ORSZÁGGYÛLÉSI KÉPVISELÕ
Fidesz - Magyar Polgári Párt
Képviselõcsoportja

az Országgyûlés Elnöke részére

A Házszabály 94. § (1) bekezdése alapján az úgynevezett olajügyek kivizsgálásával kapcsolatos feladatokról szóló H/2961. számú országgyûlési határozati javaslathoz -csatlakozva a H/2961/9. számú módosító indítványhoz - a következõ

terjesztjük elõ:

1. A határozati javaslat címének alábbi módosítását javasoljuk:

.../2000. (...) OGY határozat

[az úgynevezett olajügyek kivizsgálásával kapcsolatos feladatokról]

az olajügyek kivizsgálásával kapcsolatos további feladatokról és a felelõsség megállapításáról

2. A határozati javaslat 1.§-ának alábbi módosítását javasoljuk:

3. A határozati javaslat 2. §-ának alábbi módosítását javasoljuk:

4. A határozati javaslat 3. §-a helyébe a következõ rendelkezés lép:

5. A határozati javaslat 4. §-a helyébe a következõ rendelkezés lép:

Az úgynevezett 'olajügyeket' kiváltó és lehetõvé tevõ okok és körülmények, illetve maguk az ügyek az elmúlt bõ tíz esztendõben fokozatosan bontakoztak ki és alakultak át lépésrõl-lépésre visszaszorulásukig, illetve - napjainkban - vélhetõen végleges megszûntükig. A folyamat legfontosabb eseményei a következõk voltak.

¤ Még a '70-es években az akkori kormányok - szociálpolitikai megfontolásból - kismértékben eltérítették egymástól a gázolaj /motorhajtó olaj, dízelolaj/ és a vele gyakorlatilag kémiailag azonos háztartási tüzelõolaj /HTO/ árát.

¤ 1989 és 1991 között az Országos Rendõrfõkapitányság keretében mûködõ társadalmi tulajdon védelmi osztályokat a piacgazdaság kialakítására hivatkozva fokozatosan átalakítják. Elõször - 1989-ben, a Németh-kormány idején - gazdaságvédelmi osztályokká változtatják, tevékenységükben lefokozzák õket. 1990-ben pedig az ORFK akkori új szervezete már nem is tartalmaz gazdaságvédelmi osztályt. A budapesti és a megyei fõkapitányságokon még mûködõ ilyen osztályok munkája az irányítás hiánya következtében lendületét veszti .

¤ 1990-tõl kezdve a gázolaj és a HTO kiskereskedelmi ára között - a gázolajra rakodó mind nagyobb adóterhek következtében - átlagosan 25-35 forintnyi különbözet képzõdik. Ugyanettõl az idõtõl kezdve a HTO-t - forgalomba hozatalkor - a kereskedõnek piros szinezékkel meg kell festenie.

¤ 1988-tól folyamatosan zajlik a külkereskedelem liberalizálása. Az 1990. évi XXII. törvény alanyi joggá teszi a külkereskedelmet. 1991-tõl pedig megszûnik a kõolajtermékek kereskedelmének állami monopóliuma. Egyben igen könnyûvé és alig-ellenõrzötté válik a cégalapítás. A cégnyilvántartás késedelmes és pontatlan. Kõolajtermékek külkereskedelmével és belföldi forgalmazásával a korábbi állami monopolcégen /Országos Kõolaj- és Gázipari Tröszt: OKGT, illetve utódja a MOL/ és az idõközben megjelent néhány nemzetközi nagyvállalaton /Shell, Agip stb./ kívül sokszáz újonnan alakult hazai cég foglalkozik.

¤ 1991-ben az országos redõrfõkapitány a Bûnügyi Fõosztály keretében - húsz fõvel - ismét létrehozta a Gazdaságvédelmi Osztályt.

¤ A '70-es évek közepétõl a halasztott vámfizetést lehetõvé tevõ vámtörvényt 1992-ben módosítják. Az 1992. augusztus elsején életbeléptetett azonnali vámfizetési renden azonban rést ütött a 20/1992 (VII. 7.) PM NGKM együttes rendelet, mely szerint 'kérelemre a VPOP általános engedélyt adhatott a vámteher 15 munkanapon belüli megfizetésére' /a halasztott vámfizetés újbóli lehetõvé tétele/. A kedvezményt jövedéki termékekre is igénybe lehetett venni. Az a cég kaphatta meg, amelyiknek nem volt vámtartozása, vámfizetésének mindig eleget tett és az elõzõ évi forgalma egyhavi átlagértékének megfelelõ bankgaranciával rendelkezett. A halasztott fizetés kihasználására létrehozott fantomcégek mindhárom feltételt könnyen teljesítették /nem volt hátralékuk, nem volt múltjuk s így késedelmes fizetésük és elõzõ évi teljesítésük sem/. A valóságos székhelyhez kapcsolódás követelménye, mely a fantomcégek mûködését lehetetlenné tette, néhány hónap után - nehezen meghatározható okokból - kikerült a rendeletbõl.

