Magyar Köztársaság Kormánya

a devizakorlátozások megszüntetésérõl, valamint
egyes kapcsolódó törvények módosításáról

Budapest, 2001. augusztus

Az Országgyûlés a piacgazdaság kiépítésének következményeként, a forint konvertibilitását teljessé téve, az Európai Unióhoz történõ csatlakozásra való felkészülés érdekében törvényt alkot a devizakorlátozások megszüntetésérõl, a tõke szabad áramlásának elõsegítésérõl.

1.§

1. A Magyar Köztársaság törvényes fizetõeszköze a forint. A forintban történõ teljesítés belföldön nem utasítható vissza.

(2) Ha törvény eltérõen nem rendelkezik, a Magyar Állam részére forintban kell teljesíteni az államháztartásról szóló 1992. évi XXXVIII. törvény 10.§-ában megfogalmazott közterheket, továbbá bíróság, büntetõ ügyekben eljáró más hatóság, vagy szabálysértési hatóság által határozatban megállapított fizetési kötelezettséget (így különösen pénzbüntetést, pénzmellékbüntetést, pénzbírságot, rendbírságot).

(3) Amennyiben törvény vagy kormányrendelet másként nem rendelkezik

1. devizabelföldiek belföldön és külföldön,
1. devizakülföldiek belföldön

devizával, valutával, belföldi fizetõeszközzel, illetve belföldi pénznemre szóló követeléssel végzett jogügyletei és cselekményei szabadon végezhetõek.

2.§

Értelmezõ rendelkezések

1. devizabelföldi:

1. az a természetes személy, akinek az illetékes magyar hatóság által kiadott érvényes személyazonosító igazolványa (személyi igazolványa), a tizennégy éven aluliak esetében pedig a személyi azonosítóról kiadott hatósági igazolványa van, illetve azokkal rendelkezhet (a továbbiakban együtt: személyazonosító igazolvány). A természetes személynek devizabelföldiségét a személyazonosító igazolvánnyal kell igazolnia, de a határátlépéskor magyar útlevelet felmutató személy devizabelföldiségét vélelmezni kell;
1. a vállalkozás és a szervezet, ha a székhelye belföldön van - az e § 2. pontjának d.) és f.) alpontjában foglalt kivételekkel - , a külföldi székhelyû vállalkozás magyarországi fióktelepe, a külföldi állampolgár önálló magyarországi vállalkozása (egyéni vállalkozó - ideértve az egyéni céget is - és az önfoglalkoztató).

2. devizakülföldi:

1. a természetes személy, ha nincs az illetékes magyar hatóság által kiadott, érvényes személyazonosító igazolványa, és azzal nem is rendelkezhet,
1. a vállalkozás és a szervezet - jogi formájától függetlenül -, ha székhelye külföldön van, a devizabelföldi vállalkozás és szervezet külföldön mûködõ fióktelepe,
1. a devizakülföldinek a belföldön lévõ képviselete,
1. a vámszabadterületi társaság,
1. a külföldi székhelyû vállalkozás magyarországi fióktelepe, ha a fióktelepet vámszabad területen létesítették, illetve ott mûködik,
1. továbbá a társasági adóról és az osztalékadóról szóló módosított 1996. évi LXXXI. törvény 4. §-ának 28. pontja alá tartozó társaság;

3. §

Gazdasági és pénzügyi nehézségek esetén követendõ eljárás

1. Amennyiben a magyar gazdaság a devizatartalékok nagymértékû csökkenésébõl adódó nehézségekkel küzd, vagy ilyen nehézségek bekövetkezése komolyan fenyegeti - különösen, ha a tartalékok csökkenése veszélyezteti a rövidtávú kötelezettségek teljesítését - és ezek a nehézségek alkalmasak a magyar gazdaság mûködésnek veszélyeztetésére, a Kormány - az MNB javaslatára - jogosult legfeljebb három hónapra rendeletben korlátozni a nemzetközi fizetési forgalmat. Ez a korlátozás nem terjedhet ki a természetes személyek számlájáról történõ kifizetésre és átutalásra.

Hatálybalépés és átmeneti rendelkezések

4. §

1. Ez a törvény 2002. január 1-jén lép hatályba, rendelkezéseit a folyamatban lévõ ügyekre is alkalmazni kell.

(2) A törvény 3.§-a a Magyar Köztársaság Európai Unióhoz történõ csatlakozásáról szóló nemzetközi szerzõdést kihirdetõ törvény hatálybalépésével egyidejûleg hatályát veszti.

