I. Az elektronikus média hazai fejlõdése

1. A mûsorterjesztés helyzete

2. Az 1998. évi változások

3. Aktuális feladatok

II. A mûsorszolgáltatási jogosultságok odaítélése

1. A stúdióengedélyek mûsorszolgáltatási szerzõdéssé alakítása

2. Helyi rádiós és televíziós pályázatok

3. Budapesti körzeti, illetve helyi pályázatok

4. A 89,5 MHz-es budapesti körzeti rádiós frekvencia pályáztatása

5. Mûholdas mûsorszolgáltatások nyilvántartásba vétele

6. Vezetékes mûsorszolgáltatók nyilvántartásba vétele

7. A nyilvántartás rendszere

1. A mûsorszolgáltatók tulajdonosi szerkezete

2. A mûsorszolgáltatók finanszírozása

3. A Mûsorszolgáltatási Alap 1998. évi gazdálkodásáról

IV. A tájékozódás és véleménynyilvánítás szabadsága, a tájékoztatás kiegyensúlyozottsága, az emberi méltóság, a kisebbségek és a gyermekek jogai érvényesülése a médiában. A mûsorszolgáltatási jogok gyakorlásának más kérdései

1. A Panaszbizottság tevékenységének mérlege

2. A Monitoring Szakértõi Testület tevékenysége

3. Hírmûsorok tájékoztatási gyakorlata

4. Választási kampány a hírmûsorokban

5. Erõszak a hírmûsorokban

6. Erõszak és brutalitás a mûsorkínálatában

7. A klasszikus reklám tapasztalatai, a mûsorszolgáltatók támogatása

8. A közszolgálati mûsorszolgáltatók szabályzatai

9. Mûsorszolgáltatási szerzõdések

10. A közalapítványi kuratóriumok kiegészítése

V. Az Országos Rádió és Televízió Testület és intézményei

VI. Az elektronikus média fejlesztésének további feladatai

1. A nemzetközi együttmûködés szerepe

2. Helyi és körzeti frekvenciaterveztetés

Az Országos Rádió és Televízió Testület a rádiózásról és a televíziózásról szóló 1996. évi I. törvény (továbbiakban médiatörvény) 43.§-ának (1) bekezdésében foglalt kötelezettségének eleget téve elkészítette és az Országgyûlés rendelkezésére bocsátja 1998. évi tevékenységére vonatkozó beszámolóját.

Az elmúlt esztendõben jelentõsen átalakult az elektronikus média gazdasági és finanszírozási szerkezete. A Testület pályára állította az elsõ országos kereskedelmi rádiókat és televíziókat. Bekapcsolódásukkal a reklámozás elõször kibontakozó - korábban csak az állami mûsorszolgáltatás forrásait bõvítõ - szabad versenye kedvezõ hatással volt az egész ágazat fejlõdésére.

Az év során ezt további országos rádiós és helyi mûsorszolgáltatási jogosultságok pályáztatása követte. Az ORTT kiemelt fontosságot tulajdonított a helyi média fejlesztésének, ezért a korábbi stúdióengedélyek mûsorszolgáltatási szerzõdéssé alakítása mellett új frekvenciák pályáztatásáról is gondoskodott. Továbbá rendezte a sok fejtörést okozó helyi önkormányzati stúdiók jogi helyzetét is.

A Testület feladatai ezzel természetesen nem zárultak le. Az új szereplõkkel kötött szerzõdések szellemében - a törvényes feltételek és költségvetési korlátok közepette, szükség szerint élve a jogszabály biztosította hatósági eszközökkel -, törekedett arra, hogy az elfogadott pályázatokban tett ígéretek, a szerzõdésbe foglalt vállalások folyamatosan teljesüljenek.

Jelentõs társadalmi értékek - köztük a társadalmi rend, az egészség, az erkölcs, mások jogainak tiszteletben tartása - biztosítása érdekében a szabályozás lehetõséget ad a mûsorszolgáltatás korlátozására is. Az 1993. évi XXXI. törvénnyel kihirdetett Egyezmény az emberi jogok és alapvetõ szabadságok védelmérõl arra emlékezteti a mûsorszolgáltatói jogok birtokosait, pl. a televíziót vagy hasonló szervezeteket, hogy a szólásszabadság gyakorlása felelõsségekkel és kötelezettségekkel társul, vagyis bizonyos korlátozások a demokratikus társadalomban is szükségesek.

Az elektronikus média európai szabályozása, az 1998. évi XLIX. törvénnyel kihirdetett, a határokat átlépõ televíziózásról szóló egyezmény a rádiózással egyáltalán nem, a televíziózáson belül pedig csak a határokat átlépõ mûsorforgalmazás szabályozásával foglalkozik. Mivel az egyes országok televíziós adásai vételének akadályozása sem technikailag, sem - az Egyezmény körében - jogilag nem lehetséges, a mûsoroknak meg kell felelniük a társadalmilag elfogadott normák minimumának. Ez nem érinti azt a hatáskört, hogy egy ország milyen módon kívánja és jogosult nemzeti szinten, saját céljainak megfelelõen szabályozni mûsorszolgáltatását. A pályáztatás semleges és átlátható feltételrendszerének kell biztosítania a megkülönböztetés mentes kiválasztást, a nyertessel kötött szerzõdés betartásának szigorú ellenõrzését és szankcionálását.

Mivel a kereskedelmi mûsorszolgáltatás több-kevesebb alapberuházást igénylõ és folyamatos vállalkozói kockázattal járó, nyereségérdekelt gazdasági tevékenység, nemcsak a pontos játékszabályokat - beleértve saját tevékenysége lezárulásának a lehetõségeit - kell ismernie valamennyi befektetõnek, hanem abban is biztosnak kell lennie, hogy hasonló feltételek érvényesek versenytársaira is, és azok betartását a megfelelõ hatóság ellenõrzi és gondozza.

A triális rendszer másik átalakuló eleme a közszolgálati mûsorszolgáltatás. Ennek, az egykor szocialistának nevezett országokban, széles körben elterjedt olyan felfogása is, amely szerint a közszolgálati mûsorszolgáltatásnak, bár több tekintetben a hivatalos mûsorszolgáltatás folytatója, a kormány helyett a parlament demokratikusan választott többségének ellenõrzése alá kell tartoznia. Más szavakkal, aki a politikai hatalmat birtokolja, továbbra is ellenõrzi a "közszolgálati" mûsorszolgáltatást, most azonban már demokratikus legitimáció birtokában.

A médiatörvény egyik deklarált célja a pártoktól és a kormánytól független médiumok megteremtése. Sokan vélik úgy, hogy ehelyett - ugyan kiegyensúlyozott formában, de - bevitte a pártokat a médiumokon belülre. A mûsorszolgáltatás azonban az állampolgárnak szól, õ finanszírozza és ellenõrzi azt. Valamennyi mûsort a fogyasztó tartja fenn, akár adófizetõként, akár termékek és szolgáltatások fogyasztójaként vagy egy programcsatorna elõfizetõjeként, a vevõkészülék tulajdonosaként. Bár a valóban független közszolgálati mûsorszolgáltatás önkorlátozást követel a hatalom birtokosaitól, emlékezniük kell arra, hogy egyetlen céljuk az állampolgárok érdekeinek lehetõ legjobb szolgálata.

Végül a triális rendszer harmadik elemét a nem nyereségérdekelt, civil kezdeményezések alkotják. Fontos szerepet játszanak a demokráciában, mivel sem a versenyjog, sem a jog bármely más ága nem biztosíthat önmagában sokszínû és kiegyensúlyozott tájékoztatást. Sõt azt sem tudja biztosítani, hogy a különbözõ mûsorok bemutassák a vélemények valódi sokféleségét. Ezért a vidéki média (ezen belül a közmûsorszolgáltatók, a nem nonprofit, de nem is kifejezetten kereskedelmi mûsorszolgáltatók) körének fejlesztése fontos feladat.

Jelenleg a mûsorszolgáltatók többsége korlátos és nagy értékû nemzeti "kincset", frekvenciát használ tevékenységéhez. Mivel ez a nemzeti vagyon része, a lakosság természetesen feltételezi, hogy saját érdekeinek megfelelõen döntenek használatba adásáról. A mûsorszolgáltatás (akárcsak az oktatás, az egészségügy vagy a szociális gondoskodás) olyan áru, amit a piac egymaga nem tud kívánt sokszínûségében és minõségében létrehozni, ezért a kitûzött cél feltételezi a szabályozó (törvényhozó) határozott beavatkozását.

A közszolgálati mûsorszolgáltatás jövõje küldetésébõl, a civil társadalmon belül játszott szerepébõl fakad. Minél nagyobb az információforrások szórtsága és személyessége, minél megosztottabb a közönségük, annál nagyobb a nemzeti tájékozódás jelentõsége, a nemzeti önazonosság erõsítésének feladatát, a közvélemény piacterének szerepét betöltõ szolgáltatás fenntartása. Ugyanakkor a technológia fejlõdésével, a mûsorterjesztés új formáinak megjelenésével, a programkínálat megsokszorozódásával és a finanszírozás új módszerei kialakulásával képessé kell válnia a változó idõk követelményeinek való megfelelésre.

A törvényhozásnak szükségszerûen mérlegelnie kell a nemzeti kultúra szempontjait is. A mûsorok nemcsak a világ kultúráját hozzák el és terjesztik, az is joggal várható el tõlük, hogy a nemzet kulturális életét is visszatükrözzék a rádiós és televíziós produkciók, koprodukciók révén legyenek aktív résztvevõi az ország audiovizuális életének, amely a nemzeti kultúra hû kifejezõje.

A rádiózás és a televíziózás a társadalom állapotát, annak változásait és azok tendenciáit tükrözi. Bonyolult és kényes kérdés, hogy milyen mértékben és milyen formában legyen benne jelen a létezõ erõszak, a szexualitás és a durvaság ábrázolása. Gyakran csak minimális különbség van a még megengedhetõ és a már tiltandó között. A különbségtétel szempontjait nem minden esetben lehet irányelvekben rögzíteni, ezek ugyanis a mûsorkészítõk érzékenységére, felelõsségérzetükre és jó ízlésükre épülnek.

A hírmûsorok és magazinok szerkesztõi és mûsorkészítõi rendszeresen szembetalálkoznak olyan elrettentõ eseményekkel és a róluk szóló híradásokkal, amelyeket az idõ kényszerében választanak, és állítanak mûsorba. Feladatuk nehézsége abban áll, hogy megfelelõ mérleget vonjanak egyfelõl a szükségesség, valamely esemény dimenziója, hordereje, másrészrõl pedig annak a veszélye között, hogy a nézõben visszatetszést kelt vagy sokkhatást okoz a bemutatása. Olyan világról kell hírt adniuk, amelyben erõszak, rémület, szenvedés, gyász, fájdalom és szorongás van. Gondoskodniuk kell a híradások megértetésérõl, megismertetésérõl és az empátia lehetõségérõl, kerülniük kell azonban mindenféle, a magánélet terét érintõ vagy cinikus megnyilatkozást.

Bizonyos esetekben a képek olyan hatásosak, hogy önmagukban is érthetõvé teszik a történteket. A képek minél inkább megrémísztik a nézõt, annál hatásosabbnak kell lenniük a következõ ábrázolásoknak, hogy a jövõben is megfelelõ érzelmi hatást keltsenek. Az erõszakos eseményekbõl és sokkoló hatású képekbõl csak annyit szabad bemutatni, amennyi valamilyen esemény összefüggéseinek a megvilágításához szükséges. Ez érvényes a mûsorok elõzetes összefoglalóira is. A készítõknek az adások összeállításánál mindig figyelembe kell venniük a mûsorba állítás idõpontját is. Estig az egész család televíziózását kell szolgálnia, ezután azonban a felelõsség már nagyobb mértékben hárul a nevelésre jogosult személyekre.

Az Európa Bizottság e téren nemsokára befejezi a kiskorúak védelmét szolgáló jogalkotás elõkészítését. Fontos eleme ennek a szülõi ellenõrzés elõnyeinek és hátrányainak a vizsgálata. Kiterjed az adáskiszûrési lehetõségekre - például az erõszakos jelenteket kiiktató elektronika beültetésére - és más, a televíziónézõk érzékenységére épülõ és nevelési célú módszerek alkalmazására.

Rátérve ezzel a média fejlõdésének globális, benne európai folyamataira: a "konvergencia" és az "információs társadalom" divatos kifejezései jelzik ennek jellegét és azokat a többé-kevésbé radikális változásokat, amelyek elõbb-utóbb világméretekben bizonyosan végbemennek. Súlyos hiba volna ezzel indokolni, hogy nincs mit tenni, hiszen a mûholdak, és különösen az Internet átlép a nemzeti szabályozáson és ellenõrzésen, közvetlenül versenyre kelve a nemzeti mûsorszolgáltatással.

A szabályozás egyik célja mindig a széles értelemben vett véleményirányítók bármely egyénisége, szervezete vagy csoportja kizárólagos vagy meghatározó befolyásának a megelõzése. Érinti ez ugyanazon médium (rádió, televízió, sajtó) általában azonos szinten koncentrálódó tulajdonlását/résztulajdonlását/kereszttulajdonlását vagy ezek kombinációját. Hasonlóképpen érinti azonban a vertikális integráció különbözõ formáit, akár a mûsorgyártás (gyártó cégek, sport és filmjogi képviseletek, hanglemeztárságok, labdarúgó és más sportklubok) akár a technika (távközlés, kábelrendszerek, dekóderek, elektronikus mûsortájékoztatás stb.) oldalán.

E szabályokat egy bizonyos idõpontban határozzák meg, és az éppen adott állapotra vonatkoznak. A fejlõdés hozza meg a szükséges változásokat és korrekciót. Napjainkban a legtöbb állam sûrûn módosítja mûsorszolgáltatási szabályait. Még két-három évvel ezelõtt is aligha beszélt volna digitális rádiós és televíziós adásról, tematikus csatornáról, multiplex adások, elektronikus tájékoztató programról, kiegészítõ szolgáltatásról, fizetõ televíziózásról vagy pay-per-view-ról, dekóderrõl, a nemzeti örökség védelmérõl stb. A médiajogászok többsége azonban ma már ezekkel van elfoglalva, vagy az új technikai fejlesztések nyomán szembesülnek velük. Következésképpen a szabályozásnak mindazzal foglalkoznia kell, ami ma létezik, és fel kell készülnie mindarra, amit a jövõ kívánhat meg tõle.

Az Európai Unió 1997. december 3-i, A telekommunikáció, média és információs technológia szektorainak egybeolvadásáról és szabályozásáról közreadott vitaanyaga szerint napjaink digitális technológiája lehetõvé teszi, hogy a hagyományos és új szolgáltatások gyökeresen nagyobb kapacitása olvadjon bele ugyanabba a közvetítõ hálózatba, integrált felhasználói eszközöket alkalmazva a telefon, televízió vagy a személyi számítógép helyett.

Az audiovizuális kultúra, az alkalmazott eszközök és felhasználásuk tömeges elterjedésével új korszakába lépett, amit a képi megjelenítés általános használata és a kulturális fogyasztás átalakuló formái jellemeznek. A média új termékei és szolgáltatásai Európa kulturális és nyelvi különbözõségében értékmérõként jelentkeznek. Az audiovizuális világ ablakot nyit egymásra, és képet ad az eltérõ életstílusokról és gondokról, és lehetõséget nyújt a dialógusnak és integrációnak. A média biztosítja az információhoz és a kultúrához való hozzáférés lehetõségét, a nevelés és képzés fontos eszközeit.

A digitalizálás a kép és hang továbbításának korábban különbözõ csatornáinak (telefon-telefax, rádió-televízió, számítógépes hálózat és videó) egybeolvadásával társul. A termékek és szolgáltatások megsokszorozódása és változatossága nyomán rohamosan növekszik az általuk felkeltett igény. E terület Európa egyik legígéretesebb üzleti és munkalehetõségévé vált. Az audiovizuális szemlélet támogatja az európai integrációt és dialógust. Egyaránt célja a kulturális csere és belsõ fejlõdés fellendítése.

Az Országos Rádió és Televízió Testület ennek tudatában hirdetett jelentõs támogatásokra pályázatokat. A mûszaki fejlesztések mellett kétszázmillió forinttal járult hozzá a magyar filmszemlére készülõ mûvek elkészítéséhez. Pályázatot hirdetett a nem-nyereségérdekelt mûsorszolgáltatók számára, azaz 375 millió forintot bocsájtott televíziós tudományos, dokumentum, játék- és animációs filmek elkészítõi rendelkezésére. A Testület legfõbb törekvése egy korszerû, magas színvonalú média fejlesztése és erõsítése.

Mûsorszolgáltatásra hazánkban a médiatörvény értelmében magyarországi lakóhellyel rendelkezõ természetes személy, a Magyar Köztársaságban nyilvántartásba vett jogi személy vagy jogi személyiséggel nem rendelkezõ gazdasági társaság jogosult. Mûsorszolgáltatóként, illetve hálózatos mûsorszolgáltatóként az Országos Rádió és Televízió Testület (ORTT) által feljogosított vállalkozások, és a közszolgálati mûsorszolgáltatók mûködhetnek. A Testület pályázatot ír ki a felhasználható frekvenciákra, és ezt a Mûvelõdési Közlönyben adja közre. A pályázati kiírások a mûködtetés meghatározó jellemzõi - a telephely, frekvencia, és teljesítmény, a vételkörzetben élõ lakosság száma, a mûsorszolgáltatási díj, stb. - mellett tartalmazzák azokat az alaki és tartalmi követelményeket is, amelyek az érvényes pályázat benyújtásának a feltételei. A pályázat nyertesével az ORTT mûsorszolgáltatási szerzõdést köt.

A pályázati feltételek közül kiemelkedõ jelentõségû a rádió- vagy televízióadó vételkörzetében élõ lakosság száma. Erre alapozva a médiatörvény három kategóriát határoz meg: országos, körzeti, és helyi mûsorszolgáltatást. Az ennek megfelelõ triális rendszer földfelszíni mûsorszórás formájában is módot ad a különbözõ vételkörzetre kiterjedõ, mind közszolgálati, mind kereskedelmi rádiós és televíziós mûsorszolgáltatási jogosultságok megszerzésére. (Az egyes szolgáltatási ágak részletezését az alábbiak és a megjelölt mellékletek tartalmazzák.)

A Magyar Rádió közszolgálati Kossuth mûsorának közvetítése középhullámon négy telephelyrõl történik. A solti nagyadó éjjel 2 MW, a nappali órákban - energiatakarékossági okból - 1 MW-os teljesítménnyel sugároz. Ezt egészítik ki a szombathelyi, miskolci és nyíregyházi, kisebb teljesítményû adók, amelyek az adott határmenti területeken javítják a vétel lehetõségét.

A Kossuth középhullámú sugárzásával párhuzamosan a 70 MHz-es URH sávban üzemelõ 10 telephelyrõl is vehetõ mono üzemmódban. Ez 91%-os vételkörzetet jelent. (Lásd az 1-5. mellékletet!)

A közszolgálati Petõfi és Bartók Rádió mûsorsugárzása a 100 MHz-es URH sávban 17 illetve 16 telephelyrõl történik. Az így biztosított vételkörzet mono vétel esetén 86% illetve 90%, sztereo vétel esetén 68% illetve 54 %. (Lásd a 6-11. mellékletet!)

A kereskedelmi hálózatok, bár technikai hátterük korábban is rendelkezésre állt, 1998. elején kezdték el tevékenységüket. A Sláger Rádió 16 új adóval a lakosság 81%-a, a Danubius Rádió 11 darab, köztük 6 új adóval a lakosság 67 %-a számára sugározza mûsorát. Sztereo vételük lehetõsége 63% illetve 54%. (Lásd az 12-17. mellékletet!)

Az MTv1 vétellehetõségét a lakosság 97 %-a számára a mûsort sugárzó 18 gerincadó és 105 átjátszó adó biztosítja. A Magyar Televízió második mûsora mûholdra kerülésével hazánkban egy földi sugárzású közszolgálati televízió mûsor fogható. (Lásd a 18-20. mellékletet!)

Két országos kereskedelmi hálózat, a Tv2 elnevezésû 14 darab, köztük 4 új gerincadóval és 56 átjátszóadóval a lakosság 86 %-a, az RTL Klub elnevezésû 12 darab, köztük 6 új gerincadóval és 35 átjátszó adóval a lakosság 86 %-a számára biztosítja mûsora vételének a lehetõségét. (Lásd a 21-26. mellékletet!)

1998-ban a Mûvelõdési Minisztérium által 1993 és 1996 között kiadott engedély birtokában mintegy száz helyi rádió és 56 helyi televízió mûködött. Ezek egy részével az ORTT szerzõdést kötött, másik részük számára pályázatot hirdetett. Ezek eredményeit a továbbiakban részletezzük.

1998-ban két közszolgálati televízió - az MTv2 és a Duna Televízió - mûsora kizárólag, öt közszolgálati rádiómûsor - a Bartók (sztereóban), valamint a Kossuth, a Petõfi, és a Rádió Budapest, a Magyar Rádió Regionális és Nemzetiségi Adásai pedig mûholdas mûsorterjesztés útján is eljutottak közönségükhöz. (Lásd 27-28. mellékletet!)

A felsoroltakon kívül számos kereskedelmi mûsor (HBO, Spektrum Tv, Z+, TV 3, MSat, Szív Tv és a Radio News) terjedt mûholdas sugárzás útján.

A titkosított Kábelkom-szolgáltatáshoz csak a vételére feljogosított kábeltelevíziós rendszerek férhetnek hozzá. Az Antenna Hungária szolgáltatása egyedi vétel számára is hozzáférhetõ, egyben ez a kábeltelevíziós rendszerek jelforrása is. Mindkettõt az AMOS1 mûholdról sugározzák.

