T/2928.
számú törvényjavaslat

a joghatóságra és külföldi határozatok elismerésére és végrehajtására
vonatkozó egyes jogszabályok módosításáról

Budapest, 2000. július

Az Országgyûlés a joghatóságra, valamint a külföldi határozatok elismerésére és végrehajtására vonatkozó hazai jogszabályoknak az európai jogfejlõdés fõ irányaira tekintettel történõ korszerûsítése érdekében az alábbi törvényt alkotja:

A nemzetközi magánjogról szóló 1979. évi 13. törvényerejû rendelet (a továbbiakban: Nmtvr.) IX. Fejezete helyébe az alábbi rendelkezések lépnek:

54. § (1) Magyar bíróság eljárhat minden ügyben, amennyiben az alperes lakóhelye vagy szokásos tartózkodási helye, jogi személy (jogi személyiség nélküli gazdasági társaság) esetében székhelye belföldön van, hacsak joghatóságát e törvényerejû rendelet ki nem zárja.

(2) Több alperes együttes perlése esetén magyar bíróság eljárhat valamennyi alperessel szemben, amennyiben legalább az alperesek egyikének lakóhelye (székhelye) vagy szokásos tartózkodási helye belföldön van, feltéve hogy a per tárgya olyan közös jog, illetõleg olyan közös kötelezettség, amely csak egységesen dönthetõ el, vagy ha a perben hozott döntés valamennyi alperesre a perben való részvétel nélkül is kiterjedne, illetõleg ha a perbeli követelések ugyanazon jogviszonyból erednek.

(3) A fõkötelezett és a mellékkötelezett együttes perlése esetén a mellékkötelezett lakóhelyére és szokásos tartózkodási helyére tekintet nélkül eljárhat magyar bíróság, ha a fõkötelezett lakóhelye (székhelye) vagy szokásos tartózkodási helye belföldön van.

(4) Ha magyar bíróság a kereset elbírálására joghatósággal rendelkezik, eljárhat a viszontkereset tekintetében is.

55. § Szerzõdéssel összefüggõ jogviták esetében eljárhat magyar bíróság akkor is, ha a teljesítés helye belföldön van. E § alkalmazásában teljesítési hely az a hely, amelyet a felek a szerzõdésben teljesítési helyként kikötöttek; ilyen kikötés hiányában

a) áruk adásvételére irányuló szerzõdés esetében az a hely, ahol az adásvétel tárgyát át kell adni;

b) olyan szerzõdés esetében, amelynek tárgyát valamely tevékenységnek az elvégzése képezi, az a hely, ahol a tevékenységet a szerzõdés szerint el kell végezni;

c) egyéb szerzõdések esetében az a hely, amelyet a magyar jog a vitatott követelés teljesítési helyeként meghatároz.

56. § (1) Tartási kötelezettségbõl eredõ jogvita esetén eljárhat magyar bíróság akkor is, ha a tartásra jogosult lakóhelye vagy szokásos tartózkodási helye belföldön van.

(2) Amennyiben a tartási kötelezettség személyi állapotot érintõ eljárásban kerül elbírálásra, magyar bíróság eljárhat akkor is, ha a személyi állapotot érintõ eljárásra joghatósággal rendelkezik.

56/A. § (1) Szerzõdésen kívüli károkozásból eredõ jogviták esetében eljárhat magyar bíróság akkor is, ha a károkozó magatartás elkövetésének helye vagy a károsító eredmény bekövetkezésének helye belföldön van.

(2) Bûncselekménnyel okozott kár megtérítése iránti, büntetõeljárásban érvényesített igény tekintetében magyar bíróság eljárhat, ha az eljárás alapjául szolgáló bûncselekmény magyar büntetõ joghatóság alá tartozik.

(3) Kártérítési járadék megállapítása vagy felemelése iránti perben eljárhat magyar bíróság akkor is, ha a jogosult lakóhelye vagy szokásos tartózkodási helye belföldön van.

(4) Károsodás veszélye miatt érvényesített igények tekintetében magyar bíróság eljárhat, ha az a hely, ahol a károsító esemény bekövetkezése fenyeget, belföldön van.

56/B. § (1) Külföldi vállalkozás elleni perekben eljárhat magyar bíróság akkor is, ha a vállalkozás belföldön fiókteleppel vagy képviselettel rendelkezik, és a jogvita utóbbinak tevékenységével kapcsolatos.

(2) Önálló vállalkozóként belföldön letelepedett külföldi állampolgár elleni perekben eljárhat magyar bíróság akkor is, ha a jogvita e személy belföldi gazdasági tevékenységével kapcsolatos.

57. § Olyan alperes ellen, aki belföldön lakóhellyel vagy szokásos tartózkodási hellyel nem rendelkezik, vagyonjogi perekben eljárhat magyar bíróság, ha az alperesnek belföldön végrehajtás alá vonható vagyona van. Az alperes belföldön lévõ vagyonának tekintendõ az alperest megilletõ követelés is, ha a követelés adósának lakóhelye belföldön található, vagy a követelést belföldön fekvõ dolog biztosítja.

58. § (1) Öröklési jogviszonyból eredõ perben magyar bíróság eljárhat akkor is, ha az örökhagyó a halálakor magyar állampolgársággal rendelkezett.

(2) Hagyatéki eljárásban eljárhat magyar közjegyzõ, ha az örökhagyó a halálakor magyar állampolgár volt, vagy ha a hagyaték belföldön található.

59. § (1) Gyermek elhelyezését, a gyermek és a különélõ szülõ közötti kapcsolattartást, valamint a szülõi felügyelet gyakorlását érintõ eljárásban magyar bíróság vagy más hatóság eljárhat akkor is, ha a gyermek lakóhelye vagy szokásos tartózkodási helye belföldön van.

(2) Házassági vagyonjogot érintõ eljárásban magyar bíróság eljárhat, ha az egyik házastárs lakóhelye vagy szokásos tartózkodási helye belföldön van.

(3) Amennyiben az (1)-(2) bekezdésben meghatározott valamely kérdés személyi állapotot érintõ eljárás keretében kerül rendezésre, magyar bíróság vagy más hatóság eljárhat akkor is, ha a személyi állapotot érintõ eljárásra joghatósággal rendelkezik.

59/A. § A gyám és a gyámolt, illetõleg a gondnok és a gondnokolt közötti jogviszonnyal kapcsolatos ügyekben magyar bíróság eljárhat akkor is, ha a gyámolt, illetõleg gondnokolt magyar állampolgár, vagy lakóhelye, illetõleg szokásos tartózkodási helye belföldön van.

60. § A 28/A. § (2) bekezdésében meghatározott fogyasztói szerzõdésbõl eredõ, a fogyasztó által indított perekben eljárhat magyar bíróság akkor is, ha a fogyasztó lakóhelye vagy szokásos tartózkodási helye belföldön van, és a fogyasztóval szerzõdõ, szakmai vagy gazdasági tevékenységi körében eljáró fél

a) belföldön tevékenységet fejt ki, ideértve azt is, ha a másutt kifejtett tevékenysége a belföldi fogyasztók felé is irányul; vagy

b) belföldön fiókteleppel vagy képviselettel rendelkezik, vagy önálló vállalkozóként belföldön letelepedettnek minõsülõ külföldi állampolgár.

61. § Munkaszerzõdésbõl eredõ, a munkavállaló által a munkáltató ellen indított perekben eljárhat magyar bíróság akkor is,

a) ha a szokásos munkavégzés helye belföldön van, illetõleg utoljára belföldön volt; illetve

b) ha a munkáltatónak az a telephelye, amely õt alkalmazta, belföldön található, feltéve, hogy a szokásos munkavégzés helye nem ugyanazon államban van, illetõleg volt.

62. § Fogyasztói szerzõdésbõl, illetõleg munkaszerzõdésbõl eredõ jogvitákban a 60-61. § és az 54. § szerinti joghatóság, illetõleg a felek által kikötött joghatóság (62/F - 62/H. §) kivételével egyéb joghatósági okra nem lehet hivatkozni.

62/A. § Kizárólag magyar bíróság vagy más hatóság járhat el

a) belföldön fekvõ ingatlannal kapcsolatos dologi jogi hatályú jog érvényesítése iránti eljárásban, valamint bérleti és haszonbérleti szerzõdést érintõ eljárásban;

b) magyar állampolgárságú örökhagyó belföldi hagyatékát érintõ hagyatéki eljárásban;

c) a Magyar Állam vagy magyar állami szerv elleni eljárásban, kivéve ha a Magyar Állam a mentességrõl kifejezetten lemondott, vagy ha az eljárás tárgyát a Magyar Államnak vagy magyar állami szervnek olyan jogviszonya képezi, amelynek tekintetében a 62/E. § (1) bekezdése szerint külföldi államot sem illet meg mentesség a magyar joghatóság alól;

d) külföldön diplomáciai képviselõként eljáró vagy egyébként a joghatóság alól mentes magyar állampolgár elleni eljárásban, kivéve ha a Magyar Állam a mentességrõl kifejezetten lemondott;

e) belföldön kiállított okirat vagy értékpapír megsemmisítésére irányuló eljárásban;

f) belföldi iparjogvédelmi jog megadásával, terjedelmével és megszûnésével kapcsolatos eljárásban;

g) belföldi székhelyû jogi személy vagy jogi személyiség nélküli gazdasági társaság alapításával, fizetésképtelenségével, megszûnésével kapcsolatos eljárásban, a jogi személy (társaság) nyilvántartásba vételének alapjául szolgáló szerzõdés vagy alapszabály (alapító okirat) érvényességével kapcsolatos eljárásban, illetõleg a jogi személy (társaság) szervei által hozott határozatok felülvizsgálata iránti eljárásban;

h) jogoknak, tényeknek és adatoknak belföldön vezetett közhitelû nyilvántartásba történõ bejegyzését érintõ eljárásban;

i) belföldi végrehajtást érintõ eljárásban.

62/B. § Magyar állampolgár személyi állapotát érintõ eljárásban magyar bíróság vagy más hatóság minden esetben eljárhat. Ez a joghatóság kizárólagos, kivéve ha

a) magyar állampolgár házasságának felbontása iránt indul külföldön eljárás, és a magyar állampolgárságú félnek, illetõleg ha mindkét fél magyar állampolgár, legalább azok egyikének lakóhelye vagy szokásos tartózkodási helye az eljáró bíróság vagy más hatóság államában van;

b) magyar állampolgár gondnokság alá helyezése, illetõleg gondnokság alá helyezésének megszüntetése iránt indul külföldön eljárás, és a gondnokság alá helyezendõ, illetõleg gondnokság alatt álló fél lakóhelye vagy szokásos tartózkodási helye az eljáró bíróság vagy más hatóság államában van;

c) magyar állampolgárságú gyermeket érintõ apaság megállapítása vagy apaság vélelmének megdöntése iránt indul külföldön eljárás, és mind a gyermeknek, mind az apának a lakóhelye vagy szokásos tartózkodási helye az eljáró bíróság vagy más hatóság államában van.

d) magyar állampolgárságú gyermeket érintõ szülõi felügyelet megszüntetése vagy visszaállítása iránt indul külföldön eljárás, és mind a gyermeknek, mind annak a szülõnek, akinek felügyeleti jogát az eljárás érinti, lakóhelye vagy szokásos tartózkodási helye az eljáró bíróság vagy más hatóság államában van;

e) magyar állampolgár örökbefogadásának engedélyezése, jóváhagyása, illetõleg megszüntetése iránt indul külföldön eljárás, feltéve hogy az örökbefogadó külföldi állampolgár, és az örökbefogadást a magyar gyámhatóság jóváhagyta.

