MAGYAR KÖZTÁRSASÁG
KORMÁNYA

T/1820. számú
törvényjavaslat

az Észak-atlanti Szerzõdés tagállamai közötti,
fegyveres erõik jogállásáról szóló
Megállapodáshoz történõ csatlakozásról, a
Megállapodás kihirdetésérõl,

valamint a Megállapodáshoz kapcsolódó egyes jogszabályok módosításáról

Elõadó: Dr. Szabó János
honvédelmi miniszter

1999. november


1999. évi ............. törvény
az Észak-atlanti Szerzõdés tagállamai közötti,
fegyveres erõik jogállásáról szóló
Megállapodáshoz történõ csatlakozásról, a
Megállapodás kihirdetésérõl,
valamint a Megállapodáshoz kapcsolódó egyes jogszabályok módosításáról

1.

Az Országgyûlés elhatározza a Magyar Köztársaság csatlakozását az Észak-atlanti Szerzõdés tagállamai közötti, fegyveres erõik jogállásáról szóló, 1951. június 19-én, Londonban kelt Megállapodáshoz (a továbbiakban: Megállapodás).

2.

A Megállapodás hivatalos angol nyelvû szövege és annak hivatalos magyar nyelvû fordítása a következõ:

"Agreement Between the Parties to the North Atlantic Treaty

Regarding the Status of Their Forces

London, 19 June 1951

The Parties to the North Atlantic Treaty signed in Washington on 4 April, 1949,

Considering that the forces of one Party may be sent, by arrangement, to serve in the territory of another Party;

Bearing in mind that the decision to send them and the conditions under which they will be sent, in so far as such conditions are not laid down by the present Agreement, will continue to be the subject of separate arrangements between the Parties concerned;

Desiring, however, to define the status of such forces while in the territory of another Party;

Have agreed as follows:

Article I

1. In this Agreement the expression

a. 'force' means the personnel belonging to the land, sea or air armed services of one Contracting Party when in the territory of another Contracting Party in the North Atlantic Treaty area in connexion with their official duties, provided that the two Contracting Parties concerned may agree that certain individuals, units or formations shall not be regarded as constituting or included in a 'force' for the purpose of the present Agreement;

b. 'civilian component' means the civilian personnel accompanying a force of a Contracting Party who are in the employ of an armed service of that Contracting Party, and who are not stateless persons, nor nationals of any State which is not a Party to the North Atlantic Treaty, nor nationals of, nor ordinarily resident in, the State in which the force is located;

c. 'dependent' means the spouse of a member of a force or of a civilian component, or a child of such member depending on him or her for support;

d. 'sending State' means the Contracting Party to which the force belongs;

e. 'receiving State' means the Contracting Party in the territory of which the force or civilian component is located, whether it be stationed there or passing in transit;

f. 'military authorities of the sending State' means those authorities of a sending State who are empowered by its law to enforce the military law of that State with respect to members of its forces or civilian components;

g. 'North Atlantic Council' means the Council established by Article 9 of the North Atlantic Treaty or any of its subsidiary bodies authorised to act on its behalf.

2. This Agreement shall apply to the authorities of political sub-divisions of the Contracting Parties, within their territories to which the Agreement applies or extends in accordance with Article XX, as it applies to the central authorities of those Contracting Parties, provided, however, that property owned by political sub-divisions shall not be considered to be property owned by a Contracting Party within the meaning of Article VIII.

Article II

It is the duty of a force and its civilian component and the members thereof as well as their dependents to respect the law of the receiving State, and to abstain from any activity inconsistent with the spirit of the present Agreement, and, in particular, from any political activity in the receiving State. It is also the duty of the sending State to take necessary measures to that end.

Article III

1. On the conditions specified in paragraph 2 of this Article and subject to compliance with the formalities established by the receiving State relating to entry and departure of a force or the members thereof, such members shall be exempt from passport and visa regulations and immigration inspection on entering or leaving the territory of a receiving State. They shall also be exempt from the regulations of the receiving State on the registration and control of aliens, but shall not be considered as acquiring any right to permanent residence or domicile in the territories of the receiving State.

2. The following documents only will be required in respect of members of a force. They must be presented on demand:

a. personal identity card issued by the sending State showing names, date of birth, rank and number (if any), service, and photograph;

b. individual or collective movement order, in the language of the sending State and in the English and French languages, issued by an appropriate agency of the sending State or of the North Atlantic Treaty Organization and certifying to the status of the individual or group as a member or members of a force and to the movement ordered. The receiving State may require a movement order to be countersigned by its appropriate representative.

3. Members of a civilian component and dependents shall be so described in their passports.

4. If a member of a force or of a civilian component leaves the employ of the sending State and is not repatriated, the authorities of the sending State shall immediately inform the authorities of the receiving State, giving such particulars as may be required. The authorities of the sending State shall similarly inform the authorities of the receiving State of any member who has absented himself for more than twenty-one days.

5. If the receiving State has requested the removal from its territory of a member of a force or civilian component or has made an expulsion order against an ex-member of a force or of a civilian component or against a dependent of a member or ex-member, the authorities of the sending State shall be responsible for receiving the person concerned within their own territory or otherwise disposing of him outside the receiving State. This paragraph shall apply only to persons who are not nationals of the receiving State and have entered the receiving State as members of a force or civilian component or for the purpose of becoming such members, and to the dependents of such persons.

Article IV

The receiving State shall either

a. accept as valid, without a driving test or fee, the driving permit or licence or military driving permit issued by the sending State or a sub-division thereof to a member of a force or of a civilian component; or

b. issue its own driving permit or licence to any member of a force or civilian component who holds a driving permit or licence or military driving permit issued by the sending State or a sub-division thereof, provided that no driving test shall be required.

Article V

1. Members of a force shall normally wear uniform. Subject to any arrangement to the contrary between the authorities of the sending and receiving States, the wearing of civilian dress shall be on the same conditions as for members of the forces of the receiving State. Regularly constituted units or formations of a force shall be in uniform when crossing a frontier.

2. Service vehicles of a force or civilian component shall carry, in addition to their registration number, a distinctive nationality mark.

Article VI

Members of a force may possess and carry arms, on condition that they are authorized to do so by their orders. The authorities of the sending State shall give sympathetic consideration to requests from the receiving State concerning this matter.

Article VII

1. Subject to the provisions of this Article,

a. the military authorities of the sending State shall have the right to exercise within the receiving State all criminal and disciplinary jurisdiction conferred on them by the law of the sending State over all persons subject to the military law of that State;

b. the authorities of the receiving State shall have jurisdiction over the members of a force or civilian component and their dependents with respect to offences committed within the territory of the receiving State and punishable by the law of that State.

2. a. The military authorities of the sending State shall have the right to exercise exclusive jurisdiction over persons subject to the military law of that State with respect to offences, including offences relating to its security, punishable by the law of the sending State, but not by the law of the receiving State.

b. The authorities of the receiving State shall have the right to exercise exclusive jurisdiction over members of a force or civilian component and their dependents with respect to offences, including offences relating to the security of that State, punishable by its law but not by the law of the sending state.

c. For the purposes of this paragraph and of paragraph 3 of this Article a security offence against a State shall include:

(i) treason against the State;

(ii) sabotage, espionage or violation of any law relating to official secrets of that State, or secrets relating to the national defence of that State.

3. In cases where the right to exercise jurisdiction is concurrent the following rules shall apply:

a. The military authorities of the sending State shall have the primary right to exercise jurisdiction over a member of a force or of a civilian component in relation to

(i) offences solely against the property or security of that State, or offences solely against the person or property of another member of the force or civilian component of that State or of a dependent;

(ii) offences arising out of any act or omission done in the performance of official duty.

b. In the case of any other offence the authorities of the receiving State shall have the primary right to exercise jurisdiction.

c. If the State having the primary right decides not to exercise jurisdiction, it shall notify the authorities of the other State as soon as practicable. The authorities of the State having the primary right shall give sympathetic consideration to a request from the authorities of the other State for a waiver of its right in cases where that other state considers such waiver to be of particular importance.

4. The foregoing provisions of this Article shall not imply any right for the military authorities of the sending State to exercise jurisdiction over persons who are nationals of or ordinarily resident in the receiving State, unless they are members of the force of the sending State.

5. a. The authorities of the receiving and sending States shall assist each other in the arrest of members of a force or civilian component or their dependents in the territory of the receiving State and in handing them over to the authority which is to exercise jurisdiction in accordance with the above provisions.

b. The authorities of the receiving State shall notify promptly the military authorities of the sending State of the arrest of any member of a force or civilian component or a dependent.

c. The custody of an accused member of a force or civilian component over whom the receiving State is to exercise jurisdiction shall, if he is in the hands of the sending State, remain with that State until he is charged by the receiving State.

6. a. The authorities of the receiving and sending States shall assist each other in the carrying out of all necessary investigations into offences, and in the collection and production of evidence, including the seizure and, in proper cases, the handing over of objects connected with an offence. The handing over of such objects may, however, be made subject to their return within the time specified by the authority delivering them.

b. The authorities of the Contracting parties shall notify one another of the disposition of all cases in which there are concurrent rights to exercise jurisdiction.

7. a. A death sentence shall not be carried out in the receiving State by the authorities of the sending State if the legislation of the receiving state does not provide for such punishment in a similar case.

b. The authorities of the receiving State shall give sympathetic consideration to a request from the authorities of the sending State for assistance in carrying out a sentence of imprisonment pronounced by the authorities of the sending State under the provision of this Article within the territory of the receiving State.

8. Where an accused has been tried in accordance with the provisions of this Article by the authorities of one Contracting Party and has been acquitted, or has been convicted and is serving, or has served, his sentence or has been pardoned, he may not be tried again for the same offence within the same territory by the authorities of another Contracting Party. However, nothing in this paragraph shall prevent the military authorities of the sending State from trying a member of its force for any violation of rules of discipline arising from an act or omission which constituted an offence for which he was tried by the authorities of another Contracting Party.

9. Whenever a member of a force or civilian component of a dependent is prosecuted under the jurisdiction of a receiving State he shall be entitled:

a. to a prompt and speedy trial;

b. to be informed, in advance of trial, of the specific charge or charges made against him;

c. to be confronted with the witnesses against him;

d. to have compulsory process for obtaining witnesses in his favour, if they are within the jurisdiction of the receiving State;

e. to have legal representation of his own choice for his defence or to have free or assisted legal representation under the conditions prevailing for the time being in the receiving State;

f. if he considers it necessary, to have the services of a competent interpreter; and

g. to communicate with a representative of the Government of the sending State and when the rules of the court permit, to have such a representative present at his trial.

10. a. Regularly constituted military units or formations of a force shall have the right to police any camps, establishment or other premises which they occupy as the result of an agreement with the receiving State. The military police of the force may take all appropriate measures to ensure the maintenance of order and security on such premises.

b. Outside these premises, such military police shall be employed only subject to arrangements with the authorities of the receiving State and in liaison with those authorities, and in so far as such employment is necessary to maintain discipline and order among the members of the force.

11. Each Contracting Party shall seek such legislation as it deems necessary to ensure the adequate security and protection within its territory of installations, equipment, property, records and official information of other Contracting Parties, and the punishment of persons who may contravene laws enacted for that purpose.

Article VIII

1. Each Contracting Party waives all its claims against any other Contracting Party for damage to any property owned by it and used by its land; sea or air armed services, if such damage:

(i) was caused by a member or an employee of the armed services of the other Contracting Party in the execution of his duties in connection with the operation of the North Atlantic Treaty; or

(ii) arose from the use of any vehicle, vessel or aircraft owned by the other Contracting Party and used by its armed services, provided either that the vehicle, vessel or aircraft causing the damage was being used in connection with the operation of the North Atlantic Treaty, or that the damage was caused to property being so used.

Claims for maritime salvage by one Contracting Party against any other Contracting Party shall be waived, provided that the vessel or cargo salvaged was owned by a contracting Party and being used by its armed services in connection with the operation of the North Atlantic Treaty.

2. a. In the case of damage caused or arising as stated in paragraph 1 to other property owned by a Contracting Party and located in its territory, the issue of the liability of any other Contracting Party shall be determined and the amount of damage shall be assessed, unless the Contracting Parties concerned agree otherwise, by a sole arbitrator selected in accordance with sub-paragraph b. of this paragraph. The arbitrator shall also decide any counter-claims arising out of the same incident.

b. The arbitrator referred to in sub-paragraph a. above shall be selected by agreement between the Contracting Parties concerned from amongst the nationals of the receiving State who hold or have held high judicial office. If the Contracting Parties concerned are unable, within two months, to agree upon the arbitrator, either may request the Chairman of the North Atlantic Council Deputies to select a person with the aforesaid qualifications.

c. Any decision taken by the arbitrator shall be binding and conclusive upon the Contracting Parties.

d. The amount of any compensation awarded by the arbitrator shall be distributed in accordance with the provisions of paragraph 5 e. (i), (ii) and (iii) of this Article.

e. The compensation of the arbitrator shall be fixed by agreement between the Contracting Parties concerned and shall, together with the necessary expenses incidental to performance of his duties, be defrayed in equal proportions by them.

f. Nevertheless, each Contracting Party waives its claim in any such case where the damage is less than:

Belgium:B. fr. 70,000.

Canada:$ 1,460.

Denmark:Kr. 9,670.

France:F. fr. 490,000.

Iceland:Kr. 22,800.

Italy:Li. 850,000.

Luxembourg:L. fr. 70,000.

Netherlands:Fl. 5,320.

Norway:Kr. 10,000.

Portugal:Es. 40,250.

United Kingdom:£ 500.

United States:$ 1,400.

