Az Országgyûlés a Magyar Köztársaság Alkotmányában foglalt, a magyar állampolgárok konzuli védelmére vonatkozó rendelkezés végrehajtása érdekében, az állampolgárok emberi jogainak, alapvetõ szabadságainak, valamint a magyar állampolgárok és jogi személyek érdekeinek külföldön történõ érvényre juttatása és védelme céljából, az államok közötti konzuli kapcsolatokat szabályozó nemzetközi szerzõdésekkel és szokásjogi szabályokkal összhangban, valamint - a Magyar Köztársaság európai uniós tagságára figyelemmel - az Európai Unió polgárságához kötõdõ jog érvényesítésére, az alábbi törvényt alkotja:

1. §

1. A Magyar Köztársaság a magyar állampolgár érdekeinek külföldön történõ védelmét a konzuli szolgálat útján látja el (konzuli védelem).

(2) Nemzetközi szerzõdés, törvény vagy kormányrendelet a konzuli szolgálat részére további közigazgatási feladatokat is meghatározhat.

(3) A konzuli szolgálat a vonatkozó nemzetközi jogi szabályok, valamint a magyar jogszabályok alapján jár el. Eljárása során tiszteletben tartja a fogadó állam jogszabályait.

(4) Az eljárás során a konzuli szolgálat az eset összes körülményének mérlegelésével, a helyi viszonyokra is tekintettel határozza meg a védelemnyújtás legmegfelelõbb módját.

2. §

(1) A törvény alkalmazásában a konzuli szolgálat: a Magyar Köztársaság diplomáciai és konzuli képviselete - ideértve a tiszteletbeli konzuli tisztviselõ által vezetett konzuli képviseletet is -, valamint a Külügyminisztérium.

(2) Hatósági jogkört a diplomáciai vagy konzuli képviseletnek a külügyminiszter által konzuli feladatok ellátására felhatalmazott tagja (a továbbiakban konzuli tisztviselõ), valamint a Külügyminisztérium gyakorolhat.

(3) A konzuli szolgálatot a külügyminiszter irányítja.

(4) A külügyminiszter a diplomáciai vagy konzuli képviselet egyes konzuli feladatait, az adott feladat ellátására jogosult másik diplomáciai vagy konzuli képviselet egyidejû megjelölésével korlátozhatja. A külügyminiszter a diplomáciai és konzuli képviseletek címjegyzékét és konzuli jogosítványait tartalmazó tájékoztatót évente, az abban történt változásokat három munkanapon belül közzéteszi.

(5) A diplomáciai vagy konzuli képviselet a konzuli érdekvédelem tekintetében konzuli kerületében jár el. Indokolt esetben a konzuli képviselet, a fogadó állam egyetértésével, konzuli kerületén kívül is eljárhat.

3. §

(1) Konzuli védelemre a magyar állampolgár jogosult.

(2) Más állampolgársággal is rendelkezõ magyar állampolgár a másik állampolgársága szerinti államban olyan mértékben jogosult a védelemre, amilyen mértékig azt a fogadó állam lehetõvé teszi.

(3) Olyan államban, ahol a Magyar Köztársaságnak nem mûködik diplomáciai vagy konzuli képviselete, - a (4) bekezdés rendelkezéseit nem érintve - nemzetközi szerzõdés vagy viszonosság alapján harmadik állam konzuli szolgálata is elláthatja a magyar állampolgár érdekvédelmét, feltéve, hogy azt a fogadó állam nem ellenzi. Nemzetközi szerzõdés vagy viszonosság alapján a magyar konzuli szolgálat is elláthatja harmadik állam állampolgárának érdekvédelmét, feltéve, hogy azt a fogadó állam nem ellenzi.

(4) A magyar állampolgár érdekvédelmét olyan államban, ahol a Magyar Köztársaságnak nem mûködik diplomáciai vagy konzuli képviselete, vagy az adott ügyben hatáskörrel rendelkezõ tiszteletbeli konzuli tisztviselõje, az Európai Unió tagállama is elláthatja, feltéve, hogy azt a fogadó állam nem ellenzi. A magyar konzuli szolgálat elláthatja az Európai Unió polgárának érdekvédelmét, ha az Európai Unió tagállamának az adott országban nincs diplomáciai vagy konzuli képviselete vagy az adott ügyben hatáskörrel rendelkezõ tiszteletbeli konzuli tisztviselõje, feltéve, hogy azt a fogadó állam nem ellenzi.

(5) Ha a konzuli védelem nyújtásának feltételei fennállnak, a magyar konzuli szolgálat az Európai Unió polgárát a magyar állampolgárral azonos, az e törvényben, valamint a végrehajtásáról szóló jogszabályokban meghatározott elbánásban részesíti.

4. §

(1) A konzuli szolgálat minden megengedett módon tájékozódik a külföldi államokban a magyar állampolgárok alapvetõ jogait és érdekeit közvetlenül érintõ körülményekrõl, belsõ jogszabályokról és azok változásairól, valamint a jogalkalmazásról, és ezekrõl a megfelelõ úton - ideértve a tömegtájékoztatási eszközöket és az információs világhálón való közzétételt, valamint a szóbeli felvilágosítást is - tájékoztatja az állampolgárokat annak érdekében, hogy elõsegítse megfelelõ felkészülésüket a külföldi utazásra, tartózkodásra.

(2) A konzuli szolgálat figyelemmel kíséri a magyar állampolgárok konzuli védelmét érintõ nemzetközi jogi szabályok érvényesülését a külföldi államban, s ezek megsértése, különösen a magyar állampolgárok hátrányos megkülönböztetése, alapvetõ jogaik súlyos vagy rendszeres sérelme esetén haladéktalanul fellép az adott állam illetékes hatóságainál.

5. §

(1) A konzuli szolgálat segítséget és támogatást nyújt a külföldön bajba jutott magyar állampolgár hazatérésének elõsegítéséhez.

(2) E feladat teljesítése körében eljárva a konzuli szolgálat különösen az alábbi intézkedéseket teszi:

a) a külföldre utazásról szóló 1998. évi XII. törvény alapján a hazatéréshez az elveszett, ellopott, megrongálódott, megsemmisült vagy lejárat folytán érvényét veszített úti okmány helyett újat állít ki. Az Európai Unió polgára számára a külön jogszabályban meghatározott esetekben és feltételek szerint vészhelyzeti úti okmányt állíthat ki.

b) útmutatást és tanácsot ad a rászorultnak ahhoz, hogy hazatérését saját erejébõl megoldhassa,

c) közremûködik abban, hogy a rászorult saját vagy más forrásból anyagi segítséghez jusson.

(3) Amennyiben a hazatérés elõsegítésének más módjára nincs lehetõség, és a késedelem súlyos érdeksérelmet okoz, kölcsönt nyújt, amely adók módjára behajtandó köztartozásnak minõsül. Az Európai Unió polgárának nyújtható anyagi támogatás feltételeire külön jogszabály rendelkezései irányadók.

(4) Meg kell tagadni a kölcsönnyújtást a (3) bekezdésben foglalt feltételek hiányában, valamint, ha a kérelmezõ valótlan adatokat közölt, vagy a korábban igénybe vett konzuli kölcsönt nem térítette vissza.

(5) A konzuli kölcsönre elõirányzott keretet fejezeti kezelésû elõirányzatként a Magyar Köztársaság költségvetésének a Külügyminisztériumra vonatkozó költségvetési fejezetében kell megállapítani.

6. §

(1) Amennyiben a konzuli szolgálat tudomást szerez arról, hogy magyar állampolgár súlyos sérüléssel járó balesetet szenvedett vagy ilyen sérülést okozó bûncselekmény sértettjévé vált, illetõleg súlyos, sürgõs ellátást igénylõ betegségben szenved, haladéktalanul tájékozódik arról, hogy az érintett megfelelõ egészségügyi ellátásban részesül-e, értesíti a sérült, vagy beteg által megjelölt személyt, valamint gondoskodik az érintett vagy legközelebbi ismert hozzátartozója felvilágosításáról a gyógykezelés, illetve, szükség esetén, a feljelentés megtételének és a kárigény érvényesítésének feltételeirõl a fogadó államban.

(2) Több magyar állampolgár súlyos sérülésével vagy halálával járó szerencsétlenség vagy bûncselekmény esetén a konzuli tisztviselõ lehetõség szerint a helyszínen is meggyõzõdik arról, hogy a sérültek számára a szükséges ellátást biztosítják, vagyontárgyaik megõrzésérõl az eljáró hatóságok gondoskodnak, és a baleset körülményeirõl felvett jegyzõkönyv a magyar állampolgárok jogainak és érdekeinek érvényesítéséhez szükséges adatokat tartalmazza-e.

(3) Eljárása során a konzuli tisztviselõ, a vonatkozó nemzetközi szerzõdésekkel, a fogadó állam jogszabályaival és gyakorlatával összhangban, együttmûködik a fogadó állam hatóságaival, és szükség esetén javaslatot tesz magyar szakértõ részvételére a vizsgálatban.

(4) Az áldozatok védelme során a konzuli tisztviselõ haladéktalanul fellép a fogadó állam hatóságainál, ha az érintett magyar állampolgár személyiségéhez fûzõdõ jogait, méltóságát, személyes adataival való rendelkezésének jogát sérelem éri.

7. §

(1) A magyar állampolgárok életét, testi épségét külföldön közvetlenül fenyegetõ természeti katasztrófa, háborús cselekmények vagy fegyveres összeütközések esetén a konzuli szolgálat megteszi az adott körülmények között elvárható intézkedéseket az érintett magyar állampolgárok tájékoztatása, és a velük való folyamatos kapcsolattartás érdekében.

(2) A konzuli szolgálat folyamatosan értékeli a helyzet alakulását. E tevékenysége során egyeztet az Európai Unió tagállamaival, elsõsorban azok helyben mûködõ diplomáciai vagy konzuli képviseletei útján, valamint az Európai Unió Tanácsával.