¤ 1992-tõl - az egyéb gazdasági jellegû bûncselekmények számának növekedésével párhuzamosan - ugrásszerûen megnõ a kõolajszármazékokkal - elsõsorban a gázolajjal és a dízelolajjal - kapcsolatos visszaélések száma. 1992 után többszáz úgynevezett olajügyben indul el nyomozás. A legismertebbek és legjelentõsebbek: a Kordax, az 'olajezredesek', a Conti Car, az Energol, az ETL stb ügyei. Az elkövetés tipikus esetei: gázolaj HTO-kénti elvámolása, a kötelezõ festés elmulasztása; visszaélés a HTO-jegyekkel /felvásárlás, hamisítás/; megfestett HTO 'szõkítése' azaz a festékanyag kivonása; fogyasztásiadó-mentes kõolaj-származékokból gépkocsi- és nehézmotor-üzemanyag kikeverése /ez utóbbiak színhelyei többnyire Békés megye, Csongrád megye, Bács-Kiskun megye, Szolnok megye, Hajdu-Bihar megye elhagyott ipartelepei, téesz-telepei, használaton kívüli katonai bázisai, tanyaudvarai/; visszaélés a halasztott vámfizetés lehetõségével /a vám megfizetésének elmulasztása/. Az esetek egy részében a rendõrség és a vám- és pénzügyõrség tagjainak kötelességmulasztása vagy megvesztegetése, illetve - ellenkezõ esetben - gépkocsijuk vagy személyük ellen intézett támadások, erõszakos bûncselekmények is elõfordulnak. A nyomozó hatóságok dolgát igen megnehezíti, hogy az elkövetõ csoportok igen magasszintû szervezettséget mutatnak, elfogni, tetten érni túlnyomórészt csak a legalsó szintû végrehajtókat tudták, az értelmi szerzõket, finanszírozókat, ügyintézõket stb. nem vagy csak ritkán.

¤ 1993 márciusában az ORFK szervezetén belül a Gazdaságvédelmi Osztály - immár negyven fõvel - Gazdaságvédelmi Fõosztállyá alakul.

¤ A jövedéki törvény /az 1993. évi LVIII. törvény/ újabb szigorításokat vezet be a jövedéki termékekkel foglalkozó vállalatok engedélyezésében. Anyagi biztosítékokat azonban nem követel, ezzel csökkenti a visszaélõk kockázatát. Ezentúl a HTO színezését a termelõnek vagy az importõrnek kell elvégeznie. Forgalomba már csak beszínezett HTO kerülhet.

¤ 1993-ban a gazdasági miniszter, a pénzügyminiszter és a külgazdasági miniszter értekezletet tart az olajvisszaélések megakadályozására.

¤ az ORFK kezdeményezésére és a belügyminiszter javaslatára a Boross-kormány 1994 márciusában létrehozza a Gazdaságvédelmi Koordinációs Bizottságot. A bizottság elsõ ülését a Belügyminisztérium politikai államtitkára vezetésével 1994. április közepén tartotta. Az 1994-es választások után a bizottságot egy évig nem hívták össze.

¤ 1994. július elején - nem sokkal a Horn-kormány hivatalba lépése után - a Vám- és Pénzügyõrség Országos Parancsnoka a halasztott vámfizetéssel kapcsolatos visszaélések megakadályozására a halasztott vámfizetés lehetõségét beszûnteti. Pál László ipari miniszter nevében Dunai Imre államtitkár, Békesi László pénzügyminiszter nevében Bártfai Béla államtitkár levélben szólítja fel Arnold Mihályt, a VPOP országos parancsnokát az eredeti állapot visszaállítására. A két levél a fennálló jogszabályok betartásának szükségességén kívül a nemzetközi nagyvállalatok érdekeire hivatkozik.

¤ 1995. január elsejével tovább szigorították a halasztott vámfizetési engedélyek kiadását /35/1994 (XII. 24.) sz. PM-IKM együttes rendelet/.

