T/1250.

Képviselõi önálló indítvány!

Dr. Áder János úrnak
az Országgyûlés elnökének

Helyben

Tisztelt Elnök Úr!

A Magyar Országgyûlés Házszabályáról szóló 46/1994. (IX.30.) OGY határozat 85. (1) bekezdése és (2) bekezdésének d.) pontja alapján a következõ

törvényjavaslatot

terjesztem elõ:

T/.... számú törvényjavaslat
a termõföldrõl szóló 1994. évi LV. törvény (Ftv.) módosításáról

1.

A termõföldrõl szóló 1994. évi LV. törvény az alábbi 5/A -sal egészül ki:

"5/A.

(1) Termõföld tulajdonjogát csak a (2) bekezdés szerinti letelepedett és egyben a (3) bekezdés szerint életvitelszerûen mezõgazdasági tevékenységet végzõ belföldi magánszemély szerezheti meg.

(2) Letelepedettnek kell tekinteni azt, aki legalább 3 éve a megszerezni kívánt termõföld fekvése szerinti településen, illetve annak közigazgatási határaitól számított 30 km-es körzetén belül maga vagy közeli hozzátartozója [ Ptk. 685. b.) pontja] által

a.) állandó lakhellyel, vagy

b.) tartózkodási hellyel vagy

c.) termõföldtulajdonnal rendelkezik.

(3) Ételvitelszerûen mezõgazdasági tevékenységet végzõk:

a.) az õstermelõ,

b.) az egyéni vállalkozó, akinek egyéni vállalkozói igazolványában a gazdasági Tevékenységek Egységes Ágazati Osztályozási Rendszerérõl szóló 9008/1997. (SK 7.) KSH közlemény [ TEÁOR] "A, Mezõgazdaság, vadgazdálkodás, erdõgazdálkodás" és "B, Halászat" fejezeteiben szereplõ szakágazathoz tarozó SZJ-szám [ 9007/1997. (SK 12.) KSH Közlemény] , illetve szakmakód van tevékenységi körének meghatározásaként feltüntetve,

c.) mezõgazdasági szövetkezet tagja, munkavállalója,

d.) gazdasági társaság személyes közremûködésre kötelezett tagja, valamint gazdasági társaság munkavállalója, amennyiben a gazdasági társaság tevékenységi körei között a TEÁOR - e bekezdés b./ pontjában meghatározott - tevékenységi kör szerepel,

e.) erdõbirtokossági társulat tagja, munkavállalója,

f.) hegyközség tagja, munkavállalója.

2.

A termõföldrõl szóló 1994. évi LV. törvény 11. -a az alábbiak szerint módosul:

"11.

(1) A tulajdonában nem álló termõföld bármilyen szerzõdéses jogcímen való használatára . ideértve a haszonélvezeti vagy használati jogot (Ptk. 157-165. ) létesítõ, valamint a haszonbérleti szerzõdést is - az 5/A szerint letelepedettnek minõsülõ és életvitelszerûen mezõgazdasági tevékenységet folytató belföldi magánszemély jogosult.

(2) Belföldi jogi személy és jogi személyiség nélküli más szervezet (6. (1) bekezdés) haszonélvezeti (Ptk. 157. ), vagy használati (Ptk. 165. ) jogot termõföldön nem szerezhet.

(3) Belföldi jogi személy és jogi személyiség nélküli más szervezet a tulajdonában nem álló föld haszonbérleti vagy más szerzõdés alapján való használatára csak akkor jogosult, ha

a.) e törvény 6. -a alapján termõföldtulajdont szerezhet, vagy

b.) a termõföld fekvése szerinti településen illetve annak közigazgatási határától számított 30 km-es körzeten belül van a székhelye, illetve a telephelye és a cégnyilvántartásról, a cégnyilvánosságról és a bírósági cégeljárásról szóló 1997. évi CXLV. törvény 15. (1) bekezdése szerint alapvetõ tevékenysége mezõgazdasági jellegû.

(4) Termõföldre kézizálogjog érvényesen nem alapítható.

(5) A termõföldön fennálló haszonélvezeti és használati jogra, valamint a földhasználati jog keletkezésére a Polgári Törvénykönyv szabályait az elõzõ bekezdésekben foglalt eltérésekkel kell alkalmazni.