Any other Contracting Party whose property has been damaged in the same incident shall also waive its claim up to the above amount. In the case of considerable variation in the rates of exchange between these currencies the Contracting Parties shall agree on the appropriate adjustments of these amounts.

3. For the purposes of paragraphs 1 and 2 of this Article the expression "owned by a Contacting Party" in the case of a vessel includes a vessel on bare boat charter to that Contracting Party or requisitioned by it on bare boat terms or seized by it in prize (except to the extent that the risk of loss or liability is borne by some person other than such Contracting Party).

4. Each Contracting Party waives all its claims against any other Contracting Party for injury or death suffered by any member of its armed services while such member was engaged in the performance of his official duties.

5. Claims (other than contractual claims and those to which paragraphs 6 or 7 of this Article apply) arising out of acts or omissions of members of a force or civilian component done in the performance of official duty, or out of any other act, omission or occurrence for which a force or civilian component is legally responsible, and causing damage in the territory of the receiving State to third parties, other than any of the Contracting Parties, shall be dealt with by the receiving State in accordance with the following provisions:

a. Claims shall be filed, considered and settled or adjudicated in accordance with the laws and regulations of the receiving State with respect to claims arising from the activities of its own armed forces.

b. The receiving State may settle any such claims, and payment of the amount agreed upon or determinated by adjudication shall be made by the receiving State in its currency.

c. Such payment, whether made pursuant to a settlement or to adjudication of the case by a competent tribunal of the receiving State, or the final adjudication by such a tribunal denying payment, shall be binding and conclusive upon the Contracting Parties.

d. Every claim paid by the receiving State shall be communicated to the sending States concerned together with full particulars and a proposed distribution in conformity with sub-paragraphs e. (i), (ii) and (iii) below. In default of a reply within two months, the proposed distribution shall be regarded as accepted.

e. The cost incurred in satisfying claims pursuant to the preceding sub-paragraphs and para. 2 of this Article shall be distributed between the Contracting Parties, as follows:

(i) Where one sending State alone is responsible, the amount awarded or adjudged shall be distributed in the proportion of 25 per cent. chargeable to the receiving State and 75 per cent. chargeable to the sending State.

(ii) Where more than one State is responsible for the damage, the amount awarded or adjudged shall be distributed equally among them: however, if the receiving State is not one of the States responsible, its contribution shall be half that of each of the sending States.

(iii) Where the damage was caused by the armed services of the Contracting Parties and it is not possible to attribute it specifically to one or more of those armed services, the amount awarded or adjudged shall be distributed equally among the Contracting Parties concerned: however, if the receiving State is not one of the States by whose armed services the damage was caused, its contribution shall be half that of each of the sending States concerned.

(iv) Every half-year, a statement of the sums paid by the receiving State in the course of the half-yearly period in respect of every case regarding which the proposed distribution on a percentage basis has been accepted, shall be sent to the sending States concerned, together with a request for reimbursement. Such reimbursement shall be made within the shortest possible time, in the currency of the receiving State.

f. In cases where the application of the provisions of sub-paragraphs b. and e. of this paragraph would cause a Contracting Party serious hardship, it may request the North Atlantic Council to arrange a settlement of a different nature.

g. A member of a force or civilian component shall not be subject to any proceedings for the enforcement of any judgment given against him in the receiving State in a matter arising from the performance of his official duties.

h. Except in so far as sub-paragraph e. of this paragraph applies to claims covered by paragraph 2 of this Article, the provisions of this paragraph shall not apply to any claim arising out of or in connexion with the navigation or operation of a ship or the loading, carriage, or discharge of a cargo, other than claims for death or personal injury to which paragraph 4 of this Article does not apply.

6. Claims against members of a force or civilian component arising out of tortious acts or omissions in the receiving State not done in the performance of official duty shall be dealt with in the following manner:

a. The authorities of the receiving State shall consider the claim and assess compensation to the claimant in a fair and just manner, taking into account all the circumstances of the case, including the conduct of the injured person, and shall prepare a report on the matter.

b. The report shall be delivered to the authorities of the sending State, who shall then decide without delay whether they will offer an ex gratia payment, and if so, of what amount.

c. If an offer of ex gratia payment is made, and accepted by the claimant in full satisfaction of his claim, the authorities of the sending State shall make the payment themselves and inform the authorities of the receiving State of their decision and of the sum paid.

d. Nothing in this paragraph shall affect the jurisdiction of the courts of the receiving State to entertain an action against a member of a force or of a civilian component unless and until there has been payment in full satisfaction of the claim.

7. Claims arising out of the unauthorized use of any vehicle of the armed services of a sending State shall be dealt with in accordance with paragraph 6 of this Article, except in so far as the force or civilian component is legally responsible.

8. If a dispute arises as to whether a tortious act or omission of a member of a force or civilian component was done in the performance of official duty or as to whether the use of any vehicle of the armed services of a sending State was unauthorized, the question shall be submitted to an arbitrator appointed in accordance with paragraph 2 b. of this Article, whose decision on this point shall be final and conclusive.

9. The sending State shall not claim immunity from the jurisdiction of the courts of the receiving State for members of a force or civilian component in respect of the civil jurisdiction of the courts of the receiving State except to the extent provided in paragraph 5 g. of this Article.

10. The authorities of the sending State and of the receiving State shall co-operate in the procurement of evidence for a fair hearing and disposal of claims in regard to which the Contracting Parties are concerned.

Article IX

1. Members of a force or of a civilian component and their dependents may purchase locally goods necessary for their own consumption, and such services as they need, under the same conditions as the nationals of the receiving State.

2. Goods which are required from local sources for the subsistence of a force or civilian component shall normally be purchased through the authorities which purchase such goods for the armed services of the receiving State. In order to avoid such purchases having any adverse effect on the economy of the receiving State, the competent authorities of that State shall indicate, when necessary, any articles the purchase of which should be restricted or forbidden.

3. Subject to agreements already in force or which may hereafter be made between the authorised representatives of the sending and receiving States, the authorities of the receiving State shall assume sole responsibility for making suitable arrangements to make available to a force or a civilian component the buildings and grounds which it requires, as well as facilities and services connected therewith. These agreements and arrangements shall be, as far as possible, in accordance with the regulations governing the accommodation and billeting of similar personnel of the receiving State. In the absence of a specific contract to the contrary, the laws of the receiving State shall determine the rights and obligations arising out of the occupation or use of the buildings, grounds, facilities or services.

4. Local civilian labour requirements of a force or civilian component shall be satisfied in the same way as the comparable requirements of the receiving State and with the assistance of the authorities of the receiving State through the employment exchanges. The conditions of employment and work, in particular wages, supplementary payments and conditions for the protection of workers, shall be those laid down by the legislation of the receiving State. Such civilian workers employed by a force or civilian component shall not be regarded for any purpose as being members of that force or civilian component.

5. When a force or a civilian component has at the place where it is stationed inadequate medical or dental facilities, its members and their dependents may receive medical and dental care, including hospitalization, under the same conditions as comparable personnel of the receiving State.

6. The receiving State shall give the most favourable consideration to requests for the grant to members of a force or of a civilian component of travelling facilities and concessions with regard to fares. These facilities and concessions will be the subject of special arrangements to be made between the Governments concerned.

7. Subject to any general or particular financial arrangements between the Contracting Parties, payment in local currency for goods, accommodation and services furnished under paragraphs, 2, 3, 4 and, if necessary, 5 and 6, of this Article shall be made promptly by the authorities of the force.

8. Neither a force, nor a civilian component, nor the members thereof, nor their dependents, shall by reason of this Article enjoy any exemption from taxes or duties relating to purchases and services chargeable under the fiscal regulations of the receiving State.

Article X

1. Where the legal incidence of any form of taxation in the receiving State depends upon residence or domicile, periods during which a member of a force or civilian component is in the territory of that State by reason solely of his being a member of such force or civilian component shall not be considered as periods of residence therein, or as creating a change of residence or domicile, for the purposes of such taxation. Members of a force or civilian component shall be exempt from taxation in the receiving State on the salary and emoluments paid to them as such members by the sending State or on any tangible movable property the presence of which in the receiving State is due solely to their temporary presence there.

2. Nothing in this Article shall prevent taxation of a member of a force or civilian component with respect to any profitable enterprise, other than his employment as such member, in which he may engage in the receiving State, and, except as regards his salary and emoluments and the tangible movable property referred to in paragraph I, nothing in this Article shall prevent taxation to which, even if regarded as having his residence or domicile outside the territory of the receiving State, such a member is liable under the law of that State.

3. Nothing in this Article shall apply to 'duty' as defined in paragraph 12 of Article XI.

4. For the purposes of this Article the term 'member of a force' shall not include any person who is a national of the receiving State.

Article XI

1. Save as provided expressly to the contrary in this Agreement, members of a force and of a civilian component as well as their dependents shall be subject to the laws and regulations administered by the customs authorities of the receiving State. In particular the customs authorities of the receiving State shall have the right, under the general conditions laid down by the laws and regulations of the receiving State, to search members of a force or civilian component and their dependents and to examine their luggage and vehicles, and to seize articles pursuant to such laws and regulations.

2. a. The temporary importation and the re-exportation of service vehicles of a force or civilian component under their own power shall be authorized free of duty on presentation of a triptyque in the form shown in the Appendix* to this Agreement.

b. The temporary importation of such vehicles not under their own power shall be governed by paragraph 4 of this Article and the re-exportation thereof by paragraph 8.

c. Service vehicles of a force or civilian component shall be exempt from any tax payable in respect of the use of vehicles on the roads.

3. Official documents under official seal shall not be subject to customs inspection. Couriers, whatever their status, carrying these documents must be in possession of an individual movement order, issued in accordance with paragraph 2 b. of Article III. This movement order shall show the number of despatches carried and certify that they contain only official documents.

4. A force may import free of duty the equipment for the force and reasonable quantities of provisions, supplies and other goods for the exclusive use of the force and, in cases where such use is permitted by the receiving State, its civilian component and dependents. This duty-free importation shall be subject to the deposit, at the customs office for the place of entry, together with such customs documents as shall be agreed, of a certificate in a form agreed between the receiving State and the sending State signed by a person authorized by the sending State for that purpose. The designation of the person authorised to sign the certificates as well as specimens of the signatures and stamps to be used, shall be sent to the customs administration of the receiving State.

5. A member of a force or civilian component may, at the time of his first arrival to take up service in the receiving State or at the time of the first arrival of any dependent to join him, import his personal effects and furniture free of duty for the term of such service.

6. Members of a force or civilian component may import temporarily free of duty their private motor vehicles for the personal use of themselves and their dependents. There is no obligation under this Article to grant exemption from taxes payable in respect of the use of roads by private vehicles.

7. Imports made by the authorities of a force other than for the exclusive use of that force and its civilian component, and imports, other than those dealt with in paragraphs 5 and 6 of this Article, effected by members of a force or civilian component are not, by reason of this Article, entitled to any exemption from duty or other conditions.

8. Goods which have been imported duty-free under paragraphs 2 b., 4, 5 or 6 above:

a. may be re-exported freely, provided that, in the case of goods imported under paragraph 4, a certificate, issued in accordance with that paragraph, is presented to the customs office: the customs authorities, however, may verify that goods re-exported are as described in the certificate, if any, and have in fact been imported under the conditions of paragraphs 2 b., 4, 5 or 6 as the case may be;

b. shall not normally be disposed of in the receiving State by way of either sale or gift: however, in particular cases such disposal may be authorized on conditions imposed by the authorities concerned of the receiving State (for instance, on payment of duty and tax and compliance with the requirements of the controls of trade and exchange).

9. Goods purchased in the receiving State shall be exported therefrom only in accordance with the regulations in force in the receiving State.

10. Special arrangements for crossing frontiers shall be granted by the customs authorities to regularly constituted units or formations, provided that the customs authorities concerned have been duly notified in advance.

11. Special arrangements shall be made by the receiving State so that fuel, oil and lubricants for use in service vehicles, aircraft and vessels of a force or civilian component, may be delivered free of all duties and taxes.

12. In paragraphs 1-10 of this Article:

'duty' means customs duties and all other duties and taxes payable on importation or exportation. as the case may be. except dues and taxes which are no more than charges for services rendered;

'importation' includes withdrawal from customs warehouses or continuous customs custody, provided that the goods concerned have not been grown, produced or manufactured in the receiving State.

13. The provisions of this Article shall apply to the goods concerned not only when they are imported into or exported from the receiving State but also when they are in transit through the territory of a Contracting Party, and for this purpose the expression 'receiving State' in this Article shall be regarded as including any Contracting Party through whose territory the goods are passing in transit.

Article XII

1. The customs or fiscal authorities of the receiving State may, as a condition of the grant of any customs or fiscal exemption or concession provided for in this Agreement, require such conditions to be observed as they may deem necessary to prevent abuse.

2. These authorities may refuse any exemption provided for by this Agreement in respect of the importation into the receiving State of articles grown, produced or manufactured in that State which have been exported therefrom without payment of, or upon repayment of, taxes or duties which would have been chargeable but for such exportation. Goods removed from a customs warehouse shall be deemed to be imported if they were regarded as having been exported by reason of being deposited in the warehouse.

Article XIII

1. In order to prevent offences against customs and fiscal laws regulations, the authorities of the receiving and of the sending States shall assist each other in the conduct of enquiries and the collection of evidence.

2. The authorities of a force shall render all assistance within their power to ensure that articles liable to seizure by, or on behalf of, the customs or fiscal authorities of the receiving State are handed to those authorities.

3. The authorities of a force shall render all assistance within their power to ensure the payment of duties, taxes and penalties payable by members of the force or civilian component or their dependents.

4. Service vehicles and articles belonging to a force or to its civilian component, and not to a member of such force or civilian component, seized by the authorities of the receiving State in connection with an offence against its customs or fiscal laws or regulations shall be handed over to the appropriate authorities of the force concerned.

