(1) A bírósági szervezet részeként, törvényben meghatározott feladatok ellátására 2002. január 1. napjától Országos Ítélõtábla kezdi meg mûködését.

(2) Az Országos Ítélõtábla székhelye Budapest, illetékessége az ország egész területére kiterjed.

A Polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: Pp.) I. fejezete helyébe a következõ rendelkezések lépnek:

1. § Ennek a törvénynek az a célja, hogy a természetes személyek és más személyek vagyoni és személyi jogaival kapcsolatban felmerült jogviták bíróság elõtti eljárásban való pártatlan eldöntését az e fejezetben meghatározott alapelvek érvényesítésével biztosítsa.

A bíróság feladatai a polgári perben

2. § (1) A bíróságnak az a feladata, hogy - összhangban az 1. §-ban foglaltakkal - a feleknek a jogviták elbírálásához, a perek tisztességes lefolytatásához és ésszerû idõn belül történõ befejezéséhez való jogát érvényesítse.

(2) A per befejezésének ésszerû idõtartama a jogvita tárgyát és természetét, valamint az eljárás lefolytatásának egyedi körülményeit is figyelembe véve határozható meg. Nem hivatkozhat a per ésszerû idõn belül történõ befejezésének követelményére az a fél, aki magatartásával, illetve mulasztásával a per elhúzódásához maga is hozzájárult.

(3) A bíróság e törvény alkalmazása során annak rendelkezéseit, csak az ebben a fejezetben meghatározott alapelvekkel összhangban értelmezheti.

3. § (1) A bíróság a polgári ügyek körében felmerült jogvitát erre irányuló kérelem esetén bírálja el. Ilyen kérelmet - ha törvény eltérõen nem rendelkezik - csak a vitában érdekelt fél terjeszthet elõ.

(2) A bíróság - törvény eltérõ rendelkezése hiányában - a felek által elõterjesztett kérelmekhez és jognyilatkozatokhoz kötve van. A bíróság a fél által elõadott kérelmeket, nyilatkozatokat nem alakszerû megjelölésük, hanem tartalmuk szerint veszi figyelembe.

(3) Ha törvény másként nem rendelkezik, a bíróság a polgári perben alakszerû bizonyítási szabályokhoz, a bizonyítás meghatározott módjához vagy meghatározott bizonyítási eszközök alkalmazásához nincs kötve, szabadon felhasználhatja a felek elõadásait, valamint felhasználhat minden egyéb bizonyítékot, amely a tényállás felderítésére alkalmas. E rendelkezések nem érintik a törvényes vélelmeket, ideértve azokat a jogszabályokat is, amelyek szerint valamely körülményt az ellenkezõ bizonyításáig valónak kell tekinteni.

(4) A bíróság köteles gondoskodni arról, hogy a felek az eljárás során elõterjesztett kérelmeket, jognyilatkozatokat, valamint más, a jogvita elbírálása szempontjából jelentõs okiratokat megismerhessék és azokra - törvényben elõírt idõn belül - nyilatkozhassanak.

4. § (1) A bíróságot határozatának meghozatalában más hatóság döntése, vagy a fegyelmi határozat, illetve az azokban megállapított tényállás nem köti.

(2) Ha jogerõsen elbírált bûncselekmény vagyoni jogi következményei felõl polgári perben kell határozni, a bíróság a határozatában nem állapíthatja meg, hogy az elítélt nem követte el a terhére rótt bûncselekményt.

5. § (1) A bíróság - ha törvény eltérõen nem rendelkezik - a felek közötti jogvitát nyilvános tárgyaláson bírálja el.

(2) A bíróság a nyilvánosságot indokolt határozatával az egész tárgyalásról vagy annak egy részérõl kizárhatja, ha az államtitok, szolgálati titok, üzleti titok vagy külön törvényben meghatározott más titok megõrzése végett feltétlenül szükséges. A bíróság a nyilvánosságot a közerkölcs védelmében, valamint az ügyfél kérelmére abban az esetben is kizárhatja, ha az a fél személyiségi jogainak védelme érdekében indokolt.

(3) A bíróság a tárgyalás során hozott határozatát nyilvánosan hirdeti ki.

6. § (1) A bírósági eljárás nyelve a magyar. A magyar nyelv nem tudása miatt senkit hátrány nem érhet.

(2) A bírósági eljárásban - nemzetközi egyezményben meghatározott körben - mindenki jogosult anyanyelvét, regionális vagy kisebbségi nyelvét használni.

(3) A bíróság köteles tolmácsot alkalmazni, ha az az (1)-(2) bekezdésben foglalt elvek érvényesülése érdekében szükséges.

7. § (1) A bíróság - jogszabályban elõírt esetekben - kérelemre segítséget nyújt ahhoz, hogy a fél jogai, illetve törvényes érdekei védelmében bírósághoz fordulhasson.

(2) Az (1) bekezdésben foglaltak teljesülése érdekében a bíróság köteles a felet, ha nincs jogi képviselõje - perbeli eljárási jogairól és kötelezettségeirõl -, a szükséges tájékoztatással ellátni, illetve meghatározott esetben részére jogi képviselõt kirendelni. A bíróság jogszabályban meghatározott esetben és módon a felet - kérelmére - részben vagy egészben mentesíti a pervitellel összefüggõ költségek elõlegezése, illetve viselése alól.

8. § (1) A bíróság köteles biztosítani, hogy a felek a perben jogaikat helyesen gyakorolják és perbeli kötelességeiknek eleget tegyenek.

(2) A bíróság köteles megakadályozni minden olyan eljárást, cselekményt vagy egyéb magatartást, amely a jóhiszemû joggyakorlás követelményével ellentétes, így azt, amely a per elhúzására irányul, vagy erre vezethet. A bíróság a feleket a perbeli jogok jóhiszemû gyakorlására figyelmeztetni köteles. A figyelmeztetésnek ki kell terjednie a rosszhiszemû pervitel következményeire is.

(3) A bíróság pénzbírsággal (120. §) sújtja azt a felet vagy képviselõt, aki akár a tárgyaláson, akár valamely periratban jobb tudomása ellenére vagy nagyfokú gondatlanságból:

a) az ügyre vonatkozó oly tényt állított, amelyrõl bebizonyult, hogy valótlan, vagy az ügyre tartozó oly tényt tagadott, amelyrõl bebizonyult, hogy igaz,

b) olyan tényt elhallgatott, amelyrõl tudnia kellett, hogy a per eldöntése céljából jelentõs, vagy

c) nyilvánvalóan alaptalanul hivatkozott valamely bizonyítékra.

(4) A bíróság pénzbírsággal (120. §) sújtja azt a felet (képviselõt), valamint más perbeli személyt, aki valamely nyilatkozatot indokolatlanul késedelmesen tesz meg, vagy azt felhívás ellenére sem teszi meg és ezáltal a per befejezését késlelteti.

(5) A bíróság azt a felet (képviselõt), aki egyes perbeli cselekményekkel indokolatlanul késedelmeskedik, valamely határidõt vagy határnapot mulaszt, vagy más módon felesleges költségeket okoz, a törvény értelmében a költségek megtérítésére való kötelezésen felül - pernyertességére vagy pervesztességére tekintet nélkül - pénzbírság megfizetésére kötelezi, továbbá a felet a törvényben meghatározott más jogkövetkezménnyel sújtja.

Az ügyész feladatai a polgári perben

9. § (1) Az ügyész a felek rendelkezési jogának tiszteletben tartása mellett keresetet indíthat, ha a jogosult jogainak védelmére bármely okból nem képes. Nem indíthat az ügyész keresetet olyan jog iránt, amelyet csak jogszabályban meghatározott személy vagy szervezet érvényesíthet.

(2) Ha az ügyészt az (1) bekezdésben meghatározott keresetindítási jog illeti meg, de a perbeli részvételét megalapozó körülmények a per folyamán állnak be, az ügyész a perben felléphet. Ha az ügyészi fellépés törvényi feltételei fennállnak, a bíróság errõl az ügyészt értesíti.

(3) Az ügyészt az általa indított perben, illetve fellépése esetén megilletik mindazok a jogok, amelyek a felet megilletik, egyezséget azonban nem köthet, jogról nem mondhat le, illetve jogokat nem ismerhet el.

(4) Abban a perben, amelynek megindítására külön törvény jogosítja fel az ügyészt, vagy amelyet ellene lehet indítani, az ügyész a fél jogait gyakorolja.

(5) A pert az az ügyész indíthatja meg, illetve a perben az az ügyész léphet fel, aki a perre illetékes bíróság területén mûködik."

A Pp. 10. §-ának (2)-(3) bekezdése helyébe a következõ rendelkezések lépnek, egyidejûleg a jelenlegi (3) bekezdés számozása (4) bekezdésre változik:

"(2) Másodfokon ítélkeznek:

a) a helyi bírósághoz (városi bírósághoz, kerületi bírósághoz) tartozó ügyekben a megyei bíróság (Fõvárosi Bíróság),

b) a megyei bírósághoz (Fõvárosi Bírósághoz) tartozó ügyekben az ítélõtábla,

c) az ítélõtáblához tartozó ügyekben (233/A. §), továbbá a 235. § (3) bekezdésében meghatározott esetben a Legfelsõbb Bíróság.

(3) Felülvizsgálati ügyekben a Legfelsõbb Bíróság jár el."

A Pp. a 12. §-t követõen a következõ alcímmel és 12/A. §-sal egészül ki:

"A bírósági titkár és a bírósági ügyintézõ

12/A. § (1) Az elsõ fokú bíróság hatáskörébe tartozó ügyekben az egyesbíró, illetve a tanács elnöke helyett tárgyaláson kívül bírósági titkár is eljárhat; a bírósági titkár jogosult továbbá a 202. § (2) bekezdésében meghatározottak szerinti bizonyítási eljárás lefolytatására. A bíróság eljárására irányadó, e törvényben meghatározott rendelkezéseket ilyen esetben a bírósági titkár eljárására kell alkalmazni.

(2) Az (1) bekezdésben meghatározott esetben a bírósági titkárnak - ha törvény ettõl eltérõen nem rendelkezik - önálló aláírási joga van és megteheti mindazokat az intézkedéseket, illetve meghozhatja mindazokat a határozatokat, amelyeket a törvény a bíróság vagy a tanács elnöke hatáskörébe utal.

(3) A bírósági titkár ideiglenes intézkedésrõl nem hozhat határozatot.

(4) Külön jogszabályban meghatározott esetekben, önálló aláírási joggal, tárgyaláson kívül - a bíró irányítása és felügyelete mellett - bírósági ügyintézõ is eljárhat. A bíróság eljárására irányadó, törvényben meghatározott rendelkezéseket ilyen esetben a bírósági ügyintézõ eljárására kell alkalmazni."

A Pp. 14. §-a helyébe a következõ rendelkezés lép: "14. § A perben az a helyi bíróság, megyei bíróság, illetõleg ítélõtábla sem járhat el, amelynek vezetõje a 13. § (1) bekezdésének a), b) vagy c) pontja értelmében ki van zárva."

A Pp. 18. §-ának (2) bekezdése helyébe a következõ rendelkezés lép:

"(2) Ha ugyanannak a bíróságnak nincs olyan tanácsa, amelyre a kizárási ok nem vonatkozik, vagy ha a kizárási ok a 14. § értelmében az egész bíróságra kiterjed, a kizárás kérdésében a másodfokú bíróság, a megyei bíróságot mint másodfokú bíróságot és a munkaügyi bíróságot érintõ ok esetében az ítélõtábla, az ítélõtáblát érintõ ok esetében pedig a Legfelsõbb Bíróság határoz."

A Pp. 23. §-ának (1) bekezdése helyébe a következõ rendelkezés lép:

"(1) A megyei bíróság hatáskörébe tartoznak:

a) azok a vagyonjogi perek, amelyek tárgyának értéke az ötmillió forintot meghaladja, kivéve a házassági vagyonjogi pert, ha azt a házassági perrel együtt indítják meg;

b) azok a perek, amelyeket a közigazgatási jogkörben eljáró személyek által hivatalos eljárásukban okozott károk megtérítése iránt indítanak;

c) a szerzõi és a szomszédos jogi perek - ideértve a közös jogkezelés körébe tartozó jogok és díjigények érvényesítése iránt indított pereket is - valamint az iparjogvédelmi perek és a Ptk. 86. § (3)-(4) bekezdésében meghatározott jogokkal kapcsolatos perek;

d) a nemzetközi árufuvarozási vagy szállítmányozási szerzõdéssel kapcsolatos perek;

e) a cégbejegyzés alapjául szolgáló okirat érvénytelenségének megállapítása iránti perek, a cég szervei határozatának bírósági felülvizsgálata iránt indított perek, a cégek és tagjaik közötti, a tagsági jogviszonyon alapuló perek, továbbá a kérelemnek helyt adó cégbírósági bejegyzõ végzés hatályon kívül helyezése iránt indított perek;

f) a megyei bíróság által nyilvántartásba vett, cégnek nem minõsülõ szervezetek (pl. alapítvány) ellen a törvényességi felügyeletet gyakorló szerv (pl. ügyész, miniszter) által, illetve az ilyen szervezetek ellen annak tagja által indított perek;

g) a személyhez fûzõdõ jogok megsértése miatt keletkezett polgári jogi igények érvényesítése iránt indított perek;

h) az értékpapírból származó jogviszonnyal kapcsolatos perek;

i) a közigazgatási perek (XX. fejezet), a társadalombiztosítási határozat bírósági felülvizsgálata iránt indított perek (341. §) kivételével;

j) a sajtóhelyreigazítási perek (XXI. fejezet);

k) a tisztességtelen szerzõdési feltételek megtámadása (Ptk. 236. § (2) bek. c) pont) iránt indított perek;

l) azok a megállapításra irányuló (123. §) perek, amelyek esetében a per tárgyának értéke - ha a marasztalás kérhetõ lenne - meghaladná az a) pontban meghatározott értéket;

m) azok a perek, amelyeket törvény a megyei bíróság hatáskörébe utal."

A Pp. 29. §-ának (2) bekezdése helyébe a következõ rendelkezés lép:

"(2) Belföldi lakóhely hiányában az illetékesség az alperes tartózkodási helyéhez igazodik; ha az alperes tartózkodási helye ismeretlen, vagy külföldön van, az utolsó belföldi lakóhely irányadó, ha pedig ez nem állapítható meg, vagy az alperesnek belföldön lakóhelye nem is volt, az illetékességet a felperes lakóhelye, illetõleg ennek hiányában a felperes tartózkodási helye, ha a felperes nem természetes személy, a felperes székhelye alapítja meg."

A Pp. 30. §-ának (2) bekezdése helyébe a következõ rendelkezés lép:

"(2) Ha a jogi személynek belföldön nincs székhelye, belföldi jogi személy felperes által indított perben az illetékességet a felperes jogi személynek a székhelye alapítja meg. Ha a felperes belföldi természetes személy, a bíróság illetékességét a felperes lakóhelye, illetve ennek hiányában a tartózkodási helye is megalapítja."

A Pp. 32. § (4) bekezdése helyébe a következõ rendelkezés lép:

"(4) Külföldi jogi személyek ellen a (3) bekezdésben meghatározott bíróságon kívül az elõtt a bíróság elõtt is lehet vagyonjogi pert indítani, amelynek területén a külföldi jogi személy ügyeinek vitelével megbízott személy lakik, illetve vagyonjogi perre a külföldi jogi személy magyarországi fióktelepének, illetve kereskedelmi képviseletének székhelye szerinti bíróság is illetékes."

A Pp. 45. §-ának (2) bekezdése helyébe a következõ rendelkezés lép:

"(2) A kijelölés kérdésében a megyei bíróság határoz, ha az összeütközés a területén levõ helyi bíróságok között merült fel, illetve, ha a területén levõ helyi bíróság kizárása esetében a területén levõ másik helyi bíróság kijelölhetõ. Az ítélõtábla határoz a kijelölés kérdésében, ha az összeütközés a területén levõ megyei bíróságok vagy munkaügyi bíróságok között merült fel, illetve ha a területén levõ megyei bíróság vagy munkaügyi bíróság kizárása esetében a területén levõ másik megyei bíróság, illetve munkaügyi bíróság kijelölhetõ. Az ítélõtábla határoz a kijelölés kérdésében akkor is, ha az illetékességi területéhez tartozó valamely megye összes helyi bíróságának kizártsága miatt kell más bíróságot kijelölni. Egyébként a kijelölés kérdésében a Legfelsõbb Bíróság dönt."

A Pp. 67. §-ának (1) bekezdése a következõ g) ponttal egészül ki:

"g) az érdekképviseleti célra alapított szervezet saját tagjának olyan perében, amelynek tárgya a szervezet alapszabályában meghatározott érdekképviseleti célok körébe vonható."

A Pp. 73/A. §-ának a) pontja helyébe a következõ rendelkezés lép:

"a) az ítélõtábla elõtti eljárásban az ítélet, valamint a 270. § (2) bekezdésében meghatározott végzések ellen fellebbezést (csatlakozó fellebbezést), továbbá a Legfelsõbb Bíróság elõtti eljárásban a Pp. 235. §-ban meghatározott fellebbezést (csatlakozó fellebbezést) és a felülvizsgálati kérelmet (csatlakozó felülvizsgálati kérelmet) elõterjesztõ fél számára,"

A Pp. 78. §-a a következõ (4)-(5) bekezdéssel egészül ki:

"(4) A 6. §-ban meghatározott esetekben alkalmazott tolmács költségeit az állam elõlegezi, illetve viseli.

(5) A feleket nem lehet kötelezni olyan költségek viselésére, amelyek a bíróság érdekkörében felmerült ok (pl. a tárgyalásnak a bíróság által hivatalból történõ elhalasztása) következtében keletkeztek. Ezeket a költségeket - külön jogszabályban meghatározott módon - az állam viseli."

A Pp. 95. §-a a következõ (1) bekezdéssel egészül ki, ezzel egyidejûleg a jelenlegi (1)-(4) bekezdés számozása (2)-(5) bekezdésre változik:

"(1) A bíróság a beadványt legkésõbb a bírósághoz való érkezését követõ harminc napon belül megvizsgálja."

Pp. 102. §-a a következõ (6)-(7) bekezdéssel egészül ki:

"(6) A hirdetményi kézbesítésrõl az eljáró bíróság számítógépes nyilvántartást vezet, amelyben rögzíti a bíróság nevét, az ügy számát, a fél nevét akinek részére a kézbesítés hirdetmény útján történt, továbbá azt az okot, amelynek következtében a kézbesítés szükségessé vált, illetve a kézbesítés megtörténtére vonatkozó vélelem beálltának idõpontját. Az országosan összekapcsolt számítógépes közhiteles nyilvántartást az Országos Igazságszolgáltatási Tanács Hivatala kezeli, az abban foglalt adatokról az Országos Igazságszolgáltatási Tanács Hivatala jogszabályban meghatározott költségtérítés ellenében a felvilágosítást kérõ személyére vonatkozóan, kérelmére felvilágosítást ad.

(7) Más személy kérelmére felvilágosítás csak akkor adható, ha az bíróság, ügyészség, nemperes eljárást lefolytató közjegyzõ, vagy közigazgatási szerv törvényben meghatározott feladatainak teljesítéséhez, illetve a felvilágosítást kérõ személynek törvényben biztosított jogai gyakorlásához szükséges. A törvényes jogcímet valószínûsíteni kell. Ilyen esetben az adatszolgáltatás tényét a számítógépes rendszerben oly módon kell rögzíteni, hogy az adatszolgáltatás idõpontja, jogcíme és az adat felhasználója megállapítható maradjon. A jogellenes adatkérés és felhasználás jogkövetkezményeit a felvilágosítást kérõ viseli."

A Pp. 104. §-ának (2) bekezdése helyébe a következõ rendelkezés lép:

"(2) Ha a meghosszabbítást a fél kéri, kérelmét a határidõ lejárta elõtt kell elõterjesztenie; a kérelem tárgyában a bíróság az ellenfél meghallgatása nélkül határozhat."

A Pp. 107. §-ának (1) bekezdése helyébe a következõ rendelkezés lép:

"(1) Az igazolási kérelmet tizenöt napon belül lehet elõterjeszteni. Ezt a határidõt az elmulasztott határnaptól, illetõleg az elmulasztott határidõ utolsó napjától kell számítani. Ha azonban a mulasztás csak késõbb jutott a félnek vagy képviselõjének tudomására, vagy az akadály csak késõbb szûnt meg, az igazolási kérelem határideje a tudomásszerzéssel, illetõleg az akadály megszûnésével veszi kezdetét. A mulasztástól számított három hónap eltelte után igazolási kérelmet elõterjeszteni nem lehet."

A Pp. 118. §-ának (1) bekezdése helyébe a következõ rendelkezés lép:

"(1) A bírósági tárgyalásról a jegyzõkönyvet egyidejûleg, hangfelvétel esetén pedig legkésõbb nyolc munkanapon belül el kell készíteni. Ha a jegyzõkönyv hangfelvétel alapján készül, a feleket tájékoztatni kell arról, hogy az elkészült jegyzõkönyvet mikor és hol tekinthetik majd meg. A jegyzõkönyvet a tanács elnöke és a jegyzõkönyvvezetõ írja alá. A bíróság a jegyzõkönyvet további tizenöt napon belül kézbesíti, ha törvény a jegyzõkönyv megküldését írja elõ."

A Pp. 120. §-ának helyébe a következõ rendelkezés lép:

"120. § E törvény rendelkezései alapján kiszabható pénzbírság legmagasabb összege ötszázezer forint. A kiszabott pénzbírságot szabadságvesztésre átváltoztatni nem lehet. A pénzbírság behajtására és hovafordítására azokat a jogszabályokat kell alkalmazni, amelyek a bíróságok által büntetõügyben kiszabott pénzbüntetésekre irányadók."

A Pp. 124. §-a helyébe a következõ rendelkezés lép:

"124. § (1) A bíróság a keresetlevelet nyomban, de legkésõbb a bírósághoz érkezésétõl számított harminc napon belül megvizsgálja annak megállapítása érdekében, hogy nem kell-e azt a félnek hiánypótlásra visszaadni (95. §), nincs-e helye az ügy áttételének (129. §), illetõleg a keresetlevél idézés kibocsátása nélküli elutasításának (130. §), és a szükséges intézkedéseket megteszi.

(2) A bíróság a keresetlevelet - hiánypótlási felhívás kiadását mellõzve - idézés kibocsátása nélkül elutasítja, ha a jogi képviselõvel eljáró fél keresetlevele nem tartalmazza a 121. § (1) bekezdésében foglaltakat, illetve ha a jogi képviselõ nem csatolta a meghatalmazását, vagy nem fizették meg az eljárási illetéket.

(3) Ha az (1)-(2) bekezdésben foglaltak megtételére nincs szükség, illetõleg a fél hiánypótlási kötelezettségének eleget tett és így a keresetlevél alkalmas a tárgyalás kitûzésére, a bíróság az eljárás gyorsabb lefolytatása érdekében további intézkedéseket tehet a tárgyalás elõkészítésére. Ilyen intézkedéseknek a tárgyalás kitûzése elõtt, valamint az eljárás során szükség esetén bármikor helye van.

(4) A bíróságnak a (3) bekezdésben foglaltak szerinti intézkedései különösen a következõk:

a) iratok beszerzése más hatóságtól vagy szervezettõl;

b) a gyermek tartása, elhelyezése, illetõleg a szüléssel kapcsolatos költségek iránti, továbbá az apaság és a származás megállapítására irányuló egyéb perekben, ha az alperes, az anya, vagy a gyermek lakóhelye (tartózkodási helye) ismeretlen, megkeresheti a rendõrséget a lakóhely (tartózkodási hely) felkutatására [96. § (4) bek.];

c) elõzetes bizonyítást folytathat le (207-211. §);

d) ideiglenes intézkedést tehet (156. §);

e) elrendelheti a felek tárgyaláson kívüli, egymás jelenlétében történõ elõzetes meghallgatását.

(5) Ha a (3)-(4) bekezdésben foglalt intézkedések megtételével egyidejûleg a tárgyalási határnap kitûzésére nem kerül sor, a bíróság - az intézkedés megtételekor - a keresetlevelet kézbesíti az ellenfél számára."

A Pp. 125. §-át megelõzõ alcím helyébe a következõ alcím, a 125. § helyébe pedig a következõ rendelkezés lép:

"A tárgyalás kitûzése

125. § (1) A bíróság legkésõbb a keresetlevélnek a bírósághoz való érkezését követõ harminc napon belül intézkedik a tárgyalási határnap kitûzésérõl, mely határnapra a feleket a keresetlevél, illetõleg a 94. § értelmében készült jegyzõkönyv másolatának egyidejû kézbesítése mellett megidézi. Ha a keresetlevél csak a bíróság intézkedése alapján válik alkalmassá a tárgyalás kitûzésére (124. §), a tárgyalás kitûzésére elõírt határidõ kezdõ idõpontját ettõl az idõponttól kell számítani.

(2) A tárgyalást úgy kell kitûzni, hogy a keresetlevélnek az alperes részére való kézbesítése a tárgyalás napját legalább tizenöt nappal, munkaviszonyból származó, a gyermek tartására, illetve az apaság megállapítására irányuló, valamint a gazdasági társaság tagjának kizárása iránti perben a tárgyalás napját legalább nyolc nappal, váltóperben pedig legkésõbb három nappal megelõzze. A tárgyalási idõközt az elnök sürgõs esetben megrövidítheti.

(3) A tárgyalást - a (2) bekezdésben foglalt rendelkezések figyelembevételével - úgy kell kitûzni, hogy az elsõ tárgyalás a keresetlevélnek a bírósághoz érkezését követõen legkésõbb hat hónapon belül megtartható legyen, kivéve, ha a törvény a határidõ kezdõ idõpontját illetõen eltérõ idõpontot határoz meg. A tárgyalási határnap azonban ebben az esetben sem tûzhetõ ki a keresetlevélnek a bírósághoz érkezésétõl számított kilencedik hónapnál késõbbi idõpontra. A tárgyalási idõpontra vonatkozó rendelkezéseket nem kell alkalmazni, ha a fél részére a tárgyalásra szóló idézést külföldre kell kézbesíteni és a kézbesítéshez szükséges idõ a tárgyalás határidõn belüli megtartását nem teszi lehetõvé.

(4) Váltóperben a bíróság soron kívül jár el. A tárgyalást legkésõbb a keresetlevélnek a bírósághoz érkezésétõl számított nyolcadik napra kell kitûzni.

(5) A tárgyalást rendszerint a bíróság hivatalos helyiségébe kell kitûzni, fontos okból azonban a tárgyalás más helyre is kitûzhetõ."

23. §

A Pp. a 126. §-t megelõzõen a következõ alcímmel egészül ki, egyben a 126. § helyébe a következõ rendelkezés lép:

"Idézés a per tárgyalására

126. § (1) A bíróság a per tárgyalására megidézi azt, akinek igénye érvényesítése iránt az ügyész, illetve külön jogszabállyal erre feljogosított szervezet pert indított.

(2) Az idézésben (96. §) figyelmeztetni kell a feleket, hogy a tárgyaláson - ha nem személyesen jelennek meg - csak a 67. §-ban megjelölt meghatalmazottal képviseltethetik magukat. Az elsõ tárgyalásra szóló idézéshez csatolni kell a keresetlevél egy példányát (másolatát), ha annak kézbesítésére korábban még nem került sor.

(3) A feleket az idézésben fel kell hívni, hogy az ügyre vonatkozó okiratokat a tárgyalásra hozzák magukkal, az alperest pedig arra is figyelmeztetni kell, hogy a kereseti kérelemre legkésõbb a tárgyaláson nyilatkoznia kell, s elõ kell adnia a védekezésének alapjául szolgáló tényeket és ezek bizonyítékait, az ügyre vonatkozó okiratait pedig be is kell mutatnia. Az idézésben arra is utalni kell, hogy az alperes a nyilatkozatát már a kitûzött határnap elõtt benyújthatja vagy jegyzõkönyvbe mondhatja (94. § (4) bek.). Az írásbeli nyilatkozat másodpéldányát, illetõleg az arról készített jegyzõkönyv másolatát a bíróság a felperesnek haladéktalanul kézbesíti, ha pedig erre már nincs elegendõ idõ, azt a tárgyaláson adja át.

(4) Ha az ügy körülményei azt indokolják, így ha a 124. § (3)-(4) bekezdésében foglalt intézkedés megtételére van szükség, a bíróság az idézésben a (3) bekezdésben megjelölt alperesi nyilatkozat megtételére meghatározott határidõt állapíthat meg. A határidõ nem lehet kevesebb tizenöt napnál."

A Pp. 130. §-ának (1) bekezdése a következõ i) ponttal egészül ki:

"i) a jogi képviselõ által benyújtott keresetlevél nem tartalmazza a 121. § (1) bekezdésében foglaltakat, illetve ha a jogi képviselõ nem csatolta a meghatalmazását, vagy nem fizették meg az eljárási illetéket."

A Pp. 139. §-a helyébe a következõ rendelkezés lép:

"139. § A felperes nyilatkozata után az alperes terjeszti elõ ellenkérelmét, amely vagy a per megszüntetésére (157. §) irányul, vagy érdemi védekezést, illetve ellenkövetelést (viszontkereset, beszámítás) tartalmaz a felperes kereseti kérelmével szemben. Az ellenkérelemben elõ kell adni az annak alapjául szolgáló tényeket és ezek bizonyítékait."

A Pp. 141. §-ának (3) bekezdése helyébe a következõ rendelkezés lép:

"(3) Írásbeli elõkészítést csak akkor lehet elrendelni, ha a felet jogi képviselõ képviseli, vagy ha a félnek, illetve képviselõjének az írásbeli elõkészítés nem okoz különösebb nehézséget."

A Pp. 142. §-a helyébe a következõ rendelkezés lép:

"142. § (1) Ha az ügy körülményei azt nem zárják ki, a tárgyalás elhalasztása esetében a folytatólagos tárgyalás határnapját a bíróság nyomban kitûzi és azt a jelenlévõ felekkel kihirdetés útján közli.

(2) Ha az ügy körülményei azt nem zárják ki, a folytatólagos tárgyalást úgy kell kitûzni, hogy az az elhalasztott tárgyalás napját követõen legkésõbb hat hónapon belül megtartható legyen.

(3) A 125. § (5) bekezdése a folytatólagos tárgyalásra is irányadó."

A Pp. 151. §-a helyébe a következõ rendelkezés lép:

"151. § (1) A bíróság a tárgyalást a feleknek a kitûzött határnap elõtt legkésõbb nyolc nappal elõterjesztett, indokolt közös kérelmére - az új tárgyalási határnap kitûzésével egyidejûleg - elhalasztja. Késõbb elõterjesztett közös kérelemre a tárgyalás csak kivételesen fontos okból halasztható el. A tárgyaláson elõterjesztett kérelemre a bíróság a tárgyalást csak akkor halaszthatja el, ha a keresetet az alperessel nem, vagy nem idejében közölték, vagy ha a felperes a keresetét a tárgyaláson megváltoztatta, vagy valamely más kérelmét lényegesen módosította és ezzel összefüggésben az ellenkérelem elõterjesztésére az alperesnek megfelelõ idõt kell biztosítani. A bíróság hivatalból csak fontos okból, annak megjelölésével halaszthatja el a tárgyalást. A tárgyalás elhalasztásáról a megidézetteket - ha erre mód van - elõzetesen értesíteni kell.

(2) Az idézésre megjelent tanúkat és szakértõket lehetõség szerint a tárgyalás elhalasztása esetén is ki kell hallgatni."

A Pp. 177. §-a a következõ (5) bekezdéssel egészül ki, ezzel egyidejûleg a jelenlegi (5) bekezdés számozása (6) bekezdésre változik:

"(5) Ha az ügy bonyolultsága, illetve a szakértõi munka várhatóan nagy terjedelme vagy költsége ezt indokolja, a bíróság a fél kérelmére a szakértõt - szükség esetén a szakértõnek a tárgyaláson való elõzetes meghallgatása után - felhívja, hogy szakértõi feladatáról és annak várható költségeirõl elõzetes munkatervet készítsen. A bizonyító fél a munkaterv ismeretében nyilatkozik arról, hogy kéri-e a szakértõi munka elvégzését. A munkaterv elkészítésének költségeit a bizonyító fél köteles elõlegezni. Ha a bizonyító fél a bíróság felhívásában megszabott határidõ alatt nem nyilatkozik, vagy a szakértõi bizonyításra irányuló indítványát visszavonja, illetve a munkatervben megjelölt szakértõi díjat nem helyezi letétbe, a munkaterv elkészítése költségeinek viselésére a 80. § (2) bekezdésében foglaltakat kell alkalmazni."

A Pp. 187. §-ának (2) bekezdése helyébe a következõ rendelkezés lép:

"(2) A bíróság a szakértõ díját a szakvélemény beérkeztét, illetve a szakértõ meghallgatása esetében a meghallgatását követõen, de legkésõbb harminc napon belül végzéssel megállapítja. A szakértõ díját a perbíróság állapítja meg akkor is, ha a szakértõt a megkeresett bíróság rendelte ki. A bíróság határozata ellen a szakértõ és a felek külön fellebbezéssel élhetnek. A fellebbezésnek csak a kifogásolt összeg erejéig van halasztó hatálya."

A Pp. 192. §-ának (1) bekezdése helyébe a következõ rendelkezés lép:

"(1) Bíróságnál, más hatóságnál, közjegyzõnél vagy valamely szervezetnél lévõ irat beszerzése iránt a fél kérelmére a bíróság intézkedik, ha az irat kiadását a fél közvetlenül nem kérheti. Az eredeti okirat beszerzése mellõzhetõ, ha az eredeti okirat megtekintésére nincs szükség és a fél a tárgyaláson annak hiteles vagy egyszerû másolatát bemutatja [191. § (1) bek]."

A Pp. 207. §-a a következõ b) ponttal egészül ki, egyidejûleg a b)-c) pontok jelölése c)-d) pontokra változik:

"b) valószínûsíthetõ, hogy a bizonyítás elõzetes lefolytatása a per ésszerû idõn belül történõ lefolytatását, illetõleg befejezését elõsegíti."

A Pp. 219. §-ának (2) bekezdése helyébe a következõ rendelkezés lép:

"(2) A határozatot - kivéve, ha annak kihirdetését a bíróság elhalasztotta [218. § (1) bek.] - annak meghozatalától számított legkésõbb tizenöt napon belül kell írásba foglalni és az írásba foglalást követõ tizenöt napon belül kézbesíteni kell. A felek részére a határozatnak nemcsak a rendelkezõ részét, hanem indokolását is kézbesíteni kell, kivéve, ha a határozatot a törvény szerint nem kell megindokolni."

A Pp. 220. §-ának (3) bekezdése helyébe a következõ rendelkezés lép:

"(3) Az ítéletnek a rendelkezõ részt követõen tájékoztatást kell nyújtania arról, hogy az ítélet ellen van-e helye fellebbezésnek és hogy azt, hol és mennyi idõ alatt kell benyújtani. A feleket tájékoztatni kell a 256/B.-256/E. §-ok szerint elbírálandó fellebbezés kötelezõ tartalmi elemeirõl, illetve az ezek hiányából adódó jogkövetkezményekrõl. A feleket tájékoztatni kell arról is, hogy a 256/A. § (1) bekezdésének b)-d) pontjaiban felsorolt esetekben tárgyalás tartását kérhetik, illetve a fellebbezési határidõ lejárta elõtt elõterjesztett közös kérelmük alapján a fellebbezés tárgyaláson kívüli elbírálása kérhetõ."

(1) A Pp. 225. §-ának (3) bekezdése helyébe a következõ rendelkezés lép:

"(3) A kérelemrõl a bíróság tárgyalás alapján határoz; a feleknek vagy egyiküknek elmaradása a határozathozatalt nem gátolja és a tárgyalás elmulasztása miatt igazolásnak nincs helye. A kérelemben a fél - az ellenfél egyetértõ nyilatkozatának csatolása mellett - kérheti, hogy a bíróság a kérelemrõl tárgyaláson kívül határozzon."

(2) A Pp. 225. §-ának (6) bekezdése helyébe a következõ rendelkezés lép:

"(6) Ha a bíróság az ítéletében nem rendelkezett olyan kérdésrõl, amelyrõl a rendelkezés jogszabály értelmében hivatalból kötelezõ, a mulasztást a bíróság a hiányosság észlelését követõen haladéktalanul köteles hivatalból pótolni. Az ítélet kiegészítésének hivatalból helye van akkor is, ha a 233/A. §-ban meghatározott végzés elleni fellebbezés elbírálása tárgyában hozott döntés következtében az szükséges."

(1) A Pp. 228. §-a (2)-(3) bekezdése helyébe a következõ rendelkezés lép, ezzel egyidejûleg a jelenlegi (3) bekezdés számozása (4) bekezdésre változik:

"(2) A jogi képviselõvel eljáró felek legkésõbb az elsõ fokú ítélet meghozatalát megelõzõ tárgyalás berekesztéséig benyújtott közös nyilatkozatban a fellebbezési jogukról elõzetesen lemondhatnak. A lemondó nyilatkozat nem vonható vissza. A fellebbezési jogról történõ elõzetes lemondás esetében az ítélet a közlésével jogerõre emelkedik. A lemondás nem hatályos, ha a bíróság az elsõ fokú eljárás szabályait olyan súlyosan megsértette, amelynek következtében a 252. § (1) bekezdése alkalmazásának lenne helye. A lemondás hatálytalanságára alapított fellebbezésben foglalt kérelemre a másodfokú bíróság az ítélet végrehajtását felfüggesztheti.

(3) Ha a határozat ellen fellebbezésnek helye van és a felek a (2) bekezdésben meghatározott lehetõséggel nem éltek, de fellebbezést az erre jogosultak egyike sem nyújtott be, a határozat a fellebbezési határidõ leteltét követõ naptól kezdve jogerõs. Ha a fellebbezésrõl lemondtak, a határozat akkor emelkedik jogerõre, amikor a lemondást a bíróságnál bejelentették. A lemondás csak akkor hatályos, ha azt a határozat kihirdetése után valamennyi fél bejelenti. A lemondást visszavonni nem lehet. A határozat az utolsó bejelentésnek a bírósághoz érkezését követõ nappal válik jogerõssé."

A Pp. a 233. §-t követõen a következõ 233/A. §-sal egészül ki:

"233/A. § Fellebbezéssel megtámadható a másodfokú eljárásban hozott olyan végzés, amellyel szemben az elsõ fokú eljárás szabályai szerint fellebbezésnek lenne helye, továbbá a másodfokú eljárásban hozott, a fellebbezést hivatalból elutasító végzés."

A Pp. 235. §-a a következõ (3)-(4) bekezdésekkel egészül ki:

"(3) Ha a határozatot elsõ fokon a megyei bíróság hozta, a jogi képviselõvel eljáró felek a határozat ellen benyújtott fellebbezéshez mellékelt közös kérelemben indítványozhatják, hogy az anyagi jogszabály megsértésére alapított fellebbezést közvetlenül a Legfelsõbb Bíróság bírálja el. Vagyonjogi ügyben a felek akkor indítványozhatják a Legfelsõbb Bíróság eljárását, ha a fellebbezésben vitatott érték (illetve annak a 24. § alapján megállapított értéke) az ötszázezer forintot meghaladja.

(4) A (3) bekezdésben meghatározott fellebbezésben új tényre, illetve új bizonyítékra hivatkozni nem lehet. A fellebbezés elbírálása tárgyaláson kívül, a felülvizsgálati eljárásra irányadó szabályok megfelelõ alkalmazásával történik, így a fellebbezés elbírálása során a Legfelsõbb Bíróság a rendelkezésre álló iratok alapján dönt. A határozat ellen felülvizsgálatnak nincs helye."

A Pp. 238. §-ának (1) bekezdése helyébe a következõ rendelkezés lép:

"(1) Ha a fellebbezési határidõ valamennyi féllel szemben lejárt, illetõleg, ha a fellebbezést valamennyi fél hiánytalanul benyújtotta, az elsõ fokú bíróság azt a per összes irataival együtt legkésõbb nyolc napon belül felterjeszti a másodfokú bírósághoz. Ha a 235. § (2) bekezdésében foglalt intézkedésre került sor, a határidõt annak teljesítésétõl kell számítani. Ha a fellebbezés a határozatnak elõzetesen végrehajthatóvá nyilvánítása ellen is irányul, a fellebbezést azonnal, már a fellebbezési határidõ lejárta elõtt fel kell terjeszteni."

A Pp. 243. §-ának (1)-(2) bekezdése helyébe a következõ rendelkezés lép:

"(1) Ha a 240-242. §-ok alkalmazására nincs ok, a fellebbezés tárgyalására a tanács elnöke a fellebbezés felterjesztését követõen legkésõbb harminc napon belül határnapot tûz ki és arra a feleket, valamint a beavatkozókat, továbbá azokat, akik a határozat ellen fellebbezéssel éltek, megidézi. Az idézéshez csatolni kell a fellebbezés másolatának egy-egy példányát. Ha az elsõ fokú eljárásban az ügyész részt vett, a tárgyalásról az illetékes ügyészt is értesíteni kell.

(2) Ha az ügy körülményei ezt nem zárják ki, a tárgyalást úgy kell kitûzni, hogy a tárgyalás az iratoknak a másodfokú bírósághoz való beérkezését követõ hat hónapon belül megtartható legyen. A tárgyalást úgy kell kitûzni, hogy a fellebbezésnek az ellenfél részére való kézbesítése a tárgyalás napját legkésõbb tizenöt nappal megelõzze. A tárgyalási idõköz nem rövidíthetõ le."

A Pp. 245. §-a helyébe a következõ rendelkezés lép:

"245. § A fellebbezési tárgyalásra szabályszerûen megidézettnek, vagy valamelyiküknek az elmaradása a tárgyalás megtartását és a fellebbezés elintézését nem gátolja. Ilyen esetben a tárgyalás elmulasztása miatt igazolásnak nincs helye. A bíróság azonban, ha a meg nem jelentek valamelyikének meghallgatását szükségesnek tartja, erre tekintettel - a másodfokú eljárás során egyszer, új tárgyalási határnap kitûzésével - a tárgyalást elhalaszthatja."

A Pp. 247. §-a a következõ (3) bekezdéssel egészül ki:

"(3) A másodfokú eljárásban beszámítási kifogást csak akkor lehet elõterjeszteni, ha azt az ellenfél elismeri, vagy ha a beszámítani kért követelés az elsõ fokú tárgyalás berekesztését követõen járt le."

A Pp. 254. §-ának (4) bekezdése helyébe a következõ rendelkezés lép:

"(4) A másodfokú eljárás befejezése után az iratokat a bíróság legkésõbb harminc napon belül megküldi az elsõ fokú bíróságnak. A másodfokú eljárást befejezõ határozatot a felekkel kézbesítés útján az elsõ fokú bíróság közli az iratoknak az elsõ fokú bírósághoz való érkezését követõ legkésõbb tizenöt napon belül. Ha a másodfokú bíróság a határozata kihirdetését elhalasztotta [218. § (1) bek.], a már írásba foglalt határozatát a jelenlévõ feleknek nyomban kézbesíti és ezt a jegyzõkönyvben is feltünteti."

A Pp. 256/A. §-a a következõ (4) bekezdéssel egészül ki, egyidejûleg a jelenlegi (4)-(5) bekezdések számozása (5)-(6) bekezdésekre változik:

"(4) Az (1) bekezdés e) pontja esetében, továbbá, ha a felek a (2)-(3) bekezdésben foglalt felhívás ellenére nem kérték a tárgyalás megtartását, a tárgyaláson kívüli elbírálás kötelezõ."

A Pp. 256/B. §-ának helyébe a következõ rendelkezés lép:

"256/B. § (1) A helyi bíróság elsõ fokú hatáskörébe tartozó vagyonjogi perekben, ha a fellebbezésben vitatott érték (illetve annak a 24. § alapján megállapított értéke) a kettõszázezer forintot nem haladja meg, az ítélet elleni fellebbezésre a 233-256/A. §-ok rendelkezéseit a 256/C-D. §-okban foglalt eltérésekkel kell alkalmazni.

(2) Nem alkalmazhatók a 256/C-D. §-okban foglalt rendelkezések, ha a per tárgya tartási vagy egyéb járadék jellegû követelés."

A Pp. 270. §-ának (2) bekezdése helyébe a következõ rendelkezés lép:

"(2) Az (1) bekezdésben foglaltak megfelelõ alkalmazásával van helye felülvizsgálati kérelemnek az ügy érdemében külön jogszabály rendelkezése alapján hozott jogerõs végzés ellen."

A Pp. 271. §-ának (3) bekezdése helyébe a következõ rendelkezés lép:

"(3) Nincs helye felülvizsgálatnak olyan vagyonjogi ügyben, amelyben a felülvizsgálati kérelemben vitatott érték (illetve annak a 24. § alapján megállapított értéke) az ötszázezer forintot nem haladja meg."

A Pp. 273. §-ának (2) bekezdése a következõ d) ponttal egészül ki:

"d) a kérelem elõterjesztõje a megadott lakóhelyrõl (székhelyrõl) nem idézhetõ, illetve onnan ismeretlen helyre költözött."

(1) A Pp. 274. §-ának (1) bekezdése helyébe a következõ rendelkezés lép:

"(1) A Legfelsõbb Bíróság a felülvizsgálati kérelmet tárgyaláson kívül bírálja el, kivéve, ha a felek bármelyike tárgyalás tartását kéri vagy a Legfelsõbb Bíróság a tárgyaláson való elbírálást szükségesnek tartja. Végzés ellen benyújtott felülvizsgálati kérelem esetében tárgyalás tartása nem kérhetõ."

(2) A Pp. 274. §-ának (3) bekezdése helyébe a következõ rendelkezés lép:

"(3) A csatlakozó felülvizsgálati kérelem és az ellenkérelem elõterjesztésére a 244. § és a 257. § rendelkezéseit megfelelõen alkalmazni kell."

A Pp. 284. §-ának (1) bekezdése helyébe a következõ rendelkezés lép:

"(1) A házassági per tárgyalásáról a fél kérelmére a nyilvánosságot az 5. §-ban foglalt feltételek nélkül is ki lehet zárni. Erre a bíróság a feleket köteles figyelmeztetni."

A Pp. 324. §-a a következõ (4) bekezdéssel egészül ki:

"(4) Ha a perben vitatott pénzbeli követelés összege a harmincmillió forintot meghaladja, az elsõ fokú bíróság három hivatásos bíróból álló tanácsban jár el."

A Pp. 344. §-ának (1) bekezdése helyébe a következõ rendelkezés lép:

"(1) A perre az a bíróság illetékes, amelynek területén az idõszaki lap szerkesztõsége, a hírügynökség vagy a rádió illetve a televízió társaság székhelye található. A bíróság illetékességét a rádió vagy televízió társaság helyi stúdiójának székhelye is megalapítja."

A Pp. 349. §-a következõ (5) bekezdéssel egészül ki:

"(5) A munkaügyi bíróság hatáskörébe tartozik a munkaügyi ellenõrzés keretében hozott közigazgatási határozat, valamint a foglalkoztatás elõsegítésérõl és a munkanélküliek ellátásáról szóló törvény alapján a megyei (fõvárosi) munkaügyi központ által hozott közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata; ennek során a munkaügyi bíróság a Pp. XX. fejezetének szabályai szerint jár el."

54. §

A Pp. 197. §-ának (4) bekezdésében az "5. §" szövegrész helyébe az "8. §" szövegrész, a Pp. 249. §-ának (2) bekezdésében a "a Legfelsõbb Bíróság" szövegrész helyébe "az ítélõtábla" szövegrész lép.

(1) A büntetõeljárásról szóló 1973. évi I. törvény (a továbbiakban: Be.) 16. §-ának (3) bekezdése a következõ rendelkezéssel egészül ki:

"A nemzetközi jogi kötelezettség megszegése (Btk. 261/A. §), a nemzetközileg ellenõrzött termékek és technológiák forgalmára vonatkozó kötelezettség megszegése (Btk. 287. §), az engedély nélküli külkereskedelmi tevékenység (Btk. 298. §), valamint a jövedéki termékre vagy vámárura elkövetett áru hamis megjelölése (Btk. 296. §), a szerzõi és szomszédos jogok megsértése (Btk. 329/A. §), továbbá az országba behozatallal elkövetett kábítószerrel visszaélés (Btk. 282-282/A. §) alapos gyanúja esetén a nyomozást a Vám- és Pénzügyõrség végzi, ha a bûncselekmény gyanúját a Vám- és Pénzügyõrség észleli."

(2) A Be. 16. §-a a következõ (7) bekezdéssel egészül ki:

"(7) Ha a Vám- és Pénzügyõrség, a Határõrség vagy az Adó- és Pénzügyi Ellenõrzési Hivatal hatáskörébe tartozó bûncselekménnyel halmazatban olyan bûncselekmény is megvalósult, amelynek nyomozására e nyomozó hatóság hatásköre nem terjed ki, és az eljárás elkülönítése nem lehetséges, az eljáró nyomozó hatóságot az ügyész jelöli ki."

A Be. 18. §-a a következõ (5) bekezdéssel egészül ki:

"(5) A helyi bíróságon ügyészségi titkár is képviselheti a vádat."

A Be. 64. §-a a következõ (4)-(5) bekezdéssel egészül ki:

"(4) A hatóság engedélyezheti, hogy a tanú a szóbeli kihallgatását követõen vagy e nélkül írásban, úgy tegyen vallomást, hogy azt a tanú saját kezûleg leírja és aláírja, vagy a tanúnak a más módon leírt vallomását két tanú, illetõleg bíró vagy közjegyzõ hitelesítse.

(5) Ha a tanú szóbeli kihallgatás nélkül, vagy a szóbeli kihallgatást követõen írásban tesz vallomást, az írásbeli vallomásból ki kell tûnnie, hogy a tanú a vallomást a vallomástétel akadályainak (65-66. §), valamint a hamis tanúzás következményeinek ismeretében tette meg. Erre a tanút az írásbeli vallomás megtételének engedélyezésével egyidejûleg a vallomástétel akadályainak ismertetésével figyelmeztetni kell."

A Be. 75. §-a a következõ (3) bekezdéssel egészül ki:

"(3) A szakértõ az írásbeli szakvélemény elõterjesztésével egyidejûleg bejelentheti, hogy a további eljárási cselekményeken nem kíván jelen lenni. Ebben az esetben - ha a szakértõ megidézésére nincs szükség - az értesítését mellõzni kell."

A Be. 77. §-ának (4)-(5) bekezdése helyébe a következõ rendelkezés lép:

"(4) Ha a hatóság a nyomozás során szakértõt rendelt ki, a vádlottnak vagy a védõnek az idézés (értesítés) és a vádirat kézbesítésétõl (181. § (1) bek.) számított tizenöt napon belül benyújtott kérelmére - ugyanazon tényre - a bíróságnak más szakértõt is ki kell rendelnie.

(5) A (4) bekezdés alkalmazásának nincs helye, ha az ügyben a bíróság is kirendelt szakértõt."

A Be. 95. §-ának (4) bekezdése helyébe a következõ rendelkezés lép:

"(4) Ha az elõzetes letartóztatás, az ideiglenes kényszergyógykezelés, illetõleg a lakhelyelhagyási tilalom megszüntetése iránti ismételt kérelem nem tartalmaz új körülményt, a bíróság, illetõleg az ügyész a határozat hozatalát mellõzheti."

A Be. 99. §-a helyébe a következõ rendelkezés lép, és a Be. a következõ 99/A-99/C. §-sal egészül ki:

"99. § (1) A 92. § (1) bekezdésében meghatározott esetben - ha ez a bûncselekmény jellegére, a terhelt személyi körülményeire, különösen az egészségi állapotára, idõs korára, családi körülményeire tekintettel elegendõnek látszik - lakhelyelhagyási tilalom is elrendelhetõ.

(2) A lakhelyelhagyási tilalom hatálya alatt álló terhelt a meghatározott területet, körzetet engedély nélkül nem hagyhatja el, a tartózkodási helyét, illetõleg a lakóhelyét nem változtathatja meg.

(3) A lakhelyelhagyási tilalom elrendelésérõl a vádirat benyújtásáig az ügyész, azt követõen a bíróság határoz. A 379/A-379/B. §-ban meghatározott eljárásban a bíróság az elõzetes letartóztatás helyett lakhelyelhagyási tilalmat is elrendelhet.

(4) A lakhelyelhagyási tilalmat elrendelõ határozatban elõírható, hogy a terhelt meghatározott idõközönként a rendõrségen jelentkezzék.

(5) A lakhelyelhagyási tilalom végrehajtását a rendõrség ellenõrzi.

99/A. § (1) A vádirat benyújtása elõtt elrendelt lakhelyelhagyási tilalom az elsõ fokú bíróság tárgyalás elõkészítése során hozott határozatáig, az ezt követõen elrendelt vagy fenntartott lakhelyelhagyási tilalom az elsõ fokú bíróság ügydöntõ határozatának kihirdetéséig, az elsõ fokú bíróság által az ügydöntõ határozat kihirdetése után, valamint a másodfokú bíróság által elrendelt lakhelyelhagyási tilalom az eljárás jogerõs befejezéséig tart.

