1. A panaszok és az ezzel kapcsolatos intézkedések általános jellemzõi *

1.1. A panaszok fogadása, az ügyek intézése *

1.2. A panaszok jellemzõi *

1.3. A panaszok sorsa, az országgyûlési biztos hatásköre és annak mérlegelése *

1.4. Lakossági ismeretek és vélemények az állampolgári jogok országgyûlési biztosáról és általános helyettesérõl *

2. A panaszok elutasításának gyakorlata *

3. Az egyes alkotmányos jogok helyzete *

3.1. Bevezetés *

3.2. A jogbiztonság, a tisztességes eljárás és az állam alapjogvédelmi kötelezettségének követelménye *

3.3. Az ártatlanság vélelme és a védelemhez való jog *

3.4. A gyermekek védelemhez való joga *

Az Országgyûlési Biztosok Hivatala megbízást adott a Szonda Ipsos Média-, Vélemény és Piackutató Intézetnek az országgyûlési biztosok ismertsége és megítélése a lakosság körében témájú közvélemény-kutatás elvégzésére. A vizsgálat kiterjedt annak felmérésére is, hogy mennyire aktív a lakosság ismerete a hivatal létezésérõl, vagyis mennyire tudják az emberek önmaguktól, spontán módon a jogvédõ szervezetek közé sorolni a hivatalt.

Az állampolgári jogok országgyûlési biztosa és általános helyettese tevékenységének tapasztalatairól - ennek keretében az alkotmányos jogok hatósági eljárásokkal kapcsolatos biztosításának helyzetérõl, valamint az általa tett kezdeményezések, ajánlások fogadtatásáról és eredményérõl - az 1993. évi LIX. törvény 27. § (1) bekezdés alapján évente beszámol az Országgyûlésnek.

A hivatalhoz érkezett ügyek megyénkénti megoszlását vizsgálva megállapítható, hogy a korábbi évhez hasonlóan változatlanul Pest megyébõl érkezett a legtöbb panasz. 1998-ban a második, illetve a harmadik helyre Szabolcs-Szatmár-Bereg és Borsod-Abaúj-Zemplén megye került. A lakosság megoszlásához képest, ahogy azt már említettük, a legtöbb panasz - közel minden harmadik - a fõvárosból érkezett. A lakossági megoszláshoz képest, azt meghaladó mértékû "panaszkodási hajlam" jellemzi a mi 1998-as gyakorlatunkban Pest- és Szabolcs-Szatmár-Bereg megyéket. /Lásd az 1/12. számú táblázatot./

1/12. számú táblázat

A fõosztályvezetõket is számolva, hiszen õk is tényleges ügyintézõi- és vizsgálati feladatokat látnak el, az egy fõre esõ elintézett ügyek száma 1998-ban 214 volt. Az elõzõ beszámolási idõszakhoz képest létszámunk csak egy fõvel emelkedett, az összes befejezetlen eljárás viszont 3440-rõl 2472-re csökkent. Ez az összes 1998. december 31-ig hozzánk érkezett panasz nem egészen 9 százaléka. /Lásd az 1/15. számú táblázatot./

1/15. számú táblázat

* az 1997. évi beszámoló Összesen végösszege

Az országgyûlési biztosok ismertségét, a velük kapcsolatos lakossági ismeretek, a tevékenységükkel, szerepükkel kapcsolatos lakossági vélekedés felmérése céljából a Szonda Ipsos Média-, Vélemény és Piackutató Intézet - a hivatal megbízásából - 1998 decemberében közvélemény-kutatást végzett a 18 éves és annál idõsebb népesség körében. A legáltalánosabb kérdésekre kiterjedõ - kísérletként végzett - közvélemény-kutatástól megbízatásunk elsõ három éve után arra vártuk a választ, hogy a magyar társadalomban mennyire vált ismertté és elfogadottá ez a korábban ismeretlen intézmény.

A vizsgálatba bevont 1000 fõ nem, életkor, iskolai végzettség és lakóhely típusa szerinti összetétele megfelelt a magyarországi felnõtt népesség hasonló jellemzõk szerinti megoszlásának.

Az aktív ismertségre vonatkozó kérdésekre a megkérdezettek közül legtöbben az állampolgári jogok országgyûlési biztosáról, az ombudsmanról beszéltek egyes, vagy többes számban. Az ombudsmant aktív módon ismerõk az egyes társadalmi csoportokban erõsen eltérõ arányban fordulnak elõ. Az iskolai végzettség, az anyagi helyzet dimenziója mentén a jobb társadalmi helyzetû csoportok felé haladva az ismeretek növekedése tapasztalható. Hasonló összefüggés mutatkozik a lakóhely és az országgyûlési biztosok ismertsége között, a fõváros és a megyeszékhelyek lakói ugyanis kétszer akkora valószínûséggel tudnak róluk, mint a többi városokban, vagy a falvakban lakók. Jellegzetes az eltérés az egyes életkori csoportok között is. A két szélsõ korcsoport - a legfiatalabbak és a legidõsebbek - ugyanis a középkorúaknál kisebb arányban nevezték meg az ombudsmant, mint jogsértés esetén segítséget nyújtó intézményt.

Passzív módon, a ráismerés szintjén a felnõtt lakosság 73 százaléka ismeri az állampolgári jogok országgyûlési biztosát és általános helyettesét. A férfiak nagyobb arányban hallottak az országgyûlési biztosokról, mint a nõk. Az anyagi helyzet javulásával, valamint az iskolában töltött évek számának növekedésével együtt növekszik azoknak az aránya, akik hallottak már a biztosokról. Amíg a legfeljebb 8 általánost végzetteknek csupán 41 százaléka, addig a diplomásoknak 93 százaléka hallott az állampolgári jogok országgyûlési biztosáról és általános helyettesérõl. Az aktÍv ismertségtõl eltérõen, a "Hallott-e már Ön...?" típusú kérdéseknél a fiatalok ismeretbeli elmaradottsága nem tapasztalható. A 18-30 éves korosztály tagjai közül ugyanis ugyanolyan arányban mondták ismertnek egyik vagy másik ombudsmant, mint a 31-60 évesek között. A passzív ismertségi szintet is befolyásolja a lakóhely. Kiemelkedõ ugyanis a budapestiek ismeretszintje, de az úgynevezett települési lejtõn lefelé haladva csökken az ombudsman létezésérõl tudomással bírók aránya.

A közvélemény-kutatás ismertségi vizsgálatának megállapításai tükrözõdnek az állampolgári jogok országgyûlési biztosához és általános helyetteséhez érkezett panasz ügyek megoszlásában is. (Lásd az 1/4., 1/10. és 1/12. számú táblázatokat.)

A vizsgálat módot adott arra, hogy az ombudsmanokat állításuk szerint ismerõk mondják el részletesen mindazt, ami az állampolgári jogok országgyûlési biztosáról és általános helyettesérõl tudnak. A reprezentatív mintában szereplõ személyek közül 579 fõ állította, hogy ismeri az állampolgári jogok országgyûlési biztosát, közülük 273-an tudtak mondani valamit az ombudsman személyérõl, hatáskörérõl, tevékenységérõl. /Lásd az 1/16. számú táblázatot.)

Viszonylag széles körben ismert az országgyûlési biztos személye és a válaszok túlnyomó többsége tartalmazta azt az alapvetõ információt, hogy az emberek ("mindenki", "bárki") problémáikkal, sérelmeikkel fordulhatnak hozzá, az országgyûlési biztos "segít", "megvizsgálja az ügyet", "utánajár", "orvosolja". Jelentõs azok száma is, akik többé-kevésbé specifikálták a biztosok hatáskörébe tartozó panaszok, sérelmek körét. Gyakori megfogalmazás, hogy "amikor már senki más nem segít", "amikor mindenhol süket fülekre talál az ember", akkor az ombudsmanhoz fordulhat, mint végsõ megoldás. A válaszok másik jellemzõjét azok a megfogalmazások képezik, amelyek az országgyûlési biztost, mint speciális, célirányos vizsgálatok lefolytatóját írják le. A legnagyobb visszhangot kiváltónak a börtönök, fegyintézetek vizsgálata, valamint a szociális intézmények meglátogatása

bizonyult. Ezen kívül szóba került például a pedagógusok bántalmazásának ügye, a "dávodi kislány" esete és a kiskorúak védelme.

A közvélemény-kutatás tapasztalatait a következõ évek munkájában hasznosítani kell oly módon, hogy az országgyûlési biztosok feladatáról, hatáskörérõl, tevékenységérõl azok a társadalmi rétegek is értesüljenek, amelyek jelenleg errõl keveset vagy semmit nem tudnak. A jövõben többek között a megyei inspekciós látogatásokat is fel kell használni arra, hogy a kis településeken élõk is megismerhessék a biztosok aktuális látogatásának célját, de munkájuk lényegét is. Fokozott figyelmet kell fordítani minden olyan "ismeretterjesztésre",

amely mindenki számára közérthetõvé teszi az alkotmányos-, az állampolgári jogok tartalmát és azt, hogy milyen szerepe, feladata van az országgyûlési biztosoknak e jogok védelmében.

Az országgyûlési biztoshoz és általános helyetteséhez érkezõ panaszok jelentõs részét - a korábbi évek gyakorlatához hasonlóan - 1998-ban is el kellett utasítani. Az 1993. évi LIX. törvény részletes útmutatást ad arról, hogy milyen ügyekben nem járhatnak el a biztosok, illetve milyen feltételekkel utasítható el akkor egy panasz, ha egyébként a hatáskör megállapítható.

Az 1997. évi tevékenységrõl készült parlamenti beszámolóban részletesen kifejtettük, hogy a törvény keretei között milyen elvi alapokon valósul meg gyakorlatunkban a különbözõ típusú ügyek elutasítása. Egyébként az egyes elutasítási okokkal összefüggésben az elmúlt három és fél évben a hatóságok és a panaszosok által egyaránt elõre látható és kiszámítható gyakorlatot alakítottunk ki.

Figyelemmel arra, hogy az általunk követett gyakorlat 1998-ban nem változott meg, szükségtelennek tartjuk a korábbi beszámolókban már rögzített jogszabályi hivatkozások és elvi tételek megismétlését. A teljes körû tájékoztatáshoz elegendõ a statisztikai táblázat közreadása, néhány rövid megjegyzés kíséretében.

1998-ban 7422 elutasító döntés született. Ebbõl 10 panasz 1995-ben, 259 1996-ban, 2258 1997-ben érkezett. Ez az összes elutasítás valamivel több, mint egyharmada. A többi elutasított panasz 1998-ból származott.

Az 1997-es bázisévhez viszonyítva valamelyest csökkent a vizsgálat nélküli, de tájékoztatást tartalmazó elutasítások százalékos aránya. Ez azonban abszolút számban növekedést jelentett, hiszen 1997-ben csak 6327 tájékoztató levelet adtunk ki, míg 1998-ban 6858-at. Vizsgálat nélkül utasítottuk el azokat a beadványokat, amelyekben a panaszos által megfogalmazott sérelem nem érintett alkotmányos jogot, az ügyben hiányzott a hatáskör, illetve a panaszosok még nem merítették ki a rendelkezésre álló jogorvoslati lehetõségeket (lásd a 2/1. számú táblázatot).

Külön kell szólni azokról a beadványokról, amelyek bírósági döntést vagy eljárást kifogásolták. Az Országgyûlési Biztosok Hivatala az elmúlt 3 és fél év alatt folyamatos propagandát fejtett ki a biztosok feladatairól és eljárásuk korlátairól. Ennek ellenére továbbra is rendkívül magas - 1831, az összes elutasítás közel negyede - a bíróságok mûködését érintõ panaszok aránya. Hatáskör hiányában változatlanul nem tudtunk foglalkozni az ilyen jellegû ügyekkel. A bíróságok igazgatását érintõ panaszokat azonban - az új struktúra lehetõségét kihasználva - az Országos Igazságszolgáltatási Tanácshoz, illetve a bíróságok elnökeihez tettük át.

A további jogorvoslati lehetõség kihasználatlansága miatt született elutasítás az összes elutasító döntés közel 15 százalékában. Figyelemreméltó, hogy az elmúlt beszámolóhoz képest mintegy felére csökkent az ilyen okból elutasított panaszok aránya. Az eseteknek csak egy része vezethetõ vissza a panaszosok figyelmetlenségére. Sokan ugyanis az eljárás gyorsítása, illetve a bizalom hiánya miatt nem vették igénybe az esetleg még rendelkezésre álló közigazgatási jogorvoslatot, és fordultak egyenesen az országgyûlési biztosokhoz. Amennyiben a jogorvoslatra megszabott határidõ még nem telt el, az ilyen beadványokat megküldtük a hatáskörrel és illetékességgel rendelkezõ hatósághoz, illetve ha a beadvány erre nem volt alkalmas, a panaszost tájékoztattuk az elmulasztott jogorvoslati lehetõségrõl és ennek következményeirõl.

1997-hez képest 1998-ban 4,38 százalékkal nõtt azoknak a panaszoknak az aránya, amelyekben a leírt sérelem nem volt összefüggésbe hozható alkotmányos joggal. Ez az adat igazolja az elõzõ évi beszámolóban már jelzett alaposabb elõzetes elemzõ tevékenységünk eredményességét.

1997-hez képest 1998-ban közel 13 százalékkal nõtt azoknak az elutasító döntéseknek az aránya, melyeket azért hoztunk meg, mert a panasz nem hatóság vagy közszolgáltató intézkedését vagy mulasztását sérelmezte, ezért nem volt hatáskörünk a vizsgálatra. Említést érdemel, hogy a panaszok származási év szerinti bontásán belül egyaránt 20-25 százalék az ilyen beadványok aránya.

1998-ban 2,59 százalékkal nõtt, vagyis gyakorlatilag megduplázódott az ismételt de új tényt adatot nem tartalmazó beadványok aránya.

A tájékoztatásnak minden egyes válaszadás alkalmával rendkívül nagy figyelmet szenteltünk. A beadvány tárgyától függõen hatáskörünk hiányának megállapítása mellett a panaszost tájékoztattuk jogairól és esetleges kötelezettségeirõl, valamint ezek érvényesítési lehetõségeirõl. Ez a tájékoztatás csak abban az esetben maradt el, ha a beadványt már többször benyújtották, új adatot nem tartalmazott vagy olyan kérdésekre vonatkozott, amelyek az országgyûlési biztosok szakmai tevékenységével egyáltalán nem volt összefüggésben.

Szomorú tény, hogy számos anyagi természetû segítséget kérõ levél érkezett a beszámolási idõszakban is. E beadványok jó része nem tartozott a biztosok hatáskörébe, mivel a tartalmilag a szociális biztonsághoz való jog korlátozott körébe az országgyûlési biztosokról szóló törvény és az Alkotmánybíróság határozatainak értelmében nem voltak besorolhatók. Az erre alkalmas beadványokat ilyen esetekben megküldtük azoknak a hatóságoknak és szervezeteknek, amelyek szociális jellegû juttatások révén mérlegelésüktõl függõen segíthettek panaszosok gondjain. A visszajelzésekbõl egyébként kiderült, hogy a jelzett igény igen gyakran megalapozott volt.

Az elutasításról szóló döntést alapos tényfeltáró és mérlegelõ munka alapján hoztuk meg. Ennek során elemezzük a szûkebb hatáskört, valamint döntünk arról, hogy a beadvány érint e alkotmányos alanyi jogot. E vizsgálat sokszor bonyolult értelmezési problémákat vet fel. Amennyiben ezekben a kérdésekben nemleges válaszra jutnak az országgyûlési biztosok, akkor a beadványt érdemi vizsgálat nélkül utasítják el. Ennek formája a tájékoztató levél. Más típusú, bár az elutasításokhoz hasonló döntésrõl beszélhetünk, ha az érdemi vizsgálat során derül ki, hogy a panaszos alkotmányos jogai ténylegesen nem sérültek, e jogokkal összefüggésben visszásságot megállapítani nem lehetett. Figyelemmel arra, hogy ez utóbbi döntések érdemiek, amelyeket jelentés formájában fogalmazunk meg, fontos iránymutatásokat és egyfajta precedenst jelentenek a biztosok munkájában, segítséget nyújthatnak továbbá a hatóságok jogalkalmazó tevékenységében, a következõ, az egyes alkotmányos jogokról szóló fejezetben szerepeltettük õket.

Az Alkotmány 32/B. § (1) bekezdése szerint az országgyûlési biztos feladata, hogy az alkotmányos jogokkal kapcsolatban tudomására jutott visszásságokat kivizsgálja vagy kivizsgáltassa és orvoslásuk érdekében általános vagy egyedi intézkedéseket kezdeményezzen. A biztosok vizsgálatot akkor folytathatnak és ajánlást olyan esetben tehetnek, ha valamely hatóság vagy közszolgáltató döntése, eljárása vagy mulasztása alkotmányos jogot sért vagy veszélyeztet.

A szabályozásból következik, hogy az 1993. évi LIX. törvény 27. § (1) bekezdése - amely éves beszámoló benyújtására kötelezi a biztosokat -, a beszámoló kötelezõ részeként írja elõ az alkotmányos jogok hatósági eljárásokkal kapcsolatos jogvédelme helyzetének bemutatását.

1999-ben harmadik alkalommal kerül sor az állampolgári jogok országgyûlési biztosa és általános helyettese beszámolójára. Amint a korábbi két beszámoló elkészítése során, az idén is a törvény adta kereteken belül magunknak kellett kialakítani a jelentés szerkezetét, formáját, annak tartalmi elemeit. Támpontul csupán a külföldön már hosszabb ideje mûködõ ombudsmanok éves parlamenti beszámolóit használhattuk. Az anyag összeállításakor mindig arra törekedtünk, hogy a Parlament és a közvélemény hiteles képet kapjon az elvégzett munkáról, az eljárás rendjérõl, a meghozott döntések tartalmi elemeirõl. A két beszámoló parlamenti fogadtatása azt bizonyította, hogy e törekvésünk nagyjából sikerrel járt. Az eltelt idõ, az egyre kiforrottabb gyakorlat és a parlamenti beszámolókon elhangzott hozzászólások tapasztalatait leszûrve az alkotmányos jogok hatóságok által jogvédelmi helyzetét bemutató fejezet tartalmi és formai szempontból is megváltoztattuk.

A tartalmi és formai átalakítás indokai az évközben elvégzett munka minõségi változásából is adódnak. Az elmúlt három és fél év gyakorlatának birtokában már elegendõ tapasztalat áll rendelkezésre ahhoz, hogy a polgárok jogainak érvényesítése érdekében folytatott eljárások és azok eredménye ne csak az adott ügyben legyenek hasznosíthatók, hanem precedens jelleggel iránymutatásul szolgáljanak mind a hozzánk forduló panaszosok, mind pedig az általunk vizsgált hatóságok és közszolgáltatók számára. A korábbi döntésekre a késõbbi hasonló tárgyú eljárásainkban megalapozottan tudunk hivatkozni.

Mindennek nagy jelentõsége van annak ellenére, hogy az országgyûlési biztos véleményét, illetve kezdeményezését nem kötelezõ elfogadni. A biztosi intézmény azonban beépül a magyar közjogi rendszerbe, ezért mûködésének kiszámíthatósága hozzátartozik a jogállamtól méltán elvárható követelményekhez. Egész eddigi gyakorlatunkban következetesen azt az álláspontot képviseltük, hogy a jogállamiság, amelynek leglényegesebb eleme a jogbiztonság, olyan kiemelkedõ érték, amelyet minden állami szerv, így az országgyûlési biztosok tevékenységében állandóan szem elõtt kell tartani.

Az Alkotmánybíróság, amely e jogállamiságot több határozatában értelmezte, az országgyûlési biztosok számára is kötelezõ érvénnyel mutatott rá arra, a jogállamiság alapvetõ követelménye, hogy a közhatalommal rendelkezõ szervek a jog által meghatározott szervezeti keretek között, a jog által megállapított mûködési rendben, a jog által a polgárok számára megismerhetõ és kiszámítható módon szabályozott korlátok között fejtsék ki tevékenységüket (56/1991. AB. határozat).

Az elõre kiszámíthatóság követelménye a maga sajátos feladatainak és szabályozásának megfelelõen az országgyûlési biztosokra is kötelezõ elv. Az országgyûlési biztosok akkor teljesítik megfelelõen feladatukat, ha változatlan körülmények között, az egyébként megalapozott korábbi döntések alapján vizsgálják az azonos vagy hasonló tartalmú panaszokat. Az ilyen gyakorlat több szempontból is a polgárok javát és alkotmányos jogainak érvényesülését szolgálja. Egyrészt az állampolgárok e következetes gyakorlat ismeretében fel tudják mérni, hogy nagyjából mire számíthatnak az országgyûlési biztosok eljárásában, és ehhez képest fordulnak hozzá vagy más jogvédõ intézményhez. Ezzel maguk számára is lehetõséget teremtenek a gyorsabb és hatékonyabb intézkedésre. Másrészt viszont - és ez talán még fontosabb szempont - a hatóságok és közszolgáltatók világos képet alkothatnak az országgyûlési biztosok döntéseirõl - annak körülményeirõl és feltételeirõl - és egyezõ véleményük esetén eleve orvosolhatják, illetve megakadályozhatják az alkotmányos jogokkal összefüggõ sérelmeket. Az országgyûlési biztosoknak ily módon nyílik lehetõsége arra, hogy pusztán a korábbi eljárásaira hivatkozva a hatóságok vagy közszolgáltatók eljárását befolyásolja.

Az országgyûlési biztosok döntéseinek megalapozottságát nagyban emeli a visszásság fogalmának egyre ellentmondásmentesebb kidolgozása. A korábbi beszámolókban már utaltunk arra, hogy az alkotmányos jogokkal kapcsolatos visszásság, amely központi kategóriája a biztosok tevékenységének, nem rendelkezik legális definícióval. Új jogi fogalomként megfelelõ tudományos feldolgozása is hiányzik. Az országgyûlési biztosokról szóló törvény indokolása utal arra, hogy e fogalom kimunkálása csak a biztosok jogalkalmazásán alapulhat. Magából a törvénybõl csak az következik, hogy az alkotmányos jogok sérelme, illetve annak közvetlen veszélye tartozik e fogalomkörbe.

A fogalom értelmezésében a legnagyobb nehézséget a hatóságok és közszolgáltatók mérlegelési jogkörében hozott döntései jelentették. Azt ugyanis relatíve könnyebb meghatározni, hogy az adott hatóság vagy közszolgáltató eljárása formálisan jogszerû vagy jogszerûtlen-e és ez utóbbi esetben a formális jogszerûtlenség valamilyen Alkotmányhoz kapcsolódó alanyi jog sérelmével vagy veszélyeztetésével jár. Sokkal bonyolultabb annak feltárása, hogy a formálisan jogkövetõ hatósági eljárás okoz-e alkotmányos joggal kapcsolatos visszásságot. Ennek a vizsgálódásnak azonban több szempontból is kiemelkedõ fontossága van. Egyrészt alapjogi bíráskodás hiányában az országgyûlési biztosok intézménye az az egyetlen állami szerv, amely képes érvényesíteni az alkotmányos jogokat ilyen esetekben is, figyelemmel arra, hogy minden más állami ellenõrzés törvényességi ellenõrzést jelent. Emellett a gyakorlatunkban igen sûrûn fordul elõ az a helyzet, amikor a formális jog szempontjából elfogadható vagy nem értékelhetõ hatósági magatartás mégis sérelmes.

A hatóságok által gyakorolt diszkrecionális jogkör alkotmányos korlátainak megállapítása rendkívül nehéz feladat. Az ilyen ügyek vizsgálatánál a következõ elveket dolgoztuk ki iránymutatásként:

1. Az adott hatóságnak következetesen és jóhiszemûen kell az ügyeket intézni.

2. Az adott hatóság eljárásában nem követhet más célt, mint amire hatásköre és illetékessége van.

3. A hatóságnak objektív alapon és pártatlanul kell eljárnia, azokat a körülményeket figyelembe véve, amelyek az adott ügyben relevánsak.

4. A hatóságnak az ügy sajátosságainak megfelelõ, ésszerû idõn belül kell döntést hoznia még akkor is, ha ez az ésszerû idõ rövidebb, mint a jogszabályban biztosított határidõ.

5. Az emberi méltóságot a hatósági ügyintézés során mindig szem elõtt kell tartani.

A felsorolt elvek bármelyikének megsértése, feltéve ha a hatóság döntése egyebek iránt az ügyfél jogait vagy jogos érdekeit sérti, minden esetben megalapozza a visszásság megállapíthatóságát. Hangsúlyozni kell ugyanakkor, hogy az ombudsman eljárása és döntése nem sértheti az adott hatóságnak a hatalommegosztás rendszerében kialakított törvényes mûködését.

Az egyes panaszok elbírálásánál sarkalatos pont a visszásság, illetve az alkotmányos jog kapcsolódásának megállapítása. Ennek módszereirõl az elõzõ két beszámolóban részletesen szóltunk. Ezért most csak a legfontosabb elvi alapokat ismételjük meg, illetve azokat a szempontokat ismertetjük, amelyek korábban még nem vetõdtek fel.

Az alkotmányos jogokkal kapcsolatos visszásság megállapítása mindig két lépcsõben történhet, egyszer a sérelem, illetve közvetlen veszélyének fennállásáról kell dönteni, majd pedig azt kell mérlegelni, hogy mindez milyen alkotmányos joggal hozható összefüggésbe. A jogalkalmazás szempontjából ez úgy jelentkezik, mint ténykérdés, majd pedig a hozzá fûzõdõ jog kérdés vizsgálata és az errõl való döntés.

Az adott ügy összes körülményének összevetése az alkotmányos jogokkal az országgyûlési biztosok Alkotmány-értelmezõ tevékenységét követeli meg. Ennek során figyelembe kell venni, hogy az Alkotmány nem minden alanyi joggal kapcsolatos paragrafusa ölti tételes norma jellegét, hanem szélesebb mérlegelésre lehetõséget nyújtó elvként jelenik meg.

Az országgyûlési biztos és általános helyettese az alkotmányos jogok értelmezése során nagyban támaszkodik a magyar Alkotmánybíróság mindenkire kötelezõ döntéseire, továbbá - figyelemmel arra, hogy Magyarország az errõl szóló Kiegészítõ Jegyzõkönyv ratifikálásával alávetette magát a Bíróság döntéseinek - az Európai Emberi Jogi Bíróságnak a Római Konvenció értelmezõ döntéseire.

Az alkotmányos alapjogok rendszerében a biztosok következetesen különbséget tesznek az elsõ, második és harmadik generációs jogok között, ajánlásaikat annak figyelembevételével fogalmazzák meg, hogy az alkotmányos jogok kikényszeríthetõ alanyi jogként vagy követendõ államcélként jelennek meg.

Nagy figyelmet fordítunk az olyan ügyekre, amelyekben a hatóságok döntéseiket alkotmányos alapjog korlátozásáról egy másik alapjoggal indokolják. Töretlenül folytatjuk azt a gyakorlatot, hogy ilyen alapjogi korlátozás csak alkotmányos cél érdekében és kizárólag arányosan történhet.

Változatlanul sok olyan ügyet kell vizsgálnunk, amelyekben jogszabály alkotmányossága merül fel. Hangsúlyozzuk, hogy az országgyûlési biztosok nem hivatottak absztrakt normakontrollra. Az országgyûlési biztosokról szóló törvény alapján olyan esetekben léphetnek fel, amikor a jog alkalmazás során derül ki, hogy a hatóság által okozott és alkotmányos jogokkal összefüggésbe hozható visszásság a jogszabály hiányára, ellentmondásosságára vagy feleslegességére vezethetõ vissza. Ennek az elvnek az érvényesítése mellett elkerülhetõ az Alkotmánybíróság hatáskörébe való beavatkozás, illetve az eljárások párhuzamossága.

A biztosok gyakorlatában az alkotmányos jogok kifejezés a törvény szó szerinti értelmezésével alkalmazható. Többrõl van tehát szó, mint Alkotmányba foglalt jogokról. Minden olyan jog idetartozik, amely az Alkotmányra visszavezethetõ. Ilyen módon lehet hivatkozási alap az Emberi Jogok Európai Konvenciója vagy a gyermekek védelmérõl és a gyámügyi igazgatásról szóló törvény gyermeki jogokat érintõ rendelkezései.

Az országgyûlési biztosok az alkotmányos alanyi jogokkal foglalkoznak, azonban az Alkotmányba megtalálható általános elvek is szerepet játszanak tevékenységükben. Ezek az elvek, mint a jogállamiság vagy jogbiztonság, illetve a diszkrimináció tilalma az országgyûlési biztos és általános helyettes eljárásaiban mindig csak más alanyi joggal vagy az Alkotmányba visszavezethetõ jogos érdekkel összefüggésben értelmezhetõk.

Az alkotmányos jogok hatósági jogvédelmét elemzõ fejezet formai szempontból is megújult. 1998-ban végleg kialakult az alkotmányos jogokkal kapcsolatos visszásságokat feltáró jelentések formája. E jelentések kötelezõ tartalmú elemei közé tartozik a panasz leírása, a megállapított tényállás, a vonatkozó alkotmányos jogok, illetve egyéb jogszabályok megjelölése, a vizsgálat megállapításai, a visszásságról történõ döntés és szükség esetén a visszásság orvoslására irányuló kezdeményezés.

Korábbi parlamenti beszámolóinkban az egyes alkotmányos jogok címszavak alatt, a tárgyév alatt készült jelentéseknek - amely egy-egy évben több ezer oldal - azt a részét emeltük ki, amely a visszásságról szóló döntést tartalmazta. Mellékletben ugyanakkor közöltük a legtipikusabb jelentések összefoglalóját, amely a történeti tényállást írta le röviden. Figyelemmel a bevezetõ elején említett elérendõ célra - tudniillik, hogy a biztosok jelentése a jövõben precedensül is szolgálhasson - ettõl a formától eltértünk.

Az egyes alkotmányos jogok címszavakat követõen a tárgyévben az adott joghoz köthetõ jelentések egy új típusú kivonata található. E kivonat, amely nem a jelentések szerkesztett változata, két részbõl áll. Egyrészt tartalmazza az országgyûlési biztosnak vagy általános helyettesének az adott eljárásban kialakított álláspontját a visszásságról, illetve az ahhoz kapcsolódó alkotmányos jog megjelölésérõl. Ez az eredeti jelentés döntési része a "ratio decidendi-t". A kivonat második része a rövid indokolást tartalmazza, latin kifejezéssel élve a "obiter dictum". Ennek végén megtalálható még - ha történt ilyen - a kezdeményezéssel érintett hatóság vagy közszolgáltató állásfoglalása és esetleges intézkedése.

Az országgyûlési biztosok jelentéseinek ilyen módon történõ feldolgozása természetesen nem elõzmény nélküli. Hasonló módszerrel jelennek meg a Bírósági Határozatokban azok a döntések, amelyek iránymutatásul szolgálhatnak a különbözõ bíróságok számára az elõttük folyamatban lévõ ügyek eldöntésénél. Bizonyos mértékig alapul vettük az Európai Emberi Jogi Bizottság és Bíróság döntéseirõl szóló rövid összefoglaló szerkezetét, de példaként szolgált a finn ombudsman jelentéseinek formája is.

1998-ban 1266 panasz ügyében folytattunk vizsgálatot. A panaszok vizsgálata során összese 972 alkotmányos jogokkal kapcsolatos visszásságot tártunk fel.

A vizsgálati jelentések nagy száma miatt nincs mód valamennyinek az ismertetésére. Erre azonban nincs is szükség. Igen sok olyan panasz van, amelyek elbírálása a panasz tárgya és jellege következtében nagyon hasonló. Csak példaként említjük meg a kárpótlási ügyeket, földhivatali eljárásokat vagy a birtokvitákat. A hasonló tartalmú jelentések közül ezért itt elegendõ a legtipikusabbakat közreadni. Eltekintettünk olyan jelentések ismertetésétõl is, amelyekben a lefolytatott vizsgálat a panasz teljes megalapozatlanságát, vagy hatáskörünk hiányát tárta fel. Fontosnak tartottuk viszont több olyan jelentés bemutatását, ahol az alkotmányos jogokkal kapcsolatos visszásság végül nem bizonyosodott be. Úgy véljük ugyanis, hogy ezek az eljárások is esetenként példaértékûek lehetnek.

Nem változtattunk a korábbi szerkezeten abban a tekintetben, hogy a beszámoló az érintett alkotmányos jogokat alcímenként tartalmazta és ezeken az alcímeken belül, ahol ez szükséges és jellemzõ, a visszásságokat tartalmazó eseteket hatóságként csoportosítja. A korábbi évekhez hasonlóan 1998. évi jelentésben számos esetben nem egyetlen egy alkotmányos joggal összefüggésben állapítottak meg visszásságot. Az ilyen jelentésekrõl szóló kivonatot általában ahhoz az alkotmányos joghoz párosítottuk, amelynek sérelme vagy veszélyeztetése a leginkább jellemzõ volt. Amennyiben erre nem volt lehetõség az adott jelentést mindegyik alkotmányos jognál szerepeltettük, de az egész kivonatot az indokolással együtt csak egy alkotmányos jognál, míg a többinél a kivonatnak azt a részét, ami az adott alkotmányos joghoz kötõdik.

Külön kell szólni az átfogó vizsgálatok kivonatairól. Ezek nyilván a többihez képest terjedelmesebbek és sokkal több jogot érintenek, ezért nehezebben köthetõk egy meghatározott alkotmányos joghoz. Mégsem tekinthetõ önkényesnek elhelyezésük, hiszen például az otthon nyújtó gyermekintézmények átfogó vizsgálata, teljesen nyilvánvalóan kötõdik az Alkotmány 67. §-ához, amely gyermeki jogok védelmérõl szól.

Hasonlóan a tavalyi évhez a 3/1. számú táblázat bemutatja az állampolgári jogok országgyûlési biztosa és általános helyettese által az 1997. évben megállapított visszásságok alkotmányos jogok szerinti megoszlását. A táblázat az 1997. évi beszámolóban rögzített hasonló adatokat tartalmazza az utolsó függõleges sorban. Módot az 1998. és 1997. években feltárt, visszássággal érintett alkotmányos jogok összevetésére. Ezt veti össze a korábbi beszámolási idõszak hasonló adataival. A 3/2. számú táblázat tartalmazza a gyakorlatunkban leggyakrabban elõforduló alkotmányos jogokat - a 3/1-es táblázattal szemben az egyes alkotmányos jogokhoz kapcsolódó részjogosítványokat nem részletezi.

Az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében foglalt jogállamiság, jogbiztonság követelményével összefüggésben megállapított visszásságok száma 1998-ban 289 volt. Ez az összes visszásság 29,73 százalékát tette ki szemben az elõzõ év 34,83 százalékával. Önmagában azonban ez a statisztika megtévesztõ. A bevezetõben utaltunk rá, hogy az országgyûlési biztosok az alkotmányos jogok sérelme vagy közvetlen veszélyeztetése esetén folytatnak vizsgálatot. Az Alkotmány 2. §-ába foglalt jogállamiság az Alkotmánybíróság megfogalmazása szerint is a Köztársaság alapértéke, olyan elv, amely az egész államéletet áthatja, azonban alanyi jogosultságként nem fogható fel. Az országgyûlési biztos és általános helyettese tehát önmagában a jogállamiság, és ezen keresztül a jogbiztonság sérelme esetén - az eddig is töretlenül követett jogértelmezésnek megfelelõen - nem léphet fel.

Ez az értelmezés megfelel az országgyûlési biztosokról szóló 1993. évi LIX. törvény 1. §-ához fûzött miniszteri indokolásnak, mely szerint az alkotmányos jogok körébe valamennyi az Alkotmányban deklarált emberi és állampolgári jog beletartozik, továbbá ide kell érteni azokat a gazdasági, társadalmi és politikai rend alapelveivel kapcsolatos alapvetõ jogokat is, amelyek nem csak magánszemélyeket illethetnek meg.

A jogbiztonság tehát nem közvetlen alanyi jogosultságként jelenik meg az Alkotmányban, azonban szoros összefüggésbe hozható más alkotmányos jogokkal vagy Alkotmányból levezethetõ jogos érdekekkel. A jogbiztonság sérelme ennek megfelelõen akkor minõsül visszásságnak, ha ilyen alkotmányos jog vagy méltányolható és Alkotmányból levezett jogos érdek is sérül vagy veszélybe kerül. E jogos érdekek vagy az Alkotmány elemzése útján értelmezéssel állapíthatók meg, vagy pedig az Alkotmánynál alacsonyabb szintû jogszabályok pl. a Polgári, vagy Büntetõ Törvénykönyv tartalmazzák. A jogos érdekek tartalmi vonatkozásait a bevezetõben már elemeztük a visszásság definíciójával összefüggésben, itt most a szerzett jogok sérelmét, a mérlegelési jogkör túllépését, a szolgáltatás ellenszolgáltatás aránytalanságát és a méltánytalan elfogult eljárást említjük meg.

A jogbiztonság sérelmének gyakori elõfordulását annak tükrében kell értékelni, hogy ez kiegészítõ elvként jelenik meg az ombudsmanok gyakorlatában és a statisztikában minden olyan esetben jelentkezik, amikor valamilyen jogszabály vagy állami irányítás egyéb eszközébe foglalt normákat sért a hatóság vagy közszolgáltató döntése, mulasztása, illetve eljárása.

Az Alkotmány 57. § (1) bekezdése azt a követelményt állítja a hatóságok elé, hogy büntetõ ügyekben méltányosan, a büntetõ ügyben résztvevõk jogait figyelembe véve járjanak el. Minden olyan esetben, amikor e jogok sérelmet szenvednek, megállapítható az 57. § (1) bekezdés elõírásainak megszegése és ez visszássághoz vezet. A méltányosság azonban nyilvánvalóan nem csak a büntetõ ügyekben eljáró hatóságok tevékenységét kell, hogy jellemezze, hanem minden állami jogalkalmazó szerv eljárását. A méltányosság fogalmi körébe tartozó elemek részben jogszabályokból, részben pedig a konkrét ügy körülményeibõl adódnak össze. Az országgyûlési biztos és általános helyettese a jogbiztonság körébe tartozónak sorolta azokat az ügyeket, amelyekben akár jogszabálysértés következtében, akár a panaszos jogos érdekeinek sérelmével összefüggésben állapította meg a visszásságot. A szoros tartalmi összefonódás következtében azonban összefüggés van az Alkotmány 2. § (1) bekezdés és 57. § (1) bekezdés között, amely következtében e két alkotmányos tételt összevonva tárgyaljuk és mutatjuk be a kapcsolódó határozatokat.

A jogállamiság, jogbiztonság elvének következetes érvényesítése megköveteli az állam aktív beavatkozását mind a jogalkotás, mind pedig a jogalkalmazás területén. Az állam általános jogvédelmi kötelezettségét az Alkotmány 8. §-a szabályozza. Az 1998. évi beszámolóban már kifejtettük, hogy alkotmányos jogokkal kapcsolatos visszásság akkor állapítható meg, ha egy adott alanyi jog vagy alkotmányos elv védelmében az állam nem teljesíti a 8. §-ban elõírt kötelezettséget és ezzel valamely polgárnak visszásságot okoz.

Az alapjogi korlátozások hatósági jogalkalmazás során történt foganatosítása minden esetben gondos vizsgálatot igényel. Alkotmányos jogok korlátját csak másik alkotmányos joggal összefüggésben lehet elemezni. A jogkorlátozást az országgyûlési biztos és általános helyettese csak abban az esetben fogadta el alkotmányosnak, hogy ha megfelelõ alkotmányos cél érdekében a szükséges mértékben és arányosan valósult meg.

Figyelemmel arra, hogy az általános jogvédelmi kötelezettség elmulasztása, illetve az alapjogi korlátozás elfogadhatatlan alkalmazása minden esetben sérti a jogállamiság elvét, szükségesnek véltük az ide tartozó esetek e fejezetbe történõ szerkesztését.

OBH 897/1995

A Lakásbérlõk Egyesületének (LABE) helyi szervezete fordult kérelemmel az országgyûlési biztoshoz, az önkormányzatnak a bérlakások elidegenítésénél megállapított magas vételár miatt.

Az országgyûlési biztos általános helyettese a jogbiztonság sérelmének lehetõsége miatt folytatott vizsgálatot, és megállapította, hogy az önkormányzat elidegenítési rendelete az önkormányzati tulajdonú bérlakások vételárát a beköltözhetõ forgalmi érték 40-80 %-ában határozta meg. A lakottság tényét a vételár megállapításakor a komfortos és összkomfortos lakások esetében csak a forgalmi érték 20 %-ára értékelte. Az a bérlõ, aki a lakását közvetlenül a megvásárlást követõen elidegeníti, utólag a lakás beköltözhetõ és lakott forgalmi értéke különbözetének megfizetésére köteles. Öt éves elidegenítési tilalmat kell bejegyezni az ingatlan-nyilvántartásba abban az esetben is, ha a bérlõ a vételárat egy összegben kedvezménnyel fizette meg. A LABE az Alkotmánybírósághoz nyújtott be kérelmet, mert az már egy határozatában megállapította, hogy alkotmányellenes az az önkormányzati rendelet, amely a vételár megállapításakor a lakottság tényét nem vette figyelembe. Egyidejûleg az országgyûlési biztostól is kérte a bérlõk számára hátrányos kikötés jogszerûségének vizsgálatát.

Az országgyûlési biztos általános helyettese az Alkotmánybíróság elõtt folyamatban lévõ ügyre tekintettel az eljárását felfüggesztette.

Az Alkotmánybíróság az önkormányzati rendelet alkotmányellenességének megállapítására irányuló indítványt elutasította, mert megállapította, hogy az önkormányzat rendelete nem hagyta figyelmen kívül a lakottság tényét, csupán annak mértéke meghatározásakor tért el a bírói gyakorlattól, de nem az Alkotmánybíróság feladata a bírósági gyakorlat értékelése. Mivel az Alkotmánybíróság másik határozata kizárólag a lakottság tényének teljes figyelmen kívül hagyása miatt állapította meg az alkotmánysértést, ezért a panaszosok kérelmét elutasító határozatának indoklása szerint már nem alkotmányellenes, ha az önkormányzat (akár csak 1 % -os mértékben is ) figyelembe veszi rendeletében a lakottság tényét.

Az önkormányzat a rendeletét 1998. augusztus 27-én módosította, és a vételárat a lakott forgalmi értékben határozta meg, ezzel a visszásság a jövõre nézve megszûnt.

OBH 3839/1996.

III. Az egészségügyi szolgáltató mûködésével kapcsolatban a helyettes biztos megállapította, hogy az engedélyének kiadása a szakmai minimumfeltételek meghatározott követelményei szerint, annak fennállása esetén történik. Az egészségügyi szolgáltatást nyújtó egyes intézmények mûködésének szakmai minimumfeltételeirõl szóló 19/1996. (VII. 26.) NM rendelet 3. § (1) bekezdése szerint a rendeletben nem szereplõ szakmák minimumfeltételeit folyamatosan határozzák meg. Miután a mûvesekezelést végzõ állomásokra, dialízis osztályokra vonatkozó minimumfeltételek meghatározása nem szerepel a jogszabályban, sem a személyi, sem a tárgyi feltételek folyamatos biztosítására ezek ellenõrzésére, az ezzel összefüggõ jogsértõ állapot megszüntetésére nincs olyan alapnorma, mely garanciát jelentene akár a mûködésre, akár a vonatkozó hibák korrekciójára.

Mindebbõl következõen az országgyûlési biztos általános helyettese vizsgálata eredményeként megállapította, hogy az egyszerhasználatos jelzésû eszközök ismételt felhasználása összefüggésben van a dialízis állomásokra, illetve osztályokra vonatkozó szakmai minimumfeltételeket meghatározó jogszabály hiányával. Ezzel bizonytalanná válik a dializáló állomások törvénynek megfelelõ mûködése, valamint e helyzet növeli a dialízisre szoruló vesebetegek kiszolgáltatottságát. Ebbõl következõen - összefüggésben a tulajdon alapjogi védelmével - sérül a legmagasabb szintû testi és lelki egészséghez való alapjog, valamint a jogállamiságból fakadó jogbiztonsághoz fûzõdõ érdek, mely alkotmányos visszásságot keletkeztet.

Ajánlásában a helyettes biztos felkérte az egészségügyi minisztert, hogy alkossa meg - az egészségügyi szolgáltatást nyújtó egyes intézmények szakmai minimumfeltételeirõl szóló rendelet keretében - a dialízis állomásokra, osztályokra vonatkozó - a megfelelõ mûködést elõsegítõ személyi és tárgyi feltételeket tartalmazó - jogi normát. Felkérte továbbá az egészségügyi minisztert, hogy - figyelemmel az Egészségügyi Tudományos Tanács állásfoglalására és az érintett alkotmányos jogok határaira - határozza meg, hogy az egyszerhasználatos jelzésû eszközök ismételt felhasználását mely szükséghelyzet vagy feltétel fennállása indokolhatja, továbbá pontosítsa a felhasználható eszközök körét. Ezen túlmenõen amennyiben szükséges, úgy e körben hívja fel az Egészségügyi Tudományos Tanács Elnökségét arra, hogy - tekintettel a jelentés megállapításaira - foglaljon állást atekintetben is, hogy az egyszerhasználatos jelzésû eszközök felhasználásának egyes kérdéseirõl szóló 1995. október 18-i állásfoglalásában foglaltak kiegészíthetõk-e azzal, hogy az átmeneti szükségmegoldásként lehetõvé tett ismételt eszközfelhasználás milyen következményeket idézhet elõ, valamint, hogy mely technológiával követhetõ az ismételten felhasznált eszközök sterilizálása. Felkérte továbbá arra is az egészségügyi minisztert, hogy a fenti ajánlás megvalósulásáig kísérje figyelemmel az egyszerhasználatos jelzésû eszközök rendeltetésszerû felhasználását, illetve kezdeményezze az ilyen jelzésû eszközök ismételt felhasználásának szüneteltetését az ETT további állásfoglalásáig - különös tekintettel mûvese kezelések alkalmával.

Az ÁNTSZ Fejér Megyei intézetének vezetõjét ajánlásában arra kérte a helyettes biztos, hogy a szakmai minimumfeltételekrõl szóló jogszabály megjelenéséig kísérje fokozott figyelemmel a szóban forgó mûvese állomás mûködését, illetve az ajánlás teljesítésével egyidejûleg kezdeményezze, hogy a mûvese állomáson a betegtájékoztatás a felhasznált eszközök minõsége tekintetében is érvényesüljön.

A jelentés kiadását követõen kapott tájékoztatás alapján az országgyûlési biztos általános helyettese indokoltnak látta a mûvese kezelés finanszírozásának körülményeit megvizsgálni. Ezért felkérte az arra illetékes Miniszterelnöki Hivatal politikai államtitkárát, aki az ügyben folytatott vizsgálat eredményérõl a beszámolási idõszak alatt még nem tudott számot adni.

Az ajánlások címzettjei részérõl a válaszok határidõben érkeztek. Válaszában az egészségügyi miniszter mindenek elõtt felhívta a helyettes országgyûlési biztos figyelmét, hogy - bár a vizsgálat alatt még nem, de - a jelentés megküldésekor már hatályba lépett a 21/1998.(VI.3.) NM rendelet, melynek 9. számú mellékletében meghatározták a mûveseállomások szakmai minimumfeltételeit. (A rendelet teljesítési ideje 2001. szeptember 30.) Tájékoztatást adott továbbá arról, hogy az ETT Elnöksége megtárgyalta az egyszerhasználatos jelzésû eszközök újrafelhasználásának kérdését és az ombudsman ajánlása ellenére korábbi álláspontját fenntartotta (t.i. szükségmegoldásként és kizárólag a beteg egészségének károsodása nélkül alkalmazható az eljárás, ha az eszköz károsodás nélkül sterilizálható), a Magyar Nephrológiai Társaság pedig vállalta a dialízis kapillárisok újrafelhasználásának szakmai ellenõrzését. A miniszter kiegészítõ válaszában ugyanakkor egyetértett az ajánlásban megfogalmazott sürgõs változtatás iránti felhívással és ennek eredményeként a szolgáltatók megkezdték azon termékek beszerzését, amelyeken már a "többszöri felhasználásra" jelzés szerepel. Egyebekben pedig felhívta az ÁNTSz figyelmét fordítson kiemelt figyelmet az ellenõrzésekre és ne engedélyezze az egyszeri használatra készült eszközök további felhasználását, és ha ilyen gyakorlatot észlel azonnal járjon el annak megszüntetése érdekében.

Az ajánlás következtében átfogó vizsgálatot folytatott az országos tisztifõorvos is, aki válaszában kiemelte, hogy soron kívül fordult valamennyi megyei tisztifõorvoshoz az ellenõrzések lefolytatása érdekében és a szükséges intézkedések haladéktalan megtételére. Külön felhívta valamennyiük figyelmét, hogy nem megengedhetõ az egyszerhasználatos eszközök ismételt felhasználása.

A helyettes országgyûlési biztos az ajánlásokra tett intézkedéseket - tekintettel az átmenetiekre is - részben elfogadta, ugyanakkor a miniszternek címzett ajánlás tekintetében továbbra is fenntartotta álláspontját, melyre a beszámolási idõszak végéig még nem érkezett válasz.

OBH 4198/1996.

A panaszos beadványában azt kifogásolta, hogy a tartás elmulasztásának bûncselekménye miatt ellene lefolytatott nyomozás megszüntetésérõl hozott rendõrségi határozatban vele szemben megrovás alkalmazását rendelték el, annak ellenére, hogy õ a bûncselekmény egyik tényállási elemének meglétét vitatta. Az országgyûlési biztos általános helyettese által lefolytatott vizsgálat elsõsorban annak megállapítására irányult, hogy a Be. 148/A. §-ának alkalmazása szempontjából a gyanúsított által a nyomozást megszüntetõ határozat ellen benyújtott, az egyik tényállási elem megvalósulását vitató panasz tekinthetõ-e olyannak, mint amely a megrovás alkalmazását sérelmezi. A vizsgálat a feltett kérdésre igennel válaszolt, ezért az állampolgári jogok országgyûlési biztosának általános helyettese megállapította, hogy a panaszt elbíráló ügyészség a fent kifejtett kérdés megkerülésével a bírósághoz fordulás joga tekintetében alkotmányos jogokkal összefüggõ visszásságot okozott, mivel eljárásának eredményeként a büntetõeljárás továbbfolytatását és így az ügy bíróság elé kerülését lehetetlenné tette. A Be. 148/A. §-ának értelmezésével kapcsolatos kérdések további jogdogmatikai problémák megfogalmazásához vezettek.

A Btk 196.§-ba foglalt büntethetõséget megszüntetõ ok fennállása esetén alkalmazni kell a Be. 139 §-ában foglalt rendelkezést, amely szerint a nyomozást határozattal meg kell szüntetni, ha a büntethetõséget kizáró vagy megszüntetõ ok áll fenn. A Btk 196. §-ának és a Be.139.§-ának összevetésébõl kitûnik, hogy a nyomozó hatóságnak ilyenkor nincs mérlegelési joga a nyomozás megszüntetésérõl való döntés tekintetében.

A Be. 148/A. §-a - a megrovás alkalmazása elleni panasz esetén - szintén olyan rendelkezés betartására kötelezi az eljáró hatóságot, amely rendelkezés alkalmazása a törvényben meghatározott feltételek fennállása estén nem tûr mérlegelést. Ha a gyanúsított a hatóság nyomozást megszüntetõ határozata ellen benyújtott panaszában a megrovás alkalmazását sérelmezi, a hatóság a büntetõeljárás folytatását rendeli el. Tekintettel azonban arra, hogy a megszüntetõ határozat meghozatalára éppen azért került sor, mert büntethetõséget megszüntetõ ok állt fenn - amely ok természetesen változatlanul fennáll -, a hatóság köteles újra a Be.139.§-át alkalmazni, amelybõl ismételten a megszüntetésre vonatkozó kötelezettség adódik. Az idézett két paragrafus tehát circulus vitiosust keletkeztet, ha a hatóság a jogszabályi rendelkezések mindegyikét betartani igyekszik.