 

Article XIV

1. A force, a civilian component and the members thereof, as well as their dependents, shall remain subject to the foreign exchange regulations of the sending State and shall also be subject to the regulations of the receiving State.

2. The foreign exchange authorities of the sending and the receiving States may issue special regulations applicable to a force or civilian component or the members thereof as well as to their dependents.

Article XV

1. Subject to paragraph 2 of this Article, this Agreement shall remain in force in the event of hostilities to which the North Atlantic Treaty applies, except that the provisions for settling claims in paragraphs 2 and 5 of Article VIII shall not apply to war damage, and that the provisions of the Agreement, and, in particular of Articles III and VII, shall immediately be reviewed by the Contracting Parties concerned, who may agree to such modifications as they may consider desirable regarding the application of the Agreement between them.

2. In the event of such hostilities, each of the Contracting Parties shall have the right, by giving 60 days' notice to the other Contracting Parties, to suspend the application of any of the provisions of this Agreement so far as it is concerned. If this right is exercised, the Contracting Parties shall immediately consult with a view to agreeing on suitable provisions to replace the provisions suspended.

Article XVI

All differences between the Contracting Parties relating to the interpretation or application of this Agreement shall be settled by negotiation between them without recourse to any outside jurisdiction. Except where express provision is made to the contrary in this Agreement, differences which cannot be settled by direct negotiation shall be referred to the North Atlantic Council.

 

Article XVII

Any Contracting Party may at any time request the revision of any Article of this Agreement. The request shall be addressed to the North Atlantic Council.

Article XVIII

1. The present Agreement shall be ratified and the instruments of ratification shall be deposited as soon as possible with the Government of the United States of America, which shall notify each signatory State of the date of deposit thereof.

2. Thirty days after four signatory States have deposited their instruments of ratification the present Agreement shall come into force between them. It shall come into force for each other signatory State thirty days after the deposit of its instrument of ratification.

3. After it has come into force, the present Agreement shall, subject to the approval of the North Atlantic Council and to such conditions as it may decide, be open to accession on behalf of any State which accedes to the North Atlantic Treaty. Accession shall be effected by the deposit of an instrument of accession with the Government of the United States of America, which shall notify each signatory and acceding State of the date of deposit thereof. In respect of any State on behalf of which an instrument of accession is deposited, the present Agreement shall come into force thirty days after the date of the deposit of such instrument.

Article XIX

1. The present Agreement may be denounced by any Contracting Party after the expiration of a period of four years from the date on which the Agreement comes into force.

2. The denunciation of the Agreement by any Contracting Party shall be effected by a written notification addressed by that Contracting Party to the Government of the United States of America which shall notify all the other Contracting Parties of each such notification and the date of receipt thereof.

3. The denunciation shall take effect one year after the receipt of the notification by the Government of the United States of America. After the expiration of this period of one year, the Agreement shall cease to be in force as regards the Contracting Party which denounces it, but shall continue in force for the remaining Contracting Parties.

Article XX

1. Subject to the provisions of paragraphs 2 and 3 of this Article, the present Agreement shall apply only to the metropolitan territory of a Contracting Party.

2. Any State may, however, at the time of the deposit of its instrument of ratification or accession or at any time thereafter, declare by notification given to the Government of the United States of America that the present Agreement shall extend (subject, if the State making the declaration considers it to be necessary, to the conclusion of a special agreement between that State and each of the sending States concerned), to all or any of the territories for whose international relations it is responsible in the North Atlantic Treaty area. The present Agreement shall then extend to the territory or territories named therein thirty days after the receipt by the Government of the United States of America of the notification, or thirty days after the conclusion of the special agreements if required, or when it has come into force under Article XVIII, whichever is the later.

3. A State which has made a declaration under paragraph 2 of this Article extending the present Agreement to any territory for whose international relations it is responsible may denounce the Agreement separately in respect of that territory in accordance with the provisions of Article XIX.

In witness whereof the undersigned Plenipotentiaries have signed the present Agreement. Done in London this nineteenth day of June, 1951, in the English and French languages, both texts being equally authoritative, in a single original which shall be deposited in the archives of the Government of the United States of America. The Government of the United States of America shall transmit certified copies thereof to all the signatory and acceding States."

 

 

"Megállapodás az Észak-atlanti Szerzõdés tagállamai között fegyveres erõik jogállásáról

London, 1951. június 19.

Az 1949. április 4-én, Washingtonban aláírt Észak-atlanti Szerzõdés tagállamai

- tekintetbe véve, hogy egy tagállam fegyveres erõi megegyezés alapján egy másik tagállam területére küldhetõk, hogy annak területén szolgálatot lássanak el,

- szem elõtt tartva, hogy ezen Megállapodás a kiküldésre vonatkozó döntés és a kiküldés feltételeit nem határozza meg, és az továbbra is az érintett felek közötti külön megegyezések tárgyát képezi,

- kívánatosnak tartva mindazonáltal, hogy meghatározzák ezen fegyveres erõk helyzetét a másik állam területén való tartózkodásuk ideje alatt,

a következõkben állapodtak meg:

I. Cikk

Ezen Megállapodásban a kifejezések jelentése a következõ:

a) "fegyveres erõ" alatt az egyik Szerzõdõ Fél szárazföldi, haditengerészeti vagy légierejéhez tartozó személyi állomány értendõ, amely hivatalos szolgálattal összefüggõen az Észak-atlanti Szerzõdés másik Szerzõdõ Felének területén tartózkodik, szem elõtt tartva azt, hogy a két érintett Szerzõdõ Fél esetleges megállapodása alapján bizonyos személyek, egységek vagy alakulatok nem képezik a jelen megállapodás értelmében vett "fegyveres erõ" részét;

b) "polgári állomány" alatt az egyik Szerzõdõ Félhez tartozó fegyveres erõt kísérõ polgári személyek értendõek, akik az adott Szerzõdõ Fél fegyveres erejének alkalmazásában állnak, és akik nem hontalanok, valamint nem állampolgárai egy olyan államnak, amely nem tagja az Észak-atlanti Szerzõdésnek, illetve nem állampolgárai vagy állandó lakosai annak az államnak, ahol a fegyveres erõ tartózkodik;

c) "hozzátartozó" alatt a fegyveres erõ vagy polgári állomány tagjának házastársa, illetve általa eltartott gyermeke értendõ;

d) "küldõ állam" alatt az a Szerzõdõ Fél értendõ, amelyhez a fegyveres erõ tartozik;

e) "fogadó állam" alatt az a Szerzõdõ Fél értendõ, amelynek területén a fegyveres erõ vagy polgári állomány tartózkodik, akár ottani állomásozás, akár átvonulás céljából;

f) "a küldõ állam katonai hatóságai" alatt a küldõ állam azon hatóságai értendõk, melyeket az adott állam joga felhatalmaz arra, hogy az állam katonai jogszabályait fegyveres erõinek és polgári állományának tagjaival szemben érvényesítse;

g) "Észak-atlanti Tanács" alatt az a Tanács értendõ, amely az Észak-atlanti Szerzõdés 9. Cikke alapján került létrehozásra, illetve annak bármelyik segédszerve, amely felhatalmazást kapott nevében intézkedni.

2. Ezen Megállapodás épp úgy vonatkozik a Szerzõdõ Felek alsóbb szintû hatóságaira is, azokon a területeken, ahol a Megállapodás hatályos, illetve azokon a területeken, amelyekre hatálya a XX. Cikke alapján kiterjed, mint ahogy vonatkozik a Szerzõdõ Felek központi hatóságaira is, szem elõtt tartva azonban, hogy az alsóbb szintû hatóságok tulajdonát a VIII. Cikk értelmében nem lehet a Szerzõdõ Fél tulajdonának tekinteni.

II. Cikk

A fegyveres erõ, polgári állomány és ezek tagjainak, illetve hozzátartozóinak kötelessége a fogadó állam törvényeit tiszteletben tartani, és tartózkodni
minden olyan tevékenységtõl, amely ezen Megállapodás szellemével összeegyeztethetetlen, különösen a fogadó államban kifejtett bármilyen politikai tevékenységtõl. A küldõ államnak is kötelessége ennek érdekében megfelelõ intézkedéseket hozni.

III. Cikk

1. A jelen Cikk 2. bekezdésében részletezett feltételeknek, és a fogadó állam által a fegyveres erõ, illetve annak tagjai beutazásáról és kiutazásáról hozott elõírásoknak megfelelõen ezen állomány tagjai mentesülnek az útlevél és vízumszabályozás, valamint az idegenrendészeti eljárás alól a fogadó állam területére való beutazás és annak elhagyása során. Ugyancsak mentesülnek a fogadó államban érvényes, a külföldiek nyilvántartását és ellenõrzését érintõ szabályozás alól, nem tekinthetõek viszont jogosultnak a fogadó állam területén állandó tartózkodási vagy letelepedési jog megszerzésére.

2. A fegyveres erõ tagjainak kizárólag a következõ iratokkal kell rendelkeznie, amelyeket kérésre fel kell mutatni:

a) a küldõ állam által kiállított arcképes személyi igazolvány, névvel, születési idõponttal, beosztással - és ha van -, rendfokozattal és számmal,

b) a küldõ állam nyelvén, valamint angolul és franciául megírt egyéni vagy csoportos menetparancs, melyet a küldõ állam vagy az Észak-atlanti Szerzõdés Szervezetének megfelelõ szerve adott ki, s amely igazolja az egyén vagy csoport fegyveres erõhöz való tartozását és az elrendelt mozgást. A fogadó állam megkövetelheti, hogy a menetparancsot megfelelõ képviselõje ellenjegyezhesse.

3. A polgári állomány tagjainak és a hozzátartozóknak e státusát útlevelükben kell feltüntetni.

4. Ha a fegyveres erõ vagy a polgári állomány tagja kikerül a küldõ állam alkalmazásából és ezt követõen nem tér haza, a küldõ állam hatóságai késedelem nélkül tájékoztatják a fogadó állam hatóságait, megadva a szükséges részleteket. A küldõ állam hatóságai hasonlóképpen tájékoztatják a fogadó állam hatóságait abban az esetben, ha bármely tagjuk 21 napnál hosszabb idõtartamra engedély nélkül eltávozott.

5. Ha a fogadó állam kérelmezi a fegyveres erõ vagy a polgári állomány tagjának az állam területérõl történõ eltávolítását, illetve a fegyveres erõ vagy polgári állomány volt tagját vagy a tag, illetve volt tag családtagját kiutasítja, a küldõ állam hatóságainak felelõssége azokat saját területükön fogadni, vagy a fogadó állam területén kívül helyezésükre másképp intézkedni. Ez a bekezdés csak azokra a személyekre vonatkozik, akik nem állampolgárai a fogadó államnak, és mint a fegyveres erõ vagy polgári állomány tagjai léptek be az állam területére, vagy azzal a céllal, hogy ilyen tagokká váljanak, továbbá ezen személyek hozzátartozóira.

IV. Cikk

A fogadó államnak

a) vagy érvényesnek kell elfogadnia, vezetõi vizsga és díj nélkül, a küldõ állam vagy annak alsóbb szintû hatóságai által a fegyveres erõ, illetve polgári állomány tagja részére kiadott jogosítványt, vezetõi engedélyt, illetve katonai vezetõi engedélyt,

b) vagy saját vezetõi engedélyét, illetve jogosítványát kell kiállítania, vezetõi vizsga megkövetelése nélkül a fegyveres erõ vagy polgári állomány bármelyik tagjának, aki rendelkezik a küldõ állam, illetve annak alsóbb szintû hatóságai által kiállított polgári vagy katonai vezetõi engedéllyel vagy jogosítvánnyal.

V. Cikk

1. A fegyveres erõ tagjai általában katonai egyenruhát viselnek. Amennyiben a küldõ és fogadó állam között e kérdésben más megegyezés nem jön létre, a polgári öltözék viseletének szabályai azonosak a fogadó állam ez irányú elõírásaival. Reguláris egységek vagy alakulatok katonáinak határátlépéskor egyenruhát kell viselniük.

2. A fegyveres erõ vagy polgári állomány szolgálati jármûveinek a rendszámtáblán kívül egy megkülönböztetõ nemzeti jelzéssel is rendelkezniük kell.

VI. Cikk

A fegyveres erõ tagjai birtokolhatnak és viselhetnek fegyvert, azzal a feltétellel, hogy arra parancsaik szerint felhatalmazással rendelkeznek. A küldõ állam hatóságai megértõ hozzáállást tanúsítanak a fogadó állam ezzel kapcsolatos kívánságai iránt.

VII. Cikk

1. E Cikk elõírásai értelmében

a) a küldõ állam katonai hatóságai jogosultak a fogadó államon belül gyakorolni mindazon büntetõjogi vagy fegyelmi joghatóságukat, amivel a küldõ állam jogszabályai ruházzák fel õket minden olyan személlyel szemben, aki ezen állam katonai jogszabályainak hatálya alá esik;

b) a fogadó állam hatóságainak joghatósága van a fegyveres erõ vagy polgári állomány tagja, illetve hozzátartozója által a fogadó állam területén elkövetett, a fogadó állam törvényei szerint büntetendõ bûncselekmények esetében.

