MAGYAR KÖZTÁRSASÁG KORMÁNYA
T/4903.
számú
TÖRVÉNYJAVASLAT
a büntetõeljárásban résztvevõk, az igazságszolgáltatást segítõk
Védelmi Programjáról
Elõadó: Dr. Pintér Sándor
belügyminiszter
Budapest, 2001. augusztus
2001. évi ....törvény
a büntetõeljárásban résztvevõk, az igazságszolgáltatást segítõk
Védelmi Programjáról
E törvény célja, hogy védelmet nyújtson a büntetõeljárásban résztvevõ, az igazságszolgáltatást tevékenyen segítõ, továbbá azokkal közeli kapcsolatban álló olyan személyek számára, akik erre tekintettel kerülnek fenyegetett helyzetbe és személyes biztonságuk az állam fokozott védelmét igényli; célja továbbá, hogy az érintettet fenyegetõ veszély mértékéhez igazodva különleges intézkedések alkalmazásával segítse elõ a bûnözés - különösen a kiemelkedõ súlyú, elsõsorban a szervezetten elkövetett bûncselekmények - elleni küzdelmet, a bûnüldözés, az igazságszolgáltatás érdekeinek hatékony érvényesítését.
Értelmezõ rendelkezések
1. § E törvény alkalmazásában
1. Védelmi Program: a büntetõeljárásban résztvevõ tanú, sértett, terhelt, illetve ezen személyek hozzátartozója, továbbá az érintettre tekintettel fenyegetett helyzetben lévõ más személy védelmének a személyi védelem keretében nem biztosítható olyan szervezett formája,
a) amelyet a rendõrség - polgári jogi jogviszony keretében - a fenyegetett helyzetben lévõ személlyel megkötött megállapodás szerint végez és
b) amelynek során különleges intézkedések alkalmazása (16. §), illetve - az érintett társadalmi beilleszkedésének elõsegítése érdekében - mentális, szociális, gazdasági, humán és jogi támogatás nyújtása szükséges;
2. megállapodás: a rendõrség és a fenyegetett helyzetben lévõ személy által - polgári jogi jogviszony keretében - megkötött, a Védelmi Programba való felvételrõl, az abban való együttmûködésrõl, a Védelmi Programban résztvevõk jogairól és kötelezettségeirõl szóló megállapodás;
3. személyi védelem: a rendõrségnek, a határõrségnek, a vám- és pénzügyõrségnek, valamint a büntetés-végrehajtási szervezetnek a büntetõeljárásban résztvevõk, valamint az eljárást folytató hatóság tagjai személyi védelme elrendelésének feltételeirõl és végrehajtási szabályairól szóló külön jogszabály (a továbbiakban: a személyi védelemrõl szóló jogszabály) szerint folytatott intézkedése;
4. büntetõeljárásban résztvevõ: a terhelt, a védõ, a sértett, az egyéb érdekeltek, a sértett és az egyéb érdekeltek képviselõi, a tanú, a tanú ügyvédje, a szakértõ, szaktanácsadó, a tolmács, a hatósági tanú;
5. nyomozó szerv: a büntetõeljárásról szóló törvényben meghatározott nyomozó hatóság nyomozást folytató szerve;
6. védelmet ellátó szerv: a Védelmi Program keretében igénybe vehetõ intézkedések ellátására jogosult szerv;
7. kiemelkedõ súlyú bûncselekmény: különösen az a bûncselekmény, amelynél felismerhetõk a szervezett bûnözés vagy a nemzetközi bûnözés ismérvei vagy amelynek tárgya a terrorizmussal, zsarolással, pénzmosással, kábítószer- vagy fegyverkereskedelemmel, prostitúcióval, pedofíliával, valamint az ezekkel összefüggésben elkövetett élet és testi épség elleni bûncselekménnyel kapcsolatos;
8. fenyegetett helyzetben lévõ személy: az a személy, akinek - a büntetõeljárásban való részvétele, illetve a büntetõeljárás során jogai érvényesítésének, kötelezettségei teljesítésének akadályozása, illetve meghiúsítása végett elkövetett vagy kilátásba helyezett személy elleni erõszakos avagy közveszélyt okozó bûncselekmény miatt - a Védelmi Programba való felvétele indokoltnak látszik, valamint - a törvényben meghatározott esetekben - a büntetõeljárás résztvevõjéhez fûzõdõ kapcsolatára tekintettel az a személy is, akivel szemben ilyen bûncselekményt követtek el, illetve valószínûsíthetõ, hogy ilyen bûncselekményt fognak elkövetni és védelme indokoltnak látszik;
9. érintett: a Védelmi Program hatálya alatt álló személy, továbbá az, akinek a személyazonossága megváltoztatását rendelték el;
10. hozzátartozó: a védelem alatt álló személlyel közös háztartásban - kivételesen a közös háztartáson kívül - élõ házastárs, továbbá az élettárs, a jegyes, a leszármazó - ideértve az örökbe fogadott és a nevelt gyermeket is -, valamint kiskorú érintett esetén a szülõ - ideértve az örökbefogadót vagy nevelõszülõt is - és a gyermek állandó felügyeletével megbízott személy;
11. Tanúvédelmi Szolgálat: a rendõrségen belül a Védelmi Program ellátására létrehozott szervezeti egység;
12. harmadik személy: az állam, valamint azon egyéb jogi személyek, jogi személyiség nélküli társaságok és természetes személyek, akikkel a Védelmi Program tartama alatt az érintett jogviszonyban áll;
13. ügyvivõ: az érintett által a Programba való felvételkor megjelölt azon személy, aki a Tanúvédelmi Szolgálat egyetértésével, az érintett érdekében, annak polgári jogi jogviszonyaiban, illetve egyéb ügyeiben eljár és - ha jogszabály lehetõvé teszi - az érintettet képviseli;
14. adatzárlat: a Tanúvédelmi Szolgálatnak az adatkezelõ szervek részére elõírt, az érintettre vonatkozó adatoknak harmadik személy részére történõ szolgáltatását megtiltó vagy korlátozó rendelkezése;
15. a nyilvántartott adatokkal kapcsolatos megkeresés jelzésének elõírása: a Tanúvédelmi Szolgálat által az adatkezelõ szerv részére elõírt, harmadik személynek az érintett eredeti vagy fedõ-, illetve új adatai szerint nyilvántartott adatokkal kapcsolatos megkeresésrõl való értesítési kötelezettsége;
16. személyazonosító adat: a polgárok személyi adatainak és lakcímének nyilvántartásáról szóló 1992. évi LXVI. törvény szerint meghatározott természetes személyazonosító adat;
17. új személyazonosító adat: a megváltoztatott személyazonossághoz, az érintett új életviteléhez, életkörülményeihez, valamint az érintett hatékony védelméhez elengedhetetlenül szükséges, valótlan tartalmú adatok.
A Védelmi Program hatálya, a megállapodás kezdeményezése, megkötése, feltételei
2. § (1) Védelmi Program (a továbbiakban: Program) a büntetõeljárás tartama alatt, illetve a büntetõeljárás befejezését követõen alkalmazható.
(2) Megállapodás a kiemelkedõ súlyú bûncselekménnyel összefüggõ büntetõeljárásban résztvevõ, a hatósággal együttmûködõ tanúval, sértettel vagy terhelttel köthetõ, feltéve, ha
3. § Megállapodás a 2. §-ban meghatározottak személyére tekintettel azok hozzátartozójával, továbbá - kivételesen - más személlyel is köthetõ, ha azt a fenyegetett helyzetben lévõ személy vagy az érintett méltányolható helyzete indokolja és a védelem céljával összeegyeztethetõ.
4. § (1) A megállapodás megkötésének kezdeményezését a fenyegetett helyzetben lévõ személy kérheti, illetve a megállapodás megkötését - hivatalból, a fenyegetett helyzetben lévõ személy hozzájárulásával - az 5. § (1) és (2) bekezdésében meghatározott nyomozó szerv, ügyész vagy az eljáró tanács elnöke (egyes bíró) önállóan is kezdeményezheti.
(2) A fenyegetett helyzetben lévõ személy a megállapodás megkötésének kezdeményezése iránti kérelmét a büntetõeljárás alatt, valamint azt követõen a megállapodás megkötésének kezdeményezésére az 5. § (1) és (2) bekezdésében meghatározott jogosultnál terjesztheti elõ.
(3) A fenyegetett helyzetben lévõ személy kérelme esetén megállapodás kizárólag akkor köthetõ, ha a megállapodást az 5. § (1) és (2) bekezdésében meghatározott jogosult kezdeményezi. A megállapodás kezdeményezésére jogosult a kérelem tárgyában annak elõterjesztésétõl számított három napon belül dönt.
5. § (1) A megállapodás megkötését a büntetõeljárás tartama alatt az ügyész egyetértésével az a nyomozó szerv, továbbá ügyész vagy az eljáró tanács elnöke (egyes bíró) kezdeményezheti, amely elõtt a büntetõeljárás folyik.
(2) A büntetõeljárás befejezését követõen az (1) bekezdésben meghatározott megállapodás megkötését az a nyomozó szerv kezdeményezheti, amely elõtt a büntetõeljárás folyt.
(3) A megállapodás megkötését a Tanúvédelmi Szolgálatnál (a továbbiakban: Szolgálat) kell kezdeményezni, amely tizenöt napon belül
a) a kezdeményezést elutasítja, ha az elõzetes pszichológiai és a biztonsági kockázatot felmérõ vizsgálat alapján a fenyegetett helyzetben lévõ személy a védelemre alkalmatlan;
b) egyetértése esetén a megállapodás megkötésére irányuló megindokolt javaslatát az országos rendõrfõkapitányhoz állásfoglalásra felterjeszti.
6. § (1) Az országos rendõrfõkapitány a Szolgálatnak az 5.§ (3) bekezdés b) pontja szerint tett javaslata alapján a kezdeményezés elutasítása tárgyában vagy megállapodás megkötése iránti szándékáról a megállapodás kezdeményezésétõl számított három napon belül foglal állást.
(2) A Szolgálat az országos rendõrfõkapitány (1) bekezdés szerint kialakított állásfoglalásáról értesíti a megállapodás megkötését kezdeményezõt, valamint - a megállapodás megkötését kezdeményezõ útján - a megállapodás kezdeményezése iránti kérelmet elõterjesztõt, illetve - ha a fenyegetett helyzetben lévõ személy kiskorú, korlátozottan cselekvõképes vagy cselekvõképtelen - a törvényes képviselõt, a gondnokot vagy a gyámot.
7. § (1) Ha az országos rendõrfõkapitány a megállapodás megkötésével egyetért, a fenyegetett helyzetben lévõ személlyel a Szolgálat önállóan köt megállapodást, feltéve, ha
(2) A 3. §-ban meghatározott hozzátartozóval vagy más személlyel az (1) bekezdés a) pontjában meghatározott kezdeményezés hiányában akkor köthetõ megállapodás, ha a
2. §-ban meghatározott személyt a Programba már felvették.
(3) A Program a megállapodás megkötésével kezdõdik. A megállapodásban a 2. számú mellékletben meghatározottakról rendelkezni kell.
(4) A megállapodásból származó viták rendezése érdekében a felek egyeztetést kötelesek folytatni. Amennyiben az egyeztetés keretében három napon belül a vitás kérdést nem sikerül rendezni, a felek bármelyike bírósághoz fordulhat. Az eljárás lefolytatására kizárólag a Fõvárosi Bíróság az illetékes.
(5) A megállapodás egy hiteles másolatát bírósági eljárás kezdeményezése esetén a Szolgálatnak az eljáró bíróságnál letétbe kell helyeznie.
8. § (1) Ha a 5. § (1)-(2) bekezdésében meghatározott jogosult a megállapodás megkötését kiskorú, korlátozottan cselekvõképes vagy cselekvõképtelen személy Programba való felvétele érdekében kezdeményezi, a Szolgálat a törvényes képviselõvel, a gondnokkal, illetve a gyámmal köt megállapodást.
(2) Ha a védelemre a törvényes képviselõ, a gondnok, illetve a gyám cselekménye szolgáltatott okot vagy egyébként a fenyegetett helyzetben lévõ és a törvényes képviselõje, a gondnoka, illetve a gyámja között érdekellentét áll fenn, a megállapodást - ha erre lehetõség van - más törvényes képviselõvel, gondnokkal vagy gyámmal kell megkötni. Más törvényes képviselõ, gondnok, gyám hiányában eseti gondnok kirendelése iránt kell intézkedni.
A védelmet ellátó szerv
9. § (1) A Program elõkészítéséért és végrehajtásáért a rendõrség szervezetén belül létrehozott Szolgálat felelõs.
(2) A Szolgálat a büntetés-végrehajtási intézetben fogvatartott érintett esetében a Programot a büntetés-végrehajtási szervezettel együttmûködve hajtja végre.
10. § A Szolgálat a Program keretében a 16. § (1) bekezdésében foglalt különleges óvintézkedések indokoltságáról és - ha feltételei fennállnak - alkalmazásáról önállóan dönt, illetve azokat önállóan kezdeményezi.
A harmadik személyekkel szembeni jogokra és kötelezettségekre vonatkozó szabályok, az ügyvivõ
11. § (1) Az érintettnek harmadik személlyel, illetve harmadik személynek az érintettel szemben fennálló kötelezettségeit, követeléseit, igényeit (a továbbiakban együtt: követelés) e törvény rendelkezései nem érintik. A Programba való felvétel, különösen a személyazonosság megváltoztatása esetén - ha ez lehetséges - olyan helyzetet kell teremteni, hogy az érintett a harmadik személlyel, a harmadik személy pedig az érintettel szemben fennálló követeléseit még az intézkedés megkezdése elõtt teljesíthesse, illetve az ezek teljesítésének érvényesítéséhez szükséges lépéseket megtehesse.
(2) Az érintett - az l. számú mellékletben foglaltak szerint - a Programba való felvételekor köteles nyilatkozni harmadik személlyel szemben, illetve harmadik személynek vele szemben fennálló követelésérõl. Az érintett a Program tartama alatt keletkezett követelést is köteles a Szolgálatnak haladéktalanul bejelenteni.
(3) Ha az érintett Programba való felvételéhez kiemelkedõ bûnüldözési vagy igazságszolgáltatási érdek fûzõdik és az érintett az (1) bekezdés értelmében kötelezettségeit önhibáján kívül nem tudja teljesíteni, a Szolgálat az e célra rendelt költségvetési elõirányzat felhasználásával gondoskodik a követelés teljesítésérõl. Ehhez a harmadik személy hozzájárulására nincs szükség. A Szolgálat az érintettõl a kötelezettség teljesítésével kapcsolatosan felmerült szükséges kiadásainak megtérítését követelheti.
(4) Ha bíróság vagy más hatóság jogerõs határozata
a) az érintettet más személy tartására, illetve gondozására kötelezte és az érintett e kötelezettsége teljesítésében a Programba való felvétele folytán akadályoztatva van, továbbá
b) ha azt a jogosult méltányolható magánérdeke indokolja,
a jogosult - az érintett hozzájárulásával, az akadály megszûnéséig, a (3) bekezdésben foglaltak szerint - a kötelezettség mértékének megfelelõ támogatásban részesíthetõ.
12. § (1) A Szolgálat az érintett nyugellátásának megállapítása érdekében adatokat kérhet be az adatkezelõ szervtõl és a társadalombiztosítási nyugellátásról szóló 1997. évi LXXXI. törvény szerint a nyugellátásra való jogosultságot és annak összegét határozattal megállapíthatja. A megállapított nyugellátásról a nyugdíjfolyósító szervet a Szolgálat a határozat megküldésével értesíti.
(2) A határozat ellen a kézbesítéstõl számított 15 napon belül a belügyminiszterhez fellebbezés nyújtható be. A miniszter határozata ellen a kézbesítéstõl számított 30 napon belül keresettel a bírósághoz lehet fordulni.
(3) A Szolgálat az egészségügyi szolgáltatások, illetve ellátások igénybevétele, valamint a társadalombiztosítási juttatások összegének megállapítása érdekében adatokat kérhet be az adatkezelõ szervtõl, és a megállapított társadalombiztosítási juttatásra való jogosultságról, illetve annak mértékérõl az Országos Egészségbiztosítási Pénztárt értesíti. A jogorvoslati jogosultságra vonatkozóan a (2) bekezdésben foglaltakat kell alkalmazni.
(4) Ha a Szolgálat (1) és a (3) bekezdésben meghatározott szerveket a megállapított nyugellátásról, valamint a megállapított társadalombiztosítási juttatásra való jogosultságról, annak mértékérõl értesíti, azt követõen a nyugdíj folyósítása, illetve a egészségügyi szolgáltatások, valamint az ellátások igénybevétele az általános szabályok szerint történik.
13. § (1) A 34. § (1) és (3) bekezdése alapján magánszemélynek kifizetett támogatás jövedelmet pótló összegébõl a kifizetõnek 20 % forrásadót kell levonnia és befizetnie az adóhatósághoz. A magánszemélynek ezt a jövedelmet nem kell összevont adóalapjába beszámítania, azt nem kell bevallania, a kifizetõnek pedig nem kell errõl személyre szólóan adatot szolgáltatnia, illetõleg a magánszemély részére igazolást kiadnia. A támogatásnak a nem jövedelmet pótló összegét a magánszemély jövedelmének kiszámításánál nem kell figyelembe venni.
(2) A Program tartama alatt az adatzárlattal, valamint a személyazonosság megváltozatásával érintett adózó adóügyében az Adó- és Pénzügyi Ellenõrzési Hivatal által kijelölt igazgatóság jár el.
14. § (1) Az érintett ügyei vitelére jogosult, a Szolgálat által jóváhagyott ügyvivõt hatalmazhat meg. Az érintett - ügyei vitelére - a Szolgálatot is meghatalmazhatja.
(2) Az ügyvivõ a Szolgálat által megjelölt módon képviseli az érintettet. Az érintett a Szolgálat közremûködésével tarthat kapcsolatot az ügyvivõvel.
Sürgõsségi intézkedések
15. § (1) Halaszthatatlan szükség esetén, ha a késedelem veszéllyel jár és a megállapodás megkötése valószínûsíthetõ, a Szolgálat vezetõje a személyi védelmet, valamint a 16. § (1) bekezdésének a) pontjában írt intézkedéseket - a fenyegetett helyzetben lévõ személy, illetve az érintett kérelmére vagy az 5. §-ban meghatározott hatóság kezdeményezésére - a megállapodás megkötését megelõzõen is elrendelheti (sürgõsségi intézkedés).
(2) A sürgõsségi intézkedés kezdeményezésével egyidejûleg a megállapodás megkötését is kezdeményezni kell.
(3) Ha a megállapodás megkötésére nem kerül sor és a személyi védelem feltételei sem állnak fenn, a sürgõsségi intézkedéseket haladéktalanul meg kell szüntetni. Ha a személyi védelem feltételei fennállnak, a személyi védelemrõl szóló jogszabályban foglalt rendelkezések szerint kell eljárni.
Különleges óvintézkedések, a Szolgálat megkeresései
16. § (1) A Szolgálat az érintett élete, testi épsége, személyes szabadsága elleni jogellenes cselekmény megelõzése érdekében a következõ különleges óvintézkedéseket
(a továbbiakban: óvintézkedés) alkalmazhatja:
(2) A Szolgálat a veszélyhelyzet fokát mérlegelve - a védelem kezdeményezésére jogosult véleményét is figyelembe véve - az érintettel kötött megállapodás során határozza meg a védelem módját. A védelem módjai közül egyidejûleg több is alkalmazható.
(3) Az érintett biztonságát közvetlenül fenyegetõ és másként el nem hárítható veszély esetét kivéve nem alkalmazható a védelem olyan módja, amelyet az érintett a megállapodásban kizár vagy az ellen egyébként tiltakozik.
(4) A Program hatálya alatt álló személy esetében a személyi védelem elrendelésére a Szolgálat vezetõje jogosult.
17. § (1) Ha a 16. § (1) bekezdésében meghatározott óvintézkedés más szerv közremûködését igényli, a Szolgálat - az óvintézkedés végrehajtásában való közremûködés érdekében - e szervet megkeresheti.
(2) A Szolgálat feladatai teljesítése érdekében bármely adatkezelési rendszerbõl - az adatkérés céljának megjelölésével - adatokat kérhet.
(3) A (1)-(2) bekezdés szerint kell eljárni akkor is, ha az óvintézkedés keretében, közokirat valótlan adatokon alapuló megváltoztatása, módosítása vagy új közokirat kiállítása érdekében ilyen okiratok kiállítására jogosult hatóság, illetve szerv megkeresése szükséges.
(4) Az (1)-(2) bekezdésben meghatározott esetekben a Szolgálat megkeresésének teljesítése nem tagadható meg. A költségvetési szervek a Szolgálat megkeresését térítésmentesen kötelesek teljesíteni.
(5) A Program végrehajtása keretében alkalmazott különleges óvintézkedések (16. §) körében folytatott hatósági eljárási cselekményekért, szolgáltatásokért az érintett illeték, illetve díj megfizetésére nem kötelezhetõ.
A védelmet ellátó szerv és az érintett jogai és kötelezettségei
18. § A Szolgálat - a megállapodás keretei között, a védelem céljai érdekében - javasolhatja az érintett életmódjának megváltoztatását. A javaslat figyelmen kívül hagyása vagy az attól való eltérés következményeire a védelmet ellátó szerv az érintettet figyelmezteti.
19. § (1) A Szolgálat az érintettet köteles tájékoztatni a tett, illetve tervezett intézkedésekrõl. Ha a Szolgálat az érintett biztonságát fenyegetõ újabb körülményt észlel, számára további, a követendõ magatartásra vonatkozó ajánlásokat tesz.
(2) Az érintett tájékoztatása a halaszthatatlan, illetve a sürgõsségi intézkedések megtételét nem késleltetheti.
(3) Ha az érintett kiskorú, illetve korlátozottan cselekvõképes vagy cselekvõképtelen személy, a Szolgálat az érintetten kívül a törvényes képviselõt, illetve a gondnokot vagy gyámot is köteles értesíteni az (1) bekezdésben írt körülményekrõl.
20. § (1) Az érintett a Szolgálatot köteles haladéktalanul tájékoztatni a saját vagy a reá tekintettel más személy biztonságát érintõ, a védelem folytatása szempontjából lényeges körülményekrõl, továbbá arról, hogy a megállapodásban foglaltaktól, különösen a követendõ magatartásra vonatkozó ajánlásoktól eltért vagy el kíván térni.
(2) Az érintett javaslatot tehet a védelem módjára. Ha az érintett kiskorú, illetve korlátozottan cselekvõképes vagy cselekvõképtelen személy, a védelem módjára a törvényes képviselõje, illetve a gondozója vagy gyámja is javaslatot tehet.
Adatzárlat,
a nyilvántartott adatokkal kapcsolatos megkeresések jelzése
21. § (1) A Szolgálat megkeresésére az adatkezelõ szerv - így különösen a személyiadat- és lakcím-, a személyi igazolvány-, az anyakönyvi, az útiokmány-, bûnügyi, idegenrendészeti, a gépjármûvezetõi engedély és gépjármû-, az ingatlan-, a cég, társadalom-biztosítási, adó, szociális és egészségügyi, katonai nyilvántartásokat kezelõ szerv - köteles az érintett személyes adatait zárolni és az adatszolgáltatást az azt igénylõ számára megtagadni. Az adatszolgáltatás - a Szolgálat engedélyével és annak közremûködésével - nyomós közérdek érvényesítése érdekében teljesíthetõ.
(2) Az adatkezelõ szerv közli a zárolt adatok szolgáltatását igénylõvel az adatzárlat elrendelésének tényét. Ezzel egyidejûleg az adatkezelõ szerv a megkeresésrõl a Szolgálatot haladéktalanul értesíti.
