a Magyar Honvédség hivatásos és szerzõdéses
állományú katonáinak jogállásáról

Budapest, 2001. június

A Magyar Köztársaság függetlenségének, alkotmányos rendjének, valamint a lakosság és az ország anyagi javainak védelmét ellátó Magyar Honvédség katonáitól az állam tántoríthatatlan hûséget, bátor helytállást követel. A katonák a törvények és más jogszabályok, valamint a nemzetközi jog elõírásainak megfelelõen, a Magyar Honvédség feladataihoz igazodó szakmai ismeretek birtokában sajátos közszolgálatot teljesítenek. Az Országgyûlés - elismerve a katonai szolgálattal járó legnagyobb áldozatvállalást és az azzal arányban álló erkölcsi és anyagi megbecsülés indokoltságát - a Magyar Honvédség hivatásos és szerzõdéses állományú katonáinak jogállásáról a következõ törvényt alkotja:

I. Fejezet

ALAPVETÕ RENDELKEZÉSEK

1. § (1) E törvény hatálya a Magyar Honvédség (a továbbiakban: Honvédség) hivatásos és szerzõdéses állományú katonáinak (a továbbiakban együtt: állomány) szolgálati jogviszonyára (a továbbiakban: szolgálati viszony) és társadalombiztosítási ellátására terjed ki.

(2) E törvény rendelkezéseit - a rájuk vonatkozó mértékben az állományból nyugállományba helyezett személyekre, valamint a törvényben meghatározott esetben és körben az állomány tagjainak hozzátartozóira és a nyugállományúak hozzátartozóira is alkalmazni kell.

(3) A veszélyhelyzet, a szükségállapot és a rendkívüli állapot idején - az állomány tagjainak szolgálati viszonyára - alkalmazandó eltérõ rendelkezéseket külön jogszabályok állapítják meg.

(4) Az Észak- atlanti Szerzõdés 5. cikkelye szerinti kollektív védelmi feladatok, továbbá béketámogató mûveletek és nemzetközi megfigyelõi feladatok, vagy más külföldi szolgálat (a továbbiakban együtt: külföldi szolgálat) ellátása esetén az abban résztvevõ állomány szolgálati viszonyára e törvény szabályait, valamint a külföldi szolgálat teljesítésének szabályairól szóló jogszabályok rendelkezéseit együttesen kell alkalmazni.

(5) Az állomány kötelezettségeire és jogaira az e törvényben meghatározottakat a honvédelemrõl szóló 1993. évi CX. törvényben (a továbbiakban: Hvt.) foglalt rendelkezésekkel együtt kell alkalmazni.

(6) E törvény rendelkezései a katonai bírákra csak a bírák jogállásáról és javadalmazásáról szóló 1997. évi LXVII. törvény által nem szabályozott kérdésekben alkalmazhatók.

2. § E törvény alkalmazásában

(1) Szolgálati viszonyra vonatkozó szabály: e törvényben és a végrehajtására kiadott rendeletekben, illetve az e törvényben megnevezett törvényekben és azok végrehajtási rendeleteiben meghatározott rendelkezés;

(2) Munkáltatói jogkört gyakorló elöljáró: az a parancsnok (vezetõ), aki jogosult a szolgálati viszony létesítésére, megszüntetésére, tartalmának törvény szerinti érvényesítésére, a fegyelmi és kártérítési felelõsség megállapítására, valamint mindazon jogok gyakorlására és kötelezettségek teljesítésére, amelyeket jogszabály a munkáltató részére meghatároz;

(3) Állományilletékes parancsnok: az az elöljáró (vezetõ), aki a miniszter irányítása (felügyelete) alá tartozó, illetve a Honvédség olyan szervezeti egységét vezeti, amely önálló állománytáblával vagy munkaköri jegyzékkel rendelkezik; gyakorolja mindazon munkáltatói jogokat, és teljesíti azokat a kötelezettségeket, amelyeket jogszabály nem határoz meg más parancsnok, vezetõ részére;

(4) Elöljáró parancsnok: az állományilletékes parancsnok közvetlen szolgálati elöljárója;

(5) Szolgálati elöljáró: az állomány tagjával szemben a magasabb szolgálati beosztásánál fogva parancs, intézkedés kiadására vagy egyes munkáltatói jogkörök gyakorlására jogosult személy;

(6) Feljebbvaló: az egymással alárendeltségi viszonyban nem álló katonák közül a magasabb rendfokozatú;

(7) Felettes: az állomány köztisztviselõi vagy közalkalmazotti jogviszonyban álló vezetõje, aki a beosztottai tekintetében - vezetõi szintjének megfelelõen - értelemszerûen gyakorolja a (2)-(5) és a (8) bekezdésben felsorolt parancsnokokat, illetve elöljárókat megilletõ jogosultságokat;

(8) Országos parancsnok: a Honvéd Vezérkar fõnöke, a katonai nemzetbiztonsági szolgálatok fõigazgatói és a katonai fõügyész;

(9) Országos parancsnokság: a katonai nemzetbiztonsági szolgálatok fõigazgatói és a katonai fõügyész által vezetett szerv;

(10) Szervezeti egység: a miniszter irányítása (felügyelete) alá tartozó, valamint a Honvédség szervezeti rendszerében elhelyezkedõ, különbözõ szervezeti elemekbõl álló, az állományilletékes parancsnok (vezetõ) által vezetett szervezet;

(11) Szolgálati hely: az a szervezeti egység, amelybe az állomány tagja tartozik;

(12) A szolgálatteljesítés helye: az a földrajzilag körülhatárolható területrész, ahol a szolgálati feladatot ténylegesen végre kell hajtani;

(13) Szövetséges fegyveres erõk: a Hvt. 259. §-ának d) pontjában meghatározott szervezetek;

(14) A hivatásos állomány tagja: az a tiszthelyettesi, tiszti rendfokozatú katona, aki a katonai szolgálatot élethivatásként, határozatlan idõre vállalja;

(15) A szerzõdéses állomány tagja: az a tisztesi, tiszthelyettesi, tiszti rendfokozatú katona, aki a szolgálati viszonyt határozott idejû szerzõdésben vállalja;

(16) A tiszti állomány tagja: a szerzõdéses vagy hivatásos katona, aki tiszti rendfokozatot, illetve az a hivatásos katona, aki tábornoki rendfokozatot visel;

(17) A tiszthelyettesi állomány tagja: a szerzõdéses vagy hivatásos katona, aki tiszthelyettesi, zászlósi rendfokozatot visel;

(18) A legénységi állomány tagja: a tisztesi rendfokozattal rendelkezõ szerzõdéses katona;

(19) Kinevezés: a munkáltatói jogkört gyakorló elöljáró rendelkezése állományba történõ felvételrõl (szolgálati viszony létesítésérõl), az elsõ, az elsõ tiszthelyettesi, tiszti és tábornoki rendfokozat megállapításáról, a magasabb beosztásba helyezésrõl;

(20) Felmentés: a szolgálati viszony, valamint a szolgálati beosztás betöltése megszüntetésének egyik módja;

(21) Áthelyezés: az egyik szervezeti egységtõl a másik szervezeti egységhez, vagy szervezeti egységen belül azonos beosztásba helyezés, illetve az e törvényben meghatározott esetben más közszolgálati jogviszonyba, illetve abból hivatásos katonai szolgálati jogviszonyba helyezés;

(22) Vezénylés: az állomány tagjának az eredeti szervezeti egységétõl meghatározott szolgálati feladat (képzés) teljesítése céljából más szervezeti egységhez, illetve szervezeti egységen belüli más feladat ellátására, illetve külszolgálatra határozott, illetõleg a rendelkezési állományból más szervhez határozott vagy határozatlan idõtartamra történõ átirányítása;

(23) Átszervezés: a névváltoztatás kivételével a szervezeti egységet vagy annak elemeit érintõ olyan változás, amelynek következtében egyes beosztások, szervezeti elemek létesülnek, megszûnnek vagy módosulnak;

(24) Magasabb beosztás: a magasabb rendfokozathoz kapcsolódó státusz;

(25) Azonos beosztás: az azonos rendfokozattal rendszeresített státusz;

(26) Alacsonyabb beosztás: az alacsonyabb rendfokozattal rendszeresített státusz;

(27) Speciális beosztás: olyan státusz, amelynek feladat- és követelményrendszere egyedi, a rendfokozatokhoz kapcsolódó beosztási hierarchiának egyes szintjein jelenik meg és betöltéséhez sajátos végzettség, képzettség szükséges;

(28) Közeli hozzátartozó: a házastárs, az egyenes ágbeli rokon, a házastárs egyenes ágbeli rokona, az örökbefogadott, mostoha és nevelt gyermek, az örökbefogadó, a mostoha és a nevelõ szülõ, a testvér, valamint az élettárs;

(29) Toborzópénz: a leszerelési segélybõl a szerzõdéses állomány tagja részére folyósított elõleg;

(30) Elõmeneteli bizottság: megbízott testület, amely az elõmenetelre rangsorolással tesz javaslatot;

(31) Közszolgálati jogviszony: a köztisztviselõi, közalkalmazotti, a fegyveres szervek hivatásos és szerzõdéses állományú tagjaira vonatkozó, valamint az igazságügyi, bírósági, és ügyészségi szolgálati jogviszony.

3. § (1) A szolgálati viszony az állam és az állomány tagja között létrejött sajátos közszolgálati jogviszony, amelyben mindkét felet a szolgálati körülményeknek megfelelõ, e törvényben és más jogszabályokban meghatározott kötelezettségek terhelik, és jogosultságok illetik meg.

(2) Az állomány tagja a szolgálati viszonyból fakadó kötelmeit - a Honvédség rendeltetés szerinti feladatainak megvalósítása érdekében - önkéntes vállalás alapján, szigorú függelmi rendben, életének és testi épségének kockáztatásával, egyes alapjogai korlátozásának elfogadásával teljesíti.

4. § (1) Az állomány tagja szolgálati beosztásához és feladatainak végrehajtásához az elõírásoknak megfelelõ - a Honvédségnél rendszeresített - rendfokozati jelzéssel ellátott egyenruhával rendelkezik. Az egyenruhát az elõírásoknak megfelelõ módon kell viselni.

(2) A rendfokozat kifejezi az ahhoz kapcsolódó beosztási szintet, az állománycsoportba tartozást, a függelmi viszonyt, ami meghatározott jogokkal és kötelezettségekkel jár együtt. A rendfokozati jelzést az egyenruhán kell viselni.

(3) Az állomány tagját az elsõ, az elsõ tiszthelyettesi, tiszti, és tábornoki rendfokozatba kinevezik, a többi rendfokozatba elõléptetik.

(4) Az állomány tagja rendfokozatát neve feltüntetése után használja. A név és a rendfokozat között a Honvédségre és a szakbeosztására utaló jelzõ használható szóban és írásban (pl. honvéd százados, mérnök õrnagy, orvos alezredes).

II. Fejezet

A SZOLGÁLATI VISZONYRA VONATKOZÓ ALAPELVEK

5. § (1) A szolgálati viszonnyal kapcsolatos jogokat és kötelezettségeket a rendeltetésüknek megfelelõen kell gyakorolni, illetve teljesíteni.

(2) A jog gyakorlása különösen akkor nem rendeltetésszerû, ha az mások zaklatására, jogos érdekének csorbítására, érdekérvényesítési lehetõségének korlátozására, lehetséges véleménynyilvánításának elfojtására irányul, vagy erre vezet.

(3) A kötelezettség teljesítése különösen akkor nem rendeltetésszerû, ha az indokolatlan érdek- vagy jogsérelmet okoz.

(4) A rendeltetésellenes joggyakorlás és kötelezettségteljesítés hátrányos következményeit orvosolni kell.

6. § (1) A szolgálati viszonnyal kapcsolatban az állomány tagjaira vonatkozóan tilos minden hátrányos megkülönböztetés, így különösen a nem, kor, családi állapot, nemzetiség, faj, származás, vallás, politikai meggyõzõdés, érdekképviseleti szervezethez való tartozás vagy ezzel összefüggõ tevékenység, továbbá minden egyéb a szolgálati viszonnyal össze nem függõ körülmény miatt.

(2) E törvény alkalmazása során közvetett hátrányos megkülönböztetés valósul meg, ha az állomány - az (1) bekezdésben felsorolt jellemzõk alapján - túlnyomórészt egységes csoportnak tekinthetõ részét a szolgálati viszonnyal kapcsolatos, formálisan mindenkivel szemben azonos követelményt támasztó vagy mindenkinek azonos jogot biztosító rendelkezés, intézkedés, feltétel, gyakorlat aránytalanul kedvezõtlenül érinti. Nem minõsül hátrányos megkülönböztetésnek, ha a rendelkezés, intézkedés, feltétel, gyakorlat szükséges, illetve objektív tényekkel indokolható.

(3) Az (1)-(2) bekezdés alkalmazása során szolgálati viszonnyal kapcsolatos a szolgálati viszony létesítését megelõzõ, azt elõsegítõ eljárással összefüggõ rendelkezés, intézkedés, feltétel, gyakorlat is.

(4) A Honvédség megkülönböztetés nélkül biztosítja - kizárólag a szakmai képességek, a gyakorlat és a teljesítmény, továbbá a szolgálatban eltöltött idõ alapján a rendfokozati és a beosztási kötöttségekre figyelemmel - az állomány tagjának elõmeneteli lehetõségét.

(5) Nem minõsül hátrányos megkülönböztetésnek a szolgálat hivatásos vagy szerzõdéses jellegébõl, a szolgálati idõbõl, a rendfokozatból és a beosztásból eredõ megkülönböztetés.

(6) Szolgálati viszonyra vonatkozó szabály az állomány meghatározott körére - a szolgálati viszonnyal összefüggésben - azonos feltételek esetén elõnyben részesítési kötelezettséget írhat elõ.

(7) Ha a hátrányos megkülönböztetés tilalmának vagy a jogszerû megkülönböztetés szabályainak megszegésével kapcsolatban szolgálati jogvitára kerül sor, a Honvédségnek kell bizonyítania, hogy eljárása az (1) és (2) bekezdésben foglaltakat nem sértette.

(8) A hátrányos megkülönböztetés következményeit megfelelõen orvosolni kell. Az állomány hátrányosan megkülönböztetett tagja jogsérelmének orvoslása nem járhat az állomány más tagja jogainak megsértésével, illetve csorbításával.

7. § (1) A szolgálati viszonnyal kapcsolatos jognyilatkozatokat (megállapodásokat) - jogszabály eltérõ rendelkezése hiányában - alaki kötöttség nélkül lehet megtenni. Az állomány tagjának kérésére azonban a nyilatkozatot akkor is írásba kell foglalni, ha az írásbeliség egyébként nem kötelezõ. Nem minõsül a szolgálati viszonnyal kapcsolatos nyilatkozatnak a szolgálati feladatok végrehajtására vonatkozó parancs vagy intézkedés.

(2) Írásbeliséghez kötött a szolgálati viszony létesítésére, szünetelésére, módosítására és megszüntetésére, az állomány tagjának kinevezésére, elõléptetésére, elismerésére, illetménybesorolására, beiskolázására, áthelyezésére, vezénylésére, megbízására, helyettesítésére, valamint alkalmasságára vonatkozó nyilatkozat, a teljesítményértékelés, a minõsítés, a vezetõi értékelés, a fegyelmi, a kártérítési határozat, továbbá a külön törvény szerinti vagyonnyilatkozatról, valamint a nemzetbiztonsági ellenõrzéshez való hozzájárulásról és az ellenõrzés eredményérõl készült irat.

(3) Az írásbeli nyilatkozatot közölni kell az állomány tagjával. A nyilatkozat akkor tekinthetõ közöltnek, ha azt az állomány tagjának vagy az átvételre jogosult személynek kézbesítették, illetve külön jogszabályban meghatározott esetekben és formában az állomány tagjával ismertették. A közlés akkor is hatályos, ha az átvételt az érdekelt megtagadta, vagy azt szándékosan megakadályozta. Errõl jegyzõkönyvet kell felvenni.

(4) Az alaki kötöttség megsértésével tett nyilatkozat érvénytelen. A Honvédség írásbeli intézkedését köteles megindokolni, ha az ellen az állomány tagja jogorvoslatot kezdeményezhet. Az írásbeli intézkedésben a jogorvoslat módjára és határidejére utalni kell.

8. § (1) A szolgálati viszonnyal kapcsolatos jognyilatkozat megtámadható, ha:

a) a szolgálati viszonynak a 40. § (1) bekezdésében meghatározott valamelyik alanya (a továbbiakban a 8-11. § alkalmazásában: fél) a jognyilatkozat megtételekor lényeges tényben vagy körülményben tévedett, feltéve, hogy tévedését a másik fél okozta, vagy azt felismerhette;

b) mindkét fél a lényeges tény vagy körülmény tekintetében kölcsönösen téves feltevésben volt;

c) a nyilatkozat megtételére a felet jogellenes fenyegetéssel vették rá.

(2) A nyilatkozatot az támadhatja meg, akit megtévesztettek, a nyilatkozat megtételére fenyegetéssel vettek rá, illetve az, aki téves feltevésben volt.

(3) A megtámadás határideje 30 nap, amely a tévedés vagy megtévesztés felismerésétõl, illetve jogellenes fenyegetés esetén a kényszerhelyzet megszûnésétõl kezdõdik. A megtámadási határidõre az elévülés szabályai irányadók azzal, hogy 6 hónap elteltével a megtámadás joga nem gyakorolható.

(4) A megtámadást a (3) bekezdésben meghatározott határidõn belül írásban kell közölni a másik féllel. Az eljárásra a szolgálati jogvitára vonatkozó szabályok az irányadók.

9. § (1) Semmis az a jognyilatkozat vagy annak az a része, amely a szolgálati viszonyra vonatkozó szabályba vagy egyébként jogszabályba ütközik.

(2) A semmisséget hivatalból kell figyelembe venni.

10. § (1) Érvénytelen a semmis és a sikeresen megtámadott jognyilatkozat.

(2) Ha a jognyilatkozat valamely része érvénytelen, helyette a szolgálati viszonyra vonatkozó szabályt kell alkalmazni, kivéve, ha a felek az érvénytelen rész nélkül nem állapodtak volna meg.

11. § (1) Az érvénytelen jognyilatkozat alapján jóhiszemûen szerzett és gyakorolt jogokat és kötelezettségeket úgy kell elbírálni, mintha azok érvényesek lettek volna.

(2) Az érvénytelen jognyilatkozat alapján létrejött szolgálati viszonyt a Honvédség köteles azonnali hatállyal megszüntetni.

(3) A Honvédség hibájából eredõ érvénytelenség esetén az állomány tagjának a fel nem róható magatartása szerinti felmentés szabályait, illetve jogkövetkezményeit kell megfelelõen alkalmazni.

(4) Ha a feleknek a jognyilatkozat érvénytelenségébõl kára származott, annak megtérítésére a kártérítési felelõsség szabályait kell megfelelõen alkalmazni.

12. § (1) A szolgálati viszonnyal kapcsolatos igény - ha e törvény eltérõen nem rendelkezik - 3 év alatt évül el. A bûncselekménnyel okozott kárért fennálló felelõsség 5 év alatt, ha pedig a büntethetõség elévülési ideje ennél hosszabb, ennek megfelelõ idõ alatt évül el.

(2) Az igény elévülése az igény érvényesítésének esedékessé válásától kezdõdik. Az igény elévülését hivatalból kell figyelembe venni. Az elévülés utáni teljesítést elévülés címén nem lehet visszakövetelni.

(3) Ha a jogosult az igényét menthetõ okból nem tudta érvényesíteni, az akadály megszûnésétõl számított 6 hónapon belül ezt akkor is megteheti, ha az elévülési idõ már eltelt, vagy abból 6 hónapnál kevesebb van hátra.

(4) Az igény érvényesítésére irányuló írásbeli felszólítás, az igény bírósági érvényesítése, megegyezéssel történõ módosítása, az egyezségkötés, valamint a kötelezett elismerése az elévülést megszakítja. Az elévülés megszakadása, illetõleg az elévülés megszakítását elõidézõ eljárás jogerõs befejezése után az elévülési idõ újra kezdõdik. Ha az elévülést megszakító eljárás során végrehajtható határozatot hoztak, az elévülést csak a végrehajtási cselekmények szakítják meg.

13. § (1) Napon - ha szolgálati viszonyra vonatkozó szabály eltérõen nem rendelkezik - naptári napot kell érteni.

(2) A napokban megállapított határidõbe nem számít be az a nap, amelyen a határidõ megkezdésére okot adó intézkedés (pl. kézbesítés) történt.

(3) A hetekben megállapított határidõ azon a napon jár le, amely elnevezésénél fogva a kezdõ napnak megfelel. Hónapokban vagy években megállapított határidõ (idõtartam) lejártának napja az a nap, amely számánál fogva a kezdõ napnak megfelel; ha ez a nap a lejárat hónapjában hiányzik, a hónap utolsó napja.

(4) Ha valamely nyilatkozat megtételére elõírt határidõ utolsó napja heti pihenõnap vagy munkaszüneti nap, a határidõ a következõ munkanapon jár le.

III. Fejezet

AZ ALAPVETÕ JOGOK KORLÁTOZÁSA

14. § (1) Az állomány tagja alapvetõ jogainak a szolgálati viszonnyal kapcsolatos korlátozása nem okozhat az elérni kívánt törvényes érdekkel nyilvánvalóan aránytalan hátrányt.

(2) Több lehetséges és alkalmas korlátozás közül azt kell választani, amely az eredmény biztosítása mellett a korlátozással érintettre a legkisebb sérelemmel jár.

(3) Az állomány tagja a szolgálati elöljárótól:

a) a Hvt. 22. §-a (1) bekezdésének a)-d), valamint a 34. §-a (1) bekezdésének e) pontjában meghatározott feladatok végrehajtására kapott parancsot önfeláldozásig terjedõ bátorsággal köteles végrehajtani;

b) a Hvt. 22. §-a (1) bekezdésének e)-f), h) és l), valamint a 34. §-a (1) bekezdésének a)-d) pontjában meghatározott feladatok végrehajtására kapott parancsot akkor is köteles teljesíteni, ha az az életét vagy testi épségét közvetlenül vagy súlyosan veszélyezteti.

15. § (1) Az állomány tagja a feljebbvaló vagy a katonai rendész felszólítására személyazonosságát - a külön jogszabály szerint - igazolni köteles.

(2) A feljebbvaló az állomány tagját a személyazonossága igazolására azokban az esetekben szólíthatja fel, amely esetekben parancsadásra jogosult.

(3) Az állomány tagja szolgálati viszonyát szolgálati igazolványával igazolja.

16. § (1) Az állomány tagjának személyi szabadságát a katonai rendész is korlátozhatja. Ennek keretében az állomány tagját - az erre vonatkozó külön jogszabály szerint - igazoltathatja és elõállíthatja, ha:

a) bûncselekmény, szabálysértés vagy súlyos fegyelemsértés elkövetésével gyanúsítható, vagy ha ilyen cselekmény elkövetése közben tetten érték;

b) jogosulatlanul visel fegyvert vagy rendfokozatot, magát jogosulatlanul hatósági személynek adja ki;

c) a katonai rendész jogszerû parancsát ismételt felszólításra sem hajtja végre, az intézkedésével szembeszegül, õt megfenyegeti, bántalmazza, vagy az utóbbit megkísérli.

(2) A katonai rendész az állomány tagját a legközelebbi katonai szervezet egységügyeleteséhez állítja elõ. Az elõállítás és az ideiglenes õrzés legfeljebb az intézkedés megkezdésétõl számított 6 órán át tarthat.

(3) Ha az állomány tagja megkísérli, hogy az elõállítás helyét önkényesen elhagyja, illetõleg a katonai rendész jogos intézkedése során ellenszegül, vele szemben arányosan szükséges kényszerítõ eszköz alkalmazható.

17. § Ha a szolgálati rend és a fegyelem fenntartása érdekében elkerülhetetlenül szükséges, a szolgálati elöljáró, a helyõrség-, illetve az egységügyeletes az állomány tagját bûncselekmény elkövetése esetén elkülönített helyiségben, felügyelet alatt tarthatja. Ez a személyi szabadságkorlátozás legfeljebb 6 órán át tarthat.

18. § (1) Az állomány tagjának szolgálati helyét a Honvédség szervezeti egységei területi elhelyezkedésének és a Honvédség feladataiból fakadó szakmai igényeknek megfelelõen, az állomány tagja méltányos érdekeinek figyelembevételével kell meghatározni.

(2) Az állomány tagja e törvényben meghatározott esetekben és feltételek szerint a szolgálati helyérõl áthelyezhetõ, illetve más szolgálati helyre vezényelhetõ.

19. § (1) Az állomány tagja a szolgálati, szolgálatteljesítési helyét a szervezeti egység munkarendjében megállapított esetekben és módon hagyhatja el, és ennek megfelelõen köteles bejelenteni a szolgálatteljesítési idõn kívüli tartózkodási helyét, ahol szükség esetén értesíthetõ vagy elérhetõ.

(2) Az állomány tagja köteles a külföldre utazását a szolgálati elöljárónak (vezetõnek) bejelenteni.

20. § (1) Az állomány tagja a tartózkodási helyérõl - szabadsága ideje alatt is - a szolgálati, szolgálatteljesítési helyére visszarendelhetõ.

(2) A visszarendelésre az állományilletékes parancsnok (vezetõ) jogosult. Az állományilletékes parancsnokot (vezetõt) az elöljáró parancsnok rendeli vissza. Nem rendelhetõ vissza az állomány tagja, ha a visszarendelés számára a szolgálati feladat végrehajtásával arányban nem álló jog- vagy érdeksérelmet okozna. A visszarendelés folytán felmerült költséget az állomány tagja részére meg kell téríteni.

21. § (1) A hivatásos állomány tagja nem lehet tagja pártnak, pártban tisztséget nem viselhet, párt nevében vagy érdekében - az országgyûlési és az önkormányzati választásokon jelöltként való részvételt kivéve - közszereplést nem vállalhat.

(2) A szerzõdéses állomány tagjának párttagságát szolgálatteljesítése alatt fel kell függesztenie.

(3) Az állomány tagja a részére kiadott parancsot, intézkedést - a 76. § esetét kivéve - nem bírálhatja, azokról a jog- és érdekérvényesítõ tevékenysége körén kívül véleményt nem mondhat, a szolgálati rendet és a fegyelmet sértõ nyilatkozatot nem tehet, a sajtónyilvánosság igénybevételével hivatalos eljárásban magánvéleményt nem nyilváníthat.

(4) A szolgálati rendet és a fegyelmet veszélyeztetõ sajtóterméket az állomány tagja nem állíthat elõ, és nem terjeszthet, ilyen tartalmú plakátot, hirdetményt vagy emblémát nem függeszthet ki.

(5) Az állomány tagjai érdekképviseleti szerveinek a tevékenységi körébe esõ hirdetményei a helyben szokásos módon nyilvánosságra hozhatók.

22. § (1) A szolgálati helyen a gyülekezési jog alapján nyilvános rendezvény csak az állományilletékes parancsnok engedélyével tartható.

(2) Nem engedélyezhetõ rendezvény a szolgálati helyen, ha az:

a) pártpolitikai célt szolgál;

b) a szolgálati feladat, a szolgálati rend és fegyelem ellen irányul, vagy azt bírálja;

c) a Honvédség iránti közbizalom megingatására alkalmas;

d) a Honvédség feladataival ellentétes célra irányul.

23. § Az állomány tagja a szolgálati helyen kívüli politikai rendezvényen egyenruháját csak a Honvédséget képviselõ személyként, az állományilletékes parancsnok engedélyével viselheti.

24. § (1) Az állomány tagjai érdekképviseleti szerveket az egyesülési jog alapján - e törvényben meghatározott keretek között - hozhatnak létre, illetve csatlakozhatnak azokhoz.

(2) Az állomány tagja nem csatlakozhat olyan szervezethez, amelynek tevékenysége a Honvédség feladataival ellentétes.

(3) Az állomány tagja köteles a hivatásával össze nem függõ társadalmi szervezettel fennálló, illetõleg az újonnan létesülõ tagsági viszonyát elõzetesen az állományilletékes parancsnoknak szóban vagy írásban bejelenteni. Az állományilletékes parancsnok a tagsági viszony fenntartását vagy létesítését írásban megtiltja, ha az a hivatással vagy a szolgálati beosztással nem egyeztethetõ össze, illetõleg megtilthatja, ha a szolgálat érdekeit sérti vagy veszélyezteti.

(4) Az állomány tagja kamarai tagsághoz kötött tevékenység esetén - a külön törvényben meghatározott feltételek szerint - lehet az illetékes szakmai kamara tagja.

25. § (1) Az állomány tagja a szolgálati helyén a szolgálati kötelezettség teljesítésének sérelme nélkül vehet igénybe lelki gondozást, illetve vehet részt vallási szertartáson. A lelki gondozásra vagy a vallási szertartáson való részvételre azonban nem kötelezhetõ.

(2) A szolgálati helyen a lelki gondozást, illetve a vallás gyakorlását a Tábori Lelkészi Szolgálat biztosítja. A Tábori Lelkészi Szolgálat a Honvédelmi Minisztérium közvetlen szerve.

(3) A tábori lelkész a lelkipásztori szolgálatát az egyházi törvények és elõírások szerint végzi. Tevékenysége során figyelembe veszi a katonai szervezet mûködési rendjét, a parancsnoknak ezzel kapcsolatos parancsait és intézkedéseit.

(4) A tábori lelkész a katonai szolgálatának tartalmával össze nem függõ feladat ellátásra nem kötelezhetõ. Szolgálati elöljárója, illetve szolgálati alárendeltje csak tábori lelkész lehet.

(5) A szolgálati helyen történõ lelki gondozáshoz és vallásgyakorláshoz szükséges személyi és dologi feltételek biztosításának rendjét külön jogszabály állapítja meg.

26. § (1) Az állomány tagja anyanyelvét szabadon használhatja.

(2) A Honvédség szolgálati és vezényleti nyelve a magyar.

(3) A nemzetközi kötelezettségvállalás alapján feladatot ellátó katonai szervezeti egységekben a vezényleti nyelv használatát az országos parancsnok a (2) bekezdéstõl eltérõen is megállapíthatja.

27. § Az állomány tagja haladéktalanul köteles az állományilletékes parancsnoknak bejelenteni az országgyûlési képviselõi, a fõpolgármesteri, polgármesteri, a helyi és kisebbségi önkormányzati képviselõi választáson jelöltként történt nyilvántartásba vételét, a jelöltségtõl való visszalépését, a tisztségbe történt megválasztását, illetve annak elmaradását.

28. § (1) Az állomány tagja számára lehetõvé kell tenni, hogy az országgyûlési, helyi és kisebbségi önkormányzati választáson, továbbá népszavazáson és népi kezdeményezésen a lakóhelyén szavazhasson.

(2) Ha az állomány tagja szolgálati érdekbõl a szavazáshoz szükséges ideig nem tartózkodhat a lakóhelyén, errõl õt a választást megelõzõen legalább 15 nappal értesíteni kell. Ez esetben lehetõvé kell tenni számára - ha a választásról szóló törvények másképp nem rendelkeznek -, hogy a szolgálatteljesítés helyén szavazhasson.

29. § Az állomány tagja:

a) az iskolai végzettségének (szakképesítésének) megfelelõ szolgálati beosztását az elõmeneteli rend szerint, a betölthetõ szolgálati beosztások keretei között, a szolgálati érdekkel összhangban választhatja meg;

b) munkavégzéssel járó egyéb jogviszonyt e törvénynek az összeférhetetlenségrõl szóló 70. §-a figyelembevételével létesíthet és tarthat fenn.

30. § (1) Az állomány tagja a mûvelõdéshez, a tudományos és mûvészeti élet, a tanulás és a tanítás szabadságához való jogát a szolgálati kötelezettségek teljesítésére vonatkozó szabályok korlátai között gyakorolhatja.

(2) Az elõmenetelhez szükséges képesítés megszerzése - külön törvények elõírásainak megfelelõen - a katonai, a rendvédelmi és a polgári oktatási intézményekben folyó oktatás, képzés, átképzés és továbbképzés, valamint egyéni képzés keretében történik.

IV. Fejezet

ÉRDEKKÉPVISELETI SZERVEK ÉS ÉRDEKVÉDELEM

31. § (1) Az állomány tagjai a szolgálati viszonnyal kapcsolatos jogaik és jogos érdekeik védelmére és képviseletére érdekképviseleti szerveket, szövetségeket hozhatnak létre, illetve azok tagjai lehetnek, érdekképviseleti fórumokon képviselettel rendelkezhetnek.

(2) Az érdekképviseleti szervek e törvény keretei között szabadon mûködhetnek és gyakorolhatják jogosítványaikat. Sztrájkot nem szervezhetnek és tevékenységükkel nem akadályozhatják a Honvédség rendeltetésszerû mûködését, a parancsok és intézkedések végrehajtását.

32. § (1) A Honvédség köteles együttmûködni az érdekképviseleti szervvel és biztosítani mûködésének feltételeit. Ez utóbbi körben lehetõvé kell tenni, hogy az érdekképviseleti szerv:

a) az érdekképviseleti tevékenysége céljából a Honvédség kijelölt helyiségeit és azok berendezését a napi szolgálati (munka-) idõn túl, illetõleg a szolgálati idõben térítésmentesen használja;

b) az általa szükségesnek tartott tájékoztatásokat, felhívásokat, valamint a tevékenységével kapcsolatos adatokat a szolgálati helyen szokásos vagy más megfelelõ módon közzétegye.

(2) A Honvédség nem követelheti meg azt, hogy az állomány tagja az érdekképviseleti hovatartozásáról nyilatkozzék, nem szüntetheti meg az állomány tagjának szolgálati viszonyát, és nem okozhat hátrányt az állomány tagjának az érdekképviseleti hovatartozása vagy tevékenysége miatt.

(3) Jogosultságot vagy juttatást a Honvédség az érdekképviseleti szervezethez való tartozástól nem tehet függõvé.

33. § (1) E törvény alkalmazásában szakszervezeten - elnevezésétõl függetlenül - az állomány tagjainak minden olyan érdekképviseleti szervét érteni kell, amelynek célja az állomány tagjai szolgálati viszonyával kapcsolatos érdekeinek képviselete és megvédése.

(2) A szakszervezet jogosult, hogy:

a) a Honvédségen belül mûködjön, és tagjait tevékenységébe bevonja;

b) az állomány tagjait az anyagi, szociális és kulturális, valamint az élet- és szolgálati körülményeiket érintõ jogaikról és kötelezettségeikrõl tájékoztassa;

c) tagjait a szolgálati viszonyt érintõ körben a szervezeti egységgel szemben, illetõleg az állami szervek elõtt, meghatalmazás alapján pedig az élet- és szolgálati körülményeiket érintõ kérdésekben bíróság, más hatóság és egyéb szervek elõtt képviselje.

(3) A szervezeti egység szakszervezeti szerve, illetve a reprezentatív szakszervezet a szervezeti egységgel kapcsolatban az alábbi jogokat gyakorolhatja:

a) minden olyan kérdésben tájékoztatást kérhet, amely az állomány tagjainak a szolgálati viszonnyal összefüggõ anyagi, szociális és kulturális érdekeivel kapcsolatos;

b) az a) pontba tartozó kérdésben a parancsnoki (vezetõi) intézkedéssel (döntéssel) kapcsolatos álláspontját, véleményét az állományilletékes parancsnokkal közölheti, és ezzel összefüggésben konzultációt kezdeményezhet;

c) a szolgálati és munkakörülményekre vonatkozó szabályok megtartását ellenõrizheti, azok végrehajtásáról tájékoztatást, adatot kérhet, melyet részére meg kell adni.

(4) A szakszervezet az ellenõrzés során észlelt hibákra és mulasztásokra a végrehajtásért felelõs szerv vezetõjének a figyelmét felhívhatja. Ha az a szükséges intézkedést kellõ idõben nem tette meg, a megfelelõ eljárást kezdeményezheti. Ennek eredményérõl az eljárást lefolytató szerv a szakszervezetet tájékoztatni köteles.

(5) A (3) és (4) bekezdésben meghatározott jogok az elöljáró szervek irányítása körébe tartozóan az adott szervezeten belüli reprezentatív szakszervezeti szervet illetik meg.

34. § (1) A szervezeti egység szakszervezeti szervével, illetve a reprezentatív szakszervezettel való együttmûködés keretében az állományilletékes parancsnok köteles:

a) a szükséges tájékoztatás megadásával a szakszervezet érdekképviseleti tevékenységét elõsegíteni;

b) a szakszervezet által tett észrevételekre, javaslatokra vonatkozó álláspontját és ennek indokait közölni;

c) a szolgálati viszonnyal összefüggõ anyagi, szociális és kulturális érdekeket érintõ intézkedésének megtétele elõtt - ha az az állomány legalább 25%-át vagy több mint 50 fõt közvetlenül érint - a szervezeti egységen belül mûködõ szakszervezet képviselõjét tájékoztatni.

(2) Az (1) bekezdésben meghatározottak irányadók - irányítása körébe tartozóan - az elöljáró szervek parancsnokaira (vezetõire) is.

35. § (1) A szervezeti egységnél képviselettel rendelkezõ szakszervezet jogosult az állomány tagjait, illetve a szervezetét közvetlenül érintõ jogellenes intézkedés, mulasztás (a továbbiakban együtt: intézkedés) ellen kifogást benyújtani.

(2) A kifogást az állományilletékes parancsnokhoz kell benyújtani a jogellenes intézkedésrõl való tudomásszerzéstõl számított 5 munkanapon belül. A kifogást az intézkedés megtételétõl számított 1 hónapon túl nem lehet benyújtani.

(3) Nincs helye kifogásnak, ha az intézkedéssel szemben az állomány tagja jogvitát kezdeményezhet.

(4) Ha az állományilletékes parancsnok a kifogással nem ért egyet, egyeztetésnek van helye. Az egyeztetõ tárgyalást a kifogás benyújtásától számított 3 munkanapon belül meg kell kezdeni. Ha az egyeztetés 7 napon belül nem vezetett eredményre, az eredménytelenség megállapításától számított 5 napon belül a szakszervezet a bírósághoz fordulhat. A bíróság nem peres eljárásban, 15 napon belül dönt.

(5) A kifogásolt intézkedést az egyeztetõ eljárás eredményes befejezéséig vagy a jogerõs bírósági döntésig végrehajtani nem lehet, illetõleg a végrehajtását fel kell függeszteni.

36. § (1) A szervezeti egység köteles a szakszervezet tisztségviselõje számára munkaidõ-kedvezményt biztosítani.

(2) A munkaidõ-kedvezmény mértéke valamennyi tisztségviselõt figyelembe véve összesen - eltérõ megállapodás hiányában - minden 3, a szervezeti egységnél szolgálati viszonyban álló szakszervezeti tag után 200 szakszervezeti tagig havi 2 óra, 201-500 szakszervezeti tagig havi másfél óra, ezen felüli taglétszám esetén havi 1 óra. E kedvezmény mértékébe a szervezeti egységgel való tárgyalás idõtartama nem számít be. A munkaidõ-kedvezmény felhasználásáról a szakszervezet dönt. A munkából való távolmaradást elõre be kell jelenteni.

(3) A miniszter és a szakszervezet megállapodhat, hogy a Honvédség a szakszervezet tisztségviselõje számára járó munkaidõ-kedvezménybõl fel nem használt idõtartamot pénzben megváltja. A pénzbeni megváltást a szakszervezeti tisztségviselõ elõzõ naptári évi átlagkeresete alapján kell megállapítani, és bruttó összegben kell kifizetni a szakszervezet részére. Ez a pénzösszeg kizárólag érdekvédelmi tevékenységgel összefüggõ célra használható fel.

(4) A Honvédség a szakszervezet által a tagjai részére szervezett képzés idõtartamára munkaidõ-kedvezményt köteles biztosítani.

(5) A szakszervezet tagjai részére összesen - a szakszervezet által szervezett képzés, illetve továbbképzés céljára - a szervezeti egység köteles elõzetes egyeztetés alapján minden 10, a szervezeti egységnél szolgálatot teljesítõ szakszervezeti tag után évente egy nap fizetett szabadságot biztosítani. A szabadság igénybe vehetõ mértékét a szakszervezet határozza meg. A szabadság igénybevétele elõtt a szervezeti egységet legalább harminc nappal értesíteni kell.

(6) A (2) és (5) bekezdésben meghatározott munkaidõ-kedvezmény idõtartamára az állomány tagját távolléti díj illeti meg.

37. § (1) Az állomány választott szakszervezeti tisztséget betöltõ tagjának más szolgálati helyre való - a Honvédség által kezdeményezett - beosztásához, továbbá szolgálati viszonyának felmentéssel történõ megszüntetéséhez az adott szervezeti egységen belüli szakszervezeti szerv elõzetes egyetértése szükséges. Ha a felmentés méltatlanság miatt válik szükségessé, vagy a szakszervezeti tisztségviselõt fegyelmileg kell felelõsségre vonni, errõl a megfelelõ szakszervezeti szervet elõzetesen értesíteni kell.

(2) Az (1) bekezdésben meghatározott védelem a tisztségviselõt megbízatásának idejére és annak megszûnését követõ 1 évre illeti meg, feltéve, hogy tisztségét legalább 6 hónapon át betöltötte.

(3) Ha a választott tisztségviselõ ügyében az eljárásra jogosult szakszervezeti szerv nem határozható meg, az (1) bekezdésben meghatározott jogosultságot az a szakszervezeti szerv gyakorolja, amelyben a tisztségviselõ a tevékenységét kifejti.

38. § (1) A 34-37. §-ban biztosított jogok a szervezeti egységnél reprezentatívnak minõsülõ szakszervezetet, illetõleg tisztségviselõjét illetik meg. E jogok megilletik az elõbbiek hiányában az országosan reprezentatívnak minõsülõ szakszervezetet is, ha a szervezeti egységnél legalább egy tagja van.

(2) Az (1) bekezdés alkalmazásában reprezentatívnak azt a szakszervezetet kell tekinteni, amelynek taglétszáma eléri a szervezeti egység, országosan pedig az állomány létszámának 10%-át. Ha a szervezeti egységnél csak egy szakszervezet mûködik, azt taglétszámától függetlenül reprezentatívnak kell tekinteni.

(3) A reprezentatívnak nem minõsülõ szakszervezetet is megilleti a 35. § szerinti kifogás joga, ha a munkáltatói jogkört gyakorló elöljáró intézkedése jogszabályban foglalt rendelkezést sért.

39. § (1) A szolgálati viszonyt érintõ ágazati jelentõségû kérdésekben a miniszter - a Honvéd Vezérkar fõnöke részvételével - az ágazati érdekegyeztetõ fórumon (a továbbiakban: érdekegyeztetõ fórum) egyeztet. Az érdekegyeztetõ fórumban minden, a 38. § (2) bekezdése szerinti taglétszámot országosan elérõ érdekképviseleti szerv képviseltetheti magát. Az érdekegyeztetõ fórum véleményezési, javaslattételi jogkörrel rendelkezik.

(2) Az érdekegyeztetõ fórum testületként mûködik, mûködési rendjét maga állapítja meg.

V. Fejezet

A SZOLGÁLATI VISZONY LÉTESÍTÉSE

40. § (1) A szolgálati viszony alanya az állam képviseletében a Honvédség, illetve az állomány tagja.

(2) Az állomány tagjával kapcsolatos kiemelt munkáltatói jogokat az e törvény 3. számú mellékletében meghatározott elöljáró (vezetõ) gyakorolja.

41. § (1) A szolgálati viszony önkéntes jelentkezés alapján azzal a 18. életévét betöltött, de 47 évesnél nem idõsebb, cselekvõképes, állandó belföldi lakóhellyel vagy tartózkodási hellyel rendelkezõ, büntetlen elõéletû, a rendfokozati állománycsoporthoz meghatározott iskolai végzettségû (szakképesítésû), kizárólag magyar állampolgársággal rendelkezõ személlyel létesíthetõ, aki a szolgálatra egészségi, pszichikai és fizikai szempontból alkalmas és elfogadja egyes alkotmányos jogainak e törvény szerinti korlátozását.

(2) Nem létesíthetõ szolgálati viszony azzal, akinek a büntetett elõélethez fûzõdõ hátrányok alóli mentesítésétõl számított 3 év még nem telt el.

(3) Szerzõdéses szolgálati viszony az (1) bekezdésben meghatározott feltételek fennállása mellett is csak olyan személlyel létesíthetõ, aki tiszti és tiszthelyettesi beosztás esetén legalább 5 év, tisztesi beosztás esetén legalább 2 év idõtartamra vállalja a szolgálatot. Nemzetközi kötelezettség teljesítésébõl, illetve együttmûködésbõl eredõ feladat végrehajtására - önkéntes jelentkezés alapján - ennél rövidebb idõtartamra is köthetõ szerzõdés. A szerzõdéses szolgálat idõtartama közös megegyezés alapján - a 43.§ (2) bekezdésében foglalt korlátozások figyelembevételével - meghosszabbítható.

(4) A szolgálati viszony létesítéséhez szükséges, az állampolgárok által beszerezhetõ adatokat és tényeket a jelentkezõnek igazolnia kell.

(5) A szolgálati viszony létesítéshez szükséges a külön jogszabályban meghatározott nemzetbiztonsági követelményeknek való megfelelés ellenõrzése, ha a jogviszony létesítésekor, a tervezett beosztásba helyezésnek az feltétele.

(6) A Honvédség a (4) bekezdésben meghatározott adatokat, illetve a (5) bekezdésben elõírt feltételeknek való megfelelést a szolgálati viszony fennállása alatt is ellenõrizheti.

(7) A szolgálati viszony az állománycsoport szerinti legalacsonyabb beosztástól eltérõ beosztásba - a (8) bekezdésben foglalt kivételtõl eltekintve -, csak rendkívül indokolt esetben létesíthetõ.

(8) Speciális beosztás betöltésére a (7) bekezdéstõl eltérõen is létesíthetõ szolgálati viszony.

(9) A tábori lelkészi szolgálati viszony létesítéséhez az illetékes egyház, felekezet egyetértése is szükséges.

(10) A katonai ügyészekre, az oktatókra, a tábori lelkészi feladatokat ellátókra, valamint a katonai nemzetbiztonsági szolgálatok állományára a rájuk vonatkozó jogszabályokat is alkalmazni kell.

42. § (1) A hivatásos állomány utánpótlását - a 41. §-ban elõírt feltételek megléte esetén - a katonai, rendvédelmi és polgári oktatási intézményekben végzettek (szakképesítést szerzettek), valamint a szerzõdéses állományból való hivatásos állományba vétellel kell biztosítani.

