H/1206. számú
országgyûlési határozati javaslat

Az Egyesült Nemzetek saját és kisegítõ személyzetének biztonságáról
szóló Egyezményhez való csatlakozás tárgyában

Az Országgyûlés

1. egyetért az Egyesült Nemzetek saját és kisegítõ személyzetének biztonságáról szóló Egyezményhez való csatlakozással;
2. felkéri a köztársasági elnököt a csatlakozási okirat kiállítására;
3. felkéri a külügyminisztert, hogy a csatlakozási okirat letétbe helyezésérõl gondoskodjék.

Az Egyesült Nemzetek Közgyûlése 1994. december 9-én fogadta el az Egyesült Nemzetek saját és kisegítõ személyzetének biztonságáról szóló egyezményt (Convention on the Safety of the United Nations and Associated Personnel). Az Egyezmény létrehozását a különbözõ ENSZ tevékenységekben résztvevõ személyzettel szemben elkövetett támadások számának nagymértékû növekedése tette szükségessé. Az egyezménynek jelenleg 22 részese van, így például Dánia, az Egyesült Királyság, Finnország, Japán, Németország, Norvégia, Spanyolország, Svédország. Aláírta még, többek között, az Amerikai Egyesült Államok, Ausztrália, Franciaország, Kanada és Oroszország. Az Egyezmény 1999. január 15-én lépett hatályba.

Az egyezmény azon mûveletekre vonatkozik, amelyeket az ENSZ illetékes szerveinek határozata alapján, az Alapokmányban foglaltak szerint hajtanak végre. Az Egyezmény védelmet biztosít: 1. az ENSZ mûveletek katonai, rendõri vagy polgári alakulatainak tagjai, 2. az egyéb ENSZ, illetve annak szakosított intézményei vagy a Nemzetközi Atomenergia Ügynökség által szervezett missziókban hivatalos minõségben részt vevõ tisztségviselõk és szakértõk, 3. valamely kormány vagy kormányközi szervezet által, az ENSZ illetékes szervének egyetértésével kirendelt személyek, 4. az ENSZ Fõtitkára, valamely szakosított intézménye vagy a Nemzetközi Atomenergia Ügynökség által megbízott személyek, valamint egyetértésükkel valamely humanitárius nem-kormányzati szervezet által megbízott személyek számára.

Az ENSZ saját és kisegítõ személyzete elleni bûncselekménynek számít az egyezmény szerint az ellenük elkövetett emberölés, emberrablás, illetve személyük vagy szabadságuk ellen elkövetett más bûncselekmények.

A részes államok kötelezettséget vállalnak arra, hogy az ENSZ saját és a kisegítõ személyzete biztonságának megóvása és az ellenük irányuló bûncselekmények megelõzése érdekében a megfelelõ intézkedéseket meghozzák.

Tekintettel arra, hogy Magyarország aktívan részt vesz az ENSZ ilyen jellegû tevékenységében, a Kormány 1999. április 6-án tartott ülésén egyetértett azzal, hogy Magyarország csatlakozzék az Egyezményhez. A csatlakozásnak nincs pénzügyi kihatása.

mély aggodalommal követve az Egyesült Nemzetek saját és kisegítõ személyzete elleni szándékos támadásokból eredõ halálesetek és sebesülések növekvõ számát,

tekintettel arra, hogy az Egyesült Nemzetek nevében eljáró személyzet elleni támadások vagy egyéb nem megfelelõ bánásmód igazolhatatlan és elfogadhatatlan, bárki követi is el,

elismerve, hogy az Egyesült Nemzetek mûveletei a nemzetközi közösség közös érdekébõl, és az Egyesült Nemzetek Alapokmánya elveinek és céljainak megfelelõen kerülnek végrehajtásra,

elismerve, hogy az Egyesült Nemzetek saját és kisegítõ személyzete nagymértékben hozzájárul azokhoz az erõfeszítésekhez, amelyeket a megelõzõ diplomácia, a béke helyreállítása, fenntartása, megerõsítése, humanitárius és egyéb tevékenységek során fejt ki az Egyesült Nemzetek,

