MAGYAR KÖZTÁRSASÁG KORMÁNYA

T/1867. számú
törvényjavaslat

a Magyar Köztársaság és az Osztrák Köztársaság között
a katasztrófák vagy súlyos szerencsétlenségek esetén történõ
ölcsönös segítségnyújtásról szóló, Budapesten, 1996. április 26-án aláírt
Egyezmény kihirdetésérõl

Budapest, 1999. november

Az Országgyûlés a Magyar Köztársaság és az Osztrák Köztársaság között a katasztrófák vagy súlyos szerencsétlenségek esetén történõ kölcsönös segítségnyújtásról szóló, Budapesten, 1996. április 26-án aláírt Egyezményt e törvénnyel kihirdeti. (Az Egyezmény megerõsítésérõl szóló okmányok kicserélése 1998. április 17-én megtörtént.)

Az Egyezmény magyar nyelvû szövege a következõ :

A Magyar Köztársaság és az Osztrák Köztársaság (a továbbiakban: Szerzõdõ Államok) meggyõzõdve a két állam közötti együttmûködés szükségességérõl, attól a céltól vezérelve, hogy megkönnyítsék a katasztrófák vagy súlyos szerencsétlenségek esetén a kölcsönös segítségnyújtást, a következõkben állapodtak meg:

Tárgy

(1) Jelen Egyezmény szabályozza katasztrófák vagy súlyos szerencsétlenségek esetén a másik Szerzõdõ Államban, annak kérésére eszközölt az önkéntes segítségnyújtás keretfeltételeit, különös tekintettel a segélycsapatok, segítõk és felszerelési tárgyak igénybevételére.

(2) A jelen Egyezmény a hagyományos határmenti segítségnyújtást nem érinti.

Meghatározások

Az Egyezmény alkalmazásában az alábbi fogalmak a következõket jelentik:

(1) A segítségkérés fogadására és teljesítésére illetékes hatóságok:

a) a Magyar Köztársaság részérõl
a belügyminiszter

az Osztrák Köztársaság részérõl
a szövetségi belügyminiszter

b) saját hatáskörükben a burgenlandi tartományi kormány és az Ausztriával határos megyei közgyûlések elnökei.

(2) A két Szerzõdõ Államnak az (1) bekezdésben megnevezett hatóságai felhatalmazást kapnak, hogy jelen Egyezmény végrehajtása érdekében egymással közvetlenül kapcsolatba lépjenek.

(3) A Szerzõdõ Államok közlik egymással az (1) bekezdésben megnevezett hatóságok címét és távközlési számait.

(4) A segítséget kérõ hatóság a kérést lehetõség szerint a megkeresett Szerzõdõ Állam nyelvén kezdeményezi.

Segítségnyújtás egyeztetése

A segítségkérés esetén a segítségnyújtás módját és terjedelmét a 3. Cikk (1) bekezdésében megnevezett hatóságok egyeztetik anélkül, hogy a végrehajtást részleteznék.

Segítségnyújtás módja

(1) A segítségnyújtás történhet segélycsapatok és/vagy segítõk (továbbiakban: segélycsapatok) küldésével, segélyszállítmányokkal vagy más alkalmas módon.

(2) A segélycsapatokat tûzesetek, nukleáris és vegyi vészhelyzetek, valamint egyéb katasztrófák és súlyos balesetek felszámolására, különösképpen egészségügyi segítségnyújtásra, mentésre vagy ideiglenes helyreállításra lehet bevetni.

A segélycsapatok rendelkezzenek az ezek elhárításához szükséges kiképzéssel, felszerelési tárgyakkal.

Határátlépés és tartózkodás

(1) A segélycsapat tagjainak nincs szüksége útlevélre, tartózkodási engedélyre vagy vízumra. Csak a segélycsapat vezetõjétõl lehet egy, a jogállást tanúsító igazolványt és névjegyzéket kérni a határátlépés alkalmával.

(2) Rendkívül sürgõs esetben a határátkelõhelyeken kívül is át lehet lépni a határt, a különben erre érvényes elõírások figyelembe vétele nélkül. Ebben az esetben az illetékes határõrizeti és vámszervet az elsõ adandó alkalommal értesíteni kell.

(3) Amennyiben ez a szokványos felszereléshez tartozik, úgy a segélycsapatoknak joguk van arra, hogy a bevetési állam területén egyenruhát viseljenek. Lõfegyver, lõszer és robbanóanyag nem vihetõ be a bevetési állam területére.

