Visszalépés az elõzõ részhez

OBH 6371/1997.

Teljes szöveg: 3.2. alfejezetben.

OBH 6663/1997. és az OBH 6832/1997.

II. A Pénzügyi Bizottság alkotmányos jogokkal kapcsolatos visszásságot okoz az Alkotmányban 57. § (5) bekezdésében biztosított jogorvoslathoz való joggal és a 2. § (1) bekezdésében biztosított jogállamiságból fakadó jogbiztonsággal összefüggésben akkor, amikor nem oktatja ki az ügyfelet a rendelkezésre álló jogorvoslati lehetõségrõl.

Teljes szöveg:. 3.10. alfejezetben.

OBH 6815/1997.

Az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében deklarált jogállamiságból fakadó jogbiztonság követelményével és az Alkotmány 57. § (5) bekezdésében biztosított jogorvoslathoz való joggal összefüggésben visszásságot okoz, ha a II. fokú eljárásokat törvénysértõ módon a képviselõ-testület helyett az önkormányzat Szociális Bizottsága folytatja le.

Az Alkotmány 70/E. §-ában deklarált szociális biztonsághoz való jog és az Alkotmány 2. § (1) be- kezdésében deklarált jogállamiságból fakadó jogbiztonság követelménye sérelmének közvetlen veszélyét hordozza és ezzel visszásságot okoz, ha a Polgármesteri Hivatal Ügyrendje a Szociális és Gyámügyi Osztályra történõ önkormányzati hatáskör átruházást tartalmaz.

A panaszos beadványában sérelmezte, hogy Budapest XIII. kerületi Önkormányzata elutasította rendszeres szociális segély iránti kérelmét. A vizsgálat során kapott tájékoztatás szerint a panaszos rendszeres szociális segély iránti kérelmét az önkormányzat arra hivatkozással utasította el, hogy a családban az egy fõre jutó havi jövedelem meghaladta a jogszabályban elõírt határt. A fellebbezést elutasító határozatot a II. fokon eljáró Szociális Bizottság hozta. Hasonló módon járt el az önkormányzat a jövedelempótló támogatás megszüntetése során is.

Az állampolgári jogok országgyûlési biztosának általános helyettese megállapította, hogy a II. fokú eljárásokat az önkormányzat törvénysértõ módon folytatta le, hiszen a kérelmek I. fokú elbírálása után a fellebbezésrõl a Szociális Bizottság döntött. A helyi önkormányzatokról szóló 1990. évi LXV. törvény szerint a polgármester, valamint a képviselõ-testület bizottságának, részönkormányzat testületének önkormányzati jogkörben hozott hatósági határozata ellen a képviselõ-testülethez lehet fellebbezést benyújtani. A képviselõ-testület a hatósági határozatok ellen benyújtott fellebbezések elbírálását nem ruházhatja át a polgármesterre vagy a bizottságra. A fellebbezések Szociális Bizottság általi elbírálása a jogállamiságból fakadó jogbiztonság alkotmányos alapelvén kívül a jogorvoslathoz való joggal összefüggésben okozott visszásságot, hiszen nem érvényesülhetett a jogorvoslathoz való jog lényegi tartalma, a más szervhez vagy ugyanazon szervezeten belüli magasabb fórumhoz fordulás lehetõsége. A jegyzõ intézkedésére azonban az önkormányzat a II. fokú eljárás törvénysértõ gyakorlatát a vizsgálat során megszüntette, ezért ezzel kapcsolatban az állampolgári jogok országgyûlési biztosának általános helyettese ajánlást nem tett.

Az állampolgári jogok országgyûlési biztosának általános helyettese megállapította azt is, hogy az önkormányzat Polgármesteri Hivatalának Ügyrendje a Szociális és Gyámügyi Osztályra ruházza a rendszeres szociális segély, az idõskorúak járadéka, illetve a vakok rendszeres segélye megállapításának, módosításának és megszüntetésének jogát. A helyi önkormányzatokról szóló 1990. évi LXV. törvény szerint a polgármesteri hivatal ügyosztályára, ügyintézõjére önkormányzati hatáskör nem ruházható át. Az állampolgári jogok országgyûlési biztosa általános helyettesének megállapítása szerint ez a hatáskör-átruházás a jogállamiság alkotmányos elvébõl fakadó jogbiztonság követelménye és a szociális biztonsághoz való jog sérelmének közvetlen veszélyét hordozta és ezzel visszásságot okozott. Az alkotmányos joggal kapcsolatos sérelem közvetlen veszélye megszüntetésének érdekében az állampolgári jogok országgyûlési biztosa általános helyettese kezdeményezte, hogy az önkormányzat a jogszabályoknak megfelelõen módosítsa a Polgármesteri Hivatal Ügyrendjét. Az önkormányzat az ajánlást elfogadta.

OBH 7361/1997.

Nevének elhallgatását kérõ panaszos azt sérelmezte, hogy a - másokkal együtt általa alapított bioszövetkezet gazdálkodásához kért - földet a tsz részükre nem adta ki, illetve hogy hozzátartozói részaránytulajdonának megfelelõ földet nem azok kérelmében megjelölt helyen adta ki az FM Hivatal.

Az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében megjelölt jogbiztonság, továbbá az Alkotmány 57. § (5) bekezdésében biztosított jogorvoslathoz való jog, illetve az Alkotmány 13. § (1) bekezdésében rögzített tulajdonhoz való jog megsértésének gyanúja miatt indított az ügyben vizsgálatot az országgyûlési biztos általános helyettese.

A hozzátartozó több - földkiadást teljesítõ elsõfokú - határozat ellen fellebbezéssel élt. A másodfokon eljáró közigazgatási szerv a támadott elsõfokú határozatok ellen benyújtott fellebbezéseket elutasította, majd elutasító határozatát visszavonta, és az elsõfokú közigazgatási határozatokat 1998. március 18-án kelt határozatával megsemmisítette, az új eljárásra való kötelezés mellett.

A megismételt eljárásban a hozzátartozó részére hozott és 1998. augusztus 19-én kelt elsõfokú közigazgatási határozatot a másodfokon eljáró közigazgatási szerv - fellebbezés folytán - ismét megsemmisítette az új eljárásra való kötelezés mellett 1998. december 11-én kelt határozatával.

A vizsgálat megállapította, hogy a többször megismételt új eljárásban 1999. július 6-án hozott elsõfokú határozatot a hozzátartozó a törvényes határidõben (1999. július 22-én iktatott) fellebbezéssel támadta meg. A fellebbezést a vizsgálat idõpontjában a másodfokú közigazgatási szerv - a rá irányadó ügyintézési határidõ megtartásának figyelmen kívül hagyásával - még nem bírálta el. A másodfokon eljáró közigazgatási szerv mulasztásával megsértette a jogbiztonság (Alk. 2. § (1) bek.) alkotmányos elvét, illetve a jogorvoslathoz való joggal (Alk. 57. § (5) bek.) összefüggésben is visszásságot idézett elõ. Ugyanakkor ez az eljárás sérti a tulajdonhoz való jogot is azáltal, hogy akadályozza a hozzátartozót abban, hogy részarányának megfelelõ aranykorona értékû földtulajdon felett rendelkezhessen.

Az országgyûlési biztos általános helyettese a felhívott alkotmányos jogokkal összefüggõ visszásság miatt indítványozta ajánlásában a másodfokon eljáró FM Hivatalnak, hogy az elmulasztott döntést haladéktalanul hozza meg.

Az FM Hivatal az ajánlás alapján 1999. október 20-án kelt határozatával érdemi döntést hozott. Az ajánlás elérte célját.

OBH 7406/1997.

Teljes szöveg: 3.2. alfejezetben.

OBH 7679/1997.

Teljes szöveg: 3.2. alfejezetben.

OBH 8175/1997.

Az indítványozó Budapest-Zugló Polgármesteri Hivatalának késedelmes eljárása miatt fordult az országgyûlési biztoshoz.

A panaszos a Zuglói Polgármesteri Hivatalhoz intézett bejelentésében a lakóházközösség nyugalmát nagymértékben zavaró kutyaugatást sérelmezte. A Polgármesteri Hivatal határozataiban arra kötelezte a panasszal érintett ebtartókat, hogy az ebeket a környéken élõk nyugalmának zavarása nélkül tartsák. A panaszos a határozatokat a törvényes határidõn belül megfellebbezte.

A közigazgatási szerv törvényben rögzített kötelessége, hogy a fellebbezést az ügy összes iratával a fellebbezési határidõ leteltétõl számított nyolc napon belül felterjessze a felettes szervhez, kivéve ha a megtámadott határozatot visszavonja, illetõleg a fellebbezésnek megfelelõen módosítja, kijavítja vagy kiegészíti.

A Fõvárosi Közigazgatási Hivatal határozatát az elsõfokú hatóság nem kézbesítette, mulasztását csak késõbb, az állattartási ügyek felülvizsgálatakor pótolta. Ezt a határozatot a Polgármesteri Hivatal tehát csak késedelmesen kézbesítette a panaszos részére.

Végül nem hagyható figyelmen kívül az sem, hogy az országgyûlési biztos jogszabályon alapuló megkeresésére a válasz csak többszöri, távbeszélõn történt sürgetés után érkezett meg.

Kétségtelen, hogy a Polgármesteri Hivatal képviselõje a mulasztás észlelésekor tett intézkedéseket (a határozat kézbesítése, újabb helyszíni szemle, kapcsolatfelvétel a panaszossal) és lényeges körülmény az is, hogy a panasz részben megoldódott, mindezek ellenére a Polgármesteri Hivatal ismertetett mulasztásai alkotmányos joggal kapcsolatos visszásságot okoztak.

A visszásság orvoslása érdekében az országgyûlési biztos kezdeményezte, hogy Budapest-Zugló jegyzõje a jövõben fokozottan gondoskodjon az államigazgatási eljárás általános szabályairól szóló 1957. évi IV. törvénynek a fellebbezések felterjesztésére és a fellebbezési eljárás során hozott határozatok közlésére vonatkozó rendelkezéseinek maradéktalan betartásáról.

A jegyzõ válaszában közölte, hogy a jelentésben foglaltakkal teljes mértékben egyetért, az eljárási törvény betartására a jövõben fokozottan ügyelni fog, a panaszolt ügyben eljáró aljegyzõ figyelmét erre írásban hívta fel.

OBH 8538/1997.

A pápai Honvédóvoda vezetõje beadványában sérelmezte, hogy a honvédelmi tárca az óvoda megszüntetését tervezi, kifogásolta továbbá, hogy a szülõk és az óvoda dolgozóinak leveleit a minisztérium válasz nélkül hagyta. Az érintetteket az intézkedés indokairól és körülményeirõl nem tájékoztatták.

A honvédelmi miniszter tájékoztatása szerint a pápai óvoda továbbra is a honvédelmi tárca fenntartásában mûködik, egyelõre nincs szó a megszüntetésérõl, így ebben a kérdésben a panasz tárgytalanná válására tekintettel a vizsgálatot az országgyûlési biztos általános helyettese lezárta.

A panaszos kifogásolta, hogy a szülõk és az óvoda dolgozóinak leveleit a minisztérium válasz nélkül hagyta. Mivel az óvoda megszüntetésére nem került sor, visszamenõleg nem állapítható meg, hogy a minisztérium a döntési folyamat során kikérte volna-e az alkalmazottak és a szülõi szervezetnek (közösségnek) a véleményét. Megállapítható azonban, hogy az óvodavezetõ által és a szülõk által (a beadványt minden szülõ aláírta) 1997 folyamán írt levélre csak az országgyûlési biztos általános helyettesének elsõ megkeresését követõen, 1998 márciusában válaszolt írásban a miniszter. A panaszhoz való jog materiális tartalmát az adja, hogy az illetékes állami szerv a panasszal érdemben foglalkozik. Elvárható továbbá, hogy az összes szülõ által aláírt írásbeli beadványokra a minisztérium olyan választ adjon, amely feltételezhetõen eljut minden panaszoshoz. A miniszter által hivatkozott szóbeli tájékoztatás tehát az írásbeli válaszadást nem pótolja.

OBH 8738/1997.

Az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében deklarált jogállamiságból fakadó jogbiztonság követelményével és az Alkotmány 57. § (5) bekezdésében biztosított jogorvoslathoz való joggal összefüggésben okoz visszásságot, ha az önkormányzat nem a jogszabályoknak megfelelõen jár el a határozat kézbesítése során, és ezért az ügyfél nem élhet a jogorvoslat lehetõségével.

A panaszos beadványában sérelmezte, hogy Pálfa Község Önkormányzata megszüntette jövedelempótló támogatásának folyósítását. A vizsgálat során kapott tájékoztatás szerint az önkormányzat azért szüntette meg a jövedelempótló támogatás folyósítását, mert a panaszos kimerítette a támogatás idõtartamát. Ezután a panaszos rendszeres szociális segély iránti kérelmet adott be az önkormányzathoz. A kérelemre az önkormányzat a következõ tartalmú levéllel válaszolt: "Tájékoztatjuk, hogy kérelmére a Pálfa községi Önkormányzat Képviselõ-testülete az 1998. augusztus 17-én megtartott ülésén a 119/1998. (VIII. 17.) Ökh. számú határozatot hozta: Pálfa községi Önkormányzat Képviselõ-testülete ... alatti lakos rendszeres szociális segélyre irányuló kérelmét elutasítja azzal, hogy helyette szeptember hónaptól munkát kínál fel."

Az állampolgári jogok országgyûlési biztosa általános helyettese megállapította, hogy a jövedelempótló támogatás megszüntetésére a jogszabályoknak megfelelõen került sor. Megállapította azonban azt is, hogy az önkormányzat nem a jogszabályoknak megfelelõen járt el a rendszeres szociális segély iránti kérelemmel kapcsolatban hozott határozat közlése során. Az állampolgári jogok országgyûlési biztosa általános helyettese megállapította, hogy a közigazgatási határozat érvényességi feltétele a határozat közlése, a döntés tartalmáról szóló tájékoztatás nem minõsül közlésnek. A közlés elmaradásával sérült a panaszos jogorvoslathoz való joga, hiszen a tájékoztató levél nem tartalmaz erre vonatkozó figyelmeztetést, tájékoztatást. Az állampolgári jogok országgyûlési biztosa általános helyettese a feltárt visszásság orvoslása érdekében kezdeményezte, hogy az önkormányzat vizsgálja meg, a panaszos jogosult-e rendszeres szociális segélyre és az Áe. által a kérelmek elintézésére elõírt szabályok szerint járjon el. Az önkormányzat az ajánlást elfogadta és ígéretet tett a jogszabályok jövõbeni betartására. A panaszos a vizsgálat idején közhasznú foglalkoztatottként dolgozott, ezért az önkormányzat rendszeres szociális segélyben részesíteni nem tudta.

OBH 8816/1997.

Teljes szöveg: 3.2. alfejezetben.

OBH 9090/1997.

Teljes szöveg: 3.14. alfejezetben.

OBH 9683/1997.

A panaszos beadványában Tibolddaróc Község Önkormányzatának mûködését kifogásolta. Kritikával illette a képviselõ-testület több döntését, így többek között a helyi általános iskola átszervezését, valamint azt, hogy konkrét beadványára választ nem kapott. Sérelmezte a jegyzõ és a Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Közigazgatási Hivatal eljárását is. A panasz több tételt tartalmazott, így lakáselhelyezéssel kapcsolatos sérelmet, munkajogi kapcsolatot, az iskola mûködésével összefüggõ átszervezést, melyekkel kapcsolatban a panasz részben megoldódott, illetve az országgyûlési biztos vizsgálatát az országgyûlési biztos feladatáról szóló törvény nem teszi lehetõvé. Lényeges pont azonban az a tény, hogy panaszos nehezen jutott hozzá a testületi jegyzõkönyvekhez, tekintettel arra, hogy ezek idõben nem készültek el, s ezt a Közigazgatási Hivatal is megállapította. A Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Közigazgatási Hivatal 1998. évi tevékenységérõl szóló beszámolóban, a törvényességi ellenõrzés adatai között szerepel, hogy Tibolddaróc Önkormányzata a jegyzõkönyveket minden eseten késedelmesen terjesztette fel. Ezzel az önkormányzat megsértette az önkormányzati törvényben elõírt 15 napos felterjesztési határidõt. A Közigazgatási Hivatal ezen túlmenõen azt is megállapította, hogy a képviselõ-testület törvénysértõ módon járt el, amikor nem kérte az érintett nyilatkozatát arra vonatkozóan, hogy beleegyezik-e a nyilvános tárgyalásba. Ez a napirendi pont az iskola igazgatójának beszámolója volt. A zárt ülés elrendelésének törvénysértõ tényét tehát a Közigazgatási Hivatal megállapította. Ezen túlmenõen felszólította az önkormányzatot, hogy a jövõben a legmesszebbmenõkig tartsák be az önkormányzati törvény elõírásait.

Az országgyûlési biztos ajánlásában és kezdeményezésében: 1. felkérte a Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Közigazgatási Hivatal Vezetõjét, hogy 1999-ben is fokozott figyelemmel kísérje Tibolddaróc Község Ön- kormányzat Képviselõ-testületének mûködését, és hasonló törvénysértés esetén ismételten szólítsa fel a testületet a törvényes mûködésre. 2. Felhívta Tibolddaróc Község Önkormányzat képviseletében eljáró polgármester figyelmét, hogy az önkormányzathoz címzett beadványokat, panaszokat, kérelmeket minden esetben a törvényes határidõn belül válaszolják meg, valamint gondoskodjon arról, hogy a bizottsági és testületi jegyzõkönyveket mindenkor az elõírt határidõben terjesszék fel a Közigazgatási Hivatalhoz. Az érintettek az ajánlást, illetve kezdeményezést elfogadták.

OBH 10007/1997.

A panaszos az állampolgári jogok országgyûlési biztosához írt levelében sérelmezte, hogy szociális kérelme tárgyában az önkormányzat a törvényben meghatározott eljárási határidõ letelte ellenére nem határozott.

A panaszos 1997 márciusában munkanélküli jövedelempótló támogatás iránti kérelmet nyújtott be Kenézlõ Polgármesteri Hivatalánál. A kérelem tárgyában döntést az önkormányzat csak 1998-ban hozott, és a panaszos részére 1997. márciustól munkanélküli jövedelempótló támogatást állapított meg. A panaszos 1997 decemberében gyermeknevelési támogatás megállapítását kérte az önkormányzattól. Az önkormányzat a kérelemnek helyt adott, az ellátást jelenleg is folyósítják.

Az országgyûlési biztos megállapította, hogy az önkormányzat a panaszos jövedelempótló támogatás megállapítására irányuló kérelmére az ügyintézési határidõt többszörösen túllépve hozott határozatot, és ezzel a jogállamiság alkotmányos elvébõl eredõ jogbiztonság követelményével, valamint a kérelem elõterjesztéséhez és a jogorvoslathoz való joggal összefüggésben visszásságot okozott.

Az állampolgári jogok országgyûlési biztosa a fentiekben megállapított alkotmányos joggal kapcsolatos visszásság orvoslására kezdeményezésében felkérte a jegyzõt, hogy hívja fel az ügyintézõk figyelmét az eljárási határidõk betartására. A jegyzõ a kezdeményezésnek eleget tett.

OBH 10018/1997.

A panaszos az állampolgári jogok országgyûlési biztosához intézett levelében sérelmezte, hogy a települési önkormányzatnál benyújtott eseti nevelési segély iránti kérelmének elutasításáról személyes érdeklõdése során tájékoztatták ugyan, de az errõl szóló határozatot három hónap elteltével sem kapta kézhez, így jogorvoslati jogával nem élhetett.

A panaszos 1997-ben eseti nevelési segély iránti kérelmet nyújtott be a települési önkormányzat kép- viselõ-testületéhez. A képviselõ-testület a panaszos kérelmét elutasította, a testületi ülésrõl készült jegyzõkönyv azonban a döntés indokolását nem tartalmazta. A kérelem tárgyában hozott döntést - bár a jegyzõkönyv indokolást nem tartalmaz - nem foglalták egyedi határozatba, így a határozatnak a panaszos részére való kézbesítése annak ellenére elmaradt, hogy a panaszos a döntés meghozatalánál nem volt jelen. A döntés egyedi határozatba foglalásának elmaradása miatt a panaszos kérelme elutasításának indokáról nem szerezhetett tudomást.

Az országgyûlési biztos megkeresésére az ügyet a Somogy Megyei Közigazgatási Hivatal is vizsgálta. Vizsgálata során a Közigazgatási Hivatal megállapította, hogy panaszos esete nem egyedi, a képviselõ-testület a szociális kérdésekben hozott határozatait rendszeresen nem indokolja, és közlésük is elmarad. Ennek alapján a Közigazgatási Hivatal a települési önkormányzat képviselõ-testületét a törvénysértõ gyakorlat megszüntetésére és a jegyzõvel szemben fegyelmi eljárás lefolytatására kérte fel. A Közigazgatási Hivatal felkérésének megfelelõen a képviselõ-testület utasította a jegyzõt, hogy a jövõben a testületi döntések egyedi határozat formájában kerüljenek kézbesítésre, de a fegyelmi eljárás lefolytatását megtagadta. A képviselõtestület azonban a Közigazgatási Hivatal eljárása ellenére a kérelem elbírálásáról hozott határozatát a panaszossal továbbra sem közölte. A határozat közlésének kötelezettsége olyan alapvetõ eljárási elem, ami az ügyfél alkotmányban biztosított jogorvoslati jogának érvényesülését garantálja. A jogorvoslati jog gyakorlásának feltétele ugyanis a határozat közlése, hiszen ennek hiányában a jogorvoslati jog gyakorlására biztosított eljárási határidõ el sem kezdõdik. Mindezek alapján az országgyûlési biztos megállapította, hogy a jogorvoslathoz való joggal összefüggésben visszásságot okozott, hogy a panaszos kérelmét elbíráló határozatot a panaszossal nem közölték. Az országgyûlési biztos ajánlásban kérte a jegyzõt, hogy pótolja a határozat kézbesítését, továbbá a jövõben tartsa be a határozatok közlésére, a kézbesítésre vonatkozó elõírásokat. Az országgyûlési biztos felkérte a Somogy Megyei Közigazgatási Hivatalt, hogy ismételten folytasson le törvényességi ellenõrzést a somogyszentpáli polgármesteri hivatal kézbesítési gyakorlatára vonatkozóan.

OBH 10086/1997.

Az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében deklarált jogállamiságból fakadó jogbiztonság követelményével és az Alkotmány 57. § (5) bekezdésében biztosított jogorvoslathoz való joggal összefüggésben visszásságot okoz, ha a hatóság nem tesz eleget törvényi kötelezettségének, mert a kérelemre nem határozattal válaszol és a polgármester határozata elleni fellebbezést az önkormányzat népjóléti bizottsága bírálja el.

A panaszos a beadványában sérelmezte, hogy Hajdúböszörmény Város Önkormányzata elutasította rendszeres nevelési segély iránti kérelmét. A kérelem elutasítása ellen a panaszos fellebbezett, de válaszként nem határozatot, hanem egy tájékoztató levelet kapott. Az állampolgári jogok országgyûlési biztosa általános helyettese a vizsgálat során megállapította, hogy a kérelmet elutasító határozat elleni fellebbezéssel kapcsolatban az önkormányzat nem a jogszabályban elõírt módon járt el. Az államigazgatási eljárás általános szabályairól 1957. évi IV. törvény szerint a közigazgatási szerv mind az ügy érdemében, mind az eljárás során eldöntendõ kérdésekben határozatot hoz. A polgármester tájékoztató levele nem helyettesíti a fellebbezést elbíráló határozatot.

A polgármester a család anyagi helyzetére hivatkozva megszüntette a rendszeres gyermekvédelmi támogatás folyósítását, de a panaszos fellebbezett a határozat ellen. A fellebbezést az önkormányzat Népjóléti Bizottsága elutasította. Az állampolgári jogok országgyûlési biztosa általános helyettese a vizsgálat során megállapította, hogy az önkormányzat a rendszeres gyermekvédelmi támogatással kapcsolatos II. fokú eljárást törvénysértõ módon folytatta le. A helyi önkormányzatokról szóló 1990. évi LXV. törvény szerint a képviselõ-testület a hatósági határozatok ellen benyújtott fellebbezések elbírálásának jogát nem ruházhatja át a polgármesterre vagy a bizottságra.

Mint azt az állampolgári jogok országgyûlési biztosa általános helyettese korábbi vizsgálatai során megállapította (OBH 8687/1996., OBH 8263/1996.), a jogállamiság alkotmányos elvébõl fakadó jogbiztonság követelménye az állampolgárokat csak közvetve érinti az állami szabályozó rendszeren keresztül. A nem megfelelõ hatósági eljárás sérti a jogbiztonság elvét, az állampolgár tekintetében alkotmányos joggal kapcsolatos visszásság azonban csak akkor keletkezik, ha az állampolgárt érdeksérelem éri, vagy a hatósági magatartás más alkotmányos jog sérelmével jár. A vizsgált esetben a fellebbezésre nem határozattal történõ válaszadás és a fellebbezés Népjóléti Bizottság általi elbírálása a jogállamiságból fakadó jogbiztonság alkotmányos alapelvén kívül a panaszos jogorvoslathoz való jogával összefüggésben okozott visszásságot. A feltárt visszásság orvoslása érdekében az állampolgári jogok országgyûlési biztosa általános helyettese kezdeményezte, hogy az érintett önkormányzat vizsgálja meg, hogy panaszos jogosult-e rendszeres gyermekvédelmi támogatásra, és az alkotmányos jogokkal kapcsolatos sérelem jövõbeni elkerülése érdekében a jogszabályoknak megfelelõen járjon el a fellebbezések elbírálása során. Az önkormányzat a kezdeményezést elfogadta. A polgármester ígéretet tett arra, hogy ismételten megvizsgálja, a panaszos jogosult-e rendszeres gyermekvédelmi támogatásra, és figyelemmel lesz az eljárási szabályok betartására is.

OBH 10383/1997.

A panaszos azzal fordult az országgyûlési biztoshoz, hogy szomszédai zaklatták, birtokában háborgatták, kerítését aláásták, de az önkormányzat bejelentéseire nem intézkedett.

Az országgyûlési biztos általános helyettesének vizsgálata megállapította, hogy a panaszos és szomszédai között 1960 óta különbözõ módokon megnyilvánuló rossz viszony áll fenn. E viszonyt és az azt elõidézõ helyzetet, a korábbi közigazgatási eljárásokat az országgyûlési biztos általános helyettese nem vizsgálta, mivel azok az 1989. évi XXXI. törvény hatálybalépését megelõzõen indult eljárások voltak. Az 1996-tól 1999-ig terjedõ idõszakban, a szabadszállási polgármesteri hivatal panaszolt eljárásárát vizsgálta. Megállapította, hogy a panaszos és szomszédai közötti kölcsönös rossz viszonyba idõrõl idõre a felek a közigazgatást is bevonták. Így a panaszos is több birtokháborítási panaszt tett, amelyre azonban a jegyzõ (nevében eljáró) nem vagy csak levélben válaszolt. Az ombudsmani vizsgálat elindítása után a jegyzõ meghallgatást tartott. Az 1996-99 között a polgármesteri hivatalhoz intézett panaszokból a kerítés "aláásására" vonatkozót értékelte az ügyfél el nem intézettnek, de hatósági eljárást abban sem kért. Az ezt követõ új beadványra a jegyzõ szakértõ kirendelésével és határozathozatallal már szabályszerûen járt el, a bírósági jogorvoslat lehetõségérõl a feleket tájékoztatta. Megállapítható volt, hogy a felek között a rossz viszony kialakulása, a panaszosnak a tulajdonához fûzõdõ jogai esetleges sérelme nem következménye az országgyûlési biztoshoz küldött panaszban felsorolt hatósági eljárásnak vagy mulasztásnak, közöttük ok-okozati összefüggés nincs. A vizsgált idõszakban a panaszost a jogorvoslathoz való, az Alkotmány 57. § (5) bekezdésébe foglalt jogaival összefüggésben sérelem érte, mivel panaszaira csak szóban vagy levélben válaszoltak. A város jegyzõje még a vizsgálat folytatásának idején orvosolta a sérelmeket. (Bár az így már biztosított jogorvoslat jogával panaszos végül nem élt.) Az eljáró ügyintézõt a jegyzõ felelõsségre vonta. Ennek elintézési módját az országgyûlési biztos általános helyettese az elkövetett jogsértéssel arányban állónak találta.

