T/1087/8.
Módosító javaslat!
Dr. Áder János úrnak,
az Országgyûlés elnöke
Helyben
Tisztelt Elnök Úr!
A Házszabály 94. §-ának (1) bekezdése alapján a szervezett bûnözés, valamint az azzal összefüggõ egyes jelenségek elleni fellépés szabályairól és az ehhez kapcsolódó törvénymódosításokról szóló T/1087 számú törvényjavaslathoz az alábbi
módosító javaslatot
terjesztem elõ:
1. A törvényjavaslat 16. §-ához:
"A" változat
Az Idtv. 16. § (6) bekezdése elmarad:
[ "(6) Az ideiglenes, illetõleg a huzamos tartózkodási engedély visszavonható, ha a tartózkodás feltételei megszûntek."]
"B" változat
A törvényjavaslat az alábbi új 16. §-sal egészüljön ki:
Az Idtv. 16. § (5) bekezdése az alábbiak szerint módosul:
"16. § (5) Vissza kell vonni az ideiglenes, illetõleg a huzamos tartózkodási engedélyt, ha a külföldi kiutasítását rendelték el. A visszavonásról a kiutasítást elrendelõ határozatban kell rendelkezni. A kiutasítás esetén történõ visszavonás elrendelése ellen külön jogorvoslatnak nincs helye."
INDOKOLÁS
A javaslat újabb bizonytalan jogi kategóriát kíván teremteni, a hatóság kénye-kedve szerint lehetne a további tartózkodás feltételeinek megszûnésekor az ideiglenes, illetve a huzamos tartózkodási engedélyt visszavonni. Ez a szabály fõként a magyar nemzetiségûeket érinti, hiszen náluk általában egyébként is "rezeg a léc", a tartózkodás megélhetési és lakhatási feltételei az esetek többségében csak igen nagy jóindulattal állnak rendelkezésre. Eddig csak a kiutasítás esetén volt lehetõség a tartózkodási engedély visszavonására; a kiutasítás széles esetköre képes átfogni mindazon cselekményeket, amelyekkel szemben a szervezett bûnözés elleni küzdelem folyik. Az új rendelkezés parttalan jogértelmezésre és jogalkalmazásra csábít.
Az Idtv. 16. § (5) bekezdése kizárja a visszavonás elrendelése elleni jogorvoslatot. Ha a külföldi kiutasítása nélkül kerülhetne sor a tartózkodási engedély visszavonására, akkor mindenképpen biztosítandó a jogorvoslat. Ennek hiányában ugyanis a magyar jogi szabályozás ellentétbe kerül 1993. évi XXXI. törvénnyel kihirdetett az emberi jogok és az alapvetõ szabadságok védelmérõl szóló, Rómában, 1950. november 4-én kelt Egyezmény 6. és 13. cikkében foglaltakkal.
2. A törvényjavaslat 17. §-ához:
"Az Idtv. a következõ 22/A. §-sal egészül ki:
"22/A. § [ (1)] A bevándorlási engedélyt az idegenrendészeti hatóság visszavonhatja, ha [ a)] a bevándorlási engedélyt a külföldi [ által közölt hamis adaton vagy tényen] valótlan adatok közlésével, illetve adatok vagy tények elhallgatásával a hatóságot félrevezetve szerezte meg [ alapult;]
[ b) a bevándorlás engedélyezésének alapjául szolgáló körülmények jelentõsen megváltoztak, feltéve, hogy a folyamatosan Magyarországon lakó külföldi esetében az állandó tartózkodásra jogosító személyi igazolvány kiadásától számítva öt év még nem telt el.
(2) A bevándorlási engedély visszavonását követõen a külföldi beutazása és magyarországi tartózkodása az általános szabályok szerint engedélyezhetõ] .""
INDOKOLÁS
A bevándoroltak túlnyomó többsége vagy magyar nemzetiségû vagy családegyesítõ, de a kettõ együtt sem ritka. Ha életükben jelentõs változások állnak elõ, bevándorolt jogállásuktól könnyedén megfoszthatók. Az elõterjesztõ akárcsak a tartózkodási engedélyeknél, megint nem tartja elégségesnek a kiutasítás körében elõforduló eseteket, ezen felül kíván újabb eseteket meghatározni. Egyet sem tud azonban, ezért él a jól bevált, parttalan jogalkalmazást jelentõ "norma nélküli" szabállyal. A bevándoroltak kiutasítására 3 év elteltével csak a legsúlyosabb esetekben van lehetõség; ha a jogalkotó ezt az idõtartamot rövidnek ítéli, és ezért kívánna újabb visszavonási jogcímet találni, akkor újabb próbálkozása helyett a bevándoroltak kiutasítására fõszabályként elõírt idõtartamot kellene növelnie.