(2) Ha a lakhelyelhagyási tilalom végrehajtása során a terhelt életkörülményeiben olyan lényeges változás következik be, amely miatt a tilalommal érintett terület, körzet elhagyása, vagy a tartózkodási hely, illetõleg lakóhely megváltoztatása szükséges, a vádirat benyújtásáig az ügyész, azt követõen a bíróság a terhelt kérelmére a lakhelyelhagyási tilalmat részlegesen feloldhatja. A lakhelyelhagyási tilalom részleges feloldásáról szóló határozatban a terhelt részére engedélyezhetõ a lakhelyelhagyási tilalommal érintett terület, körzet meghatározott célból és úti célra történõ egyszeri, idõszakos vagy rendszeres elhagyása, illetõleg a tartózkodási hely vagy a lakóhely megváltoztatása.

(3) Ha a lakhelyelhagyási tilalom elrendelésétõl a vádirat benyújtásáig hat hónap eltelt, fenntartásának szükségességét az ügyész megvizsgálja.

(4) A lakhelyelhagyási tilalmat meg kell szüntetni, ha elrendelésének oka megszûnt, vagy az eljárást jogerõsen befejezték.

99/B. § (1) A bíróság a lakhelyelhagyási tilalom keretében elrendelheti a terhelt házi õrizetét is. Házi õrizet elrendelése esetén a bíróság által kijelölt lakást és az ahhoz tartozó bekerített helyet a terhelt csak a bíróság határozatában meghatározott célból, az ott írt idõben és távolságra (úti célra) hagyhatja el.

(2) Házi õrizet elrendelése esetén a lakhelyelhagyási tilalom elrendelésére, tartamára, illetõleg fenntartására az elõzetes letartóztatás elrendelésére (379/A-379/C. §), meghosszabbítására, illetõleg fenntartására vonatkozó rendelkezéseket (95. §) kell alkalmazni.

(3) A bíróság rendelkezhet úgy, hogy a házi õrizet elõírásainak megtartását a rendõrség folyamatos õrzéssel, vagy - a terhelt hozzájárulásával - a terhelt mozgását nyomon követõ technikai eszközzel is ellenõrizze.

99/C. § (1) Ha a terhelt a lakhelyelhagyási tilalmat, illetõleg a házi õrizetet megszegi, rendbírsággal sújtható. A lakhelyelhagyási tilalom, illetõleg a házi õrizet elrendelésekor erre a terheltet a határozatban figyelmeztetni kell.

(2) Ha a lakhelyelhagyási tilalom, illetõleg a házi õrizet az elõzetes letartóztatással elérni kívánt célok biztosítására már nem elegendõ, a terhelt elõzetes letartóztatása, lakhelyelhagyási tilalom esetén a terhelt házi õrizete is elrendelhetõ."

A Be. a következõ alcímmel és 99/D. §-sal egészül ki:

"Az úti okmány elvétele

99/D. § (1) Az õrizetbe vétel, az elõzetes letartóztatás, az ideiglenes kényszergyógykezelés és a lakhelyelhagyási tilalom elrendelésekor a terhelt úti okmányát el kell venni, és azt a visszavonás elrendelése érdekében haladéktalanul meg kell küldeni az útlevél hatóságnak. Az úti okmány elvétele és az útlevél hatóságnak történõ megküldése ellen jogorvoslatnak nincs helye.

(2) A vádirat benyújtásáig az ügyész, azt követõen a bíróság a terhelt úti okmányának elvételét az (1) bekezdésben fel nem sorolt esetekben is elrendelheti, ha olyan bûncselekmény miatt folyik eljárás, amelyre a törvény három évi vagy ennél súlyosabb szabadságvesztést rendel, és az úti okmány elvétele a terhelt eljárási cselekményeknél való jelenlétének biztosítása végett indokolt.

(3) Az úti okmány elvételének elrendelése esetén az úti okmány visszavonása érdekében haladéktalanul meg kell keresni az útlevél hatóságot; az elvett úti okmányt haladéktalanul meg kell küldeni az útlevél hatóságnak.

(4) A vádirat benyújtásáig az ügyész, azt követõen a bíróság a terhelt indokolt kérelmére hozzájárulhat ahhoz, hogy az útlevél hatóság a terhelt külföldre utazását meghatározott idõtartamra és területi hatállyal engedélyezze.

(5) Ha az úti okmány elvételének oka megszûnt, vagy az eljárást jogerõsen befejezték, errõl a vádirat benyújtásáig az ügyész, azt követõen a bíróság értesíti az útlevél hatóságot."

A Be. 102. §-ának (2) bekezdése helyébe a következõ rendelkezés lép:

"(2) A lefoglalás megszüntetésekor a lefoglalt dolgot annak kell kiadni, aki a bûncselekmény elkövetésekor a dolog tulajdonosa volt, és ezt kétséget kizáró módon igazolni tudja. Ha nincs olyan személy, akinek az elõbbi rendelkezés szerint a dolgot ki kell adni és ez az eljárás adataiból sem tûnik ki, a dolgot annak kell kiadni, aki a kiadása iránt alaposnak látszó igényt jelentett be. Ha ilyen személy sincs, és ilyen igény az eljárás adataiból nem tûnik ki, a dolgot annak kell kiadni, akitõl lefoglalták. A terheltnek a lefoglalt dolgot csak akkor lehet kiadni, ha azt az elõbbi rendelkezések szerint másnak nem lehet kiadni."

A Be. a következõ alcímmel és 102/A. §-sal egészül ki:

"A lefoglalt dolog elõzetes értékesítése

102/A. § (1) A vádirat benyújtásáig az ügyész, azt követõen a bíróság a lefoglalt dolog értékesítésérõl határoz, ha a lefoglalt dolog

a) gyors romlásnak van kitéve,

b) huzamos tárolásra alkalmatlan.

(2) A vádirat benyújtásáig az ügyész, azt követõen a bíróság a lefoglalt dolog értékesítése iránt akkor is határozhat, ha a lefoglalt dolog

a) kezelése, tárolása, illetve õrzése - különösen a dolog értékére, vagy az elõreláthatólag hosszú ideig tartó tárolására tekintettel - aránytalan és jelentõs költséggel járna,

b) értéke az elõreláthatólag hosszú ideig tartó tárolás miatt jelentõsen csökkenne.

(3) Az (1)-(2) bekezdés esetén a lefoglalt dolog akkor értékesíthetõ, ha a lefoglalt dolog kiadása iránt senki nem jelentett be jogos igényt.

(4) Az (1)-(2) bekezdés szerinti határozatot a 145. §-ban megjelölt idõpontig az ügyész elõzetes hozzájárulásával a nyomozó hatóság is meghozhatja.

(5) A lefoglalt dolog értékesítésébõl befolyt ellenérték a lefoglalt dolog helyébe lép."

A Be. 114. §-a a következõ (3) bekezdéssel egészül ki, és a jelenlegi (3) bekezdés számozása (4) bekezdésre módosul:

"(3) Az ismeretlen helyen tartózkodó terhelt részére a hivatalos iratokat hirdetményi úton kell kézbesíteni."

A Be. 131. §-ának (3) bekezdése helyébe a következõ rendelkezés lép:

"(3) A nyomozást az elrendelésétõl számított két hónapon belül be kell fejezni. Ha az ügy bonyolultsága vagy elháríthatatlan akadály indokolja, a nyomozás határidejét a helyi ügyészség vezetõje két hónappal, ezt követõen a megyei fõügyész legfeljebb a nyomozás elrendelésétõl számított egy év elteltéig meghosszabbíthatja; egy éven túl a legfõbb ügyész jogosult a nyomozás határidejének meghosszabbítására. Ha az ügyész nyomoz, a nyomozás határidejét az ügyészség vezetõje két hónappal, a felettes ügyész legfeljebb a nyomozás elrendelésétõl számított egy év elteltéig hosszabbíthatja meg."

A Be. a következõ alcímmel és 131/B. §-sal egészül ki:

"A nyomozó hatóság egyéb adatszerzõ tevékenysége

131/B. § (1) A nyomozó hatóság a nyomozás elrendelése után annak megállapítására, hogy vannak-e bizonyítási eszközök, és ezek hol találhatók, puhatolást végezhet, ennek során információt gyûjthet, felvilágosítást kérhet, iratokat megtekinthet, a bûncselekmény helyszínét megtekintheti, szaktanácsadót vehet igénybe, és a megszerzett adatokat ellenõrizheti.

(2) A nyomozó hatóság a puhatolás során fénykép vagy más adathordozó bemutatásával személyt vagy tárgyat kiválasztathat, illetõleg a bemutatott személyrõl vagy tárgyról felvilágosítást kérhet.

(3) A nyomozó hatóságnak az a tagja, aki a puhatolást végezte, errõl jelentést készít. A jelentés tartalmára a 150. § (3) bekezdésének rendelkezései irányadók."

A Be. 133. §-a a következõ (5) bekezdéssel egészül ki:

"(5) Ha a tanú nevének zárt kezelését rendelték el, a tanú a kihallgatásáról felvett jegyzõkönyv oldalainak aláírása helyett külön nyilatkozik arról, hogy a jegyzõkönyv a vallomását tartalmazza. A tanú e nyilatkozatát aláírja. A nyilatkozat kezelésére a 63. § (5) bekezdését kell alkalmazni."

(1) A Be. 134. §-ának (1)-(2) bekezdése helyébe a következõ rendelkezés lép:

"(1) Ha a gyanúsítottat a hatóság kihallgatja, a védõje a kihallgatáson jelen lehet. A védõ jelen lehet az általa, illetve az általa védett gyanúsított részérõl indítványozott tanú kihallgatásán is. Ha e törvény eltérõen nem rendelkezik, a hatóság megengedheti, hogy a védõ más tanú kihallgatásánál is jelen legyen. A kihallgatáson jelenlévõ védõ a gyanúsítotthoz és a tanúhoz kérdéseket intézhet.

(2) Ha a hatóság a tanú kihallgatásán a védõ jelenlétét nem engedélyezte, ezt a tényt a nyomozati iratokban fel kell tüntetni."

(2) A Be. 134. §-a a következõ (5) bekezdéssel egészül ki:

"(5) Azoknál a nyomozási cselekményeknél, amelyeken a védõ jelen lehet, a védõ mellett, vagy helyetteseként ügyvédjelölt is jelen lehet."

A Be. 135. §-a helyébe a következõ rendelkezés lép:

"135. § (1) A nyomozó hatóság a felismerésre bemutatás, a házkutatás, a motozás végrehajtásánál, valamint az írni-olvasni nem tudó személy kihallgatásáról felvett jegyzõkönyv ismertetésénél hatósági tanút alkalmazhat. A hatósági tanú igazolja annak a nyomozási cselekménynek a lefolyását és eredményét, amelynél jelen volt.

(2) A nyomozási cselekmény elõtt a hatósági tanút a jogairól és a kötelességeirõl fel kell világosítani. A nyomozási cselekményt úgy kell lefolytatni, hogy azt a hatósági tanú nyomon követhesse. A hatósági tanú a nyomozási cselekményre észrevételt tehet.

(3) Hatósági tanúként olyan, lehetõleg érdektelen személyt kell igénybe venni, aki képes érzékelni és igazolni a nyomozási cselekmény elvégzését. Nem lehet hatósági tanú az eljáró ügyész, a nyomozó hatóság tagja; az eljáró ügyészség vagy nyomozó hatóság alkalmazottja csak akkor lehet hatósági tanú, ha más személy igénybevételének elháríthatatlan akadálya van.

(4) A hatósági tanúként közremûködésre senki sem kötelezhetõ.

(5) A nyomozási cselekményrõl készült jegyzõkönyvben fel kell tüntetni a hatósági tanúk nevét, lakcímét, érdektelenségét vagy esetleges érdekeltségét. Ha a hatósági tanú az ügyészség, illetve a nyomozó hatóság alkalmazottja, a lakcíme helyett a munkakörét, illetve beosztását kell feltüntetni. Ha a nyomozási cselekmény során a hatósági tanú észrevételt tett, a jegyzõkönyvben ezt is fel kell tüntetni.

(6) A tanú költségére vonatkozó rendelkezéseket a hatósági tanúra is alkalmazni kell."

A Be. 137. §-a (1) bekezdésének a) pontja helyébe a következõ rendelkezés lép:

"a ) a gyanúsított ismeretlen helyen vagy külföldön tartózkodik, és az eljárás a távollétében nem folytatható;"

(1) A Be. 145. §-a (2) bekezdésének bevezetõ szövege helyébe a következõ rendelkezés lép:

"Az ügyész az ügy iratait harminc napon belül megvizsgálja, és ennek eredményéhez képest"

(2) A Be. 145. §-ának (4) bekezdése helyébe a következõ rendelkezés lép:

"(4) A (2) bekezdésben megjelölt határidõt az ügyészség vezetõje kivételes esetben harminc nappal meghosszabbíthatja."

A Be. 147/A. §-ának (5) bekezdése helyébe a következõ rendelkezés lép:

"(5) Ha a gyanúsítottal szemben a vádemelés elhalasztásának tartama alatt elkövetett szándékos bûncselekmény miatt vádemelésre kerül sor, illetve a gyanúsított a pártfogó felügyelet magatartási szabályait súlyosan megszegi, az ügyész vádat emel. Az ügyész akkor is vádat emel, ha a vádemelés elhalasztásának tartama alatt állapítják meg, hogy a vádemelés elhalasztása a 147/B. §-ban meghatározott valamely kizáró ok ellenére történt."

A Be. a következõ 147/B. §-sal egészül ki:

"147/B. § A vádemelés nem halasztható el, ha a gyanúsított

a) többszörös visszaesõ,

b) a bûncselekményt a szabadságvesztés felfüggesztésének próbaideje alatt, vagy a szabadságvesztés végrehajtásának befejezése elõtt követte el."

A Be. 148. §-ának (2) bekezdése helyébe a következõ rendelkezés lép:

"(2) Nincs helye panasznak a feljelentés kiegészítése, valamint a nyomozó hatóság egyéb adatszerzõ tevékenysége során végzett eljárási cselekmények, a nyomozás elrendelése, a vádemelés, a vádemelés mellõzése, továbbá a bizonyítás körébe tartozó nyomozási cselekmények elrendelése és sorrendje miatt."

A Be. 148/A. §-ának helyébe a következõ rendelkezés lép:

"148/A. § A büntetõeljárást folytatni kell, ha a gyanúsított a nyomozást megszüntetõ határozat ellen benyújtott panaszában a megrovás alkalmazását sérelmezi, és a büntetõeljárás megszüntetésének más oka nincs. Erre a gyanúsítottat a határozatban figyelmeztetni kell."

(1) A Be. 169. §-ának (1) bekezdése helyébe a következõ rendelkezés lép:

"(1) A bíróság az eljárást felfüggesztheti a 137. § (1) bekezdésében és (3) bekezdésének c) pontjában meghatározott esetekben."

(2) A Be. 169. §-a a következõ (7) bekezdéssel egészül ki:

"(7) Az (1) bekezdésben felsorolt okok miatt az eljárást a bírósági titkár is felfüggesztheti."

A Be. 186. §-a a következõ (5) bekezdéssel egészül ki:

"(5) A 170. § (1) bekezdésének d)-f) pontjában meghatározott ok miatt, valamint büntethetõséget megszüntetõ ok fennállása esetén az eljárást a bírósági titkár is megszüntetheti."

A Be. 203. §-ának (3) bekezdése helyébe a következõ rendelkezés lép:

"(3) Ha a szakértõ az idézés vagy értesítés ellenére a tárgyaláson nem jelenik meg, illetõleg az értesítést a bíróság a 75. § (3) bekezdése alapján mellõzte, az írásbeli szakvéleményt fel kell olvasni; ha meghallgatása szükséges, a tárgyalást el kell napolni, és a szakértõt a kitûzött tárgyalásra meg kell idézni."

A Be. 212. §-a a következõ (7) bekezdéssel egészül ki:

"(7) Ha a bíróság az ügydöntõ határozat meghozatala elõtt azt állapítja meg, hogy a vád tárgyává tett cselekmény a vádirati minõsítéstõl eltérõen minõsülhet, a tárgyalást a védelem elõkészítése érdekében elnapolhatja, erre nézve az ügyészt, a vádlottat és a védõt meghallgatja."

A Be. 249. §-a c) pontjának második mondata helyébe a következõ rendelkezés lép:

"Ha a vádlott a bûncselekmény elkövetése után elmebeteggé vált, vagy súlyosan beteg, az eljárás csak akkor függeszthetõ fel, ha a tárgyalás a vádlott távollétében nem tartható meg;"

A Be. 251. §-a (1) bekezdésének bevezetõ szövege helyébe a következõ rendelkezés lép:

"(1) A 250. §. I. a) pontja, valamint az eljárásnak a vádlott elmebetegsége miatt történt felfüggesztése esetében az elsõ fokú bíróság ítéletének az elkobzásra, továbbá - az eljárásnak a vádlott halála folytán történt megszüntetését kivéve - a vagyoni elõny vagy az elkobzás alá esõ érték megfizetésére és a polgári jogi igény megállapítására vonatkozó rendelkezését a másodfokú bíróság"

A Be. 256. §-a a következõ (4) bekezdéssel egészül ki:

"(4) Ha a másodfokú bíróság az ügydöntõ határozat meghozatala elõtt azt állapítja meg, hogy a cselekmény az elsõ fokú bíróság által megállapított minõsítéstõl eltérõen minõsülhet, a 212. § (7) bekezdésében foglaltaknak megfelelõen jár el."

A Be. X. Fejezete a következõ V. címmel és 275/A. §-sal egészül ki:

275/A. § (1) A másodfokú eljárásban elsõ fokon hozott, nem ügydöntõ végzés ellen kifogásnak van helye.

(2) Ha a megtámadott végzést hozó bíróság a kifogásnak helyt ad, a végzését megváltoztathatja, illetõleg hatályon kívül helyezheti.

(3) Ha a bíróságnak a megtámadott végzést hozó tanácsa a kifogásnak nem ad helyt, azt a bíróság másik másodfokú tanácsa tanácsülésen bírálja el.

(4) A végzés a kifogásra tekintet nélkül végrehajtható, kivételesen indokolt esetben azonban a végzés végrehajtását mind a végzést hozó, mind a kifogást elbíráló másodfokú tanács felfüggesztheti."

(1) A Be. 276. §-a (1) bekezdésének e) pontja helyébe a következõ rendelkezés lép:

"e) az alapügyben az ítéletet a XVII/A. Fejezet szerinti eljárásban a terhelt távollétében hozták."

(2) A Be. 276. §-a a következõ (5) bekezdéssel egészül ki:

"(5) A 276. § (1) bekezdésének a) pontja szerinti új bizonyítéknak kell tekinteni

a) a magyar joghatóság alá tartozó személy panasza alapján indult eljárásban a nemzetközi emberi jogi szervek által hozott döntést, ha az törvénysértés miatt állapította meg a nemzetközi jogi kötelezettség megsértését, feltéve, hogy a nemzetközi emberi jogi szerv döntésének a magyar állam nemzetközi szerzõdésben alávetette magát,

b) a Legfelsõbb Bíróság jogegységi határozatát."

A Be. 284. §-a a következõ (3) bekezdéssel egészül ki:

"(3) A bíróság elsõ fokon jogerõs vagy másodfokon felülbírált jogerõs ügydöntõ határozata, illetõleg a másodfokú bíróság jogerõs ügydöntõ határozata ellen felülvizsgálatnak van helye akkor is, ha a büntetés végrehajtását a Btk. 90. §-ában foglalt kizáró ok ellenére függesztették fel."

(1) A Be. 284/A. §-ának (2) bekezdése helyébe a következõ rendelkezés lép:

"(2) Az (1) bekezdésben felsoroltak felülvizsgálati indítványt nyújthatnak be akkor is, ha a határozat meghozatalára a 250. § II. és III. pontjában, valamint a 349/A. §-ban, a 355/A. §-ban, vagy a 355/S. § (2) bekezdésében meghatározott eljárási szabálysértéssel került sor."

(2) A Be. 284/A. §-ának (4) bekezdése helyébe a következõ rendelkezés lép:

"(4) Felülvizsgálati indítványt a terhelt terhére a határozat közlésétõl számított hat hónapon belül, a 284. § (3) bekezdésében meghatározott okból felülvizsgálati indítványt a határozat jogerõre emelkedésétõl számított hat hónapon belül lehet elõterjeszteni."

(1) A Be. 291. §-a (1) bekezdésének a) pontja helyébe a következõ rendelkezés lép:

"a) a másodfokú bíróság ügydöntõ határozatát a 284. § (1) bekezdésében írt anyagi jogi szabálysértéssel hozta, illetõleg a bíróság az ügydöntõ határozatban a büntetés végrehajtását a Btk. 90. §-ában foglalt kizáró ok ellenére függesztette fel,"

(2) A Be. 291. §-ának (3) bekezdése a következõ mondattal egészül ki:

"Az (1) bekezdés b) pontja esetében a Legfelsõbb Bíróság maga is hozhat a törvénynek megfelelõ határozatot, ha az eljárás megszüntetésének van helye."

(3) A Be. 291. §-a (8) bekezdésének elsõ mondata helyébe a következõ rendelkezés lép:

"A felmerült bûnügyi költséget - ide értve a Legfelsõbb Bíróság által az indítvány megfogalmazására kirendelt ügyvéd vagy ügyvédi iroda díját is - a felülvizsgálati indítvány elutasítása esetén - az ügyész által kezdeményezett felülvizsgálat esetét kivéve - az indítvány elõterjesztõje viseli."

A Be. a következõ XII/A. fejezettel egészül ki:

291/B. § A bíróság jogerõs ügydöntõ határozata ellen a terhelt javára a törvényesség érdekében jogorvoslatnak van helye, ha

a) a terhelt büntetõjogi felelõsségének megállapítására a büntetõ anyagi jog szabályainak megsértése miatt, vagy

b) a bíróság határozatának meghozatalára a súlyosítási tilalom (234. § (1) bek., 241. §, 354. § (3) bek.) megsértésével került sor, feltéve, hogy a jogerõs ügydöntõ határozat más jogorvoslattal nem támadható meg.

291/C. § (1) A törvényesség érdekében jogorvoslat benyújtására a legfõbb ügyész jogosult.

(2) A törvényesség érdekében jogorvoslat kezdeményezésére jogosult

a) a terhelt,

b) a védõ,

c) a fiatalkorú terhelt törvényes képviselõje,

d) a terhelt halála után egyenes ági rokona, testvére, házastársa,

e) a kényszergyógykezelés elrendelése ellen - a terhelt hozzájárulása nélkül is - a nagykorú terhelt törvényes képviselõje és házastársa is.

(3) A (2) bekezdésben felsoroltak a törvényesség érdekében jogorvoslat benyújtása végett a Legfõbb Ügyészséghez fordulhatnak.

(4) Ha bármely hatóság észleli, hogy büntetõügyben a terhelt sérelmére a 291/B. §-ban meghatározott törvénysértés történt, és a jogerõs ügydöntõ határozat ellen más jogorvoslatra nincs mód, a törvényesség érdekében jogorvoslat megfontolása végett köteles a Legfõbb Ügyészséget tájékoztatni.

291/D. § Ha a legfõbb ügyész a 291/C. § (3)-(4) bekezdése szerinti kezdeményezéssel egyetért, a törvényesség érdekében jogorvoslati indítványt nyújt be a Legfelsõbb Bírósághoz.

291/E. § (1) A jogorvoslati indítványt a Legfelsõbb Bíróság három hivatásos bíróból álló tanácsa, ha pedig az indítvány a Legfelsõbb Bíróság határozata ellen irányul, a Legfelsõbb Bíróság öttagú tanácsa bírálja el.

(2) A törvényben kizárt jogorvoslati indítványt a Legfelsõbb Bíróság elutasítja.

291/F. § (1) A jogorvoslati indítványt a megtámadott határozat idején hatályos jogszabályok alapján kell elbírálni.

(2) A jogorvoslati indítványnak nincs halasztó hatálya, a Legfelsõbb Bíróság azonban az indítvány elbírálásáig a megtámadott határozat végrehajtását felfüggesztheti vagy félbeszakíthatja.

291/G. § (1) A Legfelsõbb Bíróság a jogorvoslati indítványt ülésen bírálja el.

(2) A Legfelsõbb Bíróság tanácsülésen határoz, ha a 291/E. § (2) bekezdése alapján az indítvány elutasításának van helye. A tanács elnöke a tanácsülésre tartozó ügyet ülésre utalhatja, ha úgy látja, hogy az indítvány csak ülésen bírálható el.

(3) Az ülést az ügyész és a védõ jelenléte nélkül nem lehet megtartani.

(4) Az ülésrõl a terheltet és a 291/C. § (1) bekezdésének c)-e) pontjában felsorolt jogosultakat értesíteni kell. A fogva levõ terheltet az ülésre elõ kell állítani.

(5) Az értesítést olyan idõben kell kiadni, hogy a kézbesítés legalább nyolc nappal az ülés elõtt megtörténjék. Az ülés megtartásának nem akadálya, ha az értesítést azért nem lehetett kézbesíteni, mert a címzett ismeretlen helyen tartózkodik.

291/H. § (1) Az ülés megnyitása után a tanács elnöke által kijelölt bíró ismerteti a jogorvoslati indítványt, a megtámadott határozatot és az iratok tartalmából mindazt, ami a jogorvoslati indítvány elbírálásához szükséges.

(2) Az ügy elõadása után az ügyész, a védõ és a 291/C. § (2) bekezdésében felsorolt egyéb jogosultak felszólalhatnak, a felszólalás joga utoljára a terheltet illeti.

291/I. § (1) A Legfelsõbb Bíróság a megtámadott határozatot hatályon kívül helyezi és a korábban eljárt bíróságot új eljárásra utasítja, ha

a) a bíróság az ügydöntõ határozatát a 291/B. § a) pontjában írt anyagi jogszabálysértéssel hozta, vagy

b) az ügydöntõ határozat meghozatalára a 291/B. § b) pontjában írt eljárási szabálysértéssel került sor.

(2) A Legfelsõbb Bíróság maga is hozhat a törvénynek megfelelõ határozatot, ha a terhelt felmentésének, illetõleg az eljárás megszüntetésének van helye.

(3) Ha a Legfelsõbb Bíróság a jogerõs ügydöntõ határozatot hatályon kívül helyezi és a terhelt fogva van, a fogvatartás kérdésében határoz.

(4) A jogorvoslati eljárás során hozott határozatokra az e fejezetben foglalt eltérésekkel a másodfokú bírósági eljárás szabályait kell alkalmazni.

(5) Ha a Legfelsõbb Bíróság a jogorvoslati indítványnak nem ad helyt, a megtámadott határozatot a hatályában fenntartja.

(6) A felmerült bûnügyi költséget az állam viseli.

291/J. § (1) A jogorvoslati indítvány elintézése után a Legfelsõbb Bíróság az ügy iratait a határozatának kiadmányaival és az ülésrõl készült jegyzõkönyvvel együtt visszaküldi annak a bíróságnak, amely a jogorvoslattal megtámadott határozatot hozta. Ez a bíróság gondoskodik a Legfelsõbb Bíróság határozatának kézbesítésérõl.

(2) Ha a Legfelsõbb Bíróság az ügydöntõ határozatot hozott másodfokú bíróságot új eljárásra utasítja, az iratokat a másodfokú bíróságnak küldi meg."

A Be. a következõ XII/B. fejezettel egészül ki:

291/K. § (1) A jogegységi határozat hozatalára irányuló indítványt - ha azt nem a legfõbb ügyész nyújtotta be - a Legfelsõbb Bíróság jogegységi tanácsának elnöke a jogegységi indítvánnyal érintett bírósági határozat kiadmányával együtt megküldi a legfõbb ügyésznek. A legfõbb ügyész az indítvány kézbesítésétõl számított tizenöt napon belül megküldi a jogegységi indítványra tett nyilatkozatát a Legfelsõbb Bíróságnak.

(2) Ha az elvi kérdésben adott iránymutatásból következõen a jogegységi határozattal érintett jogerõs bírósági határozatnak a terhelt büntetõjogi felelõsségét megállapító rendelkezése törvénysértõ, a jogegységi tanács a törvénysértõ rendelkezést hatályon kívül helyezi, és a terheltet felmenti, illetve az eljárást megszünteti. Ha a terhelt fogva van, a fogvatartást is megszünteti.

(3) A jogegységi tanács a határozatát tizenöt napon belül közli a legfõbb ügyésszel, és azzal a terhelttel, akit felmentettek vagy akivel szemben az eljárást megszüntették. Ha az alapeljárásban a vádat magánvádló képviselte, a határozatot vele is közölni kell."

A Be. 296. §-ának (2) bekezdése helyébe a következõ rendelkezés lép:

"(2) Az elsõ fokú bíróságon a fiatalkorúak tanácsának elnökét az Országos Igazságszolgáltatási Tanács jelöli ki. A másodfokú bíróságon a fiatalkorúak tanácsának egyik tagja az Országos Igazságszolgáltatási Tanács által kijelölt bíró."

A Be. 299. §-ának harmadik mondata helyébe a következõ rendelkezés lép:

"Egyébként a törvényes képviselõ jelenléti, észrevételezési, felvilágosítás-kérési, indítványtételi és jogorvoslati jogára a védõ jogai irányadók."

A Be. a következõ alcímmel és 304/B. §-sal egészül ki:

"A tárgyalásról lemondás kizárása

304/B. § A XVII/B. fejezet rendelkezései fiatalkorúval szemben nem alkalmazhatók."

A Be. 331. §-ának helyébe a következõ rendelkezés lép:

"331. § (1) Katonai büntetõeljárásnak van helye

a) a fegyveres erõk tényleges állományú tagja által a tényleges szolgálati viszonyának tartama alatt elkövetett bármely bûncselekmény,

b) a rendõrség, a büntetés-végrehajtási szervezet és a polgári nemzetbiztonsági szolgálatok hivatásos állományú tagja által a tényleges szolgálati viszonyának tartama alatt elkövetett katonai bûncselekmény (Btk. XX. fejezet), valamint a büntetés-végrehajtási szervezet és a polgári nemzetbiztonsági szolgálatok hivatásos állományú tagja által a szolgálati helyen, illetõleg a szolgálattal összefüggésben elkövetett bûncselekmény, továbbá

c) a szövetséges fegyveres erõ (Btk. 368. §) Magyarországon állomásozó tagja által belföldön, valamint az e személynek a Magyar Köztársaság határain kívül tartózkodó magyar hajón vagy magyar légi jármûvön elkövetett, magyar büntetõ joghatóság alá tartozó bûncselekménye esetén.

(2) A katonai büntetõeljárás hatálya kiterjed a terhelt által elkövetett valamennyi bûncselekményre, ha azok közül valamelyik miatt katonai büntetõeljárásnak van helye, és az elkülönítés nem lehetséges.

(3) Több terhelt esetében akkor van helye katonai büntetõeljárásnak, ha a terheltek valamelyike katonai büntetõeljárás hatálya alá tartozik, és az eljárás elkülönítése, tekintettel a tényállás szoros összefüggésére, nem lehetséges; ez a rendelkezés az orgazdára és a bûnpártolóra is kiterjed."

A Be. 332. §-a helyébe a következõ rendelkezés lép:

"332. § (1) Nyomozó hatóság a katonai ügyész, valamint a külön jogszabályban meghatározott körben az illetékes parancsnok (vezetõ).

(2) Halaszthatatlan nyomozási cselekményt bármely nyomozó hatóság végezhet, a halaszthatatlan nyomozási cselekmény elvégzésérõl a katonai ügyészt haladéktalanul értesítenie kell.

(3) A nyomozásra illetékes parancsnokokat, valamint hatáskörüket és a parancsnoki nyomozás részletes szabályait a fegyveres szervet irányító miniszter az igazságügy-miniszterrel együttesen, a legfõbb ügyésszel egyetértésben állapítja meg."

A Be. 334. §-ának (2) bekezdése helyébe a következõ rendelkezés lép:

"(2) A katonai büntetõeljárásban az ülnök a vádlottnál alacsonyabb rendfokozatú nem lehet. Magasabb rendfokozatú tábornok vádlott elleni eljárásban e szabálytól el lehet térni."

A Be. a következõ alcímmel és 340/A. §-sal egészül ki:

"A lakhelyelhagyási tilalom

340/A. § (1) Sorállományú katonával szemben lakhelyelhagyási tilalom nem rendelhetõ el.

(2) A lakhelyelhagyási tilalom végrehajtását katona esetében a parancsnok ellenõrzi."

A Be. a következõ alcímmel és 340/B. §-sal egészül ki:

"A szoros felügyelet alá helyezés

340/B. § (1) A 92. § (1) bekezdésében és a 340. § (1) bekezdésében meghatározott letartóztatási ok fennállása esetén a vádirat benyújtásáig a katonai ügyész, azt követõen a bíróság a sorállományú katona elõzetes letartóztatása helyett elrendelheti a terhelt alakulatánál szoros felügyelet alá helyezését. A szoros felügyelet alá helyezett terhelt fegyveres szolgálatot nem láthat el, és szolgálati helyét a katonai ügyész, illetõleg a bíróság engedélye nélkül nem hagyhatja el.

(2) A szoros felügyelet alá helyezés határidejére és meghosszabbítására az elõzetes letartóztatásra vonatkozó rendelkezések irányadók. A szoros felügyelet alá helyezést meg kell szüntetni, ha a terhelt szolgálati viszonya megszûnt.

(3) A szoros felügyelet alá helyezés elrendelése esetén az eljárásban védõ részvétele kötelezõ."

A Be. a következõ alcímmel és 340/C. §-sal egészül ki:

"A vádemelés elhalasztásának kizárása

340/C. § A katona tényleges szolgálati viszonyának tartama alatt elkövetett katonai bûncselekménye, valamint a szolgálati helyen, illetõleg szolgálattal összefüggésben elkövetett más bûncselekménye miatt - a terhelt tényleges szolgálati viszonyának fennállása alatt - a vádemelés nem halasztható el."

A Be. 343. §-a helyébe a következõ rendelkezés lép:

"343. § Sorállományú katonával szemben katonai bûncselekmény miatt indult büntetõeljárásban a bûnügyi költséget - a meghatalmazott védõnek, továbbá a sértett képviselõjének készkiadása és díja, valamint a nem katonai büntetésvégrehajtási intézetben végrehajtott szabadságvesztéssel felmerült költség kivételével - az állam viseli."

A Be. 346. §-ának helyébe a következõ rendelkezés lép:

"346. § A helyi bíróság hatáskörébe, illetõleg a katonai büntetõeljárásra tartozó olyan bûncselekmény miatt, amelyre a törvény nyolc évi szabadságvesztésnél nem súlyosabb büntetést rendel, a terheltet a bûncselekmény elkövetésétõl számított tizenöt napon belül az ügyész a bíróság elé állíthatja, ha az ügy megítélése egyszerû, a bizonyítékok rendelkezésre állnak, és a terheltet tetten érték, vagy a bûncselekmény elkövetését beismerte."

A Be. 349. §-a (3) bekezdésének elsõ mondata helyébe a következõ rendelkezés lép:

"(3) A bíróság a vád elõterjesztése után az iratokat az ügyésznek visszaküldi, ha a bûncselekmény elkövetésétõl a bíróság elé állításig több mint tizenöt nap telt el, vagy a bûncselekményre a törvény nyolc évi szabadságvesztésnél súlyosabb büntetést rendel."

A Be. 349/A. §-a helyébe a következõ rendelkezés lép:

"349/A. § A másodfokú bíróság tanácsülésen hatályon kívül helyezi az ítéletet, és az iratokat az ügyésznek megküldi, ha

a) a bûncselekmény elkövetésétõl a bíróság elé állításig több mint tizenöt nap telt el,

b) a bûncselekményre a törvény nyolc évi szabadságvesztésnél súlyosabb büntetést rendel."

A Be. 351. §-ának (1) bekezdése helyébe a következõ rendelkezés lép:

"(1) A bíróság az ügyész indítványára - magánvádas ügyben hivatalból - a szabadon levõ vádlottal szemben tárgyalás mellõzésével végzésben végrehajtásában felfüggesztett szabadságvesztést, pénzbüntetést, illetõleg önálló büntetésként foglalkozástól eltiltást, jármûvezetéstõl eltiltást vagy kiutasítást - katonával szemben lefokozást és a szolgálati viszony megszüntetését is -, továbbá intézkedésként próbára bocsátást alkalmaz a vétségi eljárásra tartozó bûncselekmény esetén, ha a törvény a szabadságvesztés végrehajtásának felfüggesztését, a pénzbüntetés kiszabását, az önálló mellékbüntetés, illetve a próbára bocsátás alkalmazását lehetõvé teszi, a tényállás egyszerû, a vádlott a bûncselekmény elkövetését beismerte, és a büntetés célja tárgyalás nélkül is elérhetõ."

A Be. 351/B. §-a a következõ mondattal egészül ki:

"Elõkészítõ ülés tartására a bírósági titkár is jogosult."

(1) A Be. 352. §-a (1) bekezdésének a) pontja helyébe a következõ rendelkezés lép:

"a) végrehajtásában felfüggesztett szabadságvesztés vagy pénzbüntetés kiszabása esetén mellékbüntetésként foglalkozástól eltiltást, jármûvezetéstõl eltiltást vagy kiutasítást - katonával szemben lefokozást, a szolgálati viszony megszüntetését, rendfokozatban visszavetést és a várakozási idõ meghosszabbítását is -, végrehajtásában felfüggesztett szabadságvesztés kiszabása esetén pénzmellékbüntetést alkalmazhat,"

(2) A Be. 352. §-a a következõ (5) bekezdéssel egészül ki:

"(5) A végzést bírósági titkár is meghozhatja."

A Be. a következõ XVII/A. fejezettel egészül ki:

355/B. § Távollevõ terhelttel szembeni eljárás esetén e törvény rendelkezéseit az e fejezetben foglalt eltérésekkel kell alkalmazni.

355/C. § (1) Az ismeretlen helyen tartózkodó terhelt tartózkodási helyének felkutatása iránti intézkedések (119. § (1) bek.) mellett gondoskodni kell a bizonyítási eszközök felderítésérõl és biztosításáról.

(2) Ha a terhelt felkutatására tett intézkedések nem vezettek eredményre, az ügyész a vádiratban indítványozhatja, hogy a tárgyalást a terhelt távollétében tartsák meg, amennyiben a nyomozás adatai alapján a vádemelésnek nincs akadálya.

(3) Ha az ügyész indítványozza a tárgyalásnak a terhelt távollétében megtartását, a bíróság elfogató parancsot bocsát ki, feltéve, hogy erre korábban nem került sor.

(4) Az ügyész a vádemelés elõtt - ha a terheltnek nincs meghatalmazott védõje - védõt rendel ki, és gondoskodik arról, hogy a védõ a nyomozás iratait megismerhesse (142-143. §).

A bíróság eljárása az ismeretlen helyen tartózkodó vádlottal szemben

355/D. § (1) A bíróság az ismeretlen helyen tartózkodó vádlottal szemben az erre irányuló ügyészi indítványra jár el. Ha az ügyész indítványozta az ismeretlen helyen tartózkodó vádlottal szembeni eljárást, a bíróság az eljárást nem függesztheti fel.

(2) Ha az ügyész a tárgyalásnak a vádlott távollétében való megtartását indítványozta és a vádlott felkutatására tett intézkedések a tárgyalás megkezdése elõtt eredményre vezettek, a bíróság értesíti az ügyészt, és a vádlottal szemben szükség esetén az elõzetes letartóztatását, az ideiglenes kényszergyógykezelését rendelheti el, vagy lakhelyelhagyási tilalomról rendelkezhet.

355/E. § (1) Ha vádlott tartózkodási helye a vádemelést követõen ismeretlenné vált, és a távollétében tárgyalásnak lehet helye (355/C. § (2) bek.), a tanács elnöke az eljárás felfüggesztése nélkül felhívja az ügyészt, hogy kíván-e indítványt tenni a tárgyalásnak a vádlott távollétében való megtartására, és ezzel egyidejûleg elfogató parancsot bocsát ki.

(2) Ha az ügyész indokoltnak tartja, hogy a tárgyalást a vádlott távollétében tartsák meg, a felhívástól számított tizenöt napon belül erre indítványt tesz. Ha a vádlott érdekében korábban nem járt el védõ, az ügyész az indítványában védõ kirendelését is indítványozza. A tárgyalást a korábbi tárgyalás anyagának ismertetésével kell folytatni.

(3) Ha az ügyész nem tesz indítványt arra, hogy a tárgyalást a vádlott távollétben folytassák, a tanács elnöke az eljárást felfüggeszti.

(4) Az (1)-(3) bekezdésben foglaltakat megfelelõen alkalmazni kell a másodfokú bírósági eljárásban is.

355/F. § A vádlott távollétében tartott tárgyaláson az ügyész és a védõ részvétele kötelezõ.

355/G. § (1) Ha a vádlott felkutatására tett intézkedések eredményre vezettek, a bíróság a tárgyalást a korábbi tárgyalás anyagának ismertetésével folytatja.

(2) Ha a vádlott felkutatására tett intézkedések az elsõ fokú bíróság ügydöntõ határozatának meghozatala után vezettek eredményre, a vádlott a fellebbezésre nyitva álló határidõn belül, a fellebbezés bejelentése helyett az elsõ fokú bíróságnál kérheti a tárgyalás megismétlését.

(3) A tárgyalás megkezdése után a bíróság ismerteti a vádlott távollétében tartott tárgyalás alapján hozott határozatát és a vádlottnak a tárgyalás megismétlésére irányuló kérelmét. A megismételt tárgyaláson a tanú újabb kihallgatása, illetõleg a szakértõ újabb meghallgatása helyett a bíróság elõtt korábban tett vallomásról, illetõleg a korábban elõterjesztett szakvéleményrõl készült jegyzõkönyvet fel lehet olvasni.

(4) A bíróság a vádlott távollétében tartott tárgyalás alapján hozott határozatát a megismételt tárgyalás eredményétõl függõen hatályban tartja, vagy hatályon kívül helyezi, és új határozatot hoz.

(5) Ha a vádlott felkutatására tett intézkedések a másodfokú bírósági eljárásban vezettek eredményre, a másodfokú bíróság a vádlott kérelmére az ítélet hatályon kívül helyezése mellett az elsõ fokú bíróságot új eljárásra utasítja.

(6) Ha a terhelt tartózkodási helye a jogerõs ítélet meghozatala után válik ismertté, a javára perújítási kérelmet, illetve indítványt lehet elõterjeszteni.

Eljárás a külföldön tartózkodó terhelt távollétében

355/H. § (1) Ha a terhelt külföldön tartózkodik, és a kiadatásának nincs helye, illetõleg a kiadatását megtagadták, és a büntetõeljárás átadására sem került sor, az ügyész a vádiratban indítványozhatja, hogy a tárgyalást a vádlott távollétében tartsák meg.

(2) Ha a bírósági eljárásban állapítják meg, hogy a külföldön tartózkodó vádlott kiadatásának nincs helye, vagy a kiadatását megtagadták, és a bíróság a büntetõeljárás átadását nem tartja indokoltnak, felhívhatja az ügyészt, hogy kívánja-e indítványozni a tárgyalásnak a vádlott távollétében történõ folytatását.

(3) Ha az ismeretlen helyen tartózkodó vádlott távollétében megkezdett tárgyalás során állapítják meg, hogy a külföldön tartózkodó vádlott kiadatásának nincs helye, vagy a kiadatását megtagadták, és a bíróság a büntetõeljárás átadását nem tartja indokoltnak, a bíróság az ügyész felhívása nélkül folytatja a tárgyalást.

(4) Ha az eljárást a külföldön tartózkodó terhelttel szemben folytatják, illetõleg ha a terhelt hazatért, a 355/C-355/G. § rendelkezéseit értelemszerûen kell alkalmazni."

A Be. a következõ XVII/B. fejezettel egészül ki:

355/I. § A tárgyalásról lemondás alapján folytatott eljárás esetén e törvény rendelkezéseit az e fejezetben foglalt eltérésekkel kell alkalmazni.

355/J. § (1) A bíróság az ügyész indítványára a nyolc évnél nem súlyosabb szabadságvesztéssel büntetendõ bûncselekmény miatt indított eljárásban nyilvános ülésen hozott ítélettel megállapíthatja a vádlott bûnösségét, és büntetést szabhat ki, ha a vádlott a tárgyaláshoz való jogáról lemond, és beismerõ vallomást tesz.

(2) Az eljárásban az ügy nyilvános ülésen történõ elbírálására vonatkozó indítvány megtételétõl védõ részvétele kötelezõ.

(3) A tárgyalásról lemondás alapján folytatott eljárásban a Btk. 87/C, illetõleg a 85/A. §-a alapul vételével meghatározott mértékû szabadságvesztés szabható ki.

(4) A bíróság a polgári jogi igényt nem utasíthatja el.

355/K. § (1) Az ügyész az ügy körülményeinek, így különösen a gyanúsított személyének és az elkövetett bûncselekménynek figyelembe vételével indítványozhatja az ügy nyilvános ülésen való elbírálását, ha a gyanúsított

a) a nyomozás során beismerõ vallomást tett, és

b) kezdeményezi az ügy nyilvános ülésen való elbírálását.

(2) A nyomozás során beismerõ vallomást nem tett terhelt a nyomozás befejezése után, de legkésõbb a vádirat kézbesítésétõl számított tizenöt napon belül az ügyésznél kezdeményezheti, hogy az ügyész indítványozza az ügy nyilvános ülésen való elbírálását.

(3) Ha az ügyész a kezdeményezéssel egyetért, a terheltet meghallgatja, és közli a terhelttel, hogy a kezdeményezést elfogadta. Ebben az esetben az ügyész haladéktalanul indítványt tesz a bíróságnak az ügy nyilvános ülésen való elbírálására. A terhelt részére - ha nincs védõje - védõt rendel ki, és gondoskodik arról, hogy a védõ a nyomozás iratait megismerhesse.

(4) Ha az ügyész az ügy nyilvános ülésen való elbírálását nem indítványozza, a terhelt kezdeményezésérõl a bíróságot nem tájékoztathatja, az ezzel összefüggésben keletkezett iratokat nem nyújthatja be a bírósághoz.

(5) Az ügyész az ügy nyilvános ülésen való elbírálására vonatkozó indítványát nem vonhatja vissza. Ha az ügyész az ülés eredményéhez képest úgy látja, hogy a vádlott súlyosabb bûncselekményben bûnös, vagy más bûncselekményben is bûnös, indítványozza az ügy tárgyalásra utalását.

355/L. § (1) A tárgyalásról lemondás esetén a bíróság egyesbíróként jár el és nyilvános ülést tart. A nyilvános ülésen az ügyész részvétele kötelezõ.

(2) A nyilvános ülés elõkészítésére a tárgyalás elõkészítésének szabályai irányadók. A nyilvános ülés megtartására az e fejezetben foglalt eltérésekkel az elsõ fokú bírósági eljárás szabályai irányadók.

355/M. § (1) A nyilvános ülés megnyitása után az ügyész ismerteti a vádat és az ügynek nyilvános ülésen alapuló elbírálására vonatkozó indítványát.

(2) A vád és az indítvány ismertetését követõen a bíróság tájékoztatja a vádlottat a tárgyalásról lemondás és a bíróság elõtt tett beismerése következményeirõl, különösen a 355/O. és a 355/R. §-ban foglalt rendelkezésekrõl.

(3) Ezt követõen a bíróság a vádlottat felhívja, hogy nyilatkozzék, lemond-e a tárgyalásról. Lehetõvé kell tenni, hogy a nyilatkozat megtétele elõtt a vádlott a védõjével tanácskozzék.

(4) Ha a vádlott a tárgyalásról lemond, és a bíróság e tény, az eljárás iratai, valamint - szükség esetén - az ügyészhez, a vádlotthoz és a védõhöz intézett kérdésekre adott válaszok alapján megállapítja, hogy az ügy nyilvános ülésen való elintézésének nincs akadálya, a bíróság a nyilvános ülést megkezdi. Egyéb esetben a bíróság az ügyet tárgyalásra utalja. E végzés ellen nincs helye fellebbezésnek.

355/N. § (1) A bíróság a vádlottat a tárgyalásról lemondó nyilatkozata után kihallgatja a vád tárgyává tett cselekményekrõl. Ha a vádlott a vallomástételt megtagadja, a bíróság az ügyet tárgyalásra utalja. Erre a vádlottat a kihallgatás megkezdése elõtt figyelmeztetni kell.

(2) Ha a vádlott kihallgatását követõen a bíróság úgy ítéli meg, hogy a vádlott beszámítási képessége, beismerésének önkéntessége, vagy hitelt érdemlõsége iránt ésszerû kételyek mutatkoznak, továbbá ha a vádlott vallomása a nyomozás során tett vallomásától lényegesen eltér, az ügyet tárgyalásra utalja. Ha a bíróság erre nem lát alapot, a vádlottat a büntetéskiszabási körülményekre is kihallgatja.

355/O. § (1) A bíróság a vádlott bûnösségét a beismerõ vallomására és a nyomozás irataira alapítja.

(2) Ha a vádtól eltérõ súlyosabb minõsítés látszik megállapíthatónak, a bíróság az ügyet tárgyalásra utalja.

355/P. § Ha az ügyész a nyilvános ülést a 355/K. § (2) bekezdése alapján indítványozta, és a bíróság a nyilvános ülésen az ügyet tárgyalásra utalta - feltéve, hogy a megidézettek a korábban kibocsátott idézésre a bíróságon megjelentek, és a tárgyalás megtartásának nincs akadálya -, a bíróság a tárgyalást nyomban megtartja. A tárgyalásra a IX. fejezet rendelkezései az irányadók.

355/R. § A bûnösség megállapítása, valamint a 355/O. § szerint megállapított, a váddal egyezõ tényállás miatt nincs helye fellebbezésnek.

355/S. § (1) A másodfokú bíróság az ügyész súlyosításra irányuló fellebbezése esetén is a 355/J. (3) bekezdésében megállapított kereten belül szabhatja ki a büntetést.

(2) Ha az elsõ fokú bíróság a nyilvános ülést a törvényi feltételek hiányában tartotta meg, a másodfokú bíróság az elsõ fokú bíróság ítéletét hatályon kívül helyezi, és az eljárásnak a megismételt eljárás szabályai szerinti lefolytatására utasítja."

A Be. 356. §-a a következõ (5) bekezdéssel egészül ki:

"(5) Az e fejezetben meghatározott eljárásokat - a 360. §, a 371. §, a 373. §, a 374. §, a 378-378/A. §, a 379/A-380. §, a 393/A-393/B. § és a 394/A. § szerinti eljárások kivételével - bírósági titkár is lefolytathatja."

A Be. 360. §-ának (1) bekezdése helyébe a következõ rendelkezés lép:

"(1) A bíróság hivatalból vagy az ügyész indítványára tárgyaláson határoz az életfogytig tartó szabadságvesztésre ítélt feltételes szabadságra bocsátásának legkorábbi idõpontja elhalasztásáról (Btk. 47/B. §)."

A Be. a következõ 363. §-sal egészül ki, ezzel egyidejûleg az e §-t megelõzõ alcím helyébe a következõ alcím kerül:

"Közérdekû munka utólagos meghatározása

363. § A bíróság utólag határoz, ha a közérdekû munkát kiszabó jogerõs ítéletében nem határozott meg közérdekû munkaként végzendõ munkát."

A Be. a következõ alcímmel és 370/B. §-sal egészül ki:

"A végleges hatályú kiutasítás alóli mentesítés

370/B. § (1) A végleges hatályú kiutasítás alóli mentesítést az elítélt az alapügyben elsõ fokon eljárt bíróságnál kérheti, a Magyar Köztársaság külképviselete útján elõterjesztett kérelmében.

(2) A bíróság a kérelem elbírálása elõtt beszerzi az ügyész, az idegenrendészeti hatóság, valamint - lehetõség szerint - az elítélt lakóhelye szerinti állam bûnügyi jogsegély teljesítésére feljogosított hatóságának nyilatkozatát. Ha a mentesítés törvényi elõfeltételei hiányoznak, a bíróság a kérelmet elutasítja, egyébként érdemben elbírálja."

A Be. a következõ 375/A. §-sal egészül ki:

"375/A. § (1) Ha a lefoglalt dolog birtoklása a közbiztonságot veszélyezteti vagy jogszabályba ütközik, a bíróság a vádirat benyújtásáig az ügyész indítványára a lefoglalt dolog elkobzásáról határoz.

(2) A bíróság eljárására a 375. § (2)-(5) bekezdése értelemszerûen irányadó."

A Be. a következõ alcímmel és 377/A. §-sal egészül ki:

"Utólagos rendelkezés a próbaidõre felfüggesztett szabadságvesztés

végrehajtásának elrendelésérõl

377/A. § A bíróság utólag határoz a próbaidõre felfüggesztett szabadságvesztés végrehajtása elrendelésének hatályon kívül helyezésérõl, ha a szabadságvesztés végrehajtását törvénysértõen rendelte el."