(6) A Ptk. szomszédjogra vonatkozó rendelkezéseit (Ptk. 100-106. ) a termõföldek tekintetében is alkalmazni kell azzal a kiegészítéssel, hogy a termõföld szaporítóanyag termeléssel történõ hasznosítása során a földhasználó - külön jogszabályban meghatározott védõtávolságok betartása érdekében - köteles elõzetesen egyeztetni a szomszédos földhasználóval.

3.

(1) E törvény a kihirdetésétõl számított 30. napon lép hatályba.

(2) Az 1. által az 1994. évi LV. törvénybe beiktatott 5/A rendelkezéseit csak e törvény hatályba lépését követõ tulajdonszerzésre kell alkalmazni.

(3) A 2. által az 1994. évi LV. törvény 11. (1)-(3) bekezdéseként beiktatott, a termõföld használatára vonatkozó rendelkezéseket a már megkötött haszonélvezeti, illetve használati jogokat biztosító, valamint haszonbérleti és más szerzõdésekre is alkalmazni kell azzal, hogy a már létrejött használati jogok e törvény hatályba lépésétõl számított 5 év múlva szûnnek meg abban az esetben is, ha a szerzõdésben meghatározott idõtartam ennél hosszabb.

(4) A 2. által az 1994. évi LV. törvény 11. (4) bekezdéseként beiktatott rendelkezést úgy kell alkalmazni a törvény hatályba lépése elõtt alapított kézizálogjogokra, hogy e jogok a keletkezés jogcímétõl függetlenül a törvény hatályba lépésétõl számított 2 év után megszûnnek. A kézizálogba vevõ jogosult azonban ezen 2 éves jogvesztõ határidõn belül a földhivataltól kérni az eddigi kézizálogjog jelzálogjogként való bejegyzését az ingatlan-nyilvántartásba.

Általános indoklás:

A törvényjavaslat a termõföld tulajdonjogának megszerzéséhez és hasznosításához kapcsolódó korlátozásokkal azt a hatást kívánja kifejteni, hogy a termõföld azok tulajdonában és használatában összpontosuljon, akik ezt valóban megmûvelik. A törvényjavaslat a családi gazdaságokat preferáló modellt kívánja meghonosítani, akkor amikor a letelepedést, mint új szerzési követelményt meghonosítja a magyar magánjogban.

A törvényjavaslat nem tartalmaz a Magyar Köztársaság Alkotmányának 70/A -a által tiltott hátrányos megkülönböztetést, mivel a teljes lehetséges tulajdonosi körre azonos hatású kritériumokat fogalmaz meg.

A törvényjavaslat elméleti alapjai a Magyar Köztársaság Alkotmánybíróságának határozatain nyugszanak. A törvényjavaslat elismeri azt az alkotmánybírósági esetjogban kikristályosodott fontos tételt, amely szerint a tulajdon kötelez. A törvényjavaslat a kidolgozásra váró új alkotmány általánosan elfogadott normáinak is megfelel ily módon, tekintettel az eddig ismertté vált normaszöveg-tervezetekben fellelhetõ "a tulajdon társadalmi kötelezettségekkel jár" kifejezésre. A tulajdonjoghoz párosuló legfontosabb kötöttség a rendeltetésszerû használat, amely a termõföldek esetén többek között a megmûvelési kötelezettséget jelenti. A rendeltetésszerû használat gondolata a társadalomhoz, mint közösséghez tartozás, s a társadalommal, mint közösséggel szembeni felelõsség elveibõl ered.

"A modern társadalom szervezetének és mûködésének szabályozása keretében elkerülhetetlen a köz- és magántulajdon korlátozásának, a köz- és magánérdek határainak egyeztetése és összehangolása, ami csak kölcsönös engedményekkel valósulhat meg. Ha ezek az engedmények az alapjogok lényeges tartalmát nem érintik, a szabályozás alkotmányellenessége nem állapítható meg."

[ 961/B/1993. AB határozat]

A törvényjavaslat azt az álláspontot képviseli, hogy a termõföld rendeltetésszerû használata, azaz a megmûvelés bizonyos feltételeket a tulajdonszerzés esetén is generál. Ez pedig az életvitelszerûség. Az elõkészítés során felmerült a szakképesítés, mint követelmény gondolata is, ennek a követelménynek a meghonosítása azonban a jelenlegi társadalmi helyzetben indokolatlan nehézséggel és feszültségekkel járt volna, amely az egész törvényjavaslat negatív megítéléséhez és kisebb társadalmi elfogadottsághoz vezetett volna.