(3) Az adatzárlatot végrehajtó szervnek biztosítania kell a zárolt adatok biztonságát. Az adatkezelõ szerv az adatzárlat idõtartama alatt keletkezett változásokat az adatzárlat megszûnése után - indokolt esetben annak tartama alatt - a Szolgálat közlése alapján köteles haladéktalanul átvezetni. Az adatkezelõ szerv az adatzárlatot kizárólag a Szolgálat engedélyével oldhatja fel.
(4) Az adatkezelõ szerv a zárolt adatokban bekövetkezett változásról három napon belül értesíti a Szolgálatot. A Szolgálat - ha a védelem érdekeivel ez nem áll ellentétben - az adatzárlat tartama alatt is engedélyezheti a változások átvezetését.
22. § (1) Ha a személyazonosság megváltoztatását nem rendelték el, az érintett személyére vonatkozó adatokra az adatzárlatot el kell rendelni.
(2) A Szolgálat - az érintett biztonsága érdekében - a személyére vonatkozó adatok szolgáltatását megtagadhatja, kivéve, ha az adatszolgáltatást a védelem elrendelésére okot adó büntetõeljárás során az azt folytató hatóság igényli.
(3) A Szolgálat az adatzárlat megszüntetésérõl - a 21. §-ban foglalt intézkedések megszüntetése érdekében - haladéktalanul értesíti az azt végrehajtó adatkezelõ szervet.
A névváltoztatás
23. § (1) A magyar állampolgár érintett a névváltoztatásra vonatkozó jogszabály szerint a Szolgálat útján kezdeményezheti a belügyminiszternél családi, illetve utónevének megváltoztatását.
(2) A gyermek névviselése vonatkozásában a szülõi felügyeletet közösen gyakorló szülõk esetében az érintett házastársának a gyermeke névváltoztatásához hozzá kell járulnia. A hozzájárulás hiányában a hozzájáruló nyilatkozatot a gyámhatóság pótolhatja.
(3) Ha az érintett felesége, illetve kiskorú gyermeke nem áll a Program hatálya alatt és a feleség, illetve a gyermek az érintett nevét viseli, a névváltoztatatás nem terjed ki a feleségre, illetve a gyermekre.
(4) A (3) bekezdés rendelkezései alkalmazandóak abban az esetben is, ha a gyermek a Programban érintett anyja nevét viseli.
(5) A (3) és (4) bekezdésben meghatározott esetben az érintett névváltoztatásának tényét a házassági anyakönyvbe, illetve a kiskorú gyermek születési anyakönyvébe nem jegyzik be.
A személyazonosság megváltoztatásával kapcsolatos szabályok
24. § (1) Ha az érintett biztonsága a 16. § a)-d) pontjaiban meghatározott különleges intézkedések bevezetésével nem biztosítható, a Szolgálat a személyazonosság megváltoztatását az országos rendõrfõkapitány engedélyével kezdeményezi. A Szolgálat a személyazonosság megváltoztatását a legfõbb ügyész által kijelölt ügyész elõzetes jóváhagyásával rendeli el.
(2) A személyazonosság megváltoztatására irányuló intézkedés a védelem alatt álló valamennyi személyes adatára kiterjedhet; annak keretében az eredeti személyazonosító adatot rögzítõ közokirat helyébe - részben vagy egészben - valótlan tartalmú adatot tartalmazó olyan okirat állítható ki, amely alkalmas az új személyazonosság bizonyítására (új okirat).
(3) A személyazonosság fenntartása kérdésében a felek állapodnak meg.
(4) Nem állítható vissza az érintett eredeti személyazonossága, ha az életkörülményeiben utóbb bekövetkezett változás más természetes személy személyállapotát érinti.
25. § (1) Ha a Szolgálat a személyazonosság megváltoztatását elrendelte,
a) felszólítja az érintettet, hogy legkésõbb a személyazonosság megváltoztatásáig a harmadik személyekkel szemben fennálló, egyszeri jogügylettel teljesíthetõ kötelezettségének tegyen eleget, illetve a harmadik személyt a vele szemben fennálló kötelezettség teljesítésére hívja fel;
b) intézkedik az adatkezelõ szervek felé annak érdekében, hogy - a személyes adatok kezelésére vonatkozó jogszabályok szerint - az érintett eredeti személyazonosító adatainak kezelését szüntessék meg és azokat a Szolgálat részére nyilvántartás céljából küldjék meg.
(2) Az adatkezelésre, illetve az okirat kiállítására jogosult szerv a Szolgálat megkeresésére, a Szolgálat által közölt adatok alapján - az érintett személyes adatai kezelésének megszüntetését követõen haladéktalanul, legfeljebb 15 napon belül - az érintett részére új okiratot állít ki. A Szolgálat ezzel egyidejûleg intézkedik az eredeti okirat bevonásáról. Az adatkezelésre, illetve az okirat kiállítására jogosult szerv az új okiratban foglalt adatokat köteles haladéktalanul, de legfeljebb az okirat kiállításától számított 3 napon belül az általa kezelt nyilvántartásban rögzíteni.
26. § (1) Ha az adatkezelésre, illetve az okirat kiállítására jogosult szerv tudomása szerint a 25. § (2) bekezdésében meghatározott új okirat kiállítása nyomós közérdeket sért, illetve sérthet, e körülményrõl - mérlegelés végett - a Szolgálatot haladéktalanul értesíti. Ha a Szolgálat az eredeti megkeresését továbbra is megalapozottnak tartja, a megkeresést a megkeresett szerv köteles végrehajtani.
(2) Ha az érintett a 25.§ (1) bekezdés a) pontjában meghatározott kötelezettségét neki felróható okból nem teljesíti, a személyazonosság megváltoztatására irányuló intézkedés - a teljesítés bekövetkezéséig - nem hajtható végre.
27. § (1) Ha a 24-25. § szerinti eljárás befejezõdött, a Szolgálat
a) az új okiratokat - azok felhasználását elõsegítõ iránymutatások közlésével - az érintett rendelkezésére bocsátja, ezzel egyidejûleg intézkedik az eredeti okiratok bevonása érdekében;
b) ajánlásokat tesz a személyazonosság megváltoztatását követõ, az érintett biztonságát szolgáló további magatartási, illetve életvezetési szabályokra.
(2) A Szolgálat - külön jogszabály szerint - intézkedik az új személyazonossággal rendelkezõ érintett számára nyújtható, társadalmi beilleszkedését elõsegítõ egyszeri szociális, gazdasági támogatásról. E kérdésben egyebekben a 34. § rendelkezéseit kell alkalmazni.
28. § (1) Az érintett a személyazonosságának megváltoztatását követõen is fennálló, a 24. § (1) bekezdésének a) pontja szerinti kötelezettségének teljesítése, illetve jogainak érvényesítése érdekében megnevezheti azt a személyt, aki a tartozását átvállalja, illetve akire jogait engedményezi.
(2) Ha az engedményezésre, illetve a tartozásátvállalásra nincs lehetõség és az érintett - a személyazonosságának megváltoztatása folytán - az eredeti személyazonosságához kapcsolódó jogait nem képes érvényesíteni, illetve kötelezettségeit nem tudja teljesíteni, az érintett indokolt kérelmére - a jogainak érvényesítése, illetve kötelezettségeinek teljesítése érdekében - a Szolgálat engedélyezheti az általa a 25. § (1) bekezdés b) pontjában foglaltak szerint nyilvántartott eredeti személyazonosító adatainak felhasználását. Ha a Szolgálat megállapítása szerint a személyes eljárás az érintett biztonságát veszélyezteti, a teljesítés, illetve érvényesítés a Szolgálat útján történik. A teljesítés (érvényesítés) e módjáról a Szolgálat a harmadik személyt értesíti.
(3) Ha a Szolgálat a személyazonosság megváltoztatását követõen az érintett olyan, korábban keletkezett kötelezettségérõl szerez tudomást, amelyet az nem hozott a tudomására, a Szolgálat felszólítja az érintettet a kötelezettsége teljesítésére, amelyre az (1)-(2) bekezdésben foglaltak az irányadók.
29. § (1) Kiskorú, illetve korlátozottan cselekvõképes vagy cselekvõképtelen személy személyazonosságának megváltoztatásához a törvényes képviselõ, illetve a gondnok vagy a gyám hozzájárulása szükséges.
(2) A védelem alatt álló külföldi számára magyar állampolgárságot igazoló okirat nem állítható ki, tartózkodására nézve a külföldiek beutazásáról és tartózkodásáról szóló törvény rendelkezéseit - e törvény rendelkezéseit figyelembe véve - kell alkalmazni.
(3) E § alkalmazásában a magyar állampolgárokra vonatkozó szabályt kell alkalmazni, ha a hontalan személy Magyarországon él vagy itt telepedett le. Magyar állampolgárságot igazoló okirat azonban ilyen hontalan személy számára sem állítható ki.
30. § (1) Visszaesés szempontjából figyelembe kell venni a megváltozott személyazonosságú érintett által elkövetett szándékos bûncselekmény esetén a személyazonosság-csere elõtt általa elkövetett szándékos bûncselekményt.
(2) Ha a megváltozott személyazonosságú érintett az eredeti személyazonosító adataival a bûnügyi nyilvántartásban szerepel, a 25. § (2) bekezdés szerint a nyilvántartásban elhelyezett új adatokkal kapcsolatos megkeresésrõl az adatkezelõ szerv a Szolgálatot haladéktalanul értesíti.
(3) A személyazonosság megváltoztatása esetén a bûnügyi nyilvántartó az érintett új személyazonosító adatait az érintett eredeti személyazonosító adatai szerint rögzített adatok nyilvántartási idõtartamáig tartja nyilván.
31. § (1) Azokban a hatósági eljárásokban, amelyekben az eredeti személyazonosító adatok felhasználása nem mellõzhetõ, az érintett - a Szolgálat engedélyével, külön jogszabályban meghatározott biztonsági elõírások betartásával - eredeti személyazonosító adataival is részt vehet.
(2) Az érintett az általa az óvintézkedés elrendelése elõtt elkövetett bûncselekmény elkövetése miatt folyó büntetõeljárásban kizárólag az eredeti személyazonosító adataival vehet részt.
(3) A (2) bekezdés szerint kell eljárni akkor is, ha az új személyazonossággal rendelkezõ érintett a szándékos bûncselekményét a személyazonosság megváltoztatását megelõzõen elkövetett szándékos bûncselekményre tekintettel visszaesõként követi el.
(4) Az (1)-(3) bekezdésben meghatározott esetekben a Szolgálat a 27.§ (1) bekezdés a) pontja szerint bevont, a hatósági eljárásban szükséges eredeti okiratot - felhasználásának idõtartamáig - az érintett rendelkezésére bocsátja.
32. § (1) A Szolgálat az érintett személyazonossága megváltoztatásának megszüntetésérõl dönt, ha megállapítása szerint az érintett biztonsága a 16. § a)-d) pontjaiban meghatározott különleges óvintézkedések bármelyikének bevezetésével már biztosítható vagy az érintett - a 24. § (4) bekezdésében foglalt kivételtõl eltekintve - ezt kéri.
(2) Ha a Szolgálat az érintett személyazonossága megváltoztatására irányuló intézkedését megszüntette,
a) haladéktalanul intézkedik az eredeti okirat visszaadásáról, illetve az új okirat bevonása, valamint annak a Szolgálat által kezelt nyilvántartásban való elhelyezése iránt;
b) az intézkedés megszüntetésérõl értesíti az adatkezelésre, illetve az okirat kiállítására jogszabály szerint jogosult szervet;
c) haladéktalanul intézkedik az elrendelt adatzárlat feloldása iránt.
Nemzetközi együttmûködés
33. § (1) A külföldi hatóság megkeresésére, külön törvényben meghatározott eljárási jogsegély végrehajtása során a Szolgálat ellátja annak az érintettnek a védelmét, aki Magyarországon folyó büntetõ- vagy más hatósági eljárásban vesz részt és a védelmét a megkeresett igényelte.
(2) Nemzetközi szerzõdés alapján a Szolgálat
(3) Viszonosság alapján - sürgõsségi intézkedés keretében -
a) a külföldi hatóság megkeresésére a megkeresésben foglalt idõtartamra a Szolgálat biztosíthatja az érintett Magyarország területén való elhelyezését, illetve
b) kezdeményezheti az érintett külföldön való ideiglenes elhelyezését,
feltéve ha a megkeresõ állam annak költségeit biztosítja.
(4) A (3) bekezdés vonatkozásában a belügyminiszter külföldi államtól viszonossági nyilatkozatot kérhet és külföldi állam felé viszonossági nyilatkozatot tehet.
(5) A Szolgálat a (3) bekezdés a) pontjában foglalt sürgõsségi intézkedés biztosítása érdekében, azzal egyidejûleg a 16.§ (1) bekezdés a) pontjában meghatározott intézkedést alkalmazhatja, illetve az érintett személyi védelmét rendelheti el.
Az érintett támogatása
34. § (1) A Szolgálat az érintett társadalmi beilleszkedésének elõsegítése érdekében - ha arra más jogszabály szerint nem jogosult - az áldozatokat segítõ társadalmi szervezetekkel együttmûködve gondoskodik a védelem alatt álló mentális, szociális, gazdasági, humán támogatásáról, a jogi segítségnyújtás biztosításáról. A Szolgálat által nyújtott ellátások és támogatások biztosításának szabályait a Kormány rendeletben állapítja meg.
(2) Az érintett szociális és gazdasági támogatása a vagyoni gyarapodását nem szolgálhatja, az csak a létfenntartásához, társadalmi beilleszkedéséhez elengedhetetlenül szükséges mértékig terjedhet.
(3) Az (1) bekezdésben meghatározott támogatásban az érintett hozzátartozója - a 11. § (4) bekezdésében írt kivétellel - akkor részesülhet, ha õt a 3. § szerint a Programba felvették.
(4) Az érintettnek munkavégzésre irányuló jogviszonyból, illetve más jövedelem-szerzõ tevékenység folytatásából, továbbá más forrásból származó bevételét a Program által nyújtandó szociális és gazdasági támogatás mértékének megállapításánál figyelembe kell venni.
A program megszûnése
35. § (1) A program megszûnik, ha
(2) A Szolgálat a megállapodást felmondja, ha
a) a tanú (sértett) nem tesz vallomást vagy korábbi vallomását visszavonja;
b) a terhelt nem tesz vallomást, vagy korábbi vallomását visszavonja.
(3) A Szolgálat a megállapodást felmondhatja, ha
a) a védelem tartama alatt az érintettel szemben - olyan szándékos bûncselekmény elkövetése miatt - büntetõeljárás indul, amely a védelem érdekeit sérti, különösen, ha az érintett által elkövetett bûncselekmény a védelem további fenntartását veszélyezteti, vagy azt lehetetlenné teszi;
b) az érintett a követendõ, a megállapodásban rögzített magatartási szabályoktól indokolatlanul eltért, vagy tájékoztatási kötelezettségét a védelem további fenntartását súlyosan veszélyeztetõ, vagy azt lehetetlenné tevõ módon önhibájából megszegi;
c) az érintett indokolatlanul megtagadja a részére a Program által biztosított munkavégzésre irányuló jogviszonyban való részvételt, illetve más jövedelemszerzõ tevékenység folytatását;
d) az érintett védelmét a megkeresõ állam megszünteti, és errõl a védelmet Magyarországon ellátó Szolgálatot értesíti;
e) az érintett a 11.§ (2) bekezdésében meghatározott kötelezettségének nem tesz eleget.
Titok és adatvédelmi rendelkezések
36. § A Szolgálat a minõsített adatokra vonatkozó szabályok szerint kezeli a Program elrendelése, valamint a végrehajtása során keletkezett adatokat, valamint adathordozókat.
37. § (1) A Szolgálat az érintett védelmének biztosítása céljából a Program elrendelése esetén
a) a Programba felvett személy személyazonosító adatairól, valamint a tartózkodási helyére, a személyazonosság megváltoztatásának tényére vonatkozó, továbbá e törvényben foglalt rendelkezések végrehajtása során keletkezett adatokról, illetve
b) az 1. számú melléklet szerinti adattartalommal
nyilvántartást vezet.
(2) A bíróság, az ügyészség, Határõrség, a Vám- és Pénzügyõrség, az Adó- és Pénzügyi Ellenõrzési Hivatal, a büntetés-végrehajtási szervek és a nemzetbiztonsági szolgálatok a konkrét cél megjelölésével - a rájuk vonatkozó törvényben meghatározott feladataik ellátására, az ott meghatározott körben - a Szolgálattól adatok igénylésére jogosultak.
(3) A Szolgálat adatközlése nem sértheti a védelem érdekeit. Az érintett védelme érdekében az átadott adat felhasználására vonatkozóan a Szolgálat korlátokat határozhat meg.
(4) Az adatszolgáltatást kérõ szervek felelõsek az átvett adatoknak az e törvényben, illetve az adatkezelésre vonatkozó jogszabályokban foglaltak szerinti kezeléséért, kötelesek az átvett adatokat, azok felhasználását nyilvántartani és kérésre a Szolgálat számára arról tájékoztatást adni.
(5) A Szolgálat a személyes adatok továbbításáról nyilvántartást vezet, amely tartalmazza
(6) Az (1) bekezdésben meghatározott adatok a büntetõeljárásban résztvevõk védelme tárgyában létrehozott nemzetközi szerzõdés, vagy a 33. § (3) bekezdésében meghatározott esetben viszonosság alapján - ha a továbbítás súlyos és közvetlen veszély elhárításához vagy súlyos bûncselekmény megelõzéséhez szükséges - nemzetközi és külföldi bûnüldözõ, igazságszolgáltatási szervek részére átadhatók, amennyiben a személyes adatok kezelésének feltételei a külföldi adatkezelõnél minden egyes adat tekintetében teljesülnek.
(7) A védelmet ellátó szerv az (1) és a (5) bekezdés szerinti nyilvántartásban
a) a Program elrendelése esetén e törvényben foglalt rendelkezések végrehajtása során keletkezett adatokat, a Programba felvett személy személyazonosító adatait, valamint a fedõ-, valamint új adatait a személyazonosság megváltoztatása esetén annak idõtartamáig, de legkésõbb az érintett élete végéig, illetõleg harmadik személyeknek a vele szemben fennálló hagyatéki igényének érvényesíthetõségéig;
b) az érintett egyéb adatait és harmadik személyek adatait a védelem megszûnéséig;
c) az adatszolgáltatást kérõ más szerv részére továbbított személyes adatokat érintõen az (5) bekezdés szerint nyilvántartott adatokat a védelem megszûnéséig
kezelheti.
Hatályba léptetõ rendelkezések
38. § (1) E törvény a kihirdetését követõ negyedik hónap elsõ napján lép hatályba, rendelkezéseit a folyamatban lévõ ügyekben is alkalmazni kell.
(2) E törvény hatálybalépésével egyidejûleg a szervezett bûnözés, valamint az azzal összefüggõ egyes jelenségek elleni fellépés szabályairól és az ehhez kapcsolódó törvénymódosításokról szóló l999. évi LXXV. törvény 2. §-a hatályát veszti.
Felhatalmazó rendelkezések
39. § (1) Felhatalmazást kap a Kormány, hogy rendeletben állapítsa meg az érintett szociális, gazdasági támogatásának megállapítása során figyelembeveendõ szempontokat, a támogatást kizáró okokat, a támogatás formáit és összegét.
(2) Felhatalmazást kap az igazságügy-miniszter, hogy rendeletben állapítsa meg a büntetés-végrehajtási intézetben fogvatartott érintett programszerû védelmének részletes szabályait.
(3) Felhatalmazást kap a belügyminiszter, hogy utasításban állapítsa meg a Szolgálat mûködésének részletes szabályait.
40. § Az e törvényben meghatározott intézkedések, különösen az adatzárlat elrendelésének, a nyilvántartott adatokkal kapcsolatos megkeresések jelzésének és a személyazonosság megváltoztatásának részletes szabályait a rendõrség és az intézkedés végrehajtásában érintett szervek közötti együttmûködési megállapodások rögzítik.
Módosuló jogszabályok
41. § A Magyar Köztársaság ügyészségérõl szóló 1972. évi V. törvény a következõ 17/A. §-sal egészül ki:
"17/A. § Az ügyész elõzetesen jóváhagyja a rendõrségnek a büntetõeljárásban résztvevõk, az igazságszolgáltatást segítõk Védelmi Programjáról szóló törvény szerint az érintett személyazonosságának megváltoztatására irányuló intézkedését."
42. § (1) A rendõrségrõl szóló 1994. évi XXXIV. törvény (a továbbiakban: Rtv.) 1. §- a (2) bekezdésének g) pontja helyébe a következõ rendelkezés lép:
/A Rendõrség a közbiztonság és a belsõ rend védelme körében az e törvényben és törvény felhatalmazása alapján más jogszabályban meghatározott bûnmegelõzési, bûnüldözési, államigazgatási és rendészeti feladatkörében:/
"g) gondoskodik a büntetõeljárásban résztvevõk és az eljárást folytató hatóság tagjainak személyi védelmérõl, valamint a büntetõeljárásban résztvevõk, az igazságszolgáltatást segítõk Védelmi Programjának (a továbbiakban: Védelmi Program) végrehajtásáról, továbbá védi a Magyar Köztársaság érdekei szempontjából különösen fontos személyek (a továbbiakban: védett személy) életét, testi épségét, õrzi a kijelölt létesítményeket;"
(2) Az Rtv. a következõ címmel és az azt követõ 46/A.§-sal egészül ki:
"A személyi védelemmel, illetve Védelmi Programmal kapcsolatos intézkedés
46/A. § A Rendõrség a büntetõeljárásban résztvevõk és az eljárást folytató hatóság tagjainak személyi védelmét, valamint a Védelmi Program végrehajtásával összefüggõ feladatokat külön jogszabály szerint látja el. A Védelmi Program végrehajtásához közvetlenül kötõdõ személyi és tárgyi vonatkozású kiadások speciális mûködési kiadásoknak tekintendõk. Az ilyen kiadások fedezésére szolgáló elkülönített elõirányzatra, annak kezelésére a 68/A. § (1) bekezdésében meghatározott rendelkezést kell alkalmazni."
(3) Az Rtv. 63.§ (1) bekezdése helyébe a következõ rendelkezés lép:
"63 §. (1) A Rendõrség bûncselekmény elkövetésének megelõzésére, felderítésére, megszakítására, az elkövetõ kilétének megállapítására, elfogására, körözött személy felkutatására, tartózkodási helyének megállapítására, bizonyítékok megszerzésére, valamint a büntetõeljárásban résztvevõk és az eljárást folytató hatóság tagjainak, az igazságszolgáltatással együttmûködõ személyek védelme érdekében - törvény keretei között - titokban információt gyûjthet."
(5) Az Rtv. 100. §-a (1) bekezdésének a) pontja helyébe a következõ rendelkezés lép:
/ Felhatalmazást kap a Kormány, hogy rendeletben szabályozza: /
"a) a közbiztonságra veszélyt jelentõ egyes eszközök és anyagok, valamint a polgári rendeltetésû lõfegyverek és lõszerek, gáz-, riasztó- és légfegyverek, továbbá az ipari robbantóanyagok és pirotechnikai eszközök gyártását, forgalmazását, szállítását, tárolását és használatát;"
43. § (1) Az államtitokról és a szolgálati titokról szóló 1995. évi LXV. törvény (a továbbiakban: Ttv.) melléklete a következõ 27/A. ponttal egészül ki:
"27/A. A büntetõeljárásban résztvevõk, valamint az eljárást folytató hatóság tagjai személyi védelme elrendelésének feltételeirõl és végrehajtási szabályairól szóló jogszabály (a továbbiakban: a személyi védelemrõl szóló jogszabály) szerint az ügyészség által kezdeményezett személyi védelemben részesített személy személyazonosító adatai, valamint - ha a büntetõeljárásban résztvevõk, az igazságszolgáltatást segítõk Védelmi Programjáról szóló törvény (a továbbiakban: tanúvédelmi törvény) szerint a programszerû védelmet az ügyészség kezdeményezte - a Védelmi Programba felvett személy személyazonosító adatai, illetve a védelem kezdeményezésével, illetve a tanúvédelmi törvény végrehajtásával összefüggésben keletkezett és nyilvántartott egyéb adatok.