(4) Az (1) és a (2) bekezdésben szereplõ határátlépési könnyítések azokra a személyekre is érvényesek, akiket katasztrófa vagy súlyos szerencsétlenség esetén evakuálni kell.

Anyagok határon túlra történõ szállítása

(1) A Szerzõdõ Államok megkönnyítik a felszerelési tárgyak és segélyszállítmányok behozatalát és kivitelét. A segélycsapat vezetõjének határátlépéskor a bevetési állam illetékes vámszervei részére egy-egy jegyzéket kell átnyújtania a magukkal vitt felszerelési tárgyakról és a segélyszállítmányokról. Amennyiben a rendkívül sürgõs esetben a határátlépés a határátkelõhelyeken kívül történik, a jegyzékeket az elsõ adandó alkalommal az illetékes vámszervnek kell átadni.

(2) A segélycsapatok a katasztrófa elhárításához rendeltetésszerûen szükséges felszerelési tárgyakon kívül csak az ellátásukhoz és a felszerelések mûködtetéséhez szükséges anyagokat vihetik magukkal.

(3) A felszerelési tárgyakra és a segélyszállítmányokra nem érvényesek a behozatali és kiviteli áruforgalomra vonatkozó tilalmak és korlátozások. Amennyiben felszerelési tárgyak nem kerülnek felhasználásra, azokat vissza kell vinni a küldõ államba a vámszervek ellenõrzése mellett. Amennyiben felszerelési tárgyak segélyszállítmányként maradnak vissza, akkor ezek fajtáját, mennyiségét, helyét közölni kell a bevetési állam vámhatóságával. Ebben az esetben a bevetési állam joga érvényes.

(4) A (3) bekezdés alkalmazandó a kábítószert és bódítószert tartalmazó gyógyszereknek a bevetési államba történõ bevitelére és a fel nem használt mennyiségnek a küldõ államba történõ visszavitelére is. Ez az áruforgalom nem minõsül be- és kivitelnek a bódítószereket tartalmazó gyógyszerekre vonatkozó nemzetközi megállapodások szerint. Kábítószereket és bódítószereket tartalmazó gyógyszereket csak a sürgõs orvosi szükséglet szerinti mértékben vihetnek magukkal és csak szakképzett egészségügyi személyzet alkalmazhatja annak a Szerzõdõ Államnak a törvényes rendelkezései szerint, amely államhoz a segélycsapat tartozik.

(5) A Szerzõdõ Államok viszonosság esetén a segélynyújtáshoz szükséges felszerelési tárgyakat és segélyszállítmányokat a bevetési államban

(2) A bevetési állam megengedi, hogy azok a légijármûvek, amelyeket a küldõ állam felségterületérõl az (1) bekezdés értelmében vetnek be, légterébe berepüljenek. Légijármûvek a repülõtereken, valamint azokon a területeken, amelyek rendeltetésszerûen nem repülõterek és amelyek lehetõvé teszik az olyan légijármûvek fel- és leszállását, amelyek felépítése és mûszaki felszereltsége ezt megengedi, fel- és leszállhatnak.

(3) Légijármûvek segítségnyújtáshoz történõ felhasználását haladéktalanul közölni kell a megkeresõ hatósággal és az illetékes légiforgalmi szolgálattal. A légijármû típusára, lajstromára, személyzetére, rakományára, indulási idõpontjára, várható útvonalára és a leszállási helyére vonatkozó adatokat be kell nyújtani a bevetési állam légiforgalmi irányító szolgálatához.

(4) Értelemszerûen alkalmazni kell:

(5) Amennyiben a (2) és (3) bekezdésbõl más nem következik, a repülések során a Szerzõdõ Államok mindenkori belsõ állami légiközlekedési elõírásait kell alkalmazni.

(6) A segítségnyújtás során esetlegesen felmerülõ repülõtéri és navigációs díjakat a bevetési állam viseli.

Koordináció és átfogó irányítás

(1) A mentési és segélyintézkedések összehangolása és átfogó irányítása minden esetben a bevetési állam hatóságai feladata.

(2) Megbízásokat a küldõ állam segélycsapatai részére kizárólag azok vezetõinek lehet adni.

(3) A bevetési állam hatóságai a küldõ állam segélycsapatának védelmet és segítséget nyújtanak.

A bevetési költségek

(1) A küldõ állam a bevetési állammal szemben a segítségnyújtás költségeinek megtérítésére nem tarthat igényt.

Ez vonatkozik azokra a költségekre is, amelyek az anyagok felhasználásából, károsodásából vagy eltûnésébõl erednek.

