Visszalépés az elõzõ részhez

OBH 466/1998.

Teljes szöveg: 3.10. alfejezetben.

OBH 467/1998.

I. A törvénysértõ elõállítás sérti a panaszosnak a jogállamisághoz és jogbiztonsághoz (Alk. 2. § (1) bek.), továbbá a személyi szabadsághoz (Alk. 55. § (1) bekezdés) fûzõdõ alkotmányos jogait.

III. A szabálysértés utólagos átminõsítése bûncselekménnyé, annak érdekében, hogy a panaszos elõállítását jogszerûnek tüntessék fel, sérti a jogállamisághoz és jogbiztonsághoz (Alk. 2. § (1) bek.), valamint a tisztességes eljáráshoz fûzõdõ jogot (Alk. 57. § (1) bek.).

A panaszost a Pápai Rendõrkapitányság rendõrei - mivel egy helyi rendõri vezetõ fiával közúti közlekedés során koccanásos balesetet okozott - elõállították. A panasz alapján az állampolgári jogok országgyûlési biztosának általános helyettese vizsgálatot rendelt el. A panaszolt eljárások iratait a Veszprém Megyei Rendõr-fõkapitányságtól beszerezte.

A panaszos az elõállítása miatt panaszt tett a Pápai Rendõrkapitányság vezetõjénél. A Veszprém Megyei Rendõr-fõkapitányság Közbiztonsági Igazgatója szerint a panasz megalapozatlan, az elõállítás jogszerû volt. A panaszos cselekményét - az eredeti minõsítéstõl eltérõen - a Btk. 190. §-ába ütközõ cserbenhagyás vétségének minõsítette. A nyomozás teljesítésére az Ajkai Rendõrkapitányságot jelölte ki. A panaszos fellebbezéssel fordult a megyei rendõrfõkapitányhoz. Fellebbezésében jelezte, hogy a panaszának elbírálásával összefüggésben jogorvoslati lehetõséget nem kapott. A panaszos a rendõrök ellen feljelentést tett a Veszprém Megyei Ügyészségi Nyomozó Hivatalnál. A Nyomozó Hivatal - a fõkapitányság álláspontjára tekintettel - a nyomozást bûncselekmény hiányában megtagadta.

Az Ajkai Rendõrkapitányság a Veszprém Megyei Fõügyészség közlekedési ügyészének állásfoglalása alapján a panaszos ellen elrendelt nyomozást - mivel a cselekmény nem bûncselekmény, hanem szabálysértés - megszüntette. A megszüntetõ határozat elleni panasz alapján a Legfõbb Ügyészség Közlekedési Osztálya a nyomozás továbbfolytatásáról rendelkezett. A rendõrség az ügyészi utasítások alapján folytatott nyomozást vádemelési javaslattal fejezte be. A Veszprémi Városi Bíróság a panaszost az ellene emelt vád alól felmentette, mert a vád tárgyává tett cselekmény nem bûncselekmény, hanem szabálysértés. A sza- bálysértési eljárást elévülés miatt megszüntette.

Az állampolgári jogok országgyûlési biztosának általános helyettese megállapította, hogy az elõállítás elrendelésének idõpontjában a panaszossal szemben bûncselekmény gyanúja nem állt fenn, elõállítása az elismert, kis kárértékû koccanás miatt szükségtelen volt. A rendõrkapitányság vezetõje a panasz ügyében nem hozott határozatot, a panaszost jogorvoslati jogáról nem tájékoztatta. A fellebbezés elutasítása ugyancsak határozathozatal nélkül történt. Az állampolgári jogok országgyûlési biztosának általános helyettese kezdeményezte, hogy a legfõbb ügyész - jogellenes fogvatartás bûntette, illetve hivatali visszaélés gyanúja miatt - büntetõeljárás keretében vizsgáltassa meg az ügyben eljáró rendõrök felelõsségét,

intézkedjék, hogy a Rendõrségrõl szóló 1994. évi XXXIV. törvény alapján tett panaszok elbírálása megfelelõ hatásköri és eljárási szabályok szerint történjen, illetve a szabályozás esetleges hiányát vagy hiányosságait pótolják. A válaszadás határideje még nem telt le.

OBH 646/1998.

A panaszos sérelmezte, hogy falopások miatt tett feljelentései ügyében a rendõrség az eljárásokat eredménytelenül megszüntette. A panasz alapján az az állampolgári jogok országgyûlési biztosa vizsgálatot rendelt el, és a Veszprém Megyei Rendõr-fõkapitányság vezetõjétõl beszerezte a panaszos feljelentései alapján folytatott nyomozások iratait.

A Tapolcai Rendõrkapitányságon a nyomozás során tanúkat hallgattak ki. A feljelentett személynél házkutatást tartottak és gyanúsítottként kihallgatták. Kihallgatása során tagadta, hogy a panaszos területérõl fákat vágott volna ki. Az általa építkezéshez és más célokra felhasznált faanyagról kb. 660 ezer forint értékû hivatalos számlát mutatott be. Elõadta, hogy a feljelentõvel birtokvitája van. A panaszos által megjelölt terület a Nyugat-dunántúli Vízügyi Igazgatóság tulajdonában van, amelyen szóbeli engedély alapján kaszálja a füvet és fákat is vágott ki. A terület nincs kimérve és körülkerítve.

A rendõrség a nyomozást megszüntette, mert a beszerzett adatok alapján nem volt bizonyítható, hogy a bûncselekményt a feljelentett követte el. A megszüntetés ellen benyújtott panaszt a Tapolcai Városi Ügyészség elutasította.

A panaszos késõbb ismételten feljelentést tett lopás miatt, továbbá mert elmondása szerint - amikor az erdõterületét akarta megnézni - a korábban feljelentett személy munkagéppel a személygépkocsija elé állt és megfenyegette. A Tapolcai Rendõrkapitányság feljelentés kiegészítés során szaktanácsadót vont be, aki a panaszos által bemutatott területen friss vágásra utaló nyomokat nem talált. A rendõrség ellenõrizte a panaszos által megnevezett fafeldolgozó kisiparost, akihez a panaszos állítása szerint a feljelentett szállítja az általa kivágott fákat. A feljelentés kiegészítés során beszerzett adatok nem erõsítették meg a panaszos állításait, ezért a nyomozást bûncselekmény hiányában megtagadták. A panaszos kifogásolta, hogy a rendõrség nem foglalkozott a személye elleni fenyegetéssel. A megtagadó határozat ellen benyújtott panaszt az ügyészség elutasította.

A panaszos veszélyes fenyegetés és lopás gyanúja miatt tett feljelentése ügyében a rendõrség csak a panaszos által ismételten sérelmezett falopások kérdésével foglalkozott. A nyomozást megtagadó határozat is erre terjedt ki és nem érintette a feljelentõ által elõadott veszélyes fenyegetést, amely miatt valójában a rendõrséghez fordult. A nyomozást megtagadó határozatban utalni kellett volna a cselekménnyel kapcsolatos megállapításokra és intézkedésekre vagy tájékoztatni kellett volna a panaszost arról, hogy az általa feljelentett cselekmény nem alkalmas a szabálysértési tényállás megállapítására, vagy az a rendelkezésre álló adatok alapján nem bizonyítható.

OBH 1276/1998.

Teljes szöveg: 3.9. alfejezetben.

OBH 1810 /1998.

A panaszos sérelmezte, hogy eredménytelen vizsgára tekintettel megszüntették hivatásos rendõri szolgálati viszonyát. A vizsga utólagos letételét az országos rendõrfõkapitány engedélyezte számára, de a rendõr szakközépiskola vizsgabizottsága megtagadta a vizsgáztatását arra hivatkozással, hogy már nem tartozik a rendõrség állományába.

Az országgyûlési biztos általános helyettese folytatott a panasz alapján vizsgálatot. Megállapította, hogy a panaszos 1994-tõl teljesített hivatásos rendõri szolgálatot. A szakképzettség megszerzésére a Miskolci Rendõr Szakközépiskolára iskolázták be. A záróvizsgákra 1996 nyarán került sor. Ezeken a panaszos két tárgyból sikertelen vizsgát tett. Az utóvizsgán az egyik tárgyból ismét elégtelen osztályzatot kapott. A sikertelen vizsgára tekintettel az iskola parancsnokának kezdeményezésére a panaszos szolgálati viszonyát 1996. szeptember 15-i hatállyal, jogszerûen megszüntették.

Az Országos Rendõr-fõkapitányság vezetõje a panaszos kérelmére 1996 õszén engedélyezte újabb javítóvizsga letételét a Budapesti Rendõr Szakközépiskolában. A vizsga elõkészítése megkezdõdött, idõpontját is kitûzték. A panaszos a vizsgán megjelent, de a vizsgabizottság arra hivatkozással, hogy nem tartozik a rendõrség állományába, vizsgáztatását mellõzte. A panaszos ettõl kezdve számtalan kisérletet tett, hogy a rendõrség állományába kerülhessen, mindhiába.

Az országgyûlési biztos általános helyettese megállapította, hogy a vizsgáztatásra kijelölt tanintézmény vizsgabizottsága az elöljárói döntés felülbírálatával, a végrehajtás megtagadásával a kérelemhez fûzõdõ jogot és az elöljárói döntést tartalmatlanná tette, ezzel a jogbiztonsággal összefüggésben visszásságot okozott.

Ezért kezdeményezte, hogy az országos rendõrfõkapitány gondoskodjon arról, hogy a kijelölt intézmény ne bírálhassa felül az elöljárói engedély jogszerûsûgét, valamint hogy a panaszos az ismételt vizsgáját letehesse.

A címzett az ajánlást elfogadta, a vizsgáztatáshoz szükséges intézkedéseket megtette.

A panaszos is jelezte, hogy vizsgáit letette. Az ajánlás eredményre vezetett.

OBH 2648/1998.

A panaszos az adatvédelmi biztoshoz elõterjesztett beadványában - egyebek mellett - sérelmezte, hogy a Nagykanizsai Rendõrkapitányság nyomozói 1998. január 26-án halaszthatatlan nyomozási cselekményként foganatosítottak lakásában házkutatást.

A panasz alapján az országgyûlési biztos vizsgálatot rendelt el. Vizsgálata során az adatvédelmi biztostól iratokat szerzett be, valamint telefonon bekérte a Nagykanizsai Rendõrkapitányság vezetõjétõl az üggyel kapcsolatos fegyelmi határozatot.

Az országgyûlési biztos megállapította, hogy a Nagykanizsai Rendõrkapitányság folytatott büntetõeljárást a panaszos és társa ellen. A nyomozók 1998. január 26-án halaszthatatlan nyomozási cselekményként házkutatást foganatosítottak a panaszos lakásában, és lefoglalták az 56-os Szövetség Zala Megyei Szervezetének nyilvántartását, továbbá egyéb iratait. Az adatvédelmi biztos megkeresése alapján a Nagykanizsai Rendõrkapitányság vezetõje felülvizsgálta a szóban forgó, akkor még folyamatban lévõ nyomozás iratait. A kapitány a panaszos által sérelmezett házkutatást jogosnak, de a házkutatás halaszthatatlan nyomozási cselekményként való foganatosítását szabálytalannak minõsítette. Ezért az ügy elõadóját feddés fenyítéssel sújtotta. A fegyelmi határozatot az ügyintézõvel ismertették, ellene panasszal nem élt.

Az országgyûlési biztos megállapította, hogy a szóban forgó büntetõügy elõadója a jogállamiság és az abból fakadó jogbiztonság követelményével, valamint a tisztességes eljárással összefüggésben - tekintettel a gyanúsítottnak (panaszosnak) az ártatlanság vélelméhez fûzõdõ jogos érdekére is - visszásságot okozott azzal, hogy a házkutatást nem a Be. 103. és 130. §-aiban, valamint a rendõrség nyomozati utasítása 107. és 108. pontjaiban meghatározottak szem elõtt tartásával végezte, vagyis már elrendelt, folyamatban lévõ nyomozásban a házkutatást halaszthatatlan nyomozati cselekményként foganatosította. Különösen figyelmen kívül hagyta az ügyintézõ a Be. 130. § (2) bekezdésében elõírtakat, mely szerint: "A nyomozás elrendelése elõtt halaszthatatlan nyomozási cselekményeknek van helye, ha a késedelem veszéllyel jár, így különösen a megkezdett bûncselekmény befejezésének, újabb bûncselekmény elkövetésének, az elkövetõ elrejtõzésének, a bizonyítékok eltüntetésének vagy megsemmisítésének megakadályozása érdekében. ..." Ezek a feltételek a panaszos ellen folyamatban volt nyomozás során nem álltak fenn, tehát nem lehetett volna alkalmazni a halaszthatatlan nyomozási cselekményre vonatkozó szabályokat.

A megállapított visszásság ellenére ajánlást nem tett az országgyûlési biztos, ugyanis elegendõnek és megfelelõnek tartotta az ügy elõadójának fenyítésben részesítését.

A házkutatás jogosságát nem vitatta az országgyûlési biztos, mert nem büntetõügyekben eljáró hatóság, nincs lehetõsége arra, hogy meghatározza a nyomozó hatóságok számára vagy a nyomozó hatóságok helyett a Be-ben biztosított bizonyítási eszközök igénybevételének sorrendjét, idõpontját és azt, hogy melyik bizonyítási eszközt alkalmazzák. A nyomozó hatóságok helyett a bizonyítékokat sem mérlegelheti még akkor sem, ha a nyomozó hatóságok mérlegelési jogköre nem korlátlan. Alkotmányossági probléma viszont csak akkor merül fel a mérlegeléssel összefüggésben, ha azok gyakorlása alkotmányos elveket vagy jogokat sért. A vizsgált ügyben azonban ilyen jogsérelem nem merült fel.

OBH 2704/1998.

Az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében rögzített jogállamiság és az abból fakadó jogbiztonság követelményével, valamint a tisztességes eljáráshoz való joggal - figyelemmel az eljárás alá vont személynek az ellene indult eljárás mielõbbi befejezéséhez fûzõdõ érdekére és az ártatlanság vélelmére is -, továbbá az Alkotmány 57. § (5) bekezdésében rögzített jogorvoslathoz való joggal összefüggésben visszásságot okoz, ha a rendõrhatóság dolgozója nem rendelkezik a baleset helyszíneléséhez szükséges nyomrögzítõ eszközökkel, a fellebbezést nem tartalma szerint bírálja el, illetve nem tesz semmit a panasz elbírálására, valamint ha az illetékes parancsnok nem észleli az irányítása alatt álló dolgozó szakszerûtlen intézkedését, és nem tartja be az ügyiratkezelés szabályait, végül ha egy belsõ norma ex-lex állapotot teremt.

A panaszos szerint az 1996 májusában történt közlekedési balesetekor a Gárdonyi Rendõrkapitányság rendõrei a helyszínelést szakszerûtlenül végezték. Kifogásolta továbbá a baleset miatt indult szabálysértési eljárás elhúzódását, és az ügyben elõterjesztett panaszainak elbírálása során tanúsított rendõri mulasztásokat.

A panasz alapján az országgyûlési biztos vizsgálatot rendelt el. Ennek során az országos rendõrfõkapitánytól állásfoglalást kért az ügyben és iratokat kért be.

Az országos rendõrfõkapitány arról értesítette az országgyûlési biztost, hogy a panaszos 1996. május 28-án részese volt egy könnyû sérüléssel járó közúti közlekedési balesetnek. A helyszínelést a Gárdonyi Rendõrkapitányság járõrei végezték, akik a balesetért a panaszos felelõsségét állapították meg. Ezért a panaszossal szemben - közúti közlekedés rendjének megzavarása szabálysértés miatt - eljárás indult. A szabálysértési eljárást - szabálysértés hiányában - 1998. február 5-én megszüntették. Ez ellen a balesetben érintett mindkét gépkocsi vezetõje fellebbezéssel élt. A Fejér Megyei Rendõr-fõkapitányság a megszüntetõ határozatot hatályon kívül helyezte, a panaszost figyelmeztetésben részesítette és az eljárást vele szemben megszüntette, egyben kötelezte az eljárási költség megfizetésére. A panaszos ezután a belügyminiszterhez fordult. A miniszternek címzett beadványát felügyeleti intézkedés iránti kérelemnek minõsítették. A felügyeleti intézkedést foganatosító országos fõkapitányság az ügyben hozott II. fokú szabálysértési határozatot - az I. fokú határozatra is kiterjedõen - hatályon kívül helyezte, és az eljárást - bizonyíték hiányában - megszüntette. Az eljárási költségek viselését az államra terhelte, elrendelte továbbá a már lerótt eljárási költségnek a panaszos részére való visszautalását.

A fõkapitány tájékoztatója szerint a panaszos az I. fokú szabálysértési határozat elleni fellebbezésében sérelmezte a helyszínen történt rendõri intézkedést is. Az I. fokú szabálysértési hatóság azonban ezt nem észlelte, nem vizsgálta a fellebbezésnek azt a részét, melynek elbírálására a Rendõrségrõl szóló törvényt kellett volna alkalmazni. Erre csak akkor került sor, miután a II. fokú szabálysértési hatóság felhívta rá a figyelmet. A Gárdonyi Rendõrkapitányság vezetõje végül elutasította a panaszos rendõri intézkedés elleni kérelmét. Ez ellen is fellebbezett a panaszos. A panasznak a Fejér Megyei Rendõr-fõkapitányság vezetõje helyt adott, rámutatott, hogy a közlekedési baleset helyszínére érkezõ rendõrök intézkedése felületes volt.

Az országos rendõrfõkapitány megállapította azt is, hogy a szóban forgó szabálysértési eljárás és rendõri intézkedés elleni panasz iratain nem volt érkeztetés, szignálás, parancsnoki revízió. Mindez ellentétes volt a rendõrség ügyiratkezelési szabályzatával. Ezenkívül az ügy elõadója indokolatlanul késleltette az eljárás befejezését, és felelõs volt azért is, mert nem észlelte a helyszíni rendõri intézkedés miatt elõterjesztett panaszt, vagy ha észlelte, nem intézkedett elbírálására. A felületes, hanyag helyszínelést folytató rendõrökkel szemben azonban objektív elévülés miatt fegyelmi eljárást már nem kezdeményezett.

Az országos fõkapitány megállapította továbbá, hogy a szóban forgó baleset helyszínelésekor az intézkedõ rendõröknél nem volt a helyszín pontos rögzítéséhez szükséges eszköz (pl. fényképezõgép, mérõeszközök). Az esemény körülményeit, a helyszínt szemrevételezéssel rögzítették, a távolságokat lépésekkel mérték ki. Mindez ugyan megfelelt az akkor hatályos belsõ rendelkezésnek, de a belsõ intézkedés ex-lex állapotot teremtett. Ezért 1998. március 15-én olyan belsõ normát léptettek hatályba, ami elõírta, hogy az objektív igazság megállapítása jogi követelményének érvényesülése érdekében a sérüléssel járó közúti közlekedési balesetek helyszínelését a technikai eszközökkel jól felszerelt baleseti helyszínelõnek kell végrehajtania.

Az országgyûlési biztos az ügyben összességében megállapította, hogy a rendõrjárõrök, mivel úgy vonultak a baleset helyszínére, hogy nem voltak felszerelve a szükséges nyomrögzítõ eszközökkel, a szabálysértési ügyintézõ azzal, hogy a panaszos I. fokú határozattal szemben benyújtott fellebbezését nem tartalma szerint bírálta el, az ügy elõadójának parancsnoka, mert nem észlelte az irányítása alá tartozó rendõrségi dolgozó szakszerûtlen intézkedését, és nem tartotta be az ügyiratkezelés szabályait - figyelemmel a panaszosnak az ellene indult eljárás mielõbbi befejezéséhez fûzõdõ érdekére és az ártatlanság vélelmére is - megsértették a jogállamiság és az abból fakadó jogbiztonság követelményét, valamint a tisztességes eljáráshoz való alkotmányos jogot. Ugyanezen jogok csorbulását okozta az Országos Rendõr-fõkapitányság azon belsõ rendelkezése, ami nem volt alkalmas arra, hogy a közúti közlekedési balesetek rekonstruálását a illetékes rendõri állomány jogszerûen végezze, a nyomokat a valóságnak megfelelõen rögzítse. Ezeken túl a szabálysértési elõadó megsértette a jogorvoslathoz való alkotmányos jogot is, mert nem tett semmit a helyszíni rendõri intézkedés elleni panasz elbírálására.

A megállapított visszásságok ellenére az ügyben az országgyûlési biztos ajánlást nem tett, mert vizsgálata során az országos rendõrfõkapitány valamennyi visszásság orvoslásáról gondoskodott. Nem tartotta azonban mellõzhetõnek - különösen a szabálysértésekrõl szóló 1999. évi LXIX. törvény 2000. március 1-jétõl való hatálybalépésére tekintettel -, hogy az országos fõkapitány ne hívja fel az alárendeltségében mûködõ valamennyi szabálysértési hatóság állományának figyelmét a jogszabályoknak megfelelõ, maradéktalan eljárási rend betartására.

OBH 3295/1998.

A panaszosok a velük szemben foganatosított rendõri intézkedés miatt tettek panaszt. Sérelmezték, hogy a gépjármûvükön szállított áruk eredetének igazolása ellenére õket elõállították, a tõlük lefoglalt iratokról, árukról átvételi elismervényt nem kaptak. A helyiség-ellenõrzés során egy fogyasztóvédelmi felügyelõ is jelen volt, de azt a jegyzõkönyvben nem tüntették fel, továbbá a képviseletükben eljáró ügyvéd panaszára a városi rendõrkapitányság vezetõje nem válaszolt.

Az országgyûlési biztos általános helyettese a panaszra figyelemmel vizsgálatot rendelt el. Megállapította, hogy a Zalaegerszegi Rendõrkapitányság beosztottai a késõ esti órákban a város belterületén közúti ellenõrzés alá vonták a panaszosok által használt személygépkocsit és utasait. Miután a gépkocsiban szállított kozmetikai cikkek és pénztárgép eredetét a helyszínen hitelt érdemlõ módon igazolni nem tudták, a panaszosokat elõállították a rendõrkapitányságra és az elõállító helyiségbe helyezték el õket. Jegyzõkönyvi meghallgatásukat nem végezték el.

A gépkocsi kulcsát a tulajdonosától átvették, de a gépkocsi tartozékairól, a szállított áruról részletes jegyzõkönyv nem készült. A gépkocsit és a benne szállított árut nem foglalták le, azok visszaadására csak több nap elteltével került sor.

Az egyik panaszos lakásában és irodájában helyiség-ellenõrzést is végrehajtottak, melynek során iratokat és vegyi árukat megõrzésre átvett a rendõrség. Az errõl készített jegyzõkönyvön a rendõrség két tagján, egy hatósági tanún és a panaszoson kívül más jelenlevõt nem tüntettek fel, ezért nem bizonyított, hogy a fogyasztóvédelmi felügyelet képviselõje is jelen volt.

Panaszosok egyike - ügyvéd útján - panasszal fordult a Zalaegerszegi Rendõrkapitányság vezetõjéhez, aki az írásbeli megválaszolást elmulasztotta. Az ügyvédet telefonon tájékoztatták, de írásbeli választ nem kért. A szóbeli tájékoztatásról pedig feljegyzés nem készült. A Rendõrségrõl szóló törvény alapján a rendõrkapitányság vezetõjének a rendõri intézkedés ellen bejelentett panasz tárgyában 8 napon belül indokolt határozatban kellett volna döntenie.

A Zala Megyei Rendõr-fõkapitányság vezetõjének az országgyûlési biztos általános helyettese kérésére lefolytatott vizsgálata több vonatkozásban szakszerûtlen intézkedést és ezzel kapcsolatban fegyelemsértés gyanúját állapította meg az ügyben. A felelõsségrevonás lehetõsége azonban - a fegyveres szervek hivatásos állományú tagjainak szolgálati viszonyáról szóló törvény szerint - elévült, mert a cselekmény elkövetése óta több mint egy év eltelt.

Az országgyûlési biztos általános helyettese az ügyben megállapította a jogállamiság és jogbiztonság, valamint a jogorvoslati jog sérelmét, de ajánlást a jelentõsebb idõmúlásra figyelemmel nem tett, a vizsgálatot lezárta. Javasolta a Zala Megyei Rendõr-fõkapitányság vezetõjének, hogy az állampolgári panaszok, bead- ványok gondosabb, körültekintõbb intézésére az érintett vezetõi állomány figyelmét hívja fel.

OBH 4173/1998.

Teljes szöveg: 3.10. alfejezetben.

OBH 4228/1998.

Panaszos a Szarvasi Rendõrkapitányság által hozott, nyomozást megtagadó határozatot, illetve a Szarvas Város Ügyészsége által a nyomozást megtagadó határozat ellen benyújtott panaszt elutasító határozatot sérelmezve fordult az Országgyûlési Biztosok Hivatalához.

Panaszos feljelentést tett a tanyája melletti telek tulajdonosa ellen. A Szarvasi Rendõrkapitányság nyomozást megtagadó határozatot hozott, amelyet azonban - a benyújtott panasz nyomán - a kapitányságvezetõ utasítására hatályon kívül helyeztek és elrendelték a feljelentés kiegészítését. A feljelentés kiegészítése során meghallgatták a károkozó képviselõjét, illetve beszerezték a jegyzõ birtokvédelem tárgyában hozott határozatát. Az újabb nyomozást megtagadó határozat megállapította, hogy az érintett telektulajdonos képviselõje a károkozás tényét elismerte. A nyomozást megtagadó döntést a városi rendõrkapitányság arra a tényre alapozta, hogy a bûncselekmény egyik tényállási elemét, a szándékosságot semmi sem bizonyítja. Panaszos a nyomozást megtagadó határozat ellen panasszal élt. A Szarvasi Városi Ügyészség a panaszt elutasította. Az országgyûlési biztos általános helyettese megállapította, hogy a feljelentõnek a tisztességes eljáráshoz való jogát a büntetõeljárás során a Be. azon rendelkezései konkretizálják, amelyek egyrészt csak taxatíve meghatározott esetekben teszik lehetõvé a nyomozás megtagadását, másrészt amelyek biztosítják az e döntés elleni panasz jogát, harmadrészt pedig azok, amelyek az eljáró hatóság számára elõírják a döntés indoklásának kötelezettségét. E szabályok célja a nyomozás megtagadásáról szóló határozat megalapozottságának biztosítása, illetve a döntés vitathatóvá tétele.

A Be. 127. § (1) bekezdésének a) pontja két különbözõ esetet foglal magába. Az, hogy a feljelentett cselekmény nem bûncselekmény, azt jelenti, hogy a feljelentésben közölt adatok nem merítik ki valamely bûncselekmény törvényi tényállását. Az alapos gyanú hiánya ezzel szemben azt jelenti, hogy a feljelentésben közölt adatok nem alkalmasak, nem elegendõek az alapos gyanú kialakításához. A hatóság csak olyan okra hivatkozhat, amelyet a törvény meghatároz, másrészt a nyomozás megtagadásának okát az általa, illetve a feljelentés által feltárt tények kellõen alá kell hogy támasszák. A nyomozást meg kell tagadni, ha a feljelentésbõl vagy a feljelentés kiegészítése során szerzett adatokból megállapítható, hogy a feljelentett cselekmény nem bûncselekmény (pl. szabálysértés, fegyelmi vétség, polgári jogi ügy). Nem lehet a nyomozást megtagadni a bizonyítási eszközök (bizonyítékok) hiánya vagy ezek megszerzésének nehézsége, illetve kizárt volta miatt. A nyomozó hatóságnak éppen az a feladata, hogy a hiányzó bizonyítási eszközöket (bizonyítékokat) felkutassa vagy legalábbis felkutatásukat megkísérelje. A hatóság a nyomozás megtagadását csak olyan tény fennálltára alapíthatja, amely a maga bizonyítottságával - minden egyéb, a tényállásszerûséget alátámasztó tényezõ esetleges felmerülése esetén is - önmagában kizárja a bûncselekmény megvalósulását. A szándék mint szubjektív tényállási elem hiányára való hivatkozás a tényállásszerûség vitatását jelenti. A vizsgált határozatot hozó szerv azonban nem annak megállapítására jutott, hogy valamely - a feljelentésben feltárt vagy a feljelentés kiegészítése során megállapított - tény kizárja a szándékosság megállapítását, hanem arra hivatkozott, hogy a szándékosság megállapíthatóságát a bizonyítottság hiánya zárja ki. Az általános helyettes megállapította, hogy túllépte a mérlegelési jogát és alkotmányos jogokkal kapcsolatos visszásságot okozott a tisztességes eljáráshoz való joggal összefüggésben a nyomozó hatóság, amikor egy tényállási elem bizonyítottságának hiányára hivatkozva megtagadta a nyomozás lefolytatását.

OBH 4777/1998.

A panaszost a rendõrség vérvételre elõállította, majd a szabálysértési hatóság ittas jármûvezetés szabálysértése miatt pénzbírsággal sújtotta. A panaszos ezt sérelmezte, mert állítása szerint szeszesitalt csak a balesetet követõen fogyasztott. Sérelmezte a panaszos azt is, hogy gépjármûvezetõi engedélyét - 8 hónapi idõtartamra történt bevonása ellenére - csak 10 hónap múlva kapta vissza.

Az országgyûlési biztos általános helyettese a panasz alapján vizsgálatot folytatott. Megállapította, hogy a panaszos a szabálytalanul az úttestre lépõ gyalogosok kikerülése során gépkocsijával megcsúszott és villamosnak ütközött. Panaszos a helyszínen egy tanúval és a villamos vezetõjével beszélt, adataikat felírta, majd a közelben megállította az ott haladó rendõrségi gépkocsit, és a rendõröktõl az esettel kapcsolatos tennivalóit kérdezte. Rendõri intézkedés nem volt, mert a villamos vezetõje azt nem kérte. A szabálytalankodó gyalogosok kiléte ismeretlen maradt.

A panaszos - állítása szerint - a baleset után a lakására ment és egyik szomszédasszonyával beszélt a vele történtekrõl, miközben elfogyasztott 2-3 dl pezsgõt. Ezután 22.00 óra körüli idõpontban a Budapest XI. kerületi Rendõrkapitányságra ment, ahol bejelentette a balesetet. Az intézkedésre utasított rendõrök vele szemben alkoholszondás ellenõrzést alkalmaztak, majd vérvételre elõállították. A két alkalommal levett vér szakértõi vizsgálata 0,68, illetve 0,49 ezrelékes, szabálysértési értékhatáron belüli alkoholos befolyásoltságot mutatott ki. A véralkoholértékre figyelemmel a panaszossal szemben ittas jármûvezetés vétsége miatt elrendelt nyomozást megszüntették, és szabálysértési feljelentést tettek.

A szabálysértési hatóság a panaszost pénzbírsággal sújtotta és vezetõi engedélyét 8 hónapra visszavonta. A határozat elleni jogorvoslatra irányuló beadványait több fórumon elutasították. A jogorvoslati eljárás során a Budapesti Rendõr-fõkapitányság észrevételezte, hogy a tárgyalás kitûzése, a kirendelt szakértõ szakvéleményének ismertetése indokolatlanul késedelmes volt. A gépjármûvezetõi engedély 8 hónap idõtartamra történõ bevonásáról az I. fokú hatóság a vezetõi engedély bevonásától nyolc hónap eltelte után döntött.

Az elsõfokú határozat ellen bejelentett panaszt a másodfokú hatóság elutasította és intézkedett az engedély visszaadására. Ez azonban ismét késedelmesen történt meg. A vezetõi engedély bevonása így 10 hónap és két nap ideig tartott.

Az országgyûlési biztos általános helyettese kezdeményezte, hogy az Országos Rendõr-fõkapitányság vezetõje tegyen intézkedést arra, hogy a rendõrhatóság által meghatározott idõtartamra bevont gépjármûvezetõi engedélyeket a tulajdonosok az idõtartam leteltekor késedelem nélkül visszakaphassák.

Az ORFK vezetõje az ajánlást késedelmesen ugyan, de elfogadta.

OBH 5208 /1998.

A panaszos sérelmezte, hogy a számára anyagi kárt okozó, különbözõ bûncselekmények miatt tett feljelentése alapján a rendõrség, a határõrség, a vám- és pénzügyõrség, az adó- és pénzügyi ellenõrzés illetékes szervei nem jártak el kellõ hatékonysággal. Az ügyben hónapokig nem történt semmi, a feljelentésében közöltek egy részével nem foglalkoztak, az iratokat egymáshoz küldözgették, azokból egyes iratok eltûntek. Több esetben nem kapott választ és nem tájékoztatták az ügy állásáról.

Az országgyûlési biztos általános helyettese a panasz alapján vizsgálatot rendelt el. Megállapította, hogy a panaszos a Budapest X. kerületi Rendõrkapitányságon sikkasztás miatt feljelentést tett a Mastro Bau Kft. ügyvezetõje, korábbi munkáltatója ellen. A feljelentés szerint a Kft. ausztriai munkahelyekre közvetített építõipari szakembereket, akik fizetésüket ATS-ben kapták, és a közvetítésért - kaucióként - meghatározott összeget a Kft. részére befizettek. Ezen összegek a dolgozók részére elõzetes ígéret ellenére nem kerültek visszafizetésre. A Kft. ügyvezetõje - panaszos szerint - a kölcsönös elszámolások során 1,2 millió ATS-gel adósa maradt panaszosnak, aki a Kft-nél szerelésvezetõi beosztást töltött be. A Kft-t csõd miatt felszámolták, ezzel panaszos anyagi követelésének kielégítési alapját elvonták.

A Budapest X. és XVII. kerületi Ügyészség az ügyben pótnyomozást rendelt el, az ügy elõadója azonban mintegy hat hónapig az ügyben intézkedést nem tett. Ezért vele szemben fegyelmi eljárást rendeltek el. A bejelentett panaszok alapján több olyan intézkedés történt, amely a még folyamatban levõ nyomozás meggyorsítását, belátható idõn belüli befejezését szolgálta. A nyomozás lefolytatását a Budapesti Rendõr-fõkapitányság Vizsgálati Fõosztálya vette át, alapos nyomozati terv készült, az ügyben fokozott vezetõi revíziót és ügyészi felügyeletet rendeltek el.

Az országgyûlési biztos általános helyettese megállapította, hogy a panaszos által kifogásolt büntetõeljárás folyamatossága indokolatlanul, a büntetõeljárási jog szabályait sértõ módon 1998. április és 1998. október hónap közötti idõszakra megszakadt. Ez oly mértékben érintette a panaszos érdekét, hogy sérült a méltányos és tisztességes eljárás alkotmányos követelménye. Arra tekintettel azonban, hogy a mulasztást elkövetõ személlyel szemben a fegyelmi felelõsségrevonáshoz, továbbá az ügy gyors, szakszerû folytatásához szükséges más intézkedéseket idõközben megtették, az állampolgári jogok országgyûlési biztosa általános helyettese ajánlást nem tett. A vizsgálatot ajánlás nélkül lezárta.

OBH 5276/1998.

A panaszos szerint ingóságai eltulajdonítása miatt a rendõrségen tett bejelentésére semmiféle választ nem kapott, intézkedés nem történt.

Az országgyûlési biztos a panasz alapján vizsgálatot folytatott. Megállapította, hogy a panaszos személyes használati tárgyak, ruhadarabok, építõanyagok eltulajdonítása miatt 1998. február 16-án - ismert személyre vonatkozó - bejelentést tett a Budapesti Rendõr-fõkapitányság Központi Ügyeletén. A bejelentést az ügyben eljárni illetékes Érdi Rendõrkapitányságra küldték meg, ahol a bejelentésben foglaltak ellenõrzését 1998. március 19-én hajtották végre. Az ellenõrzés során a bejelentésben megnevezett elkövetõ lakásában és telkén a bejelentésben szereplõ tárgyak közül egyet sem talált meg az eljáró rendõr. A panaszos szomszédjával szemben sem bûncselekmény, sem szabálysértés elkövetésének gyanúját nem lehetett alátámasztani. Ezt a panaszossal szóban közölték, de írásban nem értesítette õt az Érdi Rendõrkapitányság.

Az Érdi Rendõrkapitányság beosztottai szakszerûtlenül jártak el akkor, amikor írásban nem tájékoztatták a panaszost bejelentése kivizsgálásának eredményérõl. Ezzel sérült a jogbiztonság elve, de sérelmet szenvedett a panaszos jogorvoslati vagy panasz elõterjesztéséhez való joga is.

