Magyar Köztársaság Kormánya

T/1280. számú
törvényjavaslat

a gyermekgondozási díj bevezetésével összefüggõ törvénymódosításokról

Elõadó: Harrach Péter
szociális és családügyi miniszter

Budapest, 1999. május


1999. évi ....... törvény
a gyermekgondozási díj bevezetésével összefüggõ törvénymódosításokról
A kötelezõ egészségbiztosítás ellátásairól szóló
1997. évi LXXXIII. törvény módosítása

1.

A kötelezõ egészségbiztosítás ellátásairól szóló, az 1998. évi LXVIII. törvénnyel módosított 1997. évi LXXXIII. törvény (a továbbiakban: Ebt.) 39. -a helyébe a következõ rendelkezés lép:

"39. (1) Az, aki ugyanazon biztosítási jogviszony alapján egyidejûleg táppénzre vagy baleseti táppénzre és terhességi-gyermekágyi segélyre, illetõleg gyermekgondozási díjra is jogosult, választása szerint csak az egyik ellátást veheti igénybe.

(2) Az, aki egyidejûleg gyermekgondozási segélyre, gyermeknevelési támogatásra (a továbbiakban együtt: gyermekgondozási támogatás) és az (1) bekezdés szerinti ellátásokra is jogosult, választása szerint csak az egyik ellátást veheti igénybe.

(3) A szülõk közös háztartásában élõ gyermeke után egyidejûleg csak az egyik szülõ jogosult táppénzre, gyermekgondozási díjra.

(4) Ha a szülõk a közös háztartásban élõ gyermek(ek) után egyidejûleg jogosultak lennének az (1) bekezdés szerinti ellátások és a gyermekgondozási támogatás bármelyik formájára, úgy - kivéve az (5) bekezdésben foglalt esetet - pénzbeli ellátást választásuk szerint csak egy jogcímen és csak az egyik szülõ részére lehet megállapítani.

(5) Ha a közös háztartásban élõ gyermek után az egyik szülõ (1) bekezdés szerinti ellátást, vagy gyermekgondozási támogatást vesz igénybe, úgy a másik szülõ gyermekápolási táppénzre szerezhet jogosultságot, feltéve, hogy az ellátások nem ugyanazon gyermek után kerülnek megállapításra."

2.

Az Ebt. 40. -a (2) bekezdésének a) pontja helyébe a következõ rendelkezés lép:

[A terhességi-gyermekágyi segélyre jogosultsághoz szükséges elõzetes 180 napi biztosítási idõbe be kell számítani]

"a) a biztosítás megszûnését követõ táppénz, baleseti táppénz, terhességi-gyermekágyi segély, gyermekgondozási díj, gyermekgondozási segély folyósításának az idejét,"

3.

Az Ebt. V. fejezete a következõ új címmel és 42/A-42/D. -okkal egészül ki:

"Gyermekgondozási díj

42/A. (1) Gyermekgondozási díjra jogosult

a) a biztosított szülõ, ha a gyermekgondozási díj igénylését - a gyermeket szülõ anya esetén a szülést - megelõzõen két éven belül 180 napon át biztosított volt,

b) a terhességi-gyermekágyi segélyben részesült anya, akinek a biztosítási jogviszonya a terhességi-gyermekágyi segély igénybevételének idõtartama alatt megszûnt, feltéve, hogy a terhességi-gyermekágyi segélyre való jogosultsága a biztosítási jogviszonyának fennállása alatt keletkezett és a szülést megelõzõen két éven belül 180 napon át biztosított volt,

és a gyermeket saját háztartásában neveli.

(2) Az (1) bekezdés a) pontjának alkalmazásakor szülõ alatt érteni kell

a) a vér szerinti és az örökbefogadó szülõt, továbbá a szülõvel együtt élõ házastársat,

b) azt a személyt, aki a saját háztartásában élõ gyermeket örökbe kívánja fogadni és az erre irányuló eljárás már folyamatban van,

c) a gyámot.

(3) Az (1) bekezdés a) pontja szerinti esetben jogosultnak kell tekinteni azt a szülõt is, akinek a biztosítási jogviszonya a gyermekgondozási díj igénybevételének idõtartama alatt megszûnik.

(4) A gyermekgondozási díjra történõ jogosultsághoz szükséges elõzetes 180 napi biztosítási idõbe be kell számítani

a) a biztosítás megszûnését követõ táppénz, baleseti táppénz, terhességi-gyermekágyi segély idejét,

b) a felsõfokú oktatási intézmény nappali tagozatán egy évnél hosszabb ideig folytatott tanulmány idejét.

42/B. A gyermekgondozási díj a terhességi-gyermekágyi segélyre jogosító idõtartam leteltét követõ naptól (a továbbiakban: a jogosultság kezdõ napja) a gyermek második életévének betöltéséig jár. Ha a gyermeket szülõ nõ - ide értve a gyermeket örökbe fogadni szándékozó nõt is - meghal, vagy a gyermek nem az õ háztartásában nevelkedik, úgy a gyermekgondozási díj az arra jogosult személynek a terhességi-gyermekágyi segélyre jogosító idõtartamra, illetõleg annak fennmaradó részére is jár.

42/C. Nem jár a gyermekgondozási díj, ha

a) a jogosult bármilyen jogviszonyban díjazás - ide nem értve a szerzõi jog védelme alatt álló alkotásért járó díjazást - ellenében munkát végez, vagy hatósági engedélyhez kötött keresõtevékenységét személyesen folytatja;

b) a jogosult - munkavégzés nélkül - megkapja teljes keresetét;

c) a jogosult egyéb rendszeres pénzellátásban részesül [1993. évi III. törvény 4. (1) bek. i) pont];

d) a gyermeket - a külön jogszabályban foglaltak szerint - ideiglenes hatállyal elhelyezték, átmeneti vagy tartós nevelésbe vették, továbbá ha harminc napot meghaladóan bentlakásos szociális intézményben helyezték el;

e) a gyermeket napközbeni ellátást biztosító intézményben (bölcsõde, családi napközi, házi gyermekfelügyelet) helyezték el, ide nem értve a rehabilitációs, habilitációs foglalkozást nyújtó intézményi elhelyezést;

f) a jogosult elõzetes letartóztatásban van, vagy szabadságvesztés, elzárás büntetését tölti.

42/D. (1) A gyermekgondozási díj a naptári napi átlagkereset 70 %-a, azonban havonta legfeljebb az igénybevétel kezdõ idõpontjában érvényes minimálbér kétszerese.

(2) A gyermekgondozási díj alapjául szolgáló naptári napi átlagkeresetet a táppénzre vonatkozó rendelkezések szerint kell megállapítani, ha

a) az anya gyermekgondozási segély, vagy gyermekgondozási díj folyósítása alatt szül, vagy a szülés napját megelõzõ két éven belül legalább 180 naptári napi keresettel rendelkezik;

b) az a) pontba nem tartozó jogosult az igénybevétel napját megelõzõ két éven belül legalább 180 naptári napi keresettel rendelkezik.

(3) A (2) bekezdésben nem említett jogosult gyermekgondozási díjának naptári napi összegét a jogosultság kezdõ napján érvényes minimálbér kétszerese harmincad részének figyelembevételével kell megállapítani. Ha azonban a biztosított egészségbiztosítási járulék alapját képezõ jövedelme, illetve a munkanélküli ellátás alapját képezõ jövedelme a minimálbér kétszeresét nem éri el, a tényleges jövedelmet kell figyelembe venni.

(4) Ha a gyermekgondozási díjat ugyanazon gyermek után és ugyanazon személy számára ismételten állapítják meg, úgy a díj összege azonos lesz az elsõ ízben megállapított gyermekgondozási díj összegével."

4.

Az Ebt. 46. -a (7) bekezdésének második mondata helyébe a következõ rendelkezés lép:

"A 30 napi megszakítás idõtartamába nem számít be a táppénz, a baleseti táppénz, a terhességi-gyermekágyi segély, a gyermekgondozási díj, a gyermekgondozási segély folyósításának az ideje."

5.

(1) Az Ebt. 62. -ának (1) bekezdése helyébe a következõ rendelkezés lép:

"(1) A terhességi-gyermekágyi segély, a gyermekgondozási díj és a táppénz iránti igényt a biztosítottnak a biztosítás fennállása alatt és megszûnése után a munkáltatójánál kell bejelentenie."

(2) Az Ebt. 62. -a (4) bekezdésének felvezetõ mondata helyébe a következõ rendelkezés lép:

"A terhességi-gyermekágyi segély, a gyermekgondozási díj és a táppénz iránti igényt"

(3) Az Ebt. 62. -ának (7) bekezdése helyébe a következõ rendelkezés lép:

"(7) A terhességi-gyermekágyi segélyt, a gyermekgondozási díjat havonta utólag kell folyósítani a (4) bekezdés a)-b) pontjában említett esetben a munkabér (munkadíj) végelszámolásakor. Ha a gyermekgondozási díjat a MEP folyósítja, azt a tárgyhót követõ hónap 10. napjáig kell kiutalni."

6.

Az Ebt. 63. -a (1) bekezdésének elsõ mondata helyébe a következõ rendelkezés lép:

"Annak, aki egyidejûleg több biztosítással járó jogviszonyban kötelezett egészségbiztosítási járulék fizetésére, a táppénz, illetõleg a terhességi-gyermekágyi segély, vagy a gyermekgondozási díj iránti igényét annak a munkáltatónak kell elbírálni és az ellátást folyósítani, amelyiknél társadalombiztosítási kifizetõhely mûködik."

7.

Az Ebt. 72. -a helyébe a következõ rendelkezés lép:

"72. A jogalap nélkül felvett ellátás - ide nem értve a gyermekgondozási díjat - visszafizetése, a magánszemélyt terhelõ megtérítés, továbbá eljárási költség megtérítése címén megállapított összeget méltányos esetben - ha jogszabály eltérõen nem rendelkezik - a MEP vezetõje, vasutas dolgozók esetén a Vasutas Társadalombiztosítási Igazgatóság vezetõje mérsékelheti, illetõleg elengedheti."

8.

Az Ebt. 83. -a (2) bekezdésének l) pontja helyébe a következõ rendelkezés lép:

[Felhatalmazást kap a Kormány]

"l) a kifizetõhellyel nem rendelkezõ munkáltatóknak a táppénz igénybejelentésével kapcsolatos kötelezettségei, továbbá a kifizetõhelyeknek a terhességi-gyermekágyi segély, a gyermekgondozási díj, a táppénz, a baleseti táppénz megállapítására, folyósítására és elszámolására vonatkozó feladatai,"

[meghatározására]

A Munka Törvénykönyvérõl szóló
1992. évi XXII. törvény módosítása

9.

(1) A Munka Törvénykönyvérõl szóló többször módosított 1992. évi XXII. törvény (a továbbiakban: Mt.) 138. -a (2) bekezdésének c) pontja helyébe a következõ rendelkezés lép:

[A szülési szabadság megszûnik]

"c) ha a gyermeket - a külön jogszabályban foglaltak szerint - ideiglenes hatállyal elhelyezték, átmeneti vagy tartós nevelésbe vették, továbbá harminc napot meghaladóan bentlakásos szociális intézményben helyezték el, a gyermek elhelyezését követõ napon."

(2) Az Mt. 138. -a a következõ új (3) bekezdéssel egészül ki, egyidejûleg a (3)-(5) bekezdés számozása (4)-(6) bekezdésre módosul:

"(3) A (2) bekezdés b)-c) pontjában megjelölt esetben a szülési szabadság idõtartama - a szülést követõen - hat hétnél rövidebb nem lehet."

(3) Az Mt. 138. -a - (2) bekezdéssel módosított - (5) bekezdése helyébe a következõ rendelkezés lép:

"(5) A munkavállalót fizetés nélküli szabadság illeti meg

a) a gyermek harmadik életéve betöltéséig a gyermek gondozása céljából;

b) a gyermek tizennegyedik életéve betöltéséig, ha a munkavállaló a gyermek gondozása céljából gyermekgondozási segélyben részesül;

c) a gyermek tizenkettedik életéve betöltéséig a gyermek betegsége esetén, az otthoni ápolás érdekében."

A társadalombiztosítás ellátásaira és a magánnyugdíjra
jogosultakról, valamint e szolgáltatások fedezetérõl szóló
1997. évi LXXX. törvény módosítása

10.

A társadalombiztosítás ellátásaira és a magánnyugdíjra jogosultakról, valamint e szolgáltatások fedezetérõl szóló többször módosított 1997. évi LXXX. törvény (a továbbiakban: Tbj.) 8. -a a) pontjának 1. alpontja helyébe a következõ rendelkezés lép:

[Szünetel a biztosítás a fizetés nélküli szabadság, vagy a munkavégzési kötelezettség alóli mentesítés, valamint az igazolatlan távollét idõtartama alatt, kivéve]

"1. ha a fizetés nélküli szabadságot három évesnél fiatalabb gyermek gondozása, vagy tizennégy évesnél fiatalabb gyermek után járó gyermekgondozási segélyre való jogosultság, illetõleg tizenkét évesnél fiatalabb beteg gyermek otthoni ápolása címén vették igénybe."

11.

A Tbj. 9. -a (3) bekezdésének a) pontja helyébe a következõ rendelkezés lép:

[Az 5. (1) bekezdésének g) pontjában és (2) bekezdésében említett személy biztosítása - a 7. (1) bekezdésében említett idõszakon belül - akkor is fennáll, ha]

"a) táppénzben, baleseti táppénzben, terhességi-gyermekágyi segélyben, gyermekgondozási díjban,"

[részesül]

12.

A Tbj. 14. -a (2) bekezdésének b) pontja helyébe a következõ rendelkezés lép:

[Egészségbiztosítási ellátások:]

"b) pénzbeli ellátások:

ba) terhességi-gyermekágyi segély,

bb) gyermekgondozási díj,

bc) táppénz;"

13.

(1) A Tbj. 26. -ának (1) bekezdése helyébe a következõ rendelkezés lép:

"(1) A gyermekgondozási díjban, gyermekgondozási segélyben, gyermeknevelési támogatásban, ápolási díjban részesülõ személy a díj, segély, támogatás összege után nyugdíjjárulékot (ide értve a tagdíjat is) fizet."

(2) A Tbj. 26. -a (4) bekezdésének elsõ mondata helyébe a következõ rendelkezés lép:

"A gyermekgondozási segély, gyermekgondozási díj után a foglalkoztatót [4. a) pont, 5. alpont] terhelõ nyugdíjbiztosítási járulékot a központi költségvetés fizeti."

14.

A Tbj. 28. -a (1) bekezdésének a) pontja helyébe a következõ rendelkezés lép:

[A 27. -ban meghatározott járulékalap alsó és a 24. -ban meghatározott felsõ határát azzal az idõszakkal arányosan (a minimálbér harmincad részével, illetve a járulékfizetési felsõ határ napi összegével) csökkenteni kell, amely alatt a társas vállalkozó]

"a) táppénzben, terhességi-gyermekágyi segélyben, gyermekgondozási díjban, gyermekgondozási segélyben, baleseti táppénzben, gyermeknevelési támogatásban, ápolási díjban részesül - kivéve, ha a gyermekgondozási segély, a gyermeknevelési támogatás, az ápolási díj folyósításának idõtartama alatt vállalkozói tevékenységét személyesen folytatja -,"

15.

A Tbj. 29. -a (4) bekezdésének a) pontja helyébe a következõ rendelkezés lép:

[Az egyéni vállalkozó a minimálbér alapulvételével nem köteles társadalombiztosítási járulékot, nyugdíj- és egészségbiztosítási járulékot fizetni arra az idõtartamra, amelynek tartama alatt]

"a) táppénzben, terhességi-gyermekágyi segélyben, gyermekgondozási díjban, baleseti táppénzben, gyermekgondozási segélyben, gyermeknevelési támogatásban, ápolási díjban részesül - kivéve, ha a gyermekgondozási segély, a gyermeknevelési támogatás, az ápolási díj folyósításának idõtartama alatt vállalkozói tevékenységét személyesen folytatja -,"

Az egészségügyi hozzájárulásról szóló
1998. évi LXVI. törvény módosítása

16.

Az egészségügyi hozzájárulásról szóló - az 1998. évi XCI. törvénnyel módosított - 1998. évi LXVI. törvény (a továbbiakban: Eho.) 5. -a (1) bekezdésének a) pontja helyébe a következõ rendelkezés lép:

[Nem kell megfizetni a százalékos mértékû egészségügyi hozzájárulást a következõ jogcímeken keletkezõ jövedelmek után:]

"a) táppénz, baleseti táppénz, terhességi-gyermekágyi segély, gyermekgondozási díj,"

17.

Az Eho. 7. -a (1) bekezdésének a) pontja helyébe a következõ rendelkezés lép:

[Nem kell megfizetni a tételes egészségügyi hozzájárulást]

"a) a táppénz, a baleseti táppénz, a terhességi-gyermekágyi segély, a gyermekgondozási díj folyósításának,"

[idõtartama alatt]

A társadalombiztosítási nyugellátásról szóló
1997. évi LXXXI. törvény módosítása

18.

A társadalombiztosítási nyugellátásról szóló, többször módosított 1997. évi LXXXI. törvény 38. -a (1) bekezdésének e) pontja helyébe a következõ rendelkezés lép:

[Szolgálati idõként kell továbbá figyelembe venni]

"e) a táppénz (betegszabadság), a baleseti táppénz, a terhességi-gyermekágyi segély, továbbá a gyermekgondozási díj idõtartamát, feltéve, hogy az 1999. december 31. után megállapított gyermekgondozási díj esetében az elõírt nyugdíjjárulékot megfizették,"

A társadalombiztosítás pénzügyi alapjairól és azok
1993. évi költségvetésérõl szóló 1992. évi LXXXIV. törvény módosítása

19.

(1) A társadalombiztosítás pénzügyi alapjairól és azok 1993. évi költségvetésérõl szóló, többször módosított 1992. évi LXXXIV. törvény (a továbbiakban: Tbp.) 4. -a (3) bekezdése b) pontjának 4. alpontja helyébe a következõ rendelkezés lép:

[A kiadások fedezetét a következõ bevételek képezik:

b) a biztosítotti nyugdíjjárulék, ide értve]

"4. a gyermekgondozási díj, a gyermekgondozási segély, a gyermeknevelési támogatás, az ápolási díj után fizetett nyugdíjjárulékot;"

(2) A Tbp. 4. -a (3) bekezdése e) pontjának 1. alpontja helyébe a következõ rendelkezés lép:

[A kiadások fedezetét a következõ bevételek képezik:

e) a központi költségvetési hozzájárulások, támogatások, ide értve]

"1. a gyermekgondozási díjban és a gyermekgondozási segélyben részesülõk után a központi költségvetés által fizetett nyugdíjbiztosítási járulékot,"

20.

(1) A Tbp. 5. -a (1) bekezdésének b) pontja helyébe a következõ rendelkezés lép:

[Az Egészségbiztosítási Alap]

"b) az egészségbiztosítás pénzbeli ellátásai, ide értve a terhességi-gyermekágyi segély, a gyermekgondozási díj, a táppénz, a betegséggel kapcsolatos segélyek és kártérítési járadékok,"

[kiadásainak fedezetére szolgál.]

(2) A Tbp. 5. -a (3) bekezdésének f) pontja helyébe a következõ rendelkezés lép:

[A kiadás fedezetét a következõ bevételek képezik:]

"f) a központi költségvetésbõl származó hozzájárulások, térítések, ide értve a gyermekgondozási díjjal, a terhesség megszakítással kapcsolatos költségvetési térítés, és egyéb, a törvényben elõírt költségvetési támogatások, térítések összegét;"

21.

(1) Ez a törvény 2000. január 1-jén lép hatályba.

(2) E törvény hatálybalépésével egyidejûleg az Mt.

a) 90. -a (1) bekezdésének b) pontjában a zárójelben lévõ "138. (4) bekezdés a) pont, 139. " szövegrész helyébe a "138. (5) bekezdés c) pont, 139. " szövegrész,

b) 90. -a (1) bekezdésének c) pontjában a zárójelben lévõ "138. (4) bekezdés b) pont" szövegrész helyébe a "138. (5) bekezdés a)-b) pontjai" szövegrész,

c) 130. -a (2) bekezdésének c) pontjában a "tizenkét" szó helyébe a "tizennégy" szó

lép.

Általános indokolás

A gyermekgondozási díj ismételt bevezetésének elsõdleges célja a népesedési mutatók kedvezõbb irányú befolyásolása. A gyermeket nevelõ családok támogatásának e formája a születésszám növelését azoknál a családoknál kívánja ösztönözni, ahol a gyermekvállalás miatt jelentõsebb jövedelem-kieséssel kell számolni. A termékenységi mutatók kedvezõ változása azonban csak akkor várható, ha az új ellátás a jelenleg mûködõ támogatási formánál, konkrétan a gyermekgondozási segélynél, lényegesen jobb feltételeket teremt a gyermekneveléshez. Ezért egy olyan konstrukció bevezetése indokolt, amely a jövedelem-kiesést a korábbi keresettel arányosan pótolja. A támogatás felsõ határát ugyanakkor korlátozni szükséges, mert egy közpénzekbõl finanszírozott ellátás a kiemelkedõen magas jövedelmeket teljes körûen nem helyettesítheti. Ezért a rendszerbe felsõ korlátot szükséges beépíteni, ami a minimálbér kétszeresében lett meghatározva.

A finanszírozási lehetõségeket is figyelembe véve a javaslat olyan ellátás bevezetésére irányul, amely a jogosultakat a gyermek két éves koráig illeti meg és a korábbi keresetük 70 %-ának megfelelõ mértékû támogatást biztosít.

Mivel a kormányzati szándék szerint a gyermekgondozási díj keresetarányos ellátás, a jogosultsági feltételek értelemszerûen a biztosítási jogviszonyon alapulnak.

A gyermekgondozási díj az egészségbiztosítás pénzbeli ellátásainak egyik formájaként a kötelezõ egészségbiztosítás ellátásairól szóló 1997. évi LXXXIII. törvényben kerül szabályozásra.

Az e címen felsorolt ellátásokkal szemben azonban a gyermekgondozási díj sajátossága, hogy a fedezetét a központi költségvetés az Egészségbiztosítási Alap részére megtéríti. A gyermekgondozási díj speciális abból a szempontból is, hogy a folyósítás idõtartama járulékfizetés mellett kerül nyugdíjra jogosító szolgálati idõként elismerésre. Ennek a munkáltatóra esõ részét a központi költségvetés, a munkavállalóra esõ részét pedig az ellátásban részesülõ személy fizeti. A gyermekgondozási díj - hasonlóan az egészségbiztosítás pénzbeli ellátásaihoz - adóköteles jövedelemnek minõsül.

Az ellátásnak a jogrendszerbe történõ beillesztése érdekében a kötelezõ egészségbiztosítás ellátásairól szóló 1997. évi LXXIII. törvényen kívül módosítani szükséges a társadalombiztosítás ellátásaira és a magánnyugdíjra jogosultakról, valamint e szolgáltatások fedezetérõl szóló 1997. évi LXXX. törvényt, az egészségügyi hozzájárulásról szóló 1998. évi LXVI. törvényt, a társadalombiztosítás pénzügyi alapjairól szóló 1992. évi LXXXIV. törvényt, valamint a Munka Törvénykönyvét is.

Az ellátás szabályozása a következõ tartalmi jellegû elõírásokra épül.

Az ellátásra jogosultak köre

Gyermekgondozási díjra jogosult a vér szerinti és az örökbefogadó szülõ, a szülõvel együtt élõ házastárs, valamint az a személy, aki örökbefogadási szándékkal vesz nevelésbe gyermeket, feltéve, hogy az örökbefogadási eljárást elindították, továbbá a gyermek gyámja is. Az ellátásra csak az a személy lehet jogosult, aki a gyermeket saját háztartásában neveli.

Az ellátás nem terjed ki a szülõ élettársára, a hivatásos nevelõszülõre és azokra a nevelõszülõkre sem, akik nem gyámjai az általuk nevelt gyermekeknek. A gyámhatósági gyakorlat szerint a nevelõszülõt mindazokban az esetekben a gyermek gyámjának is kijelölik, ha a nevelésbe vétel hosszú távra, feltehetõen a gyermek felnevelésének teljes idõtartamára szól, pl. ha rokon vállalja a gyermek felnevelését. Ebben az esetben a cél az, hogy a szülõ minden támogatást megkapjon, így igénybe vehesse a gyermekgondozási díjat is. A törvényjavaslat nem ösztönzi azonban a gyermekgondozási díj megszerzése érdekében történõ nevelésbe vételt, és azt, hogy két éves kora után a gyermek visszakerüljön az intézménybe. (Mint ismeretes, a nevelõszülõk a gyermekgondozási segélyt igénybe vehetik, és ezen túlmentõen díjazásban is részesülnek.)

A gyermekgondozási díjra egyaránt jogosult az anya és az apa is. Ez a szabályozás eleget tesz a nemzetközi szervezetek által megfogalmazott azon ajánlásoknak is, amelyek a nõk és férfiak azonos megítélését szorgalmazzák.

Jogosultsági feltételek

Az ellátásra az a személy jogosult, akinek az ellátásra vonatkozó igénye a biztosítási jogviszony idõtartama alatt nyílik meg és rendelkezik az igény bejelentését megelõzõ két éven belül legalább 180 nap biztosítási idõvel.

Jogosult az ellátásra az a szülõ is, akinek a biztosítási jogviszonya a gyermekgondozási díj igénybevételének idõtartama alatt szûnik meg. Ez az eset tipikus lehet a határozott idejû szerzõdéssel alkalmazottak körében. Elõfordul, hogy a biztosítási jogviszony már a terhességi gyermekágyi segély folyósítása idején megszûnik. A gyermekgondozási díjat ilyen esetben is meg kell állapítani, feltéve, ha a terhesség gyermekágyi segélyre való jogosultság a biztosítási jogviszony fennállása alatt keletkezett.

A jogosultság feltételeként elõírt elõzetes 180 napi biztosítási idõbe be kell számítani a biztosítás megszûnését követõ táppénz, beleseti táppénz, terhességi gyermekágyi segély idejét, valamint a felsõfokú oktatási intézmény nappali tagozatán egy évnél hosszabb ideig folytatott tanulmányok idõtartamát.

A gyermekgondozási díjra vonatkozó kizáró szabályok

Ugyanazon gyermek után gyermekgondozási díj, terhességi-gyermekágyi segély, gyermekgondozási segély, ápolási díj, gyermekápolási táppénz egyidejûleg nem folyósítható.

Nem jár gyermekgondozási díj, ha az igénylõ bármilyen jogviszony keretében munkát végez, vagy hatósági engedélyhez kötött keresõtevékenységet személyesen folytat, vagy egyéb - a szociális törvényben részletesen felsorolt - rendszeres pénzellátásban részesül, vagy elõzetes letartóztatásban van, vagy szabadságvesztés büntetését tölti.

A gyermekgondozási díj akkor sem folyósítható, ha a gyermeket ideiglenes hatállyal elhelyezték, átmeneti vagy tartós nevelésbe vették, illetõleg bentlakásos szociális intézményben, továbbá napközbeni ellátást biztosító intézményben gondozzák.

A gyermekgondozási díj összege és mértéke

A gyermekgondozási díj összege a naptári napi átlagkereset 70 %-a, de havonta nem lehet több, mint az ellátás megállapításának idõpontjában érvényes minimálbér kétszerese.

A naptári napi átlagkereset megállapítására a táppénz megállapítására vonatkozó szabályok érvényesek.

A gyermekgondozási díj megállapított összege a folyósítás idõtartama alatt nem változik. Ugyanazon személy részére történõ ismételt megállapításkor az ellátás összege - ugyanazon gyermek esetén - azonos az elsõ ízben megállapított támogatás összegével.