(2) A szerzõdéses állomány utánpótlását - a 41. §-ban elõírt feltételek megléte esetén - a polgári életbõl, valamint a sorkatonai szolgálatot teljesítõk közül toborzással kell biztosítani.

(3) Az (1) és a (2) bekezdésben foglalt feladatok végrehajtása érdekében a Honvédség toborzó rendszert mûködtet.

43. § (1) A szolgálati viszony az állományba való felvétellel és annak elfogadásával határozott vagy határozatlan idõre létesül. Az állományba kinevezett személy esküt tesz, melynek szövegét a törvény 1. számú melléklete tartalmazza.

(2) A szerzõdéses szolgálati idõ együttes tartama tiszti, és tiszthelyettesi beosztás esetén a 20 évet, tisztesi beosztás esetén a 15 évet nem haladhatja meg és nem lépheti túl az 55. §-ban meghatározott felsõ korhatárt.

(3) Az állományba való felvétellel egyidejûleg az állomány tagját befejezett tanulmányainak megfelelõen hadnaggyá, õrmesterré vagy õrvezetõvé kell kinevezni.

(4) A szolgálati viszony létesítésérõl állományba vételi okmány (szerzõdés) készül, amelynek tartalmaznia kell a szolgálati viszony kezdetét, jellegét, a próbaidõ tartamát, a rendfokozatot, az eskü letételének idõpontját és szerzõdés esetén a szolgálati viszony idõtartamát. A szolgálati beosztásba történõ kinevezésrõl kinevezési okmány készül, melynek tartalmaznia kell az állomány tagjának szolgálati beosztását és helyét, a besorolási osztályon belüli besorolási kategóriáját, a beosztáshoz szükséges iskolai végzettség (szakképesítés) megszerzését. Az állományba vételi okmány (szerzõdés) és a kinevezési okmány egy példányát az állomány tagjának át kell adni.

(5) Az állományba vételi, illetve a kinevezési okmány átadásával egyidejûleg a Honvédség az állomány tagját tájékoztatja:

a) a szolgálatteljesítés rendjérõl,

b) az illetménybesorolásról,

c) az illetményfizetés módjáról,

d) a szolgálatba lépés napjáról,

e) a szabadság mértékének számítási módjáról és kiadásának, illetve

f) a felmentési és lemondási idõ megállapításának szabályairól.

(6) A Honvédség az (5) bekezdésben elõírt tájékoztatást, legkésõbb az okmányok átadásától számított 30 napon belül írásban is köteles az állomány tagja részére átadni.

(7) Az állományba felvett személy részére - a katonai alapképzésben részesültek kivételével - a szolgálat jellegének megfelelõ általános katonai, illetve a beosztásához szükséges tanfolyam, szakiskola, szaktanfolyam (a továbbiakban együtt: tanfolyam) elvégzését és vizsga letételét kell elõírni. Ha az állomány tagja a tanfolyamot önhibájából nem kezdte meg, a meghatározott idõn belül nem fejezte be, vagy eredményes vizsgát nem tett, a szolgálati viszonya megszûnik.

(8) A más közszolgálati jogviszonyból áthelyezett személy állományba való felvételekor is e § rendelkezéseit kell alkalmazni.

44. § A polgári oktatási intézményi végzettséggel felvett személy rendfokozatát beosztásának, életkorának és iskolai végzettségének (szakképesítésének) figyelembevételével kell megállapítani. E rendfokozata azonban nem haladhatja meg a vele egykorú és azonos beosztást elért, de az oktatási intézmény elvégzésétõl folyamatosan szolgálatot teljesítõ és speciális beosztást betöltõ rendfokozatát.

45. § (1) Az állományba felvett személlyel - a katonai és rendvédelmi oktatási intézményt végzettek, valamint a szerzõdéses állományból hivatásos állományba átvettek kivételével - a szolgálati viszony létesítésekor legfeljebb 6 hónapig terjedõ próbaidõ köthetõ ki. A próbaidõ kikötése kötelezõ, ha a jelentkezõ nem rendelkezik a beosztás sajátosságainak megfelelõ, jogszabályban elõírt iskolai végzettséggel (szakképesítéssel). A fizikai alkalmassági követelményeket a próbaidõ leteltéig kell elérni.

(2) Az állomány tagját a próbaidõ alatt a Honvédség és a beosztása sajátosságainak megfelelõ tanfolyami képzésben kell részesíteni.

(3) Az állomány tagja a próbaidõ alatt a törvény szerinti illetményre, a 126. § (3) bekezdése szerinti lakhatási támogatásra, elhelyezésre, valamint a szolgálat teljesítéséhez szükséges egyéb ellátásra jogosult.

(4) A próbaidõ alatt a szolgálati viszonyt bármelyik fél indokolás nélkül, azonnali hatállyal megszüntetheti.

(5) Ha a szolgálati viszony a próbaidõ alatt szûnt meg, az állomány tagja elveszti a próbaidõs rendfokozatát és köteles a kapott ruházati és egyéb felszerelési tárgyakat visszaadni.

46. § (1) Az állomány tagja szolgálatát a külön jogszabályban meghatározott beosztásokban, az e törvény 2. §-ának (9) bekezdésében meghatározott szervezeti egységben, továbbá az Észak Atlanti Szerzõdés Szervezete parancsnokságain és hivatalainál a Magyar Köztársaság részére biztosított beosztásokban teljesíti.

(2) Az állomány tagja - beleegyezésével - a miniszter és az érintett szerv vezetõjének megállapodása alapján határozott vagy határozatlan idõtartamra történõ vezényléssel más szervnél is teljesíthet szolgálatot. A határozott idõre szóló vezénylés a vezényelt beleegyezésével meghosszabbítható. A szerzõdéses állomány tagja esetében ehhez a szerzõdés módosítása is szükséges.

(3) Szolgálat az (1) bekezdésben felsoroltakon kívül - vezényléssel - a következõ szerveknél is teljesíthetõ:

a) a Köztársasági Elnöki Hivatalnál,

b) a szövetséges fegyveres erõknél,

c) nemzetközi szervezetekben (így különösen: ENSZ, EBESZ, EU),

d) a katonai nemzetbiztonsági szolgálatoknál,

e) a Kormányzati Frekvenciagazdálkodási Hivatalban,

f) a védelmi igazgatás rendszerében,

g) a központi és a helyi közigazgatási szerveknél (a szerzõdéses állomány kivételével),

h) a felsõoktatási intézményeknél,

i) a tudományos (kutató) és kulturális intézményeknél,

j) a honvédelmi vagy egyéb biztonsági érdeket szolgáló gazdálkodó szerveknél,

k) a bíróságoknál és az Országos Igazságszolgáltatási Tanács Hivatalában,

l) az egészségügyi intézményeknél,

(a továbbiakban együtt: más szerv).

(4) Ha az állomány tagját állami vezetõvé (közigazgatási államtitkár, helyettes államtitkár) nevezik ki, rendfokozatát nem használhatja és illetményben a köztisztviselõkre vonatkozó illetményrendszer szerint részesül. Az állomány kinevezett tagjának szolgálati viszonyát folyamatosnak kell tekinteni. Ha állami vezetõi beosztásából felmentik, akkor a 69. § (2) bekezdésben leírtakat kell alkalmazni.

(5) A miniszter a szolgálati beosztást köztisztviselõi vagy közalkalmazotti munkakörré, a köztisztviselõi, illetve közalkalmazotti munkakört hivatásos szolgálati beosztássá átminõsítheti, illetõleg az állománytáblában (munkaköri jegyzékben) megjelölt beosztást, munkakört az állomány tagjával, köztisztviselõvel vagy közalkalmazottal betöltheti.

47. § (1) Az állomány más szervhez vezényelt tagja a más szerv vezetõjének rendelkezései szerint teljesíti szolgálatát. Tevékenységére, munkarendjére, illetményére és illetményjellegû juttatásaira, pihenõidejére, a kártérítésre, a más szervnél rendszeresített címek és egyéb elismerések elnyerésére, illetve viselésére - a (4) bekezdésben foglaltak kivételével - a más szerv munkavállalóira vonatkozó szabályok az irányadók azzal, hogy számára a honvédelmi pótléknak megfelelõ mértékû pótlékot, betegség esetén távolléti díjat és az e törvény szerinti jubileumi jutalmat kell fizetni.

(2) Az állomány más szervhez vezényelt tagjának kitüntetése, fegyelmi felelõsségre vonása, szolgálati vagy rokkantsági nyugállományba helyezése - a más szerv vezetõjének javaslatára, illetve egyetértésével -, továbbá ruházati ellátmányának és az (1) bekezdésben nem említett járandóságainak biztosítása az eredeti beosztás betöltésére vonatkozó szabályok szerint történik. Elõmenetelére a speciális beosztást betöltõkre vonatkozó rendfokozati elõmeneteli szabályok az irányadók.

(3) A más szervnél teljesített szolgálat megszüntetésére a 46. § (2) bekezdés szerinti megállapodás alapján kerülhet sor. Ez esetben a Honvédség az állomány tagját az elõmeneteli szabályok figyelembevételével köteles beosztásba vagy annak jogosultsága esetén szolgálati nyugállományba helyezni.

(4) Az állomány 46. § (3) bekezdésének a)-f) pontjaiban meghatározott szervezetekhez vezényelt tagjára az e § (1)-(3) bekezdéseit, valamint a 48. § rendelkezéseit a következõ eltérésekkel kell alkalmazni:

a) szolgálati viszonyára a Honvédség szervezeteinél szolgálatot teljesítõk szolgálati viszonyára vonatkozó szabályok az irányadók;

b) a szolgálati beosztása betöltésével összefüggõ költségek a vezénylés helye szerinti szervezetet terhelik, kivéve a 46. § (3) bekezdés c) pontja alá tartozó költségeit;

c) vele szemben a munkáltatói jogkört a vezénylés helye szerinti szervezet hatáskörének megfelelõ vezetõje gyakorolja;

d) a vezénylés megszüntetése után - ha az nem fegyelmi okból vagy alkalmatlanság miatt történt - a vezénylés tartama alatti elõmenetelének megfelelõ beosztást kell részére a Honvédségnél biztosítani.

(5) A szerzõdéses állomány tagja vezénylését meg kell szüntetni, ha a 43. §-ban meghatározott idõtartam letelt.

48. § (1) A Honvédség személyi állományába tartozó, de a Honvédségnél szolgálati beosztást be nem töltõ személyt rendelkezési állományba kell helyezni. Ennek megfelelõen a Honvédség rendelkezési állományába tartozik:

a) aki szolgálatát más szervnél teljesíti;

b) akinek a beosztása létszámcsökkentés vagy átszervezés miatt megszûnt, a szolgálat felsõ korhatárának betöltését megelõzõ 1 éven belül beleegyezésével, a korhatár betöltéséig, illetve akinek a beosztása a jelzett okok miatt szûnt meg, de más beosztásba tervezett, legfeljebb 1 évig;

c) aki átképzésen vesz részt, a beosztásba helyezéséig;

d) aki felsõoktatási intézmény nappali tagozatán, illetve egy évet meghaladó külföldi tanulmányokat folytat, a tanulmányai befejezéséig;

e) akinek a részére az oktatási intézményben folytatott tanulmányai befejezése után felkészültségének megfelelõ szolgálati beosztás nem biztosítható, legfeljebb 1 évig;

f) aki egészségi, pszichikai állapota miatt eredeti szolgálati beosztását ellátni képtelen, az általa ellátható más beosztásba helyezéséig, de legfeljebb 1 évig;

g) aki szolgálati feladatait önhibáján kívüli okból egy évet meghaladóan nem tudja ellátni, legfeljebb az ok megszûnéséig;

h) akit szakszervezeti tisztségbe választottak, a szakszervezet kezdeményezésére a 36. § (2) bekezdés szerinti munkaidõ-kedvezmény idõkeretének terhére, tisztsége betöltéséig;

i) a hivatásos állomány azon tagja, akit állami vezetõvé kineveztek, megválasztottak, a tisztsége tartamára;

j) a hivatásos állomány azon tagja, aki a nemzetközi szervezetek hivatali apparátusába kiírt pályázatot elnyerte, és munkavégzéséhez szolgálati érdek fûzõdik.

(2) Az (1) bekezdés alá tartozók esetében - szolgálati beosztás hiányában - a beosztás szintje az utolsó betöltött beosztással azonos, ha ilyennel nem rendelkezett, akkor viselt rendfokozatának megfelelõ.

(3) Az (1) bekezdés h) pontjában megjelöltek jogai és kötelezettségei - a tisztségük ellátására vonatkozók kivételével - azonosak a szolgálati beosztást betöltõkével.

(4) Az (1) bekezdés i) pontja alá tartozókra a 46. § (4) bekezdése irányadó azzal, hogy - eltérõ törvényi rendelkezés hiányában - velük szemben a munkáltatói jogkört a vezénylés helye szerinti miniszter gyakorolja.

(5) Az állomány (1) bekezdés b), e) és f) pontja alá tartozó tagjának szolgálati feladattal való ideiglenes ellátásáról a munkáltatói jogkört gyakorló elöljáró köteles gondoskodni.

(6) A munkába állás elõsegítése érdekében az (1) bekezdés b), e), f) pontjaiban szereplõk adatait - rendelkezési állományba vétellel egyidejûleg - meg kell küldeni a Belügyminisztérium Központi Közszolgálati Nyilvántartása számára.

49. § (1) A magasabb szolgálati beosztáshoz elõírt iskolai végzettség, szakképzettség megszerzése érdekében, a megfelelõ oktatási intézménybe való felvételhez pályázatot kell, meghatározott szolgálati beosztások betöltéséhez pedig pályázatot lehet kiírni.

(2) A pályázatot a katonai és rendvédelmi felsõoktatási intézmény vezetõje illetve, az adott beosztásra a munkáltatói jogkört gyakorló elöljáró (vezetõ) vagy az általa kijelölt szakmai szerv írja ki.

(3) A pályázat kiírásának tartalmaznia kell a pályázat elnyeréséhez szükséges valamennyi feltételt és a pályázat elbírálásának határidejét, e határidõtõl eltérni nem lehet.

(4) A pályázat tartalma csak a pályázó beleegyezésével közölhetõ más személlyel. A pályázat eredményérõl a pályázót a pályázat egyidejû visszaküldésével írásban tájékoztatni kell.

(5) Pályázatra kiírt beosztás csak olyan személlyel tölthetõ be, aki a pályázaton részt vett, és a pályázati feltételeknek megfelelt. Ez vonatkozik az oktatási intézménybe való felvételre is. A pályázat nyertesét a szolgálat érdekében kell a beosztás betöltésére kinevezni vagy vezényelni.

(6) A katonai felsõoktatási intézmény oktatói és kutatói beosztásaira az állomány külön jogszabályban elõírt feltételekkel rendelkezõ tagjai korlátozás nélkül pályázhatnak. A pályázat elnyerése esetén õket a szolgálat érdekében kell a felsõoktatási intézménybe vezényelni.

(7) A Honvédség egészségügyi intézményeiben - ha jogszabály eltérõen nem rendelkezik - a vezetõ beosztások kizárólag pályázat útján kerülhetnek betöltésre.

VI. Fejezet

A SZOLGÁLATI VISZONY MÓDOSÍTÁSA

50. § (1) A szolgálati viszony - e törvényben meghatározott eseteket kivéve - az állomány tagja beleegyezésével módosítható.

(2) A módosítás esetei különösen:

a) a magasabb beosztásba kinevezés, az azonos beosztásba vagy az állomány tagja kérelmére alacsonyabb beosztásba történõ áthelyezés,

b) az 52.§ szerinti vezénylés,

c) a más beosztás vagy feladatkör ellátásával való tartós megbízás,

d) a szolgálati viszony szüneteltetése,

e) a más szervhez a 46. § (2) bekezdés szerinti vezénylés,

f) a magasabb iskolai végzettséget (szakképesítést) nyújtó oktatási intézménybe beiskolázás.

51. § (1) Az állomány tagja a szolgálat érdekében felmenthetõ, és egyidejûleg:

a) magasabb beosztásba kinevezhetõ;

b) azonos beosztásba áthelyezhetõ.

(2) Az azonos beosztásba való áthelyezés kérelemre is történhet.

(3) Alacsonyabb beosztásba helyezés az állomány tagjának méltányolható kérelmére a viselt rendfokozatánál eggyel alacsonyabb rendfokozattal rendszeresített beosztásba történhet.

(4) Az (1) bekezdés a) és b) pontjaiban foglalt esetekben az állomány tagjának beleegyezése nem szükséges, azonban kérelmére különös méltánylást érdemlõ egyéni érdekét figyelembe kell venni.

52. § (1) Az állomány tagja a szolgálat érdekében eredeti szolgálati beosztásában való meghagyása mellett bármely szervezeti egységhez és bármely helységbe beleegyezése nélkül meghatározott szolgálati feladat teljesítésére vezényelhetõ.

(2) A más helységbe való vezénylések együttes idõtartama 3 évenként a 6 hónapot nem haladhatja meg. A vezénylés idõtartamának befejezésétõl számított 6 hónapon belül újabb vezénylésre nem kerülhet sor. Méltánylást érdemlõ személyi vagy családi érdekbõl azonban kérelemre e korlátoktól kivételesen el lehet tekinteni.

(3) Az állomány szolgálati beosztást betöltõ tagja Honvédségen belüli képzése az oktatás idõtartamára vezényléssel történik. A képzésre történõ vezénylés idõtartama nem számít be a (2) bekezdésben meghatározott idõtartamba.

(4) Az állomány tagját a külföldi szolgálatra (képzésre), nemzetközi pályázat útján külföldi munkavégzésre az ezzel járó sajátos szolgálati kötelezettségeknek, ezek teljesítése feltételeinek és körülményeinek ismertetése után a miniszter vezényelheti. Külföldi szolgálat esetén a vezényeltet megilletõ juttatások és terhelõ kötelezettségek mellett egyéb pénzbeli és természetbeni ellátások, illetve a hazainál kedvezõtlenebb szolgálati körülmények között érvényesülõ kötelezettségek is megállapíthatók. A külföldre vezénylés a külföldi szolgálati kötelezettség teljesítésének idõtartamára szól.

(5) A 30 napot meghaladó külföldi szolgálatteljesítés esetén az állomány tagját - a 43.§ (5) bekezdésében foglaltakon túl - a kiutazást megelõzõen, írásban tájékozatni kell:

a) a külföldi szolgálatteljesítés tartamáról,

b) a pénzbeli és természetbeni juttatásokról,

c) a díjazás és egyéb juttatás pénznemérõl, továbbá

d) a hazatérésre irányadó szabályokról.

(6) Az e § alapján vezényeltek esetében a munkáltatói jogokat - a szolgálati viszony megszüntetését, módosítását érintõ döntések kivételével - a vezénylési hely állományilletékes parancsnoka (vezetõje) gyakorolja.

53. § (1) Az ideiglenesen megüresedett szolgálati beosztás ellátásával, illetõleg a szolgálati beosztás ellátásában tartósan akadályozott személy helyettesítésével, továbbá az állomány tagjának szolgálati beosztásához nem tartozó feladatkör ellátásával az állomány arra alkalmas tagja átmenetileg megbízható.

(2) Az (1) bekezdés szerinti szolgálati beosztások ellátására, illetve a helyettesítésre szóló megbízás történhet az eredeti beosztás ellátása mellett vagy az ellátása alóli mentesítéssel. A megbízás idõtartama az egy évet nem haladhatja meg.

Az egy hónapi idõtartamot meg nem haladó megbízáshoz az állomány tagjának beleegyezése nem szükséges. A szolgálati beosztáshoz nem tartozó feladatkörrel való megbízás nem esik a fenti idõkorlátozás alá.

(3) Ha a megbízott személyt az eredeti beosztás ellátása alól mentesítették, részére a megbízással betöltött beosztás szerinti illetmény jár, amely nem lehet kevesebb az eredeti illetményénél.

(4) Az ideiglenesen megüresedett beosztás ellátásáért, illetve a szolgálati beosztás ellátásában tartósan akadályozott személy helyettesítéséért az állomány tagja részére az illetményalap 25-100%-ig terjedõ díjazás jár. A szervezetszerû függetlenített helyettesnek a parancsnoka, valamint a parancsnoknak a hiányzó beosztottja helyettesítéséért díjazás nem fizethetõ. A helyettesítésért járó díjazás több személy helyettesítése esetén sem haladhatja meg az illetményalap 100%-át.

(5) A (3) bekezdés szerinti illetmény és a (4) bekezdés szerinti díjazás a 30 napot meghaladó megbízás esetén visszamenõleg, a megbízás elsõ napjától jár.

54. § (1) Szünetel a szolgálati viszonya az állomány olyan tagjának, akit az országgyûlési képviselõi, illetve a fõpolgármesteri, polgármesteri, helyi és kisebbségi önkormányzati képviselõi választáson jelöltként nyilvántartásba vettek. A szünetelés idõtartama jelöltségének nyilvántartásba vételétõl a választás befejezéséig, illetve megválasztása esetén a mandátuma igazolásáig tart.

(2) A szünetelés idõtartama alatt az állomány tagja a szolgálati viszonyból származó jogait nem gyakorolhatja (pl. egyenruhát, szolgálati fegyvert nem viselhet, részére illetmény nem folyósítható), az azzal kapcsolatos kötelezettségek õt nem terhelik.

(3) Ha az állomány országgyûlési képviselõ-, fõpolgármester-, illetve polgármesterjelöltként vagy helyi- és kisebbségi önkormányzati képviselõként nyilvántartásba vett tagja a jelöltségtõl visszalépett, vagy õt nem választották meg, az eredeti szervezeti egységénél és szolgálati beosztásában folytatja szolgálatát.

55. § (1) A hivatásos szolgálat felsõ korhatára 57 év. A miniszter - a munkáltatói jogkört gyakorló elöljáró javaslatára - egy alkalommal a szolgálat érdekében, az érintett kérelmére legfeljebb az öregségi nyugdíjkorhatárig, a szolgálati viszonyt meghosszabbíthatja. A szolgálati viszony meghosszabbítása esetén az érintettet a 88. § szerint minõsíteni kell.

(2) A katonai felsõoktatási intézmény választott tisztségviselõinek hivatásos szolgálati viszonya - megválasztásuk esetén - a miniszter hozzájárulásával az (1) bekezdés szerinti határideig meghosszabbítható.

VII. Fejezet

A SZOLGÁLATI VISZONY MEGSZÛNÉSE

56. § A szolgálati viszony megszûnik:

a) közös megegyezéssel;

b) lemondással;

c) felmentéssel;

d) azonnali hatállyal a próbaidõ alatt;

e) a szolgálati viszony megszüntetése vagy lefokozás fenyítés kiszabásával;

f) büntetõeljárás keretében szolgálati viszony megszüntetés, lefokozás vagy közügyektõl eltiltás alkalmazásával;

g) az állomány tagja halálával;

i) szerzõdéses szolgálat esetében a hivatásos állományba vétellel;

j) a szerzõdésben megállapított határozott idõ leteltével, annak meghosszabbítása kivételével;

k) a törvény erejénél fogva, e törvényben meghatározott esetekben.

57. § (1) A szolgálati viszony - a munkáltatói jogkört gyakorló elöljárónak és az állomány tagjának közös megegyezésével - bármikor megszüntethetõ. A megszüntetést bármelyik fél kezdeményezheti.

(2) A megegyezést írásba kell foglalni, amelyben rögzíteni kell a szolgálati viszonyból eredõ, a felek egymás iránti jogait és kötelezettségeit is (megtérítési kötelezettség, lakásbérleti jog alakulása stb.).

(3) A jogokban és kötelezettségekben való megegyezés nem feltétele a szolgálati viszony közös megegyezéssel történõ megszüntetésének.

58. § (1) Az állomány tagja a szolgálati viszonyáról - az alábbi kivételekkel - lemondhat:

a) a veszélyhelyzet, a szükségállapot, vagy rendkívüli állapot ideje,

b) az Alkotmány 19/E. §-ában meghatározott idõszak,

c) az 1. § (4) bekezdésében meghatározott - nemzetközi szerzõdésbõl eredõ - kollektív védelmi feladatok ellátásának idõszaka,

d) a katasztrófák elleni védekezés irányításáról, szervezetérõl és a veszélyes anyagokkal kapcsolatos súlyos balesetek elleni védekezésrõl szóló törvényben foglalt - a honvédelmi ágazat hatáskörébe utalt - feladatok végrehajtásának idõszaka alatt.

(2) Amennyiben a határozott idõre szóló szerzõdés az (1) bekezdésben felsorolt feladatok végrehajtása elõtt szûnne meg, a szolgálati viszony és az egyes rendfokozatokban eltölthetõ maximális várakozási idõ meghosszabbodik a feladat teljesítéséig.

(3) A lemondási idõ 2 hónap, a felek ennél rövidebb határidõben is megállapodhatnak.

(4) Ha a hivatásos állomány tagja a szolgálati viszonyáról lemondott, a lemondási idõ elteltével - a szolgálati nyugdíjra, a szolgálati idõ 262. § szerinti számítására, valamint a korkedvezményre való jog kivételével - a hivatásos szolgálat alapján járó, jogszabályban meghatározott jogosultságait elveszti.

(5) Aki a lemondáskor szolgálati nyugdíjra jogosult, azt nyugállományba kell helyezni. A szolgálati nyugdíj folyósítására a 203. § (7) bekezdése irányadó.

(6) Ha a szerzõdéses állomány tagja a szolgálati viszonyáról lemondott, a lemondási idõ leteltével a 262. § szerinti szolgálati idõ számítására, valamint a megszerzett korkedvezményre jogosult.

(7) A szerzõdéses állomány tagja egyoldalú szerzõdésbontása esetén a lemondás szabályait kell alkalmazni.

59. § (1) Az állomány tagjának szolgálati viszonya - a (3) és (5) bekezdésben foglalt korlátozás figyelembevételével - felmentéssel akkor szüntethetõ meg, ha:

a) az Országgyûlés vagy a Kormány döntése alapján a Honvédségnél létszámcsökkentést kell végrehajtani, és emiatt további szolgálatára nincs lehetõség;

b) átszervezés következtében szolgálati beosztása megszûnt;

c) szolgálati nyugellátásra szerzett jogosultságot és az eredeti beosztásában szolgálati érdekbõl tovább nem foglalkoztatható, a számára felajánlott legalább azonos szintû beosztást - figyelemmel az 51. § (4) bekezdésére is - pedig nem fogadta el.

(2) Az állomány tagjának a szolgálati viszonyát felmentéssel meg kell szüntetni, ha:

a) minõsítése, egészségi, pszichikai állapota alapján, illetve - ha ez feltétel - nemzetbiztonsági szempontból a beosztásának ellátására alkalmatlan;

b) a rendfokozatára megállapított maximális idõtartamot leszolgálta és elõléptetésére nincs lehetõség;

c) a szolgálatra méltatlanná vált.

(3) Az (1) bekezdés a) és b) pontja esetén az állomány tagja akkor menthetõ fel, ha iskolai végzettségének (szakképesítésének), és rendfokozatának megfelelõ más - akár átképzés után - betölthetõ beosztás, illetõleg más helységben levõ ilyen beosztás nem biztosítható számára, továbbá, ha az átképzéshez, illetve a más helységbe, illetõleg más beosztásba való áthelyezéséhez nem járult hozzá, és rendelkezési állományban sem tartható.

(4) Az (1) bekezdés c) pontja alapján nyugellátásra jogosult az állomány tagja, ha rendelkezik a 203. § (1) bekezdésében meghatározott feltétellel.

(5) A (2) bekezdés a) pontja alapján az állomány tagja akkor menthetõ fel, ha a beosztása ellátására alkalmatlan minõsítése esetén képzettségének és alkalmasságának, egészségi, pszichikai minõsítése esetén pedig állapotának megfelelõ beosztás a Honvédségnél számára nem biztosítható, vagy az ilyen beosztást nem fogadja el, illetõleg rokkantsági, baleseti rokkantsági nyugellátásra jogosultságot szerzett.

(6) A szolgálatra méltatlan az:

a) akit jogerõsen végrehajtandó szabadságvesztésre ítéltek, kivéve, ha a bíróság katonai fogdában rendelte azt végrehajtani;

b) akit a bíróság jogerõsen felfüggesztett szabadságvesztésre ítélt és elõzetesen nem mentesített a büntetett elõélethez fûzõdõ hátrányok alól;

c) aki magatartásával a Honvédség mûködéséhez szükséges közbizalom fenntartását súlyosan veszélyezteti.

(7) A miniszter a (6) bekezdés a) és b) pontja esetén a méltatlanság megállapításától eltekinthet, ha a szabadságvesztés mértéke az 1 évet nem haladja meg.

(8) A munkáltatói jogkört gyakorló elöljáró a felmentést írásban köteles megindokolni. Ebbõl világosan ki kell tûnnie, hogy a felmentés indoka valós és okszerû.

(9) Csoportosnak minõsül és a Munka Törvénykönyve szerinti bejelentési kötelezettség alá esik a létszámleépítés, ha a szervezeti egységnél egy naptári évben:

a) 20 fõnél kevesebb rendszeresített beosztás esetén 5 fõ;

b) 20-nál több és 100-nál kevesebb rendszeresített beosztás esetén legalább 10 fõ;

c) 100, vagy annál több, de 300-nál kevesebb rendszeresített beosztás esetén legalább az állomány 10 %-a;

d) 300, vagy annál több rendszeresített beosztás esetén legalább 30 fõ felmentésre tervezett.

60. § (1) A felmentési idõ 6 hónap, az állomány tagjának kezdeményezésére a felek írásban ennél rövidebb idõtartamban is megállapodhatnak. A szerzõdéses állomány tagjának felmentési ideje az eredeti szerzõdés határnapján nem terjedhet túl. A felmentés idõtartamának felére az állomány tagját a szolgálati kötelezettség teljesítése alól mentesíteni kell. Indokolt esetben a munkáltatói jogkört gyakorló elöljáró (vezetõ) az állomány tagját a teljes felmentési idõre mentesítheti a szolgálati kötelezettség teljesítése alól. A szolgálati kötelezettség teljesítése alóli mentesítés idejére az állomány tagja távolléti díjra jogosult.

(2) Amennyiben az állomány tagja a felmentési idõ alatt munkavégzésre irányuló jogviszonyt létesít az annak tartamára kifizetett távolléti díj nem követelhetõ vissza.

(3) A szolgálatra méltatlanná, vagy nemzetbiztonsági szempontból neki felróható okból alkalmatlanná vált személy szolgálati viszonyát felmentési idõ nélkül kell megszüntetni.

(4) Ha az állomány tagja a szolgálat felsõ korhatárát még nem érte el és szolgálati nyugdíjra jogosult, a felmentésével egyidejûleg nyugállományba kell helyezni. Ebben az esetben a hivatásos szolgálat a felmentési idõ elteltével szûnik meg. A nyugdíj folyósítására a 203. §-ban foglaltakat kell alkalmazni.

61. § (1) Nem szüntethetõ meg a szolgálati viszony felmentéssel az alábbiakban meghatározott idõtartam és az azt követõ 30 nap alatt:

a) a betegség és az egészségügyi szabadság, valamint az egészségi okból megkezdett orvosbizottsági alkalmassági felülvizsgálat ideje;

b) a beteg gyermek ápolásának ideje vagy ilyen célból, illetõleg a közeli hozzátartozó otthoni ápolása vagy gondozása céljából kapott illetmény nélküli szabadság;

c) a terhesség ideje, a szülést követõ 3 hónap, illetõleg a szülési szabadság és a gyermekgondozás céljára kapott illetmény nélküli szabadság;

d) a házastárs tartós külföldi kiküldetése miatt kapott illetmény nélküli szabadság.

(2) Az (1) bekezdésben felsorolt felmentési tilalmak nem vonatkoznak az állomány szolgálati vagy rokkantsági nyugdíjra jogosult, illetõleg a szolgálatra méltatlanná vált tagja szolgálati viszonyának a megszüntetésére.

62. § (1) A törvény erejénél fogva szûnik meg az állomány tagjának a szolgálati viszonya:

a) a hivatásos szolgálat felsõ korhatárának elérése, a szolgálati viszony meghosszabbításának lejárta,

b) a képzési kötelezettség teljesítésének elmulasztása [43. § (7) bekezdése],

c) országgyûlési képviselõvé, fõpolgármesterré, fõpolgármester-helyettessé, megyei közgyûlés elnökévé, alelnökévé, polgármesterré, alpolgármesterré, társadalmi megbízatású polgármesterré, alpolgármesterré, helyi és kisebbségi önkormányzati képviselõvé történt megválasztás,

d) az összeférhetetlenség megszüntetésének elmulasztása [71. § (2) bekezdése],

e) az eskü letételének megtagadása,

f) fizikai alkalmatlansága megállapítása,

g) a magyar állampolgárság elvesztése,

h) más állam állampolgárságának megszerzése esetén, illetve

i) a vagyonnyilatkozat tételére vonatkozó kötelezettség szándékos elmulasztása vagy a vagyonnyilatkozatban a valóságnak meg nem felelõ adat, tény szándékos közlése, vagy a személyes adatkezelésre vonatkozó felhatalmazás visszavonása miatt. Megszûnik az állomány tagjának szolgálati viszonya abban az esetben is, ha a vele közös háztartásban élõ házas-, élettársa, gyermeke vagyonnyilatkozatában szándékosan a valóságnak meg nem felelõ lényeges adatot, tényt közöl, és errõl az állomány tagjának tudomása volt.

(2) A szolgálati viszony a törvény erejénél fogva azon a napon szûnik meg, amikor a munkáltatói jogkört gyakorló elöljáró a törvényi feltétel beálltát megállapította.

(3) Az állomány férfi tagját, akinek szolgálati viszonya a hadkötelezettség felsõ korhatárának elérése elõtt szûnt meg, tartalékos állományba kell helyezni.

63. § (1) Az állomány tagja beleegyezése esetén más közszolgálati jogviszonyba áthelyezhetõ, illetve abból átvehetõ.

(2) Az állomány áthelyezett tagjának szolgálati viszonya az áthelyezéssel egyidejûleg megszûnik, a közszolgálati jogviszonyt azonban folyamatosnak kell tekinteni.

(3) Az állomány áthelyezett tagjának, amennyiben szolgálati nyugdíjra jogosultságot szerzett - áthelyezésével egyidejûleg - nyugdíját a 203. § (4) bekezdés szerint kell megállapítani, azonban azt csak kérelmére kell folyósítani.

64. § (1) A katonai bírónak a Honvédséggel fennálló szolgálati viszonya - a lemondása kivételével - akkor szüntethetõ meg, illetõleg az a törvény erejénél fogva a hivatásos szolgálat felsõ korhatárának elérése miatt csak akkor szûnik meg, ha a katonai bírói tisztsége megszûnik.

(2) Az igazságügyi alkalmazottként szolgálatot teljesítõ hivatásos katonának a Honvédséggel fennálló szolgálati viszonya akkor szüntethetõ meg, ha igazságügyi szolgálati viszonya megszûnik, vagy az igazságügyi alkalmazottként szolgálatot teljesítõ hivatásos katonát - kérelmére - a munkáltatói jogkör gyakorlója más igazságügyi szervhez véglegesen áthelyezi.

(3) A katonai ügyésznek és más katonai ügyészségi alkalmazottnak a Honvédséggel fennálló szolgálati viszonya - a lemondása kivételével - akkor szüntethetõ meg, illetõleg az a törvény erejénél fogva a hivatásos szolgálat felsõ korhatárának elérése miatt csak akkor szûnik meg, ha ügyészségi szolgálati viszonya megszûnik.

(4) A (3) bekezdésben említett eseten kívül a Honvédséggel fennálló szolgálati viszony akkor is megszûntethetõ, ha a katonai ügyész és más katonai ügyészségi alkalmazott áthelyezését kéri a Magyar Köztársaság ügyészsége nem katonai ügyészségi szervezeti egységéhez, és az áthelyezéséhez a legfõbb ügyész hozzájárul.

65. § (1) A szolgálati viszony megszûnésekor, a szolgálatteljesítés utolsó munkanapján az állomány tagja részére ki kell fizetni az illetményét és - e törvény eltérõ rendelkezése kivételével - egyéb járandóságait, valamint ki kell adni a szolgálati viszonyra vonatkozó igazolást.

(2) Az (1) bekezdésben említett igazolás tartalmazza az állomány tagjának:

a) a szolgálati viszonya megszûnésének jogcímét;

b) a Honvédségnél szolgálati viszonyban töltött idejét;

c) az illetményébõl határozat vagy jogszabály alapján levonandó tartozását és ennek jogosultját, illetõleg azt, hogy ilyen tartozása nincs;

d) a szolgálati viszony megszûnésének évében járó alap- és pótszabadság mértékét, az igénybevett szabadság idõtartamát, valamint a szabadság megváltásaként kifizetett összeget;

e) a szolgálati nyugellátásra való jogosultság megszerzésére és folyósítására vonatkozó rendelkezést;

f) a figyelembe vett szolgálati évek számát, valamint a kifizetésre került végkielégítés, illetve leszerelési segély és jubileumi jutalom összegét és az azok alapjául szolgáló idõtartamot.

(3) Az (1) és (2) bekezdésben foglaltakat értelemszerûen alkalmazni kell a 47. § szerinti vezénylés és a 63. § szerinti áthelyezés esetén is.

66. § (1) Ha a szolgálati viszony az 56. § b), e) - f) pontja, a 59. § (2) bekezdés c) pontja vagy a 62. § (1) bekezdésének b), d) - g), és i) pontja alapján az oktatási intézményben kötelezõ tanulmányi idõnél rövidebb idõ alatt szûnt meg, a tanulmányokhoz nyújtott támogatások közül az állomány volt tagja köteles megtéríteni a részére kifizetett juttatásokat, a természetbeni élelmezés értékét, valamint a megállapított, de meg nem fizetett tandíjnak, képzési költségnek azt a hányadát, amelyet a felsõoktatási intézményben a szociális és tanulmányi kedvezmények mellett is meg kellett volna fizetni.

(2) Amennyiben az állomány tagja a tanulmányi szerzõdésben meghatározott kötelezõ szolgálati idõtartamnak egy részét nem töltötte szolgálati viszonyban, megtérítési kötelezettsége ezzel arányos.

(3) Az állomány tagja köteles teljes mértékben megtéríteni a 81.§ szerint megkötött tanulmányi szerzõdés alapján részére kifizetett tanulmányi támogatás összegét, ha a szolgálati viszonya a szerzõdésben meghatározott idõ elõtt az (1) bekezdésben felsorolt okból szûnt meg.

(4) Ha a szolgálati viszony az 56. § b), e) - f) pontja, a 59. § (2) bekezdés c) pontja vagy a 62. § (1) bekezdésének b), d) - g) és i) pontja alapján szûnt meg, az állomány tagja a ruházati illetmény idõarányos részét meghaladó összeget megtéríteni köteles.

(5) Nem kell megtéríteni azt az összeget, amely a tanulmányi idõnek a sorkatonai szolgálati idõként beszámított tartamára esik.

67. § (1) A hivatásos állomány tagját felmentése, valamint a 224. § (4) bekezdésének alkalmazása esetén - a (7) bekezdésben felsorolt kivételekkel - végkielégítés illeti meg.

(2) A végkielégítés összege, ha a hivatásos állomány felmentett tagja szolgálati viszonyban töltött ideje legalább:

távolléti díjnak megfelelõ összeg.

(3) A 69. § (1) bekezdése alapján a hivatásos szolgálatba visszavett személy szolgálati viszonyának felmentéssel történõ megszûnésekor a végkielégítés alapjául a korábbi végkielégítést követõen szolgálati viszonyban töltött idõt lehet figyelembe venni.

(4) A szerzõdéses állományból hivatásos állományba átvett személy szerzõdéses állományban eltöltött szolgálati idejét a végkielégítés szempontjából hivatásos szolgálatban eltöltött idõként kell figyelembe venni.

(5) A végkielégítés összegének felére jogosult az állomány tagja, ha azért mentették fel, mert az 59. § (3) vagy (5) bekezdése szerinti áthelyezéshez nem járult hozzá, kivéve, ha a hozzájárulását alapos (hozzátartozó elhelyezkedési, iskoláztatási, gondozási lehetetlensége, lakhatási feltételek nehézségei miatti, stb.) indokkal tagadta meg.

(6) A szolgálati viszony felmentéssel járó megszüntetése esetén a végkielégítést a felmentési idõ utolsó napján kell kifizetni.

(7) Végkielégítésre nem jogosult a hivatásos állomány tagja, ha:

a) nyugellátásra szerzett jogosultságot;

b) alkalmatlansága miatt mentették fel, kivéve az egészségi, pszichikai alkalmatlanságot;

c) a hivatásos szolgálatra méltatlanná vált.

68. § (1) A szerzõdéses katona a szerzõdésben vállalt szolgálati idõ letöltésekor, illetõleg amennyiben a szolgálati viszony ezelõtt szûnik meg, a szolgálati viszony megszûntekor - a (3) bekezdésben foglaltak kivételével - leszerelési segélyre jogosult. A leszerelési segély összege a szerzõdéses szolgálatban tényleges eltöltött:

a) 0-5 évig évenként 1,6 havi,

b) 6-10 év után évenként további 1,2 havi

c) 11-20 év után évenként további 1 havi távolléti díjjal azonos.

(2) Tört idõszak esetén idõarányos összeg jár. A leszerelési segély összegének a kiszámításánál a szolgálati viszony megszûnése idõpontjában a távolléti díj számításának alapját képezõ illetményelemeket kell alapul venni.

a) akit szolgálatának megszakítása nélkül hivatásos állományba vettek,

b) akinek a szolgálati viszonya az 56. § b), d)-f) pontja, a 59. § (6) bekezdése, a 71. § (2) bekezdése alapján szûnt meg,

c) akinek a szolgálati viszonya rokkantsági nyugdíjra való jogosultság megszerzése miatt szûnt meg,

d) akinek szolgálati viszonya két évnél rövidebb szolgálati idõ alatt szûnik meg, kivéve, ha szolgálati viszonyának megszüntetésére a 59. § (1) bekezdés a) és b) pontjában foglaltak alapján került sor.

(4) Ismételten létesített szerzõdéses szolgálati viszony megszûnéskor vagy késõbb létesített hivatásos szolgálati viszony felmentéssel történt megszüntetésekor a leszerelési segély (hivatásos szolgálati viszony esetében a végkielégítés) alapjául csak az újabb szolgálati viszonyban eltöltött idõt lehet figyelembe venni.

(5) A próbaidõ leteltekor a leszerelési segély terhére, toborzópénz címén kéthavi távolléti díjnak megfelelõ összegû elõleget kell folyósítani.

(6) Az a szerzõdéses katona, akinek szolgálati viszonya a vállalt idõ letelte elõtt szûnik meg, az (5) bekezdés szerinti elõlegbõl a le nem szolgált idõre esõ összeget - az 59. § (1) bekezdés a) és b) pontjában foglalt kivételekkel - köteles visszafizetni.

69. § (1) A hivatásos állományba visszavételre a szolgálat érdekében az 56. § a) és az 59. § (1) bekezdésének a)-b) pontja, a 63. § (1) bekezdése alapján, vagy a korábbi szabályok szerinti kérelmére megszûnt szolgálati viszony esetében van lehetõség.

(2) Akinek a szolgálati viszonya a 62. § (1) bekezdés c) pontja alapján szûnt meg, mandátumának lejártát követõen - 30 napon belül elõterjesztett kérelmére - az állományba vissza kell venni.

(3) Akinek a rokkantságát a felülvizsgálat során megszüntették, az állományba akkor vehetõ vissza, ha egyébként megfelel a szolgálati viszony létesítéséhez szükséges egészségi, pszichikai és fizikai alkalmassági követelményeknek.

(4) Akinek a rokkantságát a szolgálattal összefüggõ baleset, betegség miatt állapították meg, és a rokkantságát megszüntették, az állományba visszavehetõ, ha az egészségi állapotának megfelelõ beosztás részére biztosítható.

(5) Visszavétel esetén a hivatásos állomány tagja rendfokozatát beosztásának, életkorának és iskolai végzettségének (szakképesítésének) figyelembevételével kell megállapítani. E rendfokozata azonban nem haladhatja meg a vele egykorú és a tervezett szolgálati helyén azonos beosztást elért, de az oktatási intézmény elvégzésétõl folyamatosan szolgálatot teljesítõ és speciális beosztást betöltõ rendfokozatát.

70. § (1) Az állomány tagja nem tölthet be olyan szolgálati beosztást:

a) amelyben közeli hozzátartozójával közvetlen szolgálati elöljárói-alárendelti viszonyba kerül,

b) amelynek révén olyan gazdálkodó szervezettel kerül gazdasági tevékenységnek minõsülõ (az általános forgalmi adóról szóló 1992. évi LXXIV. törvény 5.§ (1) bekezdés) kapcsolatba, amelyben közeli hozzátartozójának tulajdon része van, vagy a hozzátartozó a gazdasági tevékenységre befolyással bíró tisztséget (munkakört) lát el,

c) az a) és b) pontban foglaltak alól az érintettek kérelmére és az állományilletékes parancsnok (vezetõ) javaslatára rendkívül indokolt esetben a miniszter felmentést adhat.

(2) Az állomány tagja csak olyan munkavégzéssel járó egyéb jogviszonyt létesíthet, amely a szolgálattal, illetve a szolgálati beosztással nem összeférhetetlen és, amelyhez a (3) - (4) bekezdésben foglaltak kivételével engedélyt kapott. A Honvédség az állomány tagjával szolgálati kötelezettségei körébe tartozó feladat ellátására munkavégzésre irányuló további jogviszonyt nem létesíthet. Az állományilletékes parancsnok (vezetõ) - az (5) bekezdésben foglaltak kivételével - munkavégzéssel járó egyéb jogviszonyt nem létesíthet. Az állomány tagja gazdálkodó szervezetnél (a számvitelrõl szóló 2000. évi C. törvény 3.§ (1) bekezdés) - munkavégzésre irányuló egyéb jogviszonynak nem minõsülõ - személyes közremûködési kötelezettséggel járó tagsági, felügyelõ bizottsági tagsági vagy vezetõ tisztségviselõi viszonyt csak a Honvédség képviseletében, az állományilletékes parancsnok engedélye alapján létesíthet.

(3) Az állomány tagja köteles az állományilletékes parancsnoknak bejelenteni a szolgálati idõn kívüli:

a) sporttal összefüggõ munkavégzésre irányuló egyéb jogviszony létesítését,

b) mezõgazdasági õstermelõi munkavégzéssel járó tevékenységet.

(4) Az állomány tagja köteles bejelenteni a gazdálkodó szervezetnél lévõ vagyoni érdekeltségét, ide nem értve a nem meghatározó arányú részvényt és kisebbségi üzletrésztulajdont.