Az országgyûlési biztos általános helyettese megállapította, hogy az állampolgárokat érõ alkotmányos visszásság egyenes következménye annak, hogy a hatóság az ügyben a jogszabályi rendelkezések maradéktalan betartása esetén egyszerûen nem hozhat jó döntést, csak olyat, amely nem szolgálja az ügy tényleges elintézését, ha pedig felismerve az ellentmondást, valamelyik rendelkezést nem tartatja be, akkor jogszabálysértést követ el, és ezzel vagy olyan ügyek bíróság általi elbírálása válik szükségessé, amelyeket maga is elintézhetett volna, vagy lehetetlenné teszi, hogy a vitás ügy bíróság elé kerüljön. Az állampolgár számára az egyedi ügyben az elsõ eset az ügy elhúzódását, a második eset pedig a bírósághoz fordulás jogának sérelmét jelenti, a joggyakorlat egészére nézve pedig azt, hogy az õt érintõ eljárás sorsa az eljáró hatóságtól függõen eltérõ lehet. Mindez az állampolgárt közvetlenül érintõ jogbizonytalanságot és kiszámíthatatlanságot eredményez. A probléma feloldását szolgáló egyetlen lehetséges variációnak az tûnt, ha a hatóság egyáltalán nem alkalmaz megrovást, hiszen közvetetten a megrovás az az intézkedés, amelynek alkalmazása miatt a Be. 148/A. §-ának felhívása szükségessé válik. Vizsgálni kellett azt is, hogy a jelenleg hatályos szabályok szerint a hatóságnak módja van-e a probléma ilyen módon való megoldására a megrovásra vonatkozó Btk-beli esetek mindegyikénél.

A Btk. 71.§ (2) bekezdésbe foglalt rendelkezés szerint a törvényben meghatározott büntethetõséget megszüntetõ egyéb ok fennállása esetén a megrovás alkalmazása az arra felhatalmazott szervnek nem kötelezettsége, számára az csak lehetõség. A konkrét panasz tárgyát képezõ ügyben tehát - vagyis a tartás elmulasztásának alapesete megítélésénél - a megrovás foganatosításának mellõzése járható útnak bizonyul.

A Btk. 196. §-a egy büntethetõséget megszüntetõ okot határoz meg a "tartás elmulasztása" bûncselekményének alapesetére. Az ilyen tartalmú különös részi rendelkezések a Btk. 32. § e) pontjába foglalt " törvényben meghatározott büntethetõséget megszüntetõ egyéb ok " kategóriájába illeszkednek be, ezért a Btk. 196. §-ában meghatározott büntethetõséget megszüntetõ ok kapcsán tett megállapítások egyéb büntethetõséget megszüntetõ okokra való alkalmazhatóságának vizsgálata is szükségesnek tûnt. A cselekmény társadalomra veszélyességének megszûnése, illetve csekéllyé válása olyan büntethetõséget megszüntetõ okok, amelyekre nézve a megrovásra vonatkozó rendelkezések között is találunk szabályokat. A cselekmény társadalomra veszélyességének megszûnése esetén a megrovás alkalmazása a hatóság számára szintén csak lehetõség, míg a cselekmény társadalomra veszélyességének csekéllyé válása esetén a hatóságnak a megrovás alkalmazása tekintetében nincs mérlegelési joga. Mindezekbõl az következik, hogy a cselekmény társadalomra veszélyességének megszûnése esetére ugyanúgy megoldást nyújt a megrovás mellõzése, mint a törvényben meghatározott büntethetõséget megszüntetõ egyéb okok fennállása esetén. A társadalomra veszélyesség csekéllyé válása esetén azonban a megrovás alkalmazása kötelezõ, ebben az esetben tehát a hatóság nem mellõzheti azt. Az eddig kifejtettekbõl az országgyûlési biztos általános helyettese azt a következtetést vonta le, hogy a hatályos szabályok érintetlenül hagyása mellett elképzelhetõ egyetlen lehetséges megoldás - a megrovás mellõzése - nem ad minden esetre választ.

A Be. 148.§-a tartalmaz egy másik rendelkezést is, amely szerint, ha a gyanúsított a hatóság nyomozást megszüntetõ határozata ellen benyújtott panaszában a megrovás alkalmazását sérelmezi, a hatóság megrovást ismételten nem alkalmazhat. Az országgyûlési biztos általános helyettese megállapította, hogy a vizsgált paragrafus ezen rendelkezése sem aggálytalan, a következõk miatt: A hatóságnak ugyanezen paragrafus másik rendelkezése szerint ilyen esetben folytatnia kell a büntetõeljárást, amely során azonban nem hagyhatja figyelmen kívül, hogy a büntethetõséget megszüntetõ ok - ami miatt a nyomozást megszüntetõ határozatot meghozták - természetesen változatlanul fennáll. A cselekmény társadalomra veszélyességének csekéllyé válása - mint büntethetõséget megszüntetõ ok esetén - a probléma hasonló a fent kifejtettekhez, a Be.148/A. §-a ugyanis megtiltja, a Btk. 71. §-a pedig kötelezõvé teszi a megrovás alkalmazását. A két rendelkezésnek egyszerre nyilvánvalóan nem lehet eleget tenni. Mindezek ugyanúgy jogbizonytalanságot és kiszámíthatatlanságot eredményeznek, mint az elsõnek vázolt probléma.

Az állampolgári jogok országgyûlési biztosának általános helyettese felkérte az igazságügyminisztert, hogy kezdeményezze a büntetõeljárásról szóló 1973. évi I. törvény oly módon történõ módosítását, amely a feltárt ellentmondások megszüntetését eredményezi. Az ajánlás vonatkozásában kialakított álláspont közlésére az érintett szerv rendelkezésére álló határidõ még nem telt le.

OBH 4244/1996.

II. A helyettes biztos kiemelte továbbá, hogy az I. pontban kifejtett gondolatmenet szerint a lakott területrész átadása, illetve átvétele tárgyában megtartott népszavazás önmagában nem eredményez változást az érintett terület státuszában, ehhez a két képviselõ-testület megállapodása szükséges. E megállapodás megkötéséig az érintett területrész az átadó önkormányzathoz tartozik, amely továbbra is köteles ellátni az azzal kapcsolatos, jogszabályban meghatározott helyi önkormányzati feladatokat. E kötelezettségek ugyanis egészen a terület tényleges átadásáig fennállnak, az átadás elhúzódása, esetleges elmaradása pedig ezeket nyilvánvalóan nem érintheti. Annak ellenére, hogy az önkormányzati feladatok ellátását a fentiek szerint a törvény biztosítja, a helyi népszavazást követõen esetleg évekig tartó viták olyan bizonytalan helyzethez vezetnek, amely súlyosan sérti a jogbiztonság követelményét.

Jelentésében az országgyûlési biztos általános helyettese megállapította, azzal, hogy a hatályos jogi szabályozás nem határoz meg határidõt a lakott területrész átadása, illetve átvétele tekintetében szükséges tárgyalások lefolytatására és a megállapodás megkötésére, illetõleg az átvevõ önkormányzat képviselõ-testületének nyilatkozattételére, a helyi népszavazás megtartása után bizonytalan helyzetet idéz elõ a tekintetben, hogy megállapodik-e egyáltalán a két képviselõ-testület, és ha igen, mikor és milyen feltételekkel. Emiatt sérelmet szenved a jogbiztonság alkotmányos követelménye, mely alkotmányos visszásságot keletkeztet.

Ajánlásában a helyettes ombudsman felkérte a belügyminisztert, az önkormányzatokkal kapcsolatos feladat- és hatáskörénél fogva kezdeményezze a helyi önkormányzatokról szóló 1990. évi LXV. törvény módosítását annak érdekében, hogy jogszabály állapítson meg határidõt a lakott területrész átadásához, átvételéhez, illetõleg cseréjéhez szükséges, az érintett önkormányzatok képviselõ-testületei közötti megállapodás megkötésére, illetõleg az átvevõ önkormányzat képviselõ-testületének a területrész átvétele vagy annak elutasítása tárgyában szükséges nyilatkozattételére.

Az ajánlásra adott válaszában a belügyminiszter arról tájékoztatta a helyettes országgyûlési biztost, hogy az ajánlás felhívása összhangban áll a tervezett törvénymódosítás törekvéseivel. A módosítás helyett új, a településrendezésrõl szóló törvény tervezetét véleményezésre megküldte a Belügyminisztérium, melyben a területrész átadása-átvétele tekintetében határidõt állapít meg, és a sikertelen tárgyalások esetére megnyílik a bírói út lehetõsége is.

Az országgyûlési biztos általános helyettese az ajánlásra kapott megoldási javaslatot elfogadta.

Teljes szöveg: 42. §

OBH 4381/1996. OBH 1332/1997.

A panaszosok azt sérelmezték, hogy a Békeszerzõdés 29. cikke alapján a Szövetséges és Társult Hatalmak által jóvátételként elvett (területükön volt) vagyonért a magyar állam nem fizetett kártalanítást, holott ezt a Békeszerzõdés (1947: XVIII. tv.) 29. cikk 3. pontjában ezt vállalta.

Ebben a témában az Alkotmánybíróság 37/1996. (IX.4.) AB határozatával már megállapította, hogy az említett kötelezettségvállalás "belsõ jogalkotási kötelezettséggel jár, így mindaddig, amíg a nemzetközi jogi kötelezettség és a belsõ jog összhangja nem valósul meg, a mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenes állapot fennáll."

Minthogy a mulasztás megszüntetésére az Alkotmánybíróság 1997. június 30-i határidõvel fel is hívta az Országgyûlést, ezekben a panaszokban az állampolgári jogok országgyûlési biztosa csupán annyit tett, hogy ajánlásaiban külön is kezdeményezte a miniszterelnöknél, továbbá az illetékes parlamenti bizottságoknál (Alkotmányügyi, Emberi jogi) a mielõbbi jogalkotást.

OBH 6364/1996.

Teljes szöveg: 55. §

OBH 6425/1996

Teljes szöveg: 13.§

OBH 9184/1996.

I. Az Alkotmány 2.§ (1) bekezdésében deklarált jogállamiságból fakadó jogbiztonsághoz fûzõdõ alapjog - összefüggésben az önkormányzáshoz való alapjoggal (42.§) - szenved sérelmet, ha jogszabály nem rögzít határidõt a népszavazást követõ új község megalakítása, illetõleg a községegyesí tés megszüntetése miatt szükséges vagyoni-területi kérdések tisztázása körében tartandó tárgyalások lefolytatására és a megállapodás megkötésére.

Teljes szöveg: 42. §

OBH. 2988/1997.

A Népszabadság 1997. február 20-i számának 8. oldalán "Ki fizeti a halott útját?" címmel cikk jelent meg. A cikkbõl kiderült, hogy a néhai magyar állampolgár holtteste hónapok óta várt arra, hogy Oroszországból hazaszállítsák. Az újságcikk alapján az állampolgári jogok országgyûlési biztosa hivatalbóli vizsgálatot indított az ügyben.

I. A magyar állampolgár holtteste 1996 december 20-tól 1997. márciusáig temetetlenül feküdt egy Moszkvától kétezer kilométernyire lévõ orosz város, Szterlitamak kórházában. A férfi egy magyar cég alkalmazottjaként érvényes biztosítás nélkül dolgozott Oroszországban. A magyar jog szabályai szerint a munkavállaló és a munkaadó megállapodásától függ, hogy a munkaadó köt-e biztosítást a dolgozóira, esetleg ezt a dolgozó vállalja. A konzuli védelem keretei között nyújtható anyagi támogatás kérdését a Külügyminisztériumnak a konzuli kölcsönre vonatkozó iránymutatása szabályozta. Az Alkotmánybíróság 60/1992. (XI.17.) AB határozatában rámutatott arra, hogy a " minisztériumi, egyéb központi állami szervektõl származó, jogi iránymutatást tartalmazó leiratok, körlevelek, iránymutatások, útmutatók, állásfoglalások és egyéb informális jogértelmezések, amelyek nem jogalkotási törvény garanciális szabályainak betartásával kerülnek kibocsátásra, sértik az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében deklarált jogállamiság alkotmányos követelményét." Az alkotmánybíróság hivatkozott rendelkezésére figyelemmel az állampolgári jogok országgyûlési biztosa megállapította, hogy a konzul által nyújtott kölcsön feltételeinek iránymutatás keretében történõ szabályozása az Alkotmány 2. § (2) bekezdése szerinti jogállam, illetve az ebbõl eredõ jogbiztonsághoz való joggal összefüggésben okoz visszásságot.

II. A magyar jogrendszerbõl hiányzik a konzuli védelemrõl szóló törvény. A konzuli tevékenység belsõ jogi szabályozása széttagolt, egyes kérdések tekintetében számos eltérõ jogszabályt kell alkalmazni. Mindez nem könnyíti meg a jogkeresõ állampolgárok dolgát, a jogbiztonság érvényesülését a konzuli jog, így különösen a konzuli védelem területén. Az állampolgári jogok országgyûlési biztosa megállapította, hogy a konzuli védelemrõl szóló törvény hiánya az Alkotmánya 69. § (3) bekezdésében biztosított a magyar állampolgárokat törvényes külföldi tartózkodásuk alatt megilletõ védelemhez való joggal összefüggésben okoz visszásságot.

A feltárt visszásságok megszüntetésére az állampolgári jogok országgyûlési biztosa ajánlást tett külügyminiszternek arra, hogy kezdeményezze a konzuli védelemrõl szóló törvény megalkotását, amely a konzul által biztosítható kölcsönt is szabályozza. A konzuli védelemrõl szóló törvény megszületéséig a konzuli kölcsönt a külügyminiszter rendeletben szabályozza.

Az ajánlást a külügyminiszter elfogadta. A magyar állampolgárok hazatéréséhez nyútható konzuli segítségrõl szóló 2/1998. (XII. 9.) KüM. rendelet 1998. december 17-én hatályba lépett. A Külügyminiszter a konzuli védelemrõl szóló törvény tervezetének munkaanyagát is megküldte az állampolgári jogok országgyûlési biztosa részére, azonban a törvény még nem lépett hatályba.

OBH. 4303/1997., OBH. 4304/1997.

Az OBH 4303/1997. számú ügyben a Magyar Helsinki Bizottság (a továbbiakban: panaszos) azt sérelmezte, hogy az idegenrendészeti õrizet gyakorlatilag határozatlan idõtartamú szabadságvesztést jelent, hiszen az õrizetbe vett személy elõre nem látható idõpontban történõ kiutasításáig tart.

Az OBH 4304/1997. számú ügyben panaszos azt kifogásolta, hogy az idegenrendészeti õrizet rendõrségi fogdában, illetve büntetés-végrehajtási intézetben történõ végrehajtása - a 19/1995. (XII. 13.) BM rendelet, illetve az 1/1995. (I.6.) IM rendelet eltérõ szabályozása következtében - nem azonos tartalmú joghátrány. Panaszos beadványához mellékelte egy - a Nagyfai Országos Büntetés-végrehajtási Intézetben (a továbbiakban: Intézet) idegenrendészeti õrizetét töltõ - jugoszláv állampolgár (a továbbiakban: õrizetes) levelét és kérte az abban felsorolt panaszok vizsgálatát. Õrizetes kifogásolta, hogy érvényes útiokmány hiányában bizonytalan idejû kitoloncolásáig teljes elzártságban kell élnie, országa külképviseletéhez kizárólag 19 óra után telefonálhat, továbbá az Intézetben a hívõ muzulmán õrizeteseknek is sertéhúsból készült ételeket kell fogyasztaniuk.

Az állampolgári jogok országgyûlési biztosa a két beadványt - tartalmukra figyelemmel - egyesítette és közös eljárásban vizsgálta.

I. Az állampolgári jogok országgyûlési biztosa 1996. évben már vizsgálta az idegenrendészeti õrizet alatt álló külföldiek alkotmányos jogainak érvényesülését és az OBH 700-83/1996. számú jelentésében már megállapította, hogy "az idegenrendészeti õrizet, illetve annak büntetés-végrehajtási intézetben történõ végrehajtása aránytalanul súlyos joghátrány. Kiszámíthatlan és elhúzódó idõtartama, illetve végrehajtásának jelenlegi módja az esetek túlnyomó többségében nem méltányos és nem arányos az elkövetett jogsértésekhez képest", ami az Alkotmány 2. § (1) bekezdése szerinti jogállamiságból eredõ jogbiztonsághoz való joggal összefüggésben eredményez alkotmányos visszásságot. A feltárt alkotmányos visszásság megszüntetésére 1996. december 2-án ajánlást tett az igazságügyminiszternek arra, hogy - a belügyminiszterrel közösen - kezdeményezze az Itv. módosítását az idegenrendészeti õrizet leghosszabb tartamának meghatározása érdekében. Az ajánlást az igazságügyminiszter elfogadta, azonban az idegenrendészeti õrizet leghosszabb tartamát meghatározó rendelkezés eddig nem lépett hatályba.

II. Az 1993. évi LXXXVI. tv. 37. §-a alapján egyértelmû, hogy az idegenrendészeti õrizet büntetés-végrehajtási intézetben történõ foganatosítása nem jelent szigorúbb végrehajtási fokozatot a rendõrségi fogdában történõ végrehajtáshoz képest. A 19/1995. (XII. 13.) BM rendelet, valamint az 1/1995. (I.6.) IM rendelet összehasonlítása azonban azt mutatta, hogy a rendõrségi fogdában idegenrendészeti õrizet alatt álló személyek a kapcsolattartás, levelezés, csomag, illetve látogatók fogadása, a lakóhelyiségben biztosítandó légtér, valamint mozgástér vonatkozásában kedvezõbb helyzetben vannak azoknál, akik idegenrendészeti õrizetüket büntetés-végrehajtási intézetben töltik. Az idegenrendészeti õrizet alatt álló személyek jogainak, vagyis az õrizet tartalmának eltérõ szabályozása az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében biztosított jogállam, illetve abból eredõ jogbiztonsághoz való való joggal összefüggésben okoz visszásságot.

Az Intézet tájékoztatása szerint - kifejezetten az idegenrendészeti õrizet alatt álló külföldiek telefon használatának biztosítására, az elhelyezésükre szolgáló épületrészben - 1998. április hónapban üzembe helyeztek egy kártyával mûködõ telefonkészüléket. Telefonkártya az Intézetben, forintért vásárolható. Figyelemmel arra, hogy ez a probléma rendezõdött, ezért az állampolgári jogok országgyûlési biztosa ajánlást nem tett.

A vizsgálat során õrizetest azért nem lehetett meghallgatni, mert 1997. május 23-án elszállították az Intézetbõl. Az idegenrendészeti õrizet alatt álló személyeknek az Intézetbe történõ befogadáskor mindenki írásban nyilatkozott arról, hogy normál, vegetáriánus vagy sertéshús mentes étrendet kér. A magyarul nem tudó személyekkel a nyilatkozat tartalmát tolmács közremûködésével ismertették. A választott étrend megjelölését tartalmazó - a külföldi, illetve a tolmács által aláírt - nyilatkozat minden külföldi személyi anyagában megtalálható volt. Errõl befogadáskor az Intézet õrizetest is nyilatkoztatta. A meghallgatott személyek - kifejezett kérdésre - sem állították, hogy az Intézet nyilatkoztuktól eltérõ étrend szerint élelmezné õket. Inkább azt kifogásolták, hogy a nemzeti ételeiktõl eltérõ ízeket nehezen tudják megszokni. Figyelemmel arra, hogy az idegenrendészeti õrizet alatt álló személyek étkeztetésének vizsgálata alkotmányos visszásságra utaló körülményt nem tárt fel, az állampolgári jogok országgyûlési biztosa ajánlást nem tett.

A feltárt alkotmányos visszásságok megszüntetésére 1998. október 21-i jelentésében az állampolgári jogok országgyûlési biztosa ajánlást tett a belügyminiszternek és az igazságügyminiszternek. Ajánlásában kezdeményezte, hogy a miniszterek az 1993. évi LXXXVI. tv. kiegészítésével kezdeményezzék az idegenrendészeti õrizet leghosszabb tartamának megállapítását; az idegenrendészeti õrizet egységes végrehajtása érdekében intézkedjenek a 19/1995. (XII. 13.) BM. rendelet, valamint az 1/1995. (I.6.) IM. rendelet eltérõ szabályainak harmonizálása érdekében.

A belügyminiszter 1998. december 30-án kelt kevelében az ajánlást elfogadta. A 19/1995. (XII. 13.) BM. rendelet, valamint az 1/1995. (I.6.) IM. rendelet eltérései kapcsán - a 19/1995. (XII. 13.) BM. rendelet kedvezõbb szabályaira figyelemmel - a belügyminiszter az igazságügyminiszteri rendelet módosítását tartotta szükségesnek. A belügyminiszter válaszát az állampolgári jogok országgyûlési biztosa elfogadta.

Az ajánlással kapcsolatotos válaszadás határideje letelt, az igazságügyminiszteri még nem válaszolt.

OBH 5852/1997.

A panaszos az állampolgári jogok országgyûlési biztosához fordult, sérelmezve, hogy az önkormányzat a lakásfenntartási támogatás iránti kérelmét elutasította. Az eljárás a szociális biztonsághoz való jog érintettsége miatt indult.

A panaszos lakásfenntartási támogatás iránti kérelmét az önkormányzat elutasította arra hivatkozva, hogy a panaszos nem fogadta el a neki felajánlott közhasznú munkát, így neki felróhatóan nem rendelkezik jövedelemmel, ami a 28/1995. sz. önkormányzati rendelet értelmében a támogatás juttatását kizáró ok. A panaszos a határozat ellen fellebbezést nyújtott be. A képviselõtestület határozatával az elsõfokú határozatot helybenhagyta.

Az országgyûlési biztos vizsgálata megállapította, hogy az önkormányzatnak a lakásfenntartási támogatás juttatására vonatkozó rendelete a szociális biztonsághoz való joggal kapcsolatban alkotmányos visszásságot okoz.

A helyi önkormányzatokról szóló törvény és az Alkotmány rendelkezései megkülönböztetik a fõvárosi és a kerületi önkormányzatokat, melyek különbözõ feladat és hatáskörrel rendelkeznek. A fõvárosi önkormányzat az egész fõváros területén látja el feladatait. Az Ötv. a lakásfenntartási támogatás elveinek meghatározását a fõváros hatáskörébe utalja, így a fõvárosi közgyûlés a rendeletében meghatározta a lakásfenntartási támogatáshoz jutás feltételeit - a fõváros összes lakására vonatkozóan. A Kõbányai Önkormányzat nem volt figyelemmel a Fõvárosi Önkormányzat fent említett rendelkezéseire, és további feltételeket határozott meg a lakásfenntartási támogatáshoz jutással kapcsolatban oly módon, hogy állampolgárok csoportját zárta ki a támogatáshoz való jutás lehetõségébõl, és ezzel túllépte a törvényben meghatározott hatáskörét. A fõvárosi közgyûlés rendeletéhez képest a kerületi önkormányzat rendelete nem határozhat meg olyan megszorító feltételt, mely a lakásfenntartási támogatás juttatását együttmûködési kötelezettségtõl teszi függõvé, mivel sem az 1993. évi III. törvény, sem a fõvárosi közgyûlés rendelete nem írt elõ együttmûködési kötelezettséget a munkanélküli segélyen, a jövedelempótló támogatáson és rendszeres szociális segélyen kívül más támogatási formáknál - így a lakásfenntartási támogatásnál sem.

OBH 5919/1997.

Az Alkotmány 2.§ (1) bekezdésében deklarált jogállamiságból fakadó jogbiztonsághoz fûzõdõ alapjog - összefüggésben az önkormányzáshoz való alapjoggal (42.§) - szenved sérelmet, ha jogszabály nem rögzít határidõt a népszavazást követõ új község megalakítása, illetõleg a községegyesí tés megszüntetése miatt szükséges vagyoni-területi kérdések rendezésére tartandó tárgyalások lefolytatására és a megállapodás megkötésére.

Teljes szöveg: 42.§

OBH 6315/1997., OBH 6551/1997., OBH 6885/1997., OBH 7177/1997., OBH 9024/1997. és OBH 9464/1997.

Az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében deklarált jogállamiságból fakadó jogbiztonság követelményével összefüggésben okoz visszásságot, hogy nincs olyan jogszabály, amely megállapítaná, hogy a magyar állampolgárság megszerzése iránti kérelmeket az elõterjesztésétõl számított mennyi idõn belül kell a belügyminiszternek döntésre a köztársasági elnök elé terjesztenie.

Panaszosok az OBH 6315/1997., 6551/1997., 6885/1997., 7177/1997., 9024/1997. és a 9464/1997. számú ügyekben a magyar állampolgárság megszerzése iránti kérelmeik több évig tartó intézése miatt fordultak az állampolgári jogok országgyûlési biztosához, illetve általános helyetteséhez és kérték közbenjárásukat annak érdekében, hogy ügyükben mielõbb döntés szülessen. Az ügyeket az állampolgári jogok országgyûlési biztosa, illetve általános helyettese egyesítették és közös eljárásban vizsgálták.

Panaszosok 1996. és 1997. év folyamán - a lakóhelyük szerint illetékes - helyi önkormányzat polgármesteri hivatalának anyakönyvvezetõjénél kérelmet terjesztettek elõ a magyar állampolgárság megszerzésére. Az állampolgári jogok országgyûlési biztosa megállapította, hogy a kérelmeket az anyakönyvvezetõk az 1993. évi LV. tv. 13. § (2) bekezdésében megjelölt határidõn belül továbbították a Belügyminisztérium Állampolgársági Fõosztályához (a továbbiakban: Állampolgársági Fõosztály). A vizsgálat idején valamennyi kérelem intézése folyamatban volt. Az Állampolgársági Fõosztály munkatársai a kérelmeket iktatták, errõl az ügyiratszám megjelölésével tájékozatták a kérelmezõket, továbbá - indokolt esetekben - hiánypótlásra is felhívták õket. Az állampolgári jogok országgyûlési biztosa megállapította, hogy a vizsgálat tárgyát képezõ ügyekben az eljárás elhúzódását részben a hiányosan benyújtott kérelmek elbírálásához szükséges adatok, illetve okiratok beszerzésére történõ - egyes kérelmek esetében többszöri - felszólítások, részben az Állampolgársági Fõosztály ügyintézõinek leterheltsége okozta. A vizsgálat idején az Állampolgársági Fõosztály Honosítási Osztályán dolgozó 8 fõ ügyintézõnél közel 6900 db ügyirat állt feldolgozás alatt.

Az állampolgári jogok országgyûlési biztosa 1997. évben átfogó vizsgálat keretében áttekintette a magyar állampolgárság megszerzése iránti kérelmek vizsgálatát (OBH. 1936/1997.). Az átfogó vizsgálat eredményeként az állampolgári jogok országgyûlési biztosa - egyebek mellett - megállapította azt is, hogy a magyar állampolgárságról szóló 1993. évi LV. törvénynek, illetve a végrehajtásáról szóló kormányrendeletnek az állampolgársági eljárásról szóló szabályai hézagosak. A döntéselõkészítésben résztvevõ közigazgatási szervek eljárására az államigazgatási eljárás általános szabályai nem alkalmazhatóak. Ez a tény azzal a következménnyel jár, hogy a törvényben nem szabályozott eljárási cselekményekrõl jogszabály nem rendelkezik. Az Alkotmány 2. § (1) bekezdésével összefüggésben eredményez alkotmányos visszásságot, hogy nincs olyan jogszabály, amely megállapítaná, a belügyminiszternek a kérelmet az elõterjesztésétõl számított mennyi idõn belül kell döntésre a köztársasági elnök elé terjesztenie.

A feltárt alkotmányos visszásságok megszüntetésére az állampolgári jogok országgyûlési biztosa 1997. szeptember 30-án ajánlást tett a belügyminiszternek, amelyben a hiányzó eljárási szabályok megalkotását kezdeményezte. A belügyminiszter az ajánlást elfogadta, ezért az országgyûlési biztos az ügyben újabb ajánlást nem tett.

OBH 6704/1997

Az országgyûlési biztos hivatalból indított vizsgálatot - a Blikk 1997. július 14-én megjelent "Csak a mozdonyok tartanak nyugatra" címû cikke alapján - annak megállapítására, hogy a Tatabánya-Tata állomás közötti vasúti vonal felújításának és a zajvédõ fal építésének engedélyezésével kapcsolatban történt-e alkotmányos joggal összefüggésben sérelem. Az újságcikkben ugyanis a vasútvonal mentén fekvõ ingatlanok tulajdonosai arra hivatkoztak, hogy amikor a nyolcvanas években építési telekként megvásárolták ingatlanaikat, az illetékes hatóságok a vasút meglévõ nyomvonalának áthelyezését tervezték. A nyomvonal áthelyezése a mai napig nem történt meg, de a vasútvonal korszerûsítése következtében gyorsabban haladó szerelvények az eddiginél is nagyobb zajt és rezgést okoznak. A cikkbõl arra is következtetni lehetett, hogy a zajvédõ fal építésének engedélyezésérõl az érintett ingatlantulajdonosok nem kaptak értesítését.

A vasút-korszerûsítés engedélyezési eljárásával kapcsolatos vizsgálat során az országgyûlési biztos megállapította, hogy a vasútvonal korszerûsítését engedélyezõ határozat értesítettjei között nem sorolták fel a nyomvonal mentén lévõ ingatlanok tulajdonosait. A vonatkozó jogszabályi rendelkezés értelmében pedig az engedélyezési eljárás során hozott határozatokat valamennyi érdekelttel írásban közölni kell. Az érintett ingatlanok tulajdonosai által idõben beadott jogorvoslati kérelmet azonban fellebbezésként bírálták el. A jogerõs másodfokú határozat ellen keresetet senki nem nyújtott be, ezért az végrehajthatóvá vált.

A vasútvonal korszerûsítése engedélyezésének feltételeként elõírt zajvédõ fal építéséhez az engedélyt a Közlekedési Felügyelet adta ki, de - mivel a vasútról szóló törvény szerint a zajvédõ fal nem minõsül a vasúti pálya részének, vagy tartozékának - jogértelmezést kért felügyeleti szervétõl, a Közlekedési, Hírközlési és Vízügyi Minisztériumtól. A minisztérium véleménye szerint a zajvédõ falakat a vasúti pálya tartozékaként kell kezelni, ezért az engedélyezési jogkört elsõ fokon a Közlekedési Felügyelet jogosan gyakorolta. Tekintettel arra, hogy a kiadott engedély alapján a pálya korszerûsítésével együtt a támfal építése is folyik, az illetékes minisztérium jogértelmezését és intézkedését az országgyûlési biztos tudomásul vette.

Az országgyûlési biztos a vizsgálat megállapításai alapján felkérte a közlekedési, hírközlési és vízügyi minisztert, jogértelmezésének megfelelõen kezdeményezze a vasútról szóló törvény pontosítását, valamint arra, hogy tegye meg a szükséges intézkedéseket a korábbi miniszteri rendelet rendelkezéseinek összhangba hozása, vagy új jogszabály megalkotása érdekében.

Felkérte a Közlekedési Fõfelügyelet igazgatóját, hogy a jövõben fokozott figyelmet fordítsanak mind az anyagi, mind az eljárási jogszabályban foglaltak betartására különös tekintettel az eljárásban érdekeltek értesítésére.

A közlekedési, hírközlési és vízügyi miniszter válaszában jelezte, hogy a jelentésben feltárt problémákat munkatársai is tapasztalták, ezért az ellentmondásokat tartalmazó rendelet mielõbbi módosítása iránt a szükséges intézkedéseket megtették. A központi közigazgatási szervek hatósági fórumrendszerére vonatkozó jogszabályok felülvizsgálatát megkezdték, ennek folyamatába illesztik be az elavult jogszabály újraalkotását is. A törvény módosítását nem tartják szükségesnek, de - az ajánlás értelmében - alacsonyabb rendû jogszabályban rögzítik, hogy zajvédõ fal a vasúti pálya részének, illetve tartozékának minõsül. Az országgyûlési biztos elfogadva a miniszter válaszát, törvénymódosító kezdeményezését akként módosította, hogy a zajvédõ fal építmény mint a vasút tartozéka, alacsonyabb szintû jogszabályban kerüljön feltüntetésre. Az új jogszabály még nem került elfogadásra.

A Közlekedési Fõfelügyelet fõigazgatója válaszában közölte, hogy a vasúti hatósági engedélyezési eljárás szabályosságának fokozására, az építéssel kapcsolatos határozatoknak az érvényes jogszabályoknak megfelelõ közlésére fokozottan felhívta a Vasúti Felügyelet figyelmét.

OBH 6788/1997.

A beadványt tevõ azt kifogásolta, hogy a Kossuth Lajos Tudományegyetemen a korábbi egyetemi doktori címének tudományos fokozattá átminõsítése iránt a törvényes határidõn belül benyújtott kérelmét arra hivatkozva nem fogadták el, hogy az egyetem a kérelem benyújtásához a törvényinél rövidebb határidõt írt elõ. Mivel a felsõoktatásról szóló törvény az átminõsítést csak 1997. december 31-ig tette lehetõvé, az országgyûlési biztos általános helyettese még e határidõ letelte elõtt megkereste a mûvelõdési és közoktatási minisztert, aki 1998. februárban arról értesítette, hogy törvényességi felügyeleti jogkörében eljárva megvizsgálta az egyetem eljárását, és kérte a rektort, hogy az egyetem azonnali hatállyal módosítsa az erre vonatkozó egyetemi és kari szabályzatait, illetve határozatait, és tegye lehetõvé a panaszos kérelmének elfogadását, az eljárás megindítását a törvényben foglalt határidõn belül, ugyanakkor nem látott lehetõséget a szabályzat megsemmisítésére, mivel erre csak a tudomására jutástól számított 60 napon belül lett volna lehetõsége.

I. A beadványt tevõnek, mint korábban szerzett doktori cím birtokosának a törvény önmagában nem teremtett alanyi jogot az átminõsítés kérelmezésére vagy arra, hogy kérelmére az eljárást lefolytassák. A KLTE azonban úgy döntött, hogy az átminõsítési eljárást lehetõvé teszi. A jogbiztonság követelménye értelmében az állampolgárok jogait és kötelességeit a törvényben megszabott módon kihirdetett és bárki számára hozzáférhetõ jogszabályoknak kell szabályozniuk annak érdekében, hogy meglegyen a tényleges lehetõség arra, hogy a jogalanyok magatartásukat a jog elõírásaihoz tudják igazítani. Ez az alkotmányos követelmény nyilvánvalóan terheli a közhatalom olyan birtokosait is, akik jogszabály felhatalmazása alapján saját hatáskörükben szabályoznak alanyi jogokat, illetve ezek gyakorlását, mivel az Alkotmány és az alkotmányos jogszabályok a társadalom valamennyi szervezetére, minden állami szervre és állampolgárra egyaránt kötelezõek. Az egyetemnek az alkotmányos kötelezettségre tekintettel kellett lennie, ám az általa biztosított alanyi jog tényleges gyakorlását kizáró, ésszerûnek sem tekinthetõ eljárási határidõ meghatározása által visszaélt az autonómiájából származó szabályozási jogával, és visszásságot okozott a jogbiztonság alkotmányos követelményével, illetve a panaszos számára biztosított, és az Alkotmány által védett átminõsítés-kérelmezési joggal összefüggésben.

Ajánlásában a helyettes országgyûlési biztos kérte az oktatási minisztert, fontolja meg fegyelmi eljárás indítását a jogelõd minisztériumban történt mulasztásban megnyilvánuló fegyelmi vétség alapos gyanúja miatt, gondoskodjon arról, hogy a törvényességi felügyeleti jogkör gyakorlására idõben és a szükséges hatékonysággal kerüljön sor. Válaszában az oktatási miniszter tájékoztatást adott arról, hogy a fegyelemsértést kivizsgálta, de az érintett köztisztviselõi jogviszonyának megszûnése miatt fegyelmi eljárás megindítására nincs lehetõség. A törvényességi felügyeleti jogkörre vonatkozó ajánlást a miniszter elfogadta, és utasította az egyetemet, hogy a beadványt tevõ kérelmét tekintse határidõben benyújtottnak, és érdemben bírálja el azt.

OBH 6881/1997

Teljes szöveg: 13.§

OBH 7230/1997. számon 12 ügy

Több panaszos azért fordult az Országgyûlési Biztosok Hivatalához, mert sérelmezték, hogy õk, illetve szüleik az 1946. évi magyar-csehszlovák lakosságcsere egyezmény alapján kerültek Magyarországra, és elveszett javaikért a magyar állam nem kárpótolta õket.

A panaszokat az állampolgári jogok országgyûlési biztosa egyesített eljárásban megvizsgálva megállapította, hogy az 1946. évi XV. törvénnyel becikkelyezett - 1946. február 27-én kelt - magyar-csehszlovák lakosságcsere egyezmény alapján áttelepültek Csehszlovákiában maradt vagyonára a Párizsi Békeszerzõdés 29. cikke alkalmazható volt, Csehszlovákia a Magyar Köztársaságtól õt megilletõ jóvátételként azt lefoglalhatta, elvehette. A magyar állam a polgárainak ily módon okozott kárt - a kárpótlásnak a belsõ jogban már megvalósult elvei szerint - kárpótolnia kell, amint arról az alkotmánybírósági határozat is szólt. Ha ez nem történik meg, az a felsorolt alkotmányos jogokkal összefüggésben sérelmet okoz.

Az ajánlásra a Külügyminisztérium - mint a készülõ törvénytervezet kidolgozásának felelõse - közölte, hogy a törvénytervezet az említett alkotmánybírósági határozat értelmében csupán a Párizsi Békeszerzõdés 29. cikkének 3. pontja körébe tartozó károkra nyújt rendezést; a magyar-csehszlovák lakosságcsere kapcsán felmerülõ vagyonjogi kérdésekben azonban további vizsgálat szükséges, tekintettel a különbözõ megállapodásokban található összefüggésekre.

Az országgyûlési biztos nem fogadta el alkotmányos lehetõségként azt, hogy a tervezett törvényi rendezés csak egy ügycsoportra (az ún. háborús jóvátételre) vonatkozzék. Ez - amellett, hogy diszkriminációt jelent a károsultak csoportjai között - éppen a szerzõdések szoros kapcsolata miatt sem alkalmas az Alkotmánybíróság által is megállapított, mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség megszüntetésére. Ismételten kérte, hogy a sok év óta számos panaszt elõidézõ kárpótlási téma mielõbb kerüljön a Kormány elé, az általa javasolt minden eset-fajtát felölelve. A külügyminiszter válaszlevelében közölte, hogy osztja az országgyûlési biztos véleményét abban, hogy a jogosultak igényei nem kérdõjelezhetõk meg; és a Kormány elé kerülõ elõterjesztés valamennyi vagyonjogi megállapodás alapján fennálló kártalanítási kötelezettséget megfelelõen bemutatja.

Ugyanezek az alkotmányos jogokkal összefüggõ visszásságok voltak megállapíthatók az OBH 918/1998. sz. ügyben is azzal a különbséggel, hogy a panaszos még a csehszlovák-magyar lakosságcsere egyezmény megkötése elõtt, 1945 júniusában települt át Magyarországra. A panaszos ingatlana ez esetben is a csehszlovák állam tulajdonába került, és azért kártalanításban nem részesült. Az országgyûlési biztos a külügyminiszternek az elõbbihez hasonló ajánlást tett.

OBH 7434/1997.

Teljes szöveg: 67. §

OBH 7441/1997

Teljes szöveg: 70/A §

OBH 8061/97.

I. A helyettes biztos megállapította ezért, hogy a magyar honvédség és a Magyarországon állomásozó SFOR erõk jogviszonya nincs kielégítõen szabályozva. E jogalkotási hiányosság a jogbiztonsághoz való jog, az élethez, emberi méltósághoz és testi épséghez való jog sérelmének veszélyét rejti magában.

OBH 10369/1997.

Teljes szöveg: 13.§

OBH 10598/1997.

Teljes szöveg: 57.§ (5)

OBH 10661/1997

Az országgyûlési biztos több, útépítést engedélyezõ határozat felülvizsgálatát kezdeményezõ beadvány miatt hivatalból átfogó vizsgálatot indított. Ezek lényege, hogy az út nyomvonala mentén lévõ ingatlanok tulajdonosai az út építését engedélyezõ határozatból (mivel az ingatlan területét az út nem érintette) nem kaptak, így nem élhettek az alkotmányban biztosított jogorvoslati jogukkal.

Az országgyûlési biztos átfogó vizsgálata megállapította, hogy a panaszolt döntések és az engedélyezõ hatóságok eljárása megfelelt a jogszabályoknak, de maguk a jogszabályok okoztak alkotmányos joggal összefüggõ visszásságot.

A Közlekedési, Hírközlési és Vízügyi Minisztérium közigazgatási államtitkára határidõben adott válaszában arról tájékoztatta az országgyûlési biztost - egyezõen az ajánlásban foglaltakkal -, hogy az 1970-ben alkotott jogszabály felülvizsgálata folyamatban van, a tervezett új miniszteri rendelet értelmében "érintett ingatlantulajdonosnak kell tekinteni azt, akinek az ingatlanát az útépítés terület-igénybevétellel érinti, vagy akinek ingatlana az út területével határos".

Az országgyûlési biztos a választ elfogadta.

Kapcsoldó ügyek: OBH 6759/1997, OBH 8880/1997, OBH 9104/1997.

OBH 10911/1997.

A panaszos azért fordult az Országgyûlési Biztosok Hivatalához, mert tudni akarta, miért szûnt meg Magyarországon élõ, magyar állampolgár édesanyjának a tulajdonjoga azon a Csehszlovákiában levõ ingatlanon, amelyet 1955-ben örökölt. A Külügyminisztériumtól hosszú ideig nem kapott választ, ezért nem tudta, hogy az ingatlanügyben melyik országban tegyen intézkedéseket. Az állampolgári jogok országgyûlési biztosa - a Külügyminisztériumtól kapott tájékoztatás, egyezmények alapján - megállapította: a magyar-csehszlovák vagyonjogi ügyekben 1946-tól 1964-ig a lakosságcserével való tulajdonszerzés keveredett az államosítással, a kártalanítás ügye pedig a II. világháborús magyar jóvátételi kötelezettséggel.

A különbözõ nemzetközi egyezményekben (Párizsi Békeszerzõdés, Csorba-tói Egyezmény, 1964-es Jegyzõkönyv) foglalt rendelkezések részletes elemzésével kell meghatározni, hogy milyen vagyoni körben köteles a magyar állam helytállni azért, mert polgárai vagyonát más államnak juttatta úgy, hogy azzal tartozást (háborús jóvátételt) teljesített, vagy mert a vagyon államosításáért nem igényelt polgárai számára kártalanítást. Ezt a feladatot a nemzetközi szerzõdésekkel az állampolgároknak okozott károk rendezésére készülõ törvényjavaslat elõkészítése során kell elvégezni, figyelemmel az Alkotmánybíróság 37/1996. (IX.4.) AB határozatában foglalt elvekre, valamint a már teljesített kártalanításra is. (A 17/1964. (VIII.8.) kormányrendelet és a 9/1964. (VIII.8.) PM rendelet szerint több mint 9000 esetben fizettek kártalanítást.) Az alkotmányos jogokkal összefüggõ sérelem megszüntetése érdekében az állampolgári jogok országgyûlési biztosának általános helyettese kezdeményezte a külügyminiszternél a teljes körû szabályozást.

OBH 1943/1998.

A panaszos azért fordult az állampolgári jogok országgyûlési biztosához, mert az önkormányzati tulajdonú helyiség bérlõje, az Onions Kft. - akivel a panaszos a helyiségre bérleti szerzõdést kötött - 1997. április 14-én kérte az önkormányzatot, engedélyezze számára a helyiség albérletbe adását. Az önkormányzat azonban csak 1997. szeptember 9-én járult hozzá a befogadáshoz. Idõközben a bérlõ és a Kft. között megromlott a kapcsolat, és a Kft. 1997. július 22-én felbontotta a panaszossal kötött bérleti szerzõdést, már nem kívánt élni a befogadás lehetõségével. Az eljárás elhúzódása miatt a panaszos helyzete teljesen ellehetetlenült, vállalkozása meghiúsult.

Az állampolgári jogok országgyûlési biztosa általános helyettesének vizsgálata megállapította, hogy a panaszos az élelmiszerbolt megnyitásához 1997. április 9-én kérelmet nyújtott be a Bp. IV. Kerületi Önkormányzat jegyzõjéhez jövedéki engedély megadása iránt. Ügyének intézése során jutott a tudomására, hogy a bérbeadó maga is csupán bérlõ, és a bérbeadás (albérletbe adás) az önkormányzat hozzájárulása nélkül érvénytelen, továbbá e hozzájárulás a mûködési és jövedéki engedély megadásának is feltétele. Ezt követõen kérte a Kft. a tulajdonosi hozzájárulást. A tulajdonosi eljárásra hivatkozással a panaszos jövedéki kérelmének elbírálását a Polgármesteri Hivatal - nem határozattal - felfüggesztette, és feljegyzésben hívta fel a panaszos figyelmét arra, hogy ügyének intézése csak a hiányzó adatok pótlása után folytatódhat. Végül a Hivatal az engedély iránti kérelmet elutasította, mert a tulajdonosi hozzájárulást a kérelmezõ többszöri felszólításra sem csatolta.

A tulajdonosi hozzájárulás iránti kérelmet elõször 1997. április 30-án az Újpesti Vagyonkezelõ Részvénytársaság (ÚV Rt.) maga utasította el. A Kft. újabb, 1997. május 21-i kérelmét már az önkormányzat Tulajdonosi Bizottsága (TUB) elé terjesztette. A június 18-án készült elõterjesztés azonban csak július 8-án került napirendre. Az eljáró hatóság a panaszos jövedéki kérelmének elbírálása során tudomással bírt arról, hogy az eldöntendõ kérdésrõl - az önkormányzati tulajdonú helyiségbe való befogadás engedélyezésérõl - a TUB jogosult dönteni, és arról is, hogy - az 1993. évi LXXVIII. törvény 89. § (2) bekezdése értelmében - ha a kérelmezõ 60 napon belül nem kap választ, azt a hozzájárulás megadásának kell tekinteni. A panaszos jövedéki kérelmének elbírálását a hatóság - annak ismeretében, hogy az ügyfél a kérelmét benyújtotta, 60 napot meghaladóan nem függeszthette volna fel, és jogszabálysértõen járt el akkor is, amikor a felfüggesztésrõl nem határozatban rendelkezett, és ezzel a panaszos jogorvoslathoz való jogával kapcsolatban alkotmányos visszásságot okozott. Az ÚV Rt. eljárása sértette az önkormányzat rendeletét, mert a többször módosított 6/1994. sz. önkormányzati rendelet értelmében a bérlõ a helyiségbe más személyt csak a   elõzetes hozzájárulásával fogadhat be, így értelemszerûen annak megtagadására is csak a TUB jogosult. A vagyonkezelõnek a kérelmet már elsõ esetben a bizottság elé kellett volna terjesztenie.

Az országgyûlési biztos általános helyettese megállapította, hogy ha az SZMSZ valamely kérdés elbírálására nem állandóan mûködõ szervet jogosít fel, úgy gondoskodnia kell arról, hogy a jogszabályokban elõírt határidõk betartásában az ne okozzon késedelmet. A hiányos szabályozásra is visszavezethetõ visszásság orvoslására az állampolgári jogok országgyûlési biztosának általános helyettese ajánlást tett, melyben javasolta az érintett önkormányzati rendelet és az SzMSz módosítását. Az ajánlást az önkormányzat elfogadotta.

OBH 3020/1998.

IV. Az állampolgári jogok országgyûlési biztosa megállapította, hogy a feltárt visszásságok egyik oka, hogy a nincs olyan jogszabály, amely a közösségi szállások létesítésének feltételeit szabályozná, különös figyelemmel az egy fõre esõ alapterület és légköbméter nagyságára, vagy például a muzulmán vallási elõírásoknak is megfelelõ mellékhelyiségekre vonatkozó minimális követelményeket. Ez a tény az Alkotmány 2. § (2) bekezdése szerinti jogállam, illetve az ebbõl eredõ jogbiztonsághoz való joggal összefüggésben okoz alkotmányos visszásságot.

Teljes szöveg: 54.§

OBH 3072/1998.

Teljes szöveg: 70/B.§

OBH. 3524/1998.

Teljes szöveg: 54.§

OBH. 5551/1998., OBH. 5935/1998., OBH. 6359/1998.

Teljes szöveg:. 54.§(1)

OBH   6331/1998.

A panaszos azért fordult az országgyûlési biztoshoz, mert az 1998. március 9-én kelt határozatban részére megállapított egyösszegû kárpótlást még neki nem fizették ki.

Az országgyûlési biztos az ügyben a jogbiztonság (Alkotmány 2. § (1) bek.) megsértésének gyanúja miatt indított vizsgálatot.

Az országgyûlési biztos vizsgálata feltárta, hogy panaszos részére 1998. III.    9-én napján kelt határozattal édesanyja életének a deportálás ideje alatt történt elvesztése miatt egyösszegû kárpótlást állapítottak meg. E határozatban a Központi Kárrendezési Iroda úgy rendelkezett, hogy ".. a kárpótlás összegét megállapító törvény hatályba lépését követõ 15 napon belül megkeresem a Nyugdíjfolyósító Igazgatóságot, hogy az egyösszegû kárpótlást, a kárpótlást megállapító törvény szerint az igénylõnek fizesse ki". Ez utóbb említett törvény - mert megalkotására az országgyûlési biztos vizsgálata befejezésének idõpontjáig, 1998. XI. 27. napjáig még nem került sor - nem lépett hatályba. Az 1997. évi XXIX. törvény 14. § (7) bekezdésének rendelkezései szerint a hivatkozott törvényt 1998. január 7. napjáig kellett volna a Kormánynak az Országgyûlés elé terjeszteni. Az 1997. évi XXIX. törvény 14. § (7) bekezdése szerinti rendelkezést azonban az 1998. évi XXXIII. törvény 66. §-a úgy módosította, hogy a törvényt 1998. X. 7. napjáig kell az Országgyûlés elé terjeszteni, mely idõpont is eltelt anélkül, hogy az említett törvény Országgyûlés elé terjesztésére sor került volna. A törvény megalkotásának hiánya akadálya annak, hogy a közigazgatási határozatban szereplõ kárpótlást a panaszos részére folyósítsák. A kárpótlás összegének folyósítására csak azt követõen kerülhet sor, ha a törvényben vállalt kötelezettségének megfelelõen az Országgyûlés a már hivatkozott törvényt megalkotja. A mulasztás sérti a jogbiztonság (Alkotmány 2. § (1) bek.) alkotmányos elvét, s ezáltal visszásságot okoz.

OBH 4350/1996.

A panaszos a lakóházukban lévõ borozó mûködésének engedélyezésével kapcsolatos, a XIII. kerületi Polgármesteri Hivatal által lefolytatott államigazgatási eljárásnak érdekeivel ellentétes lezárulását sérelmezve fordult az Országgyûlési Biztosok Hivatalához. Az országgyûlési biztos általános helyettese megállapította, hogy az ügy kapcsán kizárólag azt vizsgálhatja, a panasszal érintett államigazgatási szerv elegett tett-e az államigazgatási eljárás általános szabályairól szóló törvény rendelkezéseibõl fakadó kötelezettségeinek, valamint az alapelvként rögzített együttmûködési kötelezettségének, illetve hogy a panaszos gyakorolhatta-e nyilatkozattételi jogosultságát. Az országgyûlési biztos általános helyettese már több esetben megállapította, hogy az Alkotmány által biztosított tisztességes eljáráshoz való jog a bíróságok nevesítése ellenére nem értelmezhetõ úgy mintha az a bíróság helyett eljáró szerveket felmentené a pártatlanság és tisztességes eljárás követelménye alól, és ezáltal az Alkotmány által biztosított jog érvényesíthetõségének alkotmányos cél nélküli korlátozását tenné lehetõvé. A jelzett kiterjesztõ értelmezés ugyan a bíróságok helyett eljáró szervekre vonatkozik, de nyilvánvalóan alkalmazható kell hogy legyen az egyéb államhatalmi illetve államigazgatási szervekre is. A panasz vizsgálata során az országgyûlési bizos általános helyettese megállapította, hogy a panaszos az ügy elintézése során iratbetekintési jogát gyakorolhatta, beadványait az önkormányazt illetékes osztálya kivizsgálta, az eljárás során hozott döntéseit az eljáró szerv megindokolta és az annak alapjául szolgáló jogszabályokat is megjelölte. Mindezekre tekintettel alkotmányos jogokkal összefüggõ visszásság nem volt megállapítható.   

