T3934

ÁLTALÁNOS INDOKOLÁS

1. A hírközlés szabályozásának fő tárgykörei, történeti előzmények

A hírközlésről szóló törvény a hírközlési tevékenység (mely magában foglalja különösen a távközlést, a postai tevékenységet, a műsorszórást és műsorelosztást) végzésének szabályait, továbbá a hírközlés technológiai vonatkozásait csak általánosságban határozza meg. A szabályozás fő tárgyköre a hírközlési piac működési elveinek, kereteinek meghatározása és az ezt biztosító szervezetrendszer létrehozatala.

1. 1. A hírközlési szabályozás a koncessziós időszakban

Hazánkban - más országokhoz hasonlóan - a távközlési tevékenységet annak technológiai bevezetésétől kezdve a Magyar Posta látta el. 1989-ben a postai és távközlési ágazat szervezeti átalakulása következtében az államigazgatási feladatok elkülönültek a korábban országos hatáskörű szervként működő Magyar Posta szervezetétől, majd a posta, a távközlés és a műsorszórás, mint tevékenység is szétvált. Az 1990-es évek elején kezdődő gazdasági és társadalmi változások eredményeként megszülettek a hírközlési ágazat működését szabályozó, fejlődését lehetővé tevő alapvető: a távközlésről, a frekvenciagazdálkodásról, valamint a postáról szóló törvények.

A távközlésről szóló 1992. évi LXXII. törvény (a továbbiakban: Tt.) - támaszkodva különösen a koncessziós törvény szabályaira - részleges piacnyitást hirdetett meg, tisztázta a versenyszféra tartalmát és lehetővé tette a többszereplős távközlési piac kialakulását azzal, hogy a távközlési szolgáltatásokat koncessziós és egyéb közcélú távközlési szolgáltatásokra osztotta. A koncesszióköteles távközlési szolgáltatások (így a közcélú távbeszélő szolgáltatás, a közcélú mobil rádiótelefon szolgáltatás, az országos közcélú személyhívó szolgáltatás és az országos és körzeti rádió- és televízió műsorszórása, valamint szétosztása - a szakosított műsorszolgáltatások kivételével) a Tt. 3. §-ának (1) bekezdése alapján az ágazati miniszterrel kötött koncessziós szerződés alapján e célra létrehozott koncessziós társaság, vagy az állam többségi részesedésével e célra alapított gazdálkodó szervezet által nyújtható. A koncessziós körbe nem tartozó közcélú távközlési szolgáltatások távközlési hatósági szolgáltatási engedély alapján nyújthatók. A nem közcélú távközlési szolgáltatások esetében a Tt. kizárólag bejelentési kötelezettséget ír elő.

A Tt. megállapította a távközlési szolgáltatási szerződések két nagy típusát: a hálózati és előfizetői szerződéseket, amely szerződésekkel kapcsolatban meghatározta a felek alapvető jogait és kötelezettségeit, valamint rendelkezett az egységes hírközlési hatóság létrehozásáról és megjelölte tevékenységének főbb irányelveit. Szétválasztotta a távközlés terén az állami és gazdálkodói feladatokat azzal, hogy az államnak elsősorban szabályozási feladatokat adott.

A frekvenciagazdálkodás alapvető elveit és rendszerét az 1993. évi LXII. törvény (a továbbiakban: Ft.) szabályozza. Az Ft. hatálya kiterjed a rádiótávközlő berendezések, a nagyfrekvenciás villamos berendezések és a nagyfrekvenciás jelet vagy mellékhatást keltő berendezések gyártóira és felhasználóira. A frekvenciagazdálkodásnak - amely igazgatási és műszaki eljárások összessége - sajátos szabályozási és eljárási rendje van.

A postáról szóló 1992. évi XLV. törvény (a továbbiakban: Pt.) megalkotásának célja a tárgykör újraszabályozása mellett az volt, hogy az új törvény vegye figyelembe a postai szolgáltatások sajátosságait, a posta működésére vonatkozó nemzetközi összefüggéseket, a postai szolgáltatásokhoz fűződő társadalmi-gazdasági érdekeket, az ellátás kiemelkedő fontosságát és mindezek mellett ösztönözze a vállalkozást és a szolgálatbővítést.

1. 2. A hírközlési piac alakulása a kizárólagos jogosítványok fennállása idején, a liberalizációs szabályozás előkészítése

A magyar hírközlési piacot korábban jellemző kizárólagos infrastrukturális és szolgáltatási monopólium helyébe a távközlés területén a közcélú (nyilvános) szolgáltatások folyamatos biztosítása érdekében koncessziós rendszer került bevezetésre. A közcélú távbeszélő szolgáltatásokra kötött koncessziós szerződések konstrukciója a következő: a kizárólagos jogosultság a szerződéskötéstől számított 8 évig tart, a szerződés teljes időtartama pedig a szerződéskötéstől számított 25 év, a szolgáltató mindeddig jogosult és köteles közcélú távbeszélő szolgáltatást nyújtani. A szerződések követelményeket írtak elő az ellátási kötelezettségre és a szolgáltatás minőségére nézve. A távközlési szervezetek számára a koncessziós szerződésekben a legnagyobb érték a piacon való kizárólagosság volt. A MATÁV Rt. 1993. december 22-én kötött koncessziós szerződésében 2001. december 22-ig szerzett kizárólagos szolgáltatási jogosultságot nemzetközi közcélú távbeszélő szolgáltatás, belföldi-távolsági távbeszélő szolgáltatás, illetőleg 31 primer körzetben helyi közcélú távbeszélő szolgáltatás nyújtására. A MATÁV Rt. a helyi közcélú távbeszélő szolgáltatások nyújtására kiírt második körben további primer körzetekben szerzett jogosultságot, amely kizárólagossági idejének terjedelme 2002. május 25-ig, az egyéb körzetekben helyi közcélú távbeszélő szolgáltatás nyújtására jogosult távközlési szolgáltatóké pedig 2002. november 1-ig tart.

A mobil társaságok piacra lépése 1990-ben kezdődött, kizárólagos jogosítványuk az általuk felhasznált frekvenciasávval kapcsolatos. 1999-ben új mobil szolgáltató léphetett a piacra.

Az országos és körzeti rádió- és televízió-műsor szétosztását, valamint szórását - a szakosított műsorszolgáltatások kivételével (Tt. 3. § (1) bekezdés d) pont) koncessziós szerződés nélkül az Antenna Hungária Rt. végzi a koncesszióról szóló 1991. évi XVI. törvény 29. §-ának (6) bekezdése alapján, mint az e célra az állam részvételével megalakított gazdasági társaság. Hasonló a helyzete a Magyar Posta Rt-nek, amelynek működését a postáról szóló 1992. évi XLV. törvény 4. §-a (4) bekezdésének a) pontja teszi lehetővé.

A közcélú távbeszélő szolgáltatás nyújtására vonatkozóan 25 évre megkötött koncessziós szerződések aláírásakor az állam célja - a privatizációs bevétel és a koncessziós díj realizálása mellett - az volt, hogy a magyar távközlési rendszer fizikai állapotát jelentősen javítsa, a fogyasztók telefonnal való ellátását megoldja és a szolgáltatások színvonalát növelje. A szektorba beruházó külföldi befektetők óriási összegeket költöttek az infrastruktúra kiépítésére, a versenyképes szolgáltatás körülményeinek megteremtésére. A befektetők indokolt elvárása volt, hogy a befektetett tőke megtérülésének és arányos hozamának realizálása érdekében a Magyar Állam garantálja piacon való működésük kizárólagosságát a szerződésben rögzített nyolc éves időszakra, majd pedig a kizárólagos jog lejártával biztosítsa piacon maradásukat.

A fentiekben röviden bemutatott koncessziós rendszer versenylehetőséget biztosított a koncessziós körbe tartozó egyes távközlési szolgáltatók (mobil rádiótelefon, személyhívó) számára. Ezen túlmenően a koncesszióhoz nem kötött egyéb közcélú (nyilvános) szolgáltatások területén is megindult a verseny. A technológia és az infrastruktúra fejlődése technikailag lehetővé tette a szolgáltatások konvergenciáját, a piac bővülését és a verseny kialakulását.

1. 3. A hírközléspolitikáról szóló, valamint a hírközlésről szóló törvény téziseiről készített kormányhatározatok

Az Európai Uniós követelményeknek megfelelő, a liberalizált hírközlési piac működését biztosító, a befektetések folyamatosságát elősegítő, a technikai fejlődés gyorsulását követő és szolgáló új egységes hírközlési törvény előkészítése a Kormány 1071/1998. (V.22.) határozata alapján kezdődött meg.

A hírközlés általános fogalom, amely magába foglalja az információk átvitelének számos területét, jelesül a postai, távközlési és informatikai szolgáltatásokat, beleértve a mobil telefóniát, adatátvitelt, az ország nemzetbiztonsági és védelmi igényeit kielégítő távközlést, a rádió és televízió műsorszórást, műsorelosztást és műsorszétosztást, valamint a postai levél, pénzforgalmi és csomagszolgáltatásokat.

A hírközlés területén végbemenő és prognosztizálható fejlődés, a szolgáltatások és technológiák konvergenciája egyértelművé teszi, hogy a hírközlési infrastruktúra nemzetgazdasági és társadalmi jelentősége egyre meghatározóbb, fejlettsége, elterjedtsége előre láthatólag alapvető hatást gyakorol az ország nemzetközi versenyképességére, kulturális színvonalára, az egyes régiók gazdasági növekedésére és a társadalmi életminőség javítására.

A hazai hírközlés mai domináns elemét képező távközlés intenzív mennyiségi fejlődési szakasza lezárult. Az ágazatba évente befektetett kb. 120-150 Mrd Ft magántőke ennek ellenére nem fog csökkenni, csak belső struktúrája változik meg, elsősorban a minőségi fejlesztés, az adatátvitel és egyéb információs technológiák, valamint a kábeltelevízió javára.

A bruttó hazai termék növekedési üteme erőteljes kölcsönhatásban van az információs társadalom kibontakozásával. A gazdasági növekedés alapokat biztosít az információs társadalom infrastruktúrájának kialakulásához, a kibontakozó információs társadalom viszont új technológiákkal és új piaci területek megnyitásával jelentősen hozzájárul a gazdasági fejlődés ütemének növeléséhez. A kedvező kölcsönhatás csak kiegyensúlyozott feltételek mellett jön létre, amit tudatos fejlesztéspolitikával lehet elérni. A társadalom fejlődése szempontjából kívánatos, tartósan kedvező kölcsönhatás fenntartása kormányzati eszközökkel elősegítendő.

Az állam szabályozó, ellenőrző szerepe egyre inkább a fogyasztók védelmére, a piaci esélyegyenlőség biztosítására, a domináns pozícióban levő piaci szereplők szabályozására kell, hogy irányuljon. E követelmények teljesítése az állam szolgáltatási funkcióinak átrendezésével és a hírközlés magasabb szintű piacosításával jár együtt. Cél a magyar hírközlési piac integrációja a nemzetközi piachoz, ezért szükséges a vállalt nemzetközi kötelezettségek teljesítése, az EU konform intézményi rendszer kiépítése, valamint a közösségi szabályozásra való irányultság. A 2003-tól tervezhető európai csatlakozás, illetőleg az elmúlt tíz év változásai egységes, a három ágazati törvényt felváltó új szabályozást igényelnek.

A fentiekre figyelemmel döntött úgy a Kormány, hogy a hírközléspolitikában elfogadott elveknek megfelelően, valamint az Európai Unió jogi normáinak figyelembevételével felül kell vizsgálni a hírközlést szabályozó ágazati törvényeket és ki kell dolgozni egy új egységes hírközlési törvény megalkotásának irányelveit, melyeket a Kormány a 2350/1999. (XII. 21.) határozatával fogadott el. A Javaslat céljait, alapelveit, szabályozási tárgyköreit és szerkezeti felépítését tekintve konzekvensen követi a Kormány által elfogadott téziseket.

Az egységes hírközlési törvény jogtechnikailag a jelenlegi három ágazati törvény egységesítését jelenti. Nem kizárt ugyan a három törvény külön-külön történő modernizálása, de ha megvizsgáljuk e három törvény tartalmát, felépítését és a szabályozási tárgyköröket, úgy jelentős hasonlóságokat találunk. A konvergencia, tehát pl. a klasszikus távközlés és a műsorszórás közötti határok elmosódása, a postai szolgáltatások által felhasznált információs technológia mindenképpen indokolja, hogy az információs társadalom működési infrastruktúrájának továbbfejlesztését, működtetését elősegítő, a hírközlés fejlődését szolgáló, az innovációt, új szereplők piacra lépését elősegítő, kiszámítható, átlátható keretjellegű szabályozás és eljárási rend jöjjön létre.

A törvényjavaslat (a továbbiakban: Javaslat) elkészítésénél figyelemmel kellett lenni arra a tényre, hogy az Európai Unió tagországai harmonizálták piacaikat, kialakult az EU egységes liberalizált piaca, amely biztosítja az áruk, szolgáltatások, személyek és a tőke szabad áramlását. Az Európai Unióhoz történő csatlakozásunk, a fogyasztók fokozott érdekvédelme, a befektetések folyamatos biztosítása, a technikai fejlődés gyorsítása egyértelműen szükségessé teszik a szabályozási környezet, a jogszabályi keretek módosulását, a piaci feltételek harmonizációját és a hírközlési piac teljes liberalizációját.

A Javaslat - a technikai fejlődés gyorsuló üteme miatt - a technológiáktól függetlenül a szolgáltatásokra, illetőleg tevékenységekre koncentrál. A technológia alapú jogi szabályozás ugyanis kényszer keretekbe tereli a technikai fejlődést, adott esetben gátolja az innovációt, az új technikák bevezetését.

A Javaslat EU konform intézményi rendszer kiépítését valósítja meg oly módon, hogy ezzel biztosítsa a magyar hírközlési piac integrációját az EU piacához és egyben jelentős hangsúlyt helyez a vállalt nemzetközi kötelezettségek maradéktalan teljesítésére. A Javaslat a kontinuitást és a zökkenőmentes átlépést biztosítja a részlegesen korlátozott piacról a teljesen liberalizált piacra.

A Javaslat tárgyát képezi a távközlés, a posta, valamint az informatika és az elektronikus média által igénybevett távközlési infrastruktúra, de nem szól az informatika és az elektronikus média egyéb (tartalmi, szerződési, szolgáltatási stb.) területeiről.

2. A liberalizált hírközlési piac szabályozása a Javaslat szerint

A hírközlési piac liberalizációját nem a Javaslat idézi elő, hanem az a tény, hogy a kizárólagos jogosítványok a 2001. december 22. és 2002. november 1. közötti időszakban lejárnak. Ez a hatályos törvényekben rendezett kérdéseken túl számos más körülmény szabályozását teszi szükségessé.

A köz érdeke az, hogy a hírközlési piacon esélyegyenlőség legyen a szolgáltatók között, ezáltal a verseny minél akadálytalanabbul folyjon. Ez a feltétele ugyanis annak, hogy nagy legyen a szolgáltatás-választék, a szolgáltatóknak érdekében álljon javítani a színvonalat és csak reális nyereséget érvényesítsenek az árakban.

További fontos követelmény, hogy a hírközlési szolgáltatásokat továbbra is az egész ország területén igénybe lehessen venni még akkor is, ha egyes területeken ennek nyújtása nem gazdaságos.

2.1. A hírközlés-piaci versenyt élénkítő szabályok

2. 1. 1. Akadálytalan piacralépés

A piaci verseny egyik feltétele a minél egyszerűbb piacra lépés. A Javaslat ennek érdekében úgy rendelkezik, hogy a szolgáltatás végzését elegendő bejelenteni, ahhoz nem kell engedély és a bejelentéstől számított 30 napot követően annak nyújtását meg lehet kezdeni. A bejelentés tekintetében a Javaslat csak a legszükségesebb adatközlést írja elő.

Ugyanakkor egyes hírközlési szolgáltatásokhoz olyan erőforrások szükségesek, melyek létesítését illetve használatba vételét engedélyeztetni kell. Ilyen egyfelől a hírközlési építmények, létesítmények építésügyi szempontú engedélyezése, illetve a korlátos erőforrások (frekvencia, illetve azonosító) megszerzése. A szolgáltatás bejelentésekor közölni kell, hogy annak nyújtásához szükséges-e valamely egyedi engedély.

A Javaslat szabályozza azt is, hogy a távközlési szolgáltatások nyújtásához igénybevett egyes berendezések csak akkor hozhatóak forgalomba, ha mind a felhasználók biztonságához szükséges, mind az elektromágneses összeférhetőségi követelményeknek megfelelnek. A hálózatok, illetve berendezések együttműködését technikailag lehetővé tevő ú.n. interfészeket be kell jelenteni és ha azok nem szabványosak, a hírközlési hatóság nyilvántartásán keresztül nyilvánosságra kell hozni műszaki leírásukat.

2. 1. 2 A szolgáltatók együttműködésének szabályozása

A hírközlési piac sajátossága, hogy csak akkor képes működni, ha a különböző szolgáltatók együttműködnek egymással, szolgáltatásokat nyújtanak egymás részére a hálózataikon, ennek keretében továbbítják a más szolgáltatók eszközeivel elindított információkat. Ez közérdek és egyben a szolgáltatók érdeke is, hiszen a másik szolgáltató hálózatát igénybevéve egyre több előfizető részére lehet szolgáltatásokat nyújtani. Ugyanakkor ez a körülmény módot adhat arra, hogy a hálózattal rendelkező szolgáltató akadályozza a többi szolgáltatót a korlátlan szolgáltatás-nyújtásban azáltal, hogy nem működik velük együtt. Az együttműködésről a szolgáltatók visszterhes szerződést kötnek, az akadályozás eszköze tehát az, ha a szolgáltató a reális nyereségét is tartalmazó árnál magasabbat kér az együttműködéssel kapcsolatos szolgáltatás nyújtásáért. Erre az olyan szolgáltató képes, amely egy távközlési szolgáltatás tekintetében valamely területen jelentős piaci erővel rendelkezik.

A Javaslatnak tehát elő kell írnia az együttműködést és a jelentős piaci erővel rendelkező szolgáltatók esetében meg kell határoznia ezek árképzésének elvét: a hosszú távú előremutató költségek, valamint szigorúbb számviteli követelmények előírásával biztosítania kell, hogy a törvényben meghatározott szolgáltatások költségalapú árképzése ellenőrizhetővé váljon.

A Javaslat a szolgáltatók közötti együttműködéssel kapcsolatos jogviták rendezése érdekében új - sajátos szabályok szerint, rövid eljárási határidőkkel működő - szervezeti egységet hoz létre a Hírközlési Főfelügyelet részeként (ez a Hírközlési Döntőbizottság), melynek feladata nemcsak a jogviták rendezése, hanem a jogvita kialakulása előtti egyeztetés is - ha a felek ezt kérik, valamint a jelentős piaci erővel rendelkező szolgáltatóvá minősítés, a Javaslatban előírt szabályok keretei között.

2. 2. A hírközlési szolgáltatások végzésére vonatkozó szabályok

A Javaslat a hírközlési szolgáltatások nyújtásának legalapvetőbb szabályait tartalmazza és felhatalmazást ad a szolgáltatásokkal kapcsolatos fogyasztóvédelmi követelmények, valamint az előfizetői szerződések kötelező tartalmi elemeinek szabályozására.

A szolgáltatások szabályai között szerepelnek az előfizetői szerződések teljesítéséért fennálló felelősség szabályai, valamint egy sajátos szolgáltatás (melynek elérését az előfizetők számára biztosítani kell): a tudakozó szolgáltatás nyújtásának részletesebb szabályai.

Külön rész foglalkozik a szolgáltatás-nyújtás során követendő adatszolgáltatási és titokvédelmi előírásokkal. Adatszolgáltatást a szolgáltatóknak egymással és a Felügyelettel, valamint külön jogszabályban meghatározott esetekben a titkos információgyűjtésre feljogosított szervezetekkel szemben kell teljesíteniük. A személyes adatok védelmét a szolgáltatónak a forgalmazási és számlázási adatok korlátozott körű kezelésével is biztosítania kell. A Javaslat módot ad arra, hogy a számlázási és forgalmi adatokat a szolgáltató más szolgáltatónak átadja vagy azokból közös adatállományt hozzanak létre, a díjfizetési, illetve a szerződésből eredő egyéb kötelezettségek kijátszásának megelőzése céljából. A kezelt adatok köréről az előfizetőt szerződéskötéskor tájékoztatni kell.

A Javaslat tartalmazza még a személyes adatok védelmének a telefonkönyvek és más listák vezetése, illetve az üzletszerzési célra történő adatfelhasználás során követendő szabályait is.

A hírközlési szolgáltatás nyújtása közérdek és annak eljuttatása érdekében közterületet és magántulajdonban álló ingatlanokat egyaránt igénybe kell venni. A Javaslat rendezi az ennek során felmerülő érdek-összeütközéseket.

2. 3. Az alapszintű hírközlési szolgáltatások elérhetőségét biztosító szabályok

A piaci verseny arra ösztönzi a szolgáltatókat, hogy csak a bevétel szempontjából legkedvezőbbnek ígérkező területeken nyújtsanak szolgáltatást. Azonban az alapszintű hírközlési szolgáltatásoknak az egész országban elérhetőeknek kell lenniük, ezt a kommunikáció szükségességén kívül az információs társadalom fejlődésének követelménye is indokolja. Ezért a Javaslat bevezeti az egyetemes szolgáltatás intézményét.

Az egyetemes szolgáltatás körébe alapszintű távbeszélő szolgáltatás, adatátviteli szolgáltatás, nyilvános távbeszélő állomás, előfizetői névjegyzék elérhetővé tétele és ingyenes segélyhívás tartozik, valamint az alapszintű postai szolgáltatások.

Az egyetemes szolgáltatást egyetemes szolgáltatók végzik. Egyetemes szolgáltató lehet országos, illetve helyi koncessziós társaság, koncessziós szerződése alapján, mindaddig, amíg az hatályban marad, vagy más távközlési szolgáltató, egyetemes szolgáltatási szerződés alapján, illetve a postai egyetemes szolgáltató kijelölés alapján. Az egyetemes szolgáltatókkal a miniszter állapodik meg arra tekintettel, hogy az ország egész területén biztosított legyen az egyetemes szolgáltatás.

Előfordulhat, hogy az egyetemes szolgáltatás ráfizetéses, így gondoskodni kell ennek kompenzálásáról. Ennek érdekében a Javaslat Egyetemes Távközlési Támogatási Alapot hoz létre az Országos Betétbiztosítási Alaphoz hasonló konstrukcióban. Ide a szolgáltatók külön jogszabályban meghatározott módon kiszámított befizetéseket teljesítenek és az egyetemes szolgáltató indokolt és ténylegesen az egyetemes szolgáltatásból származó veszteségeit ebből lehet fedezni.

A postai egyetemes szolgáltatás finanszírozása érdekében a postai egyetemes szolgáltató egyes postai szolgáltatások nyújtására kizárólagos jogosítvánnyal rendelkezik (fenntartott szolgáltatások). A postai piac liberalizálása a távközlésinél sokkal lassabb az Európai Unió tagállamaiban is.

3. A Javaslat hatályba lépése, elfogadásával kapcsolatos intézkedések

A Javaslat 2001. december 23-án: az első koncessziós kizárólagos jog lejártakor lép hatályba, de a kizárólag bejelentésen alapuló szolgáltatásnyújtás szabályait fokozatosan kell alkalmazni a különböző koncessziós szerződésekben szereplő kizárólagos jogok lejártának időpontjával összhangban. Ugyanilyen ütemezésben kezdődik meg az egyetemes szolgáltatás nyújtásának kötelezettsége azokon a területeken, melyeken a koncessziós kizárólagosság később jár le, hiszen annak lejártáig az egyetemes szolgáltatásban előírt szolgáltatásokat a kizárólagos jogosítvánnyal rendelkező társaság nyújtja és egyben erre csak ő jogosult.

A Javaslatban foglalt egyes kötelezettségek csak 2003. január 1-jétől: az Európai Unióhoz való csatlakozásunk várható időpontjától lépnek hatályba: pl. az előfizetői szám megtartásának szabálya. Ez ugyanis kötelezettség az Európai Unióban, de megvalósításához technológiai fejlesztés szükséges.

A Javaslatnak az átalakuló hírközlési hatóságra vonatkozó szabályai a kihirdetést követően röviddel lépnek hatályba, hogy a szükséges intézkedéseket meg lehessen tenni.

RÉSZLETES INDOKOLÁS

az 1-2. §-hoz

E paragrafusok határozzák meg a tárgyi, területi és személyi hatályt, amelyek megállapításakor a tézisek azon rendelkezéséből indult ki a jogalkotó, hogy a teljeskörűségre való törekvés mellett tudatosan kerülte a tartalom-szabályozási kérdéseket az informatika és elektronikus média (műsorszolgáltatás) területén. A Javaslatnak nem tárgya az informatika és az elektronikus média tartalom-szabályozási kérdéseinek rendezése, azonban biztosítania kell, hogy az informatika és az elektronikus média által igénybe vett infrastruktúra mindezek működését megfelelő módon szolgálja.

A Javaslat területi hatálya a Magyar Köztársaság területére terjed ki, azonban szabályait alkalmazni kell a határokon átnyúló szolgáltatásokra is.

A Javaslat az állami feladatok körét, ellátását kiemelten kezeli, ezért hatálya kiterjed a hírközléssel összefüggő, a nem polgári célú - kormányzati, védelmi, rendvédelmi és nemzetbiztonsági - kérdésekre, a frekvenciagazdálkodást és a hírközlést érintő más korlátos erőforrásokkal való gazdálkodásra is, de ezek esetében a Javaslat szabályait az e kérdéskörre vonatkozó más törvényekben és egyéb jogszabályokban foglalt eltérésekkel kell alkalmazni.

A személyi hatály a hírközlés valamennyi szereplőjére, azok jogaira és kötelezettségeire, a tárgyi hatály a szereplők tevékenységére, magatartására, azon belül különösen az általuk végzett szolgáltatások nyújtására terjed ki.

A Javaslat a törvény céljai között hangsúlyozza a szabályozás keretjellegét és deklarálja a hírközlési szolgáltatások szabad áramlását, az egyetemes szolgáltatásokhoz való hozzáférés lehetővé tételét, a piaci résztvevők szabadságát, a fogyasztók érdekeinek védelmét, illetve az adatvédelem e területen való elősegítését.