(5) Nem kell bejelenteni, illetve engedélyeztetni a szolgálati idõn kívüli tudományos (kutatói), oktatói, mûvészeti, lektori, szerkesztõi, valamint a jogi oltalom alá esõ szellemi tevékenységet, továbbá a társasház, lakásszövetkezet, magánnyugdíjpénztár, általános nyugdíjpénztár, egészség- és önsegélyezõpénztár, erdõbirtokossági társulási tagságot.

(6) Nem adható engedély, ha a (2) bekezdés szerinti jogviszony létesítése és fenntartása ellentétes a Honvédség feladataival, vagy a szolgálat kötelességszerû, pártatlan és befolyástól mentes ellátását, illetve a Honvédség tekintélyét veszélyezteti.

71. § (1) Az állomány tagja köteles az állományilletékes parancsnoknak haladéktalanul bejelenteni, ha vele szemben a törvényben meghatározott összeférhetetlenségi ok merült fel, illetve, ha szolgálati viszonyának fennállása alatt összeférhetetlen helyzetbe került. Az állományilletékes parancsnok köteles - a 62. § (1) bekezdés a) pontjában meghatározott esetet kivéve - felszólítani az állomány tagját az összeférhetetlenség megszüntetésére, illetve köteles a szükséges intézkedést megtenni az összeférhetetlenség kizárására.

(2) Ha az állomány tagja az összeférhetetlenséget a felszólítástól számított 30 napon belül nem szüntette meg, szolgálati viszonya megszûnik.

72. § A tábornoki és az ezredesi rendfokozattal rendszeresített beosztásba csak az nevezhetõ ki, illetve beosztásában csak az tartható meg, aki:

a) önmagára, valamint a vele közös háztartásban élõ házas-, illetve élettársára, valamint gyermekére vonatkozóan a jogviszony létesítésekor, valamint a 73. § (1) bekezdésében meghatározott idõszakonként a köztisztviselõk jogállásáról szóló 1992. évi XXIII. törvény (a továbbiakban: Ktv.) 6. számú mellékletében meghatározott vagyonnyilatkozatot tesz,

b) vállalja, hogy a vagyonnyilatkozatban foglaltak ellenõrzése végett történõ személyes adat bekéréséhez, kezeléséhez szükséges beleegyezését a Ktv.-ben foglalt eljárások lefolytatása végett az arra illetékes szerveknek átadja,

c) megszerzi az a) pontban megjelölt hozzátartozói nyilatkozatát személyes adataik vagyonnyilatkozattal kapcsolatos - a Ktv.-ben meghatározott szervek általi - kezeléséhez.

73. § (1) A Ktv. 22/A. § (1) bekezdése és 6. számú melléklete szerinti vagyonnyilatkozatot az e törvény hatály alá tartozók az alábbi eltérésekkel tesznek:

a) az állami vezetõnek minõsülõ, vagy az I. besorolási osztály IX. beosztási kategóriába tartozó vezetõ, valamint a központi tisztikar tagja évente,

b) az a) pont alá nem tartozók kétévente.

(2) A Ktv. 22/A. § (4) bekezdésében szereplõ technikai azonosító kód helyett az érintett állomány tekintetében a személyi azonosító jelet kell használni.

(3) A vagyonnyilatkozattal kapcsolatos eljárásra egyebekben a Ktv. 22/A - 22/B. §-ai szabályait kell értelemszerûn alkalmazni.

VIII. Fejezet

A SZOLGÁLATI VISZONY TARTALMA

74. § A szolgálati viszony keretében a munkáltatói jogkört gyakorló elöljáró (vezetõ) köteles:

a) az állomány tagja feladatait a munkaköri leírásban rögzíteni, õt a szolgálati viszonyra vonatkozó szabályok, illetve az egyéb jogszabályok szerint foglalkoztatni, részére az egészséges és biztonságos szolgálatteljesítés feltételeit biztosítani;

b) a szolgálati feladatok ellátását úgy megszervezni, hogy az állomány tagja a szolgálati viszonyból eredõ jogait gyakorolni, kötelezettségeit teljesíteni tudja;

c) a feladatok elvégzéséhez szükséges tájékoztatást és irányítást megadni, a szolgálatteljesítéshez szükséges ismeretek megszerzését biztosítani.

75. § (1) Az állomány tagja köteles:

a) az elõírt helyen és idõben, szolgálatképes állapotban megjelenni és feladatát teljesíteni, illetve e célból rendelkezésre állni;

b) a szolgálati feladatait a törvényes elõírásoknak, a parancsoknak és intézkedéseknek megfelelõen - szükség esetén a veszély vállalásával -, az elvárható szakértelemmel és gondossággal, pártatlanul és igazságosan végrehajtani;

c) a munkatársaival együttmûködni, a munkáját úgy végezni és általában olyan magatartást tanúsítani, hogy az - kivéve, ha ez a feladat végrehajtásával elkerülhetetlenül együtt jár - más egészségét, testi épségét ne veszélyeztesse, anyagi károsodását ne idézze elõ;

d) a szervezeti egység feladatainak megfelelõen az õr-, ügyeleti, készültségi, illetve készenléti szolgálatot ellátni;

e) a számára meghatározott oktatásban (képzésben) részt venni, és az elõírt vizsgákat letenni;

f) az egészségi, pszichikai és fizikai alkalmassági követelményeknek eleget tenni;

g) szolgálaton kívül is a Honvédség tagjához és beosztásához méltó magatartást tanúsítani;

h) a rendelkezésére bocsátott fegyverzetet, felszerelést, ruházatot, egyéb eszközöket és anyagokat rendeltetésszerûen használni és gondozni.

(2) Az állomány tagja köteles megtartani az állami és a szolgálati titkot, valamint az adatok védelmére vonatkozó szabályokat.

(3) Az állomány tagja a szolgálati feladathoz kapcsolódó nyilvános szerepléséért tiszteletdíjat nem fogadhat el.

76. § (1) Az állomány tagja szolgálatteljesítése során köteles végrehajtani az elöljáró parancsát, a felettes rendelkezését, kivéve, ha azzal bûncselekményt követne el.

(2) Az (1) bekezdésben foglalt kivétellel az állomány tagja a jogszabálysértõ parancs, rendelkezés végrehajtását nem tagadhatja meg. Ha azonban annak jogellenessége felismerhetõ számára, arra haladéktalanul köteles az elöljáró figyelmét felhívni. Ha az elöljáró a parancsát, a felettes a rendelkezését ennek ellenére fenntartja, azt kérelemre írásba kell foglalnia. A jogszabálysértõ parancs, rendelkezés végrehajtásáért kizárólag az azt kiadó felel.

77. § (1) Mentesül az állomány tagja a szolgálatteljesítési kötelezettsége alól:

a) az állampolgári kötelezettségének teljesítése alatt;

b) a közeli hozzátartozója halálakor, esetenként legalább 2 munkanapra;

c) a kötelezõ orvosi vizsgálat - ideértve a terhességgel összefüggõ orvosi vizsgálatot is - teljes idõtartamára;

d) a véradás miatt távol töltött teljes - a szolgálati helyen kívül szervezett véradás esetén legalább 4 óra - idõtartamra;

e) ha elháríthatatlan ok miatt nem tud a szolgálati helyén megjelenni;

f) a szolgálati viszonyra vonatkozó szabály vagy engedély alapján.

(2) Az (1) bekezdésben meghatározott esetekben az állomány tagja a távollét idejére távolléti díjra jogosult.

78. § (1) Az elõmenetel a szigorú alá és fölérendeltségi viszonyon alapuló szervezeti hierarchiában történõ emelkedés útján valósul meg.

(2) Az állomány tagjának az (1) bekezdésben meghatározott pályán, belátható, tervszerû elõmeneteli lehetõséget kell biztosítani a magasabb beosztás és a hozzá kapcsolódó rendfokozat eléréséhez, illetve az azokhoz szükséges feltételek megszerzéséhez. Ez a hivatásos állománynál legalább a szolgálati nyugdíjjogosultság eléréséig terjedõ életpályát, elõmenetelt, a szerzõdéses állománynál pedig kiszámítható elõmenetelt jelent.

(3) Az elõmenetelt a magasabb beosztásba és az ahhoz tartozó magasabb rendfokozatba történõ kinevezés és elõléptetés jelenti.

(4) Az elõmenetel feltételei:

a) az állománycsoportnak megfelelõ betölthetõ magasabb beosztás, vagy a speciális beosztást betöltõk esetében a magasabb rendszeresített rendfokozat;

b) a magasabb beosztáshoz, valamint az ehhez kapcsolódó rendfokozathoz meghatározott iskolai végzettség (szakképesítés);

c) a magasabb beosztás ellátásához szükséges szakmai vezetõi gyakorlati tapasztalat, egészségi, pszichikai és fizikai alkalmasság;

d) az elõmeneteli bizottság támogató javaslata.

(5) Speciális beosztásba kinevezhetõ illetve áthelyezhetõ az állomány azon tagja, aki az általános követelményeken túl rendelkezik az adott beosztáshoz elõírt sajátos képzettséggel, illetve vállalja annak a számára meghatározott idõtartamon belüli megszerzését.

(6) Az elõmenetelhez szükséges iskolai végzettségi (szakképesítési) feltételek megszerzéséhez (oktatási intézményi beiskolázáshoz) az állomány tagjai részére pályázati rendszeren nyugvó esélyegyenlõséget kell biztosítani.

(7) A kérelemre alacsonyabb beosztást betöltõk elõmenetelét az általuk ténylegesen betöltött beosztáshoz rendszeresített rendfokozatot viselõk elõmenetele szerint kell elbírálni.

79. § (1) A tiszti rendfokozathoz kötött beosztás betöltéséhez legalább fõiskolai, a tiszthelyettesi rendfokozathoz kötött beosztás betöltéséhez pedig legalább középiskolai végzettség szükséges. Jogszabályban meghatározott tiszthelyettesi rendfokozathoz kötött beosztásoknál legalább szakiskolai, szerzõdéses tisztesi beosztásokhoz legalább általános iskolai végzettség szükséges.

(2) A beosztásokhoz kapcsolódó, az (1) bekezdés szerinti konkrét iskolai végzettségi, szakképzettségi, tanfolyami végzettségi és képesítési követelményeket külön jogszabály határozza meg.

80. § (1) A magasabb beosztás betöltéséhez szükséges iskolai végzettség (szakképesítés, tanfolyami végzettség) megszerzését hazai vagy külföldi katonai, rendvédelmi, illetõleg polgári felsõoktatási és középfokú oktatási intézményben, iskolarendszerû vagy iskolarendszeren kívüli oktatás (képzés) keretében kell biztosítani. A beiskolázásra pályázat vagy kijelölés útján kerül sor. Emellett lehetõséget kell adni az állomány tagjának a szolgálati érdek sérelmével nem járó, saját elhatározáson alapuló egyéni továbbtanulásra is.

(2) Az állomány tagját szakmai ismereteinek fejlesztése céljából szakmai továbbképzésben, illetve átképzésben kell részesíteni.

81. § (1) A magasabb beosztás betöltéséhez szükséges, 1 évet meghaladó hazai, külföldi oktatási intézményben vagy iskolarendszeren kívüli oktatás vagy képzés folytatása céljából a munkáltatói jogkört gyakorló elöljáró az állomány tagjával tanulmányi szerzõdést köthet. Ha a továbbtanulás nem kapcsolódik közvetlenül a beosztáshoz vagy a tervezett elõmenetelhez, a képzés idõtartamától függetlenül a szerzõdéskötés kötelezõ. A tanulmányi szerzõdést írásba kell foglalni. Jogszabály a tanulmányi szerzõdés kötésének további eseteit is elõírhatja.

(2) A tanulmányi szerzõdésben meg kell határozni az állomány tagját megilletõ támogatás formáját és mértékét, a tanulmányok befejezése után a fegyveres szervnél kötelezõen szolgálati viszonyban eltöltendõ idõ tartamát, továbbá a tanulmányi támogatás pénzben kiszámított összegére vonatkozó megtérítési kötelezettségét, ha az állomány tagja a tanulmányait nem fejezi be, vagy a szerzõdésben vállalt szolgálati idõt önhibából nem tölti le. A kötelezõen szolgálati viszonyban eltöltendõ idõ megegyezik a képzési idõvel, de öt évnél hosszabb nem lehet.

82. § (1) Az állomány tagjának meg kell felelnie a miniszter által rendeletben meghatározott, a beosztásának és életkorának megfelelõ egészségi, pszichikai és fizikai alkalmassági követelményeknek. Az alkalmasság elérésének és szinten tartásának feltételeit a Honvédség biztosítja.

(2) Az (1) bekezdésben meghatározott alkalmassági feltételeket az érintettek tudomására kell hozni, és az alkalmasságot rendszeresen ellenõrizni kell.

(3) Az állomány tagja köteles magát az ellenõrzéseknek alávetni.

(4) Ha az állomány tagja az elõírt követelményeknek nem felel meg, határidõ kitûzésével az ellenõrzést meg kell ismételni.

(5) Ha az állomány tagja a megismételt ellenõrzésen sem felelt meg az egészségügyi, pszichikai követelményeknek, az 59. § (2) bekezdés a) pontja szerint kell eljárni.

(6) Ha az állomány tagja a fizikai követelményeknek a megismételt ellenõrzésen sem felel meg, szolgálati jogviszonyát a törvény erejénél fogva kell megszüntetni.

83. § (1) Magasabb rendfokozatba elõ kell léptetni, aki a magasabb rendfokozathoz elõírt minimális várakozási idõt leszolgálta, a beosztás ellátásához szükséges iskolai végzettséggel (szakképesítéssel, tanfolyami végzettséggel) rendelkezik, az elõírt egészségi, pszichikai és fizikai állapota alapján a beosztás betöltésére alkalmas minõsítése van, továbbá a korábbi beosztásaiban nyújtott elméleti és gyakorlati teljesítmények alapján a magasabb beosztás betöltésére alkalmas, és abba kinevezték.

(2) A parancsnoki (vezetõi) váltások tervszerûségét az állomány tagjainak magasabb rendfokozatba történõ elõléptetésével, valamint a vezetési szintek szerinti fokozatos elõrehaladással kell biztosítani. Az elõmenetel parancsnoki és törzsbeosztások betöltése útján valósul meg.

(3) Az állomány tagját tanintézet elvégzése utáni elsõ beosztásba kerülésekor az állománycsoportjának megfelelõ elsõ rendfokozatba kell kinevezni.

(4) Egy rendfokozathoz több azonos szintû beosztás tartozhat. Az azonos szintû beosztásokat jogszabály határozza meg.

(5) A szervezeti egység állománytáblájában (munkaköri jegyzékében) kell rögzíteni a beosztáshoz kapcsolódó alapvetõ követelményeket.

(6) A speciális beosztásokat az állománytáblában (munkaköri jegyzékben) külön kell jelölni.

(7) A parancsnoki beosztásra meghatározott rendfokozatnál eggyel alacsonyabb rendfokozatot kell meghatározni a parancsnok-helyettesi beosztásokra, tábornoki rendfokozattal rendszeresített beosztások esetén ez kettõvel alacsonyabb lehet.

(8) A magasabb rendfokozattal rendszeresített beosztásba való kinevezéshez és az elõléptetéshez az illetékes Elõmeneteli Bizottság javaslata szükséges.

84. § (1) Az egyes rendfokozatokban eltölthetõ legrövidebb és leghosszabb várakozási idõ:

(2) Speciális beosztást betöltõk várakozási ideje az adott rendfokozatokban:

(3) A speciális beosztásokat és az azokban elérhetõ legmagasabb rendfokozatokat a miniszter jogszabályban határozza meg.

(4) Az állomány speciális beosztást betöltõ tagját a következõ rendfokozatba - az általa betöltött beosztásban elérhetõ legmagasabb rendfokozat elérésig - a (2) bekezdés szerint meghatározott várakozási idõ leteltekor elõ kell léptetni.

85. § (1) A rendfokozatba történõ kinevezésrõl illetve az elõléptetésrõl szóló okmányban meghatározott naptól kell számítani a rendfokozatban eltöltendõ minimális és maximális várakozási idõt. A várakozási idõbe az 1 évet meghaladó illetmény nélküli szabadság idõtartama nem számít bele.

(2) A maximális várakozási idõ azonban meghosszabbodik a gyermekgondozás céljából igénybe vett illetmény nélküli szabadság, valamint a beosztásból történõ felmentéssel nappali tagozaton folytatott képzés és az 1 évet meghaladó külföldi tanulmányok idejével. Az átképzésben részt vevõk maximális várakozási ideje a beosztásba helyezésükig eltelt idõvel hosszabbodik meg.

86. § (1) Nem léptethetõ elõ az állomány tagja, ha:

a) rendfokozatát érintõ jogerõs bírósági büntetés vagy fegyelmi fenyítés hatálya alatt áll;

b) ellene büntetõ- vagy fegyelmi eljárás van folyamatban, annak befejezéséig.

(2) Ha az állomány tagját az (1) bekezdés b) pontja miatt nem léptették elõ, de a büntetõjogi vagy fegyelmi felelõsségét nem állapították meg, elõ kell léptetni, vagy ügyét az elõmeneteli bizottság elé kell terjeszteni.

(3) A meghosszabbított minimális várakozási idõtartam leteltével az állomány tagjának ügyét az illetékes elõmeneteli bizottság elé kell utalni.

(4) A hadmûveleti területen alkalmazásban részt vevõk általánostól eltérõ elõmenetelét külön jogszabály határozza meg.

87. § (1) A hivatásos állomány legalább századosi vagy fõtörzsõrmesteri rendfokozatot elért tagját, aki az adott rendfokozatban a maximális várakozási idõt letöltötte, illetve a speciális beosztást betöltõ tagját, akinek beosztása századosi vagy fõtörzsõrmesteri rendfokozattal rendszeresített, de szolgálati nyugdíjra való jogosultságot nem szerzett, annak megszerzéséig - beleegyezésével - beosztásában kell tartani.

(2) Az állomány tagját az (1) bekezdés esetén, ha parancsnoki beosztást tölt be más beosztásba kell helyezni.

(3) Eggyel magasabb rendfokozatba kell elõléptetni, kinevezni a hõsi halottá nyilvánított tisztet. A hõsi halottá nyilvánított - tisztinél alacsonyabb rendfokozatú - katonát hadnagyi rendfokozatba kell kinevezni.

88. § (1) Az állomány tagját az elõmenetel objektivitásának biztosítása érdekében rendszeresen írásban értékelni kell.

(2) Az állomány tagjáról évente teljesítményértékelést, a külön jogszabályban meghatározott vezetõkrõl kétévente vezetõi értékelést kell készíteni.

(3) Minõsíteni kell az adott rendfokozatban eltöltendõ minimális szolgálati idõ leteltét megelõzõen:

- a tiszteket,

- a zászlósokat és törzszászlósokat,

- a zászlósi beosztásba tervezett fõtörzsõrmestereket,

továbbá az állomány tiszti, zászlósi rendfokozatot viselõ tagját

(4) A speciális beosztást betöltõt magasabb rendfokozatba lépését megelõzõen kell minõsíteni.

(5) Nem kell minõsíteni az állomány tagját, ha a szolgálat felsõ korhatárának eléréséig kevesebb, mint öt év van hátra.

(6) A teljesítményértékelést, a vezetõi értékelést és a minõsítési javaslatot a közvetlen szolgálati elöljáró készíti. A minõsítést az állományilletékes parancsnok, vezetõ hagyja jóvá. A minõsítés kötelezõ elemeit a törvény 4. számú melléklete tartalmazza. A minõsítésben csak kellõen alátámasztott, tényeken alapuló megállapítások szerepelhetnek. A minõsített alkalmasságának megítélését indokolni kell.

(7) A szolgálati viszonyt érintõ döntés meghozatalához az állomány tagjáról személyi javaslat készül.

(8) A személyi javaslat, a vezetõi értékelés és a teljesítményértékelés tartalmi és formai elemeit a miniszter rendeletben határozza meg.

89. § (1) Az elõmeneteli rendszer tervszerû és szakszerû mûködésének biztosítása érdekében elõmeneteli bizottságokat kell létrehozni:

a) országos hatáskörû szervenként a tiszti állomány;

b) haderõnemenként, illetve jogszabályban meghatározott vezetõ szervezetenként a zászlósi állomány;

c) önálló állománytáblával rendelkezõ katonai szervezeteknél a tiszthelyettesi és a szerzõdéses legénységi állomány

elõmenetelének tervezésére.

(2) Az (1) bekezdésben foglaltaktól eltérõen tábornoki kinevezéshez és elõléptetéshez egyetlen elõmeneteli bizottságot kell létrehozni, melynek elnöke a mindenkori vezérkari fõnök-helyettes.

(3) Az elõmeneteli bizottság rangsorolással javaslatot tesz a munkáltatói jogkört gyakorló elöljárónak a magasabb rendfokozattal rendszeresített beosztás betöltésére és az elõléptetésre.

(4) Az elõmeneteli bizottság elnökét és tagjait - eredeti beosztásuk ellátása mellett - a munkáltatói jogkört gyakorló elöljáró 3 év idõtartamra bízza meg.

(5) A bizottság elnöke és tagjai, ezen megbízás lejártát követõ 3 éven belül az elõmeneteli bizottságok munkájában nem vehetnek részt.

(6) A bizottság elnökének rendfokozata kettõvel, a bizottság tagjának rendfokozata pedig eggyel magasabb az állomány rangsorolt tagjának rendfokozatánál.

(7) Az elõmeneteli bizottságok mûködésének rendjét, részletes eljárási szabályait, külön jogszabály határozza meg.

90. § (1) Az állomány tagja kérésére az állományilletékes parancsnok köteles lehetõvé tenni, hogy a szervezeti egységnél mûködõ érdekképviseleti szerv vagy tisztségviselõje a teljesítményértékelésben, és a minõsítésben foglalt megállapításokra észrevételt tegyen.

(2) A teljesítményértékelést, a minõsítést és a vezetõi értékelést, ismertetni kell az állomány tagjával, aki arra írásban észrevételt tehet, és az ismertetés megtörténtét aláírásával igazolja.

(3) Ha az állomány tagja nem ért egyet a teljesítmény- vagy a vezetõi értékeléssel, kérheti soron kívüli minõsítését, illetve alkalmassági vizsgálatát.

(4) Az állomány tagja a teljesítményértékelés és a minõsítés valótlan vagy személyiségi jogát sértõ megállapítása ellen szolgálati panaszt terjeszthet elõ.

91. § (1) A szolgálatteljesítési idõ heti 40 óra.

(2) A miniszter által meghatározott részben vagy egészben készenléti jellegû beosztásokban az (1) bekezdésben meghatározottnál hosszabb, de heti 54 órát meg nem haladó szolgálatteljesítési idõ állapítható meg. Ettõl eltérni csak a háromváltásos rendszer alkalmazása esetén lehet.

(3) A szolgálatteljesítési idõ - a heti szolgálatteljesítési idõ figyelembevételével a munkaköri leírásban rögzítetten - több heti, havi vagy éves keretben is meghatározható.

(4) A folyamatos ügyeleti szolgálat ellátására szervezett beosztásokban a szolgálatteljesítési idõt - a (2) bekezdésben meghatározott idõtartam figyelembevételével - éves keretben kell meghatározni.

(5) Az állomány külszolgálatot teljesítõ tagjának, ha a hazai illetménye mellett más juttatásban (külföldi napidíj, devizaellátmány stb.) is részesül, a szolgálatteljesítési idejét a külszolgálat idõtartamára e törvény rendelkezéseitõl eltérõen is meg lehet állapítani.

92. § (1) A szolgálatteljesítési idõ a munkanapokra egyenlõtlenül is beosztható. A napi szolgálatteljesítési idõ ilyen esetben sem lehet 4 óránál rövidebb, és - a részben vagy egészben ügyeleti, õr-, készültségi és készenléti jellegû szolgálati beosztásokat kivéve - 12 óránál hosszabb.

(2) A külön jogszabályban meghatározott fokozottan veszélyes szolgálati beosztás esetén az ilyen tevékenységre fordítható napi szolgálatteljesítési idõ egyenlõtlen idõbeosztásnál sem haladhatja meg a 6 órát.

(3) A 24 órás õr-, ügyelet, és a lakáson kívül eltöltött készenléti szolgálat után egy nap pihenõ idõt és egy nap szabadnapot, a pihenõ napon és a munkaszüneti napon teljesített szolgálat után ezen túlmenõen még egy szabadnapot kell biztosítani. A pihenõidõt a szolgálat leadása után, a szabadnapot pedig legkésõbb 30 napon belül kell kiadni. Amennyiben a szolgálati elfoglaltság miatt a szabadnapot, illetve rendkívüli esetben a pihenõ idõt kiadni nem lehet, az ezekre járó távolléti díjat legkésõbb a tárgyhónapot követõ második havi illetménnyel együtt kell kifizetni.

93. § (1) Az állomány nõ tagja terhessége megállapításától a gyermekének 1 éves koráig éjszakai szolgálatteljesítésre nem osztható be.

(2) Az állomány tagja 12 órát elérõ, vagy azt meghaladó szolgálatra nem osztható be, ha gyermekét egyedül neveli és annak felügyeletét 6 éves koráig önerõbõl nem tudja biztosítani.

(3) Ha a napi szolgálatteljesítési idõ a 6 órát meghaladja, az állomány tagja részére a szolgálatteljesítési idõn belül napi 30 perc munkaközi szünetet kell biztosítani.

(4) Az állomány tagja részére a napi szolgálati tevékenység befejezése és a másnapi szolgálatteljesítés megkezdése között legalább 8 óra pihenõidõt kell biztosítani, amelybe a lakásról a szolgálati helyre és az onnan való visszautazás idõtartama nem számít bele.

(5) Az állomány tagját hetenként 2 pihenõnap illeti meg, amelyet lehetõleg együtt kell kiadni. A folyamatos ügyeleti szolgálat ellátására szervezett beosztásokban szolgálatot teljesítõk esetében az 1 hónapra esõ pihenõnapok közül legalább az egyiknek vasárnapra kell esnie.

(6) Az (5) bekezdéstõl eltérõen a pihenõnap - a fokozottan veszélyes szolgálati beosztást kivéve - a szolgálati elfoglaltság miatt havonta összevontan is kiadható, de legalább 1 pihenõnapnak ilyenkor is vasárnapra kell esnie.

(7) Amennyiben az éves kiképzési tervekben meghatározott gyakorlat egyik napja, vagy napjai pihenõ vagy munkaszüneti napra esnek, azokat azonos számú szabadnappal kell ellentételezni. A szabadnap kiadásánál a 92. § (3) bekezdésében foglaltakat kell alkalmazni.

(8) A külön jogszabályban meghatározott munkaszüneti napokon felül munkaszüneti nap a Magyar Honvédelem Napja.

94. § (1) Ha a szolgálat érdeke vagy rendkívüli eset, így különösen baleset, súlyos kár megelõzése, illetõleg elhárítása, következményeinek felszámolása, továbbá egyéb elõre nem látható körülmény bekövetkezése szükségessé teszi, az állomány tagja a 92. §-ban meghatározott napi szolgálatteljesítési idõn túl, valamint a munkaszüneti és pihenõnapon, továbbá a szabadnapja és szabad ideje alatt is kötelezhetõ arra, hogy szolgálatot teljesítsen (túlszolgálat), illetõleg meghatározott ideig és helyen arra készen álljon. Nem minõsül túlszolgálatnak az ügyeleti-, õr-, készültségi és készenléti szolgálat, valamint a gyakorlaton való részvétel.

(2) Az elrendelhetõ túlszolgálat tartama naptári évenként 300 óra, amely a miniszter által kiadott rendelkezésben további 50%-kal növelhetõ.

(3) A (2) bekezdésben írt korlátozás nem alkalmazható, ha a túlszolgálatra rendkívüli esetben így különösen az 1. § (4) és az 58. § (1) bekezdésében felsoroltak körében kerül sor.

(4) Nem minõsül túlszolgálatnak a nemzetközi szerzõdés alapján feladatot más ország területén ellátó állomány heti tevékenységének 40 óra idõtartamot meghaladó része, feltéve, ha azért a hazai illetményen túl külön díjazás (külföldi napidíj, devizaellátmány stb.) jár.

95. § (1) Az állomány tagját - az állományilletékes és annál magasabb parancsnok (vezetõ) kivételével - évi 150 óráig terjedõ túlszolgálatért szabadidõ, azon felüli túlszolgálatért díjazás illeti meg. Az állományilletékes parancsnok a 150 órán belüli túlszolgálat díjazását is engedélyezheti, ha a szabadidõ kiadása a szolgálat ellátását veszélyeztetné.

(2) A túlszolgálatért annak idõtartamával megegyezõ, ha pedig a túlszolgálatot a heti pihenõnapon vagy munkaszüneti napon teljesítették, a túlszolgálat kétszeresének megfelelõ szabadidõ, vagy díjazás jár.

(3) A 94. § (1) bekezdése szerinti túlszolgálatot az állományilletékes parancsnoknak írásban kell elrendelnie. A teljesített túlszolgálatról, illetõleg annak ellentételezésérõl nyilvántartást kell vezetni.

(4) A túlszolgálatért járó szabadidõt a túlszolgálatot követõ napon (napokon), de legkésõbb 30 napon belül kell kiadni. Ettõl el lehet térni, ha a túlszolgálat több heti, havi vagy éves szolgálatteljesítési idõ keretében történt.

(5) A túlszolgálatért annak idejére távolléti díj jár, amelyet legkésõbb a tárgyhónapot követõ havi illetménnyel egyidejûleg kell kifizetni.

96. § Az állomány tagja alap-, pót-, egészségügyi, szülési és illetmény nélküli szabadságra jogosult.

97. § (1) Az alapszabadság évi 25 munkanap.

(2) A pótszabadság:

Ha az állomány tagja felsõfokú iskolai végzettségû, a pótszabadság mértéke 1-1 nappal több.

(3) Az e bekezdésben meghatározott parancsnokokat (vezetõket) a (2) bekezdés szerinti pótszabadság helyett vezetõi pótszabadság illet meg:

98. § (1) Az állománynak a szülõk döntése alapján gyermekük nevelésében nagyobb szerepet vállaló, vagy gyermekét egyedül nevelõ tagját a tizenhat évesnél fiatalabb:

a) 1 gyermeke után 2 munkanap,

b) 2 gyermeke után 4 munkanap,

c) 2-nél több gyermeke után összesen 7 munkanap

pótszabadság illeti meg.

(2) A pótszabadság szempontjából a gyermeket elõször a születésének évében, utoljára pedig abban az évben kell figyelembe venni, amelyben a 16. életévét betölti.

99. § (1) Az állomány tagja a folyamatos és átlagon felüli fizikai, pszichikai igénybevételébõl származó egészségkárosodás megelõzése, illetve a fizikai állóképességének megõrzése céljából a 97. § szerinti pótszabadságon felül külön pótszabadságra jogosult, amely:

(2) Tartós igénybevétel (harcászati gyakorlat, elemi csapás elhárítása stb.) utáni pihentetés céljából esetenként legfeljebb 5 nap szolgálatmentességi idõ engedélyezhetõ, amelyet a tevékenységet elrendelõ engedélyez.

100. § (1) Egészségügyi szabadság jár az állomány tagjának, ha betegség, mûtét vagy baleset miatti sérülés következtében a szolgálat ellátására képtelen, vagy a szolgálat további ellátása az egészségi állapotának rosszabbodását eredményezné, illetõleg, ha orvosi kezelést nem igényel, de a szolgálatképességének helyreállításához pihenésre vagy gyógyüdülésre van szüksége. Az egészségügyi szabadság idõtartamát naptári napokban kell meghatározni.

(2) Az egészségügyi szabadság a felgyógyulásig, illetõleg a végsõ fogyatékosság kialakulásáig, de legfeljebb - a 101. §-ban foglaltak kivételével - 1 évig jár.

(3) A szolgálatképtelenség igazolására, illetve az egészségügyi szabadság idõtartamának megállapítására vonatkozó szabályokat külön jogszabály állapítja meg.

101. § Ha az állomány tagja nõ vagy gyermekét egyedül nevelõ férfi, õt beteg gyermeke ápolása, gondozása céljából egészségügyi szabadság illeti meg az alábbiak szerint:

a) a nõt 1 évesnél fiatalabb - kórházi ápolás alatt álló - beteg gyermeke szoptatása esetén, a gyermek egy éves koráig;

b) a beteg gyermeke ápolása címén, a gyermek betegségét megállapító orvosi igazolás alapján az abban foglalt idõtartamra a gyermek 1 éves koráig;

c) 1 évesnél idõsebb, de 3 évesnél fiatalabb beteg gyermek ápolása címén évenként és gyermekenként 84 naptári napon át;

d) 3 évesnél idõsebb, de 6 évesnél fiatalabb beteg gyermek ápolása címén évenként és gyermekenként 42, egyedülállónak 84 naptári napon át;

e) 6 évesnél idõsebb, de 12 évesnél fiatalabb beteg gyermek ápolása címén évenként és gyermekenként 14, egyedülállónak 28 naptári napon át.

102. § (1) Az állomány terhes, illetve szülõ nõ tagját a Munka Törvénykönyve szerinti mértékû szülési szabadság illeti meg. Ezt úgy kell kiadni, hogy 4 hét lehetõleg a szülés várható idõpontja elé essen.

(2) A szülési szabadság megszûnik, ha:

a) a gyermek halva született, a szüléstõl számított 6. hét elteltével;

b) a gyermek meghal, az elhalálozást követõ 15. napon;

c) a gyermeket állami gondozásba adták, az azt követõ napon.

(3) A szülési szabadság idõtartama a szülést követõen 6 hétnél rövidebb nem lehet.

(4) Ha a gyermeket a koraszülöttek ápolására fenntartott intézetben gondozzák, a szülési szabadság igénybe nem vett részét - a szülést követõ 1 évig - a gyermeknek az intézetbõl történt elbocsátása után is igénybe lehet venni.

(5) A nõnek - ha nem veszi igénybe a 101. §-ban engedélyezett egészségügyi szabadságot - a szoptatás elsõ 6 hónapjában naponta kétszer 1 óra, ezt követõen a 9. hónap végéig naponta 1 óra munkaidõ-kedvezmény jár. Ikrek esetében a munkaidõ-kedvezmény az ikrek számának megfelelõ mértékben jár.

103. § (1) Az állomány tagjának kérelmére illetmény nélküli szabadságot kell engedélyezni:

a) a szülési szabadság letöltése után a gyermek gondozása céljából a gyermek 3. életévének, tartósan beteg vagy súlyosan fogyatékos gyermek esetében a 12. életéve betöltéséig,

b) a gyermek betegsége esetén az otthoni ápolás érdekében a gyermek 12 éves koráig a betegség tartamára;

c) a tartós (elõreláthatólag 30 napot meghaladó) ápolásra vagy gondozásra szoruló közeli hozzátartozójának otthoni ápolása, gondozása céljából annak idejére, de legfeljebb 2 évig, feltéve, hogy az ápolást, gondozást személyesen végzi;

d) a magánerõbõl saját lakás építésére 1 évig, mely idõtartam több részletben is igénybe vehetõ;

e) a házastárs (élettárs) tartós külföldi kiküldetése esetén, annak tartamára.

(2) Az állomány tagjának kérelmére - méltányolható egyéni indokból - illetmény nélküli szabadságot lehet engedélyezni, így különösen a nemzetközi szervezetek által kiírt pályázat elnyerése esetén, ha a munkakör betöltése a szolgálat érdekével nem esik egybe, a munkavégzés idejére.

104. § (1) A szabadság engedélyezésére az állományilletékes parancsnok vagy az általa meghatalmazott szolgálati elöljáró jogosult.

(2) Az alap- és pótszabadság együttes idõtartamának 50%-át egyfolytában, a 25%-át, de legalább 10 napot pedig az állomány tagja által megjelölt idõben és idõtartamban kell kiadni úgy, hogy az a Honvédség mûködõképességét ne veszélyeztesse. Az (1) bekezdés szerinti elöljáró az általa meghatározott szabadság kezdõ napját 30 nappal elõbb köteles közölni az állomány tagjával.

(3) A szabadságot az esedékesség évében kell kiadni. Ha fontos szolgálati érdek miatt erre nincs lehetõség, úgy azt a következõ év június 30. napjáig, az állomány tagjának betegsége vagy a személyét érintõ más elháríthatatlan akadály esetén az akadályoztatás megszûnésétõl számított 30 napon belül kell kiadni.

(4) Más szervhez történõ vezénylés és áthelyezés esetén az állomány tagja részére ki nem adott szabadságot az új szolgálati helyen kell kiadni.

(5) A szabadság címén engedélyezett és a szoptatási munkaidõ-kedvezmény miatti távollét idejére távolléti díjat kell folyósítani. Ha az állomány egészségügyi szabadságon levõ tagja a betegségét vagy sérülését szándékosan maga okozta, távolléti díjra nem jogosult; ha pedig az súlyos gondatlanságának következménye, a távolléti díja legfeljebb 50%-kal csökkenthetõ.

(6) Az egészségügyi szabadságra járó távolléti díjat meg lehet vonni az állomány tagjától, ha a gyógyulását felróhatóan késleltette, az orvos utasításainak felróhatóan nem tett eleget, vagy az elrendelt orvosi vizsgálaton elfogadható indok nélkül nem jelent meg.

105. § (1) Az állománynak a katonai és rendvédelmi oktatási intézményeken kívüli iskolarendszerû oktatásban vagy képzésben részt vevõ tagja részére a tanulmányok folytatásához szükséges szabadidõt biztosítani kell.

(2) A szabadidõ mértékét az oktatási intézmény által kiadott, a kötelezõ iskolai foglalkozás és szakmai gyakorlat idõtartamáról szóló igazolás alapján kell megállapítani.

(3) A (2) bekezdésben foglaltakon túl vizsgánként, ha pedig egy vizsganapon több vizsgatárgyból kell vizsgázni, vizsgatárgyanként - a vizsga napját is beleszámítva - 4 munkanap szabadidõt kell biztosítani. Vizsgának az oktatási intézmény által meghatározott az a számonkérés minõsül, amelynek eredményét az intézmény az általa kiállított hivatalos okiratban rögzítette.

(4) A diplomamunka (szakdolgozat) elkészítéséhez 10 munkanap szabadidõt kell biztosítani.

(5) A (3) és (4) bekezdésben meghatározott szabadidõt az állomány oktatásban vagy képzésben részt vevõ tagja kérésének megfelelõen, a tanulmányi év folyamán kell kiadni.

(6) Az állomány iskolarendszeren kívüli oktatásban vagy képzésben részt vevõ tagjának tanulmányi szabadidõ csak abban az esetben jár, ha azt szolgálati viszonyra vonatkozó szabály elrendeli vagy a tanulmányi szerzõdés megállapítja.

(7) Az állomány tagja részére a tanulmányi szabadidõ tartamára távolléti díjat kell fizetni, ha az (1) vagy a (6) bekezdés szerinti tanulmányok folytatására õt a Honvédség kötelezte, illetve a távolléti díj fizetését tanulmányi szerzõdés állapítja meg. Egyéb esetekben a tanulmányi szabadidõ tartama illetmény nélküli szabadságnak számít.

(8) Az e § szerinti rendelkezéseket a katonai vagy rendvédelmi oktatási intézmény esti vagy levelezõ tagozatán tanulmányokat folytató esetében is alkalmazni kell.

IX. Fejezet

AZ ILLETMÉNY

106. § (1) Az állomány tagja havi illetményre jogosult. Az illetmény beosztási illetménybõl, honvédelmi pótlékból, illetménykiegészítésbõl, valamint illetménypótlékokból áll.

(2) A beosztási illetmény és a honvédelmi pótlék együttes összege képezi az alapilletményt.

(3) Az egyenlõ, illetve egyenlõ értékûként elismert szolgálatért biztosított illetmény meghatározása során tilos az állomány tagjai között indokolatlan megkülönböztetést tenni.

A szolgálat egyenlõ értékének megállapításánál különösen a szolgálat természetét, minõségét, mennyiségét, a szolgálati körülményeket, a szükséges szakképzettséget, a fizikai, vagy szellemi erõfeszítést, a tapasztalatot, illetve felelõsséget kell figyelembe venni.

(4) A (3) bekezdés alkalmazása során illetménynek minõsül minden az állomány tagja részére a szolgálat alapján közvetlenül, vagy közvetve nyújtott pénzbeli és természetbeni juttatás.

107. § (1) Az alapilletmény szempontjából az állomány tiszti rendfokozatú tagjait az I., a tiszthelyettesi rendfokozatú tagjait a II. besorolási osztályba kell besorolni.

(2) Az I. és a II. besorolási osztály 9-9 besorolási kategóriából áll. Minden besorolási kategóriához egy-egy besorolási, illetõleg minden rendfokozathoz egy-egy honvédelmi szorzószám tartozik.

(3) A besorolási osztály besorolási kategóriái a beosztási illetmény szempontjából azonos szintûnek tekintett beosztásokhoz, a honvédelmi szorzók pedig a viselt rendfokozatokhoz igazodnak.

(4) A besorolási kategóriákhoz, valamint a rendfokozatokhoz növekvõ szorzószámok tartoznak.

(5) A beosztási illetmény összegét a köztisztviselõi illetményalap (a továbbiakban: illetményalap) és e törvény 6. számú mellékletében a betöltött beosztás besorolási kategóriájához tartozó szorzószám szorzata adja. A honvédelmi pótlék az illetményalap és a viselt rendfokozathoz tartozó honvédelmi szorzó szorzatával egyenlõ.

108. § (1) Az állomány tagját az elsõ, magasabb vagy alacsonyabb beosztásba való kinevezésekor (helyezésekor) - a (2) bekezdés szerinti kivétellel - a beosztására meghatározott besorolási kategória és a rendfokozatához igazodó honvédelmi szorzószámok alapján kell besorolni.

(2) Az állomány speciális beosztást betöltõ tagját - mindaddig, amíg a viselt rendfokozata elmarad a beosztásában elérhetõ legmagasabb rendfokozattól - az annál eggyel alacsonyabb rendfokozatnak megfelelõ besorolási kategória és a viselt rendfokozata szerinti honvédelmi szorzószámok alapján kell besorolni.

(3) Az állományilletékes parancsnok a rendelkezésére álló illetménykereten belül az állomány tagját mérlegelése alapján a 107. § (5) bekezdése alapján megállapított beosztási illetmény összegénél 20%-ig terjedõen magasabb összegben is besorolhatja.

109. § (1) Magasabb besorolási kategória szerinti beosztási illetményt kell megállapítani az állomány tagjának, ha magasabb besorolási kategóriához tartozó beosztásba kerül. A honvédelmi pótlék összege a viselt rendfokozathoz igazodó honvédelmi szorzószám szerint, elõlépés alkalmával emelkedik.

(2) Ha az állomány tagját kérelmére alacsonyabb beosztásba helyezik, részére az új beosztásra meghatározott besorolási kategória szerinti beosztási illetmény, valamint a viselt rendfokozathoz igazodó honvédelmi pótlék jár.

110. § (1) Az állomány tagja illetménykiegészítésre jogosult, ha:

a) a minisztériumban, a minisztérium hivatalaiban, valamint országos parancsnokságon;

b) a középirányító szervnél (parancsnokságnál, igazgatóságnál) és a velük azonosnak tekinthetõ szervnél;

c) az a)-b) pontok alá nem tartozó katonai szervezeti egységnél

teljesít szolgálatot.

(2) Az illetménykiegészítés mértéke:

a) az (1) bekezdés a), b), illetve c) pontja alá tartozó és felsõfokú iskolai végzettséggel rendelkezõk esetében - a pontok sorrendjében - a beosztási illetmény 50, 35, illetve 20 %-a;

b) az (1) bekezdés a) pontja alá tartozó felsõfokú végzettséggel nem rendelkezõk esetében a beosztási illetmény 15 %-a.

(3) Csapatszolgálati kiegészítésre jogosult az (1) bekezdés b) és c) pontja alá tartozó állomány középfokú iskolai végzettséggel rendelkezõ tagja. A csapatszolgálati kiegészítés mértéke az állomány tagja beosztási illetményének a 10 %-a.

111. § (1) Az állomány I. besorolási osztályába tartozó, parancsnoki (vezetõi) beosztást betöltõ tagja vezetõi illetménypótlékra jogosult a következõk szerint:

a) a IX. besorolási kategóriában a beosztási illetmény 50 %-ára;

b) a VIII. besorolási kategóriában a beosztási illetmény 35 %-ára;

c) a VII. besorolási kategóriában a beosztási illetmény 30 %-ára;

d) a VI. besorolási kategóriában a beosztási illetmény 20 %-ára;

e) az V. besorolási kategóriában a beosztási illetmény 16 %-ára;

f) a IV. besorolási kategóriában a beosztási illetmény 14 %-ára;

g) a III. besorolási kategóriában a beosztási illetmény 12 %-ára;

h) a II. besorolási kategóriában a beosztási illetmény 10 %-ára;

i) az I. besorolási kategóriában a beosztási illetmény 5 %-ára.

(2) A szervezetszerû parancsnok (vezetõ) helyettes a parancsnokénál eggyel alacsonyabb mértékû vezetõi illetménypótlékra jogosult.

112. § (1) Idegennyelv-tudási pótlékra jogosult az állomány tagja, ha olyan szolgálati beosztást tölt be, amelyben az idegen nyelv használata szükséges, feltéve, hogy az nem a szolgálati beosztással járó feladata.

(2) Az idegen nyelv tudását az állami nyelvvizsga, illetve a hatályos NATO szabványnak megfelelõ (STANAG 6001) vizsga eredményét igazoló bizonyítvánnyal vagy azzal egyenértékû okirattal kell igazolni.

(3) A képzés nyelve szempontjából állami nyelvvizsga nélkül is felsõfokú nyelvvizsgának minõsül a külföldön szerzett felsõfokú végzettség, vagy az azt kiegészítõ szakosító továbbképzésen, illetve vezetõképzésen szerzett végzettség, ha a képzés idõtartama az 1 évet meghaladta.

(4) A STANAG 6001 nyelvvizsga esetén a 3.3.3.3. vagy annál magasabb szint "C" típusú felsõfokú nyelvvizsgának, a 3.3.3.3.- nál alacsonyabb, de legalább 2.2.2.2. szint pedig "C" típusú középfokú nyelvvizsgának felel meg.

(5) A pótlék mértéke nyelvvizsgánként:

a) felsõfokú nyelvvizsga esetén az illetményalap 50%-a,

b) középfokú nyelvvizsga esetén az illetményalap 30%-a,

c) alapfokú nyelvvizsga esetén az illetményalap 10%-a.