OBH 4414/1996.

A panaszos a beadványában azt kifogásolta, hogy Kaposvár Megyei Jogú Város Önkormányzata rendelettel megtiltotta a "guberálást", ezen kívül sérelmezte rendõrségi elõállításának körülményeit is.

Az állampolgári jogok országgyûlési biztosa megállapította, hogy szabálysértéssé olyan cselekményeket lehet nyilvánítani, melyek a társadalomra csekély fokban veszélyesek. Megállapította továbbá, hogy a "guberálás" szabálysértéssé nyilvánítása alkotmányos jogot nem sért, a közterületek és a magánterületek tisztántartásának biztosításával a társadalom közegészségügyi védelmét segíti elõ.

Az állampolgári jogok országgyûlési biztosa által a vizsgálatra felkért megyei rendõrfõkapitány megállapította, hogy a panaszost a járõrszolgálat Kaposváron az éjszakai órákban személyazonosságának igazolására szólította fel, melynek megtagadásáért elõállították. Személyazonosságának megállapítása után elbocsátották, de szabálysértésért feljelentették. A szabálysértési feljelentés alapján személyazonosság igazolásának megtagadása szabálysértés miatt az elsõfokú szabálysértési hatóság a panaszosra tárgyalás tartása nélkül pénzbírságot szabott ki. A határozat ellen a panaszos kifogással élt, ezért az említett hatóság tárgyalást tartott, melynek során kihallgatták az egyik intézkedõ rendõrt. A hatóság az eljárást azzal szüntette meg, hogy a szabálysértés elkövetése megnyugtatóan nem bizonyítható, és az eljárás folytatásától sem várható eredmény. A vizsgálat megállapította, hogy a szabálysértési eljárásban a bizonyítást szakszerûtlenül folytatták le, mert az intézkedõ rendõrök közül csak az egyiket hallgatták ki, illetve a rendõrök és a panaszos szembesítése nem történt meg. Arra tekintettel azonban, hogy a megyei fõkapitány az állampolgári jogok országgyûlési biztosa vizsgálatának lezárása elõtt utasította a kapitányságvezetõt a jövõbeni szabálysértési eljárások törvényes lefolytatására, és panaszost más alkotmányos jogaival összefüggésben sérelem nem érte, az állampolgári jogok országgyûlési biztosa alkotmányos joggal kapcsolatos visszásságot nem állapított meg.

OBH 4425/1996.

A panaszos azért fordult az Országgyûlési Biztosok Hivatalához, mert a települési önkormányzat képviselõtestülete a szociális támogatás iránti kérelmét több esetben megfelelõ indoklás nélküli határozattal, illetve bizonyítás lefolytatása nélkül utasította el, illetve azért, mert a kérelemrõl való döntést más esetben a képviselõtestület egyhangú tartózkodással tette lehetetlenné. A panaszos a beadványában az önkormányzatnak a gázelosztó hálózat kiépítésével kapcsolatos azon eljárását is sérelmezte, amellyel az a panaszos által alá nem írt megállapodás alapján megtagadta a panaszost megilletõ közmûfejlesztési támogatás kifizetését. A panaszos sérelmesnek tartotta továbbá az azon önkormányzati rendelet alapján folytatott gyakorlatot is, amely szerint, ha a rendszeres gyermekvédelmi támogatásban részesülõ az iskolai térítési díj fizetésében késedelembe esik, a támogatás összege más célra nem fordítható.

I. A szociális támogatásokkal kapcsolatos képviselõtestületi eljárásra vonatkozóan az országgyûlési biztos általános helyettese megállapította, hogy az államigazgatási szervek a tényállás tisztázása, illetve a bizonyítási eljárás lefolytatása nélkül nem hozhatnak határozatot, mert a tényállás tisztázása nélkül nem lehet eldönteni, hogy a konkrét ügyben alkalmazhatóak-e a törvény által rögzített általános tényállásban meghatározott jogkövetkezmények. Az általános helyettes megállapította, hogy a képviselõtestület ezzel az eljárással alkotmányos jogokkal összefüggõ visszásságot okozott a tisztességes eljáráshoz való jog vonatkozásában, mert az egyik jogilag releváns tényt - nevezetesen az egyik jövedelem-forrás létezését - nem bizonyította, az a polgármester állítása szerint is olyan információ-forrásból származik, amelyet a törvények nem ismernek el bizonyító ténynek.

Az országgyûlési biztos általános helyettese egy másik sérelmezett képviselõtestületi határozatról megállapította, hogy a képviselõtestület nem tett eleget az Áe. indoklásra vonatkozó rendelkezéseinek. A tárgyalt határozat ezen belül két szempontból is vizsgálatot igényelt: egyrészt a jogszabályokra való hivatkozás jellege miatt, másrészt a mérlegelési jogkörben hozott döntés alapjául szolgáló tények túlzottan általános minõségére tekintettel. Az általános helyettes megállapította, hogy a jogszabályokra való hivatkozás kötelezõvé tétele a jogbiztonságot szolgáló rendelkezés, mivel az ügyfélnek az államigazgatási döntések kiszámíthatóságába vetett bizalmát szolgálja, másrészt elkerülhetõvé teszi a megalapozatlan döntéseket. Az államigazgatási szervtõl nem csupán a jogszabály, a paragrafus és a bekezdés számára való hivatkozást várható el, hanem az érthetõség érdekében a jogszabály tárgyának és a hivatkozási alapot képezõ szabálynak a tömör felidézése is. A tárgyalt határozat megsértette ezt az alapvetõ szabályt, a képviselõtestület ezzel alkotmányos jogokkal összefüggõ visszásságot okozott. Ami a mérlegelési jogkörben hozott döntés alapjául szolgáló tények megjelölését illeti, a határozat ebbõl a szempontból sem felelt meg a jogszabályi elvárásoknak. Az általános helyettes megállapította, hogy ha a határozatot a közigazgatási szerv jogszabályban biztosított mérlegelési jogkörében hozta, a határozat indoklásából a konkrét ügyben mérlegelt, figyelembe vett vagy figyelmen kívül hagyott tényeknek ki kell tûnniük, nem elegendõ általános szempontokra hivatkozni. A vizsgált határozat ennek az elvárásnak nem felelt meg, ezért az általános helyettes megállapította, hogy a képviselõtestület eljárása megsértette a jogbiztonság elvét, valamint a független és pártatlan eljáráshoz való jogot és ezzel alkotmányos jogokkal összefüggõ visszásságot okozott, tekintettel arra, hogy lehetõvé tette megalapozatlan, sõt önkényes döntés meghozatalát.

A vizsgált másik képviselõtestületi határozat kapcsán az általános helyettes megállapította, hogy olyan jogszabályi rendelkezésre hivatkozni egy államigazgatási határozatban amely rendelkezés nem is létezik, alapot ad az alkotmányos jogokkal összefüggõ visszásság megállapításához a jogbiztonság elve és a tisztességes eljáráshoz való jog vonatkozásában, mert önkényes döntésekre ad lehetõséget.

II. Az államigazgatási szerv a hatáskörébe tartozó ügyben illetékességi területén köteles eljárni. Súlyos jogsérelemnek minõsül, ha az eljárásra köteles szerv eljárási kötelezettségét nem teljesíti. Amint azt az Alkotmánybíróság a 35/1994. ( VI. 24. ) AB határozatában kifejtette, a jogállamiságból fakadó jogbiztonság követelménye azt a kívánalmat is magában foglalja, hogy a közhatalmi eljárások során ne kerülhessen sor önkényes döntésekre . Az országgyûlési biztos általános helyettese megállapította, hogy az önkényesség nem kizárólag az érdemi határozat jellegzetessége lehet, az megnyilvánulhat abban is, ha az államigazgatási szerv egyszerûen nem tesz eleget eljárási kötelezettségének, hiszen az hatását tekintve éppúgy kiszámíthatatlanságot okoz mint egy jogszabályi rendelkezéseknek ellentmondó határozat. Az általános helyettes megállapította, hogy a képviselõtestületnek azon gyakorlata, amely kifejezetten egy bizonyos családdal szembeni mulasztásban nyilvánul meg, súlyosan sérti a független és pártatlan eljáráshoz való jogot és a jogbiztonság elvét és ez a jogsérelem a konkrét esetben alkotmányos jogokkal összefüggõ visszásságot okozott

III. A gázelosztó hálózat kiépítésével kapcsolatban az általános helyettes megállapította, hogy a közmûfejlesztési hozzájárulást szabályozó kormányrendelet be nem tartása, egy olyan megállapodásra hivatkozva, amelyet a panaszos alá sem írt, megfosztotta a panaszost a számára jogszabály által biztosított állami támogatáshoz való hozzájutás lehetõségétõl, ami azt eredményezte, hogy a panaszosnak saját jövedelmébõl kellett fedeznie azt az összeget is amelyet a jogszabály szerint az állam magára vállalt. A kifizetést elutasító döntés kifejezett jogszabályi rendelkezéssel ellentétes, így önkényes, ezzel a döntéssel az önkormányzat a tulajdonjog és a jogbiztonság vonatkozásában alkotmányos jogokkal összefüggõ visszásságot okozott.

Az országgyûlési biztos általános helyettese megállapította, hogy a szociális ellátásokról szóló önkormányzati rendelet nem von el az arra jogosultaktól olyan ellátást amelyet a törvény biztosít, ezért megállapította, hogy az önkormányzat rendeletének ezen szabálya nem okozott Alkotmányban biztosított jogokkal összefüggõ sérelmet

Az ajánlás vonatkozásában kialakított álláspont közlésére az érintett szerv rendelkezésére álló határidõ még nem telt le.

IV. Az 1997. évi XXXI. törvény 28. §-a lehetõvé teszi, hogy az önkormányzatok a gyermekvédelmi támogatást ne pénzben folyósítsa, hanem természetbeni ellátásként nyújtsa. A vizsgálat a panasznak ebben a részében annak megállapítására irányult, hogy az önkormányzatnak joga volt-e a törvény 28. §-a alapján úgy határozni, hogy ha a rendszeres gyermekvédelmi támogatásban részesülõ az iskolai térítési díj fizetésében késedelmbe esik, a támogatás összege más célra nem fordítható

Az országgyûlési biztos általános helyettese megállapította, hogy az önkormányzati rendelet nem von el az arra jogosultaktól olyan ellátást amelyet a törvény biztosít, a rendelkezés kizárólag arra irányul, hogy a pénzben folyósított támogatást bizonyos esetben ne fizessék ki az arra jogosultnak, hanem a jogosult tartozását egyenlítsék ki belõle. A támogatás formája a törvény rendelkezései szerint is több féle lehet, ehhez képest az önkormányzati rendelet nem is használta ki teljes egészében ezt a törvényi felhatalmazást, a rendeletnek a pénzbeli folyósítás esteit szûkítõ szabálya a pénz ki nem fizetésének feltételhez kötésével a jogosult számára összességében kedvezõbb helyzetet teremt mint a pénzben való folyósítást mint fõszabályt szûkítõ kivételekrõl rendelkezõ törvényi szabály.

Mindezekre tekintettel az országgyûlési biztos általános helyettese megállapította, hogy az önkormányzat rendeletének ezen szabálya nem okozott Alkotmányban biztosított jogokkal összefüggõ sérelmet, így alkotmányos jogokkal összefüggõ visszásság sem állapítható meg.

OBH 6173/1996.

A panaszos és társai az országgyûlési biztoshoz intézett beadványukban sérelmezték, hogy aranykoronában nyilvántartott részaránytulajdonuknak megfelelõ aranykorona értékû földet a törvényes határidõben (1993. III. 23.) beadott földkiadási kérelmük ellenére sem adták tulajdonukba.

Az országgyûlési biztos általános helyettese a jogbiztonság (Alkotmány 2. § (1) bek.), valamint a tulajdonhoz való jog (Alkotmány 13. § (1) bek.) megsértésének gyanúja miatt indított az ügyben vizsgálatot.

Az országgyûlési biztos általános helyettesének vizsgálata feltárta, hogy a panaszosok a törvényes határidõben kérték a sóskúti 0529, valamint a 067. helyrajzi számú földekbõl részaránytulajdonuk aranykorona értékének megfelelõ értékû föld kiadását. A panaszos tájékoztatása szerint a Földkiadó Bizottság a mûködése megszûnéséig - 1996. XII. 31. napjáig - a megkezdett földkiadási eljárást a panaszosok ügyében nem fejezte be.

Az országgyûlési biztos általános helyettesének vizsgálata megállapította, hogy a panaszosok földkiadási ügyét - mint elsõfokon jogerõsen le nem zárt földkiadási ügyet - az 1993. évi II. törvény rendelkezései szerint 1997. I. 15. napjáig az FM Fõvárosi és Pest Megyei Földmûvelésügyi Hivatalához kellett áttenni, mely idõpontot követõen a döntés meghozatala az FM Hivatal hatáskörébe tartozik. Az FM Hivatalnak az ügyben - az 1957. évi IV. törvény 15. § (1) bekezdése szerint - 1997. II. 15. napjáig kellett volna érdemi határozatot hoznia. E kötelezettségeinek teljesítését a Hivatal elmulasztotta, miáltal megsértette a jogbiztonság alkotmányos elvét, s ezen keresztül panaszosok tulajdonhoz való jogát is. A Hivatal a mulasztásával a felhívott alkotmányos jogokkal összefüggésben visszásságot idézett elõ.

Az országgyûlési biztos általános helyettese a visszásság megszüntetését 1998. június 8-án tett ajánlásával kezdeményezte az FM Hivatalnál. Az FM Hivatal az ajánlásban foglaltakra határidõn belül nem válaszolt. Az országgyûlési biztos általános helyettesének sürgetésére is csak 1998. október 18-án küldte meg az 1998. október 8-án keltezett levelét, mely azonban az ajánlásra vonatkozóan érdemi észrevételt, választ nem tartalmazott, s e levélhez csatoltan a Hivatal a 1878-6/1998. sz. és 1998. IX. 18-án kelt határozatát, mely szerint a panaszos ügyében "az eljárást felfüggeszti". Az országgyûlési biztos általános helyettese 1998. október 22-én arról tájékoztatta a Hivatal vezetõjét, hogy ajánlását változatlanul fenntartja, és e mellett újabb ajánlást is megfogalmazott, mely szerint indítványozta a jogszabályok megsértésével hozott, az eljárás elhúzódását jelentõ "eljárást felfüggesztõ" határozat visszavonását. Az országgyûlési biztos általános helyettese fenntartott ajánlására és újabb ajánlására az FM Hivatal vezetõje 1998. december 9-én kelt levelében arról tájékoztatta az országgyûlési biztos általános helyettesét, hogy "eljárást felfüggesztõ határozatát" visszavonta, és csatolta az ennek megfelelõ határozatot, továbbá, hogy a részaránytulajdonú földek kiadására elkülönített földalappal összefüggõ per van folyamatban, s csak ennek a pernek a befejezését követõen tudja a panaszosok ügyében az eljárást befejezni. Az országgyûlési biztos általános helyettese az újabb ajánlására adott választ elfogadta, azonban az eredeti ajánlását úgy módosította, hogy a földalapot érintõ per befejezését követõ 30 napon belül panaszosok ügyében a földkiadási eljárást a Hivatal folytassa le, s ennek megtörténtérõl panaszosok részére szóló földkiadási határozatok egy példányának megküldésével az országgyûlési biztos általános helyettesét is tájékoztassa. A válaszadásra nyitva álló határidõ még nem telt le.

OBH   7739/1996. OBH   7740/1996.

A panaszosok azért fordultak az országgyûlési biztoshoz, mert részaránytulajdonú földjük aranykorona értékének megfelelõ föld egy részének kiadásáról az FM Megyei Földmûvelésügyi Hivatala az ügyintézési határidõt túllépve döntést nem hozott.

Az országgyûlési biztos a jogbiztonság (Alkotmány 2. § (1) bek.), valamint a tulajdonhoz való jog (Alkotmány 13. § (1) bek.) megsértésének gyanúja miatt indított az ügyben vizsgálatot.

Az országgyûlési biztos vizsgálata feltárta, hogy a panaszosok a törvényes határidõben földkiadási kérelmet nyújtottak be a Balástyai Móra, valamint a Balástyai Rákóczi Tsz. mellett mûködõ Földkiadó Bizottsághoz. A Földkiadó Bizottságok azonban mûködésük 1996. december 31. napján történt megszûnéséig a panaszosok részaránytulajdonának megfelelõ értékû valamennyi föld kiadásáról döntést nem hoztak. Az említett földkiadási ügyek, mint elsõfokon jogerõsen le nem zárt ügyek, 1997. január 1. napjától az FM Megyei Hivatalának hatáskörébe kerültek át.

OBH 7997/1996.

Az Országgyûlési Biztos Hivatalához érkezett beadványban solymári polgárok azzal fordultak az állampolgári jogok országgyûlési biztosához, hogy folytasson vizsgálatot a solymári téglagyárnak tulajdonított légszennyezés ügyében, illetve az üggyel kapcsolatos hatósági eljárás elhúzódása miatt. 1995 januárjában lakossági bejelentés érkezett Solymár Nagyközség Önkormányzatához, a Közép-Duna-völgyi Környezetvédelmi Felügyelõséghez, valamint az ÁNTSZ Fõvárosi Intézetéhez, amelyek szerint a Budai Tégla Rt. II. gyárának üzemelése során idõnként fojtó, égéstermék szerû szag érezhetõ, amelyet a Proton tí pusú tégla gyártásához felhasznált polisztirol gyöngy égésekor felszabaduló sztirol gáz okoz.

I. Az országgyûlési biztos jelentésében kiemelte, hogy annak ellenére, hogy az állampolgári bejelenések már 1995 elején jelezték annak veszélyét, hogy a Budai Tégla Rt. II. gyárának üzemelése során környezetveszélyeztetés történik, az illetékes környezetvédelmi hatóság csak 1997-ben kötelezte a téglagyárat környezetvédelmi felülvizsgálatra. Az ezt megelõzõ két évben több alkalommal végzett mérések nem bizonyították a környezetkárosítást, ugyanakkor veszélyét sem zárták ki, s alkalmatlannak mutatkoztak arra, hogy eredményük alapján meg lehessen állapítani az állampolgári bejelentésekben jelzett - és az ÁNTSZ munkatársai által is észlelt - szaghatások okát, azt, hogy valóban történik-e környezetkárosítás.

Ebbõl következõen az országgyûlési biztos megállapította, azzal, hogy a környezetvédelmi felügyelet évekig késlekedett e kötelezettségének teljesítésével, sértette az állampolgárok egészséges környezethez, valamint a lehetõ legmagasabb szintû testi és lelki egészséghez való jogát - melyet többek között az épített és a természetes környezet védelmével valósít meg az állam -, és ezzel alkotmányos visszásságot okozott. A visszásság attól függetlenül megállapítható, hogy ténylegesen történt-e környezetkárosítás, és ha igen, az valóban okozott-e egészségkárosodást, hiszen az Alkotmányban rögzített jogok biztosítása, a környezet és az egészség védelme körébe az is beletartozik, hogy az illetékes hatóságok egyértelmûen megállapítsák, fennáll-e az említett jogok sérelmének veszélye, tekintettel arra, hogy csak így tudják megakadályozni a sérelem tényleges bekövetkezését.

II. Az ismertetett eljárási hibákkal összefüggésben az országgyûlési biztos megállapította, hogy a jogintézmények csak akkor mûködhetnek alkotmányosan, ha a hatóságok az eljárási normákat betartják. Ebbõl következõen az ügy panaszosai által írásban elõterjesztett kérelmek, fellebbezések, valamint a nyomozó hatóság megkeresései alapján a Közép-Duna-völgyi Környezetvédelmi Felügyelõség határozathozatali és szakvéleményadási, a Környezet- és Természetvédelmi Fõfelügyelõség határozathozatali, az ÁNTSZ Pest Megyei Intézete pedig szakvéleményadási kötelezettségének nem tett határidõben eleget, ezzel a reájuk vonatkozó eljárási normákat megsértették, mellyel alkotmányos visszásság keletkezett.

III. A releváns jogi háttér tekintetében az országgyûlési biztos leszögezte, hogy a levegõ tisztaságának védelmérõl szóló rendelet felhatalmazást ad a környezetvédelmi és területfejlesztési miniszternek, hogy állapítsa meg az összetevõikkel egyértelmûen nem jellemezhetõ kellemetlen szagú légszennyezõ-anyagok (bûzanyagok) elleni védekezéssel kapcsolatos szabályokat. Megállapította, azzal, hogy a környezetvédelmi és területfejlesztési miniszter nem tett eleget jogszabályban foglalt szabályozási kötelezettségének sérült a jogállamiság elvébõl fakadó jogbiztonsághoz való alapjog, amely alkotmányos visszásságot keletkeztetett, s ez közvetett módon hozzájárult az I. pontban megállapított alkotmányos visszásság kialakulásához is.

Ajánlásában az országgyûlési biztos felkérte a környezetvédelmi és területfejlesztési minisztert, hogy tegyen eleget a levegõ tisztaságának védelmérõl szóló 21/1986. (VI. 2.) MT rendelet 13. §-a (2) bekezdésének e) pontjában kapott felhatalmazásnak, s állapítsa meg az összetevõikkel egyértelmûen nem jellemezhetõ kellemetlen szagú légszennyezõ-anyagok (bûzanyagok) elleni védekezéssel kapcsolatos szabályokat.

Felkérte továbbá a Közép-Duna-völgyi Környezetvédelmi Felügyelõséget, a Környezet- és Természetvédelmi Fõfelügyelõséget, valamint az ÁNTSZ Pest Megyei Intézetét, hogy a jövõben fordítsanak fokozott figyelmet az eljárási határidõk betartására.

Az ajánlások címzettjei az ÁNTSZ Megyei Intézete kivételével valamennyien eleget tettek az országgyûlési biztos felhívásának, a jogszabály megalkotása - az Európai Uniós normák figyelembevételével - folyamatban van.

OBH 8561/1996

Teljes szöveg: 13.§

OBH 8808/1996

Teljes szöveg: 13. §

OBH 9292/1996.

Teljes szöveg: 57.§(5)

OBH 1223/1997.

Az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében deklarált jogállamiság alkotmányos elvébõl fakadó jogbiztonság követelményével összefüggésben visszásságot okoz, ha az önkormányzat a kérelem beadása után öt hónappal hozza meg határozatát.

A panaszos beadványában kifogásolta, hogy Budapest XIII. kerületi Önkormányzat gyógyszer-támogatási kérelmére több hónapos késedelemmel válaszolt. Az állampolgári jogok országgyûlési biztosa általános helyettese megállapította, hogy az államigazgatási eljárás általános szabályairól szóló törvény elintézési határidõkre vonatkozó rendelkezései szerint a képviselõ-testületek, illetõleg az átruházott hatáskörben eljáró bizottságok az önkormányzati hatósági ügyekben harminc napon belül érdemi határozatot kötelesek hozni, vagy ha ez nem lehetséges, a soron következõ testületi ülésen kell az ügyben határozni. Ha a polgármester jár el átruházott hatáskörben, akkor harminc napon belül kell az önkormányzati hatósági hatáskörben érdemi határozatot hoznia. Az államigazgatási eljárás során az államigazgatási szerv kötelessége a tényállás tisztázása, esetleges bizonyítási eljárás lefolytatása. Az ezen alapuló döntés meghozatalára írja elõ a törvény az elõbb említett határidõket. A bizonyítási eljárást ebben az esetben a panaszos miatt nem tudta az önkormányzat lefolytatni - a szükséges környezettanulmányt csak harmadik kísérletre tudták elkészíteni -, de a harminc nap elteltével az államigazgatási szerv vezetõje élhetett volna azzal a jogával, hogy az ügyintézési határidõt egyszer, legfeljebb harminc nappal meghosszabbítja, és errõl az ügyfelet értesíti. Az állampolgári jogok országgyûlési biztosa általános helyettese megállapította ezért, hogy az érintett államigazgatási szerv nem tett eleget a jogállamiság elvébõl fakadó jogbiztonság követelményének azzal, hogy az ügyfelet nem értesítette a határidõ meghosszabbításáról, a bizonyítási eljárás lefolytatását - a hatvan nap eltelte után - legközelebb csak három hónap múlva kísérelte meg, és a kérelemmel kapcsolatban nem hozott határidõn belül határozatot.

A feltárt visszásság jövõbeni elkerülése érdekében az állampolgári jogok országgyûlési biztosa általános helyettese felhívta az érintett önkormányzat figyelmét az államigazgatási eljárás általános szabályairól szóló törvény rendelkezéseinek betartására. Az önkormányzat az ajánlást elfogadta.

OBH   1330/1997.

Teljes szöveg: 70/A.§

OBH 3194/1997 sz

Teljes szöveg: 67. §

OBH 4746/1998.

A panaszos beadványában azt kifogásolta, hogy telkének szomszédságában építkezés folyik, melynek építési engedélyérõl nem értesült. Szomszédjával együtt többször fellebbezett, az építkezés leállítását kérte, de a Polgármesteri Hivatal csak levélben válaszolt, elutasítva kéréseiket. Közvetlen szomszédként sérelmezte jogorvoslati jogának megsértését, és egyúttal az érdekeinek meg nem felelõ építkezés engedélyezését.

Az állampolgári jogok országgyûlési biztosa megállapította, hogy egy korábbi lapostetõs "társalgó" épületen magastetõ építésére és tetõtérbeépítésre engedélyt adott az építési hatóság, a határozatról nem értesültek a két szomszédtelek tulajdonosai, közöttük a panaszos. Módosított építési engedélyt is kiadtak a "társalgó" épületre, amely határozatból már a két szomszéd is kapott. Levélben értesítette az építési elõadó az érdekelteket, hogy "Tájékoztatásul közlöm, hogy az építkezéseket leállítani nem tudjuk, mivel jogerõs építési engedéllyel rendelkezik az építtetõ."

A módosított engedélyhez benyújtott fellebbezésében a panaszos már harmadízben kérte az elsõ fokú hatóságot, hogy az építkezést állítsa le, de a jegyzõ nem intézkedett. A panaszos ekkor fordult az országgyûlési biztoshoz, aki Pest Megye Közigazgatási Hivatala vezetõjének vizsgálatát és intézkedését kérte a panaszos jogorvoslati jogának érvényesíthetõsége érdekében. A Közigazgatási Hivatal felhívására a jegyzõ az építkezést leállította, a fellebbezéseket felterjesztette. A Közigazgatási Hivatal megsemmisítette a módosított engedélyt, és új, fennmaradási eljárás lefolytatására utasította az elsõ fokú hatóságot.

Az országgyûlési biztos megállapította, hogy a felkérésére eljáró Közigazgatási Hivatal soron kívüli intézkedésével, másodfokú határozatával helyreállította a törvényes állapotot az építkezések ügyében. A fennmaradási engedélyezési eljárásban tisztázhatók és érvényesíthetõk mind a panaszos (és a többi érdekelt), mind az építtetõ jogai. A panaszosnak azon kárai, amelyeket esetleg szabályszerû fennmaradási engedélyezés lefolytatása mellett is sérelmez (pl. az ingatlanára való rálátásból következõ értékcsökkenés) polgári peres eljárásban érvényesíthetõk.

A jegyzõ a kezdeményezést elfogadta.

OBH 4800/1997

A panaszosok az Országgyûlés Biztos Hivatalához írott beadványukban kifogásolták, hogy a Bp. V. kerületi önkormányzat a bérleti jogviszony folytatása iránti kérelmük ügyében nem intézkedett.

Az országgyûlési biztos általános helyettese a jogbiztonság sérelmének veszélye miatt indított vizsgálatot, melynek során megállapította, hogy a panaszosok 1966-tól - megszakítás nélkül - laktak mint családtagok a szüleik bérleményében. Édesanyjuk 1976-ban, édesapjuk pedig 1993-ban elhunyt. Ekkor kérték a bérleti jogviszony folytatását az önkormányzattól, de az a hozzájárulást megtagadta, mert a panaszosok hitelt érdemlõ dokumentummal nem igazolták, hogy a lakás bérlõi elhunytak, mert szüleik haláláról ugyan rendelkeztek halotti anyakönyvi kivonattal, de azon nem az a név szerepelt, mint a lakás nyilvántartásban a bérlõk neve. A panaszosok számos közvetett bizonyítékkal rendelkeznek arra vonatkozóan, hogy szüleik voltak a bérlõk, és állításuk szerint csupán az önkormányzat lakásügyi nyilvántartásában szerepel tévesen az apa neve. Az 1905-ben született apa magánéletében nem a hivatalosan anyakönyvezett németes hangzású keresztnevét, hanem annak magyaros változatát használta, és 1966-ban a lakásbérleti szerzõdést is - feltehetõen - bemondásra töltötték ki. Ezt támasztja alá az a körülmény is, hogy a lakásügyi nyilvántartásban a néven kívül nem szerepel semmilyen személyi adat.

Az önkormányzat hivatalos álláspontja szerint a lakásügyi eljárásban a kérelmezõ köteles a kérelmét alátámasztó dokumentumokat a kérelméhez csatolni, és annak hiányában hiánypótlásig az eljárást fel kell függeszteni. A panaszosoknak adott tájékoztatás szerint - mivel a lakásgazdálkodás nem hatósági tevékenység - e döntéssel szemben csak bírósághoz lehet keresettel fordulni. A kérelem teljesítésének feltételéül a halál tényének megállapításáról szóló bírósági végzés csatolását szabták.

Az országgyûlési biztos általános helyettesének vizsgálata megállapította, hogy az önkormányzat az államigazgatási eljárás általános szabályairól szóló 1957. évi IV. tv. (Áe.) szabályait nem megfelelõen alkalmazta, mert mellõzte az Áe. 26. §-ának alkalmazását, mely szerint az ügyfél kérelmére bizonyítási eljárást köteles lefolytatni. Ennek során hivatalból más szerveket is megkereshet, nyilatkozatot kérhet, tanúkat hallgathat meg. A hatóság arra hivatkozva nem tagadhatja meg - a korábbi jogszabályok szerint hatósági nyilvántartásnak minõsülõ lakásügyi nyilvántartásban - tévesen bejegyzett adat kijavítását, hogy a lakástörvény az önkormányzat lakásügyi hatósági jogosítványát megszüntette.

A polgármester az ajánlással egyetértett, és a panaszosok kérelmének rendezésére utasítást adott.

OBH 4870/1997.

Az Alkotmány 64. §-ában biztosított kérelemhez és panaszhoz való jog és ezáltal az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében deklarált jogállamisághoz fûzõdõ jogbiztonság követelménye is sérelmet szenved, ha a közérdekû bejelentést tevõ személyt a jogszabályban elõírt határidõben nem tájékoztatják bejelentésének intézésérõl, a várható befejezés idõpontjáról, a tett intézkedésrõl, illetõleg az állásfoglalás indokairól.

Teljes szöveg: 64.§

OBH 6070/1997

Teljes szöveg: 57.§(5)

OBH 6191/1997.

Teljes szöveg:. 67.§

OBH 6319/1997.

Teljes szöveg: 70/E.§

OBH. 6786/1997.

III. A menekült jogállás megszüntetésérõl szóló határozat hirdetményi úton történõ kézbesítése az Alkotmány 2.§ (1) bekezdésében foglalt jogállam, valamint az ebbõl eredõ jogbiztonsághoz való joggal összefüggésben okozott alkotmányos visszásságot.

A Magyar Emberi Jogvédõ Központ (a továbbiakban: MEJOK) nevében fordult az állampolgári jogok országgyûlési biztosához mert sérelmezte, hogy a Menekültügyi és Migrációs Hivatal (a továbbiakban: MMH) - 1993. április 19-én kelt határozatával - a külföldi állampolgár (a továbbiakban: panaszos) menekült jogállását megszüntette.

I. A vizsgálat adatai szerint az MMH. Budapesti Helyi Szerve (a továbbiakban: elsõ fokú hatóság) 1992. április 30-án kelt határozatával a menekültek helyzetére vonatkozó 1951. évi július hó 28. napján elfogadott egyezmény, valamint a menekültek helyzetére vonatkozóan az 1967. évi január hó 31. napján létrejött jegyzõkönyv kihirdetésérõl szóló 1989. évi 15. tvr. (a továbbiakban: Konvenció) 1. cikk A. pont (2) bekezdése, valamint a menekültként elismerésrõl szóló 101/1989.(IX. 28.) MT. rendelet 2. § (1) bekezdése alapján menekültként elismerte. Panaszos 1993. január 18-án útlevél iránti kérelmmel fordult a Budapesti Rendõr-fõkapitányság Külföldieket Ellenõrzõ Osztályához (a továbbiakban: BRFK. KEO), aki még azon a napon ellátta õt az 1994. január 31-ig érvényes utazási igazolvánnyal. A BRFK. KEO 1993. március 25-én írásban tájékoztatta az elsõ fokú hatóságot arról, hogy panaszos 1992. december 30-án náluk tartózkodási engedélyért és útlevélért jelentkezett. Levelében a BRFK. KEO azzal az indokkal kezdeményezte panaszos menekült státusának felülvizsgálatát, hogy az útlevél iránti kérelme benyújtásakor írásban nyilatkozott arról, hogy véglegesen Franciaországba kíván távozni. Az elsõ fokú hatóság megítélése szerint panaszos azon nyilatkozatával, mely szerint véglegesen Franciaországba kíván távozni egyben kinyilvánította azt is, "hogy a továbbiakban nem tart igényt a Magyar Köztársaság területén jogi védelemre".

A szerzõdõ államok a Konvenció 28. cikke értelmében a menekültek számára külföldre utazás céljából - a jogvédelem egyik megnyilvánulásaként - útiokmányt állítanak ki. Az útlevél érvényességi idejét - a 6. bekezdés 2. pontja alapján - a kiállító ország diplomáciai vagy konzuli hatósága meghosszabbíthatja. Panaszos - menekült jogállású külföldi állampolgárként - jogszerûen tartózkodott az ország területén, így megillette õt az Alkotmány 58. § (1) bekezdésében foglalt, az ország elhagyásához való jog. Az Alkotmány 65. § (1) bekezdésben foglalt menedékjog alapjog, amely - törvényben, illetve 1989. évi 15. törvényerejû rendeletben meghatározott feltételek szerint - alanyi jogon illette meg a külföldi állampolgárt. Ezért a 101/1989. (IX. 28.) Korm. rendelet 17.§ (1) bekezdése értelmében a menedékjogról csak írásbeli nyilatkozattal lehetett lemondani. Panaszos 1993. január 18-án kelt kérelme nem tartalmaz olyan kijelentést, mely szerint e jogáról lemondott volna. Az állampolgári jogok országgyûlési biztosa megállapította, hogy panaszos útlevél iránti kérelmének a menedékjogról való védelemrõl lemondásként való értelmezése az Alkotmány 2.§ (1) bekezdésében foglalt jogállam, valamint az ebbõl eredõ jogbiztonsághoz való jog, az Alkotmány 7. § (1) bekezdésében foglalt a nemzetközi jogi kötelezettségek és a belsõ jog összhangjához való jog továbbá az Alkotmány 58. § (1) bekezdésében foglalt az ország területén törvényesen tartózkodó személyeknek az ország elhagyásához való jogával összefüggésben okoz visszásságot.

II. A határozat a menekült jogállás megszüntetésének indokaként említi, hogy panaszos megszegte a befogadó állomás házirendjét. Az elsõ fokú hatóság álláspontja szerint panaszos "...magatartása, életvitele, a menekültté nyilvánított személyekre vonatkozó szabályok be nem tartása és rendszeres megszegése sérti az idegenrendészeti jogszabályokban megtestesülõ közrendet". Az állampolgári jogok országgyûlési biztosa a rendelkezésére álló iratok között nem talált olyan adatot, amely szerint panaszos ellen jogerõs szabálysértési határozat, vagy bírósági ítélet született volna. Ez azt jelenti, hogy panaszos magatartása, életvitele nem érte el a társadalomra veszélyességnek azt a fokát, amely a befogadó állomásról történõ eltávolításán túlmenõen, az állam biztonságának, vagy a közrend megsértésének megállapítását eredményezõ további felelõsségrevonást indokolt volna. Ezért az országgyûlési biztosa megállapította, hogy a menekült jogállásnak a 101/1989. (IX. 28.) Korm. rendelet 17. § (2) bekezdésének b) pontja alapján történõ megszüntetése az Alkotmány 2.§ (1) bekezdésében foglalt jogállam, valamint az ebbõl eredõ jogbiztonsághoz való jog, az Alkotmány 7. § (1) bekezdésében foglalt a nemzetközi jogi kötelezettségek és a belsõ jog összhangjához való jog továbbá az Alkotmány 65. § (1) bekezdésben foglalt menedékhez való joggal összefüggésben valósít meg alkotmányos visszásságot.

III. A határozat megszületésének idején panaszos már elhagyta az országot és ismeretlen helye tartózkodott, az elsõ fokú hatóság a határozatot az államigazgatási eljárás általános szabályairól szóló 1957. évi IV. tv. 45. § (1) bekezdésére hivatkozva "kihirdetés útján" kézbesítette. Ez panaszos esetében úgy történt, hogy a határozatot az elsõ fokú hatóság - 1993 április 19. és május 3. között - a hirdetõtáblájára kifüggesztette. Az államigazgatási eljárás általános szabályairól szóló 1957. évi IV. törvény (a továbbiakban: Áe.) 45. § (1) bekezdése értelmében a közigazgatási szerv határozatát az ügyféllel - fõszabályként - kézbesítés útján kell közölni. A határozat közlésének sajátos módja, hogy azt a jelenlevõ ügyfélnek kihirdetik, vagyis az eljáró közigazgatási szerv ügyintézõje szóban tájékoztatja õt a hatóság döntésérõl. A határozat kihirdetés útján történõ közlése nem tévesztendõ össze az Áe. 45.§ (2) bekezdésében szabályozott "közszemlére tétel", más néven hirdetményi kézbesítés intézményével, amelyre csak kivételes esetben - kifejezett jogszabályi rendelkezés alapján - van lehetõség. A vizsgált ügyben a menekültként való elismerésrõl szóló 101/1989. (IX. 28.) MT. rendelet 16.§ (1) bekezdése kizárólag a menekültként való elismerésrõl szóló határozat közlése kapcsán tartalmazott ilyen rendelkezést. Az állampolgári jogok országgyûlési biztosa megállapította, hogy az elsõ fokú hatóság a menekültként való elismerés megszüntetésérõl szóló határozat közlésekor az Áe. 45.§ (1) bekezdésére történõ hivatkozással valójában az Áe. 45.§ (2) bekezdésének rendelkezéseit alkalmazta, ami az Alkotmány 2.§ (1) bekezdésében foglalt jogállam, valamint az ebbõl eredõ jogbiztonsághoz való joggal összefüggésben eredményez alkotmányos visszásságot. Az állampolgári jogok országgyûlési biztosa megállapította, hogy az eljárási szabályok hibás alkalmazása miatt a menekült jogállás megszüntetésérõl szóló határozat közlése nem történt meg. Ezért a határozat nem jogerõs, azaz panaszos menekült jogállása változatlanul fennáll.

Az állampolgári jogok országgyûlési biztosa 1998. március 10-én ajánlást tett a Menekültügyi és Migrációs Hivatal fõigazgatójának, amelyben kezdeményezte hogy az Áe. 61. § (1) bekezdése alapján saját hatáskörében, intézkedjen a panaszos menekült jogállását megszüntetõ határozat visszavonásáról, illetve a panaszos menekült jogállásának igazolására szolgáló okiratok kiadásáról. 1998. április 15-én kelt válaszában a MMH fõigazgatója az ajánlást nem fogadta el.

IV. A fõigazgató véleménye szerint panaszos menekült jogállásának - 1993. április 19-én kelt - megszüntetését az a körülmény is indokolja, hogy õt az elsõ fokú hatóság 1992. április 30-án menekültként elismerte, azonban személyi okmányaiért csak 1992. december 30-án jelentkezett. Az országgyûlési biztos megállapította, hogy panaszos menekült jogállásának megszüntetésekor hatályos, a menekültként elismert személyek jogállásáról szóló 1989. évi 19. törvényerejû rendelet 1. § értelmében a menekültként elismert személyeket a jogszabályok alkalmazása szempontjából - néhány kivételtõl eltekintve - magyar állampolgárnak kellett tekinteni. Ezért panaszossal szemben személyi okmányai beszerzésével kapcsolatos kötelezettsége elmulasztása kapcsán azokat a jogszabályokat, illetve szankciókat kellett volna alkalmazni, amelyek hasonló esetekben a magyar állampolgárokkal szemben irányadóak voltak. Az illetékes hatóság panaszos magatartását nem mulasztása során, hanem hónapokkal azt követõen szankcionálta, hogy irataiért jelentkezett azaz elmulasztott kötelelezettségének eleget tett, ami az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében deklarált jogállamiságból fakadó jogbiztonság követelményével összefüggésben okozott visszásságot.

V. Az ajánlásra adott válaszához a fõigazgató csatolta a Bicskei Városi Rendõrkapitányság 1992. szeptember 7-én kelt 2671-2/1992. számú határozatát, amely panaszost a bicskei Menekülteket Befogadó Állomás sérelmére elkövetett, 1.200 Ft kárt okozó - az 1968. évi I. tv. 105. § (1) bekezdésébe ütközõ - szándékos rongálás szabálysértése miatt 4. 000 Ft-ra bírságolta. A határozat indokolása szerint panaszos "...1992. május 5-én az MMH Bicskei Befogadó Állomása 11. számú épülete 4. számú szobája dupla ablaküvegét betörte, mert a bent lakók nem akarták õt beengedni". A szabálysértési határozatot az MMH a vizsgálat lezárását követõen bocsátotta az országgyûlési biztos rendelkezésére, így azt csak utólag tudta megvizsgálni. Kiegészítõ jelentésében az állampolgári jogok országgyûlési biztosa megállapította, hogy az 1.200 Ft. összegû kárt okozó szabálysértés elkövetése nem éri el a társadalomra veszélyességnek azt a fokát, ami panaszosnak a befogadó állomásról történõ eltávolítását túlmenõen a menekült jogállás megszüntetését is indokolná. Ezért a menekült jogállásnak a menekült jogállásnak a 101/1989. (IX. 28.) Korm. rendelet 17. § (2) bekezdésének b) pontja alapján - a közrend megsértése miatt - történõ megszüntetése az Alkotmány 2.§ (1) bekezdésében foglalt jogállam, valamint az ebbõl eredõ jogbiztonsághoz való joggal, továbbá az Alkotmány 65. § (1) bekezdésben foglalt menedékhez való joggal összefüggésben okoz visszásságot.

VI. A vizsgálatnak a menekült jogállás megszüntetésérõl szóló határozat hirdetményi úton történõ kézbesítésével kapcsolatos megállapítását illetõen a fõigazgató álláspontja az volt, hogy a "...hivatkozott MT. rendelet 16.§-ának (1) bekezdése - amely véleményem szerint jogszabály-szerkesztési szempontból a 17. §-ban foglaltakat követõen kellett volna elhelyezni - azt mondja ki, hogy a határozatot az ismeretlen helyen tartózkodó részére hirdetmény útján kell kézbesíteni. Tekintettel a jogszabály helytelen szerkezetére az értelmezés során a jogalkotó szándékából indultunk ki, vagyis abból, hogy a hatóság által meghozott érdemi határozat kihirdetését, jogerõre emelkedését nem zárhatja ki az, ha a címzett ismeretlen helyen tartózkodik". Válaszában az országgyûlési biztos rámutatott arra, hogy a jogorvoslathoz való alkotmányos jog gyakorlásának egyik alapvetõ feltétele, hogy a hatóság döntésérõl az érintett tudomást szerezzen. Ezért az államigazgatási eljárás általános szabályairól szóló 1957. évi IV. tv. 45. §-a csak kivételes lehetõségként, jogszabály kifejezett rendelkezése esetén teszi lehetõvé a hirdetményi kézbesítést. A hirdetményi kézbesítésre vonatkozó rendelkezés hiányában a közigazgatási határozat jogerõre emelkedésének akadályát jelenti, ha azt nem lehet közölni az érintettel. Az Alkotmánybíróság már 9/1992. (I. 30.) AB. határozatának indokolásában rámutatott arra, hogy a jogbiztonság egyik alapkövetelménye, hogy a jogszabályok mûködésüket tekintve kiszámíthatóak és elõreláthatóak legyenek a norma címzettjei számára, továbbá a jogintézmények csak az eljárási normák betartásával mûködnek alkotmányosan. Az állampolgári jogok országgyûlési biztosa megállapította, hogy a jogalkotó szándékának vélelmezése kiszámíthatatlanná teszi a jogalkalmazást, ami az Alkotmány 2.§ (1) bekezdésében foglalt jogállam, valamint az ebbõl eredõ jogbiztonsághoz való joggal továbbá az Alkotmány 57. § (5) bekezdésében garantált jogorvoslathoz való joggal összefüggésben okoz visszásságot.

Kiegészítõ jelentésében az országgyûlési biztos kezdeményezte 1998. április 30-án kezdeményezte, hogy a belügyminiszter - a Menekültügyi és Migrációs Hivatal felettes szervének vezetõjeként - intézkedjen panaszos menekült jogállásának megszüntetésérõl szóló határozat visszavonásáról, illetve panaszos menekült jogállásának igazolására szolgáló okiratok kiadásáról.

A Menekültügyi és Migrációs Hivatal fõigazgatója 1998. június 22-én kelt válaszában a megismételt ajánlást elfogadta és tájékoztatta az országgyûlési biztost arról, hogy panaszos menekült jogállását igazóló okiratokat a Hivatal kész kiadni

OBH 6974/1997.

Teljes szöveg: 57.§ (5)

OBH 7052/1997.

II. Az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében deklarált jogállamiságból fakadó jogbiztonsággal összefüggésben visszásságot okoz, ha a több ágazatba tartozó, egy beadványban elõterjesztett kérelem nem kerül valamennyi intézkedésre jogosulthoz.

Az Új Magyarország napilapban 1997. július 23-án megjelent "Törvénytelen határozat félmillióért?" címû cikke nyomán az országgyûlési biztos vizsgálatot rendelt el annak megállapítására, történt-e alkotmányos joggal összefüggésben sérelem a Gubacsi Piac Kereskedelmi és Szolgáltató Betéti Társaság (továbbiakban: Gubacsi Piac Bt) által kezdeményezett rendezési terv módosítására és építési engedély megadására irányuló kérelmeinek elbírálása során.

A Gubacsi Piac Bt a kerületi mûszaki osztálynak címzett, de a kerületi fõépítész részére benyújtott "kérvény"-ben a kérdéses ingatlanra tervezett - egy magán-befektetési elképzelést taglaló - koncepciót ismertetett, ehhez kérte az érvényben lévõ RRT módosítását, amelyet a képviselõ-testület a 200/1997. (VI. 3.) Ök. határozatával nem fogadott el. Egyidejûleg a testület a kérdéses területre fejlesztési koncepció kidolgozását határozta el, amelynek elvégzésére a jegyzõt hívta fel. A képviselõ-testület döntésérõl a polgármester csak két hónap elteltével tájékoztatta a Gubacsi Piac Bt nevében eljáró személyt. A cikkben említett ügyintézési határidõvel kapcsolatos mulasztásra való hivatkozás nem megalapozott, miután az eljárás idején hatályban volt építésügyrõl szóló 1964. évi III. törvény, valamint a jelenleg hatályos 1997. évi LXXVIII. törvény értelmében a helyi önkormányzat hatáskörébe tartozott, illetõleg tartozik a rendezési terv elfogadása. A rendezési tervet rendelettel kell elfogadni.

A rendezési terv módosítására irányuló kérelem elbírálása nem hatósági ügy, így a képviselõ-testületnek e kérdésben nem az államigazgatási eljárási törvény szerint kell eljárnia. A nem hatósági jogkörben hozott rendelkezést - határozatot, rendeletet - nem kell megindokolni. Az önkormányzati törvény értelmében azt a megyei (fõvárosi) közigazgatási hivatal vizsgálhatja felül, törvényességi szempontból.

Az országgyûlési biztos a rendelkezésre álló iratanyag alapján megállapította - s ezt állapította meg a Fõvárosi Közigazgatási Hivatal is -, hogy az újságcikkben említett képviselõ-testületi határozat nem volt törvénysértõ, az nem tartalmazott hatósági jogkörben elbírálandó kérdésre vonatkozóan semmilyen rendelkezést. Fentiek alapján a visszásság gyanúja nem igazolódott be. Megállapította azonban az országgyûlési biztos, hogy a testület helytelenül a jegyzõt hívta fel az RRT koncepciójának kidolgozására, holott az erre vonatkozó építésügyi törvény alapján az a polgármester útján a fõépítész feladata.

Az újságcikkben szereplõ, a vesztegetésre utaló kérdéssel az országgyûlési biztos nem foglalkozott, mert abban büntetõ eljárás van folyamatban. Vizsgálta azonban az építésügyi igazgatási eljárást.

I. Az országgyûlési biztos megállapította, hogy az ingatlan tulajdonosa kérelemre - kivételes méltányosság alapján - engedélyt kapott arra, hogy a tulajdonában álló IX. kerületi ingatlanon ideiglenes jelleggel kereskedelmi üzleteket alakítson ki. Ezt követõen az ingatlan 9000 m² területén elsõ ütemben mûködtetni kívánt piacot nyilvántartásba vette a helyi jegyzõ akként, hogy a piac fenntartójául a Gubacsi Piac Bt-t jelölte meg.

A Gubacsi Piac BT 1997. március 24-én kelt kérelmében a kialakított szabadtéri piac bõvítéséhez 1345 db, kereskedelmi célokat szolgáló elárusító pavilon telepítésének elvi engedélyezését a területen található volt mûhely épület funkcióváltására vonatkozó elvi engedéllyel együtt kérte.

A kérelmet a polgármesteri hivatal közigazgatási iroda ipar-kereskedelmi csoportjához nyújtotta be a kérelmezõ, amely azt elõzetes jegyzõi hozzájárulás kiadása iránti kérelemnek minõsítette, s ez ellen a kérelmezõ nem emelt kifogást. 1997. április 7-én a Gubacsi Piac BT még mindig a polgármesteri hivatal ezen szervezeti egységéhez címezve csatolta a hiánypótlási felhívásban felsorolt dokumentumokat, valamint hivatkozott arra, hogy ezek az elvi építési engedély iránti kéreleméhez kapcsolódó mellékletek.

A kérelmezõ 1997. április 21-én kelt kérelmének hatósági jogkörben történõ elbírálás alá tartozó részét a fõépítész szintén véleményezésre továbbította az építésügyi csoportnak. A vélemény alapján azonban felhívta a kérelmezõt a hatósági egyeztetésre.

Az országgyûlési biztos megállapította továbbá, hogy mindkét beadvány két-két kérelmet foglalt magában. Mind a beadvány címzettjeinek, mind az építésügyi csoportnak észlelnie kellett volna, hogy az építésügyi hatósági eljárásra tartozó kérelmet foglal magában, s az arra irányuló eljárást le kellett volna folytatni. A kérelmezõ a Fõvárosi Közigazgatási Hivatalhoz panaszt nyújtott be, melyben sérelmezte, hogy építési engedély iránti kérelmét hónapok óta nem bírálták el.

A felügyeleti szerv utasítására a jegyzõ meghozta az elutasító határozatát, amelyet a másodfokú hatóság a benyújtott fellebbezés elutasítása mellett helybenhagyott. A másodfokú határozat ellen keresetet nem nyújtottak be.