A Javaslat nemcsak a hatóságok oldaláról kívánja meg az említett célok érdekében összehangolt tevékenységet, hanem a szolgáltatók oldaláról is alapelvi szintű követelményként írja elő az egymással való együttműködést, hiszen a hírközlési tevékenységet végzőknek a kiegyensúlyozott piaci működés érdekében együtt kell működniük egymással. Ennek az általános elvnek az alapján a Javaslat több részletszabálya előírja az egyedi ügyekben való konkrét együttműködés részletszabályait (pl. 38-41. §-ok).

a 3. §-hoz

A hírközlési piac liberalizációjának alapja, hogy a szolgáltatók szabadon léphessenek piacra. A piacra lépést a Javaslat csak a legszükségesebb feltételekhez köti, ezek az előírások a fogyasztók érdekének védelme, a versenyszabályok érvényesülése érdekében szükségesek. Ugyanezen célt szolgálja, hogy a szolgáltatók piacra lépése szempontjából nem érvényesül semmilyen számbeli korlátozás.

Az általános szabály szerint bejelentés alapján bárki nyújthat hírközlési szolgáltatást. A rádió- és televízió-műsor szórására speciális szabályok vonatkoznak. A rádió- és televízió-műsor szórását a jelenleg hatályos szabályozás szerint egy, az állam által erre a célra alapított társaság látja el.

Az Európai Uniós irányelvek értelmében az engedélyezési rendszer lényege, hogy az új piacra lépők száma nem korlátozható, illetve csak meghatározott körülmények között és átmeneti időre. Távközlési szolgáltatás főszabályként "általános jogosultság/engedély" alapján végezhető.

Az "általános jogosultság", amely a bejelentéses rendszerben kerül szabályozásra, gyors piacra lépést tesz lehetővé, a hatóság felé történő - egyidejű - bejelentés alapján, mely a gyakorlatban nem a hírközlési hatóság előzetes mérlegelése alapján kiadott engedélyt jelent, hanem könnyen teljesíthető, formális (pl.: bejelentő neve, címe, szolgáltatás leírása stb.) követelményeket.

a 4. §-hoz

Az egyes hírközlési szolgáltatásokkal kapcsolatos szabályok közé kerültek a kábeles műsorelosztási szolgáltatásra vonatkozó rendelkezések. A kábeles műsorelosztás önálló szabályozását a fogyasztók védelme, valamint az infrastruktúra létesítés ösztönzésének célja támasztja alá.

A Javaslat szerint kábeles műsorelosztási szolgáltatást csak jogi személyiséggel rendelkező gazdasági társaság nyújthat, kivéve azon szolgáltatókat, akiknek a szolgáltatási területén az előfizetői létszám az ötezret nem éri el.

A Javaslat szerint, a versenyhelyzet kialakulásának elősegítése céljából, a távbeszélő szolgáltatás piacán jelentős piaci erővel bíró szervezetekre az a kötelezettség hárul, hogy amennyiben kábeles műsorelosztási szolgáltatást is kívánnak nyújtani, azt csak különálló gazdálkodó szervezet alapításával tehetik meg.

A Javaslat ugyancsak a versenyhelyzet kialakulásának elősegítése, továbbá az infrastruktúra-választék kialakításának ösztönzése céljából írja elő, hogy - a harmincezernél kevesebb lakosú településen szolgáltatókat kivéve - a távbeszélő szolgáltatás piacán jelentős piaci erővel bíró szervezetek, illetve az egymásban befolyásoló részesedéssel rendelkező szervezetek nem rendelkezhetnek a távbeszélő hálózattal párhuzamos kábeles műsorelosztási tevékenységre alkalmas infrastruktúrával. E szabály célja, hogy felértékelődjenek az új infrastruktúra létesítésére és egyéb új távközlési szolgáltatások nyújtására irányuló befektetések. E szabály csak 2004. január 1-ig - a párhuzamos infrastruktúrák kialakulásának remélt időpontjáig - marad hatályban a 103. § (6) bekezdése szerint.

az 5. §-hoz

A hírközlési szolgáltatás megkezdését megelőző - a hatósághoz tett - bejelentés lényegében egy szándéknyilatkozat, arra vonatkozóan, hogy az adott gazdálkodó szervezet harminc nap elteltével valamilyen hírközlési szolgáltatással piacra lép. A szolgáltató az egyes szolgáltatásait kell, hogy bejelentse, nem általánosságban a hírközlési tevékenység megkezdését. Az előzetes bejelentés alapján a hatóságnak (még mielőtt az első szerződéses kapcsolat létrejönne a szolgáltató és a szolgáltatás igénybevevője között) lehetősége nyílik megvizsgálni, hogy a bejelentés, a nyújtani kívánt szolgáltatás a jogszabályi feltételeket kielégíti-e. A szolgáltatás előzetes bejelentésének kötelezettsége akadályt nem jelenthet a szolgáltató számára, hiszen a szolgáltatás nyújtásával kapcsolatos előkészület technikailag sokkal hosszabb ideig tarthat, továbbá a gazdálkodás előzetes tervezése is jóval hosszabb időre történik, mint egy hónap.

A hatóság előzetes - az engedélyezési rendszerhez képest egyszerűsített - vizsgálata alapján az igénybevevők olyan szolgáltatóval köthetnek szerződést, akit már nyilvántartásba vettek, és akinek a tevékenységét a nyilvántartásra épülő ellenőrzés, a piac-felügyelet során figyelemmel kíséri a hatóság. A bejelentéshez az adatok olyan körét kell csak megadni, ami a bejelentő azonosításához, az ellenőrzési, a piac-felügyeleti tevékenységhez elengedhetetlen, így a bejelentő azonosító adatait, a szolgáltatás leírását, valamint annak meghatározását, hogy a szolgáltató milyen tárgyi feltételekkel kívánja nyújtani.

Alapelvként fogalmazódott meg, hogy az egyes engedélyfajták függetlenedjenek egymástól, valamint a szabályozás technológia-semleges legyen. Nem indokolt ugyanis, hogy a szolgáltatás nyújtását lehetővé tevő "jogosultság" és a tárgyi feltételek használatát lehetővé tevő engedélyek valamelyike a másik feltétele legyen. A szolgáltatás más-más eszközzel is megvalósítható, azaz akár a jelenlegi távközlési-hálózaton, akár frekvencia használatán alapuló rádió-távközlési hálózaton. A szolgáltatás gyakorlatilag csak a tárgyi feltételek megléte esetén nyújtható. Nem szükséges, hogy a szolgáltató legyen a szolgáltatás nyújtásához szükséges hálózat tulajdonosa, üzemeltetője, elégséges, hogy valamilyen jogcímen használhassa azt.

A bejelentőnek azért kell meghatároznia, hogy mely felhasználói kör részére kívánja a szolgáltatást nyújtani, mert szükséges a zárt felhasználói csoport számára a nyújtott szolgáltatások, valamint az ezeket nyújtó szolgáltatók megkülönböztetése. A megkülönböztetés elsősorban azért szükséges, mert az Európai Unió hatályos távközlési szabályozásával összhangban a törvény által megállapított kötelezettségeknek, illetve a törvény által használt fogalmaknak csak egy része értelmezhető, alkalmazható a zárt felhasználói csoportok számára szolgáltatást nyújtó szolgáltatókra. Az eltéréseket a 102. § (2) bekezdése tartalmazza. Erre tekintettel azonban a Javaslat nem használja a "közcélú" vagy "nyilvános" jelzőket a távközlési szolgáltatás kifejezés előtt.

A zárt felhasználói csoport számára a nyújtott szolgáltatások, valamint az ezeket nyújtó szolgáltatók eltérő kötelezettségeire példa a hálózati szerződéskötési kötelezettségek (összekapcsolás, hozzáférés, előfizetői hurok átengedése), a fogalmak közül például a jelentős piaci erő fogalma, amelyek nem alkalmazhatók az említett szolgáltatókra.

A fogyasztók védelmét szolgálja az a rendelkezés, mely szerint a - nyilvánosság számára hozzáférhető - nyilvántartásban kell rögzíteni (és ennek érdekében a szolgáltatónak be kell jelentenie), hogy mely berendezések útján lehet a szolgáltatást igénybe venni. A bejelentéskor közölni kell azt is, hogy mely - az e törvény által előírt - engedélyek szükségesek a szolgáltatáshoz. A bejelentésnek egyébként nem feltétele az, hogy az engedélyeket is csatolják, az azokkal kapcsolatos eljárást a bejelentéssel párhuzamosan lehet bonyolítani. A bejelentéshez a nyújtani kívánt szolgáltatás jellegétől függően, egyéb jogszabályokban meghatározott feltételekhez kötődő iratokat is kell csatolni, így például a bejelentő nyilatkozatát, a szolgáltatás tekintetében jogszabályban meghatározott feltételek teljesítéséről, vagy jogszabályi feltételek hiányában a bejelentő által vállalt feltételek meglétéről.

Végrehajtási jogszabályokban kell rendezni - egyes szolgáltatások jellemzőihez igazítva -, hogy mikor indokolt üzletszabályzat készítését előírni. A postai szolgáltatások esetében például - mások vagyonának kezelésére tekintettel - indokolt lehet, hogy a szolgáltatók készítsenek általános szerződési feltételeket. A távközlés területén is kötelezettség lehet olyan szolgáltatások esetén, ahol az előfizetők nagy számáról beszélhetünk.

A Javaslat szerint a szolgáltatások bejelentésének további tartalmi elemeit és mellékleteit végrehajtási jogszabály határozza majd meg.

a 6. §-hoz

A hatóság nyilvántartására az államigazgatási eljárás általános szabályai vonatkoznak alapvetően, azonban a hatóság a nyilvántartásba vétel tényéről a Javaslat alapján köteles külön értesíteni a bejelentőt. A szolgáltatás megkezdésének nem feltétele az értesítés kézhezvétele.

A hatóság a bejelentés tudomásulvételét csak akkor tagadhatja meg, ha a bejelentés jogszabályi követelményt nem elégít ki, így például engedélyezési körbe tartozó tevékenységet szeretne végezni a bejelentő.

A szolgáltatás nyújtását a bejelentést követő harmincadik napon lehet megkezdeni, amennyiben a nyilvántartásba vételt nem tagadta meg a hatóság. A szolgáltatás megkezdésének az általános szabálytól eltérő feltételeit egyes szolgáltatások tekintetében, illetőleg a szolgáltatáshoz szükséges infrastruktúrától függően határozza meg a javaslat.

A szolgáltató jogszerűen csak akkor nyújthatja a szolgáltatását, ha az általa az adott szolgáltatáshoz használt hálózat építtetője, tulajdonosa (aki nem feltétlenül azonos a szolgáltatóval) eleget tett a Javaslat 9. §-ában az interfész bejelentésre vonatkozó kötelezettségének. Amennyiben a szolgáltatást hálózat igénybevételével kívánják nyújtani, és a szolgáltatáshoz nem szabványos interfész (9. §) szükséges, az interfész bejelentését követő kilencvenegyedik napon kezdhető meg a szolgáltatás.

A rádiózásról és televíziózásról szóló 1996. évi I. törvény alapján a műsorelosztási szolgáltatás nyújtását az Országos Rádió és Televízió Testület is nyilvántartásba veszi. A műsorelosztási szolgáltatás megkezdésének feltétele, hogy a szolgáltatót az ORTT is nyilvántartásba vegye.

Az országos tudakozó szolgáltatás nyújtására is speciális szabályok vonatkoznak, a Javaslat alapján a bejelentéstől számított kilencven nap elteltével lehet megkezdeni ezt a szolgáltatást. A hatóság eljárásának határideje ebben az esetben is a bejelentéstől számított harminc nap. A nyilvántartásba vétel, valamint a szolgáltatás megkezdhetősége közötti legalább hatvan nap alatt kötelesek a távbeszélő, illetve a mobil rádiótelefon szolgáltatók az új országos tudakozó szolgáltató tekintetében is megtenni azokat a műszaki lépéseket, amelyek ahhoz szükségesek, hogy az előfizetők a tudakozó szolgáltatást elérhessék.

A postai szolgáltatások közül az egyetemes postai szolgáltatási körbe tartozó szolgáltatások nyújtása megkezdésének feltétele a nyilvántartásba vétel, ha e szolgáltatást nem az egyetemes postai szolgáltató nyújtja. A speciális szabály bevezetésének oka, hogy a posta területén a verseny ma még korlátozott, így nem minden esetben érvényesül a piaci "önszelekció". A közösségi szabályozás is eltérő a hírközlési ágazat ezen szegmensére vonatkozóan.

Ha a szolgáltató a szolgáltatás nyújtását nem kezdi meg a nyilvántartásba vételt követő száznyolcvan napon belül, a szolgáltatást törlik a nyilvántartásból. Ezalatt az időtartam alatt minden szükséges egyéb feltételt megszerezhet a bejelentő, például amennyiben a bejelentés időpontjában nem rendelkezett még egyes földrajzi területeken a szolgáltatás nyújtásához szükséges egyes hálózatrészekkel, megtehet mindent használati jogának biztosítása érdekében (bérelhet vonalakat, összekapcsolást kezdeményezhet, saját hálózatot létesíthet stb.). Ha a szolgáltatás nyújtásához engedély is szükséges (pl. frekvencia, vagy építési engedély), ezeket is meg kell szerezni. A szolgáltatásnak a nyilvántartásból való törlése nem szankció szerepét kívánja betölteni ebben az esetben, csak a nyilvántartás aktualitását szolgálja. Nincs akadálya annak, hogy a szolgáltató ugyanazt a szolgáltatást ismételten bejelentse.

Annak érdekében, hogy a hatósági nyilvántartás valóságnak megfelelő adatokat tartalmazzon, a szolgáltató köteles tájékoztatni a hatóságot, ha a szolgáltatás nyújtását a bejelentés ellenére száznyolcvan napon belül nem kezdi meg. Az államigazgatási eljárás általános szabályaival összhangban, a szolgáltató a szolgáltatásban beálló változás esetén nem köteles a hatóság által már ismert, változatlan adatok közlésére, elégséges a korábbi hatósági eljárás alapján született döntésre történő utalás és a módosulások közlése.

A hatóság nemcsak a szolgáltatásokról, hanem a szolgáltatókról is nyilvántartás vezetésére jogosult. A nyilvántartás pontos tartalmát és vezetésének szabályait miniszteri rendelet fogja előírni. A szolgáltatók nyilvántartását célszerű úgy megvalósítani, hogy a szolgáltatási nyilvántartás szolgáltatónként elkülönítve tartalmazza az egyes szolgáltatásokra vonatkozó adatokat, amely alapvetően a piac szereplőinek nyújt majd tájékoztatást. A szolgáltatókkal kapcsolatban olyan - állandóbb jellegű - adatok szerepelnek, melyeket felesleges lenne minden szolgáltatás bejelentése esetén külön rögzíteni. A szolgáltatók adataiban bekövetkezett változásokat harmincnapos határidővel kell bejelenteni.

a 7-8. §-hoz

A szabad versenyt megvalósító piac jó működésének egyik alapfeltétele a minél egyszerűbb és gyorsabb piacra lépés megvalósítása. Ezt hivatott elősegíteni a 7.§ rendelkezése, mely szerint a hírközlő berendezés - mindenféle hatósági engedélyezés nélkül - szabadon forgalomba hozható, ha bizonyos alapveto követelményeknek (és külön jogszabályban foglalt egyéb feltételeknek) megfelel. A rádió berendezések és távközlő végberendezések tekintetében a forgalomba hozatal egyéb feltételeit - megfelelőségi jellel való ellátottság, magyar nyelvű használati-kezelési útmutató, az alapvető követelményekre vonatkozó megfelelőségi nyilatkozat, a készülék csomagolásán és használati-kezelési útmutatóján elhelyezett tájékoztatás - a 3/2001.(I.31.) MeHVM rendelet tartalmazza.

A 8.§ szerint valamennyi piacra szánt hírközlő berendezésnek általánosan két alapvető követelmény-rendszernek kell megfelelnie. Ezek az alapvető biztonságtechnikai, valamint az elektromágneses összeférhetőségi (EMC) követelmények.

Egyes - külön jogszabályban - meghatározott osztályokba tartozó, vagy különleges típusú postai berendezések, rádió berendezések, illetve távközlő végberendezések tekintetében a fentebb említett két általános követelmény-rendszeren túl további - távközlés-technikai, adatvédelemmel kapcsolatos és egyéb - követelmények is előírhatóak.

A rendelkezésben felsorolt alapvető követelményeknek való megfelelést megfelelőség értékelési eljárás alapján tett megfelelőségi nyilatkozatban kell igazolni. Rádió berendezések és távközlő végberendezések vonatkozásában az alapvető követelményeknek való megfelelés igazolásához az előírt, illetőleg választható megfelelőség értékelési eljárásokat a 3/2001.(I.31.) MeHVM rendelet tartalmazza.

A megfelelőségi nyilatkozat, valamint a megfelelőség értékelési eljárás során keletkezett, illetőleg előírt dokumentumok (így különösen műszaki dokumentáció, kijelölt tanúsító szerv megfelelőségi tanúsítványa) meglétét, valamint az alapvető követelményeknek való megfelelést a hatóság piac-felügyeleti eljárás keretében ellenőrzi.

A nem polgári célú frekvenciagazdálkodás körébe tartozó rádió-berendezés esetében a 8. §-ban foglaltak külön jogszabályban megállapított módon és eltérésekkel alkalmazhatók.

a 9. §-hoz

A hálózat építtetője, illetőleg tulajdonosa (aki nem feltétlenül ugyanaz, mint aki szolgáltatást fog nyújtani a hálózaton) legkésőbb a hálózat üzembe helyezésekor köteles bejelenteni a hatóságnak a hálózaton távközlési szolgáltatás nyújtásához szükséges interfészeket, ezeket a hatóság nyilvántartásba veszi. E rendelkezésben, valamint a 6. § (3) bekezdésében és a 6. § (8) bekezdés b) pontjában együttesen találhatóak a Javaslatban az interfészekre vonatkozó szabályok. Az újonnan létesített hálózatokon lévő interfészek műszaki adatainak ismertségéhez fontos érdek fűződik: ennek alapján tudnak a berendezésgyártók felkészülni a szükséges berendezések gyártására. Ezért a 6. § (3) bekezdése előírja, hogy egy hálózaton a szolgáltatás nyújtását csak az interfészek bejelentését követő kilencven nap után lehet megkezdeni.

Ha az interfész megfelel a Magyar Szabványügyi Testület által már közzétett követelményeknek, akkor csak a bejelentés tényét veszik nyilvántartásba. Ha másfajta interfészről van szó, csatolni kell műszaki leírását, amit a hatóság mellékel a nyilvántartáshoz, ezáltal válik megismerhetővé a berendezésgyártók számára. Az interfész bejelentésétől számított kilencven napos határidő szükségessége csak az utóbbi esetben áll fenn.

E bejelentéstől független esemény az, hogy a hálózaton szolgáltatást nyújtani kívánó szervezet a 6. § (8) bekezdés b) pontja szerint bejelenti a hatóságnak a tulajdonában, illetőleg használatában álló hálózatot és megjelöli az interfészeket, ha ezeket már nyilvántartásba vették (tehát hivatkozik az előbb említett interfész-nyilvántartásra). Ha az adott interfészhez nem tartozik a Magyar Szabványügyi Testület által közzétett szabvány, a szolgáltatás a 6. § (3) bekezdése szerint csak az interfész nyilvántartásba vételétől számított kilencven nap múlva kezdhető meg, de persze legkorábban a szolgáltatás bejelentését követően harminc nappal, az általános kezdési határidővel összhangban.

Nincs azonban akadálya annak - a 9. § (1) bekezdésével összhangban - hogy a hálózat építtetője, illetve tulajdonosa a hálózat üzembe helyezését jóval megelőzően bejelentse az interfészeket és így a nyilvántartásba vételtől számított kilencven napos határidő elteljen addigra, mire üzembe helyezik a hálózatot.

a 10. §-hoz

A Javaslat a távközlési építmények építési munkái hatósági engedélyezésének területét átalakítja. Megtartva a távközlési építményekre vonatkozó sajátos előírásokat, valamint az építményekkel összefüggő építési munkálatokra vonatkozó engedélyezési kötelezettséget, az engedélyezést az önkormányzatok hatáskörébe utalja a Javaslat 108. § (5) bekezdésében megfogalmazott, az épített környezet alakításáról és védelméről szóló 1997. évi LXXVIII. törvény 52. § (6) bekezdésének módosítása alapján, úgy azonban, hogy az engedélyezés sajátos szabályainak kidolgozásáért továbbra is a hírközlési ágazatot felügyelő miniszter felel.

A Javaslat is tartalmazza az építési engedélyezési eljárás legfontosabb - az általános építésügyi szabályoktól eltérő - előírását, mely szerint bizonyos feltételek esetén a zárt felhasználói kör részére nyújtott szolgáltatáshoz szükséges építményt nem kell engedélyeztetni.

a 11. §-hoz

A Magyar Köztársaság által is elfogadott és jogszabályban kihirdetett Nemzetközi Rádiószabályzat előírja, hogy rádiófrekvenciát csak engedélyhez kötötten lehet használni, mindazonáltal az engedélyezési rend kialakítását az egyes országokra bízza. Ezt, valamint a több évtizedes magyarországi gyakorlatot figyelembe véve a Javaslat úgy rendelkezik, hogy a működésükhöz rádiófrekvenciákat használó rádió-berendezések és az ezekből felépülő rádióállomások, rádióhálózatok ill. rádiórendszerek - általános szabályként - csak akkor telepíthetők, ha részükre a hatóság a rendelkezésre álló frekvenciakészletből engedélyezési eljárás keretében frekvenciákat jelöl ki, továbbá csak akkor tarthatók üzemben, ha érvényes frekvenciakijelölési engedély megléte esetén részükre a hatóság engedélyezési eljárás keretében rádióengedélyt ad ki. Ily módon biztosítható a frekvenciatartomány hatékony és az érvényes nemzetközi előírásokkal és megállapodásokkal összhangban történő felhasználása, valamint az azonos vagy szomszédos frekvenciasávokat használó különböző alkalmazások közötti zavarás kiküszöbölése vagy minimalizálása.

A Javaslat 107. § (3) bekezdésének a) illetve c) pontjában adott felhatalmazás alapján jogszabály meghatározhatja azokat az eseteket, amikor - meghatározott frekvenciasávokban működő és meghatározott követelményeknek eleget tevő berendezések - egyedi frekvenciakijelölési engedély és rádióengedély nélkül is telepíthetők illetve üzemben tarthatók. Ez jogszabály által adott általános- vagy keretengedélyt és nem engedélyezés alóli mentességet jelent, ugyanakkor nagymértékben megkönnyíti bizonyos európai harmonizált sávokban működő és/vagy európai harmonizált szabványoknak megfelelő berendezések és készülékek használatát (pl. mobiltelefonok, riasztókészülékek stb.).

A frekvenciasávoknak az egyes rádiószolgálatok közötti felosztását, a polgári és a nem polgári célú frekvencia-felhasználások közötti megosztását, illetve a közös sávokat, az egyes alkalmazásokhoz kijelölhető, fenntartott vagy tervezett frekvenciasávokat, továbbá a sávok megnyitására és kiürítésére vonatkozó feltételeket a Frekvenciasávok Nemzeti Felosztási Táblázata (FNFT) tartalmazza, amelyet a Kormány a miniszter javaslatára rendeletben állapít meg (a Javaslat 67. § f) pontja illetve 69. § (2) bekezdése). Természetszerűleg a kiadott frekvencia-kijelölési- illetve rádióengedélyeknek az FNFT-vel összhangban kell lenniük, azonban a Javaslat lehetővé teszi kivételes esetekben - mindenekelőtt a kísérleti célú (pl. valamilyen új technológia kipróbálása) és a harminc napot meg nem haladó idejű (pl. valamilyen sportrendezvény) felhasználásoknál - az ettől való eltérést is.

Előfordulhat, hogy már kiadott engedélyeket az FNFT módosulása, vagy nemzetközi kötelezettségvállalások módosulása miatt a hatóságnak vissza kell vonnia, és az engedély birtokosát emiatt valamilyen kár éri. A Javaslat ilyen esetekre úgy rendelkezik, hogy az engedélyest csak a vagyonában beállott értékcsökkenés erejéig illeti meg kártérítés.

Az azonosítók korlátos erőforrások (69. § (5) bekezdés). Ezért a Javaslat a 108. § (1) bekezdésében a Polgári Törvénykönyv (Ptk.) 172. §-ának f) ponttal történő kiegészítését kezdeményezi, a hírközlő hálózatok működéséhez, hírközlési szolgáltatások nyújtásához, illetőleg hírközlő hálózatok és szolgáltatások együttműködéséhez szükséges azonosítók és azok tartományainak kizárólagos állami tulajdonba sorolására.

A fenti körülmények teszik indokolttá a Javaslatban az azonosítók használatának szabályozására irányuló intézkedéseket, amelyek a 11. § (3) és (4) bekezdésében fogalmazódnak meg. Ezek alátámasztása érdekében helyezi a Javaslat a Kormány feladatkörébe - a többi között - a korlátos erőforrásokkal való gazdálkodás alapvető elveinek és feltételeinek kialakítását (67. § a) pontja), teszi továbbá a miniszter hatáskörébe a korlátos erőforrásokra vonatkozó állami tulajdonosi jogok gyakorlását (67.§ e) pontja).

A Javaslat 11. §-ának (5) bekezdése az azonosítók lekötéséért és használatáért előirányzott díjfizetést részben az azonosítók korlátosságának és állami tulajdonának hangsúlyozására, részben a Hírközlési Főfelügyelet - mint hatóság - működése anyagi fedezetének biztosítására fogalmazza meg.

A Javaslat a polgári célú vezetékes és rádiós távközlési szolgáltatásokhoz kijelölt rádiófrekvenciák, valamint a hálózat-, vagy szolgáltatás- azonosítók és előfizetői számmezők lekötéséért, továbbá használatáért - jogszabály szerinti mértékű - díjfizetési kötelezettséget rögzít. A Javaslat azon alapszik, hogy az állam tulajdonát képező hírközlési erőforrások, úgymint frekvenciák, valamint számazonosítók korlátozottan állnak rendelkezésre és használatuk megkívánja a korlátos erőforrásokkal való hatékony, takarékos gazdálkodást. Ezt célozza az azonosítók lekötésének és használatának díjfizetéshez való kötése.