Az államtitokká minõsítés leghosszabb érvényességi ideje: 90 év."
(2) A Ttv. melléklete a következõ 33/A. ponttal egészül ki:
"33/A. A személyi védelemrõl szóló jogszabály szerint a Határõrség által személyi védelemben részesített személy személyazonosító adatai, valamint - ha a tanúvédelmi törvény szerint a programszerû védelmet a Határõrség kezdeményezte - a Védelmi Programba felvett személy személyazonosító adatai, illetve a védelem kezdeményezésével, illetve a tanúvédelmi törvény végrehajtásával összefüggésben keletkezett és nyilvántartott egyéb adatok.
Az államtitokká minõsítés leghosszabb érvényességi ideje: 90 év."
(3) A Ttv. melléklete a következõ 46/B. ponttal egészül ki:
"46/B. A személyi védelemrõl szóló jogszabály szerint a Rendõrség által személyi védelemben részesített személy személyazonosító adatai, valamint a tanúvédelmi törvény szerint a Védelmi Programba felvett személy személyazonosító adatai, továbbá a tartózkodási helyére vonatkozó, illetve a tanúvédelmi törvényben foglalt rendelkezések végrehajtása során keletkezett és nyilvántartott egyéb adatok.
Az államtitokká minõsítés leghosszabb érvényességi ideje: 90 év."
(4) A Ttv. melléklete a következõ 81/A. ponttal egészül ki:
"81/A. A személyi védelemrõl szóló jogszabály szerint a büntetés-végrehajtási szervezet által büntetés-végrehajtási intézetben fogva tartott, illetve ott szabadságvesztés büntetését töltõ személy személyi védelme esetén az érintett személyazonosító adatai, valamint a tanúvédelmi törvény szerint a Védelmi Programba felvett és a büntetés-végrehajtási szervezet közremûködésével védett ilyen személy személyazonosító adatai, illetve a tanúvédelmi törvényben foglalt rendelkezések végrehajtása során keletkezett és nyilvántartott egyéb adatok.
Az államtitokká minõsítés leghosszabb érvényességi ideje: 90 év."
(5) A Ttv. melléklete a következõ 137/H. ponttal egészül ki:
"137/H. A személyi védelemrõl szóló jogszabály szerint az Adó- és Pénzügyi Ellenõrzési Hivatal által kezdeményezett személyi védelemben részesített személy, továbbá a Vám- és Pénzügyõrség által személyi védelemben részesített személy személyazonosító adatai, valamint - ha a tanúvédelmi törvény szerint a programszerû védelmet a Vám- és Pénzügyõrség, illetve az Adó- és Pénzügyi Ellenõrzési Hivatal kezdeményezte - a Védelmi Programba felvett személy személyazonosító adatai, illetve a védelem kezdeményezésével, a tanúvédelmi törvény végrehajtásával összefüggésben keletkezett és nyilvántartott egyéb adatok.
Az államtitokká minõsítés leghosszabb érvényességi ideje: 90 év."
44. § (1) A büntetõeljárásról szóló 1973. évi I. tv. (a továbbiakban: Be.) a következõ új 63/A. §-sal egészül ki:
"63/A. § Ha a tanú (sértett) külön jogszabályban meghatározottak szerint a Védelmi Program hatálya alatt áll, és a védelem érdekében a személyazonosság megváltoztatását rendelték el, a tanú (sértett) az eljárásban eredeti személyazonosító adatait közli, lakóhelyének, tartózkodási helyének közlése helyett pedig a Tanúvédelmi Szolgálat címét jelölheti meg."
(2) A Be. a következõ új 66/A. §-sal egészül ki:
"66/A. § A külön jogszabály szerint a Védelmi Program hatálya alatt álló tanú megtagadhatja a vallomást olyan adatokra, tényekre nézve, amelynek ismeretében új személyazonosságára, illetve lakóhelyére vagy tartózkodási helyére következtetni lehet."
(3) A Be. a következõ új 87/A. §-sal egészül ki:
"87/A. § (1) Ha a terhelt külön jogszabályban meghatározottak szerint a Védelmi Program hatálya alatt áll, és a védelem érdekében a személyazonosság megváltoztatását rendelték el, a terhelt az eljárásban eredeti személyazonosító adatait közli, lakóhelyének, tartózkodási helyének közlése helyett pedig a Tanúvédelmi Szolgálat címét jelölheti meg.
(2) A külön jogszabály szerint a Védelmi Program hatálya alatt álló terhelt megtagadhatja a vallomást olyan adatokra, tényekre nézve, amelynek ismeretében új személyazonosságára, illetve lakóhelyére vagy tartózkodási helyére következtetni lehet."
(4) A Be. 112. §-a a következõ (7) bekezdéssel egészül ki:
"(7) A külön jogszabály szerint a Védelmi Program hatálya alatt álló tanút, sértettet vagy terheltet a Tanúvédelmi Szolgálat útján kell idézni, illetõleg értesíteni."
(5) A Be. 120. §-a a következõ (3) bekezdéssel egészül ki:
"(3) A külön jogszabály szerint a Védelmi Program hatálya alatt álló tanú, sértett vagy terhelt megjelenésével, illetve közremûködésével felmerült költség nem minõsül bûnügyi költségnek.
45. § (1) A bûnügyi nyilvántartásról és a hatósági erkölcsi bizonyítványról szóló 1999. évi LXXXV. törvény (a továbbiakban: Bnytv.) 17. §-a a következõ (2) bekezdéssel egészül ki, egyidejûleg a § jelenlegi szövege (1) bekezdésre változik:
"(2) Az (1) bekezdésben felsoroltakon kívül a bûntettesek nyilvántartásából
- jogszabályban meghatározottak szerint - adatok szolgáltatásának igénylésére jogosult az is, akit a hatáskörébe tartozó feladat ellátása érdekében jogszabály feljogosít a bûnügyi nyilvántartás adatainak megismerésére."
(2) A Bnytv. 19. §-ának d) pontja helyébe a következõ rendelkezés lép:
/A 10. § (1) bekezdésében meghatározott adatokból, törvényben meghatározottak szerint adatszolgáltatás igénylésére jogosult /
"d) az igazságügy-miniszter a közjegyzõi, önálló bírósági végrehajtói és igazságügyi szakértõi kinevezéshez, a közjegyzõjelölt, közjegyzõ-helyettes és önálló bírósági végrehajtó-helyettes alkalmazásához, továbbá a végrehajtói irodai tagság létesítéséhez,"
Jogharmonizációs záradék
46. § E törvény az Európai Unió következõ jogforrásaival részben összeegyeztethetõ szabályozást tartalmaz:
1.számú melléklet a 2001. évi ... törvényhez
MINTA!
Az érintett nyilatkozata
a Védelmi Programba való felvétel elrendeléséhez
I. Az érintett adatai
Az érintett neve:
életkora:
családi állapota:
hozzátartozó(k) száma:
lakóhelye (tartózkodási helye):
munkahelye:
iskolai végzettsége:
szakképzettsége:
II. A hozzátartozó(k) adatai
A) a közös háztartásban élõ házastárs (élettárs)
neve:
életkora:
lakóhelye (tartózkodási helye):
foglalkozása:
iskolai végzettsége:
szakképzettsége:
B) a 18. életévét be nem töltött gyermek(ek) (örökbe fogadott és nevelt gyermek is)
1. neve:
foglalkozása:
életkora:
lakóhelye (tartózkodási helye):
munkahelye (iskolája):
foglalkozása:
életkora:
lakóhelye (tartózkodási helye):
munkahelye (iskolája):
foglalkozása:
életkora:
lakóhelye (tartózkodási helye):
munkahelye (iskolája):
foglalkozása:
életkora:
lakóhelye (tartózkodási helye):
munkahelye (iskolája):
foglalkozása:
életkora:
lakóhelye (tartózkodási helye):
munkahelye (iskolája):
C) más olyan személyek adatai, akivel a tanú együtt költözne (pl. jegyes, barát, barátnõ, elvált házastárs, külön háztartásban élõ gyermek)
neve:
életkora:
lakóhelye (tartózkodási helye):
foglalkozása:
iskolai végzettsége:
szakképzettsége:
D) Kiskorú érintett esetén a szülõ (örökbefogadó, nevelõ szülõ, vagy a gyermek állandó felügyeletével megbízott személy adatai:
neve:
életkora:
lakóhelye (tartózkodási helye):
foglalkozása:
iskolai végzettsége:
szakképzettsége:
neve:
életkora:
lakóhelye (tartózkodási helye):
foglalkozása:
iskolai végzettsége:
szakképzettsége:
III. Az érintett és hozzátartozójának vagyoni helyzetére vonatkozó adatok:
A) munkaviszonyból, vagy munkavégzésre irányuló más jogviszonyból származó jövedelme:
érintett:
házastárs (élettárs):
gyermek:
kiskorú érintett esetén a szülõ:
B) más jövedelemszerzõ tevékenységbõl származó jövedelme:
érintett:
házastárs (élettárs):
gyermek:
kiskorú érintett esetén a szülõ:
C) Van-e önálló gazdasági vállalkozása? Ha igen, milyen típusú?
érintett:
házastárs (élettárs):
gyermek:
kiskorú érintett esetén a szülõ:
D) Tölt-e be vezetõ tisztséget valamilyen gazdasági társaságban?
érintett:
házastárs (élettárs):
gyermek:
kiskorú érintett esetén a szülõ:
E) Van-e gazdasági társaságban részesedése, üzletrésze? Ha igen, hol és milyen mértékû a részesedése?
érintett:
házastárs (élettárs):
gyermek:
kiskorú érintett esetén a szülõ:
F) Rendelkezik-e értékpapírokkal? Ha igen, milyenekkel?
érintett:
házastárs (élettárs):
gyermek:
kiskorú érintett esetén a szülõ:
G) Részesül-e állami, önkormányzati támogatásban vagy bármilyen segélyben? ha igen, milyenben és mekkora összegben?
érintett:
házastárs (élettárs):
gyermek:
kiskorú érintett esetén a szülõ:
H) Van-e a tulajdonában, használatában ingatlan? Ha igen, milyen típusú és milyen értékû; az tehermentes-e vagy ha nem, milyen fennálló jogok terhelik (haszonélvezeti jog, jelzálogjog stb.)?
érintett:
házastárs (élettárs):
gyermek:
kiskorú érintett esetén a szülõ:
I) Van-e a tulajdonában értéktárgy? Ha igen, milyen értékben?
érintett:
házastárs (élettárs):
gyermek:
kiskorú érintett esetén a szülõ:
J) Van-e a tulajdonában, használatában gépjármû? Ha igen milyen értékû?
érintett:
házastárs (élettárs):
gyermek:
kiskorú érintett esetén a szülõ:
K) Egyéb olyan, a vagyoni helyzetre vonatkozó adat, amely elõsegíti az önálló életre való berendezkedést a megváltozott körülmények között (pl. bankszámla, folyószámla stb.):
IV. Fennálló jogok és kötelezettségek
A) Vannak-e köztartozásai? Ha igen, melyek azok és milyen összegben? Mikor esedékes a teljesítés?
érintett:
házastárs (élettárs):
gyermek:
kiskorú érintett esetén a szülõ:
B) Vannak-e tartozásai természetes vagy jogi személyek irányában, illetve van-e természetes vagy jogi személynek tartozása az Ön irányában? Ha igen, milyen jellegû és összegû és azok mikor esedékesek?
érintett:
házastárs (élettárs):
gyermek:
kiskorú érintett esetén a szülõ:
C) Van-e folyamatban olyan büntetõeljárás, ahol akár tanúként, akár gyanúsítottként vesz részt? Ha igen, milyen ügyben?
érintett:
házastárs (élettárs):
gyermek:
kiskorú érintett esetén a szülõ:
D) Van-e folyamatban szabálysértési, államigazgatási ügye? Ha igen, milyen ügyben?
érintett:
házastárs (élettárs):
gyermek:
kiskorú érintett esetén a szülõ:
E) Van-e folyamatban polgári peres ügye? Ha igen milyen ügyben?
érintett:
házastárs (élettárs):
gyermek:
kiskorú érintett esetén a szülõ:
F) Van-e Önt kötelezõ, marasztaló vagy Önt igényérvényesítésre jogosító jogerõs bírósági ítélet, vagy hatósági határozat? Ha igen, milyen ügyben és mi az ítélet, illetve a határozat lényege, és Önt mire kötelezi, illetve jogosítja?
érintett:
házastárs (élettárs):
gyermek:
kiskorú érintett esetén a szülõ:
V. Egyéb, a Program során alkalmazható intézkedések szempontjából jelentõs adatok
A)
érintett:
házastárs (élettárs):
gyermek:
kiskorú érintett esetén a szülõ:
érintett:
házastárs (élettárs):
gyermek:
kiskorú érintett esetén a szülõ:
érintett:
házastárs (élettárs):
gyermek:
kiskorú érintett esetén a szülõ:
érintett:
házastárs (élettárs):
gyermek:
kiskorú érintett esetén a szülõ:
B)
érintett:
házastárs (élettárs):
gyermek:
kiskorú érintett esetén a szülõ:
C)
név:
elérhetõség:
az Önhöz fûzõdõ kapcsolata (pl. rokon, barát, munkatárs stb.):
érintett:
házastárs (élettárs):
gyermek:
kiskorú érintett esetén a szülõ:
érintett:
házastárs (élettárs):
gyermek:
kiskorú érintett esetén a szülõ:
érintett:
házastárs (élettárs):
gyermek:
kiskorú érintett esetén a szülõ:
Dátum:
.........................................
az érintett aláírása
..........................................
kiskorú, valamint korlátozottan cselekvõképes vagy cselekvõképtelen érintett esetén a törvényes képviselõ, gondnok vagy gyám aláírása
2. számú melléklet a 2001. évi ... törvényhez
A Védelmi Programban való együttmûködésrõl, a Védelmi Programban résztvevõk jogairól és kötelezettségeirõl szóló megállapodás tartalmi elemei
a) a büntetõeljárást lefolytató hatóságokkal köteles együttmûködni;
b) a Szolgálat által elõírt magatartási szabályokat betartja és általában minden olyan magatartástól tartózkodik, amellyel önmaga vagy a rá tekintettel a Programba felvett más személy, illetve a Szolgálat munkatársainak életét, testi épségét vagy biztonságát veszélyezteti;
c) a Szolgálat által kért adatokat és információkat rendelkezésre bocsátja;
d) a harmadik személyekkel szemben fennálló kötelezettségeit a Szolgálat útján haladéktalanul teljesíti, visszterhesség esetén az általa kijelölt ügyvivõ részére kifizetést teljesít;
e) a védelme szempontjából valamennyi lényeges körülményt haladéktalanul a Szolgálat tudomására hozza;
f) a végzettségének és szakképzettségének megfelelõ, illetve a védelem szempontjai figyelembevételével felajánlott egyéb munkavégzési lehetõséget elfogadja;
g) biztonsága érdekében ezen megállapodásból részére másolat nem készíthetõ;
8) rendelkezés arról, hogy az érintett jogosult az együttmûködés megtagadására, amely esetben vele szemben a Program megszûnik;
9) az érintett arra vonatkozó nyilatkozata, hogy a törvényben szabályozott elõírásokról, lehetõségekrõl, a megállapodás kapcsán a felek között felmerült vita rendezésének módjáról, a felek jogairól, kötelezettségeirõl, a részére elõírt magatartási szabályokról, a jogsértés, illetve a megállapodás megszegésének jogkövetkezményeirõl, továbbá az alkalmazandó óvintézkedésekrõl és annak következményeirõl szóló tájékoztatást, valamint a megállapodásban foglaltakat megértette, azokat tudomásul veszi.
A megállapodásnak ki kell terjednie az adott ügy sajátosságait figyelembe vevõ további körülményekre is.
INDOKOLÁS
I.
ÁLTALÁNOS INDOKOLÁS
A) Hatályos rendelkezések, valamint az azokhoz kapcsolódó
nemzetközi követelmények, elvárások
E felhatalmazás valójában a Be. 120/A. §-ban írt szabályából fakadt. E szerint: "különösen indokolt esetben a hatóság kezdeményezheti, hogy a terhelt, a védõ, a sértett, az egyéb érdekelt, a sértett és az egyéb érdekelt képviselõje, továbbá a tanú, a szakértõ, a szaktanácsadó, a tolmács, a hatósági tanú, illetve ezek valamelyikére tekintettel más személy a külön jogszabályban meghatározott védelemben részesüljön." (e rendelkezéseket a Be.-t módosító 1998. évi LXXXVIII. törvény iktatta be).
? Ilyen, hasonló tárgyú, rendeltetésû rendelet megalkotására a Rendõrségrõl szóló 1994. évi XXXIV. törvény (a továbbiakban: Rtv.) 100. §-ának (1) bekezdés i) pontjában meghatározottak is forrásként szolgáltak. Az Rtv. e hivatkozott rendelkezése ugyanis arra hatalmazta fel a Kormányt, miszerint: rendeletben szabályozza a megelõzési védelemmel, a személybiztosítással és objektumvédelemmel kapcsolatos szabályokat. (A tanúvédelem kapcsán e felhatalmazó rendelkezésnek a "megelõzési védelemre" vonatkozó részletét kell hangsúlyozni.)
E rendelet eredményeként a veszélyhelyzetben lévõ tanú nem csupán a büntetõeljárási cselekményeken élvezheti az általa segített, a büntetõjogi igényét érvényesítõ állam oltalmát, hanem e különleges védelem - nyilván a büntetõeljárásbeli szerepvállalásával összefüggõ veszélyeztetettsége folytán, e veszély mértékéhez igazodva - a magánéletében is megilleti.
A rendelet egyébiránt összhangban áll az Európai Unió Tanácsának a tanúk védelmérõl a nemzetközi szervezett bûnözéssel szemben folytatott küzdelemben címû 1995. november 23-i állásfoglalása 1. pontjában foglaltakkal, de éppúgy azonosul az Európa Tanács tagországai Miniszteri Bizottságának R (97) 13. számú, a tanúk megfélemlítésérõl és a védelem jogáról szóló ajánlásában foglaltakkal.
Mindemellett a nemzetközi szervezett bûnözéssel szemben folytatott küzdelemben a bírósági eljárás során együttmûködõ egyénekrõl szóló, az EU Tanácsának 1996. december 20-i állásfoglalásában foglaltakra is figyelemmel voltak a jogszabályt elõkészítõk.
E dokumentumok egyébként a tanú fogalmát autonómnak tekintik: mindazon személy védelmét ajánlják ugyanis a részes államok számára, akik ilyen vagy olyan eljárásjogi vagy az azon túlmutató szerepben (akár a hatóságok munkáját támogató kollaboránsként), tehát nem feltétlen a perjogi értelemben vett tanú minõségében segítik az igazságszolgáltatást.
A hivatkozott nemzetközi dokumentumokkal, s mindenekelõtt az európai normák fent említett rendelkezéseivel a Kormány akként teremtett összhangot rendeletében, hogy a tanúvédelemre vonatkozó különleges normákat mindazokra a személyekre kiterjesztette, akik - a büntetõeljárást érdemben befolyásolandó - releváns információkkal bírnak vagy éppen a büntetõ-igazságszolgáltatás körében hivatásszerûen végzett munkájuk okán kerülhetnek fenyegetett, veszélyeztetett élethelyzetbe. A rendelet személyi hatálya ezért terjedt ki a büntetõeljárásban résztvevõ további személyekre is (így a terheltekre, a védõkre, a sértettekre, az egyéb érdekeltekre, a sértettek és az egyéb érdekeltek képviselõire, a szakértõkre, szaktanácsadókra, a tolmácsokra, a hatósági tanúkra, illetve a büntetõeljárást folytató hatóságok tagjaira, az ügyészekre, a bírákra).
A korábbi büntetõeljárás-jogi szabályok ugyanis pusztán a tanút vallomástételre kötelezõ szabályok sorát rögzítették, s vették számba a tanút terhelõ kötelezettségek nem-teljesítésének jogi következményeit, ugyanakkor explicite még mellõzték az állam büntetõigényének érvényesítését segítõ-támogató tanú (illetve a személyére tekintettel más személy, elsõsorban a hozzátartozója) személyi biztonságát garantáló eljárási szabályokat.
A rendelet végül is e legégetõbb gondok enyhítésére törekedett. Ugyanakkor már a rendelet megszületésekor nyilvánvalónak tûnt: a tanú (valamint a hozzá közel állók) védelme vélhetõen további jogalkotási lépéseket is igényel majd. Az elõterjesztõk ezt felismerve nyilvánították ki a kormányrendelet-szöveg javaslatához fûzött kommentárban: "az érintettek személyi védelmének eljárási szabályait rögzítõ, jelenleg hatályos norma egy többlépcsõs szabályozási folyamat elsõ fokának tekinthetõ, s jószerint a tanúvédelem legalapvetõbb problémáinak megoldására keresett választ".
A hatályos szabályozás - e törvényjavaslat elõtt - még mellõzte a védelem más, részint törvényi szabályozást is igénylõ, a büntetõeljárásban való részvétele okán veszélyhelyzetbe került tanúk, sértettek, illetve a hatóságokkal aktívan együttmûködõ bûnelkövetõk (és ezek családtagjai) oltalmát szolgáló, jobbára a szociális, gazdasági, mentális támogatásban, a jogi segítségnyújtásban, kivételesen pedig az új személyazonosság biztosításában, gyakran a nemzetközi együttmûködésben megmutatkozó különleges védelmi formák megfogalmazását.
A Kormánynak a jelen törvény irányába mutató törekvését reprezentálta a bûncselekmények áldozatai és hozzátartozóik védelme, káruk megtérülése, enyhítése érdekében teendõ jogalkotási feladatokról és egyéb intézkedésekrõl szóló 1074/1999. (VII. 7.) Korm. határozat (a továbbiakban: áldozatvédelmi kormányhatározat) 3. pontjában írt rendelkezés is. A Kormány e dokumentumban expressis verbis kinyilvánította:
"Szükségesnek tartja a büntetõeljárásban résztvevõk, valamint az eljárást folytató hatóság tagjai személyi védelme elrendelésének feltételeirõl és végrehajtásának szabályairól szóló 34/1999. (II. 26.) Korm. rendelet hatályosulása gyakorlati tapasztalatainak megvizsgálását, s ennek eredményétõl függõen a tanúvédelem további formáit - így az új személyazonosság, illetve lakóhely megteremtését is - lehetõvé tevõ jogszabályok megalkotását; az ilyen szabályok kidolgozása esetén törekedni kell a szervezett bûnözés visszaszorítására irányuló nemzetközi együttmûködés lehetõségeinek bõvítésére".
B) A további szabályozás nemzetközi követelményei
Az együttmûködõ személyekre vonatkozó állásfoglalás az együttmûködõ személyekkel kapcsolatban valójában két, külön-külön érvényesülõ megoldást javasol a tagállamoknak. Az egyik megoldás az igazságszolgáltatással való aktív együttmûködésre ösztönzõ büntetõjogi kedvezmények nyújtásának dominanciáját hangsúlyozza: az ilyen, a hatóságok munkájának tevékeny támogatására sarkalló preferenciákat nyújtó megoldásokat egyébként az egyes tagállamok - igaz, igen nagy változékonyságot, eltérést mutatva - általában biztosítják. A másik elõírás pedig azt szorgalmazza, miszerint: a tagállamoknak megfelelõ védelmet kell nyújtaniuk az igazságszolgáltatással együttmûködõ személyek, illetve azok hozzátartozóik számára.
A tanúk védelmére vonatkozó tanácsi állásfoglalásban megfogalmazott célok elérését szolgáló konkrét megoldások kidolgozása az egyes tagállamokra hárul. A törvényjavaslat szempontjából ezen elvárások közül az állásfoglalás A) részének 3., 6., és 7. pontjai bírnak kiemelkedõ jelentõséggel.