Vezeték nélküli mûsorelosztást a budapesti AM mikro rendszer, vezetékes mûsorelosztást az ország televíziós kábelhálózatai végeznek. Elõbbit a Széchenyi-hegyi adó mintegy 30 kilométeres körben sugározza.

Magyarországon az ORTT-hez 1998 végéig bejelentkezett és nyilvántartásba vett 460 mûsorelosztón kívül mintegy 650 kábeltelevíziós rendszer mûködik. Ezek 1,8 millió elõfizetõhöz juttatnak el rádió és televízió mûsorokat, ami - elõfizetõként átlagosan 2.8 fõt feltételezve - mintegy 5 millió nézõt, 50%-os vételkörzetet jelent. A szabványok folyamatos harmonizációja jelentõsen befolyásolja a kábeltelevíziós szolgáltatások fejlõdését.

Míg 8-10 éve a mennyiségi növekedés volt a jellemzõ, a '90-es évekre a közösségi rendszerek és elõfizetõik számát tekintve felzárkóztunk a nagyobb hagyományokkal rendelkezõ országokhoz, ezért a hangsúly mára a rendszerek technikai, technológiai színvonala, a szolgáltatások száma és a minõség emelésére helyezõdött át. Ez tükrözõdik az új rendszerek csillagpontos tervezésében és a fejlett technikák - optikai hírközlés, digitális rendszerek - alkalmazásában. A médiatörvény 2003-ig kötelezõvé is teszi a hálózatok korszerûsítését. A hazai mûsorelosztást támogató 1998. évi pályázatai során azonban az ORTT elsõsorban a mûsorok számára, valamint a szolgáltatások minõségének a javítására összpontosított.

Az elektronikus média hazai fejlõdése a rádiós és televíziós kiegészítõ és értéknövelõ szolgáltatások bevezetésével és fejlõdésével is jellemezhetõ. Az Antenna Hungária Rt. által kiépített rádiós országos közszolgálati és kereskedelmi hálózatok minden egyes adóberendezése alkalmas erre, és a mûsorszolgáltatók igényének megfelelõen üzemel.

A legnagyobb problémát az európai szabványban rögzített magyar karakterek megjelenítése okozza, feltehetõen a vevõkészülékek hibájából. A szolgáltatás hazai bevezetése elõtt a vevõkészülékek gyártói csak az angol nyelvnek megfelelõ karakterkészletet vették figyelembe, melyekkel a magyar betûk nem, vagy - lényegesen drágább készülék esetén - csak részben jeleníthetõek meg.

A televíziós sugárzás lényegesen több kiegészítõ és értéknövelõ szolgáltatásra ad lehetõséget. A képernyõszöveg vagy grafika tartalmazhat reklámot, közérdekû információt, a saját vagy más csatorna programját is. A mûsorszolgáltató azonosítóját az automatikus hangolású vevõkészülékek a programozott állomás neveként írják ki. Értéknövelõ szolgáltatás a videomagnó távindító jel sugárzása is.

1998-ban két új mûsorszóró hálózat lépett mûködésbe; a Danubius Rádió január 1-én, a Sláger Rádió február 16-án.

A Magyar Rádió 1998. január 1-tõl beszüntette a Petõfi mûsorának sugárzását a középhullámú sávban, a Petõfi és a Bartók Rádiók sugárzását pedig a korábban használt 70 MHz-es URH adóhálózatokon.

A Petõfi mûsorának KH sugárzásának megszûnésével az adóhálózat nagyobb része felszabadult. Kivétel a szolnoki 1350 kHz-es 5 kW-os adó, amely a Petõfi KH pályázat elbírálásáig körzeti közszolgálati adás célját szolgálja; hasonló a helyzet a pécsi 873 kHz-es, valamint a lakihegyi 873 kHz-es 20 kW-os adók esetében is.

A nyíregyházai, a szombathelyi Petõfi KH adók átvették a Kossuth mûsor sugárzását. A Testület a fennmaradó KH frekvenciákat - megfelelõ érdeklõdés esetén -, a 100 MHz-es URH frekvenciákhoz hasonlóan fogja pályáztatni.

A médiatörvényt megelõzõen határozatlan idõre adott stúdió engedélyek alapján használt frekvenciákra az ORTT pályázatokat írt ki mind a televízió, mind a rádió mûsorszórásra. (A pályázatok a Mûvelõdési Közlönyben jelentek meg.)

1998-ban a Magyar Rádió nemcsak a Petõfi mûsorának középhullámú sugárzását fejezte be, hanem a 70 MHz-es URH adóhálózaton is megszüntette a Petõfi és a Bartók Rádió mûsorának a sugárzását. Mivel a nemzetközi szabályozás 2008-ig lehetõvé teszi a 70 MHz-es frekvenciasávban történõ mûsorsugárzást, az ORTT elõször a felszabaduló frekvenciák e célra történõ pályáztatásának a lehetõségét vette fontolóra.

Az 1997. végén módosított Frekvenciák Nemzetközi Felosztási Táblázata (FNFT) azonban nem tette lehetõvé e frekvenciák újrafelhasználását. A Testület 1998-ban kezdeményezte a KHVM-nél az FNFT megfelelõ módosítását, a minisztérium azonban elzárkózott ettõl. A Testület ezt követõen az Uniós csatlakozás, az egységes európai frekvenciahasználat érdekében módosította álláspontját, lemondott e sáv felhasználásáról, elõsegítve mielõbbi távközlési célú felhasználását.

Ebben a sávban a médiatörvény jóváhagyásával egyetlen országos hálózat, a Kossuth URH adása üzemel 2006-ig. Itt sugároznak olyan, 1993-95 között helyi mûsorszolgáltatási jogosultságot nyert kis, néhány kilométeres körzetet ellátó adók is, amelyek sorsáról késõbb születik döntés.

Az elõzõekben jelzett, a Magyar Rádió kérésére hozott testületi döntés alapján a MR középhullámú sávban csak egy, a 100 MHz-es (87,5-108 MHz terjedõ) ultrarövid hullámú sávban pedig két országos közszolgálati hálózatot üzemeltethet. A rádió kuratóriumának választása a KH sáv tekintetében a Kossuth mûsorra esett. Az ezt sugárzó solti 2 MW teljesítményû adó biztosította eredetileg is a legnagyobb vételkörzetet. A nagyobb zenei élményt nyújtó, magasabb minõségi követelményeket támasztó Bartók és Petõfi rádiók mûsorai pedig az újonnan kialakított 100 MHz-es sávban üzemelõ országos hálózatra kerültek.

A Petõfi mûsorát sugárzó középhullámú frekvenciák felszabadultak és pályázat útján hasznosíthatók. Az adók leállításával a Magyar Köztársaság elveszíthetné a fel nem használt frekvenciákat. A Testület ezért kidolgoztatja az országos hasznosítást is figyelembe vehetõ alternatívákat.

Az ORTT Irodája a Hírközlési Fõfelügyelet (HIF) frekvenciatervei alapján meghatározta a Petõfi KH adóhálózatát és a Calypso kereskedelmi adás felszabaduló frekvenciáit hasznosító országos és regionális sugárzási lehetõségeket, amelyek pályázat útján realizálhatók.

A pályázható sugárzási lehetõségek négy változatát 1997 decemberében hirdette meg a Testület két országos napilapban és a Mûvelõdési Közlönyben, és közszemlére bocsátotta a frekvenciaterveket. 1998 januárjában került sor a nyilvános meghallgatásra. Érdeklõdés hiányában a Testület a pályázat kiírását a folyamatban lévõ mûsorszolgáltatási szerzõdések megkötése utánra halasztotta. A 100 MHz-es sávban felhasználható helyi- és regionális frekvenciák pályáztatását, a mûsorszolgáltatási szerzõdések megkötését követõen nyílik ismételten mód arra, hogy a 100 MHz sávból kiszorultak középhullámú frekvenciákat igényeljenek.

A Magyar Rádió többször kérte az ORTT elnökét és a hírközlésért felelõs minisztert, hogy adjanak lehetõséget a Kossuth Rádió mûsorának - kezdetben Budapest területére korlátozott - 100 MHz-es sávban történõ országos sugárzására.

A kérést a miniszter támogatta, teljesítésére azonban a médiatörvény nem ad módot. Körzeti mûsor sugárzására azonban ma is lehetõséget nyújt a jogszabály.

Idõrõl-idõre felmerül a Magyar Televízió körzeti mûsorai sugárzásnak bõvítési lehetõségének áttekintése a közeli jövõ feladata.

Az eredetileg a fõvárosi szállodák mûsorellátását biztosító pont, multipont, AM mikro rendszert szektorsugárzókkal közel körsugárzóvá tették, így Budapesten és körzetében mindenki számára hozzáférhetõ. Jelenleg több mint 150 ezer elõfizetõt lát el. Engedélye 2000 végéig érvényes nyolc, 2002 végéig a többi csatornára, és szabályos rádióengedélyezési eljárással hosszabbítható. A mûsorszolgáltatóval az Antenna Hungária (AH) Rt. köt szerzõdést.

Az AH Rt. jelenleg mûsorszétosztást végez a mûsorelosztó rendszerek, és mûsorelosztást az egyéni vevõvel rendelkezõ felhasználók számára. A közelmúltban merült fel a szolgáltatás országossá bõvítésének igénye. Ezt támasztja alá, hogy a kábeltársaságok egyébként egy területet bekábelezve monopolhelyzetbe kerülnek, más társaság pedig nem ruház be azért, hogy alternatívát nyújtson a terület lakosai számára. A tulajdonosok és a társadalmi erõforrások nem biztosítják a kábelhálózatok családi házas övezetre, ritkábban lakott és kistelepülésekre történõ kiterjesztését. Erre kínál megoldást az AM mikro.

Az ORTT a KHVM-hez fordult az AM mikro országos kiterjesztése mûszaki, jogi és egyéb feltételrendszerének tisztázása érdekében. A minisztérium megbízásából a HIF által felkért intézmények, szakemberek elkészítették a szükséges tanulmányokat. Kitûnik belõlük, hogy a KHVM szerint nem indokolható az FNFT-nek az országos bõvítéshez szükséges módosítása. Az ORTT azonban nem kíván lemondani ennek további megvitatásáról, ezért a közeljövõben el kell elvégezni az AM mikro frekvenciatervezés, koordinálás, a hatályos FNFT módosítása feladatait. A Testület tisztában van azzal, hogy ezek nyomán további teendõk is adódhatnak az országos kiterjesztés érdekében.

A kereskedelmi adóhálózatok elindulása óta minden olyan nézõ, aki csak átjátszóadó segítségével jutott mûsorhoz, két, az MTv1 és a kereskedelmi adók egyikének a programját tudja fogni. Az MTv2 mûsorát sugárzó gerincadók, a kereskedelmi adóhálózat részévé válva, magukkal vitték átjátszóadóikat. Az ORTT döntése szerint két, egyenként 86 %-os vételkörzetû kereskedelmi hálózat jött létre, miután az MTv2 földi adóhálózatát közel azonosan osztották meg a két kereskedelmi hálózat között, és mindkét hálózatot új adókkal is kiegészítették.

A két kereskedelmi hálózat az átjátszók tekintetében lényegesen eltér egymástól. Ahol az egyik hálózatnak vannak átjátszói, ott nincsenek a másiknak, és fordítva. Ahol szükséges, az MTv1 hálózatában minden gerincadónak van átjátszóadója, míg az MRTL hálózatának 35, a Tv2-ének 56 átjátszóadója van.

Ez generálta a nézõk igényeit, amikor azt kérték, hogy az Antenna Hungária Rt., illetve az ORTT biztosítsa számukra a megosztás miatt nem fogható másik mûsor vételét is. Az ORTT a helyzet ismeretében úgy döntött, hogy a kereskedelmi adók hálózata - ahol a vétel szempontjából indokolt, a mûsorszolgáltató igényli és vállalja a mûsorszórási díj megfizetését - kiegészülhet az átjátszóadókkal. A végleges döntés az érintettek bevonásával várhatóan 1999 elején születik meg.

Az Országos Rádió és Televízió Testület mûsorszolgáltatási jogosultságok odaítélésébõl eredõ feladatai elsõsorban a médiatörvény 146. §-ának végrehajtása köré csoportosultak. Ezek közé tartozott

• a törvény hatálybalépése elõtt kiadott, dátumszerûen meghatározott ideig szóló stúdióengedélyek mûsorszolgáltatási szerzõdéssé alakítása;
• a törvény hatálybalépése elõtt határozatlan idõre, illetve a médiatörvényben meghatározott határidõre utalással kiadott stúdióengedélyek alapján használt frekvenciák hasznosítására, valamint a stúdióengedélyek elvesztése folytán felszabaduló frekvenciákra (adásidõre) pályázatok kiírása.

A meghatározott ideig szóló, a Mûvelõdési és Közoktatási Minisztérium által 1993-ban kiadott stúdióengedélyek mûsorszolgáltatási szerzõdéssé alakítása lezárult.

A Testület (májusban, júliusban, augusztusban - szeptemberi módosítással -, illetve októberben) pályázatokat hirdetett a helyi és körzeti mûsorszolgáltatási jogosultságokra. Ezek elbírálása is megtörtént, a Testület az eredményt kihirdette; a mûsorszolgáltatási szerzõdések megkötése azonban - azok nagy száma miatt - az 1999-es év kezdetére maradt.

Az év során megtörtént a korábban bejelentett mûholdas mûsorszolgáltatók nyilvántartásba vétele, vagy a nyilvántartásból törlése és az új bejelentések ügyintézése. Megkezdõdött a vezetékes mûsorszolgáltatók nyilvántartásának felülvizsgálata.

A stúdióengedélyek mûsorszolgáltatási szerzõdéssé alakítására, illetve annak megtagadására vonatkozó elõterjesztést januártól tárgyalta a Testület. A döntések legfontosabb elve szerint amennyiben a stúdióengedély jogosultja önkormányzat volt, akkor - a törvény 86. § (3) bekezdésének értelmében - nem kötött mûsorszolgáltatási szerzõdést a Testület, függetlenül attól, hogy az önkormányzat létrehozott-e a mûsorszolgáltatásra szervezetet, avagy sem.

Március elejére - többszöri testületi szûrést követõen - összesen 46 helyi rádió - és televízió stúdió kérelmét pozitívan bírálta el a Testület (budapesti frekvenciák nélkül). Ez azt jelentette, hogy az 1993-ban kiadott MKM stúdióengedélyek közül az adott jogi keretek között - 46 engedély mûsorszolgáltatási szerzõdéssé való átalakítására nyílt lehetõség.

A szerzõdéskötések során komoly problémát jelentett a törvényben nem szabályozott kérdések egységes megítélése, valamint a törvény egyes rendelkezései körül kibontakozott értelmezésbeli viták feloldása. Már a szerzõdéskötési procedúrát megelõzõen kiderült például, hogy a definíciók közül kimaradt a képújság meghatározása, amely a Testület feladatává vált, hiszen közel sem mindegy, hogy pl. egy mûsoridõn belül a közszolgálati jellegû mûsorarányok meghatározásánál, illetve a mûsorszolgáltatási díj kiszámításánál mi tekintendõ képújságnak.

A törvény rendelkezéseinek eltérõ értelmezésébõl adódó vitáknak eklatáns példája az Iroda és a partnerek között viszonylag hosszabb ideig tartó nézeteltérés, amelyet a törvény 124. §-a vetett fel. Errõl a beszámoló törvénymódosítási javaslatokról szóló részében részletesebben is szólunk.

A fenti nehézségek miatt a 46 stúdióból végül csak 36-tal lehetett szerzõdést kötni, tekintettel arra is, hogy a Juventus Balaton Kft. a siófoki középhullámú jogosultságáról 1998 december 31-én lemondott. Listájukat a jegyzetben közöljük.

Az Országos Rádió és Televízió Testület hosszas elõkészítõ munkálatok után a törvény 95.§-a alapján a helyi rádiós és televíziós pályázatokra vonatkozó pályázati felhívás tervezetét a Mûvelõdési Közlöny 1998. március 16-i számában tette közzé. Ezt követõen az ORTT nyilvános meghallgatást tartott, s ezután a Testület (az elhangzott észrevételek, javaslatok nagy részének figyelembevételével) döntött a pályázati felhívás véglegesítésérõl.

Az ORTT a médiatörvény 146.§ (3)-(4) bekezdései alapján a Mûvelõdési Közlöny 1998. május 15-i és július 6-i számában közzétett pályázati felhívás feltételei szerint pályázatot hirdetett a törvény hatálybalépése elõtt határozatlan idõre, illetve a törvényben meghatározott határidõre utalással kiadott stúdióengedélyek alapján használt, már mûködõ és a pályázati felhívásokban megjelölt "vidéki" mûsorszolgáltatási jogosultságokra. A jogosultság rádió esetén 7, televízió esetén 10 évre szól.

Az ORTT 1998. május 15-én 51, július 6-án pedig 39 vidéki mûsorszolgáltatási jogosultságot pályáztatott meg, amelyekre az elsõ ütemben 69, a másodikban 65 pályázati ajánlat érkezett.

A közzétett pályázati felhívások igen széles körû adatközlési kötelezettséget írtak elõ a pályázók számára, melyek egy részének elmulasztása a pályázat érvénytelenségét jelentette ezekben az esetekben; ilyenkor hiánypótlásnak helye nincs, a Testület a pályázatot további vizsgálat nélkül visszautasítja. A pályázati ajánlatok megközelítõleg 80%-a hiányosnak bizonyult és hiánypótlásra felszólítást kellett kiküldeni.

Az Országos Rádió és Televízió Testület 1998 októberében döntött a májusi felhívásra beérkezett pályázatok tárgyában, decemberben pedig a júliusban kiírt felhívásra beérkezett pályázatokról.

Az ún. "versengõ" pályázati ajánlatok esetében a pályázati felhívásban behatárolt módon és keretek között az nyert, tehát azzal kötött az ORTT mûsorszolgáltatatási szerzõdést, aki az adott frekvencián a legtöbb pontszámot érte el. Az értékelés fõ elemei a mûsorszolgáltatási díj (max. 20 pont), a vállalt heti mûsoridõ (max. 20 pont), a mûsorterv (max. 30 pont; a következõ két összetevõbõl: a helyi közélettel foglalkozó mûsorszámok aránya max. 20 pont, illetve maga a mûsorterv értékelése max. 10 pont), a mûsorszolgáltatásban szerzett tapasztalat (max. 30 pont; a következõ két elembõl: maximálisan 20 ponttal értékelhetõ elemként a szigorúan értelmezett mûsorszolgáltatási tapasztalat, illetve további 10 ponttal volt értékelhetõ az ajánlat, - a pályázat jellegébõl és az Általános Pályázati Feltételek 65.3.1. pontjából következõen - ha a vállalkozás korábban a megpályázott frekvencián jogszerûen mûködött), az üzleti és pénzügyi terv (max. 2 pont) valamint az ún.: egyéb kategória, ( max. 2 pont) voltak.

A Testület a felsoroltakat egyenként és összességükben is mérlegelve döntött az adott pályázati ajánlatról. A díjajánlat mértéke így önmagában nem jelenthetett versenyelõnyt, hiszen azt egy kiváló mûsorterv, illetve más elemek kiemelkedõ értékei ellentételezhették. A Testület legtöbb esetben az adott frekvencián már mûködõ pályázókat nyilvánította nyertesnek, illetve igyekezett figyelembe venni azt, hogy a helyi frekvenciák pályáztatásánál a helyi érdekek, és az azokat képviselõk érvényesülhessenek. (A Mûvelõdési Közlöny május 15-i számában meghirdetett jogosultságok nyerteseit, és a július 6-i pályázati felhívás eredményeit a melléklet tartalmazza.)

A szerzõdés megkötését követõen a pályázati ajánlat - a pályázó arra vonatkozó nyilatkozatát kivéve, hogy milyen nagyságú közvetlen vagy közvetett tulajdoni részesedése van magyar napilapot vagy hetilapot kiadó, lapterjesztõ, továbbá magyarországi mûsorszolgáltatást végzõ, illetõleg magyarországi mûsorszolgáltatási jogosultságot igénylõ gazdasági társaságban - nyilvános. A szerzõdések megkötése nagyobb részt 1999 elsõ néhány hetében megtörtént.

A Mûvelõdési Közlöny 22. számában, 1998. augusztus 6-án jelent meg az ORTT pályázati felhívása a médiatörvény 146. § (3) és (4) bekezdései szerinti körzeti frekvenciák hasznosítására: a 92,9 MHz, a 95,3 MHz, a 96,4 MHz és a 100,3 MHz frekvenciára. Speciális feltételként a 98,0 MHz-es frekvencia pályázati felhívása kimondta: csak nem nyereségérdekelt mûsorszolgáltatásra vonatkozó pályázati ajánlatot lehetett benyújtani (ezért ezt a pályázati felhívást a Testület külön is meghirdette meg).

A Testület nem tudott döntést hozni a 98,0 MHz frekvencia szerinti jogosultságot illetõen, ezért a vonatkozó szabályok szerint új pályázatot ír ki. A frekvenciára érkezett pályázati ajánlatok közül ugyanis egy kivételével mindegyik alakilag érvénytelen volt, ezért azokat a Testület visszautasította. Az egyetlen érvényes pályázatot benyújtó pályázó viszont nem kapta meg a törvény által elõírt 2/3-os többségû szavazatot.

Az ORTT további négy helyi-körzeti (köztük egy rádiós és egy televíziós) jogosultságra jelentetett meg pályázati felhívást. Ennek értelmében pályázni lehetett a 102,1 MHz-es frekvenciára, illetve a 11., a 31. a 47. és a 26. csatornára. A törvényes határidõn belül összesen 10 pályázat érkezett. A pályázat nyerteseinek listáját a jegyzet tartalmazza.)