annak tudatában, hogy már léteznek rendelkezések az Egyesült Nemzetek saját és kisegítõ személyzet biztonságának garantálására, ideértve azon intézkedéseket, melyeket az Egyesült Nemzetek fõ szervei hoztak e tekintetben,

elismerve mindazonáltal, hogy a létezõ intézkedések az Egyesült Nemzetek saját és kisegítõ személyzetének védelmével kapcsolatosan elégtelenek,

elismerve, hogy az Egyesült Nemzetek mûveleteinek hatékonyságát és biztonságát növeli, ha ezekre a fogadó állam egyetértésével és együttmûködésével kerül sor,

kérve minden államot, ahol az Egyesült Nemzetek saját vagy kisegítõ személyzete tevékenykedik, és mindazokat, akiknek segítségére számíthatnak, hogy nyújtsanak számukra megfelelõ támogatást, ily módon megkönnyítve az Egyesült Nemzetek mûveleteinek végrehajtását és megbízatásuk teljesítését,

abban a meggyõzõdésben, hogy sürgõsen megfelelõ és hatékony intézkedéseket kell hozni annak érdekében, hogy megelõzzék az Egyesült Nemzetek saját és kisegítõ személyzete elleni támadásokat, valamint hogy megbüntessék az ilyen támadások elkövetõit,

A jelen Egyezmény használatában:

1. Az "Egyesült Nemzetek személyzetén" értendõk:

1. Az Egyesült Nemzetek Fõtitkára által, az Egyesült Nemzetek mûveletében a katonai, rendõri vagy polgári alakulatok tagjaként alkalmazott vagy megbízott személyek;
2. Az Egyesült Nemzetek, annak szakosított intézményei vagy a Nemzetközi Atomenergia Ügynökség kiküldetésében részt vevõ más tisztségviselõk és szakértõk, akik hivatalos minõségben tartózkodnak abban a térségben, ahol az Egyesült Nemzetek adott mûvelete zajlik;

b)"Kisegítõ személyzeten" értendõk:

1. azok a személyek, akiket valamely kormány vagy kormányzati szervezet, az Egyesült Nemzetek hatáskörrel rendelkezõ szervének egyetértésével jelölt ki;
2. azok a személyek, akiket az Egyesült Nemzetek Fõtitkára, valamely szakosított intézménye vagy a Nemzetközi Atomenergia Ügynökség alkalmazott; valamint
3. azok a személyek, akiket az Egyesült Nemzetek Fõtitkárával, szakosított intézményeivel vagy a Nemzetközi Atomenergia Ügynökséggel kötött megállapodás alapján, valamely humanitárius nem-kormányzati szervezet vagy intézmény bízott meg

az Egyesült Nemzetek mûvelete végrehajtásának elõsegítése érdekében;

1. ha a mûvelet a nemzetközi béke és biztonság fenntartására vagy helyreállítására irányul; vagy
2. ha a Biztonsági Tanács vagy a Közgyûlés a jelen Egyezmény alkalmazása céljából kijelenti, hogy a mûveletben résztvevõ személyzet biztonsága különös kockázatnak van kitéve;

1. A jelen Egyezmény az Egyesült Nemzetek saját és kisegítõ személyzetére, valamint az Egyesült Nemzetek mûveleteire alkalmazandó, az 1. cikkben foglalt meghatározások szerint.
2. A jelen Egyezmény nem alkalmazható a Biztonsági Tanács által, az Egyesült Nemzetek Alapokmányának VII. fejezete alapján rendszabályként elrendelt olyan mûveletekre, ahol a személyzet bármely tagját szervezett fegyveres erõkkel szemben harcoló félként vetnek be, és akikre a nemzetközi fegyveres összeütközések joga vonatkozik.