Az állásfoglalás 3. pontja annyit határoz meg az egyes államok számára, miszerint: a tanúk részére hatékony és megfelelõ védelmet kell biztosítani a büntetõeljárást megelõzõen, annak tartama alatt, illetve azt követõen. Ezen elvárás megvalósítására valójában sokféle olyan tagállami megoldás létezik, amelyek példaértékûek lehetnek az újonnan csatlakozni kívánó államok számára. A legtöbb tagállamban - így pl. Nagy-Britanniában, Írországban, Belgiumban, Németországban, Olaszországban, Ausztriában - fõbb vonalait tekintve a jelen törvénytervezetben is megjelenített programszerû védelmet biztosítják az arra rászorulók számára; az Európai Unión belül egyébként az ilyesfajta megoldás bevezetése egyre inkább a nemzetközi együttmûködésben való részvétel elengedhetetlen feltételévé válik, tekintve, hogy az államok közötti együttmûködés többnyire a programszerû védelemre predesztinált, a Programot alkalmazó nemzeti részlegek között történik.
Szintén kiemelendõ a 6. pontban megfogalmazott azon elvárás, miszerint: az illetékes hatóságok számára lehetõvé kell tenni, hogy a tanú címét és azonosító adatait csak egyes, ilyen feladatokra felhatalmazott hatóságok ismerhessék.
A tanúvédelem eszköztárában ultima ratioként jelenik meg a személyazonosság-csere; ennek alkalmazását - az uniós állásfoglalás 7. pontja értelmében - akkor kell megfontolnia az érintett hatóságnak, ha a tanút vagy hozzátartozóit fenyegetõ veszély már igen komoly.
Az Unión belül követett törekvések egyre inkább a programszerû védelem irányába mutatnak és a nemzetközi együttmûködés is az ilyen védelmi formákra épül.
Az Európai Unió számos területen, a különbözõ Phare Programok keretében hathatós segítséget nyújt a csatlakozni kívánó államok számára. Ennek legpregnánsabb területeként a képzési célú Twinning programok létrehozását tekinthetjük, amelyek keretében a magyar Kormány valamely uniós tagállammal megállapodva veszi igénybe a Közösség szakértõ segítségét.
C) A továbblépést indokoló okok, körülmények; a Védelmi Program
A titkos nyomozás keretében alkalmazott, többnyire a bûnözõ szervezetekbe beépített fedett nyomozók, informátorok, bizalmi, illetve a rendõrséggel titkon együttmûködõ más személyek nem pusztán az egyes bûncselekményekrõl, de a bûnözõ szervezet struktúrájáról, hierarchiájáról, belsõ életérõl is hiteles felvilágosítást képesek adni a bûnüldözõ, az igazságszolgáltatás szervei számára.
Hasonló információkkal szolgálhatnak ugyanakkor a tettes környezetében élõ, dolgozó személyek (tanúk), avagy a bûnözõ szervezetekben vagy e szervezetek perifériáján ténykedõ, s az igazságszolgáltatással a büntetõeljárásokban együttmûködni kész bûnelkövetõk is.
A bûnözõ vállalkozások ugyanakkor - ahogyan azt a bûnüldözési tapasztalatok kétségtelenné teszik - határozottan törekszenek a tárgyi bizonyítás ellehetetlenítésére, de módszeresen, idõt és energiát sem kímélve törekednek a személyi bizonyítás megakadályozására is.
A titkos nyomozások, a büntetõeljárások tapasztalatai azt is nyilvánvalóvá tették: a bûnüldözõ, illetve az igazságszolgáltatási szervekkel együttmûködni kész, ámde komoly veszélyben lévõ, illetve az atrocitásoknak kitett személyek valójában bizalmatlanok a jelenlegi, "hagyományosnak" tekinthetõ, pusztán az érintettek figyelemmel kísérésére, rendõri õrizetére koncentráló védelmi rendszerrel szemben.
Az érintettek pedig inkább "vállalják" a hamis tanúzás, esetleg a hamis vád következményeit vagy éppen vonakodnak a vallomás megtételétõl, mintsem - a büntetõeljárásban játszott esetleges szerepük folytán - kitennék magukat a bûnszervezetek retorzióinak. Az igazságszolgáltatással a szervezett bûnözéssel szemben együttmûködni kész tanúk, illetve a bûnüket utóbb megbánó bûnelkövetõk ugyanakkor kétségbe vonják a jelenlegi védelmi rendszer alkalmasságát, hatékonyságát, arra utalva, hogy a büntetõeljárásokban résztvevõk (fizikai) védelmét szolgáló jelenlegi, a rendeletben biztosított eszközök végül is személyes biztonságuk garantálására elégtelenek.
A "tanúk" a közigazgatási szabályok szerint folytatandó védelmének problematikája mellett - természetesen az eljárásjogi aktusokhoz kapcsolódó elméleti és gyakorlati problémák felszámolása érdekében - a hatályos büntetõeljárás-jogi törvény által szabályozott jogintézmények felülvizsgálatára, megvizsgálására is hangsúlyt kell helyeznie az államnak.
Ezek megoldása a jelenleg is folyó büntetõeljárás-jogi kodifikációs munkálatok keretében történne.
A büntetõeljárásban résztvevõk személyi védelmét szolgáló, most hatályos közigazgatási szabályok gyakorlati érvényesülésével kapcsolatos nehézségek részint a jogintézmény újszerûségével, e jogintézményre vonatkozó tapasztalatok szûk körûségével magyarázhatók.
A törvényjavaslatot elõterjesztõ azonban azt is határozottan érzékeli, hogy a személyi védelem lehetõségei végül is korlátozottak, tekintettel arra, hogy a bûnszervezetek ellen tanúskodni kész tanúk védelmére e jogintézmény általában elégtelen.
A törvényjavaslatban foglalt szabályok hatályosulásával a "tanúvédelem" intézményrendszere végre teljeskörûvé válhatna. A programszerû védelem jelentõs mértékben hozzájárulhatna a kiemelt súlyú bûncselekmények felderítéséhez, bizonyításához, visszaszorításához azáltal, hogy a büntetõeljárásban résztvevõ, fenyegetett helyzetben lévõ személyek védelmében - az érintetteknek a hatósági védelemmel szembeni "bizalmatlanságát" jelentõs mértékben oldva - mindazon eszközt, lehetõséget biztosítaná, amelyeket a jelenleg érvényesülõ védelmi mechanizmus még nélkülözni kénytelen.
A törvényjavaslat egyben - a szabályozás teljes körûvé válásával - kedvezõ hatással lehet a büntetõeljárásban résztvevõk, illetve a hatóság tagjainak személyi védelmét szolgáló, jelenleg is érvényesíthetõ szabályok alkalmazásának gyakorlatára is.
E törvényjavaslat - tárgya folytán - egyébként összefüggésben áll a módosuló büntetõ anyagi jogi, de elsõsorban büntetõeljárás-jogi szabályokkal, valamint a Parlament által már elfogadott új, az uniós követelményeket érvényesíteni hivatott idegenrendészeti normákkal.
A büntetõjogszabályok körébõl elsõsorban a szervezett bûnözés elleni fellépés hatékonyságának javítását szolgáló, elõkészítés alatt álló speciális rendelkezéseket tartalmazó tervezeteket emelik ki az elõterjesztõk.
? A törvényjavaslat a büntetõeljárásban résztvevõk, valamint az eljárást folytató hatóság tagjai személyi védelme elrendelésének feltételeirõl és végrehajtásának szabályairól szóló 34/1999. (II. 26.) Korm. rendelet szabályrendszerét érintetlenül hagyja, s kizárólag a büntetõeljárásban résztvevõ, komoly veszélyben lévõ tanúk, sértettek, az igazságszolgáltatással együttmûködõ, tettüket megbánó bûnelkövetõk programszerû védelmére koncentrál.
A két védelmi formára vonatkozó, egymás mellett érvényesülõ szabályozás egyébként - a védelem kezdeményezésére, elrendelésére, a döntés meghozatalára, a védelem módjára, a védelmet ellátó és az érintett jogaira, kötelezettségeire, valamint a védelem megszûnésére vonatkozó, részben azonos, részben pedig hasonló rendelkezésekre tekintettel - igen szoros összefüggést mutat.
Mindemellett ezen összefüggés némiképpen a büntetõeljárásról szóló törvényben szabályozott különleges tanúvédelmi rendelkezésekkel (nevezetesen az eljárásjogi értelemben vett tanú oltalmát szolgáló iratkezelési, illetve - az érintett anonimitását is lehetõvé tevõ - "különösen védett tanú" jogintézményére vonatkozó szabályokkal) is összefügg annyiban, miszerint: a jelen törvényjavaslat által programszerû védelemben részesített személy - a büntetõeljárás-jogi, illetve a magánjogi megállapodás megkötését megalapozó jogi elõfeltételek nagyfokú hasonlósága, részint pedig azonossága okán - nem ritkán különösen védett tanúként venne, vehetne rész a hatósági eljárásokban.
Ez persze fordítva nem feltétlen igaz, tekintettel arra, hogy a programszerû védelmet megalapozó megállapodás megkötésének "elõfeltételei" között - igaz, implicite, a magánjogi megállapodás megkötésére jogosult rendõrséget orientálva - az érintettnek az igazságszolgáltatással való aktív együttmûködése iránti készsége is szerepel; arról nem is beszélve, hogy ilyen védelemben kizárólag az a személy részesülhet, aki az elõzetes pszichológiai és a biztonsági kockázatot felmérõ vizsgálat alapján a védelemre egyáltalán alkalmas.
II.
RÉSZLETES INDOKOLÁS
A törvényjavaslat preambulumához
A törvényjavaslat célja az, hogy a jelenlegi lehetõségeken messze túllépõ, új jogintézményeket felsorakoztató szabályozás révén az igazságszolgáltatást segíteni kész tanúkat (sértetteket), illetve a bûnelkövetõket bátorítsa az igazságszolgáltatással való aktív együttmûködésre.
A törvénytervezetben szabályozott rendszer ezért - valójában kettõs célt kitûzve - részint a veszélyhelyzetben lévõ személyek hatékonyabb oltalmát, részint pedig a bûnüldözési, igazságszolgáltatási érdekek hathatós érvényesítését szolgálná.
Az 1. § 1. és 3. pontjaihoz
(A Védelmi Program, a személyi védelem)
A komplex védelmi rendszer legmagasabb szintjét megtestesítõ, az arra hivatott hatóság, illetve a kiemelt súlyú ügyekben perdöntõ bizonyítékkal szolgáló, s jórészt emiatt komoly veszélybe került személyek között megkötött magánjogi megállapodáson alapuló Program, illetve a korábbiakban már hivatkozott 34/l999. (II.26.) Korm. rendelet alapján biztosítható, az érintett fizikai õrizetére koncentráló védelem végül is - fõ szabály szerint - "mellérendelt" viszonyban állna egymással.
A két védelmi forma tartalmában, kiváltképpen filozófiájában, a védelem alapjául szolgáló jogviszony, valamint az igénybe vett védelmi eszközök, a védelem módját illetõen különbözne egymástól.
Nyilvánvaló persze, hogy a Program sem nélkülözhetné a "fizikai" õrizet, õrzés, védelem lehetõségét akkor, ha a programszerû, egyébként - a rendõri demonstrációt nélkülözõ - gondoskodás valami oknál fogva dekonspirálódna, s az érintett védelme pusztán a rendõri erõk beavatkozásával, az érintett fizikai védelmét szolgáló, klasszikus rendvédelmi eszközöket latba vetve biztosítható.
Egyébiránt a Programba vonás jogi elõfeltételei jobbára azonosak lennének a magyar jogi szabályozásban már meghonosodott feltételekkel.
A 34/1999. (II. 26.) Korm. rendelet szerint az érintett személyi védelme a büntetõeljárás tartama alatt, illetve a büntetõeljárás befejezését követõen alkalmazható.
Az érintett személyi védelme - a hatályos kormányrendelet értelmében - a büntetõeljárás tartama alatt különösen akkor rendelhetõ el, ha a büntetõeljárásban való részvétele miatt, illetve a büntetõeljárási jogai érvényesítésének, kötelezettségei teljesítésének akadályozása, illetve meghiúsítása végett ellene személy elleni erõszakos vagy közveszélyt okozó bûncselekményt követtek el vagy valószínûsíthetõ, hogy ellene ilyen bûncselekményt követnek el. A büntetõeljárás befejezése után pedig az érintett személyi védelme akkor foganatosítható, ha az ellene elkövetett, a kormányrendeletben meghatározott bûncselekmény vagy a fenyegetett helyzete a büntetõeljárásban való részvételével hozható összefüggésbe.
A büntetõeljárásban korábban résztvevõ személyi védelme a reá tekintettel más személyt érintõ védelem esetén is elrendelhetõ, feltéve, ha ahhoz hozzájárult. A büntetõeljárás tartama alatt az abban résztvevõ személyére tekintettel más személy védelme különösen akkor rendelhetõ el, ha a kormányrendelet 7. §-ának (1) bekezdésében írt célból ellene személy elleni erõszakos vagy közveszélyt okozó bûncselekményt követtek el, vagy valószínûsíthetõ, hogy ellene ilyen bûncselekményt követnek el. A büntetõeljárás befejezés után az érintett személyi védelme pedig akkor rendelhetõ el, ha az ellene elkövetett, a jogszabályban nevesített bûncselekmény vagy a fenyegetett helyzete a büntetõeljárásban résztvevõ személyével függ össze.
Valójában a büntetõeljárásról szóló 1973. évi I. törvény is hasonló feltételrendszert fogalmaz meg akkor, amidõn a tanú jogi védelemének kérdését szabályozza. Itt jobbára a különösen védett tanú jogintézményére kell utalnunk.
Az 1. § 2. és 7. pontjaihoz, a 2-8. §-okhoz
(A Védelmi Program hatálya; a megállapodás kezdeményezése,
megkötése, feltételei)
A tanúvédelem második szintjén érvényesülõ Védelmi Program kiegészítené a jelenleg is igénybe vehetõ, elsõsorban a fizikai, tehát technikai és élõerõs õrizetre koncentráló, az 1. § l. és 3. pontjaihoz fûzött indokolásban már megemlített kormányrendelet és annak végrehajtását szolgáló normák szerint folytatható védelmet.
A Program a konkrét büntetõeljárásokkal párhuzamosan vagy azt követõen - a védelem második lépcsõfokaként - kezdõdhetne, feltéve, ha a "hagyományos" védelmi formák már kilátástalannak mutatkoznának és a fenyegetett helyzetben lévõ személy számára az áttelepítés, illetve a személyes biztonságát szolgáló, az érintett személyes adatainak kezelését, kivételesen pedig az identitását is érintõ különleges intézkedés válna szükségessé, továbbá az érintettet - éppen reintegrációja érdekében - szociális, gazdasági, egészségügyi, illetve humán támogatásban célszerû részesíteni, számára jogi támogatást indokolt nyújtani.
A Védelmi Programba való belépésnek további konjunktív feltételei a következõk:
A részint mintaként követett német modell egyébként - a Védelmi Program alkalmazhatóságának elõfeltételei sorában - nem jeleníti meg a "szervezett bûnözést". A német kodifikátorok ti. azt vallják igen következetesen: a "szervezett bûnözés" jelensége végül is alig-alig fogható, ragadható meg a jog eszközeivel; ekként pedig egy ilyen, kategorikusnak, mellõzhetetlennek tekinthetõ jogi elõfeltétel megjelenítése igen "kockázatos" lenne, s a jogalkotó éppen önmaga kezét kötné gúzsba. Ilyen megkötést tehát a német rendszer nem fogalmazott meg; ennek eredményeként pedig az adott ügyet(!) szemügyre véve dönthet a hatóság a Program bevethetõségérõl.
Az adott bûncselekmény súlyosságának megítéléséhez mindig a konkrét ügy körülményeinek alapos vizsgálata szükséges. A kiemelkedõ súlyú bûncselekmény önmagában nem feltétlenül az adott bûncselekmény súlyosabb minõsítését vagy magasabb büntetési tételét jelenti, hanem a bûncselekmény körülményeire, indítékára, motivációjára, elkövetõjének és egyéb szereplõinek személyére utal.
Ebben a körben különös gonddal kell vizsgálni a bûncselekmények elkövetési módját, jellegét és a bûncselekmények elkövetési és jogi tárgyát, valamint az abból a büntetõeljárásban résztvevõre háruló konkrét veszélyt. E különös körülmények megítélésére természetesen a büntetõeljárást folytató és ekként a Programba való felvételt kezdeményezõ szervnek van reális lehetõsége.
A Program személyi hatálya a büntetõeljárásban résztvevõ tanúkra, sértettekre és az igazságszolgáltatással együttmûködõ bûnelkövetõkre terjed ki. A Programba egyben az érintettekre tekintettel más személyek, elsõsorban a közeli hozzátartozók is bebocsátást nyerhetnek.
Kétségtelen, hogy - ismerve a büntetõeljárások tapasztalatait - a "tanú" személyére, de kiváltképpen a vallomására tekintettel - elsõsorban a tanúval közös háztartásban élõ legközelebbi hozzátartozói, mindenekelõtt a házastársa, gyermekei, esetleg szülei kerülhetnek veszélyeztetett helyzetbe. Ugyanakkor számos példa hozható fel arra is, amidõn unokák, testvérek, nagyszülõk, további rokonok vagy éppen nem vérrokonok stb. váltak az atrocitások áldozataivá.
A támadások irányát, célpontját jószerint az határozza meg, hogy az érintett hozzátartozói elleni támadás - az elkövetõ "javát" szolgálva - miként befolyásolhatja az eljárást avagy a hozzátartozóval szembeni jogellenes fellépés mennyiben jelenthet valódi megtorlást, elégtételt a támadó számára. Tekintettel arra, hogy a konkrét esetek kétségkívül igazolták, hogy e kriminális támadások nem pusztán a közeli hozzátartozók ellen irányultak, s a hozzátartozók elleni jogellenes cselekmények bármelyike alkalmas az eljárás nemkívánatos befolyásolására, s persze a tanúvallomást követõ megtorlásra, a hozzátartozók teljes körének megjelenítése indokolt. Különösképpen azért, mert e problémakörben nem a rokonság jogilag is definiált fokának, hanem a tanú, illetõleg a hozzátartozója közötti perszonális kapcsolat tartalmának, milyenségének lehet jelentõsége. Ti. az elkövetõ - a hozzátartozók körébõl - azokat a személyeket választja ki leginkább, akit alkalmasnak vél arra, hogy az ellene irányuló cselekményével hatással lehet a büntetõeljárásra, megtorolhatja az õt ért "sérelmet".
Egyébiránt a "védett hozzátartozó" jogintézményének e megjelenítése is bizonyítja, hogy a személyi védelem, illetve a Védelmi Program létjogosultsága végül is túlmutathat a perjogi értelemben vett tanú személyén.
A kiemelt súlyú büntettek kapcsán perdöntõ bizonyítékkal szolgáló, védelemre szoruló tanú (sértett), illetve bûnelkövetõ személyére tekintettel ugyanakkor nem csupán a hozzátartozó kerülhet veszélyhelyzetbe, hanem mindaz a személy, aki ilyen minõséget ugyan nem élvez, ámde - jószerint perszonális vagy üzleti kapcsolata folytán - végül is közel áll a tanúhoz, s ugyanazt a sorsot viseli akár a jogi értelemben vett hozzátartozó. Kétségtelen, hogy a tanúvédelem szempontjából aligha tehetõ érdemi különbség a két személykategória között. Tudniillik a "tanú" személyére, vallomására, vallomásának tartalmára tekintettel az atrocitás áldozatává a tanú barátnõje, barátja, üzlettársa éppúgy válhat, akár a jogi értelemben vett hozzátartozó. Sõt, egyre gyakoribb, amikor az üzlettárs válik a támadás célpontjává. Az érintettre tekintettel más, elsõsorban a hozzá közel álló személyek megjelenítését e körülmények indokolnák.
A törvényjavaslat természetesen - igaz, implicite - azon személyek részére is védelmet kínál, akik elõzetes letartóztatottakként vagy éppen elítéltekként valamely büntetés-végrehajtási intézetben tartózkodnak, s éppen e státusuk alatt vesznek részt a kiemelt súlyú bûncselekményeket vizsgáló büntetõeljárásokban avagy utóbb, az elõzetes letartóztatás, illetve a büntetés-végrehajtás tartama alatt az ilyen eljárásokban való korábbi részvételük okán kerülnek komoly veszélyhelyzetbe.
Maga a törvény e személyi kört illetõ védelem kapcsán különleges szabályokat nem állapítana meg, lévén, hogy az érintett személyi kört illetõen a törvényjavaslatban írt rendelkezések további különleges, ugyancsak törvényi szintû szabályok megfogalmazását nem igényelik. Természetesen nem arról van szó, miszerint: a büntetés-végrehajtási intézetek területén folyó programszerû védelem ne igényelné a különleges, alacsonyabb szintû jogszabályban rögzített szabályok megfogalmazását. Éppen e körülményre tekintettel hatalmazza fel a törvény az igazságügyi minisztert arra, hogy rendeletben állapítsa meg a büntetés-végrehajtási intézetben fogvatartott érintett programszerû védelmének részletes szabályait.
A védelmi Program az érintett, illetve a hatóság között megszületett, atipikus magánjogi megállapodással jön létre. A megállapodás megkötését a fenyegetett helyzetben lévõ személy kérheti, illetve az hivatalból is kezdeményezhetõ.
A megállapodás megkötését az arra jogosult szerv kezdeményezhetné. A büntetõeljárás tartama alatt az ügyész egyetértésével az a nyomozó szerv, továbbá ügyész vagy az eljáró tanács elnöke (egyes bíró) kezdeményezhetné a programszerû védelmet, amely elõtt a büntetõeljárás éppen folyik; a büntetõeljárást követõen pedig az a nyomozó szerv, amely elõtt a büntetõeljárás folyt.
A programszerû védelem kezdeményezésére jogosult dönt abban a kérdésben, hogy az érintett vallomása valóban oly jelentõs-e az adott büntetõeljárásban, hogy a szervezett, tehát a jelen törvény szerint folytatható különleges védelem, s az azt megalapozó megállapodás egyáltalán szóba kerülhessen; egyben konjunktív feltételként azt is vizsgálja, hogy vallomása okán az érintett vagy reá tekintettel más személy ténylegesen és közvetlenül veszélyhelyzetben van-e.
A megállapodás megkötését a Szolgálatnál kell kezdeményezni, amely - többek között - az elõzetes pszichológiai és biztonsági vizsgálat eredményének ismeretében mérlegelhetné: a Program speciális érdekeit szem elõtt tartva - a "bebocsátandó" személy mentálisan, illetve más, jobbára biztonsági megfontolásokat szem elõtt tartva - egyáltalán alkalmas-e a programszerû védelemre, képes-e a Programmal való tevékeny és konspirált együttmûködésre, rejlik-e az érintett körülményeiben vagy kapcsolataiban olyan veszélyforrás, amely folytán a védelem sikeressége eleve megkérdõjelezhetõ vagy amely a Szolgálat munkatársaira a szükségesnél nagyobb veszélyt jelenthet.
Ezen az alapon ti. a védelmet - a megállapodás megkötését mellõzve - akár meg is tagadhatná a rendõrség.
Az 5.§ (3) bekezdése szerint ti. a Szolgálat a megállapodás megkötését elutasíthatná, ha - többek között - az elõzetes pszichológiai és a biztonsági kockázatot felmérõ vizsgálat alapján a fenyegetett helyzetben lévõ személy a védelemre alkalmatlannak mutatkozna.