További jogalkalmazási gondot jelenthetne az új szabály elfogadása: bevándoroltból át lehetne minõsülni tartózkodóvá; mindennek számos jogi következménye van, amelyeket az egyes külön törvényekben kellene rendezni; továbbá a hatóság elkezdhetne méricskélni, mi az a jövedelem, ami még elégséges a bevándorláskor, illetve mikor változik át csupán tartózkodásra jogosító összeggé.
A bevándorlási engedély önálló (kiutasítás nélküli) visszavonása esetén szintén biztosítandó a jogorvoslathoz való alkotmányos jog összhangban az Emberi Jogok Európai Egyezményével.
3. A törvényjavaslat az alábbi új 21. §-sal egészüljön ki:
(A §-ok számozása értelemszerûen módosul)
Az Idtv. az alábbi új 31/A. §-sal egészüljön ki:
"31/A. § Az idegenrendészeti hatóság a külföldi kiutasításától, illetve a beutazási és tartózkodási tilalom elrendelésétõl eltekinthet, feltéve, hogy a külföldi vállalja az ország területének önkéntes elhagyását."
INDOKOLÁS
Ez a rendelkezés képes lehet kezelni az idegenrendészet zsákutcáját jelentõ hosszas honi tartózkodás esetén a külföldiek helyzetét. Ezen szabály a 64/1994. Kormányrendelet 24/A. §-ának átvétele, összhangban áll a javaslat 23. §-ában foglaltakkal. A javaslat 23. §-ában az Idtv. 33. § (2) bekezdése szerinti módosítás anyagi jogi alapját jelenti ez az új rendelkezés. Ezen szabály hiányában a 33. § (2) bekezdésében foglalt változtatás koherenciazavart eredményezne.
4. A törvényjavaslat az alábbi új 22. §-sal egészüljön ki:
(A §-ok számozása értelemszerûen módosul)
(1) Az Idtv. 32. § (1) bekezdése az alábbi mondattal egészül ki:
"Az idegenrendészeti hatóság a menekültügyi hatóság szakhatósági véleménye megadásáig nem hozhatja meg a visszairányításról, illetve a kiutasításról rendelkezõ határozatot.
(2) Az Idtv. 32. § (3) bekezdésének felvezetõ szövege az alábbiak szerint módosul:
"32. § (3) Az állandó tartózkodásra jogosító személyi igazolvány kiadásától számított öt év óta folyamatosan Magyarországon lakó bevándorolt külföldi csak akkor utasítható ki, ha"
INDOKOLÁS
Hazánk nemzetközi kötelezettségvállalásaival összhangban (Emberi Jogok Európai Egyezménye, Genfi Konvenció, A kínzás és más kegyetlen, embertelen vagy megalázó büntetések vagy bánásmódok elleni nemzetközi egyezmény) módosítandó az Idtv. 32. § (1) bekezdése akként, hogy a menekültügyi hatóság szakhatósági véleményének megadásáig az idegenrendészeti hatóság a kiutasító, illetve visszairányító határozatot nem hozhatja meg.
A tervezet céljával összhangban van a bevándoroltak kiutasítására vonatkozó rendelkezés szigorítása.
5. A törvényjavaslat az alábbi új 23. §-sal egészüljön ki:
(A §-ok számozása értelemszerûen módosul)
23. § Az Idtv. az alábbi új 32/A. §-sal egészüljön ki:
"32/A. § Idegenrendészeti kiutasítás nem alkalmazható olyan bûncselekmény elkövetése miatt, amelynek elbírálása során az eljáró bíróság nem rendelt el kiutasítás mellékbüntetést a külföldivel szemben."
INDOKOLÁS
Garanciális jelentõségû és alkotmányjogilag arányosnak tekinthetõ annak a szabálynak a rögzítése, amely kizárja az idegenrendészeti kiutasítást olyan bûncselekmény elkövetése következtében, amely esetében az eljáró bíróság nem rendelte el a kiutasítás mellékbüntetést, ezáltal az adott cselekményt nem értékelte olyan súlyúnak, amely maga után vonhatta volna az egyébként súlyos kényszerintézkedés bekövetkeztét.