¤ 1995. május elsejével, a vámtörvény /1995. évi C. törvény/ hatályba lépésével megszûnik a gázolaj és a HTO közötti árkülönbség, az 'olajszõkítés' és a HTO-val való egyéb visszaélések legfõbb mozgatója. Ezzel az olajmanipulációk súlypontja a 'szõkítésrõl' és a HTO-val való egyéb visszaélésekrõl a halasztott vámfizetéssel való visszaélésre és a különbözõ, nem adóköteles kõolajszármazékokból /dermedésgátlók, rozsdásodásgátlók, kenõanyagok/ kikevert motorhajtó olajokkal való visszaélésekre tevõdik át.

¤ Bokros Lajos pénzügyminiszter 1995. augusztus 1-jei hatállyal megkezdi az Adó- és Pénzügyi Ellenõrzési Hivatal /APEH/ és a Vám- és Pénzügyõrség /VP/ szervezeti egyesítésének elõkészítését. A folyamat a VP nyomozati jogkörének elvesztésével is jár. A végrehajtást irányító miniszteri biztos posztjára a pénzügyminiszter Pitti Zoltánt nevezte ki. A kinevezésnek nem volt jogszabályi alapja, nem öltött jogszabályi formát, hivatalosan nem hirdették ki. Egyedül a VPOP országos parancsnokának 'önfelszámoló' parancsa tudósít róla. Pitti Zoltán egyben a VPOP vezetõje is. A VPOP korábbi országos parancsnoka az új vezetõ elsõ helyettesének szerepét töltli be. Az intézkedések hatására a VPOP gazdaságellenõrzõ munkája elbizonytalanodik.

¤ 1995 decemberében robban ki az úgynevezett 'olajgate' ügy. A szerteágazó ügy körvonalai: Pál László, a késõbb MOL-elnökké és -vezérigazgatóvá váló ipari miniszter és Dunai Imre, a késõbb ipari miniszterré váló ipari minisztériumi államtitkár az orosz-magyar olajkereskedelem bonyolítására és hasznának lefölözésére az orosz partnervállalat és a MOL közé - oroszországi kapcsolatait és miniszteri pozícióját felhasználva - magántulajdonban lévõ cégeket /a New-Yorkban bejegyzett Hungarian Finance and Trade-et - HFT-t - és a Hujber Ottó érdekeltségi körébe tartozó Agroil-t/ igyekezett beiktatni. Az ügy igen szoros kapcsolatban állt a volt Szovjetuniónak Magyarországgal szemben fennálló s Oroszország által átvállalt adóssága 'lebontásával', amely lehetõséget egyéb tekintetben ugyancsak az MSZP-vel szoros kapcsolatban álló vállalkozói kör igyekezett magának kisajátítani /Hujber Ottó, Máté László, Kapolyi Imre stb./.

¤ A 2/1996 (I. 9.) sz. PM-IKM együttes rendelet szerint a halasztott vámfizetési engedélyeket csak a benyújtott bankgarancia mértékéig lehetett felhasználni. Ez és egyéb szigorító rendelkezések gyakorlatilag kiküszöbölték a halasztott vámfizetéssel való visszaélés lehetõségét.

¤ 1996 júniusától Arnold Mihály vezérõrnagy ismét a VPOP országos parancsnoka. Az APEH-hel való összevonás lekerül a napirendrõl.

¤ 1996 folyamán újabb probléma a nem szabványos fûtõolajok behozatalára szóló engedély. Az ilyen, nem adózó olajból más nem adózó kõolajszármazékok hozzáadásával viszonylag könnyen motorhajtásra alkalmas olajat lehet kikeverni. A manipuláció elõtt ismét szabad az út. A megcélzott végfelhasználók megint csak fantomcégek voltak.

¤ 1996 szeptember 1-jével Horn Gyula miniszterelnök saját közvetlen irányítása alatt létrehozza a Központi Bûnüldözési Igazgatóságot /KBI/, megteremtve a lehetõségét, hogy az általa kiválasztott bûnügyekben a nyomozást a rendõrséget irányító Kuncze Gábor belügyminiszter hatáskörébõl kivegye és a saját hatáskörébe vonja. A háromszáz fõvel dolgozó KBI felállításához a személyi állományt és a forrásokat a Belügyminisztériumtól vonja el. A Belügyminisztérium forráshiánya évrõl-évre súlyos koalíciós viták tárgya.

¤ A nem szabványos termékek behozatalának 1997 eleji megtiltása után egy ideig még mindig nyitva maradt az ú.n. extrakönnyû fûtõolaj behozatalának és motorhajtó olajjá alakításának lehetõsége. Ezt késõbb a szabványok szigorításával küszöbölték ki. A vámtörvényt módosító 1997. évi L. törvény tovább szigorította a vámszempontból megbízhatóság feltételeit.