62/C. § Nem járhat el magyar bíróság vagy más hatóság

a) külföldön fekvõ ingatlannal kapcsolatos dologi jogi hatályú jog érvényesítése iránti eljárásban, valamint bérleti és haszonbérleti szerzõdést érintõ eljárásban;

b) nem magyar állampolgár örökhagyó külföldi hagyatékát érintõ hagyatéki eljárásban;

c) külföldi állam vagy külföldi állami szerv elleni eljárásban, kivéve ha a külföldi állam a mentességrõl kifejezetten lemondott, avagy ha az eljárás tárgyát a külföldi államnak vagy külföldi állami szervnek a 62/E. § (1) bekezdésében meghatározott polgári jogviszonya képezi;

d) Magyarországon diplomáciai képviselõként eljáró vagy egyébként a joghatóság alól mentes külföldi állampolgár elleni eljárásban, kivéve ha a külföldi állam a mentességrõl kifejezetten lemondott;

e) külföldön kiállított okirat vagy értékpapír megsemmisítésére irányuló eljárásban;

f) külföldi iparjogvédelmi jog megadásával, terjedelmével és megszûnésével kapcsolatos eljárásban;

g) külföldi székhelyû jogi személy vagy jogi személyiség nélküli gazdasági társaság alapításával, fizetésképtelenségével, megszûnésével kapcsolatos eljárásban, a jogi személy (társaság) nyilvántartásba vételének alapjául szolgáló szerzõdés vagy alapszabály (alapító okirat) érvényességével kapcsolatos eljárásban, illetõleg a jogi személy (társaság) szervei által hozott határozatok felülvizsgálata iránti eljárásban;

h) jogoknak, tényeknek és adatoknak külföldön vezetett közhitelû nyilvántartásba történõ bejegyzését érintõ eljárásban;

i) külföldi végrehajtást érintõ eljárásban.

62/D. § (1) Nem magyar állampolgár személyi állapotát érintõ eljárásban magyar bíróság vagy más hatóság a (2) és (3) bekezdésben meghatározott esetek kivételével nem járhat el.

(2) Nem magyar állampolgárok közötti, személyi állapotot érintõ perben magyar bíróság eljárhat, ha a felek egyikének lakóhelye vagy szokásos tartózkodási helye belföldön van.

(3) Nem magyar állampolgár holtnak vagy eltûntnek nyilvánítása vagy halála tényének megállapítása iránt magyar bíróság eljárhat, ha az eltûnt személy utolsó ismert lakóhelye vagy szokásos tartózkodási helye belföldön volt, és holtnak vagy eltûntnek nyilvánítását vagy halála tényének megállapítását belföldi jogi érdek - így különösen az eltûnt személy magyar állampolgárságú vagy belföldön lakóhellyel rendelkezõ házastársával fennálló házassága, illetõleg belföldön lévõ vagyona jogi sorsának rendezése - szükségessé teszi.

(4) Nem magyar állampolgár örökbefogadásának engedélyezése, illetõleg felbontása iránti eljárásban magyar bíróság vagy más hatóság eljárhat, ha az örökbefogadó magyar állampolgár, illetve lakóhelye vagy szokásos tartózkodási helye belföldön van.

62/E. § (1) Külföldi állam vagy külföldi állami szerv elleni eljárásra magyar bíróság vagy más hatóság joghatósággal rendelkezik, amennyiben az eljárás tárgya

a) a külföldi államnak (külföldi állami szervnek) polgári jogi szerzõdésbõl eredõ joga vagy kötelezettsége, amennyiben a szerzõdés teljesítési helye belföldön van; kivéve ha a másik szerzõdõ fél valamely más állam vagy annak szerve;

b) a külföldi állam (külföldi állami szerv) és magyar állampolgárságú vagy belföldön lakóhellyel rendelkezõ természetes személy közötti munkaszerzõdésbõl vagy munkavégzésre irányuló egyéb jogviszonyból eredõ jog vagy kötelezettség, feltéve hogy a munkavégzés helye belföldön van, illetve utoljára belföldön volt; kivéve ha a munkavállaló a munkáltató külföldi államnak állampolgára;

c) a külföldi állammal (külföldi állami szervvel) szemben élet, egészség, testi épség megsértése vagy dologi kár okozása címén támasztott igény, feltéve hogy a károkozó esemény belföldön következett be, és a károsult annak idõpontjában belföldön tartózkodott;

d) a külföldi állam (külföldi állami szerv) tulajdonában álló, vagy általa megszerezni kívánt belföldi ingatlanon fennálló dologi jogi hatályú jog;

e) a külföldi állam (külföldi állami szerv) belföldi székhelyû jogi személyben vagy jogi személyiség nélküli gazdasági társaságban fennálló tagsága, részesedése vagy érdekeltsége, illetõleg valamely abból eredõ jog vagy kötelezettség;

f) a külföldi állam (külföldi állami szerv) belföldön megnyílt hagyatékkal kapcsolatos öröklési jogviszonya;

g) olyan belföldi iparjogvédelmi jog megadása, terjedelme, illetõleg megszûnése, amelynek jogosultja külföldi állam (külföldi állami szerv).

(2) A külföldi állammal szemben hozott marasztaló határozat alapján nem vezethetõ végrehajtás az állam belföldön fellelhetõ olyan vagyona terhére, amely az állam közhatalmi feladatainak ellátását, állami szerveinek mûködését szolgálja.

62/F. § (1) Vagyonjogi ügyek tekintetében a felek a felmerült jogvitájukra vagy a meghatározott jogviszonyból eredõ jövõbeli jogvitájuk esetére kiköthetik valamely állam bíróságainak vagy egy meghatározott bíróságának joghatóságát. Ilyen kikötéssel a felek élhetnek

a) írásban;

b) szóban, írásbeli megerõsítéssel;

c) olyan formában, amely megfelel a felek között kialakult üzleti szokásoknak; vagy

d) nemzetközi kereskedelemben olyan formában, amely megfelel az olyan kereskedelmi szokásoknak, amelyeket a felek ismertek vagy ismerniük kellett, és amelyeket az ilyen típusú szerzõdést kötõ felek a szóbanforgó üzletágban általánosan ismernek és rendszeresen figyelembe vesznek.

(2) A felek kifejezett eltérõ megállapodása hiányában a kikötött bíróság vagy bíróságok kizárólagos joghatósággal rendelkeznek. Ha azonban a felek külföldi bíróság joghatóságát kötötték ki, és e bíróság joghatóságának hiányát állapítja meg, magyar bíróság az általános szabályok szerint megállapíthatja joghatóságát.

62/G. § (1) Érvénytelen a kikötés, ha a felek a 62/A. §-ban meghatározott ügyek valamelyikében külföldi bíróság joghatóságában, illetõleg ha a 62/C. §-ban meghatározott ügyek valamelyikében magyar bíróság joghatóságában állapodnak meg.

(2) Fogyasztói szerzõdésbõl, illetõleg munkaszerzõdésbõl eredõ jogvitákra vonatkozó joghatósági kikötés

a) nem eredményezheti azt, hogy a fogyasztót, illetõleg a munkavállalót a saját lakóhelye vagy szokásos tartózkodási helye szerinti állam bíróságaitól eltérõ más bíróság elõtt pereljék; és

b) nem zárhatja ki azt, hogy a fogyasztó a saját lakóhelye vagy szokásos tartózkodási helye szerinti állam bíróságai elõtt, illetõleg a munkavállaló a szokásos munkavégzés helye szerinti állam bíróságai elõtt indítson pert.

(3) A (2) bekezdés szerinti korlátozások nem alkalmazandóak akkor, ha kikötéssel a felek a jogvita felmerülését követõen élnek.

62/H. § A magyar bíróság joghatóságát megalapozza az is, ha az alperes anélkül, hogy kifogásolná a joghatóság hiányát, az ügy érdemére vonatkozó nyilatkozatot tesz (perbebocsátkozás), kivéve ha magyar bíróság joghatósága e törvény rendelkezései alapján kizárt."

Az Nmtvr. XI. Fejezete helyébe az alábbi rendelkezések lépnek:

"XI. Fejezet

70. § (1) Külföldi bíróságnak vagy más hatóságnak olyan ügyben hozott határozatát, amelyben magyar bíróságnak vagy más hatóságnak kizárólagos joghatósága van, belföldön nem lehet elismerni.

(2) A kizárólagos magyar joghatóság ellenére el kell ismerni a magyar állampolgár házasságát felbontó jogerõs külföldi határozatot, ha annak hazai elismerését a magyar állampolgárságú volt házastárs maga kéri, feltéve hogy a 72. § (2) bekezdésében meghatározott megtagadási okok egyike sem áll fenn.

71. § Külföldi bíróságnak vagy más hatóságnak olyan ügyben hozott jogerõs határozatát, amelyben magyar bíróságnak vagy más hatóságnak a joghatósága kizárt, belföldön el kell ismerni, kivéve ha ez a 72. § (2) bekezdésének a)-c) pontjába ütközne.

72. § (1) Külföldi bíróságnak vagy más hatóságnak a 70. és 71. §-ban nem említett ügyekben hozott határozatát el kell ismerni, ha

a) az eljárt külföldi bíróság vagy más hatóság joghatósága a magyar törvényben megállapított joghatósági szabályok valamelyike alapján megalapozott volt;

b) a határozat azon állam joga szerint, amelyben azt meghozták, jogerõre emelkedett;

c) Magyarország és a határozatot hozó bíróság vagy hatóság állama között viszonosság áll fenn;

d) a (2) bekezdésben meghatározott megtagadási okok egyike sem áll fenn.

(2) Nem ismerhetõ el a külföldi határozat, ha

a) annak elismerése a magyar közrendbe ütköznék;

b) az, akinek terhére a határozatot hozták, az eljárásban sem személyesen, sem meghatalmazott képviselõje útján nem vett részt, azért mert az idézést és a keresetlevelet vagy az eljárás megindításának alapjául szolgáló egyéb iratot részére lakóhelyén vagy szokásos tartózkodási helyén nem kézbesítették szabályszerûen és olyan idõben, hogy a védekezésre módjában állt felkészülni;

c) a határozat olyan eljárás eredményeként került meghozatalra, amely a magyar eljárási jog alapvetõ elveit súlyosan sértette;

d) ugyanabból a ténybeli alapból származó ugyanazon jog iránt azonos felek között magyar bíróság vagy más hatóság elõtt a perindítás hatályai a külföldi eljárás megindítását megelõzõen beállottak (perfüggõség);

e) ugyanabból a ténybeli alapból származó ugyanazon jog tárgyában magyar bíróság vagy más hatóság azonos felek között korábban jogerõs érdemi határozatot hozott.

73. § (1) A 72. § (1) bekezdésének c) pontja szerinti viszonosság fennállásáról az igazságügy-miniszter ad a bíróságra és más hatóságra kötelezõ nyilatkozatot.

(2) A viszonosság fennállása nem feltétele a hazai elismerésnek

a) személyi állapotot érintõ külföldi határozat esetében;

b) külföldi vagyonjogi határozat esetében, ha az ügyben eljárt külföldi bíróság joghatósága a felek kikötésén alapult, és ez a kikötés megfelel a 62/F - 62/G. § rendelkezéseinek.

74. § (1) A külföldi határozat elismerése külön eljárást nem igényel. Az elismerhetõség kérdését jogszabály eltérõ rendelkezése hiányában az a bíróság vagy hatóság vizsgálja, amelynek eljárásában ez felmerül.

(2) Az érdekelt külön eljárásban is kérheti a bíróságtól annak megállapítását, hogy a külföldi határozat belföldön elismerhetõ. Az ilyen kérelem tárgyában a bíróság nemperes eljárásban határoz. Az eljárásra

a) az ellenérdekû fél belföldi lakóhelye (székhelye) vagy szokásos tartózkodási helye szerinti megyei bíróság székhelyén mûködõ helyi bíróság (Budapesten a Budai Központi Kerületi Bíróság), külföldi választottbírósági határozat esetén megyei bíróság (Budapesten a Fõvárosi Bíróság);

b) ennek hiányában a kérelmezõ belföldi lakóhelye (székhelye) vagy szokásos tartózkodási helye szerinti megyei bíróság székhelyén mûködõ helyi bíróság (Budapesten a Budai Központi Kerületi Bíróság), külföldi választottbírósági határozat esetén megyei bíróság (Budapesten a Fõvárosi Bíróság);

c) ha pedig a kérelmezõnek sincs belföldön lakóhelye (székhelye) vagy szokásos tartózkodási helye, a Budai Központi Kerületi Bíróság, külföldi választottbírósági határozat esetén a Fõvárosi Bíróság

rendelkezik hatáskörrel és kizárólagos illetékességgel. Az eljárásra - ideértve az igénybe vehetõ jogorvoslatokat is - a bírósági végrehajtásról szóló törvénynek a végrehajtási tanúsítvány kiállítására vonatkozó rendelkezéseit kell megfelelõen alkalmazni.

