T/2805.
számú
TÖRVÉNYJAVASLAT

az önálló kereskedelmi ügynöki szerzõdésrõl

Budapest, 2000. június

(1) E törvény hatálya az önálló kereskedelmi ügynöki szerzõdésre (a továbbiakban: kereskedelmi ügynöki szerzõdés) terjed ki.

(2) E törvény alkalmazásában kereskedelmi ügynök az, aki díjazás ellenében állandó jellegû megbízás alapján áruk adásvételét vagy az árukra vonatkozó más szerzõdést közvetít, ideértve azt is, ha a szerzõdés - akár a megbízó nevében, akár saját nevében a megbízó javára való - megkötésére is jogosult.

(3) Önállónak az a kereskedelmi ügynök minõsül, aki nem munkaviszony alapján végez kereskedelmi ügynöki tevékenységet.

(4) Nem minõsül önálló kereskedelmi ügynöknek az, akinek a más nevében történõ szerzõdéskötéshez való joga jogszabályon alapul.

(5) E törvény rendelkezéseit - külön jogszabály eltérõ rendelkezése hiányában - megfelelõen alkalmazni kell az olyan önálló kereskedelmi ügynöki szerzõdésre is, amelynek tárgya szolgáltatásra, vagyoni értékû jogra, értékpapírra vonatkozó szerzõdés vagy tõzsdei ügylet közvetítése.

(6) E törvény alkalmazásában árunak minõsül minden birtokba vehetõ dolog.

(7) Az e törvényben nem szabályozott kérdésekben a Polgári Törvénykönyv rendelkezései irányadóak.

(8) Az e törvény alapján kötött olyan megállapodásokra, amelyek a gazdasági versenyt korlátozzák, a tisztességtelen piaci magatartás és a versenykorlátozás tilalmáról szóló 1996. évi LVII. törvény rendelkezéseit is megfelelõen alkalmazni kell.

(1) E törvény rendelkezéseitõl a felek egyezõ akarattal eltérhetnek, ha a törvény az eltérést nem tiltja.

(2) Ha e törvény egyes rendelkezéseitõl eltérést nem enged, a felek eltérõ tartalmú megállapodása helyébe a törvény rendelkezése lép.

(1) Ha az önálló kereskedelmi ügynök (a továbbiakban: kereskedelmi ügynök) a megbízó nevében szerzõdés megkötésére is jogosult külön kikötés alapján, akkor egyúttal

a) a kereskedelmi ügynök jogosult a teljesítés elfogadására (vételár átvételére);

b) a harmadik félnek a kereskedelmi ügynökhöz intézett, a szerzõdés megkötésére irányuló, illetve a szerzõdéssel kapcsolatos nyilatkozatai a kereskedelmi ügynökkel való közléssel a megbízóval szemben hatályossá válnak. A képviseleti jogkör korlátozása a harmadik féllel szemben csak akkor hatályos, ha vele azt megfelelõen közölték.

(2) Ha a kereskedelmi ügynök a megbízó nevében szerzõdés megkötésére nem jogosult, a felek eltérõ rendelkezése hiányában a harmadik félnek a kereskedelmi ügynökhöz intézett, a szerzõdés megkötésére irányuló, illetve a szerzõdéssel kapcsolatos nyilatkozatainak a kereskedelmi ügynökkel való közlése a megbízóval szemben nem hatályos.

A kereskedelmi ügynöki szerzõdés érvényességéhez annak írásba foglalása szükséges. E rendelkezéstõl a felek nem térhetnek el.

(1) A kereskedelmi ügynök köteles minden ésszerû, elvárható erõfeszítést megtenni a kereskedelmi ügynöki szerzõdésben meghatározott szerzõdések közvetítése érdekében.

(2) A kereskedelmi ügynök a teljesítés érdekében az adott helyzetben általában elvárható gondossággal, a megbízó érdekeire figyelemmel és utasításai szerint köteles eljárni.

(3) A kereskedelmi ügynök köteles tájékoztatni a harmadik felet képviseleti jogköre terjedelmérõl.

(4) A kereskedelmi ügynök a harmadik féllel a szerzõdést megkötni akkor köteles, ha a kereskedelmi ügynöki szerzõdés így rendelkezik.

(5) A kereskedelmi ügynök tevékenységérõl szükség szerint, a közvetített szerzõdésekrõl, valamint a harmadik félnek a szerzõdés megkötésére irányuló, illetve a szerzõdéssel kapcsolatos nyilatkozatairól pedig haladéktalanul köteles a megbízót tájékoztatni. Köteles továbbá tájékoztatni a megbízót a piaci helyzet alakulásáról és minden olyan körülményrõl, amely a megbízónak a kereskedelmi ügynöki szerzõdéssel kapcsolatos, a kereskedelmi ügynök által ismert érdekei szempontjából jelentõs.

(6) Az (1)-(3), valamint az (5) bekezdésben foglalt rendelkezésektõl a felek megállapodása nem térhet el.

(1) A kereskedelmi ügynök a kereskedelmi ügynöki szerzõdés megkötése elõtt köteles a megbízót tájékoztatni arról, ha más megbízóval kötött szerzõdés alapján hasonló tárgyú kereskedelmi ügynöki tevékenységet végez. E kötelezettség teljesítésének elmulasztása miatt a szerzõdésszegés jogkövetkezményei alkalmazhatók.

(2) A kereskedelmi ügynöki szerzõdés idõtartama alatt a kereskedelmi ügynök csak a megbízó írásbeli hozzájárulásával köthet más megbízóval hasonló tárgyú kereskedelmi ügynöki szerzõdést.

(1) A megbízó a kereskedelmi ügynöki tevékenységért díjat köteles fizetni.

(2) A megbízó az adott helyzetben általában elvárható módon köteles a kereskedelmi ügynök kötelezettségei teljesítését elõsegíteni, így különösen a szükséges iratokat, illetve dolgokat a kereskedelmi ügynök rendelkezésére bocsátani, továbbá köteles a kereskedelmi ügynöknek a kereskedelmi ügynöki szerzõdés teljesítéséhez szükséges tájékoztatást megadni.

(3) A megbízó köteles a kereskedelmi ügynököt kellõ idõben értesíteni arról, ha csak lényegesen kisebb mennyiségben szándékozik vagy képes szerzõdéseket kötni annál, mint amit a kereskedelmi ügynök ésszerûen feltételezhet, továbbá a kereskedelmi ügynök által közvetített szerzõdés megkötésérõl, illetve a szerzõdéskötés meghiúsulásáról, valamint a kereskedelmi ügynök által közvetített szerzõdés teljesítésének elmaradásáról.

(4) A kereskedelmi ügynöknek átadott dolgok vonatkozásában a kárveszélyt a megbízó viseli.

(5) Az (1)-(3) bekezdésben foglalt rendelkezésektõl a felek megállapodása nem térhet el.

(1) A felek díj mértékére vonatkozó megállapodása hiányában a kereskedelmi ügynök a tevékenységének helye és a szerzõdés tárgya szerint szokásos díjra, szokásos díjazás hiányában pedig az ügylettel összefüggõ valamennyi körülmény figyelembevételével megállapított méltányos díjra jogosult, feltéve, hogy az eset körülményeibõl megállapítható, hogy a felek között a díj mértékének megállapítása hiányában is létrejött a szerzõdés.

(2) A kereskedelmi ügynök díjazása kiköthetõ jutalék formájában is. E törvény alkalmazásában jutaléknak minõsül a díjnak minden olyan eleme, amely a közvetített ügyletek száma vagy értéke szerint változik. Ha a kereskedelmi ügynök nem jutalék formájában részesül díjazásban, a 9-13. § rendelkezései nem alkalmazhatók.

(3) A kereskedelmi ügynök a díjon felül - ellenkezõ megállapodás hiányában - készkiadásainak, illetve általános üzleti kiadásainak megtérítését nem követelheti.

(4) A kereskedelmi ügynök a harmadik szerzõdõ féltõl a megbízó hozzájárulása nélkül díjazást nem fogadhat el, illetve nem köthet ki.

(1) A kereskedelmi ügynöki szerzõdés hatálya alá esõ idõszakban kötött szerzõdés után a kereskedelmi ügynök jutalékra jogosult, ha

a) a szerzõdést a tevékenysége eredményeként kötötték meg, vagy

b) a szerzõdést az általa korábban azonos jellegû ügylethez félként megnyert személlyel kötötték meg.

(2) Ha a kereskedelmi ügynök kizárólagos közvetítõi joggal rendelkezik, azon szerzõdés után is jogosult jutalékra, amelyet a megbízó a szerzõdés hatálya alá esõ idõszakban a közremûködése nélkül, közvetlenül kötött a kizárólagossági jogával érintett földrajzi területhez vagy személyi körhöz tartozó féllel.

(3) A földrajzi területhez tartozónak minõsül

a) az a természetes személy, akinek lakóhelye vagy szokásos tartózkodási helye az adott területen van;

b) az a jogi személy vagy jogi személyiséggel nem rendelkezõ gazdasági társaság, amely gazdasági tevékenységét az adott területen fejti ki.

(4) A földrajzi területhez tartozó féllel kötöttnek minõsülhet az a szerzõdés is, amelyet az adott területen kötöttek meg, továbbá amelyet az adott területen kell teljesíteni.

(1) A megbízó jogosult a kereskedelmi ügynököt a 9. § alapján megilletõ jutalék kifizetésének megtagadására, ha az a (2) bekezdés alapján a korábban azonos körben megbízott kereskedelmi ügynököt illeti meg, feltéve, hogy a korábbi kereskedelmi ügynöki szerzõdés létérõl a megbízó a kereskedelmi ügynököt a szerzõdés megkötésekor tájékoztatta.

