földhivatalt a soron kívüli bejegyzés érdekében.
Az adóhatóság javára szóló jog soron kívüli bejegyzésére abban az esetben is sor kerül, ha végrehajtási kifogással éltek. A módosítás azonban kimondja, hogy a végrehajtási kifogás jogerős elbírálásáig az ingatlan nem értékesíthető.
Amennyiben ingatlan-végrehajtásnak nincs helye - mert kis összegű a tartozás, illetve nem áll arányban az ingatlan értékével - az adóhatóságot az adózó ingatlanán az adótartozás erejéig jelzálogjog illeti meg. A jelzálogjog alapítását és bejegyeztetését a fenti indokok alapján a Javaslat a végrehajtási jog bejegyzésére vonatkozó szabályokkal azonos módon rendezi.
Ha az adóvégrehajtási eljárás olyan behajtással találkozik, amely polgári jogi - de legalábbis a bírósági végrehajtásról szóló 1994. évi LIII. törvényben (Vht.) foglalt - követelés végrehajtására irányul, a Vht. 4. §-a értelmében mindkét eljárást a bírósági végrehajtás szabályai szerint a bírósági végrehajtók foganatosítják. Ez a helyzet nemcsak két, már folyamatban lévő végrehajtás találkozása során állhat fenn, hanem abban az esetben is, ha a végrehajtás során zálogtárgyat foglalnak le. A Vht. - melynek az ingó- és ingatlan-végrehajtásra vonatkozó szabályait az adóvégrehajtási eljárásban is alkalmazni kell - ugyanis biztosítja ebben az esetben a zálogjogosult részére a követelése bírósági végrehajtás útján történő érvényesíthetőségét oly módon, hogy a zálogjogosult kérelmére a bíróság végzést hoz a végrehajtásba történő bekapcsolódásáról (Vht. 114. §, 114/A. §). Ennek megfelelően rendezni kell azt a helyzetet is, ha az adóhatóság foglalja le a végrehajtási eljárás során a zálogtárgyat: ez esetben is biztosítani kell annak a lehetőségét, hogy a zálogjogosult a zálogtárgy lefoglalására figyelemmel végrehajtható okirathoz jusson és követelését a bírósági végrehajtás szabályai szerint bírósági nemperes eljárásban elégítsék ki. E kérdéseket rendezi a Javaslat szerint az Art-be beépülő új rendelkezés.
a 120. §-hoz
A Büntető Törvénykönyv az adórövidítéssel megvalósuló bűncselekményeket az elkövetési módtól függően eltérően minősíti. Amennyiben az elkövető adót (járulékot) titkol el, mellyel csökkenti a költségvetés bevételét, cselekménye adó-, és társadalombiztosítási csalásnak minősül. Az elmaradt adó előírása és behajtása az adóhatóság feladata. Az adómegállapításhoz való jog évülésére vonatkozó szabály értelmében az adóhatóság az adókötelezettségek teljesítését öt évre visszamenőleg vizsgálhatja és kötelezheti az adózót az ellenőrzéssel feltárt adókülönbözet megfizetésére. Ez az elévülési szabály érvényesül azokban az esetekben is, amikor a bíróság az adózó büntetőjogi felelősségét is megállapítja.
Az adó-, és társadalombiztosítási csalás legsúlyosabban minősülő eseténél - amikor az adó-, illetőleg járulékbevétel összege 50 millió forintot meghaladó mértékben csökken, vagy a bűncselekményt bűnszervezet tagjaként követik el - a büntethetőség nyolc év alatt évül el. Eszerint az elkövető öt év elteltével - az adómegállapításhoz való jog elévülését követően - büntetőjogi úton még felelősségre vonható, azonban az adót már nem követelheti tőle az adóhatóság.
Más szabályok vonatkoznak arra az esetre, ha a cselekmény csalásnak minősül. A jogosulatlan általános forgalmi adó visszaigénylés, illetőleg költségvetési támogatás igénylés a csalás tényállását valósítja meg, mellyel az elkövető kárt okoz a költségvetésnek. Ez utóbbi esetben a kárt az állam a büntetőeljárásban polgári jogi igényként érvényesítheti, mely követelés a hatályos szabályok szerint öt éven túl sem évül el mindaddig, amíg a bűncselekmény büntethetősége el nem évül.
A polgári jogi igényként érvényesíthető követelés elévülési szabályának mintájára indokolt a bűncselekményből származó jövedelmek esetén az adómegállapításhoz való jog elévülési idejét meghosszabbítani annak érdekében, hogy az így szerzett jövedelem - függetlenül attól, hogy a cselekmény büntetőjogilag hogyan minősül - mindaddig adóztatható legyen, amíg az elkövető büntetőjogi úton is felelősségre vonható. A Javaslat ennek megfelelően módosítja az elévülésre vonatkozó törvényi előírást.
a 121. §-hoz
A bírósági végrehajtásról szóló törvény 2002-től új jogalanyként nevesíti a végrehajtói irodát. A végrehajtói iroda jogi személyként működő cég, amely - néhány eltéréssel - a korlátolt felelősségű társaságra vonatkozó előírások szerint alakul meg és működik. A végrehajtói iroda tehát társas vállalkozás, így indokolt, hogy alanya legyen a társasági adónak. Az önálló bírósági végrehajtót, valamint a végrehajtói iroda tagját az egyéni ügyvéddel, illetőleg az ügyvédi iroda tagjával azonos módon kell adóztatni. Ezt írja elő a Javaslat az Art. 96/A. §-át kiegészítve egy új (13) bekezdéssel.
A csatlakozási tárgyalások során az Unió kezdeményezte, Magyarország nyilatkozzon arról, hogy a csatlakozás tervezett időpontja után hány (és esetleg mely) adózó rendelkezik beruházási adókedvezménnyel. Tekintettel arra, hogy az adókedvezmény igénybevétele nem kötődik bejelentési kötelezettséghez, az APEH információi alapján jelenleg csak arra lehet választ adni (az adóbevallás alapján), hogy az előző adóév(ek)ben hány adózó vett igénybe ilyen adókedvezményt. A Javaslat - az információk naprakészségének biztosítása érdekében - külön bejelentési kötelezettséget ír elő a 3 és a 10 milliárd forint értékű beruházáshoz kötődő adókedvezményre jogosító beruházás megkezdésére.
a 122. §-hoz
A jogalkotásról szóló 1987. évi XI. törvény, illetve a jogszabályszerkesztésről szóló 12/1987. (XII. 29.) IM rendelet előírásai alapján a Javaslat felsorolja azokat a közösségi jogszabályokat, melyek átvétele a Javaslat elfogadásával valósul meg.
A számvitelről szóló 2000. évi C. törvény módosítása
Indokolás
a 123. §-hoz
A tőkepiacról szóló törvénytervezet egységes fogalmat, meghatározást ad a tőkepiac különböző szereplőire, műveleteire, amelyek többsége a számviteli elszámolásokat is érinti, közvetlenül meghatározza azokat. Éppen ezért a számvitelhez szorosan kapcsolódó tőkepiaci fogalmakat, meghatározásokat a számviteli törvény külön nem, hanem csak hivatkozással tartalmazza, amelyeket hozzá kell igazítani a tőkepiacról szóló törvénytervezetben foglaltakhoz.
A módosítás az Szt. 3. § (8) bekezdésének 1-3., 6. pontját érinti.
a 124. §-hoz
A devizaliberalizációval kapcsolatosan tervezett jogszabályi változások egységesen meghatározzák a "devizakülföldi" fogalmát. A számviteli törvény módosító rendelkezése - e tervezett változásnak megfelelően - "devizakülföldi társaság" kifejezést használ, megteremtve ezzel a közvetlen összhangot az új devizaszabályozás tervezetével, egységesítve a fogalom használatát.
A módosítás az Szt. 20. § (3) bekezdését érinti.
a 125-126. §-hoz
A törvény hatályos előírása választ ad arra, hogy a tulajdonosnál a tőkeleszállítással egyidejűleg végrehajtott, a jegyzett tőkén felüli saját tőke kivonásnak a leszállított jegyzett tőkével arányosnak kell lennie. Ugyanez a követelmény a gazdasági társaságnál a tőketartalékra, az eredménytartalékra vonatkozóan nincs külön tételesen rögzítve. Ezt pótolja a módosítás azzal, hogy előírja a tőkekivonással megvalósított jegyzett tőke leszállításához kapcsolódó tőketartalék-, illetve eredménytartalék kivonás összegének a jegyzett tőke leszállításával arányosnak kell lennie. Ugyanis, ha a jegyzett tőke leszállításához nem arányosan kapcsolódik a tőketartalék, az eredménytartalék kivonása, akkor a saját tőke szerkezete érdemileg megváltozhat úgy, hogy arra a hitelezők előre nem számíthattak, ami közvetlenül vagy közvetett módon sértheti érdekeiket.
A módosítás az Szt. 36. § (2) bekezdésének c) pontját és a 37. § (2) bekezdésének f) pontját érinti.
a 127. §-hoz
A hatályos számviteli előírások szerint az üzleti év mérlegfordulónapján a külföldi pénzértékre szóló eszközöket és kötelezettségeket, a törvényben rögzített feltételek mellett, a választott árfolyamon értékelni kell. A mérlegfordulónapi értékelésből adódó összevont árfolyamkülönbözetet, ha az nyereség, időbelileg el kell határolni. Ezt az elhatárolást csak akkor lehet megszüntetni, ha a következő év(ek)ben a mérlegfordulónapi értékeléskor árfolyamveszteséget mutat ki a vállalkozó. Ha azonban az értékelésből adódó összevont árfolyamkülönbözet folyamatosan nyereség, az tartósan elhatárolásra is kerül és ilyen esetekben nem megoldott az időbeli elhatárolás megszüntetésének kérdése.
Ez indokolja a módosítást, amelynek a lényege a következő: amennyiben a deviza- és valutakészletek forintra átváltásához, valamint a külföldi pénzértékre szóló követeléshez, befektetett pénzügyi eszközhöz, értékpapírhoz és kötelezettséghez kapcsolódó, az üzleti évben pénzügyileg realizált árfolyamveszteség összevontan meghaladja ugyanezen külföldi pénzértékre szóló eszközökhöz és kötelezettségekhez kapcsolódó, az üzleti évben pénzügyileg realizált árfolyamnyereséget, akkor - ez esetben is - a különbözet összegében a korábban időbelileg elhatárolt árfolyamnyereséget meg kell szüntetni.
A módosítás az Szt. 44. § (4) bekezdését érinti.
a 128. §-hoz
A terv szerinti értékcsökkenés elszámolásának módosítását korlátozza az az előírás, mely szerint azt csak "a vállalkozó szempontjából meghatározó jelentőségű tárgyi eszköznél" lehet alkalmazni. A gyakorlati tapasztalatok azt igazolták vissza, hogy a törvény egyéb előírásaival összhangban nem indokolt e korlátozás. A módosítás a hivatkozott szövegrész hatályon kívül helyezésével lehetővé teszi a - törvényben rögzített feltételek mellett - a terv szerinti értékcsökkenés módosítását valamennyi immateriális jószágnál, tárgyi eszköznél.