(3) A külföldi határozat érdemi felülvizsgálatának nincs helye. A határozat belföldi elismeréséhez megkívánt feltételek fennállását a 72. § (2) bekezdésének b)-c) pontjaiban meghatározott feltételek kivételével hivatalból kell vizsgálni.

74/A. § Amennyiben a külföldi marasztaló határozat hazai elismeréséhez megkívánt feltételek fennállnak, a határozatot belföldön az erre irányadó jogszabály rendelkezései szerint lehet végrehajtani."

A Polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: Pp.) 41. §-a helyébe az alábbi rendelkezés lép:

"41. § (1) Vagyonjogi ügyek tekintetében a felek a felmerült jogvitájukra vagy a meghatározott jogviszonyból eredõ jövõbeli jogvitájuk esetére kiköthetik valamely bíróság illetékességét (alávetés). Ilyen kikötéssel a felek élhetnek

a) írásban;

b) szóban, írásbeli megerõsítéssel;

c) olyan formában, amely megfelel a felek között kialakult üzleti szokásoknak; vagy

d) nemzetközi kereskedelemben olyan formában, amely megfelel az olyan kereskedelmi szokásoknak, amelyet a felek ismertek vagy ismerniük kellett, és amelyet az ilyen típusú szerzõdést kötõ felek a szóbanforgó üzletágban általánosan ismernek és rendszeresen figyelembe vesznek.

(2) Nincs helye illetékességi kikötésnek olyan ügyekben, amelyekre a törvény valamely bíróság kizárólagos illetékességét állapítja meg.

(3) A kikötött bíróság a felek eltérõ megállapodása hiányában kizárólagosan illetékes.

(4) A kikötés hatálya kiterjed a jogutódokra is."

A Pp. 130. §-a (1) bekezdésének a) pontja helyébe az alábbi rendelkezés lép:

"a) a perre a magyar bíróság joghatósága a törvény vagy nemzetközi egyezmény rendelkezése alapján kizárt;"

A Pp. az alábbi 157/A. §-sal egészül ki:

"157/A. § (1) Olyan esetben, ha a keresetlevél idézés kibocsátása nélküli elutasításának a 130. § (1) bekezdés a) pontjában meghatározott okból (kizárt joghatóság) nem volt helye, de magyar bíróság joghatósága egyetlen joghatósági ok alapján sem állapítható meg, a bíróság az eljárást megszünteti, amennyiben

a) az alperes az elsõ tárgyalást elmulasztotta, és írásbeli védekezést sem terjesztett elõ; vagy

b) az alperes a bíróság joghatóságának hiányát kifogásolja.

(2) Ha az alperesnek nincs jogi képviselõje, õt a bíróság az (1) bekezdés b) pontja szerinti kifogás lehetõségérõl tájékoztatja."

Ez a törvény a kihirdetését követõ hatodik hónap elsõ napján lép hatályba.

(1) E törvénynek a joghatóságra vonatkozó szabályait a hatálybalépését követõen indult eljárásokra kell alkalmazni.

(2) E törvénynek a külföldi határozatok elismerésére és végrehajtására vonatkozó rendelkezéseit azokra a határozatokra kell alkalmazni, amelyek e törvény hatálybalépését követõen emelkedtek jogerõre azon állam joga szerint, amelyben meghozatalra kerültek.

(3) Magyar állampolgár személyi állapotát érintõ olyan külföldi határozatot, amely az Nmtvr. e törvény 2. §-a által módosított 70-73. §-aiban meghatározott feltételeknek megfelel, akkor is el kell ismerni, ha a határozat e törvény hatálybalépését megelõzõen emelkedett jogerõre.

(4) Az Nmtvr. e törvény 2. §-a által módosított 74. § (2) bekezdésében meghatározott eljárás lefolytatásának akkor is helye van, ha olyan külföldi határozat belföldi elismerhetõségének megállapítását kérelmezik, amely e törvény hatálybalépését megelõzõen emelkedett jogerõre.

Felhatalmazást kap az igazságügy-miniszter, hogy az Nmtvr. módosításokkal egységes szerkezetbe foglalt szövegét a Magyar Közlönyben közzétegye.

E törvény hatálybalépésével egyidejûleg hatályát veszti az Nmtvr. 75. §-ának (2) és (3) bekezdése, a Pp. 43. § (1) bekezdésének második mondatában a "vagy a 41. §-on alapul" szövegrész, és a Pp. 158. § (2) bekezdésében az "a 41. § (2) bekezdésének esetén kívül" szövegrész.

Virágzó nemzetközi gazdasági, kereskedelmi kapcsolatokra csak olyan jogi közegben lehet számítani, amely a gazdaság szereplõinek igényérvényesítését, és a jogvitákban hozott határozatok külföldi végrehajtását kellõen garantálja. Magyarországnak a bírósági joghatóságot, valamint a meghozott határozatok kölcsönös elismerését és végrehajtását garantáló - nemzetközi egyezményeken, illetõleg viszonossági gyakorlaton alapuló - kapcsolatrendszere nem széleskörû, és fõleg nem felel meg a magyar külgazdasági prioritásoknak és integrációs törekvéseknek. Míg ugyanis a korábbi évtizedek külpolitikai preferenciáinak megfelelõen Magyarországot a bírósági határozatok kölcsönös elismerését és végrehajtását lehetõvé tevõ jogsegélyegyezmények fûzik több Európán kívüli volt (és jelenlegi) szocialista országhoz, addig mindössze négy nyugat-európai ország van, amelyekben nemzetközi egyezmény vagy viszonosság alapján lehetõség van magyar bírósági határozatok elismerésére és végrehajtására (Németország, Franciaország, Görögország és Ciprus).

Magyarországnak éppen emiatt alapvetõ törekvése, hogy az Európai Unióhoz történt csatlakozását követõen mielõbb részesévé váljon az Unió tagállamai között a bírósági ítéletek "szabad forgalmát" - azaz kölcsönös elismerését és végrehajtását - garantáló korszerû rendszernek, amelynek alapját a polgári és kereskedelmi ügyekben irányadó joghatóságról és a bírósági határozatok végrehajtásáról szóló, 1968. szeptember 27. napján aláírt Brüsszeli Egyezmény képezi. Idõben még közelebbi realitást jelenthet Magyarország számára az említett Brüsszeli Egyezménnyel tartalmilag és címében szinte maradéktalanul megegyezõ másik egyezményhez, a polgári és kereskedelmi ügyekben irányadó joghatóságról és a bírósági határozatok végrehajtásáról szóló, 1988. szeptember 16. napján aláírt Luganoi Egyezményhez (a továbbiakban: Luganoi Egyezmény) történõ csatlakozás. Ez utóbbi Egyezmény a magyar csatlakozást követõen az Európai Unió tizenöt tagállama, valamint három EFTA-tagállam (Svájc, Norvégia, Izland) vonatkozásában nyitja majd meg a lehetõséget a magyar ítéletek érvényrejuttatása elõtt. A magyar csatlakozás elõkészítése folyamatban van, és arra remélhetõleg még a teljes jogú európai uniós tagság elérése elõtt sor kerülhet.

A Luganoi Egyezmény által érintett joganyag - a nemzetközi polgári eljárási jog - jelentõsége az Európai Unióban is folyamatosan felértékelõdik, amit jelez az is, hogy az 1997. október 2. napján aláírt Amszterdami Szerzõdés a tagállamok közötti polgári ügyekre vonatkozó igazságügyi együttmûködést (amely addig az ún. "harmadik pillér" egyik együttmûködési területe volt), beemelte a közösségi jogba. Ez lehetõvé teszi, hogy - egyéb kérdések mellett - a határozatok kölcsönös elismerését és végrehajtását, valamint a joghatóság szabályait a jövõben az Unió tagállamai közötti nemzetközi egyezmények helyett a közösségi jogforrásokkal (rendelet, irányelv) szabályozzák.

A Luganoi Egyezményhez való várható csatlakozásunk esetén az Egyezmény rendelkezései kerülnek alkalmazásra a joghatóság és a határozatok elismerése és végrehajtása kérdésében az Egyezmény tagállamainak vonatkozásában. Az elmúlt évtizedek gazdaságpolitikai rendszere következtében Magyarország sok vonatkozásban elmaradt a nemzetközi polgári eljárásjog világviszonylatban bekövetkezett gyors fejlõdésétõl. A nemzetközi gazdasági együttmûködés hiánya, a személyi és kereskedelmi forgalom alacsony szintje folytán a belsõ jog, illetve a nemzetközi egyezményekben levõ eljárási szabályok ritkán kerültek alkalmazásra polgári és kereskedelmi ügyekben. Ezért az Egyezmény korszerû eljárásjogi intézményeinek a belsõ jogba történõ átvétele fontos láncszemet jelent a nemzetközi polgári eljárásjogunk és általában a polgári eljárásjogunk modernizálásának folyamatában. A joghatóságra és külföldi határozatok elismerésére és végrehajtására vonatkozó egyes jogszabályok módosításáról szóló törvényjavaslat tervezete (a továbbiakban: Tervezet) így a vonatkozó szabályok felülvizsgálatánál messzemenõen figyelembe vette a Luganoi Egyezmény intézményeit, megoldásait.

A Luganoi Egyezményhez való csatlakozás elõkészítése kapcsán a Kormány 2392/1997. (XII.3.) határozatában megbízta az igazságügy-minisztert, hogy "vizsgálja felül a Luganoi Egyezmény tárgykörét érintõ egyes hazai - nemzetközi magánjogi, polgári eljárásjogi, végrehajtási jogi - jogszabályokat, és szükséghez képest tegyen elõterjesztést azok módosítására és kiegészítésére".

A joghatóságra és a külföldi határozatok elismerésére és végrehajtásra vonatkozó magyar joganyagot a nemzetközi magánjogról szóló 1979. évi 13. tvr. (a továbbiakban: Nmtvr.) tartalmazza. Az Nmtvr. a megalkotásakor korszerû, a kollíziós jogot és a nemzetközi polgári eljárásjogi kérdéseket (joghatóság, külföldi határozatok elismerése és végrehajtása) elsõ ízben átfogóan szabályozó kódex volt. A joghatósági szabályai azonban túlságosan nagyvonalúak, nem tükrözõdnek bennük azok az elvek, amelyek ma az európai joghatósági rendet alapvetõen meghatározzák (pl. favor defensionis elve, a "gyengébb" pozícióban lévõ fél védelme). A külföldi határozatok végrehajtásának elõfeltételei tekintetében túlzott jelentõséget tulajdonít a nemzetközi szerzõdés vagy viszonosság fennálltának; az elismerés feltételei körében a kizárólagos magyar joghatóság védelmére koncentrál, ami nem jelent elegendõ védelmet a külföldi bíróság elõtt alperesként perbevont magyar fél részére. Az Nmtvr. hatálybalépése óta eltelt idõszak pedig rámutatott néhány, a törvényben nem vagy nem kellõen rendezett kérdésre is, így különösen: az elismerés megtagadásának alapjául szolgáló egyes okok hivatalból vagy kérelemre történõ vizsgálatának kérdése, az elismeréssel kapcsolatos eljárás kérdése.

A Tervezet minderre tekintettel teljesen új alapokra helyezi a polgári ügyekben irányadó joghatóság szabályait, és több tekintetben módosítja a polgári ügyben hozott külföldi határozatok belföldön történõ elismerésére és végrehajtására vonatkozó szabályokat.

Mindezen módosítások összességükben nem csupán a külföldi bíróságok által hozott határozatok belföldi elismerésének és végrehajtásának kereteit korszerûsítik, hanem egyúttal még inkább alkalmassá teszik a magyar jogrendet a Luganoi Egyezmény korszerû intézményeinek befogadására, és megfelelõ belsõ jogi "infrastruktúrát" teremtenek ahhoz, hogy Magyarország a késõbbiekben egyéb országokkal (országcsoportokkal) is egyezményeket (viszonossági megállapodásokat) hozzon létre a határozatok kölcsönös elismerése és végrehajtása tárgyában. A Tervezet ezáltal közvetett módon a magyar határozatok külföldi érvényrejuttatását is segíti.