2. a) A küldõ állam katonai hatóságainak kizárólagos joghatósága van az adott állam katonai jogszabályainak hatálya alá esõ személyekkel szemben olyan bûncselekmények esetében, amelyek büntetendõk a küldõ állam jogszabályai szerint, de nem büntetendõk a fogadó állam jogszabályai szerint, ideértve a biztonságát érintõ bûncselekményeket is.

b) A fogadó állam hatóságainak kizárólagos joghatósága van a fegyveres erõ vagy polgári állomány tagjaival, illetve hozzátartozóival szemben olyan bûncselekmények esetében, amelyek büntetendõk a fogadó állam jogszabályai szerint, de nem büntetendõk a küldõ állam jogszabályai szerint, ideértve a biztonságát érintõ bûncselekményeket is.

c) Ezen bekezdés, illetve ezen Cikk 3. bekezdésének alkalmazásában az állam elleni bûncselekmények körébe tartoznak:

(i) hazaárulás,

(ii) rombolás, kémkedés és állam- vagy szolgálati titoksértés,

3. Párhuzamos joghatóság esetén a következõ szabályok alkalmazandók:

a) A küldõ állam katonai hatóságait illeti elsõbbség joghatóság gyakorlására a fegyveres erõ, illetve polgári állomány tagjaival szemben abban az esetben, amennyiben

(i) a bûncselekményt kizárólag ezen állam tulajdona vagy biztonsága, vagy kizárólag ezen állam fegyveres erõinek vagy polgári állományának tagjai, illetve hozzátartozóik személye vagy tulajdona ellen követték el,

(ii) a bûncselekmény szolgálati kötelezettség teljesítése közben elkövetett tevékenység vagy mulasztás.

b) Minden más bûncselekmény esetében a fogadó állam hatóságait illeti elsõbbség a joghatóság gyakorlására.

c) Ha az elsõdleges joghatósággal rendelkezõ állam úgy dönt, hogy nem gyakorolja joghatóságát, errõl a másik állam hatóságait a lehetõ leggyorsabban értesíti. Az elsõdleges joghatósággal rendelkezõ állam hatóságai megértõ hozzáállást tanúsítanak a másik államnak a joghatóságról való lemondás iránti kérelme iránt, azokban az esetekben, amikor az ilyen joglemondás az utóbbi állam számára különös jelentõséggel bír.

4. A fenti rendelkezések nem biztosítanak a küldõ állam katonai hatóságai számára joghatóságot azon személyek felett, akik a fogadó állam állampolgárai vagy annak állandó lakosai, kivéve, ha azok a küldõ állam fegyveres erejének állományába tartoznak.

5. a) A fogadó és a küldõ állam hatóságai együttmûködnek a fogadó állam területén a fegyveres erõ vagy polgári állomány tagja, illetve hozzátartozó õrizetbe vételében és átadásában annak a hatóságnak, amely a fenti rendelkezések alapján a joghatóságot gyakorolja.

b) A fogadó állam hatóságai késedelem nélkül értesítik a küldõ állam katonai hatóságait a fegyveres erõ vagy polgári állomány tagja, illetve ezek hozzátartozóinak õrizetbe vétele esetén.

c) A fegyveres erõ vagy polgári állomány fogadó állam joghatósága alá tartozó gyanúsított tagja, amennyiben az a küldõ állam õrizete alatt van, annak õrizetében is marad, ameddig a fogadó állam ellene vádat nem emel.

6. a) A fogadó és a küldõ állam hatóságai együttmûködnek a bûncselekményt érintõ összes szükséges nyomozati cselekmény végzésében, a bizonyítékok gyûjtésében és benyújtásában, beleértve ebbe a lefoglalást és adott esetben a bûnelkövetéssel kapcsolatos tárgyak átadását is. Az átadó fél azonban feltételül szabhatja, hogy az átadott tárgyak az általa meghatározott határidõn belüli visszaszolgáltatásra kerüljenek.

b) A Szerzõdõ Felek hatóságai értesítik egymást minden olyan ügyben történõ eljárásról, amelyben párhuzamos joghatóság áll fenn.

7. a) Halálbüntetés végrehajtására a fogadó államban nem kerülhet sor a küldõ állam hatóságai által, amennyiben a fogadó állam törvényhozása, jogalkotása hasonló esetben nem helyez kilátásba halálbüntetést.

b) A fogadó állam hatóságainak ezen Cikk alapján megértõ hozzáállást kell tanúsítaniuk a küldõ állam azon kérésével szemben, hogy a fogadó állam hatóságai együttmûködjenek a küldõ állam hatóságai által kiszabott börtönbüntetés végrehajtásában a fogadó állam területén.

8. Ahol ezen Cikk rendelkezései alapján egy vádlottat az egyik Szerzõdõ Fél hatóságai bíróság elé állítottak, és vele szemben felmentõ ítélet vagy elmarasztaló ítélet született, és az illetõ személy szabadságvesztés büntetését tölti, vagy azt már letöltötte, illetve kegyelemben részesült, ugyanazon állam területén, ugyanazon bûncselekmény miatt nem állítható ismét bíróság elé egy másik Szerzõdõ Fél hatóságai által. E bekezdés azonban nem korlátozza a küldõ állam katonai hatóságait azon jogukban, hogy a fegyveres erejének tagját bíróság elé állítsák a szolgálati-fegyelmi szabályok bármilyen megszegéséért abból a tevékenységbõl vagy mulasztásból eredõen, amely olyan bûncselekményt valósított meg, mely miatt õt a másik Szerzõdõ Fél hatóságai már bíróság elé állították.

9. Amennyiben a fegyveres erõ vagy polgári állomány tagja, illetve hozzátartozó ellen a fogadó állam büntetõeljárást folytat, az illetõ személynek joga van

a) késedelem nélküli és gyors bírói eljárásra;

b) arra, hogy a tárgyalást megelõzõen tájékoztassák az ellene felhozott részletes vádról vagy vádakról;

c) arra, hogy a rá terhelõ vallomást tevõ tanúkkal szembesítsék;

d) arra, hogy kötelezõ eljárás keretében felkutassák a számára kedvezõ tanúkat, amennyiben azok a fogadó állam joghatósága alá tartoznak;

e) saját választása szerinti jogi képviseletre, illetve szabad vagy támogatásul rendelt jogi védelemre a fogadó államban való tartózkodása alatt az ott érvényben lévõ feltételek szerint;

f) arra, hogy amennyiben szükségesnek tartja, megfelelõ tolmács álljon rendelkezésére, és

g) arra, hogy kapcsolatot tarthasson fenn a küldõ állam kormányának képviselõjével, és amennyiben azt a bírósági eljárás szabályai megengedik, ezen képviselõ részt vehessen a tárgyaláson.

10. a) A fegyveres erõ reguláris katonai egységeinek vagy alakulatainak jogukban áll, hogy rendészetileg felügyeljenek minden olyan tábort, létesítményt vagy más objektumot, amit a fogadó állammal kötött megállapodás alapján használnak. A fegyveres erõ katonai rendõrsége megtehet minden megfelelõ intézkedést annak érdekében, hogy biztosítsa a rendet és biztonságot ezekben az objektumokban.

b) Ezeken az objektumokon kívül e katonai rendõrség alkalmazására csak a fogadó állam hatóságaival megkötött megállapodások alapján kerülhet sor együttmûködésben ezen hatóságokkal, olyan mértékben, ami szükséges a fegyveres erõ tagjai közötti rend és fegyelem fenntartásához.

11. Mindegyik Szerzõdõ Fél olyan jogalkotásra törekszik, amelyet szükségesnek tart annak érdekében, hogy biztosítsa területén más Szerzõdõ Felek létesítményeinek, felszerelésének, tulajdonának, iratainak és hivatalos információinak megfelelõ biztonságát és védelmét, és az e célból megalkotott jogszabályok esetleges megszegõinek felelõsségre vonását.

VIII. Cikk

1. A Szerzõdõ Felek lemondanak más Szerzõdõ Féllel szemben minden kártérítés iránti igényükrõl a tulajdonukat képezõ és szárazföldi, tengerészeti vagy légi erejük által használt javaikban okozott kár esetén, amennyiben a kár

(i) okozója a másik Szerzõdõ Fél fegyveres erejének tagja vagy polgári alkalmazottja, és a károkozás az Észak-atlanti Szerzõdés tevékenységével kapcsolatos szolgálatteljesítés közben történt, vagy

(ii) a másik Szerzõdõ Fél tulajdonában lévõ és fegyveres ereje által használt gépjármû, hajó vagy légijármû alkalmazása során keletkezett, feltéve, hogy vagy a károkozó gépjármû, hajó vagy légijármû az Észak-atlanti Szerzõdés mûveleteivel kapcsolatban került alkalmazásra, illetve, hogy a kár így használt tulajdonban keletkezett.

Tengeri mentés címén jelentkezõ igényérõl egy Szerzõdõ Fél bármely más Szerzõdõ Féllel szemben lemond, amennyiben a megmentett hajó vagy rakomány az egyik Szerzõdõ Fél tulajdonában és fegyveres erõi használatában volt az Észak-atlanti Szerzõdés mûveleteivel kapcsolatban.

2. a) Az 1. bekezdés szerint okozott, illetve felmerült és az egyik Szerzõdõ Fél saját területén lévõ másfajta tulajdonában okozott vagy keletkezett kár esetén más Szerzõdõ Fél felelõsségének kérdését - amennyiben az érintett Felek másképp meg nem egyeznek - egy, a jelen bekezdés b) pontjának megfelelõen választott döntõbíró határozza meg és becsüli fel a kár mértékét. A döntõbíró feladata, hogy ugyanazon balesettel kapcsolatos ellenigény tekintetében is döntést hozzon.

b) Az a) pontban megnevezett döntõbíró az érintett Szerzõdõ Felek közötti megállapodás eredményeként a fogadó állam azon állampolgárai közül kerül kiválasztásra, akik magas jogi tisztséggel rendelkeznek vagy rendelkeztek. Amennyiben az érintett Szerzõdõ Felek nem képesek két hónapon belül a döntõbíró személyében megegyezni, bármelyikük felkérheti az Észak-atlanti Tanács Elnökét, hogy jelöljön ki egy személyt az elõbb említett képesítéssel.

c) A döntõbíró által hozott döntés végleges és kötelezõ érvényû a Szerzõdõ Felekre.

d) A döntõbíró által megítélt kártérítés összege ezen Cikk 5. pontja e) (i), (ii), és (iii) alpontjainak rendelkezéseivel összhangban kerül felosztásra.

e) A döntõbíró díját az érintett Felek megállapodásban határozzák meg, és azt a munkavégzéséhez szükséges költségekkel együtt egyenlõen viselik.

f) Mindazonáltal mindegyik Szerzõdõ Fél lemond kártérítési igényérõl, mindazon esetekben, amennyiben az okozott kár összege kisebb, mint:

Belgium: B.fr. 70.000

Kanada: $ 1.460

Dánia: Kr. 9.670

Franciaország: F.fr. 490.000

Izland: Kr. 22.800

Olaszország: Li. 850.000

Luxemburg: L.fr. 70.000

Hollandia: Fl. 5.320

Norvégia: Kr. 10.000

Portugália: Es. 40.250

Egyesült Királyság: £ 500

Egyesült Államok: $ 1.400

Minden más Szerzõdõ Fél, melynek tulajdonát kár éri ugyanazon baleset során, szintén lemond kártérítési igényérõl, amennyiben a kár összege nem éri el a fenti összeget. A valutaárfolyamokban történõ jelentõs változások esetén a Szerzõdõ Felek megállapodnak ezen összegek megfelelõ kiigazításáról.

3. Ezen Cikk 1. és 2. bekezdésének alkalmazása esetén a "Szerzõdõ Fél tulajdona" kifejezés értelmezésébe hajó esetében beletartozik a személyzet nélkül bérbe vett, ideiglenesen használatba vett és lefoglalt hajó is (kivéve, ha a kockázatot és a felelõsséget viselõ személy más mint a Szerzõdõ Fél).

4. A Szerzõdõ Felek lemondanak a másik Szerzõdõ Féllel szembeni teljes kártérítési követelésükrõl a fegyveres erõ bármely tagját ért személyi sérülés vagy haláleset esetén, amennyiben az adott személyt kötelességteljesítés közben érte.