A Be. 385/A. §-a helyébe a következõ rendelkezés lép:

"385/A. § (1) A bíróság a kérelmet a büntetõügy irataival együtt az eljárás lefolytatása végett a kártérítés elbírálására a Polgári Perrendtartás szerint hatáskörrel és illetékességgel rendelkezõ bíróságnak küldi meg. Az iratok megküldését elrendelõ végzés ellen nincs helye fellebbezésnek.

(2) A kártalanítási igény elbírálása során a (1) bekezdés szerinti bíróság az e törvényben foglalt eltérésekkel a Polgári Perrendtartás szabályai szerint jár el. A perben felperesként a terhelt (örökös), alperesként a Magyar Állam képviseletében az igazságügy-miniszter vesz részt.

(3) A kártalanítási igény elbírálása elõtt a bíróság beszerzi az alapügyben eljárt ügyészség nyilatkozatát.

(4) A kártalanítást az állam köteles megfizetni."

A Be. 398/D. §-a (5) bekezdésének második mondata helyébe a következõ rendelkezés lép:

"Ha a halasztást a (2) bekezdés alapján a másodfokú bíróság engedélyezte, a határozat ellen az ügyész kifogást jelenthet be. A kifogás elbírálására a 275/A. § (2)-(4) bekezdése értelemszerûen irányadó."

A Be. 400. §-a a következõ (5) bekezdéssel egészül ki:

"(5) A kegyelmi döntésrõl szóló értesítést a terheltnek és a kérelmezõnek az a bíróság, illetõleg ügyész kézbesíti, amely elõtt az eljárás folyik. Ha a kegyelmi kérelmet a határozat jogerõre emelkedését követõen terjesztették elõ, a kegyelmi döntésrõl szóló értesítést az ügyben elsõ fokon eljárt bíróság kézbesíti az elítéltnek és a kérelmezõnek. Ha az elítélt a szabadságvesztését tölti, a kegyelmi döntésrõl az értesítést részére a büntetésvégrehajtási intézet útján kell kézbesíteni."

(1) A Be. 404. §-a (1) bekezdésének m) pontja helyébe a következõ rendelkezés lép, és e bekezdés a következõ n) ponttal egészül ki:

"m) a büntetõeljárás során keletkezett iratokból másolat adásának részletes szabályait a belügyminiszterrel együttesen és a legfõbb ügyésszel egyetértésben,"

"n) a házi õrizet végrehajtási szabályait a belügyminiszterrel együttesen és a legfõbb ügyésszel egyetértésben, rendeletben szabályozza."

(2) A Be. 404. §-a a következõ (4) bekezdéssel egészül ki:

"(4) Felhatalmazást kap a honvédelmi miniszter, hogy az érdekelt miniszterekkel együttesen és a legfõbb ügyésszel egyetértésben a szoros felügyelet alá helyezés végrehajtásának szabályait, valamint a katonával szemben elrendelt lakhelyelhagyási tilalom ellenõrzésének szabályait rendeletben megállapítsa."

A Be. 406. §-a helyébe a következõ rendelkezés lép:

"406. § A más bíróságoktól származó megkereséseket a bírósági titkár is teljesítheti."

A bírák jogállásáról és javadalmazásáról szóló 1997. évi LXVII. törvény (a továbbiakban: Bjt.) 3. §-a (1) bekezdésének f) pontja helyébe a következõ rendelkezés lép:

"f) legalább egy évig bírósági vagy ügyészségi titkárként, illetve korábban alkotmánybíróként, bíróként, ügyészként, közjegyzõként, ügyvédként, jogtanácsosként mûködött, vagy a köztisztviselõk jogállásáról szóló 1992. évi XXIII. törvény hatálya alá tartozó központi közigazgatási szervnél közigazgatási, illetve jogi szakvizsgához kötött munkakörben dolgozott."

A Bjt. 11. §-a helyébe a következõ rendelkezés lép:

"11. § (1) A bírói kinevezés - a (2) bekezdésben foglalt kivétellel - elsõ alkalommal (elsõ bírói kinevezés) három évre, egyéb esetben határozatlan idõre szól.

(2) A bíró elsõ kinevezése - az OIT javaslatára - határozatlan idõre szól, ha

a) kinevezését megelõzõen korábban - ha törvény eltérõen nem rendelkezik - legalább három évig bíróként dolgozott, vagy

b) kinevezését közvetlenül megelõzõen alkotmánybíróként, ügyészként, közjegyzõként, ügyvédként, jogtanácsosként vagy a köztisztviselõk jogállásáról szóló 1992. évi XXIII. törvény hatálya alá tartozó központi közigazgatási szervnél közigazgatási, illetve jogi szakvizsgához kötött munkakörben dolgozott, és legalább öt éves szakmai gyakorlatot szerzett, vagy

c) kiemelkedõ elméleti jogi jártasságot szerzett a tudomány vagy az oktatás területén, illetõleg

d) az országgyûlési képviselõk jogállásáról szóló 1990. évi LV. törvény 2. §-ának (5) bekezdésében foglalt feltételek fennállnak."

A Bjt. 14. §-ának (3) bekezdése helyébe a következõ rendelkezés lép:

"(3) A közigazgatási perekben - ideértve a társadalombiztosítási határozat bírósági felülvizsgálata iránt indított pereket is - ítélkezõ bírákat, valamint a fiatalkorúak büntetõügyében eljáró bírákat a bíróság elnökének javaslatára az OIT jelöli ki."

A Bjt. 17. §-ának (1) és (2) bekezdése helyébe a következõ rendelkezések lépnek:

"(1) A bírót - hozzájárulása nélkül - három évenként, ezen belül legfeljebb egy évre lehet igazságszolgáltatási érdekbõl bírói beosztásba ideiglenesen más szolgálati helyre kirendelni. A kirendelést a bíróval - annak megkezdése elõtt legalább 30 nappal - írásban közölni kell, megjelölve a kirendelés indokát, helyét, kezdetét és idõtartamát.

(2) Ha a bírót a megyei bíróság illetékességi területén kívüli, illetõleg az ítélõtábla bíráját más szolgálati helyre rendelik ki, a kirendelésre jogosult OIT-nak ki kell kérnie az érintett megyei bíróságok és a ítélõtábla elnökének véleményét."

A Bjt. 22. §-ának (2) bekezdése helyébe a következõ rendelkezés lép:

"(2) A bíró nem lehet országgyûlési vagy önkormányzati képviselõ, polgármester, illetõleg a Kormány tagjai és az államtitkárok jogállásáról és felelõsségérõl szóló 1997. évi LXXIX. törvény hatálya alá tartozó állami vezetõ."

A Bjt. 40. §-a a következõ (1) bekezdéssel egészül ki, és a § eredeti szövege (2) bekezdésre változik:

"(1) A Hivatalba beosztott bírák tekintetében - ha e törvény vagy a bíróságok szervezetérõl és igazgatásáról szóló törvény eltérõen nem rendelkezik - a munkáltatói jogkört a Hivatal vezetõje gyakorolja."

A Bjt. 50. §-ának (1) bekezdése helyébe a következõ rendelkezés lép:

"(1) A határozatlan idõre kinevezett bíró tevékenységét a kinevezést követõen két alkalommal, hatévenként kell értékelni. Ha a kinevezés a 11. § (2) bekezdése alapján történt, a bíró tevékenységét a kinevezését követõ harmadik év eltelte elõtt, azt követõen pedig még két alkalommal, hatévenként kell értékelni."

A Bjt. IV. fejezetének címe helyébe a következõ cím lép, és a Bjt. e címet követõen a következõ 56/A. §-sal egészül ki:

"A bíró szolgálati viszonyának szünetelése és a bírói tisztség megszûnése

56/A. § (1) Ha a bíró országgyûlési vagy önkormányzati képviselõi, illetõleg polgármesteri választáson jelöltetni kívánja magát, köteles e szándékát - legkésõbb a jelöltkénti indulásának a választási szervnél való bejelentését követõ napig - a munkáltatói jogkör gyakorlójának bejelenteni. A bejelentéstõl a választás eredményének közzétételéig, illetõleg megválasztása esetén mandátuma igazolásáig a bíró szolgálati viszonya szünetel. A szünetelés idõtartama szolgálati viszonyban töltött idõnek minõsül.

(2) A szolgálati viszony szünetelését követõen a bíró beosztására a 41. § (4)-(5) bekezdésében foglalt rendelkezéseket kell megfelelõen alkalmazni."

A Bjt. 57. §-a (1) bekezdésének g) pontja helyébe a következõ rendelkezés lép:

"g) ha a bírót országgyûlési, önkormányzati képviselõnek vagy polgármesternek megválasztották, illetõleg a Kormány tagjai és az államtitkárok jogállásáról és felelõsségérõl szóló 1997. évi LXXIX. törvény hatálya alá tartozó állami vezetõnek megválasztották vagy kinevezték,"

A Bjt. 107. §-ának (1) és (2) bekezdése helyébe a következõ rendelkezések lépnek:

"(1) A helyi bírósági bíró, a megyei bírósági bíró, az ítélõtábla bírája, valamint a Legfelsõbb Bíróság bírája beosztási pótlékra jogosult.

(2) A beosztási pótlék összege az 1. fizetési fokozat összegének

a) a helyi bírósági bírónál 10 százaléka,

b) a megyei bírósági bírónál 20 százaléka,

c) az ítélõtábla bírájánál 40 százaléka,

d) a Legfelsõbb Bíróság bírájánál 60 százaléka."

A Bjt. 111. §-ának helyébe a következõ rendelkezés lép:

"111. § Ha a bírót a szolgálati helyétõl eltérõ más településen mûködõ olyan bíróságra rendelik ki, ahonnan a munkahelyére naponta nem tud visszautazni, a kirendelésen töltött munkanapokra, élelmezési költségátalányként - a közlekedési és a szállásköltség megtérítésén túl - a napidíjra jogosult. Ha a kirendelésre a 17. § (2) bekezdése alapján kerül sor, a bíró a napidíj 150 százalékára jogosult."

A Bjt. 112. §-ának (2) bekezdése helyébe a következõ rendelkezés lép:

"(2) A külön juttatást a kifizetés hónapjára járó illetmény alapján kell megállapítani és azt a tárgyévet követõ év január 31. napjáig kell kifizetni."

(1) A Bjt. 121. §-ának (2) bekezdése helyébe a következõ rendelkezés lép:

"(2) A bíró a beosztási pótlékára a korábbi beosztásának megfelelõen jogosult. Ha a bíró korábban helyi bíróságon mûködött, részére a megyei bírósági bírákra vonatkozó mértékû beosztási pótlékot kell megállapítani, és a Legfelsõbb Bíróságon, az OIT Hivatalában és az Igazságügyi Minisztériumban beosztott bíróként eltöltött szolgálat idõtartamát megyei bíróságon eltöltött idõnek kell tekinteni."

(2) A Bjt. 121. §-ának (5) bekezdése helyébe a következõ rendelkezés lép:

"(5) A bíró soron kívüli elõresorolására és részére magasabb bírói cím adományozására - az Igazságügyi Minisztériumba beosztott bíró esetén a miniszternek, az OIT Hivatalába beosztott bíró esetén a Hivatal vezetõjének, valamint a Legfelsõbb Bíróságra beosztott bíró esetén a Legfelsõbb Bíróság elnökének javaslatára - az OIT jogosult."

A Bjt. 133. §-a helyébe a következõ rendelkezés lép:

"133. § Ha az ítélõtábla felállításakor a legfelsõbb bírósági bírót - a 19. § alapján vagy a bíró kezdeményezésére - az ítélõtáblára osztják be, a legfelsõbb bírósági bírói címét és illetményét a Legfelsõbb Bíróságra beosztott bíróra vonatkozó szabályok szerint kell megállapítani."

A bíróságok szervezetérõl és igazgatásáról szóló 1997. évi LXVI. törvény (a továbbiakban: Bsz.) 35. §-ának (1) bekezdése helyébe a következõ rendelkezés lép:

"(1) Az OIT létszáma 19 fõ. Tagjai: 10 választott bíró, valamint az igazságügy-miniszter, a legfõbb ügyész, a Magyar Ügyvédi Kamara elnöke, a Magyar Bírósági Végrehajtói Kamara elnöke, a Magyar Igazságügyi Szakértõi Kamara elnöke és a Magyar Országos Közjegyzõi Kamara elnöke, továbbá az Országgyûlés Alkotmány- és Igazságügyi Bizottsága, valamint Költségvetési és Pénzügyi Bizottsága által kijelölt egy-egy országgyûlési képviselõ. Elnöke a Legfelsõbb Bíróság elnöke."

A Bsz. a 77. § után a következõ 77/A. §-sal egészül ki:

"77/A. § (1) Az elnöki értekezlet a Legfelsõbb Bíróság elnöke vagy az általa kijelölt személy, az ítélõtábla és a megyei bíróságok elnökei, valamint az OIT Hivatala vezetõjének részvételével mûködõ tanácskozó testület.

(2) Az elnöki értekezlet

a) véleményt nyilvánít az OIT, az OIT elnöke és az OIT Hivatalának vezetõje által elõterjesztett kérdésekrõl,

b) javaslatot tesz a bíróságok igazgatásával kapcsolatos feladatok megoldására.

(3) Az elnöki értekezlet a mûködésének rendjét - a törvény keretei között - maga állapítja meg."

A Bsz. 91. §-ának (2) bekezdése helyébe a következõ rendelkezés lép:

"(2) A bírósági titkár és a fogalmazó ellátja a külön törvényben meghatározott feladatokat. Ha a bírósági titkár külön törvény alapján a bíró feladatkörében jár el, eljárására a 3. §-ban foglalt rendelkezéseket megfelelõen alkalmazni kell."

(1) A Bsz. 104. §-ának (2) bekezdése helyébe a következõ rendelkezés lép:

"(2) Az ítélõtábla vezetõi tisztségére benyújtott pályázatokról és a bírák beosztásáról elsõ alkalommal

a) az elnök és az elnökhelyettes esetén a megyei bíróságok elnökei együttesen,

b) a kollégiumvezetõ, a kollégiumvezetõ-helyettes, a tanácselnök és a bíró esetén a megyei bíróságok megfelelõ kollégiumának vezetõi, a Legfelsõbb Bíróság megfelelõ kollégiumának vezetõjével együtt nyilvánítanak véleményt. A megyei bíróságok elnökeit és a kollégiumvezetõket az OIT Hivatalának vezetõje hívja össze."

(2) A Bsz. 23. §-ában a "valamint büntetõ és polgári kollégiumok mûködnek. A Fõvárosi Ítélõtáblán közigazgatási kollégium is mûködik." szövegrész helyébe a "valamint büntetõ, polgári és közigazgatási kollégium mûködik." szövegrész lép.

(3) Ahol a Bsz. ítélõtáblákról vagy ítélõtábláról rendelkezik, azon a továbbiakban az Országos Ítélõtáblát kell érteni.

(1) Az igazságügyi alkalmazottak szolgálati jogviszonyáról szóló 1997. évi LXVIII. törvény (a továbbiakban: Iasz.) 6. §-ának (1) bekezdése helyébe a következõ rendelkezés lép:

"(1) Az igazságügyi szervnél - a 3-5. §-okban foglaltakon kívül - az érdemi és az ügydöntõ feladatokat középfokú vagy felsõfokú iskolai végzettséggel rendelkezõ tisztviselõk látják el. Tisztviselõ a bírósági ügyintézõ, a végrehajtási ügyintézõ, továbbá a fõvárosi (megyei) bírósági végrehajtó, és a végrehajtójelölt is."

(2) Az Iasz. 6. §-a a következõ új (2) bekezdéssel egészül ki, és az eredeti (2) bekezdés számozása (3) bekezdésre változik:

"(2) A bírósági ügyintézõ felsõfokú iskolai végzettséggel rendelkezõ tisztviselõ, aki a bíró feladatkörében eljárva - a bíró irányítása és felügyelete mellett - önálló felelõsséggel intézi a jogszabály által hatáskörébe utalt feladatokat."

Az Iasz. 8. §-a (1) bekezdésének e) pontja helyébe a következõ rendelkezés lép:

"e) A helyi bírósági fogalmazók és titkárok, a bírósági ügyintézõk, a végrehajtási ügyintézõk és a hivatásos pártfogók tekintetében a fõvárosi (megyei) bíróság elnöke,"

Az Iasz. 48. §-ának (2) bekezdése helyébe a következõ rendelkezés lép:

"(2) Az alapszabadság mértéke a bírósági titkárnál évi 28 munkanap, a fogalmazónál évi 27 munkanap, a bírósági ügyintézõnél évi 26 munkanap, egyébként évi 25 munkanap."

Az Iasz. 93. §-a a következõ (4) bekezdéssel egészül ki:

"(4) Az igazságügyi alkalmazottak személyi nyilvántartásának adatkörébõl az OIT Hivatala látja el a központi személyi nyilvántartás feladatait a következõ adatokra vonatkozóan:

a) nyilvántartási szám,

b) a név (nõknél a leánykori név is),

c) az igazságügyi szervhez történõ kinevezés idõpontja,

d) az igazságügyi szervnél a kinevezés utáni beosztások (a szolgálati helyek - a bírósági titkár és a bírósági fogalmazó kivételével - a munkakörök és a szakterületek),

e) a fizetési fokozat megjelölése, annak összege és a besorolás idõpontja,

f) a következõ kötelezõ elõresorolás idõpontja (a beosztási pótlék megnevezése, százaléka és összege, a vezetõi pótlék megnevezése, százaléka és összege, az egyéb folyósított pótlékok megnevezése és összege, az összilletmény összege),

g) a munkából való távollétek jogcíme és idõtartama, valamint

h) az igazságügyi szolgálati viszony megszûnésének jogcíme és idõpontja."

Az Iasz. 109. §-ának helyébe a következõ rendelkezés lép:

"109. § Az igazságügyi szakértõ az igazságügyi szolgálati idejétõl függõen az illetményalap 15-30 százalékának, a bírósági ügyintézõ az illetményalap 10-15 százalékának, a fõvárosi (megyei) bírósági végrehajtó és a végrehajtási ügyintézõ az illetményalap 8 százalékának megfelelõ összegû munkaköri pótlékra jogosult."

Az Iasz. 116. §-ának (2) bekezdése helyébe a következõ rendelkezés lép:

"(2) A külön juttatást a kifizetés hónapjára járó illetmény alapján kell megállapítani, és azt a tárgyévet követõ év január 31. napjáig kell kifizetni."

Az Iasz. 6. számú mellékletének helyébe e törvény melléklete lép.

A Magyar Köztársaság ügyészségérõl szóló 1972. évi V. törvény módosításáról szóló 1997. évi LXX. törvény 8. §-ának (2) bekezdése helyébe a következõ rendelkezés lép:

"(2) A Fellebbviteli Fõügyészség és a Katonai Fellebbviteli Ügyészség az Országos Ítélõtáblával azonos székhelyen és azonos idõpontban kezdi meg a mûködését."

(1) Az ügyészségi szolgálati viszonyról és az ügyészségi adatkezelésrõl szóló 1994. évi LXXX. törvény (a továbbiakban: Üsztv.) 14. §-ának (4) bekezdése helyébe a következõ rendelkezés lép:

"(4) Az ügyészt a legfõbb ügyész elsõ alkalommal (elsõ ügyészi kinevezés) három évre, azt követõen pedig határozatlan idõre nevezi ki. Nyugdíjas, illetõleg nyugdíjkorhatárt betöltött személy kinevezése ettõl eltérõ határozott idõre, illetõleg határozatlan idõre is szólhat. Az ügyész elsõ kinevezése határozatlan idõre szól, ha

a) kinevezését megelõzõen korábban legalább három évig ügyészként, vagy a kinevezését közvetlenül megelõzõen alkotmánybíróként, bíróként, közjegyzõként, ügyvédként, jogtanácsosként, vagy a köztisztviselõk jogállásáról szóló 1992. évi XXIII. törvény hatálya alá tartozó központi közigazgatási szervnél közigazgatási, illetve jogi szakvizsgához kötött munkakörben dolgozott és legalább öt éves szakmai gyakorlatot szerzett, illetõleg

b) kiemelkedõ elméleti jogi jártasságot szerzett a tudomány vagy az oktatás területén, vagy

c) az országgyûlési képviselõk jogállásáról szóló 1990. évi LV. törvény 2. §-ának (4) bekezdésében foglalt feltételek fennállnak."

(2) Az Üsztv. 14. §-ának (5) bekezdése helyébe a következõ rendelkezés lép:

"(5) A legfõbb ügyész - az (1) bekezdésben foglalt feltételeken túl - azt a személyt nevezheti ki ügyésszé, aki legalább egy évig ügyészségi titkárként, bírósági titkárként vagy alkotmánybíróként, ügyészként, bíróként, közjegyzõként, ügyvédként, jogtanácsosként mûködött, vagy a köztisztviselõk jogállásáról szóló 1992. évi XXIII. törvény hatálya alá tartozó központi közigazgatási szervnél közigazgatási, illetve jogi szakvizsgához kötött munkakörben dolgozott."

Az Üsztv. 20. §-a (1) bekezdésének e) pontja helyébe a következõ rendelkezés lép:

"e) országgyûlési, helyi önkormányzati képviselõvé, illetõleg polgármesterré történõ megválasztásával, (40. § (2) bekezdés), továbbá a Kormány tagjai és az államtitkárok jogállásáról és felelõsségérõl szóló 1997. évi LXXIX. törvény hatálya alá tartozó állami vezetõvé (a továbbiakban: állami vezetõ) történõ megválasztásával vagy kinevezésével,"

Az Üsztv. 21. §-a (1) bekezdésének d) pontja helyébe a következõ rendelkezés lép:

"d) országgyûlési, helyi önkormányzati képviselõvé, illetõleg polgármesterré történõ megválasztásával, (40. § (2) bekezdés), továbbá állami vezetõvé történõ megválasztásával vagy kinevezésével,"

Az Üsztv. 24. §-ának (3) bekezdése a következõ rendelkezéssel egészül ki:

"Ha az ügyészt más megyei ügyészség illetékességi területére, továbbá a Fellebbviteli Fõügyészség, illetõleg a Katonai Fellebbviteli Ügyészség ügyészét más szolgálati helyre rendelik ki, a napidíj 150 százalékára jogosult."

(1) Az Üsztv. 25. §-a (1) bekezdésének e) pontja helyébe a következõ rendelkezés lép:

"e) országgyûlési, helyi önkormányzati képviselõvé, illetõleg polgármesterré történõ megválasztásával (40. §), továbbá állami vezetõvé történõ megválasztásával vagy kinevezésével,"

(2) Az Üsztv. 25. §-a (2) bekezdésének d) pontja helyébe a következõ rendelkezés lép:

"d) országgyûlési, helyi önkormányzati képviselõvé, illetõleg polgármesterré történõ megválasztásával (40. §), továbbá állami vezetõvé történõ megválasztásával vagy kinevezésével,"

Az Üsztv. 26. §-ának f) pontja helyébe a következõ rendelkezés lép:

"f) országgyûlési, helyi önkormányzati képviselõvé, illetõleg polgármesterré történõ megválasztásával (40. §), továbbá állami vezetõvé történõ megválasztásával vagy kinevezésével,"

Az Üsztv. 35. §-a a következõ (2) bekezdéssel egészül ki, egyidejûleg a § eredeti szövegének jelölése (1) bekezdésre változik:

"(2) Az ügyész nem lehet országgyûlési vagy önkormányzati képviselõ, polgármester, illetõleg állami vezetõ."

Az Üsztv. 40. §-a (1) bekezdésének elsõ mondata helyébe a következõ rendelkezés lép:

"Ha az ügyész országgyûlési, önkormányzati képviselõi, illetõleg polgármesteri választáson jelöltetni kívánja magát, köteles e szándékát - a jelöltkénti indulásnak a választási szervnél való bejelentését követõ napig - a munkáltatói jogkör gyakorlójának bejelenteni."

Az Üsztv. 41. §-ának (1) bekezdése helyébe a következõ rendelkezés lép:

"(1) Az ügyészt - a legfõbb ügyész és a legfõbb ügyész helyettes kivételével - a határozott idõre szóló elsõ ügyészi kinevezés idõtartamának lejártáig, illetõleg a határozatlan idõre szóló elsõ kinevezés (14. § (4) bekezdés) esetén a kinevezést követõ három év letelte elõtt, azt követõen hatévenként még két alkalommal minõsíteni kell."

Az Üsztv. 46/H. §-ának (1) bekezdése helyébe a következõ rendelkezés lép:

"(1) Az ügyészt havonta beosztási pótlék illeti meg, amelynek összege a legalacsonyabb ügyészi alapilletménynek

a) tíz százaléka a helyi ügyészség ügyésze esetében,

b) húsz százaléka a fõügyészség ügyésze és a katonai ügyészség ügyésze esetében,

c) negyven százaléka a Fellebbviteli Fõügyészség ügyésze és a Katonai Fellebbviteli Ügyészség ügyésze esetében,

d) hatvan százaléka a Legfõbb Ügyészség ügyésze és a Katonai Fõügyészség ügyésze esetében."

Az Üsztv. 82. §-ának (1) bekezdése a következõ mondattal egészül ki:

"Tisztviselõ a felsõfokú iskolai végzettséggel rendelkezõ ügyészségi ügyintézõ is, aki az ügyész irányítása és felügyelete mellett ügyészi részjogosítványokat gyakorol."

Az Üsztv. 90/G. §-a a következõ (4) bekezdéssel egészül ki:

"(4) Az ügyészségi ügyintézõ - a szolgálati idejétõl függõen - a legalacsonyabb ügyészi alapilletmény 10-15 százalékának megfelelõ összegû munkaköri pótlékra jogosult."

(1) Az Üsztv. 91. §-ának (1) bekezdése helyébe a következõ rendelkezés lép:

"(1) Az ügyészségi ügyintézõt évi huszonhat munkanap, más tisztviselõt és az ügykezelõt évi huszonöt munkanap alapszabadság illeti meg."

(2) Az Üsztv. 3. § (1) bekezdés b) pontjában, a 9. § (1) bekezdés b) pontjában, a 10. § (1) bekezdés b) pontjában, a 13. § (1) és (3)-(5) bekezdésében, valamint a 14/A. § (3) bekezdésében "a fellebbviteli fõügyészségek", illetve "a fellebbviteli fõügyészség" szövegrész helyébe "a Fellebbviteli Fõügyészség" szövegrész lép. Az Üsztv. 13. § (2) bekezdésében "a budapesti székhelyû fellebbviteli fõügyészségen mûködõ" szövegrész helyébe "a Fellebbviteli Fõügyészségen mûködõ" szövegrész, az Üsztv. 56. § (1) bekezdésének d) pontjában pedig "a vezetése alatt álló fellebbviteli fõügyészség ügyészei felett" szövegrész helyett "a Fellebbviteli Fõügyészség ügyészei felett" szövegrész lép. A Magyar Köztársaság ügyészségérõl szóló 1972. évi V. törvény 18. §-ának b) pontjában és 21. §-ának (1) bekezdésében, valamint az Üsztv. módosításáról szóló 1997. évi LXXI. törvény 66. § (1)-(2) bekezdésében "a fellebbviteli fõügyészségek", illetve "a fellebbviteli fõügyészség" szövegrészek helyébe "a Fellebbviteli Fõügyészség" szövegrész lép.

(1) E törvény rendelkezései - ha a 160-166. §-ok eltérõen nem rendelkeznek - 2000. január 1. napján lépnek hatályba; ezzel egyidejûleg hatályba lép a büntetõeljárásról szóló 1998. évi XIX. törvénynek a Btk.-t kiegészítõ 607. §-a.

(2) Az Országos Ítélõtábla, valamint a Fellebbviteli Fõügyészség és a Katonai Fellebbviteli Ügyészség felállítására, illetõleg az azzal összefüggõ intézkedésekre 2001. szeptember 1. napjától kerül sor.

(1) E törvény 3. §-a, 4. §-ának a Pp. 12/A. § (4) bekezdését megállapító rendelkezése, 5-7. §, 11. §-a, 13-14. §-a, 16. §-a, 35. §-a (2) bekezdése, 37-38. §-a, 46. §-a, 52. §-a, továbbá a 21. § által megállapított Pp. 124. § (5) bekezdése 2002. január 1. napján lép hatályba.

(2) Felhatalmazást kap a Kormány, hogy a bírósági ügyintézõ által ellátható feladatokat rendeletben állapítsa meg.

(3) A törvény 14. §-ában foglaltakat illetõen felhatalmazást kap az igazságügy-miniszter, hogy a Pp. 78. § (5) bekezdésében meghatározott költségviselés szabályait, illetve a 16. §-ban meghatározott költségtérítés összegét rendeletben megállapítsa.

(4) Felhatalmazást kap az igazságügy-miniszter, hogy a Pp.-nek a módosításokkal egységes szerkezetbe foglalt szövegét a Magyar Közlönyben közzétegye.

(1) E törvénynek a Pp. módosításáról szóló rendelkezéseit - a (2)-(9) bekezdésekben foglalt kivételekkel - csak az adott rendelkezés hatálybalépése után indult ügyekben lehet alkalmazni.

(2) Ha az ügyben a perindítás hatályai még nem álltak be, és az ügy legfeljebb egy éve érkezett a bírósághoz, a 7. §-ban meghatározott hatásköri szabályok hatálybalépésére tekintettel a helyi bíróság a megyei bíróságnak küldi meg azt az ügyet, amely az új hatásköri szabályok szerint a megyei bíróság hatáskörébe tartozik. E rendelkezést alkalmazni kell a fizetési meghagyás kibocsátása iránti kérelemre is, ha a fizetési meghagyás kibocsátására a hatásköri szabályok hatálybalépéséig még nem került sor.

(3) Ha a jogorvoslat elbírálása az ítélõtábla hatáskörébe tartozik, az új rendelkezéseket - a (4)-(5) bekezdésben meghatározott kivétellel - a már folyamatban lévõ ügyben akkor kell alkalmazni, ha a rendelkezés hatálybalépésekor az ügyben az elsõ fokú határozatot még nem hozták meg.

(4) Azokban az ügyekben, amelyekben a fellebbezést elbírálásra a Legfelsõbb Bírósághoz az új hatásköri szabályok hatálybalépésekor már felterjesztették, az ítélõtábla akkor járhat el, ha az ügy a hatálybalépést megelõzõen legfeljebb egy éve érkezett a Legfelsõbb Bírósághoz és a Pp. 240-243. §-ában foglalt intézkedések megtételére még nem került sor.

(5) Nem minõsül a törvény hatálybalépése után indult ügynek az az ügy, amelyben a jogorvoslatot elbíráló bíróság a határozatot hatályon kívül helyezi, és az ügyben eljárt bíróságot új eljárás lefolytatására utasítja.

(6) A 29-30. §-okban foglaltakat a 29-30. §-ok hatálybalépésekor folyamatban lévõ ügyben akkor lehet alkalmazni, ha az ügyben szakértõ kirendelésére még nem került sor.

(7) A 45. §-ban megállapítottakat a 45. §-ban foglalt rendelkezés hatályba lépésekor folyamatban lévõ ügyekben akkor lehet alkalmazni, ha az ügyben az elsõ fokú határozatot még nem hozták meg.

(8) A 47-48. §-okban megállapítottakat a 47-48. §-okban foglalt rendelkezések hatálybalépésekor folyamatban lévõ ügyekben akkor lehet alkalmazni, ha az ügyben a másodfokú határozatot még nem hozták meg.

(9) A törvény 15. §-a által megállapított Pp. 95. § (1) bekezdésében, 19. §-a által megállapított Pp. 118. § (1) bekezdésében, 22. §-a által megállapított Pp. 125. § (1) és (3) bekezdésében, 40. §-a által megállapított Pp. 243. § (1) bekezdésében, 43. §-a által megállapított Pp. 254. § (4) bekezdésében a bíróság számára meghatározott, és a törvény hatálybalépése elõtt nem érvényesülõ új határidõkre vonatkozó rendelkezéseket csak a 2003. január 1. napját követõen indult ügyekben kell alkalmazni.

(1) E törvénynek a Be. módosításáról szóló rendelkezéseit - a (2)-(3) bekezdésben foglalt kivételekkel - csak a törvény hatálybalépése után indult ügyekben lehet alkalmazni.

(2) Jogegységi eljárást, valamint a törvényesség érdekében jogorvoslatot az e törvény hatálybalépése elõtt befejezett, illetõleg a hatálybalépéskor folyamatban lévõ ügyekben is lehet indítványozni.

(3) Azokban az ügyekben, melyeket e törvény a katonai büntetõeljárás hatálya alá utal, az eljárást a korábbi jogszabály szerint hatáskörrel rendelkezõ bíróság folytatja le, ha az ügy iratai e törvény hatálybalépése elõtt a bíróságra érkeztek.

(4) E törvény hatálybalépésétõl 2002. december 31-ig a Btk. 85/A. és 87/C. §-ában a "(Be. XXV. fejezet)" szövegrészen az e törvény 108. §-ával az 1973. évi I. törvénybe iktatott XVII/B. fejezet szerinti eljárást kell érteni.

(5) Felhatalmazást kap az igazságügy-miniszter, hogy a Be.-nek a módosításokkal egységes szerkezetbe foglalt szövegét a Magyar Közlönyben közzétegye.

E törvénynek - a Bjt. 56/A. §-át megállapító, illetõleg az 57. § (1) bekezdés g) pontját módosító - 127-128. §-aiban foglalt rendelkezéseire tekintettel, ha az országgyûlési képviselõ megválasztása elõtt a bírói szolgálati viszonya 1997. október 1. napját követõen országgyûlési képviselõi választáson jelöltként való indulása miatt szûnt meg, és a képviselõ a képviselõi megbízatásának megszûnésekor ismét bíróvá történõ kinevezését kéri, kinevezésére az országgyûlési képviselõk jogállásáról szóló 1990. évi LV. törvény 2. §-ának (5) bekezdésében foglalt rendelkezéseket kell alkalmazni.

E törvénynek a Bsz. 35. § (1) bekezdését módosító 134. §-a alapján, az OIT létszámának emelése során elsõ alkalommal az OIT új bíró tagja a már megválasztott póttagok körébõl az, aki a legtöbb szavazatot kapta. Szavazategyenlõség esetén az azonos számú szavazatot kapott póttagok közül az OIT dönt az új tag személyérõl.

E törvénynek az Iasz. módosításáról szóló rendelkezései közül a 138-140. §-ok és a 142. § 2002. január 1. napján lépnek hatályba.

E törvénynek az Üsztv. módosításáról szóló rendelkezései közül a 156. és a 157. §-ok, valamint a 158. § (1) bekezdése 2002. január 1. napján lép hatályba.

A fogyatékos személyek jogairól és esélyegyenlõségük biztosításáról szóló 1998. évi XXVI. törvény 25. §-a a következõ (6) bekezdéssel egészül ki:

"(6) A fogyatékos személyek jogszabályban biztosított jogait megsértõvel szemben az Országos Fogyatékosügyi Tanács, illetve a fogyatékos személyek országos érdekképviseleti szervezetei pert indíthatnak a fogyatékos személyeket megilletõ jogok érvényesítése érdekében abban az esetben is, ha a sérelmet szenvedett fogyatékosok személye konkrétan nem állapítható meg."

(1) A büntetõeljárásról szóló 1998. évi XIX. törvény 605. §-ának (1) bekezdése helyébe a következõ rendelkezés lép:

"(1) Ez a törvény - a 607. § kivételével - 2003. január 1-jén lép hatályba, rendelkezéseit a hatálybalépésekor folyamatban lévõ büntetõeljárásokban is alkalmazni kell. A 607. § hatálybalépésérõl külön törvény rendelkezik."

(2) A büntetõ jogszabályok módosításáról szóló 1998. évi LXXXVII. törvény 93. §-ának (5) bekezdése helyébe a következõ rendelkezés lép:

"(5) E törvény 20. §-a, 27. §-ának (1) bekezdése, valamint a Btk. e törvény 15. §-ával beiktatott 72. §-ának (3) bekezdése, 24. §-ával beiktatott 90. §-ának e) pontja 2000. január 1-jén, a Btk. e törvény 53. §-ával beiktatott 227/A. §-ának (1) és (2) bekezdésében az "illetõleg a büntetõeljárás során bírói engedélyhez kötött titkos adatszerzést" szövegrész 2003. január 1-jén lép hatályba."

(3) A külföldre utazásról szóló 1998. évi XII. törvény 16. §-ának (1) bekezdése a következõ f) ponttal egészül ki:

"f) akinek úti okmánya elvételét három évi vagy ennél súlyosabb szabadságvesztéssel büntetendõ bûncselekmény miatt indult büntetõeljárás keretében elrendelték;"

(4) A külföldre utazásról szóló 1998. évi XII. törvény 18. §-a (1) bekezdésének második mondata helyébe a következõ rendelkezés lép:

"Az utazás engedélyezéséhez a 16. § (1) bekezdésének a)-c) és f) pontjában foglalt esetben a vádirat benyújtásáig az ügyész, azt követõen a bíróság, d) pontja esetében a büntetés-végrehajtási bíró, az e) pont esetében pedig a 16. § (3) bekezdésében meghatározott szerv hozzájárulása szükséges."

(5) A Magyar Köztársaság ügyészségérõl szóló 1972. évi V. törvény mellékletének 1. b) és 1. f) pontja, valamint a 2. pontja helyébe a következõ rendelkezések lépnek:

"b) A hivatalos személy elleni erõszak, valamint a hivatalos személy ellen, hivatalos eljárása alatt elkövetett rablás, amennyiben a cselekményt a bíróság, ügyészség vagy rendõrség állományába tartozó személy ellen követtek el. (Btk. 229. §, valamint 321. § (3) bek. d) pont, (4) bek. b) és c) pont),"

"f) A rendõrség hivatásos állományú tagjai által elkövetett nem katonai bûncselekmények, valamint a polgári nemzetbiztonsági szolgálatok hivatásos állományú tagjai által elkövetett, nem katonai büntetõeljárásra tartozó bûncselekmények,"

"2. A katonai ügyészségi nyomozás kizárólagos hatáskörébe tartoznak:

- a katona (Btk. 122. § (1) bekezdés) által elkövetett katonai bûntettek,

- a katona által elkövetett katonai vétségek akkor, ha

- azzal kapcsolatban más bûncselekményt is elkövetett (Be. 331. § (2) bekezdés),

- vagy ha több terhelt esetén az elkülönítés nem indokolt (Be. 331. § (3) bekezdés),

- a fegyveres erõk tényleges állományú tagja által elkövetett nem katonai bûncselekmények,

- a polgári nemzetbiztonsági szolgálatok és a büntetés-végrehajtási szervezet hivatásos állományú tagja által a szolgálati helyen, illetve a szolgálattal összefüggésben elkövetett bûncselekmények,

- a szövetséges fegyveres erõ (Btk. 368. §) Magyarországon állomásozó tagja által belföldön, valamint az e személynek a Magyar Köztársaság határain kívül tartózkodó magyar hajón vagy magyar légi jármûvön elkövetett, magyar büntetõ joghatóság alá tartozó bûncselekménye."

A köztisztviselõk jogállásáról szóló 1992. évi XXIII. törvény 15. §-ának (1) bekezdése a következõ e) ponttal egészül ki.

"e) az Igazságügyi Minisztériumba beosztott bíró minisztériumi beosztásának megszûnésével."

(1) 2000. január 1. napján hatályát veszti a Pp. 36. §-ának (1) bekezdése, 82. §-ának (3) bekezdésébõl az "a 2. §-ban megjelölt állami szerv" szövegrész, 130. §-ának (3) bekezdésébõl a "2. §-ban megjelölt" szövegrész, 211. §-ának (2) bekezdése, 256/C. §-a (6) bekezdésének elsõ mondata, 257. § (2) bekezdése, 270. § (1) bekezdésének utolsó mondata, a 271. § (4)-(5) bekezdése, 319. §-ának (1) bekezdésébõl az "a fizetési meghagyásnak bármilyen címen elõterjesztett megtámadása ellentmondásnak számít" szövegrész.

(2) 2000. január 1. napján hatályát veszti:

a) a Polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény módosításáról rendelkezõ 1954. évi VI. törvény 33. §-a,

b) a Polgári perrendtartás egyes rendelkezéseinek módosításáról szóló 1957. évi VIII. törvény 3. §-a, 36. §-a, 61. §-a, 68. §-ának a Pp. 243. § (1)-(2) bekezdéseit megállapító része, 70. §-a és 95. §-ának (1) bekezdése,

c) a Polgári perrendtartás módosításáról szóló 1972. évi 26. törvényerejû rendelet 2. §-ának (1) bekezdése, 3. §-ának (1) bekezdése, 4-5. §-a, 10. §-ának (2) bekezdése, 19-20. §-a, 42. §-ának (3) bekezdése és 63. §-ának (3) bekezdése,

d) az ipari munkák oltalmáról szóló 1978. évi 28. törvényerejû rendelet 18. §-ának (1) bekezdésébõl az "illetõleg a határozat kihirdetésérõl" szövegrész,

e) az egyes polgári jogi szabályok módosításáról szóló 1984. évi 33. törvényerejû rendelet 8. §-a,

f) az illetékekrõl szóló 1986. évi I. törvény 63. §-ának (1) bekezdése,

g) a Polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvényben és az ahhoz kapcsolódó jogszabályokban a felülvizsgálati eljárás megteremtésérõl szóló 1992. évi LXVIII. törvény 1. §-a, 7. §-a, 15. §-ának a Pp. 275/A. § (4) bekezdését megállapító része,

h) a bírósági végrehajtásról szóló 1994. évi LIII. törvény 214. §-ának b) pontja,

i) a találmányok szabadalmi oltalmáról szóló 1995. évi XXXIII. törvény 89. §-ából az "illetve a határozat kihirdetésérõl" szövegrész,

j) a Polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény módosításáról rendelkezõ 1995. évi LX. törvény 1-2. §-a, 3. §-ának (1) bekezdése, és 12. §-a,

k) az értékpapírok forgalomba hozataláról, a befektetési szolgáltatásokról és az értékpapír-tõzsdérõl szóló 1996. évi CXI. törvény 234. §-a,

l) a védjegyek és a földrajzi árujelzõk oltalmáról szóló 1997. évi XI. törvény 80. §-ából az "illetve a határozat kihirdetésérõl" szövegrész,

m) a Polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény módosításáról rendelkezõ 1997. évi LXXII. törvény 16. §-ának (1) bekezdése, 19. §-ának a Pp. 256/B. §-t megállapító része és 23. §-a, továbbá 24. §-ából a Pp. 274. § (1) bekezdését megállapító része.

(3) 2002. január 1. napján hatályát veszti a Pp. 259/A. §-a továbbá,

a) a Polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény módosításáról rendelkezõ 1954. évi VI. törvény 5. §-a,

b) a rádiózásról és a televíziózásról szóló 1996. évi I. törvény 150. §-ának (2) bekezdése,

c) az igazságszolgáltatással kapcsolatos egyes törvények módosításáról szóló 1998. évi LXXI. törvény 5. §-ának (1)-(2) bekezdése.

(1) A Be. 14. §-ában a "vagy társadalmi bírósági" szövegrész, 21. §-ának (1) bekezdésében, (2) bekezdése a) és b) pontjában, és (4) bekezdésében a "népi" szövegrész, 47. §-ának d) pontja, 90. §-a (3) bekezdésének c) pontja, 101. §-a (1) bekezdésének c) pontja, 137. §-a (1) bekezdésének c) pontjában a "népi" szövegrész, 137. §-a (3) bekezdésének a) pontja, 145. §-ának (3) bekezdése, 166. §-ának (3) bekezdése, 181. §-ának (2) bekezdése, 192. §-a (3) bekezdésének a) pontja, 214/B. §-a, 303/A. §-ának (5) bekezdése, 306. §-ának (3) bekezdése, 356. §-a (2) bekezdésének c) pontjában a "népi" szövegrész, 375. §-ának (6) bekezdése, 385/B-385/D. §-a, a Büntetõ Törvénykönyvrõl szóló 1978. évi IV. törvény 87/B. §-a és azt megelõzõ alcím, valamint a Magyar Köztársaság Ügyészségérõl szóló 1972. évi V. törvény mellékletének 1. g) pontja a hatályát veszti.

(2) A Bjt. 20. §-ában a "másik ítélõtáblára, illetve" szövegrész és a 71. §-a (2) bekezdésének b) pontjában a "vagy más ítélõtábla" szövegrész, továbbá a Bsz. 89. §-ának (4) bekezdésében "az ítélõtáblák illetékességi területéhez tartozó" szövegrész a hatályát veszti.

Vezetõi pótlékok (az illetményalap = 1)

Megjegyzés: A pótlék összegét a 2-7. pontok szerinti határokon belül az igazságügyi szerv szintje és nagysága, valamint a beosztottak létszáma alapján kell megállapítani."

Az ítélõtáblák felállítását az Alkotmány és a bírósági reformot megvalósító 1997. évi törvények rendelték el. Az ítélõtáblák felállításával egyidejûleg - új ügyészi szervezeti szintként - fellebbviteli fõügyészségek és Katonai Fellebbviteli Ügyészség létesítésérõl is rendelkeztek az igazságügyi reform keretében elfogadott törvények.

1. Az ítélõtáblákat a bírósági reformot megvalósító törvények iktatták be a bírósági szervezetbe. Az Alkotmánynak - az 1997. évi LIX. törvény 8. §-ával megállapított - 45. § (1) bekezdése szerint az igazságszolgáltatást a Magyar Köztársaság Legfelsõbb Bírósága, az ítélõtáblák, a Fõvárosi Bíróság és a megyei bíróságok, valamint a helyi és a munkaügyi bíróságok gyakorolják. A bíróságok szervezetérõl és igazgatásáról szóló 1997. évi LXVI. törvénynek a bíróságok felsorolásáról szóló 16. §-a - az Alkotmánnyal összhangban - szintén négyszintû bírósági szervezetrõl rendelkezik. E rendelkezésekre figyelemmel az új bírósági szint létrehozása alkotmányos követelmény.

Az új bírósági szint létesítését elrendelõ törvények megalkotása alapvetõen azt a célt szolgálta, hogy az ítélkezés hatékonyságának és szakszerûségének javítása érdekében az egyes bírósági szintek munkaterhei kiegyensúlyozottabbá váljanak: a helyi bíróságok aránytalanul nagy munkaterhe csökkenjen, a Legfelsõbb Bíróság pedig lehetõség szerint mentesüljön a másodfokú ítélkezéssel járó feladatok alól, annak érdekében, hogy a jogalkalmazás egységesítésével kapcsolatos alkotmányos feladatainak eleget tehessen. A Javaslat e két szempont korábbiaknál következetesebb megvalósítására és összeegyeztetésére törekszik. E tekintetben térnek el a mai jogalkotói elképzelések az ítélõtábla felállítására vonatkozó elõzõ koncepciótól, amely a helyi bíróságok tehermentesítésére nem helyezett megfelelõ hangsúlyt.

A Polgári perrendtartás tervezett módosítása a hatásköröket olyan módon rendezi át, hogy a megyei bíróságokon induló ügyek száma érezhetõen emelkedjen és ezáltal az ítélõtábla váljon meghatározó súlyú fellebbezési fórummá. Változatlanul a helyi bíróságok járnak el azonban azokban az ügyekben, ahol fontos, hogy az állampolgár lehetõség szerint a lakóhelyéhez minél közelebb vehesse igénybe a jogszolgáltatást. A korábbi szabályozáshoz képest a vagyonjogi perben a megyei bíróság jár el elsõfokon az eddigi 10 millió forint helyett 5 millió forintos értékhatár felett. Ezáltal ezeknek az ügyeknek az elbírálása legalább részben megosztásra kerül a helyi és a megyei bíróságok között, melynek következtében a megyei bíróságnál indult ügyekben benyújtott fellebbezések elbírálása - mintegy 1400 vagyonjogi ügyben évente - az ítélõtábla feladatát növeli.

A megyei bíróság elsõ fokú hatáskörébe kerülnek az említetteken túl - értékhatárra való tekintet nélkül - némileg kibõvített körben azok az ügytípusok, amelyeket már az 1997-ben elõkészített törvény is meghatározott.

A Javaslat részben megismétli, részben a megváltozott körülményekre tekintettel pontosítja az ítélõtábla felállításával kapcsolatos Pp. módosítást tartalmazó korábbi, az 1997. évi LXXII. törvényben foglalt rendelkezéseket. Az 1997. évi LXXII. törvény azon hatályba nem lépett rendelkezései, amelyeket e Javaslat nem érint, a megváltozott körülmények folytán feleslegessé váltak, így nincs szükség arra, hogy hatályba lépésükrõl egy további külön törvény gondoskodjon.

Büntetõ ügyszakban a jelenlegi büntetõeljárási törvény helyébe lépõ már kihirdetett, de még nem hatályos új büntetõeljárási törvény addig nem léptethetõ hatályba, amíg az ítélõtábla felállítására sor nem kerül. Az új büntetõeljárási törvény bevezetése tehát egyelõre elhalasztásra kerül. A tervezett hatálybalépés idõpontja 2003. január 1. napja. Az új Be. bevezetésének elhalasztása módot ad egyes rendelkezéseinek finomítására, széles szakmai elfogadottságának megteremtésére és az alkalmazásra való felkészülésre. A Javaslat szerinti Be. módosítás gerincét olyan, az új Be.-ben már kodifikált és a jogalkalmazás számára is megnyugtató megoldást jelentõ szabályok teszik ki, amelyek a hatályos Be. keretei közé illeszthetõk. Ennek alapján a jelenlegi módosítás - az 1995. évi módosításhoz hasonlóan - új jogintézmények bevezetésével is az eljárás egyszerûsítését célozza. Másfelõl a Javaslatban a jogorvoslati rendszer olyan módosítása történik meg, amelynek révén lehetõség lesz a jogerõre emelkedett és felülvizsgálattal nem orvosolható törvénysértõ határozatok korrekciójára.

2. Elõzetes statisztikai elemzések készültek arról, hogy - a bíróságok hatáskörében tervezett változások következtében - hogyan alakul a leendõ ítélõtábla várható ügyforgalma. Ezek az adatok adnak megbízható támpontot annak a kérdésnek a megválaszolásához, hogy ténylegesen hány ítélõtábla felállítására van szükség. E kérdésben való döntésnél további lényeges szempont az új bírósági és ügyészségi szervezeti szint létesítésének és mûködtetésének költségkihatása.

A prognosztizált ügyforgalmi adatok és az elõzetes költségelemzések alapján, valamint az ítélkezés szakmai szempontjaira figyelemmel a Javaslat egy, budapesti székhelyû ítélõtábla felállításáról rendelkezik, amely 2002. január 1. napjával kezdi meg mûködését. Az Országos Ítélõtáblával egyidejûleg, azzal azonos székhelyen Fellebbviteli Fõügyészség és Katonai Fellebbviteli Ügyészség létesül.

3. Az országgyûlési határozat elõírta az eljárásjogok jogorvoslati rendszerének áttekintését is.

A polgári eljárásjogban a fellebbezés, mint rendes jogorvoslat szabályainak módosítása annak a célnak a szem elõtt tartásával történik, hogy a feleknek a jogorvoslathoz való joga és a perek ésszerû határidõn belül történõ befejezésének alkotmányos követelménye egyaránt teljesüljön. Ennek megfelelõen tartalmazza a Javaslat a kisperértékû ügyekre irányadó fellebbezési szabályok módosítását, illetve a felülvizsgálati eljárás rendjét érintõ rendelkezések módosítását.

A jelenleg hatályos büntetõeljárási törvény jogorvoslati rendszerében lényegi koncepcionális változás egyelõre nem várható. A hatályos törvény tervezett módosítása elsõsorban a jogorvoslati rendszerben meglévõ hiányosságok megoldását tûzi ki célul. E rendelkezések bevezetésénél a fõ szempont az, hogy a törvény szerkezeti egységének megbontása nélkül olyan szabályok kerüljenek a törvénybe, amelyek biztosíthatják az anyagi igazság érvényesülését, a jogalkalmazás egységességét.

4. Az országgyûlési határozat komplex szemléletû végrehajtása érdekében az igazságszolgáltatás átfogó reformjának továbbvitelére irányulnak a Javaslat egyéb rendelkezései.

5. Magyarország Európa Uniós csatlakozásának elõkészítése során az Európai Bizottság az igazságszolgáltatás mûködését nem tartotta minden szinten kielégítõnek az Agenda 2000 (Napirend 2000-ig) címû dokumentum részét képezõ országvéleményében 1997 júliusában. Megállapításai szerint a bíróságok túlterheltek, ennek következtében a bírósági eljárások elhúzódnak. Az országvélemény elmúlt év végén történt aktualizálása során az éves jelentés - elismerve az igazságügy megreformálása érdekében tett lépéseket - ismét megerõsítette, hogy további erõfeszítéseket kell tenni az igazságügyi rendszer hatékonyabb mûködése érdekében.