(3) Szükség esetén a Külügyminisztérium javaslatot tesz a Kormánynak a magyar állampolgárok hazatérésének elõsegítésére vagy evakuálására. Az evakuálás végrehajtásában együttmûködik az Európai Unió tagállamaival, az Európai Unió, és az Észak-atlanti Szerzõdés Szervezete szerveivel.

(4) Evakuálásra csak az érintett vagy törvényes képviselõje egyetértésével kerülhet sor. Amennyiben a törvényes képviselõ nyilatkozatának beszerzésével járó késedelem a magyar állampolgár életét, testi épségét veszélyezteti, a konzuli szolgálat az érintett magyar állampolgár nyilatkozatát is figyelembe véve, az eset összes körülményének mérlegelésével hoz döntést az evakuálásról.

8. §

A konzuli szolgálat a külföldön tartózkodó magyar állampolgárnak, ha ellene a fogadó állam hatósága a személyes szabadság korlátozásának bármely formáját alkalmazza, függetlenül annak elnevezésétõl (a továbbiakban: fogva tartás) az alábbi segítséget nyújtja:

a) amennyiben a fogva tartás tényérõl bármely forrásból értesül, tisztázza a védelemnyújtáshoz szükséges adatokat,

b) a fogadó állam szabályaival összhangban kapcsolatba lép a fogva tartottal, és kérésére tájékoztatja az ügyre vonatkozó, a fogadó államban hatályban lévõ jogszabályok lényegérõl,

c) késedelem nélkül értesíti a fogva tartott által megjelölt személyt,

d) kérés esetén tanácsot ad a védõválasztáshoz és tolmács igénybevételéhez.

9. §

(1) A konzuli szolgálat figyelemmel kíséri a fogva tartás körülményeit, valamint azt, hogy a magyar állampolgárral szemben folytatott eljárás során tiszteletben tartják-e a nemzetközi jogi szabályokat, továbbá a fogadó államnak a kényszerintézkedések elrendelésére és foganatosítására vonatkozó rendelkezéseit.

(2) Az (1) bekezdésben meghatározott körülményekrõl és a fogva tartott állapotáról a konzuli tisztviselõ lehetõség szerint személyes látogatás keretében gyõzõdik meg, különösen, ha a fogva tartott a bántalmazására vagy az egészségét, testi épségét veszélyeztetõ körülményekre tesz panaszt.

(3) Amennyiben a fogva tartott kiskorú, cselekvõképessége egyéb okból hiányzik vagy korlátozott, vagy várandós anya, soron kívül meg kell látogatni.

10. §

(1) A konzuli szolgálat a 8. § b) - d) pontjai és 9. § (1) - (2) bekezdéseiben foglalt eljárás kezdetén tisztázza, hogy a fogva tartott kívánja-e az érdekében történõ fellépést. A konzuli szolgálat nem léphet fel annak a személynek az érdekében, aki ezt ellenzi.

(2) Cselekvõképtelen vagy korlátozottan cselekvõképes személy esetén a konzuli szolgálat beszerzi a törvényes képviselõ nyilatkozatát, és annak alapján dönt a további eljárásról, feltéve, hogy az ezzel járó késedelem nem sérti vagy veszélyezteti a magyar állampolgár érdekvédelmének ellátását.

11. §

(1) Amennyiben a konzuli szolgálat magyar állampolgár külföldön történt elhalálozásáról értesül, megkeresi a fogadó ország illetékes hatóságát a halotti anyakönyvi kivonat beszerzése érdekében, haladéktalanul értesíti az elhunyt legközelebbi ismert hozzátartozóját, és felvilágosítást nyújt számára az eltemettetéshez vagy a holttest hazaszállításához szükséges intézkedések megtételérõl.

(2) Ha az elhunyt után külföldön kiskorú, cselekvõképtelen vagy korlátozottan cselekvõ képes nagykorú magyar állampolgár maradt, a konzuli tisztviselõ elõsegíti a megfelelõ ellátásának biztosítását, szükség esetén kezdeményezi gyám vagy gondnok kirendelését.

(3) Amennyiben a konzuli szolgálat tudomást szerez arról, hogy az elhunyt után külföldön hagyaték maradt, a konzuli tisztviselõ megteszi a hagyaték biztosításához haladéktalanul szükséges intézkedést, és errõl az érdekeltet tájékoztatja. A továbbiakban a hagyatéki eljárásban az érdekelt személyesen vagy meghatalmazottja útján jár el.

(4) Az ismeretlen örökös felkutatása érdekében a konzuli szolgálat hirdetményt tesz közzé a hagyatéki igény érvényesítésére.

12. §

(1) Kiskorú vagy cselekvõképességében egyébként korlátozott magyar állampolgár érdekvédelme során a konzuli szolgálat annak szem elõtt tartásával jár el, hogy az érintett személy nem vagy csak korlátozottan képes közremûködni jogai és érdekei védelmében.

(2) Amennyiben a konzuli szolgálat arról értesül, hogy magyar állampolgár számára gyám, vagy gondnok rendelése válik szükségessé, errõl haladéktalanul értesíti a magyar gyámhatóságot.

(3) A további eljárásra a magyar gyámhatóság intézkedése irányadó azzal, hogy az eljárás során a konzuli szolgálat a fogadó állam gyámhatóságával való együttmûködésre törekszik.

13. §

(1) Amennyiben nemzetközi szerzõdés eltérõen nem rendelkezik, a fogadó állam bírósága vagy más hatósága elõtti eljárásban a konzuli tisztviselõ fellép a magyar állampolgár képviseletében vagy intézkedést tesz a képviseletének biztosítására avégbõl, hogy e hatóságok ideiglenes intézkedést hozzanak a magyar állampolgár jogainak és érdekeinek megóvására, feltéve, hogy a magyar állampolgár távolléte miatt vagy más elháríthatatlan okból nem képes jogait és érdekeit idõben személyesen vagy meghatalmazottja útján érvényesíteni.

(2) A megtett intézkedésrõl a konzuli szolgálat értesíti az érdekelt magyar állampolgárt, s felhívja, hogy az eljárásban a továbbiakban személyesen vagy meghatalmazottja útján vegyen részt. Szükség esetén tájékoztatást nyújt a fogadó államban hatályban lévõ, az igény érvényesítésre vonatkozó eljárási jogszabályokról, valamint tanácsot ad megfelelõ jogi képviselõ választásához, fordító vagy tolmács igénybe vételéhez.

(3) A konzuli tisztviselõ a fogadó állam eljárási jogszabályai és gyakorlata tiszteletben tartásával, az ezek által lehetõvé tett mértékig vesz részt az e § szerinti ügyek intézésében.

14. §

(1) A Magyar Köztársaságnak a külügyminiszter által egyes közjegyzõi feladatok végzésére felhatalmazott konzuli tisztviselõje a magyar állampolgár érdekeihez közvetlenül kapcsolódó jognyilatkozatokról vagy jogügyletekrõl - a végintézkedést is beleértve - konzuli okiratot állíthat ki, és a jogilag jelentõs tényekrõl és körülményekrõl konzuli tanúsítványt készíthet, okiratról hiteles fordítást készíthet, vagy a fordítás helyességét tanúsíthatja. Az e feladatok ellátására felhatalmazott konzuli tisztviselõk jegyzékét a külügyminiszter évente közzéteszi.

(2) Az (1) bekezdés szerinti jogkörben eljáró konzuli tisztviselõ a konzuli okirat készítésénél és a konzuli tanúsítvány kiállításánál a közjegyzõkrõl szóló törvény rendelkezései szerint jár el.

(3) Az (1) és (2) bekezdés alapján készített okirat közokirat.

15. §

(1) Amennyiben nemzetközi szerzõdés eltérõen nem rendelkezik, a külföldi közokirat magyarországi felhasználása céljából a konzul felülhitelesítheti a fogadó állam hatóságának az okiraton szereplõ aláírását és bélyegzõlenyomatát, feltéve, hogy az okirat kiállítására jogosult hatóság aláírás és bélyegzõmintáját a fogadó állam közölte.

(2) Amennyiben nemzetközi szerzõdés eltérõen nem rendelkezik, külföldi felhasználás céljából a Külügyminisztérium konzuli feladatokat ellátó szervezeti egysége felülhitelesíti a magyar minisztériumok vagy országos hatáskörû szervek által kiállított okiraton szereplõ aláírást és bélyegzõlenyomatot.

(3) A (2) bekezdésben említett hatóságok megküldik a külföldi felhasználás céljából okirat hitelesítésére jogosult munkatársaik aláírás- és bélyegzõmintáját a Külügyminisztérium konzuli feladatokat ellátó szervezeti egységének, s elõzetesen értesítik az abban bekövetkezõ változásokról.

(4) A felülhitelesítést meg kell tagadni, ha az okirat, a kiállító hatóság aláírása vagy bélyegzõje valódiságát vagy a kiállításra való jogosultságát illetõen kétely merül fel.

16. §

(1) A konzuli szolgálat a konzuli védelem során - jogainak érvényesítése és érdekeinek védelme céljából, továbbá a védelemhez szükséges adatkörben - a védelemre szoruló személy következõ személyes adatait kezelheti:

1. családi és utónév,
2. születési hely és idõ,
3. anyja neve,
4. magyarországi lakóhelye,
5. állampolgársága,
6. személyazonosító okmányának okmányazonosító adatai,
7. a védelem biztosításához szükséges egyéb adatok.

(2) A konzuli szolgálat az érdekvédelem során birtokába került személyes adatokról - az érintett magyar állampolgár ellen büntetõeljárást folytató magyar hatóság, vagy a magyar nemzetbiztonsági szolgálatok megkeresése esetén, valamint a (3) és (4) bekezdésben foglalt kivételekkel - másnak csak akkor nyújt felvilágosítást, ha ehhez a védett magyar állampolgár hozzájárult. E törvény 14. §-ában foglalt konzuli okiratokról és tanúsítványokról, valamint az érintett magyar állampolgár jogi képviselõjétõl származó, ügyvédi titoknak minõsülõ adatról kizárólag az érintett egyetértésével adható felvilágosítás.