Szakszerûtlen volt az Érdi Rendõrkapitányság eljárása azért is, mert attól függetlenül, hogy a panaszos által elmondottakat a Budapesti Rendõr-fõkapitányságon "Jegyzõkönyv bejelentésrõl" formanyomtatványon foglalták írásba, azt tartalma szerint feljelentésnek kellett volna tekinteni. Ennek megfelelõen pedig az ügyben vagy a büntetõeljárásról szóló törvény vagy szabálysértési értékhatár esetén az 1968. évi I. törvény szerint kellett volna intézkedni, eljárni.

A büntetõeljárási szabályok alkalmazásának mellõzésével csorbult a jogállamiság és az abból fakadó jogbiztonság követelményének elve, figyelemmel a panaszos jogos érdekeire is, ezért az ügyben az országgyûlési biztos az alkotmányos jogokkal összefüggõ visszásságot megállapította.

Tekintettel arra, hogy a Pest Megyei Rendõr-fõkapitányság vezetõje idõközben intézkedést adott ki az állampolgárok panaszai kivizsgálási rendjének szabályozásáról, továbbá utasította az Érdi Rendõrkapitányság vezetõjét, hogy - ha utólag is - értesítse írásban a panaszost bejelentése kivizsgálásának eredményérõl, az országgyûlési biztos ajánlást nem tett, a vizsgálatot lezárta.

Nem élt ajánlással azért sem, mert az Érdi Rendõrkapitányság a panaszos beadványa alapján nem rendelt el büntetõ- vagy szabálysértési eljárást. A nyomozó, illetve szabálysértési hatóságok a rendelkezésükre álló adatokat, bizonyítékokat egyenként és összességükben szabadon értékelik, mérlegelik és ennek alapján meggyõzõdésük szerint döntenek az eljárás megindításának vagy mellõzésének indokoltságáról. Az állampolgári jogok országgyûlési biztosa nem nyomozó hatóság, így a nyomozó hatóság helyett nem értékelheti és mérlegelheti a rendelkezésre álló adatokat.

OBH 5401/1998.

A panaszos sérelmezte, hogy pomázi házának sorozatos feltörése miatt tett feljelentései alapján a Szentendrei Rendõrkapitányság nem tett meg mindent az elkövetõk elfogása érdekében, a nyomozást szakszerûtlenül végezte, a helyszínen nem rögzítettek nyomokat, továbbá a bûnügyi iratokból sem kapott másolatot. Azt is kifogásolta, hogy feleségének Budapest III. kerületbõl eltulajdonított gépkocsiját nem találta meg a rendõrség még azt követõen sem, hogy a panaszos bejelentette a rendõrségen, hogy látta a gépkocsit.

Az országgyûlési biztos a panasz alapján vizsgálatot rendelt el. Megállapította, hogy a panaszos pomázi házába 1996-1998 közötti idõben ismeretlen tettesek öt alkalommal is betörtek. A betörések miatt megtett feljelentések alapján a Szentendrei Rendõrkapitányság több nyomozást folytatott. Két esetben az ügyeket egyesítették. A nyomozást minden esetben eredménytelenül zárták le, az elkövetõ kilétét nem sikerült megállapítani.

A legfõbb ügyész helyettese szerint a rendõrkapitányság nyomozása több esetben kifogásolható volt. Három betörés esetén ujj-, tenyér- vagy eszköznyomot nem rögzítettek, a helyszíni szemle jegyzõkönyvében utalás sem volt arra, hogy azt egyáltalán megkísérelték volna. A rendõrség az ismeretlen elkövetõ felderítése érdekében szükséges és lehetséges valamennyi nyomozási cselekményt nem végezte el, pl. tárgykörözés kiadásának egyik ügyben sem volt kellõen dokumentált nyoma, nem lehetett megállapítani azt sem, hogy milyen legális vagy illegális értékesítési helyet ellenõriztek.

Az ehhez hasonló eljárások nem egyedi jelenségek, és emiatt az ügyészségek a nyomozó hatóságnál már számtalan esetben intézkedtek. A panaszos által kifogásolt ügyek iratait a Pest Megyei Fõügyészség is megvizsgálta. Ennek alapján a Pest Megyei Rendõr-fõkapitányság bûnügyi igazgatóját felhívta, hogy tegye meg a szükséges intézkedéseket annak érdekében, hogy valamennyi ismeretlen tetteses bûnügyben a nyomozó hatóságok tényleges, érdemi felderítõ munkát végezzenek.

A bûnügyi iratokban nem volt nyoma annak, hogy panaszos a nyomozás befejezését követõen iratok kiadását kérte volna. Erre a jogra és lehetõségre panaszos figyelmét az ügyészség felhívta.

A panaszos felesége gépkocsijának ellopása tárgyában a Budapest III. kerületi Rendõrkapitányságon tett feljelentést illetékességbõl a Gépjármû-felderítési Osztályra küldték meg, ahol a nyomozást annak eredménytelensége miatt megszüntették. A panaszosnak az ellopott jármû észlelésére vonatkozó távbeszélõn tett bejelentésérõl a rendõrkapitányság ügyeleti naplójában nem volt bejegyzés, az esemény idõpontjának bizonytalansága miatt az esetleg felelõssé tehetõ személy kiléte sem volt megállapítható.

Az országgyûlési biztos megállapította, hogy a Szentendrei Rendõrkapitányságon folytatott, nem kellõ mélységû és intenzitású, szakszerûtlen nyomozások következtében sérült a jogállamiság és az abból eredõ jogbiztonság követelménye, valamint a panaszos tulajdonhoz fûzõdõ érdeke. Tekintettel arra, hogy a Pest Megyei Fõügyészség az illetékes vezetõt intézkedésre felhívta, az országgyûlési biztos ajánlást nem tett. A Szentendrei Rendõrkapitányságon végzett bûnügyi munka komplex ellenõrzésére azonban felhívta a Pest Megyei Rendõr-fõkapitányság vezetõjét, aki az ajánlást elfogadta, a rendõrkapitányság bûnügyi tevékenységét átvilágíttatta. A vizsgálat a jelentésben foglaltakat alátámasztotta.

OBH 5564/1998.

Nem okoz visszásságot az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében deklarált jogállamiságból fakadó jogbiztonság követelményével, illetve az ennek részét képezõ tisztességes eljáráshoz, valamint az Alkotmány 64. §-ában foglalt kérelemhez, panaszhoz való jogokkal összefüggésben a rendõrhatóság eljárása, ha a panaszok kivizsgálására vonatkozó jogszabályok alapján jár el, a beadványokban, bejelentésekben foglaltakat minden esetben ellenõrzi, a helyszínt megtekinti, tanúkutatást végez, a vizsgálat befejezésére irányuló intézkedéseket tesz.

Teljes szöveg: 3.9. alfejezetben.

OBH 5748 /1998.

A panaszos sérelmezte, hogy a vele szemben folytatott büntetõeljárás megszüntetésérõl szóló határozatot csak több hónap késedelemmel kapta meg, és a tõle lefoglalt iratokat annak ellenére nem az õ részére adták ki, hogy a nyomozást bûncselekmény hiányában szüntették meg. Az ügyben a rendõrség eljárásával, az ügyészségi határozatokkal kapcsolatos panaszait sorozatosan elutasították. Sérelmezte azt is, hogy az ügyben a társasház részérõl fellépõ és magánokiratot meghamisító három személlyel szemben a büntetõeljárást csak magánokirat-hamisításért folytatták le.

Az országgyûlési biztos általános helyettese a panasz alapján vizsgálatot rendelt el. Megállapította, hogy a panaszosnak, egy társasház közös képviselõjének leváltása érdekében az önjelölt közös képviselõ és két társasházi lakó aláírásokat gyûjtöttek, majd a lakók többségének aláírásával ellátott jelenléti íveket közgyûlési határozatnak tüntették fel.

Az így meghamisított iratot a folyószámlát vezetõ pénzintézetnél a bekövetkezett változás igazolására bemutatták, majd ügyvédi irodával felszólíttatták panaszost az általa kezelt társasházi okmányok, számlák átadására.

A panaszos - akit a társasház közgyûlése addig nem mentett fel - az iratok kiadását megtagadta. Ezért a késõbb megválasztott közös képviselõ ügyvéd útján a Nyíregyházi Rendõrkapitányságon feljelentést tett a panaszossal szemben, visszaélés okirattal vétsége miatt. A büntetõeljárásban a panaszostól lefoglalták a társasházzal kapcsolatos iratokat. A lefolytatott nyomozás során megállapították, hogy a panaszos az iratokat jogszerûen szerezte meg, azokkal visszaélést nem követett el, ezért a nyomozást bûncselekmény hiányában megszüntették. Az 1998. június 26-án kelt határozatot azonban adminisztrációs hiba következtében csak 1998. október 7-én küldték meg a panaszos részére.

A társasházzal kapcsolatos iratok lefoglalásának megszüntetése és kiadása vonatkozásában az ügyészi szervek ellentmondásosan jártak el. A Nyíregyházi Városi Ügyészség a panaszossal szembeni nyomozást megszüntetõ határozatában a lefoglalt iratokat a társasház nem nevesített képviselõjének rendelte kiadni. Az ügyészség késõbbi, csak a lefoglalás megszüntetésérõl és az iratoknak a társasház képviselõje részére történõ kiadásáról szóló határozatát megküldte a panaszos utódjának, ezzel közös képviselõként ismerte el.

A határozat ellen a panaszos részérõl bejelentett fellebbezést a Szabocs-Szatmár-Bereg Megyei Fõügyészség arra hivatkozással utasította el, hogy az ügyészi szervek nem jogosultak annak eldöntésére, hogy egy társasháznak ki a képviselõje. Ezért az iratokat annak rendelték kiadni, aki a nyomozás adatai szerint a társasház ügyeit intézi.

Újabb panasz alapján a megyei fõügyészség vezetõ-helyettese a megyei fõügyészség korábbi határozatának lefoglalást megszüntetõ és a kiadásra vonatkozó részét hatályon kívül helyezte, de nem rendelkezett a további eljárás mikéntjérõl. Határozata indokolása szerint a nyomozás során megállapítható volt, hogy a panaszos megbízásának felmondására a társasház közgyûlése határozatot nem hozott.

A nyomozás bûncselekmény hiányában történõ megszüntetése esetén - ha addig a lefoglalás megszüntetésére még nem került sor - a korábban bûncselekménnyel gyanúsított személy már nem terhelt jogállású, így ezen ügyben a kiadás vonatkozásában a Be. 102. § (2) bek. elsõ fordulatát kellett volna alkalmazni.

Az országgyûlési biztos általános helyettese megállapította, hogy a Nyíregyházi Városi Ügyészség a nyomozást megszüntetõ határozat késedelmes megküldésével sértette a panaszos jogorvoslathoz való jogát, a Nyíregyházi Városi Ügyészség és a Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Fõügyészség a hamis vád bûntette miatti eljárás késedelmes elrendelésével, továbbá a lefoglalás megszüntetése és a kiadás elrendelése körüli határozatlanságával pedig a jogállamiság és az abból szükségszerûen következõ hivatalból történõ és a tisztességes eljárás elvét, követelményét sértette, így alkotmányos jogokkal összefüggésben visszásságot okozott.

A panaszos ellen alaptalanul büntetõeljárást kezdeményezõ személlyel szemben a Nyíregyházi Városi Ügyészség hamis vád bûntette miatt vádiratot adott ki, az eljárás folyamatban van.

A visszásság megállapítása ellenére az országgyûlési biztos általános helyettese ajánlást nem tett, arra tekintettel, hogy a sérelem orvoslást nyert, valamint a társasházi iratok kiadásának elhúzódása csekély érdeksérelemmel járt. A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Fõügyészség vezetõjének figyelmét azonban felhívta, hogy munkatársait emlékeztesse a jogszabályokban elõírt eljárási rend maradéktalan betartásának fontosságára.

OBH 5938 /1998.

A panaszos sérelmezte a rendõrségnél fennállt hivatásos szolgálati viszonya megszüntetésének módját, körülményeit, továbbá hogy elöljárója ellen tett bejelentését nem vizsgálták ki megfelelõ módon és annak eredményérõl nem tájékoztatták.

Az országgyûlési biztos a panasz alapján vizsgálatot folytatott. Megállapította, hogy a panaszos a Szegedi Rendõrkapitányság állományában teljesített szolgálatot. 1998. február 27-én eligazításon összevitatkozott elöljárójával. A panaszos még azon a napon jelentést írt a történtekrõl, melyben intézkedést kért elöljárójával szemben. A Szegedi Rendõrkapitányság vezetõje tényállást megállapító vizsgálatot rendelt el, majd a panaszost írásban tájékoztatta arról, hogy a vizsgálat során az elöljáróval szemben jogsértés vagy fegyelemsértés alapos gyanúját nem lehetett megállapítani. A jogorvoslati lehetõségre azonban nem figyelmeztette panaszost.

A Csongrád Megyei Bíróság Katonai Tanácsa panaszost hivatali vesztegetés és szolgálatban kötelességszegés miatt 1998. szeptember 24-én felfüggesztett szabadságvesztésre, pénzmellékbüntetésre és lefokozásra ítélte. A nem jogerõs ítélet alapján az akkor betegállományban levõ panaszos szolgálati viszonyát 1998. szeptember 30-i hatállyal megszüntették. Ezért a panaszos keresettel fordult a munkaügyi bírósághoz. A rendõrkapitányság vezetése még a bíróság döntése elõtt visszaállította a panaszos szolgálati viszonyát és intézkedett az elmaradt járandóságok kifizetésére. A panaszos szolgálati viszonyának nem jogerõs ítélet alapján való megszüntetése nem volt jogszerû, ezért sérült a jogállamiság és jogbiztonság követelménye. A hiányosságokat a rendõri vezetés azonban észlelte, a döntést megváltoztatta és a sérelmet orvosolta.

Szakszerûtlenül intézkedtek a panaszosnak a vezetõje magatartása miatt készített jelentése kivizsgálásakor is. A jelentés tartalma katonai vétség gyanújára utalt, ezért az ügyben a büntetõeljárás szabályai szerint kellett volna eljárni. Ennek elmulasztása sértette a jogbiztonság követelményét. A megállapított visszásság azonban csekély jelentõségû volt, mert a jelentésben foglaltakat kivizsgálták, de bûncselekmény alapos gyanúját nem állapították meg. Az ügyben elmaradt a panaszos jogorvoslati lehetõségérõl való tájékoztatása is, ami sértette a panaszos jogorvoslathoz való joga érvényesítését. Ezen visszásságot feloldotta az, hogy a panaszos beadvánnyal fordult az ügyben a Szegedi Katonai Ügyészséghez, majd a Csongrád Megyei Fõügyészség Nyomozó Hivatalához.

Arra figyelemmel, hogy a jogsértõ döntéseket saját hatáskörben orvosolták, az országgyûlési biztos ajánlást nem tett, de a szegedi rendõrkapitány figyelmét felhívta a jogszabályoknak megfelelõ eljárási rend betartására, és a vizsgálatot lezárta.

A vizsgálat eredményeként az országgyûlési biztos arra a következtetésre jutott: miszerint az a körülmény, hogy a szolgálati viszony elsõ ízben történt megszüntetését késõbb a rendõrkapitányság vezetõje megváltoztatta, arra utal, hogy a fegyelmi határozatok jogerejének és végrehajthatóságának kérdésében jogértelmezési problémák vannak. Ez a helyzet a jogbiztonság és ezzel összefüggésben a jogegyenlõség sérelmének közvetlen veszélyét okozta a konkrét ügyben.

Az országgyûlési biztos javasolta a belügyminiszternek, hogy fontolja meg a fegyveres szervek hivatásos állományú tagjainak szolgálati viszonyáról szóló törvény olyan módosításának kezdeményezését, mely egyértelmûvé teszi, hogy az érintett személy szolgálati viszonyát mikor - a miniszteri döntés vagy valamennyi döntés ellen kezdeményezett bírósági eljárás jogerõs befejezését követõen - lehet megszüntetni.

A belügyminiszter a javaslattal egyetértett, tájékoztatása szerint a szóban forgó törvény javasolt részeinek módosítása napirenden van, annak végrehajtása az országgyûlés törvényhozási tevékenységének függvénye. A választ az országgyûlési biztos elfogadta.

OBH 6288/1998.

A panaszosok sérelmezték, hogy a nyomozó hatóság elõször kényszerítés, majd személyi szabadság megsértésének büntette és más bûncselekmény elkövetése miatt megalapozatlanul indított ellenük büntetõeljárást, és kifogásolták vagyonõri igazolványuk elvételét, majd bevonását, s ez által pénzkereseti lehetõségüktõl való megfosztásukat.

Az országgyûlési biztos általános helyettesének vizsgálata során többek között megállapítást nyert az is, hogy a Tiszafüredi Rendõrkapitányság a vállalkozás keretében végzett személy- és vagyonvédelmi, valamint a magánnyomozói tevékenység szabályairól, a Személy-, Vagyonvédelmi és Magánnyomozói Szakmai Kamaráról szóló 1998. évi IV. törvény rendelkezései szerint jogszerûen járt el, amikor a panaszos és társai igazolványát a büntetõeljárás befejezéséig bevonta, mert ellenük háromévi vagy annál súlyosabb szabadságvesztéssel fenyegetett szándékos bûncselekmény elkövetése miatt indult eljárás. A jogszabály szerint: ha a személy- és vagyonõrt e foglalkozása gyakorlása során szándékos bûncselekmény vagy a foglalkozásának az e törvényben meghatározott szabályainak megszegésével megvalósított szabálysértés elkövetésén tetten érik, a rendõr jogosult az igazolványt a helyszínen átvételi elismervény ellenében elvenni. Az elvett igazolványt - az elvétel okának megjelölésével - az igazolványt kiállító rendõri szervnek köteles megküldeni. Az elvétel tartama alatt a személy- és vagyonvédelmi tevékenység nem gyakorolható. Az igazolványt a rendõrség határozattal csak abban az esetben vonja vissza, ha jogerõs bírói ítélet az igazolvány tulajdonosát e foglalkozástól eltiltja.

OBH 6514/1998.

A rendõrtiszt panaszos az ellene folytatott büntetõeljárások és fegyelmi eljárások során elkövetett jog- sértések miatt fordult az állampolgári jogok országgyûlési biztosához. Ügyeinek felülvizsgálatát kérte. Az ügyben az állampolgári jogok országgyûlési biztosa vizsgálatot rendelt el.

A Heves Megyei Rendõr-fõkapitányság vezetõje által tett feljelentés alapján a Heves Megyei Ügyészségi Nyomozó Hivatal büntetõeljárást indított V.L. r.hadnagy panaszos ellen vesztegetés bûntette elkövetésének alapos gyanúja miatt.

A panaszost 1998. március 7-én õrizetbe vették. A bûncselekmény elkövetését tagadta. A fõkapitány a panaszost szolgálati beosztásából felfüggesztette. A panaszossal szemben a vesztegetés alapos gyanúját a Rendvédelmi Szervek Védelmi Szolgálata által végzett felismertetés szolgáltatta. Az eljárás során nem vették figyelembe a Rendvédelmi Szervek Védelmi Szolgálatáról szóló 49/1995. (V. 4.) Korm. rendelet elõírásait, amely szerint a Szolgálat nem nyomozóhatóság. A Gyöngyösi Városi Ügyészség további eljárási jogsértéseket is feltárt. Az ügyészség az eljárást megszüntette.

A megyei fõkapitány a nyomozás megszüntetése után jelentési kötelezettség elmulasztása miatt újabb feljelentést tett a panaszos ellen.

A panaszos feljelentésére okot adó cselekményrõl - hogy egy ellopott gépkocsi ügyében beszélt egy informátorral, akit állítólag az autó felkutatására és a visszavásárlásában való közremûködésre igyekezett rábírni - a fõkapitányság vezetése a panaszos telefonjának kb. egy évvel korábbi lehallgatása útján szerzett tudomást. A gépkocsi visszavásárlására vonatkozó adat a késõbb ismertté vált elkövetõkkel szemben folytatott büntetõeljárásban nem került felszínre. Beigazolódott viszont, hogy a panaszos az informátortól semmilyen adatot nem kapott, így nem is lett volna mit jelentenie. A fõkapitány a Katonai Ügyészség megszüntetõ határozatai ellen két ízben is panasszal élt a nyomozás folytatása érdekében.

A feljelentés indokoltsága az elõzõ ügyhöz hasonlóan kétséges volt. A feljelentés megtételére csak a vesztegetési ügy eredménytelensége miatt került sor.

Amint azt az állampolgári jogok országgyûlési biztosa már többször megállapította (OBH 4574/1997; OBH 8441/1996; OBH 6416/1996.), az Alkotmány 57. §-ában rögzített tisztességes eljárás kötelezettsége irányadó minden hatósági eljárásra. Ajánlotta a belügyminiszternek, hogy intézkedjen a BM Rendvédelmi Szervek Védelmi Szolgálata és a nyomozóhatóságok közötti feladatmegosztás pontosabb meghatározásáról, az országos rendõrfõkapitánynak ajánlotta, hogy vizsgáltassa meg a Heves megyei rendõrfõkapitány és érintett munkatársai elfogultságát a feljelentések kezdeményezésével összefüggésben és tegye meg a szükséges intézkedéseket a hasonló esetek elkerülése érdekében. A válaszadás határideje még nem telt el.

OBH 6776 /1998.

Teljes szöveg: 3.7. alfejezetben.

OBH 6845/1998.

3. Az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében deklarált jogállamiságból fakadó jogbiztonság követelményével, valamint az Alkotmány 8. § (1) bekezdésében megfogalmazott alapvetõ emberi jogok tiszteletben tartásával összefüggõ állami kötelességgel kapcsolatban - figyelemmel a vagyon elleni bûncselekmények sértettjének a tõle ellopott dolog birtoklásához fûzõdõ jogos érdekére is - visszásságot okoz, ha a rendõrség körözési tevékenységét jogszabály nem rendezi.

A panaszos sérelmezte, hogy a férjétõl eltulajdonított gépkocsi felkutatása, lefoglalása, az elkövetõ felderítése érdekében a rendõrség és az ügyészség nem tett hatékony intézkedéseket. Különösen sérelmezte, hogy a rendõrség nem rendelte el azonnal a gépkocsi körözését.

A panasz alapján az országgyûlési biztos vizsgálatot rendelt el. Ennek során beszerezte az eljárás iratait és szóban tájékoztatást kért a Szigetszentmiklósi Rendõrkapitányság Bûnügyi Osztálya vezetõjétõl.

Az országgyûlési biztos megállapította, hogy a panaszos férje büntetõ-feljelentést tett a Szigetszentmiklósi Rendõrkapitányságon, mert a zárban lévõ indító kulccsal nyitott állapotban az utcán parkoló gépkocsiját ismeretlen személy eltulajdonította. A kapitányság azonnal elrendelte a gépkocsi országos körözését. Az ügyben kihallgatott egyik tanú elmondta, hogy a gépkocsit Novi Sadon megvételre ajánlották egy általa ismert személynek. Erre tekintettel a rendõri szerv megkereste az ORFK Interpol Magyar Nemzeti Iroda vezetõjét annak a személynek és adatainak a megállapítása érdekében, akinek megvételre ajánlották a jármûvet. A nyomozás határideje közben lejárt anélkül, hogy az Iroda a megkeresésre válaszolt volna. Ezért a nyomozást - bizonyíték hiányában - megszüntették. A tértivevény szerint a nyomozást megszüntetõ határozatot a feljelentõ testvére vette át, a feljelentõ panasszal nem élt. A nyomozás megszüntetése után az ORFK Interpol Magyar Nemzeti Iroda tájékoztatta a megkeresõ szervet, hogy ki ajánlotta megvételre és kinek az ellopott gépkocsit, a jármûvet ki és milyen összegért vásárolta meg, és hogy a Novi Sad-i Ügyészség a gépkocsit lefoglalta és csalás miatt nyomozást rendelt el. Ekkor a Szigetszentmiklósi Rendõrkapitányság az ügyben állásfoglalást kért az ügyészégtõl. A fõügyészség úgy foglalt állást, hogy nem indokolt a bûnügyi jogsegély, a Jugoszláviában lefoglalt gépkocsi sorsáról a jugoszláv hatóságok jogosultak dönteni. Errõl a nyomozó szerv értesítette a panaszost és az ügyben érintett biztosítót, továbbá ezekkel az adatokkal kiegészítette a nyomozást megszüntetõ határozatot. A kiegészítõ határozat nem tartalmazott azonban rendelkezéseket a jogorvoslattal kapcsolatosban, ami ellentétes volt a vonatkozó elõírásokkal.

Megállapította az országgyûlési biztos azt is, hogy a Pest Megyei Fõügyészég elrendelte az ügyben a nyomozás továbbfolytatását. A kapitányság - még az iratok megérkezése napján - a nyomozást felfüggesztette azzal az indokkal, hogy külföldi hatóságot kell megkeresni. Közben a Legfõbb Ügyészség úgy foglalt állást, hogy a jogsegélykérelmet és annak mellékleteit továbbítja Jugoszláviába. A Ráckevei Városi Ügyészség pedig értesítette a kapitányságot, hogy a nyomozást fel lehet függeszteni. Ennek alapján az ügyben készítettek egy másik felfüggesztõ határozatot is. Egyik nyomozást felfüggesztõ határozat sem tartalmazta azonban konkrétan, hogy kinek kell kézbesíteni a határozatot. Ez nem felelt a jogszabályban foglaltaknak. A két nyomozást felfüggesztõ határozat meghozatala között eltelt idõben nem hozott a kapitányság olyan határozatot sem, melyben a nyomozást felfüggesztõ határozatot hatályon kívül helyezte volna és elrendelte volna az eljárás folytatását. Ez is ellentétes volt a vonatkozó rendelkezésekkel.

Az országgyûlési biztos megállapította, hogy a nyomozás során - figyelemmel a panaszosnak és férjének az eljárás mielõbbi befejezéséhez, a gépkocsi visszaszerzéséhez vagy kártérítéshez fûzõdõ érdekére - többszörösen sérült a jogállamiság és az abból fakadó jogbiztonság követelménye, valamint a tisztességes eljáráshoz való jog. Az alkotmányos jog sérelmét a Szigetszentmiklósi Rendõrkapitányság azzal idézte elõ, hogy a nyomozást felfüggesztõ határozatai nem tartalmazták, hogy azt kinek kell kézbesíteni, továbbá a két nyomozást felfüggesztõ határozat meghozatala között eltelt idõben nem helyezte hatályon kívül a nyomozást felfüggesztõ határozatot és nem rendelte el az eljárás folytatását. Megállapította a jogorvoslathoz való jog sérelmének közvetlen veszélyét is tekintettel arra, hogy a Szigetszentmiklósi Rendõrkapitányság kiegészítõ nyomozást megszüntetõ határozata nem tartalmazott a jogorvoslattal kapcsolatos rendelkezéseket, valamint mert az ügyben hozott két nyomozást felfüggesztõ határozat nem felelt meg a vonatkozó elõírásoknak.

Nem tárt fel alkotmányos joggal kapcsolatos visszásságot az országgyûlési biztos sem az ügyészi szervek vonatkozásában, sem a gépkocsi körözésének elrendelésével kapcsolatban. Megállapította azonban, hogy a rendõrség körözési tevékenységét azon kívül, hogy a Rendõrségrõl szóló törvény biztosítja a rendõri szervnek a körözés elrendelését, jogszabály nem rendezi. Ezért ez - figyelemmel a vagyon elleni bûncselekmények sértettjeinek, konkrét esetben a panaszos és férjének a gépkocsi birtoklásához fûzõdõ jogos érdekére - a jogállamiság és az abból fakadó jogbiztonság követelményével, valamint az ember sérthetetlen és elidegeníthetetlen alapvetõ jogainak tiszteletben tartásával összefüggõ állami kötelességgel kapcsolatban visszásságot okoz. Az OBH 4106/1998. számú jelentésében azonban az országgyûlési biztos már tett ajánlást az országos rendõrfõkapitánynak arra, hogy minél elõbb módosítsák a rendõrség körözésre vonatkozó belsõ szabályzatait oly módon, hogy tegyék egyértelmûbbé azok eljárási normáit és határidõit. Az ajánlást a fõkapitány elfogadta. Erre, valamint arra tekintettel, hogy a körözés átfogó szabályozását a Kormány is figyelemmel kíséri, újabb ajánlást nem tett.

Az országgyûlési biztos az ügyben ajánlotta az országos fõkapitánynak, vizsgálja meg, hogy a büntetõeljárások során hozott érdemi határozatok elkészítésekor a rendõri szervek hogyan érvényesítik a vonatkozó szabályokat, a Pest megyei fõkapitány pedig gondoskodjon a Szigetszentmiklósi Rendõrkapitányság által hozott és kifogásolt nyomozást felfüggesztõ határozat kijavításáról, az új határozatnak a feljelentõ részére való, dokumentált postázásáról, valamint hívja fel az alárendeltségében mûködõ nyomozó szervek figyelmét a jogszabályoknak megfelelõ eljárási rend maradéktalan betartására, és a feltárt hiányosságokat elkövetõkkel szemben vizsgálja meg a fegyelmi eljárás megindításának lehetõségét.

Az országos fõkapitány az ajánlást elfogadta és az országos fõkapitányság 2000. elsõ negyedévi munkatervében elõírta az ajánlásnak megfelelõ felülvizsgálat elvégzését. A Pest megyei fõkapitány is teljesítette az ajánlást, de a mulasztást elkövetõket nem tudta felelõsségrevonni, mert már nem voltak állományban.

OBH 6928/1998.

Az Alkotmány 2. § (1) bekezdésben rögzített jogállamiság és az ahhoz kapcsolódó jogjogbiztonság elvével összefüggésben visszásságot okoz, ha a hatóság az állampolgárok jogait érintõ, külön kérés nélkül végrehajtandó feladatának teljesítését elmulasztja.

A panaszos sérelmezte, hogy 1990-ben bevont gépjármûvezetõi engedélyét a Kisvárdai Rendõrkapitányság a panasz elõterjesztéséig sem adta vissza, arra hivatkozással, hogy a kötelezõ utánképzésen nem vett részt. A panaszos szerint ez jogtalan volt, mert a gépjármûvezetõi engedély bevonásáról szóló rendõrségi határozatból az erre vonatkozó részt kitörölték.

Az országgyûlési biztos a panasz alapján folytatott vizsgálatban megállapította, hogy a panaszos 1990. november 10-én Kisvárda területén szeszesitaltól befolyásolt állapotban vezette a munkáltatója tulajdonát képezõ erõgépet. Rendõri intézkedésre került sor és vérvételre elõállították. Gépjármûvezetõi engedélyét a helyszínen elvették, azt a Kisvárdai Rendõrkapitányság 1990. december 10-én kelt határozatával a büntetõeljárás jogerõs befejezéséig, határozatlan idõre bevonta.

A Kisvárdai Városi Bíróság végzésével a panaszost pénzfõbüntetésre ítélte és a gépjármûvezetéstõl 1 év 8 hónap idõtartamra eltiltotta, melybe beszámolni rendelte az 1990. november 10-e óta eltelt idõt. Az ítéletre figyelemmel a Kisvárdai Rendõrkapitányság újabb, már határozott idõtartamú határozatot hozott a gépjármûvezetõi engedély visszavonásáról, a határozaton a vizsgára vonatkozó részt törölték.

A vizsgálat megállapította, hogy panaszos 1997. március 24-ét követõen utánképzésen történt részvétel nélkül is visszakaphatta volna gépjármûvezetõi engedélyét, mert az Alkotmánybíróság 1997. március 24-én kelt határozatában megállapította, hogy a közúti közlekedés rendõrhatósági igazgatásáról szóló BM rendelet 5. § (7) bekezdés a) pontjának, valamint a rendelet végrehajtásáról szóló BM utasítás 31. pontjának alkalmazása mindazon esetekben alkotmányellenes volt, amikor az utánképzésre kötelezés 1992. január 1-jét megelõzõen keletkezett ügyekben történt.

Az országgyûlési biztos megállapította, hogy a Kisvárdai Rendõrkapitányság eljárása - figyelemmel a panaszos érdekére is - sértette a jogállamiság és az abból fakadó jogbiztonság követelményét. Ezen alkotmányos állampolgári jog sérelmét az okozta, hogy nem vette figyelembe az Alkotmánybíróság vonatkozó határozata alapján az Országos Rendõr-fõkapitányság Igazgatásrendészeti Fõosztály Rendészeti Osztály vezetõje által 1997. május 20-án kiadott módszertani útmutatásban elõírtakat, ami úgy szól, hogy az 1992. január 1-je elõtt elkövetett cselekmény miatt bevont gépjármûvezetõi engedélyt külön kérelem nélkül vissza kell adni, függetlenül az utánképzéstõl.

A rendõrkapitányság akkor járt volna el helyesen, ha hivatalból felülvizsgálta volna azokat az iratokat, amelyek vezetõi engedély visszavonásával voltak kapcsolatosak, és az engedélyt még nem kapta vissza tulajdonosa annak ellenére, hogy azt 1992. január 1-je elõtt vonták be.

A Kisvárdai Rendõrkapitányság vezetõje arról tájékoztatta az országgyûlési biztost, hogy a panaszos 1999. június 25-én megjelent a rendõrkapitányságon és szóbeli kérésére a gépjármûvezetõi engedélyét visszaadták. Ezen idõpontot megelõzõen azonban a panaszos sem szóban, sem írásban nem fordult a rendõrkapitánysághoz vezetõi engedélyének kiadása érdekében.

Arra tekintettel, hogy panaszos a gépjármûvezetõi engedélyét 1999. június 25-én visszakapta és ezzel panasza orvoslást nyert, az országgyûlési biztos ajánlást nem tett, de felhívta a Kisvárdai Rendõrkapitányság vezetõjének figyelmét a körültekintõbb eljárásra.

OBH 6961 /1998.

Az Alkotmány 2. § (1) bekezdésben rögzített jogállamiság és az ahhoz kapcsolódó jogbiztonság elvével összefüggésben visszásságot okoz, ha a rendõrhatóság szabálysértési ügyiratot iktatás nélkül más szervhez tesz át, és ezért annak sorsa, intézése ellenõrizhetetlenné válik.

A panaszos sérelmezte, hogy a Fogyasztóvédelmi Fõfelügyelõségtõl a Budapest VI-VII. kerületi Rendõrkapitánysághoz megküldött, szabálysértésre vonatkozó bejelentése alapján tett intézkedésekrõl nem tájékoztatták.

Az országgyûlési biztos általános helyettese a panasz alapján vizsgálatot rendelt el. Megállapította, hogy a panaszos 1998. szeptember hónapban bejelentéssel fordult a Pest Megyei Fogyasztásvédelmi Felügyelethez. Bejelentése szerint Vácon, Verõcén több vendéglátóipari egységben olyan kannás bort árusítanak, amelynek minõsége kifogásolható. A bejelentés azt is tartalmazta, hogy a budapesti Nyugati pályaudvaron mûködõ játékteremben fiatalkorúak játszanak. Ez utóbbi résszel kapcsolatban a Pest Megyei Fogyasztásvédelmi Felügyelet arról tájékoztatta panaszost, hogy azt illetékességbõl a Budapest VI-VII. kerületi Rendõrkapitányságnak intézkedésre megküldte.

A rendõrkapitányság tájékozódásra azt a felvilágosítást adta, hogy az odaérkezett iratot - mivel az önkormányzati hatáskörbe tartozó szabálysértés gyanújára utalt - rövid úton, iktatás nélkül az illetékes önkormányzathoz áttette, így a játéktermek fokozottabb ellenõrzésére nem is intézkedtek. Az áttételrõl a bejelentõt nem értesítették.

A Budapest VI. kerület Terézváros jegyzõje azt közölte, hogy az önkormányzat szabálysértési hatóságához ilyen tartalmú bejelentés nem érkezett, ezért sem intézkedésre, sem a panaszos tájékoztatására nem kerülhetett sor. Az ügyben tényleges, érdemi intézkedés nem történt.

