Dr. Gansperger Gyula
Elnök-vezérigazgató
ÁPV Rt.

1133 Budapest
Pozsonyi út 56.

Budapest, 2000. január 31.

Tárgy: AZ ÖNKORMÁNYZATI TULAJDONÚ GÁZKÖZMÛVAGYON FELMÉRÉSÉRÉSÉVEL ÉS ÉRTÉKELÉSÉVEL KAPCSOLATOS MEGBÍZÁS TELJESÍTÉSE

Tisztelt Gansperger úr!

Örömmel nyújtjuk át jelentésünket az önkormányzati tulajdonú gázközmûvagyon felmérésével és értékelésével kapcsolatban. Összhangban az ÁPV Rt-vel kötött szerzõdésünkkel, szükségesnek és indokoltnak tarjuk az elkövetkezõ hónapokban az ÁPV Rt. képviselõivel a további személyes konzultációt.

Tekintettel a feladat összetett voltára, a jelentésünk átadását követõen szeretnénk javasolni, hogy egy elõre egyeztetett idõpontban prezentáció keretében szóban is beszámolhassunk munkánk eredményeirõl. Ezen a megbeszélésen lehetõség adódna a jelentésünkkel kapcsolatban esetlegesen felmerült kérdések megválaszolására.

Örömmel tapasztaltuk a munka és egyeztetések során az önkormányzatok pozitív hozzáállását és együttmûködését ennek a több éve húzódó kérdésnek a mielõbbi megoldása érdekében. Ezt támasztja alá az a tény, hogy az egyeztetések során az önkormányzatok 84%-ával sikerült megegyezni a gázközmûvagyon fizikai mennyisége és értéke tekintetében.

A megbízás teljesítése során számos olyan kérdés, pontosítás merült fel, - mind a pályázati kiírás értelmezése, mind a két törvény együttes alkalmazása tekintetében, - amely szükségessé tette részint ÁPV Rt.-vel való gyakori konzultációt, részint a társtárcák véleményének kikérését. A munka során felmerült számos kérdés (amely a késõbbiekben jelentõsen befolyásolhatja az önkormányzatoknak juttatandó kompenzáció mértékét) egy részének értelmezése, illetve feloldása nem volt és nem is lehetett a konzorcium feladata. Mindazonáltal, jelentésünk összeállításakor arra törekedtünk, (a megbízásunkon felül) hogy a törvényalkotók és elõkészítõk számára döntésük megalapozásához minél több információt, és adatot bocsássunk a rendelkezésükre.

Bármely, a fentiekkel kapcsolatban felmerült kérdése esetén készséggel állunk rendelkezésükre.

Tisztelettel,

Dr. Bienerth Gusztáv
Vezérigazgató
PricewaterhouseCoopers Kft.

Honti György
Ügyvezetõ
Interauditor Neuner + Henzl Kft.

VEZETÕI ÖSSZEFOGLALÓ

Budapest, 2000. január 31.

Vezetõi összefoglaló

Bevezetés

A PricewaterhouseCoopers Kft. és az Interauditor Neuner + Henzl Kft. 1999. szeptemberében konzorciumot hozott létre az önkormányzati tulajdonú gázközmûvagyon felmérésének és értékelésének elvégzésére. A konzorcium mindkét tagja kiemelkedõ, több éves gázipari tapasztalattal rendelkezik. Az Interauditor Neuner + Henzl Tanácsadó Kft. 1990-tõl kezdve folyamatosan tanácsadója a gázszolgáltató társaságoknak, így az Interauditor Kft. készítette el valamennyi gázszolgáltató társaság átalakulási vagyonmérlegét 1990-ben. Tekintettel arra, hogy az átalakulásra csak 1992 végén, illetve 1993 közepén került sor, 1992-ben az Interauditor Kft. elkészítette valamennyi gázszolgáltató társaság vagyonmérleg tervezetét, majd 1993-ban a végleges vagyonmérlegét. Mindezen tapasztalatra és tudásra alapozott az Interauditor Kft. a mostani megbízás teljesítése során, amelyet a korábbi gázipari megbízatásai során felhalmozott.

A PricewaterhouseCoopers Kft. magyarországi fennállása óta szintén kiemelkedõ tapasztalatot szerzett az energiaszektorban, amely tapasztalatokra szintén támaszkodtunk a munka során. A PricewaterhouseCoopers Kft. a könyvvizsgálója számos gázszolgáltató társaságnak. 1992-ben a PricewaterhouseCoopers Kft.-t nevezték ki a magyar kormány tanácsadójává az öt gázszolgáltatóra vonatkozó törvényi szabályozási keretek és a potenciális vevõk igényeinek összeegyeztetésére. 1996-ban a Magyar Gázszolgáltatók Szövetsége szintén a PricewaterhouseCoopers Kft.-t kérte fel a Magyar Energiahivatallal 1996. októberében életbe léptetett áremelkedéssel kapcsolatos tárgyalásokban való közremûködésre.

Több pályázó közül az ÁPV Rt. 1999. októberében hirdette ki gyõztesnek a konzorcium által beadott pályázatot. A szerzõdéskötést követõen négy hónap állt a konzorcium rendelkezésére a megbízás teljesítésére.

Jelentésünk szerkezete

A jelentésünket az alábbi szerkezetben készítettük el: Összefoglaló jelentésünk a végleges értékeken és eredményeken kívül tartalmazza mind az önkormányzati igények és juttatások felméréséhez alkalmazott módszertant, mind az önkormányzati igény mai értékre történõ átszámításának módszertanát. Jelentésünk részét képezi külön kötetbe foglalva valamennyi gázszolgáltató társaság részletes üzleti értékelése és az elmúlt hét esztendõ gazdálkodásának áttekintése, valamint az üzleti értékeléshez alkalmazott pénzügyi modell nyomtatott táblázatai. Az összefoglaló jelentés mellékletét képezi a gázszolgáltatásba bekapcsolt valamennyi település összefoglaló kiinduló és számított adatai. Jelentésünk háttérdokumentációját képezi a gázszolgáltatásba bekapcsolt településeknek járó nettó kompenzáció számításához felhasznált valamennyi részletes táblázat és jegyzõkönyv településenkénti bontásban. Összefoglaló jelentésünket, valamint a kapcsolódó mellékleteket - a pályázati kiírásnak megfelelõen - elektronikus formában is az ÁPV Rt. rendelkezésére bocsátottuk.

Az elkészített, írásbeli jelentésünk átadása mellett szükségesnek tartunk egy személyes találkozót, amelyen lehetõségünk adódik az eredmények szóbeli ismertetésére, valamint a jelentésünkkel kapcsolatban esetlegesen felmerült kérdések megválaszolására.

A megbízás háttere

A gázközmûvagyon önkormányzati tulajdonba adásának története az elsõ önkormányzati választás (1990. szeptember 30.) napjával kezdõdött. A törvény 107. (1) bekezdésének c) pontja értelmében a lakossági szükségleteket kielégítõ közmûvek építményei, vonalas létesítményei, berendezései a település belterületi határán belül az állam tulajdonából az önkormányzatok tulajdonába kerültek volna át az állam kizárólagos tulajdonába tartozó létesítmények kivételével.

Az 1990. évi LXV. törvény (Ötv) 107. (1) bekezdésének c.) pontja nem került végrehajtásra, mert az erre a célra létrehozott megyei Vagyonátadó Bizottságok (VÁB) úgy ítélték meg, hogy nincsenek meg a végrehajtáshoz szükséges feltételek. Ebbõl adódóan több önkormányzat és önkormányzati szövetség egyrészt polgári keresetet indított, másrészük pedig az Alkotmánybírósághoz fordult.

1995-ben a kormány az Ötv. módosításával kívánta a kérdés rendezését megoldani és ezért az országgyûlés létrehozta az 1995. évi LXX. számú törvényt, amely az Ötv-t kiegészítette a 107/A. paragrafussal. Ennek alapján, továbbá az 1993. évi LXXXII. számú törvény alapján részvényjuttatásban részesültek az érintett önkormányzatok.

Az Alkotmánybíróság 36/1998. (IX. 16.) AB határozatával az Ötv. 107/A. (2) bekezdésének b.) pontját, valamint (5) bekezdését alkotmányellenesnek nyilvánította és megsemmisítette. Ugyanakkor megállapította, hogy az Ötv. 107. (1) bekezdés c.) pontjának végrehajtásában alkotmányos követelmény, hogy az önkormányzatok a közmûvek e rendelkezésben megállapított köre a (3) bekezdés elõírásai szerint kiszámított értékének megfelelõ juttatásban részesüljenek. Ez a követelmény kielégíthetõ úgy is, hogy a törvény állapítja meg az önkormányzatok igényének megfelelõ juttatás értékét, amely az önkormányzatokat a törvény erejénél fogva illeti meg és úgy is, hogy az egyes önkormányzatok igényüket bírói úton érvényesítik.

A kormány 1158/1998. (XII. 17.) határozatával az Alkotmánybíróságnak megfelelõ törvény megalkotásának elõkészítésére tanácsadói pályázat kiírását határozta el, amelyet a PricewaterhouseCoopers Kft. - Interauditor Neuner + Henzl Tanácsadó Kft. konzorciuma nyerte el.

Feladat

Az elvégzendõ feladat a pályázati kiírásnak megfelelõen két nagy részfeladatra bontható:

  • A megbízás elsõ részében, meg kellett állapítani az önkormányzatok igényét az 1990 évi LXV. törvény (Ötv.) valamint az 1993. évi LXXXII. tv. alapján az átalakulási vagyonmérlegbõl kiindulva.
  • A feladat második részében a korábban meghatározott önkormányzati gázközmûvagyon értékének és az önkormányzatoknak juttatott részvények mennyiségének figyelembevételével, át kellett számítani az önkormányzati igényeket 2000. május 31-i értékre.

A feladat elsõ részét a létrehozott konzorciumon belül, az Interauditor Kft., majd az önkormányzati értékjog 2000. május 31-re való átszámítását a PricewaterhouseCoopers Kft. végezte.

A munka során felmerült leggyakoribb kérdések

A feladat végrehajtása során számos esetben fontosnak tartottuk egyrészt a pályázati kiírás, másrészrõl a vonatkozó törvények értelmezésének pontosítását. Így az egyes definíciókra vonatkozóan kikértük mind a Belügyminisztérium, mind a Magyar Energia Hivatal véleményét, amellyel összhangban készítettük el a jelentésünket.

Már a munka kezdetétõl felmerült - törvény-elõkészítéssel foglalkozó szakemberek körében is - az a jogi probléma, hogy a jelenlegi helyzetben az önkormányzatok járandóságát meghatározó két alapvetõ törvény, az Ötv. és az 1993. évi LXXXII. törvény együttes alkalmazása az 1990-ig terjedõ idõszakban ún. kettõs juttatáshoz vezet. Az Ötv. szerint ugyanis az 1990-ig terjedõ idõszakra vonatkozóan az önkormányzatok igénye kiterjed a lakossági ellátást szolgáló belterületi közmûvek teljes értékére, függetlenül a megvalósítás fedezetéül szolgáló forrástól és ugyanakkor ezen felül további jogosultságuk támad az 1993. évi LXXXII. törvény alapján ugyanezen közmûvek, továbbá a külterületen épült közmûvek azon részei után, amelyeket önkormányzati forrásból fedeztek. Az a kérdés, hogy ez a kettõs juttatás megengedhetõ-e, illetve, hogy, el lehet-e térni a két törvény együttes alkalmazásától, még vitatott. Véleményünk szerint ennek eldöntése elsõsorban jogi értelmezés tárgya, így ebbõl adódóan nem a konzorcium feladata a kérdés eldöntése. Az elõzõekbõl adódóan ezért az adatokat úgy mutatjuk be, hogy felhasználásuk a törvény-elõkészítés során bármilyen döntés esetén lehetséges legyen.

Az elõzõekre tekintettel, a rendelkezésre álló adatokból két változatot állítottunk elõ, biztosítva ezáltal azt, hogy a törvényelõkészítõk és törvényalkotók számára döntésük megalapozásához a szükséges adatok és információk a rendelkezésre álljanak. A két változat, - amelyet a jelentésünkben részletesen ismertettünk, - az 1993/LXXXII. tv. hatályának alkalmazásakor, csak az önkormányzati hozzájárulások idõpontjának figyelembevételében különbözik. A két változat a következõ:

  1. Változat: 1980. január 1-tõl 1993. augusztus 3-ig terjedõ idõszakra vonatkozóan veszi figyelembe az önkormányzati hozzájárulásokat;
  2. Változat: 1991. január 1-tõl 1993. augusztus 3.-ig terjedõ idõszakra vonatkozóan veszi figyelembe az önkormányzati hozzájárulásokat;

A fenti 1. Változattal kapcsolatban fontosnak tartjuk megjegyezni, hogy az 1991. január 1. elõtti hozzájárulásokból épültek olyan vezetékek, is amelyek belterületiek és lakossági célúak, tehát az Ötv. hatálya alá is esnek. Ezen hozzájárulások kimutatása az egészen belül megfelelõ dokumentáció hiányában technikailag nem megoldható.

További problémát jelentett, hogy az Alkotmánybíróság határozata szerint az önkormányzati vagyonszerzési igények az Ötv. hatályba lépésének idõpontjára vonatkoznak, az pedig 1990. szeptember 30-a. A gázvezetékek esetében ez a kifejezés nem volt értelmezhetõ pontosan, ugyanis a vezetékek építése általában tavasszal kezdõdik, õszig tart és december 31-ig minden cég igyekszik a vezetékek aktiválására. Az építés ideje alatt a vezetékek az adott cég könyveiben a befejezetlen beruházások között szerepelnek, ennélfogva a cég (így az állam) vagyonába tartoznak, akkor is ha az üzembe helyezésük szeptember 30.-a után következett be. Az önkormányzati juttatások alapját képezõ vezetékek közé (egyeztetések után) azokat soroltuk, amelyek 1990. december 31-ig aktiválásra, vagy üzembehelyezésre kerültek.

Nem volt egyértelmû a belterületi határok meghatározása sem. A jelentésünk elkészítésekor, a belterületi határként a Földhivatal által vezetett 1:10000 léptékû térképeken feltûntetett belterületi határokat vettük figyelembe, de ugyanakkor kértük, az önkormányzatokat, hogy amennyiben a Földhivatal kimutatásától eltérõ, hivatalos okmánnyal rendelkeznek, tájékoztassák arról a konzorciumot. (Nem történt ilyen eset.)

A települések közötti közmûvek pontos definiálása is hiányzott, hiszen a szélesebb értelemben véve az egész magyarországi gázhálózatot összességében és részleteiben több települést ellátó vezetéknek is lehetne értelmezni. Az illetékes hatóságokkal egyeztetett meghatározásunk szerint: közmûvek, települések közti építményei, vonalas létesítményei és berendezései közé tartoznak azok, amelyek a nagyközépnyomású fogadóállomás kilépõcsonkja után kezdõdve több települést látnak el.

Célvezetéknek azokat a vezetékeket, illetve vezetékszakaszokat tekintjük, amelyekre közvetlen lakossági fogyasztó, továbbá közvetett módon lakossági célt szolgáló fogyasztó sem kapcsolódik, így semmilyen módon nem sorolhatók lakossági kategóriába. Így pl. egy iskola vagy mûvelõdési ház stb. ellátását biztosító célvezetékeket is lakossági célúnak tekintettünk, és az önkormányzatokat megilletõ vagyonértéknek vettük.

Az önkormány-zati igények felmérésének módszertana

Az alábbiakban röviden összefoglaljuk az önkormányzati igények felmérésének és a nettó kompenzáció 2000. május 31-re történõ átszámításának módszertanát.

A gázszolgáltatásba bekapcsolt települések felmérésénél alapvetõen a Központi Statisztikai Hivataltól bekért hivatalos kimutatásra támaszkodtunk. Ennek adatait azonban összevetettük az ÁPV Rt. pályázati kiírásában megadott településlistával, amely azokat a településeket tartalmazta, amelyek részvényjuttatásban részesültek. Ellenõrzés céljából minden egyes részvénytársaságnál figyelembe vettük az általuk megadott kimutatásokat is az adott idõpontban a gázszolgáltatásba bekapcsolt településekre vonatkozóan.

Az 1990. évi LXV. törvény szerinti jogosultság felmérésekor a kiindulási alapot az Interauditor Kft. számítógépes adatbázisa jelentette. (1992-ben, illetve 1993-ban ugyanis az Interauditor Kft. készítette el az öt regionális gázszolgáltató cég részvénytársasággá történõ átalakulásához szükséges vagyonértékelést. A vagyonértékelés során az egyes vezetékszakaszok specifikációja számítógépes adathordozón rögzítésre került, így azok minden további feldolgozásra rendelkezésre álltak.)

Elsõ lépésben az átalakuláskori vagyonmérleg vezeték-leltárából leválasztottuk az 1990. december 31-e után készült, illetve aktivált szakaszokat és elemeket, az így elõállított adatbázis az 1990. végi állapottal egyezik meg, azaz csak azokat a vezetékeket tartalmazza, amelyeket 1990. december 31-ig aktiváltak, vagy üzembe helyeztek. Az így meghatározott állomány képezi az Ötv. alapján meghatározandó jogosultság bázisát.

Az Ötv. értelmében az önkormányzatokat megilletõ gázvezeték vagyonba azok a belterületi vezetékek tartoznak, amelyek lakossági célokat szolgálnak, a külterületi vezetékek közül pedig csupán a "közmûvek települések közötti építményei vonalas létesítményei, berendezései", amelyeket az érintett települések között kell felosztani.

A következõ lépésben az 1990. évi tételes kimutatásból leválasztottuk mindazon vezetékeket, amelyek:

  • Külterületen vannak,
  • Belterületen találhatók, de nem lakossági célú vezetékeknek minõsülnek
  • Települések közötti közmû külterületi vezetékvagyonok.

A több települést ellátó külterületi vezetékeknek az érintett településekre történõ "visszaosztása" után megállapíthattuk az egyes önkormányzatok Ötv. szerinti járandósága számítási alapját képezõ vezetékvagyont tételes specifikációval. A több települést ellátó külterületi vezetékszakaszoknak a vonatkozó önkormányzatokra történõ "visszaosztására" elvileg sokféle bázis figyelembe vehetõ lenne (összlélekszám, gázfogyasztók száma és a gázfogyasztás mértéke, a belterületi gázvezeték állomány nagysága, stb.) azonban az esetek igen csekély száma miatt azt a megoldást választottuk, hogy az egyes vezetékszakaszokat egyforma arányban, annyi önkormányzat között osztottuk fel, ahány érintett önkormányzat volt még a szóban forgó szakasz után.

A fentiekben vázolt elvek és metodika szerint módosított adatbázis alapján elõállított vezetéklista képezte az érték kiszámításának alapját, azon elvek és költségadatok alapján, ahogy a vagyonértékelés történt az 1992., ill. 1993. évi részvénytársasággá alakulás idején, biztosítva ezzel a kompatibilitást az 1992. évi vagyonmérleg és jelen kimutatás adatai között. A vagyonértékelést a jelentésben részletesen leírt elveknek megfelelõen számítógépes program segítségével végeztük. A számítás eredményeképpen elõállt településenként az Ötv. alapján keletkezõ értékjog 1992. december 31-i szinten, amelyet 2000. május 31-re kellett átszámítani.

Az 1993. évi LXXXII. törvény szerinti igények felmérésekor az adott idõszakra vonatkozó évenkénti igazolt önkormányzati hozzájárulásokat kellett településenként összegyûjtenünk. Bázisként az önkormányzatok által benyújtott - mind az önkormányzati, mind pedig a lakossági forrásokat tartalmazó -, és a gázszolgáltató által elszámolt dokumentumokat és jegyzõkönyveket gyûjtöttük össze. Ennek alapján készítettük el településenként és évenként az igazolt hozzájárulásokat, majd a törvényben foglalt kulcsokkal számítottuk ki a járandóságokat.

A Gáztörvény elõírta, hogy az önkormányzatok kötelesek a vezetékvagyont a gázszolgáltatónak átadni, ez a kötelezettség a törvény megszûnésével (1993. augusztus 3.) érvényét vesztette. Egyúttal ez azt is jelenti, hogy az 1993. után teljesített önkormányzati forrásátadásokra nem terjed ki az 1993. évi LXXXII. törvény hatálya, azaz azokra kompenzáció nem számítható.

Amint az a polgármesteri fórumokon elhangzottakból egyértelmûvé vált, a fenti idõpont után is folyatódott a források átadása, egyes területeken sokkal nagyobb mértékben, mint korábban, sõt számos esetben még a gázszolgáltató társaság privatizációja után is.

Az önkormányzatok felvetése, mely szerint az 1993. utáni, de a privatizációt megelõzõ gázvezeték-vagyon ill. forrásátadásokra is ki kellene terjeszteni a kompenzációt azon alapul, hogy bár az átadás nem volt kötelezõ, de kényszerhelyzetben voltak - ugyanis Gázszolgáltató joga csak a gázszolgáltatónak lehetett -, így nem tehettek mást. Az ellentmondás feloldása nem feladatunk, ugyanakkor a Megbízónk figyelmét szerettük volna felhívni erre a kérdésre.

A kompen-záció számí-tásának módszertana

A gázközmûvagyon kompenzáció egyik kulcskérdése, hogy mikortól és milyen mértékû hátrány érte az önkormányzatokat, abból adódóan, hogy a gázközmûvagyont, illetve a részvényeket nem illetve késedelmesen adták át a részükre. Az önkormányzatokat ért hátrány alapvetõen abból adódott, hogy nem gyakorolhatták részvényesi jogaikat:

  • Nem befolyásolhatták a gázszolgáltató társaságok gazdálkodását,
  • Mivel nem kapták meg részvényeiket, így nem voltak jogosultak osztalék felvételére a részvényeik arányában,
  • Nem értékesíthették részvényeiket.

A kompenzáció értékének számításakor figyelembe vettük a két törvény alapján járó önkormányzati igényt és az önkormányzatoknak 1996 végén átadott részvények értékét.

Az egyes önkormányzatoknak járó juttatás értékét 2000. május 31-i idõpontra a következõ képlet szerint számoltuk:

Ko = az önkormányzatoknak juttatott kompenzáció

K = az önkormányzati igény és a juttatás értékének különbözete 2000 május 31-én.

Jo = az önkormányzati törvény alapján számított igény értéke 2000. május 31-én.

Jg = az 1993/LXXXII tv. alapján számított igény értéke 2000. május 31-én.

A = az önkormányzatok valós juttatásának értéke 2000. május 31-én,

U = Az önkormányzatoknak utólagosan átadott pénzbeli juttatás értéke átszámolva 2000. május 31-i idõpontra.

Az általunk használt megközelítés teljesen piaci-közgazdasági alapú. Ajánlatunknak és a pályázati kiírásnak megfelelõen a kompenzáció értékének a számítását két nemzetközileg elismert értékelési módszer (DCF és piaci tranzakciós árfolyamok) alapján végeztük el.

Az Ötv., az 1993/LXXXII. tv. alapján járó részvények, valamint az önkormányzatoknak átadott részvények értékelését több számítási mód segítségével végeztük el. Ezt követõen az egyes számítási módok súlyozásával külön szorzót állapítottunk meg az Ötv., az 1993/LXXXII.tv., valamint a juttatott részvények 2000. május 31-i értékre történõ átszámításához.

A számítási módok abból indulnak ki, hogy az önkormányzatokat mindkét törvény alapján (Ötv. és az 1993/LXXXII.) részvényjuttatás illette volna meg. Megvizsgáltuk, hogy mennyi lehetett volna a részvények piaci értéke, ha azokat a megfelelõ idõben megkapják az önkormányzatok, valamint mennyit értek a ténylegesen átadott részvények.

Az alábbi ábra az önkormányzati kompenzáció számításának három számítási módját mutatja be.

 

1. sz. ábra: Az önkormányzati igények értékelésének számítási módjai

 

  • Az elsõ számítási módnál feltételezzük, hogy az önkormányzatok az átalakulást követõen (illetve a 93/LXXXII tv. alapján járó részvények esetén 1993. december 31-én) eladják részvényeiket. A részvények értékét az átalakuláskor számolja az úgynevezett diszkontált cash-flow (DCF) módszer segítségével. A kapott értékrõl feltételeztük, hogy azt az önkormányzatok állampapírokba fektették volna, így kapjuk meg a részvények, azaz a járandóság mai értékét.
  • A második számítási mód azt feltételezi, hogy az önkormányzatok részvényeiket a privatizáció idõpontjáig megtartják és az állammal együtt értékesítik. Ennél az értékelésnél feltételezzük, hogy az így értékesített csomag közel 100% lehetett volna. Ebben az esetben azonban nem stratégiai befektetõk által a részvények 50%-ért fizetett árat vetítjük ki a 100%-ra, hanem figyelembe vesszük a tõzsdén kívüli kereskedelemben fizetett árat az átlagos privatizációs árfolyam meghatározásánál. Az átszámítás mai értékre ugyanígy történik, mint a fentiekben.
  • A harmadik számítási mód azt feltételezi, hogy az önkormányzatok részvényeiket 2000. május 31-ig megtartják. Erre az idõpontra megint csak a DCF módszerrel végeztük el az értékelést.

Mivel véleményünk szerint mindhárom számítási mód egyformán valószínûsíthetõ, így a végleges érték megállapításánál a három számítási mód átlagával számoltunk.

Az önkormányzatoknak átadott részvények értékelését azonos módszerek (DCF és piaci tranzakciós árfolyamok) segítségével végeztük. Itt két számítási módot alkalmaztunk, amelyet az alábbi ábrában foglaltunk össze.

 

2. sz. ábra: Az önkormányzatoknak átadott részvények értékelésének számítási módjai

 

Az önkormányzatoknak átadott részvények értékelését az alábbi számítási módokban végeztük:

  • Meghatároztuk a részvények értékét azok átadásakor. Ennél az értékelésnél a gázszolgáltató társaságok részvényeinek a tõzsdén kívüli kereskedelemben elért átlagos piaci árfolyamokat vettük figyelembe. A mai értékre történõ átszámításnál az államkötvény hozamokat vettük figyelembe.
  • A másik számítási mód azt feltételezi, hogy az önkormányzatok részvényeiket a mai napig megtartják, és azokat most, egyben értékesítik. Ebben az esetben megint csak a DCF módszerrel végeztük a részvények értékelését.

A juttatandó és a kapott részvények értékelését finomítottuk azzal, hogy figyelembe vettük az idõközi osztalékfizetéseket, tõkeemeléseket is.