Ezért és mivel azt az alkotmányos jogokkal kapcsolatos visszásságot, amely a hatóság eljárásával összefüggésbe hozható és így az országgyûlési biztosok intézkedési körébe tartozik, az elõidézõ szerv saját hatáskörében megszüntette, ajánlást az ügyben nem tett.

OBH 10412/1997.

A panaszos sérelmezte, hogy a Nyíregyháza Megyei Jogú Város önkormányzata a fûtési segély, valamint az átmeneti segély iránti kérelmét is elutasította. Az országgyûlési biztos általános helyettese által indított vizsgálat az Alkotmányban biztosított jogállamiságból fakadó jogbiztonság (Alk. 2. § (1)), és a jogorvoslathoz való jog (Alk. 57. § (4)) sérelmének gyanúja miatt indult.

Panaszos átmeneti segély iránti kérelmet nyújtott be Nyíregyháza Polgármesteri Hivatal Szociális Irodájához. A panaszos a kérelmét egy váratlan költözködés magas költségeivel, valamint a magas gyógyszerköltségeivel indokolta. A panaszos átmeneti segély iránti kérelmét a polgármester azzal utasította el, hogy a magas gyógyszerköltség csökkentésére kérjen a panaszos közgyógyellátási igazolványt. A panaszos a határozat ellen fellebbezett. A fellebbezését a polgármesteri hivatal azzal intézte el, hogy a panaszost 3000 Ft-os vásárlási utalványban részesítette.

A panaszos beadványában elõadta, hogy fûtési segély iránti kérelmét is elutasították, azonban ezt sem õ, sem a hivatal iratokkal nem tudta alátámasztani.

I. A vizsgálat során az országgyûlési biztos megállapította, hogy az I. fokú hatóság a panaszos kérelmét nem tartalma szerint bírálta el és ezzel megsértette az államigazgatási eljárás általános szabályairól szóló 1957. évi IV. tv. 16. § (1) bekezdését, amely a kérelem tartalom szerinti elbírálásának elvét tartalmazza.

A jogbiztonsággal szerves összefüggésben álló tisztességes eljáráshoz való jog érvényesülésének egyik alapkövetelménye, hogy a hatóság a rá vonatkozó jogszabályi elõírásoknak - értve ezen az alapelvi jelentõséggel kimondott ügyféli jogokat - megfelelõen határidõben, a kérelemben foglaltakra alapozva hozza meg a határozatot. Amennyiben a hatóság nem tartja teljesíthetõnek az ügyfél kérelmét vagy nem fogadja el az ügyfél érvelését, erre köteles döntésében utalni, mind ténybelileg, mind jogilag alátámasztva.

II. Az I. fokú határozatot a panaszos megfellebbezte, amelyre a II. fokú hatóság mind a mai napig nem hozta meg a határozatot. Az országgyûlési biztos megállapította, hogy a közgyûlés e mulasztásával megsértette a jogállamiságból fakadó jogbiztonság követelményét, valamint a jogorvoslathoz való jogot és ezzel visszásságot okozott.

OBH 10627/1997.

A panaszos a beadványában sérelmezte, hogy Ózd Város Önkormányzata nem részesítette támogatásban és kérelmeire szóbeli elutasítás volt a válasz. A vizsgálat során kapott tájékoztatás szerint panaszos rendszeres szociális segély iránti kérelmére az önkormányzat tájékoztató levéllel válaszolt, melyet követõen az ügyfél felkereste az önkormányzat szociális osztályát, ahol szóban közölték vele, hogy nem jogosult a kért támogatásra. A panaszos késõbbi, pénzbeli támogatás iránti kérelmére az önkormányzat nem válaszolt.

Az állampolgári jogok országgyûlési biztosa általános helyettese megállapította, hogy az önkormányzat azzal, hogy a panaszos kérelmére nem válaszolt, megsértette az államigazgatási eljárás általános szabályairól szóló 1957. évi IV. törvény azon rendelkezését, mely szerint a közigazgatási szerv a hatáskörébe tartozó ügyben az illetékességi területén köteles eljárni. Megállapította továbbá, hogy az említett törvény rendelkezéseit akkor is megsértette az önkormányzat, amikor az ügyfél két kérelmére nem határozattal, hanem tájékoztató levéllel, illetve szóbeli tájékoztatással válaszolt, hiszen a közigazgatási szerv mind az ügy érdemében, mind az eljárás során eldöntendõ kérdésekben határozatot köteles hozni.

Az állampolgári jogok országgyûlési biztosa általános helyettese megállapította, hogy az ügyfél kérelmének válasz nélkül hagyása és a kérelmekre határozat helyett tájékoztató levéllel történõ válaszadás az Alkotmányban biztosított jogorvoslathoz való joggal és a jogállamiság alkotmányos elvébõl fakadó jogbiztonság követelményével összefüggésben okozott visszásságot. Megállapította továbbá a szociális biztonsághoz való jog sérelmét is, hiszen a panaszos rendszeres szociális segély iránti kérelmére végsõ soron csak szóban kapott választ, ami nem garantálja, hogy az önkormányzat megvizsgálta a rendszeres szociális segélyezés feltételeit. A feltárt visszásságok orvoslása és jövõbeni elkerülése érdekében az állampolgári jogok országgyûlési biztosa általános helyettese kezdeményezte, hogy az önkormányzat tartsa be az államigazgatási eljárás általános szabályairól szóló 1957. évi IV. törvény szabályait és az ügyfelek kérelmeire határozattal válaszoljon, és vizsgálja meg a panaszos rendszeres szociális segélyezésének lehetõségét. Az önkormányzat az ajánlást elfogadta, ígéretet tett az említett törvény rendelkezéseinek betartására és megvizsgálta, hogy a panaszos jogosult-e rendszeres szociális segélyre. Az újabb eljárást lezáró határozatot az önkormányzat megküldte az állampolgári jogok országgyûlési biztosa általános helyettesének.

OBH 934/1998.

Teljes szöveg: 3.2. alfejezetben.

OBH 963/1998.

A panaszos azért fordult az Országgyûlési Biztosok Hivatalához, mert magára nézve sérelmesnek találta az igazságügy-miniszter azon döntéseit, melyekkel az két alkalommal - a köztársasági elnökhöz való felterjesztés nélkül - elutasította kegyelmi kérelmeit.

I. Az állampolgári jogok országgyûlési biztosának általános helyettese a vizsgálata szempontjából releváns sérelemnek az igazságügy-miniszter döntésébõl fakadó azon - a panaszos számára - hátrányos következményeket tekintette, amelyek lényege az volt, hogy a kegyelem iránti kérelem nem jutott el a döntésre jogosult szervhez. A kérelemhez való alkotmányos jogosultság sérelmének megállapítását nem befolyásolja a kérelem panaszos számára kedvezõtlen elbírálásának lehetõsége. A vizsgálat során azt a kérdést kellett tisztázni, hogy az igazságügy-miniszter a jogszabályi rendelkezések betartásával járt-e el. Azt a kérdést, hogy a vizsgált esetben a kegyelem melyik fajtájának gyakorlásáról lett volna szó, az általános helyettes saját vizsgálata szempontjából a következõk miatt minõsítette irrelevánsnak: A vizsgálat szempontjából releváns sérelem az a körülmény volt, hogy a kegyelem iránti kérelem nem jutott el a döntésre jogosult szervhez. Ebbõl a szempontból pedig annak volt jelentõsége, hogy az igazságügy-miniszter lényegében tartalmi indokokra hivatkozva érdemben elbírált egy kegyelmi kérelmet, és ezzel lezárta a kegyelmi eljárás egy formai jellegû szakaszát. A kegyelmi elhatározás joga a köztársasági elnököt illeti meg. A legfõbb ügyész és az igazságügy-miniszter a kegyelem iránti kérelmet akkor is köteles a köztársasági elnökhöz felterjeszteni, ha a kegyelemben részesítéssel nem ért egyet. Az igazságügy-miniszter a kegyelmi jogkör egyik fajtájánál sem rendelkezik a kérelem érdemi elbírálásának jogával. A jogbiztonság követelményébõl meghatározott kötelezettségek hárulnak mind a jogalkotó, mind a jogalkalmazó szervekre. A jogbiztonság követelményébõl a jogalkalmazó szervekre háruló kötelezettségek minimumának tekinthetõ a kifejezett jogszabályi rendelkezések betartása. A büntetõeljárásról szóló 1973. évi I. törvény kifejezett rendelkezést tartalmaz arra vonatkozóan, hogy a legfõbb ügyész, illetõleg az igazságügy-miniszter a kegyelmi kérelmet a köztársasági elnökhöz akkor is felterjeszti, ha a kegyelem gyakorlása iránt nem tesz elõterjesztést.

Az Alkotmány 64. §-ban foglalt kérelemhez való jogból kizárólag eljárási jellegû garanciák vezethetõek le, a kérelem kérelmezõ számára kedvezõ elbírálásához való jogosultság - és így a kérelem címzettjeként megjelölt szerv ilyen irányú kötelezettsége - azonban nem tekinthetõ ezen alkotmányos jog tartalmának. A kérelemhez való jog, valamint a jogbiztonsághoz való jog, mint egymással szoros összefüggésben álló alkotmányos támpontok, és a hatályos jogszabályi rendelkezések összevetésébõl ugyanakkor az is következik, hogy a 64. § alapján nem pusztán a kérelem bármely szerv általi elbírálásához való jogosultság következik, hanem kifejezetten az a jogos elvárás is levezethetõ, hogy a kérelem eljusson a döntésre jogosult szervhez, vagyis a kérelmezõ joggal bízhasson abban, hogy a kérelmét az a szerv fogja elbírálni, amelyet arra a jogszabályok feljogosítanak. A jogállamiságból fakadó jogbiztonság elvét ugyanis súlyosan sérti egy olyan gyakorlat, amelyben egy állami szerv szabad mérlegelésétõl függ az, hogy a kérelmek eljutnak-e a döntésre jogosult szervhez.

II. Az általános helyettes megállapította, hogy az igazságügy-miniszter azon érvelése, mely szerint a lefokozás mellékbüntetés alóli mentesítésre a kegyelmi eljárás során azért nem kerülhet sor, mert a büntetésekhez kapcsolódó további jogkövetkezmények alóli mentesítésre a köztársasági elnöknek nincs kegyelmezési jogköre, tartalmában sem volt megalapozott. Az elítélt azon hátrányos következmények alól mentesül, amelyeket az elítéléshez jogszabály fûz. Elítélésen a bûncselekmény elkövetése miatt jogerõs határozattal kiszabott büntetést kell érteni. Az elítéléshez fûzõdõ hátrányos jogkövetkezmények részben büntetõjogon belül, részben azon kívül érvényesülnek. A büntetõjogon kívüli hátrányos jogkövetkezmények lehetnek alkotmányjogiak, közjogiak, munkajogiak, családjogiak, polgári jogiak, de pl. a gazdasági élet területén is található ilyen jellegû rendelkezés. A büntetõjogon kívüli hátrányos jogkövetkezmények tartalmuk szerint lehetnek olyanok, amelyek kizárják, hogy az elítélt bizonyos tisztséget, munkakört betöltsön, foglalkozást ûzzön, de az elítélés együtt járhat hivatalvesztéssel, a már meglévõ jogosítványok elvesztésével is. A vizsgált esetben olyan ügyrõl volt szó, amelyben a terhelttel szemben alkalmazott egyik mellékbüntetéshez (vagyis egy kifejezetten büntetõjogi jogkövetkezményhez) egy másik jogszabály további - a terhelt számára hátrányos - jogkövetkezményt fûz. A büntetõjogi és nem büntetõjogi jogkövetkezmény közötti ilyen összefüggés tipikusnak tekinthetõ. Az az érvelés tehát, amely szerint a büntetésekhez kapcsolódó további jogkövetkezmények alóli mentesítésre a köztársasági elnöknek nincs kegyelmezési jogköre, azért nem megalapozott, hiszen a köztársasági elnök kegyelmezési jogköre a nem büntetõjogi jogkövetkezményekre is kiterjed. Abból a megállapításból, mely szerint a kegyelmi kérelem köztársasági elnökhöz való felterjesztésének elmulasztása - a felterjesztés elmaradásának indoklására való tekintet nélkül - alkotmányos jogokkal kapcsolatos visszásságot okoz, nem következik az, hogy az indoklás az országgyûlési biztos vizsgálata szempontjából irreleváns. Ha ugyanis az indoklásra alapozott "kvázi-elutasítás" önmagában alkotmányos jogokkal kapcsolatos sérelmet okoz, akkor az országgyûlési biztos azt hivatalból vagy kérelemre szintén megvizsgálhatja. Ugyanaz az egy eljárás, határozat, illetve mulasztás tehát több alkotmányos jogokkal kapcsolatos visszásság okozására is alkalmas lehet. A fent kifejtettekbõl kiindulva az általános helyettes megállapította, hogy alkotmányos joggal kapcsolatos visszásságot okozott az igazságügy-miniszter a jogállamiságból fakadó jogbiztonság követelményével (Alk. 2. § (1) bek.) és a kérelemhez való joggal (Alk. 64. §) összefüggésben, amikor a kegyelmi kérelem felterjesztésére vonatkozó elutasító döntését egy büntetõ anyagi jogszabályi rendelkezéssel kifejezetten ellentétes megfontolással indokolta.

Az állampolgári jogok országgyûlési biztosának általános helyettese felkérte az igazságügy-minisztert, hogy a feltárt visszásság orvoslása érdekében fontolja meg a panaszos mentesítési iránti kegyelmi kérelmének a köztársasági elnökhöz való felterjesztését. A válaszra az általános helyettes az igazságügy-miniszter kérésére halasztást adott.

OBH 2371/1998.

A panaszos a Fogyasztóvédelmi Fõfelügyelõség eljárását sérelmezve fordult az Országgyûlési Biztosok Hivatalához, mivel véleménye szerint az eljárása során nem tartotta be az államigazgatási eljárásról szóló törvény több garanciális jelentõségû rendelkezését.

Tekintettel arra, hogy az ügy elintézése során más jogszabály alkalmazása miatt az Áe. összes rendelkezését figyelmen kívül hagyták, az országgyûlési biztos megállapította, hogy az Áe. által az ügyfél érdekeit védõ garanciák, illetve az ügyfél számára biztosított jogok nem érvényesültek.

Az eljárásban a jogszabály rendelkezése alapján kötelezõen alkalmazandó törvény figyelmen kívül hagyása olyan súlyos mulasztás, amely alkotmányos jogokkal összefüggõ visszásságot okoz a jogbiztonság és a tisztességes eljáráshoz való jog vonatkozásában. Az ügyben eljáró Fogyasztóvédelmi Fõfelügyelõség nem nyilatkozott arról, hogy a panaszos által elõterjesztett, a jótállási jegyre vonatkozó kérelem alapos-e, nem teljesítette ugyan a panaszos által elõterjesztett egyik kérelmet, viszont tulajdonképpen nem is hagyta elintézetlenül. Az Áe. szabályainak alkalmazása esetén az ügy érdemében való döntést tartalmazó határozat indoklásából az ügyfél megállapíthatja, hogy kérelmét az eljáró szerv miért intézte a kérelemtõl eltérõ módon. Az Áe. szabályainak figyelmen kívül hagyása következtében - a vizsgált ügyben - a panaszosnak nem volt módja megállapítani, hogy kérelme a hatályos jogszabályok szerint miért volt megalapozatlan, vagy hogy megalapozatlan volt-e egyáltalán. Nem tekinthetõ az ügy érdemében való döntésnek az, amikor a Fogyasztóvédelmi Fõfelügyelõség a 117/1991. számú kormányrendelet egyik rendelkezésének idézésével reagált a panaszos újabb beadványára. Az országgyûlési biztos a jogszabályok alapján megállapította, hogy a Fogyasztóvédelmi Fõfelügyelõségnek két kérdésben is döntenie kellett volna: az egyik a jótállási jegy hiányosságaira, illetve a cég ezzel kapcsolatos eljárására vonatkozó panaszosi kérelem, a másik pedig a videomagnó kicserélésére vonatkozó kérelem. Az elsõ kérdésben a Fogyasztóvédelmi Fõfelügyelõség a kérelemtõl eltérõen döntött, a második kérelemrõl pedig egyáltalán nem döntött. Ezzel a Fogyasztóvédelmi Fõfelügyelõség megfosztotta a panaszost az Áe. által biztosított olyan garanciáktól, amelyek célja éppen az, hogy az ügyfél a közigazgatási szerv döntését és ezzel közvetve az érintett cég eljárását vitathatóvá tegye. A panaszos joggal feltételezhette, hogy a Fogyasztóvédelmi Fõfelügyelõség eljárása gyors és a fogyasztói érdekeket kifejezõ határozattal zárul, ily módon pedig elkerülhetõ a céggel szembeni jogvita bíróság elé utalása.

A Fogyasztóvédelmi Fõfelügyelõség az ajánlást elfogadta és arról tájékoztatta az országgyûlési biztost, hogy felhívta az illetékes felügyelõséget az államigazgatási eljárás, szükség szerint a szabálysértési eljárás lefolytatásra.

OBH 2853/1998.

A panaszosok azt sérelmezték, hogy a XXII. kerületi Polgármesteri Hivatal Mûszaki Irodájához elõterjesztett beadványukra nem történt intézkedés, továbbá választ több mint egy év elteltével sem kaptak.

A panaszosok a lakóhelyük közelében végzett tereprendezés miatt fordultak a Polgármesteri Hivatalhoz. A kialakult állapotot sérelmezõ beadványukat 1997. április 16-án vették át a Polgármesteri Hivatalban.

A lakók bejelentését követõen a Polgármesteri Hivatal munkatársai 1997. április 21-én helyszíni szemlét tartottak. A szemle megtartásáról az ügyfelet értesíteni kell akkor is, ha nem õ a szemletárgy tulajdonosa. Az országgyûlési biztos általános helyettesének rendelkezésére álló információk szerint a szemle megtartásáról a bejelentõk (az eljárást kezdeményezõ ügyfelek) értesítése nem történt meg. A helyszíni szemle tapasztalatairól, a hatóság megállapításairól a bejelentõk szintén nem kaptak tájékoztatást. A jegyzõi válaszlevélhez mellékelt lakókhoz intézett levél 1998. június 24-én, tehát a panasz alapjául szolgáló lakossági bejelentést követõen több mint egy évvel készült. A lakók korábbi tájékoztatásának elmaradását látszik alátámasztani az is, hogy az országgyûlési biztos általános helyettesének megkeresésére adott válaszban - bár a megkeresésben erre a helyettes országgyûlési biztos kitért - nincs szó a lakók 1997. április 16-án átvett kérelmének megválaszolásáról vagy akár a válasz elmaradásának okáról.

A bejelentésre lefolytatott helyszíni szemle érdemi intézkedés ugyan, azonban annak eredményérõl tájékoztatni kellett volna a panaszosokat. Hiába vizsgálja ki a lakossági bejelentést a Hivatal, ha az indítványozó állampolgár a vizsgálat eredményérõl és végsõ soron a hatóság álláspontjáról nem értesül.

A visszásság orvoslása érdekében az általános helyettes felkérte a XXII. kerületi Polgármesteri Hivatal jegyzõjét, hogy a jövõben különös gondossággal érvényesítse a korrekt államigazgatási eljárás szabályait, ezen belül az ügyfelek folyamatos tájékoztatását.

A jegyzõ a jelentésben foglaltakat elfogadta. Az országgyûlési biztos általános helyettesének megállapításairól az érintett iroda valamennyi dolgozóját irodaértekezlet keretében - majd írásban - tájékoztatta. Felhívta az iroda köztisztviselõinek figyelmét az államigazgatási eljárás általános szabályairól szóló 1957. évi IV. törvény elõírásainak maradéktalan betartására. A tájékoztató során külön kitért az alábbiakra:

- a helyszíni szemlérõl az érintetteket elõzetesen tájékoztatni kell, ha az a szemle eredményét nem veszélyezteti;

- az épített környezet alakításáról és védelmérõl szóló 1997. évi LXXVIII. törvény 34. § (5) bekezdése értelmében az érdemi határozatot a kérelem elõterjesztésétõl számított 60 napon belül meg kell hozni;

- az eljárási cselekményrõl az ügyfelet az ügyintézõ értesíteni köteles.

A Hivatal az 1957. évi IV. törvény szabályai betartásának ellenõrzését az ellenõrzési program II. félévi munkatervébe felvette.

OBH 3199/1998.

Teljes szöveg: 3.2. alfejezetben.

OBH 4145/1998.

A panaszos sérelmezte, hogy az APEH Dél-budapesti Igazgatósága a fellebbezésére csupán telefonon, illetve egy tájékoztató levélben válaszolt.

Az állampolgári jogok országgyûlési biztosának általános helyettese a vizsgálata során megállapította, hogy a panaszos az 1995. évre vonatkozó személyi jövedelemadó bevallásában az Új Polgár Alapítványba történt befizetése címén adót csökkentõ tételként vallott be összeget. A lefolytatott adóellenõrzés nem fogadta el adót csökkentõ tételként a befizetést, majd a Legfelsõbb Bíróság ítéletét követõen, 1997. október 9-én megállapította, hogy az alapítványi befizetés az adókedvezmény igénybevételére feljogosítja a panaszost, és ennek alapján hivatalból történt intézkedés a visszajáró adónak - 20800 Ft - és kamatának a kiutalása iránt.

A panaszos 1997. augusztus 25-én részletfizetési kérelmet nyújtott be az adóhatósághoz 1996. évi 32447 Ft - általa bevallott - személyi jövedelemadó megfizetésére.

A részletfizetést engedélyezõ határozat jogerõssé válása után a panaszos személyesen kérte, hogy a fentiek szerint kiutalandó személyi jövedelemadót számítsák be a tartozásába, így azt adóhatóság nem utalta ki az összeget. Késõbb kelt beadványában azonban kérte mind a visszajáró adót és a visszautalás késedelmes teljesítése esetére járó kamatot, de kérelmét az adózás rendjérõl szóló 1990. évi XCI. törvény (a továbbiakban: Art.) alapján elutasították. A panaszos fellebbezése után elõbb telefonon, majd levélben az adóhatóság arról tájékoztatta a panaszost, hogy az Art. 32. § (4) bekezdése alapján az adózót megilletõ adóvisszatérítést az általa nyilvántartott adótartozás összegéig visszatarthatja. A panaszos nem válaszolt a fenti levélre.

Az állampolgári jogok országgyûlési biztosa általános helyettese megkeresésének nyomán az adóhatóság beidézte a panaszost az ügy tisztázása érdekében, melynek eredményeként az elutasító határozat egyidejû visszavonása mellett 24583 Ft kamatot állapított meg, mely összegbõl a tartozás rendezését követõen történik meg a kiutalás.

Az államigazgatási eljárás általános szabályairól szóló 1957. évi IV. törvény szerint a közigazgatási szerv mind az ügy érdemében, mind az eljárás során eldöntendõ kérdésekben határozatot hoz. A törvény 62. § (1) bekezdése értelmében az ügyfél az ügy érdemében hozott elsõfokú határozat ellen fellebbezhet.

OBH 4399/1998.

Teljes szöveg: 3.2. alfejezetben.

OBH 4904/1998.

Teljes szöveg: 3.10. alfejezetben.

OBH 5284/1998.

Teljes szöveg: 3.2. alfejezetben.

OBH 5674/1998.

A nagykállói panaszos családjának a Szilágyi István Általános Iskola közelsége miatti megpróbáltatásairól, illetve az õket ért károkról számolt be. Elõadta, hogy a házával szemben lévõ iskolaudvarról a tanulók rendszeresen kertjébe rúgják át a labdákat. Ingatlana megóvása érdekében védõháló felszerelését kérte, erre azonban nem került sor.

A panaszos elsõ ízben 1997. szeptember 29-én fordult a Polgármesteri Hivatal jegyzõjéhez. Kérelmében egyrészt az Iskola közelségébõl eredõ, a birtoklását zavaró körülményeket (zaj, por, a családot a diákok részérõl ért zaklatás) tárt fel, másrészt a lakóházat ért károsodásra és a közeli beépítésbõl eredõ értékcsökkenésre tett utalást. A kérelem tárgyaként a "kérelem ingatlantulajdon értékcsökkenésével kapcsolatosan" megállapítás szerepel. Ebben a kérelemben ugyan nem szerepel, de a képviselõ-testület késõbbi határozatában olvasható a panaszos útlezárásra és kerítésmagasításra vonatkozó kérelme is.

A panaszos újabb beadványában már felvetette az ingatlan adásvételére, illetve cseréjére vonatkozó szándékát is. E beadványban - melynek tárgymegjelölése megegyezik a korábbival - a panaszos kérte a szóban ígért útlezárást és labdafogó drótháló felszerelését is.

A képviselõ-testület elutasította a panaszos adásvételre, illetve cserére vonatkozó ajánlatát, valamint az útlezárásra és kerítésmagasításra vonatkozó ajánlatát is.

Újabb beadványban a panaszos a lakóház helyreállítását, továbbá a károk, a közeli beépítésbõl eredõ értékcsökkenés és a szakértõi díj megfizetését kérte.

Az államigazgatási eljárás általános szabályairól szóló 1957. évi IV. törvény úgy rendelkezik, hogy a kérelmet tartalma szerint kell elbírálni. Megállapítható, hogy a panaszos egyrészt a birtoklását zavaró körülmények, másrészt viszont a lakóházát ért károsodás és értékcsökkenés miatt fordult a település jegyzõjéhez, majd a polgármesterhez. A beadványokban a birtokháborításra és a károkozásra utaló megállapítások egyaránt szerepelnek, így a jegyzõ számára nem tûnhetett ki egyértelmûen a panaszos szándéka.

A feltárt visszásság orvoslása érdekében az általános helyettes kezdeményezte, hogy Nagykálló Város Jegyzõje tegyen intézkedést a felettes szerv kijelölési joga igénybevételére.

A jegyzõ válaszában közölte, hogy eljáró hatóság kijelölését kérte a Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Közigazgatási Hivataltól, amely Nyíregyháza Megyei Jogú Város Jegyzõjét jelölte ki az eljárás lefolytatására. A kijelölt hatóság határozatában a nagykállói Szilágyi István Általános Iskola tanulói által elkövetett birtokháborítás tényét megállapította, és kötelezte az Iskola igazgatóját, hogy megfelelõ intézkedéseket foganatosítson annak érdekében, hogy a vezetése alatt álló intézmény tanulói az ingatlanra semmilyen tárgyat ne dobjanak át, illetve ilyen jellegû cselekményekkel ne zavarják a panaszost a békés birtoklásban.

OBH 6483/1998.

Teljes szöveg: 3.2. alfejezetben.

OBH 6669/1998.

Teljes szöveg: 3.2. alfejezetben.

OBH 6754/1998.

A panaszos sérelmezte, hogy miután ügyvédje a képviseletérõl lemondott, a késõbbiekben az ellenérdekû fél jogi képviselõjeként járt el, s korábbi információit felhasználva számára jelentõs anyagi és erkölcsi hátrányt okozott.

Az állampolgári jogok országgyûlési biztosának általános helyettese a vizsgálata során megállapította, hogy a panaszos az ügyvédnõt, 1991-ben indított, vagyonmegosztással együtt járó házassági bontóperében képviselõként meghatalmazta. A per félbeszakadt, és amikor az késõbb folytatódott, az ügyvédnõ az ügyet már nem vállalta. A beadványhoz csatolt, a Szarvasi Városi Bíróság 1995. november 29-én kelt tárgyalási jegyzõkönyve alapján megállapítható, hogy a házastársi vagyonközösség megszüntetése tárgyában folytatott perben az ügyvédnõ már a volt férj mint II. r. alperes képviselõjeként lépett fel.

1996. október 18-án a panaszos levélben fordult az Országos Ügyvédi Kamara Elnökéhez, hogy sérelme orvoslást nyerjen, mivel a Békés Megyei Ügyvédi Kamara (a továbbiakban: megyei kamara) panaszára kilenc hónap után sem adott választ. 1996. október 25-én az Országos Ügyvédi Kamara értesítette a panaszost, hogy a megyei kamarát levélben megkeresték, és kérték, hogy adjon tájékoztatást az ügy állásáról. Hét hónap múlva 1997. május 30-án ismét az Országos Ügyvédi Kamarához fordult a panaszos, mert a megyei kamarától csak telefonon kapott értesítést arról, hogy az ügyvédnõ tevékenysége etikai vagy fegyelmi vétséget nem képez, holott írásbeli tájékoztatást is ígértek. 1997. július 14-én a megyei kamara elnöke arról értesítette a panaszost, hogy az elõzetes eljárást megszüntette, mivel a panaszos által kiegészítésül küldött okiratok sem alapozzák meg a vétkes kötelezettségszegést vagy az etikai szabályokba ütközõ ügyvédi képviselettel kapcsolatos összeférhetetlenséget.