Az előbbiekben felsoroltak indokolják a tervezett maradványérték elszámolására vonatkozó szabályozás módosítását is azzal, hogy a tervezett maradványértéknél - indokolt esetben - lehet terven felüli értékcsökkenést elszámolni.
A módosítás az Szt. 53. § (3)-(4) bekezdését érinti.
a 129-130. §-hoz
A részesedések, az értékpapírok, a bankbetétek értékvesztésének visszaírását a törvény a részesedések, értékpapírok, bankbetétek értékvesztését csökkentő tételként írja elő. Néhány §-ban azonban ezen eszközök értékvesztésének visszaírása nem pontosan szerepel. A módosítás a törvényen belüli előírások közötti összhang megteremtését szolgálja.
A módosítás az Szt. 54. § (7) bekezdését és az 57. § (2) bekezdését érinti.
a 131. §-hoz
A mérlegtételek mérlegfordulónapi értékelésekor az eszközöknél a viszonyítás az egyedi eszköz piaci értékéhez történik. Általános szabály, hogy az egyedi eszköz piaci értékét a mérlegkészítéskor rendelkezésre álló információk, adatok alapján kell meghatározni. A hatályos előírásokban néhány §-ban a mérlegfordulónapi piaci érték vagy a mérlegfordulónapján az egyedi eszköz piaci értéke szerepel, mely a tapasztalatok alapján eltérő értelmezésekhez vezetett. Az egységes értelmezés, a törvényen belüli előírások közötti összhang érdekében javasolt a szükséges módosítást végrehajtani.
A módosítás az Szt. 58. § (1) bekezdésének a) pontját, (2), (4) és (8) bekezdését érinti.
a 132. §-hoz
Az egyszerűsített beszámolót érintően indokolt a tartalékra vonatkozó előírások pontosítása a még pénzügyileg nem realizált adóköteles bevételek, ráfordítások körének kiegészítésével: egyrészt a jogszerűen igényelt, de a mérlegfordulónapig pénzügyileg még nem teljesített támogatásokkal, másrészt egyértelművé téve, hogy itt a vásárolt készletek záró állományához nem kapcsolódó szállítókkal szembeni kötelezettségek mellett az immateriális javak, a tárgyi eszközök beszerzéséhez nem kapcsolódó szállítókkal szembeni kötelezttségeket is figyelembe kell venni.
A módosítás az Szt. 102. § (6) bekezdését érinti.
a 133. §-hoz
A készleteknek a tárgyi eszközök közé való átsorolását, akár saját termelésű készletről, akár vásárolt készletről van szó, valójában a beruházás állományba vételére vonatkozó szabályok szerint kell egységesen végrehajtani, annak értékét az egyéb kiadások közé kell felvenni az egyéb termelési és kezelési költségek csökkentésével, ezt tartalmazza a módosító rendelkezés.
A módosítás az Szt. 105. § (8) bekezdését érinti.
a 134. §-hoz
A devizában fennálló követelések és kötelezettségek nyilvántartás szerinti értéke és a forintra átszámított értéke közötti, a kiegyenlítéskor realizált árfolyamkülönbözet elszámolásának pontosítása a kettős könyvvitel szabályaihoz való - a sajátosságokat figyelembe vevő - igazítását tartalmazza a módosítás a szállítóval szembeni kötelezettséghez kapcsolódóan.
A módosítás az Szt. 112. § (2) bekezdésének c) pontját érinti.
a 135. §-hoz
Egyértelművé kell tenni - összhangban a §-on belüli további szabályozással -, hogy a vállalkozó kötelezettsége a könyvviteli szolgáltatás körébe tartozó feladatok irányításával, vezetésével, a beszámoló készítésével olyan természetes személyt megbízni, illetve ezen feladatok végzésére alkalmazni, aki legalább mérlegképes könyvelői képesítéssel rendelkezik, vagy olyan számviteli szolgáltatást nyújtó társaságot, amelynek a feladat végzésével megbízott tagja, alkalmazottja rendelkezik az előbbi képesítéssel.
A módosítás az Szt. 151. § (1) bekezdését érinti.
a 136. §-hoz
Az Szt. jelenleg hatályos 163. § (1) bekezdésében szereplő felsorolás - az egyszeres könyvvitelről a kettős könyvvitelre történő áttéréshez kapcsolódó eredményt érintően elszámolandó tételek tekintetében - nem teljeskörű, ezt pótolja a Javaslat szerinti módosítás.
A módosítás az Szt. 163. § (1) bekezdésének c) pontját érinti.
a 137 §-hoz és a 138. § (2) bekezdéséhez
Az elektronikus aláírásról szóló törvényhez kapcsolódóan rögzíteni kell, hogy a számviteli bizonylatot milyen szintű biztonságú elektronikus aláírással kell ellátni ahhoz, hogy az megfeleljen a bizonylati elv és a bizonylati fegyelem követelményeinek. Ahhoz, hogy az elektronikus aláírással ellátott dokumentum, irat alkalmas legyen a megbízható és valós összképet biztosító beszámolót alátámasztó gazdasági események bizonylatolására, dokumentálására, azt minősített elektronikus aláírással kell ellátni. Az elektronikus dokumentumnak, iratnak olyannak kell lennie, amely a gazdasági események időpontját, egymásutániságát is dokumentálni tudja, ezért az aláíráson túlmenően időbélyegzővel is el kell azt látni.
Az elektronikus dokumentumnak, iratnak is tartalmaznia kell mindazon adatot, amelyet a számviteli törvény a bizonylatra előír, ide értve a szigorú számadási kötelezettség alá vonáshoz szükséges adatokat (például a sorszámot) is.
A számviteli bizonylatokat a törvényben előírt időtartam végéig meg kell őrizni, olvasható formában, biztosítva a közvetlen és azonnali visszakeresés, valamint az ellenőrzés lehetőségét is. Ehhez mindenképpen szükséges az is, hogy az elektronikusan aláírt bizonylat esetében a hitelesítés-szolgáltató által kibocsátott tanúsítvány érvényessége a törvényben előírt időtartamon belül ellenőrizhető legyen.
A módosítás az Szt. 167. § (5) bekezdését érinti.
A Javaslat az elektronikus aláírásról szóló törvényhez kapcsolódóan - összhangban az adózás rendjéről szóló törvény módosításának tervezetével is - lehetőséget ad arra, hogy az eredetileg papíralapú számviteli bizonylatok törvény által előírt megőrzési kötelezettségét elektronikus formában is teljesíteni lehessen. A törvénytervezet az így előállított elektronikus dokumentumra, iratra ugyanazt a követelményt fogalmazza meg, mint az eredetileg is elektronikus formában kiállított számviteli bizonylatra (azaz minősített elektronikus aláírással és időbélyegzővel kell ellátni, valamint biztosítani kell, hogy a hitelesítés-szolgáltató által kibocsátott tanusítvány érvényessége a számviteli bizonylatok megőrzési időtartamán belül ellenőrizhető legyen). A törvénytervezet követelményként írja elő, hogy a bizonylat akkor őrizhető meg elektronikus formában, ha az alkalmazott módszer biztosítja az eredeti bizonylat összes adatának késedelem nélküli előállítását, folyamatos leolvashatóságát, illetve kizárja az utólagos módosítás lehetőségét.
A módosítás az Szt. 169. § (5) bekezdését érinti.
a 138. § (1) bekezdéséhez és a 177. § (3) bekezdéséhez
Az adatok feldolgozásánál alkalmazott számítógépes programot a hatályos előírások szerint 10 évig működőképes állapotban meg kell őrizni. Ez egyrészt technikailag nehezen megoldható, másrészt esetenként olyan terhet jelent a gazdálkodónak, mely nincs arányban azzal az előnnyel, amit a megőrzött számítógépes program jelentene. Ezért a módosítás ezen előírás hatályon kívül helyezését javasolja a folyószámlák elévülési időpontjára vonatkozó előírással együtt. (A folyószámlánál gondot jelent az, hogy nem egységes annak értelmezése és gyakorlati használata.)
A módosítás az Szt. 169. § (1)-(2) bekezdését érinti.
A Magyar Könyvvizsgálói Kamaráról és a könyvvizsgálói tevékenységről szóló 1997. évi LV. törvény módosítása
Indokolás
a 139. §-hoz és a 141. § (1) bekezdéséhez
A Kktv. hatálybalépése óta a Magyar Könyvvizsgálói Kamara (a továbbiakban: kamara) megalkotta és elfogadta a magyar Nemzeti Könyvvizsgálati Standardokat, amelyek alkalmazását a 2001. évi üzleti évtől tette kötelezővé. Indokolt, hogy a Kktv. szövegébe az általános utalás helyett a könyvvizsgálati standardok hivatalos elnevezése kerüljön.
A könyvvizsgálói szakma színvonalának emelése és az alkalmazott eljárások egységesítésének biztosítása elengedhetetlenné teszi, hogy az EU követelményeihez, és a fejlett országokban általánosan alkalmazott gyakorlathoz igazodva a kamara is bevezesse az általános minőségellenőrzés rendszerét. Az ezáltal elérni kívánt cél a Nemzeti Könyvvizsgálati Standardok végrehajtásának ellenőrzése, és ennek eredményeképp olyan helyzet kialakítása, amelyben az állami felügyeleti szervek, a befektetők és a hitelezők nagyobb biztonsággal támaszkodhatnak a könyvvizsgálók véleményére a beszámolók megítélésével kapcsolatban.
A kamara küldöttgyűlése által elfogadott mentori szabályzat lehetővé teszi a kamarai tagjelölt szakmai gyakorlatának folyamatos ellenőrzését, biztosítja magas szakmai színvonalát. Indokolt, hogy a kamara törvényben biztosított joga és kötelezettsége legyen e rendszer fenntartása és működtetése.
A módosítás a Kktv. 3. § c)-g) pontját, a 12. § (1) bekezdését érinti.
a 140. §-hoz és a 142. §-hoz
Már a Kktv. 5. §-a d) pontjának eredeti szövege is azt a célt szolgálta, hogy a könyvvizsgálatot a kamarai tagok lehetőség szerint főállásban végezzék. Az eredeti szöveg azonban nem tudta megfelelően kezelni azon kamarai tagjelöltek esetét, akik személyes közreműködésre köteles tagjai, illetőleg vezető tisztségviselői voltak egy nem könyvvizsgálói tevékenységet folytató társaságnak, e tevékenységüket azonban nem munkaviszony, hanem más jogviszony keretei között végezték. E kérdéskört hivatott rendezni a fenti jogszabályhely javasolt módosítása.
A Kktv. 5. §-a e) pontjának változásával kapcsolatosan a szakmai gyakorlat munkaviszony, illetőleg társasági tagsági viszony keretében történő teljesítése kötelezettségének előírását mindenekelőtt az indokolja, hogy már a törvény megszületésekor sem a tetszőleges szerződés alapján történő tevékenység engedélyezése volt a cél. A törvény indokolása is kifejezetten tartalmazta, hogy a kamarai tagjelölt részéről e célból kizárólag a munkaviszony, illetőleg a társasági tagsági viszony létesítése elfogadott. Ezt támasztja alá az is, hogy e vonatkozásban a korábbi szabályozás is kifejezetten munkaviszonyt, illetőleg munkavégzéssel járó tagsági viszonyt kívánt meg a kamarai tagjelölttől. Ezzel szemben a törvényi szöveg "szerződés" alapján folytatott tevékenységet említ, mely - az egységes és töretlen bírói gyakorlat szerint - nem alapozza meg az adott jogviszony munkaviszonyként, illetőleg társasági tagsági jogviszonyként történő szűkített értelmezését. Ténykérdés, hogy míg munkaviszony létesítése esetén a szakmai gyakorlat letöltése könnyen és hitelesen ellenőrizhető, más (pl. megbízási stb.) jogviszonyok esetében az ellenőrzés lehetősége gyakorlatilag hiányzik.