A piaci módszertan elõnye

Meggyõzõdésünk, hogy az értékelés során alkalmazott módszertanunk, amely figyelembe veszi a gázközmûvagyon kompenzációjával kapcsolatos feladatok összetettségét, az alábbi elõnyökkel rendelkezik:

  • Nemzetközileg elfogadott módszereken alapul.
  • Mivel a piaci érték az alapja, igazságosabban állapítja meg a kompenzáció mértékét.
  • Figyelembe veszi mindazon tényezõket, amelyeket az önkormányzatok képviselõi az önkormányzati fórumokon is hangúlyoztak, így:
    • A gázszolgáltató társaságok piaci teljesítményét,
    • A privatizációs árfolyamokat,
    • A juttatott részvények valós piaci értékét,
    • A pénz valós idõbeli értékét,

A különbözõ számítási módok súlyozásával tompítja az egyes módszerek bizonytalanságából eredõ eltéréseket.

Módszertani egyeztetések

A megbízás teljesítésekor kiemelkedõ hangsúlyt helyeztünk a rendszeres tájékoztatásra mind a Megbízónk, mind az önkormányzatok felé. Tekintettel arra, hogy számos módszertani részletkérdés a pályázati kiírásban és a beadott ajánlatunkban nem volt pontosan meghatározható, csak a megbízás teljesítése során kezelhetõ, így a Megbízót rendszeresen tájékoztattuk a munka elõrehaladtáról, a felmerült problémákról és az azokra tett megoldási javaslatokról.

Számos kérdésben (az 1993/LXXXII tv. alkalmazása; több települést ellátó vezetékek pontos értelmezése; belterületi határok kérdése) kikértük az egyes szaktárcák véleményét is.

A munka megkezdését követõen, levélben tájékoztattuk valamennyi önkormányzatot a megbízásunkról, a módszertanunkról és együttmûködésüket kértük a késõbbi egyeztetésekhez. Tájékoztató fórumokat tartottunk valamennyi gázszolgáltató területén az érintett polgármesterek részére. A tanácskozások tájékoztató jellegûek voltak, amelyeken részletesen ismertettük a feladatunkat, a kidolgozott módszertanunkat, és a feladat végrehajtásának további ütemezését. Lehetõségünk szerint igyekeztünk válaszolni a feltett kérdésekre, illetve továbbítani az ÁPV Rt. felé a fórumokon felmerült kérdéseket, problémákat.

További részletes egyeztetéseket folyattunk az önkormányzatokkal a két törvény alapján elkészített kimutatásokra, továbbá az 1994. és 1995. Évekre összeállított kimutatásokra vonatkozóan. Valamennyi érintett önkormányzatnak levélben véleményezésre, egyeztetésre illetve elfogadásra megküldtük az alábbi táblázatokat:

  • Gázvezeték vagyon az 1990. évi LXV. törvény szerint;
  • Az 1993. évi LXXXII. tv. alapján számított érték (ÁFA nélkül Ft-ban);
  • 1993-1995. közötti önkormányzati hozzájárulások;
  • Nyilatkozatot kértünk az 1997. év utáni külön juttatásokról (miután egyes önkormányzatok 1997. után külön megállapodás alapján többletjuttatásban részesültek a részvényjuttatáson felül).

Az érintett önkormányzatok döntõ többsége (64%) azonnal, kisebb hányada személyes egyeztetés után fogadta el a megállapításainkat. Összességében elmondhatjuk, hogy az önkormányzatok 84%-ával sikerült teljeskörûen megegyezni, míg további 9%-kal részleges megegyezés született. Elõfordult, hogy a részletes egyeztetés, és az egyéb igazolások átvizsgálása után derült ki, hogy a részvénytársaságok leltárai egyes, ténylegesen az adott idõpontban meglévõ vezetékszakaszokat vagy nem tartalmaztak, vagy csak jóval a tényleges üzembehelyezést meghaladó késõbbi idõpontban aktiváltak. Ezen igazolások szigorú ellenõrzése után, ezeket a vezetékszakaszokat az önkormányzatok jogosultságnak alapjául szolgáló kimutatásokba felvettük.

Két alkalommal egyeztetõ, tájékoztató fórumot tartottunk az önkormányzati szövetségek képviselõi számára is. Az önkormányzati szövetségek bevonása, a vélemény és információ csere mellett elsõ sorban azt a célt szolgálta, hogy a szövetségek képviselõit tájékoztassuk az önkormányzati értékjog 2000. május 31-re történõ átszámításánál alkalmazandó módszertanunkról.

Munkánk során több kérdésben (pl. tarifarendszer változása) konzultáltunk az Magyar Energia Hivatal és más, a gázipar illetékes szakértõivel is.

Eredmények

A fentiekben ismertetett értékelési módszertan alapján, az egy részvényre esõ önkormányzati igény és a kapott juttatás 2000. május 31-i értéken az alábbi paramétereket (szorzószámokat a gázszolgáltató társaság részvényei névértékének százalékában) eredményezte.

Az Ötv., valamint az 1993. évi LXXXII. törvény szerint számított szorzók jelentõs eltéréseket mutatnak gázszolgáltatónként. Ennek több összetevõje van. A TIGÁZ Rt. szorzója a legmagasabb, amely annak tulajdonítható, hogy a privatizáció során a TIGÁZ Rt. részvényeiért fizették a második legmagasabb értéket (282%) egy részvényre számítottan. Ugyancsak egy részvényre számítottan a TIGÁZ Rt. üzleti értéke a legmagasabb a DCF módszerrel számolva. Ez nem meglepõ, mivel a TIGÁZ Rt. a legnagyobb társaság, így feltételezhetõ, hogy a leghatékonyabban tud üzemelni. A KÖGÁZ Rt., DDGÁZ Rt., és a DÉGÁZ Rt. szorzói körülbelül egy szinten mozognak. Ennek oka, hogy mind a privatizáció során, mind a DCF értékelésekben az egy részvényre esõ üzleti értékek közel esnek egymáshoz. Az ÉGÁZ Rt. viszonylag magas szorzójának az a magyarázata, hogy míg a DCF értékelések egy átlagos értéket eredményeztek, addig az ÉGÁZ Rt. privatizációs árfolyama (431%) jelentõsen meghaladta az összes többi gázszolgáltató árfolyamát.

Az 1993/LXXXII. tv. szerint számított szorzókat lényegében ugyanazok a paraméterek határozzák meg, mint az Ötv. szerint számított szorzókat. Így a szorzóknál tapasztalható szórások magyarázata is megegyezik a fentiekben ismertetett indoklásokkal.

A kapott részvényekre vonatkozó szorzók megállapításánál két számítási móddal számoltunk. Ezekben a számítási módokban nem szerepelnek a privatizációs árfolyamok. Az átlagos tõzsdén kívüli kereskedelemben elért árfolyamoknak szintén nem volt jelentõs hatása a szorzók közötti különbségekre, ugyanis az OTC piacokon a legalacsonyabb (DÉGÁZ Rt. 100%) és a legmagasabb (ÉGÁZ Rt. 130%) árfolyam közötti különbség is mindössze 30%. A különbségek elsõdleges magyarázatát a DCF értékelések adják. Ez a TIGÁZ Rt. esetében jelentõsen magasabb értéket eredményezett, mint a többi gázszolgáltatónál. Ennek oka ismét a TIGÁZ Rt. méretébõl következõ nagyobb hatékonyság.

A Pályázati Kiírásnak megfelelõen az önkormányzatok nettó kompenzációs igényét két idõpontra vonatkozóan kellett meghatározni, amelyek az alábbiak:

  • Önkormányzati igények a részvénytársaságok átalakuláskori értékén;
  • Önkormányzati igények átszámítása 2000. május 31-i értékre.

Amint azt a korábbiakban ismertettük két változatot készítettünk el. A továbbiakban erre a két változatra kapott számításaink eredményét ismertetjük. Az alábbi táblázat az önkormányzati igények átalakuláskori értékét mutatja gázszolgáltónkénti bontásban:

A fenti táblázattal kapcsolatban hangsúlyozzuk, hogy az az igényeket és juttatásokat átalakuláskori értéken összesíti, nem veszi figyelembe az üzleti értékeket és a pénz idõbeli értékét. A fenti táblázatból nem vezethetõ le a nettó önkörmányzati igények 2000. május 31-i értéken. Ezt a számítást a módszertani leírásban ismertetett eljárás szerint, településenként kell elvégezni és csak ezután lehet az igényeket 2000. május 31-i értéken összesíteni.

Az alábbi két táblázat az önkormányzati igények 2000. május 31-i dátumra való átszámított értékeit mutatja figyelembe véve a kapott juttatások értékét:

Az önkormányzati igények átszámított értékénél feltûnõ, hogy a teljes kompenzáció majdnem a felét (az 1. változatban) a TIGÁZ Rt. területén lévõ önkormányzatok kompenzációja teszi ki. Ennek több oka van. A TIGÁZ Rt. területén lévõ önkormányzatoknak volt a legmagasabb igénye már az átalakuláskori értéken is számolva és kiugróan magas volt az önkormányzati hozzájárulások mértéke is a TIGÁZ Rt területén.

A 2000. május 31-i értékre számolt kompenzációk mértéke a második legmagasabb értéket a DÉGÁZ Rt. területén mutatott. Ennek oka alapvetõen az igény magas alapjában keresendõ, mivel a DÉGÁZ Rt. területén lévõ önkormányzatok igénye csak közel 22%-al maradt el a TIGÁZ Rt. területén lévõ önkormányzatok igényétõl átalakuláskori értéken. Az igény 2000. május 31-i értéken is magas maradt annak ellenére, hogy az igények átszámításánál használt szorzók a DÉGÁZ Rt. esetében viszonylag alacsonyak voltak.

Az ÉGÁZ Rt. területén lévõ önkormányzatok igénye 2000. május 31-i értéken viszonylag magasnak számít az alacsony átalakuláskori mértékhez képest. Ennek oka, hogy az ÉGÁZ Rt. esetében használt szorzók közel olyan magasak voltak mint a TIGÁZ Rt. szorzói.

A KÖGÁZ Rt. és a DDGÁZ Rt. területén lévõ önkormányzatok esetében a legalacsonyabb az összesített kompenzáció mértéke 2000. május 31-i értéken. Ennek magyarázatát a viszonylag alacsony kiindulási alap és az átlagos szorzók adják

 

Fontosnak tartjuk megjegyezni, hogy számos olyan önkormányzat létezik, amelyek 1992-93-ban bizonyíthatóan rendelkeztek olyan gázvezetékkel, amelyeket önkormányzati és lakossági forrásból finanszíroztak, majd ezt követõen átadták a gázszolgáltatóknak, de ezt jelenleg nem tudják minden kétséget kizáróan dokumentálni, így kimutatásainkba sem tudtuk belevenni. Amennyiben ezek az igények is elfogadásra kerülnének, becslésünk szerint 1mrd Ft. többlet hatása lenne a 2000. május 31-re megállapított értéknek.

Fontos tudnivaló a jelentéssel kapcsolatban

Szeretnénk felhívni a figyelmet arra, hogy a jelentésünk bizalmas információkat tartalmaz, amelyet a konzorcium tagjai részint a gázszolgáltató társaságoktól, részint a Magyar Energia Hivataltól bizalmasan kezelendõ információként kapott. Ezen információk illetéktelen olvasóhoz kerülése sértheti a gázszolgáltató társaságok, valamint a Magyar Energia Hivatal érdekeit. Árthat továbbá egyrészrõl a konzorcium üzleti hírnevének, másrészrõl a Megbízónak az, ha illetéktelen olvasók a dokumentum meghatározott részeinek a szövegkörnyezetbõl történõ kiragadása révén téves következtetésekre jutnak. (Ez természetesen nem vonatkozik, az egyes önkormányzatokra vonatkozó egyedi információk kiadására.) Rendkívül fontosnak tartjuk, és javasoljuk, hogy a szakértõi anyagot megfelelõ szintû bizalmas minõsítéssel lássák el, biztosítva ezáltal, hogy az ÁPV Rt., az információk szolgáltatói, valamint a konzorcium tagjainak érdekei ne sérüljenek.


Önkormányzati tulajdonú gázközmûvagyon
felmérése és értékelése

Összefoglaló jelentés

2000. január 31.

1 Vezetõi összefoglaló *

2 Bevezetés *

2.1 Jelentés struktúrája *

2.2 Táblázatok jegyzéke *

3 A feladat *

4 Önkormányzati igények és juttatások felmérése *

4.1 Az alkalmazott módszer és az elvégzett munka ismertetése *

4.1.1 Az átalakulás idõpontjára vonatkozó értékek kidolgozása *

4.1.1.1 A gázszolgáltatásba bekapcsolt települések felmérése *

4.1.1.2 Az 1990. évi LXV. törvény (Ötv.) szerinti jogosultság felmérése *

4.1.1.3 Az Részvénytársaságok fõbb vagyoni adatainak kidolgozása *

4.1.1.4 Az 1993. évi LXXXII. törvény szerinti igények felmérése *

4.1.1.5 Az igénymegállapítások véglegesítése *

4.1.2 Tájékoztató fórumok és egyeztetések *

4.2 A számítások eredményei *

4.2.1 Önkormányzati igények az átalakulási vagyonmérleg értékadataival számolva *

4.2.1.1 Igények az Ötv. szerint *

4.2.1.2 Igények az 1993. évi LXXXII. törvény szerint *

4.2.1.3 Összesített és hátralékos járandóság *

5 Az önkormányzati igény és juttatás átszámítása mai értékre *

5.1 Az önkormányzati juttatás számszerûsítése - módszertan, feltételezések *

5.1.1 Módszertani összefoglaló *

5.1.1.1 Önkormányzatok járandósága a 93/LXXXII törvény alapján *

5.1.1.2 Önkormányzatok járandósága az Ötv szerint *

5.1.1.3 Önkormányzatokat ért kár értékelése *

5.1.1.4 Az Önkormányzati juttatás értékelése *

5.1.1.5 Nettó önkormányzati juttatás számszerûsítése *

5.1.2 Üzleti értékelés módszertana *

5.1.2.1 A diszkontált cash-flow (DCF) módszer *

5.1.2.2 Az üzleti értékelés korlátozása *

5.1.3 Az üzleti értékelés során alkalmazott általános feltételezések *

5.1.3.1 Makrogazdasági feltételezések *

5.1.3.2 A DCF módszer során alkalmazott diszkontráta levezetése *

5.1.3.3 Gázárképlet *

5.1.3.4 Paraméter érzékenységi vizsgálatok *

5.2 Egy részvényre esõ önkormányzati igény és juttatás 2000 május 31-i értéken - eredmények *

5.2.1 Az önkormányzati igény átszámítása az Ötv. szerint *

5.2.2 Önkormányzati igény átszámítása az 1993/LXXXII törvény szerint *

5.2.3 Önkormányzati juttatások átszámítása *

5.2.4 Összehasonlító tranzakciók összefoglalása *

5.2.4.1 Tõzsdei társaságok *

5.2.4.2 Tranzakciós értékek *

6 Önkormányzatok összesített kompenzációja *

6.1 Önkormányzati kompenzáció összesítése a gázszolgáltatók átalakuláskori értékén *

6.2 Önkormányzati kompenzáció összesítése 2000. május 31-i értéken *


  1. Vezetõi összefoglaló
  2. Bevezetés
  3. Az önkormányzati tulajdonú gázközmûvagyon felmérése és az önkormányzatoknak járó kompenzáció értékének 2000. május 31.-i értékre történõ átszámítása bonyolult, komplex és felelõsségteljes feladat, amelynek végrehajtása magas szintû szakmai, gazdasági, jogi és gázipari tapasztalatot feltételez. A feladat összetettségét és érzékenységét jelzi továbbá, hogy a Megbízó olyan független szakértõi vélemény kialakítását várja a tanácsadótól, amely figyelembe veszi a több száz önkormányzat jogos igényeit, az 1990. évi önkormányzati törvény (továbbiakban Ötv.) és módosítása, valamint az 1993. évi LXXXII. törvény által meghatározott jogos kereteken belül. Mindezeket felismerve a PricewaterhouseCoopers Kft. és az Interauditor Neuner + Henzl Tanácsadó Kft. az ÁPV Rt. által kiírt és a Közbeszerzési Értesítõ 1999. szeptemberi számában megjelent Pályázati Felhívást követõen határozta el, hogy konzorciumot alakít, (továbbiakban: Konzorcium) annak érdekében, hogy közös pályázatot adjon be a feladat teljesítésére.

    Az ÁPV Rt. bíráló bizottsága több pályázó közül a PricewaterhouseCoopers Kft. és az Interauditor Neuner + Henzl Tanácsadó Kft. által elkészített pályázatot hirdette ki gyõztesként, és így a jelen Konzorciummal kötött megbízási szerzõdést.

    Jelentésünket - amely három kötetbõl és 72 rendezõbõl álló háttérdokumentációt tartalmaz - az 1999. október 12-én létrejött Megbízási Szerzõdés továbbá a Pályázati Kiírásnak megfelelõen készítettük el.

    1. Jelentés struktúrája
    2. Jelentésünk három kötetbõl és 72 rendezõbõl álló háttérdokumentációból áll, amelyet a következõ szerkezetben készítettünk el.

      Elsõ kötet:

      Összefoglaló jelentés

      Második kötet:

      Mellékletek

      Harmadik kötet:

      Üzleti értékelések

      Háttérdokumentáció:

      Települések egyéni adatai

      Összefoglaló jelentésünk a végleges értékeken és eredményeken kívül tartalmazza mind az önkormányzati igények és juttatások felméréséhez alkalmazott módszertant, mind az önkormányzati igény mai értékre történõ átszámításának módszertanát.

      Jelentésünk részét képezi külön kötetbe foglalva valamennyi gázszolgáltató társaság részletes üzleti értékelése és az elmúlt hét esztendõ gazdálkodásának áttekintése, valamint az üzleti értékeléshez alkalmazott pénzügyi modell nyomtatott táblázatai.

      Az összefoglaló jelentés mellékletét képezi a gázszolgáltatásba bekapcsolt valamennyi település összefoglaló kiinduló és számított adatai, valamint a 8. sz. melléklet tartalmazza a gázközmûvagyon önkormányzati tulajdonba adásának eddigi történetét bemutató fejezetet.

      Jelentésünk háttérdokumentációját képezi 72 rendezõ, amely az egyes önkormányzatok vezetékvagyonának kimutatására és járandóságának alátámasztására szolgáló részletes dokumentáció, amelyet gázszolgáltatónként és településenkénti bontásban adtunk meg.

      Összefoglaló jelentésünket, valamint a kapcsolódó mellékleteket - a pályázati kiírásnak megfelelõen - elektronikus formában is az ÁPV Rt. rendelkezésére bocsátottuk.

    3. Táblázatok jegyzéke

Gázellátásba bekapcsolt települések

(1.2 - 1.6 táblázatok)

Települések Ötv. szerinti vezetékvagyonának levezetése

(2.2 - 2.6, 3.2 - 3.6 és 4.2 - 4.6 táblázatok)

Települések hozzájárulása a gázvezeték beruházásokhoz

(5.2 - 5.6 táblázatok)

Települések járandósága átalakuláskori értéken

(6.2 - 6.6 táblázatok)

Települések járandósága 2000. május 31-i értéken

(7.2 - 7.6 táblázatok)

Táblázatok jegyzéke

Sorszám

Megnevezés

Dokumentum

 

A gázellátásba bekapcsolt települések listája

 

Teljes összesítés részvénytársaságonként

Összefoglaló Jelentés

 

ÉGÁZ

1.sz. melléklet

 

KÖGÁZ

1.sz. melléklet

 

DÉGÁZ

1.sz. melléklet

 

DDGÁZ

1.sz. melléklet

 

TIGÁZ

1.sz. melléklet

2

Kiindulási adatok: Települések vezetékvagyona átalakuláskor

 

Összesítés részvénytársaságonként

Összefoglaló Jelentés

 

ÉGÁZ

2.sz. melléklet

 

KÖGÁZ

2.sz. melléklet

 

DÉGÁZ

2.sz. melléklet

 

DDGÁZ

2.sz. melléklet

 

TIGÁZ

2.sz. melléklet

3

Kiindulási adatok: Települések vezetékvagyona 1990. IX. 30-án

 

Összesítés részvénytársaságonként Jelentés

Összefoglaló Jelentés

 

ÉGÁZ

2.sz. melléklet

 

KÖGÁZ

2.sz. melléklet

 

DÉGÁZ

2.sz. melléklet

 

DDGÁZ

2.sz. melléklet

 

TIGÁZ

2.sz. melléklet

4

Az Ötv. alapján az önkormányzatok Ötv. szerinti igényét megalapozó vezetékvagyon levezetése (Átalakulási vagyonmérleg értékeivel)

 

Összesítés részvénytársaságonként Jelentés

Összefoglaló Jelentés

 

ÉGÁZ

2.sz. melléklet

 

KÖGÁZ

2.sz. melléklet

 

DÉGÁZ

2.sz. melléklet

 

DDGÁZ

2.sz. melléklet

 

TIGÁZ

2.sz. melléklet

5

Az önkormányzatok hozzájárulása a gázvezeték beruházásokhoz 

 

Összesítés részvénytársaságonként

Összefoglaló Jelentés

 

ÉGÁZ

3.sz. melléklet

 

KÖGÁZ

3.sz. melléklet

 

DÉGÁZ

3.sz. melléklet

 

DDGÁZ

3.sz. melléklet

 

TIGÁZ

3.sz. melléklet

6

Az önkormányzatok hátralékos járandóságának levezetése (1992. évi értéken)

 

Összesítés részvénytársaságonként

Összefoglaló Jelentés

 

ÉGÁZ

4.sz. melléklet

 

KÖGÁZ

4.sz. melléklet

 

DÉGÁZ

4.sz. melléklet

 

DDGÁZ

4.sz. melléklet

 

TIGÁZ

4.sz. melléklet

7

Az önkormányzatok hátralékos járandóságának levezetése (2000. évi értéken)

 

Összesítés részvénytársaságonként

Összefoglaló Jelentés

 

ÉGÁZ

5.sz. melléklet

 

KÖGÁZ

5.sz. melléklet

 

DÉGÁZ

5.sz. melléklet

 

DDGÁZ

5.sz. melléklet

 

TIGÁZ

5.sz. melléklet

  1. A feladat

Az elvégzendõ feladatot az 1999. október 12-én megkötött Megbízási Szerzõdés, valamint annak mellékleteként az Ajánlati Dokumentáció 1.3 pontjának elõírásai alkotják. A feladatot az Ajánlati Dokumentáció 1.3 pontja összesen 10 alpontban határozza meg. Az elvégzendõ feladat a fentieknek megfelelõen két nagy csoportra osztható:

A feladat elsõ részét a létrehozott konzorciumon belül az INTERAUDITOR Neuner + Henzl Tanácsadó Kft., míg a másodikat a PricewaterhouseCoopers Kft. végezte.

Az alábbiakban részletesen ismertetjük a pályázati kiírásnak megfelelõen az elvégzendõ feladatokat és azok értelmezéseit:

  1. Feladat:

"A gázszolgáltatásba bekapcsolt települések száma és felsorolása társaságonként:

A feladat teljesítése:

alkalmazott módszerek:

4.1.1.1. fejezet

eredmények:

1.1 - 1.6. táblázatok

2.+ 3. Feladat:

"Az Ötv. 107. (1) c.) pontja alapján vagyonátvételre jogosult önkormányzatok (azaz, amelyek területén lakossági szükségletet kielégítõ vagy állami tulajdonú gázközmûvagyon volt) száma és felsorolása társaságonként, a településeket megilletõ vagyonelemek feltüntetésével, természetes mértékegységükkel és az átalakulási vagyonmérlegben szereplõ értékükkel."

"Az Ötv. 107. (6) bekezdése alapján közös tulajdonlásra jogosult települési önkormányzati közösségek szolgáltató társaságonkénti számbevétele (az egyes közösségekhez tartozó önkormányzatok felsorolásával), természetes mértékegységben és az egyes közösségeket megilletõ vagyonnak az átalakulási vagyonmérlegben szereplõ értékükkel történõ bemutatása."

A feladat teljesítése:

alkalmazott módszerek:

4.1.1.2. fejezet

eredmények:

4.2.1.1.1 - 4.2.1.1.3 fejezetek

 

3.1-3.6 és 4.1-4.6 táblák

Megjegyés:E két utóbbi feladat megoldását egy feladatként kezeltük, tekintettel arra, hogy a 3. pontban meghatározott feladat megállapításához az 1992. évi vagyonmérleg adataiból kiindulva ki kellett vonni az 1991-ben és 1992-ben létesített vezetékeket, valamint a külterületre esõ vezetékeket, és meg kellett ezenkívül állapítani, hogy ezen külterületi vezetékek közül melyek esnek a 107. (6) bekezdésének hatálya alá, és ezeket kellett felosztanunk az egyes érdekelt önkormányzatok között.

4. Feladat:

"Az elõzõ két pontban szereplõ tárgyi eszköz értékek arányát 1990. szeptember 30-án, a teljes tárgyi eszköz értékhez kell megállapítani, majd a teljes tárgyi eszköz értéket viszonyítani kell az adott részvénytársaság jegyzett és saját tõkéjéhez is."

A feladat teljesítése:

alkalmazott módszerek:

4.1.1.3 fejezet

eredmények:

4.2.1.1.4 fejezet

5. Feladat:

"A települési önkormányzatok által önkormányzati vagy lakossági (ide értve az önkormányzati költségvetésben megjelent állami és egyéb támogatásokat is) forrásokból létesített és átadott közmûvagyont társaságonként és azon belül településsorosan természetes mértékegységben és az átalakulási vagyonmérlegben szereplõ értéken számbevéve az 1990. szeptember 30-tól a részvénytársasággá történt átalakulás idõpontjáig terjedõ idõszakra vonatkoztatva."

A feladat teljesítése:

alkalmazott módszerek:

4.1.1.4 fejezet

eredmények:

4.2.1.2 fejezet

 

5.1-5.6 táblák

Megjegyzés: Ezt a feladatot az ÁPV Rt.-vel történt egyeztetés alapján kiszélesítettük és belevontuk az 1990-ig terjedõ idõszakra jutó lakossági hozzájárulásokat is, valamint az 1993. augusztus 3-ig történt, és részben az 1995. végéig teljesített hozzájárulásokat is.

6. Feladat:

"Megállapítandó az átalakulás idõpontjában a vállalat teljes vagyona, azon belül az önkormányzatoknak járó, és a társaságot megilletõ vagyonrészek közötti arány."