A frekvencia- és számazonosítók lekötése és használata után fizetett díjak kedvezményezettje a Kormány irányítása, illetőleg a miniszter felügyelete alatt működő Hírközlési Főfelügyelet, mint piactól független, országos illetékességű, önálló jogi személyiséggel rendelkező, saját bevételeiből gazdálkodó központi közigazgatási szerv. Bevételei egy részét az azonosítók lekötéséért és használatáért fizetett díjak adják.

A közcélú távbeszélő szolgáltatásokra kötött koncessziós szerződések követelményként rögzítik a 23/1993. (IX. 9.) KHVM rendeletben meghatározott alapvető műszaki tervekben foglaltaknak eleget tevő működést. Az alapvető műszaki tervek körébe tartozó, a közcélú távbeszélő hálózat struktúratervéről szóló 26/1993. (IX. 9.) KHVM és a közcélú távbeszélő hálózat számozási tervéről szóló 24/1993. (IX. 9.) KHVM rendeletek előírásai, továbbá a koncessziós szerződésekben az egyértelmű primer körzeti megjelölés összességében adják a körzetek szolgáltatás- vagy hálózat számazonosítóját (körzetkijelölő számát). A hivatkozott joghelyek azonban nem tartalmazzák a koncessziókban használható konkrét előfizetői számazonosító-mezőket, amelyeket a jelenlegi gyakorlat szerint a szolgáltatók szabadon határozhatnak meg, a 24/1993. (IX.9.) KHVM rendelet korlátai figyelembe vételével. A korlátos erőforrásokkal való hatékony, valamint a liberalizált piacon esélyegyenlőséget biztosító erőforrás-gazdálkodás érdeke az államnak, amelynek felhasználó-oldali ösztönzését szolgálja a számazonosítók használatának díjfizetéshez kötése.

A közcélú rádiótelefon- és közcélú személyhívó szolgáltatásokra kötött koncessziós szerződések egyértelműen kijelölik mind a használható frekvenciákat, mind a hálózat-, illetőleg szolgáltatás-azonosítókat. Ez adja jogalapját a Javaslat azon előírásának, amely szerint a közcélú rádiótelefon és közcélú személyhívó koncessziós szolgáltatók a koncessziós szerződésekben rögzített működési frekvenciák és a kijelölt hálózat- vagy szolgáltatás-azonosítók után nem fizetnek lekötési díjat. A koncessziós szerződések nem jelölik ki a használható előfizetői számmezőket, következésképpen a koncessziós rádiótelefon és személyhívó szolgáltatásokhoz kijelölt frekvenciák után az eddigi használati díjkötelezettség továbbra is érvényben marad, ugyanakkor bővül az előfizető azonosító számmezők használata utáni - a számgazdálkodási hatékonyságot ösztönző - díjfizetési kötelezettséggel.

a 12. §-hoz

A § a hírközlési szolgáltatások végzésének általános szabályait foglalja össze. E szabályokat minden hírközlési szolgáltatónak a piacra lépését követően, a működés teljes időszakában be kell tartania. Ezeket a szabályokat értelemszerűen kiegészítik a Javaslat más címei alatt részletezett specifikus szabályok, amelyek a szolgáltató egyes konkrét tevékenységeire, harmadik felekkel való viszonyára, az egyes szolgáltatásokra, vagy egyes meghatározott szolgáltatókra vonatkoznak.

Alapvető az a szabály, hogy a hírközlési szolgáltatás nyújtása, hírközlési tevékenység végzése során nem sérülhetnek a szolgáltatás, illetőleg a tevékenység megkezdéséhez előírt, vagy a szolgáltatás bejelentésekor felvállalt feltételek és a jogszabályokban előírt követelmények. Ez előfeltétele annak, hogy a szolgáltató folyamatosan megfeleljen azoknak a jogos elvárásoknak, amelyeket vele szemben az érdekelt felek támasztanak, továbbá garanciáját képezi annak, hogy a szolgáltató rendelkezik a szolgáltatás nyújtásához szükséges személyi és tárgyi feltételekkel és jogosultságokkal, és hogy a felhasználó az adott szolgáltatáshoz változatlan feltételek mellett tartósan hozzáférhet.

Általános az a szabály is, hogy a szolgáltató az azonos helyzetben lévő előfizetők illetve más felhasználók között nem diszkriminálhat, részükre a szolgáltatást azonos feltételekkel kell nyújtani. A versenytörvény ezt a szabályt csak meghatározott körülmények között, így pl. a piaci erőfölénnyel való visszaélés visszaszorítására alkalmazza. A hírközlésben ez a szabály azért szükséges, mert a piac számos területén nem kellően élénk a verseny.

A szolgáltatónak ügyfélszolgálatot kell működtetnie az előfizetők tájékoztatására, a bejelentések és panaszok intézésére. A szolgáltatással kapcsolatos panaszok felvételéhez, mérlegeléséhez és elintézéséhez - az áru reklamációk ügyintézésétől eltérően - általában nincs szükség a panaszos személyes ügyfélszolgálati megjelenésére a kifogásolt termék bemutatása végett, ezért a Javaslat - a fogyasztóvédelmi törvénytől eltérően - nem követeli meg az ügyfélszolgálatnak az ügyfelek részére nyitva álló helyiségben való működtetését, hanem bárki által elérhető más módot - így telefonos vagy Internetes elérést - is lehetővé tesz.

a 13. §-hoz

A hírközlési szolgáltatók közérdekű kötelezettsége, hogy közreműködjenek a más törvényekben meghatározott, közbiztonságot, nemzetbiztonságot érintő, illetőleg védelmi feladatok ellátásában. A Javaslat minden hírközlési szolgáltatóra kiterjedően, a következők szerint határozza meg az együttműködési feladatokat.

Együtt kell működniük a titkos információgyűjtésre felhatalmazott szervezetekkel és saját berendezéseik, illetve helyiségeik tekintetében a szolgáltatás megkezdésétől kezdve részükre biztosítaniuk kell a titkos információgyűjtés eszközeinek és módszereinek alkalmazási feltételeit. A szolgáltatók kötelesek továbbá viselni az alapkiépítésű monitoring alrendszer költségeit, ennek fogalmát a 111. § határozza meg. A titkos információgyűjtésre felhatalmazott szervezetek részére nyújtott adatszolgáltatás térítésmentes.

A szolgáltatóknak együtt kell működniük a zártcélú hálózatok üzemeltetőivel, továbbá rendkívüli állapot és katasztrófa esetében felmerülő sajátos távközlési feladatok ellátása érdekében együtt kell működniük mind egymással, mind pedig az arra illetékes szervezetekkel. A szolgáltató az e körben végrehajtott intézkedései és nyújtott szolgáltatásai után azok tényleges költségeinek megtérítésére jogosult.

A szolgáltatás és a szükséges együttműködések biztonsága, megbízhatósága és zavartalansága egyaránt megköveteli, hogy a szolgáltató felkészüljön a műszaki eredetű és a külső veszélyeztető körülmények által okozott üzemzavarok elhárítására, továbbá a rendkívüli állapot és katasztrófa esetében reá háruló sajátos feladatokra. E helyzetek kezelésére adott esetben a szolgáltatónak megfelelő tervekkel és eszköz-tartalékokkal kell rendelkeznie, ezért folyamatos feladat ezek készítése, készletezése, illetőleg felülvizsgálata, karbantartása.

a 14. §-hoz

A Javaslat kiemelt figyelmet fordít a nyilvánosság számára hozzáférhető távközlési szolgáltatásokra. E szolgáltatások nyújtásának, illetőleg igénybe-vételének részletes feltételeit általános szerződési feltételek, illetve egyedi előfizetői szerződések tartalmazzák. A Javaslat külön jogszabályra utalja az előfizetői szerződés kötelező tartalmi elemeinek, valamint a hírközlési szolgáltatás minőségének a fogyasztók védelmével összefüggő feltételei megállapítását.

Tartós előfizetői jogviszony esetén a szerződést írásba kell foglalni. A Javaslatnak ez a rendelkezése nem zárja ki a szolgáltatásnak az általános szerződési feltételek alapján történő eseti vagy időszakos (átmeneti) igénybevételét.

A Javaslat szerint az előfizető kiemelt joga, hogy a szerződés időtartama alatt az adott szolgáltatást bármikor igénybe veheti, és hogy a hálózaton biztosított interfészhez távközlő végberendezést csatlakoztathat. Erre az interfészre értelemszerűen kiterjed a 9. §-ban elrendelt bejelentési kötelezettség. A hatóság által nyilvántartásba vett és nyilvánosan hozzáférhető interfész leírás lehetővé teszi a gyártóknak a szolgáltatás igénybevételére alkalmas távközlő végberendezések gyártását, amelyek a 8. §-ban foglalt alapvető követelmények teljesítése esetén szabadon forgalomba hozhatóak. Az előfizetőnek ilyen módon lehetősége van az igényeinek megfelelő készüléknek a piaci kínálatból való kiválasztására, csatlakoztatására és használatára.

A távbeszélő, illetve a mobil rádiótelefon szolgáltató kiemelt, sajátos kötelezettsége, hogy biztosítani köteles a segélyhívó szolgálatok és a 17. § (2) bekezdése szerinti országos tudakozó szolgáltatások hívásának lehetőségét, továbbá az előfizetőnek a 62. §-ban részletezett hozzájárulásától függően köteles átadni az országos tudakozó szolgáltatóknak az előfizető nyilvánosság számára hozzáférhető tudakozási adatait.

a 15. §-hoz

Az előfizetői szerződés tekintetében a VII. fejezetben részletesen szabályozott egyetemes távközlési szolgáltatót a működési területén igény-bejelentés alapján szerződéskötési kötelezettség terheli.

A szerződéskötési kötelezettség alól a szolgáltató abban az esetben mentesül, ha az igénylőnek valamely egyetemes távközlési szolgáltatóval szemben három hónapot meghaladó díjtartozása van. Az egyetemes szolgáltató abban az esetben is mentesül a szerződéskötési kötelezettség alól, ha az igénybejelentőnek jogszabályban meghatározott okból az igénybejelentést megelőző egy éven belül mondták fel korábbi előfizetői szerződését. E rendelkezésből következik, hogy az egyetemes távközlési szolgáltató általános vállalkozási feltételei vagy az általa kötött egyedi előfizetői szerződések nem tartalmazhatnak jogszabályban meghatározottaktól eltérő, önkényesen megállapított okokat az előfizetői szerződés felmondására. Annak érdekében, hogy a korábbi tartozások bármely egyetemes szolgáltató számára megállapíthatóak legyenek, a szolgáltatók a 60. § alapján közös nyilvántartást vezethetnek.

a 16. §-hoz

A § a távközlési szerződések késedelmes vagy hibás teljesítéséért való felelősségre vonatkozóan állít fel szabályt. A felelősséget a szolgáltatói oldalról megközelítő rendelkezés szerint a felelősség a felhasználó vagyonában okozott értékcsökkenésért áll fenn, az ebből eredő követelések elévülési ideje 1 év. A (3) bekezdés felhatalmazást tartalmaz egy külön jogszabály számára, mely a Javaslat végrehajtási rendeleteként fogja tartalmazni a szerződésszegés esetén a szolgáltató által fizetendő kötbér mértékét.

A Javaslat eltér a Ptk. általános szabályai szerinti felelősség szabályaitól, de ennek előírása a szolgáltatókra adott esetben indokolatlan terhet róhatna, és érvényesítése is nehézségekbe ütközne, valamint rosszhiszemű visszaélésekre is alkalmat adna. Az előfizetők ugyanis a szolgáltatás időleges szünetelése vagy fennakadása esetén elmaradt haszon címén olyan - a gyakorlatban egyébként nehezen bizonyítható - többlet kártérítési igénnyel állhatnának elő, amely indokolatlanul megnövelhetné a szolgáltatók által fizetendő kártérítés összegét. A felhasználó vagyonában okozott értékcsökkenésig megállapított felelősség a (3) bekezdésben kikötött, egyfajta átalány-kártérítésként is szolgáló kötbérrel együtt alkalmas az előfizetők megfelelő védelmére a szolgáltatói szerződésszegésekkel szemben.

a 17. §-hoz

A § a tudakozó szolgáltatás szabályait tárgyalja az "egyes távközlési szolgáltatások sajátos szabályai" cím alatt. A Javaslat deklarálja, hogy tudakozó szolgáltatást bármely fajta - kapcsolási számot felhasználó - szolgáltatás kapcsolási számai tekintetében lehet végezni és akár országosan, akár kisebb terület vonatkozásában. Tehát az országos és a kisebb léptékű tudakozó szolgáltatás egyaránt piaci szolgáltatás lehet a Javaslat szerint, ebből az következik, hogy több országos tudakozó szolgálat is létrejöhet.

A Javaslat azonban másfelől együttműködési kötelezettséget fogalmaz meg más szolgáltatók tekintetében és ezt kizárólag annak érdekében rendeli el, hogy az összes távbeszélő, illetve mobil rádiótelefon szolgáltató kapcsolási számát nyilvántartó, országos területre kiterjedő tudakozó szolgáltató (a továbbiakban: országos tudakozó) rendelkezzen az összes szükséges adattal és a szolgáltatók technológiailag biztosítsák előfizetőiknek, hogy igénybe tudják venni az országos tudakozó szolgáltatást. Ez a kötelezettség a létrejövő összes országos tudakozó tekintetében fennáll, az ennél kisebb hatókörű tudakozó szolgáltatókkal szemben viszont nem áll fenn sem a technológiai csatlakozási, sem az adatközlési kötelezettség.

A Javaslat előírja továbbá, hogy az érintett jelentős piaci erővel rendelkező szolgáltatók feladata biztosítani legalább egy országos távközlési tudakozó szolgáltatás működését.

Az országos tudakozó szolgáltatást nyújtó szolgáltató a szolgáltatást annak megkezdése előtt 90 nappal köteles bejelenteni, hogy azok, akik kötelesek a hozzá való technológiai csatlakozást biztosítani, meg tudják kezdeni a fejlesztéseket. A bejelentés nyilvántartásba vételéről a hatóságnak a szokásos 30 nap alatt kell döntenie, de a szolgáltatás nyújtását megkezdeni csak a bejelentéstől számított 90 napot követően lehet (6. § (5) bekezdés).

a 18. §-hoz

A távközlési piacon létrejövő liberalizációhoz meg kell valósítani annak lehetőségét, hogy a távbeszélő, illetőleg a mobil rádiótelefon szolgáltatás igénybevevője (a felkínált szolgáltatás költsége, a szolgáltatási színvonal, szimpátia, stb. szempontok alapján) tartósan, vagy esetileg azt a távközlési szolgáltatást nyújtó társaságot választhassa a helyi, a belföldi távolsági (interurbán) vagy a nemzetközi hívások teljesítésére, amelynek szolgáltatását igénybe kívánja venni (18. § (2) bekezdés). A Javaslat a szolgáltató-választásnak ezt a követelményét a piaci verseny feltételeinek létrehozása érdekében fogalmazza meg. Ennek a helyi szolgáltatások tekintetében történő bevezetésére a közcélú távbeszélő koncessziók kizárólagossági idejének lejárta után nyílik mód.

A szolgáltató-választásnak két módja van: egyik esetben a felhasználó általános jelleggel eldönti, hogy noha helyi hívásra "A" szolgáltatóval van előfizetői szerződése, a távolsági, illetve nemzetközi hívásokat "B" szolgáltató útján kívánja lefolytatni (előválasztás). A másik esetben az előfizetőnek módjában áll egy szám tárcsázásával akkor kiválasztani a távolsági vagy nemzetközi hívásra igénybevett szolgáltatót, amikor a hívást megkezdi (hívásonkénti előtétválasztás).

Az előfizetők kényelme érdekében intézkedik a Javaslat a számhordozhatóság bevezetéséről. A számhordozhatóság lehetővé teszi, hogy az előfizető a szolgáltató megváltoztatása esetén is megtarthassa eredeti hívószámát, amennyiben földrajzi helyzete vagyis a szolgáltatás igénybevételének helye nem változik (18. § (1) bekezdés).

A távközlési piacon megvalósuló verseny érdekében a szolgáltató-választás lehetőségének a nemzetközi hívások vonatkozásában ki kell terjednie a mobil rádiótelefon szolgáltatásra is (18. § (1) bekezdés b) pontja).

A távközlési piac versenyhelyzetében bevezetendő szolgáltató-választás és számhordozhatóság új kapcsolati rendszerek kialakítását követeli meg. Ezeket az új kapcsolati rendszereket részben az egyes szolgáltatók összekapcsolási szerződései, részben a szolgáltatók és az előfizetők közötti előfizetői szerződések kell, hogy szabályozzák (18. § (3) bekezdése).

Mind a szolgáltató-választás, mind a számhordozhatóság megvalósítása jelentős anyagi ráfordításokkal járó technológiai fejlesztést igényel a szolgáltatóktól. A koncessziós kizárólagosság időbeli korlátjain túl ez is oka annak, hogy a Javaslat 103. § (2) bekezdése a számhordozhatóság hatályba lépését 2003. január 1-jére határozza meg.

A számhordozhatóság és a szolgáltató-választás jelentőségét mutatja, hogy bevezetésük feltételeinek rendelettel történő megállapítására a Javaslat a 107. § (2) bekezdés c) pontjában a Kormány számára ad felhatalmazást.

a 19 -22. §-hoz

A Javaslat a postai szolgáltatási szerződést alapvetően a jelenlegi jogi szabályozásnak megfelelően szabályozza. A postai szolgáltató köteles minden olyan küldeményt felvenni, továbbítani és kézbesíteni, amelynek postai úton történő továbbítása nem ütközik jogszabályba, nemzetközi megállapodásba vagy a szolgáltató üzletszabályzatába. Jogszabályban meghatározott esetekben, illetőleg az élet, egészség és a környezet védelmét veszélyeztető küldemények esetében a szolgáltató nem vehet fel, illetve nem továbbíthat küldeményt. A postai szolgáltató nem kizárólag saját maga teljesítheti a szolgáltatást, hanem erre közreműködőt (teljesítési segédet) is igénybe vehet, a postai szolgáltatások speciális jellege miatt (levéltitok, nagy értékű küldemények). A közreműködésre vonatkozó speciális szabályokat külön jogszabály határozza meg (19. §).

A postai küldemények bérmentesítésére irányadó szabályok garantálják, hogy az érvényes postabélyegeket - függetlenül a kibocsátás idejétől - az egyetemes postai szolgáltató minden esetben köteles legyen elfogadni. A bérmentesítésre alkalmas eszközöknek (bélyeg, bélyeghez hasonlatos matricák, bélyegző) egymástól jól elkülöníthetőnek és megkülönböztethetőnek kell lenni, tekintettel arra, hogy a postai piac liberalizálását követően már nem kizárólag a Magyar Posta Rt. fog postai szolgáltatást ellátni, a bérmentesítés pedig a szolgáltatás díjának kifizetését igazolja (20. §).

A Javaslat a postai küldemények kézbesítésének csak az alapvető szabályait tartalmazza, illetve azokat, amelyek vagy adatvédelmi vagy tulajdonjogi szabályokat állapítanak meg, ezért törvényi szinten rendezendők /21. §/.

A postai küldeményekkel kapcsolatos, a postai szolgáltató eljárását meghatározó szabályok a vámtörvénnyel összhangban kerültek megállapításra, konkrét vámszabályt természetesen a rendelkezés nem tartalmaz. (22. § (1)-(3) bekezdés).

A postai szolgáltatást ellátó személyzet szabályozott önvédelmét hivatott szolgálni a 22. § (4) bekezdése.

a 23. §-hoz

A postai szolgáltatási szerződéssel kapcsolatos felelősséget a Javaslat, a Ptk., továbbá nemzetközi viszonylatban a nemzetközi szerződések rendezik. A postai szolgáltató felelőssége mind a külföldi jogi szabályozásban, mind a jelenleg hatályos jogi keretek között korlátozott, hiszen a szolgáltatók általuk ismeretlen értékű küldeményeket éves szinten milliárdos nagyságrendben továbbítanak az ország - nemzetközi küldeményeknél a világ - egyik pontjáról a másikra olyan, tömeges továbbítással és a tartalom értékétől független módon kalkulált áron, mely nem nyújt megfelelő alapot az elvileg akár egy küldemény elvesztése, megsemmisülése esetén is korlátlan nagyságú károkozás megtérítésére. A nem könyvelt küldemények esetében külön problémát jelent az, hogy a küldemény felvétele és kézbesítése gyakorlatilag nem bizonyítható, hisz ezekben az esetekben a szerződés a levélgyűjtő szekrényben történő elhelyezéssel jön létre és a szolgáltatás a levélszekrénybe történt elhelyezéssel tekintendő teljesítettnek. Az értékbiztosítás különszolgáltatás igénybevételével azonban az igénybevevő jogszabályi garanciát kap arra az esetre, ha a küldemény elvész vagy megsemmisül, hisz ilyenkor a szolgáltató a küldeménynek az értékbiztosításban feltüntetett értékét köteles kártérítésként megfizetni. Az egyetemes szolgáltatási körbe nem tartozó postai szolgáltatások esetében (futárposta, gyorsposta) kizárólag a Ptk. szabályai alkalmazásával, a szerződésben lehet a felelősséget korlátozni, hiszen ebben az esetben a szolgáltatás viszonylagosan magasabb ára már magába foglalja a küldemények nyomon követését, egyedi kezelését és megfelelő alapot képez a magasabb összegű, de szerződésben korlátozható kártérítések megfizetésére is.

a 24. §-hoz

A postai pénzforgalmi és pénzügyi szolgáltatások megállapítása a hitelintézeti törvény szabályainak figyelembevételével, azzal összhangban történik. E szolgáltatások engedélyezésére és felügyeletére a hitelintézeti szabályok irányadóak. Az egyetemes postai szolgáltató befektetési szolgáltatási és kiegészítő befektetési szolgáltatási tevékenysége - országos postahivatali hálózatából adódóan - lakossági igényt elégít ki megbízható szolgáltatás elérhetővé tételével, ezen a különleges felkészültséget igénylő területen.

a 25. §-hoz

A piaci verseny élénkítése szempontjából különös jelentősége van a Javaslatban bevezetett aszimmetrikus szabályozásnak. Ez arra épül, hogy a szabályozás alá vont piaci területen működő, jelentős piaci erejűként azonosított szolgáltatókkal szemben a szabályozás olyan többlet kötelezettségeket ír elő, amelyek új szolgáltatók piacra lépését és megerősödését segítik az adott piaci területen.

A szabályozás alá vont piaci területek körének rendszeres felülvizsgálatát a Javaslat azzal segíti elő, hogy előírja, a piacok köre és az azon jelentős piaci erővel rendelkező szolgáltatónak minősített szolgáltatók kötelezettségei a piaci versenyhelyzetre való figyelemmel módosíthatóak.

A jelentős piaci erejű szolgáltatókat terhelő kötelezettségeket állapít meg a Javaslat 17. §-ának (3) bekezdése, 26. §-a, 28. §-ának (2) bekezdése, 38. és 40-41. §-ai, 42. §-ának (2) bekezdése, 50. §-ának (6) bekezdése, valamint 54. §-ának (3) bekezdése, továbbá a 107. § (4) bekezdésének i) pontja felhatalmazásából készülő jogszabály.

A jelentős piaci erejű szolgáltatókkal kapcsolatos sajátos ügyekre vonatkozóan a hatóság és a Hírközlési Döntőbizottság illetékességét és eljárásait a Javaslat XIII. fejezete tartalmazza.

A 25. § állapítja meg a szabályozás alá vont, ú.n. meghatározó piacokat, szabályozza a jelentős piaci erejű szolgáltatók azonosítását, és eljárási szabályt ad a meghatározó piacok körének, illetőleg a jelentős piaci erejű szolgáltatókra hárított terheknek a módosítására.

A jelentős piaci erejű szolgáltatókat valamely meghatározó piacon és meghatározott földrajzi területen a Hírközlési Döntőbizottság határozatban azonosítja. A szolgáltató akkor minősül jelentős piaci erejűnek, ha legalább 25 % részesedéssel bír az adott piacon, de ettől a mértéktől a Döntőbizottság a megadott szempontok alapján mérlegelhet.

A Döntőbizottság első eljárásáig a 105. § (3) bekezdése a törvény kihirdetésekor koncessziós kizárólagossággal rendelkező távbeszélő szolgáltatókat azonosítja jelentős piaci erejűként.

A meghatározó piacok körének, illetve a jelentős piaci erejű szolgáltatókra hárított terheknek a változtatása érdekében a Hírközlési Főfelügyelet elnöke a Nemzeti Hírközlési és Informatikai Tanács elnökével egyetértésben évenként május 31-ig kezdeményezheti, hogy a Kormány terjesszen elő törvényjavaslatot a következő év január 1-i hatályba lépéssel a módosításra.

a 26. §-hoz

A távközlő hálózatok alapvető eleme a vonal, amely révén két pont közötti távközlő összeköttetés megvalósítható. E szerepénél fogva és tervezési okokból célszerű, hogy műszaki jellemzői tekintetében a szóbajövő igényeket lefedő szabványos választék kerüljön megállapításra. Ennek megalkotására ad felhatalmazást a 107. § (4) bekezdés i) pontja.

A § a jelentős piaci erejű bérelt-vonali szolgáltatót kötelezi a bérelt vonal szabványos választékának kialakítására.

a 27. §-hoz

A Javaslat a távközlési szektor liberalizációjával és az információs társadalom fejlesztésével összhangban az áraknak csak szűken meghatározott körére terjeszti ki a hatósági ármegállapítás szükségességét. Ezen területek kiemelt kezelése elengedhetetlenül szükséges az információs társadalom kialakításához és más társadalompolitikai célkitűzések megvalósításához is.

A Javaslat az egyetemes távbeszélő szolgáltatás előfizetői díját, a jelentős piaci erővel rendelkező szolgáltató által nyújtott szolgáltatások díját, a műsorszóró szolgáltatás díját, a fenntartott egyetemes postai szolgáltatások árát és az Internet szolgáltatás távbeszélő hálózaton keresztül történő elérésének árát sorolja a hatósági ármegállapítás kategóriájába.