1. Az Egyesült Nemzetek mûveleteiben résztvevõ katonai és rendõri alakulatok, jármûveik, vízi és légi jármûveik megkülönböztetõ jelzést kötelesek viselni. A személyzet többi tagját, és az Egyesült Nemzetek mûvelete során használt egyéb szárazföldi, vízi és légi jármûvet megfelelõ azonosító jelzéssel kell ellátni, kivéve, ha az Egyesült Nemzetek Fõtitkára másként rendelkezik.
2. Az Egyesült Nemzetek saját és kisegítõ személyzetének minden tagja köteles magánál tartani megfelelõ azonosító okmányokat.

A fogadó állam és az Egyesült Nemzetek, amint lehetséges, megállapodást köt az Egyesült Nemzetek adott mûveletének és a benne részt vevõ összes személynek a jogállására vonatkozóan, amely többek között tartalmazza a mûveletben résztvevõ katonai és rendõri alakulatok kiváltságaival és mentességeivel kapcsolatos rendelkezéseket.

A tranzit-állam elõsegíti az Egyesült Nemzetek saját és kisegítõ személyzetének, valamint felszerelésének a fogadó állam irányából vagy annak irányába történõ akadálytalan áthaladását.

1. Kiváltságaik és mentességeik, illetve a feladataikból adódó követelményeknek sérelme nélkül, az Egyesült Nemzetek saját és kisegítõ személyzete köteles:

a) tiszteletben tartani a fogadó és a tranzit állam jogszabályait és elõírásait; valamint

b) tartózkodni minden olyan cselekménytõl vagy tevékenységtõl, mely összeegyeztethetetlen feladatuk pártatlan és nemzetközi jellegével.

2. Az Egyesült Nemzetek Fõtitkára megteszi a megfelelõ intézkedéseket annak érdekében, hogy biztosítsa ezen kötelezettségek betartását.

1. Az Egyesült Nemzetek saját és kisegítõ személyzete, felszerelése és helyiségei nem tehetõk ki támadásnak vagy bármely egyéb cselekménynek, amely feladatuk végrehajtását akadályozza.
2. A részes államok kötelesek megtenni minden szükséges intézkedést az Egyesült Nemzetek saját és kisegítõ személyzete biztonságának megóvása érdekében. A részes államok különösen kötelesek megtenni a megfelelõ lépéseket annak érdekében, hogy az Egyesült Nemzetek területükön tartózkodó saját és kisegítõ személyzetét a 9. cikkben meghatározott bûncselekmények ellen megvédjék.
3. A részes államok szükség szerint kötelesek együttmûködni az Egyesült Nemzetekkel, és más részes államokkal a jelen Egyezmény végrehajtása során, különösen akkor, ha a fogadó állam nem képes egyedül megtenni a megkívánt intézkedéseket.

A fegyveres erõk jogállásáról szóló megállapodás ellenkezõ rendelkezésének hiányában, ha az Egyesült Nemzetek saját vagy kisegítõ személyzetének tagját kötelességük teljesítése során elfogják vagy fogva tartják, miután azonosításuk megtörtént, nem hallgathatók ki, illetve haladéktalanul szabadon kell õket bocsátani, és át kell õket adni az Egyesült Nemzeteknek vagy más megfelelõ hatóságoknak. Szabadon bocsátásukig a személyzettel az egyetemesen elismert emberi jogi normáknak, valamint az 1949-es genfi Egyezmények elveinek és szellemének megfelelõen kell bánni.

1. Szándékos elkövetése a következõknek:

1. az ENSZ saját és kisegítõ személyzete tagjának megölése, elrablása vagy személye illetve szabadsága ellen irányuló egyéb támadás;
2. az ENSZ saját és kisegítõ személyzetének hivatalos helyiségei, magánlakása vagy szállítási eszközei ellen elkövetett erõszakos támadás, amely veszélyeztetheti a személyzet tagjainak személyét vagy szabadságát;
3. ilyen támadással való fenyegetõzés valamely természetes vagy jogi személynek valamilyen magatartásra vagy attól való tartózkodásra kényszerítés céljából,
4. ilyen támadás elkövetésére irányuló kísérlet;
5. az ilyen támadásban való részesség, a támadás kísérlete, megszervezése vagy elrendelése ellen minden részes állam köteles nemzeti büntetõjogszabályokat alkotni.