(2) A kereskedelmi ügynöki szerzõdés megszûnése után kötött szerzõdés alapján a kereskedelmi ügynök jutalékra jogosult, ha

a) a harmadik személy - a 9. § szerint jutalékkötelesnek minõsülõ - szerzõdés megkötésére irányuló ajánlata a kereskedelmi ügynöki szerzõdés megszûnése elõtt a megbízóhoz vagy a kereskedelmi ügynökhöz megérkezett, vagy

b) a szerzõdéskötés túlnyomórészt a kereskedelmi ügynöki szerzõdés tartama alatt kifejtett tevékenységére vezethetõ vissza, és a kereskedelmi ügynöki szerzõdés megszûnésétõl számított ésszerû idõn belül kerül sor a szerzõdéskötésre.

(3) Ha a szerzõdés megkötése az azonos tevékenységi területen megbízott, idõben egymást követõ kereskedelmi ügynökök tevékenységének közös eredménye, a jutalék arányos megosztásának van helye.

(1) A felek megállapodhatnak abban, hogy a kereskedelmi ügynököt külön jutalék illeti meg az általa beszedett pénzösszegek után (inkasszójutalék).

(2) Ha a kereskedelmi ügynök felelõsséget vállal a megbízóval szemben a harmadik szerzõdõ fél szerzõdésbõl folyó kötelezettségeinek teljesítéséért, a felelõsség elvállalásáért külön jutalék köthetõ ki (del credere-jutalék).

(1) A jutalék - a felek megállapodása szerint - akkor és olyan mértékben esedékes, amikor és amilyen mértékben

a) a harmadik féllel a szerzõdés létrejött és a megbízó teljesítette azt, vagy teljesítenie kellett volna, vagy

b) a harmadik féllel a szerzõdés létrejött és a harmadik fél teljesítette azt.

(2) A jutalék legkésõbb akkor esedékes, amikor a harmadik szerzõdõ fél teljesítette a szerzõdést, vagy teljesítenie kellett volna, ha a megbízó is teljesített volna.

(3) Ha a felek úgy rendelkeznek, hogy a kereskedelmi ügynök jutalékhoz való jogát a szerzõdés létrejötte önmagában megalapozza, illetve azt a teljesítés elmaradása nem érinti, a jutalék a szerzõdés megkötésekor esedékes.

(4) A del credere-jutalék a szerzõdés megkötésével válik esedékessé.

(5) Nem illeti meg jutalék a kereskedelmi ügynököt, ha a harmadik féllel kötött szerzõdés teljesítésére olyan okból nem kerül sor, amiért a megbízó nem felelõs.

(6) Ha a kereskedelmi ügynök jutalékra nem jogosult, illetve jogát elveszíti, köteles a már felvett jutalékot a megbízónak haladéktalanul visszafizetni. A jóhiszemûen felvett jutalék után visszafizetés esetében kamat nem jár.

(7) A (2) bekezdésben foglaltaktól a felek megállapodása a kereskedelmi ügynök hátrányára nem térhet el, továbbá érvénytelen az olyan megállapodás, amely alapján a kereskedelmi ügynök elveszítené a jutalékhoz való jogát akkor, ha a harmadik féllel kötött szerzõdés teljesítésére olyan okból nem kerül sor, amiért a megbízó felelõs.

(1) Az esedékessé vált jutalékról a megbízó köteles a kereskedelmi ügynöknek legkésõbb az esedékessé válás negyedévét követõ hónap utolsó napjáig elszámolást átadni, és azt megfizetni. Az elszámolásnak tartalmaznia kell a jutalék számítása szempontjából minden lényeges adatot.

(2) A kereskedelmi ügynök jogosult arra, hogy a jutalékigénye érvényesítéséhez szükséges tájékoztatást, így különösen a megbízó könyvelésének a jutalékköteles ügyletekre vonatkozó kivonatát megkapja.

(3) Az (1) és (2) bekezdésben foglaltaktól a felek megállapodása a kereskedelmi ügynök hátrányára nem térhet el.

(1) A kereskedelmi ügynöki szerzõdésben meg kell határozni azokat az árukat, valamint azt a földrajzi területet vagy azt a földrajzi területet és személyi kört, amelynek vonatkozásában a kereskedelmi ügynök tevékenységét ellátni köteles, illetve jogosult (a továbbiakban: tevékenységi terület).

(2) A kereskedelmi ügynök az adott tevékenységi terület vonatkozásában kizárólagos közvetítõi joggal ruházható fel.

(1) A kereskedelmi ügynöki szerzõdés köthetõ határozott vagy határozatlan idõre.

(2) Ha a határozott idõre kötött szerzõdés teljesítését a felek a határozott idõ lejárta után továbbfolytatják, a szerzõdés határozatlan idõtartamúvá alakul át.

(1) A határozatlan idõre kötött szerzõdést bármelyik fél felmondhatja. A felmondást annyiban kell indokolni, hogy a kiegyenlítéshez való jog (18-19. §) megállapítható legyen.

(2) A felmondási idõ a szerzõdés elsõ évében egy hónap, a szerzõdés második évében két hónap, a harmadik és azt követõ években három hónap. Rövidebb felmondási idõben a felek nem állapodhatnak meg, kivéve, ha a kereskedelmi ügynök nem fõtevékenységeként végzi a kereskedelmi ügynöki tevékenységet.

(3) Ha a felek hosszabb felmondási idõben állapodnak meg, a megbízóra irányadó felmondási idõ nem lehet rövidebb, mint a kereskedelmi ügynökre irányadó felmondási idõ.

(4) A felmondás a naptári hónap utolsó napjára szól.

(5) Ha a határozott idõtartamú szerzõdés határozatlan idõtartamúvá alakul át, a felmondási idõ számítása szempontjából a szerzõdés teljes idõtartamát kell figyelembe venni.

Bármelyik fél a kereskedelmi ügynöki szerzõdést azonnali hatállyal felmondhatja, ha a másik fél a szerzõdésben vállalt kötelezettségét súlyosan megszegi. A szerzõdésszegés jogkövetkezményeire egyebekben a Polgári Törvénykönyv szabályai irányadók.

(1) A kereskedelmi ügynök a megbízótól a kereskedelmi ügynöki szerzõdés megszûnése esetében kiegyenlítést követelhet, ha

a) a kereskedelmi ügynök a megbízó számára új ügyfeleket szerzett, és a megbízó a kereskedelmi ügynök által szerzett ügyfelekkel fennálló üzleti kapcsolatokból a kereskedelmi ügynöki szerzõdés megszûnését követõen is jelentõs elõnyre tesz szert, és

b) a kiegyenlítés megfizetése az összes körülményre figyelemmel méltányos, különös tekintettel arra, hogy a kereskedelmi ügynök a szerzõdés megszûnése következtében elveszíti olyan jutalékhoz való jogát, amely õt a szerzõdés hatályban maradása esetén az általa szerzett ügyfelekkel a jövõben létrejövõ szerzõdések után megilletné.

(2) Az új ügyfél szerzésével egy megítélés alá esik, ha a kereskedelmi ügynök a korábbi ügyféllel fennálló üzleti kapcsolatot olyan lényegesen kibõvíti, hogy az megfelel egy új ügyfél megnyerésének.

(3) A kiegyenlítés összegének arányosnak kell lennie az (1) bekezdés b) pontja szerinti jutalékveszteséggel, de nem haladhatja meg a kereskedelmi ügynök által a megelõzõ öt évben kapott díjazás átlagából számított egyévi összeget, öt évnél rövidebb kereskedelmi ügynöki szerzõdés esetén pedig a szerzõdés idõtartama alatt kapott díjazás éves átlagából számított összeget.

(4) A kiegyenlítés megfizetése nem érinti a kereskedelmi ügynök más jogcímen felmerülõ kártérítési igényét.

(5) A kiegyenlítéshez való jog akkor is fennáll, ha a kereskedelmi ügynöki szerzõdés a kereskedelmi ügynök halála (jogutód nélküli megszûnése) miatt szûnik meg.

(6) A kiegyenlítés iránti igényt a kereskedelmi ügynöki szerzõdés megszûnését követõ egy éven belül közölni kell a megbízóval. E határidõ elmulasztása jogvesztéssel jár.

Nem illeti meg kiegyenlítés a kereskedelmi ügynököt, ha

a) a megbízó a szerzõdést a kereskedelmi ügynök szerzõdésszegése miatt mondta fel azonnali hatállyal, vagy

b) a kereskedelmi ügynök mondta fel a szerzõdést, kivéve, ha a felmondást a kereskedelmi ügynök életkora, olyan testi fogyatkozása vagy betegsége, vagy a megbízó olyan magatartása indokolta, amely miatt a tevékenység folytatása a kereskedelmi ügynöktõl nem várható el, vagy

c) a kereskedelmi ügynök a megbízó hozzájárulásával a szerzõdésbõl eredõ jogait és kötelezettségeit harmadik személyre ruházza át.

A felek a szerzõdés megszûnése elõtt nem köthetnek olyan megállapodást, amely a 18-19. §-ban foglalt rendelkezésektõl a kereskedelmi ügynök hátrányára tér el.

Ha a felek a szerzõdés megszûnése után a kiegyenlítés összegében megállapodnak, e megállapodás utóbb nem támadható meg arra hivatkozással, hogy a felek tévedtek a tekintetben, hogy a megbízó a kereskedelmi ügynök által szerzett ügyfelekkel fennálló üzleti kapcsolatokból a kereskedelmi ügynöki szerzõdés megszûnését követõen milyen mértékû elõnyre tesz majd szert.