¤ 1997-ben fogott hozzá a Központi Bûnüldözési Igazgatóság az Energol olajkereskedelmi vállalat körüli ügyek felgöngyölítéséhez. Maguk a cselekmények évekkel korábbiak. Az Energol egyik fõ szállítója a Slovnafttal is kapcsolatban lévõ, miskolci székhelyû ETL. Az ETL szállítmányainak egy része HTO-ként elvámolt gázolajból, késõbb ugyancsak fogyasztásiadó-mentes, de gázolajjá alakítható egyéb olajszármazékokból állt. A két vállalatot gyorsan megszûnõ, nagyrészt fiktív telephelyû egyéb vállalkozások vették körül, melyek között az olajat - papíron: szerzõdésekkel, számlákkal - mozgatták. A fiktív vállalkozások közbeiktatásának értelme: ezeknél a nyomozás szükségképpen elakad. Az egyik ilyen vállalatnak, a Benefit 2001-nek a honvédségtõl egy további társaság közbeiktatásával bérelt telephelyén vett olajmintában a Miskolci Egyetem szakértõi tömény sósavat és a HTO elroncsolt szinezékének nyomait - azaz 'szõkítésre' valló nyomokat - találtak. A Benefit 2001 által felkért Mertcontroll Rt. szakvéleménye szerint viszont a minta szabványos gázolaj volt. A vámparancsnok helyettes ennek alapján visszaadta a lefoglalt olajat, mely hamarosan eltûnt a teleprõl. Az üggyel kapcsolatos részletekrõl a Magyar Narancs 1998. július 16-i számában cikk jelent meg, amely kitér a személyi összefüggésekre is. Az Energol vezérigazgatója Csikós József, a rendszerváltozás elõtti BM vezetõ tisztviselõje volt. Az ETL felügyelõ bizottságának tagja volt Karl Imre MSZP-s országgyûlési képviselõ, energetikai államtitkár /kinevezésekor FB tagságáról lemondott/, Lippai Lajos MSZP-s képviselõ, Szûcs Erika, az MSZP Országos Választmányában a Gazdasági Munkacsoport vezetõje. A szerteágazó ügy más szálain rablás, testi sértés és robbantásos bûncselekmények /Conti Car/ fordulnak elõ. A feketén befolyt pénz nagyrészét külföldi bankszámlákon helyezték el. A csoport lebuktatásában állítólag kiemelkedõ szerepe volt a késõbb felrobbantott Boros Tamás híres video-vallomásának. Az eljárás fokról-fokra ellaposodott s mindmáig nem zárult le.

¤ 1998-ban lépett hatályba a jövedéki adóról és a jövedéki termékek forgalmazásának különleges szabályairól szóló 1997. évi CIII. törvény. Az ásványolaj termékek tekintetében a vámkezelési pontokat koncentrálták, szakosított vámkezelõ helyeket jelöltek ki. Ezáltal a besorolási 'tévedések' lehetõsége gyakorlatilag megszûnt.

¤ 1999-ben az Orbán-kormány több fontos intézkedést hoz a szervezett bûnözés - vele az olajvisszaélések - további visszaszorítására. Az 1999. évi LXXV. törvény a büntetõ jogszabályok megfelelõ módosításával megerõsíti a fellépést a szervezett bûnözés ellen. 1999-ben az APEH szervezetét és eszköztárát saját nyomozó hatósággal egészíti ki. Tovább szigorítja a jövedéki törvénynek egyebek közt az ásványolajtermékekre vonatkozó szabályait. Megkezdõdnek a szervezett bûnözés elleni koordinációs központ felállításának kormányzati és országgyûlési munkálatai.

¤ A 94/1999 (XII. 7.) számú Országgyûlési Határozat Vizsgáló Bizottságot hoz létre, hogy feltárja az olajügyek és a szervezett bûnözés kapcsolatát, a rendvédelmi szerveknél elõfordult korrupciót, a mindezzel kapcsolatos jogalkotási és jogalkalmazási problémákat, s ezzel hozzájáruljon a közelmúlt eseményeinek hiteles megismeréséhez, a bûncselekményeket elkövetõ de a felelõsség alól kibúvó személyek felelõsségrevonásához, a jövõ munkája számára fontos tanulságok levonásához.

¤ 2000 elején a kormány felkéri a legfõbb ügyészt, hogy a saját hatásköre alapján a rendészeti szervek felügyeleti és ellenõrzési körében vizsgálja meg az olajügyekben tett eddigi lépéseket és a tájékoztatót juttassa el az Országgyûlés elnökéhez. Ugyancsak 2000 elején kezdeményezte a kormány, hogy az Országos Igazságügyi Tanács kötelezze a bíróságokat az olajjal kapcsolatos ügyek soronkívüli elbírálására. Ez július elején megtörtént.