(3) A közeli hozzátartozó érdeklõdése esetén, amennyiben az érintett személy baleset, fogva tartás vagy más ok miatt nincs abban a helyzetben, hogy maga vegye fel a kapcsolatot közeli hozzátartozójával, illetve holléte ismeretlen, a konzuli szolgálat vélelmezi az érdekelt magyar állampolgár hozzájárulását az ügyrõl adott tájékoztatáshoz, feltéve, hogy a konzuli szolgálatnak nincs tudomása az érintett és közeli hozzátartozójának érdekei között fennálló nyilvánvaló ellentétrõl. Amint a konzuli szolgálatnak sikerül kapcsolatba lépnie az érintettel, felkéri arra, hogy nyilatkozzon: közeli hozzátartozójának adható-e a továbbiakban tájékoztatás.

(4) Vélelmezni kell az ismeretlen helyen tartózkodó védelemre szoruló vagy az egészségi állapota, illetve egyéb ok miatt a nyilatkozattételben akadályozott magyar állampolgár hozzájárulását az érdekvédelem nyújtásához szükséges mértékû adatkezeléshez mindaddig, amíg azt az érdekelt nem ellenzi.

(5) A kérelemre indult eljárásban a konzuli védelem ellátására irányuló kérelem magába foglalja az annak biztosításához szükséges adatok kezeléséhez való hozzájárulást is az érdekérvényesítéshez szükséges körben.

(6) Az Európai Unió polgára érdekvédelmének ellátása során a konzuli szolgálat adatot szolgáltat az Európai Unió tagállama konzuli szolgálatának.

(7) Az adatszolgáltatásról nyilvántartást kell vezetni. A nyilvántartás tartalmazza:

a) az adatkezelõ megnevezését (azonosítóját),

b) az adatszolgáltatás idejét,

c) az adatszolgáltatás célját és jogalapját,

d) az adatszolgáltatást igénylõ megnevezését,

e) a szolgáltatott adatok körét.

(8) Az adatszolgáltatási nyilvántartást öt évig meg kell õrizni.

17. §

(1) Az érdekvédelem ellátása során, az adatok felhasználása céljának és az igényelt adatok körének megjelölésével a konzuli szolgálat az adatkezelést szabályozó külön törvény alapján adatot igényelhet:

a) a polgárok személyi adat és lakcímnyilvántartásából,

b) az anyakönyvi nyilvántartásokból,

c) az állampolgársági eljárásra jogosult hatóságtól,

d) a központi idegenrendészeti nyilvántartásból,

e) a központi útiokmány-nyilvántartásból,

f) a közúti közlekedési nyilvántartásból,

g) a határforgalom ellenõrzési nyilvántartásból,

h) a bûnügyi nyilvántartásból,

i) a körözési nyilvántartásból,

j) az egészségbiztosító és a nyugdíjbiztosító nyilvántartásából.

(2) Az Európai Unió polgára érdekvédelmének ellátása során a konzuli szolgálat a védelem ellátásához szükséges adatokat az Európai Unió tagállama konzuli szolgálatán keresztül igényelheti.

18. §

(1) Az érdekvédelemmel kapcsolatos iratokba a védelemben részesülõ ügyfél, és azok a személyek tekinthetnek be, akik számára a 16. § alapján adat szolgáltatható.

(2) A betekintés során megismert, nyilvánosságra kerülése esetén az érdekvédelem további ellátását hátrányosan befolyásoló adat vagy a Magyar Köztársaság és a fogadó állam közötti kapcsolatok kedvezõtlen irányban történõ befolyásolására alkalmas adat vagy körülmény nem hozható nyilvánosságra.

19. §

(1) A konzuli szolgálat eljárására - a 14. § és 15. §-okban foglalt eljárások kivételével - az államigazgatási eljárás általános szabályairól szóló törvény rendelkezéseit kell alkalmazni.

(2) Az Európai Unió polgárának érdekvédelmét a konzuli szolgálat kérelemre látja el.

(3) Ha a konzuli szolgálat a birtokába került adatok alapján hivatalból kezdeményez fellépést a magyar állampolgár érdekvédelmének ellátására, errõl az ügyfelet a helyi körülményeknek megfelelõ módon - lehetõség szerint írásban - értesíti, és felkéri, nyilatkozzon arról, igényli-e a további konzuli eljárást.

(4) Ha elsõ fokon a konzuli tisztviselõ járt el, a másodfokú eljárásra a Külügyminisztérium konzuli feladatokat ellátó szervezeti egysége jogosult. A Külügyminisztérium konzuli feladatot ellátó szervezeti egységének elsõfokú eljárása elleni jogorvoslati kérelmet a külügyminiszter bírálja el.

(5) Amennyiben az eljárásban a fogadó állam hatóságának megkeresése, vagy diplomáciai, illetve konzuli futárposta igénybevétele szükséges, a megkeresés teljesítésének idõtartama vagy a posta továbbításához szükséges idõ az eljárási határidõbe nem számít bele.

(6) Ha jogszabály eltérõen nem rendelkezik, a konzuli szolgálat eljárása díjköteles. A díjak mértéke nem akadályozhatja a konzuli védelemhez való jog érvényesülését.

20. §

(1) A jogi személy konzuli védelmére e törvény rendelkezései megfelelõen irányadók.

1. E törvény alkalmazásában közeli hozzátartozó a Ptk. 685. § b) pontjában meghatározott személy.

(3) Ahol jogszabály a magyar külképviselet számára hatósági jogkört állapít meg, azon a konzuli tisztviselõt kell érteni.

21. §

Felhatalmazást kap a külügyminiszter, hogy:

1. a konzuli szolgálatra, a konzuli védelemmel összefüggõ egyes eljárásokra, az Európai Unió polgárai védelmének ellátására vonatkozó részletes szabályokat az érintett miniszterekkel egyetértésben,
2. a konzuli díjakat a pénzügyminiszterrel egyetértésben,
3. a konzuli tisztviselõ 14. § (1) bekezdése szerinti tevékenységének részletes szabályait az igazságügy-miniszterrel együttesen rendeletben állapítsa meg.

22. §

1. Ez a törvény - a (2) bekezdésben foglalt kivételekkel - a kihirdetését követõ negyedik hónap elsõ napján lép hatályba.
2. A 3. § (4) és (5) bekezdése, az 5. § (2) a) pontjának második mondata, az 5. § (3) bekezdésének második mondata, a 16. § (6) bekezdése, a 17. § (2) bekezdése, a 19. § (3) bekezdése az Európai Unióhoz történõ csatlakozásról szóló nemzetközi szerzõdést kihirdetõ törvény hatályba lépésének napján lép hatályba.

23. §

A törvény hatályba lépésével a magyar külképviseleti hatóságok okirat-kiállítási és okirat-hitelesítési hatáskörével kapcsolatos egyes kérdésekrõl szóló 1940. évi X. törvénycikk hatályát veszti.

24. §

Ez a törvény a Magyar Köztársaság és az Európai Közösségek és azok tagállamai között társulás létesítésérõl szóló, Brüsszelben, 1991. december 16-án aláírt Európai Megállapodás 67. cikke rendelkezéseivel összhangban, az 1994. évi I. törvény 3. §-ban foglaltakat teljesítve, az Európai Közösségek következõ jogszabályaival összeegyeztethetõ szabályozást tartalmaz, azzal, hogy a teljes összeegyeztethetõséget biztosító részletszabályokat a törvény 21. §-ának a) pontjában adott felhatalmazás alapján kiadandó rendeletek biztosítják:

a) az Európai Közösség létrehozásáról szóló, Rómában, 1957. március 25-én aláírt Szerzõdés 20. cikke,

b) az Európai Közösségek tagállamai képviselõinek 1995. december 19-i, a Tanács keretében elfogadott határozata az Európai Unió polgárainak a diplomáciai és konzuli képviseletek által nyújtott védelemrõl,

c) az Európai Közösségek tagállamai képviselõinek az Európai Közösség létrehozásáról szóló, Rómában, 1957. március 25-én aláírt Szerzõdés 20. cikke rendelkezésével összhangban, 1995. december 19-én, a Tanács keretében elfogadott határozata az Európai Közösségek tagállamai képviselõinek 1995. december 19-i határozata végrehajtására,

d) az Európai Közösségek tagállamai képviselõinek 1996. június 25-i, a Tanács keretében elfogadott határozata a vészhelyzeti úti okmány létrehozásáról,

e) az Európai Közösségek tagállamai képviselõinek 1996. június 27-i, a Tanács keretében elfogadott határozata az Európai Unió polgárainak evakuálására vonatkozó intézkedésekrõl, ha biztonságukat harmadik országban veszély fenyegeti.

A demokratikus berendezkedésû államok nemzetközi kapcsolataiban felértékelõdött az állampolgárok és jogi személyek érdekeinek védelmét biztosító konzuli kapcsolatok jelentõsége.

Magyarország gazdasága hagyományosan nyitott, az országból különbözõ történelmi idõszakokban jelentõs számban utaztak külföldre vagy vándoroltak ki, továbbá a magyar nemzetiségûek igen jelentõs hányada él határainkon kívül. Emiatt a magyar állampolgárok és a magyarországi honosságú szervezetek jogai és érdekei sok szállal kapcsolódnak külföldi országokhoz, személyekhez. A rendszerváltás, s ezzel összefüggésben az utazási szabadság kiteljesedése, valamint a nemzetközi gazdasági kapcsolatok kiszélesedése új lendületet adott ennek a folyamatnak. Egyidejûleg megváltozott az állami feladatoknak az állampolgárok általi megítélése, és a szolgáltató állam koncepciója nyert teret. Az állampolgárok és a szervezetek igénye, hogy magas szintû jogszabály összegezze, az államtól milyen védelemre számíthatnak külföldön.