(1) E törvény alkalmazásában versenykizáró megállapodásnak minõsül az olyan megállapodás, amely a kereskedelmi ügynököt a kereskedelmi ügynöki szerzõdés megszûnése utáni idõre a kereskedelmi ügynöki tevékenységében korlátozza.

(2) Versenykizáró megállapodás érvényesen csak írásban, legfeljebb a kereskedelmi ügynöki szerzõdés megszûnése utáni két évre, külön díjazás ellenében, és csak a kereskedelmi ügynöki szerzõdéssel azonos tevékenységi területre korlátozottan köthetõ.

(3) Ha a kereskedelmi ügynök a szerzõdést a megbízó súlyos szerzõdésszegése miatt azonnali hatállyal mondta fel, a felmondást követõ egy hónapon belül írásban a versenykizáró megállapodást is felmondhatja.

(1) Ez a törvény a kihirdetését követõ harmadik hónap elsõ napján lép hatályba, rendelkezéseit a hatálybalépését követõen kötött szerzõdésekre kell alkalmazni.

(2) 2003. január 1-jétõl a törvény rendelkezéseit a hatálybalépése elõtt megkötött szerzõdésekre is alkalmazni kell.

(3) E törvény hatálybalépésével egyidejûleg hatályát veszti a Magyar Köztársaság Polgári Törvénykönyvének a külgazdasági kapcsolatokra történõ alkalmazásáról szóló 1978. évi 8. törvényerejû rendelet 19-31. §-a.

Ez a törvény a Magyar Köztársaság és az Európai Közösségek és azok tagállamai között társulás létesítésérõl szóló, Brüsszelben, 1991. december 16-án aláírt Európai Megállapodás tárgykörében, a megállapodást kihirdetõ 1994. évi I. törvény 3. §-ával összhangban az Európai Közösségek Tanácsának az önálló kereskedelmi ügynökökre vonatkozó tagállami jogszabályok összehangolásáról szóló 86/653/EGK irányelvével összeegyeztethetõ szabályozást tartalmaz.

I.

Az önálló kereskedelmi ügynöki szerzõdésrõl szóló törvényjavaslat (a továbbiakban: a Javaslat) tárgya az önálló kereskedelmi ügynöki szerzõdés szabályozása. Az önálló kereskedelmi ügynöki jogviszony lényegi tartalma: az ügynök állandó, tartós megbízás alapján üzletszerûen foglalkozik meghatározott ügyletek közvetítésével, esetlegesen szerzõdést is köt megbízója nevében. Tevékenységéért általában jutalékos rendszerben díjazzák.

A Javaslat a polgári jog tárgykörébe tartozik, mivel egy sajátos gazdasági (kereskedelmi) ügyletet szabályoz. Rendelkezéseit alkalmazni kell a tisztán belföldi, továbbá a külföldi elemet tartalmazó jogviszonyokban is.

A szabályozási szükséglet kettõs indokú. Egyrészrõl az Európai Unióhoz való csatlakozásunk érdekében, illetve a Magyar Köztársaság és az Európai Közösségek és azok tagállamai között társulás létesítésérõl szóló, Brüsszelben, 1991. december 16-án aláírt és az 1994. évi I. törvénnyel kihirdetett Európai Megállapodás alapján a magyar jogot a közösségi joggal összeegyeztethetõvé kell tennünk.

Másrészt, mivel a gazdasági élet - a piacgazdaság újbóli kiépítése következtében - széles körben alkalmazza ezt az ügylettípust, az európai követelményektõl függetlenül is a kiszámíthatóságot növeli, ezáltal a jogbiztonságot javíthatja a kereskedelmi ügynöki szerzõdéses viszony szabályozása, védelmet biztosítva az esetenként gazdaságilag kiszolgáltatottabb ügynöki réteg számára.

II.

1. Az önálló kereskedelmi ügynökökre vonatkozó európai szabályozás kialakulása tekintetében kiemelést érdemel az a körülmény, hogy az 1986. december 18-i, a tagállamok önálló kereskedelmi ügynökökre vonatkozó jogszabályai összehangolásáról szóló 86/653/EGK tanácsi irányelv (a továbbiakban: irányelv) átültetését megelõzõen hat tagállam jogrendszerében nem létezett a kereskedelmi ügynök jogállásáról és tevékenységérõl rendelkezõ jogszabály, kizárólag a bírói esetjogban körvonalazódott a kereskedelmi ügynök jogviszonya. Ugyanakkor azokban az országokban is, amelyekben a kereskedelmi ügynökökre vonatkozó szabályozás már hosszabb múltra tekintett vissza, a kereskedelmi ügynöki tevékenység rendezése több tekintetben eltérõ megoldásokat mutatott fel.

Az eltérõ tagállami szabályozások kihatottak a Közösségen belüli verseny feltételeire. Minél intenzívebb ugyanis a kereskedelmi ügynök jogi védelme, annál drágább a megbízása. Így nyilvánvalóan azok a megbízók voltak elõnyösebb helyzetben, akiknek a kereskedelmi ügynök védelmét szolgáló jogszabályi rendelkezések hiányában nem merültek fel többletköltségei. Így egyfelõl a versenyhelyzet egyensúlyának biztosítása, illetve a letelepedés szabadsága akadályainak felszámolása, másfelõl ugyanakkor a kereskedelmi ügynök megbízóival szembeni védelme érdekében szükségesnek mutatkozott a nemzeti szabályok összehangolása.

2. Az irányelv preambuluma arra alapozta a tagállami jogszabályok - a közös piac mûködéséhez szükséges mértékben - egymáshoz történõ igazításának szükségességét, hogy a kereskedelmi ügynökökre vonatkozó nemzeti jogszabályok különbségei érezhetõen befolyásolják a Közösségen belüli versenyfeltételeket, és hátrányosan hatnak a kereskedelmi ügynök megbízóval szembeni védelmére, valamint a kereskedelmi forgalom biztonságára. Ezek a különbségek jelentõsen megnehezítik a különbözõ tagállamokban letelepedett megbízók és kereskedelmi ügynökök közötti kereskedelmi képviseleti szerzõdések megkötését és teljesítését.

Az irányelv a kereskedelmi ügynök fogalmának meghatározásával rendelkezik a hatályáról, a kereskedelmi ügynök és a megbízó kötelezettségeirõl, a díjazásról, a szerzõdés megkötésérõl és megszûnésérõl, a felmondásról, a kiegyenlítés/kártalanítás intézményérõl, a versenykorlátozó megállapodásokról.

A tagállamoknak az irányelvben foglaltak végrehajtását célzó jogszabályaikat 1990. január 1-jéig kellett elfogadniuk. Az említett rendelkezéseket legalább a hatályba lépésüket követõen kötött szerzõdésekre kellett alkalmazni. Legkésõbb 1994. január 1-jével azonban az átültetõ jogszabályok hatálya a hatálybalépésükkor már megkötött szerzõdésekre is ki kellett, hogy terjedjen.

A Tanács a kiegyenlítés/kártalanítás intézményét szabályozó 17. cikk végrehajtásának felülvizsgálata, és a tapasztalatokra figyelemmel szükségesnek ítélt esetleges módosítási javaslatok megtétele céljából kötelezte a Bizottságot, hogy az irányelv közzétételétõl számított nyolc éven belül készítsen jelentést a kompenzáció rendszerével kapcsolatos tagállami megoldásokról. A Bizottság ennek a kötelességének a COM (96) 364 final számon közzétett jelentésével tett eleget. A jelentés megállapításait a Javaslat kidolgozása során figyelembe vettük, miként az Európai Bíróságnak az irányelvvel kapcsolatos ítéleteit is (Georgios Kontogeorgas /Kartonpak AE. és Barbara Bellone/Yokohama SpA. ügyek).

3. A kereskedelmi ügynök tevékenységét, illetve a megbízójával kötött szerzõdését valamennyi tagállam törvényi szinten szabályozza. A tagállamok jellemzõen külön jogszabályban szabályozzák az irányelv hatálya alá tartozó kérdéseket, ez alól kivételt jelent Németország, ahol a kereskedelmi törvénykönyv rendezi a kereskedelmi ügynök jogviszonyát, valamint a holland és az olasz szabályozás, amelyek a polgári törvénykönyv keretében helyezték el a kereskedelmi képviseleti szerzõdésre vonatkozó rendelkezéseket.

Az irányelv átültetésének talán a leghangsúlyosabb területe a kereskedelmi ügynöki szerzõdés megszûnését követõ kompenzációra vonatkozó szabályozás. E tekintetben a 17. cikkben felkínált opciók közül a tagállamok többsége a kiegyenlítési rendszer mellett döntött, részben a korábbi szabályozás hagyományait követve. Franciaország az irányelv hatálybalépését követõen is megtartotta a korábban szabályozott kártalanítás rendszerét.

III.

1. A korábbi magyar jogban a kereskedelmi ügynöki szerzõdésre vonatkozó speciális jogszabályi rendelkezések nem léteztek, noha az ügylettípus gazdasági értelemben a nagyipar kialakulása és a tömegcikkek elterjedése következtében bevetté vált, mind alkalmazott, mind önálló ügynöki formában.

Kereskedelmi ügynöknek azt a személyt tekintették, aki más vagy mások részére állandó jogviszonyban akár mint alkalmazott, akár mint önálló kereskedõ (önálló ügynök) kereskedelemi ügyleteket létesít (köt vagy közvetít, azaz ügylet kötésére kínálkozó alkalmat közöl). Az ügynök önálló vállalkozó, aki munkája kockázatát maga viseli, ezért nem meghatározott bért, hanem províziót kap, és általános üzleti kiadásai is õt terhelik.