A beadvány ismeretének hiányában nem lehetett kétség kívül eldönteni, hogy az tartalma szerint közérdekû bejelentésnek, szabálysértési feljelentésnek vagy csak egyszerû közlésnek, tájékoztatásnak minõsült-e. A kérdés azért bírt volna jelentõséggel, mert közérdekû bejelentés esetén a rendõrségnek a panaszost az áttételrõl az 1977. évi I. törvény értelmében tájékoztatnia kellett volna. Szabálysértés esetén a törvény ilyen kötelezettséget ugyan nem ír elõ, de a jogállamiság elvébõl levezethetõ korrekt, tisztességes eljárás követelményeként a tájékoztatás elvárható. Az irat rendõrségen történt iktatásának elmaradása magával vonta, hogy annak további sorsa követhetetlenné vált, az esetleges intézkedés és a panaszos tájékoztatásának elmulasztása nem volt ellenõrizhetõ és nem volt számon kérhetõ. Ez a jogállamiságot és jogbiztonságot érintõen visszásság kialakulására vezetett. Ennek ellenére az országgyûlési biztos általános helyettese - az összes körülmény alapján - a tájékoztatás elmaradását és az iratkezelési mulasztást ez esetben olyan csekély súlyúnak ítélte meg, hogy a vizsgálatot ajánlás nélkül lezárta. Szükségesnek tartotta azonban a Budapest VI-VII. kerületi Rendõrkapitányság vezetõjének figyelmét felhívni arra, hogy hasonló esetek megelõzése érdekében tegye meg a szükséges intézkedéseket, beosztottaitól követelje meg az ügyviteli fegyelem betartását.

OBH 7021/1998.

Teljes szöveg: 3.5. alfejezetben.

OBH 7047/1998.

Az Alkotmány 2. § (1) bekezdésben rögzített jogállamiság, jogbiztonság elvével, a tisztességes eljáráshoz való joggal összefüggésben visszásságot okoz, ha a munkáltató a közalkalmazottak jogállásáról szóló törvény fegyelmi eljárásra vonatkozó szabályainak figyelmen kívül hagyásával folytat fegyelmi eljárást, az ügyészség és a rendõrség pedig nem tartja be a büntetõeljárásról szóló törvény elõírását.

A panaszos sérelmezte, hogy közérdekû, visszaélésekre utaló bejelentését követõen vele szemben fegyelmi eljárást rendeltek el, a fegyelmi eljárásban vizsgálóbiztosként a bejelentéssel érintett személy járt el. Az önkormányzat jegyzõje nem biztosította a bejelentõ személyének védelmét, hanem panaszost szembesítette a bejelentéssel érintett személyekkel. Az ügyben feljelentést tett az ügyészségen, de az eljárás nagyon elhúzódott, arról tájékoztatást nem kapott.

Az országgyûlési biztos általános helyettese vizsgálata során megállapította, hogy a panaszos és társa 1997. december 15-én Pécs város jegyzõjéhez közérdekû bejelentést tett, melyben a munkahelyük, a Pécsi Közterület Felügyelet vezetõinek visszaéléseire hívták fel a figyelmet. Az önkormányzat jegyzõje 1998. január 16-án a bejelentést tevõket az érintett két vezetõ jelenlétében arról tájékoztatta, hogy a bejelentés alapján lefolytatott pénzügyi ellenõrzés visszaélést nem állapított meg. Az aljegyzõ egyben a bejelentõk tudomására hozta, hogy velük szemben is érkezett bejelentés, melyet rövid idõn belül fegyelmi eljárásban vizsgálnak ki.

A fegyelmi eljárást 1998. január 19-én elrendelték, majd február 3-án újabb három ügy miatt is eljárás indult. A fegyelmi eljárás vizsgálóbiztosaként és a fegyelmi tanács elnökeként az a két vezetõ szerepelt, akikkel kapcsolatban panaszos a bejelentést tette. A fegyelmi eljárást 1998. március 30-án felfüggesztették, és az még az 1998. év végén sem került lezárásra. Idõközben a fegyelmi vizsgálóbiztos személyében változás történt.

Bejelentõk, miután a fegyelmi eljárások mögött eltávolításuk szándékát érezték, 1998. január 20-a körüli idõben az ügyészséghez fordultak, majd feljelentést tettek.

A Pécsi Városi Ügyészség a feljelentés alapján feljelentés-kiegészítést, majd 1998. március 25-én nyomozást rendelt el. A Megyei Rendõr-fõkapitányság vezetõje 1998. április 27-én a Pécsi Rendõrkapitányságot az eljárásból kizárta, és a Mohácsi Rendõrkapitányságot az eljárásra kijelölte. Itt egy éven keresztül, 1999. április 14-ig az ügyben érdemi nyomozást nem folytattak.

A Legfõbb Ügyészség 1998. december 2-án észlelte a mulasztást és a Mohácsi Városi Ügyészséget utasította a nyomozásnak a meghosszabbított határidõ alatti befejezésére, de ezt az utasítást a nyomozó hatósághoz nem továbbították. A mulasztást elkövetõ rendõrségi nyomozót fegyelmi fenyítésben részesítették.

A panaszos ellen elrendelt fegyelmi eljárást a Pécsi Városi Ügyészség megvizsgálta. Több eljárási hibát állapított meg, ezért ügyészi felszólalásra került sor.

Az országgyûlési biztos általános helyettese az ügyben megállapította a tisztességes eljáráshoz való jog sérelmét. Tekintettel azonban arra, hogy az ügyészi szervek és a munkáltatói jogokat gyakorló új vezetõ az eljárások gyors, szakszerû lezárásához szükséges intézkedéseket megtették, az országgyûlési biztos általános helyettese ajánlással nem élt és vizsgálatát lezárta.

OBH 7415 /1998.

A panaszos ügyvéd a szülõk képviseletében sérelmezte, hogy a szülõk kiskorú gyermekének rendkívüli halála miatt indult rendõrségi, majd az ügyészségi eljárásokban szakszerûtlenül és késedelmesen jártak el. A panaszos szerint az elsõfokú rendõrségi határozat ellen bejelentett fellebbezésre több mint egy év elteltével sem kapott választ, csakúgy mint a fokozott ügyészi felügyeletet kérõ beadványára. Panasszal fordult a legfõbb ügyészhez, de onnan is csak hónapok múlva kapott érdemi tájékoztatást.

Az országgyûlési biztos a panaszra figyelemmel vizsgálatot indított, ennek keretében a legfõbb ügyésztõl és a Budapesti Rendõr-fõkapitányság vezetõjétõl tájékoztatást kért.

Megállapította, hogy a szülõk 4 éves gyermekén a MÁV kórházban garatmandula-mûtétet hajtottak végre. A mûtét után néhány órával a gyermek rosszul lett, és még aznap elhunyt.

A rendkívüli halál ügyében a Budapest V. kerületi Rendõrkapitányság folytatott eljárást, azt bûncselekmény gyanújának hiányában megszüntetette. A csaknem 17 hónapig tartó eljárás ésszerûtlenül hosszúnak tûnt.

A panaszos fellebbezést jelentett be a megszüntetõ határozat ellen, egyidejûleg - lényeges kérdések felvetésével, bizonyítási inditvánnyal - a Budapest V-VIII-XIII. kerületi ügyészségen fokozott ügyészi felügyeletet kért. A beadványt a Budapest XIV. és XVI. kerületi Ügyészséghez áttették, de a panaszost errõl nem tájékoztatták.

Az elsõfokú rendõrségi határozat ellen bejelentett fellebbezés alapján a Budapesti Rendõr-fõkapitányság mint másodfokú hatóság eljárást indított. Ennek során az iratokat ügyészi megkeresésre a Budapest XIV. és XVI. kerületi Ügyészség részére megküldték. Az ügyészségi megkeresés alapján az államigazgatási eljárást fel kellett volna függeszteni és errõl a panaszost értesíteni. Ezt a Budapesti Rendõr-fõkapitányság elmulasztotta, ezzel hozzájárult ahhoz, hogy panaszos nem szerzett tudomást az eljárást ténylegesen folytató szervrõl, jogorvoslati jogát lényeges késedelemmel érvényesíthette.

A Budapest XIV. és XVI. kerületi Ügyészség a panaszos beadványát feljelentésnek minõsítette és elrendelte a nyomozást, majd azt bûncselekmény hiányában megszüntette. Az errõl szóló határozatot a szülõknek és az ügyvédnek nem küldték meg, és a Budapesti Rendõr-fõkapitányságot sem tájékoztatták.

A panaszos 1998. augusztustól benyújtott újabb beadványai alapján a mulasztásra fény derült, és a határozatot részére megküldték. A határozat ellen bejelentett panaszra tekintettel a Legfõbb Ügyészség a határozatot hatályon kívül helyezte, a nyomozást elrendelte, és annak teljesítésével a Budapest VI-VII. kerületi Rendõrkapitányságot bízta meg.

Az országgyûlési biztos vizsgálata megállapította az ügyben eljáró rendõri szervek részérõl a határidõ elmulasztását, továbbá az államigazgatási eljárás szabályainak megsértését. Ezek azonban nem álltak összefüggésben az ügyészi szervek mulasztásaival. A rendõrség az elsõfokú eljárást megszüntetõ határozat ellen bejelentett fellebbezésre tekintettel a másodfokú eljárást megindította, elrendelte orvosszakértõ kirendelését. Az iratoknak az ügyészséghez történt megküldésével azonban az eljárás félbeszakadt, és az ügyészség részérõl történõ tájékoztatás hiányában az nem zárult le.

A rendelkezésre álló iratok, adatok alapján nem merült fel annak a gyanúja, hogy az ügyészség részérõl bekövetkezett hibák, mulasztások a gyermek haláláért feltételezetten felelõs személy felelõsségre vonásának elkerülése érdekében történtek volna.

A Budapest V-VIII-XIII. kerületi ügyészség elmulasztotta panaszost tájékoztatni arról, hogy a feljelentését áttették, ahonnan a nyomozást megszüntetõ határozatot csaknem egy éves késedelemmel küldték ki az érintettek részére. A rendõri és ügyészi szervek részérõl elkövetett mulasztások sértették a büntetõ és az államigazgatási eljárási szabályokat, ezáltal a jogbiztonság követelményét, továbbá a jogorvoslathoz való jog érvényesülését is, ezért alkotmányos jogokkal összefüggésben visszásságot okoztak.

Az országgyûlési biztos a vizsgálata során feltárt visszásságok orvoslása érdekében

1. felkérte a legfõbb ügyész urat arra, hogy a hasonló esetek elkerülése érdekében az alárendelt ügyészi szervek figyelmét ismételten hívja fel a jogszabályoknak megfelelõ eljárási rend maradéktalan betartására, a mulasztásokat elkövetõkkel szemben pedig vizsgálja meg a fegyelmi eljárás megindításának szükségességét,

2. kezdeményezte, hogy az Országos Rendõr-fõkapitányság vezetõje utasítsa a rendõri szerveket, hogy a rendkívüli halál miatt folytatott eljárások során tartsák be a törvényes eljárási rendet és határidõket, ezek súlyos megsértése esetén alkalmazzanak fegyelmi felelõsségrevonást. Az adott esetben kérte, hogy fontolja meg a felelõsök fegyelmi felelõsségének vizsgálatát.

A legfõbb ügyész az ajánlást elfogadta és a szükséges intézkedéseket megtette. Az országos rendõrfõkapitány a rendõri szerv felelõsségét nem fogadta el, a késedelemért a kirendelt szakértõt okolta. Az ország- gyûlési biztos a válaszra figyelemmel a vizsgálat folytatását rendelte el. Ennek alapján ajánlását némi módosítással megismételte, a válaszadásra nyitva álló idõ még nem telt le.

OBH 104/1999.

A panaszos kifogásolta, hogy a sérelmére elkövetett lopás bûntette miatt indított büntetõeljárást a Székesfehérvári Rendõrkapitányság megszüntette, s nem tett meg mindent a tényállás tisztázása érdekében, vagyis nem foganatosított olyan nyomozati cselekményeket, melyek eredményre vezethettek volna.

Az állampolgári jogok országgyûlési biztosa általános helyettese vizsgálata során megállapította, hogy 1998. május 1-jén, ismeretlen tettes, a panaszos félkész családi házának fürdõszobájából - annak betonozatlan, földes aljzatában elrejtett - 700000 Ft-ját eltulajdonította. A panaszos konkrét személyt gyanúsított a lopással, azt, aki távollétében folyamatosan bejár a lakásába, s aki már több esetben különbözõ összegeket tulajdonított el tõle, valamint lábmérete is feltehetõen azonos a kertben talált lábnyommal. A lopás bûntette miatt ismeretlen tettes ellen indított bûnügyben a Székesfehérvári Rendõrkapitányság 1998. június 10-én kelt határozatával a nyomozást megszüntette, mert a nyomozás intézkedései ellenére az elkövetõ kilétét nem sikerült felderíteni és az eljárás folytatásától sem várható kedvezõ eredmény.

A nyomozás során olyan tanút vagy tárgyi bizonyítási eszközt nem sikerült felkutatni, aki, illetve ami az elkövetõ kilétének megállapításához támpontot nyújtott volna.

A panaszos a nyomozást megszüntetõ határozat ellen panasszal élt, melyet a Székesfehérvári Városi Ügyészség 1998. július 10-én kelt határozatával elutasított, mivel a rendelkezésére álló adatok alapján, álláspontja szerint a panaszos folytatólagos meghallgatása, valamint az általa gyanúsított személy tanúkénti kihallgatása eredményre nem vezetett, továbbá a helyszíni szemle során beszerzett tárgyi bizonyítékot a szakértõ azonosításra alkalmatlannak minõsítette.

Az országgyûlési biztos általános helyettesének vizsgálata megállapította, hogy a panaszos feljelentését kezdettõl fogva a nyomozó hatóságok komolytalannak tartották, az általa bejelentett tanúk teljes körét nem hallgatták meg, a helyszínre a körzeti megbízott által kért nyomkeresõ kutyát - anyagi okokra hivatkozással - nem küldték ki, továbbá azt is megkérdõjelezték, hogy a panaszos életvitelére tekintettel lehetett-e ekkora összeg birtokában.

OBH 287/1999.

Teljes szöveg: 3.5. alfejezetben.

OBH 864/1999.

Teljes szöveg: 3.9. alfejezetben.

OBH 1080/1999.

Teljes szöveg: 3.9. alfejezetben.

OBH 1111/1999.

A rendõrségen tett büntetõ-feljelentés általános számra iktatása és az ügy ennek megfelelõ kezelése, a határozathozatal mellõzése - a tett intézkedések eredményétõl függetlenül - sértette a büntetõeljárás szabályait, valamint a panaszos jogorvoslati jogát (Alk. 57. § (5) bek.) és ezzel összefüggésben a jogállamiság és annak lényegi elemét képezõ jogbiztonság (Alk. 2 . § (1) bek.) alkotmányos követelményét.

A panaszos azért fordult az állampolgári jogok országgyûlési biztosához, mert elvált férjével és annak szüleivel közös tulajdont képezõ lakásukra - volt férje halála után - anyósa örökösödési szerzõdést kötött. Anyósa a közös tulajdont bírói úton megszüntette, így amikor õ is meghalt, a szerzõdés jogosultja szerezte meg a teljes ingatlant, illetve az egész hagyatékot. Sérelmeinek orvoslásához a rendõrség nem nyújtott hatékony segítséget.

Az ügyben az állampolgári jogok országgyûlési biztosa vizsgálatot rendelt el és az eljáró rendõrkapitányságtól beszerezte az eljárás iratait.

A panaszos írásban feljelentést tett a Kecskeméti Rendõrkapitányságon lopás, garázdaság, önbíráskodás és más bûncselekmények miatt. Az elvitt ingóságokról tételes jegyzéket készített a rendõrség részére. A rendõrségen a feljelentést általános számra iktatták, ennek megfelelõen nem rendeltek el az ügyben nyomozást vagy feljelentés kiegészítést, de a nyomozás megtagadásáról sem határoztak. A lefolytatott eljárás nem felelt meg az államigazgatási eljárás szabályainak sem, mivel az ügyben nem hoztak határozatot és nem biztosítottak az ügyfél részére jogorvoslati jogot.

Az országgyûlési biztosok töretlen gyakorlata szerint az Alkotmány 57. § (5) bekezdésében biztosított jogorvoslathoz való jog sérelmének közvetlen veszélye megállapítható minden olyan esetben, amikor a beadvánnyal érintett hatóság egyáltalán nem hoz határozatot - vagyis nincs jogorvoslattal megtámadható hatósági aktus -, illetve a jogorvoslati jogra nem oktatja ki az ügyfelet. A vizsgált esetben sem panasszal megtámadható büntetõeljárási vagy államigazgatási határozat meghozatalára, sem pedig a panaszjogra való kioktatásra nem került sor.

Az állampolgári jogok országgyûlési biztosa ajánlotta az országos rendõrfõkapitánynak, hogy intézkedjék annak érdekében, hogy büntetõeljárás kezdeményezésére irányuló vagy ezzel összefüggõ bejelentések, feljelentések, panaszok ne kerülhessenek általános iktatásra és ezáltal ne vonják ki azokat a törvényben meghatározott eljárási szabályok hatálya alól. A fõkapitány az ajánlást határidõben elfogadta.

OBH 1129/1999.

A rendõrség hivatásos állományú beosztottja sérelmezte, hogy az oroszlányi rendõrkapitány megengedhetetlen hangnemben beszél az állománnyal, szabadidõ terhére tart eligazításokat és végezteti a tesztlapok kitöltetését, azzal fenyegetve, hogy aki nem ér el megfelelõ eredményt, azt az állományból eltávolítja. A beadvány szerint tiltott parkolásért feljelentett személy érdekében a fellebbezést õ gépeltette le, az ügyben meg is szüntették az eljárást. Amikor õrizetbe vett személy szökést kísérelt meg a rendõrkapitányságról és rátámadt az õt üldözõ rendõrre, utasítására nem készítettek jelentést. Elõfordult, hogy szabálysértésért megfenyítette beosztottját, de a szabálysértési hatóságnál is feljelentette. Sérelmezte azt is, hogy megtiltották szolgálatban a magántulajdonú mobiltelefon használatát.

Az országgyûlési biztos általános helyettese a panasz alapján vizsgálatot rendelt el, ennek során megkereste az országos rendõrfõkapitányt. A vizsgálat során nem lehetett bizonyítani, hogy a rendõrkapitány az állománnyal durva hangnemben beszél vagy hatalmával visszaélne. Tény, hogy az állománnyal szemben távolságot tart és szigorú, de ez nem kifogásolható.

Az Oroszlányi Rendõrkapitányság vezetõje elrendelte szakmai felmérõ tesztlapok kitöltését, ez alkalmanként kb. 10 percet vesz igénybe. Évente sor kerül a személyes értékelésre. Ez önmagában alkotmányos jogokkal összefüggõ sérelmet nem okozott, de az országgyûlési biztos általános helyettese kifogásolta, hogy a szolgálati célú felmérésre a szabadidõben került sor.

Nem lehetett viszont megállapítani, hogy történt-e szabálytalanság vagy visszaélés a beadványban szereplõ tiltott parkolás miatti feljelentés ügyében.

Megállapította az országgyûlési biztos általános helyettese azt is, hogy egy bûncselekmény gyanúsítottját a rendõrkapitányság épületében a rendõr elfogta. A személyt az elõállító helyiségbe helyezték el, ahonnan mellékhelyiségbe engedését kihasználva szökést kísérelt meg. Az õt üldözõ rendõrt 2-3 esetben megütötte. A hivatalos személy elleni erõszak tényérõl a kapitány utasítására jelentés nem készült, az eseményt az ügyeleti naplóban sem rögzítették. Az illetékes szerv bûnpártolás bûntettének alapos gyanúja miatt az Oroszlányi Rendõrkapitányság vezetõjével és a bûnügyi osztály vezetõjével szemben feljelentést tett a Komárom-Esztergom Megyei Fõügyészség Nyomozó Hivatalához.

A magántulajdonú mobil telefonok szolgálat közbeni használatának tilalmával összefüggõ panaszt az állampolgári jogok országgyûlési biztosa az OBH 8785/1997. számú ügyben már vizsgálta. Megállapította, hogy az adott ügyben kiadott intézkedés nem hatósági határozat, hanem a személyi állomány egy részére - a közterületi szolgálatot ellátó rendõrökre - vonatkozó szolgálati tilalom. Az intézkedés nem sértette a jogállamisághoz és a jogbiztonsághoz fûzõdõ alkotmányos jogokat, annak ellenére, hogy olyan szabályt állapított meg, amelyet az országos rendõrfõkapitány a teljes személyi állományra nézve nem tartott szükségesnek szabályozni. A fõkapitány mint munkáltatói jogkört gyakorló elöljáró mindazon munkáltatói jogokat gyakorolja, amelyeket a szolgálati törvény nem határoz meg más parancsnok, vezetõ részére, így nem jogszabálysértõ az alárendeltjeire vonatkozó szolgálati rendelkezés kiadása sem. Ezért az országgyûlési biztos ajánlást nem tett és vizsgálatát lezárta.

Az országgyûlési biztos általános helyettese megállapította, hogy a vizsgált intézkedés - korlátozó jellege ellenére - nem okozott az elérni kívánt célhoz képest aránytalan hátrányt az érintett személyi állomány részére. Felvetette azonban a hátrányos megkülönböztetés tilalma sérülésének veszélyét.

Az Oroszlányi Rendõrkapitányság vezetõje szabálysértés elkövetése miatt pénzbírságfenyítésben részesítette egyik beosztottját. A Komárom-Esztergom Megyei Rendõrfõkapitány érvénytelenítette a fegyelmi határozatot, mert szolgálattal össze nem függõ, ezért fegyelmi jogkörben el nem bírálható szabálysértés történt. Az érvénytelenítõ határozatot azzal küldték meg a rendõrkapitánynak, hogy kézbesítse az érintettnek és tegyen ellene szabálysértési feljelentést. A rendõrkapitány a feljelentést megtette, de elmaradt az érvénytelenítõ határozat átadása. A kettõs eljárásra és felelõsségre vonásra, továbbá a jogorvoslati jog csorbulására tekintettel az országgyûlési biztos általános helyettese alkotmányos jogokkal összefüggõ visszásságot állapított meg. Arra tekintettel azonban, hogy a sérelem orvoslása idõközben megtörtént, ajánlást nem tett, a vizsgálatot lezárta.

OBH 1186 /1999.

A panaszos sérelmezte, hogy a Dabasi Rendõrkapitányság részérõl a lakásán tartott házkutatásnál csak fiatalkorú fia volt jelen, aki aláírta a jegyzõkönyvet és nem élt panasszal az intézkedés ellen.

Az országgyûlési biztos általános helyettese a panasz alapján vizsgálatot rendelt el és a Dabasi Rendõrkapitányságtól iratok megküldését kérte. Megállapította, hogy a panaszossal szemben nyomozást folytattak, mert a panaszos a polgármester és a mûvelõdési ház igazgatója lelövését helyezte kilátásba. A zsebébõl egy fegyvernek látszó tárgyat vett elõ, amelybõl lõszerek is kiestek.

Az intézkedõ rendõrök megkeresték a panaszost, de a fegyvert nem találták meg. Késõbb a rendõrséget értesítették, hogy verekedésben sérült személyt szállítottak kórházba. A sérült a panaszos volt, akit a fenyegetés miatt bántalmaztak. A rendõrök meghallgatták a panaszos fiát, aki a bántalmazásnál jelen volt. A beszélgetés során szóba került a fegyver, és ekkor a fiú elismerte, hogy azt elrejtésre apjától átvette. Kérésre önként elõadta a lõfegyvert és a hozzá való 8 darab lõszert. A panaszos a fegyver tartására engedéllyel nem rendelkezett.

A fegyverrel - mint bûncselekmény elkövetésének eszközével - kapcsolatban a közbiztonsági állományú rendõrök szakszerûtlenül jártak el, azt nem foglalták le, az átvételt elismervénnyel igazolták. Az eljárásban megállapítottakról és a fegyver átvételérõl jelentést készítettek.

A következõ napon jogszerûen, alakszerû határozattal a panaszos lakásán házkutatást tartottak, melyen csak a panaszos fia volt jelen. A házkutatásról készült jegyzõkönyvet a kiskorú gyermek írta alá, a házkutatás, illetve annak módja ellen panaszt nem tett. A házkutatáskor további lõszerek és egy újabb pisztoly került elõ, ez utóbbiról a szakértõ megállapította, hogy lövés leadására alkalmatlan. A házkutatásnál az eljáró rendõrök megsértették a büntetõeljárásról szóló törvény elõírását, mert nem intézkedtek cselekvõképességgel rendelkezõ képviselõ kirendelésérõl.

A büntetõeljárásról szóló törvény elõírásának figyelmen kívül hagyása sértette a panaszosnak a törvényben biztosított azon jogát, hogy a házkutatásról való távollétében érdekét megfelelõen képviseljék, ezért az országgyûlési biztos általános helyettese megállapította az alkotmányos jogokkal összefüggõ visszásságot. A visszásságot azonban csekély súlyúnak ítélte meg, mert a házkutatásra jogszerûen, indokoltan és eredményesen került sor, a panaszost tényleges jogsérelem nem érte, és az esetleg bejelentett panasznak a házkutatás végrehajtására nézve halasztó hatálya nem volt. Mindezekre figyelemmel ajánlást nem tett, de felhívta a Dabasi Rendõrkapitányság vezetõjének figyelmét arra, hogy tegye meg a szükséges intézkedéseket és hívja fel az irányítása alá tartozó állomány figyelmét a jogszabályoknak megfelelõ eljárási rend maradéktalan betartására.

Az országgyûlési biztos általános helyettese azt is megállapította, hogy a panaszos lakásán tartott házkutatásról szóló jegyzõkönyvben az elõzõ nap átvett lõfegyver és 8 db lõszer úgy került feltüntetésre, mintha azokat a házkutatás során találták és foglalták volna le. Ez a tény közokirat-hamisítás gyanújának megállapítására látszott alkalmasnak. Ezért kezdeményezte, hogy a Pest Megyei Fõügyész fontolja meg büntetõeljárás lefolytatásának indokoltságát.

A válaszadásra nyitva álló idõ még nem telt el.

OBH 1278/1999.

A panaszos a Debreceni Rendõrkapitányság Igazgatásrendészeti Osztályának szabálysértési ügyben folytatott eljárását, illetve az annak során tett intézkedéseit sérelmezve fordult az Országgyûlési Biztosok Hivatalához.

I. Az állampolgári jogok országgyûlési biztosának általános helyettese vizsgálata céljának azon kérdés megválaszolását tekintette, hogy milyen összefüggés áll fenn a megalapozatlan volta miatt önmagában a független és pártatlan eljáráshoz való jog sérelmét jelentõ szabálysértési határozat, valamint az eljárás elsõ szakaszának elhúzódása között.

Az eljárás idõbeli elhúzódása szempontjából legfeljebb a tényállás teljes körû, precíz tisztázása mint jogalkalmazói törekvés minõsült volna Alkotmány által megengedett célnak. Egy olyan, a törvényes határidõt idõben többszörösen meghaladó eljárás azonban, amely nyilvánvalóan megalapozatlan határozattal zárul, semmiféle célkitûzéssel nem igazolható. A fent kifejtettek alapján az országgyûlési biztos általános helyettese megállapította, hogy alkotmányos jogokkal kapcsolatos visszásságot okozott a Debreceni Rendõrkapitányság ügyintézõje, amikor a törvényes határidõt idõben többszörösen meghaladó eljárás során megalapozatlan határozatot hozott.

II. A Hajdú-Bihar Megyei Rendõrfõkapitányság által fellebbezés alapján hozott határozattal összefüggésben a vizsgálat annak megállapítására irányult, hogy a szabálysértési ügyben eljáró rendõrség a konkrét szabálysértés (áthaladási elsõbbség és elõzés szabályának durva megszegése) megállapítása szempontjából releváns tények tisztázása után és arra alapozva hozta-e meg határozatait. A vizsgálat során az általános helyettes megállapította, hogy a másodfokú határozatban foglalt érdemi döntés lényegében azon tény bizonyítottként való elfogadásán alapult, hogy a fényjelzõ készülék meghibásodására olyan idõpontban került sor, amikor B. J.-nek a tõle elvárható körültekintés mellett sem volt módja azt érzékelni, következésképp nem lehetett tudomása arról, hogy - a meghibásodás következtében - az elsõbbségadási szabályok szempontjából nem a fényjelzõ készülék, hanem a közúti jelzõtábla jelzései irányadóak. A szakértõi vélemény nem tartalmazott arra vonatkozó megállapítást, hogy a fényjelzõ készülék meghibásodása pontosan mikor következett be, és hogy ennek idõpontjában a balesetben részes személyek hol tartózkodtak. Vizsgálata során az általános helyettes megállapította, hogy a másodfokú hatóság a határozatát az ügy szempontjából releváns tények tisztázása nélkül hozta.

III. A Debreceni Rendõrkapitányság Igazgatásrendészeti Osztályának vezetõje által elfogultsági indítvány tárgyában hozott 3/12/1997. számú határozattal kapcsolatban az általános helyettes a következõket állapította meg: a szabálysértési hatóságot az egész eljárás során terheli megalapozott döntés meghozatalára, illetve az indoklásra vonatkozó kötelezettség. Az olyan kizárási indítványt elutasító határozat, amelybõl nem derül ki, hogy a közvetlen felettes mire alapozta az indítvány elutasítására vonatkozó döntését, éppúgy sérti a jogbiztonság részeként értelmezett tisztességes eljáráshoz való jogot, mint bármely más, a tényleges tényállás felderítését szolgáló jogszabályi rendelkezés figyelmen kívül hagyása. A szabálysértési törvény a kizárásra okot adó körülmény fennforgása esetén nem biztosít mérlegelési jogot a kizárásról döntõ felettesnek. Ha a kizárásra okot adó körülmény fennáll, az ügyintézõ nem vehet részt az eljárásban. Ha a kizárásra vonatkozó felettes személy döntését a jogszabályoknak megfelelõen nem alapozza meg, akkor azzal az ügy elfogulatlan elbírálását szolgáló és így az ügy érdemét közvetetten befolyásoló jogszabályi rendelkezés tényleges érvényesülését lehetetlenné teszi. Önkényesnek minõsül és ezért alkotmányos jogokkal kapcsolatos visszásságot okoz a jogállamiság szerves részének tekinthetõ jogbiztonság elvével, illetve az abból fakadó tisztességes eljáráshoz való joggal összefüggésben a szabálysértési ügyintézõ felettese, ha a kizárásra vonatkozó kezdeményezést olyan határozatban utasítja el, amely az elutasító döntés alapjait nem tisztázza.

IV. Pusztán azon az alapon, hogy a sérelmesnek tartott ügyészi döntéssel záruló törvényességi felügyeleti eljárás során az ügyész nem állapít meg törvénysértést, valamint hogy az országgyûlési biztos a saját eljárásában az ügyész által is vizsgált szabálysértési határozat törvénysértõ voltát és visszásság okozására alkalmas jellegét állapítja meg, az országgyûlési biztos nem juthat arra a következtetésre, hogy az ügyészség eljárása maga is visszásságot okozott.

Tekintettel arra, hogy a feltárt visszásságok orvoslása a vizsgált esetben már nem volt lehetséges, az általános helyettes kezdeményezéssel élni nem kívánt. Felkérte ugyanakkor Debrecen Város rendõrkapitányát, valamint a Hajdú-Bihar Megyei Rendõrfõkapitányt, hogy ismertesse munkatársaival a vizsgálati jelentés megállapításait, és hívja fel figyelmüket a jogszabályi rendelkezések betartásának fontosságára.

OBH 1371/1999.

A panaszos a feleségének közlekedési balesete ügyében sérelmezte, hogy a Budapest VI-VII. kerületi Rendõrkapitányság Központi Közuti Közlekedési Szabálysértési Osztálya az eljárást indokolatlanul elhúzta, azért, hogy a balesettel érintett rendõr felelõsségét ne lehessen megállapítani, továbbá nem tett meg minden lehetséges és szükséges intézkedést az objektív tényállás feltárása érdekében.

Az országgyûlési biztos a panasz alapján vizsgálatot folytatott. Ennek során a legfõbb ügyész álláspontját kérte. Megállapította, hogy a panaszos felesége személygépkocsijával koccanásos baleset részesévé vált. A balesetet megelõzõen a panaszos felesége kanyarodott be a közlekedési jelzõtáblával védett utcába és ott ütközött egy másik gépkocsival, melyet rendõr vezetett.

A balesetnél a Budapest V. kerületi Rendõrkapitányság járõre intézkedett. A helyszínen a panaszos felesége - állítása szerint kényszer, fenyegetés hatása alatt - a balesetért való felelõsségét elismerõ nyilatkozatot írt alá. Helyszíni szemlére nem került sor, így a részes gépkocsik egymáshoz viszonyított helyzetét és a sérüléseket sem rögzítették pontosan. Ez az igazságügyi szakértõ szerint lehetetlenné tette annak megállapítását, hogy a baleset bekövetkezéséért ténylegesen melyik gépjármûvezetõt terheli a felelõsség.

A felelõsség elismerése alapján a szabálysértési hatóság a panaszos feleségét pénzbüntetéssel sújtotta. A határozat elleni kifogás alapján tárgyalást tartottak, majd a szabálysértési hatóság ismét pénzbüntetést alkalmazott a panaszos feleségével szemben és kötelezte a felmerült szakértõi díj megfizetésére. A határozat elleni fellebbezés alapján a Budapesti Rendõr-fõkapitányság több hónap eltelte után rendelkezett a határozat hatályon kívül helyezésérõl és a szabálysértési hatóságot új eljárás lefolytatására utasította.

A megismételt eljárást bizonyítottság hiányában megszüntették. E határozat elleni panaszt a II. fokú szabálysértési hatóság, a Budapesti Rendõr-fõkapitányság elutasította. Mindkét határozatban a szabálysértés abszolút elévülési határidejének (két év) elteltére hivatkoztak.

A panaszos felesége törvényességi kérelmet terjesztett elõ a fõvárosi fõügyészséghez. A fõügyészség közlekedési ügyésze arról tájékoztatta a panaszos feleségét, hogy a balesettel kapcsolatos felelõsség kérdésében - mint ahogy azt a szakértõ is megállapította - utólag már nem lehet egyértelmûen állást foglalni, illetve nem lehet azt bizonyítani. A fõvárosi fõügyészség szerint az ügyben semmi olyan adat nem merült fel, ami az elismerõ nyilatkozatnak kényszer, fenyegetés hatása alatti megtételére utalt volna. Az ügyészség az ügyet folyamatában is figyelemmel kísérte, elfogult, idõhúzó eljárást nem tapasztalt.

Megállapította az országgyûlési biztos azt is, hogy a panaszos felesége is hozzájárult ahhoz, hogy a felelõsség megállapítása ne váljon lehetõvé, illetve hogy az ügyet elévülés miatt szüntessék meg. Ezt azzal idézte elõ, hogy nem ragaszkodott a helyszíni szemle lefolytatásához.

Az ügyben tehát a felelõsségrevonás kérdésében a panaszos feleségét alkotmányos jogaival kapcsolatban visszásság nem érte. Az ügynek több mint két évet követõen való lezárása viszont sértette a jogállamiságból eredõ méltányos és tisztességes eljárás követelményét, ezért visszásságot okozott. Ez ma már orvosolhatatlan, ezért az országgyûlési biztos ajánlást nem tett, vizsgálatát lezárta. Felhívta azonban a Budapesti Rendõr-fõkapitányság vezetõjének figyelmét, hogy tegyen intézkedést arra, hogy a Budapest VI-VII. kerületi Rendõrkapitányság Központi Közúti Közlekedési Szabálysértési Osztálya az ügyintézést az idõszerûség betartásával folytassa le.

OBH 1390/1999.

A panaszos beadvánnyal fordult az Országgyûlési Biztosok Hivatalához azt sérelmezve, hogy a panaszos mint sértett által tett feljelentés alapján indított nyomozást megszüntették, valamint hogy a nyomozás során a sértett jogi képviselõje nem vehetett részt a sértett tanúkénti meghallgatásán. A panaszos azt is sérelmezte, hogy a kihallgatási jegyzõkönyvben nem teljes egészében, hanem a kihallgató rendõr által szelektálva rögzítették az általa elmondottakat.