A feladat teljesítése:

alkalmazott módszerek:

4.1.1 fejezet

eredmények:

4.2.1.3 pontok

7. + 8 Feladat:

"Az elõzõ pontokban meghatározott településsoros 1990. szeptember 30-i önkormányzati jogos igényeket össze kell hasonlítani az önkormányzatok által 1997. január és június között ténylegesen megkapott részvényértékkel és meg kell állapítani a különbséget."

"Az 1993. évi LXXXII. törvénynek megfelelõen a korábbi pontok alapján megállapított jogos önkormányzati igényt össze kell hasonlítani az egyes önkormányzatoknak juttatott részvényértékkel és meg kell állapítani a különbözetet. Meg kell határozni, hogy a hivatkozott törvény késedelmes végrehajtásából az egyes önkormányzatoknak milyen mérhetõ kára származott."

A feladat teljesítése:

alkalmazott módszerek: 4.1.1 fejezet

eredmények: 6.1-6.6 táblák

Megjegyzés: A két fenti feladat nem szétválasztható, mivel az 1997. évi részvényjuttatásnál az 1990. szeptember 30-i jogos igényeket egyáltalán nem vették figyelembe, és a juttatás kizárólag az 1993. évi LXXXII. törvény alapján, valamint a 107/A. alapján történt oly módon, hogy az 1993. évi LXXXII. törvénynek megfelelõ igényt 40%-ra egészítették ki, vagy lakosságarányosan, vagy pedig vagyonarányosan, amikor azonban nem az 1990. évi vagyont, hanem az 1993., illetve az 1995. évi vagyont vették alapul.

Az összehasonlítást a 4.2.1.3 fejezetben végeztük el oly módon, hogy az összesített igényt hasonlítottuk össze a kapott juttatásokkal az átalakuláskori értéken számítva.

Az egyes önkormányzatok mérhetõ kárát a 6.1-6.6 tábla és a hozzá tartozó táblázatokban dolgoztuk fel.

9 + 10 Feladatok:

"Be kell mutatni társaságonként, hogy mely évben milyen mértékû eredményt ért el a társaság, és abból mennyit fordítottak a társasági vagyon gyarapítására és mennyit osztalékra."

"Az 1992-93 évi átalakulási vagyonértékelés alapján megállapított akkori értékek alapján - figyelembe véve az összes tényezõt, ideértve mindazokat, amiket az Alkotmánybíróság 36/1998 (IX. 16.) határozata tartalmaz, valamint az 1990. szeptember 30-a utáni jogcímek (az 1993. évi LXXXII. törvény és az Ötv. 107/A. -a) alapján az önkormányzatoknak nyújtott juttatásokat - nemzetközileg elfogadott értékelési módok alkalmazásával 2000. május 31-i idõpontra le kell vezetni, az önkormányzati igények jelenértékét."

"Az önkormányzatokat megilletõ vagyon értékelésénél és a részükre már átadott juttatások beszámításánál azonos értékelési módot kell alkalmazni."

A feladat teljesítése:

alkalmazott módszerek: 5.1 fejezet

eredmények: 5.2 és 6.2 fejezet

A pályázati kiírás szerint:

"A számítások elvégzésére szolgáló kiinduló adatokat hitelt érdemlõen kell dokumentálni. Az elkészített anyagnak részét kell, hogy képezzék azok az összefoglaló táblázatok, amelyek tartalmazzák azokat az önkormányzati járandóságokat, amelyek a megalakulandó törvényalkotás alapjául szolgálnak."

A kiinduló adatokat egyrészt az 1-es, 2-es és 3-as táblázat sorozatok tartalmazzák, másrészt pedig a részletes adatok a háttérdokumentációban az egyes településekre vonatkozó részekben találhatók meg.

Az összefoglaló táblázatokat, amelyek a törvényalkotás alapjául szolgáló önkormányzati járandóságokat mutatják ki a 7-es táblázatsorozat szemlélteti.

  1. Önkormányzati igények és juttatások felmérése
    1. Az alkalmazott módszer és az elvégzett munka ismertetése
    2. Az alábbi fejezetben részletesen ismertetjük a két törvény (Ötv., 1993/LXXXII. tv.) szerint az 1992. évi szinten megállapítandó értékjog és az önkormányzati járandóságok számításának módszertanát. Bemutatjuk az önkormányzatok, valamint az önkormányzati szövetségek részére tartott tájékoztató fórumokat, amelyeken tájékoztattuk valamennyi érdekelt felet munkánk céljáról, módszereirõl, majd eredményeirõl, lehetõséget biztosítva ezáltal egymás nézeteinek megismerésére és konzultációra. A fejezet késõbbi részében ismertetjük továbbá az egyes önkormányzatokkal - a gázközmûvagyon fizikai mennyisége és értéke tekintetében - folyatott részletes egyeztetés folyamatát, ami egyben az adatok véglegesítését is jelentette.

      1. Az átalakulás idõpontjára vonatkozó értékek kidolgozása
        1. A gázszolgáltatásba bekapcsolt települések felmérése

A gázszolgáltatásba bekapcsolt települések felmérésénél alapvetõen a Központi Statisztikai Hivataltól bekért hivatalos kimutatásra támaszkodtunk. Ennek adatait azonban összevetettük az ÁPV Rt. pályázati kiírásában megadott településlistával, amely azokat a településeket tartalmazta, amelyek részvényjuttatásban részesültek.

Ellenõrzés céljából minden egyes részvénytársaságnál figyelembe vettük az általuk megadott kimutatásokat is az adott idõpontban a gázszolgáltatásba bekapcsolt településekre vonatkozóan. Ezek az adatok általában egyezést mutattak, de számos esetben jelentõs eltérés volt a különbözõ kimutatások között. A többszöri egyeztetéssel kialakított listákat az 1.1- 1.6 táblázatok tartalmazzák. Az 1.1-es táblázat adja meg az öt részvénytársaságra vonatkozó összesítést, míg az 1.2-1.6-os táblázatok az egyes részvénytársaságok településenkénti bontását tartalmazzák.

A táblázatok oszlopai tartalmazzák az egyes évekre vonatkozóan a Központi Statisztikai Hivatal és a gázszolgáltató vállalatok adatait. Ezek több pontban eltérnek egymástól, a következõ okokból:

Az egyes eltérések indoklását a listához fûzött magyarázatok tartalmazzák. A háttérdokumentáció felépítése és tartalma a tényleges helyzetet tükrözi.

        1. Az 1990. évi LXV. törvény (Ötv.) szerinti jogosultság felmérése

Az öt regionális gázszolgáltató cég részvénytársasággá való átalakulása során szükséges vagyonértékeléseket - ÉGÁZ Rt., KÖGÁZ Rt., DÉGÁZ Rt. és DDGÁZ Rt. esetén 1992. december 31-i határnappal, míg a TIGÁZ Rt. vonatkozásában 1993. június 30-i határnappal - a konzorciumon belül az INTERAUDITOR Kft. készítette, így tehát alapvetõen saját adatbázisaink képezik a kiindulási alapot. A vagyonértékelés során az egyes vezetékszakaszok specifikációja számítógépes adathordozókon rögzítésre került, így azok minden további feldolgozásra alkalmas formában rendelkezésre álltak. Fontos szempontnak tartottuk, hogy a figyelembe veendõ adatok tekintetében teljességre és minél nagyobb pontosságra kell törekedjünk, ezért ellenõrzés céljából figyelembe vettük a gázszolgáltató társaságok vonatkozó adatbázisát is, s azt követõen a települési önkormányzatokkal adategyeztetést folytattunk.

Elsõ lépésben az átalakuláskori vagyonmérleg vezeték-leltárunkból leválasztottuk az 1990. december 31-e után aktivált szakaszokat és elemeket, az így elõállított adatbázis az 1990. végi állapottal egyezik meg, azaz csak azokat a vezetékeket tartalmazza, amelyeket 1990. december 31-ig aktiváltak, vagy üzembe helyeztek. Az így meghatározott állomány képezi az Ötv. alapján meghatározandó jogosultság bázisát.

Az Ötv. értelmében az önkormányzatokat megilletõ gázvezeték vagyonba azok a belterületi vezetékek tartoznak, amelyek lakossági célokat szolgálnak, a külterületi vezetékek közül pedig csupán a "közmûvek települések közötti építmények vonalas létesítményei, berendezései", amelyeket az érintett települések között kell felosztani.

Már az Alkotmánybíróság megállapította, hogy az önkormányzatok járandóságának megállapítását szabályozó törvények fogalmazása nem pontos és többféle értelmezésre ad lehetõséget. Mindazonáltal rendkívül fontosnak tartottuk és tartjuk, hogy:

a valós és helytálló észrevételek a felszínre kerüljenek, a munkába ill. annak eredményébe beépítésre kerüljenek,

az önkormányzati egyeztetések során világosan megfogalmazott módszerek, objektív tények legyenek a meggyõzés eszközei, munkánk eredményeinek elfogadtatására,

a jogosulatlan és megalapozatlan észrevételekre adandó válaszok és az azokat alátámasztó érvek úgy kerüljenek az anyagba, hogy azokra az illetékesek megfelelõ választ tudjanak adni.

A megbízó ÁPV Rt-t és a társtárcákat is igyekeztünk a munka haladásáról folyamatosan tájékoztatni, a tájékoztató fórumokra meghívni, illetve egyeztetni a vonatkozó törvények pontosabb megfogalmazásaira irányuló értelmezéseinket.

Egyes definíciókra vonatkozóan kértük mind a Belügyminisztérium, mind pedig a Magyar Energia Hivatal véleményét is. A kapott írásos vélemények alapján és azzal teljes összhangban alakítottuk ki az alábbi meghatározásokat.

A gázvezetékek esetében ez a kifejezés nem értelmezhetõ pontosan. A vezetékek építése általában tavasszal kezdõdik, õszig tart és december 31-ig minden cég törekszik az elkészült vezetékek aktiválására, hogy a következõ évben már amortizációt számolhasson el. Az építés ideje alatt a vezetékek az adott cég könyveiben a befejezetlen beruházások között szerepelnek, ennélfogva tehát a cég (és így az állam) vagyonába tartoznak akkor is, hogy ha üzembehelyezésük, illetve aktiválásuk szeptember 30-a után történik is meg.

A törvény végrehajtása szempontjából az önkormányzati juttatások alapját képezõ vezetékek közé azokat soroljuk, amelyek 1990. december 31-ig aktiválásra ill. üzembehelyezésre kerültek. Ez egyrészt biztosítja azt, hogy egyértelmû és pontos meghatározást tudjunk adni, mert az aktiválás ill. üzembehelyezés dátuma rögzített és dokumentált, másrészt pedig kizárja a támadási felületeket is.

Külterületi vezetéknek minõsül tehát a MOL gerincvezeték átadó állomása és a fogadó állomások közötti összes vezeték (kivéve azt az esetet, ha a fogadó állomás belterületen van, mert ez esetben csak a belterület határáig terjedõ szakaszt kell figyelembe venni) továbbá a fogadó állomás utáni külterületi vezetékek.

A fenti elhatárolások alapján az 1990. év végi tételes vezetékvagyon kimutatásból a hivatalos külterületi térképek, továbbá kapcsolási rajzok alapján kimutathatók azok a szakaszok, amelyek:

A három munkatáblázatban szereplõ vezetékeket, illetve vezetékhatárokat az 1990. évi tételes kimutatásból kivéve, majd a T-3 táblázatban specifikált külterületi vezetékeknek az érintett településekre történõ "visszaosztása" után megállapíthattuk az egyes önkormányzatok Ötv. szerinti járandósága számítási alapját képezõ vezetékvagyont tételes specifikációval. A T-3 munkatáblázatban specifikált települések közötti külterületi vezetékszakaszoknak a vonatkozó önkormányzatokra történõ "visszaosztására" elvileg sokféle bázis figyelembe vehetõ lenne (összlélekszám, gázfogyasztók száma és mértéke, a belterületi gázvezeték állomány nagysága, stb.) azonban az esetek igen csekély száma miatt azt a megoldást választottuk, hogy az egyes vezetékszakaszokat egyforma arányban annyi önkormányzat között osztottuk fel, ahány érintett önkormányzat volt még a szóban forgó szakasz után.

A fentiekben követett módszer alapvetõen a pályázatban leírt metodika elvét követi, a munkalap kimutatások formáját változtattuk csupán meg - nem is egy alkalommal -, igazodva a feladatok ellátása során felmerülõ gyakorlati problémákhoz, s figyelembe véve azt, hogy kimutatásaink jól áttekinthetõek és követhetõek legyenek még a kivülállók számára is.

A felmérésekben, a vezetékek mûszaki specifikációjának kidolgozásában a legnagyobb szakmai tapasztalattal rendelkezõ, elismert szakemberek vezetésével mintegy 120 fõ vett összesen részt. Az öt gázszolgáltató vállalat közül négynél (DDGÁZ Rt., DÉGÁZ Rt., ÉGÁZ Rt., KÖGÁZ Rt.) helyi team-eket szerveztünk, az adott területet jól ismerõ, kvalifikált szakemberekbõl. A négy team-ben összesen kb. 100 fõ dolgozott. A TIGÁZ Rt. esetében a konzorcium közvetlenül a TIGÁZ Rt-vel szerzõdött, s a helyszíni feladatokat a cég munkatársai hivatali munkájuk keretében látták el.

A fentiekben vázolt elvek és metodika szerint módosított adatbázis alapján településenként a vezeték-specifikációk és az aktiválási illetve üzembehelyezési év alapján aggregált formában elõállított vezetéklista képezte az érték kiszámításának alapját, azon elvek és költségadatok alapján, ahogy a vagyonértékelés történt az 1992, ill. 1993. évi Rt-vé alakulás idején, biztosítva ezzel a kompatibilitást az 1992. évi ill. a TIGÁZ Rt. esetében az 1993. június 30-i vagyonmérleg és jelen kimutatás adatai között.

A következõkben röviden összefoglaljuk a vezetékérték számításának módszerét.

A vezetékek vagyonértékének megállapítása csõvezeték-építési normák szerint, a megfelelõ mûszaki állapot figyelembevételével történt. Csõvezeték építési normák alapján elõször a vezeték újralétesítési költségét számítottuk ki. A mûszaki állapotot a vagyonértékelés referencia-idõpontjáig (1992. december 31. ill. TIGÁZ Rt. esetén 1993. június 30.) eltelt élettartam alatti értékcsökkenés nemzetközileg elfogadott amortizációs kulcsai alapján számítottuk (acél vezetékeknél 6,67%, mûanyag vezetékeknél 4%). A csõvezeték-építési normák kidolgozása során anyagcsoportonként és átmérõnként vettük figyelembe a következõket:

a csõvezeték csõanyag-ára

a fektetéshez szükséges földmunkák (árokásás, dúcolás, betemetés, stb.)

csõvezetékek anyagmozgatási költségei, fektetési munkák

csatlakozások kialakítása

szerelvények elhelyezése (a nem aknába helyezett szerelvények 1 méterre esõ átlagos ára)

nyomáscsökkentõk

acélvezetékek szigetelési költsége

vizsgálati és nyomáspróba-költségek.

Az anyagcsoportok a következõk:

acél

kemény polietilén kisnyomású vezetékekhez (kpe6)

kemény polietilén középnyomású vezetékekhez (kpe10)

pvc

A felsorolt anyagcsoportokba nem tartozó néhány mûanyagtípusból készült csõvezeték építési ára közel esik a pvc vezetékek építési árához, tehát az ilyen anyagokból készült vezetékeket a pvc csoportba soroltuk.

Az anyagok egységárait - miután a számítás ugyanazon idõpontra vonatkozik - mindegyik gázszolgáltatónál értelemszerûen ugyanazon értékkel vettük fel egy adott típusú (méret és anyagminõség) elosztó ill. csatlakozó vezetékre. A vezetékek létesítési költségeinél figyelembe vettük a hozzájuk tartozó létesítményeket és berendezéseket (fogadóállomás, nyomáscsökkentõ, szerelvények, stb.) átlagos értékben és így képeztük az egységárakat.

Az értékelésbe bevont vezetékekrõl fogyasztói leágazások (csatlakozások) vannak. Ezen leágazások újralétesítési költsége két részbõl tevõdik össze:

a leágazó (csatlakozó) vezeték építési költsége

a leágazó (csatlakozó) vezeték

A csatlakozások acélból vagy kpe-bõl készülhetnek, így erre a két anyagcsoportra külön újraelõállítási árat képeztünk. A vezetékek építése során az esetleges keményburkolat (általában aszfalt, vagy beton) bontási és helyreállítási költségeit annak feltételezésével vettük figyelembe, hogy bár különösen a kisátmérõjû vezetékeknél a vezetékárok szélességi mérete 1 méternél kisebb, de igen sok esetben a helyreállításnál a helyi tanácsi (önkormányzati) szervek megkövetelték a teljes útszélesség felének helyreállítását. Így átlagosan 1 méter burkolatbontási és helyreállítási szélességet vettünk figyelembe.

A vezetékek újralétesítési költsége tehát a vezetéképítés, a csatlakozók kialakítása valamint a burkolatbontás és burkolat helyreállítás költségeinek összegébõl adódik.

A meglévõ vezetékek "jelenlegi" értékének megállapítása során az alábbi tényezõket vettük figyelembe:

a vezetékek és csatlakozások értékcsökkenése

a burkolat értékcsökkenése

mivel településenként a talajviszonyok eltérõek, vegyi szennyezõdés, talajmozgások, kóboráramlatok, stb. a korróziós és egyéb amortizációs folyamatokat meggyorsíthatják, településenként egy szorzótényezõt alkalmaztunk, amely a gyorsabb tönkremenetel miatti értékcsökkenést veszi figyelembe.

Ezen elveket egységesen alkalmaztuk valamennyi gázszolgáltató vállalatnál, de a helyi munkaerõviszonyok, valamint a talajadottságok miatti földmunkanehézségek eltéréseit egy úgynevezett vállalati tényezõvel való szorzás révén vagyonérték-korrekciót végeztünk.

A vagyonértékelést számítógépes program segítségével képeztük. A számítás eredményeképpen elõállt településenként az Ötv. alapján keletkezõ értékjog 1992. december 31-i (TIGÁZ Rt. esetében 1993. június 30-i) szinten, amit 2000. május 31. szintre kellett átszámítani.

        1. Az Részvénytársaságok fõbb vagyoni adatainak kidolgozása
        2. Az átalakulási vagyonmérleg adatai és felmérésünk alapján kidolgoztuk az gázszolgáltató társaságok fõbb vagyoni adatait a feladatnak megfelelõen és ezt a 4.2.1.1.4 pont alatt ismertetjük.

        3. Az 1993. évi LXXXII. törvény szerinti igények felmérése
        4. A 3. Fejezetben részletesen ismertettük az elvégzendõ feladatot. Az 1993. évi LXXXII. törvény szerinti igények felmérésekor az adott idõszakra vonatkozó évenkénti igazolt önkormányzati hozzájárulásokat kellett településenként összegyûjtenünk.

          Bázisként az önkormányzatok által benyújtott - mind az önkormányzati, mind pedig a lakossági forrásokat tartalmazó - , és a gázszolgáltató által elszámolt dokumentumokat és jegyzõkönyveket gyûjtöttük össze. Ennek alapján készítettük el településenként és évenként az igazolt hozzájárulásokat, majd a törvényben foglalt kulcsokkal számítottuk ki a járandóságokat.

          A Gáztörvény elõírta, hogy az önkormányzatok kötelesek a vezetékvagyont a gázszolgáltatónak átadni, ez a kötelezettség a törvény megszûnésével (1993. augusztus 3.) érvényét vesztette. Egyúttal ez azt is jelenti, hogy az 1993. után teljesített önkormányzati forrásátadásokra nem terjed ki az 1993. évi LXXXII. törvény hatálya, azaz azokra kompenzáció nem számítható.

          Amint az adatokból, a polgármesteri fórumokon elhangzottakból és az önkormányzati visszajelzésekbõl egyértelmûvé vált, a fenti idõpont után is folytatódott a források átadása, egyes területeken sokkal nagyobb mértékben, mint korábban, sõt számos esetben még a gázszolgáltató cég privatizációja után is.

          Az önkormányzatok felvetése, mely szerint az 1993. utáni, de a privatizációt megelõzõ gázvezeték-vagyon ill. forrásátadásokra is ki kellene terjeszteni a kompenzációt azon alapul, hogy bár az átadás nem volt kötelezõ, de kényszerhelyzetben voltak - ti. gázszolgáltató joga csak a gázszolgáltatónak lehetett -, így nem tehettek mást.

          Az is tény ugyanakkor, hogy számos lakossági célú gázhálózat-fejlesztési, -építési akció elmaradt a megkívánt, egy gazdálkodó cég részérõl minimálisan elvárható jövedelmezõségtõl.

          Az ellentmondás feloldása, s különösképpen "igazságtétel" nem feladatunk, a helyzet pontos felmérésével és kimutatásával viszont elõsegíthetjük a törvényelõkészítõk és törvényhozók munkáját azáltal, hogy árnyaltabb képet alkossanak a kialakult helyzetrõl, s döntésük megalapozottabb legyen. Ezért - bár nem volt feladatunk - kimutatásokat készítettünk az 1994. és 1995. évi eszközátadásokról is. Tekintettel arra, hogy az 1993. év utáni eszközátadásokra elvileg sem lehetett volna teljeskörûen és a két érvényben lévõ törvénnyel összhangban lévõ kimutatásokat készíteni, így az összegyûjtött információkat a jelentésünktõl elkülönítetten adjuk át a Megbízónknak.

        5. Az igénymegállapítások véglegesítése

A két vonatkozó törvény alapján készített, kimutatásainkat az érintett önkormányzatoknak véleményezésre, egyeztetésre ill. elfogadásra megküldtük. Kísérõlevéllel mellékletekben foglaltuk össze a kidolgozott adatokat oly módon, hogy - egyetértés esetén - azok aláírva és visszaküldve egyeztetési dokumentumként szolgálhassanak.

A rendelkezésre álló idõ rövidsége miatt sürgõs választ kértünk, eltérõ véleményüket pedig az azt alátámasztó dokumentumok másolatai megküldésével kértük annak érdekében, hogy azt figyelembe tudjuk venni. Bonyolultabb, levél vagy telefonon történõ konzultáció útján nem rendezhetõ kérdések esetén személyes egyeztetést folytattunk. A kimutatások az alábbiak voltak:

1.sz. melléklet

Gázvezeték vagyon az 1990. évi LXV. törvény szerint

2.sz. melléklet

Az 1993. évi LXXXII. törvény alapján számított érték
(ÁFA nélkül Ft-ban)

3.sz. melléklet

Információ az 1993-1995. közötti önkormányzati hozzájárulásról

4.sz. melléklet

Nyilatkozat az 1997. utáni juttatásokról (miután egyes önkormányzatok 1997.után külön megállapodás alapján többletjuttatást is kaptak a részvényjuttatáson felül!)

Az egyes gázszolgáltatók szolgáltatási területén lévõ önkormányzatok részére a fenti értesítésünket az alábbiak szerint postáztuk:

Gázszolgáltató társaság

Postázás dátuma

ÉGÁZ Rt.

1999. december 06.

DÉGÁZ Rt.

1999. december 08.

KÖGÁZ Rt.

1999. december 13.

DDGÁZ Rt.

1999. december 17.

TIGÁZ Rt.

1999. december 29.

Az alábbi táblázat az önkormányzatokkal történt egyeztetés eredményeit mutatja:

Amint az a fenti táblázatból látható, az önkormányzatok döntõ többségével sikerült teljes egyetértésre jutnunk. Véleményünk szerint ezen nem változtat az sem, hogy néhány önkormányzat a TÖOSZ körlevelének hatására az elfogadó nyilatkozatokat jogi fenntartást kifejezõ záradékkal látták el.

Az önkormányzati vélemények közül az alábbi esetekben nem tudtuk a kifogásokat/ellenérveket elfogadni:

az igényeket nem tudták dokumentumokkal alátámasztani,

az igények nem feleltek meg a törvényes követelményeknek, pl. az Ötv. szerinti járandóság alapjául a teljes települési vezetékvagyont vették, sok esetben az 1993. évi vagy 1995. évi állapotban,

az Ötv. 107. (6) bekezdésének értelmezésébe minden külterületi vezetéket, vagy a MEH-hel és BM-mel egyeztetettnél szélesebben értelmezett vezetékvagyont vettek figyelembe,

az 1993. évi LXXXII. törvényben elõírt százalékos kulcs helyett 100%-os kulcs alkalmazását kérték.

Meg kell azonban azt is jegyeznünk, hogy az elfogadó visszajelzések egy részében az önkormányzatok hangsúlyozottan jelzik, hogy a kimutatottakon túlmenõen igényt tartanak - a rendszerint általuk finanszírozott, esetenként több önkormányzat szerzõdésben rögzített megosztásában - további kompenzációra, amelyek külterületi szakaszok, és egyéb a jelenlegi törvényes definíciók keretén kívül esõ tételek értékei alapján számíthatók. Ez a kör az összes önkormányzat 10%-át érinti.

Több tucat azon önkormányzatok száma, amelyek bizonyíthatóan és általában adatbázisukkal egyezõen 1992-ben és 1993-ban rendelkeztek gázvezetékekkel, melyeket önkormányzati és lakossági forrásból finanszíroztak - több esetben más önkormányzattal összefogva - majd átadtak a gázszolgáltatóknak. Ugyanakkor nincsenek abban a helyzetben, hogy ráfordításaikat minden kétséget kizáróan igazolni, dokumentálni tudnák, ily módon kimutatásainkba ezeket a hozzájárulásokat nem tudtuk bevenni, de határozott kérésüknek eleget téve fontosnak tartottuk a Megbízóink felé a probléma jelzését. Amennyiben ezek az igények is elfogadásra kerülnének, becslésünk szerint 1 md Ft. lenne a kihatása a 2000. május 31-i szinten.

Számos esetben azonban a részletes egyeztetés és az igazolások ill. egyéb kimutatások átvizsgálása után kiderült, hogy a részvénytársaságok leltárai egyes, az adott idõpontban ténylegesen meglévõ vezetékszakaszokat vagy nem tartalmazták, vagy csak jóval a tényleges üzembehelyezést meghaladó késõbbi idõpontban aktiváltak. Ezen igazolások szigorú ellenõrzése után ezeket a vezetékszakaszokat az önkormányzatok jogosultságának alapjául szolgáló kimutatásokba felvettük. A részvénytársaságok 1992-es illetve 1990-es eredeti adatait nem módosítottuk. A fenti korrekciók utáni adatok szolgáltak az önkormányzatok jogosultságának megállapítására.

