A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG
KORMÁNYA

T/728. számú
törvényjavaslat

a szerzõi jogról

Elõadó: dr. Dávid Ibolya
igazságügy-miniszter

1999. február


1999. évi ... törvény
a szerzõi jogról

A technikai fejlõdéssel lépést tartó, korszerû szerzõi jogi szabályozás meghatározó szerepet tölt be a szellemi alkotás ösztönzésében, a nemzeti és az egyetemes kultúra értékeinek megóvásában; egyensúlyt teremt és tart fenn a szerzõk és más jogosultak, valamint a felhasználók és a széles közönség érdekei között, tekintettel az oktatás, a mûvelõdés, a tudományos kutatás és a szabad információhoz jutás igényeire is; gondoskodik továbbá a szerzõi jog és a vele szomszédos jogok széleskörû, hatékony érvényesülésérõl. Az Országgyûlés e szempontokra figyelemmel - a nemzetközi jogfejlõdés eredményeinek követése, valamint szerzõi jogunknak az Európai Közösség irányelveivel való további összeegyeztetése érdekében is - a következõ törvényt alkotja:

ELSÕ RÉSZ
ÁLTALÁNOS RENDELKEZÉSEK

I. fejezet
Bevezetõ rendelkezések
A szerzõi jogi védelem tárgya

1.

(1) Ez a törvény védi az irodalmi, tudományos és mûvészeti alkotásokat.

(2) Szerzõi jogi védelem alá tartozik - függetlenül attól, hogy e törvény megnevezi-e - az irodalom, a tudomány és a mûvészet minden alkotása. Ilyen alkotásnak minõsül különösen:

a) az irodalmi (pl. szépirodalmi, szakirodalmi, tudományos, publicisztikai) mû,

b) a nyilvánosan tartott beszéd,

c) a számítógépi programalkotás és a hozzá tartozó dokumentáció (a továbbiakban: szoftver) akár forráskódban, akár tárgykódban vagy bármilyen más formában rögzített minden fajtája, ideértve a felhasználói programot és az operációs rendszert is,

d) a színmû, a zenés színmû, a táncjáték és a némajáték,

e) a zenemû, szöveggel vagy anélkül,

f) a rádió- és a televíziójáték,

g) a filmalkotás és más audiovizuális mû (a továbbiakban együtt: filmalkotás),

h) a rajzolás, festés, szobrászat, metszés, kõnyomás útján vagy más hasonló módon létrehozott alkotás és annak terve,

i) a fényképészeti alkotás,

j) a térképmû és más térképészeti alkotás,

k) az építészeti alkotás és annak terve, valamint az épület-együttes, illetve a városépítészeti együttes terve,

l) a mûszaki létesítmény terve,

m) az iparmûvészeti alkotás és annak terve,

n) a jelmez- és díszletterv,

o) az ipari tervezõmûvészeti alkotás.

(3) A szerzõi jogi védelem az alkotást a szerzõ szellemi tevékenységébõl fakadó egyéni, eredeti jellege alapján illeti meg. A védelem nem függ mennyiségi, minõségi, esztétikai jellemzõktõl vagy az alkotás színvonalára vonatkozó értékítélettõl.

(4) Nem tartoznak e törvény védelme alá a jogszabályok, a nyilvános határozatok, a hatósági közlemények és az ügyiratok, valamint a szabványok és más hasonló rendelkezések.

(5) A szerzõi jogi védelem nem terjed ki a gazdálkodó szervezetek (Ptk. 685. c) pont) és a gazdálkodó szervezetnek nem minõsülõ jogi személyek feladat-, illetve tevékenységi körében végzett ügyintézõ tevékenység során keletkezett és bármely formában rögzített intézkedésekre, valamint azok tervezeteire sem.

(6) Valamely ötlet, elv, elgondolás, eljárás, mûködési módszer vagy matematikai mûvelet nem lehet tárgya a szerzõi jogi védelemnek.

(7) A folklór kifejezõdései nem részesülnek szerzõi jogi védelemben. E rendelkezés nem érinti a népmûvészeti ihletésû, egyéni, eredeti jellegû mû szerzõjét megilletõ szerzõi jogi védelmet.

(8) Az elõadómûvészek, a hangfelvétel-elõállítók, a rádió- és a televízió-szervezetek, valamint a filmelõállítók teljesítményei az e törvényben meghatározott védelemben részesülnek.

A törvény hatálya

2.

Olyan mûre, amely elõször külföldön került nyilvánosságra, az e törvényben meghatározott védelem csak akkor terjed ki, ha a szerzõ magyar állampolgár, vagy ha a szerzõt nemzetközi egyezmény, illetõleg viszonosság alapján a védelem megilleti.

3.

Azokban a kérdésekben, amelyeket ez a törvény nem szabályoz, a Polgári Törvénykönyv rendelkezéseit kell alkalmazni.

A szerzõi jog

4.

(1) A szerzõi jog azt illeti, aki a mûvet megalkotta (szerzõ).

(2) Szerzõi jogi védelem alatt áll - az eredeti mû szerzõjét megilletõ jogok sérelme nélkül - más szerzõ mûvének átdolgozása, feldolgozása vagy fordítása is, ha annak egyéni, eredeti jellege van.

Közös mûvek

5.

(1) Több szerzõ közös mûvére, ha annak részei nem használhatók fel önállóan, a szerzõi jog együttesen és - kétség esetén - egyenlõ arányban illeti meg a szerzõtársakat; a szerzõi jog megsértése ellen azonban bármelyik szerzõtárs önállóan is felléphet.

(2) Ha a közös mû részei önállóan is felhasználhatók (összekapcsolt mûvek), a saját rész tekintetében a szerzõi jogok önállóan gyakorolhatók. Az összekapcsolt mûvekbõl álló, együtt alkotott közös mû valamely részének más mûvel való összekapcsolásához az eredeti közös mû valamennyi szerzõjének hozzájárulása szükséges.

6.

(1) Az együttesen létrehozott mûre a szerzõk jogutódjaként azt a természetes vagy jogi személyt, illetve jogi személyiséggel nem rendelkezõ gazdasági társaságot illeti meg a szerzõi jog, amelynek kezdeményezésére és irányításával a mûvet létrehozták, és amely azt a saját nevében nyilvánosságra hozta.

(2) Együttesen létrehozottnak minõsül a mû, ha a megalkotásában együttmûködõ szerzõk hozzájárulásai olyan módon egyesülnek a létrejövõ egységes mûben, hogy nem lehetséges az egyes szerzõk jogait külön-külön meghatározni.

Gyûjteményes mû

7.

(1) Szerzõi jogi védelemben részesül a gyûjteményes mû, ha tartalmának összeválogatása, elrendezése vagy szerkesztése egyéni, eredeti jellegû. A védelem a gyûjteményes mûvet megilleti akkor is, ha annak részei, összetevõi nem részesülnek, illetve nem részesülhetnek szerzõi jogi védelemben.

(2) A gyûjteményes mû egészére a szerzõi jog a szerkesztõt illeti, ez azonban nem érinti a gyûjteménybe felvett egyes mûvek szerzõinek önálló jogait.

(3) A gyûjteményes mûnek minõsülõ - számítástechnikai eszközökkel vagy bármely más módon mûködtetett - adattár védelme nem terjed ki a tartalmát képezõ adatokra és egyéb alkotóelemekre.

Név nélkül vagy felvett néven nyilvánosságra hozott mû

8.

Ha a mûvet név nélkül vagy felvett néven hozták nyilvánosságra, a szerzõi jogokat a szerzõ fellépéséig az gyakorolja, aki a mûvet elõször hozta nyilvánosságra.

 

A szerzõi jogok keletkezése, a szerzõi jogok a vagyoni forgalomban

9.

(1) A szerzõt a mû létrejöttétõl kezdve megilleti a szerzõi jogok - a személyhez fûzõdõ és a vagyoni jogok - összessége.

(2) A szerzõ személyhez fûzõdõ jogait nem ruházhatja át, azok másként sem szállhatnak át és a szerzõ nem mondhat le róluk.

(3) A vagyoni jogok - a (4)-(6) bekezdésekben foglaltak kivételével - nem ruházhatók át, másként sem szállhatnak át és azokról lemondani sem lehet.

(4) A vagyoni jogok örökölhetõk, róluk halál esetére rendelkezni lehet.

(5) A vagyoni jogokat öröklés útján megszerzõ személyek azokról egymás javára rendelkezhetnek.

(6) A vagyoni jogok a törvényben meghatározott esetekben és feltételekkel átruházhatók, illetve átszállnak. A jogszerzõ - a jogok átruházására irányuló szerzõdés eltérõ kikötése hiányában - a vagyoni jogokkal a továbbiakban rendelkezhet.

II. fejezet

Személyhez fûzõdõ jogok
A mû nyilvánosságra hozatala

10.

(1) A szerzõ határoz arról, hogy mûve nyilvánosságra hozható-e.

(2) A mû nyilvánosságra hozatala elõtt annak lényeges tartalmáról csak a szerzõ hozzájárulásával szabad a nyilvánosság számára tájékoztatást adni.

(3) A felhasználási szerzõdés alapján - ellenkezõ kikötés hiányában - megadottnak kell tekinteni a szerzõ hozzájárulását ahhoz, hogy a felhasználó a mû tartalmáról a felhasználás céljának megfelelõ módon a nyilvánosság számára tájékoztatást adjon.

(4) A szerzõ halála után fellelt mûvet - ha a szerzõ vagy jogutódja ellenkezõ nyilatkozatot nem tett, vagy az ellenkezõjét másképp nem bizonyítják - úgy kell tekinteni, hogy a szerzõ azt nyilvánosságra hozatalra szánta.

11.

A szerzõ alapos okból, írásban visszavonhatja a mû nyilvánosságra hozatalához adott engedélyét, a már nyilvánosságra hozott mûvének további felhasználását pedig megtilthatja; köteles azonban a nyilatkozat idõpontjáig felmerült kárt megtéríteni. Ez nem érinti a munkáltató jogát a mû felhasználására, továbbá nem akadályozza a vagyoni jogok átruházása esetén a jogszerzõt az átruházott vagyoni jogokon alapuló felhasználásban.

A név feltüntetése

12.

(1) A szerzõt megilleti a jog, hogy mûvén és a mûvére vonatkozó közleményen - a közlemény terjedelmétõl és jellegétõl függõen - szerzõként feltüntessék. A mû részletének átvétele, idézése vagy ismertetése esetén a szerzõt meg kell jelölni. A szerzõ a neve feltüntetéséhez való jogot a felhasználás jellegétõl függõen, ahhoz igazodó módon gyakorolhatja.

(2) Az át- vagy feldolgozáson, illetve a fordításon az alapul szolgáló mû szerzõjének nevét is fel kell tüntetni.

(3) A szerzõ jogosult mûvét nevének megjelölése nélkül vagy felvett néven is nyilvánosságra hozni. A szerzõ a nevének feltüntetésével nyilvánosságra hozott mû újabb jogszerû felhasználása esetén is megkívánhatja, hogy a mûvét a továbbiakban nevének feltüntetése nélkül használják fel.

(4) A szerzõ követelheti, hogy e minõségét senki se vonja kétségbe.

A mû egységének védelme

13.

A szerzõ személyhez fûzõdõ jogát sérti mûvének mindenfajta eltorzítása, megcsonkítása vagy más olyan megváltoztatása vagy megcsorbítása, amely a szerzõ becsületére vagy hírnevére sérelmes.

A személyhez fûzõdõ jogok gyakorlása

14.

(1) A szerzõ halála után az e törvényben szabályozott személyhez fûzõdõ jogokat a védelmi idõn (31. ) belül az gyakorolhatja, akit a szerzõ irodalmi, tudományos vagy mûvészi hagyatékának gondozásával megbízott - ilyennek hiányában pedig, vagy ha a megbízott nem intézkedik, az, aki a szerzõi vagyoni jogokat öröklési jogcímen megszerezte.

(2) A védelmi idõ eltelte után a szerzõ emlékének megsértése címén az érintett közös jogkezelõ szervezet (85-93. ) vagy szerzõi érdekképviseleti szervezet is felléphet olyan magatartás miatt, amely a védelmi idõn belül sértené a szerzõ jogát arra, hogy a mûvén vagy a mûvére vonatkozó közleményen szerzõként feltüntessék.

15.

A szerzõ meghatározott személyhez fûzõdõ jogainak védelmében a felhasználó is felléphet, ha ahhoz a szerzõ a felhasználási szerzõdésben kifejezetten hozzájárult.

III. fejezet

Vagyoni jogok
A vagyoni jogokra vonatkozó általános szabályok

16.

(1) A szerzõi jogi védelem alapján a szerzõnek kizárólagos joga van a mû anyagi formában és nem anyagi formában történõ bármilyen felhasználására és minden egyes felhasználás engedélyezésére. E törvény eltérõ rendelkezése hiányában a felhasználásra engedély felhasználási szerzõdéssel szerezhetõ.

(2) A szerzõ engedélye szükséges a mû sajátos címének felhasználásához is.

(3) A szerzõt megilleti a mûben szereplõ jellegzetes és eredeti alak kereskedelmi hasznosításának és az ilyen hasznosítás engedélyezésének kizárólagos joga is.

(4) Ha e törvény másképp nem rendelkezik, a szerzõt a mû felhasználására adott engedély fejében díjazás illeti meg, amelynek - eltérõ megállapodás hiányában - a felhasználáshoz kapcsolódó bevétellel kell arányban állnia. A díjazásról a jogosult csak kifejezett nyilatkozattal mondhat le. Ha a törvény a felhasználási szerzõdés érvényességét megszabott alakhoz köti, a díjazásról való lemondás is csak a megszabott alakban érvényes.

(5) A törvényben meghatározott esetekben a szerzõt a mû felhasználásáért megfelelõ díjazás illeti meg anélkül, hogy a felhasználás engedélyezésére kizárólagos joga volna. A törvény kizárhatja az ilyen díjazásról való lemondás jogát; a szerzõ ilyen rendelkezés hiányában is csak kifejezett nyilatkozattal mondhat le a díjazásról.

(6) Jogosulatlan a felhasználás különösen akkor, ha arra törvény vagy az arra jogosult szerzõdéssel engedélyt nem ad, vagy ha a felhasználó jogosultságának határait túllépve használja fel a mûvet.

(7) Ha e törvény eltérõen nem rendelkezik, a felhasználó köteles a szerzõt vagy jogutódját, illetve a közös jogkezelõ szervezetet (85-93. ) a felhasználás módjáról és mértékérõl tájékoztatni.

17.

A mû felhasználásának minõsül különösen:

a) a többszörözés (18. és 19. ),

b) a terjesztés (23. ),

c) a nyilvános elõadás (24. és 25. ),

d) a nyilvánossághoz közvetítés sugárzással vagy másként (26. és 27. ),

e) a sugárzott mûnek az eredetihez képest más szervezet közbeiktatásával a nyilvánossághoz történõ továbbközvetítése (28. ),

f) az átdolgozás (29. ),

g) a kiállítás (69. ).

 

A többszörözés joga

18.

(1) A szerzõ kizárólagos joga, hogy a mûvét többszörözze, és hogy erre másnak engedélyt adjon. Többszörözés:

a) a mû anyagi hordozón való - közvetlen vagy közvetett - rögzítése, bármilyen módon, akár véglegesen, akár idõlegesen, valamint

b) egy vagy több másolat készítése a rögzítésrõl.

(2) A mû többszörözésének minõsül különösen a nyomtatással megvalósuló mechanikai, filmes vagy mágneses rögzítés és másolatkészítés, a hang- vagy képfelvétel elõállítása, a sugárzás vagy a vezeték útján a nyilvánossághoz történõ közvetítés céljára való rögzítés, a mû tárolása digitális formában elektronikus eszközön, valamint a számítógépes hálózaton átvitt mûvek anyagi formában való elõállítása. Az építészeti alkotások esetében többszörözés a tervben rögzített alkotás kivitelezése és utánépítése is.

19.