Hatályon kívül helyezendõ jogszabályok

6. §

E törvény hatályba lépésével egyidejûleg hatályát veszti:

1. a devizáról szóló 1995. évi XCV. törvény;
1. a Magyar Köztársaság 1996. évi költségvetésérõl szóló 1995. évi CXXI. törvény 104.§-a;
1. a devizáról szóló 1995. évi XCV. törvény módosításáról szóló 1997. évi CXLVII. törvény;
1. a külföldre utazásról szóló 1998. évi XII. törvény 40.§-a;
1. a külföldiek önálló vállalkozóként történõ gazdasági célú letelepedésérõl szóló 1998. évi LXXII. törvény 10.§-a;
1. a Magyar Köztársaság 1999. évi költségvetésérõl szóló 1998. évi XC. törvény 97.§-a;
1. a társasági adóról és az osztalékadóról szóló 1996. évi LXXXI. törvény 4.§-a 28. pontjának d) alpontja;
1. a szervezett bûnözés, valamint az azzal összefüggõ egyes jelenségek elleni fellépés szabályairól és az ehhez kapcsolódó törvénymódosításokról szóló 1999. évi LXXV. törvény 48.§-a;
1. a Magyar Köztársaság 2000. évi költségvetésérõl szóló 1999. évi CXXV. törvény 64.§-a;
1. a közraktározásról szóló 1996. évi XLVIII. törvény 27.§-ának (4) bekezdésében az " ,illetõleg a devizajogszabályok" szövegrész;
1. a biztosítóintézetekrõl és a biztosítási tevékenységrõl szóló 1995. évi XCVI. törvény 5.§-a (6) bekezdésének a) pontjában "a devizajogszabályokban meghatározott" szövegrész, valamint c) pontjában " a devizajogszabályok szerint megengedett módon megszerzett, " szövegrész, 5.§-ának (7) bekezdése, 43.§-a (4) bekezdésének elsõ mondata, 47.§-ának (4) bekezdése, 86.§-ának (1) bekezdés ag), cd), valamint dc) pontjaiban az "amennyiben megfelel a devizajogszabályban foglaltaknak" szövegrészek;
1. az életüktõl és szabadságuktól politikai okból jogtalanul megfosztottak kárpótlásáról szóló 1992. évi XXXII. törvény 6.§-a (2) bekezdésének " Az átutalt összeg külföldi pénznemre nem váltható át." mondata;
1. a külföldiek magyarországi befektetéseirõl szóló 1988. évi XXIV. törvény 9.§-ának (2) bekezdése, 37.§-ának (2) bekezdésében az "és a devizáról szóló 1995. évi XCV. törvény " szövegrész, 37/A. §-a, 40.§-ának (2) bekezdésében a " ,valamint a devizahatóságot" szövegrész, 41.§-ának (2) bekezdése;
1. a Polgári Törvénykönyvrõl szóló 1959. évi IV. törvény 231. §-ának (3) bekezdése;
1. a termõföldrõl szóló 1994. évi LV. törvény 88. §-a (1) bekezdésének "- a devizáról szóló törvény fizetési szabályokra vonatkozó elõírásainak megtartásával - " szövegrésze;
1. a Büntetõ Törvénykönyvrõl szóló 1978. évi IV. törvény 42.§-a (2) bekezdésének b) pontja 3. alpontjában a "devizabûncselekmény [309. § (5) bek. c) pont]" szövegrész, valamint a 309. §-a;
1. a Büntetõ Törvénykönyvrõl szóló 1978. évi IV. törvény hatálybalépésérõl és végrehajtásáról szóló 1979. évi 5. törvényerejû rendelet 28.§-ának d) pontja;
1. a szabálysértésekrõl szóló 1999. évi LXIX. törvény 32.§-ának (2) bekezdésében, 33.§-ának (2) bekezdésében és 34.§-ának (2) bekezdésében az " és deviza" szövegrész, valamint a 161.§-a;
1. a büntetõeljárásról szóló 1973. évi I. törvény 16.§-ának (3) bekezdésében "A devizabûncselekmény (Btk.309.§)" szövegrész, valamint 29.§-ának (2) bekezdése;
1. a Rendõrségrõl szóló 1994. évi XXXIV. törvény 68.§-ának (1) bekezdésében a "devizahatóságtól" kifejezés, valamint a 68/E.§-a;
1. az államtitokról és a szolgálati titokról szóló 1995. évi LXV. törvény 3.§-ának (1) bekezdésében a " vagy devizapolitikai" szövegrész;
1. a Magyar Nemzeti Bankról szóló 2001. évi LVIII. törvény 23.§-ának (1) bekezdése, 60.§-a (1) bekezdésének d) pontjában a "devizajogszabályok alkalmazásában" szövegrész, 61.§-ának (5) bekezdésében a "devizajogszabályok alkalmazásában" szövegrész;
1. a devizáról szóló 1995. évi XCV. törvény végrehajtására kiadott 88/2001. (VI.15.) Korm. rendelet.