4. A 89,5 MHz-es budapesti körzeti rádiós frekvencia pályáztatása

A Testület a fenti pályáztatáson kívül 1998 elején úgy döntött, hogy a Juventus Rádió néven ismert budapesti 89,5 MHz-es rádiós körzeti frekvenciát "kiemelten" kezeli, azaz elkülönítve a csoportokban meghirdetett "pályázati csomagoktól" külön eljárás keretében pályáztatja meg; tekintettel e frekvencia sajátosságaira (pl.: a többi körzeti adóhoz képest azoknál nagyobb vételkörzetére, illetve reklámpiaci részesedésére). Szándéka szerint közbeszerzési eljárás keretében került volna kiválasztásra egy szakértõi csoport, hogy segítse a Testület és az Iroda munkáját a pályázati kiírás feltételeinek meghatározásában. A közbeszerzési pályázatot azonban eredménytelennek nyilvánította, mivel a pályázó ügyvédi iroda díjelképzelései nagymértékben túllépték a Testület által a munkára szánt összeget. Ezért a pályázati felhívás tervezet elkészítését az ORTT Irodájára bízta, azzal, hogy az Iroda szakértõket alkalmazhat egyes részfeladatokhoz.

A pályázati felhívás tervezete augusztusban, majd - közmeghallgatást követõen - a pályázati felhívás végleges szövege szeptember 21-én jelent meg.

A pályázati kiírás "tisztán" kereskedelmi rádiós mûsorszolgáltatásra irányult; ezt jelzi a pontozás is: a 103 pontos összpontszámból maximum 75 adható a mûsorszolgáltatási díjajánlatra, 10 az üzleti-pénzügyi tervre, 13 a mûsortervre, az azonos frekvencián való korábbi mûködési tapasztalat 3 pontot ér, a törvény szerint elõírt ún. egyéb feltételekre 2 pont adható. A minimális éves mûsorszolgáltatási díj 250 millió forint volt.

A mûsortervben különleges elõírások nem találhatók, csak olyanok, amit a törvény elõír (egyetlen többletfeltétel a fõmûsoridõn belüli 15 perces hírmûsor szolgáltatás kikötése).

Egyetlen pályázó, a jelenleg e frekvencián mûködõ Juventus Balaton Kft. nyújtott be pályázati ajánlatot. A jogosultság odaítélése tekintetében 1999 márciusban hoz döntést a Testület.

A Testület már 1997-ben határozatot hozott a mûholdas mûsorszolgáltatók regionális és országos minõsítésérõl, és elfogadta az Alap által kidolgozott mûsorszolgáltatási díjképletet. Az Iroda megkezdte a mûholdas mûsorszolgáltatások nyilvántartásának elõkészítését, egyben felszólította a társaságokat, hogy - valamennyi adat birtokában - tegyék meg részletes és összegzõ díjajánlatukat. A Testület 1998 júniusa és szeptembere között döntött valamennyi mûsorszolgáltató nyilvántartásba vételérõl és díjáról.

1998 derekáig 11 mûsorszolgáltató fordult nyilvántartási kérelemmel a Testülethez. A nyilvántartásba vettek száma 7, közülük 4 országos, 3 körzeti illetve 3 szakosított. A mûsorszolgáltatási díj évi 15.858.280 és 62.313.00 forint között került megállapításra, összesen 284.133.820 forintot tesz ki. A nyilvántartásból 3 mûsorszolgáltatót (Shopping Tv, Top Tv, Joker Tv) törölt a Testület, két kérelmet visszavontak (PR1MA Tv, MLSZ - Hungary Sport). A Joker Tv Rt. (ismételt bejelentés), az RTZ Média Group Pannonia Teleproduction Rt. és a GravoSystem Szervezõ és Szolgáltató Kft. bejegyzése az év végén már folyamatban volt. (A jegyzet tartalmazza a nyilvántartásba vett mûholdas mûsorszolgáltatók adatait.

A médiatörvény 113.§ hatálya alá esõ vezetékes mûsorszolgáltatók nyilvántartásba vételét a Testület már korábban elfogadott határozata szerint végezte. Ez számos korábbi kérdésre és problémára adott választ. Az eljárás így kevesebb terhet ró a mûsorszolgáltatókra. 1997. végéig 227 vezetékes mûsorszolgáltató tett eleget bejelentési kötelezettségének, az elõírt határidõvel pedig nyilvántartásba kerültek. 1998 végéig 260-ra növekedett a nyilvántartásba vett mûsorszolgáltatók száma. (A lista nem tartalmazza az idõközben a nyilvántartásból törölt mûsorszolgáltatókat.)

A médiatörvény értelmében meg kell tagadni a bejelentés tudomásulvételét, ha a bejelentõ egyébként nem lehetne mûsorszolgáltatási szerzõdés jogosultja, azaz bejelentése nem felel meg a törvény elõírásainak, és törölni kell a nyilvántartásból, ha a nyilvántartásba vétel megtagadásának volna helye.

Mivel a bejelentések nem tartalmazták a médiatörvény elõírta adatokat, dokumentumokat, a nyilvántartásba vételt szinte minden esetben meg kellett volna tagadni. A törvényi határidõ elteltével azonban a nyilvántartásba vétel megtagadása már értelmezhetetlen volt, csak törlésnek lett volna helye. A Testület azonban, méltánytalannak tartván ezt, úgy határozott, hogy akinek a bejelentése beérkezésétõl már eltelt a törvényben meghatározott hatvan nap, de a bejelentése hiányos, hiánypótlásra szólítja fel. Csatolta továbbá a szerzõdéskötések elsõ ciklusára kidolgozott mûsorszolgáltatási díjképletrõl szóló tájékoztatást és felszólította a bejelentõt, hogy ennek ismeretében tegye meg a díj mértékére vonatkozó ajánlatot. 1998. végéig mintegy kétszáz felszólítást postázott a címzetteknek. Az önkormányzatoknak azzal a kiegészítéssel küldött hiánypótlási felszólítást, hogy a médiatörvény értelmében nem jogosultak mûsorszolgáltatásra, így az ismételt bejelentést ennek a figyelembevételével tegyék meg.

A hiánypótlás teljesítésének hiányában a Testület 1998-ban 29 mûsorszolgáltatót törölt a nyilvántartásból, és 24 értesítést küldött a nyilvántartásba vételrõl.

1998-ban a vezetékes mûsorszolgáltatóktól beérkeztek az elsõ nem nyereségérdekelt mûsorszolgáltatóvá történõ minõsítés kérelmei, amelyekrõl 1999 elsõ felében dönt a Testület.

Az ORTT médiatörvénybõl fakadó kötelezettségének eleget téve készítette el a mûsorszolgáltatók és mûsorelosztók nyilvántartási rendszerét. Adatai a mûsorszolgáltatási szerzõdésekbõl, a rádióengedélyekbõl, a frekvenciakijelölõ határozatokból, panaszügyekbõl, mûsorfigyelési és testületi határozatokból származnak. Egy részük teljesen nyilvános, másikuk belsõ használatra szánt, külön kérésre kiadható, illetve titkos, csak külön engedéllyel hozzáférhetõ. A nyilvános adatok a Testület jóváhagyását követõen az ORTT Internet honlapján (www.ortt.hu) tekinthetõek meg.

A mûsorszolgáltatók tulajdonosi szerkezete a külföldi tulajdon mértékével, a tulajdonosi koncentrációval és az önkormányzati tulajdon arányával jellemezhetõ. A médiatörvény szerint meghatározott külföldi tulajdon aránya az országos kereskedelmi mûsorszolgáltatóknál meghatározó.

Az év során változás történt a Magyar RTL Televízió Rt. tulajdonosai között: a szavazati jogok 20 %-ával rendelkezõ Pearson Asia Pacific Limited elidegenítette a Társaságban fennálló részesedését 100 %-os tulajdonában álló leányvállalatának. A részvények új tulajdonosa a Grundy International Holdings No.1 B.V. (Hilversum, Hollandia) lett, amely külön nyilatkozatban igazolta, hogy a részesedés megszerzésének a médiatörvény és a mûsorszolgáltatási szerzõdés szerint nincs akadálya. Így a Magyar RTL Televízió Rt. tulajdonosai:

A mûholdas mûsorszolgáltatások esetében is jelentõs a külföldi tulajdon aránya. Változott 1998-ban a Szív TV Rt. tulajdonosainak a köre is: 76 %-os részesedést szerzett benne a Hungarian Broadcasting Médiaszolgáltató Kft., amelyet Avi Mizrahi 10% és Eiran Donskoy Dauber 90%-ban tulajdonol, és 24%-os részesedést szerzett benne a Globál Televisíon Networks USA, melynek 100%-os tulajdonosa a Hungarian Broadcasting Corporation USA.

A helyi mûsorszolgáltatók esetében a külföldi tulajdonosok jelenléte nem számottevõ, csak néhány esetben fordul elõ, leginkább Budapesten.

A mûsorszolgáltatókkal kötött szerzõdések során a Testület kizárta a törvénybe ütközõ helyzeteket, és hasonlóképpen járt el az 1998-ban lebonyolított pályázatok értékelésekor is. 1999-ben kezdjük meg a mûsorelosztó rendszerek tulajdonosi koncentrációjának teljes körû ellenõrzését, a 391 bejelentés részletes tartalmi vizsgálatát.

Az önkormányzati tulajdon a helyi mûsorszolgáltatások területén jelenik meg.

30 mûsorszolgáltató esetében utasította vissza a Testület a szerzõdéskötést a médiatörvény 86. § (3) bekezdésben foglalt tilalmak alapján. Ezek a mûsorszolgáltatók addig folytathatják tevékenységüket, amíg a mûsorszolgáltatási lehetõségre meghirdetett pályázat nyertese meg nem kezdi tevékenységét.

A vezetékes mûsorszolgáltatók között 1998 január 1-jén 29 önkormányzat szerepelt. A Testület felszólítása alapján 14 korrigálta a médiatörvény 86.§ (3) bekezdésébe ütközõ tulajdonosi szerkezetet, 7 önkormányzati mûsorszolgáltatót pedig a Testület törölt nyilvántartásából. A többiek és az 1999-ben érkezett 4 új bejelentés esetében az önkormányzatok megkezdték a törvénybe ütközõ helyzet felszámolásához szükséges lépéseket.

A triális rendszer két ágán létezõ intézmények mûködése, finanszírozása természetszerûen eltér. Azonban egyfelõl a közszolgálati médiumok reklámtevékenységével, másfelõl a kereskedelmi csatornák közszolgálati vállalásaival végül is olyan, lényegében vegyes profilú médiumokból álló rendszer jött létre, amelyben a reklámpiacokon a közszolgálati és kereskedelmi adók együtt versenyeznek, másfelõl a közszolgálati feladatok ellátása is szétszóródik, azok teljesítésében a kereskedelmi médiumok is szerepet vállalnak.

A közszolgálati médiumok legfontosabb bevételi forrása az üzemben tartási díj. Ennek felosztásáról eredetileg a médiatörvény 84§ (2) bekezdése intézkedett. Az 1997. évre szóló Költségvetési Törvény a díj felosztásának arányait módosította, majd az 1998. évi költségvetés ezeket az arányokat állandósította.

Az 1997-rõl áthúzódó összeggel növelve, valamint a posta beszedési költségeivel csökkentve, az alábbi nettó üzemben tartási díj került átutalásra:

(A Közalapítványok ezen kívül még 83.385 eFt, az ORTT 355.229 eFt kiegészítõ támogatást kaptak az Alap egyéb bevételei terhére az Országgyûlés döntése alapján.)

Az eredeti, a médiatörvényben foglalt szabályozástól eltérõen így az MTv az elõirányzott 50% helyett itt csak 40%-ot kapott. A különbséggel a Duna Televízió támogatása nõtt meg. Az üzemben tartási díjakat a Magyar Posta szedte be, a beszedett összeg (7,64%+ÁFA)-ért. A díjak sokszor késedelemmel, egyik hónapról a másikra 20-30%-os ingadozással érkeztek. A díjakkal kapcsolatos legfontosabb probléma azonban nem a beszedõ szervezet hatékonyságában, hanem magában a fizetési hajlandóság alakulásában volt. Maguk a díjak önmagukban, a nemzetközi középmezõnyben helyezkednek el. 1995-97-es adatok alapján a hazai elõfizetõi díj/GDP 0.8% volt. Ennél magasabb a viszonylagos összeg, pl. Ausztriában és a skandináv államokban, de fajlagosan jóval alacsonyabb Franciaországban és Hollandiában. Különbözõ kalkulációk szerint a magyarországi háztartások valamivel kevesebb, mint egyharmada (kb. 1 millió 235 ezer háztartás) azonban nem fizetett üzemben tartási díjat.

Valamennyi közszolgálati csatorna számára az üzemben tartási díj a likviditás szempontjából lényeges forrás, s éppen ezért fontos, hogy itt a várható bevételre a cash-flow tervezésénél nem lehet támaszkodni, mert az nem egyenletesen érkezik és nagysága (a nagyfokú ingadozásokra tekintettel) az egyik átutalásról a következõig lényegében ismeretlen. Az elõfizetés alól kibúvók száma mindazonáltal viszonylag stabil, és az utolsó években lényegében nem csökkent. A magyarországi üzemben tartási díj 1995-ben 34.9 USD volt, ez az észak-európai elõfizetési díj 1/8-a, a francia és a holland mutatónak 1/4-e. A közszolgálati rádió és televízió az üzemben tartási díj alól mentesítettek bevétel kiesését kompenzálandó, állami támogatást kapnak. Emellett az állam magára vállalja a közszolgálati rádió külföldi adásainak sugárzási díját is (a külföldre sugárzott mûsorok elõállításának költségeit már nem). Ezt a Magyar Rádiónak magának kell kigazdálkodnia.

A központi költségvetés a közszolgálati médiumokat - közalapítványokon keresztül - a mûsorterjesztés költségeinek átvállalásával támogatja. A Televízió esetében a Költségvetési Törvényben elõirányzott támogatás felosztása havi 1100 mûsorórában a három közszolgálati csatorna (MTv1, MTv2, Duna Tv) közötti megoszlástól függ. A költségvetési törvény megerõsíti, hogy a felhasznált támogatás összege nem haladhatja meg a ténylegesen kiszámlázott mûsorterjesztési költség összegét. Az MTv esetében (1997-ben) az állami támogatás mértékét az MTv Rt. adósságainak beszámításával állapították meg. Az MTv-ben például a mûsorterjesztés költsége 1997-98-ban 4.4 milliárd forint (+ÁFA) körül ingadozott. A mûsorterjesztés költségeinek az MTv esetében mintegy 70%-át térítette meg így az állam a költségvetésbõl.

A közszolgálati médiumok számára is lényeges a reklámbevétel. Ezért a nézõszámok, illetve a hallgatók számának alakulása itt sem egyszerûen mûsorpolitikai, vagy kultúrpolitikai indikátor, hanem az elért közönség mértékében a csatornák, illetve adók gazdasági eredményességének is fontos mutatója. Az MTv nézõszámát és ezzel reklámbevételét az 1998-as évben az országos kereskedelmi csatornák színre lépése átrendezte. 1998 végére az országos nézettség mintegy egyharmadát sikerült a közszolgálati csatornáknak megõrizni, a süllyedés sokkal gyorsabb és átfogóbb volt, mint ahogy azt akár a közszolgálati, akár a kereskedelmi csatornák üzleti terveikben az év elején még feltételezték.

Az európai duális rendszerekben (a televíziózásban) nagyjából két modellt látunk. Az elsõben, amelyet nagyjából a német adók jelenítenek meg ideáltipikusan, a közönség 2/3 része kitart a közszolgálati adók mellett. Míg egy másik angolszász mintában a kereskedelmi adók sokkal nagyobb arányban hódították meg a közönséget. Itt (pl. a BBC-nél) a közszolgálatiak nézõhányada az egész piac több mint 1/3-án stabilizálódott: 1998-ban a BBC nézettsége 40,9%-ot tett ki (ITC adatai szerint).. A magyar közszolgálati televíziózás 1/3-os piaci hányada így önmagában nem jelentene egyedülállóan rossz teljesítményt. Ha azonban figyelembe vesszük, hogy a piacvesztés itt lényegében egy év alatt ment végbe, és hogy a BBC viszonylag szerény nézettségét a kereskedelmi kihívásokkal szemben nem azok mûsorpolitikai elemeinek átvételével, hanem a közszolgálatiság következetes, csak minimális kompromisszumokkal terhelt felmutatásával érte el, akkor a mûsorpolitikájában sok kereskedelmi fogást is alkalmazó magyar állami televíziózás, amely bevételeiben ráadásul a BBC-nél elvben erõsebben függ a piactól, már egyértelmûbben nevezhetõ krízisben lévõnek nevezhetõ. Itt jegyezzük meg, hogy az elmondottak másképp érvényesek a Duna Televízióra, amely egészében is az MTv-nél szerényebb összegbõl gazdálkodik és reklámbevétele mindig is elhanyagolható volt.

A televíziós reklámpiac fentiekbõl következõ átrendezõdésének eredményeként, míg 1997-ben az MTv mûködési bevételeiben a reklám- és szponzorforrás 60%-os volt, addig ez 1998-ra mintegy 35%-ra tehetõ és aránya, ha nem is az ideihez hasonló drámaisággal, de tovább fog csökkenni. Az európai szabályozási gyakorlatban többfajta megoldás él a reklámpiac és a közszolgálati médiumok kiegyensúlyozott viszonyának fenntartására (ezek között vannak olyanok is, amelyek közszolgálati csatornákon nem engedélyezik a reklámokat, de a kisesõ jövedelmekért a kereskedelmiektõl elvont reklámbevételek valamilyen hányadával kompenzálják a közszolgálati adókat). Azonban az 1997-es (és az az elõtti) magyar gyakorlat meglehetõsen egyedülállónak tûnt. Ismereteink szerint Európában sehol nem függött ekkora mértékû reklámbevételtõl közszolgálati adó. A 1998-99-es látható 1/3 körüli arányok végül is valószínûleg annak a függésnek a felsõ határát jelzik, amely egy magát közszolgálatiként meghatározó adó esetében kereskedelmi függésként még megengedhetõ. A kialakuló új helyzet természetesen azt is jelenti, hogy a reklámbevétel drasztikus csökkenése miatt a közszolgálati televízió egyre erõsebben függõ viszonyba került a költségvetéssel. S ez sem pénzügyi, sem politikai okokból nem kívánatos. Azonban minden valószínûség szerint a reklámbevételek a közszolgálati televízió és rádiócsatornákon nem növelhetõek, az 1998-as trend nem fordítható meg és az adók vezetõi, illetve a független szakértõk véleménye szerint már az 1998. évi helyzet stabilizálása is jelentõs eredmény lehetne a közszolgálati médiumok számára.

A reklámpiac nagyságával kapcsolatban elsõsorban a televíziós társaságok terveiben, illetve a kapcsolódó szakértõi véleményekben megjelenõ reklámtorta nagyságához képest az 1998-as eredmények eltérnek. 1997-ben a kereskedelmi csatornák indulása elõtt a reklámra fordított összegek megoszlása mentén a sajtó 41, a televízió közel 50, a rádió pedig valamivel több mint 6%-ot tett ki. 1998 elsõ negyedévében (tehát még a kereskedelmi csatornák piaci áttörése elõtt) is a televíziózás részaránya is már 50% fölé emelkedett, a különbség nagy részét a sajtótól szerezte meg a televízió. A sajtó reklámhelyzete a veszteségek ellenére is stabilizálódott. A kereskedelmi televízióknál az év második felében ugrásszerûen megnõtt a nézõk száma, azonban ezt a reklámbevételek növekedésében - a torta nagyságából következõen - még nem tudták érvényesíteni. A rádió részesedése a teljes reklám szerkezeten belül 5% körülire csökkent. A sajtó nagyjából tartotta helyét (bár a reklám szempontjából fontos belsõ átrendezõdés indult el). A képes hetilapok piacáról 1998-ban a televíziónak nem sikerült igen jelentõs reklámot átszivattyúznia (a kereskedelmi televízió és a sajtó közötti versenynek ez az egyik kulcsterülete).

Egészében megállapítható, hogy a reklámhordozó (vagyis a televíziós mûsorfelület) 1998-ban mintegy 80%-kal nõtt. A televíziós reklámpiac ehhez képest, ha nem is stagnál, de igen mértékeltebben növekedett. Mindez tartós túlkínálathoz, a reklámárak eséséhez és a mûsorpolitikában megjelenõ versenyhez vezetett. Ebben a versenyben a résztvevõk egyaránt kísérleteznek kész sztárok, vagy sztárolt programok átvételével és saját sztárok felépítésével. Az új televíziós személyiségek bevezetése úgy tûnik, hogy könnyebb a hírmûsorok piacán. A szórakoztató sztárok, a show-mesterek felépítése (a legfõbb reklámhordozóknak az õ mûsoraik minõsülnek) lényegesen hosszabb idõt vesz igénybe és így e területen a "bejáratott sztárok" forgalmazásánál a verseny még erõsebb.

A rádiózás piacán 1998 végére elég világosan (a televíziózásnál erõsebben) szétvált a kereskedelmi és közszolgálati adók világa. A Magyar Rádió reklámbevételének csökkenésében természetesen szerepet játszott az eddig az MR részét alkotó Danubius privatizációja. A Kossuth Rádió elsõdleges hírforrásként játszott szerepe azonban az MR közönsége egy részének a kereskedelmi adókhoz vándorlása ellenére is megmaradt. A hírmûsorok, különösen a reggeli és a déli krónika a politikai tájékoztatás legfontosabb rádiós csatornái maradtak. A kereskedelmi adók sikeres pozicionálásával, zenei világuk és így közönségük pontosabb beazonosításával a televíziózáshoz képest tagoltabb rádiós piac jött létre.