(6) Az (5) bekezdésben foglaltaktól eltérõen angol, francia vagy német nyelvtudás alapján, "C" típusú nyelvvizsga esetén a pótlék alanyi jogon jár. A pótlék mértéke:

a) felsõfokú nyelvvizsga esetén az illetményalap 100%-a,

b) középfokú nyelvvizsga esetén az illetményalap 50%-a.

(7) Ha az állomány tagja a (6) bekezdésben meghatározott idegen nyelvbõl "A", vagy "B" típusú nyelvvizsgával rendelkezik a (5) bekezdésben foglalt mérték 50 %-ának megfelelõ összegben jogosult a nyelvpótlékra.

(8) Több nyelvvizsga esetén az idegennyelv-tudási pótlék legfeljebb az illetményalap 200%-áig állapítható meg.

113. § A beosztás szakszerûbb ellátását biztosító tudományos fokozat, valamint a szakosodást elõsegítõ további szakképesítés, szakképzettség elismeréseként az állomány tagja részére a miniszter képzettségi pótlékot állapíthat meg.

114. § (1) Az egyéb illetménypótlékok az illetményalap %-ában meghatározva a következõk:

a) repülési pótlék az éves repülési terv 100%-os teljesítése esetén, a feladat bonyolultságától, illetve a hajózó osztályos fokozatától függõen 360-2500%;

b) repülõgép berepülési pótlék gépenként 23-31%;

c) ejtõernyõs ugrási pótlék az ugrások számától és bonyolultságától függõen ugrásonként 4,2-34%;

d) ejtõernyõ beugrási pótlék az ernyõ típusától függõen ernyõnként 23-31%;

e) tûzszerész pótlék óránként 2,9-9,2%;

f) búvárpótlék óránként 2,6-3,5%;

g) készenléti pótlék (díj) naponként 6,3%;

h) ügyeleti díj szolgálatonként 3,8-7,4%;

i) gyakorlati pótlék naponként 7,4%;

j) orvosi ügyeleti díj ügyeletenként 3,0-18,8%;

k) terepfelmérõi pótlék naponta 4,2-8,4%;

l) egészségkárosító veszélynek kitett beosztásban szolgálatot teljesítõk pótléka havonta 45%;

m) osztálybasorolási pótlék havonta 6,3-37,5%;

n) aranykoszorús kiegészítõ pótlék havonta 11,3-16,5%;

o) repülõ és helikopter mûszaki üzemben tartó pótlék havonta 20,0%;

p) különleges igénybevételi pótlék havonta 50-100%;

q) oktatói pótlék - az oktatói fokozattól függõen - havonta 26-260%;

r) gépjármûvezetõi pótlék havonta 13 %.

(2) Az (1) bekezdés h) pontja szerinti ügyeleti díjazás nem illeti meg a folyamatos szolgálat ellátására szervezett beosztásokat betöltõket.

115. § (1) Az illetményt a törvényes magyar pénznemben kell megállapítani, és havonta utólag, a tárgyhónapot követõ hónap 5. napjáig kell kifizetni, vagy az állomány tagja megbízása alapján a bankszámlájára átutalni.

(2) Az illetmény késedelmes kifizetése esetén - ha az a Honvédség hibájából következik be - a polgári jog szerinti mindenkori késedelmi kamat jár.

(3) Az állomány tagja részére a kifizetett illetményrõl részletes, írásbeli elszámolást kell adni, amelybõl mind a kiszámítás helyessége, mind a levonások jogcíme és összege ellenõrizhetõ.

116. § (1) Az illetménybõl levonásnak csak jogszabály, végrehajtható határozat vagy az állomány tagjának hozzájárulása alapján van helye; ettõl eltérni nem lehet.

(2) A Honvédség az elõlegnyújtásból eredõ követelését az állomány tagja illetményébõl levonhatja.

(3) A jogalap nélkül kifizetett illetmény 60 napon belül írásbeli felszólítással az állomány tagjától visszakövetelhetõ. A 12. § (1) bekezdése szerinti elévülési idõn belül visszakövetelhetõ a jogalap nélkül felvett illetmény, ha annak jogtalanságáról az állomány tagja tudott, vagy tudnia kellett volna.

(4) A Honvédség az állomány tagjának szolgálati viszonyával összefüggõ egyéb tartozásainak megtérítésére irányuló igényét írásbeli felszólítással érvényesítheti.

(5) Az állomány tagja az illetményre vonatkozó igényérõl elõre nem mondhat le, és a levonásmentes illetményrészét nem ruházhatja át.

(6) Az illetménybõl való levonásra és a fizetési felszólítás végrehajtására - a jogerõre emelkedést követõen - egyebekben a bírósági végrehajtás szabályai az irányadóak.

117. § (1) Az állomány beosztásából felfüggesztett, elõzetes fogvatartásban (házi õrizetben) lévõ vagy ideiglenes kényszergyógykezelés alatt álló, továbbá a szabadságvesztés büntetését katonai fogházban töltõ tagjának távolléti díj jár, amelynek legfeljebb 50%-át a munkáltatói jogkört gyakorló elöljáró visszatarthatja. A teljes illetményt vissza kell tartani a szolgálati viszony megszüntetését vagy a lefokozást kimondó fegyelmi határozat kézbesítésétõl annak jogerõre emelkedéséig. Az állomány jogellenesen távollévõ, vagy eltûnt tagja - a távollét idõtartamára - illetményre nem jogosult.

(2) Az (1) bekezdés alapján visszatartott távolléti díjat kamataival utólag ki kell fizetni, ha a fegyelmi vagy büntetõeljárás felmentéssel zárul.

118. § (1) Ahol e törvény átlagkeresetrõl rendelkezik, ott a havi átlagkereset összegének megállapításánál az esedékesség idõpontjában érvényes alapilletmény és illetménykiegészítés, valamint az utolsó 4 naptári negyedévben (irányadó idõszak) kifizetett illetménypótlék, jutalom és külön juttatás együttes összegének egyhavi átlagát kell alapul venni.

(2) Ha az állomány tagjának a szolgálati viszonya 4 naptári negyedévnél rövidebb, az átlagkeresete megállapításakor a nála számításba vehetõ naptári negyedév(ek), negyedév hiányában az utolsó naptári hónap(ok)ra kifizetett, (1) bekezdés szerinti illetményeket és juttatásokat kell figyelembe venni.

(3) Az irányadó idõszakban kifizetett, de az irányadó idõszakot meghaladó, meghatározott idõtartamra járó illetménynek, továbbá az irányadó idõszakon kívüli idõben kifizetett, de az irányadó idõszak alatti szolgálatteljesítés alapján járó illetménynek csak az átlagszámítás alapjául figyelembe vehetõ idõszakra esõ (idõarányos) részét lehet beszámítani.

(4) Ha az állomány tagjának a fennálló szolgálati viszonya egy naptári hónapnál rövidebb, átlagkereseteként a távolléti díjával azonos összeget kell megállapítani.

X. Fejezet

JUTTATÁSOK, KÖLTSÉGTÉRÍTÉSEK,

KEDVEZMÉNYEK ÉS TÁMOGATÁSOK

119. § (1) Az állomány tagja minden naptári évben - a tárgyévi szolgálatteljesítési kötelezettségének arányában - legalább 1 havi távolléti díjnak megfelelõ összegû külön juttatásra jogosult. Ha a szolgálati viszony év közben jött létre, az állomány tagja a külön juttatás idõarányos részére jogosult.

(2) A külön juttatást legkésõbb a tárgyév december 31. napjáig kell kifizetni. Ha a szolgálati viszony év közben szûnt meg, a külön juttatás idõarányos részét a szolgálatteljesítés utolsó napján kell kifizetni.

(3) A külön juttatás mértékének alapja a kifizetés esedékességének idõpontjában megállapított távolléti díj.

(4) A külön juttatásra jogot adó idõnek kell tekinteni az 54. § (1) bekezdése, a 60. § (1) bekezdése, valamint a 77. § szerinti idõtartamokat is. Nem számít jogszerzõ idõnek a jogellenes távollét, az egy hónapot meghaladó illetménynélküli szabadság és a szolgálati viszony szüneteltetésének idõtartama.

120. § (1) A hivatásos állomány tagja jubileumi jutalomra jogosult, melynek mértéke:

a) 25 év szolgálati viszonyban töltött idõ esetén 2 havi,

b) 30 év szolgálati viszonyban töltött idõ esetén 3 havi,

c) 35 év szolgálati viszonyban töltött idõ esetén 5 havi,

d) 40 és azt követõ minden 5 év szolgálati viszonyban töltött idõ esetén 7 havi

távolléti díjnak megfelelõ összeg.

(2) A jubileumi jutalom a szolgálati viszonyban töltött idõ elérésének napján esedékes.

(3) A hivatásos állomány tagjának nyugdíjazásakor ki kell fizetni:

a) a nyugdíjazás évében esedékessé váló jubileumi jutalmat;

b) a 30 év szolgálati viszonyban töltött idõ után járó jubileumi jutalmat, ha a jubileumi jutalomra jogosító szolgálati idejébõl 1 év vagy ennél kevesebb van hátra;

c) a 35 év szolgálati viszonyban töltött idõ után járó jubileumi jutalmat, ha a jubileumi jutalomra jogosító szolgálati idejébõl 2 év vagy ennél kevesebb van hátra;

d) a 40 év és az azt követõ minden 5 év szolgálati viszonyban töltött idõ után járó jubileumi jutalmat, ha a jubileumi jutalomra jogosító szolgálati idejébõl 3 év vagy ennél kevesebb van hátra.

(4) Ha a szolgálati viszony a hivatásos állomány tagjának halála miatt szûnt meg, a (3) bekezdés alkalmazása alapján járó jubileumi jutalmat özvegyének (élettársának), ennek hiányában az örökösnek kell kifizetni.

121. § (1) Az állomány tagja a kiküldetése esetén az illetményalap 1 munkanapra esõ összegének 25%-ában megállapított napidíjra jogosult. Ha a kiküldetésben töltött idõ a 8 órát nem érte el, a napidíj fele jár, ha a 4 órát nem érte el, napidíj nem jár.

(2) A napidíj kiszámításánál havonta 21 munkanapot kell figyelembe venni. A napidíjat 10 forintra kerekítve kell megállapítani.

122. § (1) Végkielégítés jellegû egyszeri repülõhajózói és ejtõernyõs juttatásra jogosult az a hivatásos katona, akit:

a) neki fel nem róható egészségi okból vagy a szolgálat érdekében földi beosztásba helyeztek, valamint

b) akit önhibáján kívüli okból szolgálati, illetõleg rokkantsági (baleseti rokkantsági) nyugállományba, vagy létszámfelettivé válás miatt tartalékállományba helyeztek.

(2) Az egyszeri juttatás összegét a beosztás és osztályos fokozat figyelembevételével - a repülõhajózó, illetõleg ejtõernyõs beosztásokban eltöltött minden év után - az illetményalap 25-75 %-ában kell megállapítani.

(3) Aki az (1) bekezdés szerinti egyszeri juttatásban részesült a repülõhajózói és ejtõernyõs beosztáshoz kapcsolódó külön juttatásokra és a kedvezményesen számított szolgálati idõre nem jogosult, kivéve, ha újból ilyen beosztásba helyezték át. Az egyszeri juttatás újbóli megállapításakor csak a fenti beosztásokban ismételten eltöltött idõ számítható be.

123. § Távolléti díjként az állomány tagja részére a kifizetés esedékességekor járó alapilletmény, az illetménykiegészítés, valamint a rendszeres illetménypótlékok együttes összegének a távollét idejére számított idõarányos átlaga jár. Rendszeres illetménypótlékként a 111-113. §-okban, valamint a 114. § (1) bekezdés l)-r) pontjaiban felsorolt pótlékokat, továbbá a 252. § (2) bekezdésében meghatározott titkosszolgálati pótlékot kell figyelembe venni.

124. § (1) Az állomány tagja részére meg kell téríteni:

a) az egyik szolgálati helyrõl a másikra, szolgálati érdekbõl történõ áthelyezéssel vagy vezényléssel kapcsolatos,

b) a szolgálati feladat ellátásával kapcsolatban váratlanul felmerült,

c) a szabadságról, a munkaszüneti és a pihenõnapról történõ visszarendeléssel összefüggõ költséget.

(2) Az állomány tagjának a munkába járás helyközi utazási költségeit az erre vonatkozó külön jogszabály szerint kell megtéríteni. A munkába járáshoz szükséges helyi közlekedési bérlet az állomány tagjának biztosítható.

125. § (1) Az állomány tagja részére - szolgálati viszonya alapján - visszatérítendõ, illetõleg vissza nem térítendõ szociális, jóléti és kulturális kedvezmények és támogatások biztosíthatók. Ezek különösen a következõk:

a) kedvezményes üdülés vagy üdülési hozzájárulás (családtagoknak is);

b) családalapítási támogatás;

c) szociális támogatás;

d) illetményelõleg;

e) tanulmányi ösztöndíj, képzési, továbbképzési, átképzési támogatás.

(2) Az állomány tagja kedvezményes étkezésre vagy étkezési hozzájárulásra jogosult, kivéve azokat, akik jogszabály alapján térítésmentes természetbeni ellátásban részesülnek.

(3) Az állomány tagját a belföldi menetrend szerinti távolsági közlekedési eszközök igénybevételénél jogszabályban meghatározott utazási kedvezmény illeti meg.

126. § (1) A hivatásos állomány tagja lakhatási támogatásokra jogosult, melyek különösen az alábbiak:

a) a minisztérium rendelkezése alatt lévõ lakás bérlete, állami tulajdonú lakás esetében a lakbér összegének megállapításával;

b) magántulajdonú lakás megszerzésének anyagi támogatása kamatmentes kölcsönnel és vissza nem térítendõ juttatással;

c) önkormányzati tulajdonú lakás bérlete esetén lakbértámogatás (kiegészítés);

d) lakás (lakrész) bérlete, albérlete esetén albérleti díj hozzájárulás;

e) az egyedülállóak - beleértve a családjuktól távol élõket is - és a gyermektelen házaspárok, élettársak részére szükség esetén a minisztérium rendelkezése alatt álló szálló vagy garzon elhelyezés;

f) a lakással rendelkezõk részére a rászorultsághoz igazodó mértékû lakásfenntartási költségekhez való hozzájárulás.

(2) Az (1) bekezdés b) pontja szerinti támogatást a hivatásos tisztnek a nyugállományba helyezésérõl szóló parancs (határozat) aláírása után, illetve az öregségi nyugdíjkorhatár elérése elõtt 5 évvel, hivatásos tiszthelyettesnek a hivatásos állományba vételét követõen lehet nyújtani.

(3) A szerzõdéses katona a rendfokozati állománycsoportja szerinti megkülönböztetéssel laktanyai, vagy szálló, illetve garzon elhelyezésre jogosult.

(4) A lakhatási támogatás nyújtása során a családi körülményekre, a rendfokozatra, a szolgálati beosztásra, és a jogviszony jellegére tekintettel kell érvényesíteni az egyenlõ elbírálás elvét.

127. § (1) Az állomány tagját a természetbeni ellátás keretében térítésmentesen el kell látni a Honvédség feladatainak megfelelõ fegyverzettel, felszereléssel, ruházattal és - a jogszabályban meghatározott esetben - élelmezéssel.

(2) Az ellátási normákban meghatározott egyenruházat és felszerelési cikkek beszerzésére elsõ alkalommal alap-felszerelési, ezt követõen pedig évenként utánpótlási egyenruházati ellátmány jár.

(3) Az állomány egyenruha viselésére nem jogosult vagy nem kötelezett tagja polgári ruházati cikkek vásárlása céljából az egyenruházati ellátási normáknak megfelelõ pénzösszegre jogosult.

128. § Az állomány tagja nevelési ellátásra (családi pótlék, iskoláztatási támogatás) gyermekgondozási támogatásra (gyermekgondozási segély) és anyasági támogatásra a családok támogatásáról szóló jogszabályok szerint jogosult.

129. § (1) Az állomány tagjának szolgálati viszonyából származó pénzbeli juttatása, az általa meghatározott bankszámlára történõ átutalással, bankszámla hiányában postai úton történik. Egyes nem rendszeres juttatások pénztárból történõ kifizetésére jogszabályban meghatározott módon kerülhet sor.

(2) Az (1) bekezdés rendelkezéseit a katonai nemzetbiztonsági szolgálatok személyi állományába tartozókra nem kell alkalmazni.

(3) A juttatás bankszámlára történõ átutalása és egyszeri felvétele, illetve postai úton történõ kifizetése a törvény hatálya alá tartozók részére költségtöbbletet nem okozhat.

XI. Fejezet

AZ ÉRDEMEK ELISMERÉSE

130. § (1) Az állomány tagja az adott szolgálati feladat kiemelkedõ teljesítéséért, illetve a szolgálati feladatok hosszabb idõn át történõ eredményes végzéséért a következõ elismerésben részesíthetõ:

a) írásbeli dicséret;

b) pénz vagy tárgyjutalom;

c) hazai vagy külföldi jutalomüdülés;

d) a miniszter által adományozott névre szóló szál- vagy lõfegyver, emléktárgy;

e) a miniszter által alapított kitüntetõ cím, díj, plakett, oklevél, emléklap stb.;

f) szolgálati jel;

g) kitüntetés.

(2) Az (1) bekezdésben említett pénzjutalom - kivéve a miniszter által alapított díjjal együtt járó jutalom - összege, amennyiben a költségvetésrõl szóló törvény eltérõen nem rendelkezik évente nem haladhatja meg az érintett 6 havi illetményének összegét.

XII. Fejezet

A FEGYELMI FELELÕSSÉG

131. § (1) Ha az állomány tagja a szolgálati viszonyával kapcsolatos kötelezettségét vétkesen (szándékosan, vagy gondatlanul) megszegi - amennyiben cselekménye vagy magatartása (a továbbiakban: együtt cselekménye) nem minõsül bûncselekménynek vagy szabálysértésnek - fegyelemsértést követ el.

(2) A fegyelemsértést elkövetõt - a (4) bekezdés kivételével - az e fejezetben megállapított fenyítésben kell részesíteni.

(3) A törvényben biztosított hátrányok alkalmazásának célja a szolgálati rend és fegyelem védelme, az elkövetõ nevelése, valamint másoknak a fegyelemsértéstõl való visszatartása.

(4) A fenyítés mellõzhetõ, ha a fegyelemsértés olyan csekély súlyú, hogy - figyelembe véve az elkövetõ magatartását és szolgálati rendhez való viszonyát - a figyelmeztetés is elégséges.

132. § (1) A fegyelemsértést az e fejezetben megállapított fegyelmi eljárás szabályai szerint kell elbírálni.

(2) A fegyelmi eljárás keretében kell elbírálni az állomány tagja által a szolgálati helyen, illetõleg a szolgálattal összefüggésben elkövetett szabálysértést is.

133. § (1) Nem fenyíthetõ az állomány tagja, ha a fegyelemsértést az elöljáró (vezetõ) parancsára követte el. Ha azonban tudta - nyomban és világosan felismerte -, hogy a kapott parancs teljesítésével fegyelemsértést követ el és azt a parancsot adó elöljárónak (vezetõnek) nem jelentette, fegyelmi felelõsségét meg kell állapítani.

(2) A fenyíthetõséget kizárja az is, ha az állomány tagja a fegyelemsértést kényszer vagy fenyegetés hatása alatt, jogos védelmi helyzetben, tévedésbõl, végszükségben, vagy olyan kóros elmeállapotban követte el, amely befolyásolta õt cselekménye fegyelemsértõ jellegének felismerésében.

(3) Nem tekinthetõ a (2) bekezdés szerinti kóros elmeállapotnak, ha az állomány tagja a fegyelemsértést önhibából eredõ ittas, vagy bódult állapotban követte el.

(4) A Hvt. 22. § (1) bekezdésének a)-f) és h) pontjában, továbbá a 34. § (1) bekezdésében meghatározott szolgálati feladatok végrehajtásával együtt járó veszély során az állomány tagja végszükségre nem hivatkozhat.

(5) A (2) bekezdés szerinti fenyíthetõséget kizáró okok értelmezésére a Büntetõ Törvénykönyv fogalmait kell alkalmazni.

134. § (1) Fegyelmi eljárás nem indítható, illetve a fegyelmi eljárást meg kell szüntetni, ha az állomány tagja:

a) meghalt;

b) a cselekményt e fejezet szabályai szerint, illetve más törvényes eljárásban már elbírálták;

c) szolgálati viszonya a fenyítés jogerõs kiszabása elõtt megszûnt;

d) a fegyelemsértés elévült.

(2) A fegyelemsértés elévülése miatt, nem indítható fegyelmi eljárás, ha:

a) a fegyelemsértés elkövetése óta 1 év, vagy a fegyelmi jogkört gyakorló parancsnoknak a fegyelemsértésrõl való tudomásszerzésétõl számítva 30 nap eltelt;

b) a szabálysértésekrõl szóló 1999. évi LXIX. törvény (a továbbiakban: Sztv.) szerint a szabálysértés elévülése bekövetkezett, illetve a fegyelmi jogkört gyakorló parancsnoknak az arról történt tudomásszerzésétõl számítva 30 nap eltelt.

(3) A (2) bekezdés a) pontja szerinti határidõket a külföldön elkövetett fegyelemsértés esetén az állomány tagja belföldre történõ visszatérésétõl kell számítani, ha azt belföldön bírálják el.

135. § (1) A fegyelmi eljárás során a következõ fenyítések alkalmazhatók:

a) feddés;

b) megrovás;

c) szigorú megrovás;

d) pénzbírság;

e) a beosztási illetmény legfeljebb 20%-al történõ csökkentése legfeljebb 1 évig;

f) a minimális várakozási idõ 6 hónaptól 2 évig terjedõ meghosszabbítása;

g) a szolgálati viszony megszüntetése;

h) lefokozás.

(2) Pénzbírság fenyítés csak a 132. § (2) bekezdésében meghatározott szabálysértés miatt alkalmazható. A pénzbírság mértéke nem haladhatja meg az adott szabálysértésre a szabálysértési jogszabályok alapján kiszabható pénzbírság összegét.

(3) A lefokozás fenyítés következménye a szolgálati viszony igazgatási úton történõ megszüntetése is.

136. § (1) A fegyelmi jogkört gyakorló parancsnok a 135. § (1) bekezdés d)-f) pontjában foglalt fenyítések végrehajtását legfeljebb egy évi próbaidõre felfüggesztheti, ha alaposan feltehetõ, hogy a fenyítés a célját ezúton is eléri.

(2) Ha a próbaidõ eredményesen telt el, a fenyítettet úgy kell tekinteni, mintha fenyítésben nem részesült volna. A próbaidõ alatt elkövetett fegyelemsértésért vele szemben kiszabott újabb fenyítés esetén, azonban a felfüggesztett fenyítést is végre kell hajtani.

(3) Ha az újabb fegyelmi eljárásban szolgálati viszony megszüntetése, vagy lefokozás fenyítést szabtak ki, a felfüggesztett fenyítés végrehajtása nem rendelhetõ el.

137. § (1) A fegyelmi jogkört a (4) bekezdésben, a 138. § (2) és (3) bekezdéseiben, a 139. § (1) és (2), valamint a 140. § (1) és (2) bekezdéseiben foglalt kivételekkel az állományilletékes parancsnok (vezetõ) gyakorolja.

(2) A fegyelmi jogkör gyakorlása magában foglalja a fegyelemsértés és a szabálysértés felderítését, a fegyelmi eljárás elrendelését és lefolytatását, az elkövetõ vétkességének megállapítását, a fenyítés kiszabását, továbbá a fegyelmi jogkört gyakorló parancsnokok fegyelmi ügyekben hozott döntéseinek az elöljáró parancsnok által történõ felülvizsgálatát.

(3) Az alacsonyabb szolgálati beosztású parancsnok (vezetõ) részére biztosított fegyelmi jogkör megilleti a magasabb beosztású parancsnokot (vezetõt) is.

(4) Az állomány más szervnél szolgálatot teljesítõ tagja a katonai fegyelmi szabályok hatálya alatt áll, vele szemben a fegyelmi jogkört a Honvéd Vezérkar fõnöke, vagy az általa kijelölt parancsnok (vezetõ) gyakorolja.

138. § (1) A honvédelmi miniszter és a Honvéd Vezérkar fõnöke, - ha e törvény kivételt nem tesz - a szolgálati alárendeltjeire e fejezet szerinti fenyítések bármelyikét alkalmazhatja.

(2) A szolgálati viszony megszüntetése és lefokozás fenyítést ezredesre csak a honvédelmi miniszter szabhat ki.

(3) A szolgálati viszony megszüntetése, továbbá a lefokozás fenyítést tisztre - ezredes kivételével - a Honvéd Vezérkar fõnöke, az ennél alacsonyabb rendfokozatúakra pedig a kinevezésükre és elõléptetésükre jogosult parancsnok (vezetõ) szabhat ki.

(4) Várakozási idõ meghosszabbítása fenyítést tisztre az országos parancsnok szabhat ki.

139. § (1) Az országos parancsnokkal, valamint a Honvéd Vezérkar fõnökének szervezetszerû helyettesével szemben a fegyelmi jogkört - a köztársasági elnök jogköreinek kivételével - a honvédelmi miniszter gyakorolja.

(2) Az állományilletékes parancsnok szervezetszerû helyetteseivel szemben a fegyelmi jogkört az elöljáró parancsnok gyakorolja.

140. § (1) Ha a fegyelemsértést az állomány több tagja együttesen valósítja meg, a fegyelmi eljárás lefolytatására és fenyítés kiszabására az az elöljáró parancsnok (vezetõ) jogosult, akinek a fegyelmi jogköre valamennyi elkövetõre kiterjed.

(2) A Honvéd Vezérkar fõnöke - indokolt esetben, szolgálati alárendeltjei tekintetében - bármely fegyelmi ügyet az eljárás bármely szakában saját hatáskörébe vonhat.

(3) Tábornokkal szemben a 135. § (1) bekezdésének g) vagy h) pontja szerinti fenyítés alkalmazása céljából a honvédelmi miniszter a köztársasági elnökhöz tesz elõterjesztést.

141. § (1) A fegyelmi jogkört gyakorló parancsnok a tudomásszerzéstõl számított 8 napon belül fegyelmi eljárást rendel el, ha a tudomására jutott tények alapján fegyelemsértés, illetve fegyelmi eljárás keretében is elbírálható szabálysértés alapos gyanúja állapítható meg. A 131. § (4) bekezdésében foglalt esetben az elkövetõt figyelmeztetésben részesíti.

(2) A fegyelmi jogkörrel nem rendelkezõ parancsnok a szolgálati alárendeltségébe tartozó személy által elkövetett fegyelemsértésrõl és szabálysértésrõl - szolgálati úton - írásban köteles jelentést tenni a fegyelmi jogkört gyakorló parancsnoknak.

142. § Az állomány külföldön szolgálatot teljesítõ tagja fegyelmi felelõsségre vonására - nemzetközi szerzõdés eltérõ rendelkezése hiányában - e fejezet rendelkezéseit a következõ eltérésekkel kell alkalmazni:

a) ha a fegyelemsértés miatt a rendfokozatot, vagy a szolgálati viszonyt érintõ fenyítésnek lehet helye, az állomány tagját - a helyszínhez kötõdõ szükséges vizsgálatokat követõen - haza kell rendelni és az eljárást belföldön kell lefolytatni;

b) kisebb tárgyi súlyú és jelentõségû fegyelemsértés esetén a fegyelmi eljárás - a hazarendelés mellõzésével - a külföldi szolgálati helyen is lefolytatható.

143. § (1) A fegyelmi eljárást határozattal kell elrendelni, melynek egy példányát az eljárás alá vont személynek (képviselõjének) kézbesíteni kell. A határozatnak tartalmaznia kell: az eljárás alapjául szolgáló tényeket, körülményeket, a kivizsgálással megbízott személy nevét és beosztását, vagy - bonyolult ügyben - a vizsgáló bizottság összetételét (a továbbiakban együtt: vizsgáló), a vizsgálat lefolytatásának határidejét, továbbá az állomány eljárás alá vont tagjának a jogairól való tájékoztatását.

(2) A fegyelmi vizsgálatot 30 napon belül be kell fejezni. Indokolt esetben e határidõt a fegyelmi jogkör gyakorlója egy alkalommal - legfeljebb 30 nappal - meghosszabbíthatja.

144. § (1) A fegyelmi vizsgálattal nem bízható meg az eljárás alá vontnál alacsonyabb rendfokozatú személy kivéve, ha annak beosztásából eredõ feladata a fegyelmi ügyekben eljárni.

(2) A vizsgálatban nem vehet részt az, aki az ügyben érdekelt, vagy akitõl az ügy elfogulatlan megítélése egyéb okból nem várható.

145. § (1) Az állomány több tagja által együttesen, egy idõben elkövetett fegyelemsértés esetén - ha azok tárgya azonos - a cselekményt egy eljárás keretében kell elbírálni.

(2) Ha az eljárás keretében olyan további fegyelemsértés kerül felderítésre, amely a vizsgálat tárgyához, illetve az eljárás alá vont személyhez kapcsolódik, az eljárást arra is ki kell terjeszteni.

(3) Az (1) és (2) bekezdésben meghatározott esetekben a fegyelmi határozatot személyenként kell meghozni.

146. § (1) Az egyszerû ténybeli megítélésû, kisebb tárgyi súlyú fegyelemsértés esetén, ha az elkövetõ a fegyelemsértést beismerte, a vizsgáló megbízása mellõzhetõ. A fegyelemsértés ebben az esetben az eljárás alá vont személynek a fegyelmi eljárást elrendelõ parancsnok által történt meghallgatása alapján is elbírálható (egyszerûsített eljárás).

(2) Az egyszerûsített eljárásban megállapított fegyelmi felelõsség esetén csak a 135. § (1) bekezdés a)-c) pontjaiban meghatározott fenyítés szabható ki.

(3) Ha az állomány fegyelmi eljárás alá vont tagja a személyes meghallgatásakor az egyszerûsített eljárást kifogásolja, vagy a megállapított tényállást vitatja, a fegyelmi jogkört gyakorló parancsnok a vizsgálat lefolytatására és a vizsgáló kijelölésére annak meghallgatásakor felvett jegyzõkönyvben a 143. § bekezdése szerint intézkedik.

147. § (1) Az állomány fegyelmi eljárás alá vont tagja a fegyelmi eljárás elrendelésétõl kezdve jogi képviselõt vehet igénybe, illetve kérheti, hogy képviseletében katonai érdekképviseleti szerv járjon el.

(2) Nem lehet képviselõ az érintett katonai szervezet parancsnoka (vezetõje), parancsnok-helyettese, jogtanácsosa, az igazgatási szolgálat tagja, jogi elõadója, továbbá akit az ügyben tanúként, vagy szakértõként hallgattak meg.

(3) A jogi képviselõ munkadíját és költségeit az állomány eljárás alá vont tagja viseli. Ha azonban a fegyelemsértés megállapítására nem kerül sor, a jogi képviselettel kapcsolatos költségeit meg kell téríteni.

148. § (1) Ha az állomány eljárás alá vont tagja tartós távolléte, illetve egészségi állapota miatt védekezését elõterjeszteni, eljárási jogait gyakorolni nem tudja, a fegyelmi eljárást távolléte, illetve akadályoztatása tartamára fel kell függeszteni. Folytatni lehet azonban az eljárást, ha elõreláthatóan szolgálati viszony megszüntetése, vagy lefokozás fenyítés kiszabása szükséges.

(2) A fegyelmi eljárást fel kell függeszteni ha:

b) az állomány tagja külföldön tartózkodik, a visszaérkezéséig, figyelemmel a 142. § b) pontjára is;

c) a cselekmény elbírálása olyan elõzetes kérdéstõl függ, amelynek eldöntése bíróság, vagy más hatóság hatáskörébe tartozik, annak a döntéséig.

(3) A fegyelmi eljárás felfüggesztésének tartama nem számít be a fegyelmi eljárás lefolytatására nyitva álló, illetve az elévülési idõbe.

149. § (1) Ha a fegyelemsértés súlya, vagy jellege miatt a fegyelmi eljárás alá vontnak a szolgálati helytõl való ideiglenes távoltartása szükséges, annak tartamára, de legfeljebb az elsõfokú határozat kihirdetéséig szolgálati beosztásából határozattal felfüggeszthetõ.

(2) Az elöljáró parancsnok a felfüggesztést indokolt esetben a fenyítés jogerõssé válásáig meghosszabbíthatja.

(3) Ha a szolgálati beosztásból történõ felfüggesztés indoka az (1) bekezdésben meghatározott eljárás befejezése elõtt megszûnt - a felfüggesztés megszüntetésével egyidejûleg - az állomány fegyelmi eljárás alá vont tagját beosztásába vissza kell helyezni, illetve más beosztásban foglalkoztatható.

(4) A szolgálati viszony megszüntetése, vagy a lefokozás fenyítés kiszabása esetén a beosztásból történõ felfüggesztés az eljárás jogerõs befejezéséig tart.

150. § (1) A szolgálati beosztásból való felfüggesztést haladéktalanul meg kell szüntetni, ha annak indokai megszûntek. Ha az eljárást a 158. § (1) bekezdés alapján szüntették meg, a felfüggesztés idejére visszatartott illetményt - annak törvényes kamatával - 3 munkanapon belül ki kell fizetni.

(2) Aki beosztásból történõ felfüggesztés hatálya alatt áll - annak tartama alatt - a szolgálati beosztásával járó jogait nem gyakorolhatja, a szolgálati fegyverét és szolgálati okmányait köteles leadni, szolgálati helyére csak az állományilletékes parancsnok engedélyével léphet be. Egyéb tekintetben megilletik az e törvényben biztosított jogok és terhelik az e törvényben meghatározott kötelezettségek.

(3) A felfüggesztés elrendelése, illetve meghosszabbítása ellen az állomány tagja az azt elrendelõ parancsnok szolgálati elöljárójához, annak hiányában a honvédelmi miniszterhez halasztó hatállyal nem bíró fellebbezést nyújthat be. A fellebbezésrõl az elöljáró (honvédelmi miniszter) a kézbesítéstõl számított 15 napon belül indokolt határozatot hoz, amely ellen további jogorvoslatnak nincs helye.

151. § (1) A vizsgáló az állomány fegyelmi eljárás alá vont tagját, a tanút, a sértettet, a szakértõt a meghallgatása idejérõl értesíti, a képviselõt pedig felhívja az eljárási cselekményen való részvételre azzal, hogy a távolléte az eljárási cselekmény lefolytatását nem akadályozza. Az értesítést, a felhívást a címzettnek az eljárási cselekmény elõtt legalább 3 nappal kézbesíteni kell.

(2) Az állomány tagja meghallgatásáról történõ értesítés az illetékes parancsnok (vezetõ) útján történik.

152. § (1) Ha a szabályszerûen értesített személy a meghallgatáson nem jelenik meg, a fegyelmi jogkört gyakorló parancsnok az állomány tagja megjelenése végett annak illetékes parancsnoka (vezetõje) útján ismételten intézkedik.

(2) A Honvédséghez nem tartozó személyt meghallgatása végett a vizsgáló felkeresi.

(3) Ha az állomány fegyelmi eljárás alá vont tagja az értesítés átvételét megtagadja, vagy a fegyelmi eljárásban önhibájából nem vesz részt, a fegyelmi eljárás lefolytatható és a fenyítés kiszabható. Az értesítés átvételének megtagadását, illetve a fegyelmi eljárástól való távolmaradást jegyzõkönyvbe kell rögzíteni.

153. § (1) A fegyelmi eljárás során a tényállást tisztázni kell. Az eljárás során az állomány fegyelmi eljárás alá vont tagja javára és terhére szolgáló körülményeket fel kell deríteni, be kell szerezni az ügy szempontjából jelentõs bizonyítékokat.

(2) Az állomány fegyelmi eljárás alá vont tagját a vizsgálat folyamán eljárási jogaira ki kell oktatni.

(3) A fegyelmi eljárás során a fontosabb eljárási cselekményeket jegyzõkönyvbe kell foglalni.

(4) Az állomány fegyelmi eljárás alá vont tagja (képviselõje) a fegyelmi ügy irataiba betekinthet, azokról - az állami és szolgálati titokról, valamint az adatvédelemrõl szóló rendelkezések betartása mellett - feljegyzést, másolatot készíthet.

154. § (1) A vizsgálat befejezésekor a vizsgáló jelentésben foglalja össze a vizsgálattal kapcsolatos ténymegállapításait, majd az állomány eljárás alá vont tagját és képviselõjét felhívja, hogy az iratismertetésen - a felhívásban megjelölt idõpontban - jelenjen meg.

(2) Az iratismertetés során az (1) bekezdésben megjelölt személyek bizonyítási indítványt tehetnek. A bizonyítás felvételérõl, vagy mellõzésérõl a vizsgáló dönt. A döntés ellen külön jogorvoslatnak helye nincs.

(3) A vizsgáló a keletkezett iratokat és a jelentést a vizsgálat befejezését követõen 3 napon belül átadja a fegyelmi jogkört gyakorló parancsnoknak.

155. § (1) A fegyelmi jogkört gyakorló parancsnok a kivizsgálásról szóló összefoglaló jelentést, továbbá az ügyben készült iratokat megvizsgálja és haladéktalanul intézkedik azok szükség szerinti kiegészítésére.

(2) Ha a tényállás nincs kellõen felderítve, vagy olyan eljárási szabálysértés történt, ami az ügy érdemi elbírálását lényegesen befolyásolja, a fegyelmi eljárást elrendelõ parancsnok kiegészítõ eljárást rendel el. A kiegészítõ eljárás tartama nem haladhatja meg a 15 napot.

(3) Ha a fegyelmi jogkört gyakorló parancsnok a vizsgálat anyagát elbírálásra alkalmasnak tartja - az iratok kézhezvételétõl számított 5 napon belül - meghallgatást tûz ki, amelyen az állomány eljárás alá vont tagja, képviselõje, valamint a vizsgáló lehet jelen. A meghallgatásról feljegyzést kell készíteni és az iratokhoz kell csatolni.

156. § A személyes meghallgatást követõen a fegyelmi jogkört gyakorló parancsnok 5 napon belül a fegyelmi ügyet elbírálja. Ennek keretében kiszabja a fenyítést, vagy - ha a hatáskörét meghaladó fenyítés kiszabását látja szükségesnek - az iratokat a fenyítésre vonatkozó javaslatával együtt, szolgálati úton a hatáskörrel rendelkezõ elöljáróhoz felterjeszti, a 158. § (1) bekezdésében meghatározott esetben pedig az eljárást megszünteti.

157. § (1) A fenyítést a fegyelemsértés tárgyi súlyának, a katonai szervezet fegyelmére gyakorolt hatásának, az elkövetõ vétkessége mértékének, a személyi körülményeinek, valamint a szolgálatban tanúsított magatartásának mérlegelésével kell kiszabni.

(2) Fenyítésként csak a 135. § (1) bekezdésében meghatározott fenyítést lehet kiszabni. Ugyanazon fegyelemsértésért több fenyítés nem szabható ki és egyik fenyítés a másikkal nem kapcsolható össze. Több fegyelemsértés egy eljárásban történõ elbírálásakor csak egy fenyítés szabható ki.

158. § (1) A fegyelmi eljárást meg kell szüntetni, ha:

a) az eljárás tárgyát képezõ magatartás fegyelemsértést, vagy fegyelmi eljárásban elbírálható szabálysértést nem valósított meg, illetve ha a fegyelemsértés olyan csekély súlyú, hogy csak a figyelmeztetés indokolt;

b) az állomány eljárás alá vont tagja vétkessége nem állapítható meg;

c) a fegyelemsértést, vagy a szabálysértést nem az állomány eljárás alá vont tagja követte el;

d) az ügyet más eljárásban már elbírálták;

e) fenyíthetõséget kizáró, vagy megszüntetõ ok (133. § (1), 134. § (1) bekezdés) áll fenn;

f) az ügyben büntetõeljárás indult.

(2) Ha a fegyelmi eljárás során azt állapították meg, hogy az eljárás alapjául szolgáló magatartás bûncselekmény, vagy fegyelmi eljárásban el nem bírálható szabálysértés alapos gyanújának megállapítására alkalmas, akkor az illetékes nyomozó, illetve szabálysértési hatósághoz feljelentést kell tenni.

(3) Ha az állomány tagjának szolgálati viszonya a fegyelmi eljárás keretében elbírálható szabálysértés jogerõs elbírálása elõtt megszûnt, és a cselekmény nem évült el az ügyet az illetékes szabálysértési hatósághoz kell áttenni.

159. § (1) A fenyítést határozatba kell foglalni, amely bevezetõ, valamint rendelkezõ részbõl és indokolásból áll:

a) a bevezetõ rész tartalmazza az állomány fegyelmi eljárás alá vont tagjának nevét, anyja nevét, születési évét és helyét, szolgálati beosztását, rendfokozatát, továbbá annak a jogszabálynak (belsõ rendelkezésnek) a megjelölését, amelynek megsértésében a vétkességét megállapították;

b) a rendelkezõ rész tartalmazza a fenyítés nemét és mértékét, a jogorvoslat lehetõségét, a fenyítés végrehajtásának módját, a végrehajtás kezdõ napját, a kihirdetés módját és szükség esetén a végrehajtásért felelõs személyt, valamint a jogorvoslati lehetõségre való figyelmeztetést;

c) az indokolásban kell megjelölni a fegyelemsértés (szabálysértés) elkövetésének helyét, idejét, leírását, a fenyítés kiszabásánál figyelembe vett enyhítõ és súlyosító körülményeket.

(2) A fenyítést tartalmazó határozatot az állomány fegyelmi eljárás alá vont tagja elõtt ki kell hirdetni, és a jogorvoslatról történõ esetleges lemondását jegyzõkönyvben kell rögzíteni. A határozat egy példányát - ha az állam- vagy szolgálati titkot nem tartalmaz - a fenyített (képviselõje) részére kézbesíteni kell.

(3) A jogerõs fenyítéseket, valamint az ezek hatály alóli mentesülés idõpontját az erre rendszeresített dicséreti és fenyítési lapon kell nyilvántartani. Ha az állomány fenyített tagját áthelyezték, a dicséreti és fenyítési lapját az új szolgálati helyére meg kell küldeni.

160. § (1) A fegyelmi ügyben hozott érdemi határozat ellen annak kihirdetését követõ 8 napon belül az állomány fenyített tagja - illetve az õ belegyezésével a képviselõje - az elöljáró parancsnokhoz fellebbezéssel élhet. A fellebbezést a fenyítést kiszabó elöljáróhoz kell benyújtani.

(2) A fellebbezést a fenyítést kiszabó parancsnok megvizsgálja. Amennyiben a fellebbezésnek helyt ad, a határozatát saját hatáskörében visszavonja és új határozatot hoz. Egyéb esetben az eljárás során keletkezett iratokat 3 napon belül felterjeszti az elöljáró parancsnokhoz, ennek hiányában a honvédelmi miniszterhez.

(3) Az országos parancsnok által kiszabott fenyítés ellen benyújtott fellebbezést a honvédelmi miniszterhez kell felterjeszteni.

(4) A honvédelmi miniszter által kiszabott fenyítés ellen fellebbezésnek helye nincs.

161. § (1) Az elöljáró parancsnok a hozzá felterjesztett iratok alapján az egész eljárást felülvizsgálja. Ha indokoltnak tartja a bizonyítást kiegészíti és az iratok felterjesztésétõl számított 15 napon belül az elsõfokú fegyelmi határozatot helyben hagyja, hatályon kívül helyezi, vagy megváltoztatja.

(2) Az elsõfokú határozat hatályon kívül helyezése esetén az azt meghozó parancsnokot új eljárás lefolytatására utasítja, vagy - az eljárást megszüntetõ ok esetén - az eljárást megszünteti.

(3) Megváltoztatás esetén a fenyítés mértékét enyhíti vagy súlyosbítja.

(4) Az elöljáró parancsnok a másodfokú fegyelmi határozat egy példányát megküldi az elsõ fokon eljárt parancsnoknak, az állomány érintett tagjának és a képviselõjének.

162. § A honvédelmi miniszter hatáskörében hozott, továbbá a másodfokú határozat ellen az állomány fenyített tagja, vagy képviselõje - a kézbesítésétõl számított 15 napon belül - a bírósághoz keresettel fordulhat.

163. § (1) Ha a szabálysértési hatóság iratai alapján a tényállás és a felelõsség kétséget kizáróan megállapítható, vagy az állomány szabálysértéssel gyanúsított tagja a szabálysértés elkövetését beismerte, a 146. § szerinti egyszerûsített eljárás szabályai alkalmazhatóak.

(2) Amennyiben a szabálysértésben más személy felelõssége is megállapítható, a felelõsségi arányok vonatkozásában a szabálysértési hatóság jogerõs határozata az irányadó.

(3) Szabálysértés miatt pénzbírságnál súlyosabb fenyítés - figyelemmel a 135. § (2) bekezdésében foglaltakra is - nem alkalmazható.

(4) Ha a szabálysértés miatt elkobzás, vagy más intézkedés indokolt, a fegyelmi jogkört gyakorló parancsnok a fenyítés kiszabásával egyidejûleg a szükséges intézkedés megtétele céljából az illetékes szabálysértési hatóságot megkeresi. Az intézkedés kezdeményezése miatt fellebbezésnek helye nincs.

164. § (1) A fenyítés végrehajtását a határozat jogerõre emelkedésétõl számított 30 napon belül meg kell kezdeni. A végrehajtásra a fegyelmi jogkört gyakorló parancsnok (vezetõ) intézkedik.

(2) A fenyítés jogerõs és végrehajtható, ha:

a) az elsõfokú fegyelmi határozat ellen fellebbezést nem jelentettek be;

b) a honvédelmi miniszter által hozott határozat, illetve a másodfokú határozat ellen - az erre nyitva álló határidõn belül - a bírósághoz keresetet nem nyújtottak be a határidõ elteltének napján;

c) a fellebbezést vagy a keresetet visszavonták, a visszavonás napján;

d) a bíróság a benyújtott keresetet jogerõsen elbírálta, a jogerõ beállta napján.

(3) A (2) bekezdés a)-c) pontjai esetén a fegyelmi határozat jogerõre emelkedését és idõpontját a jogerõre emelkedett határozatot hozó parancsnok (vezetõ) állapítja meg, amit záradékként rávezet a fegyelmi határozatra.

165. § (1) A pénzbírságot a határozat jogerõre emelkedésétõl számított 30 napon belül kell a szolgálati helyen befizetni. A fegyelmi jogkört gyakorló parancsnok (vezetõ) az érintett kérelmére legfeljebb 6 havi részletfizetést, vagy halasztást engedélyezhet. Ha a fenyített a jogerõsen kiszabott pénzbírságot az elõírt határidõ alatt nem fizette meg, illetve a részletfizetést elmulasztja, az egy összegben esedékessé válik, és azt az illetményébõl le kell vonni.