Módosuló törvények

8. §

(1) A cégnyilvántartásról, a cégnyilvánosságról és a bírósági cégeljárásról szóló 1997. évi CXLV. törvény (a továbbiakban: Ctv.) 19.§-ának (2) bekezdése helyébe a következõ rendelkezés lép:

(2) A Ctv. 29. §-a a következõ (6) - (7) bekezdésekkel egészül ki:

9.§

1. A biztosítóintézetekrõl és a biztosítási tevékenységrõl szóló 1995. évi XCVI. törvény (a továbbiakban: Bit.) a következõ 42/B.§ -sal egészül ki:

(2) A Bit. 43.§-ának (4) bekezdése helyébe a következõ rendelkezés lép:

10. §

A szerencsejáték szervezésérõl szóló 1991. évi XXXIV. törvény 27/A.§-ának (2) bekezdése helyébe a következõ rendelkezés lép:

1. az állam többségi részesedésével mûködõ gazdálkodó szervezet, vagy
1. 100%-ban állami játékszervezõ tulajdonában lévõ gazdasági társaság, vagy
1. koncessziós társaság

szerencsejáték szervezõ tevékenységet konvertibilis pénznemben végez, köteles a téteket konvertibilis pénznemben feltüntetni."

Az államháztartásról szóló 1992. évi XXXVIII. törvény a következõ új 10/A.§-sal egészül ki:

1. A Magyar Nemzeti Bankról szóló 2001. évi LVIII. törvény (a továbbiakban: MNB törvény) 11.§-ának (1) bekezdése helyébe az alábbi rendelkezés lép:

(2) Az MNB törvény a következõ 60/A.§-sal egészül ki:

(3) Az MNB törvény a következõ 67/A.§-sal egészül ki:

13. §

A fogyasztóvédelemrõl szóló 1997. évi CLV. törvény 14.§-ának (2) bekezdésében az "érvényes" kifejezés helyébe a "törvényes" kifejezés lép.

14. §

1. A bírósági végrehajtásról szóló 1994. évi LIII. törvény (továbbiakban Vht.) 98.§-ának helyébe a következõ rendelkezés lép:

1. A Vht. VIII. fejezete a következõ alcímmel és 163/A. §-sal egészül ki:

15.§

A nemzetbiztonsági szolgálatokról szóló 1995. évi CXXV. törvény 65.§-a helyébe a következõ rendelkezés lép:

16.§

A Rendõrségrõl szóló 1994. évi XXXIV. törvény 68/C.§-a helyébe a következõ rendelkezés lép:

17.§

(1) A pénzmosás megelõzésérõl és megakadályozásáról szóló 1994. évi XXIV. törvény (a továbbiakban Pmt.) 1.§-a az alábbi c) ponttal egészül ki:

(2) A Pmt. az alábbi 2/A. §-sal egészül ki:

1. családi és utónevét (nõk esetében leánykori családi és utónevét is),
1. lakcímét,
1. születési helyét, idejét,
1. anyja leánykori családi és utónevét,
1. az azonosító okmánya számát,
1. a kiállító hatóság megnevezését, betûjelét,
1. külföldi természetes személy útlevelében szereplõ személyazonosító adatokat."

(3) A Pmt. az alábbi 3/A. §-sal egészül ki:

(4) A Pmt. 2. §-ának (1) bekezdése helyébe a következõ rendelkezés lép:

(5) A Pmt. 3. § (1) bekezdésének a) pontja helyébe a következõ rendelkezés lép:

18. §

A társasági adóról és az osztalékadóról szóló 1996. évi LXXXI. törvény 4.§-a 28. pontjának bevezetõ szövegrészében a "bejegyzett" kifejezés helyébe a " gazdasági társaságokról szóló törvényben foglaltak szerint alapított" kifejezés lép.