(2) A megtörtént segítségnyújtás költségeinek egészben vagy részben történõ megtérülése esetén az (1) bekezdés nem alkalmazható. Mindenekelõtt a küldõ állam költségeit térítik meg.

(3) A természetes és jogi személyek által nyújtott azon segítség költségeit, amit a küldõ állam csupán megkeresésre közvetít, a bevetési állam viseli.

(4) A bevetés tartama alatt a bevetési állam területén a küldõ állam segélycsapatait a bevetési állam költségén kell elhelyezni és étkeztetni, a személyes szükségletekre szolgáló javakról és az ezekhez szükséges energiaforrásról gondoskodni, ha a beszállított készleteket felhasználták. Szükség esetén a bevetési állam gondoskodik a segélycsapatok egészségügyi ellátásáról.

Kártérítés és kártalanítás

(1) Mindkét Szerzõdõ Állam lemond minden, õt a másik Szerzõdõ Állammal vagy annak segélycsapataival szemben megilletõ kártérítési igényrõl:

(2) Ha a küldõ állam segélycsapatai feladatok teljesítésével kapcsolatban a bevetési államban harmadik személynek kárt okoznak, akkor a bevetési állam szavatol a kárért azon elõírásoknak megfelelõen, amelyeket a saját segítõ által okozott kár esetén alkalmaznak. A kárt megtérítõ bevetési állam a küldõ állammal vagy annak segélycsapataival szemben megtérítési igényt nem támaszt.

(3) A Szerzõdõ Államok hatóságai az ilyen káresetekrõl a rendelkezésükre álló összes információt kicserélik.

Az evakuáltak támogatása és visszafogadása

(1) Azok a személyek, akik katasztrófa vagy súlyos szerencsétlenség esetén evakuáltként az egyik Szerzõdõ Államból a másikba kerültek, ott a legkorábbi visszatérési lehetõségig a szükséges szociális támogatásban részesülnek. A származási ország megtéríti ezen személyek támogatási és visszaszállítási költségeit, amennyiben ezek nem a másik Szerzõdõ Állam polgárai.

(2) Mindkét Szerzõdõ Állam visszafogadja azokat a személyeket, akik evakuáltként a felségterületérõl a másik Szerzõdõ Állam felségterületére kerültek. Amennyiben olyan személyekrõl van szó, akik nem a visszafogadó Szerzõdõ Állam polgárai, ugyanaz a külföldiekre érvényes jogi státusz vonatkozik rájuk, mint a határátlépés elõtt.

Az együttmûködés további formái

(1) A 3. cikkben megnevezett hatóságok a saját belsõ joguk rendelkezései értelmében együttmûködnek, különösen:

(2) Közös gyakorlatokra, amelyek során az egyik Szerzõdõ Állam segélycsapatai a másik felségterületén kerülnek bevetésre, jelen Egyezmény rendelkezéseit értelemszerûen alkalmazni kell.

Távközlési kapcsolatok

A Szerzõdõ Államok illetékes hatóságai együttesen teszik meg a szükséges elõzetes intézkedéseket, hogy a távközlési, különösen a rádiókapcsolat a 3. Cikkben megjelölt hatóságok, valamint ezen hatóságok és az általuk kiküldött segélycsapatok, az egyes segélycsapatok, illetve a kiküldött segélycsapatok és a mindenkori bevetési parancsnokság között lehetõvé váljon.

Véleménykülönbségek rendezése

A jelen Egyezmény alkalmazásával kapcsolatos véleménykülönbségeket, ha azok a 3. Cikkben megjelölt hatóságok által közvetlenül nem oldhatók meg, diplomáciai úton kell rendezni.

Felmondás

Jelen Egyezmény meghatározatlan idõre szól és diplomáciai úton, írásban, bármikor felmondható. Az Egyezmény a felmondás beérkezése után hat hónap elteltével veszíti hatályát. Az Egyezménybõl fakadó kártérítési és kártalanítási igény az Egyezmény megszûnése után is érvényesíthetõ.

Egyéb szerzõdéses szabályozások

Jelen Egyezmény a Szerzõdõ Államok fennálló kétoldalú szerzõdéses szabályait nem érinti, a többoldalú egyezményeket csak annyiban érinti, amennyiben jelen Egyezmény másként rendelkezik.

Hatályba lépés

(1) Jelen Egyezményt meg kell erõsíteni. A megerõsítésrõl szóló okmányokat Bécsben cserélik ki.

(2) Jelen Egyezmény a megerõsítésrõl szóló okmányok kicserélését követõ 3. hónap elsõ napján lép hatályba.