I. A Budapest IV. kerületi Rendõrkapitányság Bûnügyi Osztálya határozatával megszüntette a panaszos feljelentése alapján, a panaszos férje ellen folytatott nyomozást azzal az indokkal, hogy a nyomozás adatai alapján nem állapítható meg bûncselekmény elkövetése és az eljárás folytatásától sem várható eredmény. A határozat indoklásában az eljáró rendõri szerv megállapította, hogy a gyanúsított a bûncselekmény egyik tényállási elemét tagadta, a panaszos és a gyanúsított között lefolytatott szembesítés nem hozott eredményt, az orvos szakértõi vélemény szerint pedig a panaszos testén külsérelmi nyomok nem voltak észlelhetõek.

II. A Legfõbb Ügyészség Nyomozásfelügyeleti Fõosztályának vezetõje által kiadott állásfoglalás szerint ha a sértettet tanúként hallgatják ki, ebben a minõségben õt senki nem képviselheti, következésképpen a kihallgatáson a sértett képviselõje nem lehet jelen. Az pedig kérdésként fel sem merülhet, hogy a tanúnak - aki egyébként nem vesz részt sértettként az eljárásban - képviselõje lehetne. Erre az állásfoglalásra alapozta a IV. kerületi Rendõrkapitányság Bûnügyi Osztálya azt a döntését, mellyel a sértett képviselõjének tanúkihallgatáson való részvételére vonatkozó kérést elutasította.

I. Az Alkotmány nem biztosít alanyi jogot az anyagi igazság érvényesülésére, mint ahogy a bûncselekmények felderítésére vonatkozó hatósági kötelezettségeket is csak a reálisan lehetséges határig garantálja. Ezek a jogállam céljai és feladatai, amelyek megvalósulása érdekében megfelelõ - elsõsorban eljárási garanciákat nyújtó - intézményeket kell létrehoznia, és az érintett alanyi jogokat garantálnia. Az Alkotmány tehát az anyagi igazság érvényre juttatásához szükséges - és az esetek többségében alkalmas - eljárásra ad jogot. Erre az elvre alapozza az országgyûlési biztos és általános helyettese azt a gyakorlatát, amelyet az általános helyettes a konkrét ügy kapcsán is figyelembe vett: A vizsgálat ezen részének célja az lehetett, hogy az ügyben eljáró elsõ-, illetve másodfokú hatóság betartotta-e a tényállás tisztázására, illetve a bizonyításra vonatkozó szabályokat. Nem vizsgálhatta tehát az általános helyettes azt, hogy a nyomozóhatóság által alapul vett tényállás azonos-e a ténylegesen lejátszódott eseményekkel.

II. A sértett képviselõjének a nyomozási cselekményeknél való részvételével kapcsolatban az általános helyettes a következõket állapította meg: A Be. 58. §-a biztosítja a sértett számára azt a jogot, hogy az õt megilletõ eljárási jogosultságokat jogi képviselõje útján is gyakorolhatja. A Be. 58. §-ában foglalt rendelkezés alkotmányos cél nélküli korlátozását jelentené egy olyan értelmezés, amely a sértetti jogok ügyvéd útján való gyakorlását kizárólag abban az esetben engedné meg, amikor a sértett nem akar, illetve nem tud részt venni az adott eljárási cselekménynél. Ebbõl az értelmezésbõl ugyanis az következne, hogy az ügyvéd csak a sértett helyettesítõjeként vehet részt az eljárásban, de a sértett és a jogi képviselõ egyidejû jelenléte nem lehetséges.

A visszásság megállapítására vagy elvetésére vonatkozó döntésnél, jelen ügyben a következõ "teszt" szolgált alapul: Létezik-e a büntetõeljárás valamely másik résztvevõjének olyan joga vagy törvényes érdeke, amely az alábbiakban kifejtett értelmezést követõ jogalkalmazói (nyomozóhatósági) döntés által sérelmet szenved?

A sértettet megilletõ azon eljárási jogosultság, hogy jogait képviselõ útján is gyakorolhatja, nem vonható el önmagában arra a tényre hivatkozva, hogy a sértett az adott eljárás során egyben tanú is. Az általános helyettes megállapította, hogy nincs olyan, a nyomozás során figyelembe veendõ jog vagy érdek, amely pusztán a sértett képviselõjének jelenléte miatt sérülne, és amelynek védelme a sértett ügyvédjének kihallgatáson való részvételére vonatkozó tilalmat igazolhatná.

III. A panaszos azt sérelmezte, hogy a nyomozati jegyzõkönyvek nem rögzítik teljes egészében az általa elmondottakat. A sértetti nyilatkozatok jegyzõkönyvben való rögzítésével összefüggésben nem lehetett megállapítani azt, hogy a kihallgatás során ténylegesen elhangzottak egybeesnek-e a jegyzõkönyvben rögzítettekkel. A panaszos minden jegyzõkönyvet annak elismerése mellett írt alá, hogy azok az általa elmondottakat tartalmazzák. A vizsgálat során az általános helyettes megállapította, hogy a kihallgatásról, valamint a szembesítésrõl készített jegyzõkönyvek tartalmukra tekintettel nem egyoldalúak. Mindezekre tekintettel az általános helyettes a panaszt alkotmányos jogokkal kapcsolatos sérelem hiányában elutasította.

Az állampolgári jogok országgyûlési biztosáról szóló 1993. évi LIX. törvény 21. §-a alapján az általános helyettes felkérte a legfõbb ügyészt, hogy a jelentésben kifejtettekre tekintettel fontolja meg a sértett tanúkénti kihallgatására vonatkozó állásfoglalás módosítását, és errõl tájékoztassa a IV. kerületi Rendõrkapitányságot.

OBH 1550/1999.

Teljes szöveg: 3.7. alfejezetben.

OBH 2026/1999.

A panaszos sérelmezte, hogy a Tatabányai Rendõrkapitányság a válófélben levõ férje ellen tett feljelentése tárgyában nem tette meg a szükséges intézkedéseket, nem tájékoztatta õt és nem nyújtott segítséget ahhoz, hogy ruháit, gyógyszereit elhozza lakásából, ahonnan férje kizárta. Segítséget kért válóperük gyorsabb lezárásához is.

Az országgyûlési biztos a panasz alapján vizsgálatot folytatott. Megállapította, hogy a panaszos és házastársa között válóper volt folyamatban. Vagyonmegosztás köztük nem volt, illetve ilyen megegyezést a bíróság nem hagyott jóvá.

A panaszos egy esetben rendõri segítséget kért, mert állítása szerint férje elõzõleg késekkel és egy fegyvernek látszó tárggyal életveszélyesen megfenyegette. A lakásba érkezõ rendõröknek a panaszos átadott egy 8 mm-es gázpisztolyt 6 db tölténnyel, amellyel a fenyegetés történt.

A panaszos szülei lakására menekült, elhagyott lakásába másnap már nem tudott bemenni, férje a lakás zárait lecserélte. Ez alkalommal ismét rendõri intézkedésre került sor. A rendõrök a panaszost felvilágosították, hogy a lakásba zárfeltörés útján, jogszerûen behatolhat, de a panaszos nem akart kárt okozni. A panaszos a férjével szemben a rendõrségen feljelentést tett. Magánlaksértés miatti feljelentését két alkalommal ismételte meg.

A rendõrkapitányság illetékesei nem hívták fel a panaszos figyelmét arra, hogy birtokvédelemért - ide értve a birtokból kikerült ingóságok visszaszerzését is - a Polgári Törvénykönyv alapján a városi önkormányzat jegyzõjéhez fordulhat.

A rendõri intézkedések alapján a rendõrkapitányság államigazgatási eljárást folytatott, ennek során bûncselekményre utaló adat nem merült fel. A veszélyes fenyegetés és különösen veszélyes tárgy engedély nélküli tartása miatt a férjjel szemben feljelentést készítettek, de a magánlaksértés ügyében az önkormányzathoz történõ áttételrõl nem határoztak. A férjjel szemben magánlaksértés miatt tett feljelentéseknek az áttételére végül azután került sor, hogy panaszos a Belügyminisztériumhoz fordult.

A szabálysértési törvény szerint, ha az eljárás alapjául szolgáló cselekmény elbírálására más szerv jogosult, a szabálysértési hatóság az ügyet ehhez haladéktalanul átteszi. E kötelességet a Rendõrség Szolgálati Szabályzata a rendõri szerv vezetõje részére is elõírja. Ezen kötelességeiknek a Tatabányai Rendõrkapitányság vezetõje, a vizsgálati és az igazgatásrendészeti osztályok vezetõi nem tettek eleget, ezzel visszáságot okoztak. Az országgyûlési biztos a visszásság ellenére ajánlást nem tett, mert a jogsérelem idõközben orvoslást nyert, vizsgálatát ajánlás nélkül lezárta. Azonban felhívta a Komárom-Esztergom Megyei Rendõr-fõkapitányság vezetõjének figyelmét, hogy a hasonló esetek elkerülése, megelõzése érdekében tegye meg a szükséges intézkedéseket, és hívja fel az irányítása alá tartozó vezetõi állomány figyelmét a jogszabályoknak megfelelõ eljárási rend maradéktalan betartására.

OBH 2872/1999.

Teljes szöveg: 3.5. alfejezetben.

OBH 3305 /1999.

A panaszos feljelentést tett ismert elkövetõ ellen, de szerinte a rendõrség nem vizsgálta ki megfelelõen az ügyet, az elkövetõt nem vonták felelõsségre és azt a gépkocsit, amelyre a bûncselekményt elkövették, nem vonták ki a forgalomból. Sérelmezte azt is, hogy panaszait elutasították.

Az országgyûlési biztos általános helyettese a panasz alapján vizsgálatot rendelt el. Megállapította, hogy a panaszos feljelentése alapján a Kaposvári Rendõrkapitányság sikkasztás gyanúja miatt feljelentés kiegészítést folytatott, majd elrendelte a nyomozást.

A büntetõeljárásban azonban a bûncselekmény elkövetését bizonyítani nem lehetett, ezért a nyomozást bizonyítottság hiányában megszüntették. A panaszos a határozat ellen jogorvoslattal élt, amit a Kaposvári Városi Ügyészség elutasított. Az ügyészség felhívta a panaszos figyelmét arra, hogy a gépkocsi iránti igényét polgári peres úton érvényesítheti. A panaszos ezzel a lehetõséggel nem élt.

Megállapította az országgyûlési biztos általános helyettese azt is, hogy a panaszos által feljelentett személy is tett feljelentést ismeretlen tettes ellen, aki a lakása elõtt parkoló Trabantot eltulajdonította. A nyomozás során megállapították, hogy a gépkocsit a panaszos megbízása alapján, a forgalomból kivonás céljából szállították el. A kivonásra nem került sor, mert azt az arra vonatkozó BM rendelet értelmében csak a gépkocsi tulajdonosa kezdeményezheti, a panaszos tulajdonosi jogállása pedig nem volt kétséget kizáróan tisztázva. Az eltelt idõszakban a gépkocsi több személy birtokában is volt, forgalmi engedélyét bevonták.

A panaszos azonos tartalmú beadvánnyal több alkalommal, utoljára 1999 áprilisában fordult a Somogy Megyei Rendõr-fõkapitányság vezetõjéhez, kérte az általa feljelentett személy ellen a büntetõeljárás megindítását. Tekintettel arra, hogy a korábbi nyomozás megszüntetés elleni panaszt az ügyészség bírálta el, a beadványt továbbították a Somogy Megyei Fõügyészséghez, ahol az iratok felülvizsgálata alapján a nyomozás újramegindítása iránti kérelmet elutasították.

Az országgyûlési biztos általános helyettese a rendõrségnek és ügyészségnek a panaszos feljelentései alapján hozott döntései megalapozottságát nem vonta kétségbe. Megállapította, hogy a panaszos az 1998. július 30-án kelt beadványának elutasításáról szóló, 1998. augusztus 14-én kelt határozatot késedelmesen, csak 1999. január 20-án küldték meg a panaszos részére. Ez a késedelem a tisztességes eljáráshoz, valamint a jogorvoslathoz való joggal összefüggésben visszásságot okozott. Ajánlást azonban részben arra tekintettel, hogy a sérelmet orvosolták, részben azért, mert a beadvány megismételt tartalmú, joghatás elérésére alkalmatlan jellegû volt, nem tett az országgyûlési biztos általános helyettese.

OBH 3734/1999.

A panaszos azt sérelmezte, hogy a Gyöngyösi Városi Rendõrkapitányságon bántalmazás és más bûncselekmények gyanúja miatt tett feljelentéseivel nem foglalkoztak érdemben, a foganatosított eljárási cselekményekrõl semmilyen értesítést, határozatot nem kapott.

Az állampolgári jogok országgyûlési biztosa általános helyettese az Alkotmány 2. §. (1) bekezdésében biztosított jogállamiság, jogbiztonság, illetve az abból fakadó tisztességes eljáráshoz való jog vélelmezhetõ sérelme miatt indított eljárást.

A rendelkezésre bocsátott anyagok alapján megállapította, hogy a panaszos feljelentése és az ellene benyújtott beadványok alapján 1998-99-ben több alkalommal folytatott nyomozást a fenti rendõri szerv. Minden esetben lefolytatták a bizonyítási eljárást, és a keletkezett adatok alapján vagy vádemelésre tette javaslatot, vagy a nyomozást bûncselekmény, illetve bizonyítottság hiányában megszüntették. Minden esetben megtörtént az érintettek tájékoztatása úgy az eljárási cselekményekrõl, mint az érdemi határozatokról. A panaszolt rendõri szerv tehát a nyomozás adatai alapján a törvény rendelkezéseinek megfelelõen járt el, amikor a keletkezett adatoknak megfelelõen vádemeléssel élt, illetve amikor a nyomozást bûncselekmény vagy bizonyítottság hiányában a törvényi kötelezésnek megfelelõen megszüntette. A nyomozóhatóság az érintettek - így a panaszosét is - jogorvoslathoz való jogát minden esetben biztosította, törvényes tájékoztatási kötelezettségeinek eleget tett.

Az állampolgári jogok országgyûlési biztosának általános helyettese ezért megállapította, hogy a nyomozóhatóság eljárása alkotmányos jogokkal összefüggõ visszásságot nem idézett elõ.

OBH 5163/1999.

A panaszos szerint a rendõrök eljárásaikban súlyos jogsértéseket követnek el, amit úgy tesznek, hogy ne legyen bizonyítható. A panasz alapján az országgyûlési biztos vizsgálatot rendelt el. Ennek során munkatársai személyesen meghallgatták a panaszost. Ezenkívül a belügyminisztert vizsgálat tartására és arra kérte, hogy végeztessen felderítõ tevékenységet a Budapesti, a Pest és a Veszprém Megyei Rendõr-fõkapitányságok közbiztonsági és bûnügyi állománya által személyes szabadságukban korlátozott állampolgárokkal szemben folytatott eljárásokra kiterjedõen. Meghallgatása során a panaszos állításait konkrét esetekkel egészítette ki. Elmondta, hogy az aszódi rendõrõrsön, majd a Gödöllõi Rendõrkapitányságon fiatalkorú személyt bántalmazott öt rendõr, késõbb a fiatalkorút a fogdában felnõtt korúakkal egy zárkába helyezték. Ugyancsak gödöllõi rendõrök elfogtak és elõállítottak öt személyt, akiket négy rendõr széklábbal, hátra és nyakra irányzott ütésekkel bántalmazott, majd szabadon engedték õket. A BRFK II. kerületi Rendõrkapitányság akciócsoportja elõállított a kapitányságra rablás elkövetõjének vélt három személyt. Ezen személyeket is bántalmazásuk után elengedték a rendõrök.

A belügyminiszter az ügyben arról tájékoztatta az országgyûlési biztost, hogy a panaszos által említett fiatalkorú személy ellen - õrizetbe vétele mellett - valóban folytatott nyomozást a Gödöllõi Rendõrkapitányság. Õrizetbe vétele napján a fogvatartott sérelmezte, hogy õt az ügy elõadója megverte. Ennek alapján a kapitányság vezetõje tényfeltáró vizsgálatot folytatott. Megállapította, hogy a fogvatartott sérüléseit azok az állampolgárok okozták, akik õt betörésen tetten érték. A fiatalkorút pedig azért helyezték felnõttekhez, mert a fogdában nem volt külön zárka. A miniszter álláspontja szerint nem volt megalapozott az említett tényfeltáró vizsgálat elrendelése és lefolytatása, ugyanis a rendõr által elkövetett bûncselekmény nyomozása az ügyészségi nyomozó hivatal hatáskörébe tartozik.

A belügyminiszter vizsgálata megerõsítette továbbá, hogy Gödöllõn valóban tetten értek gépkocsifeltörés közben több személyt, de egyik sem tett feljelentést vagy panaszt azért, mert bántalmazták. A panasz azon részében nem nyilatkozott, ami a Budapest, II. kerületi Rendõrkapitányságot érintette, mert a panaszos állítását bizonyító irat a kapitányságon nem volt feltalálható.

A miniszter lefolytatta a vizsgálatot a Budapesti, a Pest és a Veszprém Megyei Rendõr-fõkapitányságokon is. Olyan adatot, körülményt nem állapított meg, mely szerint a rendõrség a személyes szabadságában korlátozott állampolgárral szemben jogszerûtlenül járt volna el. Megállapította viszont, hogy a kényszerítõ eszközök kivizsgálásával kapcsolatos jegyzõkönyvek, jelentések nem voltak kellõen részletesek, a kényszerítõ eszközök alkalmazásának kivizsgálásához használt formanyomtatvány pedig nem mindenben felelt meg az államigazgatási eljárás szabályainak. A Belügyminisztérium tájékoztató levele azt is tartalmazta, hogy 1997-tõl kötelezõ napirendje a fõkapitányi vezetõi értekezleteknek a személyes szabadságot korlátozó rendõri intézkedések, valamint a kényszerítõ eszközök használatának értékelése, 1998-ban pedig foglalkoztak az országgyûlési biztosok rendõrséget érintõ ajánlásainak megvalósulásával is. Ezenkívül az országos és a megyei rendõr-fõkapitányságok szakirányító szerveinek, valamint a minisztérium ellenõrzési feladatainak fontos szempontja a szóban forgó téma.

Az országgyûlési biztos megállapította, hogy a Gödöllõi Rendõrkapitányság a jogállamiság és az abból származó jogbiztonság elvével - különös tekintettel a személyi szabadságot korlátozó kényszerintézkedés alá vont fiatalkorú érdekeire -, valamint a személyi szabadsághoz való joggal és az ifjúságnak a létbiztonsághoz fûzõdõ joga érvényesülésének követelményével összefüggésben visszásságot okozott - még akkor is, ha nem volt alkalmas zárka - azzal, hogy a fogvatartás során a fiatalkorút nem különítette el a felnõtt korúaktól. A kapitányság vezetõje - figyelemmel a fogvatartott fiatalkorú azon érdekére, hogy sérelmét elfogulatlanul, pártatlanul ítéljék meg - ugyancsak a jogállamiság és az abból fakadó jogbiztonság követelményével, valamint a tisztességes eljáráshoz, továbbá a jogorvoslathoz való joggal összefüggésben okozott visszásságot, mert tényfeltáró vizsgálatot folytatott, és mert emiatt a fogvatartott nem élhetett a büntetõeljárásról szóló törvény által biztosított panaszjogával. A jogállamiság és az abból fakadó jogbiztonság követelményével összefüggésben - tekintettel azoknak az állampolgároknak a jogos érdekére, akikkel szemben a kényszerítõ eszközt alkalmazták, továbbá az ártatlanság vélelmére - alkotmányos joggal összefüggõ visszásság keletkezett akkor is, amikor a Budapesti, a Pest és a Veszprém Megyei Rendõr-fõkapitányságok közbiztonsági és bûnügyi állománya által alkalmazott kényszerítõ eszközök kivizsgálásával kapcsolatos jegyzõkönyvek, jelentések nem a rendõrség szolgálati szabályzatában elõírt részletességgel készültek. Rámutatott az országgyûlési biztos arra is, hogy ez utóbbi visszásság okozásához hozzájárult annak a formanyomtatványnak a tartalma is, melyet a kényszerítõ eszköz alkalmazásáról kell a rendõrnek kitölteni-e, illetve melyen a parancsnoknak állást kell foglalnia a kényszerítõ eszköz alkalmazásának szükségességérõl, jogszerûségérõl és arányosságáról.

Az állampolgári jogok országgyûlési biztosa ajánlotta az országos fõkapitánynak, hogy hívja fel az illetékes vezetõi állomány figyelmét az elöljárói kötelezettségek maradéktalan, a szolgálati szabályzat szerinti betartására, vizsgáltassa felül a szóban forgó formanyomtatványt, és gondoskodjon új formanyomtatvány bevezetésérõl, végül célvizsgálat keretében ellenõriztesse, hogy a rendõri vezetõk figyelemmel vannak-e arra, hogy bûncselekmény gyanújára utaló állítást nem vizsgálhatnak ki tényfeltáró eljárás keretében, hanem a bejelentést át kell tenniük az illetékes nyomozó hivatalhoz, és külön is hívja fel a parancsnokokat a hatásköri szabályok érvényesítésére. A fõkapitány az ajánlásokat teljesítette. A célvizsgálat eredményérõl azonban még nincs információja az országgyûlési biztosnak.

A büntetõeljáráshoz számos olyan elv kapcsolódik, amely az eljárás résztvevõinek, így a terhelteknek, sértetteknek, tanúknak a jogait rögzíti. Ezek közül kiemelkedõ jelentõségénél fogva az Alkotmány is szabályozza az ártatlanság vélelméhez, továbbá a védelemhez való jogot. Olyan alapvetõ jogokról van szó, amelyek ma már nemzetközi követelmények. Az Európai Emberi Jogi Konvenció 6. § (2) bekezdése kimondja, hogy minden bûncselekménnyel gyanúsított személyt mindaddig ártatlannak kell tekinteni, amíg bûnösségét a törvénynek megfelelõen meg nem állapították. Érdemes megfigyelni, hogy az európai bírói gyakorlat rendkívül kevés esetben állapította meg e bekezdés sérelmét. Ennek az lehet a magyarázata, hogy jogállami körülmények között ez a jogelv már mélyen meggyökeresedett.

Az ártatlanság vélelme, a magyar Alkotmány és a nemzetközi jogi egyezmény szerint is, a büntetõeljárások keretében érvényesíthetõ jog. Ismételten hangsúlyozzuk azonban - ahogy erre már többször rámutattunk -, a nemzetközi gyakorlatnak megfelelõen ebbe a körbe tartozónak tekintjük a szabálysértési ügyeket is. A szabálysértési jog gyakorlatilag olyan "kis büntetõjog", amelyben a legfontosabb klasszikus eljárási garanciáknak érvényesülniük kell.

Az Európai Emberi Jogi Bíróság gyakorlatára figyelemmel az ártatlanság vélelmének fogalmi körét az országgyûlési biztosok sem szûkítik le az eljárásjogi garanciákra. Ahogy az Európai Emberi Jogi Bíróság több döntésében is kifejtette, ennek az elvnek a gyakorlati érvényesülése azt is megköveteli, hogy a hatóságok mindaddig ne tegyenek a bûnösségre utaló kijelentéseket, amíg a végsõ bírói döntés az ügyben meg nem születik. Ilyen jellegû anomáliák elõfordultak az országgyûlési biztosok gyakorlatában. Több olyan esetünk is volt, amikor a büntetõeljárás kezdete után elhunyt személlyel szemben folytatták a nyomozást, majd a nyomozást megszüntetõ határozat indokolási részében kimondták az elkövetett bûncselekmény miatt az elhunyt személy felelõsségét. A büntetõ anyagi jog szabályai szerint a gyanúsított halála megszünteti a büntethetõséget, ami viszont a büntetõeljárás folytatásának akadálya. A büntetõeljárási törvény értelmében a törvény célja, hogy a büntetõeljárás szabályozásával a törvényességnek megfelelõen biztosítsa a bûncselekmény felderítését, a Magyar Köztársaság büntetõ törvényeinek alkalmazását. E cél a terhelt halálával meghiúsul, de megszûnik a büntetõeljárás útján elvben elérhetõ jogkorlátozás alkotmányos alapja is, így semmilyen további - ide nem értve természetesen a büntetõeljárási törvényben megjelölt tárgyi jellegû korlátozásokat, mint amilyen az elkobzás - jogkorlátozás alkotmányos nem lehet (66/1991. AB határozat).

A büntetõjogi felelõsség kimondása a nyomozás megszüntetésérõl hozott hatósági határozatban minden esetben sérti az Alkotmány 57. § (2) bekezdésébe foglalt ártatlanság vélelmét, mivel abból kötelezõen következik, hogy a büntetõjogi felelõsségrõl bíróság döntsön. Ettõl a szabálytól csak a terhelt érdekében lehet eltérni, ezért minden más esetben visszás a hatóság határozata.

Hasonló problémák merültek fel szabálysértési ügyekben is. Így megállapítottuk a visszásságot olyan esetben, amikor a szabálysértési ügyben elsõfokon elmarasztalták a terheltet, míg a másodfokú szabálysértési hatóság - a törvényeknek megfelelõen - észlelve az ügy elévülését az elsõfokú határozatot hatályon kívül helyezte, de az ügy felülvizsgálatát lezáró értesítésében a terhelt felelõsségét megállapította.

Elsõsorban a közlekedési balesetek ügyében, de más ügyekben is felmerült az a probléma, hogy az ártatlanság vélelmével kapcsolatos elõzõekben vázolt helytelen gyakorlat nem sérti-e más személyek polgári jogi igényét. Álláspontunk szerint az ártatlanság vélelmének szigorú betartása nem jelenti egyéb alanyi jogok korlátozását, figyelemmel arra, hogy más jogágakban az ártatlanság vélelme nem köti az eljáró hatóságokat. E felfogásunk teljes mértékben megfelel az Európai Emberi Jogi Bíróság által követett gyakorlatnak.

A védelemhez való jog érvényesülésére kezdettõl fogva fokozott figyelemet fordítunk. Az országgyûlési biztos 1996-ban átfogó vizsgálatot folytatott a kirendelt védõk tevékenységérõl. E vizsgálat utóellenõrzésére folyamatosan sort kerítettünk. A védelemhez való jog egyik kritikus pontjának Magyarországon éppen a kirendelt védõ tevékenysége tûnik. Számos jel utal ugyanis arra, hogy a védelemnek ez a formája nem mûködik hatékonyan. Sok esetben elõfordult, hogy a kirendelt védõvel a terheltek a bírósági szakig egyetlen alkalommal nem találkoznak, sõt védõik nevét sem tudták. Ez azt jelenti, hogy a kirendelt védõ egyetlen nyomozati cselekményen sem vett részt, védence jogait és érdekeit nem képviselte és a védelemhez való jogot nem érvényesítette. Az ilyen magatartás egyértelmûen visszás az Alkotmány 57. § (3) bekezdésének sérelme miatt.

A védelemhez való jogot általános jelleggel rögzítik az Alkotmányban. E jog egyes részjogosítványait egyéb jogszabályok, elsõsorban a büntetõeljárás jogi törvény tartalmazza (Be). Az országgyûlési biztosok azonban emellett különös figyelmet fordítanak az Európai Emberi Jogi Konvenció 6. cikkely 3. §-ában elõírt követelményekre. Ennek keretében vizsgáljuk a következõ feltételek teljesülését:

a) a terheltet a legrövidebb idõn belül tájékoztassák olyan nyelven, amelyet megért, és a legrészletesebb módon az ellene felhozott vád természetérõl és indokairól,

b) rendelkezzék a védekezésének elõkészítéséhez szükséges idõvel és eszközökkel,

c) személyesen vagy az általa választott védõ segítségével védekezhessék, és ha nem állanak rendelkezésére eszközök védõ díjazására, amennyiben az igazságszolgáltatás ezt követeli meg, hivatalból és ingyenesen rendeljenek ki számára ügyvédet,

d) kérdéseket intézzen vagy intéztessen a vád tanúihoz és kieszközölhesse, éspedig

ugyanolyan feltételek mellett, mint a vád tanúi esetében, a mentõ tanúk megidézését és kihallgatását,

e) ingyenes tolmács álljon rendelkezésére, ha nem érti vagy nem beszéli a tárgyaláson használt nyelvet.

A felsorolt követelmények megsértése esetén az adott ügy sajátosságait is figyelembe véve állapítható meg a védelemhez való joggal összefüggõ visszásság.

OBH 8769/1997.

Teljes szöveg: 3.2. alfejezetben.

OBH 3430/1998.

Teljes szöveg: 3.2. alfejezetben.

OBH 4400/1998.

Az OBH 4400/1998. sz. ügyben az állampolgári jogok országgyûlési biztosa ajánlást tett a Budapesti Rendõrfõkapitánynak, hogy "tegye meg a szükséges intézkedéseket annak érdekében, hogy a nyomozó hatóság azon tagja ellen, aki az elõzetes eljárást megelõzõ bírói meghallgatásról a gyanúsított védõjét elmulasztja értesíteni, a fegyelmi vizsgálatot az arra illetékes felettes minden esetben indítsa meg."

Az állampolgári jogok országgyûlési biztosa felülvizsgálta és ennek eredményeképpen visszavonta ajánlását; megállapította ugyanis, hogy a büntetõeljárásról szóló törvény nem a rendõrség, hanem az ügyészség kötelezettségeként írja elõ a védõ értesítését arról, hogy mikor lesz az eljárás alá vont védence elõzetes letartóztatását megelõzõ bírói meghallgatás. Az ügyészi szerv ilyen mulasztása sértette a konkrét ügyben a védelemhez való jogot. Az OBH 4400/1998. számú ügy példázta azt, hogy a gyakorlatban a védõ értesítése gyakran úgy történik, hogy az ügyész megkeresi a rendõrséget a védõ értesítése céljából. Az értesítés elmulasztásáért vagy a értesítés dokumentálásának elmulasztásáért azonban nem a rendõrség, hanem az ügyészség felel.

A felülvizsgálat eredményeképpen az országgyûlési biztos felhívta a legfõbb ügyészt, hogy az ügyészség azon tagja ellen, aki az elõzetes eljárást megelõzõ bírói meghallgatásról a gyanúsított védõjét elmulasztja értesíteni, vagy az értesítést - akár a rendõri szerv megkeresése útján, akár más módon történt is - nem dokumentálja a nyomozati iratokban, a fegyelmi vizsgálatot az arra illetékes vezetõ minden esetben indítsa meg. A legfõbb ügyész elfogadta az ajánlást.

OBH 4874/1998.

A panaszos sérelmezte, hogy fiát az 1996. április 17-én történt közúti közlekedési balesetért felelõsnek mondták ki, a szabálysértési ügyben a rendõrség nem a tények alapján hozta meg határozatait, az eljárás indokolatlanul elhúzódott, valamint a felügyeleti hatóság is sérelmes döntést hozott.

Az állampolgári jogok országgyûlési biztosa általános helyettese vizsgálata során megállapította, hogy az iratok alapján a panaszos fia 1996. április 17-én a Budapest, IX. kerület Fõvámtér 13. szám elõtti párhuzamos közlekedésre alkalmas úton, az általa vezetett tehergépkocsival nekiütközött az elõtte forgalmi okból megálló Ford Tranzit gépkocsinak, amit az ütközési energia az elõtte - szintén forgalmi okból - álló személygépkocsinak lökött. Az elsõfokú szabálysértési hatóság, a Budapesti Rendõr-fõkapitányság VI-VII. kerületi Rendõrkapitányság Központi Közúti Közlekedési Szabálysértési Osztálya a panaszos fiának balesetért való felelõsségét állapította meg, 1996. november 5-én marasztaló határozatot hozott. Fellebbezés folytán az ügy a másodfokú szabálysértési hatósághoz, a Budapesti Rendõr-fõkapitányság Igazgatásrendészeti Fõosztály Jogorvoslati Alosztályához került, mely szerv 1997. szeptember 30-án kelt határozatának meghozataláig egyetlen eljárási cselekményt sem foganatosított, ezért - elévülés miatt - az elkövetõt már nem vonhatták felelõsségre. A másodfokú szabálysértési hatóság eljárási szabálysértése, mulasztása miatt a jogorvoslati beadvány érdemi elbírálására nem került sor. A panaszos fia a jogerõs határozattal nem értett egyet, felügyeleti intézkedést kezdeményezett, s elmarasztalhatóságának kérdése ügyében, 1997. december 3-án az MTV Ablak Szerkesztõségéhez is fordult.

Levelét 1998. január 5-én felülvizsgálat céljából továbbították az Országos Rendõr-fõkapitányságra. Az Országos Rendõr-fõkapitányság Igazgatásrendészeti Fõosztály Szabálysértési Alosztálya mint felettes szerv az ügyben felülvizsgálatot folytatott, 1998. május 27-én kelt átiratában (értesítésében) foglaltak szerint felügyeleti intézkedés megtételét nem tartotta szükségesnek, egyúttal véleményét is kifejtette, miszerint "az elévülésre vonatkozó törvényi elõírás kizárólag csak a felelõsségre vonást tilalmazza, a balesetért való felelõsség kimondásának azonban nem akadálya. A...törvény elévülésre vonatkozó elõírásai nem zárják ki a felelõsség - eljárás megszüntetése melletti - kimondását." Ezen álláspont a felelõsségre vonás fogalmának, két összetevõjének - a felelõsség megállapításának és a felelõsség jogkövetkezménye alkalmazásának - teljes félreértésérõl tanúskodnak, mivel a szabálysértési eljárás alá vont elkövetõ nem tekinthetõ felelõsnek mindaddig, amíg szabálysértésért való felelõsségét, a törvénynek megfelelõen, a szabálysértési hatóság jogerõs határozata meg nem állapította. Az állampolgári jogok országgyûlési biztosa általános helyettese megállapította, hogy a rendõrhatóság eljárása az Alkotmány 57. § (2) bekezdésében rögzített ártatlanság véelelmével kapcsolatos alkotmányos joggal összefüggõ visszásságot okozott, ezért ajánlásként kezdeményezte az ORFK értesítés megváltoztatását oly módon, hogy az ne tartalmazza a panaszos fia szabálysértésért való felelõsségének megállapítását.

OBH 5849/1998. és OBH 7345/1998.

A panaszos pécsi ügyvéd a nyomozó hatóságtól a meghatalmazásának becsatolása elõtt meghallgatott tanúk vallomásairól készült jegyzõkönyvek megtekintését és kiadását kérte. A vizsgáló a kérés teljesítését megtagadta. Az ügyvéd emiatt tett panaszát a városi és a megyei ügyészség is elutasította. A nyomozó hatóság és az ügyészség álláspontja szerint a nyomozás befejezése elõtt a Be. csak a meghatalmazás becsatolása után keletkezett tanújegyzõkönyvek megismerését teszi lehetõvé a védõ számára. Egy másik panaszos a Gyõr-Moson-Sopron Megyei Ügyészségi Nyomozó Hivatal eljárása miatt azonos tartalmú panasszal élt.

A panaszok alapján az állampolgári jogok országgyûlési biztosa vizsgálatot rendelt el. Megállapította, hogy a védelmet megilletõ irat-megtekintési és iratmásolat-kérési jog gyakorlására vonatkozó eljárási szabályok a védõ irat-megtekintési jogát lényegében a terhelt jelenléti jogához, illetve a nyomozás érdekeihez kötötték.

A büntetõeljárásról szóló 1973. évi I. törvény módosítására vonatkozó, 1999. március 1-jén hatályba lépett 1998. évi LXXXVIII. törvény az eljárásba való bekapcsolódást megelõzõen keletkezett iratokról is lehetõvé teszi másolat adását a védõ részére.

Az új Be. - a büntetõeljárásról szóló 1998. évi XIX. törvény 604. § (2) bekezedése - szerint felhatalmazást kap az igazságügy-miniszter, hogy a büntetõeljárás során keletkezett iratokból másolat adását a belügyminiszterrel együttesen és a legfõbb ügyésszel egyetértésben, rendeletben szabályozza. A rendelet megalkotásánál figyelembe kell venni, hogy alapvetõ jog lényeges tartalmát törvény sem korlátozhatja.