19.§

Az Európai Közösségek jogszabályaihoz való közelítés

E törvény a Magyar Köztársaság és az Európai Közösségek és azok tagállamai között társulás létesítésérõl szóló, Brüsszelben, 1991. december 16-án aláírt Európai Megállapodás tárgykörében, a Megállapodást kihirdetõ 1994. évi I. törvény 3. §-ával összhangban az Európai Közösségeknek az Európai Közösséget létrehozó szerzõdésének 56-60. cikkeivel és a 119-120. cikkeivel, valamint a Tanács a Szerzõdés 67. cikkének végrehajtásáról szóló 88/361/EGK irányelvével összeegyeztethetõ szabályozást tartalmaz.

Általános indokolás

A magyar gazdaságban a megszerzett deviza, valuta birtokban tartása, felhasználása hosszú ideig szigorú szabályokhoz volt kötve. A rendszerváltás óta a piacgazdaság kiépülésével és megerõsödésével létrejött a szükséges gazdasági háttér, amely lehetõvé teszi a devizagazdálkodási rendszer immár teljes mértékû megszüntetését a piac szabályozó szerepére és makrogazdasági mechanizmusokra hagyva az ország devizaháztartásának szabályozását.

A Magyar Nemzeti Bank 2001. május 3-án a Kormány egyetértésével döntött a forint árfolyamsávjának kiszélesítésérõl. Ez a lépés a devizakorlátozások lebontásának felgyorsítását tette szükségessé. A szélesebb árfolyamsáv megnöveli ugyanis a devizaárfolyamtól függõ gazdasági tevékenységek kockázatát. A határidõs piacok hatékony mûködése viszont lehetõséget teremt arra, hogy az exportõrök széles árfolyamsáv mellett is biztonsággal tervezhessék a szállításaik ellenértékeként kapott összegek alakulását. Ezért jól mûködõ, mély és sokszereplõs határidõs piac kialakulása szükséges ahhoz, hogy a gazdaság szereplõi hatékonyan tudják fedezni árfolyamkockázatukat. Ehhez a hatályos devizajogszabályokban szereplõ korlátozások feloldására volt szükség, hogy a jelenleginél fejlettebb piac alakulhasson ki és e piacokon a külföldiek részvételét is biztosítani lehessen.

A Kormány 2001. június 5-ei ülésén döntött a devizakorlátok teljes megszüntetésérõl, a forint teljes konvertibilitásának megteremtésérõl. Ez érintette a belföldi és külföldi gazdasági és pénzügyi szereplõket, szervezeteket, természetes személyeket. A teljes körû liberalizáció folytán - többek között - megszûnt a devizahatósági engedély vagy bejelentési, a deviza/valuta hazahozatali kötelezettség, szabaddá vált a külföldi deviza vagy forint bankszámlatartás, a külföldi, belföldi fizetõeszköz kivitele.

Ilyen tartalmú liberalizációs intézkedések megtételére a felhatalmazást a Kormány számára devizáról szóló 1995. évi XCV. törvény 89. § (2) bekezdésének a) pontja biztosította.

A kormányrendelet szabályozása által biztosított új devizális "környezetben" szükségessé vált a devizáról szóló 1995. évi XCV. törvény által használt fogalom és szabályozórendszer felülvizsgálata, az egész magyar jogrendszert átható korábbi devizális szabályozás átformálása, és a gyors és teljes liberalizáció által kialakult helyzethez történõ átalakítása. E törvény a fenti cél megvalósítására törekedve tartalmazza a szükséges törvénymódosításokat.

A jogalkalmazás megkönnyítése érdekében szükséges volt annak kimondása, hogy a gazdasági élet egész területén szabad a devizával és valutával, belföldi fizetõeszközzel történõ fizetés, pénzügyi mûveletek végzése.

A fogalom-meghatározást illetõen említést érdemel, hogy a törvényjavaslat megõrzött számos, a devizáról szóló 1995. évi XCV. törvény által használt definíciót (devizabelföldi, devizakülföldi, deviza, valuta, konvertibilis pénznem, fizetõeszköz, pénzhelyettesítõ eszköz). E fogalmak fenntartása azért szükséges, mert számos jogág jogszabályai használják e devizális fogalmakat és elhagyásuk fennakadásokat okozhatott volna a jogalkalmazásban, jogértelmezésben.