5. Azok a követelések, melyek a fegyveres erõ vagy polgári állomány tagjának szolgálati kötelességteljesítés közbeni tevékenységébõl, illetve mulasztásából erednek, vagy minden olyan más jellegû tevékenységbõl, mulasztásból, illetve eseménybõl származnak, amiért a jogi felelõsséget a fegyveres erõ vagy a polgári állomány viseli (kivéve a szerzõdésbõl eredõ követeléseket, vagy amelyekre ezen Cikk 6. és 7. bekezdése az érvényes), és amely esetben a kár a fogadó állam területén egy Szerzõdõ Feleken kívüli harmadik felet ért, a következõ szabályok szerint kerülnek rendezésre a fogadó állam által:

a) A kártérítési igényeket a fogadó állam saját fegyveres erõi tevékenységébõl eredõ kártérítési igényekre vonatkozó jogszabályaival összhangban kell benyújtani, mérlegelni, rendezni és elbírálni.

b) Az ilyen jellegû követeléseket általában a fogadó állam elégíti ki, és az egyezség vagy ítélet alapján meghatározott összeget a fogadó állam saját pénznemében fizeti ki.

c) Ilyen kifizetés, a fogadó állam hatáskörrel és illetékességgel rendelkezõ bírósága elõtti egyezség vagy ítélet alapján, vagy a kifizetés bíróság általi végleges elutasítása, végleges és kötelezõ a Szerzõdõ Felekre.

d) Minden, a fogadó állam által kielégített követelésrõl tájékoztatni kell az érintett küldõ államokat, mellékelve az összes részletet és a követelésbõl való részesedés javasolt elosztását az alább részletezett e) pont (i), (ii) és (iii) alpontoknak megfelelõen. A válaszadásra nyitva álló kéthónapos határidõ elteltével a követelésbõl való részesedés javasolt elosztását elfogadottnak kell tekinteni.

e) A követeléseknek a jelen Cikk elõbbi pontjaiban és a 2. bekezdésében leírtaknak megfelelõ kielégítése során felmerülõ költségek a Szerzõdõ Felek között a következõképpen kerülnek felosztásra:

(i) amennyiben egy küldõ állam egyedül felelõs, a megítélt összeg kifizetése 25 százalékban a fogadó államot, 75 százalékban pedig a küldõ államot terheli,

(ii) amennyiben több állam felelõs az okozott kárért, a megítélt összeg fizetési terhe az érintett Szerzõdõ Felek között egyenlõ arányban kerül felosztásra, ha azonban a fogadó állam nem tartozik a felelõs államok körébe, hozzájárulása a küldõ államok hozzájárulásának fele,

(iii) amennyiben a kárt a Szerzõdõ Felek fegyveres erõi okozták, és a felelõsséget külön egy vagy több fegyveres erõnek tulajdonítani nem lehet, a megítélt összeg fizetési terhe az érintett felek között egyenlõ arányban kerül felosztásra, ha azonban a fogadó állam nem tartozik azon államok körébe, amelyek fegyveres erõi a kárt okozták, hozzájárulása az érintett küldõ államok hozzájárulásának fele,

(iv) félévenként a fogadó állam nyilatkozatot tesz közzé az adott féléves idõszakban általa kifizetett összegekrõl azokkal az esetekkel kapcsolatban, amelyeknél a fizetési kötelezettség terhének százalékos arányáról megállapodás született, és azt eljuttatja az érintett küldõ államokhoz, csatolva egy megtérítési kérelmet. A megtérítés a fogadó állam pénznemében a lehetõ legkorábbi idõpontban történik.

f) Azokban az esetekben, amikor a jelen bekezdés b) és e) pontjának teljesítése egy Szerzõdõ Félnek komoly nehézséget okozna, kérelemmel fordulhat az Észak-atlanti Tanácshoz, egy más természetû rendezésben való megegyezés érdekében.

g) A fegyveres erõ vagy polgári állomány tagja a fogadó államban nem vonható bírósági eljárás alá az ellene hozott ítélet végrehajtása érdekében olyan ügyben, mely szolgálati kötelességének teljesítésébõl származik.

h) Eltekintve azoktól az esetektõl, amelyeknél a jelen bekezdés e) pontja alkalmazandó azokra a követelésekre, melyekre ezen Cikk 2. bekezdése érvényes, e bekezdés rendelkezései nem alkalmazandók olyan követelésekre, melyek egy hajó irányításának vagy tevékenységének, illetve szállítmány berakodásának, szállításának vagy kirakodásának következtében, vagy azokkal összefüggésben keletkeztek, kivételt képeznek ez alól azon követelések, melyek személyi sérüléssel vagy halálesettel járnak, s amelyekre ezen Cikk 4. bekezdése nem vonatkozik.

6. A fegyveres erõ vagy polgári állomány tagjaival szembeni követelések, melyek szolgálati kötelességteljesítésen kívüli jogellenes tevékenységbõl vagy mulasztásból keletkeztek, a következõképpen kezelendõk:

a) A fogadó állam hatóságainak tisztességes és igazságos módon meg kell vizsgálniuk a követelést és megállapítani az igénylõknek nyújtandó kártérítés mértékét, figyelembe véve az eset körülményeit, beleértve ebbe a sértett fél szerepét is, és az ügyrõl jelentést kell készíteniük.

b) A jelentést eljuttatják a küldõ állam hatóságaihoz, amelyek ezt követõen késedelem nélkül döntést hoznak arról, hogy felajánlják-e a fizetés ex gratia (vita nélküli) módját, és ha igen, milyen összeg erejéig.

c) Amennyiben az ex gratia fizetés felajánlása megtörtént, és azt a követeléssel élõ fél követelése teljes kielégítéseként fogadja el, a küldõ állam hatóságai a kifizetést maguk intézik, tájékoztatva a fogadó állam hatóságait döntésükrõl és a kifizetett összeg nagyságáról.

d) E bekezdés rendelkezései nem érintik a fogadó állam bíróságainak joghatóságát, hogy eljárást indítsanak a fegyveres erõ vagy polgári állomány tagjával szemben, mindaddig, amíg a követeléssel élõ fél igényének teljes kielégítése meg nem történt.

7. A küldõ állam fegyveres erejéhez tartozó jármûvek engedély nélküli használatából származó követelések a jelen Cikk 6. bekezdésében foglaltaknak megfelelõen kezelendõk, kivéve, amennyiben a fegyveres erõ vagy polgári állomány jogi felelõssége fennáll.

8. Ha annak kérdése, hogy a fegyveres erõ vagy polgári állomány tagjának jogellenes tevékenysége vagy mulasztása szolgálati kötelességteljesítés közben történt-e vagy sem, illetve annak kérdése, hogy a küldõ állam fegyveres erejéhez tartozó jármû használata engedélyezett volt-e vagy sem, vita tárgyát képezi, a kérdés a jelen Cikk 2. bekezdésének b) pontjában foglaltaknak megfelelõen választott döntõbíróhoz továbbítandó, akinek ezzel kapcsolatos döntése véglegesnek és kötelezõnek tekintendõ.

9. A küldõ állam nem kérelmezi fegyveres ereje vagy polgári állománya tagjának a fogadó állam polgári bírósági joghatóságával szembeni mentességét, kivéve a jelen Cikk 5. bekezdésének g) pontjában foglaltak szerint.

10. A küldõ és fogadó állam hatóságai együttmûködnek a bizonyítékok gyûjtésében azon követelések méltányos vizsgálata és rendezése érdekében, amelyekben a Szerzõdõ Felek érintve vannak.

IX. Cikk

1. A fegyveres erõ vagy polgári állomány tagjai és azok hozzátartozói a fogadó állam állampolgáraival megegyezõ feltételek szerint szerezhetik be a fogyasztásukhoz szükséges helyi termékeket és élhetnek az általuk igényelt szolgáltatásokkal.

2. A fegyveres erõ vagy polgári állomány ellátásához szükséges helyi forrásból igényelt javai beszerzését általában azok a hatóságok végzik el, amelyek az ilyen javakat a fogadó állam fegyveres ereje számára is beszerzik. Annak elkerülése érdekében, hogy e beszerzés a fogadó állam gazdaságára kedvezõtlen hatással legyen, az adott állam hatáskörrel rendelkezõ hatóságai, amennyiben szükséges, megjelölhetnek bármely terméket, melyek beszerzése korlátozás vagy tiltás alá esik.

3. A már érvényben lévõ, vagy a jövõben a küldõ és a fogadó állam meghatalmazott képviselõi által megkötendõ megállapodásoknak megfelelõen a fogadó állam hatóságait kizárólagos felelõsség terheli a megfelelõ intézkedésekért, hogy a fegyveres erõ vagy polgári állomány számára az általa igényelt épületek, telkek, létesítmények, akárcsak az ezekkel kapcsolatos szolgáltatások hozzáférhetõk legyenek. Ezeknek a megállapodásoknak és intézkedéseknek, amennyire lehetséges összhangban kell lenniük a fogadó állam hasonló állományának elszállásolását és elhelyezését rendezõ szabályozással. Kifejezetten ellentétes tartalmú szerzõdés hiányában, a fogadó állam jogszabályai határozzák meg azokat a jogokat és kötelezettségeket, amelyek az épületek, telkek, létesítmények és szolgáltatások használatára vonatkoznak.

4. A fegyveres erõ vagy polgári állomány helyi polgári munkaerõigényét a fogadó állam hasonló igényeivel megegyezõ módon, és a fogadó állam hatóságainak segítségével, munkaügyi közvetítõ szerv révén kell kielégíteni. Az alkalmazás és a munka feltételeire és különösen a munkabérre, a kiegészítõ juttatásokra és a munkavédelemre a fogadó állam jogszabályaiban foglaltak az irányadók. A fegyveres erõ vagy polgári állomány alkalmazásában lévõ polgári személyeket semmilyen célból sem lehet a fegyveres erõ vagy polgári állomány részének tekinteni.

5. Ha a fegyveres erõ vagy polgári állomány az állomásozásának helyén kielégítõ egészségügyi vagy fogászati létesítménnyel nem rendelkezik, tagjai és azok hozzátartozói ugyanazokkal a feltételekkel vehetik igénybe az egészségügyi és fogászati ellátást, ideértve a kórházi kezelést is, mint a fogadó állam hasonló állományú tagjai.

6. A fogadó állam a lehetõ legkedvezõbb elbírálásban részesíti a fegyveres erõ, illetve polgári állomány utazási eszközök és díjkedvezmények iránti kérelmeit. Ezen eszközök és kedvezmények az érintett kormányok között kötendõ külön megállapodások tárgyát képezik.

7. A Szerzõdõ Felek közötti általános vagy részletes pénzügyi megállapodásnak megfelelõen, a fegyveres erõ hatóságai a jelen Cikk 2., 3., 4. és szükség szerint 5., 6. bekezdésében részletezett termékekért, szállásért és szolgáltatásokért a helyi pénznemben, azonnal fizetnek.

8. Sem fegyveres erõ, sem polgári állomány, sem azok tagjai, sem a hozzátartozók nem élveznek ezen Cikk értelmében bármilyen mentességet adók vagy vámok alól, melyek a fogadó állam pénzügyi jogszabályai alapján a beszerzésekkel és szolgáltatásokkal kapcsolatban kerülnek felszámításra.

X. Cikk

1. Ha az adózás bármely formájának fennállása a fogadó államban az állandó tartózkodástól és a letelepedéstõl függ, akkor az az idõszak, melyet a fegyveres erõ vagy polgári állomány tagja az adott ország területén tölt kizárólag e minõségével összefüggésben, nem tekinthetõ az adott országban való tartózkodásnak vagy a lakóhely, illetve tartózkodási hely megváltoztatásának az említett adózási rendszer szempontjából. A fegyveres erõ vagy polgári állomány tagjai e jogcímük alapján mentesek a fogadó állam adózása alól a küldõ állam által nyújtott munkabérükre és egyéb juttatásaikra nézve, valamint fizikai kiterjedéssel bíró ingó javaikra, melyeknek jelenléte kizárólag a fogadó államban való ideiglenes tartózkodásuknak tulajdonítható.

2. Ezen Cikk adómentességi rendelkezései nem érintik a fegyveres erõ vagy polgári állomány tagjának esetlegesen a fogadó állam területén folytatott olyan nyereségérdekelt vállalkozása utáni adózását, mely nem a fegyveres erõ vagy polgári állomány tagjaként végzett munkája, és eltekintve az 1. bekezdésben tárgyalt munkabértõl, juttatástól és fizikai kiterjedéssel bíró ingóságoktól, e rendelkezések nem érintik azokat az adófizetési kötelezettségeket sem, amelyek rájuk, figyelembe véve a fogadó államon kívüli tartózkodási vagy lakhelyet is, ezen állam jogszabályai szerint érvényesek.

3. Ezen Cikk nem vonatkozik a XI. Cikk 12. bekezdésében meghatározott "vámra".

4. Ezen Cikk értelmében a "fegyveres erõ és polgári állomány tagja" fogalom nem tartalmazza azokat a személyeket, akik a fogadó állam állampolgárai.

XI. Cikk

1. Kivéve, ha ezen Megállapodás kifejezetten másképp nem rendelkezik, a fegyveres erõk vagy polgári állomány tagjai mind hozzátartozóik, a fogadó állam vámhatóságai által alkalmazott törvények és szabályok hatálya alá esnek. A fogadó állam hatóságai jogosultak a fogadó állam törvényeiben és szabályaiban meghatározott általános feltételek között, megmotozni a fegyveres erõ vagy polgári állomány tagjait és azok hozzátartozóit, illetve átvizsgálni azok csomagjait és jármûveit, és az ide vonatkozó törvények és szabályok alapján bizonyos tételeket lefoglalni.

2. a) A fegyveres erõ vagy polgári állomány szolgálati jármûveinek saját meghajtással történõ ideiglenes behozatala és kivitele mentes a vámfizetés alól, egy olyan három példányban kitöltött nyomtatvány felmutatása esetén, amely ezen Megállapodás függelékében található.

b) Az ilyen jármûvek nem saját meghajtással történõ ideiglenes behozatalát ezen Cikk 4. bekezdése, kivitelét a 8. bekezdése szabályozza.

c) A fegyveres erõ vagy polgári állomány szolgálati jármûvei mentesülnek az úthasználat után fizetendõ adó alól.

3. Hivatalos pecséttel ellátott hivatalos okiratok nem vethetõk vámvizsgálat alá. A bármilyen jogállású futároknak, akik ezen okiratokat szállítják, rendelkezniük kell egyéni menetparanccsal, mely a III. Cikk 2. bekezdésének b) pontja szerint került kiállításra. Ezen menetparancsnak tartalmaznia kell a szállított küldemények számát és egy igazolást arról, hogy azok kizárólag hivatalos iratokat tartalmaznak.

4. Fegyveres erõ vámmentesen hozhat be felszerelést, megfelelõ mennyiségû élelmiszert, ellátmányt és más javakat, ha azok kizárólag a fegyveres erõ, illetve - amennyiben azt a fogadó állam megengedi - a polgári állomány és a hozzátartozók által kerül felhasználásra. E vámmentes behozatal során a belépési hely vámhivatalában más, megegyezés szerint meghatározott, vámiratokkal együtt át kell adni egy hivatalos igazolást is, amelynek formájában a fogadó és küldõ állam megállapodott, és amelyet a küldõ állam által erre felhatalmazott személy aláírásával ellátott. Az igazolás aláírására felhatalmazott személy kinevezését, valamint a felhasználandó aláírások és pecsétek mintáit el kell juttatni a fogadó állam vámhatóságaihoz.

