A termõföldrõl szóló 1994. évi LV. törvény (a továbbiakban: Ftv.) 9.§-a az alábbiak szerint módosul:

"9. § (1) Tulajdonszerzési tilalom alatt álló személy javára, termõföld tulajdonjogának megszerzésére irányuló jog (különösen elõvásárlási vagy vételi jog) érvényesen még a tilalom megszûnéséhez, mint feltételhez kapcsolódóan sem köthetõ ki.

(2) A tulajdonszerzési korlátozásba ütközõ szerzõdés semmis. Ha az ingatlan-nyilvántartási bejegyzéssel az e törvényben meghatározott tulajdonszerzési korlátozásba ütközõ módon, illetõleg a megengedett szerzési mértéket meghaladóan termõföld vagy védett természeti terület tulajdonjogának megszerzésére kerülne sor, a föld fekvése szerinti körzeti földhivatal (a továbbiakban: földhivatal) az okirat nyilvánvaló érvénytelensége esetére irányadó szabályok szerint jár el.

(3) Termõföld tulajdonjogára vonatkozó szerzõdés vagy szerzõdési kikötés semmisségének megállapítása iránt az ügyész pert indíthat."

Az Ftv. 10. §-ának elsõ mondata helyébe a következõ rendelkezés lép:

"Termõföld vagy tanya eladása esetén a haszonbérlõt, felesbérlõt és a részesmûvelõt elõvásárlási jog illeti meg, feltéve, hogy tulajdonszerzését a törvény nem zárja ki."

Az Ftv. kiegészül a következõ 11/A.§-sal:

"11/A. §

A föld használatával összefüggésben nyújtott költségvetési támogatást igénybe venni csak a föld fekvése szerinti földhivatal által nyilvántartott földhasználatra lehet."

Az Ftv. a következõ alcímmel, valamint 25/A. és 25/B. §-sal egészül ki:

25/A. §

(1) A földhivatal az illetékességi területéhez tartozó termõföldekrõl, valamint a mezõ-, vagy erdõgazdasági mûvelés alatt álló belterületi földekrõl önálló nyilvántartást vezet, amelynek alapja a közhiteles ingatlan-nyilvántartás. A földhasználati nyilvántartás tartalmazza a földrészletek ingatlan-nyilvántartás szerinti helyrajzi számát, alrészleteit, a földrészlet (alrészlet) vagy földrészletek használójának nevét, lakcímét, a használat jogcímét, határozott idõre kötött szerzõdés esetén a használat idõtartamát.

(2) Aki szerzõdés alapján termõföldet használ, s annak területe - a földrészletek számától függetlenül - az egy hektárt meghaladja, köteles a szerzõdést annak megkötésétõl számított harminc napon belül a földhivatalhoz nyilvántartásba vétel céljából benyújtani.

(3) Aki a (2) bekezdésben meghatározott mértékben saját tulajdonú, vagy közös háztartásban élõ személy, illetve közeli hozzátartozó [Ptk. 685.§ b) pont] tulajdonában álló termõföldet használ, a földrészlet vagy földrészletek (1) bekezdés szerinti adatait köteles a földhivatalnál a használatbavételtõl számított harminc napon belül bejelenteni.

(4) A földhivatal a szerzõdés benyújtását, illetve a bejelentés megtörténtét, valamint a nyilvántartott tényeknek a tényleges helyzettel való egyezõségét hivatalból ellenõrizheti.

(5) A (2) és (3) bekezdés szabályait akkor is alkalmazni kell, ha az e bekezdések alapján használt földterületek együttesen az egy hektárt meghaladják.

(6) A szerzõdés benyújtását, illetve a bejelentést elmulasztó földhasználót a földhivatal bírsággal sújtja, aminek mértéke a 2. számú melléklet 1.a) pontja szerint számított földvédelmi bírság kétszereséig terjedhet. A meg nem fizetett bírság adók módjára behajtandó köztartozás. A bírság az illetékes megyei (fõvárosi) földhivatalt illeti meg.

25/B. §

(1) Ha a rendelkezésre álló adatok alapján feltételezhetõ, hogy a szerzõdés - részben vagy egészben - jogszabályba ütközik, a földhivatal - annak megküldésével - értesíti az ügyészt.

(2) A földhivatal az általa vezetett földhasználati nyilvántartásból földhasználathoz kötött, költségvetési kapcsolattal összefüggõ ügyben hatóság megkeresésére adatot szolgáltat."

Az Ftv. 43.§-a a következõ mondattal egészül ki:

"43.§ A jegyzõ a hasznosítási kötelezettség tudomására jutott megsértésérõl értesíti a földhivatalt."

Az Ftv 56.§-a a következõ (5) bekezdéssel egészül ki:

"(5) A határidõre meg nem fizetett földvédelmi járulék vagy földvédelmi bírság adók módjára behajtandó köztartozás."