Az önálló ügynök jogviszonyát speciális szabályok nem rendezték, a joggyakorlat azt következetesen megbízásnak tekintette. Ha az ügynök nem minõsült alkalmazottnak, akkor önálló kereskedõként kezelték, s ennek következtében elveszítette az alkalmazotti kedvezményeket (a felmondási idõt, a végkielégítést, csõdeljárásban követelése nem volt kiváltságos, a végrehajtási eljárásban mentességi kedvezményeket nem élvezett). A megbízási elmélet és az önálló kereskedõi konstrukció következtében tehát az ügynök védtelenül maradt a jogviszony megszûnése, illetve tevékenysége mellõzése esetére.

A joggyakorlat által követett szabályok hiányosságaira tekintettel megfogalmazódott - az ügynök gyengébb gazdasági helyzetébõl kiindulva - az ügynök erõteljesebb védelmének igénye, kényszerítõ jogszabályok útján. Másrészrõl hangsúlyozták, hogy hatékony oltalomban kell részesíteni az ügynökkel összeköttetésbe lépõ harmadik személyeket az ügynök és megbízójának visszaéléseivel szemben.

2. Hatályos jogunkban a Polgári Törvénykönyv (Ptk.) ügynöki, közvetítõi tárgyú önálló szerzõdéstípust nem tartalmaz. Ugyanakkor a Magyar Köztársaság Polgári Törvénykönyvének a külgazdasági kapcsolatokra történõ alkalmazásáról szóló 1978. évi 8. törvényerejû rendelet önálló fejezetben szabályozza a "kereskedelmi képviseletet". E jogszabály azonban csak a külgazdasági kapcsolatokban alkalmazandó, vagyis akkor, ha az egyik szerzõdõ fél külföldi.

Jogrendünkben a közvetítõi szerzõdések egyes speciális alakzatai is szabályozást nyertek. Ezek: az utazást közvetítõ, az ingatlanközvetítõ, a tõzsdei alkuszi, a pénzügyi szolgáltatást közvetítõ és a biztosításközvetítõ szerzõdés.

Az ügynök végezheti tevékenységét munkaviszony formájában is, ebben az esetben azonban nem önálló, hanem alkalmazott, jogviszonyára a munkajog szabályai irányadók.

Azokra a kereskedelmi ügynöki szerzõdésekre, amelyekre speciális jogszabály hatálya nem terjed ki, a jelenlegi gyakorlat szerint a Ptk.-nak a megbízási szerzõdésekre vonatkozó szabályai irányadóak.

IV.

1. A magyar jog érintett szabályainak elemzésébõl megállapítható, hogy az irányelvnek teljességgel megfelelõ szabályaink nincsenek, ezért jogalkotásra van szükség.

Az irányelvi szabályok kivétel nélkül szerzõdési normák, ezért átültetésük egy szerzõdéstípus szabályainak megalkotása útján lehetséges. E szerzõdéstípus megbízási jellegû, azonban sajátosságai miatt önálló szabályozása indokolt, s nem elegendõ a megbízási szerzõdés szabályainak kiegészítése. A szerzõdéstípust önálló törvényben kell szabályozni, a következõ indokokra figyelemmel:

- a jogalkotásról szóló 1987. évi XI. törvény 4. §-ának a) pontja szerint a magánszemélyek és jogi személyek vagyoni viszonyainak rendezése törvényhozási tárgy. Így a szerzõdési szabályokat is alapvetõen törvénybe kell foglalni;

- az új jogszabály az ügynöki jogviszonyok általános normaanyagát képezi, amelyhez képest egyes területeken más jogszabályok speciális rendelkezéseket tartalmazhatnak. E speciális szabályok viszont adott esetben törvényi szintûek (illetõleg azok lehetnek). Egy alacsonyabb jogforrási szintû általános szabály ily módon nem felelne meg az általános kodifikációs elveknek;

- a szerzõdésekre vonatkozó szabályok vagy a felek nyilatkozatát pótolják (diszpozitív normák), vagy a felek szerzõdési szabadságát korlátozzák (kogens normák). Mindkét jellegû állami beavatkozás magas jogforrási szintet igényel.

Ugyanakkor az új szerzõdéstípus Ptk.-ba iktatása nem indokolt, figyelemmel arra a körülményre, hogy a Ptk. egésze jelenleg átfogó felülvizsgálat alatt áll, s ennek eredményeképpen dönthetõ el, hogy mely szerzõdések kerüljenek a kódexbe, illetve milyen rendszerben.

2. A Javaslat az irányelvvel teljesen összeegyeztethetõ szabályozást tartalmaz.

Az irányelv egyes rendelkezései rögzítik, hogy az irányelv nem érinti bizonyos tagállami szabályok érvényét (12. cikk (4) bekezdés, 16. cikk, 20. cikk (4) bekezdés, 21. cikk). E szabályok átültetése nem szükséges, mivel az adott témakörök a magyar jogban nem szabályozottak, illetve a Javaslat szabályaival nem kerülnek összeütközésbe.

A nemzeti jogalkotónak az irányelv 2. cikkének (2) bekezdése (hatály korlátozása a fõfoglalkozású ügynökre), 7. cikke (2) bekezdésének utolsó mondata (direkt ügyletek jutaléka), 13. cikke (alakiság), 17. cikke (a szerzõdés megszûnését követõ kompenzáció rendszere) választási lehetõséget enged. A választások indokait a részletes indokolás tartalmazza.

3. A szabályozás jellegét tekintve a Javaslat fõszabály szerint eltérést engedõ (diszpozitív), tekintettel a szerzõdésekre vonatkozó jog alapelveire.

4. A Javaslat hatálya a lehetõ legszélesebb ügynöki körre terjed ki. Ennek indoka, hogy jogrendszerünkben az ügynöki szerzõdés (megbízáshoz képest) speciális szabályai az egyéb ügynöktípusok vonatkozásában is alapvetõen hiányoznak.

5. A Javaslat az önálló kereskedelmi ügynök szerzõdéses jogviszonyának minden lényeges elemét szabályozza, így kiterjed az irányelvben nem érintett, de a szerzõdéstípushoz szorosan hozzátartozó szabályokra is.

6. A Javaslatban nem szabályozott kérdésekben a Ptk. szabályai irányadóak.

A Javaslat hatálya a kereskedelmi ügynöki szerzõdésre terjed ki, magánjogi, közelebbrõl kötelmi jogi szabályokat tartalmaz. Nem tárgya ugyanakkor a Javaslatnak a kereskedelmi ügynöki tevékenység végzése feltételeinek igazgatási jellegû szabályozása.

A Javaslat alkalmazásában kereskedelmi ügynök az, aki állandó jellegû megbízás alapján áruk adásvételét, vagy az árukra vonatkozó más szerzõdést közvetít, ideértve azt is, ha a szerzõdés - akár a saját nevében a megbízó javára, akár a megbízó nevében való - megkötésére is jogosult (irányelv 1. cikk). Önállónak az a kereskedelmi ügynök minõsül, aki nem munkaviszony alapján végez kereskedelmi ügynöki tevékenységet. A Javaslat definíciója szerinti kereskedelmi ügynöki tevékenység tehát vagy a Javaslatnak megfelelõ szerzõdés vagy munkaszerzõdés alapján végezhetõ.

A Javaslat alkalmazása szempontjából közömbös, hogy a kereskedelmi ügynök természetes személy vagy jogi személy, illetve jogi személyiség nélküli gazdasági társaság.

Nem minõsül kereskedelmi ügynöknek az, aki ugyan más nevében eljár és szerzõdéseket is köt, de ezt a képviseleti jogot jogszabály speciálisan rendezi. Ilyen, jogszabályon alapuló képviseleti joga van pl. a gyámnak, gondnoknak, a gazdasági társaságok vezetõ tisztségviselõinek, a felszámolónak, végelszámolónak.

A Javaslat rendelkezéseit - külön jogszabály eltérõ rendelkezése hiányában - alkalmazni kell az olyan ügynöki szerzõdésre is, amelynek tárgya szolgáltatások, vagyoni értékû jogok, értékpapírok, tõzsdei ügyletek közvetítése (ezért ahol a Javaslat árut említ, az alatt mindazon tárgyakat érteni kell, amelyekre a Javaslat hatálya kiterjed).

A különbözõ típusú ügynöki szerzõdéseket külön jogszabályok kisebb-nagyobb részletességgel szabályozzák. Így:

- az árutõzsdérõl és az árutõzsdei ügyletekrõl szóló 1994. évi XXXIX. törvény,

- az értékpapírok forgalomba hozataláról, a befektetési szolgáltatásokról és az értékpapír-tõzsdérõl szóló 1996. évi CXI. törvény,

- a lakástakarékpénztárakról szóló 1996. évi CXIII. törvény,

- a biztosítóintézetekrõl és a biztosítási tevékenységrõl szóló 1995. évi XCVI. törvény,

- az utazási és utazást közvetítõ szerzõdésrõl szóló 214/1996. (XII. 23.) Korm. rendelet.

E jogszabályok közös jellemzõje, hogy a Javaslathoz mérhetõ teljességgel nem rendezik a szerzõdéses viszony szabályait, továbbá háttérszabályként általában a Ptk. megbízási szerzõdésének szabályai alkalmazandók. A Javaslat ezen a helyzeten változtat azáltal, hogy az ügynöki típusú szerzõdések háttérszabályává válik. A Javaslat szabályai ugyanis a közvetítõi jellegû szerzõdések sajátosságait sokkal inkább tükrözik, s a speciális problémákat a helyzetre szabottabban kezelve jobban kielégítik a szabályozási igényt, mint a Ptk. megbízási szabályai, melyek sokkal általánosabbak. Természetesen a Javaslat a speciális szabályokhoz képest szubszidiárius, azaz csak eltérõ rendelkezés hiányában alkalmazandó (1. § (5) bekezdés).