A szakmai gyakorlatnak a kamarai tagfelvételi kérelem előterjesztését megelőző öt éven belül történő teljesítése azért fontos követelmény, mert - figyelemmel a gazdasági tárgyú jogalkotás meglehetősen gyors ütemére, ennek következtében pedig a gazdasági tárgyú jogszabályok gyakori és lényegi változására - mindenképpen szükséges a szakmai gyakorlat letöltését meghatározott időkeretek közé szorítani. A kamara ennek megfelelően már alapszabályának megalkotásakor és elfogadásakor szükségesnek tartotta rögzíteni (11. pont), hogy a szakmai gyakorlat csak akkor tekinthető teljesítettnek, ha azt a kérelmező a kérelme előterjesztésétől számított öt éven belül végezte. A Fővárosi Bíróság a kamara erre vonatkozó rendelkezési jogát több ítéletében is elismerte, az állampolgári jogok országgyűlési biztosa azonban egy konkrét ügy kapcsán megállapította, hogy ilyen horderejű kötelezettség megállapításának törvényi szinten kell megtörténnie.
A módosítás a Kktv. 5. § d)-e) pontját, a 13. § b) pontját érinti.
a 141. § (2) bekezdéséhez
A minőségellenőrzési rendszer bevezetésének feltétele az, hogy a kamara adatokat, információkat kérjen a könyvvizsgálatokról, és a minőségellenőrzést végző kamarai tagok - a titoktartási nyilatkozat aláírása mellett, a nemzetközi gyakorlathoz igazodóan - betekintést nyerhessenek a könyvvizsgálati munkaanyagokba. A felelősségi szabályok érvényesítése ugyancsak igényli, hogy az etikai eljárás során a kamara fegyelmi megbízottja, illetőleg az Etikai Bizottság tagjai információkat kérhessenek a könyvvizsgáló által végzett munkáról, megvizsgálhassák annak bizonyítékait. Ennek teremti meg a feltételeit a javasolt módosítás oly módon, hogy lehetővé teszi a minőségellenőrzéshez, az etikai eljárás lefolytatásához szükséges és arányos információszerzést az eljárásban résztvevők számára azzal, hogy e tekintetben a minőségellenőrzéssel megbízott, illetve az etikai eljárásban részt vevő személyeket a kamarai taggal azonos titoktartási kötelezettség terheli.
A módosítás a Kktv. 12. § (3) bekezdését érinti.
A közbeszerzésekről szóló 1995. évi XL. törvény módosítása
Indokolás
a 143. §-hoz
A gyakorlatban problémát okozott a költségvetési szervek által nyújtott támogatások felhasználására vonatkozó szabályok és a Kbt. egyes rendelkezéseinek viszonya.
Az államháztartásról szóló 1992. évi XXXVIII. törvény - az 1999. évi LX. törvénnyel módosított - 13/B. §-a szerint az államháztartás alrendszereihez tartozó szervezetek kötelesek az árubeszerzési, építési beruházási, illetve szolgáltatás-megrendelési célra juttatott támogatások felhasználását - ha ennek a Kbt. szerinti feltételei fennállnak - a közbeszerzési törvény alkalmazásához kötni. A támogatásról szóló határozatban vagy szerződésben - ha a kedvezményezett egyéb forrással is rendelkezik - úgy kell meghatározni a támogatásból megvalósítandó beszerzést, hogy annak becsült értéke elérje a támogatás mértékét, és a felhasználásával kapcsolatos határidőket úgy kell megállapítani, hogy az abból történő beszerzés lefolytatásához a Kbt. alapján szükséges időtartam rendelkezésre álljon. A támogatás nyújtása nem köthető olyan feltételhez, hogy az abból történő beszerzésre vonatkozó szerződést a támogatási kérelem elbírálását megelőzően kössék meg, vagy az abból megvalósított fejlesztéshez szükséges árut, szolgáltatást vagy építési beruházást megvalósító szervezetet (személyt) előzetesen válasszák ki.
Az államháztartás működési rendjéről szóló 217/1998. (XII. 30.) Korm. rendelet értelmében ugyanakkor nem kizárt, hogy a támogatási igénylő szervezet a támogatási igény benyújtása után megkezdje a beruházást, fejlesztést (82. § (3) bek.). Erre igen gyakran kerül sor, tekintve, hogy a támogatások odaítélésével kapcsolatos döntés meghozatala is (és a közbeszerzési eljárás is) hosszabb időt vesz igénybe (81. § (8) bek.). Ha a beruházást, fejlesztést megkezdik, a később odaítélt támogatás felhasználásakor már nem lehet a Kbt.-nek megfelelni.
A hatályos Kbt. alkalmazásának feltétele, hogy annak hatálya alá tartozzon a szervezet. A Kbt. 1. §-ának d) pontja alapján ugyanis csak a már támogatásban részesített szervezetek tartoznak a Kbt. alanyi hatálya alá (a támogatásból megvalósított beszerzés tekintetében). A Kbt. 2. §-ának (4) bekezdése tartalmazza azokat az eseteket, melyekben ugyan nem kötelező, de jogosultak eljárni a Kbt. alapján bizonyos szervezetek (ebben az esetben a Kbt.-t önkéntesen alkalmazó szervezetre vagy személyre a Kbt. minden rendelkezése vonatkozik; 2. § (5) bek.); a támogatási igényt benyújtott szervezet viszont jelenleg nem tartozik a bekezdés hatálya alá. A Kbt. még egy további rendelkezése is kapcsolódik e tárgykörhöz: az ajánlatkérő az eljárást megindító hirdetményt akkor teheti közzé, ha rendelkezik a szerződés teljesítését biztosító anyagi fedezettel, vagy az arra vonatkozó biztosítékkel, hogy a teljesítés időpontjában az anyagi fedezet rendelkezésre áll (32. § (2) bek.).
A javaslat arra irányul, hogy jogosult legyen eljárni a Kbt. alapján az a szervezet, amely a támogatási igényét már benyújtotta (már a támogatás elnyerése előtt), azzal, hogy ebben az esetben a Kbt. egyes rendelkezéseihez képest speciális szabályokat is megállapít a Javaslat.
Mindezek alapján a következő esetek fordulhatnak elő, amikor a támogatást igénylő önkéntesen alkalmazza a Kbt.-t:
- Ha a beszerzés (beruházás, fejlesztés) nem osztható meg a támogatásból és a saját forrásból megvalósítandó beszerzés tekintetében, a támogatást igénylőnek a közbeszerzési eljárást az egész beszerzésre kell megindítania.
- Ha a beszerzés megosztható a támogatásból és a saját forrásból megvalósítandó beszerzés tekintetében, a támogatást igénylőnek a közbeszerzési eljárást csak a támogatásból megvalósítandó beszerzésre kell megindítania (de az egész beszerzésre is megindíthatja).
Ez a módosítás nem érinti az államháztartási jogszabályokban meghatározott követelmények teljesítését.
a 144. §-hoz
A Javaslat - szintén a gyakorlati tapasztalatokra figyelemmel - módosítja a támogatás fogalmát a Kbt. alkalmazásában.
A Kbt. alanyi hatálya alá tartoznak azok - a Kbt. 1. § a)-c) pontja körébe nem tartozó - szervezetek is, melyek támogatásban részesültek, a támogatásból megvalósított beszerzés tekintetében (1. § d) pont). A Kbt. 10. § d) pontja adja meg a támogatás definícióját. Ezt a meghatározást két kérdésben módosítja a Javaslat.
Egyrészt eltörli a támogatás fogalmából az "adókedvezmény (ár-, díj-, vám-, illetékkedvezmény)" kitételt, mivel ilyen esetekben nem életszerű a Kbt. alkalmazásának megkövetelése; ugyanis ezeket tipikusan nem közbeszerzésre kell fordítani (Kbt. 10. § d) pont), hanem éppen fordítva: pl. beruházások megvalósítása után jár adókedvezmény. Az érintett európai közösségi irányelvek is (az építési beruházásokra vonatkozó 93/37/EGK irányelv 2. cikke és a szolgáltatások megrendelésére vonatkozó 92/50/EGK irányelv 3. cikkének 3. bekezdése) csak a közvetlen támogatásokat említik e szabályozási tárgykörben. Ez a módosítás természetesen csak a Kbt. alkalmazásában releváns, és nem érinti más jogterületeken a támogatás definícióját (pl. az állami támogatással kapcsolatos jogszabályokat, ahol is a közösségi jog alapján követelmény az ilyen kedvezményeknek az állami támogatási körbe vonása).
Másrészt a Javaslat módosítja a definíciónak a támogatás releváns összegére vonatkozó részét. A hatályos vagylagos kapcsolatot (a (köz)beszerzés értékének ötven százalékát "vagy" a 2. § (3) bekezdés szerinti értékhatárt elérő vagy meghaladó összegű támogatás) konjunktív ("és") kapcsolatra változtatja. A hatályos rendelkezés alapján ugyanis egyfelől, ha eléri a támogatás összege a közbeszerzési értékhatárt, alkalmazni kell - az egyéb feltételek megléte esetén - a Kbt.-t akkor is, ha ez az összeg nem teszi ki a közbeszerzés értékének ötven százalékát (mikor tehát az önerő, a magánforrás több); másfelől akkor is a Kbt.-t alkalmazva kell eljárni, ha ugyan a támogatás összege eléri a közbeszerzés értékének ötven százalékát, de - a közbeszerzés értékére tekintettel - ez nem éri el a közbeszerzési értékhatárt (mikor tehát a támogatás összege kevesebb mint a közbeszerzési értékhatár). A konjunktív feltétel révén - a Kbt. alkalmazása szempontjából - a támogatás összegének el kell érnie a közbeszerzési értékhatárt és egyben a beszerzés értékének ötven százalékát. (A közbeszerzés fogalmából következik (Kbt. 2. § (1) bek.), hogy annak értéke eléri vagy meghaladja a közbeszerzési értékhatárt; míg a beszerzés fogalma nem foglalja magában azt, hogy annak értéke eléri a közbeszerzési értékhatárt.)
a 145. §-hoz
A Kbt. 31. §-ának kiegészítése azt a követelményt támasztja, hogy az ajánlatkérő határozza meg a közbeszerzési eljárásának belső felelősségi rendjét, a nevében eljáró, illetőleg az eljárásba bevont személyek (szervezetek) felelősségi körét. Ezt legkésőbb az érintett közbeszerzési eljárás előkészítése során (tehát pl. még az eljárás megindítására szolgáló dokumentumok elkészítése előtt) kell megtennie, de a belső szervezeti és működési szabályzatában is rögzítheti előre általános érvénnyel, ha ez az eljárási és felelősségi rend minden közbeszerzési eljárásában érvényes. Ez a követelmény az ajánlatkérő, valamint az ő oldalán eljáró személyek (szervezetek) érdekeit is szolgálja, egyértelművé téve a vállalt felelősséget. Ennek alapján a Közbeszerzési Döntőbizottság is megfelelően tudja alkalmazni a Kbt. 88. §-a (1) bekezdésének f) pontjában írt jogkövetkezményt (bírság kiszabása) az ajánlatkérővel szemben.
a 146. és 150. §-hoz
A gyakorlatban jelentkezett szintén az a probléma az ajánlatok elbírálásával kapcsolatban, hogy egyrészt miután az ajánlatkérő - mivel az nem követelmény - általában nem határozza meg előre (az összességében legelőnyösebb ajánlat kiválasztása esetében) a részszempontok ponthatárok (Kbt. 34. § (3) bek. c) pont) közötti értékelési módszerét, az elbírálás menetében - netán az eljárás eredményét csalárdul befolyásolva - alakítja azt ki, esetleg részszempontonként eltérő módon. Továbbá ebben az esetben a lehetséges többféle értelmezés jogbizonytalanságot eredményez (és eredményezett is, a Közbeszerzési Döntőbizottság joggyakorlata sem volt egységes). Lehetséges ugyanis a ponthatárok teljes felhasználása (a maximális és a minimális pontszám kiosztásával), de az is, hogy valamelyik ponthatártól számítva arányosítottan kerülnek kiosztásra a pontok.