A devizában történõ fizetés lehetõvé tétele mellett szükséges annak hangsúlyozása is, hogy Magyarországon továbbra is a forint a törvényes fizetõeszköz, amelyet a forintérték megállapításáról és az ezzel összefüggõ rendelkezésekrõl szóló 9000/1946. (VII. 28.) ME rendelet tartalmaz és a Magyar Nemzeti Bankról szóló 2001. évi LVIII. törvény megerõsít. A Polgári Törvénykönyv által is rögzített szabályozás szerint belföldön fõszabályként tehát a fizetés pénzneme a forint, a forintban történõ teljesítését - eltérõ megállapodás hiányában - mindenki köteles elfogadni. Szintén továbbra is alkalmazandó az üzletek mûködésérõl és a belkereskedelmi tevékenység folytatásának feltételeirõl szóló 4/1997. (I.22.) kormányrendelet 22.§-ának (4) bekezdését, mely szerint: "Az áru árát forintban az üzletben és - a kirakatban történõ bemutatás esetén - a kirakatban is fel kell tüntetni." Ez a kötelezettség azonban csak az áru árának feltüntetésére vonatkozik, az ügyletkötés, számlakiállítás és a fizetés e kötelezettségtõl függetlenül történhet a forinttól eltérõ pénznemben is.

Ki kell emelni, hogy a költségvetés felé történõ valamennyi befizetés, így az adók, illetékek, díjak, vám, illetve a Magyar Államnak, mint közjogi félnek történõ teljesítés - mint pl. pénzbírság, pénzbüntetés, - forintban kell, hogy történjen. Hasonlóan belföldi fizetõeszközben kell teljesíteni a költségvetés által eszközölt kifizetéseket, gondolva itt elsõsorban a költségvetési támogatások formáira. Természetesen kivételként kezelendõk azok a kiadások, amelyek a természetüknél fogva már eddig is devizában voltak teljesítendõk, mint például a külföldi adósságállomány törlesztése, a hitelek és nemzetközi segélyek.

A törvényjavaslat felhatalmazás alapján továbbra is biztosítja a Kormány számára azt a lehetõséget, hogy a Római Szerzõdés 119-120. cikkelyei által körülírt rendkívüli gazdasági krízishelyzetben a jegybank kezdeményezésére átmeneti korlátozó intézkedéseket hozzon az ország devizaállományának megõrzése, vagy a forint elleni spekuláns támadások kivédése érdekében.

A törvényjavaslat számos hatályon kívül helyezõ rendelkezést is tartalmaz, amelyek megtisztítani hivatottak a jogrendszert, így - többek között - a büntetõ és szabálysértési jogot is a megszûnõ devizális korlátozásoktól és devizahatósági elõírásoktól és egyéb devizális fogalmaktól.

A fenti liberalizációs lépések megtételével Magyarország lényeges mértékben felkészült a tõkemûveletek területén az EU csatlakozásra.

Részletes indokolás

az 1. §-hoz

E törvényjavaslat koncepciója szerint minden devizális megkötés, amely a Magyarországon végzett ügyletekkel volt kapcsolatos, megszûnik. A törvényjavaslat fõszabályként kimondja, hogy devizával, valutával, forinttal kötött jogügyletek és cselekmények minden korlátozástól és bejelentési kötelezettségtõl mentesen, szabadon végezhetõk. Erre azért van szükség, mivel az eddigi 70 éves szabályozás során mindvégig szigorú korlátokhoz voltak kötve a deviza, valuta mûveletek. Ezzel szemben a mai szabályozás filozófiája merõben ellentétes a korábbi regulációval, így célszerûnek látszott e szabadság deklarálása.

Megfogalmazásra került a törvényes fizetõeszköz legfontosabb kritériuma is, miszerint belföldön a forintban történõ teljesítés nem utasítható vissza. Ezen elvek deklarálására azért volt szükség, mert a jogalkotó egyértelmûvé szeretné tenni, hogy devizális teljesítésre, illetve fizetésre kizárólag közös megállapodás esetén van lehetõség. Amennyiben nincs a felek között egyetértés a teljesítés pénzneme tekintetében, vagy arról nem határoztak, a forintot, mint törvényes fizetõeszközt kötelesek ellenértékként a gazdasági élet szereplõi elfogadni.

A törvény területi és személyi hatálya az 1.§ (3) a.), b.) pontjaiban került meghatározásra. Magyar jogszabály kötelezõ ereje természetesen a magyar joghatóság alá tartózó polgárok és belföldi székhelyû gazdasági társaságok és szervezetek mûveleteire terjedhet ki függetlenül attól, hogy a jogcselekmények külföldön vagy belföldön történtek-e, illetve a joghatóság függetlenül az ügyletben résztvevõk illetõségére a belföldön kötött, teljesített ügyletekre, cselekményekre nézve áll fenn. A külföldiek egymás között lebonyolításra kerülõ ügyletei vonatkozásában a törvény hatálya a területi elv alapján terjed ki, hiszen itt a jogszabály szabályozási köre a Magyar Köztársaság területén történt jogügyletekre terjed ki.