A programszerû védelem alkalmazását szükségessé tevõ körülmények, de maga a Program, s annak megannyi hatása óriási kockázatot jelent az érintett számára; jórészt azért, mert az esetek többségében - ezek következményeként - súlyos, hosszantartó poszttraumás állapotba kerül, kerülhet a kliens. Ennek folytán akár a Program, de a büntetõeljárás hatékonysága is veszélybe kerülhet azáltal, hogy a dekonspirációs veszély fokozódik.
A lelki trauma ugyanis kedvezõ hatással aligha lehet a Program végrehajtására. A Szolgálatnak ezért hathatós intézkedéseket kell tenni annak érdekében, hogy a lelkileg ingatag, depresszióban szenvedõ, egyébként védelemre szoruló személyt felkészítse a Programban való "viselkedésre", az új magatartási szabályokra, az új személyazonossággal, a társadalmi reintegrációval járó esetleges következményekre.
Mindez megfelelõ programok (ún. egészségügyi rehabilitációs, reintegrációs programok) kialakítását, az ezt szolgáló intézményrendszer kiépítését, s egy speciális, az érintett munkatársak képzését szolgáló program kidolgozását igényli majd.
Elsõsorban - orvosi, pszichológiai szempontból - a védelemre szoruló kiskorú oltalma jelent, jelenthet különös kockázati tényezõt. A programszerû védelem elõkészítésében közremûködõ pszichológusoknak - a konkrét esetekben - meg kell határozniuk azokat a csomópontokat, amelyek eredményeként a Szolgálat képes kezelni az ilyen ügyeket. Jórészt a kockázati tényezõk feltérképezése lehet az elsõdleges feladatuk, hiszen speciális programjaikat ezek ismeretében alakíthatják ki, de így határozhatják meg azokat az intézkedéseket is, amelyeket az azonnali beavatkozás igénye tesz szükségessé.
Különösen azokban az esetekben indokolt a pszichológus munkatársak mihamarabbi "beavatkozása", amikor a védelem önmagában is súlyos traumát okoz. Pl. az életmód változtatásra kényszerült kiskorú mély depresszióba esik, öngyilkosságot kísérel meg, avagy e törekvésére alapos okkal következtethetne a Szolgálat. A pszichológus a megállapodás megkötését megelõzõen, a Szolgálat által lebonyolított elõkészítés keretében, a "kikérdezés" szakaszában lépne be a Program mechanizmusába akként, hogy a Programba bevonni kívánt egyénnel folytatott elbeszélgetés aktív részesévé válna.
Az orvosi értelemben vett kockázati tényezõk feltérképezése, a lelki támogatás majdani stratégiája, fõbb irányvonalainak kialakítása valójában e korai szakaszban körvonalazódhatna. Tekintve, hogy a kiskorú életébe történõ ilyetén beavatkozás jelentõs életmód-változtatást igényelne, s ekként súlyos identitászavarokkal is járhatna, aligha lenne megkerülhetõ a törvényes képviselõ (vagy a gondnok, a gyám) engedélyének kikérése. Éppen ezért a pszichológusoknak - a kiskorúval folytatott diskurzuson túl - e személlyel is el kell beszélgetniük; sõt, a javasolt terápia alkalmazásához - lévén, hogy az érintett kiskorúságára tekintettel magát a megállapodást is a törvényes képviselõvel (vagy a gondnokkal, a gyámmal) kell megkötnie a Szolgálatnak - e személyek engedélyét, hozzájárulását is ki kell kérnie a hatóságnak. Egyébként a lelki támogatás stratégiájának szervesen illeszkednie kell a Védelmi Program egészéhez, azzal harmonizálnia kell.
Ha az elõzetes mérlegelés alapján a Szolgálat a védelmet megoldhatónak ítéli, a megállapodás megkötésére irányuló javaslatát a döntésre jogosult országos rendõrfõkapitányhoz terjeszti fel. Az országos rendõrfõkapitány három napon belül foglalna állást.
A megállapodás megkötése elõtt azonban - a védelem zavartalan ellátása érdekében, azt elõsegítendõ, illetve arra tekintettel, hogy a Szolgálat a védelemre végül is megfelelõ megoldási javaslatokat dolgozhasson ki - az érintettnek a törvény 1. számú mellékletében meghatározott nyilatkozatot kell megtennie a személyes adataira, vagyoni helyzetére, fennálló jogaira és kötelezettségeire, illetve egyéb, a Program során alkalmazható intézkedések szempontjából jelentõs adatokra vonatkozóan.
Ezen adatokat ugyanakkor - éppen a védelem hatékonysága, sikeressége érdekében - a Szolgálat maga is jogosult vizsgálni; a eredményes védelem szempontjából ti. meghatározó jelentõséggel bírhat, ha a Szolgálat olyan körülményeket tár fel, amelyekrõl az érintett hallgatott, vagy amelyekrõl - rajta kívül álló okokból - ismeretekkel nem rendelkezett.
A védelemmel kapcsolatos jogok és kötelezettségek kizárólag a törvénybõl és e magánjogi természetû megállapodásból fakadnak, abból származtathatók.
A felek megállapodásának részét képezik azok a kötelezõ tartalmi elemek, amelyeket a törvény 2. számú melléklete rögzít; de természetesen a felek által megkötendõ szerzõdés nem hagyhatja figyelmen kívül a törvény azon rendelkezéseit sem, amelyek a felek megállapodásának szabnak határt, arra kötelezõ erõvel bírnak.
A megállapodásból származó viták rendezése érdekében ugyanakkor a felek egyeztetést kötelesek folytatni. Amennyiben ezen egyeztetés keretében, három napon belül a vitás kérdést nem sikerül rendezni, a felek bármelyike bírósághoz fordulhat. Az eljárás lefolytatására kizárólag a Fõvárosi Bíróság az illetékes.
A jogviták rendezésének elõsegítése érdekében a törvény elõírja: bírósági eljárás kezdeményezése esetén a Szolgálatnak a megállapodás egy hiteles másolatát az eljáró bíróságnál kell letétbe helyeznie.
Az 1. § 3., 8., 9., 10. pontjaihoz, valamint a 9-10. §-okhoz
(A védelmet ellátó szerv)
A Program megvalósítása a Tanúvédelmi Szolgálat feladata, amely - célszerûen - a központi rendõrségen belül, a bûnügyi szervezet keretében mûködne. Valamennyi büntetõeljárást folytató hatóság ilyen irányú igényét a rendõrség e különleges részlege érvényesítené. A Szolgálat jobbára önállóan döntene a Program keretében igénybe veendõ, vehetõ különleges intézkedések alkalmazása kérdésében.
A rendõrségnek ugyanakkor nem lenne önálló döntési kompetenciája a védett személy identitását érintõ kérdésben.
A Szolgálat alapvetõ feladata az érintett megóvása, segítése, sorsának figyelemmel kísérése lenne; a Szolgálatnak minden, e szervezettõl elvárható, lehetséges intézkedést meg kell tennie a szerzõdésben vállaltak teljesítése érdekében.
E Szolgálat maga végezné az áttelepítéseket, szervezné meg avagy érvényesítené a védett személy szociális, gazdasági, egészségügyi, jogi, illetve humán támogatását, megsegítését szolgáló, mellõzhetetlennek tekinthetõ intézkedéseket, gondoskodna a Programban közremûködõ állami és társadalmi szervezetekkel való kapcsolattartásról, intézné az adatzárlattal, a névcserével, illetve a személyazonosság-cserével járó feladatokat; de e Szolgálat - a személyi védelmet ellátó szervezet segítségével - biztosítaná a védett személy közremûködését, megjelenését a büntetõ- vagy más hatósági eljárásokban, s intézkedne (indokolt esetben) az érintettek kényszerû továbbtelepítésérõl, személyi védelmének biztosításáról stb.
A Szolgálat döntõen szervezési teendõket látna el. Az egyéb, jobbára a védett személy szociális, gazdasági, egészségügyi, jogi, illetve humán támogatását, megsegítését szolgáló intézkedés megtétele érdekében jobbára más, az adott kérdésben szakértelemmel, kompetenciával, erõforrással bíró szervek, személyek közremûködését vehetné igénybe.
A Szolgálat - az adott, a konkrét ügyet szem elõtt tartva - szervezné tehát meg, s látná el a Programba "bebocsátott" egyén javát, oltalmát szolgáló konkrét védelmi (õrzési), s persze a büntetõeljárásban vagy más hatósági eljárásban, illetve a személyes közremûködését igénylõ ügyekben való biztonságos, kockázatmentes részvételét szolgáló teendõket is; de mindazt, jobbára a védett személy mindennapi életének megszervezésére, segítésére irányuló, a "külvilággal" való kapcsolattartását lehetõvé tevõ feladatokat is, amely a Védelmi Szolgálat döntéseibõl egyébként fakad, amelyeket a védelem igénye egyébként megkövetel.
Ha pedig az érintett védelme - részint dekonspiráció okán - másként nem oldható meg, a Szolgálat a rendõrség közbiztonsági erõit is igénybe vehetné.
Ugyanakkor e Szolgálat végezné (vagy inkább szervezné) az úgynevezett "sürgõsségi beavatkozásokat" is.
Itt a halasztást nem tûrõ, a közvetlen veszélyben lévõ személy és családja elköltöztetésére, elrejtésére irányuló prompt intézkedések megtételére, illetve a legalapvetõbb, halasztást nem tûrõ gazdasági, szociális és lelki segítségnyújtás teendõire vagy azok megszervezésére utalhatunk.
A "Védelmi Program" fõ feladataként tehát - amiként azt a sok tekintetben, mindenekelõtt szellemiségében mintaként tekintett német védelmi modellben is - elsõsorban a védett személyekrõl való konspirált gondoskodást, e személyek szociális, mentális megsegítését, oltalmazását aposztrofálhatnánk. A Program így - a bûnüldözési, büntetõeljárás-jogi érdekek érvényesítésén túlmenõen - a gondoskodás, a megsegítés, s végül is: a szociális reintegráció programja; nem pedig a fenyegetett helyzetben lévõk fizikai oltalmára koncentráló rendõri eljárás. Az ilyen feladatok ti. a jelenleg is létezõ-mûködõ, a büntetõeljárásban résztvevõk (fizikai) védelmére koncentráló, a 34/l999. (II.26.) Korm. rendelet szerint kialakított védelmi struktúrában is végrehajthatók.
A Programba "bebocsátottak" fizikai védelmét, õrzését szolgáló "hagyományos" teendõknek így - éppen a Programot átható filozófia okán - elsõsorban ultima ratio, gyakorlatilag a dekonspiráció esetén tulajdoníthatnánk szerepet. (A Program tartama alatt ilyen õrzési teendõk ellátását persze a védett személyeknek a büntetõeljárási cselekményeken való részvétele is szükségessé teheti; s - ahogy látjuk, láttuk az ilyen rendszereket - a mûködõ modellek az ilyen intézkedéseket általában nem is mellõzhetik.) E körülmények azonban a Program filozófiáján aligha változtathatnak. Ennek folytán tehát a Védelmi Szolgálatban ténykedõ rendõrök valójában a hagyományos rendõri feladatoktól idegen, a védett személyek életét szervezõ, megszervezõ, az érintettek életútját figyelemmel kísérõ, azt egyengetõ valamifajta "szociális munkásokká" vedlenének át, s - éppen a munka konspirált jellege folytán - fel kellene hagyniuk a hagyományos rendõri szerepükkel.
Más, egyébként nyomozóhatósági jogkört éppúgy gyakorló rendvédelmi szervek a Program munkájában érdemleges szerepet nem kapnának.
A 34/l999. (II. 26.) Korm. rendelet alapján mûködõ védelmi rendszer is jobbára a rendõrség védelmi teendõit hangsúlyozza, s a rendszer valójában a rendõrség szerepvállalására koncentrál. Hasonlóképpen a Program is az irányítása alá rendelt különleges rendõri egységek szerepvállalására számítana. Ennek folytán pedig a Program keretében mûködõ Védelmi Szolgálatban is a rendõrség specialistáinak szerepére kell a hangsúlyt helyezni.
A Szolgálat által elrendelt "õrzési" feladatok körébe elsõsorban a személy- és objektumõrzés, a személykísérés, a rendszeres járõrszolgálat biztosítása, a védelem technikai eszközöket igénybe vevõ ellátása ("technikai kontroll"), az érintett védelmét éppúgy szolgáló folyamatos hírösszeköttetés megteremtése, a védõruházat biztosítása, titkos objektumok biztosítása, fenntartása sorolható.
Az 1. § 12., 13. pontjaihoz, a 11-14. §-okhoz, a 25. § (1) bekezdés a) pontjához, a 28. §-hoz, a 31. § (1) bekezdéséhez
(A harmadik személyekkel szembeni jogokra és kötelezettségekre vonatkozó szabályok; az ügyvivõ)
A tervezet "legkritikusabb" részeként az érintettet a harmadik személyekkel szemben megilletõ jogaira és a velük szemben fennálló kötelezettségeire vonatkozó szabályok tekinthetõk.
Kétségtelen, hogy a törvényjavaslatban szereplõ, a Program által alkalmazható intézkedési formák - különösen az adatzárlat, névcsere, s legfõbbképpen pedig a személyazonosság megváltoztatása - kihatással lehet az érintett, illetve harmadik személyek jogaira és kötelezettségeire. A Programba felvett és addigi életvitelében a különleges óvintézkedések eredményeként cselekvési lehetõségeiben alaposan korlátozott személy a védelem elrendelése elõtt fennálló jogviszonyokból (különösen a nyugdíjbiztosítás vagy a társadalombiztosítás jogviszonyairól tehetünk itt említést) fakadó járulék-, illetve egyéb fizetési vagy más kötelezettségeinek a védelem alatt nem, vagy nem feltétlen tud eleget tenni.
A Programban alkalmazott intézkedések eredményeként ugyanakkor az érintett jogai nem csorbulhatnak (pl. a szolgálati idõ számítása szempontjából), de a harmadik személy cselekvési, igényérvényesítési lehetõségeit is meg kell teremteni.
A törvény ugyanakkor kinyilvánítaná: a védelem alatt álló személynek harmadik személlyel szemben fennálló, illetve harmadik személynek az érintettel szemben fennálló igényeit e törvény rendelkezései nem érintenék. A Programba való felvétel, különösen a személyazonosság megváltoztatása esetén ezért törekedni kellene arra, hogy az érintett a harmadik személlyel szemben fennálló, illetve harmadik személy az érintettel szemben fennálló igényét még az intézkedés megkezdése elõtt érvényesíthesse.
A jogosultságok, kötelezettségek megnyugtató rendezése - fõszabályként - a Programba kerülés feltétele. Ha azonban az érintett Programba való felvételéhez kiemelkedõ bûnüldözési vagy igazságszolgáltatási érdek fûzõdik és az érintett a kötelezettségeit önhibáján kívül nem tudja teljesíteni, a Szolgálat az e célra rendelt költségvetési elõirányzat felhasználásával gondoskodhatna a követelés teljesítésérõl.
Mindezek érdekében az érintettnek nyilatkoznia kellene a Programba való felvételkor fennálló, illetve a Program tartama alatt keletkezett, harmadik személlyel szemben érvényesíthetõ, illetve harmadik személynek vele szemben fennálló igényérõl, illetve kötelezettségérõl.
Az érintett a program hatályán kívül esõ polgári jogi, intézkedést kívánó ügyeinek rendezése érdekében a Szolgálat által is elfogadott ügyvivõt hatalmazhatna meg. (Ilyen ügyvivõ kézbesíthetné - többek között - az érintett eredeti címre érkezõ postai küldeményeket, megkereséseket, netán képviselhetné az érintettet a személyes közremûködést nem igénylõ jogviszonyokban stb.)
Az ügyvivõ kizárólag a Szolgálat által kijelölt munkatárssal tarthatná a kapcsolatot és a kézbesítéseket, átutalásokat a Szolgálat által megadott címre, számlaszámra stb. teljesíthetné. Az érintett új tartózkodási helyét természetesen nem ismerné.
A törvényjavaslat - az érintett, illetve a harmadik személy jogai védelmében - olyan szabályokat is rögzít, amelyek eredményeként a kötelezett - hátrányos jogkövetkezmények nélkül - teljesíthetne; ugyanakkor a javaslat olyan megoldást szorgalmaz, amely révén egyes intézkedések (elsõsorban a személyazonosság-csere) esetén bekövetkezõ jogvesztések valójában elkerülhetõvé válhatnának.
A Program "védõernyõje" ugyanakkor nem szolgálhatná azt a célt, hogy az elköltözéssel, a névcserével vagy a személyazonosság-cserével az érintett "kibújjék" a korábban vállalt köztartozásai, magán vagy jogi személyekkel szemben fennálló köztelezettségei alól.
A törvényjavaslat egyes, az érintettet terhelõ köztartozásokkal összefüggõ jogok és kötelezettségek érvényesítését illetõen speciális rendelkezésekkel is szolgál. E szerint: a Szolgálat az érintett nyugellátásának megállapítása érdekében adatokat kérhetne be az adatkezelõ szervtõl és - a társadalombiztosítási nyugellátásról szóló 1997. évi LXXXI. törvény (Tny.) szerint - a nyugellátásra való jogosultságot és annak összegét maga állapíthatná meg; a megállapított nyugellátásról pedig a Szolgálat értesítené a nyugdíjfolyósító szervet.
A Tny. 1. §-ának (3) bekezdése szerint egyébként a fegyveres erõk és rendvédelmi szervek, valamint a polgári nemzetbiztonsági szolgálatok hivatásos állományú tagjainak nyugellátásával kapcsolatos eltérõ szabályokról külön törvény rendelkezik. A külön törvényben elhelyezett szabályozást valójában a Tny. - ben rögzített normáktól való eltérés indokolta.
A büntetõeljárásban résztvevõ, az igazságszolgáltatást segítõ, a rendõrség által védelemben részesített személyek nyugellátásának megállapítása ugyanakkor változatlanul a Tny. szabályai szerint történne. Ennek folytán a védett személyeket érintõen a külön szabályozás nem indokolt.
Ugyanakkor a büntetõeljárásban résztvevõk, az igazságszolgáltatást segítõk Védelmi Programjáról szóló törvény - a nyugellátásra való jogosultságot és annak összegének megállapítására jogosult hatóság személyében bekövetkezett változásra tekintettel (hogy ti. e feladatokat maga a Szolgálat látná el) - sajátságos jogorvoslati fórumrendszert jelenít meg.
Eszerint: a Szolgálat által államigazgatási jogkörben meghozott határozat ellen a kézbesítéstõl számított 15 napon belül a belügyminiszterhez címzett fellebbezésnek lenne helye. A miniszter határozata ellen pedig a kézbesítéstõl számított 30 napon belül lehetne keresettel fordulni a bírósághoz.
A Szolgálat az érintett magánnyugdíj-pénztári tag nyugdíjpénztári szolgáltatásának megállapítása érdekében pedig a magánnyugdíjról és a magánnyugdíj-pénztárakról szóló 1997. évi LXXXII. törvény szerint illetékes szervtõl kérné be az adatokat és az egyéni számlán lévõ követelés összegét, amely adatok, illetve az átutalt követelés alapján állapítaná meg az egyösszegû szolgáltatás, illetve a járadék összegét; a Szolgálat egyben gondoskodna ezen összegeknek a pénztártag érintett részére történõ kifizetésérõl is.
A szabályozás hasonló logikát követ az egészségügyi szolgáltatások illetve ellátások igénybevétele, valamint a társadalombiztosítási juttatások összegének megállapítása kapcsán is.
E különleges feladatok ellátása érdekében ti. a Szolgálat úgyszintén adatokat kérhetne be az adatkezelõ szervtõl, és az általa megállapított társadalombiztosítási juttatásra való jogosultságról, illetve annak mértékérõl az Országos Egészségbiztosítási Pénztárt értesítené.
Tekintettel arra, hogy az érintett az adózási kötelezettségének a Program tartama alatt is eleget tud tenni (még akkor is, ha éppen a személyazonosság-csere elrendelésére kerül sor) a nyugellátás megállapítása, illetve az egészségügyi szolgáltatások, valamint ellátások igénybevétele, továbbá a társadalombiztosítási juttatások összegének megállapítása érdekében az adózás problematikájával összefüggésben alkalmazott iménti szabályozási "technika" adaptációjára végül is nem lenne szükség. Az érintett eredeti személyazonosító adataira, illetve a védelem alatt álló új adataira épülõ adóbevallások "önálló életet" élnének, azok kapcsolódása nem történne meg; lévén, hogy a két énnel rendelkezõ személy az adónyilvántartásban, az adózás rendszerében valójában két, egymástól független adóalanyként jelenne meg.
Adóigazgatási szempontból gondot nem okozhat az olyan megoldás, miszerint: az érintett az eredeti, illetve az új személyazonosító adatainak feltüntetésével nyújtja be az adóbevallást, tesz eleget az adózással kapcsolatos egyéb kötelezettségeinek. Hasonlóképpen nem okozhat problémát az érintettet foglalkoztatót az adózással összefüggésben terhelõ kötelezettségek teljesítése sem.
A törvényjavaslat ugyanakkor különleges adóigazgatási rendelkezéseket fogalmaz meg az érintett részére a Program keretében nyújtandó, nyújtható szociális, illetve gazdasági támogatás jövedelmet pótló összegét illetõen. A javaslat 13. §-a ti. akként rendelkezik, miszerint: az érintett részére kifizetett támogatás jövedelmet pótló összegébõl a kifizetõnek 20 % forrásadót kell levonnia és befizetnie az adóhatósághoz. A magánszemélynek ugyanakkor ezt a jövedelmet nem kell összevont adóalapjába beszámítania, azt nem kell bevallania, a kifizetõnek pedig nem kell errõl személyre szólóan adatot szolgáltatnia, illetõleg a magánszemély részére igazolást kiadnia. (A támogatásnak a nem jövedelmet pótló összegét a magánszemély jövedelmének kiszámításánál azonban nem kell figyelembe venni.)
A törvényjavaslat mindemellett - az adóigazgatási ügyeket illetõen, az illetékes adóigazgatási szerv kijelölését lehetõvé téve - kizárólagos illetékességi szabályt is megfogalmaz: kimondja ugyanis, hogy a Program tartama alatt az adatzárlattal, valamint a személyazonosság megváltozatásával érintett adózó adóügyében az Adó- és Pénzügyi Ellenõrzési Hivatal által kijelölt igazgatóság járhat el.
Igen fontos védelmi szabályként fogalmazódik meg: az igények érvényesítése kizárólag a Szolgálat útján, közremûködése révén történhetne.
A 15. §-hoz
(Sürgõsségi intézkedések)
A halasztást nem tûrõ esetekben, ha a késedelem veszéllyel járna, a Szolgálat - "sürgõsségi intézkedés" keretében - a fenyegetett helyzetben lévõ érintettet, hozzátartozóját, illetve az érintettre tekintettel éppúgy veszélybe sodródott más személyt idõlegesen ismeretlen helyre (pl. ismerõse lakásába, egy távol esõ nyaralóba, bérleménybe, hotelba vagy éppen a rendõrség kezelésében lévõ titkos objektumba) költöztetheti mindaddig, amíg a megállapodás megkötésérõl vagy annak elutasításáról utóbb döntés nem születik. Természetesen eme átmeneti intézkedéseket a megállapodás megkötése után is éppúgy alkalmazni lehet mindaddig, amíg a Szolgálat az érintett és családja részére tartós lakhatást biztosító, biztonságos helyet nem talál.
A Szolgálat vezetõje egyébiránt - ha ez indokolt, úgyszintén a "sürgõsségi intézkedés" keretében - akár azt is elrendelheti, miszerint: az érintett fizikai (technikai vagy élõerõs) védelmérõl az ilyen tevékenységre predesztinált különleges egységek gondoskodjanak.
A sürgõsségi intézkedés kezdeményezésével egyidejûleg a megállapodás megkötését is kezdeményezni kell. Ha a megállapodás megkötésére - a programszerû védelem jogi feltételei hiányában - utóbb nem kerülne sor és a személyi védelem feltételei sem állnának fenn, a sürgõsségi intézkedéseket haladéktalanul meg kell szüntetni.