(1) A hangfelvétel-elõállító, valamint a multimédia mû létrehozója és az elektronikus adattár összeállítója követelheti, hogy a már nyilvánosságra hozott nem színpadi zenemûveknek és zeneszövegeknek, valamint az ilyen színpadi zenemûvekbõl vett részleteknek hangfelvételen, videofelvételen, digitális hordozón terjesztett multimédia mûben vagy elektronikus adattárban való újabb többszörözését és példányonkénti terjesztését megfelelõ díjazás ellenében számára is engedélyezzék. A felhasználási szerzõdést az irodalmi és a zenei mûvekkel kapcsolatos szerzõi jogok közös kezelését végzõ szervezettel kell megkötni.

(2) Az átdolgozási jogra és e jog gyakorlására az (1) bekezdésben foglalt rendelkezés nem alkalmazható.

20.

(1) A rádió- és a televízió-szervezetek mûsorában sugárzott, a saját mûsort vezeték útján a nyilvánossághoz közvetítõk mûsorába belefoglalt, valamint a kép- vagy hanghordozón forgalomba hozott mûvek szerzõit, elõadómûvészi teljesítmények elõadómûvészeit, továbbá hangfelvételek elõállítóit mûveik, elõadómûvészi teljesítményeik, illetve hangfelvételeik magáncélú másolására tekintettel megfelelõ díjazás illeti meg.

(2) Az (1) bekezdésben említett díjat az irodalmi és a zenei mûvekkel kapcsolatos szerzõi jogok közös kezelését végzõ szervezet állapítja meg. A díjszabásról véleményt kell kérni az érintett szerzõk egyéb közös jogkezelõ szervezeteitõl, valamint az elõadómûvészi és a hangfelvétel-elõállítói jogok közös kezelését végzõ szervezetektõl is. A díjat az üres kép- és hanghordozó gyártója, külföldi gyártás esetén pedig a jogszabály szerint vám fizetésére kötelezett személy köteles az irodalmi és a zenei mûvekkel kapcsolatos szerzõi jogok közös kezelését végzõ szervezethez a forgalomba hozataltól, külföldi gyártás esetén pedig a vámkezelés befejezésétõl számított nyolc napon belül befizetni.

(3) A díjfizetési kötelezettség nem terjed ki:

a) az export céljából történõ forgalomba hozatalra, továbbá

b) a kizárólag olyan készülékhez (pl. stúdióberendezéshez, diktafonhoz) használható kép- és hanghordozókra, amelyeket rendeltetésszerû felhasználás esetén nem használnak mûvek, elõadómûvészi teljesítmények, illetve hangfelvételek másolatainak magáncélú készítésére.

(4) A befolyt díjaknak a költségek levonása után fennmaradt összegébõl hanghordozók esetében ötven százalék a zeneszerzõket és az írókat, harminc százalék az elõadómûvészeket, húsz százalék a hangfelvételek elõállítóit illeti meg.

(5) Képhordozók esetében a befolyt díjaknak a költségek levonása után fennmaradt összegébõl - ha az érintett közös jogkezelõ szervezetek évente március 31-ig másként nem állapodnak meg - tizenhárom százalék a filmelõállítókat, huszonkét százalék a filmalkotások mozgóképi alkotóit, négy százalék a képzõmûvészeket, az iparmûvészeket és a fényképészeti alkotások szerzõit, tizenhat százalék a filmírókat, húsz százalék a zeneszerzõket és a zeneszöveg-írókat, valamint huszonöt százalék az elõadómûvészeket illeti meg.

(6) Az irodalmi és a zenei mûvekkel kapcsolatos szerzõi jogok közös kezelését végzõ szervezet a díjaknak azt a részét, amely az általa a felosztást illetõen nem képviselt szerzõknek és szerzõi jogi jogosultaknak, az elõadómûvészeknek és a hangfelvétel-elõállítóknak jár, a jogosultak közös jogkezelõ szervezeteinek utalja át.

(7) A jogosultak díjigényüket csak közös jogkezelõ szervezeteik (85-93. ) útján érvényesíthetik, díjukról csak a felosztás idõpontját követõ hatállyal, a rájuk jutó összeg erejéig mondhatnak le.

21.

(1) Az olyan mûvek szerzõit, valamint az olyan mûveket könyvként, kottaként vagy folyóiratban kiadókat, amelyeket fénymásolással vagy más hasonló módon, papíron vagy más hasonló hordozón (a továbbiakban együtt: reprográfiával) többszöröznek, a magáncélú másolásra tekintettel megfelelõ díjazás illeti meg. A díjat a reprográfiára szolgáló készülék gyártójának, külföldön gyártott készülék esetében pedig a jogszabály szerint vám fizetésére kötelezett személynek kell megfizetnie. E díjon felül a reprográfiára szolgáló készüléket ellenérték fejében üzemeltetõ is köteles díjat fizetni. Mindkét díjat a közös jogkezelõ szervezetnek kell befizetni.

(2) Azoknak a készülékeknek a felsorolását, amelyek reprográfiára szolgálnak, külön jogszabály állapítja meg.

(3) Az (1) bekezdésben említett díjat a közös jogkezelõ szervezet állapítja meg. A díj megállapításakor figyelembe kell venni különösen a készülék használati módját, teljesítményét, az ellenérték fejében történõ üzemeltetés esetében pedig a mûködés helyét is.

(4) A díjfizetési kötelezettség nem terjed ki a készülék export céljából történõ forgalomba hozatalára.

(5) A befolyt díjaknak a költségek levonása után fennmaradt összegébõl harminc százalék a könyv- és folyóiratkiadókat illeti meg. A nekik járó részt érdekképviseleti szervezeteiknek kell átutalni. A fennmaradó hetven százalékból az irodalmi és a zenei mûvek szerzõit, valamint a zenemûkiadókat hatvan, a képzõmûvészeket tíz százalék illeti meg. Ez utóbbi részt a képzõmûvészek szerzõi jogainak közös kezelését végzõ szervezethez kell átutalni.

(6) Az (5) bekezdésben meghatározott felosztási arányokat akkor kell alkalmazni, ha az érintett közös jogkezelõ, illetve érdekképviseleti szervezetek évente március 31-ig másként nem állapodnak meg.

(7) A szerzõk és a kiadók díjigényüket csak közös jogkezelõ, illetve érdekképviseleti szervezeteik útján érvényesíthetik, díjukról csak a felosztás idõpontját követõ hatállyal, a rájuk jutó összeg erejéig mondhatnak le. Ha az ebben a -ban szabályozott díjigény érvényesítésére a jogosultak nem alakítanak a 86. (3) bekezdése alapján külön közös jogkezelõ szervezetet, az irodalmi és a zenei mûvekkel kapcsolatos szerzõi jogok közös kezelését végzõ szervezet látja el az ezzel a díjazással összefüggõ közös jogkezelést is. Ebben az esetben e közös jogkezelõ szervezetnek a díjszabásról véleményt kell kérnie a könyv- és folyóiratkiadók, valamint a zenemûkiadók érdekképviseleti szervezeteitõl is.

22.

(1) Aki a 20. -ban meghatározott üres kép- vagy hanghordozót, vagy a 21. -ban meghatározott készüléket üzletszerûen gyárt, illetve, aki ilyen kép- vagy hanghordozó vagy készülék behozatala miatt jogszabály szerint vám fizetésére kötelezett, minden naptári hónap tizedik napjáig köteles tájékoztatni a közös jogkezelõ szervezetet a forgalomba hozott vagy behozott mennyiségrõl, továbbá a hordozó vagy a készülék fajtájáról. A közös jogkezelõ szervezet további felvilágosítást kérhet a forgalombahozatali adatokról és a beszerzési forrásokról; a reprográfiára szolgáló készüléket ellenérték fejében üzemeltetõtõl pedig a megfelelõ díj megállapításához szükséges adatok szolgáltatását kérheti.

(2) Az (1) bekezdésben szabályozott tájékoztatási, felvilágosítási és adatszolgáltatási kötelezettség teljesítésének - akár részleges - elmulasztása esetén az egyébként járó díjazáson felül, a közös jogkezelõ szervezet többletköltségeinek fedezésére költségátalányt kell fizetni, amelynek összege a fizetendõ díj összegével egyezik meg.

A terjesztés joga

23.

(1) A szerzõ kizárólagos joga, hogy a mûvét terjessze, és hogy erre másnak engedélyt adjon. Terjesztésnek minõsül a mû eredeti példányának vagy többszörözött példányainak a nyilvánosság számára történõ hozzáférhetõvé tétele forgalomba hozatallal vagy forgalomba hozatalra való felkínálással.

(2) A terjesztés magában foglalja különösen a mûpéldány tulajdonjogának átruházását és a mûpéldány bérbeadását, valamint a mûpéldánynak az országba forgalomba hozatali céllal történõ behozatalát.

(3) Filmalkotás, hangfelvételben foglalt mû, valamint szoftver esetében a terjesztés joga kiterjed a mû egyes példányainak a nyilvánosság részére történõ haszonkölcsönbe adására is.

(4) A bérbeadással történõ terjesztés joga az építészet, az iparmûvészet és az ipari tervezõmûvészet körében csak a tervekre vonatkozik.

(5) Ha a mûpéldányt a jogosult vagy az õ kifejezett hozzájárulásával más adásvétellel vagy a tulajdonjog más módon történõ átruházásával belföldön forgalomba hozta, a terjesztés joga az így forgalomba hozott mûpéldány tekintetében - a bérbeadás, a haszonkölcsönbe adás és a behozatal joga kivételével - a továbbiakban nem gyakorolható.

(6) Ha a szerzõ a filmalkotásra vagy a hangfelvételben foglalt mûre vonatkozó bérbeadási jogát a film vagy a hangfelvétel elõállítójára ruházta, vagy egyébként engedélyezte számára e jog gyakorlását, a mû bérbeadással történõ terjesztése ellenében továbbra is megfelelõ díjazást követelhet a film vagy a hangfelvétel elõállítójától. E díjról a szerzõ nem mondhat le, díjigényét azonban csak közös jogkezelõ szervezet (85-93. ) útján érvényesítheti.

(7) A (3) bekezdésben nem említett mûveknek - az építészeti, iparmûvészeti és ipari tervezõmûvészeti alkotások esetében azok terveinek - a nyilvánosság számára történõ haszonkölcsönbe adása esetén a szerzõket megfelelõ díjazás illeti meg. E díjigény csak közös jogkezelés útján érvényesíthetõ, a jogosultak díjukról csak a felosztás idõpontját követõ hatállyal, a rájuk jutó összeg erejéig mondhatnak le.

A nyilvános elõadás joga

24.

(1) A szerzõ kizárólagos joga, hogy mûvét nyilvánosan elõadja, és hogy erre másnak engedélyt adjon. Elõadás a mû érzékelhetõvé tétele jelenlévõk számára.

(2) Elõadás különösen

a) a mû elõadása közönség jelenlétében személyes elõadómûvészi teljesítménnyel, így például a színpadi elõadás, a hangverseny, a szavalóest, a felolvasás ("élõ elõadás");

b) a mû érzékelhetõvé tétele bármilyen mûszaki eszközzel vagy módszerrel, így például a filmalkotás vetítése, a közönséghez közvetített vagy (mûpéldányon) terjesztett mû hangszóróval való megszólaltatása, illetve képernyõn való megjelenítése.

(3) Nyilvános az elõadás, ha az a nyilvánosság számára hozzáférhetõ helyen, vagy bármely más helyen történik, ahol a családon és annak társasági, ismerõsi körén kívüli személyek gyûlnek össze.

25.

(1) Már nyilvánosságra hozott zenemû és irodalmi mû nyilvános elõadásához a szerzõ engedélyét megadottnak kell tekinteni, ha az irodalmi és a zenei mûvekkel kapcsolatos szerzõi jogok közös kezelését végzõ szervezet által megállapított díjat e közös jogkezelõ szervezetnek befizették.

(2) Zenemû nyilvános elõadása esetén a szövegírónak csak akkor jár díj, ha a zenemû védelem alatt áll.

(3) Az (1) és a (2) bekezdésben foglalt rendelkezések nem alkalmazhatók a színpadra szánt irodalmi mûvek és zenedrámai mûvek vagy jeleneteik, illetve keresztmetszeteik elõadására.

(4) Az (1) és a (2) bekezdésben szabályozott esetekben a tervezett felhasználást és a már megkezdett felhasználás megváltoztatását a felhasználónak elõzetesen be kell jelentenie. Az (1) bekezdésben említett közös jogkezelõ szervezet a felhasználást a helyszínen ellenõrizheti.

(5) A személyes elõadómûvészi teljesítménnyel megvalósuló nyilvános elõadás jogdíját - a vendéglátóipari zeneszolgáltatás jogdíja kivételével - az elõadástól számított három napon belül kell megfizetni. Egyéb esetekben a díjfizetéssel legalább negyedéves idõszakra - ennél rövidebb idényjellegû üzemeltetés esetén pedig az üzemeltetés teljes idõtartamára - kell elõzetesen jogot szerezni a felhasználásra.

(6) Ha a felhasználó nem tesz eleget a (4) bekezdésben szabályozott bejelentési kötelezettségének és ennek következtében a közös jogkezelõ szervezet csak az ellenõrzés során szerez tudomást a felhasználásról, a közös jogkezelõ szervezet ellenõrzési költségeinek fedezésére az egyébként járó díjazáson felül költségátalányt kell fizetni, amelynek összege a fizetendõ díj összegével egyezik meg.

 

A mû nyilvánossághoz való közvetítésének joga

26.

(1) A szerzõ kizárólagos joga, hogy a mûvét sugárzással a nyilvánossághoz közvetítse, és hogy erre másnak engedélyt adjon. Sugárzás a mû érzékelhetõvé tétele távollévõk számára hangoknak, képeknek és hangoknak, vagy technikai megjelenítésüknek vezeték vagy más hasonló eszköz nélkül megvalósuló átvitelével.

(2) A mû sugárzásának minõsül a mûhold útján történõ sugárzás is, ha a sugárzott mûsor a nyilvánosság körében közvetlenül fogható. A mûhold útján sugárzott mûsor a nyilvánosság körében közvetlenül foghatónak minõsül, ha a rádió- vagy televízió-szervezet felelõsségével és ellenõrzése alatt mûsort hordozó jeleket juttatnak el a mûholdhoz, majd onnan a Földre megszakítatlan közvetítés útján azzal a céllal, hogy a jeleket a nyilvánosság vehesse.

(3) Sugárzásnak minõsül a kódolt sugárzás is, amely a nyilvánosság körében csak azt követõen fogható közvetlenül, hogy a mûsort hordozó jeleket - az eredeti rádió- vagy televízió-szervezettel kötött megállapodás alapján, a tõle vagy a hozzájárulásával mástól beszerzett eszközzel (kódoldóval) - a nyilvánossághoz közvetítõ szervezet arra alkalmassá teszi. Az ilyen felhasználásért az eredeti rádió- vagy televízió-szervezet és a kódoldót alkalmazó, nyilvánossághoz közvetítõ szervezet egyetemlegesen felel.

(4) A mû sugárzásának minõsül az is, ha a sugárzott mûsor jeleit a nyilvánossághoz közvetítõ szervezet kódolja és a mû érzékelése a nyilvánosság tagjai számára csak az e szervezettel kötött külön megállapodás alapján, a tõle vagy a hozzájárulásával mástól beszerzett kódoldóval lehetséges.

(5) Kódolt a sugárzás, ha a mûsort hordozó jeleket bármilyen módon átalakítják, hogy a hozzáférést a nyilvánosság valamely szûkebb körére korlátozzák.

(6) A sugárzást lehetõvé tevõ rögzítéshez a szerzõ külön engedélye szükséges. A felvétel minden egyes felhasználásáért díjazás jár.

(7) Saját mûsornak a nyilvánossághoz vezeték útján vagy bármely más hasonló eszközzel vagy módon történõ közvetítésére a sugárzásra vonatkozó rendelkezéseket megfelelõen alkalmazni kell.

(8) A szerzõnek az is kizárólagos joga, hogy mûvét - másként, mint sugárzással vagy a (7) bekezdésben szabályozott módon - a nyilvánossághoz közvetítse, és hogy erre másnak engedélyt adjon. E joga kiterjed különösen arra az esetre, amikor a mûvet vezeték útján vagy bármely más eszközzel vagy módon úgy teszik a nyilvánosság számára hozzáférhetõvé, hogy a nyilvánosság tagjai a hozzáférés helyét és idejét egyénileg választhatják meg.