A reklámoztató társaságok köre az utolsó 2-3 évben nem változott. A magyarországi reklámiparban az elmúlt években nagyfokú koncentrálódás és a multinacionális cégek pozícióinak erõsödése volt jellemzõ. Mind a televíziós, mind a rádiós reklámpiacot kb. egy tucat nagy ügynökség uralja. Hányaduk akár az igénybe vett reklámidõt, akár a reklámból befolyó jövedelmeket illetõen 80-85%-ot tesz ki, mellettük a kisebb reklámügynökségek és hirdetõ társaságok szerepe mellékessé vált. Gyakran már nem is jelentkeznek önálló hirdetõként a megrendelõk között.

A Mûsorszolgáltatási Alap önálló jogi személy, kezelõje az Országos Rádió és Televízió Testület. Mûködésének feltételeit a Kezelési Szabályzat rögzíti, amely a pénzügyminiszter egyetértésével 1998. szeptember 17-én lépett életbe.

Az Alap önálló mûködésének személyi és tárgyi feltételeit a Hûvösvölgyi úti épület megvásárlása teremtette meg. Az Alap Igazgatóságának jelenleg 12 alkalmazottja van, munkaviszonyukat a Munka Törvénykönyve szabályozza. Az igazgató munkáltatója a Testület.

Az Alap gazdálkodására a számvitelrõl szóló 1991. évi XVIII. törvény egyéb szervezetekre vonatkozó elõírásai vonatkoznak. Egyszerûsített éves beszámolót készít, amely meghatározza a könyvvezetés módját és a számviteli nyilvántartások tagolását.

A Mûsorszolgáltatási Alap 1998. évi költségvetését az Országos Rádió és Televízió Testület hagyta jóvá, és annak alakulásáról folyamatosan beszámoltatta az Alap igazgatóját.

A Kezelési Szabályzat aláírása után az APEH 1998 október 16-án kiadta az Alap adószámát, majd ezt követõen megkapta a TB és KSH számot is.

1998. évben a Népjóléti Minisztérium 3.800.000 eFt-ot utalt át az Alap számlájára a mentesítettek után. Az ORTT a Magyar Postával kötött szerzõdést az üzembentartási díj beszedésére, a Posta 1998-ban összesen 12.843.240 eFt-ot utalt át ilyen jogcímen az Alap számlájára.

A Mûsorszolgáltatási Alap számlájának egyenlege 1998. december 31-én 3.396.973 eFt. Átmenetileg szabad pénzeszközei lekötése után 1998-ban összesen 609.000,- eFt kamatbevételt kapott. Az 1999. évben lejáró befektetések értéke 2.023.729,- eFt.

A Kezelési Szabályzat aláírását követõen nyílt meg a lehetõség támogatások kifizetésére.

Az MTV RT likviditási gondjainak megoldásához 500.000,- eFt visszatérítendõ támogatást adott az ORTT.

Az Országos Rádió és Televízió Testület a Mûsorszolgáltatási Alapon keresztül 1998 év során az alábbi célok támogatására írt ki pályázatot:

• 30. Magyar Filmszemle támogatása (meghívásos pályázat)
• nem nyereségérdekelt mûsorszolgáltatók támogatása
• televíziós mûsorszolgáltatók magyarországi gyártású közszolgálati mûsorszámai készítésének támogatása az alábbi mûfajokban:

- játékfilmek, televíziófilmek, televízió-játékok, televíziós játékfilm-sorozatok

- dokumentumfilmek

- animációs filmek

Az ORTT korábban kiírt, a mûsorelosztó kábelhálózatok fejlesztését célzó pályázatának elbírálása, értékelése, valamint a támogatói szerzõdések egy részének megkötése megtörtént. A pályázati felhívásra 204 pályázat érkezett. A Testület - a bíráló bizottság javaslata alapján - 79 pályázatot formai okokból kizárt a pályázatból, és 45 pályázót nyilvánított nyertesnek. Ez a döntés összességében 696.771.691,-Ft támogatási összeg kifizetését jelenti.

A Mûsorszolgáltatási Alap azzal a 18 kedvezményezettel, amely egyrészt megfelelt a Testület által elõírt szerzõdéskötési feltételeknek, másrészt elfogadta a szerzõdési ajánlatot, 416/1998.(X.28.) számú határozat felhatalmazása alapján 1998 október 29-i dátummal megkötötte a támogatási szerzõdést. Ezek a szerzõdések összességében 274.663.001,-Ft. támogatás kifizetését ígérik a kedvezményezetteknek, amennyiben maradéktalanul eleget tesznek vállalt kötelezettségeiknek.

A többi 27 nyertesnek nyilvánított pályázóval történõ szerzõdéskötés áthúzódott 1999. évre, mert a pályázók 1998 végéig nem teljesítették a Testület által elõírt szerzõdéskötési feltételeket, illetve nem írták alá a szerzõdési ajánlatot.

Az ORTT 1998. június 30-án 232/1998.(VI.30.) számú határozatában úgy döntött, hogy a Magyar Mozgókép Közalapítvány (MMKA) megkeresésére meghívásos pályázatot ír ki a 30. Magyar Filmszemlén bemutatásra kerülõ játékfilmek támogatására. A Mûsorszolgáltatási Alap az MMKA-tól kapott lista alapján 29, a Filmszemlén indulni szándékozó játékfilmet hívott meg a pályázatra. A megadott határidõig 24 pályázat érkezett be. A Testület, a felkért eseti bíráló bizottság javaslata alapján, 307/1998.(VII.29.) számú határozatában 15 produkciónak ítélt meg összesen 200.000 eFt. összegû támogatást. Késõbb egy pályázó esetében a támogatás odaítélésérõl szóló döntését visszavonta, mert az nem felelt meg a kiírás föltételeinek. Ezek után a megítélt támogatási összeg 20.000 eFt-al csökkent és 180.000 eFt-ra módosult.

Az ORTT 280/1998.(VII.22.) számú határozatában döntött arról, hogy a médiatörvény 78.§ (2) bekezdése alapján pályázatokat ír ki magyarországi televíziós mûsorszolgáltatók részére:

• játékfilmek, televíziófilmek, televízió-játékok, televíziós játékfilm-sorozatok készítésének támogatására 200.000 eFt-os,
• dokumentumfilmek készítésének támogatására 50.000 eFt-os,
• animációs filmek készítésének támogatására 75.000 eFt-os,
• népszerû tudományos filmek készítésének támogatására 50.000 eFt-os

Összesen 154 pályázat érkezett az alábbi bontásban:

• játékfilmek, televíziófilmek, televízió-játékok, televíziós játékfilm-sorozatok kategóriában 28 pályázat, ebbõl a Testület formai okokból hármat kizárt, és 11 pályázatot ítélt támogatandónak, összesen 210.000 eFt-os támogatási összeggel,
• dokumentumfilm kategóriában 67 pályázat, ebbõl formai okokból 44-et kizárt és 11 pályázatot ítélt támogatandónak, összesen 30.029 eFt-os támogatási összeggel,
• animációs film kategóriában 6 pályázatból 3-at ítélt támogatandónak, összesen 15.321,5 eFt-os támogatási összeggel,
• népszerû tudományos film kategóriában 53 pályázatból formai okokból 38-at kizárt; a pályázatok érdemi elbírálására azonban már csak 1999-ben kerül sor.

Összességében a 154 pályázatból formai okok miatt 85 pályázat került kizárásra, és 255.350,5 eFt támogatási összeg került odaítélésre. A támogatási szerzõdések megkötésére és a támogatások kifizetésére 1999-ben kerül sor.

Az ORTT a 231/1998.(VI.25.) számú határozatában döntött - a médiatörvény 78.§ (1) bekezdése alapján - pályázat kiírásáról nem nyereségérdekelt mûsorszolgáltatók támogatására.

A beérkezett tíz pályázatból a Testület hatot formai okokból kizárt és négyet ítélt támogatandónak összesen 13.135 eFt-os összeggel. A nyertesekkel a támogatási szerzõdés megkötése megtörtént , és a megítélt támogatási összegeket az Alap átutalta.

1998. március 27-én a Duna Televízióért Alapítvány, támogatási kérelemmel fordult az ORTT-hez, melyben 5.000 eFt vissza nem térítendõ támogatást kért mûsorai határon túli vételi lehetõségének javításához. A Testület 109/1998.(III.25.) számú határozatában a kérelem teljesítésérõl döntött, és az Alap a kért összeget átutalta.

Az Alap egyéb bevételei terhére összesen 10.656,- eFt-ot fizetett ki konferenciák, kiadványok támogatására.

A Testület a kiegyensúlyozott tájékoztatás követelményének megsértése miatti panaszok, valamint médiatörvény. 4. §-a alá nem tartozó ügyek eseti kivizsgálására, elbírálására Panaszbizottságot mûködtet. Tevékenységével a hallgató, a nézõ médiával szembeni kiszolgáltatottságát, egyoldalú helyzetét hivatott ellensúlyozni. Megalakulásától folyamatosan napirendjén tartja az eljárások lefolytatásához nélkülözhetetlen fogalmi meghatározások értelmezését. Munkája javult ügyrendje módosítása és eljárási szabályokkal történt bõvítése révén.

1998-ban 244 panasz - az elõzõ évinél 17,3%-kal több - érkezett a Panaszbizottsághoz. Közülük 188 került az eljáró tanácsok elé, míg a soros elnök 12-öt elutasított. 31 ügyben tájékoztatást kaptak a panaszosok. 4 panasz névtelen volt és 9 esetben visszavonták a panaszt. Az eljáró tanácsok az általuk tárgyalt 188 panasz közül 108 ügyben a médiatörvény 48.§ (3) bekezdése alapján nyilatkozatot tettek, míg 80 ügyben a 47.§ (1), illetve a 49.§ (1) alapján eljárva 31 esetben helyt adó és 49 esetben elutasító határozatot hoztak. A helyt adó határozatok ellen 28 esetben a mûsorszolgáltatók, míg a 49 elutasító határozat ellen 16 alkalommal a panaszosok fellebbeztek a Testülethez.

Az országgyûlési képviselõválasztás során 9, az önkormányzati választással összefüggésben egy alkalommal érkezett panasz mûsorszolgáltatóra. Az ügyek - zömükben eljáró tanácsi közremûködés nélkül - lezárultak, mivel vagy visszavonták a bejelentést, vagy sikerült a panaszosnak a mûsorszolgáltatóval megegyeznie.

A tárgyalt 188 ügy közül összesen 179 zárult le: 108 esetben nyilatkozattal, 43 esetben elutasító és 20 esetben helyt adó határozattal. 9 panasz esetében még folyamatban van a fellebbezési eljárás.

A közszolgálati mûsorszolgáltatók mûsorait érintõ panaszok.

A Magyar Rádió mûsoraival kapcsolatban 111 alkalommal emeltek panaszt. Közülük hetet elutasított a soros elnök, 14 esetben tájékoztatást kapott a panaszos, 25 panaszt az eljáró tanács utasított el, 48 eset egyéb ügyként ún. "Nyilatkozat"-tal zárult, 11 ügyben a panasznak helyt adó állásfoglalás született, amibõl 10 esetben fellebbezett a rádió. Tárgyaláson egy esetben megszüntette az eljáró tanács az eljárást, 3 panaszt visszavontak, 2 bejelentés volt névtelen. A legtöbbször panaszolt mûsor a Hírek és a Krónika volt.

A Magyar Televízió mûsorait 85 alkalommal panaszolták. Közülük hármat elutasított a soros elnök, 12 esetben tájékoztatást kapott a panaszos, 15 panaszt az eljáró tanács utasított el, 39 esetben egyéb ügyként, un. "Nyilatkozat"-tal zárult és 13 helyt adó állásfoglalás született, amibõl 10 esetben fellebbezett a televízió, három panaszt visszavontak. A legtöbbször panaszolt mûsor a Híradó és az Aktuális volt.

A triális médiarendszer kialakulásával szélesedett a panaszolt mûsorszolgáltatók köre. A közszolgálati mûsorszolgáltatók mellett 15 kereskedelmi és helyi rádió és televízió mûsorát érintette panasz, összesen 48 alkalommal.

Panaszosok összetétele

Az elmúlt évhez hasonlóan most is megállapítható, hogy néhány, az átlagot meghaladó agilitású állampolgár és egy érdekvédõ szervezet nevéhez fûzõdött az összes panaszok harmada.

A panaszügyek lezárásának szempontjából lényeges elõrelépést jelentett, hogy a Testület a médiatörvény 48.§ (3) szerint módosította a Panaszbizottság ügyrendjét. Ennek következménye: míg az 1996. októbertõl 1997. végéig elsõ fokon tárgyalt mintegy 280 ügybõl fellebbezések folytán 32 ügy zárult le a mûsorszolgáltató elmarasztalásával, 1998-ban 188 ügyben 108-ban született nyilatkozat. Ez az eljárási forma ugyan nem ró kötelezettséget a mûsorszolgáltatóra, de jóval hamarabb kerül nyilvánosságra, mint a médiatörvény 4.§ alá tartozó ügyekben született "Állásfoglalás". Különös súlyt ad a "Nyilatkozat"-nak, hogy az eljáró tanács - külön döntésével - nyilvánosságra hozhatja az MTI révén. Erre eddig 8 alkalommal került sor.

A korábban gyakori, a törvényi elõírásoknak nem megfelelõ panaszok elutasítása nyomán a Panaszbizottság tájékoztatót készített a közönség számára, és szóvivõje ezt még a parlamenti választások elõtt ismertette a Magyar Rádió "Napközben" címû mûsorában és körzeti adásaiban, majd nyomtatásban is megjelent az "RTV részletes" címû mûsorújságban.

1998-ban bõvült azoknak az észrevételeknek a köre, amelyek nem a médiatörvény 4. § megsértésére vonatkoztak. A törvény 23.§ szerint elkészült közmûsorszolgáltatási szabályzatok ismeretében az eljáró tanácsok könnyebben tudtak véleményt alkotni a reklámokkal, a magyar nyelv használatával, a kabaré és a jegyzet mûfaji sajátosságaival kapcsolatos panaszok ügyében.

A reklámokat ért észrevételek hatásköri problémákat is érintettek. A fogyasztói reklámok - tartalmukat illetõen - bizonyos esetekben a Fogyasztóvédelmi Felügyelõség hatáskörébe tartoztak.

A Monitoring Szakértõi Testület az ORTT Testülete és Mûsorfigyelõ és -elemzõ szolgálata tevékenységét támogatta: ellátta a monitoring szakmai felügyeletét és ajánlásaival segítette módszereinek tökéletesítését a reklámfigyelés, szponzorált mûsorok, vitamûsorok, politikai hirdetések területén.

A grémium számos olyan kommunikációelméleti és médiapolitikai kérdést is megvizsgált, amelyek közvetlenül kapcsolódnak az ORTT munkájához. Közéjük tartozott az objektivitás és a kiegyensúlyozottság egy metszetének, a politikai kommunikációnak, a politikai mûsorszerkezet változásának, a családi tévézésnek mint fogyasztóvédelemnek, a minõség és közszolgálatiság viszonyának, a közszolgálati televíziók ifjúság nevelésében játszott szerepének, a képernyõn történõ képi megjelenítésének, a kívülrõl irányított tanulónak, az erõszak médiában betöltött szerepének, a közszolgálati és kereskedelmi csatornák kapcsolatának, a civil társadalom és a politikai részvétel kommunikációpolitikai vonatkozásainak, a televíziós mûsorkínálat 1985-tõl napjainkig történõ alakulásának az elemzése.

Az Országos Rádió és Televízió Testület Mûsorfigyelõ és -elemzõ Szolgálata 1998-ban is folyamatosan vizsgálta a hazai elektronikus médiumok fontosabb hírmûsorait. A panelszerûen ismétlõdõ, monitor jellegû vizsgálatsorozata alkalmas arra, hogy hiteles leírást adjon a közszolgálati és kereskedelmi csatornák hírmûsorai által bemutatott valóságképrõl, azon követelmények fényében, amelyeket a médiatörvény fogalmaz meg a tájékoztatás kiegyensúlyozottságával, objektivitásával és hitelességével kapcsolatban.

A vizsgálatok kvantitatív tartalomelemzésen alapultak, és havi (az országgyûlési választások idején heti) rendszerességgel készültek. Alapkérdése, hogy mennyiben érvényesült az elektronikus médiumok hírmûsoraiban a tájékoztatás kiegyensúlyozottságának, pártatlanságának törvényi követelménye. A médiatörvény ezt csak az általánosságok szintjén tárgyalja. Ezért jelentésünkben a hazai elektronikus médiumok tájékoztatási gyakorlatát egy olyan nyugat-európai modellel vetettük össze mely, túllép az általánosságokon, és a tájékoztatás kiegyensúlyozottságát mindenki számára nagyjából egyértelmûen méri.

Ez a modell az ORTT franciaországi megfelelõjének, a Média Fõtanácsnak (Conseil Supérieur de l'Audiovisuel, CSA) a közszolgálati és a kereskedelmi médiumokra egyaránt érvényes szabályrendszere. A CSA 1994 szeptember 20. és 27. kiadott rendeletei szerint Franciaországban a kampányidõszakon kívül az ún. három-harmad elvnek kell érvényesülnie, azaz a mindenkori köztársasági elnököt leszámítva, a kormányt, a kormánypárto(ka)t, valamint a parlamenti ellenzéket egyaránt a politikusok beszédidejének egyharmada-egyharmada illeti meg. A rendelet különbséget tesz a hír- és a magazinmûsorok között. A hírmûsorok esetében havi, a magazinmûsoroknál pedig éves szinten követeli meg a kvóta betartását. A szabályozás minden olyan mûsortípusra kiterjed, amelyben politikus megjelenhet, így például folyamatosan regisztrálják a talk-show-k szereplõit is. A szabály megsértése esetén a CSA elõször figyelmezteti a mûsorszolgáltatót, az ismételt jogsértés esetén közleményt ad ki, a késõbbiekben pedig pénzügyi szankciókat is alkalmazhat. Erre azonban csak a legritkább esetben kerül sor, mivel a mûsorszolgáltatók elfogadták a három-harmad elvét, mint a kiegyensúlyozott tájékoztatás alapfeltételét.

Az elemzés a Magyar Televízió 1. csatornájának Híradójára (19.30-as), a Duna Televízió esti Híradójára (21 órai), a TV2 Tények (19.00), az RTL Klub Híradója (19.00), a TV3 Hír3 (18.30) címû mûsorára, valamint a Kossuth Rádió Reggeli Krónika c. hírmûsorának 6.30-7.30-ig terjedõ részére, a Déli és Esti Krónikára, illetve a Danubius és Hungária Rádió reggeli hírmûsorára terjedt ki. Ez 1998-ban összesen 976 órányi híranyag, benne több mint 36 ezer mûsoregység és közel 40 ezer szereplõ (ezek tényleges száma csak néhány ezer, ui. a szereplõk személye ismétlõdött) regisztrálását és elemzését jelentette.

A híranyag vizsgálatában a következõ fontosabb alapkategóriák különültek el:

• mûsorok: a mûsorfolyamban önálló egészként funkcionáló, egy vagy több mûsoregységbõl álló közlések;
• mûsoregységek: a tömegkommunikációs üzenetfolyamnak azokat a formálisan is elkülönülõ szövegei, amelyekben a média az eseményeket hírré formálta és prezentálta;
• események: a világban végbemenõ történések - akár tudomást szerzünk róluk, akár nem;
• szereplõk: személyek és intézmények, akik vagy amelyek az események elõidézõiként és aktív résztvevõiként tûntek fel a híregységekben;
• témák: olyan ügyek, amelyek körül az események forogtak, és amelyekkel kapcsolatban a szereplõk az aktivitásukat kifejtették.

Az elemzés kiterjedt arra, hogy milyen mértékû médiafigyelem irányult a hírként prezentált eseményekre; kik voltak a "hírcsinálók"; megjelenítésükben tettenérhetõ volt-e elfogultság; mely témák, milyen ügyek szerepeltek a tömegkommunikáció napirendjén; milyen társadalmi sikerek, problémák, konfliktusok és értékek jelentek meg a hírekben.

Megállapítások: a mûfaji eszköztárból leggyakrabban a hírt és a tudósítást alkalmazták a mûsorkészítõk, e két típusba került a mûsoregységek túlnyomó többsége, közel 90 százaléka. Viszonylag jelentõsnek nevezhetõ arányt ért el a stúdión kívül készült riportok mennyisége, mintegy 7 százalékot. Az összes többi mûfaji elem (kommentár, publicisztika, hírmagyarázat stb.) csak mutatóban fordult elõ, arányuk alig haladta meg az egy százalékot.

A televíziós és rádiós hírmûsorok túlnyomórészt (átlagosan 66%) olyan történésekrõl számoltak be, amelyeknek volt valamilyen hazai vonatkozásuk, azaz vagy a szereplõjük volt magyar állampolgár, vagy az esemény helyszíne hazánk volt. A tisztán külföldi vonatkozású eseményekrõl (átlagosan 33%) a Kossuth Rádió hozta a leggazdagabb híranyagot, de a határokon kívüli történések a Duna Televízió Híradójában is viszonylag jelentõs helyet foglaltak el.