Ha viszont a személyi védelem feltételei továbbra is megállapíthatók, úgy az érintett védelme utóbb - természetesen a Program keretein kívül - a büntetõeljárásban résztvevõk, valamint az eljárást folytató hatóság tagjai személyi védelme elrendelésének feltételeirõl és végrehajtásának szabályairól szóló 34/1999. (II. 26.) Korm. rendelet szabályai szerint folyhatna.
A 16-17. §-hoz
(Különleges óvintézkedések, a Szolgálat megkeresései; a megkeresett szervek kötelezettségei)
A védelmi program az érintett biztonságát közvetlenül szolgáló "különleges óvintézkedéseket", valamint a Program hatálya alá került személy társadalmi reintegrációjához elengedhetetlenül szükséges, a gazdasági, a szociális, az egészségügyi (mentálhigiénés), a humánpolitikai, s a jogi segítségnyújtás, támogatás eszköztárát egyaránt latba vetõ különleges rendszer.
A Program fõbb, érdemi óvintézkedései a következõk:
Az alkalmazandó intézkedés természetesen az adott esethez, a veszélyhelyzet tényleges fokához igazodna. A Szolgálat adott esetben - az érintettel kötött civiljogi megállapodás, s természetesen e törvény keretei között - azokat a különleges óvintézkedéseket alkalmazná, alkalmazhatná, amelyek a védelem hatékony ellátásához valóban szükségesek, s amelyek - a veszélyhelyzet mértékéhez képest - kétségkívül arányosnak tekinthetõk.
E követelményeket fogalmazza meg a törvényjavaslat akkor, amidõn kimondja: a Szolgálat a veszélyhelyzet fokát mérlegelve - a védelem kezdeményezésére jogosult véleményét is figyelembe véve - az érintettel kötött megállapodás során határozhatja meg a védelem konkrét módját. A védelem módjai közül - teszi egyértelmûvé a javaslat - egyidejûleg több is alkalmazható.
Ugyanakkor a normaszöveg - jobbára a megállapodás magánjogi jellegébõl fakadóan - azt is kétségtelenül kinyilvánítja: az érintett biztonságát közvetlenül fenyegetõ és másként el nem hárítható veszély esetét kivéve nem alkalmazható a védelem olyan módja, amelyet az érintett a megállapodásban kizár vagy az ellen egyébként tiltakozik.
Az adatkezelõ, illetve okiratok kiállítására jogosult szerveknek a Szolgálat megkeresésének teljesítésére (részint az adatzárlat elrendelésére, részint - az érintett személyazonosságát érintõ intézkedések körében - a valótlan tartalmú adatok regisztrálására, részint pedig az erre épülõ új okiratok kiállítására, illetve a nyilvántartott adatokkal kapcsolatos megkeresések jelzésére) irányuló kötelezettsége a különleges óvintézkedések körében megfogalmazott generális rendelkezésbõl vezethetõ le.
Ezek szerint: ha a Program keretében alkalmazható óvintézkedések bármelyike más szerv - többek között valamely adatkezelõ, illetve okiratok kiállítására jogosult szerv - közremûködését is igényelné, a Szolgálat e szervet megkereshetné. A Szolgálat megkeresésének teljesítése - teszi kétségtelenné a törvénytervezet - nem tagadható meg. E szabály volna irányadó azokban az esetekben is, amikor az óvintézkedés keretében, közokirat valótlan adatokon alapuló megváltoztatása, módosítása vagy új közokirat kiállítása érdekében ilyen okiratok kiállítására jogosult hatóság, illetve szerv megkeresése válna szükségessé.
Az 1. § 14. és 15. pontjaihoz, valamint a 21-22. §-okhoz
(Adatzárlat, a nyilvántartott adatokkal kapcsolatos megkeresések jelzése)
Az adatzárlatot a különféle nyilvántartásokban az érintettre vonatkozó eredeti adatokra rendelhetné el a Szolgálat. Az "adatzárlat" olyan különleges, korlátozó intézkedés, amely az adatkezelõ számára idõlegesen megtiltaná az érintettre vonatkozó adatok kezelését. Ilyen intézkedés alatt egyébként mindazon tevékenységet érteni kell, amelyet jogszabály adatkezelésnek minõsít.
"Adatzárlat" esetén adatcsere nem történne. A zárlatot tehát a nyilvántartásban "érintetlenül" hagyott eredeti adatokra nézve rendelhetné el a Szolgálat. Egyébként az "adatzárlat" - a személyazonosság-csere alkalmazása nélkül - önállóan is elrendelhetõ lenne. Kétségtelen azonban, hogy az érintett óvintézkedést leginkább - elsõsorban célszerûségi okokból - a személyazonosság megváltoztatásával párhuzamosan alkalmazná, rendelné el a Szolgálat.
Az adatzárlat célja valójában kettõs: az óvintézkedés ti. részint a Szolgálatnak az adatkezelõ szervek részére meghatározott, az adatszolgáltatást részben vagy egészben megtiltó rendelkezésében mutatkozna meg, részint pedig azt szolgálná, hogy a személyazonosságában ugyan nem érintett, ámde ismeretlen helyre költöztetett vagy a személyazonosságában megváltoztatott személyre vonatkozó adatok kiszolgáltatása iránti kérelmekrõl, s azok okairól a Szolgálat mihamarabb tudomást szerezhessen. Jószerint annak érdekében, hogy a harmadik személyek igényeinek érvényesítésében az általa ismert helyre telepített, illetve az új identitással ellátott személy irányában egyáltalán közremûködhessen a Szolgálat.
Az adatzárlat önállóan, a személyazonosság-cserét mellõzve az olyan esetekben is alkalmazható lenne, amidõn az érintett a Program tartama alatt eredeti adataival vehetne részt a legkülönfélébb életviszonyokban. Ennek eredményeként pedig az eredeti környezetébõl biztonságos helyre telepített, ugyanakkor "adatzárlat" elrendelésével védett személy végül is "önfenntartó" életet élhetne (saját jogán, saját adatai igénybevételével bérelhetne vagy szerezhetne tulajdonul lakást, létesíthetne foglalkoztatási jogviszonyt, vállalkozhatna stb.).
A Szolgálatnak az érintettre vonatkozó eredeti adatainak kiszolgáltatását megtiltó, illetve korlátozó rendelkezése tehát - a jelzésadási kötelezettség elõírása mellett - azt a célt is szolgálná, hogy az új helyre telepített, új munkahelyen dolgozó stb. személy holléte a Szolgálat tudta és engedelme nélkül ne válhasson ismertté harmadik személyek számára.
Az adatkezelõ szerv közölné a zárolt adatok szolgáltatását igénylõvel az adatzárlat elrendelésének tényét, egyben tájékoztatná, hogy igényét a Szolgálatnál terjesztheti elõ. Ezzel egyidejûleg az adatkezelõ szerv a megkeresésrõl a Szolgálatot haladéktalanul értesítené.
Ugyanakkor az elõterjesztés a személyazonosság megváltoztatására vonatkozó rendelkezések kapcsán az adatkezelõ szervek számára az új adatokkal kapcsolatos jelzésadás kötelezettségét is elõírja.
Az adatkezelõ szervnek közölnie kell a zárolt adatok kiszolgáltatását igénylõvel az adatzárlat elrendelésének tényét, egyben tájékoztatnia kell az adatok kiszolgáltatását kérelmezõt, hogy igényét a Szolgálatnál terjesztheti elõ. Ezzel egyidejûleg az adatkezelõ szervnek a megkeresésrõl a Szolgálatot haladéktalanul értesíteni kell.
Az érintett biztonsága érdekében azonban a Szolgálat is megtagadhatja a hozzá irányított adatkérõvel szemben a tájékoztatást. Kivételt jelentenek ez alól a védelem elrendelésére okot adó büntetõeljárást folytató hatóság megkeresései.
E rendelkezések indoka az, hogy a Szolgálat érvényt szerezhessen ama követelménynek, miszerint: az új okirat - az érintett biztonságát szolgálva - az érintett személyazonosságának igazolására szolgálhasson; úgyszintén e rendelkezés megalkotását indokolja az a körülmény, hogy az állam a büntetõ igényének olyan esetekben is érvényt szerezhessen, amikor az érintett a személyazonosság megváltoztatásának tartama alatt követi el a bûncselekményt és az új adatai válnak ismertté a büntetõeljárást folytató hatóság elõtt.
Úgyszintén a megváltoztatott személyazonosságú személy által új identitása alatt elkövetett szándékos bûncselekményt megelõzõen, az új személyazonosság létesítése elõtt elkövetett szándékos bûncselekményt illetõen alkalmazná a hatóság a visszaesésre vonatkozó büntetõjogi rendelkezéseket. Az érintett ugyanis a visszaesésre vonatkozó büntetõjogi rendelkezések alól természetesen nem mentesülhetne.
Az adatzárlat idején az érintettre vonatkozó adatváltozásokat csak az adatzárlat megszûnését követõen lehet átvezetni, ám ha a védelem érdekei azt megengedik, a Szolgálat engedélyezheti a változások átvezetését a zárlat idõtartama alatt is.
A 23. §-hoz
(Névváltoztatás)
A Program keretében a Szolgálat a védett személy számára javaslatot tehetne névváltoztatásra, annak kezdeményezésére. Ha a védett személy a neve megváltoztatásához hozzájárulna, a névváltoztatás iránti kérelmet a Szolgálat útján terjeszthetné elõ a belügyminiszterhez. [E kérdést jelenleg a névváltoztatásról szóló 11/1955. (II: 20.) MT. rendelet (a továbbiakban: MT rendelet) szabályozza.]
A családi név megváltoztatására irányuló kérelemben a személyi védelemben részesíthetõ egyén olyan családi nevet jelölhetne meg, amelyet új névként kívánna használni.
Az intézkedés eredményeként tehát az eredeti (név-) adat helyébe lépõ új adat keletkezne, s rögzülne a nyilvántartásokban. (E lehetõségre - az általános, a tanúvédelem szempontjaira természetesen nem figyelõ szabályok szerint - napjainkban éppúgy mód nyílhat.) Ezen intézkedések eredményeként tehát valódi tartalmú új okiratok születnének.
A névváltoztatás esetében a védett tanút - nyílván indokolt esetben - új okmányokkal látná, láthatná el a Szolgálat; ilyen esetekben a tanúnak utóbb már az új, az érintett "saját jogán" megváltoztatott név(!) alatt kellene a személyazonosságát igazolnia, illetve a legkülönfélébb jogügyletekben részt vennie vagy egyes kötelezettségeinek eleget tennie.
Nyilvánvaló: ha a tanú személyesen jelenik meg az adott büntetõeljárásban, a részvételét igénylõ eljárási cselekményeken, az eredeti adatait, az eredeti, a valódi nevét és címét lenne kénytelen közölni, használni. Ilyenkor persze - veszélyhelyzetét elõidézvén vagy éppen fokozván - a tanú óhatatlanul szembesül vagy szembesülhet azzal a személlyel, akire nézve a terhelõ vallomását teszi meg, s aki éppen a fenyegetett helyzetének oka, okozója.
A hangsúlyt ezért arra kell helyezni: a tanúra veszélyt jelentõ egyén a védett személy új kilétét reprezentáló adatokat, illetve a tanú tartózkodási helyét semmilyen körülmények között se ismerhesse meg.
A 24-32. §-okhoz
(A személyazonosság megváltoztatásával kapcsolatos szabályok)
A Program nem feltétlen jár, járhat együtt a személyazonosság-cserével. A napjainkban is létezõ-mûködõ, az érintett fizikai õrzésére koncentráló védelmi formulához képest a Program jobbára annyiban jelent, jelenthet többet, miszerint: a hatóság a fenyegetett helyzetben lévõ "tanút" periculum im mora menekíti ki addigi, a veszély forrásaként, helyszíneként tekinthetõ környezetébõl, majd helyezi el titkon más szociális környezetben. Mindemellett pedig - nyílván a megfelelõ "technikák" alkalmazásával, jobbára a szociális, gazdasági, jogi, netán a mentálhigiénés stb. támogatás eszközeinek igénybevételével, ilyen eszközök biztosításával - végül is segíti mindennapi életében, gondjai megoldásában. A Program lényege elsõsorban ez lenne.
A Védelmi Program a névváltoztatást éppúgy felölelõ, de az érintett egyéb személyazonosító adataira is kiterjedõ személyazonosság-csere különleges, igen bonyolult mûveletekkel együttjáró technikájához pusztán ultima ratioként, illetve akkor folyamodhatna, ha az elõzõ intézkedések (tehát az elköltöztetés, az adatzárlat, a névcsere) elégtelennek mutatkoznának és a fokozott veszélyhelyzet elhárításához ezen intézkedés alkalmazása mellõzhetetlennek tûnne.
Egyes esetekben ui. elengedhetetlen, hogy az érintett személyazonosító adatait - meghatározott procedúra keretében - új adatokkal "helyettesíthesse" a Szolgálat, de legalábbis (idõleges vagy végérvényes hatállyal, részleges vagy teljes adatkört érintõen, részint pedig azért, hogy adott személy létezését az adatnyilvántartások is hitelesen "reprezentálhassák") a szükséges adatcsere érdekében intézkedhessék.
Az érintett biztonságához, mindennapi boldogulásához ti. elengedhetetlen, hogy - nyilván a megfelelõ nyilvántartási háttér megteremtése mellett - személyazonosságát, illetve jogosultságainak, kötelezettségeinek fennállását, azok érvényesítését, érvényesíthetõségét igazolni tudja.
Ezen intézkedés folytán az érintett új személyazonosságot kapna, és további életében már - védelmét szolgálva - az új személyazonosító adataival vehetne részt.
A törvényjavaslat szerint a Szolgálat a személyazonosság megváltoztatását az országos rendõrfõkapitány engedélyével kezdeményezhetné a legfõbb ügyész által kijelölt ügyésznél. Ha az ügyész e kezdeményezést elõzetesen jóváhagyná, a személyazonosság-cserét a Szolgálat önállóan rendelhetné el.
A törvényjavaslat az identitásukban megváltoztatott személyek korára, cselekvõképességére - avagy annak korlátozottságára, netán hiányára -, illetve közjogi státusára tekintettel komoly korlátozásokat is megfogalmaz.
Kimondja ugyanis, hogy a kiskorú, illetve korlátozottan cselekvõképes vagy cselekvõképtelen személy személyazonosságának megváltoztatásához a törvényes képviselõ, illetve a gondnok vagy a gyám hozzájárulása szükséges. Ugyanakkor azt is rögzíti, miszerint: a védelem alatt álló külföldi számára magyar állampolgárságot igazoló okirat nem állítható ki, s tartózkodására nézve a külföldiek beutazásáról és tartózkodásáról szóló törvény rendelkezéseit - e törvény rendelkezéseit figyelembe véve - kell alkalmazni.
A törvényjavaslat azonban azt is kimondja, hogy a magyar állampolgárokra vonatkozó szabályt kell alkalmazni akkor, ha a védeni kívánt hontalan Magyarországon él vagy itt telepedett le. Magyar állampolgárságot igazoló okirat azonban ilyen hontalan személy számára sem állítható ki.
Az igazságszolgáltatással tevékenyen együttmûködõ, utóbb új identitásba kényszerült személy - ezen intézkedés okán - hátrányosabb helyzetbe nem kerülhet a védelmet megelõzõ állapotokhoz képest. Itt természetesen nem a két idõállapotot jellemzõ életszínvonalbeli különbségre utal az indokolás, hanem arra a követelményre, miszerint: - sokak között - a közterhek viselése körében, a nyugdíjbiztosítás vagy éppen a társadalombiztosítás keretében szerzett, a járulék-, illetve egyéb fizetési vagy más kötelezettségeinek teljesítése folytán korábban szerzett jogai elismerésére, "beszámítására" módot teremtõ szabályozást aligha mellõzheti az állam.
E törvény, illetve e törvény felhatalmazó rendelkezései között ezért olyan rendelkezések, illetve jogalkotási feladatok is szerepelnek, amelyek éppen e célt szolgálják.
Esetenként, bizonyos ügykörökben - példázzák ezt a nemzetközi tapasztalatok is - nélkülözhetetlenné válhat az eredeti személyazonosság idõleges, az ügy elintézéséig terjedõ "felélesztése"!
A törvényjavaslat explicite szabályozza azokat az esetköröket, amidõn az érintett az eredeti személyazonosító adatait az új identitás tartama alatt is felhasználhatná. Itt elsõsorban azokra a hatósági eljárásokra gondolhatunk, amelyek során az érintett jogainak és kötelezettségeinek érvényesítésére - az eredeti személyazonosító adatok felhasználása nélkül - aligha kerülhetne sor. Ezekben az esetekben tehát az érintett - a Szolgálat engedélyével, külön jogszabályban meghatározott biztonsági elõírások betartásával - az eredeti személyazonosító adataival is részt vehetne az eljárásokban. Ilyenekrõl beszélhetünk elsõsorban az olyan hatósági vagy éppen civiljogi ügytípusok esetében, amelyek rendezése az eredeti személyazonosság "reprezentálását" mellõzhetetlenül igényli, s a konspiráció fenntartása az ügy elintézését kilátástalanná tenné.
A törvényjavaslat ugyanakkor azt a különös esetet is szabályozza, amikor az eredeti adatok igénybevétele, felhasználása eleve kötelezõ. Az eredeti személyazonosság felélesztésére, visszaállítására akkor kényszerülne a hatóság, ha az érintett új identitása tartama alatt bûncselekményt követne el, netán - a Program érdekeit veszélyeztetve vagy a hatékony védelmet kilátástalanná téve - a magatartási szabályokat súlyosan megsértené; ennek folytán pedig a Programból kizárnák.
A törvényjavaslat akként rendelkezik, miszerint: az érintett az általa az óvintézkedés elrendelése elõtt elkövetett bûncselekmény elkövetése miatt folyó büntetõeljárásban kizárólag az eredeti személyazonosító adataival vehetne részt; de kimondaná a törvény azt is: így kell eljárni akkor is, ha az új személyazonossággal rendelkezõ érintett a szándékos bûncselekményét a személyazonosság megváltoztatását megelõzõen elkövetett szándékos bûncselekményre tekintettel visszaesõként követi el.
A fent említett esetekben a Szolgálat a korábban bevont, a hatósági eljárásban szükséges eredeti okiratot - felhasználásának idõtartamáig - az érintett rendelkezésére bocsátaná.
A törvényjavaslat szerint a Szolgálat az érintett személyazonossága megváltoztatásának megszüntetésérõl dönthetne, ha megállapítása szerint az érintett biztonsága az egyéb óvintézkedések bármelyikének bevezetésével már biztosítható vagy az érintett ezt kéri. Nem állítható vissza azonban az érintett eredeti személyazonossága, ha az életkörülményeiben utóbb bekövetkezett változás más természetes személy személyállapotát érinti (az érintettnek új identitása tartama alatt gyermeke születik, házasságot köt stb.).
Külön kiemelendõ a törvényjavaslat azon rendelkezése, miszerint: az adatkezelõ szerv az általa kezelt új adatokkal kapcsolatos megkeresésrõl a Szolgálatot haladéktalanul értesíteni köteles.
Az értesítés - amint arra már utalt az indokolás - azt a célt szolgálná, hogy a megkeresésrõl az eredeti és az új adatok kapcsolatára, kapcsolódására vonatkozó ismeretekkel rendelkezõ Szolgálat mihamarabb tudomást szerezhessen, és a szükséges intézkedéseket megtehesse. Az eredeti, illetve a megváltozott személyazonosságot megjelenítõ adatok kapcsolata ui. az adatkezelõ szerv elõtt nem lenne ismert.
Ha a megváltoztatott személyazonosságú érintett a büntetõeljárásban tanúként vagy sértettként az eredeti személyazonosító adataival venne részt, úgy a hatóság - külön jogszabályban meghatározott biztonsági elõírások betartásával - a Be. hatályos tanúvédelmi rendelkezéseit is alkalmazhatná.
Jelenleg nincs mód arra, hogy a büntetõeljárás-jogi értelemben vett tanúkat (sértetteket) óvó speciális iratkezelési, illetve a személyük anonimitását biztosító, a "különösen védett tanú" jogintézménye kapcsán megtehetõ intézkedéseket a Védelmi Programba felvett bûnelkövetõkre nézve is alkalmazhassuk.
A büntetõeljárás-jogi jogszabályokat érintõ kodifikációs munkálatok keretében ezért olyan különleges, a Program hatálya alá került személyek mindegyikére egységesen vonatkozó szabálytervezetek fogalmazódtak meg, amelyek folytán - elsõsorban az érintettek kihallgatása során - a Program sajátságos céljai, érdekei érvényesíthetõk.
Az e törvényjavaslattal módosítandó, büntetõeljárásról szóló törvény ugyanis lehetõséget teremtene arra, hogy a Védelmi Program hatálya alatt álló személyek - közöttük a terheltek - megtagadhatnák a vallomást olyan adatokra, tényekre nézve, amelynek ismeretében új személyazonosságukra, illetve lakóhelyükre vagy tartózkodási helyükre következtetni lehetne; emellett speciális kézbesítési és idézési szabályokat is rögzítene a törvény.
A 33. §-hoz
(Nemzetközi együttmûködés)
A nemzetközi együttmûködés intézményének kiemelkedõ jelentõséget kell tulajdonítanunk a tanúvédelem körében. Ezen belül is különös hangsúly helyezendõ a tanúk külföldre költöztetését lehetõvé tevõ speciális intézkedésre; az érintett külföldre telepítésére egyébként akkor kerülhet sor, ha a Szolgálat a fenyegetett helyzetben lévõ személyt Magyarország területén már nem képes megvédeni.
A törvényjavaslat akként rendelkezik, miszerint: a külföldi hatóság megkeresésére, - külön törvényben meghatározott eljárási jogsegély végrehajtása során - annak szabályait nem érintve - a Szolgálat ellátná annak az érintettnek a védelmét, aki Magyarországon folyó büntetõ- vagy más hatósági eljárásban vesz részt és a védelmét a megkeresett állam igényelte.
A védett tanúk "cseréje" során a nemzetközi gyakorlat általában az, hogy a megkeresõ állam felkéri a megkeresett állam szolgálatát arra, hogy a területére költöztetendõ érintett védelmét lássa el.
Az érintett egyébként - e konstrukcióban - továbbra is a megkeresõ védelmi programjában szerepel. Így tehát a megkeresett állam szolgálata az intézkedések végrehajtása körében pusztán "kisegíti" a megkeresõ állam hatóságát az érintett védett helyre költöztetésére irányuló intézkedésében, a tanú biztonságát szolgáló feladatok ellátásában.
A nemzetközi tanúvédelmi együttmûködésben résztvevõ államok arra törekszenek, hogy a védelmi feladatok ellátásának rendjét, az egyes államok szolgálatait megilletõ jogokat, az érintett szervezeteket terhelõ kötelezettségeket, a felelõsség, illetve az információcsere kérdéseit, s nem utolsó sorban: a költségek viselésének szabályait pontosan rendezzék.
A törvényjavaslat a magyar Szolgálat részére is lehetõvé tenné a nemzetközi együttmûködésben való részvételt.
Ugyanakkor a törvényjavaslat a nemzetközi együttmûködés viszonylag egyszerûbb, a kölcsönös segítségnyújtás korlátozottabb lehetõségét biztosító megoldását is rögzíti.
Viszonosság alapján ugyanis - sürgõsségi intézkedés keretében, a külföldi hatóság megkeresésére - a Szolgálat biztosíthatná az érintett Magyarország területén való ideiglenes elhelyezését; ugyanakkor - ugyancsak viszonosság keretében - a Szolgálat az érintett külföldön való ideiglenes elhelyezését is kezdeményezhetné. Feltéve mindkét esetben, ha a megkeresõ állam annak költségeit biztosítaná.