A jegyzõ azzal, hogy az elvi építési engedély iránti kérelmet nem bírálta el az ügyintézési határidõn belül határozattal, elzárta a kérelmezõt a jogorvoslat lehetõségétõl, így visszásságot okozott. A felügyeleti szerv és a polgármesteri hivatal jogi referensének intézkedése nyomán az építési csoport orvosolta a visszásságot, ezért a konkrét ügyben az országgyûlési biztos ajánlást nem tett.

II. Szükségesnek tartotta azonban az országgyûlési biztos a jövõbeni eljárások szabályossága és a jogbiztonság érdekében ajánlásokat tenni. Felhívta a polgármestert, hogy a jövõben a testületi döntések végrehajtásátért felelõs személyeket helyesen nevezzék meg, valamint, hogy az egyedi kérelmek elbírálásával kapcsolatos döntésekrõl szóló értesítéseket haladéktalanul küldjék meg kérelmezõknek. Felkérte továbbá a polgármestert, hogy gondoskodjon arról, hogy jegyzõ a jogszabályoknak megfelelõen járjon el a benyújtott kérelmek ügyében, és a több ágazatba tartozó, de egy beadványban elõterjesztett kérelmet valamennyi intézkedésre jogosult megkapja.

Az országgyûlési biztos ajánlását a megkeresett önkormányzat teljesítette.

OBH 7225/1997.

II. A 149/1997. (IX. 10.) Korm. rendelet alapjaiban megváltoztatta az örökbefogadni szándékozók nyilvántartásba vételének rendjét. Jelentkezniük kell a Gyermekvédelmi Szakszolgálatnál, és örökbefogadásra alkalmasságukkal kapcsolatban a gyámhivatal határozatban dönt. Az örökbefogadó szülõk országos nyilvántartásba vételüket is kérhetik.

A Veszprém Megyei GyYIVI-nél formálisan sem biztosították az alkotmányos jogok védelmét az örökbefogadási eljárás során. Az eljárás menete követhetetlen volt, jogorvoslati lehetõség hiányában a döntések felülvizsgálatát az örökbefogadni szándékozók nem kérhették. Az országgyûlési biztos, tekintettel arra, hogy az új jogi szabályozás rendezte a jogbiztonsághoz, panaszhoz és jogorvoslathoz fûzõdõ alkotmányos jog érvényesülését az örökbefogadás elõtti eljárásban, ezekre vonatkozóan ajánlással nem élt.

Teljes szöveg: 54.§

OBH 8384/1997

Teljes szöveg: 18.§

OBH 8418/1997.

A panaszos beadványában azt sérelmezte, hogy az APEH Pest Megyei Igazgatósága fellebbezését követõen ügyében nem hozott jogerõs másodfokú határozatot..

Az állampolgári jogok országgyûlési biztosa a beszerzett iratok alapján megállapította, hogy az adóhatóság a panaszosnál az 1995.09.01-30-ig terjedõ idõszakra vonatkozóan megtartott ellenõrzés megállapítása alapján, 1996. március 4-én kelt határozatával, 65.000 Ft adókülönbözetet állapított meg és 32.000 Ft adóbírságot szabott ki. A panaszos a részére nyitva álló törvényes határidõn belül, 1996. március 24-én fellebbezést nyújtott be az APEH Pest Megyei Hatósági Osztályához, de az országgyûlési biztoshoz fordulásának idõpontjáig nem kapott jogerõs másodfokú határozatot. A mulasztás sértette a jogbiztonság alkotmányos követelményét, és egyben megakadályozta a panaszos jogorvoslathoz fûzõdõ alkotmányos alapjogának maradéktalan érvényesülését is.

Az adóhatóság vezetõjének tájékoztatása szerint az Igazgatóság a panaszosnál a kifogásolt vizsgálaton kívül tizenegy ellenõrzés folytatott le. Ezen túlmenõen nyolc kapcsolt vizsgálatot is végeztek, olyan társaságoknál, amelyekben a panaszos tulajdoni hányaddal rendelkezik. A panaszos az elsõ fokú határozatok mindegyike ellen fellebbezést nyújtott be. A másodfokú adóhatóság által elutasított fellebbezések miatt a panaszos bírósághoz fordult. Az ügyek egy részében jelenleg is közigazgatási per van folyamatban a Pest Megyei Bíróság elõtt.

A panaszos folyamatos egyet nem értései miatt állandósultak a másodfokhoz történõ felterjesztések, illetõleg a bíróság részére történõ irat-összekészítések. Így fordulhatott elõ, hogy a panaszos által megkifogásolt határozat - belekerülve egy már korábban lezárt iratanyagba - nem került felterjesztésre.

Tekintettel arra, hogy az állampolgári jogok országgyûlési biztosának fellépését követõen az érintett köztisztviselõ felelõsségrevonása és az érintett területrõl történõ eltávolítása, valamint a panasszal érintett határozat visszavonása megtörtént, az ügyben az országgyûlési biztos további ajánlással élni nem kívánt, de a hasonló jellegû jogsérelmek jövõbeni elkerülése érdekében felkérte, az APEH Kelet-Budapesti Igazgatóságának vezetõjét, hogy fokozottan gondoskodjék hivatalában a törvényben rögzített ügyintézési határidõ és eljárási rend betartásáról.

OBH 8842/1997.

A panaszos beadványában sérelmezte, hogy a Gyõrvári Körjegyzõség körjegyzõje az üzletház építésének engedélyezésére irányuló kérelmében az eljárást felfüggesztette.

Az állampolgári jogok országgyûlési biztosa általános helyettese megállapította, hogy a körjegyzõ indokolatlanul függesztette fel az eljárást az építési engedély iránti kérelem ügyében, mert az érdemi döntéshez minden adat adott volt. Ezért törvénysértõ az elsõ fokú határozatot jóváhagyó másodfokú határozat is.

Az állampolgári jogok országgyûlési biztosa általános helyettese megállapította, hogy az eljáró közigazgatási szervek megsértették az államigazgatási eljárás általános szabályairól szóló törvény eljárás felfüggesztésére vonatkozó rendelkezését, ezáltal a jogbiztonsággal összefüggésben visszásságot okoztak. Az eljárás felfüggesztésének másodfokú megerõsítésével megfosztották a panaszost az Alkotmányban biztosított jogorvoslat lehetõségtõl, így ezzel a joggal kapcsolatosan is visszásság keletkezett.

Az országgyûlési biztos általános helyettese ajánlásában kezdeményezte a Vas Megyei Közigazgatási Hivatal vezetõjénél a törvénysértõ másodfokú határozat visszavonását és a Gyõrvári Körjegyzõségnek az érdemi határozat meghozatalára történõ felhívását. A közigazgatási hivatal vezetõje az ajánlást elfogadta.

OBH 9061/1997.

Teljes szöveg: 57.§ (5)

OBH 9421/1997

A panaszos azért fordult az országgyûlési biztoshoz, mert a Bp. III. kerületi önkormányzat építésügyi hatósága az önkormányzati bérlakását életveszélyesnek minõsítette, és az ideiglenes elhelyezésére biztosított lakást - bár azt a bérlõ nem találta megfelelõnek - véglegesíteni kívánta.

Az országgyûlési biztos megállapította, hogy az építésügyi hatóság, az önkormányzat tulajdonában álló épület ügyében eljárva megsértette az államigazgatási eljárás általános szabályairól szóló 1957. évi IV. tv. szabályait, és azzal az Alkotmány 2. § (1) bekezdésben deklarált jogállamisággal, illetve az ahhoz szorosan kapcsolódó jogbiztonsággal, valamint a jogorvoslati jogosultsággal kapcsolatban visszásságot okozott. Megállapította továbbá, hogy az építésügyi hatóság a továbbiakban hatáskör hiányában járt el, amikor a már nem lakott épület bontásáról rendelkezett.

A lakók ideiglenes elhelyezésérõl történõ intézkedést követõen a hatóságnak az Áe. 19. § (6) bekezdésben meghatározott kizárási okot - mely szerint senki nem járhat el saját ügyében - kellett volna észlelnie, és a felettes szervtõl az ügyben másik hatóság kijelölését kérnie.

OBH. 9938/1997.

Panaszos azért fordult az állampolgári jogok országgyûlési biztosához mert kifogásolta, hogy a magyar állampolgárságról szóló 1993. évi LV. tv. (a továbbiakban: törvény) 4. § (1) bekezdés a) pontjának alkalmazásakor, az eljáró szervek a bevándorlási engedély jogerõre emelkedésének napjától kezdõdõen számítják a folyamatos magyarországon lakás idõtartamát.

A magyar állampolgárság (a továbbiakban: állampolgárság) kérelemre történõ megszerzésének egyik módja a honosítás. Honosítással szerezhetnek állampolgárságot azok a külföldiek, akik életük során még nem voltak magyar állampolgárok. A magyar állampolgárságról szóló 1993. évi LV. tv. (a továbbiakban: törvény) 4. § (1) bekezdés értelmében a honosítás egyik feltétele, hogy a külföldi a kérelem elõterterjesztését megelõzõ 8 éven át folyamatosan Magyarországon lakjon. A törvény 23. §-a alapján Magyarországon lakik az az országban bejelentett lakcímmel rendelkezõ, nem magyar állampolgár, akinek bevándorlását engedélyezték, vagy akit menekültként elismertek. A külföldiek beutazásáról, magyarországi tartózkodásáról és bevándorlásáról szóló 1993. évi LXXXVI. tv. 51. §-a az idegenrendészeti ügyekben - így a bevándorlási engedélyek intézése kapcsán is - az államigazgatási eljárás általános szabályait kell alkalmazni. Ez azt jelenti, hogy - az Áe. 77. § (1) bekezdésére figyelemmel - a külföldi az errõl szóló határozat jogerõre emelkedését követõen tekinthetõ bevándoroltnak, azaz a honosításhoz szükséges magyarországon lakás idõtartama is ettõl az idõponttól számítható. Az Alkotmánybíróság 9/1992. (I.30.) AB. határozatának indokolásában rámutatott arra, hogy a jogbiztonság az állam - elsõsorban a jogalkotó - kötelességévé teszi annak biztosítását hogy az egyes jogszabályok világosak, egyértelmûek, mûködésüket tekintve kiszámíthatóak és elõreláthatóak legyenek a norma címzettjei számára. A jogbiztonság nem csupán az egyes normák egyértelmûségét, hanem az egyes jogintézmények mûködésének kiszámíthatóságát is jelenti. Az állampolgári jogok országgyûlési biztosa megállapította hogy a szabályozás megfelel az Alkotmány 2. § (2) bekezdése szerinti jogállam, illetve az ebbõl eredõ jogbiztonság követelményének.

OBH 10348/1997.

Az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében deklarált jogállamiságból fakadó jogbiztonság követelményével valamint a panaszos törvényes érdekeivel összefüggésben visszásságot okoz az adóhatóság eljárása, ha adószámon való nyilvántartás megszüntetésének tényérõl a panaszost az adóhatóság tájékoztatja, de a nyilvántartási besorolás megváltozását célzó technikai eljárás nem tette semmissé a fennálló tartozást, illetve a határozat indokolásából kimaradt az adózónak errõl történõ tájékoztatása.

A panaszos beadványában sérelmezte, hogy a nyilvántartási besorolás megváltozását célzó technikai eljárásról az APEH Gyõr-Moson-Sopron Megyei Igazgatósága nem adott tájékoztatást.

Az állampolgári jogok országgyûlési biztosa a bekért dokumentumok alapján megállapította, hogy a panaszos adótartozása 1994-ben keletkezett. A panaszossal szemben az adóhatóság - meg nem fizetett tartozása miatt - végrehajtási eljárást indított 1995. szeptember 15-én 145.249 Ft és 1996. május 30-án 69.000 Ft beszedése iránt.

A vizsgálat során az állampolgári jogok országgyûlési biztosa megállapította, hogy a panaszosnak tudomása volt tartozásáról, és a végrehajtási eljárás során beadvánnyal is fordult az adóhatósághoz annak érdekében, hogy tartozását munkabérébõl való letiltás útján szeretné kiegyenlíteni.

A tartozás kiegyenlítés idõszakában a panaszos vállalkozását megszüntette, így az adóhatóság a vállalkozó adószámát törölte a nyilvántartásból, és mint "adófizetõ állampolgárt" 1996. április 1-i dátummal személyi számán illetõleg adóazonosító számán tartja nyilván.

Az adószámon való nyilvántartás megszüntetésének tényérõl a panaszost az adóhatóság tájékoztatta. A nyilvántartási besorolás megváltozását célzó technikai eljárás nem tette semmissé meg a fennálló tartozást, de a határozat indokolásából kimaradt az adózónak errõl történõ tájékoztatása.

Tekintettel arra, hogy az adóhatóság az állampolgári jogok országgyûlési biztosa fellépését követõen a hiányosságot észlelte és határozatának kiegészítésérõl a panaszost értesítette, a konkrét ügyben ajánlással nem élt kívánt, de a hasonló jellegû jogsérelmek jövõbeni elkerülése érdekében felkérte az APEH Gyõr-Moson-Sopron Megyei Igazgatóságának vezetõjét, hogy fokozottan gondoskodjék hivatalában a törvényben rögzített eljárási rend betartásáról.

OBH 10418/1997.

A panaszos beadványában sérelmezte, hogy a szolnoki helyi autóbuszokon csak az elsõ ajtóknál helyeznek el jegykezelõ automatákat, és errõl az utazó közönséget nem tájékoztatják megfelelõen.

Az állampolgári jogok országgyûlési biztosa általános helyettese megállapította, hogy a helyi tömegközlekedési autóbuszok elsõ ajtajánál elhelyezett jegyérvényesítõ készülék nem szolnoki sajátosság. Az autóbuszok többi ajtajánál az utasok számára jól láthatóan felszállás tiltását jelzõ piktogramokat helyeztek el, amelyek azonban a helyi gyakorlatban csak a jeggyel utazóknak szólnak, a bérlettel rendelkezõket nem érintik. A polgármester felhívta a Jászkun Volán Rt. illetékeseinek figyelmét az utasok számára teljesen egyértelmû piktogramok alkalmazására. Az állampolgári jogok országgyûlési biztosa általános helyettese megállapította ezért, hogy a társaság a helyi tömegközlekedési autóbuszokon az utasok számára nem teljesen egyértelmû piktogramok alkalmazásával a jogbiztonság követelményével kapcsolatban visszásságot idézett elõ. Ajánlást azért nem tett, mert Szolnok Megyei Jogú Város polgármestere már intézkedett.

OBH 556/1998

A panaszos beadványában sérelmezte, hogy szomszédja engedély nélküli építkezése és a saját telekmegosztása és építkezése ügyében, valamint ezzel összefüggésben a telke melletti vízelvezetõ árok lefedésével és úttá nyilvánításával kapcsolatosan az eljárás több éve húzódik. A panaszos szerint ebben közrejátszott a helyi jegyzõ elfogultsága is.

Az állampolgári jogok országgyûlési biztosa általános helyettese megállapította, hogy a panaszos telekmegosztási és építési engedélyezési kérelmének teljesítését nagy mértékben megnehezíti az a tény, hogy a megosztás után kialakuló telek közterületi megközelítése nem biztosított, holott ezt az építésügyi elõírások egyértelmûen kötelezõen elõírják. Az építésügyi hatóság ezért csak elvi telekmegosztási engedélyt tudott adni, melyben elõírta - helyesen - a közterületi megközelítés biztosítását.

A közterületi megközelítés csak a megosztandó telek melletti - önkormányzati tulajdonú - vízelvezetõ árok egy részének lefedésével és úttá nyilvánításával valósítható meg.

Ahhoz, hogy az árok lefedésre kerülhessen és ott utat alakíthassanak ki, mindenek elõtt önkormányzati hozzájárulás kell. Szükséges továbbá az árok területének a megosztása az úttá alakítandó és továbbra is árokként használt részre. Ezt követõen kerülhet sor az árok lefedésének és az úttest kialakításának engedélyezésére. Mivel a kialakítható út mérete szabványellenes, szükséges volt az illetékes minisztérium engedélye a szabvány alóli felmentéshez. Az építési engedély megadásának elõfeltétele a telek megosztása. Az építkezésre nem jogosító elvi építési engedély is csak több eljárásban volt megadható, mivel a szomszédban lévõ állattartó épületek közelsége miatt a szakhatóságok elõször nem járultak hozzá az engedély megadásához.

Az országgyûlési biztos általános helyettese a telekmegosztási és az építési engedélyezési kérelem, illetve az ehhez kapcsolódó út kialakítása ügyében közremûködõ hatóságok és az önkormányzat részérõl számottevõ mulasztást, törvénysértést nem állapított meg.

Az ajánlást a jegyzõ és a közlekedési hatóság vezetõje elfogadta, a jegyzõ a kért eljárást lefolytatta.

OBH 910/1998

A panaszos 68 lakótársa nevében azért fordult az Országgyûlési Biztos Hivatalához, mert az önkormányzati tulajdonú bérlakásának elidegenítésekor nem megfelelõen tájékoztatták a részletfizetés esetén fizetendõ kamat mértékérõl.

Az a körülmény, hogy a panaszosok a szerzõdés megkötésekor téves feltevésben voltak, alapot adhat a szerzõdéstõl való elállásra, és kérhetik az eredeti állapot helyreállítását. Az eredeti állapot helyreállítása azzal jár, hogy a befizetett vételárat visszakapják, és a bérleti jogviszonyukat helyreállítják.

OBH 1835/1998.

A panaszos a Budapest XIII. Kerületi Polgármesteri Hivatal Piacfelügyelõsége által hozott, a piacról való kitiltását elrendelõ döntést sérelmezve fordult az Országgyûlési Biztosok Hivatalához, mivel a döntést tartalmazó irat nem rögzítette az indoklást.

Az országgyûlési biztos általános helyettese a vizsgálat során megállapította, hogy a XIII. Kerületi Polgármesteri Hivatal Piacfelügyelõsége államigazgatási ügyben, hatósági jogkört gyakorolva járt el. Továbbiakban a vizsgálat elsõsorban annak megállapítására irányult, hogy a Piacfelügyelõség által a panaszosnak kézbesített döntést tartalmazó irat megfelel-e az Államigazgatási eljárás általános szabályairól szóló törvény ( a továbbiakban Áe. ) határozat tartalmára vonatkozó rendelkezéseinek.

Az Áe. rendelkezései szerint a határozat nélkülözhetetlen tartalmi eleme a rendelkezõ részben a jogorvoslati eszközök igénybevételének lehetõségére történõ utalás. Enélkül az ügyfélnek nincs lehetõsége az általa sérelmesnek tartott döntést más fórum elé vinni.Az államigazgatási határozat indokolásának tartalmaznia kell a közigazgatási szerv által megállapított tényállást, az elfogadott bizonyítékokat, az ügyfél által felajánlott, de mellõzött bizonyítékokat, a mellõzés okát. A vizsgálat során az országgyûlési biztos általános helyettese megállapította, hogy a Piacfelügyelõség döntésérõl szóló irat nem tartalmazza a megállapított tényállást, illetve az annak alapjául szolgáló bizonyítékokat. Az indoklás továbbá nem tartalmazza a határozat alapjául szolgáló jogszabályok megjelölését sem. Mindezek feltüntetése az indokolásban azért nélkülözhetetlen, mert az ügyfél számára a döntés megalapozottsága csak így ellenõrizhetõ.

A vizsgált döntést tartalmazó irat a tilalom ( kitiltás ) kezdeteként az irat keletkezésének idõpontjánál korábbi idõpontot jelöl meg. Ez tulajdonképpen egy visszamenõleges kötelezettség-keletkeztetés, amely túl azon, hogy a döntést - részben - végrehajtásra alkalmatlanná teszi, sérti az Áe. 44.§ (1) bekezdésében foglaltakat is, hiszen a teljesítésre vonatkozó rendelkezés csak a jövõre vonatkozhat.

A fent kifejtettekre tekintettel az általános helyettes megállapította, hogy a XIII. kerületi Polgármesteri Hivatal Piacfelügyelõsége megsértette a jogbiztonság elvét, a panaszos tisztességes eljáráshoz fûzõdõ jogát, valamint a jogorvoslathoz fûzõdõ jogot és ezzel alkotmányos jogokkal összefüggõ visszásságot okozott.

Tekintettel arra, hogy a kitiltás idõbeli hatálya a vizsgálat lezárásának idõpontjában már véget ért, az országgyûlési biztos általános helyettese a konkrét panasz orvosolhatatlansága miatt arra vonatkozóan ajánlással élni nem kívánt. A jövõre nézve azonban - a fenti jogszabályi rendelkezések alapján - felkérte Budapest Fõváros XIII. kerületének jegyzõjét, hogy a jövõben a piacról való kitiltásra vonatkozó döntések meghozatalánál fokozott figyelmet fordítson a jogszabályi követelmények betartására. Az ajánlás vonatkozásában kialakított álláspont közlésére az érintett szerv rendelkezésére álló határidõ még nem telt le.

OBH 1744/1998.

A panaszos beadványában azt sérelmezte, hogy a privatizációért felelõs tárca nélküli miniszter 1995 decemberében kelt ST2627/1995. számú - állami tulajdonú kárpótlási földalapcserét jóváhagyó - határozatában foglaltak végrehajtásához szükséges intézkedések megtételének halogatása miatt az említett földalapcserével érintett földek elcseréléséhez szükséges csereszerzõdések megkötésére és a cserével érintett földek árverésre történõ kitûzésére még nem került sor.

Az országgyûlési biztos általános helyettese a jogbiztonság (Alkotmány 2. § (1) bek.) megsértésének gyanúja miatt indított az ügyben vizsgálatot.

Az országgyûlési biztos általános helyettesének vizsgálata feltárta, hogy a privatizációért felelõs tárca nélküli miniszter a bárdudvarnoki állami tulajdonú termõföldekbõl kijelölte a kárpótlási (II.) földalapot. A Földrendezõ Bizottság kérésére a Miniszter 1995 decemberében kelt határozatát akként módosította, hogy az eredetileg a II. földalapba kijelölt földek közül egyes helyrajzi számú földeket a földalapból kivont, és helyettük más, a településen lévõ helyrajzi számú földeket jelölt ki a II. kárpótlási földalapba azzal, hogy a módosító határozattal a II. kárpótlási földalapba a kijelölt földek földalapba vonásához szükséges a kérelmezõ és a magyar állam nevében eljáró szervezet között egy külön jogügylet - csereszerzõdés - megkötése. A módosító határozat fellebbezés híján jogerõssé vált. Az állam nevében eljáró Központi Vagyonigazgatóság (KVI) azonban a miniszteri határozatban foglalt csereszerzõdéseket nem kötötte meg, mert ezen csereszerzõdések megkötésének tárgyában felügyeleti szerve, a pénzügyminiszter az 1992. évi XXXVIII. törvény egyes rendelkezéseire hivatkozással döntést nem hozott.

Az országgyûlési biztos általános helyettese az elõidézett visszásság megszüntetése érdekében ajánlásában indítványozta a pénzügyminiszternek, hogy a panaszolt ügyben és hasonló ügyekben haladéktalanul hozzon döntést, és indítson fegyelmi vizsgálatot annak megállapítására, hogy az eljárás többéves elhúzódása miatt melyik minisztériumi ügyintézõt terheli felelõsség. Az ajánlásra a pénzügyminiszter megbízásából a minisztérium közigazgatási államtitkára határidõben adott válaszában kifejtette, hogy az említett csereszerzõdések megkötése elõtt be kell szerezniük az állami erdészeti hatóság nyilatkozatát, mely még nem történt meg, s állította, hogy az ügyben a pénzügyminiszterre nem volt kötelezõ a 30 napos ügyintézési határidõ, továbbá hogy a döntés elõkészítõ szakaszának valóban kivételesen elhúzódó idõtartama ellenére a KVI a jogszabályok maximális betartásával járt el, s ezért fegyelmi vizsgálat elrendelését nem tartja indokoltnak.

Az országgyûlési biztos általános helyettese, az ajánlására adott válaszra reagálva kifejtette, hogy ajánlását változatlanul fenntartja, továbbá hogy a pénzügyminiszter számára egyetlen jogszabály sem írja elõ, hogy az említett csereszerzõdések elõtt kérje ki az állami erdészeti szolgálat véleményét. Az országgyûlési biztos általános helyettese álláspontját nemcsak a pénzügyminiszterrel, hanem a jogszabályváltozás folytán - mert a kincstári vagyon felügyelete idõközben a Miniszterelnöki Hivatalt vezetõ miniszter hatáskörébe került - hatáskört gyakorló Miniszterelnöki Hivatalt vezetõ miniszterrel is közölte. A Miniszterelnöki Hivatalt vezetõ miniszter az országgyûlési biztos általános helyettesének fenntartott ajánlására válaszolva kifejtette, hogy felkérte a KVI vezetõjét, tekintse át a privatizációért felelõs tárca nélküli miniszter földalap-módosító határozatait, és az eddig végre nem hajtott határozatokat a csereszerzõdés megkötésével azonnal hajtsa végre. A pénzügyminiszter - az országgyûlési biztos általános helyettesét fenntartott ajánlására vonatkozóan - arról tájékoztatta, hogy a tárgyi ügyet korábban ügyintézõ Vagyonpolitikai és Privatizációs Fõosztály a hatáskörváltozással egyidejûleg megszûnt, ezért a fegyelmi vizsgálat lefolytatása még annak indokoltsága esetén sem lenne lehetséges. Az országgyûlési biztos általános helyettese fenntartott ajánlására adott Miniszterelnöki Hivatalt vezetõ miniszteri választ elfogadta, és az ajánlás alapján tett intézkedését köszönettel tudomásul vette; a pénzügyminiszter tájékoztatása alapján pedig a fegyelmi felelõsség megállapításának kezdeményezésére irányuló ajánlását visszavonta, melyrõl a pénzügyminisztert tájékoztatta. Az ajánlás elérte célját. Az ajánlás alapján tett intézkedés a panaszt megoldott.

OBH 2775/1998.

Teljes szöveg: 57.§ (5)

OBH 2885/1998.

A panaszosok veszélyes hulladék égetõmû megépítése ellen tiltakoztak, környezetükre károsnak ítélték, és életkörülményeik romlásától tartottak. Nehezményezik, hogy a telepítés ügyében nem kérdezték meg a környezõ közösséget. Úgy ítélték meg, hogy az égetõmû megépítése miatt lakásaik értéke csökkent.

Az állampolgári jogok országgyûlési biztosa általános helyettese megállapította, hogy az égetõmû telepítésére vonatkozó döntések három, egymással tárgya és érdekeltjei révén összefüggésben és átfedésben lévõ, de önálló eljárás keretében születtek meg.

Az elsõ a környezetvédelmi hatósági eljárás, amelynek keretében a négy változat közül a klinika területére való telepítés mellett döntöttek, hatástanulmányok, dokumentáció, szakhatósági vizsgálatok és nyilatkozatok alapján.

Az eljárásban a lakosság elõírt részvétele nyilvános tárgyaláson biztosított volt, jogorvoslati lehetõségével senki nem élt.

A második eljárás a város rendezési tervének megváltoztatása, amelynek lakossági ismertetése és testületi jóváhagyása megtörtént.

A harmadik eljárás az építési engedélyezés. Miután a környezetvédelmi engedély és a rendezési terv rendelkezésre állt, ez az engedélyezés gyakorlatilag annak ellenõrzését jelentette, hogy a megépíteni tervezett épület, berendezés, technológia stb. azonos-e azzal, amelyet a fenti két eljárásban engedélyeztek, és az épület megjelenése, mûszaki paraméterei stb. megfelelnek-e az építésügyi jogszabályoknak.

A panaszosok ingatlanai nem közvetlenül szomszédosak a klinika telkével. A nem közvetlen szomszédok az égetõmû telepítésének engedélyezésében a környezetvédelmi engedélyezésben és a rendezési tervrõl szóló önkormányzati rendelet megalkotása során érintettek. Jogorvoslathoz való jogaikat azon eljárásokban, az azokról rendelkezõ szabályok szerint gyakorolhatták.

OBH 3144/1998.

A panaszos beadványában azt sérelmezte, hogy Csernely község jegyzõje a hatáskörébe tartozó szabálysértési ügyében nem hozott határozatot.

Az állampolgári jogok országgyûlési biztosának általános helyettese a rendelkezésére álló dokumentumok alapján megállapította, hogy a panaszos 1997. október 9-én feljelentést tett az Ózdi Városi Bíróságon a sérelmére elkövetett könnyû testi sértés vétsége és becsületsértés vétsége miatt. A Bíróság 1997. november 6-án a becsületsértést szabálysértésnek minõsítette és az ügyet áttette a hatáskörrel és illetékességgel rendelkezõ csernelyi polgármesteri hivatal jegyzõjéhez mint elsõ fokú szabálysértési hatósághoz.

Az áttételt követõen a szabálysértési hatóság részérõl a vizsgálat idõpontjáig semmilyen intézkedés nem történt. Az intézkedés elmulasztása következtében a szabálysértés elévült, mert a szabálysértésekrõl szóló, 1968. évi I. törvény 10. § (1) bekezdése szerint nincs helye felelõsségre vonásnak, ha a cselekmény elkövetésétõl hat hónap eltelt.

Az általános helyettes által kért és a B.A.Z Megyei Közigazgatási Hivatal által lefolytatott ellenõrzés a konkrét ügyön kívül kiterjedt a Csernely község jegyzõje által 1997. és 1998. évek során elbírált szabálysértési ügyekre is. Megállapítást nyert, hogy hasonló jellegû mulasztás, késedelmes intézkedés nem történt, de az elbírált ügyek kapcsán az elsõ fokú szabálysértési hatóság több, lényeges eljárási szabályt sértett, a szabálysértési ügyintézés szakmai színvonala nem volt megfelelõ, ezzel sérült a jogbiztonság követelménye.

OBH 5660/1996.

A Debreceni Épületkezelõ és Szolgáltató Részvénytársaság amiatt tett panaszt, hogy a Debreceni Hõszolgáltató Rt. a többnyire paneles technológiával épült lakóépületekben a lépcsõházak fûtéséért is számol fûtési díjat annak ellenére, hogy ebben a helyiségben nincs /vagy csak a belépõnél egyetlen/ radiátor. Ugyanezt kifogásolta panaszában több debreceni lakos.

Az országgyûlési biztos általános helyettese a vizsgálat során a polgármester által adott tájékoztatást és az önkormányzat rendeletét egybevetette a távhõellátásról szóló 129/1991. (X. 15.) Korm. rendelettel és az Alkotmánybíróság 56/1997. (X. 31.) AB határozatával. Megállapította, hogy az önkormányzat rendeletének 4. számú mellékletben az értelmezõ rendelkezések 6.2/b. pontjában, valamint a 6.3. pontjában foglaltak nem határozzák meg pontosan a fûtött helyiség fogalmát. Egyértelmûen megállapítható, hogy az itt említett "funkcionális fûtést igénylõ" és a "közös használatra szolgáló terület" nem tartozik a kormányrendelet 6. § (1) bekezdésének hatálya alá. E szakasz ugyanis csak az emberi tartózkodás céljára szolgáló fûtött helyiségek hõmérsékletét írja elõ, az egyéb helyiségek, lépcsõházak, szárítók, folyósok stb. hõmérsékletét nem, és azt az önkormányzat rendelete sem szabályozza. Ennek ellenére a vitatott két értelmezõ rendelkezés a funkcionálisan fûtést igénylõ és a közös helyiségek esetében is feltételez egy elõírt belsõ hõmérsékletet. Igaz, hogy az önkormányzat rendeletének 14. § 5/a. pontja a "Díjvisszafizetés és pótdíj" c. fejezetben utal egy építésügyi ágazati szabványra, de az Alkotmánybíróság határozatában kifejtette, hogy az építésügyi elõírások az építési tevékenységet végzõk és nem a távhõszolgáltatók számára írnak elõ magatartási szabályokat. A hivatkozott építésügyi szabvány az épületszerkezetek téli hõtechnikai méretezéséhez ad meg belsõ hõmérsékleteket. Ebbõl nem következik az, hogy a távhõszolgáltató ezekben a helyiségekben a szabványban megadott hõmérsékletnek megfelelõen köteles szolgáltatni. Az Alkotmánybíróság az 56/1997. (X. 31.) AB határozatában kifejtette, hogy a nem egyértelmû rendelkezés bizonytalanságban tartja a szolgáltatót a hatósági ár fejében nyújtandó szolgáltatás minõségi és mennyiségi követelményeit illetõen, másrészt lehetõséget ad a fogyasztók megkárosítására. Az elõírt hõmérséklet meghatározatlansága miatt az átáramlott hõvel fûtött helyiségek térfogatának a díjszabás alapjaként való meghatározása lehetõséget ad a szolgáltatónak arra, hogy tényleges szolgáltatás nélkül követelje a díj megfizetését.   

Az országgyûlési biztos általános helyettese ajánlásban felkérte Debrecen polgármesterét, hogy az ártörvény 9. § (2) bekezdésében foglalt elõírásra hivatkozással kezdeményezze a Közgyûlés 66/1995. (XII. 18.) Kr. sz. rendeletének olyan módosítását, amely megfelel az Alkotmánybíróság említett határozatában megfogalmazott követelményeknek, és összhangban van a lakóépületek és vegyes célra használt épületek távhõellátásáról szóló 129/1991. (X. 15.) Korm. rendeletnek a 6. § (1) bekezdésében foglaltakkal.

A polgármester az ajánlásra még nem válaszolt, de a válaszadás határideje sem telt még el.

OBH 8286/1996

A panaszos kifogásolta, hogy ingatlanát csak azután kötötték be a csatornahálózatba, miután 60.000 Ft hozzájárulást fizetett ki az önkormányzatnak.

Az országgyûlési biztos általános helyettese az Alkotmányban rögzített tulajdonhoz való jog érintettsége miatt vizsgálatot indított.

A panaszos az önkormányzattól építési telket vásárolt, és az eladó arról tájékoztatta, hogy a csatorna és gáz közmûvek kiépítését társulási formában fogják végezni. A polgármester 1995. június 25-én a panaszost és társait levélben mégis arról tájékoztatta hogy, a csatornamû társulás alakítása helyett az önkormányzat megkezdte a csatornahálózat kiépítését, melynek az egy telekre jutó költsége 210.000 Ft. A panaszos a hozzájárulást a kikötött idõpontig nem fizette be. A felépült családi háznak a csatorna közmûre csatlakoztatását a vízmû ahhoz a feltételhez kötötte, hogy a panaszos nyújtsa be a hozzájárulás befizetésérõl szóló igazolást. A panaszos 1996. évben a 60.000 Ft-ot befizette az önkormányzatnak, így a házat bekötötték a csatornahálózatba és megkaphatta a használatbavételi engedélyt.

Az országgyûlési biztos általános helyettesének vizsgálata megállapította, hogy az önkormányzat képviselõ-testülete 1992. évben határozattal döntött a csatorna építésérõl. Az önkormányzat az akkor hatályos 1977. évi 28. tvr. és a 41/1977. (XI.3.) MT rendelet alapján viziközmû társulatot nem alakított. Az önkormányzat ekkor az 1990. évi C. törvény 48. §-a alapján út- és közmûfejlesztési hozzájárulást már nem vethetett ki, de dönthetett volna kommunális adó bevezetésérõl. Az önkormányzat képviselõ-testülete - a beszerzett iratok szerint - nem adó címén szedte be a sérelmezett összeget.

Mivel nem alakult társulás, téves a vízmû azon tájékoztatása, hogy a csatornamû társulási formában épült, ezért érdekeltségi hozzájárulás címén kell a panaszosnak fizetnie.

Az ajánlásban foglaltakra válasz nem érkezett, de még a válaszadási határidõ sem telt le.

OBH 8939/1996

Panaszos az állampolgári jogok országgyûlési biztosa általános helyetteséhez intézett beadványában leírta, hogy korábbi lakásáról elköltözött, ezért kérte távbeszélõ állomása áthelyezését új lakásába Dunakilitibe, nem tudva azt, hogy az már más távközlési Rt. illetékességi területéhez tartozik. A szolgáltató a távbeszélõ állomást nem helyezte át, helyette visszautalta a panaszos által korábban befizetett beruházási -létesítési - hozzájárulást és az elõfizetõi állomást leszerelte. Az áthelyezési kérelem nyilvántartásba vételekor azonban panaszost nem tájékoztatták arról, hogy az állomás áthelyezésére nincs lehetõség. Panaszos levelében a távközlési Rt. általi kártalanítását kérte.

Panaszos abban a hiszemben, hogy sor kerül az áthelyezésre leadta a telefonkészüléket, azonban az áthelyezés helyett elõzetes értesítés nélkül visszakapta a korábban beruházási hozzájárulásként befizetett 6.000 Ft-ot. Ezt követõen panaszos ismételten megkereste a távközlési társaságot, ahol közölték vele, hogy nincs lehetõség az elõfizetõi állomás áthelyezésére, új állomást kell igényelnie, amiért azonban már 37.500 Ft-ot kell befizetni.

Ha az elõfizetõ más szolgáltató mûködési területéhez tartozó primer körzetbe kéri a szolgáltatás-hozzáférési pont áthelyezését, elõfizetõi szerzõdése megszûnik, és a szolgáltatónak vissza kell fizetnie a beruházási hozzájárulást. Az elõfizetõ az új szolgáltatónál a díjfizetést és szerzõdéskötést illetõen új igénylõnek minõsül, de a sorolási rendszerben az áthelyezést kérõkkel részesül azonos elbírálásban. Errõl azonban a szolgáltató köteles az elõfizetõt elõzetesen tájékoztatni. A távközlési szolgáltatóknál létrehozott ügyfélszolgálati irodák jogszabályban rögzített feladata, hogy az ügyfeleknek az ügyeik intézéséhez szükséges információt megadja. Jelen esetben ez elmaradt, ezért a tájékoztatást elmulasztó EMITEL Rt. a jogállamisággal összefüggésben visszásságot idézett elõ.

Panaszos az általános helyetteshez írt levelében kártalanítást is kért amiatt, hogy a korábban befizetett beruházási hozzájárulást nem a jelenlegi értékén, hanem a tíz évvel ezelõtti, ténylegesen befizetett összegben téríti vissza a szolgáltató. Ezzel kapcsolatban az általános helyettes panaszost arról tájékoztatta, hogy az állampolgári jogok országgyûlési biztosáról szóló 1993. évi LIX tv. nem teszi lehetõvé az országgyûlési biztos számára, hogy kártalanítási kötelezettséget állapítson meg. A kárigény érvényesítése érdekében panaszos bírósághoz fordulhat.

A fentiekben megállapított visszásság orvoslása érdekében az általános helyettes felhívta az EMITEL Rt. vezérigazgatójának figyelmét arra, hogy a fogyasztóvédelemrõl szóló 1997. évi CLV. tv. 38. §-ában rögzített, ügyfélszolgálat létesítésére és az ügyfélszolgálat tájékoztatási feladatára vonatkozó elõírás erre a távközlési társaságra is vonatkozik.

OBH 3137/1997

Teljes szöveg: 13.§ (1)

OBH 3674/1997.

Az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében deklarált jogállamiságból fakadó jogbiztonság elvével, valamint az Alkotmány 57. § (5) bekezdésében biztosított jogorvoslathoz való joggal összefüggésben visszásságot okozott a Mûvelõdési és Közoktatási Minisztérium diploma honosítási ügy kapcsán folytatott eljárása.

A panaszos beadványában a Mûvelõdési és Közoktatási Minisztérium elhúzódó eljárását sérelmezte. Elmondása szerint, 1995. április 3-án nyújtotta be külföldön szerzett diplomáját - a helyi polgármesteri hivatalon keresztül - a minisztériumhoz. Az azóta eltelt több mint két év alatt ügyében érdemi intézkedés nem történt.

Az állampolgári jogok országgyûlési biztosa a beszerzett iratok alapján megállapította, hogy a panaszos végzettségének honosítása iránti kérelme és a mellékletként csatolt eredeti diploma, valamint annak hiteles fordítása ajánlott levélként, 1995. április 5. napján érkezett a minisztériumhoz. A kérelem iktatása és az illetékes fõosztályhoz való továbbítása még azon a napon megtörtént.

A Magyar Ekvivalencia és Ösztöndíj Központ a kérelmet (mivel az oklevél középfokú végzettséget tanúsított a kiállító intézmény jogállása szerint) illetékességbõl továbbította a Tanügyigazgatási Fõosztálynak. A Központ adminisztratív feladatokkal megbízott munkatársa azonban az Iratkezelési Szabályzatban foglaltakkal ellentétben a kérelmet sem az iktató könyvbe, sem a postakönyvbe nem vezette be és a központi iktatónak sem küldte vissza, ahol a kérelmet új számra iktatva az illetékes fõosztályhoz továbbították volna, hanem azt közvetlenül adta át az illetékes fõosztálynak, de ennek a kérelmet tartalmazó borítékra 1995. április 5. dátummal feljegyzett utasításon kívül egyéb írásos nyoma nem maradt.

Idõközben a minisztérium iktatási rendszerének megváltoztatását rendelte el az 1995. május 29-én tartott miniszteri értekezlet. Az új szabályok szerint a központi iktatás megszûnt és az önálló szervezeti egységek külön iktató és postakönyvet vezetnek. Tekintettel arra, hogy a kérelem átadása nem került bejegyzésre, a Tanügyigazgatási Fõosztály nyilvántartása alapján nem volt megállapítható, hogy a kérelem elbírálása nem történt meg. Erre csak akkor derült fény 1997. év elején, amikor a panaszos kereste meg a minisztériumot ügye érdemi elbírálása érdekében. Figyelemmel arra, hogy a kérelem beérkezésének és továbbításának írásos nyoma alapján az iratoknak a Magyar Ekvivalencia és Ösztöndíj Központnál kellett volna lenniük, a Központ vezetõje az iratok felkutatása érdekében a minisztérium valamennyi fõosztályának megkeresése iránt intézkedett 1997. áprilisában.

Ezt követõen a Tanügyigazgatási Fõosztályon, ahol a középfokú oklevelek honosítása történik, megtalálták a kérelmet és annak elbírálása most már a kérelem újbóli megtalálásához képest is nagy késedelemmel 1997. június 10-én megtörtént.

A határozat ellen a panaszos 1997. június 23-án fellebbezéssel élt, egyben kérte érettségi bizonyítványának honosítását. A panaszos érettségi bizonyítványának honosítása az érdemi ügyintézõ súlyos és megmagyarázhatatlan többszöri határidõ mulasztása következtében csak december 12-én, a fellebbezéssel megtámadott határozat másodfokú elbírálása pedig a fellebbezési kérelemnek az illetékes fõosztályhoz történõ kései továbbítása miatt 1997. december 29-én történt meg.

Az állampolgári jogok országgyûlési biztosának ajánlását követõen a panaszos diplomahonosításával kapcsolatos eljárás - bizonyítványának fõiskolai végzettségként történõ elismerésére a fellebbezési eljárás során sem volt jogi lehetõség - befejezõdött, ezzel egyidejûleg a panaszos tájékoztatása is megtörtént. A kérelem elbírálásakor történt sorozatos mulasztásokért felelõs köztisztviselõ fegyelmi felelõsségre vonása megtörtént és a hasonló esetek elkerülése érdekében az MKM közigazgatási államtitkára intézkedést adott ki az államigazgatási eljárási törvényben elõírt határidõk maradéktalan betartása érdekében.

OBH 6788/1997.

A beadványt tevõ azt kifogásolta, hogy a Kossuth Lajos Tudományegyetemen a korábbi egyetemi doktori címének tudományos fokozattá átminõsítése iránt a törvényes határidõn belül benyújtott kérelmét arra hivatkozva nem fogadták el, hogy az egyetem a kérelem benyújtásához a törvényinél rövidebb határidõt írt elõ. Mivel a felsõoktatásról szóló törvény az átminõsítést csak 1997. december 31-ig tette lehetõvé, az országgyûlési biztos általános helyettese még e határidõ letelte elõtt megkereste a mûvelõdési és közoktatási minisztert, aki 1998. februárban arról értesítette, hogy törvényességi felügyeleti jogkörében eljárva megvizsgálta az egyetem eljárását, és kérte a rektort, hogy az egyetem azonnali hatállyal módosítsa az erre vonatkozó egyetemi és kari szabályzatait, illetve határozatait, és tegye lehetõvé a panaszos kérelmének elfogadását, az eljárás megindítását a törvényben foglalt határidõn belül, ugyanakkor nem látott lehetõséget a szabályzat megsemmisítésére, mivel erre csak a tudomására jutástól számított 60 napon belül lett volna lehetõsége.

I. A beadványt tevõnek, mint korábban szerzett doktori cím birtokosának a törvény önmagában nem teremtett alanyi jogot az átminõsítés kérelmezésére vagy arra, hogy kérelmére az eljárást lefolytassák. A KLTE azonban úgy döntött, hogy az átminõsítési eljárást lehetõvé teszi. A jogbiztonság követelménye értelmében az állampolgárok jogait és kötelességeit a törvényben megszabott módon kihirdetett és bárki számára hozzáférhetõ jogszabályoknak kell szabályozniuk annak érdekében, hogy meglegyen a tényleges lehetõség arra, hogy a jogalanyok magatartásukat a jog elõírásaihoz tudják igazítani. Ez az alkotmányos követelmény nyilvánvalóan terheli a közhatalom olyan birtokosait is, akik jogszabály felhatalmazása alapján saját hatáskörükben szabályoznak alanyi jogokat, illetve ezek gyakorlását, mivel az Alkotmány és az alkotmányos jogszabályok a társadalom valamennyi szervezetére, minden állami szervre és állampolgárra egyaránt kötelezõek. Az egyetemnek az alkotmányos kötelezettségre tekintettel kellett lennie, ám az általa biztosított alanyi jog tényleges gyakorlását kizáró, ésszerûnek sem tekinthetõ eljárási határidõ meghatározása által visszaélt az autonómiájából származó szabályozási jogával, és visszásságot okozott a jogbiztonság alkotmányos követelményével, illetve a panaszos számára biztosított, és az Alkotmány által védett átminõsítés-kérelmezési joggal összefüggésben.

Ajánlásában a helyettes országgyûlési biztos kérte az oktatási minisztert, fontolja meg fegyelmi eljárás indítását a jogelõd minisztériumban történt mulasztásban megnyilvánuló fegyelmi vétség alapos gyanúja miatt, gondoskodjon arról, hogy a törvényességi felügyeleti jogkör gyakorlására idõben és a szükséges hatékonysággal kerüljön sor. Válaszában az oktatási miniszter tájékoztatást adott arról, hogy a fegyelemsértést kivizsgálta, de az érintett köztisztviselõi jogviszonyának megszûnése miatt fegyelmi eljárás megindítására nincs lehetõség. A törvényességi felügyeleti jogkörre vonatkozó ajánlást a miniszter elfogadta, és utasította az egyetemet, hogy a beadványt tevõ kérelmét tekintse határidõben benyújtottnak, és érdemben bírálja el azt.

OBH 8052/1997.

A panaszos beadványában azt sérelmezte, hogy a BAKONYTEL Rt. a hétvégi háza elõtt a telkét is érintõen hírközlési kábelt fektetett, de a Soproni Hírközlési Felügyelet engedélyérõl nem kapott értesítést.

Az állampolgári jogok országgyûlési biztosának általános helyettese megállapította, hogy a Felügyelet építési engedélyt adott a Balaton Öreghegyen létesítendõ helyi távközlési hálózat építésére. A hatóság az engedélyezés során nem tisztázta a tényállást körültekintõen, nem állapította meg, hogy az engedélyezési dokumentációhoz benyújtott helyszínrajz szerint az építkezés érinti a panaszos telkét is, ezért az építési engedélyrõl a panaszost nem is értesítette. A hírközlési kábelt a panaszos telkén átvezették.

Az országgyûlési biztos általános helyettese megállapította ezért, hogy az eljáró közigazgatási szerv megsértette az államigazgatási eljárás általános szabályairól szóló törvény tényállás tisztázási kötelezettségre vonatkozó elõírását, ezzel a jogbiztonsággal kapcsolatban visszásságot okozott. Azzal, hogy az építési engedélyrõl nem értesítette panaszost, megfosztotta az Alkotmányban biztosított jogorvoslat igénybevételének lehetõségétõl, sérült a panaszos tulajdonhoz fûzõdõ alkotmányos joga is, alkotmányos visszásságot keletkeztetve.

Teljes szöveg: 57.§

OBH 8169/1997.

A panaszos azzal a kérelemmel fordult az országgyûlési biztos általános helyetteséhez, hogy folytasson vizsgálatot a Szentpétervári Állami Orvostudományi Akadémián 1995. június 23-án szerzett DI 232916/626. számú oklevelének magyarországi honosításával kapcsolatos eljárás elhúzódása miatt.

A panaszos diplomáját a MKM Magyar Ekvivalencia és Információs Központ 1996. február 1-jén kelt határozatában felsõoktatási intézményben megszerezhetõ egyetemi végzettségnek ismerte el, a szakképesítés (higiénikus) elismerését a SOTE hatáskörébe utalta. A SOTE ÁOK dékánja 1996. április 16-án a kérelmet elutasító határozatot hozott, mely ellen a törvényes határidõn belül a panaszos fellebbezéssel élt a mûvelõdési és közoktatási miniszterhez. Erre tekintettel az MKM MEIK 1996. augusztus 9-én arról tájékoztatta, hogy a volt állami ösztöndíjasok még rendezésre váró ügyét 1996. év végéig rendezi, melyre azonban 1997 második feléig nem került sor.

Az országgyûlési biztos általános helyettese jelentésében kifejtette, hogy panaszos által kifogásolt eljárás a magyar felsõoktatási intézmény korábbi gyakorlatához képest volt sérelmes. Korábban az egyetem a külföldi felsõoktatási intézményben szerzett fokozatok, oklevelek és diplomák elismerésérõl és honosításáról szóló 47/1995. (IV.27.) Korm. rendelet (a továbbiakban: Hr.) 17.§ (4) bekezdése és a 18.§ (1) bekezdés b) pontjára tekintet nélkül döntött a honosításról. Ezt a gyakorlatot szakította meg a jelen ügy alapjául szolgáló eljárás, mely a panaszossal szemben valóban méltánytalan, ugyanakkor a jogszabálynak megfelelõ.

Ezzel összefüggésben megállapította a helyettes országgyûlési biztos, hogy a döntés veszélyeztette a panaszos elhelyezkedését valamint hátrányos megkülönböztetést jelentett azokkal szemben, akiknek diplomáját korábban honosították. Az eljárás ennek következtében az említett jogokkal összefüggésben alkotmányos visszásságot keletkeztetett.

A fellebbezési eljárás során a minisztérium, illetve a MEIK felismerte és méltányolta az érdemi határozatból fakadó visszás helyzetet, és kísérletet tett arra, hogy a volt állami ösztöndíjasok hasonló, még rendezetlen ügyét 1996. év végére megnyugtatóan rendezze. Erre azonban nem került sor, mert az érintett felsõoktatási intézmények az egyetemi autonómiára, illetve a honosítás feltételeinek hiányára hivatkozva elzárkóztak a kompromisszum elõl.

A helyettes országgyûlési biztos a továbbiakban megállapította, hogy a panaszost érintõ, illetve a hasonló ügyek végleges megoldását a 276/1997. (XII.22.) Korm. rendelettel módosított Hr. jelentheti, mely a MEIK szakképzettséget elismerõ határozatát, valamint az egyetemek honosításról szóló döntését azonos jogi hatállyal ruházza fel mind az alkalmazási, mind pedig a foglalkozási elõírások tekintetében. A Hr. 15.§ (3) bekezdése hatályon kívül helyezésével a MEIK számára biztosított a hatáskör a doktori cím viselésének engedélyezésére. A mûvelõdési és közoktatási miniszter - a jogszabály módosítást követõen - már az ombudsman vizsgálata során orvosolta az eljárás okozta sérelmes helyzetet, így a panaszos számára megnyugtató megoldás született azzal, hogy a MEIK a módosított Hr. alapján orvosdoktori szakképzettségnek fogadta el a külföldön szerzett higiénikus oklevelet.