A Javaslat kifejezésre juttatja azt a törekvést, amely az igazságszolgáltatás területén a csatlakozási folyamat elõsegítésére és gyorsítására irányul. A javasolt változtatások határozott elõrelépést jelentenek az országjelentésben kifogásolt egyes területeken, így például a bíróságok számára elõírt határidõk az eljárás gyorsítását szolgálják, míg a bírósági titkárok hatáskörének bõvítése a bírák tehermentesítését segíti elõ.

A bíróságok hatáskörében tervezett változások alapján, ahhoz igazodva lehet meghatározni, hogy ténylegesen hány ítélõtábla felállítása szükséges. A prognosztizált ügyforgalmi adatok alapján a leendõ ítélõtáblára érkezõ ügymennyiség elbírálása ez idõ szerint nem igényli, hogy az új bírósági szint létrehozása több ítélõtábla felállításával valósuljon meg. Évi kb. 11 ezer ügyben (mintegy 7000 polgári és kb. 3800 büntetõ ügyben) egyetlen budapesti székhelyû ítélõtábla is eljárhat. Különösen igaz ez a büntetõ ügyekre, amelyek minimális mennyiségben kerülnek az ítélõtáblán másodfokú elbírálásra. Az ítélõtábla várható ügyforgalma mellett az igazságszolgáltatás gazdaságos mûködtetése is egy ítélõtábla felállítását indokolja jelenleg. Emellett szólnak továbbá az ítélkezés szakmai szempontjai is, nevezetesen az egységes jogalkalmazás és a megfelelõ munkamegosztás, illetve szakosodás lehetõségének a biztosítása.

Az esetleges további ítélõtáblák felállításáról a késõbbiekben akkor lehet majd dönteni, ha megfelelõ mûködési tapasztalatok birtokában érzékelhetõ lesz az ítélõtábla tevékenységének hatása az igazságszolgáltatás színvonalára, és az ügyforgalom alakulását néhány év statisztikai tényadatainak ismeretében ismét értékelni lehet.

Az említett indokokra tekintettel a Javaslat egy ítélõtábla felállításáról rendelkezik. Az Országos Ítélõtábla budapesti székhellyel jön létre, illetékességi területe az ország egész területére kiterjed.

Az Országos Ítélõtábla mûködését 2002. január 1. napjától kezdi meg. Az idõpontot a Javaslat arra figyelemmel határozza meg, hogy az igazságszolgáltatás reformjának folytatása további - az ítélõtábla felállításával szakmai szempontból legalábbis egyenértékû - jogalkotási és igazgatási - szervezési feladatok kijelölését és elõzetes elvégzését igényli. E feladatok végrehajtása, illetve az azokra való felkészülés idõigénye indokolja, hogy az ítélõtábla akkor kezdje meg mûködését, amikor az ehhez szükséges optimális feltételek az igazságszolgáltatás egyéb területein is biztosíthatóak lesznek.

Annak érdekében, hogy az Országos Ítélõtábla 2002. január 1. napjától zavartalanul megkezdhesse mûködését, az ítélõtábla felállításának elõkészítését már az elõzõ évben meg kell kezdeni. A Javaslat értelmében az ezzel összefüggõ intézkedésekre (pl. a vezetõi és a bírói tisztségekre pályázat kiírása, elbírálása) 2001. szeptember 1. napjától kerül sor.

A Javaslat újraszabályozza a Pp. I. fejezetét, amely a kódex alapelveit tartalmazza. Ennek során egyértelmûvé kívánja tenni azokat a rendezõ elveket (a hivatalbóliság elvének visszaszorítását, a perhatékonyság érvényre juttatását, a peres felek perbeli esélyegyenlõségének elõsegítését, a nyilvánosság elvének az Európai Emberi Jogi Egyezménnyel összhangban történõ garantálását), amelyek a törvény egyes tételes elõírásaiban válnak konkrét eljárási szabályokká.

Az ezzel összefüggõ jogalkotói cél az, hogy a perrendtartás elvei összhangba kerüljenek a nemzetközi egyezményben vállalt kötelezettségeinkkel és kifejezzék azokat a tételes eljárásjogi szabályváltozásokat, amelyeket az elmúlt évek során elfogadott Pp. novellák - így mindenekelõtt az 1995. évi LX. törvény - valósítottak meg.

A törvény céljaként a Pp. hatályos 1. §-a a bíróság feladataként írja elõ, hogy a "felmerült jogviták eldöntését az igazság alapján biztosítsa". A Pp. 1. §-a a kódex hatálybalépésétõl, vagyis 1953. január 1. óta változatlan. A Pp. célját, rendeltetését kijelölõ 46 évvel ezelõtti megfogalmazás meghaladottá vált.

Nyilvánvaló, hogy a bíróság és a törvényi igazság-fogalom viszonya a rendszerváltozással, az Alkotmány módosításával gyökeresen megváltozott és a változatlan szövegezés ellenére más olvasata van ma az 1. §-nak, mint volt korábban. Ugyanakkor a bíróságtól és magától a Pp.-tõl elvárható igazságosság-követelmény tartalma, mibenléte több vonatkozásban is elavult és ellentmondás mutatkozik az egyes alapelvi rendelkezések és a törvény tételes elõírásai között. A Javaslat ezért újrafogalmazza a Pp. 1. §-át, egyértelmûvé téve, hogy a Kódex egészének éppúgy, mint az egyes törvényi rendelkezéseknek az a rendeltetése, hogy hozzásegítsen az elsõ fejezetben rögzítésre kerülõ alapelvek együttes érvényre juttatásához. Az alapelvek jövõbeni jelentõségét, súlyát erõsíti a Pp.-nek a Javaslat szerinti 2. § (3) bekezdése is, amely elõírja, hogy "A bíróság e törvény alkalmazása során annak rendelkezéseit, csak az ebben a fejezetben meghatározott alapelvekkel összhangban értelmezheti".

A polgári per alapelvei ugyanakkor nem egy abszolút, anyagi jogi értelemben vett igazságosság elérését szolgálják, a bírói döntés köznapi értelemben elvárt igazságossága ugyanis mindenekelõtt a jogvita eldöntése során releváns, az adott jogviszonyra vonatkozó anyagi jogi normák tartalmán, szellemiségén múlik. A Polgári perrendtartásnak ehhez képest azt kell garantálnia, hogy a jogvita eldöntésének rendje, az a mód, ahogy a vitás ügy elbírálásra kerül, tisztességes legyen. A korrekt, fair eljárás követelménye a bírói pártatlanságot ugyanúgy feltételezi, mint a formális jogegyenlõséget tényleges jogérvényesítõ képességgé alakító állami támogatást (lásd költségmentesség, pártfogó ügyvéd kirendelésének lehetõsége).

A bíróság részrehajlás mentes eljárása kizárja annak a lehetõségét, hogy a pert vezetõ bíró az anyagi jogi szabályok tartalmáról nyújtson az egyik félnek jogértelmezõ tájékoztatást. A Javaslat ezért a jogi képviselõ nélkül eljáró fél számára biztosított kioktatáshoz való jogot a perbeli eljárási jogokra és kötelezettségekre korlátozza (lásd a Pp.-nek a Javaslat által megállapított 7. § (2) bekezdését).

Egyértelmûvé kívánja tenni a Javaslat azt is, hogy az "ügy urai" maguk a felek, õk határozzák meg a per tárgyát és ezáltal a bíróság eljárási mozgásterét. Az igazságosság eljárásjogi értelemben vett lényege ehhez képest nem ad módot pl. arra, hogy a bíró a bizonyítási eljárást mindaddig folytassa, amíg álláspontja szerint az szükséges. A felek jogosultak - a bizonyítási teherre vonatkozó rendelkezések, elvek ismeretében - dönteni arról, hogy elõterjesztenek-e további bizonyítási indítványt, vagy tartózkodnak attól. A bíróság feladata ezzel összefüggésben a jóhiszemû joggyakorlás biztosítása, és ha kell, az ezzel ellentétes magatartás szankcionálása. (A Javaslat 20. §-a a kiszabható pénzbírság összegét ötszázezer forintra emeli fel.) A Pp. jelenleg hatályos alapelvei alapján ma még létezik olyan felfogás és gyakorlat, amely - a Pp. 1. §-ában és 3. §-ának (1) bekezdésében foglaltakra hivatkozva - korlátlan szabadságot adna a bírónak a tényállás feltárása érdekében szükségesnek gondolt intézkedések megtételére. Ez a megközelítés figyelmen kívül hagyja egyebek között azt a tényt, hogy a tisztességes eljárás elve eleve nem teljesülhet akkor, ha a jogvita elbírálása során a felek együttes akaratát a bíróság figyelmen kívül hagyja, vagy ha az eljárás elhúzódása következtében az érdemi döntés meghozatala már célját, rendeltetését (jogvédõ szerepét) veszti.

A Javaslat szerinti alapelvek nem csupán a felektõl, illetve más perbeli személyektõl várják el azt, hogy tartózkodjanak a peres eljárás tisztességtelen akadályozásától, hanem a bírósággal szemben is követelményként írják elõ, hogy gondoskodjon a per ésszerû idõn belüli befejezésérõl. A Javaslat a Pp. 2. § (2) bekezdésében az Emberi Jogi Bíróság eseti döntéseit is figyelembe véve utal azokra a szempontokra, amelyek a per ésszerû idõn belül történõ befejezésének megítélésekor relevánsak. A Pp.-nek a Javaslat által megállapított 2. § (2) bekezdése kizárja annak lehetõségét, hogy a perbeli jogait visszaélésszerûen gyakorló fél a mulasztása, vagy adott esetben kifejezetten rosszhiszemû magatartása ellenére számon kérje a bíróságon az eljárás késedelmes voltát. Az eljárás sajátosságainak (a jogvita tárgyának és természetének) figyelembe vétele az ésszerû pertartam megállapítása kapcsán ugyanakkor nem jelenti azt, hogy a bíróság leterheltsége, ügyhátraléka önmagában igazolásul szolgálhat a jogszolgáltatás késedelmességére. A Javaslat által bevezetni kívánt eljárási határidõk célja épp az, hogy az egyes - jellemzõen technikai - feladatok elvégzésének határidõhöz kötésével csökkentse a hátralék kialakulásának veszélyét, továbbá, hogy kizárja az olyan idõszakokat a per életébõl, amikor nem kerül sor olyan lépésre, amely közelebb juttatja a pert a befejezéshez.

A per befejezésének ésszerû idõtartamáról történõ alapelvi szintû rendelkezés biztosítja az összhangot a bíróságok szervezetérõl és igazgatásáról szóló 1997. évi LXVI. törvény (Bsz.) 9. §-ában foglaltakkal, amely rögzíti, hogy "Mindenkinek joga van ahhoz, hogy bírói útra tartozó ügyét független és pártatlan bíróság tisztességes eljárás során és ésszerû határidõn belül bírálja el." A Javaslat ily módon eleget tesz annak az alkotmányos elvárásnak is, amely az alaptörvény 57. § (5) bekezdésében került kimondásra.

A Pp.-nek a Javaslat szerinti 3. §-a egyértelmûvé teszi, hogy - a törvényi kivételektõl eltekintve - a felek rendelkezési joga a per alakulását, sorsát tekintve meghatározó jelentõségû. A rendelkezési elv következetes érvényesítését segítik elõ azok a Javaslat által megállapított tételes eljárási jogosítványok, amelyek pl. módot adnak a feleknek a fellebbezési jogról történõ elõzetes, együttes lemondásra (36. §), vagy a tárgyaláson kívüli döntés közös kezdeményezésére (44. §). Ugyancsak a Pp.-nek a Javaslattal megállapításra kerülõ 3. §-a vezeti be az ún. fegyveregyenlõség elvét. A Pp. 3. §-ának (4) bekezdése a bíróság kötelességévé teszi, hogy a felek az eljárás során elõterjesztett kérelmeket, jognyilatkozatokat, valamint a jogvita elbírálása szempontjából jelentõs okiratokat megismerhessék és azokra a törvényben elõírt határidõn belül nyilatkozhassanak. Ezzel összefüggésben az is nyilvánvalóvá válik, hogy a bíróság nem tagadhatja meg az adott esetben titkosított okiratokba való betekintés lehetõségét sem az ellenérdekû féltõl.

A bírósági szervezeti törvénnyel való összhangot szolgálja a Javaslat azon elõírása is, amely alapján a tárgyalás során hozott határozatot a bíróság nyilvánosan köteles kihirdetni (lásd a Pp.-nek a Javaslat által megállapított új 5. §-át). A hatályos Pp. ugyanis ezzel összefüggésben pontatlanul fogalmaz akkor, amikor a nyilvános ítélethirdetés követelményét csak "általában" írja elõ. A Javaslat a házassági perekben is kizárja a zárt körben történõ ítélethirdetés lehetõségét (lásd ezzel összefüggésben az 50. §-t). A Javaslat 170. §-a módosítja az egyes iparjogvédelmi eljárásokra irányadó törvények azon rendelkezéseit is, amelyek ma még lehetõvé teszik a bírói döntés "zártkörû" kihirdetését.

A Javaslat ugyanakkor különbséget tesz a határozat kihirdetésére vonatkozó követelmények és a tárgyalás nyilvánosságának a korlátozhatósága között. Az eljárás résztvevõinek személyiségi jogai a tárgyalás nyilvánosságának korlátozását éppúgy indokolttá tehetik, mint a hatályos szabályok által is elismert titokvédelmi szabályokra történõ hivatkozás.

A Javaslat a Pp. 6. §-ában változatlanul kimondja, hogy a magyar nyelv nem tudása miatt senkit sem érhet hátrány. Ugyanakkor rögzíti, hogy a nemzetközi egyezményben vállalt kötelezettségeinknek megfelelõen, abban a körben mindenki jogosult anyanyelvét, regionális, vagy kisebbségi nyelvét használni. Ezzel összhangban a Javaslat 14. §-a úgy rendelkezik, hogy ilyen esetben a tolmács költségeit az állam elõlegezi, illetve viseli. A Javaslat ily módon biztosítja az összhangot az 1999. évi XL. törvénnyel kihirdetett Regionális vagy Kisebbségi Nyelvek Európai Kartájának rendelkezéseivel (lásd az Egyezmény 9. Cikkében foglaltakat).

A Pp.-nek a Javaslat által megállapított új 9. §-a a hatályos rendelkezésekkel lényegében megegyezõen biztosítja az ügyész perbeli szerepvállalását. Eszerint az ügyész továbbra is eljárhat a polgári perben, ha a jogosult jogainak védelme érdekében arra képtelen, valamint, ha a per megindítására törvény jogosítja fel az ügyészt. Változást jelent a hatályos szabályozáshoz képest, hogy a Javaslat kizárólag a törvényi szinten biztosított felhatalmazást ismeri el, szemben a hatályos Pp. 2. § (5) bekezdésében foglaltakkal, amely alapján jelenleg akár miniszteri rendelet is megállapíthatja az ügyész perindítási jogát.

Az 1997. évi LXXII. törvény a Pp. II. Fejezetének 10. §-át megelõzõ alcímet "Elsõ és másodfokú bíróságok" helyett "Eljáró bíróságokra" változtatta, figyelemmel arra, hogy a 10. §-t módosítva a Legfelsõbb Bíróságról, mint a felülvizsgálati ügyek elbírálójáról is említést kívánt tenni, a Legfelsõbb Bíróság pedig ebben a körben nem tekinthetõ másodfokú bíróságnak. A 10. § tervezett rendelkezései azonban, figyelemmel arra, hogy a 10. § az ítélõtáblát is besorolja a másodfokú bíróságok közé, nem léptek hatályba.

A Javaslat lényegében megismétli az 1997. évi LXXII. törvénynek a 10. §-t megállapító rendelkezését. Az ítélõtábla kizárólag másodfokon ítélkezõ bíróságként épül be a bírósági szervezeti rendbe, átvéve a Legfelsõbb Bíróságnak a fellebbezést elbíráló hatáskörét. A Legfelsõbb Bíróság fellebbezésrõl csak nagyon szûk körben dönt, pl. azon ún. elsõ fok módjára hozott végzések esetében, amelyeket az ítélõtábla hoz. Így az ítélõtábla pénzbírságot kiszabó végzése ellen benyújtott fellebbezés kerül a Legfelsõbb Bíróság elé (Pp. 233/A. §). Másrészt a Javaslat a Pp. 235. §-ának kiegészítésével állapítja meg a Legfelsõbb Bíróság hatáskörét fellebbezési bíróságként (38. §).

Az igazságszolgáltatási reformot tartalmazó törvénycsomag egyik eleme, az igazságügyi alkalmazottak szolgálati jogviszonyáról szóló 1997. évi LXVIII. törvény 4. §-a kimondja, hogy a bírósági titkár önálló hatáskörét törvény állapítja meg. Errõl a tárgykörrõl külön törvény azonban nem készült, hanem az egyes eljárástípusokról szóló törvények azok, amelyek szabályozzák a titkár jogkörét. Indokolt tehát a Pp.-ben is annak rögzítése, hogy általában a polgári peres ügyekben milyen jogkör illeti meg a bírósági titkárt. Ez a szabályozás egyben azt is eredményezi, hogy a 105/1952. (XII. 28.) Mt. rendelet 13. §-ának (3) bekezdése alapján ezeket a rendelkezéseket a nemperes eljárásokban is megfelelõen alkalmazni kell majd, kivéve, ha nemperes eljárást szabályozó jogszabály ettõl eltérõen rendelkezik.

A hatályos szabályozás alapján a bírósági titkár, aki jogi szakvizsgával rendelkezõ, a bírói kinevezése elõtti kötelezõ gyakorlati idõt töltõ személy, a nemperes eljárásokban járhat el általában a bíró helyett, a bíróság nevében (pl. fizetési meghagyást bocsáthat ki), kivéve ha törvény ettõl eltérõen rendelkezik.

A törvény a bírósági titkárnak elsõsorban az elsõfokú bírósági tárgyalás elõkészítése körében kíván önálló jogkört biztosítani. Ez egyben azt is jelenti, hogy pl. felülvizsgálati ügyekben a bírósági titkár önállóan nem járhat el. Mindez természetesen nem zárja ki, hogy a bírósági titkár a Legfelsõbb Bíróság elõtti eljárásokban a tanács elnökének ellenõrzése mellett elõkészítõ tevékenységeket végezhessen, ezek azonban mint a tanács elnökének intézkedései jelenhetnek csak meg.

A bírósági titkár eljárása a törvényben meghatározott körben csak jogi lehetõség, amellyel a bíróság akkor él, ha ehhez kellõ számú titkár áll rendelkezésére, egyébként a tárgyalás elõkészítése körében hozandó intézkedéseket természetesen változatlanul a bíró is megteheti. Az is lehetséges, hogy a bíró csak egyes intézkedések megtételét bízza a bírósági titkárra, más feladatokat pedig maga lát el. A szabályozás nagyobb mozgásteret ad az ésszerû munkaszervezésre, ugyanakkor a bírósági titkárok számára az új szabályok szerint elõírt hosszabb gyakorlati idõ ésszerûbb kihasználására.

A bírósági titkár fõszabályként csak tárgyaláson kívül járhat el. Ilyen esetben a bírósági titkár megteheti mindazokat az intézkedéseket és meghozhatja mindazokat a határozatokat, amelyeket a törvény a bíróság vagy a tanács elnöke hatáskörébe utal, ideiglenes intézkedésrõl azonban nem dönthet, még elutasító döntést sem hozhat. Az ideiglenes intézkedés ugyanis olyan fontos, sokszor az érdemi döntésre is kiható határozat, amelyet garanciális okokból csak bíró hozhat meg. A bírósági titkár megtarthatja a tárgyalást a megkeresett bíróság elõtt lefolytatott bizonyítás felvétele során. Ez a hatályos szabályok szerint is így van és módot ad a bírósági titkárnak arra, hogy bírói kinevezése elõtt tárgyalási tapasztalatokat szerezhessen.

A bírósági titkár önálló aláírási joggal rendelkezik, döntése a bíróság döntésének minõsül, amely ellen ugyanolyan jogorvoslattal lehet élni, mintha a határozatot az egyesbíró vagy a tanács elnöke hozta volna meg. Természetesen lehetnek olyan sajátos peres illetve nemperes eljárások, amelyekben ez a szabályozás nem megfelelõ, erre tekintettel a Javaslat megengedi, hogy törvény az ügyek jellegére tekintettel kivételt tegyen.

A bírósági titkárok késõbbi bírói mûködésük alatt elõnyként élvezik majd azt a jelentõs tapasztalatot, amelyet a tárgyalás elõkészítése során titkárként szereztek. Másik jelentõs haszna lehet a szabályozásnak, hogy a bírónak több ideje marad az ügyekben hozandó érdemi döntés elõkészítésére, a tárgyalásokra való felkészülésre, ezáltal több ügy fejezhetõ be ugyanazon idõtartam alatt.

A Javaslat 138. § (2) bekezdése szerint a bírósági ügyintézõ felsõfokú iskolai végzettséggel rendelkezõ tisztviselõ, aki a bíró feladatkörében eljárva, a bíró irányítása és felügyelete mellett önálló felelõsséggel intézi a jogszabály által hatáskörébe utalt feladatokat.

A Javaslat a kizárás szabályait az ítélõtábla felállítására tekintettel módosítja. A Javaslat 5-6. §-át már az 1997. évi LXXII. törvény is tartalmazta, a Javaslatban foglaltaknak megfelelõen. Az ítélõtábla sem járhat el a perben, ha vezetõjével szemben kizárási ok áll fenn, illetve a kizárási ügyekben eljáró fórumok közé beiktatódik az ítélõtábla. Az ítélõtábla határoz a kizárás kérdésében, ha az az illetékességi területén mûködõ megyei bíróságot, mint másodfokú bíróságot érinti. A Javaslat annyiban tér el az 1997. évi LXXII. törvény szabályozásától, hogy az ítélõtábla illetékességi területén mûködõ munkaügyi bíróság kizárása esetén is az ítélõtábla dönt, nem pedig a Legfelsõbb Bíróság.

A négyfokú igazságszolgáltatási fórumrendszer értelmes mûködtetése azt indokolja, hogy a megyei bíróságokon induló ügyek száma érzékelhetõen emelkedjen és ezáltal az ítélõtábla váljon meghatározó súlyú fellebbezési fórummá. A Pp.-nek az 1997. évi LXXII. törvénnyel történt módosítása ehhez képest érdemi változást nem hozó korrekciót eredményezett volna azáltal, hogy csak kismértékben bõvítette a megyei bíróság hatáskörébe tartozó ügytípusokat. Bár az 1998. évi LXXI. törvény megalkotása eredményeképpen a közigazgatási perek vonatkozásában bekövetkezett hatásköri változás már érdemben befolyásolja a helyi és a megyei bíróság ügyforgalmának arányát, a Javaslat ismét áttekinti a hatásköri szabályokat és az 1997. évben már elhatározott, de hatályba nem lépett rendelkezések mellett tovább növeli a megyei bíróság elsõ fokú és ezáltal az ítélõtábla másodfokú hatáskörét.

Az ítélõtábla felállítása tehát lehetõséget ad a megyei bíróságok elsõfokú hatáskörének bõvítésére, arányosabbá téve ezzel a helyi és a megyei bíróságok közötti munkamegosztást. Az elsõdleges rendezõ elv az, hogy a bonyolult, speciális ismereteket kívánó ügyek kerüljenek a megyei bíróságok elsõfokú hatáskörébe. A megyei bíróság hatáskörébe utalt ügyek szinte mindegyikérõl elmondható, hogy az ügy jellege speciális szakértelmet kíván és ez kellõen indokolja a hatásköröknek megyénként egy bírósághoz történõ telepítését.

Így a megyei bíróság elsõfokú hatáskörébe kerülnek a hatályos szabályozáshoz képest az értékpapírból származó jogviszonnyal kapcsolatos perek. A szabály alkalmazhatóságának feltétele, hogy jogszabály az értékpapír minõsítést kimondja. Ismét a megyei bíróság jár el elsõfokon a sajtóhelyreigazítási perek esetében is.

A személyhez fûzõdõ jogok megsértése miatt keletkezett polgári jogi igények érvényesítése iránt indított perek esetében a Javaslat ugyancsak a megyei bíróság elsõfokú hatáskörét állapítja meg. E hatáskör-átcsoportosítást a védett jogtárgy fontossága indokolja, továbbá a generálklauzulákra épülõ anyagi jogi szabályozás, amelyre tekintettel az egységes joggyakorlat kialakítását a koncentráltabb hatáskör jobban szolgálja.

A Javaslat Pp. 23. § (1) bekezdésének c) pontjában szerepelteti a hagyományosan a megyei bíróság hatáskörébe tartozó szerzõi és iparjogvédelmi, illetve az ebbe a körbe tartozó más pereket. A hatályos szabályozás alapján a Legfelsõbb Bíróság a Pk. 286-os számú állásfoglalásában kimondotta, hogy a szerzõi jogi jogdíj iránt az ún. közös jogkezelõ szervezetek által indított perek nem minõsülnek a Pp. 23. §-a (1) bekezdésének c) pontja szempontjából szerzõi jogi pereknek. Ez az állásfoglalás elsõsorban azért születetett, hogy a Legfelsõbb Bíróság mentesüljön a másodfokú ítélkezéssel járó feladatoktól. Az ítélõtábla létrehozása esetében ez a szempont már nem jön figyelembe. Érvényesülhet tehát a jövõben az az igény, amelyre az Európai Bizottság ún. cannes-i Fehér Könyve is felhívta a figyelmet, vagyis, hogy a szellemi tulajdon védelmét érintõ ügyekben célszerû elõmozdítani a bíróságok közötti szakosodást. A joggyakorlat egységesítését az szolgálja, ha valamennyi szerzõi jogi perben megyénként egy bíróság, a megyei bíróság jár el.

Kisegítõ elv, hogy a megyei bíróságokon vezetett nyilvántartásokba bejegyzett szervezetek perei is a megyei bíróságra kerüljenek. Így a cégbejegyzés alapjául szolgáló okirat érvénytelenségének megállapítása iránti perekben, a cég szervei határozatainak bírósági felülvizsgálata iránt indított perekben, a cégek és tagjaik közötti, a tagsági jogviszonyon alapuló perekben, továbbá a kérelemnek helyt adó cégbírósági bejegyzõ végzés hatályon kívül helyezése iránt indított perekben a jövõben a megyei bíróság jár el. Jelenleg a cégekkel kapcsolatos pereknek csak egy része tartozik a megyei bíróság elsõfokú hatáskörébe. A Javaslat célja, hogy minden ilyen, azonos tárgykörhöz kapcsolódó per azonos hatáskörû bírósághoz tartozzon.

A megyei bíróság által nyilvántartásba vett, cégnek nem minõsülõ szervezetek (alapítványok, társadalmi szervezetek, pártok stb.) ellen a törvényességi felügyeletet gyakorló szerv (ügyész, miniszter stb.) által, illetve az ilyen szervezetek ellen annak tagja által indított perek a jövõben ugyancsak a megyei bíróság hatáskörébe tartoznak. Az ilyen perek egy részére a jogszabályok a közigazgatási per szabályainak alkalmazását írják elõ, így ezek a perek eleve a megyei bíróság elsõfokú hatáskörébe kerülnének. A Javaslat a teljes körû és egységes rendezést kívánja megvalósítani.

A már 1997-ben elhatározottak mellett a megyei bíróság elsõ fokú hatáskörébe tartoznak a tisztességtelen szerzõdési feltételek (lásd Ptk. 209. §- 209/B. §-a) megtámadása iránti perek, valamint azok a megállapítási perek, amelyekben marasztalásra irányuló kereseti kérelem esetében a pertárgyérték alapján az ügy a megyei bíróság hatáskörébe tartozna.

A korábban tervezett szabályozáshoz képest ugyanakkor nem az ügyek specialitása, hanem a munkateher átcsoportosítása indokolja azt, hogy a Javaslat a vagyonjogi perekben a hatáskör szempontjából érvényesülõ értékhatárt leszállítja. Az értékhatár korábban három millió forintról emelkedett tízmillió forintra a Legfelsõbb Bíróság helyzetének enyhítése, az oda érkezõ fellebbezések számának csökkentése érdekében. Ezt az értékhatár-emelést az ügyek értékének növekedése ugyanilyen arányban nem követte, szinte alig került vagyonjogi ügy a megyei bíróság elsõ fokú hatáskörébe.

A Javaslat ezért csak azokat a vagyonjogi pereket utalja a megyei bíróság elsõfokú hatáskörébe, amelyek tárgyának értéke az ötmillió forintot meghaladja. Kivételt képeznek a házassági vagyonjogi perek, amelyek értékhatárra tekintet nélkül, változatlanul a helyi bíróság hatáskörébe tartoznak, ha azt a házassági perrel együtt indítják meg.

Az ítélõtábla felállítása esetében az értékhatár ötmillió forintban való meghatározása már feltehetõleg biztosítja, hogy a vagyonjogi perek elbírálása legalább részben megosztásra kerüljön a helyi bíróságok és a megyei bíróságok között. Ugyanakkor a megyei bíróságnál indult ügyekben benyújtott fellebbezések elbírálása nem a Legfelsõbb Bíróság, hanem az ítélõtábla feladatát növeli.

A választott bíráskodással kapcsolatos perek megyei bírósági hatáskörbe tartozásának említését mellõzi a Javaslat, szemben a hatályos szabályozással, mivel külön jogszabály alapján tartozik e pertípus a megyei bíróság elsõfokú hatáskörébe, ezt az esetet pedig a 6. § (1) bekezdésének m) pontja tartalmazza.

Az ítélõtáblák felállításának elhalasztásával összefüggésben végrehajtott Pp. módosítás (1998: LXXI. tv.) 1999. január 1. napjával a megyei bíróság hatáskörébe utalta a közigazgatási perek elbírálását, a társadalombiztosítási határozat bírósági felülvizsgálata iránt indított perek kivételével. A közigazgatási perek megyei bírósági hatáskörbe kerülése összefüggött azzal, hogy a fellebbezési jog e pertípusban fõszabály szerint megszûnt. Ezt az új hatásköri szabályt a Javaslat megismétli.

A hatáskört illetõ szabályozás - bár jóval nagyobb átcsoportosítást jelent az 1997-ben tervezetthez képest - mégis követi az eljárásjogok területén érvényesülõ azon fontos elvet, hogy a változások ne egyszerre, radikálisan, hanem fokozatosan történjenek meg, hiszen nem szabad elfelejteni, hogy a bíróságok folyamatosan mûködõ, összességében nagy létszámú szervezetek, amelyeknek "az átállás" alatt is el kell látniuk feladataikat, el kell bírálniuk a folyamatban lévõ ügyeket is. Az átszervezés, a bírák és az ügyek "mozgatása" óhatatlanul akadályozza a perek zökkenõmentes elintézését, ezért a változások végrehajtása során erre mindig figyelemmel kell lenni. A hatásköri szabályok változásához kapcsolódva a Javaslat átmeneti szabályokat is megállapít (161. §).

a 8-10. §-okhoz

A Javaslat 8-10. §-ai néhány apróbb pontosítást végeznek el a hatályos szabályozáson. A 8-9. § rendelkezései egy-egy joghézagot szüntetnek meg, átvezetve a bírói gyakorlatban kialakult és érvényesülõ értelmezési megoldást. Ha a természetes személy alperes lakóhelye, illetve tartózkodási helye alapján a bíróság illetékessége nem állapítható meg, a Javaslat lehetõséget ad arra, hogy az illetékesség megállapítása során ne csak a természetes személy felperes lakóhelye vagy tartózkodási helye, hanem a nem természetes személy felperes székhelye is megalapozhassa a bíróság illetékességét. Ugyanezt a rendelkezést tartalmazza a 9. § arra az esetre, ha a jogi személy alperes ellenfele természetes személy. Ebben az esetben a természetes személy lakóhelye, illetve tartózkodási helye is megalapozhatja a bíróság illetékességét.

A 10. §-ban a Javaslat meg kívánja teremteni az összhangot a külföldi jogi személy magyarországi fióktelepére, illetve kereskedelmi képviseletére vonatkozó új jogi szabályozással (1997. évi CXXXII. törvény). A külföldi jogi személy elleni vagyonjogi perben az a bíróság is illetékességgel rendelkezik, amelynek területén a külföldi jogi személy magyarországi fióktelepének, illetve kereskedelmi képviseletének székhelye van.

Az eljáró bíróságok kijelölésének ezen szabályát már az 1997. évi LXXII. törvény is tartalmazta az ítélõtábla felállítására tekintettel. A kijelölés kérdésében az ítélõtábla határoz, ha a hatásköri vagy illetékességi összeütközés a területén lévõ megyei bíróságok között merül fel, illetve kijelöli a kizárt megyei bíróság helyett eljáró másik, a területén lévõ megyei bíróságot. Az 1997. évi szabályozáshoz képest eltérés, hogy a Javaslat szerint a kijelölés az ítélõtábla hatásköre akkor is, ha a területén lévõ munkaügyi bíróság kizárása miatt van erre szükség, illetve akkor is, ha a hatásköri összeütközés a megyei bíróság és a munkaügyi bíróság között merült fel. Az ítélõtábla feladata továbbá a bíróság kijelölése, ha a megyei bíróság területén mûködõ összes helyi bíróság kizárását kell megállapítani. Egyébként a kijelölést a Legfelsõbb Bíróság végzi.

A Javaslat módosítja azok körét, akik a perben meghatalmazottként eljárhatnak. A jövõben perbeli meghatalmazott lehet az érdekképviseleti szervezet is saját tagjainak olyan perében, amelynek tárgya a szervezet érdekképviseleti céljainak körébe vonható. Ilyen lehet pl. mozgáskorlátozott (vagy vak) személy esetében a járadéka megállapítására irányuló per, vagy a balesetet okozó személy biztosítójával folytatott kártérítési per, ha a károsodás a baleset következménye volt és ennek következtében vált valaki az érdekképviselet tagjává. A képviseletnek tehát egyrészt a tagsági viszony fennállása, másrészt az a feltétele, hogy a tag pere kifejezetten összefüggésben álljon az érdekképviselet céljaként meghatározott feladattal. A szabályozással összhangban a Javaslat 167. §-a módosítja a fogyatékos személyek jogairól és esélyegyenlõségük biztosításáról szóló 1998. évi XXVI. törvényt is, megteremtve a fogyatékos személyek országos érdekképviseletei számára az ún. közérdekû per megindításának lehetõségét abban az esetben, ha a fogyatékos személyek jogszabályban biztosított jogát megsértették.

A képviseleti jog megteremtése nem jelenti ugyanakkor azt, hogy az érdekképviseleti szervezet a tagjának olyan perében is eljárhat, amely esetében a jogi képviselet kötelezõ, hiszen jogi képviselõként csak a Pp. 73/C. §-ában meghatározott személyek léphetnek fel. Kötelezõ jogi képviselet esetében az érdekképviseleti szerv tagját is csak az ott meghatározott körbe tartozó személy képviselheti.

A hatályos szabályok alapján a jogi képviselet a Legfelsõbb Bíróság elõtti eljárásban kötelezõ. A kötelezõ jogi képviselet szabályait elsõsorban a szervezeti változásokra tekintettel kell módosítani, azaz ki kell terjeszteni az ítélõtábla elõtti fellebbezési eljárásokra is. Ezzel valósítható meg, hogy azokban a fellebbezési eljárásokban, amelyekben jelenleg a Legfelsõbb Bíróság jár el, a jövõben viszont az ítélõtábla, változatlanul kötelezõ legyen a jogi képviselet. Ez biztosítja, hogy ezekben a fõszabályként jelentõsebb ügyekben a szakszerû pervitel biztosítva legyen. A szabályt az 1997. évi LXXII. törvény is tartalmazta.

A Javaslat csak az ítélet elleni fellebbezés esetében teszi kötelezõvé a jogi képviseletet, a végzés elleni fellebbezés esetében célszerûtlen lenne az ügyvédkényszer. Különösen igaz ez a kívülálló személyek (tanú, szakértõ) esetében, akiknek méltánytalan terhet jelentene a kötelezõ ügyvédvallás.

A végzések legtöbbször a bíróság ténybeli kérdésben elfoglalt álláspontjának eljárásjogi tükrözõdései, ezért jogi értékelésük általában egyszerûbb. A végzés elleni fellebbezés elbírálása tárgyaláson kívül történik, így a nyilatkozattételi lehetõség korlátozott. Emellett e végzések többsége a per tárgyalása folyamatában merül fel és az ügyvédkényszer azt a helyzetet eredményezné, hogy a fél a végzés meghozatalakor jogi képviselõ nélkül járhat el, de a végzés megfellebbezéséhez ügyvédet kellene igénybe vennie.

A kötelezõ jogi képviselet szabályozása a nemperes eljárásokban is rendezést nyer. A Javaslat az ítélet mellett a Pp. 270. § (2) bekezdése alapján az ügy érdemében külön jogszabály alapján hozott végzések elleni fellebbezést is megemlíti, mint amelyek esetében a fellebbezési eljárásokban, az ítélõtábla elõtt ugyancsak kötelezõ a jogi képviselet. A szabály ezzel a megoldással közvetetten írja elõ a jogi képviseletet, ha az ügytípusban hozott végzés ellen felülvizsgálatnak van helye, akkor a másodfokú elbírálásban - ha az az ítélõtábla hatáskörébe tartozik - ugyancsak fennáll az ügyvédkényszer.

A Javaslat rögzíti azt a gyakorlatban már elfogadott szabályt, hogy a fellebbezést, illetve a felülvizsgálati kérelmet elõterjesztõ fél mellett a csatlakozó fellebbezés, illetve csatlakozó felülvizsgálati kérelem elõterjesztõje is jogi képviselõvel köteles eljárni. A Javaslat az 1997. évi szabályozást kiegészíti azzal, hogy a Legfelsõbb Bíróság elõtt a Pp. 235. §-ában meghatározott fellebbezést vagy csatlakozó fellebbezést elõterjesztõ fél számára is kötelezõvé teszi a jogi képviseletet.

A Javaslat 14. §-a a perköltségviselésre vonatkozó rendelkezéseket módosítja, egészíti ki. A Javaslat 2. §-a többek között újraszabályozza a Pp-nek a nyelvhasználatra vonatkozó rendelkezését is. Ezzel összefüggésben a 14. §-ban a Pp. 78. §-át kiegészítve úgy rendelkezik, hogy a Pp. 6. §-ában meghatározott esetben a tolmács költségét az állam köteles elõlegezni, illetve viselni. Más esetekben a tolmács költségeire a perköltség elõlegezésére és viselésére irányadó általános szabályok vonatkoznak.

Nagyon fontos rendelkezés a Pp. 78. § (5) bekezdésében megalkotott új szabály, amely kimondja, hogy a feleket nem lehet kötelezni olyan költségek viselésére, amelyek a bíróság érdekkörében felmerült okból keletkeztek, ezeket az állam viseli. Ilyen pl. az a költség, ami azáltal keletkezett, hogy a bírónak családi okból hirtelen kell elhalasztania a tárgyalást és helyettesítése az idõ rövidsége vagy az ügy betárgyalt, bonyolult volta miatt nem lehetséges.

Az erre vonatkozó költségek elkülönítése a perköltség más részeitõl meglehetõsen nehéz és esetenként más eljárást igényelhet, ezért a Javaslat ennek a szabálynak a hatályba lépését 2002. január 1. napjára teszi. Addig kell tehát megalkotni azt a külön jogszabályt, amely az állami költségviselés rendjét meghatározza.

A Javaslat a bíróság kötelezettségeit is egyértelmûbbé teszi a polgári eljárások ésszerû idõn belül történõ befejezése érdekében, amely szerte a világon ma már az egyik legfontosabb alapelvnek minõsül a polgári eljárásjogban.

A törvénymódosítás elõírja, hogy a bíróság a beadványt, illetve a keresetlevelet a bírósághoz való érkezését követõen legkésõbb harminc napon belül vizsgálja meg. Ez a rendelkezés vonatkozik tehát a bizonyítási indítványra, éppúgy, mint a keresetlevélre. Ez utóbbit illetõen a Javaslat külön is megismétli a határidõt a 21. §-ban. A beadványok határidõben történõ megvizsgálása ugyanakkor elõsegíti az ügy elõrehaladását pl. a bizonyítás, vagy a hiánypótlás elrendelésével. Figyelemmel arra, hogy a bíróság jogkörében bírósági titkár is eljárhat, az elõírt határidõ betarthatónak tûnik.

A Javaslat megteremti annak jogi lehetõségét, hogy azokról a perekrõl, amelyekben hirdetményi kézbesítés történt, országos nyilvántartás készülhessen. Ez lehetõvé teszi, hogy ezekrõl az ügyekrõl az esetleg érintett személy, vagy mások, országosan egy helyrõl nyerhessenek információt. A felvilágosítást kérõ a saját személyét illetõen minden korlátozás nélkül kérhet felvilágosítást. Szükség lehet erre pl. akkor, ha valaki hosszabb idõt töltött külföldön és meg szeretné tudni, hogy nem indult-e közben ellene valamilyen per. Más személy vagy szervezet akkor kérhet a nyilvántartásból felvilágosítást, ha az törvényes jogai gyakorlásához vagy feladatai teljesítéséhez szükséges.

A nyilvántartást az Országos Igazságszolgáltatási Tanács Hivatala vezeti majd számítógépen. Természetesen ehhez az szükséges, hogy az egyes bíróságok is be legyenek kapcsolva ebbe a számítógépes nyilvántartási rendszerbe. A nyilvántartás fenntartásához a felvilágosítást kérõ jogszabályban meghatározott költségtérítéssel járul hozzá. A nyilvántartás kiépítéséhez hosszabb felkészülési idõre van szükség, ezért ez a rendelkezés is csak 2002-ben lép hatályba.

A 17-20. § új rendelkezései elsõsorban a bírósági eljárások "feszesebbé" tételét szolgálják részben azáltal, hogy a bíróságok számára állítanak fel határidõket, részben pedig azáltal, hogy a peres eljárás függõ helyzetére vonatkozó határidõt lerövidítik. Így a Javaslat 18. §-a a mulasztás igazolására a hatályos hat hónapos határidõ helyett három hónapos objektív határidõt tartalmaz, illetve a 20. § szerint a kiszabható pénzbírság legmagasabb összege a már kellõ visszatartó erõvel nem bíró 50 ezer forint helyett 500 ezer forintra emelkedik. Természetesen a ténylegesen kiszabott pénzbírság a bíróság mérlegelésétõl függ, amelyet az ügy, a "büntetendõ" cselekmény súlya határoz meg változatlanul.

A Javaslat 19. §-a a Pp. 118. § (1) bekezdésében újraszabályozza a hangfelvételrõl leírandó jegyzõkönyv elkészítésének határidejét. A törvénymódosítás elõírja, hogy a hangfelvétel útján készítendõ jegyzõkönyvet a jelenlegi két napnál reálisabb, nyolc munkanapon belül le kell írni és - ha a kézbesítés a törvény értelmében szükséges - a leírt szöveg ellenõrzését követõen, a leírástól számított tizenöt napon belül kézbesíteni kell, vagyis a bíróságnak legkésõbb a tizenötödik napon postára kell azt adnia.

A szabályozásra azért van szükség, mert problémákat okoz a gyakorlatban, hogy a felek a hangfelvétel útján készített jegyzõkönyvhöz, annak leírási, kézbesítési késedelme miatt sokszor csak hetekkel, hónapokkal késõbb jutnak hozzá. Ez megakadályozza azt is, hogy a következõ tárgyalás idõpontja kitûzhetõ legyen, hiszen pl. a távollévõ fél a kézbesített jegyzõkönyv tartalma alapján dönti el, hogy milyen eljárási cselekményeket fog végezni.

A Javaslat e §-ai részben megismétlik a hatályos szabályokat, azokat azonban új alcímek alá rendezik és új logikai rendbe állítják, másrészt viszont jelentõs tartalmi változásokat állapítanak meg, kívánnak bevezetni.

A Javaslat újraszabályozza a Pp. 124. §-át. Ennek (1) bekezdésében a Pp. jelenleg a keresetlevél megvizsgálására azonnali határidõt ír elõ, ezt a szabályt azonban a gyakorlatban nem alkalmazzák. A keresetlevél megvizsgálására ugyanakkor egzakt határidõt kell szabni, mert ennek elmulasztása esetében a bírósághoz való fordulás joga csak formálisan létezik. Jelenleg elõfordul olyan eset, hogy a hiánypótlásra felhívó végzés kiadására is csak hónapokkal a keresetlevél beérkezése után kerül sor. A Javaslat a Pp. 124. § (1) bekezdésében úgy rendelkezik, hogy a keresetlevelet legkésõbb 30 napon belül meg kell vizsgálni.

Új rendelkezés az is, hogy a bíróság bizonyos feltételek megvalósulása esetében idézés kibocsátása nélkül elutasíthatja a keresetlevelet, anélkül, hogy hiánypótlási felhívás kibocsátására kerülne sor. Ez a helyzet akkor, ha a fél jogi képviselõvel jár el és a keresetlevél mégsem tartalmazza a Pp. 121. § (1) bekezdésében foglaltakat, illetve, ha a jogi képviselõ nem csatolja a meghatalmazását, vagy a fél nem fizette meg az eljárási illetéket.

A Pp. 121. § (1) bekezdése felsorolja, hogy mik azok az adatok, tények, amelyeket a keresetlevélnek minden esetben tartalmaznia kell. Ezek többsége tekintetében nem lehet vita (ilyen pl. a felek nevének megjelölése). Vitás lehet ugyanakkor, hogy az érvényesített jog alapjául szolgáló tényeket és azok bizonyítékait milyen részletességgel kell a keresetlevélben megjelölni ahhoz, hogy azok hiánya ne vezessen elutasításhoz. Ennek kereteit végsõ soron a bírói gyakorlat állapítja majd meg. Biztosan elmondható azonban, hogy ezeket a jogi képviselõnek legalább olyan mértékig kell elõadnia a keresetlevélben, hogy annak alapján a tárgyalás kitûzése, a bizonyítás megkezdése megtörténhessen. A rendelkezést a Pp. 141. § (6) bekezdésével összhangban kell alkalmazni. A Javaslat 24. §-a Pp. a 124. § (2) bekezdésében foglaltaknak megfelelõen ezt az elutasítási okot is szerepelteti a Pp. 130. § (1) bekezdésében.

Hasonló tartalmú rendelkezést a cégeljárás szabályai 1995 óta tartalmaznak. Ezek a gyakorlatban beváltak és segítségükkel a hiánypótlások száma jelentõsen csökkent. A polgári peres eljárásban is remélhetõ tehát, hogy a törvényben a keresetlevél elemi kellékeiként megjelöltek hiányában - az idézés kibocsátása nélküli elutasítás veszélye miatt - a jogi képviselõk nem nyújtanak be a jövõben keresetlevelet.

A tárgyalás jobb elõkészítését, ezáltal az ügyek ésszerû határidõn belüli befejezését segítheti elõ az a rendelkezés, amely szerint a bíróság a tárgyalás kitûzése elõtt elrendelheti a felek tárgyaláson kívüli együttes elõzetes meghallgatását (Pp. 124. § (4) bek.).

Ha a bíróságnak a tárgyalás elõkészítése körében olyan intézkedést kell tennie, amely miatt nincs mód a tárgyalás kitûzésére, a keresetlevelet az intézkedés megtételekor kézbesítenie kell az ellenfél számára. A perindítás hatályai ugyanis a keresetlevél kézbesítésével állnak be, és a perindítás hatályának beállásához a felperesnek jelentõs jogi érdeke fûzõdhet. Mivel e rendelkezés külön munkát és kiadást jelent a bíróságok számára, a rendelkezés alkalmazására csak kellõ felkészülési idõ biztosítása után kerülhet sor. A rendelkezés ezért csak 2002-ben lép hatályba.

Új szabály a Javaslat 22. §-ában, hogy a Pp. 125. § (3) bekezdése a megvizsgált és hiánytalannak minõsülõ keresetlevél alapján elõírja, hogy a bíróság a keresetlevél beérkezését követõ hat hónapon belüli idõpontra tûzze ki az elsõ tárgyalást, ha a törvény eltérõ rendelkezést nem állapít meg. A Javaslat a folytatólagos tárgyalás kitûzését illetõen is megállapít ugyanilyen határidõt, figyelembe véve az ügy körülményeit (27. §). A tárgyalási határnapot nem lehet a keresetlevél beérkeztét követõ 9 hónapnál késõbbi idõpontra kitûzni akkor sem, ha a bíróság a keresetlevél megvizsgálása és a szükséges elõkészítõ intézkedések miatt a benyújtástól számított 30 nap eltelte után tud csak a tárgyalás kitûzésérõl intézkedni. A Javaslat e rendelkezés alkalmazása alól kivételt enged.

A Javaslat 25. §-a módosítja a Pp. 139. §-át. A módosítás hangsúlyozza, hogy az alperesnek érdemi védekezése elõterjesztése során elõ kell terjesztenie az esetleges viszontkeresetét, vagy beszámítási kifogását is természetesen akkor, ha annak feltételei már az érdemi védekezés elõadásakor fennállnak. E rendelkezést is a Pp. 141. § (6) bekezdésében foglalt elvekkel, valamint a jóhiszemû pervitelre vonatkozó szabályokkal összhangban kell alkalmazni.

A Javaslat 26. §-a a jelenleginél szélesebb körben teszi lehetõvé a bíróság számára a tárgyalás írásbeli elõkészítésének elrendelését. A jövõben ennek nem feltétele az ügy nagyobb terjedelme, vagy bonyolultsága. Az elõkészítés bármely ügyben elrendelhetõ, ha a fél jogi képviselõvel jár el, illetve akkor is, ha a fél személyesen vagy nem jogi képviselõvel, hanem más meghatalmazottal képviselteti magát, de az írásbeli elõkészítés nem okozhat különösebb nehézséget számukra. Például a fél felsõfokú képzettséggel rendelkezik. Ennek eldöntése a bíróság mérlegelési jogkörébe tartozik.

A 139. § hatályos (2) bekezdésének rendelkezését a törvény a tárgyalás elhalasztásához kapcsolódó egyéb rendelkezések között helyezi el (28. §).

A Javaslat 27-28. §-ai tartalmilag a tárgyalás elhalasztásának szabályait tartalmazzák, bár a 27. § ezt a folytatólagos tárgyalás kitûzéséhez kapcsolódva teszi. Míg a hatályos szabályok szerint a bíróság dönti el, hogy kitûzi-e a folytatólagos tárgyalás határnapját a tárgyalás elhalasztásakor, addig a Javaslat rendelkezése szerint ez a tárgyalás elhalasztásával egyidejûleg kötelezõ, ha azt az ügy körülményei nem zárják ki. Ilyen kizáró ok lehet pl., ha szakértõt kell kirendelni és a szakvélemény elkészítésének idõpontja bizonytalan.

Új rendelkezés, hogy a Javaslat a folytatólagos tárgyalás megtartását idõhatárhoz köti. A folytatólagos tárgyalást az elhalasztott tárgyalást követõen hat hónapon belül meg kell tartani. Vannak olyan ügyek és azokban olyan élethelyzetek, amelyek esetleg nem teszik lehetõvé e szabály betartását. Ezért a Javaslat a bíróság mérlegelésére bízza azt a kérdést, hogy a konkrét ügyben az ügy körülményei megengedik-e a tárgyalás ezen törvényi határidõn belüli idõpontra való kitûzését.

A Javaslat a 28. §-ban a tárgyalás elhalasztására vonatkozó rendelkezéseket fogalmazza újra. Változatlan szabály, hogy a felek közös kérelmére, ha azt a kitûzött határnap elõtt nyolc nappal kérik, a tárgyalást el kell halasztani. A Javaslat megköveteli ugyanakkor, hogy a felek a kérelmüket kellõen indokolják meg. Míg a hatályos rendelkezések szerint a bíróság szabadon mérlegelheti, hogy a késõbb elõterjesztett közös kérelmet elfogadja-e, addig a Javaslat ilyen esetben halasztásra már csak akkor ad lehetõséget, ha fontos ok azt kellõképpen indokolttá teszi. Ilyen eset például, ha az egyik fél családi haláleset miatt nem tudna megjelenni és a tárgyaláson éppen az õ személyes meghallgatására került volna sor.

A tárgyaláson elõterjesztett halasztási kérelem esetében a Javaslat konkrétan részletezi, tételesen felsorolja, hogy a hatályos szabályozáshoz képest mit tekint fontos oknak. Ezek fennállása esetében a bíróság egyoldalú kérelemre is dönthet a tárgyalás elhalasztásáról. Ilyen ok például az, ha a felperes a keresetét a tárgyaláson megváltoztatja.

A bíróság hivatalból, tehát a saját érdekkörében felmerült fontos okból változatlanul elhalaszthatja a tárgyalást, ennek azonban a jövõben anyagi következményei lesznek. A Javaslat 14. §-a ugyanis úgy rendelkezik, hogy az ezzel felmerült többletköltségek viselésére nem lehet a feleket kötelezni, ezek az államot terhelik. A tárgyalás elhalasztása esetében - bármelyik okból történik is - a megidézetteket lehetõleg elõzetesen értesíteni kell. Ezzel az új szabállyal - amelyet a gyakorlat több helyen már alkalmaz - jelentõs költségeket lehet megtakarítani. Pl. ha a vidékrõl idézett tanúkat telefonon, vagy távirati úton értesítik, hogy nem kell megjelenniük a másnapi tárgyaláson.