Erre tekintettel a Javaslat előírja, hogy az ajánlatkérőnek előre meg kell határoznia azt a módszert, amellyel megadja a ponthatárok közötti pontszámot. Ez többnyire a fentebbi lehetőségek közötti választáson alapul. A módszer megadása történhet matematikai képlettel, de leíró módon is. A részszempontok szerint értékelt ajánlati tartalmi elemek akár számokban (mint pl. a vállalási ár, díj, teljesítési határidő) fejeződnek ki (és ezáltal "kiadják" a pontszámokat), akár - más jellegű tartalmi elemek -, így azokat "külön" le kell pontozni, az azonos ponthatárok közötti pontszámok kiosztása módszerének azonosnak kell lenni minden részszempont esetében.
Ehhez kapcsolódik szorosan a Kbt. 55. §-a (6) bekezdésének kiegészítése, ami szerint az értékelés során ezt az előre meghatározott módszert úgy kell alkalmazni, hogy a legjobb ajánlati tartalmi elemre kell a maximális pontszámot adni (a pontkeret felhasználása ezután tehát a megadott módszer szerint történik).
Másrészt a Javaslat követelményeket állapít meg - az összességében legelőnyösebb ajánlat elbírálási szempontjának alkalmazása esetén - a részszempontok tekintetében.
Az ajánlattevői oldal egyes szereplői kezdeményezték, hogy az összességében legelőnyösebb ajánlat elbírálási szempontjának szabályozásakor a Kbt. maximálja a részszempontok lehetséges számát, esetleg írja elő az alkalmazható részszempontokat, arra hivatkozván, hogy a gyakorlatban az ajánlatkérők gyakran túl sok és szubjektív részszempontokat adnak meg.
Az összességében legelőnyösebb ajánlat elbírálási szempontjának szabályozásakor azonban figyelembe kell venni a közösségi közbeszerzési irányelvekben (93/36/EGK, 93/37/EGK, 92/50/EGK, 93/38/EGK irányelv) foglaltakat is. Ezek szerint, ha az összességében legelőnyösebb (gazdaságilag a legelőnyösebb) ajánlat elbírálási szempontját választva értékel az ajánlatkérő, meg kell határoznia az összes értékelésre kerülő részszempontot, melyeket az irányelvek nem taxatív módon sorolnak fel (az egyes irányelvek nem teljesen azonosan példálóznak), így például: ár, teljesítési határidő, folyó (üzemben tartási) költségek, költség-hatékonyság, jövedelmezőség, minőség, esztétikai és funkcionális tulajdonságok, műszaki érték, teljesítés utáni szolgáltatások, műszaki segítségnyújtás, alkatrészekre vonatkozó vállalás. Az Európai Bíróság vonatkozó joggyakorlatát is tekintetbe kell venni (C-274/83, Bizottvág/Olaszország, 1985; C-31/87, Gebroeders Beentjes B.V./Hollandia, 1988; C-103/88 Costanzo, 1989; C-87/94, Bizottság/Belgium, 1996).
A Kbt. a 34. § (3) bekezdésében jelenleg azt írja elő, hogy ha az ajánlatkérő az összességében legelőnyösebb ajánlatot kívánja kiválasztani, köteles - egyebek mellett - meghatározni az ennek megítélésre szolgáló - a közbeszerzés tárgyával szembeni követelményekre, az ellenszolgáltatás mértékére és a teljesítés egyéb körülményeire vonatkozó - részszempontokat.
Mindezek alapján - továbbá figyelemmel arra is, hogy sokféle beszerzési tárgy (szerződés) tartozik a Kbt. tárgyi hatálya alá - a Javaslat ötféle együttes követelményt támaszt a részszempontok ajánlatkérő általi megfelelő meghatározásához. (Az a) pontban írt követelmény eddig is következett a Kbt.-ből, azonban célszerű volt azt egyértelműbbé tenni, különösen, hogy az a közösségi jogból eredő elvárás is.) Ezen követelményeknek való megfelelést a Közbeszerzési Döntőbizottság, illetve a bíróság megítélheti a jogorvoslati eljárásokban.
a 147. §-hoz
A gyakorlatban különösen gyakran merül fel probléma a hiánypótlás kérdéskörében. A Kbt. 43. § (4)-(6) bekezdése rendelkezik a hiánypótlásról.
A Javaslat célja, hogy a hiánypótlásra vonatkozó szabályok módosítása révén fokozza a közbeszerzési eljárások eredményességének, illetve az érvényes ajánlattételnek a lehetőségét. Ez mind az ajánlatkérőknek, mind pedig az ajánlattevőknek az érdeke. A hiánypótlással kapcsolatban a verseny tisztaságát, átláthatóságát, az esélyegyenlőséget továbbra is a Kbt. 43. §-ának (4)-(6) bekezdése biztosítja.
A Javaslat így egyfelől bővíti a hiánypótlásra okot adó, nevesített eseteket azáltal, hogy nemcsak a Kbt. 44. és 46. §-a szerinti igazolás vagy nyilatkozat utólagos csatolására teremt lehetőséget, hanem ezen dokumentumok formai hiányosságainak pótlására is. Továbbra is hiánypótlás körébe tartozik az ajánlattal (részvételi jelentkezéssel, Kbt. 63. § (8) bek.) kapcsolatos formai hiányosságok kiküszöbölése, és a bekezdés végén található esetek felsorolása példálózó jellegű ("különösen"). (Nem formai hiányosság értelemszerűen az, aminek kiküszöbölése érdemi változást jelent az ajánlat (részvételi jelentkezés) tartalmában, különösen a bírálati szempontok szerinti ajánlati tartalmi elemekben.)
A Javaslat másfelől megköveteli, hogy a hiánypótlás lehetőségének biztosításáról vagy ennek kizárásáról az ajánlatkérő előre, a felhívásban rendelkezzen. Ha az ajánlatkérő nem zárja ki a hiánypótlást, és ennek körébe eső hiányt állapít meg, a hatályos rendelkezés szerinti követelményeken kívül (az összes ajánlattevő egyidejű, írásban való tájékoztatása) az is követelmény, hogy a hiánypótlási felhívásban pontosan meg kell jelölnie az észlelt hiányokat.
a 148. §-hoz
A gyakorlatban felmerült értelmezési problémákra, valamint a közbeszerzési eljárások eredményességének fokozására figyelemmel a Javaslat kiegészíti a Kbt. 44. §-át.
A Javaslat egyértelművé teszi, hogy az alkalmassági igazolási módok (Kbt. 44. § (1)-(3) bek.) eltérő módon is előírhatók az ajánlattevőre és az alvállalkozókra. Ebben az esetben viszont - értelemszerűen - az ajánlattevőnek és alvállalkozóinak külön-külön kell megfelelniük a Kbt. alapján előírt követelményeknek.
Ha azonban az ajánlatkérő ilyen különbségtételt nem tesz, az előírt igazolási módoknak való megfelelés teljesíthető együttesen is, kivéve, ha az ajánlatkérő előírta, hogy egyenként (külön az ajánlattevőnek, külön az alvállalkozóinak) kell ezeknek megfelelni. Az együttes megfelelés lehetővé, sőt főszabállyá tétele következik abból, hogy alvállalkozó(k) bevonására tipikusan akkor kerül sor, ha az ajánlattevő önállóan nem képes a szerződés teljesítésére, az alkalmassági követelményeknek való megfelelésre.
A Javaslat a közös ajánlattevők (Kbt. 36. §) esetében az alkalmassági követelményeknek való megfelelés szabályát a fentiekhez képest megfordítja: főszabály az egyenkénti megfelelés, de az ajánlatkérő úgy is rendelkezhet, hogy megengedi a követelményeknek való együttes megfelelést.
Mindkét esetkörben az ajánlatkérőnek kell mérlegelnie, hogy a beszerzés tárgyára, feltételeire, a szokásos gyakorlatra és piaci viszonyokra tekintettel melyik megoldás indokolt, célszerűbb. Ha nem rendelkezik eltérően, a Kbt. főszabálya szerinti eljárás alkalmazandó.
a 149. § és 153. §-hoz
A gyakorlatban is felmerült az üzleti titok és a nyilvánosság viszonyának (az üzleti titok védelme és a közérdekű adatok nyilvánossága alkotmányos követelménye érvényesülésének ütközése) egyértelműbb rendezése a közbeszerzésekben. (Megjegyzendő mindenekelőtt, hogy a közbeszerzési eljárás a nyilvánosság elvére épül - hirdetményi közzététel az eljárás megindításáról és eredményéről, nyilvános eredményhirdetés).
A Kbt. ezzel kapcsolatban jelenleg két alapvető szabályt tartalmaz. Egyrészt kimondja, hogy az ajánlattevő az ajánlatában közölt üzleti titok nyilvánosságra hozatalát megtilthatja. Az ajánlattevő nevének, székhelyének (lakóhelyének), az általa kért ellenszolgáltatásnak és a teljesítési határidőnek a nyilvánosságra hozatalát azonban nem tilthatja meg (45. § (1) bek.). (Üzleti titok az ajánlattal összefüggő gazdasági tevékenységhez kapcsolódó minden olyan tény, megoldás vagy adat, melynek titokban maradásához az ajánlattevőnek méltányolható érdeke fűződik; 45. § (2) bek.) Másrészt a Kbt. azt is kimondja (61. § (3) bek.), hogy a döntés kihirdetésekor és azt követően a 45. § (2) bekezdésében foglaltak nem alkalmazhatók azon tény, megoldás vagy adat tekintetében, melyet az ajánlat elbírálása során - döntése meghozatalával összefüggésben - az ajánlatkérő figyelembe vett.
Az elbírálás alapjául szolgáló információk kapcsán tehát nem lehet az üzleti titokra hivatkozva a tájékoztatást vagy a nyilvánosságra hozatalt megakadályozni.