A Javaslatban nem szabályozott kérdésekben a Polgári Törvénykönyv rendelkezései irányadóak (így például a kötelmi jog általános szabályai).

A Javaslat hatálya alá vonja azokat az ügynöki szerzõdéseket is, amelyek alapján a kereskedelmi ügynök a harmadik felekkel a szerzõdést meg is kötheti, méghozzá a saját nevében. Ez a Ptk. rendszerében bizományi szerzõdésnek minõsül. Ilyen esetben mindkét szabályegyüttes alkalmazandó. Ha azok ellentmondanak egymásnak, akkor a Javaslat alkalmazandó mint speciális szabály, feltéve, hogy az alkalmazhatóságához szükséges, a bizományi jellegen túlmutató feltételek is teljesülnek, vagyis az ügynök állandó jellegû megbízás alapján folyamatos tevékenységet lát el, s nem egyszeri alkalomból közvetít.

A Javaslat lehetõséget ad olyan tartalmú kikötésekre, amelyek versenykorlátozó hatásúak. Ezért egyúttal rögzíti azt is, hogy az ilyen megállapodások érvényességének az is feltétele, hogy ne ütközzenek a tisztességtelen piaci magatartás és a versenykorlátozás tilalmáról szóló 1996. évi LVII. törvény (Tpvt.) rendelkezéseibe.

A Javaslat szabályainak alkalmazását kizárja az, ha nemzetközi szerzõdés azzal ellentétesen rendelkezik, mivel a nemzetközi szerzõdés szabályainak - mint speciális normáknak - az alkalmazása megelõzi az általános szabályokét.

Az irányelv 2. cikkének (2) bekezdése lehetõvé teszi a tagállami jogalkotónak, hogy az irányelvet átültetõ szabályai hatályát a fõfoglalkozásszerûen ügynöki tevékenységet végzõ személyekre korlátozza. A Javaslat ezzel a lehetõséggel nem él (a felmondási idõ szabályainak kivételével), mivel normái a jogviszony olyan méltányos rendezését nyújtják, amelyek alkalmazása szempontjából közömbös, hogy az ügynök fõtevékenységként végzi-e a közvetítést. Másrészrõl e körülmény fennállásának megállapítása bizonytalan, végül a kivétel alkalmat adna a Javaslat eltérést nem engedõ szabályainak megkerülésére.

A Javaslat rendelkezéseitõl a felek eltérhetnek, ha a Javaslat az eltérést nem tiltja. E megoldás megfelel a szerzõdési szabadság alapelvének (Ptk. 200. § (1) bekezdés). A Javaslat eltérést azokban az esetekben nem enged, amikor azt az irányelv elõírja. A meg nem engedett eltérés esetére a Javaslat nem semmisséget ír elõ jogkövetkezményként, hanem - összhangban a Ptk. 226. §-ának (1) bekezdésében kínált lehetõséggel - kimondja, hogy a törvény rendelkezései a felek eltérõ tartalmú megállapodása helyébe lépnek.

A Javaslat meghatározza a kereskedelmi ügynök képviseleti jogosultságának terjedelmét. Két esetet kell megkülönböztetni aszerint, hogy az ügynök jogosult-e szerzõdést is kötni, vagy csak közvetít.

Szerzõdéskötési jogosultság esetében:

- a kereskedelmi ügynök jogosult a teljesítés elfogadására (vételár átvételére),

- a harmadik félnek a kereskedelmi ügynökhöz intézett, a szerzõdés megkötésére irányuló, illetve a szerzõdéssel kapcsolatos nyilatkozatai a kereskedelmi ügynökkel való közléssel a megbízóval szemben hatályossá válnak. A képviseleti jogkör korlátozása a harmadik féllel szemben csak akkor hatályos, ha vele azt megfelelõen közölték.

Ha a kereskedelmi ügynök a megbízó nevében szerzõdés megkötésére nem jogosult, a felek eltérõ rendelkezése hiányában a harmadik félnek a kereskedelmi ügynökhöz intézett, a szerzõdés megkötésére irányuló, illetve a szerzõdéssel kapcsolatos nyilatkozatainak a kereskedelmi ügynökkel való közlése a megbízóval szemben nem hatályos.

E szabályok célja az ügynökkel kapcsolatba kerülõ harmadik fél érdekeinek megfelelõ védelme. Nem közömbös ugyanis az, hogy a harmadik fél mennyiben bízhat abban, hogy az ügynökhöz intézett nyilatkozatai hatályosulnak a megbízói irányában is (pl. mennyi ideig tart az ajánlati kötöttsége, vagy olyan nyilatkozatai, melyeket csak korlátozott ideig tehet meg érvényesen, teljesítettnek minõsülnek-e már az ügynökkel való közléssel is).

Ha az ügynök a képviseleti jogkörét túllépi, a Ptk.-nak az álképviseletre vonatkozó szabályai alkalmazandók (221. §). Így az olyan kereskedelmi ügynök, aki képviseleti jogkörét rosszhiszemûen túllépi - s nem kétséges, hogy a megbízóval kötött szerzõdésének a képviseleti jogkör terjedelmét szabályozó rendelkezéseit figyelmen kívül hagyó kereskedelmi ügynök rosszhiszemû -, teljes kártérítésre köteles a harmadik fél irányában. Értelemszerûen a képviseleti jogkör túllépésével kötött szerzõdés nem jön létre a megbízó és a harmadik fél között, kivéve, ha a megbízó a képviselõ eljárását utólag jóváhagyja. E szabályok a harmadik szerzõdõ felet kellõ védelemben részesítik.

Bizományi konstrukció esetében e szabályokat nem kell alkalmazni, mivel a bizományos saját nevében köt szerzõdést, ilyen értelemben "képviseleti joga" a harmadik személy nézõpontjából mindig teljes, korlátlan.

A Javaslat az irányelv rendelkezésének megfelelõen kötelezõ írásbeli alakot rendel a kereskedelmi ügynöki szerzõdésre (irányelv 13. cikk). Az elõírt alakiság megsértésével kötött szerzõdés semmis (Ptk. 217. § (1) bekezdés).

A Javaslat meghatározza a kereskedelmi ügynök kötelezettségeit, az irányelv 3. cikkével összhangban. A kereskedelmi ügynök fõkötelezettsége eredménykötelem: köteles a megbízó felé ügyletkötés céljából "vevõket" közvetíteni, illetve - ilyen irányú megállapodás esetében - velük a szerzõdést meg is kötni. (A közvetítési tevékenység szerzõdéskötési jogosultság esetén is értelemszerûen szükséges.)

Tevékenysége során a kereskedelmi ügynöknek kellõ gondosságot kell tanúsítania. Ez kiterjed az ügyfelek gondos kiválasztásának kötelezettségére is. Itt jegyzendõ meg, hogy a harmadik szerzõdõ fél "hitelképességéért" az ügynök a kiválasztás körében irányadó gondossági kötelezettségén túlmenõen objektíve is felel abban az értelemben, hogy jutalékra csak akkor jogosult, ha a harmadik fél teljesít.

A kereskedelmi ügynök a megbízó érdekeire figyelemmel és utasításai szerint köteles eljárni. A Ptk. 277. §-ának (2) bekezdése szerint a felek a szerzõdés teljesítésében együttmûködésre kötelesek, a (3) bekezdés szerint pedig a teljesítést érintõ minden lényeges kérdésrõl kötelesek egymást tájékoztatni. Ebbõl az is következik, hogy a kereskedelmi ügynök köteles tájékoztatni a megbízót arról, ha a kereskedelmi ügynöki tevékenységet érintõ utasítása szakszerûtlen. Ha ezt megtette, az utasításból adódó hátrányokért, károkért nem felelõs.

A Javaslat részletes tájékoztatásra kötelezi a kereskedelmi ügynököt. A megfelelõ tájékoztatás, információ-áramoltatás jelentõsége azért nagy, mert a kereskedelmi ügynök egy hárompólusú ügylet közvetítõ láncszeme.

Az irányelv elõírja a jóhiszemû eljárás kötelezettségét. A Javaslat ezt nem nevesíti, mivel a polgári jogi kapcsolatokban ez általános követelmény.

A kereskedelmi ügynöki szerzõdés jellegébõl következik, hogy a párhuzamosan, más megbízó részére végzett hasonló tevékenység a megbízó érdekeit sértheti. Ezért ilyen jogviszonya fennállásáról az ügynök elõzetesen, a szerzõdés megkötése elõtt köteles tájékoztatni a megbízót, a szerzõdés megkötése után pedig csak a megbízó írásbeli hozzájárulásával szerzõdhet mással hasonló ügynöki tevékenységre.

A hozzájárulás beszerzésének elmulasztása szerzõdésszegés. Az elõzetes tájékoztatás elmulasztása szigorú értelemben véve nem szerzõdésszegés, de a Javaslat a szerzõdésszegés következményeinek alkalmazását írja elõ (összhangban a Ptk. 205. §-ának (4) bekezdéséhez kapcsolódó joggyakorlattal), ami azt jelenti, hogy a felek szerzõdéses nyilatkozatában benne foglaltnak tekintendõ az az ígéretet az ügynök részérõl, mely szerint kijelenti és vállalja, hogy más megbízó részére hasonló tevékenységet nem folytat.

A párhuzamos tevékenység korlátozása versenyjogi értelemben vertikális versenykorlátozás lehet, amit a versenytörvény alapján kell megítélni.

A Javaslat nem tiltja meg, és nem is köti a megbízó hozzájárulásához azt, hogy a kereskedelmi ügynök kötelezettsége teljesítéséhez más személyt vegyen igénybe, mivel e szerzõdéstípus fõszabály szerint nem minõsíthetõ fokozottan bizalmi jellegûnek. A felek azonban köthetnek ilyen tartalmú megállapodást. Az igénybe vett teljesítési segéd magatartásáért a kereskedelmi ügynök az általános szabályok szerint felel (Ptk. 315. §).