A Javaslat a postai egyetemes szolgáltatásoknak - a fenntartott egyetemes szolgáltatásokon kívüli - árainak kialakítása tekintetében is kötelezi a szolgáltatókat a diszkrimináció-mentességre, átláthatóságra és költségalapúságra.

a 28. §-hoz

Az ágazat árszabályozásának átalakítását figyelembe véve új elemként került a törvénybe a számviteli elkülönítéssel kapcsolatos elvárások rögzítése.

A Javaslat a jelenős piaci erővel rendelkező szolgáltatókra és valamennyi egyetemes szolgáltatóra vonatkozóan írja elő a bevételek, költségek és ráfordítások elkülönített kimutatását és az auditált kimutatások bejelentési kötelezettségét.

A Javaslat a fenntartott egyetemes postai szolgáltatásokra vonatkozóan tiltja a keresztfinanszírozást.

a 29. §-hoz

A felhasználók védelme érdekében a Javaslatban rögzítésre kerültek a hírközlési szolgáltatások megszüntetésére, illetve a szolgáltató megszűnésére vonatkozó ágazat-specifikus szabályok.

Amennyiben egy szolgáltató fel kíván hagyni valamely szolgáltatásával, azért, hogy a felhasználók a folyamatos "ellátottság érdekében" más szolgáltatót időben felkereshessenek, a szolgáltatás megszüntetését megelőzően legalább hatvan nappal köteles a felhasználókat, valamint a hatóságot egyidejűleg erről a tényről tájékoztatni. A szolgáltató megszűnése esetén azonos eljárási kötelezettség került rögzítésre, de ekkor az egyes szolgáltatások megszűnéséről nem kell külön értesíteni a felhasználókat.

a 30. §-hoz

A hírközlési piac liberalizációja számos új szolgáltató megjelenését jelenti, melyek kiépítik saját infrastrukturális rendszerüket, távközlő hálózatukat. Ilyen távközlési építmények a távközlési nyomvonalas és nyomvonal jellegű építmények és egyéb műtárgyak, melyek kiegészülve a postai berendezésekkel együtt alkotják a hírközlési létesítményeket. A Javaslat az infrastruktúra fejlesztését célozza azon rendelkezések beiktatásával, melyekkel biztosítani kívánja ezen hírközlési létesítmények elhelyezéséhez idegen tulajdonban álló ingatlanok igénybe vételét. A fenti cél érdekében a Javaslat elsősorban az önkormányzatokra ró közreműködési kötelezettséget, amennyiben az önkormányzatnak a település tervezésénél, rendezésénél, utak, közművek és egyéb építmények építési munkálatai során biztosítania kell a hírközlési létesítmények elhelyezésének lehetőségét.

A § (2) bekezdése általánosságban határozza meg, kinek a tulajdonában álló területeken, milyen prioritással helyezhetők el a hírközlési létesítmények: a szolgáltató választása szerint helyezheti el hírközlési létesítményeit közterületen vagy felhasználja a már meglévő hírközlési létesítményeket, illetőleg közüzemi szolgáltató létesítményeit. A közterületek tekintetében különbséget tesz a Javaslat állami és helyi önkormányzati tulajdonú ingatlanok között, e szerint a létesítményeket elsősorban az állami tulajdonban lévő, másodsorban az önkormányzati tulajdonú ingatlanokon kell elhelyezni. Végül a Javaslat lehetővé teszi - amennyiben az előzőekben leírt lehetőségek nem adottak - magánterület igénybevételét. A § utolsó bekezdése az építési munkálatok befejeztével a létesítmény elhelyezőjét kötelezi az eredeti állapot helyreállítására. A kötelezettség-viselés egyértelműsítését szolgálja az a rendelkezés, miszerint az elhelyező és az ingatlan tulajdonosa megállapodhat abban, hogy a helyreállítás az eredetinél jobb minőségben történjen, ez abban az esetben lehetséges, amennyiben a többletköltséget a tulajdonos viseli.

a 31. §-hoz

A § a hírközlő eszközök (minden hírközlés céljára szolgáló berendezés, vezeték, antenna) létesítését, a már működő eszközök ellenőrzését, karbantartását, a szükséges hibaelhárítást kívánja biztosítani. Az ingatlan tulajdonosának hozzájárulása hiányában ezen tevékenységek érdekében a hatóság - kifejezetten közérdekből - az ingatlan tulajdonosát korlátozhatja az ingatlan használatában, konkrét esetben a szolgáltató kérelmére határozatával szolgalmi vagy más, a tulajdonjogot korlátozó használati jogot alapíthat az ingatlanon. A tulajdonost a korlátozás mértékének megfelelő kártalanítás illeti meg, illetőleg amennyiben a használat vagy a korlátozás az ingatlan rendeltetésszerű használatát megszünteti vagy jelentős mértékben akadályozza, kérheti az ingatlan megvásárlását, illetve kisajátítását.

a 32. §-hoz

A hírközlési létesítmény fizikai közelsége olyan objektív körülmény, mely a felhasználóktól független, így nem alapozhatja meg többletterhek viselésének kötelezettségét. Mindezek alapján, amennyiben a szolgáltató - a fizikai közelségből adódóan - létesítményének közvetlen környezetében lakó vagy tartózkodó felhasználók számára az átlagosnál kedvezőbb feltételekkel szolgáltat vagy többletszolgáltatásokat nyújt, ezért ellenértéket nem kérhet.

A (2) bekezdés szerint a hírközlési létesítmény elhelyezésekor figyelemmel kell lenni a szomszédjogok érvényesülésére, arra, hogy a létesítmény az ingatlannal szomszédos ingatlanok tulajdonosait ne, illetőleg a legkisebb mértékben zavarja. Amennyiben a létesítmény építtetője (elhelyezője) betartja ezen rendelkezést, úgy a létesítmény elhelyezése és működtetése nem minősül a Ptk. 100. §-ban szabályozott szükségtelen zavarásnak.

a 33. §-hoz

A § a jogszerűen létesített építménnyel összefüggő további építési munkálatok költségeiről rendelkezik, a szabályozás szerint a költségek azt a felet terhelik, akinek érdekkörében a létesítmény eltávolítása vagy áthelyezése felmerült, amennyiben pedig az áthelyezés a meglévő építményt korszerűbbé teszi, a költségeket az érdekeltség arányában meg kell osztani. Jogszerűen építettnek minősül az a létesítmény is, melyet szabálytalanul építettek meg, majd ezt követően az építtető vagy az ingatlannal rendelkezni jogosult kérelme alapján az építésügyi hatóság fennmaradási engedélyt adott rá.

a 34. §-hoz

A rendelkezés lehetővé teszi a szolgáltató számára, hogy hírközlési célból igénybe vegye a csatornákat, természetes tavakat és azok medrét, valamint az ország területe feletti légteret.

a 35. §-hoz

A hírközlés működése közérdek, ez alapján köteles az ingatlan tulajdonosa a §-ban felsorolt esetekben, nevezetesen, amikor a hírközlési létesítmény működését természeti körülmények zavarják, a működést veszélyeztető fák, bokrok, gyökerek eltávolítására. A szolgáltató csak az eltávolítással kapcsolatos költségeket viseli. Ha a növények eltávolítása szükséges, a szolgáltató írásban jelzi ezt a körülményt a tulajdonosnak, aki kötelezettségét 15 napon belül teljesíti, ennek elmaradása esetén a hatóság határozatával kötelezi a tulajdonost.

a 36. §-hoz

Legfeljebb csak a zárt felhasználói csoportoknak fűződhet érdeke ahhoz, hogy hírközlő hálózatuk más hírközlő hálózattól fizikailag elkülönüljön. Rendkívüli állapot vagy katasztrófa esetén azonban ezek sem tagadhatják meg a védelmi feladatok végrehajtásában való elvárt közreműködést, nem maradhatnak elszigeteltek. A nyilvánosság számára hozzáférhető hálózatokat tekintve pedig mind a felhasználóknak, mind a szolgáltatóknak érdeke fűződik az elkülönült gazdálkodó szervezetek által létrehozott hálózatok összekapcsolásával kialakuló "átjárható" hálózatban a közlemények, illetve küldemények továbbításának zavartalanságához, a hírközlés útján hozzáférhető szolgáltatások legszélesebb választékának eléréséhez. Ezért a Javaslat a szolgáltatók általános együttműködési kötelezettségét rendeli el a szolgáltatásokra, a hálózatokra, valamint a hírközlési létesítmények közös használatára kiterjedően. Az együttműködés során a szolgáltatóknak jóhiszeműen, az esélyegyenlőséget biztosítva kell eljárniuk, lehetővé téve egymás számára az ehhez szükséges műszaki adatokhoz való hozzáférést.

Tevékenységük alapján vagy jelentős piaci erejük miatt egyes szolgáltatókat a Javaslat más címei alatt tárgyalt rendelkezések hálózati szerződés megkötésére kötelezik. Általános együttműködési szabály azonban, hogy a hálózat felett rendelkező, a hálózaton szolgáltatást nyújtó szolgáltató akkor is köteles az együttműködésről tárgyalni a szerződést kötni kívánó másik szolgáltatóval, ha szerződéskötési kötelezettség nem terheli.

a 37. §-hoz

A távközlési szolgáltatókat a 2. § (2) bekezdése, valamint a 36. § együttműködésre kötelezi. Az együttműködés egyik kiemelt részterülete a távközlő hálózati szerződések keretei között valósulhat meg. A szerződés irányulhat a hálózatok összekapcsolására, hozzáférésére, valamint az előfizetői hurok részleges vagy teljes átengedésére. E fogalmak meghatározását a 111. § tartalmazza, az ezekre vonatkozó különös szabályok a 38-41. §-okban találhatók.

A 37. § meghatározza, hogy a hálózati szerződésben mely kérdések tekintetében kell rendelkezni. Hálózati szerződés írásban, határozott vagy határozatlan időre köthető. A szolgáltatóknak a szerződés teljesítése során is együtt kell működniük, megfelelően tájékoztatva egymást - egyebek mellett - a szerződés tartalmát lényegesen érintő, fél éven belül tervezett változtatásokról.

A hálózati szerződéskötési kötelezettség fennállásával kapcsolatos vita esetén a Hírközlési Döntőbizottság illetékes. A Hírközlési Döntőbizottság a kötelezettség alól akkor adhat felmentést, ha az igénylő ajánlata nem gazdaságos és igénye más módon is teljesíthető, vagy - átmeneti időre - akkor, ha a kötelezett műszaki és gazdasági okokból nem képes a kötelezettség teljesítésére.

A Felügyelethez azokat a hálózati szerződéseket kell benyújtani tájékoztatás céljából, amely egymás érdekkörébe tartozó szolgáltatók között jön létre. Az érdekkör megállapítása tekintetében a tisztességtelen piaci magatartás és a versenykorlátozás tilalmáról szóló 1996. évi LVII. törvény 23. §-ának (2) bekezdése szerinti "irányítás" fogalomból kell kiindulni. E szerződéseket összehasonlítva a szolgáltató érdekkörén kívüli cégekkel kötött szerződéseivel, megállapítható, hogy a szolgáltató valóban biztosítja-e az egyenlő elbánást.

a 38. §-hoz

A szakasz szerződéskötési kötelezettséget állapít meg a jelentős piaci erejű szolgáltatóval szemben, ha hozzáférés tekintetében műszakilag és gazdaságilag indokolt ajánlatot kap. A hozzáférést a kötelezett azonos műszaki, gazdasági és jogi feltételekkel köteles nyújtani bármely igénylő részére, beleértve a saját érdekkörébe tartozó vállalkozásokat is. A hálózati szerződésben - a 37. § (3) bekezdésében foglaltakon felül - a feleknek rendelkezni kell a hozzáférés megvalósításával kapcsolatban felmerülő indokolt költségekről és azok viseléséről.

a 39-40. §-okhoz

A 36. § indokolására tekintettel a Javaslat előírja, hogy azokat a szolgáltatókat, melyek távközlési szolgáltatást végeznek és e szolgáltatás nyújtásához szükséges távközlő hálózattal rendelkeznek akár sajátjukként, akár a használat jogát megszerezve, szerződéskötési kötelezettség terheli, ha hálózataik összekapcsolására műszakilag és gazdaságilag indokolt ajánlatot kapnak.

Az összekapcsolásra irányuló hálózati szerződésben - a 37. § (3) bekezdésében foglaltakon felül - rendelkezni kell az összekapcsolás földrajzilag meghatározott pontjáról, a műszaki és minőségi jellemzőkről, valamint az összekapcsolásnál használt hálózati interfészről.

A jelentős piaci erejű távbeszélő, illetve bérelt-vonali szolgáltatót, illetőleg az ilyen hálózattal rendelkezőt a Javaslat meghatározott tartalmú referencia összekapcsolási ajánlat összeállítására kötelezi, amelyet az azonosítását követő 30 napon belül jóváhagyás végett be kell nyújtani a Hírközlési Döntőbizottságnak. Az ajánlatot a Döntőbizottság a 97. §-ban foglalt eljárás szerint hagyja jóvá. A referencia ajánlat nyilvános és a többi szolgáltató ennek alapján, az abban foglalt feltételekkel igényelheti a kötelezettől összekapcsolási szerződés kötését.

a 41. §-hoz

Az Európai Unió az új szolgáltatók piacra lépésének megkönnyítésére rendeletet adott ki az előfizetői hurok átengedése tárgyában, amely - a jogszabály jellegéből következően - közvetlenül hatályos a tagországokban. A szabály átvételének határidejére - derogációs igény nélkül - legkésőbb a csatlakozásunk tervezett időpontja jelölhető ki, legkorábban pedig - a koncessziós szerződések sérelme nélkül - a távbeszélő koncessziók kizárólagosságának lejárati időpontja. A Javaslat e legkorábbi időpontot jelöli meg a hatályba léptető rendelkezésekben.

Az előfizetői hurok az előfizető közvetlen elérését szolgáló réz érpár. Ennek átengedése a hálózattal nem rendelkező szolgáltatók piacra lépési esélyeit erősíti, azáltal, hogy a szerződéskötésre kötelezett szolgáltató az előfizetőkhöz vezető infrastruktúráját a versenytárs szolgáltatónak köteles átengedni, így az - akár szelektíven is, tehát csak a legnagyobb forgalmú előfizetőknek - kizárólagos jelleggel szolgáltathat az átengedett hurkokon. Műszaki lehetőség van arra, hogy ezt teljesen vagy csak részlegesen engedje át a kötelezett, utóbbi esetben továbbra is tud szolgáltatni a réz érpáron és a jogosult szolgáltató más fajta szolgáltatást nyújt a réz érpár által biztosított kapacitáson.

A távbeszélő szolgáltatási piacon jelentős piaci erejű és előfizetői hurokkal rendelkező szolgáltatót - meghatározott eseteket kivéve - szerződéskötési kötelezettség terheli, ha helyi hurok részleges vagy teljes átengedésére kap szerződési ajánlatot. Az átengedést kötelezett azonos műszaki, gazdasági és jogi feltételekkel köteles nyújtani bármely igénylő részére, beleértve a saját érdekkörébe tartozó vállalkozásokat is.

A kötelezettség alóli kivétel taxatíve felsorolt esetei a műszakilag megvalósíthatatlan ajánlat, a hálózat egységességét sértő ajánlat, valamint olyan ajánlattevő igénye, aki a verseny-szabályok szerint gazdasági erőfölényben van.

Több ajánlattevő esetén átlátható eljárás keretében köteles kiválasztani a legjobb ajánlatot a szolgáltató.

A jelentős piaci erejűként azonosított távbeszélő szolgáltató az átengedésre meghatározott tartalmú referencia ajánlatot köteles összeállítani és a Hírközlési Döntőbizottságnak jóváhagyás céljából benyújtani, ennek eljárása azonos a 40. §-ban a referencia összekapcsolási ajánlatra vonatkozóan bemutatottal.

a 42. §-hoz

A Javaslat a távközlés európai uniós szabályozásfejlődési irányának megfelelő követelményrendszert tükrözi. Biztosítani kívánja az egyenlő elbánás elvét, és ezzel azonos helyzetbe hozni a piac különböző szereplőit a technikai feltételek biztosítására vonatkozó szerződéskötés tekintetében.

A Javaslat kötelezően írja elő a hosszú távú előremutató különbözeti költségek módszerének alkalmazását a jelentős piaci erővel rendelkező szolgáltatók részére az egymással kötött összekapcsolási szerződésekben alkalmazott árak vonatkozásában 2003. január 1-jétől, előfizetői hurok átengedésére irányuló szerződések esetében a kizárólagosság lejáratát követően.

a 43. §-hoz

A § a hálózati szerződések semmisségét, továbbá a hálózati szerződésekért való felelősséget szabályozza.

A rendelkezés - a Ptk. 200. §-ához igazodóan - meghatározza, hogy a Javaslat mely rendelkezéseinek megkerülése eredményezi a hálózati szerződés semmisségét. A Ptk. 200. §-ának (2) bekezdése azonban ennél szélesebb hatókörben rendelkezik: "Semmis az a szerződés, amely jogszabályba ütközik, vagy amelyet jogszabály megkerülésével kötöttek, kivéve ha ahhoz a jogszabály más jogkövetkezményt fűz." Mivel a Javaslat 88. §-a szerint a szóban forgó esetben a Döntőbizottság jogorvoslati eljárása kezdeményezhető és ennek során a 98. § szerinti jogkövetkezmények alkalmazhatók, ezért fennáll a "más jogkövetkezmény" - és ennek következtében a kivételre vonatkozó szabály alkalmazásának - lehetősége. A szerződés más jogszabályba ütköző rendelkezéseinek megállapíthatósága érdekében ezért a javasolt szabályozás a "más jogkövetkezmény" ellenére is lehetővé teszi a Ptk. hivatkozott rendelkezésének alkalmazását.

A Javaslat szerint a szolgáltató a hálózati szerződés késedelmes vagy hibás teljesítése esetén tartozik felelősséggel, ennek mértékét a felhasználó vagyonában okozott értékcsökkenésre korlátozza. A hálózati szerződésből eredő igények elévülési idejét két évben állapítja meg.

a 44. §-hoz

Földfelszíni digitális műsorszórás esetében a multiplex tevékenység, illetőleg szolgáltatás biztosítja az azonos frekvencia felhasználására jogosult műsorszolgáltatók műsorjelének egyetlen jelfolyamban való eljuttatását a műsorszétosztó hálózathoz. Arra az esetre, amikor a multiplexálást legalább az egyik műsorszolgáltatótól és egyúttal a műsorszétosztótól is elkülönült szolgáltató szervezet végzi, törvényi intézkedés szükséges annak biztosítására, hogy a szolgáltatási szerződést a multiplex szolgáltató valamennyi műsorszolgáltatóval megkösse. A Javaslat ezt a célt szolgálja. A Javaslat nem érinti a rádiózásról és televíziózásról szóló 1996. évi I. törvényt, mivel annak hatálya a műsorszolgáltatásra és az azzal összefüggő műsorterjesztésre (műsorszórásra, valamint műsorelosztásra) terjed ki, a kettő közötti hírközlési szolgáltatásra nem.

a 45. §-hoz

A § a szolgáltatók közötti együttműködést a közös létesítmény-használat tekintetében szabályozza. Hírközlési létesítmények közös használatát a 30. § (2) bekezdése teszi lehetővé. Az együttműködési kötelezettséget e tekintetben a 36. § (3) bekezdése rendeli el. A hírközlési létesítmények közös használata elkerülhetetlen a vezetékes és a postai hálózatok hálózati kapcsolódási pontjain, továbbá abban az esetben, ha az azt igénylő szolgáltatónak más mód nem áll rendelkezésére a szolgáltatáshoz szükséges hírközlési létesítményeinek elhelyezéséhez. A közös létesítményhasználat azonban gazdasági előnyökkel is indokolt lehet, mivel a közösen használt létesítmény terhei a használók között megoszthatók.

A Javaslat megállapítja a közös létesítményhasználati szerződés kötelező eseteit. Ezt egyik oldalon az igényjogosultságra, másik oldalon a kötelezettség alóli mentességre vonatkozó szabályok megállapításával teszi.

A közös használat terheit a felek a használat arányában viselik.

A szabályozás nem ad felmentést a kötelezettség alól arra való tekintettel, hogy a létesítmény fennálló állapotában alkalmatlan a közös használatra. Az igénylő ilyen esetben jogosult a szükséges átalakítás, a közös használatra való alkalmassá tétel kezdeményezésére, amelynek indokolt költségei viseléséről a felek érdekeltségük arányában megállapodhatnak.

A felek a Hírközlési Döntőbizottsághoz fordulhatnak, ha a közös létesítmény-használat feltételeiben nem tudnak megállapodni. A Döntőbizottság a XIV. fejezetben foglaltak szerint egyeztetési eljárásban kísérli meg a megállapodás rendezését és jogorvoslati eljárásban rendezi a szerződéskötésre kötelezett eseteket.

a 46. §-hoz

Az ANFT (Azonosítók Nemzeti Felosztási Terve) összetett, részeiben egymástól nem függetleníthető rendszer, amelynek - szükségképpen - számos ponton a nemzetközi előírásokhoz is harmonizáltan kapcsolódnia kell. A Javaslat a 46. § (1) bekezdésében ezért intézkedik arról, hogy a szolgáltatóknak hálózataik műszaki rendszereiben az ANFT szerinti azonosító-használatot egységesen és kötelezően alkalmazniuk kell.

Az ANFT-nek az egyes szolgáltatók általi egységes használata esetenkénti érdekütközésekkel járhat. A 46. § (2) bekezdésében a Javaslat ezért írja elő a szolgáltatók egymás érdekkörében végzett indokolt azonosító-bővítések kérdésében az együttműködési kötelezettséget.

Figyelemmel az egyes esetekben felmerülő érdekellentétekre, a Javaslat az azonosítók terén fennálló együttműködési kötelezettséget a Hírközlési Döntőbizottság egyeztetési eljárása útján kívánja kikényszeríteni, a 46. § (3) bekezdése szerint.

a 47. §-hoz

Az egyetemes hírközlési szolgáltatás körébe az egyetemes távközlési szolgáltatás és az egyetemes postai szolgáltatás tartozik. Az egyetemes szolgáltatást a 111. § a távközlési és a postai szolgáltatások egy-egy meghatározott készlete tekintetében akként határozza meg, amely meghatározott minőségben, földrajzi elhelyezkedéstől függetlenül minden felhasználó számára megfizethető ár ellenében igénybe vehető.

A Javaslat alapján az egyetemes szolgáltatás keretében nyújtandó távközlési és postai szolgáltatásoknak a 47. § (3) bekezdésében, illetőleg a 48. §-ban foglalt készlete, továbbá a kijelölt egyetemes postai szolgáltató kizárólagos szolgáltatási jogosultságába tartozó, a 49. § (1) bekezdésében foglalt fenntartott szolgáltatások köre, illetve kizárólagos tevékenységi jogosultságába tartozó, a 49. § (2) bekezdésében foglalt tevékenységek köre a törvény módosításával megváltoztathatók. Ahhoz, hogy a módosítás a tárgyévet követő év január 1-jétől hatályba léphessen, a Felügyelet elnökének a tárgyév május 31-ig kell a Nemzeti Hírközlési és Informatikai Tanács elnökével egyetértésben kezdeményeznie a Kormánynál a törvényjavaslat előterjesztését.

A Javaslat a közcélú távbeszélő szolgáltatásra kötött koncessziós szerződésekben az előfizetők kiszolgálására vonatkozóan megállapított minimál követelményeket és a Tt. vonatkozó rendelkezéseit alapul véve határozza meg az egyetemes távközlési szolgáltatásoknak a törvény hatályba lépésétől érvényes nyitókészletét. Érdemi változtatást csak a modemes adatátvitel tekintetében tett, négyszeresre növelve annak megkövetelt legalacsonyabb sebességét.

a 48. §-hoz

Az egyetemes postai szolgáltatások köre - a c) és d) pontban meghatározott vakok írása és a postautalvány kivételével - a postai irányelv alapján került meghatározásra. A vakok írását tartalmazó küldeményekkel kapcsolatos szolgáltatás azért került meghatározásra, mert e külön szabályozás hiányában az a) pont alapján csak 2 kg-os tömeghatárig tartoznának ezek a küldemények az egyetemes szolgáltatások körébe. A postautalvány szolgáltatás egyetemes körbe tartozását a jelenlegi magyar bankrendszer azon sajátossága indokolja, hogy nem építette ki hálózatát a ritkábban lakott területeken. Emiatt e területek lakosságának készpénzforgalmához ma még nélkülözhetetlen a postautalvány-szolgáltatás biztosítása ((1) bekezdés d) pont).

A futárposta, gyorsposta és a dokumentumcsere szolgáltatás önálló piaci szegmenseit képezik a postai szolgáltatásoknak, ezek elkülönülnek az egyetemes szolgáltatások körébe tartozó szolgáltatásoktól. Az ilyen szolgáltatók akkor sem az egyetemes szolgáltatás körébe tartozó szolgáltatást nyújtanak, ha az általuk továbbított küldemények tömeghatára az (1) bekezdésben foglaltakon belül van. E szolgáltatókra is vonatkozik azonban a fenntartott szolgáltatások tiszteletben tartásának a 49. § (1) bekezdésében foglalt kötelezettsége.

Az egyetemes szolgáltatási kötelezettség lényeges eleme, hogy azt az egész ország területén kell nyújtani, ideértve a kistelepüléseket és tanyákat is annak ellenére, hogy az e helyekre történő kézbesítés rendkívül költséges. A külön jogszabályban meghatározott kivételes esetekben a kézbesítés az egyébként ma is alkalmazott és bevált rendszerben támpontokon történne. Azokra a postai egyetemes szolgáltatási körbe tartozó szolgáltatásokra, melyeket nem az egyetemes szolgáltató nyújt, a fenti egyetemes jellegű kötelezettségek oly módon irányadóak, hogy azok csak a bejelentés során meghatározott földrajzi területre és szolgáltatási körre (levél vagy csomag) vonatkoznak, így az ilyen szolgáltató saját maga döntheti el, hogy milyen szolgáltatásokat és milyen földrajzi területen kíván ellátni ((3) bekezdés).