5. A fegyveres erõ tagja szolgálatának a fogadó államban történõ megkezdése céljából és bármely hozzá csatlakozó hozzátartozója elsõ beutazása alkalmából vámmentesen hozhatja be személyes ingóságait és bútorait szolgálatának idõtartamára.

6. Fegyveres erõ vagy polgári állomány tagjai ideiglenesen vámmentesen hozhatják be személygépjármûveiket saját, illetve hozzátartozóik használatára. Ezen Cikk azonban nem kötelezi a fogadó államot, hogy a személygépjármû tulajdonosát az úthasználat után fizetendõ adó alól mentesítse.

7. A fegyveres erõ hatóságainak azon behozatala, amely nem a fegyveres erõ vagy a polgári állomány kizárólagos felhasználására történt, és a fegyveres erõ vagy polgári állomány tagjai által eszközölt azon behozatal, amelyre ezen Cikk 5. és 6. bekezdése nem vonatkozik, ezen Cikk értelmében nem mentes a vám és egyéb kötelezettségek alól.

8. Azok a javak, melyek vámmentesen kerültek behozatalra a 2. bekezdés b) pontja, a 4., 5. vagy 6. bekezdés alapján:

a) szabadon kivihetõk, feltéve, hogy a 4. bekezdés alapján behozott tételek esetében az abban foglaltaknak megfelelõ igazolás a vámhivatalnál bemutatásra kerül; a vámszervek azonban megvizsgálhatják, hogy a kivitelre kerülõ javak megegyeznek-e az igazoláson szereplõ tételekkel, és azok a 2. bekezdés b) pont, illetve 4., 5. vagy 6. bekezdés alapján kerültek-e behozatalra;

b) rendes körülmények között nem idegeníthetõk el a fogadó államban, sem adásvétel, sem ajándékozás útján; bizonyos esetekben mindazonáltal az elidegenítés engedélyezhetõ a fogadó állam érintett hatóságai által elõírt feltételekkel (például vám és adó fizetése és a kereskedelmi és értékpapír-felügyelet elõírásainak betartása).

9. A fogadó államban beszerzett javak csak a fogadó államban érvényben lévõ rendelkezéseknek megfelelõen kerülhetnek kivitelre.

10. A határon átkelõ reguláris katonai egységek és alakulatok a vámhatóságok részérõl különleges elbánásban részesítendõk, feltéve, ha az érintett hatóságok errõl megfelelõ idõben tájékoztatást kaptak.

11. A fegyveres erõ és polgári állomány szolgálati jármûveiben, légijármûveiben és hajóiban felhasznált üzemanyag-, olaj- és kenõanyag-ellátást a fogadó állam különleges elbánásban részesíti, annak érdekében, hogy az mentes legyen minden vámtól és adótól.

12. Ezen Cikk 1-10. bekezdésében:

a "vám" kifejezés alatt azok a vámilletékek és adók értendõk, amelyek behozatal és kivitel esetén fizetendõk, kivéve azokat az illetékeket és adókat, melyek nem mások mint teljesített szolgáltatások költségei;

a "behozatal" tartalmába beletartozik a vámraktárakból történõ, vagy az állandó vámõrizetbõl történõ kivitel, feltéve, ha az érintett javakat nem a fogadó állam területén termesztették vagy készítették.

13. Ezen Cikk rendelkezései az érintett javakkal kapcsolatban nemcsak azoknak a fogadó államba történõ behozatala vagy az onnan történõ kivitele esetén alkalmazandók, hanem akkor is, ha azokat átszállítják a Szerzõdõ Fél területén, ilyen értelemben a "fogadó állam" kifejezés ezen Cikk értelmezésében bármelyik Szerzõdõ Félre vonatkozhat, amelynek területén e javak áthaladnak.

XII. Cikk

1. A fogadó állam vám- és pénzügyõr hatóságai a jelen Megállapodásban szereplõ vám- és pénzügyi mentességek megadásának feltételéül olyan rendelkezések vagy engedmények betartását írhatják elõ, amelyeket szükségesnek tartanak a visszaélések megakadályozása érdekében.

2. Ezen hatóságok megtagadhatják ezen Megállapodásban szereplõ bármely mentesség megadását a fogadó állam területére történõ behozatalkor olyan javak esetében, melyeket az adott országban termesztettek, gyártottak, vagy állítottak elõ, s melyeknek kivitele adó és vám fizetése és visszatérítése nélkül történt, mely adó és vám ilyen kivitel esetén felszámítandó lett volna. A vámraktárakból visszavont javakat behozott javaknak kell tekinteni, amennyiben vámraktárbeli letétbe helyezésük által exportálandó javaknak minõsülnének.

XIII. Cikk

1. Annak érdekében, hogy a vám- és pénzügyi szabályozás elleni bûncselekményeket megakadályozzák, a fogadó állam és a küldõ állam hatóságai együttmûködnek a vizsgálatok folytatásában és a bizonyítékok gyûjtésében.

2. A fegyveres erõ hatóságainak minden segítséget meg kell adniuk annak érdekében, hogy a fogadó állam vám- és pénzügyi hatóságai által, vagy az õ nevükben lefoglalandó javak ezen hatóságoknak átadásra kerüljenek.

3. A fegyveres erõ hatóságainak minden segítséget meg kell adniuk annak érdekében, hogy a fegyveres erõ vagy polgári állomány tagjai, illetve hozzátartozóik által fizetendõ vámok, adók és büntetések kifizetését biztosítsák.

4. A fogadó állam hatóságai által a vám- és pénzügyi jogszabályok megsértése miatt lefoglalásra került szolgálati jármûveket és más javakat, melyek a fegyveres erõ és polgári állományának - és nem azok tagjának - tulajdonát képezik, átadják az érintett fegyveres erõ megfelelõ hatóságainak.

XIV. Cikk

1. A fegyveres erõre, a polgári állományra, azok tagjaira, valamint hozzátartozóikra továbbra is vonatkoznak a küldõ állam devizajogszabályai, valamint a fogadó állam ide vonatkozó jogszabályai.

2. A küldõ és a fogadó államok devizahatóságai a fegyveres erõre és a polgári állományra, azok tagjaira, valamint hozzátartozóikra vonatkozó külön rendelkezéseket bocsáthatnak ki.

XV. Cikk

1. Ezen Cikk 2. bekezdése értelmében ez a Megállapodás érvényben marad az Észak-atlanti Szerzõdést érintõ háborús cselekmények esetén is, kivéve, a VIII. Cikk 2. és 5. bekezdés, kártérítésre vonatkozó rendelkezéseit, melyek nem alkalmazandók háborús károkra, továbbá az érintett Szerzõdõ Felek azonnal felülvizsgálják a Megállapodás rendelkezéseit, különös tekintettel a III. és a VII. Cikkre, s olyan változtatásokat eszközölhetnek, amelyeket elõnyösnek találnak a Megállapodás közös alkalmazása szempontjából.

2. Ilyen háborús cselekmények esetén minden Szerzõdõ Fél, érintettsége mértékéig jogosult felfüggeszteni a többi Szerzõdõ Félhez intézett jegyzékkel, 60 napos határidõvel ezen Megállapodás bármely rendelkezése alkalmazását. Amennyiben élnek ezzel a joggal, a Szerzõdõ Feleknek azonnal konzultálniuk kell az ügyben, hogy a felfüggesztett rendelkezést megfelelõre váltsák fel.

XVI. Cikk

Ezen Megállapodás értelmezésében vagy alkalmazásában a Szerzõdõ Felek között felmerülõ valamennyi nézeteltérést tárgyalásos úton kell megoldani, külsõ igazságszolgáltatás igénybevétele nélkül. Ha ezen Megállapodás kifejezetten másképp nem rendelkezik, a közvetlen tárgyalás útján el nem rendezett nézetkülönbségeket az Észak-atlanti Tanács elé kell terjeszteni.

XVII. Cikk

Bármely Szerzõdõ Fél bármikor kérheti ezen Megállapodás bármely Cikkének felülvizsgálatát. A kérelmet az Észak-atlanti Tanácshoz kell eljuttatni.

XVIII. Cikk

1. Ezen Megállapodás megerõsítést kíván, s a megerõsítésrõl szóló okiratokat az Amerikai Egyesült Államok Kormányánál kell a lehetõ legrövidebb idõn belül letétbe helyezni, amely majd értesíti az aláíró államokat a letétbe helyezés idõpontjáról.

2. Harminc nappal azután, hogy négy aláíró ország letétbe helyezte a megerõsítésrõl szóló okiratait, ezen Megállapodás hatályba lép közöttük. Más aláíró országok tekintetében is 30 nappal a megerõsítésrõl szóló okiratok letétbe helyezése után lép hatályba a Megállapodás.

3. Hatálybalépése után, ezen Megállapodás az Észak-atlanti Tanács jóváhagyása, illetve az általa meghatározott feltételek szerint nyitva áll bármely, az Észak-atlanti Szerzõdéshez csatlakozó állam számára. A csatlakozás a csatlakozási okiratoknak az Amerikai Egyesült Államok Kormányánál történõ letétbe helyezésével történik, amely azok letétbe helyezésének idõpontjáról valamennyi aláíró és csatlakozó államot értesíti. Bármely, csatlakozási okiratot letétbe helyezõ állam vonatkozásában ezen Megállapodás 30 nappal a letétbe helyezés után lép hatályba.

XIX. Cikk

1. Ezen Megállapodás hatálybalépésének idõpontjától számított négy év elteltével azt bármely Szerzõdõ Fél felmondhatja.

2. Bármely Szerzõdõ Fél részérõl ezen Megállapodás felmondása az Amerikai Egyesült Államok Kormányához írásban eljuttatott jegyzék formájában történik, amely a többi Szerzõdõ Felet értesíti e jegyzékrõl és kézhezvételének idõpontjáról.

3. A felmondás az Amerikai Egyesült Államok Kormányához eljuttatott jegyzék kézhezvételétõl számított egy év elteltével lép érvénybe. Ezen egyéves idõszak eltelte után, a Megállapodás hatálya megszûnik a felmondását kezdeményezõ Szerzõdõ Fél vonatkozásában, a többi Szerzõdõ Fél számára azonban továbbra is hatályban marad.

XX. Cikk

1. A jelen Cikk 2. és 3. bekezdése rendelkezéseinek fenntartásával ezen Megállapodás csak a Szerzõdõ Felek anyaországi területeire vonatkozik.

2. Bármely állam azonban, a megerõsítésrõl szóló vagy csatlakozási dokumentumainak letétbe helyezésekor, vagy ezt követõen bármikor, az Amerikai Egyesült Államok Kormányához intézett jegyzék formájában kinyilváníthatja, hogy ezen Megállapodás kiterjed (abban az esetben, ha a jegyzéket intézõ állam ezt fontosnak tartja, az adott állam és a küldõ államok között létrejött külön megállapodással) bármely olyan területekre, amelyek nemzetközi kapcsolataiért felelõs az Észak-atlanti Szerzõdés területén belül. Ezen Megállapodás ebben az esetben kiterjed azon területre vagy területekre is, amelyeket megneveztek benne, 30 nap elteltével az errõl szóló jegyzéknek az Amerikai Egyesült Államok Kormánya általi kézhezvételét követõen, vagy - amennyiben külön igény van rá - 30 nappal a külön megállapodás létrejöttét követõen, illetve a XVIII. Cikk alapján történõ érvénybelépéssel, attól függõen, hogy ezek közül melyik következik be késõbb.

3. Azon állam, amely ezen Megállapodás jelen Cikke 2. bekezdése értelmében a hatályt kiterjesztette bármely olyan területre, melynek nemzetközi kapcsolataiért felelõs, ezen terület vonatkozásában részlegesen is felmondhatja a Megállapodást a XIX. Cikk rendelkezéseivel összhangban.

Mindennek hiteléül az alulírott meghatalmazottak aláírásukkal hitelesítették ezt a Megállapodást Londonban, 1951. júniusának 19. napján, angol és francia nyelven, amelyek mindegyike egyaránt hiteles, egy eredeti példányban, amit az Amerikai Egyesült Államok Kormányának levéltárában kell letétbe helyezni. Ezután az Amerikai Egyesült Államok Kormánya a hiteles másolatokat továbbítja valamennyi aláíró és csatlakozó államnak.

 

Függelék

Ország : Védelmi (Honvédelmi) Minisztérium vagy Szolgálat

Country: Ministry of Service

Pays : Ministére de la Defence

GÉPJÁRMÛ ADATLAP

TRIPTYQUE

TRIPTIQUE

Érvényes -tól -ig

Valid from to

Valide du au

Ideiglenes belépésre

For temporary importation to

Four la importation temporaire en

Az alábbi gépjármûre

of the following service vehicle

du vehicule militair suivant

Típus-type-type

rendszám motorszám

registration number engine number

numéro de registration numéro matriculair du moteur

tartalék kerék

spare tyres

pneumtique de réserve

gépjármû híradóeszköz

fixed communication equipment

installation radio fixcs

gépjármû adatlap tulajdonosának neve és aláírása

name and signature of the holder of the triptyque

nom et signature du possesseur du triptyque

Kelt Védelmi (Honvédelmi) Minisztérium vagy Szolgálat

Date of issue By order of the Ministry of Service

Date Par ordre du Ministére de la Defense

 

 

IDEIGLENES KI- ÉS BELÉPÉSEK

Vámhivatal megnevezése Dátum, vámhivatal bélyegzõje

Name of Port or Customs Station Date Signature and Stamps of Customs Officer

Nom du Port ou de la Station de Douane Date Signature et timbre de l' Officer

De la Douane

Kilépés-Exit-Sortie

Belépés-Entry-Entrée

Kilépés-Exit-Sortie

Belépés-Entry-Entrée

Kilépés-Exit-Sortie

Belépés-Entry-Entrée"

 

3.