A Javaslat 29-30. §-ai a szakértõ bizonyítás körében tartalmaznak új rendelkezéseket. A Javaslat 29. §-a a Pp. 177. §-át egészíti ki, megteremtve ezzel a szakértõi munkaterv jogintézményét. Gyakran elõfordul ugyanis, hogy a szakértõi feladat olyan bonyolult, illetve a szakértõi költségek olyan óriásiak, hogy ezeket célszerû elõbb külön felmérni, mielõtt a szakértõ hozzákezdene a feladatához. Ennek ismeretében döntheti el ugyanis a bizonyító fél, hogy vállalja-e a költségek elõlegezését, illetve esetleges viselésének kockázatát. A munkaterv elkészítésének költségeit minden esetben a bizonyító fél elõlegezi, annak viselésére a 80. § (2) bekezdésében foglaltak irányadóak aszerint, hogy a bizonyító fél milyen magatartást tanúsít.

A 30. §-ban a Javaslat egy régi problémát kíván megoldani, ami abból adódik, hogy a bíróság a szakvélemény benyújtását, vagy a szakértõ meghallgatását követõen gyakran elmulasztja a szakértõi díjat megállapító végzés meghozatalát és azt csak késõbb, valamelyik folytatólagos tárgyaláson vagy az ügy befejezésével egyidejûleg hozza meg. Ebbõl adódóan a szakértõk sokszor hónapokkal késõbb jutnak hozzá a már elvégzett munkájuk ellenértékéhez, amely egyébként - fõszabályként - bírósági letétként rendelkezésre áll és kiutalható lenne (Pp. 76. §). A Javaslat ezért elõírja, hogy a szakértõi díjat megállapító végzést a szakértõ munkájának befejezését követõ harminc napon belül meg kell hozni. A 29-30. §-okban foglalt rendelkezéseket a Javaslat 161. § (6) bekezdése alapján a folyamatban lévõ ügyekben is alkalmazni lehet, ha az ügyben szakértõ kirendelésére még nem került sor.

A Javaslat a 31. §-ában ugyancsak a bizonyítás körébe tartozó rendelkezést módosít. A hatályos szabályozás a más hatóságnál lévõ iratok beszerzésére a bíróságot kötelezi, kivéve, ha a fél vállalja, hogy az eredeti okiratot bemutatja. A fél a másolatot is bemutathatja abban az esetben, ha az eredeti okirat megtekintésére nincs szükség. Az új szabályozás az iratbeszerzésre csak a jelenleginél szûkebb körben kötelezi a bíróságot. A bíróság a fél kérelmére jár el és csak akkor, ha az irat kiadását a fél közvetlenül nem kérheti. Természetesen az irat beszerzését a bíróság hivatalból is elrendelheti azon eljárása során, amelyben a hivatalból történõ bizonyítás egyébként megengedett.

A Javaslat 32. §-a az elõzetes bizonyítás elrendelhetõségének eseteit bõvíti. Az érdekelt fél kérelmére akár a per megindítása elõtt, akár annak folyamatban léte alatt elõzetes bizonyításnak van helye a jövõben akkor is, ha valószínûnek látszik, hogy ennek elrendelése elõsegítheti a per ésszerû idõn belüli befejezését.

A Javaslat 33. §-a a Pp. 219. § (2) bekezdését módosítva arról rendelkezik, hogy a bíróság a határozatát - a törvényben meghatározott kivételekkel - a meghozatalától számított tizenöt napon belül írásba kell, hogy foglalja annak indokolásával együtt. A Javaslat tehát a jelenleg hatályos nyolc napos határidõt tizenöt napra módosítja, figyelembe véve az ügyek eltérõ nehézségi fokát és lehetõséget adva a bírónak az ésszerûbb munkaszervezésre. Nincs ugyanakkor a hatályos szabályozásban rendelkezés arra vonatkozóan, hogy az írásba foglalt határozat kézbesítésének mennyi idõ alatt kell megtörténnie. Például az elsõ fokú ítélet ellen benyújtható fellebbezés határideje a határozat kézbesítésétõl kezdõdik, tehát a per jelentõs elhúzódását jelentheti az is, ha a bíróság késlekedik a már meghozott és írásba foglalt határozatának megküldésével. Ezért a Javaslat elõírja, hogy a határozatot az írásba foglalást követõ tizenöt napon belül kell kézbesíteni.

A Javaslat 34. §-a a kisperértékû ügyekben történõ fellebbezés szabályainak változására tekintettel módosítja a Pp. 220. § (3) bekezdését.

A hatályos szabályozás alapján az elsõfokú bíróság által megítélt vagy elutasított követelés, illetve annak a Pp. 24. §-a alapján megállapított értéke dönti el, hogy az ügyben milyen eljárás keretében határoz a fellebbezésrõl a másodfokú bíróság. Ha ez az összeg a 200 ezer forintot nem haladja meg, sajátos eljárási szabályok alkalmazására kerül sor.

A Javaslat 45. §-a újraszabályozza ezt a kérdést, oly módon, hogy nem a megítélt vagy elutasított, hanem a fellebbezésben vitatott érték az irányadó atekintetben, hogy a másodfokú bíróság milyen eljárási szabályokat alkalmaz. Ebbõl következõen az elsõfokú bíróság ítéletében nem tudja tájékoztatni a feleket arról, hogy a másodfokú bíróság fellebbezés esetében hogyan fog eljárni. A tájékoztatásnak tehát arra kell kiterjednie, hogy ha a fél fellebbezésében vitássá tett érték a Pp. 256/B. §-ában meghatározott értékhatárt nem haladja meg, milyen módon kell a fellebbezést elkészíteni, és az esetleges hiányosságoknak mik a jogkövetkezményei. Ennek a tájékoztatásnak a megléte elõsegítheti, hogy a jogi képviselõ nélkül eljáró felek is megfelelõen készítsék el a fellebbezésüket és a másodfokú bíróság elõtt hiánypótlásra emiatt lehetõleg ne kerüljön sor.

A Pp. 256/D. § (1) bekezdése alapján a fellebbezés tartalmi hiányai miatti elutasítás a másodfokú bíróság hatáskörébe tartozik. A formai hiányosságok (pl. az illeték megfizetésének elmulasztása) miatt a Pp. 237. §-a alapján az elutasító döntést ezekben az ügyekben is az elsõfokú bíróság hozza meg.

A Javaslat 35. § (1) bekezdése lehetõséget teremt arra, hogy az ítélet kiegészítése során, ha az a kérelmére történik, a bíróság tárgyaláson kívül határozzon. Ehhez azonban szükséges az ellenfél egyetértõ nyilatkozatának csatolása is.

A Javaslat 35. §-ának (2) bekezdése fenntartja az 1996. évi CXXII. törvénnyel bevezetett kifogás jogintézményével egyidejûleg meghonosított ítéletkiegészítési szabályt és csak a jogorvoslat elnevezését igazítja a Pp. 233/A. §-ában foglalt új szabályhoz. E rendelkezést az 1997. évi LXXII. törvény is tartalmazta.

A Javaslat átveszi az 1997. évi LXXII. törvénybõl a Pp. 233/A. §-át megállapító rendelkezést. E rendelkezés - az Alkotmánybíróság döntésével összhangban - a jogorvoslati jog alkotmányos alapjogából kiindulva lehetõvé teszi, hogy minden olyan végzés ellen, amelyet a másodfokú bíróság elsõfok módjára hoz meg, azaz az adott kérdésben elõször dönt, rendes fellebbezésnek legyen helye, feltéve, hogy ha az adott végzést az elsõfokú bíróság hozta volna meg, akkor az elsõfokú eljárás szabályai szerint ellene fellebbezés elõterjeszthetõ lenne.

Az ítélõtábla felállítása lehetõséget ad arra, hogy az 1996. évi CXXII. törvényben meghonosított kifogás helyett ezen végzések esetében is rendes fellebbezési eljárás valósuljon meg. A kifogás elbírálása ugyanis a megtámadott végzést hozó bíróság másik tanácsának feladata, tehát az ügy a hatályos szabályok szerint nem kerül felsõbb bírói fórumhoz.

A Pp. szabályai részben meghatározzák, részben a bírói gyakorlat kialakította, hogy mely végzések ellen van elsõfokon fellebbezésnek helye, így a rendszer következetességét az biztosítja, hogyha minden elsõfokon egyébként megfellebbezhetõ végzés ellen a jogorvoslat lehetõsége adottá válik akkor is, ha azt a másodfokú bíróság hozza meg.

A Javaslat a másodfokú bíróságnak a fellebbezést hivatalból elutasító végzését külön nevesíti, mivel ez a döntés szigorú értelemben nem elsõfok módjára hozott döntés, hanem a Pp. szerkezetébõl következõen már a másodfokú eljárás része, annak ellenére, hogy az elsõfokú bíróság is hozhat ilyen tartalmú végzést. A többi, elsõfokon egyébként meg nem hozható végzés ellen fellebbezésnek továbbra sincs helye. Ilyen pl. az elsõfokú ítéletet hatályon kívül helyezõ végzés, vagy az elsõfokú bíróság fellebbezhetõ végzéseinek elbírálása során hozott végzés. Ha tehát az elsõfokú bíróságnak a fellebbezést elutasító végzése ellen benyújtott fellebbezést a másodfokú bíróság elutasítja, nincs mód arra, hogy e végzés ellen az ítélõtáblához újabb fellebbezést nyújtsanak be. Ellenkezõ esetben a végzések elleni fellebbezések körében kétfokú rendes jogorvoslati rendszer alakulna ki, amire az érdemi határozat esetében nincs lehetõség. Ugyanakkor pl. fellebbezésnek van helye, ha a Pp. 109. § (1) bekezdése alapján az igazolási kérelem tárgyában a másodfokú bíróság dönt, hiszen ez ellen az elsõfokú eljárásban a 110. § szerint fellebbezést lehet benyújtani.

A Javaslat külön nem nevesíti a Pp. 130. §, 148. § és 157. § alapján hozható végzéseket. Ezek ellen szintén csak akkor lesz helye fellebbezésnek, ha a másodfokú bíróság azokat elsõfok módjára hozta meg, vagyis nem a másodfokú elbírálás eredményeképpen válik másodfokon jogerõssé az elsõfokú bíróság ilyen végzése.

A Legfelsõbb Bíróság elõtt folyó eljárásokban nincs lehetõség az ún. quasi elsõfokú végzések megfellebbezésére, hiszen nincs olyan felettes fórum, amely az ügyet elbírálhatná.

A Javaslat 38. §-a megteremti az ún. ugró fellebbezés lehetõségét a magyar jogrendszerben. Az 1911. évi I. törvénycikkben - az 1925. évi VIII. tc. elfogadását követõen - már ismert megoldáshoz hasonlót elevenít fel a Javaslat annak bevezetésével, hogy a jogi képviselõvel eljáró felek a megyei bíróság elsõ fokú hatáskörébe tartozó ügyben közös kérelemmel kérhetik, hogy az elsõ fokon hozott ítélet ellen benyújtott, anyagi jogszabálysértésre alapított fellebbezést közvetlenül a Legfelsõbb Bíróság bírálja el. Vagyonjogi perben ilyen kérelem csak akkor terjeszthetõ elõ, ha a fellebbezésben vitatott érték, illetve annak a Pp. 24. §-a alapján számított értéke meghaladja az ötszázezer forintot.

A fellebbezésben az elsõ fokú ítéletben megállapított tényállás nem vitatható. A fellebbezésrõl a Legfelsõbb Bíróság a felülvizsgálati kérelem elbírálására irányadó szabályok szerint, de mindig tárgyaláson kívül dönt. A Legfelsõbb Bíróság által hozott határozat ellen felülvizsgálati kérelem elõterjesztésére nincs lehetõség. Ebben az esetben tehát a Legfelsõbb Bíróság csak formálisan jár el fellebbezési bíróságként, valójában az anyagi jogszabálysértésre alapított fellebbezés elbírálási rendje megegyezik a felülvizsgálatra irányadó szabályokkal.

A közvetlen fellebbezés konstrukciója oly módon kívánja az eljárás gyorsítását elõsegíteni, hogy a felek az általuk döntõ fontosságúnak tekintett kérdésre szûkítik le a rendes jogorvoslati eljárás funkcióját és ehhez a szerepkörhöz a legautentikusabb döntéshozó fórumot választhatják. (Ez a jogi konstrukció egyaránt ismert az - egymástól egyébként számos ponton eltérõ - német és angolszász perrendtartásban. A hasonló szabályok mellett érvényesülõ un. "leapfrog" appeal intézménye évente átlag 12 ügyet jelent a Lordok Háza számára).

A Legfelsõbb Bíróság választhatóságát indokolja az a tény, hogy a felülvizsgálati ügyekben érvényesülõ eljárási rendet a Legfelsõbb Bíróság ismeri a legjobban, valamint az is, hogy a jogértelmezési kérdésben esetleg szükséges jogegységi döntés "azonnal" meghozható. A Legfelsõbb Bíróság munkaterhét ugyanakkor ez a feladat nem növeli, mert ezekben az ügyekben a felek feltehetõleg amúgy is éltek volna a felülvizsgálat lehetõségével, erre pedig, ha a fellebbezést a Legfelsõbb Bíróság bírálja el, már nincs lehetõség.

Ez a jogi konstrukció azokban az esetekben használható, amikor a felek közti jogvita alapvetõen nem ténybeli, hanem jogértelmezési kérdés eldöntését igényli. Ilyen esetben közös érdeke lehet a feleknek, hogy mihamarabb a legmagasabb bírói fórum foglaljon állást. Az ún. közvetlen fellebbezés jogi lehetõségének bevezetésétõl természetesen nem várható statisztikailag is számottevõ változás a bíróságok munkaterhét illetõen. Ugyanakkor egy-egy esetben hasznos kiegészítõ szabályként érvényesülhet. A rendelkezésnek az ítélõtáblák léte esetében van csak értelme, így 2002. január 1. napján lép hatályba.

A Javaslat pontosítja a másodfokú eljárás néhány szabályát. A fellebbezés felterjesztésére törvényi határidõt ír elõ, mivel ennek késedelmes teljesítése is hozzájárulhat a perek elhúzódásához. A Javaslat 40. §-a - összhangban a 22. §-ban és 27. §-ban az elsõfokú eljárásra vonatkozó szabályokkal - elõírja, hogy a fellebbezési tárgyalást harminc napon belül ki kell tûzni, ha a fellebbezés felterjesztését követõen nincs szükség a Pp. 240-243. §-ában foglalt intézkedésekre. A tárgyalást úgy kell kitûzni, hogy az lehetõleg hat hónapon belül megtartható legyen. A Javaslat a Pp. 142. § (2) bekezdésében foglaltakhoz hasonlóan lehetõséget ad a bíróság mérlegelésére.

A Pp. 245. §-ának hatályos rendelkezése alapján a bíróság, ha a tárgyaláson meg nem jelentek valamelyikének meghallgatását szükségesnek tartja, a tárgyalást több alkalommal is elhalaszthatja. A Javaslat ezen, a fellebbezési tárgyalást elmulasztóknak kedvezõ, az eljárás elhúzására lehetõséget adó rendelkezést nem tartja fenn. Az említett okból a jövõben csak egy alkalommal van mód a tárgyalás elhalasztására. Az új tárgyalási határnapot ebben az esetben is nyomban ki kell tûzni, ahogy az az elsõfokú eljárás esetében is elõírás (41. § és 27. §).

A Javaslat 42. §-a a perek ésszerû idõn belül történõ befejezése érdekében korlátozza a másodfokú eljárásban a beszámítási kifogás elõterjeszthetõségét. Erre csak akkor van lehetõség, ha azt az ellenfél elismeri, tehát nincs szükség ezzel kapcsolatban bizonyítás lefolytatására, illetve akkor, ha a beszámítani kért követelés az elsõfokú tárgyalás berekesztését követõen járt el. Ebben az esetben ugyanis a fél értelemszerûen nem tudta azt korábban elõterjeszteni. Ezt a rendelkezést a hatályos szabályozás a kisperértékû ügyekre vonatkozó sajátos fellebbezési szabályok között tartalmazza jelenleg (256/C. § (6) bek.), ezt azonban indokolt általános rendelkezésként megfogalmazni. Erre tekintettel a 256/C. (6) bekezdésébõl ezt a mondatot hatályon kívül kell helyezni.

A másodfokú bíróság határozatát az elsõ fokú bíróság közli a felekkel. A Javaslat 43. §-a a közlésre vonatkozó szabályozást egészíti ki. A Javaslat úgy rendelkezik, hogy a másodfokú bíróság a határozat meghozatalát követõ harminc napon belül visszaküldi az iratokat az elsõ fokú bíróságnak. A harminc napos határidõ szükséges ahhoz, hogy a bíróság a határozat írásba foglalását, leírását, annak ellenõrzését, majd az iratok postázását elvégezhesse. Az elsõ fokú bíróság a félnek legkésõbb tizenöt napon belül továbbítja a másodfokú határozatot. Ezeket a rendelkezéseket a felülvizsgálati eljárásban hozott határozat kézbesítésére is megfelelõen alkalmazni kell (Pp. 275/B. §).

A Javaslat 44. §-a a fellebbezés tárgyaláson kívül történõ elbírálására irányadó szabályokat pontosítja. A hatályos szabályozás alapján nem teljesen egyértelmû, hogy ha a 256/A §-ban elõírt feltételek fennállnak, kötelezõ-e a tárgyaláson kívüli elbírálás. A Javaslat rögzíti, hogy ha a felek a tárgyalás mellõzésére irányuló kérelmet nyújtottak be, a tárgyaláson kívüli elbírálás nem függ a bíróság mérlegelésétõl. Ugyanígy kötelezõ a tárgyaláson kívüli elbírálás akkor is, ha a feleknek a törvény módot ad arra, hogy tárgyalás tartását kérhessék, de ezt nem teszik. Ilyen esetben a bíróság sem dönthet úgy, hogy mégis tart tárgyalást az ügyben.

A Javaslat 46-49. §-ai a felülvizsgálati eljárás hatályos rendjét módosítják.

Megegyezik az Alkotmánybíróság gyakorlatával az Európa Tanács ajánlásának az ún. harmadik bíróságra vonatkozó álláspontja is. Eszerint "a harmadfokú bíróságokra vonatkozó rendelkezések meghozatala során az államoknak nem szabad elfelejteniük, hogy az ügyet már két bíróság egymást követõen elbírálta. A harmadik bírósághoz folyamodást azokra az ügyekre kell korlátozni, amelyeknél indokolt a harmadfokú felülvizsgálat, mint pl. amelyek a jog fejlõdéséhez, vagy a törvény alkalmazásának egységéhez hozzájárulnak. Még azokra az ügyekre is korlátozni lehet, amelyek jelentõs jogkérdést vetnek fel."

A korlátozás módját illetõen figyelembe kell venni a magyar felülvizsgálati rendszer jogi természetét. A kizárás szempontját a felülvizsgálat funkciójához kell illeszteni, vagyis a jogegységi szempontnak lehetõleg érvényesülnie kell, mivel ez a felülvizsgálat alapvetõ funkciója, nem pedig a peres felek számára nyújtandó "helyesebb döntés" meghozatala érdekében biztosított újabb jogorvoslati lépcsõ megteremtése.

A Javaslat átveszi az 1997. évi LXXII. törvénynek a Pp. 270. § (2) bekezdését megállapító rendelkezését, amely az ítélõtáblára vonatkozó szabályozással való összefüggése miatt nem lépett hatályba (46. §).

A Javaslat e rendelkezése a felülvizsgálati kérelem elõterjeszthetõségét változatlanul csak ítélet ellenében, valamint a külön jogszabályokban meghatározott érdemi végzések esetében engedi meg. A Pp. 130., 148. és 157. §-ai alapján hozott végzések felülvizsgálhatósága megszûnik, viszont fellebbezéssel lesznek támadhatók, ha azokat a másodfokú bíróság elsõfok módjára hozta meg (lásd a 37. §-hoz fûzött indoklást). A hatásköri szabályok szerinti másodfokú bíróság fogja a jogorvoslatot elbírálni.

A Pp. 270. §-ának (1) bekezdésében foglalt rendelkezés a jogerõs ítélet felülvizsgálatát "jogszabálysértésre hivatkozva" teszi lehetõvé. A Pp. 271. §-ának hatályos (3) bekezdése kimondja, hogy ha a határozat vitatott részében megítélt, illetve elutasított követelés a 200 ezer forintot nem haladja meg, felülvizsgálatnak csak akkor van helye, ha a felülvizsgálat iránti kérelem elõterjesztését a Legfelsõbb Bíróság engedélyezi. A (4) bekezdés szerint az engedélyt akkor kell megadni, ha az ügyben hozott jogerõs határozat jogkérdésben eltér a Legfelsõbb Bíróság határozatától, vagy az adott jogkérdésben a Legfelsõbb Bíróság még nem határozott. Más esetben az engedély megadásának nincs helye.

A Javaslat a felülvizsgálati eljárást lefolytató Legfelsõbb Bíróság javaslatára, a gyakran indokolatlanul bonyolultnak és nehézkesnek mutatkozó engedélyezési eljárás helyett egyszerûbb felülvizsgálati eljárási rendet vezet be, ezzel is elõsegítendõ az ügyek ésszerû határidõn belül történõ befejezését.

Azokban az ügyekben, amelyek esetében a 271. § (1) bekezdésében felsorolt kizáró ok nem áll fenn, általában korlátozás nélkül kérhetõ a jogerõs határozat felülvizsgálata. Azokban a vagyonjogi ügyekben azonban, amelyekben a felülvizsgálni kért követelés értéke nem éri el az ötszázezer forintot, nem nyújtható be felülvizsgálati kérelem (47. §).

A Javaslat 48. §-a azt a kört egészíti ki, amikor a Legfelsõbb Bíróság a felülvizsgálati kérelmet hivatalból elutasíthatja. Gyakran elõfordul ugyanis, hogy a kérelem elõterjesztõje jogi képviselõ nélkül nyújtja be a kérelmét és a hiánypótlási felhívás nem kézbesíthetõ számára. A jövõben ilyen esetben a Legfelsõbb Bíróság a felülvizsgálati kérelmet hivatalból elutasítja.

A Javaslat 49. §-ának (1) bekezdése egyértelmûvé teszi, hogy végzés ellen benyújtott felülvizsgálati kérelem esetében tárgyalás tartása nem kérhetõ.

A Javaslat a 49. § (2) bekezdésében világossá teszi azt a Pp.-bõl egyébként is levezethetõ rendelkezést, hogy végzés elleni felülvizsgálati kérelem esetében nincs helye csatlakozó felülvizsgálati kérelem elõterjesztésének. Ezt a másodfokú eljárás szabályai között a fellebbezést illetõen a Pp. 257. §-a kimondja, erre a rendelkezésre azonban a Pp. 274. § (3) bekezdése eddig nem tartalmazott utalást.

A Javaslat az 50-54. §-ai a különleges eljárások körében hajtanak végre apróbb, de fontos pontosításokat. Az újraszabályozott alapelvekkel összhangban a Javaslat a házassági perben hozott határozat kihirdetése során nem teszi lehetõvé a nyilvánosság kizárását (lásd a 2. §-hoz fûzött indoklást).

A Javaslat 51. §-a a közigazgatási perekre vonatkozóan állapít meg egy új, sajátos rendelkezést a bíróság összetételét illetõen.

A Pp. 11. §-a rendelkezik általában a polgári pert elbíráló bíróság összetételérõl. A 11. § (2) bekezdése szerint a bíróság fõszabályként egyesbíróként jár el elsõfokon. Kivételt képez ez alól a munkaügyi per, amelyben a Pp. 349/A. § alapján a bíróság ülnökök közremûködésével ítélkezik. Néhány esetben külön törvény rendelkezik a Pp. 11. § (6) bekezdésének megfelelõen az elsõfokú bíróság eltérõ összetételérõl.

A Javaslat egy újabb eltérési okot teremt meg. A Javaslat szerint, ha olyan határozat felülvizsgálata iránt indult az ügy, amely pénzbeni követelést tartalmaz, és a vitássá tett követelés összege a harminc millió forintot meghaladja, az elsõfokú bíróság három hivatásos bíróból álló tanácsban jár el.

Az 1998. évi LXXI. törvény rendelkezése alapján a közigazgatási perekben elsõfokon a megyei bíróság dönt (kivéve a társadalombiztosítási ügyeket) és ezekben az ügyekben (ideértve a társadalombiztosítási pereket is) fõszabályként nincs helye fellebbezésnek az elsõfokú bíróság határozata ellen. Erre tekintettel indokolt, hogy ezt a jogerõs döntést azokban a pénzbeni marasztalást eredményezõ ügyekben, amelyekben a vitatott érték a harminc millió forintot meghaladja, ne egyesbíró, hanem három hivatásos bíróból álló tanács hozza meg.

A Javaslat 52. §-ában foglaltak az ítélõtábla felállításához, illetve az ezzel összefüggõ hatásköri változáshoz kapcsolódnak. A sajtóhelyreigazítási perek ugyanis jelenleg a helyi bíróság hatáskörébe tartoznak, a Javaslat 7. §-a azonban ezeket a megyei bíróság elsõfokú hatáskörébe utalja. Erre tekintettel kell módosítani a Pp. 344. § (1) bekezdését, amely jelenleg a Pesti Központi Kerületi Bíróságra, mint helyi bíróságra utal. Ezzel egyidejûleg a Javaslat szóhasználatában igazodik a sajtó területén kialakult új szervezeti formákhoz.

A Javaslat 53. §-a kiegészíti a Pp. 349. §-át. Ennek alapján a munkaügyi bíróság hatáskörébe tartozik a jövõben néhány olyan közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata, amelynek elbírálása során a munkajogot kell alkalmazni. Ezekben az ügyekben akkor is célszerû a munkaügyi bíróság eljárását elõírni, ha a bíróságnak a közigazgatási perekre elõírt szabályok szerint kell eljárnia. Az anyagi jogi gyakorlat egységessége elõbbre való az eljárási rend egységességénél.

Az 54. § pontosítja a Pp. 249. § (2) bekezdését az ítélõtábla felállása miatt bekövetkezõ hatáskör-változásra tekintettel. Mivel a Legfelsõbb Bíróság bizonyítási eljárást nem folytat le, nincs szükség arra, hogy e tárgyban más bírósághoz megkeresést intézzen. Ugyanakkor az ítélõtábla esetében ez az igény felmerülhet. A 2. §-ban foglaltak indokolják a Pp. 197. § (4) bekezdésének módosítását.

1. A Be. 16. §-a meghatározza a nyomozó hatóságok feladatát, és azt, hogy milyen bûncselekmények miatt, mely hatóságok járhatnak el nyomozó hatóságként. A (3) bekezdés a Vám- és Pénzügyõrség hatáskörébe tartozó bûncselekményeket sorolja fel, a hatályos szövegét az 1998. évi XCIII. törvény 18. §-ának (1) bekezdése állapította meg.

A Javaslat 55. §-ának (1) bekezdése a Vám- és Pénzügyõrség nyomozó hatósági hatáskörét bõvíti. A Be. 16. §-a (3) bekezdésébe beiktatott rendelkezés olyan bûncselekmények nyomozására jogosítja fel a Vám- és Pénzügyõrséget, amelyeket általában a Vám- és Pénzügyõrség szervei észlelnek. A Javaslatban taxatíve felsorolt bûncselekmények, a nemzetközi jogi kötelezettség megszegése, a nemzetközileg ellenõrzött termékek és technológiák forgalmára vonatkozó kötelezettség megszegése, az engedély nélküli külkereskedelmi tevékenység, a jövedéki termékre vagy árura elkövetett áru hamis megjelölése, a szerzõi és szomszédos jogok megsértése, valamint az országba behozatallal elkövetett kábítószerrel visszaélés gyanújának észlelése esetén a nyomozás végzése a Vám- és Pénzügyõrség hatáskörébe tartozik, ez a nyomozás szakszerûségét és a gyanúsított felelõsségre vonásának gyorsítását szolgálja.

2. A különbözõ nyomozó hatóságok között felmerült hatásköri összeütközés esetén az eljáró nyomozó hatóság kijelölésérõl a Be. nem rendelkezik. Ezt pótolja a Javaslat 55. §-ának (2) bekezdése, amely a Be. 16. §-át (7) bekezdéssel egészíti ki.

Eszerint ha a Vám- és Pénzügyõrség, a Határõrség vagy az Adó- és Pénzügyi Ellenõrzési Hivatal hatáskörébe tartozó bûncselekménnyel halmazatban olyan bûncselekmény is megvalósult, amelynek a nyomozására e nyomozó hatóság hatásköre nem terjed ki és az eljárás elkülönítése nem lehetséges, az eljáró nyomozó hatóságot az ügyész jelöli ki. Ez a megoldás a célszerûséget tartja szem elõtt, és összhangban áll az ügyésznek a nyomozás törvényessége feletti felügyeletével.

A Be. 18. §-a az ügyésznek a nyomozás törvényessége feletti felügyeletérõl, a vádemelésrõl és a vád képviseletérõl rendelkezik. A Javaslat ezt (5) bekezdéssel egészíti ki, amely lehetõvé teszi, hogy a helyi bíróságon a vádat ügyészségi titkár is képviselje. Ez elõsegíti az ügyészi hivatáshoz szükséges gyakorlat megszerzését.

A Be. 64. §-a a tanúvallomás egyes fontos szabályait tartalmazza. A (3) bekezdés második mondata lehetõvé teszi, hogy a tanú a vallomásának szóban elõadása mellett a vallomását saját kezûleg is leírja. A Javaslat az írásban tett tanúvallomás lehetõségét kibõvíti.

A Be. 64. §-ának új (4) bekezdése szerint az eljáró hatóság engedélyezheti, hogy a tanú a szóbeli kihallgatását követõen, illetve szóbeli vallomás nélkül is, úgy tegyen vallomást, hogy a tanú a vallomását saját kezûleg leírja és aláírja, ha pedig a tanú vallomásának leírása más módon történt, azt két tanú, illetve bíró vagy közjegyzõ hitelesítse.

A Be. 64. §-ába beiktatott (5) bekezdés a tanú írásbeli vallomásának megtételével kapcsolatos törvényességi követelményeket foglalja össze. Az írásbeli vallomásból ki kell tûnnie, hogy a tanú a vallomását a vallomástételnek a Be. 65.-66. §-ában szabályozott akadályai, valamint a hamis tanúvallomás következményeinek az ismeretében tette meg. A hatóság kötelessége, hogy ezekre a tanút az írásbeli vallomás megtételének engedélyezésekor figyelmeztesse, és a figyelmeztetés során a vallomástétel akadályait ismertesse.

A szakértõ szakvéleménye elõadásának vagy írásbeli elõterjesztésének alapvetõ szabályait a Be.75. §-a tartalmazza. A Javaslat 58. §-a a Be. 75. §-át (3) bekezdéssel egészíti ki, amely a szakértõt feljogosítja arra, hogy az írásbeli szakvélemény elõterjesztésével egyidejûleg bejelentse: a további eljárási cselekményeken nem kíván jelen lenni. Ebben az esetben - ha az eljáró hatóság a szakértõ megidézését nem tartja szükségesnek - a szakértõnek az eljárási cselekményekrõl való értesítését mellõzi. Ez az eljárás gyorsítását célozza, a szakértõ igénybevétele céljának (Be. 68. § (1) bek.) sérelme nélkül.

1. Más szakértõ kirendelését a Be. 77. §-a szabályozza. Az 1994. évi XCII. törvény 4. §-ával beiktatott (4) bekezdése szerint, ha a hatóság a nyomozás során szakértõt rendelt ki, a vádlott vagy a védõ kérelmére - ugyanazon tényre - a bíróságnak más szakértõt is ki kell rendelnie. Ez a rendelkezés a bíróság mérlegelés nélküli kötelességévé teszi, hogy a vádlott vagy a védõ kérelmét teljesítse.

Ez a garanciális szempontból helyes rendelkezés azonban az adott esetben a bírósági eljárás indokolatlan elhúzódásához vezethet. Ezért a Javaslat a Be. 77. §-ának (4) bekezdését úgy módosítja, hogy a bíróságnak ugyanazon tényre csak akkor kell más szakértõt kirendelnie, ha a vádlott vagy a védõ a kérelmét a tárgyalás kitûzésére vonatkozó idézés (értesítés) és a vádirat kézbesítésétõl (181. § (1) bek.) számított nyolc napon belül nyújtotta be.

2. A Be. 77. §-ának (5) bekezdése a (4) bekezdés alkalmazását kizárja, ha az ügyben a bíróság is kirendelt szakértõt, vagy ha a kérelmét a másodfokú bírósági eljárásban terjesztették elõ. A Javaslat a Be. 77. §-ának (5) bekezdését úgy módosítja, hogy a másodfokú bírósági eljárásra vonatkozó rendelkezést elhagyja, mert az a (4) bekezdés módosításával tárgytalanná vált.

A Be. 95. §-ának az 1989. évi XXVI. törvény 11. §-ával megállapított (4) bekezdése szerint, ha az elõzetes letartóztatás, illetve az ideiglenes kényszergyógykezelés megszüntetése iránti ismételt kérelem nem tartalmaz új körülményt, a bíróság a határozat hozatalát mellõzheti.

Ennek a rendelkezésnek a lakhelyelhagyási tilalomra való kiterjesztése - a jogintézményre vonatkozó, a Javaslat 6. §-ában foglalt új szabályozásra tekintettel - indokolt. A határozat hozatala mellõzésének a lehetõségét pedig a bíróság mellett az ügyész tekintetében is célszerû megteremteni. A Javaslat ennek megfelelõen módosítja a Be. 95. §-ának (4) bekezdését.

1. A lakhelyelhagyási tilalom a Be. 99. §-ában szabályozott, a terhelt személyi szabadságát korlátozó kényszerintézkedés. A Javaslat az új Be.-bõl átveszi a lakhelyelhagyási tilalomra vonatkozó szabályokat, ezzel a jelenleg a gyakorlatban kevéssé érvényesült intézkedés hatékonyságát kívánja növelni.

A Be.-nek a Javaslat szerinti 99. §-a (1) bekezdése a hatályos szabályozásnál egyértelmûbben határozza meg a lakhelyelhagyási tilalom elrendelésének feltételeit. A lakhelyelhagyási tilalom akkor rendelhetõ el, ha ez a bûncselekmény jellegére, a terhelt személyi körülményeire, különösen az egészségi állapotára, idõs korára, családi körülményeire tekintettel elegendõnek látszik.

A (2) bekezdés a lakhelyelhagyási tilalom tartalmának a lényegét határozza meg: a tilalom hatálya alatt álló az elrendelõ határozatban meghatározott területet, körzetet engedély nélkül nem hagyhatja el, a tartózkodási helyét, illetve a lakóhelyét nem változtathatja meg.

A lakhelyelhagyási tilalom elrendelésére a vádirat benyújtásáig az ügyész, ezt követõen a bíróság jogosult. Ettõl eltérõ hatásköri szabály az, hogy a bíróság a vádirat benyújtása elõtt, a kényszerintézkedésekkel kapcsolatos eljárásban (379/A-379/B. §) is elrendelheti a lakhelyelhagyási tilalmat.

A (4) bekezdés a lakhelyelhagyási tilalmat elrendelõ határozatban annak az elõírását is lehetõvé teszi, hogy a terhelt meghatározott idõközönként a rendõrségen jelentkezzék.

A lakhelyelhagyási tilalom ellenõrzését az (5) bekezdés a rendõrség feladatává teszi, tekintet nélkül arra, hogy a büntetõeljárás melyik szakaszában van. Ezt a kényszerintézkedés jellege indokolja.

2. A Be.-nek a Javaslattal beiktatott 99/A. §-a a lakhelyelhagyási tilalom tartamáról, a megszegéséhez fûzõdõ szankcióról, a tilalom részleges feloldásáról, szükségességének megvizsgálásáról, illetve a tilalom megszüntetésérõl rendelkezik.

Az (1) bekezdés szerint a vádirat benyújtása elõtt elrendelt lakhelyelhagyási tilalom az elsõ fokú bíróságnak a tárgyalás elõkészítése során hozott határozatáig tart. Ha az elsõ fokú bíróság a lakhelyelhagyási tilalmat ezt követõen elrendelte, illetve a vádirat benyújtása elõtt elrendelt lakhelyelhagyási tilalmat fenntartotta, a tilalom az elsõ fokú bíróság ügydöntõ határozatáig tart. Ha a lakhelyelhagyási tilalmat az elsõ fokú bíróság az ügydöntõ határozat kihirdetése után elrendelte, vagy fenntartotta, illetve a másodfokú bíróság elrendelte, a lakhelyelhagyási tilalom az eljárás jogerõs befejezéséig tart.

A (2) bekezdés lehetõséget teremt arra, hogy a terhelt kérje a lakhelyelhagyási tilalom részleges feloldását. Ilyen kérelem akkor terjeszthetõ elõ, ha a terhelt életkörülményeiben olyan lényeges változás következik be, amely miatt a tilalommal érintett terület, körzet elhagyása, illetve a lakóhely megváltoztatása szükséges. A lakhelyelhagyási tilalom részleges feloldására a vádirat benyújtásáig az ügyész, azt követõen a bíróság jogosult.

Ha a lakhelyelhagyási tilalom elrendelésére vádirat benyújtása elõtt került sor, és a vádirat benyújtásáig hat hónap eltelt, a (3) bekezdés szerint az ügyész köteles megvizsgálni a lakhelyelhagyási tilalom szükségességét.

A (4) bekezdés a lakhelyelhagyási tilalom megszüntetésérõl rendelkezik. Ha a lakhelyelhagyási tilalom elrendelésének oka megszûnt, illetve a büntetõeljárás jogerõs határozattal befejezõdött, a lakhelyelhagyási tilalmat meg kell szüntetni.

3. A Be.-be beiktatott új 99/B. § a lakhelyelhagyási tilalom sajátos formájaként rendelkezik a házi õrizetrõl. Házi õrizetet az (1) bekezdés szerint a bíróság rendelhet el. Ebben az esetben a terhelt a bíróság által kijelölt lakást és az ahhoz tartozó bekerített helyet a bíróság határozatában meghatározott célból, a határozatban megjelölt idõben és távolságra (úti célra) hagyhatja el.

A házi õrizet elrendelésére a lakhelyelhagyási tilalom keretében kerül sor, mint a lakhelyelhagyási tilalom szigorúbb végrehajtási formájára. Ebbõl következik, hogy házi õrizet elrendelése esetén - a (2) bekezdés szerint - a lakhelyelhagyási tilalom elrendelésére, tartamára, illetve fenntartására azokat a rendelkezéseket kell alkalmazni, amelyek az elõzetes letartóztatás elrendelésére (379/A.-379/C. §), meghosszabbítására, illetve fenntartására (95. §) vonatkoznak. Ez azért indokolt, mert a házi õrizet a terhelt személyi szabadságának lényeges korlátozásával jár.

A (3) bekezdés a házi õrizet legszigorúbb módjáról rendelkezik. Eszerint a bíróság rendelkezhet úgy, hogy a házi õrizet elõírásainak megtartását a rendõrség folyamatos õrzéssel, vagy - a terhelt hozzájárulásával - a terhelt mozgását nyomon követõ technikai eszközzel ellenõrizze. A folyamatos õrzés, illetve a terhelt mozgásának ellenõrzése csak lehetõség a házi õrizet biztosítása érdekében, a Javaslat ezt nem teszi kötelezõvé.

4. A Be.-nek a Javaslattal beiktatott 99/C. §-a a lakhelyelhagyási tilalom, illetve házi õrizet megszegéséhez fûzõdõ szankciókról rendelkezik.

Az (1) bekezdés mind a lakhelyelhagyási tilalom, mind a házi õrizet megszegése esetén rendbírság alkalmazását teszi lehetõvé, a kiszabható összegre és a rendbírság kiszabása elleni jogorvoslatra a 108. § az irányadó. A szankció lehetõségére a terheltet a lakhelyelhagyási tilalom, illetve a házi õrizet elrendelésérõl szóló határozatban figyelmeztetni kell.

A (2) bekezdés további szankciót állapít meg az esetre, ha a lakhelyelhagyási tilalom, illetve a házi õrizet már nem elegendõ az elõzetes letartóztatással elérni kívánt célok biztosítására. Ilyen esetben elrendelhetõ a terhelt elõzetes letartóztatása, illetve lakhelyelhagyási tilalom esetén a terhelt házi õrizete. Ezekre a bíróság jogosult.

1. A Be.-be a Javaslat 62. §-ával beiktatott 99/D. § a kényszerintézkedéseket új büntetõeljárási intézménnyel, az úti okmány elvételével egészíti ki. A hatályos jogban a külföldre utazásról és az útlevélrõl szóló 1998. évi XII. törvény rendelkezik bûncselekmény elkövetése esetén az útlevél visszavonásáról. A Javaslat ettõl részben eltérõen szabályozza az úti okmány elvételét mint büntetõeljárási jogkövetkezményt.

Az (1) bekezdés az úti okmány elvételének a kötelezõ eseteit tartalmazza, eszerint az elõzetes letartóztatás, a kényszergyógykezelés és a lakhelyelhagyási tilalom elrendelése esetén a terhelt úti okmányát el kell venni, és haladéktalanul meg kell küldeni az útlevél hatóságnak. Az úti okmány elvétele és az útlevél hatóságnak megküldése olyan intézkedés, amelynek jellegébõl következik a jogorvoslat kizárása.

2. A (2) bekezdés az úti okmány elvételét az ügyész, illetve a bíróság mérlegelésétõl függõen teszi lehetõvé. Erre az (1) bekezdésben fel nem sorolt esetekben kerülhet sor, ha a büntetõeljárás három évi vagy ennél súlyosabb szabadságvesztéssel fenyegetett bûncselekmény miatt folyik, és az úti okmány elvétele a terheltnek az eljárási cselekményeknél jelenléte biztosítása végett indokolt. Ilyen esetben az úti okmány elvételét a vádirat benyújtásáig az ügyész, ezt követõen a bíróság rendelheti el.

3. A (3) bekezdés az úti okmány elvételének elrendelése esetére az útlevél hatóság haladéktalan megkeresését rendeli az úti okmány visszavonása érdekében. Ha pedig az eljáró hatóság az úti okmányt elvette, azt haladéktalanul meg kell küldeni az útlevél hatóságnak.

4. A (4) bekezdés méltányossági megfontolásból lehetõséget ad arra, hogy a vádirat benyújtása elõtt az ügyész, azt követõen a bíróság a terhelt indokolt kérelmére, hozzájáruljon ahhoz, hogy az útlevél hatóság a terhelt külföldre utazását korlátozott idõtartamra és területi hatállyal engedélyezze.

5. Az (5) bekezdés az útlevél hatóság értesítését rendeli el, ha az úti okmány elvételének oka megszûnt, vagy a büntetõeljárást jogerõs határozattal befejezték. Az útlevél hatóság értesítése a vádirat benyújtásáig az ügyész, ezt követõen a bíróság feladata.

A Be. 102. §-a a lefoglalás megszüntetésérõl rendelkezik. A (2) bekezdése a lefoglalás megszüntetése esetén a lefoglalt dolog visszaadását szabályozza, fõszabályként azt mondja ki, hogy a lefoglalt dolgot annak kell kiadni, akitõl azt lefoglalták.

Ez a szabályozás a gyakorlatban számos ellentmondást mutatott, és az alkalmazása nehézséget okozott. A Javaslat ezért a Be. 102. §-ának (2) bekezdése helyébe olyan szabályozást iktat be, amely lényegében az új Be. 155. §-ának a rendelkezéseit veszi át.

A Javaslat abból indul ki, hogy a lefoglalás megszüntetésekor a lefoglalt dolgot annak kell kiadni, aki a bûncselekmény elkövetésekor a dolog tulajdonosa volt, és ezt kétséget kizáró módon igazolni tudja.

A tulajdonjog kétséget kizáró igazolására a polgári jog szabályai értelemszerûen irányadók. Ha a tulajdonjog igazolása kétséget kizáró módon nem történik meg, és ez az eljárás adataiból sem tûnik ki, a dolgot annak kell kiadni, aki a kiadása iránt alaposnak látszó igényt jelentett be. Ha ilyen személy sincs, a dolgot annak kell kiadni, akitõl lefoglalták. A terheltnek azonban a lefoglalt dolgot csak akkor lehet kiadni, ha az elõbbi sorrend alapján a dolog kiadása nem lehetséges.

1. Az eljáró hatóság által lefoglalt, de a bíróság által még el nem kobzott dolog elõzetes értékesítésére jelenleg is mód van, de ezt nem törvény, hanem a Be. 404. §-a (1) bekezdésének d) pontjában kapott felhatalmazás alapján a 13/1979. (VIII. 10.) IM rendelet szabályozza.

A jogállamiság követelményének megfelelõen a Javaslat 64. §-a a Be.-be új 102/A. §-t iktat be, amely a lefoglalt dolog elõzetes értékesítésérõl rendelkezik.

Az (1) bekezdés szerint lefoglalt dolog elõzetes értékesítésérõl a vádirat benyújtásáig az ügyész, azt követõen a bíróság jogosult rendelkezni, ha a lefoglalt dolog gyors romlásnak van kitéve vagy huzamos tárolásra alkalmatlan.

2. A (2) bekezdés azokat az eseteket határozza meg, amelyekben a lefoglalt dolog értékesítését a vádirat benyújtásáig az ügyész, azt követõen csak a bíróság elrendelheti. Ezek az esetek: a lefoglalt dolog kezelése, tárolása, illetve õrzése különösen a dolog értékére, vagy az elõreláthatólag hosszú ideig tartó tárolásra tekintettel aránytalan és jelentõs költséggel járna, vagy a dolog értéke az elõreláthatólag hosszú ideig tartó tárolás miatt jelentõsen csökkenne.

3. A (3) bekezdés az elõzetes értékesítésnek az (1) és a (2) bekezdésben szabályozott eseteire egyaránt vonatkozó feltételt tartalmaz: a lefoglalt dolog csak akkor értékesíthetõ elõzetesen, ha a kiadása iránt senki sem jelentett be jogos igényt.

4. A (4) bekezdés lehetõséget teremt arra, hogy az elõzetes értékesítésrõl a nyomozás iratainak az ügyész részére történõ megküldéséig a nyomozó hatóság is határozhasson, ehhez azonban a Javaslat az ügyész elõzetes hozzájárulását írja elõ.

5. Az (5) bekezdés a lefoglalt dolog elõzetes értékesítésébõl befolyt ellenérték sorsát egyértelmûen rendezi. Az értékesítésbõl befolyt ellenérték a lefoglalt dolog helyébe lép, tehát a Be. 102. §-ának a lefoglalás megszüntetésére vonatkozó rendelkezéseit az elõzetes értékesítésbõl befolyt ellenértékre is alkalmazni kell.

A Be. 114. §-a a büntetõeljárás általános szabályairól szóló V. fejezet III. címében a kézbesítésrõl rendelkezik, a (3) bekezdés hirdetménnyel kézbesítendõ irat kifüggesztését szabályozza. Nem tartalmaz azonban a Be. általános rendelkezést arra, hogy a hivatalos iratokat milyen esetben kell hirdetményi úton kézbesíteni.

Ezt pótolja a Javaslat 65. §-ával a Be. 114. §-ába beiktatott új (3) bekezdés, amely általános szabályként mondja ki, hogy az ismeretlen helyen tartózkodó terhelt részére a hivatalos iratokat hirdetményi úton kell kézbesíteni. Ennek következtében a Be. 114. §-a jelenlegi (3) bekezdésének számozása (4) bekezdésre módosul.

A nyomozás határidejérõl és annak meghosszabbításáról a Be. 131. §-ának az 1989. évi XXVI. törvény 16. §-ával beiktatott (3) bekezdése rendelkezik. Az elsõ mondata szerint a nyomozást az elrendelésétõl számított két hónapon belül be kell fejezni. A (3) bekezdés további rendelkezései az ügy bonyolultsága vagy elháríthatatlan akadály által indokolt esetben a nyomozás határidejének meghosszabbítására adnak lehetõséget, a meghosszabbításra két hónapi tartammal a helyi ügyészség vezetõje, további két hónappal meghosszabbításra a megyei fõügyész, hat hónapon túl a legfõbb ügyész jogosult. Ha a nyomozást az ügyész végzi, a nyomozás határidejét az ügyészség vezetõje két hónappal, a felettes ügyész további két hónappal hosszabbíthatja meg.

Ez a szabályozás a gyakorlatban indokolatlanul nehézkesnek bizonyult, a két hónaponkénti meghosszabbítás szükségtelenül megakaszthatta a nyomozás folyamatát. A Javaslat ezért a Be. 131. §-ának (3) bekezdését olyan rendelkezéssel módosítja, amely a jelenleginél rugalmasabb meghosszabbítási lehetõséget ad a megyei fõügyésznek, illetve - ügyészi nyomozás esetén - a felettes ügyésznek. Eszerint a megyei fõügyész legfeljebb egy év elteltéig hosszabbíthatja meg a nyomozás határidejét, a legfõbb ügyész egy éven túl jogosult a nyomozás határidejének meghosszabbítására. Ha az ügyész nyomoz, a felettes ügyész ugyancsak a nyomozás elrendelésétõl számított egy év elteltéig hosszabbíthatja meg a nyomozás határidejét. Ez a szabályozás - éppen a rugalmasabb megoldás folytán - nem jelenti a nyomozások idejének tényleges meghosszabbodását.

1. A Be. 130. §-ának (2) bekezdése a nyomozás elrendelése elõtt végezhetõ halaszthatatlan nyomozási cselekményekrõl, míg a 131. § a nyomozás teljesítésérõl rendelkezik. A Javaslat 67. §-ával a Be.-be beiktatott 131/B. § a nyomozó hatóság egyéb adatszerzõ tevékenységét szabályozza, lényegében az új Be. 178. §-ában foglaltakat véve át.

Ennek az adatszerzõ tevékenységnek a keretében, a bûncselekmény elkövetésének gyanúja alapján megindított eljárásban a nyomozó hatóság a bizonyítási eszközök létezésének és hollétének megállapítása érdekében puhatolást végezhet. A puhatolás során a nyomozó hatóság információt gyûjthet, bárkitõl felvilágosítást kérhet, iratokat megtekinthet, a bûncselekmény helyszínét megtekintheti, szaktanácsadót vehet igénybe, és a megszerzett adatokat ellenõrizheti.

2. A (2) bekezdés lehetõséget ad arra, hogy a nyomozó hatóság a puhatolás során fénykép vagy más adathordozó bemutatásával személyt vagy tárgyat kiválaszthat, illetve a bemutatott személyrõl vagy tárgyról felvilágosítást kérhet.

3. A puhatolás eredményét a nyomozó hatóság tagja jelentésbe foglalja. A jelentés tartalmát a (3) bekezdés nem határozza meg részletesen, hanem a 150. § (3) bekezdésének rendelkezéseit tekinti irányadónak.

A Be. 133. §-a a nyomozásról szóló VI. fejezetben a kihallgatás egyéb szabályait tartalmazza. A Javaslattal beiktatott (5) bekezdés a tanú kihallgatására vonatkozó sajátos rendelkezést állapít meg.

Az új (5) bekezdés arra az esetre vonatkozik, ha a tanú nevének zárt kezelését rendelték el. Ebben az esetben a tanú a kihallgatásról felvett jegyzõkönyv oldalainak aláírása helyett külön nyilatkozik arról, hogy a felvett jegyzõkönyv a vallomását tartalmazza, és ezt a nyilatkozatot írja alá.

1. A Be. 134. §-a (1) bekezdésének az 1998. évi LXXXVIII. törvény 30. §-ának (1) bekezdésével megállapított elsõ mondata szerint a védõ a gyanúsított és - ha e törvény eltérõen nem rendelkezik - a tanú kihallgatásánál jelen lehet, a kihallgatottakhoz kérdéseket intézhet. A második mondat szövegét az 1989. évi XXVI. törvény 18. §-a állapította meg, eszerint e jog gyakorlása a gyanúsított, illetve a tanú kihallgatását nem késleltetheti.

A Javaslat a védõ jelenléti jogát a nyomozás során történõ tanúkihallgatásokon azokra a tanúkra korlátozza, akiknek a kihallgatását a védõ, illetve a gyanúsított indítványozta. A védõnek más tanú kihallgatásánál való jelenlétét az eljáró hatóság engedélyezheti, feltéve, hogy a Be. más rendelkezése ettõl eltérõ szabályt nem tartalmaz. Változatlan marad a védõnek az a joga, hogy a kihallgatáson a gyanúsítotthoz és a tanúhoz kérdéseket intézhet.