      1. Tájékoztató fórumok és egyeztetések

A megbízás teljesítésekor kiemelkedõ hangsúlyt helyeztünk a rendszeres tájékoztatásra mind a Megbízónk, mind az önkormányzatok felé. Tekintettel arra, hogy számos módszertani részletkérdés a pályázati kiírásban és a beadott ajánlatunkban nem volt pontosan meghatározható, csak a megbízás során kezelhetõ, így a Megbízót rendszeresen tájékoztattuk a munka elõrehaladtáról, a felmerült problémákról és az azokra tett megoldási javaslatokról.

Az ÁPV Rt. munkatársaival így rendszeres munkakapcsolatot alakítottunk ki, akik esetenként az önkormányzatok tájékoztatását célzó rendezvényeinken is részt vettek, aktívan elõsegítve célkitûzéseink megvalósulását.

A munka indítását követõen azonnal levélben (kelt. 1999. október 18-án) kerestük meg az érintett önkormányzatokat, amelyben:

bemutatkoztunk,

ismertettük a feladatunkat,

összefoglaltuk a fontosabb elõzményeket,

az elérendõ célt,

kértük észrevételeiket, javaslataikat, problémáik közlését, s

jeleztük az egyeztetés folyamatára vonatkozó elképzelésünket, melynek elsõ elemeként a polgármestereket tanácskozásra hívtuk meg.

A következõ táblázat az egyes gázszolgáltatók területén megrendezett polgármesteri fórumok idõpontjait és helyszíneit mutatja:

Gázszolgáltató terület

A rendezvény helye

A rendezvény ideje

KÖGÁZ Rt.

Nagykanizsa
Hevesi Sándor Mûvelõdési Ház

1999. november 11.

DDGÁZ Rt.

Pécs
Hotel Palatinus

1999. november 15.

ÉGÁZ Rt.

Gyõr
Bartók Béla Megyei Mûvelõdési Központ és Hotel Rába

1999. november 18.

DÉGÁZ Rt.

Szeged
Hotel Tisza

1999. november 23.

TIGÁZ Rt.

Debrecen
CIVIS Hotel Kálvin

1999. december 03.

A tanácskozások tájékoztató jellegûek voltak, amelyeken részletesen ismertettük a feladatunkat, és az alkalmazandó módszertanunkat. Lehetõségünk szerint igyekeztünk válaszolni a feltett kérdésekre, illetve a felvetett problémákat a feladat teljesítése során figyelembe venni. Hangfelvételt készítve a hozzászólásokról, majd azokat feldolgozva biztosítottuk, hogy minden érdemi észrevétel feldolgozásra kerüljön. A tanácskozás szünetében adott fogadás lehetõséget biztosított közvetlen eszmecserékre is.

Az alábbi táblázat az egyes rendezvények látogatottságát és a résztvevõk aktivitását reprezentálják:

Helyszín

Meghívottak száma

Résztvevõk száma

Hozzászólók száma

Nagykanizsa

215

131

9

Pécs

151

66

16

Gyõr

170

94

15

Szeged

184

84

7

Debrecen

261

96

16

Két alkalommal egyeztetõ, tájékoztató fórumot tartottunk az önkormányzati szövetségek képviselõi számára is. Az önkormányzati szövetségek bevonása, a vélemény és információ csere mellett elsõ sorban azt a célt szolgálta, hogy a szövetségek képviselõit tájékoztassuk az önkormányzati értékjog 2000. május 31-re történõ átszámításánál alkalmazandó módszertanunkról.

Az indító megbeszélést 1999. november 09-én tartottuk Budapesten. A munka befejeztének közeledésével - 2000. január 17-én - ismételten tartottunk egy tájékoztató fórumot az önkormányzati szövetségek képviselõinek, amelyen ismertettük a pontosított módszertanunkat.

Az alábbi táblázat a megbeszélésekre meghívott és az azon részt vett szervezeteket mutatja:

Szervezet neve

1999. november 09.

2000. január 17.

 

meghívott

részt vett

meghívott

részt vett

Magyar Önkormányzatok Szövetsége

+

+

+

+

Megyei Jogú Városok Szövetsége

+

+

+

+

Települési Önkormányzatok Országos Szövetsége

+

+

+

+

Kisvárosi Önkormányzatok Országos Szövetsége

+

+

+

 

Megyei Önkormányzatok Országos Szövetsége

+

 

+

 

Dél-dunántúli Regionális Fejlesztési Rt.

+

+

+

+

Községi Önkormányzatok Szövetsége

+

+

+

+

ÁPV Rt.

+

+

+

+

Magyar Faluszövetség

 

 

+

+

Magyar Önkormányzati Szövetségek Társulása

 

 

+

+

Igazságügyi Minisztérium

 

 

+

+

Magyar Energia Hivatal

 

 

+

+

Belügyminisztérium

 

 

+

+

    1. A számítások eredményei
      1. Önkormányzati igények az átalakulási vagyonmérleg értékadataival számolva
      2. Felmérési és számítási munkánk eredményeként megállapítottuk egyrészt a vagyonmérleg és a részvénytársaságok leltára alapján az önkormányzatok járandóságának alapjául szolgáló mûszaki adatokat az Ötv. alapján, másrészt pedig az 1993. évi LXXXII. törvény alapján. Ezeket az adatokat ismertettük levélben az egyes érdekelt önkormányzatokkal. Az egyeztetések során rendelkezésünkre bocsátott dokumentumok alapján számos esetben korrekciót kellett végrehajtani. Ezek a korrekciók több okból váltak szükségessé, amelyeket az egyes alfejezetekben a változtatások indokaként ismertetünk. A kiindulási adatokat (az átalakulás idõpontjában és az 1990. évi vezetékállományra vonatkozóan) természetesen nem módosítottuk.

        1. Igények az Ötv. szerint
          1. Az átalakulás idõpontjában
          2. A feladat illetve a metodika ismertetése során részletesen kifejtettük, hogy kiindulási alapként a cégek átalakuláskori vagyonleltára és értékelése szolgált. Ennek megfelelõen az alábbi 2.1 táblázatban bemutatjuk az öt regionális gázszolgáltató vállalat összesített települési vezetékvagyonát a részvénytársaságokká való átalakulás idõpontjában, az átalakulási vagyonmérleg adatai alapján. Az egyes gázszolgáltató társaságok részletes bemutatása a 2. sz. melléklet 2.2 - 2.6 tábláiban látható, településsoros bontásban. Az egyes települések részletezése a háttérdokumentációnak az adott településre vonatkozó részében található.

            Látható, hogy mintegy 20 millió méter összes elosztó vezeték és kb. 6,2 millió méter csatlakozóvezeték, összesen 47,7 milliárd Ft vagyoni értéket képviselt. Az elosztóvezeték döntõ többségét (82%) kisnyomású polietilén (kPE) teszi ki, s közel azonos a csatlakozó vezetékeknél is a kPE részaránya (~ 81%).

            A 47,7 milliárd Ft értékû átalakuláskori vezetékvagyon hosszúság és érték szerinti százalékos megoszlása, valamint az 1 m összes vezetékre jutó érték az egyes szolgáltatók között az alábbi:

            Gázszolgáltató társaság

            1 m vezeték átlagos értéke (Ft/m)

            Megoszlás (%)

            Hosszúság szerint

            Érték szerint

            ÉGÁZ Rt.

            2.662

            6,1

            8,9

            KÖGÁZ Rt.

            2.182

            11,9

            14,3

            DÉGÁZ Rt.

            1.440

            36,2

            28,6

            DDGÁZ Rt.

            1.932

            11,0

            11,6

            TIGÁZ Rt.

            1.917

            34,8

            36,6

            Átlag / összesen

            1.651

            100,0

            100,0

            Az 1 m vezetékre jutó átlagos érték adatok részvénytársaságonként értelemszerûen el kell hogy térjenek egymástól. Emlékeztetõül - hiszen a metodika fejezet 4.1.1.2 pontjában a számítási módszert már részletesen leírtuk: az azonos paraméterû (anyag, méret) vezetékek egységárát a vagyonmérleg mind az öt társaságnál ugyanazon értékkel vette figyelembe. Ugyanakkor a vezetékek kora alapján számított értékcsökkenés, továbbá a talajviszonyok (korrozívabb és szennyezettebb talaj, talajmozgások, stb.) következtében esetenként gyorsabb elhasználódás miatt jelentõs különbségek adódnak. Ezt tovább módosítják a földmunka és a burkolati költségeknél figyelembe vett helyi munkaerõviszonyok, talajadottságok hatásai.

            A TIGÁZ Rt. és a DÉGÁZ Rt. együttesen a vezetékhossz mintegy 71%-ával rendelkezett, s értékben is a vezetékvagyon közel 2/3-át teszik ki együttesen, bár sajátos módon a DÉGÁZ Rt. TIGÁZ Rt-nél hosszabb vezetékállománya kisebb értéket képvisel - elsõsorban nyilván kora miatt, hiszen a fajlagos, 1 m-re jutó érték (1.440,- Ft/m) jóval az átlag alatt (1.823,-Ft/m) marad.

            Az ÉGÁZ Rt. viszonylag fiatalabb vezetékállományát jelzi a fajlagosan magas vezetékérték (2.662,- Ft/m), s az a tény, hogy a terület gázellátás-mértéke még eléggé alacsony volt, hiszen a vezetékvagyon - természetes mértékegységben számítva - az összesnek csupán 6,1%-át teszi ki.

            Az öt gázszolgáltatóra a 2. sz. melléklet 2.2 -2.6 táblázatai településenként mutatják be az elosztó és csatlakozó vezetékek hosszát (acél, kPE és egyéb anyagonkénti bontásban), valamint az azok alapján számított vezetékvagyon átalakuláskori értékeit.

          3. Vezetékvagyon az Ötv. életbelépésekor
          4. A 3.1 táblázatban az 1990. szeptember 30-i állapotnak megfelelõ elosztó és csatlakozó vezeték hosszúságokat és az összes vezetékvagyon értékeket foglaltuk össze az öt gázszolgáltató társaságra. Az egyes részvénytársaságonkénti településsoros kimutatást a 3.sz. melléklet 3.2-3.6 táblái tartalmazzák, míg a települések részletezése a háttérdokumentációban található.

            Az összesen 19 millió m vezeték mintegy 31,4 milliárd Ft-ot képvisel. Értelemszerûen az elosztóvezetékeknél a kPE részaránya kisebb, mint az 1992. évi adatoknál, de még így is kb. 77%-ot tesz ki. Az 1990. évi vezetékvagyon hosszúság és érték szerinti megoszlása, valamint a fajlagos, 1 m összes vezetékre jutó érték a következõk szerint alakult:

            Gázszolgáltató társaság

            1 m vezeték átlagos értéke (Ft/m)

            Megoszlás (%)

            Hosszúság szerint

            Érték szerint

            ÉGÁZ Rt.

            2.400

            5,8

            8,4

            KÖGÁZ Rt.

            1.813

            12,2

            13,4

            DÉGÁZ Rt.

            1.378

            36,6

            30,6

            DDGÁZ Rt.

            1.891

            11,8

            13,5

            TIGÁZ Rt.

            1.676

            33,6

            34,1

            Átlag / összesen

            1.648

            100,0

            100,0

            Az 1992. évi és az 1990. évi megoszlási táblázat adatait összehasonlítva lényeges változás nem tapasztalható, a fajlagos vezetékérték értelemszerûen kisebbnek adódik.

            1990. és 1992. között mintegy 7,1 millió m-rel bõvült a vezetékállomány, aminek több mint 70%-a a TIGÁZ Rt. és DÉGÁZ Rt. területén jelent meg:

            Gázszolgáltató társaság

            Vezetéknövekedés
            1990 - 92. között (km)

            Növekedés (m) x100 (%)
            1990. évi (m)

            ÉGÁZ Rt.

            502,8

            45,8

            KÖGÁZ Rt.

            777,8

            33,4,

            DÉGÁZ Rt.

            2.504,5

            35,9

            DDGÁZ Rt.

            626,4

            27,9

            TIGÁZ Rt.

            2.710,6

            42,3

            Összesen/átlag

            7.122,0

            37,4

            Két év alatt átlagosan kb. 37%-kal nõtt a vezetékállomány, kimagaslóan magas növekedés jellemzi a - korábban alulfejlesztett - ÉGÁZ Rt-t, s átlag feletti a TIGÁZ Rt. fejlõdése is. Szembetûnõ a DDGÁZ Rt. átlagtól messze elmaradó (kb. 28%-os) bõvülése, ami valószínûleg elsõsorban mûszaki és üzletpolitikai okokra vezethetõ vissza.

          5. Az Ötv. alapján az önkormányzati igények alapját képezõ vezetékvagyon
          6. A módszertani fejezetben részletesen leírt eljárás szerint az Ötv. hatálya alá nem tartozó külterületi vezetékeket, valamint a belterületen fekvõ, de nem lakossági célú ún. célvezetékeket le kell vonnunk az összvezetékvagyonból. Az ezekre vonatkozó adatok az öt regionális gázszolgáltató társaságra összefoglalva a 4.1/a-b táblázatokban találhatók.

            Az egyes gázszolgáltatókra vonatkozó településsoros kimutatás a 4.sz. melléklet 4.2 -4.6 tábláiban, míg a települések részletezése a háttérdokumentációban található.

            A 4.sz. melléklet 4.2-4.6 táblázatainak adatai már az egyeztetés utáni állapotot tükrözik. Az önkormányzatoktól beérkezett észrevételeket egyeztettük az illetékes gázszolgáltató társaság szakembereivel és kimutatásaival. Számos esetben kiderült, hogy vezetékeket, amelyek ténylegesen megépültek és üzemeltettek, belsõ adminisztratív hiba miatt csak késõbbi idõpontban, vagy egyáltalán nem vettek fel a nyilvántartásukba. Az egyeztetés során igazolt vezetékeket figyelembe vettük.

            Az így megállapított többlet vezetékhossz a következõkben összesíthetõ:

            Gázszolgáltató társaság

            Többlet
            m

            Többlet
            eFt

            ÉGÁZ Rt.

            -

            -

            KÖGÁZ Rt.

            116.237

            263.189

            DÉGÁZ Rt.

            1.183.188

            1.481.656

            DDGÁZ Rt.

            1.170

            2.037

            TIGÁZ Rt.

            69.548

            142.736

            Összesen:

            1.370.143

            1.894.619

            A többlet vezetékhossz az összes - Ötv. szerinti és egyeztetés elõtti állapot - vezetékhosszhoz viszonyítva 8%-ot, értékalapon számolva 7%-ot tesz ki, melynek döntõ többsége a DÉGÁZ Rt. területén adódott

            A 4.sz. melléklet 4.1 - 4.6 táblázatai már a kiegészített adatokat tartalmazzák. A módosítások a csatolt "protokoll" táblában szerepelnek.

            A 2.sz. mellélet 2.1 - 2.6 táblázatait, mivel ezek az átalakulási vagyonmérleg adatai, nem módosítottuk.

            1990-ben összesen kb. 1,9 millió m az öt gázszolgáltató ellátási területén lévõ külterületi vezeték, amely az összes 1990. évi elosztó vezetéknek (14,4 millió m) csupán 13%-a.

            Az egyes szolgáltatók területén ez a részarány az alábbiak szerint alakul:

            Gázszolgáltató társaság

            %

            ÉGÁZ Rt.

            9,7

            KÖGÁZ Rt.

            24,0

            DÉGÁZ Rt.

            12,4

            DDGÁZ Rt.

            10,0

            TIGÁZ Rt.

            11,1

            Átlag

            13,0

            A KÖGÁZ Rt. szolgáltatási területén fellelhetõ igen magas, az összes elosztóvezeték majdnem 1-ét kitevõ külterületi vezeték arány historikus okokból következik, hiszen a zalai gázmezõk termelésének hasznosítása prioritás volt. Az ÉGÁZ Rt. - mint már jeleztük - alacsony területi lefedettséggel volt jellemezhetõ, így a gázellátás elsõsorban nagyobb városok, ill. települések területére korlátozódott, s hasonló volt a helyzet a DDGÁZ Rt. esetén is.

            Meglehetõsen alacsony értéket (kb. 71 km) kaptunk a nem lakossági célú vezetékekre, ami az összes 1990. évi elosztóvezetéknek mindösszesen csak 0,5%-a, s két cég (ÉGÁZ Rt., DDGÁZ Rt.) területén ilyen vezetéket nem is találtunk.

            A települések közötti vezetékekbõl a településekre jutó külterületi szakaszok összes hossza, az összes gázszolgáltató szintjén (79,1 km) közel ugyanakkora, mint a célvezetékeké, így egyrészt alacsony arányuk miatt alig befolyásolják, másrészt a célvezetékek negatív hatásával szembeni additív jellegük miatt gyakorlatilag egymást hatástalanítva nem változtatják meg a végeredményt. Természetesen az egyes érdekelt önkormányzatok esetén viszont hatásuk igen jelentõs. Az egyes gázszolgáltató társaságokra önkormányzatonkénti kimutatásban a fent jelzett adatok a 4.sz. melléklet 4.2 - 4.6 táblázataiban találhatók. Ugyancsak a 4.2 - 4.6 táblázatok tartalmazzák szolgáltatónként település-sorosan az Ötv. alapján számítandó kompenzáció bázisául szolgáló 1990. évi elosztó és csatlakozó gázvezeték hossz kimutatásunkat és azok összértékét a részvénytársasággá történõ átalakulás idõpontjára számítva.

            Az öt gázszolgáltatóra vonatkozóan ezek az összesített adatok a fejezetben található 4.1/b táblázat záró oszlopaiban jelennek meg. (Pontos megfogalmazásban ez a 4.sz. melléklet 4.1 - 4.6 tábláiban az Ötv. alapján az önkormányzatok Ötv. szerinti igényét megalapozó kimutatás az Ötv. 107. (1) bekezdés c) pontja és (6) bekezdése szerint történt.)

            Látható, hogy összesen mintegy 13,6 millió m elosztóvezeték és a kb. 4,9 millió m csatlakozóvezeték, összesen kb. 29,1 milliárd Ft értékben illette volna meg az önkormányzatokat az Ötv. szerint.

            Az alábbi összeállításban az 1990. évi teljes vezetékvagyont (a 4.2.1.1.2 fejezetben található 3.1 táblázat) és az Ötv. szerint kimutatott vezetékvagyont (a 4.2.1.1.3 fejezetben található 4.1 táblázat) egymáshoz viszonyítva az alábbi kép adódik:

            Gázszolgáltató társaság

            1990. évi Ötv. szerinti vezeték x100 (%)
            1990. évi összes vezeték

            Vezetékhossz szerint (%)

            Összérték szerint (%)

            ÉGÁZ Rt.

            94,0

            91,5

            KÖGÁZ Rt.

            86,1

            87,9

            DÉGÁZ Rt.

            107,5

            99,0

            DDGÁZ Rt.

            93,1

            89,8

            TIGÁZ Rt.

            92,4

            89,6

            Összesen

            97,4

            92,4

            Nyilván feltûnõ a DÉGÁZ Rt. 1,0-nél magasabb mutatója, ami értelmezhetõ a korábban már jelzettekkel, nevezetesen azzal, hogy az 1992. évi ill. íly módon az 1990. évi nyilvántartásban sem szereplõ vezetékeket a kompenzáció számításánál figyelembe vettük, de az eredeti 1992. és 1990. évi adatokat nem módosítottuk.

            Kimutatásunk szerint tehát természetes mértékegységben számítva az 1990. évi összes vezetékvagyon 97%-a, értékben számítva 92%-a illette volna meg az önkormányzatokat. Persze ezek a mutatószámok torz képet mutatnak. Amennyiben a 4.2.1.1.3 pont szerinti többlet-vezetékekkel korrigálnánk az 1990. évi bázisadatokat, reálisabb képet kapnánk, s azt mondhatnánk, hogy a fenti mutatószámok 90% körül alakulnának.

          7. A gázszolgáltató társaságok fõbb vagyoni adatai

          Az alábbi összesítõ táblázatban az öt gázszolgáltató átalakulási mérlegében szereplõ saját és jegyzett tõke, valamint tárgyi eszközök adatait és a számításaink eredményeként kapott, az önkormányzatokat megilletõ átalakulási értéken számított vagyoni érték adatokat gyûjtöttük egybe, majd azokból a pályázati kiírás 4. pontjában is megkívánt mutatókat képeztük.

          Az öt gázszolgáltató cég összesen mintegy 62 milliárd Ft saját tõkével rendelkezett, a tárgyi eszközök pedig közel 58 milliárd Ft-ot tettek ki, ami átlagosan a saját vagyon 93%-a. Ettõl az átlagtól jelentõsen csak a második legkisebb kb. 6,9 milliárd Ft vagyonú DDGÁZ Rt. tér el, ahol ez az arány 99%, hiszen a tárgyi eszköz érték közel 6,8 milliárd Ft.

          A tárgyi eszközök értéke átlagosan mintegy 25%-kal haladja meg a jegyzett tõke értékét, ez a mutató azonban meglehetõsen nagy sávban mozog, a legkisebb DÉGÁZ Rt. (13%) és a legnagyobb KÖGÁZ Rt. (37%) között.

          Az Ötv. szerint az önkormányzatokat megilletõ vagyon (29 milliárd Ft) az öt gázszolgáltató vagyonának kb. 47%-át jelenti, s a tárgyi eszközök vonatkozásában annak felét éri el.

          A DÉGÁZ Rt. és a DDGÁZ Rt. esetében az Ötv. szerint számított vagyoni érték mind a tárgyi eszközöknél (mutató értéke 0,68 ill. 0,56), mind a saját tõkénél (mutató 0,63 ill. 0,56) jóval meghaladja az átlagos 47 ill. 50%-ot.

          Relatíve alacsony értékek erre a két mutatóra a KÖGÁZ Rt-nél (0,41 és 0,38) és az ÉGÁZ Rt-nél (0,41 és 0,41) adódnak.

          Értelemszerûen az öt cég összvagyonának illetve a tárgyi eszközének egyaránt mintegy 38%-át reprezentáló TIGÁZ Rt-t az átlagtól nem sokkal eltérõ mutatók jellemzik.

          Az Ötv. szerint számított vagyoni értékeket a jegyzett tõke/saját tõke mutatóval korrigálva kiszámítottuk az önkormányzatra jutó részvényértékeket, ami összesen az öt cégre kb. 22,2 milliárd Ft-ot tesz ki, s átlagosan a jegyzett tõke 48%-át reprezentálja. A DÉGÁZ Rt. illetve a DDGÁZ Rt. esetében meghaladja a részvények felét, hiszen a mutató értéke 0,63 ill. 0,56.

          Az ÉGÁZ Rt. és a KÖGÁZ Rt. esetén egyaránt 38% adódik. A TIGÁZ Rt. esetében az Ötv. szerint az önkormányzatokat megilletõ vagyon a jegyzett tõke kereken 40%-át teszi ki.

        2. Igények az 1993. évi LXXXII. törvény szerint

Amint azt a jelentésünk 8.sz.mellékletében "A vagyonátadás eddigi jogi szabályozása" címû fejezetében ismertettük, az önkormányzatok igényének alapját az 1993. évi LXXXII. törvény szerint a gázszolgáltatás telekhatáron kívüli elosztó vezetékeinek és más létesítményeinek megvalósításához igénybe vett azon lakossági és települési önkormányzati hozzájárulások képezik, amelyek 1993. augusztus 3-ig megtörténtek, és amelyekrõl ezen naphoz képest 60 napon belül a hozzájárulást igazoló bizonylatokat benyújtották az érintett gázszolgáltatóhoz.

Ebben a fejezetben az önkormányzatok, illetve a lakosság hozzájárulásait mutatjuk be, az 1980. és 1995. közötti periódusban, az alábbi 5 sz. "Az önkormányzatok hozzájárulása a gázvezeték beruházásokhoz" címû táblázatokban. A részvénytársaságonkénti összesítõ adatokat az alábbi 5.1 táblázat szemlélteti, míg a településenként részletezett feldolgozás az 5. sz. melléklet 5.2 - 5.6 táblázataiban található.

A törvény 4. (3) bekezdése szerint a hozzájárulásokat az idõ múlásának függvényében eltérõ szorzókkal kell figyelembe venni, így:

"Az 1980. december 31-ig üzembe helyezett elosztó vezetékekhez és létesítményeihez az igazolt hozzájárulás 30%, az 1981. január 1. és az e törvény hatálybalépése között teljesített hozzájárulás évente 2%-kal növekvõ mértékben, azaz az 1992-ben teljesített hozzájárulás esetén 54% erejéig részvénytulajdonban részesül az érintett önkormányzat, mely részvénytulajdon vagy annak hozama az önkormányzati képviselõtestület döntése szerint felosztható az érintett ingatlantulajdonosok között is."

A törvény érvényességi idõtartamán belül természetesen az elõírt szorzókat alkalmaztuk és a hozzájárulások mellett mindenhol feltüntettük a törvény szerinti mértékben redukált összegeket is.

A gázhálózatok kiépítésének kezdetétõl 1990-ig tartó idõszakot nem bontottuk évekre, mert erre nézve gyakorlati igény nem merült fel, de az összevontan bemutatott adat kiszámításánál minden esetben figyelembe vettük a beszerzett igazolás szerinti évenkénti bontást, ezt mutatja az is, hogy az 1990-ig tartó idõszaknál a redukált összeg az eredeti hozzájárulásra vetítve részvénytársaságonként eltérõ számot ad, annak függvényében, hogy az egyes gázszolgáltató társaságok esetében milyen volt a hozzájárulások idõbeni megoszlása.

Részvénytársaság

Redukált összeg a hozzájárulásra vetítve
%-ban kezdettõl 1990. végéig

ÉGÁZ

45,1

KÖGÁZ

44,1

DÉGÁZ

42,3

DDGÁZ

46,4

TIGÁZ

46,0

Átlag

44,9

Az eltérések, amint azt az elõzõ számok mutatják, nem jelentõsek. A redukált összeg a hozzájárulásra vetítve az 1990. végéig vizsgált idõszakban a DÉGÁZ Rt.-nél a legkisebb, 42,3%, míg a legnagyobb a DDGÁZ Rt.-nél, ahol ez az érték 46,4%. Minthogy a redukció mértéke az idõ elõrehaladásával a rendelet szerint évenként 2 %-kal csökken, a két szélsõ érték közötti 4,1%-os eltérés azt jelenti, hogy a hozzájárulások idõpontjának súlyozott átlaga a DÉGÁZ Rt.-nél mintegy két évvel korábbi, mint a DDGÁZ Rt. esetében. Az összesített átlagot természetesen az egyes részvénytársaságoknál igazolt hozzájárulások nagysága is befolyásolja. Nyilvánvaló, hogy ugyanezen értékek szórása a településenkénti adatokat bemutató táblázatok esetében sokkal nagyobb.