A magyar fél - a viszonosságon alapuló nemzetközi együttmûködés keretében - a törvénynek a sürgõsségi intézkedésekre vonatkozó rendelkezéseit alkalmazhatná.
Ezen sürgõsségi intézkedések a hazánkban ideiglenesen elhelyezett személy személyi védelmére, illetve az érintett biztonságos helyre költöztetésére irányulhatnának.
Nemzetközi együttmûködés keretében, részint humanitárius megfontolásokból a külföldi, fenyegetett helyzetben lévõ, a magyar igazságszolgáltatást ugyanakkor tevõlegesen támogatni kész, azt aktívan segítõ külföldi vagy hontalan tanúk számára az olyan különleges esetekben is célszerû "tartózkodási engedélyt" biztosítani, amidõn annak általános jogi elõfeltételei egyébként hiányoznak; e kivételes eljárást - az érintettek fizikai védelmének puszta igényén túl, jórészt markáns jog- és kriminálpolitikai céloktól vezérelve - az illegális migránsok esetében is alkalmazhatónak tartanák az elõterjesztõk. (E problémát egyébként a külföldiek beutazásáról és tartózkodásáról szóló 2001. évi XXXIX. törvény részint rendezi.)
A jelen törvényjavaslat azonban - jelentõs korlátot megfogalmazva - úgy rendelkezik, miszerint: a védelem alatt álló számára magyar állampolgárságot igazoló okirat már nem állítható ki; reá nézve pedig az imént említett, a külföldiek beutazásáról és tartózkodásáról szóló törvény rendelkezéseit - e törvény rendelkezéseivel összhangban - kell alkalmazni. Nem cél ugyanis, hogy a tanúvédelmi program állampolgárság megszerzésének jogcíme legyen, lehessen.
A magyar állampolgárokra vonatkozó szabályt kell alkalmazni azonban akkor, ha a hontalan személy Magyarországon él vagy itt telepedett le. Magyar állampolgárságot igazoló okirat azonban - amint arról már szó esett a személyazonosság megváltoztatása kapcsán írt indokolásban - ilyen hontalan személy számára sem állítható ki.
A 34. §-hoz
(Az érintett támogatása)
A javaslat értelmében - éppen társadalmi beilleszkedése érdekében - a Szolgálat gondoskodna az érintett mentális, szociális, gazdasági, humán támogatásáról és a jogi segítségnyújtás biztosításáról. Az "érintett támogatása" természetesen nemcsak a személyazonosság-csere esetében alkalmazandó intézkedésként tekinthetõ.
Ha az érintett az egyes, más jogszabályokban rögzített támogatások nyújtásához szükséges jogszabályi feltételeknek egyébként is megfelel, úgy az egyes, egyéb normákból fakadó igények érvényesítését a Szolgálat kezdeményezné, de legalábbis az érintettet segíti ilyetén igénye érvényesítésében.
Ha azonban az érintett a szociális, gazdasági támogatás alapjául szolgáló általános jogszabályi követelményeknek nem felelne meg, ám sajátságos helyzetébõl adódóan nyilvánvalóan támogatásra szorulna, úgy a támogatást az erre külön elkülönített forrásból maga a Szolgálat nyújtaná.
Alapvetõ követelmény azonban, hogy a Programba való bekerülés nem szolgálhatja az érintett vagyoni gyarapodását; természetszerûen a korábbi, esetenként luxusszintû életkörülményeket sem kell számára biztosítani. A Program keretében nyújtott támogatás kizárólag csak az érintett létfenntartásához, társadalmi beilleszkedéséhez elengedhetetlenül szükséges mértékig terjedhet.
A támogatás ilyetén formáját, szellemiségét fémjelzi a javaslat ama rendelkezése is, miszerint: "az érintettnek munkavégzésre irányuló jogviszonyból, illetve más jövedelemszerzõ tevékenység folytatásából, továbbá más forrásból származó bevételét a Program által nyújtandó szociális és gazdasági támogatás mértékének megállapításánál figyelembe kell venni".
A Védelmi Program igénybevétele, ekként pedig a védett személy részére juttatott szolgáltatások jellege, s azok mértéke végül is a hatóság és az érintett személy közötti "alku" eredménye lenne.
A német modell ugyanakkor - példaértéke okán - figyelemreméltó lehet számunkra. Ti. a német rendszer - többnyire takarékossági megfontolásokból - jórészt arra törekszik, hogy a védett személy végül a maga lábán állhasson meg. Ennek érdekében a német szolgálatok - döntõen az új munkahely, lakóhely keresésében, megszerzésében való segítségadásukkal - pusztán az "elsõ lökést" adják meg, majd az önellátásra, önálló életre kész, arra módszeresen felkészített személyeket végül is "magukra hagyják"; már ami a mindennapi létüket, megélhetésüket illeti. A német filozófia szerint ti. a legkisebb kockázatot éppen az jelenti, jelentheti az érintettre (de magára a Programra is), ha a társadalomba reintegrált személy ugyanúgy él, akár bármely más személy.
Ezzel szemben az olasz rendszer - merõben más szellemiséget követvén - inkább izolál, s döntõen konspirációs megfontolásokból alig-alig tûri el az olyan, egyébként szokványos, mindennapos szociális kapcsolódásokat, kötõdéseket, amelyek pl. a munkavállalásokból, a gazdasági szerepvállalásokból fakadhatnak. Az olasz védelmi modell ezért - legalábbis az ideiglenes, tehát a végérvényes személyazonosság-cserével nem járó védelem esetében - kifejezetten tiltja az érintett munkavállalását; a "tanú" létfenntartását pedig jobbára a Program állja.
Az elsõ biztonsági fokozatba helyezett kollaboráns, pentito, tanú vagy a büntetõeljárásban résztvevõ más személy - döntõen konspirációs, biztonsági megfontolásokból - a Program idõtartama alatt nem dolgozhat Olaszországban, a civil élettel való kapcsolatát pedig a lehetõ legminimálisabbra kellene korlátoznia. Az olasz Védelmi Programba bekerült személy mindemellett nem köthet olyan jogügyeleteket sem, amelyekbõl a jövõre nézve, jobbára a program idõtartamán túlmutató jogai, illetve kötelezettségei keletkezhetnének. Különösképpen szigorú e tilalom akkor, ha az érintett személyt - idõleges jelleggel - valótlan tartalmú, kizárólag a védelem konspirációját szolgáló fedõokiratokkal látja el a Szolgálat.
A törvényjavaslat akként rendelkezik: a hozzátartozót támogatás csak akkor illeti meg, ha a Program õt magát is védelemben részesíti. Ez alól pusztán a bíróság vagy a más hatóság jogerõs határozata alapján már támogatásra jogosult személyek jelenthetnek kivételt.
E szigorú rendelkezést két tényezõ is indokolja: egyrészt e szabály - a német és olasz példákon okulva - kiszûri annak lehetõségét, hogy valamely személy kizárólag a juttatás reményében létesítsen "kapcsolatot" az érintettel.
Másrészt pedig a javaslat az ilyen rendelkezésekkel annak lehetõségét is kizárná, hogy a Program olyan támogatásokat is átvállalhasson, amelyre egyébként az érintett személy szerint lenne köteles (ilyennek tekinthetõ pl. az érintettet terhelõ, a különélõ gyermekének tartására irányuló kötelezettség).
A törvényjavaslat szerint a Szolgálat - karitatív és egyéb szervezetekkel együttmûködve - gondoskodna a védelem alatt álló személyrõl; mégpedig különbözõ címen történõ támogatások érvényesítésével.
E támogatásnak a magánszemély jövedelmét pótló részét indokolt a hasonlónak tekinthetõ, a rendõrséggel és a nemzetbiztonsági szolgálatokkal "együttmûködõ" személyek jövedelmére vonatkozó szabályokkal megegyezõen minõsíteni és adóztatni.
A közös szabály szerint a jövedelem 20 százaléka tekinthetõ személyi jövedelemadóként, amelyet a kifizetõnek a kifizetéskor kell levonnia és befizetnie az adóhatóság számára.
A Programban résztvevõket ugyanakkor a Szolgálatnak olyan egyéb pénzbeli és nem pénzbeli formában is támogatnia kell majd, amelyet a magánszemély normális élethelyzetben a saját jövedelmébõl fedez. Az ilyen támogatás a magánszemély számára nem jelent bevételt, tekintettel arra, hogy az az érintett jövedelmének átmeneti kiesése folytán merül fel.
Az ilyen támogatás azonban - a magánszemély javát szolgálva, figyelemmel a személyi jövedelemadóról szóló 1995. évi CXVII. törvény (Szja tv.) 8. §-ában foglaltakra is - költségtérítésnek sem minõsülhet; e törvényhely szerint ti. a személyes szükséglet kielégítését is szolgáló kiadások eleve nem tekinthetõk költségnek. (Egyébként e speciális helyzetet a hatályos Szja tv. eddig külön nem kezelte, de a jogintézmény hiányában nem is kezelhette.)
E különleges tényállásra tekintettel, de az Szja tv. 7. §-ának (1) bekezdésében rögzített definíciót is alkalmazván rendelkezik úgy a javaslat, miszerint: "az így kapott jövedelmet a magánszemély jövedelme kiszámításánál nem kell figyelembe venni."
A Védelmi Szolgálat - jobbára gondosan kimunkált együttmûködési megállapodások szerint - a védendõ személy konspirált, teljes körû társadalmi reintegrációjában szereppel bíró avagy szerepet vállalni képes egészségügyi, gazdasági, szociális és családügyi, az oktatási feladatokat ellátó országos fõhatóságokkal vagy intézményekkel, az ügyben érintett gazdálkodó szervezetek érdekképviseleti szerveivel, esetenként magukkal a "kiválasztott" gazdálkodó szervezetekkel, az egészségügyi, a szociális ellátó rendszer, illetve az áldozatvédelem szervezetrendszerének intézményeivel, s persze az egyes rendvédelmi szervekkel szorosan együttmûködne, de azok közremûködését is folyamatosan igénybe venné.
Nyilvánvaló, hogy - elsõsorban az adatzárlat, illetve a személyazonosság-csere biztosítása érdekében - az együttmûködés nélkülözhetetlen lenne az olyan szervezetekkel is, amelyek a védett, védendõ személyek adatait kezelik; ugyanakkor mindazon állami, társadalmi vagy gazdasági szervezettel is együtt kell mûködnie a Szolgálatnak, amely szervezõdések közremûködhetnek a védendõ személy új életének megteremtésében, megszervezésében, segítésében.
A Védelmi Szolgálat a jelen törvényjavaslat, illetve e jogszabály felhatalmazása alapján születendõ együttmûködési megállapodások szerint állami szervekkel, esetleg állami gazdálkodó szervezetekkel vagy azok e célból kijelölt munkatársaival mûködnek együtt.
A "civil" szféra tehát - az iménti együttmûködési megállapodások szerint - a Program "listájára" felkerült szervezetek és személyek közremûködése útján venne részt a Programban.
A 35. §-hoz
(A program megszûnése)
A védelem megszüntetésének jogi feltételei némiképp rokoníthatók az elõzõekben már hivatkozott 34/l999. (II.26.) Korm. rendeletben szabályozott személyi védelem megszüntetésének jogi elõfeltételeivel.
A programszerû védelem haladéktalanul megszûnne, ha annak feltételei már nem állnának fenn. Természetesen - éppen a védelem "alku-jellege" okán - a törvényjavaslat megszüntetési okként jeleníti meg azt a különös esetkört is, amidõn az érintett vagy a kiskorú, illetve korlátozottan cselekvõképes vagy cselekvõképtelen érintett esetében a megállapodás megkötésére a törvényjavaslat 8. § (1) bekezdése szerint jogosult személy lemondana a Program "szolgáltatásairól", oltalmáról; ugyanakkor a védelem akkor is megszûnne, ha a megállapodást éppen a Szolgálat mondaná fel.
A Szolgálat ugyanakkor - egyébként mellõzhetetlenül - akkor mondhatná fel a megállapodást, ha - s valójában e szabály a felek együttmûködésére épülõ Védelmi Program lényegébõl, szerepébõl fakad, abból eredeztethetõ - a tanú (noha tehetné) nem tenne vallomást vagy korábbi vallomását visszavonná, netán a terhelt tagadná meg a vallomás tételét vagy éppen korábbi vallomását vonná vissza.
A Szolgálat azonban a megállapodást felmondhatná akkor is, ha a védelem tartama alatt az érintettel szemben olyan szándékos bûncselekmény elkövetése miatt indulna büntetõeljárás, amely a védelem érdekeit sérti, különösen, ha az érintett által elkövetett bûncselekmény a védelem további fenntartását veszélyeztetné vagy azt lehetetlenné tenné; mindemellett felmondhatná a Szolgálat a szerzõdést abban az esetben is, amidõn az érintett a követendõ, a megállapodásban rögzített magatartási szabályoktól indokolatlanul eltérne vagy tájékoztatási kötelezettségét a védelem további fenntartását súlyosan veszélyeztetõ, vagy azt lehetetlenné tevõ módon önhibájából szegné meg. Hasonlóképpen járna el a hatóság akkor is, ha az érintett indokolatlanul tagadná meg a Program által részére biztosított, munkavégzésre irányuló jogviszonyban való részvételt, illetve más jövedelemszerzõ tevékenység folytatását.
A törvényjavaslat a nemzetközi tanúvédelmi eljárások kapcsán is megfogalmaz olyan esetkört, amely folytán az érintett védelmét a Szolgálat megszüntetheti: a Szolgálat ugyanis felmondhatná a megállapodást abban az esetben is, ha az érintett védelmét a megkeresõ állam szüntetné meg, és errõl a magyar tanúvédelmi szervezet értesülne.
Ugyanakkor - a Szolgálat diszkrecionális jogkörébe tartozó - megszüntetési okként jeleníti meg a törvényjavaslat azt az absztrakt esetet is, amidõn az érintett a 11.§ (2) bekezdésében meghatározott kötelezettségének nem tenne eleget.
A törvényjavaslat most hivatkozott 11. §-a szerint: az érintettnek harmadik személlyel, illetve harmadik személynek az érintettel szemben fennálló kötelezettségeit, követeléseit, igényeit e törvény rendelkezései nem érintik. A Programba való felvétel, különösen a személyazonosság megváltoztatása esetén pedig - ha ez lehetséges - olyan helyzetet kell teremteni, hogy az érintett a harmadik személlyel, a harmadik személy pedig az érintettel szemben fennálló követeléseit még az intézkedés megkezdése elõtt teljesíthesse, illetve az ezek teljesítésének érvényesítéséhez szükséges lépéseket megtehesse.
E rendelkezések érvényesülése érdekében pedig a törvény elõírná: az érintett - a törvényjavaslathoz csatolt l. számú mellékletben foglaltak szerint - a Programba való felvételekor köteles lenne nyilatkozni harmadik személlyel szemben, illetve harmadik személynek vele szemben fennálló követelésérõl. Az érintett természetesen a Program tartama alatt keletkezett újabb követelést is köteles lenne a Szolgálatnak haladéktalanul bejelenteni.
A törvényjavaslat 3. §-ában írt rendelkezés kétségtelen a tekintetben, miszerint: a büntetõeljárásban részt nem vevõ személyek programszerû védelmére kizárólag a fenyegetett helyzetben lévõ tanú, a sértett, a terhelt személyére tekintettel kerülhet sor.
Erre figyelemmel a Programban résztvevõ ilyen személyeknek (adhéziós jellegû jogosultságuk okán) osztozniuk kell a védelemben ab ovo részesítettek sorsában: ha tehát a tanú, a sértett, az elkövetõ programszerû védelme a törvényjavaslat 35. §-ában írt bármely okból megszûnne, úgy a védelem megszûnését a reájuk tekintettel védelem alá került további személyeknek is el kell viselniük.
(E személyek védelme - a továbbiakban - legfeljebb a tradicionális védelmi eszközök igénybevételével történhetne.)
A 36-37. §-okhoz, valamint - a módosuló rendelkezések körében - a 43. §-hoz
(Titok és adatvédelmi rendelkezések)
A törvényjavaslat különös hangsúlyt helyez a Programmal kapcsolatos titok- és adatvédelmi rendelkezésekre, tekintettel arra, hogy ilyen, különleges rendelkezések hiányában az érintettek konspirált elhelyezésére (áttelepítésére), illetve az identitását is gyakran érintõ intézkedésekre koncentráló Program mûködõképessége eleve megkérdõjelezhetõ lenne.
A fõbb rendelkezések a következõk:
A törvényjavaslat precíz szabályokat fogalmaz meg a nemzetközi adatcserét illetõen.
A törvény lehetõvé teszi azt, hogy a Szolgálat az általa kezelt adatokat a büntetõeljárásban résztvevõk védelme tárgyában létrehozott nemzetközi szerzõdés vagy a 33. § (3) bekezdésében meghatározott esetben viszonosság alapján - ha a továbbítás súlyos és közvetlen veszély elhárításához vagy súlyos bûncselekmény megelõzéséhez szükséges - nemzetközi és külföldi bûnüldözõ, igazságszolgáltatási szervek részére átadhatja; feltéve, ha a személyes adatok kezelésének feltételei a külföldi adatkezelõnél minden egyes adat tekintetében teljesülnének.
A törvénytervezet meghatározza a Szolgálat által nyilvántartandó, nyilvántartható adatköröket, illetve - az inkriminált adatok jellegére, azoktól függõen - az érintett adatkörök nyilvántartási idõtartamait is.
A törvényjavaslatnak a személyazonosság megváltoztatására vonatkozó egyik szabálya ugyanakkor az adatkezelõ szervek adatkezelési tevékenységét is érinti azáltal, hogy meghatározza az általa a védelemmel összefüggésben kezelt adatok nyilvántartásának idõtartamát.
A 38. §-hoz
(Hatályba léptetõ rendelkezések)
A törvény a kihirdetését követõ negyedik hónap elsõ napján lépne hatályba, rendelkezéseit a folyamatban lévõ ügyekben is alkalmazni kellene.
A mihamarabbi hatálybalépést elsõsorban az uniós kötelezettségeink körében létesült, az elõzõekben már hivatkozott Twinning program keretében vállalt kötelezettségvállalásunk teszi indokolttá; ugyanakkor fontos kriminálpolitikai érdekek fûzõdnek ahhoz is, hogy a rendõrség - elsõsorban a szervezett bûnözés elleni küzdelmében - a programszerû védelem jogintézményeit minél hamarabb teljes körûen alkalmazhassa.
Ugyanilyen érdek fûzõdik ahhoz is, hogy Magyarország mihamarabb olyan különleges, a programszerû védelemre predesztinált rendõri egységgel rendelkezzék, amelyik a nemzetközi tanúvédelemben képes együttmûködni a külföldi hatóságokkal.
E törvény kihirdetését követõ negyedik hónap elsõ napjára esõ hatálybalépésével egyidejûleg a szervezett bûnözés, valamint az azzal összefüggõ egyes jelenségek elleni fellépés szabályairól és az ehhez kapcsolódó törvénymódosításokról szóló l999. évi LXXV. törvény 2. §-a - okafogyottsága folytán - hatályát vesztené.
A 39-40. §-okhoz
(Felhatalmazó rendelkezések)
A törvényjavaslat - szabályozási tárgya folytán - viszonylag szûk teret enged a végrehajtási jogszabályok megalkotására feljogosító rendelkezéseknek
A felhatalmazó rendelkezések szerint a Kormány pusztán az érintett szociális, gazdasági támogatásának megállapítása során figyelembe veendõ szempontokat, a támogatást kizáró okokat, a támogatás formáit és összegét szabályozná rendeletében; az igazságügy-miniszter pedig arra kapna felhatalmazást, hogy rendeletben állapítsa meg a büntetés-végrehajtási intézetben fogvatartott érintett programszerû védelmének részletes szabályait.
Az igazságszolgáltatással együttmûködõ letartóztatottak, elítéltek programszerû védelme különleges, a büntetés-végrehajtási intézetekben érvényesítendõ speciális intézkedések megtételét igényli.
A leendõ normák kidolgozásakor elsõsorban a német minta követése tûnik célszerûnek, s elvetendõ az Olaszországban honos, igen költséges izoláló, szeparáló rendszer.
A német modellben az "egyéb" elitéltek között elhelyezett védett elítéltet (letartóztatottat) legendákkal, fedõokmányokkal oltalmazza a Program. Mindemellett a "videokonferencia" jogintézménye is az ilyen személy védelmét szolgálná, szolgálhatná.
A Szolgálat mûködésének részletes, jobbára technikai jellegû szabályait ugyanakkor a belügyminiszter utasításban állapíthatná meg.
Az e törvényben meghatározott különleges óvintézkedések, különösen az adatzárlat elrendelésének, a nyilvántartott adatokkal kapcsolatos megkeresések jelzésének, a névváltoztatás, a személyazonosság megváltoztatásának részletes szabályait pedig a rendõrség és az intézkedés végrehajtásában érintett szervek között megkötendõ együttmûködési megállapodások rögzítenék.
A 41-44. §-okhoz
(Módosuló jogszabályok)
A törvény különleges rendelkezései folytán több törvény is módosulna:
1) Az ügyészségrõl szóló törvény jelenítené meg az ügyésznek a Védelmi programmal kapcsolatos feladatát; ahogyan azt valamennyi feladat tekintetében is megteszi az említett törvény.
2) A Rendõrségrõl szóló 1994. évi XXXIV. törvényt (Rtv.) a jelen törvény több irányban módosítaná:
3) A Programban résztvevõ tanú védelmét a büntetõeljárásban is biztosítani kell. Erre nézve részben már a hatályos rendelkezések is adnak módot (pl. zárt iratkezelési, illetve a "különösen védett tanúra" vonatkozó szabályok körében), ugyanakkor - a jelen törvény különleges óvintézkedéseire, rendelkezéseire tekintettel - a Be. további módosítására is szükség van.
Az új eljárásjogi rendelkezések szerint a hatóság az érintettet csak a Szolgálat útján idézhetné, az érintett pedig minden olyan kérdésben megtagadhatná a válaszadást (vallomástételt), amelybõl új személyazonosságára vagy a tartózkodási helyére következetni lehetne. Az érintett ti. az eljárásban az eredeti adataival venne részt, tartózkodási helyéül pedig a Szolgálat címét adhatná meg.
Az érintett megjelenésével, illetve közremûködésével felmerült költség nem minõsülne bûnügyi költségnek.
A bírósági tárgyaláson, illetve a nyomozási eljárásban alkalmazható, többek között a programszerû védelemben részesítettek kihallgatását, szembesítését szolgáló "zártcélú távközlõ hálózat" (videokonferencia) igénybevételére vonatkozó speciális szabályokat a 2003. január 1-én hatályba lépõ, a büntetõeljárásról szóló 1998. évi XIX. törvény rögzíti majd.
4) A törvényjavaslatra tekintettel ugyanakkor - a büntetõeljárásban résztvevõk védelmével összefüggõ titok- és adatvédelmi rendelkezésekkel összhangban, azok érvényesülése érdekében - az államtitokról és a szolgálati titokról szóló törvénybe, s annak mellékletébe úgyszintén beépülnének a szükséges titokvédelmi rendelkezések.
A 45. §-hoz
A törvénytervezet két további, a tanúvédelemmel össze nem függõ törvény módosítását szolgáló rendelkezést is rögzít.
Az Rtv.-t, illetve a bûnügyi nyilvántartásról és a hatósági erkölcsi bizonyítványról szóló 1999. évi LXXXV. törvényt (a továbbiakban: Bnytv.) módosító rendelkezések indokai a következõk:
A titkos információgyûjtõ eszközök vonatkozásában a felhatalmazó rendelkezésnek a titkos információgyûjtõ eszközök használata szabályainak megalkotására vonatkozó része felesleges, mert a szükséges rendelkezéseket az Rtv., a Vámtv., az Nbtv., a Hõrtv., az Apehtv., valamint a hozzájuk kapcsolódó rendeletek és utasítások már tartalmazzák.