6. A törvényjavaslat 23. §-ához:
Az Idtv. 33. § (2) bekezdése helyébe a következõ rendelkezés lép:
"33. § (2) A kiutasítást, valamint a beutazási tilalom idõtartamát az útlevélbe be kell jegyezni. Az idegenrendészeti hatóság a bejegyzéstõl [ kivételesen] eltekinthet, feltéve, hogy a külföldi vállalja az ország területének önkéntes elhagyását."
INDOKOLÁS
Ez a rendelkezés kis pontosítással helyeselhetõ, az "eltekinthet" fordulatban, valamint a törvény rendszertani megoldásaiban benne van a kivételesség, ennek megismétlése nem szükséges.
7. A törvényjavaslat az alábbi új 27. §-sal egészüljön ki:
(A §-ok számozása értelemszerûen módosul)
27. § Az Idtv. az alábbi új 35/B. §-sal egészüljön ki:
" 35/B. § Az idegenrendészeti kiutasítás, illetve a bíróság vagy a szabálysértési hatóság által elrendelt kiutasítás egyidejûleg nem alkalmazható."
INDOKOLÁS
Garanciális jelentõségû az idegenrendészeti kiutasítás, illetve a bíróság vagy a szabálysértési hatóság által elrendelt kiutasítás együttes alkalmazásának kizárása. Nyilván az elõterjesztõ álláspontja is ez, hiszen csak arra alkot szabályt, hogy ha mind a bíróság, mind a szabálysértési hatóság a kiutasítás mellett határoz (tervezet 26. §-a; Idtv. 35/A. (4) bekezdés).
8. A törvényjavaslat 27. § (1) bekezdéséhez:
Az Idtv. 36. § (1) bekezdésének e) pontja az alábbiak szerint módosul:
"36. § (1) Az idegenrendészeti hatóság a külön törvény alapján megállapított, valamint a 31. §-ban foglaltak alapján elrendelt kiutasítás végrehajtásának biztosítása érdekében idegenrendészeti õrizetbe veheti azt a külföldit, aki
e) szándékos bûncselekmény elkövetése miatt kiszabott szabadságvesztés büntetésbõl szabadul [ , a kiutasítás végrehajtásáig] ."
INDOKOLÁS
Az e) pontban megfogalmazott rendelkezés eddig is belefért más pontokba, önálló nevesítése viszont felveti azt a problémát, miszerint, ha a külföldi mégsem utaztatható, az õrizet elrendelése a tervezet inkoherenciája miatt "életfogytiglanit" jelent.
9. A törvényjavaslat 27. § (2) bekezdéséhez:
Az Idtv. 36. § tervezett új (2) bekezdése elmarad és az (1) bekezdés számozás nélküli lesz:
[ "(2) Ha a külföldi kiutasítására olyan szándékos bûncselekmény elkövetése miatt került sor, amely a kábítószer-kereskedelemmel, terrorizmussal, illegális fegyverkereskedelemmel, embercsempészéssel, pénzmosással, szervezett bûnözéssel függ össze, a kiutasítás végrehajtásának biztosítása érdekében az idegenrendészeti õrizetet el kell rendelni.] "
INDOKOLÁS
A kötelezõen elrendelendõ idegenrendészeti õrizettel kapcsolatban felvetendõ, hogy lehet-e abból szabadulni. Aligha képzelhetõ el a jelzett bûncselekményekkel kapcsolatban, hogy az idegenrendészeti õrizet lenne a megfelelõ eszköz a külföldi "hûvösön tartására", az idegenrendészeti õrizet jogintézménye a jelzett célok elérésére alkalmatlan eszköz.
10. A törvényjavaslat 27. §-ához:
Az Idtv. 36. § (7) bekezdése helyébe a következõ rendelkezés lép:
"Az idegenrendészeti õrizet a kiutasítás végrehajtása feltételeinek a megteremtéséig, de legfeljebb [ tizennyolc] hat hónapig tarthat. [ Azonnal meg kell szüntetni az õrizetet, ha elrendelésének oka megszûnt."]