a 2. §-hoz

Mint már azt az általános indoklásban is említésre került, a korábbi 1995. évi XCV. törvény által definiált néhány fogalom átkerült a jelen törvényjavaslatba.

a 3. §-hoz

Továbbra is szükséges fenntartani azt a lehetõséget, hogy súlyos gazdasági problémák esetén a jelen törvényben meghozott teljes konvertibilitást a Kormány a jegybank indítványára 3 hónapra felfüggessze, és ideiglenesen devizális korlátozó intézkedéseket hozzon. Ez a "safeguard" szabály már a korábbi devizáról szóló 1995. évi XCV. törvényben is megfogalmazásra került. Jelen törvényjavaslat konkrétabban a Római Szerzõdéssel összhangban kívánja megfogalmazni azon körülményeket, amikor a Kormány a jegybankkal együttmûködve élhet a korlátozás lehetõségével, valamint részletesebb szabályokat tartalmaz arra vonatkozóan, hogy hányszor és milyen idõtartamra ad a Kormánynak felhatalmazást az intézkedések bevezetéséhez.

A Kormány e felhatalmazás alapján kétszer 3 hónapra vezethet be korlátozásokat. Amennyiben a nemzetközi gazdasági helyzet továbbra is szükségessé teszi a korlátok fenntartását, a 6. hónap után magasabb szintû jogszabályba kell foglalni a meghozott intézkedések tartalmát. Jelen szabályozás összhangban van az Európai Unióban érvényes szabályozással, mivel a Római Szerzõdés 119-120. cikkelyei, valamint az Európai Tanács 88/361/EGK irányelve és az OECD Tõkemozgások Liberalizációs Kódexe is biztosítja a fenti körülmények esetén a korlátozások bevezetésének lehetõségét.

a 4.-5. §-hoz

A törvény 2002. január 1-én lép hatályba, kiegészítve azzal, hogy rendelkezéseit a folyamatban lévõ ügyekre is alkalmazni kell.

Amint a Magyar Köztársaság csatlakozik az Európai Unióhoz, a csatlakozást kihirdetõ törvény hatálybalépésével a Római Szerzõdés a magyar jogrendszer részét fogja képezni, így annak rendelkezései közvetlenül érvényesülnek, így már nem lesz szükség annak szabályozására, hogy milyen eljárást kell követnie a kormánynak a gazdasági szükségintézkedések meghozatalakor (a törvényjavaslat 3.§-a).

a 6. §-hoz

A hatályon kívül helyezõ rendelkezések "megtisztítani" hivatottak a jogrendszert, így - többek között - a büntetõ és szabálysértési jogot is a megszûnõ devizális korlátozásoktól, devizahatósági elõírásoktól és egyéb devizális fogalmaktól.

a 7. §-hoz

A Btv. 30.§-a is módosításra kerül, amelynek indoka, hogy megmaradjon a koherencia a cégtörvény elõírásaival.

a 8. §-hoz

A cégnyilvántartásról és a bírósági cégeljárásról szóló 1997. évi CXLV. törvény (a továbbiakban Ctv.) 19. §-a azért kerül módosításra, mivel a devizális korlátozások megszûnte után szabályozni szükséges a jegyzett tõke pénznemének meghatározását. A törvényhozói szándék továbbra is az, hogy a jegyzett tõke pénzbeli és nem pénzbeli hozzájárulásának mértékét továbbra is forintban kell meghatározni. Ez alól csupán a devizakülföldi társaságok kivételek, amelyek alaptõkéjüket és könyvelésüket is jogosultak devizában nyilvántartani és vezetni.

A Ctv. 29.§-a új (6)-(7) bekezdésekkel egészül ki. Ezen új bekezdések az eddig már alkalmazott egy-ablakos szisztéma keretében kiépült számítógépes rendszer segítségével nemcsak a bejegyzéskor közli az adóhatóság az adószámot és a statisztikai számot, hanem azok bármely változása nyomán a Cégbíróság is automatikusan értesül a mindenkor aktuális statisztikai- és adószámról.