Az Alkotmánybíróság 6/1998. (III. 11.) AB határozatában rámutatott arra, hogy csak a védelemhez való jognak az elkerülhetetlenül szükséges, arányos és a lényeges tartalmat nem érintõ korlátozása felel meg az alkotmányosság követelményeinek (ABH 1991, 418-419). Az Alkotmány 8. § (2) bekezdése kimondja, hogy alapvetõ jog lényeges tartalmát törvény sem korlátozhatja. Az Alkotmánybíróság állandó gyakorlata szerint valamely alapjog lényeges tartalmát az a korlátozás sérti, amely - valamely más alapvetõ jog vagy alkotmányos cél érdekében - nem elkerülhetetlenül szükséges, továbbá ha szükséges is, a korlátozás által okozott jogsérelem az elérni kívánt célhoz képest aránytalan.

Az igazságügy-miniszter az ajánlást elfogadta, de az eljárási törvény hatálybalépésének elhalasztása miatt a módosító javaslatot - önmagában - nem látta indokoltnak. Más módosításokkal együtt, 2001. június 30-i határidõvel tartja kezdeményezhetõnek a javaslatot. A figyelemfelhívásban érintett címzettek alárendelt nyomozó hatóságaik részére a szükséges intézkedéseket kiadták.

OBH 1559/1999.

Teljes szöveg: 3.2. alfejezetben.

OBH 4650/1999.

Az állampolgári jogok országgyûlési biztosának általános helyettese hivatalból indított vizsgálatot annak felderítésére, hogy a Szociális és Családügyi Minisztérium Rákospalotai Leánynevelõ Intézetében - az intézeti nevelés és gondozás során - miként érvényesülnek a bíróság által javítóintézeti nevelésre ítélt, illetve elõzetes letartóztatásba helyezett fiatalok, ezenkívül az Anya-gyermek-otthonban (a családok átmeneti otthonában) élõk és az utógondozást igénybe vevõk alapvetõ emberi és állampolgári jogai. A helyszíni vizsgálatra elõzetes bejelentés nélkül került sor.

I. A fiatalkorú terheltek - életkoruknál, ítélõképességüknél vagy esetleg egyéb körülményüknél fogva - nem képesek jogaik védelmében ugyanolyan hatékony módon fellépni, mint a társadalom felnõtt tagjai. Ebbõl következik, hogy ha a fiatalkorú személyesen nem képes tényleges és hatékony védekezést kifejteni, akkor joga van ahhoz, hogy védõ - még ha az kirendelt védõ is - segítségével védekezhessék, ezért esetükben - kiváltképp az elõzetes letartóztatás idõtartama alatt - fokozottabb jelentõséget kap a védõi jelenlét és a megfelelõ védelemhez való jog, az az alkotmányos alapjog, amelynek gyakorlati érvényesülését a büntetõeljárás minden szakaszában biztosítani kell minden terhelt számára. A védelem biztosítása tehát nemcsak a kirendelt védõ tárgyaláson való megjelenési kötelezettségét jelenti, hanem magába foglalja a terhelttel való folyamatos kapcsolattartás kötelezettségét is, amely elengedhetetlenül szükséges a kirendelt védõi feladat hatékonyabb ellátásához. A vizsgálat idõpontjában az intézetben tartózkodott egy elõzetes letartóztatásba helyezett fiatalkorú lány, akit a kirendelt védõje - az elsõfokú eljárás során - az elõzetes letartóztatás idõtartama alatt egyszer sem látogatott meg. A fiatalkorú panaszos büntetõügyében a megyei bíróság a fellebbezési tárgyalást kitûzte. Az elõzetes személy részére megküldött iratokon kirendelt védõként már más ügyvéd neve szerepel, aki ugyancsak nem vette fel a kapcsolatot védencével. A ügyvédi hivatás szabályainak ily módon történõ megszegése, a kiszolgáltatott helyzetben lévõ, büntetõ eljárás alá vont és fogva tartott személy részére védelem biztosítási kötelezettségének elmulasztása, a kapcsolattartás elmaradása veszélyezteti az Alkotmány 57. § (3) bekezdésében deklarált védelemhez való jogot, ezáltal visszásságot okoz.

II. Az intézetben a nevelésre utaltak szorgalmát, tanulmányi elõmenetelét, munkában elért eredményét jutalmazással értékelik. Az adható jutalmak körében legjelentõsebbek a dicséretek (igazgatói, igazgatóhelyettesi, nevelõi), a tárgyjutalmak (édesség, cigaretta, könyv, ruházat stb.), a rendkívüli kimenõ, eltávozás, de ismeretes még a külön telefon engedélyezése, a kiszabott fegyelmi büntetés elengedése is. Az elõzetesen fogva tartott növendékek esetében fõként az intézeten belül érvényesíthetõ jutalmakat alkalmazzák, melyeket a bíróságnak megküldött vélemény kialakítása során is figyelembe vesznek. Az állampolgári jogok országgyûlési biztosának általános helyettese megállapította, hogy a cigaretta nevelési eszközként, tárgyjutalomként vagy fegyelmi büntetésként való alkalmazása, ezáltal a káros dependencia kialakítása vagy elmélyítése visszásságot idéz elõ, mivel veszélyezteti az Alkotmány 70/D. § (1) bekezdésében rögzített lehetõ legmagasabb szintû testi és lelki egészséghez való jogot.

Az állampolgári jogok országgyûlési biztosának általános helyettese kezdeményezésében: 1. felkérte a Hajdú-Bihar Megyei Ügyvédi Kamara elnökét, hogy vizsgálja ki és a vizsgálat eredményéhez képest fontolja meg a panasszal érintett két ügyvéd ellen indítandó fegyelmi eljárás lehetõségét, 2. kérte a Szociális és Családügyi Minisztérium Rákospalotai Leánynevelõ Intézetének igazgatónõjét, hogy az intézet által alkalmazott fegyelmezési és jutalmazási rend körében használt eszközök sorában a cigaretta ne szerepeljen. Az intézet igazgatója a kezdeményezéssel egyetértett, a szükséges intézkedést megtette. Az érintett megyei ügyvédi kamara a kezdeményezésre adott választ elmulasztotta, a sürgetést követõen még nem érkezett válasz.

2000-ben harmadszorra kerül sor arra, hogy az 1997. évi XXXI. törvény 11. §-a szerint az országgyûlési biztosok külön törvényi kötelezettség alapján számolnak be a gyermekek alkotmányos jogait érintõ tevékenységükrõl. A tavalyi beszámolóhoz hasonlóan ennek a kötelezettségnek az általános beszámoló keretein belül az Alkotmány 16. § és 67. §-ával összefüggésben és a 4. fejezetben teszünk eleget.

Az országgyûlési biztosok gyakorlata abból indul ki, hogy a gyermekek alkotmányos jogai általában megegyeznek a felnõttekével. A gyermek bár életkorából adódóan bizonyos politikai jogokat - mint például a választójog vagy választhatóság - nem gyakorolhat, valamennyi egyéb alapvetõ jognak ugyanúgy alanya, mint a felnõtt. Külön kell hangsúlyozni azokat az alkotmányos jogokat, amelyek mintegy anyajogként tartalmazzák az egyéb jogosultságokat is. Kiemelkedõ fontosságú a gyermek élethez és emberi méltósághoz való joga, a kegyetlen, embertelen, megalázó bánásmód tilalma és a hátrányos megkülönböztetés tilalma.

Minden elõzõ beszámolóban említést tettünk arról, hogy a gyermek sokkal kevésbé képes saját érdekeinek képviseletére. E hátrány kiegyenlítése érdekében a gyermekeket többletjogosítványok illetik meg, melyek az Alkotmányban is megjelennek. E többletjogosítványok egyben jelzik annak az elvnek az érvényesülését, mely szerint a társadalomban a legfõbb érték a gyermek.

Összefoglalásként tehát azt állapíthatjuk meg, hogy a gyermeki jogok általában nem különböznek a felnõtteket megilletõ jogoktól, hanem azokon alapulnak a gyermek korának szellemi és testi fejlettségének megfelelõen. Ezen túl az Alkotmány az államot aktív magatartásra kötelezi a gyermekek védelme érdekében. Az Alkotmány 67. §-a deklarálja, hogy minden gyermeknek joga van a családja, az állam és a társadalom részérõl arra a védelemre és gondoskodásra, amely megfelelõ testi, szellemi és erkölcsi fejlõdéséhez szükséges. Ennek az alkotmányos jognak az érvényesítése során nem elegendõ a gyermeki jogokat passzív módon tiszteletben tartani, hanem az államot olyan aktív beavatkozási kötelezettség terheli, melynek elmulasztása esetén visszásságot lehet megállapítani.

A gyermeki jogokat az Alkotmány és a gyermekvédelmi törvény mellett számos más dokumentum is rögzíti. Ezek közül a legfontosabb az 1989. évi New York-i Egyezmény, amelyet 1991. évi LXIV. törvénnyel hirdettek ki Magyarországon. Fontos fogódzót nyújtanak még az országgyûlési biztosnak a szociális igazgatásról, szociális ellátásokról, a közoktatásról, a büntetõ törvénykönyvrõl, a polgári törvénykönyvrõl, valamint a házasságról, családról és a gyámságról szóló törvények.

Tapasztalataink szerint a gyermekvédelem egyik legkritikusabb pontja a gyermek szociális biztonságának megteremtése, az egészséges fejlõdéshez való jog biztosítása. Közismert, hogy Magyarországon több mint 320 ezer veszélyeztetett gyermek él. E gyermekek közül több mint 20 ezer él állami gondoskodásban. A veszélyeztetettség legfõbb oka a rossza anyagi helyzet, a nem megfelelõ szociális körülmények.

Az országgyûlési biztos fellépését ezen a területen korlátozza az, hogy a szociális jogok szférája a második generációs alkotmányos jogok közé tartozik, és ahogy erre az Alkotmánybíróság több határozatában utalt, e jogoknak nincsen abszolút mértéke, és sérelmük is csak akkor állapítható meg, ha az állam szociális gondoskodása minimális határ alá esik. Mégis számos alkalommal a szociális jogokkal összefüggésben tettünk kísérletet alkotmányos visszásság orvoslására. A szociális jogok területén is érvényesül az Alkotmány 67. §-ában szabályozott védelemhez való jog, amely az államtól fokozottabb gondoskodást követel meg a gyermekek számára. Az állam köteles a gyermekeket érintõ különbözõ szociális juttatások jogszabályi hátterének kidolgozására csakúgy, mint e juttatások érvényesítésére. Az országgyûlési biztos nem lehet tekintettel arra, hogy valamely garantált és elõírt szociális juttatást arra hivatkozással tagadnak meg az érintett gyermekektõl, hogy az ehhez szükséges anyagi fedezet nem áll rendelkezésre.

E kérdésekkel szorosan összefügg az ellátórendszer kiépítettsége és hatékony mûködése. Az új gyermekvédelmi törvény által bevezetett követelmények miatt a struktúra folyamatos átalakítása zajlik a gyermekvédelmi intézményrendszerben. Az 1998-ban végzett az otthont nyújtó gyermekintézményekben élõ gondozottak alkotmányos jogairól szóló átfogó vizsgálat már rámutatott arra, hogy az intézményrendszer nem megfelelõ mûködése súlyosan sérti a gyermek alkotmányos jogait. A gyermekvédelmi törvény által kijelölt cél - minden gyermek számára biztosítani a családi életet akár a vérszerinti családban, akár az állami gondoskodás körülményei között - minõségi változást jelent a gyermeki jogok területén. A gyakorlati megvalósításban ugyanakkor számos problémával is találkoztunk. A nagy intézmények lebontása igen vontatottan halad, és a munka ütemét figyelembe véve félõ, hogy a kijelölt határidõre - 2002. december 1-ére - nem fog befejezõdni. Változatlanul fenntartjuk azt a véleményünket, hogy lehetõleg még e határidõt megelõzõen fejezõdjön be az intézményi struktúra átalakítása, mivel ez felel meg a rászoruló gyermekek megfelelõ szellemi, testi és erkölcsi fejlõdése biztosításának.

1999. év tapasztalatai megerõsítenek minket abban, hogy súlyosan sérti a gyermeki jogokat a beilleszkedési gondokkal küzdõ antiszociális, személyiségzavaros, rendszeresen csavargó gyermekek megfelelõ ellátásának a hiánya. Továbbra sincsenek olyan speciális otthonok, amelyek megfelelõ személyi és tárgyi feltételekkel rendelkeznének e gyermekek társadalmi integrációjának elõsegítésére. Nagyon sürgetõ feladatnak tartjuk ezért gyermekotthonokban élõ gyerekek helyzetének áttekintését és a speciális problémáik folyamatos "kezelésére" alkalmas intézmények felállítását.

Az új gyermekvédelmi törvény kötelezõen elõírta a gyermekjóléti szolgálatok létrehozását. Több esetben tapasztaltuk, hogy e szolgálatok határidõre nem alakultak meg, illetve olyan tárgyi és személyi feltételek között mûködnek, melyek nem biztosítják a célul kitûzött feladatok megvalósíthatóságát. A gyermekek jogainak védelme érdekében ilyen gyakorlatot visszásnak minõsítettünk.

Az intézményi struktúra más tekintetben is sértheti a gyermekek alkotmányos jogait. 1999-ben több panasz érkezett a nevelõszülõi jogviszony rendezetlensége, illetve átalakítása miatt az országgyûlési biztosokhoz. E tárgyban folytatott vizsgálataink során megállapítottuk, hogy a hivatásos nevelõszülõi munkaviszonyt megszüntetõ döntések csökkenthetik a feladatot vállalók számát és ezzel veszélybe kerülhet az a törvényben rögzített elv, miszerint az ideiglenes hatállyal elhelyezett, az átmeneti és tartós nevelésbe vett gyermekek számára az otthont nyújtó ellátás legfõbb formája a nevelõszülõ. Ennek következtében a gyermekek alkotmányos joga is sérülhet, hiszen a hivatásos nevelõszülõi státus megszüntetése miatt a munkabérben már nem részesülõ nevelõszülõtõl a gyermekek visszakerülhetnek a gyermekotthonokba.

Továbbra is kiemelt helyet foglalnak el vizsgálatainkban a gyermekintézmények megszüntetése miatti panaszok. Az ilyen ügyekben általában akkor állapítunk meg visszásságot, ha a gyermekek ellátását biztosító intézményt anélkül szüntetik meg, hogy az alapellátásról más formában gondoskodnának.

2000-ben átfogó vizsgálatot folytattunk a külföldi gyermekek örökbe fogadásának tárgyában. Minden gyermekre nézve megállapítottuk azt, hogy a családhoz, a megfelelõ testi, szellemi és erkölcsi fejlõdéshez és gondoskodáshoz való joga súlyosan sérült, ha éveken át azért nevelkedett intézetben, mert az ügyében eljárni köteles szervek elmulasztották a szükséges intézkedéseket. Az országos felmérés megállapította azt, hogy a gyermekvédelmi intézetekben évek óta több száz rendezetlen jogállású külföldi állampolgárságú gyermeket nevelnek. Ezekben az ügyekben a gyámhatóságok általában bizonytalanul járnak el. Több ügyben a külföldi hatóságok megkeresése és a gyámság átvétele elmaradt. Észleltük az egységes irányítás hiányát, az intézkedések összehangolatlanságát. A gyermekek jogainak súlyos sérelmeként értékeltük azt a tényt, hogy a hatóságok több esetben - központi intézkedésre hivatkozva - e gyermekek bizonytalan és rossz körülmények közé történõ hazatelepítését részesítették elõnyben, a gyermekek érdekeinek jobban megfelelõ örökbefogadás helyett.

A vizsgálattal összefüggésben általános, a vizsgálat keretein túlmutató gondként jelentkezett az anonim módon történõ szülés lehetõségének hiánya. A gyermekek élethez és megfelelõ testi, lelki és szellemi fejlõdéshez való jogának érvényesítése érdekében szükségesnek tartjuk a név nélküli szülés lehetõségének megteremtését.

Természetesen a gyermek családhoz való joga az állam számára nem teremt abszolút kötelezettséget. Az állam különbözõ hatóságaitól azonban elvárható, hogy mindent megtegyenek ennek az elvnek az érvényesítése érdekében. Az országgyûlési biztosnak több olyan ügyben is el kellett járnia, amikor a hatóságok nem tettek eleget e kötelezettségüknek és ezáltal sérült a gyermekek családhoz való alkotmányos joga. Több esetben megállapítottuk, hogy a gyámhatóságok formális ügyintézése és az eljárás elhúzódása a gyermekek érdekeinek sérelmét okozta. Amennyiben lehetõség van a vérszerinti családban történõ gondozásra, az országgyûlési biztos álláspontja szerint az államnak minden rendelkezésre álló eszközzel ezt kell elõsegítenie, és az intézeti nevelés elrendelésére csak akkor kerülhet sor, ha semmilyen más megoldás nincs.

Vizsgálataink szerint súlyos problémát okoz a gyermekbántalmazás felderítetlensége és megelõzésének hiánya. A gyermekbántalmazás fogalmába beleértjük a fizikai, a szexuális, az érzelmi erõszakot, valamint az elhanyagolást. A bántalmazással szembeni küzdelem szabályozása többé-kevésbé megfelelõnek tekinthetõ. Az Alkotmányon kívül kifejezetten tiltja az ilyen jellegû erõszakot a gyermekvédelmi törvény is, mely szerint a gyermeknek joga van emberi méltósága tiszteletben tartásához, a bántalmazással - fizikai, szexuális vagy lelki erõszakkal - az elhanyagolással és az információs ártalommal szembeni védelemhez. Külön meg kell említeni még a közoktatási törvényt, melynek 10. § (2) bekezdése rögzíti, hogy a gyermek, illetve tanuló személyiségét, emberi méltóságát és jogait tiszteletben kell tartani és védelmet kell számára biztosítani a fizikai és lelki erõszakkal szemben. A gyermek és a tanuló nem vethetõ alá testi fenyítésnek, kínzásnak, kegyetlen, embertelen, megalázó büntetésnek vagy bánásmódnak.

1999-ben folytatott vizsgálataink alapján mind a családban, mind pedig az intézményekben elõfordult a gyermek alkotmányos jogait sértõ bántalmazás. Figyelemmel arra, hogy ezen a területen rendkívül magas a látencia, 1999-ben átfogó vizsgálatot indítottunk annak feltárására, hogy a gyermekbántalmazások ügyében fellépõ hatóságok eljárása biztosítja-e az alkotmányos jogok érvényesülését. Ennek befejezése 2000 során várható.

Az önrendelkezési joggal összefüggõ alkotmányos konfliktus legtöbbször úgy merül fel, hogy a gyermeket azért helyezi el az egyik szülõnél a hatóság, mert szociális biztonságát és neveltetésének feltételeit ott látja megfelelõnek. A gyermek ugyanakkor e döntéssel nem feltétlenül ért egyet, és esetenként nem hajlandó a hatóságok által teremtett helyzetet elfogadni. Az országgyûlési biztosnak ezekben az esetekben azt kell mérlegelnie, hogy melyik alkotmányos jog korlátozható a megfelelõ alkotmányos cél érdekében és e korlátozás milyen mértékben szükséges. A hatóságoknak az eljárását mindig ezeknek a feltételeknek a tükrében vizsgáljuk. Fel sem merülhet azonban, hogy a gyermekkel szemben fizikai kényszer alkalmazható az ilyen hatósági határozatok végrehajtása érdekében. Az egyes ügyekben szerzett tapasztalatok szerint a gyámhatósági ügyek végrehajtásával kapcsolatban igen sok a megoldhatatlan probléma.

Az országgyûlési biztosok által vizsgált esetek jelentõs részét a kapcsolattartási ügyek teszik ki. Számos ügyben kellett alkotmányos visszásságként értékeltük azt, hogy a hatóságok semmit nem tettek a kapcsolattartás elõsegítése érdekében. Ilyen esetekben nem csupán a gyermek alkotmányos jogai, hanem a szülõi jogok, továbbá a jogbiztonsághoz és esélyegyenlõséghez való alkotmányos jogok is sérültek.

OBH 5710/1997.

A Nagycsaládosok Országos Egyesületének elnöke beadványában a közszemérmet sértõ, valamint erõszakos hirdetésekkel kapcsolatos szabályozás hiányát kifogásolta, melynek következtében elsõsorban a gyerekek érdekei sérülnek. A panaszos leírta, hogy az 1978. évi I. törvény 34. §-a kimondja ugyan, hogy "Tilos minden olyan reklám és hirdetés közzététele, amely .... sérti a közerkölcsöt....", azonban a közerkölcs fogalmára nincs jogi definíció.

A média hatását a gyermekek érzelmi és értelmi fejlõdésére különbözõ tudományos módszerekkel mérni lehet. A jog feladata ugyanakkor, hogy e felmérések ismeretében megfelelõ módon rendezze a gyermekek védelmét. A médiában megjelenõ közszemérmet sértõ, valamint erõszakos hirdetések érintik a gyermekek Alkotmányban deklarált kiemelt védelemhez való jogát. A gyermekek alkotmányos jogai mellett azonban vizsgálni kell a szólásszabadság, a sajtószabadság kérdését is. A reklámok esetében ezeken túl a gazdasági verseny szabadságát is figyelembe kell venni. Az országgyûlési biztos már korábban megállapította, hogy a reklámtevékenységet szabályozó 1997. évi LVIII. törvény összefoglalja azokat a - korábban alacsonyabb szintû normákban szabályozott - reklámozási módszereket, amelyek tiltottak, és külön hangsúlyozza a gyermek- és fiatalkorúaknak szóló vagy erkölcsi fejlõdésüket veszélyeztetõ reklámok korlátozását, illetve tilalmát. Ezek a tilalmak és korlátozások összhangban vannak a fejlett reklámiparral rendelkezõ Európai Unió hasonló tárgyú szabályaival. A gazdasági reklámtevékenységrõl szóló törvény kifejezetten az Alkotmány 67. §-ában foglaltak szemszögébõl közelíti meg a problémát, amikor kimondja, hogy "Tilos közzétenni olyan reklámot, amely a gyermek- és fiatalkorúak fizikai, szellemi vagy erkölcsi fejlõdését károsíthatja, így különösen, ha a gyermek- és fiatalkorúakat veszélyes, erõszakos, továbbá a szexualitást hangsúlyozó helyzetben mutatja be."

Az országgyûlési biztos általános helyettese magállapította, hogy a hatályos jogi szabályozás védi a gyerekek jogait, és a szabályok megszegésére vonatkozó felelõsségi szabályok megállapításával megfelelõ garanciákat állít a tilalmak betartatására. A közerkölcs törvényi definícióját - ha egyáltalán ilyesmi megfogalmazható - a jogalkalmazás során ugyanúgy konkrét esetekben lehetne csak értelmezni, mint egy általános érvényû követelmény teljesülését. Természetesen a közerkölcs fogalmának a gyakorlatban tartalommal kell bírnia. Jelentõs szerepe van e kívánalom gyakorlati tartalommal való megtöltésében az e téren érvényesülõ egyéb, szakmai, etikai szabályoknak, sõt a közízlés különbözõ megnyilatkozásainak, elutasító vagy befogadó megnyilvánulásainak is. Hazánkban már létrejöttek azok a szakmai érdekvédelmi szervezetek, amelyek képesek - az európai gyakorlatnak megfelelõen - tagszervezeteik tekintetében a jogszabályokban nem rendezett kérdések szabályozására a jogszabályokkal összhangban.

Az országgyûlési biztos általános helyettese a Nemzetközi Gyermekmentõ Szolgálat Magyar Egyesületével és az Országos Rádió és Televízió Testülettel közösen 1998 októberében kétnapos nemzetközi konferenciát szervezett a "Média hatása a gyermekekre és fiatalokra" címmel. A konferencia résztvevõi megállapították, hogy az erõszak jelenléte a médiában és az Interneten aggasztó méreteket öltött, és felismerve az e jelenségben rejlõ veszélyeket, közös nyilatkozatot tettek. A nyilatkozatban a mûsorszolgáltatókhoz, az ORTT-hez és más állami, szakmai szervezetekhez fordultak különbözõ intézkedéseket kezdeményezve.

OBH 6796/1997.

Beadványában a panaszos képviseletében eljáró meghatalmazott a Fõvárosi Corvin Mátyás Gimnázium és Mûszaki Szakközépiskola fegyelmi ügyben követett eljárását kifogásolta. Sérelmezte továbbá az iskolát fenntartó Fõvárosi Önkormányzat aljegyzõjének a fegyelmi eljárás és az annak alapján hozott fegyelmi határozat felülvizsgálata során követett eljárását. A panaszos a beadványában a nevelési-oktatási intézmények mûködésérõl szóló 11/1994. (VI. 8.) MKM rendelet 3. §-ának (2) bekezdésére hivatkozott, amely szerint a gyermek, a kiskorú tanuló szülõjének írásbeli nyilatkozatát be kell szerezni (...) minden olyan kérdésrõl, amelynél jogszabály a nyilatkozat beszerzését elõírja. Állítása szerint a szülõ nyilatkozatának beszerzése a fegyelmi eljárás során nem történt meg. Az állampolgári jogok országgyûlési biztosa általános helyettesének álláspontja szerint a panaszos fenti jogszabályi elõírásra való hivatkozása nem volt helytálló. A 11/1994. (VI. 8.) MKM rendelet 3. számú mellékletében rögzíti a fegyelmi eljárás részletes szabályait. Ennek 5. pontja értelmében a fegyelmi eljárás során bizonyítási eszközök különösen: a tanuló és a szülõ nyilatkozata, az irat, a tanúvallomás, a szemle és a szakértõi vélemény. A bizonyítási eszközök köre elvileg korlátlan. A szabad bizonyítási rendszer alapján bármilyen eszköz felhasználható a jogilag releváns tények bizonyítására. A "különösen" kifejezés nem kizárólagosságot vagy kötelezõen alkalmazandóságot jelöl, csak arra utal, hogy a fegyelmi eljárásban a felsoroltakon kívül más bizonyítási eszközök is felhasználhatók. A panaszos állítása szerint a fegyelmi tárgyalás során a tanulót többször tolvajnak és okirat-hamisítónak nevezték. Beadványában azonban a panaszos maga is elismeri, hogy ezen állításai nem dokumentálhatók. Tekintettel arra, hogy az országgyûlési biztosnak nincs módja és lehetõsége további bizonyítási eszközöket beszerezni, tartalmilag azokra a bizonyítékokra kell hagyatkoznia, amelyet az érintett a rendelkezésére bocsát. A szükséges bizonyítékok hiányában azonban alkotmányos jogokkal összefüggõ visszásság megállapítása nem lehetséges. A kifogásolt fegyelmi tárgyalás 1997. március 17-én kelt jegyzõkönyvébõl azonban megállapítható, hogy a tanulót - korábban - három hétre eltiltották a fizika órák látogatásától. A Közoktatásról szóló 1993. évi LXXIX. törvény (a továbbiakban: Kot.). 10. § (2) szerint a gyermek (...) jogait tiszteletben kell tartani. A Kot. 76. § (1) bekezdése szerint ha a tanuló a kötelességeit vétkesen és súlyosan megszegi, fegyelmi eljárás alapján, írásbeli határozattal fegyelmi büntetésben részesíthetõ. Enyhébb kötelességszegés esetén az iskola, illetve a kollégium fegyelmezõ intézkedéseket alkalmazhat. Ezen intézkedések azonban nem korlátozhatják a tanulót jogai gyakorlásában és nem akadályozhatják kötelezettségeinek teljesítésében. A Kot. 10. § (3) bekezdésének a) pontja értelmében a gyermeknek, tanulónak joga, hogy képességeinek, érdeklõdésének, adottságainak megfelelõ nevelésben és oktatásban részesüljön (..) és kötelessége, hogy eleget tegyen tanulmányi kötelezettségének. Az alkotmányos jogokkal összefüggõ visszásság megállapítása mellett azonban - tekintettel arra, hogy a tanuló iskolával fennálló jogviszonya 1997. május 8-án megszûnt - az állampolgári jogok országgyûlési biztosának általános helyettese ajánlással nem élt, de a hasonló esetek jövõbeni elkerülése érdekében felhívta az iskola vezetõjének a figyelmét a Kot. elõírásainak maradéktalan betartására. Az ügyrõl készült jelentését pedig tájékoztatás céljából megküldte az iskolát fenntartó Fõvárosi Önkormányzatnak.

OBH 8093/1997.

A rendõrség és a GYIVI megfelelõ együttmûködésének, illetve intézkedésének hiánya abban az esetben, amikor az ifjúsági otthonban élõket és a nevelõket is magatartásával rettegésben tartó fiút nem tudják az intézményen kívül tartani, a gyermekek kiemelt védelemhez való jogával (Alkotmány 67. § (1) bekezdés) és a legmagasabb szintû lelki egészséghez való jogával (Alkotmány 70/D § (1) bekezdés) összefüggésben alkotmányos jog sérelmének veszélyét rejti magában és ezáltal visszásságot okoz.

A Somogy Megyei GYIVI Nyár utcai Ifjúsági Otthonából érkezett panaszban a diákönkormányzat képviselõi azt kifogásolták, hogy a rendõrség nem tesz megfelelõ intézkedéseket az otthon egyik növendéke ellen, aki rendszeresen zaklatja a bentlakókat.

Az állampolgári jogok országgyûlési biztosa általános helyettese kaposvári programja keretében látogatást tett a GYIVI érintett intézetében. Az általa végzett személyes meghallgatások alkalmával a beadványban foglaltak megerõsítést nyertek. A nevelõk - akiket a fiú ugyanúgy rettegésben tartott, mint társait - nem tudták kezelni a problémát. A rendõrkapitány felvilágosítása szerint az akkor 17 éves fiú ellen 2 rendbeli rablás bûntett, 3 rendbeli sikkasztás vétsége, lopás bûntette, valamint magánokirat-hamisítás vétsége elkövetésének alapos gyanúja miatt folytatott a rendõrkapitányság vizsgálati eljárást. 1997. október 21-én a fiút a Kaposvár Városi Bíróság elõzetes letartóztatásba helyezte. A fiú azóta már kiszabott szabadságvesztését tölti.

A szabadságvesztés büntetését töltõ fiú távol volt az intézménytõl, így a visszás helyzet megszûnt, ezért az országgyûlési biztos általános helyettese ajánlást nem tett. Levelében kérte azonban az ifjúsági otthon vezetõségét, hogy a rendõrséggel együttmûködve próbáljon hathatós megoldást találni a hasonló problémák kezelésére.

OBH 8201/1997.

A panaszos az állampolgári jogok országgyûlési biztosához fordult, sérelmezve a a Fõvárosi Gyermek és Ifjuságvédõ Intézet (továbbiakban: GYIVI) eljárását. Beadványa szerint az általa nevelõszülõként nevelt gyerekek közül 5 tartozott a fõvárosi GYIVI kötelékébe, õket elõzetes értesítés nélkül beszállították az átmeneti otthonba.

A Fõvárosi GYIVI intézeti gyámja arról tájékoztatta az állampogári jogok országgyûlési biztosát, hogy a panaszos meg nem engedhetõ nevelési módszereirõl érkezett bejelentések nyomán szállították el a gyermekeket. A panaszos lakhelyén tartott helyszíni szemlén állampolgári jogok országgyûlési biztosának munkatársa azt tapasztalta, hogy a panaszos gondozásában sok gyermek volt, különbözõ státusban. A jogszerûen a panaszosnál élõ gyermekek mellett többen jogilag rendezetlen módon álltak "felügyelete" alatt. Teljesen áttekinthetetlennek tûnt a panaszosnál élõ gyermekek száma, kiléte, ellátása. Az egymástól független szervek, akikkel kapcsolatban állt, a nevelõszülõ felügyeletét rendkívül felszínesen látták el. A Pest megyei GYIVI felügyelõje néha látogatta, de ez az intézmény azt követõen, hogy - 1997. októberben - a gyermekeket elszállították a panaszostól, 1997. decemberben és 1998. januárban ismét kihelyezett két neveltet. A panaszosnál élõ gyermekek helyzete nem volt megnyugtató. Az állampolgári jogok országgyûlési biztosa az ügyészséghez fordult a panaszos vezetésével mûködõ nevelõszülõi alapítvány törvényességi vizsgálatát kérve, valamint a panaszos ellen büntetõ eljárást kezdeményezve. Az ügyészség a panaszossal szemben kiskorú veszélyeztetésének bûntette miatt nyomozást rendelt el.

A beszerzett iratok, adatok, helyszíni szemle, valamint a legfõbb ügyész helyettesének levelében foglaltak alapján az országgyûlési biztos megállapította, hogy a gyermekek emberi és alkotmányos jogaival kapcsolatos visszásságot okoztak a hatóságok az átgondolatlan nevelõszülõi kihelyezésekkel és a nevelõszülõ tevékenységének hiányos felügyeletével. A vizsgálat megállapította, hogy a hatóságok eljárásai, valamint a terület jogi szabályozásának hiányosságai miatt sérültek a gyermekeknek a testi, szellemi és erkölcsi fejlõdéséhez szükséges védelemre való jogai.

Az állampolgári jogok országgyûlési biztosa kezdeményezte, hogy a Fõvárosi, a Pest Megyei, a Szolnok Megyei, a Komárom-Esztergom Megyei Gyermekvédelmi Szakszolgálatok igazgatói vizsgálják felül azt, hogy a panaszoshoz történõ kihelyezéseket megelõzõ eljárások, valamint az ellenõrzések felületessége miatt kit terhel a felelõsség. Kérte annak vizsgálatát is, hogy miként fordulhatott elõ az, hogy a rendezetlen körülmények ismertté válását a és kiskorúaknak a panaszostól történt elszállítását követõen 1997. decemberben, majd 1998. januárban két súlyos magatartási problémás gyermeket helyeztek ki a Pest megyei GYIVI-tõl a panaszoshoz.

Kezdeményezte, hogy Budapest Fõváros XXII. kerület jegyzõje készítsen környezettanulmányt a panaszos lakhelyén, és ha ott jelenleg is nevelkednek gyermekek, arról a gyermekjóléti szolgálatot és a kiskorúak lakhelye szerint illetékes gyámhatóságokat értesítse.

Felkérte a szociális és családügyi minisztert, hogy dolgozza ki annak a kérdésnek a jogi szabályozását, hogy kiskorú terhére elkövetett bûncselekménnyel gyanúsított vagy vádolt személy gondozásában milyen feltételekkel nevelkedhet gyermek.

A panaszos mûködési engedélyt kért a Fõvárosi Közigazgatási Hivatal Gyámhivatalától otthont nyújtó ellátást biztosító intézmény létrehozására. Ügyében a büntetõeljárás még folyamatban van, ami teljesen bizonytalan helyzetet teremt a gyermekvédelmi feladatokat ellátó szervek számára. A kérelmének érdemben történõ elbírálásához, valamint ahhoz, hogy hasonló esetekben más gyámhivatalok is tudják, milyen intézkedéseket tehetnek, - a kérdés jogszabályi rendezéséig - az állami irányítás egyéb jogi eszközeinek alkalmazására kérte fel az állampolgári jogok országgyûlési biztosa a szociális és családügyi minisztert.

A válaszadásra nyitva álló határidõn belül az érintett szervek közül a gyermekvédelmi szakszolgálatok és Budapest Fõváros XXII. kerület jegyzõje a megkereséseknek eleget tettek, a szociális és családügyi minisztert az országgyûlési biztos ismételten felhívta.

OBH 1525/1998.

A panaszos - aki jelenleg nehéz szociális körülmények között él és hajléktalan - sérelmezte, hogy az 1981-ben meghalt édesanyja után nem kapott árvaellátást, valamint életkezdési támogatást és a családi pótlékról sem elszámolást.

A panasz alapján az országgyûlési biztos általános helyettese rendelt el vizsgálatot. Megállapította, hogy a panaszos 1976. október 5-én született. A Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Területi Gyermekvédelmi Szolgálata igazgatójának növendéke volt 1979. október 30-tól nagykorúvá válásáig. 1979. november 1-tõl nevelõszülõknél nevelkedett, és átmenetileg nagykorúságát követõen is nevelõszülõjénél maradt.

Megállapította az általános helyettes azt is, hogy az állami gondozottak részére alanyi jogon 1990. áprilistól járt a családi pótlék, amit a nevelõszülõknél nevelkedõ gyermekek esetén folyamatosan a gyermek tartására használtak fel. Családi pótlékról tehát a panaszos esetében elszámolni nem kellett, mert azt felhasználták. Ezzel összefüggésben tehát alkotmányos jogokkal kapcsolatban visszásság nem állt fenn.