Az Egyetemes Postaegyesület a tagországok - így Magyarország - számára is előírja, hogy belső jogrendjében határozza meg a "postaigazgatás" megtestesítőjét. ((4) bekezdés).

a 49. §-hoz

A fenntartott szolgáltatások köre és fogalma az Európai Unió postai irányelve alapján lett meghatározva. A monopol szolgáltatások biztosítása azt a célt szolgálja, hogy az ebből a körből származó pénzeszközök az egyetemes szolgáltatás egészének ellátását biztosítsák. E cél elérése természetesen csak oly módon valósítható meg, ha a fenntartott szolgáltatások ára is e funkciónak a figyelembevételével kerül meghatározásra. A hivatalos irat fenntartását a postai irányelv nem írja elő kifejezetten, csupán lehetővé teszi. A hivatalos iratokkal kapcsolatos szolgáltatás (bíróságok, hatóságok hivatalos küldeményei) fenntartását a jogbiztonság megtartása és elősegítése indokolja, hiszen ezeknél a szolgáltatás piaci alapon történő nyújtásának, a piaci verseny szelektáló képességének kockázatai nem megengedhetőek. A 350 gramm alatti levélküldemény és címzett reklámküldemény fenntartása nem azt jelenti, hogy ilyen küldeményeket a nem egyetemes szolgáltatók egyáltalán nem továbbíthatnak, csupán azt, hogy amennyiben továbbítják, e szolgáltatás ára nem lehet alacsonyabb, mint a leggyorsabb szabványkategória legalacsonyabb súlyfokozatába tartozó küldemény díjának ötszöröse ((1) bekezdés).

Az egyetemes postai szolgáltató kizárólagos jogosultságai azért nem voltak felsorolhatóak a szintén kizárólagos jogot jelentő fenntartott szolgáltatások között, mert e tevékenységek és szolgáltatások célja nem az egyetemes postai szolgáltatások biztosítása. A postabélyegekkel és a Magyarország feliratú értékcikkekkel és bélyegzőkkel kapcsolatos előírás nemzetközi szerződésen (az UPU Egyezményen) alapul ((2) bekezdés a) pont). A postakürt jelvény kizárólagos használatának jogszabályi előírása nemzetközi tradíció, Európa szinte valamennyi országában megtalálható ((2) bekezdés b) pont). A postai pénzforgalmi és pénzügyi szolgáltatások ellátásának kizárólagossága relatív, ugyanis ilyen szolgáltatásokat (a postai előtag nélkül) a hitelintézeti törvény alapján egyébiránt mindazon szolgáltatók nyújthatnak, akik megfelelnek a jogszabályi követelményeknek. Természetesen az egyetemes szolgáltató is kizárólag a jogszabályi feltételek teljesítése esetén nyújthat ilyen szolgáltatásokat ((2) bekezdés c) pont). A belföldi postautalvány szolgáltatás a bankhálózatok egyenlőtlen elosztása következtében kialakult magyar (és dél-európai) sajátosság, mely abban is rendhagyó, hogy itt valójában nem küldeménytovábbításról beszélhetünk (pénzérme, bankjegy fizikailag nem tartalma a küldeménynek), hanem kizárólag a pénz befizetéséről szóló igazolás továbbításáról és a készpénz kézbesítéséről. Ehhez képest a kizárólagos jogosultság csak az ilyen technológiával történő továbbításra vonatkozik, a pénzátutalás egyéb formái egyébiránt a hitelintézeti és pénzügyi jogszabályok alapján végezhetőek, a banki hálózatok terjeszkedésével pedig maga az egész szolgáltatás meghaladottá válhat.

az 50. §-hoz

A § az egyetemes szolgáltatás jogcímét, az egyetemes szolgáltató kiválasztási eljárását, az egyetemes szolgáltatási szerződés tartalmát, valamint az egyetemes szolgáltatás nyújtását érintően a Döntőbizottság által kivételesen méltányolható körülményeket szabályozza.

Az egyetemes távközlési szolgáltatást végezhetik koncessziós szerződésük alapján a koncessziós társaságok mindaddig, amíg az hatályban van, illetőleg egyetemes szolgáltatási szerződés alapján a részvénytársasági formában működő távközlési szolgáltatók.

Egyetemes postai szolgáltatást kijelölés alapján végezhet a szolgáltató. A 105. § (2) bekezdése a Magyar Posta Rt-t jelöli ki egyetemes szolgáltatónak. A kijelölt egyetemes szolgáltató jogosítványaként a Javaslat lehetővé teszi, hogy egyedüli tagja vagy részvényese legyen gazdasági társaságnak. E rendelkezés hiányában a gazdasági társaságokról szóló törvény nem biztosítaná a jelenleg 100 %-os állami tulajdonban lévő Rt-nek ezt a lehetőséget.

Az egyetemes szolgáltató kiválasztása pályáztatással történik. A miniszter a szolgáltatás díjaira és minőségére tekintettel dönt a jogosultság megadásáról, és meghatározott tartalmú egyetemes szolgáltatási szerződést köt a jogosulttal.

A Hírközlési Döntőbizottság engedélyezheti az egyetemes szolgáltatónak, hogy kisszámú igénylő részére a szolgáltatást más technológiával, más szolgáltató(k) alvállalkozói teljesítményének igénybe vételével, illetve a 47. § (3) bekezdésben előírtakhoz képest más feltételekkel nyújthassa. A Döntőbizottság az Egyetemes Távközlési Támogatási Alap egyenlegére gyakorolt hatás alapján hozza meg döntését. Az egyetemes szolgáltató egyéb kötelezettségeire ez nem lehet kihatással.

az 51. §-hoz

A távirat-szolgáltatás szabályozása átmenetinek tekinthető, hisz a táviratot a távközlési szolgáltatások és az internet elterjedése a közeljövőben teljesen ki fogja szorítani. Addig az időpontig azonban az Állam biztosítani kívánja az ilyen szolgáltatások igénybevételére lehetőséggel nem rendelkező személyek gyors információcseréjét.

az 52-53. §-hoz

A Javaslat az Európai Unió irányelveiben rögzítetteknek megfelelően előírja a 47. § (3) bekezdésében az egyetemes távközlési szolgáltatók részére az alapvető távközlési szolgáltatásokhoz való hozzáférés biztosítását, az ország egész területén azonos feltételekkel, megfizethető áron. Ennek érdekében különböző fogyasztói díjcsomagok kerülnek kialakításra.

Az azonos feltételek biztosítása az egyetemes távközlési szolgáltatók számára többletterhet jelent, amelyet a Javaslat iparági szinten kompenzál a távközlési szolgáltatók befizetéseiből létrehozott és fenntartott Egyetemes Távközlési Támogatási Alapból. A befizetések mértékének meghatározása külön jogszabályban történik a finanszírozási szükséglet függvényében.

Az Egyetemes Távközlési Támogatási Alap önálló jogi személyként működik, gazdálkodását az Állami Számvevőszék ellenőrzi. Bevételei kizárólag a törvényben meghatározott célokra - egyetemes szolgáltatás támogatására, egyetemes szolgáltató piacelhagyása miatt szükséges átmeneti intézkedések kiadásainak fedezetére - használhatók fel.

az 54. §-hoz

A § az egyetemes hírközlési szolgáltatás ellenőrzésével, az egyetemes szolgáltatási szerződés módosításával és megszüntetésével, illetőleg az egyetemes szolgáltatás szüneteltetésével kapcsolatos szabályokat tartalmazza.

Az egyetemes szolgáltatókat a hatóság a 84. § szerinti piac-felügyelet keretében ellenőrzi. Az ellenőrzés azonban nemcsak a tevékenység ellátására, hanem az egyetemes szolgáltatási szerződés teljesítésére is kiterjed. A tevékenység ellátása körében tapasztalt hiányosságok esetén a 85. §-ban foglalt szankciókat alkalmazhatja e hiányosságok megszüntetése céljából, a szerződésben foglalt kötelezettségek megszegését azonban jeleznie kell az egyetemes szolgáltatás biztosítása érdekében intézkedni jogosult miniszternek.

Az egyetemes szolgáltatások köre indokolt esetben a 47. § (2) bekezdésében foglaltak szerint törvénnyel módosítható. Az egyetemes szolgáltatásokkal kapcsolatos részletes jogszabályi követelmények - műszaki normák, harmadik felekkel való együttműködési szabályok - szintén módosulhatnak. Ilyen esetben e változások követésére indokolt a miniszter által kötött egyetemes szolgáltatási szerződések és a koncessziós szerződések felülvizsgálata. E szerződések polgári jogi jellege miatt a felek felülvizsgálati kötelezettségét törvényben kell előírni az ilyen esetekre. A jogbiztonság érdekében azonban a szabályozás nem lépi túl a korábban kötött koncessziós szerződésekben ilyen esetekre nyitva álló lehetőségeket.

A § rendelkezik az egyetemes szolgáltatási szerződés megszűnésének eseteiről. Ennek egyik oka a szolgáltató szerződésszegése, amely esetben a miniszter köteles új egyetemes szolgáltató kiválasztásáról gondoskodni. Ennek eljárását a Javaslat 50. §-ának (4)-(7) bekezdései tartalmazzák. E hosszadalmas eljárás lefolytatásáig - annak megkezdésével egyidejűleg - a miniszter átmeneti intézkedésként az érintett piacon jelentős piaci erővel rendelkező szolgáltatót jelöli ki helyettesítő szolgáltatónak.

Az egyetemes szolgáltatási szerződést a szolgáltató is felmondhatja, de biztosítania kell a szolgáltatási kötelezettség harmonikus átadás-átvételének feltételeit. Ezért a felmondási idő legrövidebb időtartama egy év. A felmondási idő folyamán a miniszternek gondoskodnia kell új egyetemes szolgáltató kijelöléséről, az új szolgáltatónak fel kell mérnie, hogy rendelkezik-e a szükséges kapacitásokkal, illetőleg hogy melyek azok a létesítmények és berendezések, amelyeknek a régi szolgáltatótól való átvétele szükséges az ellátási kötelezettség teljesítéséhez, és végül a leköszönő és az új szolgáltatónak meg kell állapodnia ezen eszközök tulajdon- vagy használati jogának átengedéséről. Megegyezés hiányában a felek a Hírközlési Döntőbizottsághoz fordulhatnak.

A Javaslat taxatíve felsorolja azokat az okokat, amelyekben a szolgáltató az egyetemes szolgáltatást rendkívüli módon szüneteltetheti. Ezek lényegében olyan okok, amelyek nem róhatók fel a szolgáltatónak. Ilyenek a vis maior, az olyan műszaki hiba, amely kizárólag csak a szolgáltatás szüneteltetésével hárítható el, valamint a szolgáltatásnak az ország honvédelmi, nemzetbiztonsági, gazdasági és közbiztonsági érdekeinek védelmében, jogszabályban előírt módon történő szüneteltetése. E kivételes esetektől eltekintve a szolgáltatás csak szabályozottan, azaz a miniszter előzetes írásbeli hozzájárulásával és az érintett felhasználók időben történő, megfelelő tájékoztatása mellett szüneteltethető.

az 55. §-hoz

A Javaslatban szereplő adatszolgáltatási kötelezettség megállapítására a távközléspolitikai célok megvalósításához feltétlenül szükség van. A Hírközlési Felügyelet részére történő adatszolgáltatás a hírközlési szolgáltatások igénybevevőinek megfelelő tájékoztatásához, a törvényben előírt hálózati szerződéskötési kötelezettségek megvalósulásához és ellenőrizhetőségéhez, és a Felügyelet feladatainak ellátásához szükséges adatokra terjed ki. Az adatszolgáltatás köre és módja jogszabályban meghatározott. A Javaslat biztosítja, hogy az adatokkal tisztességtelen módon ne lehessen visszaélni, illetőleg a hatóság indokolatlanul ne gyűjtsön adatokat. A jogszabály által közérdekűnek minősített adatok nyilvánosságra hozatala az adatokat kezelő Felügyelet feladata.

az 56. §-hoz

A § a titokvédelem és személyes adatok védelmének általános garanciáit tartalmazza, valamint az Atv. egyes adatkezelési rendelkezéseit konkretizálja a hírközlési szolgáltatókra nézve. A célhoz kötöttség alapelvével áll összhangban, hogy a szolgáltató a továbbított küldemény vagy közlés tartalmát csak a szolgáltatása teljesítéséhez szükséges mértékben ismerheti meg. A (2)-(3) bekezdések a továbbított közlésekre és az ezzel összefüggő személyes adatokra egyaránt vonatkozó titokvédelmi követelményt fogalmaznak meg. A (4) bekezdés az adatkezelésről való tájékoztatás - az Atv. 6. §-ának (2) bekezdésében megfogalmazott - kötelezettségét állapítja meg. A megfelelő tájékoztatás érdekében az előfizetői szerződésnek minden, az adatkezeléssel kapcsolatos feltételt, valamint az adatkezeléssel kapcsolatos jogokat és kötelezettségeket is tartalmaznia kell. Az (5) bekezdés az úgynevezett jelzéselhelyezés kérdéskörét érintően, a nemzetbiztonság érdekeire tekintettel állapít meg különös kötelezettséget. Egyértelmű jogszabályi felhatalmazást ad a szolgáltatóknak, hogy más adatkérésre jogosult szerveknek a nemzetbiztonsági szolgálatok védett telefonszámait érintő konkrét adatszolgáltatási megkeresései esetén az érintett nemzetbiztonsági szolgálat részére tájékoztatást adjanak. Az általános magatartási szabályokon túlmenő, alapvetően technikai jellegű kérdések részletes szabályozása nem igényel törvényi szintet, ezért a Javaslat ezt alacsonyabb szintű jogszabályra bízza.

az 57. §-hoz

A § a szolgáltatót terhelő titokvédelmi kötelezettséget terjeszti ki a szolgáltató alkalmazottjára, tagjára, megbízottjára. A titoktartási kötelezettség részletes szabályait és a megszegéséért való felelősséget az egyes titokfajtákra vonatkozó jogszabályok tartalmazzák. A titoktartási kötelezettség - titokfajtától függően, a külön jogszabályban meghatározott védettségi idő figyelembevételével - az alapul szolgáló jogviszony megszűnése után is tart.

az 58. §-hoz

A 97/66/EK Irányelv általános követelményként írja elő a távközlési szolgáltatások biztonságát és a távközlő hálózatokon és szolgáltatásokon keresztül lebonyolított kommunikáció titkosságának biztosítását. A technikai lehetőségek fejlődése miatt a hírközlési - és különösen a távközlési - ágazatban egyre növekvő problémát jelent a közlemények illegális megfigyelése, lehallgatása, ezért konkrét törvényi rendelkezésekkel kell biztosítani, hogy a szolgáltatók maguk is aktívan közreműködjenek ennek megakadályozásában. Az (1) bekezdés általános, a hírközlési piac minden szereplőjére vonatkozó biztonsági követelményt fogalmaz meg. Mind a postai, mind a távközlési szolgáltató - szükség esetén a távközlési hálózat biztosítójával együttműködve - az adat- és titokvédelmi rendelkezések betartása mellett megfelelő műszaki és szervezési intézkedésekkel köteles a szolgáltatása igénybevételével továbbított közlés vagy küldemény titkosságát biztosítani. A kommunikáció titkossága alól kivételt kizárólag az érintett felhasználó beleegyezése, továbbá a titkos információgyűjtésre külön törvényben felhatalmazott szervek jogszabály szerint lefolytatott eljárása képez.

az 59. §-hoz

A § a távközlési szolgáltatók adatkezelésének speciális szabályait tartalmazza, az Atv. 5. §-ával összhangban. A távközlési szolgáltatás lebonyolítása, az előfizetők és felhasználók részére történő számlázás, valamint a díjak beszedése és az előfizetői szerződések figyelemmel kísérése az előfizetők (felhasználók) egyes személyes adatainak kezelését teszi szükségessé. A Javaslat taxatíve felsorolja azon adatokat, amelyek e célok elérése érdekében kezelhetők. A távközlési szolgáltató minden egyéb, a hívás létrehozása érdekében feldolgozott személyes adatot a beszélgetés befejezése után törölni, illetve felismerésre alkalmatlanná tenni köteles. Az adatkezelés időtartama a távközlési előfizetői szerződés, illetve a díjfizetéshez és a díjigény érvényesítéséhez kapcsolódó szolgáltatói jogok és kötelezettségek fennállásához kapcsolódik. A távközlési szolgáltató saját marketingje céljára az előfizető beleegyezése esetén használhatja fel az általa kezelt adatokat. A díjtartozásokból eredő igények érvényesítése érdekében, továbbá nemzetbiztonsági, honvédelmi, a közbiztonsággal és a bűnüldözéssel kapcsolatos érdekből, valamint a távközlő rendszerrel való visszaélések felderítése céljából a kezelt adatok az e feladatok ellátására jogosult szerveknek átadhatók, azzal, hogy az adatokat átvevők - és értelemszerűen alkalmazottaik, tagjaik, megbízottaik - titokvédelmi kötelezettsége a szolgáltatóéval azonos.

a 60. §-hoz

A távközlési piaci verseny kiszélesedésével és a szolgáltatók számának növekedésével valós problémaként jelentkeznek az előfizetőknek az egyes szolgáltatók közötti "vándorlással" elkövetett visszaélései. Ennek kezelésére került a Javaslatba a 15. § (2) bekezdésben az előfizetői szerződéskötési kötelezettség korlátozása. A visszaélések elleni hatékony fellépéshez azonban lehetővé kell tenni, hogy a szolgáltatók megfelelően tájékozódhassanak a nem fizető vagy más módon kárt okozó előfizetők kilétét illetően. A § az adatáramlás biztosításán túl ugyanakkor a megfelelő adatvédelmi garanciákat is tartalmazza.

A távközlési szolgáltatók, annak érdekében, hogy a díjfizetési, illetőleg egyéb szerződéses kötelezettségek kijátszását megelőzzék, továbbá ha a 15. § (2) bekezdése alapján az előfizetői szerződés megkötését megtagadhatják, jogosultak az előfizetők meghatározott személyes adatait egymás között átadni, illetőleg ezen adatokkal közös adatbázist létesíteni. Mivel - a szerződéskötés visszautasításának lehetősége miatt - az előfizetőt súlyosan érintheti az adatátadás, a Javaslat pontosan meghatározza azokat az eseteket, amikor erre lehetőség van, illetve behatárolja az átadható adatok körét. Az adatátadás tényéről az előfizetőt haladéktalanul tájékoztatni kell. A közös adatállomány adatkezelésének időtartama azonos az egyes adatok kezelésének az 59. § (3) bekezdésében meghatározott időtartamával. Az adatkezelés szigorúan célhoz kötött, az adatátadás indokát az átvevővel közölni kell. Ha az adatbázis létrehozására és kezelésére külső személyt (szervezetet) bíznak meg a szolgáltatók, erről, valamint a megbízott jogairól és kötelezettségeiről írásbeli szerződésben kell megállapodni.

a 61. §-hoz

A § a távközlési szolgáltatóknak az előfizető felé fennálló részletes, az 56. § (4) bekezdésében foglaltakon túlmenő tájékoztatási kötelezettségét tartalmazza a forgalmazási és számlázási adatok kezelését illetően.

a 62-63. §-hoz

A telefonkönyvek, elektronikus vagy nyomtatott úton a köz számára hozzáférhető előfizetői listák és címtárak (directoryk) tekintetében a Javaslat abból indul ki, hogy azokat - az előfizető kifejezett és önkéntes hozzájárulása nélkül - azokra a személyes adatokra kell korlátozni, amelyek szükségesek ahhoz, hogy megfelelően azonosítható legyen egy meghatározott előfizető, illetve - szükség esetén - elkerülhető legyen a különböző előfizetők összecserélése. A Javaslat igen szűk körben vélelmezi a személyes adatok közléséhez való hozzájárulást, azonban az előfizetőnek az is jogában áll, hogy indokolás és külön költség nélkül visszautasíthassa személyes adatainak feltüntetését, illetve a telefonkönyvben szereplő lakcímének részbeni feltüntetését is kérheti. Ugyancsak az előfizető kívánsága szerint a szolgáltató köteles a telefonkönyvben jelezni, hogy az adatok direkt marketing céljára nem használhatók fel. A szolgáltató kötelessége, hogy lehetővé tegye előfizetői számára, hogy e jogosultságaikkal megfelelően élhessenek.

A címtárból önálló hírközlési szolgáltatás keretében a szolgáltató - érdeklődésre - tájékoztatást nyújt harmadik személyek részére. E szolgáltatás nyújtása során kizárólag a címtárban a 62. § alapján feltüntetett adatok közölhetők, kivéve, ha egyéb adatai közléséhez az előfizető hozzájárul. Elektronikus címtárakból való lekérdezés esetén a szolgáltatónak megfelelő technikai eszközökkel kell biztosítani a visszaélések, különösen a külső letöltés megelőzését. Az adatokat összekapcsolni más adattal vagy nyilvántartással kizárólag a szolgáltatás működtetéséhez szükséges okból lehet.

a 64. §-hoz

A § az előfizetők érdekeinek védelmét szolgálja a nem kívánt reklámcélú hívásokkal szemben. Automatizált hívórendszer igénybevételével kizárólag az előfizető kifejezett, előzetes hozzájárulása esetén végezhető közvetlen üzletszerzési (marketing) tevékenység. Az egyéb eszközökkel történő közvetlen piacszervezés korlátja az előfizető visszautasító nyilatkozata.

a 65. §-hoz

A postai szolgáltatók adatvédelmi kötelezettsége a jelenleg hatályos szabályozáson alapul azzal az eltéréssel, hogy a jövőben a postai szolgáltatatót - ellentétben a jelenlegi állapottal - a levélküldemények felbontására az sem jogosítja fel, ha a küldemény címzésének hiányossága miatt nem lehet a küldeményt kézbesíteni (visszakézbesíteni) és a felbontás egyébként a kézbesítést lenne hivatott elősegíteni.

a 66-69. §-hoz

E §-okkal kezdődik a hírközléssel kapcsolatos állami feladatok és azt ezt ellátó szervezetek szabályozása. Az állam alapvető feladatainak meghatározása során a Javaslat a liberalizált hírközlési piac megteremtéséhez és fenntartásához elengedhetetlenül szükséges állami szerepvállalást jelölte meg, így többek között a verseny elősegítését, a szabályozott, nyílt és átlátható piaci környezet folyamatos fenntartását, az állami hatósági intézményrendszer működtetését. Az intézményi rendszer egységei a Kormány, a minisztériumok, a legfőbb ügyész és a hatóságok, melyek a kormányzati munkamegosztásnak megfelelően vesznek részt az állami feladatok ellátásában. A hírközlési piac szereplői számára garanciális jelentőségű annak törvényi szinten való kimondása, hogy az állami feladatok pénzügyi forrásait az éves költségvetésről szóló törvény állapítja meg.

A 66. § ugyanazon feladatok finanszírozását írja elő, amelyeket a hatályos távközlési törvény is finanszírozni rendel a központi költségvetésből és amelyekhez való állami hozzájárulás elengedhetetlen.

A Kormány és a miniszter hírközléssel kapcsolatos feladatait részletezik a Javaslat 67-68. szakaszai.

A Javaslat 69. szakasza a nem polgári célú frekvenciagazdálkodási feladatok tekintetében a felelősséget a miniszterhez telepíti, aki azt a honvédelmi miniszterrel egyetértésben gyakorolja. E szakasz rendelkezik az állami tulajdonban álló korlátos erőforrások gazdálkodásáról, kiemelten a frekvenciasávok felhasználásáról, melyek hatékony felhasználása kiemelt állami feladat.

a 70. §-hoz

A Javaslat szerint a hírközlési hatóságnak a liberalizált hírközlési piac meghatározó szereplőjének kell lennie, és összetett szerepkörét úgy állapítja meg, hogy illeszkedjék a magyar közigazgatás szervezet-rendszerébe, ugyanakkor megfeleljen az európai uniós elvárásoknak, harmonizáljon a hazai jogszabályokkal és a hatósággal szemben támasztott uniós követelményekkel.

A Felügyelet jogállását a korábbi szabályokhoz képest megváltoztatta a Javaslat. Mind feladatai, mind vezetőjének kinevezése, felmentése egy erős, magas társadalmi elismertséggel bíró közigazgatási szervet tükröznek.

A hatóság felépítésének, szerepkörének, jogállásának meghatározásakor a Javaslat olyan modern, új típusú hatóság képét alakítja ki, amely illeszkedik a hazai közigazgatási szervezetrendszerbe, ugyanakkor különleges piac-igazgatói szerepköréből, a piaci szereplőkkel való szoros és széleskörű együttműködéséből adódóan egy önálló, a liberalizált hírközlési piac megteremtése és fenntartása céljából nem csak a hagyományos "hatósági" - engedélyező, ellenőrző - feladatokat is ellátó szervezetre jellemző.

A magyar hírközlési piac jelenlegi állapota, továbbá a hazánk által felvállalt uniós követelmények erős, önálló hatóságot igényelnek. Tevékenysége és szerepköre a verseny kialakulásának időszakában nélkülözhetetlen, a piac megfelelő fejlettségének eléréséig szükség van az országos illetékességgel rendelkező központi közigazgatási szervre. A Javaslat eltérő kötelezettségeket telepít a különböző szolgáltatókra piaci részesedésüktől függően, mely aszimmetrikus szabályozás érvényesítése a Felügyelet feladata annak érdekében, hogy kialakuljon a sokszereplős hírközlési piac, a meghatározó erejű befolyásos piaci szereplők mellett a kezdeti időszakban valóban lehetőséget kapjanak az új piacra lépők a "megkapaszkodásra".

A Hírközlési Felügyelet olyan egységes hatósági szervezetrendszer, amelynek három önálló hatáskörrel rendelkező szervezeti egysége ellátja mind a hagyományos hírközlési hatósági jogköröket, mind az új típusú "piac-igazgató" szerepköröket. Ennek megfelelően a Javaslat rögzíti a Felügyelet egyes szervezeti egységei által ellátandó fő feladatokat.

A Felügyelet szervezeti egységei közötti munkamegosztás a tevékenység jellege alapján határozódik meg: a klasszikus hatósági feladatokat a Főfelügyelet és a területi hivatal látják el, a kiemelt hatósági, illetőleg más fontos feladatokat pedig a Hírközlési Döntőbizottság (a továbbiakban: Döntőbizottság).