27.

Az írók, a zeneszerzõk és a szövegírók képviseletében - a színpadra szánt irodalmi mûvek és a zenedrámai mûvek vagy jeleneteik, illetve keresztmetszeteik felhasználása kivételével - a már nyilvánosságra hozott mûvek sugárzásának és a 26. -ban szabályozott más felhasználásának jogosítására és az említett felhasználásokért fizetendõ díjak mértékére vonatkozóan az irodalmi és a zenei mûvekkel kapcsolatos szerzõi jogok közös kezelését végzõ szervezet köt szerzõdést a felhasználóval.

28.

(1) A szerzõ kizárólagos joga, hogy a sugárzással nyilvánossághoz közvetített mûvét sugárzással továbbközvetítse, és hogy erre másnak engedélyt adjon.

(2) A rádió- vagy televízió-szervezet, illetve a saját mûsort a nyilvánossághoz vezeték útján vagy másként közvetítõ mûsorában sugárzott, illetve közvetített mûveknek sugárzással, vezeték útján vagy egyéb módon - az eredetihez képest más szervezet közbeiktatásával - a nyilvánossághoz történõ egyidejû, változatlan továbbközvetítéséhez a szerzõ hozzájárulását megadottnak kell tekintetni, ha a továbbközvetítõ szervezet az irodalmi és a zenei mûvekkel kapcsolatos szerzõi jogok közös kezelését végzõ szervezetnek a megállapított díjat befizette.

(3) A jogosultak díjigényüket csak közös jogkezelés útján érvényesíthetik, díjukról csak a felosztás idõpontját követõ hatállyal, a rájuk jutó összeg erejéig mondhatnak le.

(4) A befolyt díjaknak a költségek levonása után fennmaradó összegébõl - ha az érintett közös jogkezelõ szervezetek évente március 31-ig másként nem állapodnak meg - tizenhárom százalék a filmgyártókat, húsz százalék a filmalkotások mozgóképi alkotóit, három százalék a képzõmûvészeket, az iparmûvészeket és a fényképészeti alkotások szerzõit, tizenöt százalék a filmírókat, tizenkilenc százalék a zeneszerzõket és a zeneszöveg-írókat, valamint harminc százalék az elõadómûvészeket illeti meg.

(5) Az irodalmi és a zenei mûvekkel kapcsolatos szerzõi jogok közös kezelését végzõ szervezet a díjakból az általa a felosztást illetõen nem képviselt mûtípusok szerzõinek és szerzõi jogi jogosultjainak, valamint az elõadómûvészeknek járó részt a jogosultak közös jogkezelõ szervezeteinek utalja át.

(6) A magyar közszolgálati mûsorszolgáltató rádió- vagy televízió- szervezet mûsorában sugárzott, vezetéken vagy másként közvetített mûvek továbbközvetítéséért járó díjakat a Mûsorszolgáltatási Alapból kell megfizetni; errõl az Alap kezelõje gondoskodik.

Az átdolgozás joga

29.

A szerzõ kizárólagos joga, hogy a mûvét átdolgozza, illetve hogy erre másnak engedélyt adjon. Átdolgozás a mû fordítása, színpadi, zenei feldolgozása, filmre való átdolgozása, a filmalkotás átdolgozása és a mû minden más olyan megváltoztatása is, amelynek eredményeképpen az eredeti mûbõl származó más mû jön létre.

Munkaviszonyban vagy más hasonló jogviszonyban létrehozott mû

30.

(1) Eltérõ megállapodás hiányában a mû átadásával a vagyoni jogokat a szerzõ jogutódjaként a munkáltató szerzi meg, ha a mû elkészítése a szerzõ munkaviszonyból folyó kötelessége.

(2) Az (1) bekezdésben foglalt rendelkezés alapján megszerzett vagyoni jogok a munkáltató személyében bekövetkezett jogutódlás esetén átszállnak a munkáltató jogutódjára.

(3) A szerzõt megfelelõ díjazás illeti meg, ha a munkáltató a felhasználásra másnak engedélyt ad vagy a mûvel kapcsolatos vagyoni jogokat másra átruházza.

(4) A szerzõ a munkáltató jogszerzése esetén is jogosult marad arra a díjazásra, amely e törvény alapján a felhasználás jogának átruházását követõen is megilleti.

(5) Ha a mû elkészítése a szerzõnek munkaviszonyból folyó kötelessége, a mû átadása a nyilvánosságra hozatalhoz való hozzájárulásnak minõsül. A mû visszavonására irányuló szerzõi nyilatkozat (13. ) esetén a munkáltató köteles a szerzõ nevének feltüntetését mellõzni. Ugyancsak mellõzni kell a szerzõ kérésére nevének feltüntetését akkor is, ha a mûvön a munkáltató a munkaviszonyból eredõ jogaival élve változtat, de a változtatással a szerzõ nem ért egyet.

(6) A szerzõ munkaviszonyból folyó kötelessége teljesítéseként megalkotott mûvel kapcsolatos jognyilatkozatokat írásba kell foglalni.

(7) A munkaviszonyból folyó kötelesség teljesítéseképpen elkészített mûre vonatkozó rendelkezéseket megfelelõen alkalmazni kell, ha közszolgálati vagy közalkalmazotti jogviszonyban álló vagy szolgálati viszonyban foglalkoztatott személy, vagy munkaviszony jellegû jogviszony keretében foglalkoztatott szövetkezeti tag alkotta meg a mûvet.

A védelmi idõ

31.

(1) A szerzõi jogok a szerzõ életében és halálától számított hetven éven át részesülnek védelemben.

(2) A hetvenéves védelmi idõt a szerzõ halálát követõ év elsõ napjától, szerzõtársak esetében az utoljára elhunyt szerzõtárs halálát követõ év elsõ napjától kell számítani.

(3) Ha a szerzõ személye nem állapítható meg, a védelmi idõ a mû elsõ nyilvánosságra hozatalát követõ év elsõ napjától számított hetven év. Ha azonban ez alatt az idõ alatt a szerzõ jelentkezik, a védelmi idõt a (2) bekezdés szerint kell számítani.

(4) Több részben nyilvánosságra hozott mû esetében az elsõ nyilvánosságra hozatal évét részenként kell számítani.

(5) Az együttesen létrehozott mû védelmi ideje a mû elsõ nyilvánosságra hozatalát követõ év elsõ napjától számított hetven év.

(6) A filmalkotás védelmi idejét az utoljára elhunyt szerzõjének halálát követõ év elsõ napjától kell számítani.

(7) Ha a védelmi idõt nem a szerzõ, illetve az utoljára elhunyt szerzõ vagy szerzõtárs halálát követõ év elsõ napjától kell számítani, és a mûvet a létrehozását követõ év elsõ napjától számított hetven éven belül nem hozzák nyilvánosságra, a mû a továbbiakban nem részesülhet szerzõi jogi védelemben.

32.

A szerzõ vagyoni jogaihoz igazodó terjedelmû jogi védelem illeti meg azt, aki a védelmi idõ vagy a 31. (7) bekezdésében meghatározott idõtartam lejártát követõen jogszerûen nyilvánosságra hoz valamely korábban még nyilvánosságra nem hozott mûvet. E védelem idõtartama az elsõ nyilvánosságra hozatalt követõ év elsõ napjától számított huszonöt év.

IV. fejezet

A szabad felhasználás és a szerzõi jog más korlátjai
Általános szabályok

33.

(1) A szabad felhasználás körében a felhasználás díjtalan, és ahhoz a szerzõ engedélye nem szükséges. Csak a nyilvánosságra hozott mûvek használhatók fel szabadon e törvény rendelkezéseinek megfelelõen.

(2) A felhasználás a szabad felhasználásra vonatkozó rendelkezések alapján is csak annyiban megengedett, illetve díjtalan, amennyiben nem sérelmes a mû rendes felhasználására és indokolatlanul nem károsítja a szerzõ jogos érdekeit, továbbá amennyiben megfelel a tisztesség követelményeinek és nem irányul a szabad felhasználás rendeltetésével össze nem férõ célra.

(3) A szabad felhasználásra vonatkozó rendelkezéseket nem lehet kiterjesztõen értelmezni.

(4) E fejezet rendelkezéseinek alkalmazása szempontjából az iskolai oktatás célját szolgálja a felhasználás, ha az az óvodai nevelésben, az általános iskolai, középiskolai, szakmunkásképzõ iskolai, szakiskolai oktatásban, az alapfokú mûvészetoktatásban vagy a felsõoktatásról szóló törvény hatálya alá tartozó felsõfokú oktatásban a tantervnek, illetve a képzési követelményeknek megfelelõen valósul meg.

A szabad felhasználás esetei

34.

(1) A mû részletét - az átvevõ mû jellege és célja által indokolt terjedelemben és az eredetihez híven - a forrás, valamint az ott megjelölt szerzõ megnevezésével bárki idézheti.

(2) Nyilvánosságra hozott irodalmi vagy zenei mû részlete, vagy kisebb terjedelmû ilyen önálló mû iskolai oktatási célra, valamint tudományos ismeretterjesztés céljára a forrás és az ott megjelölt szerzõ megnevezésével átvehetõ. Átvételnek minõsül a mû olyan mértékû felhasználása más mûben, amely az idézést meghaladja.

(3) A (2) bekezdésben említett átvevõ mû többszörözéséhez és terjesztéséhez nem szükséges a szerzõ engedélye, ha az ilyen átvevõ mûvet az irányadó jogszabályoknak megfelelõen tankönyvvé vagy segédkönyvvé nyilvánítják, és a címoldalon az iskolai célt feltüntetik.

35.

(1) Magáncélra bárki készíthet a mûrõl másolatot, ha az jövedelemszerzés vagy jövedelemfokozás célját közvetve sem szolgálja. E rendelkezés nem vonatkozik az építészeti mûre, a mûszaki létesítményre, a szoftverre és a számítástechnikai eszközzel mûködtetett adattárra, valamint a mû nyilvános elõadásának kép- vagy hanghordozóra való rögzítésére.

(2) Teljes könyv, továbbá a folyóirat vagy a napilap egésze magáncélra is csak kézírással vagy írógéppel másolható.

(3) Nem minõsül szabad felhasználásnak - függetlenül attól, hogy magáncélra történik-e -, ha a mûrõl számítógéppel, illetve elektronikus adathordozóra készíttetnek mással másolatot.

(4) A célnak megfelelõ módon és mértékig saját célra, valamint - vállalkozási tevékenységen kívüli - belsõ intézményi célra is készíthetõ másolat, ha az

a) tudományos kutatáshoz szükséges,

b) saját példányról archiválásként tudományos célra vagy a nyilvános könyvtári ellátás céljára készül, vagy

c) megjelent mû kisebb részérõl, illetve újság- vagy folyóiratcikkrõl készül.

(5) Könyvként kiadott mû egyes részei, valamint újság- és folyóiratcikkek az iskolai oktatás céljára egy-egy iskolai osztály létszámának megfelelõ, illetve a köz- és felsõoktatási vizsgákhoz szükséges példányszámban többszörözhetõk.

(6) Szabad felhasználás a mû ideiglenes többszörözése, ha kizárólag az a célja, hogy megvalósulhasson a mûnek a szerzõ által engedélyezett, illetve e törvény rendelkezései alapján megengedett felhasználása, feltéve, hogy az ideiglenes többszörözés az ilyen felhasználásra irányuló mûszaki folyamatnak elválaszthatatlan része, amelynek nincs önálló gazdasági jelentõsége.

36.

(1) Tény- és híranyagot tartalmazó közlemények - a forrás megjelölésével - szabadon átvehetõk. Nyilvános tárgyalások és beszédek tartalma szabadon felhasználható, de az oktatási, tudományos, ismeretterjesztõ, továbbá a szórakoztatás céljából tartott elõadások felhasználásához, valamint beszédek gyûjteményes kiadásához a szerzõ hozzájárulása szükséges.

(2) A televíziós mûsorszolgáltatásban bármely képzõmûvészeti, fényképészeti, építészeti, iparmûvészeti vagy ipari tervezõmûvészeti alkotás díszletként szabadon felhasználható. Ilyen felhasználás esetén a szerzõ nevének feltüntetése sem kötelezõ.

(3) A díszlet és jelmez céljára készült mûveknek a televíziós mûsorszolgáltatásban való felhasználásához a szerzõ engedélye és nevének feltüntetése szükséges.

37.

(1) Politikai hírmûsorszám keretében, valamint a mûsorszolgáltató más idõszerû mûsorszámaiban egyes mûvek a napi eseményekkel kapcsolatban, az alkalom által indokolt mértékben közölhetõk. Ilyen esetben a szerzõ nevének feltüntetése sem kötelezõ.

(2) Nyilvánosan kiállított képzõmûvészeti, fényképészeti, építészeti, iparmûvészeti és ipari tervezõmûvészeti mûveket mind a napilapok és a folyóiratok, mind a mûsorszolgáltatók híradói és más idõszerû mûsorszámai bemutathatnak.

(3) Idõszerû az a mûsorszám, amely egy adott idõponthoz fûzõdõ, meghatározott eseményrõl ad tájékoztatást vagy ismertetést, és csak ennek keretében, járulékosan használja fel egyes mûvek kisebb részleteit.

38.

(1) Ha az elõadás jövedelemszerzés vagy jövedelemfokozás célját közvetve sem szolgálja, és a közremûködõk sem részesülnek díjazásban, a mûvek elõadhatók a következõ esetekben:

a) színpadi mû esetében mûkedvelõ mûvészeti csoportok elõadásán, kiadott szöveg vagy jogosan használt kézirat alapján, feltéve, hogy ez nem ütközik nemzetközi szerzõdésbe,

b) iskolai oktatás céljára és iskolai ünnepélyeken,

c) szociális és idõskori gondozás keretében,

d) nemzeti ünnepeken tartott ünnepségeken,

e) egyházak vallási szertartásain és egyházi ünnepségein,

f) magánhasználatra, valamint alkalomszerûen tartott zártkörû összejövetelen.

(2) Jövedelemfokozás célját szolgálja a felhasználás, ha alkalmas arra, hogy a felhasználó (pl. üzlet, szórakozóhely) vevõkörét vagy látogatottságát növelje, vagy pedig, ha az üzlethelyiséget látogató vendégek vagy más fogyasztók szórakoztatását szolgálja. Jövedelemszerzésnek minõsül különösen a belépõdíj szedése, akkor is, ha egyéb elnevezés alatt történik. Díjazásnak minõsül a fellépéssel kapcsolatban ténylegesen felmerült és indokolt költségeket meghaladó térítés is.

(3) Nem minõsül iskolai oktatási célú elõadásnak az iskolai táncmulatság.

(4) Zártkörû a gazdálkodó szervezetek, továbbá a gazdálkodó szervezetnek nem minõsülõ jogi személyek által kizárólag tagjaik, tisztségviselõik, munkavállalóik részére rendezett összejövetel is.

 

39.

A közgyûjteményként mûködõ könyvtárak a mû egyes példányait szabadon haszonkölcsönbe adhatják. Ez a rendelkezés nem vonatkozik a szoftverre és a számítástechnikai eszközökkel mûködtetett adattárra.

40.

A szabad felhasználás körében többszörözött példányok - a könyvtárközi kölcsönzés kivételével - nem terjeszthetõk a szerzõ engedélye nélkül.

41.

(1) A mû nem üzletszerû többszörözése és terjesztése a szabad felhasználás körébe tartozik, ha az kizárólag a fogyatékos személyek igényeinek kielégítését szolgálja és kizárólag a célnak megfelelõ módon valósul meg.

(2) Bírósági, továbbá államigazgatási vagy más hatósági eljárásban a mû bizonyítás céljára, a célnak megfelelõ módon és mértékben felhasználható.

V. fejezet

A felhasználási szerzõdések
A felhasználási szerzõdések általános szabályai

42.

(1) Felhasználási szerzõdés alapján a szerzõ engedélyt ad mûvének a felhasználására, a felhasználó pedig köteles ennek fejében díjat fizetni.