Fenti adatokon kívül a cég pénzforgalmi számlájában történt változásokról már nemcsak az adóhatóság értesül a törvény erejénél fogva, hanem a számlavezetõ hitelintézet a cégbírósággal is közli az erre célra létrehozott számítógépes hálózat segítségével, megnövelve és meggyorsítva ezzel az esetleges csõd- és felszámolási eljárások hatékonyságát.

a 9. §-hoz

A biztosítóintézetekrõl és a biztosítási tevékenységrõl szóló 1995. évi XCVI. törvényben (továbbiakban Bit.) szükség volt a Bit. hatálya alá tartozó intézmények és személyek hirdetési tevékenységével kapcsolatos szabályozásnak betartatására, így elsõsorban a Bit. 42/A. § (3) bekezdésében foglaltakra tekintettel, miszerint hirdetést csak a Magyarországon bejegyzett és ilyen tevékenység végzésére engedéllyel rendelkezõ biztosító, biztosításközvetítõ vagy biztosítási szaktanácsadó tehet közzé.

Az elõterjesztõ hasonlóan a hitelintézetekrõl szóló törvényben lévõ szabályozáshoz a elsõ illetve a másodfokú fogyasztóvédelmi felügyelõséget jelölte meg mint a fenti ügyben eljáró hatáskörrel rendelkezõ szervet.

A Bit.-ben a forint teljes konvertibilitása és a devizahatósági jogkörök megszûnése nyomán lehetõség nyílik - felügyeleti engedélyezési eljárás mellett - a külföldi biztosítónál nyilvántartásba vett szerzõdésállomány átvételére devizahatósági elõírások betartása nélkül.

a 10. §-hoz

Mivel többek között megszûnik a devizahatóság azon jogköre is, hogy a szerencsejáték szervezésérõl szóló 1991. évi XXXIV. törvény 27/A.§-a szerint konvertibilis pénznemben, azaz valutában végzendõ szerencsejátékot szervezõ tevékenységhez engedélyt adjon, így az idézett szakasz nem tartalmazza a devizahatósági engedélyre való utalást.

a 11. §-hoz

Az általános indoklásban már felvetésre került az, hogy az államháztartási törvény hatálya alá tartozó minden ki- és befizetés forintban kell, hogy történjen, beleértve valamennyi adó- és adó jellegû befizetést, bûnügyi és polgári perben az állam javára megállapított valamennyi fizetési kötelezettséget (bírság, perköltség stb.), valamint a költségvetés által kifizetendõ ÁFA visszaigénylést, költségvetési támogatást. Ez alól természetesen az állam nemzetközi adósságállományának törlesztése, mint kiadás és különbözõ nemzetközi hitelfelvétel és segélyek, mint bevétel képezhet kivételt, amikor a magyar állam devizában szolgáltat a külföldi hitelezõnek, illetve devizában vételezi be a hitel vagy segély összegét. Hangsúlyozni kívánjuk, hogy innen a költségvetés pénzügyi rendszerén belül a hitelt/segélyt a kincstár átváltja forintra és belföldi pénznemben továbbítja a megfelelõ alrendszerek felé.

Mivel az államnak, mint közjogi státuszban lévõ jogalanynak történõ be- és kifizetéseit a legszélesebb hatállyal az államháztartásról szóló 1992. évi XXXVIII. törvény szabályozza, így ott szükséges annak szabályozása, hogy az állami fizetési rendszer forintban mûködik, beleértve ebbe az államháztartás rendszerébe történõ befizetéseket és kifizetéseket is.

a 12. §-hoz

Mivel több jogszabály (pl. Áfa tv., Tao.) hivatkozik a jegybank által közzétett árfolyamra, illetve a teljes devizaliberalizáció nyomán szükségessé vált, hogy elsõsorban az adózás területén belföldirõl külföldi pénznemre történõ átváltás árfolyama központilag egy hivatalosnak minõsülõ árfolyam alapján szabályozva legyen, megnõtt a jelentõsége az MNB árfolyamának. Ezért a jegybanktörvényben került sor az MNB árfolyam hivatalos jellegének deklarálására.

A 88/2001. (VI.15.) Korm. rendelet hatályon kívül helyezésével szükségessé válik a banki ügyfelek statisztikai célú jogcímközlési kötelezettségét mindenkire kötelezõ érvényû jogi norma keretében kimondani annak érdekében, hogy az MNB összeállíthassa az ország fizetési mérlegét. Statisztikai szempontból továbbra is nélkülözhetetlen, hogy a hitelintézetek a kormányrendelet mellékletét képezõ útmutató elõírásainak megfelelõen adatot szolgáltassanak ügyfeleik tranzakcióiról. Továbbra sem tekinthetünk el a statisztikailag releváns információk okmányokon történõ rögzítésének törvényi szabályozásától, azaz az ügyfél statisztikai státuszának és a tranzakció jogcímének feltüntetésérõl, hiszen ennek hiányában a havi fizetési mérleg nem állítható össze. A szabályozás legmegfelelõbb szintjének a nemrégiben elfogadott jegybanktörvényben adott felhatalmazás alapján hozandó kormányrendelet látszik.