A gyermekgondozási díj folyósítása

Az ellátást a munkahelyi társadalombiztosítási kifizetõhelyek állapítják meg és a munkabér végelszámolásakor folyósítják. Ha a gyermekgondozási díjat a megyei egészségbiztosítási pénztárak utalják, akkor a tárgyhót követõ hónap 10. napjáig az ellátást ki kell utalni.

A jogalap nélkül felvett ellátást meg kell téríteni. Mivel a gyermekgondozási díj forrása a központi költségvetés, az egyéb egészségbiztosítási ellátásoktól eltérõen, a megyei egészségbiztosítási pénztár vezetõje méltányossági jogkört nem gyakorolhat, lehetõsége van ugyanakkor részletfizetés engedélyezésére.

A törvényjavaslat hatálya

A gyermekgondozási díj bevezetésével kapcsolatos rendelkezések 2000. január 1-jén lépnek hatályba. Az ellátást mindazok az egyéb feltételek szerinti jogosultak igénybe vehetik, akiknek gyermeke a hatályba lépés idõpontjában a második életévét még nem töltötte be.

A gyermekgondozási díj költségvetési kihatása

Az elõzõekben ismertetett feltételekkel 2000-ben a gyermekgondozási díjat várhatóan mintegy 100 ezer fõ fogja igénybe venni. Az ellátás havi átlagos bruttó összegét 33 ezer Ft-ra becsüljük. az elõzetes számítások szerint gyermekgondozási díjra 2000-ben 36,3 Mrd Ft-ot szükséges tervezni. A gyermekgondozási díj után munkáltatói nyugdíjbiztosítási járulékfizetés mintegy 7,3 Mrd Ft további költségvetési terhet jelent, ugyanakkor az egyéni nyugdíj járulékfizetés a nyugdíjbiztosítási alap bevételeit 3,3 Mrd Ft-tal növeli.

Államháztartási szinten - az adókedvezmények mértékétõl függõen - 3-7 Mrd Ft adóbevételre, valamint kb. 1-1,5 Mrd Ft gyermekápolási táppénz-megtakarításra lehet számítani. Mivel a gyermekgondozási díjat igénybevevõk többsége gyermekgondozási segélyt igényelt volna, a gyermekgondozási segély elõirányzata mintegy 17-18 Mrd Ft-tal alacsonyabb szinten tervezhetõ. A gyermekgondozási díj nettó többletkiadása tehát 11-12 Mrd Ft-ra tehetõ.

Az ismertetett feltételek mellett bevezetendõ gyermekgondozási díj a szociális biztonsági rendszer részét képezi. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy az Európai Unió tagállamainak Magyarországon élõ, illetve munkát vállaló állampolgáraira is ki fog terjedni az ellátás.

Részletes indokolás

Az 1. -hoz

A kötelezõ egészségbiztosítás ellátásairól szóló 1997. évi LXXXIII. törvény 39. -a törvényi szintre emeli a biztosítási jogviszony alapján járó ellátásokra vonatkozó "együttfolyósítási" tilalmakat. A szabályozás arra a fõ rendezõ elvre épül, hogy ha gyermeknevelés címén egyidejûleg többféle ellátásra való jogosultság áll fenn, csak az egyik szülõ és csak egyféle ellátást vehet igénybe. E kizáró szabály egyaránt vonatkozik a biztosítási jogon járó ellátásokra és a költségvetésbõl finanszírozott gyermekgondozási segélyre ill. gyermeknevelési támogatásra is. A módosítás azon túlmenõen azonban, hogy figyelembe veszi, illetve felsorolja a gyermekneveléshez kapcsolódó támogatási formákat, és mindkét szülõ vonatkozásában kezeli azokat, új elemeket is tartalmaz. Ha az egyik szülõ a felsorolt ellátások valamelyikét igénybe veszi, úgy a másik szülõ még gyermekápolási táppénzre jogosultságot szerezhet, feltéve, ha az ellátások nem ugyanazon gyermek után kerülnek megállapításra. E szabály a többgyermekes családokban egyidejûleg jelentkezõ többféle gyermekgondozási szükségleteket veszi figyelembe és ezen élethelyzetek megoldásához nyújt segítséget.

A 2. -hoz

A vonatkozó törvénymódosítás arra irányul, hogy a terhességi-gyermekágyi segélyre jogosultsághoz szükséges 180 napos biztosítási idõbe a gyermekgondozási díj folyósításának idejét is be kell számítani. Ha a gyermekgondozási díj folyósításának idõtartama alatt vagy azt követõ két éven belül újabb gyermek születik, az egyéb feltételek teljesítése mellett ismételten mód nyílik a terhességi-gyermekágyi segély, majd a gyermekgondozási díj igénybe vételére.

A 3. -hoz

Meghatározásra kerül a gyermekgondozási díjra jogosultak köre, a jogosultság feltételei, az ellátásra jogosító idõtartam, valamint felsorolásra kerülnek az ellátásra való jogosultságot kizáró okok. E jogszabályhely tartalmazza továbbá a gyermekgondozási díj mértékét és felsõ határát, és törvényi szinten rendelkezik mindazokról a szabályokról, amelyeket az ellátás mértékének kiszámításánál kell alkalmazni.

Mindezek a gyermekgondozási díjra vonatkozó speciális szabályok az Ebt. V. fejezetében új -okkal, a 42/A - 42/D -ok beépítésével kerülnek be a törvénybe.

Gyermekgondozási díjra a vér szerinti, vagy az örökbefogadó szülõk bármelyike, továbbá a szülõvel együtt élõ házastárs és a gyám a jogosult, ha a gyermek az igénylõ háztartásában nevelkedik. A jogosultság akkor is fennáll, ha a gyermek örökbefogadására irányuló eljárás már folyamatban van, de még nem zárult le. Az ellátást annak a személynek lehet megállapítani, aki az igénylés idõpontjában biztosított, és az igénylést megelõzõ két éven belül legalább 180 napon át biztosított volt. A gyermekgondozási díj megállapítható akkor is, ha az anya biztosítási jogviszonya a terhességi-gyermekágyi segély folyósításának ideje alatt szûnik meg, feltéve ha a terhességi-gyermekágyi segélyre való jogosultsága a biztosítási jogviszonyának fennállása alatt keletkezett.

Jogosultnak kell tekinteni az ellátásra azt a szülõt is, akinek biztosítási jogviszonya a gyermekgondozási díj igénybevételének idõtartama alatt szûnik meg. A 180 napos elõzetes biztosítási idõbe pedig be kell számítani a biztosítás megszûnését követõ táppénz, baleseti táppénz, terhességi-gyermekágyi segély idejét, valamint a felsõfokú oktatási intézmény nappali tagozatán egy évnél hosszabb ideig folytatott tanulmányok idejét.

A gyermekgondozási díj a fõ szabály szerint a terhességi gyermekágyi segélyre jogosító idõtartam leteltét követõ naptól a gyermek két éves koráig állapítható meg. A szabályozás kezeli azonban azokat az eseteket is, amikor a gyermeket szülõ nõ vagy az õt örökbefogadó nõ meghal, vagy a gyermek nem az õ háztartásában nevelkedik (pl.: gyámnál). Ez esetben a gyermekgondozási díj a terhességi-gyermekágyi segélyre jogosító idõtartamra, vagy annak fennmaradó részére is megállapítható.

A tervezet keresõ tevékenység folytatása mellett - beleértve a hatósági engedélyhez kötött személyesen folytatott keresõtevékenységet is - a gyermekgondozási díj folyósítását nem teszi lehetõvé. Hasonlóképpen kizáró okként szerepel, ha az igénylõ munkavégzés nélkül megkapja a teljes keresetét (pl.: felmondási idejét tölti), vagy az Szt. szerinti rendszeres pénzellátásban részesül. Nem jár a gyermekgondozási díj, ha a gyermeket ideiglenes hatállyal elhelyezték, átmeneti vagy tartós, nevelésbe vették, vagy 30 napot meghaladó idõtartamra bentlakásos szociális intézményben helyezték el, vagy - a rehabilitációs célú gondozás kivételével - nappali ellátást biztosító intézményben gondozzák. A jogszabály értelemszerûen kizárja az ellátásból azokat is, akik elõzetes letartóztatásban vannak, vagy szabadságvesztés büntetésüket töltik.

A gyermekgondozási díj a naptári napi átlagkereset 70 %-a, havi összege azonban nem lehet magasabb, mint az ellátás igénybevételének kezdõ idõpontjában érvényes minimálbér kétszerese.

A naptári napi átlagkeresetet a gyermekgondozási díj esetében is a terhességi-gyermekágyi segélyre vonatkozó szabályok szerint kell kiszámítani. A táppénz kiszámításra vonatkozó szabályokat két esetben kell alkalmazni, attól függõen, hogy az anya vagy más személy igényli az ellátást. Egyik esetben akkor, ha a jogosult az igénybevételt megelõzõ két éven belül legalább 180 naptári napi keresettel rendelkezik, valamint akkor, ha az anya a gyermekgondozási segély vagy a gyermekgondozási díj folyósításának ideje alatt szül vagy a szülés napját megelõzõ két éven belül legalább 180 naptári napi keresettel rendelkezik.

Egyéb esetekben, ha a igénylõ rendelkezik ugyan a jogosultsághoz szükséges 180 naptári napi biztosítási idõvel, de az igénylést megelõzõ két éven belül nem volt 180 naptári napi keresete (pl.: táppénzen volt, hallgatói jogviszony alapján igazolta a biztosítási jogviszonyt), a gyermekgondozási díj napi összegét a minimálbér kétszerese harmincad részének figyelembevételével kell megállapítani. Ha azonban az igénylõ egészségbiztosítási járulék alapját képezõ jövedelme, illetve munkanélküli ellátás alapját képzõ jövedelme nem éri el a minimálbér kétszeresét, a gyermekgondozási díj összegét a tényleges jövedelem 70 %-ában kell meghatározni.

A gyermekgondozási díj alapjának kiszámítására vonatkozó rendelkezések tehát összhangban vannak a terhességi-gyermekágyi segélynél megalkotott szabályokkal.

A gyermekgondozási díj igénybevételét idõbeli és számbeli korlátozás nélkül meg lehet szakítani, majd újra lehet igényelni. Ha az ellátást ugyanannak a személynek ugyanarra a gyermekre tekintettel ismételten állapítják meg, az ellátás összege nem változik. Így megelõzhetõ az indokolatlanul magasabb összegû ellátás megállapítása iránti törekvés a folyósítás idõszaka alatt.

A 4. -hoz

A biztosításban töltött idõ akkor folyamatos, ha abban 30 napnál hosszabb megszakítás nincs. Az Ebt. 46. (7) bekezdése felsorolja mindazokat az ellátásokat, amelyek a 30 nap megszakítás idõtartamába nem számítanak bele. Az ott felsoroltak kiegészülnek a gyermekgondozási díjjal, ezzel a gyermekgondozási díj folyósításának ideje biztosításban töltött idõnek minõsül.

Az 5. -hoz

A módosuló Ebt. 62. -a a betegség és anyaság esetére járó pénzbeli ellátások iránti igény érvényesítését szabályozza. A módosított (1) bekezdés szerint a biztosítottnak a gyermekgondozási díj iránti igényét is a biztosítás fennállása alatt és megszûnése után a munkáltatójánál kell bejelentenie. A "biztosítás megszûnése utáni" esetre akkor kerülhet sor, ha pl.: a határozott idejû alkalmazás esetén a biztosítási jogviszony a terhességi-gyermekágyi segély folyósításának idõszaka alatt szûnik meg, majd ezt követõen kerül sor a gyermekgondozási díj igénylésére.

A (4) bekezdés módosításával szabályozásra kerül a gyermekgondozási díj elbírálására és folyósítására jogosult szervek köre. E hatáskört a kifizetõhellyel rendelkezõ munkáltatók esetén a kifizetõhelyek, a Területi/Fõvárosi Államháztartási és Közigazgatási Információs Szolgálatok, egyéb esetekben a megyei egészségbiztosítási pénztárak gyakorolják.

A (7) bekezdés módosításával a gyermekgondozási díjat is - a terhességi-gyermekágyi segéllyel megegyezõen - a munkabér végelszámolásakor havonta utólag kell folyósítani, a megyei egészségbiztosítási pénztár pedig a tárgyhót követõ hónap 10. napjáig utalja az ellátást.

A 6. -hoz

Az Ebt. 63. (1) bekezdése arról rendelkezik, mely szerv jogosult elbírálni és folyósítani az egészségbiztosítási pénzbeli ellátásokat annak a személynek, aki egyidejûleg több biztosítási jogviszonyban kötelezett egészségbiztosítási járulék fizetésre.

A jogszabályhely módosítása értelmében a gyermekgondozási díj iránti igényt is az a munkáltató bírálja el, amelyiknél társadalombiztosítási kifizetõhely mûködik. A gyermekgondozási díj esetében is érvényesülnek azok a további szabályok, amelyek arra az esetre adnak iránymutatást, amikor több társadalombiztosítási kifizetõhely is releváns lehet.

A 7. -hoz

Az Ebt. 72. -a szerint a megyei egészségbiztosítási pénztár vezetõje a jogalap nélkül felvett egészségbiztosítási pénzbeli ellátások visszafizetése, magánszemélyt terhelõ megtérítése címén megállapított összeget, méltányos esetben mérsékelheti, illetõleg elengedheti.

Erre azonban a törvénymódosítás a gyermekgondozási díj vonatkozásában nem ad lehetõséget. Ennek oka, hogy a gyermekgondozási díj fedezetét nem az egészségbiztosítási pénztár, hanem a költségvetés állja, a jogtalanul felvett állami közpénzek megtérítésétõl pedig csak különleges esetekben lehet eltekinteni.

A 8. -hoz

Az Ebt. 83. -a (2) bekezdésének l) pontjának módosításával a kormány felhatalmazást kap arra, hogy meghatározza a kifizetõhelyeknek a gyermekgondozási díj megállapítására, folyósítására és elszámolására vonatkozó feladatait.

A 9. -hoz

A Munka Törvénykönyvének módosítását a különbözõ törvényekben szabályozott gyermekneveléssel összefüggõ támogatások, szolgáltatások ill. kötelezettségek közötti összhang megteremtése indokolja. Az MT 138. -át érintõ újraszabályozásnak legfontosabb célja annak pontos meghatározása, hogy a munkavállalót gyermek gondozása címén mely esetekben illeti meg fizetés nélküli szabadság. Ezen elõírások korszerûsítésére a gyermekgondozási díj bevezetése ad alkalmat és okot, de a módosítás ezen túl is mutat, mert a Munka Törvénykönyvének elõírásai illetve szóhasználata összhangba kerül a gyermekek védelmérõl és a gyámügyi igazgatásról szóló 1997. évi XXXI. törvénnyel, valamint a családok támogatásokról szóló 1998. évi LXXXIV. törvénnyel is.

A 10. - 11. -okhoz

A társadalombiztosítás ellátásaira és a magánnyugdíjra jogosultakról, valamint e szolgáltatások fedezetérõl szóló 1997. évi LXXX. törvény módosítását a gyermekgondozási díjnak a biztosítási jogrendszerbe való beillesztése indokolja.

A Tbj. 8. -a a) pontjának l) alpontja a biztosítás szünetelésének eseteit, illetõleg az e szabályok alóli kivételeket sorolja fel. A módosítás minden olyan esetben lehetõvé teszi a biztosítási jogviszony megtartását, amikor a fizetés nélküli szabadság igénybevételének a célja a gyermek gondozása címén igényelt pénzbeli támogatási forma.

A Tbj. 9. -a (3) bekezdésének a) pontjában szintén a biztosítási jogviszony elismerésére kerül sor a jogszabályban felsorolt támogatások folyósításának idõszaka alatt - ezentúl beleértve a gyermekgondozási díj folyósítása idõtartamát is -, azokban az esetekben, ha az igénylõ ún. egyéb jogviszony keretében végzett munkája alapján szerzett biztosítási jogviszonyt.

A 12. -hoz

A gyermekgondozási díj az egészségbiztosítási ellátások körében a pénzbeli ellátások egyik formájaként kerül meghatározásra.

A 13. -hoz

A gyermekgondozási díj folyósításának idõszaka - az egyéb családtámogatási formákkal megegyezõen - nyugdíjra jogosító szolgálati idõnek minõsül. A módosító szabályozás a támogatás összege után fizetendõ nyugdíjjárulék fizetési kötelezettségrõl rendelkezik, valamint arról, hogy a munkáltatót terhelõ nyugdíjbiztosítási járulékot a központi költségvetés fizeti.

A 14. -hoz

A társas vállalkozók járulékfizetésének alsó és felsõ határa számításánál a gyermekgondozási díj folyósításának idõszakát is csökkentõ tényezõként kell figyelembe venni.

A 15. -hoz

Az egyéni vállalkozó a gyermekgondozási díj folyósítása idõtartamára sem köteles a minimálbér alapulvételével társadalombiztosítási, nyugdíj- és egészségbiztosítási járulékot fizetni.

A 16-17. -okhoz

Az egészségügyi hozzájárulásról szóló 1998. LXVI. törvény módosítása értelmében - hasonlóan az egyéb egészségbiztosítási pénzbeli ellátásokhoz - a gyermekgondozási díj után sem kell megfizetni a százalékos mértékû egészségügyi hozzájárulást, valamint a tételes egészségügyi hozzájárulást.

A 18. -hoz

A módosítás arra irányul, hogy 1999. december 31-ét követõen megállapított gyermekgondozási díj folyósításának idõszakát is szolgálati idõnek kell elismerni, ha az ellátás után megfizették az elõírt nyugdíjjárulékot.

A 19-20. -okhoz

A társadalombiztosítás pénzügyi alapjairól és azok 1993. évi költségvetésérõl szóló 1992. évi LXXXIV. törvény módosítása a költségvetés számára ír elõ térítési kötelezettségeket az Alapok részére a gyermekgondozási díj kiadásainak finanszírozásával kapcsolatban.

A 21. -hoz

A jogszabályhely rögzíti a törvény hatálybalépésének idejét. Egyidejûleg a Munka Törvénykönyvében a munkáltató részérõl történõ felmondási tilalmak eseteit taglaló elõírásokat hozza összhangba a gyermekgondozás címén biztosítandó fizetés nélküli szabadság eseteivel.

A kötelezõ egészségbiztosítás ellátásairól szóló 1997. évi LXXXIII. törvény hatályos szövege

A kötelezõ egészségbiztosítás ellátásairól szóló 1997. évi LXXXIII. törvénynek a gyermekgondozási díj bevezetéséhez szükséges módosításáról rendelkezõ törvényjavaslat szövege (vastagítva)

39. (1) Az, aki ugyanazon biztosítási jogviszony alapján egyidejûleg táppénzre vagy baleseti táppénzre és terhességi-gyermekágyi segélyre is jogosult, választása szerint csak az egyik ellátást veheti igénybe.

(2) Az, aki egyidejûleg az (1) bekezdés szerinti ellátásokra és gyermekgondozási segélyre is jogosult, választása szerint csak egy ellátást vehet igénybe.

(3) A szülõk közös háztartásában élõ gyermeke után egyidejûleg csak az egyik szülõ jogosult táppénzre.

(4) Ha a szülõk közös háztartásában élõ gyermek után az egyik szülõ gyermekgondozási segélyben vagy gyermeknevelési támogatásban részesül, ugyanezen gyermek után a másik szülõ gyermekápolási táppénzre nem jogosult.

 

39. (1) Az, aki ugyanazon biztosítási jogviszony alapján egyidejûleg táppénzre vagy baleseti táppénzre és terhességi-gyermekágyi segélyre, illetõleg gyermekgondozási díjra is jogosult, választása szerint csak az egyik ellátást veheti igénybe.

(2) Az, aki egyidejûleg gyermekgondozási segélyre, gyermeknevelési támogatásra (a továbbiakban együtt: gyermekgondozási támogatás) és az (1) bekezdés szerinti ellátásokra is jogosult, választása szerint csak az egyik ellátást veheti igénybe.

(3) A szülõk közös háztartásában élõ gyermeke után egyidejûleg csak az egyik szülõ jogosult táppénzre, gyermekgondozási díjra.

(4) Ha a szülõk a közös háztartásban élõ gyermek(ek) után egyidejûleg jogosultak lennének az (1) bekezdés szerinti ellátások és a gyermekgondozási támogatás bármelyik formájára, úgy - kivéve az (5) bekezdésben foglalt esetet - pénzbeli ellátást választásuk szerint csak egy jogcímen és csak az egyik szülõ részére lehet megállapítani.

(5) Ha a közös háztartásban élõ gyermek után az egyik szülõ (1) bekezdés szerinti ellátást, vagy gyermekgondozási támogatást vesz igénybe, úgy a másik szülõ gyermekápolási táppénzre szerezhet jogosultságot, feltéve, hogy az ellátások nem ugyanazon gyermek után kerülnek megállapításra.

 

40. (1) Terhességi-gyermekágyi segély annak jár, aki a szülést megelõzõen két éven belül 180 napon át biztosított volt, és

a) a biztosítás tartama alatt vagy a biztosítás megszûnését követõ negyvenkét napon belül szül, vagy

b) a biztosítás megszûnését követõ negyven napon túl táppénz, illetõleg baleseti táppénz folyósításának az ideje alatt vagy a folyósítás megszûnését követõ huszonnyolc napon belül szül.

(2) A terhességi-gyermekágyi segélyre jogosultsághoz szükséges elõzetes 180 napi biztosítási idõbe be kell számítani

a) a biztosítás megszûnését követõ táppénz, baleseti táppénz, terhességi-gyermekágyi segély, gyermekgondozási segély folyósításának az idejét,

b) az oktatási intézmény nappali tagozatán egy évnél hosszabb ideig folytatott tanulmányok idejét.

(3) A terhességi-gyermekágyi segély a szülési szabadságnak megfelelõ idõtartamra jár.

(4) Terhességi-gyermekágyi segély a gondozásba vétel napjától a szülési szabadság még hátralevõ tartamára annak a nõnek is jár, aki a csecsemõt örökbefogadási szándékkal nevelésbe vette, ha az (1) bekezdésben foglalt feltételek a gondozásba vétel napján fennállnak.

 

40. (1) Terhességi-gyermekágyi segély annak jár, aki a szülést megelõzõen két éven belül 180 napon át biztosított volt, és

a) a biztosítás tartama alatt vagy a biztosítás megszûnését követõ negyvenkét napon belül szül, vagy

b) a biztosítás megszûnését követõ negyvenkét napon túl táppénz, illetõleg baleseti táppénz folyósításának az ideje alatt vagy a folyósítás megszûnését követõ huszonnyolc napon belül szül.

(2) A terhességi-gyermekágyi segélyre jogosultsághoz szükséges elõzetes 180 napi biztosítási idõbe be kell számítani

a) a biztosítás megszûnését követõ táppénz, baleseti táppénz, terhességi-gyermekágyi segély, gyermekgondozási díj, gyermekgondozási segély folyósításának az idejét,

b) az oktatási intézmény nappali tagozatán egy évnél hosszabb ideig folytatott tanulmányok idejét.

(3) A terhességi-gyermekágyi segély a szülési szabadságnak megfelelõ idõtartamra jár.

(4) Terhességi-gyermekágyi segély a gondozásba vétel napjától a szülési szabadság még hátralevõ tartamára annak a nõnek is jár, aki a csecsemõt örökbefogadási szándékkal nevelésbe vette, ha az (1) bekezdésben foglalt feltételek a gondozásba vétel napján fennállnak. 

 

Gyermekgondozási díj

42/A. (1) Gyermekgondozási díjra jogosult

a) a biztosított szülõ, ha a gyermekgondozási díj igénylését - a gyermeket szülõ anya esetén a szülést - megelõzõen két éven belül 180 napon át biztosított volt,

b) a terhességi-gyermekágyi segélyben részesült anya, akinek a biztosítási jogviszonya a terhességi-gyermekágyi segély igénybevételének idõtartama alatt megszûnt, feltéve, hogy a terhességi-gyermekágyi segélyre való jogosultsága a biztosítási jogviszonyának fennállása alatt keletkezett és a szülést megelõzõen két éven belül 180 napon át biztosított volt,

és a gyermeket saját háztartásában neveli.

(2) Az (1) bekezdés a) pontjának alkalmazásakor szülõ alatt érteni kell

a) a vér szerinti és az örökbefogadó szülõt, továbbá a szülõvel együtt élõ házastársat,

b) azt a személyt, aki a saját háztartásában élõ gyermeket örökbe kívánja fogadni és az erre irányuló eljárás már folyamatban van,

c) a gyámot.

(3) Az (1) bekezdés a) pontja szerinti esetben jogosultnak kell tekinteni azt a szülõt is, akinek a biztosítási jogviszonya a gyermekgondozási díj igénybevételének idõtartama alatt megszûnik.

(4) A gyermekgondozási díjra történõ jogosultsághoz szükséges elõzetes 180 napi biztosítási idõbe be kell számítani

a) a biztosítás megszûnését követõ táppénz, baleseti táppénz, terhességi-gyermekágyi segély idejét,

b) a felsõfokú oktatási intézmény nappali tagozatán egy évnél hosszabb ideig folytatott tanulmány idejét.

42/B. A gyermekgondozási díj a terhességi-gyermekágyi segélyre jogosító idõtartam leteltét követõ naptól (a továbbiakban: a jogosultság kezdõ napja) a gyermek második életévének betöltéséig jár. Ha a gyermeket szülõ nõ - ide értve a gyermeket örökbe fogadni szándékozó nõt is - meghal, vagy a gyermek nem az õ háztartásában nevelkedik, úgy a gyermekgondozási díj az arra jogosult személynek a terhességi-gyermekágyi segélyre jogosító idõtartamra, illetõleg annak fennmaradó részére is jár.

42/C. Nem jár a gyermekgondozási díj, ha

a) a jogosult bármilyen jogviszonyban díjazás - ide nem értve a szerzõi jog védelme alatt álló alkotásért járó díjazást - ellenében munkát végez, vagy hatósági engedélyhez kötött keresõtevékenységét személyesen folytatja;

b) a jogosult - munkavégzés nélkül - megkapja teljes keresetét;

c) a jogosult egyéb rendszeres pénzellátásban részesül [1993. évi III. törvény 4. (1) bek. i) pont];

d) a gyermeket - a külön jogszabályban foglaltak szerint - ideiglenes hatállyal elhelyezték, átmeneti vagy tartós nevelésbe vették, továbbá ha harminc napot meghaladóan bentlakásos szociális intézményben helyezték el;

e) a gyermeket napközbeni ellátást biztosító intézményben (bölcsõde, családi napközi, házi gyermekfelügyelet) helyezték el, ide nem értve a rehabilitációs, habilitációs foglalkozást nyújtó intézményi elhelyezést;

f) a jogosult elõzetes letartóztatásban van, vagy szabadságvesztés, elzárás büntetését tölti.

42/D. (1) A gyermekgondozási díj a naptári napi átlagkereset 70 %-a, azonban havonta legfeljebb az igénybevétel kezdõ idõpontjában érvényes minimálbér kétszerese.

(2) A gyermekgondozási díj alapjául szolgáló naptári napi átlagkeresetet a táppénzre vonatkozó rendelkezések szerint kell megállapítani, ha

a) az anya gyermekgondozási segély, vagy gyermekgondozási díj folyósítása alatt szül, vagy a szülés napját megelõzõ két éven belül legalább 180 naptári napi keresettel rendelkezik;

b) az a) pontba nem tartozó jogosult az igénybevétel napját megelõzõ két éven belül legalább 180 naptári napi keresettel rendelkezik.

(3) A (2) bekezdésben nem említett jogosult gyermekgondozási díjának naptári napi összegét a jogosultság kezdõ napján érvényes minimálbér kétszerese harmincad részének figyelembevételével kell megállapítani. Ha azonban a biztosított egészségbiztosítási járulék alapját képezõ jövedelme, illetve a munkanélküli ellátás alapját képezõ jövedelme a minimálbér kétszeresét nem éri el, a tényleges jövedelmet kell figyelembe venni.