Az országgyûlési biztos általános helyettese mindebbõl következõen megállapította, hogy a honosítási eljárás elhúzódását, illetve ezzel összefüggésben a bizonytalan helyzetet jogszabály eltérõ értelmezése, illetve alkalmazása okozta, mely - az azóta már megtörtént - jogszabály módosítására adott alapot, így az 1998. január 1-jétõl hatályos rendelkezések alkalmazásával a panasz alapjául szolgáló ügy - a miniszter tájékoztató levelében foglalt tények alapján - megoldódott.

OBH 9922/1997.

A panaszos beadványában sérelmezte a Fõvárosi Vízmûvek Rt. alkalmazottainak egy hiba bejelentéssel összefüggõ udvariatlan hangnemét és azt, hogy erre vonatkozó reklamációjára a társaság 30 napon belül nem válaszolt.

Az állampolgári jogok országgyûlési biztosa általános helyettese megállapította, hogy a panaszt az Rt. Üzemigazgatási Osztályának csoportvezetõje kivizsgálta, és az érintett alkalmazottat figyelmeztetésben részesítette, majd a megtett intézkedésrõl távbeszélõn keresztül értesítette a fogyasztót, azonban az ügyet írásos válasz nélkül hagyta. A panaszos ismételt megkeresése nyomán a társaság három hónappal késõbb írásban is reagált a reklamációra. Az állampolgári jogok országgyûlési biztosa általános helyettese megállapította ezért: az Rt. azzal, hogy nem tartotta be a vezérigazgatói intézkedésben megszabott 30 napos ügyintézési határidõt, a jogbiztonság követelményével kapcsolatban visszásságot okozott. Ajánlást azért nem tett, mert a társaság üzemgazdasági igazgatója a visszásságot saját hatáskörben orvosolta: a mulasztást elkövetõ csoportvezetõt figyelmeztetésben részesítette.

OBH 10374/1997.

A beadványt tevõ - hivatásos katona - azt kifogásolta, hogy a Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetem Doktori Tanácsához benyújtott PhD-egyenértékûsítési kérelmét, melyben kizárási indítványt terjesztett elõ, másfél év elteltével sem intézték el megnyugtatóan. Sérelmezte továbbá, hogy a hivatásos állományú oktatók Zrínyi Miklós Katonai Akadémiára történt kinevezését az intézmény átalakulását követõen nem ismerték el jogfolytonosnak, ezért beosztásukból felmentették, majd a Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetemen az új beosztásokra kiírt pályázatok elbírálásáig korábbi beosztásuk ellátásával megbízták õket.

I. Az országgyûlési biztos általános helyettese megállapította, hogy a felsõoktatásról szóló törvény értelmében a doktori eljárásban nem vehet részt az a személy, aki a pályázóval függelmi, hozzátartozói viszonyban van, vagy akitõl az ügy tárgyilagos elbírálása egyéb okból nem várható el. A kérelmezõvel összeférhetetlen személy részvételének kizárása a döntéshozatalból a tisztességes eljárást alapjaiban érintõ követelmény. Az indítványról való döntést a törvény a Doktori Tanácsra bízza, a testület azonban a Honvédelmi Minisztériumtól kért állásfoglalást az ügyben, ennek következménye volt az eljárás elhúzódása. Végül a kérelmet a tanács azzal utasította el, hogy az egyetem Doktori Szabályzata nem rendelkezik az összeférhetetlenségrõl. A Doktori Tanács törvényben megállapított hatáskörét indokolatlan késedelemmel gyakorolta, az eljárás emiatt bekövetkezett elhúzódása, továbbá az összeférhetetlenségi kifogásnak a Doktori Szabályzat irányadó rendelkezésének hiányára alapozott, ezáltal törvénysértõ elutasítása visszásságot okoz a jogbiztonság alkotmányos követelményével, illetve a beadványt tevõnek a tisztességes eljáráshoz való jogával összefüggésben.

Teljes szöveg:. 70/A

OBH 10640/1997.

I. Az országgyûlési biztos általános helyettese megállapította, hogy a korábbi egyetemi doktori fokozat megszerzõinek a törvény nem biztosít alanyi jogosultságot fokozatuk és a PhD fokozat egyenértékûségének kimondásához. Az Egyetem azonban úgy döntött, hogy az egyenértékûsítési eljárást lehetõvé teszi. Az erre vonatkozó szabályzat megalkotása által, saját autonóm döntésével alanyi jogot teremtett az érintetteknek. A jogbiztonság követelménye nyilvánvalóan terheli a közhatalom olyan birtokosait is, akik jogszabály felhatalmazása alapján saját hatáskörükben szabályoznak alanyi jogokat, illetve ezek gyakorlását. A PhD-fokozat odaítélése tudományos kérdésben való állásfoglalást igényel, ami jogorvoslattal nem támadható, mivel az Alkotmány értelmében tudományos igazságok kérdésében dönteni, kutatások tudományos értékét megállapítani kizárólag a tudomány mûvelõi jogosultak, vagyis a beadványt tevõ kérelme ügyében hozott érdemi döntéssel összefüggésben az országgyûlési biztos nem jogosult vizsgálatot folytatni.

Teljes szöveg: 54. §

OBH 10772/1997.

A beadványt tevõ azt kifogásolta, hogy a Debreceni Orvostudományi Egyetem Doktori Tanácsa a korábban megszerzett med. biol. doktori címe PhD-fokozattá átminõsítése iránti kérelmét indokolás nélkül, pusztán a szavazás eredményére hivatkozva utasította el.

Az országgyûlési biztos általános helyettese megállapította, hogy a felsõoktatásról szóló törvény és a DOTE Doktori Szabályzata egyaránt elõírja az egyenértékûsítési kérelem elutasításáról hozott határozat indokolását, a szavazás arányainak ismertetése pedig nyilvánvalóan nem tekinthetõ tartalmi indokolásnak. A döntés tartalmi indokolásának kötelezettségét nem helyettesíti a Doktori Tanács elnökének tájékoztatása arról, hogy ilyen esetekben mit kell a döntés indokának tekinteni. A Doktori Tanács az elõírt indokolási kötelezettségének elmulasztása által visszásságot okozott a jogbiztonság alkotmányos követelményével, illetve a beadványt tevõnek a tisztességes eljáráshoz való jogával összefüggésben.

A döntés tartalmi megváltoztatására vonatkozó vagy ezzel járó intézkedésre a helyettes biztos nem kérhette a tudományos kérdésben dönteni hivatott, és az Alkotmány értelmében döntésében nem befolyásolható Doktori Tanácsot, ezért ajánlással nem élt. Felhívta azonban a DOTE rektorának a figyelmét arra, hogy az eljárási szabályok maradéktalan betartása a felsõoktatási intézmények rendkívül szûk jogorvoslati lehetõséget biztosító eljárásaiban alkotmányos követelmény, melynek megsértése az érintettek alkotmányos jogaival összefüggésben minden esetben visszássághoz vezet.

OBH 2393/1998.

Panaszos az állampolgári jogok országgyûlési biztosához intézett beadványában a MATÁV Rt., telefonszámla reklamációjával kapcsolatos eljárását sérelmezte.

Az állampolgári jogok országgyûlési biztosának általános helyettese vizsgálata során tanulmányozta panaszos beadványát, valamint a MATÁV Ügyfélkapcsolati fejlesztési és szabályozási osztályának panaszos részére írt levelét, melyet a szolgáltató Ügyfélkapcsolati Szervezetének Igazgatója bocsátott rendelkezésére.

Panaszos távbeszélõ állomását 1997-ben a Mátészalkai Távbeszélõ Centrum, illetve a Debreceni Távközlési Igazgatóság munkatársai vizsgálták. A vizsgálatok során nem találtak olyan hibát, amely túlszámlázást okozhatott volna. A helyszínen végzett ellenõrzések alkalmával felülvizsgálták a hálózatot és a lakásban lévõ vezetékrendszert is. Hibát, illetve idegenhasználatot vagy azokra utaló nyomot nem találtak. A kiszámlázott díj csökkentésére a vizsgálati eredmények alapján a MATÁV nem látott lehetõséget.

A vizsgálatok eredményei alapján - amelyek természetesen nem azt bizonyították, hogy a kifogásolt hívásokat panaszos kezdeményezte csak azt, hogy ezeket a panaszosnál felszerelt állomásról kezdeményezték - a MATÁV a számla jogosságát vitatott beadványt elutasította.

Az országgyûlési biztosnak nincs lehetõsége arra, hogy mûszaki tartalmú tényállást állapítson meg. Azt kell vizsgálnia, hogy a kivizsgálást végzõ szervek a panaszra eljártak-e és betartották-e a rájuk vonatkozó szabályokat. Az állampolgári jogok országgyûlési biztosának általános helyettese a MATÁV Ügyfélkapcsolati fejlesztési és szabályozási osztálya által panaszosnak küldött levél alapján megállapította, hogy a szolgáltató a reklamációt kivizsgálta, erre tekintettel a MATÁV eljárásával kapcsolatban alkotmányos jogokkal összefüggõ visszásság nem merült fel.

OBH 2848/1998.

II. A Fogysztóvédelmi Fõfelügyelõség által lefolytatott vizsgálat - hasonlóan az országgyûlési biztosok vizsgálataihoz - azt mutatja, hogy szolgáltató és fogyasztó között gyakran vita tárgya a csõtöréskor elfolyt nagymennyiségû víz után felszámított vízdíj, illetve szennyvízdíj.

A közmûves ivóvízellátásról szóló rendelet szerint a házi vízvezeték – fogyasztónak fel nem róható – rejtett meghibásodása esetén a vízfogyasztást az árjogszabályok szerinti átalány alapján kell megállapítani. A Fogyasztóvédelmi Fõfelügyelõség jelentése szerint a fenti szabály alkalmazásától a szolgáltatók többsége elzárkózik arra hivatkozva, hogy nincs olyan meghibásodás, ami ne lenne felróható a fogyasztónak. Az országgyûlési biztos általános helyettese megállapította, hogy a "felróhatóság" mint a polgári jogi felelõsség egyik eleme a kormányrendelet által szabályozni kívánt élethelyzet meghatározására nem alkalmas, mivel ez esetben nem a jogellenes károkozásból eredõ költségek megosztásáról, hanem a polgári jog általános szabályai szerint a tulajdonost terhelõ költségviselés szabályai alóli kivételrõl van szó. A helytelen fogalom-használattal a jogalkotó egyrészt lehetetlenné teszi a fogyasztó számára méltányos költség megosztást és így a jogalkotói cél elérését, másrészt a " felróhatóság " fogalmának alkalmazásával bizonytalan mértékû és az általános szabályok szerint õt nem terhelõ költségek egy részének átvállalására kötelezi a szolgáltatót, ezzel pedig alkotmányos jogokkal összefüggõ visszásságot okoz a jogbiztonság és a tulajdonjog vonatkozásában. A feltárt alkotmányos jogokkal összefüggõ visszásság jövõbeni elkerülése érdekében az állampolgári jogok országgyûlési biztosának általános helyettese felkérte a közlekedési, hírközlési és vízügyi minisztert, hogy kezdeményezze a kormányrendelet oly módon történõ módosítását, amely a fogyasztói érdekek védelmére szolgáló, ellentmondásoktól mentes megoldást ad. Az ajánlás vonatkozásában kialakított álláspont közlésére az érintett szerv rendelkezésére álló határidõ még nem telt le.

Teljes szöveg:. 13.§

OBH 6020/1998.

Teljes szöveg: 70/A.§

OBH 3981/1996.

III. A terheltnek ugyanakkor alapvetõ joga, hogy az ellene folyó büntetõeljárásban ésszerû idõn belül szülessen ügydöntõ határozat. A konkrét ügy bonyolultsága miatt a helyettes biztos megállapította, hogy a panaszos ellen 1994. december 9. óta folyamatban lévõ büntetõeljárás önmagában nem okoz visszásságot.

Teljes szöveg: 55.§

OBH 4657/1996.

A panaszos közúton gyalog közlekedõ fiát egy személygépkocsi hátulról elütötte. A halálos közúti baleset gondatlan okozásának vétsége miatt indított büntetõeljárás során a rendõrség vádemelési javaslatot terjesztett elõ, ám a Heves Megyei Fõügyészség a nyomozást bizonyítottság hiányában megszüntette. A Fõügyészség részletesen indokolt határozata szerint a gépkocsi sebessége nem hozható kapcsolatba a baleset okozásával, a gépjármû vezetõjének szabályszegése pedig - arra is tekintettel, hogy csak a valószínûsíthetõen felbukkanó akadályokra kellett számítania - nem volt megállapítható. A határozat ellen bejelentett panasz folytán a Legfõbb Ügyészség megállapította, hogy a gépkocsi pontos sebessége, valamint a sértett helyzete nem volt megállapítható, a gépkocsi vezetõje a helyszínen megállt, harmadik személy pedig nem volt a helyszínen, ezért elutasította a panaszt.

A helyettes országgyûlési biztos megállapítása szerint a sértett fél helyzetében a panaszosnak az ügyben eljárási jogai vannak: joga van ahhoz, hogy ügyét az eljáró hatóságok kivizsgálják, ennek során a felmerült tényeket pártatlanul értékeljék, joga van továbbá az elsõ fokon hozott döntés ellen panasszal élni, és joga van ahhoz, hogy a panasz elbírálása során a felvetett kifogásaira választ kapjon. Ezek a jogosítványok a jogállamiság alkotmányos követelményébõl, illetve a jogorvoslathoz való - szintén Alkotmányban biztosított - jogából következnek. A Megyei Fõügyészség értékelésben egyoldalúság nem volt felfedezhetõ, tényekre támaszkodó megállapításai nem állnak ellentétben a határozat egyéb megállapításaival. A Legfõbb Ügyészség határozatában értékelte a panaszában leírtakat, az értékelés pedig nem tartalmaz olyan feltûnõ egyoldalúságot, amely miatt kifogásolható volna. A helyettes országgyûlési biztos megállapította ezért, hogy a hatóságok intézkedései a panaszos alkotmányos jogaival öszefüggésben visszáságot nem okoztak.

OBH 509/1996.

Az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében deklarált jogállamiság elvébõl fakadó jogbiztonság követelményével összefüggésben visszásságot okoz, ha a nyomozó hatóság az eljárás során nem tisztázza alaposan és hiánytalanul a tényállást, nem a valóságnak megfelelõen állapítja meg, a terhelõ és mentõ, valamint a büntetõjogi felelõsséget súlyosító és enyhítõ körülményeket, nem deríti fel azokat az okokat és körülményeket, amelyek a bûncselekmény elkövetését közvetlenül lehetõvé tették, továbbá, ha a nyomozó hatóság nem tesz meg mindent a bûncselekmények gyors és alapos felderítése, valamint a bûncselekmények elkövetõinek felelõsségre vonásához szükséges eljárási cselekmények elvégzése érdekében.

A panaszos beadványa szerint lakáscsere során lakásától és ingóságaitól megtévesztéssel megfosztották. Emiatt 1995. július 21-én feljelentést tett a budapesti XIV. kerületi rendõrkapitányságon. A feljelentés sorsáról, illetve annak eredményérõl - a panasz elõterjesztéséig ( 1996. január 17-ig) - semmilyen információt nem kapott.

Az állampolgári jogok országgyûlési biztosa általános helyettese az ügyben elõször tájékoztatást kért a Budapesti Rendõr-fõkapitányság vezetõjétõl, majd a nyomozás 1998. októberi állásáról a XIV. kerületi rendõrkapitánytól. Megállapította, hogy a panaszos feljelentése alapján lopás vétségének alapos gyanúja miatt, 1995. július 23-án büntetõeljárás indult a budapesti XIV. kerületi rendõrkapitányságon. A nyomozó hatóság az eljárást - bizonyíték hiányában - 1995. december 12-én megszüntette. Az állampolgári jogok országgyûlési biztosa általános helyettese megkeresésére a budapesti rendõrfõkapitány felülvizsgáltatta a nyomozás iratait. Megállapította, hogy az ügyben eljárt kapitányság nem derítette fel kellõen a tényállást. Nem vizsgálta ugyanis a lakás csere körülményeit, kizárólag lopás miatt folytatott bizonyítási eljárást, de az sem volt alapos. A fõkapitány az általa feltárt hiányosságok megszüntetésére utasította a XIV. kerületi rendõrkapitányság vezetõjét.

Az állampolgári jogok országgyûlési biztosa általános helyettesének vizsgálata során kiderült az is, hogy a rendõrkapitányság a szóban forgó ügyben 1997. június 4-én a nyomozást megszüntetõ határozatot hatályon kívül helyezte, elrendelte a nyomozás tovább folytatását és azóta a büntetõeljárás folyamatban van.

Az állampolgári jogok országgyûlési biztosa általános helyettese megállapította, hogy a XIV. kerületi rendõrkapitányság azzal, hogy a büntetõeljárás során nem derítette fel kellõen a tényállást és nem vizsgálta a lakás csere körülményeit, - figyelemmel a panaszos érdekeire is - a jogállamiságból fakadó jogbiztonsághoz való alkotmányos joggal kapcsolatos visszásságot okozott. Tekintettel azonban arra, hogy a budapesti rendõrfõkapitány utasítására elrendelték a nyomozás tovább folytatását, ilyen irányú ajánlással nem élt. A hasonló jellegû mulasztások jövõbeni elkerülése érdekében azonban az állampolgári jogok országgyûlési biztosáról szóló 1993. évi LIX. tv. 17. § (1) bekezdésére hivatkozva, felkérte a budapesti rendõrfõkapitányt, hogy hívja fel az alárendeltségében mûködõ nyomozó hatóságok állományának figyelmét a jogszabályoknak megfelelõ eljárási rend betartására.

A vizsgált ügyben a XIV. kerületi rendõrkapitányság nem tett eleget a büntetõeljárási törvény 16. §-ában foglaltaknak sem, hiszen 1997. júniusa óta a nyomozást nem fejezte be, a nyomozás tovább folytatásának elrendelése után pedig 1998. októberéig érdemleges nyomozati cselekményt nem végzett, veszélyeztetve a nyomozás idõszerûségét. Ez ugyancsak visszásságot okozott a jogbiztonság alkotmányos elvével összefüggésben, figyelemmel arra, hogy a panaszosnak jogos érdeke fûzõdik a nyomozás mielõbbi befejezéséhez. Ezért az állampolgári jogok országgyûlési biztosa általános helyettese ajánlásában felkérte a Budapesti Rendõr-fõkapitányság vezetõjét, hogy intézkedjen a szóban forgó nyomozás mielõbbi, bizonyítékoknak megfelelõ befejezésérõl, valamint gondoskodjon arról, hogy a fõkapitánysághoz tartozó nyomozó hatóságok a jövõben fokozottan érvényesítsék a nyomozások idõszerûségét biztosító, jogszabályban rögzített eljárási szabályokat.

A budapesti rendõrfõkapitány az ajánlást elfogadta. Intézkedett a vizsgált ügyben elmulasztott nyomozati cselekmények soron kívüli végrehajtására, továbbá a vizsgálati jelentést - a konzekvenciák levonására, valamint figyelemfelhívás, illetve a nyomozások idõszerûségét biztosító, jogszabályban rögzített eljárási szabályok jövõbeni fokozottabb érvényesítése céljából - valamennyi kerületi kapitányság vezetõjének és a fõkapitányság bûnügyi igazgatójának megküldte.

OBH 5405/1996.

A beadványt tevõ azt kifogásolta, hogy a Debrecen Városi Rendõrkapitányságon 1994-ben tett feljelentése ügyében semmilyen fejleményrõl nincs tudomása, érdeklõdésére pedig arról tájékoztatták, hogy az ügy már bírósági szakban van. A nyomozó hatóság arról tájékoztatta az országgyûlési biztost, hogy az eljárást befejezték, és errõl a sértetteket - nagy számukra tekintettel - sajtóközleményben értesítették.

Az országgyûlési biztos - egy korábbi vizsgálatra hivatkozva - megállapította, hogy eljárási jogaikkal a sértettek, illetve a feljelentõk csak akkor tudnak élni, ha tudomásuk van arról, hogy az eljárást melyik hatóság folytatja, így értesítésük a nyomozás megindításáról, továbbá az esetleges áttételekrõl szükségszerû. Az értesítés elmulasztása a feljelentõket, sértetteket megfosztja jogaik gyakorlásának lehetõségétõl, továbbá azt a látszatot kelti, mintha a nyomozó hatóságok nem foglalkoznának az üggyel. A beadványt tevõ jogainak gyakorlását a rendõrkapitányság nem segítette elõ. Azáltal pedig, hogy nem értesítette a nyomozás befejezésérõl - amit a sajtóközlemény éppen a beadvány tanúsága szerint nem pótolt -, ténylegesen megakadályozta abban, hogy irat-megismerési jogát gyakorolja, lehetetlenné tette a törvényben kifejezésre jutó jogalkotói cél elérését, ezáltal visszásságot okozott a jogbiztonsággal, valamint az állam általános alapjogvédelmi kötelezettségével összefüggésben. A beadványt tevõt elzárták továbbá attól is, hogy jogorvoslathoz való jogát gyakorolja, mivel jogorvoslati jogáról nem oktatták ki. A mulasztás ezért az Alkotmányban biztosított e joggal összefüggésben is visszásságot okozott.

OBH 6278/1996.

A beadványt tevõ kft. munkatársát - M.-et - gépjármû-ellenõrzés és igazoltatás céljából egy rendõrjárõr megállította. Az igazoltatás során a járõr megállapította, hogy a felszólításra átadott vezetõi engedélyben az orvosi érvényesség dátuma kézírással van átjavítva, ezért a járõr közokirat-hamisítás gyanúja miatt az elõállításáról intézkedett. M. az intézkedés jogosságát sérelmezte, és a járõrök jelentése szerint több ízben megfenyegette a rendõröket, hogy kapcsolatait kihasználva gondoskodni fog a testületbõl történõ eltávolításukról. M. 02,55 óra és 05,20 óra között tartózkodott az elõállító helyiségben, amíg az ügyeleti szolgálat a szükséges ellenõrzéseket és intézkedéseket elvégezte. Munkáltatója bejelentést tett a Budapesti Rendõr-fõkapitányság és a VIII. kerületi Rendõrkapitányság vezetõjéhez, amelyben sérelmezte a munkatársával szemben foganatosított intézkedést és azt, hogy nem értesíthette telefonon a céget, hozzátartozóját vagy ügyvédjét.

Az elõállított személyt a jogszabályok nem minõsítik fogvatartott személynek. Az Alkotmány rendelkezése szerint azonban az alapvetõ jogok és kötelezettségek kizárólag törvényben korlátozhatók. Erre tekintettel az a tény, hogy a jogszabályok a fogvatartottak számára biztosítja a távbeszélõ használatát, nem értelmezhetõ úgy, hogy a nem fogvatartottak számára ezt nem biztosítja. A Magyar Köztársaság Alkotmánya értelmében ugyanis a jog korlátozásáról kell jogszabályban rendelkezni, nem pedig a korlátozás alóli mentességrõl. Ilyen korlátozás rendeletben egyébként sem volna szabályozható. A rendelet szabálya tehát nem a távbeszélõ használatát engedélyezi, hanem azt teszi lehetõvé, hogy arra a hatóság ellenõrzése mellett kerüljön sor. Az országgyûlési biztos általános helyettese megállapította, hogy a Budapest VIII. kerületi Rendõrkapitányság jogszabály felhatalmazása nélkül akadályozta meg M.-et abban, hogy elõállításának tényérõl munkáltatóját távbeszélõn értesítse, ezáltal visszásságot okozott a jogbiztonság követelményével, valamint az állam általános jogvédelmi kötelezettségével összefüggésben.

OBH 6416/1996.

Teljes szöveg: 57§ 2

OBH 7106/96.

A panaszos sérelmezte, hogy õrizetbe vételét, majd elõzetes letartóztatását követõen nem volt lehetõsége hozzátartozói értesítésére, leveleit nem továbbították, kirendelt védõje nem kereste fel. A beadvány alapján az állampolgári jogok országgyûlési biztosának általános helyettese vizsgálatot folytatott. Ennek során beszerezte a szükséges iratokat.

Megállapította, hogy a Tolnai Lajos utcai fogda (BRFK Közrendvédelmi Fõosztály, Fogda és Kisérõszolgálati Osztály) a megírást követõ elsõ, illetve második napon postázta a panaszos leveleit a fogdából, de nem közvetlenül a címzetteknek, hanem a fogvatartott ügyében nyomozást folytató IX. ker. Rendõrkapitányságra, az ügy elõadójának. Innen a címzettek részére történt továbbítás idõpontja nem volt megállapítható.

A rendõrségi fogdák rendjérõl szóló 19/1995. (XII. 13.) BM rendelet szerint a fogvatartottnak a hatóságokhoz küldött levelei nem ellenõrizhetõk, ezért indokolatlan volt a levelek megküldése az eljárást folytató rendõri szervhez, a IX. kerületi kapitányság vizsgálati alosztályára. A rendelet 6. § (4) bekezdése szerint a fogvatartással kapcsolatos panaszt tartalmazó, a fogvatartás ellenõrzésére jogosult rendõri, ügyészi, bírói vagy más illetékes szervhez intézett levelet haladéktalanul továbbítani kell. Az ügyben eljáró elõadó a szükségtelenül hozzáküldött levelek késedelmes továbbításával megsértette ezt az elõírást. Az Országos Rendõr-fõkapitány 19/1996. sz. Utasításával kiadott Fogdaszolgálati Szabályzat - amely a 19/1995. (XII.13.) BM rendelet végrehajtásának részletes szabályairól szól - a levelezésre vonatkozóan pontos elõírásokat nem tartalmaz. A Szabályzat 72. pontja szerint: "A fogvatartott küldeményeinek továbbítását és fogadását, a hatályos jogszabályok elõírásai és a helyi sajátosságok alapján a fogvatartásért felelõs vezetõ intézkedésben szabályozza, amit a fogvatartottakkal a befogadáskor a szükséges mértékig ismertetni kell." A Szabályzat tehát minden rendõrségi fogdában tetszõleges eltéréseket enged meg.

A fogvatartottak levelezésére vonatkozó jogszabályi rendelkezések figyelmen kívül hagyása, a nem ellenõrizhetõ kategóriába tartozó levelek nem közvetlenül a címzettnek történõ és késedelmes továbbítása, a levelezési jog gyakorlásának részletes szabályait megállapító végrehajtási rendelkezések hiánya sértette az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében megfogalmazott jogállamiság elvét, ezen belül a jogbiztonság alkotmányos követelményét.

Az állampolgári jogok országgyûlési biztosának általános helyettese ajánlotta az országos rendõrfõkapitánynak, hogy intézkedjék a rendõrségi fogdában fogvatartottak levelezési jogának gyakorlásával összefüggõ eljárás részleteinek szabályozása és feltételeinek biztosítása érdekében, különös tekintettel a 19/1995.(XII.13.) BM rendelet 6. § (2) és (4) bekezdéseire. A címzett az ajánlásra adott válaszában jelezte, hogy egyéb módosító javaslatokkal együtt a 19/1995.(XII.13.) BM rendeletben a levelezésre vonatkozó szabályok módosítására is javaslatot fog tenni. A rendelet módosítása még nem történt meg.

OBH 7733/1996.

Teljes szöveg: 57.§ (5)

OBH 8072/1996.

A panaszos a fiának sérelmére elkövetett bûncselekmény miatt indult büntetõeljárással összefüggésben azt kifogásolta, hogy a Fõvárosi Fõügyészség nem gondoskodott arról, hogy a segítségnyújtás elmulasztása vétségének gyanúját a gyanúsítottakkal közöljék, bár a cselekményre vonatkozó vád végül bekerült a vádiratba. Sérelmezte továbbá, hogy a vádlottakat felmentõ elsõfokú ítélet ellen bejelentett fellebbezést a felettes ügyészség visszavonta. Azt is kifogásolta, hogy a Legfõbb Ügyészség nem tett eleget a panaszos által bejelentett kizárási kérelmeknek, és ismételt kérésére sem hozott ebben az ügyben határozatot.

Az állampolgári jogok országgyûlési biztosának általános helyettese megállapította, hogy a gyanú közlése a gyanúsítottak védelemhez való jogából ered, azt a célt szolgálja, hogy a gyanúsított a hatóság elõtti védekezésre kellõen fel tudjon készülni. A sértett képviseletében eljáró panaszosnak nem fûzõdik alkotmányos joga ahhoz, hogy a vádban szereplõ gyanút a gyanúsítottal közöljék, mert ennek elmulasztása nem jelentette a büntetõjogi felelõsségre vonás meghiúsulását. A sértettnek Alkotmány által védett érdeke fûzõdik ahhoz, hogy a bûncselekmény elkövetõjét felelõsségre vonják, ezért a vádképviseletet ellátó ügyészség indokolatlanul ne vonja vissza a bejelentett fellebbezést. A szóban forgó eseteben az ügyészség arra hivatkozva vonta vissza a megalapozatlanság miatt bejelentett fellebbezést, hogy a bíróság a vádhoz képest eltérõ tényállást állapított meg, amelyre tekintettel viszont nem volt megalapozatlan a felmentõ ítélet. Olyan adat nem merült fel, amely arra utalt volna, hogy a kerületi ügyészség vagy a fõügyészség mérlegelési hatáskörét túllépte volna, a fellebbezés visszavonását kellõképpen megindokolta, ezért az intézkedés a panaszos alkotmányos jogával, illetve érdekével összefüggésben visszásságot nem okozott. A büntetõeljárástól várt igazság kiderítése és a hatóság tekintélyének megóvása szükségessé teszi annak törvényi biztosítását, hogy az adott ügyben eljáró személy elfogulatlan legyen. E cél elérése érdekében zárja ki a törvény az ügy elintézésébõl azt a személyt, akinek elfogultságához kétség férhet. A relatív kizárási okra - az elfogultságra - alapozott indítvány csak akkor eredményezheti az érintett személy kizárását, ha olyan konkrét körülmények állapíthatóak meg, amelyek a bejelentés állításait legalább valószínûvé teszik. A törvény ezeket a körülményeket nem tartalmazza, az indítványra vonatkozó döntést az érintett szerv vezetõjének mérlegelésére bízza. A szóban forgó esetben nem valósult meg elfogultság pusztán amiatt, hogy az ügyészség máshogy értékelt egy cselekményt, mint a panaszos. Az ügyészségnek kötelessége értékelni a cselekményt, az értékelés pedig csak akkor vezetne elfogultsághoz, ha ezt - a fentiekben leírtak szerint - egyoldalúan tenné. Erre utaló adat azonban nem merült fel, amint az a bíróság döntésébõl is kiderült. A helyettes biztos megállapította ezért, hogy az elfogultsági indítvány elutasítása a panaszos alkotmányos jogaival összefüggésben nem okozott visszásságot. A tárgyaláson az ügyész félként vesz részt, vagyis nem ügydöntõ hatóságként jár el, az intézkedései - azaz indítványai - csak rendkívüli esetben alkalmasak arra, hogy az alkotmányos jogokat sértsék. Ilyen eset a vád elejtése, amelyet a bíróság köteles tudomásul venni, és amely ítélt dolgot eredményez, vagyis ugyanaz a büntetõjogi igény újabb eljárásban sem érvényesíthetõ. A szóban forgó esetben azonban olyan ügyészi indítványról van szó, amely a bíróságot nem köti. Az ügyészség azáltal, hogy a kizárási indítványt elutasító határozat ellen benyújtott újabb beadványokat nem határozatban bírálta el, alkotmányos visszásságot nem okozott.

OBH 9280/96.

A nyomozás színvonalának vizsgálata nem tartozik az országgyûlési biztos hatáskörébe, de egyes, jogszabályban kötelezõen elõírt nyomozási cselekmények foganatosításának elmulasztása - pl. a feljelentés adatainak kiegészítésére vonatkozó kérés elutasítása, a nyomozást megszüntetõ határozat megküldésének elmaradása - sértik a panaszos eljárási jogait, ezzel megállapíthatóvá teszik az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében megfogalmazott jogállamiság, ezen belül a jogbiztonság követelményének sérelmét.

A panaszos szerint fiát súlyos fenyegetéssel rávették fiktív adásvételi szerzõdés aláírására személygépkocsija eladásáról, és a rendõrség az emiatt elrendelt nyomozás során nem tett meg mindent az elkövetõk felkutatása és a tényállás teljes felderítése érdekében. A beadvány alapján az állampolgári jogok országgyûlési biztosának általános helyettese vizsgálatot rendelt el. Ennek során beszerezte a nyomozás iratait.

Megállapította, hogy 1996. október 4-én az esti órákban két ismeretlen, erõs fizikumú fiatalember a panaszos fiát a családja kiirtásával fenyegetve kényszerítette, hogy velük menjen. Leíratták a sértettel, hogy Lada gépkocsiját eladta nekik, és a vételárat egy összegben kifizették. Vevõként a kocsiban tartózkodó egyik fiatalember, tanúként a másik személy szerepelt. Elvették a sértett forgalmi engedélyét, az autó kulcsait, valamint a zsebében lévõ 15 ezer forintot, és kitették a kocsiból. A sértett hazaérkezése után, édesapja kíséretében elment a rendõrségre, és megtette feljelentését.

A XV. kerületi Rendõrkapitányságon a panaszfelvétel felületes volt, a tényállás lényeges elemeit a sértett kérése ellenére a feljelentésben nem rögzítették, a cselekményt tévesen minõsítették, a nyomozás indokolatlanul elhúzódott. A gépkocsi körözését a cselekmény elkövetésétõl számított két hónap múlva, december 2-án rendelték el. A feljelentésben leírt személyek felkutatására nem került sor, pedig a sértett szülei az elkövetõk gépkocsijának rendszámát is megadták, amellyel a cselekmény elkövetése idején a lakásukhoz érkeztek. A panaszost nem értesítették a nyomozás megszüntetésérõl. Megállapította a nyomozás azt is, hogy a gépkocsit a hamis szerzõdés alapján értékesítették, a lopás miatt nyomozást folytató kapitányság a tulajdonjog átírását elvégezte.

A fõkapitány az ajánlást elfogadta, a mulasztások okait megvizsgáltatta, a körözés késedelmes kiadásáért felelõs rendõrtisztet fegyelmi úton felelõsségre vonta, egyúttal gondoskodott a kapitányság által folytatott nyomozások fokozott felügyeletérõl. Az ajánlás a sérelmet nem tudta orvosolni, a jövõbeni jogsérelmek megelõzése tekintetében azonban elérte célját.

OBH 2297/97.

Az eljárási szabályok megsértése a jogalkalmazás hitelességét - ezáltal a panaszosnak az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében megfogalmazott, a jogállamisághoz és a jogbiztonsághoz fûzõdõ alkotmányos jogát - veszélyezteti, még abban az esetben is, ha az eljárás eredménye egyébként nem lenne kifogásolható.

A panaszos sérelmesnek tartotta, hogy magánokirat-hamisítás miatt tett feljelentése ügyében a rendõrség nem tett meg mindent a tényállás alapos és hiánytalan tisztázása, az elkövetõ felderítése érdekében, és ennek következtében hamis vád miatt eljárás indult ellene. A bejelentés alapján az állampolgári jogok országgyûlési biztosának általános helyettese vizsgálatot rendelt el. Ennek során a Kecskeméti Rendõrkapitányságtól beszerezte az ügyre vonatkozó iratokat.

Megállapította, hogy a panaszos lakástelefonját ismeretlen személy által küldött írásbeli felmondás alapján a MATÁV Rt. kikapcsolta. A panaszos feljelentést tett a Kecskeméti Rendõrkapitányságon, feljelentésében lehetséges elkövetõként a vele haragos viszonyban lévõ sógornõjét, annak leányát és barátját jelölte meg. A feljelentõt a hamis vád következményeire figyelmeztették. A rendõrség magánokirat-hamisítás vétsége miatt elrendelte a nyomozást, kihallgatta a feljelentett személyeket, írásmintát vett tõlük és a sértettõl, majd írásszakértõt rendelt ki a levelezõlapon lévõ kézírás eredetének megállapítására.

Az írásszakértõ véleménye szerint a levelezõlapot a feljelentõ írta. Ezért a nyomozást a Be. 139. § (1) bekezdése alapján a nyomozóhatóság megszüntette, s egyúttal az iratokat a hamis vád alapos gyanúja miatti eljárás megfontolása végett a Bács-Kiskun Megyei Fõügyészség Nyomozó Hivatalának megküldte. Az Ügyészségi Nyomozó Hivatal az eljárását vádjavaslattal fejezte be, de a városi ügyészség az ügyet bizonyítottság hiányában megszüntette.

Az állampolgári jogok országgyûlési biztosának általános helyettese az alapügyhöz tartozó nyomozati iratok vizsgálata során több pontatlanságot és ellentmondást állapított meg a nyomozás menetében, amelyek kétségbevonhatóvá tették az egyes nyomozási cselekmények hitelességét és sértették az eljárási szabályokat. Az eljárás felületessége sértette a panaszos érdekeit is, mert a nyomozás megszüntetésére való tekintettel a rendõrség a hamis vád elkövetésének alapos gyanúját is megállapította vele szemben.

A fõkapitány az ajánlást elfogadta, elrendelte a kapitányság által folytatott nyomozások fokozott felügyeletét.

OBH 2398/97.

Teljes szöveg: 57.§ (5)

OBH 3187/97.

A panaszos sérelmezte, hogy a rendõrség nem tett semmit a sérelmére elkövetett lopások tetteseinek felderítésére. Az állampolgári jogok országgyûlési biztosának általános helyettese vizsgálatot rendelt el. Ennek során beszerezte a panaszos feljelentésére indult nyomozás iratait.

A panaszos tanyájáról 12 db tyúkot és különféle ingóságokat loptak el. Az elkövetõket látásból ismerte, a nyomokat letakarással biztosította és telefonált a Nagykátai Rendõrkapitányság ügyeletére, ahonnan azonban nem jött ki senki. Néhány nap múlva írásban is feljelentést tett, de a feljelentést csak két héttel késõbb iktatták.

Az elrendelt feljelentés kiegészítés keretében a bûnügyi osztály munkatársa megtekintette a helyszínt, beszélt a panaszossal és meghallgatott egy szomszédot, aki érdemi információt nem tudott adni, majd jelentést készített a megállapításairól. A jelentés alapján a bûnügyi osztály vezetõje elrendelte a nyomozást. Az összefoglaló jelentés szerint a bûncselekmény helyszínén halaszthatatlan nyomozási cselekményként helyszíni szemle végrehajtására került sor, továbbá távgépírón körözést rendeltek el. A jelentés a nyomozási cselekmény megnevezésén kívül egyetlen szót sem tartalmazott a szemle idõpontjáról, lefolyásáról, eredményérõl, a rögzített nyomokról, esetleges tárgyi bizonyítékokról, a résztvevõkrõl, hatósági tanúkról. Az ügyiratban az intézkedések dokumentumai nem voltak megtalálhatók. Az összefoglaló jelentést a parancsnok nem írta alá. A nyomozást ugyanezen a napon megszüntették, mivel a nyomozás adatai alapján nem volt megállapítható az elkövetõ kiléte. A panaszos a megszüntetõ határozatot átvette, ellene panasszal nem élt.

Az állampolgári jogok országgyûlési biztosának általános helyettese megállapította, hogy a hatóság késedelmesen és felületesen folytatta le a nyomozást, az ügy irataiból pedig azt a következtetést lehet levonni, hogy azok valótlan adatokat, meg nem történt intézkedéseket tartalmaznak, tehát a parancsnoki ellenõrzés felületes volt. A hatóság eljárása során történt mulasztások sértették a büntetõeljárás alapelveit és az eljárási jog szabályait, ezáltal a jogállamiság és a jogbiztonság követelményeit.

Az állampolgári jogok országgyûlési biztosának általános helyettese ajánlotta a Pest megyei rendõrfõkapitánynak, hogy szakmai irányítást végzõ nyomozó szervei útján - a bûnügyek rendõrségi nyomozásáról szóló 40/1987. sz. BM Utasításban meghatározott feladatok keretében - gondoskodjék a Nagykátai Rendõrkapitányság által folytatott nyomozások törvényességének és szakszerûségének ellenõrzésérõl, az észlelt hibák, fogyatékosságok és törvénysértések megszüntetésérõl. A fõkapitány az ajánlást elfogadta, a helyi rendõrkapitányságok által folytatott nyomozások szakszerûségének és törvényességének ellenõrzését ellenõrzési tervben meghatározta, intézkedésérõl azonban csak késedelmesen - sürgetésre - adott tájékoztatást.

OBH 4015/1997.

A rendõrségi törvény és a szolgálati szabályzat alapján a rendõr köteles intézkedni, ha olyan tényt vagy körülményt észlel, illetõleg hoznak tudomására, amely rendõri beavatkozást igényel. A vonatkísérõ járõrnek együtt kell mûködnie a vonat forgalmi személyzetével. Az intézkedés elmulasztása és erre vonatkozóan az alapos parancsnoki vizsgálat elmaradása sérti a hatályos jogszabályokat, és ezzel az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében megfogalmazott jogállamiság és jogbiztonság alkotmányos követelményét az utasok biztonságával összefüggésben.

A Petõfi Népe c. lap hírt adott arról, hogy a Budapest - Lajosmizse között közlekedõ vonaton rendszeresek az ittas fiatalok garázdálkodásai. Egy alkalommal a szolgálatban lévõ mozdonyvezetõt is megverték, amikor közbeavatkozott. Az ügyben a jelenlévõ rendõrök nem intézkedtek kellõ határozottsággal. A cikk alapján az állampolgári jogok országgyûlési biztosa hivatalból vizsgálatot rendelt. Ennek során tájékoztatást kért a Készenléti Rendõrség parancsnokától.

Megállapította, hogy a cikkben szereplõ esemény Felsõpakonyon történt. A megállóhelyre érkezõ vonaton 2 db vészféket indokolatlanul meghúztak, ezután a vezérlõkocsi hátsó peronjáról több ittas fiatalember szállt le, akik a kocsiban utazó, szolgálatban lévõ rendõröket szidalmazták. A mozdonyvezetõ kérte a rendõröket, hogy amíg a fék helyreállítása tart, intézkedjenek a továbbra is szitkozódó fiatalokkal szemben. A rendõrök a felkérésnek nem tettek eleget.

A vonat elindulása után a vonatról leszállt fiatalemberek egyike közelebb jött, és egy követ dobott a vezérlõkocsi felé. A kocsi zsúfolásig tele volt utasokkal. A mozdonyvezetõ megállította a vonatot, leszállt és a dobáló fiatalembert a helyszínen elfogta. A fiatalember megpróbált elmenekülni, dulakodás tört ki, melynek következtében a mozdonyvezetõ könnyebben megsérült. A rendõrök csak a dulakodás után avatkoztak be, az elkövetõt igazoltatták, majd elengedték. Az esemény miatt a MÁV feljelentést tett a Dabasi Rendõrkapitányságon.

A MÁV Vasútbiztonsági Fõosztálya levélben kérte a Készenléti Rendõrség parancsnokát, hogy vizsgáltassa meg a vonaton szolgálatot teljesítõ rendõrök viselkedését. A parancsnok válaszában közölte, hogy a rendõrök fegyelemsértést, szolgálattal összefüggõ mulasztást nem követtek el. A parancsnoki vizsgálat megállapításai nem voltak megalapozottak. A rendõrségi törvény és a szolgálati szabályzat alapján a rendõr köteles intézkedni vagy intézkedést kezdeményezni, ha olyan tényt vagy körülményt észlel, illetõleg hoznak tudomására, amely rendõri beavatkozást igényel. A vonatkísérõ járõrnek együtt kell mûködnie a vonat forgalmi személyzetével. A tényállás alapján a rendõrök nem tettek eleget jogszabályokban elõírt kötelezettségüknek, parancsnokaik pedig ezt tudomásul vették, anélkül, hogy alaposabb vizsgálatot folytattak volna a körülmények tisztázása érdekében. A mulasztás súlyát növelte, hogy rendszeresen fordultak elõ az adott idõszakban a vonatokon elkövetett garázdaságok, a vonatszemélyzet elleni támadások, az utasok súlyos sérülését eredményezõ kõdobálások.

Az állampolgári jogok országgyûlési biztosa megállapította, hogy a vonatkísérõ rendõrök magatartása, illetve a vasút kérése ellenére az alapos parancsnoki vizsgálat elmaradása sértette a hatályos jogszabályokat és az utasok biztonságával összefüggésben a jogállamiság és a jogbiztonság alkotmányos alapelvét. Ajánlotta az Országos Rendõrfõkapitánynak, hogy gondoskodjék a vonatkísérõ szolgálatot ellátó személyi állomány intézkedési színvonalának javításáról és annak rendszeres ellenõrzésérõl, továbbá a MÁV-tól és az utazóközönségtõl érkezõ panaszok alapos kivizsgálásáról. A fõkapitány az ajánlást elfogadta.

OBH 4551/1997.

Az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében deklarált jogállamiság lényegi elemét képezõ jogbiztonság követelményével, valamint a 8. § (1)-(2) bekezdésében biztosított, az embert megilletõ sérthetetlen és elidegeníthetetlen alapvetõ jogokkal összefüggésben visszásságot okoz, ha a nyomozó hatóság az eljárás során nem tisztázza alaposan és hiánytalanul a tényállást, nem a valóságnak megfelelõen állapítja meg a terhelõ és mentõ, valamint a büntetõjogi felelõsséget súlyosító és enyhítõ körülményeket, nem deríti fel azokat az okokat és körülményeket, amelyek a bûncselekmény elkövetését közvetlenül lehetõvé tették, továbbá, ha a nyomozó hatóság nem tesz meg mindent a bûncselekmények gyors és alapos felderítése, valamint a bûncselekmények elkövetõinek felelõsségre vonásához szükséges eljárási cselekmények elvégzése érdekében.

A panaszos beadványa szerint 1996. július 8-án Somogysárdon történt rendõri intézkedés során az õ sérelmére történt jogtalan fegyverhasználat, mégis ellene indítottak hivatalos személy elleni erõszak bûntette miatt büntetõeljárást.

Az állampolgári jogok országgyûlési biztosa az illetékes ügyészségtõl kért tájékoztatás, valamint a beszerzett nyomozási iratok alapján megállapította, hogy a panaszos ellen hivatalos személy elleni erõszak bûntette miatt azért indult eljárás a Somogy Megyei Ügyészségi Nyomozó Hivatalnál, mivel az iratok között elhelyezett rendõri jelentés szerint 1996. július 8-án 17 óra körüli idõben a panaszos elõször megfenyegette a vele szemben intézkedõ egyik rendõrt, majd bántalmazta mindkettõt. Az eljárás adataira tekintettel a Kaposvári Városi Ügyészség hivatalos személy elleni erõszak bûntette miatt vádat emelt a panaszossal szemben. A Kaposvári Városi Bíróság a panaszost az ellene emelt vád alól felmentette. Ezen ítéletet a Somogy Megyei Bíróság helyben hagyta, az ítélet jogerõre emelkedett.

A jogerõs ítélet szerint a panaszossal és társaival szemben foganatosított rendõri intézkedés során az egyik rendõr részérõl fegyverhasználatra került sor. Ennek során a panaszos és egy másik személy 8 napon túl gyógyuló sérüléseket szenvedett. A bírósági eljárásban megállapított tényekre figyelemmel a legfõbb ügyész felhívta a Somogy Megyei Fõügyészséget a fegyverhasználat körülményeinek, s az ezért való felelõsség kérdéseinek vizsgálatára, ezt ugyanis a nyomozás során nem derítette fel a nyomozó hivatal. Az újabb nyomozás eredményeként a Kaposvári Városi Ügyészség 1998. március 6-án tiltott fegyverhasználat és más bûncselekmények miatt vádat emelt a panaszossal szemben intézkedõ két rendõrrel szemben.

Az állampolgári jogok országgyûlési biztosa megállapította, hogy a panaszossal szemben 1996. július 8-án intézkedõ rendõrök eljárása során sérelmet szenvedett a jogállamiságból fakadó jogbiztonság követelményéhez kapcsolódóan az alapvetõ jogok korlátozásának tilalma. Idõközben azonban a bíróság a panaszost az ellene emelt vádak alól felmentette, az intézkedõ rendõrök ellen pedig - a panaszos sérelmére megvalósított bûncselekmények miatt - vádemelésre került sor. Ezen intézkedésekkel a keletkezett alkotmányos visszásság megszûnt. Ezért az állampolgári jogok országgyûlési biztosa az ügyben nem élt ajánlással.

OBH 4701/1997.

A panaszos a közlekedési balesetét követõ rendõri intézkedést és hatósági eljárást sérelmezte. A szabálysértési, illetve a késõbbiekben már bûnügyi nyomozati eljárás során személyi sérülését figyelmen kívül hagyták, panaszait a BRFK Hivatala elfogultan, a már ismert tényeket figyelmen kívül hagyva vizsgálta ki. A beadványban foglaltak alapján az állampolgári jogok országgyûlési biztosának általános helyettese vizsgálatot indított. Ennek során beszerezte az eljárások iratait.

A panaszos közúti közlekedési baleset részese volt. A helyszínre érkezõ rendõrjárõr közúti közlekedési baleset okozása miatt szabálysértési feljelentést tett. A feljelentés szerint személyi sérülés nem történt, a balesetért nagyobb mértékben hibásként a kerékpárral közlekedõ panaszost jelölte meg. A másnap kiállított ambuláns lap szerint a panaszos a baleset következtében nyolc napon túl gyógyuló sérülést szenvedett. Az errõl szóló igazolását megküldte a BRFK-nak.

A szabálysértési hatóság az ügyet áttette a hatáskörrel rendelkezõ nyomozó hatósághoz. A közlekedésrendészet vizsgálati alosztálya a Be. 139. § (1) bekezdése alapján a nyomozást megszüntette. A határozat ellen a panaszos a Fõvárosi Fõügyészségnél panasszal élt. A fõügyészség az ügyben pótnyomozást rendelt el. A nyomozó hatóság mûszaki szakértõt rendelt ki, a szakvélemény alapján az eljárást ismét megszüntette. Az újabb panasznak a fõügyészség ismét helyt adott, a már rendelkezésre álló bizonyítékok alapján megállapította, hogy a baleset másik részese jogsértõ magatartásával megvalósította a Btk. 187. § (1) bekezdésében meghatározott közúti baleset gondatlan okozásának vétségét. A nyomozó hatóságot a nyomozás befejezésére és az iratok vádemelési javaslattal történõ felterjesztésére utasította.

A nyomozó hatóság - ügyészi megállapítás szerint is - szakszerûtlenül végezte el a nyomozási cselekményeket. A szakszerûtlenségek és mulasztások miatt az országgyûlési biztos általános helyettese az alkotmányos visszáság közvetlen veszélyét megállapította, tekintettel azonban arra, hogy az így keletkezett sérelem a rendes jogorvoslat keretében orvosolást nyert, emiatt a konkrét ügyben ajánlást nem tett.

A panaszos a fenti eljárások megállapításainak megalapozatlanságára, illetve az intézkedések, eljárási cselekmények szakszerûtlenségére és jogszerûtlenségére hivatkozva három alkalommal panaszt, egy esetben az eljárásból adódó kárának megtérítésére irányuló fizetési felszólítást nyújtott be a BRFK vezetõjének. Panaszai kivizsgálásáról és sérelmei megalapozatlanságáról minden esetben a BRFK Hivatalának vezetõje értesítette.

A panaszok kivizsgálása nem tartozott a BRFK Hivatalának hatáskörébe, mivel azok elintézése csak a már megindult szabálysértési, illetve bûnügyi nyomozati eljárások keretében történhet. Mulasztást követett el a BRFK Hivatala, amikor a panaszos beadványai alapján, nem állapította meg hatáskörének hiányát, és nem intézkedett a rendõrségrõl szóló 1994. évi XXXIV. tv. (Rtv.) 92. §-ának megfelelõen. Jogsértõ volt a panaszok kivizsgálására tett intézkedése és a válaszadás is. E mulasztás és jogsértés következtében az alkotmányos jogokkal kapcsolatos visszásság megállapítható volt.