A törvényjavaslat kidolgozóinak megítélése szerint a birtokrendezésnek a rendszerváltozás óta húzódó folyamata még ma sem ért véget, s elõre láthatólag még évekig fog tartani. Éppen ezért a javaslat kidolgozói e folyamatra hatni kívántak. A törvényjavaslat elfogadása eredményeként a mezõgazdasági hasznosítású ingatlanok a családi magángazdaságok tulajdonába és hasznosításába kerülnek, ezzel pedig a magyar falu életképességét és megtartó erejét, valamint a mezõgazdaságból élõ vidéki állampolgárok életszínvonalának emelkedését, önállóságuk növekedését, a munkaerõpiacba való bekapcsolódásuk folyamatosságát, és kultúrájuk megõrzését és átörökítését remélik elérni a javaslat kidolgozói.

A javaslat hatályba lépésénél a szerzett jogok védelmének alkotmányos elve érvényesül. A javaslat kidolgozásánál tekintettel kellett lenni az Emberi Jogok Európai Egyezményére is, amelyet Magyarország 1992. november 5-én ratifikált. A vonatkozó gyakorlat szerint az Egyezmény alapján eljáró Emberi Jogok Európai Bíróságának hasonló ügyekben van hatásköre [ ECHR Marckx v. Belgium judgment of 13 June 1979., Series A. no.31.] . A bíróság megállapította, hogy a rendelkezési jog korlátozása a közérdek fennállta esetén nem jelenti az Egyezmény - és így a tulajdonhoz való jog - sérelmét [ ECHR Mellacher and Others v. Austria judgment of 19. December 1989., Series A. no. 169.] .

A tulajdonszerzést a magyar jogban a rendszerváltozást követõen több alkalommal is korlátozták. A korlátozás mindig valamilyen birtokpolitikai cél érdekében történt. A célok az évek távlatából világosan a köztulajdon megszüntetésére irányulónak mondhatók, ám a célok érdekében igénybe vehetõ eszközök szûkösen álltak csak a mindenkori kormányzat rendelkezésére. A kialakult birtokszerkezet és termelési struktúrák magánkézbe juttatása mellé a tõkejuttatás nem volt megoldott. Így komoly gazdálkodási nehézségek jelentek meg a kistulajdonosi körben.

Az Országgyûlés 1994-ben úgy ítélte meg - az ismert tendenciák tükrében - a magyar mezõgazdaság helyzetét, hogy meghatározott ideig, rövid távon ki kell rekeszteni a föld tulajdonjogának megszerzõi közül a külföldieket és a nem természetes személyeket.

"A tulajdonviszonyok rendezése" alkotmányos feladat, mivel az Alkotmány preambuluma célul tûzi ki a szociális piacgazdaságot."

[ 28/1991. (VI.3.) AB határozat]

A külföldiek tulajdonszerzésének korlátozása kifejezetten azt a célt szolgálta, hogy a hibás birtokszerkezet és tõkehiány miatt nyomott termõföld árak ne késztessék a beruházókat aránytalan felvásárlásokra. Az ország ismert euroatlanti elkötelezettsége és töretlen, demokratikus fejlõdése középtávon az európai államokhoz való csatlakozást jelezte. A tulajdonszerzés tehát megelõlegezett bizalom volt a külföldiek szemében a Magyar Állammal szemben.

A külföldi földárakat és tõkeerõt tekintve a külföldiekkel szemben szigorúbb védelem az AB tárgyilagos megítélése szerint ésszerûen indokolt.

"Mivel itt a termõföld és védett természeti terület vonatkozásában a szerzõképességet szinte teljesen megvonja a törvény, felmerül az a kérdés, hogy az észszerûség összhangban van-e azzal az alkotmánybírósági gyakorlattal, amely ilyenkor pontos határidõt követel meg. Erre a kérdésre az Alkotmánybíróság azt válaszolja, hogy a szinte teljes kizárás észszerû indokoltsága megszûnésének ideje elõre nem határozható meg pontosan. Mindezek alapján az Alkotmánybíróság megállapíthatta, hogy a külföldiek - átmeneti - kizárása a termõföld és védett természeti terület tulajdonjogának megszerzésébõl, tárgyilagos mérlegelés szerinti észszerû indoka miatt nem alkotmányellenes."