(4) Ha a gyermekgondozási díjat ugyanazon gyermek után és ugyanazon személy számára ismételten állapítják meg, úgy a díj összege azonos lesz az elsõ ízben megállapított gyermekgondozási díj összegével.

 

46. (1) Táppénz a keresõképtelenség tartamára jár, legfeljebb azonban

a) egy éven át;

b) egyévesnél fiatalabb gyermek szoptatása, illetõleg ápolása címén a gyermek egyéves koráig;

c) egyévesnél idõsebb, de háromévesnél fiatalabb gyermek ápolása címén évenként és gyermekenként nyolcvannégy naptári napon át;

d) háromévesnél idõsebb, de hatévesnél fiatalabb gyermek ápolása címén évenként és gyermekenként negyvenkettõ, egyedülállónak nyolcvannégy naptári napon át;

e) hatévesnél idõsebb, de tizenkét évesnél fiatalabb gyermek ápolása címén évenként és gyermekenként tizennégy, egyedülállónak huszonnyolc naptári napon át.

(2) Az (1) bekezdésben foglaltaktól eltérõen a biztosított, ha részére külön törvény rendelkezése szerint betegszabadság jár, a 44. a) és f) pontjában említett keresõképtelenség esetében táppénzre legkorábban a betegszabadságra való jogosultság lejártát követõ naptól jogosult.

(3) Az, aki keresõképtelenségét közvetlenül megelõzõ egy évnél rövidebb ideig volt folyamatosan biztosított, táppénzt csak a folyamatos biztosításának megfelelõ idõn át kaphat.

(4) Biztosításának a tartamára tekintet nélkül jár a táppénz annak, aki

a) tizennyolc éves kora elõtt válik keresõképtelenné, vagy

b) iskolai tanulmányai megszûnését követõ 180 napon belül biztosítottá válik, és keresõképtelenségéig megszakítás nélkül biztosított.

(5) Ha a biztosított a keresõképtelenség elsõ napját közvetlenül megelõzõ egy éven belül már táppénzben részesült, ennek idõtartamát az újabb keresõképtelenség alapján járó táppénz folyósításának idõtartamába be kell számítani.

(6) Az (5) bekezdés alkalmazásában nem számít elõzménynek az az idõ, amely alatt a biztosított

a) egyévesnél fiatalabb gyermek szoptatása,

b) beteg gyermek ápolása,

c) közegészségügyi okból foglalkozástól eltiltás, hatósági elkülönítés vagy a járványügyi, illetõleg állat-egészségügyi zárlat

miatt részesült táppénzben.

(7) A biztosításban töltött idõ akkor folyamatos, ha abban 30 napnál hosszabb megszakítás nincs. A 30 napi megszakítás idõtartamába nem számít be a táppénz, a baleseti táppénz, a terhességi-gyermekágyi segély, a gyermekgondozási segély folyósításának az ideje. 

46. (1) Táppénz a keresõképtelenség tartamára jár, legfeljebb azonban

a) egy éven át;

b) egyévesnél fiatalabb gyermek szoptatása, illetõleg ápolása címén a gyermek egyéves koráig;

c) egyévesnél idõsebb, de háromévesnél fiatalabb gyermek ápolása címén évenként és gyermekenként nyolcvannégy naptári napon át;

d) háromévesnél idõsebb, de hatévesnél fiatalabb gyermek ápolása címén évenként és gyermekenként negyvenkettõ, egyedülállónak nyolcvannégy naptári napon át;

e) hatévesnél idõsebb, de tizenkét évesnél fiatalabb gyermek ápolása címén évenként és gyermekenként tizennégy, egyedülállónak huszonnyolc naptári napon át.

(2) Az (1) bekezdésben foglaltaktól eltérõen a biztosított, ha részére külön törvény rendelkezése szerint betegszabadság jár, a 44. a) és f) pontjában említett keresõképtelenség esetében táppénzre legkorábban a betegszabadságra való jogosultság lejártát követõ naptól jogosult.

(3) Az, aki keresõképtelenségét közvetlenül megelõzõ egy évnél rövidebb ideig volt folyamatosan biztosított, táppénzt csak a folyamatos biztosításának megfelelõ idõn át kaphat.

(4) Biztosításának a tartamára tekintet nélkül jár a táppénz annak, aki

a) tizennyolc éves kora elõtt válik keresõképtelenné, vagy

b) iskolai tanulmányai megszûnését követõ 180 napon belül biztosítottá válik, és keresõképtelenségéig megszakítás nélkül biztosított.

(5) Ha a biztosított a keresõképtelenség elsõ napját közvetlenül megelõzõ egy éven belül már táppénzben részesült, ennek idõtartamát az újabb keresõképtelenség alapján járó táppénz folyósításának idõtartamába be kell számítani.

(6) Az (5) bekezdés alkalmazásában nem számít elõzménynek az az idõ, amely alatt a biztosított

a) egyévesnél fiatalabb gyermek szoptatása,

b) beteg gyermek ápolása,

c) közegészségügyi okból foglalkozástól eltiltás, hatósági elkülönítés vagy a járványügyi, illetõleg állat-egészségügyi zárlat

miatt részesült táppénzben.

(7) A biztosításban töltött idõ akkor folyamatos, ha abban 30 napnál hosszabb megszakítás nincs. A 30 napi megszakítás idõtartamába nem számít be a táppénz, a baleseti táppénz, a terhességi-gyermekágyi segély, a gyermekgondozási díj, a gyermekgondozási segély folyósításának az ideje. 

62. (1) A terhességi-gyermekágyi segély és a táppénz iránti igényt a biztosítottnak a biztosítás fennállása alatt és megszûnése után a munkáltatójánál kell bejelentenie.

(2) Ha a biztosított munkáltatója jogutód nélkül megszûnt, az igényt a lakóhely szerint illetékes MEP-nél kell bejelenteni.

(3) A vasutak dolgozóinak az (1) bekezdés szerinti igényt a vasutak illetékes szervénél kell bejelenteni.

  1. A terhességi-gyermekágyi segély és a táppénz iránti igényt

a) kifizetõhellyel rendelkezõ munkáltató esetében a kifizetõhely,

b) ha az igény elbírálására a Területi (Fõvárosi) Államháztartási és Közigazgatási Információs Szolgálat (a továbbiakban: TÁKISZ) az illetékes, akkor a TÁKISZ,

c) egyéb esetekben a munkáltató székhelye (telephelye), illetõleg a jogosult lakóhelye szerint illetékes MEP

bírálja el és folyósítja.

(5) Az igény elbírálásáról az igény teljesítése esetén nem kell alakszerû határozatot hozni.

(6) A táppénzt utólag kell folyósítani, mégpedig az (4) bekezdés a)-b) pontjában említett esetben, a bérfizetési napon.

  1. A terhességi-gyermekágyi segélyt havonta utólag kell folyósítani a (4) bekezdés a)-b) pontjában említett esetben a munkabér (munkadíj) végelszámolásakor.

(8) A kifizetõhely az ellátást a (6)-(7) bekezdésben meghatározott napon kívül más napon is folyósíthatja.

 

62. (1) A terhességi-gyermekágyi segély, a gyermekgondozási díj és a táppénz iránti igényt a biztosítottnak a biztosítás fennállása alatt és megszûnése után a munkáltatójánál kell bejelentenie.

(2) Ha a biztosított munkáltatója jogutód nélkül megszûnt, az igényt a lakóhely szerint illetékes MEP-nél kell bejelenteni.

(3) A vasutak dolgozóinak az (1) bekezdés szerinti igényt a vasutak illetékes szervénél kell bejelenteni.

(4) A terhességi-gyermekágyi segély, a gyermekgondozási díj és a táppénz iránti igényt

a) kifizetõhellyel rendelkezõ munkáltató esetében a kifizetõhely,

b) ha az igény elbírálására a Területi (Fõvárosi) Államháztartási és Közigazgatási Információs Szolgálat (a továbbiakban: TÁKISZ) az illetékes, akkor a TÁKISZ,

c) egyéb esetekben a munkáltató székhelye (telephelye), illetõleg a jogosult lakóhelye szerint illetékes MEP

bírálja el és folyósítja.

(5) Az igény elbírálásáról az igény teljesítése esetén nem kell alakszerû határozatot hozni.

(6) A táppénzt utólag kell folyósítani, mégpedig az (4) bekezdés a)-b) pontjában említett esetben, a bérfizetési napon.

(7) A terhességi-gyermekágyi segélyt, a gyermekgondozási díjat havonta utólag kell folyósítani a (4) bekezdés a)-b) pontjában említett esetben a munkabér (munkadíj) végelszámolásakor. Ha a gyermekgondozási díjat a MEP folyósítja, azt a tárgyhót követõ hónap 10. napjáig kell kiutalni.

(8) A kifizetõhely az ellátást a (6)-(7) bekezdésben meghatározott napon kívül más napon is folyósíthatja.

 

  1. (1) Annak, aki egyidejûleg több biztosítással járó jogviszonyban kötelezett egészségbiztosítási járulék fizetésére, a táppénz, illetõleg a terhességi-gyermekágyi segély iránti igényét annak a munkáltatónak kell elbírálni és folyósítani, amelyiknél társadalombiztosítási kifizetõhely mûködik. Több - társadalombiztosítási kifizetõhellyel rendelkezõ - munkáltató által történõ egyidejû foglalkoztatás esetén az elbírálás és a folyósítás az egészségügyi hozzájárulást fizetõ munkáltatónál történik. Ennek hiányában a Tbj. 5. -ának (1) bekezdésében említett jogviszonyt létesítõ munkáltató székhelye szerint illetékes MEP-nél kell az igényt elbírálni. Az igény elbírálásához a különbözõ munkáltatók által kiállított munkáltatói igazolást be kell nyújtani.

(2) A táppénzfolyósítás idõtartamát és a táppénz összegét jogviszonyonként kell megállapítani. A több jogviszony alapján megállapításra kerülõ táppénz alapja együttesen az egészségbiztosítási járulékalap felsõ határánál több nem lehet. A több jogviszony alapján táppénzt folyósító társadalombiztosítási kifizetõhely az illetékes MEP-et értesíti a további munkáltatónál fennálló jogviszony alapján megállapított táppénz összegérõl.

(3) A kifizetõhellyel nem rendelkezõ munkáltatóknak az igénybejelentéssel kapcsolatos kötelezettségeit, továbbá a kifizetõhelyeknek a terhességi-gyermekágyi segély, a táppénz, a baleseti táppénz megállapításával, folyósításával és elszámolásával összefüggõ részletes feladatait és eljárási szabályait a Kormány rendeletben határozza meg.

 

63. (1) Annak, aki egyidejûleg több biztosítással járó jogviszonyban kötelezett egészségbiztosítási járulék fizetésére, a táppénz, illetõleg a terhességi-gyermekágyi segély, vagy a gyermekgondozási díj iránti igényét annak a munkáltatónak kell elbírálni és az ellátást folyósítani, amelyiknél társadalombiztosítási kifizetõhely mûködik. Több - társadalombiztosítási kifizetõhellyel rendelkezõ - munkáltató által történõ egyidejû foglalkoztatás esetén az elbírálás és a folyósítás az egészségügyi hozzájárulást fizetõ munkáltatónál történik. Ennek hiányában a Tbj. 5. -ának (1) bekezdésében említett jogviszonyt létesítõ munkáltató székhelye szerint illetékes MEP-nél kell az igényt elbírálni. Az igény elbírálásához a különbözõ munkáltatók által kiállított munkáltatói igazolást be kell nyújtani.

(2) A táppénzfolyósítás idõtartamát és a táppénz összegét jogviszonyonként kell megállapítani. A több jogviszony alapján megállapításra kerülõ táppénz alapja együttesen az egészségbiztosítási járulékalap felsõ határánál több nem lehet. A több jogviszony alapján táppénzt folyósító társadalombiztosítási kifizetõhely az illetékes MEP-et értesíti a további munkáltatónál fennálló jogviszony alapján megállapított táppénz összegérõl.

  1. A kifizetõhellyel nem rendelkezõ munkáltatóknak az igénybejelentéssel kapcsolatos kötelezettségeit, továbbá a kifizetõhelyeknek a terhességi-gyermekágyi segély, a táppénz, a baleseti táppénz megállapításával, folyósításával és elszámolásával összefüggõ részletes feladatait és eljárási szabályait a Kormány rendeletben határozza meg.

 

72. A jogalap nélkül felvett ellátás visszafizetése, a magánszemélyt terhelõ megtérítés, továbbá eljárási költség megtérítése címén megállapított összeget méltányos esetben - ha jogszabály eltérõen nem rendelkezik - a MEP vezetõje, vasutas dolgozók esetén a Vasutas Társadalombiztosítási Igazgatóság vezetõje mérsékelheti, illetõleg elengedheti.

 

72. A jogalap nélkül felvett ellátás - ide nem értve a gyermekgondozási díjat - visszafizetése, a magánszemélyt terhelõ megtérítés, továbbá eljárási költség megtérítése címén megállapított összeget méltányos esetben - ha jogszabály eltérõen nem rendelkezik - a MEP vezetõje, vasutas dolgozók esetén a Vasutas Társadalombiztosítási Igazgatóság vezetõje mérsékelheti, illetõleg elengedheti.

83. (1) E törvény hatálybaléptetésérõl a magánnyugdíjról és a magánnyugdíjpénztárakról szóló 1997. évi LXXXII. törvény rendelkezik.

(2) Felhatalmazást kap a Kormány

a) a finanszírozási szerzõdések megkötése és az egészségügyi szolgáltatások finanszírozása részletes szabályainak,

b) a keresõképesség elbírálásával kapcsolatos eljárás rendjének,

c) a gyógyszerek, gyógyászati segédeszközök és egyes gyógyászati ellátások árához nyújtott támogatás megállapítására vonatkozó szabályok,

d) a külföldön történõ gyógykezelés feltételeinek és elszámolási rendjének,

e) a beutaló nélkül felkereshetõ szakellátások,

f) a beutalásra jogosult orvosok körének,

g) az utazási költségekhez nyújtott támogatás mértékének és módjának,

h) a gyógyszerek és gyógyászati segédeszközök jogszabályellenes rendelése esetén a rendelésre jogosító szerzõdés felmondását megalapozó értékhatár,

i) a baleseti ellátásra jogosító foglalkozási betegségek, illetve a kizárólag baleseti egészségügyi szolgáltatás igénybevételére jogosultságot megalapozó üzemi balesetek,

j) a szolgálati viszonyban álló személyek, valamint egyes meghatározott tevékenységet végzõ személyek és a fogvatartottak egészségügyi szolgáltatás igénybevételére vonatkozó szabályainak,

k) a pénzbeli ellátások, továbbá a baleseti ellátások megállapítására - ideértve a munkaképesség-változás minõsítésének eljárási szabályait is - és folyósítására vonatkozó részletes szabályok,

  1. a kifizetõhellyel nem rendelkezõ munkáltatóknak a táppénz igénybejelentésével kapcsolatos kötelezettségei, továbbá a kifizetõhelyeknek a terhességi-gyermekágyi segély, a táppénz, a baleseti táppénz megállapítására, folyósítására és elszámolására vonatkozó feladatai,

m) a foglalkoztatóknak és egyéb szerveknek az egészségbiztosítási ellátások megállapításához szükséges nyilvántartási és adatszolgáltatási feladatainak,

n) az eltartott hozzátartozók jövedelemszámítási szabályainak,

o) a részleges térítési díjak megállapítási módszerének, az egyes díjtételek képzésénél számításba vehetõ költségelemeknek, valamint a díjak befizetésére és elszámolására vonatkozó szabályoknak

meghatározására.

(3) Felhatalmazást kap az egészségügyi miniszter, hogy a társadalombiztosítás pénzügyi alapjainak és a társadalombiztosítás szerveinek állami felügyeletérõl szóló 1998. évi XXXIX. törvény 1. -ának (2) bekezdésében említett személlyel egyetértésben határozza meg

a) a betegségek megelõzését és korai felismerését szolgáló egészségügyi szolgáltatásokat,

b) a szûrõvizsgálatok igazolására vonatkozó rendelkezéseket,

c) az egyes egészségügyi szolgáltatások körébe tartozó beavatkozásokat,

d) az egyes fõbb betegségcsoportok vizsgálati és terápiás eljárási rendjét, valamint a gyógyszerterápiás ajánlásokat,

e) a gyógyászati ellátások körébe tartozó szolgáltatásokat,

f) a meddõség kezelésére vonatkozó rendelkezéseket,

g) a szanatóriumi ellátásokat,

h) a betegszállításra jogosító kúraszerû kezeléseket,

i) a várólista alapján igénybe vehetõ ellátásokat,

j) a finanszírozás alapjául szolgáló homogén betegségcsoportokat és azok súlyszámértékét,

k) a járóbeteg-szakellátás körébe tartozó beavatkozási csoportokat és azok pontértékét,

l) a támogatott gyógyszerek, gyógyászati segédeszközök és egyes gyógyászati ellátások körét, az árukhoz nyújtott támogatás mértékét,

m) a munkaképesség-változás minõsítésének szakmai szabályait,

n) az anyatejellátásra való jogosultság feltételeit.

(4) A törvény hatálybalépésével egyidejûleg a társadalombiztosítás pénzügyi alapjainak 1995. évi költségvetésérõl és a természetbeni egészségbiztosítási ellátások finanszírozásának általános szabályairól szóló 1995. évi LXXIII. törvény 9-20. -a a hatályát veszti.

 

83. (1) E törvény hatálybaléptetésérõl a magánnyugdíjról és a magánnyugdíjpénztárakról szóló 1997. évi LXXXII. törvény rendelkezik.

(2) Felhatalmazást kap a Kormány

a) a finanszírozási szerzõdések megkötése és az egészségügyi szolgáltatások finanszírozása részletes szabályainak,

b) a keresõképesség elbírálásával kapcsolatos eljárás rendjének,

c) a gyógyszerek, gyógyászati segédeszközök és egyes gyógyászati ellátások árához nyújtott támogatás megállapítására vonatkozó szabályok,

d) a külföldön történõ gyógykezelés feltételeinek és elszámolási rendjének,

e) a beutaló nélkül felkereshetõ szakellátások,

f) a beutalásra jogosult orvosok körének,

g) az utazási költségekhez nyújtott támogatás mértékének és módjának,

h) a gyógyszerek és gyógyászati segédeszközök jogszabályellenes rendelése esetén a rendelésre jogosító szerzõdés felmondását megalapozó értékhatár,

i) a baleseti ellátásra jogosító foglalkozási betegségek, illetve a kizárólag baleseti egészségügyi szolgáltatás igénybevételére jogosultságot megalapozó üzemi balesetek,

j) a szolgálati viszonyban álló személyek, valamint egyes meghatározott tevékenységet végzõ személyek és a fogvatartottak egészségügyi szolgáltatás igénybevételére vonatkozó szabályainak,

k) a pénzbeli ellátások, továbbá a baleseti ellátások megállapítására - ideértve a munkaképesség-változás minõsítésének eljárási szabályait is - és folyósítására vonatkozó részletes szabályok,

l) a kifizetõhellyel nem rendelkezõ munkáltatóknak a táppénz igénybejelentésével kapcsolatos kötelezettségei, továbbá a kifizetõhelyeknek a terhességi-gyermekágyi segély, a gyermekgondozási díj, a táppénz, a baleseti táppénz megállapítására, folyósítására és elszámolására vonatkozó feladatai,

m) a foglalkoztatóknak és egyéb szerveknek az egészségbiztosítási ellátások megállapításához szükséges nyilvántartási és adatszolgáltatási feladatainak,

n) az eltartott hozzátartozók jövedelemszámítási szabályainak,

o) a részleges térítési díjak megállapítási módszerének, az egyes díjtételek képzésénél számításba vehetõ költségelemeknek, valamint a díjak befizetésére és elszámolására vonatkozó szabályoknak

meghatározására.

(3) Felhatalmazást kap az egészségügyi miniszter, hogy a társadalombiztosítás pénzügyi alapjainak és a társadalombiztosítás szerveinek állami felügyeletérõl szóló 1998. évi XXXIX. törvény 1. -ának (2) bekezdésében említett személlyel egyetértésben határozza meg

a) a betegségek megelõzését és korai felismerését szolgáló egészségügyi szolgáltatásokat,

b) a szûrõvizsgálatok igazolására vonatkozó rendelkezéseket,

c) az egyes egészségügyi szolgáltatások körébe tartozó beavatkozásokat,

d) az egyes fõbb betegségcsoportok vizsgálati és terápiás eljárási rendjét, valamint a gyógyszerterápiás ajánlásokat,

e) a gyógyászati ellátások körébe tartozó szolgáltatásokat,

f) a meddõség kezelésére vonatkozó rendelkezéseket,

g) a szanatóriumi ellátásokat,

h) a betegszállításra jogosító kúraszerû kezeléseket,

i) a várólista alapján igénybe vehetõ ellátásokat,

j) a finanszírozás alapjául szolgáló homogén betegségcsoportokat és azok súlyszámértékét,

k) a járóbeteg-szakellátás körébe tartozó beavatkozási csoportokat és azok pontértékét,

l) a támogatott gyógyszerek, gyógyászati segédeszközök és egyes gyógyászati ellátások körét, az árukhoz nyújtott támogatás mértékét,

m) a munkaképesség-változás minõsítésének szakmai szabályait,

n) az anyatejellátásra való jogosultság feltételeit.

(4) A törvény hatálybalépésével egyidejûleg a társadalombiztosítás pénzügyi alapjainak 1995. évi költségvetésérõl és a természetbeni egészségbiztosítási ellátások finanszírozásának általános szabályairól szóló 1995. évi LXXIII. törvény 9-20. -a a hatályát veszti.

 

 

A Munka Törvénykönyvérõl szóló 1992. évi XXII. törvény hatályos szövege

 

A Munka Törvénykönyvérõl szóló 1992. évi XXII. törvénynek a gyermekgondozási díj bevezetéséhez szükséges módosításáról rendelkezõ törvényjavaslat szövege (vastagítva)

 

138. (1) A terhes, illetõleg a szülõ nõt huszonnégy hét szülési szabadság illeti meg. Ezt úgy kell kiadni, hogy négy hét lehetõleg a szülés várható idõpontja elé essen.

(2) A szülési szabadság megszûnik:

a) a gyermek halva születése esetén az ettõl számított hat hét elteltével;

b) ha a gyermek meghal, a halált követõ tizenötödik napon;

  1. ha a gyermeket állami gondozásba adják, az azt követõ napon. A szülési szabadság idõtartama azonban - a szülést követõen - hat hétnél rövidebb nem lehet.

(3) Ha a gyermeket a koraszülöttek ápolására fenntartott intézetben gondozzák, a szülési szabadság igénybe nem vett részét - a szülést követõ egy év elteltéig - a gyermeknek az intézetbõl történt elbocsátása után is igénybe lehet venni.

(4) A munkáltató a munkavállaló kérelmére

a) a szülési szabadság letelte után a gyermek gondozása céljából a gyermek harmadik - tartósan beteg vagy súlyosan fogyatékos gyermek esetében tizedik - életéve betöltéséig, továbbá

b) a gyermek betegsége esetén, az otthoni ápolás érdekében, a gyermek tizenkét éves koráig a betegség tartamára, fizetés nélküli szabadságot köteles engedélyezni.

(5) A nõnek a szoptatás elsõ hat hónapjában naponta kétszer egy óra ezt követõen a kilencedik hónap végéig egy óra munkaidõ-kedvezmény jár. Ikrek esetében a munkaidõ-kedvezmény az ikrek számának megfelelõ mértékben jár.

 

138. (1) A terhes, illetõleg a szülõ nõt huszonnégy hét szülési szabadság illeti meg. Ezt úgy kell kiadni, hogy négy hét lehetõleg a szülés várható idõpontja elé essen.

(2) A szülési szabadság megszûnik:

a) a gyermek halva születése esetén az ettõl számított hat hét elteltével;

b) ha a gyermek meghal, a halált követõ tizenötödik napon;

c) ha a gyermeket - a külön jogszabályban foglaltak szerint - ideiglenes hatállyal elhelyezték, átmeneti vagy tartós nevelésbe vették, továbbá harminc napot meghaladóan bentlakásos szociális intézményben helyezték el, a gyermek elhelyezését követõ napon.

(3) A (2) bekezdés b)-c) pontjában megjelölt esetben a szülési szabadság idõtartama - a szülést követõen - hat hétnél rövidebb nem lehet.

(4) Ha a gyermeket a koraszülöttek ápolására fenntartott intézetben gondozzák, a szülési szabadság igénybe nem vett részét - a szülést követõ egy év elteltéig - a gyermeknek az intézetbõl történt elbocsátása után is igénybe lehet venni.

(5) A munkavállalót fizetés nélküli szabadság illeti meg

a) a gyermek harmadik életéve betöltéséig a gyermek gondozása céljából;

b) a gyermek tizennegyedik életéve betöltéséig, ha a munkavállaló a gyermek gondozása céljából gyermekgondozási segélyben részesül;

c) a gyermek tizenkettedik életéve betöltéséig a gyermek betegsége esetén, az otthoni ápolás érdekében.

(6) A nõnek a szoptatás elsõ hat hónapjában naponta kétszer egy óra ezt követõen a kilencedik hónap végéig egy óra munkaidõ-kedvezmény jár. Ikrek esetében a munkaidõ-kedvezmény az ikrek számának megfelelõ mértékben jár.

 

A társadalombiztosítás ellátásaira és a magánnyugdíjra jogosultakról, valamint e szolgáltatások fedezetérõl szóló 1997. évi LXXX. törvény hatályos szövege

 

A társadalombiztosítás ellátásaira és a magánnyugdíjra jogosultakról, valamint e szolgáltatások fedezetérõl szóló 1997. évi LXXX. törvénynek a gyermekgondozási díj bevezetéséhez szükséges módosításáról rendelkezõ törvényjavaslat szövege

(vastagítva)

8. Szünetel a biztosítás:

a) a fizetés nélküli szabadság, vagy a munkavégzési kötelezettség alóli mentesítés, valamint az igazolatlan távollét idõtartama alatt, kivéve

1. ha a fizetés nélküli szabadságot háromévesnél - tartósan beteg vagy súlyosan fogyatékos gyermek esetén tízévesnél - fiatalabb gyermek gondozása, vagy tizenkét évesnél fiatalabb beteg gyermek otthoni ápolása címén engedélyezték,

2. ha a munkavégzés alóli mentesítés idejére munkabér (illetmény), távolléti díj, táppénzfizetés történt, továbbá

3. a sorkatonai (polgári) szolgálat ideje alatt;

b) az elõzetes letartóztatás, szabadságvesztés tartama alatt is, kivéve, ha a letartóztatottat az ellene emelt vád alól jogerõsen felmentették, vagy a büntetõeljárást megszüntették, továbbá, ha az elítéltet utóbb a bíróság jogerõsen felmentette;

c) az ügyvéd, a szabadalmi ügyvivõ biztosítása arra az idõtartamra, amelyre kamarai tagságát szünetelteti.

8. Szünetel a biztosítás:

a) a fizetés nélküli szabadság, vagy a munkavégzési kötelezettség alóli mentesítés, valamint az igazolatlan távollét idõtartama alatt, kivéve

1. ha a fizetés nélküli szabadságot három évesnél fiatalabb gyermek gondozása, vagy tizennégy évesnél fiatalabb gyermek után járó gyermekgondozási segélyre való jogosultság, illetõleg tizenként évesnél fiatalabb beteg gyermek otthoni ápolása címén vették igénybe.