Magyarország konzuli kapcsolataiban döntõ változást eredményezett az ország 1987-ben történt csatlakozása a konzuli kapcsolatokról szóló 1963. évi bécsi egyezményhez (a továbbiakban: BKE), amely univerzális jelleggel szabályozza az államok közötti konzuli kapcsolatokat. Emellett hazánk számos kétoldalú konzuli egyezménynek is részese, amelyek az egyes országok vonatkozásában megkönnyítik a BKE alkalmazását.

A konzuli védelem alkotmányos szabályozásában fordulatot jelentett, hogy az alaptörvény 1989. évi módosítása során az alapjogok katalógusát adó XII. fejezet kimondta a magyar állampolgár konzuli védelemhez való jogát. Az Alkotmány 69. § (3) bekezdése értelmében: "Minden magyar állampolgár jogosult arra, hogy törvényes külföldi tartózkodásának ideje alatt a Magyar Köztársaság védelmét élvezze."

A magyar konzuli jog fejlõdésének további lendületet és feladatot adott az Európai Unió konzuli vívmányai átvételének igénye.

A jogharmonizációnak nem elengedhetetlen feltétele a törvényi szintû kodifikáció, hiszen az Európai Unió tagállamainak gyakorlata is különbözõ e kérdésben. A harmonizációs követelmény, valamint az egységes, átlátható eljáráshoz fûzõdõ érdek, amelyet a kérdés alkotmányos szabályozása is alátámaszt, idõszerûvé teszi, hogy a magyar állampolgárok védelmérõl, e jog lényeges tartalmáról és érvényesülésének feltételeirõl átfogó törvény rendelkezzen, amely azonban nem érinti a magyar konzuli szolgálat számára más közigazgatási feladatot - pl. az állampolgársági, az útlevél, idegenrendészeti, vám- vagy hasonló eljárásban való részvételt - meghatározó jogszabályok hatályát.

A törvényjavaslat a nemzetközi jog és a fogadó államok szabályainak tiszteletben tartása mellett mindenekelõtt a magyar állampolgárok emberi jogainak és alapvetõ szabadságainak külföldön való mind teljesebb érvényre juttatását kívánja elõsegíteni. Ennek érdekében szabályozza a késõbbi esetleges sérelem elkerülését szolgáló általános jellegû tanácsadást és segítségnyújtást, valamint a konzuli védelem keretében történõ egyes eljárásokat.

A törvényjavaslat hosszú távra kitûzi a konzuli hálózat folyamatos korszerûsítését, szakmai, technikai, informatikai fejlesztését meghatározó célokat.

Az 1. §-hoz:

A nemzetközi jog konzuli védelemre vonatkozó szabályai szerint, az államok, konzuli képviseleteik és konzuli feladatokat ellátó diplomáciai képviseleteik útján, a fogadó állam központi és helyi hatóságainál felléphetnek a küldõ állam honosai, természetes és jogi személyei érdekeinek védelmére, a nemzetközi jog által megengedett keretek között.

A védelemnyújtás keretében a konzuli tisztviselõt a fogadó állam hatóságai értesítik a küldõ állam állampolgára személyes szabadságának bármilyen címen történõ korlátozásáról, az õt érintõ balesetrõl, haláláról, kiskorú vagy cselekvõképességében korlátozott személy részére gyám- vagy gondnokrendelés szükségességérõl vagy arról, hogy a fogadó államban megnyílt hagyatékban örökösként érdekelt.

A konzuli tisztviselõ feladatai végzése során elsõsorban a konzuli kerület illetékes helyi hatóságához fordulhat, s a küldõ állam állampolgárát érintõ, folyamatban lévõ ügyben az állampolgár számára tanácsot, felvilágosítást adhat. A konzuli védelem csak kivételes jelleggel terjedhet ki a fogadó állam központi hatóságainál, külügyminisztériumánál történõ fellépésre. A BKE 38. cikke értelmében erre akkor és olyan mértékben kerülhet sor, ahogy azt a fogadó állam törvényei, más jogszabályai és szokásai vagy az e tárgyban kötött nemzetközi megállapodások lehetõvé teszik.

Jogerõsen elbírált ügyben, a fogadó állammal szemben, az 1961. évi, a diplomáciai kapcsolatokról szóló bécsi szerzõdés 3. cikkének b. pontjával összhangban diplomáciai fellépésre kerülhet sor a fogadó állam kormányánál. Az ilyen diplomáciai védelemre a törvényjavaslat hatálya nem terjed ki.

A modern államok közigazgatása számos feladatot határoz meg a konzuli tisztviselõk számára, elsõsorban olyan ügyekben, ahol az állampolgár számára külföldi tartózkodása idején is biztosítani kell a hozzáférést az eljáráshoz. E feladatok köre és tartalma azonban a közigazgatás igényeinek megfelelõen változhat, ezért a törvényjavaslat felhatalmazást ad arra, hogy azokat nemzetközi szerzõdés, törvény vagy kormányrendelet állapítsa meg. A konzuli eljárás kereteit a nemzetközi jogi normák és a fogadó ország jogának tiszteletben tartására vonatkozó kötelezettség jelentik. A BKE 55. cikkének 1. bekezdése kimondja, hogy a konzuli tisztviselõnek tiszteletben kell tartania a fogadó állam törvényeit és más jogszabályait, és tartózkodnia kell a fogadó állam belügyeibe történõ beavatkozástól. Az ettõl eltérõ magatartás nemzetközi jogsértés és az állam felelõsségét vonhatja maga után.

Ezek között a jogi keretek között a konzuli tisztviselõnek az eset összes körülményére és a helyi viszonyokra tekintettel a védelemnyújtás legcélszerûbb módját kell választania.

A 2. §-hoz:

A magyar állampolgárok és jogi személyek védelmével összefüggõ eljárásokban a Külügyminisztérium és az irányítása alatt álló diplomáciai és konzuli képviseletek szoros együttmûködést valósítanak meg, ezért a törvényjavaslat rendelkezik a konzuli szolgálatról, mint a konzuli védelem ellátásának szervezeti keretérõl. A nemzetközi gyakorlatban általánosan elfogadott, hogy konzuli feladatokat a konzuli képviseletek mellett a diplomáciai képviseletek is ellátnak.

A diplomáciai kapcsolatokról szóló 1961. évi bécsi szerzõdés 3. cikk 1. bekezdésének b. pontja értelmében a diplomáciai képviselet feladatkörébe tartozik a küldõ állam, valamint a küldõ állam állampolgárai érdekeinek védelme a nemzetközi jog által megengedett keretekben. Ugyanennek a cikknek 2. bekezdése szerint a diplomáciai képviseletek konzuli feladatokat is elláthatnak.

Ezt megerõsíti a BKE 70. cikke is, mely szerint a diplomáciai képviselet azon tagjainak nevét, akiket konzuli feladatok végzésével bíztak meg, közölni kell a fogadó állam külügyminisztériumával vagy az e minisztérium által kijelölt hatósággal.

Míg tehát a magyar érdekek érvényre juttatását szolgáló átfogó konzuli feladatok megvalósítása, azaz a fogadó államban lévõ, magyar érdekeket érintõ viszonyokról és fejleményekrõl való tájékozódás, elemzés, a gazdasági, kulturális és tudományos kapcsolatok fejlesztése a konzuli szolgálat egészének feladata, a jogbiztonság a nemzetközi jogi szabályozással összhangban megköveteli, hogy a konkrét hatósági ügyben eljárásra jogosult személyt a külügyminiszter kijelölje, s errõl a fogadó állam, illetve az ügyfelek is tudomást szerezzenek.

A helyi körülményekre - különösen a fogadó állam viszonyaira, a képviselet személyi, tárgyi feltételeire, biztonságára - tekintettel a külügyminiszter idõlegesen vagy tartósan a képviselet egyes konzuli feladatait - pl. okmányok kiállítása - korlátozhatja. Ez esetben egyidejûleg meg kell jelölnie azt a diplomáciai vagy konzuli képviseletet, amelyik az adott feladat ellátására jogosult.

Az állampolgárok számára alapvetõ fontosságú, hogy megismerhessék a magyar diplomáciai és konzuli képviseletek címét, elérhetõségük adatait, konzuli jogosítványait. Ezért a törvényjavaslat elõírja, hogy a külképviseletek adatairól évente egyszer összefoglaló tájékoztatót kell kiadni, az egyes külképviseletek adataiban év közben bekövetkezõ változásokat pedig három munkanapon belül közzé kell tenni.

A tiszteletbeli konzuli tisztviselõk által vezetett konzuli képviselet sajátosságára tekintettel a külügyminiszter 2/1995. (III. 24.) rendelete, az Európai Unió szabályozásával összhangban, korlátozza a magyar tiszteletbeli konzulok egyes feladatait. A tiszteletbeli konzuli tisztviselõk a rendelet értelmében nem állíthatnak ki úti okmányt vagy vízumot.

Az egyes feladatokra vonatkozó korlátozás ugyanakkor nem jelentheti azt, hogy az adott székhelyen mûködõ egyetlen magyar diplomáciai vagy konzuli képviselet ne lássa el a magyar állampolgárok védelmét.

A BKE 1. cikk 1. bekezdésének b. pontja szerint konzuli kerület az a terület, ahol a konzuli képviselet konzuli feladatok végzésére jogosult. A konzuli kerületen kívüli eljáráshoz a BKE 6. cikke értelmében a fogadó állam beleegyezése szükséges.

Amennyiben a fogadó államban magyar konzuli képviselet nem mûködik, a diplomáciai képviselet konzuli kerülete a fogadó állam teljes területe.

A magyar tiszteletbeli konzuli képviselet konzuli kerülete nem érinti a magyar diplomáciai vagy hivatásos konzuli képviselet illetékességét az eljárásra.

A nemzetközi jogban elfogadott, hogy a küldõ állam a fogadó államban mûködõ konzuli képviseletét megbízza azzal, hogy konzuli feladatokat egy harmadik államban is ellásson, amennyiben ezt sem a fogadó, sem az érintett harmadik állam vagy államok nem ellenzik. Konzuli kerülete ez esetben erre a harmadik államra vagy államokra is kiterjed.