A titkos információgyûjtõ eszközökkel kapcsolatos törvények, rendeletek és utasítások maradéktalanul - sõt, a felhatalmazó rendelkezésben foglaltaknál szélesebb körben - rendezik mindazokat a kérdéseket, amelyeket a felhatalmazó rendelkezés szerint a Kormánynak rendeletben kellene szabályoznia, ebbõl következõen a titkos információgyûjtõ eszközök vonatkozásában a felhatalmazó rendelkezés szükségtelen.
A felhatalmazó rendelkezés szerint a kormányrendeletnek nemcsak a titkos információgyûjtésre szolgáló, hanem az e célra is felhasználható eszközök gyártásának, forgalmazásának, szállításának, tárolásának és használatának szabályozására is ki kellene terjednie.
Ezek az eszközök ugyanolyan árunak minõsülnek, mint amelyek - jogellenes magatartás révén - nem használhatók fel titkos információszerzésre; ezért alapvetõen reájuk is az árukra vonatkozó szabályokat kell alkalmazni.
E szabályok között - figyelemmel az áruk és szolgáltatások szabad áramlása biztosításának követelményére is - nincs helye a forgalmazás, szállítás körébe tartozó behozatalt, illetve kivitelt korlátozó vagy tiltó rendelkezéseknek.
A felhatalmazás alapján kiadott jogszabállyal szemben követelmény, hogy az maradéktalanul merítse ki a felhatalmazó rendelkezés tartalmát, illetõleg hogy azon túl ne terjeszkedjen.
E követelménybõl eredõen a kérdéses felhatalmazó rendelkezésen alapuló kormányrendeletnek szabályoznia kellene mindazon dolgok gyártását, forgalmazását, szállítását, tárolását, használatát is, amelyek pusztán a rendeltetésüknek megfelelõ tulajdonságaikból adódóan alkalmasak valakinek vagy valaminek az olyan távolságból vagy olyan módon történõ megfigyelésére, hogy az az érintett, illetve környezete elõtt titokban maradjon.
Ez azt jelentené, hogy a korlátozó illetve tiltó rendelkezések hatálya alá tartoznának az olyan hétköznapi rendeltetésû eszközök mint például a magnetofon, a videofelvevõ, a fényképezõgép, a színházi távcsõ stb.
Három tárgykör kivételével a kérdéses felhatalmazó rendelkezés további részei mögött sem áll ténylegesen szabályozandó, illetve szabályozható terület.
A kivételeket a közbiztonságra veszélyt jelentõ egyes eszközökkel és anyagokkal, a polgári rendeltetésû lõfegyverekkel és lõszerekkel, gáz-, riasztó- és légfegyverekkel, valamint az ipari robbantóanyagokkal és pirotechnikai eszközökkel kapcsolatos felhatalmazó rendelkezések jelentik.
Az önálló bírósági végrehajtók kinevezése tekintetében a Vht. 233. §-ának (3) bekezdése és 234/A. §-ának (3) bekezdése alapján ez az igazságügy-miniszter, a megyei bírósági végrehajtók tekintetében pedig a Vht. módosított 256. §-ának (2) bekezdése alapján a megyei bíróság elnökének a feladata. A kinevezõknek a bûnügyi nyilvántartásnak a végrehajtói állásra pályázóra vonatkozó teljes körû adatait be kell szerezniük és mérlegelniük a kinevezéskor. Ugyancsak szükséges a bûnügyi nyilvántartás vizsgálata a bíróságokon foglalkoztatott végrehajtási ügyintézõk kinevezéséhez, hiszen nekik is meg kell felelniük azoknak a feltételeknek, amelyek a végrehajtói kinevezéshez szükségeltetnek.
A Vht. módosított rendelkezései értelmében az önálló bírósági végrehajtó un. végrehajtói irodát is alapíthat végrehajtói tevékenység folytatására. Ezen irodának a Vht. 254/B.§-a (3) bekezdésének d) pontja értelmében nem végrehajtó természetes személy is tagja lehet. Ehhez azonban - többek között - az is szükséges, hogy a bûnügyi nyilvántartásnak a tagságot létesíteni kívánó személyre vonatkozó teljes körû adatait az igazságügy-miniszter beszerezhesse, és azok vizsgálata alapján hozzájáruljon a tagság létesítéséhez.
A bûnügyi nyilvántartásról és a hatósági erkölcsi bizonyítványról szóló 1999. évi LXXXV. törvény tételesen felsorolja azokat a személyeket és szervezeteket, akik a bûnügyi nyilvántartás adatainak megismerésére jogosultak. Erre figyelemmel szükséges e törvényjavaslat és a Vht. szabályai közti összhang megteremtése akként, hogy a kifejezetten a bûnügyi nyilvántartás adatainak megismerésére vonatkozó törvényi rendelkezések is tartalmazzák az adatigénylés azon lehetõségeit, amelyeket a Vht. említett szabályai tesznek lehetõvé.
Ki kell egészíteni ezért a Bnytv. 18. §-át a megyei bíróság elnökének, 19. §-át pedig az igazságügy-miniszternek az adatok igénylésére való jogosultságával.
A 46. §-hoz
(Jogharmonizációs záradék)
A törvényjavaslat hatályosulásával az Európai Unióban már hatályos, a 46.§-ban megjelenített három normának a tanúvédelemre vonatkozó rendelkezéseivel teremtõdne meg az összhang.
Az írott normákon túl ugyanakkor igen nagy jelentõséget tulajdoníthatunk annak a körülménynek is, miszerint: e törvény alapján már Magyarország is képessé válik, válhat arra, hogy bekapcsolódhasson abba, az Unión belül mûködõ együttmûködési "hálózatba", amely - jobbára a szervezett, s elsõsorban a nemzetközi szervezett bûnözés elleni küzdelem területén - a tanúk programszerû védelmét ellátó különleges egységek között létesül; ezáltal is kitágítva a tanúvédelem lehetõségeit.
Függelék
Néhány európai állam tanúvédelmi programjáról
1. A törvénytervezet elkészítésének elõkészítõ szakaszában az elõkészítõk megvizsgálták az olasz, illetve a német - ezen belül is a baden-württembergi - tanúvédelmi programokat. Mindemellett rendelkezésünkre áll az angol, az ír és a szlovákiai szabályozás is. Mindezek alapján általánosságban az alábbiak állapíthatók meg:
2. Az egyes államok szabályozása
Németországban a tanúvédelem tartományi és szövetségi szinten szervezett. A tanúvédelmi programot ellátó szolgálatok tartományi rendõrségek keretében jöttek létre és kb. 8-10 fõbõl állnak, amelyek egyelõre erre vonatkozó külön törvény nélkül végzik a feladataikat. A meglévõ rendészeti jogszabályok generálklauzulái, valamint a Büntetõ Törvénykönyv végszükségre vonatkozó rendelkezései adnak e pillanatban felhatalmazást a tanúk védelmére. A tanúvédelmi programról szóló törvény tervezete elkészült, legutolsó változatát ez évben nyújtják be a Szövetségi Parlamenthez. A törvényi szabályozásra több okból is szükség van, ahogyan azt a német indokolás tervezete is kifejti. A védett tanúk helyzete ugyanis jelentõs mértékben érinti harmadik személyeknek az érintettel fennálló jogviszonyait, de rendezni kell az ilyen személyek eljárásbeli helyzetét is. Ezen túlmenõen - törvényi szabályozás hiányában - jogbizonytalanság áll fenn azoknál a hatóságoknál, szerveknél, akiket a tanúvédelmi szolgálat megkereshet, illetve intézkedésre kötelezhet.
Németországban évek óta 800-850 fõ körül mozog az évente a programban résztvevõ személyek száma.
A tanú programszerû védelmére súlyos bûncselekményekkel, vagy a szervezett bûnözéssel, illetve a terrorizmussal összefüggésben kerülhet sor. A tanú felvételét a programba a nyomozó hatóság kezdeményezi és arról az ügyész egyetértésével a szolgálat dönt. Fontos, hogy a szolgálat a védendõ személy alkalmatlanságára hivatkozva a védelmet megtagadhatja, mivel a védelemért és a tanú biztonságáért õ felelõs, de a saját munkatársait sem köteles veszélybe sodorni a szolgálat. A program az érintett és a szolgálat között megkötött megállapodással jön létre.
A program keretében alkalmazható intézkedések a tanú és családjának elköltöztetése (beleértve a külföldet is), adatzárlat elrendelése, a személyazonosság ideiglenes megváltoztatása. A német tanúvédelem lényege, hogy a védett személyt nem vonja ki a mindennapi életbõl, hanem az új lakóhelyén önálló életvitel kialakítására ösztönzi a tanút, amelyhez a szolgálat munkatársa nyújt segítséget. Fontos, hogy a beilleszkedésben és a védelemben a szolgálat bizalommal támaszkodhat egyes társadalmi szervezetek, illetve a helyi önkormányzat segítségére, amely a költségek viselésében is könnyítést jelenthet. A német rendszerben nagy szerepe van a "legendának" és a tanú és családja személye köré kitalált történet következetes képviseletének. Ehhez társulnak még a magatartási szabályok, pl. bizonyos körökkel való érintkezés tilalma. A programba kerülés ténye sohasem titkos, a hangsúly az új tartózkodási hely, illetve az eredeti és az új személyazonosság közötti kapcsolat "titokban tartásán" van.
A szolgálat megkereséseit az adatkezelõ szervek kötelesek teljesíteni, errõl maga a törvény fog rendelkezni. Adatzárlat esetén az adatkezelõ az érintett adataira irányuló, "kívülállóktól" érkezõ megkereséseket nem teljesítheti. Ilyenkor fel kell hívnia a megkeresõ figyelmét, hogy az adatokat a szolgálaton keresztül kérheti. A zárolt adatok továbbítására általános tilalom vonatkozik. Kívülállók számára, akik nem ismerhetik az érintett tartózkodási helyét, a kapcsolatfelvétel csakis a szolgálaton keresztül történhet, amely dönt a kapcsolatfelvétel módjáról vagy megtiltásáról. Adott esetben az érintett postafiókon, bankszámlán vagy a szolgálat munkatársán keresztül, közvetve érhetõ el.
A német rendszerben is alapelv, hogy az érintettnek lehetõleg még a programba kerülés elõtt rendeznie kell kötelezettségeit, jogosultságait, amelyet az állam (szolgálat) sohasem vállal át. Ennek két fõ oka van: egyrészt nem kívánnak menedékként szolgálni a bûnelkövetõk számára azáltal, hogy pl. óriási nagyságrendû adótartozást vállalnak át, másrészt pedig még a látszatát is el kívánják kerülni annak, hogy a rendõrség a "tartozás átvállalásával" megvásárolta a tanút. A másik fontos alapelv, hogy a programba kerülés nem szolgálhatja az érintett életminõségének javulását, sõt, az addig megszokott életnívót sem kell számára biztosítani.
A német program alkalmazza a személyazonosság ideiglenes megváltoztatását is. Ennek során a védett személyt új névvel és fedõokmányokkal látja el a szolgálat, amelynek segítségével könnyebben érvényesíthetõ az új környezetbe való beilleszkedés. A fedõokiratot a szolgálat megkeresésére állítja ki az okirat kiállítására jogszabály szerint jogosult szerv. Mind az adatzárlat, mind pedig a személyazonosság megváltoztatása esetén fontos kiemelni, hogy az adatkezelõknél e feladatokra kijelölt külön ügyintézõk vannak.
Az egyes német tartományi szolgálatok szorosan együttmûködnek egymással, de emellett közvetlenül (!) együttmûködnek más államok tanúvédelmi egységeivel is. A tanúvédelmet számos büntetõ-eljárásjogi rendelkezés is szolgálja, amelyek elsõsorban a védett tanú bíróság elõtti megjelenését, illetve a válaszadás megtagadásának lehetõségeit szabályozzák azon kérdésekben, amelyekbõl az érintett személyazonosságára vagy tartózkodási helyére lehet következtetni.
A szolgálat munkatársai szervezik az elítéltek védelmét is a bv. intézet bevonásával. Az együttmûködõ elítéltek nem izoláltan, hanem a többi elítélt között töltik büntetésüket köréjük épített legenda segítségével. A legendát szolgálja pl. az ítélet egyes adatainak, illetve a személyes adatok megváltoztatása is.
Olaszországban a 90'-es évek elején elsõsorban a vizsgálóbírókat ért merényletek kapcsán döntött úgy a kormány, hogy továbblép a maffia elleni fellépés terén és amerikai minta alapján létrehozta a tanúvédelmi programot.
Az olasz program 1999-ben 5262 személyt védett, amelybõl 1156 volt az érintett és 4106 fõ a családtagok közül került ki. Az 1156 érintettbõl 1100 fõ ún. együttmûködõ személy (pentito) volt. Ez a szám jelentõs növekedés az 1993-as kezdethez képest, amikor összesen 1249 fõt védett a program.
Az olasz tanúvédelmi program Európában a legösszetettebb rendszerû védelmi forma, amelyre országos szinten kiépített önálló apparátust hoztak létre, amelynek központja Rómában van, de a közvetlen feladatokat a területi operatív egységek látják el. A tanúvédelmi szolgálat a rendõrségen belül létrejött, az egyes feladatok ellátására szakosodott több osztállyal (Általános Ügyek Osztálya, Általános Ügyek Alrészleg, Kutatási és Nemzetközi Együttmûködési Alrészleg, Bírósági Ügyek Alrészlege, Új Személyazonosság Csoport, Sürgõsségi Ügyekért Felelõs Részleg, Egészségügyi Részleg, Személyzeti, Szolgáltatási, illetve Technikai Alrészleg) rendelkezõ szervezet. A program alkalmazásának és a szolgálat mûködésének szabályait részletes törvényi szabályozás rendezi.
Az olasz rendszer sajátossága, hogy teljesen zárt, izoláló rendszer, amely biztonsági okokból nem engedi ki a védett személyt a mindennapi életbe, vagy csak jelentõs korlátozásokkal (pl. a szolgálattal együttmûködõ állami cégnél vállalhat munkát) és - a személyazonosság végleges megváltoztatása kivételével - teljesen a szolgálat gondoskodik a védett személyrõl, beleértve az egészségügyi ellátást is. Ehhez havi juttatást is biztosít a védett személy és családtagjai számára. Másik fontos sajátosság, hogy a védelem többnyire az ún. bûnbánó maffiózókat érinti, akik együttmûködnek az igazságszolgáltatással.
A programba való felvételrõl, valamint a program megszûnésérõl egy külön grémium dönt, amelyet a belügyminiszter vezet, tagjai pedig rendõrök, bírák, ügyészek. A program során alkalmazható intézkedések a költöztetés, a személyazonosság ideiglenes és végleges megváltoztatása és az ezzel járó teljeskörû mentális, gazdasági, egészségügyi gondoskodás és jogi tanácsadás. Fizikai védelemhez, tárgyalásra kíséréshez stb. a szolgálat a rendõrség erre szakosodott egységeit vonja be.
A személyazonosság-csere egy új legenda felépítésével jár, amelyhez az érintett az "új személy" teljes élettörténetének felépítéséhez szükséges fedõokiratokat kap, illetve az adatbázisokban is elhelyezik a fedõadatait. A fedõokiratokat maga a szolgálat állítja ki a kiállításra jogszabály szerint jogosult szervtõl bekért bianco okiratokban.
A személyazonosság végleges megváltoztatására utolsó lehetõségként, kivételesen kerülhet sor, amikor a program nem nyújt megfelelõ védelmet, vagy a védelem idõtartama elõreláthatólag még olyan hosszú ideig tart, amely már aránytalan terheket róna az államra. A végleges személyazonosság-cserét a már említett bizottság kezdeményezi és errõl a bel-és az igazságügy miniszter együttesen döntenek. Ilyenkor a szolgálat egy teljesen új élettörténetet épít fel az érintett személye köré. Az eredeti adatokat az adatkezelõktõl bekéri és új, fedõadatok elhelyezésére kötelezi õket. Az eredeti adatokat a Szolgálat továbbra is kezeli. Az új személyazonossággal a program hatálya megszûnik, mivel az új személyiség alkalmas arra, hogy az érintett beilleszkedjen a társadalomba és további védelem nélkül élhessen. A szolgálat azonban biztonsági okokból továbbra is ellenõrizheti az érintettet.
Mivel a rendszer elsõsorban a pentito-védelemre koncentrál, különös jelentõsége van a védelemnek a büntetés-végrehajtási intézetekben, ahol az együttmûködõ elítélteket a rendszer teljesen izolálja, de alkalmazzák alternatív formaként az ismeretlen helyen, felügyelet alatt végrehajtott házi õrizetet is. Súlyosabb maffia-ügyekben a bírósági tárgyalásokat biztonsági okokból a börtönben kialakított ún. bunker típusú tárgyalóteremben tartják.
A videokonferenciás tárgyalásnak kiemelkedõ szerepe van, amikor is - az olasz távközlési szolgáltató technikai segítségnyújtásával - egyszerre több helyszínrõl játszhatók be a tanúk a tárgyalóterembe. A rendszerben a hangsúly azon van, hogy a bejátszott tanú tartózkodási helye ismeretlen maradjon és a terhelttel közvetlenül ne érintkezzen, a kép és a hang eltorzítása így nem megengedett.
Az Egyesült Királyságban mûködõ tanúsegítõ egységek a rendõrség területi szervezetein belül helyezkednek el. Feladatuk az olyan személyek védelmének és támogatásának biztosítása, akik kiemelkedõ súlyú ügyben alapvetõ fontosságú bizonyítékkal rendelkeznek.
A programba olyan személyek kerülhetnek, akik vagy súlyos bûncselekménnyel kapcsolatban, vagy valamely célszemélyre nézve vallomást tesznek és e vallomásuk miatt, vagy éppen annak megakadályozása érdekében az érintett vagy családtagjai közvetlen életveszélynek van kitéve.
A védelem formái - a védelmi egység költségvetésének terhére - a technikai eszközzel vagy élõerõvel való védelem, míg a segítségnyújtás a tanú és családtagjainak elköltöztetését (az azzal járó ügyintézést), szükség esetén pedig a személyazonosság megváltoztatását jelenti. Azonnali beavatkozás igénye esetén az egység sürgõsségi intézkedéseket alkalmaz (pl. átmenti helyre költöztetés). A programba való felvétel megállapodással jön létre. A felvételt megelõzõen a tanúnak nyilatkoznia kell a személyes körülményeire, vagyoni helyzetére, folyamatban lévõ ügyeire stb. vonatkozóan, de emellett a tanúvédelmi egység is megvizsgálja e körülményeket.
A brit programban alapelv, hogy az érintettet ösztönözni kell az önellátásra és a munkavállalásra, amelyhez az egység segítséget nyújt. Ennek része a pszichológiai tanácsadás is.
A személyazonosság-csere lebonyolításának módszere a briteknél nem nyilvános.
Fontos, hogy a program mellett más védelmi intézkedések is kialakultak, amely különösen az Egyesült Királyság bíróságaira jellemzõ. A védett tanúk számára külön bejárat van a tárgyalóterembe és azon belül is biztonságos fülkéket hoztak létre részükre.
Az ír tanúvédelmi program a súlyosabb bûncselekményekkel összefüggésben az olyan tanúkra terjedhet ki, akik a vád alá helyezés szempontjából kulcsfontosságú bizonyítékkal rendelkeznek.
A védelem formái - az angol megoldáshoz hasonlóan - a technikai és élõerõs fizikai védelem, az ideiglenes vagy végleges áttelepítés (beleértve a nemzetközi együttmûködést is), valamint a személyazonosság megváltoztatása.
A programba való felvételrõl a nyomozást folytató hatóság indítványára a védelmi csoport bevonásával a Bûnügyi és Biztonsági Fõigazgatóság vezetõje dönt. A programba felvett tanú védelméhez szükséges intézkedésekrõl a tanúvédelmi egység önállóan dönt. A védelem egyébként az angol megoldáshoz hasonlít.
Az intézkedések a büntetõeljárás során további formákkal egészülnek ki: pl. a tanú személyazonosságának eltitkolása, videokonferenciás meghallgatás, a védelemnek a tanú egyes adataihoz való hozzáférésének korlátozása, álnév alatt tett vallomás stb.
Szlovákiában 1998 júliusában fogadták el a tanúvédelmi programról, illetve az ahhoz kapcsolódó jogszabályok módosításáról szóló törvényt. A jogalkotók az olaszországi rendszert tanulmányozva szinte teljes egészében az olasz rendszert adaptálták (beleértve a személyazonosság megváltoztatását is, így annak részletes bemutatását mellõzzük). Különbséget jelent viszont, hogy Szlovákiában nem jött létre olyan hatalmas apparátus a program végrehajtására, mint az olaszoknál, hanem a rendõrségen belül létrehozott egység látja el e feladatokat.
(Itt jegyezzük meg, hogy Csehország - Magyarországhoz hasonlóan - jelenleg készíti el az uniós csatlakozás jegyében a programszerû védelemrõl szóló törvényét. A cseh megoldás is a német mintát fogja követni, amelyet a rajna-pfalzi tartományi tanúvédelmi szolgálattal együttmûködésben kíván megvalósítani.)
3. Az egyes, programszerû védelemmel rendelkezõ államok közötti együttmûködés
Az EUROPOL a tagállami szakértõk közötti tanúvédelmi témájú ülésein egyre inkább szorgalmazza olyan kétoldalú megállapodások létrehozását, illetve viszonosság kialakítását, amelyek alapján a tagállamokban mûködõ, programszerû védelmet ellátó szolgálatok a védett tanúkat a másik államban mûködõ szolgálat védelmére bízzák. Természetesen olyan esetekrõl van itt szó, amikor is az érintett személy védelme a saját területén már nem oldható meg. E tekintetben az Európai Unió a balti államok között 2000. március 17-én kelt megállapodást minta megállapodásnak tekinti.
Az alapfilozófia az, hogy a megkeresõ állam felkéri a megkeresett állam szolgálatát, hogy a területére költöztetendõ érintett védelmét lássa el oly módon, hogy jogilag az érintett továbbra is a megkeresõ állam védelmi programjában szerepel. Így tehát a megkeresett állam szolgálata pusztán kisegíti az intézkedések végrehajtásában a megkeresõ állam szolgálatát, egészen pontosan a védett helyre költöztetés intézkedés alkalmazását segíti és a biztonsághoz szükséges feladatokat ellátja. Éppen ezért fontos, hogy a kétoldalú megállapodások a feladatok ellátásának rendjét, a felelõsséget, a költségek viselését stb. pontosan rendezzék.
A három balti állam a külön megállapodás formáját választotta, amelyben elsõsorban a tanúk ideiglenes, illetve végleges külföldre menekítésének kérdéskörét rendezik a felek. Teljes körûen rendezi a megállapodás a külföldre költöztetéshez a kérelmezõ állam által megadandó információkat és adatokat, a megkeresett állam e téren jelentkezõ kötelezettségeit (pl. a tartózkodáshoz szükséges engedélyek megadása, a védelem biztosítása és ellátása, ha szükséges, akkor a személyazonosság-csere megvalósítása, lebonyolítása, a megállapodás szerint lakhatás és munkavállalás lehetõségeinek biztosítása), valamint a költségek (beleértve az egészségbiztosítást és a szociális juttatásokat is) viselése, amelyek természetesen a megkeresõ államot terhelik. A balti államok megállapodása szerint a megkeresett állam szolgálatának tevékenységéért járó bérezést azonban a megkeresett, tehát a feladatot ellátó állam teljesíti. Szól továbbá a megállapodás arról is, hogy a megkeresett állam megtagadhatja a tanú befogadását, illetve ha a "befogadott" tanú bûncselekményt vagy egyéb jogsértést követ el, illetve megszegi a védelmet ellátó állam által elõírt magatartási szabályokat, akkor - a megkeresõ állammal egyeztetve - rendelkezhet a tanú visszaköltöztetésérõl is.