(2) A felhasználási szerzõdés tartalmát a felek szabadon állapítják meg. A felhasználási szerzõdésre vonatkozó rendelkezésektõl egyezõ akarattal eltérhetnek, ha e törvény vagy más jogszabály az eltérést nem tiltja.

(3) Ha a felhasználási szerzõdés tartalma nem állapítható meg egyértelmûen, a szerzõ számára kedvezõbb értelmezést kell elfogadni.

43.

(1) A felhasználási szerzõdés csak kifejezett kikötés esetén ad kizárólagos jogot. Kizárólagos felhasználási engedély alapján csak a jogszerzõ használhatja fel a mûvet, a szerzõ további felhasználási engedélyt nem adhat, és maga is csak akkor marad jogosult a mû felhasználására, ha ezt a szerzõdésben kikötötték.

(2) A kizárólagos felhasználási engedélyt tartalmazó szerzõdés megkötése elõtt adott nem kizárólagos felhasználási engedély fennmarad, kivéve, ha a szerzõ és a felhasználásra nem kizárólagos jogot szerzõ felhasználó közötti szerzõdés eltérõen rendelkezik.

(3) A felhasználási engedély korlátozható valamely területre, idõtartamra, felhasználási módra és a felhasználás meghatározott mértékére.

(4) Jogszabály vagy a szerzõdés eltérõ rendelkezése hiányában a felhasználási engedély a Magyar Köztársaság területére terjed ki és idõtartama a szerzõdés tárgyát képezõ mûhöz hasonló mûvek felhasználására kötött szerzõdések szokásos idõtartamához igazodik.

(5) Ha a szerzõdés nem jelöli meg azokat a felhasználási módokat, amelyekre az engedély vonatkozik, illetve nem határozza meg a felhasználás megengedett mértékét, az engedély a szerzõdés céljának megvalósításához elengedhetetlenül szükséges felhasználási módra és mértékre korlátozódik.

44.

(1) Semmis a felhasználási szerzõdésnek az a kikötése, amellyel a szerzõ meghatározatlan számú jövõbeli mûvének felhasználására ad engedélyt.

(2) A szerzõdés megkötésekor ismeretlen felhasználási módra vonatkozó felhasználási engedély érvényesen nem adható. A felhasználásnak a szerzõdés megkötését követõen kialakuló módszere nem tekinthetõ a szerzõdés megkötésekor még ismeretlen felhasználási módnak pusztán azért, mert a korábban is ismert felhasználási mód megvalósítását hatékonyabban, kedvezõbb feltételekkel vagy jobb minõségben teszi lehetõvé.

45.

(1) A felhasználási szerzõdést - ha e törvény eltérõen nem rendelkezik - írásba kell foglalni.

(2) Nem kötelezõ a szerzõdés írásba foglalása napilapban vagy folyóiratban történõ közzétételre kötött szerzõdés esetén.

46.

(1) A felhasználó az engedélyt harmadik személyre csak akkor ruházhatja át, illetve csak akkor adhat harmadik személynek további engedélyt a mû felhasználására, ha azt a szerzõ kifejezetten megengedte.

(2) A felhasználási engedély a felhasználó gazdálkodó szervezet megszûnése vagy szervezeti egységének kiválása esetén a szerzõ beleegyezése nélkül átszáll a jogutódra.

(3) Ha a felhasználó a szerzõ beleegyezése nélkül ruházza át a jogait, illetve ad további felhasználási engedélyt, vagy ha a felhasználási engedély a szerzõ beleegyezése nélkül száll át, a felhasználó és a jogszerzõ egyetemlegesen felelnek a felhasználási szerzõdés teljesítéséért.

47.

(1) A felhasználási engedély csak kifejezett kikötés esetén terjed ki a mû átdolgozására.

(2) A mû többszörözésére adott engedély csak kifejezett kikötés esetén ad a felhasználónak jogot arra, hogy a mûvet kép- vagy hangfelvételen rögzítse, illetve, hogy azt számítógéppel vagy elektronikus adathordozóra másolja.

(3) A mû terjesztésére adott engedély csak kifejezett kikötés esetén ad a felhasználónak jogot arra, hogy a mûpéldányokat forgalomba hozatal céljából behozza az országba.

(4) A mû többszörözésére adott engedély - kétség esetén - kiterjed a többszörözött mûpéldányok terjesztésére is. Ez nem vonatkozik a mûpéldányoknak az országba forgalomba hozatal céljából történõ behozatalára.

48.

A polgári jog általános szabályai szerint a bíróság akkor is módosíthatja a felhasználási szerzõdést, ha az a szerzõnek a felhasználás eredményébõl való arányos részesedéshez fûzõdõ lényeges jogos érdekét azért sérti, mert a mû felhasználása iránti igénynek a szerzõdéskötést követõen bekövetkezett jelentõs növekedése miatt feltûnõen naggyá válik a felek szolgáltatásai közötti értékkülönbség.

49.

(1) A jövõben megalkotandó mûre vonatkozó szerzõdés alapján átadott mû elfogadásáról a felhasználó a mû átadásától számított két hónapon belül köteles nyilatkozni. Ha a mûvet a felhasználó kijavításra visszaadta, a határidõ a kijavított mû átadásától számít. Ha a felhasználó az elfogadásra nyitva álló határidõn belül nem nyilatkozik, a mûvet elfogadottnak kell tekinteni.

(2) Ha a szerzõdés jövõben megalkotandó mûre szól, a felhasználó jogosult az elkészült mûvet indokolt esetben - megfelelõ határidõ tûzésével - a szerzõnek kijavítás végett ismételten is visszaadni.

(3) Ha a szerzõ a kijavítást alapos ok nélkül megtagadja vagy határidõre nem végzi el, a felhasználó a szerzõdéstõl díjfizetés kötelezettsége nélkül elállhat.

(4) Ha a mû javítás után sem alkalmas a felhasználásra, a szerzõt csak mérsékelt díjazás illeti meg.

50.

Ha a szerzõ a mû felhasználásához hozzájárult, a felhasználáshoz elengedhetetlen vagy nyilvánvalóan szükséges, a mû lényegét nem érintõ változtatásokat köteles végrehajtani. Ha e kötelezettségének nem tesz eleget, vagy nem tud eleget tenni, a felhasználó a változtatásokat hozzájárulása nélkül is végrehajthatja.

51.

(1) A szerzõ felmondhatja a kizárólagos felhasználási engedélyt tartalmazó szerzõdést, ha

a) a felhasználó nem kezdi meg a mû felhasználását a szerzõdésben meghatározott vagy az adott helyzetben általában elvárható idõn belül; vagy

b) a felhasználó a szerzõdéssel megszerzett jogait nyilvánvalóan a szerzõdés céljának megvalósítására alkalmatlan módon vagy nem rendeltetésszerûen gyakorolja.

(2) Ha a felhasználási szerzõdést határozatlan vagy öt évnél hosszabb idõtartamra kötötték, a szerzõ az (1) bekezdésben szabályozott felmondási jogát csak a szerzõdés megkötésétõl számított két év eltelte után gyakorolhatja.

(3) A felmondás jogát a szerzõ csak azt követõen gyakorolhatja, hogy a teljesítésre a felhasználónak megfelelõ határidõt szabott és az eredménytelenül telt el.

(4) Az (1) bekezdésben szabályozott felmondási jogáról a szerzõ elõzetesen nem mondhat le; gyakorlását szerzõdéssel csak a szerzõdéskötést vagy - ha ez a késõbbi - a mû átadását követõ legfeljebb öt éves idõtartamra lehet kizárni.

(5) Felmondás helyett a szerzõ - a felhasználásért fizetendõ díj arányos csökkentése mellett - megszüntetheti az engedély kizárólagosságát.

52.

(1) Ha a felhasználási szerzõdést jövõben megalkotandó mûvekre úgy kötik meg, hogy a jövõbeli mûveket csak fajtájuk vagy jellegük szerint jelölik meg, a szerzõdés megkötésétõl számított öt év elteltével és azt követõen újabb öt-öt év elteltével bármelyik fél hat hónapra felmondhatja a szerzõdést.

(2) A szerzõ az (1) bekezdésben szabályozott felmondási jogról elõzetesen nem mondhat le.

53.

(1) Ha a szerzõ alapos okból visszavonja a mû nyilvánosságra hozatalához adott engedélyét vagy a már nyilvánosságra hozott mûvének további felhasználását ilyen okból megtiltja, a felhasználási szerzõdést felmondhatja.

(2) A felmondási jog gyakorlásának feltétele, hogy a szerzõ adjon biztosítékot a nyilatkozat idõpontjáig felmerült kár megtérítésére.

(3) Ha a felhasználási szerzõdésnek az (1) bekezdésben szabályozott okból történõ felmondását követõen a szerzõ ismét hozzá kíván járulni a mû nyilvánosságra hozatalához vagy további felhasználásához, a korábbi felhasználót elõfelhasználói jog illeti meg.

(4) Az elõfelhasználási jogra az elõvásárlási jogra irányadó szabályokat kell megfelelõen alkalmazni.

54.

A felhasználási szerzõdés a jövõre nézve megszûnik a szerzõdésben megállapított idõ elteltével vagy a szerzõdésben meghatározott körülmények bekövetkeztével, valamint akkor is, ha a védelmi idõ eltelt.

55.

A felhasználási szerzõdésre vonatkozó rendelkezéseket megfelelõen alkalmazni kell a szerzõi vagyoni jogok átruházására irányuló szerzõdésekre, valamint az elõadómûvészi teljesítmények felhasználására vonatkozó szerzõdésekre is.

Kiadói szerzõdés

56.

(1) Kiadói szerzõdés alapján a szerzõ köteles a mûvet a kiadó rendelkezésére bocsátani, a kiadó pedig jogosult azt kiadni, valamint forgalomba hozni és köteles a szerzõnek díjat fizetni.

(2) A kiadás joga - kétség esetén - a mû magyar nyelvû kiadására vonatkozik. A szerzõdés alapján gyakorolható kiadási jog - a gyûjtemények, valamint a napilapok és folyóiratok számára készült mûvek kivételével - kizárólagos.

57.

(1) Irodalmi mû kiadásánál képek alkalmazásához a szerzõ beleegyezése szükséges.

(2) Ha a szerzõ beleegyezett abba, hogy mûvét képek alkalmazásával (illusztrációkkal) adják ki, az egyes képek felhasználásához való hozzájárulását csak alapos okból tagadhatja meg.

MÁSODIK RÉSZ

EGYES MÛFAJOKRA VONATKOZÓ RENDELKEZÉSEK

VI. fejezet

A számítógépi programalkotás (szoftver)

58.

(1) Az 1. (6) bekezdésében foglalt rendelkezést alkalmazni kell a szoftver csatlakozó felületének alapját képezõ ötletre, elvre, elgondolásra, eljárásra, mûködési módszerre vagy matematikai mûveletre is.

(2) A 4. (2) bekezdésében foglaltakat alkalmazni kell a szoftvernek az eredeti programnyelvétõl eltérõ programnyelvre történõ átírására is.

(3) A szoftverre vonatkozó vagyoni jogok átruházhatók.

(4) A szerzõ munkaviszonyból folyó kötelessége teljesítéseként elkészített szoftverre a 30. (3) és (4) bekezdésében foglalt rendelkezések nem vonatkoznak.

59.

(1) Eltérõ megállapodás hiányában a szerzõ kizárólagos joga nem terjed ki a többszörözésre, az átdolgozásra, a feldolgozásra, a fordításra, a szoftver bármely más módosítására - ideértve a hiba kijavítását is -, valamint ezek eredményének többszörözésére annyiban, amennyiben e felhasználási cselekményeket a szoftvert jogszerûen megszerzõ személy a szoftver rendeltetésével összhangban végzi.

(2) A felhasználási szerzõdésben sem zárható ki, hogy a felhasználó biztonsági másolatot készíthessen a szoftverrõl, ha az a felhasználáshoz szükséges.

(3) Aki a szoftver valamely példányának felhasználására jogosult, a szerzõ engedélye nélkül is megfigyelheti és tanulmányozhatja a szoftver mûködését, továbbá kipróbálhatja a szoftvert annak betáplálása, képernyõn való megjelenítése, futtatása, továbbítása vagy tárolása során abból a célból, hogy a szoftver valamely elemének alapjául szolgáló elgondolást vagy elvet megismerje.

60.

(1) A szerzõ engedélye nem szükséges a kód olyan többszörözéséhez vagy fordításához, amely elengedhetetlen az önállóan megalkotott szoftvernek más szoftverekkel való együttes mûködtetéséhez szükséges információ megszerzése érdekében, feltéve, hogy

a) e felhasználási cselekményeket a jogszerû felhasználó vagy a szoftver példányának felhasználására jogosult más személy, vagy az õ megbízottjuk végzi;

b) az együttes mûködtetéshez szükséges információ az a) pontban említett személyek számára nem vált könnyen hozzáférhetõvé;

c) e felhasználási cselekmények a szoftvernek azokra a részeire korlátozódnak, amelyek az együttes mûködtetés biztosításához szükségesek.

(2) Az (1) bekezdés alkalmazása útján megszerzett információ

a) nem használható fel az önállóan megalkotott szoftverrel való együttes mûködtetésen kívüli célra;

b) mással nem közölhetõ, kivéve, ha az önállóan megalkotott szoftverrel való együttes mûködtetés ezt szükségessé teszi;

c) nem használható fel a kifejezési formájában lényegében hasonló másik szoftver kifejlesztéséhez, elõállításához és forgalomba hozatalához, sem pedig a szerzõi jog megsértésével járó bármely más cselekményhez.

(3) Az (1) és a (2) bekezdésben szabályozott cselekményekre a 33. (2) bekezdését értelemszerûen alkalmazni kell.

(4) A 34. (2) bekezdése és a 38. (1) bekezdése a szoftverre nem alkalmazható. A 49. (1) bekezdésében szabályozott határidõ szoftver esetében négy hónap.

(5) Nem kötelezõ a szoftver felhasználására vonatkozó szerzõdés írásba foglalása a szoftver mûpéldányának a kereskedelmi forgalomban történõ megszerzése esetén.

VII. fejezet

Adattár

61.

(1) Az adattárra vonatkozó vagyoni jogok átruházhatók.

(2) A szerzõ munkaviszonyból folyó kötelessége teljesítéseként összeállított adattárra a 30. (3) és (4) bekezdésében foglalt rendelkezések nem vonatkoznak.

62.

(1) Nem szükséges a szerzõ engedélye ahhoz, hogy a - gyûjteményes mûnek minõsülõ - adattárat jogszerûen felhasználó személy az adattár tartalmához való hozzáféréshez és az adattár tartalmának rendeltetésszerû felhasználásához szükséges cselekményeket elvégezze.

(2) Ha csak az adattár valamely részének felhasználására szereztek jogot, az (1) bekezdésben foglalt rendelkezést az adattár e részére kell alkalmazni.

(3) Az (1) és a (2) bekezdésben szabályozott cselekményekre a 33. (2) bekezdését értelemszerûen alkalmazni kell.

VIII. fejezet

A reklámozás céljára megrendelt mû

63.

(1) A reklámozás céljára megrendelt mûre vonatkozó vagyoni jogok a felhasználóra átruházhatók.

(2) E vagyoni jogok átruházására irányuló szerzõdés létrejötte szempontjából lényeges kérdésnek minõsül különösen a felhasználás módja, mértéke, földrajzi területe, idõtartama, a reklám hordozójának meghatározása, valamint a szerzõnek járó díjazás.

(3) E mûvekre a közös jogkezelés nem terjed ki.

(4) Elõzetesen meglévõ mûnek reklámozás céljára történõ felhasználása esetén a szerzõ és a felhasználó megállapodhatnak abban, hogy a mûvet - kizárólag az (1)-(3) bekezdésben foglaltak alkalmazása és a reklámozásban történõ felhasználás szempontjából - reklámozás céljára megrendelt mûnek tekintik. E megállapodás a közös jogkezelõ szervezettel (85-93. ) szemben csak akkor válik hatályossá, ha arról a szerzõ a szervezetet írásban értesíti.

IX. fejezet

Filmalkotások és más audiovizuális mûvek
Általános szabályok

64.