¤ 2000. június 8-án Nógrádi Zsolt, aki saját bevallása szerint is 'olajmaffiózó' volt, hosszú vallomást tesz az olajhamisítási ügyekben az úgynevezett Olajbizottság elõtt. Szabó Iván volt pénzügyminisztert, Pintér Sándor belügyminisztert, volt országos rendõrfõkapitányt, Lezsák Sándor országgyûlési képviselõt, korábban az MDF elnökét az olajügyekben való részvétellel és más súlyos bûncselekményekkel vádolja. Pallag László országgyûlési képviselõ, a bizottság elnöke és Pancza István országgyûlési képviselõ a legfõbb ügyésznél különbözõ olajügyekben feljelentést tesz. A fõvárosi ügyészségi nyomozóhivatal - feljelentéskiegészítést követõen - az ügyekben nyomozást rendel el.

¤ 2000. augusztus 23-án Polt Péter legfõbb ügyész bejelenti: az ügyészségi nyomozó hivatal a beszerzett bizonyítékok alapján az adócsalás bûntette és más bûncselekmények miatt indult ügyben Lezsák Sándor és Szabó Iván jelenlegi illetve volt országgyûlési képviselõkkel, Pintér Sándor korábbi országos rendõrfõkapitánnyal, jelenleg belügyminiszterrel, valamint a Magyar Szocialista Párt meg nem nevezett pénztárnokával kapcsolatba hozott cselekmények tárgyában a nyomozást bûncselekmény hiányában megszûntette. A Pallag-feljelentés másik szálán folyó ügyészségi eljárás továbbra is folyamatban van.

Az olajbûntények hátterében elsõsorban bizonyos nyersolaj-származékok egymásba-alakíthatósága illetve egyes, lényegileg azonos termékek különbözõ néven és különbözõ adózási és egyéb feltételek melletti forgalomba hozása áll. Legszembetûnõbb volt ez a háztartási tüzelõolaj /HTO/ és a gázolaj /dízelolaj/ esetében.

A gázolajat, akárcsak egyéb motorhajtásra szolgáló nyersolaj-származékokat, importáláskor a következõ adók illetve közterhek terhelték: fogyasztási adó, 25 százalékos általános forgalmi adó, útalap hozzájárulás, környezetvédelmi termékdíj, készletezési hozzájárulás, statisztikai illeték, vámilleték, vámpótlék. Ezzel szemben a HTO-t nem terhelte fogyasztási adó, sem más teher, csak eleinte 6 majd késõbb 10 százalékos általános forgalmi adó. A kétféle elnevezésû de gyakorlatilag egyféle olajszármazék kétféle literenkénti ára között viszont 1991-tõl kezdve tizenöt és negyvenöt forint közötti, átlagosan 25-35 forintnyi különbség volt /1. számú táblázat/.

Egy tartályvagon ûrtartalma 60 köbméter, azaz hatvanezer liter. Az átminõsítés vagy a szõkítés révén az adóterhek megfizetésének elmulasztásával egy vagonon elérhetõ tiszta jövedelem /ha a kereskedelmi hasznot is hozzászámítjuk/ kb. kétmillió forint volt, az ehhez szükséges kb. 800 ezer forintos befektetés csaknem azonnali megtérülése mellett. Egy ötven vagonból álló szerelvényen akár százmillió forint tiszta jövedelem is képzõdött. 1992 és 1995 között - egyes becslések szerint - évente sokszáz ilyen szerelvény érkezett. Becslések szerint a bûnszövetkezetek illegális jövedelme összesen kb. százmilliárd forintra, más becslések szerint még többre rúgott, melyen finanszírozók, bonyolítók, szõkítõk, szállítók, kutasok és nagybani felhasználók osztoztak.

Amikor az olajmaffiák a HTO kötelezõ megfestését nem tudták kikerülni, kénytelenek voltak a gázolajkénti értékesítéshez a piros szinezéket az olajból kivonni. Ez volt az úgynevezett 'szõkítés'. Ehhez igen egyszerû technológiát sikerült találni. A szinezett olaj minden literjéhez fél köbcentiméter tömény kénsavat vagy sósavat kevertek. Az olajnál nehezebb fajsúlyú savat szivattyúkkal vagy keverõkkel mozgatták. Miután a sav a szinezéket elmarta, a maradványt mészhidráttal leülepítették. A hátramaradt savgyantát pedig - ezt az igen aggresszív és környezetkárosító vegyületet - a kisárgult olaj lefejtése után a környezetbe ürítették. A mûveletet harmincezer literes mûanyag tartályokban végezték. Egy tartálynyi HTO kiszõkítése mindössze néhány órát vett igénybe.