2. ha a munkavégzés alóli mentesítés idejére munkabér (illetmény), távolléti díj, táppénzfizetés történt, továbbá

3. a sorkatonai (polgári) szolgálat ideje alatt;

b) az elõzetes letartóztatás, szabadságvesztés tartama alatt is, kivéve, ha a letartóztatottat az ellene emelt vád alól jogerõsen felmentették, vagy a büntetõeljárást megszüntették, továbbá, ha az elítéltet utóbb a bíróság jogerõsen felmentette;

c) az ügyvéd, a szabadalmi ügyvivõ biztosítása arra az idõtartamra, amelyre kamarai tagságát szünetelteti.

9. (1) Az egyidejûleg több biztosítással járó jogviszonyban álló személy biztosításának fennállását mindegyik jogviszonyában külön-külön kell elbírálni.

(2) Az 5. (1) bekezdés g) pontjában és (2) bekezdésében szabályozott munkavégzésre irányuló egyéb jogviszony keretében munkát végzõ személyek biztosítását havonta kell elbírálni, és a biztosítási kötelezettség elbírálásánál az ugyanannál a foglalkoztatónál a naptári hónapban elért járulékalapot képezõ jövedelmeket össze kell számítani.

(3) Az 5. (1) bekezdésének g) pontjában és (2) bekezdésében említett személy biztosítása - a 7. (1) bekezdésében említett idõszakon belül - akkor is fennáll, ha

a) táppénzben, baleseti táppénzben, terhességi-gyermekágyi segélyben,

b) gyermekgondozási segélyben, gyermeknevelési támogatásban, ápolási díjban

részesül, továbbá

c) katonai (polgári) szolgálatot teljesít,

amennyiben az ellátások folyósítását, illetõleg a katonai szolgálat teljesítését közvetlenül megelõzõ napon biztosított volt.

9. (1) Az egyidejûleg több biztosítással járó jogviszonyban álló személy biztosításának fennállását mindegyik jogviszonyában külön-külön kell elbírálni.

(2) Az 5. (1) bekezdés g) pontjában és (2) bekezdésében szabályozott munkavégzésre irányuló egyéb jogviszony keretében munkát végzõ személyek biztosítását havonta kell elbírálni, és a biztosítási kötelezettség elbírálásánál az ugyanannál a foglalkoztatónál a naptári hónapban elért járulékalapot képezõ jövedelmeket össze kell számítani.

(3) Az 5. (1) bekezdésének g) pontjában és (2) bekezdésében említett személy biztosítása - a 7. (1) bekezdésében említett idõszakon belül - akkor is fennáll, ha

a) táppénzben, baleseti táppénzben, terhességi-gyermekágyi segélyben, gyermekgondozási díjban,

b) gyermekgondozási segélyben, gyermeknevelési támogatásban, ápolási díjban

részesül, továbbá

c) katonai (polgári) szolgálatot teljesít,

amennyiben az ellátások folyósítását, illetõleg a katonai szolgálat teljesítését közvetlenül megelõzõ napon biztosított volt.

14. (1) A társadalombiztosítás rendszerében nyújtott ellátások az egészségbiztosítás és a nyugdíjbiztosítás keretében vehetõk igénybe.

(2) Egészségbiztosítási ellátások:

a) egészségügyi szolgáltatás;

b) pénzbeli ellátások:

ba) terhességi-gyermekágyi segély,

bb) táppénz;

c) baleseti ellátások:

ca) baleseti egészségügyi szolgáltatás,

cb) baleseti táppénz,

cc) baleseti járadék.

(3) A nyugdíjbiztosítási ellátások:

a) társadalombiztosítási saját jogú nyugellátás:

aa) öregségi nyugdíj,

ab) rokkantsági nyugdíj,

ac) baleseti rokkantsági nyugdíj;

b) hozzátartozói nyugellátás:

ba) özvegyi nyugdíj,

bb) árvaellátás,

bc) szülõi nyugdíj,

bd) baleseti hozzátartozói nyugellátások.

14. (1) A társadalombiztosítás rendszerében nyújtott ellátások az egészségbiztosítás és a nyugdíjbiztosítás keretében vehetõk igénybe.

(2) Egészségbiztosítási ellátások:

a) egészségügyi szolgáltatás;

b) pénzbeli ellátások:

ba) terhességi-gyermekágyi segély,

bb) gyermekgondozási díj,

bc) táppénz;

c) baleseti ellátások:

ca) baleseti egészségügyi szolgáltatás,

cb) baleseti táppénz,

cc) baleseti járadék.

(3) A nyugdíjbiztosítási ellátások:

a) társadalombiztosítási saját jogú nyugellátás:

aa) öregségi nyugdíj,

ab) rokkantsági nyugdíj,

ac) baleseti rokkantsági nyugdíj;

b) hozzátartozói nyugellátás:

ba) özvegyi nyugdíj,

bb) árvaellátás,

bc) szülõi nyugdíj,

bd) baleseti hozzátartozói nyugellátások.

26. (1) A gyermekgondozási segélyben, gyermeknevelési támogatásban, ápolási díjban részesülõ személy a támogatás, a díj összege után nyugdíjjárulékot fizet (ideértve a tagdíjat is).

(2) A keresetpótló juttatásban vagy munkanélküli járadékban, nyugdíj elõtti munkanélküli segélyben részesülõ személy a keresetpótló juttatás, a munkanélküli járadék, illetve a segély összege után fizet nyugdíjjárulékot.

(3) Az egyházi személyként és szerzetesrendi tagként szerzett szolgálati idõ nyugdíjköltségeit az egyház köteles viselni a részére biztosított központi költségvetési támogatásból. Az egyház az érintett személyek havi létszáma alapján a tárgyhónapot megelõzõ hónap elsõ napján érvényes minimálbér alapulvételével - magánnyugdíjpénztár tagja esetén a kötelezõ tagdíj mértékével csökkentett - 30 százalékos mértékû nyugdíjbiztosítási járulékot fizet negyedévenként, a negyedévet követõ hónap 12. napjáig. A járulékfizetés rendjére, illetõleg az elszámolás és az adatszolgáltatás módjára az Országos Nyugdíjbiztosítási Fõigazgatóság az egyházakkal megállapodást köt.

(4) A gyermekgondozási segélyen lévõk esetében a foglalkoztató [4. a) pont, 5. alpont] által fizetendõ nyugdíjbiztosítási járulékot a központi költségvetés fizeti. A megfizetés rendjére, az elszámolás módjára az igazgatási szervvel a Pénzügyminisztérium megállapodást köt.

28. (1) A 27. -ban meghatározott járulékalap alsó és a 24. -ban meghatározott felsõ határát azzal az idõszakkal arányosan (a minimálbér harmincad részével, illetve a járulékfizetési felsõ határ napi összegével) csökkenteni kell, amely alatt a társas vállalkozó

a) táppénzben, terhességi-gyermekágyi segélyben, gyermekgondozási segélyben, baleseti táppénzben, gyermeknevelési támogatásban, ápolási díjban részesül - kivéve, ha a gyermekgondozási segély, a gyermeknevelési támogatás, az ápolási díj folyósításának idõtartama alatt vállalkozói tevékenységét személyesen folytatja -,

b) katonai (polgári) szolgálatot teljesít,

c) fogvatartott,

d) ügyvédként, szabadalmi ügyvivõként a kamarai tagság szünetel, továbbá,

e) ha a társas vállalkozó külföldön munkát vállalóként vagy külföldi ösztöndíjasként megállapodás alapján nyugdíjbiztosítási járulékot fizet.

(2) A társadalombiztosítási járulékot, a nyugdíjjárulékot és egészségbiztosítási járulékot a biztosítás megszûnését követõen kiosztott jövedelem után is meg kell fizetni.

(3) Ha a társas vállalkozó egyidejûleg legalább heti 36 órás munkaidõvel járó munkaviszonyban is áll, illetõleg közép- vagy felsõfokú oktatási intézmény nappali tagozatán folytat tanulmányokat, a 27. (1)-(2) bekezdésének rendelkezéseit azzal az eltéréssel kell alkalmazni, hogy a társadalombiztosítási és a nyugdíjjárulék alapja a ténylegesen elért, járulékalapot képezõ jövedelem.

29. (1) A biztosított egyéni vállalkozó a személyes munkavégzés címén e tevékenysége keretében költségként elszámolt összeg (a továbbiakban: vállalkozói kivét), átalányadózó esetén az átalányadó alapját képezõ jövedelem, de legalább a tárgyhónapot megelõzõ hónap elsõ napján érvényes minimálbérnek megfelelõ összeg után a 19. (1) bekezdésében meghatározott mértékû társadalombiztosítási járulékot fizet.

(2) A tételes átalányadózó esetében a társadalombiztosítási járulék alapja az (1) bekezdésben meghatározott minimálbér.

(3) Az egyéni vállalkozó az (1)-(2) bekezdésben meghatározott társadalombiztosítási járulék alapja, legfeljebb azonban a járulékfizetési felsõ határ összegének figyelembevételével a 19. (2) bekezdés a) vagy b) pontjában meghatározott nyugdíjjárulékot és a 19. (3) bekezdésében meghatározott egészségbiztosítási járulékot fizet.

(4) Az egyéni vállalkozó a minimálbér alapulvételével nem köteles társadalombiztosítási járulékot, nyugdíj- és egészségbiztosítási járulékot fizetni arra az idõtartamra, amelynek tartama alatt

a) táppénzben, terhességi-gyermekágyi segélyben, baleseti táppénzben, gyermekgondozási segélyben, gyermeknevelési támogatásban, ápolási díjban részesül - kivéve, ha a gyermekgondozási segély, a gyermeknevelési támogatás, az ápolási díj folyósításának idõtartama alatt vállalkozói tevékenységét személyesen folytatja -,

b) katonai vagy polgári szolgálatot teljesít,

c) fogvatartott,

d) külföldön munkát vállalóként vagy külföldi ösztöndíjasként megállapodás alapján fizet nyugdíjbiztosítási járulékot,

e) az ügyvéd, a szabadalmi ügyvivõ, ha kamarai tagságát szünetelteti,

f) a (6) bekezdésben említett egyéni vállalkozó keresõképtelen.

(5) Amennyiben a (4) bekezdésben meghatározott körülmények a naptári hónap teljes tartamán át nem állnak fenn, egy-egy naptári napra a havi járulék, illetõleg nyugdíj- és egészségbiztosítási járulék fizetésénél a minimálbér harmincad részét kell megfizetni. A (4) bekezdésben meghatározott idõtartamok naptári napjainak számával a járulékfizetési alsó határt, illetõleg a járulékfizetési alsó és felsõ határt csökkenteni kell. Ezt a szabályt kell alkalmazni akkor is, ha az egyéni vállalkozó biztosítási jogviszonya hónap közben kezdõdött, vagy szûnt meg.

(6) Abban az esetben, ha az egyéni vállalkozó egyidejûleg legalább heti 36 órás munkaidõvel járó munkaviszonyban is áll, illetõleg közép- vagy felsõfokú oktatási intézmény nappali tagozatán tanulmányokat folytat, az (1)-(2) bekezdés rendelkezéseit azzal az eltéréssel kell alkalmazni, hogy a társadalombiztosítási járulék, a nyugdíjjárulék fizetés alapja a ténylegesen elért járulékalapot képezõ jövedelem.

 

26. (1) A gyermekgondozási díjban, gyermekgondozási segélyben, gyermeknevelési támogatásban, ápolási díjban részesülõ személy a díj, segély, támogatás összege után nyugdíjjárulékot (ideértve a tagdíjat is) fizet.

(2) A keresetpótló juttatásban vagy munkanélküli járadékban, nyugdíj elõtti munkanélküli segélyben részesülõ személy a keresetpótló juttatás, a munkanélküli járadék, illetve a segély összege után fizet nyugdíjjárulékot.

(3) Az egyházi személyként és szerzetesrendi tagként szerzett szolgálati idõ nyugdíjköltségeit az egyház köteles viselni a részére biztosított központi költségvetési támogatásból. Az egyház az érintett személyek havi létszáma alapján a tárgyhónapot megelõzõ hónap elsõ napján érvényes minimálbér alapulvételével - magánnyugdíjpénztár tagja esetén a kötelezõ tagdíj mértékével csökkentett - 30 százalékos mértékû nyugdíjbiztosítási járulékot fizet negyedévenként, a negyedévet követõ hónap 12. napjáig. A járulékfizetés rendjére, illetõleg az elszámolás és az adatszolgáltatás módjára az Országos Nyugdíjbiztosítási Fõigazgatóság az egyházakkal megállapodást köt.

  1. A gyermekgondozási segély, gyermekgondozási díj után a foglalkoztatót [4. a) pont, 5. alpont] terhelõ nyugdíjbiztosítási járulékot a központi költségvetés fizeti. A megfizetés rendjére, az elszámolás módjára az igazgatási szervvel a Pénzügyminisztérium megállapodást köt.

28. (1) A 27. -ban meghatározott járulékalap alsó és a 24. -ban meghatározott felsõ határát azzal az idõszakkal arányosan (a minimálbér harmincad részével, illetve a járulékfizetési felsõ határ napi összegével) csökkenteni kell, amely alatt a társas vállalkozó

a) táppénzben, terhességi-gyermekágyi segélyben, gyermekgondozási díjban, gyermekgondozási segélyben, baleseti táppénzben, gyermeknevelési támogatásban, ápolási díjban részesül - kivéve, ha a gyermekgondozási segély, a gyermeknevelési támogatás, az ápolási díj folyósításának idõtartama alatt vállalkozói tevékenységét személyesen folytatja -,

b) katonai (polgári) szolgálatot teljesít,

c) fogvatartott,

d) ügyvédként, szabadalmi ügyvivõként a kamarai tagság szünetel, továbbá,

e) ha a társas vállalkozó külföldön munkát vállalóként vagy külföldi ösztöndíjasként megállapodás alapján nyugdíjbiztosítási járulékot fizet.

(2) A társadalombiztosítási járulékot, a nyugdíjjárulékot és egészségbiztosítási járulékot a biztosítás megszûnését követõen kiosztott jövedelem után is meg kell fizetni.

(3) Ha a társas vállalkozó egyidejûleg legalább heti 36 órás munkaidõvel járó munkaviszonyban is áll, illetõleg közép- vagy felsõfokú oktatási intézmény nappali tagozatán folytat tanulmányokat, a 27. (1)-(2) bekezdésének rendelkezéseit azzal az eltéréssel kell alkalmazni, hogy a társadalombiztosítási és a nyugdíjjárulék alapja a ténylegesen elért, járulékalapot képezõ jövedelem.

29. (1) A biztosított egyéni vállalkozó a személyes munkavégzés címén e tevékenysége keretében költségként elszámolt összeg (a továbbiakban: vállalkozói kivét), átalányadózó esetén az átalányadó alapját képezõ jövedelem, de legalább a tárgyhónapot megelõzõ hónap elsõ napján érvényes minimálbérnek megfelelõ összeg után a 19. (1) bekezdésében meghatározott mértékû társadalombiztosítási járulékot fizet.

(2) A tételes átalányadózó esetében a társadalombiztosítási járulék alapja az (1) bekezdésben meghatározott minimálbér.

(3) Az egyéni vállalkozó az (1)-(2) bekezdésben meghatározott társadalombiztosítási járulék alapja, legfeljebb azonban a járulékfizetési felsõ határ összegének figyelembevételével a 19. (2) bekezdés a) vagy b) pontjában meghatározott nyugdíjjárulékot és a 19. (3) bekezdésében meghatározott egészségbiztosítási járulékot fizet.

(4) Az egyéni vállalkozó a minimálbér alapulvételével nem köteles társadalombiztosítási járulékot, nyugdíj- és egészségbiztosítási járulékot fizetni arra az idõtartamra, amelynek tartama alatt

a) táppénzben, terhességi-gyermekágyi segélyben, gyermekgondozási díjban, baleseti táppénzben, gyermekgondozási segélyben, gyermeknevelési támogatásban, ápolási díjban részesül - kivéve, ha a gyermekgondozási segély, a gyermeknevelési támogatás, az ápolási díj folyósításának idõtartama alatt vállalkozói tevékenységét személyesen folytatja -,

b) katonai vagy polgári szolgálatot teljesít,

c) fogvatartott,

d) külföldön munkát vállalóként vagy külföldi ösztöndíjasként megállapodás alapján fizet nyugdíjbiztosítási járulékot,

e) az ügyvéd, a szabadalmi ügyvivõ, ha kamarai tagságát szünetelteti,

f) a (6) bekezdésben említett egyéni vállalkozó keresõképtelen.

(5) Amennyiben a (4) bekezdésben meghatározott körülmények a naptári hónap teljes tartamán át nem állnak fenn, egy-egy naptári napra a havi járulék, illetõleg nyugdíj- és egészségbiztosítási járulék fizetésénél a minimálbér harmincad részét kell megfizetni. A (4) bekezdésben meghatározott idõtartamok naptári napjainak számával a járulékfizetési alsó határt, illetõleg a járulékfizetési alsó és felsõ határt csökkenteni kell. Ezt a szabályt kell alkalmazni akkor is, ha az egyéni vállalkozó biztosítási jogviszonya hónap közben kezdõdött, vagy szûnt meg.

(6) Abban az esetben, ha az egyéni vállalkozó egyidejûleg legalább heti 36 órás munkaidõvel járó munkaviszonyban is áll, illetõleg közép- vagy felsõfokú oktatási intézmény nappali tagozatán tanulmányokat folytat, az (1)-(2) bekezdés rendelkezéseit azzal az eltéréssel kell alkalmazni, hogy a társadalombiztosítási járulék, a nyugdíjjárulék fizetés alapja a ténylegesen elért járulékalapot képezõ jövedelem.

 

 

Az egészségügyi hozzájárulásról szóló 1998. évi LXVI. törvény hatályos szövege

 

Az egészségügyi hozzájárulásról szóló 1998. évi LXVI. törvénynek a gyermekgondozási díj bevezetéséhez szükséges módosításáról rendelkezõ törvényjavaslat szövege (vastagítva)

 

5. (1) Nem kell megfizetni a százalékos mértékû egészségügyi hozzájárulást a következõ jogcímeken keletkezõ jövedelmek után:

a) táppénz, baleseti táppénz, terhességi-gyermekágyi segély, gyermeknevelési támogatás,

b) a nyugdíj és azzal azonosan adózó jövedelmek,

c) a kifizetõ által megállapított és folyósított társadalombiztosítási ellátás, valamint a szociális ellátásnak nem a kifizetõt terhelõ összege,

d) a kifizetõ által az önkéntes kölcsönös biztosító pénztárba a tag javára havonta fizetett tagdíj összegének az a része, amely nem haladja meg a tárgyhónapot megelõzõ hónap elsõ napján érvényes minimálbér 115 százalékát, továbbá az önkéntes kölcsönös biztosító pénztár által a magánszemély javára jóváírt támogatói adomány;

e) a felsõoktatási intézmény által - az iskolai rendszerû elsõ alapképzésben részt vevõ, nappali tagozatos hallgatójának az elõírt képzési idõ alatt végzett munkájáért - kifizetett díj, de legfeljebb a nappali tagozatos hallgatói pénzbeli juttatási normatíva adott évi meghatározott összegének kétszerese, feltéve, hogy a munkavégzés az errõl szóló kormányrendeletben meghatározottak szerint történt.

(2) Nem kell megfizetni a százalékos mértékû egészségügyi hozzájárulást, ha a jövedelmet olyan magánszemély részére juttatják, vagy a jövedelmet olyan magánszemély szerzi meg, aki a társadalombiztosítás ellátásaira és a magánnyugdíjra jogosultakról, valamint e szolgáltatások fedezetérõl szóló 1997. évi LXXX. törvény 11. -a, illetve 13. -a hatálya alá tartozik.

7. (1) Nem kell megfizetni a tételes egészségügyi hozzájárulást

a) a táppénz, a baleseti táppénz, a terhességi-gyermekágyi segély folyósításának,

b) a keresõképtelenség (ide nem értve a betegszabadságot), a 30 napot meghaladó fizetés nélküli szabadság,

c) a gyermekgondozási segély, az ápolási díj, a gyermeknevelési támogatás folyósítása alatt, kivéve, ha a folyósításban részesülõ az ellátás folyósítása alatt munkát végez,

d) a három évesnél fiatalabb gyermek gondozása, a tíz évesnél fiatalabb, tartósan beteg vagy súlyosan fogyatékos gyermek gondozása, valamint a 12 évesnél fiatalabb beteg gyermek otthoni ápolása miatt engedélyezett fizetés nélküli szabadság,

e) a sorkatonai (polgári) szolgálat teljesítése,

f) a fogvatartás idõtartama alatt, továbbá

g) annak az egyéni vállalkozónak, aki vállalkozói tevékenységét saját jogú nyugdíjasként, továbbá özvegyi nyugdíjban részesülõ olyan személyként folytat, aki a reá irányadó öregségi nyugdíjkorhatárt betöltötte.

(2) Az után a természetes személy után, akinek egyidejûleg több foglalkoztatása, jogviszonya is fennáll, a legalább heti 36 órai munkavégzéssel járó jogviszonyát meghaladó további jogviszonya alapján nem kell a tételes egészségügyi hozzájárulást megfizetni. Ha a munkaidõ egyik jogviszonyban sem éri el a heti 36 órát, a hozzájárulás-fizetési kötelezettség azt a kifizetõt terheli, ahol a munkaidõ a leghosszabb. Azonos tartamú munkaidõk esetén, vagy ha a munkaidõt nem, vagy nem mindegyik jogviszonyban határozták meg, a hozzájárulás-fizetési kötelezettség azt a foglalkoztatót terheli, ahol a jövedelem magasabb. Ha a munkaidõ és a jövedelem is azonos, a hozzájárulás azt a kifizetõt terheli, ahol a jogviszony korábban kezdõdött.

A heti 36 órai munkavégzéssel azonosan kell elbírálni azt a jogviszonyt, amelyben a jövedelem eléri a mindenkori minimálbért.

5. (1) Nem kell megfizetni a százalékos mértékû egészségügyi hozzájárulást a következõ jogcímeken keletkezõ jövedelmek után:

a) táppénz, baleseti táppénz, terhességi-gyermekágyi segély, gyermekgondozási díj,

b) a nyugdíj és azzal azonosan adózó jövedelmek,

c) a kifizetõ által megállapított és folyósított társadalombiztosítási ellátás, valamint a szociális ellátásnak nem a kifizetõt terhelõ összege,

d) a kifizetõ által az önkéntes kölcsönös biztosító pénztárba a tag javára havonta fizetett tagdíj összegének az a része, amely nem haladja meg a tárgyhónapot megelõzõ hónap elsõ napján érvényes minimálbér 115 százalékát, továbbá az önkéntes kölcsönös biztosító pénztár által a magánszemély javára jóváírt támogatói adomány;

e) a felsõoktatási intézmény által - az iskolai rendszerû elsõ alapképzésben részt vevõ, nappali tagozatos hallgatójának az elõírt képzési idõ alatt végzett munkájáért - kifizetett díj, de legfeljebb a nappali tagozatos hallgatói pénzbeli juttatási normatíva adott évi meghatározott összegének kétszerese, feltéve, hogy a munkavégzés az errõl szóló kormányrendeletben meghatározottak szerint történt.

(2) Nem kell megfizetni a százalékos mértékû egészségügyi hozzájárulást, ha a jövedelmet olyan magánszemély részére juttatják, vagy a jövedelmet olyan magánszemély szerzi meg, aki a társadalombiztosítás ellátásaira és a magánnyugdíjra jogosultakról, valamint e szolgáltatások fedezetérõl szóló 1997. évi LXXX. törvény 11. -a, illetve 13. -a hatálya alá tartozik.

7. (1) Nem kell megfizetni a tételes egészségügyi hozzájárulást

a) a táppénz, a baleseti táppénz, a terhességi-gyermekágyi segély, a gyermekgondozási díj folyósításának,

b) a keresõképtelenség (ide nem értve a betegszabadságot), a 30 napot meghaladó fizetés nélküli szabadság,

c) a gyermekgondozási segély, az ápolási díj, a gyermeknevelési támogatás folyósítása alatt, kivéve, ha a folyósításban részesülõ az ellátás folyósítása alatt munkát végez,

d) a három évesnél fiatalabb gyermek gondozása, a tíz évesnél fiatalabb, tartósan beteg vagy súlyosan fogyatékos gyermek gondozása, valamint a 12 évesnél fiatalabb beteg gyermek otthoni ápolása miatt engedélyezett fizetés nélküli szabadság,

e) a sorkatonai (polgári) szolgálat teljesítése,

f) a fogvatartás idõtartama alatt, továbbá

g) annak az egyéni vállalkozónak, aki vállalkozói tevékenységét saját jogú nyugdíjasként, továbbá özvegyi nyugdíjban részesülõ olyan személyként folytat, aki a reá irányadó öregségi nyugdíjkorhatárt betöltötte.

(2) Az után a természetes személy után, akinek egyidejûleg több foglalkoztatása, jogviszonya is fennáll, a legalább heti 36 órai munkavégzéssel járó jogviszonyát meghaladó további jogviszonya alapján nem kell a tételes egészségügyi hozzájárulást megfizetni. Ha a munkaidõ egyik jogviszonyban sem éri el a heti 36 órát, a hozzájárulás-fizetési kötelezettség azt a kifizetõt terheli, ahol a munkaidõ a leghosszabb. Azonos tartamú munkaidõk esetén, vagy ha a munkaidõt nem, vagy nem mindegyik jogviszonyban határozták meg, a hozzájárulás-fizetési kötelezettség azt a foglalkoztatót terheli, ahol a jövedelem magasabb. Ha a munkaidõ és a jövedelem is azonos, a hozzájárulás azt a kifizetõt terheli, ahol a jogviszony korábban kezdõdött.

A heti 36 órai munkavégzéssel azonosan kell elbírálni azt a jogviszonyt, amelyben a jövedelem eléri a mindenkori minimálbért.

A társadalombiztosítási nyugellátásról szóló 1997. évi LXXXI. törvény hatályos szövege

 

A társadalombiztosítási nyugellátásról szóló 1997. évi LXXXI. törvénynek a gyermekgondozási díj bevezetéséhez szükséges módosításáról rendelkezõ törvényjavaslat szövege (vastagítva)

38. (1) Szolgálati idõként kell továbbá figyelembe venni

a) a Tbj.-ben meghatározott, nyugellátás szerzése céljából megállapodást kötött személy esetében azt az idõszakot, amelyre az elõírt nyugdíjjárulékot megfizették,

b) az egyházi szervek által kiállított igazolás alapján az egyházi személyként és szerzetesrendi tagként ilyen minõségben eltöltött idõt,

c) a gyermeknevelési támogatás, az ápolási díj, valamint a gyermekgondozási segély folyósításának idõtartamát, amennyiben az elõírt nyugdíjjárulékot megfizették,

d) a katonai (polgári) szolgálatban eltöltött idõt,

e) a táppénz (betegszabadság), a baleseti táppénz, a terhességi-gyermekágyi segély és a gyermekgondozási díj folyósításának idõtartamát,

f) a munkanélküli-járadék és a nyugdíj elõtti munkanélküli-segély folyósításának idõtartamát, ha az elõírt nyugdíjjárulékot megfizették,

g) azt az idõt, amely az 1997. december 31-én hatályos rendelkezések szerint szolgálati idõnek minõsült.

(2) Szolgálati idõként nem lehet figyelembe venni

a) az egyéni vállalkozó biztosítási kötelezettség alá tartozó jogviszonyának azt az idõtartamát, amelyre vonatkozóan az egyéni vállalkozónak nyugdíjbiztosítási járulék vagy nyugdíjjárulék tartozása van,

b) a társas vállalkozás tagja esetében az adott társas vállalkozás tagjaként fennállt biztosítási kötelezettség alá tartozó jogviszonyának azt az idõtartamát, amelyre vonatkozóan a társas vállalkozásnak a biztosítottnak minõsülõ akkori tagjai után nyugdíjbiztosítási járulék vagy nyugdíjjárulék tartozása van,

c) az egyéni vállalkozó vagy jogi személyiséggel nem rendelkezõ társas vállalkozás tagja, segítõ családtagjának az e jogcímen fennállt biztosítási idejének azt az idõtartamát, amelyre vonatkozóan az egyéni vállalkozónak, illetõleg a jogi személyiséggel nem rendelkezõ társas vállalkozásnak e segítõ családtag után nyugdíjbiztosítási járulék vagy nyugdíjjárulék tartozása van.