(1) Filmalkotás az olyan mû, amelyet meghatározott sorrendbe állított mozgóképek hang nélküli vagy hanggal összekapcsolt sorozatával fejeznek ki, függetlenül attól, hogy azt milyen hordozón rögzítették. Filmalkotásnak minõsül különösen a filmszínházi vetítésre készült játékfilm, a televíziós film, a reklám- és a dokumentumfilm, valamint az animációs és az ismeretterjesztõ film.

(2) A filmalkotás szerzõi a film céljára készült irodalmi és zenemûvek szerzõi, a film rendezõje és mindazok, akik a film egészének kialakításához szintén alkotó módon járultak hozzá. E rendelkezés nem érinti a filmben felhasznált egyéb mûvek szerzõinek e törvényben biztosított jogait.

(3) A film elõállítója (a továbbiakban: elõállító) az a természetes személy, jogi személy vagy jogi személyiséggel nem rendelkezõ gazdasági társaság, aki vagy amely saját nevében kezdeményezi és megszervezi a film megvalósítását, gondoskodva ennek anyagi és egyéb feltételeirõl.

65.

(1) A filmalkotás akkor befejezett, ha végleges változatát a szerzõk és az elõállító ilyenként elfogadják. Ezt követõen a végleges változatot egyik fél sem változtathatja meg egyoldalúan.

(2) A befejezett film hozzáadással, elhagyással vagy kicseréléssel való módosításához vagy bármilyen más megváltoztatásához a szerzõk és az elõállító engedélye szükséges.

(3) Az (1) és a (2) bekezdésben szabályozott jogok gyakorlásakor - a szerzõk közötti eltérõ megállapodás hiányában - a rendezõ képviseli a többi szerzõt.

(4) Az elõállító - az (1) és a (2) bekezdésben szabályozott jogok kivételével - a szerzõk személyhez fûzõdõ jogainak a védelmében is felléphet.

(5) A filmalkotásokra nem alkalmazhatók a munkaviszonyból folyó kötelesség teljesítéseként megalkotott mûvekre vonatkozó általános szabályok (30. ).

A megfilmesítési szerzõdés

66.

(1) A filmalkotás létrehozására kötött szerzõdés (a továbbiakban: megfilmesítési szerzõdés) alapján a szerzõ - kivéve a szöveges vagy a szöveg nélküli zenemû szerzõjét - ellenkezõ kikötés hiányában átruházza az elõállítóra a filmalkotás felhasználására és a felhasználás engedélyezésére való jogot.

(2) A felhasználás jogának átruházása nem terjedhet ki a 20. -ban, a 23. (6) bekezdésében és a 28. -ban szabályozott vagyoni jogokra.

(3) A szerzõt minden egyes felhasználási mód tekintetében külön-külön díjazás illeti meg. A felhasználáshoz kapcsolódó bevételnek minõsül az a támogatás is, amelyet az elõállító a film megvalósításához kap. A díj megfizetésére az elõállító köteles.

(4) Az elõállító a szerzõdés alapján õt megilletõ jogokat más - akár belföldi, akár külföldi - természetes vagy jogi személlyel együttesen is gyakorolhatja.

(5) Az elõállító évente legalább egyszer köteles a filmalkotás felhasználásához kapcsolódó bevételeirõl a szerzõnek felhasználási módonként elszámolni.

(6) Ha az elõállító a mû elfogadásától számított négy éven belül a megfilmesítést nem kezdi meg, vagy megkezdi ugyan, de ésszerû határidõre nem fejezi be, a szerzõ felmondhatja a szerzõdést és arányos díj megfizetését követelheti. A szerzõt ilyen esetben a felvett elõleg megilleti, a mûvel pedig szabadon rendelkezik.

(7) Ha a szerzõdést a film céljára jövõben megalkotandó mûre kötik meg, az elõállító köteles a mû átvételétõl számított hat hónapon belül a szerzõt írásban értesíteni arról, hogy a mûvet elfogadja-e vagy annak kijavítását igényli. A mû kijavításra való visszaadása esetén a kijavítás elvégzésére megfelelõ határidõt kell tûzni. A kijavított mû elfogadásáról az átvételtõl számított három hónapon belül köteles az elõállító nyilatkozni. A mû, illetõleg a kijavított mû elfogadására vonatkozó nyilatkozattételi kötelezettség elmulasztása esetén a mûvet elfogadottnak kell tekinteni.

(8) A szerzõ az elõállítás befejezésétõl számított tíz éven belül ugyanarra a mûre csak az elõállító hozzájárulásával köthet újabb megfilmesítési szerzõdést. Ez a korlátozás kiterjed a rajz- vagy bábfilmben szereplõ jellegzetes alakra, valamint - a felek megállapodása esetén - a szerzõnek a film céljára készített és felhasznált mûvével azonos témájú másik mûvére is.

X. fejezet

Képzõmûvészeti, fényképészeti, építészeti, iparmûvészeti és ipari tervezõmûvészeti alkotások, mûszaki létesítmények tervei
Személyhez fûzõdõ jogok

67.

(1) A mû jogosulatlan megváltoztatásának minõsül az építészeti alkotás vagy a mûszaki létesítmény tervének a szerzõ hozzájárulása nélkül történõ olyan megváltoztatása, amely a külsõ megjelenést, a rendeltetésszerû használatot vagy az üzemeltetést befolyásolja.

(2) A tervezõnek joga van meghatározni, hogy az épületen vagy a mûszaki létesítményen a nevét és a tervezés idejét hol és hogyan tüntessék fel. E jogát azonban csak a tulajdonos, illetve a használó vagy az üzemeltetõ jogainak és törvényes érdekeinek indokolatlan vagy aránytalan sérelme nélkül gyakorolhatja.

(3) A szerzõ nevét abban az esetben kell a látképen feltüntetni, ha azon egy meghatározott képzõmûvészeti, építészeti, iparmûvészeti vagy ipari tervezõmûvészeti alkotás, vagy mûszaki létesítmény bemutatása szerepel. Ilyen alkotások tudományos ismeretterjesztõ elõadás, illetõleg iskolai oktatás céljára (33. (4) bek.) történõ felhasználásakor ugyancsak meg kell jelölni a szerzõt.

(4) Építészeti vagy mûszaki alkotás tervének változatlan újabb felhasználása esetén csak az eredeti terv szerzõjét kell feltüntetni.

(5) A 34. (1) bekezdésében foglalt rendelkezés képzõmûvészeti, fényképészeti és iparmûvészeti alkotások felhasználására nem alkalmazható.

(6) A mû használója köteles tûrni, hogy a mûvet bemutassák és arról felvételeket készítsenek, ha ez méltányos érdekeit nem sérti.

A szabad felhasználás esetei

68.

(1) A szabadban, nyilvános helyen, állandó jelleggel felállított képzõmûvészeti, építészeti és iparmûvészeti alkotás látképe a szerzõ hozzájárulása és díjazás nélkül elkészíthetõ és felhasználható.

(2) Tudományos ismeretterjesztõ elõadás, továbbá iskolai oktatás céljára (33. (4) bek.) képzõmûvészeti, építészeti, iparmûvészeti és ipari tervezõmûvészeti alkotás képe, valamint a fényképészeti alkotás a szerzõ hozzájárulása és díjazás nélkül felhasználható.

A kiállítás joga

69.

(1) A képzõmûvészeti, fényképészeti, iparmûvészeti és ipari tervezõmûvészeti alkotás tulajdonosa köteles a mûvet a szerzõi jog gyakorlása végett idõlegesen a szerzõ rendelkezésére bocsátani, ha ez méltányos érdekét nem sérti.

(2) Képzõmûvészeti, fényképészeti, építészeti és iparmûvészeti alkotás kiállításához a szerzõ beleegyezése szükséges. A közgyûjteményben õrzött mû kiállításához nincs szükség a szerzõ beleegyezésére és azért a szerzõt díjazás sem illeti meg.

(3) A mû kiállítása esetén a szerzõ nevét fel kell tüntetni.

 

A követõ jog

70.

(1) Eredeti képzõmûvészeti és iparmûvészeti alkotás tulajdonjogának kereskedelmi tevékenységet folytató gazdálkodó szervezet közremûködésével történõ átruházásakor szerzõi díjat kell fizetni. E rendelkezést csak az alkotás tulajdonjogának a szerzõ részérõl történõ, elsõ átruházását követõen kell alkalmazni.

(2) Az (1) bekezdés alkalmazásában eredeti képzõmûvészeti és iparmûvészeti alkotásnak minõsül a festmény, a rajz, a sorszámmal és a szerzõ kézjegyével ellátott sokszorosított képgrafika és iparmûvészeti alkotás, valamint a szobrászati alkotás és a gobelin.

(3) A szerzõi díj a vevõt terheli. Mértéke az általános forgalmi adót nem tartalmazó vételár öt százaléka. A díj beszedéséért és átutalásáért a kereskedelmi tevékenységet folytató gazdálkodó szervezet felel.

(4) A muzeális intézmény és a muzeális közgyûjtemény mentes a díjfizetési kötelezettség alól.

(5) A szerzõi díjat a képzõmûvészeti és iparmûvészeti alkotásokra vonatkozó szerzõi jogok közös kezelését végzõ szervezethez kell átutalni. A közös jogkezelõ szervezet a hozzá befolyt szerzõi díjat az alkotás szerzõjének vagy jogutódjának fizeti ki.

(6) Az (1) bekezdésben említett gazdálkodó szervezet a szerzõi díjat negyedévenként - a negyedévet követõ hónap 20. napjáig - köteles átutalni a közös jogkezelõ szervezethez. Az átutaláskor közölni kell a szerzõ nevét - vagy azt, hogy a szerzõ nevét a mûvön nem tüntették fel -, valamint a mû címét, technikáját és mûvenként a díj összegét.

Egyéb rendelkezések

71.

Az ipari termelés célját szolgáló ipari tervezõmûvészeti és a belsõépítészeti alkotás tekintetében:

a) jogszabály vagy szerzõdés a törvény rendelkezéseitõl eltérõen rendezheti a név feltüntetéséhez való jogot;

b) a felhasználót megilleti - a szerzõdésben meghatározott körben - a kizárólagos felhasználás és a változtatás joga, a változtatás elõtt azonban a tervezõ mûvészt meg kell hallgatni;

c) a szerzõdésben rendelkezni kell arról, hogy a felhasználó az alkotást idõhatárhoz kötötten vagy anélkül használja fel.

72.

Megrendelésre készült képmás tekintetében a szerzõi jog gyakorlásához az ábrázolt személy beleegyezése is szükséges.

HARMADIK RÉSZ
SZOMSZÉDOS JOGOK

XI. fejezet

A szerzõi joggal szomszédos jogok védelme
Az elõadómûvészek védelme

73.

(1) Ha a törvény eltérõen nem rendelkezik, az elõadómûvész hozzájárulása szükséges ahhoz, hogy

a) rögzítetlen elõadását rögzítsék;

b) rögzítetlen elõadását sugározzák vagy más módon a nyilvánossághoz közvetítsék, kivéve, ha az elõadás, amelyet sugároznak vagy más módon a nyilvánossághoz közvetítenek, már maga is sugárzott elõadás;

c) rögzített elõadását többszörözzék;

d) rögzített elõadását terjesszék;

e) rögzített elõadását vezeték útján vagy bármely más eszközzel vagy módon úgy tegyék a nyilvánosság számára hozzáférhetõvé, hogy a nyilvánosság tagjai a hozzáférés helyét és idejét egyénileg választhassák meg.

(2) Elõadómûvészek együttese esetében a közremûködõk az (1) bekezdésben említett jogaikat képviselõjük útján gyakorolhatják.

(3) Ha az elõadómûvész hozzájárult ahhoz, hogy elõadását filmalkotásban rögzítsék, a hozzájárulással - ellenkezõ kikötés hiányában - a film elõállítójára (64. (3) bek.) ruházza át az (1) bekezdésben említett vagyoni jogokat. Ez a rendelkezés nem érinti az elõadómûvészeknek a 20. és a 28. alapján fennálló díjigényét. A 23. (6) bekezdését az elõadómûvészekre is megfelelõen alkalmazni kell.

74.

(1) Az elõadómûvészt a 73. (1) bekezdésében említett felhasználásokért - ha e törvény másként nem rendelkezik - díjazás illeti meg.

(2) Az elõadás sugárzás vagy a nyilvánossághoz történõ átvitel céljára készült rögzítésének díjazására a 27. rendelkezéseit az elõadómûvészek, illetve közös jogkezelõ szervezetük (85-93. ) esetében is megfelelõen alkalmazni kell.

75.

(1) A 73. (1) bekezdésében említett felhasználások esetén az elõadómûvészt megilleti az a személyhez fûzõdõ jog, hogy nevét - a felhasználás jellegétõl függõen, ahhoz igazodó módon - feltüntessék. Elõadómûvészek együttese esetében ez a jog az együttes, valamint az együttes vezetõje és a fõbb közremûködõk nevének feltüntetésére terjed ki.

(2) Az elõadómûvész személyhez fûzõdõ jogát sérti elõadásának mindenfajta eltorzítása, megcsonkítása vagy más olyan megváltoztatása vagy megcsorbítása, amely az elõadómûvész becsületére vagy hírnevére sérelmes.

A hangfelvételek elõállítóinak védelme

76.

(1) Ha a törvény eltérõen nem rendelkezik, a hangfelvétel elõállítójának hozzájárulása szükséges ahhoz, hogy a hangfelvételt

a) többszörözzék;

b) terjesszék;

c) vezeték útján vagy bármely más eszközzel vagy módon úgy tegyék a nyilvánosság számára hozzáférhetõvé, hogy a nyilvánosság tagjai a hozzáférés helyét és idejét egyénileg választhassák meg.

(2) A hangfelvétel elõállítóját az (1) bekezdésben említett felhasználásokért - ha a törvény másképp nem rendelkezik - díjazás illeti meg.

77.

(1) Kereskedelmi célból kiadott hangfelvételnek vagy arról készült másolatnak a sugárzásáért és bármilyen más módon történõ nyilvánossághoz közvetítéséért a szerzõi jogi védelem alatt álló mûvek felhasználásáért fizetendõ díjon felül a felhasználónak további díjat kell fizetnie, amely - a jogosultak közötti eltérõ megállapodás hiányában - fele-fele arányban illeti meg a hangfelvétel elõállítóját és az elõadómûvészt.

(2) Az (1) bekezdésben foglalt rendelkezés alkalmazásakor a hangfelvételt kereskedelmi célból kiadottnak kell tekinteni, ha azt a 73. (1) bekezdésének e) pontjában és a 76. (1) bekezdésének c) pontjában szabályozott módon teszik hozzáférhetõvé a nyilvánosság számára.

(3) A jogosultak díjigényüket közös jogkezelõ szervezeteik (85-93. ) útján érvényesíthetik, díjukról csak a felosztás idõpontját követõ hatállyal, a rájuk jutó összeg erejéig mondhatnak le.

78.

(1) A hangfelvétel forgalomba hozott példányainak nyilvános haszonkölcsönbe adásához, bérbeadásához - a hangfelvételben foglalt mû szerzõjének hozzájárulásán kívül - a hangfelvétel elõállítójának, valamint - elõadás hangfelvétele esetében - az elõadómûvésznek a hozzájárulása is szükséges.

(2) Az (1) bekezdésben meghatározott felhasználásért díjazás jár, amelybõl a jogosultak - eltérõ megállapodásuk hiányában - egyenlõ arányban részesednek. A szerzõk és az elõadómûvészek díjigényüket közös jogkezelõ szervezeteik (85-93. ) útján érvényesíthetik, díjukról csak a felosztás idõpontját követõ hatállyal, a rájuk jutó összeg erejéig mondhatnak le.

79.

A hangfelvétel elõállítóját megilleti az a jog, hogy nevét a hangfelvétel másolatain feltüntessék.

A rádió- és televízió-szervezetek védelme

80.