Az 1990-ig tartó periódust azért is választottuk külön a törvény szerint vizsgálandó éveken belül, mert már a munka kezdetétõl felmerült - a törvényelõkészítéssel foglalkozó szakemberek körében is - az a jogi probléma, hogy a jelenlegi helyzetben az önkormányzatok járandóságát meghatározó két alapvetõ törvény, az Ötv. és a jelen fejezetben tárgyalt 1993. évi LXXXII. törvény együttes alkalmazása ebben a periódusban ún. kettõs juttatáshoz vezet. Az Ötv. szerint ugyanis az 1990-ig terjedõ idõszakra vonatkozóan az önkormányzatok igénye kiterjed a lakossági ellátást szolgáló belterületi közmûvek teljes értékére, függetlenül a megvalósítás fedezetéül szolgáló forrástól és ugyanakkor ezen felül további jogosultságuk támad az 1993. évi LXXXII. törvény alapján ugyanezen közmûvek, továbbá a külterületen épült közmûvek azon részei után, amelyeket önkormányzati forrásból fedeztek. Az a kérdés, hogy ez a kettõs juttatás megengedhetõ-e, illetve hogy el lehet-e térni a két törvény együttes alkalmazásától, még vitatott, eldöntése a mi kompetenciánkat meghaladja, ezért az adatokat úgy mutatjuk be, hogy felhasználásuk a törvény-elõkészítés során bármilyen döntés esetén lehetséges legyen.

Az 1993. évi LXXXII. törvény nem tesz különbséget külterületi és belterületi vezetékek között, mind a kettõ után megadja a jogosultságot, míg az Ötv. csak a belterületi vezetékek után ad lehetõséget az önkormányzatok járandóságának megállapítására, tehát az 1990. szeptember 30.-a elõtt létesített vezetékek, a két törvény értelmezésében, nem a teljeskörû gázközmûvagyont fedi le. Tekintettel arra, hogy az 1990. évig terjedõ idõszakban megvalósított beruházásokra vonatkozóan sem az önkormányzatoknál, sem a részvénytársaságoknál megfelelõ dokumentumok az esetek döntõ többségében nem állnak rendelkezésre (a selejtezési idõszak régen lejárt) semmilyen módszer és eljárás nem teszi lehetõvé, hogy az 1990. évig terjedõ hozzájárulásokat belterületi és külterületi vezetékre szét lehessen bontani.

Az 1990-ig terjedõ periódus még egy összehasonlításra ad lehetõséget. Sem a mindenkori értékükön figyelembe vett hozzájárulások, sem a törvényben indokolás nélkül meghatározott redukált hozzájárulások összesített értékének az átalakuláskori értéken számított értékjoghoz való viszonyítása nem ad semmilyen reális tájékoztatást, azt azonban megvizsgálhatjuk, milyen a hasonlóság a részvénytársaságok összességénél a redukált hozzájárulások és a teljes vezetékhálózat átalakuláskori szinten számolt értékének (3.1 táblázat utolsó oszlop) arányai között.

Részvénytársaság

1990-ig teljesített redukált hozzájárulás %-os aránya
(Rt./összesített)

1990-ig épült vezetékhálózat átalakuláskori értékeinek %-os aránya (Rt/összesített)

ÉGÁZ

7, 9

8,4

KÖGÁZ

17,0

13,4

DÉGÁZ

19,0

30,6

DDGÁZ

12,0

13,5

TIGÁZ

44,1

34,1

Összesen

100,0

100,0

Ezek az arányok jelentõs szóródást mutatnak, ami arra utal, hogy míg a KÖGÁZ Rt. és a TIGÁZ Rt. esetében a lakossági, illetve önkormányzati hozzájárulás aránya viszonylag magas volt, addig a DÉGÁZ Rt.-nél ez az arány messze elmaradt az átlagtól.

A törvény végrehajtásához szükséges lépések elhúzódóan, 1993. és 1997. között történtek meg és a végrehajtás gyakorlata az öt regionális gázszolgáltató Rt.-nél nem is volt teljesen egységes.

Az önkormányzatok beadták igényeiket a szükséges dokumentumokkal alátámasztva, ezeket a gázszolgáltató vállalatok részben, de nem teljesen felülvizsgálták és egyeztették. Az esetek döntõ többségében az igények és a szolgáltatandó részvények tekintetében jegyzõkönyvileg rögzített megállapodás is született. A tényleges részvényjuttatás azonban az Ötv. 107/A. -ának megfelelõen történt és ez teljesen elmosta az 1993. évi LXXXII. törvény alapján megállapított számokat. Az esetek jelentõs részében ugyanis az e törvény alapján megállapított jogos igényt kiegészítették az Ötv. 107/A. -a alapján járó 40 %-ra, (kivéve azokat az eseteket, amelyeknél a redukált hozzájárulások alapján számított igény már önmagában túllépte a 40 %-ot), illetve iteráció útján alakították ki a teljes részvényjuttatást úgy, hogy az pontosan megfeleljen a teljes részvénymennyiség 40%-ának.

Ez a számítási módszer egyébként sem követte szigorúan az 1993. évi LXXXII. törvény elõírásait. A 4. (3) bekezdésében meghatározott 1993. augusztus 3-ig teljesített hozzájárulásokon túlmenõen a részvények 1997. évi kiadásakor néhol figyelembe vették az 1993. augusztus 3. és december 31. közötti, valamint az 1994. és 1995. évi hozzájárulásokat is. Erre részben indokot szolgáltatott az a tény, hogy 1993. augusztus 3-ig érvényben volt a Gáztörvény azon elõírása, amely kötelezõvé tette az önkormányzatok hozzájárulásaival megépült vezetékek térítésmentes átadását a gázszolgáltatók részére. A késõbbi beszámításoknak törvényes alapja nem volt. Ez azonban a már említett számítási módszer miatt az egyes gázszolgáltatók által átadandó részvények mennyiségét nem érintette, de befolyásolta az egyes önkormányzatok egyedi részesedésének mértékét.

A hozzájárulásokról készült igazolások kiadásának végsõ idõpontja a jegyzõkönyvek tanúsága szerint - gyakorlatilag a privatizáció megtörténtével egybeesõen - 1995. vége volt.

A polgármesteri értekezletek során is felvetõdött az a probléma, hogy ebben az idõszakban jelentõs hozzájárulások történtek, amelyek után az önkormányzatok szeretnének pótlólagosan igényt támasztani. Ennek alapján felmerült az az igény, hogy alternatívaként mérjük fel az említett idõszakra vonatkozó önkormányzati hozzájárulásokat is és ezeket a jelentésünkben tüntessük fel azzal a céllal, hogy ha esetleg a törvényhozás során a törvényes elõírásokat módosítani kívánják és ezen hozzájárulások után is juttatásokat kívánnak az önkormányzatoknak megítélni, ennek lehetõségét ne zárjuk ki.

A vizsgálat eredményeképpen megállapítottuk, hogy az öt gázszolgáltató részvénytársaság közül négy (ÉGÁZ Rt., DÉGÁZ Rt., DDGÁZ Rt. és KÖGÁZ Rt.) a 107/A. -ra való hivatkozással az önkormányzatoknak ez irányú igényeit részben, de nem teljesen befogadta és feldolgozta. A TIGÁZ Rt. ezzel szemben az ilyen irányú megkeresések elõl elzárkózott. Ebbõl adódóan a TIGÁZ Rt-nél az adott idõszakra vonatkozóan csak az adatok egy kisebb, bizonytalan része áll rendelkezésre.

Megállapítható tehát, hogy a TIGÁZ Rt. esetében az önkormányzatok nagy része nem támasztott ilyen irányú igényt a törvényben megállapított határidõn belül és ennek figyelembevételével ez irányú igényük a törvény szövege alapján elévültnek volna tekintheto.

Felmérésünk szerint a KSH listájában több száz olyan település is szerepel az 1995-ben már bekapcsoltak között, - döntõ többségében a TIGÁZ Rt. területén - amely részvényjuttatási listákban nem található. Ennek oka, hogy ezeknél a településeknél az önkormányzatok nem adtak át a közmûvagyont a regionális gázszolgáltatóknak, hanem csak üzemeltetésre szerzõdtek velük. Ennek alapján pótlólagos juttatásra - eredeti hozzájárulásuk mértékétõl függetlenül - nem jogosultak

Jelen munkában a szerzõdéses kötelezettségünkön túlmenõen csak azt tudtuk vállalni, hogy az önkormányzatokhoz kiküldött megkereséseink alapján beérkezett igényeket bíráljuk el a törvénynek való megfelelés szempontjából és ezeket összesítjük, a teljességre való törekvés igénye nélkül.

Listánkra minden olyan hozzájárulást felvettünk, amelyre az érintett polgármesterek a gázszolgáltatóktól az igazolást megkapták, vagy pedig bankbizonylattal tanúsították az átutalás megtörténtét.

Annak eldöntése, hogy lehet-e törvényes lehetõsége az 1993. augusztus 3. és 1995.vége közötti hozzájárulások figyelembevételének, nem a mi feladatunk.

A fentiek szerint csoportosított igazolt hozzájárulásokat, az önkormányzatok észrevételeit is figyelembevéve az 5.1 - 5.6 táblázatok tartalmazzák.

Nem vehettük figyelembe azokat az igényeket:

Több település együttes hozzájárulásának megosztását az egyes önkormányzatok között csak akkor tudtuk elvégezni, ha erre közöttük megállapodás született, vagy ha az egyértelmûen bizonyított.

        1. Összesített és hátralékos járandóság

Az elõzõ két alfejezetben önkormányzatonként bemutattuk az 1990. évi LXV. (Ötv.) törvény jogcíme alapján keletkezõ járandóságokat, a gázszolgáltatók átalakuláskori idõpontja szerint számított értéken, továbbá kimutatást készítettünk az önkormányzatok által a gázszolgáltatok részére 1980-95. évi periódusban átadott eszközökrõl, figyelembe véve az 1993. évi LXXXII. törvényben közölt tényezõket. Mint ismeretes, az Ötv. 107/A. - késõbb az Alkotmánybíróság által alkotmányellenesnek minõsített és megsemmisített - bekezdése alapján a települési önkormányzatok 1997. január-június között a gázszolgáltató társaságok részvényeihez jutottak. Az önkormányzatok részére így kiadott részvények darabszáma gázszolgáltatóként és megyénként település-sorosan az ÁPV Rt. tender dokumentációjából a rendelkezésünkre állt.

A kiszámított járandóságok és a már megkapott részvények összevetésével a hátralékos járandóság elvileg egyszerûen kiszámítható. Ahhoz, hogy a számítás elvi jellegét gyakorlatban ténylegesen felhasználható eredménnyé tegyük, a következõ két kérdést kellett tisztáznunk:

További problémát jelent, hogy az önkormányzati hozzájárulások számbavételekor figyelembe vettek 1993.,1994. és 1995. évi hozzájárulásokat is. Ez csak részben indokolt azzal a ténnyel, hogy 1993. augusztus 3-ig érvényben volt az un. Gáztörvény azon elõírása, mely szerint az önkormányzatoknak a hozzájárulásaikkal létesített vezetékeket térítésmentesen át kellett adniuk a gázszolgáltatóknak. Ezen idõpontot követõen a beszámításnak semmiféle törvényes alapja nem volt, ugyanakkor az eszközátadások folytatódtak, s az önkormányzatok ezt rendkívül fontos kérdésként kezelik.

Figyelemmel az elõzõekben foglaltakra, a rendelkezésre álló adatokból két változatot állítottunk elõ az alábbiak szerint:

  1. változat:

A feladat-kiírásban meghatározott tartalom, amely figyelembe veszi járandóságként az Ötv. szerinti jogosultságot és az 1993. évi LXXXII. törvény szerint 1980-1993. augusztus 3. között teljesített önkormányzati hozzájárulásokat, valamint ebbõl levonja a kapott részvény-értéket és pénzbeli juttatást.

2. változat:

Járandóságként figyelembe veszi: az Ötv. szerinti adatokat, valamint az 1991-1993. augusztus 3. között teljesített hozzájárulásokat és ebbõl levonja a kapott részvény-értéket és pénzbeli juttatást.

Ez a változat tehát kiküszöböli az 1980-90. közötti idõszakra vonatkozóan a két törvény átfedésébõl adódó "kettõs juttatás"-t, de nem veszi figyelembe ezen idõszakban a külterületi vezetékek létesítéséhez teljesített önkormányzati hozzájárulást.

A következõkben a fenti két változat adatait állítjuk elõ és mutatjuk be 1992. évi szinten. Az öt regionális gázszolgáltató összesített adatai a 6.1 táblázatban láthatók, az egyes gázszolgáltató részvénytársaságok részletes, településsoros kimutatásait a 6. sz. mellékletek 6.2-6.6 táblái tartalmazzák. Az egyes települések részletezése a háttérdokumentációnak az adott településre vonatkozó részében található.

6.1 sz. táblázat

millió Ft

Részvények névértéke Ötv alapján

Részvények névértéke 1993/LXXXII trv. Alapján

Juttatott részvények névértéke

pénzbeli juttatás

Nettó önkormányzati igény átalakuláskori értéken

túlfizetés

1. változat

 

 

 

 

 

 

ÉGÁZ RT

1 896,7

873,7

1 993,5

213,0

1 864,3

(1 087,4)

KÖGÁZ RT

2 505,0

1 220,9

2 659,2

0,0

1 487,4

(415,4)

DÉGÁZ RT

7 901,7

1 004,1

4 978,4

0,0

4 396,7

(469,3)

DDGÁZ RT

3 028,2

1 401,9

2 178,6

0,0

2 901,3

(649,5)

TIGÁZ RT

6 839,8

4 791,3

6 800,0

31,2

5 513,7

(682,5)

Összesen

22 171,4

9 292,0

18 609,7

244,2

16 163,2

(3 304,1)

2. változat

 

 

 

 

 

 

ÉGÁZ RT

1 896,7

567,2

1 993,5

213,0

1 566,7

(1 096,3)

KÖGÁZ RT

2 505,0

561,4

2 659,2

0,0

936,6

(524,2)

DÉGÁZ RT

7 901,7

265,4

4 978,4

0,0

3 692,9

(504,3)

DDGÁZ RT

3 028,2

935,9

2 178,6

0,0

2 498,0

(712,2)

TIGÁZ RT

6 839,8

3 082,4

6 800,0

31,2

3 905,2

(783,0)

Összesen

22 171,4

5 412,4

18 609,7

244,2

12 599,5

(3 619,9)

A fenti táblázattal kapcsolatban hangsúlyozzuk, hogy az az igényeket és juttatásokat átalakuláskori értéken összesíti, nem veszi figyelembe az üzleti értékeket és a pénz idõbeli értékét. A fenti táblázatból nem vezethetõ le a nettó önkormányzati igények 2000. május 31-i értéken. Ezt a számítást a módszertani leírásban ismertetett eljárás szerint, településenként kell elvégezni és csak ezután lehet az igényeket 2000. május 31-i értéken összesíteni. A megalkotandó törvény alapjául szolgáló pontos számszerû kimutatásokat a 7.1-7.6 táblázatok tartalmazzák majd, amelyek a 6.2-6.6 táblák értékadat sorait 2000. május 31. szintre transzformálják.

Az alábbi táblázat az egyes gázszolgáltatónál a nettó önkormányzati igény (+) és a túlfizetés (-) százalékban kifejezett arányát mutatja a korábban említett két változatra számolva:

1. változat

2. változat

 

(+)

(-)

(-)/(+)*

(+)

(-)

(-)/(+)*

 

%

%

 

%

%

 

ÉGÁZ Rt.

11,5

32,9

0,58

12,4

30,3

0,70

KÖGÁZ Rt.

9,2

12,6

0,28

7,4

14,5

0,56

DÉGÁZ Rt.

27,1

14,2

0,11

29,2

13,9

0,14

DDGÁZ Rt.

18,0

19,7

0,22

19,8

19,7

0,29

TIGÁZ Rt.

34,1

20,6

0,14

31,0

21,6

0,20

Összesen

100,0

100,0

0,21

100,0

100,0

0,29

Megjegyzés: * A 6.1 tábla értékadatainak hányadosa

A túlfizetés azt jelenti, hogy a részvényjuttatás során mekkora értéket képviselt az a rész, amely törvényileg nem alátámasztott, tehát jogosulatlanul átadott/átvett vagyon volt. A részvénykiadáskor törvényileg meg nem alapozott juttatások 3,3-3,6 mrd Ft-ot tesznek ki.

Látható, hogy az önkormányzati járandóságok kb. 1/3-át (34-31%) a TIGÁZ Rt. területén kell kiadni, a DÉGÁZ Rt. a második a részarányt tekintve 27-29% közötti adatokkal. A DDGÁZ Rt. adatai szûk sávban 18-20% között vannak.

Az ÉGÁZ Rt részaránya meglehetõsen magas a méretéhez képest. (Feltûnõen nagy kb. 1,1, mrd Ft. mindkét változatnál a törvényileg meg nem alapozott juttatás is, ami egyértelmûen téves részvénykiadásra utal.)

A KÖGÁZ Rt a többiekhez viszonyítva viszonylag szerény, 7-9% közötti részesedéssel jelenik meg. A törvényileg meg nem alapozott juttatások 3,3-3,6 mrd Ft-os összegébõl az az ÉGÁZ Rt. igen magas, 32-30%-os részesedéssel vesz részt.

A TIGÁZ Rt. és a DDGÁZ Rt. együttesen kb. 40%-ot tesz ki, enyhe TIGÁZ Rt. dominancia mellett.

Csak a szemléltetés kedvéért, a törvényileg meg nem alapozott kiadásokat viszonyítottuk a hátralékos járandóságok mértékéhez s látható, hogy igen magas szórás tapasztalható az egyes részvénytársaságok között.

A törvényileg meg nem alapozott 1997. évi részvényjuttatások során kiadott vagyon nyilvánvalóan nem követelhetõ vissza az egyes önkormányzatoktól. Erre vonatkozóan a szóbanforgó Alkotmánybíróság-i állásfoglalás is utal az alábbiak szerint:

"Az Alkotmánybíróságról szóló 1989. évi XXXII. törvény (Abtv.) 43. (2) bekezdése szerint az alkotmányellenes jogszabály megsemmisítése szabály szerint nem érinti a határozat közzététele elõtt létrejött jogviszonyokat s a belõlük származó jogokat, így az önkormányzatok által a 107/A. alapján esetleg már - a gyakorlatban rendszerint jogfenntartással - elfogadott juttatásokat a törvényi rendelkezés megsemmisítése nem érinti."

A következõ oldalon lévõ összefoglaló táblázatban az ajánlati kiírás 6. pontja szerinti mutatószámokat állítottuk elõ gázszolgáltatónként a korábban leírt két változatra:

Az öt gázszolgáltató társaságra készített összesítõ adatokból látható, hogy a saját vagyonra vetítve a hátralékos járandóság 20-26% között van. Az összes eszközvagyonra vetítve ez 22-28%-ot, míg a vezetékvagyonra 28-35%-ot jelent. Tekintettel arra, hogy a jegyzett tõke a vezetékvagyonnál mindössze kb. 2%-kal nagyobb, a vonatkozó mutatók alig térnek el egymástól.

Az öt társaságra összesített ill. átlagolt értékeken belül igen nagy eltérések találhatók az egyes gázszolgáltatók között.

Az összes vagyon illetve a vezetékvagyon 63-64%-át kitevõ TIGÁZ Rt-re és DÉGÁZ Rt-re számított mutatók - értelemszerûen - az áltagoshoz közelálló értékeket adnak, a DÉGÁZ Rt-nél az átlaghoz igen közeli értékekkel, a TIGÁZ Rt. esetén általában 3-5 százalékponttal az átlagos érték alatt. A kisebb terhet jelentõ 2. változat esetén a TIGÁZ Rt-nél a hátralékos járandóság a saját tõkére vonatkoztatva kb. 16%-ot, a vezetékvagyonra vetítve mintegy 22%-ot tesz ki, ugyanez a DÉGÁZ Rt-nél 25% ill. 30%.

A KÖGÁZ Rt egy másik kategóriát jelent, hiszen jóval átlag alatti mutatókkal jellemezhetõ. Így pl. a kisebb terhet jelentõ 2. változat esetében a saját tõke 9,5%-át teszi csak ki a fennálló járandóság mértéke, s a vezetékvagyonra vonatkoztatva is csupán 14% adódik.

Az ÉGÁZ Rt-re és a DDGÁZ Rt-re kiszámított mutatók értékei jóval meghaladják az átlagos értékeket, jelezve ezzel azt, hogy vagyonhoz viszonyítva az önkormányzatok hátralékos járandósága igencsak nagy. Különösképpen igaz ez a megállapítás a DDGÁZ Rt-re, ahol pl. a 2. változatnál a hátralékos járandóság az összes vagyonra és a teljes tárgyi eszközvagyonra vetítve 36-37%-ot tesz ki, míg a vezetékvagyonra vetítve ez az adat 50%.

Az ÉGÁZ Rt mutatói, bár jóval meghaladják az átlagos értékeket, alatta maradnak a DDGÁZ Rt-t reprezentáló mutató-adatoknak.

Összefoglalásként megállapítható, hogy: - attól függõen, hogy a törvényhozás mely periódusokat milyen tartalommal vesz figyelembe, a hátralékos önkormányzati járandóság igen tág határok között (12,6-16,1 mrd Ft.) megjelenõ - egyes gázszolgáltatási gázközmû vagyonhoz viszonyítva a kompenzáció bázisául szolgáló önkormányzati hátralékos járandóságokat, igen nagy különbségek adódnak.

Ismételten fel kell hívnunk a figyelmet arra, hogy következtetést ezen adatokból levonni nem szabad, ezek legfeljebb arra alkalmasak, hogy összességükben a felértékelt adatokhoz viszonyítva valamilyen tájékoztató jellegû irányjelzõként szolgáljanak. A 6. pontban megjelenõ adatokból - amelyek az egyes értékeket egységesen 2000. május 31.-re átszámítva adják - lehet a kompenzáció jelenlegi értékét kiszámítani és a végsõ következtetéseket levonni.

  1. Az önkormányzati igény és juttatás átszámítása mai értékre
    1. Az önkormányzati juttatás számszerûsítése - módszertan, feltételezések
    2. A Pályázati Kiírásnak megfelelõen az önkormányzati igények és juttatások átszámítását több, nemzetközi értékelési módszereken alapuló változatban készítettük el. A változatok súlyozásával ezután külön szorzókat állapítottunk meg az önkormányzatok járandóságára az Ötv szerint, az 1993/LXXXII törvény szerint járó részvényekre, valamint az önkormányzatoknak juttatott részvények értékére. A változatok számításánál az alábbi nemzetközileg elismert módszereket alkalmaztuk:

      Diszkontált cash-flow, azaz a DCF módszer

      piaci tranzakciós árfolyamok módszere

      A fenti, nemzetközileg elismert módszerek alkalmazását a számítási módok eredményeit a következõ fejezetek tartalmazzák

      1. Módszertani összefoglaló

Az önkormányzati kompenzáció számításakor figyelembe vettük az eredeti önkormányzati igényt valamint a kapott juttatásokat. Az eredeti igény számszerûsítésénél az alábbiakból indultunk ki:

A továbbiakban levezetjük, hogy miért lehet leegyszerûsíteni az önkormányzatok lehetõségét a fenti változatokra és milyen idõponttól számolható a kompenzáció.

        1. Önkormányzatok járandósága a 93/LXXXII törvény alapján
        2. Ez a törvény egyértelmûen részvényjuttatást állapít meg az önkormányzatok részére. Az akkori gyakorlatnak megfelelõen ez azt jelentette, hogy az önkormányzatok járandóságukat a vagyonértéknek megfelelõ névértékû részvény formájában kapták meg (például, ha az önkormányzat 1 millió forint értékû kompenzációra volt jogosult, akkor az önkormányzat 1 millió névértékû részvényt kapott).

          A részvények átvétele után az önkormányzatoknak lehetõsége nyílhatott volna azok azonnali eladására vagy megtartására. A részvények eladásakor azt fogjuk feltételezni, hogy a potenciális vevõ a részvények üzleti értéke és nem azok névértéke szerint állapította volna meg az árat.

        3. Önkormányzatok járandósága az Ötv szerint

Azután, hogy a VÁB-ok átadták a gázközmûvagyont, az önkormányzatoknak a következõ alapvetõ opciói adódhattak volna:

Az alábbiakban a fenti lehetõségeket elemezzük

Gázvagyon üzemeltetése saját vállalaton belül

Ezt e lehetõséget a gáztörvény mai és korábbi formája kizárta, mivel kizárólagos gázszolgáltatási jogot biztosít/biztosított a mai regionális gázszolgáltató társaságoknak (a törvény mai formája ezt a jogot településekre lebontva adja meg, a gáztörvény 1993 augusztus 3 elõtti változata ezt megyékre kiterjedve biztosította).

Amennyiben a gáztörvényt úgy módosították volna, hogy lehetõvé tegye a városi tulajdonú gázszolgáltatást, akkor is figyelembe kell venni, hogy az Ötv szerint az önkormányzatok csak gázvagyont kaptak volna, de mûködtetõ vagyont, a mûködéshez szükséges forgótõkét, szakmai tudást nem. Ha létre is jöttek volna ilyen vállalkozások, akkor is belátható, hogy az ilyen vállalkozások keretén belül üzemeltetett gázvagyon nehezen érhette volna el az egységesen, egy társaság keretein mûködtetett gázvagyon hatékonyságát. Ezért nyilván kevesebb hasznot hozott volna az önkormányzatoknak mint a vagyon értékesítése a gázszolgáltatóknak piaci áron, vagy a vagyon bevitele apportként a gázszolgáltató társaságokba.

Gázvagyon koncesszióba adása

Ezt a lehetõséget szintén a fent idézett, a gáztörvényben foglalt, szolgáltatási jog kizárólagosságának biztosítása zárja ki.

Gázvagyon bérletbe adása

Teljesen hatékony piacokon, és azt feltételezve, hogy a gázvagyon üzemeltetõje nem preferál semmilyen tulajdoni formát (tehát közömbös számára, hogy az üzemeltett vagyon a tulajdonában van-e vagy sem) a kérhetõ bérleti díj jelen értéke megfelel a gázvagyon üzleti értékének.

Általában, és Magyarországon különösen, ez a feltételezés nem állja meg a helyét. A vállalkozások többnyire elõnyben részesítik a tulajdonlást a bérléssel szemben, mivel a tulajdon jogilag biztosabb pozíciót jelent. Nyilvánvaló, tehát, hogy a gázvagyon értékesítése illetve apportként bevitele a gázszolgáltató társaságba nagyobb anyagi hasznot biztosít mint a bérbeadás.