A tömegkommunikációs figyelem 1998 folyamán is erõsen Európa-központú volt, és azon belül is elsõsorban Nyugat-Európára irányult (a hírek közel tizede ehhez a régióhoz kötõdött). A külföldi hírek mintegy kétharmada Európáról szólt, míg a többi kontinens együttesen sem érte el az egyharmados arányt. A hazánkkal szomszédos országok hírei ugyancsak kiemelt helyet kaptak a hírmûsorokban, hiszen közel egyharmadát tették ki a külföldi helyszíneknek. Valamennyi hírforrásról megállapítható az a vonás, miszerint a médiafigyelem elõterében a közvetlen érdekeltséget jelentõ országok (a magyar kisebbségek lakta vidékek), a legközelebbi geopolitikai centrumok (Nyugat-Európa) és veszélyzónák (Kis-Jugoszlávia és a Közel-Kelet), valamint a nagyhatalmak (Egyesült Államok és Oroszország) állnak, míg a többi, egyrészt távoli, másrészt közvetlen befolyással nem rendelkezõ országok, illetve régiók bekerülése a tömegkommunikációba meglehetõsen esetleges.

Részletesebb elemzés azonban csak azokról a hírekrõl készült, amelyeknek volt valamilyen magyar vonatkozásuk: volt magyar szereplõjük vagy magyarországi helyszínük. A tájékoztatás kiegyensúlyozottsága szempontjából a legkritikusabb kérdések kétségkívül a belpolitikai hírek megjelenítéséhez illetve ezek szereplõinek - különösen a politikus szereplõknek (kormány-, a parlament-, valamint a pártok tagjainak) - a prezentációjához kapcsolódnak. Ennek vizsgálatakor a két legtöbbet mondó mutató: a politikai szereplõk általában vett megjelenése, valamint élõszóbeli megszólalásuk aránya az elektronikus médiában.

A politikai erõk, azaz a politikai szereplõk hírmûsorokbeli megjelenésének vizsgálata arra keresi a választ, hogy a hírmûsorok milyen arányban tájékoztatják a közönséget az egyes politikai irányzatok tevékenységérõl és álláspontjairól.

1998 elsõ két hónapjában a politikusoknak biztosított szereplési lehetõség háromnegyedét a kormányzati oldal (a kormány és a koalíciós pártok), egynegyedét pedig a parlamenti ellenzék birtokolta. A parlamenten kívüli pártok ez idõszakban gyakorlatilag kiszorultak a hírmûsorokból.

Az adott évben márciusban és áprilisban - a kampány közeledtével - a híradókban inkább a kétharmad/egyharmad felosztás érvényesült. A kormányzati oldal képviselõi ritkábban (68%, 67%), míg a parlamenti ellenzék reprezentánsai gyakrabban szerepeltek a hírmûsorokban (29%, 28%). A márciusi nemzeti ünnep, illetve a választási kampány felvezetõ szakasza miatt ha kis mértékben is, de emelkedett a parlamenten kívüli pártok médiajelenlétének mértéke (3%, 5%).

Jelentõs változást hozott a kampányidõszak intenzív szakasza (április 22-május 24.). Ekkor a kormányzati oldal képviselõinek részaránya egynegyedével csökkent, míg a parlamenti ellenzék részesedése 42 százalékkal, a parlamenten kívüli pártoké pedig 80 százalékkal emelkedett. A változások hátterében az állt, hogy ez idõszakban a hírmûsorok figyelme a pártok felé fordult; a kormány, amely nem részese a pártok versengésének a korábban megszokottnál lényegesen kisebb nyilvánosságot kapott. (Szem elõtt tartva, hogy ebben az idõszakban is lehetnek fontos kormányzati döntések ésszerûnek tûnik az az igény, hogy a kampányidõszak alatt a kormányzati döntésekrõl a pártoktól független közigazgatási tisztségviselõk tájékoztassák a közönséget.) E négy hét során a kormánytagok szereplései 48 százalékkal csökkentek, ugyanakkor a koalíciós pártok médiajelenléte ugyanilyen mértékben növekedett. E tendenciák eredményeképpen a hírmûsorokban a kormányzati oldal- (parlamenten kívüli) ellenzék felosztást tekintve egyensúlyi helyzet (51% versus 49%) állt elõ. A két oldal azonos mértékû szerepeltetése elsõsorban a közszolgálati médiumoknak hírmûsoraiban volt jellemzõ, a kereskedelmi csatornák híradói általában csak késõbb, a választás elsõ forduló után követték a közszolgálati médiumok szerkesztési elvét. (Az elsõ fordulóig terjedõ idõszakban a kormányzati oldal az összes szereplések 52 százalékát, az ellenzék pedig 49 százalékát kapta. A két forduló között ez az arány 48 százalék versus 51 százalék volt).

Júniusban az ügyvezetõ kormány idõszakában a hírmûsorok ismét visszatértek a kampányt közvetlenül megelõzõ szereplési arányokhoz, csak éppen fordított elõjellel. A már csak ügyvezetõi funkciókat ellátó kormány, valamint a koalíciós pártok (MSZP, SZDSZ) az együttesen a szereplések egyharmadát kapták, ezzel szemben a kormányalakítás elõtt álló parlamenti ellenzék pártjainak (Fidesz-MPP, MDF, FKgP) médiamegjelenése 64 százalékra emelkedett.

Az új kormány hivatalba lépésének hónapjában, júliusban, a hírmûsorok érdeklõdésének középpontjába került. Ekkor a kormányzati oldal az ORTT által addig valaha is mért legmagasabb részesedést (81%) érte el. A kormányzati oldal elsöprõ fölényének hátterében az állhat, hogy a hírmûsorok ekkor mutatták be az új kabinet tagjait. Júliusban a parlamenten kívüli pártok részesedése ismét 1 százalékra csökkent.

Augusztusban jelentõsen mérséklõdött a kormány és a koalíció médiahasználatának nagysága (74%), visszaállt az év eleji hónapokra jellemzõ értékre. Ettõl kezdve azonban folyamatosan növekedett és novemberben ismét elérte a korábbi, csúcspontot jelentõ értéket. Decemberben már csökkent a kormányerõk és nõtt az ellenzék megjelenése.

Általánosan elfogadott, hogy nagyobb a jelentõsége annak, ha egy szereplõ élõszóban jelenik meg, mintha cselekedeteit, véleményét narrátor foglalja össze. Ezért az elemzések külön figyelmet fordítottak a politikusok verbális szerepléseire. A nyilatkozó politikusok összetételében hasonló tendenciák figyelhetõk meg, mint általában a szereplõk médiabeli megjelenésében, amelyet az elõzõ ábra mutatott be.

1998 januárjában és februárjában a nyilatkozó szereplõk nagyjából háromnegyede a kormányzati oldal képviseletében szólalt meg. Márciustól kezdve viszont a kormány és a koalíció reprezentánsainak aránya csökkenésnek indult (63%, 61%), és a kampány alatt 50 százalékra esett vissza.

Júniusban a hírmûsorok visszatértek a kampányt megelõzõ arányokhoz, a nyilatkozatok 64 százaléka a kormányalakítás elõtt álló konzervatív pártok képviselõihez kapcsolódott.

Az új kormány médiajelenléte az általános szereplési arányok kapcsán leírt trendhez hasonló tendenciát mutatott. A júliusi csúcspontot augusztusban jelentõs csökkenés követte, majd novemberig a kormányzati oldal médiahasználatának mértéke folyamatosan növekedett. Decemberben ez megváltozott és a korábbi értékhez képest megnõtt az ellenzék megjelenési aránya, a kormányerõké pedig csökkent.

Ha a politikai szereplõk megszólalásaira alkalmazzuk a korábban jelzett francia modellt, akkor az alábbi ábrát kapjuk, ahol a szürkével jelzett sáv jelenti a kétharmados értéket. Az ábrán látható, hogy a hírmûsorok 1998 folyamán, a kampány intenzív szakasza, illetve az azt megelõzõ és követõ hónapokat nem számítva, a kormányzati oldal képviselõinek lényegesen nagyobb arányban biztosítottak beszédidõt, mint azt a CSA ajánlja.

A politikai élet prominens szereplõi részérõl gyakran elhangoznak olyan kritikák, melyek a tájékoztatás gyakorlatát bírálják. A "vádak" nem kis részben a hírmûsorok egyoldalúságáról szólnak. Az ellenzék érvelése szerint a hatalmon lévõk túlreprezentáltak, továbbá tevékenységük rendszeresen és folyamatosan sikeresként tûnik föl a televíziók és rádiók mûsoraiban.

Az ORTT Mûsorfigyelõ és -elemzõ Szolgálata adatai alapján megállapítható, hogy 1998. év legjelentõsebb közéleti eseménye az országgyûlési választási kampány során az elektronikus médiumok - elsõsorban a közszolgálati médiumok - hírmûsorai a kormányzati oldal, illetve az ellenzéki oldal számára azonos lehetõséget biztosítottak. A hírmûsorok a kiegyensúlyozottság fogalmát a politikai irányzatok - és nem a pártok - szintjén értelmezték, azaz egyfelõl a kormányt és a koalíciós pártokat, másfelõl a parlamenti valamint a parlamenten kívüli ellenzék pártjait jutatták azonos esélyekhez.

Ugyanakkor az év többi hónapjában hírmûsorok elsõsorban a kormányzati oldal (kormány és a koalíció) tevékenységének bemutatására törekedtek függetlenül annak politikai összetételétõl. A parlamenti ellenzék pártjai erõsen alárendelt szerepbe kényszerültek. A kormány médiahasználatának nagysága - a kampányidõszakot nem számítva - 1998 folyamán túllépte például a Franciaországban elfogadott határokat. Ez a tendencia mind a közszolgálati, mind a kereskedelmi médiumok hírmûsoraira érvényes volt.

Megkérdõjelezhetõ, hogy az a hírszerkesztési elv, amely a politikai eseményeket csaknem kizárólag a kormányhoz kapcsolja megfelel-e a sokoldalúság és a kiegyensúlyozottság követelményének, mivel a demokratikus döntéshozatali folyamatokról erõsen elnagyolt képet rajzol.

A választási kampányidõszak különleges kihívások elé állítja az elektronikus médiumokat. A televíziók és rádiók szerepe annál is érdekesebb, mert mûsoraik kimagaslóan a legfontosabb hírforrásnak és véleményformáló erõnek tekinthetõk. Az ORTT Mûsorfigyelõ és -elemzõ Szolgálata azt vizsgálta, hogy a kampányidõszak alatt (március 5. - május 24.) sugárzott hírmûsorokban mennyiben teljesült a kiegyensúlyozott és pártatlan tájékoztatás törvényi követelménye.

Az elsõ kérdés, hogy milyen irányelvet követve adnak lehetõséget a (párt)politikusoknak programjaik nyilvános ismertetésére. A jelenlegi törvényi szabályozás ezt - csakúgy, mint az elektronikus médiumok hírszolgáltatásának más lényeges területeit - nem érinti. Csak azt mondja ki: "A kampányidõszakban a mûsorszolgáltatók a jelölõ szervezetek (...) számára azonos feltételekkel tehetnek közzé politikai hirdetést" (a választásról szóló 1997. évi C. törvény. 44. § (1)). A jogi szabályozás ezen szintjét a mûsorszolgáltatók azonban önkéntes korlátozások vállalásával lényegesen túllép(het)ik. A Magyar Televízió Választási Etikai Kódexe kimondja, hogy "az országos listát állító pártokat a választási eseményekrõl szóló hírekben azonos feltételekkel (...) kell szerepeltetni" (II/7). Elképzelhetõ az is, hogy a médiumok minden pártnak azonos esélyt biztosítsanak, és az is, hogy nem a pártoknak, hanem az egyes irányzatoknak (kormány-ellenzék) biztosítanak egyenlõ feltételeket. A jelenlegi gyakorlat a szereplések elosztásánál a hírértéket tekinti mérvadónak, így teljes önállóságot biztosít a szerkesztõknek.

A másik alapkérdés a kormánytagok szerepeltetésének mértéke. A "minden párt egyenlõ" elv érvényesítése megkövetelné, hogy a kampány alatt a kormánypárt(ok) képviselõi ne tehessenek szert "extra" publicitásra, azaz a kormány égisze alatt ne mondhassák el saját pártjuk kampányüzeneteit. Így - bár ebben az idõszakban is lehetnek fontos kormányzati döntések -, ésszerûnek tûnik az az igény, hogy a kampány alatt a kormány "vonuljon ki" a médiából. Ezt a Magyar Televízió Választási Etikai Kódexe is világosan leszögezi: "a kampányidõszakban a kormányzat közérdekû, közszolgálati döntéseirõl lehetõség szerint a pártszereplést nem vállaló közigazgatási tisztségviselõktõl kell tájékoztatást kérni" (I/6).

A vizsgált 81 napot három periódusra osztottuk fel:

• az elsõ, az elõkészületi idõszak (március 5. - április 21.) legfontosabb eseménye a kopogtatócédulák összegyûjtése volt,
• a választás intenzív periódusa, a kampány második szakasza, április 22-tõl indult, ekkor jelentette be ugyanis az OVB, hogy mely pártok jogosultak országos lista állítására. A ciklus május 10-vel, az országgyûlési választások elsõ fordulójával zárult,
• a kampány finise a harmadik szakaszra, a két forduló (május 11-24.) közötti idõszakra esett.

A legjelentõsebb mûsorszolgáltatók - az ORTT adatai szerint - hírmûsoraikban a szereplési lehetõségeket általában a parlamenti arányokat megközelítve osztották el. Ennek eredményeképp a kormány és a koalíció nagyjából a szereplések 70 százalékát birtokolta, a fennmaradó részen a parlamenti és a parlament kívüli ellenzék (2-3%) osztozott.

A kampány elõkészületi szakasza e szempontból nem különbözött az év korábbi hónapjaitól, ekkor is a politikai szereplõk felét adó kormány számított a legjelentõsebb tényezõnek. Jelentõs fordulat vette kezdetét a kampány második periódusától, mivel ettõl kezdve drasztikusan csökkent a kormányzati szereplõk részaránya: elõször 35, majd 15 százalékra. Ezzel párhuzamosan leginkább a parlamenti ellenzék képviselõinek száma emelkedett, míg az országos listát állító, de a parlamenten kívülrõl kampányoló öt párt - EMU, Nemzetiségi Fórum, MIÉP, Munkáspárt, Új Szövetség - szerepléseinek részaránya mindössze 6 százalékponttal növekedett. E folyamat következményeként az országos listák létrejöttétõl (április 22.) egyensúlyi helyzet állt elõ a kormányzati oldal (52%; 49%), illetve az ellenzék (48%; 51%) között.

A status quo-t elsõsorban a közszolgálati médiumok hírmûsorai teremtették meg, a választási blokkok alkalmazásával. A választási blokkokon belül ugyanis ellenzéki fölény (58% versus 42%), a hírblokkokon belül - pedig a megszokott - kormányzati többség (71% versus 29%) volt jellemzõ. Ennek eredményeképpen az MTV, a Duna TV, valamint a Kossuth Rádió hírmûsoraiban már a II. szakasztól kezdve fele-fele arányban jutottak szereplési lehetõséghez a "két oldal" reprezentánsai (1. táblázat). A közszolgálati mûsorszolgáltatók mellett két kereskedelmi médium, a TV3 és az RTL Klub híradói is közelítettek a kiegyenlített szereplési arányokhoz. Ezzel szemben nem "reagáltak" a kampányra sem a TV2, sem a kereskedelmi rádiók hírmûsorai, s ezt az is alátámasztja, hogy a Danubius Rádió reggeli hírblokkjában épp ekkor növekedett jelentõsen a kormányzati oldal képviselõinek aránya.

A választások elsõ fordulójának eredménye tovább lendítette a kiegyensúlyozottság irányába a mûsorszolgáltatókat, a választás finisére csaknem az összes hírmûsorban nagyjából azonos súllyal kezelték a rivális politikai erõket.

A kormányzati oldal, illetve az ellenzéki oldal képviselõinek szereplési aránya a kampány három szakaszában (százalékban)

A II. szakaszban a kormány "kiszorulásával" keletkezett ûrt a médiumok nagyjából azonos arányban "töltötték fel" a parlamenti erõk képviselõivel: változatlan maradt az MSZP, az SZDSZ és az FKgP részesedése, de a Fidesz, az MDF és az MDNP esetében is csak kis mértékû - 3-4 százalékpontos - emelkedést regisztráltunk.

Érdekesen alakult a kampány finise. A két forduló között érte el a kormány médiaszereplése a mélypontot, és ezzel párhuzamosan a kormányalakításra esélyes két párt, az MSZP (22%), illetve a Fidesz (23%) ekkor vonta magára a média megkülönböztetett figyelmét.

A továbbiakban a pártok szereplõire irányuló médiafigyelem intenzitását elemezzük (3. táblázat). A hírmûsorok készítõi általában headline-nal (a híradók elején, illetve végén lévõ összefoglalással) hívják fel a közönség figyelmét a fontosabbnak ítélt eseményekre. A választási kampány alatt a politikusok valamivel több, mint egyharmada (39%) szerepelt olyan hírekben, melyeket a szerkesztõk headline-ban helyeztek el. A teljes vizsgált idõszakban a kormánytagoknak volt a legnagyobb esélye (46 %), hogy headline-ban kiemelt hír szereplõjeként jelenjenek meg. A kampány elõrehaladtával e szempontból is feltûnõ váltás történt. Amíg az elsõ idõszakban a kormánytagok a hangsúlyozott hírek szereplõinek 60 százalékát adták, addig a második szakaszban 47, a két választási forduló között csupán 11 százalékát. Ezzel éppen ellentétes irányú tendencia jellemezte a pártok többségét. A kiemelt szereplõk közül az I. periódusban 9 százalék, a finisben viszont már 23 százalék volt a Fidesz politikusa. Az MSZP cselekedeteit is egyre növekvõ figyelem kísérte: a kampány elején az ezzel foglalkozó hírek szereplõinek 9 százaléka, a III. szakaszban már 24 százaléka volt szocialista. A szavazás második fordulójához közeledve jelentõsen nõtt a hírmûsorok érdeklõdése az SZDSZ, valamint az FKgP iránt.

A mûsorkészítõk mindennapi gyakorlata szerint azok az események számítanak igazán fontosnak, amelyek a híradó elsõ négy híre között kapnak helyet. Ezt vizsgálva: május 24-hez közeledve a kormány "hírértéke" fokozatosan háttérbe szorult a szerkesztõk szemében. A kezdeti 53 százalékról a finisre12 százalékra csökkent a fontos hírek szereplõi között a kormánytagok aránya. A pártok közül az MSZP (12, illetve 25 %) és az SZDSZ (7, illetve 14 %) megduplázta képviselõinek számát. A fiataldemokraták iránt még ennél is intenzívebb médiafigyelem mutatkozott, hiszen az I. szakaszban a vezetõ hírek szereplõinek még csak 8 százaléka, a III. intervallumban pedig már 26 százaléka jelent meg a Fidesz képviseletében.

A média figyelmének egy további paramétere a politikusok élõ szóbeli megnyilvánulásaik mértéke. Ezek közül is az egyik legjelentõsebb a nyilatkozataik átlagos hossza. A kampány elsõ fázisában a kabinet tagjai átlagosan 28 másodpercig voltak hallhatók (3. táblázat). Ennél hosszabban szólhattak a nyilvánossághoz az MDF, az MDNP, az MSZP és az FKgP személyiségei, míg legrövidebb ideig (19 másodperc) a Fidesz képviselõi.

A második szakasz folyamán a kormányzati tisztségviselõk 35 másodpercre növelték megszólalásaik átlagos idõtartamát, a szocialistáké nem változott, az SZDSZ-é viszont jelentõsen csökkent. Az ellenzéki pártok közül ebben az idõszakban egyedül a Fidesz tudta megõrizni pozícióit, a legnagyobb visszaesést az MDF könyvelhette el, (24 másodperc), ezt az FKgP (15 másodperc), majd az MDNP (8 másodperc) követte.

A fenti paraméterekhez hasonlóan a nyilatkozatok átlagos hossza szempontjából is jelentõs átrendezõdés ment végbe a két forduló között. A két kormányképesnek tûnõ erõ, a Fidesz és az MSZP képviselõinek ideje ekkor vált kiegyensúlyozottá, úgy, hogy a fiatal-demokraták 22, a szocialisták pedig 12 másodperccel szóltak átlagosan hosszabban a közönséghez, mint az elsõ forduló elõtt.

Mindhárom paraméter (headline, a "fontos hírek szereplõi", nyilatkozatok átlagos hossza) egybevágóan arra mutat, hogy az elsõ forduló eredménye után a média figyelme megváltozott, a szerkesztõk a két rivális között patikamérleg pontossággal mérték a nyilvánosságot.

A headline, az elsõ négy hír és a nyilatkozatok átlagos hosszának alakulása a kampány három szakaszában(százalékban)

A választási kampány során különösen nagy a médiumok felelõssége abban, hogy milyen árnyalatú valóságképet "állítanak ki" a politikai szereplõkrõl. A hírek jelentõs hányada tesz említést olyan eseményekrõl, amelyek a közvélemény szemében egyértelmû sikerként vagy éppen ellenkezõleg, kudarcként jelennek meg. Az egyes pártokat, politikusokat tehát lehet pozitív, de lehet negatív kontextusban is szerepeltetni. A társadalom életét meghatározó események és az ezekhez kötõdõ szereplõk csak igen kivételes esetekben mutathatók be folyamatosan sikeresként vagy problematikusként. A mindennapok sokkal összetettebbek, változatosabbak, egy-egy párthoz, politikushoz egyszer sikeres, másszor kudarcos történések kapcsolódnak, avagy mindkettõ egyidejûleg. Az elsõ forduló után e szempontból is fordulat történt. A kampány elsõ két szakaszát - csakúgy, mint az év korábbi idõszakait - még az jellemezte, hogy a politikai szereplõk sikerérõl beszámoló hírek fele a kabinet eredményeirõl szólt. Az elsõ forduló után viszont hirtelen csaknem a felére csökkent a kormány sikerérõl szóló tudósítások aránya. Ezzel párhuzamosan a hírmûsorok egyre gyakrabban adtak számot az ellenzék sikereirõl. A Fidesz fokozatosan az egyik legsikeresebb párttá vált. Az I. szakaszban a - politikusok sikerérõl beszámoló - hírek 4 százaléka, a III. szakaszban már 11 százaléka informált a fiataldemokraták által elért eredményekrõl. Az MSZP, amely a kampány kezdetén is a leginkább eredményesnek számító párt volt, a második forduló végéig megõrizte "hegemóniáját", minden hatodik hír a vezetõ kormánypárthoz kapcsolódott (2. ábra).