Az Ftv. 59. §-a a következõ (2) bekezdéssel egészül ki, egyidejûleg a (2) bekezdés számozása (3) bekezdésre változik:

"(2) Az e törvényben meghatározott talajvédelmi elõírások végrehajtásának részletes szabályait a földmûvelésügyi és vidékfejlesztési miniszter a környezetvédelmi miniszterrel együttes rendeletben állapítja meg."

Az Ftv. 63. § (1) bekezdésének helyébe a következõ rendelkezés lép:

"(1) A termõföldek minõségét veszélyeztetõ, a talajban elõálló tartós szélsõséges vízháztartási helyzetek vízrendezéssel, vagy öntözéssel való szabályozásának engedélyezése esetén talajtani szakvélemény készítése szükséges."

Az Ftv. 71. § (2) bekezdés b) pontja az alábbiak szerint módosul, és a bekezdés a következõ új c) ponttal egészül ki:

/A talajvédelmi hatósági ügyekben felettes szerv/

"b) a talajvédelmi hatóság vezetõje esetén a fõvárosi talajvédelmi hatóság vezetõje,

c) a fõvárosi talajvédelmi hatóság vezetõje esetén a minisztérium."

Az Ftv. 78. §-a a következõ (4) bekezdéssel egészül ki:

"(4) A határidõre meg nem fizetett talajvédelmi bírság adók módjára behajtandó köztartozás."

Az Ftv. 90. §-ának (1) bekezdése a következõ c)-d) ponttal egészül ki:

/Felhatalmazást kap a Kormány, hogy rendelettel megállapítsa/

"c) a földhasználati nyilvántartás részletes szabályait,

d) a bírság kiszabásának módját."

(1) Ez a törvény - a 3. és 4. § kivételével - a kihirdetését követõ 30. napon lép hatályba, ezzel egyidejûleg az Ftv. 62. §-a (4) bekezdésének d) pontja, valamint a 3. számú melléklet 5. b) pontjában az erre való hivatkozás hatályát veszti.

(2) E törvény 3. és 4. §-a 2000. január 1-jén lép hatályba; az ezt megelõzõen megkötött szerzõdéseket 2000. március 31-ig kell a földhivatalnak nyilvántartásba vétel céljából bejelenteni. Ugyanez vonatkozik az Ftv. 25/A. § (3) bekezdésében elõírt bejelentési kötelezettségre.

(3) Az Ftv. 9. § (1), illetve (3) bekezdésének rendelkezéseit csak a törvény hatálybalépése után kötött megállapodásokra kell alkalmazni.

A termõföldrõl szóló 1994. évi LV. törvény módosítására 1997-ben az Országgyûlés elé benyújtott törvényjavaslat központi eleme a belföldi jogi személyek tulajdonszerzési tilalmának feloldása volt. Emellett a törvényjavaslat rendelkezéseket tartalmazott a talajvédelmi hatósági fórumrendszerre és kodifikációs szempontból összhangot teremtett a törvény egyes rendelkezései között. A törvényjavaslat általános vitáját az Országgyûlés megkezdte, majd a népszavazási kezdeményezések elbírálásáig felfüggesztette, ezt követõen a Kormány a törvényjavaslatot visszavonta.

Az új Kormány mezõgazdasági programja elõnyben részesíti az életképes családi gazdaságok kialakulását, illetve a beszerzõ, szolgáltató és értékesítõ tevékenység céljára való szövetkezést preferálja. A földtörvénynek a tulajdonszerzésre, valamint a termõföld hasznosítására vonatkozó szabályai ma megfelelõ törvényi kereteket biztosítanak ahhoz, hogy a birtokviszonyok az elkövetkezõ években - külön szabályozás tárgyát képezõ támogatási formák létrehozásával - az életképes családi gazdaságok kialakulása irányába fejlõdjenek. A törvénymódosítás ezért a tulajdonszerzésre rendelkezéseket nem tartalmaz.

A földtörvény módosítását ma mindenekelõtt az teszi szükségessé, hogy a földhasználati viszonyok nem áttekinthetõk, nincs olyan nyilvántartás, ami a földhasználatot rögzíti. A szerzési korlátozások kijátszására irányuló, legtöbbször valamilyen használati jogcímmel palástolt törekvések (zsebszerzõdések) láthatóvá tétele, másfelõl az agrártámogatások igénybevételének feltételét jelentõ földhasználat megbízható igazolása érdekében szükség van olyan hiteles, hatóság által vezetett nyilvántartásra, amely bármely jogcímen történõ földhasználatot regisztrál.

A földhasználati nyilvántartás szabályain kívül a törvényjavaslat a korábbi törvényjavaslatnak a tulajdonszerzés kérdéseit nem érintõ rendelkezéseit is tartalmazza.