A Döntőbizottság létrehozását a számára megállapított hatáskörök jelentősége, tevékenységének piac-igazgató jellege indokolja. Ezen hatáskörök erős beavatkozási jogosítványt biztosítanak a piaci szereplők egymás közötti szerződéses, illetőleg belső gazdasági viszonyaiba. A testületi formában történő döntéshozatal és felelősség biztosítja a szakértelmet, az egyéni érdekektől és szemléletmódtól mentes döntések meghozatalát, illetőleg a piaci szereplők általi elfogadottságot.

A Döntőbizottság feladata a hírközlési szolgáltatók közötti együttműködési ügyekkel kapcsolatos viták vagy jogsértések esetén való eljárás. Ez új állami feladat a liberalizált piacon, ugyanis ezt megelőzően az együttműködést a jogszabályok és koncessziós szerződések rendezték, így nem kellett Döntőbizottságot létrehozni az e kérdésekkel kapcsolatos viták rendezésére.

Különösen a következő ügyekben lehet a Döntőbizottsághoz fordulni:

a jelentős piaci erővel rendelkező szolgáltatók kijelölése,

a referencia hálózati szerződési ajánlatok jóváhagyása,

az egyetemes szolgáltatás alóli mentesítés,

a hálózati szolgáltatások árával, és az egyetemes szolgáltatás finanszírozásával kapcsolatos jogviták rendezése.

A Döntőbizottság továbbá teljes ülésben dönthet a hírközléssel kapcsolatos elvi jelentőségű ügyekben.

A Felügyelet felépítésére és működésére vonatkozó részletes szabályokat tartalmazó szervezeti és működési szabályzatot az ágazatot irányító miniszter egyetértésével a Felügyelet elnöke hagyja jóvá.

a 71. §-hoz

A Javaslat meghatározza az önállóan gazdálkodó központi költségvetési szervként működő Felügyelet bevételeit, melyeket a feladatai ellátásával összefüggő kiadásokra fordíthat. A hagyományosan a felügyelet bevételét képező frekvenciakijelölési és használati, valamint eljárási díjak mellett új bevételi forrás a minőség-felügyeleti díjat felváltó, piac-felügyeleti díj. Piac-felügyeleti díjat valamennyi hírközlési szolgáltatónak kell fizetnie, a díj mértéke az előző évi nettó árbevétel megfelelő ezreléke.

A piac-felügyeleti díjfizetési kötelezettség a hatóság szerepkörének jelentős átalakulásával függ össze, aminek lényege a piacra lépés megkönnyítése mellett a piacon tevékenykedők fokozott és teljes körű felügyeletében, ellenőrzésében ragadható meg.

Jogos elvárás a piaci szereplők részéről, hogy az általuk befizetett díjakból gazdálkodó hatóság gazdálkodási tevékenységéről rendszeresen számot adjon, tájékoztasson költségvetési tervéről és annak teljesítéséről. Annak érdekében, hogy a felügyelt piaci szereplők befizetései ténylegesen a hatóság által ellátandó feladatok finanszírozását szolgálják, a Javaslat rögzíti, hogy a tárgyévben teljesített piac-felügyeleti díjbefizetések arányában a tárgyévet követő évben fizetendő díjban a többletet jóvá kell írni.

a 72. §-hoz

A Felügyelet elnökének kinevezésével és a munkáltatói jogok gyakorlásával kapcsolatos szabályokat tartalmazzák e bekezdések. A Javaslat a vezető kinevezése és felmentése tekintetében fontos szerepet biztosít a Nemzeti Hírközlési és Informatikai Tanácsnak, továbbá jelentős összeférhetetlenségi szabályokat állapít meg vele és a Felügyelet köztisztviselőivel szemben. A hatóság és vezetői napi politikai tényezőktől, és a piaci szereplőktől való függetlensége fontos bizalmi tényező és elvárás a piaci szereplők részéről a piacot igazgató, jogokat, kötelezettségeket megállapító hatósággal szemben. Ezáltal biztosított a hatóság működésének hosszabb távon való kiszámíthatósága, a valóban diszkrimináció-mentes eljárás, az azonos ténybeli alapon azonos döntések meghozatala. A politikától való függetlenséget biztosítják egyrészt a Ktv. összeférhetetlenségi szabályok, másrészt a Javaslatnak azon rendelkezése, mely szerint az elnököt a miniszterelnök 6 évre nevezi ki, így a parlamenti választási cikluson túlnyúlik a kinevezés időtartama.

a 73. §-hoz

A Felügyelet elnöke, mint a közigazgatási szerv egyszemélyi felelős vezetője, a hatáskörébe utalt feladatokon túl ellátja mindazon vezetői feladatokat, melyek a közigazgatási szervek irányításával függenek össze.

A Felügyelet elnöke egyben a Döntőbizottság elnöki tisztét is betölti. Fontos garanciális szabályként rögzíti a Javaslat, hogy az e tisztséggel összefüggő vezetési tevékenység egy részének ellátását másra ruházhatja.

A felügyeleti hatóság által igazgatott piaci szereplők érdekérvényesítésének, az ágazatot érintő lényeges kérdésekben történő véleménynyilvánítási lehetőségének fontos eszköze az elnök által létrehozandó Szolgáltatói Tanácsadó Testület. A Testület önálló döntési joggal nem rendelkezik, jogosult azonban véleményt nyilvánítani a hatóság és a Döntőbizottság tevékenységéről, továbbá az ágazatot érintő alapvető jelentőségű kérdésekről.

A Testület az elnök szakmai véleményező, tanácsadó szerve, melynek léte és működése garantálja az eltérő, koordinált szolgáltatói érdekek felszínre kerülését, érvényesíthetőségét, s jelentős jogosítványt gyakorol véleményadási jogával. Szerepkörénél fogva biztosítja a társadalmi kontrollt az ágazat és a Felügyelet működése felett.

A Testület súlyát növeli, hogy a Felügyelet által folytatott gyakorlatról kialakított véleményére a Felügyelet éves beszámolójában külön ki kell térni.

a 74. §-hoz

A közitsztviselői törvény (a továbbiakban: Ktv.) szabályaitól való eltérést az alkalmazottak és a döntőbizottsági tagok illetményének szakértelmük piaci értékéhez való közelítése, illetőleg a szakmai hozzáértők szervezetrendszeren belül tartása, valamint az indokolja, hogy az érintett személyek kereső tevékenységet a Felügyeletnél, illetőleg a Döntőbizottságnál fennálló jogviszonyukon kívül nem folytathatnak.

E § rögzíti a tisztségviselők besorolására, valamint a Felügyelettel munkavégzésre irányuló bármely jogviszonyban lévő személlyel szemben támasztott titoktartási kötelezettségekre vonatkozó szabályokat.

Az általánosnál szigorúbb titoktartási kötelezettség előírását indokolja az érintett személyek által megszerezhető információk jelentősége, az információval való visszaéléssel okozható kár mértéke.

A Javaslat az elnöki megbízás megszűnésének esetei között rögzíti a felmentés lehetséges okait, amely a szakmai szempontok politikai szempontoktól függetlenül való érvényesülését biztosítják.

a 75. §-hoz

Az uniós elvárások és a törvény hangsúlyos fogyasztóvédelmi és versenyvédelmi funkciója indokolják az alapelvek kiemelt kezelését.

Ezen alapelvek:

az indokolatlan, hátrányos megkülönböztetés tilalma:

A Magyar Köztársaság Alkotmánya biztosítja a területén tartózkodó minden személy számára az emberi, illetve állampolgári jogokat, bármely megkülönböztetés, nevezetesen faj, szín, nem, nyelv, vallás, politikai vagy más vélemény, nemzeti vagy társadalmi származás, vagyoni, születési vagy egyéb helyzet szerinti különbségtétel nélkül.

A Felügyelet eljárásai során mind a magyar, mind a külföldi ügyfelek, illetőleg valamennyi szolgáltató teljes egyenlőséget élveznek, és ügyeiket minden megkülönböztetés és részrehajlás nélkül kell intézni.

a tárgyilagosság:

A döntéseknek pártatlanul, tényeken, jogszabályokon alapulva kell megszületniük. A köztisztviselőknek tárgyilagosan, elfogulatlanul kell eljárniuk, erre többek között az Áe. 19. §-ában rögzített kizárás, illetve a Javaslatban rögzített általános összeférhetetlenség és eseti kizárás jogintézménye is garancia.

az átláthatóság:

Az átláthatóság jogi garanciáját az eljárási szabályok törvényi szintű rendezése, a hatásköri és az illetékességi szabályok, valamint a hatóság éves beszámolási kötelezettsége jelenti.

az arányosság:

A Felügyelet csak közérdekből és csupán olyan mértékben állapíthat meg kötelezettséget, korlátozást vagy büntetést, amit az elérni kívánt cél indokol és csak a jogszabályok kerete között.

a nyilvánosság:

A Felügyelet feladatait társadalmi nyilvánosság mellett végzi. E nyilvánosság biztosításánál figyelemmel kell lenni a magán-, az üzleti, állam- és szolgálati titkokra. A törvényben megjelölt nyilvántartások nyilvánosak, és azokat a hatóság hivatalos lapjában közzé kell tenni. A Felügyeletnek tevékenysége során egyaránt támaszkodnia kell a hírközlés területén működő érdekegyeztetés fórumaira, a különböző szintű szakmai tanácsadó és civil szervezetekre, különösen a nyilvános meghallgatás alkalmazása során.

a megalapozott és indokolt módon való eljárás:

A Felügyelet köteles a határozathozatalhoz szükséges tényállást tisztázni, a bizonyítékokat egyenként és összességükben értékelni, és ezen alapuló meggyőződése szerint, helytállóan és elégségesen indokolt módon megállapítani a tényállást.

Ezen alapelvek a jogbiztonság érvényesülését szolgálják. A jogbiztonság az állami hatóságokat terhelő azon kötelezettség, mely alapján biztosítaniuk kell, hogy a jog könnyen megérthető, megállapítható legyen azok számára, akikre vonatkozik. Vagyis a hatóság kötelessége a biztonság és az előreláthatóság feltételeinek megteremtése.

a 76. §-hoz

A nyilvános meghallgatás intézménye olyan új eljárási forma, amely az ágazati szabályok szakmai előkészítésébe, a jogszabályok végrehajtásával kapcsolatos gyakorlat kialakításába, illetőleg az ezekkel kapcsolatos vélemények megismerése érdekében az érintettek bevonásával nyilvános konzultáció lefolytatását jelenti.

A meghallgatásra bocsátott témával kapcsolatban mindazok, akik érdekeltségüket a Felügyeletnél bejelentették, álláspontjukat, javaslatukat és véleményüket előterjeszthetik, továbbá álláspontjukat szakértői véleményekkel, vagy más bizonyítékokkal erősíthetik meg.

A nyilvános meghallgatásra benyújtott véleményekről, illetőleg az ott elhangzott észrevételekről összefoglalót kell készíteni, melyet a Hírközlési Értesítőben közzé kell tenni.

a 77. §-hoz

A hírközlési piac megfelelő működése érdekében elengedhetetlen, hogy a Javaslat foglalkozzon a versenyhatósággal történő együttműködésről. E paragrafus alapján a Felügyelet egyfajta (ex ante) verseny-felügyeleti szerepet lát el a versenyhatósággal együttműködve, amely versenyhatóság felügyeleti szerepköre inkább ex post irányú.

a 78. §-hoz

A hatóság fogyasztóvédelemi szervekkel történő együttműködése is szerepel a Javaslatban a versenyhatósággal történő együttműködéshez hasonlóan. A fogyasztóvédelmi szabályozás végső soron a fogyasztók védelmét hivatott ellátni a hírközlési piac valamennyi szereplőjével fenntartott kapcsolataikban. A fogyasztói érdekek érvényesítését segíti elő a két szerv együttműködése.

a 79. §-hoz

A frekvenciagazdálkodás keretében a hatóságnak számos fontos feladata van, amelyeket a Javaslat ebben a paragrafusban állapít meg.

A rádióhullámok terjedési sajátosságaiból fakadóan a Magyarországon felhasznált frekvenciák zavaró hatást fejthetnek ki a szomszédos országokban (mindenekelőtt a határövezetben), de az adott frekvenciasáv vagy az adott alkalmazás függvényében (pl. rádió- és TV- műsorszórás, műholdas távközlés) azt jóval meghaladó mértékben is. Ez természetesen fordítva is igaz: a szomszédos vagy távolabbi országok frekvencia-felhasználása is kelthet zavart a magyarországi alkalmazásokban. Ennek a kölcsönös zavarásnak a kiküszöbölésére vagy minimalizálására a Nemzetközi Rádiószabályzat koordinációs kötelezettséget ró a tagországokra meghatározott eljárási rend szerint. Előfordulhat, hogy a koordinációs eljárás nem vezet eredményre, ekkor a hatóságnak egy szolgáltató vagy üzemeltető frekvenciakijelölés iránti kérelmét el kell utasítania vagy az engedélyt csak bizonyos korlátozásokkal adhatja ki.

A hatékony frekvenciagazdálkodás egyik előfeltétele, hogy a hatóság - nemzetközi előírások és megállapodások figyelembevételével - az egyes frekvenciasávokra frekvencia-kiosztási terveket készít, amelyek a későbbi konkrét frekvencia-kijelölések alapját képezik.

A Javaslat 69. §-ának (3) bekezdése szerint a miniszter rendeletben állapítja meg az egyes frekvenciasávok felhasználási szabályait, beleértve ebbe a frekvenciáknak a szolgáltatók és üzemeltetők közötti elosztásának a módját (érkezési sorrend, árverés vagy pályázat). Ezt követő árverés és pályázat esetén a jelen paragrafus rendelkezése alapján a hatóság dolgozná ki és tenné közzé az árverési vagy pályázati eljárás részletes feltételeit jogszabály által meghatározott keretek között.

A frekvenciahasználat zavartalanságának biztosítására illetve a kiadott engedélyekkel való összhangjának biztosítására a Javaslat kötelezi a hatóságot, hogy rádió-figyelési, ellenőrzési, felderítési, zavarvizsgálati és zavar-elhárítási tevékenységet lásson el, és egyúttal feljogosítja arra, hogy ennek keretében - jogszabályban meghatározott szigorú feltételek betartása mellett - a rádióadásokat műszaki-forgalmi szempontból megfigyelje és szükség esetén rögzítse. A fenti tevékenység egyrészt nemzeti jellegű, másrészt a Nemzetközi Rádiószabályzat és más nemzetközi megállapodások előírásaival összhangban nemzetközi együttműködés keretében történik. A fenti feladat ellátására, továbbá általában véve a hírközlés védelme és az elektromágneses összeférhetőségnek (EMC) a rádiófrekvenciás tartományban történő biztosítására mind a polgári, mind a nem polgári frekvenciagazdálkodó hatóságoknak rádiómérő és rádió-zavarelhárító szolgálatot kell fenntartaniuk, amelyeknek tevékenységük során együtt kell működniük.

A frekvenciagazdálkodási hatósági eljárások során az ügy érdemi eldöntéséhez (az engedély kiadásához) egyes esetekben részletes műszaki vizsgálatok elvégzése, esetenként nemzetközi frekvenciakoordináció lefolytatása szükséges. Indokolt, hogy a hatóság ilyen esetekben az eljárást a vizsgálatok illetve a koordináció befejezéséig felfüggeszthesse.

a 80. §-hoz

A frekvenciával való hatékony gazdálkodás és a rádiótávközlési szolgálatok zavarmentes működése érdekében szükséges, hogy a rádióberendezések, rádióállomások és rádiótávközlő hálózatok telepítéséhez, illetve üzemben tartásához kiadott engedélyek - általában - a konkrét eseteknek megfelelően kiállított, névre szóló egyedi engedélyek legyenek.

Indokolt, hogy a hatósági eljárás keretében kiadott egyedi engedély határozott időre szóljon. A frekvenciakijelölési engedély időtartamának ugyanis lehetőleg rövidnek kell lennie annak érdekében, hogy a frekvencia ne legyen indokolatlanul hosszú ideig kihasználatlanul lekötve. A rádióengedélyek időtartamát pedig úgy kell meghatározni, hogy az lehetővé tegye az FNFT vagy nemzetközi kötelezettségvállalás módosulásából következő sávtisztítást a központi költségvetés minél kisebb megterhelése mellett. A Javaslat szerint az időtartam meghatározását rendeletben szabályozza a polgári célú engedélyek esetében a miniszter, a nem polgári célú engedélyek esetében - az engedélyezési eljárás szabályozásán belül - a honvédelmi miniszter.

A frekvenciakijelölési engedély iránti kérelem az esetek jelentős részében csak műszaki terv alapján bírálható el. A Javaslat szerint ezeket az eseteket is miniszteri rendelet határozza meg. Ha a tervező a műszaki terv elkészítéséhez szükséges egyes alapadatokat - pl. a tervezhető frekvenciára vonatkozót - csak a hatóságtól szerezheti meg, díjmentes adatszolgáltatást kérhet a hatóságtól. A hatóság az adatszolgáltatás hitelességéért és teljességéért felelősséggel tartozik.

A Magyar Köztársaságban még nem be nem vezetett rádiótávközlési technológiák kipróbálását, bemutatását, valamint a rövididejű eseményekre külföldről behozott rádióberendezések használatát teszi lehetővé az a rendelkezés, mely szerint kísérleti célú, illetve harminc napot meg nem haladó üzemben tartáshoz az FNFT-től és a sávfelhasználás szabályaitól eltérően is kiadható a frekvenciakijelölési, illetve rádióengedély. A rádióberendezések azonban ilyen esetben sem okozhatnak zavart más rádiótávközlési szolgálatok jogszerű működésében.

A Javaslat megnevezi azokat a szempontokat, amelyek alapján a hatóság a frekvenciakijelölési engedély iránti kérelemben foglalt igények teljesítését korlátozhatja vagy meg is tagadhatja.

A Javaslat tételesen felsorolja azokat az eseteket is, amelyekben a frekvenciakijelölési engedélyt - még ha jogerős is - vissza kell vonni. A jogosítottnak ebből származó káráért nem jár kártalanítás, ha a visszavonásra a jogosított hibájából vagy kezdeményezésére került sor. A frekvenciadíj fizetési kötelezettség nem teljesítésére vonatkozó rendelkezések csak a polgári célú frekvenciakijelölést érintik.

a 81. §-hoz

A Javaslat kimondja, hogy rádióállomás vagy rádiótávközlő hálózat üzemben tartásához a rádióengedélyt - alapesetben - csak jogerős frekvenciaengedély alapján lehet kiadni. Ez a rendelkezés azt is kifejezi, hogy a rádióengedélyt a frekvenciakijelölési engedély érvényességének lejárata előtt kell megkérni. A rádióengedély kiadásának további feltétele, hogy a telepített rádióberendezések a forgalomba hozatalukra vonatkozó feltételeknek megfeleljenek, és ezt az előírt dokumentumok igazolják. Ez a rendelkezés szükséges annak biztosításához, hogy a frekvenciakijelölési engedélynek megfelelően telepített rádióberendezés, rádióállomás, rádiótávközlő hálózat működése is az engedélynek megfelelő legyen.

Egyes esetekben - amelyeket miniszteri rendelet határoz meg mind a polgári, mind a nem polgári célú engedélyezési eljárásokra vonatkozóan - a rádióengedély kiadásának nem feltétele a jogerős frekvenciakijelölési engedély. Ilyen lehet például az az eset, amikor a tervezett rádiótávközlési szolgálat frekvencia-feltételeit egy közzétett frekvenciakiosztási terv vagy frekvenciajegyzék tartalmazza.

A rádióengedély meghosszabbítását az érvényesség lejárata előtt megfelelő idővel lehet kérni a hatóságtól. Ezt az időt a Javaslat - az ügyintézési idő és a jogerőre emelkedés idejének figyelembe vételével - hatvan napban határozza meg. A meghosszabbítás iránti kérelem csak akkor tagadható meg, ha egyébként a rádióengedélyt valamilyen okból vissza kell vonni, vagy a rádióengedélyben foglalt feltételek nem teljesítése miatt vissza lehet vonni. A meghosszabbítás ugyancsak miniszteri rendelet által meghatározott időtartamra történhet. Ha a meghosszabbítás iránti kérelmet a hatóság nem teljesíti, a rádióengedély jogosítottját nem illeti meg kártalanítás.

Azt, hogy mely esetekben kell a rádióengedélyt visszavonni, a Javaslat tételesen felsorolja. A rádióengedélyben foglalt feltételektől eltérő üzemben tartás esetén a hatóság mérlegelheti, hogy az engedélyt visszavonja-e, vagy az engedély jogosítottját a feltételek betartására való felszólítás mellett esetleg enyhébb büntetésben részesíti. A feltételek betartásáért akkor is a rádióengedély jogosítottja felel, ha megbízása alapján más végzi az üzemben tartást.

A más országokban honos, de rendszeresen vagy esetszerűen a Magyar Köztársaság területére behozott rádióállomások működésének jogosítása történhet a magyar rádióengedély kiadásával, vagy az eredeti rádióengedély érvényességének Magyarországra történő kiterjesztésével. Ez utóbbinak alapja lehet a Nemzetközi Rádiószabályzat, vagy az illetékes nemzetközi szervezetekben elfogadott megállapodás, esetleg két- vagy többoldalú nemzetközi egyezmény. A Javaslat szerint az idegen honosságú rádióengedélyek magyarországi elismerésének feltételeit miniszteri rendelet tartalmazza.

A Javaslat külön rendelkezik arról, hogy jogutódlás esetén milyen feltételekkel tartható fenn a jogelőd nevére kiállított rádióengedély érvényessége.

a 82. §-hoz

A 69. § (5) bekezdése értelmében az azonosítók korlátos erőforrások, amelyeknek kizárólagos állami tulajdonná minősítésére a Javaslat a 108. § (1) bekezdésében a Ptk. 172. §-ának f) ponttal való kiegészítését kezdeményezi. A Javaslat ezért indokoltan írja elő az azonosítókkal való hatékony és átgondolt gazdálkodást. Ennek megvalósítását támasztja alá a Javaslat 82. §-ának (1) bekezdésében megfogalmazott követelmény, amely szerint az azonosítók résztartományai a szolgáltatók számára a későbbi használatba vétel céljából a szolgáltatások nyújtásának ugyancsak későbbi zavartalansága érdekében, már előre - műszaki, költség és beruházási szempontokból tervezhetően - rendelkezésre kell, hogy álljanak. Ezeket a követelményeket a Javaslat a hatóság által kibocsátandó lekötési engedélyek és a kijelölési engedélyek rendszerével tervezi megvalósítani.

Az erőforrások korlátozott voltára tekintettel, az azonosítók lekötésére illetőleg kijelölésére (használatára) benyújtott szolgáltatói kérelmek mérlegelését a 82. § (2) és (3) bekezdései szerinti követelmény rendszer alapján tervezi a Javaslat előírni. Az azonosítók takarékos kezelése megköveteli az azonosítók indokolatlan lekötésének lehetőség szerinti korlátozását. Ezt a követelményt a Javaslat a 82. § (3) bekezdése értelmében a lekötött azonosítók későbbi felhasználásához szükséges technológiai háttér és az annak megteremtéséhez szükséges anyagi eszközök meglétének megfelelő anyagi biztosíték meglétének megkövetelésével írja elő.

Az azonosítók használatának, hatósági ellenőrzésének, és az engedélyezésnek a szabályait jelenleg a távközlési szám- és címgazdálkodásról, valamint annak eljárási szabályairól szóló 75/2000. (V. 31.) Korm. rendelet szabályozza. A Javaslat 82. § (4) bekezdése erre, illetőleg a későbbiekben az ezt kiváltó jogszabályra utal.

a 83. §-hoz

Számolni kell azzal, hogy a hírközlő berendezések, rendszerek kölcsönös egymásra hatása, valamint a működésükhöz nagyfrekvenciás jelet használó vagy működésük során azt mellékhatásként keltő egyéb berendezések (gépek, készülékek, járművek stb.) zavaró hatása folytán esetenként a hírközlő berendezések működésében minőségrontó vagy a működést, a nyújtott szolgáltatást akár lehetetlenné tevő zavarás lép fel. A zavar felderítésére a Javaslat 79. §-ban meghatározott rádiómérő és zavar-elhárító szolgálat hivatott.

A jelen rendelkezés a zavar-elhárítási eljárást illetve az ezzel kapcsolatos költségviselést szabályozza. Alapelvként mondja ki, hogy a zavar megszüntetése a zavart okozó berendezés üzembentartójának a kötelessége még azokban az esetekben is, amikor a zavart okozó berendezés zavarkibocsátás szempontjából az előírásoknak megfelelő és használata jogszerű. A zavar illetve a szóban forgó berendezés jellege szerint a hatóság többféle intézkedést hozhat a zavar megszüntetésére, és végső esetben a berendezés üzemeltetését is megtilthatja.

Kivételes esetben előfordulhat, hogy bár a fenti alapelv értelmében a zavart okozó berendezés üzembentartója lenne köteles a zavart megszüntetni, azonban a hatóság megítélése szerint a zavar megszüntetése egyszerűbben és költség nélkül vagy csekély költséggel megoldható a zavart berendezés kisebb módosításával.

A zavar okának megállapításánál illetve a zavar megszüntetésére történő kötelezésnél figyelembe kell venni azt is, hogy a zavart berendezés zavarérzékenység szempontjából megfelelő-e. Amennyiben a nem megfelelő zavarérzékenység miatt keletkezett a zavar, akkor annak elhárítása és a kapcsolódó költségek viselése a zavart berendezés üzembentartóját terhelik.

a 84-85. §-hoz

A hírközlés politikában és így az EHT célkitűzései között, valamint az európai szabályozásban jelentős szerepe van a liberalizált hírközlési szolgáltatások és berendezések piac-felügyeletének, továbbá a korlátos erőforrásokhoz tartozó rádiófrekvenciás tartományok felügyeletének.

A piac-felügyeleti tevékenység általános értelemben azt jelenti, hogy a közigazgatási szerv a piaci szereplők tevékenységét egészben vagy részletében megvizsgálja, és feljogosítottságának keretei között intézkedéseket foganatosít, vagy az erre illetékes szervhez jelzéssel szolgál.

A piac-felügyeleti tevékenység során a hatóság a piacra vitt szolgáltatásoknál és berendezéseknél a jogszabályokban, illetve a jogszabályokkal érvényesített hatósági engedélyekben, normatív dokumentumokban, szerződésekben és szabályzatokban foglaltak betartását ellenőrzi.