Életkezdési támogatást a hatályos jogszabály alanyi jogon nem biztosított, tehát az, hogy a panaszos ilyen támogatási formában nem részesült, nem keletkeztetett alkotmányos visszásságot.

A korábban és a jelenleg hatályos társadalombiztosításról szóló törvény szerint árvaellátásra az a gyermek lehet jogosult, akinek szülõje haláláig az öregségi (rokkantsági) nyugdíjhoz szükséges szolgálati idõt meg- szerezte vagy öregségi és rokkantsági nyugdíjasként halt meg. Az árvaellátás az árva 16. életévének betölté- séig jár, illetõleg, ha az árva oktatási intézmény nappali tagozatán tanul, a tanulmányok tartamára, de leg- feljebb a huszonötödik életéve betöltéséig. Az igényt az e célra rendszeresített, az igénylõ (törvényes képvi- selõje) által aláírt nyomtatványon kell benyújtani a lakóhely szerint illetékes Nyugdíjbiztosítási Igazgatóságon (ha az elhunyt nyugdíjas volt, a Nyugdíjfolyósító Igazgatóságon). Az igényt a benyújtástól számított 6 hónapra visszamenõleg lehet érvényesíteni, amennyiben a jogosultság feltételei már akkor is megvoltak.

A Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Területi Gyermekvédelmi Szolgálata szerint az intézet (ismeretlen okból) a panaszos árvaellátását nem kérte, szemben a panaszos testvérével, aki havi 6017 Ft árvaellátást kapott fenntartásos betétbe történt utalással.

A panaszos az árvaellátásra 1981. január 1-jétõl 1992. október 5-ig (16. életéve betöltéséig) lett volna jogosult. Az idõ múlása miatt ennek igénylésére és folyósítására a panasz elbírálásának idõpontjában már nem volt törvényes lehetõség. A panaszos csupán polgári bíróság elõtt a Bács-Kiskun Megyei GYIVI jogutódjával, a Megyei Önkormányzat Gyermekvédelmi Szakszolgálatával és a gyámhatósággal szembeni kártérítési perben érvényesíthette volna - az elévülési idõn belül - a részére nem biztosított árvaellátást.

Az országgyûlési biztos általános helyettese összességében megállapította, hogy a panaszos szociális biztonsághoz való joga, és - mivel ezen jogsérelem gyermekként érte õt - gyermeki jogai csorbultak. Az alkotmányos jogokkal kapcsolatos visszásság okozása óta azonban olyan hosszú idõ telt el, hogy a jogsérelmet orvosolni már nem lehetett. Ezért a konkrét panasz megoldására ajánlást nem tett. A jövõre nézve azonban felhívta Solt Város Önkormányzat Gyámhatósága, valamint a Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Gyermekvédelmi Szakszolgálata vezetõinek figyelmét, hogy a jövõben az állami gondozottaknak járó árvaellátásokat a jogszabályok rendelkezései szerint igényeljék, illetve kísérjék figyelemmel ennek megtörténtét akkor is, ha a jogosult nevelõszülõhöz van kihelyezve.

OBH 3266/1998.

Teljes szöveg: 3.13. alfejezetben.

OBH 4004/1998.

Teljes szöveg: 3.2. alfejezetben.

OBH 4239/1998.

A panaszos azt sérelmezte, hogy a Budapest VIII. kerületi Jókai Mór Általános Iskola egyik pedagógusa a diákokat megfélemlíti, megalázza, fenyegeti, gúnyolja. Állítása szerint 6. osztályos leányát szándékosan buktatták meg biológia tantárgyból az 1997/1998-as tanévben.

A szaktanár az iskola igazgatójának adott írásbeli indokolásában részletesen beszámolt az elégtelen osztályzat alapjául szolgáló tényekrõl, a tanuló féléves teljesítményérõl. Eszerint a panaszos leánya a második félévben egy elégséges és hét elégtelen osztályzatot kapott, a szóbeli feleléskor meg sem szólalt. A pedagógus közölte azt is, hogy a kérdéseket mindig a tankönyvbõl felolvasva tette fel. A szaktanár megítélése szerint a gyermek tudása még a tantervi minimumot sem érte el.

A Polgármesteri Hivatal által az országgyûlési biztos általános helyettesének rendelkezésére bocsátott iratanyagban fellelhetõ, a panaszostól származó és a Jókai Mór Általános Iskola Igazgatóságának címzett levélben a panaszos csupán a felmérõk és az ellenõrzõ könyv rendelkezésére bocsátását, illetve gyermeke számára a független bizottság elõtti vizsgázás lehetõségét kérte. Ebben a beadványban a pedagógus magatartását, módszereit sérelmezõ észrevétel nincs.

Az alpolgármesternek elõterjesztett panaszban a panaszos csak az elégtelen osztályzatot sérelmezte, illetve megemlítette, hogy a pedagógus sértõ megjegyzéseket tesz a leányára. A Hivatal a pedagógus diákokat megfélemlítõ, megalázó magatartásáról, illetve a tanulók bántalmazásáról nem szerzett tudomást. A Polgármesteri Hivatal e bejelentésre tekintettel kért felvilágosítást az intézmény igazgatójától, aki arról számolt be, hogy a tanuló édesanyja telefonon ugyan panaszt tett a pedagógus magatartására, azonban konkrétumokról nem beszélt. Az igazgató a Polgármesteri Hivatal újabb megkeresésére azt közölte, hogy az érintett tanár ellen nem érkezett olyan panasz - mely szerint megfélemlíti vagy megszégyeníti a gyerekeket -, amelyet ki kellett volna vizsgálni.

A panaszbeadványban írtak, illetve a Polgármesteri Hivatal Oktatási Irodája által lefolytatott vizsgálat eredménye ellentmondanak egymásnak. Az országgyûlési biztosnak nincs lehetõsége bizonyítási eszközöket beszerezni, amennyiben azok a jelen esetben is szereplõ problémára vonatkoznak.

OBH 6702/1998.

Az állampolgári jogok országgyûlési biztosa hivatalból vizsgálatot indított az Alkotmány 54. § (1) bekezdésében rögzített élethez és emberi méltósághoz való jog, valamint a 67. §-ban rögzített gyermeki jogok sérülésének gyanúja miatt, amikor a sajtó híradásaiból arról értesült arról, hogy Egercsehiben egy négy gyermekes, italozó életmódot folytató házaspárnak a gyermeke égési sérüléseibe belehalt. A vizsgálat megállapította, hogy az 1997-ben Egercsehibe költözött családban nevelkedõ gyermekeket korábbi lakhelyükön - Egerben - a gyámhatóság veszélyeztetettként tartotta nyilván. Az egercsehi gyámhatóságon eljárás az ügyükben nem volt folyamatban.

A gyermekek védelmérõl és a gyámügyi igazgatásról szóló 1997. évi XXXI. tv. szerint 1997. november 1-tõl minden települési önkormányzatnak gyermekjóléti szolgálatot kellett létrehoznia. Egercsehi Önkormányzat polgármestere errõl a feladatról a megyei gyámhivatal 1998 májusában tett törvényességi észrevételébõl értesült. 1998. október 15. napjától a Pétervásárai Városi Önkormányzattal kötött együttmûködési szerzõdés alapján ennek a településnek a gyermekjóléti szolgálata látja el ezt a feladatot Egercsehiben is. Az önkormányzat késedelmesen hozta létre az alapellátást biztosító gyermekvédelmi intézményt. A polgármesteri hivatalban gyámhatósági ügyeket elõkészítõ ügyintézõ nem volt. A gyermekek nem kapták meg az önkormányzattól azt a segítséget, amely a gyermekvédelmi törvény alapján megillette volna õket, és amely esetleg védelmet adott volna a súlyosan veszélyeztetõ szülõi magatartással szemben.

Az önkormányzat és a jegyzõ is visszásságot okozott, ezért az állampolgári jogok országgyülési biztosa

1. felkérte a polgármestert, hogy a képviselõ-testület a polgármesteri hivatal szervezetét úgy alakítsa, hogy a gyámhatósági ügyek elõkészítése a jövõben megfelelõ legyen,

2. a gyámügyi feladatok felügyeletét ellátó szociális és családügyi minisztert felkérte arra, hogy végezzen felmérést a gyermekjóléti szolgálatok létrehozásával kapcsolatban és a szolgálat létrehozását elmulasztó önkormányzatokkal szemben pedig a szükséges intézkedéseket tegye meg.

A kezdeményezést és az ajánlást az érintettek elfogadták.

OBH 7213/1998.

Teljes szöveg: 3.2. alfejezetben.

OBH 7215/1998.

Teljes szöveg: 3.2. alfejezetben.

OBH 7414/1998.

Teljes szöveg: 3.2. alfejezetben.

OBH 548/1999. és OBH 649/1999.

I. Az Alkotmány 70/A. § (3) bekezdésében deklarált jogegyenlõség követelményével, a 70/A. § (1) bekezdésben foglalt hátrányos megkülönböztetés tilalmával, valamint az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében deklarált jogállamiságból fakadó jogbiztonság követelményével összefüggésben visszásságot okoz a nevelõszülõi, a hivatásos nevelõszülõi és a helyettes szülõi jogviszony törvényi szabályozásának hiánya.

Teljes szöveg: 3.2. alfejezetben.

OBH 750/1999.

Teljes szöveg: 3.5. alfejezetben.

OBH 1004/1999.

A panaszos az országgyûlési biztoshoz fordulva kifogásolta, hogy a salgótarjáni önkormányzat a településen mûködõ utolsó két bölcsõde bezárásáról hozott döntést.

Az országgyûlési biztos az ifjúság alkotmányban biztosított jogai sérelmének veszélye miatt vizsgálatot indított, melynek során megkereste az önkormányzat polgármesterét és a megyei közigazgatási hivatal vezetõjét. A vizsgálat megállapította, hogy a város utolsó két bölcsõdéjét 1999. III. 31-én, illetve VI. 30-án zárják be. Az önkormányzat jelezte, hogy a normatív támogatás a bölcsõde fenntartási költségének csak 17%-át fedezi. A bölcsõdék átlagos tényleges kihasználtsága az általuk leadott létszámjelentések szerint 82%-os volt, és a normatív támogatást annak alapján igényelhetik. Mivel a bölcsõdék nyáron eddig is mindig zárva voltak, ezért a gyermekek elhelyezése csak szeptemberben lesz újra gond, de addig a gyermekek 4/5-e betölti a 3 éves kort és beírathatók az óvodákba. Azon családok esetében, ahol az anya kénytelen a munkaviszonyát felfüggeszteni, az önkormányzat egyedi megoldásként felajánlotta, hogy a kiesõ munkabér és a GYES közötti különbség egy részét jövedelempótló támogatás címén megfizeti. Ha a gyermek napközbeni gondozását az egyedülálló szülõ a munkaviszonya miatt vagy egészségi okból nem tudja megoldani, a gyermek 3 éves korának eléréséig az önkormányzat a házi segítségnyújtás keretében nyújthat segítséget. Ezen intézkedések csak a bölcsõdei ellátásra már felvett gyermekek szüleinek helyzetét oldaná meg, mivel új felvételekre már nem kerül sor. Az önkormányzat vállalkozói alapon mûködõ gyermekfelügyeletek mûködését fogja támogatni, úgy, hogy ahhoz a célnak megfelelõ épületet és berendezést ingyenesen adja használatba, továbbá a szülõknek a térítési díjhoz rászorultság alapján támogatást nyújtana. Az önkormányzat a megyei gyámhivatalt a tervezetrõl értesítette, és a képviselõk a válaszlevél ismertében hozták meg a döntésüket.

A vizsgálat feltárta, hogy a jogszabályok szerint az önkormányzat napközbeni ellátás keretében köteles biztosítani a családban nevelkedõ, ellátatlan gyermek nappali felügyeletét, gondozását, nevelését. A gyermekek védelmérõl és a gyámügyi igazgatásról szóló törvény szerint a három éven aluli gyermekek napközbeni ellátása megszervezhetõ napközbeni vagy hetes idõszakra, különösen bölcsõdében, családi napköziben vagy házi gyermekfelügyelet keretében. A felsorolás elvben szabad választás lehetõséget biztosít az önkormányzat számára, amelynek a kapott felhatalmazással élve - a lakosság igényei alapján, anyagi lehetõségeitõl függõen - kell eldöntenie, hogy a feladatokat milyen mértékben és módon látja el. Az idézett rendelkezésben adott lehetõségek azonban nem választhatók szét. Az önkormányzat kizárólag gazdaságossági szempontok szerint, tényleges lakossági igény esetén nem választhatja meg szabadon a gyermekek szociális alaptevékenységnek minõsülõ napközbeni ellátásának módját.

Míg a szociális törvény a személyes gondoskodás megszervezésére a települési önkormányzatokat a lakosságszám függvényében differenciált módon kötelezi, addig a gyermekvédelmi törvény nem követte ezt az elvet, így a gyermekek napközbeni ellátása megszervezésekor az önkormányzatnak csupán a lakosság igényét és saját anyagi lehetõségeit kell figyelembe vennie. A jogszabályok az elmúlt években a gyermekek ellátásának minél magasabb színvonala érdekében olyan feltételrendszert alakítottak ki, amely a bölcsõdei ellátás költségeit jelentõs mértékben megemelte, ehhez azonban nem járult a normatív támogatás reálértékének megõrzése. Az önkormányzat által közölt adatok szerint a fenntartás teljes költségének az állami normatív támogatás csupán 17%-át fedezi, és a térítési díjak jogszabályi korlátozása miatt az intézmény saját bevételei nem növelhetõk.

Az intézmény mûködtetésével a nem állami vagy önkormányzati intézmény fenntartója akkor hagyhat fel, ha ezt a szándékát közli az ellátott családokkal, mégpedig csak a közlés idõpontjától számított három hónap elteltével. Az önkormányzat ezt a vállalkozókra is kötelezõ határidõt sem tartotta be, amikor az egyik bölcsõdét két hónapon belül bezárta. Az önkormányzat kötelezõ alapfeladatainak törvényi meghatározása lehetõséget teremt az eltérõ értelmezésére, ami jogbizonytalanságot idéz elõ.

A vizsgálat alapján az országgyûlési biztos megállapította, hogy az önkormányzat a bölcsõde rövid határidõvel, a gyermekek napközbeni ellátását folyamatosan biztosító más intézmény létesítése nélkül, az állampolgárok által elõre nem tervezhetõ módon történõ megszüntetésével az állampolgárok jog- és szociális biztonságával, valamint az Alkotmány 16. §-ában foglalt az ifjúság védelmének elvével kapcsolatban alkotmányos visszásságot okozott.

A megindított OBH 5312/996. számú utóvizsgálat még nem fejezõdött be.

OBH 1062/1999.

Teljes szöveg: 3.6. alfejezetben.

OBH 1606/1999.

A Budapest XVIII. kerületi Benedek Elek Általános Iskola szülõi közössége fordult panasszal az országgyûlési biztoshoz az iskolájuknak a körzeten kívüli iskolává minõsítése miatt. Sérelmezték, hogy az önkormányzat és az Etalonsport Rt. között létrejött megállapodás alapján az iskolában a következõ tanévben sportprogramot kívánnak bevezetni.

Az országgyûlési biztos a szülõk - a gyermeküknek adandó nevelés szabad megválasztásához fûzõdõ - jogát érintõ visszásság gyanújára tekintettel vizsgálatot indított. Az elõzményekbõl megállapította, hogy az önkormányzat 1998. VI. 9-én kötött megállapodást az Etalonsport Rt-vel, abból a célból, hogy hosszú távú lehetõséget teremtsenek a sportutánpótlás nevelésére. Az önkormányzat a Benedek Elek és a Kastélydombi iskolát jelölte ki az Rt. által létrehozott "Vargazoli" FC programjának megvalósítására, melyeket a következõ tanévtõl általános iskolai sportközpontként kívánták mûködtetni. A megállapodást az oktatási és közmûvelõdési bizottság 1999. március 1-jén hagyta jóvá, és a Benedek Elek Általános Iskolát körzeten kívülivé nyilvánította. A testület az elõterjesztést 1999. március 18-án tárgyalta meg, és az iskola nevét a következõ tanévtõl 1. számú Etalonsport Általános és Sportiskolára változtatta.

A közigazgatási hivatal mind a bizottsági, mind a képviselõtestületi határozatok ellen törvényességi észrevételt tett, mert megállapította, hogy az oktatási bizottság jogszabálysértõ módon döntött az iskola körzeten kívül helyezésérõl. Kifogásolta, hogy a képviselõ-testület a közoktatási törvény elõírásaival ellentétes határozatokat hozott. Az oktatási bizottság a törvényességi észrevételt maradéktalanul elfogadta, és az iskola körzeten kívül helyezését a beiratkozás elõtti napon megszüntette. A képviselõ-testület az észrevétellel csak részben értett egyet, de a közigazgatási hivatal vezetõje úgy döntött, hogy a határozatok bírósági felülvizsgálata nem indokolt, mivel a módosított szerzõdés magasabb szintû jogszabályokkal nem ellentétes. A közigazgatási hivatal vezetõje 1999. május 10-én közölte, hogy a törvényességi vizsgálatot az ügyben mégis folytatja, mivel a szülõk jelezték, hogy az önkormányzat az elfogadott törvényességi észrevételt nem hajtja végre. A panaszosok kifogásolták, hogy az önkormányzat és az Rt. képviselõi ellentmondásos tájékoztatást adtak a szülõknek, és felhívták õket, hogy a személyi jövedelemadójuk 1%-át az Etalonsport Magyarország Alapítvány javára ajánlják fel, továbbá kötelesek aláírni egy szerzõdést az Rt-vel, és gyermekenként havi 6000 Ft tandíjat fizetni. A sport- és életmód programról írásos tervezetet kértek, de azt nem kapták meg.

Az oktatási bizottság a Benedek Elek Általános Iskola visszakörzetesítésérõl a beiratkozást megelõzõ este, április 14-én hozott határozatot, de a beíratás napján az iskola bejáratára azt nem függesztették ki.

A vizsgálat feltárta, hogy a beiratkozáskor a Benedek Elek Általános Iskola pedagógiai programja nem tartalmazta az Etalonsport nevével fémjelzett szakmai programot. A szülõk a beiratkozásig csak szóbeli és egymásnak ellentmondó információkat kaptak a sportprogram bevezetésérõl. Nem voltak tisztában azzal sem, hogy az iskola a beiratkozáskor körzetes vagy körzeten kívüli iskolának minõsül, a sportprogram a tanterv része vagy választható szabadidõs tevékenység.

Ennek következtében azt sem tudták, hogy mely szülõknek és milyen feltételekkel kell szerzõdést kötni az Etalonsport Rt-vel. Az országgyûlési biztos aggályosnak találta, hogy az önkormányzati fenntartású iskolában a szülõknek a vállalkozóval kell szerzõdést kötniük, és a fenntartó a szerzõdésben foglaltakért nem vállal felelõsséget.

A lefolytatott vizsgálat alapján az országgyûlési biztos megállapította, hogy az önkormányzat eljárása következtében az Alkotmány 67. § (2) bekezdésben biztosított szülõi jog tartalma kiüresedett. A nevelés megválasztásának jogával nem élhettek, mivel nem kapták meg az iskolaválasztáshoz szükséges egyértelmû tájékoztatást, ez az alkotmányos joggal összefüggésben visszásságot okozott.

OBH 1806/1999.

Az állampolgári jogok országgyûlési biztosa az alapvetõ emberi jogokkal összefüggõ alkotmányos visszásság gyanúja miatt hivatalból indított vizsgálatot, miután a sajtóból tudomást szerzett arról, hogy Márok községben egy 2 éves, veszélyeztetettként nyilvántartott, felügyelet nélküli gyermeket a vonat elgázolt, életveszélyes állapotban vitték kórházba. Az eset a gyermekvédelmi ellátórendszer esetleges mulasztásait valószínûsítette.

A vizsgálat megállapította, hogy Márok Önkormányzata 1998 szeptemberében csatlakozott - társulás formájában - a Siklósi Családsegítõ Szolgálat keretén belül mûködõ Gyermekjóléti Szolgálathoz, a településen korábban nem mûködött gyermekjóléti szolgálat.

Az 5 gyermekes család 1997-ben költözött a községbe,helyzetük fokozatosan romlott. A gyámhatóság és az önkormányzat segélyekkel, az apa részére közhasznú munka felajánlásával, a gyermekek ingyenes étkeztetésével, adományokkal próbált a családon segíteni, de a szülõk - különösen az italozó apa - nem mûködtek együtt velük.

1998. szeptembertõl a gyermekjóléti szolgálat családgondozója a családdal szoros kapcsolatot tartott, a gyermekeket védelembe vette a gyámhatóság. Az iskoláskorúak elhelyezését megkísérelték úgy megoldani, hogy nevelésbe vételük elkerülhetõ legyen. Ennek eredményeként két gyermek kollégiumba került, egy pedig foglalkoztató iskolával rendelkezõ diákotthonba. A baleset bekövetkezte elõtti napokban tartott esetmegbeszélésen már világossá vált, hogy a gyermekek veszélyeztetettsége súlyos, intézetbe utalásukról döntöttek. Az 1999. április 9-én balesetet szenvedett gyermeket a következõ hét elején szállították volna az átmeneti otthonba. Márok településen egy évet késett a gyermekjóléti szolgálat létrehozása és ennek a hiányát nem pótolta a hatóság jóindulata, valamint az anyagi támogatás. Amikor a gyermekjóléti szolgálat elkezdte a családgondozást, akkor már nagyon súlyos problémáik voltak. ( Mindkét szülõ italozása, fûtetlen lakás, áram kikapcsolva stb.) A szülõk életvitele már olyan mértékben volt befolyásolhatatlan, hogy a családgondozó lelkiismeretes munkája nem volt elég a gyermekek veszélyeztetettségének megszüntetésére.

A család korábbi és jelenlegi helyzetét ismerve és figyelemmel arra, hogy a gyermekjóléti szolgálat a balesetet megelõzõen eredményesen és pozitívan befolyásolta a nagyobb gyermekek sorsának alakulását, arra lehet következtetni, hogy ha a család gondozása hamarabb kezdetét veszi, akkor a tragédia elkerülhetõ lett volna.

Az alkotmányos jog sérelmét az okozta, hogy a településen 1998. szeptember 1-jéig nem mûködött gyermekjóléti szolgálat. Tekintettel arra, hogy jogsérelem orvoslása megtörtént, a gyermekjóléti szolgálatot a települési önkormányzat létrehozta, az országgyûlési biztos az ügyben ajánlással nem élt.

OBH 1998/1999.

A panaszos beadványában a Budapest I. kerületi Kosztolányi Dezsõ Általános Iskola és Gimnáziumban uralkodó állapotokról adott tájékoztatást. Beadványához mellékelte a fenntartó Budavári Önkormányzat polgármesteréhez intézett, 1998 novemberében kelt panaszlevelét is, amelyben az iskolában tanító pedagógusok elvándorlásának mértékérõl, a közpénzek kezelésének általa visszásnak ítélt módjáról, a közalkalmazotti törvény elõírásainak figyelmen kívül hagyásáról számolt be. Beadványában sérelmezte azt is, hogy a fenntartó részérõl az ügyben nem történt érdemi intézkedés.

Az állampolgári jogok országgyûlési biztosa vizsgálata során megállapította, hogy a Budavári Önkormányzat - egyebek mellett a panaszostól kapott tájékoztatás alapján - 1999. május-június hónapokban átfogó szakmai-törvényességi ellenõrzést végzett az iskolában. Ennek során megállapították, hogy az iskola alapító okirata, pedagógiai programja, szervezeti és mûködési szabályzata és az iskola tényleges mûködése között ellentmondás van, az iskola alaptevékenysége önkényes intézkedések eredményeként módosult, a tantestület erõteljesen cserélõdött, amely az eredeti pedagógiai program végrehajtását fenyegeti és az intézmény szakmai munkáját veszélyezteti, jogsértõen és önkényesen történt a szakmai munkaközösségek megszüntetése, a tantárgygondozói rendszer bevezetése, végül, hogy az igazgatóhelyettesek a belsõ konfliktusok miatt nem vesznek részt az intézmény munkájában. Az állampolgári jogok országgyûlési biztosa megállapította, hogy az oktatási intézmény belsõ konfliktusai, az intézményvezetõ és a pedagógusok közötti feszültség, valamint az iskolában tanító pedagógusok elvándorlásának rendkívüli mértéke együttesen közvetlenül veszélyezteti az Alkotmány 16. §-ában rögzített, az ifjúság létbiztonságát, oktatását, nevelését, és érdekeinek védelmét deklaráló alkotmányos elv maradéktalan érvényesülését. Az iskolában 1999. február 9. és 1999. március 9. között tartott átfogó pénzügyi-gazdasági ellenõrzés megállapította, hogy az intézmény elavult szabályzatokkal rendelkezik, különösen a számviteli politika, számlarend esetében, a felújítási munkák dokumentáltsága súlyosan hiányos. A gimnáziumban 1999. március 23-án, 31-én és április 14-én megtartott munkaügyi ellenõrzés során megállapították, hogy a munkáltatói joggal rendelkezõ intézményvezetõ a tanári és a technikai dolgozók esetében is túllépte a kollektív szerzõdés hiányában elrendelhetõ túlmunkára vonatkozó rendelkezést, a munkáltató 1998-ban és 1999. január-március hónapokban is rendszeresen megszegte a munkaügyi jogszabályok elõírásait. A Fõvárosi Munkaügyi Központ a feltárt szabálytalanságok miatt munkaügyi bírságot szabott ki. Az iskolában 1999 júliusában megtartott revizori célvizsgálat megállapította, hogy a személyi jellegû juttatások felhasználásáról nincs analitikus nyilvántartás, ezért a kifizetések alakulása nem kísérhetõ figyelemmel, hiányzik a személyre szóló tételes tervezés és a kifizetés havonkénti, személyre szóló tételes vezetése, az étkezési utalványokról, utazási költségtérítés kifizetésérõl hiányzik a név szerinti, illetve szám szerinti nyilvántartás, a listákat nem csatolták a pénztárbizonylatokhoz, hiányzik az iskola helyettesítési szabályzata, a helyettesítési napló csak a tények dokumentálására szolgál, a szabályozatlanságot nem pótolja, a munkavállalókkal kapcsolatos kérdésekben az igazgatónõ egyszemélyben dönt, a Közalkalmazotti Tanács véleményének kikérése rendszeresen elmarad, a döntésekrõl nem készül jegyzõkönyv. A feltárt szabálytalanságok és eseti jogszabálysértések miatt a fenntartó kötelezte az iskola vezetõjét, hogy valamennyi tervezett munkáltatói intézkedése elõtt egyeztessen a fenntartóval, kötelezte az iskola igazgatóját, hogy a hiányzó szabályzatokat 1999. szeptember 15-re pótolja, a meglevõ szabályzatokat igazítsa a helyi viszonyokhoz, végül kötelezte az iskola vezetõjét arra, hogy 1999. szeptember 20-i határidõre a feltárt hiányosságok megszüntetése érdekében készítsen intézkedési tervet. Tekintettel arra, hogy a fenntartó önkormányzat által lefolytatott átfogó gazdasági-pénzügyi ellenõrzés, az intézmény szakmai munkájára a pedagógiai program megvalósulására és a törvényesség betartására irányuló célvizsgálat, valamint a Fõvárosi Munkaügyi Központ felügyeleti ellenõrzése feltárta a szakmai hibákat, a visszásságokat és a szabálytalanságokat, továbbá arra, hogy az ellenõrzést végzõ szervek egyidejû intézkedéseikkel orvosolták azokat, az ügyben az országgyûlési biztos további ajánlással élni nem kívánt és a Hivatalánál folyó vizsgálatot lezárta.

OBH 2167/1999.

III. A jogbiztonsághoz való alkotmányos emberi jogok sérelmét idézte elõ [Alk. 2. § (1) bek.] a gyermekjóléti szolgálat azzal, hogy a feladataira vonatkozó jogszabályi elõírásokat teljesen figyelmen kívül hagyta. A jogbiztonság sérelmét okozta Devecser Város Önkormányzata és jegyzõje azzal is, hogy a gyermekjóléti szolgálatot nem ellenõrizte.

A "Napló" címû napilapban megjelent cikk beszámolt arról, hogy Devecseren egy 4 éves kisgyermeket olyan súlyosan bántalmaztak, hogy az okozott sérülések következtében meghalt. Az újságcikkbõl kiderült az is, hogy a gyermekvédelemmel foglalkozó intézmények már korábban ismerték a gyermek körülményeit. Az, hogy egy gyermek õt súlyosan veszélyeztetõ körülmények között élt, melyek miatt bekerült a gyermekvédelem rendszerébe, és mégis életét vesztette, az ellátórendszer hiányosságait, esetleges mulasztásait is valószínûsítette. Ezért az alapvetõ emberi jogokkal összefüggõ visszásságra utaló körülmények miatt az állampolgári jogok országgyûlési biztosa hivatalból vizsgálatot indított.

A vizsgálat megállapította, hogy a kiskorú Sz. R. súlyosan veszélyeztetettként élt. Ennek az állapotnak a megszüntetése és a gyermek védelme érdekében eljárni köteles hatóságok a minimális intézkedéseket is elmulasztották. Az ügyben érintett szervek eljárásai, illetve a szükséges intézkedések elmulasztása, a felsorolt jogszabálysértések sorozata súlyos visszásságokat okozott az Alkotmányban rögzített emberi jogok vonatkozásában. A gyermekvédelmi alapellátás Devecseren formálisan mûködik. A gyermekvédelmi törvény és a végrehajtására kiadott rendeletek részletesen megfogalmazzák a gyermekvédelmi alapellátásban résztvevõk feladatait, kötelességeit. Az alapellátás mûködésének részletesen kidolgozott szabályai kötelezõvé teszik több intézmény, hatóság számára azt a munkát, melynek megfelelõ ellátása mellett a családban nevelkedõ gyermekek veszélyeztetettsége megszüntethetõ. Ebben az ügyben a jogszabályi elõírásokat minden intézmény teljesen figyelmen kívül hagyta. A gyermekjóléti szolgálat a gyermek védelme, veszélyeztetettségének megszüntetése érdekében semmi érdemi intézkedést nem tett, a védelembe vétel szükségességét nem vizsgálták, a gyámhatóságot nem is értesítették. A gyermekjóléti szolgálatnak, a települési önkormányzat jegyzõjének mint gyámhatóságnak együtt kell mûködnie, a hatóságnak minden veszélyeztetett gyermekrõl tudomást kell szereznie. A gyermek édesapja szerette volna gyermekével felvenni a kapcsolatot, a gyermeket anyai nagyszülõje az óvodában látogatta. A gyermekvédelmi szervek iratai ezekre a tényekre nem utalnak, a nagyszülõvel egyik gyermekvédelmi szerv sem vette fel a kapcsolatot.

Az állampolgári jogok országgyûlési biztosa megállapította, hogy alkotmányos jogokkal összefüggõ visszásságot okozott valamennyi gyermekvédelmi szolgáltató: a gyermekjóléti szolgálat, az óvoda, a védõnõ, a családorvos azzal, hogy nem teljesítették a jogszabályban elõírt kötelezettségeiket. Az állampolgári jogok országgyûlési biztosa az alábbi ajánlásokat és kezdeményezéseket tette:

1. Felkérte a Miniszterelnöki Hivatalt, hogy a Belügyminisztérium, valamint a Szociális és Családügyi Minisztérium együttmûködésével, az önkormányzatok által a gyermekvédelmi alapellátásban kötelezõen ellátandó feladatokra vonatkozó jogszabályi elõírásoknak szerezzen érvényt.

2. Kezdeményezte, hogy a szociális és családügyi miniszter, a gyermekvédelmi alapellátásról készült értékelések alapján, az Országos Család és Gyermekvédelmi Intézet közremûködésével, dolgozzon ki módszertani útmutatót az alapellátások mûködésének segítésére.

3. Megkereste a Veszprém Megyei Orvosi Kamara elnökét, kezdeményezzen etikai vizsgálatot annak felderítése érdekében, hogy a gyermeket ellátó orvost terheli-e mulasztás a gyermek egészségügyi ellátásában, valamint a szignalizáció elmulasztásában.

4. Felkérte Devecser Város Önkormányzatát mint a gyermekjóléti szolgálat fenntartóját, hogy a szolgálat szakmai tevékenységét a jogszabályban foglaltak szerint ellenõrizze és a szükséges intézkedéseket tegye meg, indokolt esetben intézkedjen, hogy a családgondozók létszámát az ellátandó feladatok mértékéhez igazítsák, valamint a mûködéshez szükséges megfelelõ szakmai munkáról folyamatosan gondoskodjanak.

5. Felkérte a Veszprém Megyei Gyámhivatalt arra, hogy a devecseri gyermekjóléti szolgálat tevékenységét átfogóan vizsgálja meg, esetleges észrevételeit, javaslatait a fenntartó számára küldje meg.

6. Felkérte Devecser Város Önkormányzatát mint a jegyzõ és a védõnõ munkáltatóját, valamint Devecser Város Családsegítõ Szolgálatának vezetõjét mint a gyermekjóléti szolgálat vezetõjének munkáltatóját, hogy az érintettek vonatkozásában vizsgálják meg a fegyelmi eljárás lefolytatásának indokoltságát.

Az érintett szervek a kezdeményezéseket, ajánlásokat elfogadták, az intézkedéseket megtették.

OBH 2260/1999.

Az állampolgári jogok országgyûlési biztosának általános helyettese egy nevelõotthonban folytatott vizsgálat során találkozott azzal a 12 éves gyerekkel, akinek az örökbefogadását a gyámhatóság felbontotta, és a gyermek nevét is megváltoztatta. A gyámhatóság az örökbefogadást csak a kiskorú érdekében bonthatja fel, ezért alkotmányos jogokkal kapcsolatos visszásság gyanúja miatt hivatalból vizsgálatot indított

A kiskorú ügyében eljáró gyámhatóságtól beszerzett iratokból a vizsgálat az alábbiakat állapította meg: Az örökbefogadó szülõk - tekintettel a gyermek súlyos magatartási problémáira - szakembereket, orvosokat kerestek meg, majd 1993-ban a gyermek intézetbe utalását kérték és 1997-ben az örökbefogadás felbontását. Kérelmüket - egyebek között - azzal indokolták, hogy a gyermekkel már hosszú ideje semmilyen kapcsolatuk nincs, egy éve nem is látogatták.

A Budapest Zugló Gyámhivatala az örökbefogadás felbontását engedélyezte, valamint döntött a névviselésrõl is akként, hogy a gyermeket a 9 évig viselt név viselésétõl megfosztotta, és a születésekori névvel való anyakönyvezését rendelte el. Ezzel a 11 éves kislány keresztneve is megváltozott.

A kiskorú 1993. június 9-tõl intézeti elhelyezésben részesült, de ezzel az intézkedéssel egyidejûleg semmit nem tettek a gyermek megfelelõ ellátása, kezelése érdekében, semmilyen szakellátásban nem részesült, holott az elhelyezés oka a gyermek magatartási problémáinak kezelhetetlensége volt. A megtett intézkedések, illetõleg a szükséges intézkedések megtételének elmulasztása alkotmányos jogokkal összefüggõ visszásságot okozott az oktatáshoz, neveléshez való jog [Alk. 16. §], a megfelelõ testi, szellemi és erkölcsi fejlõdéshez szükséges védelemre és gondoskodásra [Alk. 67. § ( 1) bek.], valamint a legmagasabb szintû testi és lelki egészséghez való jog [Alk. 70/D. § (1) bek.] vonatkozásában.

Az intézeti elhelyezett és intézeti nevelt között a jogszabályban rögzített elhatárolás teljesen egyértelmû volt az intézkedés idején hatályban lévõ jogi szabályozás szerint: "ha a gyermek nevelése - magatartása miatt - a családban nem biztosítható, a gyámhatóság a kiskorút intézeti nevelésbe veszi." Jogszabálysértõ az, hogy intézeti elhelyezett státusban volt a gyermek, mert gyakorlatilag törvényes képviselõ nélkül élt évekig. Az, hogy az örökbefogadás felbontása iránti eljárás idõszakában és azt megelõzõen a gyermek érdekeit már senki sem védte, a gyermek jogorvoslathoz való jogának [Alkotmány 57. § (5) bekezdés és a panaszhoz való jogának [Alk. 64. §] a vonatkozásában visszásságot idézett elõ.