A Javaslat 69. §-a ezáltal kiiktatja a hatályos jog parttalan szabályozását. Szükségtelennek mutatkozott az a jelenlegi rendelkezés, hogy a védõ kérdezési joga a gyanúsított, illetve a tanú kihallgatását nem késleltetheti, ezt Javaslat elhagyja.

2. A (2) bekezdés a Be. 134. §-ának az 1989. évi XXVI. törvény 34. §-ának (1) bekezdésével hatályon kívül helyezett (2) bekezdése helyébe új (2) bekezdést iktat be, amely azt a garanciális rendelkezést tartalmazza, hogy ha a hatóság a tanú kihallgatásán a védõ jelenlétét nem engedélyezi, ezt a nyomozás irataiban fel kell tüntetni.

3. A Javaslat a Be. 134. §-át (5) bekezdéssel egészíti ki, amely a gyakorlatban felmerülõ igényeknek tesz eleget. Azoknál a nyomozási cselekményeknél, amelyeken a védõ jelen lehet, lehetõvé teszi, hogy akár a védõ mellett, akár a helyetteseként ügyvédjelölt is jelen legyen.

1. A hatósági tanú a hatóság büntetõeljárási cselekményének megtörténtét és annak eredményét tanúsítja. A hatósági tanú alkalmazásának az a célja, hogy egyes eljárási cselekmények törvényes végrehajtása, tárgyilagos foganatosítása, az ennek során tett megállapítások igazoltak legyenek.

A Be. 135. §-ának (1) bekezdése a hatósági tanú alkalmazását kötelezõvé teszi a szemlénél, a helyszínelésnél, a bizonyítási kísérletnél, a felismerésre bemutatásnál, a lefoglalásnál, a házkutatásnál, a motozásnál és az írni-olvasni nem tudó személy kihallgatásáról felvett jegyzõkönyv ismertetésénél.

A Javaslat a hatósági tanú intézményét fenntartja, de a hatósági tanú alkalmazását lehetõségként szabályozza. A tapasztalat szerint ugyanis a hatósági tanúk alkalmazása gyakran nehézséget okoz, és nem jár egyértelmû elõnyökkel.

A Javaslat a Be. 135. §-ának új (1) bekezdésében a nyomozó hatóság megítélésére bízza, hogy a felismerésre bemutatás, a házkutatás, a motozás végrehajtásával, valamint az írni-olvasni nem tudó személy kihallgatásáról felvett jegyzõkönyv ismertetésénél hatósági tanút alkalmazzon. A hatályos Be.-hez képest tehát a Javaslat szûkíti azokat az eljárási cselekményeknek a körét, amelyekben hatósági tanú alkalmazására sor kerül, és azt sem írja elõ, hogy két hatósági tanú mûködjék közre.

2. A hatósági tanú a feladatának csak akkor tud eleget tenni, ha tudja: mire kell a lefolytatott nyomozási cselekménnyel kapcsolatban figyelnie, és mit kell igazolnia. Ezt szolgálja a (2) bekezdés, amely nemcsak a hatósági tanúnak a nyomozási cselekmény elõtt a jogairól és a kötelességeirõl felvilágosítását írja elõ, de azt is kimondja, hogy a nyomozási cselekményt úgy kell lefolytatni, hogy azt a hatósági tanú nyomon követhesse.

3. A (3) bekezdés a hatósági tanúként alkalmazható személyekrõl rendelkezik. A Be. hatályos szövege szerint nem lehet hatósági tanú, aki az eljárásban érdekelt. A gyakorlati esetek realitását figyelembe véve a Javaslat lehetõleg érdektelen személy igénybe vételét kívánja meg. A nyomozó hatóság tagja a hatályos Be. szerint nem lehet hatósági tanú. Ezt a Javaslat úgy pontosítja, hogy nem lehet hatósági tanú az eljáró ügyész, vagy nyomozó hatóság alkalmazottja, pedig csak akkor lehet hatósági tanú, ha más személy igénybevételének elháríthatatlan akadálya van.

4. A hatósági tanúnak a büntetõeljárás során kihallgatott tanútól eltérõ eljárási feladatából következik, hogy a hatósági tanúkénti közremûködésre senki sem kötelezhetõ. A hatályos Be. errõl nem rendelkezik, a Javaslat 70. §-ának (4) bekezdése egyértelmû rendelkezéssel kizárja a közremûködésre kötelezést.

A nyomozás kötelezõ felfüggesztésének eseteit Be. 137. §-ának (1) bekezdése tartalmazza. Az a) pont szerint a nyomozást fel kell függeszteni, ha a gyanúsított ismeretlen helyen tartózkodik, és a felkutatására tett intézkedés nem vezetett eredményre.

A Javaslat 107. §-a a Be.-t a távollevõ terhelttel szembeni eljárásról szóló XVII/A. fejezettel egészíti ki. Ez az eljárásnak a terhelt távollétében folytatására lehetõséget ad, ezért az ismeretlen helyen tartózkodó gyanúsítottal szemben a nyomozás felfüggesztését akkor sem kell kötelezõvé tenni, ha a felkutatására tett intézkedések (tartózkodási hely felkutatása, elfogató parancs, más rendõri intézkedések) nem vezettek eredményre.

A nyomozás felfüggesztését csak akkor indokolt kötelezõen elõírni, ha ismeretlen helyen vagy külföldön tartózkodik, és az eljárás a távollétében nem folytatható. A Javaslat 71. §-a ennek megfelelõen módosítja a Be. 137. §-a (1) bekezdésének a) pontját.

1. A Be. 145. §-a a nyomozás iratainak az ügyésznek történõ megküldését szabályozza.

A (2) bekezdés arról rendelkezik, hogy az ügyész a nyomozás iratait tizenöt napon belül megvizsgálja, és ennek eredményéhez képest az a)-d) pontban felsorolt intézkedéseket teheti.

A (2) bekezdés bevezetõ szövegében meghatározott tizenöt napos határidõ indokolatlanul rövidnek bizonyult, viszonylag gyakran kerül sor a határidõ meghosszabbítására. A Javaslat ezért a jelenlegi tizenöt napos határidõt a reálisabbnak látszó harminc napra emeli fel. Ez a gyakorlatban nem jelenti az eljárások elhúzódását.

2. A Be. 145. §-ának (4) bekezdése az ügyészség vezetõjét feljogosítja, hogy a nyomozás iratai megvizsgálásának a (2) bekezdésben megállapított határidejét kivételes esetben, az ügy rendkívüli bonyolultsága miatt, tizenöt nappal meghosszabbíthatja.

A Javaslat 72. §-ának (2) bekezdése a Be. említett rendelkezését két vonatkozásban módosítja. Egyrészt a határidõ meghosszabbítására kivételes esetben ad lehetõséget, a Be. hatályos szövegében az ügy rendkívüli bonyolultságára utalás szükségtelen, a kivételes esetre utalás egyértelmûen kiemeli, hogy a meghosszabbításra csak kivételesen kerülhet sor. Másrészt a Javaslat a meghosszabbítás idejét harminc napban határozza meg, ez összhangban áll a Be. 145. §-ának (2) bekezdésében meghatározott határidõ felemelésével.

A Be.-nek a vádemelés elhalasztásáról szóló 147/A. §-ának (5) bekezdése a gyanúsítottnak a vádemelés elhalasztásának tartama alatt elkövetett bûncselekménye miatt történt elítéléséhez, vagy vele szemben próbára bocsátás alkalmazásához, illetve a pártfogó felügyelet szabályainak súlyos megszegéséhez azt a jogkövetkezményt fûzi, hogy az ügyész vádat emel amiatt a bûncselekmény miatt, amelyre nézve a vádemelést elhalasztotta.

Ez a szankció indokolatlanul súlyos, ha a gyanúsítottat a vádemelés elhalasztásának tartama alatt gondatlanságból elkövetett bûncselekmény miatt ítélik el. A Javaslat ezért a Be. 147/A. §-ának (5) bekezdését úgy módosítja, a gyanúsított elítélése esetén csak akkor emel vádat az ügyész, ha az elítélés szándékos bûncselekmény miatt történt. Az ügyész vádemelésének további esete, ha a vádemelés elhalasztásának tartama alatt azt állapítják meg, hogy a vádemelés elhalasztása a Be. 147/B. §-ában meghatározott, a vádemelés elhalasztását kizáró ok fennállása ellenére történt.

A Javaslat 74. §-a a Be.-t 147/B. §-sal egészíti ki, amely a vádemelés elhalasztását kizárja, ha a gyanúsított többszörös visszaesõ, illetve a bûncselekményt szabadságvesztés felfüggesztésének próbaideje alatt, vagy a szabadságvesztés végrehajtásának befejezése elõtt követte el. Ilyen tartalmú kizáró rendelkezés nélkül a vádemelés elhalasztására olyan gyanúsítottak esetében is sor kerülhetne, akiknek az elõélete, illetve a velük szemben korábban felfüggesztett szabadságvesztés próbaideje alatt, vagy a szabadságvesztés végrehajtásának befejezése elõtt újabb bûncselekmény elkövetése ennek a jogintézménynek az alkalmazását indokolatlanná teszi.

A Be. 148. §-ának (2) bekezdése szerint nincs helye panasznak a feljelentés kiegészítése során végzett eljárási cselekmények, a nyomozás elrendelése, a vádemelés, továbbá a bizonyítás körébe tartozó nyomozási cselekmények elrendelése és sorrendje miatt.

A Javaslat ezt a rendelkezést azzal egészíti ki, hogy a nyomozó hatóságnak a Be.-be beiktatott 131/B. §-ban szabályozott egyéb adatszerzõ tevékenysége során végzett eljárási cselekmények és a vádemelés mellõzése miatt sincs helye panasznak.

A Be.-nek az 1994. évi XCII. törvény 12. §-ával beiktatott 148/A. §-a azt az esetet szabályozza, amikor a gyanúsított a hatóságnak a nyomozást megszüntetõ határozata ellen benyújtott panaszában a megrovás alkalmazását sérelmezi. A Be. hatályos rendelkezése szerint a panasz folytán a hatóság elrendeli a büntetõeljárás folytatását, megrovást azonban ismételten nem alkalmazhat. A törvény e szabályozása azonban nincs összhangban a büntetõ anyagi jog szabályaival, amelyek bizonyos esetekben kötelezõvé teszik a megrovás alkalmazását.

Ezért a Javaslat a Be. 148/A. §-át úgy pontosítja, hogy ha a gyanúsított a hatóságnak a nyomozást megszüntetõ határozata ellen benyújtott panaszában a megrovás alkalmazását sérelmezi, és a büntetõeljárás megszüntetésének más oka nincs, a hatóság a büntetõeljárás folytatását rendeli el. Erre a gyanúsítottat a nyomozást megszüntetõ határozatban figyelmeztetni kell.

1. A Be. 169. §-a az eljárás felfüggesztését szabályozza a tárgyalás elõkészítése során. Az (1) bekezdés szerint a bíróság az eljárást felfüggesztheti a 137. § (1) bekezdésének b) - d) pontjában és (2) bekezdésének c) pontjában meghatározott esetekben, továbbá ha a vádlott külföldön tartózkodik.

Ez a szabályozás a Be. 137. §-a (1) bekezdése a) pontjának a Javaslat 71. §-ával történõ módosításával összhangban álló módosítást igényel. A Be. 169. §-ának (1) bekezdése helyébe olyan új rendelkezés beiktatása szükséges, amely szerint a bíróság az eljárást felfüggesztheti a 137. § (1) bekezdésében felsorolt valamennyi esetben, továbbá a (3) bekezdésének c) pontjában meghatározott esetben, amely a nyomozás felfüggesztésére ad lehetõséget, ha a gyanúsított súlyos betegsége miatt az eljárás vele szemben nem folytatható.

2. A Be. 179. §-ának (1) bekezdése szerint a tárgyalás elõkészítése során az eljárás felfüggesztésérõl a tanács elnöke rendelkezik. Az eljárás felfüggesztésének a Be. 169. §-ának a Javaslattal módosított (1) bekezdésében felsorolt okai olyan jellegûek, hogy a határozat meghozatalát nem szükséges kizárólag a tanács elnökének a jogkörébe utalni, ennek a feladatnak az elvégzésével bírósági titkár is megbízható.

A Javaslat 77. §-ának (2) bekezdése ezért a Be. 169. §-át (7) bekezdéssel egészíti ki, amely szerint az (1) bekezdésben felsorolt okok miatt az eljárást a bírósági titkár is felfüggesztheti.

A Be. 186. §-a a vétségi eljárásban a tárgyalás elõkészítését szabályozza. A Javaslat ezt új (5) bekezdéssel egészíti ki.

Ha a tárgyalás elõkészítése során a büntetõeljárás megszüntetésére a 170. § (1) bekezdésének d) - f) pontjában meghatározott ok miatt kerül sor, illetve ha a 170. § c) pontjában említett okok közül a büntethetõséget megszüntetõ ok áll fenn, a vétségi eljárás jellege nem kívánja meg, hogy az eljárás megszüntetésérõl a 175. § (2) bekezdése alapján a bíróság tanácsa határozzon.

A Javaslat szerint ilyen esetekben az eljárást megszüntetõ határozatot a bírósági titkár is meghozhatja, a 78. § ennek megfelelõen rendelkezik.

A Be. 203. §-a az okiratoknak a tárgyaláson történõ felolvasását szabályozza. A (3) bekezdés szerint a tárgyalásról értesített, de meg nem jelent szakértõ véleményének felolvasása után, ha a meghallgatása szükséges, a szakértõt meg kell idézni.

A Javaslat a Be. 203. §-ának (3) bekezdését pontosabban fogalmazza meg. Az ebben foglalt szabály arra az esetre vonatkozik, ha a szakértõ akár idézés, akár értesítés ellenére nem jelenik meg a tárgyaláson, illetve a bíróság a szakértõ értesítését a Be. 75. §-ának újonnan beiktatott (3) bekezdése alapján mellõzte. Az elsõdleges teendõ az írásbeli szakvélemény felolvasása. Ha azonban szükségesnek látszik a szakértõ meghallgatása, a tárgyalást el kell napolni, és a szakértõt a kitûzött tárgyalásra meg kell idézni.

A Be. 212. §-a az elsõ fokú bíróság tárgyalásán a perbeszédekrõl és a felszólalásokról rendelkezik, a (6) bekezdés szerint a perbeszédek és a felszólalások után a bíróság határozatának meghozatala céljából tanácsülést tart.

Az ítélkezési gyakorlat szerint nincs akadálya annak, hogy a bíróság a tanácsülésen lefolytatott tanácskozás eredményeként ismét megnyissa a tárgyalást, pl. annak bejelentése végett, hogy a vádlottal szemben a vádban megjelölt bûncselekménynél súlyosabb büntetés alá esõ bûncselekmény látszik megállapíthatónak. Errõl azonban a Be. nem rendelkezik.

A bíróságok gyakorlatának a törvényen alapuló, egyértelmû kialakítása megkívánja, hogy a tárgyalás újbóli megnyitását a Be. szabályozza. Ennek tesz eleget a Javaslat 80. §-a, amely a Be. 212. §-át (7) bekezdéssel egészíti ki. A beiktatott rendelkezés szerint, ha a bíróság az ügydöntõ határozatának meghozatala elõtt azt állapítja meg, hogy a vád tárgyává tett bûncselekmény a vádirati minõsítéstõl eltérõen minõsülhet, a tárgyalást a védelem elõkészítése érdekében elnapolhatja, erre nézve az ügyészt, a vádlottat és a védõt meghallgatja.

Ez túlmegy azon a jelenlegi gyakorlaton, amely a vádban foglaltnál súlyosabb minõsítés felmerülése esetén kívánja meg a tárgyalás újra megnyitását. A korrekt eljárás elve azt kívánja meg, hogy bíróság a tárgyalást a védelem elõkészítése érdekében elnapolhassa, erre nézve az ügyészt, a vádlottat és a védõt akkor is meghallgassa, ha a vádirati minõsítéstõl eltérõ minõsítés nem súlyosabb büntetéssel fenyegetett bûncselekmény megállapítására irányul.

A Be. 249. §-a a fellebbezésnek tanácsülésen elintézésérõl rendelkezik. A c) pont az eljárás felfüggesztésének eseteit sorolja fel, az alkalmazása során szem elõtt kell tartani az elsõ fokú eljárás felfüggesztésével kapcsolatos rendelkezéseket. Ezeket a Be. 169. §-a és a 182. § (2) bekezdése foglalja magában, erre utal a 249. § c) pontjának elsõ mondata. A második mondat szerint ha a vádlott ismeretlen helyen vagy külföldön tartózkodik, illetve ha a bûncselekmény elkövetése után elmebeteggé vált, vagy súlyosan beteg, az eljárás csak akkor függeszthetõ fel, ha a tárgyalás a vádlott távollétében nem tartható meg.

A másodfokú eljárásban az ismeretlen helyen tartózkodó vádlott távollétében a tárgyalás megtartásáról a Be.-be a Javaslat 107. §-ával beiktatott 355/E. § rendelkezik. Ezért a 249. § c) pontjának második mondatából a "ha a vádlott ismeretlen helyen, vagy külföldön tartózkodik, illetve" szövegrészt el kell hagyni. A Javaslat ennek megfelelõen módosítja a Be. 249. §-ának c) pontját.

A Be. 251. §-a a másodfokú bírósági eljárásban egyes járulékos kérdésekben tanácsülésen érdemleges döntés hozatalát szabályozza. Az (1) bekezdés bevezetõ része az érdemleges határozat feltételeit és körét határozza meg. Eszerint a másodfokú bíróság a 250. § I. a) pontja, valamint az eljárásnak a vádlott ismeretlen helyen vagy külföldön tartózkodása, illetve elmebetegsége miatt történt felfüggesztése esetében az elsõ fokú bíróság ítéletének az itt felsorolt rendelkezéseit hatályban tartja (a) pont) vagy megváltoztatja (b) pont).

A 251. § (1) bekezdése bevezetõ részében az eljárásnak a vádlott ismeretlen helyen vagy külföldön tartózkodása miatt történt felfüggesztésére szükségtelen utalni, mert ezekre az esetekre a Javaslat 107. §-ával beiktatott XVII/A. fejezet rendelkezései az irányadók. Ezért a Javaslat a Be. 251. §-a (1) bekezdésének bevezetõ részébõl az "ismeretlen helyen vagy külföldön tartózkodása, illetve" szövegrészt elhagyja.

A Be. 256. §-a a másodfokú bírósági tárgyalás lefolytatására vonatkozó sajátos rendelkezéseket tartalmazza.

A Be.-be a Javaslat 80. §-ával beiktatott, a tárgyalás elnapolásáról rendelkezõ 212. § (7) bekezdésének indokai a másodfokú bírósági eljárásban is fennállnak. Ezt egyértelmûen kimondja a Be. 256. §-ának új (4) bekezdése, amely szerint ha a másodfokú bíróság az ügydöntõ határozat meghozatala elõtt azt állapítja meg, hogy a cselekmény az elsõ fokú bíróság által megállapított minõsítéstõl eltérõen minõsülhet, a Be. 212. §-ának (7) bekezdésében foglaltaknak megfelelõen jár el.

1. A Javaslat a Be. X. fejezetét a kifogás címet viselõ V. címmel és 275/A. §-sal egészíti ki.

A kifogás a másodfokú eljárásban elsõ fokon hozott, nem ügydöntõ végzés elleni jogorvoslat. Az elnevezése kifejezésre juttatja, hogy a jogorvoslat elbírálásának rendje eltér a fellebbezéstõl.

2. A kifogás elbírálásának a fellebbezéstõl eltérõ szabálya, hogy a kifogást a megtámadott végzést hozó bíróság bírálja el. A kifogást elbíráló bíróság nincs kötve a végzéséhez, azt megváltoztathatja, illetve hatályon kívül helyezheti. A megtámadott végzést hozó bíróságon a másodfokú bíróságnak azt a tanácsát kell érteni, amelyik az ügyben a kifogással megtámadott végzést hozta.

3. A (3) bekezdés a kifogás elbírálásának a (2) bekezdésben foglalt szabályozásához kapcsolódik. Ha a bíróságnak a megtámadott végzést hozó tanácsa nem ad helyt a kifogásnak, azt a bíróság másik másodfokú tanácsa tanácsülésen bírálja el.

4. A végzésnek a kifogásra tekintet nélküli végrehajthatóságát a (4) bekezdés a végzés elleni fellebbezésre vonatkozó rendelkezéshez (269. § (2) bek.) hasonlóan szabályozza, rendelkezik arról is, hogy kivételesen indokolt esetben a végzés végrehajtását mind a végzést hozó, mind a kifogást elbíráló másodfokú tanács felfüggesztheti.

1. A Be. 276. §-ának (1) bekezdése a)-e) pontban, taxatív felsorolással határozza meg azokat az okokat, amelyek alapján a bíróság jogerõs ítéletével elbírált cselekmény esetén perújításnak van helye.

A Javaslat 85. §-ának (1) bekezdése a felsorolás e) pontjának helyébe új rendelkezést iktat be, amely szerint perújításnak van helye, ha az alapügyben az ítéletet a távollevõ terhelttel szembeni eljárásban a terhelt távollétében hozták. Ezzel összhangban álló rendelkezést tartalmaz a XVII/A. fejezetben a 355/G. § (6) bekezdése.

2. A Javaslat 85. §-ának (2) bekezdése a Be. 276. §-át (5) bekezdéssel egészíti ki. A perújításnak a 276. § (1) bekezdésének a) pontjában szabályozott okot illetõen azt mondja ki, hogy az ott említett új bizonyítéknak kell tekinteni a nemzetközi emberi jogi szervek által hozott döntést, ha az törvénysértés miatt állapította meg a nemzetközi jogi kötelezettség megsértését, feltéve, hogy a nemzetközi emberi jogi szerv döntésének a magyar állam nemzetközi szerzõdésben alávetette magát, továbbá új bizonyítéknak kell tekinteni a Legfelsõbb Bíróság jogegységi határozatát.

A Be. 284. §-a meghatározza, hogy felülvizsgálat kezdeményezésének milyen esetekben van helye. A Javaslat 86. §-a ezt (3) bekezdéssel egészíti ki.

A Javaslat 86. §-a abban az esetben is lehetõvé teszi a bíróság elsõ fokon jogerõs vagy másodfokon felülbírált jogerõs ügydöntõ határozata, illetve a másodfokú bíróság jogerõs ügydöntõ határozata elleni felülvizsgálatot, ha a büntetés végrehajtását a Btk. 90. §-ában meghatározott kizáró ok ellenére függesztették fel. A felülvizsgálat kezdeményezésére alapot adó, a Be. 284. §-ának (1) bekezdésében felsorolt okok nem tartalmazzák a büntetõ anyagi jognak a büntetés végrehajtásának felfüggesztését kizáró ok ellenére történt felfüggesztésével történt megsértését, ennek az anyagi jogszabály-sértésnek a súlya azonban olyan lehet, amely a felülvizsgálat kezdeményezését indokolja.

1. A Be. 284/A. §-ának (1) bekezdése a felülvizsgálati indítvány benyújtására jogosultakat határozza meg; a (2) bekezdés szerint az (1) bekezdésben felsoroltak akkor is benyújthatnak felülvizsgálati indítványt, ha a határozat meghozatalára a 250. § II. és III. pontjában, valamint a 349/A. és a 355/A. §-ban meghatározott eljárási szabálysértéssel került sor.

A Javaslat 108. §-ával beiktatott tárgyalásról lemondás alapján folytatott eljárásban a 355/S. § (2) bekezdése szerint ha az elsõ fokú bíróság a nyilvános ülést a törvényi feltételek hiányában tartotta meg, a másodfokú bíróság az elsõ fokú bíróság ítéletét hatályon kívül helyezi, és az eljárásnak a megismételt eljárás szabályai szerinti lefolytatására utasítja. Ha a másodfokú bíróság az elsõ fokú bíróság ítéletének hatályon kívül helyezését, és az elsõ fokú bíróságnak a megismételt eljárás szabályai szerinti lefolytatására utasítását elmulasztotta, olyan eljárási szabálysértés történt, amely miatt felülvizsgálati indítvány benyújtásának a lehetõvé tétele indokolt. Ezért a Javaslat a Be. 284/A. §-ának (2) bekezdésében foglalt felsorolást kiegészíti a 355/S. § (2) bekezdésére utalással.

2. A Be. 284/A. §-ának (4) bekezdése szerint a terhelt terhére a határozat közlésétõl számított hat hónapon belül lehet felülvizsgálati indítványt elõterjeszteni. Ez az általános szabály a felülvizsgálat kezdeményezésének a 284. § (3) bekezdésében (Javaslat 86. §) meghatározott esetében nem megfelelõ, mert a határidõ meghatározása nem a határozat közléséhez köthetõ. Ebben az esetben az a szabályozás a helytálló, hogy a felülvizsgálati indítványt a határozat jogerõre emelkedésétõl számított hat hónapon belül lehet elõterjeszteni. A Javaslat 87. §-ának (2) bekezdése ennek megfelelõen módosítja a Be. 284/A. §-ának (4) bekezdését.

1. A felülvizsgálati eljárás alapján hozott határozatról a Be. 291. §-a rendelkezik. Az (1) bekezdés a) pontja szerint a Legfelsõbb Bíróság a megtámadott határozatot hatályon kívül helyezi, és a korábban eljárt bíróságot, illetve a hatáskörrel és illetékességgel rendelkezõ bíróságot új eljárásra utasítja, ha a másodfokú bíróság az ügydöntõ határozatát a 284. § (1) bekezdésében írt anyagi jogi szabálysértéssel hozta.

A Javaslat 88. §-ának (1) bekezdése ezt - a Be. 284. §-ának a Javaslat 86. §-ával beiktatott (3) bekezdésével összhangban - azzal egészíti ki, hogy a megtámadott határozat hatályon kívül helyezésének és új eljárásra utasításnak akkor is helye van, ha a bíróság az ügydöntõ határozatban a büntetés végrehajtását a Btk. 90. §-ában foglalt kizáró ok ellenére függesztette fel.

2. A Javaslat a Be. 291. §-ának (3) bekezdését azzal egészíti ki, hogy a Legfelsõbb Bíróság a Be. 291. §-a (1) bekezdésének b) pontjában szabályozott esetben maga is hozhat a törvénynek megfelelõ határozatot, ha az eljárás megszüntetésének van helye.

3. A Be. 291. §-a (8) bekezdésének elsõ mondata szerint a felmerült bûnügyi költséget a felülvizsgálati indítvány elutasítása esetén -. az ügyész által kezdeményezett felülvizsgálat esetét kivéve - az indítvány elõterjesztõje viseli.

A Javaslat ezt úgy pontosítja, hogy a felmerült bûnügyi költséget, ide értve a Legfelsõbb Bíróság által az indítvány megfogalmazására kirendelt ügyvéd vagy ügyvédi iroda díját is, a felülvizsgálati indítvány elutasítása esetén - az ügyész által kezdeményezett felülvizsgálat esetét kivéve - az indítvány elõterjesztõje viseli. Ezt a kiegészítést az indokolja, hogy ha a Legfelsõbb Bíróság tanácsának elnöke szükség esetén - a Be. 287/A. §-ának (2) bekezdése alapján a felülvizsgálati indítvány megfogalmazására ügyvédet, vagy ügyvédi irodát rendel ki, egyértelmû törvényi rendelkezés hiányában a bûnügyi költség viselése vitatott lehet.

1. A Be. két rendkívüli jogorvoslatot, a perújítást (XI. fejezet) és a felülvizsgálatot (XII. fejezet) ismer. A Javaslat 89. §-a a XII/A. fejezetként új rendkívüli jogorvoslatot iktat be "jogorvoslat a törvényesség érdekében" elnevezéssel.

Az új rendkívüli jogorvoslat bevezetését az teszi szükségessé, hogy a gyakorlati tapasztalat szerint vannak olyan súlyos törvénysértések, amelyek a jelenlegi rendkívüli jogorvoslatokkal nem orvosolhatók.

A Be. új 291/B. §-ának bevezetõ szövegébõl kitûnik e jogorvoslat alapvetõ eltérése a felülvizsgálattól: a törvényesség érdekében jogorvoslatnak csak a terhelt javára van helye, a bíróság jogerõs ügydöntõ határozata ellen.

A 291/B. § a) pontja abban az esetben teszi lehetõvé a jogorvoslatot a törvényesség érdekében, ha a terhelt büntetõjogi felelõsségének a megállapítására a büntetõ anyagi jog szabályainak a megsértése miatt került sor.

A b) pontban szabályozott eset az, ha a másodfokú bíróság határozatának meghozatalára a súlyosítási tilalom (Be. 234. § (1) bek., 241. §, 354. § (3) bek.) megsértésével került sor.

Az a) és a b) pontban meghatározott esetekben egyaránt feltétele az itt szabályozott jogorvoslatnak, hogy a bíróság jogerõs ügydöntõ határozatának más jogorvoslattal megtámadására ne legyen törvényes lehetõség.

2. A 291/C. § a törvényesség érdekében jogorvoslat benyújtására jogosultságot és a jogorvoslat kezdeményezésének jogát, illetve kötelezettségét szabályozza.

Az (1) bekezdés a törvényesség érdekében jogorvoslat benyújtására kizárólag a legfõbb ügyészt jogosítja fel. Ez lényegesen szûkebb, mint a felülvizsgálati indítvány benyújtására jogosultak köre (284/A. § (1) bek.), ezt a törvényesség érdekében benyújtott jogorvoslatnak a felülvizsgálattól eltérõ jellege indokolja.

A (2) bekezdés a törvényesség érdekében jogorvoslat kezdeményezésére a terheltet, a védõt, a fiatalkorú terhelt törvényes képviselõjét, a terhelt halála után az egyenes ági rokonát, testvérét és házastársát a kényszergyógykezelés elrendelése ellen - a terhelt hozzájárulása nélkül is - a nagykorú terhelt törvényes képviselõjét és házastársát jogosítja fel. A jogosultak nem nyújthatnak be a törvényesség érdekében jogorvoslatot, hanem a (3) bekezdés szerint a Legfõbb Ügyészséghez fordulhatnak a törvényesség érdekében jogorvoslat benyújtása végett.

A (4) bekezdés a törvényesség érdekében jogorvoslat kezdeményezésére vonatkozó kötelezettséget állapít meg. Ha bármely hatóság - tehát nem csak büntetõ ügyekben eljáró hatóság - azt észleli, hogy büntetõ ügyben a terhelt sérelmére, a 291/B. §-ban meghatározott törvénysértés történt, és a bíróság jogerõs ügydöntõ határozata ellen nincs mód más jogorvoslatra, köteles a törvényesség érdekében jogorvoslat megfontolása végett a Legfõbb Ügyészséget tájékoztatni.

3. A 291/D. § a legfõbb ügyész teendõit szabályozza. Ha a legfõbb ügyész egyetért a 291/C. § (3), illetve (4) bekezdése szerinti kezdeményezéssel, a 291/D. § szerint a törvényesség érdekében jogorvoslati indítványt nyújt be a Legfelsõbb Bírósághoz.

4. A 291/E. § (1) bekezdése a jogorvoslati indítványt elbíráló tanács összetételét a felülvizsgálati indítvány elbírálására jogosult tanács összetételével (287. §) azonosan határozza meg. E kérdésben nem indokolt a két rendkívüli jogorvoslat között különbséget tenni.

A (2) bekezdés szerint a törvényben kizárt jogorvoslati indítványt a Legfelsõbb Bíróság elutasítja.

5. A törvényesség érdekében benyújtott jogorvoslat jellegébõl és céljából következik: annak eldöntésénél, hogy terhelt sérelmére a 291/B. §-ban meghatározott törvénysértés történt-e, a jogerõs határozat meghozatala idõpontjában fennállott jogi szabályozást kell figyelembe venni. Ezt tartalmazza a 291/F. § (1) bekezdése.

A (2) bekezdés szerint a jogorvoslati indítványnak nincs halasztó hatálya. A Javaslat azonban biztosítja az indítvánnyal megtámadott határozat végrehajtása tekintetében a felfüggesztést, illetve a félbeszakítást. Erre a Legfelsõbb Bíróság jogosult.

6. A 291/G. § a jogorvoslati indítvány elbírálásának eljárási szabályait tartalmazza. A jogorvoslat jellegébõl következik, hogy az elbírálása ülésen történik. Ezt az általános szabályt az (1) bekezdés tartalmazza.

A (2) bekezdés a Legfelsõbb Bíróság tanácsülésen határozat-hozataláról rendelkezik. Erre akkor kerül sor, ha a jogorvoslati indítvány a törvényben kizárt, és azt a Legfelsõbb Bíróság a 291/E. § (2) bekezdése alapján elutasítja. A Javaslat azonban módot ad arra, hogy a Legfelsõbb Bíróság tanácsának elnöke a tanácsülésre tartozó ügyet ülésre utalja. Ennek az a feltétele, hogy a Legfelsõbb Bíróság tanácsának elnöke úgy látja: az indítvány csak ülésen bírálható el.

A (3)-(4) bekezdés a Legfelsõbb Bíróság ülésén résztvevõkrõl rendelkezik. A (3) bekezdés szerint az ügyész és a védõ jelenléte nélkül az ülés nem tartható meg. Ebbõl az következik, hogy a védõt az ülésre meg kell idézni.

A (4) bekezdés az ülésrõl értesítendõkrõl rendelkezik. A terheltet, valamint a 291/C. § (1) bekezdésének c)-e) pontjában felsorolt indítvány tételének kezdeményezésére jogosultakat az ülésrõl értesíteni kell. A 291/C. § c), d), illetve e) pontjában említett indítvány tételének kezdeményezésére jogosult értesítésére csak akkor kerül sor, ha a jogorvoslati indítvány tételét a konkrét esetben kezdeményezte. Ha a terhelt akár az adott ügyben, akár más ügyben fogva van, a Legfelsõbb Bíróság ülésére elõ kell állítani.

Az ülésrõl szóló értesítést az (5) bekezdés szerint olyan idõben kell kiadni, hogy az értesítés kézbesítése legalább nyolc nappal az ülés elõtt megtörténjék. Ha az értesítést a címzettnek azért nem lehetett kézbesíteni, mert a címzett ismeretlen helyen tartózkodik, ez az ülés megtartását nem akadályozza.

7. A 291/H. § a Legfelsõbb Bíróság ülésének a lefolyását szabályozza. Az ülés megnyitása után a tanács elnöke által kijelölt bíró ismerteti a jogorvoslati indítványt, az indítvánnyal megtámadott jogerõs bírósági határozatot, és az iratok tartalmából mindazt, ami a jogorvoslati indítvány elbírálásához szükséges.

Az utóbbi iratokat a törvényben sem taxatív jelleggel, sem a pontosságot megközelítõen nem lehet felsorolni. Nem lehet azonban mellõzni azoknak az adatoknak az ismertetését, amelyekre az indítvány hivatkozik.

A (2) bekezdés az ülésen felszólalásra jogosultakról rendelkezik. A felszólalásokra az ügy elõadása után kerül sor. Felszólalhat az ügyész, a védõ és a 291/C. § (2) bekezdésében felsorolt jogosultak. A terheltet utoljára illeti a felszólalás joga.

8. A 291/I. § a Legfelsõbb Bíróság határozatáról rendelkezik. Az (1) bekezdésben meghatározott esetekben a Legfelsõbb Bíróság az indítvánnyal megtámadott határozatot hatályon kívül helyezi, és a korábban eljárt bíróságot új eljárásra utasítja. Erre akkor kerül sor, ha a bíróság

a) az ügydöntõ határozatát a 291/B. § a) pontjában írt anyagi jogszabálysértéssel hozta,

b) ügydöntõ határozatának a meghozatalára a 291/B. § b) pontjában meghatározott eljárási szabály megsértésével került sor.

A (2) bekezdés lehetõvé teszi, hogy a Legfelsõbb Bíróság az indítvánnyal megtámadott határozat hatályon kívül helyezése helyett maga hozzon a törvénynek megfelelõ határozatot, ha a terhelt felmentésének, illetve az eljárás megszüntetésének van helye. Erre azonban csak a 291/I. § (1) bekezdésének a) pontja esetében kerülhet sor. Ha a jogorvoslati indítvány alapja a súlyosítási tilalom megsértése, ennek reparációja érdekében kizárólag a határozat hatályon kívül helyezésére, és a korábban eljárt bíróságnak új eljárásra utasításra kerülhet sor.

Ha a terhelt a jogerõs ügydöntõ határozat hatályon kívül helyezésekor fogva van, a Legfelsõbb Bíróságnak a fogvatartás kérdésében is határoznia kell [(3) bek.] .

A jogorvoslati eljárás során hozott határozatok valamennyi kérdésének önálló szabályozása szükségtelen. Ezért a (4) bekezdés azt az általános szabályt mondja ki, hogy a jogorvoslati eljárás során hozott határozatokra az e fejezetben foglalt eltérésekkel a másodfokú bírósági eljárás szabályait kell alkalmazni.

Az (5) bekezdés a jogorvoslati indítványnak helyt nem adó határozat formáját szabályozza. A Legfelsõbb Bíróság ebben az esetben az indítvánnyal megtámadott határozatot a hatályában fenntartja.

A XII/A. fejezetben szabályozott eljárás jellegébõl az következik, hogy a felmerült bûnügyi költséget a Legfelsõbb Bíróság határozatának tartalmára tekintet nélkül az állam viseli.

9. A 291/J. § a jogorvoslati indítvány elintézése utáni teendõket szabályozza. Az (1) bekezdés szerint a Legfelsõbb Bíróság az ügy iratait a határozatának kiadmányaival és az ülésérõl készült jegyzõkönyvvel együtt annak a bíróságnak küldi vissza, amely a jogorvoslattal megtámadott határozatot hozta. A 267. § (2) bekezdésével összhangban áll az a rendelkezés, hogy a határozatának kézbesítésérõl nem a Legfelsõbb Bíróság, hanem az a bíróság gondoskodik, amelynek az ügy iratait a Legfelsõbb Bíróság visszaküldte.

A (2) bekezdés arról az esetrõl rendelkezik, ha a Legfelsõbb Bíróság az ügydöntõ határozatot hozott másodfokú bíróságot új eljárásra utasítja. Ebben az esetben a Legfelsõbb Bíróság az iratokat a másodfokú bíróságnak küldi meg.

1. A jogegységi eljárást a bíróságok szervezetérõl és igazgatásáról szóló 1997. évi LXVI. törvény III. fejezete iktatta be a jogrendszerünkbe. Ennek jogtörténeti elõzménye az 1896. évi Bp. 441-442. §-ában szabályozott perorvoslat a jogegység érdekében, amelyet az 1949. évi XI. törvény 82-83. §-a váltotta fel a perorvoslat a törvényesség érdekében elnevezésû rendkívüli jogorvoslattal.

Az új Be. XIX. fejezete átvette az 1997. évi LXVI. törvénybõl a büntetõeljárási szempontból jelentõs rendelkezéseket, és jogegységi eljárás elnevezéssel rendkívüli jogorvoslatot vezetett be. Erre a jogintézményre vonatkozó egyes eljárási rendelkezéseknek a hatályos Be.-be beiktatása indokolt. Ennek tesz eleget a Javaslat 90. §-a, amely a Be.-t a jogegységi eljárás egyes szabályairól szóló XII/B. fejezettel egészíti ki. A fejezet címe kifejezésre juttatja, hogy a hatályos Be.-be beiktatott rendelkezések nem fogják át a jogegységi eljárás teljes szabályozását (ezt a Javaslat fenntartja az 1997. évi LXVI. törvénynek), hanem csak a büntetõeljárási törvénybe tartozó egyes kérdéseket szabályozzák.

2. A Be.-be beiktatott 291/K. § (1) bekezdése azt az esetet szabályozza, ha a jogegységi határozat hozatalára irányuló indítványt nem a legfõbb ügyész nyújtotta be. Ez esetben a Legfelsõbb Bíróság jogegységi tanácsának elnöke a jogegységi határozat hozatalára irányuló indítványt az indítvánnyal érintett bírósági határozattal együtt megküldi a legfõbb ügyésznek. A legfõbb ügyész a jogegységi indítványra nyilatkozatot tesz, amelyet az indítvány kézbesítésétõl számított tizenöt napon belül meg kell küldeni a Legfelsõbb Bíróságnak.

A 291/K. § (2) bekezdése arról az esetrõl rendelkezik, ha a jogegységi határozatnak az elvi kérdésben adott iránymutatásából az következik, hogy a jogegységi határozattal érintett jogerõs bírósági határozatnak a terhelt büntetõjogi felelõsségét megállapító rendelkezése törvénysértõ. Ebben az esetben a jogegységi tanács a törvénysértõ rendelkezést hatályon kívül helyezi, és terheltet felmenti, illetve a büntetõeljárást megszünteti. Ha terhelt fogva van, a jogegységi tanács a terhelt fogva tartását is megszünteti. Ezen a szabadságvesztést töltõ elítélt szabadon bocsátását, a kényszergyógykezelés megszüntetését, illetve a javítóintézetbõl való elbocsátást kell érteni.

A 291/K. § (3) bekezdése a jogegységi határozat közlésérõl rendelkezik. A jogegységi tanács határozatát tizenöt napon belül közli, a legfõbb ügyésszel és azzal a terhelttel, akit felmentettek, vagy akivel szemben az eljárást megszüntették. Ha az alapeljárásban a vádat magánvádló képviselte, a határozatot vele is közölni kell.

A fiatalkorúak tanácsának összetételérõl a Be. 296. §-ának (2) bekezdése akként rendelkezik, hogy elsõ fokú bíróságon fiatalkorúak tanácsának elnökét az igazságügy-miniszter jelöli ki; a másodfokú bíróságon a fiatalkorúak tanácsának egyik tagja az igazságügy-miniszter által kijelölt bíró.

A bírák jogállásáról és javadalmazásáról szóló 1997. évi LXVII. törvény 14. §-ának (3) bekezdése azt a rendelkezést tartalmazza, hogy a fiatalkorúak büntetõügyében eljáró bírákat - a bíróság elnökének javaslatára - az Országos Igazságszolgáltatási Tanács jelöli ki, a Be. 296. §-át azonban e törvény nem módosította.

Az 1997. évi LXVII. törvény 1997. október 1-jén hatályba lépett, a törvény hatályba lépése óta a fiatalkorúak tanácsának elnökét, illetve tagját az Országos Igazságszolgáltatási Tanács jelöli ki.

A Be. 296. §-ának (2) bekezdése és az 1997. évi LXVII. törvény 14. §-ának (3) bekezdése közötti ellentétet a Javaslat úgy oldja fel, hogy a Be. 296. §-ának (2) bekezdését az 1997. évi LXVII. törvény 14. §-a (3) bekezdésének megfelelõen módosítja.

A Be. 299. §-a a fiatalkorúak elleni büntetõ eljárásban a törvényes képviselõ jogállását szabályozza. A 299. § elsõ és második mondata a törvényes képviselõ ügyirat-megtekintési jogát szabályozza a nyomozás befejezése után, illetve a nyomozás során. A § harmadik mondata szerint "egyébként a törvényes képviselõ jelenléti, észrevételezési, felvilágosítás kérési és indítványtételi jogára a védõ jogai irányadók". Ez a rendelkezés indokolatlanul korlátozza a törvényes képviselõ jogorvoslati jogát.

A Javaslat ezért a törvényes képviselõ jogállására vonatkozó rendelkezést úgy módosítja, hogy a törvényes képviselõ jogorvoslati jogára is a védõ jogai az irányadók.

A Javaslat 93. §-a a Be.-be a tárgyalásról lemondás kizárása alcímmel 304/B. §-t iktat be, amely szerint fiatalkorúval szemben nem alkalmazhatók a XVII/B. fejezetben szabályozott, a tárgyalásról lemondásra vonatkozó rendelkezések. Ennek az az oka, hogy fiatalkorú esetében az enyhébb megítélést a Btk. rendelkezései, így a szabadságvesztés mértékére vonatkozó szabályok (Btk. 110. §) szélesebb körben biztosítják, mint a tárgyalásról lemondás esetén a büntetés kiszabásának a Btk. 87/C. §-a szerinti szabályai. Az sem hagyható figyelmen kívül, hogy a tárgyalásról való lemondás komoly megfontolást igényelne a fiatalkorú részérõl, és ezt a döntést elõzetesen, a bíróság ítéletének ismerete nélkül kellene meghoznia.

1. A Be. 331. §-a katonai büntetõ eljárás hatályáról rendelkezik, az (1) bekezdés hatályos szövegét az 1995. évi CXXV. törvény 84. §-a, a (2)-(3) bekezdés hatályos szövegét az 1989. évi XXVI. törvény 24. §-a állapította meg.

A Javaslat a katonai büntetõeljárás hatályának körét az új Be. 470. §-a jelentõsen bõvíti, a Javaslat ezt a szabályozást a hatályos Be.-be iktatja.

2. A Be. 331. §-ának (1) bekezdése szerint katonai büntetõeljárásnak van helye a katona által a tényleges szolgálati viszonyának tartama alatt elkövetett katonai bûncselekmény, valamint a fegyveres erõk tényleges állományú tagja és a polgári nemzetbiztonsági szolgálatok hivatásos állományú tagja által a szolgálati helyen, illetve a szolgálattal összefüggésben elkövetett más bûncselekmények esetén.

A Javaslat 94. §-ában a Be. 331. §-ának módosított (1) bekezdése három pontban foglalja össze a katonai büntetõeljárás személyi hatályát. Az a) pont szerint katonai büntetõ eljárásnak van helye a fegyveres erõk tényleges állományú tagja által a tényleges szolgálati viszonyának tartama alatt elkövetett bármely bûncselekmény miatt.

A b) pont szerint a rendõrség, a büntetés-végrehajtási szervezet és a polgári nemzetbiztonsági szolgálatok hivatásos állományú tagja által a tényleges szolgálati viszonyának tartama alatt elkövetett katonai bûncselekmény, valamint a büntetés-végrehajtási szervezet és a polgári nemzetbiztonsági szolgálatok hivatásos állományú tagja által a szolgálati helyen, illetve a szolgálattal összefüggésben elkövetett bûncselekmény miatt van helye katonai büntetõ eljárásnak.

A c) pont beiktatását a Magyar Köztársaság szövetségi rendszere teszi szükségessé. Ez a rendelkezés a szövetséges fegyveres erõ Magyarországon állomásozó tagja által belföldön, valamint az e személynek a Magyar Köztársaság határain kívül tartózkodó magyar hajón vagy magyar légi jármûvön elkövetett, magyar joghatóság alá tartozó bûncselekményére állapítja meg a büntetõ eljárás hatályát. A szövetséges fegyveres erõ fogalmának értelmezésére a Btk.-nak az 1998. évi LXXXVII. törvény 81. §-ával beiktatott 368. §-a az irányadó.

3. A (2) bekezdés a személyi összefüggésnek arra az esetére vonatkozik, ha a terhelt által elkövetett több bûncselekmény közül legalább egy miatt katonai büntetõeljárásnak van helye. A Be. 331. §-ának hatályos (2) bekezdése szerint a katonai büntetõeljárás hatálya ilyen esetben kiterjed a terhelt által elkövetett valamennyi bûncselekményre. Az együttes elbírálásnak az a feltétele, hogy az eljárás elkülönítése indokolatlan legyen.

A Javaslat - átvéve az új Be. 470. §-ának (2) bekezdését - pontosabban határozza meg az együttes elbírálás lehetõségét, erre csak akkor ad módot, ha a katonai büntetõeljárásra tartozó és az arra nem tartozó bûncselekmények miatti eljárás elkülönítése nem lehetséges.

4. A (3) bekezdés a tárgyi összefüggés esetére irányadó szabályozást tartalmazza. Több terhelt esetében katonai büntetõeljárásnak akkor van helye, ha a terheltek valamelyike katonai büntetõeljárás hatálya alá tartozik, feltéve hogy az eljárás elkülönítése - tekintettel a tényállás szoros összefüggésére - nem lehetséges. A Javaslat a Be. hatályos rendelkezésében foglalt "nem indokolt" szövegrészt váltja fel ebben az esetben is a "nem lehetséges" feltétellel. A tényállás szoros összefüggése akkor áll fenn, ha a terheltek a bûncselekményt társtettességben vagy egyébként közösen követik el, ezekben az esetekben az összefüggés általában nem teszi lehetõvé az elkülönítést. A szoros összefüggés akkor is fennáll, ha a tettes mellett eljárás folyik az orgazda és a bûnpártoló ellen.

1. A Be. 332. §-a a katonai nyomozó hatóságokat határozza meg. A Javaslat Be. 332. §-ának (1) bekezdésében foglalt felsorolásból a rendõrséget elhagyja. Ez megfelel az új Be. 474. §-ában foglalt szabályozásnak.

2. A katonai büntetõ eljárásban is érvényesül az a szabály, hogy halaszthatatlan nyomozási cselekményt bármely nyomozó hatóság elvégezhet. Errõl a Be. 332. §-ának jelenlegi (2) bekezdése rendelkezik. Ezt a rendelkezést a Javaslat azzal a rendelkezéssel kiegészítve veszi át, hogy a halaszthatatlan nyomozási cselekmény elvégzésérõl a katonai ügyészt haladéktalanul értesíteni kell. Ez a kötelezettség azt a nyomozó hatóságot terheli, amely a halaszthatatlan nyomozási cselekményt végezte.

3. A Be. 332. §-ának az 1989. évi XXVI. törvény 26. §-ával megállapított (3) bekezdése szerint a nyomozásra illetékes parancsnokokat, valamint a katonai nyomozó hatóságok hatáskörét a honvédelmi miniszter, illetve a belügyminiszter a legfõbb ügyésszel egyetértésben állapítja meg. Ezt a rendelkezést a Be. 332. §-ának új (3) bekezdése azzal a változtatással veszi át, hogy a nyomozásra illetékes parancsnokokat, valamint ezek hatáskörét és a parancsnoki nyomozás részletes szabályait a fegyveres szervet irányító miniszter állapítja meg az igazságügy-miniszterrel együttesen, a legfõbb ügyésszel egyetértésben.

A Be.-nek az 1991. évi LVII. törvény 7. §-ával megállapított 334. §-ának (2) bekezdése úgy rendelkezik, hogy a katonai büntetõeljárásban a népi ülnök a vádlottnál alacsonyabb rendfokozatú nem lehet. Ennek az az indoka, hogy a rendfokozati tekintély, a szolgálati rend és fegyelem megkívánja a törvény rendelkezését arról, hogy a katonai büntetõeljárásban a bíróság tanácsának összetételénél figyelemmel kell lenni a rendfokozatokra. Ezért az ülnök nem lehet alacsonyabb rendfokozatú a vádlottnál.

Ettõl az általános szabálytól abban az esetben indokolt eltérés, ha a vádlott magasabb rendfokozatú tábornok. Ilyen esetben ugyanis az általános szabály alkalmazásával gyakorlatilag megoldhatatlan helyzet jöhet létre. Ezért a Javaslat 96. §-a a Be. 334. §-ának (2) bekezdése helyébe olyan rendelkezést iktat be, amely szerint magasabb rendfokozatú tábornok vádlott elleni eljárásban az ülnök rendfokozatára vonatkozó általános szabálytól el lehet térni.

A lakhelyelhagyási tilalom elrendelése a katonai életviszonyok között ellentétes lenne a katonai renddel és fegyelemmel. Ezért a Javaslat 97. §-a a Be.-be lakhelyelhagyási tilalom kizárásáról szóló 340/A. §-t iktat be, amely sorállományú katonával szemben lakhelyelhagyási tilalom elrendelését kizárja.

A (2) bekezdés a Be. 99. §-ának új (5) bekezdésétõl tartalmaz eltérést. Az abban foglalt általános rendelkezés szerint a lakhelyelhagyási tilalom végrehajtását a rendõrség ellenõrzi, katona esetében viszont az az eltérés indokolt, hogy a lakhelyelhagyási tilalom végrehajtását a katona parancsnoka ellenõrizze.

1. A Be. 341. §-ának eredeti rendelkezése a szoros felügyelet alá helyezés elnevezésû kényszerintézkedést szabályozta. Az 1991. évi LVII. törvény 10. §-a ezt a jogintézményt megszüntette, és a Be. 341. §-ába a kényszerintézkedésekrõl szóló határozatra vonatkozó szabályozást iktatta be.

A Javaslat 98. §-a a szoros felügyelet alá helyezést újból bevezeti. A Be.-be beiktatott 340/B. §-ban szabályozott szoros felügyelet alá helyezés az elõzetes letartóztatásnál enyhébb kényszerintézkedés, amely kizárólag a katonai büntetõeljárásban, sorállományú katonával szemben alkalmazható. Az elõzetes letartóztatásnak a Be. 92. §-a (1) bekezdésben, illetve a 340. §-a (1) bekezdésében meghatározott oka fennállása esetén a vádirat benyújtásáig a katonai ügyész, ezt követõen a bíróság rendelheti el az elõzetes letartóztatás helyett a terheltnek az alakulatánál szoros felügyelet alá helyezését. Elrendelése esetén a terhelt nem láthat el fegyveres szolgálatot, és a szolgálati helyét a katonai ügyész, illetve a bíróság engedélye nélkül nem hagyhatja el.