A Javaslat nem nevesíti a kereskedelmi ügynök kötelezettségeként az üzleti titok védelmét, mivel azt abszolút szerkezetû védelemben részesíti a versenytörvény (Tpvt. 4. §).

A megbízó fõkötelezettsége a díjfizetés. A díjazás kiköthetõ jutalék formájában is. A Javaslat alkalmazásában jutaléknak minõsül a díjnak minden olyan eleme, amely a közvetített ügyletek száma vagy értéke szerint változik. A kereskedelmi ügynök készkiadásainak és általános üzleti kiadásainak megtérítését a díjon felül nem követelheti, a felek azonban ettõl eltérõen is megállapodhatnak.

A felek díjra vonatkozó megállapodása hiányában a kereskedelmi ügynök a tevékenységének helye és a szerzõdés tárgya szerint szokásos díjra, szokásos díjazás hiányában pedig az ügylettel összefüggõ valamennyi körülmény figyelembevételével megállapított méltányos díjra jogosult. E szabály - az irányelv 6. cikkének (1) bekezdésével összhangban - meghatározza a kereskedelmi ügynöknek járó díjat arra az esetre, ha a felek azt nem rendezték. Hangsúlyozandó, hogy e szabály csak akkor alkalmazható, ha az eset körülményeibõl megállapítható, hogy a felek között a díj mértékének megállapítása hiányában is létrejött a szerzõdés. A Ptk. 205. §-ának (2) bekezdése értelmében ugyanis a szerzõdés létrejöttének feltétele, hogy a felek a lényeges kérdésekben megállapodjanak. A díjazás pedig kétséget kizáróan lényeges kérdés. Szükséges tehát, hogy megállapítható legyen az, hogy a felek között a Javaslat által közvetetten meghatározott díjra a megállapodás létrejött.

A megbízó köteles a kereskedelmi ügynök teljesítését az adott helyzetben általában elvárható módon elõsegíteni. A Javaslat e körben példázóan utal a szükséges iratok (pl. a termék mûszaki leírása, szerzõdés-blanketta, árlista, reklámanyagok), illetve dolgok (pl. áruminta) átadására. Az átadott dolgok tekintetében a kárveszélyt - eltérõ megállapodás hiányában - a megbízó viseli, tekintettel arra, hogy a dolgot a kereskedelmi ügynök a megbízó érdekében tartja magánál.

A megbízónak az általános tájékoztatási kötelezettségen túlmenõen arról is értesítenie kell a kereskedelmi ügynököt, ha lényegesen kisebb mennyiségben szándékozik vagy képes csak szerzõdéseket kötni annál, mint amit az ügynök ésszerûen feltételezhet, továbbá az ügynök által közvetített szerzõdés megkötésérõl, illetve a szerzõdéskötés meghiúsulásáról, valamint az ügynök által közvetített szerzõdés teljesítésének elmaradásáról (irányelv 4. cikk). Ezen információk azért nélkülözhetetlenek a kereskedelmi ügynök számára, mert a jutalékigényét az említett körülmények befolyásolják.

A kereskedelmi ügynök a harmadik szerzõdõ féltõl a megbízó hozzájárulása nélkül díjazást nem fogadhat el, illetve nem köthet ki. Az ezzel ellentétes eljárás a jóerkölcsbe ütközne.

A Javaslat jutalékra vonatkozó szabályai az irányelv 7-12. cikkeit tükrözik.

A kereskedelmi ügynök jutalékra akkor jogosult, ha a megbízó és a harmadik fél között a szerzõdés - a kereskedelmi ügynöki szerzõdés hatálya alá esõ idõszak alatt - létrejött, s a szerzõdést a tevékenysége eredményeként kötötték meg, vagy, noha az adott szerzõdéskötésben nem mûködött közre, de

- az ún. utórendelésnek minõsül, azaz a szerzõdést az általa korábban azonos jellegû ügylethez félként megnyert személlyel kötötték, vagy

- a kereskedelmi ügynök kizárólagos közvetítõi jogosultsággal rendelkezik, és a megbízó a szerzõdést a kizárólagossági jogával érintett földrajzi területhez vagy személyi körhöz tartozó féllel közvetlenül kötötte. (Azt, hogy ki minõsül az ügynök kizárólagossági jogával érintett földrajzi területhez vagy személyi körhöz tartozónak, a 9. § (3) és (4) bekezdése határozza meg.)

A jutalék e feltételek teljesülése esetében is csak akkor és olyan mértékben jár, amikor és amilyen mértékben a harmadik féllel a szerzõdés létrejött és a megbízó teljesítette azt, illetve teljesítenie kellett volna, vagy a harmadik féllel a szerzõdés létrejött és a harmadik fél teljesítette azt (a felek a két lehetõség között választhatnak), de legkésõbb akkor, amikor a harmadik fél teljesítette a szerzõdést, vagy teljesítenie kellett volna, ha a megbízó is teljesített volna.

Ebbõl következik, hogy a jutalék fõszabály szerint akkor jár, ha a harmadik fél a szerzõdést teljesíti. Ha a harmadik fél teljesítése elmarad, akkor jutalék csak abban az esetben jár, ha a szerzõdés teljesítésére olyan okból nem kerül sor, amiért a megbízó felelõs. Ettõl azonban a felek az ügynök javára eltérhetnek, vagyis akár úgy is rendelkezhetnek, hogy a kereskedelmi ügynök jutalékigényét a szerzõdés létrejötte önmagában megalapozza, illetve azt a teljesítés elmaradása nem befolyásolja, így a teljesítésnek a harmadik félnek felróható okból, vagy egyik félnek sem felróható okból történõ elmaradása a jutalékigényt nem érinti. Tilos azonban az olyan megállapodás, amely értelmében az ügynök elveszítené a jutalékigényét akkor is, ha a teljesítés a megbízónak felróható okból maradna el (irányelv 11. cikk (3) bekezdés).

Hangsúlyozandó, hogy a szerzõdés teljesítése csak az ügynök jutalékigényét érinti, de a harmadik fél teljesítésért az ügynök nem felelõs abban az értelemben, hogy a teljesítés elmaradása nem minõsül az õ szerzõdésszegésének.

Az ügynök bizonyos esetekben nem csak a kereskedelmi ügynöki szerzõdés hatálya alá esõ idõszak alatt létrejött szerzõdések után jogosult jutalékra: a kereskedelmi ügynöki szerzõdés megszûnése után kötött szerzõdés alapján is jár jutalék az ügynöknek, ha

- a harmadik személy szerzõdés megkötésére irányuló ajánlata a kereskedelmi ügynöki szerzõdés megszûnése elõtt a megbízóhoz vagy a kereskedelmi ügynökhöz megérkezett, vagy

- a szerzõdéskötés túlnyomórészt a kereskedelmi ügynöki szerzõdés tartama alatt kifejtett tevékenységére vezethetõ vissza, és a kereskedelmi ügynöki szerzõdés megszûnésétõl számított ésszerû idõn belül kerül sor a szerzõdéskötésre (irányelv 8. cikk).

Ezen utólagos jutalékjogosultság összeütközésbe kerülhet az olyan ügynök jutalékigényével, akit a korábbi ügynök szerzõdésének megszûnését követõen bíztak meg a tevékenység folytatásával, s kizárólagossága alapján közremûködés hiányában is jutalékra jogosult a szerzõdése hatálya alatt létrejött ügyletek után. Elõfordulhat az is, hogy egy ügylet létrejöttéhez az idõben egymást követõ mindkét ügynök hozzájárult. Ezekre az esetekre a Javaslat úgy rendelkezik, hogy megbízó jogosult a késõbbi kereskedelmi ügynököt megilletõ jutalék kifizetésének megtagadására, ha az a korábban azonos körben megbízott kereskedelmi ügynököt illeti meg, feltéve, hogy a korábbi szerzõdés létérõl a megbízó a kereskedelmi ügynököt a szerzõdés megkötésekor tájékoztatta. Ha pedig a szerzõdés megkötése az azonos tevékenységi területen megbízott, idõben egymást követõ kereskedelmi ügynökök tevékenységének közös eredménye, a jutalék arányos megosztásának van helye (irányelv 9. cikk).

Ha a kereskedelmi ügynök jutalékra nem jogosult, illetve jogosultságát elveszíti, köteles a már felvett jutalékot a megbízónak haladéktalanul visszafizetni (irányelv 11. cikk (2) bekezdés). A jóhiszemûen felvett jutalék után visszafizetés esetében kamat nem jár.

A felek külön jutalék-típusokat is kiköthetnek. Megállapodhatnak abban, hogy a kereskedelmi ügynököt külön jutalék illeti meg az általa beszedett pénzösszegek után (inkasszójutalék). Ha a kereskedelmi ügynök felelõsséget vállal a megbízóval szemben a harmadik szerzõdõ fél szerzõdésbõl folyó kötelezettségeinek teljesítéséért, a felelõsség elvállalásáért külön jutalék köthetõ ki (del credere-jutalék).

Az esedékessé vált díjazásról a megbízó köteles a kereskedelmi ügynöknek legkésõbb az esedékessé válás negyedévét követõ hónap utolsó napjáig elszámolást átadni, és azt megfizetni. Az elszámolásnak tartalmaznia kell a jutalék számítása szempontjából lényeges minden adatot (irányelv 10. cikk (3) bekezdés, 12. cikk (1) bekezdés). A kereskedelmi ügynök követelheti a jutalékigénye érvényesítéséhez szükséges minden tájékoztatás megadását, különösen a megbízó könyvelésének a jutalékköteles ügyletekre vonatkozó kivonatát (irányelv 12. cikk (2) bekezdés).