(1) Ha a törvény eltérõen nem rendelkezik, a rádió- vagy a televízió-szervezet hozzájárulása szükséges ahhoz, hogy mûsorát

a) más rádió- vagy televízió-szervezetek, illetve vezeték útján a nyilvánossághoz történõ közvetítést végzõk sugározzák, illetve a nyilvánossághoz közvetítsék;

b) rögzítsék;

c) rögzítés után többszörözzék, ha a rögzítés hozzájárulása nélkül készült, vagy ha a rögzítés a 83. (2) bekezdése alapján készült, és a többszörözés más célra készül, mint amelyre a 83. (2) bekezdése vonatkozik.

(2) Ha a törvény eltérõen nem rendelkezik, a televízió-szervezet hozzájárulása szükséges ahhoz is, hogy mûsorát a közönség részére közvetítsék olyan helyiségben, amely belépti díj ellenében hozzáférhetõ a közönség számára.

(3) Az (1) és (2) bekezdésben említett felhasználásokért - ha a törvény eltérõen nem rendelkezik - díjazás jár.

(4) Saját mûsornak a nyilvánossághoz vezeték útján történõ közvetítése (26. (7) bek.) esetén az (1)-(3) bekezdéseket megfelelõen alkalmazni kell.

81.

A 80. -ban említett felhasználások esetén a rádió- vagy televízió-szervezetet, illetve a saját mûsort vezeték útján a nyilvánossághoz átvivõt megilleti az a jog, hogy nevét feltüntessék.

A filmek elõállítóinak védelme

82.

(1) A film elõállítójának [64. (3) bek.] hozzájárulása szükséges ahhoz, hogy a filmet

a) többszörözzék;

b) terjesszék, ideértve a nyilvánosság részére történõ haszonkölcsönbe adást is;

c) vezeték útján vagy bármely más eszközzel vagy módon úgy tegyék a nyilvánosság számára hozzáférhetõvé, hogy a nyilvánosság tagjai a hozzáférés helyét és idejét egyénileg választhassák meg.

(2) Az (1) bekezdésben említett felhasználásokért - ha a törvény eltérõen nem rendelkezik - díjazás jár.

(3) A 2. -t megfelelõen alkalmazni kell a film elõállítójának védelmére is.

A szerzõi jog és a szomszédos jogok viszonya

83.

(1) Az e fejezetben szabályozott jogok védelme nem befolyásolhatja az irodalmi, tudományos és mûvészeti alkotásokon fennálló szerzõi jogok védelmét.

(2) Nincs szükség a szomszédos jogi jogosult hozzájárulására azokban az esetekben, amelyekben a törvény a szerzõi jogi védelem alatt álló alkotás felhasználásához sem kívánja meg a szerzõ hozzájárulását.

A védelmi idõ

84.

(1) Az e fejezetben szabályozott jogok a következõ idõtartamokban részesülnek védelemben:

a) a hangfelvételek és az azokban rögzített elõadások annak az évnek a végétõl számított ötven évig, amelyben a hangfelvételt elõször forgalomba hozták, illetve - ha ezalatt nem hozták forgalomba a hangfelvételt - annak az évnek a végétõl számított ötven évig, amelyben a hangfelvétel készült;

b) a nem rögzített elõadások annak az évnek a végétõl számított ötven évig, amelyben az elõadást tartották;

c) a sugárzott mûsor vagy a vezeték útján a nyilvánossághoz átvitt saját mûsor annak az évnek a végétõl számított ötven évig, amelyben a sugárzást, illetve átvitelt végezték;

d) a filmek annak az évnek a végétõl számított ötven évig, amelyben a filmet forgalomba hozták, illetve - ha ezalatt nem hozták forgalomba a filmet - annak az évnek a végétõl számított ötven évig, amelyben a film elkészült.

(2) Ha a nyilvánossághoz közvetítés megelõzi a forgalomba hozatalt, az (1) bekezdésben szabályozott idõtartamokat az elsõ forgalomba hozatal éve helyett az elsõ ízben a nyilvánossághoz történõ közvetítés évét alapul véve kell számítani.

NEGYEDIK RÉSZ

KÖZÖS JOGKEZELÉS ÉS A JOGSÉRTÉS KÖVETKEZMÉNYEI

XII. fejezet

A szerzõi és a szomszédos jogok közös kezelése
Közös jogkezelés

85.

Közös jogkezelésnek minõsül a szerzõi mûvekhez, az elõadómûvészi teljesítményekhez, a hangfelvételekhez, a sugárzott vagy vezetéken átvitt mûsorokhoz, valamint a filmelõállítói teljesítményekhez kapcsolódó és a felhasználás jellege, illetve körülményei miatt egyedileg nem gyakorolható szerzõi és szomszédos jogok érvényesítése a jogosultak által erre létrehozott szervezet útján, függetlenül attól, hogy azt a törvény írja elõ vagy az a jogosultak elhatározásán alapul.

Nyilvántartás a közös jogkezelõ szervezetekrõl

86.

(1) A szerzõi és a szomszédos jogokra vonatkozó jogszabályoknak megfelelõ közös jogkezelést végzõ szervezetekrõl a Kormány által kijelölt miniszter vagy országos hatáskörû szerv vezetõje (a továbbiakban: miniszter) nyilvántartást vezet. A nyilvántartásba közös jogkezelést végzõ szervezetként csak egyesület (Ptk. 61-64. ) vehetõ fel.

(2) Országosan csak egy-egy egyesület vehetõ nyilvántartásba a következõ mûvekkel, illetve teljesítményekkel kapcsolatos szerzõi, illetve szomszédos jogok közös kezelésére:

a) irodalmi és zenei mûvek,

b) egyéb alkotómûvészeti alkotások,

c) filmalkotások,

d) elõadómûvészi teljesítmények,

e) hangfelvételek.

(3) A jogosultak önrendelkezési jogának érvényesítése és a jogkezelés hatékonyságának fokozása érdekében a (2) bekezdésben említett csoportosítástól el lehet térni, illetve a (2) bekezdésben említetteken kívüli jogok közös kezelésére alakult egyesület is nyilvántartásba vehetõ, de ugyanazon jogosulti csoport ugyanolyan jogosultságának a kezelésére csak egy egyesület vehetõ nyilvántartásba.

87.

(1) A nyilvántartásban fel kell tüntetni, hogy az egyesület milyen jogkezelési tevékenységet folytat. Más szervezetnek történõ díjfizetés, illetve más szervezettel történõ megállapodás az érintett jogkezelési tevékenység tekintetében a nyilvántartásba vett egyesület és az érintett jogosultak irányában nem hatályos, és nem mentesít a szerzõi jog megsértésének jogkövetkezményei alól.

(2) A nyilvántartásba vett egyesület által végzett jogkezelési tevékenységre vonatkozó bejegyzést a miniszter a nyilvántartásba vett egyesületek közötti megállapodás alapján módosítja, ha a nyilvántartásba vétel feltételei valamennyi érintett egyesületnél megvalósulnak az általuk végzett jogkezelési tevékenységnek a megállapodás szerinti módosítását követõen is.

88.

(1) Az az egyesület vehetõ a közös jogkezelést végzõ szervezetek nyilvántartásába,

a) amelyhez valamennyi érintett jogosult - megbízást adva az egyesületnek a közös jogkezelésre - csatlakozhat az alapszabályban meghatározott feltételek teljesítése esetén;

b) amelynek tagja, vagy amelyhez csatlakozni kíván az egyesület által megjelölt jogkezelési tevékenységben érdekelt belföldi jogosultak jelentõs része;

c) amely - munkavállalói révén - rendelkezik a közös jogkezeléshez és a nemzetközi kapcsolattartáshoz szükséges, megfelelõ szakismerettel és gyakorlattal;

d) amely felkészült a közös jogkezeléshez kapcsolódó adatok kezelésére;

e) amely az érintett külföldi jogosultak jogainak közös kezelését végzõ, a bel- és külföldi felhasználás szempontjából fontos szervezetekkel kölcsönös képviseleti szerzõdéseket kötött, vagy ilyen szerzõdések megkötésére irányuló kölcsönös szándéknyilatkozatokkal rendelkezik;

f) amelynek alapszabálya rendelkezik arról, hogy az egyesület

1. célja az érintett jogosultak jogainak közös kezelése, valamint e jogosultak érdekeinek védelme, különösen a közös jogkezelés körébe tartozó vagyoni jogok saját nevében történõ gyakorlása és érvényesítése a bíróság és a hatóságok elõtt,

2. nyilvántartást vezet a közös jogkezelés alá tartozó bel- és külföldi mûvekrõl, szomszédos jogi teljesítményekrõl, illetve jogosultakról,

3. a közös jogkezelést nem vállalkozási tevékenységként végzi, és - ha van ilyen - kiegészítõ vállalkozási tevékenységének eredményét csak költségeinek csökkentésére használja fel,

4. mûködésének költségeit a befolyó jogdíjakból kezelési költség címén levont összegekbõl, valamint - ha az alapszabály ezt egyébként elõírja - a tagdíjakból fedezi,

5. a közös jogkezeléssel elért és az indokolt kezelési költséggel csökkentett bevételét felosztási szabályzata alapján felosztja az érintett jogosultak között, függetlenül attól, hogy azok tagjai-e vagy sem.

(2) Annak megállapításakor, hogy az egyesületnek tagja-e vagy ahhoz csatlakozni kíván-e az érintett jogosultak jelentõs része, a jogosultak létszámát és a jogdíjakból való részesedésük arányát egyaránt figyelembe kell venni.

(3) Az egyesületet a közös jogkezeléshez kapcsolódó adatok kezelésére felkészültnek kell tekinteni, ha biztosítani tudja az érintett jogosultak, illetve a közös jogkezelés körébe tartozó mûvek vagy szomszédos jogi teljesítmények, valamint a különbözõ felhasználások olyan nyilvántartását, amely lehetõvé teszi a jogdíjak felosztását és kifizetését a jogosultak számára.

(4) Ha ugyanazon jogosulti csoport ugyanolyan jogosultságának a kezelésére vonatkozóan több olyan egyesület kéri nyilvántartásba vételét, amely megfelel a nyilvántartásba vétel feltételeinek, közülük azt az egyesületet kell nyilvántartásba venni, amelyik a feltételeket összességében a legjobban tudja megvalósítani.

 

89.

(1) A szerzõi és a szomszédos jogok közös kezelésére vonatkozó nyilvántartásba történõ felvételre irányuló eljárás kérelemre indul.

(2) A kérelemhez csatolni kell a nyilvántartásba vételhez szükséges - a 88. (1) bekezdésében meghatározott - feltételek teljesítését igazoló iratokat. Az iratokban csak azoknak a tagoknak, illetve az egyesülethez csatlakozni kívánó jogosultaknak a személyes adatai közölhetõk, akik ehhez hozzájárultak.

(3) A miniszter a nyilvántartásba vételt a Magyar Közlönyben közzéteszi. A nyilvántartásban szereplõ egyesületekrõl és az általuk végzett közös jogkezelési tevékenységekrõl a miniszter közleményt jelentet meg a Magyar Közlönyben.

(4) A szerzõi és a szomszédos jogok közös kezelését végzõ egyesületekrõl vezetett nyilvántartás részletes szabályait a miniszter - vagy az országos hatáskörû szerv felett felügyeletet gyakorló miniszter - rendeletben állapítja meg.

A közös jogkezelés általános szabályai

90.

(1) A szerzõi és a szomszédos jogok közös kezelését végzõ egyesület abban a körben, amelyben a nyilvántartás szerint jogkezelésre jogosult, rendszeres idõközönként megállapítja az egyes felhasználási módok tekintetében - a felhasználókra indokolatlan megkülönböztetés nélkül vonatkozó - jogdíjakat és a felhasználás egyéb - szintén indokolatlan különbségtétel nélkül érvényesülõ - feltételeit.

(2) A jogdíjak és egyéb feltételek megállapításához a miniszter jóváhagyása szükséges. A miniszter a jóváhagyás elõtt véleményt kér a jelentõs felhasználóktól és a felhasználók érdekképviseleti szervezeteitõl. A jóváhagyás a jogdíjak és egyéb feltételek alkalmazásának és a Magyar Közlönyben való nyilvánosságra hozatalának feltétele; nem zárja ki, illetve nem érinti azonban az egyéb jogszabályok érvényesülését a jogdíjak és az egyéb feltételek tekintetében.

(3) A jogdíjakat és a felhasználás egyéb feltételeit tartalmazó díjszabást a jogkezelõ egyesület a jóváhagyást követõen a Magyar Közlönyben saját nevében nyilvánosságra hozza.

(4) A díjszabást a felhasználókkal szemben indokolatlan megkülönböztetés nélkül kell alkalmazni.

91.

(1) Ha a közös jogkezelést végzõ - a 86-89. -ok alapján nyilvántartásba vett - egyesület valamely felhasználónak engedélyt ad a felhasználásra, illetve a felhasználóval szemben díjigényt érvényesít, a felhasználó jogosult az egyesület által végzett jogkezelés szempontjából érintett valamennyi jogosult - közös jogkezelés alá tartozó - azonos mûfajú mûveinek vagy szomszédos jogi teljesítményeinek felhasználására is, az ezekre a mûvekre vagy szomszédos jogi teljesítményekre vonatkozó jogdíjak azonos feltételek alapján történõ megfizetése mellett.

(2) Az (1) bekezdésben foglaltak nem alkalmazhatók, ha a közös jogkezelést végzõ egyesület által végzett jogkezelés szempontjából érintett jogosult az egyesülethez intézett írásbeli nyilatkozatában elõzetesen tiltakozik mûvei vagy szomszédos jogi teljesítményei felhasználásának közös jogkezelés körében történõ engedélyezése ellen. A jogkezelõ szervezet köteles a nyilatkozat szerint eljárni, ha azt több mint három hónappal a naptári év vége elõtt, a következõ év elsõ napjánál nem korábbi hatállyal teszik meg. A jogosult azonban nem tiltakozhat a felhasználás ilyen módon történõ engedélyezése ellen, ha a közös jogkezelést jogszabály írja elõ.

92.

(1) A 86-89. -ok alapján nyilvántartásba vett, közös jogkezelést végzõ egyesület a közös jogkezelés körébe tartozó igényeket bíróság elõtt saját nevében, saját igényeként érvényesíti.

(2) A közös jogkezelés útján érvényesített díjigényekkel, valamint a megfizetett vagy beszedett díjakkal a jogosultak közötti felosztásukig a 86-89. -ok alapján nyilvántartásba vett, közös jogkezelést végzõ egyesület rendelkezik.

(3) Ha a közös jogkezelést a törvény írja elõ - a mechanikai többszörözés engedélyezése (19. ) kivételével -, az ellenkezõ bizonyításáig vélelmezni kell, hogy a felhasznált mûvek, illetve szomszédos jogi teljesítmények védelemben részesülnek.

(4) A közös jogkezelõ szervezet az általa végzett jogkezelés körében a felhasználó írásbeli kérésére - költségtérítés ellenében - írásbeli tájékoztatást ad arról, hogy a felhasználó által egyedileg megjelölt mû, illetve szomszédos jogi teljesítmény védelemben részesül-e.

(5) A közös jogkezelõ szervezet a díjszabásban a felhasználásra való jogosítás feltételeként elõírhatja, hogy a felhasználó szolgáltasson adatot a felhasznált mûvekrõl, illetve szomszédos jogi teljesítményekrõl. E rendelkezés nyilvános elõadás esetén csak az élõ elõadásra (24. (2) bek. a) pont) alkalmazható.

A közös jogkezelés felügyelete

93.

(1) A közös jogkezelési tevékenység felett - az egyesülési jogról szóló 1989. évi II. törvény 17. -ával összhangban - gyakorolt felügyelet körében a miniszter ellenõrzi, hogy a nyilvántartásba vétel feltételei a jogkezelõ egyesületnél folyamatosan megvalósulnak-e, továbbá, hogy az alapszabály, a felosztási szabályzat és más belsõ szabályzat rendelkezései nem ütköznek-e a szerzõi jogi jogszabályokba.

(2) A közös jogkezelést végzõ - az 86-89. -ok alapján nyilvántartásba vett - egyesület a felügyelet ellátásához megküldi a miniszternek

a) alapszabályát;

b) szervezeti és mûködési szabályzatát;

c) felosztási szabályzatát;

d) azoknak a tagjainak a névsorát, akik nevük e célból történõ közléséhez hozzájárultak;

e) ügyintézõ és képviseleti szerve tagjainak névsorát;

f) éves beszámolóját;

g) a külföldi közös jogkezelõ szervezetekkel kötött kölcsönös képviseleti szerzõdéseit.