A tartozás utólag történõ - a nyugdíj megállapítása utáni - megfizetése esetén az így meghosszabbodott szolgálati idõt legkorábban a befizetés napját magában foglaló naptári hónap elsõ napjától lehet figyelembe venni. Az a)-c) pontokban említett biztosítottak szolgálati idejének figyelembevételénél a nyugdíjbiztosítási járulék és nyugdíjjárulék megfizetése tényének megállapítása, bizonyítása, illetõleg vélelmezése tekintetében a 37. (3) bekezdésének rendelkezéseit megfelelõen alkalmazni kell.

38. (1) Szolgálati idõként kell továbbá figyelembe venni

a) a Tbj.-ben meghatározott, nyugellátás szerzése céljából megállapodást kötött személy esetében azt az idõszakot, amelyre az elõírt nyugdíjjárulékot megfizették,

b) az egyházi szervek által kiállított igazolás alapján az egyházi személyként és szerzetesrendi tagként ilyen minõségben eltöltött idõt,

c) a gyermeknevelési támogatás, az ápolási díj, valamint a gyermekgondozási segély folyósításának idõtartamát, amennyiben az elõírt nyugdíjjárulékot megfizették,

d) a katonai (polgári) szolgálatban eltöltött idõt,

e) a táppénz (betegszabadság), a baleseti táppénz, a terhességi-gyermekágyi segély, továbbá a gyermekgondozási díj idõtartamát, feltéve, hogy az 1999. december 31. után megállapított gyermekgondozási díj esetében az elõírt nyugdíjjárulékot megfizették,

f) a munkanélküli-járadék és a nyugdíj elõtti munkanélküli-segély folyósításának idõtartamát, ha az elõírt nyugdíjjárulékot megfizették,

g) azt az idõt, amely az 1997. december 31-én hatályos rendelkezések szerint szolgálati idõnek minõsült.

(2) Szolgálati idõként nem lehet figyelembe venni

a) az egyéni vállalkozó biztosítási kötelezettség alá tartozó jogviszonyának azt az idõtartamát, amelyre vonatkozóan az egyéni vállalkozónak nyugdíjbiztosítási járulék vagy nyugdíjjárulék tartozása van,

b) a társas vállalkozás tagja esetében az adott társas vállalkozás tagjaként fennállt biztosítási kötelezettség alá tartozó jogviszonyának azt az idõtartamát, amelyre vonatkozóan a társas vállalkozásnak a biztosítottnak minõsülõ akkori tagjai után nyugdíjbiztosítási járulék vagy nyugdíjjárulék tartozása van,

c) az egyéni vállalkozó vagy jogi személyiséggel nem rendelkezõ társas vállalkozás tagja, segítõ családtagjának az e jogcímen fennállt biztosítási idejének azt az idõtartamát, amelyre vonatkozóan az egyéni vállalkozónak, illetõleg a jogi személyiséggel nem rendelkezõ társas vállalkozásnak e segítõ családtag után nyugdíjbiztosítási járulék vagy nyugdíjjárulék tartozása van.

A tartozás utólag történõ - a nyugdíj megállapítása utáni - megfizetése esetén az így meghosszabbodott szolgálati idõt legkorábban a befizetés napját magában foglaló naptári hónap elsõ napjától lehet figyelembe venni. Az a)-c) pontokban említett biztosítottak szolgálati idejének figyelembevételénél a nyugdíjbiztosítási járulék és nyugdíjjárulék megfizetése tényének megállapítása, bizonyítása, illetõleg vélelmezése tekintetében a 37. (3) bekezdésének rendelkezéseit megfelelõen alkalmazni kell.

 

4. (1) A Nyugdíjbiztosítási Alap az öregségi nyugdíj, az 5. (1) bekezdésében fel nem sorolt hozzátartozói nyugellátások, az öregségi nyugdíjkorhatárt betöltött személyek rokkantsági és baleseti rokkantsági nyugdíja, valamint az öregségi nyugdíjkorhatárt be nem töltött személyek I-II. csoportos rokkantsági és baleseti rokkantsági nyugdíja kiadásainak fedezetére szolgál.

(2) A Nyugdíjbiztosítási Alap az (1) bekezdésben megjelölt ellátásokon túl, azok finanszírozásával összefüggésben közvetlenül felmerült kamatkiadásokra, bankköltségre, postaköltségre, a jóváhagyott mûködési kiadások külsõ forrásból nem biztosított fedezetének biztosítására, az ellátások fedezetére szolgáló vagyongazdálkodási tevékenység költségeire, valamint a törvényben meghatározott egyéb kiadásra használható fel. A Nyugdíjbiztosítási Alap mûködési költségvetését a 10. (3) bekezdése szerinti kiadások terhelik.

(3) A kiadások fedezetét a következõ bevételek képezik:

a) a társadalombiztosítási járulékok 66,67%-a (a társadalombiztosítási járulékon - 33% - belül a 22%-os mértékû nyugdíjbiztosítási járulék részaránya);

b) a biztosítotti nyugdíjjárulék, ideértve

1. a kizárólag a társadalombiztosítási nyugdíj hatálya alá tartozó személy által fizetett egyéni járulék 72,73%-át (az általuk fizetett egyéni járulékok együttes mértékén - 11%-a - belül a nyugdíjjárulék - 8% - részaránya),

2. a magán-nyugdíjpénztári tag által fizetett járulék 40%-át (az általuk fizetett egyéni járulékok együttes mértékén - 5%-on belül - a nyugdíjjárulék - 2% - részaránya),

3. a magánnyugdíj és a magánnyugdíjpénztárakról szóló 1997. évi LXXXII. törvény 23. (1) bekezdés d) pontja, továbbá a 123. (2) bekezdésében meghatározott esetekben a pénztár által a pénztártag egyéni számláján lévõ a Nyugdíjbiztosítási Alap részére átutalt összeget, ha a pénztártag e szerint dönt,

4. a gyermekgondozási segély, a gyermeknevelési támogatás, az ápolási díj után fizetett nyugdíjjárulékot,

5. a keresetpótló juttatás, munkanélküli járadék, a nyugdíj elõtti munkanélküli segély után fizetett nyugdíjjárulékot;

c) egyéb járulékok és hozzájárulások, ideértve

1. a szolgálati idõ megszerzésére kötött megállapodás alapján fizetett nyugdíjjárulékot,

2. az alkalmi munkavállalói könyvvel történõ foglalkoztatásról és az ahhoz kapcsolódó közterhek egyszerûsített befizetésérõl szóló 1997. évi LXXIV. törvény (a továbbiakban: Alk. tv.) 7. -a alapján a Magyar Államkincstár által a Nyugdíjbiztosítási Alapnak átutalt összeget,

3. a munkanélküli ellátás és egyes szociális ellátás után fizetett nyugdíjbiztosítási járulék összegét;

d) a késedelmi pótlék, bírság 63,96%-a;

e) a központi költségvetési hozzájárulások, támogatások, ideértve

1. a gyermekgondozási segélyben részesülõk után a központi költségvetés által fizetett nyugdíjbiztosítási járulékot,

2. a társadalombiztosítás pénzügyi alapjainak éves költségvetésérõl szóló törvényben meghatározott egyéb állami hozzájárulás, támogatás összegét;

f) a nyugdíjbiztosítási tevékenységgel kapcsolatos, a Nyugdíjbiztosítási Alapból fizetett, - jogalap nélkül felvett, vagy más ok miatt - visszatérült bevételként elszámolt összeg, valamint az alapokat közösen megilletõ egyéb bevételek összegének a Nyugdíjbiztosítási Alapot megilletõ 63,96%-a;

g) a Nyugdíjbiztosítási Alap részére tartozás fejében átadott vagyon értékesítésébõl, hozamából származó bevétel;

h) az államháztartás társadalombiztosítási alrendszerében a Nyugdíjbiztosítási Alaphoz tartozó állami vagyonnak az értékesítésébõl és egyéb bevételeibõl származó - ráfordításokkal csökkentett - összeg;

i) a mûködési kiadások fedezetére szolgáló, az Alapon kívüli forrásból származó bevétel összege. A Nyugdíjbiztosítási Alap mûködési költségvetése a 10. (1) bekezdésében meghatározott bevételekkel rendelkezik.

5. (1) Az Egészségbiztosítási Alap

a) az öregségi nyugdíjkorhatárt be nem töltött személyek III. csoportos rokkantsági, baleseti rokkantsági nyugdíja, a III. csoportos rokkantságra tekintettel megállapított hozzátartozói nyugellátás, hozzátartozói baleseti nyugellátás, a jogszerzõ üzemi balesete, illetve foglalkozási betegség következtében történõ elhalálozására tekintettel 1998. január 1-jét megelõzõ idõponttal megállapított hozzátartozói baleseti nyugellátása,

b) az egészségbiztosítás pénzbeli ellátásai, ideértve a terhességi-gyermekágyi segély, a táppénz, a betegséggel kapcsolatos segélyek és kártérítési járadékok,

c) a természetben nyújtott ellátások, ideértve a gyógyító-megelõzõ ellátásokat, gyógyfürdõ-szolgáltatást, anyatej-ellátást, gyógyszer és gyógyászati segédeszköz ártámogatást és az utazási költségtérítés

kiadásainak fedezetére szolgál.

(2) Az Egészségbiztosítási Alap az (1) bekezdésben megjelölt ellátásokon túl azok finanszírozásával összefüggésben közvetlenül felmerült kamatkiadásra, bankköltségre, postaköltségre, a társadalombiztosítási kifizetõhely fenntartóját megilletõ, a társadalombiztosítási ellátások kifizetõhely által folyósított összegének 1%-ával azonos költségtérítésre, a jóváhagyott mûködési kiadások külsõ forrásból nem biztosított összegének fedezetére, továbbá az Egészségbiztosítási Alap ellátások fedezetére szolgáló vagyongazdálkodási tevékenység költségeinek fedezetére szolgál. Az Egészségbiztosítási Alap mûködési költségvetését a 10. (3) bekezdése szerinti kiadások terhelik.

(3) A kiadás fedezetét a következõ bevételek képezik:

a) a társadalombiztosítási járulékok 33,33%-a (a társadalombiztosítási járulékon - 33% - belül a 11%-os mértékû egészségbiztosítási járulék részaránya);

b) a biztosított által fizetett kizárólag a társadalombiztosítási nyugdíj hatálya alá tartozó személy által fizetett egyéni járulék 27,27%-a (az általuk fizetett egyéni járulékok együttes mértékén - 11% - belül az egészségbiztosítási járulék - 3% - részaránya) és a magán-nyugdíjpénztári tag által fizetett egyéni járulék 60,00%-a (az általuk fizetett egyéni járulékok együttes mértékén - 5% - belül az egészségbiztosítási járulék - 3% - részaránya);

c) egyéb járulékok és hozzájárulások, ideértve

1. a baleseti járulékot,

2. az egészségbiztosítási ellátások megtérítésére kötött megállapodás alapján fizetett egészségbiztosítási járulékot,

3. az egészségbiztosítási járulék fizetésére kötelezett személyek által fizetett 11%-os mértékû egészségbiztosítási járulékot,

4. a munkáltatói táppénz-hozzájárulást,

5. az Alk. tv. 7. -a alapján a Magyar Államkincstár által az Egészségbiztosítási Alapnak közteherjegy után befolyt járulék címen átutalt összeget,

d) a százalékos és tételes egészségügyi hozzájárulás összege;

e) a késedelmi pótlék, bírság 36,04%-a;

f) a központi költségvetésbõl származó hozzájárulások, térítések, ideértve a terhességmegszakítással kapcsolatos költségvetési térítés és egyéb, a törvényben elõírt költségvetési támogatások, térítések összegét;

g) az egészségbiztosítási tevékenységgel kapcsolatos egyéb bevételek, ideértve

1. a terhességmegszakítással kapcsolatos egyéni térítési díjat,

2. baleseti és egyéb kártérítések megtérített összegét,

3. az Egészségbiztosítási Alapból fizetett - jogalap nélkül felvett, vagy más ok miatt - visszaérkezett bevételként elszámolt összeget, valamint az alapokat közösen megilletõ egyéb bevételek összegének az Egészségbiztosítási Alapot megilletõ 36,04%-a,

4. egyéb, a társadalombiztosítás pénzügyi alapjainak éves költségvetési törvényében meghatározott további bevételeket,

h) az Egészségbiztosítási Alap részére járuléktartozás fejében átadott vagyon értékesítésébõl, hozamából származó bevétel,

i) az államháztartás társadalombiztosítási alrendszerében az Egészségbiztosítási Alaphoz tartozó állami vagyonnak az értékesítésébõl és egyéb bevételeibõl származó - ráfordításokkal csökkentett - bevétel,

j) a mûködési kiadások fedezetére szolgáló, az Alapon kívüli forrásból származó bevétel összege. Az Egészségbiztosítási Alap mûködési költségvetése a 10. (1) bekezdésében meghatározott bevételekkel rendelkezik.

 

4. (1) A Nyugdíjbiztosítási Alap az öregségi nyugdíj, az 5. (1) bekezdésében fel nem sorolt hozzátartozói nyugellátások, az öregségi nyugdíjkorhatárt betöltött személyek rokkantsági és baleseti rokkantsági nyugdíja, valamint az öregségi nyugdíjkorhatárt be nem töltött személyek I-II. csoportos rokkantsági és baleseti rokkantsági nyugdíja kiadásainak fedezetére szolgál.

(2) A Nyugdíjbiztosítási Alap az (1) bekezdésben megjelölt ellátásokon túl, azok finanszírozásával összefüggésben közvetlenül felmerült kamatkiadásokra, bankköltségre, postaköltségre, a jóváhagyott mûködési kiadások külsõ forrásból nem biztosított fedezetének biztosítására, az ellátások fedezetére szolgáló vagyongazdálkodási tevékenység költségeire, valamint a törvényben meghatározott egyéb kiadásra használható fel. A Nyugdíjbiztosítási Alap mûködési költségvetését a 10. (3) bekezdése szerinti kiadások terhelik.

(3) A kiadások fedezetét a következõ bevételek képezik:

a) a társadalombiztosítási járulékok 66,67%-a (a társadalombiztosítási járulékon - 33% - belül a 22%-os mértékû nyugdíjbiztosítási járulék részaránya);

b) a biztosítotti nyugdíjjárulék, ideértve

1. a kizárólag a társadalombiztosítási nyugdíj hatálya alá tartozó személy által fizetett egyéni járulék 72,73%-át (az általuk fizetett egyéni járulékok együttes mértékén - 11%-a - belül a nyugdíjjárulék - 8% - részaránya),

2. a magán-nyugdíjpénztári tag által fizetett járulék 40%-át (az általuk fizetett egyéni járulékok együttes mértékén - 5%-on belül - a nyugdíjjárulék - 2% - részaránya),

3. a magánnyugdíj és a magánnyugdíjpénztárakról szóló 1997. évi LXXXII. törvény 23. (1) bekezdés d) pontja, továbbá a 123. (2) bekezdésében meghatározott esetekben a pénztár által a pénztártag egyéni számláján lévõ a Nyugdíjbiztosítási Alap részére átutalt összeget, ha a pénztártag e szerint dönt,

4. a gyermekgondozási díj, a gyermekgondozási segély, a gyermeknevelési támogatás, az ápolási díj után fizetett nyugdíjjárulékot;

5. a keresetpótló juttatás, munkanélküli járadék, a nyugdíj elõtti munkanélküli segély után fizetett nyugdíjjárulékot;

c) egyéb járulékok és hozzájárulások, ideértve

1. a szolgálati idõ megszerzésére kötött megállapodás alapján fizetett nyugdíjjárulékot,

2. az alkalmi munkavállalói könyvvel történõ foglalkoztatásról és az ahhoz kapcsolódó közterhek egyszerûsített befizetésérõl szóló 1997. évi LXXIV. törvény (a továbbiakban: Alk. tv.) 7. -a alapján a Magyar Államkincstár által a Nyugdíjbiztosítási Alapnak átutalt összeget,

3. a munkanélküli ellátás és egyes szociális ellátás után fizetett nyugdíjbiztosítási járulék összegét;

d) a késedelmi pótlék, bírság 63,96%-a;

e) a központi költségvetési hozzájárulások, támogatások, ideértve

1. a gyermekgondozási díjban és a gyermekgondozási segélyben részesülõk után a központi költségvetés által fizetett nyugdíjbiztosítási járulékot,

2. a társadalombiztosítás pénzügyi alapjainak éves költségvetésérõl szóló törvényben meghatározott egyéb állami hozzájárulás, támogatás összegét;

f) a nyugdíjbiztosítási tevékenységgel kapcsolatos, a Nyugdíjbiztosítási Alapból fizetett, - jogalap nélkül felvett, vagy más ok miatt - visszatérült bevételként elszámolt összeg, valamint az alapokat közösen megilletõ egyéb bevételek összegének a Nyugdíjbiztosítási Alapot megilletõ 63,96%-a;

g) a Nyugdíjbiztosítási Alap részére tartozás fejében átadott vagyon értékesítésébõl, hozamából származó bevétel;

h) az államháztartás társadalombiztosítási alrendszerében a Nyugdíjbiztosítási Alaphoz tartozó állami vagyonnak az értékesítésébõl és egyéb bevételeibõl származó - ráfordításokkal csökkentett - összeg;

i) a mûködési kiadások fedezetére szolgáló, az Alapon kívüli forrásból származó bevétel összege. A Nyugdíjbiztosítási Alap mûködési költségvetése a 10. (1) bekezdésében meghatározott bevételekkel rendelkezik.

5. (1) Az Egészségbiztosítási Alap

a) az öregségi nyugdíjkorhatárt be nem töltött személyek III. csoportos rokkantsági, baleseti rokkantsági nyugdíja, a III. csoportos rokkantságra tekintettel megállapított hozzátartozói nyugellátás, hozzátartozói baleseti nyugellátás, a jogszerzõ üzemi balesete, illetve foglalkozási betegség következtében történõ elhalálozására tekintettel 1998. január 1-jét megelõzõ idõponttal megállapított hozzátartozói baleseti nyugellátása,

b) az egészségbiztosítás pénzbeli ellátásai, ideértve a terhességi-gyermekágyi segély, a gyermekgondozási díj, a táppénz, a betegséggel kapcsolatos segélyek és kártérítési járadékok,

c) a természetben nyújtott ellátások, ideértve a gyógyító-megelõzõ ellátásokat, gyógyfürdõ-szolgáltatást, anyatej-ellátást, gyógyszer és gyógyászati segédeszköz ártámogatást és az utazási költségtérítés

kiadásainak fedezetére szolgál.

(2) Az Egészségbiztosítási Alap az (1) bekezdésben megjelölt ellátásokon túl azok finanszírozásával összefüggésben közvetlenül felmerült kamatkiadásra, bankköltségre, postaköltségre, a társadalombiztosítási kifizetõhely fenntartóját megilletõ, a társadalombiztosítási ellátások kifizetõhely által folyósított összegének 1%-ával azonos költségtérítésre, a jóváhagyott mûködési kiadások külsõ forrásból nem biztosított összegének fedezetére, továbbá az Egészségbiztosítási Alap ellátások fedezetére szolgáló vagyongazdálkodási tevékenység költségeinek fedezetére szolgál. Az Egészségbiztosítási Alap mûködési költségvetését a 10. (3) bekezdése szerinti kiadások terhelik.

(3) A kiadás fedezetét a következõ bevételek képezik:

a) a társadalombiztosítási járulékok 33,33%-a (a társadalombiztosítási járulékon - 33% - belül a 11%-os mértékû egészségbiztosítási járulék részaránya);

b) a biztosított által fizetett kizárólag a társadalombiztosítási nyugdíj hatálya alá tartozó személy által fizetett egyéni járulék 27,27%-a (az általuk fizetett egyéni járulékok együttes mértékén - 11% - belül az egészségbiztosítási járulék - 3% - részaránya) és a magán-nyugdíjpénztári tag által fizetett egyéni járulék 60,00%-a (az általuk fizetett egyéni járulékok együttes mértékén - 5% - belül az egészségbiztosítási járulék - 3% - részaránya);

c) egyéb járulékok és hozzájárulások, ideértve

1. a baleseti járulékot,

2. az egészségbiztosítási ellátások megtérítésére kötött megállapodás alapján fizetett egészségbiztosítási járulékot,

3. az egészségbiztosítási járulék fizetésére kötelezett személyek által fizetett 11%-os mértékû egészségbiztosítási járulékot,

4. a munkáltatói táppénz-hozzájárulást,

5. az Alk. tv. 7. -a alapján a Magyar Államkincstár által az Egészségbiztosítási Alapnak közteherjegy után befolyt járulék címen átutalt összeget,

d) a százalékos és tételes egészségügyi hozzájárulás összege;

e) a késedelmi pótlék, bírság 36,04%-a;

f) a központi költségvetésbõl származó hozzájárulások, térítések, ideértve a gyermekgondozási díjjal, a terhesség megszakítással kapcsolatos költségvetési térítés és egyéb, a törvényben elõírt költségvetési támogatások, térítések összegét;

g) az egészségbiztosítási tevékenységgel kapcsolatos egyéb bevételek, ideértve

1. a terhességmegszakítással kapcsolatos egyéni térítési díjat,

2. baleseti és egyéb kártérítések megtérített összegét,

3. az Egészségbiztosítási Alapból fizetett - jogalap nélkül felvett, vagy más ok miatt - visszaérkezett bevételként elszámolt összeget, valamint az alapokat közösen megilletõ egyéb bevételek összegének az Egészségbiztosítási Alapot megilletõ 36,04%-a,

4. egyéb, a társadalombiztosítás pénzügyi alapjainak éves költségvetési törvényében meghatározott további bevételeket,

h) az Egészségbiztosítási Alap részére járuléktartozás fejében átadott vagyon értékesítésébõl, hozamából származó bevétel,

i) az államháztartás társadalombiztosítási alrendszerében az Egészségbiztosítási Alaphoz tartozó állami vagyonnak az értékesítésébõl és egyéb bevételeibõl származó - ráfordításokkal csökkentett - bevétel,

j) a mûködési kiadások fedezetére szolgáló, az Alapon kívüli forrásból származó bevétel összege. Az Egészségbiztosítási Alap mûködési költségvetése a 10. (1) bekezdésében meghatározott bevételekkel rendelkezik.

 

A kötelezõ egészségbiztosítás ellátásairól szóló 1997. évi LXXXIII. törvény hatályos szövege

 

A kötelezõ egészségbiztosítás ellátásairól szóló 1997. évi LXXXIII. törvénynek a gyermekgondozási díj bevezetéséhez szükséges módosításáról rendelkezõ törvényjavaslat szövege (vastagítva)

39. (1) Az, aki ugyanazon biztosítási jogviszony alapján egyidejûleg táppénzre vagy baleseti táppénzre és terhességi-gyermekágyi segélyre is jogosult, választása szerint csak az egyik ellátást veheti igénybe.

(2) Az, aki egyidejûleg az (1) bekezdés szerinti ellátásokra és gyermekgondozási segélyre is jogosult, választása szerint csak egy ellátást vehet igénybe.

(3) A szülõk közös háztartásában élõ gyermeke után egyidejûleg csak az egyik szülõ jogosult táppénzre.

(4) Ha a szülõk közös háztartásában élõ gyermek után az egyik szülõ gyermekgondozási segélyben vagy gyermeknevelési támogatásban részesül, ugyanezen gyermek után a másik szülõ gyermekápolási táppénzre nem jogosult.

 

39. (1) Az, aki ugyanazon biztosítási jogviszony alapján egyidejûleg táppénzre vagy baleseti táppénzre és terhességi-gyermekágyi segélyre, illetõleg gyermekgondozási díjra is jogosult, választása szerint csak az egyik ellátást veheti igénybe.

(2) Az, aki egyidejûleg gyermekgondozási segélyre, gyermeknevelési támogatásra (a továbbiakban együtt: gyermekgondozási támogatás) és az (1) bekezdés szerinti ellátásokra is jogosult, választása szerint csak az egyik ellátást veheti igénybe.

(3) A szülõk közös háztartásában élõ gyermeke után egyidejûleg csak az egyik szülõ jogosult táppénzre, gyermekgondozási díjra.

(4) Ha a szülõk a közös háztartásban élõ gyermek(ek) után egyidejûleg jogosultak lennének az (1) bekezdés szerinti ellátások és a gyermekgondozási támogatás bármelyik formájára, úgy - kivéve az (5) bekezdésben foglalt esetet - pénzbeli ellátást választásuk szerint csak egy jogcímen és csak az egyik szülõ részére lehet megállapítani.

(5) Ha a közös háztartásban élõ gyermek után az egyik szülõ (1) bekezdés szerinti ellátást, vagy gyermekgondozási támogatást vesz igénybe, úgy a másik szülõ gyermekápolási táppénzre szerezhet jogosultságot, feltéve, hogy az ellátások nem ugyanazon gyermek után kerülnek megállapításra.

 

40. (1) Terhességi-gyermekágyi segély annak jár, aki a szülést megelõzõen két éven belül 180 napon át biztosított volt, és

a) a biztosítás tartama alatt vagy a biztosítás megszûnését követõ negyvenkét napon belül szül, vagy

b) a biztosítás megszûnését követõ negyven napon túl táppénz, illetõleg baleseti táppénz folyósításának az ideje alatt vagy a folyósítás megszûnését követõ huszonnyolc napon belül szül.

(2) A terhességi-gyermekágyi segélyre jogosultsághoz szükséges elõzetes 180 napi biztosítási idõbe be kell számítani

a) a biztosítás megszûnését követõ táppénz, baleseti táppénz, terhességi-gyermekágyi segély, gyermekgondozási segély folyósításának az idejét,

b) az oktatási intézmény nappali tagozatán egy évnél hosszabb ideig folytatott tanulmányok idejét.

(3) A terhességi-gyermekágyi segély a szülési szabadságnak megfelelõ idõtartamra jár.

(4) Terhességi-gyermekágyi segély a gondozásba vétel napjától a szülési szabadság még hátralevõ tartamára annak a nõnek is jár, aki a csecsemõt örökbefogadási szándékkal nevelésbe vette, ha az (1) bekezdésben foglalt feltételek a gondozásba vétel napján fennállnak.

 

40. (1) Terhességi-gyermekágyi segély annak jár, aki a szülést megelõzõen két éven belül 180 napon át biztosított volt, és

a) a biztosítás tartama alatt vagy a biztosítás megszûnését követõ negyvenkét napon belül szül, vagy

b) a biztosítás megszûnését követõ negyvenkét napon túl táppénz, illetõleg baleseti táppénz folyósításának az ideje alatt vagy a folyósítás megszûnését követõ huszonnyolc napon belül szül.

(2) A terhességi-gyermekágyi segélyre jogosultsághoz szükséges elõzetes 180 napi biztosítási idõbe be kell számítani

a) a biztosítás megszûnését követõ táppénz, baleseti táppénz, terhességi-gyermekágyi segély, gyermekgondozási díj, gyermekgondozási segély folyósításának az idejét,

b) az oktatási intézmény nappali tagozatán egy évnél hosszabb ideig folytatott tanulmányok idejét.

(3) A terhességi-gyermekágyi segély a szülési szabadságnak megfelelõ idõtartamra jár.