Az Európai Közösség vonatkozó irányelve alapján a gyártók és képviselőik, illetve az importálók saját felelősségükre piacra vihetik termékeiket, a hatóságoknak ezért a piacra vitelt követően kell ellenőrizni, felügyelni, végső soron szabályozni azok megfelelőségét.

A rádió-távközlő berendezésekre vonatkozóan a hatékony frekvencia felhasználás ellenőrzése érdekében szigorúbb előírásokat, kötelezettségeket és szankciókat kell bevezetni.

Európai Közösség vonatkozó irányelvében rögzített alapelvek figyelembevételével kijelenthető, hogy az Európai Unió tagországai egyre nagyobb hangsúlyt helyeznek a postai piac felügyeletével összefüggő feladatok szabályozására. A postai szolgáltatások felügyelete mind a minőségi követelmények, mind a versenyszabályok tekintetében az Európai Unió által meghatározott feladat, amelyet a hatóság lát el.

A piac-felügyeleti feladatok ellátásához elengedhetetlenül szükséges a megfelelő adatoknak a hatóság rendelkezésére bocsátása. A felügyelet során megállapított hiányosságok, "meg nem felelőségek" kezelésére megfelelő szankcionálási lehetőséget kell biztosítani. Az Európai Unió szabályai alapján a jó minőségű szolgáltatások biztosítása érdekében a szolgáltatások - jogszabályokban, és a szolgáltató általános szerződési feltételeiben foglaltaknak megfelelő - végzését és a szolgáltatás minőségét az azt ellátó személyeknél és szervezeteknél a hatóság ellenőrizni köteles.

A szolgáltatói tevékenység ellenőrzésén túl a hatóság jogosult a szolgáltatók áralkalmazásának ellenőrzésére, valamint a számviteli szétválasztás elveinek megfelelő elszámolások vezetésére vonatkozó ellenőrzési tevékenység ellátására is.

A Javaslat továbbá rendelkezik a jogsértő magatartás szankcióiról, a bírság kiszabásának eseteiről, valamint arról, hogy a hatóság mely esetben rendelhet el azonnali végrehajtást, és mikor kell határozatát nyilvánosságra hoznia.

a 86. §-hoz

A Döntőbizottság tagjai közszolgálati jogviszonyára a köztisztviselők jogállásáról szóló 1992. évi XXIII. törvényt (a továbbiakban: Ktv.) kell alkalmazni a Javaslatban foglalt eltérésekkel. Ezen eltérések szükségszerűen a szakképzettség, az összeférhetetlenség, a közszolgálati jogviszony megszűnése, az illetmény és az utasítási jog terén állnak fenn.

A Javaslat felsőfokú végzettséget, továbbá jogi vagy közigazgatási szakvizsgát ír elő a Döntőbizottság tagja részére és a megbízás feltételévé teszi a hároméves olyan területen szerzett szakmai gyakorlatot, mely összefügg a Döntőbizottsági eljárásokban vitatott kérdésekkel, tehát elsősorban a hírközlés műszaki, közgazdasági illetve jogi vonatkozásaival. A Döntőbizottság tagjai által hozott döntések jelentősége megköveteli a különleges szakértelmet.

A Döntőbizottság tagjai tudományos, művészi, oktatói és más ilyen jellegű munka kivételével nem folytathatnak kereső foglalkozást és egyéb munkavégzéssel járó tevékenységet. Nem rendelkezhetnek tulajdoni részesedéssel hírközlési tevékenységet végző gazdálkodó szervezetben. E szabályok azt kívánják biztosítani, hogy a Döntőbizottság tagjai minden tekintetben függetlenek legyenek bármely szervezettől, amely döntőbizottsági eljárás alanya lehet.

A Döntőbizottság tagja főosztályvezetői illetményre és juttatásokra jogosult, mivel rendkívül nagy anyagi érdekekkel összefüggő döntések meghozatalára jogosult. A magasabb illetmény a lehetőségekhez képest ellentételezi a Döntőbizottság tagjaira vonatkozó - a köztisztviselőkre általánosan irányadó szabályoknál szigorúbb - összeférhetetlenségi szabályokat. A Döntőbizottság tagjai határozott, legalább 2 éves időtartamra nevezhetők ki. Ha az időtartam lejártakor megbízatásukat nem hosszabbítják meg, a Ktv.-nek a vezetői megbízás visszavonására vonatkozó szabályait kell alkalmazni.

A Ktv. 38. §-ának (1) bekezdése előírja, hogy a köztisztviselő köteles felettese utasítását végrehajtani. A Javaslat felmenti e kötelezettség alól a döntőbizottsági biztost a közbeszerzésekkel kapcsolatos eljárásra, illetve határozatra vonatkozó utasítás tekintetében annak érdekében, hogy döntéshozó tevékenységük teljesen független lehessen.

a 87. §-hoz

A Döntőbizottság egyes esetekben úgynevezett teljes ülésben jár el: tehát minden jelenlévő tag együttesen dönt. Egyéb esetekben három tagú tanácsban dönt vagy egy tag egyedül folytatja le az eljárást (egyeztetési ügyek).

Teljes ülésben a Döntőbizottság elvi jelentőségű ügyekben dönt, így pl. elfogadja a jelentős piaci erővel rendelkező szolgáltató kijelölésére vonatkozó - általa követett - alapelveket, melyet saját gyakorlatából szűr le és azért tesz közzé, hogy a szolgáltatók megalapozottabban tudjanak saját, vagy más szolgáltató jelentős piaci erővel rendelkező szolgáltatókénti azonosítása miatt a Döntőbizottsághoz fordulni, ugyanis e kérdésben a Javaslat csak általános elveket fogalmaz meg.

Teljes ülésben dönt a Döntőbizottság saját szervezeti kérdéseiről is. A teljes ülést a Felügyelet - a Döntőbizottság elnöki tisztségét is ellátó - elnöke vezeti.

A teljes ülés határozatképes, ha azon a tagok több, mint fele jelen van. Döntéseit általában egyszerű többséggel hozza, de az említett jelentős piaci erővel rendelkező szolgáltatókénti azonosítással összefüggő alapelvek megállapításához a jelenlévő tagok kétharmadának szavazata szükséges.

Teljes ülésben dönt továbbá a Döntőbizottság a jelentős piaci erővel rendelkező szolgáltatók első ízben (egyszerre) történő azonosításáról is (106. § (3) bekezdés).

a 88. §-hoz

E §-sal kezdődik a Döntőbizottságnak az egyeztetést igénylő vagy egyéb egyedi ügyekben való eljárásáról szóló rész.

A Döntőbizottság eljárhat:

A szolgáltatók együttműködésének elősegítése érdekében a törvény által előírt esetekben, illetve az általános együttműködési kötelezettséggel összefüggő - egyeztetést igénylő - ügyekben.

Ha az egyeztető eljárás során született megállapodást, valamint határozatot nem tartották be és bármelyik fél kéri.

A referencia ajánlat jóváhagyása tárgyában.

Azokban az esetben, amikor az egyetemes szolgáltatás ellátása egyes körzetekben túlzottan magas költségekkel járna és ezért az egyetemes szolgáltató megegyezik egy vagy több másik szolgáltatóval az egyetemes szolgáltatás általa - szükség esetén más technológiával történő - ellátásáról. Ezt a megállapodást a Döntőbizottságnak jóvá kell hagynia.

A szolgáltató jelentős piaci erővel rendelkező szolgáltatóként való azonosítása vagy ennek megszüntetése tárgyában. E kérdésről a Döntőbizottság első ízben az adott meghatározó szolgáltatási piacon az összes szolgáltató tekintetében egyszerre, teljes ülésen dönt, de később az egyes szolgáltató egyedileg fordulhat a Döntőbizottsághoz saját vagy más szolgáltató jelentős piaci erővel rendelkező szolgáltatóként való azonosítása, illetve azonosításának megszüntetése érdekében.

A referencia ajánlatokban szereplő feltételek be nem tartása esetén.

Ha a törvénynek a hírközlési szolgáltatók együttműködésére vonatkozó szabályait megsértették.

A hálózati szolgáltatások árával kapcsolatos jogvitákban, illetve az egyetemes szolgáltatás költségeinek és ezek kimutatása módjának jóváhagyása érdekében.

a 89-90. §-okhoz

A döntőbizottsági eljárásokban (a továbbiakban: döntőbizottsági ügy) általában a Döntőbizottság három tagja jár el, akiket a Döntőbizottság elnöke jelöl ki. Az eljáró biztosok számának ily módon való meghatározását az indokolja, hogy a határozatot a Döntőbizottság tagjai többségi szavazással hozzák. Az egyeztetés iránti kérelmekkel kapcsolatos eljárásban a Döntőbizottság egy tagja jár el. Ezért kell már az eljárást megindító kérelemben megjelölni, hogy egyeztetést kér-e a kérelmező.

A Döntőbizottság eljárásának megkezdésekor a Döntőbizottság elnöke a kijelölt tagok közül az egyiket bízza meg a jogorvoslati eljárás lefolytatásának koordinálásával. Ez egyszerűsíti a Döntőbizottság eljáró tanácsa tagjainak eljárását, nem kell minden egyes eljárási cselekményről testületileg dönteniük, hanem ezt a Döntőbizottság kijelölt tagja végzi, aki az eljárást lezáró határozat meghozatalán kívül minden olyan intézkedést megtehet, amit a Javaslat a Döntőbizottság hatáskörébe utal.

A Döntőbizottságnak az adott ügyben eljáró tagjaira szigorú kizárási szabályok vonatkoznak.

A Javaslat a Döntőbizottság azon tagjait zárja ki a döntőbizottsági ügy intézéséből, akiknek hozzátartozója a kérelmező vagy a más módon érintett szervezettel munkaviszonyban, illetve egyéb érdekeltségi, illetve alá-, fölérendeltségi viszonyban áll.

Ha a Döntőbizottság tagjának személyére nézve a döntőbizottsági ügy indulásakor vagy később összeférhetetlenségi ok áll fenn, vagy keletkezik, ezt köteles bejelenteni a Döntőbizottság elnökének, és a már folyamatban levő ügyben való részvételét meg kell szüntetnie.

a 91. §-hoz

A Döntőbizottság az államigazgatási eljárás általános szabályairól szóló 1957. évi IV. törvény szabályai alapján jár el a Javaslatban meghatározott eltérésekkel, melyek elsősorban a hivatalból történő eljárásra és az eljárást gyorsító szabályokra vonatkoznak.

A Javaslat a jogalanyok széles köre részére teszi lehetővé az eljárás kérelemmel történő megindítását: mindazok számára, akik jogát vagy jogos érdekét e törvény szabályainak meg nem felelő tevékenység vagy mulasztás sérti vagy veszélyezteti, továbbá mindazon szolgáltatóknak, melyek egyeztetni kívánnak más szolgáltatóval.

Egyes állami szervezetek vezetői is kezdeményezhetik a Döntőbizottság eljárását, ha hatáskörükkel összefüggésben a Javaslat szabályainak meg nem felelő tevékenység vagy mulasztás, vagy jelentős piaci erővel rendelkező szolgáltatóként való azonosítás szükségessége jut tudomásukra. E szervezetek azért kezdeményezhetik a hivatalból való eljárást, mert feltételezhető róluk, hogy tevékenységük során tudomást szerezhetnek a Javaslatba ütköző eseményről.

A Döntőbizottság egy külön kiemelt esetben is eljárhat hivatalból, más hatóság kezdeményezése nélkül: ha a Döntőbizottság a döntőbizottsági eljárást lezáró határozat meghozatala előtt egy ügyben az addig vizsgáltakon túli jogsértésről szerez tudomást. Csak az olyan - folyamatban levő - eljárásban terjesztheti ki az eljárást újabb jogsértésre a Döntőbizottság, amelyben a kérelmet nem kellett a kérelmező vagy kezdeményező jogosultságának hiánya vagy elkésettség miatt elutasítani.

Az eljárás megindítása tekintetében szigorú jogvesztő határidők állnak fenn. A Javaslat ezzel kívánja ösztönözni a sérelmet szenvedett felet a mielőbbi eljárásra, hogy az együttműködés körében bekövetkezett - a Javaslatba ütköző - helyzet mielőbb rendeződjék, hiszen ez közérdek. Az eljárást a Javaslat szabályait sértő eseménynek az eljárást indító tudomására jutásától számított 60 napon belül lehet megindítani, de legkésőbb az esemény vagy mulasztás bekövetkezésétől számított 120 napon belül. Ezt követően tehát még akkor sem lehet az eljárást megindítani, ha a szabálytalanság ekkor jut az érintett tudomására. E szabály nem vonatkozik a jelentős piaci erővel rendelkező szolgáltatókénti azonosításra, mert ez egy folyamatosan fennálló állapot és bekövetkezésének időpontját nem is lehet pontosan meghatározni.

Ha azonban egy folyamatban levő döntőbizottsági ügy során további jogsértések derülnek ki, a Döntőbizottság az esemény bekövetkezését követő 120 napon túli időpontban is eljárhat hivatalból, feltéve hogy az addig vizsgált jogsértéseket elkövetővel azonos személynek (szervezetnek) tulajdonítható az újonnan megismert jogsértés. Annak érdekében, hogy a Döntőbizottságnak adott ezen jog ne járjon a jogvesztő határidő korlátlan mellőzésével, a Javaslat egyértelműen rögzíti, hogy az eljárás visszamenőleges hatályú kiterjesztésére csak akkor kerülhet sor, ha az eljárást eredetileg az arra jogosultak, határidőben indították meg.

a 92. §-hoz

E § részletesen felsorolja az eljárást megindító kérelem tartalmi kellékeit. Tekintettel arra, hogy a döntőbizottsági ügy elintézési határideje nagyon rövid, fontos, hogy a kérelem minden szükséges adatot tartalmazzon. Ezen adatok egy része a felekre és az ügyben érdekelt más személyekre, továbbá a Döntőbizottságtól kért intézkedésekre vonatkozik. Fel kell tüntetni továbbá a jogsértő esemény bekövetkezésének vagy annak tudomásra jutásának időpontját azért, hogy a késve indított eljárásokat könnyen ki lehessen szűrni. A kérelemben nyilatkozni kell a tárgyalás tartásának szükségességéről is. Ez az adat is szükséges ahhoz, hogy a Döntőbizottság minél előbb meg tudja indítani az eljárást.

A közbeszerzésekkel kapcsolatos, kérelemre indult eljárásért 100. 000 Ft igazgatási szolgáltatási díjat kell fizetni az eljárás megindításakor.

A hiányos kérelem kiegészítésére 5 napos határidő áll rendelkezésre, a hiánypótlás kiterjed arra is, ha az eljárási díjat nem fizették meg.

A jogosulatlan személy (szervezet) által benyújtott kérelmeket, továbbá azokat, melyekkel kapcsolatban az igazgatási szolgáltatási díjat nem fizették meg, a Döntőbizottság elutasítja. A kérelmet el kell utasítani továbbá, ha határidőn túl érkezett, illetve a hiánypótlás elmaradt. A Javaslat előírja, hogy a kérelem elutasítása ellen is van helye jogorvoslatnak.

Az eljárást kezdeményező irat kötelező és lehetséges tartalmi elemei megegyeznek a kérelemben kötelezően feltüntetendő adatokkal. Mind az eljárást kérelmező, mind a kezdeményező személy vagy szervezet meg kell hogy küldje a Döntőbizottság részére a jogsértéssel kapcsolatban rendelkezésre álló iratokat.

Az eljárás megindulásáról a Döntőbizottság a kérelem, illetve kezdeményező irat megküldése útján tájékoztatja a feleket és a döntőbizottsági ügyben érdekelt egyéb személyeket (szervezeteket). Egyéb érdekeltnek nemcsak azokat kell tekinteni, akiket a kérelmező a kérelemben a 92. § (1) bekezdésének f) pontja szerint megnevezett, hanem mindazokat, akikről a Döntőbizottság a rendelkezésére álló iratok alapján megállapítja, hogy érdekeltek lehetnek. A felek és egyéb érdekeltek 5 napon belül tehetnek észrevételt, és közölniük kell, igényt tartanak-e tárgyalás tartására.

A Döntőbizottság a kérelemben megnevezett egyéb érdekelteket felhívja az üggyel kapcsolatban rendelkezésre álló összes irat azonnali megküldésére. Az eljárás további gyorsítását szolgálja az a rendelkezés, hogy a kérelmező a rendelkezésre álló iratokat már a kérelemmel együtt köteles megküldeni.

a 93-97. §-okhoz

Az eljárás megindításának napja a 92. § (1) bekezdésének megfelelő, hiánytalan kérelem megérkezésének, illetőleg az eljárás hivatalból történő kezdeményezésének a napja. Az eljárással kapcsolatos határidőket e naptól kell számítani.

Az egyeztetésre irányuló eljárásban mindig tárgyalást kell tartani, hiszen így remélhető, hogy - a Döntőbizottság tagjának közreműködésével - megállapodás jön létre a felek között. A megegyezés szükségessége miatt írja elő a Javaslat azt is, hogy ha az első tárgyaláson nem jelenik meg a két ellenérdekű fél valamelyike, vagy több érintett közül azok közül akár csak egy is, a tárgyalást el kell halasztani, hiszen így a megegyezés nem lehetséges vagy nem reális. A második tárgyalást már akkor is meg lehet tartani, ha az érintett résztvevőknek legalább a fele eljön.

A Döntőbizottság tagja olyan módon igyekszik a felek közötti megállapodást elősegíteni, hogy ismerteti a jogszabályokat, illetve a más hasonló ügyekben követett gyakorlatot, mely utóbbi mintául szolgálhat a feleknek. Természetesen lehetőség nyílik a felek álláspontjának kifejtésére is.

Ha a felek megállapodnak, a Döntőbizottság ezt hagyja jóvá (ha tartalma jogszerű), ha nem állapodnak meg, eldönti a vitatott kérdéseket, illetve a teljesítés követelésére való jogosultságot is megállapíthatja. A szerződésekkel kapcsolatban vizsgálhatja, hogy azt az egyenlő elbánás elve alapján kötötték-e meg, különös tekintettel azokra a szerződésekre, melyeket a szolgáltató a saját anya- vagy leányvállalatával kötött.

Az eljárást legkésőbb negyvenöt nap alatt le kell folytatni úgy, hogy az írásbafoglalt határozat feleknek történő megküldése is megtörténjen.

Az egyeztetésre irányuló eljáráson kívüli ügyekben a Döntőbizottság csak akkor tart tárgyalást, ha bármely fél ezt kéri.

A döntőbizottsági ügyet lezáró határozat meghozatalára a Javaslat rövid, 30 (jelentős piaci erővel rendelkező szolgáltató azonosítása esetén 45) napos határidőt ír elő, mely a fentiekhez hasonlóan azt kívánja elősegíteni, hogy az érdemben tudja befolyásolni a vitás együttműködési ügyek mielőbbi befejezését. A 30 napos határidőt nem lehetne betartani azokban az esetekben, mikor a Döntőbizottság tárgyalást tart, ezért ilyen esetekben a határozatot az eljárás megindításától számított 45 napon belül kell meghozni. A fenti határidőket indokolt esetben egy alkalommal a Döntőbizottság 10 nappal meghosszabbíthatja, erről a feleket az eredeti határidő lejárta előtt kell értesíteni.

A háromtagú Döntőbizottság határozatát többségi szavazással hozza meg, így annak kialakítása során mind a jogi, mind az egyéb szakmai szempontok szerepet játszanak. A határozatot kézbesíteni kell a feleknek és az egyéb érdekelteknek, továbbá a Hírközlési Értesítőben is közzé kell tenni.

a 98. §-hoz

E § a Döntőbizottság lehetséges döntéséről és az általa alkalmazható jogkövetkezményekről rendelkezik. A Döntőbizottság döntései a következők lehetnek:

Az alaptalan kérelmet elutasítja.

Megállapíthatja a jogsértés megtörténtét.

Felhívhatja a jogsértő magatartás tanúsítóját a jogkövető magatartásra.

Létrehozhatja a referencia ajánlatot.

Azonosíthatja a jelentős piaci erővel rendelkező szolgáltatót.

Bírságot szabhat ki.

Ezen intézkedések közül többet is alkalmazhat egyidejűleg.

A Döntőbizottságnak szignalizációs kötelezettsége van más hatóságok felé.

a 99-101. §-okhoz

E §-ok a Döntőbizottság határozata elleni jogorvoslati eljárás sajátosságait tartalmazzák.

A Döntőbizottság határozata ellen - az eljárás gyorsítása érdekében - államigazgatási úton nincs helye jogorvoslatnak, hanem az, akinek jogát vagy jogos érdekét a Döntőbizottságnak az ügy érdemében hozott határozata sérti, a bíróságtól keresettel kérheti a határozat felülvizsgálatát. A bírósági felülvizsgálat nem zárja ki, hogy a Döntőbizottság döntését közzétegye a Hírközlési Értesítőben, de a közleményben a bírósági eljárás megindításának tényére utalni kell.

A bíróság a döntőbizottsági ügy miatti felülvizsgálati eljárásban a Polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvénynek (a továbbiakban: Pp.) a közigazgatási perekről szóló XX. fejezete szerint jár el a következőkben ismertetett - elsősorban az eljárás gyorsítását szolgáló - eltérésekkel.

A keresetlevelet a szokásosnál rövidebb, 15 napos határidőn belül kell benyújtani. Az eljárást rövidíti az is, hogy a keresetlevelet csak a Döntőbizottsághoz lehet benyújtani, így mód van arra, hogy a Döntőbizottság ezzel kapcsolatos észrevételeiről azonnal nyilatkozatot készítsen, melynek azt is tartalmaznia kell, hogy kéri-e tárgyalás tartását. Ugyanerről a felperesnek a keresetlevélben kell nyilatkoznia. A keresetlevélnek a bírósághoz történő továbbítására a Döntőbizottságnak 5 nap áll rendelkezésére. A keresetlevél benyújtásának a határozat végrehajtására nincs halasztó hatálya.

A Döntőbizottság határozatának bírósági felülvizsgálatából ki van zárva és abban mint bíró nem vehet részt az a személy, aki a Javaslat 90. §-ában meghatározott okok miatt a Döntőbizottság tagjaként sem járhatna el.

A bíróság a keresetlevéllel kapcsolatos intézkedéseket rövid, 8 napos határidőn belül teszi meg, ennek keretében kézbesíti a keresetlevelet, közli a Döntőbizottság nyilatkozatát a felperessel, a döntőbizottsági ügy egyéb érdekeltjeit is nyilatkozattételre hívja fel, és tájékoztatja a beavatkozás lehetőségéről.

Ha a felek tárgyalás tartását nem kérték, a bíróság a pert tárgyaláson kívül bírálja el. A bíróság eljárását soron kívül kell lefolytatni.

Szintén az eljárás gyorsítását szolgálja a Javaslat azon intézkedése, hogy jogot ad a bíróságnak a Döntőbizottság határozatának megváltoztatására és a 98. § (1) bekezdésének b)-h) pontja szerinti jogkövetkezmények alkalmazására.

Az első fokon eljáró bíróság határozata elleni fellebbezési idő a szokásosnál rövidebb: 8 nap, és a bíróság másodfokú határozata ellen nincs helye a Pp. XIV. fejezete szerinti felülvizsgálatnak.

a 102. §-hoz

A § a "Vegyes rendelkezések" cím alatt két rendelkezést tartalmaz.

Adók módjára behajtandó köztartozásnak minősíti a Javaslatbeli felhatalmazások alapján kiadott jogszabályokban és a Javaslatban foglaltak alapján megállapított díjakat és bírságokat. Ez kettős következménnyel jár:

E díjak és bírságok nyilvántartása, beszedése, behajtása és elévülése tekintetében az adózás rendjéről szóló 1990. évi XCI. törvény rendelkezéseit kell alkalmazni.

Az államháztartásról szóló 1992. évi XXXVIII. törvény úgy rendelkezik, hogy költségvetési támogatás a központi költségvetés és az elkülönült állami pénzalapok terhére - a központi költségvetési szervek és az önkormányzatok kivételével - nem folyósítható mindaddig, amíg a kedvezményezettnek esedékessé vált és még meg nem fizetett köztartozása van. A meg nem fizetett köztartozáshoz más jogszabályok is kapcsolnak joghátrányokat, így például az érintett nem szerezhet jogosultságot egyes tevékenységek folytatására.

A §-ban foglalt másik rendelkezés felmentést ad a Javaslatban foglalt egyes rendelkezések és szabályok alkalmazása alól azoknak a szolgáltatóknak, akik zárt felhasználói csoport számára nyújtanak hírközlési szolgáltatást, e szolgáltatások vonatkozásában. Ezek a szolgáltatások autonóm módon megvalósíthatók. Éppen ezért sem a szolgáltatóra, sem a szolgáltatást igénybe vevő zárt felhasználói csoportra nem háríthatók olyan kötelezettségek, amelyek ezt az autonómiát a nyilvánosan hozzáférhető szolgáltatások érdekében vagy szabályainak érvényesítésével korlátozhatják. Így e szolgáltatások esetében nem kell alkalmazni a Döntőbizottság eljárására vonatkozó szabályokat, valamint a következő címek alatti előírásokat:

az interfészek bejelentése;

a hírközlési szolgáltatások végzésének általános szabályai;

az előfizetői szolgáltatások;

felelősség a távközlési előfizetői szerződések teljesítéséért;

számhordozhatóság biztosítása, szolgáltató-választás;

a jelentős piaci erővel rendelkező szolgáltató azonosítása;

hozzáférési szerződés;

előfizetői hurok átengedése;

az együttműködés esetén fizetendő ellenérték;

a multiplex szolgáltatási szerződés és

a közös létesítményhasználati szerződés.

a 103. §-hoz

A Javaslat hatályba lépésének időpontját 2001. december 23-ával állapítja meg, mivel ekkor jár le az Országos Koncessziós Társaság kizárólagos jogosítványa. Az ettől eltérő időpontban hatályba lépő rendelkezéseket több § tartalmazza.