a 13. §-hoz

A forint törvényes fizetõeszközként való elismerését deklarálja a fogyasztóvédelmi törvény módosítása is.

a 14. §-hoz

A devizaliberalizáció következtében szükségessé vált a bírósági végrehajtásról szóló 1994. évi LIII. törvényben szabályozott azon paragrafus módosítása, amelyben nemesfémekre, illetve külföldi pénznemre történt foglalás esetén a végrehajtó köteles volt ezeket az értékeket a Magyar Nemzeti Bankban 24 órán belül elhelyezni. Az aktuális jogszabályi környezetnek és életszerûségnek megfelelõen a módosítást követõen a végrehajtónak nem 24 órán belül, hanem a következõ munkanapon kell a lefoglalt külföldi pénzt saját végrehajtói letéti számlájára befizetni.

Szabályozásra került az is hogy a külföldi pénznemben kiállított végrehajtható okirat esetében abban a pénznemben kell a végrehajtást kérõt kifizetni, amelyre a végrehajtható okirat szólt, vagyis a végrehajtó köteles a behajtott forintot a letéti számlát vezetõ pénzintézet devizavételi árfolyamán átváltani. Az adós tekintetében az esetlegesen fennmaradó behajtott összeg visszaszolgáltatását forintban kell eszközölni. Ezen összeget csak akkor kell devizában vagy valutában visszafizetni, ha a behajtott összeg a végrehajtás során a fent említett külföldi pénznemben került a végrehajtói letéti számlára.

a 15.§-16.§-hoz

Mivel jelen törvényjavaslat felhatalmazást ad a Kormánynak, hogy kivételesen legfeljebb 6 hónapra devizakorlátozásokat vezessen be, így szükségessé vált, hogy a törvényjavaslat 3.§-ban szabályozott esetben is a Nemzetbiztonsági Hivatal, illetve a rendõrség operatív munkája során ne kelljen alkalmazkodni az esetlegesen bevezetendõ szigorító intézkedésekhez. A törvényjavaslat lényegében az eddig hatályos szöveget ülteti át az aktuális szabályozási környezetnek megfelelõen. Indoka továbbra is az, hogy a nemzetbiztonsági szakszolgálat illetve a rendõrség titkos nyomozási cselekményei kiemelt államérdekeket képviselnek, ugyanakkor monetáris szinten elhanyagolható jelentõségûek.

a 17. §-hoz

A pénzmosási törvény módosításának célja, hogy az e törvényben szereplõ, ügyfél-azonosítási kötelezettség alá esõ értékhatárhoz igazodóan a 2 millió Ft feletti készpénz kivitelét és behozatalát a határon a vámhatóságnak be kell jelenteni.

a 18. §-hoz

A társasági adóról és az osztalékadóról szóló 1996. évi LXXXXI. törvény (Tao.) "off-shore" társasági státusz megadására vonatkozó feltételeinek módosítására azért van szükség, mert a korábbi jogi szabályozás, jogértelmezés és joggyakorlat ellentmondásosan értelmezte és szabályozta az off-shore társaságok könyvvezetési kötelezettségének pénznemét és a jegyzett tõke nyilvántartását. Fel kívánjuk számolni azt a nem kívánatos helyzetet, hogy az off-shore társaságok a Tao. törvény 4.§ 28. pontjában elõírt helyzetüket a csak a cégbírósági bejegyzéssel nyerhetik el. Ez azzal a következménnyel járt, hogy az alapítás és a cégbírósági bejegyzés közötti idõszakban, vagyis az elõtársaságként történõ mûködés ideje alatt az off-shore társaságoknak forintban kell könyveiket vezetni, és forintban kell alaptõkéjüket meghatározni. Csak bejegyzõ cégbírósági végzés birtokában térhetnek át alaptõkéjük devizában történõ nyilvántartására, és a devizában történõ könyvelésre, amely nem kívánatos "virtuális" árfolyam-különbségbõl fakadó bevételt vagy kiadást eredményezhet, ami befolyásolhatja a társaságok eredménykimutatását és adóalapját. Ezt a problémakört kívánja a törvényjavaslat kiküszöbölni azzal, hogy az off-shore státusz létrejötte nem a cégbírósági bejegyzéshez, hanem az alapításhoz kötõdik.

a 19. §-hoz

E törvénnyel Magyarország lényeges mértékben felkészült a tõkemûveletek területén az EU csatlakozásra.