Az alkotmányos visszásság orvosolására az országgyûlési biztos általános helyettese ajánlotta a budapesti rendõrfõkapítánynak, hogy a BRFK Hivatala csak a hatáskörébe tartozó panaszokat vizsgálja, a hatáskörét meghaladó ügyeket az Rtv. 92.§-a szerint tegye át az arra illetékes eljáró hatósághoz. A fõkapitány az ajánlást elfogadta, a szükséges intézkedéseket végrehajtotta.

OBH 5485/1997.

Az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében rögzített jogállamiság elengedhetetlen elemét képezõ jogbiztonság követelményével kapcsolatban visszásságot okoz, ha a rendõrhatóság ügyeletese az általa átvett büntetõ feljelentés iktatását elmulasztja és ezzel hozzájárul ahhoz, hogy a feljelentés eltûnjön, a nyomozás lefolytatása meghiúsuljon. Nem okoz viszont alkotmányos visszásságot, ha a nyomozó hatóság biztosítja a feljelentõ jogorvoslathoz való jogát.

A panaszos sérelmezte, hogy 1995. december 18-án tett feljelentésére az Érdi Rendõrkapitányság érdemi intézkedést nem foganatosított. Személyesen is felkereste a rendõrkapitányt, de ügyében felvilágosítást nem kapott.

Az állampolgári jogok országgyûlési biztosa általános helyettese vizsgálata során felkérte a Pest Megyei Rendõr-fõkapitányság vezetõjét a szóban forgó nyomozati iratok felülvizsgálatára. A fõkapitány tájékoztatója alapján megállapította, hogy a panaszos lopás és más bûncselekmény miatt írásban feljelentést tett az általa megnevezett elkövetõ ellen az Érdi Rendõrkapitányságon. Feljelentését a kapitányság ügyeletese vette át, aki az átvételt aláírásával és a hatóság bélyegzõjével igazolta. A feljelentés átvételét követõen az ügyben eljárás nem indult. Az eljárás elmaradása miatt a panaszos az ügyészséghez fordult. Az ügyészség megkeresésére a kapitányság vezetõje vizsgálatot rendelt el, melynek alapján megállapította, hogy az ügyeletes a feljelentést átvette, de a feljelentés sorsa ismeretlen. Az ügyirat eltûnésével kapcsolatban fennállt az ügyeletes felelõssége. Felelõsségre vonására azonban az eltelt idõre tekintettel - elévülés miatt - nem volt lehetõség.

Az állampolgári jogok országgyûlési biztosa általános helyettese megállapította továbbá, hogy mulasztást és ezáltal jogsértést követett el a kapitányság eljáró ügyeletese a feljelentés iktatásának elmulasztásakor. Ez eredményezte a feljelentés ismeretlen körülmények közötti eltûnését és meghiúsította a nyomozás lefolytatását. Ezekre figyelemmel - tekintettel a feljelentõ jogos érdekeire is - sérült a jogbiztonság követelménye, vagyis alkotmányos jogokkal kapcsolatos visszásság keletkezett. Tekintettel azonban arra, hogy a sérelem rendes jogorvoslat keretében orvosolást nyert, továbbá, mert a rendõrfõkapitány az ügyet kivizsgálta és a szükséges intézkedéseket megtette, ajánlást nem tett az állampolgári jogok országgyûlési biztosa általános helyettese.

Rámutatott az állampolgári jogok országgyûlési biztosa általános helyettese arra is, hogy az ügyészség jogszerûen járt el, amikor a panaszos jogorvoslati kérelme alapján tényfeltáró vizsgálatot kezdeményezett. Ennek eredményeként derült ki ugyanis, hogy a feljelentés ismeretlen körülmények között eltûnt és azért az ügyeletes a felelõs. A tényfeltáró vizsgálat megállapította azt is, hogy a feljelentésben foglaltakat, illetve a panaszos meghallgatása során elõadott bûncselekményre utaló körülményeket a hatóság egy korábbi eljárásában már elbírálta. Meghallgatása során a panaszost tájékoztatták arról, hogy az általa elõadottak alapján új eljárás elrendelésére nem kerül sor. Az állampolgári jogok országgyûlési biztosa általános helyettese megállapította, hogy az ügyben a panaszos jogorvoslati joga biztosított volt. Ezen jogával a panaszos élt, melynek eredményeként sérelme a rendes jogorvoslat keretében felülvizsgálatra került. Ezért e jog érvényesülésében alkotmányos joggal kapcsolatos visszásság nem állt fenn. Az ügy ajánlás nélkül fejezõdött be.

OBH 5650/1997.

II. Az Ügyvédi Kamarát eljárása során megilleti a lényeges tények mérlegelési, illetve az érdemi döntésre vonatkozó következtetés joga. A mérlegelési jog legfontosabb korlátját az Alkotmány és az alkotmányos jogszabályok mindenkire kötelezõ elõírásai jelentik. Ennek megfelelõen nem juthatott olyan alkotmány-konform következtetésre, hogy a felekezeti hovatartozást, illetve vallásgyakorlást érintõ, jogszabályban tilalmazott kérdés feltevése jogszerû volt. A helyettes országgyûlési biztos megállapította, hogy az Ügyvédi Kamara a törvény feltétlen tilalmára tekintettel a szóban forgó ügyvéd kérdésének mögöttes tartamát nem vizsgálhatta, illetve az erre vonatkozó tényeket nem mérlegelhette volna. Eljárása, illetve határozata ezért a beadványt tevõ lelkiismereti és vallásszabadságával összefüggésben visszásságot okozott. Az alkotmányos joggal kapcsolatos visszásságot súlyosítja, hogy - a Legfõbb Ügyészség álláspontja szerint, melynek vitatására nincs okom - a feltett kérdés a jogszabályi tilalomtól eltekintve sem volt alkalmas az eljárás céljának elérésére. Az ügyvédi foglalkozási szabályok "közjogias jellegûek", amikor az ügyvéd ügyfele védelmében eljárva kérdést tesz fel a tanúnak, részesül az eljárást folytató hatóság közjogi hatalmából, így a hatósági eljárás korlátait, mindenek elõtt az emberi és állampolgári jogok tiszteletben tartásának és védelmének kötelezettségét sem hagyhatja figyelmen kívül.

Teljes szöveg: 60.§

OBH 5915/1997.

A panaszos beadványában azt sérelmezte, hogy az általa elkövetett fegyveres rablás miatt kiszabott szabadságvesztés végrehajtása során különleges biztonsági körletben helyezték el. Az ottani elhelyezésének indokoltságát azonban többszöri panasza ellenére érdemben nem vizsgálták felül.

A beadványban foglaltak alapján az állampolgári jogok országgyûlési biztosának általános helyettese vizsgálatot indított.

A vizsgálat megállapította, hogy a panaszos 1996. augusztus16-a óta tölti a bíróság által jogerõsen kiszabott szabadságvesztését. Befogadásakor a Budapesti Fegyház és Börtön befogadási bizottsága a fogvatartás biztonságára való veszélyességének értékelése alapján a IV. biztonsági csoportba sorolta, és a különleges biztonsági körleten helyezte el. Az intézet javaslatára az elítéltet átszállították a Sátoraljaújhelyi Fegyház és Börtönbe, ahol ugyancsak a különleges biztonsági körleten helyezték el. Az itt történt elhelyezés másodszori felülvizsgálata során a bizottság 1997. 12. 08-án kihelyezte a biztonsági körletrõl, majd a Szegedi Fegyház és Börtönbe szállítatta át. Ott a befogadási bizottság a IV. kategóriába sorolást fenntartotta, annak indokoltságát február és augusztus hónapban felülvizsgálta.

A szabadságvesztés és az elõzetes letartóztatás végrehajtásának szabályairól szóló 6/1996. (VII. 12.) IM rendelet szerint a biztonsági csoportba való besorolás indokairól az elítélt csak akkor tájékoztatható, ha a tájékoztatás a fogvatartás biztonságát nem veszélyezteti. Az elítélt biztonsági csoportba sorolására az intézet Befogadási Bizottsága jogosult. E döntését a IV. biztonsági csoportba soroltaknál hat havonta felül kell vizsgálnia. A IV. kategóriába soroltak különleges biztonsági körleten helyezhetõk el. Tíz napnál hosszabb idõre a biztonsági körleten való elhelyezést csak az országos parancsnok által kijelölt bizottság rendelheti el, az elrendelés indokoltságát azonban három havonta felül kell vizsgálnia.

A hatályos jogszabály alapján nem volt jogsértõ a befogadási bizottság azon eljárása, amellyel - az elítélt személyiségét, elõéletét, egészségi és fizikai állapotát, az általa elkövetett bûncselekményt, a szabadságvesztés idõtartamát és végrehajtási fokozatát, a szabadságvesztésbõl még le nem töltött idõt, a feltételes szabadságra bocsátás esedékességének az idõpontját mérlegelve - a panaszost a IV. kategóriába sorolta. A többszöri átszállítás ellenére is az elõírásoknak megfelelõen megtörtént a biztonsági csoportba sorolás és a különleges biztonsági körleten való elhelyezés felülvizsgálata. Erre alapozva nem felelt meg a valóságnak a panaszos azon állítása, hogy panaszait érdemben nem vizsgálták meg.

A panaszos biztonsági csoportba sorolásával, illetve különleges biztonsági körleten való fogvatartásával, továbbá a jogorvoslathoz való jogának érvényesülésével kapcsolatosan alkotmányos visszásság nem volt megállapítható, ezért az országgyûlési biztos általános helyettese alkotmányos visszásság hiányában az ügy vizsgálatát lezárta.

OBH 7050/1997.

A panaszos sérelmezte, hogy 1997. július 19-én a Ferihegyi repülõtéren csomagjait a vámtisztviselõk átvizsgálták. A beadvány alapján az állampolgári jogok országgyûlési biztosa vizsgálatot rendelt el. Ennek során tájékoztatást kért a Vám- és Pénzügyõrség Országos Parancsnokságától.

Az állampolgári jogok országgyûlési biztosa megállapította, hogy a panaszos poggyászát azért ellenõrizték a szokásosnál alaposabban, mert az általa feladott csomagok vizsgálatakor a vámhivatal kábítószer keresõ kutyája jelzett az egyik bõröndnél. A vámhivatal munkatársai a panaszost az ellenõrzõ helyiségbe kísérték, ahol kinyittatták a bõröndjeit és átvizsgálták azok tartalmát. A vámvizsgálat eredménye negatív volt. Az ellenõrzés okát az intézkedõ tisztviselõk közölték a panaszossal. Az intézkedés végrehajtásának módját - tekintve, hogy a panaszos a Vám- és Pénzügyõrség Országos Parancsnokságához is panaszt tett - az 1997. évi I. törvény 18. § (1) bekezdésében foglaltak alapján a vámhatóság vezetõje kivizsgálta. A vizsgálat megállapította, hogy az ellenõrzést végzõk a panaszossal szemben udvariasan, emberi jogait tiszteletben tartva intézkedtek. A 2. számú Vámhivatal parancsnoka a vizsgálat eredményérõl 1997. július 31-én levélben értesítette a panaszost.

A vámjogról, a vámeljárásról, valamint a vámigazgatásról szóló 1995. évi C. törvény szerint a vámvizsgálatnak - a törvényben foglalt néhány kivételtõl eltekintve - mindenki köteles magát alávetni. A kábítószerek csempészetének megakadályozására nagyon sok országban - így Magyarországon is - a vámhatóságok kábítószer keresõ kutyákat használnak a csempészáruk felderítésére. Az ellenõrzések során elõfordulhatnak téves jelzések és a téves jelzés alapján végrehajtott poggyász vizsgálatok. Ennek ellenére ezektõl a vizsgálatoktól nem lehet eltekinteni. Magyarország is csatlakozott a New-Yorkban, 1961. március 30-án kelt Egységes Kábítószer Egyezményhez, a kábítószerek és pszichotrop anyagok tiltott forgalma elleni 1988-as nemzetközi egyezményhez és más kábítószer ellenes nemzetközi együttmûködési megállapodásokhoz, és ezek alapján kötelezettséget vállalt a megfelelõ ellenõrzési intézkedések végrehajtására.

Az állampolgári jogok országgyûlési biztosa a vizsgált ügyben az eljáró hatóságok részérõl jogszabálysértõ intézkedést vagy mulasztást nem állapított meg, ezért a vizsgálatot alkotmányos jogokkal kapcsolatos visszásság hiányában lezárta.

OBH 8061/97.

I. A helyettes biztos megállapította ezért, hogy a magyar honvédség és a Magyarországon állomásozó SFOR erõk jogviszonya nincs kielégítõen szabályozva. E jogalkotási hiányosság a jogbiztonsághoz való jog, az élethez, emberi méltósághoz és testi épséghez való jog sérelmének veszélyét rejti magában.

Teljes szöveg:. 54. § (1)

OBH 8769/97.

I. A megalapozatlan nyomozás - különösen, ha az eljárás alá vont személyt érintõ korlátozó intézkedésekkel jár együtt - sérti a Be. 12. § (1) bekezdését, ezáltal az Alkotmány 2.§ (1)bekezdésében meghatározott jogállamiság és jogbiztonság követelményét.

Teljes szöveg: 57§ 3

OBH 10003/1997.

II. A halál okát és bekövetkeztének módját az államigazgatási eljárás során kirendelt orvos- és fegyverszakértõ állapította meg, a rendõrség egyéb eljárási cselekményei részben a szakértõk vizsgálatának biztosítását, részben a cselekmény pontos körülményeinek rögzítését szolgálták. A hatósági eljárásokban szakértõ igénybevételére akkor kerül sor, ha a bizonyítandó tény megállapításához vagy megítéléséhez különleges szakértelem szükséges. Ezzel a különleges szakértelemmel az országgyûlési biztos - az ügyben eljárt hatóságokhoz hasonlóan - nem rendelkezik, ezért a szakértõk megállapítását nem bírálhatta felül. Mivel a szakértõk véleményének nem mondtak ellent az egyéb felmerült tények, nincs ok vitatni a rendõrségnek azt a döntését sem, hogy a véleményeket elfogadta. A részletesen indokolt és szakértõi véleményekre támaszkodó határozatokkal összefüggésben tehát nem merült fel a mérlegelési jogkör alkotmányos határainak túllépése, ebben a vonatkozásban tehát alkotmányos joggal kapcsolatos visszásságot nem volt megállapítható.

Teljes szöveg: 54. §

OBH 10038/1997.

A Blikk c. újság hírt adott arról, hogy Átány község lakosai beadvánnyal fordultak a belügyminiszterhez a községben uralkodó rossz közbiztonsági helyzet miatt. A beadványt végül a helyi rendõrkapitányság vezetõje kapta meg intézkedésre, aki az újságcikk szerint többé-kevésbé maga is érintett a felpanaszolt tényállásban. Az állampolgári jogok országgyûlési biztosa hivatalból vizsgálatot rendelt el. Ennek során tájékoztatást kért a Heves Megyei Rendõr-fõkapitányság vezetõjétõl.

Az állampolgári jogok országgyûlési biztosa megállapította, hogy a község közbiztonsága rossz. Az idõs emberek állandó fenyegetettségben élnek. Körzeti megbízott nincs a faluban. Az utóbbi 8 hónapban 27 betöréses lopás történt, ebbõl 26-nak az elkövetõjét nem sikerült felderíteni. A lopás vétsége miatt elrendelt 18 nyomozás mindegyike eredménytelen volt. Növekedett az erõszakos, garázda jellegû cselekmények elkövetése. A körzeti megbízotti állást megpályáztatták, két jelentkezõ volt, de végül nem jöttek el a községbe. A jogsértések felderítését nehezíti, hogy az emberek félnek, nem mernek tanúskodni. A képviselõk véleménye szerint csak a folyamatos rendõri jelenlét alkalmas a helyzet megoldására. A korábbi polgárõrség tagjai lemorzsolódtak. A Bûnmegelõzési Alapítvány megalakult, de a rendõri feladatokat nem tudják átvállalni.

A vizsgálat megállapította, hogy a Hevesi Rendõrkapitányság eddigi intézkedései nem elegendõek ahhoz, hogy Átány község közbiztonságát javítsák vagy az ország hasonló jellegû területeinek közbiztonsági helyzetéhez közelítsék. Az érdemi intézkedések elhúzódása közvetlenül veszélyezteti a helyi lakosság alkotmányos jogait a magántulajdonhoz és a személyi biztonság védelméhez és ezzel alkotmányos visszásságot okoz.

Az állampolgári jogok országgyûlési biztos ajánlotta a Heves megyei rendõr-fõkapitánynak, hogy hatáskörében eljárva tegye meg a szükséges intézkedéseket Átány község közbiztonsági helyzetének rendezéséhez. Az ajánlást a fõkapitány elfogadta. A fõkapitányság bûnügyi és közbiztonsági igazgatói, továbbá a kapitányság intézkedési terveket készítettek a fokozott rendõri ellenõrzés megoldására. A körzeti megbizotti állás betöltéséig vezényléssel biztosítják a rendõri jelenlétet.

OBH 10326/1997.

A beadványt tevõ azt kifogásolta, hogy a közlekedési balesete miatt indult szabálysértési eljárásban a rendõrök szakszerûtlenül jártak el, nem biztosították számára az iratok megismerését, és ennek következtében megalapozatlanul állapították meg felelõsségét a szabálysértés elkövetéséért.

I. Az országgyûlési biztos általános helyettese megállapította, hogy a döntési tényállás bizonyítási kísérlet után készült gépjármûszakértõi véleményen alapszik, és az eljárt hatóságok mérlegelésével kapcsolatban nem állapítható meg olyan egyoldalúság vagy részrehajlás, amely a tisztességes eljáráshoz való alkotmányos joggal összefüggésben visszásságként lenne értékelhetõ. Az elfogultsági kifogással összefüggésben megállapította, hogy bár a baleset helyszínére érkezõk által rögzített adatok nyilvánvalóan nem jelentõség nélküliek, a szóban forgó esetben a tényállás nem közvetlenül ezeken az észleléseken, hanem a szakértõ által végzett bizonyítási kísérlet eredményén alapult. A szabálysértési eljárást egyébként sem a helyszínre érkezõ rendõrök folytatták, a szabálysértési eljárásban résztvevõkkel kapcsolatban pedig az elfogultságra utaló adat nem merült fel, ezért a tisztességes eljáráshoz való alkotmányos joggal összefüggõ visszásság ebben a vonatkozásban nem állapítható meg.

II. A beadványt tevõ azt is kifogásolta, hogy az általa elõállított tanút a debreceni szabálysértési hatóság nem volt hajlandó kihallgatni, hanem az ügyet áttette a lakóhelye szerint illetékes hajdúböszörményi hatósághoz, és ennek következtében nem volt lehetõsége a tanú kihallgatásán jelen lenni. Az elkövetõ lakhelye szerinti illetékesség nem kizárólagos, hanem az elkövetõ tartózkodási helye, munkahelye vagy az elkövetés helye szerint illetékes szabálysértési hatóság vagylagos felhatalmazással rendelkezik arra, hogy maga folytassa le az eljárást, ha azt a gyorsaság vagy eredményesség indokolja. A szabálysértési törvény értelmében a tárgyaláson résztvevõ elkövetõnek joga van ahhoz, hogy a tanút jelenlétében hallgassák meg; az elkövetõvel együtt megjelent tanú kihallgatása olyan érdemi eljárási cselekmény, amelynek megtétele mindenképpen elõmozdítja az eljárás befejezését. A debreceni hatóság eljárását pedig a törvény lehetõvé tette, a tanú kihallgatása elutasításának és az ügy áttételének az elkövetõ lakhelye szerint illetékes hatósághoz nem volt törvényi vagy egyébként ésszerû indoka, a tanú meghallgatásának eljárási megfontolásokból történt elutasítása visszásságot okozott a védelemhez való joggal, valamint a tisztességes eljáráshoz való joggal összefüggésben, amely az országgyûlési biztosok értelmezésében nem csak a bíróságokat terheli. A mulasztás visszásságot okozott a jogorvoslathoz való joggal összefüggésben is, melynek materiális tartalma az ahhoz való jog, hogy a jogorvoslati eljárást folytató hatóság a fellebbezésben leírtakat érdemben megválaszolja. Az iratok megismeréséhez való jog megsértését az eljárás során nem lehetett igazolni.

OBH 10685/1997.

A panaszos - aki a rendõrség hivatásos állományának tagja - beadványában a szolgálati utasítás megszegése miatt kiszabott fegyelmi fenyítését, illetve annak alapjául szolgáló tényállás felderítésének hiányosságát és megalapozatlanságát sérelmezte. A panasz ügyében az országgyûlési biztos általános helyettese vizsgálatot indított. Ennek során beszerezte a fegyelmi eljárás iratait.

Megállapította, hogy a panaszos járõrszolgálatot látott el Nagykanizsa belterületén. Szolgálat közben a járõrvezetõjével együtt bement a bíróságra, hogy polgári peres ügyében az egyik ügyiratról másolatot kérjen. A bíró a rendõröknek szóvá tette, hogy miért szolgálati idõben intézik a magánjellegû ügyeiket. A panaszos kíséretében lévõ járõrvezetõ a bíró megjegyzésére sértõ hangnemben válaszolt, majd mindketten eltávoztak a bíróságról. A városi bíróság elnökének megkeresése alapján a panaszos szolgálati elöljárója fegyelmi eljárást rendelt el. Az eljárás eredményeként a panaszost a szolgálati utasítás be nem tartása miatt "megrovás" fenyítésben részesítették. A járõrvezetõt nem vonták felelõsségre.

A kiszabott fenyítés miatt elõterjesztett panaszt a kapitányságvezetõ-helyettese elutasította. A panaszos jogi képviselõje az ügyben felülvizsgálati kérelemmel fordult az ORFK vezetõjéhez. Az ORFK Fegyelmi Osztály vezetõje megállapította, hogy az eljárás megalapozott és jogszerû volt, a kiszabott fenyítés arányban áll a cselekmény súlyával, ezért a sérelmezett határozat megváltoztatására nem volt mód.

A panaszos a fenyítés kiszabásának alapját képezõ szolgálatát - a tényállásban megállapítottak szerint - alárendeltként látta el. Szolgálata közben elöljárójának engedélyével, vele együtt ment a bíróságra, ahol egyértelmûen megállapítható volt, hogy a kíséretében lévõ járõrvezetõ reagált a bíró megjegyzésére sértõ módon. Elöljárója e tényeket figyelmen kívül hagyva, tévesen állapította meg, hogy engedély nélkül jelent meg a bíróságon.

A fegyveres szervek hivatásos állományú tagjainak szolgálati viszonyáról szóló 1996. évi XLIII. törvény szerint fegyelemsértést csak az követ el, aki kötelezettségét vétkesen szegi meg. A panaszos vétkessége nem volt megállapítható. A vétkesség hiányában viszont a kiszabott fenyítés megalapozatlan volt, ezért az országgyûlési biztos általános helyettese a jogállamiság elengedhetetlen elemét képezõ jogbiztonság sérelme miatt az alkotmányos joggal kapcsolatos visszásságot megállapította.

A panaszos a törvénynek megfelelõen fordulhatott volna a munkaügyi bírósághoz a vele szemben hozott fegyelmi határozattal szemben. E jogára azonban sem az elsõ fokú határozat elleni panaszát elutasító határozatban, sem pedig a felülvizsgálati kérelmei alapján eljárók a vizsgálatuk eredményét közlõ értesítésben nem oktatták ki. E kioktatási kötelezettség elmulasztása miatt a jogorvoslathoz való joggal kapcsolatos visszásság is megállapítható. A kiszabott fenyítés hatálya a jogerõre emelkedéstõl számított hat hónap után már megszûnt, az idõ múlásával meghiúsult a jogsértõ határozat bíróság elõtti megtámadásának lehetõsége is, továbbá az elszenvedett jogsérelem, illetve a megállapított alkotmányos joggal összefüggõ visszásság ajánlással már nem orvosolható, ezért az állampolgári jogok országgyûlési biztosának általános helyettese ajánlást nem tett.

OBH 549/1998.

A beadványt tevõ azt kifogásolta, a Tolna Megyei Rendõr-fõkapitányság nem járult hozzá a Paksi Atomerõmû Rt-ben történõ foglalkoztatásához, mivel vagyon elleni bûncselekmény miatt (csalás bûntettének kísérlete) próbára bocsátották, és a bûnügyi nyilvántartásban a kérelem elbírálásakor szerepelt.

A helyettes országgyûlési biztos megállapította, hogy az atomenergia alkalmazásával összefüggõ rendõrségi feladatokról szóló belügyminiszteri rendeletnek a beadványt tevõ ügyében alkalmazott rendelkezései nem értelmezhetõek egyértelmûen, a rendõrség pedig az érintettre nézve hátrányosabb, kiterjesztõ értelmezést fogadta el. A határozat olyan jogkövetkezményre vezetett, amely tartalmában szoros hasonlóságot mutat a foglalkozástól eltiltás mellékbüntetéssel, holott a bûncselekmény elkövetéséhez csak olyan jogkövetkezmény fûzhetõ, amelyet a jogalkotó elõre meghatározott (nulla poena sine lege), ezáltal visszásságot okozott a jogbizonság alkotmányos követelményével összefüggésben. A hatóság döntése a rendelet szövegének olyan bizonytalanságára vezethetõ vissza, amely csak bonyolult értelmezéssel oldható fel. A visszásság jogalkalmazói vagy jogalkotói orvoslására irányuló intézkedésre ugyanakkor nem volt szükség, mivel a belügyminiszter az eljárás idején a rendeletet módosította.

OBH 757/1998.

Az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében deklarált jogállamiság lényegi elemét képezõ jogbiztonság követelményével, valamint a 8. § (1)-(2) bekezdésében biztosított, az embert megilletõ sérthetetlen és elidegeníthetetlen alapvetõ jogokkal összefüggésben visszásságot okoz, ha a szabálysértési hatóság eljárása során a téves lakcímre küldött idézéseket szabályszerûnek minõsíti, s erre alapítottan elrendeli az elkövetõ elõvezetését.

A MTV Budapest Körzeti Stúdió 1998. január 28-i adásában sugárzott egyik riport alapján az állampolgári jogok országgyûlési biztosa hivatalból vizsgálta a Fõvárosi XVII. Kerületi Önkormányzat Polgármesteri Hivatalánál fk. M.B. ellen indított szabálysértési ügyet. Vizsgálata során felkérte a legfõbb ügyészt a szabálysértési törvény 71. §-a szerinti törvényességi felügyeleti eljárás lefolytatására.

A legfõbb ügyész a megkeresésnek eleget téve, arról tájékoztatta az állampolgári jogok országgyûlési biztosát, hogy a Fõvárosi XVII. Kerületi Önkormányzat Polgármesteri Hivatala szabálysértési eljárást folytatott 479 ebtulajdonos ellen, akik az 1996. évi védõoltásra nem vitték el kutyájukat. A feljelentettek között volt fk. M.B. is, aki a szabálysértési ügyben kitûzött tárgyalásra - mivel az idézések téves címzés miatt nem voltak szabályszerûek - több idézésre sem jelent meg. A tárgyalásokról felvett jegyzõkönyv - a valósággal ellentétben - az idézéseket szabályszerûnek tüntette fel. Erre tekintettel - ügyészi jóváhagyással - elrendelték fk. M.B. elõvezetését. A legfõbb ügyész megállapította, hogy az adott esetben eljáró szabálysértési hatóság eljárási szabályt sértett azáltal, hogy a téves lakcímre küldött idézéseket szabályszerûnek tekintette, s erre alapítottan rendelte el a fiatalkorú és törvényes képviselõje elõvezetését. A szabálysértési hatóság eljárását azért is kifogásolta, mivel fk. M.B. a szóban lévõ cselekmény elkövetésekor még tanköteles személy volt, de - az 1993. évi LXXIX. törvény 6. § (3) bekezdésében foglaltakra, valamint a szabálysértési törvény 27. § (1) és a    77. § (1) bekezdéseiben írt rendelkezésekre hivatkozva - a feljelentést nem tette át a gyámhatósághoz a megfelelõ intézkedés megtételére. A legfõbb ügyész észlelte továbbá, hogy a szabálysértési hatóság idézéssel kapcsolatos intézkedéseinek megalapozatlansága elkerülte a törvényességi felügyeletet ellátó V.-VIII. és XIII. Kerületi Ügyészség figyelmét is, ami odavezetett, hogy az ügyész az elõvezetést elrendelõ határozatot jóváhagyta.

Az állampolgári jogok országgyûlési biztosa megállapította, hogy a szabálysértési hatóság alkotmányos joggal kapcsolatos visszásságot okozott, mert eljárása ellentétes volt az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében rögzített jogbiztonság követelményével, és sértette az Alkotmány 8. § (1)-(2) bekezdéseiben foglalt alapjogok korlátozásának tilalmát. A feltárt alkotmányos visszásságot a vizsgálat során a legfõbb ügyész részben orvosolta. Felhívta ugyanis a Fõvárosi Fõügyészséget, hogy a hasonló jogsértések megelõzése végett nyújtson be jelzést a Budapest Fõváros XVII. Kerületi Polgármesteri Hivatal Szabálysértési Hatóságához, valamint arra, hogy a Budapesti V.-VIII. és XIII. Kerületi Ügyészség helyettes vezetõjét utasítsa, hogy az elõvezetések ügyészségi jóváhagyásánál alaposabban és körültekintõbben járjanak el. Ezért ezen hiányosságokra vonatkozóan az állampolgári jogok országgyûlési biztosa ajánlást nem tett. A hasonlóan sérelmes eljárások jövõbeli elõfordulásának megakadályozása céljából azonban kezdeményezte, hogy a Budapest Fõváros Közigazgatási Hivatalának vezetõje - felügyeleti jogkörében - gondoskodjon arról, hogy mind a konkrét ügyben eljárt szabálysértési hatóság, mind pedig a felügyelete alá tartozó további szabálysértési hatóságok intézkedjenek az 1968. évi I. törvény rendelkezéseinek, az ügyviteli szabályokkal is összhangban álló alkalmazására, illetve fokozott körültekintéssel járjanak el az utóbb említett jogszabály 55. §-ában részletezett kényszerintézkedések alkalmazásakor.

OBH 2291/98.

Teljes szöveg: 57§ 3

OBH 2890/1998.

Az állampolgári jogok országgyûlési biztosa beadvány alapján vizsgálatot rendelt el a Kék Sziget Alapítvány által mûködtetett tiszasûlyi anyaotthon vezetõje ellen indított büntetõeljárás ügyében. Ennek során tájékoztatást kért a Szolnok megyei rendõrfõkapitánytól.

A beadvány szerint az otthonban tartott házkutatást követõen az otthon vezetõjét a szolnoki rendõrségen az éjszakába nyúlóan kihallgatták, majd elengedték. Másnap éjszaka ismét elvitték a rendõrök, három napig õrizetben tartották, majd a harmadik napon a Szolnoki Városi Bíróság letartóztatta. Õrizete alatt sem tisztálkodó eszközöket, sem váltóruhát a családja nem vihetett be hozzá, ügyvédje is csak a bíróság elé állításkor beszélhetett vele. A beadványozó méltánytalannak tartotta a rendõrség eljárását.

Az anyaotthon vezetõje ellen az alapítvány kuratóriumának elnöke tett feljelentést, mert kb. 3 millió forintot vett át a kuratórium felhatalmazása nélkül az anyáktól, amellyel nem számolt el. Az alapítvány bankszámlájáról az otthon gazdasági vezetõjével együtt folyamatosan vett fel különbözõ összegeket azt követõen is, hogy a kuratórium töröltette a pénzfelvételi jogukat. A mûködési engedély megszerzéséhez a szakképzettségét hamis okirattal igazolta.

A feljelentést követõen a rendõrség házkutatást tartott az anyaotthonban. A házkutatást folytató nyomozók az intézkedés végrehajtása során messzemenõen betartották az eljárási szabályokat. Az otthon vezetõjét a házkutatás után a Szolnoki Rendõrkapitányságra szállították, és gyanúsítottként kihallgatták. A kihallgatás kb. 10-15 percig tartott, mert a gyanúsított a vallomástételt megtagadta, a gyanúsítás ellen panasszal élt, kihallgatása után a lakására távozott.

A panaszt elbíráló Szolnoki Városi Ügyészség a nyomozó hatóságot utasította, hogy a gyanúsítottat állítsa elõ, és vegye õrizetbe. Az eljáró rendõrtiszt telefonon értesítette a gyanúsított lányát, közölte vele az õrizetbe vétel tényét és azt, hogy másnap tisztasági csomagot és élelmiszert hozhat be édesanyjának. A gyanúsított leánya a kiértesítés és a csomagküldési lehetõségrõl való tájékoztatás ellenére nem kereste fel a fogdát, de gondoskodott védõ meghatalmazásáról, aki jelen volt a gyanúsított bírói meghallgatásán, és ezt követõen több alkalommal találkozott védencével.

A rendõrségi fogdák rendjérõl szóló 19/1995. (XII.13.) BM rendelet nem teszi lehetõvé, hogy az õrizetesek látogatót fogadjanak, erre csak az elõzetes letartóztatottnak van joga. A jogszabálynak megfelelõen a gyanúsított letartóztatását követõen engedélyezték számára a látogatók - leánya és nagybátyja - fogadását.

A vizsgálat megállapította, hogy az ügyben érintett hatóságok a hatályos jogszabályok szerint jártak el, az eljárás alá vont személy jogai nem sérültek, a védelemhez való joga akadálytalanul érvényesült, ezért az állampolgári jogok országgyûlési biztosa a vizsgálatot alkotmányos jogokkal kapcsolatos visszásság hiányában megszüntette.

OBH 3863/1998.

Teljes szöveg:. 13.§

OBH 4106/1998

A Mai Napban Erõszakos beköltözõk címmel, 1998. júliusában megjelent cikk rendõrségi mulasztásról tudósított. A cikk alapján az országgyûlési biztos hivatalból vizsgálatot indított. A vizsgálat megindítását követõen az üggyel kapcsolatban állampolgári panasz is érkezett az országgyûlési biztoshoz.

Panaszos leánya 1998. június 10-én eltûnt. Panaszos már másnap a XII. kerületi Rendõrkapitánysághoz fordult - ugyanis mindkettõjük állandó lakóhelye a XII. kerületben van -, de ott állítása szerint azt a választ kapta, hogy két hét múlva jelentse be az eltûnést, hiszen a leánya már felnõtt ember és nem feltétlenül kell mindenrõl beszámolnia a szüleinek, így az, hogy egy napon át nem jelentkezett még nem jelenti az eltûnését.

Nyolc nappal késõbb panaszos lányát két férfi és két nõ társaságában látták a tulajdonában lévõ érdi háznál. Még ugyanezen a napon panaszos lánya fenti személyekkel egy adásvételi szerzõdést kötött, melyben az érdi ház tulajdonjogát rájuk ruházta. Két nappal késõbb az állítólagos vevõk megjelentek panaszosnál, és a szerzõdés alapján kérték a kulcsok átadását. Panaszos a kulcsok átadását megtagadta, és kétségbeesésében az Érdi Rendõrkapitánysághoz fordult. Az érdi rendõrök panaszos bejelentése alapján azonnal megindították a nyomozást, és panaszos lányának felkutatása érdekében körözést rendeltek el. Panaszos lánya még ugyanezen a napon telefonált panaszosnak, és azt mondta, hogy este haza megy, de azóta sem tudnak róla.

A XII. kerületi Rendõrkapitányság eljárásának vizsgálata során az országgyûlési biztos megkereste az országos rendõrfõkapitányt. Az országos rendõrfõkapitány tájékoztatást adott a Rendõrség Körözési Munkájának Ideiglenes Szabályzatáról, mely úgy rendelkezik, hogy a jegyzõkönyvet annál a szervnél kell felvenni, amelynél az eltûnés tényét bejelentették, és a körözést a jegyzõkönyv elkészítését követõen haladéktalanul el kell rendelni. A XII. kerületi Rendõrkapitányságnak az a gyakorlata tehát, hogy az eljárást az eltûnést követõ 14 nap elteltével indítja meg nem felel meg sem a hatályos jogszabályoknak, sem a rendõrség belsõ szabályzatának. A XII. kerületi rendõrkapitányság azzal, hogy panaszos bejelentését követõen nem indította meg azonnal az eljárást, nem rendelte el a körözést, a jogállamiság követelményével és az Alkotmány 8. § (1) bekezdésében kijelentett alapvetõ jogok védelmére és tiszteletben tartására vonatkozó állami kötelességgel összefüggésben visszásságot idézett elõ. A feltárt visszásság orvoslására az állampolgári jogok országgyûlési biztosa az 1993. évi LIX. tv. 20. §-a alapján a következõ ajánlást tett, melyben felkérte az Országos Rendõrfõkapitányt, hogy - különös tekintettel XII. kerületi Rendõrkapitányság fentiekben leírt eljárására - adjon közre egy körlevelet, melyben a rendõrkapitányságokat tájékoztatja az eltûnt személyek körözése elrendelésének helyes gyakorlatáról. Az országgyûlési biztos kérte az Országos Rendõrfõkapitányt továbbá arra is, hogy a rendõrség eltûnt személyek felkutatására irányuló munkájának hatékonyabbá tétele érdekében, minél elõbb módosítsa a rendõrség körözésre vonatkozó belsõ szabályzatait, amelynek során tegye egyértelmûbbé azok eljárási normáit, határidõit.

Az Országos Rendõrfõkapitány az országgyûlési biztos ajánlását elfogadta.

OBH. 4327/1998.

II. Az Alkotmány 2. § (1) bekezdése szerinti jogállamiságból eredõ jogbiztonsághoz való joggal összefüggésben okoz visszásságot, hogy a megyei rendõrfõkapitány a tartózkodási engedélyek elbírálása során alkalmazandó normatív szabályok kiadásával korlátozta az illetékes idegenrendészeti szervek döntési jogkörét.

1998. július 16-án több napilapban is tudósítás jelent meg arról, hogy a Bács-Kiskun Megyei Rendõr-fõkapitányság vezetõje (a továbbiakban: fõkapitány) 16/1998. számú intézkedésével (a továbbiakban: intézkedés) 30 napra korlátozta a külföldi állampolgárok részére kiadható tartózkodási engedélyek érvényességi idejét. Az állampolgári jogok országgyûlési biztosa elrendelte az intézkedés hivatalbóli vizsgálatát.

I. A jogalkotásról szóló 1987. évi XI. tv. 55. § (1) bekezdés alapján a "miniszter és az országos hatáskörû szerv vezetõje irányelvet és tájékoztatót adhat ki". A Rendõrségrõl szóló 1994. évi XXXIV. tv. 3. § (1) bekezdése értelmében a Rendõrség központi országos hatáskörû szerve az Országos Rendõr-fõkapitányság (ORFK), a 3. § (2) bekezdése szerint a rendõr-fõkapitányságok a Rendõrség területi szervei. A jogalkotásról szóló 1987. évi XI. tv. értelmében a megyei rendõr-fõkapitányságok - mint területi szervek - vezetõi nem jogosultak jogi iránymutatást tartalmazó intézkedések kiadására. Ezért az állampolgári jogok országgyûlési biztosa megállapította, hogy az intézkedés kiadása az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében deklarált jogállamiságból eredõ jogbiztonsághoz való joggal összefüggésben okoz visszásságot.

II. A külföldiek beutazásáról, magyarországi tartózkodásáról és bevándorlásáról szóló 1993. évi LXXXVI. tv. (a továbbiakban: Itv. ) 51. §-a szerint az idegenrendészeti ügyekben - így a tartózkodási engedélyek elbírálása során is - az államigazgatási eljárás általános szabályairól szóló 1957. évi IV. tv. (a továbbiakban: Ae.) rendelkezéseit kell alkalmazni. Az Ae. 5. § (1) bekezdése értelmében a közigazgatási szerv hatáskörét jogszabály állapítja meg; ebben meg kell határozni azt a szervet, amely az ügyben elsõ fokon eljár. Az Itv. 64. § (2) bekezdésének a) pontja a belügyminisztert hatalmazza fel arra, hogy " rendeletben szabályozza a külföldiek be- és kiutazásával, tartózkodásával, valamint bevándorlásával kapcsolatos ügyekben eljáró szervek illetékességét, valamint az eljárás rendjét". A 9/1994. (IV. 30) BM. rendelet 1.§ (1) bekezdése alapján a nemzetközi szerzõdés alapján vízum nélkül beutazó külföldi tartózkodási idejének meghosszabbítása, az ideiglenes tartózkodási engedély kiállítása és a beutazástól számított egy évig történõ meghosszabbítása tárgyában a rendõrkapitányságok idegenrendészeti feladatokat ellátó szerve jogosult eljárni, azaz dönteni. A 2. § (1) bekezdése értelmében a huzamos tartózkodási engedély kiállítása, meghosszabbítása a rendõr-fõkapitányság idegenrendészeti feladatokat ellátó szervének hatáskörébe tartozik. A 9/1994. (IV. 30) BM. rendelet az idegenrendészeti hatáskörök megállapításakor úgy rendelkezett, hogy ahol rendõrkapitányságot, vagy a rendõr-fõkapitányságot említ, azon az adott területi, illetve helyi rendõri szervek idegenrendészeti feladatot ellátó szervét kell érteni. A 9/1994. (IV. 30) BM. rendelet hivatkozott rendelkezései a Rendõrség irányítási rendszerét is érintik. Azzal, hogy a rendelet hatásköri, illetve illetékességi szabályai a külföldiek beutazásáról, magyarországi tartózkodásáról és bevándorlásáról szóló 1993. évi LXXXVI. tv., valamint a 64/1994. (IV. 30.) Korm. rendelet végrehajtása során a felsorolt hatósági jogköröket nem az ott megjelölt rendõri szervekhez, hanem azok - egyik szervezeti egységéhez - az idegenrendészeti feladatokat ellátó szervekhez telepítik, kizárják annak lehetõségét, hogy az egyedi ügyek intézésébe a Rendõrség más vezetõi akár egyedileg, akár normatív módon beavatkozhassanak. A 9/1994. (IV. 30) BM. rendelet 3. § (2) bekezdése egyedül az ORFK. idegenrendészeti szervét jogosítja fel arra, hogy "a rendõrkapitányság, valamint a rendõr-fõkapitányság idegenrendészeti hatáskörébe tartozó bármely ügyben eljárhat". A fõkapitány a tartózkodási engedélyek elbírálása során alkalmazandó normatív szabályok kiadásával - hatáskörét túllépve - beavatkozott a 9/1994. (IV. 30) BM. rendeletben meghatározott hatósági mûködési rendbe és ezzel korlátozta az illetékes idegenrendészeti szervek döntési jogkörét. Az intézkedés 1. pontja ellentétes a 9/1994. (IV. 30) BM. rendelet az idegenrendészeti hatáskörök megállapítására vonatkozó szabályaival ami az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében szabályozott jogállamiságból eredõ jogbiztonsághoz való joggal összefüggésben okoz visszásságot.

III. Az intézkedés 2. pontjának harmadik mondata alapján - "Amennyiben a kérelem elutasítására törvényes mód nincs, de egyéb adatok alapján kétség merül fel, azért, hogy a külföldit hátrány ne érje az ideiglenes tartózkodási engedélyt 30 napra kell megadni..." - úgy tûnik, hogy a rendõrkapitányságoknak az ideiglenes tartózkodási engedélyek iránti kérelmeket lehetõség szerint el kell utasítaniuk. Amennyiben az elutasításra - kivételesen - nincs mód, a tartózkodást 30 napra kell korlátozni. A külföldi állampolgárok tartózkodási engedélye kiadásának, illetve meghosszabbításának feltételeit az Itv. 14-16. §-ai szabályozzák. Így az Itv.-ben meghatározott kizáró ok hiányában – a jogszerûen Magyarországon tartózkodó külföldi részére – a rendõrkapitányság ideiglenes tartózkodási engedélyt adhat ki, ha a külföldi tervezett tartózkodásának idõtartama az egy évet nem haladja meg. A rendõr-fõkapitányság huzamos tartózkodási engedélyt adhat ki, ha a tartózkodás tervezett idõtartama az egy évet meghaladja. A tartózkodási idõ meghosszabbítását az engedélyt kiállító hatóságtól kell kérni. A tartózkodási idõ meghosszabbítása akkor tagadható meg, ha a külföldi a tartózkodásához és kiutazásához szükséges – jogszabályban meghatározott – feltételek fennállását, illetve a további tartózkodásának célját – külön jogszabályban elõírt módon – nem tudja igazolni. Megtagadható a tartózkodás meghosszabbítása akkor is, ha a külföldi magyarországi tartózkodása alatt a hatályos magyar közegészségügyi jogszabályok elõírásait nem tartja be, vagy ha a beutazási és tartózkodási tilalom feltételei fennállnak. Az Itv. hivatkozott rendelkezéseibõl nem következik, hogy a tartózkodás engedélyezése iránti kérelem benyújtása egyúttal alanyi jogot is biztosítana a kérelem teljesítésére, de az sem, hogy azt csak kivételes esetben lehet teljesíteni. A tartózkodási kérelmek elbírálása során nem hagyható figyelmen kívül az Itv. 3. § (1) bekezdése, amely generális szabályként írja elõ, hogy "a külföldi beutazása, tartózkodása, kiutazása és bevándorlása csak az e törvényben meghatározott rendelkezések szerint korlátozható". A kérelmek elbírálása során az idegenrendészeti szervek a tartózkodás idõtartamát kizárólag az Itv.-ben meghatározott indokok alapján korlátozhatják, illetve - a korlátozás legsúlyosabb formájaként - utasíthatják el a kérelmeket. Ez azt jelenti, hogy a kérelmet benyújtó külföldinek - különös méltánylást érdemlõ indokok nélkül is - törvényes lehetõsége van arra, hogy a tartózkodási engedélyt a kérelemben megjelölt idõtartamra megszerezze. A fõkapitány különös méltánylást érdemlõ körülmények fennállásával kapcsolatos elvárása a Bács-Kiskun megyében tartózkodó külföldiek hátrányos megkülönböztetését eredményezi, ami a külföldiek - az Alkotmány 70/A. §-ában megfogalmazott - diszkrimináció mentes elbánáshoz való jogával összefüggésben eredményez alkotmányos visszásságot.

IV. Az Itv. vonatkozó rendelkezései alapján - figyelemmel a 9/1994. (IV. 30) BM. rendelet illetékességi szabályaira - a tartózkodási engedélyek kiadására, valamint meghosszabbítására irányuló kérelmeket kizárólag a rendõrség erre feljogosított idegenrendészeti szervei bírálhatják el. Az állampolgári jogok országgyûlési biztosa megállapította, hogy az Itv. vonatkozó rendelkezései tükrében értelmezhetetlen, hogy az intézkedés kiadásakor a fõkapitány milyen további - az Itv.-ben nem szereplõ körbe tartozó - adatok kapcsán feltételezi, hogy az idegenrendészeti szerveknek "kétségei" merülhenek fel, továbbá az sem, hogy ezen kétségek mire nézve állhatnak fenn. Az idegenrendészeti jogszabályok a tartózkodási engedély iránti kérelmek elbírálása során nem állapítanak meg hatáskört a rendõr-fõkapitányságok vezetõi számára. Értelmezhetetlen, hogy az ügyiratok vizsgálata során a fõkapitány milyen jogszabály alapján és milyen kérdésben kíván állást foglalni. Ezért az intézkedés az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében szabályozott jogállamiságból eredõ jogbiztonsághoz való joggal összefüggésben okoz visszásságot.

V. Az intézkedés 5. pontja értelmében a tartózkodási engedélyek meghosszabbítására vonatkozó kérelmeknél a jogszabályban elõírt "eljárási díj lerovását minden esetben meg kell követelni". A 64/1994. (IV. 30.) Korm. rendelet (2) bekezdése értelmében a tartózkodási engedély kiállítása vagy meghosszabbítása iránti kérelemhez - egyebek mellett - mellékelni kell "a külön jogszabályban meghatározott mértékû díjat". Az 1993. évi LXXXVI. tv. 64. § (2) bekezdésének c) pontja a belügyminisztert hatalmazta fel arra, hogy rendeletben szabályozza a külföldiek be- és kiutazásával, magyarországi tartózkodásával kapcsolatos eljárások díját. A 9/1994. (IV. 30) BM. rendelet 15. számú melléklete V. fejezetének 1-2. pontjai alapján az ideiglenes tartózkodási engedély kiállítása, illetve meghosszabbítása iránti kérelem díja 3 000. Ft, a huzamos tartózkodási engedély kiállítása, illetve meghosszabbítása iránti kérelem díja 4.000. Ft. A 9/1994. (IV. 30) BM. rendelet 66. § (7)-(8) bekezdései alapján "a kormányszintû nemzetközi segélyprogram keretében beutazó személyek, a Magyarországon nemzetközi szerzõdés, illetve nemzetközi együttmûködés alapján oktatási, tudományos, kulturális és mûvészeti területen tevékenységet folytató külföldiek vagy ilyen képzésben részesülõ ösztöndíjasok a nemzetközi szerzõdésnek megfelelõen, illetve viszonosság alapján mentesülnek a külföldiek beutazásával és magyarországi tartózkodásával kapcsolatos díjak megfizetése alól". A tanulmányi ösztöndíjjal rendelkezõ külföldi, ha vízum- vagy tartózkodási kérelméhez csatolja a 64/1994. (IV. 30.) Korm. rendelet 27. § (2) bekezdésében foglaltak szerinti okiratokat és magyar nemzetiségére vonatkozóan nyilatkozik, mentesül a 15. számú melléklet II. és V. fejezetében - így a mind az ideiglenes, mind a huzamos tartózkodási engedélyért, illetve azok meghosszabbításáért - meghatározott díjak megfizetése alól. Az államigazgatási eljárás általános szabályairól szóló 1957. évi IV. tv. 90. § (1) bekezdése alapján a közigazgatási szerv annak a magánszemélynek, aki kereseti, jövedelmi és vagyoni viszonyai miatt az eljárási költséget vagy annak egy részét nem képes viselni, jogai érvényesítésének megkönnyítésére teljes vagy részleges költségmentességet engedélyezhet. Az intézkedés 5. pontjának az eljárási díjak kötelezõ megfizetését elrendelõ szabálya ellentétes az a 9/1994. (IV. 30) BM. rendelet 66. § (7)-(9) bekezdései, valamint az Ae. 90.§ (1) bekezdésének rendelkezéseivel, hiszen az 1993. évi LXXXVI. tv. a belügyminisztert hatalmazza fel arra, hogy - a felsorolt miniszterekkel egyetértésben - a külföldiek magyarországi tartózkodásával kapcsolatos eljárásokkal kapcsolatos díjfizetést szabályozza. A fõkapitány költségmentesség kizárásával az ország más területén élõ külföldi állampolgárokhoz képest hátrányos helyzetbe hozta a Bács-Kiskun megye területén tartózkodási engedélyért folyamodó külföldieket Ez a tény a külföldieknek az Alkotmány 70/A. §-ában megfogalmazott diszkrimináció mentes elbánáshoz való jogával összefüggésben okoz visszásságot.

