Bizottsági önálló indítvány

Az Országgyûlés felkéri az Állami Számvevõszéket, hogy az önkormányzatiság általános elvének és a fõvárosi önkormányzatok közötti feladatarányos forrásmegosztás törvényességének érvényesülése céljából vizsgálja meg a fõvárosi forrásmegosztásra vonatkozó törvényi szabályozást és annak a gyakorlatban való érvényesülését.

1. Ennek keretében vizsgálja meg különösen:

• Miként lehet értelmezni az Ötv. 64. § (1) szerinti feladatarányosságot?
• Kiegyenlítõ feladatot/hatáskört ad-e a forrásmegosztás szabályozása a Fõvárosi Közgyûlésnek?
• Az átlagfinanszírozási eljárástól való eltérés az igazgatási feladat esetében megfelel-e a fõváros-kerület viszonylatban a feladatarányosság követelményének?
• Mekkora a mûködési bevételekkel való fedezettsége a kötelezõ mûködési feladatok forrásigényének?
• Mekkora a fedezettség eltérése forintban és százalékosan az egyes kerületek között és a fõváros között?
• Törvényesnek tekinthetõ-e a forrásmegosztás számítása, ha a fedezettség eltérései meghaladják az 5 %-ot?
• Milyen következtetést lehet levonni abból, hogy a Fõpolgármesteri Hivatal Támogatási Alap számításai kimutatják a mûködési forráshiányokat a kerületeknél, a forrásmegosztási rendelethez tartozó számítások pedig mûködési forrástöbbletet mutatnak ki a fõváros esetében, vagyis az egyenlõtlenség nyilvánvaló?
• Milyen eljárást javasol az ÁSZ a mûködési források feladatarányosság tételére?
• A jövõben a felújítási és felhalmozási feladatok esetében milyen eljárást javasol az ÁSZ?

1. Az Országgyûlés felkéri az Állami Számvevõszéket, hogy az 1. pontban foglalt vizsgálat tapasztalatairól szóló jelentést 2000. március 31-ig terjessze az Országgyûlés elé.

Ez a határozat a közzététele napján lép hatályba.

A fõvárosi önkormányzat és a fõvárosi kerületi önkormányzatok kétszintû önkormányzatot alkotnak. Az önkormányzati feladatok és hatáskörök gyakorlása megoszlik ezen önkormányzatok között. Az Ötv. 64. § írja le azokat a szabályokat, amelyek szerint a pénzügyi forrásokat meg kell osztani a fõváros és kerületei között. Az Ötv. hatályba lépése óta konfliktusok forrása minden évben a törvény felhatalmazása alapján született közgyûlési rendelet a forrásmegosztásról. A fõváros úgy értelmezi az Ötv. 64. § (1) bekezdését, hogy az lehetõséget teremt arra is, hogy különbségeket hozzon létre a kerületek és a fõváros mûködési kiadásainak fedezettségét illetõen. Az Ötv. 64. § (1) bekezdés szó szerinti értelmezése azonban azt jelenti, hogy számba kell venni az ellátott kötelezõ feladatok mutatóit és azonos, vagy - a kiszámítható legnagyobb pontossággal - közel azonos szintre kell hozni a finanszírozottságát valamennyi feladatnak.

Ennek következményeképpen a vonatkozó törvényhely kiegészíteni rendeli - a megosztott források által - az önkormányzatokat önállóan megilletõ bevételeket. Így az összes bevételnek kell feladatarányosan eloszlania. A forrásmegosztást szabályozó rendelet elfogadását követõen Támogatási Alapot hozott létre a Fõvárosi Közgyûlés, amelynek elosztása céljából számításokat végzett. A számítások eredménye kereken 12 MD Ft mûködési forráshiány a kerületeknél, míg a fõvárosi önkormányzat 22 MD Ft mûködési forrástöbbletet jelez az 1999. évi költségvetésében. A kerületek mûködési forrásigényét a feladatmutatóra vetített átlagos kiadásokhoz, a fõvárosban pedig a tényadatokhoz viszonyítja a mûködési forrásigényt. A forrásmegosztás számításaiban azonban az igazgatás kerületi forrásigényét önkényesen állapította meg (nem az átlagos kiadások alapján), a lakáskezelés feladatot pedig nem vette figyelembe. A Támogatási Alap esetében viszont kiszámította a forráshiányt, de csak 10 %-át adta át támogatás formájában. A bevételek megosztásánál eddig a lakásokkal kapcsolatos, és a kerületi helyi adókkal kapcsolatos bevételeket nem vették figyelemben a számításoknál. Valamennyi bevétel figyelembevétele esetén a felújítások és beruházások forrásait is meg kell teremteni.

Az 1990-tõl eltelt idõszakban a kedvezõtlenebb saját bevételi pozícióval rendelkezõ kerületek a hiányaikat privatizációs bevételekkel, illetve feladatok alacsonyabb színvonalú ellátásával, vagy feladatok elhagyásával pótolták. Elmaradtak indokolt felújítások, földútjavítások, visszamaradt a közutak burkolása, visszamaradt az intézmények karbantartása és az energiaracionalizálás is.

A forrásmegosztás fejlesztése folyamatban van, de ha a jelenlegi állapot ellenõrzése és kritikája elmarad, akkor félõ, hogy a kerületek jogai sérülni fognak. A fõváros forrásmegosztással kapcsolatos rendeletalkotási jogának értelmezése rendkívül idõszerû, hiszen az államigazgatásban nincsen kialakult vélemény ezzel kapcsolatban és olyan vélemények is élnek, amelyek alapján egyáltalán nem dönthetõ el, hogy törvényes-e, vagy nem egy adott forrásmegosztás. Figyelmen kívül hagyják a "ténylegesen ellátott feladatokkal arányosan" kitételt. Kérdéses, hogy jogszerûen megtehetik-e. A törvényalkotó nyilvánvaló szándéka az volt, hogy a normaszöveg egyszerû legyen és az adott szinten végezzék el a pontos számításokat a feladatarányosságnak megfelelõen. A részletes ellenõrzésnek azonban értékelnie kell a számításokat és az eljárások összefüggéseit és hatásait. A vizsgálat módszertani eredményei használhatóak az önkormányzati gazdálkodás részletesebb modellezésére is.

Budapest, 1999. november 24.