1997. december 3-án a panaszos ismét levélben kereste meg az Országos Ügyvédi Kamara elnökét, s kérelméhez az ügyvédnõ által készített beadványokat, egyéb okiratokat is csatolta. Az Országos Ügyvédi Kamara 1998. január 26-án arról értesítette a panaszost, hogy beadványát felülvizsgálati kérelemnek tekinti, s az iratokat a megyei kamarától felkérte. A vizsgálatot követõen az Országos Ügyvédi Kamara elnöke az eljárást megszüntette, a panaszos által támadott határozatot 1998. április 6-án helybenhagyta. Döntését többek között azzal is indokolta, hogy a panaszos a megyei kamara elnökének hívására sem az ügyvédi kamarában, sem az elnök irodájában nem jelent meg, személyesen meghallgatni nem lehetett, továbbá a kérelmében elõadottak sem voltak alkalmasak a határozat megváltoztatására. A korábbi ügyfél ügyeinek ismerete az új ügyfél számára jogtalan elõnyt nem biztosított, a vállalt ügy tárgya nem állt összefüggésben a közös megegyezéssel indult, majd megszüntetett házassági bontóperrel. Az Országos Ügyvédi Kamara e döntésérõl 1998. április 23-án kelt levélben a panaszost értesítette.

Az állampolgári jogok országgyûlési biztosa általános helyettes megállapította, hogy a Békés Megyei Ügyvédi Kamara az 1996. január 15-én kelt panaszt határidõben nem vizsgálta ki, s a panaszost az ügy állásáról csak jóval késõbb, elõször szóban, majd az Országos Ügyvédi Kamara felszólítására írásban is tájékoztatta.

Az állampolgári jogok országgyûlési biztosának általános helyettese utalt az OBH 6157/1997. számú jelentésben foglaltakra, amely szerint az Országos Ügyvédi Kamara Fegyelmi Eljárási Szabályzatát alapul véve a megyei ügyvédi kamara elnökének mint a fegyelmi jogkör gyakorlójának joga és kötelessége gondoskodni arról, hogy a fegyelmi eljárást a megyei kamara lefolytassa, illetve az elõírt jogi feltételek hiánya esetén azt megtagadja. Az ügyvédekrõl szóló 1998. július 1-jén hatályba lépett 1998. évi XI. törvénynek a fegyelmi eljárás lefolytatásáról szóló rendelkezései csak a jogerõs határozat kézbesítését írják elõ kötelezõ érvénnyel. Ez azonban nem zárja ki annak a lehetõségét, hogy a megyei kamara fegyelmi tanácsának elnöke már az elsõfokú határozatot is megküldje az eljárást kezdeményezõ félnek, hiszen az õt ért sérelem volt az eljárás megindításának az oka. A határozat megküldése különösen akkor indokolt, ha az elsõfokú határozat érdemi döntést is tartalmaz.

OBH 7145/1998.

Teljes szöveg: 3.2. alfejezetben.

OBH 132/1999.

Teljes szöveg: 3.10. alfejezetben.

OBH 153/1999.

Teljes szöveg: 3.2. alfejezetben.

OBH 540/1999.

Teljes szöveg: 3.7. alfejezetben.

OBH 567/1999.

Panaszos beadványában azt sérelmezte, hogy telekszomszédja - lakásbõvítés során - az utcai kerítését is "bõvítette" és a háza falát támasztó, védõ díszpillért elbontotta. Azt kérte, hogy "az eredeti állapot helyreállítását követeljük meg".

Az állampolgári jogok országgyûlési biztosának általános helyettese a vizsgálat során megállapította, hogy mind a helyi polgármesteri hivatal, mind pedig a közigazgatási hivatal építési hatósága jogszerûen járt el, döntései megalapozottak voltak. A panaszos szomszédja kerítésének átépítése kb. 1985 évre tehetõ. Az 1997. évi LXXVIII. tv. 48. § (8) bekezdése értelmében az építési hatóság az építmény bontását annak építésétõl számított tíz éven belül rendelheti el. Jelen ügyben az építés óta több mint tíz év eltelt, így az elsõfokú elutasító, majd az azt helybenhagyó másodfokú határozatok jogszerûek voltak.

OBH 960/1999.

A panaszos a beadványában az APEH Csongrád Megyei Igazgatóságának eljárását sérelmezte. Az állampolgári jogok országgyûlési biztosa a rendelkezésére bocsátott dokumentumok alapján megállapította, hogy az APEH Csongrád Megyei Igazgatóságának Adatszerzõ- és Elõkésztõ Osztálya 1994. június 10-én hozott határozatával a panaszost nyugtaadási és számlaadási kötelezettségének elmulasztása miatt százezer forint mulasztási bírság megfizetésére kötelezte. Az elsõfokú adóhatóság határozatában a panaszosnak biztosította a jogorvoslat lehetõségét. Az iratokhoz mellékelt tértivevény igazolja, hogy a panaszos a határozatot 1994. június 13-án vette át. A panaszos a számára biztosított törvényes határidõn belül, 1994. június 28-án fellebbezéssel élt. Ennek megtörténtét a panaszos az ajánlott küldemény feladóvevényének másolatával igazolta. Az elsõfokú adóhatóság a fellebbezést nem terjesztette fel, így a határozat jogszerûségét a másodfokon eljáró szerv nem vizsgálhatta, és nem hozhatott jogerõs másodfokú határozatot sem. Az elsõ fokú adóhatóság a határidõben elõterjesztett fellebbezés ellenére jogerõre emelte saját, elsõfokú határozatát, és a panaszos ellen megindította a végrehajtási eljárást. Az adózás rendjérõl szóló 1990. évi XCI. törvény (a továbbiakban: Art.) 4. § (1) bekezdése szerint, ha az Art. másként nem rendelkezik, az adóügyekben az államigazgatási eljárás általános szabályairól szóló törvény rendelkezéseit kell alkalmazni. Tekintettel arra, hogy az adóigazgatási eljárásban a jogorvoslat során az Art. a határidõk számítására nem rendeli speciális szabályok alkalmazását, a határidõk számításánál az államigazgatási eljárás általános szabályairól szóló 1957. évi IV. törvény (a továbbiakban: Áe.) szabályai szerint kell eljárni. Az Áe. 39. § (3) bekezdése szerint a postán küldött beadvány elõterjesztési ideje a postára adás napja. Az ügyfél a kérelmét, nyilatkozatát, bejelentését, a hiánypótlási felhívás teljesítését többnyire postai úton juttatja el az eljáró hatósághoz. A postai kézbesítés elhúzódhat, amely nem róható fel az ügyfélnek. A különbözõ vitákat, bizonyítási eljárásokat elkerülendõen szabályozza a törvény azt is, hogy a postán küldött beadvány elõterjesztési ideje a postára adás napja. Így, ha az ügyfél egy határidõhöz kötött eljárási cselekményt végez, azt határidõn belül teljesíti, ha a határidõ utolsó napján postán feladja, még akkor is, ha azt a közigazgatási szerv jóval a határidõt meghaladó idõpontban kapja meg. Azzal, hogy az elsõfokú adóhatóság a jogorvoslatra vonatkozó szabályok figyelmen kívül hagyásával annak ellenére emelte jogerõre elsõfokú határozatát, hogy az ellen a panaszos határidõben elõterjesztett fellebbezéssel élt, visszásságot okozott az országgyûlési biztos által vizsgált alkotmányos emberi-állampolgári jogokkal összefüggésben. Tekintettel arra, hogy az adóhatóság elsõfokú határozata ellen a panaszos határidõben tett fellebbezését az országgyûlési biztos vizsgálatának megindításáig nem bírálták el, az ügyben olyan jogerõs határozatról, amely jogalapot ad a végrehajtási eljárás megindítására, nem beszélhetünk. Az országgyûlési biztos ajánlásában felkérte az APEH elnökét, hogy az adóhatóság - annak törvényes kamataival együtt - fizesse vissza a jogszabálysértõ módon megindított végrehajtási eljárásban a panaszos által befizetett pénzösszeget. Az APEH elnöke az ajánlásban foglaltaknak eleget tett.

OBH 1262/1999.

Teljes szöveg: 3.2. alfejezetben.

OBH 1309/1999.

Teljes szöveg: 3.10. alfejezetben.

OBH 1344/1999.

Teljes szöveg: 3.10. alfejezetben.

OBH 1469/1999.

A panaszos a Hivatal Panaszirodáján személyesen elõadott panaszában az építési ügyében elhúzódó másodfokú közigazgatási eljárást sérelmezte. Az országgyûlési biztos tájékoztatást kért a Fõvárosi Közigazgatási Hivataltól az eljárás elhúzódásának okáról.

A XI. kerület jegyzõje a panaszos ingatlanával szomszédos ingatlanon folytatott engedély nélküli építkezésre a fennmaradási és továbbépítési engedélyt megadta. A panaszos fellebbezést nyújtott be, melynek elbírálásáról a hónapokkal késõbbi panasz elõterjesztésekor még nem volt tudomása.

Az országgyûlési biztos megállapította, hogy a jogszabályban elõírt határidõn belül benyújtott fellebbezést a XI. kerületi jegyzõ csak két és fél hónap múlva terjesztette fel elbírálásra a Fõvárosi Közigazgatási Hivatalnak. A másodfokú hatóság hatvan napon belül elbírálta a jogorvoslati kérelmet.

Az államigazgatási eljárásról szóló törvény értelmében a fellebbezést 8 napon belül kell felterjeszteni az elbírálásra hatáskörrel rendelkezõ szervhez. Az országgyûlési biztos megállapította, hogy az elsõfokú hatóság ezen kötelezettségének nem tett eleget, a törvénysértésen kívül a jogbiztonság alkotmányos követelményével, továbbá a jogorvoslati jog igénybevételét biztosító alkotmányos joggal összefüggésben visszásságot okozott. Amikor az elsõfokú hatóság közel három hónap múlva a fellebbezést az iratokkal végül is felterjesztette a közigazgatási hivatalhoz, megszüntette az általa okozott jogbizonytalanságot, lehetõvé téve a fellebbezés elbírálását.

A Fõvárosi Közigazgatási Hivatal az épített környezet alakításáról és védelmérõl szóló törvényben elõírt 60 napos ügyintézési határidõn belül meghozta döntését, biztosítva határozata ellen a jogorvoslati jogot. Az országgyûlési biztos megállapította, hogy ezzel a közigazgatási hivatal megszüntette az elsõfokú hatóság által okozott visszásságot.

Figyelemmel arra, hogy a panasz a vizsgálat alatt megoldódott, az országgyûlési biztos a konkrét ügyben ajánlást nem tett.

A jegyzõ az ajánlást nem fogadta el, hivatkozva arra, hogy a panaszos ügyében már bírói eljárás is folyamatban van. Az országgyûlési biztos az ajánlását fenntartotta, miután megállapította, hogy a XI. kerületi jegyzõ a panaszos másik ügyére vonatkozó álláspontját ismertette. A jegyzõ a megismételt ajánlást elfogadta, az abban foglaltakat teljesítette. Az ügyet az országgyûlési biztos lezárta.

OBH 1609/1999.

Teljes szöveg: 3. 11.6. alfejezetben.

OBH 1732/1999.

Teljes szöveg: 3.10. alfejezetben.

OBH 1745/1999.

Teljes szöveg: 3.2. alfejezetben.

OBH 2167/1999.

III. A jogbiztonsághoz való alkotmányos emberi jogok sérelmét idézte elõ (Alk. 2. § (1) bek.) a gyermekjóléti szolgálat azzal, hogy a feladataira vonatkozó jogszabályi elõírásokat teljesen figyelmen kívül hagyta. A jogbiztonság sérelmét okozta Devecser Város Önkormányzata és jegyzõje azzal is, hogy a gyermekjóléti szolgálatot nem ellenõrizte.

Teljes szöveg: 3.4. alfejezetben.

OBH 2260/1999.

Teljes szöveg: 3.4. alfejezetben.

OBH 2763/1999.

Teljes szöveg: 3.2. alfejezetben.

OBH 3521/1999.

Teljes szöveg: 3.2. alfejezetben.

OBH 3817/1999.

A panaszos azt sérelmezte, hogy édesapja életének a munkaszolgálat ideje alatt történõ elvesztése miatt benyújtott kérelmét elbíráló közigazgatási határozat ellen elõterjesztett kereseti kérelmét KKI a törvényes határidõben nem továbbította a bírósághoz.

Az állampolgári jogok országgyûlési biztosa a jogbiztonság (Alk. 2. § (1) bek.), valamint a jogorvoslathoz való jog (Alk. 57. § (5) bek.) megsértésének gyanúja miatt indított az ügyben vizsgálatot.

A tényállás szerint panaszos kárpótlás iránti kérelmét 1997. július 28. napján nyújtotta be KKI-nál. A kérelmet elutasító határozat kelte 1999. február 22. napja. Panaszos a kérelmet elutasító közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálatát kérte a KKI-nál 1999. március 29. napján benyújtott kereseti kérelmével.

Az országgyûlési biztos ajánlásában indítványozta a KKI-nak, hogy adjon tájékoztatást arról, hogy hány olyan kereseti kérelmet tartanak nyilván 1999. szeptember 30. napján, melyeket a hozzá érkezéstõl számított 8 napon belül nem továbbítottak a bírósághoz, illetve hogy e kérelmek bíróság elé terjesztését haladéktalanul végezzék el. A KKI fõigazgatója az ajánlást elfogadta, s arról adott tájékoztatást, hogy a náluk nyilvántartott, de még nem továbbított 784 db kereseti kérelmet 1999. december 20. napjáig a bíróság elé terjeszti. Az ajánlásra adott választ az országgyûlési biztos elfogadta. Az ajánlás elérte célját.

OBH 4141/1999.

Teljes szöveg: 3.2. alfejezetben.

OBH 4570/5/1999.

A panaszos a beadványában azt sérelmezte, hogy az ikladi jegyzõ nem intézkedik érdemben és megfelelõen a szomszédja esõvíz-elvezetési ügyében.

Az országgyûlési biztos megállapította, hogy a panaszos 1998-ban szóban panaszt tett a szomszédja telkérõl saját ingatlanára átfolyó esõvíz miatt. Az elsõfokú építésügyi hatóság helyszíni szemlét tartott, amelynek során megállapította, hogy a két ingatlan között egy betonszerkezetû lépcsõ létesült, ami akadályozza az esõvíz elvezetését. A hatóság álláspontja az volt, hogy annak elbontása feltétlen szükséges, ezért a munka közös elvégzését tartotta célszerûnek. Felkérte továbbá a panaszos szomszédját, hogy a telke csapadékvíz elvezetését "valamilyen módon vezesse ki a közterületre". A panaszos 1999-ben ismételten, most már írásban kért intézkedést szomszédja csapadékvíz-elvezetése miatt.

A jegyzõ most már csak a panaszosnak válaszolt, amikor is megismételte az elõzõ levelében foglaltakat, egyben bizonyos munkálatok elvégzésére szólította fel. A csapadékvíz-elvezetés megoldását ismét közös feladatként határozta meg a jegyzõ. Tájékoztatta kérelmezõt, ha nem ért egyet a válasszal, polgári peres úton érvényesítheti jogait.

Az építésügyi hatóság tényként állapította meg a megtartott helyszíni szemlén, hogy a panaszos szomszédja nem oldotta meg a csapadékvíz szabályos elvezetését, azonban érdemi intézkedés helyett csak udvarias felkéréssel fejezte be eljárását.

Az országgyûlési biztos megállapította, hogy mivel a jegyzõ elmulasztotta a döntését határozatba foglalni, a "kötelezést" nem kérheti számon a hatóság. Ezzel a mulasztással a jogbiztonsághoz, továbbá a tulajdonhoz fûzõdõ alkotmányos jogokkal összefüggésben visszásság keletkezett. Az országgyûlési biztos azt is megállapította, hogy nemcsak a szomszédot, hanem a panaszost is meghatározott munkálatok elvégzésére hívta fel a hatóság levelében. A határozat meghozatalának elmulasztásával mindkét érdekelt felet megfosztotta a jogorvoslat igénybevételének lehetõségétõl a hatóság.

A válaszadási határidõ még nem telt le.

OBH 4637/1999.

Teljes szöveg: 3.2. alfejezetben.

OBH 6426/1998.

Teljes szöveg: 3.2. alfejezetben.

OBH 7169/1999.

A panaszos beadványában azt sérelmezte, hogy Szárliget község jegyzõje által birtokvédelmi körben hozott határozatát a szomszédja teljes egészében nem hajtotta végre, az eredeti állapotot nem állította helyre. A szárligeti jegyzõ helyszíni szemlét tartott, amelyen mindkét fél jelen volt. Ezt követõen a jegyzõ arról tájékoztatta panaszost, hogy - mivel a telekhatár kérdésében szomszédjával nem tudtak megegyezni - forduljon bírósághoz, vagy "méresse" ki telkét.

OBH 5510/1997.

I. Az Alkotmányban deklarált panaszhoz való joggal (Alkotmány 64. §), a tisztességes eljáráshoz való joggal, valamint a jogállamiság alkotmányos elvébõl eredõ jogbiztonság követelményével (Alkotmány 2. § (1) bekezdés) összefüggésben okoz visszásságot a rendõrség eljárása, ha a panaszos egy rendõr magatartását sérelmezõ beadványaira több mint nyolc hónap eltelte után kap elõször érdemi választ.

A panaszos a beadványában kifogásolta, hogy a XV. kerületi Rendõrkapitányság állományába tartozó õrmester által elkövetett cselekmény kivizsgálására és a tiszthelyettes felelõsségre vonására a rendõrség nem tett megfelelõ intézkedéseket.

A panaszos elmondása szerint a közelükben lakó hivatásos rendõr, ittas állapotban, szidalmazta õt és feleségét, trágár szavakat használt, ellenük támadólag lépett fel, kutyáját szájkosár nélkül uszította az idõs házaspárra. A rendõr azért támadt rájuk, mert Dunakeszin, a kertjük elõtti mellékutcában füvet égettek. A panaszos védelmet kérve bejelentést tett a helyi rendõrkapitányságon, ahol tájékoztatták, hogy az illetõ személy nem tartozik az állományukba, ezért sem szondázására, sem egyéb intézkedésre nem jogosultak. A panaszos 1996 júniusában a Pest Megyei Rendõr-fõkapitánysághoz írásban benyújtott panaszát különbözõ helyekre küldték, majd 1996. december 28-án kelt levélben tájékoztatták, hogy érdemi válaszra a XV. kerületi Rendõrkapitányságtól számíthat. Idõközben, 1996. szeptember 6-án a panaszost lakásán felkereste egy rendõr, aki közölte a panaszossal, hogy az õrmestert vezetõje botrányos magatartása miatt figyelmeztetésben részesítette. Kérte a panaszost, hogy írjon alá egy papírt, miszerint a panasz ily módon történõ lezárásával egyetért. A panaszos azonban ragaszkodott az írásbeli értesítéshez. Az eljáró rendõr ezt követõen átment a panasszal érintett õrmesterhez, ahol rajtuk kívül még egy rendõr tartózkodott és beszámolt a történtekrõl. A panaszos ennek alapján úgy ítélte meg a helyzetet, hogy a rendõrök a sérelem nem hivatalos rendezésére törekedtek. Újabb levelében kérte a XV. kerületi kapitányt, hogy az ügy "elsimítása" érdekében eljáró rendõrök magatartását vizsgálja meg. Erre a megkeresésre nem kapott választ, ezért 1996. december 26-án a budapesti rendõrfõkapitányhoz fordult, aki intézkedett a panaszos és felesége meghallgatásáról.

A budapesti rendõrfõkapitány a panaszt kivizsgáltatta, 1997. február 28-án kelt levele szerint az érintett rendõrrel szemben cselekménye miatt fegyelmi eljárás megindítására és felelõsségre vonására elévülés következtében nem volt lehetõség. A rendõrt mindössze a kerületi rendõrkapitányság vezetõje útján figyelmeztették arra, hogy a jövõben tartózkodjon hasonló magatartás tanúsításától, viselkedésével szolgálaton kívül is feleljen meg a rendõrrel szemben támasztott elvárásoknak.

I. A panaszos a rendõrséghez intézett beadványaira több mint nyolc hónap eltelte után kapott elõször érdemi választ, annak ellenére, hogy a rendõr õrmester panaszolt cselekménye a fegyelmi felelõsségen túl szabálysértési eljárás lefolytatásának szükségességét is felvetette.

II. A budapesti rendõrfõkapitány a panasz kivizsgálása során kizárólag a fegyelmi felelõsség elévülését állapította meg, nem vizsgálta, hogy a fegyelmi eljárás megindításának elmulasztása felróható-e az állományilletékes parancsnoknak. Nem vizsgálta továbbá a panaszos beadványának azt a részét, amely az ügyet "elsimítani" próbáló rendõr eljárására vonatkozott.

Az országgyûlési biztos általános helyettese megállapította, hogy a rendõrség alkotmányos feladatának teljesítését mulasztotta el, amikor egy rendõr által elkövetett agresszív cselekményrõl érkezett bejelentést, illetve a fegyelmi felelõsség elévüléséhez vezetõ okokat nem vizsgálta meg. A rendõrség mulasztása meghiúsította az állam alkotmányos jogvédelmi kötelezettségének tényleges gyakorlását, és ezzel hátrányosan befolyásolta a rendõrségbe vetett közbizalom kívánalmának érvényesülését, valamint súlyosan sértette a beadványt tevõ panaszhoz való, valamint tisztességes eljáráshoz való jogát.

A konkrét ügyben történt mulasztások orvoslására az eltelt idõ miatt már nem volt lehetõség, az országgyûlési biztos általános helyettese ajánlásában kérte az országos rendõrfõkapitányt, hogy fokozottan ügyeljen a tisztességes és jogszerû eljárás követelményének jövõbeni betartatására, és erre hívja fel a budapesti rendõrfõkapitány, valamint a XV. kerületi rendõrkapitány figyelmét is. Az ajánlást az országos rendõrfõkapitány elfogadta.

OBH 9595/1997.

Teljes szöveg: 3.2. alfejezetben.

OBH 9824/1997.

Teljes szöveg: 3.2. alfejezetben.

OBH 10035/1997.

Teljes szöveg: 3.2. alfejezetben.

OBH 10114/1997.

Beadványában a panaszos azt kifogásolta, hogy a Miskolc Városi Rendõrkapitányság Igazgatásrendészeti Osztálya (a továbbiakban: Igazgatásrendészeti Osztály) az érvényességi idõ lejártát követõen azért nem állított ki számára új személyi igazolványt, mert a teljes neve nem fért volna be a nyomtatványba. Ezért az Igazgatásrendészeti Osztály az okirat kicserélése helyett annak utolsó oldalára azt jegyezte be, hogy érvényessége "határidõ nélküli".

Az Országos Rendõr-fõkapitányság Igazgatásrendészeti Fõosztályának tájékoztatása szerint a panaszos 1994. július 21-én a Miskolci Rendõrkapitányság Igazgatásrendészeti Osztályán benyújtotta a személyazonosító igazolvány kiállításához szükséges adatlapot. A kitöltött adatlap alapján megállapítható, hogy panaszos házasságkötésekor a házasságról, a családról és a gyámságról szóló 1952. évi IV. törvény 26. § (1) bekezdés a) pontjának második fordulata szerint névviselést választotta, vagyis a panaszos a férje teljes nevét viseli a házasságra utaló toldással, amelyhez a maga teljes nevét hozzákapcsolta.

A személyi igazolvány kiadásának és nyilvántartásának átmeneti szabályairól szóló 147/1993. (X. 26.) Korm. rendelet 6. § (1) bekezdésének utolsó mondata szerint "a polgár kérésére a lejárt személyi igazolványt ki kell cserélni". A polgárok személyi adatainak és lakcímének nyilvántartásáról szóló 1992. évi LXVI. törvény 34. §-a értelmében a törvény alapján lefolytatott eljárásra, a hatósági nyilvántartás vezetésére, valamint a hatósági bizonyítvány és igazolvány kiadására az államigazgatási eljárás általános szabályairól szóló 1981. évi I. törvénnyel módosított 1957. évi IV. törvény (a továbbiakban: Áe.) rendelkezéseit kell alkalmazni. Az Ae. 49. § (3) bekezdése szerint a hatósági igazolvány kiadásának megtagadásáról, valamint a hatósági nyilvántartásba való bejegyzés (módosítás, törlés) megtagadásáról a közigazgatási szerv határozatot hoz.

Az állampolgári jogok országgyûlési biztosa megállapította, hogy az Áe. hivatkozott rendelkezésére figyelemmel a panaszos személyi igazolványának kicserélésére vonatkozó kérelme elutasításáról a Miskolci Rendõrkapitányság Igazgatásrendészeti Osztályának határozatban kellett volna döntenie, aminek elmulaszása a panaszosnak az Alkotmány 57. § (5) bekezdésében biztosított jogorvoslathoz való alkotmányos jogával összefüggésben okozott visszásságot.

A feltárt alkotmányos visszásság megszüntetésére az országgyûlési biztos ajánlást tett a Miskolci Rendõrkapitányság vezetõjének, amelyben kezdeményezte, hogy panaszos kérelmének elutasításáról hozzon határozatot.

Az ajánlást a Miskolci Rendõrkapitányság vezetõje elfogadta. A Rendõrkapitányság az ajánlást oly módon hajtotta végre, hogy panaszos személyi igazolványát, gépjármû-vezetõi engedélyét, továbbá személygépkocsija forgalmi engedélyét illetékmentesen kicserélte. Az új okmányokba panaszos nevét kérésének megfelelõen jegyezték be.

OBH 10858/1997.

A panaszos azért fordult az állampolgári jogok országgyûlési biztosához, mert szolgálati panaszát a Nemzetbiztonsági Szakszolgálat fõigazgatója, a polgári titkosszolgálatokat felügyelõ tárcanélküli miniszter irodájának vezetõje, valamint a Katonai Ügyészség vezetõje elutasították. A panasz alapján az állampolgári jogok országgyûlési biztosának általános helyettese vizsgálatot rendelt el.

Az állampolgári jogok országgyûlési biztosának általános helyettese a panaszos felhatalmazásával a Nem- zetbiztonsági Szakszolgálat központjában megtekintett személyi iratok alapján megállapította, hogy a pa- naszos minõsítése, illetve minõsítés-kiegészítése, valamint az emiatt tett panaszok elbírálása során a pana- szos alkotmányos jogait érintõ jogszabálysértés nem történt.

A panaszos 1995 nyarán megbízott alosztályvezetõi beosztást töltött be a Nemzetbiztonsági Szakszolgálat miskolci alegységénél. Szakszerûtlen munkavégzés miatt fegyelmi vizsgálat indult ellene, amelynek eredményeként alacsonyabb beosztásba került. Szolgálati minõsítésére tett észrevételét megalapozottság hiányában elutasították. A minõsítés-kiegészítés alapján változatlan beosztásban Debrecenbe helyezték át.

A vizsgálat arra irányult, hogy a panaszos az intézkedésekkel összefüggésben élhetett-e jogorvoslati jogaival, panaszait érdemben és elfogultság nélkül, a jogszabályi elõírásoknak megfelelõen elbírálták-e, és az illetékes vezetõk eleget tettek-e válaszadási kötelezettségüknek.

A panaszos és közvetlen szolgálati elöljárója közötti viszony tartós megromlása a minõsítés-kiegészítést készítõ parancsnok véleménye szerint a munkahelyi légkörre is kedvezõtlen hatással volt. Az a tény, hogy ezt a panaszos minõsítés-kiegészítésében is rögzítették, illetve erre hivatkozva - változatlan beosztásban - más szolgálati helyre helyezték, a fegyveres szervek hivatásos állományú tagjainak szolgálati viszonyáról szóló 1996. évi XLIII. törvény rendelkezéseire tekintettel nem volt jogszabálysértõ. A minõsítés megállapításaira a panaszos észrevételt tehetett, ezeket az illetékes szolgálati elöljáró elbírálta. Szolgálati panaszait a Szakszolgálat fõigazgatója, illetve a miniszter nevében eljáró hivatalvezetõ megvizsgálta és megválaszolta. Kérelmének megfelelõen a katonai ügyészség ugyancsak megvizsgálta a panaszát és megállapításairól tájékoztatta. A Szakszolgálat fõigazgatója indokolt választ adott arra a kifogására is, hogy a minõsítés-kiegészítést miért nem a Humánszolgálati Szabályzatban meghatározott közvetlen vezetõ készítette. A Szabályzat nem jogszabály, ezért a rendelkezéseitõl eltérõ intézkedés sem minõsül jogszabálysértésnek.