Gázvagyon apportja

Az önkormányzatoknak, miután a gázvagyont megkapták, lehetõségük lett volna ezt a gázvagyont apportként bevinni a gázszolgáltató társaságokba, ezért részvényeket kaphatott volna cserébe. Az apport ellenértéke alakulhatott volna különbözõképpen, gázszolgáltató társaság és az önkormányzatoktól függõen. Mi úgy gondoljuk, hogy az apportértéket a következõképpen állapíthatták volna meg:

Az önkormányzatok gázvagyonának eszközértékét (amit az Interauditor Kft. állapított meg a társaságok átalakulásakor) viszonyították volna a társaság apport elõtti saját tõke könyvértékének és a bevitt vagyon eszközértékének összegéhez (tehát az apport utáni, azaz a tényleges átalakuláskori saját tõke értékéhez). Az így megkapott arány lett volna az önkormányzatok részesedése a társaság alaptõkéjébõl. A teljes önkormányzati részesedést ezután a bevitt eszközérték arányában felosztották volna az önkormányzatok között.

Gázvagyon értékesítése

Véleményünk szerint az önkormányzati gázközmûvagyon leghatékonyabban a gázszolgáltatók kezelésében üzemeltethetõ, mivel szervesen kapcsolódik annak eszközeihez, szolgáltatásaihoz. Ebbõl következik, hogy a gázvagyonért legmagasabb árat a gázszolgáltatók lettek volna hajlandók fizetni. Ennek az árnak a levezetéséhez meg kell vizsgálni mi lett volna az ésszerû piaci ár.

Úgy gondoljuk, hogy a gázvagyonról az átalakuláskor készült tételes vagyonértékelés ennek a célnak nem felel meg. A vagyonértékelést az Interauditor Kft. végezte el, ez a vagyonértékelés azonban teljes mértékben az ún. újraelõállítási költség módszer segítségével készült. Az egyéb elfogadott módszerek (piaci összehasonlítás, hozamalapú értékelés) információk hiányában nem voltak alkalmazhatók.

Nagyban valószínûsíthetõ, hogy a gázvagyonért a gázszolgáltató által fizetett ár lényegesen eltért volna (valószínûleg elmaradt volna) az újraelõállítási módszerrel számított értéktõl. Ennek elsõsorban az az oka, hogy

Az önkormányzati gázvagyon piaci értéke véleményünk szerint úgy állapítható meg ha a gázszolgáltatáshoz szükséges vagyont egységes szerkezetben kezeljük (függetlenül attól, hogy az az önkormányzatok területén vagy azon kívül van, és nemcsak a vonalas építményeket, hanem egyéb, a gázszolgáltatáshoz szükséges eszközöket is figyelembe véve). A gázszolgáltatás remélt jövõbeli hasznát a teljes nettó gázvagyonra kivetítve kell elemezni, tehát gyakorlatilag a teljes saját tõkére vonatkozóan. Ez gyakorlatilag a gázszolgáltató üzleti értékelését jelenti és az üzleti érték vagyonarányos elosztása eredményeképpen vezethetõ le az önkormányzati gázvagyon piaci értéke.

Véleményünk szerint azonban az átalakuláskor fizetett érték szintén elmaradt volna attól az értéktõl amit a gázvagyon apportja és részvények juttatása jelentett volna. A részvények értékelésénél ugyanis fel lehet tételezni, hogy azokat az önkormányzatok késõbb a privatizáció során vagy még késõbb értékesíthettek volna. Az átalakulás idõpontjában mindez még nem volt elõrelátható. (Bizonyítja mindezt, hogy több gázszolgáltató, köztük a TIGÁZ Rt. idegen gázvagyon vásárlása a késõbbi évek folyamán. Ezek a vásárlások mélyen a beruházási érték alatt voltak, az esetek többségében a beruházási érték 20% - 50% közötti értéksávban mozogtak.

A fenti logika alapján a gázvagyon értékesítése a gázszolgáltató részére közgazdaságilag azonos vagy rosszabb annál a forgatókönyvnél, hogy az önkormányzatok apportálják a gázvagyont a gázszolgáltató társaságokba, ezért eszközarányosan részvényjuttatást kapnak, majd a részvényeiket értékesítik.

Következtetés

A továbbiakban tehát azt fogjuk feltételezni, hogy az önkormányzatok a nekik átadott vagyont apportként bevitték a gázszolgáltató társaságokba és ezért részvényeket kaptak. Amint azt a fentiekben bemutattuk, ez a forgatókönyv közgazdaságilag vagy azonos egyéb forgatókönyvekkel vagy kedvezõbb az önkormányzatok részére mint a többi forgatókönyv. A több, lehetséges, egyformán megvalósítható forgatókönyv közül nem azért választjuk ki a legkedvezõbbet, mert az önkormányzatoknak szeretnénk kedvezni, hanem azért mert azt feltételezzük, hogy az önkormányzatok racionális befektetõként vagyonuk maximalizására törekedtek volna.

      1. Önkormányzatokat ért kár
      2. Miután megállapítottuk, hogy az önkormányzatok eredeti igényének milyen gázvagyon az alapja, szükséges meghatároznunk, hogy milyen kár érte az önkormányzatokat amiatt, hogy a vagyon/részvények átadása nem, vagy pedig késedelmesen történt meg. Mivel levezettük, hogy az önkormányzati gázvagyon (Ötv szerint) átváltása üzleti részesedésre az önkormányzatok szempontjából a legésszerûbb megoldásnak minõsül, az önkormányzatokat ért kár leegyszerûsödik arra a kárra ami abból származott, hogy az önkormányzatok nem gyakorolhatták részvényesi jogaikat. A részvényeseknek alapvetõen a következõ jogosítványai vannak:

        befolyásolhatja a vállalat gazdálkodását;

        jogosult osztalék felvételére részvényei arányában; és

        részvényeit harmadik fél részére értékesítheti.

        Úgy gondoljuk, hogy az önkormányzatokat abból kifolyólag, hogy nem gyakorolhattak befolyást a gázszolgáltató társaságok mûködésére mérhetõ káruk nem keletkezett. Ehhez azt kellene feltételezni, hogy az önkormányzatok a megkapott részvények birtokában aktívan részt vettek volna a gázszolgáltatók irányításában és ebben a szerepükben gazdaságilag jobb döntéseket hoztak volna mint az állam illetve az új tulajdonosok által kinevezett menedzsment. Az önkormányzatoknak kiosztott részvények sorsa bizonyítja, hogy az önkormányzatok a vállalatok aktív irányítására még próbálkozást sem tettek és az is nyilvánvaló, hogy nem volt olyan tapasztalatuk, hogy a mindenkori menedzsmenttõl jobban irányítsák a társaságokat.

        Mérhetõ önkormányzati kár tehát két formában jelentkezett: az önkormányzatok nem értékesíthették részvényeiket és nem részesültek osztalékban.

        Attól az idõponttól számítva, hogy az önkormányzatokat ért kárt számszerûsítettük (tehát megállapítottuk, hogy a múlt egy adott idõpontjában mennyi volt a részvények piaci értéke) az önkormányzatokat ért kár a pénz idõbeli értékével azonos. Ez azt jelenti, hogy az önkormányzatok elestek a pénzbeli érték kamataitól a feltételezett tranzakció idõpontjától számítottan. Munkánk során a magyar államkötvények hozamait vettük figyelembe, mivel ezek biztonságos és magas hozamot garantáló befektetésnek bizonyultak a múltban, tehát feltételezhetõ, hogy az önkormányzatok pénzüket ilyen formában fektették volna be.

        Az államkötvényhozamok használatával kapcsolatban megjegyezzük, hogy ez a nemzetközi értékelési gyakorlatban általánosan elfogadott elv. Az államkötvényhozamokat minden országban ésszerû és kockázatmentes beruházásnak tekintik. Az államkötvény hozamok használata konzisztens az üzleti értékeléssel is, mivel a súlyozott tõkeköltség egyik eleme a kockázatmentes hozam.

          1. Önkormányzatokat ért kár kiindulási idõpontjai

A részvények értékesítésébõl származó kár számszerûsítéséhez meg kell állapítanunk, hogy melyik az az idõpont, amitõl fogva az önkormányzatoknak lehetõsége lett volna részvényeik értékesítésére.

A pályázati kiírásnak megfelelõen az önkormányzati törvény alapján járó gázvagyont és következésképp a vagyon után járó részvények juttatását 1993 január 1-tõl, illetve a Tigáz esetében 1993 július 1-tõl, tehát a gázszolgáltató társaságok átalakulásától számoljuk Ugyan felvethetõ, hogy technikailag a vagyon felmérésére és a részvények kiadására csak késõbbi idõpontban kerülhetett volna sor, mindazonáltal az ilyen késedelem megállapítása csak spekulatív módon történhetne.

Az 1993/LXXXII törvény alapján járó részesedésekkel a helyzet különbözõ. Ez a törvény egyrészt meghatározott egy határidõt ameddig az önkormányzatok bejelenthették igényeiket, ez az idõpont 1993. október 3-a volt. Az igény bejelentését követõen az önkormányzatok hosszas egyeztetést folytattak az ÁPV Rt-vel az igény jogosultságáról. Az egyezségeket végül jegyzõkönyvekkel zárták le, jókora csúszással a privatizációs elõkészületek miatt. Mivel nincs lehetõség arra, hogy megállapítsuk mi lett volna a jegyzõkönyvek lezárásának ésszerû idõpontja, a jogosultság dátumát 1993 október 3-ban állapítjuk meg. Gyakorlati számításaink során, mivel nem jelent érdemi eltérést 1993 október 3-hoz képest, 1993. december 31-tõl számítjuk a jogosultság kezdetét.

        1. Önkormányzatokat ért kár értékelése

Amint azt a fentiekben leírtuk, az Ötv alapján járó részvények legkorábban 1993 január 1-én (illetve a Tigáz esetében 1993 július 1-én) kerülhettek volna önkormányzati tulajdonba. A gyakorlati számítások során a Tigáz esetében is 1993 január 1-et vettük figyelembe, mivel ez nem jelent érdemi eltérést 1993 július 1-hez képest. Az önkormányzatok tehát ezzel az idõponttal el is adhatták volna részvényeiket. Azt feltételeztük, hogy az önkormányzatok az ÖTV szerint járó részvényeket eladhatták volna közvetlenül azok átvételét követõen, tehát gyakorlatilag 1993. január 1. idõponttal.

Az 1993/LXXXII törvény alapján járó részvények értékelésénél is azt feltételeztük, hogy azokat az önkormányzatok azok átvételét követõen, tehát gyakorlatilag 1994 január 1-vel értékesíthették volna.

Az elsõ lehetséges részvényértékesítési idõpontot követõen még két további idõpontban észszerû a részvények értékét felmérni:

Az üzleti értékelést az elsõ (1993. január 1. és 1994. január 1.) és az utolsó (2000. május 31.) idõpontra az ún. DCF módszerrel végezzük. A privatizáció idõpontjára az értékelést a privatizációs árfolyamok és az OTC árfolyamok, figyelembe vételével, azok súlyozott átlagával számítva végeztük. Az OTC és a privatizációs árfolyamokat 50% - 50% súllyal vettük figyelembe.

          1. Az Önkormányzati juttatás értékelése
          2. Az Önkormányzatoknak átadott részvények értékének megállapítása ahhoz az idõponthoz és ahhoz a körülményekhez kapcsolódik, amikor valóságosan átadták a részvényeket. Az önkormányzatok tehát a megkapott részvényeket akkor adhatták volna el legkorábban, amikor azokat megkapták. A megkapott részvények esetében szintén feltételezhetõ, hogy az önkormányzatok megtarthatták volna a részvényeket 2000. május 31-ig.

            A két idõponthoz (tehát a részvényesi jogok átadása és 2000. május 31.) kapcsolódóan szintén elvégeztük a részvények üzleti értékelését. Az üzleti értékelést ebben az esetben a DCF módszerrel végezzük, az elsõ idõpont értékének megállapításánál az OTC tranzakciók árfolyamát vettük figyelembe.

          3. Nettó önkormányzati juttatás számszerûsítése
          4. Az egyes önkormányzatoknak járó juttatás értékét 2000. május 31-i idõponttal a következõ képlet szerint számoljuk.

            K0 = max (K , 0)

            K = Jo + Jg - A - U

            K0 az önkormányzatnak juttatott kompenzáció mértéke; amennyiben a juttatás értéke nagyobb, mint az igény (tehát K negatív szám), a juttatás értéke meghaladja az igény értékét, a nettó juttatás mértéke 0, mivel többlet juttatás visszavételének nincs jogalapja

            K az önkormányzati igény és a juttatás értékének különbözete 2000. május 31-én

            Jo az önkormányzati törvény alapján számított igény értéke 2000. május 31-én

            Jg az 1993/LXXXII törvény alapján számított igény értéke 2000. május 31-én

            A Az önkormányzatok a privatizációt követõen átadott részvények értéke 2000. május 31-én

            U Az önkormányzatoknak utólagosan, külön egyezség keretén belül átadott pénzbeli juttatás értéke átszámolva 2000. május 31-i idõpontra

            1. Az önkormányzati törvény alapján számított igény értéke 2000. május 31-én
            2. Jo = Po * Ro

              Po = So1* Vo1 + So2*Vo2 + So3*Vo3

              Vo1 = E92 *K92

              Vo2 = (E95 + O92,95)*K95

              Vo3 = Eo00 +O92,00

              Po az önkormányzatoknak az ÖTV szerinti igényének átszámítására használt szorzó, egy részvény névértékének százalékában megállapítva. A szorzó három számítási mód súlyozásával van számolva

              Vo1, Vo2, Vo3 Részvények értékelésének számítási módjai

              E92, E95, E00 egy részvény üzleti értéke a részvény névértékének százalékában 1992. december 31, 1995. december 31. illetve 2000. május 31 idõponttal.

              O92,95, O93,95, O92,00, O93,00, O96,00 Ezek az értékek a fizetett osztalékok halmozott jövõértékét jelölik két évszám között (ezek az idõpontok 1992, 1993, 1995, 1996 december 31 és 2000 május 31). A halmozott jövõérték számításánál az államkötvények hozamát vettük figyelembe

              K92, K93, K95 Magyar államkötvények halmozott hozama 2000. május 31-ig 1992 december 31-tõl, 1993. december 31-tõl, illetve 1995. december 31-tõl számítottan

              So1, So2, So3 az egyes számítási módok súlyozása.

              Ro Az önkormányzatnak az Önkormányzati törvény alapján járó részvények névértéke

            3. Az 1993/LXXXII törvény alapján számított igény értéke 2000. május 31-én
            4. Jg = Pg * Rg

              Pg = So93* Vg1 + So95*Vg2 + Sg00 * Vg3

              Vg1 = E93 *K93

              Vg2 = (E95 + O93,95)*K95

              Vg3 = Eo00 +O93,00

              Vg1,Vg2,Vg3 részvények értékelésének számítási módjai

              Pg az önkormányzatoknak az ÖTV szerinti igényének átszámítására használt szorzó, egy részvény névértékének százalékában megállapítva. A szorzó három számítási mód súlyozásával van számolva

              Rg Az önkormányzatnak az 1993/LXXXII törvény alapján járó részvények névértéke

              Sg1,Sg2,Sg3 Az egyes számítási módok súlyozása.

            5. Az önkormányzatoknak a privatizációt követõen átadott részvények értéke 2000. május 31-én

A = Pa * Ra

Pa = Sa1 * Va1 + Sa2 * Va2

Va1 = E96 * K96

Va2 = E00 + O96,00

Va1, Va2 A részvények értékelésének számítási módjai

E96 A gázszolgáltató egy részvényre jutó üzleti értéke a tulajdonosi jogok átruházásának idõpontjában, tehát megközelítõleg 1996 december 31-én

K96 Magyar államkötvények halmozott hozama 2000. május 31-ig 1996. december 31-tõl számítva

Sa1,Sa2 Az egyes számítási módok súlyozása

Ra Az önkormányzatoknak juttatott részvények névértéke

      1. Üzleti értékelés módszertana

Az értékelés alapja

A piaci értéket alkalmazzuk az értékelés alapjaként. A piaci érték az az ár, amely szabad piacon, ésszerû körülmények között, egy eladni kívánó, de nem kényszerülõ, és egy venni kívánó, de nem kényszerülõ fél között létrejönne, feltéve, hogy mindketten gazdasági érdekeiknek megfelelõen cselekszenek, jól informáltak a piacról, valamint a kérdéses vállalat teljesítményét és kilátásait illetõen.

Az egyes gázszolgáltatókat, mint önmagukban álló egységeket fogjuk értékelni.

Rendelkezésre álló információk

Munkánk során alapvetõen a következõ információkra hagyatkoztunk:

Az üzleti értékelés módszerei

Munkánk során az egyes gázszolgáltatók értékét különbözõ módszerekkel végeztük. Ezek a következõk:

1993. január 1., illetve 1993. július 1., gázszolgáltatók átalakulása. Az üzleti értékelést a DCF módszerrel végeztük

1994. január 1. Az 1993/LXXXII törvény alapján járó részvények feltételezett kiadási idõpontja. Erre az idõpontra a DCF módszerrel végeztük az értékelést

1995. december 31, a gázszolgáltató társaságok privatizációjának idõpontja. Erre az idõpontra a privatizációs árfolyamok és a gázszolgáltató részvények tõzsdén kívüli kereskedelmében elért részvényárfolyamok átlagával számoltunk.

1997. január 1, A gázszolgáltató társaságok részvényeinek feltételezett átadási idõpontja. Erre az idõpontra vonatkozóan a tõzsdén kívüli kereskedelemben elért átlagos részvényárfolyamokkal számoltunk.

2000. május 31, a kompenzáció idõpontja. Erre az idõpontra vonatkozóan a DCF módszerrel végeztünk értékelést

A DCF módszer általában preferált, mivel az információk szélesebb skáláját képes feldolgozni. Ugyanakkor az értékelés ellenõrzéseképpen a közvetlen összehasonlítás módszerét is alkalmaztuk. Ez azt jelenti, hogy (külföldön) nyilvánosan jegyzett cégekre, illetve akvizíciós tranzakcióra vonatkozó érték arányszámok alapján próbáljuk az egyes gázszolgáltatók értékét megbecsülni.

Pénzügyi kivetítések

A DCF módszer feltételezi, hogy az értékelendõ társaságokra, ésszerû idõtartamra megfelelõen alátámasztott pénzügyi kivetítések álljanak rendelkezésre. Ilyen részletes kivetítést egyedül a DÉGÁZ Rt volt képes/hajlandó elkészíteni részünkre. A DDGÁZ, KÖGÁZ és ÉGÁZ esetében szóbeli tájékoztatást kaptunk a gázszolgáltatók jövõbeli terveirõl. A TIGÁZ nem volt hajlandó sem szóban sem írásban tájékoztatni terveirõl Esetükben a múltbeli információk és gázipari szakemberekkel folytatott konzultációk alapján készítettük az elõrejelzéseket. A további alapvetõ paramétereket vettük figyelembe a hosszútávú tervek elkészítésénél (ezek részleteit gázszolgáltatónként külön fejezetben ismertetjük):

Következtetéseink formája

Munkánk során minden egyes gázszolgáltatóra vonatkozóan egyetlen üzleti értéket határoztunk meg. Ahogy a nemzetközi gyakorlatban szokásos, az értékekhez tapadó, a jövõre vonatkozó elõrejelzések inherens bizonytalanságának illusztrálására az érték meghatározásakor megfelelõ érzékenységi vizsgálatokat végeztünk, ezek részletezését jelentésünk melléklete tartalmazza.

        1. A diszkontált cash-flow (DCF) módszer
        2. A DCF értékelési folyamat a következõ fázisokból áll:

          Pénzügyi elõrejelzések összeállítása. Az elõrejelzések az alapvetõ értéktényezõk közül az árbevétel növekedési ütemét, mûködési eredmény rátát, fizetett adót, forgótõke igényt, tárgyi eszköz beruházást veszik figyelembe a tervezési horizont idõtartamára. Ennek eredményeképpen mérleg, eredménykimutatás és cash flow elõrejelzéseket kapunk a tervezési horizont idõtartamára.

          A szabad cash flow levezetése. A szabad cash flow kiindulási száma a mûködési eredmény, hozzáadja az értékcsökkenés mértékét, levonja a társasági adót, a forgótõke változást és a tárgyi eszköz beruházást. A szabad cash flowban nem szerepelnek pénzügyi tételek, úgy, mint kamatköltségek és hiteltörlesztések.

          Alkalmazott diszkontráta meghatározása. A diszkontráta azonos a társaság súlyozott tõkeköltségével. A súlyozott tõkeköltség a saját tõke költségét és az idegen tõke költségét súlyozza. Az idegen tõke költsége általában azonos az értékelt társaság adózás utáni kamatköltségével. A saját tõke költségének két alapvetõ eleme van: a kockázatmentes kamatláb és a tõkekockázati prémium. A kockázatmentes kamatláb a hosszú távú állampapírok hozamából vezethetõ le. A tõkekockázati prémium iparági és ország specifikus kamatprémium a kockázatmentes kamatlábon felül.

          A maradványérték kiszámítása. A maradványérték a vállalati érték azon eleme, amit az explicit tervezési ciklus végén számolunk. A maradványérték számításánál azt tételezzük fel, hogy az utolsó év cash flowja végtelen ideig ismétlõdni fog, (esetleg folyamatosan, konstans rátval növekszik) a maradványérték ennek a cash flownak a diszkontálásából keletkezik.

          A társaság jelen értékének meghatározása. A jövõbeni szabad cash flowkat és a maradványértéket diszkontáljuk a súlyozott tõkeköltség mértékével és a diszkontált értékeket összeadjuk, ez adja meg a társaság jelen értékét.

          A saját tõke jelen értékének levezetése. A társaság jelen értékébõl levonjuk a társaság hitelállományának jelen értékét. A hitelek jelenértéke sok esetben közelít a hitelek könyvértékéhez.

        3. Az üzleti értékelés korlátozása

Az általunk elvégzendõ üzletértékelések kizárólag azt a célt szolgálják, hogy a Pályázati Kiírásnak és a Konzorciumunk által beadott ajánlatnak megfelelõen az önkormányzatoknak járó nettó kompenzáció 2000. május 31-i értékét megállapítsa. Konzorciumunk nem vállal semmiféle felelõsséget azokért a következményekért, melyek a jelentés nem a Pályázati Kiírásban és az Ajánlatban meghatározott célra való felhasználása miatt következnek be.

A gázszolgáltatók részérõl a részünkre átadott információk tekintetében nem végeztünk (nem volt alkalmunk végezni) semmiféle auditálási jellegû vizsgálatot, így nem vizsgáltuk az átadott információk teljességét és pontosságát sem. Nem vizsgáltuk meg részletesen az egyes gázszolgáltatók elõrejelzéseit, illetve az azok készítésekor alkalmazott feltételezéseket, és nem nyilvánítunk véleményt azok ésszerûségére vonatkozóan. Ennek megfelelõen nem vállalunk semmiféle felelõsséget annak következményeiért, hogy a rendelkezésünkre bocsátott információk esetleg pontatlanságokat tartalmaznak.

A nekünk átadott, és az általunk készített elõrejelzéseknél a lehetõ legésszerûbb és legjobban alátámasztható változatokat választottuk ki. Ugyanakkor az elõrejelzések értékelésekor figyelembe kell venni, hogy az események sokszor nem úgy alakulnak mint ahogy az akár a leggondosabban elkészített elõrejelzésekben szerepel. Az eltérések sokszor nagyságrendiek is lehetnek.

A diszkontált cash-flow (DCF) módszerrel végzett értékeléseknél a Társaságokat, mint önálló egységeket értékeltük. Nem vettük figyelembe, hogy esetleges stratégiai befektetõk a DCF érték fölött akár jelentõs többletet is hajlandók lennének fizetni. Az ilyen stratégiai elõnyök számszerûsítéséhez ugyanis nem állnak rendelkezésünkre megfelelõen alátámasztott adatok. Megjegyezzük, hogy tapasztalataink szerint a stratégiai prémium megállapítását nagyon ritkán elõzi meg a stratégiai elõnyök alapos számszerûsítése, sokszor a prémium megállapítása spekulatív módon történik.

A stratégiai prémium alapja lehet például az a haszon amire a stratégiai befektetõ az által tesz szert, hogy a piacok liberalizálása után, kihasználva a nagyobb beszerzési tömeget, lényeges kedvezménnyel jut gázhoz. A társaságok jövõbeli terveiben ugyan már szerepel a jelenlegi stratégiai befektetõk által hozzáadott érték egy része, de véleményünk szerint ez jelenleg még nem képvisel jelentõs értéket.

      1. Az üzleti értékelés során alkalmazott általános feltételezések
        1. Makrogazdasági feltételezések
        2. Magyarország makrogazdasági kilátásaira vonatkozólag két gazdaságkutató társaságtól, a GKI Gazdaságkutató Rt-tõl (GKI), és Kopint - Datorg Konjunktúra-, Piackutó és Számítástechnikai Rt-tõl (Kopint-Datorg) kértünk elõrejelzéseket. Mindkét társaság elõrejelzései tartalmazták a fõbb makrogazdasági mutatók várható alakulását. A Kopint-Datorg elõrejelzéseit 2004-ig végezte el, a GKI elõrejelzései 2020-ig készültek.

          A gazdaságkutatók elõrejelzései nem tartalmaztak nagy meglepetéseket. Mindkét piackutató társaság a magyar gazdaság jelentõs, az Európai Uniós országok növekedését meghaladó mértékû növekedést vetítette elõre az elkövetkezõ években, csökkenõ infláció mellett.

          A két piackutató által adott elõrejelzések némileg eltérnek egymástól 1999 és 2000 vonatkozásában (a Kopint Datorg elõrejelzései óvatosabbak), de mindketten szinte hajszálra azonos növekedést jeleznek elõre 2001-tõl 2004-ig terjedõ idõszakra. A GDP-re vonatkozó elõrejelzéseket közvetlenül nem használtuk fel az értékelések során, a fenti értékek annak az igazolására szolgáltak, hogy a gázszolgáltatók által kivetített átlagos gázfogyasztás növekedés (ami éves szinten néhány százalékos) nincs ellentmondásban a GDP elõrejelzett növekedésével. A gázszolgáltatók egyébként az átlagos fogyasztás enyhe növekedését vagy stagnálását vetítették elõre, a gázfogyasztás növekedésének meghatározó részét az újonnan bekötött lakossági fogyasztók adták, kisebbb mértékben az ipari fogyasztók növekedése.