Az olajmaffiák legjellegzetesebb és legjövedelmezõbb mûködési formája, alapesete tehát a háztartási tüzelõolaj /HTO/ és a dízelolaj kémiai azonosságán de vám-, adó- és árkülönbözetén alapuló olajszõkítés volt, amikor is az importált - vagy itthon a MOL-tól vásárolt - anyag az állammal szembeni kötelezettségek lerovásakor az olcsóbb HTO formáját öltötte fel, értékesítéskor a drágább dízelolajét. Az 'üzletet' a kettõ közötti vám- és árkülönbözeten, illetve a vám- és adófizetés elmulasztásán alapuló, gyorsan megszerezhetõ fekete jövedelem mozgatta/. Az alábbiakban ezen az eseten az olaj fizikai mozgásához kapcsolódva célszerû ábrázolni a folyamat fõbb mozzanatait.

a./ Oroszországból, Ukrajnából vagy Romániából például beérkezik egy húsz-ötven-hetven-száz tartályvagonból álló szerelvény tele dízelolajjal. Egy-egy ilyen szerelvény behozatalához több tízmilliós, esetleg százmilliós nagyságrendû tökebefektetésre van szükség. Felvetõdik a kérdés, ki biztosítja az ehhez szükséges pénzt és vajon milyen formában? A fénykorában évi négymilliárdos forgalmat bonyolító Kordax kezdõtõkéjét például egy sportegyesület szabad forrásai képezték. Nem zárható ki a '70-es és a '80-as évek dél-alföldi borhamisításaiból felhalmozott vagyonok befektetése sem. Az olajvonatok feltételezett nagy számát tekintetbe véve igen nagy összegekrõl és igen sok finanszírozóról lehetett szó.

b./ A határon vagy az elsõ célállomáson a szerelvényt elvámolják. Itt a következõ lehetõségek vannak: a HTO-ként vámolt gázolajat nem festik meg. Ebben az esetben a következõ lépés a gázolajkénti értékesítés: a szerelvényt az országban körbemozgatják és különbözõ helyeken kamionokba fejtik le belõle az olajat; késõbb - és más esetben - a HTO-t vámoláskor piros festékkel kötelezõen megfestik, hogy a dízelolajjal ne lehessen összetéveszteni. Ebben az esetben következik a 'szõkítés', azaz a festék kivonása. Némileg ehhez hasonló olaj-mozgást eredményez a dízelolajjá alakítható nem adóköteles egyéb kõolaj-származékok importja /a HTO és a dízelolaj árának kiegyenlítése, azaz 1995. május 1-je után/. - Halasztott vámfizetés esetén viszont az olajimportáló fantomcég már ebben a fázisban a kéthetes határidõ lejárta elõtt az olajjal együtt "eltûnik".

c./ A pirosra festett olajat szállító vonatot körbeutaztatják s különbözõ helyeken kamionokba fejtik le belõle az olajat. Ezek szállítják aztán az egyes 'szõkítõ' bázisokra: régi ipartelepekre, katonai létesítményekre, téesz-telepekre, tanyaudvarokba. Ezeken a helyeken a nagy /általában 30 ezer literes/ tartályokba átszivattyúzott piros olajat kénsavval keverik, majd a festékanyag elmaródása után a savat mészporral, mészhidráttal ülepítik.

d./ Ugyanazok az országúti szállítók az ismét sárga színûvé vált olajat elszállítják a vevõkhöz-felhasználókhoz /nagyvállalatok, honvédség, közlekedési vállalatok, téeszek, benzinkutak stb./. A szállítmányokat az oda- és visszautakon különlegesen védik, a kamionokat mobiltelefonnal összekapcsolt felvezetõ és kísérõ gépkocsik fogják közre, az országúti ellenõrzést jelzik, a rendõrök figyelmét elvonják.

e./ A szervezõk az értékesítés utáni pénzt begyûjtik, kifizetik a "költségeket" /MÁV-szállítás, nyersanyagok, megvesztegetések, kenõpénzek, szõkítõ munkások, ingatlanbérletek, szállítók stb./ s a szükséges mennyiséget újra befektetik, a pénz egy részét valutára váltják és külföldi bankokban helyezik el.