(2) Ha az állomány tagja a szabálysértési hatóság által vele szemben jogerõsen kiszabott pénzbírságot nem fizeti meg, és a szabálysértési hatóság emiatt azt elzárásra változtatta át, az elzárást a Honvédség katonai fogházában kell végrehajtani.

166. § (1) A fenyítés hatálya az az idõtartam, amely alatt az állomány fenyített tagja a jogszabályban meghatározott joghátrányokat viseli.

(2) Az állomány fenyített tagja a fenyítés jogerõre emelkedésétõl a végrehajtásának befejezéséig, ezen felül az alábbi idõtartamig áll a fenyítés hatálya alatt:

a) a feddés, megrovás és szigorú megrovás fenyítés esetén 2, 4, illetve 6 hónapig;

b) a minimális várakozási idõ 6 hónaptól 2 évig terjedõ meghosszabbítása fenyítés esetében 1 évig.

(3) Akinek a pénzbírság vagy a minimális várakozási idõ 6 hónaptól 2 évig terjedõ meghosszabbítása fenyítését felfüggesztették, a felfüggesztés tartama alatt úgy kell tekinteni, mintha a fenyítés hatálya alatt állna, ez az idõtartam azonban nem lehet hosszabb, mint a maximális várakozási idõ.

(4) Akit a bíróság rendfokozatot, vagy a szolgálati viszonyt érintõ mellékbüntetéssel sújtott, 1 évig a fenyítés hatálya alatt állónak kell tekinteni.

167. § (1) Az állomány fenyített tagja mentesül a fenyítés hatálya alól, ha a fenyítés jogerõre emelkedésétõl, illetve a végrehajtása befejezésétõl kezdõdõen a 166. § (2) bekezdés a) és b) pontjában meghatározott idõtartam eltelt.

(2) A fenyítés hatálya alól az állomány tagját a 166. § (2) bekezdés a) és b) pontjában meghatározott idõtartam eltelte elõtt - kivételesen - az állományilletékes parancsnok mentesítheti, ha a fenyített a fenyítés után átlagon felüli teljesítményt nyújtott, példamutató magatartást tanúsított és a fenyítés hatálya idõtartamának legalább a fele eltelt. A mentesítés tényét parancsba kell foglalni.

168. § (1) Ha az állomány tagjával szemben büntetõeljárás indul, a szolgálati beosztásából az eljárás befejezéséig felfüggeszthetõ.

(2) Az (1) bekezdés szerinti felfüggesztésnek akkor van helye, ha az állomány tagja terhére rótt bûncselekmény a Honvédség tekintélyét súlyosan sérti, vagy veszélyezteti, illetve a büntetõeljárás miatt az elkövetõnek a szolgálattól való távoltartása indokolt, és az eljárást folytató illetékes szerv azt kezdeményezte.

XIII. Fejezet

KÁRTÉRÍTÉSI FELELÕSSÉG

169. § (1) Az állomány tagja a szolgálati viszonyból eredõ kötelességének vétkes (szándékos vagy gondatlan) megszegésével okozott kárért kártérítési felelõsséggel tartozik.

(2) A károkozó vétkességét, a kár bekövetkeztét és mértékét, valamint az okozati összefüggést a Honvédségnek kell bizonyítania.

(3) Gondatlan károkozás esetén a kártérítés mértéke - a (4) bekezdésben szabályozott esetek kivételével - a károkozó 1 havi alapilletményének 50%-át nem haladhatja meg.

(4) A károkozó a 3 havi alapilletménye erejéig felel, ha

a) a Honvédség gazdálkodására, az anyagi-technikai eszközök kezelésére vonatkozó szabályok megsértésével,

b) az ellenõrzési kötelezettsége elmulasztásával vagy hiányos teljesítésével,

c) hatósági jogkörben eljárva a jogszabályok megsértésével

okozta a kárt, vagy

d) a kár olyan - jogszabályba ütközõ - parancs, utasítás teljesítésébõl keletkezett, amelynek következményeire az utasított elõzõleg a figyelmet felhívta.

170. § Szándékos károkozás esetén a károkozó a teljes kárt köteles megtéríteni.

171. § (1) Az állomány tagja vétkességére tekintet nélkül felelõs azért a hiányért, amely olyan dologban következett be, amelyet visszaszolgáltatási vagy elszámolási kötelezettséggel jegyzék vagy elismervény alapján vett át, és amelyet állandóan az õrizetében tart, kizárólagosan használ vagy kezel.

(2) A pénz- és értékkezelõ, valamint a pénztáros jegyzék vagy elismervény hiányában is teljes felelõsséggel tartozik az általa kezelt pénzért, értékpapírért vagy egyéb értéktárgyért.

(3) Mentesül az állomány tagja a felelõsség alól, ha bizonyítja, hogy a hiányt elháríthatatlan külsõ ok idézte elõ, vagy a Honvédség a biztonságos õrzés feltételeit nem biztosította.

(4) Az (1) bekezdésben meghatározott feltételek meglétét, a kár (hiány) bekövetkeztét és mértékét a Honvédségnek kell bizonyítania.

(5) A megõrzésre átadott dolog megrongálódásából eredõ kár esetén az állomány tagja a vétkességi felelõsségre vonatkozó szabályok szerint felel azzal az eltéréssel, hogy a vétlenség bizonyítása õt terheli.

172. § (1) A leltárhiányért a leltárfelelõsségi megállapodást kötött raktáros vétkességére tekintet nélkül felelõsséggel tartozik. Ha a leltári készletet több raktáros kezeli, velük csoportos leltárfelelõsségi megállapodás is köthetõ.

(2) A leltárfelelõsségi megállapodást írásba kell foglalni, és ebben meg kell határozni a leltári készletnek azt a körét, amelyért a raktáros felelõsséggel tartozik.

(3) A raktáros a Leltározási Szabályzatban meghatározott feltételekrõl a leltárfelelõsségi megállapodás megkötését, illetve a leltár idõszak kezdetét megelõzõen tájékoztatni kell.

173. § (1) A leltárhiányért megtérítési felelõsséget - a raktárosok elõzetes hozzájárulásának hiányában - csak a raktár teljes készletének leltározása alapján lehet megállapítani.

(2) A raktárvezetõnek és helyettesének személyében történt változás vagy a felelõsségi szabályok megváltozása esetén a raktárt leltározással kell átadni, illetve átvenni.

(3) Leltározásnál a raktárosnak, illetve akadályoztatása esetén a képviselõjének a jelenlétét lehetõvé kell tenni. Ha a raktáros a képviseletérõl nem gondoskodott, akkor az állományilletékes parancsnok e feladat ellátására szakmailag alkalmas, érdektelen képviselõt köteles kijelölni.

(4) A raktáros a leltározással kapcsolatban a leltárfelvétel során és azt követõen is észrevételt tehet.

(5) A leltárhiánnyal kapcsolatos kártérítési igényt a leltárfelvétel befejezését követõ hatvannapos jogvesztõ határidõ alatt kell érvényesíteni. Büntetõeljárás esetén e határidõ harminc nap és a nyomozó hatóság, illetve a bíróság jogerõs határozatának közlését követõ napon kezdõdik.

174. § (1) A leltárhiány a kezelésre átvett anyagban, áruban (leltári készletben) ismeretlen okból keletkezett, a természetes mennyiségi csökkenés és a kezeléssel járó veszteség mértékét meghaladó hiány.

a) a raktárvezetõ és raktárvezetõ helyettes hat havi,

b) a beosztott raktáros négyhavi

alapilletménye erejéig felel.

(3) A csoportos leltárfelelõsségi megállapodás meghatározhatja a felelõsség raktárosok közötti megosztását is, egyetemleges felelõsség kikötésének azonban nincs helye. Ha a csoportos leltárfelelõsségi megállapodás a felelõsség megosztását nem rendezi, a raktárosok alapilletményük arányában felelnek. Csoportos leltárfelelõsségi megállapodás esetén a kártérítés mértéke nem haladhatja meg a megállapodást kötött raktárosok átlagkeresetének hat havi együttes összegét.

(4) Ha az állomány tagja olyan raktári beosztásban teljesít szolgálatot, ahol az átvett anyagokat (raktári készleteket) állandóan egyedül kezeli, a teljes leltárhiányért felel.

175. § (1) A leltárhiányért megtérítési felelõsséget akkor lehet megállapítani, ha

a) a raktárossal (raktárosokkal) leltárfelelõsségi megállapodást kötöttek;

b) az anyagokat (raktári készleteket) kezelésre szabályszerûen átadták, és azokat a raktáros átvette;

c) a raktáros a két egymást követõ leltározás közötti idõszaknak (leltáridõszak) legalább a felében az adott raktárosi beosztást töltötte be.

(2) Ha a leltári készletet a leltárhiányért nem felelõs személy is kezeli, a raktáros felelõssége megállapításához szükséges az is, hogy a leltárhiányért nem felelõs, de a leltári készletet kezelõ személyt a Honvédség a leltárhiányért felelõs raktáros elõzetes hozzájárulásával foglalkoztassa az adott beosztásban, illetve az adott szolgálati helyen.

176. § (1) Ha a kárt többen együttesen okozták, vétkességük - a megõrzésre átadott dologban bekövetkezett hiány és leltárhiány esetén az alapilletményük - arányában felelnek.

(2) Ha a kárt többen szándékosan okozták, a felelõsségük egyetemleges.

(3) Nem kell az állomány tagjának megtérítenie a kárnak azt a részét, amely a Honvédség közrehatása következtében állt elõ.

(4) A felelõsség, illetve a kártérítés mértékének megállapításánál figyelembe kell venni az eset összes körülményeit, így különösen mindazokat, amelyek a munkavállaló felelõsségére kihatnak, illetve, amelyek a biztonságos és elõírásszerû kezelést befolyásolhatták, ezen belül a biztonságos õrzésre vonatkozó munkáltatói kötelezettségek teljesítését, továbbá a raktáros esetleges távollétének idõtartamát.

177. § (1) Az állomány tagja kártérítési felelõsségének megállapítására az állományilletékes parancsnok jogosult. Állományilletékes parancsnok hiányában a kártérítési felelõsséget a miniszter állapítja meg.

(2) Az állományilletékes parancsnok a kár felfedezése után haladéktalanul intézkedni köteles a kár összegének és a károkozó személyének megállapítására.

(3) A kártérítési eljárás során a tényállás megállapításával arra alkalmas, érdektelen és elfogulatlan személyt kell megbízni. Ha a tényállás bonyolult, a káreljárás lefolytatására bizottságot kell kijelölni.

(4) A kártérítési eljárásban az állomány tagját meg kell hallgatni, és lehetõvé kell tenni, hogy védekezését részletesen elõadja. A lefolytatott bizonyításról jegyzõkönyvet kell felvenni.

(5) Az állomány tagja a kártérítési eljárásban érdekeinek védelmével megbízhatja az érdekképviseleti szervét, illetõleg ügyvédet hatalmazhat meg.

178. § (1) A kár összegének megállapítását követõ 60 napon belül az állományilletékes parancsnok a kártérítésre kötelezésrõl vagy annak mellõzésérõl indokolt határozattal dönt. Ha a károkozóval szemben a kárigénnyel összefüggõen büntetõeljárás indult, a határidõ a büntetõeljárás jogerõs befejezésekor veszi kezdetét.

(2) Az állományilletékes parancsnok a határozatban felhívja a károkozót, hogy a határozattal szemben 15 napon belül panasszal élhet.

(3) Ha a károkozó nem él panasszal, a kártérítésre vonatkozó határozat végrehajtható.

(4) Az állományilletékes parancsnok határozata elleni panaszt 8 napon belül fel kell terjeszteni az elöljáró parancsnokhoz, aki azt 30 napon belül elbírálja. E határozat ellen a kártérítésre kötelezett bírósághoz fordulhat.

179. § Ha az állomány tagja a kár okozását és annak mértékét beismeri és a kár mértéke az illetményalap 100%-át nem haladja meg, a megtérítési kötelezettség kártérítési határozat nélkül, kötelezvényben is elvállalható.

180. § A bíróság által megítélt kártérítés behajtása a bírósági végrehajtás szabályai szerint történik.

181. § (1) Az állományilletékes parancsnok a kártérítést utólag mérsékelheti, ha a kártérítésre kötelezett körülményeiben olyan változás következett be, amely a kártérítés méltányos csökkentését teszi indokolttá.

(2) Méltánylást érdemlõ személyi körülményekre tekintettel az állományilletékes parancsnok a kártérítés levonását vagy végrehajtását elhalaszthatja, illetõleg részletfizetést engedélyezhet.

182. § A tényleges kár és a kiszabott kártérítés összegének különbözetét leírással, a kiszabott és behajthatatlan kártérítési összeget pedig törléssel kell rendezni.

183. § (1) A Honvédség - az e fejezetben foglaltak figyelembevételével - vétkességére tekintet nélkül teljes mértékben felel azért a kárért, amely az állomány tagjának a szolgálati viszonyával összefüggésben keletkezett.

(2) Mentesül a Honvédség a felelõsség alól, ha bizonyítja, hogy a kárt a mûködési körén kívül esõ elháríthatatlan ok vagy kizárólag a károsult elháríthatatlan magatartása okozta.

(3) Nem kell megtéríteni a kárnak azt a részét, amelyet a károsult vétkes magatartása idézett elõ.

184. § (1) Az állomány tagjának kell bizonyítania, hogy a kár a szolgálati viszonnyal okozati összefüggésben keletkezett.

(2) A szolgálati viszony körébe esnek különösen a Honvédség feladatainak ellátásával összefüggõ magatartásból, a használt anyag, felszerelés, berendezés és energia tulajdonságából, állapotából, mozgásából és mûködésébõl eredõ okok.

(3) Ha az állomány tagja a tevékenységét rendeltetésszerûen a szolgálati helyen kívül is ellátja, az e körben történt károsodásának okát mûködési körön belül esõnek kell tekinteni.

185. § (1) A Honvédség a vétkességére tekintet nélkül felel a kárért, ha az olyan betegség következménye, amely

a) a szolgálat teljesítésével összefüggésben keletkezett, vagy

b) a szolgálat sajátosságaival összefüggésben súlyosbodott.

(2) Az (1) bekezdésben meghatározott betegségen kívüli egyéb megbetegedés folytán keletkezett kárért a Honvédség csak vétkessége esetén felel.

(3) A Honvédség a szolgálati viszonnyal összefüggõ balesetbõl eredõ személyi kárért vétkességére tekintet nélkül felel.

186. § A Honvédség a 183. § (1) bekezdésén, továbbá a 185. §-ban meghatározott felelõssége alapján az állomány tagjának elmaradt jövedelmét, dologi és nem vagyoni kárát, a sérelemmel, illetve ennek elhárításával összefüggésben felmerült indokolt költségeit köteles megtéríteni.

187. § (1) A szolgálati viszony körében az elmaradt jövedelem megállapításánál figyelembe kell venni az elmaradt átlagkeresetet, továbbá azoknak a rendszeres szolgáltatásoknak a pénzbeni értékét, amelyekre az állomány tagja a szolgálati viszony alapján jogosult, feltéve, hogy azokat a károkozás bekövetkezését megelõzõen rendszeresen igénybe vette.

(2) A szolgálati viszonyon kívüli elmaradt jövedelemként a sérelem folytán elmaradt egyéb rendszeres keresetet kell megtéríteni.

(3) Az elmaradt jövedelem megállapításánál figyelembe kell venni azt a jövõbeni változást is, amelynek meghatározott idõpontban való bekövetkezésével elõre számolni lehetett.

(4) Meg kell téríteni azt a kárt is, amelyet az állomány tagja a sérelembõl eredõ jelentõs fogyatékossága ellenére, rendkívüli munkateljesítménnyel hárított el.

(5) Nem kell megtéríteni az olyan szolgáltatások értékét, amelyek rendeltetésük szerint csak munkavégzés esetén járnak (pl: élelmezés, munka és védõruha ellátás), továbbá a költségtérítés címén járó összeget.

188. § Ha az átlagkereset számításánál irányadó idõszakon belül általános illetményemelés volt, az átlagkeresetet - ha ez az állomány tagjára kedvezõbb - csak az emelés idõpontjától kell számítani.

189. § (1) A természetbeni juttatások értékét, valamint a dologi kár összegét a kártérítés megállapításakor, a károkozás helyén irányadó fogyasztói ár alapján kell meghatározni.

(2) A dologi kár összegét az avulás figyelembevételével kell kiszámítani. Ha a dologban okozott kár az érték csökkenése nélkül kijavítható, kárként a javítási költséget kell figyelembe venni.

190. § (1) A Honvédség köteles megtéríteni az állomány tagja közeli hozzátartozójának a károkozással összefüggésben felmerült kárát és indokolt költségeit is.

(2) Ha a károkozással összefüggésben az állomány tagja meghalt, eltartott hozzátartozója az (1) bekezdésben foglaltakon túlmenõen olyan összegû tartást pótló kártérítést is igényelhet, amely szükségleteinek - a tényleges, illetõleg az elvárhatóan elérhetõ jövedelmét is figyelembe véve - a sérelem elõtti színvonalon való kielégítését biztosítja.

191. § A kártérítés kiszámításánál a kár összegébõl le kell vonni:

a) az elmaradt illetményre esõ nyugdíjjárulékot (magánnyugdíjpénztári tagdíjat), egészségbiztosítási járulékot, munkavállalói járulékot és számított személyi jövedelemadó elõleget;

b) az állami egészségügyi és a társadalombiztosítás keretében járó ellátás ellenértékét;

c) azt a pénzösszeget:

192. § (1) Kártérítésként járadékot is meg lehet állapítani. Rendszerint járadékot kell megállapítani akkor, ha a kártérítés a károsult vagy a vele szemben tartásra jogosult hozzátartozója tartását, illetõleg tartásának kiegészítését hivatott szolgálni.

(2) Ha a kárnak vagy egy részének mértéke pontosan nem számítható ki, a Honvédség olyan összegû általános kártérítés megfizetésére köteles, amely a károsult teljes anyagi kárpótlására alkalmas. Általános kártérítés járadékként is megállapítható.

(3) Ha a kártérítés megállapítása után változás következett be az állomány tagjának lényeges körülményeiben, mind a károsult, mind a Honvédség, illetõleg - a felelõsségbiztosítás alapján nyújtott kártérítés esetén - a biztosító a megállapított kártérítés módosítását kérheti.

193. § A károsult állományilletékes parancsnoka, ennek hiányában a miniszter a károkozásról való tudomásszerzéstõl számított 15 napon belül köteles a károsultat felhívni kárigényének elõterjesztésére. A Honvédség a kárigény bejelentésétõl számított 15 napon belül írásbeli tájékoztatást ad a károsultnak az eljáró szervrõl és az eljárás módjáról.

194. § (1) Az elévülés szempontjából önállónak kell tekinteni:

a) a betegség idejére járó távolléti díj és a sérelem folytán csökkent kereset, valamint

b) a betegség idejére járó távolléti díj és a rokkantsági nyugdíj

különbözetének megtérítése iránti igényt.

(2) Ha a sérelemmel összefüggésben több és egymástól eltérõ idõpontban esedékes újabb elkülönülõ kárigény származik, ezek elévülési idejét egymástól függetlenül, az egyes igények esedékessé válásától kezdõdõen, külön-külön kell számítani.

(3) Az elévülési idõ az (1) bekezdésben foglalt megkülönböztetéssel

a) a betegség idejére járó távolléti díj elsõ fizetésének napjától,

b) attól az idõponttól, amikor a sérelem folytán bekövetkezett munkaképesség-csökkenés elsõ ízben vezetett jövedelem kiesésben megmutatkozó károsodásra, végül

c) a rokkantsági nyugállományba helyezés idõpontjától kezdõdik.

(4) Járadékigény 6 hónapnál régebbi idõre visszamenõleg csak akkor érvényesíthetõ, ha a jogosultat a követelés érvényesítésében mulasztás nem terheli, illetõleg a Honvédség a 193. §-ban meghatározott kötelezettségét elmulasztotta. 3 évnél régebbi idõre visszamenõleg járadékigény nem érvényesíthetõ.

195. § (1) A Honvédség az állomány kártérítésre jogosult tagjától, illetve annak közeli hozzátartozójától a munkavégzésbõl származó jövedelmérõl, jövedelmi viszonyairól évente igazolást kérhet.

(2) A Honvédség a károsultat értesíti, ha a kártérítés mértékének módosítására alapul szolgáló illetményemelést hajtott végre. A Honvédség hivatalból módosítja a járadék összegét.

196. § (1) A károsult a kártérítési kérelmet az állományilletékes parancsnokához nyújthatja be.

(2) A vezénylés idõtartama alatt bekövetkezett kár esetében a kárigényt annál a szervezeti egységnél kell benyújtani, amelynél a kár keletkezett.

197. § (1) A kártérítést jogosságának megállapítása után a szervezeti egység fizeti ki, ha:

a) a felelõssége nyilvánvaló;

b) az ügy ténybeli és jogi megítélése egyszerû;

c) a kártérítés összege nem haladja meg a miniszter által megállapított összeghatárt.

(2) Az (1) bekezdés alá nem tartozó esetekben a kártérítés megállapítása és kifizetése a miniszter által kijelölt szerv hatáskörébe tartozik.

198. § (1) A kártérítési igényt az igénybejelentés beérkezésétõl számított 60 napon belül, a 196. §, illetve a 197. § (2) bekezdésében meghatározott szervnek kell elbírálnia, és a döntést a károsulttal indokolt határozatban kell közölnie.

(2) A károsult a határozat ellen keresettel fordulhat a bírósághoz. A határozat keresettel nem érintett részei jogerõre emelkednek.

199. § Az 1965. január 1-je elõtt bekövetkezett balesetbõl, illetve szolgálati megbetegedésbõl eredõ kártérítési követelésekre e törvény rendelkezései nem alkalmazhatók. Ilyen esetben a polgári jog kártérítési szabályai irányadók.

XIV. Fejezet

A SZOLGÁLATI viszonyon alapuló

társadalombiztosítási ellátások

200. § (1) Az állomány tagjai egészségének és testi épségének védelmét az õket terhelõ fokozott igénybevétel követelményeinek megfelelõen kell biztosítani.

(2) Az állomány tagja egészsége megõrzéséhez, helyreállításához és egészsége javításához - a kötelezõ egészségbiztosítás ellátásairól szóló 1997. évi LXXXIII. törvény (a továbbiakban: Eb.tv.) alapján - egészségbiztosítási ellátásokra jogosult. A pénzbeli egészségbiztosítási ellátások az e törvényben foglalt eltérésekkel illetik meg az állomány tagját.

(3) Az egészségügyi szolgáltatás a Honvédség által fenntartott, támogatott vagy az Országos Egészségbiztosítási Pénztár által finanszírozott egészségügyi intézményeknél vehetõ igénybe.

(4) Az állomány tagja az Eb. tv-ben foglaltak szerinti baleseti ellátásra, szolgálati kötelmekkel összefüggõ baleseti sérülése vagy szolgálati eredetû betegsége következtében jogosult.

201. § (1) Az állomány tagja balesetének, betegségének vagy az ezek miatt bekövetkezett halálának a szolgálati kötelmekkel való összefüggését hivatalból kell vizsgálni.

(2) Az állomány tagjának haláláról, 1 napot meghaladó szolgálatképtelenséget okozó balesetérõl vagy a szolgálati kötelmekkel összefüggõ olyan megbetegedésrõl, amely elõreláthatólag tartós szolgálatképtelenséggel jár, jegyzõkönyvet kell felvenni. A jegyzõkönyv felvételérõl az állományilletékes parancsnok köteles gondoskodni.

(3) A balesetnek, betegségnek a szolgálati kötelmekkel való összefüggésérõl a honvédelmi miniszter által kijelölt szerv indokolt határozatban dönt (minõsítõ határozat).

(4) A minõsítõ határozatot írásba kell foglalni, és azt az állomány tagja - halála esetén közeli hozzátartozója - részére meg kell küldeni.

(5) A minõsítõ határozat ellen a kézbesítésétõl számított 15 napon belül a honvédelmi miniszterhez fellebbezésnek van helye. A honvédelmi miniszter döntése ellen 30 napon belül keresetet lehet a bírósághoz benyújtani.

202. § (1) Az állomány tagját - saját jogán - szolgálati nyugdíj, rokkantsági nyugdíj, baleseti rokkantsági nyugdíj illeti meg, és magánnyugdíjra szerezhet jogosultságot. A szerzõdéses állomány tagja szolgálati nyugdíjra nem jogosult.

(2) Az állomány tagja után a hozzátartozókat megilletõ hozzátartozói nyugellátások: az özvegyi nyugdíj, az árvaellátás, a szülõi nyugdíj és a baleseti hozzátartozói nyugellátások.

(3) Az (1) és (2) bekezdés szerinti nyugellátások esetében a társadalombiztosítás ellátásaira és a magánnyugdíjra jogosultakról, valamint e szolgáltatások fedezetérõl szóló 1997. évi LXXX. tv. (a továbbiakban: Tbj. tv.), a társadalombiztosítási nyugellátásról szóló 1997. évi LXXXI. törvény (a továbbiakban: Tny. tv.), valamint a magánnyugdíjról és a magánnyugdíj pénztárakról szóló 1997. évi LXXXII. törvény (a továbbiakban: Mny. tv.) rendelkezéseit az e törvényben meghatározott eltérésekkel kell alkalmazni.

203. § (1) A hivatásos állomány tagja szolgálati nyugdíjra jogosult 25 év szolgálati viszonyban ténylegesen eltöltött idõ után.

(2) A hivatásos állomány tagja szolgálati nyugdíjra jogosult 25 év szolgálati viszonyban eltöltött szolgálati idõ elõtt is, ha a hivatásos szolgálat 55.§-ban meghatározott felsõ korhatárának elérésekor szolgálati viszonyban legalább 10 évet eltöltött, és rendelkezik a Tny. tv. 4. § (1) bekezdésének h) pontja és a 37-43. §-ai szerint számított 25 év szolgálati idõvel.

(3) A szolgálati nyugdíjat teljes összegében kell folyósítani, ha a szolgálati viszony a felsõ korhatár elérésekor szûnt meg.

(4) A felsõ korhatár elérése elõtt is teljes összegben kell folyósítani a szolgálati nyugdíjat, ha a hivatásos állomány tagja:

a) 25 év szolgálati viszonyban eltöltött szolgálati idõvel rendelkezik és szolgálati viszonya a 59. § (1) bekezdés, valamint (2) bekezdésének b) pontja alapján, illetõleg egészségi, pszichikai, továbbá neki fel nem róható nemzetbiztonsági alkalmatlanság miatt szûnt meg;

b) 25 év szolgálati viszonyban eltöltött idõvel rendelkezik és a szolgálati viszonya megszûnésekor az 52. életévét már betöltötte vagy munkaképességének csökkenése az 50 %-ot elérte, de még nem rokkant.

(5) Ha a hivatásos állomány 25 év szolgálati viszonyban eltöltött idõvel rendelkezõ tagjának a szolgálati viszonyát az 52. életéve betöltése elõtt közös megegyezéssel, a képzési kötelezettség elmulasztása, fizikai vagy minõsítés szerinti alkalmatlanság - ideértve a felróható nemzetbiztonsági alkalmatlanság esetét is - miatt szüntetik meg, részére a szolgálati nyugdíj 50 %-a folyósítható az 52. életéve betöltéséig, illetve munkaképessége csökkenése 50 %-os mértékének eléréséig. Ettõl kezdve a szolgálati nyugdíjat (4) bekezdés b) pontja szerint kell folyósítani.

(6) A miniszter a szolgálati érdemekre, illetve a szociális helyzetre figyelemmel, az (5) bekezdés esetében az érintett javára eltérést engedélyezhet.

(7) Nem folyósítható a felsõ korhatár betöltése vagy megrokkanása elõtt a szolgálati nyugdíj annak, akit a hivatásos szolgálatra való méltatlanság miatt felmentettek, vagy akinek a szolgálati viszonya az 56. § b), e) vagy f), illetve az 62. § (1) bekezdésének d) vagy g)-i) pontja alapján szûnt meg.

204. § (1) A szolgálati nyugdíj összegét a nyugdíjazást közvetlenül megelõzõ 12 hónap alatt a szolgálati viszony keretében elért - a kifizetés idõpontjában hatályos jogszabályok szerint nyugdíjjárulék alapjául szolgáló - illetménynek és illetmény jellegû juttatásoknak a számított személyi jövedelemadóval csökkentett összege havi átlaga alapján kell megállapítani.

(2) Az (1) bekezdésben meghatározott összeg kiszámításánál alkalmazni kell a társadalombiztosítási jogszabályokban az öregségi nyugdíj megállapításánál elõírt korlátozásokat.

(3) A repüléstõl egészségi okból véglegesen eltiltott repülõhajózó nyugdíját a eltiltáskor vele azonos rendfokozatú és hasonló beosztású és minõsítésû repülõhajózók (1) bekezdés szerinti illetménye és illetményjellegû juttatásai alapulvételével kell megállapítani, ha ez számára kedvezõbb.

(4) Az (1) és (3) bekezdésben említett illetményen és illetmény jellegû juttatáson az alapilletményt, az illetménykiegészítést, az illetménypótlékot, a külön juttatást és a jutalmat kell érteni.

205. § A szolgálati nyugdíj összege a társadalombiztosítás szempontjából figyelembe vehetõ szolgálati idõ tartamától és a 204. § (1) bekezdése alapján számított illetmény és illetmény jellegû juttatások havi átlagától függ. Ezek figyelembevételével a szolgálati nyugdíj összege:

206. § (1) A szolgálati nyugdíj összege a társadalombiztosítási jogszabályok szerint figyelembe vehetõ szolgálati idõ tartamától, valamint a 204. § szerinti kereset, jövedelem, - személyi jövedelemadót is tartalmazó, csökkentés nélküli - bruttó összegének egy havi átlagától függ. Ezek alapján, ha a hivatásos állomány tagja kizárólag a szolgálati nyugdíjrendszer keretében fizetett nyugdíjjárulékot, vagy a magánnyugdíj-pénztárban az egyéni számláján lévõ összeget a Nyugdíjbiztosítási Alaphoz átutalták, a szolgálati nyugdíj összege a következõ:

(2) Ha a hivatásos állomány tagjának a magánnyugdíj-pénztárban az egyéni számláján lévõ összeget - saját döntése alapján - nem utalták át a Nyugdíjbiztosító Alap részére, a szolgálati nyugdíj összege a következõ:

(3) A hivatásos állománynak az a tagja, aki 2013. január 1-je elõtt szolgálati nyugdíjra jogot szerzett s kizárólag a szolgálati nyugdíjrendszer keretében fizetett nyugdíjjárulékot - az igényérvényesítés idõpontjától függetlenül - a 205. § szerinti mértékû szolgálati nyugdíjra jogosult.

207. § (1) Szolgálati idejére tekintet nélkül rokkantsági nyugdíjra jogosult az állománynak az a tagja, aki:

a) egészségromlás, illetõleg testi vagy szellemi fogyatkozás következtében szolgálat (munka-) képességét legalább hatvanhét százalékban elvesztette, vagy

b) a szolgálati viszony megszûnését követõen két éven belül válik rokkanttá, ha a rokkantság a szolgálati viszony idõtartama alatt annak gyakorlásával összefüggésben bekövetkezett baleset, betegség következménye

és ebben az állapotában egy évig javulás nem várható, rendszeresen nem dolgozik, vagy keresete lényegesen kevesebb a megrokkanás elõtti kereseténél.

(2) A rokkantsági nyugdíj összege a nyugállományba helyezésig szerzett szolgálati idõ tartamától, a 204. §-ban meghatározott átlagkereset, jövedelem nagyságától, valamint a rokkantság fokától függ. Ennek megfelelõen a III. csoportba tartozó személy rokkantsági nyugdíjának összege:

a) ha a rokkant szolgálati ideje nem éri el a 25 évet:

b) ha a rokkant szolgálati ideje eléri, vagy meghaladja a huszonöt évet a szolgálati nyugdíj mértékével azonos.

(3) A rokkantsági nyugdíj összege a II. rokkantsági csoportban a havi átlagkereset öt, az I. rokkantsági csoportban pedig tíz százalékával több, mint a III. rokkantsági csoportban.

(4) Ha a rokkant a magán-nyugdíjpénztárba is fizetett tagdíjat és saját döntése szerint az egyéni számláján lévõ összeget nem utalták át a Nyugdíjbiztosítási Alaphoz a (2), illetõleg (3) bekezdés szerint kiszámított összeg hetvenöt százalékát kell részére rokkantsági nyugdíj címén megállapítani.

(5) Annak a hivatásos állományúnak, akinek az (1) bekezdés szerinti rokkantságát az orvosi felülvizsgálat során megszüntették és - a rokkantság idejét is beleszámítva - a szolgálati nyugdíjjogosultság feltételeivel rendelkezik, a továbbiakban részére szolgálati nyugdíjat kell megállapítani és folyósítani.

208. § (1) Az állomány tagja szolgálati kötelmekkel összefüggõ baleset, sérülés vagy szolgálati eredetû betegség esetén - a szolgálati idejére tekintet nélkül - baleseti rokkantsági nyugdíjra jogosult, ha:

a) szolgálat (munka-) képességét túlnyomó részt szolgálati kötelmekkel összefüggõ baleset, sérülés vagy szolgálati eredetû betegség miatt legalább hatvanhét százalékban elvesztette és

b) rendszeresen nem dolgozik, vagy keresete lényegesen kevesebb a megrokkanás elõtti kereseténél.

(2) A baleseti rokkantsági nyugdíj mértéke a Tny. tv. szerinti baleseti rokkantsági nyugdíj mértékével azonos.

(3) Ha a hivatásos állomány tagjának a 69. § (4) bekezdés szerinti rokkantságát az orvosi felülvizsgálat megszüntette és a rokkantság idejét is beleszámítva a szolgálati nyugdíjjogosultság feltételeivel rendelkezik, a továbbiakban részére szolgálati nyugdíjat kell megállapítani és folyósítani.

209. § (1) Az állomány tagja vagy a hivatásos állományból nyugállományba helyezett személy elhalálozás esetén özvegyének (élettársának) özvegyi nyugdíj, gyermekének árvaellátás, szülõjének szülõi nyugdíj jár.

(2) Az özvegyi nyugdíj az özvegyet az elhalt házastársa szolgálati viszonyának idejére tekintet nélkül megilleti.

(3) A Tny. tv. 50. § (1) bekezdése szerinti ideiglenes özvegyi és a (2) bekezdésének a) pontja szerinti özvegyi nyugdíj a 60 %-a, a (2) bekezdés b) pontja szerinti özvegyi nyugdíj pedig a 24 %-a annak a szolgálati, rokkantsági vagy baleseti rokkantsági nyugdíjnak, amely az elhunytat a halála idõpontjában megillette, vagy megillette volna.

210. § (1) Az árvaellátás mértéke a Tny. tv. 56. § (1) bekezdése szerinti árva esetében az elhunyt nyugdíjának 36 %-a, a (2) bekezdése szerinti árva esetében pedig a 72 %-a.

(2) A szülõi nyugdíj összege az özvegyi nyugdíj összegével egyenlõ. Ha a szülõi nyugdíjra többen szereztek jogot, a szülõi nyugdíj a jogosultakat egyenlõ arányban illeti meg.

211. § (1) Az állomány szolgálati kötelmekkel összefüggõ baleset sérülés vagy betegség következtében elhunyt tagjának a 209. § (1) bekezdésben szereplõ hozzátartozói, baleseti hozzátartozói nyugellátásra jogosultak.

(2) A baleseti rokkantsági nyugdíjas hozzátartozóját a baleseti nyugellátás akkor is megilleti, ha a nyugdíjas nem a szolgálati kötelmekkel összefüggõ baleset, sérülés vagy betegség következtében halt meg.

(3) A baleseti sérült hozzátartozóinak akkor is jár a baleseti nyugellátás, ha a halál a szolgálati kötelmekkel összefüggõ baleset, sérülés vagy betegség miatti munkaképtelenség ideje alatt következik be, és vélelmezhetõ, hogy a sérült életben maradása esetében baleseti rokkantsági nyugdíjra lett volna jogosult.

(4) A hozzátartozói baleseti nyugellátások mértéke - az (5)-(7) bekezdésekben foglalt kivételekkel - a 209-210. § szerinti hozzátartozói nyugellátások mértékével azonos.

(5) A hõsi halott után az ideiglenes özvegyi nyugdíj a balesti rokkantsági nyugdíjnak a 70 %-a, amely az elhunytat - halála idõpontjában - a II. rokkantsági csoportban megillette volna.

(6) A hõsi halott után járó ideiglenes özvegyi nyugdíjat követõen folyósított özvegyi nyugdíj mértéke a Tny. tv. 50. § (2) bekezdésének a) pontja szerinti esetben megegyezik az (5) bekezdés szerinti özvegyi nyugdíj mértékével. A Tny. tv 50. § (2) bekezdésének b) pontja szerinti esetben az özvegyi nyugdíj annak a baleseti rokkantsági nyugdíjnak a 28 %-a, amely az elhunytat a halál idõpontjában a II. rokkantsági csoportban megillette volna.

(7) A hõsi halott esetében az árvaellátás összege árvánként annak a nyugdíjnak a 42, illetõleg - a Tny. tv. 56. §-ának (2) bekezdése esetén - a 84 %-a, amely az elhunytat baleseti rokkantsági nyugdíjként - halála idõpontjában - a II. rokkantsági csoportban megillette volna.

212. § (1) Az e törvény alapján járó nyugellátások és baleseti járadék megállapításáról elsõ fokon a honvédelmi miniszter által kijelölt szerv indokolt határozatban dönt.

(2) A határozat ellen a kézbesítéstõl számított 15 napon belül a honvédelmi miniszterhez fellebbezés nyújtható be. A honvédelmi miniszter határozata ellen a kézbesítésétõl számított 30 napon belül keresettel a bírósághoz lehet fordulni.

213. § (1) A nyugellátásra jogosultnak - beleértve a hozzátartozói nyugellátásra jogosultat is - a nyugállományba helyezést követõ két hónapra nyugdíj helyett az állomány nyugállományba helyezett, illetve elhunyt tagja utolsó havi illetménye alapján megállapított távolléti díj kétszeresének - számított személyi jövedelemadóval csökkentett - összegét kell kifizetni. Ez az összeg azonban nem lehet kevesebb, mint ami a jogosultat a nyugdíjazás elsõ két hónapjára nyugdíj címén megillette volna. A nyugdíj helyett folyósított kéthavi illetmény nyugellátásnak minõsül és a nyugállomány kezdõ napját megelõzõ utolsó munkanapon kell kifizetni. A nyugállományba helyezést követõ két hónapra folyósított ellátásnak a szolgálati nyugdíj megállapítási szabályai szerint kalkulált része vehetõ figyelembe a társadalombiztosítási szervekkel történõ elszámoláskor.

(2) Ha az állomány tagja meghalt, az (1) bekezdés szerinti összeget azoknak a nyugellátásra jogosult hozzátartozóknak kell folyósítani, aki az elhalttal annak halálakor együtt éltek.

214. § (1) A 203. § (1) bekezdése szerinti 25 év tényleges szolgálati idõ betöltésekor a hivatásos állomány tagja nyugdíjának összegét - annak folyósítása nélkül - a Tny. tv. 82. §-a szerint hivatalból kell megállapítani (rögzíteni).

(2) A hivatásos állomány tagja ha nyugdíjának (1) bekezdés szerinti rögzítését követõen legalább 365 napra szolgálati idõt szerez, nyugdíjazásakor az (1) bekezdés szerint rögzített és az évenkénti emelésekkel növelt, valamint a tényleges nyugállományba helyezésekor megállapított nyugdíja között választhat.

215. § (1) Az Mny. tv. 3. § (1) bekezdése, valamint a Tbj. tv. 4. § m) pontja alkalmazása szempontjából a hivatásos állomány tagját 37. életévének betöltése elõtt kell pályakezdõnek tekinteni.

(2) A katonai nemzetbiztonsági szolgálatok tekintetében a katonai nemzetbiztonsági szolgálatok fõigazgatói határozzák meg, hogy a hivatásos állomány tagja melyik magánnyugdíjpénztárhoz csatlakozhat.

XV. Fejezet

KÉRELEM, SZOLGÁLATI PANASZ, FELLEBBEZÉS, SZOLGÁLATI JOGVITA

216. § (1) Az állomány tagja a szolgálati viszonyával összefüggõ ügyben szóban vagy írásban kérelmet terjeszthet elõ.

(2) A kérelmet szolgálati úton ahhoz a munkáltatói jogkört gyakorló elöljáróhoz kell elõterjeszteni, akinek a kérelem elbírálása a hatáskörébe tartozik.

(3) Az elöljáró a kérelem tárgyában 30 napon belül intézkedni köteles.

217. § Az állomány tagja - meghatalmazása alapján, nevében az érdekképviseleti szerv és jogi képviselõje is - ha a szolgálati viszonyára vonatkozó, e törvény 222. § (1) bekezdésében nem szabályozott döntést vagy intézkedést sérelmesnek tartja, szolgálati panaszt terjeszthet elõ.

218. § (1) A szolgálati panaszt, a döntést hozó (mulasztó) elöljáróhoz a szolgálati út betartásával kell benyújtani. A döntést hozó (mulasztó) elöljáró, ha a szolgálati panasznak helyt ad, azt saját hatáskörében a kézhezvételtõl számított 30 napon belül elbírálja.

(2) Amennyiben a döntést hozó (mulasztó) elöljáró a szolgálati panaszt megalapozatlannak tartja, azt a kézhezvételtõl számított 15 napon belül, az ügy összes iratával együtt felterjeszti a szolgálati elöljáróhoz és errõl az állomány tagját írásban értesíti.

(3) Jogszabály eltérõ rendelkezése hiányában a szolgálati elöljáró a szolgálati panaszt annak kézhezvételétõl számított 30 napon belül indokolt határozatban bírálja el és döntését az állomány tagjával írásban közli. Ez a határidõ - indokolt esetben - egy ízben, 30 nappal meghosszabbítható.

219. § A Honvéd Vezérkar fõnöke által hozott döntés, vagy intézkedés, illetve ezek elmulasztása iránti szolgálati panaszt a Honvéd Vezérkar fõnökéhez kell benyújtani, aki a döntését, illetve intézkedését megváltoztatja, vagy az ügy összes iratát döntésre a miniszterhez felterjeszti.

220. § Amennyiben a szolgálati panasz elbírálásához szükséges olyan adat hiányzik, amely a Honvédség nyilvántartásaiban nem áll rendelkezésre, a döntést hozó elöljáró vagy a szolgálati elöljáró a panasztevõt 15 nap határidõ kitûzésével hiánypótlásra szólítja fel. A hiánypótlás idõtartama az elintézési határidõbe nem számít bele.

221. § (1) A szolgálati panaszjogának gyakorlásában az állomány tagja nem korlátozható. A panasztevõt a szolgálati panasz megalapozatlansága miatt hátrány nem érheti, kivéve, ha azzal szándékos fegyelemsértés, szabálysértés, vagy bûncselekmény valósul meg.

(2) A más jogszabályban meghatározott panaszjog gyakorlását, e törvénynek a szolgálati panaszra vonatkozó szabályai nem érintik.

222. § (1) Az állomány tagja a szolgálati viszonyával kapcsolatos, a honvédségen belüli eljárás során fegyelmi, kártérítési, a betegségnek a szolgálati kötelmekkel való összefüggését érintõ, valamint nyugdíj ügyben hozott elsõ fokú határozat ellen - ha e törvény eltérõen nem rendelkezik - a kézbesítéstõl számított 15 napon belül fellebbezést nyújthat be.

(2) Az állomány tagja halálának a szolgálati kötelmekkel való összefüggése kérdésében hozott elsõ fokú határozat ellen a közeli hozzátartozó nyújthat be fellebbezést.

(3) A fellebbezést a szolgálati elöljáró, illetõleg a miniszter vagy az általa meghatározott szerv vezetõje, ha e törvény eltérõen nem rendelkezik, 30 napon belül bírálja el. E határidõ egy alkalommal 30 nappal meghosszabbítható.

223. § (1) Az állomány tagja a szolgálati viszonyból származó jogvita esetén 30 napon belül keresettel fordulhat a bírósághoz, ha:

a) a szolgálati panaszát elutasították vagy jogszabályban elõírt határidõn belül nem bírálták el, illetõleg az elsõfokú határozat elleni fellebbezését elutasították;

b) a sérelmezett döntést a miniszter hozta;

c) az a)-b) pontba nem tartozó, alanyi jogon biztosított jogosultságokkal kapcsolatban hozott döntés, vagy intézkedés, illetve ezek elmulasztása miatt joghátrány érte.

(2) A Honvédség vagy az állomány tagja a szolgálati viszonnyal kapcsolatos igényével közvetlenül a bírósághoz fordulhat, ha a törvény a Honvédségen belüli eljárásról nem rendelkezik.

224. § (1) A bíróság a szolgálati viszonynak felmentéssel történõ megszüntetésérõl hozott határozatot hatályon kívül helyezi, ha az felmentési tilalomba ütközik, vagy egyébként jogellenes.

(2) Ha a szolgálati viszonyt jogellenesen szüntették meg, az állomány tagját olyan helyzetbe kell hozni, mintha a szolgálati viszonya meg sem szûnt volna.

(3) A szolgálati viszony megszüntetésérõl hozott határozat hatályon kívül helyezése esetén - a (4) bekezdésben foglalt kivétellel - az állomány tagját eredeti beosztásába vissza kell helyezni, és meg kell téríteni az elmaradt illetményét, egyéb járandóságát, valamint a felmerült kárát.

(4) Ha az állomány tagja a szolgálati viszonyának fenntartását nem kívánta, vagy ha a Honvédségtõl a szolgálati viszony fenntartása nem várható el - kérelmére - a bíróság mellõzi az eredeti beosztásba történõ visszahelyezést, egyidejûleg a Honvédséget - az eset összes körülményeinek, így különösen a jogsértés és annak következményei súlyának mérlegelésével - legalább két, legfeljebb tizenkét havi átlagkeresetének megfelelõ összeg megfizetésére kötelezi.

(5) Amennyiben az állomány tagja nem kéri, vagy a bíróság mellõzi az eredeti beosztásba történõ visszahelyezést, a szolgálati viszony a jogellenességét megállapító határozat jogerõre emelkedésének napján szûnik meg.

