MAGYAR KÖZTÁRSASÁG
KORMÁNYA

T/2063.számú
TÖRVÉNYJAVASLAT

az önálló orvosi tevékenységrõl

Az Országgyûlés felismerve, hogy az egészségügyi reform végrehajtása, a betegségek megelõzése, felismerése és gyógyítása csak a szakmáját szeretõ orvostársadalom aktív közremûködésével valósítható meg, figyelemmel arra, hogy a gyógyítás közügy, amelyben az elsõdleges felelõsség a gyógyító orvost terheli, e munka elismerése, az orvostársadalom helyzetének, ezáltal a betegellátás színvonalának javítása érdekében a következõ törvényt alkotja:

(1) E törvény hatálya a Magyar Köztársaság területén az egészségügyi szolgáltatás keretében nyújtott önálló orvosi tevékenységre és az e tevékenységet nyújtó orvosokra terjed ki.

(2) E törvény alkalmazásában

a) önálló orvosi tevékenység: a területi ellátási kötelezettség körében az egészségügyrõl szóló 1997. évi CLIV. törvény szerint a háziorvos, a házi gyermekorvos, a fogorvos (a továbbiakban együtt: háziorvos) és külön törvényben meghatározott esetben a kezelõorvos által nyújtott egészségügyi ellátás;

b) orvos: a külön jogszabály szerint vezetett alap- és mûködési nyilvántartásban szereplõ orvosi, fogorvosi szakképesítéssel rendelkezõ személy;

c) mûködtetési jog: a Magyar Orvosi Kamara által az a) pont szerinti orvos részére adott önálló orvosi tevékenység nyújtására jogosító engedélyben foglalt jog.

(1) Törvényben meghatározott esetben - a 3. § (2) bekezdésében foglalt kivétellel - az orvos önálló orvosi tevékenységet csak a mûködtetési jogot engedélyezõ határozat jogerõre emelkedésétõl folytathat.

(2) A mûködtetési jog jogosultja a mûködtetési jog alapján nyújtott önálló orvosi tevékenységet - akadályoztatásának jogszabályban meghatározott eseteit kivéve - csak személyesen folytathat.

(3) A mûködtetési jog átruházható és örökölhetõ vagyoni értékû jog. Amennyiben az örökös nem felel meg a mûködtetési jog engedélyezéséhez szükséges, külön jogszabályban elõírt feltételeknek, köteles a mûködtetési jogot a hagyatékátadó végzés jogerõre emelkedésétõl számított hat hónapon belül ingyenesen vagy visszterhesen elidegeníteni. Ha az örökös az elidegenítési kötelezettségének határidõben nem tesz eleget, a mûködtetési jog megszûnik.

(4) A mûködtetési jog bérbe, haszonbérbe nem adható.

(1) Ez a törvény a kihirdetését követõ 15. napon lép hatályba.

(2) Az e törvény hatályba lépése napján háziorvosi tevékenységet végzõ orvos - ide értve a munkavégzésben akadályozott háziorvost is - amennyiben a külön jogszabályban foglalt feltételeknek megfelel és jogszabály másként nem rendelkezik, e törvény erejénél fogva, külön engedély nélkül a törvény hatálybalépésétõl jogosult a mûködtetési jog alapján végezhetõ tevékenység gyakorlására. Nem jogosult a mûködtetési jogra az az orvos, aki háziorvosi tevékenységet kizárólag helyettesítés keretében végez. Az e bekezdés alapján mûködtetési jogot szerzõ háziorvos mûködtetési jogának elidegenítéséhez elõzetesen be kell szerezni a mûködtetési jog megszerzését tanúsító hatósági bizonyítványt.

(3) A mûködtetési jognak a (2) bekezdés alapján a törvény erejénél fogva történõ megszerzése és az ezt tanúsító hatósági bizonyítvány kiállítása illetékmentes. E rendelkezés nem vonatkozik a mûködtetési jog további ingyenes, illetve ellenérték fejében történõ megszerzésére.

(4) E törvény hatálybalépésével egyidejûleg az illetékekrõl szóló 1990. évi XCIII. törvény 102. §-a (1) bekezdésének d) pontja helyébe a következõ rendelkezés lép:

"d) vagyoni értékû jog: a tartós földhasználat, a földhasználat, a haszonélvezet, a használat joga - ide értve a szövetkezeti háztulajdonra vonatkozó rendelkezések szerinti használati jogokat, továbbá a külföldiek ingatlanhasználati jogát is -, a kezelõi jog és az önálló orvosi tevékenység végzésére jogosító mûködtetési jog;"

(5) Felhatalmazást kap

a) a Kormány, hogy a mûködtetési jog megszerzésének és visszavonásának feltételeit és eseteit, az engedély kiadására hatáskörrel és illetékességgel rendelkezõ szervet, a helyettesítés eseteit, valamint a mûködtetési jog átengedésére vonatkozó szabályokat;

b) az egészségügyi miniszter, hogy a mûködtetési jog alapján végzett tevékenység gyakorlásának és ellenõrzésének részletes szakmai szabályait, továbbá a helyettesítésre, a tevékenység végzéséhez szükséges szakképesítésre és az alkalmassági vizsgálatra vonatkozó szabályokat

rendeletben meghatározza.