          A gazdaságkutató intézetek a GDP növekedésével párhuzamosan az infláció fokozatos csökkenésével számoltak, ami az Európai Uniós csatlakozást követõen, megközelítõleg 2006 -ra (GKI) lecsökken az Euro inflációjának szintjére. A két gazdaságkutató infláció elõrejelzéseit az alábbi tábla foglalja össze:

          A két gazdaságkutató trendjében azonos, bizonyos években enyhén eltérõ inflációs elõrejelzést készített. Anélkül, hogy minõsítenénk az elõrejelzések megbízhatóságát, úgy döntöttünk, hogy számításaink során a GKI által készített elõrejelzéseket fogjuk használni. Azért döntöttünk a GKI elõrejelzések használata mellett, mivel ezek az elõrejelzések hosszabb távra vonatkoznak.

          Számításaink során továbbá közvetlenül csak a Ft/USD árfolyamra vonatkozólag használtunk fel makrogazdasági feltételezéseket. Ilyen elõrejelzést csak a Kopint Datorg készített, ennek mértékét a következõ tábla foglalja össze:

          A Kopint-Datorg árfolyam elõrejelzése lényegében a vásárlóerõ paritás elvét (PPP - Purchasing Power Parity) követi, tehát a leértékelés üteme megfelel a hazai infláció és a USD infláció különbözetének. Ez az elv általában elfogadott, megjegyzendõ azonban, hogy Magyarországon az elmúlt években a forint csúszó leértékelése elmaradt a PPP elvbõl következõ mértéktõl, és a forint reálértéken enyhén felértékelõdött. Mivel a Kopint-Datorg és a GKI inflációs elõrejelzései szinte azonosak, a Kopint-Datorg árfolyam elõrejelzése konzisztens a GKI inflációs elõrejelzéseivel, tehát együtt használhatók.

          A Kopint-Datorg nem végzett elõrejelzést 2005-tõl 2010-ig, de elõrejelzéseiben 2004-re tette annak dátumát, hogy a forint leértékelõdése megálljon. Az utóbbi idõkben elhangzottak olyan kijelentések a pénzügyi kormányzat részérõl, hogy a forint csúszó leértékelése megszûnhet 2000 év végével. Ennek nem mond ellent a gazdaságkutató által elõrejelzett leértékelés 2000 évet követõen, ugyanis a csúszó leértékelés megszûntével megmarad vagy kiszélesedik az intervenciós sáv ami meg fogja engedni a forint kis mértékû további gyengülését.

          A magyarországi makrogazdasági mutatókon kívül még szükségünk volt a kõolaj árának elõrejelzésére, amely szoros összefüggésben van a gáz értékesítési árával. Erre vonatkozóan a hazai gazdaságkutatók nem készítettek elõrejelzéseket, itt a CERA (Cambridge Energy Research Associates) olaj és gázipari kutatócég elõrejelzéseit használtuk fel. A CERA által a Brendt olaj árára vonatkozó elõrejelzések a következõk:

        3. A DCF módszer során alkalmazott diszkontráta levezetése
        4. A DCF módszert több idõpontra vonatkozólag alkalmaztuk. Az elsõ idõpont 1992. december 31., a gázszolgáltató társaságok átalakulásának idõpontja. A gázszolgáltató társaságok pénzügyi terveiket 2010-ig készítették el, tehát eddig az idõpontig szükséges a diszkontráta meghatározása.

          A diszkontrátát (súlyozott tõkeköltséget) az alábbi képlet alapján számoltuk:

          WACC = Kc * E/(D+E) + Kd * (1-t) * D/(D+E)

          ahol

          Kc a tõkeáttétel nélküli saját tõke költsége

          Kd az idegen tõke költsége

          E a saját tõke üzleti értéke

          D idegen tõke üzleti értéke

          Kc = rf + β * (rm - rf)

          rf kockázat mentes kamatláb

          rm - rf tõkekockázati prémium

          β tυkekockαzati egyόtthatσ

          Az alábbiakban összefoglaljuk a fenti képletek szerinti diszkontráta számításokat 1993-tól 2010-ig

           

          1993

          1994

          1995

          1996

          1997

          1998

          1999

          kockázatmentes kamatláb*

           

          18,0%

          26,2%

          32,2%

          24,5%

          20,5%

          23,2%

          16,3%

          tõkekockázati prémium

           

          8,0%

          8,0%

          8,0%

          8,0%

          7,0%

          7,0%

          6,0%

          Béta

           

          0,8

          0,8

          0,8

          0,8

          0,8

          0,8

          0,8

          saját tõke költsége

           

          25,6%

          34,2%

          40,6%

          32,5%

          27,3%

          30,1%

          21,9%

          reál hitelköltség

           

          2,0%

          2,0%

          2,0%

          2,0%

          2,0%

          2,0%

          2,0%

          hitelköltség

           

          20,0%

          28,2%

          34,2%

          26,5%

          22,5%

          25,2%

          18,3%

           

           

           

           

           

           

           

           

           

          tõkeáttétel

           

          0,0%

          0,0%

          0,0%

          0,0%

          20,0%

          20,0%

          20,0%

          súlyozott tõkeköltség

           

          25,6%

          34,2%

          40,6%

          32,5%

          25,5%

          28,2%

          20,5%

          *Ezt az államkötvényhozamok indexének év elejétõl év végéig hozamát vettük figyelembe. Az 1992-tõl 1997-ig terjedõ idõszakra a DWIX indexszel, 1997 január 1-tõl a MAX indexszel számoltunk

          2000

          2001

          2002

          2003

          2004

          2005

          2006

          2007

          2008

          2009

          2010

          kockázatmentes kamatláb

          11,7%

          10,0%

          8,9%

          8,2%

          7,8%

          7,3%

          7,0%

          7,0%

          7,0%

          7,0%

          7,0%

          tõkekockázati prémium

          6,00%

          6,00%

          6,00%

          6,00%

          6,00%

          6,00%

          6,00%

          6,00%

          6,00%

          6,00%

          6,00%

          Béta

          0,8

          0,8

          0,8

          0,8

          0,8

          0,8

          0,8

          0,8

          0,8

          0,8

          0,8

          saját tõke költsége

          17,0%

          15,3%

          14,1%

          13,3%

          12,9%

          12,4%

          12,1%

          12,1%

          12,1%

          12,1%

          12,1%

          reál hitelköltség

          2,0%

          2,0%

          2,0%

          2,0%

          2,0%

          2,0%

          2,0%

          2,0%

          2,0%

          2,0%

          2,0%

          hitelköltség

          13,7%

          12,0%

          10,9%

          10,2%

          9,8%

          9,3%

          9,0%

          9,0%

          9,0%

          9,0%

          9,0%

          tõkeáttétel

          20%

          20%

          20%

          20%

          20%

          20%

          20%

          20%

          20%

          20%

          20%

          súlyozott tõkeköltség

          15,8%

          14,2%

          13,1%

          12,3%

          11,9%

          11,4%

          11,2%

          11,2%

          11,2%

          11,2%

          11,2%

          Idegen tõke, saját tõke súlyozása

          A fenti paraméterek közül E/(D+E) és a D/(D+E) a saját tõke piaci illetve az idegen tõke súlyát jelenti a társaság tõkestruktúrájában. Az üzleti értékelési gyakorlatban a teljes súlyozásra egy cél értéket szokás megállapítani. A múltra vonatkozó diszkontráták esetében (1996-ig terjedõleg) ezt a cél értéket 100%-ban állapítottuk meg a saját tõke és 0% -ban az idegen tõke piaci értékének súlyára. A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy 1997-ig nem feltételezünk jelentõs idegen tõke finanszírozást. Ezt a feltételezést alátámasztja a gázszolgáltatók pénzügyi stratégiája, amelyek a privatizációt követõen, 1997-tõl kezdõdõen kezdtek el jelentõsebb mértékû hitelek felvételébe. A gázszolgáltatók tõkestruktúráját (könyvérték alapon) az alábbi táblázat foglalja össze:

          Tõkeáttétel

          DDGÁZ

          TIGÁZ

          ÉGÁZ

          DÉGÁZ

          KÖGÁZ

          1997

          40,6%

          0,2%

          21,8%

          17,3%

          4,6%

          1998

          49,4%

          0,1%

          25,6%

          21,1%

          13,2%

          Az 1997-es évtõl egy 20%-os megcélzott idegen tõke súlyt feltételeztünk a táraságok finanszírozási struktúrájában. Ezt a feltételezett idegen tõke súly nem jelenti azt, hogy a társaság tõkestruktúrája nem térhet el egyik évrõl a másikra, hanem úgy kell tekinteni, mint egy hosszú távú megcélzott átlagos tõkestruktúrát. Ez az érték egyébként nagyon közeli azoknak a társaságoknak a tõkestruktúrájához, amelyeket a közvetlen összehasonlítás módszerével vizsgáltunk.

          Kockázatmentes kamatláb

          A kockázatmentes kamatláb alapjául az 1992-tõl 1999-ig terjedõ idõszakban a magyar államkötvények hozamát vettük. Az államkötvények hozamát az 1997-ig terjedõen a DWIX (diszkont kincstárjegyek és egy éves kötvények hozamának súlyozott átlaga) index segítségével számoltuk, 1997 január 1-tõl a MAX (éves és egy évnél hosszabb lejáratú kötvények hozamának súlyozott átlaga) indexet használtuk.

          2000 évtõl kezdõdõen a kockázatmentes kamatláb számítását az infláció alakulásához kötöttük. Az 1992-tõl 1999-ig terjedõ idõszakban a kockázatmentes hozam átlagosan mintegy 4.5%-al haladta meg a 12 havi inflációt. A 2000-tõl 2010-ig terjedõ idõszakban feltételeztük, hogy ez az érték megmarad a múltbeli 4.5% közelében.

          A kockázatmentes kamatlábra vonatkozó feltételezésünket teszteltük alternatív módszerekkel is. Ennek a módszernek a lényege az, hogy a mai napon ismert hosszú távú államkötvény hozamok alapján levezettük az ez által implikált éves kockázatmentes hozamokat. Az alábbi táblázat ezt az alternatív számítást foglalja össze:

          2000*

          2001*

          2002*

          2003

          2004*

          2005

          2006

          2007

          2008

          2009*

          AKK hozamok 1999 január 11

          11,90%

          11,35%

          10,78%

          10,38%

          9,98%

          9,81%

          9,63%

          9,46%

          9,28%

          9,11%

          implikált éves kockázat mentes kamatláb

          11,90%

          10,80%

          9,65%

          9,19%

          8,39%

          8,94%

          8,59%

          8,25%

          7,90%

          7,56%

          A fenti táblázat elsõ sorában a csillaggal jelölt oszlopokban az 1,2,3,5 és 10 éves futamidejû állampapírok hozama szerepel. A dõlt betûvel jelölt értékeket a két szélsõ érték egyszerû mértani átlagaként számoltuk, mivel ezekre vonatkozóan nincsenek adataink. Az implikált éves hozamot úgy számoltuk, hogy az implikált hozamok egy adott futamidõre számolva kamatos kamattal ugyanolyan értéket adjanak, mint a megfelelõ futamidejû állampapír kamatos kamattal számolva.

          Az implikált kockázatmentes hozamok átlagban nem térnek el lényegesen a feltételezéseinkben szereplõ hozamoktól, tehát úgy gondoljuk, hogy igazolják a feltételezésünk ésszerûségét.

          Tõkekockázati prémium

          A tõkekockázati prémium kifejezi, hogy átlagosan milyen felárat kell fizetni a kockázatmentes kamatlábon felül, ahhoz, hogy a tõkebefektetések vonzóvá váljanak. A tõkekozkázati prémium saját üzleti értékelési gyakorlatunkat követve 1996-ig 8%, 1997-ben és 1998-ban 7%, 1999-tõl kezdõdõen 6%.

          A 6%-os tõkekockázati prémium némileg magasabb a fejlett országokban megfigyelt mértéktõl (4% - 5%), ami tükrözi a magyarországi tõkebefektetések nagyobb kockázatát a fejlett országokéhoz képest.

          Béta, tõkekockázati együttható

          A tõkekockázati együttható kifejezi, hogy egy adott iparág tõkekockázata milyen mértékben reagál tõkekockázati prémium (tõzsdeindexen keresztül mért) változására. Magyarországon nincs lehetõség a gáziparra vonatkozóan megbízható béta tényezõt számolni, ugyanis a gázipar nem képviselteti magát az értéktõzsdén, valamint az értéktõzsde likviditása is csak az utóbbi idõkben nõtt meg annyira, hogy néhány iparág tekintetében ésszerûen mérni lehessen az iparági tõkekockázatot.

          Magyarországi béta hiányában a nemzetközi tõzsdéken jegyzett gázszolgáltatók béta tényezõit vizsgáltuk. Sajnos nemzetközi viszonylatban is alulreprezentáltak a gázszolgáltató társaságok a tõzsdéken, egyedül az Egyesült Államokban van jelentõs számú gázszolgáltató tõzsdéken. Az esetek többségében a béta értékek jelentõsen alacsonyabbak 1-nél, azonban a mért béta tényezõk statisztikai szignifikanciája nagyon alacsony ezért kevéssé megbízható. Számításaink során a béta tényezõt 0,8-nek vettük, mivel ez a mérték tükrözi a közüzemi cégek alacsonyabb kockázatát az általános piaci kockázathoz képest.

        5. Gázárképlet
        6. Számításaink során azt feltételeztük, hogy a magyar gáziparban a szolgáltatói szektorban megmarad a gázárak szabályozásának rendszere. Az árak szabályozásának mechanizmusa az 59/1995 IKM rendeletben van lefektetve. A rendelet hatálya 2001. december 31.-ig terjed, ugyanakkor még nincs elképzelés a szabályozó szervek részérõl, hogy milyen lesz a 2001 év utáni szabályozás mechanizmusa. Számításaink során azt feltételeztük, hogy az árszabályozás rendeletben szabályozott mechanizmusa megmarad 2001-et követõen is.

          A gázárképlet meghatározza, hogy a viszonteladói ár és a fogyasztói ár hogyan változik egyes makrogazdasági és nemzetközi piaci paraméterek változásának függvényében. Mi az árképletbõl elsõsorban a viszonteladói ár és a végfelhasználói ár kapcsolatát modelleztük részletesebben, a viszonteladói ár változásának modellezését egyszerûsített formában végeztük.

                1. Viszonteladói árak

A viszonteladói árak kivetítésénél egyszerûsített feltételezésekbõl indultunk ki, azt feltételeztük (gázipari szakemberekkel folytatott konzultációkat követõen), hogy a viszonteladói ár 30%-át teszik ki a fix költségek, és megközelítõleg 70%-át a változó költségek. A fix költségek az infláció mértékével növekszenek, a változó költségek az olaj világpiaci ára valamint a forint leértékelésének ütemében változnak. A végfelhasználói árváltozást a következõ táblázat foglalja össze:

2000

2001

2002

2003

2004

2005

2006

2007

2008

2009

2010

Brent olaj (bbl/USD)

19,0

15,5

15,5

16,0

16,5

16,5

17,3

17,8

18,3

18,8

18,8

Brent olaj (1 éves mozgó átlag)

18,28

17,25

15,50

15,75

16,25

16,50

16,88

17,50

18,00

18,50

18,75

leértékelés mértéke

5,0%

3,0%

2,0%

1,0%

0,0%

0,0%

0,0%

0,0%

0,0%

0,0%

0,0%

infláció

8,3%

6,0%

5,0%

3,8%

3,5%

3,0%

2,5%

2,5%

2,5%

2,5%

2,5%

fix költségek aránya

30%

30%

30%

30%

30%

30%

30%

30%

30%

30%

30%

viszonteladói ár Ft./m3 (árszabályozási évre)

22,65

22,65

21,72

22,45

23,18

23,64

24,20

25,00

25,69

26,38

26,83

viszonteladói árváltozás (árszabályozási évre)

21,1%

0,0%

-4,1%

3,4%

3,3%

2,0%

2,3%

3,3%

2,7%

2,7%

1,7%

viszonteladói árváltozás (naptári évre)

10,5%

10,5%

-2,1%

-0,4%

3,3%

2,6%

2,2%

2,8%

3,0%

2,7%

2,2%

valós változás (naptári évre)

6,0%

6,0%

6,0%

0,1%

3,3%

2,6%

2,2%

2,8%

3,0%

2,7%

2,2%

A fenti táblázatban megkülönböztetjük az árszbályozási év és a naptári évben számolt árakat, az árszabályozási év ugyanis július 1-én kezdõdik, tehát az akkor esedékes áremelésnek csak az 50%-a érvényesül az adott naptári évben. A pénzügyi modellek inputjai a naptári éves átlagárral számolnak.

A fentiekben leírtak szerint a viszonteladói árváltozás mértéke 21%-os kellene, hogy legyen a 2000 évi esedékes júliusi árkorrekció idejére (ez feltételezi, hogy a Brent olaj átlagára 2000-ben lecsökken az elõrejelzett mértékre), ami éves szinten 10.5%-os átlagos áremelkedést eredményezne. Számításaink során azonban figyelembe vettük, hogy a kormányzat szándéka szerint 2000-ben az áremelés mértéke 12%-os lesz, ami éves szinten összesen 6%-os áremelést eredményez. A következõ években viszont azt feltételeztük, hogy az elmaradt áremelést a kormányzat végre fogja hajtani, amint a világpiaci árak visszaesnek. Az árak kiegyenlítõdése a fenti számítások szerint 2003-ban következne be.

    1. Végfelhasználói árak
    2. A végfelhasználói árat az 59/1995 IKM rendeletben foglaltak szerint számoltuk a 2000-tõl 2010-ig terjedõ idõtartamra. A végfelhasználói átlagárat a következõk szerint számoltuk:

      c = v + b

      b = be*(1+(Y/Ye - 1)*k)

      c végfelhasználói átlagár

      v viszonteladói átlagár

      b, be árrés, elõzõ évi árrés

      Y, Ye ipari árindex 1997 január 1 és az árszabályozási év kezdete, illetve az elõzõ árszabályozási év kezdete között. A Y/Ye hányados tehát az adott és az elõzõ árszabályozási év kezdete közötti ipari árváltozásnak felel meg.

      k hatékonysági tényezõ, a számítások teljes idõszakára (a Magyar Energia Hivatal képviselõivel folytatott konzultációt követõen) a tényezõt 0,85-nek vettük.

      Az alábbi táblázat összefoglalja a végfelhasználói átlagár változásának számítását 2000-tõl 2010-ig.

      2000

      2001

      2002

      2003

      2004

      2005

      2006

      2007

      2008

      2009

      2010

      viszonteladói ár Ft./m3

      22,65

      22,65

      21,72

      22,45

      23,18

      23,64

      24,20

      25,00

      25,69

      26,38

      26,83

      Ye/Y

      108,3%

      106,0%

      105,0%

      103,8%

      103,5%

      103,0%

      102,5%

      102,5%

      102,5%

      102,5%

      102,5%

      k, hatékonysági tényezõ

      0,85

      0,85

      0,85

      0,85

      0,85

      0,85

      0,85

      0,85

      0,85

      0,85

      0,85

      árrés

      6,56

      6,89

      7,19

      7,42

      7,64

      7,83

      8,00

      8,17

      8,34

      8,52

      8,70

      végfelhasználói ár Ft./m3

      29,21

      29,54

      28,90

      29,87

      30,82

      31,47

      32,19

      33,17

      34,03

      34,90

      35,53

      végfelhasználói árváltozás

      117,6%

      101,1%

      97,8%

      103,3%

      103,2%

      102,1%

      102,3%

      103,0%

      102,6%

      102,6%

      101,8%

      árképlet szerinti változás

      8,8%

      9,4%

      -0,5%

      0,6%

      3,3%

      2,7%

      2,2%

      2,7%

      2,8%

      2,6%

      2,2%

      valós változás

      6,0%

      6,0%

      5,4%

      0,6%

      3,3%

      2,7%

      2,2%

      2,7%

      2,8%

      2,6%

      2,2%

      Ahogy a viszonteladói árnál, itt is megkülönböztetjük az árváltozás mértékét az árszabályozási és a naptári évre számolva és szintén figyelembe vettük, hogy minden évben az árváltozás felsõ határa éves átlagban 6% lehet.

              1. Visszajuttatandó nyereség

          Az 59/1995 rendelet szerint, amint egy társaság gázeszközökre kivetített nyeresége meghaladja a 12%-ot, akkor a többlet nyereség felét a következõ árszabályozási évben kedvezmény formájában vissza kell juttatni a fogyasztóknak. Ennek a szabálynak a modellezését az alábbi egyszerûsített képlet alapján végeztük el:

          NYV = max(0 ,(NYT - 0.12* max( ST0*INF, ST))/2)

          NYV adott évben visszajuttatandó nyereség

          NYT elõzõ évi adózás elõtti eredmény

          ST0 1995. évi auditált mérlegben szereplõ saját tõke

          INF 1995. év vége és az elõzõ év vége közötti ipari árindex

          ST elõzõ évi saját tõke

          A fenti képlet némileg egyszerûsített változata az 59/1995 IKM rendeletnek, de az egyszerûsítés nem jelent érdemi változtatást.

        1. Paraméter érzékenységi vizsgálatok

A számításainkat egy erre a célra fejlesztett számítógépes modellel végeztük. A modell lehetõvé tette, hogy teszteljük a számítások érzékenységét bizonyos kulcs paraméterek függvényében. Mi az alábbi érzékenységi vizsgálatokat végeztük el:

Vizsgált paraméter

Eltérés az alap értéktõl

Megjegyzés

infláció

+1%
-1%

azt vizsgáltuk, hogy hogyan változik az értékelés amennyiben az infláció az alap értéktõl eltér az elõrejelzések minden évében az adott százalékkal

liberalizáció

50%
100%

Azt vizsgáltuk, hogy milyen hatással van a társaságok üzleti értékére amennyiben a liberalizáció következtében elvesztik a minõsített fogyasztók 50%-át illetve 100%-át

értékesítési árak

+1%
-1%

mennyiben változik az érték amennyiben az értékesítési árak 1%-al magasabbak illetve alacsonyabbak 2000-ben az alap értéknél és a további árváltozások ezt az új alapot követik

maradvány növekedés

+1%
-1%

vizsgáltuk, hogy mennyiben változik az érték amennyiben az explicit elõrejelzéseket követõen az alap növekedéstõl (0%) 1%-al magasabb illetve alacsonyabb reál cash-flow növekedést tételezünk fel a maradványérték számításakor

viszonteladói ár

+10%
+20%

Azt vizsgáltuk, hogyan változik az érték, amennyiben az alap értékhez képest a viszonteladói ár 10%-al illetve 20%-al magasabb. Itt megjegyezzük, hogy azért vizsgáltunk ilyen nagy mértékû eltérést, mert a viszontleadói ár változása nincs lényeges befolyással a gázszolgáltatók árrésére.

A modellben a viszonteladói ár növekedése csak több perióduson át érvényesül, ugyanis feltételezésünk szerint várható, hogy az árváltozásoknak minden évben lesz egy felsõ korlátja. Ez a mi esetünkben 6% mind a fogyasztói mind a viszonteladói ár esetében

hatékonyság

-0,05
+0,05

A gázárképletben szereplõ k hatékonysági tényezõ hatása. Az alapérték 0,85, ehhez képest vizsgáljuk a paraméter változásának hatását.

reál kockázatmentes kamatláb

-1%
+1%

vizsgáltuk, hogy milyen hatással van az értékre a reál kockázat mentes kamatláb 1%-os eltérése az alapértéktõl az elõrejelzések minden évében és a maradványérték számításánál.

tõkekockázati prémium

-1%
+1%

vizsgáltuk, hogy milyen hatással van az értékre a tõkekockázati prémium 1%-os eltérése az alapértéktõl az elõrejelzések minden évében és a maradványérték számításánál

Az érzékenységi vizsgálatokat a Társaságok 2000. május 31-i saját tõke 100%-nak üzleti értékelésére vonatkozóan végeztük el. Az egyes társaságok érzékenységi vizsgálatának számításait a társaságok részletes üzleti értékelésérõl szóló mellékletek tartalmazzák.

A liberalizáció hatását a gázszolgáltatók üzleti értékére a fentiek leírtak szerint vizsgáltuk. A liberalizáció hatásánál a Magyar Energia Hivataltól kapott tájékoztatást vettük alapul. Az Energia Hivatal a gázszolgáltatók 1998-as gázértékesítési adatai alapján kiszámolta, hogy a liberalizáció különbözõ lépcsõfokain a liberalizáció milyen mértékben fogja érinteni az egyes gázszolgáltatók értékesítését.

Éves értékesítés

millió m3

1998

2000

2001

2002

2003

2004

2005

2006

2007

2008

2009

2010

ÉGÁZ

817

49

85

121

157

176

194

213

232

250

250

250

KÖGÁZ

783

47

63

78

93

109

124

140

155

171

171

171

DDGAZ

689

116

128

139

151

158

165

172

180

187

187

187

DÉGÁZ

1.282

27

27

27

27

45

63

81

99

117

117

117

TIGÁZ

2.847

187

214

240

267

303

339

375

411

447

447

447

A MEH a liberalizáció fokozatainak megfelelõen 2000-re 2003-ra és 2008-ra számolta ki közvetlenül a liberalizáció hatását. Pénzügyi modellünkben azt feltételeztük, hogy az átmenet az egyes évek között lineáris lesz. A MEH képviselõi szerint Magyarország Európa Uniós csatlakozása idején meg fog megfelelni az Európa Unió 98/30 számú direktívájában lefektetett követelményeknek. Az érzékenységi vizsgálatok során 2005-ös csatlakozást feltételeztünk, tehát a táblázat 2005-tõl 2010-ig szereplõ értékek 50%-val illetve 100%-val csökkentettük az ipari fogyasztást a társasági elõrejelzésekben az érzékenységi vizsgálatok számításánál.

    1. Egy részvényre esõ önkormányzati igény és juttatás 2000 május 31-i értéken - eredmények
      1. Az önkormányzati igény átszámítása az Ötv. szerint
      2. Az alábbi táblázat összefoglalja az önkormányzati igények értékét egy részvény névértékének százalékában 2000. május 31-i értékre. A számítás követi az elõzõ fejezetben leírt módszertant. Az alábbi táblázat az összes gázszolgáltatóra vonatkozóan tünteti fel az értékeket. Megjegyezzük, hogy az üzleti értékelések részletesebb leírását a mellékletek tartalmazzák.