(3) A miniszter a felügyelet körében - ha a nyilvántartásba vételhez szükséges feltételek hiányát vagy az (1) bekezdésben említett jogszabályok megsértését észleli -, megteszi a következõ intézkedéseket:

a) írásban figyelmezteti a közös jogkezelõ egyesület ügyintézõ és képviseleti szervét a nyilvántartásba vétel feltételeinek, illetve a szerzõi jogi jogszabályoknak megfelelõ mûködés helyreállítására, és erre megfelelõ határidõt tûz;

b) megkeresi az ügyészséget az egyesület törvényességi felügyelete körében meghozható intézkedések megtétele céljából;

c) ha az a) pontban említett határidõ eredménytelenül telt el, vagy a törvényességi felügyeleti intézkedés nem jár eredménnyel, illetve nem várható tõle eredmény, törli a közös jogkezelést végzõ egyesületet a nyilvántartásból, és ezt a Magyar Közlönyben közzéteszi.

XIII. fejezet

A szerzõi jog megsértésének következményei
Polgári jogi jogkövetkezmények

94.

(1) A szerzõ jogainak megsértése esetén - az eset körülményei szerint - a következõ polgári jogi igényeket támaszthatja:

a) követelheti a jogsértés megtörténtének bírósági megállapítását;

b) követelheti a jogsértés abbahagyását és a jogsértõ eltiltását a további jogsértéstõl;

c) követelheti, hogy a jogsértõ - nyilatkozattal vagy más megfelelõ módon - adjon elégtételt, és hogy szükség esetén a jogsértõ részérõl és költségén az elégtételnek megfelelõ nyilvánosságot biztosítsanak;

d) követelheti, hogy a jogsértõ szolgáltasson adatot a jogsértéssel érintett dolgok vagy szolgáltatások elõállításában, forgalmazásában, illetve teljesítésében részt vevõkrõl, a jogsértõ felhasználásra kialakított üzleti kapcsolatokról;

e) követelheti a jogsértéssel elért gazdagodás visszatérítését;

f) követelheti a sérelmes helyzet megszüntetését, a jogsértést megelõzõ állapot helyreállítását a jogsértõ részérõl vagy költségén, továbbá a kizárólag vagy elsõsorban a jogsértéshez használt eszköz és anyag, valamint a jogsértéssel elõállott dolog megsemmisítését, illetve jogsértõ mivoltától megfosztását.

(2) A szerzõi jog megsértése esetén a polgári jogi felelõsség szabályai szerint kártérítés jár. Kártérítésre alap az is, ha a szerzõ személyhez fûzõdõ jogait megsértik.

(3) A szerzõi jog megsértése miatt indított perekben az ideiglenes intézkedést a kérelmezõ különös méltánylást érdemlõ jogvédelméhez szükségesnek kell tekinteni, ha a kérelmezõ valószínûsíti, hogy a mû szerzõi jogi védelem alatt áll, valamint, hogy õ a szerzõ, a szerzõ jogutóda vagy a mû olyan felhasználója, illetve a szerzõi jogok közös kezelését végzõ olyan szervezet, amely jogosult saját nevében fellépni a jogsértéssel szemben.

(4) A (3) bekezdés nem alkalmazható, ha a szerzõi jog megsértésének megkezdése óta hat hónap, illetve a kérelmezõnek a jogsértésrõl és a jogsértõ személyérõl való tudomásszerzése óta hatvan nap már eltelt.

(5) A bíróság az ideiglenes intézkedés tárgyában soron kívül, legkésõbb az ilyen intézkedés iránti kérelem elõterjesztésétõl számított tizenöt napon belül határoz.

(6) Ha a szerzõi jog megsértése miatt indított perben az egyik fél tényállításait már elvárható mértékben valószínûsítette, a bíróság a bizonyító fél kérelmére az ellenfelet kötelezheti a birtokában lévõ okirat és egyéb tárgyi bizonyíték bemutatására, valamint a szemle lehetõvé tételére.

(7) A szerzõi jog megsértése miatt indított perekben a bíróság az elõzetes bizonyítás elrendelését biztosítékadáshoz kötheti.

Védelem a mûszaki intézkedések megkerülésével szemben

95.

(1) A szerzõi jog megsértésének következményeit kell alkalmazni minden olyan cselekményre - ideértve eszközök gyártását és forgalmazását, szolgáltatások nyújtását is -, amely jogosulatlanul teszi lehetõvé vagy könnyíti meg a szerzõi jog védelmére szolgáló hatásos mûszaki intézkedések megkerülését, és amelynek a mûszaki intézkedés megkerülésén kívül nincs számottevõ gazdasági jelentõsége, illetve célja. E rendelkezés csak akkor alkalmazható, ha az említett cselekményeket végzõ személy tudja vagy az adott helyzetben általában elvárható gondosság mellett tudnia kellene, hogy a cselekmények jogosulatlanul teszik lehetõvé vagy könnyítik meg a szerzõi jog védelmére szolgáló, hatásos mûszaki intézkedések megkerülését.

(2) Az (1) bekezdés alkalmazásában mûszaki intézkedésnek minõsül minden eszköz, termék, alkatrész, eljárás, illetve módszer, amely arra szolgál, hogy a szerzõi jog megsértését megelõzze vagy megakadályozza. A mûszaki intézkedést akkor kell hatásosnak tekinteni, ha az intézkedés eredményeként a mû a felhasználó számára csak - a szerzõ engedélyével végzett - olyan cselekmények útján válik hozzáférhetõvé, amelyek az ehhez szükséges eljárás alkalmazását vagy hozzáférési kód megadását igénylik.

A jogkezelési adatok védelme

96.

(1) A szerzõi jog megsértésének következményeit kell alkalmazni a jogkezelési adat jogosulatlan eltávolítására vagy megváltoztatására, továbbá olyan mûvek jogosulatlan terjesztésére, terjesztés céljából történõ behozatalára, sugárzására vagy a nyilvánossághoz másként történõ közvetítésére, amelyekrõl eltávolították vagy amelyeken megváltoztatták a jogkezelési adatot, feltéve, hogy a felsorolt cselekmények bármelyikét elkövetõ személy tudja vagy az adott helyzetben általában elvárható gondosság mellett tudnia kellene, hogy cselekményével lehetõvé teszi vagy megkönnyíti a szerzõi jog megsértését, vagy mást arra indít.

(2) Jogkezelési adat a jogosultaktól származó minden olyan adat, amely a mûvet, a szerzõt vagy a mûre vonatkozó jogok más jogosultját azonosítja, vagy a felhasználás feltételeirõl tájékoztat, ideértve az ilyen adatokat megjelenítõ számokat vagy jelzéseket is, feltéve, hogy az adatokat a mû példányához kapcsolják, illetve a mû nyilvánossághoz történõ közvetítésével összefüggésben jelenítik meg.

A szerzõi jog megsértésének vámjogi következményei

97.

A szerzõi jog megsértése esetén a szerzõ - külön jogszabály rendelkezései szerint - követelheti a vámhatóság intézkedését a jogsértéssel érintett vámáruk belföldi forgalomba kerülésének megakadályozására.

A szomszédos jogok megsértésének következményei

98.

A 94-97. -ok rendelkezéseit megfelelõen alkalmazni kell a XI. fejezet szabályainak megsértése esetén, illetve az abban a fejezetben szabályozott jogokkal kapcsolatos mûszaki intézkedések és jogkezelési adatok védelmére is.

ÖTÖDIK RÉSZ
VEGYES ÉS ZÁRÓ RENDELKEZÉSEK

XIV. fejezet
Járulékfizetés a védelmi idõ eltelte után

99.

(1) A szerzõi jogok védelmi idejének eltelte után az eredeti képzõmûvészeti és iparmûvészeti alkotás tulajdonjogának kereskedelmi tevékenységet folytató gazdálkodó szervezet közremûködésével történõ átruházásakor járulékot kell fizetni.

(2) Az eredeti képzõmûvészeti és iparmûvészeti alkotások körének meghatározására, a járulék kötelezettjére, mértékére, beszedésére, átutalására és a járulék alóli mentességre a 70. rendelkezéseit megfelelõen alkalmazni kell azzal az eltéréssel, hogy a közös jogkezelõ szervezet a hozzá átutalt járulékot az alkotói tevékenység támogatására és az alkotómûvészek szociális céljára használja fel.

(3) A közös jogkezelõ szervezet a járulék címén befolyt összeget külön köteles kezelni és nyilvántartani.

(4) A közös jogkezelõ szervezet a járulék felhasználásáról a nyilvánosságot évente, az 86. -ban említett miniszter irányítása alatt mûködõ minisztérium (országos hatáskörû szerv) hivatalos lapja útján tájékoztatja.

XV. fejezet

A szerzõi jogi jogviták rendezésében közremûködõ szervezetek
Szerzõi jogi szakértõ testület

100.

(1) Szerzõi jogi jogvitás ügyben felmerülõ szakkérdésekben a bíróságok és más hatóságok szakvéleményt kérhetnek a Magyar Szabadalmi Hivatal mellett mûködõ szakértõ testülettõl. A testület tagjait az igazságügy-miniszter a nemzeti kulturális örökség miniszterével egyetértésben öt éves idõtartamra nevezi ki.

(2) A testület szakvéleményét három vagy öt tagú tanácsban, szótöbbséggel alakítja ki.

(3) A szerzõi jogi szakértõ testület felkérésre peren kívül is adhat szakvéleményt a felhasználási jog gyakorlásával kapcsolatos kérdésekben.

(4) A testület szervezetének és mûködésének részletes szabályait külön jogszabály állapítja meg.

Egyeztetõ testület

101.

Ha a nyilvánossághoz - az eredetihez képest más szervezet közbeiktatásával - történõ egyidejû változatlan továbbközvetítéssel kapcsolatban a felhasználó és a jogosultak, illetve azok közös jogkezelõ szervezete között nem jön létre megállapodás a díjazásról és a felhasználás egyéb feltételeirõl, bármelyik fél a 102. alapján létrehozott egyeztetõ testülethez fordulhat.

102.

(1) Az egyeztetõ testület megalakítására a választottbíráskodásról szóló 1994. évi LXXI. törvény II. fejezetében foglalt szabályokat kell alkalmazni azzal, hogy az egyeztetõ testület tagjait a szerzõi jogi szakértõ testület (100. ) tagjai közül kell kijelölni.

(2) Az egyeztetõ testület a szerzõi jogi szakértõ testületen belül mûködik.

103.

(1) Az egyeztetõ testület eljárásának célja, hogy a felek közötti megállapodás létrehozását elõsegítse. A testület eljárása nem érinti a 90. (2) bekezdésében foglalt rendelkezések alkalmazhatóságát.

(2) Ha a felek között nem jön létre megállapodás, az egyeztetõ testület javaslatot készít a megállapodás tartalmára, amelyet a felekkel írásban közöl.

(3) A javasolt megállapodást a felek kifejezetten vagy hallgatólagosan elfogadhatják. Hallgatólagos elfogadásnak kell tekinteni, ha a megállapodási javaslatot a fél a kézbesítéstõl számított három hónapon belül nem kifogásolja az egyeztetõ testületnél.

(4) Ha az egyeztetõ testület az 104. -ban foglalt szabályok megsértésével járt el, a sérelmet szenvedett fél az egyeztetõ testület döntése alapján létrejött megállapodást az annak hatálybalépésétõl számított három hónapon belül bíróság elõtt megtámadhatja.

104.

(1) Az egyeztetõ testület eljárása során a feleket egyenlõ elbánásban kell részesíteni, és mindegyik félnek meg kell adni a lehetõséget, hogy álláspontját elõadhassa. Az egyeztetõ testület a feleket az eljárásban való részvételre, eljárási cselekmények lefolytatására nem kötelezheti, kivéve, ha a felek ebben megállapodnak. Egyebekben az egyeztetõ testület - a (2) bekezdésben említett szabályzat keretein belül - az eljárási szabályait, valamint a díjszabását maga állapítja meg.

(2) Az egyeztetõ testület eljárási szabályzatát a szerzõi jogi szakértõ testület dolgozza ki és az igazságügy-miniszter hagyja jóvá. A jóváhagyást megelõzõen be kell szerezni a Magyar Szabadalmi Hivatal felügyeletét ellátó miniszter, valamint a nemzeti kulturális örökség miniszterének véleményét.

XVI. fejezet

Záró rendelkezések
A szerzõi jog más jogosultjai

105.

(1) Ahol e törvény szerzõt említ, azon megfelelõen érteni kell a szerzõ jogutódját, illetve a szerzõi jog más jogosultját is.

(2) Ha az elhunyt személy hagyatékához szerzõi jog tartozik, a közjegyzõ a hagyatéki eljárás megindításáról értesíti az elhunyt személy mûveivel kapcsolatban érintett közös jogkezelõ szervezetet. Ha nem állapítható meg, hogy melyik az érintett közös jogkezelõ szervezet, vagy a mûvek nem tartoznak a közös jogkezelés körébe, az értesítést az irodalmi és a zenei mûvekkel kapcsolatos szerzõi jogok közös kezelését végzõ szervezetnek kell küldeni.

(3) A hagyatékhoz tartozó szerzõi jog örökösnek történõ átadásáról a közjegyzõ kivonatos hagyatékátadó végzés, a bíróság pedig kivonatos jogerõs ítélet egy példányának megküldésével - a (2) bekezdés megfelelõ alkalmazásával - értesíti az érintett közös jogkezelõ szervezetet.

(4) A kivonatos hagyatékátadó végzésre, illetõleg a kivonatos ítéletre a hagyatékátadó végzésre és az ítéletre vonatkozó szabályok irányadók azzal, hogy azok csak a hagyatékhoz tartozó szerzõi jog örökösnek történõ átadására vonatkozó adatokat tartalmazhatják.

(5) A (3) bekezdésben említett kivonatos hagyatékátadó végzés és kivonatos ítélet a (4) bekezdésben foglaltakon kívül tartalmazza a "kivonat" minõség megjelölését, valamint azt, hogy az milyen célra használható fel.

(6) Az (5) bekezdés szerint kell eljárni akkor is, ha a végzés egyébként sem tartalmazna más rendelkezést, mint amit a (4) bekezdés elõír.

(7) Az érintett közös jogkezelõ szervezet köteles az örökösökrõl nyilvántartást vezetni, és abból a felhasználók számára a személyes adatok védelmére vonatkozó jogszabályok keretei között adatot szolgáltatni.

(8) Az (1)-(7) bekezdésben foglaltakat értelemszerûen alkalmazni kell az elõadómûvészekre és az elõadómûvészi jogokra.

A törvény hatálybalépésére vonatkozó és az átmeneti rendelkezéseket megállapító szabályok

106.

(1) E törvény 1999. július 1-jén lép hatályba; rendelkezéseit a hatálybalépését követõen megkötött felhasználási szerzõdésekre kell alkalmazni.

(2) A 110. (1) és (2) bekezdésével megállapított rendelkezéseket az e törvény hatálybalépését követõen indult végrehajtási eljárásokban kell alkalmazni.

 

107.

(1) A 31. rendelkezéseit alkalmazni kell olyan mûvekre is, amelyeknek a korábban hatályos rendelkezések szerint számított védelmi ideje az egyes iparjogvédelmi és szerzõi jogi jogszabályok módosításáról szóló 1994. évi VII. törvény hatálybalépéséig már lejárt.

(2) Az elõadómûvészeket, a hangfelvételek elõállítóit, a rádió- és televízió-szervezeteket, valamint a saját mûsort vezeték útján a nyilvánossághoz átvivõket az e törvényben meghatározott jogok akkor is megilletik, ha a 84. -ban - rájuk vonatkozóan - említett év végétõl számított húsz év az 1994. évi VII. törvény hatálybalépéséig már eltelt.

(3) Ha a szerzõi vagyoni jogok vagy a szerzõi joggal szomszédos jogok védelmi ideje az 1994. évi VII. törvény hatálybalépését megelõzõen lejárt, a lejárat és az e törvény hatálybalépése közötti idõtartamban végzett felhasználás szabad felhasználásnak minõsül, függetlenül attól, hogy e jogok újra védelemben részesülnek-e e törvény hatálybalépését követõen.