OBH 278/1998.

Teljes szöveg: 3.2. alfejezetben.

OBH 466/1998.

A jugoszláv állampolgár panaszos 1998. január 18-án azért fordult az Országgyûlési Biztos Hivatalához, mert sérelmezte, hogy az Országos Rendõr-fõkapitányság Igazgatásrendészeti Fõosztálya - a Legfelsõbb Bírósághoz benyújtott felülvizsgálati kérelmére hivatkozással - megakadályozza a Csongrád Megyei Bíróság jogerõs másodfokú ítéletének végrehajtását.

Az állampolgári jogok országgyûlési biztosa megállapította, hogy a panaszos és családja bevándorlási kérelmét mind az elsõfokú hatóságként eljáró Csongrád Megyei Rendõr-fõkapitányság Igazgatásrendészeti Osztálya, mind a másodfokú hatóságként eljáró ORFK Igazgatásrendészeti Fõosztálya elutasította, ezért bírósághoz fordult. A közigazgatási határozat hatályon felülvizsgálata iránti perben a Szegedi Városi Bíróság az ORFK Igazgatásrendészeti Fõosztályának határozatát - a Csongrád Megyei Rendõr-fõkapitányság Igazgatásrendészeti Osztályának elsõfokú határozatára kiterjedõen - hatályon kívül helyezte és az elsõfokon eljáró közigazgatási szervet új eljárás lefolytatására kötelezte. Az ORFK Igazgatásrendészeti Fõosztálya az elsõfokú ítélet ellen fellebbezést nyújtott be. A Csongrád Megyei Bíróság - mint másodfokú bíróság - 1996. december 3-án kelt ítéletével az elsõfokú ítéletet helyben hagyta. Az ítélet ellen az ORFK Igazgatásrendészeti Fõosztálya 1997. február 19-én felülvizsgálati kérelmmel fordult a Legfelsõbb Bírósághoz.

Az ORFK Igazgatásrendészeti Fõosztálya 1997. augusztus 15-én kelt levelében tájékoztatta panaszos jogi képviselõjét arról, hogy a másodfokú ítélet ellen felülvizsgálati kérelmet nyújtott be, ezért további intézkedéseket csak ennek elbírálását követõen fog tenni.

Az államigazgatási eljárás általános szabályairól szóló 1957. évi IV. törvény (a továbbiakban: Áe.) 73. § (1) bekezdése értelmében a bíróság jogszabálysértés megállapítása esetén az államigazgatási határozatot hatályon kívül helyezi és - szükség esetén - a közigazgatási szervet új eljárásra kötelezi. A határozat hatályon kívül helyezése és az elsõfokon eljárt közigazgatási szerv új eljárásra kötelezése az jelenti, hogy a kérelmet új ügyként kell kezelni és az eljárást a bíróság döntésére figyelemmel az elejétõl kezdõdõen meg kell ismételni. Az Áe. 73. § (3) bekezdésére figyelemmel a megismételt eljárás és a határozathozatal során a közigazgatási szervet a bírósági ítélet rendelkezései és indokolása köti, annak tartalmát köteles figyelembe venni, vagyis az ítéletben megállapított jogsértést kiküszöbölni.

A megismételt eljárásban is irányadó az Ae. 26. § (2) bekezdésének az a rendelkezése, mely szerint a közigazgatási szerv által hivatalosan ismert tényeket nem kell bizonyítani. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy az alapeljárásban már benyújtott okiratokat, igazolásokat nem szükséges újból beszerezni, az alapeljárásban lefolytatott és a bíróság által elfogadott bizonyítást sem kell megismételni. Jelentésében az országgyûlési biztos megállapította, hogy a közigazgatási szerv által hivatalosan ismert ténynek tekintendõ az is, ha az alapeljárás eredeti iratai helyett csak azok fénymásolata áll rendelkezésre, különösen akkor, amikor a másolatokat a közigazgatási szerv, illetve annak munkatársa készítette.

Az Alkotmánybíróság 9/1992. (I. 30.) AB határozatának indokolásában rámutatott arra, hogy a "jogbiztonság megköveteli, hogy a jogerõs határozat - az eldöntött kérdés személyi és tárgyi keretei között - irányadóvá váljék mind az eljárásban résztvevõkre, mind a késõbb eljáró bíróságra, illetõleg más hatóságra. Ha a jogerõ beálltához elõírt feltételek teljesültek, akkor annak hatálya a határozat tartalmi helyességétõl függetlenül beáll."

A panasszal érintett ügyben a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: Pp.) 228. § (1) bekezdésére figyelemmel a közigazgatási határozattal kapcsolatos jogvitát a Csongrád Megyei Bíróság - mint másodfokú bíróság - jogerõsen elbírálta. A másodfokú ítélet végrehajtását a Legfelsõbb Bíróság nem függesztette fel, ezért a közigazgatási szervnek - a Pp. 233. § (4) bekezdésére figyelemmel - a megismételt eljárást a felülvizsgálati kérelem benyújtásától függetlenül le kellett volna folytatnia. Az a tény, hogy a közigazgatási szerv a jogvita alapjául szolgáló ügyiratokat felterjesztette a Legfelsõbb Bírósághoz, nem mentesít az ítélet jogerejéhez fûzõdõ kötelezettségek alól.

Az ORFK Igazgatásrendészeti Fõosztályának vezetõje 1998. május 22-én intézkedett arról, hogy a Csongrád Megyei Rendõr-fõkapitányság Igazgatásrendészeti Osztálya az elsõfokú eljárást - az elsõ, illetve a másodfokú ítéletek indokolásának figyelembevételével - az ügyiratok másolati példányai alapján folytassa le, ezért a panasszal érintett ügyben az országgyûlési biztos ajánlást nem tett.

OBH 467/1998.

I. A törvénysértõ elõállítás sérti a panaszosnak a jogállamisághoz és jogbiztonsághoz (Alk. 2. § (1) bek.), továbbá a személyi szabadsághoz (Alk. 55. § (1) bekezdés) fûzõdõ alkotmányos jogait.

III. A szabálysértés utólagos átminõsítése bûncselekménnyé, annak érdekében, hogy a panaszos elõállítását jogszerûnek tüntessék fel, sérti a jogállamisághoz és jogbiztonsághoz (Alk. 2. § (1) bek.), valamint a tisztességes eljáráshoz fûzõdõ jogot (Alk. 57. § (1) bek.).

Teljes szöveg: 3.2. alfejezetben.

OBH 1276/1998.

A panaszos beadványában sérelmezte a Veszprém Megyei Rendõr-fõkapitányság és a Veszprémi Rendõrkapitányság eljárását.

A vizsgálat a jogállamiság elvébõl fakadó jogbiztonsághoz való jog és a panaszhoz való alkotmányos jog érintettsége miatt indult.

A panaszos az országgyûlési biztoshoz benyújtott beadványában kifogásolta, hogy az elmúlt években többször tett feljelentést a szomszédja ellen a nyomozó hatóságoknál, de ügyében érdemi intézkedés - egy feljelentés kivételével - nem történt. Állítása szerint a feljelentésekkel kapcsolatos iratai a rendõrségen eltûntek. 1997. május 3-án feljelentést tett a szomszédja ellen, a helyszínelésrõl készült jegyzõkönyvet (véleménye szerint jegyzõkönyv nem készült), szakvéleményt nem látta.

Az 1993. évi LIX. tv. értelmében az országgyûlési biztos egyebek mellett olyan esetekben léphet fel, amikor a jogalkalmazás során derül ki, hogy a hatóság által okozott és alkotmányos jogokkal összefüggésbe hozható visszásság jogszabály hiányára, ellentmondásosságára vagy feleslegességére vezethetõ vissza, illetve a hatóság jogszabályban elõírt kötelezettségének megszegésével, eljárása során vagy döntésével mulasztásával alkotmányos jogokkal kapcsolatos visszásságot okozott. Az országgyûlési biztos az alkotmányos emberi és állampolgári jogokkal, valamint az Alkotmányból levezethetõ általános elvekkel összefüggésben állapíthat meg visszásságot.

Az országgyûlési biztos vizsgálata megállapította, hogy a panaszos állítása és a nyomozó hatóság tájékoztatása ellentmondó arra vonatkozóan, hogy a panaszos több feljelentést tett a rendõrségen, amelyeket érdemi intézkedés nem követett, míg a nyomozó hatóságtól az a tájékoztatás érkezett, hogy a panaszos 1997. május 3-i feljelentésén kívül más feljelentéssel kapcsolatos irat sem a városi, sem a megyei kapitányságon nem található. A feljelentés kapcsán a helyszínelésrõl jelentés készült. A hatóságtól bekért iratok nem támasztották alá a panaszos állítását. Az országgyûlési biztosnak az 1993. évi LIX. tv. rendelkezései értelmében vizsgálati hatásköre nem terjed ki bizonyítási eljárás lefolytatására. A panaszos azon kifogásával kapcsolatban, hogy a helyszínelésrõl jegyzõkönyv nem készült, illetve abból, valamint a szakértõi vizsgálatról készült szakvéleménybõl a panaszos nem kapott, az országgyûlési biztos vizsgálata nem állapított meg alkotmányos jogokkal kapcsolatos visszásságot, mivel a panaszos feljelentése kapcsán a helyszínelésrõl jelentés készült, és a szabálysértésekrõl szóló törvény nem ír elõ a nyomozó hatóságnak olyan kötelezettséget, amely szerint a helyszínelésrõl köteles jegyzõkönyvet készíteni, valamint azt, illetve a szakértõi véleményt a panaszosnak köteles lenne megküldeni.

A vizsgálat megállapította, hogy a szabálysértési ügyekben alkalmazható jogszabályok nem tartalmaznak olyan rendelkezéseket, amelyek köteleznék a nyomozó hatóságokat arra, hogy ügyének áttételérõl a panaszost - hasonlóan az 1957. évi IV. törvényhez - értesíteni kell. Ez eredményezheti azt, hogy a panaszos nem rendelkezik kellõ tájékozottsággal ügyével kapcsolatban, ami adott esetben a panaszhoz, illetve a jogorvoslathoz való jogának, valamint törvényes érdekeinek sérelmét jelent(het)i. A rendelkezésre álló dokumentumokból megállapítható volt, hogy egy-egy ügyben a nyomozó hatóság értesíti a panaszost ügyének áttételérõl, de tekintettel arra, hogy ezt az eljárási cselekményt semmilyen publikus jogi norma nem rendezi, a vizsgálat megállapította, hogy az állampolgárok fentiekben részletezett jogai nincsenek megfelelõen garantálva.

OBH 2704/1998.

Az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében rögzített jogállamiság és az abból fakadó jogbiztonság követelményével, valamint a tisztességes eljáráshoz való joggal - figyelemmel az eljárás alá vont személynek az ellene indult eljárás mielõbbi befejezéséhez fûzõdõ érdekére és az ártatlanság vélelmére is -, továbbá az Alkotmány 57. § (5) bekezdésében rögzített jogorvoslathoz való joggal összefüggésben visszásságot okoz, ha a rendõrhatóság dolgozója nem rendelkezik a baleset helyszíneléséhez szükséges nyomrögzítõ eszközökkel, a fellebbezést nem tartalma szerint bírálja el, illetve nem tesz semmit a panasz elbírálására, valamint ha az illetékes parancsnok nem észleli az irányítása alatt álló dolgozó szakszerûtlen intézkedését, és nem tartja be az ügyiratkezelés szabályait, végül ha egy belsõ norma ex-lex állapotot teremt.

Teljes szöveg: 3.2. alfejezetben.

OBH 3295/1998.

Teljes szöveg: 3.2. alfejezetben.

OBH 5175/1998.

A panaszos kifogásolta a fia sérelmére elkövetett segítségnyújtás elmulasztása bûntett elkövetõjének felderítése érdekében indított büntetõeljárás elhúzódását, valamint azt, hogy a rendõrhatóság és az ügyészség nem tett meg mindent a tettes kézre kerítése, a bizonyítékok megszerzése érdekében.

Az állampolgári jogok országgyûlési biztosa általános helyettese a rendelkezésére álló adatok alapján megállapította, hogy a panaszos fia 1993. február 6-án az esti, éjszakai órákban személygépkocsival közlekedett a 87-es fõúton Szombathely irányából Kõszeg irányába, elvesztette uralmát a jármûve felett, lehaladt a jobb oldali árokba, majd az árok melletti szántóföldön a jármûvel többször átfordulva állt meg. A panaszos fia a baleset után gyalogosan kiment a fõútra, ahol 23 óra 30 perc körüli idõben - kb. 90 méterre a korábbi balesetétõl - egy Kõszeg irányából közlekedõ ismeretlen gépkocsi elütötte, majd segítségnyújtás nélkül a helyszínt elhagyta. A sérült személyre egy osztrák állampolgár talált rá, aki a rendõrséget értesítette. A helyszínre érkezett mentõ megkísérelte az újraélesztést, de a sérült elhalálozott.

A helyszínen maradt nyomok, valamint Ausztriában a határ közelében levõ szervízbõl származó információk alapján alapossá vált a gyanú, hogy a bûncselekményt osztrák felségjelû gépkocsival követték el, mely gépkocsival egy Ausztriában élõ török állampolgár lépett be Magyarország területére, aki a baleset után 1993. február 7-én az országot elhagyta. Személyét azonosították, ellene nemzetközi körözést adtak ki, s a Vas Megyei Rendõr-fõkapitányság Közlekedési Osztálya (a továbbiakban: nyomozó hatóság) segítségnyújtás elmulasztás bûntettének alapos gyanúja miatt a büntetõeljárást megindította. A nyomozó hatóság 1993. május 6-án - mivel jogsegély teljesítése végett külföldi hatóságot kellett megkeresni - a büntetõeljárást felfüggesztette, határozatát a sértetti hozzátartozó részére kézbesítette.

A panaszos - 1995. február 2-án - a Kõszegi Városi Ügyészségen sérelmezte, hogy a nyomozás felfüggesztésérõl szóló határozatot - melyben panasztételi jogára nem hívták fel a figyelmét - már közel két éve megkapta, de a nyomozás állásáról azóta sem értesítették. A Vas Megyei Fõügyészség 1996. december 12-én a további nyomozati cselekmények végrehajtása érdekében a nyomozás továbbfolytatását rendelte el. A nyomozó hatóság az elrendelt nyomozást - 1997. január 23-án - ismételten felfüggesztette, intézkedését azzal indokolta, hogy a gyanúsított vallomásának beszerzésére van szükség, mely csak akkor teljesíthetõ, ha nevezett személy Magyarországon tartózkodik. A Vas Megyei Rendõr-fõkapitányság a kiadatási eljárás megindítását kezdeményezte, melyet a Fõügyészség a nem elegendõ bizonyítékokra hivatkozással nem teljesített.

Az állampolgári jogok országgyûlési biztosa általános helyettese vizsgálata során megállapította, hogy a nyomozó hatóság a jármû körözését haladéktalanul elrendelte, azt késõbb az elkövetõ nevével, majd a jármû forgalmi rendszámával kiegészítette, az eljárás során széles körû bizonyítást folytatott, orvosszakértõi véleményt szerzett be, tanúkutatást végzett, tanúkihallgatásokat foganatosított, felvette a kapcsolatot a határmenti osztrák rendõri, a területi határõr- és vámszervekkel, valamint az Interpol Magyar Nemzeti Irodájával. A nyomozó hatóság a büntetõeljárást haladéktalanul felajánlja, ha az osztrák hatóságok a gyanúsított állampolgársági kérelmének eleget tesznek.

Az állampolgári jogok országgyûlési biztosának általános helyettese megállapította, hogy a Vas Megyei Rendõr-fõkapitányság és a Vas Megyei Fõügyészség a büntetõeljárás során a tényállás hiánytalan tisztázására, a valóságnak megfelelõ megállapítására, a bûncselekmény alapos felderítésére törekedtek, feltárták azokat az okokat és körülményeket, melyek a bûncselekmény elkövetését közvetlenül lehetõvé tették. Az ügy kivételes bonyolultsága miatt elhúzódó nyomozás során a sértetti hozzátartozót a nyomozási cselekményekrõl értesítették, több alkalommal személyesen is tájékoztatták.

OBH 5276/1998.

Teljes szöveg: 3.2. alfejezetben.

OBH 5564/1998.

A panaszosok többek között sérelmezték a Baranya Megyei Ügyészségi Nyomozó Hivatalnál lakótársuk N-né B. M. ellen - életveszélyes fenyegetés - miatt tett feljelentésük rendõrségre való továbbítását, illetve panaszuk elintézésének módját. A panaszosok kifogásolták, hogy a rendõrség a szomszédok folyamatos fenyegetõ magatartása ellen nem nyújt védelmet, sõt már a rendõrök is zaklatják õket. Attól tartanak, hogy a megyei bíróság jogerõs végzése ellenére - mely alapján 1997. évben lakásukat visszakapták - ismételten megtörténhet kilakoltatásuk.

Az állampolgári jogok országgyûlési biztosa általános helyettese vizsgálata során megállapította, hogy a Baranya Megyei Ügyészségi Nyomozó Hivatal (a továbbiakban: ügyészség) a panaszosok beadványát, 1998. augusztus 3-án, hatáskör hiányában - a szabálysértési eljárás esetleges lefolytatása végett - a Mohácsi Rendõrkapitánysághoz (a továbbiakban: rendõrkapitányság) tette át. A feljelentés tartalmát a mohácsi rendõrkapitány megvizsgálta, s mivel a feljelentésben foglaltak nem tartalmaztak az élet és testi épség ellen irányuló olyan közvetlen fenyegetéseket, melyek a veszélyes fenyegetés szabálysértésének törvényi tényállását kimerítették volna, úgy döntött, hogy azt állampolgári panaszként kezeli, és intézkedett a kivizsgálásra.

Az országgyûlési biztos általános helyettese vizsgálatát követõen - a csatolt iratok, valamint a rendõrkapitányság tájékoztatása alapján - megállapította, hogy a panaszosok az elmúlt évek során - különbözõ sérelmeik miatt - több esetben tettek írásos bejelentést a bolt tulajdonosnõjével szemben, valamint a szomszédok magatartása miatt a rendõrkapitányságon. Panaszbeadványaikban az ügyeiket vizsgáló rendõrök munkáját is sérelmezték. A panaszosok az idézésekre nem jelentek meg, meghallgatásuk lakásukon sem volt megoldható, ezért a kivizsgálást folytató rendõrtiszt közterületen történt találkozásuk alkalmával kért tõlük felvilágosítást. A panaszosok ezt is zaklatásnak vélték, s a rendõrrel szemben is panaszt terjesztettek elõ.

A panaszosok megalapozatlan és ismételt panaszaik miatt az elmúlt év folyamán, a mohácsi rendõrkapitány - 1998. április 1-jén kelt - válaszlevelében már tájékoztatta a panaszosokat, hogy a jövõben új tényeket, adatokat nem tartalmazó beadványaikkal érdemben nem foglalkozik. Az ügyészségtõl áttett feljelentés panaszként történt kivizsgálásáról 1998. augusztus 6-án a rendõrkapitányságon jelentés készült, de érdemi választ a panaszosok azért nem kaptak, mert a mohácsi rendõrkapitány elõzõ panaszukra adott értesítésében már felhívta a figyelmüket arra, hogy a közérdekû bejelentésekrõl, javaslatokról és panaszokról 1977. évi I. törvény 9. § (2) bekezdése alapján ilyen jellegû beadványaikat válaszadás nélkül irattározza.

OBH 5748 /1998.

Teljes szöveg: 2.3.4. alfejezetben.

OBH 6845/1998.

3. Az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében deklarált jogállamiságból fakadó jogbiztonság követelményével, valamint az Alkotmány 8. § (1) bekezdésében megfogalmazott alapvetõ emberi jogok tiszteletben tartásával összefüggõ állami kötelességgel kapcsolatban - figyelemmel a vagyon elleni bûncselekmények sértettjének a tõle ellopott dolog birtoklásához fûzõdõ jogos érdekére is - visszásságot okoz, ha a rendõrség körözési tevékenységét jogszabály nem rendezi.

Teljes szöveg: 3.2. alfejezetben.

OBH 7415 /1998.

Teljes szöveg: 3.2. alfejezetben.

OBH 864/1999.

A panaszos sérelmezte, hogy a lopás vétsége miatt tett feljelentésével kapcsolatban a rendõrhatóság nem tájékoztatta, a büntetõügy állásáról érdemi választ, határozatot nem kapott.

Az állampolgári jogok országgyûlési biztosa általános helyettese vizsgálata során megállapította, hogy a panaszos 1998. július 25-én a Balatonlellei Rendõrõrsön azért tett feljelentést B-né R. I. balatonboglári lakos ellen, mert tõle külön élõ férje lakásán megjelent, s eltulajdonította B. I. diplomatatáskáját, benne a vezetése alatt álló Dél-Balaton Utazási és Ingatlan-forgalmazási Kft. irataival, mintegy 25000 Ft értékben, valamint 180 DM készpénzt. Az elkövetõ a táskát késõbb visszaszolgáltatta, így a sértett kára megtérült.

A Fonyódi Rendõrkapitányság (a továbbiakban: nyomozó hatóság) az adott büntetõügyben a feljelentés kiegészítését rendelte el, B. I. sértettet meghallgatta, aki megerõsítette a feljelentésben leírtakat, de válófélben levõ, beteg felesége felelõsségre vonását nem kívánta, magánindítványt - a rendelkezésre álló határidõn belül - nem terjesztett elõ. A nyomozó hatóság - büntethetõséget kizáró ok miatt - a nyomozást megtagadta, 1998. augusztus 26-án hozott határozatát azonban a feljelentõnek nem küldte meg. A nyomozó hatóság vezetõje ezt a mulasztást elismerte, s a határozat utólagos megküldésére intézkedett. A sértett a határozatot átvette, ellene panasszal nem élt.

OBH 1080/1999.

Az országgyûlési biztos általános helyettese vizsgálatának során, a rendelkezésére álló adatok és iratok alapján megállapította, hogy a megyei rendõr-fõkapitányság a panaszos 1998. évben benyújtott beadványait minden esetben megvizsgálta, a jogszabályokban biztosított megfelelõ intézkedéseket megtette. Az 1998. október 16-án kelt panaszbeadványt, mivel az az elõzõ beadványoktól tartalmilag nem különbözött, új tényt, adatot nem tartalmazott - 1998. november 25-én, a közérdekû bejelentésekrõl, javaslatokról és panaszokról szóló 1977. évi I. tv. 9. § (2) bekezdésében biztosított lehetõséggel élve, a megyei rendõr-fõkapitányság vezetõjének utasítására, irattárba helyezték. Vezetõi döntését az iratra rávezették, de a panaszost ezen intézkedésérõl, a mellõzés indokairól írásban nem értesítették.

Az állampolgári jogok országgyûlési biztosa általános helyettese megállapította, hogy a panaszos 1998. október 16-án kelt, az országos rendõrfõkapitánynak címzett beadványának sorsáról, annak elintézési módjáról azóta sem értesült, a megyei rendõr-fõkapitányság mulasztása az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében biztosított jogállamisághoz, valamint az Alkotmány 64. §-ában rögzített kérelemhez, panaszhoz való alkotmányos jogokkal összefüggésben visszásságot okozott. Tekintettel arra, hogy a panaszos ügyeit a megyei rendõr-fõkapitányság korábban, személyes meghallgatását követõen részletesen kivizsgálta, részére megfelelõ tájékoztatást adott, az országgyûlési biztos általános helyettese ajánlást nem tett, de felhívta a Pest megyei Rendõr-fõkapitányság vezetõjének figyelmét az ügyfelek értesítésére vonatkozó kogens szabályok maradéktalan betartatására.

OBH 2394/1999.

Teljes szöveg: 3.13. alfejezetben.

OBH 3305 /1999.

Teljes szöveg: 3.2. alfejezetben.

OBH 5163/1999.

Teljes szöveg: 3.2. alfejezetben.

OBH 6779/1998.

Teljes szöveg: 3.2. alfejezetben.

OBH 2458/1997.

Teljes szöveg: 3.2. alfejezetben.

OBH 7754/1997.

Teljes szöveg: 3.2. alfejezetben.

OBH 2365/1998.

II. Alkotmányos jogokkal összefüggõ visszásságot okoz a jogállamiságból fakadó jogbiztonság követelményével (Alk. 2. § (1) bek.) összefüggésben az olyan szabályozáson alapuló közszolgáltatói gyakorlat, amely a ténylegesen képzõdõ szemét mennyiségétõl független számítási alapra, például az ingatlanra mint számítási alapra támaszkodik, mivel - hasonlóan a díjak helyiségenkénti meghatározásához - lehetetlenné teszi a szolgáltatás valóságos értékének megállapítását.

Teljes szöveg: 3.10. alfejezetben.

OBH 4200/1998.

Teljes szöveg: 3.10. alfejezetben.

OBH 5556/1998.

A panaszos az Idegennyelvi Továbbképzõ Központ nyelvvizsgáztatással kapcsolatos eljárását kifogásolta. Beadványában sérelmezte, hogy habár felesége a vizsgát Pécsen az Állami Nyelvvizsga Bizottság Dél-Dunántúli Tagozatánál tette - az írásbeli feladatlap megtekintésére kizárólag Budapesten lett volna lehetõsége. Kifogásolta azt is, hogy az írásbeli dolgozatot kizárólag a vizsgázó nézheti meg, illetve amennyiben a vizsgázó azt igényli, az Állami Nyelvvizsga Bizottság által kijelölt nyelvtanár segít neki a javítás értelmezésében. (A panaszos véleménye szerint ebben a helyzetben a vizsgázó kiszolgáltatott a közötte és a tanár között fennálló tudásszintbeli különbség miatt, így nincs lehetõsége a jogorvoslatra.)

I. Az országgyûlési biztos általános helyettese megállapította, hogy a vizsgázónak biztosítja az ITK, hogy dolgozatát megtekintse, igaz, ez a jogosultság helyhez és idõhöz kötött. A vizsgát nemcsak a fõvárosban az ITK székhelyén, hanem vidéki városokban lévõ tagozatain, illetve a vizsgaszervezõhelyeken is le lehet tenni. Ez a lehetõség kedvezmény a vidéken élõkre nézve, hiszen nem kell Budapestre utazniuk a nyelvvizsga letétele miatt. Nyilvánvaló, hogy hátrányos a vidéken vizsgázókra, hogy a dolgozat megtekintésének jogával kizárólag Budapesten élhetnek. A vizsgázók érdekeit védi azonban a javítás egységességének követelménye, amely a több helyszínen való javítás esetén kizárt. Ezért a vizsga helyszínén való megtekintés kizárólag úgy lenne biztosítható, hogy a Budapesten elvégzett javítást követõen küldik vissza a dolgozatokat a vizsga helyszínére, késõbb pedig újra Budapestre, ahol az iratokat tárolják.

A vizsgadolgozatok megtekintésének lehetõsége a jogorvoslathoz való joggal áll szoros összefüggésben. A jogorvoslathoz való jog tartalmát azonban nem érinti, hogy a dolgozatok megtekintésére hol és mikor van lehetõség, amennyiben ezek a feltételek nem zárják ki a jogorvoslathoz való jog érvényesíthetõségét. Az országgyûlési biztos általános helyettese megállapította, hogy a nyelvvizsga-dolgozatok megtekintésének kizárólagos helyszínhez kötése miatt a vizsgázót ért sérelem nem hozható összefüggésbe alkotmányos joggal, így ebben a tekintetben nem folytathat vizsgálatot. Ennek alapján az országgyûlési biztos általános helyettese azt sem mérlegelhette, hogy a vizsgadíj esetleges emelkedése, illetve a vizsgázó - a dolgozat megtekintése érdekében tett - kényszerû utazása jelent-e inkább méltánytalanságot a nyelvvizsgára jelentkezõk esetében.