INDOKOLÁS
A módosítás arra törekszik, hogy megfordítsa a tervezetben levõ szemléletet, s az Emberi Jogok Európai Egyezményével sokkal inkább összhangban álló megoldást dolgozzon ki: az õrizet rövidebb tartamú, de indokolt esetben meghosszabbítható. Az õrizet jogintézményi jellegébõl, a kiutasítás végrehajtásának céljából egy rövidebb idejû alapjogi korlátozás következik, amelynek egy meghatározott idõtartamon felüli fenntartása szükségtelen és aránytalan, ezáltal az õrizet indokolhatatlanná válik.
11. A törvényjavaslat 27. §-ához:
Az Idtv. 36. §-a az alábbi új (8)-(9) bekezdéssel egészül ki, a bekezdések számozása értelemszerûen módosul:
"36. § (8) Az idegenrendészeti õrizet további 12 hónappal meghosszabbítható, ha alapos okkal feltételezhetõ, hogy a külföldi a kiutasítás végrehajtását szándékosan akadályozza."
"36. § (9) Azonnal meg kell szüntetni az õrizetet, ha elrendelésének oka megszûnt, illetve, ha nyilvánvalóvá vált, hogy a kiutasítás a külföldin kívül álló okból nem hajtható végre."
INDOKOLÁS
A fokozatosság elvét és a külföldi rosszhiszemû magatartását figyelembe vevõ rendelkezés garanciális jelentõségû. Az idegenrendészeti õrizet idõtartama maximum 6 hónap lehetne, ez azonban további 12 hónappal lenne meghosszabbítható, ha alapos okkal feltételezhetõ, hogy a külföldi a kiutasítás végrehajtását szándékosan akadályozza.
Pontosabb az õrizet kötelezõ megszüntetésére vonatkozó rendelkezés külön bekezdésben szerepeltetése, továbbá az okok bõvítésével az arányossági szempont is érvényesül.
12. A törvényjavaslat 27. §-ához:
Az Idtv. 36. § (9) bekezdése következõk szerint módosul:
"36. § (9) A kijelölt helyen tartózkodó külföldivel szemben [ a 36. § (1) bekezdésében meghatározott okból] a kiutasítás hatálya alatt elkövetett újabb szabálysértés vagy bûncselekmény esetén az idegenrendészeti õrizet ismételt elrendelésének van helye."
INDOKOLÁS
A módosítandó bekezdés nem jelent valós közjogi garanciát az idegenrendészeti õrizetes számára, mivel az Idtv. 36. § (1) bekezdésében meghatározott okok többsége állandóan fennálló körülményt jelez, s viszonylagosan állandónak tekinthetõ. A módosított rendelkezés garanciális szabályt tartalmaz.
13. A törvényjavaslat az alábbi új 28. §-sal egészüljön ki:
(A §-ok számozása értelemszerûen módosul)
Az Idtv. az alábbi új 36/A. §-sal egészüljön ki:
"36/A. § (1) Nem vehetõ idegenrendészeti õrizetbe az a külföldi,
INDOKOLÁS
Garanciális jelentõségû annak rögzítése, hogy az idegenrendészeti õrizet nem rendelhetõ el azzal szemben, aki az Idtv. 32. § (1) bekezdése alapján nem utasítható ki; továbbá akinek a kiutasítása rajta kívül álló okokból elõreláthatólag három hónapon belül nem hajtható végre.
14. A törvényjavaslat 29. §-a maradjon el.
(A §-ok számozása értelemszerûen módosul)
INDOKOLÁS
A közösségi szállás ultima ratio volt mindazok számára, akik magukat nem tudták eltartani, megfelelõ lakással, megélhetéssel nem rendelkeztek. Bár az érintettek többsége ide volt sorolható, mégis némelyek számára más kötelezõ tartózkodási helyet jelöltek ki. Azzal, hogy a törvénybõl kikerülne ez a mondat, bárki számára szóba jöhetne a közösségi szállás; a korábbi sorrend megfordulna, hiszen a kivételes szabályból fõszabály válna.
Célszerû tehát a hatályos szabály s vele együtt a kijelölés fogódzóinak megtartása (A kötelezõ tartózkodási hely közösségi szálláson is kijelölhetõ, ha a külföldi magát eltartani nem képes, megfelelõ lakással, anyagi fedezettel vagy jövedelemmel, az eltartására köteles meghívóval, illetõleg eltartásra kötelezhetõ hozzátartozóval nem rendelkezik.).