A kampány médiaprezentációjának áttekintése során több érdekes jelenség mutatható ki. Mint az adatokból egyértelmûen kiderül, a mûsorszolgáltatók nem a pártok, hanem a politikai irányzatok szintjén értelmezték az egyenlõséget. Az is kitûnik, hogy a médiumok a kampány elsõ szakaszát még az év korábbi hónapjainak megfelelõen kezelték. Ezzel szemben élesen elkülönült egymástól az elsõ forduló elõtti, illetve a két forduló közti idõszak. Május 10-e után a médiumok elsõsorban a kormányalakításra esélyes két pártra koncentráltak, a nekik biztosított extra publicitást a kormánytól "vették el". Ezért a kampány finisére jelentõsen csökkent a két rivális közti "távolság". Abban az esetben, ha a kormánytagokat az õket delegáló pártokhoz soroljuk, az I. szakaszban az MSZP még a politikai szereplések 50, a Fidesz pedig 9 százalékát birtokolta; ezzel szemben a III. szakaszban a szocialisták a megjelenések 36, a fiataldemokraták pedig 27 százalékát mondhatták magukénak. Adataink szerint a váltás nemcsak a szereplõk számában, hanem azok prezentálásában is megmutatkozott: a III. szakaszban gyakoribbá váltak a rivális felek sikereirõl szóló tudósítások, radikálisan csökkent viszont a kabinet sikerérõl beszámoló híradások száma.

E tendenciák kapcsán felvetõdik az a kérdés, mi indokolja, hogy ez a váltás épp a kampány finisére következett be, illetve - és talán ez az érdekesebb - a kormány szereplõinek csökkenése miért járt együtt a kabinet prezentálásának gyökeres megváltozásával?

Az erõszakról szóló tudósítások egyre nagyobb teret kapnak a híradókban. A mûsorszolgáltatók mind gyakrabban mutatnak be olyan képeket, melyeken fedetlen holttestek, súlyosan sérült, haldokló emberek láthatók. Az ORTT véleménye szerint e megdöbbentõ képek bemutatásának oka a hírszerkesztõk nézettségért vívott harca, amelyben az erõszak prezentálását hatékony fegyvernek tartják. A fõmûsoridõben sugárzott híradók a mûsorszolgáltatók legnézettebb mûsorai, nézõi jelentõs hányada a legfiatalabbak közül kerül ki.

Felmérésünk a hírmûsorokban bemutatott megrázó erejû híradásokat vizsgálta, amelyek az emberek fizikai szenvedését, halálát ábrázolták, függetlenül attól, hogy annak ki vagy mi volt az okozója. Elemzésünk így átfogta a természeti katasztrófáktól a baleseteken és bûncselekményeken át, a háborús eseményekig terjedõ tudósításokat. Így képet kaptunk az azonos valóságból építkezõ szerkesztõségek preferenciáinak különbségeirõl, a különbözõ hírmûsorokban jelenlevõ erõszak és brutalitás mértékérõl.

Vizsgálatunk öt csatorna - az MTv1 (1930), a Duna Televízió (2100), a Tv2 (1900), az RTL Klub (1900 majd 1845) és a Tv3 (1830) 1998. szeptember elejétõl november végéig sugárzott hírmûsoraira terjedt. A három hónap alatt 905 erõszakkal kapcsolatos hírt regisztráltunk és elemeztünk.

Szeptemberben az MTv1 Híradójában 9, a Duna Televízióban 10 százalék volt a véres hírek gyakorisága, a két kereskedelmi televízió, a Tv2 híreinek 17 százaléka, az RTL Klub tudósításainak 16 százaléka kötõdött borzalmakhoz. A Tv3 híradója a két "véglet" között, 13 százalékot mutatott.

A Duna Televízióban az elsõ két hónap közel 10 százalékos eredménye után, 7 százalékra csökkent a megrázó hírek gyakorisága. Az MTv1 híradója - októberi növekedés után (13%) - a szeptemberivel szinte megegyezõ eloszlást mutatott (9 illetve 10%). A Tv3 mindhárom hónapban a középutat képviselte, s az MTV1-hez hasonló növekedést és visszaesést produkált (13, 17, 13%). A Tv2 volt a legkiegyensúlyozottabb, híreinek átlagosan 18 százaléka tartalmazott ilyen jellegû információkat. Októberben valamennyi hírmûsorban nõtt az erõszakos hírek aránya, novemberben viszont az RTL híradóját kivéve mindegyikben csökkent vagy stagnált.

Az RTL Klub mûsorában hónapról-hónapra növekedett a sokkoló beszámolók részaránya. Novemberi híreinek már több mint negyede szólt valamilyen szörnyû tragédiáról, katasztrófáról (26%).

A megrázó eseményekrõl szóló hírek aránya a vizsgált hírmûsorokban
(százalékban)

1998 szeptemberében az öt hírmûsorban bemutatott véres események több mint a felét a két nagy kereskedelmi csatorna adta: 28 százaléka az RTL Klubhoz, 25 százaléka az Tv2-höz kötõdött. Közel ötödét az Tv3, 14-14 százalékát pedig a Duna Tv és az MTv1 mutatta be.

Októberben és novemberben azonos arányokat kaptunk: az öt hírmûsorban bemutatott véres események több mint harmadát az RTL Klub Híradója a "fiatalok televíziója" adta: az ilyen hírek 37 illetve 36 százaléka kötõdött ehhez a csatornához. Ezzel jelentõsen - 13 százalékkal - megelõzte a Tv2 Tényeket. A "családok televíziójának" hírei egynegyedét tették ki mindhárom hónapban a bemutatott tragikus események (24, 24 25%). Az MTv1 Híradó havonta az adott hónapban bemutatott borzalmas hírek 14, a Tv3 pedig 18 százalékát mondhatta magáénak. A Duna Tv Híradó a szeptemberi 14 százalék után októberben és novemberben már csak 8 százalékkal vette ki a részét a véres tudósítások bemutatásából.

A havonta bemutatott megrázó események eloszlása hírmûsoronként
(százalékban)

A megrázó eseményekkel foglalkozó hírek hossza hírmûsoronként
(percben)

A Tv3, bár kevesebb megdöbbentõ hírrõl tudósított, az erõszakos hírekrõl szóló tudósítások hossza mégis nagyobb vagy közel azonos volt (69 perc), mint a nála jóval több (77, 67, 71 perc) tragédiát prezentáló TV2-é (70, 53, 72 perc). Ez azért lehetséges, mert a Hír3 a többihez képest kevesebb hírrel dolgozik. (A Tv2 és az RTL Klub mûsoronként átlagosan 16, az MTv1 15, a Duna Tv 14 hírrõl tudósít, a TV3 híradója azonban csak 12 különbözõ eseményrõl számol be.) A tudósítások átlagos hossza viszont ennél a csatornánál a legmagasabb (90 másodperc). A Duna Tv átlagosan 70, az MTv1 Híradó 55, a Tények és az RTL Klub Híradó 50 másodpercet fordít egy-egy hír taglalására.

A megrázó események típusainak megoszlása a vizsgált híradók között

A megrázó események összetételét keletkezésük okai szerint is tipizáltuk:

• társadalmi konfliktuson alapuló események (terrortámadások, zavargások, háborúk),
• balesetek,
• bûncselekmények,
• természeti katasztrófák,
• egyéb események, mint pl. öngyilkosságok, sport-huliganizmus.

A híradók nézõi az RTL segítségével tájékozódhattak a legalaposabban a balesetekrõl, bûncselekményekrõl és az "egyéb" kategóriába sorolt megrázó, tragikus eseményekrõl. Mindhárom vizsgált hónapban errõl a csatornáról kapták a nézõk a legtöbb brutális hírt. Társadalmi vonatkozású tragikus eseményeknél novemberben és októberben - holtversenyben - prezentálta a legtöbb "kegyetlen" tudósítást ez a csatorna (43 illetve 28-28%). A "család televíziója" (Tv2) szeptemberben tudta csak megelõzni a "fiatalok televízióját" a természeti katasztrófákhoz sorolt híradások közlésében (32%). Októberben az MTv1 (31%), novemberben pedig a Tv3 szolgáltatta a legtöbb természeti katasztrófáról szóló tudósítást (31%). A legtöbb társadalmi vonatkozású erõszakos hírt a Tv3 mutatta be szeptemberben, és - holtversenyben az RTL Klubbal - októberben is (31 illetve 28-28%)

A megrázó események típusainak megoszlása a vizsgált híradók között (százalékban)

Az emberi szenvedés megjelenítése, a sokkoló hatás elérése továbbra is elsõrendû szempont a kereskedelmi televíziók - s különösen az RTL Klub - híradóinak szerkesztési gyakorlatában.

Vizsgáltuk a megrázó események képi bemutatását is: bemutattak-e, és ha igen, milyen hosszan megrázó erejû képeket - fedetlen vagy letakart holttesteket, sebesült, haldokló embereket, nyílt sebeket, sérüléseket, véres tárgyakat vagy sokkos állapotban lévõ áldozatokat.

A kereskedelmi televíziók közönsége összességében jóval több véres képet láthatott a világ eseményeirõl. Az RTL Klub több mint hatszor annyi "vulgáris másodperc" segítségével tudósított az ország és a világ eseményeirõl, mint a Duna Tv, négyszer annyival, mint az MTv1, és több mint kétszer annyival, mint a Tv2.

Társadalmi vonatkozású erõszakos események bemutatásához havi átlagban a Tv2 használta fel a legtöbb vulgáris képet (134mp). Hírmûsoronként az RTL Klub 101, a Tv3 73 másodpercnyi véres képpel illusztrálta a világ társadalmi problémáit, konfliktusait. A két közszolgálati televízió hírmûsorai együtt sem mutattak be annyi sokkoló képet havonta, mint a Tények (Duna Tv 60, MTv1 53 mp).

"Vulgáris képek" hossza társadalmi konfliktusokról szóló hírekben
( három hónap átlaga hírmûsoronként, másodpercben)

A balesetek szörnyûségeit is az RTL Klub jelenítette meg a legérzékletesebben. A többi csatornát határozottan maga mögé utasítva mutatott be fedetlen vagy letakart holttesteket, sokkos áldozatokat és vért (170 másodperc). A Tv2 feleannyi balesetek helyszínein felvett, sokkoló kép felhasználásával tájékoztatott, mint földi terjesztésû kereskedelmi vetélytársa (84 mp). A Tv3 56, az MTv1 48, míg a Duna Tv 44 másodpercnyi szörnyû felvétellel tudósított a balesetek áldozatairól.

A vulgáris képek hossza balesetekrõl szóló híradásokban
(három hónap átlaga hírmûsoronként, másodpercben )

A vulgáris képek hossza bûncselekményekrõl szóló híradásokban
(három hónap átlaga, másodpercben)

A természeti katasztrófákról szóló tudósítások esetében is az RTL Klubtól kapják a legtöbb véres "hírt" a televízió nézõk. A többi hírmûsor nem érte el az RTL által prezentált havi átlag felét sem. Az MTV1 mintegy 35, a TV3 33 másodperc megdöbbentõ kép bemutatásával tudósított a természeti katasztrófákról. A TV2- nél huszonnégy a Duna TV-nél 17 másodpercnyi ilyen képet találtunk havonta.

A vulgáris képek hossza a természeti katasztrófákról szóló híradásokban
(három hónap átlaga, másodpercben)

Az "egyéb" kategóriában az MTV nem képviseltette magát véres felvételekkel. A Duna Tv havonta 7, a Tv3 36, a Tv2 52, az RTL Klub 59 másodpercnyi "egyéb" véres felvételt "osztott" meg a nézõkkel átlagosan. az elmúlt idõszakban.

A vulgáris képek hossza az "egyéb" kategóriába sorolt hírekben
(három hónap átlaga, másodpercben)

Adataink arra engednek következtetni, hogy a horror a híradókban mind mennyiségileg, mind minõségileg korlátlanul fokozható, például még soha nem látott vulgáris és megdöbbentõ képek bemutatásával, eredeti hang- és képfelvételekkel. E téren további feladatok várnak a Testületre.

A vulgáris képek hossza összesen másodpercben (szeptember, október, november)

A vulgáris képek hosszát vizsgálva csatornánként havi lebontásban, kitûnt, hogy bizonyos szerkesztõségek egyre sajátságosabban értelmezik a közszolgálati hírmûsor fogalmát. Az általuk készített mûsorok igen egyoldalúan ábrázolják a világot. Egyre inkább egyenlõségjelet tesznek a hír és az erõszak, az információ és a borzalom, a tájékoztatás és a sokkolás közé. Kockáztatva azt, hogy a nézõk - különösen a kis élettapasztalattal rendelkezõ fiatal korosztály - világról alkotott képe erõszakossá torzul, a nézettségért vívott harc, a piac szabályainak engedelmeskedve. Ha ez a folyamat így folytatódik, a televíziók hírmûsorai esetében kérdésessé válhat a közszolgálatiság alapelve, miszerint a társadalmat érintõ kérdésekben átfogóan, objektíven és tényszerûen kell tájékoztatni.

A 261 vizsgált mûsorszámból, amely az MTv1, a Duna Televízió, a Tv2, az RTL Klub és a Tv3 1998. július 27. és augusztus 2. között sugárzott "nem-zenés-fikciós" mûsorait: filmeket, sorozatokat, rajz- és bábfilmeket, valamint színházi közvetítéseket foglalta magában és együttes idõtartama 155 óra 35 perc, 172 darab tartalmazott egy vagy több agresszív jelenetet. Ez az összes vizsgált mûsorszám 65,9 százaléka: kétharmadukban legalább egyszer, valamilyen formában elõfordult agresszió. A legtöbb erõszak idõarányosan az animációs filmekben fordul elõ, megelõzve a filmeket és sorozatokat. Figyelembe véve, hogy a rajzfilmeket leginkább a gyermekek nézik, az erõszak erõteljesen jelen van a televízió gyermekeknek közvetített képi világában. Az erõszakot tartalmazó mûsorszámok 28,5 százalékát a mûsorszolgáltatók kimondottan a gyermekek számára vetítik, és egyetlen esetben sem fordult elõ, hogy a kifejezetten felnõtteknek szóló tartalomra felhívták volna a figyelmet.

A nemzetközi szabályozás és a magyar médiatörvény este 11 és hajnali 5 óra közötti idõszakban sugárzottak megtekintésének felelõsségét egyaránt a szülõre hárítja. Az erõszak arányát vizsgálva elsõsorban két mûsorsáv tûnik szembe, ahol intenzíven jelen van. Ez a két kereskedelmi adó, a Tv2 és a Tv3 szombat éjszakai sávja, valamint a Tv2 és az ugyancsak kereskedelmi mûsorszolgáltató RTL Klub gyerekeknek szóló, szombat reggeli-délelõtti mûsora. (Éjszakai sáv: Tv2: 49%, Tv3: 19%. Reggeli-délelõtti sáv: Tv2: 9,5%, RTL Klub: 8,3%). Az esetenként egy-egy kereskedelmi csatorna (egyszer az RTL Klub, egyszer a Tv3) hiánya valószínûleg azzal magyarázható, hogy az RTL Klub nem kíván "ütközni" a konkurenciával, ezért az "RTL Night Klubot" péntek éjszakánként tûzi mûsorra, szombatonként az esti film után talk-show-t sugároz. A Tv3 szombati mûsora pedig csak délelõtt 10 órakor kezdõdik.

Az erõszak heti megoszlása szombat este tíz óra és éjfél között tetõzik. Felmérések szerint hétvégén este 10 óra után még a 4 és 12 év közötti korosztály több mint 10 százaléka, a 13 és 17 év közötti korosztály több mint egynegyede ült a tévékészülékek elõtt. Ez kb. 300 ezer kis- illetve fiatalkorú nézõt jelent.

Az erõszak idõtartamának aránya idõsávok szerint

Az adatokból szembetûnõ, hogy mindkét korcsoportnál, akárcsak a felnõtteknél, a fõmûsoridõ képviseli a legmagasabb nézettséget, és ez csak este 11 óra után változik.

Az idõsávok korcsoportok szerinti nézettsége az összes csatornára

Hétvége
Forrás: AGB Media Service
Erõszak a hétköznapi és hétvégi mûsorkínálatban

Bizonyos mûsorszolgáltatók hétköznapi és hétvégi mûsorai átlagos erõszaktartamát vizsgálva nem találunk lényegi eltérést, az mintegy 5-6%. Csatornánként azonban a közszolgálati adók hétvégi kínálatában lényegesen alacsonyabb az erõszak aránya, mint a kereskedelmiekében: közszolgálati adóknál 1,7%, a kereskedelmieknél 7,6%. A kereskedelmi televíziók hétvégi "nem-zenés-fikciós" mûsorkínálatában tehát az erõszak aránya négy és félszer magasabb volt, mint a közszolgálati csatornákon.

Figyelembe véve, hogy a hétköznapi arányok különbsége ennél lényegesen kisebb (4,2%, illetve 5,9%), e megállapítás elsõsorban közszolgálati adók "családközpontú" mûsorpolitikáját jelzi. Ezt támasztja alá az is, hogy az erõszak aránya a közszolgálati csatornák hétvégi mûsorai minden sávjában lényegesen alacsonyabb a kereskedelmiekéinél.

Föltehetõ, hogy a közszolgálati adók tekintettel vannak a hétvégi televíziózási szokások családi jellegére, ezért a mûsorkínálatukban csökkentik az erõszak mennyiségét, a kereskedelmi televíziók pedig annak növelésével próbálják kínálatukat a nézõk számára vonzóbbá tenni.

A Mûsorfigyelõ és -elemzõ Szolgálat elemzése alapján a vizsgált idõszakban az összes "nem-zenés-fikciós" mûsorszámokra szánt mûsoridejéhez képest az erõszak megjelenése a következõ volt.

A két közszolgálati adó között szinte minimális az eltérés, és ugyanez érvényes a kereskedelmi mûsorszolgáltatókra is. Tehát nincsen "legerõszakosabb" vagy "legkevésbé erõszakos" csatorna. Ugyanakkor szembetûnõ az eltérés a közszolgálati és a kereskedelmi mûsorszolgáltatók között: egy hét alatt kétszer annyi erõszak fordult elõ a kereskedelmi csatornák, mint a közszolgálati adók "nem-zenei-fikciós" mûsoraiban.

Ez óvatos becsléssel a kereskedelmi adókon átlagosan napi félóra tiszta erõszaknak felel meg, amit csak a jelzett mûsorszámok tartalmaznak. Ez a mennyiség azonban nem foglalja magában a hírmûsorokban, valamint az egyéb információs- és magazinmûsorokban elõforduló erõszakos jeleneteket (Forró nyomon, Fókusz, stb.), a mozifilmek ajánlóit (reklámban vagy kulturális ajánlómûsorokban megjelenõeket). Nem szerepel a napi félórában az ún. werkfilmekben, a dokumentumfilmekben, valamint a realitás és a fikció határvonalait teljesen egybemosó, s ezért az erõszakkutatók által különösen veszélyesnek ítélt, a magyar csatornákon csak a közelmúltban megjelent új mûfajban, a Reality-Tv-ben (Életmentõ járõr, Életveszélyben) elõforduló erõszak sem.

Az erõszakos cselekmények döntõ többségét egyértelmû agresszor-áldozat viszony jellemezte: az áldozatnak a védekezésre többnyire korlátozott esélyei voltak. Közel 20 százalékában az erõszak öncélú volt, illetve 25 százalékában az ábrázolt erõszaknak nem volt semmilyen felismerhetõ oka.

A televízióban ábrázolt erõszak, amennyiben indítéka felismerhetõ volt, gyakorta bizonyos konfliktusok megoldásának illetve társadalmilag jóváhagyott célok elérésének a lehetséges eszközeként jelent meg. Ábrázolási módja általában irrealisztikus, az erõszak fizikai és/vagy lelki károsodással járó következményének bemutatása többnyire elmaradt.

Az erõszakos cselekmények túlnyomó része - kivéve a rajz- és bábfilmeket -, jelenkori mindennapi környezetben játszódik, vagyis a nézõ saját helyzetére vonatkoztatható.

Az agressziónak elkövetõjére többnyire nincs látható következménye: több mint 90 százalékában azt az érzetet kelti, hogy az erõszak általában kifizetõdõ, alkalmazása céljaink elérésének, illetve konfliktusok kezelésének sikeres és hatékony eszköze.

A televíziós erõszak és az agresszió viszonya a televízióban ábrázolt erõszak problematikájának csak egy kis, bár valószínûleg a leggyakrabban kutatott részlete. Ugyanakkor a mediális erõszak más hatásai is ismeretesek, mint a szorongás, a depresszió, a valós erõszakkal szembeni közömbösség kialakulása, a nemi sztereotípiák megerõsítése, stb.