II. A panaszos szerint biztosítani kellene, hogy a vizsgázó által választott szakértõ is jelen lehessen a dolgozat megtekintésekor. Az ITK tájékoztatásában nem említette azt a lehetõséget, hogy a vizsgázó nyelvtanár segítségét kérheti a javítás megtekintésekor, errõl az ITK szabályzata sem szól. Az ITK szabályzata szerint, amennyiben a vizsgázó nem ért egyet a dolgozata értékelésével, joga van pótdíj fizetése nélkül panaszlevelében a dolgozat felülvizsgálatát kérni, amelyet az ELTE Bölcsészettudományi Kar dékánja által megbízott 3 fõs bizottság végez el. Az országgyûlési biztos általános helyettese megállapította, hogy az ITK szabályzata megfelelõ jogorvoslati lehetõséget biztosít a vizsgázónak az írásbeli vizsga esetleges javítási hibái tekintetében. Az ITK eljárása a jogorvoslat alkotmányos követelményének megfelel. Nem várható el a vizsgaközponttól, hogy független szakértõ részvételét engedélyezze a dolgozat megtekintésénél. Ebben az esetben ugyanis egyedi esetekben egyeztetett szakmai szempontok befolyásolhatnák az értékelést, így a követelmények egységessége nem volna biztosítható. A nyelvvizsgáztatás szakmai színvonalát pedig az idegennyelv-tudást igazoló államilag elismert nyelvvizsgáztatás rendjérõl szóló kormányrendelet garantálja, a nyelvvizsgáztatás jogának szigorú feltételekhez kötésével. A független szakértõ közremûködési lehetõségének igénye a panaszos érvelésével sem támasztható alá, hiszen a nyelvvizsga-eljárás során az ITK és a vizsgázó nem ellenérdekû felek. A javítás értelmezésében pedig kifejezetten a nyelvvizsgáztatás gyakorlatában járatos tanár tud segítséget nyújtani. A szabályzatban biztosított ingyenes jogorvoslati forma - a panaszok, az ELTE Bölcsészettudományi Kar dékánja által megbízott 3 fõ általi elbírálása - pedig kizárja az ITK, illetve az Állami Nyelvvizsgabizottság részérõl az elfogultságot.

III. Az országgyûlési biztos általános helyettese megállapította továbbá, hogy az idegennyelv-tudást igazoló államilag elismert nyelvvizsgáztatás rendjérõl és a nyelvvizsga-bizonyítványokról szóló 71/1998. (IV. 8.) Kormányrendelet nem tartalmaz rendelkezést a javítási - esetleg más vizsgáztatási - hibák elleni jogorvoslati lehetõségre, azt sem írja elõ, hogy a vizsgaközpontoknak szabályzatában kötelezõen rendelkezni kellene róla. A szabályzat viszont tartalmazza a jogorvoslat lehetõségét, tartalmilag tehát a jogorvoslat biztosított. Felmerülhet emellett is az igény a kérdés jogszabályi rendezésére. Az országgyûlési biztos azonban absztrakt normakontrollt nem végezhet, erre kizárólag az Alkotmánybíróságnak van hatásköre. Az országgyûlési biztos általános helyettese megállapította ezért, hogy nincs lehetõsége a kormányrendelet alkotmányosságának közvetlen vizsgálatára.

OBH 5578/1998.

Teljes szöveg: 3.14. alfejezetben.

OBH 1101/1999.

Teljes szöveg: 3.10. alfejezetben.

OBH 3373/1999.

Teljes szöveg: 3.2. alfejezetben.

OBH 1293/1998.

(Kapcsolódó ügyek: OBH 6724/1997., 6763/1997.)

Az õstermelõi igazolványok kiadásával kapcsolatban érkezett panasz az országgyûlési biztoshoz, sérelmezve, hogy a Csongrád Megyei Agrárkamara 1000, illetve 2000 Ft regisztrációs díjat állapított meg az érdekelteknek, annak ellenére, hogy az igazolvány kiadásáért nem kell díjat fizetni. Ugyanebben a témában a Napi Magyarország adott híradást a Heves Megyei Agrárkamara hasonló eljárásáról, melynek kapcsán az állampolgári jogok országgyûlési biztosa hivatalból indított vizsgálatot. A témával kapcsolatban több újságcikk is megjelent, valamint az akkori Földmûvelésügyi Minisztérium is úgy foglalt állást, hogy a mezõgazdasági õstermelõi igazolványok kiadásáért, az adatnyilvántartásért fizetni nem kell. A Pénzügyminisztérium által kiadott tájékoztatás is azt tartalmazza, hogy az igazolvány kiadásának a díja 1000 Ft, de ezt az összeget 1997-1999. években nem kell megfizetni.

Az állampolgári jogok országgyûlési biztosa megállapította, hogy az érintett megyei agrárkamarák ún. regisztrációs díjat megállapító eljárásai ellentétesek a jogi szabályozással, valamint a minisztérium és az agrárkamara által kötött megállapodásban rögzített elõírásokkal. Az erre vonatkozó kormányrendelet szerint az õstermelõi igazolvány kiadása 1999. december 31-ig ingyenes. A megállapodás pedig rendezi a nem kamarai tagok részére ellátandó számos feladatot, és azt is, hogy a kamarák részére nyújtandó támogatás feltétele e feladatok elvégzése. A sérelmezett és kifogásolt eljárás sértette az Alkotmányban rögzített panaszhoz való jog érvényesülését, mivel a panaszokat érdemben nem vizsgálták ki. Az Alkotmány 64. §-a által biztosított panaszjog nem kizárólag a panasz benyújtásához való jogot jelenti. A panaszjogból az eljáró közigazgatási szervre kötelezettségek hárulnak. Az Alkotmányban biztosított panaszjog tényleges érvényesüléséhez elengedhetetlenül fontos, hogy az érintett szerv az eljárására vonatkozó jogszabályi elõírásokat betartsa, az elõírt határidõkön belül kivizsgálja a beadványt.

Az állampolgári jogok országgyûlési biztosa ajánlásában: 1. felkérte a földmûvelésügyi és vidékfejlesztési minisztert, hogy törvényességi felügyeleti jogkörében eljárva vizsgálja felül a jelentésben érintett Csongrád és Heves Megyei Agrárkamara eljárását az õstermelõi igazolványok kiadásával kapcsolatban, és gondoskodjon a jogszabálynak megfelelõ visszatérítésekrõl. 2. Felkérte a földmûvelésügyi és vidékfejlesztési minisztert, hogy hívja fel a megyei agrárkamarák figyelmét az õstermelõi igazolványokkal kapcsolatos elõírások betartására, figyelemmel arra, hogy az érintettek 1999-ben is mentesek a díjfizetés alól. A miniszter az ajánlásokat elfogadta, a szükséges intézkedéseket megtette.

OBH 7208/1998.

II. Az országgyûlési biztos vizsgálata során a kamarákhoz intézett megkeresése teljesítésének elmulasztása sérti az országgyûlési biztos vizsgálati jogosultságát, korlátozza alkotmányos feladatának ellátásában, ezáltal az Alkotmány 2. § (1) bekezdésben deklarált jogállamiságból fakadó jogbiztonság követelményével összefüggésben alkotmányos jogokkal kapcsolatos visszásságot okoz.

A panaszos a Pest Megyei Kereskedelmi és Iparkamarától lefolytatni kért etikai vizsgálat elmulasztását sérelmezve fordult az Országgyûlési Biztosok Hivatalához.

I. Az állampolgári jogok országgyûlési biztosa vizsgálata során megállapította, hogy az etikai bizottság a kamara által elfogadott etikai kódex szabályai szerint az érdemi vizsgálat nélküli elutasításra nem volt jogosult az adott ügyben. Az elutasítás indokaként meghatározott ok pedig nem felelt meg a kamara etikai kódexének. Az eljárás elindításának megtagadásáról szóló döntésrõl a beadványt tevõt nem értesítették. Az Alkotmány 64. §-a által biztosított panaszjog tényleges érvényesülésének minimális feltételei sem teljesülnek akkor, ha a panasz címzettje a beadványra nem reagál, illetve az ügyet ténylegesen nem vizsgálja. A gazdasági kamarákról szóló törvény szerint a kamarák a törvényben meghatározott feladataikat kötelesek ellátni, az állam által átruházott közhatalmi jogosítványok gyakorlása nem lehet szabad belátás tárgya. A jogállamiságból fakadó jogbiztonság követelménye azt a kívánalmat is magában foglalja, hogy a közhatalmi eljárások során ne kerülhessen sor önkényes döntésekre. Az önkényesség megnyilvánulhat abban is, ha az államigazgatási szerv egyszerûen nem tesz eleget eljárási kötelezettségének, hiszen az hatását tekintve éppúgy kiszámíthatatlanságot eredményez. A kamarai törvény rendelkezéseibõl kiolvashatóan az etikai bizottság eljárására vonatkozó kötelezettségek célja a gyors és a fogyasztók érdekeinek védelmére ténylegesen alkalmas eljárás elõsegítése volt, olyan ügyekben is, amelyek jogi elbírálása egyébként a jogalkotó által is elismerten a bíróság hatáskörébe tartozik. Önkényesnek és a jogbiztonság elvét súlyosan sértõnek minõsül az eljárásra kötelezett szerv tevékenysége, ha a jogszabály által meghatározott eljárási kötelezettségének nem tesz eleget, és ezzel a jogszabályok által védeni kívánt érdekek tényleges érvényesülését lehetetlenné teszi. A vizsgált ügyben az eljáró etikai bizottság többszörösen megsértette az Áe. rendelkezései, illetve a gazdasági kamarákról szóló törvényt, valamint a kamara etikai kódexét. Az országgyûlési biztos megállapította, hogy a Pest Megyei Kereskedelmi és Iparkamara Etikai Bizottsága alkotmányos jogokkal kapcsolatos visszásságot okozott az Alkotmány 64. §-ában rögzített panaszhoz való joggal, illetve a jogbiztonsághoz való joggal összefüggésben, amikor a beadványt tevõ panaszának vizsgálatát indoklás nélkül elutasította, valamint amikor errõl a panaszost nem értesítette. Vizsgált eljárásával ugyanis a kamara etikai bizottsága indokolatlanul megfosztotta a panaszost az ügy érdemi elintézésének jogától.

II. Az állampolgári jogok országgyûlési biztosa megállapította, hogy a vizsgálata során tett megkeresés kamara általi teljesítésének elmulasztása sérti az országgyûlési biztos számára az 1993. évi LIX. törvény által biztosított vizsgálati jogosultságot, a Pest Megyei Kereskedelmi és Iparkamara elnöke korlátozta az országgyûlési biztost alkotmányos feladatának ellátásában, ezáltal az Alkotmány 2. § (1) bekezdésben deklarált jogállamiságból fakadó jogbiztonság vonatkozásában alkotmányos jogokkal összefüggõ visszásságot okozott.

Az állampolgári jogok országgyûlési biztosa felkérte a Pest Megyei Kereskedelmi és Iparkamara elnökét, hogy hívja fel a kamara etikai bizottságát az etikai eljárás lefolytatására, felkérte a gazdasági minisztert, hogy törvényességi felügyeleti jogkörében eljárva intézkedjen a Pest Megyei Kereskedelmi és Iparkamara Etikai Bizottsága törvényes mûködésének helyreállítás érdekében. A kamara a felkérésnek megfelelõen az etikai vizsgálatot lefolytatta.

OBH 389/1999.

1999. január 20-án egy panaszos az óbudai gázgyári lakások elidegenítésével kapcsolatos fõvárosi, illetve III. kerületi önkormányzati eljárást, az ebbõl a lakások használóira háruló terheket sérelmezve, valamint a III. kerületi mûvelõdési ház és néhány egyéb önkormányzati ingatlan hasznosítását szolgáló indítvány tárgyában segítséget kérve fordult az Országgyûlési Biztosok Hivatalához. Az állampolgári jogok országgyûlési biztosa megállapította, hogy a beadvány vizsgálata nem tartozik a hatáskörébe, ezért azt Budapest III. kerületének polgármesteréhez áttette. A polgármester az áttételrõl szóló levélre csak három hónap eltelte után válaszolt, a panaszost is csak ekkor és mindössze az országgyûlési biztos hivatalához küldött - hatáskörének hiányát megállapító - levél fénymásolati példányának megküldésével tájékoztatta. Az önkormányzat áttétel utáni eljárása során a panaszjoggal összefüggésben okozott alkotmányos jogokkal kapcsolatos sérelem gyanúja miatt az országgyûlési biztos az ügyben hivatalból vizsgálatot indított. A panaszos által az Országgyûlési Biztosok Hivatalához benyújtott beadványt az országgyûlési biztos 1999. március 2-án tette át a III. kerületi polgármesterhez. A polgármester 1999. június 7-én kelt és az országgyûlési biztos hivatalához június 10-én érkezett levelében arról tájékoztatta a biztost, hogy a III. kerületi önkormányzat a beadványban foglalt egyik panasz vizsgálatára sem rendelkezik hatáskörrel. Az alpolgármester a beadványnak a hatáskörrel és illetékességgel rendelkezõ szervhez való eljuttatása érdekében azonban nem intézkedett. A vizsgálat során az országgyûlési biztos megállapította, hogy a III. kerületi polgármesternek a közérdekû bejelentésekrõl, javaslatokról és panaszokról szóló 1977. évi I. törvény rendelkezései alapján kellett volna eljárnia. Ha a közérdekû bejelentés vizsgálata elõreláthatólag hosszabb ideig tart, errõl a bejelentõt (javaslattevõt) harminc napon belül tájékoztatni kell, az elintézés várható idõpontjának közlésével. Ha a közérdekû bejelentést, illetõleg javaslatot nem az elintézésre hivatott szervhez tették meg, azt nyolc napon belül oda át kell tenni. Az áttételre vonatkozó rendelkezés - az Áe. szabályaihoz hasonlóan - az ügy érdemi elintézésének alternatívája. Ugyanazt a célt szolgálja, mint az ügy érdemi elintézésének kötelezettséget kimondó szabály. A közérdekû bejelentés címzettje tehát köteles azt vagy érdemben elbírálni, vagy az érdemi elbírálásra jogosult szerv kilétének meghatározása után a beadványt áttenni. Az eljáró szerv döntése a hatáskör hiányának megállapítása esetén sem szorítkozhat kizárólag az ügy érdemi elbírálásának elutasítására, létezik ugyanis olyan szabály, amely ilyenkor az érdemi elbírálás lehetõségének helyébe lép. Az áttétel ebben az esetben azt a célt szolgálja, hogy a panaszosnak a hatásköri szabályokkal kapcsolatos tájékozatlansága ne tegye lehetetlenné a beadvány érdemi vizsgálatát. Ezért teszi a jogszabály a hatásköri szabályokat a panaszosnál mindenképpen jobban ismerõ címzett kötelezettségévé a hatáskör tisztázását, és az ügyintézés felesleges elhúzódása érdekében az áttételt. A Magyar Köztársaság Alkotmányának 64. §-a a következõ rendelkezést tartalmazza: "A Magyar Köztársaságban mindenkinek joga van arra, hogy egyedül vagy másokkal együttesen írásban kérelmet vagy panaszt terjesszen az illetékes állami szerv elé." Az idézett rendelkezés nem értelmezhetõ úgy, hogy abból kizárólag az érintett szervhez fordulás joga következik. Az ügy érdemi elintézéséhez való joghoz képest ugyanis ez a lehetõség puszta formalitás, önmagában értelmezhetetlen. A fent kifejtettek alapján az országgyûlési biztos megállapította, hogy a III. kerületi polgármester alkotmányos jogokkal kapcsolatos visszásságot okozott, amikor a hozzá érkezõ beadványt a hatáskör hiányának megállapítása mellett nem tette át a hatáskörrel rendelkezõ szervhez, ezzel lehetetlenné tette a közérdekû bejelentés érdemi elintézését. Élve az állampolgári jogok országgyûlési biztosáról szóló 1993. évi LIX. törvény 21. §-ában foglalt jogkörével, az országgyûlési biztos felkérte Budapest Fõváros III. kerületének alpolgármesterét, hogy a panaszos beadványát a hatáskörrel rendelkezõ szervhez tegye át. A polgármester az ajánlást elfogadta, és intézkedett az ügy áttételérõl.

OBH 4534/1999.

A panaszos a kereskedelmi és iparkamara eljárását kifogásolta, sérelmezve panasza ügyében az eljárás módját és határidejét.

Az állampolgári jogok országgyûlési biztosának általános helyettese megállapította, hogy a kamara az etikai bizottság hatáskörébe utalt ügyek intézése során közhatalmi jogosítványokat gyakorol. A kamara válaszlevelei nem felelnek meg a határozat alaki és tartalmi követelményének, továbbá panaszos beadványára csak közel két hónap múlva kapott választ a kamarától. A határozat hiánya, a jogorvoslati jogról való tájékoztatás elmaradása a jogorvoslathoz való alkotmányos joggal kapcsolatosan visszásságot okozott. Ebben a határozatban lett volna lehetõség a megállapított tényállás rögzítésére, a felajánlott, de a kamara által mellõzött bizonyítás indokainak közlésére, a jogszabályok megnevezésére, a rendelkezõ részben pedig a jogorvoslati út igénybevételérõl szóló tájékoztatásra kellett volna utalni. Az országgyûlési biztos vizsgálata nem a döntés érdemi részét érintette, az eljárási, a formai elõírások figyelmen kívül hagyása azonban nem tette lehetõvé az alkotmányos jog gyakorlását, és ezzel visszásságot okozott.

Az országgyûlési biztos általános helyettese kezdeményezésében felkérte a Pest Megyei Kereskedelmi és Iparkamara elnökét, hogy a konkrét ügyben az eljárási szabályoknak megfelelõen hozzon határozatot, rendelkezzen a jogorvoslat lehetõségérõl. A határozat egy példányát küldje meg az állampolgári jogok országgyûlési biztosának általános helyettese részére is. A kezdeményezéssel az érintett egyetértett, a határozat kiadásáról intézkedett.

OBH 6038/1999.

Teljes szöveg: 3.5. alfejezetben.

A tulajdonjog polgári jogi értelemben több jogosultságot foglal magába. A birtoklás, használat és rendelkezés jogának sérelme egyaránt megalapozhatja a visszásság megállapíthatóságát. Hangsúlyozni szeretnénk, hogy a tulajdonjog, bár fontos, hogy tradiciókkal rendelkezõ alkotmányos alapjog, nem élvez olyan abszolút védelmet, mint például az élethez való jog. A tulajdonjog valamennyi részjogosítványa fontos közérdekbõl, de méltányolható magánérdekbõl is korlátozható. A korlátozásnak azonban e jog tekintetében is alkotmányos cél által vezéreltnek és ará- nyosnak kell lennie. Az országgyûlési biztosoknak gondosan kell mérlegelniük azokat a hatósági magatartásokat, amelyek a tulajdonjog korlátozását eredményezik. Az említett megfontolások alapján nem találtuk visszásnak azt a hatósági eljárást, amelyben a földtulajdonosnak megtiltották, hogy bizonyos növényfajtákat öt éves idõtartamon belül termeszthessen a földjén. A korlátozásra az egész földterület védelme érdekében ugyanis növényegészségügyi okokból került sor. A vizsgálat megállapította, hogy a vita nélkül szükségszerûen és alkotmányos célnak megfelelõen elrendelt zárlat aránytalannak sem tekinthetõ és ezért nem visszás.

Tapasztalataink szerint visszásság megállapítására gyakrabban került sor a hatóság mulasztása, mint aktív eljárása miatt. Változatlanul az egyik leggyakrabban vizsgált probléma a földhivatali eljárások idõtartamának hossza. 1997-ben és 1998-ban már vizsgáltuk földhivatalok tulajdonjog-bejegyzéssel összefüggõ eljárásait. Az akkori ajánlások nyomán kedvezõ folyamat indult el az ügyhátralék feldolgozásában. Ennek ellenére számos ügyben derült fény a tulajdonjogot súlyosan sértõ ügyintézési késedelemre. Továbbra is vannak olyan panaszok, amelyekben esetenként nyolc-kilenc éve elintézetlen az ügyfél bejegyzés iránti kérelme. A mulasztás még azokban az esetekben sem menthetõ, ha az ügyben hiánypótlásra van szükség, azonban e hiánypótlásra a földhivatal nem törekszik.

A földhivatalok más irányú tevékenysége is okozhat a tulajdonjoggal összefüggõ sérelmet. Ilyennek tekinthetõ a hibás nyilvántartás, ami a hivatal tévedésére vezethetõ vissza. Figyelemmel a nyilvántartás közhitelességére, az ilyen tévedés súlyos visszásságot okozhat.

Sok panasz érkezik a birtokvédelemre vonatkozó szabályok be nem tartása miatt. A tulajdon zavartalan használatával összefüggésben sérelmezik az állampolgárok a birtokvédelmi eljárásra hatáskörrel rendelkezõ szervek kifogásolható tevékenységét. Több olyan üggyel találkoztunk, amikor az illetékes jegyzõ vagy az építésügyi hatóság évekig nem intézkedett a hozzá benyújtott kérelem ügyében, vagy a saját határozatát nem hajtotta végre. Ezekben az esetekben a birtokvédelmet kérõ jogai súlyos sérelmét állapítjuk meg.

Az állam szervei közvetlenül ritkán okozzák a tulajdonjog sérelmét. Általában akkor marasztalhatók el, ha nem lépnek fel megfelelõen a tulajdonjog védelme érdekében vagy a tulajdoni nyilvántartásból adódó kötelezettségeiket elmulasztják. Esetenként azonban elõfordul, hogy a sérelem közvetlenül összefüggésbe hozható valamilyen állami tevékenységgel. Ilyen lehet például az a környezetszennyezés, amelynél az állam valamilyen oknál fogva felelõsséggel tartozik. Elõfordult olyan ügy, amikor az állam által fel nem számolt környezetszennyezés következtében a tulajdonosok nem tudták használni tulajdonukat és az értékvesztés miatt megfelelõen rendelkezni sem tudtak vele, ennek ellenére a közterhek egy részét továbbra is viselniük kellett.

Az ingatlanhoz kapcsolódó kedvezmények megállapításának jogellenes elmaradása is sérti a tulajdonosok jogos érdekeit. Figyelemmel arra az Alkotmánybírósági határozatra, amely szerint az Alkotmány 13. § (1) bekezdése nem csak a tulajdonjog, hanem minden vagyoni jog biztosítására vonatkozik, visszásságot állapítottunk meg akkor, amikor az ingatlantulajdonosok több éven keresztül nem vehettek igénybe olyan locsolási kedvezményt, amely a jogszabály alapján egyébként megillette volna õket.

Az ingatlantulajdon mellett, bár kisebb elõfordulási arányban, de az ingó tulajdon védelmének igénye is megjelent az országgyûlési biztosok által vizsgált ügyekben. 1999-ben, részben a biztosok által kiadott ajánlásoknak is köszönhetõen, a lefoglalt gépjármûvek kiadásával összefüggõ panaszok száma csökkent, de még mindig elõfordult téves jogalkalmazás, amely visszásságot okoz a tulajdonhoz való joggal összefüggésben.

Hangsúlyozni szeretnénk, hogy a birtoklás és használat jogától való ideiglenes megfosztás is megalapozza a sérelmet. Ez fordulhat elõ például olyan esetekben, amikor a jogszabályi feltételek hiányában vagy éppen azok ellenére szállítanak el a hatóságok közterületen parkoló gépjármûvet.

A gondozó, az ápoló, valamint a zárt intézetekben lefolytatott vizsgálatok több esetben mutattak rá olyan hiányosságokra, amelyek összefüggésbe hozhatók a tulajdonhoz való joggal. Így minden esetben visszásnak értékeltük az olyan elhelyezési körülményeket, amikor az adott intézményben nem álltak rendelkezésre a személyes holmik tárolására alkalmas, zárható szekrények. A büntetés-végrehajtási intézmény vonatkozásában letéti tárgyak elhelyezésének és õrzésének felülvizsgálatát kezdeményeztük figyelemmel arra a körülményre, hogy a megfelelõ jogi szabályozás hiányában nem oldható meg e tárgyak biztonságos õrizete.

OBH 7899/1997.

A panaszos beadványában azt sérelmezte, hogy Nagykáta Város Önkormányzata nem szerez érvényt határozatának, így a végrehajtás elmaradása a szomszéddal kapcsolatos birtokvédelmi vitát nem zárja le. Panaszos néhány éve vásárolta lakóingatlanát, majd a beköltözést követõen derült ki, hogy a házhoz tartozó emésztõbõl egy rész a szomszéd telkére nyúlik át. Ennek oka az, hogy az István utcában a telkek rosszul lettek kimérve. A korábbi tulajdonosok között nem volt vita, panaszosunk új szomszédja azonban akadályozza az emésztõ rendeltetésszerû használatát. Az emésztõt a szomszéd betemette, ezért panaszos az Önkormányzat segítségét kérte az eredeti állapot helyreállítására.

I. Az állampolgári jogok országgyûlési biztosának általános helyettese megállapította, hogy az Önkormányzat a határozat végrehajtása érdekében nem tett intézkedést, mely mulasztás az Alkotmányban deklarált tulajdonhoz való alkotmányos joggal összefüggésben visszásságot okozott. Megállapította, hogy a szennyvíztároló rendszeres ürítése, tisztántartása a lakóépület rendeltetésszerû használatával szoros összefüggésben van, a rendszeres ürítés elmaradása lehetetlenné teszi a mellékhelyiségek mindennapi használatát, mint ahogy ez a vizsgált ügyben be is következett. Mindez rossz hatással van az épület állagára, a szennyvíznek az udvar egy meghatározott részén szabadon való tárolása közegészségügyi szempontból megengedhetetlen.

II. A vizsgálat lezárása elõtt megkísérelt információszerzés sem vezetett eredményre, az Önkormányzat nem adott tájékoztatást konkrét megoldásról. Az állampolgári jogok országgyûlési biztosának általános helyettese megállapította, hogy a jegyzõhöz intézett megkeresés teljesítésének elmaradása sérti az országgyûlési biztos és általános helyettesének az Obtv. 18. §-ában meghatározott vizsgálati jogosultságát, korlátozza az országgyûlési biztosokat alkotmányos feladatuk ellátásában, ezáltal az Alkotmány 2 §. (1) bekezdésében deklarált jogállamiságból fakadó jogbiztonsággal összefüggésben visszásságot okoz.

Az országgyûlési biztos általános helyettese a következõ ajánlással és kezdeményezéssel élt: 1. felkérte a Pest Megyei Közigazgatási Hivatal vezetõjét, hogy hívja fel a Nagykáta Város jegyzõjét a végrehajtás érdekében szükséges intézkedés megtételétre. 2. Felhívta Nagykáta Város jegyzõjét, hogy mindenkor teljesítse az országgyûlési biztos jogszabályon alapuló megkeresését és a válaszok elõkészítését minden munkatársától követelje meg. Az érintettek ezzel egyetértve a szükséges intézkedéseket megtették.

OBH 3767/1998.

A panaszos az állampolgári jogok országgyûlési biztosa panaszirodáján felvett panaszában sérelmezte, hogy Katymár község jegyzõje nem intézkedik a jogerõs határozat végrehajtására.

Az állampolgári jogok országgyûlési biztosának általános helyettese megkeresésére a Bács-Kiskun Megyei Közigazgatási Hivatal vezetõje kivizsgálta a panaszt, és arról tájékoztatta az országgyûlési biztos általános helyettesét, hogy a jegyzõ - kétszeri végrehajtási bírság kiszabásán túlmenõen - nem tett intézkedést a panaszos szomszédja által szabálytalanul elhelyezett kukoricatároló építmény áthelyezését elrendelõ jogerõs határozata végrehajtására. Ezért nyomatékosan felhívta a jegyzõt a határozat végrehajtását leghatékonyabban biztosító intézkedés sürgõs megtételére.

Mivel a jogerõs határozat végrehajtása érdekében szükséges hatékony intézkedés megtételére, ezzel az alkotmányos jogokkal összefüggõ visszásság megszüntetésére a Bács-Kiskun Megyei Közigazgatási Hivatal vezetõje intézkedett, az országgyûlési biztos általános helyettese ajánlást nem tett.

OBH 4413/1998.

A panaszosok személyesen elõadott panaszukban azt sérelmezték, hogy szomszédjuk engedély nélküli lakás-átalakítással kapcsolatos, meghatározott munkálatok elvégzését elrendelõ határozatát a jegyzõ nem hajtatja végre.