A kötelezõ tartózkodási hely jogintézményi jellege indokolttá teszi a tervezett rendelkezés elhagyását.
15. A törvényjavaslat az alábbi új 30. §-sal egészüljön ki:
(A §-ok számozása értelemszerûen módosul)
Az Idtv. az alábbi új 43/A. §-sal egészül ki:
"43/A. § A kijelölt helyen tartózkodó külföldivel szemben csak olyan szabadságkorlátozásnak van helye, amely az e törvényben meghatározott idegenrendészeti eljárás lefolytatása vagy a szálláshely rendjének fenntartása érdekében szükséges."
INDOKOLÁS
A 64/1994. Kormányrendelet 54. §-ának rendelkezése garanciális jellege miatt kívánkozik a törvénybe. E szabály, figyelemmel az Alkotmány rendelkezéseire, a személyes szabadság megsértésének elkerülését is célozza.
16. A törvényjavaslat 30. §-a helyébe a következõ javaslat lép:
30. § Az Idtv. a következõ 43/[A]B. §-sal egészül ki:
["43/A. (1) Ha a közösségi szálláson történõ kötelezõ tartózkodás elrendelésétõl tizennyolc hónap eltelt, de az elrendelés alapjául szolgáló körülmény a külföldinek fel nem róható okból továbbra is fennáll, a külföldi számára más tartózkodási helyet kell kijelölni.
(2) Az idegenrendészeti hatóság az új tartózkodási helyet kijelölõ határozatban elõírhatja, hogy a külföldi a kijelölt helyet - lakóhelyet, körzetet - csak engedéllyel hagyhatja el, továbbá a külföldit a hatóság elõtti idõszakonkénti megjelenésre kötelezheti.
(3) Az (1) bekezdésben meghatározott esetben az idegenrendészeti hatóság a külföldit a személyazonosságát és a tartózkodás jogcímét igazoló, legfeljebb hat hónapig érvényes okmánnyal látja el, amelynek az érvényességi ideje meghosszabbítható. Az idegenrendészeti hatóság az okmányba a (2) bekezdés szerinti korlátozásokat, valamint az elõírt magatartási szabályokat bejegyzi.
(4) A (2) bekezdés szerint kiállított okmány birtokában a külföldi az elrendelõ szerv hozzájárulásával jogosult munkavállalásra.
(5) Ha a kötelezõ tartózkodási hely nem közösségi szállás, a kijelöléstõl számított tizennyolc hónap elteltével az idegenrendészeti hatóság a (2) és (3) bekezdésekben foglaltak alkalmazásával jár el.
(6) A (2)-(4) bekezdésekben foglaltak nem érintik a külföldinek az ország elhagyására vonatkozó kötelezettségét, kivéve, ha a jogerõs idegenrendészeti kiutasítás végrehajthatóvá válásától, vagy a szabálysértési eljárás keretében hozott kiutasítás intézkedés jogerõre emelkedésétõl számítva öt év már eltelt és a végrehajtás nem a külföldi felróható magatartása miatt hiúsult meg.]
"43/B. § (1) Ha a közösségi szálláson történõ kötelezõ tartózkodás elrendelésétõl tizenkét hónap eltelt, de az elrendelés alapjául szolgáló körülmény a külföldinek fel nem róható okból továbbra is fennáll, az idegenrendészeti hatóság a külföldit, a személyazonosságát és a tartózkodás jogcímét igazoló, legfeljebb hat hónapig érvényes engedéllyel látja el, amelynek érvényessége meghosszabbítható. Az idegenrendészeti hatóság az okmányba a magatartási szabályokra vonatkozóan bejegyzést tehet.
(2) Az (1) bekezdés szerint kiállított okmány birtokában a külföldi az elrendelõ szerv engedélyével munkát vállalhat.
(3) Ha a kötelezõ tartózkodási hely nem közösségi szállás, a kijelöléstõl számított tizenkét hónap elteltével az idegenrendészeti hatóság az (1) és (2) bekezdések alkalmazásával jár el.
(4) Az (1)-(3) bekezdésekben foglaltak nem érintik a külföldinek az ország elhagyására vonatkozó kötelezettségét, kivéve, ha az elrendeléstõl számítva három év már eltelt és a kiutasítás végrehajtása nem a külföldi felróható magatartása miatt hiúsult meg.