Az 1. §-hoz

A nemzetközi magánjogról szóló 1979. évi 13. tvr. joghatóságra vonatkozó IX. Fejezetének módosítása

1. Általános joghatóság. A magyar jog jelenlegi általános joghatósági szabályát az Nmtvr. 54. §-a tartalmazza, amely rendkívül széleskörû joghatósági felhatalmazást nyújt a magyar szervek részére: "magyar bíróság vagy más hatóság eljárhat minden olyan ügyben, amelyben ez a törvényerejû rendelet a magyar bíróság vagy más hatóság joghatóságát nem zárja ki".

A magyar jog általános joghatósági szabálya tehát a magyar fórumokat minden ügyre szólóan felhatalmazza az érdemi eljárásra és érdemi döntés hozatalára (eltekintve a kizárt joghatóság csekély számú néhány esetkörétõl). E joghatósági szabály sajátossága, hogy anélkül is lehetõvé teszi a magyar fórumok eljárását, hogy ügyet valamilyen személyi vagy tárgyi jellegû kapcsolat fûzné Magyarországhoz. Magyar bíróság a keresetet nem utasíthatja el a Polgári perrendtartás (a továbbiakban: Pp.) 130. § (1) bek. a) pontja alapján arra hivatkozással, hogy a pernek nincs semmiféle belföldi vonatkozása.

Ez a hazai bíróságok részére nyújtott, "minden ügyre szóló" joghatóság idegen az európai államok túlnyomó többségének joghatósági szabályaitól. Fenntartását pergazdaságossági indokok sem támasztják alá, miután külföldön nem számíthat elismerésre magyar bírósági határozat olyan esetben, ha valamilyen elfogadható kapcsolat nem fûzte az ügyet az eljárt magyar bírósághoz. Minderre tekintettel a Tervezet alapjaiban változtatja meg az 54. § szerinti általános joghatósági szabályt: a magyar bírói fórumok eljárásának igénybevételét alapvetõen azzal a feltétellel teszi lehetõvé, ha az alperes lakóhelye, vagy szokásos tartózkodási helye belföldön van. Ez a szabály konform a Luganoi Egyezmény szemléletével, továbbá a legtöbb állam általános joghatósági szabályával, de a Pp. 29. §-a szerinti általános illetékességgel is.

Az európai szabályozásnak megfelelõ megoldást követ a Tervezet (Nmtvr. 54. § (2) bek.) is, amely lehetõvé teszi, hogy alperesi pertársaság esetén magyar bíróság valamennyi alperessel szemben eljárjon, amennyiben legalább az alperesek egyikének belföldön van a lakóhelye vagy szokásos tartózkodási helye, feltéve, hogy a pertársaságnak a Pp. 51. § a) vagy b) pontjában meghatározott esete (kényszerû pertársaság és az egyszerû pertársaság egyik alakzata) áll fenn.

A kereseti kérelem és a viszontkereset közötti összefüggés indokolja annak a rendelkezésnek a felvételét, miszerint a kereset elbírálására joghatósággal rendelkezõ magyar bíróság eljárhat a viszontkereset tárgyában is. Fõkötelezett és a mellékkötelezett együttes perlése esetén a (3) bekezdés lehetõséget nyújt a mellékkötelezett magyar bíróság elõtti perlésére, tekintet nélkül annak lakó- vagy szokásos tartózkodási helyére, feltéve, hogy a fõkötelezett lakóhelye vagy szokásos tartózkodási helye belföldön van.

2. Különös joghatóság. A Tervezet a magyar bíróságok eljárását - az eddigi "minden ügyre szóló" joghatóság helyett - azon esetekre szûkíti le, amikor az alperes belföldön rendelkezik lakóhellyel vagy szokásos tartózkodási hellyel. Indokolt olyan további joghatósági okok rendelkezésre bocsátása, amelyek egyes ügyekben az alperes lakóhelyére vagy szokásos tartózkodási helyére tekintet nélkül lehetõvé teszik a magyar bíróság eljárásának igénybevételét, figyelembe véve különbözõ jogpolitikai, célszerûségi szempontokat. E további - különös - joghatósági okok közül nem egy felperesi érdekeket tart szem elõtt, így ezek egyfajta "ellensúlyt" képeznek az alperes számára kedvezõ általános joghatósági szabállyal szemben. E különös joghatósági szabályok többségét az európai jogrendszerek (ideértve a Luganoi Egyezményt) is ismerik, de azok egy része nem ismeretlen a magyar jogfelfogástól, miután a Pp. is nevesíti azokat különös illetékességi okként.

2.1. A Tervezet lehetõvé teszi, hogy magyar bíróság az alperes lakóhelyére, illetõleg szokásos tartózkodási helyére tekintet nélkül eljárjon szerzõdéses kötelmi viszonyokból eredõ jogviták tekintetében, feltéve, hogy a teljesítési hely belföldön található (Nmtvr. 55. §). A Tervezet a "szerzõdéssel összefüggõ jogviták" kifejezést használja, ezalatt nem csupán a szerzõdésbõl eredõ követelések érvényesítése értendõ, hanem az az esetkör is, amikor a felek között maga a szerzõdéses kötelmi viszony létrejötte vagy érvényessége vitatott.

A teljesítési hely (az Nmtvr. 55. § alkalmazásában)

• elsõsorban az a hely, amelyet a felek a szerzõdésben teljesítési helyként kikötöttek; ilyen kikötés hiányában
• az a hely, amelyet a magyar jog a vitatott szerzõdéses kötelezettség teljesítési helyeként meghatároz;
• két szerzõdés-fajta - az áruk adásvétele, illetõleg a tevékenység elvégzésére irányuló szerzõdések (pl. vállalkozás, megbízás) - esetében a Tervezet maga határozza meg a teljesítési hely fogalmát.

2.2. Méltányossági megfontolások támasztják alá a Tervezet azon joghatósági szabályát (Nmtvr. 56. §), amely lehetõvé teszi, hogy tartási kötelezettségbõl eredõ jogvita esetén a tartásra jogosult fél belföldi lakóhelye vagy szokásos tartózkodási helye is megalapozhassa a magyar joghatóságot, függetlenül e fél perbeli állásától.

2.3. A Tervezet az alperes lakóhelyétõl, illetõleg szokásos tartózkodási helyétõl független joghatóságot bocsát rendelkezésre a szerzõdésen kívüli károkozásért való felelõsséggel kapcsolatos jogvitákra (Nmtvr. 56/A. §).

Szerzõdésen kívüli károkozásból eredõ jogviták tekintetében az alperes lakóhelyére, illetõleg szokásos tartózkodási helyére tekintet nélkül eljárhat magyar bíróság, ha akár a károkozó magatartás elkövetésének helye, akár a károsító eredmény bekövetkezésének helye Magyarországon van ((1) bekezdés). E - nemzetközileg általánosan elfogadott - joghatósági okot alapvetõen a bizonyításfelvétel megkönnyítéséhez fûzõdõ érdek támasztja alá.

A Tervezet speciális joghatósági okokat bocsát rendelkezésre a szerzõdésen kívüli károkozásból eredõ igények érvényesítésének egyes eseteire.

• Amennyiben a kárt bûncselekménnyel okozták, és a sértett a kártérítési igényét mint magánfél a büntetõeljárásban (adhéziós eljárásban) érvényesíti, a magyar büntetõ bíróságnak a polgári jogi kártérítési igény elbírálása tekintetében önmagában az a körülmény megalapozza joghatóságát, ha a büntetõ ügy elbírálása magyar büntetõ joghatóság (Btk. 3-4. §) alá tartozik ((2) bekezdés).
• A károsult érdekeit szem elõtt tartó további speciális joghatósági szabályt fogalmaz meg a (3) bekezdés, miután a kártérítési járadék megállapítása vagy felemelése iránti keresetre további joghatósági okot bocsát rendelkezésre: ilyen igény magyar bíróság elõtt történõ érvényesítésére akkor is van mód, ha a jogosult lakóhelye vagy szokásos tartózkodási belföldön található.
• Az Nmtvr. 56/A. § (1)-(3) bekezdéseiben megfogalmazott joghatósági okokra csak olyan igényérvényesítés esetében lehet hivatkozni, ha a kár már bekövetkezett. A (4) bekezdés joghatóságot nyújt a potenciális károkozás esetére is. Eszerint károsodás veszélye miatt a veszélyeztetett által érvényesített igények (veszélyeztetõ magatartástól történõ eltiltás, megelõzõ intézkedésekre, illetõleg biztosíték adására történõ kötelezés) tekintetében magyar bíróság eljárhat, ha az a hely, ahol a kárveszély bekövetkezése fenyeget, belföldön van.

2.4. A Tervezet lehetõvé teszi a Magyarországon fiókteleppel vagy képviselettel rendelkezõ külföldi vállalkozás elleni perben a magyar bíróság eljárását, ha a jogvita a fióktelep vagy képviselet tevékenységével kapcsolatos. E szabály rendeltetése, hogy megkönnyítse a külföldi székhelyû jogi személlyel szembeni igényérvényesítést a belföldi lakos fél számára. A "külföldi vállalkozás" fogalmára a külföldi székhelyû vállalkozások magyarországi fióktelepeirõl és kereskedelmi képviseleteirõl szóló 1997. évi CXXXII. tv. 2. § a) pontja irányadó.

E joghatósági szabály lényegében megfelel a Pp. 32. § (4) bekezdésében foglalt illetékességi szabálynak is. Hasonló joghatósági okot bocsát rendelkezésre az Nmtvr. 56/B. § (2) bekezdése a külföldi állampolgárságú természetes személyekkel szemben, amennyiben ilyen személy belföldön önálló vállalkozóként letelepedett (ld. 1998. évi LXXII. tv.); az ilyen személlyel szembeni, annak gazdasági tevékenységével kapcsolatos perekben eljárhat magyar bíróság.

2.5. A jogosult belföldi végrehajtáshoz fûzõdõ érdekét tartja szem elõtt a Tervezet azon rendelkezése, amely lehetõvé teszi a belföldi perlést - függetlenül az alperes lakó- vagy szokásos tartózkodási helyétõl - azon az alapon, hogy az alperesnek belföldön végrehajtás alá vonható vagyona van (Nmtvr. 57. §). E joghatóság igénybevétele esetén mód nyílik arra, hogy a felperes a megítélt követelését belföldön elégíthesse ki, ami sokszor gyorsabb és hatékonyabb jogvédelmet jelent a meghozott ítélet idegen államban történõ végrehajtásához képest (ami számos esetben még nemzetközi egyezmény, illetõleg viszonosság fennállta esetén is nehézkes és hosszadalmas).

2.6. Öröklési perek tekintetében a Tervezet megnyitja a magyar bíróságok joghatóságát azon az alapon is, hogy az örökhagyó halálakor magyar állampolgársággal rendelkezett (Nmtvr. 58. § (1) bek.), tekintettel az eljáró fórum és az alkalmazandó anyagi öröklési jog közötti szoros kapcsolatra. Ugyanezen indok alapján járhat el magyar közjegyzõ a hagyatéki eljárásban az örökhagyó magyar állampolgárságára tekintettel. A nem magyar állampolgárságú örökhagyó belföldi hagyatékára vonatkozó joghatóságot célszerûségi szempontok támasztják alá (Nmtvr. 58. § (2) bek.).

2.7. A gyermek érdekeire figyelemmel a gyermek elhelyezése, a szülõ-gyermek kapcsolattartás, tárgyában, valamint a szülõi felügyelet gyakorlásával összefüggõ egyéb kérdések rendezése tekintetében eljárhat magyar bíróság, ha a gyermek lakóhelye vagy szokásos tartózkodási helye Magyarországon van (Nmtvr. 59. § (1) bek.).

2.8. Házassági vagyonjogi jogvitában a magyar bíróság eljárhat, ha a házastársak bármelyikének lakóhelye vagy szokásos tartózkodási helye belföldön van, függetlenül annak perbeli állásától (Nmtvr. 59. § (2) bek.)