Az országgyûlési biztos általános helyettese megállapította, hogy a VI. kerületi jegyzõ egy év különbséggel két, részben ellentétes tartalmú határozattal kötelezte az építtetõt, hogy meghatározott munkálatokat végezzen el a lakásában kialakított mellékhelyiség szabályossá tétele, illetõleg az eredeti állapot helyreállítása érdekében. Az évek során 800 000 Ft végrehajtási bírságot szabott ki a kötelezettel szemben a jegyzõ. Annak behajtásáról azonban nem intézkedett, így a végrehajtás is elmaradt. Az országgyûlési biztos általános helyettesének megkeresésére a jegyzõ a kiszabott végrehajtási bírságok behajtására intézkedést tett, majd helyszíni szemlén kísérelte meg egyezség létrehozásával a kötelezettség teljesítésének megvalósítását. Annak meghiúsulását követõen a jegyzõ megszüntette a végrehajtási eljárást arra hivatkozva, hogy a kötelezett által felajánlott megoldást nem fogadta el a panaszos. A megszüntetõ határozat elleni fellebbezést a Fõvárosi Közigazgatási Hivatal mint másodfokú építésügyi hatóság elutasította.

A jegyzõ arról tájékoztatta az országgyûlési biztos általános helyettesét, hogy a végrehajtási eljárást folytatja, a panaszost az elvégzendõ munkák tûrésére kötelezte, a behajtási eljárást megszüntetõ döntését pedig felülvizsgálja.

A közigazgatási hivatal vezetõje az ajánlásnak megfelelõen intézkedett hivatalában a jövõbeni eljárások szabályossága érdekében.

Az országgyûlési biztos általános helyettese a válaszokat elfogadta.

OBH 1803/1999.

A panaszos a beadványában azt sérelmezte, hogy a balkányi jegyzõ évek óta nem hajtatja végre a jogerõs bírói ítélettel helybenhagyott bontást elrendelõ határozatát.

A panaszos szomszédja a részére megadott építési engedélytõl jelentõs eltéréssel állattartó épületet létesített. A balkányi jegyzõ a szabálytalanul elhelyezett melléképület bontására kötelezte építtetõt 1995-ben. A kötelezett valamennyi jogorvoslati lehetõségét kimerítette, a bíróság az 1996-ban jogerõssé vált ítéletével a bontási kötelezettséget helybenhagyta. A bontási kötelezettséget kimondó határozat tehát 1996 októberében vált végrehajthatóvá. A kötelezettet az építésügyi hatóság több ízben sújtotta végrehajtási pénzbírsággal. A bontás elmaradása miatti panaszt az országgyûlési biztos általános helyettese ismételt végrehajtási kérelemnek tekintette és ezért azt továbbította a jegyzõnek.

A panaszos újabb beadványa alapján, amelyben jelezte, hogy a jegyzõ nem intézkedik kérelmére, az országgyûlési biztos általános helyettese felkérte a Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Közigazgatási Hivatal vezetõjét vizsgálat megtartására, és kérte közremûködését a végrehajtási intézkedés megtételének érdekében.

A közigazgatási hivatal mint építésügyi felettes hatóság felhívta a jegyzõt a végrehajtási cselekmények hathatós megtételére. Miután a jegyzõ nem tett semmit, továbbá mert a panaszos is ez irányú kérelmet terjesztett elõ, a közigazgatási hivatal az ügyet elvonta a balkányi jegyzõtõl, és a végrehajtási eljárás lefolytatására kijelölte a nagykállói jegyzõt.

Az országgyûlési biztos általános helyettese megállapította, hogy a balkányi jegyzõ által okozott visszásságot a közigazgatási hivatal intézkedése nyomán az eljárásra kijelölt nagykállói jegyzõ szüntette meg azzal, hogy a bontás hatósági végrehajtását elrendelte és kitûzte annak idejét. A kijelölést követõen az eljárás elhúzódását a nagykállói jegyzõ terhére nem lehetett felróni, miután dokumentálta a hatósági végrehajtással kapcsolatos intézkedéseit, erõfeszítéseit.

A közigazgatási hivatal vezetõje arról tájékoztatta az országgyûlési biztos általános helyettesét, hogy a balkányi jegyzõvel szemben már több ízben kezdeményeztek fegyelmi eljárást, és a jelen ügyben tapasztaltak miatt ismételten kezdeményezte a munkajogi felelõsségre vonást. Erre figyelemmel az országgyûlési biztos általános helyettese ajánlást nem tett.

OBH 4367/1999.

Teljes szöveg: 3.13. alfejezetben.

OBH 3298/1996.

Teljes szöveg: 3.2. alfejezetben.

OBH 8732/1996.

Teljes szöveg: 3.2. alfejezetben.

OBH 2685/1997.

Teljes szöveg: 3.2. alfejezetben.

OBH 4261/1997.

A panaszos az országgyûlési biztoshoz írott beadványában az általa képviselt társasház felújítási hiteligényét elutasító OTP-döntést kifogásolta.

Az országgyûlési biztos a jogsérelem veszélye miatt vizsgálatot indított, melynek során megállapította, hogy az önkormányzati tulajdonú lakóépület bérlõi a lakásaik megvásárlását követõen elfogadták a társasház alapító okiratát, melyet az ingatlan-nyilvántartásba 1996. IV. 1-jén be is jegyeztek. Ezt követõen azonnal számlát nyitottak, és megkezdték a felújítási alap képzését. Amikor néhány hónap múlva kedvezményes hitelt igényeltek az épület rekonstrukciójára, azt az OTP elutasította azzal az indokkal, hogy az önkormányzat az épületet az 1993. évi LXXVIII. tv. (lakástörvény) alapján már 1995. V. 19-én társasházként bejegyeztette az ingatlan-nyilvántartásba, és az így létrejött társasház a 106/1988. (XII. 26.) MT rendelet 11. § (2) bekezdés b) pontjában elõírtakkal ellentétben 90 napon belül a felújítási alapképzést nem kezdte meg, ami a kedvezményes hitel biztosításának az alapvetõ feltétele.

Az országgyûlési biztos a panasz elsõ vizsgálata során megállapította, hogy az OTP nem minõsül hatóságnak, de a konkrét eljárásában nem önállóan gazdálkodó pénzintézetként, hanem a lakáscélú állami támogatások folyósításával megbízott szervezetként járt el, és e szerepében közszolgáltatónak minõsül, ezért hatáskörét állapította meg. Az ügy kivizsgálását elrendelte, és megkereste az OTP-t, ahol közölték, hogy eljárásuk megfelel az MT rendelet elõírásainak. Az országgyûlési biztos ekkor felkérte a pénzügyminisztert, hogy az OTP eljárását vizsgálja ki, de a pénzügyminiszter mind az MT rendelet szabályait, mind az OTP jogalkalmazását rendben lévõnek találta, és jelezte, hogy az ellentmondást feltehetõen a Lakástörvény nem egészen egyértelmû rendelkezései okozhatták.

Az országgyûlési biztos a belügyminisztert is állásfoglalásra szólította fel, aki kifejtette, hogy a lakástörvény rendelkezései egyértelmûek, és a problémát az MT rendelet szabályait mechanikusan alkalmazó OTP igazgatóság okozta.

A lakástörvény azért írja elõ az önkormányzat számára az épület társasházzá alakítási kötelezettségét, mert az csak úgy jegyezhetõ be az ingatlan-nyilvántartásba, de a felújítási alap képzésére jogosult társasházközösség csak az alapító okirat elfogadásával jön létre. Az OTP eljárási gyakorlata az önkormányzatot kényszerítené arra, hogy az alakuló közgyûlés elõtt a saját tulajdonában álló épületre kezdje meg a felújítási alap képzését, és esetleg azt utólag a vevõktõl szedje be, vagy a bérlõk az adásvételi szerzõdések megkötése elõtt kezdjék meg az alapképzést. Mivel mindkét variáció jogszabállyal ellentétes, ezért kivitelezhetetlen.

Mivel a lakástörvény a magasabb szintû jogszabály, ezért - amennyiben a jogszabályok között valóban ellentmondás lenne - az MT rendeletet kellett volna ahhoz igazítani. A tárcák közötti vita rendezésére csak a kormány illetékes.

OBH 6663/1997. és OBH 6832/1997.

II. A Pénzügyi Bizottság alkotmányos jogokkal kapcsolatos visszásságot okoz az Alkotmányban 57. § (5) bekezdésében biztosított jogorvoslathoz való joggal és a 2. § (1) bekezdésében biztosított jogállamiságból fakadó jogbiztonsággal összefüggésben akkor, amikor nem oktatja ki az ügyfelet a rendelkezésre álló jogorvoslati lehetõségrõl.

Panaszosok sérelmezték, hogy a Budapest XXII. kerületi Önkormányzat a bizonyítottan - Metallochemia által - ólom-szennyezett területre telekadót vetett ki. Mindezen túl a panaszosok sérelmezték, hogy az Önkormányzat Pénzügyi Bizottsága által hozott határozatok alaki hibában szenvednek, hiszen a rendelkezésre álló jogorvoslati lehetõségre nem hívták fel a panaszosok figyelmét. Ezenkívül az egyik panaszos kifogásolta még azt is, hogy a Budapest Fõváros Közigazgatási Hivatal a XXII. kerületi Önkormányzat Képviselõ-testületének Pénzügyi Bizottsága által hozott határozat ellen benyújtott fellebbezését nem bírálta el.

A jogállamiságból fakadó jogbiztonság (Alk. 2. § (1) bek.), a jogorvoslathoz való jog (Alk. 54. § (5) bek.) és a tulajdonhoz való jog sérelmének ( Alk. 13. § (1) bek.) gyanúja alapján indított vizsgálatot az országgyûlési biztos általános helyettese

I. A helyi adók kivetését az Alkotmány, a helyi önkormányzatokról szóló 1990. évi LXV tv., valamint a helyi adókról szóló 1990. évi C tv. tesz lehetõvé. A panaszos elõadta, hogy az ingatlant sem õ nem tudja hasznosítani, sem bérbe adni nem tudja, sem eladni a magas ólomszennyezettség miatt. Amikor a jogalkotó lehetõvé tette a telekadó esetében a négyzetméterre vonatkoztatott, vagy a forgalmi értékre vonatkoztatott adó megállapításának a lehetõségét, azzal indirekt módon megállapította, hogy a vagyonadó lényege végsõ soron mindkét esetben a telek értéke.

A helyi adó adóalapjául szolgáló tényezõ a helyi adókról szóló tv. 21. § a) pontja esetén is összefügg a telek értékével. A telek m2-ben megállapított területe a telek értékét meghatározó egyik legfontosabb tényezõ.

A szakvélemények, a panaszos állítása, valamint az önkormányzat telekadóra vonatkozó rendelkezései mind alátámasztották azt, hogy a kérdéses ingatlanok értéke nagymértékben csökkent.

Az országgyûlési biztos általános helyettese megállapította, hogy a tulajdonosok a tulajdonjoghoz fûzõdõ használatra, haszonszedésre és rendelkezésre vonatkozó részjogosítványai gyakorlatilag kiüresedtek, hiszen a tulajdonosok sem használni, sem értékesíteni nem tudják ezen ingatlanokat. A tulajdonjog részjogosítványainak kiüresedése ellenére azonban a dolog tulajdonjogával járó egyik közteher - a helyi adó - a vizsgált esetben továbbra is fennmaradt. Az országgyûlési biztos általános helyettese megállapította, hogy a ténylegesen csak a birtoklás részjogosítványával azonos tulajdonjogra történõ adókivetés - még 50%-os kedvezmény esetén is - aránytalan. Az 50%-os kedvezmény csak az ólomszennyezéssel nem érintett telek tulajdonosaihoz képest történõ kedvezõbb elbánást fejezi ki, de nem alkalmas a szennyezés által érintett telkek tényleges állapotának figyelembevételére.

II. Mindkét panasz esetében azt vizsgálta az országgyûlési biztos általános helyettese, hogy a határozatok az eljárási szabályoknak megfeleltek-e. A vizsgálat során megállapította, hogy a Pénzügyi Bizottság határozata ellen bírósági jogorvoslati lehetõség állt volna rendelkezésre a panaszosoknak, ugyanakkor a határozat rendelkezõ része jogorvoslati lehetõségekrõl a következõk szerint tájékoztatta a panaszosokat: " E határozat a közléssel jogerõssé válik, ellene további fellebbezésnek helye nincs".

A Pénzügyi Bizottság ezzel a határozattal gyakorlatilag kizárta a bírósági felülvizsgálat lehetõségét és ezáltal megsértette az államigazgatási eljárás általános szabályairól szóló 1957. évi IV.tv. rendelkezéseit. A bírósági jogorvoslat lehetõségének kizárása a jogorvoslathoz való alkotmányos joggal, valamint a jogállamiságból származó jogbiztonsághoz fûzõdõ alkotmányos követelménnyel összefüggésben visszásságot okozott.

III. A panaszos sérelmezte, hogy a Pénzügyi Bizottság által hozott határozat elleni fellebbezését a Fõvárosi Közigazgatási Hivatal nem bírálta el. A vizsgálat során az országgyûlési biztos általános helyettese megállapította, hogy a közigazgatási szervet bár az áttételi kötelezettség csak közigazgatási szerv viszonylatában terheli, azonban a hatáskör hiányának megállapítása nem csupán az adott típusú államigazgatási szerv viszonylatában, hanem az eltérõ feladatkörû szervek viszonylatában is felmerülhet. Ennélfogva, ha például az ügyfél a fellebbezését a közigazgatási hivatalhoz küldi ahelyett, hogy bírósághoz fordult volna, akkor az államigazgatási szerv akkor jár el helyesen, ha visszaküldi az iratokat az ügyfélnek és egyben tájékoztatja arról, hogy kérelmével bírósághoz fordulhat.

A közigazgatási hivatalnak az eljárása során meg kellett volna állapítani, hogy a panaszos beadványa mire irányult.

A Fõvárosi Közigazgatási Hivatal az országgyûlési biztos általános helyettesének ajánlása alapján felhívta az ügyintézõt az Államigazgatási eljárás általános szabályairól szóló 1957. évi IV. tv. szabályainak betartására, ugyanakkor vitatta a vizsgálat megállapításait.

OBH 7208/1997.

Teljes szöveg: 3.2. alfejezetben.

OBH 7488/1997.

A panaszos beadványában sérelmezte, hogy a Ráckevei Földhivatal (továbbiakban: Földhivatal) az általa megvásárolt ingatlannak csak 482 m2 területére kívánta bejegyezni a tulajdonjogot, holott az adásvételi szerzõdésben 621,5 m2 nagyságú ingatlant vásárolt. Kérte a Földhivatal eljárásának kivizsgálását és tájékoztatást arról, hogy ilyen esetben mit kell tennie.

Az országgyûlési biztos általános helyettese a vizsgálat során feltárta, hogy a panaszos az 1993. augusztus 13-án kelt adásvételi szerzõdéssel vásárolta a szigethalmi ingatlan 2/4 tulajdoni illetõségét, azaz 621,5 m2 területû ingatlant. A bejegyzési kérelmet benyújtotta a Földhivatalhoz. A tulajdoni lap alapján a Földhivatal megállapította, hogy az eladó 140/1243-d illetõséget az 1993. augusztus 2-án kelt szerzõdés alapján társtulajdonosainak eladott, így csak 482/1243-d tulajdoni hányaddal rendelkezett. Ezért a Földhivatal felhívta a panaszost, hogy nyilatkozzon arról, kéri-e, hogy tulajdonjogát a 482/1243-d tulajdoni illetõségre bejegyezzék. Panaszos azonban továbbra is az ingatlan 2/4-d részére kérte a tulajdonjog bejegyzését. Arra hivatkozott, hogy amikor a szerzõdéskötéshez 1993. augusztus 7-én tulajdonilap-másolatot kért, azon még egyetlen olyan széljegy sem szerepelt, amely arra utalt volna, hogy az eladó az ingatlan illetõségébõl területet adott el. Panaszával a Pest megyei Földhivatal vezetõjéhez fordult. A hivatalvezetõ tájékoztatása szerint panaszos 1993. augusztus 7-én kérte ki a tulajdonilap-másolatot. Az a szerzõdés, mellyel az eladó 2/4-d illetõségébõl 140 m2 területet tulajdonostársai részére elidegenített, 1993. augusztus 8-án érkezett a Földhivatalhoz. Panaszos tulajdonjog-bejegyzési kérelme 1993. augusztus 30-án érkezett a Földhivatalba, tehát késõbb, mint az a szerzõdés, amellyel az eladó ingatlanának területe kisebb lett. A Pest megyei Földhivatal vezetõje megállapította, hogy helyesen járt el a Ráckevei Földhivatal, amikor elõször az 1993. augusztus 8-án beérkezett kérelmet jegyezte be a nyilvántartásba és a panaszost nyilatkozattételre hívta fel. A hivatalvezetõ tájékoztatta a panaszost arról is, hogy a problémát az eladóval való egyezség vagy polgári per útján tudja megoldani.

Az országgyûlési biztos általános helyettese a tájékoztatással egyetértett. Megállapította, hogy a sérelem nem hozható összefüggésbe a Földhivatal mulasztásával. Az ingatlan-nyilvántartásról szóló 1972. évi 31. számú törvényerejû rendelet végrehajtására kiadott 27/1992. (XII. 31.) MÉM rendelet 92. §-ában foglaltak szerint a beadványokat az érkezés napján abban a sorrendben kell iktatni, ahogy azok az iktatóhoz érkeztek. Ha ugyanarra az inatlanra egyidejûleg több beadvány érkezett az iktatóhoz, azonos rangsort kapnak. Egyébként a beadványokat érkezési sorrendjükben kell elintézni. A bejegyzések rangsorát csak valamennyi érdekelt hozzájárulásával lehet megváltoztatni. A bejegyzési kérelemnek a Földhivatal csak abban az esetben tehetett volna eleget, ha panaszos nyilatkozik, hogy tulajdonjoga a kisebb területre is bejegyezhetõ, vagy az eladóval közös megegyezéssel módosítja a szerzõdésben szereplõ területet. Mivel egyik megoldásra sem került sor, és az iratokból megállapíthatóan panaszos polgári pert sem indított, a Földhivatal helyesen járt el, amikor elutasította a bejegyzési kérelmet. Az országgyûlési biztos általános helyettese ezért a vizsgálatot alkotmányos joggal összefüggõ visszásság hiányában lezárta. Panaszos még mindig kérheti tulajdonjogának bejegyzését a kisebb területre, illetve ha ezt nem kívánja, akkor sérelmére bírói úton kereshet orvoslást.

OBH 7489/1997.

Teljes szöveg: 3.2. alfejezetben.

OBH 10605/1997.

Az országgyûlési biztos hivatalból indított vizsgálatot a 24 Óra 1997. december 9. számában megjelent "Nem adta el más házát a tatai önkormányzat" címû írás alapján. A cikk arról tudósított a polgármester nyilatkozata alapján, hogy az Almási u. 30. szám alatti önkormányzati tulajdonú épületrõl az egyház és a Tata Város Önkormányzata között létrejött megállapodás alapján törölhetõ az egyházi vagyon biztosítását szolgáló elidegenítési és terhelési tilalom, és az érintett lakók tulajdonjoga bejegyzésre kerülhet. A cikk írója szerint azonban a tulajdonjog-bejegyzési kérelmeket a földhivatal elutasította, mert a korlátozás törlésére nem került sor.

Az országgyûlési biztos a vizsgálat során feltárta, hogy a szóban forgó ingatlan az önkormányzati törvény erejénél fogva került Tata Város Önkormányzatának a tulajdonába. Az ingatlan az államosítás elõtt a KALOT székház volt, késõbb kerültek kialakításra a tanácsi, illetve önkormányzati bérlakások. Az ingatlant az egyház 1991. évi XXXII. törvény alapján visszaigényelte, és ennek figyelembevételével a Mûvelõdési és Közoktatási Minisztérium 1992. június 5-én kelt határozata alapján az egyház javára 10 évre szóló elidegenítési és terhelési tilalom került bejegyzésre. Ezt követõen az egyház és a város vezetõi több alkalommal tárgyaltak a volt egyházi ingatlanok tulajdonjogának rendezésérõl. Ennek eredményeképpen a képviselõ-testület határozatában rögzítette a két fél közötti megállapodást. E szerint az Almási u. 30. szám alatti ingatlan továbbra is önkormányzati tulajdonban maradt, és ebbõl adódóan önkormányzati bérlakásként funkcionált. Az épületben lévõ önkormányzati lakások értékesítése 1994 áprilisában kezdõdött meg, és 1995 áprilisában fejezõdött be. A tájékoztatás idején a 6 bérlakásból 4 került elidegenítésre. Az elidegenítési és terhelési tilalomra azért nem voltak tekintettel, mert úgy gondolták, hogy az az 1992-ben aláírt megállapodással rendezõdött.

A Miniszterelnöki Hivatalban tartott egyeztetõ ülésen az egyház képviselõje úgy nyilatkozott, hogy az egyház pénzbeli kártalanítást kér az Almási u. 30. szám alatti ingatlanért.

Tata város új jegyzõje arról tájékoztatott, hogy az egyház addig, amíg a pénzbeli kártalanítást nem kapja meg, az elidegenítési és terhelési tilalom törlésére nem ad engedélyt. Így az ügy végleges megoldására csak a szükséges kormánydöntés meghozatala után kerülhet sor.

Az országgyûlési biztos megállapította, hogy az egyház és az Almási u. 30. szám alatti lakások bérlõ-tulajdonosainak alkotmányos joga egyaránt méltányolható. Az egyház tulajdoni helyzetének rendezését követõen nem lesz akadálya az elidegenítési és terhelési tilalom törlésének. Ezt követõen sor kerülhet az épület társasházzá alakítására és a tulajdonosok ismételten kérhetik tulajdonjoguk bejegyzését. Mindezek alapján az ügyben az országgyûlési biztos alkotmányos joggal összefüggõ visszásságot nem állapított meg.

OBH 10862/1997.

A panaszos beadványában elõadta, hogy tiszakécskei ingatlanát nem tudja sem használni, sem hasznosítani az ingatlan térképi rendezetlensége miatt. Kérte a földhivataltól az ingatlan-nyilvántartás kiigazítását, de kérelmét elsõ- és másodfokon is elutasították. Véleménye szerint mulasztott a földhivatal, amikor elzárkózott a rendezés elõl.

Az országgyûlési biztos általános helyettese a vizsgálat során feltárta, hogy a panaszos fia az 1992. július 7-én kelt adásvételi szerzõdéssel vásárolta meg a tiszakécskei 389/8 hrsz.-ú, 2968 m2 nagyságú tanyásingatlant a panaszos és felesége haszonélvezeti jogával terhelten. Valójában azonban a 389/13 hrsz.-ú 1644 m2 területû tanyásingatlant vették birtokba. Az ingatlan területét a panaszos szerint a táblásítás miatt csökkentették, és az akkori tulajdonos az ingatlannal szemben az árkus dûlõben kapott csereszántót. Ezzel a csereszántóval együtt volt az ingatlan területe 825 négyszögöl. Ennek használatával azonban a panaszos 1994-ben felhagyott, mert az ingatlan részarány-tulajdonosok területébe esett. A panaszos úgy gondolta, hogy tévedés történt és kérte a Kecskeméti Földhivatalt (továbbiakban: Földhivatal), hogy javítsa ki a nyilvántartást és a térképi állapotot. A Földhivatal ettõl elzárkózott. A korábbi telekkönyv és a földnyilvántartás adataira alapozva megállapította, hogy a panaszos által birtokolt tanya területe mindig 1644 m2 volt, ahhoz mûvelhetõ terület nem tartozott. Az érintettek kérésére ugyan kiigazította a nyilvántartást oly módon, hogy a tanyatulajdonosokat arra a tanyára jegyezte be, amelyen valóban birtokban vannak, de ezt a határozatot a panaszos utóbb megfellebbezte, mert a kiigazítással jelentõs területet veszített, holott ennek vételárát korábban kifizette. Fellebbezésére a Földhivatal visszaállította az eredeti állapotot. A panaszos valójában azt kérte a Földhivataltól, hogy az általa használt ingatlan adatait igazítsa ki azokra az adatokra, amelyek a szerzõdésben szerepelnek. Ezt a kérelmét azonban a Földhivatal elsõ- és másodfokon is elutasította.

Az ingatlan-nyilvántartás megfelelõségének és a Földhivatal eljárásának megítélése érdekében az országgyûlési biztos általános helyettese földmérési szakértõ véleményét kérte az ügyben.

A tévedés következményei nem háríthatók a Földhivatalra, a rendezésrõl az érintetteknek kell megállapodniuk. Értelemszerûen ennek költségét is nekik kell vállalniuk. A fentiek alapján az országgyûlési biztos általános helyettese a vizsgálatot alkotmányos joggal összefüggõ visszásság hiányában lezárta.

OBH 3591/1998.

A panaszos azzal fordult az országgyûlési biztoshoz, hogy a II. kerületi önkormányzat a Petneházy réten lévõ telkeik területét a korábbi 22-es üdülõövezetbõl mezõgazdasági területté kívánja átminõsíteni, miközben a mellettük lévõ mezõgazdasági területbõl lakóparkot alakítottak ki.

Az országgyûlési biztos általános helyettese megállapította, hogy a terület 1985-ig mezõgazdasági terület volt, ekkor a kerületi tanács a 22-es üdülõövezetbe sorolta. Ezzel egyidejûleg (ezt megelõzõen) azonban a belterületbe vonás nem történt meg. Panaszosok ingatlanai (a földhivatal nyilvántartása szerint is) külterületi ingatlanok voltak és mindmáig azok. A belterület-külterület határvonalát a fõváros általános rendezési tervében határozták meg, ennek elfogadása a fõvárosi tanács, jóváhagyása a Minisztertanács hatásköre volt. A belterületbe vonás itt nem történt meg, arra vonatkozóan eljárást sem folytattak, nem is indítottak. Panaszosok ingatlanai külterületi ingatlanok, amelyekhez soha nem fûzõdött lakóépület, lakás, üdülõépület építésének joga.

A II. kerület Petneházy rét 1999. január 1-tõl hatályos Fõvárosi Szabályozási Keretterv (FSZKT) és Városépítési Keretszabályozás szerinti övezeti besorolása: külterülethez tartozó MG-RF(F2), azaz mezõgazdasági rendeltetésû, távlatban fejlesztésre kijelölt kiskertes rekreációs terület. Az FSZKT-ben F2 jelû távlati fejlesztési tartalékterületként feltüntetett területen üdülõépítmények is elhelyezhetõk. Panaszosok a rendezési szabályok változása folytán tehát kedvezõbb helyzetbe kerülnek, mint korábban voltak. Jogilag tiszta helyzetben építési engedély alapján építkezhetnek.

Az országgyûlési biztos általános helyettese megállapította, hogy a települések közigazgatási területén a belterület-külterület közötti határvonal megállapítása a fõvárosi és kerületi önkormányzat szabad mérlegelésen alapuló döntése. A belterületbe vonás mellett éppúgy dönthet, mint a határvonal változatlanul hagyása mellett. Ezzel kapcsolatban a kerület polgármestere tájékoztatta a panaszosokat: "A Fõvárosi Közgyûlés és a kerület Képviselõ-testülete többször kinyilvánította az elmúlt években, hogy a Budai hegyvidék térségében a Fõváros egésze érdekében nem kívánja belterületét és építési övezeteit növelni és a zöldterületeit csökkenteni. A kerület tehát nem kíván a belterületek rovására fejleszteni. A fejlesztésnek is vannak határai. Nem minden fejlesztést lehet egyértelmûen pozitívnak minõsíteni. Tehát a tulajdonosok e területen nem a II. kerületi Önkormányzat helyett, hanem ellenében fejlesztenek. A fentiekbõl reméljük, nyilvánvaló, hogy ha a II. kerület nem kíván külterületre építési-telekalakítási tervet készíteni és közmûépítéseket folytatni vagy azokat támogatni. Nem tud a közmûvesítés miatt is szélesítésre szoruló útba, a magántelkekbõl leveendõ részéért kártérítést fizetni. ... A II. kerületi Képviselõ-testületnek a teljes kerület lakosságának érdekeit kell képviselniük. E témában pedig a kerület lakóinak röviden fogalmazva az a véleménye, hogy a kerület már túlépített, az utak gépkocsikkal telítettek és ne épüljön tovább a kerület."

A vizsgálat megállapította, hogy az önkormányzatok kötelezettségeik szerint és felhatalmazásuk keretei között döntöttek a területrõl, a döntés okairól panaszosokat tájékoztatták. Az országgyûlési biztos általános helyettese tehát az Alkotmányban foglalt állampolgári jogok megsértését eredményezõ visszásságot a fõváros és a kerület önkormányzati testületeinek döntéseiben nem állapított meg. Nem állapított meg a tulajdonhoz fûzõdõ jogsérelmet, tekintve, hogy panaszosok ingatlanához a változások folytán többlet- (beépíthetõségi) jogok fûzõdnek - ha nem is annyi, mint panaszosok remélték. Nem állapított meg hátrányos megkülönböztetést sem, mivel a panaszosok vélelmével ellentétben, az általuk kifogásolt lakóparkot évtizedek óta belterületi lakóövezeti építési telken létesítették, így a hozzájuk fûzõdõ tulajdonosi jogok nem hasonlíthatók össze panaszosok külterületi ingatlanaihoz fûzõdõ tulajdonosi jogával, ezért az Alkotmány 70/A. §-a által megkívánt egyenlõség vonatkozásában egymással való összefüggésben nem is értelmezhetõk.