(6) Ha a szolgálati viszony megszüntetésekor a hivatásos állomány tagját nyugállományba helyezik és a bíróság a szolgálati viszonynak felmentéssel történõ megszüntetéssel hozott határozatot hatályon kívül helyezi, a szolgálati viszony a nyugállományba helyezéssel szûnik meg, de a jogellenességet megállapító határozat jogerõre emelkedésének napjáig a hivatásos állomány tagja részére meg kell téríteni a nyugellátás és az elmaradt illetménye közötti különbözetet, valamint elmaradt egyéb járandóságát és a felmerült kárát. Nem kell megtéríteni az illetménynek, az egyéb járandóságnak és a kárnak azt a részét, amelyet a hivatásos állomány tagja munkaereje hasznosításával megkeresett vagy megkereshetett volna.

(7) Az állomány tagját, ha szolgálati viszonya nem felmentéssel szûnt meg - a (3) bekezdésben foglaltakon kívül - megilleti a munkavégzés alóli felmentés idejére járó távolléti díj és a felmentés esetére járó végkielégítés is.

XVI. Fejezet

SZEMÉLYÜGYI NYILVÁNTARTÁS

225. § (1) Az állomány tagjairól személyügyi alap, összesített és központi (hivatalos) nyilvántartást kell vezetni (a továbbiakban együtt: személyügyi nyilvántartások).

(2) Személyügyi alapnyilvántartást az állományilletékes parancsnok szervezeti egységénél, az összesített nyilvántartást az elöljáró parancsnok szervezeti egységénél, központi személyügyi nyilvántartást a minisztériumban kell vezetni.

(3) A hivatásos állományból nyugállományba helyezett személyekrõl a nyilvántartást a lakóhely szerint illetékes hadkiegészítõ parancsnokságon és a miniszter által kijelölt központi szervnél kell vezetni.

(4) A személyügyi nyilvántartásokban kezelhetõ adatokat e törvény 5. számú melléklete tartalmazza.

226. § (1) A személyügyi alapnyilvántartás keretében az állomány tagjairól személyi anyaggyûjtõt kell vezetni, amely a szolgálati viszony létesítésével kapcsolatos, a szolgálati viszony fennállása alatt és azt követõen keletkezett iratokat és okmányokat, továbbá a szolgálati viszony fennállása alatt készült vezetõi értékeléseket, minõsítéseket, teljesítményértékeléseket és személyi javaslatokat tartalmazza.

(2) A személyügyi alapnyilvántartást vezetõ katonai szervezetek az általuk nyilvántartott adatokról és azok változásairól folyamatos adatszolgáltatást nyújtanak az elöljáró katonai szervezeteknél vezetett összesített nyilvántartás és a központi nyilvántartás részére.

(3) A személyügyi nyilvántartásokból a (2) bekezdésen kívül csak törvényben meghatározott szervek részére, a meghatározott céllal és adattartalommal szolgáltathatók adatok.

227. § (1) A nyilvántartható adatok számítógépes rendszerben is feldolgozhatóak. A számítógépes személyügyi nyilvántartó rendszer a Honvédség, illetve a minisztérium egyéb nyilvántartásaival (adatrendszereivel) csak az adatszolgáltatás szükséges mértékéig, egyéb adatrendszerrel csak törvény felhatalmazása alapján kapcsolható össze.

228. § (1) A személyügyi alapnyilvántartásba betekinteni, illetve abból adatot átvenni jogosult:

a) a saját adatait illetõen az állomány tagja;

b) az alárendeltjei vonatkozásában:

ba) a minõsítést végzõ személy,

bb) a szolgálati elöljáró,

bc) az állományilletékes parancsnok;

c) a szervezeti egységet illetõen a szervezeti egység személyügyi szerve;

d) a Honvédséget illetõen a Honvéd Vezérkar fõnöke és helyettese;

e) az állomány munkaügyi ellenõrzését végzõ szerv;

f) a miniszter, az államtitkár, felügyeleti hatáskörében a humán területet felügyelõ helyettes államtitkár;

g) a minisztérium személyügyi szervének vezetõje és az arra feljogosított beosztottja, valamint a központi személyügyi nyilvántartás kezelõi;

h) az állomány érintett tagjait illetõen az elõmeneteli bizottságok tagjai, valamint a fegyelmi, a szociális ügyben eljáró személy;

i) az illetmény számfejtését végzõ szervek, illetve személyek;

j) a törvényben meghatározott egyéb szervek és személyek.

(2) A központi személyügyi nyilvántartásba történõ betekintéshez az (1) bekezdés d)-g) pontjában meghatározott személyek kivételével a központi személyügyi nyilvántartás vezetését felügyelõ személyügyi vezetõ hozzájárulása szükséges, aki ezt a jogkörét átruházhatja.

229. § (1) A személyügyi alapnyilvántartás vezetéséhez az érintett személy (saját adataira vonatkozóan), valamint az adattal rendelkezõ szerv köteles adatot szolgáltatni. Az alapnyilvántartás adatkörében beállt változásról az érintett köteles 8 munkanapon belül az illetékes személyügyi szervet tájékoztatni.

(2) Az állomány tagja jogosult a róla nyilvántartott adat helyesbítését, a jogellenesen nyilvántartott adat törlését kérni, a jogellenesen kért adat közlését megtagadni. Az adatkezelõ köteles a helytelen adatot helyesbíteni, a jogellenesen nyilvántartott adatot törölni.

(3) A személyügyi nyilvántartás adatai közül a szervezet megnevezését, az állomány tagja nevét, rendfokozatát, beosztását, továbbá az elismerésére, kitüntetésére vonatkozó adatokat az állomány tagja beleegyezése nélkül nyilvánosságra lehet hozni.

(4) A 228. §-ban foglalt személyeken és szerveken kívül - törvény eltérõ rendelkezése hiányában - más részére tájékoztatást, igazolást, jellemzést, javaslatot a személyügyi nyilvántartásban õrzött iratok alapján csak az érintett hozzájárulásával lehet adni.

XVII. Fejezet

A NYUGÁLLOMÁNYÚAKRA VONATKOZÓ SZABÁLYOK

230. § (1) A hivatásos állományból nyugállományba helyezett személy (a továbbiakban: a nyugállomány tagja) egyenruháját viselheti, és rendfokozatát a nyugállományra utaló megjelöléssel használhatja. Erre jogosultságát a "Honvédségi Nyugállományú Igazolvány"- nyal igazolja. Egyenruha viselése esetén köteles betartani a katonai magatartási, alaki és viselkedési szabályokat.

(2) A nyugállomány tagja politikai rendezvényen egyenruhát nem viselhet.

(3) Az egyenruha viselésének és a rendfokozat használatának a joga nem illeti meg a nyugállomány tagját, ha a szolgálati viszonya az 56. § b), e)-f) pontja alapján vagy a hivatásos szolgálatra méltatlanná válás miatt szûnt meg.

(4) A nyugállomány tagjának egyenruha viselése egészségi okból korlátozható.

(5) Ha a nyugállomány tagja a magatartása alapján az egyenruha viselésére és a rendfokozat használatára méltatlan, annak viselésétõl, illetve használatától eltiltható. A méltatlanná válás tényét vizsgálat keretében kell megállapítani és az eltiltást határozatba kell foglalni. A vizsgálatot a lakóhely szerint illetékes hadkiegészítõ parancsnokság folytatja le és tesz javaslatot döntésre. A határozatot a külön jogszabályban meghatározott parancsnok (vezetõ) hozza meg. A vizsgálat - amennyiben az érintett a tényfeltáró meghallgatáson nem kíván részt venni - távollétében is lefolytatható.

(6) A határozat elleni jogorvoslatra és a bírósági út igénybevételére a törvény fellebbezésre és a bírósági útra vonatkozó szabályait kell alkalmazni.

(7) Az egyenruha viselésére és a rendfokozatra méltatlan a nyugállománynak az a tagja,

a) aki egyenruhában nyilvános helyen, mások elõtt megbotránkozást keltõ magatartást tanúsít;

b) aki a fegyveres szerv megbecsülését és tekintélyét romboló tevékenységet folytat;

c) akit szándékos bûncselekmény elkövetése miatt a bíróság szabadságvesztésre ítélt.

(8) Az egyenruha viselésre vonatkozó elõírásokat értelemszerûen alkalmazni kell az állományba nem tartozó, de annak viselésére feljogosított személyekre is.

231. § (1) A nyugállomány tagja, házastársa (élettársa, özvegye) és az általa eltartott gyermeke, jogosult a Honvédség által fenntartott, illetve támogatott egészségügyi, szociális, és jóléti intézmény hálózat (intézmények) által nyújtott szolgáltatások igénybevételére.

(2) A szociális gondoskodás keretében, a nyugállomány tagja részére - külön jogszabályban meghatározott módon - nyújtható pénzbeli és természetbeni támogatások:

a) eseti szociális segély;

b) kedvezményes üdülés;

c) kedvezményes étkeztetés;

d) kiegészítõ egyenruha ellátás;

e) egyéb kedvezményes juttatások és szolgáltatások.

232. § (1) A nyugállomány tagja, továbbá a hivatásos és a nyugállomány tagjának özvegye - ha azt jogszabály nem zárja ki - a Honvédelmi Minisztérium rendelkezése alatt álló bérlakásra jogosult illetve a lakásbérleti jogot változatlan feltételek mellett folytathatja.

(2) Nem illeti meg az (1) bekezdés szerinti jog a nyugállomány tagját, ha szolgálati viszony az 56. § b), e)-f) pontjai szerint, vagy a hivatásos szolgálatra méltatlanná váláson alapuló felmentés miatt szûnt meg.

(3) Az (1) bekezdésben meghatározott személy halála esetén az egyenes ágbeli rokona - külön jogszabályba meghatározott feltételekkel - a Honvédelmi Minisztérium rendelkezése alatt álló lakás bérleti jogát folytathatja.

(4) Az (1) bekezdés szerinti jogok a túlélõ élettársat is megilletik, ha

a) az együttélésbõl közös gyermek született, vagy

b) az együttélés a halál bekövetkezéséig megszakítás nélkül legalább 5 éven át tartott.

233. § A nyugállomány tagja érdemeinek elismerése megegyezik a hivatásos állományéval, az adományozás rendjét külön jogszabály tartalmazza.

234. § A nyugállomány tagja jogosultságainak érvényesítését, a velük való kapcsolattartást felvállaló társadalmi szervezetek támogathatók. A nyugállomány tagja ügyeinek intézése, az alap- és szakosított ellátások, szolgáltatások igénybevételének biztosítása, a miniszter által kijelölt központi szerv, illetve a lakóhely szerint illetékes hadkiegészítõ parancsnokságok feladata.

XVIII. Fejezet

SZOCIÁLIS ÉS KEGYELETI GONDOSKODÁS

235. § E törvény rendelkezései alapján szociális gondoskodási körbe tartozik:

a) az állomány és a nyugállomány tagja - kivéve, ha az utóbbi szolgálati viszonya az 56. § e)-f) pontja, az 59. § (2) bekezdésének c) pontja vagy a 62. § (1) bekezdésének d) vagy g)-i) pontja alapján szûnt meg, illetve a 230. § (5) alapján az egyenruha viselésétõl és rendfokozata használatától eltiltották - valamint azok közeli hozzátartozói;

b) az állomány elhunyt tagjának özvegye, árvája, amíg ellátást folyósítanak számára, illetve az özvegy akkor is, ha saját jogú nyugdíjat kap;

c) akinek a szolgálati viszonya a szolgálati kötelmekkel összefüggõ baleset, betegség miatt szûnt meg.

236. § (1) A szociális gondoskodás keretében a szociális igazgatásról és szociális ellátásokról szóló jogszabályokban biztosítottakon túl, a Honvédség saját költségvetése terhére differenciáltan pénzbeni, természetbeni, személyes gondoskodást nyújtó alap- és szakosított ellátást biztosít.

(2) A szociális gondoskodás - a X. fejezetben foglaltak mellett - kiterjedhet családtámogató és életminõség javító programok megvalósítására, különféle kockázati biztosítások megkötésére, az önkéntes biztosító pénztárak támogatására, valamint az állomány rekreációs ellátásának biztosítására.

(3) Az alap- és szakosított ellátások és gondoskodási konstrukciók, szolgáltatások igénybevételét külön jogszabály határozza meg.

237. § (1) Az állomány elhunyt tagja érdemei és a szolgálat teljesítésének jellege alapján hõsi halottá, a Magyar Honvédség halottjává és a katonai szolgálat halottjává minõsíthetõ.

(2) Ha az állomány tagja a szolgálati kötelezettség teljesítése során, vagy azzal összefüggésben az életét feláldozza, õt a miniszter hõsi halottá nyilváníthatja.

(3) A miniszter illetve a Honvéd Vezérkar fõnöke az állomány elhunyt tagját és a nyugállomány elhunyt tagját - a szolgálati viszonyának fennállása alatt a honvédelem érdekében kifejtett kimagasló érdemeire figyelemmel - "A Magyar Honvédség halottjává" nyilváníthatja.

(4) Az állományilletékes parancsnok, az állomány azon tagját, akit a (2) vagy (3) bekezdés alapján nem minõsítettek, a katonai szolgálat halottjává nyilvánítja.

(5) A nyugállomány tagja halála esetén a (4) bekezdésben foglalt jogkör a lakóhely szerint illetékes hadkiegészítõ parancsnokot, vagy az utolsó szolgálati beosztása szerinti állományilletékes parancsnokot illeti meg.

(6) Nem alkalmazhatók az (1)-(5) bekezdésben foglalt rendelkezések, ha

a) az állomány tagja halálát szándékosan maga okozta, vagy halála önhibájából eredõ ittas vagy bódult állapotának következménye,

b) a nyugállomány tagjának szolgálati viszonya az 56. § e)-f), az 59. § (2) bekezdésének c) pontja vagy a 62. § (1) bekezdésének d) vagy g)-i) pontja alapján szûnt meg, illetve ha a 230. § (5) bekezdés alapján õt az egyenruha viselésétõl és rendfokozata használatától eltiltották.

238. § (1) A kegyelet hivatalos kifejezéseként az elhunytat a minõsítéstõl függõen - a (2) bekezdésben foglalt kivétellel - a végtisztesség megadásaként katonai tiszteletadással, az intézkedésre jogosult hozzátartozó kérésének megfelelõen egyházi vagy polgári szertartással kell eltemetni.

(2) Nem illeti meg az (1) bekezdés szerinti katonai tiszteletadással történõ eltemetés azt, akit a 237. § (6) bekezdésében foglaltak miatt nem minõsítettek.

(3) Különös méltánylást érdemlõ körülmények figyelembevételével a 237. § (6) bekezdés a) pontjában foglalt esetben is lehetséges a katonai tiszteletadással történõ eltemetés.

239. § (1) A 237. § (1) - (5) bekezdése alapján minõsítettek temetési költségeit - külön jogszabályban meghatározott tartalommal és norma összegéig - a Honvédség viseli.

(2) A 237. § (6) bekezdés a) pontja alá tartozó elhunyt temetési költségeihez a Honvédség méltányosságból hozzájárulhat.

XIX. Fejezet

A KATONAI NEMZETBIZTONSÁGI SZOLGÁLATOK ÁLLOMÁNYÁRA VONATKOZÓ KÜLÖN SZABÁLYOK

240. § A Katonai Nemzetbiztonsági Szolgálatok (a továbbiakban: Szolgálatok) állományára e törvény rendelkezéseit, az e fejezetben foglalt eltérésekkel, valamint a rájuk vonatkozó külön törvény elõírásaival együtt kell alkalmazni.

241. § (1) A Szolgálatok állományába tartozás olyan sajátos szolgálati viszony, amely - a (2) bekezdésben meghatározott kivétellel - a Honvédség állományának tagja és az érintett Szolgálat között jön létre.

(2) Szolgálati viszony - a miniszter jóváhagyásával - akkor hozható létre olyan személlyel, aki nem tagja a Honvédség állományának, ha a nemzetbiztonsági feladat végrehajtása érdekében történõ foglalkoztatás kizárólag fedõvállalkozás keretében valósul meg.

242. § (1) A Szolgálatok tagjának a Honvédséggel fennálló szolgálati viszonya - a lemondás kivételével - csak akkor szûntethetõ meg, ha a Szolgálatokkal fennálló jogviszonya megszûnik.

(2) Ha a Szolgálatok tagjának e szolgálati viszonya - a 241. § (2) bekezdése szerint létesített szolgálati viszony esetét kivéve - megszûnik, az érintett Szolgálat az állomány tagját a Honvédség részére visszaadja.

243. § (1) A Szolgálatok állományának tagja nemzetbiztonsági feladatait külsõ munkaviszonyt létesítve is elláthatja (kihelyezett állomány).

(2) A Szolgálatok fõigazgatói a szolgálat tagját polgári fedõbeosztásba helyezhetik. A szolgálat polgári fedõbeosztást ellátó tagjának szolgálati viszonyát folyamatosnak kell tekinteni, elõmenetelére a speciális beosztást betöltõkre vonatkozó rendfokozati elõmeneteli szabályok az irányadók.

244. § (1) A Szolgálatok tagja:

a) a gyülekezési jog alapján szervezett rendezvényen történõ megjelenési szándékát köteles a fõigazgatónak bejelenteni, aki a részvételt megtilthatja;

b) a külföldre utazásának tervezett idõpontját, útvonalát, hazatérésének várható idõpontját - az utazás megkezdését megelõzõen legalább 10 nappal - szolgálati elöljárójának köteles bejelenteni. A fõigazgató a külföldre utazást szolgálati, vagy nemzetbiztonsági érdekbõl megtilthatja, illetve korlátozhatja. Rendkívül indokolt esetben a 10 napos határidõtõl el lehet térni.

(2) A Szolgálatok tagja - az elöljáró parancsnok által elrendelt idõszakban - köteles bejelenteni, a szolgálaton kívüli tartózkodási helyét.

245. § (1) A Szolgálatok tagjai szolgálati, szociális, és életkörülményeikkel kapcsolatos érdekeik védelmére érdekképviseleti szervet hozhatnak létre, ha az állomány egyharmada alapító tagként az érdekképviseleti szerv megalapítását kimondja.

(2) Az érdekképviseleti szerv nemzetközi érdekképviseleti szövetséghez nem csatlakozhat.

(3) Az érdekképviseleti szerv a Szolgálatok állományát a Szolgálatokkal szemben bíróság, vagy más hatóság elõtt nem képviselheti.

(4) Az érdekképviseleti szerv tevékenysége nem irányulhat a Szolgálatok rendeltetésszerû feladatainak, valamint az elöljárói jogkör gyakorlása ellen.

(5) Az (1) bekezdés alapján létrejövõ érdekképviseleti szerven kívül más érdekképviseleti szerv a Szolgálatoknál nem mûködhet, azokhoz a Szolgálat tagja nem csatlakozhat.

246. § (1) Az érdekképviseleti szervet egyetértési jog illeti meg a Szolgálatok költségvetésében elõirányzott jóléti célú pénzeszközök felhasználásával, és a jóléti jellegû intézmények, ingatlanok hasznosításával kapcsolatban.

(2) Az érdekképviseleti szervet véleményezési jog illeti meg az illetmény-fejlesztésre és az egyéb járandóságok fedezetére rendelkezésre álló pénzeszközök felhasználásával, szociális juttatásokkal, lakásgazdálkodással, egészségügyi ellátással, illetõleg a szolgálati és munkakörülményekkel összefüggõ tervek kialakításával kapcsolatban.

(3) Az érdekképviseleti szerv - halasztó hatállyal nem bíró - kifogást nyújthat be a munkáltatói jogkör gyakorlójánál az állomány nagyobb csoportját közvetlenül érintõ jogellenes elöljárói intézkedés (mulasztás) esetén. Ha a munkáltatói jogkört gyakorló elöljáró a kifogással nem ért egyet, egyeztetésnek van helye.

(4) A (3) bekezdésben foglalt kifogás benyújtására a jogellenes intézkedést (mulasztást) követõ, illetõleg a tudomásra jutástól számított 8. napon belül van lehetõség. A kifogást a munkáltatói jogkört gyakorló elöljáró 5 munkanapon belül bírálja el. Az egyeztetésre ezt követõen, 8 napon belül kerül sor. Az eredménytelen egyeztetést követõen az érdekképviseleti szerv a miniszterhez fordulhat.

247. § (1) E törvény alkalmazása során a Szolgálatoknál munkáltatói jogkört gyakorló elöljáró alatt a fõigazgatókat kell érteni.

(2) A Szolgálatok fõigazgatói a 3. számú mellékletben meghatározottakon túl a következõ munkáltatói jogköröket is gyakorolják:

a) a Szolgálattal fennálló jogviszony létesítése, megszüntetése, valamint a Szolgálatok állományába visszavétel tiszt és tiszthelyettes esetében,

b) tiszt és tiszthelyettes más szervhez vezénylése,

c) mentesítés az alá- fölérendeltségi viszonyból eredõ összeférhetetlenség

alól.

(3) Azon személyek esetében, akiknek szolgálati viszonya a 241. § (2) bekezdése szerint került létesítésre, a Szolgálatok fõigazgatói gyakorolják a 3. számú mellékletben a Honvéd Vezérkar fõnöke számára meghatározott jogköröket.

248. § (1) A Szolgálatoknál szolgálati viszony azzal létesíthetõ, aki - az általános feltételeken túl - rendezett családi, illetve magánéletet él, és vállalja a titoktartási kötelezettséget.

(2) A miniszter további alkalmassági követelményeket határozhat meg.

(3) Ahol e törvény katonai és rendvédelmi oktatási intézményeket említ, a Szolgálatok esetében a Szolgálatok oktatási intézményeit is érteni kell.

(4) A katonai nemzetbiztonsági szolgálatokhoz történõ kinevezési okmány a 43. § (4) bekezdésében foglaltaktól eltérhet.

249. § A Szolgálatok állománya - a 46. §-ban meghatározottakon túl - a külön törvényben meghatározott intézményeknél és szervezeteknél is teljesíthet szolgálatot.

250. § (1) A Szolgálatok esetében az elöljáró parancsa teljesítésének módjára a külön törvényben meghatározott eltérõ rendelkezéseket kell alkalmazni.

(2) A titoktartási kötelezettség alól a miniszter, illetve a munkáltatói jogkört gyakorló elöljáró adhat felmentést, e jogkör nem ruházható át.

(3) Méltatlanság alatt a Szolgálatok esetében azt az esetet is érteni kell, ha a Szolgálatok tagja szolgálaton kívüli magatartásával a Szolgálatok mûködéséhez szükséges közbizalom fenntartását súlyosan veszélyezteti.

251. § A Szolgálatok állományának tagja a teljesítmény értékelését és a minõsítését bíróság elõtt nem támadhatja meg.

252. § (1) Az e törvényben meghatározott pótlékokon felül a Szolgálatok állományát az illetmény alap százalékában meghatározva még akciószolgálati pótlék is megilleti, amelynek mértéke óránként 0,5%.

(2) A Szolgálatok állományának a külön törvényben meghatározottak szerint titkosszolgálati pótlék jár.

(3) A Szolgálatoknál a miniszter a 112. § (6) bekezdésében meghatározott nyelveken kívül is meghatározhat olyan nyelveket, amelyek után kiemelt nyelvpótlék folyósítható.

253. § (1) A Szolgálatok állományának tagjával szemben elrendelt fegyelmi eljárás során a Szolgálaton belül - képviselõként - ügyvéd nem járhat el. E feladatra a Szolgálatoknál mûködõ érdekképviseleti szerv tagja, vagy a Szolgálatokkal szolgálati viszonyban álló személy kérhetõ fel. A képviseletért díjazás nem adható.

(2) Ha a fegyelmi határozat állam-és szolgálati titokkörbe tartozó megállapítást tartalmaz, az az érintettnek nem kézbesíthetõ.

254. § Kártérítési eljárás során a Szolgálaton belül a Szolgálatok állományának tagja képviseletében ügyvéd nem járhat el.

255. § (1) Szolgálati panasz esetén a Szolgálaton belül a Szolgálatok állományának tagja képviseletében ügyvéd nem járhat el.

(2) A Szolgálatok állományának tagja által benyújtott panaszt a sérelmezett döntést hozó, intézkedést tevõ, vagy mulasztást elkövetõ személy szolgálati elöljárója bírálja el.

(3) A (2) bekezdés szerinti eljárásban hozott sérelmezett döntés ellen, a Szolgálatok állományának tagja panaszával a munkáltatói jogkört gyakorló elöljáróhoz fordulhat. Ha a sérelmezett döntést a munkáltatói jogkört gyakorló elöljáró hozta, a (4) bekezdés szerint kell eljárni.

(4) A munkáltatói jogkört gyakorló elöljáró által hozott elsõ fokú határozat, illetve a nem felülvizsgálati jogkörben hozott döntés, intézkedés, vagy mulasztás ellen a hivatásos állomány tagja panasszal, illetve fellebbezéssel a miniszterhez fordulhat.

256. § A Szolgálatok állománya, a szolgálati viszonyból származó jogvita esetén akkor fordulhat bírósághoz, ha a szolgálati viszonyra vonatkozó - az elöljáró mérlegelési jogkörébe nem tartozó - döntést, vagy intézkedést, illetve ezek elmulasztását sérelmesnek tartja, és a rendelkezésre álló egyéb jogorvoslati lehetõségeket már kimerítette.

257. § (1) A Szolgálatok állományáról az alap és a központi személyügyi nyilvántartást a Szolgálatok vezetik. A Szolgálatok a Honvédelmi Minisztériumban vezetett központi nyilvántartás részére - a miniszter által meghatározott adatokról - csak számszerû, összesített információk adására kötelezettek.

(2) A központi nyilvántartásba a 228. § (1) bekezdésének a) és b) pontjaiban meghatározottakon túl betekinteni, illetve onnan adatot átvenni a miniszter, valamint a miniszter (a Szolgálatok fõigazgatói) által meghatározott, a miniszter irányítási feladatai ellátását segítõ szervezetben, illetve a Szolgálatoknál dolgozó személyek jogosultak.

(3) A Szolgálatok személyügyi nyilvántartási rendjére a fõigazgatók saját hatáskörükben intézkedhetnek.

258. § A Szolgálatoknál önálló elõmeneteli bizottságok mûködnek.

XX. Fejezet

VEGYES RENDELKEZÉSEK

259. § (1) A végkielégítés, a pótszabadság mértéke, a jubileumi jutalom, a nyugdíjjogosultság, és a nyugdíj mértéke szempontjából e törvény hatálybalépése elõtt a fegyveres szervek állományában szolgálati viszonyban eltöltött és a korábbi szabályok szerint beszámítható szolgálati idõt a szolgálati viszonyban ténylegesen eltöltött idõnek kell elismerni.

(2) Az 1996. szeptember hó 1-je után létesített szolgálati viszony esetén a szolgálati viszonyban eltöltött idõként csak a 261. § (1) bekezdése szerinti szolgálati idõ vehetõ figyelembe.

(3) A szolgálati viszonyban töltött idõ az állománybavétel napjától a szolgálati viszony megszûnésének napjáig tart.

(4) Ha a szerzõdéses állomány tagja hivatásos szolgálati viszonyt létesít, az addig szerzõdéses szolgálati viszonyban eltöltött ideje hivatásos szolgálati viszonyban töltött idõnek számít.

(5) A jubileumi jutalomra való jogosultság szempontjából a közszolgálati jogviszonyban eltöltött, illetõleg ilyennek minõsített idõket, a pótszabadság mértéke szempontjából pedig ezek mellett a munkaviszonyban eltöltött idõt is figyelembe kell venni.

260. § Akinek a szolgálati viszonyát megszüntették, annak az e törvény szerint számított szolgálati idejét - ha jogszabály eltérõen nem rendelkezik - közszolgálati jogviszony létesítése esetén a létesítendõvel azonos jellegû jogviszonyban eltöltött idõnek kell elismerni.

261. § (1) A szolgálati nyugdíjra jogosultság szempontjából szolgálati viszonyban ténylegesen eltöltött idõnek kell tekinteni a sor-, a tartalékos-, a póttartalékos, a továbbszolgáló és szerzõdéses katonai, a fegyveres szerveknél hivatásos szolgálati, továbbá a katonai és rendvédelmi oktatási intézményeknél 1998. január hó 1-jét megelõzõen hallgatói (növendéki) viszonyban töltött idõt.

(2) A szolgálati nyugdíj mértékének megállapításához az (1) bekezdésben foglaltakon kívül a szolgálati idõbe be kell számítani a társadalombiztosítási jogszabályok szerinti szolgálati idõket is.

(3) A katonai felsõfokú oktatási intézmények hallgatóinak (növendékeinek) szolgálati ideje a társadalombiztosítási szabályok szerint nem számít korkedvezményre jogosító szolgálati idõnek.

262. § (1) A 259. § (1) bekezdésében meghatározott szempontból az alábbiak szerint kell a szolgálati viszonyban eltöltött idõt számítani:

a) 2-szeresen a hangsebesség feletti repülõgépek hajózó állományának, a külföldön háborús, rendkívüli vagy különösen veszélyes körülmények között szolgálatot teljesítõknek, valamint a terrorelhárítóknak,

b) 1,5-szeresen a hangsebesség alatti repülõgépek és a helikopterek hajózó állományának, az ejtõernyõsöknek, aknakutatóknak, tûzszerészeknek, búvároknak, az a) pont alá nem tartozó béketámogató mûveletek és nemzetközi megfigyelõi feladatok végrehajtásában résztvevõknek, továbbá a polgári fedõbeosztásban nemzetbiztonsági feladatokat ellátóknak,

c) 1,2-szeresen a rendszeresen csapatkiképzést folytató szervezeti egységek kiképzéssel közvetlenül foglalkozó állományának, harcálláspontokon, a földfelszín alatt szolgálatteljesítõknek, a katonai büntetés-végrehajtási szervezeteknél a fogvatartottakkal közvetlenül foglalkozó állomány tagjainak, valamint a fokozott igénybevétellel és veszéllyel járó beosztásokban szolgálatot teljesítõknek.

(2) Nem számítható kedvezményesen az az idõ, ami alatt az (1) bekezdésben meghatározottak - folyamatosan 60 napot meghaladóan - nem a beosztásuknak megfelelõ feladatot nem látnak el.

263. § (1) A szolgálati idõ számításánál nem lehet figyelembe venni a szolgálati beosztásból való felfüggesztés, az elõzetes letartóztatás, a katonai fogdában végrehajtott szabadságvesztés, valamint a jogellenes távollét idõtartamát.

(2) Az (1) bekezdés - a katonai fogdát kivéve - nem alkalmazható, ha az érintett személyt az ellene emelt vád alól jogerõsen felmentették, vagy a büntetõeljárást megszüntették.

264. § (1) 1998. január 1-jét megelõzõen az illetménynélküli szabadság 30 napot meghaladó tartama a társadalombiztosítási szabályok szerint számít jogszerzõ idõnek.

(2) A szolgálati viszony szünetelésének idõtartama a 259. és a 261. § rendelkezései szempontjából szolgálati idõnek számít.

265. § (1) Az állomány tagja szolgálati viszonyának megszûnésekor szakmai át-, illetve továbbképzési támogatásban részesíthetõ.

(2) Nem jogosult a támogatásra az állomány azon tagja, akinek szolgálati viszonya az 56. § b), e), f), h) és k), az 59. § (2) c), valamint a 62. § b), d) - i) pontjai alapján szûnt meg.

266. § E törvény az Európai Közösségek következõ jogszabályaival összeegyeztethetõ szabályozást tartalmaz:

a) a Tanács 97/80/EK. irányelve a bizonyítási teher megfordításáról a nem alapján történõ diszkrimináció esetén;

b) a Tanács 75/117/EGK. irányelve a férfiak és nõk azonos bérezése elvének alkalmazására kibocsátott jogi elõírások összehangolásáról;

c) a Tanács 91/533/EGK. irányelve a munkáltatónak a munkavállalóval szembeni, a szerzõdés, illetve a munkaviszony feltételeirõl való tájékoztatási kötelezettségérõl;

d) a Tanács 98/59/EK. irányelve a tagállamok csoportos létszámcsökkentésekre vonatkozó jogszabályainak közelítésérõl;

e) a Tanács 93/104/EK. irányelve a munkaidõ szervezésének néhány vonatkozásáról.

XXI. Fejezet

HATÁLYBALÉPTETÕ RENDELKEZÉSEK

267. § (1) Ez a törvény 2002. január 1-jén lép hatályba. Ezzel egyidejûleg a fegyveres szervek hivatásos állományú tagjainak szolgálati viszonyáról szóló 1996. évi XLIII. törvény (a továbbiakban: Hszt.) 1. §-a (1) bekezdése elsõ mondatának "a fegyveres erõk (Magyar Honvédség ... )" szövegrésze, 2. §-a e) pontjának "a Magyar Honvédség (a továbbiakban: honvédség) parancsnoka", valamint "és a katonai fõügyész" szövegrésze, 2.§-a f) pontjából "a katonai fõügyész" szövegrész, a 2. §-ának t) pontja, a 22. §-ának (3) bekezdése, a 82. §-ának (4) bekezdésébõl "a honvédség" szövegrész, a 185.§-ának (3) bekezdésébõl a "64.§ (4) bekezdés szerinti" szövegrész, a XIX. fejezet, valamint az ezt módosító 1997. évi LXVII. törvény 142. §-a, az 1997. évi LXXV. törvény 14. és 15. §-a, az 1998. évi LXXXIX. törvény 18. §-a, 19. §-ának (1)-(2) bekezdése, 20. §-a és 25. §-ának (2) bekezdése, 2. számú melléklete 4.2. pontjának harmadik, negyedik és ötödik francia bekezdése, 7.1. pontja francia bekezdésének "a katonai bírót" szövegrésze hatályát veszíti. Egyéb szabályai, valamint az ezeket módosító 1996. évi CVI., 1997. évi LXXV., 1997. évi CXVI., 1998. évi LXXXIX. és az 1999. évi LVI. törvény szabályai a Honvédség hivatásos és szerzõdéses állományára nem alkalmazhatók.

(2) Ahol a Hszt. fegyveres szerveket, fegyveres erõket, hivatásos, szerzõdéses, vagy nyugállományt, illetve ezek hozzátartozóit, valamint rájuk vonatkozó szolgálati jogviszonyt, illetve szolgálati viszonyt említ, annak hatálya a Magyar Honvédségre, illetve hivatásos, szerzõdéses, vagy nyugállományára, valamint ezek hozzátartozóira nem terjed ki.

(3) A hadköteles katonák jogállásáról szóló 1996. évi XLIV. törvény 59. §-ának (5) bekezdése helyébe a következõ bekezdés lép:

"(5) A tartalékos katona rendfokozati illetményét a viselt rendfokozatnak megfelelõen, a hivatásos katonák honvédelmi pótlékával azonos összegben kell megállapítani, a honvéd rendfokozati illetménye pedig az illetményalap és a 0,35 szorzószám szerinti összeg."

(4) A katonai és rendvédelmi felsõoktatási intézmények vezetõinek, oktatóinak és hallgatóinak jogállásáról szóló 1996. évi XLV. törvény:

a) 9. §-ának (4) bekezdése hatályát veszti;

b) preambulumának második bekezdése a fegyveres szervek hivatásos állományú tagjainak szolgálati viszonyáról szóló törvényt követõen a "Magyar Honvédség hivatásos és szerzõdéses állományú katonáinak jogállásáról szóló 2001. évi .... törvényre" szövegrésszel egészül ki;

c) 3. §-a (1) bekezdése helyébe a következõ rendelkezés lép:

"(1) Az intézményben vezetõi beosztást, oktatói munkakört közalkalmazott, a fegyveres szervek hivatásos állományú tagjainak szolgálati viszonyáról szóló 1996. évi XLIII. törvény (a továbbiakban: Hszt.) és a Magyar Honvédség hivatásos és szerzõdéses katonáinak jogállásáról szóló 2001. évi .... törvény (a továbbiakban: Hjt.) szerinti állomány tagja tölthet be.";

d) 4. §-a (3) bekezdése; 15. §-a (2) bekezdése b) pontja, 32. §-a (1) és (2) bekezdése; 33. §-a (2) bekezdése; 37. §-a (1) bekezdése a Hszt.-t követõen a "vagy a Honvédséggel fennálló szolgálati viszony esetén a Hjt." szövegrésszel egészül ki;

e) 9.§-a (1) és (2) bekezdései helyébe a következõ rendelkezések lépnek:

"(1) A hivatásos állomány tagját az egyetemi docenssé vagy fõiskolai tanárrá történõ kinevezéskor a soron következõ rendfokozatba - alezredesig -, a minimális várakozási idõ elteltével elõ kell léptetni.

f) 12. §-ának (1) bekezdésében "a Honvédség Parancsnoka" szövegrész helyébe "a Honvéd Vezérkar fõnöke" szövegrész lép.

XXII. Fejezet

ÁTMENETI RENDELKEZÉSEK

268. § (1) Az állomány e törvény hatálybalépése elõtt szolgálati viszonyt létesített és a korábbi szabályozásnak megfelelt tagja részére biztosítani kell a további szolgálatot, ha e törvény erre nem adna lehetõséget.

(2) Amennyiben az állomány (1) bekezdésben meghatározott tagja a törvény hatálybalépésekor a szolgálati nyugállományba helyezéshez szükséges szolgálati idõvel rendelkezik, és az elõmenetele nem biztosítható, kérelmére szolgálati viszonyát a 59. § (1) bekezdés c) pontjában foglalt felmentési szabályok szerint kell megszüntetni.

(3) A törvény hatályba lépése elõtt létesített szerzõdéses szolgálati jogviszonyra vonatkozó szerzõdésben foglaltakat a szerzõdés hatályának lejártáig az állomány tagja részére biztosítani kell.

269. § Az állomány tagja a szolgálat érdekében, beleegyezésével, - 2003. december 31-ig - a meglévõ rendfokozatától eltérõ rendfokozattal rendszeresített eggyel magasabb, vagy alacsonyabb rendfokozatú beosztásba kinevezhetõ, vagy áthelyezhetõ.

270. § Az e törvény 6. számú mellékletében foglaltaktól a rendszeresített rendfokozatok 2006. december 31-ig eltérhetnek.

271. § (1) Ha az állomány tagja e törvény hatálybalépésekor viselt rendfokozatánál magasabb rendfokozattal rendszeresített beosztást tölt be, - a beosztásra rendszeresített rendfokozat eléréséig - az egyes rendfokozatokra meghatározott minimális várakozási idõ elteltével léptethetõ elõ.

(2) Az állomány azon tagjai számára, akik e törvény szerint olyan beosztásban szolgálnak, amelyhez várakozási idõ nélküli rendfokozatok rendszeresítettek, 2006. december 31-ig biztosítani kell, hogy viselt rendfokozatuk megfeleljen a beosztáshoz rendszeresített rendfokozatnak.

(3) Az e törvény által megállapított egyes rendfokozatokban:

a) eltöltendõ minimális idõtartamban a viselt rendfokozatban ténylegesen eltöltött idõt figyelembe kell venni;

b) az eltölthetõ maximális idõtartamok kezdetét e törvény hatálybalépésének napjától kell számítani;

c) a speciális beosztásokban szolgálók várakozási idejébe a viselt rendfokozatban ténylegesen eltöltött idõt be kell számítani.

272. § Az állomány tagját, aki a jelenlegi beosztása betöltéséhez szükséges tanulmányokat megkezdte, a kötelezõ tanulmányi idõ lejártáig úgy kell tekinteni, mint aki a beosztásához szükséges követelményeket teljesítette.

273. § (1) E törvény hatálybalépésével az állomány tagjának illetménye - az új illetményrendszer bevezetésével - nem csökkenhet.

(2) Az állomány tagjának a besorolási kategóriája szerinti beosztási illetményét - a 282. és a 283. §-ok figyelembe vételével - kell megállapítani, a honvédelmi pótlék összegét pedig a viselt rendfokozathoz igazodó honvédelmi szorzószám alapulvételével kell kiszámítani.

(3) A törvény hatályba lépésekor megszûnõ pótlékokat a beosztási illetménybe kell beépíteni.

274. § (1) A korábbi jogszabályok alapján megszerzett továbbszolgálói jutalomra való jogosultságot e törvény rendelkezései nem érintik.

(2) Amennyiben az állomány szerzõdéses tagját az e törvény 68. §-ában meghatározott leszerelési segélyen túl az (1) bekezdésben foglalt továbbszolgálói jutalom is megilleti, a számára kedvezõbb juttatást választhatja.

275. § A leszerelési segély megilleti az e törvény hatálybalépésekor szolgálatban álló szerzõdéses állományúakat, toborzó pénz azonban csak az e törvény hatálybalépése után szerzõdéses szolgálati viszonyt létesítõk számára fizethetõ.

276. § Az e törvény hatálybalépésekor a szolgálati viszony létesítésére és módosítására vonatkozóan folyamatban lévõ ügyekben e törvény szabályait, a szolgálati viszony megszüntetésére - ideértve a nyugállományba helyezést is - folyamatban lévõ ügyekben e törvény hatálybalépése elõtti szabályokat kell alkalmazni.

277. § Az elõmenetelhez - e törvény szerint - szükséges minõsítéseket elsõ alkalommal 2003. évben kell elkészíteni. Az eddig az idõpontig esedékes elõmenetelhez az éves teljesítményértékelést kell figyelembe venni.

278. § A fizikai alkalmassági követelményeket 2002. július 1-jétõl kell alkalmazni.

279. § (1) A törvény hatálybalépésekor folyamatban lévõ fegyelmi és kártérítési ügyekben az eljárás megindulásakor hatályos szabályok alapján kell eljárni.

(2) A törvényben meghatározott új fenyítéseket csak a törvény hatálybalépése után megindult ügyekben lehet alkalmazni.

280. § Az e törvény hatálybalépése elõtt kedvezményesen számított szolgálati idõt e törvény hatálybalépése után is - változatlan mértékben - kedvezményes szolgálati idõnek kell elismerni.

281. § Az e törvény hatálybalépése elõtt megkötött tanulmányi szerzõdésekre, illetve a tanulmányokkal kapcsolatos kedvezményekre a szerzõdés megkötésekor, illetve a tanulmányok megkezdésekor hatályos szabályokat kell alkalmazni.

282. § A beosztási illetményeknek a megemelt szorzókkal történõ számítására 2003. január 1-ig az alábbiak szerint kell áttérni:

a) 2002. január 1-jétõl az illetmény különbözet 70%-át;

b) 2003. január 1-jétõl az illetmény különbözet 30%-át

kell biztosítani.

283. § Az e törvény hatályba lépése után hivatásos vagy szerzõdéses jogviszonyt létesítõ, a 6. számú melléklet szerinti beosztási illetménynek

1. 2002. január 1-jétõl 80%-ára,
2. 2003. január 1-jétõl a 100%-ára

jogosult.

284. § A vagyonnyilatkozat tételére kötelezetteknek az e törvény hatálybalépését követõ 120 napon belül kell vagyonnyilatkozatot tenni.

285. § Az állomány azon tagja, akinek viselt rendfokozata alacsonyabb a beosztásához rendszeresítettnél, szolgálati nyugállományba helyezésekor egy rendfokozattal elõléptethetõ, kinevezhetõ.

XXIII. Fejezet

FELHATALMAZÁSOK

286. § Felhatalmazást kap a miniszter, hogy a törvény hatálybalépését követõ egy éven belül rendeletben szabályozza:

a) a szolgálati viszony létesítésének, módosításának, szünetelésének, megszüntetésének, tartalmának részletes szabályait, az ezekkel összefüggõ személyügyi hatáskörök gyakorlásának, a személyügyi igazgatásnak és nyilvántartásnak a rendjét, ide értve:

aa) a más szervhez történõ vezénylés részletes szabályait;

- az elõmenetelre, teljesítményértékelésre, vezetõi értékelésre, minõsítésre vonatkozó részletes szabályokat;

ab) a miniszter, a Honvéd Vezérkar fõnöke és az országos parancsnok munkáltatói jogkörébe nem tartozó munkáltatói jogköröket;

ac) az egyes elismerések adományozásának részletes szabályait és az adományozás rendjét;

ad) a dicsérõ és a fegyelmi jogkört gyakorló szolgálati elöljárók körét, és hatáskörüket;

ae) a más keresõ foglalkozás bejelentésével, engedélyezésével kapcsolatos eljárást, és azoknak a vezetõknek a körét, akik nem folytathatnak más keresõ foglalkozást;

af) a nyugállományúakra vonatkozó részletes szabályokat;

b) a Magyar Honvédség hivatásos és szerzõdéses állományú tagjainak beosztási kategóriákba történõ részletes besorolását és a szolgálati beosztásokban rendszeresített, illetve elérhetõ rendfokozatokat, továbbá a speciális, a fokozottan veszélyes, valamint az egészségkárosító beosztások körét, az azokhoz kapcsolódó részletes szabályokat, a katonai nemzetbiztonsági szolgálatoknál betölthetõ beosztásokat, az azokhoz tartozó besorolási kategóriákat, és az azokban elérhetõ legmagasabb rendfokozatokat;

c) a katonai szolgálathoz, valamint az egyes beosztásokhoz kapcsolódó:

- szakmai egészégi, pszichikai, fizikai alkalmassági követelményeket;

- a szolgálati beosztások betöltéséhez szükséges iskolai végzettségi (szakképesítési), tanfolyami és idegennyelv-ismereti követelményeket;

- valamint a pályázat útján betöltendõ beosztások körét;

d) az egészségi, pszichikai, fizikai alkalmassági követelmények felmérésének szabályait, továbbá az egészségügyi szabadságra és szolgálatmentességre, valamint a csökkentett napi szolgálati idõre vonatkozó szabályokat;

e) az illetmény megállapításának (illetményfokozatba besorolás, elõresorolás, illetménykiegészítés), a pótlékokra való jogosultságnak, a kifizetés rendjének, a levonás végrehajtásának részletes szabályait, továbbá a végkielégítés, leszerelési segély és a toborzópénz megállapításának és kifizetésének rendjét;

f) a juttatások, költségtérítések, kedvezmények, támogatások rendszerét és feltételeit, ideértve

fa) a szerzõdéses állomány 5 évet már szolgálatban töltött és legalább 10 év szerzõdéses szolgálatot vállalt tagjának a 126. § (1) bekezdése szerinti egyéb lakhatási támogatásra jogosultságát és annak feltételeit;

fb) a lemondási idõre a lakhatási támogatások vonatkozásában eltérõ szabályok megállapítását;

fc) a lakhatási támogatás egyéb feltételeit és végrehajtásának részletes szabályait;

fd) a Honvédség létszámigénye kielégítését támogató, ösztönzõ rendszer részletes szabályait;

g) az állomány pihentetésének, üdültetésének rendjét, valamint a szociális és kegyeleti gondoskodással kapcsolatos feladatokat;

h) a nyugellátásra, baleseti járadékra, továbbá a társadalombiztosítási szabályok szerinti ellátáson kívüli kiegészítõ, térítéses szolgáltatásokat és az azokra jogosultak körét, a baleset, betegség szolgálati kötelmekkel való összefüggésének megállapításával kapcsolatos eljárást, valamint a szolgáltatások térítésének szabályait;

i) a külszolgálattal, a hadmûveleti területen ellátott szolgálattal, valamint a külföldi munkavégzéssel kapcsolatos részletes szabályokat, az eljárás rendjét;

j) a kártérítés megállapításának módját, összeghatárait, mérséklésének és elengedésének részletes szabályait;

k) az egyenruha, a katonai rendfokozati és a fegyvernemi jelzés, a kitüntetés és a szolgálati jel viselésének módját, továbbá az egyenruha és a rendfokozat viselésének korlátozását;

l) a toborzási rendszer kialakítását, feladatait, feltételrendszerét és eljárási rendjét.