VI. Az intézkedés 6-7. pontjai a már kiadott tartózkodási engedélyek ellenõrzésére vonatkozóan tartalmaznak rendelkezéseket. Így az intézkedés - a 9/1994. (IV. 30) BM. rendelet 18. § (3) bekezdésére hivatkozással - elrendeli, hogy az idegenrendészeti szerveknek kötelezniük kell a külföldieket arra, hogy tartózkodási feltételeik meglétét - az érvényes tartózkodási engedély birtokában - igazolják. Az Ae. 52. § (2) bekezdése értelmében a közigazgatási szerv az ügyfél adatainak, illetve jogainak rendszeres igazolására hatósági igazolványt ad ki. Az Ae. hivatkozott rendelkezésével összhangban a 64/1994. (IV. 30.) Korm. rendelet 22. § (1) bekezdése elrendeli, hogy a "tartózkodás engedélyezése esetén a külföldit az engedélynek megfelelõen huzamos vagy ideiglenes tartózkodási engedély elnevezésû igazolvánnyal kell ellátni". Az Ae. 52. § (3) bekezdése értelmében "hatósági igazolványt a bejegyzett adatok és jogok igazolására – az ellenkezõ bizonyításáig – mindenki köteles elfogadni, ezekre nézve az ügyfél más bizonyításra nem kötelezhetõ." A 9/1994. (IV. 30) BM. rendelet 18. § (3) bekezdése alapján az "idegenrendészeti hatóság a külföldit – a tartózkodási engedély érvényességi idejétõl függetlenül – kötelezheti a tartózkodás feltételeinek idõszakonkénti igazolására". A 18. § (3) bekezdésének alkalmazása során azonban figyelmmel kell lenni a 9/1994. (IV. 30) BM. rendelet 19. § (1) bekezdésére is. Utóbbi jogszabályhely értelmében amennyiben az idegenrendészeti hatóság a 18. § (3) bekezdésében foglaltak "alapján lefolytatott vizsgálat eredményeként megállapítja, hogy a tartózkodás célja meghiúsult és a további tartózkodás feltételei nem biztosítottak, a tartózkodási engedélyt visszavonja". A 9/1994. (IV. 30) BM. rendelet 18. § (3) bekezdése nem a tartózkodás engedélyezézõ alaphatározat tartalmára nézve rendelkezik, vagyis kötelezi a külföldit. A BM. rendelet 19. § (1) bekezdésére figyelemmel nyilvánvaló, hogy a 18. § (3) bekezdése az illetékes idegenrendészeti szervek Ae. 55. §-ban szabályozott hatósági ellenõrzõ tevékenységének ellátása során alkalmazható eljárási cselekmény, ami kivételesen - jogsértés gyanúja esetén - vehetõ igénybe. Az állampolgári jogok országgyûlési biztosa megállapította, hogy külföldieknek a jogerõs tartózkodási engedély alapjául szolgáló tartózkodási feltételei - jogsértés gyanúja hiányában - igazolására kötelezése az Alkotmány 70/A. §-ában megfogalmazott diszkrimináció mentes elbánáshoz való joggval összefüggésben okoz alkotmányos visszásságot.

VII. Az intézkedés 8. pontja értelmezõ rendelkezés volt, amelyben a fõkapitány meghatározta, hogy a tartózkodási engelyek iránti kérelmek elbírálása során mely körülményeket kell különösen méltányolni. Az állampolgári jogok országgyûlési biztosa megállapította, hogy megyei rendõr- fõkapitányságok vezetõinek szervezet irányító jögköre - jogszabályi felhatalmazás hiányában - nem terjed ki arra, hogy a tartózkodási engedélyek iránti kérelmek intézésébe akár egyedileg, akár normatív módon beavatkozhassanak. Ezért az intézkedés 8. pontja ellentétes a 9/1994. (IV. 30) BM. rendelet az idegenrendészeti hatáskörök megállapítására vonatkozó szabályaival. A fõkapitány különös méltánylást érdemlõ körülmények fennállásával kapcsolatos elvárása a Bács-Kiskun megyében tartózkodó külföldiek hátrányos megkülönböztetését eredményezi, ami az Alkotmány 70/A. §-ában megfogalmazott diszkrimináció mentes elbánáshoz való jogával összefüggésben okoz visszásságot.

VIII. A 10. pont elsõ mondata értelmében az intézkedés kiadásának napján lépett hatályba és visszavonásig volt érvényes. Kiadásának napját illetõen azonban sem az intézkedés címe, sem a hatályba lépését szabályozó rendelkezése nem adott eligazítást, de még keltezéssel sem látták el. Ezért a vizsgálat során még azt sem lehetett megállapítani, hogy az intézkedést az érintett szervek milyen idõponttól kezdõdõen alkalmazták. A második mondat szerint az intézkedés rendelkezéseit az érintett személyi állománnyal kellett ismertetni. Ezzel a fõkapitány az intézkedés megismerésének lehetõségét az idegenrendészeti szervek személyi állományára korlátozta, vagyis kísérletet sem tett arra, hogy az a külföldiek számára is hozzáférhetõ legyen, alkalmazására felkészüljenek. Az állampolgári jogok országgyûlési biztosa megállapította, hogy az intézkedés hatálybalépési idõpontjának hiánya, valamint a megismerésére jogosult személyi kör korlátozása kizárta, hogy a tartózkodás engedélyezése iránti kérelmet benyújtó külföldiek magatartásukat a jog elõírásaihoz igazítsák, ami az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében szabályozott jogállamiságból eredõ jogbiztonsághoz való joggal összefüggésben okoz visszásságot

A feltárt alkotmányos visszásságok megszüntetésére az állampolgári jogok országgyûlési biztosa 1998. augusztus 19-én ajánlást tett az országos rendõrfõkapitánynak. Ebben kezdeményezte, hogy az országos rendõrfõkapitány a Rendõrségrõl szóló 1994. évi XXXIV. tv. 6. § (2) bekezdés a) és b) pontjaiban biztosított jogkörében eljárva az intézkedést vonja vissza; vizsgálja meg, hogy a külföldiek magyarországi tartózkodásának engedélyezésére vonatkozó jogszabályok egységes alkalmazása érdekében szükség van-e - az 1987. évi LIX. tv. 55. § (2) bekezdésében szabályozott - jogi iránymutatásra, indokolt esetben intézkedjen annak kiadására; gondoskodjon az intézkedés végrehajtásával már érintett külföldiek törvényes jogainak védelmérõl.

Az országos rendõrfõkapitány 1998. október 9-én kelt válaszában az ajánlást elfogadta. Az országos rendõrfõkapitány tájékoztatta az állampolgári jogok országgyûlési biztosát arról, hogy - utasítására - a fõkapitány az intézkedést a visszavonta és intézkedett az érintett külföldiek jogainak helyreállításáról. Válaszához csatolta az idegenrendészeti feladatok egységes végrehajtásáról szóló 2/1998. számú országos rendõrfõkapitányi intézkedés másolatát.

OBH 4756/1998.

A panaszos sérelmezte, hogy Székesfehérvár Megyei Jogú Város Polgármesteri Hivatala a sétálóutcává átalakított Liszt Ferenc utcából az érintett “magánszemélyek érdekeit teljes mértékben figyelmen kívül hagyva megtiltotta gépjármûvek behajtását és az ezzel összefüggõ észrevételeit mereven elutasította”.

Az állampolgári jogok országgyûlési biztosa általános helyettese az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében deklarált jogállamiságból eredõ jogbiztonság sérelmének lehetõsége miatt indított vizsgálat során megállapította, hogy a Liszt Ferenc utca forgalmi rendjének kialakítását Székesfehérvár történelmi városmagjának a jármûforgalom káros hatásaitól történõ megóvása tette szükségessé. Ezen kívül az említett utcában napi kb. tizennégyezer fõ a gyalogos forgalom, amelynek biztonságos átvezetése érdekében kívánatos a gépkocsik behajtásának teljes mértékû kizárása. A belváros forgalomszabályozási tervét a szakhatóságok véleményezése után az önkormányzat a helyi újságban és a városi televízióban közzétette, illetve az ügyben lakossági fórumot tartott. Az utca forgalmi rendjének kialakítása miatt csak a panaszos fordult kifogással a helyi önkormányzathoz és az illetékes közigazgatási hivatalhoz. Az érintett szervek beadványait kivizsgálták, és az általa felvetett kérdésekre megfelelõ tájékoztatást adtak. Az állampolgári jogok országgyûlési biztosa általános helyettese megállapította ezért, hogy az önkormányzat eljárása alkotmányos jogokkal összefüggõ sérelmet nem idézett elõ.

A büntetõeljárás alá vont személyek jogai súlyos korlátozás alá vethetõk. Az Alkotmány ezért olyan biztosítékokat tartalmaz a büntetõeljárással összefüggésben, amelyek garanciákat nyújtanak arra, hogy azokat az alkotmányos jogokat csak a szükséges mértékben és a törvényesen meghatározott rendben korlátozhassák. A büntetõeljárásokban különösen nincs helye az önkénynek és a tisztességtelen bánásmódnak. A büntetõeljárás alá vont személyek az eljáró állami szervekkel szemben több szempontból hátrányos helyzetben vannak. Ez a méltányos eljárás keretében egyenlíthetõ ki.

Az ártatlanság vélelme alapvetõ alkotmányos jog. Az országgyûlési biztosok természetszerûleg ennek a jognak nem azokat a vonatkozásait vizsgálják, amelyek a bírósági eljárásokhoz kötõdnek. Ugyanakkor a "kis büntetõjog", tehát a szabálysértések körében az európai jogfejlõdésben hasonló követelményeket állítanak mint amelyek a büntetõ ügyekben számon kérhetõk.

A védelem jogával az országgyûlési biztosok megalakulásuk óta folyamatosan foglalkoznak. Számos egyedi ügy mellett az országgyûlési biztos átfogó vizsgálatot is folytatott ezen a területen. A védelemhez való jog olyan alapjog, amelynek gyakorlati érvényesülését folyamatosan ellenõrizni kell.

OBH 3724/1996.

I. A panaszos azt kifogásolta, hogy a Budapesti Rendõr-fõkapitányság (BRFK) nem tette lehetõvé, hogy elõzetes letartóztatásban lévõ, és ebben az ügyben másik meghatalmazott védõvel rendelkezõ korábbi ügyfelével találkozzon. Az állampolgári jogok országgyûlési biztosa általános helyettese megállapította, hogy a terhelt érdekében az eljárás minden szakaszában, így a nyomozás során is védõ járhat el; a védelemhez való jog az eljáró hatóságok részére kötelezettségként jelenik meg; a terhelt és a védõ kapcsolattartásának módját meghatározó részletszabályok kötelezõ módon írják elõ ennek biztosítását; a büntetõeljárásról szóló törvény a terhelt érdekében több védõ eljárását is engedélyezi, és a részletszabályok sem tartalmaznak korlátozást a második vagy további védõ eljárására vonatkozóan. A panaszos ügyvéd megakadályozása abban, hogy a terhelttõl meghatalmazást kapjon, visszásságot okozott a védelemhez való alkotmányos jogával összefüggésben.

II. A jogszabályok a kényszerintézkedés által szükségképpen korlátozott jogok kivételével általában biztosítják a fogvatartott jogainak gyakorlását. Az elõzetes letartóztatás alkalmazásának célja általában nem a vagyoni jogok gyakorlásának korlátozása; foganatosítása ugyanakkor általában kizárja ezek személyes gyakorlását; a büntetõeljárásra vonatkozó jogszabályok általában a terhelt és a védõ kapcsolatára vonatkozóan tartalmaznak privilegizáló szabályokat, ezért ha a terhelt kifejezetten vagyoni jogai gyakorlására kíván ügyvédnek meghatalmazást adni, ezt a látogató fogadásának általános szabályai alapján teheti meg. A helyettes biztos ezért megállapította, hogy a terheltnek korlátozható az a törekvése, hogy a vele szemben folytatott büntetõeljárással össze nem függõ ügyben képviseleti meghatalmazást adjon az általa kiválasztott ügyvédnek. A korlátozás azonban nem alkalmazható olyan módon, hogy a terheltet teljesen megakadályozza vagyoni jogainak gyakorlásában, ez ugyanis a vagyoni jogok elenyészéséhez vezethet, ami aránytalansága miatt visszásságot okozna a tulajdonhoz való joggal és az e jog által védett egyéb jogosítványokkal összefüggésben. A hatályos jogszabályok az elõzetes letartóztatásban lévõ terhelt és jogi képviselõje kapcsolatát nem szabályozzák kielégítõen. Ilyen szabályozás hiányában fennáll annak közvetlen veszélye, hogy az érintett nyomozó hatóságok aránytalanul korlátozzák ezt a kapcsolattartást, ami a tulajdonhoz való jog alkotmányos visszásságot okozó sérelméhez vezethet.

OBH 4221/1996.

A panaszos azért fordult az Országgyûlési Biztosok Hivatalához, mert a Nógrád Megyei Fogyasztóvédelmi Felügyelõség és a Fogyasztóvédelmi Fõfelügyelõség a "forgalomba hozatal" tényének bizonyítása nélkül állapította meg a minõségtanúsítási kötelezettség megszegésének szabálysértése elkövetését. Az állampolgári jogok országgyûlési biztosa megállapította, hogy a szabálysértési ügyekben eljáró szerveket is terheli a tényállás teljes körû felderítésének kötelezettsége. A konkrét ügyben másodfokon eljáró Fogyasztóvédelmi Fõfelügyelõség a minõségtanúsítási kötelezettség megszegése szabálysértésének megállapításakor anélkül állapította meg a "forgalomba hozatal" megtörténtét, hogy az ügyben alkalmazható jogszabályok bármelyike meghatározta volna a kérdéses fogalmat. Az országgyûlési biztos megállapította, hogy a jogszabályi definíció hiánya miatt a jogalkalmazó számára a "forgalomba hozatal" tágabb és szûkebb értelmezése is lehetséges. A szûkebb értelmezés elfogadása esetén a "forgalomba hozatal" csak akkor lenne megtörténtnek tekinthetõ, ha a terméket értékesítették, és a birtokos személye is megváltozott, így azonban a jogalkalmazónak minden egyes esetben bizonyítania kellene az értékesítés tényét. A minõségtanúsítási kötelezettség megszegésének szabálysértési tényállásként való meghatározása a fogyasztóvédelmi szabályok között ultima ratio-nak tekinthetõ, amennyiben olyan magatartásokat szankcionál, amelyeket más jogszabályok is tiltanak. A fogyasztóvédelmi szabályok általános jellegzetessége, hogy azok bár jellegükben többféle, de a fogyasztók általi érvényesíthetõség szempontjából azonos érdekeket védenek : olyanokat, amelyek kizárólag a fogyasztók által rendkívül kis hatékonysággal lennének érvényesíthetõk. Ez a megfontolás magyarázza az állami beavatkozást, amely végsõ soron büntetéssel sújtja azokat, akik ezen fogyasztói érdekekre nincsenek tekintettel. A minõségtanúsításra vonatkozó szabályok megalkotásakor a jogalkotó abból indult ki, hogy a minõségtanúsítási kötelezettség körébe tartozó termékek gyártóitól, importõreitõl és forgalmazóitól fokozott gondosság várható el a rájuk vonatkozó szabályok megismerésekor. A tágabb értelmezéssel azonos jogalkotói vélelem, amely szerint a "forgalomba hozatal" már az árunak az üzletben való elhelyezésével megvalósul, azon a megfontoláson alapul, hogy a fogyasztói érdekek védelme elegendõ indokot szolgáltat egy - a bizonyítási szabályok szempontjából - a forgalmazóra nézve szigorúbb jogtechnikai megoldás alkalmazásához.

OBH 6416/1996.

A panaszos magánlaksértés bûntette miatt feljelentést tett, mivel válófélben lévõ, az esemény idején kórházban tartózkodó feleségének fia, és annak élettársa éjjel megjelentek lakásán, engedélye nélkül bementek az általa használt szobába, és ott bent maradtak. A panaszos töltetlen pisztolyát rájuk fogta, mire a behatolók eltávoztak. A kölcsönösen tett feljelentések miatt indult büntetõeljárást a behatolókkal szemben a rendõrség megszüntette, mivel a nyomozás adatai szerint nem volt megállapítható bûncselekmény elkövetése. A panaszost azonban pénzbírsággal sújtották veszélyes fenyegetés szabálysértése miatt, és a jogos védelmi helyzetre hivatkozását a jogorvoslati eljárásokban sem értékelték.

Az állampolgári jogok országgyûlési biztosa általános helyettese az Emberi Jogok Európai Bíróságának gyakorlatára is figyelemmel megállapította, hogy az a jogszabályi elõírás, amely a lakosság egészét érinti, meghatározott magatartást jogsértésként fogalmaz meg, és annak megtorlásául büntetõ jellegû szankciót helyez kilátásba, büntetõjoginak minõsül, ezért az ártatlanság vélelme olyan módon hatályosul Magyarországon, hogy a "bûnösnek tekintendõség" kérdésében az Alkotmány szövege alá tartozónak kell érteni a szabálysértési eljárást is. Az Alkotmány szövege szerint a bíróság jogerõs határozatáig terjedõ vélelem tehát nem értelmezhetõ úgy, hogy az ne lenne kötelezõ az egyéb - így a szabálysértési - hatóságok eljárására is feltéve, hogy az büntetõ jellegû szankcióval fenyegetett cselekmény miatt folyik. A szabálysértési hatóság azáltal, hogy a lakásba behatolás egyik eljárásban nem bizonyított jogtalanságának kérdését a másik eljárásban további meggyõzõ bizonyítékok hiányában a panaszos terhére értékelte, megsértette a panaszos ártatlanságának alkotmányos vélelmét.

A szabálysértési határozat érvelése nem bizonyított tényeken alapszik, nem veszi figyelembe továbbá azt sem, hogy az alkalmazott büntetõjogi elvek ismerik a vélt jogos védelem fogalmát, amely esetére a tévedés szabályait kell alkalmazni. Mivel a tévedést, mint mentõ körülményt a szabálysértési jog is ismeri, alkalmazásának nem lett volna akadálya. A panaszos jogos védelemre hivatkozásának elutasítása tehát a felmerült bizonyítékok egyoldalú értékelésébõl adódott, ami sértette a panaszos pártatlan eljáráshoz való jogát.

OBH 7041/1996.

A panaszos az elõzetes letartóztatásban lévõ fia ellen a Budapesti Rendõr-fõkapitányság folytatott nyomozást. A meghatalmazott védõt egy pénteken irodája zárása után értesítette a rendõrség arról, hogy a következõ hétfõn nyomozási cselekményre kerül sor. Azt a kérését, hogy legalább két munkanappal a nyomozási cselekmény elõtt értesítsék, valamint hogy elõre bejelentett távolléte alatt ne végezzenek nyomozási cselekményt, a nyomozó hatóság nem teljesítette. A nyomozás befejezésekor tartott iratismertetést pedig kétszer is megszakították azzal, hogy a következõ munkanapon folytatják, a védõ halasztási kérését nem vették figyelembe, és ezzel kapcsolatos panaszát az ügyészség nem volt hajlandó jegyzõkönyvezni.

Az országgyûlési biztos általános helyettese megállapította, hogy a védõ eljárási cselekményrõl történõ értesítésének elmulasztása a védelemhez való alkotmányos jog gyakorlásával összefüggésben alkalmas visszásság okozására. Az alkotmányos jog gyakorlását a törvényben biztosított jogosítványok szabályozzák. E jogosítványok tényleges gyakorolhatósága érdekében pontos jogszabályi rendelkezés hiányában a rendõrségnek úgy kell az értesítést elküldenie, hogy az ésszerû idõben megérkezzen a védõhöz. Az értesítés ideje akkor tekinthetõ ésszerûnek, ha a védõnek tényleges lehetõsége van arra, hogy a nyomozási cselekmény helyszínén megjelenjen, vagy helyettesítésérõl gondoskodjon. Mivel az ügyvédek saját maguk által meghatározott munkarendben dolgoznak, továbbá elõfordulhat, hogy egy idõben több megbízó ügyében kell eljárniuk, a nyomozó hatóságtól általában nem várható el ezeknek a szempontoknak a figyelembe vétele. A védelemhez való jogból - kötelezõ védõi részvétel jogszabályi elõírása hiányában - nem következik a nyomozó hatóság olyan kötelezettsége, hogy feltétlenül gondoskodjon a védõ jelenlétérõl, csak ennek a lehetõségét köteles biztosítani. A nyomozási cselekményt két nappal megelõzõ értesítés, illetve az iratismertetés következõ napra tervezett folytatása esetén a védõnek lehetõsége volt arra, hogy megjelenjen, vagy helyettesítésérõl gondoskodjon, ezért az értesítés ésszerû idõben érkezettnek tekinthetõ. A hatóság eljárása tehát a védelemhez való alkotmányos joggal összefüggésben visszásságot nem okozott.

OBH 8441/1996.

II. Az Alkotmány és az emberi jogok és az alapvetõ szabadságok védelmérõl szóló, Rómában, 1950. november 4-én kelt Egyezmény biztosítja a terheltnek azt a jogát, hogy büntetõjogi felelõsségérõl csak bíróság dönthet. A büntetõjogi felelõsség megállapítása a nyomozás megszüntetésérõl hozott ügyészségi határozatban ezért sértette a terheltnek a kegyeleti jogosult apa által képviselt ártatlanság vélelmébõl eredõ azt a jogát, hogy büntetõjogi felelõsségérõl bíró döntsön,és ezáltal visszásságot okozott.

Teljes szöveg: 54. §

OBH 2531/97.

A panaszos az állampolgári jogok országgyûlési biztosához fordult, mert védencét a Gyulai Rendõrkapitányságon gépkocsi lopás gyanúja miatt letartóztatták és a kihallgatásakor elõadott kérése ellenére védõjét csak késve értesítették, elfogásakor a rendõrök bántalmazták, a látleletet a védõ késve kapta meg. A gyanúsított, meghatalmazott védõje jelenlétében beismerõ vallomást tett, ennek ellenére elõzetes letartóztatását fenntartották, míg társát szabadon engedték.

Az állampolgári jogok országgyûlési biztosának általános helyettese vizsgálatot indított és enek során beszerezte a nyomozás iratait.

Megállapította, hogy az eljárás alá vont Gyulán eltulajdonított egy kb. 8 millió forint értékû gépkocsit. A lopást rövid idõn belül felfedezték. A lopott gépkocsival menekülõ gyanúsítottat Vésztõ községben utolérték. Az elfogásnak ellenszegült, ezért vele szemben gumibot használatra került sor. Az intézkedés törvényességét az illetékes elöljáró részletesen kivizsgálta és megállapította, hogy az jogszerû volt.

A gyanúsított kihallgatására a Gyulai Rendõrkapitányságon került sor. A gyanúsítás ellen panasszal élt és kijelentette, hogy védõként egy budapesti ügyvédet kíván meghatalmazni, vallomást csak az õ jelenlétében fog tenni. Kihallgatásán a rendõrség által kirendelt védõ vett részt. A gyanúsított a kirendelt védõt kérte meg, hogy értesítse a budapesti ügyvédet. A gyanúsított azt követõen írta alá az ügyvédi meghatalmazást, hogy a Gyulai Városi Bíróság végzést hozott letartóztatása ügyében. Folytatólagos kihallgatására már meghatalmazott védõje jelenlétében került sor.

Az Alkotmány 57. § (3) bekezdése akként rendelkezik, hogy a büntetõeljárás alá vont személyeket az eljárás minden szakaszában megilleti a védelem joga. A meghatalmazott védõ a hatóságok elõtt meghatalmazásának becsatolását követõen járhat el, ez a tény jogosítja fel a védõt eljárási jogainak gyakorlására. A bûnügyek rendõrségi nyomozásáról szóló 40/1987. sz. BM Utasítás 271. pontja szerint a gyanúsított védelemhez való jogát a bûncselekmény alapos gyanújának közlésétõl kell biztosítani. Tekintve, hogy a gyanúsított érdekében az eljárás kezdetétõl fogva védõ járt el - elõször kirendelt, késõbb meghatalmazott védõ -, így a nyomozó hatóság mulasztást nem követett el, és a gyanúsítottnak a védelemhez való alkotmányos joga nem sérült. A beadványban foglaltakkal kapcsolatban nem volt megállapítható alkotmányos joggal kapcsolatos visszásság, ezért az állampolgári jogok országgyûlési biztosának általános helyettese a további vizsgálatot megszüntette.

OBH 7627/1997.

A beadványt tevõ - korábban a Magyar Honvédség hivatásos állományú tagja - azt kifogásolta, hogy a hivatásos szolgálati viszonya fennállása idején vele szemben folytatott fegyelmi eljárás során olyan adatokat használtak fel, melyek ezt megelõzõen, a vallomástétel megtagadásának lehetõsége nélkül folytatott "tényfeltáró vizsgálat" során keletkeztek. Sérelmezte továbbá, hogy a fegyelmi eljárás eredményérõl nem kapott olyan határozatot, amely fegyelmi felelõsségét megállapította volna, ám a késõbbiekben szolgálati elöljárói felelõsségét megállapítottnak tekintették.

I. Az állampolgári jogok országgyûlési biztosa általános helyettese megállapította, hogy a szolgálati jogviszonnyal összefüggésben folytatható fegyelmi eljárásra irányadónak kell tekinteni az ártatlanság vélelmének követelményét. A Magyar Honvédség parancsnoka, vezérkari fõnök (MHPK VKF) szolgálati elöljáróként jogosult a vezetése alatt álló bármely szervezeti egység mûködését megismerni, ezzel összefüggésben az érintetteket írásban vagy szóban jelentéstételre kötelezni. Egy ilyen vizsgálat adatainak értékelése azonban nem vezethet fegyelmi vagy büntetõjogi felelõsség megállapítására. Az ártatlanság vélelme a vizsgálat elrendelõjét, illetve folytatóját is köti, vagyis a vizsgált személyeket nem kötelezhetik arra, hogy önmagukat vádolják. A tényfeltáró vizsgálat vezetõje figyelmeztette az érintetteket, hogy ha a vizsgálat során olyan adatok, tények jutnak a bizottság tudomására, amelyek fegyelmi vagy büntetõeljárás megindítását teszik indokolttá, haladéktalanul megteszi a szükséges intézkedéseket. A határozat - bár a beadványt tevõ eljárását mulasztásnak minõsítette - sem azt nem állapította meg, hogy kötelezettségét megszegte, sem a vétkességre vonatkozó megállapítást nem tartalmazott, nem okozott tehát visszásságot az ártatlanság alkotmányos vélelmével összefüggésben.

II. A beadványt tevõ a fegyelmi eljárás befejezésekor felelõsséget megállapító határozatot nem kapott. A MHPK VKF levele nem jelentette ki azt, hogy a beadványt tevõt fegyelmi felelõség terheli, és indokolást sem tartalmazott. A MHPK VKF tehát anélkül alkalmazta a fegyelmi felelõsség jogkövetkezményét, a figyelmeztetést, illetve tagadta meg a költségek megtérítését, hogy a fegyelmi felelõsséget a törvényi elõírásoknak megfelelõen megállapította volna. Ezáltal visszásságot okozott a beadványt tevõt megilletõ ártatlanság vélelmével, a jogbiztonság követelményével, továbbá a tisztességes eljáráshoz való joggal összefüggésben.

OBH 8769/97.

I. A megalapozatlan nyomozás - különösen, ha az eljárás alá vont személyt érintõ korlátozó intézkedésekkel jár együtt - sérti a Be. 12. § (1) bekezdését, ezáltal az Alkotmány 2.§ (1)bekezdésében meghatározott jogállamiság és jogbiztonság követelményét.

A panaszos azért fordult az állampolgári jogok országgyûlési biztosához, mert a Vas Megyei Rendõr-fõkapitányság csalás bûntettének alapos gyanúja miatt büntetõeljárást indított ellene, és ennek során eljárási jogai sérültek. Az állampolgári jogok országgyûlési biztosának általános helyettese vizsgálatot rendelt el. Ennek során beszerezte a nyomozás iratait.

A panaszos sérelmezte, hogy a házkutatás eredményeként lefoglalt iratok egy részét még öt hónap elteltével sem kapta vissza. Vagyonát, bankszámláit, illetve a gazdasági társaságokban lévõ üzletrészeit zár alá vették. A nyomozást csalás és sikkasztás alapos gyanúja miatt rendelték el, de csak csalás elkövetésével gyanúsították meg a panaszost.

Az ügyet a Baranya Megyei RFK-nak küldték meg további eljárás lefolytatása végett, ahol azonban a csalást és a sikkasztást elkülönítették, a sikkasztásra vonatkozó részeket visszaküldték Vas megyébe. Az ügy megosztása indokolatlan nehézségeket okozott a panaszos és a védelem számára. A Vas Megyei RFK a sikkasztás bûntettében folytatott nyomozást bûncselekmény hiányában megszüntette. A Baranya Megyei RFK az áttételt követõ nyolc hónap elteltével bûncselekmény hiányában megszüntette a csalás ügyében folyó nyomozást is. A zár alá vétel megszüntetésérõl 1998. január elejéig - amikor a panaszos ismét az országgyûlési biztoshoz fordult - intézkedés nem történt. A panaszos a nyomozás elrendelésekor bevont útlevelét sem kapta vissza.

Az állampolgári jogok országgyûlési biztosának általános helyettese megállapította, hogy a Vas Megyei Rendõr-fõkapitányság által kezdeményezett nyomozás megalapozatlansága a jogállamiság alapelvét, a gyanúsítás közlésének elmulasztása a panaszosnak a védekezéshez való jogát sértette. A házkutatás és lefoglalás során elkövetett szabálytalanságok ugyancsak sértették a Be. szabályait, ezáltal a jogállamiság és jogbiztonság elvét. A nyomozások elkülönítése indokolatlan volt, hozzájárult ahhoz, hogy az iratok küldözgetése és az eljáró szerveket terhelõ kötelezettségek tisztázatlansága miatt nem intézkedtek az elrendelt kényszerintézkedések feloldására. A zár alá vétel feloldására és az útlevél visszaadására vonatkozó intézkedések elmulasztása a jogállamiság és a jogbiztonság alkotmányos követelményét sértette.

Az állampolgári jogok országgyûlési biztosának általános helyettese ajánlotta az országos rendõrfõkapitánynak, hogy vizsgáltassa meg a nyomozás elrendelés megalapozottságát, és intézkedjék, hogy a büntetõeljárásokban lefoglalt dolgokat, zár alá vett értékeket, bevont útiokmányt, engedélyt stb. - amikor a kényszerintézkedés, visszatartás oka, jogalapja megszûnt - az eljárást folytató hatóság haladéktalanul, az eljárás alá vont személy kérése nélkül is adja vissza.

Az ORFK vezetõje az ajánlásokat részben elfogadta. Tájékoztatást adott arról, hogy az ügyben az alapos gyanút a nyomozás elrendelése elõtt végzett egyéb rendõri intézkedések alapozták meg, de ettõl függetlenül a megalapozatlan nyomozás elrendelések megelõzésére intézkedett a Vas Megyei RFK vezetésénél. A konkrét esetben felmerült felelõsség megállapítására elévülés miatt nem volt lehetõsége. A második ajánlás tekintetében a meglévõ szabályozást elegendõnek tartotta. Az állampolgári jogok országgyûlési biztosának általános helyettese javasolta az ajánlás ismételt megfontolását. Az újabb válasz határideje még nem telt le.

OBH 2291/98.

A panaszos szerint az ORFK Központi Bûnüldözési Igazgatóságán (KBI) folyó büntetõeljárásokban letartóztatott védenceit megilletõ jogok, illetve a védelem jogai sérelmet szenvedtek. A panasz alapján az állampolgári jogok országgyûlési biztosának általános helyettese vizsgálatot indított. Ennek során a KBI fogdájában helyszíni szemét rendelt el és tájékoztatást kért a KBI Vizsgálati Fõosztály vezetõjétõl.

Az állampolgári jogok országgyûlési biztosának általános helyettese megállapította, hogy a sétálóudvarok száma és a személyzet korlátozott létszáma miatt naponta átlagosan csak 20-25 perc szabad levegõn tartózkodást biztosítanak a fogvatartottaknak. Ez nem éri el a rendõrségi fogdák rendjérõl szóló 19/1995. (XII. 13.) BM rendelet 3. §-ában elõírt idõtartamot, ami sérti a jogállamiság és jogbiztonság elvét és a fogvatartott jogait, ezért az alkotmányos visszásság megállapítható volt.

A KBI fogdájában a védõk összesen két ügyvédi beszélõ helyiséget vehetnek igénybe, amelyek közül csak az egyik rendelkezik ún. átadó fiókkal az iratok részére. A belügyminiszter által kiadott fogdaépítési szabályzat szerint egy ügyvédi beszélõ helyiséget kell biztosítani. A megnövekedett forgalomra tekintettel egy korábban látogatásokra szolgáló helyiséget is ügyvédi beszélõként használnak. Ebben a helyiségben nem volt még kialakítva az iratok átadására szolgáló fiók. A zavartalan és teljes körû ellátásához szükséges tárgyi feltételek hiánya miatt a védelemhez való jog sérelmet szenvedett.

A fogvatartás szabályai lehetõvé teszik hogy a fogvatartottak ellenõrzés mellett telefonálhassanak, de ezt a gyakorlatban nem tudják megoldani. A vizsgálati fõosztályvezetõ tájékoztatása szerint a fogvatartottak számára a telefonbeszélgetést nem engedélyezik, mert sem a BRFK Gyorskocsi utcai fogdája, sem a KBI fogdája nem rendelkezik az ellenõrzés végrehajtására technikai szempontból alkalmas távbeszélõ állomással. Az a tény, hogy egy adott idõszakban a fogvatartottak valamely, jogszabályban meghatározott jogosultsága a technikai feltételek hiánya miatt nem biztosított, nem szolgálhat állandó hivatkozási alapként. A feltétel megteremtésére semmilyen intézkedés nem történt, ezért az alkotmányos visszásság a jogállamiság és a jogbiztonság követelményével összefüggésben megállapítható volt.

Az állampolgári jogok országgyûlési biztosának általános helyettese ajánlotta a Budapesti Rendõr-fõkapitánynak, hogy tegye meg a szükséges intézkedéseket annak érdekében, hogy a fogvatartottak részére legalább napi egy óra szabad levegõn tartózkodás biztosítható legyen, az Országos Rendõr-fõkapitánynak pedig, hogy intézkedjék a BRFK és a KBI fogdáiban a Fogdaszolgálati Szabályzatnak megfelelõ, technikai úton ellenõrizhetõ távbeszélõ állomás létesítésére, illetve az ügyvédi beszélõ kialakítására.

Az ORFK vezetõjének álláspontja szerint az ajánlások anyagi okok miatt nem valósíthatók meg. A KBI vezetõje az Ügyvédi Kamarával egyeztetve a beszélõ kialakítására intézkedett. Az állampolgári jogok országgyûlési biztosának általános helyettese az elutasított ajánlásokat fenntartotta. Az országos rendõrfõkapitány a távbeszélõ állomás létesítésére vonatkozó ajánlást elfogadta, de a szabad levegõn tartózkodás biztosítására vonatkozó ajánlásra határidõben nem válaszolt. A választ megsürgettük.

Az állampolgári jogok országgyûlési biztosa és általános helyettese hivatalba lépésük óta kiemelt figyelmet ordítanak a bármilyen szempontból hátrányos helyzetben lévõ személyek, közöttük a gyermekek jogainak védelmére. A gyermeki jogok érvényesülésének sajátossága, hogy a gyermekek - életkoruknál, ítélõképességüknél, esetleg egyéb körülményeiknél fogva - nem képesek fellépni saját jogaik védelmében olyan módon, ahogy a társadalom felnõtt tagjai. A gyermekek védelme, a róluk való gondoskodás a társadalom, az állam és nem utolsó sorban a család kötelessége. Azonban többnyire éppen a felnõttek (esetenként maguk a szülõk vagy a gondozók) azok, akik a sérelmeket - közvetve vagy közvetlenül - okozzák. A kiskorúak, különösen a gyermekkorúak érdekeiket nemcsak képviselni, hanem többnyire felismerni sem képesek. Mindezek következtében a gyermekek által elszenvedett sérelmek többsége nyilvánosságra sem kerül. Ezt a tényt tanúsítja az is, hogy gyermekektõl az elmúlt három évben az országgyûlési biztosok hivatalához csak elenyészõ számban érkezett panasz.

A gyermeki jogok biztosításának igénye indokolta azt is, hogy az állampolgári jogok országgyûlési biztosa az 1997. évi XXXI. törvényben (a továbbiakban: Gyvt.) nevesítetten kapta feladatul ezen jogok védelmét. Eszerint az országgyûlési biztos kötelessége, hogy a gyermek alkotmányos jogait érintõ – a tudomására jutott – visszaéléseket kivizsgálja, és orvoslásuk érdekében általános vagy egyedi intézkedéseket kezdeményezzen. A Gyvt. 11. § (2) bekezdés b) pontja értelmében a biztos intézkedéseirõl évente köteles beszámolni az Országgyûlésnek. E külön beszámolási kötelezettségnek teszünk eleget, amikor az általános beszámoló keretein belül az Alkotmány 16. § és 67. §-ával összefüggésben, de az összes a gyermekeket érintõ visszásságról ebben a fejezetben adunk számot.

Az alapvetõ jogok a gyermekeket is mindenekelõtt a Magyar Köztársaság Alkotmánya alapján illetik meg. Ezekre a jogokra is irányadó az Alkotmány 8. §-ának rendelkezése, mely szerint a "Magyar Köztársaság elismeri az ember sérthetetlen és elidegeníthetetlen alapvetõ jogait, ezek tiszteletben tartása és védelme az állam elsõrendû kötelessége", valamint "az alapvetõ jogokra és kötelességekre vonatkozó szabályokat törvény állapítja meg, alapvetõ jog lényeges tartalmát azonban nem korlátozhatja." Az állam elsõrendû alapjogvédelmi kötelezettsége a gyermekek alapvetõ jogait illetõen is fennáll. A vér szerinti családban megfelelõ gondozáshoz és neveléshez jutó gyermekek esetében az állami kötelezettség teljesítése az ellátások folyamatos biztosításán túl, csak szükséghelyzetben merül fel. Az állami nevelõ- és gondozó intézetekben nevelkedõ gyermekek esetében viszont az államnak közvetlenül és tevõlegesen kell eleget tennie alkotmányos kötelezettségének. Erre is figyelemmel az állam kötelezettsége a gyermekek - és különösen az állami gondozásban álló gyermekek - esetében nem szûkíthetõ le a felnõttek jogai tekintetében gyakran elegendõnek bizonyuló jogalkotásra, illetve a jogszabályoknak megfelelõen létrejövõ hatósági jogviszonyokra. Az õ esetükben szükség szerint aktív tevékenységgel, ténylegesen, feltétel nélkül, folyamatosan és maradéktalanul kell teljesíteni a kötelezettséget. Az eddigiekbõl is egyértelmû, hogy minden állami, önkormányzati és egyéb szerv kötelezettsége az Alkotmányban található alapvetõ jogok, és az ezekkel egyenértékû alapelvek és tilalmak érvényesülésének biztosítása, további jogszabályi rendelkezés nélkül is.

Az országgyûlési biztos és általános helyettese minden a gyermekeket érintõ vizsgálata során abból az Alkotmánybíróság által deklarált elvbõl indult ki, hogy a gyermek ember, akit minden olyan alkotmányos alapjog megillet, mint mindenki mást, de ahhoz, hogy a jogok teljességével képes legyen élni biztosítani kell számára az életkorának megfelelõ felnõtté válásához szükséges minden feltételt.

A gyermekek jogainak biztosítására is alkalmazandó általános nemzetközi emberi jogi dokumentumok mellett Magyarország az 1991. évi LXIV. törvénnyel elfogadta és ratifikálta a Gyermek jogairól szóló, New Yorkban, 1989. november 20-án kelt Egyezményt (a továbbiakban: Egyezmény). Az Egyezmény - figyelemmel az Alkotmány 7. § (1) bekezdésére, mely szerint a Magyar Köztársaság jogrendszere elfogadja a nemzetközi jog általánosan elismert szabályait, biztosítja továbbá a nemzetközi jogi kötelezettségek és a belsõ jog összhangját - pontosítja az állam alkotmányos alapjogvédelmi kötelezettségét. A 3. cikk értelmében a szociális védelem köz- és magánintézményei, a bíróságok, a közigazgatási hatóságok és a törvényhozó szervek minden, a gyermeket érintõ döntésükben kötelesek a gyermek mindenek felett álló érdekét figyelembe venni. Az Egyezmény ugyanakkor meghatározza az egyes jogok korlátait is. A 4. cikk szerint ugyanis az Egyezményben elismert gazdasági, szociális és kulturális jogok érvényesüléséhez szükséges törvényhozási, közigazgatási vagy egyéb intézkedést - a rendelkezésükre álló erõforrások határai között és szükség esetén, a nemzetközi együttmûködés keretében - az államok kötelesek meghozni.

Az államnak az elõzõekben kifejtett védelmi kötelessége bizonyos esetekben a gyermek alapjogainak korlátozásához is vezethet. Egy jog általában akkor korlátozható, ha a korlátozás alkotmányos cél - elsõsorban másik alkotmányos jog biztosítása - érdekében történik, valamint ha a korlátozás az elérni kívánt céllal arányos. A gyermeki jogok esetében viszont figyelemmel kell lenni ezeknek a sajátosságaira is. Így mindenekelõtt arra, hogy a gyermeket a megfelelõ testi, szellemi és erkölcsi fejlõdéséhez szükséges védelem és gondoskodás saját akarata ellenére is megilleti. Az állam kötelessége a gyermek megóvása a veszélyektõl és kockázatoktól annak érdekében, hogy felkészülhessen a felelõsségteljes önálló életre. Az Alkotmány és az Egyezmény alapján kell esetenként meghatározni, hogy a gyermek maga melyik alapjogot milyen vonatkozásban gyakorolhatja, illetve, hogy azt ki teheti meg nevében és érdekében. A gyermek alapjog-gyakorlásának – s ezen belül a személyes joggyakorlásnak – a lehetõsége a következményeket átlátó döntési képesség kibontakozásával együtt, az életkor elõrehaladtával nyilvánvalóan egyre szélesebb.

A gyermekkorhoz kötõdõ sajátosságoknak megfelelõen az országgyûlési biztosok a visszásságok feltárása és orvoslása érdekében a szokásosnál gyakrabban éltek a hivatalból indított vizsgálat lehetõségével. 1998-ban két átfogó vizsgálat is érintette a gyermeki jogokat. Az egyik ilyen vizsgálat a különösen hátrányos helyzetben lévõ állami gondozott gyermekek életkörülményei és jogainak érvényesülését igyekezett feltárni. A másik átfogó vizsgálat a tizennégy, tizennyolc éves korosztály iskolai jogaival, a diákjogokkal foglalkozott. Hasonló vizsgálatokra, amelyek az alapjogokat tekintették volna kiindulási pontjuknak, még soha nem került sor Magyarországon. Ezek a vizsgálatok ezért mind az ombudsman, mind a vizsgált területek szempontjából mérföldkõnek tekinthetõk.

A két átfogó vizsgálaton kívül számos egyedi panasz és hivatalból indított eljárás is általánosítható tapasztalatokat eredményezett. Elsõsorban gyámhatóságok munkájával és tevékenységével összefüggésben merültek fel olyan visszásságok, amelyek nem feltétlenül csak az érintett hatóságra vonatkoztathatók. Tapasztalataink szerint igen nagy problémát okoz a gyermeki jogok érvényesítésében az ellátó rendszer átalakításából adódó átmeneti helyzet. Az új gyermekvédelmi törvény elõírásai szerint a gyermekvédelem intézményrendszere 2002 végén fog teljes mértékben kialakulni, addig a régi és új struktúrák párhuzamosan léteznek egymás mellett. Úgy tûnik, hogy ez az egyébként racionálisnak látszó szabályozás számos olyan problémát indukál, amelyek egyébként nem vetõdnének fel. Elsõsorban a gyermekintézményekben folytatott vizsgálatok tapasztalatai támasztják alá ezt az állítást, de a gyámhatóságok sok esetben maguk is jelezték a struktúra váltásból adódó problémákat.

Határozott véleményünk az, hogy a gyermeki jogok megfelelõ hatósági jogvédelme akkor biztosítható, ha az intézmény átalakítás már 2002 elõtt megtörténik, vagy legalább prioritást kapnak azok a kiemelt területek, mint pl. a speciális otthonok, amelyek jelenleg a legtöbb visszásság forrásául szolgálnak (például a speciális otthonok).

A szociális biztonsághoz való jog azok közé az alkotmányos jogok közé tartozik, amelyek inkább államcélként vannak megfogalmazva, ellentétben a feltétlenül kikényszeríthetõ politikai szabadságjogokkal. Ezen a téren a biztosítási viszonytól eltekintve, amely a tulajdonhoz való joggal összefüggésben alanyi jogosultságot teremt a megfelelõ ellátásra, alapvetõen az állam kötelezettsége az Alkotmánybíróság által is meghatározottan egy minimális szint nyújtásra (54/1996. (XI.30.) AB. határozat).

A gyermekek esetében azonban ez a kiindulási alap módosul. Az Alkotmány 67. §-át alapján az állam köteles a gyermeknek a szociális biztonságáról is gondoskodni, olyan módon, hogy ez a biztonság lehetõséget nyújtson a gyermek megfelelõ testi, szellemi és erkölcsi fejlõdésére. Gyermekek vonatkozásában az állam aktív beavatkozásának alkotmányosan elvárható szintje jóval magasabb, mint a szociális biztonság körében általában.

Azt, hogy az állam milyen módon valósítja meg az elvárt és szükséges beavatkozást, az ombudsman nem feltétlenül vizsgálja. Megvalósulhat a családok megfelelõ támogatásával, de állami gondozásba vétellel is. Az új gyermekvédelmi törvény azonban az Alkotmányban is megfogalmazott családhoz való jog érvényesítésével azt a kötelezettséget rója az állami hatóságokra, hogy mindaddig, amíg egy gyermek megfelelõ ellátása a családon belül biztosítható, a családot kell támogatni és onnan nem szabad a gyermeket kiemelni. Ezért kellett fellépnünk több olyan esetben, amikor akár a vérszerinti, akár a nevelõszülõi családból indokolatlanul emelte ki a hatóság a gyermeket és helyezte állami gondozásba.

A gyermeki jogok védelme területén gyakorlatunkban a hatóságok mulasztása sokkal súlyosabban esik latba, mint általában. Ezért léptünk fel a Nemzetközi Gyermekmentõ Szolgálat kezdeményezésére azzal a jogalkotói mulasztással szemben, amely nem teszi kötelezõvé a gyermekülés használatát a gépjármûvekben. Ebben az esetben olyan jogalkotói mulasztásról van szó, amely az élethez való jog, illetve a diszkrimináció tilalma mellett nem egyeztethetõ össze az Alkotmány 67 §-ában elõírt aktív állami magatartással, melynek körébe a megfelelõ jogszabályok megalkotása is tartozik.

A gyermekek megfelelõ erkölcsi fejlõdése a társadalom alapvetõ érdeke. A modern társadalomban a gyermekeket olyan hatások is érhetik, amelyek negatív értékeket közvetítenek. Az országgyûlési biztosoknak az Obtv. és a Gyermekvédelmi törvény elõírásai alapján arra is ügyelniük kell, hogy a hatóságok és közszolgáltatók minden Alkotmányban és egyéb jogszabályban elõírt kötelezettségeiket teljesítsék a negatív hatások érvényesülésének megelõzésére. Ezért fontosnak véljük megemlíteni azt a kezdeményezést, amely bár nem jelentés formában valósult meg - a médiában megjelenõ erõszaknak a gyermekek érdekében történõ visszaszorítását célozta.

Összességében úgy véljük, hogy a gyermekek alkotmányos jogainak érvényesítése érdekében az utóbbi idõben jelentõs elõrelépés észlelhetõ. A kialakult helyzet azonban korántsem megnyugtató. Kétségtelen, hogy átmeneti korszakban van a gyermekvédelem, ez azonban nem szolgálhat hivatkozási alapul egy alacsonyabb szintû jogérvényesítéshez. Változatlanul észleljük a társadalomban azt a szemléletet, amelyik a gyermekek jogait nem tartja egyenrangúnak a felnõttek alkotmányos jogaival, például az emberi méltóság, vagy a hátrányos megkülönböztetés tilalmával, illetõleg az emberi méltóság követelményével összefüggésben. Ez a szemlélet a paternalizmussal együtt a hatósági jogalkalmazásban is megjelenik. Meggyõzõdésünk, hogy a társadalom jövõje érdekében a gyermeki jogok védelmére sokkal több figyelmet és erõfeszítést kell szentelnünk.

OBH 1087/1996.

A panaszos beadványa 1996. január 8-án érkezett az Országgyûlési Biztosok Hivatalához, amelyben az intézeti nevelésben lévõ gyermekét érintõ hatósági (rendõrség, gyámhatóság, bíróság) eljárások elhúzódását sérelmezte. Mivel az állampolgári jogok országgyûlési biztosának általános helyettese a rendelkezésére álló információk alapján az eljáró hatóságok mulasztását és egyben alkotmányos jogsérelmet gyanított, az ügyben 1996. június 4. napján vizsgálatot indított, egyben a tényállás tisztázása érdekében a vizsgálat megindításával egyidejûleg megkereste a Fõvárosi Közigazgatási Hivatalt a szükséges iratok megküldése céljából.

A panaszos 1994. június 25. napjától külön él férjétõl. A házastársak között a vizsgálat idején bontó- illetve vagyonmegosztási per volt folyamatban.

A panaszos kiskorú gyermekét az elsõ fokú gyámhatóság 1994. december 28. napján kelt határozatában intézeti nevelésbe vette. Döntésének indoka az volt, hogy a kiskorú 1994. november 8. napján ideiglenes hatállyal intézetbe került a szülõk általi veszélyeztetettség miatt. Az ideiglenes beutalás alatt a szülõk közötti konfliktusok pszichikailag, idegileg a gyermeket úgy megviselték, hogy pszichiátriai kivizsgálása vált szükségessé. A hatóság álláspontja szerint az apa betegsége, a gyermek anyja elleni nevelése, a kiskorú anyjával szembeni magatartása az ideiglenes beutalás megszüntetését nem tette lehetõvé. Az eljárás során beszerzett szakértõi vélemény is szükségesnek tartotta a gyermek kiemelését a túlzott mértékben patológiás családi környezetbõl, valamint - az intézeti nevelés során megvalósítható - pszichológiai vizsgálatot. Az elsõ fokú hatóság határozatát azonnal végrehajthatóvá nyilvánította.

A Fõvárosi Közigazgatási Hivatal 1995. július 24. napján kelt másodfokú határozata szerint a kiskorú intézeti nevelésbe vétele elkerülhetetlen. Ennek indoka az, hogy a gyermek az anyával való kapcsolattartástól mereven elzárkózik, továbbá az elmeszakértõi vélemény szerint orvosi kezelésre szorul, amely nem valósulhatott meg ezidáig, mivel a gyermek az intézetbõl rendszeresen megszökött, hogy az apjával találkozhasson. A közigazgatási határozat végrehajtásának felfüggesztését a bíróságtól a kiskorú apja kérte. A bíróság 1996. február 5. napján kelt végzésében a kérelmet elutasította azzal, hogy az ügyben az azonnali végrehajthatóság elrendelése indokolt, a gyámhatóság határozata a fent ismertetett körülményekre tekintettel megalapozott.

A vizsgálat megindításakor az ügyben a következõ hatósági eljárások voltak folyamatban.

I. A panaszos feljelentése alapján a gyermek apjával szemben büntetõeljárás indult kiskorú veszélyeztetése bûntette alapos gyanúja miatt, amelyet a Budapesti Rendõrfõkapitányság Vizsgálati Fõosztálya 1995. szeptember 29-én kelt határozatával - arra hivatkozással, hogy a gyanúsított elmeállapotának megfigyelése szükséges - felfüggesztett. A gyanúsítottat a rendõrség 1997. február 18. napján bûnügyi õrizetbe vette, majd a bíróság elõzetes letartóztatását rendelte el, amelynek idõtartama alatt az Igazságügyi Megfigyelõ és Elmegyógyintézetbe utalták be. A gyanúsított elõzetes letartóztatását 1997. április 23. napján az ügyészség megszüntette. A rendõrség a nyomozati iratokat vádemelési javaslattal küldte meg az ügyészségnek.