2.9. A Tervezet célszerûségi, pergazdaságossági megfontolásokból olyan vagylagos joghatósági okokat is nevesít, amelyek alapját az egyes eljárások közötti tárgyi összefüggés képezi. Ennek megfelelõen, ha a bíróság a személyállapotot érintõ eljárásra (pl. házassági perre, apaság megállapítása iránti perre) joghatósággal rendelkezik, eljárhat az ugyanazon perben rendezésre kerülõ járulékos kérdések tekintetében, így a tartási kötelezettség megállapítása (Nmtvr. 56. § (2) bek.), a gyermek elhelyezése, valamint a különélõ szülõ és a gyermek közötti kapcsolattartás szabályozása, továbbá a házassági vagyonjogi kérdések rendezése tárgyában is.

2.10. A gyámolt, illetõleg a gondnokolt érdekeinek szem elõtt tartásával a Tervezet lehetõvé teszi a magyar bíróság eljárását a gyám és a gyámolt, illetõleg a gondnok és a gondnokolt közötti jogviszonnyal kapcsolatos ügyekben (pl. a gyám, illetõleg gondnok számadási kötelezettségébõl eredõ követelések, továbbá a gyám illetõleg a gondnok által a gyámoltnak, illetõleg a gondnokoltnak okozott kár megtérítése iránti követelések, ld. a házasságról, a családról és a gyámságról szóló 1952. évi IV. tv. 110. §), ha a gyámolt, illetve a gondokolt lakóhelye vagy szokásos tartózkodási helye belföldön van, avagy ha a gyámolt vagy gondnokolt külföldön élõ magyar állampolgár (Nmtvr. 59/A. §).

3. Fogyasztói szerzõdésbõl és munkaszerzõdésbõl eredõ jogvitákra vonatkozó speciális joghatósági szabályok. Az európai jogrendszerek joghatósági rendszerét meghatározó alapelvek közé tartozik az, hogy meghatározott jogviszonyokból eredõ jogviták esetén a felek egyike - a fokozottabb jogvédelemre érdemes, kiszolgáltatottabb helyzetben lévõ fél - számára kedvezõ joghatósági okok rendelkezésre bocsátása útján kívánja megkönnyíteni az igényérvényesítést. Ilyen kedvezõ joghatósági szabályok vonatkoznak az ún. fogyasztói szerzõdés (Nmtvr. 28/A. § (2) bek.) esetén a fogyasztóra, továbbá munkaszerzõdés esetén a munkavállalóra. Ilyen speciális joghatósági szabályok a magyar jogban eddig ismeretlenek voltak, azokat elsõ ízben a Tervezet honosítja meg.

E szabályok jellemzõje, hogy asszimmetrikusan állapítják meg a joghatóságot attól függõen, hogy a fogyasztói szerzõdés, illetõleg munkaszerzõdés melyik alanya indít pert.

Fogyasztói szerzõdésbõl eredõ jogvitákban, olyan esetekben ha a pert a fogyasztó ellen indítja a szakmai vagy gazdasági tevékenységi körében eljáró fél, csak az alperes (fogyasztó) lakóhelye vagy szokásos tartózkodási helye szerinti joghatóság vehetõ igénybe (Nmtvr. 62. § illetõleg 54. §). A felek fordított perbeli állása esetén - azaz ha a fogyasztó lép fel felperesként - ezzel szemben az alperes lakóhelyén vagy szokásos tartózkodási helyén alapuló általános joghatóságon kívül hivatkozni lehet a felperes fogyasztó lakóhelye vagy szokásos tartózkodási helye szerinti joghatóságra (Nmtvr. 60. §) is, feltéve, hogy az alperes (a szakmai vagy gazdasági tevékenységi körében eljáró fél) üzleti, gazdasági értelemben belföldön "jelen van" (itt gazdasági tevékenységet fejt ki, fiókteleppel rendelkezik, stb.)

A szabályozás logikája ugyanez a munkaszerzõdés (Nmtvr. 61. és 62. §) esetében is: a munkáltató által a munkavállaló ellen indított perekben csak az a körülmény alapozhatja meg a magyar bíróságok joghatóságát, ha az alperes munkavállaló lakóhelye vagy szokásos tartózkodási helye belföldön van (Nmtvr. 62. §, illetõleg 54. §). A munkavállaló által a munkáltató ellen indított perben viszont megalapozhatja a magyar joghatóságot - az alperes munkáltató belföldi lakóhelyén vagy székhelyén kívül - az is, ha a szokásos munkavégzés helye belföldön van.

A Tervezet további védelmet nyújt a fogyasztó, illetõleg a munkavállaló részére azzal is, hogy ilyen szerzõdések esetében erõsen korlátozza a felek joghatósági kikötésének lehetõségét (Nmtvr. 62/G. §).

4. Kizárólagos joghatóság. A Tervezet alapjaiban nem érinti az Nmtvr. jelenleg hatályos szövege szerinti 55. §-ban megfogalmazott kizárólagos joghatósági esetköröket. E szabályok összhangban vannak más államok joghatósági rendelkezéseivel. A kizárólagos joghatósági okok államérdekekbõl, valamely jogviszony kizárólagos belföldi vonatkozásaiból, a nemzetközi jogból eredõ egyes korlátozásokból, bizonyos jogok területi kötöttségébõl stb. adódnak.

A Tervezet mindazonáltal némileg bõvíti a kizárólagos joghatóságra vonatkozó esetköröket (Nmtvr. 62/A - 62/B. §) azzal, hogy adaptálja a magyar belsõ jogba a Luganoi Egyezmény három olyan kizárólagos joghatósági szabályát, amelyeket eddig a magyar jog nem nevesített, éspedig

• a belföldi székhelyû jogi személyek és jogi személyiség nélküli gazdasági társaságok egyes jogviszonyait (alapítás, megszûnés, fizetésképtelenség, a nyilvántartásba vétel alapjául szolgáló okirat érvényessége, a szervei által hozott határozatok felülvizsgálata) érintõ eljárásokra (62/A. § g) pont),
• a belföldön vezetett közhitelû nyilvántartásokat (ingatlan-nyilvántartás, cégnyilvántartás, szabadalmi lajstrom, jelzálog-nyilvántartás stb.) érintõ bejegyzésekkel kapcsolatos eljárások (62/A. § h) pont), továbbá
• a belföldi végrehajtást érintõ eljárásra (62/A. § i) pont).

vonatkozó kizárólagos joghatóságot

E kizárólagos joghatósági okok mellett különféle indokok szólnak. Alapvetõ jogbiztonsági szempontok indokolják, hogy a valamely jogi személy státuszát, "jogi létezését" érintõ eljárásokban, illetõleg a szervei által hozott egyes aktusok érvényessége, továbbá a közhitelû nyilvántartásokba történt bejegyzések érvényessége tárgyában egy állam bíróságai (hatóságai) határozzanak. A belföldi végrehajtást érintõ eljárások kizárólagos magyar joghatóság alá tartozása a nemzetközi jogból is következik, miután a határozatok kényszer útján történõ végrehajtása az állami szuverenitás, a közhatalom igen szoros folyománya. Mindhárom ügyfajtára vonatkozó kizárólagos magyar joghatóságot alátámasztja továbbá az eljáró fórum és az alkalmazandó magyar anyagi jog közötti összefüggés is.

5. Kizárt joghatóság. A kizárt joghatóságra vonatkozó rendelkezések (62/C - 62/E. §) a kizárólagos magyar joghatóság "ellenpólusát" képezik. A hatályos Nmtvr. a kizárólagos joghatóság és a kizárt joghatóság egymáshoz való viszonyát tekintve nem teljesen konzekvens: míg hat esetkört von a magyar bíróságok kizárólagos joghatósága alá, addig csupán három esetre zárja ki kategórikusan a magyar joghatóságot (külföldi állam, illetve külföldi állami szerv; külföldi diplomáciai képviselõk; külföldi iparjogvédelmi jogok). A Tervezet kibõvíti a kizárt joghatósági esetek körét; a kizárólagos joghatóság mindegyik esetkörének analógiájára egyúttal meghatározza a kizárt joghatóságot is, amennyiben az ügyet külföldi államhoz fûzi a releváns kapcsolat. Ennek folytán a Tervezet szerinti kizárólagos és kizárt joghatósági okok egymás "tükörképei".

6. A személyi állapotot érintõ ügyekre vonatkozó joghatóság (Nmtvr. 62/B. §, 62/D. §). A Tervezet - összhangban hatályos szabályozással - az állampolgárság kapcsolóelvébõl kiindulva rendezi a joghatóságot a személyi állapoti ügyekben. A 62/B. § minden esetben biztosítja a magyar fórum igénybevételének lehetõségét személyi állapoti ügyekben, ha az érintett magyar állampolgár, (vagy magyar állampolgársággal is rendelkezik). A magyar állampolgár személyi állapotát érintõ eljárásban a magyar bíróságok vagy más hatóságok joghatósága rendszerint kizárólagos.

Már a hatályos az Nmtvr. is nevesített azonban kivételeket a magyar állampolgár személyi állapotát érintõ eljárásokra irányadó kizárólagos magyar joghatóság alól, figyelembe véve bizonyos esetekben az érintett magyar állampolgár külföldi lakóhelyét. Így nem érvényesül a kizárólagos joghatóság (azaz külföldi határozat elismerésének is helye van) a jelenlegi szabályozás szerint a külföldön lakó magyar állampolgár házasságának felbontása iránti eljárásban, illetõleg gondnoksági ügyében, továbbá magyar állampolgárnak külföldi általi örökbefogadása kapcsán (Nmtvr. jelenleg hatályos 71. §-a). E rendelkezéseket a Tervezet is fenntartja (Nmtvr. 62/B. § a), b) és e) pontok).

A Tervezet mindazonáltal tovább bõvíti a kizárólagos magyar joghatóság alóli kivételeket; ezáltal a hatályos szabályozáshoz képest szélesebb körben töri át az állampolgárság elvét a lakóhely elvével. Indokolatlan ugyanis a kizárólagos magyar joghatóságot kivételt nem tûrõen fenntartani, és az érdekelteket minden esetben magyar bíróság elé kényszeríteni olyan esetekben, ha külföldön élnek, és így életviszonyaik alapvetõen külföldi államhoz kapcsolódnak. A Tervezet szerint ezért nem érvényesül a magyar joghatóság kizárólagossága - a felek (illetõleg az érintett gyermek) külföldi lakóhelyére vagy szokásos tartózkodási helyére figyelemmel - az apaság megállapítása, illetõleg apaság vélelmének megdöntése iránti eljárásokban, illetõleg a szülõi felügyelet megszüntetése vagy visszaállítása iránti eljárásban sem (Nmtvr. 62/B. § c) és d) pontok).

A nem magyar állampolgárok személyi állapoti ügyeire vonatkozó joghatóság kérdésköre a hatályos Nmtvr. meglehetõsen egyik leginkább vitatottabb rendelkezése. Az Nmtvr. jelenleg hatályos 58-61. §-ai "példálózó" jelleggel határozzák meg a joghatóságot nem magyar állampolgárok személyi állapotát érintõ egyes konkrét eljárásokra. A jogirodalomban azonban ellentétes értelmezések láttak napvilágot arra nézve, hogy a magyar szervek fõszabályként joghatósággal rendelkeznek-e nem magyar állampolgárok személyi állapotát érintõ peres, nemperes és közigazgatási eljárásokra.

A Tervezet egyértelmû helyzetet teremt azzal, hogy fõszabályként kizárja a magyar bíróságok (és más hatóságok) joghatóságát a nem magyar állampolgárok személyi állapotát érintõ ügyekben (Nmtvr. 62/D. § (1) bek.). Eljárhatnak azonban a magyar bíróságok nem magyar állampolgárok meghatározott személyállapoti ügyeiben, ha az ügynek bizonyos belföldi vonatkozása van (Nmtvr. 62/D. § (2)-(3) bek.). Ilyen, a magyar joghatóságot megalapozó belföldi elem:

• személyi állapotot érintõ perben (legalább) az egyik fél belföldi lakóhelye;
• holtnak nyilvánítás iránti eljárásban az eltûnt személy utolsó belföldi lakóhelye, és emellett valamely belföldi jogi érdek fennállta.