Egyes közösségi közbeszerzési irányelvek (pl. az árubeszerzésre vonatkozó 93/36/EGK irányelv 15. cikk 2. bek.) tartalmazzák azt a követelményt, hogy az ajánlatkérőnek tiszteletben kell tartania az ajánlattevő által adott azon információt, amely bizalmas természetű. A WTO Közbeszerzési Kódexe is elismeri az ajánlattevők jogos kereskedelmi, üzleti érdekeit.
A személyes adatok védelméről és a közérdekű adatok nyilvánosságáról szóló 1992. évi LXIII. törvény tervezett módosítása a következőket tartalmazza: "Nem tekinthető az üzleti titok sérelmének az állami és helyi önkormányzati költségvetés felhasználásával, az állami és önkormányzati tulajdon, illetőleg vagyon kezelésével, felhasználásával, értékesítésével, egyéb módon történő elidegenítésével vagy megterhelésével kapcsolatos közérdekű adatok nyilvánosságra hozatala."
A közbeszerzési eljárásokban az ajánlattevőnél merülhet fel tipikusan az üzleti titok védelmének szempontja, pl. akkor, ha ajánlatában olyan megoldással, alkotással pályázik, mely részleteinek titokban maradásához méltányolható érdeke fűződik (versenyszempontok). Másrészt a Kbt. hatálya alá nemcsak állami és helyi önkormányzati költségvetési szervek, közfeladatot ellátó egyéb szervek tartoznak ajánlatkérőként (ahol a közérdekű adatok nyilvánosságának követelménye jelentkezik), hanem egyéb szervezetek is (gazdálkodó szervezetek; Kbt. 1. § e) pont), ez utóbbi körben szintén felvetődhet üzleti titokvédelmi szempont.
A közbeszerzési eljárásokban a főszabály a nyilvánosság. A szűk körben felmerülő üzleti titok védelmének biztosítására figyelemmel a következőkkel egészül ki a Kbt. hivatkozott jelenlegi szabályozása e tárgykörben: Az ajánlattevőnek az ajánlatában kifejezetten és elkülönítetten kell megadnia az üzleti titokként közölt tényt, megoldást vagy adatot. A nyertes ajánlat esetében ez a szerződés - nyilvánosságra nem hozható - mellékletét képezi, feltéve, hogy az abban foglaltak nem ütköznek a Kbt. 61. § (3) bekezdésébe. Egyebekben a nyertes ajánlattevővel kötött ún. közbeszerzési szerződés nyilvános, annak tartalma közérdekű adatnak minősül. Ezáltal egyebekben a személyes adatok védelméről és a közérdekű adatok nyilvánosságáról szóló 1992. évi LXIII. törvény rendelkezései irányadók a nyilvánosság tárgykörében.
A Javaslat egyben pontosítja az üzleti titok fogalmát, figyelemmel arra, hogy a hatályos rendelkezés szerinti, "az ajánlattevő méltányolható érdeke" megfogalmazás, mint az üzleti titokká minősítés indoka, meglehetősen tág és szubjektív, ezért a gyakorlatban problémát vet fel a közérdekű adatoktól történő elhatárolás tekintetében.
a 151. §-hoz
A Javaslat a közbeszerzési eljárás eredménytelenségének szabályozását is a gyakorlati tapasztalatok tükrében módosítja, illetve egészíti ki.
A Kbt. 60. §-a rendelkezik az eredménytelenség eseteiről. A Javaslat egyrészt módosítja a d) pontot, másrészt kiegészíti egy új ponttal (g) pont).
A hatályos d) pont szerint eredménytelen az eljárás, ha egyik ajánlattevő sem tett az ajánlati felhívásban foglaltaknak - az ajánlatkérő részére - megfelelő ajánlatot. Ez az eredménytelenségi eset visszaélésekre vezetett sok esetben. Erre figyelemmel a Javaslat szűkíti az eset alkalmazási lehetőségét azáltal, hogy kizárólag az ajánlatkérő rendelkezésére álló anyagi fedezet mértékére (kevesebb a fedezet, mint az ajánlati ár, díj) tekintettel engedi azt alkalmazni. Ebben az esetben tehát rendelkezésre áll a szerződés teljesítését biztosító anyagi fedezet vagy biztosíték szokásos mértéke (hiszen e nélkül nem lehet jogszerűen a közbeszerzési eljárást megindítani, Kbt. 32. § (2) bek.), de a közbeszerzési versenyben legjobb ajánlat ajánlati árának megfelelő fedezet vagy biztosíték nincs meg. Azért nem követeli meg a Kbt., illetve a Javaslat a rendelkezésre álló fedezet közlését a felhívásban, mert ennek ismerete esetenként az ajánlattevőket kevéssé kényszeríti árversenyre. A módosítás következtében viszont különösen fontos, hogy minden egyéb feltételt, elvárást előre határozzon meg az ajánlatkérő a felhívásban, illetve a dokumentációban, hiszen az új d) pontra már nem alapozhat eredménytelenséget, kizárólag az ajánlatok érvénytelenségére hivatkozhat (Kbt. 52. § (2) bek. d) pont, illetve 60. § (1) bek. b) pont).
Az új g) pont azt az esetet kodifikálja, mikor a Közbeszerzési Döntőbizottság megsemmisíti az ajánlatkérő valamely döntését, és ennek következtében az ajánlatkérő nem akarja (pl. a Kbt. 88. § (6) bekezdésében írt lehetőség) vagy nem tudja a közbeszerzési eljárást lefolytatni. Így eláll az eljárás lefolytatásának szándékáról, vagy új eljárás lefolytatását határozza el. Ezt a gyakorlatban előforduló esetet célszerű az eredménytelenség körében nevesíteni.
a 152. §-hoz
A Kbt. 61. §-ának (9) bekezdése írja elő az ajánlatkérőknek, hogy éves összegezést készítsenek az éves közbeszerzéseikről a költségvetési év végén. Ezt az összegezést meg kell küldeni a Tanácsnak. A Kbt. nem írta elő ennek végső határidejét, minek következtében számos ajánlatkérő az elvárhatónál jóval később küldte meg - az ellenőrzési és statisztikai szempontból is fontos - összegezést. Erre figyelemmel a Javaslat határidőt állapít az említett feladat teljesítésére (a tárgyévet követő év március 1-je).
a 154. §-hoz
A Közbeszerzési Döntőbizottság kérelemre induló eljárásának igazgatási szolgáltatási díját a Kbt. 80. §-ának (2) bekezdése határozza meg, mely 1995 óta harmincezer forint. A Javaslat kilencvenezer forintra emeli e díj mértékét, figyelemmel elsősorban az időközbeni inflációra. Felmerült, hogy a díj legyen olyan magas, mely hozzájárulhat a nyilvánvalóan alaptalanul indított jogorvoslati eljárások visszaszorítására. A Javaslat erre is tekintettel van, de az ehhez szükséges mértékű emelést nem fejezi ki, mivel tekintetbe veszi egyben azt is, hogy alapvető érdek fűződik a jogsértések maradéktalan felderítéséhez és szankcionálásához.
a 155. §-hoz
A Kbt. kétféle bírságot ismer. Egyfelől a Közbeszerzési Döntőbizottság (a továbbiakban: Döntőbizottság) pénzbírsággal sújthatja a közbeszerzési ügy résztvevőjét, ha téves vagy hamis adatot közöl, illetve az ügy elbírálása szempontjából lényeges adatot elhallgat; felvilágosítást nem, vagy nem határidőn belül ad meg; a gazdasági, illetve közbeszerzési tevékenységével kapcsolatos iratokba való betekintést megakadályozza. A pénzbírság mértéke ötvenezer forinttól ötszázezer forintig terjedhet (85. §).
Másfelől jogkövetkezményként a Döntőbizottság bírságot szab ki a Kbt. szabályait megszegő, illetőleg a nyilvánvaló jogsértés ismeretében szerződést kötő szervezettel és a jogsértésért, illetve a szerződéskötésért felelős személlyel, illetőleg a szervezettel jogviszonyban álló, a jogsértésért felelős személlyel és szervezettel szemben. A bírság mértéke a közbeszerzés értékének legfeljebb harminc százaléka, de legalább a jogsértő cselekmény elkövetésének időpontjában hatályos éves költségvetési törvényben meghatározott összeg (88. § (1) bek. f) pont és (4) bek). A hatályos költségvetési törvény a bírság minimális összegét 2002. december 31-ig 1 millió forintban, természetes személyek tekintetében pedig százezer forintban állapítja meg.
Megjegyzendő, hogy a bírságra vonatkozó rendelkezések 1999. évi LX. törvénnyel való módosításának miniszteri indokolása értelmében a jogalkotó a bírság kiszabását kötelezővé kívánta tenni jogsértés esetére, és nemcsak egy személlyel, hanem mindenkivel és minden szervezettel szemben, aki, illetve amely a jogsértésért felelős. Nemcsak a Kbt. aktív megsértőjét rendeli bírságolni, hanem azt is, aki a jogsértés ismeretében szerződést kötött annak ellenére, hogy pl. az 5. számú melléklet adataiból megállapítható volt, hogy az ajánlatkérő nem az előzetes elvek szerint bírálta el az ajánlatokat. Ennek ellenére a Döntőbizottság és a bíróság nem szab ki bírságot minden egyes jogsértés esetében, sőt a bíróság a Döntőbizottság határozatának felülvizsgálati eljárásában rendre mérsékeli a kiszabott bírság összegét, de az is előfordult, hogy eltörölte a kiszabott bírságot. Megállapítható az is, hogy a felelős természetes személlyel szembeni bírságkiszabás többnyire elmarad.
A közbeszerzéssel kapcsolatban fontos szempont, hogy az eljárás eredményes lehessen (pl. a Döntőbizottság határozatában a közbeszerzési eljárás befejezése előtt felhívhatja a jogsértés okozóját a Kbt. szabályainak megfelelő eljárásra, illetőleg az ajánlatkérő döntésének meghozatalát feltételhez kötheti; Kbt. 88. § (1) bek. b) pont), de az is fontos, hogy a jogsértőt megfelelő retorzió révén el lehessen rettenteni a jövőbeni jogsértésektől. Erre leginkább az arányos mértékű bírság kiszabása lehet a megfelelő eszköz, de úgyszintén az a jogkövetkezmény is, hogy az ajánlattevőt legfeljebb öt évre el lehet tiltani a közbeszerzési eljárásban való részvételtől (88. § (1) bek. e) pont). Jóllehet e jogkövetkezmény alkalmazására ritkán kerül sor.
A bírság szabályozásakor, úgyszintén annak kiszabásakor alapvető követelmény az arányosság elvének alkalmazása. Az Európai Bíróságnak és Bizottságnak a versenyügyekben való bírságolásra vonatkozó kiterjedt joggyakorlata e téren szintén iránymutatásul szolgált.
Mindezek alapján a Javaslat a következő, szigorító jellegű módosításokat tartalmazza a Kbt. 88. §-át érintően.