2. A (2) bekezdés a szoros felügyelet alá helyezés határidejét és meghosszabbítását nem határozza meg önállóan, hanem az elõzetes letartóztatásra vonatkozó rendelkezéseket tekinti irányadónak. A szoros felügyelet alá helyezés tartalmából következik, hogy azt meg kell szüntetni, ha a terhelt szolgálati viszonya megszûnt.

3. A szoros felügyelet alá helyezett katona személyi szabadsága és mozgási lehetõsége jelentõsen korlátozott. Ezért indokolt, hogy a hatálya alatt álló terhelt esetében a védõ részvétele az eljárásban kötelezõ legyen.

A Be. 147/A. §-ában szabályozott vádemelés elhalasztásának alkalmazása katona esetében a jogintézmény céljával és a katonai renddel ellentétes lenne. A Javaslat 99. §-a ezt szem elõtt tartva a Be.-be 340/C. §-t iktat be, amely a katona tényleges szolgálati viszonyának tartama alatt elkövetett katonai bûncselekménye, valamint a szolgálati helyén vagy a szolgálattal összefüggésben elkövetett más bûncselekménye miatt kizárja a vádemelés elhalasztását. Ez a tilalom a terhelt szolgálati viszonyának a fennállása alatt érvényesül.

A Be. 343. §-a a bûnügyi költség viselésének a katonai büntetõ eljárásban érvényesülõ sajátos szabályozását tartalmazza. Az 1991. évi LVII. törvény 11. §-ával megállapított hatályos szövege szerint sorállományú katonával szemben katonai bûncselekmény miatt indult büntetõeljárásban a bûnügyi költséget - a meghatalmazott védõnek, továbbá a sértett képviselõjének készkiadása és díja, valamint a büntetés-végrehajtási intézetben végrehajtott szabadságvesztéssel felmerült költség kivételével - az állam viseli.

A Javaslat 100. §-a e rendelkezést úgy módosítja, hogy a szabadságvesztéssel felmerült költséget a sorállományú katona csak akkor köteles megtéríteni, ha a szabadságvesztést nem katonai büntetés-végrehajtási intézetben hajtják végre. A katonai büntetés-végrehajtási intézetben végrehajtott szabadságvesztéssel felmerült költség esetében az ennek viselésére kötelezés indokolatlan, ellentétben áll a végrehajtás sajátos módjával.

1. A Be. XVI. fejezetében szabályozott bíróság elé állítás elsõsorban az eljárás gyorsítását célozza, a törvényességi garanciák biztosításával. A Javaslat a bíróság elé állításnak a jelenleginél szélesebb körû alkalmazását kívánja biztosítani, a törvényben meghatározott feltételek módosításával.

2. A bíróság elé állítás feltételeit a Be. 346. §-ának az 1991. évi LVII. törvény 12. §-ával megállapított szövege úgy határozza meg, hogy a helyi bíróság hatáskörébe, illetve a katonai büntetõ eljárásra tartozó olyan bûncselekmény miatt, amelyre a törvény öt évi szabadságvesztésnél nem súlyosabb büntetést rendel, a terheltet az ügyész a bûncselekmény elkövetésétõl számított nyolc napon belül bíróság elé állíthatja, ha az ügy megítélése egyszerû, a bizonyítékok rendelkezésre állnak, és a terheltet tetten érték, vagy a bûncselekmény elkövetését beismerte.

A Javaslat szélesebb körben teszi lehetõvé a bíróság elé állítást. A Be. 346. §-ának a Javaslat 101. §-ában meghatározott szövege szerint az ügyész a terheltet a bûncselekmény elkövetésétõl számított tizenöt napon belül állíthatja a bíróság elé, másrészt a módosítás arra is lehetõséget teremt, hogy nyolc évi szabadságvesztésnél nem súlyosabban fenyegetett bûncselekmény esetén is lehetõvé válik e külön eljárás alkalmazása.

A bíróság elé állítás határidejének tizenöt napra felemelése a büntetõeljárás idõszerûségének követelményét szolgáló jogintézménynek a jelenleginél szélesebb körû alkalmazását célozza.

A szabadságvesztés felsõ határának emelése akár jelentõs társadalomra veszélyességû cselekményeknek a bíróság elé állítással elbírálását is lehetõvé teszi, abból kiindulva, hogy a súlyos bûncselekmények megítélése is lehet egyszerû.

A Be. 349. §-ának az 1989. évi LV. törvény 6. §-ával megállapított (3) bekezdése elsõ mondata a bíróság elé állítási eljárásban tartott tárgyaláson a bíróság feladatává teszi, hogy - a vád elõterjesztése után - döntsön a bíróság elé állítás egyszerûen megítélhetõ feltételeinek a meglétérõl. Ezek a bûncselekmény elkövetésétõl eltelt idõ, valamint a vád tárgyává tett cselekményre meghatározott büntetési tétel. Ha ezek a feltételek hiányoznak, a bíróságnak az iratokat vissza kell küldenie az ügyésznek. Minthogy a bûncselekmény elkövetésétõl eltelt idõre, illetve a vád tárgyává tett bûncselekmény büntetési tételére vonatkozó feltételeket a Javaslat 101. §-a módosítja, a 349. § (3) bekezdésének elsõ mondata is módosítást igényel. A Javaslat 102. §-a ennek megfelelõen abban az esetben rendeli el az iratok visszaküldését az ügyésznek, ha a bûncselekmény elkövetésétõl a bíróság elé állításig több mint tizenöt nap telt el, illetve a bûncselekményre a törvény nyolc évi szabadságvesztésnél súlyosabb büntetést rendel.

A Be. 349. §-a (3) bekezdésének elsõ mondata abban az esetben is az iratoknak az ügyésznek történõ visszaküldését rendeli, ha a tárgyaláson felvett bizonyítás eredményének megfelelõen pótnyomozás szükséges. Ez a rendelkezés nem tartozik az iratok visszaküldésének az ügy érdemi tárgyalása nélküli esetei közé, ezért ezt a Javaslat elhagyja.

A Be. 349/A. §-a a másodfokú bírósági eljárást illetõen állapít meg az ítélet hatályon kívül helyezésére vonatkozó sajátos szabályokat. Ha az elsõ fokú bíróság a 349. § (3) bekezdésének elsõ mondatában felsorolt ok megvalósulása ellenére elmulasztotta az iratok visszaküldését az ügyésznek, ez a 349/A. § értelmében a 250. §-ban felsoroltakkal azonos elbírálás alá esõ, feltétlen hatályon kívül helyezési ok, amelynek esetében a másodfokú bíróság tanácsülésen hatályon kívül helyezi az ítéletet, és az iratokat az ügyésznek megküldi.

A Javaslat a 349/A. §-t úgy módosítja, hogy az a) pontban a bûncselekmény elkövetésétõl a bíróság elé állításig több mint tizenöt nap elteltét, a b) pontban a bûncselekményre a törvényben meghatározott nyolc évi szabadságvesztésnél súlyosabb büntetés rendelését tekinti olyan eljárási szabálysértésnek, amelynek a következménye az elsõ fokú bíróság ítéletének a hatályon kívül helyezése.

A Be. XVII. fejezetében szabályozott tárgyalás mellõzése alkalmazásának feltételeit a Be. 351.§-ának az 1995. évi LXI. törvény 6. §-ával megállapított (1) bekezdése tartalmazza.

A Javaslat a Be. 351. §-ának (1) bekezdését - összhangban a Btk. 130. §-ának (2) bekezdésével - úgy módosítja, hogy katonával szemben önálló büntetésként a lefokozást és a szolgálati viszony megszüntetését is lehetõvé teszi.

A Be. 351/B. §-a úgy rendelkezik, hogy ha a tárgyalás mellõzésének helye lehet, de az ügyész azt nem indítványozta, a bíróság elõkészítõ ülést tart. Az elõkészítõ ülésen a bíróság felhívja az ügyész figyelmét az ügynek a tárgyalás mellõzésével történõ elbírálása lehetõségére.

A Be. 351/B. §-ában szabályozott elõkészítõ ülés feladata olyan jellegû, hogy annak teljesítése nem kívánja meg feltétlenül bíró eljárását. A Javaslat 105. §-a ezért a Be. 351/B. §-át második mondattal egészíti ki, amely szerint az elõkészítõ ülés tartására bírósági titkár is jogosult.

1. A Be. 352. §-ának az 1995. évi LXI. törvény 9. §-ának (1) bekezdésével megállapított (1) bekezdése meghatározza, hogy a bíróság a tárgyalás mellõzésével meghozott végzésében a végrehajtásában felfüggesztett szabadságvesztés vagy pénzbüntetés kiszabása esetén milyen mellékbüntetéseket alkalmazhat, intézkedéseket és a polgári jogi igényre vonatkozó rendelkezéseket mondhat ki.

Az alkalmazható mellékbüntetésekrõl rendelkezõ a) pontot a Javaslat 106. §-ának (1) bekezdése kiegészíti azzal, hogy a bíróság katonával szemben a lefokozást, a szolgálati viszony megszüntetését, a rendfokozatban visszavetést és a várakozási idõ meghosszabbítását is kimondhatja.

2. A (2) bekezdés a Be. 352.§-át (5) bekezdéssel egészíti ki, amely a tárgyalás mellõzésével hozott végzés meghozatalára, a bírósági titkárt is feljogosítja. Ez a rendelkezés összhangban áll a Javaslatnak azzal a koncepciójával, amely a bírósági titkár önálló eljárási feladatait a hatályos Be.-hez képest lényegesen szélesíti.

1. A Javaslat 107. §-a a Be.-t XVII/A. fejezettel egészíti ki, amely "Eljárás a távollevõ terhelttel szemben" címmel külön eljárást szabályoz.

A fejezetet bevezetõ 355/B. § azt az általános szabályozást tartalmazza, hogy távollevõ terhelttel szembeni eljárás esetén a törvény rendelkezéseit a XVII/A. fejezetben foglalt eltérésekkel kell alkalmazni.

2. A nyomozásnak nem akadálya, hogy a terhelt ismeretlen helyen tartózkodik, sokszor a nyomozás éppen arra irányul, hogy a terhelt tartózkodási helyét felderítse. Emellett a bizonyítási eszközök felderítésérõl is gondoskodni kell (355/C. § (1) bek.).

Ha a terhelt tartózkodási helye nem volt felkutatható és a vádemelésnek más akadálya nincs, a (2) bekezdés szerint az ügyész a vádiratban indítványozhatja, hogy a tárgyalást a terhelt távollétében tartsák meg.

A (3) bekezdés szerint a bíróság a vádlott ellen elfogató parancsot bocsát ki, ha erre korábban nem került sor.

A (4) bekezdés az ügyész kötelezettségévé teszi, hogy a vádemelés elõtt - ha az ismeretlen helyen tartózkodó terheltnek nincs meghatalmazott védõje - védõt rendeljen ki, és gondoskodjék arról, hogy a védõ megismerhesse a nyomozás iratait.

A távollevõ terhelttel szembeni eljárás esetén a terheltnek szóló idézést és a részére kézbesítendõ vádiratot a védõnek kell kézbesíteni.

3. A 355/D.-355/G. §-ok a bíróságnak az ismeretlen helyen tartózkodó vádlottal szembeni eljárását szabályozzák.

A 355/D. § (1) bekezdése azt az általános szabályt tartalmazza, hogy a bíróság az ismeretlen helyen tartózkodó vádlottal szemben az erre irányuló ügyészi indítványra jár el. Ha az ügyész indítványozta az ismeretlen helyen tartózkodó vádlottal szembeni eljárást, a bíróság az eljárást nem függesztheti fel.

Ha a távollevõ vádlott felkutatására tett intézkedések a tárgyalás megkezdése elõtt eredményre vezettek, a bíróság errõl értesíti az ügyészt, és a vádlottal szemben - szükség esetén - elõzetes letartóztatást, illetve ideiglenes kényszergyógykezelést rendelhet el, vagy lakhelyelhagyási tilalomról rendelkezhet (355/D. § (2) bek.).

4. A 355/E. § azt az esetet szabályozza, ha a vádlott tartózkodási helye a vádemelést követõen válik ismeretlenné. A bíróság az eljárás felfüggesztése nélkül felhívhatja az ügyészt, hogy kíván-e indítványt tenni a tárgyalásnak a vádlott távollétében történõ megtartására. A felhívással egyidejûleg a bíróság a vádlott ellen elfogatóparancsot bocsát ki (355/E. § (1) bek.).

A (2) bekezdés szerint ha az ügyész indokoltnak tartja, hogy a tárgyalást a vádlott távollétében tartsák meg, erre tizenöt napon belül indítványt tesz. Ha a vádlottnak korábban nem volt védõje, az ügyész az indítványában védõ kirendelését is indítványozza.

Ha az ügyész a tárgyalásnak a vádlott távollétében megtartását indítványozza, a bíróság a korábban megkezdett tárgyalást - a korábbi tárgyalás anyagának ismertetésével - folytathatja, a tárgyalást nem kell megismételni, ha egyébként a folytatólagos tárgyalás feltételei fennállnak.

A (3) bekezdés szerint a tárgyalás nem folytatható, ha az ügyész a tárgyalásnak a vádlott távollétében történõ folytatását nem indítványozza. Ebben az esetben a tanács elnökének az eljárást fel kell függesztenie.

A (4) bekezdés arról rendelkezik, hogy a 355/E. § (1)-(3) bekezdésben foglaltakat megfelelõen alkalmazni kell a másodfokú bírósági eljárásban is.

5. A 355/F. § azt a garanciális jelentõségû rendelkezést mondja ki, hogy a vádlott távollétében tartott tárgyaláson kötelezõ az ügyész és a védõ részvétele.

6. A 355/G. § arra az esetre tartalmaz rendelkezéseket, ha a vádlott felkutatására tett intézkedések eredményre vezettek. Ha ez az elsõ fokú bíróság ügydöntõ határozatának meghozatala elõtt következik be, az (1) bekezdés szerint a bíróság a tárgyalást a korábbi tárgyalás anyagának ismertetésével folytatja.

A (2) bekezdés arra az esetre vonatkozik, ha a vádlott felkutatására tett intézkedések az elsõ fokú bíróság ügydöntõ határozatának meghozatala után vezettek eredményre. A vádlott a fellebbezésre nyitva álló határidõn belül, fellebbezés bejelentése helyett az elsõ fokú bíróságnál kérheti a tárgyalás megismétlését.

A (3) bekezdés a tárgyalás megismétlésére vonatkozó szabályokat tartalmazza. A bíróság ismerteti a vádlott távollétében tartott tárgyalás alapján hozott határozatát és a vádlott kérelmét. A megismételt tárgyaláson a tanú újabb kihallgatása és a szakértõ újabb meghallgatása mellõzhetõ, ehelyett a tanúnak a bíróság elõtt tett korábbi vallomásáról, illetve a korábban elõterjesztett szakvéleményrõl készült jegyzõkönyvet fel lehet olvasni.

A bíróság a vádlott távollétében tartott tárgyalás alapján hozott határozatát a megismételt eljárás eredményétõl függõen hatályban tartja, vagy hatályon kívül helyezi, és új határozatot hoz [(4) bek.] .

Az (5) bekezdés szerint ha a vádlott tartózkodási helye a másodfokú bírósági eljárásban válik ismertté, a másodfokú bíróság a vádlott kérelmére az elsõ fokú ítéletet hatályon kívül helyezi, és az elsõ fokú bíróságot új eljárásra utasítja.

Ha a terhelt tartózkodási helye a jogerõs ítélet meghozatala után válik ismertté, a (6) bekezdés szerint a javára perújítási indítványt, illetve perújítási kérelmet lehet elõterjeszteni.

7. A 355/H. § a külföldön tartózkodó terhelt távollétében folytatott eljárást szabályozza. Az (1) bekezdés szerint az ügyész indítványára a külföldön tartózkodó vádlott távollétében is megtartható a tárgyalás, ha a kiadatásának nincs helye, azt megtagadták, és a büntetõeljárás átadására sem került sor. Az ügyész erre a vádiratban tesz indítványt.

A (2) bekezdés arra az esetre vonatkozik, ha a bírósági eljárásban állapítják meg, hogy a külföldön tartózkodó vádlott kiadatásának nincs helye, vagy a kiadatását megtagadták, és a bíróság a büntetõeljárás átadását sem tartja indokoltnak. Ebben az esetben a bíróság felhívhatja az ügyészt, hogy kívánja-e indítványozni a tárgyalásnak a vádlott távollétében történõ folytatását.

A (3) bekezdés azt az esetet szabályozza, ha az ismeretlen helyen tartózkodó vádlott távollétében tartott tárgyaláson állapítják meg, hogy a külföldön tartózkodó vádlott kiadatásának nincs helye, vagy a kiadatását megtagadták, és a bíróság nem tartja indokoltnak a büntetõeljárás átadását. Ez esetben a bíróság a tárgyalást a vádlott távollétében az ügyész felhívása nélkül folytatja.

A (4) bekezdés a 355/C-355/G. § rendelkezéseinek értelemszerû alkalmazását rendeli, ha az eljárást külföldön tartózkodó terhelttel szemben folytatják, illetve ha a terhelt hazatért.

1. A Javaslat 108. §-a a "Lemondás a tárgyalásról" fejezetcímmel külön eljárást iktat be a Be.-be, amely nem a bírósági eljárás egészérõl, hanem csak a tárgyalásról való lemondást teszi lehetõvé a vádlott számára. Ez jelentõs munkateher csökkentést biztosít.

A fejezetet bevezetõ 355/I. § azt a külön eljárásokra vonatkozó alapvetõ rendelkezést tartalmazza, hogy a tárgyalásról való lemondás esetében a Be. rendelkezéseit a XVII/B. fejezetben foglalt eltérésekkel kell alkalmazni.

2. A tárgyaláshoz való jogról lemondást a Javaslat nem tekinti korlátlannak, a legsúlyosabb büntetéssel fenyegetett bûncselekmények esetében a terhelt érdekei is azt kívánják, hogy a bírósági tárgyalásra kerüljön sor.

A 355/J. § (1) bekezdése szerint a bíróság nyolc évnél nem súlyosabb szabadságvesztéssel büntetendõ bûncselekmény miatt nyilvános ülésen mondhatja ki a vádlottat bûnösnek és alkalmazhat büntetést, ha a vádlott a tárgyaláshoz való jogáról lemond, beismerõ vallomást tesz, és az ügyész ezt az eljárást indítványozza.

A (2) bekezdés azt a garanciális rendelkezést tartalmazza, hogy az eljárásban az ügy nyilvános ülésen történõ elbírálására vonatkozó indítvány megtételétõl kötelezõ a védõ részvétele.

A tárgyalásról való lemondás a terheltnek jelentõs elõnyt kínál, mert a kiszabható büntetés mértékére a Btk. 87/C. §-a, illetve 85/A. §-a az irányadó, a kiszabható büntetés felsõ határa tehát alatta marad a bûncselekményre a Btk. különös részében meghatározott büntetési tétel felsõ határának.

A bíróság döntési jogkörét a (4) bekezdés akként korlátozza, hogy a polgári jogi igényt nem utasíthatja el.

3. A 335/K. § az ügyész eljárását szabályozza. Az ügy nyilvános ülésen való elbírálása lehetõségét mindenekelõtt az ügyész ítéli meg. Az ügy körülményeinek, így különösen a gyanúsított személyének és az elkövetett bûncselekménynek figyelembevételével dönt az ügyész arról, hogy a gyanúsítottal szemben célszerû-e a tárgyaláson lefolytatandó bizonyítási eljárás mellõzése és elegendõnek véli-e az alkalmazható jogkövetkezmények súlyát. Az ügyész e döntésének feltétele, hogy a gyanúsított a nyomozás során beismerõ vallomást tett, és kezdeményezi az ügy nyilvános ülésen való elbírálását.

A (2) bekezdés lehetõséget ad arra, hogy a nyomozás során beismerõ vallomást nem tett terhelt a nyomozás befejezése után, legkésõbb a vádirat kézbesítésétõl számított tizenöt napon belül kezdeményezze, hogy az ügyész indítványt tegyen az ügy nyilvános ülésen való elbírálására. Ha az ügyész erre lehetõséget lát, a terheltet meghallgatja, és ha a kezdeményezést elfogadja, indítványozza a bíróságnak a nyilvános ülésen történõ elbírálást.

A (3) bekezdés szerint az ügyész a nyilvános ülésen való elbírálás indítványozásáról értesíti a terheltet, és figyelmezteti arra, hogy az eljárásban kötelezõ a védõ részvétele.

A (4) bekezdés azt szabályozza, amikor az ügyész nem indítványozza a nyilvános ülésen való elbírálást. Ebben az esetben az ügyész a bíróságot nem tájékoztathatja a terhelt kezdeményezésérõl, és az ezzel összefüggõ iratokat nem nyújthatja be a bírósághoz. Ez a tájékoztatás a bíróság döntését befolyásolhatná, a megtiltása éppúgy a terhelt érdekét védi, mint az (5) bekezdésnek az a rendelkezése, amely kizárja a nyilvános ülésen való elbírálásra irányuló ügyészi indítvány visszavonását. Az utóbbi alól kivétel, ha az ügyész a nyilvános ülés eredményéhez képest úgy látja, hogy a vádlott más bûncselekményben bûnös, vagy más bûncselekményben is bûnös, és erre tekintettel indítványozza az ügy tárgyalásra utalását.

4. A 355/L.-355/P. § a bíróság eljárására vonatkozó rendelkezéseket tartalmazza. A bíróság az ügyet egyesbíróként eljárva, nyilvános ülés alapján bírálja el. A nyilvános ülésen az ügyész részvétele kötelezõ. Az egyesbíró eljárását az elbírálás viszonylag egyszerû módja, az ügyész és a védõ kötelezõ részvételét a szakszerûség iránti igény indokolja.

Az ügy egyszerûsített elbírálása nem teszi szükségtelenné a nyilvános ülés jogi és technikai feltételeinek biztosítását. Ezért a 355/L. § (2) bekezdése úgy rendelkezik, hogy a tárgyalás elõkészítésének szabályait ebben az esetben is alkalmazni kell. A nyilvános ülés megtartására a XVII/B. fejezetben foglalt eltérésekkel az elsõ fokú bírósági eljárás szabályai az irányadók.

5. A nyilvános ülés lefolytatásának a szabályai viszonylag egyszerûek, minthogy a bizonyítás ilyenkor gyakorlatilag elmarad. A vádat és az ügynek nyilvános ülésen alapuló elbírálására vonatkozó indítványát az ügyész ismerteti (355/M. § (1) bek.).

A vád ismertetését és a nyilvános ülésen történõ indítvány elõterjesztését követõen a bíróság tájékoztatja a vádlottat a tárgyalásról lemondás és a bíróság elõtt tett beismerés következményeirõl. A vádlott jogainak védelme szempontjából kiemelkedõ jelentõségû, hogy a bíróságtól kap tájékoztatást arról, hogy a tárgyalásról lemondás és a beismerés feljogosítja a bíróságot a bûnösség megállapítására és a jogkövetkezmények alkalmazására, valamint arról, hogy az ilyen módon megállapított és a váddal egyezõ tényállás miatt nem fellebbezhet, legfeljebb a büntetés mértékét támadhatja (355/M. § (2) bek.).

A tájékoztatást követõen a vádlottnak nyilatkoznia kell a tárgyalásról lemondásról. E nyilatkozat elõtt lehetõvé kell tenni, hogy a vádlott a védõjével tanácskozzék (355/M. § (3)-(4) bek.).

A bíróságot nem köti az ügy nyilvános ülésen történõ elbírálására vonatkozó indítvány. Ha a bíróság a vádlott nyilatkozata, az eljárás iratai, valamint - szükség esetén - az ügyészhez, a vádlotthoz és a védõhöz intézett kérdésekre adott válaszok alapján nem látja akadályát az ügy nyilvános ülésen való elintézésének, a nyilvános ülést megkezdi. Egyéb esetben a bíróság az ügyet tárgyalásra utalja. E végzés ellen nincs helye fellebbezésnek (355/M. § (5) bek.).

6. A 355/N. § a vádlott kihallgatásáról rendelkezik. A tárgyalásról lemondó vádlottat a bíróság részletesen kihallgatja a vád tárgyává tett cselekményekrõl. A beismerõ vallomásnak a bíróság elõtt is el kell hangzania ahhoz, hogy a bíróság a tárgyalásról lemondást érvényesnek tekintse. Ha a vádlott a vallomástételt megtagadja, az ügyet tárgyalásra kell utalni. Erre a vádlottat a kihallgatás elõtt figyelmeztetni kell.

A (2) bekezdés a bíróságnak a vádlott kihallgatása utáni, garanciális szempontból fontos feladatáról szól. Ha a bíróság úgy ítéli meg, hogy a vádlott beszámítási képessége, beismerésének önkéntessége vagy hitelt érdemlõsége iránt ésszerû kételyek mutatkoznak, illetve ha a vádlottnak a nyomozás során és a nyilvános ülésen tett vallomása lényegesen eltér, az ügyet tárgyalásra kell utalni. Ha a bíróság erre nem lát alapot, a vádlottat a büntetéskiszabási körülményekre is ki kell hallgatni, minthogy az ítélet meghozatalára gyakorlatilag nyomban sor kerül.

A (3) bekezdés szerint a vádlott kihallgatása után az ügyész, ezt követõen a védõ felszólalhat. A felszólalás a lényegét tekintve általában a büntetés kiszabására irányulhat.

7. A 355/O. § (1) bekezdése szerint a bíróság a vádlott bûnösségét a beismerõ vallomására és a nyomozás irataira alapítja.

A (2) bekezdés úgy rendelkezik, hogy ha a bíróság megítélése szerint az elkövetett cselekményre a vádtól eltérõ súlyosabb minõsítés látszik megállapíthatónak, az ügyet tárgyalásra kell utalnia.

8. Az eljárás ésszerû gyorsításának és a tanúk kíméletének a követelményével áll összhangban a 355/P. §-nak az a rendelkezése, hogy ha a bíróság az ügyet a nyilvános ülésen tárgyalásra utalta, a bíróság a tárgyalást nyomban megtartja, feltéve, hogy a tanúk a kibocsátott idézésre a bíróságon megjelentek, és a tárgyalás megtartásának nincs akadálya. Természetesen az ilyen esetben sem kerülhet sor az azonnali tárgyalásra, ha annak egyéb feltételei nem biztosíthatók.

9. A jogorvoslat szabályait a 355/R-355/S. § tartalmazza. A tárgyalásról lemondás azt jelenti, hogy a vádlott a vád tárgyává tett cselekményben a bûnösségét elismeri. Ha ezek alapján a bíróság a vádlott bûnösségét megállapítja, és vele szemben jogkövetkezményeket alkalmaz, indokolatlan, hogy a bûnösség megállapítása és a váddal egyezõ tényállás megállapítása miatt jogorvoslati jogot gyakoroljon. A büntetés mértéke és az egyéb jogkövetkezmények tekintetében természetesen korlátlanul fellebbezhet. Az alkalmazott jogkövetkezményt az ügyész is kifogásolhatja. A 355/R. § ennek megfelelõen rendelkezik úgy, hogy a bûnösség megállapítása és a 355/O. § szerint megállapított, a váddal egyezõ tényállás miatt nincs helye fellebbezésnek.

10. A 355/S. § a másodfokú bíróság eljárására vonatkozik. Az (1) bekezdés szerint a másodfokú bíróság az ügyésznek a büntetés súlyosítására irányuló fellebbezése esetén is a 355/J. § (2) bekezdésében megállapított kereten belül szabhatja ki a büntetést.

A (2) bekezdés arra az esetre vonatkozik, ha az elsõ fokú bíróság a nyilvános ülést a törvényi feltételek hiányában tartotta meg. Ennek az eljárási jogszabálysértésnek az a következménye, hogy a másodfokú bíróság az elsõ fokú bíróság ítéletét hatályon kívül helyezi, és az elsõ fokú bíróságot a megismételt eljárás szabályai (IX. fejezet III. cím) szerinti lefolytatására utasítja.

A Be. 356. §-a a XVIII. fejezetben foglalt különleges eljárások általános szabályait állapítja meg.

A bírósági titkár által elvégezhetõ eljárási cselekmények körének a bõvítése a Javaslat egyik fontos célkitûzése. A hatályos Be. XVIII. fejezete csak az elkobzásra irányuló eljárásban (375. § (6) bek.) teszi lehetõvé, hogy a bíróság feladatát bírósági titkár is ellássa, azzal a megszorítással, hogy a bírósági titkár tárgyalás tartására nem jogosult.

A Javaslat a bírósági titkár feladatkörének szélesítését a különleges eljárásokban akként oldja meg, hogy a Be. 356. §-át (5) bekezdéssel egészíti ki.

Az új (5) bekezdés azt az általános szabályt tartalmazza, hogy az e fejezetben meghatározott eljárásokat bírósági titkár is lefolytathatja. Ez alól azonban - egyes különleges eljárások feladatára tekintettel - kivételt kell tenni. A Javaslat tételesen felsorolja azokat a különleges eljárásokat, amelyeket bírósági titkár nem folytathat le. Ezek a feltételek szabadságra bocsátás legkorábbi idõpontjának elhalasztása életfogytig tartó szabadságvesztés esetén (360. §), a vagyonelkobzás utólagos kiterjesztése (371. §), a kényszergyógykezelés felülvizsgálata (373. §), az eljárás próbára bocsátás esetén (374. §), az összbüntetésbe foglalás (378. §), az utólagos összbüntetésbe foglalás (378/A. §), a kényszerintézkedésekkel kapcsolatos eljárás a vádirat benyújtása elõtt (379/A-379/C. §), a különösen védett tanú kihallgatása (379/D-379/F. §), az elõzetes letartóztatás meghosszabbítása a Legfelsõbb Bíróság által (380. §), a biztosíték (393/A-393/B. §) és a külföldi ítélet érvényének elismerése (394/A. §).

A Be. 360. §-a különleges eljárásként szabályozza a feltételes szabadságra bocsátás legkorábbi idõpontjának elhalasztását életfogytig tartó szabadságvesztés esetén. Az (1) bekezdés arra az esetre utal, ha az elítéltet az életfogytig tartó szabadságvesztés végrehajtása alatt szabadságvesztésre ítélik, és a Btk. 47/A. §-ának (3) bekezdésére hivatkozik. A Btk.-nak az 1998. évi LXXXVII. törvény 5. §-ával beiktatott 47/B. §-a a feltételes szabadságra bocsátás legkorábbi idõpontja elhalasztásának az (1)-(5) bekezdésben szabályozott eseteit határozza meg. Az elhalasztásról külön eljárásban való döntésnek valamennyi esetben helye van, a Javaslat ennek megfelelõen módosítja a Be. 360. §-ának (1) bekezdését.

A Be. 363. §-ának eredeti rendelkezése más munkahely vagy munka kijelölését szabályozta a javító-nevelõ munka végrehajtására. Ezt az 1979. évi 11. tvr. 126. §-ának (1) bekezdése hatályon kívül helyezte.

A Btk.-nak a közérdekû munkát szabályozó 49. §-a (1) bekezdése szerint a közérdekû munkára ítélt köteles a részére - a bíróság ítéletében - meghatározott munkát végezni. A Javaslat a 111. §-sal a Be.-be beiktatott, a "közérdekû munka utólagos meghatározása" alcímû 363. §-ban különleges eljárással szabályozza azt az esetet, ha a közérdekû munkát kiszabó jogerõs ítéletében a bíróság nem határozta meg a közérdekû munkaként végzendõ munkát. A Be. új 363. §-a szerint ezt a mulasztást bíróság az utólagos határozatával pótolja.

A kiutasítás a jogrendszerünkben mellékbüntetés, amelynek anyagi jogi szabályait a Be. 61. §-ának az 1998. évi LXXXVII. törvény 10. §-ával megállapított szövege tartalmazza. Ennek (5) bekezdése szerint a végleges hatályú kiutasítás alól a bíróság a kiutasítottat, kérelmére mentesítheti, ha arra érdemes, és a kiutasítás óta tíz év eltelt.

A végleges hatályú kiutasítás alóli mentesítés eljárási szabályait a Be.-nek a Javaslat 112. §-ával beiktatott új 370/B. §-a állapítja meg. Az elítélt a végleges hatályú kiutasítás alóli mentesítését az alapügyben elsõ fokon eljárt bíróságnál kérheti. A kérelmet a Magyar Köztársaság külképviselete útján kell elõterjeszteni.

A (2) bekezdés a mentesítési kérelmet elbíráló bíróság feladatait határozza meg. A bíróság a kérelem elbírálása elõtt beszerzi az ügyész és az idegenrendészeti hatóság nyilatkozatát. Ha erre lehetõség van, a bíróság az elítélt lakóhelye szerinti államnak bûnügyi jogsegély teljesítésére feljogosított hatóságától is nyilatkozatot szerez be.

Ha a bíróság a nyilatkozatok beszerzése után megállapítja, hogy a mentesítés törvényi elõfeltételei hiányoznak, a kérelmet elutasítja. Ha a kérelem elõfeltételei megvannak, a bíróság az elítélt kérelmét érdemben elbírálja.

A Be. 375. §-a az elkobzásra irányuló különleges eljárást szabályozza. A Javaslat 113. §-a a Be.-t új 375/A. §-sal egészíti ki, amely arra az esetre vonatkozik, ha a büntetõeljárás során lefoglalt dolog birtoklása a közbiztonságot veszélyezteti, vagy jogszabályba ütközik. A 375/A. § (1) bekezdése szerint a bíróság a vádirat benyújtásáig az ügyész indítványára határoz a lefoglalt dolog elkobzásáról, ha az elkobzásnak az említett feltétele fennáll.

A (2) bekezdés szerint a bíróságnak az elkobzásra irányuló eljárására értelemszerûen irányadó a Be. 375. §-ának (2)-(5) bekezdése.

A Javaslat 114. §-a "Utólagos rendelkezés a próbaidõre felfüggesztett szabadságvesztés végrehajtásának elrendelésérõl" alcímmel új 377/A. §-t iktat be. Annak a törvénysértésnek a különleges eljárásban történõ reparációjára ad lehetõséget, amely azáltal valósult meg, hogy a bíróság a próbaidõre felfüggesztett szabadságvesztés végrehajtását törvénysértõen rendelte el. A bíróság a különleges eljárás keretében a törvénysértõ rendelkezést hatályon kívül helyezi.

1. A kártalanítási igény elbírálását a Be. 385/A-385/D. §-ai szabályozzák, a 385/A. §-t az 1994. évi XCII. törvény 24. §-a iktatta be.

A Javaslat 115. §-a a Be. 385/A. §-a helyébe új szabályozást iktat be, amely a hatályos Be. 385/A-385/D. §-ának egyes rendelkezéseit módosítva veszi át.

A kártalanítási igény elbírálásával kapcsolatban a büntetõ bíróság feladatát az (1) bekezdés akként határozza meg, hogy a bíróság a kérelmet a büntetõügy irataival együtt az eljárás lefolytatása végett a kártérítés elbírálására a Polgári Perrendtartás szerint hatáskörrel és illetékességgel rendelkezõ bíróságnak küldi meg. Az iratok megküldését elrendelõ végzés elleni fellebbezést a Javaslat kizárja.

A (2) bekezdés a kártalanítási igény elbírálása során azt az alapvetõ rendelkezést tartalmazza, hogy a bíróság a Be.-ben foglalt eltérésekkel a Polgári Perrendtartás szabályai szerint jár el. A perben felperesként a kártalanítási igényt elõterjesztõ terhelt, illetve az örököse (385. § (4) bek.), alperesként a Magyar Állam képviseletében az igazságügy-miniszter vesz részt. A (3) bekezdés szerint a bíróság a kártalanítási igény elbírálása elõtt beszerzi az alapügyben eljárt ügyészség nyilatkozatát. Az utóbbi rendelkezés a Be. 385/A. §-ához képest pontosabban határozza meg, hogy szükség esetén melyik ügyészséget kell megkeresni.

A (4) bekezdés azt a szabályt tartalmazza, hogy a kártalanítást az állam köteles megfizetni.

2. A Be. 385/B-385/D. §-ának hatályon kívül helyezését a Javaslatnak a Be. hatályukat vesztõ rendelkezéseit felsoroló rendelkezése tartalmazza.

A Be.-nek a halasztás és részletfizetés engedélyezésének eljárási szabályait megállapító, az 1998. évi LXXXIII. törvény 53. §-ával beiktatott 398/D. §-ának (5) bekezdése a szabadságvesztés, a közérdekû munka és a javítóintézeti nevelés végrehajtásának elhalasztása tárgyában hozott határozat elleni jogorvoslatról, a második bekezdés a másodfokú bíróság határozata elleni fellebbezés elbírálásáról rendelkezik. A Javaslat 116. §-a ezt úgy módosítja, hogy a másodfokú bíróságnak a halasztást engedélyezõ határozata ellen az ügyész kifogást jelenthet be, amelynek elbírálására a Be. 275/A. §-ának (2)-(4) bekezdése irányadó. Ez összhangban áll a Javaslat 84. §-ával, amely a kifogás jogintézményét vezeti be.

A kegyelmi eljárást a Be. 400-401/A. §-ai szabályozzák, a kegyelmi döntésrõl szóló értesítés kézbesítését illetõen azonban csak a sajátos esetre vonatkozó 401/A. § rendelkezik. Ezt a hiányt pótolja a Be. 400. §-ának a Javaslat 117. §-ával beiktatott (5) bekezdése.

A Javaslat szerint a kegyelmi döntésrõl szóló értesítést a terheltnek és a kérelmezõnek az a bíróság, illetve ügyész kézbesíti, amely elõtt az eljárás folyik. Ha a kegyelmi kérelmet a bíróság határozata jogerõre emelkedését követõen terjesztették elõ, a kegyelmi döntésrõl szóló értesítést az ügyben elsõ fokon eljárt bíróság kézbesíti az elítéltnek és a kérelmezõnek. Az (5) bekezdés harmadik mondata a szabadságvesztést töltõ elítélttel kapcsolatos rendelkezést tartalmaz. Ebben az esetben a kegyelmi döntésrõl az értesítést az elítélt részére a büntetés-végrehajtási intézet útján kell kézbesíteni.

1. A Be. 404. §-ának (1) bekezdése felhatalmazást ad az igazságügy-miniszternek a b)-m) pontban felsoroltaknak szabályozására.

A Javaslat a Be. 404. § (1) bekezdésének az 1989. évi XXVI. törvény 33. §-ával beiktatott m) pontját úgy módosítja, hogy a büntetõeljárás során keletkezett iratokból másolat adásának részletes szabályait az igazságügy-miniszter a belügyminiszterrel együttesen és a legfõbb ügyésszel egyetértésben szabályozza; az n) pontban a házi õrizet végrehajtási szabályainak a belügyminiszterrel együttesen és a legfõbb ügyésszel egyetértésben rendeletben történõ szabályozásra hatalmazza fel az igazságügy-minisztert.

2. A Javaslat a Be. 404. §-át (4) bekezdéssel egészíti ki, amely a honvédelmi miniszternek ad felhatalmazást, hogy a szoros felügyelet alá helyezés végrehajtásának szabályait, valamint a katonával szemben elrendelt lakhelyelhagyási tilalom ellenõrzésének szabályait az érdekelt miniszterekkel együttesen és a legfõbb ügyésszel egyetértésben rendeletben állapítsa meg.

A Be. 406. §-a szerint a más bíróságoktól származó megkereséseket a helyi bíróság elnöke által kijelölt bírón kívül közjegyzõ és bírósági titkár is teljesítheti. A törvény e rendelkezésének a közjegyzõre vonatkozó része 1991-tõl, a közjegyzõkre vonatkozó új szabályozás folytán tárgytalanná vált. Ezért a javaslat a Be. 406. §-ából elhagyja egyrészt a helyi bíróság elnöke által kijelölt bíróra utalást, amely felesleges, mert a bíró ilyen feladat-teljesítése magától értetõdik, másrészt a közjegyzõ kijelölésére sem ad lehetõséget.

A jogászi hivatások egyenrangúságának elismerését és a jogi pályák közötti átjárhatóság kiteljesítését szolgálja a Javaslat azáltal, hogy a bírák jogállásáról és javadalmazásáról szóló 1997. évi LXVII. törvénynek (a továbbiakban: Bjt.) a bírói kinevezésre vonatkozó rendelkezését kiegészíti az alkotmánybírák és a közigazgatásban dolgozó jogászok bírói pályára lépésére vonatkozó szabályokkal. A közigazgatási bíráskodás az igazságszolgáltatásban egyre nagyobb súlyt kap, ezért komoly igény mutatkozik a közigazgatáshoz értõ, különösen a hatósági ügyintézésben jártas bírák iránt. A Javaslat ennek érdekében lehetõvé teszi, hogy a központi közigazgatási szerveknél közigazgatási vagy jogi szakvizsgához kötött munkakörben foglalkoztatott jogászok - a bírói kinevezés egyéb feltételeinek fennállása esetén - az igazságügy egyes területein mûködõ jogászokhoz hasonlóan, kötelezõ bírósági (ügyészségi) titkári mûködés nélkül, közvetlenül bírói pályára kerülhessenek. Ugyanilyen szabályok vonatkoznak a korábban alkotmánybíróként dolgozó pályázók bírói kinevezésére is.

A hatályos szabályozás szerint az adó-, vám-, illeték- és jövedéki ügyekben, továbbá a társadalombiztosítási ügyekben eljáró bírákat jelöli ki az Országos Igazságszolgáltatási Tanács. A Javaslat az egyes pertípusok helyett egységesen a közigazgatási perekben eljáró bírák kijelölését írja elõ.

E rendelkezés a Bjt.-nek a bírák kirendelésére vonatkozó szabályait módosítja.

Az emberi jogok és az alapvetõ szabadságjogok védelmérõl szóló, Rómában, 1950. november 4-én aláírt egyezmény 6. cikke szerint mindenkinek joga van arra, hogy az ügyét a törvény által létrehozott független és pártatlan bíróság tisztességesen, nyilvánosan és ésszerû határidõn belül tárgyalja és hozzon határozatot polgári jogai és kötelezettségei tárgyában, illetve az ellene felhozott büntetõjogi vádak megalapozottságát illetõen. Hasonló rendelkezést tartalmaz az Alkotmány 57. §-ának (1) bekezdése és az ügyek ésszerû határidõn belüli befejezésének követelményérõl rendelkezik a bíróságok szervezetérõl és igazgatásáról szóló 1997. évi LXVI. törvény 9. §-a is. E követelmények érvényesülését alapvetõen befolyásolják az ítélkezés objektív és szubjektív feltételei, valamint a bíróságok mindenkori ügyforgalma. A hatékonyabb bírósági munkaszervezés érdekében indokolt, hogy a jövõben - megfelelõ törvényi garanciák mellett - a bíró hozzájárulása nélkül is sor kerülhessen a kirendelésre, ha a bírót a megyei bíróság illetékességi területén kívüli, illetõleg az ítélõtábla bíráját más szolgálati helyre rendelik ki.

A Javaslat a hatályos rendelkezésekben felsorolt közjogi összeférhetetlenségi okokat kiegészíti azzal a tilalommal, hogy a bíró nem viselhet állami vezetõi (helyettes államtitkári, államtitkári, stb.) tisztséget.

A Javaslat a hatályos szabályozást pontosítja, illetõleg kiegészíti azzal a rendelkezéssel, amely az Országos Igazságszolgáltatási Tanács Hivatalába beosztott bírák tekintetében a munkáltatói jogkör gyakorlásának jogát, jogszabály eltérõ rendelkezésének hiányában a Hivatal vezetõjének hatáskörébe utalja.

A bíró munkájának értékelésére határozott idejû kinevezés esetén a három éves határozott idõ elteltével, majd a határozatlan idõre szóló kinevezést követõen még további két alkalommal, hatévenként kerül sor. Az elsõ 15 éves szolgálati idõ alatt tehát - a soron kívüli értékelésre okot adó esetektõl eltekintve - háromszor kerül sor a bíró munkájának értékelésére. Mivel az elsõ bírói kinevezés bizonyos esetekben a jövõben határozatlan idõre is szólhat, a szabályozás következetességének fenntartása érdekében a Javaslat úgy rendelkezik, hogy ha az elsõ kinevezés határozatlan idõre szól, abban az esetben is értékelni kell a bíró munkáját a kinevezést követõ harmadik év eltelte elõtt, majd ezt követõen még további két alkalommal.

A hatályos szabályozás az összeférhetetlenség miatt már az országgyûlési, önkormányzati képviselõi, illetve polgármesteri választásokon jelöltként induló bíró számára is elõírja a szolgálati viszony megszüntetését. Ez a gyakorlatban azt eredményezte, hogy ha a bíró megválasztására nem került sor, néhány hónap elteltével is csak - a kinevezési elõfeltételek (pályaalkalmassági vizsgálat, pályázati kötelezettség) teljesítése esetén - ismételt kinevezéssel kerülhetett vissza a bírói pályára. Erre a helyzetre nyújt méltányos megoldást - a bíróságokról szóló korábbi törvényben, illetve az ügyészségi szolgálati viszonyról szóló 1994. évi LXXX. törvényben (40. §) ismert jogintézmény - a szolgálati viszony szünetelésének ismételt bevezetése.

A választásokon jelöltként való indulás már politikai tevékenység folytatásával jár, ami a bírák esetében alkotmányos tilalomba ütközik. Erre figyelemmel úgy rendelkezik a Javaslat, hogy ha a bíró képviselõi vagy polgármesteri választáson jelöltetni kívánja magát, köteles e szándékát bejelenteni, és a bejelentéstõl a választás eredményének közzétételéig, illetve megválasztása esetén mandátuma igazolásáig bírói szolgálati viszonya szünetel. A szünetelés idõtartama alatt a bíró a hivatását nem gyakorolhatja. A szünetelés idõtartama azonban bírói szolgálati viszonyban töltött idõnek minõsül. A bíró szolgálati viszonya a bíró megválasztása esetén megszûnik. Ha megválasztására nem kerül sor, bírói szolgálati viszonya folytatódik és a bírói szolgálati helyre való beosztását - a Javaslatban meghatározott jogszabályi rendelkezések alkalmazásával - ismét meg kell határozni.

A bírói szolgálati viszony megszûnésének szabályait a Javaslat az összeférhetetlenségi szabályok változásához igazodóan módosítja, amikor úgy rendelkezik, hogy a bíró szolgálati viszonya megszûnik, ha a bírót országgyûlési, önkormányzati képviselõnek vagy polgármesternek megválasztották, illetve állami vezetõnek megválasztották vagy kinevezték.

A Javaslat bevezeti a helyi bíróságon dolgozó bírák beosztási pótlékát, amelynek mértéke a legalacsonyabb bírói alapilletmény 10 %-a. Ennek indoka az, hogy változatlanul jelentõs a helyi bíróságon a bírák leterheltsége, amit - a magasabb szintû bíróságok és más jogászi pályák elszívó hatásának ellensúlyozása érdekében - pótlék megállapításával indokolt elismerni. A pótlék bevezetése egyben elõsegíti a bírói kar belsõ struktúrájának stabilizálását, és a fluktuáció csökkenõ tendenciájának megõrzését.

A bírák kirendelésére vonatkozó szabályok változásához igazodóan a Javaslat - a kirendeléssel szükségszerûen együttjáró többletköltségek fedezetére - az egyébként járó napidíj 150 százalékának megfelelõ juttatást állapít meg, ha a bírót a megyei bíróság illetékességi területén kívüli, illetõleg az ítélõtábla bíráját más szolgálati helyre rendelik ki.

A kifizetés pénzügyi lebonyolításának elõsegítése érdekében a Javaslat a bírák külön juttatásának kifizetésére a tárgyévet követõ év január 31. napját határozza meg.

A Javaslat a hatályos szabályozásnak a Legfelsõbb Bíróságra, az Országos Igazságszolgáltatási Tanács Hivatalába és az Igazságügyi Minisztériumba beosztott bírákra vonatkozó egyes rendelkezéseit pontosítja a szolgálati idõ tekintetében, valamint a bírák soron kívüli elõresorolása és részükre cím adományozása során követendõ eljárási szabályok vonatkozásában.

A Javaslat a legfelsõbb bírósági bírák ítélõtáblára történõ beosztására vonatkozó jelenleg hatályos átmeneti rendelkezést pontosítja azáltal, hogy nemcsak a Legfelsõbb Bíróság hatáskörének változásából adódóan, a Bjt. 19. §-a alapján felajánlott új bírói beosztás esetén, hanem a legfelsõbb bírósági bíró kezdeményezésére történõ táblabírói beosztás esetében is lehetõséget biztosít arra, hogy az ítélõtáblára kerülõ bírák a legfelsõbb bírósági bírói címüket és illetményüket megtarthassák.

A Javaslat kiegészíti az OIT delegált tagjainak körét a bírósági végrehajtók, az igazságügyi szakértõk és a közjegyzõk kamarájának elnökeivel annak érdekében, hogy a testület munkájába ilyen módon e szervek is bekapcsolódhassanak. Az igazságszolgáltatás egészének harmonikus mûködése azt kívánja, hogy az igazságügyi szakmai kamarák mindegyike képviseltesse magát a testületben. Ez a megoldás lehetõvé teszi, hogy erõsödjön a bírósági igazgatásban - a testület delegált tagjai által megvalósuló - külsõ kontroll szerepe, illetve a bíróságok és a szakmai kamarák által képviselt igazságügyi területek munkája összehangoltabbá váljon.

Az OIT összetételében javasolt változás következtében a testület létszáma 19 fõre bõvül, a tagok többsége azonban változatlanul a bírák által maguk közül választott bíró.

A megyei bíróságok elnökeinek értekezlete jogi szabályozás nélkül ugyan, de korábban is mûködött, ezért a Javaslat a bírói testületek körét kiegészíti az elnöki értekezletre vonatkozó szabályozással. Ezáltal a megyei bíróságok elnökeinek eseti tanácskozását a Javaslat közjogi státusszal ruházza fel. Az elnöki értekezlet véleményezési jogot gyakorol az OIT, az OIT elnöke, és az OIT Hivatalának vezetõje által elõterjesztett kérdésekben, illetve a bíróságok igazgatási ügyeiben javaslattételi joggal rendelkezik. Ilyen módon az elnöki értekezlet mûködése segíti az Országos Igazságszolgáltatási Tanács munkáját, megalapozottabbá teszi a testületi döntéseket, ezáltal hozzájárul a bírósági igazgatási feladatok eredményesebb, színvonalasabb ellátásához.

A bírósági titkár hatáskörét az eljárásjogi törvények jelentõsen kiszélesítik. A polgári és a büntetõeljárásban egyaránt önálló, érdemi hatáskört biztosítanak számukra, lehetõvé téve ezáltal azt, hogy a bírák elsõsorban az ítélkezõ tevékenységre, a tárgyalásra, és az érdemi határozathozatalra összpontosíthassanak. A titkár önállóan intézi azokat a feladatokat, amelyek ellátására az egyes jogszabályok felhatalmazást adnak. A konkrét ügyekben a titkár hatásköre többnyire a tárgyalás elõkészítésére, a közbensõ intézkedések megtételére, és egyes tárgyaláson kívül elbírálható kérelmek tárgyában történõ határozathozatalra terjed ki. E feladatok ellátása során, illetve a döntések meghozatalakor a Javaslat a bírósági titkárokra vonatkozóan is elõírja a bírák függetlenségére vonatkozó - a törvény 3. §-ában foglalt - rendelkezés megfelelõ alkalmazását, garantálva ezáltal ebben az esetben is a tisztességes és pártatlan eljárást.

Az ítélõtáblák felállításának elõkészítésére tett korábbi intézkedések tapasztalatai azt bizonyították, hogy bonyolult, a gyakorlatban nehezen végrehajtható a hatályos szabályozásnak az az átmeneti rendelkezése, amely az ítélõtábla vezetõi tisztségére benyújtott pályázatok elsõ véleményezésére vonatkozik. A Javaslat ezért egyszerûsíti az említett pályázatok elsõ alkalommal történõ véleményezésének szabályait. Az ítélõtábla elnöke és elnökhelyettese esetében ezt a jogkört a megyei bíróságok elnökei együttesen, egyéb vezetõk tekintetében pedig a megyei bíróságok kollégiumai, illetve a Legfelsõbb Bíróság megfelelõ kollégiumának vezetõi együttesen gyakorolják. A Javaslat egyebekben az Országos Ítélõtábla felállításáról rendelkezõ 1. §-sal hozza összhangba a bíróságok szervezetérõl és igazgatásáról szóló törvénynek az ítélõtáblákra illetve az ítélõtáblára vonatkozó rendelkezéseit.

a 138-140. §-okhoz

a 141. §-hoz

a 142. §-hoz

a 143. §-hoz

a 144. §-hoz

a HETEDIK RÉSZ-hez

a 145. §-hoz

Az ügyészi szervezetet hozzá kell igazítani a bírósági szervezet változásához, ezért a Magyar Köztársaság ügyészségérõl szóló 1972. évi V. törvényt a Javaslat úgy módosítja, hogy az Országos Ítélõtáblával azonos székhelyen és idõpontban írja elõ a Fellebbviteli Fõügyészség és a Katonai fellebbviteli Ügyészség mûködésének megkezdését.

a NYOLCADIK RÉSZ-hez

a 146. §-hoz

A törvényjavaslat követi azt a hagyományos elvet, hogy az igazságszolgáltatás két ágára, a bíróságra és az ügyészségre irányadó szabályozás során azonos megoldásokat kell érvényesíteni, kivéve, ahol a két szervezet eltérõ feladatköre és belsõ viszonyai azt kizárják. Ezen elvnek megfelelõen a Javaslat hozzáigazítja az ügyészségi szolgálati viszonyról és az ügyészségi adatkezelésrõl szóló 1994. évi LXXX. törvény (a továbbiakban: Üsztv.) rendelkezéseit a bírák jogállásáról és javadalmazásáról, illetõleg az igazságügyi alkalmazottak szolgálati jogviszonyáról szóló törvények módosításához.