A szerzõdésben meg kell határozni azokat az árukat, valamint azt a földrajzi területet vagy azt a földrajzi területet és személyi kört, amelynek vonatkozásában a kereskedelmi ügynök tevékenységét ellátni köteles (tevékenységi terület). A kereskedelmi ügynök az adott tevékenységi terület vonatkozásában kizárólagos közvetítõi joggal ruházható fel. A kizárólagos közvetítõi jog értelemszerûen magában foglalja a kizárólagos szerzõdéskötési jogosultságot is, ha a kereskedelmi ügynök jogosult a szerzõdéskötésre is.

Az ügynök tevékenységi területének meghatározása lényeges kérdés, ezért a felek megállapodásának arra ki kell térnie. Természetesen ez történhet közvetetten, illetve korlátozások elõírása nélkül is. A kizárólagos közvetítõi jog a jutalékigény szempontjából is jelentõsséggel bír.

A kizárólagossági kikötésre adott felhatalmazás ellenére a kikötés versenyjogi szempontból a tisztességtelen piaci magatartás és versenykorlátozás tilalmáról szóló 1996. évi LVII. törvény alapján tilosnak minõsülhet.

A Javaslat a tartós jogviszonyok szabályozásának rendjét követve kimondja, hogy a szerzõdés köthetõ határozott vagy határozatlan idõre. A határozott idõre kötött szerzõdés határozatlan idõtartamúvá alakul át, ha a felek (azaz mindkét fél) a teljesítést a határozott idõ lejárta után továbbfolytatják (irányelv 14. cikk). A teljesítés mindkét fél részérõl történõ folytatásának minõsül, ha az egyik fél teljesít, a másik fél pedig ezt elfogadja.

A határozatlan idõre kötött szerzõdést bármelyik fél felmondhatja. Ez következik abból, hogy a kötelmi jog általános szabálya a szerzõdésekbõl fakadó jogok és kötelezettségek meghatározottsága, aminek ellentmondana az "örök-szerzõdések" érvényességének elismerése. A felmondást annyiban kell indokolni, hogy a kiegyenlítésre jogosultság megállapítható legyen.

A felmondásra vonatkozó szabályok az irányelv 15. cikkét követik. A Javaslat meghatározza a minimális felmondási idõt. Rövidebb felmondási idõben a felek nem állapodhatnak meg, kivéve, ha a kereskedelmi ügynök nem fõtevékenységeként végzi a kereskedelmi ügynöki tevékenységet. E kivételre az irányelv 2. cikkének (2) bekezdése ad lehetõséget.

A Ptk. 218. §-ának (3) bekezdése alapján a felmondás csak írásbeli alakban érvényes.

A (3) bekezdésben elõírt szabállyal ellentétes megállapodás esetében a jogkövetkezmény az, hogy a megbízóra is olyan tartamú felmondási idõ lesz irányadó, mint a kereskedelmi ügynökre.

A Javaslat a szerzõdésszegés jogkövetkezményei tekintetében alapvetõen visszautal a Ptk. szerzõdési jogának általános szabályaira, csupán annyival kiegészítve, hogy a súlyos szerzõdésszegés azonnali hatályú felmondásra ad alapot. E szabály azért szükséges, mert a Ptk. általános szabályai - a dologszolgáltatásra irányuló szerzõdési modellt követve - a szerzõdés szankciós (szerzõdésszegés miatti) megszüntetését elállás formájában teszik lehetõvé, az abból következõ eredeti állapot visszaállítási kötelezettség viszont a kereskedelmi ügynöki szerzõdés esetében nem lehetséges, ezért a megszüntetés csak a jövõre nézve lehet irányadó.

A szerzõdésszegés általános következményei alkalmazhatók bármely szerzõdéses kötelezettség megszegése esetében. Ezért a Javaslat külön nem nevesíti egyes kötelezettségeknél a megszegés jogkövetkezményeit (pl. károkért való felelõsséget).

Az irányelv 17. cikke a szerzõdés megszûnését követõ idõre az ügynök javára kiegyenlítéshez vagy kártalanításhoz ad jogot (a nemzeti jogalkotó a kettõ közül választhat).

Polgári jogunk egyik megoldáshoz hasonló tartalmú intézményt sem ismer. A megbízási szerzõdésnél a Ptk. 483. § (3) bekezdésének kártérítése nyomokban emlékeztet az irányelvbeli kiegyenlítésre/kártalanításra, de lényegi különbség az, hogy ehhez a kártérítéshez az szükségeltetik, hogy a felmondás alapos ok nélkül történjen. Az irányelvbeli intézményhez valamelyest hasonló a magyar munkajogban ismert végkielégítés, azonban a különbözõség a meghatározóbb.

Az összeegyeztethetõség, beilleszthetõség szemszögébõl értékelve a két intézményt, az alábbi megállapítások tehetõk.

A kiegyenlítés valójában a jutalékrendszerû díjazásnak olyan kiegészítése, mellyel a felek szolgáltatásainak értékegyensúlyát kívánja az irányelv fenntartani, tekintettel arra, hogy az ügynök tevékenysége következtében, de már a szerzõdés megszûnését követõen a megbízó eredményt realizál. A kiegyenlítés tehát az ellenszolgáltatás egy része, melyet számos körülmény figyelembevételével kell meghatározni. (Az ellenszolgáltatás jelleget fõképpen az támasztja alá, hogy a kiegyenlítés akkor jár, ha a megbízó a szerzõdés megszûnését követõen is elõnyt realizál az ügynöki tevékenység eredményeként.) Szerzõdési jogunk számos esetben beavatkozik a felek jogviszonyába a szolgáltatás és az ellenszolgáltatás egyensúlytalanságának megakadályozását biztosítandó, vagyis az értékegyensúly kontrollálása nem mond ellent kötelmi jogunk alapelveinek.

Az irányelv kártalanítási rendszere az ügynököt ért kárból indul ki. Szerzõdéses viszonyokban kártérítésnek jogunkban csak jogellenesség és felróhatóság esetében van helye fõszabály szerint, szerzõdésszerû magatartás viszont nem keletkeztet kártérítési felelõsséget; kártalanításról pedig akkor beszélünk, ha a cselekmény jogszerû (megengedett), de kárt okoz, amit meg kell téríteni.

Az irányelv kárként nevesíti azt, hogy az ügynök már nem kap jutalékot, illetve a költségeit nem amortizálhatja. Belsõ jogunkba nehezen illeszthetõ egy olyan kártelepítési szabály, amely kárként nevesíti az olyan elmaradt hasznot, amely egy szerzõdés jogszerû megszüntetése következtében, a szerzõdéses viszony hiánya miatt éri a felet (nem szenved sérelmet az, aki azt maga akarta - volenti non fit iniuria -, vagyis aki a szerzõdésben elfogadta a másik fél megszüntetési jogát).

Hasonlóan, a nem amortizált költségek megtérítése olyan költségek megtérüléséért tenné felelõssé a megbízót, ami az ügynök, mint önálló vállalkozó kockázatvállalása körébe tartozik. (Az ügynök maga dönti el, hogy milyen futamidõvel amortizálja befektetéseit. Nyilvánvalóan figyelemmel lesz a szerzõdés várható - s különösen annak kikényszeríthetõ - idõtartamára, de pl. éles versenyben kedvezõbb árat tud ajánlani, ha hosszabb megtérüléssel számol, a konkurencia hiánya viszont gyorsabb amortizálást tesz lehetõvé.) Ha a költségekbe bocsátkozás a megbízó magatartásának következménye, akkor annak megtérítése a Ptk. 6. §-a alapján minõsíthetõ a törvényi feltételek fennállása esetében, azonban valószínûbb az, hogy a megbízó költségekbe bocsátkozásra felhívó magatartását akként értékelik, hogy az a megtérülést biztosító idõtartamú jogviszony létesítésére vállalt kötelezettséget is jelent, amely esetben viszont a szerzõdésszegés következményei érvényesíthetõk. (Ha viszont a megbízó kötelezettséget nem vállal, a beruházás az ügynök kockázata.)

Mindezekre tekintettel a magyar szerzõdési joggal a kiegyenlítési rendszer jobban összeegyeztethetõ, ezért a Javaslat ezt honosítja meg.

A kiegyenlítésre jogosultság elõfeltétele a kereskedelmi ügynöki szerzõdés megszûnése. Nem keletkeztet kiegyenlítésre jogosultságot a megszûnés, ha

- a megbízó a szerzõdést a kereskedelmi ügynök szerzõdésszegése miatt mondta fel azonnali hatállyal, vagy

- a kereskedelmi ügynök mondta fel a szerzõdést, kivéve, ha a felmondást a kereskedelmi ügynök életkora, olyan testi fogyatkozása vagy betegsége, vagy a megbízó olyan magatartása indokolta, amely miatt a tevékenység folytatása a kereskedelmi ügynöktõl nem várható el, vagy

- a kereskedelmi ügynök a megbízó hozzájárulásával a szerzõdésbõl eredõ jogait és kötelezettségeit harmadik személyre ruházza át (irányelv 18. cikk). A megszûnés egyéb esetei (rendes felmondás, határozott idõ lejárta, a kereskedelmi ügynök vagy a megbízó halála vagy jogutód nélküli megszûnése, megszüntetés közös megegyezéssel, szankciós felmondás a kereskedelmi ügynök részérõl) kiegyenlítésre keletkeztetnek jogosultságot.