A 3. §-hoz:

Az Alkotmány 69. § (3) bekezdése a nemzetközi joggal összhangban a konzuli védelemhez való jogot a magyar állampolgár számára biztosítja. Tekintettel arra, hogy a magyar állampolgárság a külföldön letelepedett magyar állampolgárok leszármazóira a ius sanguinis elvének érvényesülése következtében idõbeli korlát nélkül átszáll, függetlenül attól, hogy más állam állampolgárságát megszerzik-e, egyre nõ azoknak a magyar állampolgároknak a száma, akik kettõs vagy többes állampolgárok. A törvény ezért rendezi az õ konzuli védelmükre vonatkozó szabályokat is. Fõszabályként rájuk is vonatkozik, hogy mint magyar állampolgárok, jogosultak a magyar állam konzuli védelmére. Ez irányadó minden olyan államban való védelemre, amelynek állampolgárságával a magyar állampolgár nem rendelkezik.

A nemzetközi jog értelmében az államok elzárkózhatnak attól, hogy a küldõ állam konzuli eljárását lehetõvé tegyék olyan állampolgár számára, aki a küldõ állam állampolgársága mellett a fogadó állam állampolgárságával is rendelkezik. Erre csak a fogadó állam egyetértésével, az általa lehetõvé tett mértékben kerülhet sor.

Az emberi jogok és alapvetõ szabadságok érvényre juttatására vonatkozó, az államok között megvalósuló együttmûködés alapelvébõl kiindulva a nemzetközi jog lehetõvé teszi, hogy az egyes államok ellássák más államok állampolgárának konzuli védelmét harmadik államban, illetve ehhez támogatást, segítséget nyújtsanak. A BKE 8. cikke értelmében errõl a fogadó államot értesíteni kell, és a védelem akkor nyújtható, ha ezt a fogadó állam nem ellenzi.

A konzuli védelem jogintézményének jellege megköveteli, hogy sürgõs esetekben a harmadik állam által nyújtott védelem nyújtására nemzetközi szerzõdés hiányában, a viszonosság alapján is sor kerülhessen, ezért a törvény ezt a lehetõséget is biztosítja.

A magyar állampolgárok konzuli védelmének ellátásához jelenleg a Lengyel Köztársaság nyújt segítséget a Belarusz Köztársaságban és a Koreai Népi Demokratikus Köztársaságban.

Az Európai Közösséget megalapító Római Szerzõdés hatályos 20. cikke úgy rendelkezik, hogy harmadik országban azon tagállamok állampolgárainak konzuli védelmét, amelyek nem rendelkeznek az adott országban képviselettel, bármely képviselettel bíró tagállam - a saját állampolgáraival azonos módon - köteles ellátni. Ennek megfelelõen, a Magyar Köztársaság Európai Uniós tagságának idõpontjától kezdõdõen a magyar konzuli szolgálat elláthatja majd más tagállamok állampolgárainak konzuli védelmét, illetõleg más tagállamok biztosítani fogják a magyar állampolgárok konzuli védelmét harmadik államokban. Az Európai Unió tagállamainak kormányképviselõi a Tanácsban hozott 95/563/EK határozatban meghatározták a Római Szerzõdés 20. cikkében foglalt kölcsönös segítségnyújtás területeit, majd határozatot hoztak az egyes területeken követendõ szabályokról. Ez utóbbiakat a törvényjavaslat 24. §-a sorolja fel.

A Római Szerzõdés 20. cikke szerint az Európai Unió tagállamai a saját állampolgáraikra meghatározottal azonos módon látják el más tagállam állampolgárának konzuli védelmét harmadik államban. A magyar konzuli szolgálat tehát a törvényjavaslat és a végrehajtására kiadott jogszabályok rendelkezéseinek megfelelõen látja el az Európai Unió más tagállama állampolgárának védelmét. A törvényjavaslat 3. § (5) bekezdése ezt a tényt rögzíti.

A 4. §-hoz:

A demokratikus államok konzuli szolgálatai az állampolgárok növekvõ igényének megfelelõen széles körben, mindenki számára hozzáférhetõ módon adnak tanácsot és nyújtanak tájékoztatást az állampolgáraik alapvetõ jogait és érdekeit érintõ viszonyokról más országokban.

A nemzetközi jog értelmében az ilyen viszonyokról való tájékozódás minden megengedett módon, így egyebek között, a fogadó állam jogalkotásának és gyakorlatának figyelemmel kísérésével, helyszíni látogatás, személyes beszélgetések tapasztalatainak felhasználásával történhet. Az ezekrõl való felvilágosítás adás eszköztárába az ügyfél kérésére adott személyes tájékoztatáson túl beletartozik a korszerû tömegtájékoztatás valamennyi eszköze, beleértve az Interneten történõ megjelenést is, amely lehetõvé teszi, hogy a konzuli szolgálat és a világ bármely pontján tartózkodó ügyfél egymással bármikor kapcsolatba léphessen.

Amennyiben a konzuli szolgálat olyan értesülések birtokába kerül, melyek szerint fennáll a lehetõség, hogy magyar állampolgár alapvetõ joga súlyos vagy rendszeres sérelmet szenved a fogadó államban, haladéktalanul fellép a fogadó állam hatóságainál. A konzuli eljárás keretében történõ fellépés elsõsorban az ilyen gyakorlatot folytató hatóságoknál történhet.

Az 5. §-hoz:

A hazatéréshez való jog a magyar állampolgár alkotmányos alapjoga, amelynek egyetlen feltétele a magyar állampolgárság fennállása. Ezen alapjog gyakorlása nehézségekbe ütközhet, ha a magyar állampolgárt külföldön olyan szerencsétlenség éri, amelynek következtében a hazatéréshez szükséges okmányokat vagy anyagi eszközöket elveszti vagy a hazatérés más feltétele - például a fogadó ország által esetleg megkövetelt kiutazási engedély - megsemmisül.

Ha a konzuli szolgálat ilyen esetrõl szerez tudomást, a magyar állampolgárság és a személyi adatok igazolását követõen segítséget, támogatást, tanácsot nyújt a bajba került magyar állampolgárnak, abból a célból, hogy mielõbbi hazatérését elõsegítse.

A törvényjavaslat 5. § (2) bekezdése nem ad kimerítõ felsorolást a támogatás lehetséges formáiról. A konzuli szolgálatnak az eset összes körülménye mérlegelésével a legcélravezetõbb eszközt kell választania, figyelemmel a magyar állampolgár helyzetére, a fogadó ország jogszabályaira és a helyi viszonyokra is. Amennyiben a hazatérés anyagi feltételei hiányoznak, a konzuli szolgálat - összhangban az Európai Közösségek tagállamai képviselõinek 1995. december 19-i, a Tanács keretében elfogadott határozatával az Európai Unió állampolgárainak védelmérõl a diplomáciai és konzuli képviseletek által, valamint az e határozat végrehajtásáról hozott 1995. december19-i Tanácsi határozattal - elsõsorban ahhoz nyújt segítséget, hogy a magyar állampolgár saját forrásaihoz hozzáférhessen, illetve megkeresi azokat a személyeket vagy szervezeteket, így egyebek között a biztosító társaságot, bankot, törvényes képviselõt, más hozzátartozót, önkormányzatot, gyámhatóságot, amelyek a

rászorultnak támogatást nyújthatnak. Amennyiben a hazatérés elõsegítésének más módjára nincs lehetõség, és a késedelem súlyos érdeksérelmet okoz - például a bajba jutott magyar állampolgár nem rendelkezik megfelelõ szállással és ellátással, vagy az ország azonnali elhagyására kötelezték - a konzuli szolgálat konzuli kölcsön formájában anyagi támogatást is nyújthat. A törvényjavaslat alkalmazása szempontjából a konzuli kölcsön nyújtásának nem a szociális rászorultság a feltétele, hanem az a körülmény, hogy a hazatérés nem szenvedhet késedelmet, és más módon nem valósítható meg.

A törvényjavaslat figyelembe veszi, hogy az Európai Unió polgárainak nyújtható anyagi támogatás, illetve a vészhelyzeti úti okmány kiállításának feltételeire speciális szabályok vonatkoznak, így erre az esetre a külön jogszabály rendelkezéseit kell alkalmazni.

A 6. §-hoz:

A BKE csak abban az esetben teszi a fogadó állam kötelezettségévé a konzuli tisztviselõ értesítését a küldõ állam állampolgára balesetérõl, ha a küldõ állam nemzeti hovatartozásával rendelkezõ hajó a fogadó állam parti tengerén vagy belsõ vizein hajótörést szenved, zátonyra fut, vagy ha a küldõ államban lajstromozott légi jármû a fogadó állam területén balesetet szenved, illetve ha a küldõ állam állampolgára meghal vagy cselekvõképtelenné válik és számára gondnok rendelése válik szükségessé. A magyar állampolgár azonban más baleset vagy bûncselekmény következtében fellépõ súlyos sérülés, illetõleg súlyos, sürgõs ellátást igénylõ betegség miatt is kerülhet olyan helyzetbe, hogy önmaga átmenetileg nem tud gondoskodni érdekei védelmérõl. Több kétoldalú konzuli egyezményünk ilyen esetekre is elõírja a fogadó államnak, hogy értesítse a konzuli tisztviselõt. Amennyiben a konzuli szolgálat bármilyen forrásból ilyen esetrõl szerez tudomást, a törvény értelmében haladéktalanul tájékozódik arról, hogy az érintett számára megfelelõ egészségügyi ellátást biztosítanak-e, illetve, szükség esetén, ellátja õt vagy - amennyiben egészségi állapota miatt vele nem lehet kommunikálni -, legközelebbi ismert hozzátartozóját a jogérvényesítés leglényegesebb feltételeire vonatkozó felvilágosítással.