A terület besorolásával kapcsolatos visszásság abban a kérdésben lett volna felvethetõ, hogy fõvárosi tanácsi (Minisztertanácsi) kompetenciába tartozó döntés (belterületbe vonás) nélkül 1985-ben hogyan került sor a kerület részérõl 22-es üdülõövezetbe való átsorolásra. Mivel e döntés végrehajtásra, az ingatlan-nyilvántartásba való átvezetésre, az egyes ingatlanok átminõsítésére soha nem került (nem kerülhetett) sor, és ilyen eljárás sem folyt, továbbá a külterületre vonatkozó szabályok miatt sem keletkeztetett (pl. üdülõ) építésre jogot, így a most panaszolt településrendezési döntést és eljárást érdemben nem befolyásolta. Az átsorolás az 1989. évi XXXI. tv. hatálybalépését megelõzõen történt, így azt az országgyûlési biztos általános helyettese nem is vizsgálhatta, annak végeredményét tényként regisztrálta.

A Fõvárosi Szabályozási Keretterv mint önkormányzati rendelet és településrendezési terv jóváhagyására vonatkozó eljárás kapcsán, valamint a terület besorolásával összefüggõ, az önkormányzatokhoz intézett beadványok ügyében visszásságot úgyszintén nem állapított meg. Tekintetbe véve egy több éves folyamatban megszületõ döntés egyes részleteinek megváltoztatására irányuló törekvés vizsgálatának idõigényét, azt, hogy a változtatás indítványozásáról vagy annak elutasításáról való döntés is testületek hatásköre, továbbá hogy a rendezési terv jóváhagyásának eljárására nem vonatkoznak az államigazgatási eljárásáról szóló 1957. évi IV. tv. elõírásai, a beadványok és a válaszok közt eltelt idõ nem volt kifogásolható.

OBH 4904/1998.

A panaszosok beadványukban a beruházó, kivitelezõ mellett a Szolnoki Bányakapitányság hatósági eljárását is kifogásolták, mert ingatlanukon bejegyzett szolgalmi jog nélkül is megépítették a gázelosztó vezetéket.

Az állampolgári jogok országgyûlési biztosa általános helyettese a tulajdonhoz való jog érintettsége és a jogorvoslati jog sérelmének gyanúja miatt vizsgálatot indított.

I. A panaszosok az 1993. június 23-án tartott kárpótlási árverésen szerezték meg ingatlanukat. A tulajdonjog bejegyzésével kapcsolatos kérelmet 1993. június 28-án jegyezték fel az ingatlanok tulajdoni lapjára, de tulajdonjoguk bejegyzése csak 1997. május 5-én történt meg. Az Észak-Kelet Békési terület nyolc önkormányzata a DÉGÁZ Rt. és egy kft. vezetékes földgázellátással kapcsolatos beruházást indított. A tervezõ a Szolnoki Bányakapitánysághoz benyújtott dokumentációban a beruházással érintett ingatlanok tulajdonosainak, kezelõinek listájában a panaszosok ingatlanaira kezelõként a biharugrai Mgtsz-t tüntette fel. Az Mgtsz 1996 februárjában, mint tulajdonos, a szolgalmi jog alapításához nyilatkozatot adott, melyet a tervezõ a dokumentációval együtt benyújtott a Bányakapitányságnak. A tervezésben részt vevõ kft. szolgalmi jog bejegyzése iránti kérelmét, a földhivatal 1996. augusztus 23-án széljegyezte rá panaszosok ingatlanára. A földhivatal 1998. november 10-én hiánypótlásra hivta fel a kft-t, mivel idõközben a tulajdonosváltozás bejegyzésre került, és így a becsatolt nyilatkozat alapján a szolgalmi jog nem jegyezhetõ be.

II. A Bányakapitányság 1996. április 18-án kelt gázelosztó vezeték létesítését engedélyezõ határozatát a panaszosoknak nem, csak az Mgtsz-nek küldte meg. A gázvezeték-létesítés engedélyezési eljárása során a Szeghalmi Földhivatal meghozta az érintett termõföldek idõleges hasznosítását engedélyezõ határozatát 1996. június 24-én, melyet többek között a tulajdoni lapon még nyilvántartott Mgtsz-nek és a Földkiadó Bizottságnak küldött meg.

A Bányakapitányság az 1996. október 11-i helyszíni szemle alapján 1996. november 8-án kelt határozatával megadta a használatbavételi engedélyt.

III. A panaszosok beadványuk szerint 1996-ban, az építkezés során szereztek a beruházásról tudomást. A Bányakapitánysághoz 1996. október 21-én érkezett a panaszosok nevében egy ügyvédi beadvány, melyben kérték a kiadott határozatok megküldését, mivel jogorvoslattal kívánnak élni. A beadvány hiányos volt, ezért a hivatal elutasította, de tájékoztatást adott arról, hogy a tulajdonosi nyilatkozatot az Mgtsz adta meg 1996 februárjában.

I. A biztos általános helyettese vizsgálata során megállapította, hogy a panaszos tulajdonjoga ingatlannyilvántartásba való bejegyzésének feltételei fennálltak. A földhivatal 1996. április 18-án kelt határozatával engedélyezte az érintett termõföldek idõleges hasznosítását földvédelmi járulék egyidejû megfizetésével. A földhivatal a birtokbaadással és a bejegyzéssel késlekedett, ezért a gázvezeték-engedélyezési eljárás során a panaszosok jogilag nem voltak ismert tulajdonosok. A földhivatal a késedelemmel alkotmányos joggal kapcsolatos visszásságot idézett elõ, mert megsértette az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében írt szabály alapvetõ elemét jelentõ jogbiztonság elvét. A tulajdonjogból fakadó használat rendelkezési jogát korlátozta a hatóságnak a földterület mûvelésbõl való ideiglenes kivonását engedélyezõ határozata, mely az Alkotmány 13. § (1) bekezdésében rögzített tulajdonjog védelmével kapcsolatban visszásságot okozott.

Az Áe. 18. § (4) bekezdése értelmében azokban az esetekben, amelyekben termõföldre bejegyzett tulajdonosként vagy földhasználóként mgtsz szerepel, a nem ismert tulajdonosok érdekeinek védelme érdekében a földhivatalnak ügygondnok kijelölésérõl kellett volna gondoskodnia. A földhivatal oly módon próbálta az új, de ingatlan-nyilvántartásba be nem jegyzett tulajdonosokat értesíteni, hogy határozatát megküldte a tulajdoni lapon nyilvántartott mgtsz-eknek, önkormányzatok polgármesteri hivatalainak, földkiadó bizottságoknak. Az Áe. 45. §-a értelmében a határozat közlése közszemlére tétellel akkor lehetséges, ha ezt jogszabály elrendeli. Így nem minõsíthetõ az ingatlan-nyilvántartásba még be nem jegyzett tulajdonosok vonatkozásában szabályszerû kézbesítésnek, hogy a kapott határozatot az önkormányzat hírdetõtábláján kifüggesztették.

A határozat keltekor a panaszosok tulajdonjoga csak széljegyen szerepelt, bejegyzésére nem került sor, így ügyfélnek nem minõsültek, és határozatot nem kézbesítették számukra.

II. A biztos általános helyettese vizsgálta a Bányakapitányság eljárását, melynek speciális szabályait az 1979. évben kiadott létesítési és használatbavételi engedélyezési eljárásról szóló Országos Bányamûszaki Felügyelõség (továbbiakban OFB) Szabályzat tartalmazza. A Szabályzat értelmében a létesítési, illetve használatbavételi engedély során a Bányakapitányságnak vizsgálnia kell az építtetõ építési jogosultságát. Az építtetõ építési jogosultságát a Szabályzat 12. §-a szerint többek között a tulajdonos (kezelõ, használó) hozzájáruló nyilatkozatával igazolhatja. A Szabályzat 14. §-a szerint a tervezõ felelõs az elõírásszerû tervekért. A Bányakapitányságnak a Szabályzat szerint csak az elõírt mellékletek meglétét és követelmények megfelelõségét kellett vizsgálnia, azt nem köteles ellenõrizni, hogy a tulajdonosi nyilatkozatot valóban a tulajdonos adta-e ki. Errõl az építési jogosultság igazolása érdekében az építtetõnek kell gondoskodnia a létesítési engedély benyújtását megelõzõen.

A biztos általános helyettese megállapította, hogy a Bányakapitányság eljárása során a reá vonatkozó speciális szabályok alkalmazásával járt el, de eljárása során az Áe. általános szabályait nem tartotta be. Így nem tekinthetõ a csatolt iratok tartalma megalapozott vizsgálatának az, hogy a Bányakapitányság, egy tervezõi nyilatkozat alapján, az érintett 85 lingatlan közül 44 esetben tulajdonosi nyilatkozatnak fogadta el az Mgtsz képviselõje által aláírt nyilatkozatot. Eljárása során a Bányakapitányság bekérhette volna a tulajdoni lapokat, melybõl kitûnik, hogy tulajdonosváltás történt, melynek bejegyzésére a földhivatali késedelem miatt még nem került sor. Ez nem azt jelenti, hogy a be nem jegyzett tulajdonostól elfogadhatott volna nyilatkozatot. Ez esetben a Bányakapitányságnak azt kellett volna megállapítani, hogy a rendezetlen, nem naprakész ingatlan-nyilvántartás miatt a beruházással érintett ingatlanok egy részének tulajdonosa jogilag nem ismert. Ez a megállapítás nem hátráltatta volna jelentõs mértékben a létesítési engedély megadása iránti eljárást befejezését, mivel bányaszolgalmi jog alapítása államigazgatási határozattal is lehetséges.

A biztos általános helyettese megállapította, hogy az Országos Bányamûszaki Felügyelõség által kiadott Szabályzat nem tekinthetõ olyan jogszabálynak, mely rendelkezéseket tartalmazhat egy államigazgatási szerv hatósági eljárására. A jogalkotásról szóló 1987. évi XI. törvény szabályozza, hogy mi tekinthetõ jogszabálynak, illetve az állami irányítás egyéb eszközének. A Szabályzat meghozatalára felhatalmazást adó jogszabályokat hatályon kívül helyezték. A Szabályzat még állami irányítás egyéb jogi eszközének sem tekinthetõ. Ennek ellenére olyan rendelkezéseket tartalmaz, melyet az 1987. évi XI. törvény értelmében csak jogszabály tehet kötelezõvé, hiszen kívülálló gazdálkodó szervekre is állapít meg kötelezettségeket. Az Alkotmányban rögzített jogállamiság elvével kapcsolatos visszásság megszüntetésére a biztos általános helyettese ajánlással élt.

A biztos általános helyettese vizsgálata során megállapította, hogy a gázszolgáltatásról szóló 1994. évi XLI. törvény (Gszt.) csak az 1997. április 5-tõl hatályba lépett módosítással rendelkezik úgy, hogy a bányaszolgalmi jog alapításának meg kell történnie a vezeték használatbavételéig. A módosítás elõtt elegendõ volt a bányaszolgalmi joggal kapcsolatos nyilatkozat benyújtása ez engedélyezési eljárás során, de a létesítési, illetve használatvételi engedély megadásának nem volt feltétele a bejegyzett bányaszolgalmi jog. A panaszosok ügyében bányaszolgalmi jog bejegyzési kérelmet benyújtották a földhivatalhoz, és ezzel eleget tettek a jogszabály elõírásának. A Bányakapitányság elfogadta a nyilatkozatokat, így nem intézkedett annak érdekében, hogy a közigazgatási hivatal államigazgatási határozatot hozzon a bányaszolgalmi jog alapításáról azon ingatlanok vonatkozásában, amelyekre tulajdonosi nyilatkozatot az Mgtsz adott.

A jelenleg is hatályos 1/1977. (IV. 5.) NIM rendelet 63. § (2) bekezdése azonban továbbra sem követeli meg a bányaszolgalmi jog bejegyzésének megtörténtét. Ez ellentétes a Gszt. módosított 14. §-ának elõírásaival. Az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében rögzített jogállamiság elvébõl levezethetõ jogbiztonság elve megköveteli az alkalmazandó jogszabályok világos és egyértelmû megfogalmazását. A jogbiztonság érvényesülését hátráltatja, hogy az 1994. évben elfogadott Gszt. végrehajtása során nemcsak a 3/1995. (I. 21.) Korm. rendeletet, hanem az 1/1977. (IV. 6.) NIM rendelet szabályait is alkalmazni kell. A NIM rendelet többször módosításra került. Ennek ellenére rendelkezéseinek alkalmazása a Gszt. és 3/1995. (I. 21.) Korm. rendelet szabályai mellett a jogalkalmazás során nehézséget okozhat.

III. A biztos általános helyettese a becsatolt iratokból megállapította, hogy a panaszosok a hatóság 5792/96. számú hiánypótlásra felhívó levelében írtakat nem teljesítették, így a Bányakapitányság az Áe. szabályai szerint járt el, amikor beadványukat elutasította.

I. Az alkotmányos jogokkal kapcsolatos visszásságok megszüntetése érdekében a biztos általános helyettese intézkedésekre kérte fel a földmûvelésügyi és vidékfejlesztési minisztert, azért, hogy a kárpótlási árverésen szerzett és a földhivatalok által birtokba még nem adott földek birtokbaadására a jogszabályban elõírt idõben kerüljön sor. Emellett felkérte a minisztert, kezdeményezze az ingatlan-nyilvántartásról szóló 1997. évi CXLI. törvény módosítását annak érdekében, hogy az ideiglenesen mûvelésbõl kivont területek is az ingatlan-nyilvántartásban feltüntetésre kerüljenek, és ezen határozatokat közszemlére tétellel is kézbesíthessék.

II. A biztos általános helyettese felkérte a gazdasági minisztert az 1/1977. (IV. 6.) NIM rendelet módosítására annak érdekében, hogy a miniszteri rendelet szabályai a gázszolgáltatásról szóló törvény bányaszolgalmi joggal kapcsolatos törvényi szabályozásával összhangba kerüljenek. Emellett kezdeményezte a miniszternél, hogy bocsásson ki miniszteri rendeletet a bányakapitányság létesítési és engedélyezési eljárásának szabályozására az Országos Bányamûszaki Felügyelõség által kiadott 4/1979. (NIM. É. 23.) OBF szabályzata helyett.

OBH 7034/1998.

A panaszos a beadványában a berhidai ingatlantulajdonosokat fenyegetõ kilakoltatás veszélyére hívta fel az országgyûlési biztos figyelmét. Az 1985-ös földrengés a település házait megrongálta, ezért a kormány a katasztrófasújtott terület rekonstrukciójának finanszírozásával az OTP-t bízta meg. A hitelfelvételnek nem volt feltétele a hitelképesség igazolása, ezért mintegy háromszázan vettek fel építési hitelt, melyet a megváltozott kamatfeltételek miatt nem tudnak megfizetni, és ezáltal a lakásuk árverésére kerülhet sor. A panaszos kérte, hogy a kormányzat felügyelje azokat az árveréseket, amelyeket a lakáshiteleket megfizetni képtelenek ellen folytatnak.

Az országgyûlési biztos a tulajdonhoz való alkotmányos jog, valamint a szociális biztonság sérelmének veszélye miatt vizsgálatot indított, melynek során megkereste az önkormányzat polgármesterét, valamint az OTP-t is.

Az országgyûlési biztosnál 1995 és 1997 között több mint száz panaszos sérelmezte, hogy az 1989 elõtt felvett kedvezményes kamatozású hitelekre vonatkozó szerzõdésük megkötése óta - a szerzõdéskötés idején a társadalmi, gazdasági viszonyok fel sem tételezhetõ mértékû megváltozása miatt - egyoldalúan megváltoztatott kamatfeltételek miatt nem képesek megfizetni a lakáshitelük törlesztõ részleteit. A vizsgálat megállapította, hogy a hatályos végrehajtási törvény alapján a lakottan árverésre kerülõ lakás vagy családi ház a piaci ár negyedéért is értékesíthetõ, mert a kikiáltási ár megegyezik a becsértékkel, ami a gyakorlat szerint a lakott lakás esetén a piaci ár fele. De ha a lakás ezen az áron nem értékesíthetõ, úgy a kikiáltási ár az árverés során akár a felére is csökkenthetõ. A jogszabály nem tartalmaz rendelkezést a lakott lakás árverési értékesítésére, ezért a volt tulajdonosnak az árverést követõ helyzete jogilag bizonytalan, ami sérti a jogállamiságból fakadó jogbiztonságot. Az ügyek vizsgálatának eredményeként 1997 decemberében az OBH 9019/1996. számú ügyben ajánlást tett a miniszterelnöknek, hogy a végrehajtási törvény módosítási koncepciójának elkészítésekor tegye meg a szükséges intézkedéseket az ingatlan-végrehajtás szabályainak módosítására.

1998 januárjában az állampolgári jogok országgyûlési biztosa, a nemzeti és etnikai kisebbségi jogok országgyûlési biztosával közösen indítványt nyújtott be az Alkotmánybírósághoz az Alkotmány értelmezését kérve, a tekintetben, hogy a lakhatáshoz való jog a szociális biztonsághoz való jog részét képezi-e, és e jog milyen terjedelmû.

Az Alkotmánybíróságtól még nem érkezett válasz.

A Kormány kiadta a 96/1998. (V. 13.) Korm. rendeletet a szociálisan hátrányos helyzetben lévõk megsegítésére, az azonban nem váltotta be a hozzá fûzött reményeket, részben az önkormányzatok, részben a lakosság passzivitása miatt. A megszabott határidõnek az új kormány által 1999-ben történt utólagos módosítása sem változtatott jelentõsen a helyzeten, ezért 1999. december elején a Szociális és Családügyi Minisztérium kidolgozott egy koncepciót, amelyben az önkormányzatok anyagi szerepvállalásának mellõzésével kereste a megoldást. A koncepciót a kormány még nem fogadta el, és annak költségvetési fedezetérõl sem született döntés. A rendelet lehetõséget teremtene a rászorultaknak, hogy adósságuk felének elengedése mellett, a fennmaradó részt több évi részletekben fizessék meg azokon a településeken is, ahol az önkormányzat nem alkotott rendeletet.

Az országgyûlési biztos ajánlására is figyelemmel elkészült a bírósági végrehajtásról szóló 1994. évi LIII. törvény módosításának koncepciója, melyet az Igazságügyi Minisztérium 1999 novemberében észrevételezésre megküldött az országgyûlési biztosnak.

A biztos megállapította, hogy a módosítás koncepciója a szociális biztonság garanciája szempontjából az alkotmányos jogokkal kapcsolatosan pozitív változásnak tekinthetõ, mert célként tûzte ki a lakóingatlanok tekintetében a "speciális jogi környezet" kialakítását, valamint az árverési vevõ és a volt tulajdonos jogviszonyának jogszabályi rendezését. Hiányolta azonban a bírói mérlegelés lehetõségének biztosítását, illetve a méltányosság gyakorlásának engedélyezését, mivel a bíróságok a végrehajtási eljárás során nem vehetik figyelembe, hogy a kamatok növekedése a bérek és bér jellegû jövedelmek, valamint az ingatlanok értéknövekedését többszörösen meghaladja, így automatikusan az erre alapozott követeléseknek adnak helyt, és ezzel a hitelezõi kockázatot szinte kizárva, az infláció minden következményét a hitel felvevõjére hárították, figyelmen kívül hagyva azt, hogy az eladósodására saját hibájából vagy önhibáján kívül került sor. Nincs biztosítva a különös méltányosság gyakorlásának lehetõsége a katasztrófasújtott területeken élõk - például a berhidai földrengés, a korábbi tiszai árvíz és belvíz károsultjai - esetében sem.

Az OTP által közölt adatok szerint 1999 nyarán Berhidán 70 körül volt azoknak az adósoknak a száma, akik nem rendszeresen fizették a törlesztõrészleteket, és közülük többnek már felmondták a hitelszerzõdését, vagy az várható. Az árverés kitûzésig 1999-ben csak mintegy 10 ügy jutott el, de az árverés csupán egy esetben zajlott le. De tekintettel arra, hogy a berhidai ingatlantulajdonosok is ugyanazon jogszabályok alapján - csupán hitelbírálat nélkül - vették fel a hitelt, mint amely alapján az ország számos pontján jelenleg végrehajtási eljárás folyik, a berhidai ügyek külön vizsgálatára az országgyûlési biztos nem látott lehetõséget. Arra is tekintettel, hogy a településen végrehajtás alá vont ingatlanok egy része nem a lakáscélú hitelek, hanem vállalkozói újrakezdési hitel törlesztésének elakadása miatt került kalapács alá.

Az országgyûlési biztos a korábban tett ajánlásait összegezve ismételten felhívta az intézkedésre jogosult hatóságok és jogalkotók figyelmét, hogy a hatályos jogszabályok szigorúsága, illetve merev értelmezése a családok sokasága számára önhibájukon kívül a szociális szükségletet meg nem haladó méretû lakásuk elvesztését eredményezheti. Ez azonban nem szolgál semmilyen társadalmi érdeket, hiszen a hitelezõ ez úton általában csak a követelésének a töredékéhez jut hozzá. Az érintett család általában önerõbõl nem képes többé talpra állni, a folyamat végeredményeként kialakuló hajléktalanság pedig csak a társadalom sokkal nagyobb arányú tehervállalásával kezelhetõ. A lakóingatlanok árverésének egyedüli nyertesei az erre szakosodott befektetõk. Az eladósodott családok ügyében azonban minden további lehetõség attól függ, hogy az Alkotmánybíróság szerint van-e hajlékhoz való jog.

OBH 7097/1998.

A panaszos azért fordult az országgyûlési biztoshoz, mert a Terézvárosi Önkormányzat határozatot hozott a lakóépületük bontásáról, és a bérlõk bérleti szerzõdését felmondták, a lakások tulajdonosaival pedig megállapodást kezdeményeztek.

Az országgyûlési biztos a jogbiztonsághoz és a tulajdonhoz való jog sérelmének veszélye miatt vizsgálatot indított, melynek során a beszerzett iratokból megállapította, hogy az önkormányzati határozat szerint "A képviselõ-testület úgy dönt, hogy a 28440 hrsz.-ú Bp. VI. Szondi u. 51. sz. alatti épületet le kell bontani, mivel felújítása gazdaságtalan. A képviselõ-testület felkéri a polgármestert, hogy az ingatlan jogszerû bérlõi bérleti szerzõdését mondja fel, a két magántulajdonossal megfelelõen állapodjon meg, vagy az elhelyezésüket biztosítva vagy kártalanítás formájában gondoskodjon az épület 360 napon belüli kiürítésérõl." A határozatból is megállapítható, hogy a testületnek a döntése meghozatalakor tudomása volt arról, hogy az épület egyes lakásai magántulajdonban vannak. Az országgyûlési biztos megkereste az önkormányzatot, és mind a polgármestertõl, mind a jegyzõtõl kérte az ügy saját hatáskörben történõ kivizsgálását, de nem kapott érdemi választ, ezért felkérte a Közigazgatási Hivatalt, hogy a panaszolt önkormányzati határozatokat és intézkedéseket törvényességi szempontból vizsgálja ki. A közigazgatási hivatal felhívta a képviselõ-testületet jogszabálysértõ eljárásának megszüntetésére, amely azt az 1999. november 2-i testületi ülésén megvitatta, és a kifogásolt határozatait visszavonta, a bérlõk szerzõdését helyreállította.

Az országgyûlési biztos megállapította, hogy az önkormányzat az ügyben a közhatalmi, a tulajdonosi és a hatósági jogosítványai alapján járt el, és e jogköreibõl eredõ jogosítványait nem a jogszabályoknak megfelelõen alkalmazta. A képviselõ-testület közhatalmi döntését nem elõzte meg az önkormányzatnak mint tulajdonosnak az elhatározásáról hozott koncepciója, amely a polgármestert feljogosíthatta volna arra, hogy mint a vegyes tulajdonú társasház egyik tulajdonosának képviselõje kezdeményezze a közgyûlés döntését az épület bontására. A közgyûlés egyhangú döntése esetén még a hatósági engedélyeket is be kellett volna szerezni. Az önkormányzat saját hatósága nem jogosult eljárni az ügyben, mivel eleve elfogult, hanem a Közigazgatási Hivataltól másik eljáró hatóság kijelölését kellett volna kérnie. Amennyiben a közgyûlés - a magánszemély tulajdonosok tiltakozása miatt - nem hozna egyhangú döntést, úgy a többségi tulajdonos önkormányzat a nyilatkozatuk pótlását a bíróságtól kérhetné. A bérbeadó önkormányzat a bérlõk bérleti szerzõdését felmondhatja, ha megfelelõ cserelakást ajánlott fel, de pénzbeli térítés elfogadása kizárólag a bérlõ lehetõsége, mert annak hiánya bírósági ítélettel sem pótolható. A bérlõ nem kényszeríthetõ arra sem, hogy saját erõ felhasználásával tulajdonossá váljon, vagy bérleményét kisebb értékû tulajdonra cserélje. Az önkormányzat a társasházi közgyûlés megkerülésével a társasházi lakások tulajdonosainak a tulajdonhoz való alkotmányos jogával, míg a bérlõk jogainak figyelmen kívül hagyásával a jogbiztonság elvével kapcsolatban okozott alkotmányos visszásságot.

Az önkormányzat jogsértõ határozatait a felhívásra hatályon kívül helyezte, ezzel a visszásságot rendezte. Az országgyûlési biztos a visszásság megállapításán túl intézkedést nem tartott indokoltnak, ezért a vizsgálatot a panasz megoldódására tekintettel megszüntette, de felkérte a jelenlegi jegyzõt mint az önkormányzat törvényes mûködéséért felelõs személyt, hogy a jövõben fordítson fokozott figyelmet az önkormányzat közhatalmi, tulajdonosi és hatósági tevékenységeinek összehangolására.

OBH 1324/1999.

Teljes szöveg: 3.2. alfejezetben.

OBH 1324/1999.

Teljes szöveg: 3.2. alfejezetben.

OBH 3932/1999.

A panaszos az állampolgári jogok országgyûlési biztosa panaszirodáján felvett panaszában sérelmezte, hogy a szomszédjában lakóházként engedélyezett épületet óvoda-iskola céljára építették fel, és azt e célra használatba is vették. Az óvoda-iskolai tevékenység miatt hétvégi ingatlanát nem tudja rendeltetésszerûen használni, panaszára a solymári polgármesteri hivatal nem intézkedik.

Az állampolgári jogok országgyûlési biztosának általános helyettese megállapította, hogy Solymár Polgármesteri Hivatalának jegyzõje az óvoda-iskola mûködését a tudomására jutását követõen azonnali hatállyal megtiltotta, és hat alkalommal is maximális összegû végrehajtási bírságot szabott ki a kötelezettség teljesítése érdekében. A jegyzõ törvényesen és hatékonyan intézkedett, ennek eredményeként az óvodai-iskolai tevékenység megszûnt.

Az engedélytõl eltérõ építkezés ügyében a közigazgatási eljárás még nem fejezõdött be jogerõsen, ezért ez ügyben - hatáskör hiányában - vizsgálatra nem került sor.

OBH 4226/1999.

Több társasház közös képviselõje a Fõvárosi Csatornázási Mûvek eljárását sérelmezve fordult az állampolgári jogok országgyûlési biztosához. A társasházak közös képviselõi 1995-tõl folyamatosan, az erre rendszeresített nyilatkozat kitöltésével azt kérték a Fõvárosi Csatornázási Mûvektõl, hogy öntözési kedvezményt kapjanak, mivel ingatlanuk a Fõvárosi rendelet elõírásai szerint a jogszabály rendelkezésének megfelel. A szolgáltató mindannyiszor azzal utasította vissza a kedvezmény igénybevételét, hogy a pontos címmel és egyéb azonosítóval megjelölt ingatlanok nem a jogszabályban felsorolt övezetben fekszenek, ezért öntözési kedvezményt nem biztosíthatnak.