(4) Terhességi-gyermekágyi segély a gondozásba vétel napjától a szülési szabadság még hátralevõ tartamára annak a nõnek is jár, aki a csecsemõt örökbefogadási szándékkal nevelésbe vette, ha az (1) bekezdésben foglalt feltételek a gondozásba vétel napján fennállnak.

 

Gyermekgondozási díj

42/A. (1) Gyermekgondozási díjra jogosult

a) a biztosított szülõ, ha a gyermekgondozási díj igénylését - a gyermeket szülõ anya esetén a szülést - megelõzõen két éven belül 180 napon át biztosított volt,

b) a terhességi-gyermekágyi segélyben részesült anya, akinek a biztosítási jogviszonya a terhességi-gyermekágyi segély igénybevételének idõtartama alatt megszûnt, feltéve, hogy a terhességi-gyermekágyi segélyre való jogosultsága a biztosítási jogviszonyának fennállása alatt keletkezett és a szülést megelõzõen két éven belül 180 napon át biztosított volt,

és a gyermeket saját háztartásában neveli.

(2) Az (1) bekezdés a) pontjának alkalmazásakor szülõ alatt érteni kell

a) a vér szerinti és az örökbefogadó szülõt, továbbá a szülõvel együtt élõ házastársat,

b) azt a személyt, aki a saját háztartásában élõ gyermeket örökbe kívánja fogadni és az erre irányuló eljárás már folyamatban van,

c) a gyámot.

(3) Az (1) bekezdés a) pontja szerinti esetben jogosultnak kell tekinteni azt a szülõt is, akinek a biztosítási jogviszonya a gyermekgondozási díj igénybevételének idõtartama alatt megszûnik.

(4) A gyermekgondozási díjra történõ jogosultsághoz szükséges elõzetes 180 napi biztosítási idõbe be kell számítani

a) a biztosítás megszûnését követõ táppénz, baleseti táppénz, terhességi-gyermekágyi segély idejét,

b) a felsõfokú oktatási intézmény nappali tagozatán egy évnél hosszabb ideig folytatott tanulmány idejét.

42/B. A gyermekgondozási díj a terhességi-gyermekágyi segélyre jogosító idõtartam leteltét követõ naptól (a továbbiakban: a jogosultság kezdõ napja) a gyermek második életévének betöltéséig jár. Ha a gyermeket szülõ nõ - ide értve a gyermeket örökbe fogadni szándékozó nõt is - meghal, vagy a gyermek nem az õ háztartásában nevelkedik, úgy a gyermekgondozási díj az arra jogosult személynek a terhességi-gyermekágyi segélyre jogosító idõtartamra, illetõleg annak fennmaradó részére is jár.

42/C. Nem jár a gyermekgondozási díj, ha

a) a jogosult bármilyen jogviszonyban díjazás - ide nem értve a szerzõi jog védelme alatt álló alkotásért járó díjazást - ellenében munkát végez, vagy hatósági engedélyhez kötött keresõtevékenységét személyesen folytatja;

b) a jogosult - munkavégzés nélkül - megkapja teljes keresetét;

c) a jogosult egyéb rendszeres pénzellátásban részesül [1993. évi III. törvény 4. (1) bek. i) pont];

d) a gyermeket - a külön jogszabályban foglaltak szerint - ideiglenes hatállyal elhelyezték, átmeneti vagy tartós nevelésbe vették, továbbá ha harminc napot meghaladóan bentlakásos szociális intézményben helyezték el;

e) a gyermeket napközbeni ellátást biztosító intézményben (bölcsõde, családi napközi, házi gyermekfelügyelet) helyezték el, ide nem értve a rehabilitációs, habilitációs foglalkozást nyújtó intézményi elhelyezést;

f) a jogosult elõzetes letartóztatásban van, vagy szabadságvesztés, elzárás büntetését tölti.

42/D. (1) A gyermekgondozási díj a naptári napi átlagkereset 70 %-a, azonban havonta legfeljebb az igénybevétel kezdõ idõpontjában érvényes minimálbér kétszerese.

(2) A gyermekgondozási díj alapjául szolgáló naptári napi átlagkeresetet a táppénzre vonatkozó rendelkezések szerint kell megállapítani, ha

a) az anya gyermekgondozási segély, vagy gyermekgondozási díj folyósítása alatt szül, vagy a szülés napját megelõzõ két éven belül legalább 180 naptári napi keresettel rendelkezik;

b) az a) pontba nem tartozó jogosult az igénybevétel napját megelõzõ két éven belül legalább 180 naptári napi keresettel rendelkezik.

(3) A (2) bekezdésben nem említett jogosult gyermekgondozási díjának naptári napi összegét a jogosultság kezdõ napján érvényes minimálbér kétszerese harmincad részének figyelembevételével kell megállapítani. Ha azonban a biztosított egészségbiztosítási járulék alapját képezõ jövedelme, illetve a munkanélküli ellátás alapját képezõ jövedelme a minimálbér kétszeresét nem éri el, a tényleges jövedelmet kell figyelembe venni.

(4) Ha a gyermekgondozási díjat ugyanazon gyermek után és ugyanazon személy számára ismételten állapítják meg, úgy a díj összege azonos lesz az elsõ ízben megállapított gyermekgondozási díj összegével.

 

46. (1) Táppénz a keresõképtelenség tartamára jár, legfeljebb azonban

a) egy éven át;

b) egyévesnél fiatalabb gyermek szoptatása, illetõleg ápolása címén a gyermek egyéves koráig;

c) egyévesnél idõsebb, de háromévesnél fiatalabb gyermek ápolása címén évenként és gyermekenként nyolcvannégy naptári napon át;

d) háromévesnél idõsebb, de hatévesnél fiatalabb gyermek ápolása címén évenként és gyermekenként negyvenkettõ, egyedülállónak nyolcvannégy naptári napon át;

e) hatévesnél idõsebb, de tizenkét évesnél fiatalabb gyermek ápolása címén évenként és gyermekenként tizennégy, egyedülállónak huszonnyolc naptári napon át.

(2) Az (1) bekezdésben foglaltaktól eltérõen a biztosított, ha részére külön törvény rendelkezése szerint betegszabadság jár, a 44. a) és f) pontjában említett keresõképtelenség esetében táppénzre legkorábban a betegszabadságra való jogosultság lejártát követõ naptól jogosult.

(3) Az, aki keresõképtelenségét közvetlenül megelõzõ egy évnél rövidebb ideig volt folyamatosan biztosított, táppénzt csak a folyamatos biztosításának megfelelõ idõn át kaphat.

(4) Biztosításának a tartamára tekintet nélkül jár a táppénz annak, aki

a) tizennyolc éves kora elõtt válik keresõképtelenné, vagy

b) iskolai tanulmányai megszûnését követõ 180 napon belül biztosítottá válik, és keresõképtelenségéig megszakítás nélkül biztosított.

(5) Ha a biztosított a keresõképtelenség elsõ napját közvetlenül megelõzõ egy éven belül már táppénzben részesült, ennek idõtartamát az újabb keresõképtelenség alapján járó táppénz folyósításának idõtartamába be kell számítani.

(6) Az (5) bekezdés alkalmazásában nem számít elõzménynek az az idõ, amely alatt a biztosított

a) egyévesnél fiatalabb gyermek szoptatása,

b) beteg gyermek ápolása,

c) közegészségügyi okból foglalkozástól eltiltás, hatósági elkülönítés vagy a járványügyi, illetõleg állat-egészségügyi zárlat

miatt részesült táppénzben.

(7) A biztosításban töltött idõ akkor folyamatos, ha abban 30 napnál hosszabb megszakítás nincs. A 30 napi megszakítás idõtartamába nem számít be a táppénz, a baleseti táppénz, a terhességi-gyermekágyi segély, a gyermekgondozási segély folyósításának az ideje.

 

46. (1) Táppénz a keresõképtelenség tartamára jár, legfeljebb azonban

a) egy éven át;

b) egyévesnél fiatalabb gyermek szoptatása, illetõleg ápolása címén a gyermek egyéves koráig;

c) egyévesnél idõsebb, de háromévesnél fiatalabb gyermek ápolása címén évenként és gyermekenként nyolcvannégy naptári napon át;

d) háromévesnél idõsebb, de hatévesnél fiatalabb gyermek ápolása címén évenként és gyermekenként negyvenkettõ, egyedülállónak nyolcvannégy naptári napon át;

e) hatévesnél idõsebb, de tizenkét évesnél fiatalabb gyermek ápolása címén évenként és gyermekenként tizennégy, egyedülállónak huszonnyolc naptári napon át.

(2) Az (1) bekezdésben foglaltaktól eltérõen a biztosított, ha részére külön törvény rendelkezése szerint betegszabadság jár, a 44. a) és f) pontjában említett keresõképtelenség esetében táppénzre legkorábban a betegszabadságra való jogosultság lejártát követõ naptól jogosult.

(3) Az, aki keresõképtelenségét közvetlenül megelõzõ egy évnél rövidebb ideig volt folyamatosan biztosított, táppénzt csak a folyamatos biztosításának megfelelõ idõn át kaphat.

(4) Biztosításának a tartamára tekintet nélkül jár a táppénz annak, aki

a) tizennyolc éves kora elõtt válik keresõképtelenné, vagy

b) iskolai tanulmányai megszûnését követõ 180 napon belül biztosítottá válik, és keresõképtelenségéig megszakítás nélkül biztosított.

(5) Ha a biztosított a keresõképtelenség elsõ napját közvetlenül megelõzõ egy éven belül már táppénzben részesült, ennek idõtartamát az újabb keresõképtelenség alapján járó táppénz folyósításának idõtartamába be kell számítani.

(6) Az (5) bekezdés alkalmazásában nem számít elõzménynek az az idõ, amely alatt a biztosított

a) egyévesnél fiatalabb gyermek szoptatása,

b) beteg gyermek ápolása,

c) közegészségügyi okból foglalkozástól eltiltás, hatósági elkülönítés vagy a járványügyi, illetõleg állat-egészségügyi zárlat

miatt részesült táppénzben.

(7) A biztosításban töltött idõ akkor folyamatos, ha abban 30 napnál hosszabb megszakítás nincs. A 30 napi megszakítás idõtartamába nem számít be a táppénz, a baleseti táppénz, a terhességi-gyermekágyi segély, a gyermekgondozási díj, a gyermekgondozási segély folyósításának az ideje.

62. (1) A terhességi-gyermekágyi segély és a táppénz iránti igényt a biztosítottnak a biztosítás fennállása alatt és megszûnése után a munkáltatójánál kell bejelentenie.

(2) Ha a biztosított munkáltatója jogutód nélkül megszûnt, az igényt a lakóhely szerint illetékes MEP-nél kell bejelenteni.

(3) A vasutak dolgozóinak az (1) bekezdés szerinti igényt a vasutak illetékes szervénél kell bejelenteni.

  1. A terhességi-gyermekágyi segély és a táppénz iránti igényt

a) kifizetõhellyel rendelkezõ munkáltató esetében a kifizetõhely,

b) ha az igény elbírálására a Területi (Fõvárosi) Államháztartási és Közigazgatási Információs Szolgálat (a továbbiakban: TÁKISZ) az illetékes, akkor a TÁKISZ,

c) egyéb esetekben a munkáltató székhelye (telephelye), illetõleg a jogosult lakóhelye szerint illetékes MEP

bírálja el és folyósítja.

(5) Az igény elbírálásáról az igény teljesítése esetén nem kell alakszerû határozatot hozni.

(6) A táppénzt utólag kell folyósítani, mégpedig az (4) bekezdés a)-b) pontjában említett esetben, a bérfizetési napon.

  1. A terhességi-gyermekágyi segélyt havonta utólag kell folyósítani a (4) bekezdés a)-b) pontjában említett esetben a munkabér (munkadíj) végelszámolásakor.

(8) A kifizetõhely az ellátást a (6)-(7) bekezdésben meghatározott napon kívül más napon is folyósíthatja.

 

62. (1) A terhességi-gyermekágyi segély, a gyermekgondozási díj és a táppénz iránti igényt a biztosítottnak a biztosítás fennállása alatt és megszûnése után a munkáltatójánál kell bejelentenie.

(2) Ha a biztosított munkáltatója jogutód nélkül megszûnt, az igényt a lakóhely szerint illetékes MEP-nél kell bejelenteni.

(3) A vasutak dolgozóinak az (1) bekezdés szerinti igényt a vasutak illetékes szervénél kell bejelenteni.

(4) A terhességi-gyermekágyi segély, a gyermekgondozási díj és a táppénz iránti igényt

a) kifizetõhellyel rendelkezõ munkáltató esetében a kifizetõhely,

b) ha az igény elbírálására a Területi (Fõvárosi) Államháztartási és Közigazgatási Információs Szolgálat (a továbbiakban: TÁKISZ) az illetékes, akkor a TÁKISZ,

c) egyéb esetekben a munkáltató székhelye (telephelye), illetõleg a jogosult lakóhelye szerint illetékes MEP

bírálja el és folyósítja.

(5) Az igény elbírálásáról az igény teljesítése esetén nem kell alakszerû határozatot hozni.

(6) A táppénzt utólag kell folyósítani, mégpedig az (4) bekezdés a)-b) pontjában említett esetben, a bérfizetési napon.

(7) A terhességi-gyermekágyi segélyt, a gyermekgondozási díjat havonta utólag kell folyósítani a (4) bekezdés a)-b) pontjában említett esetben a munkabér (munkadíj) végelszámolásakor. Ha a gyermekgondozási díjat a MEP folyósítja, azt a tárgyhót követõ hónap 10. napjáig kell kiutalni.

(8) A kifizetõhely az ellátást a (6)-(7) bekezdésben meghatározott napon kívül más napon is folyósíthatja.

 

  1. (1) Annak, aki egyidejûleg több biztosítással járó jogviszonyban kötelezett egészségbiztosítási járulék fizetésére, a táppénz, illetõleg a terhességi-gyermekágyi segély iránti igényét annak a munkáltatónak kell elbírálni és folyósítani, amelyiknél társadalombiztosítási kifizetõhely mûködik. Több - társadalombiztosítási kifizetõhellyel rendelkezõ - munkáltató által történõ egyidejû foglalkoztatás esetén az elbírálás és a folyósítás az egészségügyi hozzájárulást fizetõ munkáltatónál történik. Ennek hiányában a Tbj. 5. -ának (1) bekezdésében említett jogviszonyt létesítõ munkáltató székhelye szerint illetékes MEP-nél kell az igényt elbírálni. Az igény elbírálásához a különbözõ munkáltatók által kiállított munkáltatói igazolást be kell nyújtani.

(2) A táppénzfolyósítás idõtartamát és a táppénz összegét jogviszonyonként kell megállapítani. A több jogviszony alapján megállapításra kerülõ táppénz alapja együttesen az egészségbiztosítási járulékalap felsõ határánál több nem lehet. A több jogviszony alapján táppénzt folyósító társadalombiztosítási kifizetõhely az illetékes MEP-et értesíti a további munkáltatónál fennálló jogviszony alapján megállapított táppénz összegérõl.

(3) A kifizetõhellyel nem rendelkezõ munkáltatóknak az igénybejelentéssel kapcsolatos kötelezettségeit, továbbá a kifizetõhelyeknek a terhességi-gyermekágyi segély, a táppénz, a baleseti táppénz megállapításával, folyósításával és elszámolásával összefüggõ részletes feladatait és eljárási szabályait a Kormány rendeletben határozza meg.

63. (1) Annak, aki egyidejûleg több biztosítással járó jogviszonyban kötelezett egészségbiztosítási járulék fizetésére, a táppénz, illetõleg a terhességi-gyermekágyi segély, vagy a gyermekgondozási díj iránti igényét annak a munkáltatónak kell elbírálni és az ellátást folyósítani, amelyiknél társadalombiztosítási kifizetõhely mûködik. Több - társadalombiztosítási kifizetõhellyel rendelkezõ - munkáltató által történõ egyidejû foglalkoztatás esetén az elbírálás és a folyósítás az egészségügyi hozzájárulást fizetõ munkáltatónál történik. Ennek hiányában a Tbj. 5. -ának (1) bekezdésében említett jogviszonyt létesítõ munkáltató székhelye szerint illetékes MEP-nél kell az igényt elbírálni. Az igény elbírálásához a különbözõ munkáltatók által kiállított munkáltatói igazolást be kell nyújtani.

(2) A táppénzfolyósítás idõtartamát és a táppénz összegét jogviszonyonként kell megállapítani. A több jogviszony alapján megállapításra kerülõ táppénz alapja együttesen az egészségbiztosítási járulékalap felsõ határánál több nem lehet. A több jogviszony alapján táppénzt folyósító társadalombiztosítási kifizetõhely az illetékes MEP-et értesíti a további munkáltatónál fennálló jogviszony alapján megállapított táppénz összegérõl.

A kifizetõhellyel nem rendelkezõ munkáltatóknak az igénybejelentéssel kapcsolatos kötelezettségeit, továbbá a kifizetõhelyeknek a terhességi-gyermekágyi segély, a táppénz, a baleseti táppénz megállapításával, folyósításával és elszámolásával összefüggõ részletes feladatait és eljárási szabályait a Kormány rendeletben határozza meg.

72. A jogalap nélkül felvett ellátás visszafizetése, a magánszemélyt terhelõ megtérítés, továbbá eljárási költség megtérítése címén megállapított összeget méltányos esetben - ha jogszabály eltérõen nem rendelkezik - a MEP vezetõje, vasutas dolgozók esetén a Vasutas Társadalombiztosítási Igazgatóság vezetõje mérsékelheti, illetõleg elengedheti. 

72. A jogalap nélkül felvett ellátás - ide nem értve a gyermekgondozási díjat - visszafizetése, a magánszemélyt terhelõ megtérítés, továbbá eljárási költség megtérítése címén megállapított összeget méltányos esetben - ha jogszabály eltérõen nem rendelkezik - a MEP vezetõje, vasutas dolgozók esetén a Vasutas Társadalombiztosítási Igazgatóság vezetõje mérsékelheti, illetõleg elengedheti.

83. (1) E törvény hatálybaléptetésérõl a magánnyugdíjról és a magánnyugdíjpénztárakról szóló 1997. évi LXXXII. törvény rendelkezik.

(2) Felhatalmazást kap a Kormány

a) a finanszírozási szerzõdések megkötése és az egészségügyi szolgáltatások finanszírozása részletes szabályainak,

b) a keresõképesség elbírálásával kapcsolatos eljárás rendjének,

c) a gyógyszerek, gyógyászati segédeszközök és egyes gyógyászati ellátások árához nyújtott támogatás megállapítására vonatkozó szabályok,

d) a külföldön történõ gyógykezelés feltételeinek és elszámolási rendjének,

e) a beutaló nélkül felkereshetõ szakellátások,

f) a beutalásra jogosult orvosok körének,

g) az utazási költségekhez nyújtott támogatás mértékének és módjának,

h) a gyógyszerek és gyógyászati segédeszközök jogszabályellenes rendelése esetén a rendelésre jogosító szerzõdés felmondását megalapozó értékhatár,

i) a baleseti ellátásra jogosító foglalkozási betegségek, illetve a kizárólag baleseti egészségügyi szolgáltatás igénybevételére jogosultságot megalapozó üzemi balesetek,

j) a szolgálati viszonyban álló személyek, valamint egyes meghatározott tevékenységet végzõ személyek és a fogvatartottak egészségügyi szolgáltatás igénybevételére vonatkozó szabályainak,

k) a pénzbeli ellátások, továbbá a baleseti ellátások megállapítására - ideértve a munkaképesség-változás minõsítésének eljárási szabályait is - és folyósítására vonatkozó részletes szabályok,

  1. a kifizetõhellyel nem rendelkezõ munkáltatóknak a táppénz igénybejelentésével kapcsolatos kötelezettségei, továbbá a kifizetõhelyeknek a terhességi-gyermekágyi segély, a táppénz, a baleseti táppénz megállapítására, folyósítására és elszámolására vonatkozó feladatai,

m) a foglalkoztatóknak és egyéb szerveknek az egészségbiztosítási ellátások megállapításához szükséges nyilvántartási és adatszolgáltatási feladatainak,

n) az eltartott hozzátartozók jövedelemszámítási szabályainak,

o) a részleges térítési díjak megállapítási módszerének, az egyes díjtételek képzésénél számításba vehetõ költségelemeknek, valamint a díjak befizetésére és elszámolására vonatkozó szabályoknak

meghatározására.

(3) Felhatalmazást kap az egészségügyi miniszter, hogy a társadalombiztosítás pénzügyi alapjainak és a társadalombiztosítás szerveinek állami felügyeletérõl szóló 1998. évi XXXIX. törvény 1. -ának (2) bekezdésében említett személlyel egyetértésben határozza meg

a) a betegségek megelõzését és korai felismerését szolgáló egészségügyi szolgáltatásokat,

b) a szûrõvizsgálatok igazolására vonatkozó rendelkezéseket,

c) az egyes egészségügyi szolgáltatások körébe tartozó beavatkozásokat,

d) az egyes fõbb betegségcsoportok vizsgálati és terápiás eljárási rendjét, valamint a gyógyszerterápiás ajánlásokat,

e) a gyógyászati ellátások körébe tartozó szolgáltatásokat,

f) a meddõség kezelésére vonatkozó rendelkezéseket,

g) a szanatóriumi ellátásokat,

h) a betegszállításra jogosító kúraszerû kezeléseket,

i) a várólista alapján igénybe vehetõ ellátásokat,

j) a finanszírozás alapjául szolgáló homogén betegségcsoportokat és azok súlyszámértékét,

k) a járóbeteg-szakellátás körébe tartozó beavatkozási csoportokat és azok pontértékét,

l) a támogatott gyógyszerek, gyógyászati segédeszközök és egyes gyógyászati ellátások körét, az árukhoz nyújtott támogatás mértékét,

m) a munkaképesség-változás minõsítésének szakmai szabályait,

n) az anyatejellátásra való jogosultság feltételeit.

(4) A törvény hatálybalépésével egyidejûleg a társadalombiztosítás pénzügyi alapjainak 1995. évi költségvetésérõl és a természetbeni egészségbiztosítási ellátások finanszírozásának általános szabályairól szóló 1995. évi LXXIII. törvény 9-20. -a a hatályát veszti.

 

83. (1) E törvény hatálybaléptetésérõl a magánnyugdíjról és a magánnyugdíjpénztárakról szóló 1997. évi LXXXII. törvény rendelkezik.

(2) Felhatalmazást kap a Kormány

a) a finanszírozási szerzõdések megkötése és az egészségügyi szolgáltatások finanszírozása részletes szabályainak,

b) a keresõképesség elbírálásával kapcsolatos eljárás rendjének,

c) a gyógyszerek, gyógyászati segédeszközök és egyes gyógyászati ellátások árához nyújtott támogatás megállapítására vonatkozó szabályok,

d) a külföldön történõ gyógykezelés feltételeinek és elszámolási rendjének,

e) a beutaló nélkül felkereshetõ szakellátások,

f) a beutalásra jogosult orvosok körének,

g) az utazási költségekhez nyújtott támogatás mértékének és módjának,

h) a gyógyszerek és gyógyászati segédeszközök jogszabályellenes rendelése esetén a rendelésre jogosító szerzõdés felmondását megalapozó értékhatár,

i) a baleseti ellátásra jogosító foglalkozási betegségek, illetve a kizárólag baleseti egészségügyi szolgáltatás igénybevételére jogosultságot megalapozó üzemi balesetek,

j) a szolgálati viszonyban álló személyek, valamint egyes meghatározott tevékenységet végzõ személyek és a fogvatartottak egészségügyi szolgáltatás igénybevételére vonatkozó szabályainak,

k) a pénzbeli ellátások, továbbá a baleseti ellátások megállapítására - ideértve a munkaképesség-változás minõsítésének eljárási szabályait is - és folyósítására vonatkozó részletes szabályok,

l) a kifizetõhellyel nem rendelkezõ munkáltatóknak a táppénz igénybejelentésével kapcsolatos kötelezettségei, továbbá a kifizetõhelyeknek a terhességi-gyermekágyi segély, a gyermekgondozási díj, a táppénz, a baleseti táppénz megállapítására, folyósítására és elszámolására vonatkozó feladatai,

m) a foglalkoztatóknak és egyéb szerveknek az egészségbiztosítási ellátások megállapításához szükséges nyilvántartási és adatszolgáltatási feladatainak,

n) az eltartott hozzátartozók jövedelemszámítási szabályainak,

o) a részleges térítési díjak megállapítási módszerének, az egyes díjtételek képzésénél számításba vehetõ költségelemeknek, valamint a díjak befizetésére és elszámolására vonatkozó szabályoknak

meghatározására.

(3) Felhatalmazást kap az egészségügyi miniszter, hogy a társadalombiztosítás pénzügyi alapjainak és a társadalombiztosítás szerveinek állami felügyeletérõl szóló 1998. évi XXXIX. törvény 1. -ának (2) bekezdésében említett személlyel egyetértésben határozza meg

a) a betegségek megelõzését és korai felismerését szolgáló egészségügyi szolgáltatásokat,

b) a szûrõvizsgálatok igazolására vonatkozó rendelkezéseket,

c) az egyes egészségügyi szolgáltatások körébe tartozó beavatkozásokat,

d) az egyes fõbb betegségcsoportok vizsgálati és terápiás eljárási rendjét, valamint a gyógyszerterápiás ajánlásokat,

e) a gyógyászati ellátások körébe tartozó szolgáltatásokat,

f) a meddõség kezelésére vonatkozó rendelkezéseket,

g) a szanatóriumi ellátásokat,

h) a betegszállításra jogosító kúraszerû kezeléseket,

i) a várólista alapján igénybe vehetõ ellátásokat,

j) a finanszírozás alapjául szolgáló homogén betegségcsoportokat és azok súlyszámértékét,

k) a járóbeteg-szakellátás körébe tartozó beavatkozási csoportokat és azok pontértékét,

l) a támogatott gyógyszerek, gyógyászati segédeszközök és egyes gyógyászati ellátások körét, az árukhoz nyújtott támogatás mértékét,

m) a munkaképesség-változás minõsítésének szakmai szabályait,

n) az anyatejellátásra való jogosultság feltételeit.

(4) A törvény hatálybalépésével egyidejûleg a társadalombiztosítás pénzügyi alapjainak 1995. évi költségvetésérõl és a természetbeni egészségbiztosítási ellátások finanszírozásának általános szabályairól szóló 1995. évi LXXIII. törvény 9-20. -a a hatályát veszti.

 

 

A Munka Törvénykönyvérõl szóló 1992. évi XXII. törvény hatályos szövege

 

A Munka Törvénykönyvérõl szóló 1992. évi XXII. törvénynek a gyermekgondozási díj bevezetéséhez szükséges módosításáról rendelkezõ törvényjavaslat szövege (vastagítva) 

138. (1) A terhes, illetõleg a szülõ nõt huszonnégy hét szülési szabadság illeti meg. Ezt úgy kell kiadni, hogy négy hét lehetõleg a szülés várható idõpontja elé essen.

(2) A szülési szabadság megszûnik:

a) a gyermek halva születése esetén az ettõl számított hat hét elteltével;

b) ha a gyermek meghal, a halált követõ tizenötödik napon;

  1. ha a gyermeket állami gondozásba adják, az azt követõ napon. A szülési szabadság idõtartama azonban - a szülést követõen - hat hétnél rövidebb nem lehet.

(3) Ha a gyermeket a koraszülöttek ápolására fenntartott intézetben gondozzák, a szülési szabadság igénybe nem vett részét - a szülést követõ egy év elteltéig - a gyermeknek az intézetbõl történt elbocsátása után is igénybe lehet venni.

(4) A munkáltató a munkavállaló kérelmére

a) a szülési szabadság letelte után a gyermek gondozása céljából a gyermek harmadik - tartósan beteg vagy súlyosan fogyatékos gyermek esetében tizedik - életéve betöltéséig, továbbá

b) a gyermek betegsége esetén, az otthoni ápolás érdekében, a gyermek tizenkét éves koráig a betegség tartamára, fizetés nélküli szabadságot köteles engedélyezni.