[ 35/1994. (VI.24.) AB határozat]

A "jogállami forradalom" [ 11/1992. AB] megvalósításának szerves része a vidék Magyarországának reorganizálása is, ami a magyar családi gazdaságok helyreállítása nélkül elképzelhetetlen lett volna.

A nem természetes személyek kizárására is a fenti célok érdekében került korlátozott idõre sor. E célokat az Alkotmánybíróság is preferálta. Kimondta, hogy a termõföld sajátos, véges számban rendelkezésre álló nemzeti vagyon, amely így külön szabályozásra érdemes. A birtokrendezés feladatát pedig szintén releváns állami célként és alkotmányos kötelezettségként ítélte meg.

"nevezetesen a föld véges jószág volta (a föld ugyanis mint természeti tárgy korlátozott mértékben áll rendelkezésre és nem szaporítható, mással nem helyettesíthetõ) nélkülözhetetlensége, megújulóképessége, különleges kockázatérzékenysége és alacsony nyereséghozama a földtulajdon különös szociális kötöttségét testesítik meg. Ezek a körülmények indokolhatják a tulajdonosi jogokkal szemben a közérdek érvényesítését."

(...) Mivel a termõföld véges jószág, a rá vonatkozó tulajdon szociális kötöttségei szükségképpen kapcsolódnak az állaghoz, a területi kiterjedtséghez és az értékhez,"

[ 35/1994. (VI.24.) AB határozat]

Az 1997-ben lezajlott érdekérvényesítõ folyamatok már jól jellemezték, hogy önmagában a tulajdonszerzés korlátozása nem oldja fel az ismert gondokat. Ez két irányú változást indított el: egyrészt a szabályozás liberalizálását követelték, azon az alapon állva, hogy a megnövekedett fizetõképes kereslet az árakat is maga után húzza, a piac öntisztulóvá válik és természetes úton lezajlik a birtokkoncentráció. A másik irányú fejlõdés képviselõi az állam szerepének a földrendezésben való fokozottabb jelenlétét tartották szükségesnek. Ennek érdekében szükségesnek tartották a piacot addig, ameddig a rendezést sikerül végrehajtani, továbbra is kontroll alatt tartani.

"Bármennyire paradoxonnak tûnik is, az etatizált gazdasági rend "lebontásának", piacgazdasággá való átalakításának folyamatában - átmeneti idõre és szûk korlátok közé szorítva - nem nélkülözhetõek bizonyos, jellegûket tekintve kifejezetten etatista módszerek."

[ 32/1991. (VI.6.) AB határozat]

Ennek érdekében legalábbis az addigi szabályozás fenntartását látták volna indokoltnak. A vitára végül aláírásgyûjtés és alkotmánybírósági határozat adott választ.

"(...) a korszerû piacgazdaság kiépítésére irányuló törekvések sikere érdekében - miközben az állam szerepének visszaszorítása fokozatosan bekövetkezik - elkerülhetetlen, hogy az állam az átmenet biztosítása érdekében gyakrabban érvényesítse befolyását a polgári jogi jogviszonyokban."

[ 3261991. (VI.6.) AB határozat]

A jelenlegi javaslat az 1994. óta eltelt idõszak tapasztalatait hasznosítja. Nem teljes körû, mert csupán illeszkedik a Kormány által a földkiadással és földrendezéssel, a részaránytulajdonnal és a tulajdonközösségek megszüntetésével, az újabb szövetkezeti kodifikációval, a Nemzeti Földalappal és az általános birtokrendezési eljárással megvalósított földügyi reformhoz. A jelenlegi javaslat által megalkotandó szabályok az EU csatlakozást követõen rövid idõn belül az enyészet sorsára jutnak. Addigra azonban a javaslattevõk várakozása szerint betöltik céljukat, és létrehozzák az egészséges birtokstruktúrát. A javaslat a 35/1994. (VI.24.) AB határozatra, a 64/1993. (XII.22.) AB határozatra, mint precedens határozatokra volt figyelemmel, egyébként a visszaható hatály tekintetében a 11/1992. AB határozat gondolatmenetébe illeszkedik, míg a szerzõdésekkel kapcsolatos állami beavatkozás mértékét a 32/1991. AB határozat alkalmazásával határozták meg a javaslat kidolgozói.