Tömegszerencsétlenség esetén, ahol esetleg egyetlen érintett magyar állampolgár sem képes érdekei védelmérõl gondoskodni, a konzuli tisztviselõ lehetõség szerint a helyszínen személyesen gyõzõdik meg az érdekvédelem szempontjából leglényegesebb körülményekrõl. Ugyanakkor míg hajó- vagy repülõszerencsétlenség esetében a konzuli tisztviselõ helyszíni eljárását a nemzetközi jog általánosan elfogadott szabályai szerint a fogadó állam hatóságai kötelesek lehetõvé tenni, más balesetek vagy bûncselekmények helyszínén erre csak a fogadó állam szabályai és gyakorlata által biztosított mértékben van mód.

A szerencsétlenségek vagy erõszakos bûncselekmények áldozatának helyzetét tovább súlyosbíthatja, ha a jó hírnévhez a magántitok és a személyes adatok védelméhez fûzõdõ jogát a fogadó állam hatóságai vagy magánszemélyei nem tartják tiszteletben, zaklatják, megsértik a személyi adataival való rendelkezés szabadságát.

E személyek különösen súlyos helyzetébõl kiindulva a törvényjavaslat a konzuli tisztviselõ feladatává teszi az ilyen sérelem miatti fellépést a fogadó állam hatóságainál. Amennyiben a sértett állapota ezt lehetõvé teszi, a törvényjavaslat 19. §-ával összhangban, lehetõség szerint elõzetesen tisztázni kell, hogy az érintett igényli-e a fellépést.

Az e § szerinti ügyekben sor kerülhet a törvényjavaslat 13. §-ában szabályozott konzuli eljárásokra, különösen ideiglenes intézkedés hozatalának kezdeményezésére vagy jogi képviselõ, tolmács igénybe vételére vonatkozó tanácsadásra is. Ez esetben az eljárás során a 13. §-ban foglaltakat is figyelembe kell venni.

A 7. §-hoz:

A jelenlegi magyar jogszabályok nem teszik kötelezõvé a külföldön tartózkodó magyar állampolgárok konzuli nyilvántartását. Ezért a magyar állampolgárok életét, testi épségét külföldön közvetlenül fenyegetõ eseményrõl a konzuli szolgálat minden, az adott helyzetben rendelkezésre álló és feltehetõen eredményes eszköz útján, beleértve az írott és az elektronikus sajtót és az Internetet is, tájékoztatja a fogadó országban tartózkodó magyar állampolgárokat a helyzetrõl, és felkéri õket a folyamatos kapcsolattartásra.

A továbbiakban a konzuli szolgálat, az Európai Közösségek tagállamai képviselõinek 1996. június 27-i, a Tanács keretében, az Európai Unió polgárainak evakuálására vonatkozóan elfogadott határozatában foglaltakat szem elõtt tartva, együttmûködik az Európai Unió tagállamaival, az Európai Unió és az Észak-atlanti Szerzõdés Szervezetének szerveivel.

Evakuálásra fõszabályként csak az érintett, cselekvõképtelen vagy korlátozott cselekvõképes személy esetén törvényes képviselõje egyetértésével kerülhet sor. Elõfordulhat azonban, hogy a törvényes képviselõ ismeretlen helyen tartózkodik, vagy a vele való kapcsolatfelvétel olyan késedelmet okozna, ami az evakuálás sikerét veszélyezteti. Ilyenkor a konzuli szolgálat az eset összes körülményét, különösen a további késedelem kockázatát és az érintett szándékát figyelembe véve dönt az evakuálásról.

A 8. §-hoz:

A nemzetközi jog szabályai a konzuli tisztviselõ és a küldõ állam állampolgára közötti kapcsolattartást minden körülmények között, még akkor is biztosítják, ha a küldõ állam állampolgára személyi szabadságát a fogadó állam hatóságai korlátozzák.

A BKE 36. cikke szerint, a személyi szabadságában korlátozott személy kérésére, a fogadó állam hatóságainak a konzuli tisztviselõt késedelem nélkül értesíteniük kell a letartóztatásról, õrizetbe vételrõl vagy a más formában történt fogva tartásról.

A kétoldalú konzuli egyezmények egy része meghatározza azt az idõtartamot, amelyen belül az értesítésnek meg kell történnie, illetve az értesítés feltételéül nem írja elõ az érintett kifejezett kérését.

Elõfordulhat azonban, hogy a fogadó állam késve vagy egyáltalán nem teljesíti a nemzetközi jogi normában foglalt kötelezettségét. Ezért, amennyiben a konzuli szolgálat bármilyen forrásból magyar állampolgár fogva tartásáról szerez tudomást, tisztázza a védelemnyújtáshoz szükséges adatokat, s a körülményeknek leginkább megfelelõ módon kapcsolatba lép a fogva tartottal, annak érdekében, hogy tisztázza, kívánja-e valamely hozzátartozója értesítését, igényli-e a konzuli szolgálat tanácsát, támogatását, vagy fellépését. A konzuli szolgálat a továbbiakban is figyelemmel kíséri a fogva tartás körülményeit, valamint az eljárásban a nemzetközi jogi szabályok - mindenekelõtt az emberi jogok és alapvetõ szabadságok - tiszteletben tartását.

A 9. §-hoz:

A BKE 36. cikk. 1. bekezdésének c. pontja a fogva tartottal való személyes érintkezést is lehetõvé teszi a konzuli tisztviselõ számára. Ezt azonban a 2. bekezdés szerint a fogadó állam jogszabályaival összhangban kell gyakorolni, így a fogadó állam megkövetelheti a látogatási szándék kellõ idõben történõ, elõzetes bejelentését, vagy elõírhatja a látogatás körülményeit.

Személyes látogatás elsõsorban akkor lehet indokolt, ha az érdekvédelem szempontjából lényeges körülményrõl más módon nem lehetséges meggyõzõdni, a fogva tartottnak nincs vele rendszeres kapcsolatban álló jogi képviselõje vagy hozzátartozója. Különösen indokolt a késedelem nélküli látogatás olyan személy esetén, akinek a számára a fogva tartás fokozott hátrányt jelent, illetve, aki ügyei önálló vitelére nem vagy csak részben képes.

A 10. §-hoz:

A konzuli szolgálat a védelemnyújtáshoz szükséges alapvetõ adatok tisztázásán túl nem járhat el akkor, ha a fogva tartott vagy törvényes képviselõje ellenzi a konzuli fellépést, még akkor sem, ha a fogva tartásról a fogadó állam hatóságai hivatalból értesítették.

A 11. §-hoz:

A BKE 37. cikk a. pontja szerint, ha a fogadó állam illetékes hatóságai megfelelõ értesülések birtokában vannak, kötelesek a küldõ állam állampolgára haláláról késedelem nélkül értesíteni azt a konzuli képviseletet, amelynek kerületében a haláleset történt. A BKE 5. cikkének g. pontja szerint továbbá, a konzuli feladatok közé tartozik a küldõ állam állampolgárai érdekeinek védelme a fogadó állam területén folyó hagyatéki ügyben, a fogadó állam jogszabályainak megfelelõen.

Amennyiben nemzetközi szerzõdés nem írja elõ a fogadó állam hatóságai számára, hogy a fogadó államban elhunyt magyar állampolgár halotti anyakönyvi kivonatát hivatalból megküldjék, ennek érdekében a konzuli tisztviselõ keresi meg az illetékes hatóságot, a konzuli szolgálat pedig értesíti az elhunyt legközelebbi ismert hozzátartozóját, s ellátja a holttest hazaszállításához vagy külföldön történõ eltemettetéséhez szükséges felvilágosítással.

A törvényjavaslatnak a kiskorú vagy cselekvõképességében egyéb okból korlátozott magyar állampolgár védelmére, továbbá a távollevõ személy képviseletére vonatkozó rendelkezését is figyelembe véve, a konzuli tisztviselõ megteszi az elhunyt után maradt, gondozásra szoruló kiskorú vagy egyéb okból cselekvõképességében korlátozott személy ellátásához és az elhunyt után külföldön maradt hagyaték biztosításához szükséges halaszthatatlan intézkedéseket, vagy ilyen intézkedések tételét kezdeményezi.

A 12. §-hoz:

Az ENSZ Közgyûlése által 1959. november 20-án elfogadott, A gyermek jogairól szóló nyilatkozat szerint " ...a gyermeknek, figyelemmel fizikai és szellemi érettségének hiányára, különös védelemre és gondozásra van szüksége...".

Kiskorúak vagy cselekvõképességükben korlátozott személyek konzuli védelme során figyelembe kell venni, hogy helyzetük megítélésére, ügyeik önálló vitelére illetve érdekeik védelmére koruknál vagy állapotuknál fogva kevésbé képesek. Ezt a hiányt a konzuli szolgálat tevékeny közremûködésével pótolja.

A törvényjavaslat az egyes ügytípusoknál is megállapít a kiskorú és a cselekvõképességében korlátozott személyekre különleges szabályokat (7. § (4) bekezdése, 9. § (3) bekezdése, 10. § (2) bekezdése, 11. § (2) bekezdése).

A 12. § (2) bekezdése a házasságról, a családról és a gyámságról szóló 1952. évi IV. törvény 94. § (3) bekezdésével, valamint a Gyermek jogairól szóló, New Yorkban, 1989. november 20-án kelt Egyezmény (kihirdette az 1991. évi LXIV. tv.) 20. cikkével összhangban írja elõ a gyámhatóság értesítését arról, hogy gyám vagy gondnok rendelése vált szükségessé a magyar állampolgár részére.