A Javaslat ezért átveszi a bírákra vonatkozó azon új szabályt, amely a jogászi hivatások egyenrangúságának és e hivatások közötti átjárhatóság kiteljesítését szolgálja (121. §). Ennek megfelelõen lehetõvé teszi az ügyész elsõ kinevezését határozatlan idõre is, ha a pályázó korábban meghatározott más, magasan kvalifikált jogászi tevékenységet végzett.

A Javaslat az ügyészek összeférhetetlenségére vonatkozó szabályok pontosításával összefüggésben (152.§) a legfõbb ügyész és a legfõbb ügyész helyettes megbízatása megszûnésének okait kibõvíti az állami vezetõvé történõ megválasztás, illetõleg kinevezés esetével, egyben követve a bírákra vonatkozó összeférhetetlenségi szabályok módosítását (124. §).

A Javaslat a más megyei ügyészség illetékességi területére kirendelt ügyész, illetve a Fellebbviteli Ügyészség más szolgálati helyre kirendelt ügyésze részére az egyébként járó napidíj 150 %-át rendeli napidíjként biztosítani, ezzel elismerve az ilyen kirendeléssel járó többletköltségeket.

A Javaslat az ügyészre vonatkozó összeférhetetlenségi szabály pontosításával (152.§) összefüggésben a legfõbb ügyész és helyettese, illetõleg a legfõbb ügyész által kinevezett ügyész szolgálati viszonya megszûnésének esetei közé felveszi az állami vezetõvé való megválasztás, illetõleg kinevezés esetét is. E rendelkezés egyben összhangban áll a bírák szolgálati viszonyának megszûnése eseteinek kiterjesztésére vonatkozó új szabállyal (128. §).

A Javaslat pontosítja az összeférhetetlenségi szabályokat azzal, hogy az ügyész nem lehet országgyûlési vagy önkormányzati képviselõ, polgármester, illetve állami vezetõ (miniszterelnök, miniszter, államtitkár). Ezzel a megoldással a Javaslat az ügyészekre irányadó összeférhetetlenségi szabályokat az ügyészség sajátos jogállásával összhangban teljeskörûvé és egyértelmûvé teszi. A Javaslat e rendelkezése a bírákra vonatkozó új összeférhetetlenségi elõíráshoz igazítja az ügyészekre irányadó szabályozást (124. §).

A Javaslat pontosítja a választásokon jelöltként induló ügyész kötelezettségeit azzal, hogy meghatározza a jelöltségére vonatkozó, a munkáltatói jogkör gyakorlójánál való bejelentése megtételének határidejét. Ez a rendelkezés egyértelmûvé teszi az ügyészségi szolgálati viszony szünetelésének kezdõ idõpontját, egyben összhangot teremt a bírákra vonatkozó azonos tartalmú új szabállyal (127. §).

A Javaslat a határozatlan idejû kinevezés lehetõségének megteremtésével összefüggésben rendezi az így kinevezett ügyész minõsítésének rendjét és az elsõ ízben határozatlan idõre kinevezett ügyész esetében is követelménnyé teszi a kinevezést követõ harmadik év letelte elõtt a minõsítést. A rendelkezés összhangba hozza az Üsztv. érintett rendelkezését a bírák minõsítésére vonatkozó új szabályozással (126. §).

A Javaslat megteremti - a helyi bírósági bírák beosztási pótlékának bevezetéséhez (129. §) igazodóan - a helyi ügyészségi ügyész beosztási pótlékát és annak mértékét a legalacsonyabb ügyészi alapilletmény 10 %-ában határozza meg. E pótlék bevezetését az indokolja, hogy a helyi ügyészségi szinten a legnagyobb az ügyészek munkaterhe, amit más jogászi pályák elszívó hatásának ellensúlyozása érdekében is indokolt pótlék fizetésével elismerni.

A Javaslat a felsõfokú iskolai végzettségû ügyészségi ügyintézõ kategóriájának bevezetésével is elõ kívánja segíteni az ügyészek munkaterhe csökkentését, amely lehetõséget biztosít arra, hogy az ügyész a valóban komoly felkészültséget igénylõ feladatokra összpontosíthasson. Az ügyészségi ügyintézõ a szolgálati idejétõl függõen a legalacsonyabb ügyészi alapilletmény 10-15 %-ának megfelelõ munkaköri pótlékban és évi huszonhat nap alapszabadságban részesül, összhangban a bírósági ügyintézõre vonatkozó új szabályozással (142. §).

a KILENCEDIK RÉSZ-hez

a 159-161. §-okhoz

A Javaslat rendelkezései fõszabályként 2000. január 1. napján lépnek hatályba, azonban a Javaslat rendelkezései közül azok, amelyek szorosan kapcsolódnak az ítélõtábla létéhez, azzal együtt lépnek hatályba 2002. január 1-jével. Az ítélõtábla és a fellebbviteli feladatokat ellátó ügyészi szervek felállításához szükséges intézkedésekre már 2001. szeptember 1-jétõl sor kerül annak érdekében, hogy a mûködés 2002. január 1-jétõl ténylegesen megkezdõdhessen. Ugyancsak 2002. január 1-jén lépnek hatályba azok a rendelkezések is, amelyek bevezetése hosszabb felkészülési idõt igényel. Így pl. a bíróság azon Pp.-beli kötelezettsége, hogy az alperesnek a keresetlevelet a tárgyalásra szóló idézést megelõzõen kézbesítse.

A 2000. január 1. napján hatályba lépõ Pp.-beli rendelkezések közül egyesek, amelyek egyben a bíróság számára eljárási határidõt is megállapítanak, a határidõk tekintetében nem kerülnek azonnal alkalmazásra. A bíróság az új szabályokat az eljárási határidõ betartása nélkül alkalmazza, illetve, ha a Pp. korábban is elõírt az adott eljárási cselekmény végrehajtására valamely határidõt, akkor azt kell alkalmazni 2003. január 1-ig.

Ez a megoldás biztosítja, hogy az új rendelkezések azonnal érvényesülhessenek, ugyanakkor a határidõk megtartására a bíróság kellõ felkészülési idõt kapjon (161. § (9) bek.).

A Javaslat 168. §-ának (1) bekezdése a büntetõeljárásról szóló már kihirdetett, de még hatályba nem lépett 1998. évi XIX. törvény hatálybalépését 2003. január 1-jére halasztja. Ugyanakkor az új Be. 607. §-a módosította a Btk.-t és beiktatta a törvénybe a tárgyalásról lemondás esetén alkalmazható büntetési tételeket. Figyelemmel arra, hogy a Javaslat az új Be.-bõl átveszi a tárgyalásról lemondást, mint külön eljárást, indokolt hatályba léptetni a Btk.-nak az új Be.-vel beiktatott rendelkezéseit. Ezt a Javaslat úgy oldja meg, hogy a 159. § (1) bekezdésében rendelkezik az új Be. 607. §-ának 2000. január 1. napján történõ hatálybalépésérõl.

A Javaslat 161. §-ának (1) bekezdése a Pp.-t illetõen egyértelmûen rögzíti, hogy a Javaslat rendelkezéseit csak az adott szabály hatályba lépése után indult ügyekben lehet alkalmazni. Mivel a Javaslat kétféle hatályba lépési idõpontot tartalmaz, az adott rendelkezés hatálybalépésének 159-160. § szerinti idõpontja dönti el, hogy mikortól kell a rendelkezést alkalmazni az azt követõen érkezett ügyekben. Az említett fõszabály alóli kivételeket a 161. § (2)-(9) bekezdései határozzák meg. A kivételes esetekben az egyes rendelkezések a folyamatban lévõ ügyekben is alkalmazásra kerülhetnek, abban a körben és azokkal a feltételekkel, amelyeket a Javaslat meghatároz.

A Javaslat 161. §-ának (2)-(4) bekezdései a hatásköri változásokhoz kapcsolódóan rendelkeznek arról, hogy a folyamatban lévõ ügyek mikor adhatók át az új hatáskörrel rendelkezõ bíróságnak. Így a helyi bíróság akkor küldheti meg az ügyeket a megyei bíróságnak, ha a rendelkezés hatályba lépésekor, tehát 2002. január 1. napján az ügyben a perindítás hatályai még nem álltak be és az ügy legfeljebb egy éve érkezett a bírósághoz. Ebbõl következõen, ha az ügy ennél régebben fekszik a bíróságon anélkül, hogy a perindítás hatályai beálltak volna, vagy ha az ügy egy éven belül érkezett ugyan, de a bíróság a keresetlevelet már kézbesítette az alperesnek, a per nem tehetõ át a megyei bírósághoz a hatásköri szabályok megváltozása miatt. Ezeket az ügyeket le kell tárgyalni és a megyei bíróság fogja azokat másodfokon elbírálni.

Ugyanígy, ha az új hatásköri szabályok alapján 2002. január 1. napjától a fellebbezés elbírálása az ítélõtábla hatáskörébe tartozna, csak azon folyamatban lévõ ügyekben járhat el másodfokon az ítélõtábla a Legfelsõbb Bíróság helyett, amelyekben a rendelkezés hatályba lépésekor az elsõfokú határozatot még nem hozták meg. Ez azt jelenti, hogy ha a megyei bíróság elsõfokú hatáskörébe tartozó, folyamatban lévõ ügyben a hatálybalépéskor már megszületett az elsõfokú döntés, a fellebbezést a Legfelsõbb Bíróság fogja elbírálni. Ugyanakkor, ha erre még nem került sor, a rendelkezés hatálybalépésekor már esetleg évek óta folyó perben is az új hatáskörû bíróság, az ítélõtábla fog másodfokon eljárni.

A folyamatban lévõ ügyekben tehát a fellebbezések egy része eleve nem kerül a Legfelsõbb Bíróság elé, másik részében pedig a Javaslat lehetõvé teszi, hogy a már a Legfelsõbb Bíróságra felterjesztett fellebbezéseket is az ítélõtábla bírálja el. Erre akkor kerülhet sor, ha a hatályba lépéskor a fellebbezést már felterjesztették a Legfelsõbb Bírósághoz, de ez legfeljebb a hatálybalépést megelõzõen egy évvel történt és a Pp. 240-243. §-ában foglalt intézkedésekre még nem került sor. Ha az ügy ennél régebben érkezett, a fellebbezést a Legfelsõbb Bíróság bírálja el és ugyanez az eljárás akkor is, ha az ügy egy éven belül került felterjesztésre, de a 240-243. §-ban foglalt valamelyik intézkedést már megtették.

A Javaslat 161. § (5) bekezdése szerint nem minõsül a törvény hatályba lépése után indult ügynek az az ügy, amelyben a határozatot hatályon kívül helyezték és az eljáró bíróságot új eljárás lefolytatására utasították. Ez egyben azt jelenti, hogy ilyen ügyben nem érvényesülnek az új hatásköri szabályok, tehát az ügyet korábbi bírósági szintre kell visszaadni akkor is, ha a hatályon kívül helyezést tartalmazó döntés a Javaslat hatályba lépése után születik meg.

A Javaslat felhatalmazza a Kormányt és az igazságügy-minisztert, hogy az új Pp.-beli rendelkezések végrehajtásához szükséges jogszabályokat megalkossa, illetve az igazságügy-minisztert arra, hogy a Pp.-nek a módosításokkal egységes szerkezetbe foglalt szövegét a Magyar Közlönyben közzétegye.

A Javaslat hasonlóan a 161. § (1) bekezdéséhez, a Be. módosításáról szóló rendelkezések esetében is egyértelmûvé teszi, hogy az új rendelkezéseket csak a törvény hatálybalépése után indult ügyekben lehet alkalmazni. Ez alól a Javaslat kivételt tesz.

A (2) bekezdés lehetõséget ad a jogegységi eljárásnak, valamint a törvényesség érdekében jogorvoslatnak az e törvény hatályba lépése elõtt befejezett, illetve a törvény hatálybalépésekor folyamatban levõ ügyekben való indítványozására. Ezt a Javaslattal bevezetett rendkívüli jogorvoslatok jellege és célja indokolja.

A Javaslat 94. §-a a katonai büntetõeljárás hatályát kiterjeszti. Ez annak az átmeneti rendelkezésnek a beiktatását teszi szükségessé, amely szerint azokban az ügyekben, amelyeket e törvény a katonai büntetõeljárás hatálya alá utal, az eljárást a korábbi jogszabály szerint hatáskörrel rendelkezõ bíróság folytatja le, ha az ügy iratai e törvény hatályba lépése elõtt a bíróságra érkeztek.

A Btk. 85/A. §-ában és 87/C. §-ában a tárgyalásról lemondást illetõen a "(Be. XXV. fejezet)" szövegrész szerepel, amely a jogintézménynek az új Be.-ben történõ fejezet - számozására vonatkozik. Az új Be. hatálybalépésének módosulása folytán a Javaslat 162. §-ának (4) bekezdése úgy rendelkezik, hogy a Btk. említett rendelkezéseiben a zárójelbe tett szövegrészeken 2002. december 31-ig az 1973. évi I. törvény XVII/B. fejezetében szabályozott eljárást kell érteni.

A 162. § (5) bekezdése - a Javaslattal történt módosítások terjedelmére tekintettel - felhatalmazza az igazságügy-minisztert, hogy a Be.-nek a módosításokkal egységes szerkezetbe foglalt szövegét a Magyar Közlönyben közzétegye.

A 163. §-ban átmeneti rendelkezést állapít meg a Javaslat arra az idõszakra, amikor a bíró országgyûlési képviselõvé választása elõtt, már a jelöltkénti indulása miatt köteles volt megszüntetni bírói szolgálati viszonyát. A Javaslat ebben az esetben is - az országgyûlési képviselõk jogállásáról szóló 1990. évi LV. törvénynek - a bírói pályára való visszatérést megkönnyítõ szabályait rendeli alkalmazni.

A Javaslat 164. §-a olyan átmeneti rendelkezést tartalmaz, amely meghatározza, hogy az OIT testületét - létszámának emelése során elsõ alkalommal - az új bíró tag tekintetében milyen szabályok alkalmazásával kell kiegészíteni. Az OIT új bíró tagja a már megválasztott póttagok körébõl az, aki a legtöbb szavazatot kapta; szavazategyenlõség esetén pedig az OIT dönt az új tag személyérõl.

A Javaslat az ügyészségi ügyintézõre vonatkozó rendelkezéseket - a bírósági ügyintézõre vonatkozó szabályokkal összhangban - 2002. január 1. napján lépteti hatályba, figyelemmel a két ügyintézõi kategória azonos végzettségi követelményeire.

A Javaslat 167. §-a ún. kapcsolódó törvénymódosítást tartalmaz. A fogyatékos személyek jogairól és esélyegyenlõségük biztosításáról szóló 1998. évi XXVI. törvényben az érdekképviseletek perbeli képviseleti jogának Pp.-beli szabályozásával egyidejûleg (lásd a 12. §-hoz fûzött indokolást) megteremti a Javaslat többek között az érdekképviseleti szervezetek számára is az ún. közérdekû keresetindítás jogát. Erre különösen akkor van szükség, ha a sérelmet szenvedett fogyatékosok köre konkrétan nem állapítható meg. Ilyen eset pl. az, ha a rendelõintézet csak lépcsõk használatával közelíthetõ meg.

A büntetõeljárásról szóló 1998. évi XIX. törvény (új Be.) 605. §-ának (1) bekezdése szerint a törvény 2000. január 1-jén lép hatályba. A Javaslat 168. §-ának (1) bekezdése ezt úgy módosítja, hogy a törvény hatályba lépését - a 607. § kivételével - 2003. január 1. napjában határozza meg.

Az új Be. hatályba lépésének módosulása szükségessé teszi a büntetõ jogszabályok módosításáról szóló 1998. évi LXXXVII. törvény hatályba léptetõ rendelkezéseket tartalmazó 93. §-a (5) bekezdésének módosítását. A Javaslat 168. §-ának (2) bekezdése a felsorolt rendelkezések hatályba lépését illetõen a hatályos rendelkezést úgy módosítja, hogy e törvény 20. §-a, 27. §-ának (1) bekezdése, valamint a Btk.-nak e törvény 15. §-ával beiktatott 72. §-ának (3) bekezdése és a törvény 24. §-ával beiktatott 90. §-ának e) pontja 2000. január 1-jén, míg a Btk. 227/A. §-ának (1) és (2) bekezdésében az "illetve a büntetõeljárás során bírói engedélyhez kötött titkos adatszerzést" szövegrész a 2003. január 1-jén lép hatályba, ez a rendelkezés ugyanis az új Be. rendelkezéseihez kapcsolódik.

A Javaslat 168. §-ának (3) bekezdése a külföldre utazásról szóló 1998. évi XII. törvény 16. §-ának (1) bekezdését f) ponttal egészíti ki, míg a Javaslat 168. § (4) bekezdése az 1998. évi XII. törvény 18. §-a (1) bekezdésének második mondatát módosítja.

A Javaslat 168. §-ának (5) bekezdése a Magyar Köztársaság ügyészségrõl szóló 1972. évi V. törvény mellékletének 1. b) és 1. f), valamint 2. pontját módosítja. Az 1. b) pont helyébe lépõ rendelkezés az ügyészségi nyomozás kizárólagos hatáskörébe tartozó bûncselekmények körét szélesíti, az 1. f) pont módosítására a Javaslat 94. §-ával függ össze, míg a 2. pont módosítása a katonai ügyészségi nyomozás kizárólagos hatáskörébe tartozó bûncselekmények felsorolását egészíti ki.

A Javaslat 169. §-a a köztisztviselõk jogállásáról szóló törvénynek a közszolgálati jogviszony megszûnésére vonatkozó szabályait azzal a pontosító rendelkezéssel egészíti ki, hogy az Igazságügyi Minisztériumba beosztott bíró minisztériumi beosztásának megszûnésével a jogszabály erejénél fogva megszûnik a közszolgálati jogviszony is.

A Javaslat 170. §-ának (1) bekezdése sorolja fel azokat a Pp.-beli rendelkezéseket, amelyek a Javaslat elfogadását követõen, 2000. január 1. napján hatályukat veszítik. Néhány rendelkezés csak az ítélõtáblákra vonatkozó szabályozás hatályba lépésével egyidejûleg, 2002. január 1. napján veszíti hatályát. Így a kifogás jogintézményét szabályozó Pp. 259/A. §-a. A Pp.-t módosító jogszabályok egyes rendelkezéseinek hatályon kívül helyezése ugyanígy, két eltérõ idõponthoz kötõdik (170. § (2)-(3) bek.).

A Javaslat 159. §-ának (1) bekezdése a törvény hatályba lépésének napját 2000. január 1-jében határozza meg. A Javaslat 171. §-a sorolja fel a Be. hatályát vesztõ rendelkezéseit, illetve szövegrészeit. A Javaslat szerinti Be. módosítás hatályba lépésével egyidejûleg hatályát veszti továbbá a Btk.-nak a jogszabály megszegésével külföldön tartózkodó vádlottal szemben a büntetés kiszabásának mellõzésére vonatkozó 87/B. §-a és az azt megelõzõ alcím, valamint az ügyészségrõl szóló 1972. évi V. törvény mellékletének 1. g) pontja is.

A Javaslat szerint hatályát veszti a Bjt. és a Bsz. néhány olyan rendelkezése is, amely több ítélõtábla létére utal.

Az Országos Ítélõtábla ügyforgalmának várható alakulását tényszámokból és ezeken alapuló számított értékekbõl kiindulva prognosztizálja a mellékelt 1. számú táblázat, amely az ügyforgalom területi adatait tartalmazza. A 2. számú táblázat - az összehasonlítás érdekében - azt mutatja be, hogy öt ítélõtábla felállítása esetén hogyan alakult volna az ítélõtáblák tervezett illetékességi területéhez igazodóan az ügyforgalom megoszlása.

Az 1. számú táblázat oszlopai a következõ adatokat tartalmazzák:

(1) oszlop: a Legfelsõbb Bírósághoz érkezett polgári, gazdasági, peres és nemperes ügyek száma 1998-ban a (2) oszlop adatai nélkül. Az összesen rovat tényszám, a területi eloszlás a polgári ügyforgalom területi arányainak megfelelõen számított érték. A területi adatok számításánál a polgári ügyszak megyei adatainak területi megoszlását vettük alapul.

(2) oszlop: a Legfelsõbb Bírósághoz 1998-ban érkezett cégügyek, csõd- és felszámolási eljárások száma. Az összesen rovat tényszám, a területi eloszlás adatait az (1) oszlopnál megjelölt módon számítottuk.

(3.a) oszlop: a tervezett hatásköri változás következtében feltehetõen az ítélõtáblára érkezõ ügyek számát és területi eloszlását tartalmazza. Az új hatásköri szabályok alapján a megyei bíróság elõtt induló ügyek számából, 50 %-os fellebbezési arányt feltételezve került kiszámításra az ügymennyiség. Az összesen rovat és valamennyi területi adat számított érték.

(3.b) oszlop: a tervezett értékhatár-változásból adódóan feltehetõen az ítélõtáblára érkezõ ügyek számát és területi eloszlását tartalmazza. A számítások alapját képezte a megyei bíróságok elõtt induló ügyekben érkezett fellebbezések száma, 20 %-os fellebbezési arányt feltételezve. A számítás alapjául az 1993. január 1-jén hatályba lépett hatásköri változás elõtt és azt követõen a helyi bíróságokhoz érkezett ügyek száma szolgált. A helyi bíróságokhoz 1993. január 1. elõtt évente átlagosan 3.000 gazdasági peres ügy érkezett. Az értékhatár 3 millió forintról 10 millió forintra történõ felemelését követõen az érkezett ügyek száma 17.000 fölé emelkedett. 1998-ban 17.000 ügy érkezett. A 3.000 és a 17.000 közötti ügymennyiség különbsége, 14.000 ügy 50 %-áról, 7.000 ügyrõl feltételeztük, hogy a perérték összege az 5 és 10 millió forint közötti sávba esik, vagyis a megyei bíróság elõtt induló ügyek száma ennyivel emelkedik. A fellebbezési arányt átlagosan 20 %-nak feltételezve az ítélõtáblához érkezõ fellebbezett ügyek száma ebben a kategóriában évi 1.400 ügyre becsülhetõ. Az összesen rovat és valamennyi területi adat számított érték.

(4) oszlop: az (1) - (3.b) oszlopok összege. Az összesen rovat és valamennyi területi adat számított érték.

(5) oszlop: a helyi bíróság elõtt induló, elsõ fellebbezési fórumként a megyei bíróságon elbírált büntetõ ügyekbõl fellebbezés során az ítélõtábla elé kerülõ ügyek feltételezett száma. Az ügyszám a második fellebbezésnél 10 %-os fellebbezési arányt feltételezve számított érték. A helyi bíróság elõtt induló ügyek számát a hatásköri változás következtében megyei bíróság elõtt induló ügyek feltételezett számával csökkentettük. Az ügyészségi adatközlés alapján ennek aránya 5 %. Ezt az ügymennyiséget a jelenleg is megyei bíróság elõtt induló ügyek számával csökkentve (ennek arányát e kiemelt ügyeken belül, ugyancsak az adatközlés alapján 6 %-nak tekintettük) megkapjuk azt az ügymennyiséget, amely a késõbbiek során a megyei bíróság elõtt induló teljes ügymennyiség egyik eleme. Ezekben az ügyekben a fellebbezési arányt 10 %-nak feltételezve megkapjuk azt az ügymennyiséget, amely a helyi bíróság elõtt induló ügyekbõl az ítélõtáblához eljut. Ehhez hozzáadva a jelenleg is megyei bíróság elõtt induló ügyek, valamint a katonai tanácsokhoz érkezõ ügyek számát, megkapjuk az ítélõtáblához érkezõ ügyek teljes mennyiségét.

(6) oszlop: a megyei bíróság elõtt induló ügyekbõl fellebbezés során az ítélõtábla elé kerülõ büntetõ ügyek száma. A fellebbezésnél 25 %-os fellebbezési arányt feltételeztünk. Az összesen rovat és valamennyi területi adat számított érték.

(7) oszlop: büntetõ ügyszakban az ítélõtáblához érkezõ ügyek feltételezett számát tartalmazza az (5) és (6) oszlopok összegeként. Az összesen rovat és valamennyi területi adat számított érték. A területi arányok számításánál a büntetõ ügyszak ügyforgalmi adatainak területi eloszlását vettük alapul.

A 2. számú táblázat - az összehasonlítás érdekében - azt mutatja be, hogy az ügyforgalom megoszlása várhatóan hogyan alakult volna öt ítélõtábla felállítása esetén. A polgári ügyszak megjelölés magában foglalja a polgári és a gazdasági ügyek számát, a büntetõ ügyszak adatai a katonai tanácsok ügyforgalmi adatait is tartalmazzák.

1. sz. táblázat

A Debreceni Ítélõtábla

A Gyõri Ítélõtábla

A Pécsi Ítélõtábla

A Szegedi Ítélõtábla

Az Országos Ítélõtábla felállítása esetén 325 fõ elhelyezésével és elsõ felszerelési kiadásaival kell számolni.

Figyelemmel a racionálisabb szervezeti megoldásokra, amely egy intézmény esetén jobban érvényesíthetõ, egy fõre - az eddig alkalmazott 50 négyzetméterrel szemben - 35 négyzetméter terület-igénnyel lehet számolni. Az építési költség 250.000 Ft/négyzetméter. Az ítélõtábla épülete kialakításának költségeit a létszám x 35 négyzetméter x 250.000 Ft számítás adja meg. A 35 szorzótényezõ az egy fõre kalkulált alapterületet jelenti. Ez a nagyságú terület a dolgozószobákon túl tartalmazza a tárgyalótermek, a várakozók, a lépcsõházak, a vizes helyiségek, az irattárak, a irodák, az elõzetes letartóztatásban lévõk elkülönítésére szolgáló szobák, a raktárak, a kazánház stb. alapterületét is. A 250.000 Ft az egy négyzetméterre esõ bruttó épület-beruházási költség (200.000 Ft + áfa).

Az épület használatbavételéhez szükséges eszközöket, az ún. elsõ felszerelést létszám x 1.000 ezer Ft (800 ezer Ft + ÁFA) számítással tervezzük.

Miután a fõvárosban felállítandó ítélõtábla létszámigényét várhatóan nem célszerû csak az itteni bíróságokról biztosítani, számolni kell a vidékrõl felhelyezésre kerülõ dolgozók lakáskérdésének megoldásával is, amelyhez várhatóan mintegy 150,0 millió Ft támogatás szükséges.

A jelenleg hatályos jogszabályok alapján az Országos Ítélõtábla mûködésének éves költségkihatása 325 fõs létszámfejlesztéssel számolva:

A személyi juttatás a rendszeres személyi juttatáson kívül tartalmazza a ruházati költségtérítést (40.000 Ft/fõ/év), az étkezési hozzájárulást (2.000 Ft/fõ/hó), továbbá tapasztalati adatok alapján a napidíjat, a közlekedési költségtérítést, a jubileumi jutalmat, valamint a szakértõk, kirendelt védõk, tanúk részére fizetendõ megbízási díjat és költségtérítést.

A munkaadókat terhelõ járulékok az 1999. évi költségvetési tervezési köriratban rögzített mértékek alapján kerültek kiszámításra.

A dologi kiadások a számításba vettel azonos nagyságrendû, mûködõ bíróságok dologi kiadásai alapján kalkulált összeg (900.000 Ft/fõ/év).

A korábban elfogadott számítási mód (3 tagú tanács/300 ügy) szerint az IM által prognosztizált polgári ügyek feldolgozásához (6837 ügy : 300) 23 tanács, büntetõ ügyek feldolgozásához (3843 ügy : 300) 13 tanács szükséges.

A fentiekre tekintettel, hangsúlyozva, hogy a polgári ügyszakban már elrendelt és a büntetõ ügyszakban a közeljövõben tervezett statisztikai adatfelmérés a számokat módosíthatja, az Országos Ítélõtábla létszáma az alábbiakban adható meg:

A budapesti székhelyû szervezet a Markó u. 27. sz. alatt, bírósági kezelésû épületben nyerne elhelyezést. Egy országos szintû fellebbviteli fõügyészség létesítése esetén szükségszerûen számolni kell a vidékrõl áthelyezésre kerülõ ügyészségi alkalmazottak lakásigényének megoldásával is, amelyhez - az Országos Ítélõtáblához hasonlóan - 40,0 millió Ft támogatás szükséges.

A fellebbviteli fõügyészségen - a hatáskörére vonatkozó törvényi rendelkezések tervezetének ismerete alapján - az ügyészi és nem ügyészi alkalmazottak személyi juttatásai és járulékai az alábbi becsült költségekkel kerültek kiszámításra.

(elsõ felszerelés nélkül)

A Magyar Köztársaság Ügyészségérõl szóló 1972. évi V. törvényt módosító 1997. évi LXX. törvény 8. §-ának - a törvényjavaslat 145. §-ával módosításra kerülõ - (2) bekezdése szerint a Katonai Fellebbviteli Ügyészséget az Országos Ítélõtáblával azonos székhelyen kell felállítani. E rendelkezés szerint a katonai igazságszolgáltatásban egy Katonai Fellebbviteli Ügyészség fog mûködni. Létrehozásának költségkihatása szempontjából nincs jelentõsége a felállításra kerülõ ítélõtáblák, illetve fellebbviteli fõügyészségek számának.

A Katonai Fellebbviteli Ügyészség létszámigénye a következõk szerint került meghatározásra: 1 fõ ügyészségvezetõ, 1 fõ ügyészségvezetõ-helyettes, 2 fõ ügyész, 3 fõ tisztviselõ és 2 fõ fizikai dolgozó (összesen 9 fõ).

A Katonai Fellebbviteli Ügyészség tervezett felállításához az alábbi költségek szükségesek:

A Katonai Fellebbviteli Ügyészség elhelyezésének, illetve elsõ felszerelésének költségigénye:

A Katonai Fellebbviteli Ügyészség felállításának összes tervezett kiadása 113,0 MFt. Elhelyezését a Fõvárosi Fõügyészség Markó utcai székházában lehetne a legcélszerûbben megoldani.

1. A helyi bíróságon dolgozó bírákat megilletõ 10 %-os beosztási pótlék bevezetéséhez - 2000. január 1-jétõl - éves szinten, járulékokkal együtt 470 millió forint szükséges. (A számítás 160 ezer Ft-os bírói illetményalap figyelembevételével történt.)

2. A helyi ügyészségi ügyészek 10 %-os beosztási pótlékának támogatási többletigénye - 665 ügyész alapulvételével - a 2000. január 1-jétõl való bevezetéshez igazodóan: 185,3 millió forint (személyi juttatások 138,3 millió forint, munkáltatót terhelõ járulékok 47,0 millió forint).

3. A bírósági ügyintézõk alkalmazása - a szakirányú fõiskolai képzés megindításának idõpontjára figyelemmel - jelenleg nem tervezhetõ. Legkorábban 2003-tól lehet a tervezett képesítéssel rendelkezõ munkakörök rendszeresítésére számítani (a törvényjavaslat szerint 2002. január 1. napjától a jogi egyetemi végzettséggel rendelkezõk már alkalmazhatók az említett munkakörökben).

Ezért erre vonatkozóan konkrét létszámadatokat és annak pénzügyi kihatását ezidõ szerint nem lehet számszerûsíteni. Az elõzetes elképzelések szerint a meglévõ tisztviselõi állományból évente 100 fõ beiskolázására kerülne sor.

Az új munkakör betöltése esetén a jelenlegi IV. fizetési osztály/fokozatból a III. fizetési osztály/fokozatba történõ átsorolásra van szükség. Így csak az illetménykülönbözet, illetve a javasolt illetményalap 10-15 %-ának megfelelõ összegû munkaköri pótlék tervezése válhat szükségessé.

4. Az igazságügyi alkalmazottak szolgálati jogviszonyáról szóló 1997. évi LXVIII. törvény 6. számú mellékletének módosításával az igazságügyi alkalmazottak vezetõi pótlékának mértéke összhangba kerül az ügyészségi alkalmazottakra vonatkozó szabályozással. Az intézkedésnek közvetlen költségvetési kihatása nincs, mivel az alsó és felsõ határok között megállapított pótlék felsõ határainak minimális emelése elméleti lehetõséget ad arra, hogy a munkáltató a pótlék konkrét összegét ehhez igazodóan állapítsa meg.

A Legfelsõbb Bíróság épületében 1998. végéig - az akkor hatályos eljárásjogi szabályozásra figyelemmel - az ítélõtábla kialakítása teljes egészében befejezõdött, berendezésre került. A beszerzett informatikai eszközöket a fõvárosi helyi bíróságok, a bútorokat a Legfelsõbb Bíróság használja. Figyelemmel az amortizációra, az elsõ felszerelési költség mintegy felét (létszám x 500.000 Ft) kell biztosítani.

A Fõvárosi Ítélõtábla jelenleg a Legfelsõbb Bíróság épületében dolgozó legfelsõbb bírósági dolgozókon és a legfõbb ügyészségi dolgozókon túlmenõen 91 fõ elhelyezésére alkalmas.

Az Igazságügyi Minisztérium által számított ügyforgalmi adatokból kiinduló számítás szerint a Fõvárosi Ítélõtábla létszáma 188 fõ, amelynek befogadására a kialakított épületrész a Legfelsõbb Bíróság létszámának drasztikus csökkentése (átcsoportosítása) nélkül nem elegendõ. Jelenleg azonban nem állnak rendelkezésre adatok arra vonatkozóan, hogy a Legfelsõbb Bíróság jövõbeni feladatainak ellátása - különösen a büntetõ ügyszakban - milyen bírói és alkalmazotti létszámot igényel. Az ítélõtábla felállítására vonatkozó koncepció és az ahhoz mellékelt törvényjavaslat ugyanis a másodfokú hatáskör megszüntetése, mint feladatkört csökkentõ tényezõ mellett, a feladatkört bõvítõ új jogintézmény létrehozását (jogorvoslat a törvényesség érdekében) is tervezik. Jelenleg meg sem becsülhetõ az, hogy az új jogorvoslati eljárás milyen munkateherrel fog járni. Ehhez járul az a kérdés is, hogy az új Be. kétfokú fellebbezési rendszere megvalósul-e. Igenlõ esetben a büntetõ ügyszakban a második fellebbezések elbírálása újabb jelentõs feladatot és munkaterhet ad.

A fentieket figyelembe véve rendkívül bizonytalan, hogy a Legfelsõbb Bíróság épületében a tervezett létszámú Fõvárosi Ítélõtábla megfelelõen elhelyezhetõ-e.

A Baranya Megyei Bírósággal közös épületben az ítélõtábla kialakítása, berendezése 1998. végéig befejezõdött. A beszerzett informatikai eszközöket a helyi bíróságok, a bútorokat a megyei bíróság használja.

A Pécsi Ítélõtábla 55 fõs elhelyezésére a kialakított helyiségek alkalmasak. Amennyiben a Pécsi Fellebbviteli Fõügyészség más épületben kerül elhelyezésre, kb. egyharmaddal növekedhet az elhelyezhetõ létszám.

A Csongrád Megyei Bíróság épületében kerülne elhelyezésre. Feltétele, hogy a Csongrád Megyei Fõügyészség részére elkészüljön a közelben vásárolt épület felújítása, melynek átalakítása ügyészségi célokra még nem kezdõdött meg.

A Bíróságok fejezet költségvetésében kb. 150 millió Ft szükséges a Csongrád Megyei Fõügyészség által használt épület átalakításához és 55 millió Ft az elsõ felszereléshez, berendezéshez, míg az ügyészségnek 500 millió Ft költségvetési támogatásra van szüksége az új épület rekonstrukciójához.

A Szegedi Ítélõtábla 55 fõs elhelyezésére - az ügyészség kiköltözése után - a felszabaduló épületrész alkalmas.

A városi önkormányzat várhatóan folyó év június 30-áig határozatot hoz, mely szerint az un. "Napoleon-házat" térítésmentesen felajánlja az ítélõtábla részére. Ennek az épületnek az átalakítása és felújítása - figyelemmel annak mûemléki jellegére - kb. 450 millió Ft-ba kerül. Az átalakított és felújított épület a tervezett 60 fõ elhelyezésére alkalmas.

Az épület használatba vételéhez szükséges eszközöket, az ún. elsõ felszerelést, létszám x 1.000.000 Ft (800.000 Ft + áfa) számítással tervezzük.

A városi önkormányzattal folyó tárgyalások Debrecenben még nem jártak eredménnyel, tehát épület nem áll rendelkezésre. Az ítélõtábla épülete kialakításának költségeit a létszám x 50 négyzetméter x 250.000 Ft számítás adja meg. Az 50 szorzótényezõ az egy fõre kalkulált alapterületet jelenti. Ez a nagyságú terület a dolgozószobákon túl tartalmazza a tárgyalótermek, a várakozók, a lépcsõházak, a vizes helyiségek, az irattárak, a irodák, az elõzetes letartóztatásban lévõk elkülönítésére szolgáló szobák, a raktárak, a kazánház stb. alapterületét is. A 250.000 Ft az egy négyzetméterre esõ bruttó épület-beruházási költség (200.000 Ft + áfa).

A már említettek figyelembevételével 80 fõ elhelyezésével kell számolni. A beruházási és elsõ felszerelési költségeket a Gyõri Ítélõtáblánál említett módon kell kiszámítani (80 fõ esetében 1 milliárd Ft + 80 millió Ft).

A költségek a Fõvárosi és a Pécsi Ítélõtábla esetében - figyelemmel az 1998. évben biztosított elõirányzatra - csak az 500 ezer Ft/fõ-vel számított elsõ felszerelés költségeit tartalmazzák.

A többi ítélõtábla esetében az elhelyezés költsége mellett számításba vett elsõ felszerelés költsége 1.000.000 Ft/fõ.

A jelenleg hatályos jogszabályok alapján az ítélõtáblák mûködésének éves költségei:

A személyi juttatás a rendszeres személyi juttatáson kívül tartalmazza a ruházati költségtérítést (40.000 Ft/fõ/év), az étkezési hozzájárulást (2.000 Ft/fõ/hó), továbbá tapasztalati adatok alapján a napidíjat, a közlekedési költségtérítést, a jubileumi jutalmat, valamint a szakértõk, kirendelt védõk, tanúk részére fizetendõ megbízási díjat és költségtérítést.

A munkaadókat terhelõ járulékok az 1999. évi költségvetési tervezési köriratban rögzített mértékek alapján kerültek kiszámításra.

A dologi kiadások a számításba vettel azonos nagyságrendû, mûködõ bíróságok dologi kiadásai alapján kalkulált összeg (900.000 Ft/fõ/év).

* Megjegyezzük, amennyiben nem a Legfelsõbb Bíróság épületében kerül elhelyezésre a Fõvárosi Ítélõtábla, abban az esetben a létszámfejlesztés 50 fõvel növekszik, melynek éves költségei:

A korábban elfogadott számítási mód (3 tagú tanács/300 ügy) szerint az IM által prognosztizált polgári ügyek feldolgozásához (6837 ügy : 300) 23 tanács, büntetõ ügyek feldolgozásához (3843 ügy : 300) 13 tanács szükséges. A kisebb ítélõtáblákon a tanácsokat úgy kell kialakítani, hogy részint a szükséges szakosodást, kijelöléseket, részint a váratlan kieséseket is pótolni lehessen.

A fentiekre tekintettel, hangsúlyozva, hogy a polgári ügyszakban már elrendelt és a büntetõ ügyszakban a közeljövõben tervezett statisztikai adatfelmérésünk a számokat módosíthatja, az öt ítélõtábla létszáma az alábbiakban adható meg:

A Fõvárosi Bíróság kezelésében lévõ Budapest V., Markó u. 27. sz. alatti épületben hozható létre, az 1998. évi költségvetésben biztosított - de év végi pénzmaradványként elvont - folyó áron számított 300 millió forint újbóli engedélyezésével.

Az elsõ felszerelés költsége (42 fõ x 1.000.000 Ft) 42,0 millió forint.

A Pécsi Ítélõtáblával és a Baranya Megyei Bírósággal közös épületben létrehozható az eredeti tervek szerint, a "Bíróságok" fejezet költségvetésében biztosított forrás felhasználásával.

Az elsõ felszerelés költsége 25,0 millió forint.

A Csongrád Megyei Bíróság az OIT 76/1998. (VII.1.) sz. határozatában kapott felhatalmazás alapján 1998. szeptemberében MEGÁLLAPODÁS-t kötött a Legfõbb Ügyészséggel a Szegedi Fellebbviteli Fõügyészséget is magában foglaló szegedi székhelyû ügyészségi szervezetek új elhelyezésérõl. A MEGÁLLAPODÁS akkor lép hatályba, amikor a Csongrád Megyei Bíróság az ügyészi szervek együttes elhelyezésére szolgáló, Szeged, Takaréktár u. 7. sz. alatti társasház 494/1000-ed részét a Legfõbb Ügyészségnek birtokba adja, és a vagyonkezelõi szerzõdést a Kincstári Vagyoni Igazgatósággal megköti.

Ezen MEGÁLLAPODÁS-ban foglaltak teljesülése esetén a Szegedi Fellebbviteli Fõügyészség létrehozásának nincs helyiségigénye.

Az elsõ felszerelés költsége 26,0 millió forint.

A Gyõri Ítélõtáblával közös épületben célszerû létrehozni. Amennyiben ez nem lehetséges, akkor a költségigény:

25 fõ x 30 négyzetméter x 250.000 Ft/négyzetméter = 187,5 millió forint

Az elsõ felszerelés költsége 25,0 millió forint.

Az Ítélõtáblával közös épületben történõ elhelyezés lenne a legcélravezetõbb. Ha bármilyen ok miatt ez nem valósítható meg, akkor 29 fõt és a gyõri számítási módot alapul véve 217,5 millió forintra van szükség.

Az elsõ felszerelés költsége 29,0 millió forint.

A fõügyészségi épületek kialakításának költségeit a létszám x 30 négyzetméter x 250.000.-Ft számításával terveztük. Az egy fõre figyelembevett terület a dolgozószobákon túl tartalmazza a várakozók, lépcsõházak, mosdóhelyiségek, raktárak és egyéb, az üzemeltetést kiszolgáló helyiségek alapterületét is. A 250 000 forint az egy négyzetméterre esõ bruttó épületberuházási költség. A szükséges elsõ felszerelések összegét - tapasztalati adatokon alapuló - 1,0 millió forint és a tervezett létszám szorzatának összege adja.

A fentiekre figyelemmel számításba vehetõ beruházási költségek a

Az öt fellebbviteli fõügyészség elõzetes számított létszáma 147 fõ (61 fõ ügyész, 86 fõ nem ügyész).

A 147 fõ ügyészségi alkalmazott mûködési költségvetési igénye:

A fellebbviteli fõügyészségek létszámigényét - öt fellebbviteli fõügyészségre számítva - az alábbi táblázat mutatja be:

A Katonai Fellebbviteli Ügyészség létszámigénye a következõk szerint került meghatározásra: 1 fõ ügyészségvezetõ, 1 fõ ügyészségvezetõ-helyettes, 2 fõ ügyész, 3 fõ tisztviselõ és 2 fõ fizikai dolgozó (összesen 9 fõ).

A Katonai Fellebbviteli Ügyészség tervezett felállításához az alábbi költségek szükségesek:

A Katonai Fellebbviteli Ügyészség elhelyezésének, illetve elsõ felszerelésének költségigénye:

A Katonai Fellebbviteli Ügyészség felállításának összes tervezett kiadása 113,0 MFt. Elhelyezését a Fõvárosi Fõügyészség Markó utcai székházában lehetne a legcélszerûbben megoldani.

millió Ft

millió Ft

Az igazságügyi reform során készített - az ítélõtáblák létrehozásának kiadásaira vonatkozó, mellékelt - számítások szerint a három ítélõtábla felállítása összesen 2.123,1 millió Ft költségvetési támogatást igényelt. Az Országos Igazságszolgáltatási Tanács tájékoztatása szerint ebbõl 1998. évre 1.412,4 millió Ft, 1999. évre pedig 710,7 millió Ft-ra lett volna szükség.

A három ítélõtábla bírói létszámát az igazságügyi reform - a melléklet szerinti megoszlásban - 63 fõben jelölte meg, az igazságügyi alkalmazottak létszáma pedig 95 fõben került meghatározásra.

A fentiekre figyelemmel a VI. Bíróságok fejezet 1998. évi költségvetése a három ítélõtábla felállítására 1.082,4 millió Ft-ot határozott meg. Ez az összeg fedezetet biztosított

- a törvényjavaslattal benyújtott számításnak megfelelõen 12 állás - július 1-jei hatályú - rendszeresítéséhez szükséges 12,9 millió Ft személyi juttatásra, 5,5 millió Ft munkaadói járulékra, 4 millió Ft dologi kiadásra, és 130 millió Ft elsõ felszerelési kiadásra, valamint

- az elhelyezési kiadásokra a törvényjavaslatban szereplõ 1.260,0 millió Ft egyéb központi beruházási elõirányzattal szemben 930,0 millió Ft összegben.

A Fõvárosi Ítélõtábla elhelyezése céljából a Legfelsõbb Bíróság épületének tetõtér beépítése 1998 végére elkészült.

A Pécsi Ítélõtábla elhelyezését a Baranya Megyei Bíróság elhelyezésével együtt - épületvásárlással és annak átalakításával - oldotta meg az OIT. (A Baranya Megyei Bíróság átmenetileg bérelt épületben került elhelyezésre, elhelyezésének végleges megoldása az 1099/1996. (X.1.) Korm. határozat szerint kiemelt feladat volt). A Szegedi Ítélõtábla elhelyezésének megoldását nehezítette az a körülmény, hogy a döntés elõkészítés során felajánlott épület megszerzésének objektív akadályai merültek fel, így más megoldást kellett keresni. Az ítélõtábla helyiségei ezért 1998. év végéig nem készülhettek el, átmenetileg (kb. fél évig) a Csongrád Megyei Bíróság épületében kényszerült volna mûködni. A tervek szerint a Csongrád megyei ügyészi szervek új épületben a megyei bíróság szomszédságában nyernek elhelyezést. Az ingatlant az OIT megvásárolta, az átalakítás tervei elkészültek, az építési engedélyt megszerezték, a kivitelezési munkák azonban már nem kezdõdtek meg. A Szegedi Ítélõtábla végleges elhelyezése az ügyészi szervek elköltözése után biztosítható.

Az ítélõtáblák részére összesen 202,0 millió Ft értékû tárgyi eszköz került beszerzésre. Tekintettel arra, hogy az ítélõtáblák 1999. január 1-jével nem kezdték meg mûködésüket, a részükre beszerzett felszerelési tárgyak az OIT elnökének az OIT által jóváhagyott döntése alapján a helyi bíróságok ellátottsági színvonalának növelése érdekében kerültek átcsoportosításra.

A második ütemben felállítani tervezett Debreceni Ítélõtábla ideiglenes elhelyezésére szánt épületet az eredeti terveknek megfelelõen 1999-tõl a megyei bíróság használja. A Gyõri Ítélõtábla elhelyezésére ez idõ szerint nincs megoldás. A két ítélõtábla létesítésére - az önkormányzatokkal eddig folytatott tárgyalásokra alapozva - az OIT a döntéstõl számított 20 hónapon belül biztosítana helyet. Mai áron - a pécsi és a szegedi tapasztalatok alapján - egy-egy ítélõtábla épülete és felszerelése 600-600 millió Ft-ba kerülne.

A három fellebbviteli fõügyészség (fõvárosi, pécsi, szegedi) ügyészi létszámát az igazságügyi reform 51 fõben jelölte meg, a következõ megoszlásban:

a) a Fõvárosi Fellebbviteli Fõügyészség: 22 fõ (ebbõl 1 fõügyész, 2 fõügyész-helyettes, 2 osztályvezetõ ügyész),

b) Szegedi Fellebbviteli Fõügyészség: 17 fõ (ebbõl 1 fõügyész, 2 fõügyész-helyettes, 1 osztályvezetõ ügyész),

c) Pécsi Fellebbviteli Fõügyészség: 12 fõ (ebbõl 1 fõügyész, 2 fõügyész-helyettes, 1 osztályvezetõ ügyész).

E három fellebbviteli fõügyészség nem ügyész ügyészségi alkalmazottainak létszáma 67 fõben került meghatározásra. A létszámigény kialakításánál a táblabírák számát és várható munkaterhét vette alapul a Legfõbb Ügyészség.

A Katonai Fellebbviteli Ügyészség létesítésénél 1 vezetõ ügyésszel, 1 vezetõ-helyettes ügyésszel, 2 ügyésszel és 5 ügyészségi alkalmazottal számoltak. Az 1998. évi költségvetés - július 1. napjától - az említett három fellebbviteli fõügyészségre összesen 15 álláshely (3 fellebbviteli fõügyészi, 6 tisztviselõi, 3 gépkocsivezetõi és 3 egyéb fizikai álláshely) bérfedezetét és járulékos költségeit biztosította.

A tárgyi feltételek vonatkozásában: a Kormány döntése alapján elsõ ütemben felállítani tervezett három fellebbviteli fõügyészségbõl a két vidéki fõügyészséget az ítélõtáblákkal együtt kellett volna elhelyezni és az ahhoz szükséges pénzügyi fedezetet a bíróságok költségvetésébe kellett betervezni.

Ennek megfelelõen a Pécsett felállítandó ítélõtábla és fellebbviteli fõügyészség épületének kialakítására 100 millió Ft, a szegedi székhelyû ítélõtábla és fellebbviteli fõügyészség kialakítására 500 millió Ft elõirányzat a bíróságok 1998. évi költségvetésében szerepelt.

A fõügyészségek elhelyezéséhez szükséges irodák kialakítása a bíróság részérõl egyik helyen sem történt meg.

A Budapest székhelyû Fellebbviteli Fõügyészség elhelyezési költsége az ügyészség 1998. évi költségvetésében került megtervezésre 216 millió Ft összegben. Az összeg felhasználására nem került sor, mivel a fellebbviteli fõügyészség tervezett helyén jelenleg még a Fõvárosi Fõügyészség mûködik, annak új helyre költözése várhatóan a 2000. év elején valósulhat meg.

Mindhárom fellebbviteli fõügyészség ún. elsõ készletének (irodabútor, iroda és számítástechnikai eszközök, stb.) beszerzésére az 1998. évi ügyészségi költségvetés a piaci árak alapulvételével végzett számítások alapján - a bíróságokkal egyeztetve - (pl. elhelyezés: fõ x 30 négyzetméter x 150.000 Ft, berendezés: fõ x 930.000 Ft) 91 millió Ft elõirányzatot tartalmazott, amelybõl 20 millió Ft felhasználása történt meg. A fellebbviteli fõügyészségek részére beszerzett eszközöket az illetékes megyei fõügyészségek vették használatba, ezzel némileg javítva az egyébként hiányos eszköz-ellátottságukat.

Az 1998. évi költségvetésben július 1-tõl 15 fõ létszám - elõrehozott - engedélyezésére került sor a mûködés megkezdéséhez szükséges elõkészítési munkák elvégzésére 21 millió Ft összegben. Az engedélyezett létszám éves szintû bérkihatásának szintrehozására az 1999. évi költségvetésben már nem került sor. Így ez változatlanul csak 5 hónapra engedélyezett mértékben szerepel az ügyészség költségvetésében.

A késõbbi idõpontban felállítani tervezett további két fellebbviteli fõügyészség közül - a korábban folytatott egyeztetések alapján - a Debreceni Fellebbviteli Fõügyészség elhelyezése látszott közelebbi megoldásnak, közös elhelyezésû épületben, átmeneti megoldásként és saját pénzforrásokból.

Összegezve: A fellebbviteli fõügyészségek mûködésének 1999. január 1-jei megkezdése érdekében a Legfõbb Ügyészség részérõl a személyi intézkedések idõben megtörténtek, így mûködésük megkezdéséhez a személyi feltételek biztosítottak voltak.

Mindez nem mondható el a tárgyi feltételek megteremtését illetõen, mivel a mûködéshez szükséges helyiségek biztosítása - az ügyészségen kívül álló okokból - nem történt meg.

Számításaink azzal a feltételezéssel készültek, hogy az ítélõtáblák 1999. január 1-tõl kezdik meg mûködésüket.