7. Az állami immunitással kapcsolatos joghatósági rendelkezések. A nemzetközi magán- és eljárási jogban az állami immunitás kérdésköre két vonatkozásban merül fel, éspedig az állam jogviszonyaira alkalmazandó jog, illetõleg az állam külföldi bírói fórum joghatóságának való alávetettsége tekintetében. A hatályos magyar szabályozás némileg felemás: míg az állam polgári jogviszonyaira irányadó jog meghatározása tekintetében (Nmtvr. 17. §) már a relatív (funkcionális) immunitás felé hajlik, addig a bírói joghatóság alóli mentesség kérdésében alapvetõen az abszolút immunitás elve érvényesül.

Az abszolút immunitás elve szerint az államot minden tekintetben - a külföldi elemet tartalmazó polgári jogviszonyai tekintetében is - teljes mentesség illeti meg más államok bírói fórumai alól; az állammal szembeni magánjogi igények legfeljebb a saját bíróságai elõtt érvényesíthetõek. Ennek az elvnek a nemzetközi kapcsolatokat és a joghatósági szabályozást meghatározó egyeduralmát a XX. sz. folyamán fokozatosan kikezdte az, hogy az államok világviszonylatban egyre szélesebb körben váltak magánjogi jogviszonyok alanyává. A fejlõdés eredményeként mára a fejlett államok (ideértve a fejlett tengerentúli államokon kívül Nyugat-Európát, de több közép-európai államot is) jogának hozzáállását egyértelmûen a relatív (funkcionális) immunitás elve határozza meg, amely különbséget tesz az állam közhatalmi minõségében történõ fellépése, és az ennek során keletkezõ jogviszonyai (iure imperii), illetõleg az állam magánjogi jogviszonyai (iure gestionis) között, azzal, hogy az utóbbiak tekintetében az államot nem illeti meg mentesség idegen állam bírói fórumának joghatósága alól.

A Tervezet a nemzetközi jogfejlõdés fõ tendenciáját követi, és új alapokra helyezi az állam joghatóság alóli mentességére vonatkozó hatályos szabályozást (Nmtvr. hatályos 55. § d) pont; 56. § a) pont; 57. §; 72. §). Eszerint a magyar bíróság (más hatóság) joghatósága - a relatív immunitás elvének megfelelõen - nem kizárt, azaz helye van magyarországi eljárás lefolytatásának külföldi állam (külföldi állami szerv) ellen akkor, ha a külföldi állam a mentességrõl lemond, avagy - tekintet nélkül lemondására - az eljárás tárgyát a külföldi államnak a törvényben meghatározott polgári jogviszonya képezi. A külföldi államnak azokat a belföldi vonatkozású polgári jogviszonyait, amelyek tekintetében alá van vetve a magyar joghatóságnak, a Tervezet kimerítõen felsorolja (Nmtvr. 62/E. § (1) bek.). Alapvetõen olyan tipikus polgári jogviszonyokról van szó, amelyeket az Európa Tanács Állami Immunitásról szóló, 1972. május 16. napján kötött Egyezménye is nevesít, és amelyeket relatív immunitás elvét valló államok belsõ joga (törvényi szabályozás, vagy bírói esetjog) tipikusan acta iure gestionis ügyleteknek minõsít.

Ugyanezen szabályok értelemszerûen irányadóak a "fordított esetre", azaz a Magyar Állam (magyar állami szerv) elleni eljárásokra is (Nmtvr. 62/A. § c). pont). Eszerint nem kizárólagos a magyar joghatóság a Magyar Állam (magyar állami szerv) elleni eljárásokban akkor, ha a Magyar Állam a mentességrõl lemond, vagy ha az eljárás tárgyát a Magyar Államnak külföldi elemet tartalmazó olyan jogviszonya képezi, mint amelyek tekintetében a 62/E. § (1) bekezdése szerint külföldi államot sem illetne meg a mentesség a magyar szervek joghatósága alól. Ilyen esetekben tehát a magyar jog megengedettnek tekintené a Magyar Állam (magyar állami szerv) elleni külföldi eljárást.

Hangsúlyozandó azonban, hogy - összhangban a nemzetközi jog általános szabályaival - a magyar bíróság elõtt marasztalt külföldi állam belföldön lévõ olyan vagyona, amely az állam közhatalmi feladatainak ellátását, állami szerveinek mûködését szolgálja, végrehajtás alá nem vonható (Nmtvr. 62/E. § (2) bek.). Így például kizárt a végrehajtás (és bármiféle kényszercselekmény) a külképviselet ingatlana, gépjármûvei vagy egyéb ingóságai, bankszámlája stb. tekintetében. A marasztaló határozat legfeljebb a marasztalt külföldi állam esetleges belföldön fellelhetõ vállalkozói, kereskedelmi tevékenységével összefüggõ vagyona terhére hajtható végre.

8. A felek által kikötött joghatóság. A hatályos magyar jog is lehetõvé teszi a felek számára azt, hogy jogvitáikra meghatározott bírói fórumot válasszanak. Az Nmtvr. kikötött joghatóságra vonatkozó jelenlegi 62. §-a azonban több bizonytalanságot rejt magában. Bizonytalan, hogy milyen esetekben megengedett a joghatósági kikötés (a "nemzetközi gazdasági tárgyú szerzõdés" fogalma nehezen értelmezhetõ), továbbá bizonytalan az is, hogy a felek kikötése kizárólagos joghatóságot eredményez-e a kizárólagosságra vonatkozó kifejezett kitétel hiányában is. A hatályos Nmtvr. csak írásbeli formában teszi lehetõvé valamely bírói fórum joghatóságának kikötését, holott a nemzetközi kereskedelmi forgalomban ennél sokkal rugalmasabb alaki szabályok érvényesülnek. A Tervezet törekvése az, hogy a joghatósági kikötésekre vonatkozó hazai szabályozásból a bizonytalanságokat kiküszöbölje és egyúttal a szabályozást korszerûsítése (Nmtvr. 62/F - 62/H. §).

8.1. A Tervezet nem korlátozza a kikötés lehetõségét; kikötéssel a felek általában vagyonjogi ügyekben élhetnek. Joghatósági kikötésnek valamely konkrét jogviszony tekintetében van helye, akár a jogvita felmerülését követõen, akár az adott jogviszonyból származó esetleges jövõbeli jogvitákra nézve (Nmtvr. 62/F. § (1) bek.).

8.2. A Tervezet az európai normáknak megfelelõen szabályozza a kikötés joghatását (Nmtvr. 62/F. § (2) bek.). A felek kikötése fõszabályként kizárólagos joghatóságot eredményez: a jogvitában csak a felek által meghatározott bíróság(ok) járhat(nak) el. Nincs akadálya a tervezet szerint természetesen annak, hogy a felek olyan megállapodást kössenek, amely nem irányul kizárólagos joghatóságra. Mindennek azonban kifejezetten ki kell tûnnie a joghatósági kikötésbõl.

A joghatósági kikötésben a feleknek egyértelmûen kell megjelölniük, mely fórum(ok) eljárása alá utalják a vitájuk elbírálását. A megállapodásban kiköthetik akár valamely állam bíróságainak, akár egy konkrét (belföldi vagy külföldi) bíróságnak az eljárását. Az elsõ esetben az érintett állam belsõ eljárási jogának illetékességi szabályai irányadók abban a kérdésben, hogy az ügyben melyik konkrét bíróság jogosult eljárni. A második esetben viszont a megállapodás egyszerre jelent joghatósági és illetékességi kikötést.

8.3. A Tervezet a joghatósági kikötésekre olyan rugalmas alaki szabályokat ír elõ, amelyek figyelembe veszik a nemzetközi kereskedelmi kapcsolatokban szokásos szerzõdéskötési módozatokat is.

8.4. A Tervezet bizonyos esetekben kizárja, illetõleg korlátozza a joghatósági kikötés lehetõségét (Nmtvr. 62/G. §). Érvénytelen az olyan kikötés, amely sérti a Tervezet feltétlen érvényesülést igénylõ joghatósági szabályait, nevezetesen a kizárólagos, illetõleg a kizárt joghatóságra vonatkozó rendelkezéseket.

Erõsen korlátozza a Tervezet a joghatósági kikötést azon szerzõdéses jogviszonyok tekintetében, amelyekben a felek közötti erõviszonyok nagymértékben különböznek: a fogyasztói szerzõdések, illetõleg munkaszerzõdések tekintetében. E szerzõdéses kapcsolatokban joghatósági kikötésre csak akkor van lehetõség, ha a felek kikötéssel csak a jogvita felmerülését követõen élnek, avagy ha még a jogvita keletkezését megelõzõen élnek ugyan kikötéssel (pl. magában a szerzõdésben), de a kikötés

• nem teszi lehetõvé, hogy a munkavállalót, illetõleg a fogyasztót a saját lakóhelye vagy szokásos tartózkodási helye szerinti állam bíróságaitól eltérõ más államban pereljék, és
• a munkavállalótól, illetõleg a fogyasztótól nem vonja meg az általa indítható perek esetére részére megnyitott kedvezõ joghatósági okokat (Nmtvr. 60-61. §)

8.5. A Tervezet más európai jogrendszerekben ismert szabályokhoz, illetõleg a Luganoi Egyezmény rendelkezéseihez hasonlóan lehetõvé teszi azt is, hogy a bíróság joghatóságát az alperesnek az ügy érdemére vonatkozó nyilatkozata (perbebocsátkozás) is megalapozza (Nmtvr. 62/H. §), kivéve, ha olyan ügyrõl van szó, amelyben a törvény kizárja a magyar joghatóságot.

E rendelkezésnek azokban az esetekben lehet jelentõsége, amikor a magyar joghatóság ugyan nem kizárt, ám mégsem található a törvényben egyetlen olyan joghatósági ok sem, amely az adott ügyre magyar bírói fórumot bocsátana rendelkezésre. Ilyenkor az alperes meghatározott perbeli cselekménye, a perbebocsátkozás utólag megalapozza a magyar bíróság joghatóságát.

A 2. §-hoz

A nemzetközi magánjogról szóló 1979. évi 13. tvr. külföldi határozatok elismerésére és végrehajtására vonatkozó XI. Fejezetének módosítása

1. A joghatóság és az elismerés közötti kapcsolat. A Tervezet szerint a magyar jogrendnek a külföldi bírósági vagy hatósági határozatokhoz történõ viszonyulását alapvetõen a joghatóság kérdése határozza meg. A külföldi határozatok joghatásainak elismerése ugyanis - minden más feltételt megelõzõen - attól függ, hogy az adott ügy kizárólagos magyar joghatóságot érint-e, az adott eljárás lefolytatására a magyar bíróságok (hatóságok) joghatósága kizárt-e, avagy párhuzamos joghatóság áll-e fenn.

Amennyiben külföldi bíróság vagy más hatóság olyan ügyben hozott határozatot, amelyre a magyar törvény értelmében magyar bíróságnak kizárólagos joghatósága áll fenn (Nmtvr. 62/A - 62/B. §), a határozat belföldön történõ elismerése nem jöhet szóba (Nmtvr. 70. § (1) bek.). Ebben az esetben ugyanis "magyar szempontból" nem lett volna helye a külföldi bíróság érdemi eljárásának és határozathozatalának.

Ezalól a Tervezet egyetlen esetben tesz kivételt. El kell ugyanis ismerni a magyar állampolgár házasságát felbontó külföldi határozatot olyan esetben is, ha kizárólagos magyar joghatóság állt fenn (azaz az érintett magyar állampolgár lakóhelye a keresetindításkor belföldön volt), feltéve, hogy a külföldi bontóhatározat elismerését maga az érintett magyar állampolgár kéri (Nmtvr. 70. § (2) bek.). A gyakorlatban a személyi állapotot érintõ ügyek közül a házassági bontóügyek azok, amelyek tömegesen fordulnak elõ. Az a körülmény, ha valamely magyar állampolgár házasságát felbontó külföldi határozatot pusztán azért nem lehetne elismerni, mert az érintett lakóhelye belföldön volt (és így az ügy kizárólagos magyar joghatóság alá tartozott), esetenként rendezetlen, felemás jogviszonyokat eredményezhet, ennélfogva súlyos következményekkel járhet az érintettre nézve. E felemás helyzetek elkerüléséhez nagyobb érdek fûzõdik, mint a kizárólagos magyar joghatósághoz történõ feltétlen ragaszkodáshoz, annál is inkább miután a személyi állapoti ügyekre vonatkozó kizárólagos joghatóság éppen a magyar állampolgár védelmét célozza.