A gyógyítás és annak eredményessége elsõdlegesen az orvos és beteg bizalmi kapcsolatán alapul. Ezen bizalom a rendszeres személyes találkozások során alakulhat ki, amelyben a beteg, illetõleg a betegek egy csoportja az ellátást személyre szólónak, az adott körülményekhez igazodónak érzi. Ahhoz, hogy valóban ilyen ellátást lehessen nyújtani, az szükséges, hogy a beteggel közvetlen kapcsolatban álló és az ellátást nyújtó orvos a betegeivel való kapcsolata kialakítása során nagy önállósággal hosszú távon tervezve járjon el. Ez a nagyobb önállóság ösztönzõ hatású lehet a gyógyító munkára és a gyógyító orvos felelõsségét is növeli. Ezért szükséges megteremteni annak jogszabályi feltételeit, hogy az orvos a jövõben közvetlenebbül teljesíthesse közszolgáltatói feladatait és ne csupán a gyógyító-ellátó hálózat egy eleme legyen. A jogi szabályozás elõfutárának tekinthetõ, hogy az orvosi tevékenységet tíz éve lehet vállalkozásként végezni és 1992 óta a háziorvosi és házi gyermekorvosi tevékenység elsõdlegesen vállalkozási keretet kapott.

Éppen ezért azt a minõségi továbblépést, amely az önálló orvosi tevékenységben nyilvánul meg, elsõként a területi ellátási kötelezettséggel mûködõ háziorvosi, házi gyermekorvosi és fogorvosi (a továbbiakban együtt: háziorvos) ellátásra vonatkozóan kívánja a Javaslat bevezetni és ezen keresztül az egészségügy jövõbeni szerkezetének néhány új alapfogalmát meghatározni.

A mûködtetési jog minden korábbi szabályon túlmutatva testesíti meg az adott orvos személyes ellátási kötelezettségét, függetlenül attól, hogy a szolgáltatás megszervezése milyen szervezeti keretek között történik. A háziorvos által végzett tevékenység azért válik vagyoni értékû joggá, mert megjeleníti azt az értéket is, amelyet egy orvos életpálya-tapasztalata, a munkájában megtestesülõ sajátos "know-how" képvisel.

A Javaslat célja, hogy az önálló orvosi tevékenység fogalmának definiálása az erre jogosító mûködtetési jog vagyoni értékû jogként való meghatározásával alappillérévé váljon annak a törekvésnek, amely az orvos praxisért való felelõsségét helyezi a gyógyító munka középpontjába.

Tekintettel arra, hogy a mûködtetési jog automatikusan kerül a hatályba lépés napján dolgozó háziorvosokhoz, a költségvetés számára többletterhet a Javaslat elfogadása és hatálybalépése nem jelent. Hosszabb távon a mûködtetési jog megszerzésének kedvezményes piaci feltételeit kell kialakítani, amely azonban piaci jellegénél fogva ugyancsak nem jelent közvetlen kiadásnövekedést az egészségügy számára.

Az önálló orvosi tevékenységet szabályozó Javaslat az egészségügyi szolgáltatások nyújtása tekintetében az egészségügyi törvény megfelelõ részeihez illeszkedik. Önálló orvosi tevékenységet a háziorvos és külön törvényben meghatározott esetben a kezelõorvos végezhet. Ezen keresztül a késõbbiekben mód nyílik arra is, hogy a mûködtetési jog a szakellátás keretében nyújtott önálló orvosi tevékenységnél is bevezetésre kerüljön. Ez a rendelkezés más törvényektõl eltérõen határozza meg az orvos fogalmát, amennyiben eleve arra a körre szûkíti, amelyik saját személyében nyújthat egészségügyi szolgáltatást. Ezen szûkítõ értelmezés azért fontos, mert meghatározza azt a személyi kört, akik az ugyancsak e szakaszban definiált mûködtetési jogot elnyerhetik. E § definiálja azt is, hogy a mûködtetési jog tulajdonképpen egy engedély, licenc az orvos számára.

Az orvosi mûködés feltétele - önálló orvosi tevékenység esetén - a mûködtetési jog, amelyet a Javaslat értelmében államigazgatási határozat (hatósági engedély) alapján lehet megszerezni. A jogerõs határozat feltétele az önálló orvosi tevékenységnek, azonban a hatályba lépés napján háziorvosi tevékenységet végzõ orvosok a mûködtetési jogot határozat nélkül nyerik el. Ennek következtében a betegellátásban nem keletkezik fennakadás, mert nem fordulhat elõ, hogy határozathozatal hiányában vagy az eljárás elhúzódása miatt a gyógyítás akadályokba ütközne. E § rendelkezik arról is, hogy a mûködtetési jog jogosultja személyesen köteles a tevékenységet végezni.

Az illetékekrõl szóló törvény kiegészül annyiban, hogy az önálló orvosi tevékenység végzéséhez szükséges mûködtetési jog is nevesítésre kerül vagyoni értékû jogként. Abban az esetben, ha a háziorvos e Javaslat átmeneti rendelkezése alapján a törvény erejénél fogva szerzi meg a mûködtetési jogot, illetéket nem kell fizetnie.

A törvény a kihirdetését követõ 15. napon lép hatályba, azonban a hatályba lépés napján háziorvosként dolgozók automatikusan jogosultak a mûködtetési jog gyakorlására.