A 13. §-hoz:

Gyakori eset, hogy a magyar állampolgárnak a fogadó országban fennálló érdekei megóvására sürgõs intézkedést kell tenni, azonban a jogosult vagy nem tartózkodik a fogadó államban vagy egyéb okból nem képes az intézkedésre. Ilyen esetre a BKE 5. cikk i) pontja is biztosítja a konzuli tisztviselõnek azt a jogot, hogy ideiglenes intézkedés meghozatalát kérje a fogadó állam hatóságaitól, abból a célból, hogy az érdekeltet a távollét vagy más ok miatt fenyegetõ hátrányt megszüntesse vagy csökkentse. A konzuli tisztviselõ e jogosultsága gyakorlása során az érintett állampolgár érdekében a fogadó állam hatóságainál eljárást kezdeményezhet, illetõleg már folyamatban lévõ eljárásban felléphet. Bár az ilyen típusú fellépés bizonyos eseteit - jelentõségük miatt - a törvényjavaslat külön is tartalmazza (lásd a 6. § (4) bekezdését, a 11. § (3) bekezdését), a konzuli tisztviselõ sürgõsségi védelem nyújtására vonatkozó jogosultsága általános, minden ügytípusra kiterjedõ. E széles körû jog gyakorlásának a következõ korlátjai vannak. A konzuli tisztviselõ akkor járhat el, ha nincs olyan nemzetközi szerzõdés, mely az adott ügytípusra az állampolgár védelmének és képviseletének más módját írja elõ. Ilyen nemzetközi szerzõdések lehetnek, pl. a jogsegély-szerzõdések. A konzuli tisztviselõ eljárására csak addig az ésszerû ideig kerülhet sor, amíg az érdekelt nem képes biztosítani érdekeinek személyesen vagy képviselõ útján történõ érvényesítését. A törvényjavaslat 13. § (2) bekezdése ezért rögzíti, hogy a konzul az intézkedésérõl értesíti az érdekelt magyar állampolgárt és felhívja õt arra, hogy a továbbiakban személyesen vagy képviselõje járjon el. Amennyiben az érdekelt ezen az érdekei védelmének megszervezésére elegendõ idõ alatt sem veszi át érdekei képviseletét, a konzuli tisztviselõ megszünteti a fogadó állam hatóságai elõtti fellépését. Végül a konzuli tisztviselõ ilyen eljárását behatárolja, hogy csak annyiban léphet fel a fogadó állam hatósága elõtt, amilyen mértékben azt a fogadó állam szabályai - elsõsorban az eljárásjogi szabályok - megengedik. Vannak államok (pl. az angolszász jogrendszerûek), ahol a bíróság elõtti peres eljárásban a feleket csak helyben bejegyzett ügyvéd képviselheti. Ilyen esetben a konzuli tisztviselõ fellépése a hatósági eljárás és döntés késõbbi idõre történõ halasztását célozhatja, az ügy érdemét illetõen pedig az így nyert idõ alatt az érdekelt által meghatalmazott ügyvéd járhat el.

A 14. §-hoz:

Az önálló magyar konzuli szolgálat az I. világháborút követõ megalakulása óta, az általánosan elfogadott nemzetközi gyakorlatnak megfelelõen ellát egyes közjegyzõi feladatokat is: konzuli okiratot állít ki, és konzuli tanúsítványt készít, okiratról hiteles fordítást készít vagy a fordítás helyességét tanúsítja. E tevékenységet lehetõvé teszi a BKE 5. cikk f. pontja, és részletesen szabályozzák a kétoldalú konzuli egyezmények. E jogosítvány biztosításának célja, hogy a magyar állampolgárok külföldön tartózkodásuk során se legyenek megfosztva attól a lehetõségtõl, hogy Magyarországon jogi hatás kiváltására alkalmas jognyilatkozatot tegyenek.

A konzuli tisztviselõ, hasonlóan a közjegyzõhöz, szakismeretével segíti az ügyfelet abban, hogy tartalmilag az ügyfél akaratának megfelelõ, a jogi hatás kiváltására alkalmas, alakilag pedig a közjegyzõi okiratokra irányadó garanciális szabályoknak eleget tevõ okmány jöjjön létre. A konzuli tisztviselõ részérõl ez széles körû szakmai ismeretek meglétét feltételezi. Tekintettel azonban arra, hogy a magyar diplomáciai és konzuli képviseletek egy részén - idõszakosan vagy tartósan - nem biztosítható megfelelõ szakképzettséggel rendelkezõ konzuli tisztviselõ mûködése, szükséges, hogy a konzuli tisztviselõk közjegyzõi jogosultságai tekintetében differenciálásra kerüljön sor, a konzuli tisztviselõk végzettségének, szakmai gyakorlatának és továbbképzésének megfelelõen. Bizonyos differenciálás ma is érvényesül,

hiszen a tiszteletbeli konzulok küldésérõl és fogadásáról szóló 2/1995. (III. 24.) KÜM rendelet 9.§ (2) bekezdése a magyar tiszteletbeli konzulok közjegyzõi tevékenységét a rendeletben nevesített tanúsítványok kiállítására korlátozza. A magyar állampolgárok jogbiztonságát szolgálja, hogy a külügyminiszter évente közzéteendõ jegyzékébõl tájékozódhatnak a közelükben mûködõ magyar konzuli tisztviselõk közjegyzõi felhatalmazásáról.

A törvényjavaslat 14. § (2) bekezdése megerõsíti a közjegyzõkrõl szóló 1991. évi XLI. törvény (Ktv.) 157. §-ának a gyakorlatban bevált szabályát, hogy a konzuli tisztviselõ a konzuli okirat elkészítésénél és a konzuli tanúsítvány kiállításánál a Ktv. szabályai szerint jár el. A szabályozás alapvetõ azonossága mellett ugyanakkor nem hagyhatók figyelmen kívül a konzul közjegyzõi eljárásának sajátosságai. A törvényjavaslat 21. §-ának c) pontja ezért felhatalmazza a külügyminisztert és az igazságügy-minisztert, hogy a konzuli tisztviselõ konzuli okirat készítési és konzuli tanúsítvány kiállítási tevékenységének részletes szabályait, ideértve a tevékenység végzésének személyi, képzési feltételeit, e specialitásokra tekintettel együttes rendeletben állapítsák meg.

A konzuli tisztviselõ által a megfelelõ felhatalmazás birtokában készített konzuli okirat vagy konzuli tanúsítvány közokirat.

A 15. §-hoz:

A törvényjavaslat a Polgári Perrendtartásról szóló 1952. évi III. tv. 195. § (5) bekezdésével összhangban szabályozza a külföldi közokiratnak a magyarországi felhasználás céljából történõ felülhitelesítését. Eszerint a konzuli tisztviselõ felülhitelesíti a fogadó állam hatóságának az okiratán szereplõ aláírást és pecsétet, feltéve, hogy az okirat kiállítására jogosult hatóság aláírás és pecsét mintáját a fogadó állam közölte vele. A konzuli tisztviselõ a gyakorlat szerint általában rendelkezik a fogadó állam külügyminisztere aláírásának és pecsétjének mintájával, elvileg tehát a konzuli tisztviselõ megkövetelheti az ügyfelektõl, hogy a fogadó ország hatóságai között meglévõ hitelesítési láncot végig járva a külügyminiszter által hitelesített okiratot mutassanak be felülhitelesítésre. Mivel ez sokszor igen költséges és idõigényes eljárást feltételez, a gyakorlat a magyar állampolgárok érdekeinek biztosítására kialakította, hogy a konzuli tisztviselõ a hitelesítési láncolat alacsonyabb szintjén elhelyezkedõ hatóságok aláírás és bélyegzõmintáját is felülhitelesítheti, amennyiben azt hivatalból ismeri.

A fenti rendelkezések abban az esetben alkalmazandók, ha nemzetközi szerzõdés másként nem rendelkezik. Eltérõ rendelkezéseket tartalmaznak egyes kétoldalú jogsegély egyezményeink, melyek a külföldön kiállított közokiratok felülhitelesítés nélküli elfogadásáról rendelkeznek, valamint a diplomáciai és konzuli hitelesítés (felülhitelesítés) mellõzésérõl szóló 1961. október 5-én, Hágában aláírt többoldalú megállapodás (kihirdette az 1973. évi 11. tvr.).

A törvényjavaslat a nemzetközi jogi szabályoknak megfelelõen rendelkezik arról is, hogy - ha nemzetközi szerzõdés eltérõen nem rendelkezik - a külföldön felhasználásra kerülõ magyar közokiratok felülhitelesítését a Külügyminisztérium végzi. E feladata ellátásához nélkülözhetetlen, hogy részére a többi minisztérium és országos hatáskörû szerv az aláírás és pecsétmintáit megküldje.

A 16. §-hoz:

A törvény adatvédelemmel és adatszolgáltatással kapcsolatos rendelkezései - összhangban a személyes adatok védelmérõl és a közérdekû adatok nyilvánosságáról szóló 1992. évi LXIII. törvény 1. §-ának (1) bekezdésében foglaltakkal - azt tartják szem elõtt, hogy személyes adatával mindenki maga rendelkezhet. A konzuli védelem eredményességének egyik elõfeltétele, hogy a konzuli szolgálat, a törvényes keretek között, a védelemnyújtásához szükséges személyi adatokat kezelhesse, s a szabályozás megfelelõ garanciát nyújtson az ügyfél és a konzuli szolgálat közötti, a védelem nyújtásához nélkülözhetetlen bizalmi viszony megõrzésére. Az adatvédelmi szabályok betartása a fogadó állam szempontjából is fontos követelmény, mivel az - amennyiben a magyar konzuli szolgálat számára adatot szolgáltat - megkövetelheti az adatvédelemre vonatkozó garanciális szabályok betartását.