(5) Ha a külföldi hat hónapnál többet tartózkodott idegenrendészeti õrizetben, részére az idegenrendészeti hatóság az (1) bekezdésben meghatározott engedélyt - az ott megállapított feltételek szerint - az idegenrendészeti õrizetben és a kötelezõ tartózkodási helyen együttesen eltöltött 24 hónap elteltével állítja ki."
INDOKOLÁS
Pozitívumként értékelhetõ szabályok találhatók a tervezet 30. §-ában. Indokolt lenne azonban a személyazonosságot és a tartózkodás jogcímét igazoló okmány definiálása, továbbá az e rendelkezés hatálya alá tartozó személyek jogállásának elkülönítése az ideiglenes tartózkodásra jogosító igazolás birtokában hazánkban levõ személyek jogállásától: garanciális szempontból engedély megadása indokolt.
A 30. § tervezett (5) bekezdése nemzetközi összehasonlításban is aránytalan rendelkezést tükröz.
A módosítás logikailag indokolt különbséget tesz a külföldiek között abban a tekintetben, hogy milyen idegenrendészeti kényszerintézkedés alanyai voltak: engedélyük megadásának jogcíme akként alakulna, hogy aki 12 hónapig kötelezõ tartózkodási helyen volt, a 12 hónap elteltével megkaphatná az engedélyt, aki viszont hat hónapnál tovább volt õrizetben (ez kizárólag a külföldi felróható magatartása következtében fordulhat elõ), csupán 24 hónap után részesülhetne ebben (feltéve persze, hogy önhibáján kívüli okból nem utaztatható).
17. A törvényjavaslat 34. § (1) bekezdéséhez:
"A" változat
A Met. 30. § (2) bekezdésének c) pontja helyébe a következõ rendelkezés lép:
"A Rendõrség és a Határõrség idegenrendészeti feladatokat ellátó szerve a menekülésre irányuló szándékát elõttük kinyilvánító külföldi
c) legközelebbi befogadó állomásra irányításáról vagy indokolt esetben szállításáról késedelem nélkül gondoskodik, kivéve, ha idegenrendészeti eljárás keretében a külön jogszabályban írt feltételek fennállta esetén a külföldi [ számára kötelezõ tartózkodási helyet jelölt ki,] idegenrendészeti õrizetét rendelte el [ vagy kötelezõ tartózkodási hely kijelölésének vagy az idegenrendészeti õrizet elrendelésének lenne helye] ;
"B" változat
A Met. 30. § (2) bekezdés c.) pontja maradjon el, egyidejûleg a Met. az alábbi 31/A. §-sal egészüljön ki:
"30. § (2) "A Rendõrség és a Határõrség idegenrendészeti feladatokat ellátó szerve a menekülésre irányuló szándékát elõttük kinyilvánító külföldi
c) legközelebbi befogadó állomásra irányításáról vagy indokolt esetben szállításáról késedelem nélkül gondoskodik, [kivéve, ha idegenrendészeti eljárás keretében a külön jogszabályban írt feltételek fennállta esetén a külföldi számára kötelezõ tartózkodási helyet jelölt ki, idegenrendészeti õrizetét rendelte el vagy kötelezõ tartózkodási hely kijelölésének vagy az idegenrendészeti õrizet elrendelésének lenne helye;]"
" 31/A. § (1) A kérelem elõterjesztésének napjától a kérelmezõ szálláshelyét a menekültügyi hatóság jelöli ki.
(2) Szálláshely lehet
a) a befogadó állomás,
b) a szerzõdés alapján fenntartott szálláshely,
c) az idegenrendészeti hatóság által elrendelt kötelezõ tartózkodási hely,
d) az idegenrendészeti õrizet helye.
(3) Szálláshelyként - a (4) bekezdésben foglalt kivétellel - az érintett kérelmére magánszállás is kijelölhetõ.
(4) Idegenrendészeti õrizetben lévõ kérelmezõ részére más szálláshelyet a menekültügyi hatóság nem jelölhet ki.