(1) A Megállapodás VIII. Cikke 2. pontjának f) alpontjában meghatározott, a kártérítési igényrõl történõ kötelezõ lemondás alapjául szolgáló kárérték összege, az Észak-atlanti Tanács határozatának megfelelõen:

- a Magyar Köztársaság esetében 176.300 forint

- a Cseh Köztársaság esetében 25.500 cseh korona

- a Lengyel Köztársaság esetében 2.900 lengyel zloty.

(2) Mindazon esetekben, amikor jogszabály a Megállapodás alkalmazását rendeli, a Magyar Köztársaság tekintetében az (1) bekezdés szerinti összeg irányadó.

4.

(1) Az illetékekrõl szóló 1990. évi XCIII. törvény 5. -ának (1) bekezdése a következõ k) ponttal egészül ki:

(Teljes személyes illetékmentességben részesül:)

"k) az Észak-atlanti Szerzõdés Szervezete, továbbá az Észak-atlanti Szerzõdés tagállamainak és az 1995. évi LXVII. törvényben kihirdetett Békepartnerség más résztvevõ államainak Magyarországon tartózkodó fegyveres erõi - ide értve az említett fegyveres erõk alkalmazásában álló nem magyar állampolgárságú, hivatásos szolgálatban lévõ és polgári állományú személyeket is - kizárólag a szolgálati kötelezettségükkel összefüggõ illetékügyek tekintetében."

5.

A helyi adókról szóló 1990. évi C. törvény a következõ 3/A. -sal egészül ki:

"3/A. Valamennyi helyi adó alól mentes az Észak-atlanti Szerzõdés Szervezete. Az Észak-atlanti Szerzõdés tagállamainak és az 1995. évi LXVII. törvényben kihirdetett Békepartnerség más résztvevõ államainak, Magyarországon kizárólag szolgálati kötelezettség céljából tartózkodó fegyveres erõi - ide értve a fegyveres erõk alkalmazásában álló nem magyar állampolgárságú, hivatásos szolgálatban lévõ és polgári állományú személyeket is - mentesek a lakásbérleti jog után megállapítható magánszemélyek kommunális adója és a tartózkodás alapján megállapítható idegenforgalmi adó alól."

6.

  1. A gépjármûadóról szóló 1991. évi LXXXII. törvény (a továbbiakban: Gjt.)
    5. -a a következõ k) ponttal egészül ki:

(Mentes az adó alól)

"k) az Észak-atlanti Szerzõdés Szervezete, továbbá az Észak-atlanti Szerzõdés tagállamainak és az 1995. évi LXVII. törvényben kihirdetett Békepartnerség más résztvevõ államainak Magyarországon tartózkodó fegyveres erõi - ide értve a fegyveres erõk alkalmazásában álló nem magyar állampolgárságú, hivatásos szolgálatban lévõ és polgári állományú személyeket is - tulajdonában lévõ gépjármû."

(2) A Gjt. 13. -a a következõ (7) bekezdéssel egészül ki:

"(7) Mentes az adó alól az Észak-atlanti Szerzõdés Szervezete, továbbá az Észak-atlanti Szerzõdés tagállamainak és az 1995. évi LXVII. törvényben kihirdetett Békepartnerség más résztvevõ államainak fegyveres erõi - ide értve a fegyveres erõk alkalmazásában álló, hivatásos szolgálatban lévõ és polgári állományú személyeket is - üzemeltetésében lévõ szolgálati gépjármû."

7.

Az általános forgalmi adóról szóló 1992. évi LXXIV. törvény 12.-a a következõ j) ponttal egészül ki:

(A nemzetközi közlekedéshez és a termékek nemzetközi forgalmához közvetlenül kapcsolódó termékértékesítésnek és szolgáltatásnyújtásnak minõsül:)

"j) az Észak-atlanti Szerzõdés tagállamainak és az 1995. évi LXVII. törvényben kihirdetett Békepartnerség más résztvevõ államainak Magyarországon tartózkodó fegyveres erõi és polgári állománya szolgálati jármûveinek, légi jármûveinek és hajóinak üzemanyag-, olaj- és kenõanyag-ellátása céljából igazoltan végzett termékértékesítés, amennyiben ezek a külön jogszabály rendelkezései alapján a közös védelmi erõfeszítéseket szolgálják."

8.

  1. A vámjogról, a vámeljárásról, valamint a vámigazgatásról szóló 1995. évi C. törvény (a továbbiakban: Vtv.) 9.-ának a) pontja a következõ 8. és 9. alponttal egészül ki:

(Mentes a vámteher biztosítása alól vagy biztosítottnak tekintendõ:

a) valamennyi eljárásban)

"8. a NATO okmányok fedezetével szállított áru/vámáru.

9. az Észak-atlanti Szerzõdés tagállamai fegyveres erõi vagy polgári állományú tagjai, illetve az 1995. évi LXVII. törvényben kihirdetett Békepartnerség más résztvevõ államai fegyveres erõi és tagjai által a Honvédelmi Minisztérium, a Magyar Honvédség részére védelmi cél érdekében behozott vagy beküldött vámáruk."

  1. A Vtv. 41. -ának (3) bekezdése helyébe a következõ rendelkezés lép:

"(3) Az ellenõrzõ vizsgálatot a vámutak áteresztõ képességének növeléséhez és a nemzetközi áruforgalom gyors lebonyolításához fûzõdõ érdek szem elõtt tartásával kell végrehajtani. Elsõbbséget kell biztosítani az olyan szállítóeszközök ellenõrzõ vizsgálatának, amelyeken utasokat, élõ állatokat, romlandó árukat, veszélyes anyagokat, sürgõs életmentõ küldeményt vagy NATO okmány fedezete mellett árut/vámárut szállítanak."

(3) A Vtv. 46. -a (3) bekezdésének helyébe a következõ rendelkezés lép:

"(3) A vámvizsgálat - az országhatáron lebonyolódó áruforgalom ellenõrzésének biztosítása céljából - lehet tételes vagy egyszerûsített, az egyszerûsített pedig szúrópróbaszerû vagy adminisztratív, az e törvény végrehajtási rendeletében szereplõ feltételek szerint. Nem kell vámvizsgálat alá vonni a 38. (7) bekezdése szerint árubejelentési kötelezettség alól mentes postaküldeményeket, a NATO okmányok fedezetével szállított, továbbított árukat/vámárukat. A 39. (7) bekezdésében foglalt esetek kivételével nem szabad belsõ áruvizsgálat alá vonni a 39. (3) és (4) bekezdése szerint az árubemutatási kötelezettség alól mentes vámárukat, a diplomáciai pecséttel ellátott küldeményeket, és a hivatalos pecséttel ellátott, katonai futár útján továbbított hivatalos okiratokat, továbbá a NATO biztonsági/titokvédelmi szempontból minõsített küldeményeket, kivéve, ha nemzetközi egyezmény vagy egyéb jogszabály másként nem rendelkezik."

 

(4) A Vtv. 50. -ának (2) bekezdése helyébe a következõ rendelkezés lép:

"(2) Az élõ állatok és a gyorsan romló áruk, a NATO okmány fedezetével szállított áru/vámáru, valamint az e törvény végrehajtási rendeletében sürgõsnek minõsített szállítmányok vámkezelését soron kívül kell elvégezni."

  1. A Vtv. 77. -ának (1) bekezdése a következõ k) és l) ponttal egészül ki:

(E törvény alkalmazása szempontjából ideiglenes használatnak minõsül:)

"k) NATO okmányok fedezetével az Észak-atlanti Szerzõdés tagállamai fegyveres erõi vagy polgári állomány tagjai által ideiglenesen behozott vagy beküldött vámáruk;

l) az Észak-atlanti Szerzõdés tagállamai fegyveres erõi vagy polgári állományú tagjai, illetve az 1995. évi LXVII. törvényben kihirdetett Békepartnerség más résztvevõ államai fegyveres erõi és tagjai által a Honvédelmi Minisztérium, a Magyar Honvédség részére védelmi cél érdekében behozott vagy beküldött vámáruk."

  1. A Vtv. 77. -a a következõ (5) bekezdéssel egészül ki, egyidejûleg a jelenlegi (5)-(7) bekezdés számozása (6)-(8) bekezdésre módosul:

"(5) Az (1) bekezdés k) és l) pontjai alapján kezdeményezett vámkezelés során a vámkezelésre vonatkozó eltérõ szabályokat e törvény végrehajtási rendelete szabályozza. Az (1) bekezdés l) pontja alapján kezdeményezett vámkezeléseknél a kérelemhez csatolni kell a Honvédelmi Minisztérium igazolását arról, hogy a vámkezelés a nemzetközi megállapodásokban vállalt kötelezettségek keretében bonyolódik."

(7) A Vtv. 146.-ának (2) bekezdése helyébe a következõ rendelkezés lép:

"(2) Az (1) bekezdés a) pontjának alkalmazásában az árutovábbítás, a raktározás, a kiviteli ellenõrzés, az ideiglenes kivitel és passzív feldolgozás, valamint a NATO okmánnyal történõ vámkezelések esetén a vámkezelésnek a vámhatóság által történt igazolása határozatnak minõsül."

9.

A külföldiek beutazásáról, magyarországi tartózkodásáról és bevándorlásáról szóló 1993. évi LXXXVI. törvény (a továbbiakban: Idtv.) a következõ alcímmel és 63/A. -sal egészül ki:

" Az Észak-atlanti Szerzõdés tagállamai közötti, fegyveres erõik jogállásáról szóló, 1951. június 19-én, Londonban kelt Megállapodás hatálya alá tartozó polgári állomány tagjai és a hozzátartozók beutazásának és magyarországi tartózkodásának szabályai

63/A. (1) Az Észak-atlanti Szerzõdés tagállamai közötti, fegyveres erõik jogállásáról szóló, 1951. június 19-én, Londonban kelt Megállapodás (a továbbiakban: NATO-SOFA Megállapodás) hatálya alá tartozó, az I. Cikk a), b) és c) pontjaiban meghatározott polgári állomány tagjai, valamint a hozzátartozók (a továbbiakban: polgári személyek) beutazására és tartózkodására - a III. Cikk 3. pontja szerinti státuszuk igazolása esetén - a törvény rendelkezéseit a (2)-(4) bekezdésben foglalt eltéréssel kell alkalmazni.

(2) A polgári személy mentesül a vízum beszerzésének kötelezettsége, az Idtv. 15. (2) bekezdésben meghatározott közegészségügyi hatósági orvosi igazolás csatolása, illetve a magyarországi megélhetés és lakás, valamint a kiutazás feltételeinek igazolása alól.

(3) A polgári személlyel szemben indult büntetõ eljárásról és annak befejezésérõl az idegenrendészeti hatóság köteles értesíteni a Honvédelmi Minisztérium illetékes szervét a küldõ állam tájékoztatása céljából.

(4) Ha a polgári személyt jogsértõ cselekmény elkövetése miatt az idegenrendészeti hatóság az ország területérõl kiutasította, errõl a kiutasító határozat megküldésével értesíti a Honvédelmi Minisztérium illetékes szervét a küldõ állam tájékoztatása céljából."

10.

Az Idtv. 64. (1) bekezdése a következõ g) ponttal egészül ki:

(Felhatalmazást kap a Kormány, hogy rendeletben szabályozza:)

"g) a NATO-SOFA Megállapodás hatálya alá tartozó polgári állomány tagjai és a hozzátartozók beutazásának és magyarországi tartózkodásának részletes szabályait."

11.

(1) A külföldre utazásról szóló 1998. évi XII. törvény (a továbbiakban: Kutv.)
1. -ának (3) bekezdése helyébe a következõ rendelkezés lép:

"(3) A külföldre utazás joga érvényes úti okmánnyal, valamint a 18. életévét betöltött magyar állampolgár esetében - nemzetközi szerzõdés alapján - személyazonosító igazolvánnyal gyakorolható."

(2) A Kutv. 41. -a következõ új (4) bekezdéssel egészül ki:

"(4) Felhatalmazást kap a honvédelmi miniszter, hogy a belügyminiszterrel egyetértésben a NATO menetparancs (az Észak-atlanti Szerzõdés tagállamai közötti, fegyveres erõik jogállásáról szóló, 1951. június 19-én, Londonban kelt Megállapodás (NATO-SOFA Megállapodás) III. Cikk 2/b) pontjában meghatározott okmány) alkalmazásával kapcsolatos részletes szabályokat rendeletben állapítsa meg."

12.

A Megállapodásban foglaltak végrehajtásáról, valamint a szükséges nemzetközi szerzõdések megkötésérõl, illetve azok kezdeményezésérõl a Kormány gondoskodik.

13.

Felhatalmazást kap a Kormány, hogy

  1. az Észak-atlanti Szerzõdés tagállamainak és az 1995. évi LXVII. törvényben kihirdetett Békepartnerség más résztvevõ államainak Magyarországon tartózkodó fegyveres erõi és polgári állománya részére beérkezõ áruk vámmentes vámkezelésének részletes szabályait;
  2. a katonai repülõtereken történõ ideiglenes határnyitás egyszerûsített szabályait;
  3. a Megállapodásban és e törvény 4-9. -aiban meghatározott feladatok végrehajtásáért felelõs szerveket

rendeletben állapítsa meg.

14.

Felhatalmazást kap a pénzügyminiszter és a honvédelmi miniszter arra, hogy együttes rendeletben határozza meg

  1. a - vámeljárások során alkalmazandó - NATO okmányok körét, alkalmazásuk és kiadmányozásuk eljárási szabályait,
  2. az Észak-atlanti Szerzõdés tagállamainak és az 1995. évi LXVII. törvényben kihirdetett Békepartnerség más résztvevõ államainak Magyarországon tartózkodó fegyveres erõi és polgári állománya részére történõ e törvény 7. -ában foglalt termékértékesítés általános forgalmi adó alóli mentességének részletes feltételeit és eljárási szabályait.