A vázolt eset, a kizárólagos magyar joghatóság "ellenpólusát" az olyan ügyekben hozott külföldi határozatok jelentik, amelyek tekintetében a magyar joghatóság kizárt (Nmtvr. 62/C - 62/D. §). Miután a kizárt joghatóság szabályai kategórikusan tiltják, hogy magyar bíróság vagy hatóság az adott ügyben érdemben eljárjon, ilyen esetekben a külföldi határozat belföldi elismerésének lehetõvé tétele mindenképpen szükséges. A Tervezet ezért úgy rendelkezik, hogy ilyen esetben a külföldi határozatot belföldön - viszonosságra tekintet nélkül - kell elismerni; az elismerés feltétele csupán az, hogy a határozat jogerõs legyen, és az Nmtvr. 72. § (2) bekezdés a)-c) pontjaiban meghatározott - garanciális jellegû - megtagadási okok egyike se álljon fenn.

Minden egyéb esetben - azaz, ha az ügy, amelyben a külföldi bíróság (hatóság) a határozatot hozta nem tartozik kizárólagos magyar joghatóság alá, de a magyar joghatóság nem is kizárt - a külföldi határozatok az Nmtvr. 72-73. §-aiban meghatározott feltételekkel ismerhetõk el belföldön.

2. A külföldi határozatok elismeréséhez megkívánt feltételek. A Tervezet azon rendelkezései, amelyek a külföldi határozatok elismeréséhez megkívánt feltételeket rögzítik, messzemenõen igazodnak a nemzetközileg elfogadott normákhoz, más államok belsõ jogában, illetõleg nemzetközi egyezményekben (mindenekelõtt a Luganoi Egyezményben) megfogalmazott szabályokhoz; és - összességükben - nem jelentenek alapvetõ változást az Nmtvr. jelenleg hatályos rendelkezéseihez képest.

2.1. Az eljárt külföldi bíróság joghatóságának vizsgálata. A jelenleg hatályos Nmtvr. 70. § (1) bekezdése szerint eltérõ rendelkezés hiányában "...el kell ismerni külföldi bíróságnak vagy más hatóságnak olyan ügyben hozott határozatát, amelyben a magyar bíróságnak vagy más hatóságnak nincs kizárólagos joghatósága". Az Nmtvr. jelenlegi rendelkezései értelmében ha a külföldi határozat nem ütközik a kizárólagos magyar joghatóságba, akkor a hazai elismerés során nem kerül megvizsgálásra az, hogy mi volt az a kapcsolat - joghatósági ok - az ügy tárgya vagy az ügyben érintett felek és az eljárt külföldi fórum között, amely megalapozta annak joghatóságát. Elméletileg akár olyan külföldi eljárásban hozott határozat is elismerésre kerülhet belföldön, amelyet az eljáró fórumhoz semmiféle jogilag releváns kapcsolat nem fûzött, vagy a külföldi fórum éppen a magyarországi lakos alperesre nézve egyértelmûen hátrányos joghatóság (pl. a felperes lakóhelye vagy a felperes állampolgársága) alapján járt el.

Az Nmtvr. hatályos szabályaival szemben a Tervezet szerint olyan esetekben is, ha az ügy nem tartozik kizárólagos magyar joghatóság alá, vizsgálni kell a külföldi határozat belföldi elismerése során azt, hogy az eljárt külföldi fórum joghatósága kellõképpen megalapozott volt-e, azaz az ügyet kellõen releváns jogi kapcsolat fûzte-e az eljárt fórumhoz. Ennek a joghatósági vizsgálatnak a mércéjét a magyar jog joghatósági szabályaiban megfogalmazott "kapcsolóelvek" képezik. Eszerint a határozat belföldön akkor ismerhetõ el, ha "...az eljárt külföldi bíróság vagy más hatóság joghatósága a magyar törvényben megállapított joghatósági szabályok valamelyike alapján megalapozott volt" (Nmtvr. 72. § (1) bek. a) pont).

Ilyen szabályozást már régóta tartalmaz számos külföldi állam joga is. E joghatósági vizsgálat célja alapvetõen az, hogy a belsõ joghatósági szabályokat meghatározó alapvetõ elveket (így különösen az alperes védelme, a fokozottabb védelmet igénylõ felek - pl. fogyasztó, munkavállaló - jogérvényesítésének elõsegítése) közvetve a külföldi bíróságok eljárásával szemben is érvényre juttassa, ezáltal fokozottabban védje a belföldi alpereseket.

2.2. A külföldi határozat jogereje. Figyelemmel arra, hogy a határozathoz fûzõdõ joghatások rendszerint a jogerõvel válnak teljessé, a külföldi határozat hazai elismerésének feltétele az is, hogy a határozat az azt hozó bíróság államának eljárási joga (lex fori) szerint jogerõre emelkedjen (Nmtvr. 72. § (1) bek. b) pont).

2.3. Viszonosság fennállta. A külföldi határozat elismerésének feltétele továbbá az is, hogy Magyarország és a határozatot hozó bíróság állama között viszonosság álljon fenn (Nmtvr. 72. § (1) bek. c) pont).

Az Nmtvr. jelenleg hatályos szövege a külföldi határozatok magyarországi elismeréséhez megszabott feltételek között nem említi a viszonosságot; a viszonosság fennállta csupán a marasztaló (vagyonjogi, illetõleg gyermek elhelyezését érintõ) külföldi határozatok hazai végrehajtásához szükséges (Nmtvr. hatályos 74. § (1) bek.). A gyakorlat azonban többnyire eddig is abból indult ki, hogy viszonosság hiányában a külföldi marasztaló határozatok nem csupán végrehajtásra nem kerülhetnek, hanem elismerésre sem, így különösen nem minõsülhetnek belföldön ítélt dolognak.

A Tervezet által követett megoldás szerint a külföldi határozatok elismerése általánosságban viszonossághoz van kötve; ennek megfelelõen külföldi határozatot belföldön csak viszonosság esetén illet meg anyagi jogerõhatás, illetõleg csak viszonosság esetén kerülhet sor annak belföldi végrehajtására. A Tervezet ezzel egységesíti a külföldi határozatok belföldi elismerésének és végrehajtásának feltételeit: amennyiben a külföldi határozat megfelel a belföldi elismerés feltételeinek, az belföldön - amennyiben marasztalást tartalmaz - végrehajtásra kerülhet (Nmtvr. 74/A. §); azaz a határozat belföldi végrehajtásához az elismerhetõség feltételein kívül többletfeltétel nincs megszabva.

Mindazonáltal a Tervezet nem kíván viszonosságot a külföldi határozatok belföldi elismeréséhez, illetõleg végrehajtásához

• kizárt joghatóság alá tartozó ügyben hozott külföldi határozat (Nmtvr. 71. §);
• személyi állapotot érintõ külföldi határozat (Nmtvr. 73. § (2) bek. a) pont);
• a felek által kikötött bíróság határozatának (Nmtvr. 73. § (2) bek. b) pont) esetében

Kizárt joghatóság alá tartozó ügyekben magyar bíróságok illetõleg hatóságok nem járhatnak el. Ha ilyen esetekben a magyar jog viszonosságtól tenné függõvé a külföldi határozat megtagadását, az azzal a következménnyel járna, hogy viszonosság hiánya esetén a jogosultat belföldön nem illetné meg a jogvédelem, hiszen a külföldi határozat nem kerülhetne elismerésre (illetõleg végrehajtásra), belföldi bírósághoz viszont nem lehetne fordulni az ügy érdemi elbírálása céljából. A személyi állapoti kérdésben hozott, marasztalást nem tartalmazó (megállapító vagy jogalakító) külföldi határozatok joghatásainak elismeréséhez a hatályos szabályozás sem kívánja meg a viszonosság fennálltát. Indokolt e szabályozás fenntartása; semmi nem szól amellett, hogy külföldi bíróságok házasságfelbontó határozata, illetõleg egyéb személyállapoti ügyben hozott határozata - amennyiben az a hazai elismeréshez egyébként megkívánt feltételeknek megfelel - csak viszonosság esetén legyen elismerhetõ. Teljesen új szabály a Tervezetben, hogy a külföldi bíróság vagyonjogi ügyben hozott határozatát belföldön viszonosságra tekintet nélkül kell elismerni és végrehajtani abban az esetben, ha az eljárt külföldi bíróság joghatósága a felek kikötésén alapult. Miután joghatósági kikötéssel a felek gyakorlatilag a szerzõdéses kapcsolatokban élnek, e rendelkezés a nemzetközi gazdasági kapcsolatokban lényegesen megnöveli a felek mozgásterét az eljáró bírói fórum megválasztása vonatkozásában.

2.4. Megtagadási ok hiánya. A Tervezet feltételül szabja végül külföldi határozat belföldi elismeréséhez, hogy ne álljon fenn olyan ok, amely miatt a határozat elismerését meg kell tagadni. Ezeket a - külföldi államok jogával és a Luganoi Egyezmény rendelkezéseivel nagyfokú rokonságot mutató - megtagadási okokat az Nmtvr. 72. § (2) bekezdése kimerítõen felsorolja. E rendelkezések a külföldi bíróság eljárásán, illetõleg határozatán "számon kérik" a magyar jogrend feltétlen érvényesülést igénylõ, közrendi jellegû szabályainak (a) pont), az alperes perbeli jogainak és a "fair" eljárás követelményébõl fakadó alapvetõ eljárási garanciáknak a betartását (b) és c) pontok), továbbá a magyar bíróság elõtt ugyanazon ügyben idõben elõbb beállott perfüggõség, illetõleg idõben elõbb beállott anyagi jogerõ tiszteletben tartását (d) és e) pontok).

3. A külföldi határozat elismerésével kapcsolatos eljárás. A hatályos magyar jogban sem az Nmtvr., sem más jogszabály nem tartalmaz rendelkezéseket a külföldi határozat elismerésével kapcsolatos eljárás tekintetében. A Tervezet rendezi az elismeréssel kapcsolatos legalapvetõbb eljárási kérdéseket.

A külföldi határozat belföldön történõ elismerése törvénynél fogva történik, külön elismerései eljárás lefolytatására nincs szükség (Nmtvr. 74. § (1) bekezdés elsõ mondata). Az ipso iure elismerés elvével függ össze az is, hogy a külföldi határozatot - amennyiben az megfelel a belföldi elismerés feltételeinek - az ahhoz fûzõdõ legfontosabb joghatás, az anyagi jogerõ belföldön is attól az idõponttól kezdve illeti meg, amikor az a határozatot hozó bíróság vagy hatóság államában jogerõre emelkedik.

A külföldi határozat elismerhetõségének kérdését rendszerint az a belföldi bíróság vagy más hatóság vizsgálja, amelynek eljárásában az (pl. elõkérdésként, vagy pergátló akadályként) felmerül (74. § (1) bek. második mondata). Téves az a - jogalkalmazó szervek körében széles körben elterjedt - nézet, miszerint az Igazságügyi Minisztériumnak hatásköre lenne annak megállapítására, hogy valamely külföldi határozat belföldön elismerhetõ (erre a hatályos jogszabályok alapján csak külföldi házassági bontóítéletek és más személyállapoti határozatok esetében van hatásköre, az anyakönyvi hivatalok megkeresésére).

A végrehajtást igénylõ (marasztaló) külföldi határozatok esetében mindenképpen külön eljárás lefolytatása szükséges, annak megállapítására, hogy a belföldi elismerés és végrehajtás feltételei fennállnak-e. A bírósági végrehajtásról szóló 1994. évi LIII. tv. (a továbbiakban: Vht.) 205-210. §-ai szerint külföldi határozat belföldön abban az esetben kerülhet végrehajtásra, ha azt magyar bíróság végrehajtási tanúsítvánnyal látta el. Az erre irányuló eljárás során vizsgálja az eljáró bíróság az elismerés feltételeit.