1. számú melléklet a 2001. évi ....... törvényhez

Az eskü szövege:

"Én .............................. esküszöm, hogy a Magyar Köztársaság hûséges honvéd tisztje (tiszthelyettese, tisztese) leszek.

A Magyar Köztársaság függetlenségét, az állampolgárok jogait bátran, az Alkotmány és más törvények betartásával és betartatásával, a rám bízott katonák és fegyverek erejével, életem árán is megvédem. A katonai ismereteket elsajátítom, alárendeltjeimet a honvédelem feladatainak ellátására felkészítem.

Elöljáróim parancsainak engedelmeskedem, alárendeltjeimet jogaik tiszteletben tartásával vezetem, róluk emberséggel és felelõsséggel gondoskodom."

(Az esküt tevõ meggyõzõdése szerint:)

"Isten engem úgy segéljen!"

2. számú melléklet a 2001. évi ....... törvényhez

1. tisztesek:

• õrvezetõ,
• tizedes,
• szakaszvezetõ,

1. tiszthelyettesek:

• õrmester,
• törzsõrmester,
• fõtörzsõrmester,

• zászlós,
• törzszászlós,
• fõtörzszászlós,

1. tisztek:

• hadnagy,
• fõhadnagy,
• százados,

• õrnagy,
• alezredes,
• ezredes,

• dandártábornok,
• vezérõrnagy,
• altábornagy,
• vezérezredes.

3. számú melléklet a 2001. évi ....... törvényhez

4. számú melléklet a 2001. évi ....... törvényhez

1. Személyi adatok:

1. Név, rendfokozat
2. Anyja neve
3. Születési idõ, hely

1. Szolgálati adatok:

1. Iskolai végzettség
2. Szolgálati viszonya
3. Szolgálati beosztása (mikortól tölti be)
4. Rendfokozata, beosztási kategóriája
5. Kitüntetései
6. Hatályban lévõ fenyítés
7. Elõzõ minõsítés pontszáma és összegzett következtetései
8. Az elõzõ minõsítés óta készített teljesítményértékelések pontszáma és

összegzett következtetései

9. A minõsítés készítésének oka

1. A minõsítés tartalma:

III.1. Egészségügyi, fizikai, pszichikai alkalmasság vizsgálatok eredményei

III.2. A minõsítési idõszak alatt végzett tevékenység megítélése

III.2.1. Szakmai felkészültség

III.2.2. Magatartásbeli jellemzõk

III.2.3. Feladat végrehajtással kapcsolatos tevékenységek

III.2.4. Képességek

III.2.5. Szervezeti kötõdés

2. A szakmai felkészültség komplex értékelése, alkalmasság megállapítása:

IV.1. Számszaki értékelés

Összpontszám:

IV.2. Szöveges értékelés

3. Alkalmassági megítélés:

1. Kiválóan alkalmas
2. Alkalmas
3. Kevéssé alkalmas
4. Alkalmatlan

1. A minõsítõ által lényegesnek tartott egyéb szempontok:

1. A minõsített különleges adottságai, tudásai
2. A minõsített személy képzési, átképzési, továbbképzési, egyéb feladatai
3. Következtetések, javaslatok

1. Az állományilletékes parancsnok állásfoglalása:
2. A minõsített személy észrevételei:
3. Az érdekképviseleti szerv észrevételei:

5. számú melléklet a 2001. évi ....... törvényhez

1. Személyi adatok:

• név (leánykori név),
• arcképmás, sajátkezû aláírás minta,
• születési hely, idõ,
• anyja neve,
• személyi azonosító jele,
• lakóhely, lakáscím, tartózkodási hely, telefonszám,
• családi állapot,
• házastárs (élettárs) neve, lakcíme,
• gyermekek neve, születési ideje,
• eltartottak száma, az eltartás kezdete.

1. Iskolai végzettségek, egyéb képesítések:

• legmagasabb iskolai végzettség (több végzettség esetén valamennyi),
• szakképzettség(ek),
• katonai rendvédelmi szakmai képesítés(ek),
• iskolarendszeren kívüli oktatás keretében szerzett képesítés(ek), valamint meghatározott beosztás betöltésére jogosító okirat adatai,
• idegennyelv-ismeret és annak foka,
• gépjármûvezetõi engedély megszerzése, kategóriája.

1. Korábbi alkalmazási (foglalkoztatási) adatok:

• munkahely,
• munkakör,
• besorolás,
• jogviszony idõtartama,
• megszûnésének ideje, módja.

1. A szolgálati beosztásra vonatkozó adatok:

• a fegyveres szerv megnevezése, címe, statisztikai számjele,
• állománykategória,
• rendszeresített rendfokozat, elõírt iskolai végzettség,
• a beosztás megnevezése,
• illetménykategória,
• szolgálati igazolvány típusa, száma,
• fegyver típusa, száma.

1. Az alkalmazási feltételek fontosabb adatai:

• erkölcsi bizonyítvány,
• egészségi alkalmasságra vonatkozó adatok,
• fizikai, pszichikai állapotra vonatkozó adatok.

1. A szolgálat teljesítésének adatai:

• állományviszony,
• a szolgálati viszony kezdete, kinevezés ideje,
• a szolgálati viszonyra és a szolgálati idõre vonatkozó adatok,
• a Foglalkozások Egységes Osztályozási Rendszere (FEOR) száma, szakmai számok,
• elért rendfokozat(ok),
• a szolgálat során elért címek,
• betöltött beosztás(ok),
• helyettesítési megbízások,
• a fegyveres szervek tanintézeteiben folytatott tanulmányok,
• szolgálati besorolás fegyvernem, szakcsapat, szolgálati ág,
• át- és továbbképzés(ek),
• tanulmányi szerzõdés,
• vezénylés, kitüntetések, egyéb elismerések,
• legutóbbi minõsítés ideje,
• külföldi szolgálati hely(ek), idõ,
• szabadságolási adatok,
• sebesülések,
• a szolgálati viszony meghosszabbítása,
• a szolgálati viszony megszûnésének jellege, oka, ideje,
• végkielégítés.

1. Szolgálatteljesítési kötelezettséggel nem járó távollétek adatai:

• a szolgálatteljesítés alóli mentesítés,
• illetménynélküli szabadság,
• a szolgálati viszony szünetelése.

1. Összeférhetetlenségre vonatkozó adatok:

• közeli hozzátartozóval engedélyezett alá-fölérendeltségi, elszámolási, ellenõrzési kapcsolat,
• engedélyezett, más keresõ foglalkozás,
• a bejelentéshez kötött egyéb, szolgálati viszonyon kívüli tevékenységre vonatkozó adatok,
• a szolgálati viszony összeférhetetlenség miatti megszûnésének jogcíme.

1. Illetmény, juttatások, költségtérítések, kedvezmények (kedvezményes üdültetés) és támogatások adatai:
2. Fegyelmi, kártérítési adatok:

• a fegyelmi fenyítés neme, hatálya, mentesítés,
• fenyítés(ek),
• büntetés, az eljárás ideje, oka, a bûncselekmény jellege, ítélet,
• kártérítési kötelezettség mértéke, a teljesítésre vonatkozó adatok.

1. Társadalombiztosítási adatok:

• a társadalombiztosítási jogosultságot igazoló adatok,
• a társadalombiztosítási igazolvány,
• társadalombiztosítási ellátások.

1. A nyugállományúakra vonatkozó adatok:

• szolgálati lakásra jogosultság,
• a nyugállományba helyezés ideje, jogcíme,
• a nyugdíjfolyósítási törzsszám,
• egyenruha viselésének a joga,
• a szociális ellátások és a kedvezményes üdültetés igénybevételéhez szükséges adatok.

1. A szociális és kegyeleti gondoskodás adatai:

• elhalálozás ideje, oka,
• a haláleset minõsítése,
• a temetés helye, ideje,
• visszamaradt hozzátartozók neve és címe, szociális ellátáshoz szükséges adatai,
• segélyezés,
• járadékfizetés.

6. számú melléklet a 2001. évi ....... törvényhez

A fegyveres szervek hivatásos állományú tagjainak szolgálati viszonyáról szóló 1996. évi XLIII. törvényt (a továbbiakban: Hszt.) az Országgyûlés 1996. május 14-i ülésnapján fogadta el és 1996. szeptember 1-jén lépett hatályba. Elfogadására több éves, a szabályozási koncepciót érintõ vitákkal kísért szakmai elõkészítés eredményeként nagy többséggel került sor.

A törvény hatálybalépése óta már 10 alkalommal módosult: az egyes részterületeket érintõ módosítások sokasága, a Magyar Honvédség, illetve a fegyveres szervek mûködését érintõ jogszabályi környezet idõközben bekövetkezett változásai, a NATO-hoz való csatlakozás, valamint az egységes jogértelmezés követelménye egyaránt a törvény átfogó jellegû felülvizsgálatát, illetve a Magyar Honvédség szolgálati jogviszonyára vonatkozó törvényi szabályozás újragondolását igényelte.

A Kormány - az Európai Unióhoz történõ csatlakozásra is tekintettel - napirendre tûzte a közszolgálati rendszer átfogó megújításának, korszerûsítésének programját. Ennek keretében és ehhez igazodóan döntés született a közigazgatás, a rendvédelmi szervek, illetve a fegyveres erõk szolgálati jogviszonyának korszerûsítésérõl is. Az Országgyûlés elfogadta a köztisztviselõk jogállásáról szóló 1992. évi XXIII. törvény, (a továbbiakban: Ktv.) valamint más törvények módosításáról szóló törvényt. A törvény a rendvédelmi szervek vonatkozásában tartalmazza a Hszt. módosítását is.

Az Alkotmány és a honvédelmi törvény legutóbbi - 1999. január 1-jétõl hatályos - módosítása a Magyar Köztársaság függetlenségének, biztonságának, területi épségének fegyveres védelme mellé beemelte a szövetségi rendszerhez kapcsolódó nemzetközi kötelezettségek teljesítését a Magyar Honvédség lényeges feladataként.

A kül-és biztonságpolitikai környezet változásai a NATO-ba történõ mind teljesebb integrálódás, a haderõ alapvetõ átalakítását követeli meg. Az új feladatok végrehajtása a Honvédség állományától az általánoshoz képest jelentõsen nagyobb áldozatvállalást követel. A közszolgálat egyéb területeitõl eltérõen, a katonai szervezethez tartozás, súlyosan korlátozza az állampolgári alapjogok gyakorlását, így különösen az élet-és testi épség megõrzéséhez, a szabadsághoz és személyi biztonsághoz, a szabad mozgáshoz és a tartózkodási hely szabad megválasztásához, a szabad véleménynyilvánításhoz, a gyülekezéshez és az egyesüléshez fûzõdõ jogot. A szolgálati viszony létesítésének feltételeként a Honvédség katonái önként lemondanak alkotmányos jogaik jelentõs részének gyakorlásáról, amely saját és családjuk életvitele erõteljes korlátozását jelenti.

Külön ki kell emelni, hogy az Észak-atlanti Szerzõdés Szervezetéhez történõ csatlakozással egyre gyakrabban, és az állomány egyre nagyobb részét érintve fordul elõ, hogy hazai békeidõben az állomány hadmûveleti területen háborús körülmények között folytatott tevékenység végrehajtásában életét, teszi épségét reálisan és közvetlenül veszélyeztetve vesz részt.

Az alapjogok korlátozásán túl, a Honvédség személyi állománya az általánostól szigorúbb függelmi rendszerben és fegyelmezettséggel fokozott pszichikai terheléssel, veszélyes helyzetben illetve körülmények között végzi feladatait, illetve készül fel azokra. A háborús körülmények közötti szolgálattételre történõ felkészülés terheinek elviselésére különös alkalmassági követelményeknek kell megfelelni már a felvételkor és a szolgálat alatt is folyamatosan. Az állomány minden egyes tagjainak jogszabályban elõírt fizikai követelményeket kell teljesíteni, melynek elmulasztása a szolgálati viszony törvény erejénél fogva történõ megszûnését eredményezi. Más közszolgálati, vagy polgári foglalkozáshoz képest a Honvédség feladatainak teljesítése jelentõs mobilitást is megkövetel az állomány tagjától. A hivatásos katona 5-10 évenként mást településen folytatja szolgálatát, mely nem csupán az állomány tagjának, de közvetlen hozzátartozóinak is különös megterhelést jelent.

A vázolt új feladatok többlet kötelezettségek, illetve többlet terhek, a rendvédelmi szervekétõl eltérõ, és egyre erõsödõ, kiteljesedõ sajátosságok oda vezettek, hogy - a Kormány álláspontja szerint - a Magyar Köztársaság honvédelmének egészét érintõ stratégiai felülvizsgálatot követõen indokolt új - csak a Magyar Honvédség hivatásos és szerzõdéses állományára vonatkozó - szolgálati törvényt készíteni. Emellett szól az is, hogy a többi fegyveres, illetve rendvédelmi szerv fejlõdése is a nagyobb önállóság, a többiekétõl eltérõ feladat és hatáskör irányába halad. Erre tekintettel már a hatályos Hszt. is külön-külön fejezetben tárgyalta az eltérõ sajátosságokat. Az általános részben testet öltõ közös szabályok indoka a különbözõ fegyveres szervek illetmény és juttatási rendszerének lehetõség szerinti együtt mozgatása volt, de ez a gyakorlatban sem a besorolásoknál, sem a pótlékoknál, sem a ténylegesen elért jövedelmek szintjénél nem valósult meg. Így elérkezett az ideje annak, hogy a Magyar Honvédség hivatásos és szerzõdéses állományú tagjainak szolgálati jogviszonyát a velük szemben megnyilvánuló a többi fegyveres és rendvédelmi szervtõl sok tekintetben eltérõ követelményekre figyelemmel önálló törvény szabályozza.

A javaslat célja biztosítani a Magyar Honvédség hosszútávú korszerûsítési tervében megfogalmazott állományszerkezet kialakítását és megõrzését. Ennek megfelelõen olyan új elõmeneteli ösztönzõ rendszert vezet be, amelyben a szerzõdéses állomány, valamint a tiszthelyettesek száma és jelentõsége megnõ. Ezzel egyenes arányban csökken a hivatásos állományúak és ezen belül a tisztek száma. Szolgálati életpályát és pályaképet, valamint ehhez igazodó támogató, kompenzációs és ösztönzõ rendszert nyújt a Magyar Honvédség hivatásos és szerzõdéses katonáinak úgy, hogy illetményeik, juttatásaik érjék el a rendvédelmi szervekre vonatkozó Hszt. módosítási javaslatban foglaltakat, illetve fejezzék ki a katonai szolgálat ezektõl eltérõ sajátosságait.

A kodifikáció során a törekvés arra irányult, hogy a javaslat a szolgálati viszonnyal kapcsolatos valamennyi törvényi szintû szabályozást igénylõ kérdést teljes körûen tartalmazza, eleget téve ezzel az Alkotmányban és a jogalkotási törvényben meghatározott a jogalkotásban érvényesítendõ követelményeknek. Ugyanakkor a szolgálati viszonyt közvetlenül érintõ más törvényekben szereplõ normákat a Honvédség sajátosságait is érvényesítve átveszi.

A teljes körû szabályozásra törekvés ellenére is szükséges azonban végrehajtási jogszabályok kiadása a javaslatban foglalt széles körû felhatalmazások alapján, illetve ezen túlmenõen - ha szûk körben is - háttérjogszabályok egyidejû alkalmazása.

Annak ellenére, hogy a szabályozás követi a Honvédség kialakítandó új struktúráját, illetve állományszerkezetét, a kizárólag a Honvédség hivatásos és szerzõdéses állományára vonatkozó javaslat nem szakad el teljesen, illetve indokolatlanul a Ktv. és a módosított Hszt. szabályaitól.

A katonák szolgálati viszonyára vonatkozó szabályok közé a javaslat beilleszti a Ktv. által bevezetendõ új intézményeket, figyelembe véve, hogy azok a Ktv. szabályozási körétõl csak a Magyar Honvédség sajátosságaira tekintettel és az azok által indokolt mértékben térjenek el. Ennek megfelelõen szerepelnek a tervezetben a vagyonnyilatkozatra és a kiemelt nyelvpótlékra vonatkozó szabályok. Az új elemek amellett, hogy anyagilag is kedvezõbbé, vonzóbbá teszik a Honvédség számára elengedhetetlenül fontos beosztásokat, illetve rendfokozatokat, fõként a Ktv. módosításhoz kapcsolódó alapilletmény és illetménykiegészítés növelésére, az alanyi jogon folyósítandó nyelvtudási pótlék és a kegyeleti költségek fizetése kérdéseinek rendezésére terjed ki.

Mind terjedelmét, mind tartalmát tekintve említésre méltó a fegyelmi eljárás szabályait tartalmazó fejezet módosítása, amely a meglévõ szigorúbb eljárási szabályok mellett megteremti a lehetõséget az egyszerûbben elbírálható, kisebb súlyú fegyelemsértések gyorsított elbírálására, fokozza az eljárási elemek kiszámíthatóságát, továbbá szigorítja a fenyítés végrehajtásával kapcsolatos, illetve a fenyítés hatálya alóli mentesítésre vonatkozó szabályokat.

A Hszt. is indokoltnak tartotta, hogy az ugyancsak közszolgálatba álló köztisztviselõk járandóságainak alapul vételével a fokozott elvárások és igénybevétel ellentételezéseként a hivatásos állomány tagjait megilletõ jogokat, juttatásokat kedvezõbben állapítsa meg. Ezen kedvezmények körében a szolgálati nyugdíj intézménye, a szolgálati nyugdíjjal összefüggõ egyes szabályok, valamint az illetménynek a katonai rendfokozat miatti eltérítése tartozik.

A javaslat a korábbi szabályozástól eltérõ új kedvezményeket nem vezet be, csupán megtartja azokat, illetve átveszi a Ktv-ben érvényesített új elemeket és tartalmazza az illetményszínvonalnak a Ktv-hez hasonló emelését. A javaslat következetesen végigviszi a szolgálati nyugdíj felsõ korhatárának 57 évre történõ emelésével járó változásokat, valamint a 2013-tól hatályba lépõ új nyugdíjszámítási rendszer pontos, törvényi szintû kidolgozását. Ennek indoka az, hogy a javaslat - az egyéb közszolgálati törvényektõl eltérõen - tartalmazza a társadalombiztosítás alapvetõ rendszereihez igazodó, de sajátos intézményeket magába foglaló szolgálati nyugdíjrendszer szabályait is. A szabályok tartalmazzák továbbá a rokkantsági nyugdíj és az özvegyi nyugdíj - az egyéb törvények idõközi módosításaiból eredõ - változásokat is.

A javaslat hatálya a Magyar Honvédség különleges közszolgálatot teljesítõ hivatásos, illetve szerzõdéses állományú tagjainak szolgálati viszonyára és társadalombiztosítási ellátásra terjed ki.

A közszolgálat különleges jellege (szigorú függelmi rend, veszély esetén az élet feláldozása és a testi épség kockáztatása egyes alapvetõ polgári jogok korlátozásának elfogadása stb.) kihat a szolgálatot teljesítõk hozzátartozóira is. Ezért a törvényben meghatározott egyes jogosultságok, kedvezmények tekintetében a javaslat hatálya rájuk is kiterjed. Kiterjed továbbá a Honvédséghez való kötõdés és egyes részjogosultságok vonatkozásában a nyugállományba helyezettekre, valamint a Honvédségnél foglalkoztatott köztisztviselõkre és közalkalmazottakra is.

A szolgálati viszonyra vonatkozó eltérõ rendelkezéseket a veszélyhelyzet, a szükségállapot és a rendkívüli állapot idejére a Hvt. 3. §-ának (3) bekezdése szerint külön jogszabályok állapítják meg.

A jogalkalmazás megkönnyítése érdekében a kiemelt munkáltatói jogkör gyakorlóit a javaslat meghatározza. Ezen túlmenõen a munkáltatói jogkörök döntõ többségét a személyi állományról alapnyilvántartást vezetõ önálló állománytáblával rendelkezõ szervezeti egység parancsnoka (vezetõje) gyakorolja, akit a javaslat állományilletékes parancsnoknak nevez.

A javaslat számos - nem közismert - fogalmat, kifejezést, elnevezést tartalmaz, amelyek még a Honvédségen belül sem egységesek. Ezért indokolt az értelmezésre szoruló legfontosabb kifejezések, megnevezések fogalmát meghatározni (2. §).

A definíciók közül kiemelést érdemel a köztisztviselõi, illetve közalkalmazotti jogviszonyban álló civil vezetõ jogai és kötelezettségei meghatározása; a különbözõ állománykategóriák pontosítása, illetve kiegészítése, pl. a speciális beosztást betöltõkkel. Néhány új intézményt (toborzópénz, közszolgálati jogviszony) is definiál a 2. §.

A hivatásos és szerzõdéses szolgálat velejárója az egyenruha és a rendfokozat viselése. Az egyenruha és az azon viselhetõ rendfokozati jelzések, jelvények, kitüntetések és egyéb elismerési formák viselésének szabályait miniszteri rendeletben indokolt megállapítani.

A javaslat II. Fejezete olyan általános, lényegében a Munka Törvénykönyvébõl, illetve a közszolgálati jogviszonyra vonatkozó más törvényekbõl átvett szabályokat fogalmaz meg a Honvédségnél alkalmazott terminológiának megfelelõen, amelyek elsõsorban a szolgálati viszony alanyaira és az érdekképviseleti szervekre is vonatkoznak.

Általános jogelv, hogy a jogokat gyakorolni, és a kötelezettségeket teljesíteni rendeltetésszerûen kell. A Honvédség szigorú függelmi viszonyaira tekintettel különös jelentõségû e követelmény törvényi szintû dekralálása (6. § (1)-(4) bekezdés és (7)-(8) bekezdés).

A javaslat már most átveszi a hátrányos megkülönböztetés tilalmának az EU tagállamaira kötelezõ irányelvei alapján történõ korszerû és szigorú szabályait, ez azt jelenti, hogy ezt az elvet érvényesíteni kell a szolgálati viszony létesítésénél, megszüntetésénél, a jogok és kötelezettségek meghatározásánál csak úgy, mint a felelõsség megállapításánál.

A javaslat pozitívan és tételesen határozza meg azokat a tényeket, amelyek figyelembe vételét nem tekinti hátrányos megkülönböztetésnek (6. § (5)-(6) bekezdés).

A javaslat is rögzíti azt az elvet, hogy a munkaviszonnyal kapcsolatos jognyilatkozatokat általában alaki kötöttség nélkül lehet megtenni, ugyanakkor a szigorú függelmi rend, és a jogbiztonság erõsítése érdekében számos pontosan körülhatárolt és indokolt eltérést sorol fel, amelynek következtében a szolgálati jogviszonyra vonatkozó jognyilatkozatok túlnyomó részét írásban kell megtenni (7. §).

Az Alkotmány XII. Fejezete tételesen felsorolja azokat az alapvetõ jogokat, amelyek a Magyar Köztársaságban mindenkit megilletnek. E jogok kizárólag törvényben korlátozhatók. Ennek megfelelõen az Alkotmány 40/B. §-ának (4) bekezdése megtiltja, hogy a fegyveres erõk hivatásos állományú tagjai pártnak tagjai legyenek, illetve politikai tevékenységet folytassanak. A sztrájkról szóló 1989. évi VII. törvény 3. §-ának (2) bekezdése pedig nem engedi meg a sztrájkot a Honvédségnél.

A hivatásos és szerzõdéses szolgálatteljesítés nyomatékos feltétele a törvényben meghatározott jogi korlátok eltûrése. Különös jelentõséggel bír azonban e korlátozások mértéke. Követelmény, hogy a jogkorlátozás ne okozzon az elérni kívánt érdekkel nyilvánvalóan aránytalan hátrányt.

A hivatásos és szerzõdéses szolgálat egyik sajátossága az azt teljesítõk elõre nem tervezhetõ igénybevétele, ami szinte állandó készenlétet jelent. Az állomány tagjának ezért a 19. § (1) és (2) bekezdése alapján a szervezeti egysége munkarendjében meghatározott esetekben és módon be kell jelentenie a szolgálati idõn kívüli tartózkodási helyét, hogy váratlan és halaszthatatlan szolgálati feladat végrehajtására visszarendelhetõ legyen.

A Honvédség politikamentes mûködésének követelményével nem egyeztethetõ össze a szolgálati helyen vagy a szolgálati feladat teljesítése közben végzett politikai tevékenység. Erre tekintettel a javaslat tiltja a párttisztség viselését és a pártérdekû közszereplés vállalását.

E tilalmak - amelyeket a 21. § tartalmaz - erõs korlátozást jelentenek egy demokratikus államban a véleménynyilvánítás terén is. A nyilatkozó és a parancsnoka között e területen esetleg felmerülõ nézetkülönbségeket a 227. § (1) és (2) bekezdése alapján biztosított bírósági út igénybevétele hidalhatja át.

A szolgálati parancs bírálata - a jog-és érdekérvényesítés körén kívül - demoralizálná, sértené a fegyelmet. Az sem megengedhetõ, hogy az állomány tagja a szolgálati rendet sértõ nyilatkozatot tegyen, vagy hivatalos eljárásban magánvéleményt nyilvánítson.

A szolgálati helyen kívüli politikai rendezvényen az állomány tagja egyenruhában nem jelenhet meg, a látszatát is elkerülve annak, hogy a Honvédség az adott rendezvény céljának megfelelõ politikát preferálná.

Az egyesülési jog korlátozása körében a javaslat tiltja az olyan szervezethez történõ csatlakozást, amelynek tevékenysége a Honvédség feladataival ellentétes, de lehetõséget ad érdekképviseleti szervek létrehozására.

A hivatásos állomány tagjának jelentenie kell az országgyûlési és helyi önkormányzati, valamint a polgármesteri választáson a választójog gyakorlásával kapcsolatos lényeges tényeket: a jelöltként nyilvántartásba vételt, esetleges visszalépését, megválasztását, illetõleg annak elmaradását. E tényekhez jelentõs joghatások fûzõdhetnek, mind a szolgálati viszony szünetelése, mind a szünetelés megszûnése tekintetében (27-28. §).

A munka és a foglalkozás szabad megválasztására csak a szolgálati érdek sérelme nélkül, az ebbõl eredõ korlátok között van lehetõség. Ugyanez vonatkozik a mûvelõdéshez való jog, a tudományos és mûvészeti élet, a tanulás és a tanítás szabadságához való jog gyakorlására is. Más keresõ foglalkozást az állomány tagja csak az összeférhetetlenség szempontjait érvényesítõ a javaslat által meghatározott keretben folytathat.

A Honvédségnél hagyománya van az állomány érdekeinek védelmére létrehozott és mûködõ érdekképviseleti szerveknek. A javaslat a szolgálat sajátosságai miatt indokolt eltérésekkel a Munka Törvénykönyve ide vonatkozó szabályait alkalmazza.

A Honvédségnél üzemi tanácsok helyett, az Érdekegyeztetõ Fórum mûködik. A javaslat összhangban az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatának elõírásaival korlátozza a Honvédségnél mûködõ szakszervezetek jogosítványait. Megtiltja, hogy sztrájkot szervezzenek, valamint az olyan tevékenységet, amely a Honvédség rendeltetésszerû mûködését, a parancsok és intézkedések végrehajtását akadályoznák.

Az érdekképviseleti szervek csak akkor képesek az állomány érdekében az érdekvédelmi és érdekérvényesítõ tevékenység folytatására, ha részükre az ehhez szükséges infrastrukturális és információs feltételeket biztosítják. A javaslat ezért együttmûködési kötelezettségeket állapít meg a Honvédség számára. Az érdekképviseleti szervezethez tartozás, vagy az attól való távolmaradás diszkriminációt nem vonhat maga után.

A 33. §-ban definiált szakszervezet érdekképviseleti és érdekvédelmi jogosultságait a javaslat tételesen is meghatározza. E körben mind a szervezeti egységnél mûködõ, mind a felettes szakszervezeti szerv a Honvédségtõl tájékoztatást kérhet az állomány tagjai szociális, jóléti és kulturális viszonyait érintõ kérdésekben, véleményt nyilváníthat a vezetõi intézkedéssel kapcsolatban, ellenõrizheti a szolgálati körülményekre vonatkozó szabályok megtartását, képviselheti az állomány tagját a szolgálati viszonyt érintõ kérdésekben, végül a parancsnok (vezetõ) jogellenes intézkedése ellen halasztó hatályú kifogást nyújthat be.

A szakszervezeti tisztségviselõket megilletõ munkajogi védelem biztosítása érdekében a felsõbb szakszervezeti szerv elõzetes egyetértése szükséges a választott szakszervezeti tisztségviselõ szolgálati viszonyának felmentéssel történõ megszüntetéséhez, vagy a Honvédség által kezdeményezett más beosztásba helyezéséhez.

Szól a javaslat a szakszervezet reprezentativitásáról is. Reprezentatív az a szakszervezet, amelynek taglétszáma az adott szervezeti egységen belül eléri az állomány 10 % -át.

A javaslat 40. §-a meghatározza a szolgálati viszony alanyait. A szolgálati viszony egyik oldalán az államot megtestesítõ Honvédség, míg a másik oldalán a Honvédségnél hivatásos és szerzõdéses szolgálatot vállaló természetes személy helyezkedik el. Az államnak a Honvédségre ruházott jogalanyisága érzékelteti a jogalanyok közvetlen kapcsolatát.

A jogalanyisággal szoros összhangban határozza meg a javaslat a munkáltatói jogkört gyakorlókat. A Honvédség bonyolult hierarchikus és térségi tagozódása nem teszi lehetõvé, hogy a munkáltatói jogkört gyakorló személyét minden esetre kiterjedõen a törvény határozza meg. Ezért a javaslat azt a parancsnokot (vezetõt) jelöli meg, aki beosztásánál fogva a munkáltatói jogkörök túlnyomó többségét gyakorolja. Ez az önálló állománytáblával rendelkezõ szervezeti egység parancsnoka. Gyûjtõelnevezéssel állományilletékes parancsnok. (A definíció a javaslat 2. §-ában található.)

A szolgálati viszony létesítésének feltételei lényegében azonosak a hatályos jogszabályokban elõírtakkal. Többek között rögzítik, hogy a büntetlen elõélet és a nemzetbiztonsági követelményeknek történõ megfelelés alapfeltétel.

Új eleme a szolgálati viszony létesítésének, hogy az kizárólag magyar állampolgárral létesíthetõ. A NATO-tagságból is eredõ fokozott biztonsági követelményeknek történõ megfelelés indokolja a kettõs állampolgár állományba vételének tilalmát, illetve azt a szabályt, hogy a magyar állampolgárság elvesztése, illetve más állam állampolgárságának a megszerzése a szolgálati jogviszony törvényerejénél fogva történõ megszûnését eredményezi (41. §).

Rögzíti a javaslat, hogy a szolgálati viszony fõszabályként fiatalkorban az életpálya elején létesül. Ugyanakkor a szabályozás lehetõvé teszi azt is, hogy a Honvédség munkaerõigénye kielégítése érdekében egyes speciális képzettséget igénylõ beosztásokban legfeljebb 47 éves életkorig is létesíthetõ szolgálati viszony (41. §).

A Honvédség hivatásos állományának utánpótlása alapvetõen a katonai és a rendvédelmi oktatási intézményekben végzett hallgatók állományba vételével és a szerzõdéses állományból történik, mely azonban nem biztosítja teljes körûen az utánpótlást. A szerzõdéses állomány utánpótlása a polgári életbõl, illetve a sorkatonai szolgálatot teljesítõk közül történik. A javaslat rögzíti az állományszükséglet biztosításának sajátosságait, amelyek érdekében toborzó-, és képzõ rendszereket hoz létre, illetve mûködtet.

A szolgálati viszony a hivatásos állomány vonatkozásában fõszabályként határozatlan idõre, a szerzõdéses állomány tekintetében pedig határozott idõre létesül. Új eleme a javaslatnak, hogy a szerzõdéses szolgálati viszony nem egy adott beosztás ellátására, hanem a Honvédségnél határozott idejû jogviszonyra köttetik. A kinevezett személynek esküt kell tennie, ennek hiányában a szolgálati viszony érvényesen nem jön létre.

A pályakezdõt az állományba való felvétellel egyidejûleg ki kell nevezni a kezdõ tiszti, tiszthelyettesi, illetve tisztesi rendfokozatba. Azokat a jelentkezõket, akik nem közvetlenül a polgári végzettség megszerzése után létesítenek szolgálati viszonyt beosztásuk, iskolai végzettségük (szakképesítésük) és életkoruk figyelembe vételével kell az elsõ rendfokozatba kinevezni, illetve besorolni. Hasonló szabály érvényesül a más közszolgálati jogviszonyból áthelyezettek esetében is (43. §).

A 44. § a speciális képzettséghez és szakmai tudáshoz kötött - általánostól eltérõ - beosztások betöltésével kapcsolatos szabályokat tartalmazza.

A javaslat széles körben lehetõvé teszi a régi 12 hónap helyett a 6 hónapig terjedõ próbaidõ kikötését. Új elem a próbaidõ alatti korlátozott lakhatási támogatás biztosítása. Mód van arra is, hogy a jelentkezõ a próbaidõ idõtartama alatt érje el a Honvédség által megkövetelt speciális fizikai felkészültség szintjét (45. §).

A javaslat a Honvédség feladatainak, illetve az állomány méltányolható érdekeinek figyelembe vételével szabályozza a szolgálatteljesítés helyét, törekedve az egyéni és szolgálati érdek összhangjának megteremtésére. Fõszabályként az állomány tagja beleegyezésével, vezényléssel, határozott vagy határozatlan idõtartamra más szervnél is teljesíthet szolgálatot. A javaslat rendelkezéseit ez esetben értelemszerûen a más szerv munkavállalóira vonatkozó szabályokkal együtt kell alkalmazni. A vezénylés következtében az állomány tagja nem kerülhet hátrányosabb helyzetbe.

A honvédelmi miniszter felhatalmazást kap, hogy a köztisztviselõi és közalkalmazotti munkaköröket szolgálati beosztássá, illetve a szolgálati beosztásokat köztisztviselõi vagy közalkalmazotti munkakörré minõsítse át, továbbá hogy az állománytáblában (munkaköri jegyzékben) megjelölt egyes beosztásokat, munkaköröket az állomány tagjával vagy köztisztviselõvel, illetve közalkalmazottal tölthessen be. Mindez a jobb humán erõforrás gazdálkodás érdekeit szolgálja (46. § (5)).

A rendelkezési állomány intézménye, illetve az abba való tartozás biztosítja az állomány tagja számára, hogy az idõleges beosztás nélküliség miatt szolgálati viszonya ne szûnjön meg. A beosztás hiánya miatt rendelkezési állományba helyezett személy foglalkoztatásáról beosztásba helyezéséig a munkáltatói jogkört gyakorló elöljáró köteles gondoskodni. A javaslat szabályai a korábbiaknál pontosabban határozzák meg azokat az élethelyzeteket, amikor a NATO-tagságra, illetve a katonai életpályára is tekintettel indokolt a rendelkezési állományba vétel (48. §).

A javaslat más jogszabályokkal összhangban elõírja a beiskolázáshoz, illetve egyes beosztásokhoz kapcsolódóan a pályázati rendszer alkalmazását, illetve alkalmazhatóságát. A Honvédség felsõoktatási intézményeinek oktatói és kutatói beosztásai a meghatározott feltételek megléte esetén korlátozás nélkül megpályázhatók. A Honvédség egészségügyi intézményeiben a vezetõ beosztások kizárólag pályázat útján tölthetõk be (49. §).

A javaslat 50. §-a fõszabályként elõírja, hogy a szolgálati viszony - a más közszolgálatban állókéhoz hasonlóan - csak az állomány tagja beleegyezésével módosítható. A javaslat a közös megegyezés kifejezést azért mellõzi, mert a (2) bekezdésben felsorolt módosítási esetek kezdeményezése többnyire a Honvédség szolgálati érdekében történik.

Az 51. § szerint is az állomány tagjának eredeti beosztásából való elmozdítása az esetek nagy többségében a szolgálat érdekében szükséges. Az azonos vagy hasonló beosztásba történõ kinevezés esetében beleegyezésre nincs szükség, ellenben az kérelemre is történhet.

A javaslat 52. §-a szerint az állomány tagjának vezénylése az eredeti szolgálati beosztása betöltésének ideiglenes szünetelésével meghatározott szolgálati feladat teljesítése érdekében a Honvédség más szervezeti egységéhez történõ átirányítása. A javaslat garanciális okokból korlátok közé szorítja a vezénylés idõtartamát és gyakoriságát. A külföldre történõ vezénylést miniszteri hatáskörhöz köti.

Minden szervezet életében, de különösen a Honvédség mûködésében gyakori, hogy szolgálati beosztások ideiglenesen megüresednek, vagy a beosztás betöltése huzamos ideig akadályba ütközik. Az ilyen beosztások ideiglenes ellátására szolgál a megbízás intézménye. Célja, hogy az üres beosztást - legfeljebb egy évig - a munkáltatói jogkört gyakorló parancsnok (vezetõ) ideiglenesen betöltse. A megbízás történhet az eredeti beosztás változatlan betöltése mellett, vagy attól függetlenítve. A többlet feladatok ellátásáért az elõzõ esetben megbízási díj, az utóbbiban pedig a megbízás alapján ellátott beosztásnak megfelelõ illetmény jár. Díjazás nem illeti meg a parancsnok szervezetszerû helyettesét a parancsnok helyettesítéséért, illetve a parancsnokot és helyettesét, ha beosztottjaikat helyettesítik. Szigorítást tartalmaz a javaslat, amikor rögzíti, hogy olyan feladat ellátásáért, amelyre beosztás nincs rendszeresítve díjazás sem jár (53. §).

A Honvédség állományának tagjai párt tagjai nem lehetnek, illetve politikai tevékenységet nem folytathatnak, ugyanakkor a választhatóság alapjogát a javaslat nem kívánja korlátozni, ezért a választás idõtartamára bevezeti a szolgálati viszony szünetelésének intézményét. A tényleges megválasztás azonban a szolgálati viszonynak a törvény erejénél fogva történõ megszüntetését eredményezi.

A nemzetközi gyakorlattal összhangban - figyelemmel azokra a speciális fizikai, pszichikai terhelésekre, amellyel a katonai szolgálat teljesítése már a béke felkészítés idõszakában is jár - a katonai szolgálat felsõ korhatára az öregségi nyugdíjjogosultságánál 5 évvel alacsonyabb, jelenleg 57 év.

A javaslat a szolgálati viszony megszûnésének szabályait a katonai szolgálat sajátosságaira tekintettel és a Ktv-vel összhangban rendezi.

A közös megegyezés a sajátos szolgálati és élethelyzetek méltányolható kezelésére létrehozott megszüntetési mód, amely lehetõvé teszi a törvényben nem szabályozott, elõre nem prognosztizálható körülmények kezelését (57. §).

A szolgálati viszonynak az állomány tagja részérõl történõ egyoldalú megszüntetésének módja a lemondás, amely általános szabadságot biztosít a lemondani szándékozó számára a szolgálat elhagyására. A válsághelyzetek kezelésének biztonságát szolgálja az a korlátozó szabály, amely nem teszi lehetõvé a lemondást veszélyhelyzet, rendkívüli vagy szükségállapot, katasztrófa helyzet, illetve nemzetközi kötelezettségek teljesítése idején.

A javaslat szigorítja a szerzõdéses jogviszony indokolatlan felmondásának eseteit, a lemondás jogkövetkezményeinek alkalmazását írva elõ az ilyen esetekre. Ez gyakorlatilag a katonai szolgálathoz kapcsolódó kedvezmények döntõ többségének az elvesztését jelenti (58. §).

A szolgálati viszonynak a munkáltatói jogkört gyakorló elöljáró részérõl történõ egyoldalú és méltányos megszüntetési módja a felmentés. A felmentési okok két csoportba oszthatók. Az egyik csoportba tartoznak a felmentési lehetõségek, másikba pedig a felmentés kötelezõ esetei.

A javaslat számos garanciális korlátot szab a létszámcsökkentés, az átszervezés és az egészségi, pszichikai alkalmatlanság miatti felmentéshez annak érdekében, hogy erre csak a legvégsõ esetben kerülhessen sor. A felmentés kötelezõ esetei ezzel szemben szorosan kapcsolódnak az állomány kötöttebb, szigorúbb alkalmazási feltételeihez, ezért ha az állomány tagja idõközben kerül olyan helyzetbe, hogy a továbbiakban képtelen megfelelni az elõírt egészségi, pszichikai, erkölcsi, fegyelmi stb. feltételeknek, szolgálati viszonyát meg kell szüntetni. (59. § (2)) Mérlegelés körébe tartozó felmentési ok a szolgálatra való méltatlanság, amelynek megállapíthatóságát a javaslat a katonai pályát érintõ egyes bírósági büntetések kiszabásában, illetve a Honvédség tekintélyét, a mûködésébe vetett közbizalom veszélyeztetését maga után vonó magatartásban jelöli meg.

A javaslat több olyan esetet állapít meg, amikor a szolgálati viszony a törvény erejénél fogva automatikusan megszûnik. Ez esetekben a megszûnés határidejeként azt az idõpontot kell figyelembe venni, amikor a munkáltatói jogkört gyakorló elöljáró a törvényi feltétel beálltát megállapította. (Pl. az állomány tagja határidõre nem tett eleget a képzési kötelezettségének.) A törvény erejénél fogva új megszûnési ok az eskü letételének elmulasztása, a fizikai alkalmatlanság megállapítása és a vagyonnyilatkozat megtételére való kötelezettség szándékos elmulasztása, illetve megsértése (62. §).

A közszolgálati életpálya kiteljesítése érdekében új lehetõségként jelenik meg a közszolgálati jogviszonyok közötti áthelyezés, átjárhatóság, melynek következtében bármely szervnél meglévõ közszolgálati jogviszonyt az áthelyezés esetén folyamatosnak kell tekinteni.

A 64. § a szolgálati viszony megszûnésének olyan különleges eseteit tartalmazza, ahol a katonai bírák, katonai ügyészek, igazságügyi alkalmazottak, illetve katonai ügyészségi alkalmazottak esetében a rájuk vonatkozó külön jogszabályokat is alkalmazni rendeli.

A javaslat fenntartja a tanuláshoz nyújtott támogatások visszatérítésének intézményét, amennyiben a szolgálati viszony az állomány tagja hibájából a szerzõdés lejárta elõtt, illetve a tanulmányi idõnél rövidebb idõn belül szûnik meg. A visszatérítés mértéke a kapott kedvezményekhez és a letöltött szolgálati idõhöz igazodik (66. §).

A kialakult gyakorlat alapulvételével a javaslat lehetõvé teszi, hogy az állományba visszavehetõk legyenek mindazok a személyek, akikre a Honvédség igényt tart, és akiknek létszámcsökkentés, átszervezés, rokkantsági nyugdíjba helyezés miatt, vagy közös megegyezéssel szûnt meg a szolgálati viszonya. Ez a jogintézmény teszi lehetõvé, hogy az önkormányzati vagy országgyûlési képviselõvé megválasztott személy - a mandátuma lejártát követõen - visszaállíthassa szolgálati viszonyát. A visszavételt azonban a javaslat a betöltött 47. életévig teszi lehetõvé (69. §).

A javaslat az összeférhetetlenségi szabályokat lényegileg a Ktv-bõl veszi át. Megszorítást vagy kiterjesztést csak a szolgálat érdekében, azzal összefüggésben tartalmaz. Lehetõvé teszi pl., hogy a miniszter méltányosságból engedélyezze, hogy az állomány tagja közvetlen hozzátartozójával alá-fölérendeltségi viszonyban álljon. Erre elsõsorban kis létszámú helyõrségekben akad példa.

Bejelentési kötelezettséghez kötött a meghatározott munkavégzésre irányuló egyéb jogviszony létesítése, illetve a gazdasági társaságban ilyen jogviszonynak nem minõsülõ, de személyes közremûködést igénylõ tagsági, felügyelõ bizottsági tagsági, vagy vezetõi tisztségviselõi feladat vállalása (70 - a 71. §).

A javaslat a kormányzati szándékkal összhangban a Honvédségnél is bevezeti a közélet tisztaságának biztosítása érdekében a vagyonnyilatkozat adásának kötelezettségét, meghatározott rendfokozattal rendszeresített beosztásokban, nevezetesen az ezredesi és a tábornoki rendfokozatokra. Ez a kötelezettség az érintettek közös háztartásban élõ házastársára és nagykorú gyermekeire is kiterjed. A vagyonnyilatkozat adásának rendszerességét a javaslat a Ktv-hez hasonlóan differenciáltan a beosztástól függõen határozza meg. A kötelezettség teljesítésének elmulasztása vagy szándékosan hamis adatok közlése a szolgálati viszonynak a törvény erejénél fogva történõ elvesztését vonja maga után (72. §).

A Honvédség rendeltetésébõl adódó különleges jogviszony indokolja, hogy részletesen elõírja a javaslat egyfelõl azokat a munkáltatói kötelezettségeket, amelyek teljesítése feltételét képezi a szolgálati feladatok rendeltetésszerû ellátásának, másfelõl meghatározza az állomány tagjának szolgálati viszonyából fakadó alapvetõ kötelezettségeit. A 77. § a munkajogi szabályok adaptálásával meghatározza azokat az eseteket, melyek bekövetkezésekor az állomány tagja mentesül a szolgálati kötelezettség teljesítése alól.