Az állampolgári jogok országgyûlési biztosa megállapította, hogy a jogszabály a nyilatkozat megtételén kívül az állampolgár vagy az állampolgárok csoportját képviselõ igénybejelentõ részére nem ír elõ egyéb feltételt, legfõképpen nem olyan adatszolgáltatást, amely a fõvárosi tulajdonú szolgáltatónak egyébként is a birtokában van. Az, hogy az adatbázis pontatlan és a valós helyzetnek nem felel meg, a panaszosoknak hátrányt nem jelenthet, abból káruk nem származhat. A listában való szerepeltetés ugyanis nem a kedvezményben részesülõ ingatlantulajdonos közremûködésétõl függ, mivel a listát nem magánszemélyek állítják össze, hanem az önkormányzat(ok), mint adatszolgáltató hatóság.

Az Alkotmány és az alkotmányos jogrendszer - mint az Alkotmánybíróság kifejtette - megfelelõ védelemben részesíti az Alkotmányban meg nem jelenõ egyéb nevesített jogokat is. A vagyoni jogok alkotmányos védelme az Alkotmánynak a tulajdonjogot oltalmazó rendelkezéseibõl következik. Az Alkotmánybíróság rámutatott, hogy az Alkotmány 13. §-ának (1) bekezdése nemcsak a tulajdonjog, hanem az azzal összefüggõ minden vagyoni jog biztosítására vonatkozik. A vizsgálat megállapította, hogy a tulajdonjoggal összefüggésben az ingatlantulajdonhoz kapcsolódó kedvezmény igénybevételét biztosító vagyoni jog sérült, hiszen a panaszos társasházak 4 éve nem vehették igénybe azt a kedvezményt, amely az azonos helyzetben lévõ ingatlantulajdonosokat megillették, s amelyet azok igénybe is vettek.

Az állampolgári jogok országgyûlési biztosának általános helyettese kezdeményezésében felhívta a Fõvárosi Csatornázási Mûvek Rt. mint közszolgáltató figyelmét, hogy a panaszos társasházak vonatkozásában vizsgálja felül korábbi döntését, és az 1995-ben benyújtott nyilatkozat alapján rendezze a kérelem teljesítését, az öntözési kedvezmény biztosítását.

Az érintett közszolgáltató a kezdeményezéssel egyetértett, a szükséges intézkedéseket megtette.

OBH 4592/1999.

A panaszos azért fordult az országgyûlési biztoshoz, mert a földhivatal anélkül jegyezte be a vele közös tulajdonban lévõ Gamma Mûvek tulajdonában lévõ ingatlanrészre a Büroteam Kft. tulajdonjogát, hogy felszólította volna a kérelmezõt a tulajdonostársak elõvásárlási jogával kapcsolatos nyilatkozat csatolására. A panaszos 1995-ben megrendelte azoknak az iratoknak a másolatát a Fõvárosi Kerületek Földhivatalától (továbbiakban: Földhivatal), amelyekkel a felszámoló a Gamma Mûvek ingatlanrészét elidegenítette. Kérelmét többször megismételte, de az iratmásolatokat nem bocsátották a rendelkezésére.

Az országgyûlési biztos a csatolt iratok és a tulajdoni lap másolat tanúsága szerint a következõ tényállást állapította meg: A szóban forgó ingatlan a Gamma Mûvek és a panaszos családjának közös tulajdonában állt, amely ingatlan használatában a tulajdonostársak meg is egyeztek. A Gamma Mûvek felszámolása során a felszámoló cég úgy adta el a tulajdoni hányadot, hogy arról a tulajdonostársakat nem értesítette, illetve elõvásárlási jogukkal kapcsolatban nem nyilatkoztatta. A Földhivatal bejegyezte az új tulajdonos, a Büroteam Kft. tulajdonjogát annak ellenére, hogy a kérelemhez nem csatolták a panaszosok elõvásárlási jogról lemondó nyilatkozatát. Panaszosok errõl 1995-ben szereztek tudomást, amikor az új tulajdonos értesítette õket az adásvételrõl. Panaszosok, mivel nem ismerték el a Büroteam Kft. ingatlanszerzését, levelet küldtek a Földhivatalhoz, amelyben kérték, hogy függessze fel a Büroteam Kft. tulajdonjogának bejegyzését addig, amíg a szerzõdés tartalmát megismerik. A tulajdonjogot azonban addigra a Földhivatal bejegyezte, az iratokról pedig arra hivatkozással nem szolgáltatott adatot, hogy azok az irattárában nem lelhetõk fel. Végül is a másodfokú Fõvárosi Földhivatal intézkedett, és az eladótól beszerzett szerzõdésmásolatot megküldte a panaszosnak, aki ennek birtokában ügyvédje útján a földhivatal és a felszámoló eljárása miatt ügyészi vizsgálatot kezdeményezett. Az ügyészi vizsgálatra és arra tekintettel, hogy panaszos vételi ajánlatot kapott a Büroteam Kft-tõl, az országgyûlési biztos az eljárását felfüggesztette.

Az országgyûlési biztos megállapította, hogy a sérelem - a panasz elõterjesztése idején - közigazgatási úton már nem volt rendezhetõ. A sérelmezett adásvételi szerzõdés 1994-ben kelt, és a tulajdonjogot még abban az évben bejegyezte a Földhivatal. A bejegyzésrõl szóló határozatot panaszosok nem fellebbezhették meg, mert nem is tudtak arról, hogy a felszámoló a Gamma Mûvekkel együtt eladta a velük közös tulajdonban lévõ ingatlant is. Az ügyész tájékoztatása szerint az adásvételi szerzõdésben nem különítették el a szóban forgó telekrészt, így a vételára sem volt ismeretes, ezért teljesen alkalmatlan volt arra, hogy azzal kapcsolatban panaszosok az elõvásárlási jogukat gyakorolják. A hosszú peres eljárás helyett járhatóbb útnak látszott a megegyezés. Panaszos 1999. október 1-jén telefonon jelezte, hogy megállapodott a Büroteam Kft-vel, amely megvásárolta a család tulajdonában álló ingatlanrészt is, és a vételárból megfelelõ ingatlant tudott vásárolni, ahova a jövõ héten családjával együtt beköltözik.

Az ügyben az országgyûlési biztos ajánlást nem tett. A konkrét panasz, miszerint a földhivatal az iratokból nem tudott adatot szolgáltatni, a felügyeleti szerv intézkedése folytán megoldódott.

A földhivatal tulajdonjog-bejegyzéssel kapcsolatos eljárását az országgyûlési biztos az ügyészi eljárásra figyelemmel nem vizsgálta. Tekintettel arra, hogy a panasz végleg megoldódott, a további vizsgálattól eltekintett és az ügyet lezárta.

OBH 3694/1996.

A panaszos beadványában azt sérelmezte, hogy az öröklés jogcímén tulajdonában megszerzett ingatlan kártalanítás nélkül az önkormányzat tulajdonába került.

Az országgyûlési biztos általános helyettese megállapította, hogy a kérdéses ingatlant telekalakítás érintette és új helyrajzi számon a tiszalúci Nagyközségi Önkormányzat tulajdonaként tartják nyilván mint közterületet. A község ingatlan-nyilvántartása 1977-ben lépett életbe, az ezt megelõzõen közszemlére tett ingatlan-nyilvántartással kapcsolatosan az érintett ingatlanra vonatkozóan sem a panaszos, sem a Községi Tanács VB. részérõl felszólalás nem érkezett. A panaszos 1994. szeptember 14-én írt beadványában a tiszalúci Önkormányzattól kérte a lebontásra került házingatlana és a telek "kártalanítását", amely kérelmet a polgármester visszautasított. Tiszalúc Nagyközség Képviselõ-testülete a belterületi közterületbõl intézményi területként 1996-ban kialakított területet magánszemély részére értékesítette.

Az ingatlan-nyilvántartásról szóló 1972 évi 31. tvr. szerint a szerkesztés befejezése után a tulajdoni lapokat, a földkönyvet és az ingatlan-nyilvántartási térképet a helyi tanácsnál harminc napig közszemlére kellett tenni, amelynek utolsó napjától számított 30 napon belül a járási földhivatalnál felszólalhatnak. Ezen határidõ elmulasztása esetén a bejegyzés kiigazítása iránti kereset elõterjesztésére volt lehetõsége a sérelmet szenvedett félnek.

Az országgyûlési biztos általános helyettese eljárása során vizsgálatot kért a Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Földhivataltól, majd az ingatlan-nyilvántartási tevékenység központi irányítását ellátó földmûvelésügyi és vidékfejlesztési minisztertõl. Mindkét vizsgálat rámutatott, hogy a körzeti földhivatal a szerkesztés idõpontjában hatályos jogszabályok alapján megfelelõen járt el.

Az országgyûlési biztos általános helyettese megállapította, hogy 1977-ben Tiszalúc község ingatlan-nyilvántartásának megszerkesztésekor az ingatlanok természetbeni állapotát vették figyelembe, figyelmen kívül hagyva, hogy az eltérõ a betétben nyilvántartott tulajdoni viszonyoktól. Az országgyûlési biztos általános helyettese azt is megállapította, hogy földhivatali eljárással a hiba kijavítására nincs lehetõség.

Az országgyûlési biztos általános helyettese megállapította, hogy a panaszost érintõ idõpontban hatályban volt jogszabálynak az a hiányossága, hogy a közszemlére tétel tényét nem kellett országos napilapban közzétenni, s ezért a nem helyben lakó tulajdonosok nem értesülhettek az ingatlan-nyilvántartás adatainak újra felmérésérõl és esetleges változásairól, a jogorvoslati jogosultságukkal nem tudtak élni.

A jelenleg hatályban lévõ 16/1997. FM rendelet ezt a visszásságot orvosolta, mert elõrásai szerint nemcsak a helyben szokásos módon, de egy országos napilapban közzétett hirdetéssel történik a közszemlére tétel.

OBH 6173/1996.

Teljes szöveg: 3.2. alfejezetben.

OBH 2080/1997

Teljes szöveg: 3.2. alfejezetben.

OBH 4239/1997.

A panaszos azt sérelmezte, hogy a Megyei FM Hivatal megsemmisítette a Földkiadó Bizottság törvénysértõ határozatát az új eljárásra való kötelezés mellett, s a földkiadási ügyében az új eljárást nem folytatták le.

Az országgyûlési biztos általános helyettese a jogbiztonság (Alkotmány 2. § (1) bekezdés), valamint a tulajdonhoz való jog (Alkotmány 13. § (1) bekezdés) megsértésének gyanúja miatt indított az ügyben vizsgálatot.

A Földkiadó Bizottság a 146/1993. számú határozatát a Megyei FM Hivatal az 1994. április 4-én kelt határozatával megsemmisítette, az új eljárásra való kötelezés mellett, azonban a Földkiadó Bizottság mûködése megszûnéséig - 1996. december 31. napjáig - panaszos ügyében az új eljárást nem folytatta le.

Az ügy jogszabályváltozás folytán átkerült az FM Hivatalhoz, azonban az FM Hivatal az elsõfokú határozat meghozatalát a törvényes határidõben - 1997. február 15. napjáig - meghozni elmulasztotta, s az ügyintézési határidõt több mint két és fél évvel túllépte.

Az országgyûlési biztos általános helyettese ajánlásában a Hivatalnak az általa elõidézett visszásság megszüntetését indítványozta.

Az FM Hivatal az ajánlást elfogadta, s 7317-3/1999. számú és 1999. augusztus 26-án kelt határozatával a földet tulajdonba adta, miáltal a felhívott alkotmányos jogokkal összefüggésben elõidézett visszásságot megszüntette. Az ajánlás elérte célját. Az ajánlás alapján tett intézkedés a panaszt megoldotta.

OBH 5882/1997.

Teljes szöveg: 3.2. alfejezetben.

OBH 5889/1997.

Teljes szöveg: 3.2. alfejezetben.

OBH 6406/1997.

A panaszos beadványában sérelmezte, hogy szülei ingatlanát, amely termelõszövetkezeti használatba került, a földrendezéskor egyedül Ignác nevû testvére nevén vették számba. Emiatt a részarány tulajdoni lapra is a panaszos testvére (neve azonos édesapjáéval) került bejegyzésre, pedig heten voltak törvényes örökösök. A földhivatal téves bejegyzése folytán elesett a föld 1/7-d részének tulajdonjogától.

Az országgyûlési biztos általános helyettese a vizsgálat során feltárta, hogy a sérelmezett 97.02 AK értékû szántóterületet a panaszos édesapjának nevére vették nyilvántartásba, mint a termelõszövetkezetbe bevitt földet. Ez abból látható, hogy azonosító adatnak felesége, vagyis a panaszos édesanyjának a neve van feltüntetve a tulajdoni lapon. Az már nem deríthetõ ki, hogy ki és miért írta a panaszos édesapjának neve alá az 1924-es születési dátumot. Ebben az évben ugyanis a panaszos Ignác nevû testvére született. Édesapjuk 1881-tõl 1941-ig élt, még a földrendezést megelõzõen elhunyt. Feltehetõen a hét gyermek közül Ignác gazdálkodott az ingatlanon, aki belépett a tsz-be és bevitte a földet. A tulajdonjog azonban továbbra is a hét testvért illette. Édesapjuk halála után készült hagyatékátadó végzés is errõl tanúskodik. A panaszos a fentiek miatt részaránytulajdonnal nem rendelkezett, ezért kárpótlást kért és kapott a teljes ingatlan 1/7-d része után.

A fenti tényállás alapján az országgyûlési biztos megállapította, hogy a panaszost megillette volna az ingatlan 1/7-d részének tulajdonjoga. Mivel részaránytulajdont bizonyítani nem tudott, a tulajdonjog elvesztése miatt kárpótlási jegyeket kapott, és árverésen földet vásárolt. A föld kiadására ezért nem lett volna jogosult. Az országgyûlési biztos megállapította azt is, hogy a panaszos Ignác nevû testvérét, illetve annak fiát, Tibort csak a teljes földterület 1/7-d részének megfelelõ föld illette volna. Amennyiben a Földhivatal a nyilvántartásait pontosan vezeti, nem került volna sor a teljes földterületnek Tibor részére való kiadására. A panaszost a Földhivatal téves nyilvántartása miatt a tulajdonhoz való joggal összefüggésben sérelem érte. A sérelem azonban csekély mértékû. A Kárpótlási Hivatal orvosolta azzal, hogy a csatolt okiratok (hagyatékátadó végzés, telekkönyvi betét) alapján kárpótlási igényét elismerte, és a kárpótlási jegyeken földet vásárolhatott. A jelenleg hatályos jogszabályok alapján ezen felül nem illeti a szülei tulajdonában lévõ föld elvesztése okán további földtulajdon. Ezért az országgyûlési biztos az ügyben ajánlást nem tett.

OBH 7361/1997.

Teljes szöveg: 3.9. alfejezetben.

OBH 9085/1997.

Teljes szöveg: 3.2. alfejezetben.

OBH 2767/1998.

Teljes szöveg: 3.2. alfejezetben.

OBH 4465/1998.

Teljes szöveg: 3.2. alfejezetben.

OBH 7064/1998.

Külföldön élõ panaszos azt sérelmezte, hogy az õt megilletõ kárpótlás összegéhez azért nem juthat hozzá, mert lakóhelyének címét az OKKH helytelenül tüntette fel határozatában.

Az országgyûlési biztos a jogbiztonság (Alkotmány 2. § (1) bekezdés), valamint a tulajdonhoz való jog (Alkotmány 13. § (1) bekezdés) megsértésének gyanúja miatt indított vizsgálatot az ügyben. A vizsgálat feltárta, hogy az OKKH 1997. szeptember 22-én kelt határozatával 1992. január 1. napjától 1997. június 30. napjáig terjedõ idõre 3 év alatt teljesítendõ 447054 Ft, továbbá 1997. július 1. napjától kezdõdõen havi 10925 Ft életjáradékot állapított meg. Az OKKH azonban említett határozatában panaszos lakóhelyének címét helytelenül tüntette fel, s ennek következtében a helytelen címzéssel ellátott küldeményt a posta a feladónak (OKKH) visszavitte.

OKKH ugyancsak a címzés kijavítása nélkül küldte meg határozatát folyósítás céljából a Nyugdíjfolyósító Igazgatóságnak, ez utóbbi pedig számlanyitás céljából a Pénzintézeti Központhoz (PK). Ezért PK panaszoshoz intézett megkeresése sem járt eredménnyel. Panaszos - 1997. szeptember 22. napján - ismételten közölte a lakóhelyének címét OKKH-val, azonban a Hivatal a helytelenül feltüntetett címzést tartalmazó határozatot nem javította ki.

Tekintettel arra, hogy az OKKH jogutódja a Központi Kárrendezési Iroda (KKI), területi szerve az elõidézett visszásságot a vizsgálat befejezését megelõzõen megszüntette azáltal, hogy a hibás határozatot kijavította, s a kijavított határozatot kézbesítette, ezért az országgyûlési biztos az ügyben ajánlást nem tett, vizsgálatának eredményérõl azonban panaszost - valamint a KKI Jász-Nagykun-Szolnok és Heves Megyei Kárrendezési Irodájának vezetõjét is - tájékoztatta.

OBH 220/1999.

A panaszos azt sérelmezte, hogy egy meghatározott táblában lévõ - korábban a tsz által használt, majd - 1993 óta panaszos által mûvelt 10 aranykorona értékû termõföldet részarány kiadás jogcímén nem neki, hanem más személy részére akarja kiadni az FM Hivatal.

A jogbiztonság (Alk. 2. § (1) bek.), valamint a tulajdonhoz való jog (Alk. 13. § (1) bek.) megsértésének gyanúja miatt indított az ügyben vizsgálatot az országgyûlési biztos általános helyettese.

A tényállás szerint a panaszos részaránytulajdona 1993. III. 3. napján kelt ajándékozási szerzõdés alapján keletkezett. A földkiadás teljesítését az említett táblából, a megjelölt helyen (ahol a földet használta) kérte panaszos.

Mivel panaszos részaránytulajdonának megfelelõ aranykorona értékû földet - bár nem panaszos által megjelölt helyen - de a jogszabály rendelkezéseinek megtartásával az FM Hivatal kiadta, így az FM Hivatal eljárása panaszos alkotmányos jogait nem sértette, ezért az országgyûlési biztos általános helyettese panaszos beadványát alkotmányos jogokkal összefüggõ visszásság hiánya miatt elutasította, s errõl panaszost, valamint az FM Hivatalt is az ügy vizsgálatáról készült jelentés egy példányának megküldésével tájékoztatta.

OBH 380/1999.

Panaszos beadványában földkiadással kapcsolatos eljárást sérelmez. Becsatolta az Újfehértói Földkiadó Bizottság 33-80/1996. számú, 1996. december 13-án kelt határozatát, amely szerint részaránytulajdona terhére kiadták részére az újfehértói 0428 hrsz.-ú, 2 ha 1178 m2 nagyságú, 36.85 AK értékû, gyümölcsös mûvelési ágú földrészletet.

A rendelkezésre álló adatok szerint nem volt megállapítható, hogy a szóban forgó határozat jogerõre emelkedett-e, az sem volt megállapítható, hogy azt a földhivatalhoz benyújtották-e a tulajdoni változás ingatlan-nyilvántartásba történõ bejegyzése végett.

Az ügy tisztázása érdekében az állampolgári jogok országgyûlési biztosának általános helyettese megkereste a Földmûvelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Földmûvelésügyi Hivatalát. Tájékoztatásuk szerint Újfehértó községben jelenleg folyik az ún. hatósági földkiadás. Panaszos által kért ingatlan megosztási vázrajza elkészült, de azt valamennyi érdekeltnek alá kell írnia, ezért az eljárás nem zárulhat le rövid úton, annál is inkább, mivel az önkormányzati utak kialakítása miatt a vázrajzot az önkormányzati testületnek is meg kell tárgyalnia.

Ezt az eljárást követheti a végleges ingatlan-nyilvántartási határozat meghozatala.

OBH 510/1999.

Teljes szöveg: 3.2. alfejezetben.

OBH 823/1999.

A panaszos az Országgyûlési Biztosok Hivatalához intézett beadványában a földkiadási ügyében az eljárás elhúzódását sérelmezte.

A jogbiztonság (Alkotmány 2. § (1) bekezdés), valamint a tulajdonhoz való jog (Alkotmány 13. § (1) bekezdés) megsértésének gyanúja miatt indított az ügyben vizsgálatot az országgyûlési biztos általános helyettese.

A pátrohai 038/32. helyrajzi számú ingatlan "a" és a "b" alrészletekbõl áll. A földkiadó bizottság az említett ingatlan "a" alrészletét adta ki határozatával panaszosnak. A földkiadó bizottság azonban 1996. VIII. 10. napján kelt említett határozatával olyan helyrajzi számon adta ki az ingatlan "a" alrészletét, mely helyrajzi szám a "b" alrészlet megjelölésére is szolgál. Ezért a földhivatal az ingatlan tulajdonjoga panaszos nevére történõ bejegyzését elutasította arra hivatkozással, hogy panaszos tulajdonjoga az ingatlan "a" alrészletére nem jegyezhetõ be. Döntésérõl a földhivatal nemcsak panaszost, hanem az FM Hivatalt is tájékoztatta.

A felhívott alkotmányos jogokkal összefüggésben elõidézett visszásság megszüntetését ajánlásában kezdeményezte az országgyûlési biztos általános helyettese a megyei FM Hivatalnál. A kezdeményezésre adandó válaszra nyitva álló határidõ még nem telt le.

OBH 1343/1999.

A panaszos az Országgyûlési Biztosok Hivatalához intézett beadványában sérelmezte, hogy férje életének a büntetõeljárás során történõ elvesztésével okozott sérelem miatt részére a kárpótlást nem az 1992. évi XXXII. törvényben meghatározott összeg (1000000 Ft), hanem az említett törvényt módosító 1997. évi XXIX. törvény 14. § (7) bekezdésében hivatkozott különtörvénnyel megállapított (1998. évi XC. törvény 58. § (1) bekezdés) összeg (30000 Ft) figyelembevételével határozták meg.

Az országgyûlési biztos általános helyettese a jogbiztonság (Alk. 2. § (1) bek.), valamint a tulajdonhoz való jog (Alk. 13. § (1) bek.) megsértésének gyanúja miatt indított az ügyben vizsgálatot.

A panaszos 1992. május 31. napján terjesztette elõ kárpótlás iránti kérelmét az Országos Kárrendezési és Kárpótlási Hivatalnál (OKKH) arra hivatkozva, hogy férje az ellene folytatott büntetõeljárás során vesztette életét 1954. október 30. napján. Panaszos kérelmét OKKH elutasította 1994. február 25-én kelt határozatával. A határozat ellen panaszos a Fõvárosi Bírósághoz keresettel élt. A bíróság az 1992. évi XXXII. törvény 14. § c) pontjára hivatkozással az iratokat a Fõvárosi Bíróság Katonai Tanácsának küldte meg az elõzetes bizonyítás lefolytatása céljából. Az ügyben született elutasító végzés ellen panaszos fellebbezést jelentett be, melyet a Katonai Fõügyészség is alaposnak talált, s ezért a végzés megváltoztatását indítványozta. A Legfelsõbb Bíróság a végzést megváltoztatta, s 1997. május 15. napján kelt végzésével úgy döntött: hogy panaszos férje halálának kétséget kizáró oka a magyar hatóság szándékos közremûködése volt. A beterjesztett közigazgatási iratokat a Fõvárosi Bíróság 1997. szeptember 2. napján küldte vissza OKKH-nak, azonban az iratok között a Legfelsõbb Bíróság említett döntését tartalmazó végzése nem volt található. E döntésrõl OKKH csak panaszos képviselõjétõl szerzett tudomást, aki a végzést fénymásolatban 1997. október 28. napján küldte meg a Hivatalnak.

Tekintettel arra, hogy a felhívott alkotmányos jogokkal összefüggésben elõidézett visszásságot a KKI megszüntette azáltal, hogy panaszos részére 1999. június 28-án kelt határozatával a hatályos jogszabályokban rögzítettekkel egyezõ összegû kárpótlást megállapító határozatot hozott, ezért az országgyûlési biztos általános helyettese az ügyben ajánlást nem tett, azonban az ügy vizsgálatáról készült jelentés egy példányának megküldésével panaszost, valamint a KKI fõigazgatóját is tájékoztatta.

OBH 1402/1999.

A panaszos azt sérelmezte, hogy 1997 júliusában adásvételi szerzõdés alapján szerzett Budapest, II. kerületi ingatlana tulajdonjogának ingatlan-nyilvántartásba történõ bejegyzésére vonatkozó 1997 augusztusában benyújtott kérelmét a Földhivatal nem teljesítette.

Az országgyûlési biztos általános helyettese a jogbiztonság (Alkotmány 2. § (1) bekezdés), valamint a tulajdonhoz való jog (Alk. 13. § (1) bek.) megsértése miatt indított az ügyben vizsgálatot.

Az iratokból kitûnik, hogy többször sürgette a panaszos bejegyzés iránti kérelme elintézését, azonban "ügyfélnek" nem tekintették, írásos beadványaira választ nem kapott, ezért 1999 márciusában az országgyûlési biztos segítségét kérte.

Tekintettel arra, hogy az országgyûlési biztos általános helyettesének megkeresését követõen a Földhivatal a panaszos tulajdonjogát az elõterjesztett kérelem szerint az ingatlan-nyilvántartásba bejegyezte, miáltal a vizsgálat befejezését megelõzõen az elõidézett alkotmányos jogokkal kapcsolatos visszásságot megszüntette, ezért az országgyûlési biztos általános helyettese az ügyben ajánlást nem tett, azonban az ügy vizsgálatáról készült jelentése egy példányának megküldésével panaszost, valamint a Fõvárosi Földhivatalt is tájékoztatta.

OBH 1917/1999.

A panaszos az Országgyûlési Biztosok Hivatalához intézett beadványában azt sérelmezte, hogy a tulajdonát képezõ ingatlan tulajdoni lapján a Földhivatal a téves bejegyzés kijavítására irányuló kérelmét elutasította.

Az országgyûlési biztos általános helyettese a jogbiztonság (Alk. 2. § (1) bek.), valamint a tulajdonhoz való jog (Alk. 13. § (1) bek.) megsértése miatt indított az ügyben vizsgálatot.

A Fõvárosi Ingatlan Közvetítõ Vállalat és panaszos által kötött adásvételi szerzõdés alapján utóbbi az ingatlan 4/8-ad részét szerezte meg, melynek ingatlan-nyilvántartási bejegyzését a határidõ megtartásával kérte.

Tekintettel arra, hogy a megkeresés teljesítésével egyidejûleg a Földhivatal az ingatlan tulajdonjogára vonatkozó téves bejegyzést a hatályos jogszabályok rendelkezéseinek megfelelõen kijavította, miáltal az elõidézett, alkotmányos jogokkal összefüggõ visszásságot megszüntette, ezért az országgyûlési biztos általános helyettese ajánlást nem tett, viszont az ügy vizsgálatáról készült jelentés egy példányának megküldésével panaszost, valamint a Fõvárosi Földhivatalt is tájékoztatta.

OBH 2781/1999.

A panaszos azt sérelmezte, hogy részaránytulajdonának megfelelõ aranykorona értékû termõföld kiadásáról a földkiadó bizottság határozatot nem hozott annak ellenére, hogy a földkiadásról 1995-ben - a jegyzõkönyv tanúsága szerint - megegyeztek.

A jogbiztonság (Alk. 2. § (1) bek.), valamint a tulajdonhoz való jog (Alk. 13. § (1) bek.) megsértésének gyanúja miatt indított az ügyben vizsgálatot az országgyûlési biztos.

A panaszos a 15/1956. számú Tsz. tulajdoni külön lap tanúsága szerint Bugyi község közigazgatási területén - beviteli kötelezettség alapján keletkezett - 7,24 aranykorona értékû részaránytulajdonnal rendelkezik. A részaránytulajdonának megfelelõ aranykorona értékû termõföld kiadásáról a földkiadó bizottság mûködése megszûnéséig - 1996. XII. 31. napjáig - nem rendelkezett.

Az országgyûlési biztos a felhívott alkotmányos jogokkal összefüggõ visszásság megszüntetése érdekében kezdeményezte az FM Hivatalnál az elmaradt földkiadás haladéktalan rendezését. Az országgyûlési biztos ajánlását az FM Hivatal elfogadta és arról tájékoztatott, hogy panaszos részaránytulajdonának megfelelõ, 7,24 aranykorona értékû földet 1999. XII. 16-án kelt határozatával kiadta. Az eljárás elérte célját. Az ajánlás a panaszt megoldotta.

Visszalépés a tartalomjegyzékhez

Visszalépés ennek a résznek az elejére

Továbblépés