A Javaslat egyértelműbbé teszi, hogy jogsértés esetén bírság kiszabása kötelező. A bírság kiszabásának alapvető elveit is meghatározza a Javaslat. Eszerint a bírság összegét az eset összes körülményére - így különösen a jogsérelem súlyára, a közbeszerzés tárgyára és értékére, az eljárást segítő együttműködő magatartására, a Kbt.-be ütköző magatartás ismételt tanúsítására - tekintettel kell megállapítani. A Javaslat továbbá a bírság alsó határa tekintetében a következő differenciálást valósítja meg: Ha a jogsérelem a közbeszerzési eljárás jogtalan mellőzésével valósul meg, a kiszabandó bírság legalább a bírság minimális összegének kétszerese. Figyelemmel a jogsértés esetén való kötelező bírságolásra, valamint a bírság differenciál alsó határára, a Javaslat - méltánylást érdemlő körülmények alapján - lehetővé teszi, hogy a bírság összege a kiszabandó minimális összeg alatt kerüljön megállapításra.
A Javaslat egyben az ajánlattevő közbeszerzési eljárásban való részvételtől való eltiltása jogkövetkezményének megállapításához is megadja az alapvető elveket. Eszerint az ilyen intézkedést az eset összes körülményére - így különösen a jogsérelem súlyára, a Kbt.-be ütköző magatartás ismételt tanúsítására - tekintettel kell megállapítani.
A Javaslat - a Kbt. 88. §-át - egy másik tárgykörben is módosítja az alábbiak szerint.
A 88. § (1) bekezdésénak hatályos h) pontja szerint a Döntőbizottság a jogsértőt kötelezi az eljárási díj és a jogorvoslati eljárással kapcsolatban felmerült költségek viselésére. (A Kbt. 79. § (1) bekezdése alapján a Döntőbizottság eljárására - ha a Kbt. másként nem rendelkezik - az államigazgatási eljárás általános szabályairól szóló törvényt (Áe.) kell alkalmazni; lásd egyben az Áe. 89. §-át.) A Javaslat kiegészíti a h) pontot annyiban, hogy ha nem történt jogsértés és a jogorvoslati eljárás kérelemre indult, az alaptalan kérelmet előterjesztőt kötelezi az említett díj és költségek viselésére. Ez a szabály visszaszoríthatja a nyilvánvalóan alaptalanul indított jogorvoslati eljárásokat.
A köztisztviselők jogállásáról szóló 1992. évi XXIII. törvény módosítása
Indokolás
a 156. §-hoz
A módosítást az indokolja, hogy az államigazgatásban és az önkormányzati igazgatásban is állapítottak meg ilyen támogatást, melyet a jelenleg hatályos szabályozás szerint ezt meg kellene vonni, ez által az érintett személyi kör hátrányosabb helyzetbe kerülne.
A felvezető mondat kiegészítése azért szükséges, mert a felsorolás nem tartalmaz sem egészségügyi, sem kulturális juttatást, s amennyiben a normaszöveg változatlan maradna, megszorító értelmezés szerint - bár a felvezető mondatban ugyan szerepel, de a felsorolásban viszont nem -, ezért ilyen tartalmú támogatást megállapítani sem lehetne.
A hivatali szervezet vezetőjének szabályozási jogkörének terjedelmét pontosabbá tenné a javasolt módosítás.
Az egyházak hitéleti és közcélú tevékenységének anyagi feltételeiről szóló
1997. évi CXXIV. törvény módosításáról
Indokolás
a 157. §-hoz
Az egyházak támogatási rendszerének felülvizsgálata nyomán megállapítható, hogy a rendelkezések összege még nem éri el a korábban meghatározott támogatás mértékét. Így az arányos kiegészítés fenntartása hosszabb távon is indokolt. Kívánatos, hogy az egyházak hitéleti célokra biztosított költségvetési támogatásának elosztása során ne csak a személyi jövedelemadó fizetésére kötelezett, és így adójának meghatározott részéről rendelkezni jogosult aktív polgárok dönthessenek, hanem a teljes népesség tényleges felekezeti megoszlása szolgáljon az elosztás alapjául. Mivel a 2001. februárjában felvett népszámlálási adatok a vallási-felekezeti hovatartozásra adatait is fölmérte, ezek az elosztás arányait meghatározhatják. A felosztás arányainak meghatározásakor a vallási hovatartozás kérdésére választ adókat kell figyelembe venni. Amennyiben egy vallást több egyház követ, az egyes egyházak a kiegészítésből a jelenlegi rendszer szerint, a javukra rendelkező magánszemélyek arányában részesülnek.
Mivel a törvény korábbi 4. § (3) bekezdése szerinti kiegészítés 2002-vel megszűnik, és a családtámogatás kiterjesztésével a személyi jövedelemadó súlya csökken, 4. § (2) bekezdése szerint felosztott összeg 0,8 %-ra növelhető.
Az egyházak garanciát kapnak arra, hogy amennyiben a jövőben a személyi jövedelemadó súlya a költségvetés bevételi forrásai között jelentősen csökkenne, az arányosan elosztott összeg ne csökkenjen.
Záró rendelkezések
Indokolás
a 164. §-hoz
A Jöt-öt módosító, az adóbefolyás biztonságát, az adókijátszás lehetőségét csökkentő rendelkezéseket célszerű mielőbb, a törvény általános hatálybaléptetésétől eltérő, korábbi időpontban hatálybaléptetni. A Javaslat az erre vonatkozó rendelkezést tartalmazza.
a 166. §-hoz
E § az Szja tv-nek a módosító törvény hatálybalépésével (2002. január 1.) egyidejűleg hatályát vesztő vagy csak részben módosuló előírásait, illetve egyes módosításokra vonatkozó átmeneti szabályokat fogalmazza meg.
A törvény egyes esetekben (a lakáshitel törlesztéséhez kapcsolódó kedvezmény, valamint a lakáscélú megtakarítás kedvezményének és a biztosítási kedvezmény jogszerűtlen igénybevételéhez kapcsolódó szankció tekintetében) előírja az új rendelkezések alkalmazását már a 2001. évi adókötelezettség megállapításánál is.
A hatályukat vesztő rendelkezések közül kiemelendő a tételes költségelszámolást alkalmazó mezőgazdasági kistermelő igazolás nélkül elszámolható 40 százalékos költséghányadának abszolút korlátjaként jelentkező 1 200 000 forintos értékhatár hatályon kívül helyezése.
A módosítások között szerepel a szerencsejátékról szóló törvényben meghatározott gyorsjátékból származó nyeremény adómentessége.
Ugyancsak kiemelendő, hogy az elhatárolt árfolyamveszteség a Javaslat szerint elsőként a 2003. adóévre kimutatott árfolyamnyereség terhére számolható el a jövedelem megállapításakor.
Különös hatályba léptető szabályként a Javaslat úgy rendelkezik, hogy a szociális villamosenergia juttatás adómentességét kimondó rendelkezés a villamos energiáról szóló új törvény hatálybalépésével egyidejűleg lép hatályba.
a 167. §-hoz
A helyi adók között szabályozott építményadóban és a telekadóban, ha az adó tárgyának több tulajdonosa van, akkor a tulajdonosok írásban megkötött és az adóhatósághoz benyújtott megállapodásban rögzíthetik azt a tulajdonost, aki az adóalanyisággal kapcsolatos jogokat és kötelezettségeket gyakorolja, illetve teljesíti. A Legfőbb Ügyészség koordinálása mellett a megyei főügyészségek és a városi ügyészségek által az önkormányzati adóhatóságoknál lefolytatott vizsgálatok rámutattak arra, hogy a magánszemély kommunális adójában nincs erre mód, amikor az adó tárgya a lakásbérleti jog. A Javaslat ezt az adókötelezettség-teljesítést megkönnyítő szabályt emeli a Htv-be, ugyanakkor az is rögzíti, hogy megállapodás hiányában a lakásbérleti jog jogosultjai egyenlő arányban adóalanyok.
A Htv. alkalmazásában a Diákhitel Központ Rt. közszolgáltató szervnek minősül, a Magyar Államkincstár Rt. pedig kikerül a Htv. hatálya alól.
a 168. §-hoz
Az Itv. módosítása 2002. január 1-jén lép hatályba. A vagyonszerzési illetékekre vonatkozó új rendelkezéseket az ezen időpontot követően bejelentett vagyonszerzésekre kell alkalmazni, az eljárási illetékrendelkezéseket pedig a 2002. január 1-jét követően indított eljárásokban.
A személyes illeték-mentességben részesülők köre bővül a Magyar Államkincstár Rt.-vel. A Javaslat pontosítja a lízingbeadás tényének igazolási rendjét.
a 169. §-hoz
A gépjárműadóról szóló 1991. évi LXXXII. törvénynek a záró rendelkezésekben történő módosítása egyrészt összhangot teremt azon hatáskörváltozással, melynek következtében a közlekedési igazgatási feladatok 2001-től a rendőrségtől a körzetközponti jegyzőhöz kerültek, másrészt a külföldön bejegyzett és vegyes honosságú, hazánkban közlekedő - az elmúlt időszakban egyre gyakrabban megjelenő lízing vagy bérleti szerződés alapján - járműszerelvények esetében kimondja, hogy a járműszerelvényt alkotó két önálló jármű közül a vontató primátusa érvényesül az adó megállapításánál.
a 170. §-hoz
A helyi adózással függ össze az 1991. évi XX. (az ún. hatásköri) törvény módosítása, ennek szükségességére a Legfőbb Ügyészség által vezetett ügyészségi vizsgálati megállapítások mutattak rá, nevezetesen arra, hogy a helyi adóval kapcsolatos másodfokú méltányossági eljárással, illetőleg részletfizetési eljárással összefüggő hatáskör kettéválik, az előbbit a települési önkormányzat képviselőtestülete, az utóbbit a közigazgatási hivatal gyakorolja. Ez a helyzet gyakran jogalkalmazási problémát okoz, különösen akkor, ha az adózó egy beadványban kér - vagylagosan - méltányossági adóelengedést és/vagy fizetési halasztást, részletfizetési kedvezményt. A Javaslat az említett másodfokú eljárásokat egységesen - az általános szabályoknak megfelelően - a közigazgatás hivatal hatáskörébe utalja.
a 171. §-hoz
2001. január 1-jétől az egészségbiztosítási járulékfizetési kötelezettségnek nincs felső határa, ezért a módosítás hatályon kívül helyezi a felső határ felett befizetett egészségbiztosítási járulék visszaigénylését szabályozó rendelkezést.
A számla, egyszerűsített számla, illetőleg nyugta szabványa megszűnt, ezért a módosítás hatályon kívül helyezi az Art-nek - a nyomtatvány formájának meghatározására szóló - pénzügyminiszteri rendeletalkotásra adott felhatalmazását.