(5) A nõnek a szoptatás elsõ hat hónapjában naponta kétszer egy óra ezt követõen a kilencedik hónap végéig egy óra munkaidõ-kedvezmény jár. Ikrek esetében a munkaidõ-kedvezmény az ikrek számának megfelelõ mértékben jár.

 

138. (1) A terhes, illetõleg a szülõ nõt huszonnégy hét szülési szabadság illeti meg. Ezt úgy kell kiadni, hogy négy hét lehetõleg a szülés várható idõpontja elé essen.

(2) A szülési szabadság megszûnik:

a) a gyermek halva születése esetén az ettõl számított hat hét elteltével;

b) ha a gyermek meghal, a halált követõ tizenötödik napon;

c) ha a gyermeket - a külön jogszabályban foglaltak szerint - ideiglenes hatállyal elhelyezték, átmeneti vagy tartós nevelésbe vették, továbbá harminc napot meghaladóan bentlakásos szociális intézményben helyezték el, a gyermek elhelyezését követõ napon.

(3) A (2) bekezdés b)-c) pontjában megjelölt esetben a szülési szabadság idõtartama - a szülést követõen - hat hétnél rövidebb nem lehet.

(4) Ha a gyermeket a koraszülöttek ápolására fenntartott intézetben gondozzák, a szülési szabadság igénybe nem vett részét - a szülést követõ egy év elteltéig - a gyermeknek az intézetbõl történt elbocsátása után is igénybe lehet venni.

(5) A munkavállalót fizetés nélküli szabadság illeti meg

a) a gyermek harmadik életéve betöltéséig a gyermek gondozása céljából;

b) a gyermek tizennegyedik életéve betöltéséig, ha a munkavállaló a gyermek gondozása céljából gyermekgondozási segélyben részesül;

c) a gyermek tizenkettedik életéve betöltéséig a gyermek betegsége esetén, az otthoni ápolás érdekében.

(6) A nõnek a szoptatás elsõ hat hónapjában naponta kétszer egy óra ezt követõen a kilencedik hónap végéig egy óra munkaidõ-kedvezmény jár. Ikrek esetében a munkaidõ-kedvezmény az ikrek számának megfelelõ mértékben jár.

 

A társadalombiztosítás ellátásaira és a magánnyugdíjra jogosultakról, valamint e szolgáltatások fedezetérõl szóló 1997. évi LXXX. törvény hatályos szövege

 

A társadalombiztosítás ellátásaira és a magánnyugdíjra jogosultakról, valamint e szolgáltatások fedezetérõl szóló 1997. évi LXXX. törvénynek a gyermekgondozási díj bevezetéséhez szükséges módosításáról rendelkezõ törvényjavaslat szövege

(vastagítva)

8. Szünetel a biztosítás:

a) a fizetés nélküli szabadság, vagy a munkavégzési kötelezettség alóli mentesítés, valamint az igazolatlan távollét idõtartama alatt, kivéve

1. ha a fizetés nélküli szabadságot háromévesnél - tartósan beteg vagy súlyosan fogyatékos gyermek esetén tízévesnél - fiatalabb gyermek gondozása, vagy tizenkét évesnél fiatalabb beteg gyermek otthoni ápolása címén engedélyezték,

2. ha a munkavégzés alóli mentesítés idejére munkabér (illetmény), távolléti díj, táppénzfizetés történt, továbbá

3. a sorkatonai (polgári) szolgálat ideje alatt;

b) az elõzetes letartóztatás, szabadságvesztés tartama alatt is, kivéve, ha a letartóztatottat az ellene emelt vád alól jogerõsen felmentették, vagy a büntetõeljárást megszüntették, továbbá, ha az elítéltet utóbb a bíróság jogerõsen felmentette;

c) az ügyvéd, a szabadalmi ügyvivõ biztosítása arra az idõtartamra, amelyre kamarai tagságát szünetelteti.

 

8. Szünetel a biztosítás:

a) a fizetés nélküli szabadság, vagy a munkavégzési kötelezettség alóli mentesítés, valamint az igazolatlan távollét idõtartama alatt, kivéve

1. ha a fizetés nélküli szabadságot három évesnél fiatalabb gyermek gondozása, vagy tizennégy évesnél fiatalabb gyermek után járó gyermekgondozási segélyre való jogosultság, illetõleg tizenként évesnél fiatalabb beteg gyermek otthoni ápolása címén vették igénybe.

2. ha a munkavégzés alóli mentesítés idejére munkabér (illetmény), távolléti díj, táppénzfizetés történt, továbbá

3. a sorkatonai (polgári) szolgálat ideje alatt;

b) az elõzetes letartóztatás, szabadságvesztés tartama alatt is, kivéve, ha a letartóztatottat az ellene emelt vád alól jogerõsen felmentették, vagy a büntetõeljárást megszüntették, továbbá, ha az elítéltet utóbb a bíróság jogerõsen felmentette;

c) az ügyvéd, a szabadalmi ügyvivõ biztosítása arra az idõtartamra, amelyre kamarai tagságát szünetelteti.

 

9. (1) Az egyidejûleg több biztosítással járó jogviszonyban álló személy biztosításának fennállását mindegyik jogviszonyában külön-külön kell elbírálni.

(2) Az 5. (1) bekezdés g) pontjában és (2) bekezdésében szabályozott munkavégzésre irányuló egyéb jogviszony keretében munkát végzõ személyek biztosítását havonta kell elbírálni, és a biztosítási kötelezettség elbírálásánál az ugyanannál a foglalkoztatónál a naptári hónapban elért járulékalapot képezõ jövedelmeket össze kell számítani.

(3) Az 5. (1) bekezdésének g) pontjában és (2) bekezdésében említett személy biztosítása - a 7. (1) bekezdésében említett idõszakon belül - akkor is fennáll, ha

a) táppénzben, baleseti táppénzben, terhességi-gyermekágyi segélyben,

b) gyermekgondozási segélyben, gyermeknevelési támogatásban, ápolási díjban

részesül, továbbá

c) katonai (polgári) szolgálatot teljesít,

amennyiben az ellátások folyósítását, illetõleg a katonai szolgálat teljesítését közvetlenül megelõzõ napon biztosított volt.

 

9. (1) Az egyidejûleg több biztosítással járó jogviszonyban álló személy biztosításának fennállását mindegyik jogviszonyában külön-külön kell elbírálni.

(2) Az 5. (1) bekezdés g) pontjában és (2) bekezdésében szabályozott munkavégzésre irányuló egyéb jogviszony keretében munkát végzõ személyek biztosítását havonta kell elbírálni, és a biztosítási kötelezettség elbírálásánál az ugyanannál a foglalkoztatónál a naptári hónapban elért járulékalapot képezõ jövedelmeket össze kell számítani.

(3) Az 5. (1) bekezdésének g) pontjában és (2) bekezdésében említett személy biztosítása - a 7. (1) bekezdésében említett idõszakon belül - akkor is fennáll, ha

a) táppénzben, baleseti táppénzben, terhességi-gyermekágyi segélyben, gyermekgondozási díjban,

b) gyermekgondozási segélyben, gyermeknevelési támogatásban, ápolási díjban

részesül, továbbá

c) katonai (polgári) szolgálatot teljesít,

amennyiben az ellátások folyósítását, illetõleg a katonai szolgálat teljesítését közvetlenül megelõzõ napon biztosított volt.

14. (1) A társadalombiztosítás rendszerében nyújtott ellátások az egészségbiztosítás és a nyugdíjbiztosítás keretében vehetõk igénybe.

(2) Egészségbiztosítási ellátások:

a) egészségügyi szolgáltatás;

b) pénzbeli ellátások:

ba) terhességi-gyermekágyi segély,

bb) táppénz;

c) baleseti ellátások:

ca) baleseti egészségügyi szolgáltatás,

cb) baleseti táppénz,

cc) baleseti járadék.

(3) A nyugdíjbiztosítási ellátások:

a) társadalombiztosítási saját jogú nyugellátás:

aa) öregségi nyugdíj,

ab) rokkantsági nyugdíj,

ac) baleseti rokkantsági nyugdíj;

b) hozzátartozói nyugellátás:

ba) özvegyi nyugdíj,

bb) árvaellátás,

bc) szülõi nyugdíj,

bd) baleseti hozzátartozói nyugellátások.

 

14. (1) A társadalombiztosítás rendszerében nyújtott ellátások az egészségbiztosítás és a nyugdíjbiztosítás keretében vehetõk igénybe.

(2) Egészségbiztosítási ellátások:

a) egészségügyi szolgáltatás;

b) pénzbeli ellátások:

ba) terhességi-gyermekágyi segély,

bb) gyermekgondozási díj,

bc) táppénz;

c) baleseti ellátások:

ca) baleseti egészségügyi szolgáltatás,

cb) baleseti táppénz,

cc) baleseti járadék.

(3) A nyugdíjbiztosítási ellátások:

a) társadalombiztosítási saját jogú nyugellátás:

aa) öregségi nyugdíj,

ab) rokkantsági nyugdíj,

ac) baleseti rokkantsági nyugdíj;

b) hozzátartozói nyugellátás:

ba) özvegyi nyugdíj,

bb) árvaellátás,

bc) szülõi nyugdíj,

bd) baleseti hozzátartozói nyugellátások. 

26. (1) A gyermekgondozási segélyben, gyermeknevelési támogatásban, ápolási díjban részesülõ személy a támogatás, a díj összege után nyugdíjjárulékot fizet (ideértve a tagdíjat is).

(2) A keresetpótló juttatásban vagy munkanélküli járadékban, nyugdíj elõtti munkanélküli segélyben részesülõ személy a keresetpótló juttatás, a munkanélküli járadék, illetve a segély összege után fizet nyugdíjjárulékot.

(3) Az egyházi személyként és szerzetesrendi tagként szerzett szolgálati idõ nyugdíjköltségeit az egyház köteles viselni a részére biztosított központi költségvetési támogatásból. Az egyház az érintett személyek havi létszáma alapján a tárgyhónapot megelõzõ hónap elsõ napján érvényes minimálbér alapulvételével - magánnyugdíjpénztár tagja esetén a kötelezõ tagdíj mértékével csökkentett - 30 százalékos mértékû nyugdíjbiztosítási járulékot fizet negyedévenként, a negyedévet követõ hónap 12. napjáig. A járulékfizetés rendjére, illetõleg az elszámolás és az adatszolgáltatás módjára az Országos Nyugdíjbiztosítási Fõigazgatóság az egyházakkal megállapodást köt.

(4) A gyermekgondozási segélyen lévõk esetében a foglalkoztató [4. a) pont, 5. alpont] által fizetendõ nyugdíjbiztosítási járulékot a központi költségvetés fizeti. A megfizetés rendjére, az elszámolás módjára az igazgatási szervvel a Pénzügyminisztérium megállapodást köt.

28. (1) A 27. -ban meghatározott járulékalap alsó és a 24. -ban meghatározott felsõ határát azzal az idõszakkal arányosan (a minimálbér harmincad részével, illetve a járulékfizetési felsõ határ napi összegével) csökkenteni kell, amely alatt a társas vállalkozó

a) táppénzben, terhességi-gyermekágyi segélyben, gyermekgondozási segélyben, baleseti táppénzben, gyermeknevelési támogatásban, ápolási díjban részesül - kivéve, ha a gyermekgondozási segély, a gyermeknevelési támogatás, az ápolási díj folyósításának idõtartama alatt vállalkozói tevékenységét személyesen folytatja -,

b) katonai (polgári) szolgálatot teljesít,

c) fogvatartott,

d) ügyvédként, szabadalmi ügyvivõként a kamarai tagság szünetel, továbbá,

e) ha a társas vállalkozó külföldön munkát vállalóként vagy külföldi ösztöndíjasként megállapodás alapján nyugdíjbiztosítási járulékot fizet.

(2) A társadalombiztosítási járulékot, a nyugdíjjárulékot és egészségbiztosítási járulékot a biztosítás megszûnését követõen kiosztott jövedelem után is meg kell fizetni.

(3) Ha a társas vállalkozó egyidejûleg legalább heti 36 órás munkaidõvel járó munkaviszonyban is áll, illetõleg közép- vagy felsõfokú oktatási intézmény nappali tagozatán folytat tanulmányokat, a 27. (1)-(2) bekezdésének rendelkezéseit azzal az eltéréssel kell alkalmazni, hogy a társadalombiztosítási és a nyugdíjjárulék alapja a ténylegesen elért, járulékalapot képezõ jövedelem.

29. (1) A biztosított egyéni vállalkozó a személyes munkavégzés címén e tevékenysége keretében költségként elszámolt összeg (a továbbiakban: vállalkozói kivét), átalányadózó esetén az átalányadó alapját képezõ jövedelem, de legalább a tárgyhónapot megelõzõ hónap elsõ napján érvényes minimálbérnek megfelelõ összeg után a 19. (1) bekezdésében meghatározott mértékû társadalombiztosítási járulékot fizet.

(2) A tételes átalányadózó esetében a társadalombiztosítási járulék alapja az (1) bekezdésben meghatározott minimálbér.

(3) Az egyéni vállalkozó az (1)-(2) bekezdésben meghatározott társadalombiztosítási járulék alapja, legfeljebb azonban a járulékfizetési felsõ határ összegének figyelembevételével a 19. (2) bekezdés a) vagy b) pontjában meghatározott nyugdíjjárulékot és a 19. (3) bekezdésében meghatározott egészségbiztosítási járulékot fizet.

(4) Az egyéni vállalkozó a minimálbér alapulvételével nem köteles társadalombiztosítási járulékot, nyugdíj- és egészségbiztosítási járulékot fizetni arra az idõtartamra, amelynek tartama alatt

a) táppénzben, terhességi-gyermekágyi segélyben, baleseti táppénzben, gyermekgondozási segélyben, gyermeknevelési támogatásban, ápolási díjban részesül - kivéve, ha a gyermekgondozási segély, a gyermeknevelési támogatás, az ápolási díj folyósításának idõtartama alatt vállalkozói tevékenységét személyesen folytatja -,

b) katonai vagy polgári szolgálatot teljesít,

c) fogvatartott,

d) külföldön munkát vállalóként vagy külföldi ösztöndíjasként megállapodás alapján fizet nyugdíjbiztosítási járulékot,

e) az ügyvéd, a szabadalmi ügyvivõ, ha kamarai tagságát szünetelteti,

f) a (6) bekezdésben említett egyéni vállalkozó keresõképtelen.

(5) Amennyiben a (4) bekezdésben meghatározott körülmények a naptári hónap teljes tartamán át nem állnak fenn, egy-egy naptári napra a havi járulék, illetõleg nyugdíj- és egészségbiztosítási járulék fizetésénél a minimálbér harmincad részét kell megfizetni. A (4) bekezdésben meghatározott idõtartamok naptári napjainak számával a járulékfizetési alsó határt, illetõleg a járulékfizetési alsó és felsõ határt csökkenteni kell. Ezt a szabályt kell alkalmazni akkor is, ha az egyéni vállalkozó biztosítási jogviszonya hónap közben kezdõdött, vagy szûnt meg.

(6) Abban az esetben, ha az egyéni vállalkozó egyidejûleg legalább heti 36 órás munkaidõvel járó munkaviszonyban is áll, illetõleg közép- vagy felsõfokú oktatási intézmény nappali tagozatán tanulmányokat folytat, az (1)-(2) bekezdés rendelkezéseit azzal az eltéréssel kell alkalmazni, hogy a társadalombiztosítási járulék, a nyugdíjjárulék fizetés alapja a ténylegesen elért járulékalapot képezõ jövedelem.

 

26. (1) A gyermekgondozási díjban, gyermekgondozási segélyben, gyermeknevelési támogatásban, ápolási díjban részesülõ személy a díj, segély, támogatás összege után nyugdíjjárulékot (ideértve a tagdíjat is) fizet.

(2) A keresetpótló juttatásban vagy munkanélküli járadékban, nyugdíj elõtti munkanélküli segélyben részesülõ személy a keresetpótló juttatás, a munkanélküli járadék, illetve a segély összege után fizet nyugdíjjárulékot.

(3) Az egyházi személyként és szerzetesrendi tagként szerzett szolgálati idõ nyugdíjköltségeit az egyház köteles viselni a részére biztosított központi költségvetési támogatásból. Az egyház az érintett személyek havi létszáma alapján a tárgyhónapot megelõzõ hónap elsõ napján érvényes minimálbér alapulvételével - magánnyugdíjpénztár tagja esetén a kötelezõ tagdíj mértékével csökkentett - 30 százalékos mértékû nyugdíjbiztosítási járulékot fizet negyedévenként, a negyedévet követõ hónap 12. napjáig. A járulékfizetés rendjére, illetõleg az elszámolás és az adatszolgáltatás módjára az Országos Nyugdíjbiztosítási Fõigazgatóság az egyházakkal megállapodást köt.

  1. A gyermekgondozási segély, gyermekgondozási díj után a foglalkoztatót [4. a) pont, 5. alpont] terhelõ nyugdíjbiztosítási járulékot a központi költségvetés fizeti. A megfizetés rendjére, az elszámolás módjára az igazgatási szervvel a Pénzügyminisztérium megállapodást köt.

28. (1) A 27. -ban meghatározott járulékalap alsó és a 24. -ban meghatározott felsõ határát azzal az idõszakkal arányosan (a minimálbér harmincad részével, illetve a járulékfizetési felsõ határ napi összegével) csökkenteni kell, amely alatt a társas vállalkozó

a) táppénzben, terhességi-gyermekágyi segélyben, gyermekgondozási díjban, gyermekgondozási segélyben, baleseti táppénzben, gyermeknevelési támogatásban, ápolási díjban részesül - kivéve, ha a gyermekgondozási segély, a gyermeknevelési támogatás, az ápolási díj folyósításának idõtartama alatt vállalkozói tevékenységét személyesen folytatja -,

b) katonai (polgári) szolgálatot teljesít,

c) fogvatartott,

d) ügyvédként, szabadalmi ügyvivõként a kamarai tagság szünetel, továbbá,

e) ha a társas vállalkozó külföldön munkát vállalóként vagy külföldi ösztöndíjasként megállapodás alapján nyugdíjbiztosítási járulékot fizet.

(2) A társadalombiztosítási járulékot, a nyugdíjjárulékot és egészségbiztosítási járulékot a biztosítás megszûnését követõen kiosztott jövedelem után is meg kell fizetni.

(3) Ha a társas vállalkozó egyidejûleg legalább heti 36 órás munkaidõvel járó munkaviszonyban is áll, illetõleg közép- vagy felsõfokú oktatási intézmény nappali tagozatán folytat tanulmányokat, a 27. (1)-(2) bekezdésének rendelkezéseit azzal az eltéréssel kell alkalmazni, hogy a társadalombiztosítási és a nyugdíjjárulék alapja a ténylegesen elért, járulékalapot képezõ jövedelem.

29. (1) A biztosított egyéni vállalkozó a személyes munkavégzés címén e tevékenysége keretében költségként elszámolt összeg (a továbbiakban: vállalkozói kivét), átalányadózó esetén az átalányadó alapját képezõ jövedelem, de legalább a tárgyhónapot megelõzõ hónap elsõ napján érvényes minimálbérnek megfelelõ összeg után a 19. (1) bekezdésében meghatározott mértékû társadalombiztosítási járulékot fizet.

(2) A tételes átalányadózó esetében a társadalombiztosítási járulék alapja az (1) bekezdésben meghatározott minimálbér.

(3) Az egyéni vállalkozó az (1)-(2) bekezdésben meghatározott társadalombiztosítási járulék alapja, legfeljebb azonban a járulékfizetési felsõ határ összegének figyelembevételével a 19. (2) bekezdés a) vagy b) pontjában meghatározott nyugdíjjárulékot és a 19. (3) bekezdésében meghatározott egészségbiztosítási járulékot fizet.

(4) Az egyéni vállalkozó a minimálbér alapulvételével nem köteles társadalombiztosítási járulékot, nyugdíj- és egészségbiztosítási járulékot fizetni arra az idõtartamra, amelynek tartama alatt

a) táppénzben, terhességi-gyermekágyi segélyben, gyermekgondozási díjban, baleseti táppénzben, gyermekgondozási segélyben, gyermeknevelési támogatásban, ápolási díjban részesül - kivéve, ha a gyermekgondozási segély, a gyermeknevelési támogatás, az ápolási díj folyósításának idõtartama alatt vállalkozói tevékenységét személyesen folytatja -,

b) katonai vagy polgári szolgálatot teljesít,

c) fogvatartott,

d) külföldön munkát vállalóként vagy külföldi ösztöndíjasként megállapodás alapján fizet nyugdíjbiztosítási járulékot,

e) az ügyvéd, a szabadalmi ügyvivõ, ha kamarai tagságát szünetelteti,

f) a (6) bekezdésben említett egyéni vállalkozó keresõképtelen.

(5) Amennyiben a (4) bekezdésben meghatározott körülmények a naptári hónap teljes tartamán át nem állnak fenn, egy-egy naptári napra a havi járulék, illetõleg nyugdíj- és egészségbiztosítási járulék fizetésénél a minimálbér harmincad részét kell megfizetni. A (4) bekezdésben meghatározott idõtartamok naptári napjainak számával a járulékfizetési alsó határt, illetõleg a járulékfizetési alsó és felsõ határt csökkenteni kell. Ezt a szabályt kell alkalmazni akkor is, ha az egyéni vállalkozó biztosítási jogviszonya hónap közben kezdõdött, vagy szûnt meg.

(6) Abban az esetben, ha az egyéni vállalkozó egyidejûleg legalább heti 36 órás munkaidõvel járó munkaviszonyban is áll, illetõleg közép- vagy felsõfokú oktatási intézmény nappali tagozatán tanulmányokat folytat, az (1)-(2) bekezdés rendelkezéseit azzal az eltéréssel kell alkalmazni, hogy a társadalombiztosítási járulék, a nyugdíjjárulék fizetés alapja a ténylegesen elért járulékalapot képezõ jövedelem.

 

 

Az egészségügyi hozzájárulásról szóló 1998. évi LXVI. törvény hatályos szövege

 

Az egészségügyi hozzájárulásról szóló 1998. évi LXVI. törvénynek a gyermekgondozási díj bevezetéséhez szükséges módosításáról rendelkezõ törvényjavaslat szövege (vastagítva) 

5. (1) Nem kell megfizetni a százalékos mértékû egészségügyi hozzájárulást a következõ jogcímeken keletkezõ jövedelmek után:

a) táppénz, baleseti táppénz, terhességi-gyermekágyi segély, gyermeknevelési támogatás,

b) a nyugdíj és azzal azonosan adózó jövedelmek,

c) a kifizetõ által megállapított és folyósított társadalombiztosítási ellátás, valamint a szociális ellátásnak nem a kifizetõt terhelõ összege,

d) a kifizetõ által az önkéntes kölcsönös biztosító pénztárba a tag javára havonta fizetett tagdíj összegének az a része, amely nem haladja meg a tárgyhónapot megelõzõ hónap elsõ napján érvényes minimálbér 115 százalékát, továbbá az önkéntes kölcsönös biztosító pénztár által a magánszemély javára jóváírt támogatói adomány;

e) a felsõoktatási intézmény által - az iskolai rendszerû elsõ alapképzésben részt vevõ, nappali tagozatos hallgatójának az elõírt képzési idõ alatt végzett munkájáért - kifizetett díj, de legfeljebb a nappali tagozatos hallgatói pénzbeli juttatási normatíva adott évi meghatározott összegének kétszerese, feltéve, hogy a munkavégzés az errõl szóló kormányrendeletben meghatározottak szerint történt.

(2) Nem kell megfizetni a százalékos mértékû egészségügyi hozzájárulást, ha a jövedelmet olyan magánszemély részére juttatják, vagy a jövedelmet olyan magánszemély szerzi meg, aki a társadalombiztosítás ellátásaira és a magánnyugdíjra jogosultakról, valamint e szolgáltatások fedezetérõl szóló 1997. évi LXXX. törvény 11. -a, illetve 13. -a hatálya alá tartozik.

7. (1) Nem kell megfizetni a tételes egészségügyi hozzájárulást

a) a táppénz, a baleseti táppénz, a terhességi-gyermekágyi segély folyósításának,

b) a keresõképtelenség (ide nem értve a betegszabadságot), a 30 napot meghaladó fizetés nélküli szabadság,

c) a gyermekgondozási segély, az ápolási díj, a gyermeknevelési támogatás folyósítása alatt, kivéve, ha a folyósításban részesülõ az ellátás folyósítása alatt munkát végez,

d) a három évesnél fiatalabb gyermek gondozása, a tíz évesnél fiatalabb, tartósan beteg vagy súlyosan fogyatékos gyermek gondozása, valamint a 12 évesnél fiatalabb beteg gyermek otthoni ápolása miatt engedélyezett fizetés nélküli szabadság,

e) a sorkatonai (polgári) szolgálat teljesítése,

f) a fogvatartás idõtartama alatt, továbbá

g) annak az egyéni vállalkozónak, aki vállalkozói tevékenységét saját jogú nyugdíjasként, továbbá özvegyi nyugdíjban részesülõ olyan személyként folytat, aki a reá irányadó öregségi nyugdíjkorhatárt betöltötte.

(2) Az után a természetes személy után, akinek egyidejûleg több foglalkoztatása, jogviszonya is fennáll, a legalább heti 36 órai munkavégzéssel járó jogviszonyát meghaladó további jogviszonya alapján nem kell a tételes egészségügyi hozzájárulást megfizetni. Ha a munkaidõ egyik jogviszonyban sem éri el a heti 36 órát, a hozzájárulás-fizetési kötelezettség azt a kifizetõt terheli, ahol a munkaidõ a leghosszabb. Azonos tartamú munkaidõk esetén, vagy ha a munkaidõt nem, vagy nem mindegyik jogviszonyban határozták meg, a hozzájárulás-fizetési kötelezettség azt a foglalkoztatót terheli, ahol a jövedelem magasabb. Ha a munkaidõ és a jövedelem is azonos, a hozzájárulás azt a kifizetõt terheli, ahol a jogviszony korábban kezdõdött.

A heti 36 órai munkavégzéssel azonosan kell elbírálni azt a jogviszonyt, amelyben a jövedelem eléri a mindenkori minimálbért. 

5. (1) Nem kell megfizetni a százalékos mértékû egészségügyi hozzájárulást a következõ jogcímeken keletkezõ jövedelmek után:

a) táppénz, baleseti táppénz, terhességi-gyermekágyi segély, gyermekgondozási díj,

b) a nyugdíj és azzal azonosan adózó jövedelmek,

c) a kifizetõ által megállapított és folyósított társadalombiztosítási ellátás, valamint a szociális ellátásnak nem a kifizetõt terhelõ összege,

d) a kifizetõ által az önkéntes kölcsönös biztosító pénztárba a tag javára havonta fizetett tagdíj összegének az a része, amely nem haladja meg a tárgyhónapot megelõzõ hónap elsõ napján érvényes minimálbér 115 százalékát, továbbá az önkéntes kölcsönös biztosító pénztár által a magánszemély javára jóváírt támogatói adomány;

e) a felsõoktatási intézmény által - az iskolai rendszerû elsõ alapképzésben részt vevõ, nappali tagozatos hallgatójának az elõírt képzési idõ alatt végzett munkájáért - kifizetett díj, de legfeljebb a nappali tagozatos hallgatói pénzbeli juttatási normatíva adott évi meghatározott összegének kétszerese, feltéve, hogy a munkavégzés az errõl szóló kormányrendeletben meghatározottak szerint történt.