15.

A Megállapodás, valamint az 1995. évi CII. törvénnyel kihirdetett, az Észak-atlanti Szerzõdés részes államai és a "Békepartnerség" más résztvevõ államai közötti, fegyveres erõik jogállásáról szóló Megállapodás és annak Kiegészítõ Jegyzõkönyve végrehajtásáról a Kormány minden év április 30-ig tesz jelentést az Országgyûlés külügyekkel és honvédelemmel foglalkozó bizottságainak.

16.

(1) Ez a törvény - a (2) és (3) bekezdésben foglalt kivételekkel - a kihirdetése napján lép hatályba. Ezzel egyidejûleg az Észak-atlanti Szerzõdés részes államai és a "Békepartnerség" más résztvevõ államai közötti, fegyveres erõik jogállásáról szóló Megállapodás és annak Kiegészítõ Jegyzõkönyve megerõsítésérõl és kihirdetésérõl szóló 1995. évi CII. évi törvény

a) 4. -ában a "NATO-SOFA Egyezmény" szöveg helyébe "NATO-SOFA Megállapodás" szöveg lép;

b) 6. -a a hatályát veszti;

c) melléklete helyébe a Megállapodás e törvény 2. -a szerinti magyar nyelvû szövege lép.

(2) A törvény 2-9. -ai a Megállapodás XVIII. Cikkének 3. pontjában meghatározott idõpontban lépnek hatályba.

(3) A szervezett bûnözés, valamint az azzal összefüggõ egyes jelenségek elleni fellépés szabályairól és az ehhez kapcsolódó törvénymódosításokról szóló 1999. évi LXXV. törvény - az Idtv.-t 35/A. és 35/B. -al kiegészítõ - 28. -ában a szabálysértési hatóságra, illetõleg a szabálysértési hatóság által elrendelt kiutasításra vonatkozó rendelkezések 2000. március 1-jén lépnek hatályba.

(4) A (2) bekezdés szerinti hatálybalépésrõl szóló közleményt a külügyminiszter a Magyar Közlönyben közzéteszi.

 

INDOKOLÁS

A TÖRVÉNYJAVASLATHOZ

Általános indokolás

A Magyar Köztársaság kiemelt külpolitikai célja az euro-atlanti integrációs szervezetekhez történõ csatlakozás, melynek jelentõs lépéseként a Magyar Köztársaság az Észak-atlanti Szerzõdés Szervezetének (NATO) tagjává vált. Az Országgyûlés az 1999. évi I. törvényben döntött a Magyar Köztársaságnak az Észak-atlanti Szerzõdéshez történõ csatlakozásáról és a Szerzõdés szövegének kihirdetésérõl.

A NATO csatlakozáshoz vezetõ folyamat részeként az ország több éven keresztül tapasztalatokat szerzett - a NATO békepartnerségi programjában való részvétel, az IFOR/SFOR feladatokban történõ közremûködés és más tevékenységek formájában - a NATO országok fegyveres erõivel történõ együttmûködésben.

Az ország NATO tagállammá válásával hivatalosan is részesévé kell, hogy váljon a NATO jogi alapdokumentumainak, így a NATO-SOFA-nak, a NATO tagállamai közötti, fegyveres erõik jogállására vonatkozó, 1951. június 19-én, Londonban kelt Megállapodásnak is. Az Alkotmány 19. (2) bekezdésének f) pontja alapján az Országgyûlés megköti a Magyar Köztársaság külkapcsolatai szempontjából kiemelkedõ fontosságú nemzetközi szerzõdéseket, a 40/C. (2) bekezdése szerint, a honvédelmet érintõ nemzetközi szerzõdéseket törvényben kell megerõsíteni és nyilvánosan kihirdetni.

A NATO-SOFA-ra vonatkozóan fentiek alapján törvény megalkotása szükséges. Ez egyrészt a megállapodás angol és magyar nyelvû hivatalos szövegének a kihirdetését, másrészt a végrehajtása szempontjából fontos pénzügyi és rendészeti tárgyú jogszabálymódosításokat illetve a további végrehajtást elõsegítõ rendelkezéseket tartalmazza. A létrejövõ NATO-SOFA csomag tartalmazza mind a nemzetközi szerzõdést, mind a belsõ jogban megkívánt fõbb módosításokat, azok a jogalkotási menetrendben egyszerûbben kezelhetõk, s a gyakorlatban is egyidõben kezdõdhet érvényesítésük.

 

Részletes indokolás

A javaslat 1-2. -aihoz

A törvényjavaslat 1-2. -ai tartalmazzák a NATO-SOFA-hoz való csatlakozás kinyilvánítását, a Megállapodás hivatalos angol nyelvû szövegét és annak magyar nyelvû fordítását.

A húsz cikkbõl álló NATO-SOFA rendelkezéseinek kiindulópontja a Megállapodás II. Cikkében megfogalmazott azon kötelezettség, amely elõírja a fogadó állam törvényeinek tiszteletben tartását. A NATO-SOFA részletes rendelkezéseket tartalmaz az egymás területén tartózkodó fegyveres erõk és tagjaik (részben azok családtagjai) jogállására vonatkozóan. Fõbb szabályozási területei idegenrendészeti, büntetõ és polgári joghatósággal, valamint kártérítési eljárással kapcsolatos, továbbá vám, adó és illeték kérdésekre terjednek ki, alapvetõen nem térnek el a magyar jogi szabályozástól, illetve gyakorlattól, összhangban állnak annak alapelveivel.

Az alkalmazás ötéves tapasztalatai azt mutatják, hogy elérkezett a SOFA
- több jogterületet érintõ belsõ jogszabály-módosítások segítségével történõ - teljes körû alkalmazásának idõszaka.

A javaslat 3. -ához

A NATO-SOFA VIII. Cikke 2. pontjának f) alpontja a Szerzõdõ Felek nem katonai használatú állami, saját területen található tulajdonában okozott kár esetén országonként meghatározza azokat az összegeket, amelyeknél kisebb összegû kár keletkezésekor mindegyik Fél köteles a kártérítési igényérõl lemondani. Ez az ún. önrész az Észak-atlanti Tanács döntése alapján 176.300,- Ft (500 brit fontnak megfelelõ összeg). A törvényjavaslat 3. -a erre utaló rendelkezést tartalmaz.

A javaslat 4. -ához

A Javaslat az Itv. módosításával teljes személyes illetékmentességben részesíti az Észak-atlanti Szerzõdés (a továbbiakban: Szerzõdés) Szervezetét. A széleskörû mentesség kiterjed a Szerzõdés Szervezete, magyarországi - egyébként illetékköteles - vagyonszerzéseire, valamint az általuk kezdeményezett bírósági és államigazgatási eljárásokra. A Szerzõdés tagállamainak és a Békepartnerségben részt vevõ más tagállamok fegyveres erõit - ide értve az említett fegyveres erõk alkalmazásában álló nem magyar állampolgárságú, hivatásos szolgálatban lévõ és polgári állományú tagjait - személyes illetékmentesség csak azon illetékügyekben illeti meg, amelyeket kizárólag szolgálati kötelezettségükkel összefüggésben kezdeményeznek.

A javaslat 5. -ához

A Javaslat a Htv. módosításával valamennyi helyi adó alól mentesíti a Szerzõdés Szervezetét, mely az adómentességnek megfelelõen mentesül az esetlegesen tulajdonában álló épületek, telkek, az általa foglalkoztatott személyek és az általa folytatott tevékenység adóztatása alól. A Htv. biztosítja, hogy a kizárólag szolgálati kötelezettség céljából itt tartózkodó NATO tagállamok, illetõleg a Békepartnerségben részt vevõ más államok fegyveres erõi tagjainak, a fegyveres erõk alkalmazásában álló polgári személyeknek ne kelljen a lakásbérleti jog után magánszemélyek kommunális adóját és a tartózkodás után kivethetõ idegenforgalmi adót megfizetni. A mentesség azonban nem illeti meg azon személyeket, akik egyébként magyar állampolgárok. Nem terjed ki a mentesség arra az esetre, ha ezen magánszemélyek Magyarországon lakást, nem lakás céljára szolgáló épületet, telket vásárolnak vagy gazdasági tevékenységet végeznek.

A javaslat 6. -ához

A Javaslatnak a Gjt-re vonatkozó módosítása a belföldi gépjármûvek adója alól mentesíti a Szerzõdés Szervezetét, valamint a NATO tagállamok, illetve a Békepartnerségben részt vevõ más államok Magyarországon tartózkodó fegyveres erõinek, továbbá ezen fegyveres erõk alkalmazásában álló polgári állomány tagjainak tulajdonában álló gépjármûveket. A Javaslat szerinti mentesség a magánszemélyeket csak akkor illeti meg, ha azok nem magyar állampolgárok. Mentesség illeti meg ezen szervek, személyek üzemeltetésében lévõ, külföldi rendszámú szolgálati gépjármûveket a külföldön nyilvántartott gépjármûvek adója alól.

A javaslat 7. -ához

A Szerzõdés tagállamainak és az 1995. évi LXVII. törvényben kihirdetett Békepartnerség más részt vevõ államainak Magyarországon tartózkodó fegyveres erõi és polgári állománya szolgálati jármûveinek, légi jármûveinek és hajóinak üzemanyag-, olaj- és kenõanyag-ellátása céljából végzett termékértékesítés - a Megállapodás XI. Cikke 11. pontjának végrehajtása érdekében - az áfa-törvény alkalmazásában a nemzetközi közlekedéshez és a termékek nemzetközi forgalmához közvetlenül kapcsolódó termékértékesítésnek minõsül. Ezáltal ezek az értékesítések a nulla százalékos adómérték alá tartoznak.

A javaslat 8. -hoz

A vámjogról, a vámeljárásról, valamint a vámigazgatásról szóló 1995. évi C. törvény (a továbbiakban: Vtv.) 9. -ának módosítására irányuló javaslat célja a vámteher biztosítási kötelezettség alóli mentesítés, amelynek indoka döntõen az ideiglenes behozatal igénybevételének tehermentesítése a Megállapodás XI. Cikkének 2. alpontja alapján. A Vtv. hatályos rendelkezései ugyanis ideiglenes behozatali eljárásban történõ vámkezelésekhez vámbiztosíték nyújtását írják elõ. Ez bizonyos pénzeszközök lekötését jelenti, amely alól a NATO-val kapcsolatos behozatal mentesítése indokolt. Ennek végrehajtását szolgálja a tervezett módosítás, amellyel valamennyi eljárásra vonatkozóan egy újabb vámbiztosíték alóli mentességi jogcím kerül beiktatásra, a NATO speciális szerepének és érdekeinek védelme érdekében. A Megállapodás XI. Cikke 10. pontjában rögzített "különleges elbánás" kifejezés vámjogi szempontból a határon történõ ellenõrzõ vizsgálat során nyújtott elsõbbséget, a soron kívüli vámkezelés biztosítását, valamint az áruvizsgálat alóli mentesítést jelenti, amelyeket a Javaslat 8. -ának (2), (3) és (4) bekezdései rendezik. A Megállapodás XI. Cikkében rögzített vámmentes jogcímek érvényesíthetõségének elegendõ alapot szolgáltat a hatályos Vtv. 109.-a, amelynek (6) bekezdése még a Megállapodás XII. Cikkében foglalt elidegenítési tilalom szabályát is rögzíti.

A javaslat 9-11. -aihoz

Fõleg idegenrendészeti tárgyú törvénymódosításokra és rendeletalkotásra vonatkozó szabályok találhatók a javaslatban, amelyek az érintett külföldi állomány beléptetését és az országban tartózkodását egyszerûsítik.

A javaslat 12-14. -aihoz

Az 1995. évi CII. törvény 5. -ához hasonló elõírás szerint: a NATO-SOFA-ban foglaltak végrehajtásáról, valamint ennek érdekében a szükséges nemzetközi szerzõdések megkötésérõl, illetve azok kezdeményezésérõl a Kormány gondoskodik. A további szabályozás céljából a javaslat a Kormány és az érintett miniszterek számára felhatalmazásokat is tartalmaz.

A javaslat 15. -ához

A NATO-SOFA hosszú távra rendezi a hazánkban tartózkodó külföldi, illetve külföldön tartózkodó saját fegyveres erõk és tagjaik jogállását, alapját, jogi keretét képezi késõbbi részmegállapodások megkötésének. Fentiekre tekintettel indokolt az a garanciális rendelkezés, hogy a Megállapodás, valamint a PfP-SOFA Megállapodás végrehajtásáról a Kormány az Országgyûlés illetékes bizottságait évente tájékoztassa.

A javaslat 16. -ához

A NATO-SOFA XVIII. és XX. Cikke tartalmazza a csatlakozási eljárás rendjét. Az Észak-atlanti Tanács meghívása és a csatlakozáshoz szükséges belsõ jogi eljárás után a csatlakozási okiratot az Amerikai Egyesült Államok Kormányánál kell letétbe helyezni, a NATO-SOFA 30 nappal ezt követõen lép Magyarországon hatályba, és a végrehajtását szolgáló különbözõ törvénymódosítások hatályba lépése is ezen idõponthoz igazodik. Ennek megfelelõ szövegezés található a törvényjavaslatban, kiegészítve az 1995. évi CII. tv. 6. -ának (kötelezettség a PfP-SOFA végrehajtásáról szóló jelentésre) egyidejû törlésével, és más kisebb jogszabály módosításokkal.