Már ennek az egyszerû folyamatleírásnak az alapján is viszonylag jól kikövetkeztethetõ az egyes ügyekben feltételezhetõen érintett szereplõk, illetve intézmények csaknem teljes köre. Ezek /az egészet szervezõ és bonyolító 'maffiatagokon' kívül/:

¤ az elsõ finanszírozók /több tízmillió esetleg százmillió forintos összegekkel nyilván magánszemélyek voltak de nyomon követhetõ jogi személyek "pénzeszközeinek" megforgatása is/;

¤ a Vám- és Pénzügyõrség egyes alkalmazottai;

¤ a Határõrség egyes dolgozói /nem ritkán elõfordult, hogy a vámosok érkezése elõtt a határközeli állomásról a szerelvényt áttolatták Romániába, majd adott pillanatban visszahozták: a magyar határõrökön kívül ezekben az esetekben nyilvánvaló külföldi személyek érintettsége is/;

¤ a rendõrség egyes alkalmazottai /vizsgálatok elmulasztása, már elfogott olajszállítmányok 'eltûnésének' tudomásulvétele vagy segítése stb./; ügyészek; a szervezett bûnözés üldözésére hivatott rendõri szervezetek egyes tagjai /titkos információ-átadások stb./;

¤ az ügyeket minden bizonnyal ismerõ titkosrendõrség, hírszerzõ szervezetek egyes tagjai;

¤ az APEH helyi kirendeltségeinek egyes dolgozói;

¤ a MÁV egyes vezetõi és alkalmazottai /a szállítások hitelbe-vállalása, a fekete konkurrencia és a veszteségek elviselése, bárcahamisítások/;

¤ az olajminõséget bevizsgáló intézmények egyes tagjai;

¤ az olajtársaságok egyes alkalmazottai;

¤ a cégadatokat esetenként késedelmesen kiszolgáltató cégbíróságok egyes alkalmazottai¤ az országúti fuvarozók egyes körei;

¤ a 'szõkítés' egyszerû technológiáját kidolgozó vegyészek;

¤ a szükséges vegyszerek és tartályok készítõi és forgalmazói;

¤ a vásárlók és felhasználók;

¤ a jogszabályi lehetõségeket feltáró, illetve az egyes lebukottakat védõ ügyvédek, jogászok;

¤ a jogszabályi kereteket biztosító államigazgatási és politikai /törvényhozási/ szféra egyes intézményei /jól látható ugyanis, hogy mikor az egyik jogi kiskapu bezárult, nyitva maradt vagy nyílt helyette egy másik: például amikor a HTO és a dízelolaj árkülönbsége megszûnt, megjelent illetve nyitva maradt a halasztott vámfizetés lehetõsége/;

¤ a különbözõ engedélyeket kiadó hatóságok egyes tisztségviselõi;

¤ esetleg: egyes politikai pártok érintett tagjai és tisztségviselõi;

¤ a pénzeket tisztára mosó illetve valutára átváltó intézmények

¤ stb.

1995, a kétféle olajszármazék árának kiegyenlítése után a bûnelkövetõ csoportok eleinte a halasztott vámfizetés kedvezményével éltek vissza. Fantomcégeket alapítottak, a halasztott vámot nem fizették meg, a behozott terméket a 15 napos vámfizetési határidõn belül értékesítették, majd cégükkel együtt eltûntek. Késõbb egyszeri 'felhasználás' céljából egyszerûen felvásárolták a halasztott vámfizetési engedéllyel rendelkezõ cégeket. Amikor ez a lehetõség a jogszabályok szigorítása miatt megszünt, a nem adózó alapanyagok keverésével állítottak elõ gázolajat vagy ahhoz hasonló olajat.

A HTO-val és más kõolaj-származékokkal folytatott manipulációk esetenként olyan mértékûek voltak, hogy jelenlétük a kõolajszármazékok behozatalának és felhasználásának statisztikai tábláin is kimutatható /2. számú táblázat/.

Az Antall- és a Horn-kormány hivatalai folyamatosan észlelték az olajkereskedelem anomáliáit. Ennek megfelelõen a jogszabályokat folyamatosan korrigálni igyekeztek, viszonylagos sikerrel. A kaotikusan egymásra következõ jogszabály-módosítások tartalmának részletekbe menõ ismertetése helyett célszerûbb áttekinteni a szabályozás fõ törekvéseit. A változatatások fõ irányai a következõk voltak.