A tulajdonszerzési tilalom kijátszásának egyik gyakori formája, hogy külföldi állampolgár termõföld tulajdonjogának megszerzésére irányuló elõvásárlási vagy vételi jogot köt ki olyan feltétellel, hogy az elõvásárlási vagy a vételi jog a tulajdonszerzési tilalom megszûnésének feltételéhez kapcsolódik. A rendelkezés ezt a gyakorlatot kívánja megszüntetni. Ezért kimondja, hogy termõföld tulajdonjogának megszerzésére irányuló jogot érvényesen még a tilalom megszûnéséhez, mint feltételhez kapcsolódóan sem lehet kikötni.

A földtörvénynek a haszonbérlõt megilletõ elõvásárlási jogra vonatkozó szabályai kiegészülnek egy olyan rendelkezéssel, ami egyértelmûvé teszi, hogy az csak azokra a haszonbérlõkre vonatkozik, akiknek tulajdonszerzését a törvény nem zárja ki.

A törvényjavaslat (a továbbiakban: Javaslat) szerint a földhasználati nyilvántartást a területileg illetékes földhivatal vezeti. Az ingatlan-nyilvántartás nem alkalmas a földhasználat rögzítésére, mivel annak alapvetõ rendeltetése a forgalombiztonság megteremtése, ezért az az ingatlanokhoz kapcsolódó tulajdonjog és más dologi jogok nyilvántartására szolgál. A földhasználati nyilvántartásnak ezért az ingatlan-nyilvántartástól elkülönülõ önálló nyilvántartásként kell mûködnie. Ennek megfelelõen a használati viszonyok nem a tulajdoni lapon jelennek meg.

A Javaslat kötelezõvé teszi az 1 hektár feletti termõföldek használatára irányuló szerzõdéseknek a területileg illetékes körzeti földhivatalhoz nyilvántartásba vétel céljából történõ benyújtását. Ezen kívül be kell jelenteni a saját tulajdonú, vagy a közeli hozzátartozó vagy vele közös háztartásban élõ személy tulajdonában lévõ föld használatát is. A bejelentési kötelezettség mind a törvény módosítását követõen, mind pedig az azt megelõzõen megkötött szerzõdésekre nézve kötelezõ. A szerzõdés benyújtása, illetve az adatok bejelentése elmulasztásának szankciójaként a földhivatal - a földvédelmi bírság kétszereséig terjedõ - bírságot szabhat ki a földhasználóra. A bírság a megyei földhivatal bevételét jelenti, amely a nyilvántartás folyamatos vezetésének fedezetéül szolgál.

A szerzõdések regisztrációja által láthatóvá válnak a külföldiek által kötött haszonbérleti, illetve más, használatra irányuló szerzõdések. A földhasználó kénytelen helyzetét legalizálni, a törvényes feltételeknek megfelelõ szerzõdést kötni a tulajdonossal, illetve a földhivatal szignalizációja alapján lehetõvé válik a semmis szerzõdések (szerzõdési kikötések) elleni fellépés. Ez a nyilvántartás alkalmas arra is, hogy annak alapján a földhivatal az agrártámogatások igénybevételéhez szükséges, a tényleges földhasználatot bizonyító hatósági igazolást állítson ki.

A Javaslat a határidõre meg nem fizetett földvédelmi járulék vagy földvédelmi bírság behajtását teszi egyszerûbbé, gyorsabbá és biztosabbá, mivel mindkettõt adók módjára behajtandó köztartozássá minõsíti.

A földtörvény nem tartalmazza a talajvédelmi elõírások végrehajtásának részletes szabályait. A Javaslat felhatalmazza a földmûvelésügyi és vidékfejlesztési minisztert, hogy a környezetvédelmi miniszterrel együttes rendeletben kiadja ezeket a szabályokat.

A 8. § megteremti a szükséges összhangot a földtörvény 62. § (4) bekezdése és a 63.§ (1) bekezdése között, a 9. § pedig rendezi a növényegészségügyi és talajvédelmi állomások hatósági fórumrendszerét. A törvény hatálybalépése óta eltelt idõszak tapasztalatai megmutatják, hogy a Földmûvelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztériumban lévõ szakmai létszám nem elegendõ a másodfokú ügyek megfelelõ gyorsaságú intézésére, ezért a Javaslat szerint másodfokon a fõvárosi talajvédelmi hatóság vezetõje jár el.

A javaslat a határidõre meg nem fizetett talajvédelmi bírság behajtását teszi egyszerûbbé, gyorsabbá és biztosabbá, mivel adók módjára behajtandó köztartozássá minõsíti.

A 11. § a Kormány részére ad felhatalmazást, hogy a földhasználati nyilvántartás részletes szabályait, valamint a bírság kiszabásának módját rendeletben szabályozza. A 12. § a záró rendelkezéseket tartalmazza. A földhivatali nyilvántartás pénzügyi feltételeinek megteremtése indokolja, hogy a törvény két részletben lépjen hatályba. A földhasználati nyilvántartásra vonatkozó rendelkezések 2000. január 1-jén, az egyéb rendelkezések a törvény kihirdetését követõ 30. napon lépnek hatályba.