dr. Áder János úrnak
az Országgyûlés elnökének

A Házszabály 102. § (1) bekezdése alapján a A Magyar Köztársaság 1998. évi költségvetésének végrehajtásáról szóló T/1506. számú törvényjavaslathoz T/1506/30 számon Horváth Zsolt képviselõ úr által benyújtott módosító javaslathoz a következõ

terjesztem elõ:

1. A törvényjavaslat 8. §-a (3) bekezdésének a következõ módosítását javasolom:

(3) Az Országgyûlés megállapítja, hogy a normatív állami hozzájárulásoknak és a kiegészítõ támogatás egyes közoktatási feladatok ellátásához kapott elõirányzatoknak a helyi önkormányzatokat - a ténylegesen teljesített mutatószámok alapján - megilletõ és a részükre a költségvetési évben folyósított összegek különbözetei a következõk:

2. A törvényjavaslat 8. §-a (5) bekezdésének a következõ módosítását javasolom:

(5) A (3) bekezdés a) pontjában meghatározott visszafizetési kötelezettségbõl [.....] 241,9 millió forintot, a b) pontban meghatározott központi költségvetést terhelõ kiegészítésbõl [.......] 14,0 millió forintot - figyelemmel az Állami Számvevõszéknek az Áht. 121. §-ának (3) bekezdése szerinti vizsgálatára - a PM-BM. R. önkormányzatok szerint részletezi.

A törvényben az Állami Számvevõszék megállapítása alapján meghatározott elvonási kötelezettség a Fõvárosi Önkormányzatot jogosan megilletõ, de az Állami Számvevõszék által elvonásra javasolt 134 612 ezer Ft figyelembevétele nélkül került megállapításra. E hiba korrigálását szolgálja a javaslat

Az Állami Számvevõszék az intézményekben felvett jegyzõkönyvekben rögzített megállapításokat utólag semmissé téve jogtalannak (támogatásra nem érdemesnek) minõsítette a hetes gyermekotthonok mûködését. (ez 134 612 eFt normatív támogatást jelent) Tették ezt annak ellenére, hogy az intézmények érvényes mûködési engedéllyel rendelkeznek, a költségvetési törvény 3. sz. melléklete külön nevesíti a hetes otthonokat az átmeneti elhelyezést nyújtó intézmények között. A támogatási jogosultság az átmeneti idõszakra vonatkozó törvényi feladat-ellátási kötelezettségbõl az önkormányzati törvényen keresztül levezethetõ. Tették ezt pusztán azért, mert álláspontjuk szerint ez a forma a gyermekjóléti ellátás fogalmába tartozik, amit a helyi önkormányzatnak kell - a törvény szerint 2000 elejére - mûködtetnie. Ugyanakkor a törvény két ponton is elõírja a korábbi ellátások továbbfolytatási kötelezettségét (94. § (5) bek., ill. 157. § (4) bek.). Az ÁSZ-nak sem a törvény szellemét (bár az adott esetben éppen az ellenkezõjéhez vezetett volna), sem pedig a saját értelmezését nem szabad a törvény elé helyeznie, szigorúan csak azt kérheti számon, ami a törvényben ténylegesen le is van írva.

Külön említést érdemel, ahogy a hetes otthonokra vonatkozó rendeletalkotási kötelezettséget kérte számon a fõvárosi önkormányzaton a jelentés. Miközben állítja, hogy az intézmény nem tartozik a szakellátások körébe (ezért nem jogosult a fõváros ilyen intézményt üzemeltetni), mégis fõvárosi szinten akarja a beutalás rendjét szabályoztatni, holott az az ellátás természetébõl következõen egyértelmûen a kerületi önkormányzatok feladata lenne. Tehát ha a fõváros szabályozná, kerületi hatáskört vonna el. A fõváros nem rendelkezik olyan jogosítvánnyal, hogy a kerületeken számon kérhesse a jogalkotás elmaradását. A beutalás rendjén kívül viszont nincs olyan szabályozási tárgy, amirõl indokolt lett volna fõvárosi szinten rendeletet hozni, hiszen a fõváros - mivel korábban látott el ilyen feladatokat - mindaddig, amíg a kerületek ki nem építik erre a célra saját hálózatukat, köteles ezt a feladatot ellátni (94. és 157. §), az intézmények belsõ mûködésével kapcsolatos szabályokat pedig az alapító okiratok tartalmazzák.

E hiba korrekcióját szolgálja a javaslat.

Budapest, 1999. október 19.