A javaslat nem változtat a termõföldtörvény 4. -án, amely a tulajdonszerzés korlátai alól kivette az öröklést, valamint az elbirtoklással, ráépítéssel, kisajátítással, valamint a kárpótlási célú árveréssel való tulajdonszerzést. A használati jogok korlátozása sem érinti a törvény vagy hatósági határozat alapján keletkezõ használati jogokat, hanem csak a szerzõdés alapján létrejött használati jogokra vonatkozik. Változatlan marad a földtörvény 13. -a is, amely a haszonbérleti szerzõdés idõtartamáról rendelkezik. A javaslat végül nem érinti a hatályos földtörvény külföldiekre vonatkozó korlátozó rendelkezéseit, kizárólag a belföldi jogi és természetes személyekre vonatkozik.

Részletes indoklás:

Az 1. -hoz

A fenti célok érdekében az új 5/A a tulajdonszerzés új definícióját tartalmazza, amelynek konjuktív elemei a letelepedés és az életvitelszerû mezõgazdasági tevékenység végzése.

A letelepedés meghatározását a (2) bekezdésben definíciószerûen végzi el a javaslat. A fogalomba beletartozik a közeli hozzátartozók állandó lakhelye, tartózkodási helye is, amellyel a családi tulajdonlás támogatását és a mezõgazdasági tevékenységek szempontjából a család kiemelt szerepét fejezi ki a törvényjavaslat. A letelepedéshez meghatározott idõ (3 év) is szükséges. Ez a viszonylag hosszú hatályba léptetés miatt nem jelent alkotmányos sérelmet.

A közeli hozzátartozók körét éppen ezért a Magyar Köztársaság Polgári Törvénykönyvérõl szóló 1959. évi IV. törvény rendelkezéseivel koherens módon határozza meg a törvényjavaslat.

A birtokrendezés érdekében a letelepedettség fogalmi köre kibõvül a településen való termõföld tulajdonnal való rendelkezéssel (c. pont), mint a lakóhellyel vagylagos viszonyban álló szerzési feltétellel. E megoldással a jó értelemben vett önkéntes birtokkialakítást (tagosítást), a piaci alapú birtokrendezõdés folyamatát kívánják a javaslat kidolgozói támogatni. A szerzett jogok védelmét garantálja az, hogy a javaslat visszamenõleg nem követeli meg a már megszerzett tulajdon esetében az (1)-(3) bekezdések által megkívánt feltételeket. A javaslat tehát a tulajdonban tartást nem érinti, mindössze a tulajdonszerzést.

"a tulajdonszerzés képessége és a szerzõdési szabadság nem minõsül alapjognak. Eme alapjognak nem minõsülõ jogok korlátozása akkor lenne alkotmányellenes, ha a korlátozásnak tárgyilagos mérlegelés alapján nem lenne észszerû indoka."

[ 35/1994. (VI.24.) AB határozat]

E megállapítással egyezik az Emberi Jogok Európai Bíróságának [ E.C.H.R.] gyakorlata is, amelyet az Emberi Jogok Európai Egyezménye 1. Kiegészítõ Jegyzõkönyvének 1. cikke értelmezése során alakított ki [ No. 11628/85, Dec. 9. 5. 86, D.R. 47., p. 270.] .

Az életvitelszerûség taxatíven meghatározott, és lefedi a mezõgazdasági tevékenységet végzõ természetes személyek körét. A szabályozás e ponton mutat eltérést a nem természetes személyekre irányadó új szabályozással. Az életvitelszerûséget alapvetõen a személyek eltérõ jellege, tulajdonságai miatt kellett eltérõen szabályozni. A taxatív felsorolás, illetve a 11. -nak a nem természetes személyekre vonatkozó, s az életvitelszerûséget - a használati jogoknál - analóg módon alkalmazó rendelkezései, de a letelepedettség követelményei is az okirati bizonyítást kívánják elõsegíteni. Ezáltal felgyorsítható az új rendelkezések miatt egyébként lassabbá váló tulajdonjog, és a különbözõ kötelmi használati jogokat nyilvántartó Földhasználati Nyilvántartásra is.

Az új 5/A. rendelkezései egyébként alkalmasak az Európai Unióhoz való csatlakozás után is a tulajdonszerzés szabályozására. A letelepedés és az életvitelszerû mezõgazdasági tevékenység végzése ugyanis az európai normákkal összhangban áll.