¤ a már 1990-tõl lehetséges halasztott vámfizetés szabályainak szigorítása /, bankgarancia követelése, köztartozás mint kizáró ok, érdekvédelmi szervezeti ajánlás, hetenkénti vámolás, a vámeljárás koncentrálása stb./, illetve a halasztott vámfizetés lehetõségének eltörlése;

¤ a telephely szerinti vámeljárás bevezetése, ilymódon a fantomcégek kiszûrése;

¤ a vámfizetésre anyagi garanciák kikötése /bankgarancia/;

¤ a HTO utalványozása /ezzel többször is próbálkoztak/; az adótartalom utalványok alapján történõ visszaigénylése; a jogtalan igénylés kiszûrése folyamatos ellenõrzéssel;

¤ a HTO festése, a festési kötelemnek a forgalmazóról az importõrre való áttelepítése; a festés eljárási szabályainak pontosítása; a szállítmányokból a mintavétel szabályainak szigorítása;

¤ a HTO és a gázolaj árának, adótartalmának közelítése, illetve kiegyenlítése;

¤ a gázolajjá alakítható nem vámköteles kõolaj-származékok importjának ellenõrzése, a szabványokban és a termékjegyzékekben foglalt paraméterek pontosítása stb.

A jogszabály-módosítások az egységes vámtörvény bevezetéséig, 1996-ig, illetve a nem-szabványos fûtõolajak esetében 1997-ig azonban úgy következtek egymásra, hogy ha az olajmanipulációk egy-egy lehetõségét elzárták is, másokat nyitva hagytak vagy ismét megnyitottak. Igy következett egymásra a halasztott fizetéssel való visszaélés, a HTO-jegyekkel való manipuláció, a festés elmulasztása, a 'szõkítés', megint csak a halasztott vámfizetéssel való visszaélés, motorhajtó olajnak a nem szabványos fûtõolajból, az extrakönnyû fûtõolajból és más nem adózó termékekbõl való kikeverése. Mindez a közvéleményben a jogalkotók részérõl a szándékosság érzetét keltette.

A nyomozati joggal felruházott szervek: a Rendõrség, az Ügyészség, a Vám- és Pénzügyõrség, a Katonai Nyomozó Hatóság, illetve 1999-tõl kezdve az Adó- és Pénzügyi Ellenõrzési Hivatal erejükhöz mérten felvették a küzdelmet a szervezett olajbûnözéssel.

Az APEH keretén belül a nyomozati jogkört az 1999 januárjától mûködõ elkülönült, önálló új egység, az APEH Bûnügyi Igazgatósága és területi nyomozó hivatalai gyakorolják.

2000. március 23-án kelt legfõbb ügyészi jelentés adatai szerint 1991. január 1 és 1999. június 30 közötti idõben az olajügyekben lefolytatott nyomozásoknak 4331 bûncselekmény volt a tárgya. Ebbõl szoros értelemben vett olajcselekmény 908 /608 adócsalás, 160 jövedékkel való visszaélés, 62 csemépszet és vámorgazadaság/. A fõcselekményhez kapcsolódó bûncselekmények döntõ többsége magánokirat-hamisítás /3000 esetben/ és közokirat-hamisítás /112 esetben/ volt.

Az összesen 4331 bûncselekménybõl 4042 miatt vádat emeltek, 240 bûncselekmény tekintetében a nyomozást megszüntették, 49 esetben egyéb intézkedést tettek /tárgyi eljárásra utalás stb./. Ugyanezek az adatok a 908 szoros értelemben vett olajcselekmény esetében: vádemelés 713, nyomozás megszûntetése 175, egyéb intézkedés 20 esetben.

A befejezett nyomozások terheltjeinek száma 761 volt. Közülük 696 terhelttel szemben vádat emeltek, 55 terhelt tekintetében a nyomozást megszûntették, 10 terhelt esetében egyéb módon fejezték be a nyomozást. 185 bûncselekmény esetében úgy szûntették meg a nyomozást, hogy annak elkövetésével gyanusítható terhelt az eljárásban nem volt.

Az olajügyekben büntetõeljárás tárgyát képezõ, ismertté vált bûncselekményekkel a nemzetgazdaságot 85-90 milliárd forinttal rövidítették meg. A folyamatban lévõ nyomozásokra tekintettel ez az összeg meghaladhatja a százmilliárdot is. A becslés a rejtve maradt bûncselekmények elkövetési összegét nem tartalmazza.

Az Országgyûlés a határozati javaslat tárgyalása során elhangzott beszámolók, tájékoztatók és felszólalások eredményeként arra a megállapításra jutott, hogy az olajügyekkel kapcsolatos bûncselekmények nem a parlament kompetenciájába tartoznak, az erre hivatott állami szervek pedig ezzel kapcsolatos feladataikat lehetõségeikhez mérten teljesítették.

Ugyanakkor különösen fontos, hogy az olajügyek kapcsán felmerül politikai tanulságok levonására és a lehetséges felelõsök megnevezésére sor kerüljön.

Budapest, 2000. szeptember 8.