A kiegyenlítés a Javaslat szerint akkor jár, ha

- a kereskedelmi ügynök a megbízó számára új ügyfeleket szerzett, és a megbízó a kereskedelmi ügynök által szerzett ügyfelekkel fennálló üzleti kapcsolatokból a kereskedelmi ügynöki szerzõdés megszûnését követõen is jelentõs elõnyre tesz szert, és

- a kiegyenlítés megfizetése a körülményekre figyelemmel méltányos, különös tekintettel arra, hogy a kereskedelmi ügynök a szerzõdés megszûnése következtében elveszíti olyan jutalékigényét, amely õt a szerzõdés hatályban maradása esetén az általa szerzett ügyfelekkel a jövõben létrejövõ szerzõdések után megilletné.

A megbízó elõnye abban áll, hogy a kereskedelmi ügynök által szerzett üzleti kapcsolatokat jutalékfizetés nélkül gyümölcsöztetheti. Nem jelentkezik elõny, ha a tapasztalat szerint az adott árut csak egyszer szokás beszerezni, továbbá akkor sem, ha a megbízó az adott termék forgalmazásával felhagy. Elõnyt csökkentõ tényezõ az is, ha az ügynök átpártol a konkurenciához, s a szerzett ügyfeleket "magával viszi", vagy az ügyféltõl - például fizetésképtelenné válása miatt - további megrendelés nem várható. Nem beszélhetünk további üzleti elõny realizálásáról akkor sem, ha a megbízó fogyasztó, aki a jövõben nem folytatja a szerzõdéses kapcsolatot.

A kiegyenlítésre jogosultság azon nyugszik, hogy a megbízó az ügynök által közvetített ügyfelekkel az utórendelések révén az ügynöki szerzõdés megszûnése után is szerzõdéseket köt, amibõl hasznot realizál, melybõl az ügynök is részesedne jutalék formájában, ha a szerzõdés fennmaradna.

Az értékviszonyok kiegyenlítését, s ezáltal az ügynök érdekeinek védelmét kellõképpen szolgálhatná az is, ha az ilyen jutalékot a szerzõdés megszûnése után is folyamatosan megfizetné a megbízó. Az irányelv azonban úgy rendelkezik, hogy a kereskedelmi ügynök a szerzõdés megszûnése után jogosult kiegyenlítésre, ami egyúttal idõpont megjelölésként is értelmezhetõ, vagyis a szerzõdés megszûnésekor, elõre, egy összegben jár a kiegyenlítés (ezt támasztja alá az is, hogy az egyenértékû választási lehetõségként felkínált kártalanítási modellben kétséget kizáróan egy összegben, elõre esedékes a kártalanítás), és csak limitált összegben. E szabályok tehát - a jogviszony mielõbbi végleges lezárása érdekében - nem teszik lehetõvé a jutalék formájában, szerzõdéskötésenként történõ továbbfizetést.

Mindebbõl viszont az következik, hogy az irányelv szerint a kiegyenlítés összege meghatározásának becslésen, a jövõben történõ eseményekkel kapcsolatos feltételezéseken kell alapulnia: a feleknek azt kell megbecsülniük, hogy vajon a kereskedelmi ügynök által szerzett ügyfelek hány százaléka marad tartósan a megbízó megrendelõje, s ezekkel milyen forgalmat fog bonyolítani. Ebbõl adódik az is, hogy a felek a kereskedelmi ügynöki szerzõdésben a kiegyenlítés összegét elõre nem határozhatják meg - ami kétségtelenül hátrányos a kiszámíthatóság hiánya miatt -, csak egyetlen módon: ha a szerzõdésben eleve a kiegyenlítés maximum-összegét kötik ki, ez ugyanis nem sérti azt a szabályt, hogy nem köthetõ a szerzõdés megszûnése elõtt olyan megállapodás, amely a kiegyenlítésnek a Javaslat szerinti szabályaitól a kereskedelmi ügynök hátrányára eltér (21. §, irányelv 19. cikk).

Ha a felek a maximális összegben elõre nem állapodnak meg, a szerzõdés megszûnésekor kell egyezkedniük. Ha ez sikeres, akkor e megállapodás utóbb nem támadható meg arra hivatkozással, hogy a felek tévedtek a tekintetben, hogy a megbízó a kereskedelmi ügynök által szerzett ügyfelekkel fennálló üzleti kapcsolatokból a kereskedelmi ügynöki szerzõdés megszûnését követõen milyen mértékû elõnyre tesz majd szert.

Megegyezés hiányában a bíróságnak kell döntenie az ügyben. A bíróság természetesen támaszkodhat a szerzõdés megszûnésétõl a per tárgyalásáig eltelt idõszak tényeire, de az események bevárása érdekében a per tárgyalása nem halasztható el, tehát a bíróságnak is alapvetõen becslésre kell hagyatkoznia. Ennek során figyelembe vehetõ az ügynök tevékenysége során kialakult gyakorlat (az ügynök által szerzett ügyfelek milyen arányban éltek a korábbiakban utórendeléssel), az ügynök által bonyolított forgalom nagysága, az adott ágazatban a jövõben várható piaci helyzetre vonatkozó elõrejelzések (piacbõvülés vagy visszaesés várható). A perben a bizonyítási kötelezettség a kiegyenlítést követelõ felperes ügynököt terheli, de csak a valószínûsítés szintjén, hiszen a Javaslat az anyagi jogi jogosultságot a prognosztizálhatósághoz köti, s nem a tényleges bekövetkezéshez.

Természetesen a becslések végeredményét befolyásolja az, hogy milyen jövõbeni idõszakra vetítetten vizsgálja a bíróság a tranzakciók bekövetkezésének valószínûségét, hiszen a végtelenbe vetítetten elõbb vagy utóbb a maximális összeg jogos lehet. A figyelembe veendõ idõszakot tehát a gazdasági ésszerûség alapján érdemes behatárolni, s formális korlátként az elévülési idõt érdemes figyelembe venni.

A kiegyenlítés maximális összegének kiszámításakor nem csak a kapott jutalékot, hanem a teljes díjazást kell figyelembe venni.

A kiegyenlítés összege kiszámításának kiindulópontja azon jutalékösszeg, amely az ügynököt az általa szerzett ügyfelek utórendelései után az üzleti kapcsolat folytatása esetében megilletné. Ezt kell azután korrigálni a forgalom alakulására vonatkozó megalapozható feltételezésekre tekintettel. A kiegyenlítést csökkentõ tényezõ, hogy a kiegyenlítés elõre jár, mintegy megelõlegezése a jövõbeni jutalékoknak. A Javaslat nem írja elõ - noha az irányelv 17. cikke erre lehetõséget adna -, hogy az esetleges versenykizáró megállapodást a kiegyenlítés összegének megállapításakor figyelembe kell venni. Ennek oka az, hogy az ilyen kötelezettségvállalásért külön díjazás jár, továbbá e tényezõnek a kiegyenlítés összegére gyakorolt hatását nem lehetne kellõ pontossággal meghatározni.

A kiegyenlítést végül el kell határolni attól a jutaléktól, amely a 10. § (2) bekezdése alapján jár a kereskedelmi ügynöknek a szerzõdése megszûnése után kötött ügyletekre tekintettel. Ez esetben a kereskedelmi ügynök tevõlegesen közremûködik az adott szerzõdés megkötésében, s ez alapozza meg jutalékjogosultságát. Ezzel szemben a kiegyenlítést megalapozó jövõbeni ügyletek konkrét létrehozásában a kereskedelmi ügynök már nem vesz részt, az õ szerepe az ügyfél korábbi "megszerzése" volt.

A Javaslat megengedi, hogy a kereskedelmi ügynöki szerzõdéshez olyan versenykizáró megállapodás kapcsolódjon, amely a kereskedelmi ügynököt a szerzõdés megszûnése utáni idõre a szerzõdéssel azonos tárgyú ügynöki tevékenységében korlátozza. Ilyen megállapodás legfeljebb két évre, és külön díjazás ellenében köthetõ (irányelv 20. cikk).

Ha a kereskedelmi ügynöki szerzõdést a kereskedelmi ügynök a megbízó szerzõdésszegése miatt azonnali hatállyal felmondja, egyúttal jogosult a versenykizáró megállapodást is felmondani. Ha a megbízó él az azonnali hatályú felmondás jogával a kereskedelmi ügynök szerzõdésszegése miatt, ez a versenykizáró megállapodást nem érinti.

A Javaslat hatályba léptetõ rendelkezése kellõ idõt biztosít a jogszabály alkalmazására való felkészülésre. A már megkötött szerzõdésekre a Javaslat hatálya 2003. január 1-jétõl a közösségi jognak való megfelelés érdekében terjed ki. Az ilyen szerzõdések vonatkozásában a feleknek a Ptk. 226. §-ának (2) bekezdése nyújt védelmet, amely alapján a hátrányosan érintett fél a szerzõdés bírósági úton történõ módosítását kérheti, illetve a szerzõdéstõl elállhat. A határozatlan idejû jogviszonyt rendes felmondással szüntetheti meg az a fél, aki azt a jogszabály által megváltoztatott tartalommal nem kívánja folytatni.

A kereskedelmi ügynöki szerzõdésre vonatkozó szabályozásnak egységesen kell megfelelnie az irányelvnek, függetlenül attól, hogy a jogviszonyban van-e külföldi elem. Ezért a Javaslat hatályon kívül helyezi az 1978. évi 8. törvényerejû rendelet (Kptk.) vonatkozó rendelkezéseit. A Javaslat nemzetközi magánjogi tényállásokban irányadó jogválasztási szabadságot nem korlátozza.

A közösségi jogra történõ utalás a jogszabályszerkesztésrõl szóló 12/1987. (XII. 29.) IM rendelet 7. §-ának (3) bekezdésében foglalt követelménynek tesz eleget.