1. ha a bûncselekményt az adott állam területén, vagy az adott államban bejegyzett vízi vagy légi jármû fedélzetén követték el;
2. ha a bûncselekmény feltételezett elkövetõje az adott állam állampolgára.

2. Bármely részes állam megállapíthatja joghatóságát a bûncselekmény esetében:

1. ha a bûncselekményt olyan hontalan személy követi el, akinek szokásos lakóhelye az adott államban található; vagy
2. ha azt saját állampolgárára vonatkozólag követik el; vagy

A részes államok kötelesek együttmûködni a 9. cikkben meghatározott bûncselekmények megelõzésében, különösen úgy, hogy:

1. megtesznek minden lehetséges intézkedést annak érdekében, hogy a bûncselekményeknek a területükön, vagy azon kívül történõ elkövetésének területükön való elõkészítését megakadályozzák; és
2. nemzeti jogszabályaiknak megfelelõen információkat cserélnek, és szükség szerint összehangolják adminisztratív és egyéb szükséges intézkedéseiket a bûncselekmények megelõzése céljából.

1. Ha alaposan feltételezhetõ, hogy a feltételezett elkövetõ elhagyta annak a részes államnak a területét, ahol a 9. cikkben meghatározott bûncselekményt elkövette, a részes állam nemzeti jogszabályaiban meghatározott feltételeknek megfelelõen közli az Egyesült Nemzetek Fõtitkárával, és, közvetlenül vagy a Fõtitkáron keresztül, az érintett állammal vagy államokkal a bûncselekmény valamennyi lényeges körülményét, valamint a feltételezett elkövetõ személyazonosságával kapcsolatos rendelkezésre álló információkat.
2. Ha egy, a 9. cikkben meghatározott bûncselekményt követnek el, bármely részes állam, amely információval rendelkezik a sértettrõl és a bûncselekmény körülményeirõl, köteles az információnak az Egyesült Nemzetek Fõtitkárának, valamint az érintett államnak vagy államoknak történõ hiánytalan és haladéktalan továbbítására törekedni a nemzeti jogszabályaiban meghatározott feltételek szerint.

1. Ha a körülmények indokolják, az a részes állam, amelynek a területén a feltételezett elkövetõ tartózkodik, köteles minden szükséges intézkedést megtenni a nemzeti jogszabályainak megfelelõen, hogy vádeljárás vagy kiadatás céljából az elkövetõ jelenlétét biztosítsa.
2. Az 1. szakasznak megfelelõen tett intézkedésekrõl nemzeti jogszabályaival összhangban és haladéktalanul tájékoztatni kell az Egyesült Nemzetek Fõtitkárát, valamint közvetlenül vagy a Fõtitkáron keresztül:

1. azt az államot, melynek területén a bûncselekményt elkövették;
2. azt az államot vagy államokat, melynek a feltételezett elkövetõ állampolgára, vagy, hontalan személy esetén, azt az államot, melynek területén szokásos lakóhelye található;
3. azt az államot vagy államokat, melynek a sértett az állampolgára; valamint
4. más érintett államokat.

Amennyiben az a részes állam, amelynek területén a feltételezett elkövetõ tartózkodik, nem adja ki az elkövetõt, kivétel és indokolatlan késedelem nélkül, köteles átadni az ügyet a hatáskörrel rendelkezõ hatóságainak nemzeti jogszabályainak megfelelõen lefolytatandó vádeljárás céljából. A hatóságok kötelesek az ügyben úgy eljárni, ahogy nemzeti jogszabályaiknak megfelelõen egy súlyos bûncselekmény esetében eljárnának.