II. A panaszos és férje között 10.P.XVIII.21.862/1994./27. számon a kerületi bíróságon per volt folyamatban gyermekük elhelyezése, gyermektartásdíj megállapítása és az apa szülõi felügyeleti jogának megszüntetése tárgyában. Az elsõ fokú bíróság ítéletével a gyermeket az édesanya gondozásában helyezte el és az apa szülõi felügyeleti jogát megszüntette. Az ítéletet a gyermek apja megfellebbezte, azonban a másodfokú bíróság az 54.Pf. 27.741/1995. szám alatt a fellebbezési eljárás során a pert a közigazgatási eljárás jogerõs befejezéséig felfüggesztette arra hivatkozással, hogy a gyermek intézeti nevelése idején a szülõi felügyelet szünetel, ezért a szülõk viszonylatában csak az intézeti nevelés megszüntetése után érvényesül az elhelyezés, a tartás és felügyelet bírósági rendezése. 1996. november 19-én kelt levelében az általános helyettes felhívta a bíróság elnökének figyelmét arra, hogy a gyermek apjának elmemegfigyelését még nem sikerült foganatosítani, a gyermek kapcsolata az apjával rendszeres és találkozásaik akadályozzák a gyermek gyógykezelését. Mindezek alapján azzal a kéréssel fordult a bíróság elnökéhez mérlegelje azt, hogy milyen, a gyermek érdekeit szolgáló intézkedések tehetõk a per mielõbbi befejezése érdekében. A bíróság elnöke válaszlevelében az általános helyettest arról tájékoztatta, hogy a megkeresésében jelzett újabb szempontokra tekintettel az eljáró tanács elnöke hivatalból elrendelte a felfüggesztés megszüntetését. A perben folyó év februárjában kihirdették a másodfokú bíróság ítéletét, amelyben a bíróság az apa szülõi felügyeleti jogát megszüntette és a gyermeket az anya gondozásában helyezte el.

III. Az elsõ fokú gyámhatóság 1996. február 4. napján kelt IV/221/1996. számú határozatával a gyermek apja számára kapcsolattartási jogot biztosított a kiskorút gondozó intézmény területére korlátozva. A határozat kézhezvétele után az intézeti gyám, mint a kiskorú törvényes képviselõje az apa kapcsolattartási jogának szüneteltetését kérte. Az elsõ fokú gyámhatóság 1996. február 14. napján kelt IV/221/96. számú határozatával a kérelmet elutasította. A határozat ellen az intézeti gyám, a gyermek édesanyja és a gyermek apja is fellebbezést nyújtott be. A másodfokú gyámhatóság 1996. május 3. napján kelt 06-529/4/1996. számú határozatával az elsõ fokú határozatokat megsemmisítette és az elsõ fokú gyámhatóságot új eljárásra utasította. A felettes szerv - elfogultsági kifogás bejelentése miatt - 1996. szeptember 4. napján kelt 06-529/5/1996. számú határozatával másik gyámhatóságot jelölt ki az új eljárás lefolytatására. Mivel a kijelölt gyámhatóság a törvényes határidõn belül az ügyben érdemi intézkedést nem tett, az általános helyettes telefonon tett észrevétele alapján a másodfokú gyámhatóság 1997. január 16. napján kelt levelével felügyeleti jogkörében eljárva utasította az elsõ fokú hatóságot, hogy az intézeti gyám és az anya kérelme tárgyában soron kívül döntsön. Az elsõ fokú gyámhatóság 1997. február 11. napján kelt 3417/4/1997. számú határozatával az apa kapcsolattartási jogát megvonta, az anya kapcsolattartását pedig a gondozó intézmény területére korlátozta.

IV. Az ügyészség 1997. május 5. napján kelt levelében felhívta az intézeti gyám figyelmét arra, hogy a kiskorú 1996. március 18. napján feljelentést tett intézeti társai ellen, akik õt 1995 õszén, valamint 1996. márciusában többször tettleg bántalmazták, vagy általa megtenni nem kívánt dolgokra - például édesanyjával való találkozásra - igyekeztek kényszeríteni. Az ügyben a BRFK Vizsgálati Fõosztálya 136-VI.471/1996.bü. számon folytatott nyomozást. Az intézeti gyám felhívására 1997. május 12. napján kelt levelével az illetékes gyámhatóság terjesztett elõ magánindítványt a kiskorú képviseletében az ügyészségen, amelynek nyomán büntetõ eljárás indult.

V. A vizsgálat megindulását egy évvel megelõzõen került sor a kiskorú elsõ pszichiátriai kezelésére. Apja - akit paranoid pszichózis diagnózissal százalékoltak le 1994-ben - fizikailag bántalmazta õt, a gyermek a bántalmazást követõen több hónapot töltött a Madarász utcai Gyermekkórház Sebészeti Osztályán, majd innen pszichotikus állapot gyanúja miatt áthelyezték a Vadaskert Kórházba. A BRFK Család-, Gyermek- és Ifjúságvédelmi Alosztálya VI-78 számú határozatával rendelte el a kiskorú elmeszakértõi vizsgálatát. A vizsgálatra 1995. májusában, a Vadaskert Kórház Ambulanciáján került sor. Az igazságügyi elmeszakértõ, pszichiáter szakvéleményébõl kiemeljük, hogy a vizsgálat idején a gyermek "súlyos paranoid - üldöztetéses - elmezavarban szenved". "A tartósan fennálló szimbiotikus kapcsolat az apával indukált pszichózis kialakulásához vezetett a gyermeknél. ... Minthogy az apa megbetegítõ hatása egyértelmû, gyermek kezelése csak az apával való kapcsolat megszakítása után, illetve az apa kezelésével párhuzamosan lehetséges." Az intézeti gyám azonban sem ekkor, sem a késõbbiekben nem tudott érvényt szerezni a gyámhatósági, illetve bírósági határozatoknak, amelyek értelmében meg kellett volna akadályozni a kapcsolattartást a kiskorú és apja között, ezért úgy döntött, hogy az apa elõzetes letartóztatásának ideje alatt, zárt intézeti körülmények között foganatosítják a gyermek pszichiátriai vizsgálatát, illetve kezelését. Ennek értelmében került sor a kiskorú beutalására az OPNI Gyermekpszichiátriai Osztályára 1997. április 21-én.

Az általános helyettes vizsgálata megállapította, hogy az elsõ fokú gyámhatóság a kapcsolattartási kérelem tárgyában a törvényes ügyintézési határidõt túllépve döntött. A mulasztás a jogszabályok elõírásainak megsértésén túl sértette a jogbiztonság alkotmányos követelményét és veszélyeztette a gyermek kiemelt védelmét deklaráló alkotmányos elv maradéktalan érvényesülését is. Mivel a felügyeleti szerv utasítása nyomán a hatóság az ügyben határozott és ezzel az alkotmányos jogsérelmet saját hatáskörében orvosolta, így az ügyben az általános helyettes ajánlással nem élt.

A bírósági eljárás vizsgálatát az állampolgári jogok országgyûlési biztosáról szóló törvény alapján az országgyûlési biztos elutasította.

A vizsgálat megállapította azt is, hogy a gyermek pszichiátriai beutalásának körülményei szabályosak voltak, az intézeti gyám kezdeményezése alapján a Heim Pál Gyermekkórház gyermekpszichiáter fõorvosa állította ki a beutalót, a beszállítást pedig az OMSZ végezte. Szervezési problémák miatt került sor az iskolából való beszállításra, ami gyermekrõl lévén szó, különösképpen kifogásolható, de nem jogellenes. Az iskolából történõ beszállítás amellett, hogy nem jogellenes, sértheti a gyermeknek az emberi méltósághoz való alkotmányos jogát. Ezért a vizsgálat e kérdés kapcsán kitért arra a szempontra is, hogy a kórházi megfigyelés és gyógykezelés a gyermek állapotára tekintettel kellõen indokolt volt-e, valamint az intézkedés foganatosításának e módja a cél szempontjából arányos mértékben korlátozta-e a gyermeknek ezen alkotmányos jogát. A vizsgálat a rendelkezésre álló szakértõi vélemények alapján megállapította, hogy a gyermek pszichiátriai beutalása indokolt volt, továbbá azt is, hogy az ügy valamennyi körülményét figyelembe véve a beszállítás e módja a gyermek emberi méltósághoz való alkotmányos jogával összefüggésben visszásságot nem idézett elõ. A megállapítás mellett azonban az általános helyettes hangsúlyozta, hogy az intézkedés foganatosításának e módja a jogszerûsége mellett is erkölcsi szempontból, valamint a gyermekre gyakorolt hatása miatt kifogásolható.

A vizsgálat megállapította azt is, hogy az ügyben eljáró valamennyi szakértõ, orvos megállapította a súlyos pszichotikus apa káros hatását gyermekére, amiért is feltétlenül szükséges a gyermek elválasztása apjától. Az elválasztás önmagában azonban nem elég, a kiskorúnak szakszerû pszichiátriai kezelésre és pszichoterápiára is szüksége van ahhoz, hogy állapota javuljon.

Mivel az ügyben a vizsgálat folyamán feltárt, alkotmányos jogokkal összefüggõ visszásságot az eljáró hatóságok a vizsgálat folyamán orvosolták, a vizsgálatot az általános helyettes ajánlás nélkül zárta le.

OBH 2418/1996.

A panaszos az Országgyûlési Biztos Hivatalához benyújtott panaszában sérelmezte Eger Város Önkormányzatának eljárását gyermekének másik általános iskolába történõ átiratásával kapcsolatban. A vizsgálat a gyermekjogok érintettsége miatt indult.

A panaszos kérte Eger Város Polgármesteri Hivatala Oktatási osztályának vezetõjét, intézkedjen aziránt, hogy adják ki számára a gyermeke átiratását lehetõvé tevõ iskolai iratokat, mert az Általános Iskola igazgatója kérésének nem tett eleget. A panaszos kérte az osztályvezetõ engedélyét gyermeke magántanulóként történõ taníttatásához. Az Általános Iskola igazgatója feljelentést tett a panaszos ellen gyermeke igazolatlan iskolai mulasztása miatt. A panaszos szabálysértési ügyben történõ meghallgatásán elõadta, hogy õ még a tanév kezdete elõtt át akarta iratni gyermekét más iskolába, de az igazgató nem adta ki a papírjait. A gyermek a tanév kezdete óta magántanulóként tanult, mert attól tartott, hogy az apa elviszi õt az iskolából. A Lakossági Szolgálati Iroda megkeresésére a Tinódi Általános Iskola igazgatója azt a felvilágosítást adta, hogy a panaszos megkereste az intézményt, de gyermekét adatok hiánya, illetve a rendezetlen helyzet miatt nem állt módjukban felvenni. Iskolájukba beiratva nem volt.

Az Egri Önkormányzat jegyzõjének határozata tankötelezettség megszegése szabálysértés miatt kettõezer forint pénzbírsággal sújtotta a panaszost, melyet fellebbezés után a Heves Megyei Közigazgatási Hivatal határozatával helybenhagyott. A fellebbezésbõl kiderült, hogy a gyermekelhelyezés ügyében megszületett a másodfokú határozat, amely a gyermeknek az édesanyjánál történõ elhelyezésérõl rendelkezett. Az országgyûlési biztos általános helyettesének megkeresésére az irodavezetõ azt a felvilágosítást adta, hogy tanulók átvételére a két iskolaigazgató egyeztetése után kerülhet sor, az iratok megküldésével, valamint az átvétel visszaigazolásával. A Tinódi Általános Iskola igazgatója a válóperes ügy lezárásáig nem kívánta átvenni a tanulót, ezért a II. Rákóczi Ferenc Általános Iskola igazgatója felmentette a rendszeres iskolába járás alól. A bírósági ügy lezárása után az átvétel megtörtént. A Heves Megyei Közigazgatási Hivatal határozata ellen a Heves Megyei Fõügyészség óvást nyújtott be, mely szerint a panaszos a tankötelezettségének teljesítése érdekében a tõle elvárható kötelezettségeket megtette, és kötelezettségét nem saját hibájából nem teljesítette, hanem a II. Rákóczi Ferenc Általános Iskola igazgatójának, valamint az ügyben eljáró hatóságok eljárása miatt. Az ügyész óvással a Közigazgatási Hivatal vezetõje nem értett egyet. A Belügyminisztérium Lakásügyi és Hatósági Osztálya határozatával helyt adott az ügyészi óvásnak, és a Közigazgatási Hivatal határozatát hatályon kívül helyezte, valamint a panaszos ellen indult szabálysértési eljárást megszüntette.

A vizsgálat megállapította, hogy a panaszos és volt férje között gyermekelhelyezési per volt folyamatban, melynek során az elsõfokú nem jogerõs határozat a gyermeket az apánál helyezte el, és mindkét szülõ felügyeleti joga megmaradt. A panaszos át akarta iratni gyermekét egy másik általános iskolába, amihez az édesapa nem járult hozzá.

A vizsgálat megállapította, hogy a panaszos által sérelmezett szabálysértési eljárás idõközben az ügyészi óvás következtében megszünt.

A vizsgálat a panaszos ügyében az alkotmányos jogokkal kapcsolatos visszásság hiányát állapította meg, ezért az állampolgári jogok országgyûlési biztosa általános helyettese ajánlással nem élt.

Ügyszám : OBH 7671/ 1996

A panaszos a gyámhatóságok eljárását sérelmezte, mivel a hatósági intézkedések elhúzódtak és eredménytelenek voltak unokáival való kapcsolattartása ügyében, melyet a gyermekek apja akadályozott.

A vizsgálat megállapította, hogy az ügyben 1997 februárjában Szeged Város Jegyzõje szabályozta a kapcsolattartást. A II. fokú eljárás során a Csongrád Megyei Közigazgatási Hivatal észlelte, hogy az I. fokon eljáró szerv illetékesség hiányában járt el, mert az illetékességet megalapozó lakcím - a gyermekek törvényes képviselõjének (az apának) az állandó bejelentett lakhelye - Vecsésen van. A megyei gyámhatóság a kapcsolattartást szabályozó határozatot megsemmisítette és az iratok áttételét rendelte el az ügyben illetékes Vecsés község jegyzõjének.

Az országgyûlési biztos általános helyettese megállapította, hogy az eljárás elhúzódásának kettõs oka volt. Mivel a gyermekek bejelentett lakhelye Szegeden volt, a jegyzõ megbízásából eljáró ügyintézõ figyelmét elkerülte az, hogy az apa állandó bejelentett lakhelye más településen van. Vecsés Polgármesteri Hivatal népességnyilvántartásából kiderül, hogy az apa állandó lakhelye 1980 óta a jelenlegivel megegyezõ. A kiskorúak szegedi lakcímét bejegyzõ ügyintézõ mulasztott azzal, hogy elfogadta a két gyermek állandó lakhelyének változását, anélkül, hogy a törvényes képviselõ lakcímével egyeztette volna. Nem vette figyelembe a családjogi törvény 77.§ - ának rendelkezését, amikor a kiskorú gyermekeknek a szülõi felügyeletet gyakorló szülõ lakhelyétõl eltérõ lakcímet jegyzett be, mely szerint ezt kizárólag gyámhatósági határozat vagy bírói ítélet alapozhatja meg. A vecsési gyámhatóságot az eljárás gyors lefolytatásában akadályozta, hogy a felek tartózkodási helye Szegeden van, ezért eljárási cselekményeket minden esetben csak a szegedi gyámhatóság megkeresése útján tudott lefolytatni. A vizsgálat megállapította, hogy a II. fokú szerv a gyámhatóság mulasztását orvosolta, erre vonatkozóan az országgyûlési biztos helyettese ajánlást nem tett.

Az országgyûlési biztos általános helyettese megállapította, hogy a polgárok személyi adatainak és lakcímének nyilvántartásáról szóló 1992. évi LXVI. törvény végrehajtásáról szóló 146/1993. (X. 26.) Korm. rendelet részletes rendelkezéseket tartalmaz a családból kiemelt gyermek lakhelyének rendezésére vonatkozóan, ugyanakkor nem rendezi a szülõi felügyeleti jog alatt álló kiskorúak lakcímbejelentését. A kormányrendelet lehetõséget ad arra is, hogy a tizennegyedik életévét betöltött kiskorú, állandó lakhelye megváltoztatását maga jelentse be. Ebben az esetben megtörténhet, hogy a szülõ, illetve törvényes képviselõ és a gyermek állandó bejelentett lakhelye eltér egymástól, ami hatósági ügyekben zavart okozhat, mivel jelentõsen megnehezíti a törvényes képviselõ személyének kiderítését ( pl. sürgõs orvosi ellátás, veszélyeztetettség esetén ). A gyámhatóság nincs mindig abban a helyzetben, hogy a jogellenesen eltérõ adatokat egyeztetni tudja.

Tiltó rendelkezés hiányában elõfordul a szülõi felügyelet vagy gyámság alatt álló kiskorú állandó bejelentett lakhelyének a törvényes képviselõétõl eltérõ bejegyzése, és ez sérti a jogbiztonságot, nincs összhangban a családjogi törvény rendelkezésével, és a gyermek kiemelt alkotmányos védelmével ( Alk.67. § ) összefüggésben visszásságot okoz.

A kiskorúak állandó lakcímének rendezetlensége és az ebbõl keletkezõ visszásságok megszüntetése érdekében az országgyûlési biztos általános helyettese ajánlásokkal élt. Felkérte a belügyminisztert, hogy kezdeményezze a 146/1993 (X.26.) kormányrendelet módosítását, a kiskorúak lakcímrendezésére vonatkozó egyértelmû - a családjogi törvénnyel összhangban történõ - szabályozást. Ezen túlmenõen indítványozta, hogy a belügyminiszter a kormányrendeletben történõ szabályozás megtörténtéig, az állami irányítás egyéb jogi eszközének kibocsátásával a polgármesteri hivatalok jegyzõit szólítsa fel a családjogi törvény 77.§ - ának rendelkezésének betartására. A belügyminiszter a jogszabálymódosításra vonatkozó ajánlást elfogadta és arra hivatkozva, hogy az már folyamatban van, egyéb intézkedés megtételét nem tartotta indokoltnak Válaszát az országgyûlési biztos általános helyettese elfogadta.

OBH-1403/97.

Az Alkotmány 54. §-ában deklarált élethez és emberi méltósághoz való joggal, a 70/D. § (1) bekezdésében megfogalmazott lehetõ legmagasabb szintû testi és lelki egészséghez való joggal, valamint 67. § (1) bekezdésében meghatározott joggal - mely szerint minden gyermeknek joga van a családja, az állam és a társadalom részérõl arra a védelemre és gondoskodásra, amely a megfelelõ testi, szellemi és erkölcsi fejlõdéséhez szükséges - összefüggésben visszásságot okoz, ha a gyermekotthonban élõ fiú az öngyilkosságát megelõzõen láthatóan rossz pszichés állapotát - öngyilkossági kísérletét követõen is - tényként fogadták el, és problémái megoldásához szakmai segítséget nem kap.

Az 1997. január végi napilapok adtak tájékoztatást arról, hogy egy nevelõotthonban élõ 19 éves fiú öngyilkosságot követett el. A Nógrád Megyei Önkormányzat Gyermek - és Ifjúságvédõ Intézete és a nevelõotthon igazgatója belsõ vizsgálatot indított, hogy az ügyben felvethetõ-e bárki szakmai felelõssége. A házvezetõ és a nevelõk által elmondottak alapján az elmúlt idõben sok probléma volt a fiúval. A pszichológus jelentése szerint a gyerekek és a felnõttek is tudtak korábbi öngyilkossági kísérletérõl és tudták, hogy súlyos problémái vannak. A vizsgálatok személyes felelõsséget nem állapítottak meg az esettel kapcsolatban.

A Nógrád Megyei Önkormányzat Gyermek- és Ifjúságvédõ Intézetének vizsgálatáról készült beszámoló hibának tartja, hogy az 1992. óta tartó reform folyamatban a megvalósításra váró feladatok mellett a már mûködõ kisközösségekre nem figyeltek eléggé. "A három és fél éves nonstop szolgálat, a házban dolgozó felnõttek részérõl olyan pszichés, szellemi és fizikai megterhelést váltott ki, amelynek kezelése a nagyon közeli jövõ feladata." A GYIVI 1997. novemberétõl Nógrád Megye Önkormányzatának Gyermekvédelmi Központjaként látja el feladatait. Fontos változás, hogy 5 fõs szakértõi csoport mûködik az intézményben, ezen túlmenõen - szükség szerint- külsõ szakemberek megbízására is sor kerül. A házvezetõk három mûszakos beosztását megszüntették. Megtörtént annak a fiúnak a gondozásba vétele, kezelése, aki a halott fiút megtalálta. Az érintett családi házba felvettek egy új dolgozót. A lakás méreteihez képest szûkös elhelyezésen úgy igyekeztek változtatni, hogy a kikerülõ gyerekek helyére újakat nem helyeztek a házba. Jelenleg 12 a gyereklétszám. A házat 1997. folyamán felújították. Valamennyi lakásotthonban 6 felnõtt munkatárs látja el a gyermekek gondozását, ami a többi hasonló intézményhez képest kedvezõen magas létszám.

Az országgyûlési biztos megállapította, hogy az élethez és emberi méltósághoz való joggal, a lehetõ legmagasabb szintû testi és lelki egészséghez való joggal, valamint a gyermekek kiemelt védelemhez és gondoskodáshoz való jogával összefüggésben visszásságot okozott, hogy a gyermekotthonban élõ fiú öngyilkosságát megelõzõen láthatóan rossz pszichés állapotban volt, azonban problémái megoldásához egészségügyi, pszichológusi segítséget nem kapott.

Az országgyûlési biztos megállapította ugyanakkor, hogy a nevelõotthon és a gyermekvédelmi központ vezetése által a fiú halálát követõen tett és tervezett intézkedések sokrétûek és elõrelépést jelentenek a tragédia kapcsán feltárt problémák kezelésében. Az országgyûlési biztos ajánlásában felkérte Nógrád Megye Önkormányzatának Gyermekvédelmi Központja igazgatóját, hogy a tervezett intézkedések között fordítsanak kiemelt figyelmet a gyerekek pszichés állapotának rendszeres vizsgálatára és szükség szerint kezelésére.

OBH 2075/1997.

A panaszos beadványában azt sérelmezte, hogy gyógypedagógiai oktatásra szoruló gyermeke számára az általános iskolában nincs biztosítva a gyógypedagógiai oktatás.

Az állampolgári jogok országgyûlési biztosának általános helyettese vizsgálatával azt kívánta megállapítani, hogy az adott településen az önkormányzat az általa mûködtetett intézmények oktatási színvonalával érvényre juttatja-e az Alkotmány 16. §-ában deklarált elvet.

A vizsgálat során az általános helyettes megállapította, hogy a Diósjenõn lévõ általános iskola igazgatója a Nógrád Megyei Pedagógiai Intézet Tanulási Képességeket Vizsgáló Szakértõi és Rehabilitációs Bizottságának részletes véleménye alapján a gyermek és a család érdekeinek leginkább megfelelõ integrált nevelés módszerét alkalmazza az enyhén értelmi fogyatékosság kategóriájába sorolt tanulók esetében. Ez úgy valósul meg, hogy ezek a gyerekek délelõtt a normál osztályban tanulnak és ehhez kapcsolódóan heti hat órában történik a külön fejlesztésük, korrepetálásuk. A korrepetáláshoz szükséges anyagi fedezetet a helyi önkormányzati testület a tartalék keretébõl finanszírozta. Erre tekintettel az állampolgári jogok országgyûlési biztosának általános helyettese visszásság hiányának megállapításával zárta le a vizsgálatot.

OBH 2188/1997.

A Mai Nap címû napilap 1997. február 1-jei számában közölt újságcikk alapján - amely egy kiskorú ellen a gondozója által elkövetett bûncselekményrõl és az illetékes gyámhatóság mulasztásáról számolt be - az állampolgári jogok országgyûlési biztosának általános helyettese hivatalból vizsgálatot indított annak megállapítása céljából, hogy a gyámhatóság eljárása megfelelt-e a jogszabályok elõírásainak. Az újságcikk ugyanis hírül adta azt is, hogy a polgármesteri hivatalban már 1996. októberében értesültek az esetrõl, intézkedés azonban nem történt csak 1997 januárjában, az édesanya bejelentése alapján.

Az írásos tájékoztatás és a települési önkormányzat jegyzõje által rendelkezésre bocsátott dokumentumok alapján az általános helyettes megállapította, hogy az illetékes gyámhatóság az esetrõl 1997. január 9. napján, a kislány óvodája vezetõjének telefonon tett bejelentése alapján értesült. A kiskorú édesanyját még aznap beidézték a polgármesteri hivatalba. Az anya személyes meghallgatás során az eset lényeges körülményeit tartalmazó nyilatkozatát jegyzõkönyvbe foglalták, majd a kiskorút Salgótarján Megyei Jogú Város Polgármesteri Hivatal Szociális-és Egészségügyi Osztálya 20170/97. számú határozatával intézeti nevelésbe vette és ezzel egyidejûleg beutalta a Nógrád Megyei Gyermek-és Ifjúságvédõ Intézetbe. Az anya a gyámhatóság javaslatára és a vele történt egyeztetés alapján 1997. január 22. napján a kiskorú apja ellen feljelentést tett a rendõrségen.

Az általános helyettes vizsgálata során megállapította, hogy a Mai Nap címû napilapban megjelent cikk tényállításai nem felelnek meg a valóságnak. Az illetékes gyámhatóság ugyanis a cikkben közölt állítással ellentétben a gyermek sérelmére elkövetett cselekményrõl 1997. január 9. napján a gyermeket gondozó óvoda vezetõjétõl és nem a kiskorú édesanyjától értesült, és korábban a családot érintõ hasonló információval nem rendelkezett. A hatóság a tudomásszerzést követõen azonnal megtette a kiskorú érdekében a szükséges intézkedéseket. Mivel a vizsgálat az ügyben hatósági mulasztást és a vizsgált alkotmányos jogokkal összefüggésben alkotmányos visszásságot nem tárt fel, az általános helyettes a vizsgálatát lezárta.

OBH 3194/1997.

A panaszos az állampolgári jogok országgyûlési biztosához fordult, sérelmezve a gyámhatóság eljárását gyermeke örökbefogadási ügyében.

Az országgyûlési biztos vizsgálata megállapította, hogy panaszos 1996. december és 1997. február közötti idõszakban többször nyilatkozott a gyámhatóságon arról, hogy körülményei nem teszik lehetõvé gyermeke nevelését, és sorsát örökbefogadással kívánja rendezni. Az eljárás ideje alatt több ízben ennek ellentmondó nyilatkozatot is tett, legutóbb 1997 február 12 -én, amikor személyesen megjelent a megyei közigazgatási hivatal gyámhatóságán, és elmondta, hogy gyermekét maga kívánja felnevelni. A Pest Megyei Közigazgatási Hivatal az örökbefogadás iránti eljárást március 7 - én kelt határozatával megszüntette, a gyámrendelõ határozatát megsemmisítette. Ezt követõen a gyámhatóság intézeti nevelésbe vette a csecsemõt, és a Pest Megyei Gyermek és Ifjúságvédõ Intézet a gyermeket nevelõszülõnél helyezte el. ( A nevelõszülõ a gyermeket korábban gyámként nevelõ, õt örökbefogadni szándékozó személy volt.)

A gyámhatóság eljárására kezdettõl jellemzõ volt a kapkodás, valamint a jogszabályok félreértelmezése és - ezek alapján - sorozatos jogszabálysértések, az ügyfélnek nyújtott megtévesztõ tájékoztatások. A panaszos 1996. december 9 -én, néhány nappal gyermeke születése elõtt az örökbefogadáshoz adott hozzájáruló nyilatkozatáról készült jegyzõkönyv tartalma eltér a jogszabály által elõírtaktól. Az ebben foglaltak szerint a gyámhatóság ígéretet tett arra, hogy családot, örökbefogadót keres, ez az intézkedés jogszabálysértõ.

A Csjt. 48. § (3) bekezdése szerint, ha a szülõ hozzájárul gyermeke ismeretlen személy által történõ örökbefogadásához, a hozzájáruló nyilatkozatát a gyermek két hónapos korának betöltéséig visszavonhatja. Annak ellenére, hogy a panaszos korábban fellebbezési jogáról lemondott, kérelmét - mely a korábbi nyilatkozat visszavonása és a gyermek elhelyezése elleni fellebbezés - tartalma szerint értékelve el kellett volna bírálni.

A panaszos ügyei intézésére képes volt, többször megjelent a gyámhatóságon, ennek ellenére eseti gondnokot rendelt részére a gyámhatóság - egészségi állapotára hivatkozva.

A panaszos, amikor az országgyûlési biztoshoz fordult az egész eljárásból semmit nem értett, úgy tudta, hogy gyermekét egy család fogadta örökbe.

I. Az iratokból arra lehet következtetni, hogy   - az anya életvitele és határozatlansága miatt - a gyámhatóság számos jogszabálysértést követett el, a panaszos tájékozatlanságát is kihasználva. Törvénysértések sorozatát okozta az, hogy panaszosnak néhány nappal gyermeke örökbefogadásához tett hozzájáruló nyilatkozata után azt mondták: már nem élhet jogorvoslati jogával. A gyermek részére gyámot rendeltek, személyét a panaszos nem ismerte, gyermeke tartózkodási helyét sem, az érdemi döntésekrõl csak eseti gondnokát értesítették. Az iratanyagban levõ beadványokból arra lehet következtetni, hogy 1997. áprilisban szerzett tudomást arról, ki szándékozta örökbefogadni gyermekét. Ekkor tiltakozott az ellen, hogy nevelõszülõként nála maradjon, erre a panaszára azt a tájékoztatást kapta, hogy az intézeti nevelt gyermek gondozási helyének kijelölése az intézeti gyám jogköre és nem fellebbezhetõ meg államigazgatási eljárás keretén belül. Ez valóban így volt, ugyanakkor az eljárás idején hatályban levõ jogszabály szerint a szülõnek joga volt gyermeke elhelyezésére vonatkozóan kérelmet elõadni, melyet az intézeti gyámnak mérlegelni kellett. Az intézeti gyám nem is értesült - a nevelõszülõi kihelyezés elõtt - a panaszosnak arról a kérelmérõl, hogy szeretné, ha gyermekei együtt nevelkednének a csecsemõotthonban.

Fentiek alapján a vizsgálat megállapította, hogy az eljárási és anyagi jogszabálysértések sorozata a panaszos jogbiztonsághoz való alkotmányos jogát megsértette. I. Jogbizonytalanságot okozott az, hogy panaszos a gyermekét érintõ döntésekrõl nem értesült. A panaszhoz való jog sorozatosan sérült azzal, hogy nyilatkozata visszavonását feltételhez kötötték.

A jogorvoslathoz való alkotmányos jog sérülését okozta az, hogy a fellebbezési jogról valótlan tájékoztatást nyújtott a gyámhatóság, ugyanakkor az iratokat sem terjesztette fel elbírálásra a II. fokú gyámhatóságnak.

II. A jogbizonytalanság mellett a panaszosnak a családhoz való joga sérült azzal, hogy hosszú ideig nem ismerte gyermeke tartózkodási helyét sem, késõbb pedig az elhelyezésére vonatkozó kérelme el sem jutott az ügyben dönteni illetékes szervhez.

Az országgyûlési biztos ajánlásában felkérte:

1.) Abony Gyámhivatalát arra, hogy a panaszost az eljárás során keletkezett határozatokról tájékoztassa, és az 1997. évi XXXI. törvény alapján vizsgálja felül a panaszos gyermekének helyzetét.

2.) Cegléd jegyzõjét és a Ceglédi Gyámhivatal vezetõjét arra, hogy eljárásaik során a jogszabályban elõírtaknak megfelelõen járjanak el, intézkedjenek annak érdekében, hogy a panaszokat, fellebbezéseket minden esetben továbbítsák az elbírálására jogosultnak.

3.) Felkérte a Pest Megyei Gyámhivatal Vezetõjét, hogy indítson vizsgálatot a jogszabálysértõ határozatok ügyében, vizsgálja a jegyzõ fegyelmi felelõssége megállapításának lehetõségét, és a vizsgálat eredményérõl Cegléd Város Önkormányzatát tájékoztassa.

4.) Az érintett intézeti nevelt kiskorú helyzetének felülvizsgálatát, a panaszos állampolgári jogainak érvényesülését kísérje kiemelt figyelemmel, és arról nyújtson tájékoztatást.

Az ajánlásokat az érintettek elfogadták. Abony Gyámhivatala arról tájékoztatott, hogy a panaszos házasságot kötött, gyermeke született, panaszában érintett gyermeke örökbefogadásához hozzájárult, az eljárás jogerõsen lezárult.

Dr. Ágoston Zsuzsanna

Panaszos a Magyar Televízió "Álompolgár" címû mûsorának szerkesztõsége útján juttatta el panaszát az állampolgári jogok országgyûlési biztosához. Kiskorú gyermekét beleegyezése nélkül intézetbe utalta a gyámhatóság. Két éve nevelkedik intézetben, ezalatt panaszos szerint súlyos magatartási problémás kamasszá vált.

A kiskorú édesapjának a gondozásában nevelkedett. Az apa házasságot kötött és vidéken építkezésbe kezdtek. A nyári hónapokban gyermekeiket (panaszos gyerekét és feleségének két gyermekét) az építési telekre költöztették egy katonai sátorba. Az építkezésben segédkeztek és a telket õrizték. A szülõk életvitelszerûen Budapesten éltek, alkalmanként meglátogatták a gyermekeket, pénzt, élelmet vittek nekik.

Lakossági bejelentés nyomán a gyáli gyámhatóság a helyszínen tájékozódott, majd meghallgatta a kiskorút, aki elmondta, hogy szeretne édesanyjához kerülni, illetve - addig amíg ez elintézõdik - intézetbe. A gyámhatóság a kiskorú érdekében azonnal elrendelte ideiglenes hatályú intézeti beutalását. Határozatában panaszost arról tájékoztatta, hogy a döntés ellen fellebbezéssel élhet és az iratokat megküldte az ügyben továbbiakban - a törvényes képviselõ lakhelye szerint - eljárni illetékes XIX. kerületi gyámhatóságnak.

I. Panaszos az ideiglenes hatályú beutalást elrendelõ határozat ellen több fellebbezést is írt, ezekre választ nem kapott. A XIX. kerületi gyámhatóság álláspontja szerint az ideiglenes elhelyezés nem érdemi döntés, ezért ellene fellebbezésnek helye nincs.

Ez az álláspont nem mond ellent a jogszabályoknak, azonban abban az esetben, ha a döntést hozó szerv határozatában arról tájékoztatja az ügyfelet, hogy döntése ellen van fellebbezésnek helye, akkor azt a felettes szervéhez továbbítani kell.

A gyámhatóság az ideiglenes hatályú beutalással kapcsolatos iratok megérkezését követõen pedagógiai véleményt, környezettanulmányokat szerzett be, meghallgatta a kiskorú szüleit, majd intézeti nevelésbe vette a gyermeket. Több mint 60 nap telt el az ideiglenes intézkedés és a nevelésbe vételt elrendelõ határozat meghozatala között, annak ellenére, hogy a 12/1987. (VI.29.) MM rendelet 44. § szerint: "Ha a kiskorút nem az a gyámhatóság utalta ideiglenes hatállyal intézetbe, amelyik annak megszüntetésére hatáskörrel rendelkezik a törvényes képviselõnek az ideiglenes hatályú intézetbe utalás megszüntetése iránti kérelmét haladéktalanul meg kell vizsgálni."

Az 51/1986. (XI.26.) MT rendelet szerint: "ha a szülõ veszélyeztetõ magatartása miatt azonnali intézkedés szükséges, és van a gyermek nevelésére alkalmas, s azt vállaló másik szülõ vagy más személy, a gyámhatóság a kiskorút nála ideiglenesen elhelyezi...A gyámhatóság a kiskorú ideiglenes elhelyezésérõl az ideiglenes hatályú intézeti beutalás után is határozhat"

Az anya is és a gyermek is kérte az anyánál történõ elhelyezést, ezt a lehetõséget a gyámhatóság nem vizsgálta, az anyának azt tanácsolta, hogy gyermeke elhelyezésének megváltoztatását a bíróságtól kérje. Az iratok szerint a gyermeknek anyjával való kapcsolata ekkor kiegyensúlyozott volt, a hétvégeket nála töltötte, apjával találkozni nem akart, a gyámhatóságnak hivatalból is vizsgálni kellett volna az anyánál történõ elhelyezés lehetõségét, de az erre irányuló kérelemrõl sem döntött, az anyát jogairól nem megfelelõen tájékoztatta.

Az építkezés befejezését követõen panaszos a gyámhatósághoz fordult, kérte az intézeti nevelés megszüntetését. Erre a kérelemre döntést nem hozott a gyámhatóság, hanem eljárását felfüggesztette a szülõk közötti gyermekelhelyezés megváltoztatása "ügyében hozott ítéletéig".

1995. november 15-én panaszos állandó lakóhelyet létesített Gyálon. Ettõl az idõponttól a kiskorú ügyében ez a gyámhatóság rendelkezett illetékességgel. A vizsgálat idején (1997 januárban) az eljárás még a XIX. kerületi gyámhathatóságnál volt folyamatban. Illetékességét a gyermek állandó lakhelyére alapozta (az apa, amikor lakhelyet változtatott, gyermekét nem jelentette át, így az új tulajdonosok lakásának állandó lakosa "maradt" a kiskorú). A családjogi törvény rendelkezése szerint: "A gyermek állandó lakásának - ha jogerõs ítélet vagy gyámhatósági határozat másként nem rendelkezik - a szülõk állandó lakását kell tekinteni, akkor is, ha a gyermek ideiglenesen máshol tartózkodik." (Egyébként az intézeti nevelést elrendelõ határozatban maga a gyámhatóság is rendelkezik a gyermek lakhelyérõl: "A kiskorú állandó lakhelyéül ... szülõ mindenkori állandó lakhelyét állapítom meg. Kötelezem a szülõt, hogy állandó lakcímének megváltoztatásakor a kiskorú átjelentésérõl gondoskodjon.")

A gyermeket az anya gondozásába elhelyezõ bírói ítélet 1997. augusztusban emelkedett jogerõre. Ettõl az idõponttól intézkedések megtételére az õ lakóhelye szerint illetékes - VIII. kerületi gyámhivatal - jogosult. Illetékessége hiányát még ekkor sem állapította meg a XIX. kerületi gyámhatóság és az anya 1997. november 20-án kelt kérelmére - melyben kérte az intézeti nevelés megszüntetését - nem döntött.

Az eljárások során az alábbi jogszabálysértéseket követte el a kerületi gyámhatóság:

A panaszosnak a Pest Megyei Közigazgatási Hivatalhoz címzett fellebbezését nem továbbította. Az 1995. szeptember 14-én kelt fellebbezésnek címzett, de tartalma alapján az ideiglenes hatályú intézetbe utalás iránti kérelmet nem vizsgálta soron kívül, sem a különélõ szülõnél történõ elhelyezése lehetõségét, a gyermeket úgy vette intézeti nevelésbe, hogy az anyánál történõ elhelyezés megtagadását nem indokolta.

Nem állapította meg illetékességének hiányát. A kiskorú állandó lakóhelyének rendezésérõl az intézeti nevelésbe vételt elrendelõ határozatban rendelkezett, de a késõbbiekben ennek végrehajtása érdekében semmit nem tett. Eljárását felfüggesztette, annak ellenére, hogy a jogszabály alapján a tényállást vizsgálnia kellett volna és ideiglenes elhelyezéssel átmenetileg rendezni a kiskorú sorsát.

Eljárása során olyan döntéseket hozott, melyek az ügy formális rendezését - egyben az érdemi döntés elhalasztását - szolgálták, nem a kiskorú érdekét. A gyermek úgy került intézetbe és töltött ott több mint két évet, hogy a gyámhatóság nem is kereste helyzetének más módon való rendezését.

A vizsgálat megállapította, hogy a gyámhatóság alkotmányos visszásságot okozott azzal, hogy sorozatosan megsértette az eljárási és anyagi jogszabályokat.

II. Alkotmányos visszásság keletkezett, mivel súlyosan sérült a gyermek alkotmányos joga a legmagasabb szintû testi, értelmi és erkölcsi fejlõdéshez azzal, hogy a gyámhatóság formális intézkedéseket hozott, nem törekedett arra, hogy a gyermek családban való nevelkedését biztosítsa. Az anyánál történõ elhelyezés, esetleg családgondozó, nevelési tanácsadó igénybevételével eredményesebb lehetett volna, mint az intézeti nevelés. Az apa által - gyermeke megfelelõ elhelyezésének biztosítására vonatkozó - bejelentéseit sem vizsgálták, ugyanakkor azt sem, hogy közte és gyermeke közötti megromlott viszony helyrehozására van-e lehetõség.

A gyermeknek a családból való kiemelésére akkor kerülhet sor, ha a családban való nevelése nem biztosítható. A jogszabály egyértelmûen fogalmaz: "ha van a gyermek nevelésére alkalmas, s azt vállaló másik szülõ vagy más személy, a gyámhatóság a kiskorút nála ideiglenesen elhelyezi". Figyelemmel arra, hogy jelen esetben nem ez történt, a hatóság alkotmányos visszásságot okozott az Alkotmány 67. § vonatkozásában.

A jogbiztonsághoz való alkotmányos jog sérülését okozta az is, hogy a kiskorú szüleinek több panasza, kérelme válasz nélkül maradt, az anyát arról, hogy a gyámhatóságnak az ideiglenes elhelyezésre hatásköre van, nem tájékoztatták. Sérült panaszosnak a jogorvoslathoz való alkotmányos joga is, fellebbezése a másodfokú hatósághoz nem jutott el.

Az országgyûlési biztos általános helyettese az alábbi ajánlásokat tette Budapest XIX. kerületi polgármesteri hivatal jegyzõjének és a XIX. kerületi gyámhivatalának vezetõjének:

Az érintettek az ajánlásokat elfogadták.

OBH 7434/1997.

A lakáscélú támogatásokkal, az ún. szociálpolitikai lakásépítési kedvezmény törlesztési támogatással, a kamattámogatással és egyéb juttatásokkal kapcsolatos visszaélésekrõl hosszú idõ óta folyamatosan jelennek meg híradások. A jelenség számos esetben gyermekeket is érint oly módon, hogy a lakásépítési kedvezményre jogosultság megszerzése érdekében a szülõk a gyermekeket az intézetbõl magukhoz veszik, majd a kudarccal végzõdött építkezést követõen az ügyeskedõ vállalkozók által becsapott építtetõk gyermekei ismét állami gondoskodásba kerülnek, mert gyakran a szüleik hajléktalanná válnak.

A vizsgálat az Alkotmányban deklarált szociális biztonsághoz való jog, gyermekjogok, valamint jogbiztonsághoz való jog megsértésének gyanúja miatt indult.

A helyzet feltérképezése érdekében az országgyûlési biztos országos áttekintést kívánt nyerni, ezért információszerzés érdekében megkereste a népjóléti minisztert, az országos rendõrfõkapitányt, valamennyi megyei gyermekvédelmi szakszolgálat (GYIVI) és megyei rendõr-fõkapitányság vezetõjét.

Az országgyûlési biztos vizsgálata a megyei rendõr-fõkapitányságok és megyei gyermekvédelmi szakszolgálatok tájékoztatása alapján megállapította, hogy a jogszabály - a módosítás ellenére - a lakáscélú támogatások lakásépítési programjában kitûzött célt - a visszaélések miatt - nem tudja elérni. A jelenlegi szabályozás lehetõségeivel visszaélõk miatt a kiszolgáltatott építtetõk ellehetetlenültek, hajléktalanná váltak, ezáltal az Alkotmányban garantált szociális biztonsághoz való joggal összefüggésben alkotmányos visszásság keletkezett. Ilyen körülmények között sérelmet szenvedtek a gyermekek alkotmányos jogai, a családban való nevelésük nem biztosítható, a szülõk hajléktalanná válása miatt intézeti nevelésre szorulnak. A lakáscélú támogatásokkal kapcsolatos problémák a Kormány és a Pénzügyminisztérium elõtt is ismertek. A közelmúltban a jelenség pontos megismerése érdekében négy megyét érintõ tanulmány készítésére kérte fel a Pénzügyminisztérium a Magyar Mûvelõdési Intézetet. E dolgozatban foglalt tényfeltárás, megállapítás jó alapot szolgáltathat a jogszabály módosítás irányára. Az országgyûlési biztos szükségesnek tartotta, hogy a maga eszközével is kezdeményezze a jogi szabályozásból adódó alkotmányos jogokkal kapcsolatos visszásság mielõbbi feloldását. Ezt alátámasztja a bemutatott országos körkép, és az a tény, hogy a visszaélések száma nem csökkent. Összegezve: A vizsgálat megállapította, hogy több alkotmányos emberi jog sérelme a visszaélésre lehetõséget adó szabályozással is összefüggésben van. A visszaélések megelõzését szolgálhatja az önrész kiváltása saját munkával és önkormányzati (szervezési és anyagi) segítséggel. Szükség van folyamatos önkormányzati és pénzintézeti ellenõrzésre. Meg kell találni azokat a jogi megoldásokat, amelyek a kiskorúak hosszú távú szociális védelmét jelentik, és a családok együttartását szolgálják.

Ajánlásában az országgyûlési biztos felkérte a pénzügyminisztert, kezdeményezze a lakáscélú támogatásokról szóló 106/1998. (II. 26.) MT rendelet módosítását, oly módon, hogy

a.) a vizsgálati jelentésben ismertetett, induló tõkével nem rendelkezõ igényjogosult építtetõi kör is biztonságosan vehesse igénybe a támogatást,

b.) a szabályozás a jelenleginél nagyobb hatékonysággal zárja ki a visszaélés lehetõségét,

c.) határozza meg azokat a feltételeket, amelyekkel a hiányzó építtetõi önrész részben vagy egészben más módon - többek között az önkormányzatok által nyújtott helyi támogatással - pótolható legyen.

Felkérte a szociális és családügyi minisztert, hogy a megyei gyámhivatalok, gyermek-védelmi szakszolgálatok útján a gyermekek védelmével összefüggõ feladatából adódóan kísérje fokozottan figyelemmel a gyermekotthoni, illetve egyéb intézményi ellátás keretében nevelkedõ gyermekek családi környezetbe történõ visszahelyezését, annak objektív és szubjektív feltételeit, különösen akkor, ha erre a lakásépítéssel összefüggésben kerül sor. Felkérte az országos rendõrfõkapitányt, hogy az ORFK bûnmegelõzési szakmai irányító feladatkörében - a korábbiakhoz hasonlóan - segítse elõ a visszaélések megelõzésére vonatkozó javaslatok kidolgozását, különösen azzal, hogy az eljárások során szerzett - esetleg jogszabálymódosítást is indokló - szakmai tapasztalatokat a pénzügyminiszternek jelezze.

Az ajánlások megtételét követõen megjelent a 202/1998. (XII. 19.) Korm. rendelet, mellyel módosításra került a 106/1988. (XII. 26.) MT rendelet. A pénzügyminiszter e módosítással kívánt eleget tenni az ajánlásban foglaltaknak. Az országgyûlési biztos válaszában kifejtette, hogy a megjelent módosítás nem teljes mértékben teljesítette az elérni kívánt célt, így a gyakorlati alkalmazást követõen a tapasztalatok birtokában ismételten megkeresi a minisztériumot. A további ajánlásokat (szociális és családügyi miniszter, országos rendõrfõkapitány) az érintettek elfogadták, az intézkedéseket megtették.

OBH 7817/97.

Az Alkotmány 54. §-ában deklarált élethez való joggal, valamint a 67. §-ában megfogalmazott - a gyermekek kiemelt védelmét és róluk való gondoskodást biztosító- joggal és a 70/A. §-ában meghatározott hátrányos megkülönböztetés tilalmával összefüggésben visszásságot okoz, hogy a jogalkotásra hatáskörrel rendelkezõ hatóság a közlekedés szabályairól szóló 1/1975. (II. 5.) KPM–BM együttes rendeletben nem írja elõ kötelezõen a biztonsági gyermekülés használatát.

A Nemzetközi Gyermekmentõ Szolgálat beadvánnyal fordult az országgyûlési biztos hivatalához, melyben kifogásolta, hogy a KRESZ legutóbbi módosításából kimaradt a biztonsági gyermeküléssel kapcsolatos szabályozás. A Nemzetközi Gyermekmentõ Szolgálat véleménye szerint a biztonsági gyermekülés a gyermekek biztonságos közlekedéséhez elengedhetetlenül szükséges, sok gyermek életét menti meg, ezért javasolták az erre vonatkozó rendelet módosítását.

A KRESZ jogszabály-változás elõkészítésekor a két elõterjesztõ: a Belügyminisztérium, a Közlekedési, Hírközlési és Vízügyi Minisztérium kezdeményezték a biztonsági gyermeküléssel kapcsolatos szabályozást. Az elõterjesztés kormány-szintû egyeztetése során mégsem született támogató döntés a javasolt jogszabály bevezetésére. Magyarországon az övszerelvénnyel rendelkezõ jármûveknél 1976-tól kötelezõ a biztonsági öv használat az elsõ üléseken és 1994-tõl - lakott területen kívül - a hátsó üléseken is. A biztonsági gyermekülés használatát a mai napig nem tette kötelezõvé a jogalkotó.

A gyermekek alkatuk, testméretük miatt nem tudják használni a felnõtteknek készült biztonsági övet, különösen nem a csecsemõk és kicsik. A megfelelõ védõberendezés nélkül utazó gyermek nemcsak baleset bekövetkezésekor, hanem a vészhelyzetben végzett drasztikus fékezések és kanyarodások alkalmával is komoly sérüléseket szenvedhet az úgynevezett belsõ ütközések miatt. A gyerekeket csak az erre a célra gondosan kialakított védõberendezésben való elhelyezés óvhatja meg, csak ez küszöbölheti ki a testi adottságok és orvosfiziológiai okokból eredõ hátrányos helyzetüket. A népszerûsítõ propaganda ellenére Magyarországon az 1997-es felmérés szerint 10 %-os a gyermekülés használati aránya, és kb. 5 %-ban a felnõtt övet használják a gyermekek. A biztonsági gyermekülés kötelezõ használata ugyanakkor minden országban növelte a gyermekek biztonságát, csökkentette a súlyos következményeket, és javította az életben maradás esélyét.

Az országgyûlési biztos általános helyettese megállapította, hogy a biztonsági gyermekülés használata közvetlen összefüggésben áll az élethez való joggal. A gyermekülés bizonyítottan alkalmas a közlekedési balesettel járó kockázat csökkentésére, óvja a testi épséget, és sok esetben életet menthet. Az államnak az elõbbiek szerint általában is alkotmányos kötelessége minden intézkedést megtenni az állampolgárok életének védelmére. Nem indokolható az a különbségtétel, hogy a biztonsági öv használatát a jogszabály kötelezõvé teszi, és nem szól a gyermekülésekrõl. A gyermekek a felnõtteknél kiszolgáltatottabbak, így, még az sem fogadható el, hogy a felnõttel azonos feltételek mellett vegyenek részt a közlekedésben. Ehhez járul hozzá, hogy, amíg a biztonsági öv használatáról az érintett dönt, a gyermekülés használata a szülõtõl függ. A tárcák közötti egyeztetés során felmerült kérdésekre a gyermekek élethez való jogának szem elõtt tartásával kell megtalálni a választ. Az országgyûlési biztos általános helyettese jelentésében megállapította, hogy az Alkotmányban biztosított élethez való jog tekintetében, a gyermekek kiemelt védelemhez való jogával és a hátrányos megkülönböztetés tilalmával összefüggésben alkotmányos visszásságot okoz, hogy a közúti közlekedés szabályairól szóló 1/1975. (II. 5.) KPM–BM együttes rendelet nem írja elõ kötelezõen a biztonsági gyermekülés használatát. Ajánlásaiban felkérte a belügyminisztert és a közlekedési, hírközlési és vízügyi minisztert, hogy közösen, haladéktalanul kezdeményezzék a KRESZ módosítását, a szerint, hogy a jogszabály a biztonsági öv használatához hasonlóan, kötelezõen írja elõ a biztonsági gyermekülés használatát, továbbá felkérte a közlekedési, hírközlési és vízügyi minisztert, hogy tegye meg a megfelelõ intézkedéseket a biztonsági gyermekülés használatának fontosságára irányuló propaganda és felvilágosító tevékenység kifejtésére. A két miniszter az ajánlásokban foglaltakkal egyetértett. 1998. folyamán kiemelt figyelmet fordítottak a biztonsági gyermekülést népszerûsítõ propagandára, mely az Országos Balesetmegelõzési Bizottság feladataként valósult meg, óriásplakátokon és a médián keresztül.

OBH 8780/1997.