A személyi jövedelemadó törvényen túl a társasági adóról és osztalékadóról szóló törvény is lehetővé teszi, hogy az adóalany az általa teljesített adomány összegével az adó alapját csökkenthesse. Ennek az a feltétele, hogy az adományt megszerző társaság erről igazolást állítson ki. Tekintettel arra, hogy a hatályos szabályozás az adókedvezmény igénybevételéhez szükséges igazolást csak a személyi jövedelemadó törvényhez kapcsoltan ismeri, indokolt ezt a rendelkezést általánosabb formában megfogalmazni. Az adózó a számviteli nyilvántartások vezetése során áttérhet egyik devizanemről a másikra, az ehhez kapcsolódó bevallási szabályokat egészíti ki a módosítás a befizetési és az adóvisszaigénylési kötelezettség (jog) előírásával. A személyi jövedelemadó törvény a családi kedvezmény közös háztartásban élő házastársak közötti megosztásához feltételként erről szóló nyilatkozat megtételét írja elő, szemben az Art. szabályával, mely igazolást követel meg. A két törvény közötti összhang megteremtése érdekében a Javaslat hatályon kívül helyezi az Art. igazolásra vonatkozó szabályát. A naptári évtől eltérő üzleti évet választó adózókra vonatkozó pontosítást tartalmaz a Javaslat azzal, hogy az 5. számú melléklet 6. pontjában előírt speciális szabályoknál az adóév december hónapja helyett az adóév utolsó hónapját jelöli meg.
A legjelentősebb költségvetési kapcsolatokkal bíró adózók adóztatási feladatait az APEH Fővárosi és Pest megyei Kiemelt Adózók Igazgatósága (KAIG) látja el. Ezek az adózók az Art. 7. számú mellékletében meghatározott, a költségvetési kapcsolatok nagyságát mérni hivatott értékhatárok elérése alapján kerülnek a KAIG hatáskörébe. Az igazgatósághoz tartozó adózók számának optimális, az igazgatóság kapacitásához igazodó szinten tartása érdekében a módosítás valorizálja az értékhatárokat. Jelenleg valamennyi, a naptári évtől eltérő üzleti évet választó jogi személyiséggel rendelkező fővárosi és Pest megyei - havonta bevallásra kötelezett - adózó adóztatását, függetlenül attól, hogy költségvetési kapcsolatai alapján nem minősülne kiemelt adózónak, a KAIG végzi. Ez a hatásköri szabály indokolatlanul megnöveli a KAIG-hoz tartozó adózók számát, ezért a Javaslat hatályon kívül helyezi e rendelkezést.
a 172. §-hoz
Az Európai Közösség adóügyi együttműködési szabályainak alkalmazására csak tagállamok között kerülhet sor. A Javaslat ennek megfelelően a csatlakozást kihirdető törvény hatálybalépésének napjától rendeli alkalmazni a vonatkozó rendelkezéseket.
a 173. §-hoz
Az Európai Közösség tagállamai közötti adóügyi behajtási jogsegélyt szabályozó tanácsi irányelv átvételét az Art. e törvénnyel megállapított IV/A. fejezete biztosítja. A tanácsi irányelvhez a behajtási jogsegély részletes szabályait tartalmazó bizottsági irányelv kapcsolódik, melynek átvételére egy új Korm. rendelet megalkotásával kerül sor. E végrehajtási rendelet megalkotására ad felhatalmazást e rendelkezés.
a 174. §-hoz
Lásd a 9. számú melléklet indokolását.
a 175. §-hoz
Az Art-nek a Javaslat szerint módosuló 13. §-ának (2) bekezdése szabályozza a visszterhes ingatlanátruházás esetén a földhivatalhoz teljesítendő bejelentési kötelezettséget. A bírósági végrehajtási eljárásban a végrehajtó e bejelentési kötelezettségét a bírósági végrehajtásról szóló 1994. évi LIII. törvény (Vht.) szabályozza. Az Art. módosuló rendelkezésének a Vht. jelenlegi szabálya nem felel meg, ezért a Javaslat a két törvény közötti összhang megteremtése érdekében módosítja a Vht-t.
a 176. §-hoz
Az államháztartás működési rendjéről szóló 217/1998. (XII. 30.) Korm. rendelet 145. §-ának (7) bekezdése szerint az önkormányzati adóhatóságoknak - az adóalanyok szektorális és szakágazati megfigyelhetősége és az arról szóló adatszolgáltatás teljesíthetősége érdekében - 2002. évi bevezetéssel olyan alapnyilvántartási rendszert kell kialakítaniuk, amely az adóalanyokat az adószám, illetve az adóazonosító jel alapján azonosítja. A nyilvántartások kialakítása érdekében a módosítás - záró rendelkezései között - az állami adóhatóságot az önkormányzati adóhatóságok részére teljesítendő egyszeri adatszolgáltatásra kötelezi az általa nyilvántartott adózókról, illetőleg megszünteti annak lehetőségét, hogy a nyilvántartás módjáról az önkormányzat szabadon rendelkezzen.
a 177. § (1) bekezdéséhez
A számvitelről szóló törvény módosítása 2002. január 1-jével lép hatályba, azzal, hogy rendelkezéseit a 2001. évben indult üzleti évről készített beszámolóra is alkalmazni lehet.
A 2001. évben indult üzleti évről készített beszámolóra való alkalmazás lehetőségének megteremtését indokolja egyrészt az, hogy a Javaslat több olyan könnyítést, egyszerűsítést tartalmaz, amely a gazdálkodók számára előnyös, jelenleg meghatározott kötelezettség alól mentesít, másrészt az is, hogy a 2001. évi beszámolót a törvény hatályba lépése után készítik el.
A naptári évtől eltérő üzleti év lehetősége indokolja azt, hogy a törvénytervezet rendelkezéseit először a 2002. évben induló üzleti évről készült beszámolóra kell alkalmazni.
a 177. § (2) bekezdéséhez
Szövegpontosítás szükséges a fizetendő kamatok és kamatjellegű ráfordításoknál a kamatfedezeti ügyletek időarányos veszteségét ellentételező alapügyletnél.
A módosítás az Szt. 85. § (2) bekezdésének e) pontját érinti.
A törvényen belüli egységes szabályozás érdekében a letétbe helyezési, a közzétételi kötelezettségnek az egyedi beszámoló vonatkozásában az üzleti év mérlegfordulónapját követő 150 napon belül kell eleget tenni. A hatályos törvényben két helyen ettől eltérő időtartam szerepel. Célszerű ezeket az általános feltételek szerint módosítani.
A módosítás az Szt. 153. § (5), a 154. § (8) bekezdését érinti.
Az egyszeres könyvvitelről a kettős könyvvitelre történő áttéréskor a nyitómérleg alapján elvégzendő feladatokat pontosítani kell a szállítók mérleg szerinti állománya értékének meghatározása során.
A módosítás az Szt. 163. § (1) bekezdésének b) pontját érinti.
a 177. § (3) bekezdéséhez
A jegyzett tőke tartalmára vonatkozó hatályos fogalmi előírásban az "amelynek összegéig a tulajdonosokat (a tagokat) felelősség terheli" fordulat az érintett társaságok egy részére nem érvényes. Az egyéb vállalkozók közé tartoznak pl. a betéti társaságok is, ahol a felelősség - a gazdasági társaságokról szóló törvény előírásai szerint - korlátlan, nem függ a vagyoni betét (jegyzett tőke) összegétől. A különböző jogszabályok közötti összhang megteremtése érdekében indokolt a hivatkozott fordulatot hatályon kívül helyezni.
A módosítás az Szt. 35. § (3) bekezdését érinti.
A számviteli törvény hatályos előírása szerint a tőketartalékból kell lekötni és a lekötött tartalékba átvezetni azoknak az eszközöknek - az üzleti év mérlegének saját tőke és mérlegfőösszege arányában számított - értékét, amelyek nem forgalomképesek, illetve csak harmadik személy hozzájárulása (engedélye) alapján ruházhatók át. Ez az előírás az Európai Unió irányelveiben foglaltaknak való megfelelés, továbbá a hitelezői érdekek védelme érdekében került be a törvénybe. A hatályba lépést követően azonban olyan felvetések, igények fogalmazódtak meg (ide értve azt is, hogy az ne korlátozza indokolatlanul az osztalék-kifizetés lehetőségét egyes ágazatokban), amelyeknek csak további részletező, illetve egyes területeken mentesítést is tartalmazó szabályozással lehetne megfelelni. Ezért célszerűbbnek tűnik a szabályozás szigorúságán általánosan enyhíteni, és a vitatott előírást teljes egészében hatályon kívül helyezni.
A módosítás az Szt. 38. § (2) bekezdésének a) pontját érinti.
A hatályos előírás szerint a veszteség fedezetére fizetendő, az illetékes testület által az üzleti év mérlegforduló napjáig megszavazott és a mérlegforduló napig még nem teljesített pótbefizetésnek megfelelő összeget kell a lekötött tartalékba helyezni. E szabály alapján a mérlegforduló nap után, de még a mérlegkészítés időpontjáig megszavazott és ezen időpontig nem teljesített befizetési kötelezettség összegét nem kell a lekötött tartalékba helyezni, miközben tartalmában azonos kötelezettségről van szó. A Javaslat az eltérő eljárás megszüntetését biztosítja.
A módosítás az Szt. 38. § (3) bekezdésének f) pontját érinti.
A hatályos törvény a hiányzó, a tárgyévben megsemmisült, az állományból kivezetett immateriális jószág, tárgyi eszköz - a készletre vett hulladékanyag, haszonanyag értékével csökkentett - könyv szerinti értéke elszámolására két előírást is ad. A kettősség feloldását jelenti az egyik előírás, a közvetlenül az egyéb ráfordítások közötti elszámolás hatályon kívül helyezése (csak terven felüli értékcsökkenési leírásként lehet azt elszámolni).
A módosítás az Szt. 81. § (3) bekezdésének d) pontját érinti.
A pénzmozgáshoz nem kapcsolódó rövid lejáratú kötelezettségek között valamennyi szállítóval szembeni kötelezettséget figyelembe kell venni; ennek érdekében törölni szükséges az "ide nem értve a beruházási szállítókat" zárójeles szövegrészt.
A módosítás az Szt. 103. § (2) bekezdésének a) pontját érinti.
A hatályos előírás tartalmazza, hogy az eredménylevezetésnél mit kell az értékesítés nettó árbevételeként általában kimutatni. Az árbevétel részletezése viszont nem teljes körű, így félreérthető. Elegendő, ha az általános előírás marad, a részletezés pedig hatályon kívül helyezésre kerül.
A módosítás az Szt. 109. § (2) bekezdését érinti.
A kifizetett vásárolt készletek állományváltozásának ráfordítást jelentő eszközváltozásként való figyelembe vételéhez - az eredménylevezetés szempontjából -, az előjelek helyes alkalmazásához törölni szükséges a félreérthető szövegrészt a javaslatnak megfelelően.
A módosítás az Szt. 113. § (3) bekezdését érinti.
Átalakulás esetén, ha az a kettős könyvvitelről az egyszeres könyvvitelre való áttéréssel valósul meg, az éves (az egyszerűsített éves) beszámoló elkészítését megelőzően különböző tételeket rendezni kell. A mérleg és az eredménylevezetés összhangja érdekében törölni szükséges "a kísérleti fejlesztés aktivált értékének" megszüntetési kötelezettségét, tekintve, hogy ez a tétel (aktiválásának lehetősége) a folyamatos működés során is alkalmazható.