A 2. .-hoz

E -ban alapvetõen a használati jogra vonatkozó rendelkezések jelennek meg. A használati jog alapulhat un. személyes szolgalmakon (a Ptk. 157.-165. -ban szabályozott haszonélvezeti és használati jogon), illetve haszonbérleti és más kötelmi szerzõdésen. A javaslat mind az un. idegen dologbeli jogokon, mind a kötelmi jogon nyugvó használati jogot szabályozni kívánja.

A 11. új (1) bekezdése az 5/A -ban megjelölt követelményeket - azaz a letelepedést és az élethivatásszerûen mezõgazdasági tevékenység folytatását - követeli meg a használati jogot jogügyleti alapon megszerezni kívánó belföldi magánszemélyektõl is. A korlátozások a törvényi vagy hatósági határozaton nyugvó használati jogosultságokra nem terjednek ki, így pl. az özvegyi jogon járó haszonélvezeti jogra sem.

A személyes szolgalmak - azaz a Ptk. 157.-165. -ban szabályozott haszonélvezeti és használati jog - rendeltetésüknél fogva a természetes személyekre vannak modellezve. Haszonélvezeti vagy a Ptk. 165. -a szerinti használati jog jogi személyekre való telepítése ugyanis lényegében a tulajdonszerzési korlátozások kijátszását szolgálja. Ezért a (2) bekezdés a belföldi jogi személyek és jogi személyiség nélküli más szerveztek részére megtiltja a személyes szolgalmak alapján történõ földhasználatot.

Belföldi jogi személy, illetve jogi személyiség nélküli szervezet kötelmi jogcímen, azaz haszonbérleti és más szerzõdés alapján való földhasználata is korlátozandó, lényegében a gazdálkodó szerveztek tekintetében a (3) bekezdés b.) pontja által a magánszemélyekre vonatkozó korlátozással analóg módon. Általános felmentést képeznek azonban e korlátozás alól azok, akik a termõföldtörvény 6. -a alapján termõföldtulajdon szerzésére jogosultak, így a magyar állam, az önkormányzatok, az erdõbirtokossági és legelõbirtokossági társulatok, a közalapítványok és az egyházi jogi személyek.

Mivel a köztestületek, egyesületek és alapítványok a termõföldtörvény 6. -ában nem szerepelnek és a cégjegyzékbe sem jegyezhetõk be, a (3) bekezdésben foglalt rendelkezés azt jelenti, hogy e szervezetek közvetlenül termõföldhasználatra nem jogosultak. Nincs azonban akadálya annak, hogy e szervezetek a termõföld használatára gazdasági társaságot hozzanak létre.

A tulajdonszerzési korlátozások kijátszásának egyik új útja a termõföld kézizálogjogba vétele, a hagyományos és rendeltetésszerû jelzálogjog helyett. A (4) bekezdés ilyen szerzõdések kötését termõföldre nézve megtiltja, miután semmi sem indokolja termõföldek kézizálogba kerülését.

A 3. -hoz

A törvénynek a tulajdonszerzés korlátozására vonatkozó rendelkezései az alkotmányos követelmények szerint nem visszamenõ hatályúak, tehát csak a törvény hatályba lépése utáni tulajdonszerzésre vonatkoznak.

Némileg eltérõ megoldást választott a javaslat már fennálló használati jogokat biztosító, illetve kézizálogjoggal kapcsolatos szerzõdésekre. A már megkötött szerzõdések csak meghatározott ideig maradhatnak fenn, mert lényegében nem indokolható kivételeket jelentenek az általános szabályokkal szemben. A belföldi magánszemélyek, illetve belföldi jogi személyek és más szerveztek által az új törvényes rendelkezések hatályba lépése elõtt kötött, az új rendelkezésekkel ellentétes használati jogokat biztosító szerzõdések még 5 évig maradhatnak fenn - ez méltányos határidõ az új helyzethez való igazodáshoz. A kézizálogjogot biztosító szerzõdéseknél pedig 2 év áll rendelkezésre e jogok jelzálog-biztosítékká való átalakításához.

Budapest, 1999. május 17.

Glattfelder Béla
FIDESZ

Dr. Bánk Attila
FKgP

Dr. Medgyasszay László
MDF