Az agresszió tömeges jelenléte folyamatosan azt sulykolja a nézõknek, hogy a világ, amelyben élünk, aljas és erõszakos, következésképpen az erõszak az önérvényesítés, az egzisztenciális biztonság szükséges és nélkülözhetetlen eszközeként igazolást nyerhet. A mértéktelen mennyiségû audiovizuális erõszak fokozatosan torzítja el a világról való képünket, beépül a - mindenekelõtt kevés élettapasztalattal rendelkezõ -nézõ viselkedésmintái közé, elõbb-utóbb a mindennapi konfliktushelyzetekben is elfogadhatóvá téve azt.

A leírt negatív folyamat feltartóztatása, a televíziós erõszak egyfajta mederbe terelése nem csak jól átgondolt és megfelelõen koordinált médiapolitikai döntéseket, hanem a nyilvánosság, a civil szféra szerepvállalását is igényli.

A televíziók mûsorainak folyamatos vagy szúrópróbaszerû figyelése, az esetleges törvénysértések kiszûrése néhány fõs csoporttal megoldható. A televíziós erõszak csökkentéséért vívott harc egyik leghatásosabb fegyvere a nyilvánosság. Rendkívül fontos, hogy folyamatos tájékoztatást kapjon a televíziós erõszak fõként gyermekekre és kiskorúakra gyakorolt negatív hatásairól, hogy a szülõ a mûsorszámok újságokban megjelenõ minõsítése alapján, megfelelõ információk birtokában, felelõsségteljesen dönthessen. Hasonlóan fontos a közvéleményt rendszeresen informálni a televíziós csatornák mûsorkínálatában elõforduló erõszak és brutalitás mértékérõl, a nyilvánosság erejével gyakorolva nyomást a mûsorszolgáltatókra, hogy az erõszak mértékének csökkentésére elsõsorban saját érdekeiktõl vezérelten tegyenek erõfeszítéseket. (Ilyen érdekek lehetnek a csatorna kedvezõ imágójának fenntartása, vagy olyan fontos reklámozó cégek megtartása, akiknek termékei okán az erõszak kifejezetten összeférhetetlen.)

Az ORTT Mûsorfigyelõ és -elemzõ Szolgálata a Testület határozata nyomán folyamatosan végezte a médiatörvény reklámozásra és támogatásra vonatkozó szabályai betartásának megfigyelését. Vizsgálatai különböztek a közszolgálati és kereskedelmi mûsorszolgáltatókat illetõen, mivel a médiatörvény is eltérõen szabályozza õket.

Közszolgálati és közmûsor-szolgáltatásban - többek között - mûvészeti és kulturális eseményeket bemutató és közvetítõ mûsorszámok támogathatók. Mivel a tapasztalatok szerint a közszolgálati mûsorszolgáltatók, elsõsorban az MTv csatornái gyakran show-mûsorokat, szappanoperákat, nyereményjátékokat tüntettek föl kulturális eseményként, a Testület állásfoglalása a kategória szigorú értelmezésére hagyatkozott. Ennek tartalma a mûsorszolgáltató vagy harmadik személy által szervezett, a nyilvánosság számára vagy zártkörû közönségnek szóló, meghatározott helyen és idõben zajló mûvészeti, kulturális esemény helyszíni vagy hangfelvételrõl történõ, teljes vagy részleges közvetítése.

Az állásfoglalás ellenére a Magyar Televízió sok korábbi mûsorszámában és a megjelent új produkciók esetében is folytatta a törvénysértõ gyakorlatot. Gyakori érvelése szerint a szappanoperák is képviselnek egyfajta "kultúrát". "Eseménynek" azonban a vizsgált szappanopera nem nevezhetõ, ennek ellenére novemberben 15 támogatója volt.

Az összetett mûsorszám fõcímekkel ellátott mûsorszámokból áll. Egyes részei között lehet reklámot elhelyezni. Az MTv gyakran helyezett el reklámot nem összetett mûsorszámokon belül is.

Közszolgálati és kereskedelmi mûsorszolgáltatásra általános érvényû szabályok

A médiatörvény szerint reklámmal nem szakíthatók meg a harminc percnél nem hosszabb, hír- vagy idõszerû politikai, valamint a tizennégy év alatti kiskorúakhoz szóló mûsorok. A mûsorszámon belül közzétett reklám vagy reklám-összeállítások között legalább húsz percnek kell eltelnie. A negyvenöt percnél hosszabb filmek esetében negyvenöt percenként egyszer, ha legalább húsz perccel hosszabb kétszer vagy többször negyvenöt perces idõszaknál, akkor további egy alkalommal szakítható meg reklámmal. Ezek között a mûsormegszakító reklámok között is legalább húsz percnek kell eltelnie.

Filmalkotást, televíziófilmet, játékfilmet az elõírtnál többször megszakító reklámot több száz esetben találtunk a kereskedelmi és regionális televízióknál, ezt a típusú törvénysértést azonban a közszolgálati mûsorszolgáltatók esetében nem észleltük.

Az ORTT által a mûsorszolgáltatókkal szemben alkalmazott szankciókat a mellékelt táblázat tartalmazza.

A médiatörvény azt is kimondja, hogy reklámot, közérdekû közleményt, jótékonysági felhívást, politikai hirdetést e jellegének a közzétételt közvetlenül megelõzõ és azt követõ megnevezéssel, továbbá más mûsorszámoktól optikai vagy akusztikus módon, jól felismerhetõen, elkülönítve kell közzétenni. E szabályt a mûsorszolgáltatók gyakran megszegték. Elsõsorban a kisebb vételkörzettel rendelkezõ kereskedelmi rádióknál és televízióknál tapasztaltuk ezt, bár országos közszolgálati mûsorszolgáltatónál is találkoztunk a reklámjelölés hiányával.

Egy mûsorszám támogatóját a mûsorszám elején és/vagy végén kell megnevezni, és a mûsorelõzetesben is megjelenhet. A hazai gyakorlatban azonban a támogatók mûsorszámon belül is szerepeltek: ez a törvénysértés a helyi televíziók esetében a leggyakoribb. Úgynevezett "együttmûködési megállapodások" keretében bizonyos cégek saját mûsorokkal rendelkeznek a Magyar Rádióban és Televízióban, ami növelte mûsoron belüli megjelenéseik számát. Gyakran tapasztaltuk, hogy magukra a támogatókra írják a forgatókönyvet. A törvény azonban hangsúlyozottan tiltja a mûsorszám tartalmi befolyásolását. A Testület számos alkalommal szembesült ilyen törvénysértéssel.

Egy mûsorszám támogatójának logóját, védjegyét, megkülönböztetõ jelzését a mûsorszám elõtt vagy után kell feltüntetni. Megjelölésükre gyakran használják, hogy "közremûködõk", "együttmûködõ partnereink", "berendezés", "helyszínek". A Testület állásfoglalása szerint a "közremûködõk" csupán a mûsorszám elkészítésében kreatívan résztvevõket jelölhetik. A felsoroltak valójában a mûsorszám támogatói. Mivel a törvény a "megkülönböztetõ jelzés" többféle értelmezésére adott módot, a Testület meghatározta mozgóképes formában történõ megjelenésük lehetõségeit is. Eszerint reklámértékkel az ilyen típusú megjelenítés nem bírhat, terméktulajdonságot nem tartalmazhat, a megnevezett vagy ábrázolt áru (termék, szolgáltatás stb.) értékesítését, vagy más módon ellenérték fejében történõ igénybevételét nem segítheti, nem ösztönözhet fogyasztására. Ennek értelmében fogadható el a tisztán image-film szponzorfilmként történõ minõsítése.

Burkolt reklámnak tekinti a törvény azt a mûsorszámot vagy - azon belül történõ - tájékoztatást, amely semleges információ látszatát keltve ösztönöz áru vagy szolgáltatás igénybevételére, vagy bármely más üzleti magatartásra.

Burkolt reklámra mind a közszolgálati, mind a kereskedelmi rádióban és televízióban számos esetben bukkantunk. A Testület 1998-ban 13 esetben hozott döntést gyakran hosszabb idõtartamú, több hónapos törvénysértõ gyakorlatról.

Az ORTT Testülete folyamatos ellenõrzést végeztetett a magas alkoholtartalmú italok mûsorfolyamon belüli elhelyezésérõl. Ezek fõmûsoridõben nem reklámozhatóak. A Szolgálat 1998-ban négy televízióadónál összesen 68 esetben észlelte fõmûsoridõben (este fél 7 és fél 10 között) 12%-nál magasabb alkoholtartalmú ital reklámját, de a mûsorszolgáltatók igyekeztek közvetlenül a fõmûsoridõ elõtt vagy után is elhelyezni az ilyen termékek reklámspotjait.

Az alábbi táblázat a Testület vonatkozó döntéseit összegzi.

Törvénysértõnek ítélt reklámok

Az ORTT 1998-ban három reklám: a Bester Blocks gyermekjáték, a Spawn játékfigurák és a Ford Fiesta hirdetésének sugárzását kifogásolta.

A Bester Blocks reklámja közvetlen ajánlat formájában jelentkezett az egyik kereskedelmi mûsorszolgáltatónál. A filmben szülõk és tanárok tesznek hosszas hûségnyilatkozatot a termék mellett, elmesélvén, hogy a játék miként mélyítette el a gyermekek kapcsolatait. A reklám hozzájuk (is) szólt: "Gyerekek! Hívjátok gyorsan a szüleiteket!"

A Testület erõszakosnak ítélte a Spawn játékfigurák reklámját. A benne megjelenõ filmfigurák horrorisztikusak, ám a szöveg még inkább nyilvánvalóvá teszi, hogy a reklám kiskorúaknak szól, õket buzdítja erõszakra: "A mûködõ szuperfegyverekkel igazi csatát vívhatsz a gonosz ellen!"

A Ford Fiesta reklámját a Testület a reklámban szereplõ szlogen ("Taposs a lelkébe!") hangvétele miatt ítélte erõszakosnak.

A rendszeres reklámblokk-figyelés szisztematikus mintavétel alapján történt. A vizsgálat során összesen 1456 órányi televízió és 936 órányi rádióadást rögzítettünk és elemeztünk. A csatornákat fõmûsoridõben figyeltük: rádióban reggel, televízióban este fél 7 és fél 10 közötti idõszakban. A Kossuth Rádióban néhány alkalommal a Déli Krónika környezetét vizsgáltuk, mivel az általunk ismert hallgatottsági adatok szerint a déli idõsávban ezt hallgatják a legtöbben.

A média- és a reklámtörvényt sértõ hirdetések száma csökkent. A gyógyszerekkel kapcsolatos törvénysértések zöme a reklámtörvény hatályba lépése, 1997 szeptember 1. elõtt készült reklámok ismétlésébõl fakadt.

A Testület megerõsítette, hogy a reklámriport - noha nincs nevesítve a törvényben -, a klasszikus reklám egyik vállfaja. Teljes hosszában beleszámít tehát a reklámidõbe. Az állásfoglalás nyomán e mûfaj a kevésbé nézett mûsorsávba szorult.

Az év második felében, az õszi hónapokban észleltük, hogy a mûsorszolgáltatók közel kétszer annyi társadalmi célú reklámot sugároztak, mint korábban. Ez a mûfaj mind nagyobb teret nyer, a rá fordított költségek is növekedtek.

A tavaszi hónapoktól egyre gyakoribb a mozi- és videofilm elõzetesek reklámblokkban való vetítése. A nyári hónapokban már 6-7-szer többet láthattunk fõmûsoridõben, ami a hazai mozifilm-forgalmazók elektronikus médiabeli megjelenésének jelentõs növekedését mutatja.

Reklámblokkon belül egyre többször láthatunk mûsorelõzetest, amit - bár a törvény e fogalmat sem definiálja - nem tekintünk reklámnak. (A reklám ugyanis a közvetlen ajánlat és klasszikus reklám összefoglaló neve.) Ez számos problémát vet fel. Közéjük tartozik a reklámot záró jelzés hiánya, illetve az ún. "20 perces szabály" megsértése. (A két reklám között elhelyezett mûsorelõzetes hossza pedig nyilvánvalóan nem meríti ki az elõírt 20 percet.)

A Testület 1998. január 29-én elfogadta a Magyar Rádió Rt., március 3-án pedig a Duna TV Rt. Közszolgálati Mûsorszolgáltatási Szabályzatát azzal, hogy azokat - a gyakorlati tapasztalatok alapján - egy év múlva felülvizsgálja. A Magyar Televízió Rt. ilyen szabályzatot a Kuratórium Elnökségének hiányában nem tudott az ORTT-nek benyújtani, ezért nélkül mûködik.

Ez évben került sor arra, hogy a három közszolgálati mûsorszolgáltató és a MTI Rt. archiválási szabályzatát jóváhagyásra eljuttatta a Testületnek. A szabályzatok közül egyedül a Távirati Irodáé került elfogadásra, a három mûsorszolgáltató által benyújtott szabályzatok további átdolgozásra és harmonizációra szorulnak, melyhez az elveket a Testület kidolgozza.

Az Országos Rádió és Televízió Testület valamint az Országos Kereskedelmi Rádió Rt. között 1997 november 18-án jött létre a Mûsorszolgáltatási Szerzõdés. Ennek eredményeképpen a társaság Danubius Rádió néven 1998 január 1-én megkezdte a mûsorszolgáltatást.

A Testület a Danubius Rádió Mûsorszolgáltatási Szerzõdését a 499/1998. (XII.9) számon hozott határozatával módosította. A módosítás lényegi kérdéseket nem érintett.

A Testület a 242/1998. (VII. 7.) számú ORTT határozatával módosította a Mûsorszolgáltatási Szerzõdést a fõmûsoridõn kívüli mûsorsávok átjárhatóságát illetõen.

Az MTM-SBS Rt. határidõre megfelelõen megküldte az I. félévre vonatkozó írásbeli beszámolóját, majd személyesen is beszámolt elsõ féléves munkájáról a Testületnek. Az ORTT a 396/1998. (X. 14.) számú határozatával elfogadta a TV2 beszámolóját és a pénzügyi beszámolót.

A Testület 168/1998. (V.7) számú határozatával engedélyezte a Mûsorszolgáltatási Szerzõdés 3.1 (Mûsorszerkezet) és a 3.2 mellékletének (Mûsorterv) módosítását.

Az MRTL Rt. határidõre megküldte az I. félévre vonatkozó írásbeli beszámolóját, majd személyesen is beszámolt elsõ féléves munkájáról a Testületnek. Az ORTT a 397/1998. (X. 14.) számú határozatával elfogadta a TV2 beszámolóját és a pénzügyi beszámolót.

A Testület 1998 október 7-i 379/98. számú határozatával elfogadta az MRTL Rt. Mûsorszolgáltatási Szerzõdésének módosítását a fõmûsoridõn kívüli mûsorsávok átjárhatóságára vonatkozóan.

A pályázat nyertes Hungária Rádió Mûsorszolgáltató Rt. 1998. február 16-án kezdte meg országos mûsorszolgáltatási jogosultsága alapján a mûködését. A Testület az indulástól kezdõdõen figyelemmel kísérte a mûsorszolgáltatás törvényes és a szerzõdésnek megfelelõ mûködését. A Mûsorszolgáltató egy hetes fennállása után levelében fordult a Testülethez, melyben kérte, hogy a Szerzõdésben a mûsorszolgáltatás állandó megjelöléseként szereplõ Hungária Rádió név Sláger Rádióra történõ megváltoztatásához járuljon hozzá. A mûsorszolgáltató továbbá kérte a Testület beleegyezését a Pályázati Ajánlat részeként benyújtott szignál megváltoztatásához is.

A Testület - a benyújtott kérelemnek megfelelõen - a 75/1998. (III. 11.) sz. határozatával hozzájárult, hogy a Hungária Rádió Mûsorszolgáltató Rt. Sláger Rádió elnevezéssel és módosított szignállal mûködjön. A mûsorszolgáltató késõbb a Mûsorszolgáltatási Szerzõdés további módosításait kérte a Testülettõl. A szerzõdéses vállalások tükrében a legfõbb módosítást a zenei struktúrában kezdeményezték, eszerint a vállalt magyar újdonság, európai újdonság, észak-amerikai újdonság, 90-es évek magyar zenéje, 90-es évek külföldi zenéje a mûsorszolgáltatásból teljesen kimaradna. Ez a módosítás azonban nem érintené azt a mûsorszolgáltatási alapkritériumot, hogy a zenei mûsorszámokból szerkesztett évi mûsoridõ legalább 25%-a magyar gyártású mûsorszám legyen. A Testület a kérelmek többszöri tárgyalása, illetõleg szakértõk meghallgatása után a 490/1998. (XII. 3.) sz. döntésében csak mûszaki-technikai típusú módosításokhoz járult hozzá. A módosított zenei struktúra tekintetében azonban döntést ez ideig nem hozott. A Testület kinyilvánította még 1998. márciusában, hogy nem zárkózik el a szerzõdésmódosítástól e tekintetben sem, de fölkérte a mûsorszolgáltatót, hogy a módosításában, amely a mai magyar zene háttérbe szorulásával járna, találjon valamilyen kompenzálási lehetõséget. A mûsorszolgáltató megoldást kínáló levele 1998. decemberében érkezett meg a Testülethez, amelynek elfogadásáról döntés még nem született.

A kuratóriumok 1998-as kiegészítése céljából összesen 162 regisztrációs kérelem érkezett. Ezek közül az Iroda 117 jelentkezés nyilvántartásba vételét, 45 elutasítását javasolta. A Testület 1998. április 2-án vette nyilvántartásba az Iroda javasolta szervezeteket, és április 10-én tartotta meg a sorsolását.

1998-ban a választások nyomán változott a Testület összetétele, szeptemberben pedig sor került az ügyrend módosítására. Az országgyûlési választások eredményeképpen a Magyar Demokrata Néppárt parlamenti képviselete, ezzel az általa jelölt testületi tag mandátuma is megszûnt, míg a frakció megalakulásával a Testület tagja lett a Magyar Igazság és Élet Pártjának delegáltja. Így a szavazati arányok is változtak: a médiatörvény határozathozatal szabályairól szóló 44. §-nak megfelelõen minden testületi tag 1/7 arányú szavazattal rendelkezik.

1998-ban az Országos Rádió és Televízió Testület 544 határozatot hozott: 230 döntéssel többet, mint a megelõzõ évben. Legnagyobb számban a mûsorszolgáltatók jogszerû, illetve jogellenes magatartásával kapcsolatos döntések szerepelnek, e körben 158 határozat született. Hasonlóan nagyszámú (113) döntést született a helyi, körzeti pályázatokkal, illetve a stúdióengedélyek mûsorszolgáltatási szerzõdéssé alakításával kapcsolatban. 75 döntés tárgya volt az ORTT és Irodájának mûködése, és 70 határozat foglalkozott a Panaszbizottság döntéseivel szemben benyújtott jogorvoslati kérelmekkel. 58 esetben döntött a Testület a Mûsorszolgáltatási Alapból finanszírozott támogatásokról, és 38 határozatot hozott az Alap mûködésérõl.

A döntések között szerepeltek továbbá frekvenciákkal kapcsolatos kérdések (15), és az üzemben tartási díj, és annak beszedése (6). Határozat született a Közszolgálati Kuratóriumok mûködésérõl (5), a választások nyilvánosságával összefüggõ kérdésekrõl és a közmûsorszolgáltatási szabályzatokról tartalmáról.

Az Országos Rádió és Televízió Testület 1998. december 3-5. között Visegrádon Magyar Média Fórum címmel konferenciát rendezett. Elõkészületeiben a konferencia két fõ résztvevõje és szervezõje, az ORTT és a BBC mellett, a Független Média Központ és a támogatást nyújtó Európai Unió Bizottsága Budapesti képviselete, valamint a brit kormány Know How Fund alapítványa támogatta.

A konferencia az újságírói etika és szakmai színvonal, a helyi rádiókkal és televíziókkal szembeni kihívások, az Európai Unióhoz való csatlakozás média területét érintõ folyamata, a közszolgálatiság helyzete és a piaci viszonyok kérdéseivel foglalkozott. Válaszokat és megoldásokat keresett a médiatörvény hibáira, illetve a Magyar Televízió és a többi közszolgálati mûsorszolgáltató problémáira. A konferencia nyílt vitáján - melyen a civil társadalom médiájának jövõjérõl volt szó - neves hazai és nemzetközi szakemberek, köztük Michael Portillo, volt brit védelmi miniszter, vettek részt. A megnyitón megjelent Michael Lake, az Európai Unió Budapesti Delegációjának vezetõje, valamint Nigel Thorpe, Nagy-Britannia budapesti nagykövete is.

Hasonlóan nagy érdeklõdést váltott ki az ORTT társszervezésében a médiában megjelenõ erõszak ifjúságra és gyermekekre gyakorolt hatásáról tartott dobogókõi konferencia is, amelyet a magyar kormány több tagja is megtisztelt jelenlétével.

A kiemelt jelentõsége van az Európai Bizottság különbözõ szervezeteivel történõ kapcsolattartásnak. A közösségi joganyag 20. fejezetének (Kultúra és audiovizuális politika) bilaterális, szakértõi szintû átvilágításán (acquis screening) az ORTT képviseltette magát (Brüsszel, 1998. május 15.)

A megbeszélés a Tanács 97/36/EK irányelvvel módosított 89/552/EGK irányelvére összpontosult; a magyar fél a csatlakozás idõpontjára vállalta az EU követelményeihez való alkalmazkodást.

Az elektronikus média hazai fejlõdésének eredménye a frekvenciák jelenlegi igénybevétele, amely részben a múltban, részben a médiatörvény elõírta kötelezettségekkel alakult ki. Mind a rádiózás, mind a televíziózás rendelkezik azonban olyan, akár azonnal igénybe vehetõ, még nem használt frekvenciakészlettel, amely korábbi, különbözõ célra tervezett frekvenciákból maradt meg. Világos elvek, preferenciák mentén további frekvenciakészletek alakíthatók ki, "frekvenciatervek" készíttethetõek a pályáztatás céljára. Ezért a rádiós mûsorszolgáltatás területén a következõ médiapolitikai, médiapiaci elveket alakította ki a Testület.