Az intézeti nevelt gyermek részére megállapított családi pótlék a kiskorú vagyonát képezi, gyámhatósági betétkönyvben kerül elhelyezésre. Mivel azonban a gyermek 6 éven át tévesen nem intézeti neveltként, hanem intézeti elhelyezettként élt állami gondoskodásban, erre az idõszakra nem kaphatta meg a családi pótlékot a kamataival, ami súlyos visszásságot okozott a tulajdonhoz való alkotmányos joga vonatkozásában.

Az örökbefogadás felbontása csak abban az esetben gyámhatósági hatáskör, ha a felek - függetlenül az örökbefogadott életkorától - a felbontást közösen kérik, és a felbontást a gyámhatóság csak akkor engedélyezheti, ha az a kiskorú érdekében áll. A gyámhatósági eljárásról szóló kormányrendelet elõírja azokat az adatokat, melyeket az örökbefogadás felbontása iránti kérelemnek és a határozatnak tartalmaznia kell. A vizsgált ügyben a kérelemrõl nem is készült jegyzõkönyv, az örökbefogadás felbontását az örökbefogadók levélben írt kérelme alapján engedélyezte a gyámhatóság. Azzal, hogy fent leírt módon a gyámhatóság felbontotta az örökbefogadást, a jogbiztonsággal (Alk. 2. § (1) bek.), valamint a gyermekek megfelelõ testi, szellemi és erkölcsi fejlõdéshez szükséges védelemre és gondoskodásra való jogával (Alk. 67. § (1)) összefüggésben súlyos visszásságot okozott. Az örökbefogadás felbontása iránti eljárás és a határozat jogszabálysértések sokaságát tartalmazza. A határozat - a kiskorú személyiségi jogait teljesen negligálva - részletesen tartalmazza azokat a magatartási problémákat, eseményeket, melyeket az örökbefogadók mondtak el.

Az örökbefogadott az örökbefogadással felvett családi nevet az örökbefogadás felbontása után akkor viselheti, ha azt az örökbefogadás alapján kialakult körülmények és a hosszú idõn át fennállt névviselés indokolhatja. A keresztnév megváltoztatására vonatkozó döntés meghozatala anélkül, hogy a gyermeket ismerõ szakembert, pedagógust, sõt az ítélõképessége birtokában lévõ gyermeket bárki is megkérdezte volna, az emberi méltósághoz való alkotmányos jog súlyos megsértését eredményezi.

A vizsgálat eredményeként megállapított, alkotmányos jogokkal összefüggõ visszásságok orvoslásának érdekében az állampolgári jogok országgyûlési biztosának általános helyettese az alábbi ajánlásokat és kezdeményezéseket tette:

1. Felkérte a Fõvárosi Közigazgatási Hivatal Gyámhivatalát, hogy

I. mint a másodfokú hatósági jogkört gyakorló szerv - felügyeleti jogkörében eljárva -, vizsgálja meg Budapest Zugló Gyámhivatalának határozatát, és a gyermek érdekeit figyelembe véve a jogszabályoknak megfelelõ döntést hozzon;

II. mint a szakmai irányítást és felügyeletet ellátó szerv vizsgálja meg Budapest Zugló Gyámhivatalának tevékenységét;

III. tekintettel arra, hogy a kiskorú államigazgatási jogkörben okozott kárának megtérülése iránti eljárásban Budapest Zugló Gyámhatósága nem láthatja el az eseti gondnok tevékenységének felügyeletét, ezért a kiskorú ügyeinek intézésére más eljáró szervet jelöljön ki.

2. Felkérte Budapest Zugló Önkormányzatának jegyzõjét, hogy mint a gyámhivatal vezetõjének munkáltatója, vizsgálja meg a fegyelmi eljárás során történõ felelõsségre vonás indokoltságát.

3. Felkérte a Fõvárosi Gyermek és Ifjúságvédõ Intézet (Gyermekvédelmi Szakszolgálat) igazgatóját, hogy vizsgálja meg a kiskorúak részére kirendelt eseti gondnok(ok) tevékenységét. A vizsgálat arra is terjedjen ki, hogy azokban az esetekben, amikor a kiskorú gyámja a nevelõotthon vezetõje vagy a nevelõszülõ, az eseti gondnok rendelkezik-e elegendõ információval ahhoz, hogy a gyermek érdekeit megfelelõen képviselhesse, illetõleg hogyan valósul meg a gyám és az eseti gondnok együttmûködése.

4. Felkérte a Fõvárosi Gyermek és Ifjúságvédõ Intézet igazgatója útján kiskorú D. Zs. eseti gondnokát, hogy az államigazgatási jogkörben okozott kár megtérülése érdekében tegye meg a szükséges intézkedést.

Az érintettek a kezdeményezéseket, ajánlásokat tudomásul vették, intézkedtek és lefolytatták a szükséges eljárásokat.

OBH 3374/1999.

Panaszos kapcsolattartási ügyében fordult az országgyûlési biztoshoz, sérelmezve, hogy mint gyermekét gondozó szülõ köteles kapcsolattartást biztosítani a gyermek édesanyjának, aki a Jehova tanúi felekezet tagja, és aki a gyermek sérülése esetén nem adná beleegyezését az életmentõ véradáshoz.

Az eljárás során panaszos megismerte a vonatkozó jogszabályokat, az OBH 8619/1996. sz. ügyben készült jelentést és beadványát módosította, arra kért választ, hogy a gyermekelhelyezés újraszabályozása érdekébe, egyben ellenkeresete alapján a kapcsolattartás korlátozását kérõ per idején jogosult-e a gyámhivatal a korábbi kapcsolattartás végrehajtását szorgalmazni és végrehajtást kikényszeríteni.

A beadvány alapján az ügyet az állampolgári jogok országgyûlési biztosa megvizsgálta, és megállapította, hogy a gyermek kapcsolattartására vonatkozó 1996-ban jogerõssé vált ítélet hatályban van, a pszichopedagógiai szakvélemény szerint a gyermek kötõdik édesanyjához.

A kapcsolattartásról és végrehajtásáról a házasságról, a családról és a gyámságról szóló 1952. évi IV. törvény rendelkezik. A Csjt. 92. §. (1) bekezdése szerint: "A gyermekétõl különélõ szülõ joga és kötelessége, hogy gyermekével kapcsolatot tartson fenn, vele rendszeresen érintkezzen (a kapcsolattartás joga). A gyermeket nevelõ szülõ vagy más személy köteles zavartalan kapcsolattartást biztosítani. A gyermeknek joga, hogy különélõ szülõjével személyes és közvetlen kapcsolatot tartson fenn."

A (6) bekezdés szerint: "A kapcsolattartásra vonatkozó bírósági határozat végrehajtásáról a gyámhatóság gondoskodik."

OBH 4022/1999.

Teljes szöveg: 3.5. alfejezetben.

OBH 4761/1999.

A panaszos telefonon kereste meg a hivatalt. A panaszost egy ismerõse tájékoztatta az RTL Klub hétvégimûsor-elõzetese alapján, hogy a Helyszíni szemle címû mûsorban a testvére ellen elkövetett emberölésrõl lesz szó. Az áldozat 8 éves kislánya nem tudott arról, hogy édesanyját meggyilkolták. Még a temetési szertartást végzõk is figyelemmel voltak arra, hogy a gyermek ne szembesüljön túl korán édesanyja halálának szörnyû körülményeivel. A panaszos az adás elõtt többször is próbálta jelezni a Helyszíni szemle szerkesztõségének aggályait. A gyártásvezetõ, akivel végül a mûsor napján sikerült beszélnie, arról tájékoztatta, hogy nem lát problémát a riport adásba kerülésével kapcsolatban.

A panaszost értesítõ ismerõs beazonosította az áldozatot. Ennek alapján fennállt a lehetõsége annak, hogy a kislány a mûsorban elhangzottak alapján értesül édesanyja meggyilkolásának körülményeirõl. Ehhez természetesen nem lett volna feltétlenül szükséges, hogy a gyermek az adást személyesen lássa, közvetlen környezetében élõktõl is tudomást szerezhet a riportban elhangzottakról.

Az Alkotmány 67. § (1) bekezdése kimondja, hogy a Magyar Köztársaságban minden gyermeknek joga van a családja, az állam és a társadalom részérõl arra a védelemre és gondoskodásra, amely a megfelelõ testi, szellemi és erkölcsi fejlõdéséhez szükséges. Az Alkotmány és a gyermekek védelmérõl és a gyámügyi igazgatásról szóló 1997. évi XXXI. törvény rendelkezései alapján a gyermekek joga a védelemhez és a gondoskodáshoz a társadalom részérõl aktív, tevõleges beavatkozást igényel. Ahhoz, hogy a gyermek az õt emberként megilletõ jogokkal képes legyen élni, biztosítani kell számára az életkorának megfelelõ minden feltételt felnõtté válásához. Ahogyan azt már az országgyûlési biztos általános helyettese korábbi jelentéseiben is megállapította, a kötelezettség a gyermeket nem csupán családja részrõl, de az állam nevében vagy megbízásából eljáró szervezetek és az egész társadalom részérõl is megilleti.

Az országgyûlési biztos általános helyettese megállapította, hogy a kislány édesanyjának meggyilkolásáról készült tévémûsor a gyermek fejlõdését hátrányosan befolyásolhatja, ezzel közvetlen veszélybe került a gyermekek kiemelt védelemhez és gondoskodáshoz való - az Alkotmány 67. § (1) bekezdésében deklarált - joga. Mivel a kislány alkotmányos jogával összefüggõ, esetleg bekövetkezõ sérelem - jellegébõl adódóan - utóbb már nem lett volna orvosolható, az országgyûlési biztos általános helyettese szükségesnek látta az RTL Klub vezetõségét tájékoztatni arról, hogy az ügyben az érintett hatóságon keresztül van lehetõsége fellépni alkotmányos visszásság esetén.

Az országgyûlési biztos általános helyettese az adatvédelmi biztossal közösen írt levélben hívta fel a televízió igazgatójának a figyelmét arra, hogy amennyiben az adásba kerülõ riport az érintettek jogait sértené, az Országos Rádió és Televízió Testülethez mint hatósághoz fordulnak.

OBH 4811/1999.

Teljes szöveg: 3.14. alfejezetben.

OBH 5074/1999.

Az Alkotmány 70/E. §-ában deklarált szociális biztonsághoz való joggal és az Alkotmány 67. § (1) bekezdésében deklarált gyermekek védelemhez való jogával összefüggésben sérelem közvetlen veszélyét jelenti és ezzel visszásságot okoz, ha az önkormányzat pénzügyi fedezet hiányában nem alakítja ki a gyermekek átmeneti gondozásának ellátási formáit.

A sajtóban megjelent, a veszprémi átmeneti szállón lakó gyermekes családok kiköltöztetésekrõl tudósító híradások alapján az állampolgári jogok országgyûlési biztosa hivatalból vizsgálatot indított. A vizsgálat során kapott tájékoztatás szerint Veszprém Megyei Jogú Város Önkormányzata által fenntartott átmeneti szálláson a lakók átlagosan 24 hónapig vették igénybe a szolgáltatást. Az önkormányzat rendeletének módosítása következtében az átmeneti szálláson tartózkodás idõtartamát csupán egy alkalommal lehetett további három hónappal meghosszabbítani, a módosítás hatálybalépésekor szállón tartózkodók jogosultsága pedig 1999. október 31-ig tartott. Az itt élõk közül négy családot - öt gyermeket - érintett az intézményi jogviszony megszüntetése. Két család lakhatási gondjait az önkormányzat a vizsgálat idejéig megoldotta, azonban két család, két gyermekkel továbbra is az átmeneti szállón tartózkodott. Az intézményi jogviszonyuk megszûnése ellenére a polgármester ígérete szerint addig maradhattak a szállón, amíg lakásproblémájukat sikerül megoldani. Az önkormányzat a családok átmeneti otthonát a vizsgálat idejéig nem hozta létre, mert ennek kialakítására és mûködtetésére a költségvetésébõl nem tudott fedezetet biztosítani.

Az állampolgári jogok országgyûlési biztosa megállapította, hogy a szociális igazgatásról és szociális ellátásokról szóló 1993. évi III. törvény szerint a hajléktalanok átmeneti szállása a hajléktalan személyek idõleges tartózkodására szolgáló intézmény, ahol a lakók ideiglenes jellegû ellátásáról van szó. Az önkormányzat rendeletében ennek megfelelõen szabályozta a szálló igénybevételi lehetõségét.

Az állampolgári jogok országgyûlési biztosa megállapította, hogy a szociális biztonsághoz való jog azon alkotmányos jogok közé tartozik, melyek nem teremtenek alanyi jogosultságot az ellátásra, csupán az államot terheli egy minimális ellátási szint nyújtásának kötelezettsége. Megállapította azonban azt is, hogy az állam köteles a gyermekek ezen jogáról oly módon gondoskodni, hogy ez lehetõséget nyújtson a gyermek megfelelõ testi, szellemi és erkölcsi fejlõdésére. Az állampolgári jogok országgyûlési biztosa megállapította továbbá, hogy a gyermekek védelmérõl és a gyámügyi igazgatásról szóló 1997. évi XXXI. törvény szerint a gyermeket kizárólag anyagi okból fennálló veszélyeztetettség miatt nem szabad családjától elválasztani. Ennek a garanciális szabálynak az érvényesülését hivatott elõsegíteni a gyermekek átmeneti gondozásának és a családok átmeneti otthonának intézménye, mely ellátási formákról az önkormányzatnak kellett volna gondoskodnia 1999. december 1-ig. Az a körülmény, hogy az önkormányzat pénzügyi fedezet hiányában a vizsgálat idejéig nem alakította ki az említett intézményeket, az Alkotmányban deklarált gyermekek védelemhez és a szociális biztonsághoz való jogával összefüggésben sérelem közvetlen veszélyét jelentette és ezzel visszásságot okozott. Az állampolgári jogok országgyûlési biztosa a feltárt visszásság orvoslása érdekében kezdeményezte, hogy az önkormányzat a lehetõ leghamarabb tegyen eleget törvényi kötelezettségének, hozza létre a gyermekek átmeneti gondozásának ellátási formáját. Annak érdekében, hogy gyermeket kizárólag anyagi okból fennálló veszélyeztetettség miatt ne szakítsanak el családjától, a törvényben elõírt megoldási formák közül lehetõleg részesítse elõnyben a családok átmeneti otthonát. Az önkormányzat az ajánlást elfogadta és ígéretet tett a családok átmeneti otthonának 2000. július 1-ig történõ létrehozására.

OBH 5163/1999.

Teljes szöveg: 3.2. alfejezetben.

Az élethez és emberi méltósághoz való jog olyan alapjog, amely forrásául szolgál más alkotmányos alanyi jogoknak. Az országgyûlési biztosok már az elõzõ években folytatott gyakorlata is igazodott ahhoz az európai elváráshoz, amely pozitív tevõleges kötelezettséget ró az államra az élet védelme érdekében. 1999-ben elsõsorban a gyermekek és a fiatalok körében vizsgáltunk olyan ügyeket, amelyekben az élethez való jog különbözõ feltételeinek biztosítása feltétlenül igényelte az állam közremûködését. Ezekben az ügyekben visszásságot állapítottunk meg olyankor, ha az állam az emberi élet védelmét az adott társadalmi közegben nem segítette tevékenyen elõ. Több esetben fordult elõ, hogy veszélyeztetett gyermekek súlyos egészségi állapotba kerültek, életüket vesztették a családban történõ gondoskodásuk elmulasztása miatt. Ezekben az esetekben többnyire fennáll az állami mulasztás, hiszen indokolt lett volna a gyermekek védelembe vételének kezdeményezése. Ha ennek elmaradása összefüggésbe hozható volt a kialakult állapotokkal, akkor az élethez való jog megsértése vagy közvetlen veszélyeztetése miatt a visszásságot megállapítottuk. Hasonló eredményre jutottunk abban az esetben, amikor gyermekotthonban élõ gondozott öngyilkosságot követett el, és azt megelõzõen láthatóan rossz pszichés állapota ellenére problémái megoldásához egészségügyi pszichológusi segítséget nem kapott. A külföldi gyermekek örökbefogadásáról folytatott vizsgálatban feltártuk, hogy a kórházban szülõ nõnek nincs lehetõsége személyazonosságát titokban tartani és ilyen módon örökbe adni gyermekét, ezért fennáll a veszélye a nem kívánt gyermek megölésének és ezáltal közvetlenül sérülhet az élethez való jog.

Az állam pozitív kötelezettségvállalásának nem megfelelõ teljesítése más ügyekben is visszásságot okozott. 1999-ben harmadszor került sor a tûzszerész és aknakutató zászlóaljnál vizsgálatra. Az utóvizsgálat számos pozitív változást tárt fel, ám továbbra is negatívumként rögzítette a védõeszközök korlátozott számát és minõségét, az új védõmellények régi elhasznált betétekkel való felszerelését, illetve az aknakutató mûszerek és híradástechnikai eszközök korlátozott számát. Mindez az élethez való joggal összefüggésben közvetlen veszélyhelyzettel jár és ezért visszás.

Az élethez való joggal összefüggésben elvi döntést igényelt az a kérdés, hogy ki jogosult az országgyûlési biztoshoz fordulni az élet elvesztése miatt. Nyilvánvaló ugyanis, hogy a törvény szó szerinti értelmezésében a panaszos ebben az esetben maga az elhunyt lehetne, ami fogalmi képtelenség. Az Európai Emberi Jogi Bíróság gyakorlatának megfelelõen ezért az Obtv. 16. §-a szerinti panaszosnak tekintjük a közvetlen hozzátartozót, abból a megfontolásból, hogy õt az emberi méltósággal összefüggésben kegyeleti jog illeti meg a haláleset következtében.

Az emberi méltóságból levezethetõ kegyeleti jog más ügyekben is jelentkezett 1999-ben. Jelentõs vizsgálatot folytattunk a terhesség korai idõszakában halva született gyermekek eltemettetésével összefüggésben. Megállapítottuk, hogy a vizsgálat idõpontjában nem volt lehetõség az elhunyt és a szülõ emberi méltóságának egyaránt megfelelõ eltemettetésre, és ezzel összefüggésben a halva született gyermek névviselésére. Ezt az említett alkotmányos joggal összefüggésben súlyosan visszásnak tekintettük. A temetõi szolgáltatásokkal összefüggésben a korábbi években már vizsgálódott az állampolgári jogok országgyûlési biztosa. Az átfogó vizsgálat megállapításaihoz képest új jelenség a hosszú idõn keresztül temetetlenül maradó holtak problémája. A lefolytatott vizsgálatok alapján visszásnak ítéltük meg az emberi méltósághoz való jog, illetve a hozzátartozók kegyeleti jogának sérelme miatt az ilyen helyzeteket. Ezzel ellentétben viszont nem találtuk jogsértõnek, illetve alkotmányos jogba ütközõnek, hogy hatályos nemzetközi szerzõdés alapján az Oroszországban tömegsírban eltemetett II. világháborús hõsi halottak maradványait exhumálták és hõsi emlékhelyen újratemették.

Az állami intézményekben tapasztalható infrastrukturális körülmények szoros összefüggésben vannak az elhelyezettek és az ott szolgálatot teljesítõ dolgozók emberi méltóságával. Az infrastrukturális körülményeknek van egy olyan minimális szintje, amely alatt a visszásságot mindenképpen meg kell állapítani. 1999-ben több szociális intézményben is tapasztaltunk kifogásolható objektív körülményeket. Így volt olyan, mûködési engedéllyel nem rendelkezõ szociális otthon, ahol az idõs gondozottak ápolása hiányos volt, róluk összesen egy ápoló gondoskodott, étkeztetésüknél visszaélések történtek. Hasonló problémákat tapasztaltunk több közösségi és átmeneti szálláson is, amelyekben nem volt beteg-elkülönítõ helyiség, külön tisztálkodási helyiség a nõk és férfiak számára, túlzsúfoltak voltak a hálókörletek, és a tisztasági és higiéniás viszonyok is elfogadhatatlanok voltak.

A tárgyévben több katonai objektumban is vizsgálatot folytattunk, ezek közé tartozott az 1997-es átfogó honvédelmi vizsgálat utóvizsgálata. E vizsgálatok során az érintett katonai objektumok egy részében úgy találtuk, hogy a laktanyai életkörülmények sértik az emberi méltóságot. Visszásságot állapítottunk meg a nem megfelelõ fûtési, melegvíz-ellátási, ruházkodási, élelmezési és elhelyezési feltételek miatt.

A védelemhez való joggal összefüggésben már kifejtettük álláspontunkat a gyermekek bántalmazásáról. 1999 tapasztalatai közé tartozott, hogy egyes oktatási és nevelõ intézetekben bántalmazták az ott tanuló, illetve ott élõ gyermekeket. Ez súlyos visszásság, különösen azokban az esetekben, mikor a vizsgálat tapasztalatai szerint a testi fenyítések rendszeresek voltak és sokszor következmény nélkül maradtak.

OBH 3370/1997.

Teljes szöveg: 3.13. alfejezetben.

OBH 6165/1997.

(Kapcsolódó ügyek: OBH 2166/1999., 1284/1999.)

A panaszosok, mint volt szegedi középiskolai kollégiumi diákok, az állampolgári jogok országgyûlési biztosához fordultak, elõadva azt a sérelmüket, mely "A Vasút a gyermekekért" Alapítvány Diákotthona egyik nevelõje részérõl érte õket. A panaszosok a késõbbiekben jelezték, hogy hárman nem kérik az eljárás lefolytatását. Visszalépésüket azzal indokolták, hogy a vasútnál betöltött állásukat féltik.

Az állampolgári jogok országgyûlési biztosa vizsgálata megállapította, hogy a kollégiumi évek alatt a volt diákokat folyamatosan súlyos sérelem érte. A kollégiumi nevelõtanár diákokhoz való viszonyát a fenntartó által felkért vizsgáló bizottság emberileg érthetõnek, de módszereiben meg nem engedhetõnek minõsítette. A bizottság a nevelõtanár felelõsségét kimondta, ugyanakkor magatartása csak a meg nem engedett hangnem minõsítést kapta. A nem megfelelõ hangnemet ugyanis tényként rögzítették, nem úgy, mint a tettleges bántalmazást, a taneszközök, ruhanemûk rongálását. Nehezítette a panaszok vizsgálatát az is, hogy többen visszaléptek, az eljárás folytatását nem kérték, illetve az országgyûlési biztos vizsgálatának lezárásáig hosszabb idõ telt el. Az országgyûlési biztos vizsgálata megállapította, hogy a volt diákok esetében az Alkotmány 54. § (1) bekezdésben deklarált emberi méltósághoz való joggal kapcsolatos visszásság keletkezett. Az emberi élethez és méltósághoz való jog egységet alkotó olyan oszthatatlan és korlátozhatatlan alapjog, amely számos egyéb alapjognak forrása és feltétele. Az emberi élethez és méltósághoz mint abszolút értékhez való jog korlátot jelent az állam büntetõhatalmával szemben. A vizsgálat azt is megállapította, hogy a közoktatás kollégiumi intézményében a fenntartó által korábban felkért bizottsági vizsgálat instrukciói között szereplõ munkajogi intézkedés nem megfelelõ módon került végrehajtásra. A bizottsági vizsgálat eredményeként egy másik nevelõtanár esett áldozatul, nevezetesen az a tanár, aki a diákokat ért sérelem orvoslásában tájékoztatással volt segítségükre. Ezt a visszás helyzetet jól tükrözi az a jogerõs bírósági döntés is, amely az ezzel kapcsolatos munkaügyi pert lezárta.

Az országgyûlési biztos ajánlásában, kezdeményezésében 1. felkérte "A Vasút a gyermekekért" Alapítványt, mint a kollégium fenntartóját, hogy kísérje fokozott figyelemmel a diákjogok érvényesítését a házirendben szabályozott, valamint az Alkotmányban deklarált jogok tekintetésben. Biztosítson megfelelõ fórumot a diákok panaszainak vizsgálatára. 2. Felhívta "A Vasút a gyermekekért" 4420 sz. Alapítvány Diákotthonának igazgatóját, hogy a jövõben a nevelõtestület és személy szerint az igazgató kiemelt figyelmet fordítson a diákok alkotmányos jogainak védelmére, elkerülve, hogy az alkotmányos jogokkal, így különösen az emberi méltósághoz való joggal kapcsolatban hasonló panasz elõfordulhasson. 3. Tájékoztatást kért arról, hogy a három tagú vizsgálóbizottság 1997-ben befejezett vizsgálatát követõen a jelentésben ismertetetthez hasonló panasz érkezett-e az intézmény bármelyik fórumához, esetleg a diákönkormányzathoz, illetve a diákönkormányzat részérõl történt-e kezdeményezés azonos tartalmú panasz vizsgálatára, s ha igen, az milyen intézkedést igényelt. 4. A Diákotthon igazgatóját felkérte egy szakmai összefoglaló értékelésre. 5. Kezdeményezte, hogy amennyiben az értékelések, összegzések nem állnak rendelkezésre, úgy azok elkészítésérõl az igazgató 60 napon belül gondoskodjon.

Az érintettek az ajánlással, kezdeményezéssel egyetértettek, a szükséges intézkedést megtették.

OBH 8904/1997.

A panaszos az állampolgári jogok országgyûlési biztosa általános helyetteséhez intézett levelében leírta, hogy gyermeke kórházi kezelése miatt büntetés-félbeszakítást kért a Váci Büntetés-végrehajtási Intézet parancsnokától. A paarancsnok azonban a félbeszakítást nem engedélyezte.

A panaszos büntetésének félbeszakítására vonatkozó kérelmeket a panaszos élettársa terjesztette elõ, a kérelmekhez azonban igazolásokat nem csatolt, ezért azokat elutasították. 1997 augusztusában szintén a panaszos élettársa terjesztett elõ büntetés-félbeszakítás iránti kérelmet azzal az indokkal, hogy közös gyermekük súlyosan beteg. A kérelemhez iratokat ebben az esetben sem csatolt. Egy hónappal késõbb igazolás érkezett a büntetés-végrehajtási intézethez, mely tanúsította, hogy a gyermek leukémiás, és kórházi kezelés alatt áll. Ennek alapján panaszos nevelõje javasolta a büntetés-félbeszakítás engedélyezését, de célszerûbbnek tartotta a jutalomból történõ eltávozást, mert az a büntetés idõtartamába bele számít. Ezt követõen a büntetés-végrehajtási intézet parancsnoka elbírálásra terjesztette fel az ügyet a Büntetésvégrehajtás Országos Parancsnokságára. A BVOP a kérelmet elutasította. A határozatot a panaszossal ismertették. A kérelem elutasítását követõen az intézet parancsnoka a beteg gyermek meglátogatása céljából - jutalomként - 5 nap rövid tartamú eltávozást engedélyezett panaszosnak.

A szabadságvesztés végrehajtását egy évben tíz napig terjedõ idõtartamra a büntetés-végrehajtási intézet parancsnoka, ezt meghaladó, de három hónapnál nem hosszabb idõtartamra a büntetés-végrehajtás or- szágos parancsnoka engedélyezi. A félbeszakítás idõtartama a szabadságvesztésbe nem számít be. A panaszos szabadságvesztésének félbeszakítása iránti kérelmekhez a panaszos élettársa csak egy ízben csatolt igazolást, így a többi esetben a 6/1996. (VII. 12.) IM rendelet szerint az intézet parancsnoka szabályosan tagadta meg azok engedélyezését. A panaszos gyermekének súlyos betegsége miatt kért büntetés-félbeszakítás kérelmezett idõtartama 14 nap volt, ezért az engedélyezés az országos parancsnok hatáskörébe tartozott. Az országos parancsnok a szükséges igazolások megléte ellenére a félbeszakítás engedélyezését megtagadta. A félbeszakítás az elítéltek részére személyi, családi körülményeikben, egészségi állapotukban bekövetkezett rendkívüli változás esetére biztosított olyan kedvezmény, melynek engedélyezése a jogszabályban meghatározott feltételek fennállása esetén sem szükségszerû. Az engedély megadása, megadhatósága a jogilag elõírt feltételek fennállásakor is függ az elítélt társadalomra veszélyességétõl, attól, hogy a büntetés-végrehajtási intézetben tanúsított magatartása alapján mennyire valószínûsíthetõ, hogy a félbeszakítás idõtartama alatt újabb bûncselekményt fog elkövetni. A panaszos esetében a félbeszakítás iránti kérelem teljesítésének megtagadására éppen a panaszos érdekében került sor, hiszen büntetés-félbeszakítás helyett egy a számára kedvezõbb, a szabadságvesztés idõtartamába is beszámító, rövid tartamú eltávozást engedélyeztek neki, amit példamutató magatartására, a munkában elért eredményére tekintettel jutalomként kapott. Mindezek alapján az álatlános helyettes, mivel a panaszos beteg gyermekét meg tudta látogatni, alkotmányos joggal kapcsolatos visszásságot nem állapított meg.

OBH 9090/1997.

Teljes szöveg: 3.14. alfejezetben.

OBH 9493/1997.

A panaszos sérelmezte, hogy fia - N. D. - ellen indított büntetõeljárásban, az eljárás megindítása óta nem kapott tájékoztatást fogva tartott hozzátartozója állapotáról, nem tudta, ki az ügy elõadója és nem ismerte a hivatalból kirendelt védõ nevét. Sérelmezte továbbá, hogy a rendõrök fegyverhasználattal állították meg a fia gépkocsiját. A panasz alapján az állampolgári jogok országgyûlési biztosának általános helyettese vizsgálatot rendelt el. A panaszos által sérelmezett körülmények vizsgálata érdekében a BRFK XI. kerületi Rendõrkapitányság vezetõjétõl beszerezte az intézkedésrõl szóló iratokat.

1997. november 7-én 02.30 órakor Budapesten, a XI. kerületi Budafoki úton intézkedõ rendõrök felfigyeltek egy rendszámtábla nélküli Audi típusú személygépkocsira. Az általuk használt gépkocsi tetejére megkülönböztetõ jelzésként feltették a mobil kék lámpát és megpróbálták az Audit megállásra bírni. Az Audi vezetõje a sebességét nem csökkentette, több esetben le akarta szorítani a rendõrök gépkocsiját az útról, amit csak irányváltoztatással és fékezéssel tudtak megakadályozni. Az egyik rendõr a szolgálati fegyverébõl három figyelmeztetõ lövést adott le, majd két esetben a gépkocsi jobb hátsó kerekére célzott lövést adott le. A dél-budai tehermentesítõ út és a 70-es út keresztezõdésénél az Audi nekiütközött a rendõrök autójának, majd elhajtott a helyszínrõl. A rendõrök a menekülõ gépkocsit és utasait az õrmezõi elágazásnál elfogták. Az intézkedés során testi kényszer és bilincs használatára került sor. A rendõrök a gépkocsiban két db pisztolyt találtak. Az Audiban és a rendõrségi gépkocsiban kb. 50-50000 forint kár keletkezett.

N. D. édesapja aznap tudomást szerzett az intézkedésrõl, mivel családi házában házkutatást tartottak. A házkutatást végrehajtó rendõrök a panaszost az ügy körülményeirõl szóban is tájékoztatták és felírták részére a kapitányság telefonszámát. Az ügy elõadóját még nem tudták megnevezni, mert az még nem volt kijelölve.

A panaszos sérelmezte, hogy civil rendszámú autóval közlekedõ egyenruhás rendõr nem tudja hitelt érdemlõen menetközben igazolni, hogy egyáltalán rendõr, mivel sem jelvénye, sem felszerelése - az ablakon kidugott pisztoly vagy jelzõtárcsa kivételével - nem látható. A konkrét esetben a rendõrök a megkülönböztetõ jelzést adó kék lámpával vették üldözõbe a panaszos fiának gépkocsiját. A megkülönböztetõ jelzéseket használó jármûveknek a közúton történõ zavartalan közlekedését a KRESZ 42. és 49. §-aiban foglalt rendelkezések biztosítják. A megkülönböztetõ jelzéseket használó gépjármû részére minden jármûvel, minden helyzetben elsõbbséget kell adni és akadálytalan továbbhaladását - félrehúzódással és a szükséghez képest megállással - lehetõvé kell tenni. Függetlenül attól, hogy az éjszakai órákban a gépkocsiban ülõ rendõrök rendõri jellege menetközben felismerhetõ volt-e vagy sem, a rendõri intézkedés végrehajtásának módja a panaszos fiának alkotmányos jogait nem sértette.

OBH 331/1998.

Teljes szöveg: 3.2. alfejezetben.

OBH 434/1998.

Teljes szöveg: 3.6. alfejezetben.

OBH 1222/1998.

10. A repülõtér tranzitterületén tartózkodó külföldiek meghatalmazott jogi képviselõ igénybevételéhez való jogának gyakorlását biztosító garanciális szabályok hiánya az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében szabályozott jogállamiságból eredõ jogbiztonsághoz való alkotmányos joggal összefüggésben okoz visszásságot.

16. A közösségi szálláson szolgálatot teljesítõ határõrök számára rendszeresített szociális, illetve közösségi helyiség színvonala meg sem közelíti az elvárható mértéket, ami az Alkotmány 70/D. § (1) bekezdésében bizotsított legmagasabb szintû testi és lelki egészséghez való joggal összefüggésben okoz visszásságot.

Teljes szöveg: 3.2. alfejezetben.

OBH 1236/1998.

Teljes szöveg: 3.13. alfejezetben.

OBH 1866/1998.

Teljes szöveg: 3.2. alfejezetben.

OBH 2462/1998.

A panaszos sérelmezte az Országos Pszichiátriai és Neurológiai Intézetbe való beszállításának körülményeit, amelyet az Országos Mentõszolgálat a rendõrség bevonásával végzett, és az, hogy "drasztikus beavatkozással" vezették a mentõautóhoz. Az országgyûlési biztos általános helyettese vizsgálatot rendelt el, mert az ügyben mert felmerült az Alkotmány 54. §-ában foglalt emberi méltósághoz való jog sérelmének a gyanúja.

Az Országos Pszichiátriai és Neurológiai Intézet fõigazgatójától, valamint az Országos Mentõszolgálat vezetõjétõl tájékoztatást kért. Megállapította, hogy a panaszos felesége hívta a mentõket a lakásukra, mert a panaszos késsel fenyegette meg családját. A mentõegység kiérkezésekor a családtagok felmutatták a rendelkezésükre álló, pszichiátriai osztályra szóló beutalót, s kérték a panaszos azonnali beszállítását. A mentõtiszt megállapította, hogy a beteg tudata zavart volt, és mind magára, mind környezetére veszélyes (kezében ekkor még kést tartott). A mentõsök megkísérelték a kórházba szállítást, ám a beteg hevesen ellenállt. Ekkor az egység vezetõje kérte a rendõrség segítségét. A rendõrök megérkezésére a beteg agresszíven reagált, ezért a rendõrök testi kényszert alkalmaztak. Az így elszállított beteget az intézet a család által átadott orvosi beutalóval átvette.

A vizsgálat során az országgyûlési biztos általános helyettese megállapította, hogy a panaszolt esemény idõpontjában sürgõs szükség esete állt fenn, amely a beteg elmeállapotának akut zavarát jelentette, vagyis saját vagy mások életére, testi épségére, illetõleg a környezetére közvetlen és súlyos veszélyt jelentett. Ez az állapot az egészségügyrõl szóló törvény erre vonatkozó rendelkezése alapján megalapozhatja a rendõrség közremûködését, ha egyéb módon a beteg intézetbe szállítása nem lehetséges. Annak eldöntését azonban, hogy a beteg állapota milyen eszközök igénybevételét teszi indokolttá, az aktuális helyzetértékelés és szakmai protokoll határozza meg. Ennek felülvizsgálata olyan szakmai, etikai kérdés, mely kizárólag a medicina hatáskörébe tartozik. Annak megítélése tehát, hogy a panaszolt esetben valóban indokolt volt-e a kifogásolt eljárás, nem jogi, hanem orvosi kérdés.

Rámutatott az országgyûlési biztos általános helyettese, hogy az élethez és emberi méltósághoz való alapjog feltétlen védelme, ahogy az államnak, úgy valamennyi egészségügyi szolgáltatónak kötelessége. Ennek bizonyos fokú korlátozása mások életének, testi épségének megóvása érdekében nem sért sem alkotmányos érdeket, sem alkotmányos kötelezettséget. Mindebbõl következõen a panasz alapjául szolgáló körülmények feltárása során az alkotmányos jogokkal összefüggõ visszásságot nem állapított meg az országgyûlési biztos általános helyettese, így ajánlás nélkül fejezte be vizsgálatát.