1. Amennyiben a 9. cikkben meghatározott bûncselekményeket a részes államok közötti kiadatási Egyezmények kiadatás alapjául szolgáló bûncselekményként nem tartalmazzák, az adott egyezményekben foglaltaknak kell tekinteni. A részes államok vállalják, hogy ezeket a bûncselekményeket a közöttük kötendõ kiadatási Egyezményekbe kiadatási bûncselekményekként felveszik.
2. Ha egy részes állam, amely a kiadatást kiadatási egyezmény fennállásához köti, egy olyan részes államtól kap kiadatási kérelmet, amellyel nincs kiadatási Egyezménye, a jelen Egyezményt a 9. cikkben meghatározott bûncselekmények tekintetében a kiadatás jogalapjának tekintheti. A kiadatás a megkeresett állam jogszabályaiban meghatározott feltételek szerint történik.
3. Azok a részes államok, amelyek a kiadatást nem teszik függõvé kiadatási Egyezmény fennállásától, kötelesek a 9. cikkben meghatározott bûncselekményeket maguk között kiadatási bûncselekményeknek elismerni, a megkeresett állam jogszabályainak megfelelõen.
4. A részes államok közötti kiadatás céljából a 9. cikkben meghatározott bûncselekményeket úgy kell tekinteni, mint amelyeket nem csupán az elkövetés helyén követtek el, hanem azon részes államok területén is, amelyek a 10. cikk 1. és 2. szakaszának értelmében joghatóságukat megállapították.

1. A részes államok kötelesek egymást a legnagyobb mértékben segíteni a 9. cikkben meghatározott bûncselekmények miatt indult vádeljárások során, ideértve az eljáráshoz szükséges rendelkezésükre álló bizonyítékok megszerzését. Ezen esetekben a megkeresett állam jogszabályait kell alkalmazni.
2. Az 1. szakasz rendelkezései nem érintik a más szerzõdések által szabályozott kölcsönös jogsegélynyújtási kötelezettségeket.

1. Aki ellen a 9. cikkben meghatározott valamely bûncselekmény miatt nyomozást vagy vádeljárást folytatnak, jogosult a tisztességes bánásmódra és tárgyalásra, valamint jogainak a nyomozás és a vádeljárás minden szakaszában való legteljesebb védelmére.
2. A bûncselekmény feltételezett elkövetõje jogosult:

1. haladéktalanul érintkezésbe lépni annak az államnak vagy államoknak a legközelebbi megfelelõ képviselõjével, amelynek állampolgára, vagy amely egyébként jogosult a személy jogainak védelmére, illetve, ha a személy hontalan, azon állam képviselõjével, amelyik a személy kérésére, hajlandó annak jogait védelmezni; és
2. találkozni ezen állam vagy államok képviselõivel.

Az a részes állam, ahol a 9. cikkben meghatározott bûncselekmény feltételezett elkövetõje ellen vádeljárás indult, értesíti annak végsõ eredményérõl az Egyesült Nemzetek Fõtitkárát, aki ezt az információt továbbítja a többi részes államnak.

A részes államok a lehetõ legszélesebb körben terjesztik a jelen Egyezményt, és elõmozdítják különösen az Egyezmény, valamint a humanitárius nemzetközi jogra vonatkozó rendelkezések tanulmányozását a katonai kiképzésük során.

A jelen Egyezmény rendelkezései nem érintik:

1. a humanitárius nemzetközi jog és az egyetemesen elismert emberi jogi normák alkalmazhatóságát az Egyesült Nemzetek mûveletei, valamint az Egyesült Nemzetek saját és kiegészítõ személyzetének védelme, illetve a személyzetnek e jog és normák betartására vonatkozó felelõssége vonatkozásában;
2. az államoknak, az Egyesült Nemzetek Alapokmányával összhangban, a személyeknek területükre való belépésének engedélyezésével kapcsolatos jogait és kötelezettségeit;
3. az Egyesült Nemzetek saját és kisegítõ személyzetének azon kötelezettségét, hogy az Egyesült Nemzetek mûveletére kapott megbízatásának megfelelõen cselekedjen;
4. az Egyesült Nemzetek mûveletében részt vevõ személyzetet önként szolgáltató államoknak azt a jogát, hogy személyzetüket a mûveletben való részvételbõl kivonják; vagy
5. az Egyesült Nemzetek mûveletéhez önkéntesen küldött személyeknek a békefenntartó szolgálat következtében bekövetkezett halál, rokkantság, sebesülés vagy betegség esetén fizetendõ megfelelõ kártalanításhoz való jogát.