A konzuli védelem nyújtására gyakran szükséghelyzetben, olyan körülmények között kerül sor, amikor a magyar állampolgár nem képes a személyes adatokkal való rendelkezés jogát gyakorolni. A közeli hozzátartozók értesítése ez esetben a védelemnyújtás elengedhetetlen feltétele lehet. Ezért az ügyrõl a közeli hozzátartozónak adandó tájékoztatáshoz való hozzájárulást a konzuli szolgálat vélelmezheti mindaddig, ameddig a védelemben részesített személlyel a kapcsolatot nem sikerül felvenni. A kapcsolatfelvételt követõen az érintett nyilatkozata az irányadó a közeli hozzátartozóval történõ kapcsolattartás tekintetében. Hasonlóképpen, az ismeretlen helyen lévõ felkutatása vagy a kommunikációképtelen, de feltehetõen magyar állampolgárságú személy személyazonosságának tisztázása vagy a védelmével összefüggõ más feladat megvalósítása érdekében elengedhetetlen, hogy a konzuli szolgálat a birtokába került adatokat kezelje, más külföldi vagy magyar hatóságokat megkeressen. Az ehhez való hozzájárulást mindaddig vélelmezni kell, amíg az érintett nem kerül olyan helyzetbe, hogy önmaga képes nyilatkozni a további eljárásról. Ez esetben a továbbiakban a 19. § (4) bekezdése szerint kell eljárni. A konzuli szolgálat azonban tartózkodik a tájékoztatástól, ha tudomása van a védelemben részesített állampolgár és közeli hozzátartozója közötti érdekellentétrõl.

A magyar állampolgár külföldön elkövetett cselekményével is megvalósíthat a magyar jog szerinti bûncselekményt, illetve nemzetközi vonatkozású cselekmény összefügghet Magyarországon folyamatban lévõ büntetõeljárással. Ezért a törvényjavaslat az állam büntetõigénye vagy nemzetbiztonsági érdekei érvényesítése elõsegítésének céljából, nem kívánja meg a védett magyar állampolgár hozzájárulását a magyar bûnügyi hatóság elõtt folyamatban lévõ büntetõeljárás vagy a nemzetbiztonsági szolgálat eljárása keretében történõ adatátadáshoz, az eljáró hatóság megkeresésére. Ez esetben a büntetõeljárási és a nemzetbiztonsági szolgálatokra vonatkozó törvényi garanciák nyújtanak megfelelõ védelmet.

A törvényjavaslat ugyanakkor a közjegyzõi titok, illetõleg az érintett magyar állampolgár jogi képviselõjétõl származó ügyvédi titok védelmében megállapítja, hogy ezekrõl kizárólag az érintett hozzájárulásával adható felvilágosítás.

Amennyiben a konzuli védelem nyújtására az Európai Unió állampolgára számára kerül sor, a konzuli szolgálat együttmûködik az Európai Unió érintett tagállamának konzuli szolgálatával, és az érdekvédelemhez szükséges mértékben részére adatot szolgáltat. Erre az adatszolgáltatásra az 1992. évi LXIII. törvény 1. §-ának (2) bekezdése, valamint a külföldre történõ adattovábbításról szóló 9. §-ának rendelkezései teremtik meg a törvényi szintû jogi lehetõséget.

A 17. §-hoz:

Az adatvédelmi törvény 5. és 6. §-aiban garanciális szabályként tartalmazza az adattovábbítás és az adatkezelés célhoz kötöttségét. Erre tekintettel a konzuli szolgálat az érdekvédelem biztosításához szükséges adatokat csak az adatszolgáltatás céljának konkrét megjelölésével kérheti. A törvényjavaslat a 17. § (1) bekezdésének a)-j) pontjaiban sorolja fel azokat az adatkezelõket, amelyektõl az állampolgár külföldi érdekvédelméhez szükséges adatokat a konzuli szolgálat igényelheti.

Az Európai Unió polgára számára nyújtott érdekvédelemhez szükséges adatot a magyar konzuli szolgálat az Unió érintett tagállamának konzuli szolgálata útján szerzi be, amelyik gondoskodik arról, hogy az adatszolgáltatás saját jogszabályaival összhangban történjék.

A 18. §-hoz:

A személyes adatok védelmérõl és a közérdekû adatok nyilvánosságáról szóló 1992. évi LXIII. törvény 11. és 12. §-ában foglaltakkal összhangban a törvényjavaslat is biztosítja az érintett állampolgárok betekintési jogát az ügyükkel kapcsolatos iratokba.

A törvény az érdekvédelem eredményessége, valamint a Magyar Köztársaság nemzetközi kapcsolatainak zavartalanságához fûzõdõ érdekek védelmében korlátozza a betekintés során megismert adatok nyilvánosságra hozatalát.

A 19. §-hoz:

A konzuli szolgálat eljárása jelentõs részben más állam területén, a fogadó állam hatóságainak közremûködésével, gyakran az ügyféltõl jelentõs távolságban, sajátos szervezeti és kommunikációs lehetõségekkel folyik. A törvény ezért e sajátosságok figyelembe vételével határozza meg a konzuli szolgálat eljárásának szabályait.

Az eljárási határidõk számításánál a törvényjavaslat figyelembe veszi, hogy a fogadó ország hatóságai nem kötelezhetõk a magyar államigazgatási eljárás határidejének betartására, illetve a diplomáciai vagy konzuli képviselet és a Külügyminisztérium között diplomáciai vagy konzuli futárposta igénybe vételével továbbított iratok esetében az irattovábbításhoz szükséges idõtartam jelentõsen meghosszabbodhat.

A konzuli szolgálat az Európai Unió polgára számára - összhangban az Európai Közösségek tagállamai képviselõinek 1995. december 15-i, a Tanács keretében elfogadott határozatában foglaltakkal - hivatalból nem biztosít konzuli védelmet, hanem az Unió érintett polgára kérelmére jár el.

A magyar állampolgár érdekvédelmének ellátására a konzuli szolgálat a más forrásból tudomására jutott adatok alapján hivatalból is kezdeményezhet eljárást, különösen, ha gyám vagy gondnok rendelése, kiskorú vagy korlátozottan cselekvõképes személy érdekeinek biztosítása, távollévõ, vagy személyes szabadságában bármely okból korlátozott állampolgár alapvetõ jogainak védelme válik indokolttá. A védelem érdekében halaszthatatlanul szükséges intézkedések megtételét követõen azonban biztosítani kell, hogy az állampolgár élhessen személyes önrendelkezéshez való jogával. Az eljárás nem folytatható, ha azt az érdekelt ellenzi.

A törvényjavaslat 2. §-a rögzíti, hogy hatósági jogkört a diplomáciai vagy konzuli képviseletnek a külügyminiszter által konzuli feladatok ellátására felhatalmazott tagja (konzuli tisztviselõ), valamint a Külügyminisztérium gyakorolhat. Erre tekintettel a konzuli érdekvédelemre vonatkozó jogorvoslati eljárást a törvény a Külügyminisztérium szervezeti sajátosságainak, felépítésének és hivatali rendjének megfelelõen, a külügyminiszter feladat-és hatáskörérõl szóló 152/1994. (XI. 17.) Korm. rendeletben foglaltakkal összhangban szabályozza.

A törvényjavaslat elõírja, hogy az egyes konzuli cselekményekért konzuli díjat kell fizetni. A konzuli díjakat a külügyminiszter rendelete állapítja meg. Mértékük meghatározásánál figyelembe veszi a szolgáltatás tényleges költségét, valamint azt, hogy a díj nagysága ne akadályozza alapvetõ jog érvényesülését.

A 20. §-hoz:

A nemzetközi jog az államok jogosultságát a konzuli védelem nyújtására vonatkozóan kiterjeszti a küldõ állam honosságával rendelkezõ jogi személyekre is. Erre elsõsorban a tanácsadás, segítségnyújtás, a távollévõ személy képviselete, illetve okirat kiállítás, tanúsítványkészítés, valamint a diplomáciai felülhitelesítés körében kerülhet sor.

A törvényjavaslat több helyen tartalmaz rendelkezést a közeli hozzátartozóról. Ehelyütt rögzíti, hogy a Ptk. 685. § b) pontjában meghatározott tartalmat kell e fogalomnak tulajdonítani.

A magyar jogrendszerben a jogszabályok egy része nem a konzuli tisztviselõ, hanem a magyar külképviselet részre állapít meg hatósági jogkört. A törvényjavaslat a jogbiztonság érdekében rögzíti, hogy az ilyen jogkört az annak szakszerû ellátására felkészült konzuli tisztviselõ gyakorolja.

A 21. §-hoz:

A külügyminiszter feladat- és hatáskörérõl szóló 152/1994. (XI. 17.) Korm. rendelet 11. §-a a külügyminiszter feladatává teszi a magyar állampolgárok konzuli védelmérõl és az egyéb konzuli feladatok ellátásáról történõ gondoskodást. E rendelkezéssel összhangban a törvényjavaslat a külügyminisztert hatalmazza fel a végrehajtásához szükséges rendeleteknek az érintett miniszterekkel egyetértésben vagy együttesen történõ megalkotására.

A 22. §-hoz:

A törvény kihirdetésétõl a hatályba lépésig terjedõ idõ elegendõ ahhoz, hogy a konzuli szolgálat felkészüljön a törvény alkalmazására, illetõleg, hogy az állampolgárok a legszélesebb körben megismerhessék annak rendelkezéseit.

Az Európai Unió polgárainak konzuli védelmével kapcsolatos rendelkezések a Magyar Köztársaság Európai Uniós csatlakozásáról szóló nemzetközi szerzõdést kihirdetõ törvény hatályba lépésének napján lépnek hatályba.

A 23. §-hoz:

A törvény, a szabályozás lényegét átvéve, hatályon kívül helyezi az 1940. évi X. törvénycikket a magyar külképviseleti hatóságok okirat kiállítási és okirat hitelesítési hatáskörérõl.

A 24. §-hoz:

A jogalkotásról szóló 1987. évi XI. törvény 40. § (3) bekezdésének megfelelõen a törvényjavaslat jogharmonizációs záradéka felsorolja az Európai Közösségek keretében elfogadott azon határozatokat, amelyeket e törvényjavaslat megalkotása során a jogalkotó figyelembe vett, s amelyekkel a belsõ jog összhangját a törvényjavaslat, az Európai Unió polgárai védelmének ellátására vonatkozó részletes végrehajtási szabályokkal együttesen, a konzuli védelem területén megteremti.