A gyakorlati tapasztalatok azt mutatják, hogy gyakran marasztalást nem tartalmazó külföldi határozatok (pl. magyarországi hagyaték vonatkozásában hozott külföldi hagyatéki határozatok) esetében is szükség lenne annak vizsgálatára, illetõleg megállapítására, hogy a határozat belföldön elismerhetõ. Ilyen határozatok esetében azonban nincs mód a Vht. 205-210. §-ai szerinti eljárás (végrehajtási tanúsítvány kiállítása) lefolytatására.

A Tervezet ezért önálló bírósági nemperes eljárást bocsát rendelkezésre a külföldi határozat elismerhetõségének bírói megállapítására (Nmtvr. 74. § (2) bek.). Erre az eljárásra megfelelõen irányadóak a külföldi marasztaló határozatok végrehajtási tanúsítvánnyal történõ ellátására irányuló eljárás szabályai, miután a két eljárás tárgya voltaképpen azonos (annak megállapítása, hogy a külföldi határozat a belföldi elismerhetõség feltételeinek megfelel-e).

A végrehajtási tanúsítvány kiállítása iránti eljárás, illetõleg az elismerhetõség megállapítására irányuló, Tervezet szerinti eljárás voltaképpen csak az illetékesség vonatkozásában tér el egymástól, miután a Vht. 16. § c), illetõleg d) pontja szerinti illetékességi szabályok (adós lakóhelye, ennek hiányában a végrehajtás alá vonható vagyontárgy fekvési helye) jellegüknél fogva a végrehajtási eljáráshoz kapcsolódnak. A Tervezet szerint erre tekintettel a külföldi határozat elismerhetõségének megállapítására irányuló eljárásban az illetékességet elsõsorban

• a kérelmezett (az ellenérdekû fél) belföldi lakóhelye vagy szokásos tartózkodási helye (székhelye); ennek hiányában
• a kérelmezõ lakóhelye (székhelye) vagy szokásos tartózkodási helye alapozza meg.

Hatáskörrel - összhangban a Vht. 16. § c) és d) pontjának küszöbönálló módosításával - a megyei bíróság székhelyén mûködõ helyi bíróság rendelkezik, külföldi választottbírósági határozat esetében pedig a megyei bíróság. Legvégsõ esetben (egyéb illetékességi ok hiányában) a Budai Központi Kerületi Bíróság (külföldi választottbírósági határozat esetében a Fõvárosi Bíróság) jár el.

Nincs szó mindazonáltal arról, hogy a külföldi határozat belföldi elismerésére csak akkor lehetne hivatkozni, ha azt bíróság a fent vázolt elismerési eljárás keretében megállapította; ezen eljárás igénybevétele nem kötelezõ, a külföldi határozat belföldi elismerése rendszerint ipso iure történik, külön eljárás nélkül.

A Tervezet szerint a külföldi határozatok belföldi elismeréséhez megkívánt egyes feltételek fennálltát (eljárt külföldi bíróság vagy hatóság joghatósága; határozat jogereje; viszonosság fennállta; megtagadási ok hiánya) hivatalból kell vizsgálni, bármilyen eljárásban kerül is sor az elismerhetõség vizsgálatára. Ezalól csupán a 72. § (2) bekezdés b) és c) pontjaiban meghatározott megtagadási okok képeznek kivételt; ezek ugyanis jellegüknél fogva az ellenérdekelt fél (adós) kifogására vehetõk figyelembe. A külföldi határozat hazai elismerésének vizsgálata kizárólag az elismeréséhez megkívánt törvényi feltételek meglétére korlátozódik, a határozat érdemben nem vizsgálható felül.

A 3-5. §-hoz

A polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. tv. rendelkezéseinek módosítása

1. Az alávetéses illetékességre vonatkozó szabályok módosítása (Tervezet 3. §). A joghatósági kikötésekre vonatkozó szabályozás felülvizsgálata felvetette a Pp. alávetéses illetékességre vonatkozó rendelkezéseinek korszerûsítését is.

Az eljáró bírói fórum felek általi megválasztására vonatkozó két szabályrendszer (joghatósági kikötés és alávetéses illetékesség) közötti összhang megteremtése feltétlenül indokolt. A külföldi elemet tartalmazó szerzõdéses kapcsolatokban ugyanis a felek számos esetben egy konkrét bíróság eljárását kötik ki. Az ilyen megállapodásnak egyszerre kell megfelelnie mindkét normarendszernek: alkalmasnak kell lennie mind a felek által konkrétan megjelölt bíróság illetékességének, mind pedig a kikötött bíróság állama joghatóságának megalapozására.

A Tervezet erre tekintettel a Pp. alávetéses illetékességre vonatkozó 41. §-át megengedettség, alakiságok, joghatás tekintetében a joghatósági kikötésre vonatkozó szabályokkal konform módon szabályozza újra. Az új szabályozás szerint önmagában az alperes egyoldalú alávetési nyilatkozata nem alapozza meg a bíróság illetékességét, hanem ehhez a felek akarat-megegyezésére van szükség. A gyakorlatban a felek jelenleg is többnyire kétoldalú nyilatkozattal állapodnak meg valamely bíróság illetékességében (a szerzõdési feltételek között).

2. A joghatóság perbeli vizsgálatára vonatkozó szabályok módosítása (Tervezet 4-5. §). Az Nmtvr.-nek a Tervezet 1. §-a által beiktatásra kerülõ 62/H. §-a lehetõvé teszi, hogy a magyar bíróság joghatóságát megalapozza az a körülmény is, hogy az alperes a bíróság elõtt az ügy érdemére vonatkozó védekezést terjeszt elõ, anélkül, hogy a joghatóság hiányára vonatkozó alaki kifogást érvényesítene. A joghatóságnak perbebocsátkozás útján történõ megalapozása sajátos intézmény: ilyen esetben a magyar bíróság joghatósága eredetileg, a keresetindításkor a törvényben nevesített joghatósági okok (általános, párhuzamos, kizárólagos, kikötött joghatóság, illetõleg a fogyasztói, biztosítási és munkaszerzõdésekre vonatkozó különös joghatóság) egyike alapján sem állapítható meg. Az alperes meghatározott perbeli cselekménye, a perbebocsátkozás azonban utólag megalapozza a magyar bíróság joghatóságát. Nincs mód mindazonáltal a magyar joghatóság perbebocsátkozással történõ megalapozására olyan esetben, ha a törvényben meghatározott kizárt joghatósági esetek valamelyike forog fenn.

Az új szabályozás szükségessé teszi a joghatóság perbeli vizsgálatára vonatkozó eljárási szabályok bizonyos mértékû korrekcióját is. A felülvizsgálat a Pp. 130. § (1) bek. a) pontjának módosítását, illetõleg az új 157/A. § beiktatását jelenti.

A joghatóság vizsgálata az új szabályozás szerint alapvetõen két lépcsõben történik.

1. A bíróság már a keresetindítást követõen, a keresetlevél adatai alapján vizsgálja azt, hogy nem olyan ügyrõl van-e szó, amely a kizárt joghatóság valamelyik esetköre alá tartozik. Amennyiben igen, a keresetet a Pp. 130. § (1) bek. a) pontjára hivatkozással idézés kibocsátása nélkül elutasítja. Az új szabályozás szerint tehát a kereset idézés kibocsátása nélküli elutasításának alapjául nem általában a joghatóság hiánya szolgál, hanem csupán az, ha a joghatóság kategorikusan kizárt (a belsõ jog vagy nemzetközi egyezmény alapján). Ezt juttatja kifejezésre a Pp. 130. § (1) bek. a) pontjának új megfogalmazása. Ilyen esetben eleve nem jöhet szóba a magyar bíróság joghatóságának alperesi perbebocsátkozással történõ utólagos megalapozása.
2. Amennyiben a magyar joghatóság nem kizárt (és a keresetet nem kell egyéb okból sem idézés kibocsátása nélkül elutasítani, illetõleg áttenni), a bíróság a továbbiakban az általános eljárási szabályok szerint jár el; az ügyet tárgyalásra tûzi ki, és arra a feleket megidézi. A joghatóság további vizsgálata alapvetõen attól függ, hogy az alperes az idézés nyomán milyen perbeli cselekményeket végez:

• Amennyiben az alperes az ügy érdemére vonatkozó nyilatkozatot tesz (perbebocsátkozik), és nem emel alaki kifogást a joghatóság hiányára való hivatkozással, az eljárás az általános szabályok szerint tovább folytatódik, anélkül, hogy a bíróságnak vizsgálnia kellene joghatósága hiányát vagy fennálltát. Ebben az esetben ui. az Nmtvr. 62/H. §-a értelmében a perbebocsátkozás folytán "megalapozottá vált" a magyar joghatóság akkor is, ha a törvényben nevesített egyéb joghatósági ok alapján az nem lenne megállapítható.
• Ha viszont az alperes a joghatóság hiányára vonatkozó alaki védekezést terjeszt elõ, úgyszintén ha az elsõ tárgyaláson a szabályszerû idézés ellenére meg sem jelenik, és írásbeli védekezést sem terjeszt elõ, akkor sor kerül a joghatóság vizsgálatának második lépcsõjére: a bíróságnak ilyenkor kellõ gondossággal azt kell vizsgálnia, hogy fennáll-e a magyar joghatóság a Tervezetben meghatározott általános, párhuzamos, kizárólagos, stb. joghatósági okok valamelyike alapján. Ha igen, akkor a magyar bírói fórum elõtti eljárás az általános szabályok szerint lefolytatható, ellenkezõ esetben viszont a pert - figyelemmel az újonnan beiktatott 157/A. §-ra - meg kell szüntetni. Amennyiben a fél jogi képviselõvel nem rendelkezik, õt a bíróság tájékoztatja a joghatóság hiányára vonatkozó alaki kifogás emelésének lehetõségérõl.

A 6-9. §-hoz

Záró rendelkezések

A törvény záró rendelkezései a hatálybalépésrõl, egyes jogszabályi rendelkezések - technikai jellegû - módosításáról, az új joghatósági és elismerési szabályok idõbeli hatályáról, továbbá az Nmtvr. egységes szerkezetbe foglalt szövegének közzétételére vonatkozó felhatalmazásról szólnak.

A törvény a kihirdetését követõ hatodik hónap elsõ napján lép hatályba. E viszonylag hosszabb határidõt az indokolja, hogy a Tervezet nagymértékben módosítja a joghatóság, valamint a külföldi határozatok elismerésének és végrehajtásának feltételrendszerét, valamint a joghatóság perbeli vizsgáltára vonatkozó eljárásjogi szabályokat, ennélfogva indokolt az új szabályozás alkalmazására hosszabb felkészülési idõt biztosítani a jogalkalmazók részére.

A joghatóságra és a külföldi határozatok elismerésének és végrehajtásának feltételeire vonatkozó módosított rendelkezéseknek nincs visszaható hatálya (Tervezet 7. § (1)-(2) bek.). E rendelkezések alól a Tervezet 7. § (3) bekezdése egy esetben tesz kivételt: magyar állampolgár személyi állapotát érintõ külföldi határozat elismerése esetében. Az új szabályozás ugyanis több tekintetben nagyvonalúbb az ilyen határozatok elismerése tekintetében (a kizárólagos magyar joghatóságról szélesebb körben való lemondás, ld. Nmtvr. 62/B. § c) - d) pontok; külföldi bontóhatározat elismerésének lehetõsége a fél kérelmére kizárólagos joghatóság esetén, ld. Nmtvr.70. § (2) bek.).

Indokolt annak lehetõvé tétele, hogy a külföldi határozat belföldi elismerhetõségének megállapítása iránti nemperes eljárást az érdekelt olyan esetben is igénybe vehesse, ha a kérdéses külföldi határozat még a törvény hatálybalépését megelõzõen emelkedett jogerõre (Tervezet 7. § (4) bek.).

Tekintettel arra, hogy a Tervezet az Nmtvr. két fejezetét átfogóan módosítja, indokolt az Nmtvr. módosított szövegének egységes szerkezetben történõ közzététele.