(5) Közösségi szálláson a kérelmezõ csak akkor helyezhetõ el, ha:
a) alapos okkal feltehetõ, hogy személyes adatait eltitkolja, illetve ha a személyazonosság megállapítására irányuló eljárást akadályozza;
b) a személyazonosságára, állampolgárságára vonatkozóan szándékosan hamis vagy megtévesztõ adatot szolgáltat, továbbá hamis vagy meghamisított okmányt szándékosan felhasznál, és annak valótlan tartalmához ragaszkodik;
c) a Tv. 16. § b) pontja szerinti együttmûködési kötelezettségének nem tesz eleget;
d) az engedélyezett szálláshelyet önkényesen elhagyja;
e) ha fokozott hatósági ellenõrzése nyomós közbiztonsági okból indokolt.
(6) Ha a kérelmezõ szálláshelyét közösségi szálláson jelölték ki, a kijelölõ határozat ellen fellebbezésnek nincs helye, a külföldi a határozat bírósági felülvizsgálatát kérheti. Az eljárásra az idegenrendészeti õrizet törvényességének bírósági felülvizsgálatára vonatkozó rendelkezéseket kell alkalmazni.
(7) Fiatalkorú menedékkérõ nem helyezhetõ el közösségi szálláson. Szülõ fiatalkorú gyermekétõl csak az idegenrendészeti õrizete elrendelése esetén választható el."
INDOKOLÁS
Az ENSZ Menekültügy Fõbiztossága Budapesti Képviselete által a törvényjavaslathoz készített A magyar menekültügyi helyzet fõbb kérdései - az ENSZ Menekültügyi Fõbiztosságának szemszögébõl címû, 1999. április 28-1 keltezésû tárgyalási anyaga a nemzetközi menekültjog, figyelemmel az Európai Unió acquis-jában foglalt uniós standardokra, ismerteti azokat a szigorú szabályokat, amelyek korlátokat szabnak a menedékkérõk fogvatartása elé.
A javaslat a kérelmezõ elhelyezésére vonatkozó szabályozást, amelyet jelenleg a 24/1998 (II. 24.) Kormányrendelet határozott meg, törvényi szintre emeli és egyúttal egyértelmûvé teszi, hogy a szálláshely kijelölése - összhangban a Met. 16. § a) pontjában meghatározottakkal - a menekültügyi hatóság érdemi feladata, kivéve, ha a kérelmezõ idegenrendészeti õrizetét rendelték el. Tekintettel arra, hogy a közösségi szálláson való elhelyezés nagyfokú szabadságkorlátozás, erre csak akkor kerülhet sor, ha az összhangban van az ENSZ Menekültügyi Fõbiztossága erre vonatkozó ajánlásaival, illetve azon rendelkezésekkel, amelyek az Európai Unió acquis-jában megtalálhatók. A szabadságkorlátozással szemben biztosítani kell a kérelmezõ számára a jogorvoslati lehetõséget.
A javaslat garanciális rendelkezések beépítésével eleget tesz az Európai Emberi Jogi Egyezmény elõírásainak.
18. A törvényjavaslat az alábbi új 72. §-sal egészüljön ki:
(A §-ok számozása értelemszerûen módosul)
A Büntetõ Törvénykönyvrõl szóló 1978. évi IV. törvény 217. §-a helyébe a következõ rendelkezés lép:
"217. § (1) Az a külföldi, aki a Magyar Köztársaság államhatárát
engedély nélkül vagy meg nem engedett módon lépi át, vétséget követ el, és egy évig terjedõ szabadságvesztéssel, közérdekû munkával vagy pénzbüntetéssel büntetendõ.
(2) Aki a Magyar Köztársaság államhatárát
a) engedély nélkül,
b) meg nem engedett módon
fegyveresen lépi át, bûntettet követ el, és három évig terjedõ szabadságvesztéssel büntetendõ."
INDOKOLÁS
Az illegális migránsok számára indokolt prevenció bevezetése, büntetõjogi szankció kilátásba helyezésével szükséges biztosítani az idegenrendészeti eljárásban hozott érdemi határozatok érvényesülését. A rendelkezés preventív céljához érdemi menekültügyi eljárásnak kell kapcsolódnia, amelynek során a menedékkérõ alapjogainak korlátozása a nemzetközi egyezményekben rögzítetthez igazodóan szükséges és arányos mértékben valósul meg, s nem éri el a menedékjogi eljárással szükség szerint együtt nem járó, az alapjogok önkényes és lényeges tartalmát érintõ korlátozást.
Budapest, 1999. május 7.
|
Világosi Gábor |
Hack Péter |