OBH 3928/1998.

A Blikk címû napilap 1998. június 26-i, illetve június 30-i lapszámaiban két cikk jelent meg, hírt adva arról, hogy a váci Jávorszky Ödön Kórház I. számú Pszichiátriai Osztályáról 1997. szeptember 28-án az egyik beteg megszökött, a beteget 1997. október 10-én holtan találták meg. Az állampolgári jogok országgyûlési biztosa az ügyben hivatalból vizsgálatot indított. A beteg a váci kórház gerontopszichiátriai osztályán állt kezelés alatt. Miután a beteg kimászott az épület földszintjén lévõ ablakon, a kórház területét nagy valószínûséggel az épülettõl körülbelül harmincöt méterre lévõ kibontott kerítésrészen hagyta el. A személyzet az eltûnés megállapítása után azonnal keresni kezdte a beteg férfit, eltûnését az eltûnés vélelmezett idõpontja után körülbelül másfél órával jelentették be a rendõrségen. A férfit 1997. október 10-én, a kórháztól mindössze kétszáz méterre holtan találták meg. Az állampolgári jogok országgyûlési biztosának munkatársai a kórházban helyszíni vizsgálatot tartottak. Az eltûnt férfi "Ápolási jelentése" szerint a betegnek már korábban is voltak szökési kísérletei, amikor szintén az ablakon keresztül próbált elmenni, de visszahozták és rögzítették (lekötözték).

I. Az országgyûlési biztos megállapította, hogy az államot az önmagáról gondoskodni képtelen beteg ápolásával kapcsolatban fokozott felelõsség terheli, ezt a felelõsséget a vizsgált esetben egy további tényezõ is erõsítette, mégpedig a tárgyi feltételek hiányosságába való belenyugvás, az egyszerû tudomásulvétel. A Gerontopszichiátrai Osztály ablakainak könnyû eltávolíthatósága, a kerítés tartós megrongált állapota, illetve a keresés sötétedéskor való abbahagyása mind olyan tényezõk, amelyek önmagukban mind veszélyeztetõ jellegûek voltak, de közvetlenül külön-külön nem sértették az élethez és emberi méltósághoz való jogot. Az országgyûlési biztos megállapította, hogy a fokozott felelõsségbõl fakadó felügyeleti kötelezettség a pszichiátriai gyógykezeltek esetén nem azonosítható pusztán a szorosan vett orvosi tevékenységgel, az a bejelentés nélküli eltávozás lehetõségének kivédésére vonatkozó kötelezettséget is magában foglalja. Ezt az igényt csak fokozza annak a ténynek a tudomásulvétele, hogy a szökésre betegsége miatt fokozottan hajlamos ápolt már több alkalommal megkísérelte az eltávozást. Annak a ténynek az ismerete pedig, hogy a kerítés a rongálások miatt folyamatosan átjárható, a kutatás térbeni kiterjesztésének kötelezettségét kellett volna maga után vonnia. A biztos megállapította, hogy súlyos mulasztásnak minõsül egy nagy valószínûséggel a korlátozott cselekvõképesség állapotában lévõ pszichiátriai gyógykezelt élethez és emberi méltósághoz való jogának érvényesülése szempontjából, ha az õt ápoló intézmény dolgozói a keresést akkor hagyják abba, amikor a keresés továbbfolytatását nehezítõ körülmények (pl. sötétség) a célhoz képest nyilvánvalóan aránytalanul kicsinyek. Alkotmányos jogokkal kapcsolatos visszásságot okozott a kórház az élethez és emberi méltósághoz való joggal összefüggésben, amikor a fokozott felügyeletre szoruló pszichiátriai gyógykezelt kiszámíthatatlan viselkedésébõl fakadó kockázatok csökkentése érdekében nem tette meg a lehetséges intézkedéseket, illetve amikor az eltûnt beteg keresését a sikertelenség ellenére rövid idõn belül abbahagyta.

II. A biztos megállapította, hogy a rendõrség ugyan nem sértett jogszabályi rendelkezést a keresés elrendelése és az ügy áttételérõl szóló döntésével összefüggésben, de nem használta ki a rendelkezésére álló valamennyi lehetõséget az eltûnt férfi felkutatására. Nagy a valószínûsége annak, hogy a kiterjedt és intenzív rendõrségi kutatás eredményeként a férfit még a halál bekövetkezése elõtt megtalálhatták volna, bár ezt kétséget kizáróan bizonyítani nem lehetett. A beteg férfi keresése kapcsán tapasztalt rendõrségi mulasztás a halál bekövetkezésében éppúgy veszélyeztetõ jellegû volt, mint a kórház mulasztásai, ez pedig elegendõ alapot nyújt az alkotmányos jogokkal kapcsolatos visszásság megállapítására.

Az állampolgári jogok országgyûlési biztosa felkérte a Váci Jávorszky Ödön Kórház igazgatóját, hogy az alábbiakban megjelölt intézkedések közül legalább kettõnek a megtörténtérõl gondoskodjon:

- a Gerontopszichiátriai Osztály földszinti ablakainak átalakítása vagy kicserélése oly módon, hogy azokat csak az ápoló személyzet, illetve az orvosok tudják kinyitni,

- a kórház területét körülvevõ drótkerítés olyan anyagból készült kerítésre való kicserélése, amely a szándékos vagy véletlen rongálásoknak ellenáll, és a kórház zavartalan mûködésének biztosítására alkalmas,

- a betegek bejelentés nélküli eltávozása (szökése) esetén a kórház személyzetét a kereséssel összefüggésben terhelõ kötelezettségek Szervezeti és Mûködési Szabályzatban való rögzítése.

A biztos felkérte a Váci Rendõrkapitányság vezetõjét, hogy a feltárt visszásság jövõbeni elkerülése céljából intézkedjen annak érdekében, hogy a gyermekkorú, beteg, illetve koránál fogva vagy egyéb okból magáról gondoskodni képtelen, vagy veszélyben lévõ eltûnt személy felkutatását szolgáló terület-átvizsgálás komplex módszerét a rendõrség megfelelõ idõben, kellõ gondossággal alkalmazza.

A kórház és a rendõrség az ajánlásoknak eleget tett. A váci rendõrkapitányság vezetõje kifejtette azt a véleményét, hogy a pszichiátriai gyógykezeltek eltûnése is az olyan esetek közé tartozik, amelyeknél nagyobb létszámú rendõri erõ bevonása indokolt. A kapitányság vezetõje bejelentéseket fogadó ügyeletes rendõrök kötelezettségeként határozta meg azon adatok rögzítését, melyek alapján egyértelmûen megállapítható, hogy szükséges-e nagyobb létszámú rendõri erõ bevonása a keresés érdekében. A bejelentések tartalmának ellenõrzése érdekében a kapitányságvezetõ elrendelte, hogy a bejelentést tevõ személyt a legrövidebb idõn belül keressék meg és indokolt esetben a terepkutatásban résztvevõket is azonnal berendelik. A kórház fõigazgatójának tájékoztatása szerint a gerontopszichiátriai osztály ablakait oly módon alakították át, hogy a betegek ne legyenek képesek elhagyni az osztály területét. A Szervezeti és mûködési Szabályzatban rögzítették, hogy a kórház személyzete a betegek bejelentés nélküli eltávozása esetén kötelesek a legkörültekintõbben eljárni a keresés érdekében.

OBH 4239/1998.

Teljes szöveg: 3.4. alfejezetben.

OBH 4662/1998.

Panaszos beadványában azt sérelmezte, hogy édesapja és hõsi halott társai maradványait 1998. évben a Honvédelmi Minisztérium utasítására kiásták és máshová temették anélkül, hogy errõl a hozzátartozókat értesítették volna.

Az állampolgári jogok országgyûlési biztosának általános helyettese vizsgálatot kezdeményezett, melynek során a Honvédelmi Minisztérium a következõket állapította meg.

Goncsarovka faluban található magyar katonai temetkezési hely felülvizsgálata 1998. június 2-án történt meg. A temetés egy régi verembe történt, egy szerelõmûhely mögött.

A Magyar-Orosz Hadisíregyezményben kapott felhatalmazás alapján, a HM Hadtörténeti Intézet és Múzeum Hadisírgondozó Iroda megrendelésére - az Oroszországi Föderáció területén mûködõ - a "Katonák Emlékezete" Nemzetközi Katonai-hagyományõrzõ Együttmûködési Társaság megbízásából 1998. július 21-25-e között a temetkezési helyen elvégezték az exhumálást, melynek során 170 katona földi maradványait tárták fel. Azonosságukat nem lehetett megállapítani, mert csak 4 db személyi azonosító jel került elõ, részben megsérült állapotban.

A katonák földi maradványait átszállították Borgyirevka faluba és újra temették - a Társaság közremûködésével kialakított - az elesett magyar katonák tiszteletére emelt hõsi emlékhelyre.

A vizsgálat megállapította, hogy nem történt kegyeletsértés, mert az exhumálást végzõk minden egyes halottat sorszámmal láttak el és az újratemetés a sorszámozás figyelembevételével történt.

Megállapították továbbá, hogy az exhumálásokat nem tervszerûtlenül végzik, hiszen a Magyar-Orosz Hadisíregyezmény, melyet 1995. március 6-án a kormányok Moszkvában megkötöttek, részletesen rendezte a kérdést. A végrehajtásért felelõs szervnek pedig a 2158/1996. (VI. 25.) Korm. határozat 4. pontja a Honvédelmi Minisztériumot jelölte ki.

OBH 5329/1998.

III. Az Alkotmány 54. § (1) bekezdésében foglalt emberi méltósághoz való joggal, valamint az Alkotmány 70/D. § (1) bekezdésében deklarált legmagasabb szintû testi és lelki egészséghez való joggal összefüggésben visszásságot okoz, ha a fizikai munkát végzõ szerelõknek a munkahelyükön nincs zuhanyozási lehetõségük.

Teljes szöveg: 3.13. alfejezetben.

OBH 5578/1998.

VI. Az Alkotmány 18. §-ában rögzített egészséges környezethez való jog maradéktalan érvényesülését veszélyezteti, ha a rehabilitációs intézeten belül, a gondozottak által rendszeresen használt területen legeltetik az otthon háziállatait. E jogot sérti, ha az intézet disznóóljait a gazdasági épületek, az ebédlõ, a konyha, valamint a lakóotthonok tõszomszédságában helyezik el. Ugyanezen jog sérelmével jár az is, ha az intézet mellékhelyiségeiben található WC-kagylókat nem látják el ülõkével és fedlappal, valamint ha a lakószobákban "bilipadokat" helyeznek el.

Teljes szöveg: 3.14. alfejezetben.

OBH 6702/1998.

Teljes szöveg: 3.4. alfejezetben.

OBH 7021/1998.

A panaszos a beadványában sérelmezte, hogy elhunyt gyermekét a Kaposvári Katonai Ügyészség nyomozást megszüntetõ határozatában bûncselekmény elkövetõjeként nevezte meg. Kétségbe vonta azt is, hogy gyermeke valóban önkezével vetett véget életének.

Az országgyûlési biztos általános helyettese a panasz alapján vizsgálatot rendelt el. Megállapította, hogy a panaszos gyermeke hivatásos állományú határõrként teljesített szolgálatot és 1998. május 12-én öngyilkosságot követett el. Az öngyilkosság elõtti 2 hét alatt ismeretlen tettes elõbb 119 000 Ft-ot, majd 24 db à 200 Ft névértékû étkezési utalványt tulajdonított el a határõrség barcsi kirendeltségének zárt lemezszekrényébõl. A lopások miatt az illetékes vezetõk a katonai ügyészségre feljelentést tettek.

Az utalványok figyeltetésére vonatkozó intézkedés alapján az egyik üzletbõl az utalvány beváltását jelezték a határõrségnek, ahonnan a feltételezhetõ tettes elfogására indultak. A keresett étkezési utalványt beváltó és az üzletbõl az ottmaradásra történt felszólítás ellenére eltávozó férfit az üzletvezetõ követte, az illetõ egy házba ment be. A házhoz érkezõ határõrök megkezdték a férfi keresését az épületben, de mielõtt rátaláltak volna, az illetõ - a panaszos fia - önvédelmi fegyverével agyonlõtte magát. Az elhunyt ruházatában megtalálták a vásárlást követõen megmaradt, 23 db keresett étkezési utalványt.

A rendkívüli halál ügyében a Barcsi Rendõrkapitányság folytatott államigazgatási eljárást. A széles körben és szakszerûen folytatott eljárásban megállapították, hogy az idegenkezûség kizárt, valóban öngyilkosság történt.

A megtalált étkezési utalványokra tekintettel gyanúsítottá vált férfi halála ellenére a katonai ügyészség folytatta a korábban elrendelt nyomozást és annak eredményeként az étkezési utalványok eltulajdonításán túl, konkrétan terhelõ bizonyíték nélkül a 119000 Ft eltulajdonításában is megállapították az elhunyt büntetõjogi felelõsségét.

Az országgyûlési biztos általános helyettese megállapította, hogy ezzel a katonai ügyészség megsértette az ártatlanság vélelmének elvét, továbbá a hozzátartozók kegyeleti jogát és ezzel összefüggésben visszásságot okozott. Ezért ajánlotta a legfõbb ügyésznek, hogy a gyanúsított halála esetén haladéktalanul intézkedjenek a folyamatban lévõ büntetõeljárás megszüntetésére, illetve a büntetõjogi felelõsség kérdésében ne hozzanak döntést, mert az sérti a kegyeleti jogot és az ártatlanság vélelmét.

Az országgyûlési biztos általános helyettese a Katonai Fõügyésznek azt ajánlotta, hogy a Kaposvári Katonai Ügyészség határozatát oly módon változtassa meg, hogy az a büntetõjogi felelõsség megállapítását mellõzze.

Az ajánlást a címzettek elfogadták.

OBH 7126/1998.

Teljes szöveg: 3.6. alfejezetben.

OBH 7197/1998.

A panaszos a büntetés-végrehajtási intézetekben a szabadságvesztés büntetését töltõ fiával szemben tanúsított bánásmódot, a különlegesen szigorú fogva tartást, a magánzárkában való elhelyezést sérelmezte, és indokolatlannak tartotta a látogatások fokozott biztonsági körülmények között történõ engedélyezését.

A állampolgári jogok országgyûlési biztosa általános helyettese vizsgálata során megállapította, hogy a panaszos fiát 1995. április 11-én fogadta be a Fõvárosi Büntetés-végrehajtási Intézet 1996. május 28-án jogerõs 7 év fegyházbüntetésének letöltése céljából. A panaszos fiát a befogadási bizottság az elkövetett bûncselekmény jellege, a szabadságvesztés idõtartama és végrehajtási fokozata, a személyisége, elõélete, egészségi és fizikai állapota figyelembevételével, a fogva tartás biztonságára való veszélyesség növekvõ mértéke szerinti biztonsági csoportba (IV.) sorolta. A fiú korlátozást nehezen viselõ, kezelhetetlen, szélsõséges magatartása, valamint az intézetben elkövetett fegyelemsértései miatt a különleges biztonságú körleten való elhelyezését - a Márianosztrai Fegyház és Börtön parancsnoka elõterjesztésére - a Különleges Fogvatartást Megállapító Bizottság rendelte el, melyet 1997. augusztus 27-tõl foganatosítottak a Sátoraljaújhelyi Fegyház és Börtönben. Ezen intézet parancsnoka - a panaszos fiának ott tartózkodása alatt - 137 esetben kezdeményezett ellene különbözõ fegyelmi cselekmények miatt eljárást, s mint különleges biztonságú körleten elhelyezett elítélt látogatójával csak zárt fülkébõl beszélhetett.

1999. június 2-án különleges biztonságú körleten történõ elhelyezését a Különleges Fogvatartást Megállapító Bizottság kezdeményezése alapján megszüntették, és kivizsgálásra az Igazságügyi Megfigyelõ és Elmegyógyító Intézetbe szállították, majd - végrehajtási fokozatának megfelelõ büntetés-végrehajtási intézetben - a Sopronkõhidai Fegyház és Börtönben helyezték el.

A vizsgálat során megállapítást nyert, hogy a panaszos fiával szemben a büntetés-végrehajtási intézetekben foganatosított intézkedésekre a jogszabályok rendelkezései alapján került sor, a fogva tartás rendjét és biztonságát sértõ vagy veszélyeztetõ cselekményeinek megelõzése, illetve megszüntetése érdekében alkalmazták a biztonsági intézkedésként, a különleges biztonságú körletre, illetve zárkába való helyezését. Az országos parancsnok által kijelölt befogadási bizottság annak indokoltságát három hónaponként felülvizsgálta, majd a késõbbiekben, mivel indokai már nem álltak fenn, haladéktalanul megszüntette.

OBH 7269/1998.

A panaszos azért fordult az állampolgári jogok országgyûlési biztosához, mert eltûnt unokája ügyében az eljárást lefolytató BRFK IV. Kerületi Rendõrkapitányság nem kellõ alapossággal vizsgálta az ügyet, ezért megkésve került sor az eltûnt személy azonosításra.

A bejelentés alapján az állampolgári jogok országgyûlési biztosának általános helyettese vizsgálatot rendelt el az Alkotmány 54. § (1) bekezdésében biztosított emberi méltósághoz fûzõdõ kegyeleti joggal összefüggõ visszásság gyanúja miatt.

A panaszos unokájának eltûnése miatt édesanyja 1996. december 20-án tett bejelentést a BRFK Bûnüldözési Fõosztály Család-, Gyermek- és Ifjúságvédelmi Osztályán, majd ugyanezen a napon a budapesti IV. Kerületi Rendõrkapitányságon is. A bejelentések adatai alapján a Rendõrkapitányság 144-19-825/96. ált. számon folytatta le az eljárást, amit a jogszabályban elõírt 90 napos határidõ letelte elõtt - mivel az eljárás eredményre nem vezetett - megszüntettek.

A panaszos a beadványában azt sérelmezte, hogy a IV. Kerületi Rendõrkapitányság nem kellõ alapossággal és körültekintéssel végezte munkáját, s csak a véletlennek volt köszönhetõ, hogy a bizonytalan állapot megszûnt, végül is az azonosítás megtörtént.

Az eltûnt személy felkutatása érdekében a Budapesti IV. kerületi Rendõrkapitányság széles körû kutatást folytatott. Adatgyûjtést végeztek, megkereséseket, meghallgatásokat foganatosítottak.

1997. január 28-án az Országos Rendõr-fõkapitányság Kriminalisztikai Azonosító Szolgálata a IV. Kerületi Rendõrkapitányággal közölte, hogy a keresett személy nyilvántartásukban nem szerepel, de ígéretet tettek arra, hogy folyamatosan figyelemmel kísérik az ügyet, és az esetleges azonosítás lehetõségérõl tájékoztatják õket. A Budapesti Rendõr-fõkapitányság vezetõje által elrendelt vizsgálat ellenben megállapította, hogy ez nem történt meg.

Az Országos Rendõr-fõkapitányság Bûnmegelõzési Szakmai Irányító Osztálya 1997. ápr. 14-én a IV. Kerületi Rendõrkapitányság részére további feladatokat határozott meg az eltûnt személy tartózkodási helyének megállapítása céljából. Az ügy elõadójának 1997. áprilisában készített feljegyzése szerint az eltûnt személyt ismételten ellenõrizte a név nélküli (N. N.) holttestek nyilvántartásában.

1998 júniusában az eltûnt édesanyjának kezdeményezésére az Országos Rendõr-fõkapitányság Bûnüldözési Osztálya az addig keletkezett államigazgatási eljárás iratait felülvizsgálat céljából bekérte. Végrehajtották az N. N. holttest nyilvántartásban való tényleges ellenõrzést, melynek eredményeként megállapították, hogy az eltûnt személy azonos a Dunaszentbenedeknél 1997. ápr. 8-án a Dunából partra került N. N. holttesttel.

A BRFK vezetõje által elrendelt vizsgálat során megállapítást nyert, hogy az azonosítás elhúzódása az ügy elõadójának nem kellõ alapossággal végzett munkája, továbbá a hiányosan rögzített személyleírásra vezethetõ vissza. Ugyanakkor kétségtelen, hogy az eltûnéskor viselt jellegzetes ruházat az N. N. holttestekkel való egyeztetéskor kellõ alapul szolgálhatott volna.

A Budapesti Rendõr-fõkapitányság vezetõje a vizsgálat ideje alatt utasította a Budapesti IV. Kerületi Rendõrkapitányság vezetõjét, hogy az irányítása alatt álló állomány a jövõben nagyobb szakszerûséggel és gondossággal végezze az ilyen irányú feladatait. Megállapította, hogy a mulasztást elkövetõ személy fegyelmi felelõsségre vonására elévülés miatt nincs lehetõség.

Az állampolgári jogok országgyûlési biztosának általános helyettese megállapította, hogy a Budapesti IV. Kerületi Rendõrkapitányság az eltûnt személy felkutatása érdekében folytatott államigazgatási eljárás során mulasztásával az Alkotmány 54. § (1) bekezdése szerinti emberi méltósághoz való alkotmányos jogból fakadó kegyeleti joggal összefüggésben visszásságot okozott, aminek a jövõbeni elkerülése érdekében a Budapesti Rendõr-fõkapitány idõközben intézkedett, ezért az állampolgári jogok országgyûlési biztosának általános helyettese ajánlást nem tett.

OBH 7284/1998.

Teljes szöveg: 3.14. alfejezetben.

OBH 287/1999.

A rendõrtiszt panaszost bûncselekmény gyanúja miatt õrizetbe vették. A kihallgatását végzõ ügyészt kérte, hogy a lakásáról az ott házkutatást tartó kollégái hozzanak be számára civil ruhát és tisztálkodási eszközöket. Kérését az elõadó nem teljesítette, egyenruhában helyezték el a BRFK Gyorskocsi utcai fogdájában, más bûncselekmények miatt fogvatartottak közé.

1998. május végén a panaszost kihallgatásra átszállították a BRFK Teve utcai objektumába. A panaszos kezeit a zárkája elõtti folyosón hátrabilincselték és a fejére egy szemnyílás nélküli csuklyát húztak. Az átszállítás során a fejét a két lába közé kellett hajtania. A BRFK-n, egy irodahelyiségben két órán keresztül ebben a testhelyzetben volt, amikor átvezették a felismertetõ szobába és levették a fejérõl a csuklyát. Felismertetésre nem került sor. A panasz alapján az állampolgári jogok országgyûlési biztosának általános helyettese vizsgálatot rendelt el, és tájékoztatást kért a legfõbb ügyésztõl és az országos rendõrfõkapitánytól.

Megállapította, hogy a rendõrségi fogdák rendjérõl szóló 19/1995. (XII. 13.) BM rendelet nem tartalmaz olyan elkülönítési elõírást, amely a fegyveres erõk vagy fegyveres testületek - egyenruhás vagy polgári ruhás - hivatásos állományú tagjainak esetében az általános rendelkezésektõl eltérne. Az átkísérésre a rendõrségi fogdák rendjérõl szóló 19/1995. (XII. 13.) BM rendelet 34. § (1) bekezdése szerint a Rendõrség Szolgálati Szabályzata 82. §-ának rendelkezéseit kell alkalmazni. A csuklya nem szerepel a rendõrségi törvényben felsorolt kényszerítõ eszközök között és alkalmazásának szabályai sincsenek megállapítva.

Az országos rendõrfõkapitány az ajánlást elfogadta, a csuklya használatát megtiltotta. A belügyminiszter ugyancsak elfogadta az ajánlást, a rendõrségi fogdák rendjérõl szóló 19/1995. (XII. 13.) BM rendelet módosítására vonatkozó rendelettervezet elkészült. A legfõbb ügyész helyettese szerint a panaszos egyenruhában történõ fogdába helyezése nem tekinthetõ megalázó bánásmódnak, emellett azonban a jogszabály módosítására irányuló ajánlással egyetértett.

OBH 462/1999.

Teljes szöveg: 3.2. alfejezetben.

OBH 540/1999.

Teljes szöveg: 3.7. alfejezetben.

OBH 750/1999.

Az állampolgári jogok országgyûlési biztosa hivatalból indított vizsgálatot a Népszava 1999. február 10-i számában "Kisfiú halála a kecskeólban" címmel megjelent újságcikk nyomán, melybõl arról értesült, hogy Kázsmárkon ellátatlanság miatt meghalt egy kétéves kisfiú. A család Kázsmárkon rendkívül primitív és szegényes környezetben, egy ingatlan 16 m2-es melléképületében él. A fõépületben a nagyszülõk laknak. A család jövedelme az apa rendszeres szociális járadékából, a gyermekgondozási segélybõl, a családi pótlékból, valamint az önkormányzat által folyósított gyermekvédelmi támogatásból áll. A szülõk élettársi kapcsolatából négy gyermek született. Élet- és lakókörülményeit folyamatosan figyelemmel kísérte a gyámhatósági jogkört gyakorló jegyzõ, a védõnõ, a háziorvos, késõbb 1998-tól a gyermekjóléti szolgálat. A védõnõ családlátogatásainak alkalmával intézkedésre okot adó körülményt nem észlelt, még az 1998. június 8-án a gyermekjóléti szolgálat részére készített feljegyzés sem utalt súlyos veszélyhelyzetre. A megyei gyámhivatal környezettanulmánya megállapította, hogy a melléképület lakhatásra alkalmas lenne, ha azt tisztán és rendben tartanák a szülõk. Súlyos hiányosságként rögzítették, hogy az ablaküveg, valamint az ajtó ablaka hiányzott, az üveget deszka és nylon pótolta. A gyermekek (az anya kórházi szülése miatt) a nagyszülõknél tartózkodtak, amikor 1999. február 5-én este a nagyszülõ hívta az ügyeletes orvost, aki kiérkezésének idõpontjában a kisebbik fiút ellátni már nem tudta, mert a fiú meghalt. Halálát ellátatlanság, alultápláltság, kiszáradás okozta. A történtek után a gyámhatóság a három gyermek közül kettõt ideiglenesen intézetbe utalt, egyet pedig az apai nagyszülõknél helyezett el. Az ideiglenes elhelyezést idõközben átmeneti nevelésbe vételre változtatta a szikszói gyámhivatal, mivel a szülõk magatartása, életkörülményei az eltelt idõ alatt semmit nem változtak.

Az állampolgári jogok országgyûlési biztosa megállapította, hogy sem a gyermekjóléti szolgálat, sem a védõnõ nem mérte fel megfelelõen a gyermekek veszélyeztetettségének fokát. Tekintettel arra, hogy a sorozatos környezettanulmányok során semmiféle pozitív változást nem tapasztaltak a családban, indokolt lett volna a gyermekek védelembe vételének kezdeményezése. Megállapította továbbá, a gyermekjóléti szolgálat esetmegbeszéléseket nem tartott. Az információáramlás ugyan mûködött az érintett szervek és személyek között, de ez nem eredményezett hatékony intézkedéseket a konkrét esetekben.

A gyermekjóléti szolgálat feladatainak ellátásáról az önkormányzat nem gondoskodott. A családgondozó ennek következtében szakmai segítséget munkájához nem kaphatott. Az évi egy-két szakmai továbbképzés a jó színvonalú szakmai munkához nem elegendõ. Megállapította, hogy az állam képviseletében eljáró szervek és személyek nem teljes mértékben álltak helyt a gyermekeiket nem megfelelõen gondozó szülök helyett. Ez a mulasztás odavezetett, hogy az életben maradt gyermekek gyermeki jogai, az elhunyt kisfiúnak pedig ezen túl az élethez való joga is sérült. A gyermekek Alkotmányban biztosított gyermeki jogai a hatóságok mulasztásának következtében olyan mértékû korlátozást szenvedtek, amely alkotmányos jogokkal összefüggõ visszásságot okozott. Kázsmárk Önkormányzata a gyermekvédelmi törvény elõírásainak megfelelõen 1998. január 1-jétõl létrehozta és mûködtette a gyermekjóléti szolgálatot. A rendelkezésre álló adatok és a bekövetkezett tragédia azonban azt támasztják alá, hogy a három községre egy családgondozó nem volt elegendõ. Ezt a társult önkormányzatok is jól érzékelték és a gyermekjóléti szolgáltatás létszámának növelésével igyekeztek kiküszöbölni a hibát.

Az állampolgári jogok országgyûlési biztosa az ügyben a következõ kezdeményezéssel és ajánlással élt: 1. Felkérte Kázsmárk Község Önkormányzatának Képviselõ-testületét mint a gyermekjóléti szolgálat fenntartóját, hogy a gyermekjóléti szolgálat mûködéséhez szükséges valamennyi feltételt biztosítsa, folyamatosan kísérje figyelemmel, hogy a családgondozók létszáma elegendõ-e a feladatok ellátásához. A gyermekjóléti szolgálat éves beszámolójának elfogadása ne csak formális legyen, éljenek a fenntartó jogával és esetleges elvárásaikat is fogalmazzák meg. Mivel a gyermekjóléti szolgálat várhatóan októbertõl intézményi formában fog mûködni, a gyermekjóléti szolgálat vezetõjének adjanak meg minden segítséget ahhoz, hogy a családgondozók rendszeres továbbképzését és szakmai tapasztalatcseréjét meg tudja szervezni. 2. Felkérte a körjegyzõt, hogy a gyermekjóléti szolgálattal szorosabb kapcsolatot tartson fenn, és a védelembe vételt a jövõben, amennyiben annak jogszabályi feltételei fennállnak, mindig alkalmazza. 3. Felkérte a Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Gyámhivatal vezetõjét, hogy a társulás alapján mûködõ gyermekjóléti szolgálat ellenõrzését végezze el. A vizsgálat tapasztalatai alapján tegyen javaslatokat a magasabb színvonalú szakmai munka elérése érdekében.

A kezdeményezéssel és ajánlással minden érintett egyetértett, a szükséges intézkedéseket megtették.

OBH 754/1999.

Teljes szöveg: 3.13. alfejezetben.

OBH 1042/1999.

II. Az Igazságügyi Megfigyelõ és Elmegyógyító Intézetbe beutaltak teljes körére vonatkozó telefonhasználati tilalom korlátlan ideig történõ fenntartása - megfelelõ szintû szabályozás hiányában - sérti a betegek, beutaltak és hozzátartozóik kapcsolattartáshoz való jogát, a levelezésük ellenõrzése a magántitokhoz való jogot (Alk. 59. § (1) bek.) és ezen keresztül az emberi méltósághoz való jogaikat is (Alk. 54. § (1) bek.).

A panaszos védõügyvéd azért fordult az állampolgári jogok országgyûlési biztosához, mert a védencét, R. A.-t - akinek a bíróság ideiglenes kényszergyógykezelését rendelte el - az Igazságügyi Megfigyelõ és Elmegyógyító Intézetben (IMEI) bezárva tartják, hozzátartozóit nem értesítették arról, hogy leányuk öngyilkossági kísérletet követett el. A panasz alapján az állampolgári jogok országgyûlési biztosa helyszíni vizsgálatot rendelt el. A vizsgálatban az OBH három munkatársa - egyikük pszichiáter - vett részt.

A vizsgálat megállapította, hogy az Igazságügyi Megfigyelõ és Elmegyógyító Intézet mûködésérõl szóló 106/1980. (IK 4.) IM utasítás több, a betegek jogait érintõ rendelkezése a csaknem teljes egészében hatályon kívül helyezett, kiüresedett 8/1979 (VI. 30.) IM rendelet (Büntetés-végrehajtási Szabályzat) szabályaira hivatkozik.

R. A.-val szemben - lényegében fegyelmezõ eszközként - ismétlõdõen sor került hosszabb ideig tartó korlátozásokra, amikor a többiektõl elkülönítve, zárt szobában tartották és hozzátartozói sem látogathatták. R. A. magatartása miatt bírósági tárgyalásán sem jelenhetett meg. Az Igazságügyi Megfigyelõ és Elmegyógyító Intézet mûködésérõl szóló 106/1980. (IK 4.) IM utasítás 36. § (1) bekezdése szerint, ha a bíróság a beutaltnak polgári vagy büntetõ ügyben tartandó tárgyalásra elõállítása iránt az IMEI-t írásban megkeresi, az elõállításról - a beutalt elmeállapota alapján - az igazgató fõorvos dönt, és errõl értesíti a bíróságot.

Az állampolgári jogok országgyûlési biztosa ajánlotta az egészségügyi miniszternek, hogy szakfelügyeleti jogkörében vizsgálja meg, hogy az IMEI-ben alkalmazott korlátozások gyakorlata megfelel-e az egészségügyrõl szóló törvényben meghatározott betegjogoknak, illetve a terápiás céloknak, és tegye meg az alkotmányos jogokkal összefüggõ visszásság megszüntetéséhez szükséges intézkedéseket. Az egészségügyi miniszter az ajánlást elfogadta.

Javasolta az igazságügy-miniszternek, hogy a büntetések és az intézkedések végrehajtásáról szóló 1979. évi 11. törvényerejû rendelet kényszergyógykezelésre vonatkozó rendelkezéseinek kiegészítésével gondoskodjék a betegjogok érvényesítésérõl, különös tekintettel a betegek (és a hozzátartozók) kapcsolattartási jogára, amelyet a korlátozások - megfelelõ feltételek biztosítása esetén - nem érinthetnek, illetve intézkedjék a jogbiztonságot sértõ megszüntetésére. Az ajánlást az igazságügy-miniszter - annak lényegét tekintve - elfogadta. Egyetértett azzal, hogy szükséges a 106/1980. (IK. 4.) IM utasítás jogszabályi formában történõ kiadása, figyelemmel az Eütv. 188. §-ának a) pontjára. Egyetértett azzal is, hogy szükséges az Eütv. hatálya alá tartozó (beteg) fogvatartottak jogainak törvényi szintû szabályozása, amely a megalkotandó új büntetés-végrehajtási törvényben rendezhetõ véglegesen.

Ajánlotta a büntetés-végrehajtás országos parancsnokának, hogy intézkedjék az IMEI-ben elhelyezett ideiglenes kényszergyógykezeltekkel és kényszergyógykezeltekkel kapcsolatban elrendelt korlátozások esetében az Eütv. 194. § (1) bekezdésében elõírt értesítések végrehajtásáról. Az értesítési kötelezettség - a családi kapcsolatok megõrzése érdekében, a kapcsolattartó hozzátartozó tekintetében - terjedjen ki a beteg egészségi állapotában bekövetkezett jelentõsebb, kedvezõtlen változásokra, öngyilkossági kísérletre, rendkívüli eseményre is. A büntetés-végrehajtás országos parancsnoka az ajánlást elfogadta, intézkedett az értesítési kötelezettség maradéktalan teljesítésérõl.

Az állampolgári jogok országgyûlési biztosa az IMEI-ben elhelyezett ideiglenes kényszergyógykezeltek és kényszergyógykezeltek bíróság elé állításával kapcsolatban ajánlotta, hogy a büntetés-végrehajtás országos parancsnoka intézkedjék, hogy az IMEI-ben elhelyezett ideiglenes kényszergyógykezeltek és kényszergyógykezeltek bíróság elé állítása a hatályos jogszabályok szerint történjék. Az országos parancsnok észrevétele alapján ezt az ajánlást úgy módosította, hogy az IMEI vezetõjének a kényszergyógykezeltek és ideiglenes kényszergyógykezeltek bíróság elé állítása mellõzésére vonatkozó döntéseinek megalapozottságát az országos parancsnokság egészségügyi szolgálata útján rendszeresen ellenõriztesse. A büntetés-végrehajtás országos parancsnoka az ajánlást elfogadta.

Az állampolgári jogok országgyûlési biztosa ajánlotta az IMEl parancsnokának, hogy gondoskodjék az ideiglenes kényszergyógykezeltek és kényszergyógykezeltek által használható nyilvános telefonállomás felszereltetésérõl. Az Intézet megbízott vezetõje az ajánlást nem fogadta el. Az ismételten megfontolásra javasolt ajánlást az Intézet újonnan kinevezett igazgató fõorvosa elfogadta.

Visszalépés a tartalomjegyzékhez

Visszalépés ennek a résznek az elejére

Továbblépés