Szükségesnek tartja kisebbségi, földrajzi régiókat összekötõ mûsorszolgáltatások létrejöttét. Az egységesülõ Európa elkerülhetetlen velejárója, hogy a kommunikáció átlépi az országhatárokat. Fontos része a nemzeti kisebbségek anyaországokkal való kapcsolatának, nyelvhasználatának, kultúrájának. Kiemelt jelentõsége van azoknak a kezdeményezéseknek, amelyek az egymás több, az adott területen használt nyelven szólalnak meg.

Továbbá a Testület szükségesnek tartja a 100 MHz-es sávval kapcsolatban, hogy:

- azokon a nagyobb lélekszámú településeken, ahol egy helyi adó mûködik, a véleménypluralizmus és a helyi médiapiaci verseny érdekében újabb adó kezdjen mûködni,

- biztosítsanak mûsorlehetõséget a non-profit rádiózás, ill. az egyetemi rádiók számára a legalább két közszolgálati vagy kereskedelmi mûsorral rendelkezõ nagyobb városokban,

- Budapest rádióhallgató közönségének, a könnyûzenei kínálat mellett a fõváros jellegéhez illõ más, alternatív rádiózásra is nyíljon lehetõsége.

A médiapolitikai elvek szerint fogalmazta meg a Testület rádiós igényeit és 1998. novemberében a médiatörvény 52.§ (1) bekezdése szerint a közlekedési, hírközlési és vízügyi miniszter útján kérte fel a HIF-et a frekvencia tervezésére. Reményei szerint - ismerve a frekvenciatervezés során korábban elvégzett elõkészítõ munkákat - a frekvenciatervek fele rövid idõn belül elkészülhet, és 1999. I. negyedévében lehetõség nyílik pályáztatásra.

A további frekvenciatervezés hosszabb idõt vesz igénybe, fõként a szomszédos országokkal fennálló frekvenciahasználat egyeztetési, úgynevezett frekvenciakoordináció idõigényessége miatt.

Decemberben megkezdõdött a televízió frekvenciák terveztetésének elõkészítése is, és a Testület hamarosan dönt a televízió frekvenciaterveinek egyeztetésérõl.

A következõ rádiós frekvenciatervek elkészítésére kapott felkérést a HIF: Körzeti ellátást biztosító nemzetiségi mûsorszolgáltatás biztosításához a 100 MHz-es frekvenciasávban Dél-Dunántúl (Tolna, Baranya, Somogy) egy, Budapest és Pest megye területén két mûsorszolgáltatási lehetõség kialakítására. Körzeti ellátást biztosító többnyelvû mûsorszolgáltatás biztosításához a 100 MHz-es frekvenciasávban Észak-Magyarország és a Kisalföld területére. Helyi mûsorszolgáltatási jogosultság pályáztatása érdekében - mivel ott jelenleg nincs rádióadás -, a 100 MHz-es frekvenciasávban való mûsorszolgáltatás érdekében készülnek frekvenciatervek, a lehetõség szerinti maximális, de még helyi kategóriába tartozó vételkörzet kialakításával Csongrád, Gödöllõ, Hajdúszoboszló, Hatvan, Karcag, Kazincbarcika, Keszthely, Kisvárda, Kiskunhalas, Komló, Makó, Mohács, Mosonmagyaróvár, Nagykanizsa, Nagykõrös, Nyíregyháza, Pápa, Siófok, Szombathely, Várpalota, Zalaegerszeg térségében.

Korábbi stúdióengedélyezési eljárás során által elnyert, de rádióengedélyt nem kapott frekvenciák újbóli pályáztatása érdekében készül helyi vételkörzet frekvenciaterve Dunaújváros részére 93,1 MHz-re, Érd részére 101,3 MHz-re.

A véleménypluralizmus és a helyi médiapiaci verseny kialakítása érdekében a következõ városokban, ahol ma is van 100 MHz-es sugárzás, a jelenlegi frekvenciák mellett további rádiós mûsorszolgáltatási lehetõségekre készül frekvenciaterv helyi sugárzásra: Békéscsaba, Gyõr, Hódmezõvásárhely, Kaposvár, Kecskemét, Kiskõrös, Pécs, Sopron, Vác.

A non-profit rádiózás lehetõségének fejlesztése érdekében helyi, vagy kisebb méretû körzeti mûsorszolgáltatásra 100 MHz-es frekvenciákra vonatkozó terv készül Budapest, Debrecen, Miskolc, Pécs, Piliscsaba, Szeged, Szolnok, Székesfehérvár, Veszprém térségére.

Körzeti rádiós mûsorszolgáltatási lehetõségek kialakítására Budapest területén három körzeti frekvenciára készül terv a hagyományos könnyûzenei kínálat alternatíváinak megteremtése érdekében.

Az Országgyûlés Kulturális Bizottsága kívánságára az Országos Rádió és Televízió Testület javaslatot tett a médiatörvény korszerûsítésének néhány pontjára, amelyet az alábbiakban ismertetünk.

"1.) Mivel a médiatörvény nem foglalkozik a digitális mûsorszolgáltatás - és terjesztés kérdéseivel, javasoljuk a digitális technológiák meghatározását.

A digitális mûsorszórási technológiák bevezetésének elõkészítése:

A Rádiózásról és Televíziózásról szóló 1996. évi I. tv. egyik legfontosabb eleme a korlátos mûsorterjesztési lehetõségekkel gazdálkodás, az allokáció megfelelõ módszereinek biztosítása. A digitális mûsorszolgáltatási és mûsorterjesztési technológiák kialakultak, világszerte kidolgozták bevezetési stratégiájukat, melyek szerint a következõ évtizedben a digitális mûsorszolgáltatás kiszorítja az analóg rendszereket. A digitális technikák bevezetése megsokszorozza (legalábbis megnégyszerezi) a mûsorszolgáltatási lehetõségeket, új távlatokat nyitva meg a mûsorszolgáltatások számát és sokszínûségét illetõen. A digitális mûsorszolgáltatási technológiák adta lehetõségek figyelembe vételével alapjaiban lesz szükséges az Rtv. átalakítása, új, a digitális technológiákra épülõ szabályozás kialakítása.

Ezt megelõzõen azonban olyan kisebb törvénymódosításokra van szükség, amelyek lehetõvé teszik az elsõ lépések megtételét a hazai digitális mûsorszórásban. Ehhez csak néhány ponton kell a törvényhez hozzányúlni:

• felül kell vizsgálni a törvény 2.§-ában szereplõ definíciókat és a digitális követelményeknek megfelelõen átalakítani, ahol szükséges,
• ki kell egészíteni a definíciókat a digitális világ új fogalmaival,
• lehetõvé kell tenni, hogy az országos mûsorszolgáltatók digitális úton is terjeszthessék mûsoraikat,
• lehetõvé kell tenni, hogy bizonyos az analóg lehetõségek korlátai miatt jelenleg nem kezelhetõ igényeket digitális megoldásokkal elégítsünk ki,
• kerüljön kidolgozásra a multiplex mûsorszolgáltatás engedélyezésének eljárási rendje.

A fentiekben vázolt módosítások megnyitják a lehetõséget a digitális mûsorszórás magyarországi bevezetése elõtt, és így halmozódhat fel az a tapasztalat, amely alapul szolgálhat a XXI. század elektronikus média törvényének megalkotásához.

2.) A panaszok elbírálásával kapcsolatban az alábbi javaslataink vannak:

- A törvény 49. § (2) bekezdésében írt, a kifogást tevõ számára nyitva álló, 48 órás határidõt javasoljuk módosítani 2 munkanapra

- A törvény 49. § (4) bekezdésében az "állást foglal" módosuljon "határozatot hoz" kifejezésre.

- Ugyanez történjen értelemszerûen az 50. § (2), és az 51. § (1) bekezdésében is, azaz "állásfoglalás" kifejezés helyett "határozat" szerepeljen.

A törvény 47.§-a alapján csak a 4.§ (1) bekezdésének megsértése miatti panaszokat bírálja el a Panaszbizottság. Ennek alapján módosuljon a 49. § (1) bekezdése úgy, hogy:...." vagy ha egyéb módon súlyosan megsérti e törvény 4.§ (1) bekezdését ...a kifejezésre nem juttatott ....."

A törvény e szakasz sérülése esetén zárja ki a párhuzamos eljárás esetének lehetõségét.

- Javasoljuk a 48. § (3) bekezdésének elhagyását és helyette egy új, 52. § beiktatását, a következõk szerint:

52. § (1) A Panaszbizottság a 47 - 51. § - ban szabályozott eljárás mellett a (3) bekezdés szerinti eljárási rendben megvizsgál olyan panaszokat is, amelyek a (2) bekezdésben foglalt kivételekkel e törvény sérelmére hívjál fel a figyelmet, illetve eljár olyan panaszok esetében, amelyek a mûsorszolgáltatók tevékenységét törvényben nem szabályozott kérdésekben érintik.

(2) A Panaszbizottság az alábbi kivételekkel jár el az (1) bekezdés szerint:

1. fejezet,

2. fejezet A rész 1. cím 4. § (1) (2) , 2. cím, 4. cím 10.§ (1), (3), (4), (5) , 11.§, 12. § 13. § (1), (2) e), 15.§, 16. §, 17. §, 5. cím, 6.cím, B rész 1.cím, 2. cím 23.§ (3), (4) , 24.§ (1) - (5), 25. §, 3. cím, 4. cím,

3. - 11. fejezet.

(3) A panaszos a közlés megjelenésétõl számított 30 napon belül fordulhat a Panaszbizottsághoz. A panasz megvizsgálásának a rendjét a Panaszbizottság Ügyrendje szabályozza. A panaszügyben a Panaszbizottság állásfoglalást hoz, és dönt annak nyilvánosságra hozataláról.

- A 48. §-ba javasolunk egy új pontot beiktatni aról, hogy a Panaszbizottság Ügyrendje a Magyar Közlönyben legyen nyilvánosságra hozva.

- Javasoljuk, hogy a Testület a törvényben írt közzétételi tájékoztatási kötelezettségét hivatalos lapjában tegye közzé, ezért a 41. § (1) bekezdése egészüljön ki egy következõ ponttal: " kiadja hivatalos lapját, az ORTT Értesítõt".

Ennek következtében az 51. § (4) bekezdése helyébe a következõ rendelkezés lép:

" Az alaposnak bizonyult kifogásnak a mûsorszolgáltató mûsorában történt közlésén túlmenõen a mûsorszolgáltatót marasztaló jogerõs határozatot az ORTT hivatalos lapjában is közzé kell tenni."

A III. fejezet 11. Címe ( a Panaszbizottság ) kerüljön be a 136. § (1) bek. felsorolásába, így a Panaszbizottság eljárására az államigazgatási eljárás szabályai vonatkoznának.

3.) A Mûvelõdési Közlöny megszûnése nyomán javasoljuk, hogy az ORTT közleményei a Magyar Közlönyben jelenjenek meg.

4.) Az ideiglenes mûsorszolgáltatásra vonatkozó rendelkezések megváltoztatását javasoljuk, mivel a mostani szabályozás éppen a dolog ideiglenes jellegének nem felel meg. Az eljárás túl hosszú és bonyolult, a tapasztalatok is azt mutatják, hogy e jogintézmény így nem képes betölteni célját.

Javaslat: a 114. § (2) bekezdés a) pontjától módosuljon:

1. a kérelemnek tartalmaznia kell.

• a kérelmezõ nevét, lakcímét,
• jogi személy vagy jogi személyiséggel nem rendelkezõ gazdasági társaság alapszabályát vagy társasági szerzõdését,
• a tervezett mûsoridõt napi, heti vagy havi lebontásban,
• a mûsortervet,
• a mûsorért felelõs személy nevét és lakcímét,
• az esemény megjelölését, amely miatt az ideiglenes mûsorszolgáltatási lehetõséget kérelmezik - ha van ilyen.

1. A kérelmet az ideiglenes mûsorszolgáltatás megkezdésének tervezett idõpontját megelõzõen hatvan, de legalább tizenöt - különös méltánylást érdemlõ esetben öt - nappal megelõzõen kell benyújtani. A kérelem tekintetében hiánypótlásnak helye nincs.
2. A Testület tíz napon belül dönt az ideiglenes mûsorszolgáltatási jogosultság odaítélésérõl. Amennyiben a kérelem a törvénynek, illetve a fenti feltételeknek megfelel, a Testület megköti a mûsorszolgáltatási szerzõdést.

A (3) - (6) bekezdések változatlanul maradnak.

5.) Az Rtv. 124. § - a nem ad egyértelmû eligazítást arra az esetre, amikor - a tipikus példával élve - egy vállalkozás tulajdonában van egy rádió és egy televízió is egy településen belül, tehát nem két különbözõ vállalkozás létezik, amelyekben mögöttes tulajdonosi összefonódás van. Javaslat:

A körzeti és helyi mûsorszolgáltató a mûsorszolgáltatásának vételkörzetébe esõ más körzeti vagy helyi mûsorszolgáltatási vállalkozásban - a (2) bekezdésben foglaltak kivételével - befolyásoló részesedést nem szerezhet.

Ez a szabály vonatkozzon arra az esetre is, ha egy vállalkozás, több mûsorszolgáltatást végezne.

6.) A 2. § pontjait javasoljuk kiegészíteni, mivel a törvény alkalmazása szempontjából néhány lényeges definíció hiányzik innen, vagy nem pontos. Ilyenek:

Reklám: a definíciót javasoljuk kiegészíteni a felsorolásoknál a "márka" és az "image" szóval, ugyanis ezek kimaradtak, viszont ezek is reklámnak minõsülnek.

Szakosított mûsorszolgáltatás:A törvény 2.§ 43. pontja határozza meg a szakosított mûsorszolgáltatás fogalmát és azonos mûfajú mûsorszámokhoz köti.

Célszerû lenne a szakosított mûsorszolgáltatás fogalmát kiegészítve úgy meghatározni, hogy egyértelmûen lehetõvé tegye pl. sport, gyermek, természet, stb. csatornák mûködését.

7.) A 96. § - ban kívánatosnak tartjuk azt a kiegészítést, hogy a mûsorszolgáltató jelentse be a napi mûsoridejének tartamát is.

8.) A törvény, vagy a szerzõdés megszegésével kapcsolatos javaslataink a következõek:

A 112.§ (1) bekezdésében írt szankciórendszer alkalmazható legyen a vezetékes és a mûholdas mûsorszolgáltatókkal szemben is.

9.) A közalapítványi kuratóriumokkal kapcsolatban az alábbi javaslatunk van:

az 57. § (2) bekezdésében második mondatában a határidõt javasoljuk március 20 - ra módosítani, mivel a jelenlegi határidõ munkaszüneti napra esik. Az (5) bekezdés módosítása lenne célszerû abban a részben, hogy a kuratóriumi sorsolás minden év április 20 - án legyen, így elegendõ idõ áll rendelkezésre a jelentkezések feldolgozásához.

10.) Javaslatok a médiatörvény 113. §-ának módosításához

- A vezetékes mûsorszolgáltatók bejelentéséhez a törvény nem ír elõ olyan adathalmazt, amely kizárólag a kábelesekre vonatkozna. A 96. § (1)-(3) bekezdéseiben elõírt adatok közlését írja elõ, amely azonban a frekvenciás pályázatokra lett kidolgozva. Javasoljuk ezen adatok helyett a következõ adatok bekérését a mûsorszolgáltatóktól:

(1) A bejelentésnek tartalmaznia kell:

a) a bejelentõ adatait:

c) a tervezett mûsorszolgáltatás alapvetõ adatait:

- a tervezett kiegészítõ és értéknövelõ mûsorszolgáltatást,

d) a mûsorszolgáltatási díj mértékére vonatkozó ajánlatot, illetve a díj kiszámításánál felhasznált adatokat, különös tekintettel az elõzõ évi reklám- és szponzorációs bevételérõl szóló nyilatkozatra.

(2) A bejelentéshez csatolni kell:

a) ha a bejelentõ gazdasági társaság (1988:VI. tv. 2. § (2) bekezdés),

egyéb rt. esetén alapszabályt

esetleges módosításával együtt;

b) a tervezett mûsorszerkezetet;

- A (4) bekezdés taxatíve felsorolja azon eseteket, amelyek megvalósulása esetén a mûsorszolgáltatót törölni kell a nyilvántartásból. Nem rendelkezik azonban arról az esetrõl, amikor a mûsorszolgáltató jelentette be mûsorszolgáltatói tevékenységének megszüntetését. Javasoljuk, hogy ez az eset is kerüljön felsorolásra:

"d) a mûsorszolgáltató bejelenti tevékenysége megszûnését és kéri a nyilvántartásból való törlését."

11.) Az Rtv. 115-116.§-a és a 118.§-a módosítása tárgyában az alábbiakat javasoljuk.

Nyilvántartásba vételi eljárás:

A rádiózásról és televíziózásról szóló 1996. évi I. törvény 115.§ (3) bekezdése bejelentési kötelezettséget ír elõ a mûsorelosztók részére a tevékenységük megkezdése elõtt harminc nappal. Az Rtv. 116.§ (1) bekezdése szintén bejelentési kötelezettséget ír elõ magyarországi vagy külföldi mûsorszolgáltató mûsora elosztásának megkezdése elõtt. A bejelentést az utóbbi esetben is harminc nappal az elosztás megkezdése elõtt kell megtenni.

A két bejelentést külön kell kezelni, mivel a törvény is különbséget tesz közöttük és eltérõ eljárási cselekmények vonatkoznak rájuk, miközben csak egyetlen nyilvántartás létezik. Bármelyik bejelentés hiánya esetén a mûsorelosztót nem lehet nyilvántartásba venni, ezért indokolatlan, hogy két ilyen szorosan összefüggõ bejelentést eltérõ szabályok szerint kezeljünk.

Javaslatok:

a./ a 116.§ (4) bekezdésében foglaltakat terjesszék ki a 115.§ (3) bekezdésére is,

b./ a 116.§ (5) bekezdés b) pontja szintén legyen érvényes a 115.§ (3) bekezdésére.

12.) Mûsorelosztási szerzõdéskötés (118.§)

Az Rtv. 118.§ (3) bekezdésében meghatározott esetekben a Testületnek szerzõdést kell létrehoznia a mûsorszolgáltató és a mûsorelosztó között. A döntést megelõzõ, valamint azt követõ eljárási cselekményeket az Iroda végzi a Testület megbízásából, bár végrehajtani megfelelõ szankciók hiányában képtelen.

A 118.§ (3) bekezdésében foglaltak létjogosultsága elméletileg vitathatatlan, de a Testület kezében jelenleg a Törvény alapján nincs eszköz annak végrehajtását kikényszeríteni. A felek a számukra hátrányos döntés ellen bírósághoz fordulnak, ami nem ígér gyors döntést, de arra elég, hogy a mûsorszolgáltató gazdasági szempontból ellehetetlenüljön és végleg kiszoruljon a helyi kábeltévé piacról.

Javaslat:

Az Áe. 82.§ (1) bekezdése szerinti bírság kiszabásán túl végsõ esetben törölni is lehessen a nyilvántartásból a Testület határozatát végre nem hajtó mûsorelosztót.

13. ) Javasoljuk, hogy a 115. § (1) és (2) bekezdésének tartalma kerüljön át a 113. § - ba, mivel az odaillik."

Az AMOS 1 mûhold jellemzõi:

- a pozíció 4,0° nyugat
- az AH csomag a 9L transzponderen, 11 308 MHz-en, horizontális polarizációval,
- a Kábelkom csomag a 8L transzponderen, 11 224 MHz-en, horizontális polarizációval

A budapesti AM-mikro rendszer a 12,3-12,5 GHz-en mûködik, a széchenyi-hegyi TV toronyból körkörös irányba sugározva, kb. 30 km. sugarú körben. A rendszeren 18 program kerül kisugárzásra. A mûsorok megoszlása a következõ:

Mûsorszolgáltatási szerzõdéssel rendelkezõ rádiók

A Mûvelõdési Közlöny július 6-i számában megjelent pályázati felhívás nyertesei:

Az ORTT május 11-én - 400, 18 évesnél idõsebb fõvárosi lakosra kiterjedõ - telefonos közvélemény-kutatást végzett. A vizsgálat az elektronikus médiumok szerepét vizsgálta egy jelentõs közéleti esemény, a választások elsõ fordulójának végeredménye kapcsán. A kutatás adatai az elektronikus médiumok elsöprõ fölényét bizonyították, e szerint: az elsõ forduló végeredményérõl a megkérdezettek 80 százaléka a televízió, további 8 százaléka pedig a rádió mûsoraiból értesült.

Kutatásunk során az MTV Híradóját (19³⁰), a Duna TV Híradóját (21⁰⁰), a Kossuth Rádió Reggeli Krónika c. hírmûsorának 6³⁰-7³⁰-ig terjedõ részét, a Déli és Esti Krónikát, a TV2 Tények, a TV3 Hír3 (18⁴⁵) c. hírmûsorát (19⁰⁰), az RTL Klub Híradóját (19⁰⁰), valamint a Danubius és a Hungária Rádió reggeli hírblokkját elemeztük március 5. és május 24. között. A vizsgált mûsorok 163 órányi adásideje alatt, 7633 magyar vonatkozású hír hangzott el, melyekben 3054 politikus és párt szereplését regisztráltuk.

 A Magyar Televízió Részvénytársasággal szemben alkalmazott joghátrányok

 A vezetékes és mûholdas mûsorszolgáltatókkal szemben alkalmazott joghátrányok