(2) Nem kell megfizetni a százalékos mértékû egészségügyi hozzájárulást, ha a jövedelmet olyan magánszemély részére juttatják, vagy a jövedelmet olyan magánszemély szerzi meg, aki a társadalombiztosítás ellátásaira és a magánnyugdíjra jogosultakról, valamint e szolgáltatások fedezetérõl szóló 1997. évi LXXX. törvény 11. -a, illetve 13. -a hatálya alá tartozik.

7. (1) Nem kell megfizetni a tételes egészségügyi hozzájárulást

a) a táppénz, a baleseti táppénz, a terhességi-gyermekágyi segély, a gyermekgondozási díj folyósításának,

b) a keresõképtelenség (ide nem értve a betegszabadságot), a 30 napot meghaladó fizetés nélküli szabadság,

c) a gyermekgondozási segély, az ápolási díj, a gyermeknevelési támogatás folyósítása alatt, kivéve, ha a folyósításban részesülõ az ellátás folyósítása alatt munkát végez,

d) a három évesnél fiatalabb gyermek gondozása, a tíz évesnél fiatalabb, tartósan beteg vagy súlyosan fogyatékos gyermek gondozása, valamint a 12 évesnél fiatalabb beteg gyermek otthoni ápolása miatt engedélyezett fizetés nélküli szabadság,

e) a sorkatonai (polgári) szolgálat teljesítése,

f) a fogvatartás idõtartama alatt, továbbá

g) annak az egyéni vállalkozónak, aki vállalkozói tevékenységét saját jogú nyugdíjasként, továbbá özvegyi nyugdíjban részesülõ olyan személyként folytat, aki a reá irányadó öregségi nyugdíjkorhatárt betöltötte.

(2) Az után a természetes személy után, akinek egyidejûleg több foglalkoztatása, jogviszonya is fennáll, a legalább heti 36 órai munkavégzéssel járó jogviszonyát meghaladó további jogviszonya alapján nem kell a tételes egészségügyi hozzájárulást megfizetni. Ha a munkaidõ egyik jogviszonyban sem éri el a heti 36 órát, a hozzájárulás-fizetési kötelezettség azt a kifizetõt terheli, ahol a munkaidõ a leghosszabb. Azonos tartamú munkaidõk esetén, vagy ha a munkaidõt nem, vagy nem mindegyik jogviszonyban határozták meg, a hozzájárulás-fizetési kötelezettség azt a foglalkoztatót terheli, ahol a jövedelem magasabb. Ha a munkaidõ és a jövedelem is azonos, a hozzájárulás azt a kifizetõt terheli, ahol a jogviszony korábban kezdõdött.

A heti 36 órai munkavégzéssel azonosan kell elbírálni azt a jogviszonyt, amelyben a jövedelem eléri a mindenkori minimálbért. 

 

A társadalombiztosítási nyugellátásról szóló 1997. évi LXXXI. törvény hatályos szövege 

A társadalombiztosítási nyugellátásról szóló 1997. évi LXXXI. törvénynek a gyermekgondozási díj bevezetéséhez szükséges módosításáról rendelkezõ törvényjavaslat szövege (vastagítva) 

38. (1) Szolgálati idõként kell továbbá figyelembe venni

a) a Tbj.-ben meghatározott, nyugellátás szerzése céljából megállapodást kötött személy esetében azt az idõszakot, amelyre az elõírt nyugdíjjárulékot megfizették,

b) az egyházi szervek által kiállított igazolás alapján az egyházi személyként és szerzetesrendi tagként ilyen minõségben eltöltött idõt,

c) a gyermeknevelési támogatás, az ápolási díj, valamint a gyermekgondozási segély folyósításának idõtartamát, amennyiben az elõírt nyugdíjjárulékot megfizették,

d) a katonai (polgári) szolgálatban eltöltött idõt,

e) a táppénz (betegszabadság), a baleseti táppénz, a terhességi-gyermekágyi segély és a gyermekgondozási díj folyósításának idõtartamát,

f) a munkanélküli-járadék és a nyugdíj elõtti munkanélküli-segély folyósításának idõtartamát, ha az elõírt nyugdíjjárulékot megfizették,

g) azt az idõt, amely az 1997. december 31-én hatályos rendelkezések szerint szolgálati idõnek minõsült.

(2) Szolgálati idõként nem lehet figyelembe venni

a) az egyéni vállalkozó biztosítási kötelezettség alá tartozó jogviszonyának azt az idõtartamát, amelyre vonatkozóan az egyéni vállalkozónak nyugdíjbiztosítási járulék vagy nyugdíjjárulék tartozása van,

b) a társas vállalkozás tagja esetében az adott társas vállalkozás tagjaként fennállt biztosítási kötelezettség alá tartozó jogviszonyának azt az idõtartamát, amelyre vonatkozóan a társas vállalkozásnak a biztosítottnak minõsülõ akkori tagjai után nyugdíjbiztosítási járulék vagy nyugdíjjárulék tartozása van,

c) az egyéni vállalkozó vagy jogi személyiséggel nem rendelkezõ társas vállalkozás tagja, segítõ családtagjának az e jogcímen fennállt biztosítási idejének azt az idõtartamát, amelyre vonatkozóan az egyéni vállalkozónak, illetõleg a jogi személyiséggel nem rendelkezõ társas vállalkozásnak e segítõ családtag után nyugdíjbiztosítási járulék vagy nyugdíjjárulék tartozása van.

A tartozás utólag történõ - a nyugdíj megállapítása utáni - megfizetése esetén az így meghosszabbodott szolgálati idõt legkorábban a befizetés napját magában foglaló naptári hónap elsõ napjától lehet figyelembe venni. Az a)-c) pontokban említett biztosítottak szolgálati idejének figyelembevételénél a nyugdíjbiztosítási járulék és nyugdíjjárulék megfizetése tényének megállapítása, bizonyítása, illetõleg vélelmezése tekintetében a 37. (3) bekezdésének rendelkezéseit megfelelõen alkalmazni kell.

 

38. (1) Szolgálati idõként kell továbbá figyelembe venni

a) a Tbj.-ben meghatározott, nyugellátás szerzése céljából megállapodást kötött személy esetében azt az idõszakot, amelyre az elõírt nyugdíjjárulékot megfizették,

b) az egyházi szervek által kiállított igazolás alapján az egyházi személyként és szerzetesrendi tagként ilyen minõségben eltöltött idõt,

c) a gyermeknevelési támogatás, az ápolási díj, valamint a gyermekgondozási segély folyósításának idõtartamát, amennyiben az elõírt nyugdíjjárulékot megfizették,

d) a katonai (polgári) szolgálatban eltöltött idõt,

e) a táppénz (betegszabadság), a baleseti táppénz, a terhességi-gyermekágyi segély, továbbá a gyermekgondozási díj idõtartamát, feltéve, hogy az 1999. december 31. után megállapított gyermekgondozási díj esetében az elõírt nyugdíjjárulékot megfizették,

f) a munkanélküli-járadék és a nyugdíj elõtti munkanélküli-segély folyósításának idõtartamát, ha az elõírt nyugdíjjárulékot megfizették,

g) azt az idõt, amely az 1997. december 31-én hatályos rendelkezések szerint szolgálati idõnek minõsült.

(2) Szolgálati idõként nem lehet figyelembe venni

a) az egyéni vállalkozó biztosítási kötelezettség alá tartozó jogviszonyának azt az idõtartamát, amelyre vonatkozóan az egyéni vállalkozónak nyugdíjbiztosítási járulék vagy nyugdíjjárulék tartozása van,

b) a társas vállalkozás tagja esetében az adott társas vállalkozás tagjaként fennállt biztosítási kötelezettség alá tartozó jogviszonyának azt az idõtartamát, amelyre vonatkozóan a társas vállalkozásnak a biztosítottnak minõsülõ akkori tagjai után nyugdíjbiztosítási járulék vagy nyugdíjjárulék tartozása van,

c) az egyéni vállalkozó vagy jogi személyiséggel nem rendelkezõ társas vállalkozás tagja, segítõ családtagjának az e jogcímen fennállt biztosítási idejének azt az idõtartamát, amelyre vonatkozóan az egyéni vállalkozónak, illetõleg a jogi személyiséggel nem rendelkezõ társas vállalkozásnak e segítõ családtag után nyugdíjbiztosítási járulék vagy nyugdíjjárulék tartozása van.

A tartozás utólag történõ - a nyugdíj megállapítása utáni - megfizetése esetén az így meghosszabbodott szolgálati idõt legkorábban a befizetés napját magában foglaló naptári hónap elsõ napjától lehet figyelembe venni. Az a)-c) pontokban említett biztosítottak szolgálati idejének figyelembevételénél a nyugdíjbiztosítási járulék és nyugdíjjárulék megfizetése tényének megállapítása, bizonyítása, illetõleg vélelmezése tekintetében a 37. (3) bekezdésének rendelkezéseit megfelelõen alkalmazni kell.

 

 

A társadalombiztosítás pénzügyi alapjairól és azok 1993. évi költségvetésérõl szóló 1992. évi LXXXIV. törvény hatályos szövege

A társadalombiztosítás pénzügyi alapjairól és azok 1993. évi költségvetésérõl szóló 1992. évi LXXXIV. törvénynek a gyermekgondozási díj bevezetéséhez szükséges módosításáról rendelkezõ törvényjavaslat szövege (vastagítva) 

4. (1) A Nyugdíjbiztosítási Alap az öregségi nyugdíj, az 5. (1) bekezdésében fel nem sorolt hozzátartozói nyugellátások, az öregségi nyugdíjkorhatárt betöltött személyek rokkantsági és baleseti rokkantsági nyugdíja, valamint az öregségi nyugdíjkorhatárt be nem töltött személyek I-II. csoportos rokkantsági és baleseti rokkantsági nyugdíja kiadásainak fedezetére szolgál.

(2) A Nyugdíjbiztosítási Alap az (1) bekezdésben megjelölt ellátásokon túl, azok finanszírozásával összefüggésben közvetlenül felmerült kamatkiadásokra, bankköltségre, postaköltségre, a jóváhagyott mûködési kiadások külsõ forrásból nem biztosított fedezetének biztosítására, az ellátások fedezetére szolgáló vagyongazdálkodási tevékenység költségeire, valamint a törvényben meghatározott egyéb kiadásra használható fel. A Nyugdíjbiztosítási Alap mûködési költségvetését a 10. (3) bekezdése szerinti kiadások terhelik.

(3) A kiadások fedezetét a következõ bevételek képezik:

a) a társadalombiztosítási járulékok 66,67%-a (a társadalombiztosítási járulékon - 33% - belül a 22%-os mértékû nyugdíjbiztosítási járulék részaránya);

b) a biztosítotti nyugdíjjárulék, ideértve

1. a kizárólag a társadalombiztosítási nyugdíj hatálya alá tartozó személy által fizetett egyéni járulék 72,73%-át (az általuk fizetett egyéni járulékok együttes mértékén - 11%-a - belül a nyugdíjjárulék - 8% - részaránya),

2. a magán-nyugdíjpénztári tag által fizetett járulék 40%-át (az általuk fizetett egyéni járulékok együttes mértékén - 5%-on belül - a nyugdíjjárulék - 2% - részaránya),

3. a magánnyugdíj és a magánnyugdíjpénztárakról szóló 1997. évi LXXXII. törvény 23. (1) bekezdés d) pontja, továbbá a 123. (2) bekezdésében meghatározott esetekben a pénztár által a pénztártag egyéni számláján lévõ a Nyugdíjbiztosítási Alap részére átutalt összeget, ha a pénztártag e szerint dönt,

4. a gyermekgondozási segély, a gyermeknevelési támogatás, az ápolási díj után fizetett nyugdíjjárulékot,

5. a keresetpótló juttatás, munkanélküli járadék, a nyugdíj elõtti munkanélküli segély után fizetett nyugdíjjárulékot;

c) egyéb járulékok és hozzájárulások, ideértve

1. a szolgálati idõ megszerzésére kötött megállapodás alapján fizetett nyugdíjjárulékot,

2. az alkalmi munkavállalói könyvvel történõ foglalkoztatásról és az ahhoz kapcsolódó közterhek egyszerûsített befizetésérõl szóló 1997. évi LXXIV. törvény (a továbbiakban: Alk. tv.) 7. -a alapján a Magyar Államkincstár által a Nyugdíjbiztosítási Alapnak átutalt összeget,

3. a munkanélküli ellátás és egyes szociális ellátás után fizetett nyugdíjbiztosítási járulék összegét;

d) a késedelmi pótlék, bírság 63,96%-a;

e) a központi költségvetési hozzájárulások, támogatások, ideértve

1. a gyermekgondozási segélyben részesülõk után a központi költségvetés által fizetett nyugdíjbiztosítási járulékot,

2. a társadalombiztosítás pénzügyi alapjainak éves költségvetésérõl szóló törvényben meghatározott egyéb állami hozzájárulás, támogatás összegét;

f) a nyugdíjbiztosítási tevékenységgel kapcsolatos, a Nyugdíjbiztosítási Alapból fizetett, - jogalap nélkül felvett, vagy más ok miatt - visszatérült bevételként elszámolt összeg, valamint az alapokat közösen megilletõ egyéb bevételek összegének a Nyugdíjbiztosítási Alapot megilletõ 63,96%-a;

g) a Nyugdíjbiztosítási Alap részére tartozás fejében átadott vagyon értékesítésébõl, hozamából származó bevétel;

h) az államháztartás társadalombiztosítási alrendszerében a Nyugdíjbiztosítási Alaphoz tartozó állami vagyonnak az értékesítésébõl és egyéb bevételeibõl származó - ráfordításokkal csökkentett - összeg;

i) a mûködési kiadások fedezetére szolgáló, az Alapon kívüli forrásból származó bevétel összege. A Nyugdíjbiztosítási Alap mûködési költségvetése a 10. (1) bekezdésében meghatározott bevételekkel rendelkezik.

5. (1) Az Egészségbiztosítási Alap

a) az öregségi nyugdíjkorhatárt be nem töltött személyek III. csoportos rokkantsági, baleseti rokkantsági nyugdíja, a III. csoportos rokkantságra tekintettel megállapított hozzátartozói nyugellátás, hozzátartozói baleseti nyugellátás, a jogszerzõ üzemi balesete, illetve foglalkozási betegség következtében történõ elhalálozására tekintettel 1998. január 1-jét megelõzõ idõponttal megállapított hozzátartozói baleseti nyugellátása,

b) az egészségbiztosítás pénzbeli ellátásai, ideértve a terhességi-gyermekágyi segély, a táppénz, a betegséggel kapcsolatos segélyek és kártérítési járadékok,

c) a természetben nyújtott ellátások, ideértve a gyógyító-megelõzõ ellátásokat, gyógyfürdõ-szolgáltatást, anyatej-ellátást, gyógyszer és gyógyászati segédeszköz ártámogatást és az utazási költségtérítés

kiadásainak fedezetére szolgál.

(2) Az Egészségbiztosítási Alap az (1) bekezdésben megjelölt ellátásokon túl azok finanszírozásával összefüggésben közvetlenül felmerült kamatkiadásra, bankköltségre, postaköltségre, a társadalombiztosítási kifizetõhely fenntartóját megilletõ, a társadalombiztosítási ellátások kifizetõhely által folyósított összegének 1%-ával azonos költségtérítésre, a jóváhagyott mûködési kiadások külsõ forrásból nem biztosított összegének fedezetére, továbbá az Egészségbiztosítási Alap ellátások fedezetére szolgáló vagyongazdálkodási tevékenység költségeinek fedezetére szolgál. Az Egészségbiztosítási Alap mûködési költségvetését a 10. (3) bekezdése szerinti kiadások terhelik.

(3) A kiadás fedezetét a következõ bevételek képezik:

a) a társadalombiztosítási járulékok 33,33%-a (a társadalombiztosítási járulékon - 33% - belül a 11%-os mértékû egészségbiztosítási járulék részaránya);

b) a biztosított által fizetett kizárólag a társadalombiztosítási nyugdíj hatálya alá tartozó személy által fizetett egyéni járulék 27,27%-a (az általuk fizetett egyéni járulékok együttes mértékén - 11% - belül az egészségbiztosítási járulék - 3% - részaránya) és a magán-nyugdíjpénztári tag által fizetett egyéni járulék 60,00%-a (az általuk fizetett egyéni járulékok együttes mértékén - 5% - belül az egészségbiztosítási járulék - 3% - részaránya);

c) egyéb járulékok és hozzájárulások, ideértve

1. a baleseti járulékot,

2. az egészségbiztosítási ellátások megtérítésére kötött megállapodás alapján fizetett egészségbiztosítási járulékot,

3. az egészségbiztosítási járulék fizetésére kötelezett személyek által fizetett 11%-os mértékû egészségbiztosítási járulékot,

4. a munkáltatói táppénz-hozzájárulást,

5. az Alk. tv. 7. -a alapján a Magyar Államkincstár által az Egészségbiztosítási Alapnak közteherjegy után befolyt járulék címen átutalt összeget,

d) a százalékos és tételes egészségügyi hozzájárulás összege;

e) a késedelmi pótlék, bírság 36,04%-a;

f) a központi költségvetésbõl származó hozzájárulások, térítések, ideértve a terhességmegszakítással kapcsolatos költségvetési térítés és egyéb, a törvényben elõírt költségvetési támogatások, térítések összegét;

g) az egészségbiztosítási tevékenységgel kapcsolatos egyéb bevételek, ideértve

1. a terhességmegszakítással kapcsolatos egyéni térítési díjat,

2. baleseti és egyéb kártérítések megtérített összegét,

3. az Egészségbiztosítási Alapból fizetett - jogalap nélkül felvett, vagy más ok miatt - visszaérkezett bevételként elszámolt összeget, valamint az alapokat közösen megilletõ egyéb bevételek összegének az Egészségbiztosítási Alapot megilletõ 36,04%-a,

4. egyéb, a társadalombiztosítás pénzügyi alapjainak éves költségvetési törvényében meghatározott további bevételeket,

h) az Egészségbiztosítási Alap részére járuléktartozás fejében átadott vagyon értékesítésébõl, hozamából származó bevétel,

i) az államháztartás társadalombiztosítási alrendszerében az Egészségbiztosítási Alaphoz tartozó állami vagyonnak az értékesítésébõl és egyéb bevételeibõl származó - ráfordításokkal csökkentett - bevétel,

j) a mûködési kiadások fedezetére szolgáló, az Alapon kívüli forrásból származó bevétel összege. Az Egészségbiztosítási Alap mûködési költségvetése a 10. (1) bekezdésében meghatározott bevételekkel rendelkezik.

4. (1) A Nyugdíjbiztosítási Alap az öregségi nyugdíj, az 5. (1) bekezdésében fel nem sorolt hozzátartozói nyugellátások, az öregségi nyugdíjkorhatárt betöltött személyek rokkantsági és baleseti rokkantsági nyugdíja, valamint az öregségi nyugdíjkorhatárt be nem töltött személyek I-II. csoportos rokkantsági és baleseti rokkantsági nyugdíja kiadásainak fedezetére szolgál.

(2) A Nyugdíjbiztosítási Alap az (1) bekezdésben megjelölt ellátásokon túl, azok finanszírozásával összefüggésben közvetlenül felmerült kamatkiadásokra, bankköltségre, postaköltségre, a jóváhagyott mûködési kiadások külsõ forrásból nem biztosított fedezetének biztosítására, az ellátások fedezetére szolgáló vagyongazdálkodási tevékenység költségeire, valamint a törvényben meghatározott egyéb kiadásra használható fel. A Nyugdíjbiztosítási Alap mûködési költségvetését a 10. (3) bekezdése szerinti kiadások terhelik.

(3) A kiadások fedezetét a következõ bevételek képezik:

a) a társadalombiztosítási járulékok 66,67%-a (a társadalombiztosítási járulékon - 33% - belül a 22%-os mértékû nyugdíjbiztosítási járulék részaránya);

b) a biztosítotti nyugdíjjárulék, ideértve

1. a kizárólag a társadalombiztosítási nyugdíj hatálya alá tartozó személy által fizetett egyéni járulék 72,73%-át (az általuk fizetett egyéni járulékok együttes mértékén - 11%-a - belül a nyugdíjjárulék - 8% - részaránya),

2. a magán-nyugdíjpénztári tag által fizetett járulék 40%-át (az általuk fizetett egyéni járulékok együttes mértékén - 5%-on belül - a nyugdíjjárulék - 2% - részaránya),

3. a magánnyugdíj és a magánnyugdíjpénztárakról szóló 1997. évi LXXXII. törvény 23. (1) bekezdés d) pontja, továbbá a 123. (2) bekezdésében meghatározott esetekben a pénztár által a pénztártag egyéni számláján lévõ a Nyugdíjbiztosítási Alap részére átutalt összeget, ha a pénztártag e szerint dönt,

4. a gyermekgondozási díj, a gyermekgondozási segély, a gyermeknevelési támogatás, az ápolási díj után fizetett nyugdíjjárulékot;

5. a keresetpótló juttatás, munkanélküli járadék, a nyugdíj elõtti munkanélküli segély után fizetett nyugdíjjárulékot;

c) egyéb járulékok és hozzájárulások, ideértve

1. a szolgálati idõ megszerzésére kötött megállapodás alapján fizetett nyugdíjjárulékot,

2. az alkalmi munkavállalói könyvvel történõ foglalkoztatásról és az ahhoz kapcsolódó közterhek egyszerûsített befizetésérõl szóló 1997. évi LXXIV. törvény (a továbbiakban: Alk. tv.) 7. -a alapján a Magyar Államkincstár által a Nyugdíjbiztosítási Alapnak átutalt összeget,

3. a munkanélküli ellátás és egyes szociális ellátás után fizetett nyugdíjbiztosítási járulék összegét;

d) a késedelmi pótlék, bírság 63,96%-a;

e) a központi költségvetési hozzájárulások, támogatások, ideértve

1. a gyermekgondozási díjban és a gyermekgondozási segélyben részesülõk után a központi költségvetés által fizetett nyugdíjbiztosítási járulékot,

2. a társadalombiztosítás pénzügyi alapjainak éves költségvetésérõl szóló törvényben meghatározott egyéb állami hozzájárulás, támogatás összegét;

f) a nyugdíjbiztosítási tevékenységgel kapcsolatos, a Nyugdíjbiztosítási Alapból fizetett, - jogalap nélkül felvett, vagy más ok miatt - visszatérült bevételként elszámolt összeg, valamint az alapokat közösen megilletõ egyéb bevételek összegének a Nyugdíjbiztosítási Alapot megilletõ 63,96%-a;

g) a Nyugdíjbiztosítási Alap részére tartozás fejében átadott vagyon értékesítésébõl, hozamából származó bevétel;

h) az államháztartás társadalombiztosítási alrendszerében a Nyugdíjbiztosítási Alaphoz tartozó állami vagyonnak az értékesítésébõl és egyéb bevételeibõl származó - ráfordításokkal csökkentett - összeg;

i) a mûködési kiadások fedezetére szolgáló, az Alapon kívüli forrásból származó bevétel összege. A Nyugdíjbiztosítási Alap mûködési költségvetése a 10. (1) bekezdésében meghatározott bevételekkel rendelkezik.

5. (1) Az Egészségbiztosítási Alap

a) az öregségi nyugdíjkorhatárt be nem töltött személyek III. csoportos rokkantsági, baleseti rokkantsági nyugdíja, a III. csoportos rokkantságra tekintettel megállapított hozzátartozói nyugellátás, hozzátartozói baleseti nyugellátás, a jogszerzõ üzemi balesete, illetve foglalkozási betegség következtében történõ elhalálozására tekintettel 1998. január 1-jét megelõzõ idõponttal megállapított hozzátartozói baleseti nyugellátása,

b) az egészségbiztosítás pénzbeli ellátásai, ideértve a terhességi-gyermekágyi segély, a gyermekgondozási díj, a táppénz, a betegséggel kapcsolatos segélyek és kártérítési járadékok,

c) a természetben nyújtott ellátások, ideértve a gyógyító-megelõzõ ellátásokat, gyógyfürdõ-szolgáltatást, anyatej-ellátást, gyógyszer és gyógyászati segédeszköz ártámogatást és az utazási költségtérítés

kiadásainak fedezetére szolgál.

(2) Az Egészségbiztosítási Alap az (1) bekezdésben megjelölt ellátásokon túl azok finanszírozásával összefüggésben közvetlenül felmerült kamatkiadásra, bankköltségre, postaköltségre, a társadalombiztosítási kifizetõhely fenntartóját megilletõ, a társadalombiztosítási ellátások kifizetõhely által folyósított összegének 1%-ával azonos költségtérítésre, a jóváhagyott mûködési kiadások külsõ forrásból nem biztosított összegének fedezetére, továbbá az Egészségbiztosítási Alap ellátások fedezetére szolgáló vagyongazdálkodási tevékenység költségeinek fedezetére szolgál. Az Egészségbiztosítási Alap mûködési költségvetését a 10. (3) bekezdése szerinti kiadások terhelik.

(3) A kiadás fedezetét a következõ bevételek képezik:

a) a társadalombiztosítási járulékok 33,33%-a (a társadalombiztosítási járulékon - 33% - belül a 11%-os mértékû egészségbiztosítási járulék részaránya);

b) a biztosított által fizetett kizárólag a társadalombiztosítási nyugdíj hatálya alá tartozó személy által fizetett egyéni járulék 27,27%-a (az általuk fizetett egyéni járulékok együttes mértékén - 11% - belül az egészségbiztosítási járulék - 3% - részaránya) és a magán-nyugdíjpénztári tag által fizetett egyéni járulék 60,00%-a (az általuk fizetett egyéni járulékok együttes mértékén - 5% - belül az egészségbiztosítási járulék - 3% - részaránya);

c) egyéb járulékok és hozzájárulások, ideértve

1. a baleseti járulékot,

2. az egészségbiztosítási ellátások megtérítésére kötött megállapodás alapján fizetett egészségbiztosítási járulékot,

3. az egészségbiztosítási járulék fizetésére kötelezett személyek által fizetett 11%-os mértékû egészségbiztosítási járulékot,

4. a munkáltatói táppénz-hozzájárulást,

5. az Alk. tv. 7. -a alapján a Magyar Államkincstár által az Egészségbiztosítási Alapnak közteherjegy után befolyt járulék címen átutalt összeget,

d) a százalékos és tételes egészségügyi hozzájárulás összege;

e) a késedelmi pótlék, bírság 36,04%-a;

f) a központi költségvetésbõl származó hozzájárulások, térítések, ideértve a gyermekgondozási díjjal, a terhesség megszakítással kapcsolatos költségvetési térítés és egyéb, a törvényben elõírt költségvetési támogatások, térítések összegét;

g) az egészségbiztosítási tevékenységgel kapcsolatos egyéb bevételek, ideértve

1. a terhességmegszakítással kapcsolatos egyéni térítési díjat,

2. baleseti és egyéb kártérítések megtérített összegét,

3. az Egészségbiztosítási Alapból fizetett - jogalap nélkül felvett, vagy más ok miatt - visszaérkezett bevételként elszámolt összeget, valamint az alapokat közösen megilletõ egyéb bevételek összegének az Egészségbiztosítási Alapot megilletõ 36,04%-a,

4. egyéb, a társadalombiztosítás pénzügyi alapjainak éves költségvetési törvényében meghatározott további bevételeket,

h) az Egészségbiztosítási Alap részére járuléktartozás fejében átadott vagyon értékesítésébõl, hozamából származó bevétel,

i) az államháztartás társadalombiztosítási alrendszerében az Egészségbiztosítási Alaphoz tartozó állami vagyonnak az értékesítésébõl és egyéb bevételeibõl származó - ráfordításokkal csökkentett - bevétel,

j) a mûködési kiadások fedezetére szolgáló, az Alapon kívüli forrásból származó bevétel összege. Az Egészségbiztosítási Alap mûködési költségvetése a 10. (1) bekezdésében meghatározott bevételekkel rendelkezik.