A jelen Egyezmény egyetlen rendelkezése sem korlátozza az önvédelemhez való jogot.

1. Két vagy több részes állam között a jelen Egyezmény értelmezésébõl vagy alkalmazásából eredõ azon vitát, amelyet tárgyalásos úton nem rendeztek, bármelyik fél kérésére választottbíróság elé kell terjeszteni. Amennyiben a választottbírósági eljárás iránti kérelem után hat hónapon belül a felek nem tudnak megegyezni a választottbíróság felállításában, a vitát bármelyik fél a Nemzetközi Bírósághoz elé terjesztheti, a Nemzetközi Bíróság Statútumával összhangban.
2. Bármely részes állam kijelentheti a jelen Egyezmény aláírásakor, megerõsítésekor, elfogadásakor, jóváhagyásakor vagy az ahhoz való csatlakozáskor, hogy nem tekinti magára nézve kötelezõnek az 1. szakaszt vagy annak bizonyos részeit. A többi részes államot az 1. szakasz, illetve annak megfelelõ része nem köti a fenntartást tevõ részes állam vonatkozásában.
3. A 2. szakasznak megfelelõen fenntartást tevõ állam bármikor visszavonhatja fenntartását az Egyesült Nemzetek Fõtitkárának küldött értesítéssel.

Egy vagy több részes állam kérésére, a részes államok többségének jóváhagyásával, az Egyesült Nemzetek Fõtitkára köteles összehívni a részes államok értekezletét annak érdekében, hogy megvizsgálják az Egyezmény végrehajtását, és az annak alkalmazása során felmerült problémákat.

A jelen Egyezményt 1995. december 31-ig áll nyitva aláírásra minden állam számára az Egyesült Nemzetek székhelyén, New Yorkban.

A jelen Egyezményt megerõsítésre, elfogadásra vagy jóváhagyásra kell bocsátani. A megerõsítõ, elfogadó illetve jóváhagyó okmányokat az Egyesült Nemzetek Fõtitkáránál kell letétbe helyezni.

A jelen Egyezményhez bármely állam csatlakozhat. A csatlakozási okmányokat az Egyesült Nemzetek Fõtitkáránál kell letétbe helyezni.

1. A jelen Egyezmény 30 nappal azt követõen lép hatályba, hogy a 22. megerõsítõ, elfogadó, jóváhagyó illetve csatlakozási okmányt letétbe helyezték az Egyesült Nemzetek Fõtitkáránál.

2. Azon államok vonatkozásában, melyek a 22. megerõsítõ, elfogadó, jóváhagyó vagy csatlakozási okmány letétbe helyezése után erõsítik meg, fogadják el, hagyják jóvá az Egyezményt vagy csatlakoznak ahhoz, az Egyezmény az adott állam megerõsítõ, elfogadó, jóváhagyó vagy csatlakozási okmányának letétbe helyezése utáni 30. napon lép hatályba.

1. Bármelyik részes állam felmondhatja a jelen Egyezményt az Egyesült Nemzetek Fõtitkárához intézett írásos értesítés útján.

2. A felmondás egy évvel azt követõen lép hatályba, hogy az értesítés az Egyesült Nemzetek Fõtitkárához beérkezett.

A jelen Egyezmény eredeti szövege, amely angol, arab, francia, kínai, orosz és spanyol nyelven egyaránt hiteles, az Egyesült Nemzetek Fõtitkárához kerül letétbe, aki ennek hiteles másolatait eljuttatja minden államhoz.

Készült New Yorkban, 1994. december 9-én