Készült Budapesten, 1996. 04. 26-án két eredeti példányban, magyar és német nyelven, mindkét szöveg egyaránt hiteles.

(1) E törvény a kihirdetését követõ nyolcadik napon lép hatályba, rendelkezéseit azonban 1998. július 1-tõl kell alkalmazni.

(2) A törvény végrehajtásáról a belügyminiszter gondoskodik.

A Kormány felhatalmazása került aláírásra 1996. április 26-án a Magyar Köztársaság és az Osztrák Köztársaság között a katasztrófák vagy súlyos szerencsétlenségek esetén történõ kölcsönös segítségnyújtásról szóló Egyezmény.

Az Egyezmény célja a katasztrófák vagy súlyos szerencsétlenségek következményeinek felszámolása (1. Cikk).

Az Egyezményben a felek meghatározzák az összehangolt tevékenységük elveit és kereteit, a használt fogalmak jelentését, a katasztrófák és súlyos balesetek esetén a kölcsönös segítségnyújtás feltételeit, az együttmûködés egyéb formáit. (2., 4., 5., 9. és 13. Cikk)

Az együttmûködés legfontosabb területei a következmények felszámolásában történõ segítségnyújtásra vonatkozó tervek készítése, a bekövetkezett katasztrófák során a védekezésben és a mentésben való segítségnyújtás, valamint a lakosságnak a segítséget nyújtó fél államának területére történõ kimentése. (12. Cikk).

A nemzetközi szerzõdés értelmében, amennyiben bármelyik fél államának területén katasztrófa vagy súlyos baleset következik be, e fél illetékes hatósága megkeresésben támogatást kérhet a másik fél illetékes hatóságától. (3. Cikk) A segítségnyújtás történhet segélycsapatok küldésével, felszerelések, segélyszállítmányok, szükséges információk átadásával.

A segítségnyújtás hatékonyságának és gyorsaságának biztosítása érdekében a felek a határátlépés formaságait a minimálisan szükséges mértékre korlátozzák, s lehetõvé teszik, hogy rendkívül sürgõs esetekben a segélycsapatok az államhatárt a határátkelõhelyeken kívül is átléphessék. Az államhatár átlépésének kivételes szabályait tartalmazó rendelkezések megállapítását a külföldiek beutazásáról, magyarországi tartózkodásáról és bevándorlásáról szóló 1993. évi LXXXVI. törvény 2. § (4) bekezdése nemzetközi szerzõdésben vállalt kötelezettség alapján lehetõvé teszi.

Az Egyezmény alapján a katasztrófák és súlyos balesetek esetén a segítséget nyújtó félnek az államhatáron szállított felszereléseire, valamint a segélyszállítmányokra nem érvényesek az áruforgalomra vonatkozó tilalmak és korlátozások. A felszerelések és segélyszállítmányok - a rendeltetés igazolása esetén - mentesek minden vám, adó és egyéb vámmal együtt fizetendõ pénzügyi teher alól, ami összhangban áll a vámjogról, a vámeljárásról, valamint a vámigazgatásról szóló 1995. évi C. törvény 9. § (1), 111. § (5) és (10) bekezdéseiben, továbbá az általános forgalmi adóról szóló 1992. évi LXXIV. törvény 31. § (1) bekezdésében foglaltakkal.

A felek természetesen a fentiekben leírt operatív segítségnyújtáson kívül még számos más területen is együttmûködhetnek:

- a katasztrófák és súlyos balesetek elõrejelzése, megelõzése, értékelése;

- a tudományos, technikai, gyakorlati tapasztalatok kicserélése;

- tanulmányutak, szakmai tanfolyamok szervezése;

- oktatási intézmények együttmûködése;

- közös gyakorlatok végzése;

- információk cseréje;

- a katasztrófák és súlyos balesetek okainak kivizsgálása.

Az Egyezmény, annak 18. cikke alapján a megerõsítésrõl szóló okmányok kicserélését követõ 3. hónap elsõ napján lép hatályba. A megerõsítõ okmányok kicserélése Bécsben, 1998. április 17-én megtörtént, így az Egyezmény 1998. július 1-én hatályba lépett.

A kifejtett témakörökre (az államhatár átlépése, a lakosság kimentése....) tekintettel, valamint a segélycsapatok által okozott esetleges károkért az államra háruló kártalanítási vonzatai miatt, a jogalkotásról szóló 1987. évi XI. törvény 4-5. §-ai alapján az Egyezmény törvényhozási tárgykörbe tartozik, így hatálybalépése után törvénnyel kell kihirdetni.