        Ötv szerinti igény

        ÉGÁZ

        KÖGÁZ

        DDGÁZ

        DÉGÁZ

        TIGÁZ

        Értékelés átalakuláskor

         

         

         

         

         

        számítási mód súlya

        1/3

        1/3

        1/3

        1/3

        1/3

        Üzleti érték egy részvényre számolva (DCF)

        40,0%

        23,2%

        25,5%

        26,2%

        69,2%

        Allamkötvény szorzó az adott dátumtól kezdõdõen 2000 május 31-ig

        445,6%

        445,6%

        445,6%

        445,6%

        445,6%

        Halmozott osztalék 1992 december 31 és az értékelés dátuma között

        0%

        0%

        0%

        0%

        0%

        nem súlyozott részvényérték

        178,1%

        103,5%

        113,6%

        116,9%

        308,3%

        Súlyozott részvényérték

        59,4%

        34,5%

        37,9%

        39,0%

        102,8%

        Értékelés privatizációkor

         

         

         

         

         

        számítási mód súlya

        1/3

        1/3

        1/3

        1/3

        1/3

        Üzleti érték egy részvényre számolva (privatizációs árfolyam és ÖTC átlaga)

        280,5%

        192,8%

        185,1%

        153,0%

        202,3%

        Államkötvény szorzó az adott dátumtól kezdõdõen 2000 május 31-ig

        226,4%

        226,4%

        226,4%

        226,4%

        226,4%

        Halmozott osztalék 1992 december 31 és az értékelés dátuma között

        0,2%

        0,4%

        0,5%

        2,5%

        1,2%

        nem súlyozott részvényérték

        635,5%

        437,6%

        420,4%

        352,1%

        460,8%

        Súlyozott részvényérték

        211,8%

        145,9%

        140,1%

        117,4%

        153,6%

        Értékelés 2000 május 31-én

         

         

         

         

         

        számítási mód súlya

        1/3

        1/3

        1/3

        1/3

        1/3

        Üzleti érték egy részvényre számolva (DCF)

        261,8%

        160,2%

        199,2%

        167,3%

        401,6%

        Allamkötvény szorzó az adott dátumtól kezdõdõen 2000 május 31-ig

        100%

        100%

        100%

        100%

        100%

        Halmozott osztalék 1992 december 31 és az értékelés dátuma között

        0,3%

        1,0%

        1,1%

        22,2%

        19,6%

        nem súlyozott részvényérték

        262,1%

        161,1%

        200,2%

        189,5%

        421,2%

        Súlyozott részvényérték

        87,4%

        53,7%

        66,7%

        63,2%

        140,4%

        Összesen

        358,6%

        234,1%

        244,8%

        219,5%

        396,8%

        Az Ötv szerint járó szorzók jelentõs eltéréseket mutatnak gázszolgáltatónként. Ennek több összetevõje van. A TIGÁZ szorzója a legmagasabb, aminek az az oka, hogy a privatizáció során a TIGÁZ részvényeiért fizették a második legmagasabb értéket (282%) egy részvényre számítottan. Ugyancsak egy részvényre számítottan a TIGÁZ üzleti értéke a legmagasabb a DCF módszerrel számolva. Ez nem meglepõ, ugyanis mivel a TIGÁZ a legnagyobb társaság, feltételezhetõ, hogy a leghatékonyabban is tud üzemelni. Ezt tükrözi az üzleti értékelés.

        A KÖGÁZ, DDGÁZ, DÉGÁZ szorzói nagyjából egy szinten mozognak. Ennek oka, hogy mind a privatizáció során, mind a DCF értékelésekben az egy részvényre esõ értékek közel állnak egymáshoz.

        Az ÉGÁZ viszonylag magas szorzójának magyarázata az, hogy míg a DCF értékelések egy átlagos értéket eredményeztek, addig az ÉGÁZ privatizációs árfolyama (431%) jelentõsen meghaladta az összes többi gázszolgáltató árfolyamát.

      3. Önkormányzati igény átszámítása az 1993/LXXXII törvény szerint
      4. Az alábbi táblázat összefoglalja egy gázszolgáltatói részvény névértékének százalékában számolva az önkormányzati igények értékét 2000. május 31-i értékre az 1993/LXXXII törvény alapján. A számítás a módszertani leírásban szereplõ képleteknek megfelelõen végeztük. Az üzleti értékelések részleteit a mellékletek tartalmazzák:

        1993/LXXXII szerint

        ÉGÁZ

        KÖGÁZ

        DDGÁZ

        DÉGÁZ

        TIGÁZ

        Értékelés 1993 december 31-én

         

         

         

         

         

        számítási mód súlya

        1/3

        1/3

        1/3

        1/3

        1/3

        Üzleti érték egy részvényre számolva (DCF)

        48,3%

        28,5%

        32,7%

        32,6%

        86,4%

        Allamkötvény szorzó az adott dátumtól kezdõdõen 2000 május 31-ig

        377,6%

        377,6%

        377,6%

        377,6%

        377,6%

        Halmozott osztalék 1993 december 31 és az értékelés dátuma között

        0%

        0%

        0%

        0%

        0%

        nem súlyozott részvényérték

        182,4%

        107,6%

        123,4%

        123,0%

        326,4%

        Súlyozott részvényérték

        60,8%

        35,9%

        41,1%

        41,0%

        108,8%

        Értékelés privatizáció idején

         

         

         

         

         

        számítási mód súlya

        1/3

        1/3

        1/3

        1/3

        1/3

        Üzleti érték egy részvényre számolva (privatizációs árfolyam és OTC átlaga)

        280,5%

        192,8%

        185,1%

        153,0%

        202,3%

        Allamkötvény szorzó az adott dátumtól kezdõdõen 2000 május 31-ig

        226,4%

        226,4%

        226,4%

        226,4%

        226,4%

        Halmozott osztalék 1993 december 31 és az értékelés dátuma között

        0,0%

        0,0%

        0,0%

        1,7%

        0,0%

        nem súlyozott részvényérték

        635,2%

        436,6%

        419,2%

        350,2%

        458,1%

        Súlyozott részvényérték

        211,7%

        145,5%

        139,7%

        116,7%

        152,7%

        Értékelés 2000 május 31-én

         

         

         

         

         

        számítási mód súlya

        1/3

        1/3

        1/3

        1/3

        1/3

        Üzleti érték egy részvényre számolva (DCF)

        261,8%

        160,2%

        199,2%

        167,3%

        401,6%

        Allamkötvény szorzó az adott dátumtól kezdõdõen 2000 május 31-ig

        100%

        100%

        100%

        100%

        100%

        Halmozott osztalék 1993 december 31 és az értékelés dátuma között

        0,0%

        0,0%

        0,0%

        20,5%

        17,0%

        nem súlyozott részvényérték

        261,8%

        160,2%

        199,2%

        187,8%

        418,6%

        Súlyozott részvényérték

        87,3%

        53,4%

        66,4%

        62,6%

        139,5%

        Összesen

        359,8%

        234,8%

        247,3%

        220,3%

        401,0%

        Az 1993/LXXXII törvény szerinti szorzók számítását lényegében ugyanazok a paraméterek határozzák meg mint az Ötv szerinti szorzókat, az eltérések magyarázata is tehát lényegében azonos az elõzõ fejezetekben leírtakkal.

      5. Önkormányzati juttatások átszámítása
      6. Az egy részvényre esõ önkormányzati juttatásokat, a gázszolgáltató részvényei névértékének százalékában számolva, 2000. május 31-i értéken a következõ táblázatban foglaljuk össze. A juttatások értékelésénél a módszertani leírásban szereplõ képleteket használtuk fel. Az értékelések részleteit a mellékletek tartalmazzák.

        ÉGÁZ

        KÖGÁZ

        DDGÁZ

        DÉGÁZ

        TIGÁZ

        Értékelés 1997 január 1-én

         

         

         

         

         

        számítási mód súlya

        1/2

        1/2

        1/2

        1/2

        1/2

        Üzleti érték egy részvényre számolva (OTC árfolyam)

        130,0%

        103,4%

        103,9%

        99,8%

        122,5%

        Allamkötvény szorzó az adott dátumtól kezdõdõen 2000 május 31-ig

        150,9%

        150,9%

        150,9%

        150,9%

        150,9%

        Halmozott osztalék 1997 január 1 és az értékelés dátuma között

        0%

        0%

        0%

        0%

        0%

        nem súlyozott részvényérték

        196,2%

        156,1%

        156,8%

        150,6%

        184,9%

        Súlyozott részvényérték

        98,1%

        78,0%

        78,4%

        58/77

        86/93

        Értékelés 2000 május 31-én

         

         

         

         

         

        számítási mód súlya

        1/2

        1/2

        1/2

        1/2

        1/2

        Üzleti érték egy részvényre számolva (DCF)

        261,8%

        160,2%

        199,2%

        167,3%

        401,6%

        Allamkötvény szorzó az adott dátumtól kezdõdõen 2000 május 31-ig

        100,0%

        100,0%

        100,0%

        100,0%

        100,0%

        Halmozott osztalék 1997 január 1 és az értékelés dátuma között

        0,0%

        0,0%

        0,0%

        16,9%

        17,0%

        nem súlyozott részvényérték

        261,8%

        160,2%

        199,2%

        184,2%

        418,6%

        Súlyozott részvényérték

        130,9%

        80,1%

        99,6%

        92,1%

        209,3%

        Összesen

        229,0%

        158,1%

        178,0%

        167,4%

        301,8%

        A kapott részvényekre vonatkozó szorzó megállapításánál két számítási módot vettünk figyelembe. Ezekben a számítási módokban a privatizációs árfolyam nem szerepel. Az átlagos tõzsdén kívüli kereskedelemben elért árfolyamoknak szintén nem volt jelentõs hatása a szorzók közötti különbségre, ugyanis az OTC piacokon a legalacsonyabb (DÉGÁZ 100% és legmagasabb (ÉGÁZ 130%) árfolyam közötti különbség is mindössze 30%.

        A különbségek elsõdleges magyarázatát a DCF értékelések adják. Ez a TIGÁZ esetében jelentõsen magasabb mint a többi gázszolgáltatóé. Ennek oka a TIGÁZ méretébõl következõ nagyobb hatékonyság. Ugyanakkor, mint azt az összehasonlító tranzakciók elemzése mutatja a késõbbiekben, a TIGÁZ "társasági érték/ értékesítés" szorzója (sales multiple) nem kiugróan magas, sõt elmarad például a DDGÁZ hasonló értékétõl.

      7. Összehasonlító tranzakciók összefoglalása
      8. Munkánk során megvizsgáltuk összehasonlítható társaságok tõzsdei illetve tranzakciós értékelését. Az összehasonlítást nem abból a célból végeztük, hogy az ezekkel az értékekkel módosítsuk az üzleti értékelés eredményeit. Célunk az volt, hogy a diszkontált cash-flow illetve a privatizációs árfolyam értékeit összehasonlítsuk és amennyiben nagyságrendi eltérést találtunk arra magyarázatot keressünk.

        Az összehasonlításon alapuló értékelés elfogadott az üzleti értékelési gyakorlatban. Általában akkor szokás végezni, amikor nem áll az értékelõ rendelkezésére megfelelõ mennyiségû információ és az értékelést gyorsan kell elvégezni. Ugyanakkor figyelembe kell venni, hogy a közvetlen összehasonlításon alapuló módszerek alapvetõen ignorálják a olyan fontos tényezõket, amelyeket az általunk használt DCF módszer figyelembe vesz. A tényezõk közül néhány:

        az infláció különbözõ mértéke az egyes országokban

        a kockázatmentes hozam és tõkekockázati prémium különbözõsége

        az egyes gazdaságok növekedésének mértéke

        az egyes társaságok növekedési kilátásai

        az értékesítési és beszerzési árak különbözõsége

        eltérés az árszabályozás rendszerében

        A fentiek miatt tehát csak összehasonlítjuk az egyes értékeléseket, de a közvetlen összehasonlítás módszerével a privatizációs illetve DCF módszereket nem módosítjuk.

        A közvetlen összehasonlítás módszerénél alapvetõen két paramétert szokás vizsgálni:

        társasági érték arányát a társaság bevételeihez

        társasági érték aránya a társaság adózás utáni nyereségéhez. (P/E szorzó)

        A fenti lehetõségek közül mi csak a társasági érték arányát a bevételekhez vizsgáltuk. Az érték aránya az adózás utáni nyereség után számos problémát vet fel. Ezek közül a legnagyobb az, hogy P/E szorzók általában rendkívüli mértékben szórnak és a P/E szorzók átlagos értéke általában devianciát mutat a magasabb értékek irányában. Ennek az az oka, hogy egy társaság értéke nem mutat erõs korrelációt a pillanatnyi eredménnyel. Sokszor közel zéró vagy negatív eredményt hozó társaságokat azonosan értékelnek jóval nagyobb nyereséget produkáló társaságokkal. Ilyen esetben a P/E szorzó vagy nem értelmezhetõ, vagy rendkívül magas értéket mutat.

        A közvetlen összehasonlítás módszerénél két fajta értéket vizsgáltunk:

        tõzsdei cégek árfolyama

        cégek értékesítésekor fizetett ár

            1. Tõzsdei társaságok

          Az alábbi táblázatban összefoglaljuk kiválasztott tõzsdei társaságok társasági érték/értékesítés paramétereit. Az adatokat a Bloomberg adatbázisból nyertük. Az értékek számításánál 20 tõzsdei, elsõsorban észak-amerikai társaság adatait vettük figyelembe.

          társasági érték/értékesítés

          98

          95

          92

          minimum

          0,41

          0,40

          0,37

          maximum

          1,50

          1,87

          1,24

          átlag

          0,94

          0,91

          0,77

          standard hiba

          0,36

          0,37

          0,28

          A fenti táblázat mutatja, hogy az átlagos értékek minden évben 1 alatt maradtak. Ez az érték 1992-ben volt a legalacsonyabb. Az értékek szórása minden évben elég jelentõs. A legmagasabb érték közel háromszorosa a legalacsonyabb értéknek.

          Az alábbi táblázatban összefoglaljuk a magyar gázszolgáltató társaságokra számolt értékeket az értékelés különbözõ idõpontjaira.

          társasági érték/értékesítés

          2000

          1992

          ÉGÁZ

          0,70

          0,37

          KÖGÁZ

          0,55

          0,19

          DDGAZ

          1,07

          0,34

          DÉGÁZ

          0,74

          0,31

          TIGÁZ

          0,88

          0,90

           

           

           

          minimum

          0,55

          0,19

          maximum

          1,07

          0,90

          átlag

          0,79

          0,42

          A tõzsdei árfolyamokat a DCF módszerrel levezetett eredményekhez érdemes hasonlítani. A mi esetünkben 1992 December 31, illetve 2000 május 31-re végeztünk üzleti értékelést DCF módszerrel.

          A mintában szereplõ társaságok és a magyar gázszolgáltatók társasági érték/bevételek szorzóit összehasonlítva megállapíthatjuk, hogy 1999-es értéken a magyar gázszolgáltatók átlaga némileg alacsonyabb a minta csoport átlagánál, de bõven annak a hiba határain belül van. Ha feltételezzük, hogy a fentiekben felsorolt, az összehasonlítást nehezítõ tényezõk nem jelentenek jelentõs torzítást, akkor azt mondhatjuk, hogy a kontroll csoport értékei nem különböznek lényegesen a magyar gázszolgáltatók értékeitõl.

          Ha a minta értékeit a magyar gázszolgáltatók értékeihez hasonlítjuk 1992-ben akkor megállapítható, hogy bár a magyar társaságok átlaga belül marad a minta csoport értékeinek tartományában, a minta átlagától jelentõsen elmarad. Ez az eltérés véleményünk szerint elsõsorban azzal magyarázható, hogy a minta már 1992-ben is olyan társaságok halmazát tartalmazza, amelyek konszolidált piaci körülmények között mûködhettek, szemben a magyar társaságokkal. Ezért úgy gondoljuk, hogy az eltérés a minta és a magyar társaságok értékei között jelentõs, de nem meglepõ.

        1. Tranzakciós értékek

Az alábbi táblázatban összefoglaljuk a tranzakciók során fizetett társasági érték/értékesítés arányokat. Az általunk vizsgált minta mintegy 70 társaság adatait tartalmazza, de mindössze 17 esetében találtunk értékelhetõ adatokat. A vizsgált mintában nem szerepelnek a magyarországi privatizáció árfolyamai.

társasági érték/ értékesítés

maximum

3,54

minimum

0,45

átlag

1,58

standard hiba

0,90

Az alábbi táblázat a magyar gázszolgáltatók átlagos privatizációs értékére vonatkoztatva foglalja össze a társasági érték/értékesítés arányokat:

társasági érték/értékesítés

1995

ÉGÁZ

1,72

KÖGÁZ

1,14

DDGAZ

1,56

DÉGÁZ

1,30

TIGÁZ

1,01

minimum

1,01

maximum

1,72

átlag

1,35

A magyar társaságok átlagos értéke némileg elmaradnak a minta átlagától, de annak hibahatárán belül marad. Ha elfogadjuk, hogy a fentiekben felsorolt, az összehasonlítást nehezítõ tényezõk nem jelentenek jelentõs torzítást, akkor azt mondhatjuk, hogy a kontroll csoport értékei nem különböznek lényegesen a magyar gázszolgáltatók értékeitõl.

  1. Önkormányzatok összesített kompenzációja

Az elõzõ fejezetekben levezettük milyen gázközmûvagyon képezi az önkormányzatok igényének alapját az önkormányzati törvény szerint, valamint milyen részvényjuttatásra lettek volna jogosultak az önkormányzatok az 1993/LXXXII törvény szerint.

Szintén ismeretes, hogy az önkormányzatok a privatizációt követõen milyen részvényjuttatásban részesültek.

A 5. fejezetben levezettük, hogy milyen szorzókulcsokkal lehet átszámítani mai, 2000. május 31-i értékre az egyes önkormányzatok igényét és kapott juttatását, hogy levezessük az egyes önkormányzatok kompenzációját.

Ebben a fejezetben összesítjük az önkormányzatok kompenzációs igényét a fenti adatok alapján. Ebben a fejezetben csak az igények összesítését tüntetjük fel az egyes gázszolgáltató társaságok szerinti bontásban, a részletes, önkormányzatonkénti bontást jelentésünk melléklete tartalmazza.

A Pályázati Kiírás szerint a nettó önkormányzati igényeket két idõpontra vonatkozóan kell meghatározni:

önkormányzati igények a részvénytársaságok átalakuláskori értékén

önkormányzati igények átszámítása 2000. május 31-i értékre

Megjegyezzük, hogy (a Pályázati Kiírásnak megfelelõen) az önkormányzati igények és juttatások átalakuláskori értékérõl készített összesítésébõl nem számolható ki közvetlenül az önkormányzatok igénye 2000. május 31-i értéken. Az önkormányzati igények 2000. május 31-i értékének számításakor ugyanis a nettó igényeket elõször minden egyes önkormányzatra kell kiszámítani, és csak ezután lehet az igényeket összesíteni az adott gázszolgáltató területére. Az önkormányzati igények számítása átalakuláskori értéken csalóka, mivel ez nem veszi figyelembe (mint a 2000. május 31-i érték számítása) az önkormányzatokat ért kárt abból kifolyólag, hogy részvényeiket késedelmesen kapták meg, ezért az igény átalakuláskori értéken számolva nagyságrendileg kisebb a 2000. május 31-i értéktõl.

A fentiekben továbbá leírtuk, hogy az 1993/LXXXII törvény hatályának értelmezésének megfelelõen 2 változatot számoltunk. A két változat közötti különbség a következõ:

  1. változat: az 1993/LXXXII törvény hatályát 1980. január 1-tõl 1993. augusztus 3-ig veszi figyelembe
  2. változat: az 1993/LXXXII törvény hatályát 1990. december 31-tõl 1993. augusztus 3-ig veszi figyelembe

    1. Önkormányzati kompenzáció összesítése a gázszolgáltatók átalakuláskori értékén
    2. millió Ft

      Részvények névértéke Ötv alapján

      Részvények névértéke 1993/LXXXII trv. Alapján

      Juttatott részvények névértéke

      pénzbeli juttatás

      Nettó önkormányzati igény átalakuláskori értéken

      túlfizetés

      1. változat

       

       

       

       

       

       

      ÉGÁZ RT

      1 896,7

      873,7

      1 993,5

      213,0

      1 864,3

      (1 087,4)

      KÖGÁZ RT

      2 505,0

      1 220,9

      2 659,2

      0,0

      1 487,4

      (415,4)

      DÉGÁZ RT

      7 901,7

      1 004,1

      4 978,4

      0,0

      4 396,7

      (469,3)

      DDGÁZ RT

      3 028,2

      1 401,9

      2 178,6

      0,0

      2 901,3

      (649,5)

      TIGÁZ RT

      6 839,8

      4 791,3

      6 800,0

      31,2

      5 513,7

      (682,5)

      Összesen

      22 171,4

      9 292,0

      18 609,7

      244,2

      16 163,2

      (3 304,1)

      2. változat

       

       

       

       

       

       

      ÉGÁZ RT

      1 896,7

      567,2

      1 993,5

      213,0

      1 566,7

      (1 096,3)

      KÖGÁZ RT

      2 505,0

      561,4

      2 659,2

      0,0

      936,6

      (524,2)

      DÉGÁZ RT

      7 901,7

      265,4

      4 978,4

      0,0

      3 692,9

      (504,3)

      DDGÁZ RT

      3 028,2

      935,9

      2 178,6

      0,0

      2 498,0

      (712,2)

      TIGÁZ RT

      6 839,8

      3 082,4

      6 800,0

      31,2

      3 905,2

      (783,0)

      Összesen

      22 171,4

      5 412,4

      18 609,7

      244,2

      12 599,5

      (3 619,9)

      A fenti táblázat összegzi az önkormányzati igényeket és juttatásokat a társaságok átalakuláskori értékén. A túlfizetés oszlopban szerepel azon önkormányzatok juttatásának és igényének összesítése, amelyeknél a juttatások értéke, átalakuláskori értéken, meghaladta az igények értékét.

      Hangsúlyozzuk, hogy a fenti táblázatban összesített igényekbõl nem vezethetõ le az önkormányzatok igénye 2000. május 31-i értéken. Ehhez a számításokat településenként kell elvégezni, és csak ezután lehet az eredményeket összesíteni.

    3. Önkormányzati kompenzáció összesítése 2000. május 31-i értéken

Az alábbi táblázat összefoglalja az önkormányzati kompenzáció számítását 2000. május 31.-i értéken, figyelembe véve a kapott juttatások értékét.

millió Ft

Részvények átszámított értéke Ötv alapján

Részvények átszámított értéke 1993/LXXXII trv. Alapján

Juttatott részvények átszámított értéke

pénzbeli juttatás átszámított értéke

Nettó önkormányzati igény 2000. Május 31-I értéken

túlfizetés

1. változat

ÉGÁZ RT

6 801,6

3 143,6

4 565,1

321,6

7 378,8

(2 320,5)

KÖGÁZ RT

5 864,3

2 866,8

4 204,2

(12,0)

5 109,5

(570,5)

DÉGÁZ RT

17 344,1

2 212,1

8 333,8

0,0

11 924,7

(702,3)

DDGÁZ RT

7 413,0

3 467,0

3 877,8

(0,6)

8 084,4

(1 081,7)

TIGÁZ RT

27 140,5

19 213,0

20 522,4

47,1

27 638,1

(1 854,1)

Összesen

64 563,5

30 902,5

41 503,4

356,1

60 135,5

(6 529,0)

2. változat

ÉGÁZ RT

6 801,6

2 040,8

4 565,1

321,6

6 286,7

(2 331,1)

KÖGÁZ RT

5 864,3

1 318,3

4 204,2

(12,0)

3 671,0

(680,6)

DÉGÁZ RT

17 344,1

584,7

8 333,8

0,0

10 339,6

(744,6)

DDGÁZ RT

7 413,0

2 314,5

3 877,8

(0,6)

7 015,3

(1 165,0)

TIGÁZ RT

27 140,5

12 360,3

20 522,4

47,1

21 035,0

(2 103,6)

Összesen

64 563,5

18 618,7

41 503,4

356,1

48 347,7

(7 025,0)

A fenti táblázatban a túlfizetés oszlop azon önkormányzatok igényének és juttatásának összesítését jelzi, amelyek esetében a juttatás értéke meghaladta az igényt. Azt is lehet mondani, hogy amennyiben egyetlen önkormányzat sem kapott volna az igényét meghaladó juttatást, akkor a kompenzáció összege a "túlfizetés" mértékével alacsonyabb lehetne.

Az önkormányzati igények átszámított értékénél feltûnõ, hogy a teljes kompenzáció majdnem felét (az 1. változatban) a TIGÁZ területén lévõ önkormányzatok kompenzációja teszi ki. Ennek több oka van. A TIGÁZ területén lévõ önkormányzatoknak volt a legmagasabb igénye már az átalakuláskori értéken is számolva és kiugróan magas volt az önkormányzati hozzájárulások mértéke is.

Az igények és juttatások átszámításánál használt szorzók esetében is a TIGÁZ szorzói lettek a legmagasabbak, mivel mind a DCF módszerrel számolt értékek mind a privatizációs árfolyam a TIGÁZ esetében jóval magasabb volt az átlagosnál. Az átalakuláskori értéken számolt magas igények és magas szorzók egymást erõsítve eredményezték a TIGÁZ területén lévõ önkormányzatok feltûnõen magas, de nem meglepõ kompenzációját.

A 2000. május 31-i értékre számolt kompenzációk mértéke a második legmagasabb értéket a DÉGÁZ területén mutatott. Ennek oka alapvetõen az igény magas alapjában keresendõ, mivel a DÉGÁZ területén lévõ önkormányzatok igénye csak közel 22%-al maradt el a TIGÁZ területén lévõ önkormányzatok igényétõl átalakuláskori értéken. Az igény 2000. május 31-i értéken is magas maradt annak ellenére, hogy az igények átszámításánál használt szorzók a DÉGÁZ esetében viszonylag alcsonyak voltak.

Az ÉGÁZ területén lévõ önkormányzatok igénye 2000. május 31-i értéken viszonylag magasnak számít az alacsony átalakuláskori mértékhez képest. Ennek oka, hogy az ÉGÁZ esetében használt szorzók közel olyan magasak voltak mint a TIGÁZ szorzói.

A KÖGÁZ és a DDGÁZ területén lévõ önkormányzatok esetében a legalacsonyabb az összesített kompenzáció mértéke 2000. május 31-i értéken. Ennek magyarázatát a viszonylag alacsony kiindulási alap és az átlagos szorzók adják


Visszalépés