A Javaslat 18. §-ában előírt számhordozhatóság bevezetése jelentős anyagi ráfordítást és technológiai fejlesztést igényel a szolgáltatóktól (pl. esetében országos, összehangolt adatbázis létrehozása, a távközlő rendszerek összhangba hozása). A Javaslat ezért 2003. január 1-jében határozza meg a számhordozhatóság bevezetésének időpontját. A helyi távbeszélő hívások esetén a szolgáltató-választásra vonatkozó rendelkezések későbbi hatályba lépését az indokolja, hogy a helyi koncessziós társaságok többségének 2002. november 2-ával jár le a kizárólagos jogosítványa az adott körzetre és a szolgáltató-választás bevezetése a helyi hívások esetén sértené a kizárólagos jogosítványt. A hatályba lépés időpontjának megállapításánál a Javaslat Európai Uniós csatlakozásunk céldátumára is figyelemmel van; a derogációt nem kérő tagállamoknak ugyanis az európai szabályozás (az Európai Parlament és a Tanács 98/61/EK Irányelve) mind a számhordozhatóság, mind a szolgáltató-választás biztosításának követelményét már 2000. január 1-jétől előírja. Mivel hazánk a csatlakozási tárgyalásokon nem jelentette be átmeneti mentesség iránti igényét, indokolt, hogy feltételezett csatlakozásunk időpontjára e követelménynek eleget tegyünk.

A hírközlési szolgáltatások árának megállapítására vonatkozó rendelkezések, és az árak megállapításáról szóló 1990. évi LXXXVII. törvény módosításai 2002. január 1-jén lépnek hatályba.

A helyi koncessziós társaságok előfizetői hurok átengedésére vonatkozó kötelezettsége - összhangban az Európai Parlament és a Tanács a helyi hurok átengedéséről szóló 2887/2000/EK rendeletével, amely közvetlen hatállyal írja elő az unbundling kötelezettségét - kizárólagos jogosítványaik lejártát követően áll fenn. Az átengedési kötelezettség a koncessziós szerződések sérelme nélkül ezen időpontban vezethető be legkorábban, így a rendelkezés további szolgáltatók piacra lépésének ösztönzését és a piaci verseny élénkítését is célozza.

A 108. § (2) bekezdése a távközlésről szóló 1992. évi LXXII. törvényt (Tt.) módosítja 2001. július 1. napjával, így a törvény hatályba lépéséig biztosítja a korlátos erőforrásnak minősülő frekvenciák pályáztatási lehetőségének törvényi szintű megjelenítését.

A távközlésről szóló 1992. évi LXXII. törvényt módosító 1999. évi LXVI. törvény 11. § (2) bekezdése rendelkezik a versenyhelyzet kialakításának elősegítése céljából önálló infrastruktúra létesítések ösztönzéséről. A távközlési szervezetek számára - átmenetileg - tiltja a közcélú távbeszélő hálózattal párhuzamos kábeltelevízió infrastruktúra együttes tulajdonlását, illetőleg az azzal való rendelkezést annak érdekében, hogy felértékelődjenek az új infrastruktúra létesítésére és egyéb közcélú távközlési szolgáltatások létesítésére irányuló befektetések. Ez a rendelkezés 4. §-ként beemelésre került jelen törvénybe. A Javaslat az átmeneti érvényességgel tervezett fenti szabály hatályossága megszűnésének időpontját jelöli meg a (6) bekezdésben. A szolgáltatási versenyhelyzet kibontakozása várhatóan lehetővé teszi a jogszabályi tiltás feloldását 2004. január 1-jei időponttól kezdődően, a 4. § (3) bekezdésének kivételével, mely az Európai Közösség vonatkozó irányelvével összhangban álló korlátozást tartalmaz, ezért hatályban kell maradnia.

A (7) bekezdés az előfizetői hurok átengedésére vonatkozó szabályok közül annak hatályon kívül helyezését rendeli a Magyar Köztársaságnak az Európai Unióhoz való csatlakozásáról szóló nemzetközi szerződést kihirdető törvény hatályba lépésével egyidejűleg, mely az előfizetői hurok átengedésével kapcsolatos szerződéskötési kötelezettség vonatkozásában különbséget tesz az jelentős piaci erővel rendelkező szolgáltatók körén belül a többiekhez képest gazdasági erőfölényben lévő jelentős piaci erővel rendelkező szolgáltató tekintetében.

A (8) bekezdés a törvény hatályba lépésével egyidejűleg hatályukat vesztő jogszabályi rendelkezéseket tartalmazza.

a 104. §-hoz

A Javaslat jelen törvény hatályba lépését követően még érvényben maradó koncessziós szolgáltatási kizárólagosságok megszűnését és a bejelentés alapján történő szolgáltatás-kezdések lehetséges időpontjait rögzíti.

A helyi közcélú távbeszélő szolgáltatásra jogosult koncessziós társaságokkal az 1993-1995. években kötött koncessziós szerződésekben meghatározottakkal egyezően az (1) bekezdés és a hivatkozott 1. számú melléklet tartalmazza a koncessziós kizárólagosságok lejárati időpontjait. Ugyanígy a DCS 1800 és GSM 900 rendszerű közcélú rádiótelefon szolgáltatás nyújtására kötött koncessziós szerződésekkel összhangban a Javaslat (2) bekezdése rögzíti, hogy a 900 és 1800 MHz-es frekvenciasávokban a koncessziós szolgáltatóknak ki nem osztott sávrészeken 2003. január 1-jét követően léphet(nek) piacra új szolgáltató(k). A (3) bekezdés tartalmazza, hogy az ERMES rendszerű mobil személyhívó szolgáltatásokra kiosztott 11. és 13. rádiócsatorna szolgáltatói kizárólagossága 2009. április 30-ig van érvényben Ezen kizárólagossági feltételeket nem sértő piacra lépésekre szolgáltatás-bejelentések alapján mód van.

A Javaslat előírja, hogy a koncessziós jogosultak a koncessziós szerződésekből következő kizárólagossági idők lejárta előtt 30 nappal a 3. § (1) bekezdésében foglalttal összhangban jelentsék be a hírközlési szolgáltatásokat, hogy beleilleszkedjenek a nyilvántartás rendszerébe. A Javaslat a piacon lévő és az új piacra lépők egységes kezelését kívánja deklarálni.

A szerzett jogok védelmének elvére tekintettel szükséges az a rendelkezés, amely a törvény hatályba lépését megelőzően kötött koncessziós szerződésekre tekintettel adott engedélyeket a koncesszió teljes időtartamára érvényesnek ismeri el.

A távközlési szolgáltatások kezdésének bejelentéseken alapuló rendszere és a korábbi koncessziós szerződések szerinti szolgáltatások azonos kezelése indokolja, hogy a Javaslat kiveszi a koncesszióról szóló 1991. évi XVI. törvény 22. § szerinti tevékenységeket korlátozó rendelkezésének hatálya alól a távközlési koncessziós társaságokat. Ugyanis a távközlési szolgáltatásokhoz szorosan kötött tevékenységekre való korlátozás hátrányos helyzetbe hozná a koncessziós társaságokat az ugyanolyan szolgáltatások ellátása érdekében újonnan piacra lépőkkel szemben.

a 105. §-hoz

Az összekapcsolási szerződések léte elengedhetetlen a távközlési hálózatok működése szempontjából, ezért a Javaslat nem akadályozza meg, hogy a jelentős piaci erővel rendelkező szolgáltatók azonosítása előtt megmaradjanak a hatályos összekapcsolási szerződések. Amikor a törvényben előírt követelmények előállnak ahhoz, hogy a 40. §-t be lehessen tartani és elkészülnek a referencia összekapcsolási ajánlatok, fő szabályként a feleknek újra kell tárgyalniuk az összekapcsolási szerződéseket. A Javaslat előírásai szerint csak akkor nem kell módosítani a szerződéseket, ha a szerződésben szereplő másik fél ezt nem kívánja (pl. azért, mert a referencia összekapcsolási ajánlatban foglalt feltételek számára kedvezőtlenebbek, mint a hatályos szerződésében lévők).

A jelentős piaci erővel rendelkező szolgáltatóként nem azonosított szolgáltató tekintetében csak az ellenérték meghatározása terén változnak a szabályok, a Javaslat az ezzel kapcsolatos feladatok elvégzésére ír elő határidőt.

A Javaslat az 50. § (1) bekezdés c) pontjának értelmében egyetemes postai szolgáltatóként a Magyar Posta Részvénytársaságot jelöli ki.

Az országos és helyi koncessziós társaságok a Döntőbizottság 25. § szerinti eljárásáig a törvény erejénél fogva jelentős piaci erővel rendelkező szolgáltatónak minősülnek a távbeszélő piacon, ezért a jelentős piaci erővel rendelkező szolgáltatókra előírt kötelezettségek (pl. hálózati szerződéskötési kötelezettség, referencia-összekapcsolási ajánlat készítése, számviteli szétválasztási szabályok) ilyenkénti azonosításukat megelőzően is vonatkoznak rájuk.

A törvény 42. §-a a távközlő hálózati szerződések és a szolgáltatók közötti egyéb együttműködés alapján kért ellenérték számításánál a hosszútávú, előremutató különbözeti költségek alkalmazását rendeli el. A szolgáltatók - az eltérő költségszámítási módszer alkalmazására való felkészülés érdekében - 2003. január 1-jéig a teljesen felosztott költségek módszere szerint is eljárhatnak, ez azonban nem zárja ki a hosszútávú, előremutató különbözeti költségszámítási módszer alkalmazását ezt megelőzően sem. Mindkét költségszámítási módszer leírását külön rendelet tartalmazza majd.

A távközlési építményekre vonatkozó új hatósági engedélyezési eljárást csak a törvény hatályba lépése után beadott kérelmekkel kapcsolatban kell alkalmazni. A rendelkezés a már folyamatban lévő ügyek elintézésének folyamatosságát szolgálja, ezeket az ügyeket nem kell áttenni az új szabály szerint hatáskörrel rendelkező hatósághoz, csak az új ügyekkel kapcsolatos kérelmek tekintetében jár el a helyi önkormányzat.

Az interfészekre vonatkozó bejelentési és nyilvántartási kötelezettség miniszteri rendelet alapján áll fenn, de az ezt megelőzően engedélyezett interfészeket nem vették nyilvántartásba. A már működő hálózatokon üzemelő interfészeknek a hatóság nyilvántartásában való feltüntetésére hálózat-üzemeltetési okokból és a hatóság feladatainak ellátásához szükséges tájékoztatás miatt szükség van. Az eddig be nem jelentett interfészekre vonatkozó bejelentési kötelezettség előírását az átmeneti rendelkezések között szükséges rendezni úgy, hogy a Javaslat hatályba lépéséig elteljen a Javaslat 6. § (4) bekezdésében kötelezően előírt 90 napos határidő az interfész bejelentése és a szolgáltatás megkezdése között.

a 106. §-hoz

A paragrafus a hírközlési szervezet létrehozásával összefüggő átmeneti intézkedéseket sorolja fel, tekintetbe véve, hogy a Hírközlési Felügyelet a törvény többi részének hatályba lépése előtt, már 2001. július 1-jén megalakul. A Hírközlési Felügyelet részét képező Döntőbizottságnak így lehetősége nyílik tevékenysége megkezdésére. A Javaslat 2001. október 1-jétől lépteti hatályba a jelentős piaci erővel rendelkező szolgáltatók és a meghatározó szolgáltatási piacok azonosítására vonatkozó szabályokat. Így ezt a tevékenységet a Döntőbizottság már a Javaslat általános hatályba lépése előtt megkezdheti. Ez azért szükséges, mert a piacszabályozás a jelentős piaci erővel rendelkező szolgáltatók azonosítását feltételezi. A jelentős piaci erővel rendelkező szolgáltatókat első ízben piaconként egyszerre kell azonosítania Döntőbizottságnak, teljes ülésen. Ez azért szükséges, mert e kérdésben első ízben az adott meghatározó szolgáltatási piacon érintett összes szolgáltató adatainak egyidejű mérlegelésével kell dönteni. Később, a körülmények változása esetén, ha valamely szolgáltatónak a jelentős piaci erővel rendelkező szolgáltatóként való azonosítását vissza kell vonni, vagy új szolgáltatót kell ilyennek minősíteni, erről már egyedileg és 3 fős tanácsban fog dönteni a Döntőbizottság, természetesen ekkor is a többi érintett szolgáltató adataira is tekintettel. A Javaslat meghatározza a 28. § (1)-(4) bekezdései szerinti szolgáltatók első ízben történő adatszolgáltatásának határidejét is.

A Javaslat a koncessziós kizárólagosságok lejártának időpontjában állapítja meg az egyetemes szolgáltatás nyújtásának kezdetét az országos koncessziós társaság és az 1. számú melléklet szerinti koncessziós társaságok vonatkozásában, hiszen addig ezekkel jórészt megegyező szolgáltatásokat a koncessziós társaságok a koncessziós szerződés alapján kizárólagosan jogosultak és egyben kötelesek nyújtani. A Javaslat rendelkezik afelől, hogy ha a koncessziós szerződést az egyetemes szolgáltatás nyújtása miatt kell módosítani, akkor a koncessziós díjfizetési kötelezettséget mérsékelni, illetve elengedni lehessen. Ez utóbbi azért szükséges, mert az államháztartásról szóló 1992. évi XXXVIII. törvény 108. §-a előírja, hogy az államnak járó követelésről lemondani vagy azt korlátozni kizárólag törvényben meghatározott esetekben lehet.

A Javaslat az átmeneti rendelkezések körében végül kötelezi a távbeszélő szolgáltatókat, hogy tegyenek lépéseket a 18. § szerinti számhordozhatóság bevezetésére.

a 107. §-hoz

A hírközlés tárgykörében számos olyan rendelkezés megalkotására is szükség van, amelyek a jogalkotásról szóló 1987. évi XI. törvény elveinek megfelelően nem igényelnek törvényi szintű szabályozást. Ezért a Javaslat a Kormány részére ad felhatalmazást, hogy megalkossa a korlátos erőforrás-gazdálkodással, a hírközlés veszélyhelyzeti és minősített időszaki felkészítési rendjével, a hatóság szervezetével és működésével, a szolgáltatások nyújtásával és az Egyetemes Távközlési Támogatási Alappal kapcsolatos részletes szabályokat, továbbá a hírközlési feladatokat ellátó szervezetek és a titkos információgyűjtésre felhatalmazott szervezetek együttműködésének szabályait.

A világ több országában visszaszoruló keresletű - más kommunikációs módszerekkel kiváltott - távirat-szolgáltatás iránti igénnyel Magyarországon még több évig számolni szükséges. Az igény jelentős visszaszorulása hazánkban csak az informatikai kultúra kibontakozása révén várható. Ebből indul ki az 51. § (1) bekezdésének előírása, amely a táviratszolgáltatás fenntartásának szükségességét rögzíti, sőt a táviratszolgáltatást az egyetemes távközlési és egyetemes postai szolgáltatók ellátási kötelezettségeként írja elő.

Jelenleg az táviratszolgáltatást Magyarországon a 6/1968. KpM rendelet szabályozza, amely korszerűtlen és lényeges átdolgozást, illetőleg - az egyetemes szolgáltatásnak előtérbe kerülésére tekintettel - új kormányrendelet kidolgozását igényli. Ennek keretében jogilag szabályozni szükséges a táviratszolgáltatás nyújtásában közreműködők szakmai és elszámolási együttműködését, továbbá meg kell határozni a szolgáltatás technológiáját, valamint műszaki paramétereit. A koncessziós távközlési szolgáltatókkal kötött koncessziós szerződésekben meghatározott kötelezettségek között sem szerepel a táviratszolgáltatás, csupán egy nem joghatályos irányelvben fogalmazódott meg a minisztérium ez irányú elvárása.

A Javaslat felhatalmazza a minisztert, hogy rendelettel szabályozza különösen a frekvenciagazdálkodással kapcsolatos hatósági eljárások rendjét és részletes feltételeit, az egyes kijelölhető frekvenciasávok felhasználási szabályait, a pénzügyminiszterrel egyetértésben a frekvenciák és az azonosítók lekötéséért és használatáért fizetendő díjakat, az egyetemes szolgáltatásokkal kapcsolatos feltételeket és a hatóság piac-felügyeleti és ellenőrzési tevékenységét.

A Javaslat a gazdasági miniszternek ad felhatalmazást, hogy a miniszterrel együttesen kiadott rendeletben szabályozza a nagyfrekvenciás villamos berendezések és nagyfrekvenciás jelet vagy mellékhatást keltő berendezések megfelelőségi követelményeit és megfelelőség igazolásának feltételeit.

A honvédelmi miniszter kap felhatalmazást, hogy rendeletben szabályozza a nem polgári célú frekvenciagazdálkodással kapcsolatos hatósági eljárásokat, a nem polgári célú frekvenciát használó rádió-berendezések megfelelőségi követelményeit, továbbá - a miniszterrel együttesen kiadott rendeletben - a polgári és nem polgári frekvenciagazdálkodó hatóságok együttműködésének feltételeit.

Az azonosítókkal való gazdálkodás szabályozására jelenleg hatályban lévő 75/2000. (V. 31) Korm. rendelet a liberalizált távközlési piac körülményei között korszerűsítést fog igényelni. Az új kormányrendeletnek megfelelő keretet kell majd teremtenie az ANFT jelenlegi szerkezetéből és tartalmából a liberalizált piac követelményeinek megfelelő számozási terv szerkezetébe történő átmenethez. A Javaslat ezt a felhatalmazó rendelkezést a 107. § (2) bekezdésnek c) pontjában írja le. Ugyancsak a Javaslatnak ebben a pontjában szerepel felhatalmazó rendelkezés a szolgáltató-választás továbbá a számhordozhatóság bevezetését és alkalmazását tartalmazó kormányrendeletek létrehozására. Mindhárom, a Javaslatban előirányzott új jogszabály (az ANFT gazdálkodás, a szolgáltató-választás és a számhordozhatóság) fokozott jelentőségű, az azonosítókra vonatkozó folyamatos szabályozási munkák számára keretjogszabály jellegű. Ennek következtében e jogszabályok mindegyikének kormányrendelet szintű megjelenése indokolt.

A Javaslat 107. § (4) bekezdésének e) pontja a miniszter számára ad felhatalmazást arra, hogy a pénzügyminiszterrel egyetértésben a 11. § (5) bekezdése szerint megfogalmazott - az azonosítók lekötéséért és használatáért fizetendő - díjak szabályozására rendeletet bocsásson ki. Az azonosítók lekötéséért néhány, használatukért számos európai országban kell a szolgáltatóknak díjat fizetniük. A külföldi országok gyakorlatához hasonlóan, a díjakból származó bevétel a hatósághoz - esetünkben a Hírközlési Főfelügyelethez - folyik majd be, működési feltételeinek anyagi biztosításához történő részleges hozzájárulás céljával.

Az ANFT, annak egységes alkalmazási rendje, az azonosítók lekötési engedélyezésének és használatának szabályai együttesen az azonosítókkal kapcsolatos hatósági napi munkák jogszabályi alapját kell, hogy rögzítsék. A Javaslat ezért utalja ezen rendeletek megállapítását a miniszter hatáskörébe. E miniszteri rendeletek mindegyike levezethető kell, hogy legyen a Javaslatban meghatározott kormányrendeletekből, mely utóbbiak tartalmukban és szerkezetükben keret-jogszabály jellegűek.

A jelen törvénnyel bevezetésre kerülő, jelen törvény 47. §-ában meghatározott tartalmú, az ország egész területén bárki számára elérhető áron hozzáférhető egyetemes távközlési szolgáltatás elvárt részletes műszaki követelményeinek miniszteri rendeletben történő rögzítése szükséges annak érdekében, hogy a sokszereplős szolgáltatói piacon országosan valóban azonos minőségű, tartalmú, egymás között átjárható egyetemes szolgáltatás valósuljon meg.

Az egyetemes távközlési szolgáltatás célja, hogy az ország teljes területére kiterjedően mindenki számára hozzáférhető legyen a beszéd- és 9600 bit/s sebességű adatátvitel, a nyilvános telefonállomások a lakosságszámhoz illeszkedően álljanak rendelkezésre, biztosított legyen a távirat-szolgáltatás és a nyilvános előfizetői névsor (telefonkönyv), legyen lehetőség az ingyenes segélyhívásokra. A szabályozás célja, hogy mindezen szolgáltatásokhoz országosan azonos színvonalon lehessen hozzáférni, ez indokolja a technikai megvalósítások feltételeinek (elvárásainak) miniszteri rendeletben történő előírását.

a 108. §-hoz

A Javaslat felsorolja azokat a törvényeket, amelyek a hírközlésről szóló törvény hatályba lépésével egyidejűleg kiegészülnek vagy módosulnak.

A kiegészítések célja a felsorolásból egyértelműen megállapítható. A Ptk. kiegészítésével a korlátos erőforrások közé tartozó azonosítók is az állam tulajdonába kerülnek. A távközlésről szóló törvény módosítása - összhangban a 103. § (5) bekezdésével - már 2001. július 1-jétől lehetővé teszi a frekvenciák, mint korlátos erőforrások pályázat útján történő elnyerését, amely a 103. § (8) bekezdésének e) pontja alapján e törvény hatályba lépésével hatályát veszti ugyan, de a pályáztatás lehetőségét a 69. § (3) bekezdésének b) pontja veszi át.

Az Ámt. módosítása szerint a Hírközlési Felügyelet végzi a hatósági árra vonatkozó előírások be nem tartása esetén ellátandó feladatokat.

Az államigazgatási eljárásról szóló 1957. évi IV. törvényt (a továbbiakban: Áe.) azért szükséges módosítani, mert annak szabályaitól csak olyan eljárásokban lehet eltérni, amit az Áe. kifejezetten nevesít. A Javaslat a Hírközlési Felügyelet eljárásaira az Áe. szabályait rendeli alkalmazni, egyes eltérésekkel. Ezért ki kell egészíteni az Áe. 3. § (6) bekezdését azzal, hogy sok más hatósági eljáráshoz hasonlóan a hírközlésről szóló törvényben szereplő eljárásra is csak akkor kell alkalmazni az Áe.-t, ha a hírközlésről szóló törvény másként nem rendelkezik. Ha a Javaslat e szabályt nem tartalmazná, a Felügyelet eljárásaira nem vonatkozhatnának a szükséges sajátos előírások. A Javaslat tekintettel van arra is, hogy az Országgyűlés által párhuzamosan tárgyalt - az elektronikus aláírásról szóló - törvényjavaslat az elektronikus aláírásról szóló törvény hatálya alá tartozó eljárásokban is eltérést enged az Áe.-től.

Az épített környezet alakításáról és védelméről szóló 1997. évi LXXVIII. törvény módosítása a távközlési építmények mint sajátos építményfajták esetében az engedélyezést az önkormányzatok hatáskörébe utalja.

Az Ft. módosítása a Nemzeti Hírközlési és Informatikai Tanács (NHIT) feladatait egészíti ki, figyelembe véve e törvénynek a Hírközlési Felügyelettel kapcsolatos új rendelkezéseit, és az információs társadalom szabályozásából adódó többletfeladatokat. Az Ft. megváltoztatja továbbá az NHIT működési feltételeinek forrását az időközben megszűnt Hírközlési Alap helyett.

A Javaslat a vámjogról, a vámeljárásról, valamint a vámigazgatásról szóló 1995. évi C. törvény egyes meghatározásait módosítja, abból a célból, hogy e törvény meghatározásaival az összhangot megteremtse.

A koncesszióról szóló 1991. évi XVI. törvény 1. § (1) bekezdésének k) pontja rögzíti a hírközlési ágazatban a koncessziós tevékenységek körét, ezt a Javaslat 3. § (2) bekezdésével összhangban kell módosítani.

a 109. §-hoz

A Javaslat lehetőséget teremt a postai egyetemes szolgáltató számára a hitelintézetekről és a pénzügyi vállalkozásokról szóló 1996. évi CXII. törvény módosítása útján arra, hogy az általános szabályoktól eltérően hitelintézetben 15 %-ot meghaladó tulajdoni részesedéssel rendelkezzen.

A (2) bekezdés által a nemzetbiztonsági szolgálatokról szóló 1995. évi CXXV. törvény 54. § (1) bekezdésén végrehajtott módosítás azért szükséges, mivel a Javaslat szerinti piacra lépési szabályok értelmében a korábbitól eltérően nem engedéllyel történik, hanem bejelentés alapján lehetséges a távközlési rendszerek létrehozása. A hivatkozott törvényben a hatósági engedélyhez kötött kitétel elhagyása az információgyűjtés lehetőségét így nem csak a frekvenciát használó, hanem az engedélyhez nem kötött távközlési rendszerekre is kiterjeszti.

a 110. §-hoz

A § felsorolja az Európai Közösség azon rendeleteit és irányelveit, amelyekkel a Javaslat összeegyeztethető, illetve részben összeegyeztethető (a 41. § (3) bekezdésére tekintettel).

a 111. §-hoz

A paragrafus a törvényben előforduló hírközlési fogalmakat sorolja fel. Ezek némelyike azért különösen jelentős, mert kihat a tervezet hatályára, illetve arra, hogy mely kötelezettségek kit terheljenek.

az 1. számú melléklethez

Az 1. mellékletként jelzett táblázat foglalja össze azokat a távbeszélő primer körzeteket, amelyekben a koncessziós közcélú távbeszélő szolgáltatás kizárólagossági határideje jelen törvény hatályba lépését követően jár le.

A koncessziós kizárólagosság határozott időtartamra érvényes szolgáltatói monopóliumot jelent. Alkalmazása a hálózat-korszerűsítési, ellátás-bővítési és minőség-fejlesztési beruházásokhoz szükséges stratégiai tőkebefektetések ösztönzését segítette elő.

2002. novemberéig valamennyi közcélú távbeszélő koncesszió kizárólagossági ideje lejár és érvényesül az a szabályozási feltételrendszer, amely lehetőséget ad a helyi körzetekben a szolgáltatói versenyt kibontakoztató új szolgáltatók piacra lépésére.

A táblázat, mely a koncessziós kizárólagosság lejártát követő napot tartalmazza, a Javaslat több rendelkezése hatályba lépésének időpontjára is kihat: ekkor léphetnek hatályba az előfizetői hurok átengedésére, a távbeszélő szolgáltatás végzésének bejelentésen alapuló jogára, valamint a helyi távbeszélő szolgáltatás tekintetében a szolgáltató-választásra vonatkozó szabályok. E rendelkezések ennél korábbi hatályba lépése csorbítaná ugyanis a koncessziós társaságok koncessziós szerződésben foglalt jogait.

a 2. számú melléklethez

A 2. számú melléklet az árak megállapításáról szóló 1990. évi LXXXVII. törvénynek a hatósági áras szolgáltatásokat felsoroló mellékletét módosítja a Javaslat 27. §-ával összhangban.