A Magyar Honvédség hosszú távú fejlesztésére vonatkozó országgyûlési és kormányzati döntésekkel összhangban a javaslat a korábbiaktól lényegesen eltérõen fogalmazza meg a katonai pályán történõ elõmenetelt. A katonai pálya, a katonai szolgálati viszony egyik legfontosabb tartalmi eleme az elõmeneteli rend, az elõmeneteli lehetõség. A javaslat ennek feltételeit, követelményeit, illetve teljesítésének rendjét részletesen, elõre tervezhetõen, kiszámíthatóan szabályozza. Kötelezõvé teszi a Honvédség számára, hogy a hivatásos állomány meghatározott (legalább százados vagy fõtörzsõrmester) tagjának legalább a szolgálati nyugdíjjogosultság eléréséig terjedõ, tervezhetõ, belátható életpályát kell biztosítania. Ha a hivatásos állomány tagja megfelel a követelményeknek a magasabb beosztás és rendfokozat, valamint az ezekkel együtt járó jobb anyagi juttatások és feltételek mintegy automatikusan járnak részére.

A javaslat a szerzõdéses állomány számára is világos, átlátható pályaképet biztosít. Az elõmenetelt a magasabb beosztásba történõ kinevezés és a magasabb beosztás kifejezõ magasabb rendfokozatba történõ elõléptetést jelenti (78. §).

A javaslat 79. §-a meghatározza a szolgálati beosztás betöltéséhez szükséges képesítési feltételeket, azaz a tiszti rendfokozathoz kötött beosztáshoz legalább fõiskolai, tiszthelyettesihez közép- vagy szakiskolai, szerzõdéses tisztesihez legalább általános iskolai végzettség (szakképesítés) szükséges. A miniszter határozza meg azokat a további feltételeket, amelyek egyes beosztások betöltéséhez szükségesek.

A javaslat 80. §-a lehetõvé teszi a kijelölés vagy pályázat útján a magasabb beosztás betöltéséhez szükséges iskolai végzettség megszerzését, valamint a saját elhatározáson alapuló egyéni továbbtanulást.

A javaslat 81. §-a pontosítja a tanulmányi szerzõdésre vonatkozó szabályozást, valamint a Munka Törvénykönyvének a tanulmányi szerzõdésre vonatkozó szabályaival összhangban rögzíti a szerzõdésben elõírható, a szolgálati viszonyban kötelezõen eltöltendõ idõt.

A javaslat 82. §-a a katonai szolgálatból eredõ átlagon felüli leterheltségbõl adódóan a szolgálati viszonyt létesítõknek és szolgálatot teljesítõknek szigorúbb egészségi, pszichikai, fizikai követelményeket ír elõ. A részletes egészségi, pszichikai és fizikai alkalmassági követelmények meghatározása a miniszter feladata. Ugyancsak a miniszter jogosult a követelmények teljesítése ellenõrzésére. Az állomány tagja köteles alávetni magát az ellenõrzéseknek, ugyanakkor a Honvédség köteles az alkalmassági szint eléréséhez, illetve megtartásához a szükséges feltételeket biztosítani.

Sokak által vitatott - de a többség részérõl támogatott - hangsúlyos új eleme a tervezetnek, hogy fizikai alkalmatlanság esetén - hangsúlyozva ebben az állomány tagjának felelõsségét - a szolgálati viszony a törvény erejénél fogva szûnik meg. Ezt a súlyos szankciót csak körültekintõen, az életkori és szolgálati sajátosságok messzemenõ figyelembevételével lehet bevezetni, gondosan mérlegelve a követelményszinteket, illetve lehetõséget kell adni az állomány számra a felkészülésre, illetve a sikertelen teljesítés "a felkészülést is biztosító" ésszerû megismétlésére.

A javaslat 88. §-a a Ktv-vel összhangban az elõmenetel objektivitása érdekében kiterjeszti az értékelést, bevezeti a teljesítményértékelést, a minõsítést és a vezetõi értékelést. Egyúttal szabályozza az értékeléseket és a minõsítéseket végzõk és az azokat jóváhagyó vezetõk körét. A minõsítés kötelezõ elemeit a javaslat 4. számú melléklete tartalmazza.

A 89. § új intézményként vezeti be a tiszti állomány vonatkozásában a központi elõmeneteli bizottságot, amelynek összetételét és mûködési rendjét a miniszter állapítja meg.

A 90. § rögzíti azt a fontos garanciális rendelkezést, mely szerint a minõsített észrevételt tehet a minõsítés valótlan, vagy személyiségi jogát sértõ megállapítása ellen, ezen túlmenõen jogorvoslati lehetõsséggel is rendelkezik.

A javaslat 91-95. §-ai megkísérelnek összhangot teremteni az élet-, a testi épség, az egészség védelme, illetve a pihenéshez, szabadidõhöz való jog, valamint a Honvédség sajátos érdekei, mûködése között.

A szolgálatteljesítési idõt a javaslat heti 40 órában határozza meg, illetve megállapítja az ettõl eltérõ szolgálatteljesítési rendben dolgozók idõrendjének alapvetõ szabályait. Külön rendelkezik a 24 órás õr-ügyelet és a lakáson kívül eltöltött készenléti szolgálat után járó pihenõidõ, illetõleg szabadnap mennyiségérõl. Alapesetben egy nap pihenõidõ és egy szabadnap jár a szolgálatok után, amely pihenõnapon és munkaszüneti napon teljesített szolgálat esetén további egy szabadnappal egészül ki.

A katonai szolgálattal járó tervezhetõ - vagy elõre nem látható - különös körülmények szükségessé teszik, vagy tehetik a rendkívüli szolgálatteljesítésre történõ igénybevételt. Erre a napi szolgálatteljesítési idõn túl, munkaszüneti és pihenõnapokon is sor kerülhet (túlszolgálat). A javaslat a túlszolgálat idõtartamát - a munkajogi szabályoktól eltérõen - legfeljebb évi 450 órában határozza meg. Ettõl eltérni csak rendkívüli esetekben lehet. A túlszolgálat elrendelése garanciális okokból írásbeliséghez és nyilvántartáshoz kötött.

A 150 óráig terjedõ túlszolgálatért szabadidõ, az azon felüli túlszolgálatért pedig díjazás jár. Ezek mértéke 150 óráig a túlszolgálat idõtartamával megegyezõ szabadidõ, azon felül távolléti díj. A parancsnok a 150 órán belüli túlszolgálat díjazását is engedélyezheti. A munkaszüneti és a heti pihenõnapon teljesített túlszolgálatot akár szabadidõ, akár díjazás szempontjából duplán kell számolni.

A javaslat 96-97. §-ai szerint az állomány tagjainak szabadsága lényegében megegyezik a közszolgálatban állók szabadságával. A munkajogban általában szokásos szabályozáson túl a javaslat pótszabadságot biztosít a gyermekek után azok számához igazodóan az állomány nõ és a gyermekét egyedül nevelõ férfi tagja számára. A gyermek után járó pótszabadságnak kizárólag a gyermekét egyedül nevelõ férfi számára történõ biztosítása azért nem ütközik a nemek szerinti megkülönböztetés alkotmányos tilalmába, mert a Honvédségnél a nõk számának növekedése mellett is döntõ a férfiállomány, és ha a házaspár választásán múlna, hogy a gyermeknevelés után járó szabadságot a férfi vagy a nõ veszi igénybe, az a Honvédség rendeltetésszerû mûködésének meghiúsulásához vezetne. Említést érdemel, hogy a gyermeknevelési szabadságot a Ktv. is kizárólag annak a szülõnek biztosítja, aki a közös gyermek nevelésében nagyobb szerepet vállal.

A javaslat 100-101. §-ai a szolgálat sajátosságaira tekintettel egységesen egészségügyi szabadságot tesznek lehetõvé a betegség, mûtét vagy baleset miatti sérülés következtében a szolgálat ellátására képtelen személy részére szolgálatképességének helyreállítása idejére.

A javaslat 104. §-a összevonja a különbözõ jogcímeken járó szabadságokra vonatkozó közös szabályokat. A szabadság engedélyezésének jogát az állományilletékes parancsnok, illetve az általa meghatározott szolgálati elöljáró hatáskörébe utalja. Az alap- és pótszabadság kiadása vonatkozásában azok rendeltetését szem elõtt tartva elõírja, hogy együttes tartamuk felét egyszerre, 25 % -át, de legalább 10 napot pedig az állomány tagja kérése szerint kell kiadni.

A szabadság (az egészségügyi szabadság is) idejére távolléti díj jár az állománynak. Az egészségügyi szabadság után járó távolléti díjra nem jogosult azonban, aki betegségét szándékosan maga okozta. A távolléti díj legfeljebb 50 %-a megvonható attól, akinek a betegsége saját súlyos gondatlanságának a következménye.

A hivatásos és szerzõdéses állomány elõmeneteli rendjének egyik legfontosabb tényezõje az illetményrendszer. A javaslat a köztisztviselõi és a korábbi illetményrendszer alapelemeinek megfelelõ átvételével, az átalakított rendfokozati és beosztási elõmeneteli rendhez igazodva, továbbá az indokolt sajátosságok beépítésével hosszú távú, kiszámítható jövedelmi viszonyokat eredményezõ és ezért egzisztenciálisan is biztonságot nyújtó illetményrendszert vezet be.

Az illetmény összetevõi: a beosztási illetmény és rendfokozati illetményt felváltó honvédelmi pótlék, az illetménykiegészítés, valamint az illetménypótlékok. A beosztási illetmény és a honvédelmi pótlék együttesen alkotja az alapilletményt.

A beosztási illetmény szempontjából a javaslat két besorolási osztályt hoz létre. A tisztek, fõtisztek és tábornokok - a felsõfokú végzettségû köztisztviselõkkel azonosan - I., a tisztesek, tiszthelyettesek, zászlósok pedig - a középiskolai végzettségû köztisztviselõkkel megegyezõen - a II. besorolási osztályba tartoznak.

A besorolási osztályok besorolási kategóriákra tagozódnak. Az egyes besorolási kategóriákba az azonos szintûnek minõsülõ beosztások tartoznak, a honvédelmi pótlék pedig a viselt rendfokozathoz igazodó szorzószám alapján változik. A besorolási kategóriákhoz és a rendfokozatokhoz növekvõ szorzószámok tartoznak. A köztisztviselõi illetményalappal megegyezõ illetményalap és a szorzószámok szorzata képezi a beosztási illetmény és a honvédelmi pótlék, vagyis együtt az alapilletmény összegét (106-107. §).

Az állomány tagját az elsõ vagy a magasabb beosztásba való kinevezésekor a beosztására meghatározott besorolási kategória és a rendfokozatának megfelelõ honvédelmi szorzó alapján kell besorolni, kivéve a speciális beosztásban szolgálatot teljesítõket, akiknek ha a tényleges rendfokozatuk elmarad a beosztásukban elérhetõ legmagasabb rendfokozattól, eggyel alacsonyabb besorolási kategória szerinti beosztási illetmény jár.

Az állományilletékes parancsnok a rendelkezésre álló illetménykereten belül az állomány tagját a törvény szerintinél 20 %-ig terjedõen magasabb összegbe is besorolhatja, ezzel egyidejûleg megszûnik a személyi fizetés intézménye (108. §).

Tekintettel arra, hogy az állomány tagja az új szabályok szerint alacsonyabb beosztásba csak saját kérelmére kerülhet, ez illetményének csökkenését vonja maga után. (Az alacsonyabb beosztásra meghatározott besorolási kategória szerinti beosztási illetmény és viselt rendfokozathoz igazodó honvédelmi pótlék jár számára.)

Az illetménykiegészítéssel és az idegen-nyelv tudási pótlékkal kapcsolatos rendelkezéseket a javaslat a köztisztviselõkre vonatkozó szabályoknak megfelelõen szélesebb körben állapítja meg. Az angol, a francia és a német nyelv ismerete esetén szintén alanyi jogon és felemelt összegben jár az idegen-nyelv tudási pótlék, ugyanakkor a több nyelv után járó nyelvtudási pótlék felsõ határa rögzített.

Szélesebb körben teszi lehetõvé a javaslat a parancsnoki (vezetõi) illetménypótlék kifizetését. Erre minden tiszti beosztású vezetõ és helyettese jogosult a beosztási illetménye 5-50 % -ig terjedõ mértékben.

A Honvédségnél gyakori és a beosztási illetményben ki nem fejezhetõ fokozott igénybevétellel, vagy veszélyességgel járó feladatok teljesítése az átlagostól eltérõ körülmények elviselése is pótlékokra jogosultságot alapoz meg. Ezeknek a pótlékoknak a száma egyébként a hatályos szabályozáshoz képest csökken.

Az illetmény kifizetésének, a havi átlagkereset számításának módját az illetménybõl történõ levonások rendjét a javaslat a munkajogi szabályokhoz hasonlóan rendezi.

Az állomány tagja is jogosult a valamennyi közszolgálatban álló személyt megilletõ minden naptári évben járó, legalább egyhavi távolléti díjnak megfelelõ összegû külön juttatásra. Az erre való jogosultságot megalapozza a 60. § (1) bekezdésében meghatározott felmentési idõ, valamint az az idõ is, amely alatt az 54. § (1) bekezdése szerint az állomány tagja mentesül a munkavégzési kötelezettség alól. A jubileumi jutalom feltételei és mértéke tekintetében a javaslat a köztisztviselõkre vonatkozó szabályoknál kedvezõbb lehetõségeket biztosít. Az állomány tagjának 40. év felett és azt követõen 5 évente is jár jubileumi jutalom (120. §).

A javaslat rugalmasan a hivatásos állomány tagjainak méltányos érdekeit szem elõtt tartva elõre hozza a jubileumi jutalomra jogosultság feltételeit, ha a nyugállományba helyezésre az ehhez szükséges szolgálati idõ betöltése elõtt kerül sor.

Kiküldetés esetén az állomány tagját a köztisztviselõknek járó napidíj illeti meg, amely az illetményalap egy munkanapra esõ összegének 25 %-a.

A repülõhajózók és ejtõernyõsök ezen szolgálatuk befejezésekor - a nagy mértékû keresetcsökkenés ellentételezéseként - végkielégítés jellegû egyszeri juttatásra jogosultak. Ennek összege - beosztástól és osztályos fokozattól függõen - minden repülõhajózó, illetõleg ejtõernyõs beosztásban eltöltött év után az illetményalap 25- 75 % -a (122. §).

Az állomány tagja arra az idejére, amely alatt a szolgálati feladatai végzése alól mentesül távolléti díjra vagy átlagkeresetre jogosult. A távolléti díj magában foglalja az alapilletményt, az illetménykiegészítést, valamint rendszeres illetménypótlékokat, az átlagkereset pedig az elõbbieken túl az utolsó négy naptári negyedévben kifizetett nem rendszer illetménypótlékok, a jutalom és a külön juttatás egyhavi átlagát is (123. §).

A szolgálati érdekébõl történõ áthelyezéssel, a visszarendelés alapján a szolgálati helyen való megjelenéssel és a szolgálati feladatok ellátásával kapcsolatban költségek merülhetnek fel, amelyek - szolgálati érdekûek révén - nem terhelhetik az azokat kifizetõ állomány tagját. Ha e költségeket az állomány tagja megelõlegezte, a Honvédségnek ezeket részére meg kell térítenie.

A javaslat példálózva felsorolja azokat a szociális, jóléti és kulturális kedvezményeket, támogatásokat, amelyek az állomány részére nyújthatók. Így pl. üdülési hozzájárulás, családalapítási támogatás, tanulmányi ösztöndíj, szociális támogatás, illetményelõleg. A Honvédség folyamatosan törekszik ezen támogatásoknak az állomány minden tagja részére történõ mind teljesebb körû biztosítására, de alanyi jogon történõ egyéb juttatásokra fedezet hiányában ma még nincs lehetõség (125. §).

Szélesebb körben és az alanyi jogosultsághoz közelítõ módon biztosítja a Honvédség a lakáshoz jutást és lakhatási lehetõségeket már a próbaidõ alatt is, figyelembe véve a hivatásos állomány mobilitásához, illetve a szerzõdéses állomány megtartásához fûzõdõ Honvédségi érdeket (126. §).

Az állomány tagját el kell látni a szolgálati feladatai ellátásához szükséges felszerelési tárgyakkal, ruházattal és - meghatározott esetekben - élelemmel.

A javaslat az elismerési rendszerben az írásbeli dicsérettel bõvíti az erkölcsi elismerés lehetõségeit. Megszûnnek ugyanakkor az új elõmeneteli rendszerhez nem illeszthetõ olyan elemei, mint a soron kívüli elõléptetés, vagy a fizetési fokozatba történõ elõresorolás. Az elismerésekkel kapcsolatos részletes szabályokat felhatalmazás alapján a miniszter állapítja meg.

A javaslat a katonai fegyelmi jog hagyományaira építve, arra is figyelemmel, hogy a katonai szolgálat az állami szolgálat egyik sajátos formája abból indul ki, hogy a Honvédségre vonatkozó fegyelmi rendszer az állami szolgálat fegyelmi felelõsségének önálló, elkülönült és egységes területe. A viszonylag részletes szabályozás hasznosítja a gyakorlat során szerzett tapasztalatokat, egységesebbé, ugyanakkor rugalmasabbá is teszi és gyorsítja az eljárást.

A fegyelmi fenyítés alapvetõ célja, társadalmi funkciója a szolgálati rend védelme, az elkövetõ nevelése és a katonai közösségek tagjainak visszatartása a jogellenes magatartásoktól. A javaslat ezek közül a nevelésnek biztosít elsõdleges funkciót.

A rugalmas szabályozás lehetõséget biztosít a fenyítés mellõzésére, ha a fegyelemsértés olyan csekély súlyú, hogy - figyelemmel az elkövetõ magatartására és a szolgálati rendhez való viszonyára - a figyelmeztetés is elégséges. A javaslat a büntetõjogi szabályokra is figyelemmel tételesen meghatározza a fenyíthetõséget kizáró és megszüntetõ okokat.

Az egyes fenyítési nemek meghatározásánál a javaslat az enyhébb fenyítésektõl a súlyosabbak felé haladva az erkölcsi, a vagyoni jellegû és a szolgálati állással, rendfokozattal és beosztással összefüggõ fenyítéseket tartalmazza. A pénzbírság fenyítést csak szabálysértés miatt lehet kiszabni és mértéke nem haladhatja meg az adott szabálysértésre, a szabálysértési jogszabályok alapján kiszabható pénzbírság összegét.

A fegyelmi jogkört - követve a katonai szervezetek hierarchikus felépítését és centrális irányításának rendjét - fõszabályként az állományilletékes parancsnok (vezetõ) gyakorolja. Egyes fenyítési nemek tekintetében a honvédelmi miniszter, illetve a vezérkari fõnök gyakorol kizárólagos fegyelmi jogkört.

A javaslat tételesen felsorolja a fegyelmi jogkör gyakorlás körébe tartozó legfontosabb területeket, annak érdekében, hogy a jogalkalmazó katonai parancsnokok számára az eligazodás egyszerûbb és könnyebb legyen.

Figyelemmel az állomány jogainak védelmére, a fegyelmi eljárás a javaslat szerint kétfokú, ugyanakkor tartalmazza a kisebb súlyú fegyelemsértések esetében az egyszerûsített eljárás szabályait is. Ugyancsak garanciális okokból a javaslat a fegyelmi eljárással kapcsolatban az írásbeliséget tekinti követendõnek.

A NATO-tagságra, illetve a Honvédség egységeinek egyéb - növekvõ számú - külföldi kötelezettségvállalásaira tekintettel a javaslat rögzíti, hogy az állomány tagja külföldön is a magyar fegyelmi jog hatálya alatt áll, és fegyelmi ügyeiben a vezérkari fõnök, illetve az általa kijelölt vezetõ jár el.

A javaslat a teljes fegyelmi eljárásban biztosítja a jogi képviselõ, illetve az érdekvédelmi szerv részvételét. Ehhez kapcsolódik, hogy ezeket a személyeket az eljárási cselekményekrõl értesíteni kell. Ha a fegyelemsértés megállapítására nem kerül sor, a jogi képviselet költségeit a Honvédség viseli.

Figyelembe véve a jogalkalmazás során szerzett általános tapasztalatokat a javaslat lehetõvé teszi, hogy az állomány több tagja által együttesen egyidõben elkövetett fegyelemsértés esetén - ha tárgyuk azonos - az ügyet egy eljárásban lehessen elbírálni, de a fegyelmi határozatot ilyen esetben is személyenként kell meghozni.

Fontos garanciális szabály, hogy az eljárás alá vont személyt a fegyelmi jogkört gyakorló parancsnoknak személyesen meg kell hallgatnia. Erre még egyszerûsített eljárásban is módot kell adni, ha az eljárás alá vont személy kéri. A fenyítést a fegyelemsértés tárgyi súlyának, a katonai szervezet fegyelmére gyakorolt hatásának, az elkövetõ vétkessége mértékének, a személyi körülményeinek, valamint a szolgálatban tanúsított magatartásának mérlegelésével kell kiszabni. A javaslat a jogalkalmazás megkönnyítése érdekében tételesen meghatározza a fegyelmi határozat tartalmi elemeit.

A javaslat lehetõvé teszi, hogy a fegyelmi ügyben hozott érdemi határozat ellen az állomány fenyített tagja, vagy képviselõje az elöljáró parancsnokhoz fellebbezéssel éljen. A fellebbezést a fenyítést kiszabó parancsnokhoz kell benyújtani, aki saját határozatát visszavonja és új határozatot hoz, vagy álláspontját megindokolva a fellebbezést döntés végett az elöljáró parancsnokhoz terjeszti fel.

A javaslat általános szabályként írja elõ, hogy a határozat jogerõre emelkedésétõl számított 30 napon belül meg kell kezdeni a fenyítés végrehajtását. (A jogerõssé válás feltételeit a javaslat tételesen felsorolja.) Új rendelkezés, hogy, ha a szabálysértési hatóság által kiszabott pénzbírságot az állomány tagja nem fizeti meg és ezért azt az eljáró hatóság elzárásra változtatta át, az elzárást a Honvédség katonai fogházában kell végrehajtani.

A javaslat szerint az állomány fenyített tagja a törvényben meghatározott joghátrányokat viseli, melynek idõtartamát a fenyítés tartama határozza meg.

A § lehetõséget biztosít arra, hogy az állomány tagja ellen indított büntetõeljárás esetén - a fegyelmi eljárástól függetlenül - ha annak indokai fennállnak a szolgálati beosztásból felfüggeszthetõ legyen.

Az állomány tagja a szolgálati viszonyból eredõ kötelezettségek vétkes megszegésével, gondatlanságból okozott kárért egyhavi alapilletménye 50 %-ig terjedõen, meghatározott esetekben pedig háromhavi alapilletménye erejéig felel. Szándékos károkozás esetén a teljes kár megtérítésére köteles.

A javaslat a kártérítési felelõsségnek az állományilletékes parancsnok által határozatban történõ megállapítása után panasztételi jogot biztosít a károkozónak. A panasz alapján az elöljáró parancsnok utasíthatja az állományilletékes parancsnokot a károkozóval történõ esetleges egyezségkötés megkísérlésére, vagy kárigény bírósági érvényesítésére. Egyezség esetén arra hivatkozással az állomány tagjának illetményébõl levonásnak van helye.

A javaslat a fegyveres szerv kártérítési felelõsségére vonatkozó szabályokat lényegében a hatályos jognak megfelelõen határozza meg. Ennek megfelelõen a Honvédség a szolgálati viszonnyal összefüggésben keletkezett dologi, személyi és nem vagyoni kárért vétkességre tekintet nélkül felel.

A Honvédséget a hivatásos állomány tagjának betegsége folytán keletkezett kárért akkor terheli objektív felelõsség, ha a betegség a szolgálat teljesítésével összefüggésben keletkezett, vagy azzal összefüggésben jelentõsen súlyosbodott.

A kis kárösszegû, ténybelileg és jogilag egyértelmû ügyekben a szervezeti egység, egyéb esetekben a miniszter által kijelölt Honvédségi szerv dönt a kártérítés felõl. Ha a károsult a hozott határozattal nem ért egyet, igényét bírósági úton érvényesítheti.

A javaslat e fejezetben helyezi el a szolgálati kötelmekkel összefüggõ baleset- és betegség megállapításának az általánostól eltérõ alapvetõ szabályait. Egészségügyi ellátásra az állomány tagja a társadalombiztosítási szabályok szerint jogosult.

A balesetnek, betegségnek a szolgálati kötelmekkel összefüggõvé való minõsítése úgy az állomány tagjára, mind hozzátartozóira vonatkozóan jelentõs pozitív jogkövetkezményekkel jár. Garanciális szabály e körben, hogy a kétfokú eljárást követõen a károsult - ideértve a hozzátartozóját is - keresettel a bírósághoz fordulhat.

A javaslat a szolgálati nyugdíj szabályait a civil nyugdíjrendszerben bekövetkezett változásokra tekintettel nem hagyhatta érintetlenül. A szolgálati nyugdíjjogosultsághoz szükséges tényleges szolgálati viszonyban eltöltött idõ továbbra is 25 év. Emellett szolgálati nyugdíjra jogosult a hivatásos állomány tagja akkor is, ha a társadalombiztosítási szabályok szerint számított 25 év szolgálati idõvel - és ezen belül 10 év szolgálati jogviszonyban eltöltött idõvel - rendelkezik és betöltötte a szolgálat felsõ korhatárát (57 év).

Teljes összegû szolgálati nyugdíjat kell folyósítani annak a 25 év szolgálati viszonyban eltöltött idõvel rendelkezõ hivatásos állományból nyugállományba helyezett személynek, aki az 52. életévét betöltötte, vagy átszervezés, illetõleg egészségi alkalmasság miatt szûnt meg a szolgálati viszonya. Ha saját kérelmére ennél korábbi idõpontban történik a szolgálati viszonyának megszüntetése, vagy arra neki felróható okból kerül sor, fõszabályként a nyugdíj 50 %-a folyósítható részére mindaddig, amíg az 52 éves életkort el nem éri. E szabály alól a miniszter egyéni elbírálás alapján kivételt tehet.

A javaslat lényegében nem érinti a rokkantsági nyugellátás megállapítására vonatkozó hatályos szabályokat. A jogosultságot továbbra is hatósági határozatban kell megállapítani, azonban kétfokozatú jogorvoslatra van mód.

1997. szeptember 1-jével, illetõleg az 1998. január 1-jével bevezetett nyugdíjreform - külsõ tényezõként - érinti az állomány nyugdíjrendszerét. Megváltoztak az özvegyi nyugdíjjogosultság szabályai, és bevezetésre kerül a 2012. december 31-ét követõen a bruttó átlagkeresetek alapján számítandó nyugdíjak skálája.

A javaslat biztosítja az állomány tagja részére a szolgálati viszonyával összefüggõ ügyekben a panaszjogot, amit "szolgálati panasz" cím alatt szabályoz. A szolgálati panasz a Honvédségben vagy szervezeti egységein belül folyó eljárásban az elsõ fokon hozott sérelmes vagy annak vélt döntés, intézkedés vagy ezek elmulasztása esetén tehetõ jogorvoslat céljából. A panaszt természeténél fogva a kérelem és a Honvédségen belüli fellebbezés jogintézményei között helyezkedik el, ez utóbbihoz hasonló tartalommal és céllal. Ez magyarázza, hogy szolgálati panaszt az állomány tagja saját ügyében és csak egyénileg tehet, meghatalmazás alapján megteheti helyette az érdekképviseleti szerv vagy az ügyvéd is.

A javaslat szerint a szolgálati panasz benyújtásának tipikus esetei a fegyelmi és kártérítési ügyben hozott döntés felülvizsgálatának és megváltoztatásának kérése. A fentiek alapján a szolgálati panasz nem tévesztendõ össze a közérdekû beadványokról és panaszokról szóló törvényben meghatározott, alkotmányos jogánál fogva mindenkit megilletõ panasszal.

A panaszügy a Honvédség belsõ mûködési rendje szerint szolgálati úton jut el a döntésre jogosult elöljáróhoz, amit a sérelmes döntést hozó, vagy a mulasztó elöljáró határidõben köteles továbbítani. A szolgálati út mellõzésével nyújtható be a panasz az illetékes ügyészséghez. Panaszjogának gyakorlásáért a panasztevõt joghátrány nem érheti, kivéve, ha azzal fegyelemsértést, szabálysértést, vagy bûncselekményt követ el.

A javaslat néhány szolgálati viszonnyal kapcsolatos ügy felülvizsgálata, a döntés attól függõ megváltoztatása céljából lehetõvé teszi a Honvédségen belüli - a szolgálati panasz intézményétõl eltérõ - kétfokozatú eljárást. Az elsõ fokon hozott döntés ellen az állomány tagja a döntést hozó szolgálati elöljáróhoz fellebbezést nyújthat be. Ilyen kétfokozatú eljárásnak csak olyan ügyekben van helye, amelyek a szolgálati viszonnyal összefüggésük mellett sajátos hatósági hatáskörbe tartozó tartalmúak. Ilyen pl. a Honvédségi szerv kezelése alatt álló lakás bérletével, vagy a szolgálati kötelmekkel összefüggõ balesetek, betegségek megállapításával (minõsítésével) kapcsolatos fellebbezés.

A javaslat a bírósági út igénybevételét változatlanul széles körben teszi lehetõvé. E szerint a hivatásos állomány tagja a szolgálati viszonyával kapcsolatban keletkezett jogvita esetén 30 napon belül bírósághoz fordulhat, benyújtott panaszának vagy fellebbezésének a Honvédségen belüli eljárás során történt elutasítása esetén, továbbá ha a fellebbezés kizárásával az elsõfokú döntést a miniszter vagy az õ jogkörében eljáró szerv hozta.

Természetesen a javaslat biztosítja a bíróság elõtti jogorvoslatot a Honvédség részére is az állomány tagjával szembeni igényének érvényesítése érdekében. Ha egy adott ügyben a Honvédségen belül nincs kétfokú eljárás, a fegyveres szerv is közvetlenül fordulhat bírósághoz.

A javaslat az adatvédelemrõl szóló törvény és a Ktv. szabályaival összhangban rendezi az állomány tagjainak személyügyi nyilvántartását. Ennek keretében meghatározza a nyilvántartás formáit, az állomány tagjainak azzal kapcsolatos kötelezettségeit és jogait, továbbá a nyilvántartás vezetéséhez adatszolgáltatásra kötelezett szervek feladatait, a nyilvántartási adatokba betekintésre vagy abból adatok átvételére jogosultak, valamint - a javaslat 5. számú mellékletében - a nyilvántartható adatok körét.

Az alapnyilvántartásba betekintésre kizárólag azok jogosultak, akik számára az, a Honvédség személyi feltételrendszerének, illetve a nemzetbiztonsági követelmények biztosításához alapvetõen szükséges. Ugyanakkor ezek a szabályok messzemenõen figyelembe veszik az állomány tagjainak személyiségi jogait.

A javaslat az alapnyilvántartást vezetõ szervek részére elõírja a nyilvántartási adatokat és a fontosabb iratokat tartalmazó személyi adatgyûjtõ vezetését.

A közszolgálati jogviszonyban állók nyilvántartásához képest elsõsorban azokat az eltéréseket tartalmazza a javaslat, melyek a Honvédség egységes erõforrás-gazdálkodása biztosításához szükségesek, illetve igazodnak a sajátos elõmeneteli rendszerhez, illetve hierarchiához.

A javaslat továbbra is hangsúlyt fektet a nyugállományba helyezettek és a Honvédség közötti élõ kapcsolat fenntartására. A nyugállomány tagját különbözõ kedvezõ juttatásokba, ellátásokba részesíti. Ez a fejezet így más nyugdíjasokhoz képest többlet jogosultságokat biztosít, és kötelezettségeket állapít meg a Honvédség nyugállományú tagjai számára.

Kiemelt jogosultság a felsoroltak közül az egyenruha viselésének lehetõsége és a rendfokozat használata (230. §).

A többletjogosultságok kiterjednek a nyugállományba helyezett és házastársa (élettársa, özvegye) és az általuk eltartott gyermekek Honvédség által fenntartott, illetve támogatott egészségügyi, szociális és jóléti intézményi hálózat által nyújtott szolgáltatásokhoz és a kedvezményes üdüléshez való hozzájutáshoz. A szociális gondoskodás keretében a nyugállomány tagja részére külön jogszabályban meghatározott pénzbeli és természetbeni támogatások is nyújthatók (231. §). A nyugdíjas a külön jogszabályokban meghatározott feltételek megléte esetén megtarthatja a Honvédelmi Minisztérium kezelése, rendelkezése alatt álló lakások bérleti jogviszonyát.

Az egyenlõ elbírálás érdekében kimondja a javaslat, hogy a nyugállomány tagja érdemeinek elismerése megegyezik az állomány tagjáéval.

A nyugállomány tagja ügyeinek intézését, az alap- és szakosított ellátások, szolgáltatások igénybevételének biztosítását, a miniszter által kijelölt központi szerv, illetve a lakóhely szerint illetékes hadkiegészítõ parancsnokság részére szabja feladatul a törvényjavaslat (234. §).

A javaslat a hatályos szabályok tartalmának átvételével - a szociális igazgatásról és a szociális ellátásokról szóló jogszabályokon túl - meghatározza a Honvédség részérõl az annak költségvetése terhére nyújtható szociális ellátásokra jogosultak körét és az ellátás formáit. Az ellátásra jogosultak közé tartoznak a hivatásos és szerzõdéses állomány tagjai, a nyugállomány tagjai és a felsoroltak pontosan meghatározott hozzátartozói.

A szociális ellátások pénzbeli, természetbeni vagy személyes gondoskodást nyújtóak, illetve szakosított ellátást biztosítók lehetnek.

A Honvédség különleges követelményeire tekintettel a javaslat bõvíti és pontosítja a szociális gondoskodás tartalmát és az igénybe vehetõk körét, amikor rögzíti a családtámogató és életminõség javító programok megvalósításának lehetõségét, a különféle kockázati biztosítások megköthetõségét, az önkéntes biztosító pénztárak támogatását, valamint az állomány rekreációs ellátásának biztosítását (235. §).

Az állomány és a nyugállomány tagjának fokozott megbecsülésével és a szociális támogatással függnek össze a javaslatnak a kegyeleti gondoskodásról szóló rendelkezései. E rendelkezések szerint a miniszter az állomány elhunyt tagját, ha életét a szolgálati kötelezettsége teljesítése során áldozta fel, hõsi halottá, vagy érdemei alapján a Magyar Honvédség halottjává nyilváníthatja. A Magyar Honvédség halottjává minõsítés joga - az állomány tagjai és a nyugállományúak esetében - a Honvéd Vezérkar fõnökét is megilleti.

Az elõzõek szerint nem minõsített elhunyt személyeket az állományilletékes parancsnok a katonai szolgálat halottjává nyilváníthatja, a nyugállomány tagja halála esetén ez a minõsítési jogkör a lakóhely szerint illetékes hadkiegészítõ parancsnokot, vagy az elhunyt utolsó szolgálati beosztása szerinti állományilletékes parancsnokát illeti meg (237. §).

A 238. § tartalmazza a halottá nyilvánításhoz fûzõdõ különbözõ joghatásokat. Kiemelkedõen fontos ezek közül a kegyelet hivatalos kifejezéseként a katonai tiszteletadással történõ eltemetés, valamint a temetéssel kapcsolatos költségeknek a Honvédség által történõ viselése. A javaslat ezzel együtt az elhunyt hozzátartozója részére biztosítja a lehetõséget, hogy a temetés körülményeit - így különösen annak egyházi vagy világi jellegét - megválaszthassa, illetve a katonai tiszteletadásról maga határozzon.

Az elhunytnak a 237. § szerinti minõsítésétõl függetlenül a Honvédség - külön jogszabályban meghatározott tartalommal és norma szerint - a temetési költségeket átvállalhatja.

A katonai nemzetbiztonsági szolgálatoknak a közszolgálati rendszerben elfoglalt helye és a számukra meghatározott, illetve az általuk végrehajtott állami feladatok megkövetelik, hogy az állományukba tartozókra a Honvédség teljes állományára érvényes szabályok mellett külön nevesített eltérõ rendelkezések is meghatározásra kerüljenek.

A javaslat abból a ténybõl indul ki, hogy a nemzetbiztonsági feladat végrehajtása olyan elkülönült szervezeti keretben megvalósuló tevékenység, amellyel kapcsolatos szolgálati viszony úgy a létesítésekor, mint fennállása folyamatában, valamint a megszüntetésekor a szolgálat vezetõjének az általánostól eltérõ szélesebb jogkörét alapozza meg. Ez a szolgálati viszony a szolgálatnál feladatot vállaló és a Honvédség állományába tartozó személy és a szolgálat között jön létre. A nemzetbiztonsági érdekek érvényesítése azt is szükségessé teszi, hogy a fõigazgató szûk körben miniszteri engedély alapján olyan személlyel is létesíthessen szolgálati viszonyt, aki nem a Honvédség hivatásos állományának a tagja. Ilyen esetek döntõen a fedõvállalkozások körében fordulnak elõ.

A katonai nemzetbiztonsági szolgálatok különleges helyzete, jogállása megkívánja, hogy az állományába tartozók által betölthetõ beosztások, továbbá az ahhoz igazodó beosztások, az azoknak megfelelõ besorolási kategóriák és az elérhetõ legmagasabb rendfokozatok külön jogszabályban kerüljenek rögzítésre.

A nemzetbiztonsági tevékenység végrehajtásának biztonságát szolgálja, hogy a Honvédséggel fennálló szolgálati viszony nem szüntethetõ meg mindaddig, amíg az állomány tagja a katonai nemzetbiztonsági szolgálatok állományába tartozik. A fõigazgató döntésének megfelelõen a szolgálat tagja a nemzetbiztonsági szolgálati jogviszony leplezésével is létesíthet munkaviszonyt, illetve munkavégzésre irányuló egyéb jogviszonyt. A szolgálat ilyen beosztású ilyen tagja számára is biztosítani kell a törvényben rögzített elõmenetelt.

A nemzetbiztonsági feladat végrehajtása, valamint az azokhoz kötõdõ követelmények alapozzák meg, hogy a katonai nemzetbiztonsági szolgálatok állománya számára a különbözõ rendezvényeken való megjelenés bejelentéshez kötött legyen, illetve, hogy az érintett külföldre utazása esetén teljes körûen ismertesse szolgálati elöljárójával az utazás célját, útvonalát. A javaslat a fõigazgató számára nemzetbiztonsági érdekbõl lehetõvé teszi a rendezvényen való megjelenés, illetve a külföldre utazás megtiltását. Ugyancsak bejelentési kötelezettség alá esik a szolgálat tagjai tartózkodási helyének megjelölése.

A szolgálatok mûködéséhez elengedhetetlen biztonsági és titkossági követelmények erõteljesen korlátozzák az érdekképviseleti tevékenységet. A javaslat törekszik a szükséges korlátozásokat oly módon bevezetni, hogy az ne tegye lehetetlenné az érdekképviselet mûködését, és ne sértse a szolgálatok állománya tagjainak érdekeit, de összhangban álljon a nemzetbiztonsági érdekkel is. Szükséges korlátozás, hogy az érdekképviseleti szerv bíróságok és más hatóságok elõtt nem képviselheti a szolgálat tagját, valamint az is, hogy nem vehet részt a szolgálat tagja minõsítési eljárásában. A szolgálat tagja más (a szolgálaton kívül tevékenykedõ) érdekvédelmi szervhez nem csatlakozhat. A szolgálaton belül mûködõ érdekképviseleti szerv sem csatlakozhat érdekképviselettel foglalkozó szövetséghez vagy szervezethez.

A szolgálatok állománya tekintetében a munkáltatói jogkört a fõigazgató gyakorolja, aki számára a szolgálati jellegbõl eredõen szükséges a javaslat 3. számú mellékletében meghatározottakon túli munkáltatói jogkör biztosítása is a szolgálati viszony létesítése, megszüntetése, a szolgálatok állományába való visszavétel, a más szervhez vezénylés, valamint az összeférhetetlenségi szabályok alóli felmentés vonatkozásában. Rögzíti a javaslat azt is, hogy valamennyi - a miniszter számára fenn nem tartott - munkáltatói jogosítvány a fõigazgatót illeti a fedõvállalkozásban alkalmazott személy szolgálati viszonya vonatkozásában.

A katonai nemzetbiztonsági szolgálatok állományába tartozók esetében indokolt az általánosnál szigorúbb felvételi követelmények meghatározása, pl. feltétel a rendezett családi körülmény, illetve életvitel. Jogot kap a miniszter arra is, hogy a szolgálat tagjai vonatkozásában további alkalmassági követelményeket is meghatározzon. A titkosság követelményei alapján lehetséges a szolgálatokhoz történõ kinevezést rögzítõ okmányok tartalmának eltérése az általános szabályoktól, valamint az állomány tagja bírósághoz fordulásának megakadályozása a minõsítése vonatkozásában.

A fokozott nyelvismereti igény biztosítása érdekében felhatalmazást kap a miniszter, hogy a javaslatban általános érvénnyel elõírtakon túl más idegen nyelvek ismeretét is kiemelt nyelvpótlékkal honorálja. A nemzetbiztonsági munka jellege, illetve az ahhoz igazodó feladat végrehajtása szükségesség teszi a titkos szolgálati és az akció szolgálati pótlékok rendszeresítését. Kiemelést érdemel, hogy egy tevékenységért csak egy pótlék jár.

A fegyelmi, a kártérítési, a szolgálati panaszhoz kapcsolódó, valamint a fellebbezésekre, továbbá a szolgálat tagjai által igénybe vehetõ bírósági útra vonatkozóan meghatározott eltérõ szabályok a titokvédelmi és nemzetbiztonsági érdekek szem elõtt tartásával az általánosnál szigorúbban kerültek meghatározásra.

A szolgálati viszony különleges vonásai kívánják meg, hogy a szolgálatok önálló személyügyi nyilvántartást vezessenek, és csak részen szolgáltassanak adatot a minisztérium központi nyilvántartásának, illetve azt is, hogy ezekben a dokumentumokba csak a javaslatban meghatározott személyek tekinthessenek be. E követelmények teszik szükségessé azt is, hogy a szolgálatoknál önálló elõmeneteli bizottságok mûködjenek, hiszen csak ezek képesek a szolgálat tagjai nemzetbiztonsági tevékenységének megítélésére a titokvédelmi szabályok megsértése nélkül.

A javaslat e §-ai a Honvédség sajátosságaira tekintettel részletesen szabályozzák a hivatásos és a szerzõdéses szolgálati viszonyban töltött, illetve a beszámított (beszámítható) szolgálati idõk különbözõ jogcímeken történõ figyelembe vételének módját. A 259. § felsorolja azokat a jogcímeket, amelyek esetén ún. "halmozott szolgálati idõt" kell szolgálati viszonyban töltött idõnek számítani. A Ktv. és a Kjt. szabályaival megegyezõen ugyanakkor arról is rendelkezik a §, hogy a törvény hatályba lépése után keletkezõ szolgálati viszonyba eltöltött idõbe a ténylegesen leszolgált idõn kívül szolgálati idõ beszámításának a társadalombiztosítási szabályok szerint van helye.

A javaslatnak indokoltan rendelkeznie kell arról is, hogy a szolgálati viszony megszûnése esetén az abban eltöltött idõt más közszolgálati jogviszonyban úgy kell tekinteni, mintha azt a közszolgálati szervnél töltötték volna le (260. §).

A Honvédség speciális beosztásokban szolgálatot teljesítõ tagjainak szolgálati viszonyban töltött idejét - a szolgálat veszélyességére, a fokozott igénybevételre stb. tekintettel - megfelelõ szorzószámok alkalmazásával kedvezményes módon lehet figyelembe venni. A javaslat kétszeres, másfélszeres, és 1,2 -szeres szorzószámokat alkalmaz.

Rendeltetésénél fogva ez a fejezet csupán egy §-t tartalmaz. Ennek (1) bekezdése a törvény hatályba lépésének idõpontját és a hatályukat vesztõ jogszabályokat, jogszabályhelyeket határozza meg.

Tekintettel arra, hogy a rendvédelmi szervek vonatkozásában a Hszt. továbbra is hatályban marad, azt kellett kimondani, hogy a Hszt. hatályban maradó szabályai a Honvédség hivatásos és szerzõdéses állományára, a nyugállomány tagjaira és hozzátartozóikra a jövõben nem alkalmazhatóak.

Módosítja a szükséges mértékben a javaslat a hadköteles katonák jogállásáról szóló 1996. évi XLIV. törvényt, valamint a katonai és rendvédelmi felsõoktatási intézmények vezetõinek, oktatóinak és hallgatóinak jogállásáról szóló 1996. évi XLV. törvényt.

Az átmeneti rendelkezések több szakaszra bontva 2006-ig tartalmaznak szabályokat, amelyek között több fontos, garanciális jellegû található. Így pl. a javaslat meghatározza, hogy a törvény hatálybalépésekor a szolgálati viszony létesítésével és módosításával kapcsolatban folyamatba tett ügyekben e törvény, a szolgálati viszony megszüntetésével, a fegyelmi és kártérítési folyamatban lévõ ügyekkel, továbbá a tanulmányi szerzõdésbõl eredõ kedvezmények tekintetében a korábbi szabályokat kell alkalmazni.

További garanciális szabályt jelent, hogy a beosztási illetményeknek a megemelt szorzókkal történõ számítására két ütemben 2003. január 1-jéig kell áttérni úgy, hogy 2002. január 1-tõl az illetménykülönbözet 70 %s-át, 2003. január 1-jétõl pedig 30 %-át kell biztosítani. Új szolgálati jogviszony létesítésekor pedig a 6. számú melléklet szerinti beosztási illetményeknek 2002. január 1-jétõl a 80 %-át, 2003. január 1-jétõl a 100 %-át kell megállapítani. Kimondja a javaslat azt is, hogy az állomány tagjának illetménye az új illetményrendszer bevezetésével nem csökkenhet.

A jogalkotási törvényre tekintettel a javaslat nem tartalmazhat részletszabályokat. Így az adott kereteken belül széleskörû felhatalmazást kap a miniszter rendeleti jogalkotásra. A honvédelmi miniszter széleskörû felhatalmazását az tette lehetõvé, hogy a hatályos Hszt-vel szemben a javaslat kizárólag a Magyar Honvédség hivatásos és szerzõdéses állományának szolgálati jogviszonyát szabályozza, így nincs szükség a kormányrendeleti szintre.

A javaslat az állomány tagjainak nem csak szolgálati viszonyát, de társadalombiztosítási szabályait is magában foglalja, ezért e tekintetben is sokirányú szabályozási kötelezettsége keletkezik a miniszternek. Részletszabályozást igényel pl. a szoros értelembe vett szolgálati viszonyt érintõ kérdéseken túl az egyenruha és rendfokozat viselésének, az egészségügyi szolgáltatásoknak, az egészségi, pszichikai, és fizikai alkalmasság elbírálásának, minõsítésének és következményeinek rendje.