A módosítás az Szt. 143. § (4) bekezdését érinti.
a 178. §-hoz
A szakmai gyakorlatnak az okleveles könyvvizsgálói képesítés megszerzését követően, és a tagfelvételi kérelem előterjesztését megelőző öt éven belüli teljesítését a kamara hatályos alapszabálya és felvételi szabályzata jelenleg is megköveteli a tagjelöltektől. Ennek törvénybe rögzítése átmeneti szabályozást nem igényel. Szabályozást igényel a szerződés helyett feltételként előírt munkaszerződés, amelynek áthidalására ad megoldást a záró rendelkezés.
a 6. számú melléklethez
A Javaslat alapján a kárenyhítéssel kapcsolatos feladatokat ellátó Országos Közbiztonsági és Bűnmegelőzési Közalapítványból származó, a bűncselekmény áldozata és hozzátartozója részére a bűncselekménnyel összefüggő kár enyhítése érdekében juttatott összeg adómentessé válik.
A hatályos rendelkezések szerint - a törvényben meghatározott esetek kivételével - adómentes a biztosító szolgáltatása. A Javaslat ezt - figyelembe véve a devizaliberalizáció követelményeit - kiegészíti azzal, hogy a belföldi biztosítókkal azonos feltételek mellett adómentessé válik az egyezményes államban székhellyel rendelkező biztosító szolgáltatása is.
A Javaslat a devizaliberalizáció kapcsán úgy módosítja a hatályos törvénynek a külföldi fizetőeszköznek forintra, illetőleg a forintnak külföldi fizetőeszközre való átváltásából származó jövedelem adómentességét kimondó rendelkezését, hogy a törli a devizajogszabályra, illetőleg a devizahatósági engedélyre vonatkozó hivatkozásokat.
A Széchenyi Terv keretében (pl. pedagógusok, köztisztviselők számára) biztosított kedvezményes Internet hozzáférés a Javaslat szerint adómentességet élvez.
A Javaslat szerint kizárólag a kifizető által ténylegesen fenntartott sportintézmény sportrendezvényén nyújtott szolgáltatásra vonatkozik az adómentesség.
A Javaslat az adóbevallások számának csökkentése, valamint a gyermekes családok adóterheinek további mérséklése céljából adómentessé nyilvánítja gyermekenként évi 10 ezer forint összegig a szülő részére (természetben, vagy taneszközök, ruhák megtérítése formájában) juttatott iskolakezdési támogatás. A jelenlegi gyakorlat szerint ugyanis a munkáltatók formálisan nem a szülő, hanem a gyermek számára juttatják az ilyen célú pénzösszeget annak érdekében, hogy az ne a szülő magasabb adókulcsával adózzon. Ezekben az esetekben azonban a gyermeknek adóbevallási kötelezettsége keletkezik. Az adókijátszás megakadályozása érdekében - már bevált hasonló szabályokhoz hasonlóan - a Javaslat az adómentes juttatással összefüggésben sajátos nyilvántartási, nyilatkozattételi kötelezettségeket állapít meg. A Javaslat szintén rendelkezik arról, hogy a szülőre tekintettel a gyermek részére pénzben juttatott bevétel a szülő munkaviszonyból származó jövedelmének minősül.
A Javaslat - visszamenőleges hatállyal - adómentessé nyilvánítja a Munkavállalói Résztulajdonosi Program keretében megszerzett, a program által érintett részvénytársaság, korlátolt felelősségű társaság által kibocsátott részvények, illetve üzletrészek értékéből azt a részt, amelyet a programban résztvevő magánszemély nem térített meg.
A Javaslat szerint a villamos energiáról szóló törvényjavaslat rendelkezései szerint, az ott szabályozott körben nyújtható szociális villamosenergia-ellátást adómentes természetbeni juttatásnak minősül az említett törvényjavaslat hatályba lépésével egyidejűleg.
a 7. számú melléklethez
A Javaslat az Szja törvény 3. számú melléklete III. Fejezetének 1. pontját kiegészíti azzal, hogy a vállalkozó család tagja a családi gazdasághoz tartozó tárgyi eszközök, nem anyagi javak értékét - az értékcsökkenési leírás alkalmazása helyett - egy összegben elszámolhatja költségként az üzembe helyezés adóévében, még akkor is, ha azok egyedi bekerülési költsége meghaladja az 50 ezer forintot.
a 8. számú melléklethez
A Htv. melléklete 2000. január 1-jei hatállyal három megosztási módszerre szűkítette az iparűzési adóalap-megosztás módjait. Ezen három módszer (személyi jellegű ráfordítások arányában, az eszközérték arányában, illetve e kettő kombinációját tartalmazó komplex megosztási módszer) közül a vállalkozónak azt kell alkalmaznia, amelyik a tevékenységére leginkább jellemző, azzal, hogy ha az előző adóévi iparűzési adóalap a 100 millió forintot meghaladta, akkor csak a komplex megosztási módszert lehet alkalmazni. Az átállás megkönnyítése érdekében ezen melléklet alkalmazása csak 2001. január 1-jétől kötelező.
Az adóztatás során felmerült tapasztalatok alapján az eszközérték-arányos megosztási módszert (melléklet 1.2 pontja) tovább pontosítja és egyszerűsíti a Javaslat. A módszer lényege és alapelve tehát nem változik. Továbbra is a székhely, telephely szerinti településen lévő, egy évnél hosszabb ideig használt eszközök folyó évi számított költségének (eszközérték) arányában kell az adó alapját megosztani. Az egyszerűsítés kapcsán az 50 ezer forint bekerülési érték alatti eszközöket csak két adóévben (a beszerzés és az azt követő adóévben) kell figyelembe venni. A melléklet 1.2 pontjának módosítása azt is biztosítja, hogy ha a településen használt eszköz után már nem lehet értékcsökkenési leírást elszámolni, vagy az eszközt az adózó ingyenesen használja, akkor is lehessen értelmezni az eszközérték fogalmát, s ekképp a településre mindenképp kimutathatóvá váljék adóztatható adóalap-rész.
Az átmeneti rendelkezések értelmében a Htv. mellékletének ez irányú módosítását már a 2001. adóévben is figyelembe veheti a vállalkozó.
a 9. számú melléklethez
Az elektronikus aláírásról szóló 2001. évi XXXV. törvény (a továbbiakban: Eat.) elfogadása megteremtette annak lehetőségét, hogy az információ-technológia fejlődésének eredményeit az adóigazgatás is befogadja. A törvény az Art. 10. számú mellékletének beiktatásával az elektronikus adóigazgatás alapjait fekteti le. A melléklet a jogalkalmazás megkönnyítése érdekében egybefogja az adókötelezettség elektronikus úton, elektronikus aláírás alkalmazásával történő teljesítésének - mind az Eat., mind az Art. egyéb rendelkezései viszonyában különös szabályoknak minősülő - előírásait.
Az adókötelezettségek új módon történő teljesítésére vonatkozó szabályok által érintett személyi kör kettős. Annak érdekében, hogy a rendszer igazgatási szempontból ne váljon kezelhetetlenné, a szabályok kötelező jelleggel terjednek ki a jelentős költségvetési kapcsolatokkal és a szükséges infrastruktúrával rendelkező, tehát legfelkészültebb adózókra, amelyek korábban is elektronikus úton, de elektronikus aláírás hiányában öszvér módon - papír alapú bizonylattal megerősítve - teljesítették bevallási és adatszolgáltatási kötelezettségüket. Az adminisztrációs többletterhek elkerülése érdekében a szabályok tárgyi hatálya továbbra is csak e két adókötelezettségre terjed ki.
A kötelező jellegű szabályozás előfeltételét azzal biztosítja a törvény, hogy az adóztatás mint sajátos igazgatási ág megkülönböztető jegyeire figyelemmel módosítja az Eat. szabályozási alapelvét, amely szerint az elektronikus aláírás alkalmazása az ügyfél számára nem tehető kötelezővé. A törvény az átmeneti és záró rendelkezésekben foglalt módosító szabályával a jogosultságként történő szabályozást mint főszabályt megtartva kivételnek minősíti az adóigazgatást.
Az adóigazgatásban kizárólag minősített elektronikus aláírás alkalmazható, amelynek technikai és egyben jogi előfeltétele, hogy a Hírközlési Főfelügyelet hitelesítés-szolgáltatóként nyilvántartásba vegye az erre a tevékenységre alkalmas vállalkozót. A bizonytalanság elkerülése érdekében a melléklet szabályait a hitelesítés-szolgáltatóként nyilvántartásba vett első vállalkozó adatainak a Magyar Közlönyben történő közzétételétől számított 180 nap elteltétől lehet alkalmazni.
A melléklet által érintett személyi kör másik csoportját illetően a jogosultság formájában történő szabályozás elve érvényesül. A melléklet 1. pontjában foglaltakon kívül eső minden más adózót választási jog illet meg az elektronikus technikák mint az adókötelezettség teljesítésének alternatív módjának alkalmazását illetően.
A tapasztalatok alapján a fokozatosság elvének megfelelően kerülhet sor az erre kötelezett kör által ilyen módon teljesítendő egyes adókötelezettségek szélesítésére, illetve a választásra jogosultakra vonatkozó részletes szabályoknak a megalkotására, amellyel összefüggésben a pénzügyminiszternek a Miniszterelnöki Hivatalt vezető miniszterrel egyetértésben kiadott rendeletében történő szabályozásra ad felhatalmazást a törvény.
Az Eat. által bevezetett elektronikus dokumentum fogalmát a törvény oly módon vezeti be az adóigazgatásba, hogy ahhoz a legszigorúbb biztonsági követelményeket kielégítő minősített elektronikus aláírást és időbélyegzőt rendeli alkalmazni. Ezeknek a feltételeknek a teljesülésével az elektronikus dokumentum az adózás rendjében használatos irat fogalomba illeszkedik.
A törvény az adókötelezettséget ilyen módon teljesítő adózót, a minősített hitelesítés-szolgáltatót és a Hírközlési Főfelügyeletet beilleszti az adózás információs rendszerébe. Az adózó oldalán bejelentési kötelezettséget ír elő olyan adattartalommal, amely ahhoz szükséges, hogy az adóhatóság a bevallást és az adatszolgáltatás fogadni és feldolgozni tudja. A bejelentés adattartalma tekintetében a Hírközlési Főfelügyelet és a minősített hitelesítés-szolgáltató adatszolgáltatása nyújt kontroll-információt.
A törvénynek szintén az átmeneti és záró rendelkezések között elhelyezett rendelkezése módosítja az Eat-nak a minősített hitelesítés-szolgáltató oldalán előírt tanúsítvány-megőrzési kötelezettség időtartamát, melynek eredményeként az iratmegőrzési kötelezettség időtartamára vonatkozóan a szorosan összefüggő adózási és számviteli jogterületek által támasztott követelményeket egyszerre kielégítő általános szabályt hoz létre elkerülve a párhuzamos szabályozásba ütközést.
Az elektronikus aláírás alkalmazásának eredményeként a papír alapú formában kiállított bizonylatok egyéb adathordozón elektronikus úton rögzítve történő megőrzésére lehetőséget adó szabályok is módosulnak. A törvény az elektronikus "archiválás" lehetőségét kiszélesíti oly módon, hogy azt kiterjeszti minden, az Art. fogalomrendszerében iratnak minősülő dokumentumra, és eltekint a módszer előzetes adóhatósági engedélyben történő minősítésétől abból a megfontolásból, hogy a minősített aláírással és időbélyegzővel ellátott elektronikus dokumentum esetében egy későbbi ellenőrzés előfeltételeit megteremtő követelmény automatikusan teljesüljön.