(4) A (3) bekezdésben meghatározott felhasználás e törvény hatálybalépését követõen még további egy évig folytatható, de csak a hatálybalépéskor meglévõ mértékben. A gazdasági tevékenység körében folytatott ilyen felhasználás jogát csak a jogosult gazdálkodó szervezettel vagy annak - a felhasználást folytató - szervezeti egységével együtt lehet átruházni. A törvény hatálybalépését követõen is folytatott felhasználás ellenében a jogosultnak méltányos díjazás jár.

(5) A (4) bekezdésben foglalt rendelkezéseket megfelelõen alkalmazni kell akkor is, ha a felhasználásra e törvény kihirdetésének napjáig komoly elõkészületeket tettek, azzal, hogy ebben az esetben a felhasználást az elõkészületnek az e törvény kihirdetésekor meglévõ mértékéig lehet megkezdeni és folytatni.

(6) A (3) bekezdésben meghatározott idõtartamban végzett átdolgozást, feldolgozást vagy fordítást úgy kell tekinteni, mintha az a szerzõ hozzájárulásával készült volna.

(7) A (6) bekezdésben meghatározott átdolgozás, feldolgozás és fordítás e törvény hatálybalépését követõ felhasználása ellenében az alapul szolgáló mûre vonatkozó szerzõi jog jogosultjának méltányos díjazás jár.

(8) A (3) és a (7) bekezdésben foglalt rendelkezések alapján járó díjazással kapcsolatos viták bírósági útra tartoznak.

(9) Az 1994. évi VII. törvény hatálybalépését megelõzõen kötött felhasználási szerzõdés alapján a teljes védelmi idõre, illetve határozatlan idõre megszerzett felhasználási jog e törvény hatálybalépését követõen - a felhasználási szerzõdésben foglalt feltételeknek megfelelõen - újra megilleti a felhasználót, ha a szerzõi jog vagy az azzal szomszédos jog e törvény szerint újra védelemben részesül.

108.

A 31. (6) bekezdésében foglalt rendelkezést akkor kell alkalmazni, ha az nem eredményezi a korábban hatályos rendelkezés szerint számított védelmi idõ megrövidülését. A 31. (6) bekezdésében foglalt rendelkezést alkalmazni kell az olyan filmalkotásra is, amelynek védelmi ideje e törvény hatálybalépésekor már eltelt. A 107. (3)-(9) bekezdéseiben foglalt szabályok ilyen esetben is értelemszerûen irányadók, azzal, hogy az 1994. évi VII. törvény hatálybalépése helyett e törvény hatálybalépését kell érteni.

Hatályukat vesztõ rendelkezések

109.

E törvény hatálybalépésével egyidejûleg hatályát veszti:

a) a szerzõi jogról szóló 1969. évi III. törvény, valamint az 1978. évi 27. törvényerejû rendelet, az 1994. évi VII. törvény 13-19. -a és 29. -a, az 1994. évi LXXII. törvény, az 1996. évi I. törvény 151. -a és 161. -ának e) pontja, valamint az 1997. évi XI. törvény 120. -ának b) és c) pontja;

b) a rádiózásról és televíziózásról szóló 1996. évi I. törvény 117. -a (2) bekezdésének második mondata és 139. -ának (4) bekezdése;

c) a szerzõi és a szomszédos jogok közös kezelésérõl szóló 146/1996. (IX. 19.) Korm. rendelet és az azt módosító 239/1997. (XII. 18.) Korm. rendelet;

d) a szerzõi jogi törvény végrehajtásáról szóló 9/1969. (XII. 29.) MM rendelet, valamint az azt módosító, illetve kiegészítõ 4/1978. (XII. 7.) KM rendelet, 15/1982. (IX. 20.) MM rendelet, 15/1983. (VII. 12.) MM rendelet, 18/1988. (VIII. 24.) MM rendelet, 6/1992. (IV. 8.) MKM rendelet, 12/1992. (VII. 29.) MKM rendelet 2. -a, 8/1994. (IV. 26.) MKM rendelet 33. -a (2) bekezdésének a) pontja, 24/1994. (XII. 28.) MKM rendelet;

e) a kiadói szerzõdések feltételeirõl és a szerzõi díjakról szóló 1/1970. (III. 20.) MM rendelet, valamint az azt módosító 2/1980. (IX. 15.) MM rendelet, 13/1982. (X. 18.) MM rendelet, 21/1984 (XII. 28.) MM rendelet, 14/1985. (XII. 22.) MM rendelet, 15/1987. (VIII. 9.) MM rendelet és 19/1996. (XII. 26.) MKM rendelet;

f) a színpadi mûvek felhasználási szerzõdéseinek feltételeirõl és a szerzõi díjakról szóló 2/1970. (III. 20.) MM rendelet, valamint az azt módosító 7/1992. (IV. 8.) MKM rendelet;

g) a zenemûvek megírására és az elsõ nyilvános elõadására vonatkozó szerzõdésekrõl szóló 3/1970. (III. 20.) MM rendelet;

h) a Magyar Rádió és Televízió felhasználási szerzõdéseinek feltételeirõl és a szerzõk díjazásáról szóló 5/1970. (VI. 12.) MM rendelet, valamint az azt módosító 15/1985. (XII. 28.) MM rendelet, 16/1988. (VIII. 11.) MM rendelet, 13/1992. (VIII. 26.) MKM rendelet és 23/1994. (XII. 26.) MKM rendelet;

i) az egyes felhasználási szerzõdések díjazására vonatkozó rendelkezések módosításáról szóló 4/1988. (II. 12.) MM rendelet;

j) az alkalmazott grafikai mûvek felhasználási szerzõdéseinek feltételeirõl és a szerzõi díjakról szóló 6/1970. (VI. 24.) MM rendelet;

k) a kisplasztika, érem és plakett felhasználására vonatkozó szerzõdések feltételeirõl és a szerzõk díjáról szóló 7/1970. (VI. 24.) MM rendelet;

l) a mûvészi fényképek felhasználási szerzõdéseinek feltételeirõl és a szerzõi díjakról szóló 8/1970. (VI. 24.) MM rendelet;

m) az iparmûvészeti és az ipari tervezõmûvészi alkotások felhasználási szerzõdéseinek feltételeirõl és a szerzõi díjáról szóló 9/1970. (VI. 25.) MM rendelet, valamint az azt módosító 14/1989. (V. 13.) MM rendelet;

n) a képgrafikai alkotások felhasználási szerzõdéseinek feltételeirõl és a szerzõi díjakról szóló 10/1970. (VI. 25.) MM rendelet;

o) a képzõmûvészet, az iparmûvészet egyes kérdéseinek szabályozásáról szóló 83/1982. (XII. 29.) MT rendelet végrehajtásáról szóló 16/1982. (XII. 29.) MM rendelet 11. -ának 4-9. - számmal nem jelölt - bekezdései;

p) a megfilmesítési szerzõdések feltételeirõl és a szerzõk díjazásáról szóló 12/1970. (VI. 30.) MM rendelet, valamint az azt módosító 2/1983. (III. 23.) MM rendelet;

r) a zenemûvek kiadására vonatkozó szerzõdések feltételeirõl, a zenekiadással kapcsolatos egyéb szerzõdésekrõl, valamint a szerzõi és más tevékenység díjáról szóló 6/1972. (VIII. 19.) MM rendelet.

Módosuló rendelkezések

110.

(1) A bírósági végrehajtásról szóló 1994. évi LIII. törvény (Vht.) a következõ alcímmel és 184/A. -sal egészül ki:

"Szellemi tulajdonjogok megsértése miatt indított perben hozott határozat végrehajtása

184/A. (1) Ha a meghatározott cselekmény végrehajtása szabadalombitorlás, használati mintaoltalom bitorlása, mikroelektronikai félvezetõ termék topográfiájára vonatkozó oltalom bitorlása, védjegybitorlás, ipari mintaoltalom megsértése, a tisztességtelen piaci magatartás és a versenykorlátozás tilalmára vonatkozó rendelkezések vagy szerzõi jog megsértése miatt indított perben hozott határozat végrehajtására irányul, a bíróság a végrehajtandó okiratban a kötelezettet három napos határidõvel hívja fel az önkéntes teljesítésre. Amennyiben a meghatározott cselekmény ingóság átadása, kiadása, a kötelezettet azonnali teljesítésre hívja fel a bíróság.

(2) A végrehajtó a végrehajtható okiratot - megérkezése után - haladéktalanul megküldi a végrehajtást kérõnek, egyben felhívja õt a végrehajtási eljárás költségeinek haladéktalanul történõ elõlegezésére. Ideiglenes intézkedés végrehajtása esetén a végrehajtót eljárása kezdetén elõlegként a teljes munkadíjnak és a várhatóan felmerülõ készkiadásnak, illetõleg költségátalánynak megfelelõ összeg illeti meg.

(3) A végrehajtó az elõleg beérkezését követõen a helyszínen haladéktalanul kézbesíti a végrehajtható okiratot a kötelezettnek és felhívja õt a teljesítésre. Amennyiben a végrehajtó felhívására a kötelezett azonnal nem teljesít, a teljesítési határidõ lejártakor a végrehajtó a helyszínen ellenõrzi a teljesítés megtörténtét.

(4) A teljesítés elmaradása esetén a végrehajtó a helyszíni ellenõrzésrõl készített jegyzõkönyvet haladéktalanul beterjeszti a végrehajtást foganatosító bírósághoz, mely a végrehajtás módjáról a 174-177. -oknak megfelelõen és soron kívül határoz.

(5) Az (1) bekezdésben meghatározott perekben hozott határozat végrehajtása során a bíróság a 174. c) pontja alapján a kötelezettel szemben 500 000 Ft-ig terjedõ pénzbírságot szabhat ki. A pénzbírság összege meg nem fizetés esetén a teljesítési határidõ lejártának napjától a mindenkori jegybanki alapkamat kétszeres összegének megfelelõ összeggel emelkedik.

(6) Ha az e címben szabályozott végrehajtás meghatározott ingóság átadására, kiadására vagy lefoglalására irányul, a végrehajtó a végrehajtható okirat kézbesítésekor az ingóságot lefoglalja és intézkedik a határozatban megjelölt személyhez történõ szállítása iránt. Ha a kötelezett az ingóság átadását, kiadását megtagadja vagy a foglalást megakadályozza, a végrehajtó a rendõrség közvetlen közremûködésének igénybevételével foganatosítja a végrehajtást.

(7) Ha a bíróság a lefoglalt eszközöknek és anyagoknak a bírósági végrehajtás szabályai szerinti értékesítését írja elõ, azt a végrehajtó az ingóárverésre irányadó szabályok szerint foganatosítja azzal, hogy nincs helye a 135. (1)-(2) bekezdésében szabályozott, az ingóság kötelezett részére történõ visszaadásának.

(8) Ha az (1) bekezdésben foglalt perben hozott határozat kizárólag pénzfizetésre kötelezést tartalmaz, a határozat végrehajtása a pénzkövetelés végrehajtására vonatkozó szabályok szerint történik."

(2) A Vht. 190. -ának (4) bekezdése helyébe a következõ rendelkezés lép:

"(4) A végrehajtó a biztosítási intézkedést elrendelõ végzés kézhezvétele után haladéktalanul felhívja a végrehajtást kérõt az elõleg rövid határidõ alatt történõ megfizetésére, a díjelõleg beérkezése után a biztosítási intézkedés végrehajtását haladéktalanul megkezdi. Biztosítási intézkedés végrehajtása esetén a végrehajtót eljárása kezdetén elõlegként a teljes munkadíjnak és a várhatóan felmerülõ készkiadásnak, illetõleg költségátalánynak megfelelõ összeg illeti meg."

(3) A rádiózásról és televíziózásról szóló 1996. évi I. törvény 75. -ának (7) bekezdése a következõ második mondattal egészül ki:

"E rendelkezés nem érinti - a Magyar Rádiót, a Magyar Televíziót és a Duna Televíziót megilletõ szomszédos jogi jogosultságok kivételével - a szerzõi jogi jogszabályok alkalmazását."

(4) A rádiózásról és televíziózásról szóló 1996. évi I. törvény 78. -a a következõ (7) bekezdéssel egészül ki:

"(7) A 117. (1) bekezdésében meghatározott mûsorszolgáltatások esetében az üzemben tartó helyett az Alap kezelõje az Alapból fizeti meg a szerzõi jogi jogszabályok alapján járó díjazást."

Felhatalmazások

111.

(1) Felhatalmazást kap a Kormány, hogy a reprográfiára szolgáló készülékek körét rendelettel meghatározza.

(2) Felhatalmazást kap a Kormány, hogy rendelettel megállapítsa a szerzõi jogi szakértõ testület szervezetének és mûködésének részletes szabályait.

(3) Felhatalmazást kap a nemzeti kulturális örökség minisztere, hogy a szerzõi és a szomszédos jogok közös kezelését végzõ egyesületekrõl vezetett nyilvántartásra vonatkozó részletes szabályokat rendelettel megállapítsa.

Az Európai Közösségek jogszabályaihoz való közelítés

112.

E törvény a Magyar Köztársaság és az Európai Közösségek és azok tagállamai között társulás létesítésérõl szóló, Brüsszelben, 1991. december 16-án aláírt Európai Megállapodás tárgykörében, a megállapodást kihirdetõ 1994. évi I. törvény 3. -ával összhangban az Európai Közösségek következõ jogszabályaival összeegyeztethetõ szabályozást tartalmaz:

a) a Tanács 91/250/EGK irányelve a számítógépi programok jogi védelmérõl;

b) a Tanács 92/100/EGK irányelve a bérleti jogról és a haszonkölcsönzési jogról, valamint a szellemi tulajdon területén a szerzõi joghoz kapcsolódó bizonyos jogokról;

c) a Tanács 93/83/EGK irányelve a mûholdas mûsorsugárzásra és a vezeték útján történõ továbbközvetítésre alkalmazandó szerzõi jogra és a szerzõi joggal kapcsolatos jogokra vonatkozó egyes szabályok összehangolásáról;

d) a Tanács 93/98/EGK irányelve a szerzõi jog és bizonyos kapcsolódó jogok védelmi idejének összehangolásáról;

e) az Európai Parlament és a Tanács 96/9/EK irányelve az adatbázisok jogi védelmérõl.

 

Indokolás
a szerzõi jogról szóló törvényjavaslathoz

ÁLTALÁNOS INDOKOLÁS

I.

1. A szerzõi jog a széles értelemben vett polgári joghoz tartozik. A szerzõi jogi szabályozás vagyoni és személyi viszonyokat rendez. Sajátosságai, számos különleges funkciója következtében mindazonáltal az idõk során önálló, elkülönült jogterületté alakult mind nemzetközileg, mind hazai jogrendünkben. A szerzõi jogi védelem abszolút szerkezetû, negatív tartalmú kötelezettséget állító jogviszony, amely jellegében hasonló a tulajdonviszonyhoz. Tárgya azonban szellemi alkotás, ami a szerzõ személyiségéhez kötõdõ jogosultságok elismerését és oltalmazását is igényli.

A szerzõi vagyoni jogok is részesednek abból az alkotmányos védelembõl, amely a 17/1992. (III. 30.) AB határozat értelmében az Alkotmánynak a tulajdonjogot oltalmazó rendelkezéseibõl következik. Ezt az 1338/B/1992. AB határozat III. része a szabadalmi jogokra vonatkozóan már megállapította; nincs semmilyen indok arra, hogy a szabadalmi jogokra már elismert alkotmányos védelembõl a szerzõi vagyoni jogokat kizárjuk. E vagyoni jogok védelmének biztosítása állami feladat.

Másfelõl alaposnak látszik az a feltevés, hogy az Alkotmány 54. -ának (1) bekezdése alapján a szerzõ személyhez fûzõdõ jogainak védelme az általános személyiségi jognak is részét képezi, az emberi méltóság védelmének sajátos vonzataként jelenik meg. Ennek alátámasztására hivatkozni lehet a Polgári Törvénykönyvben alkalmazott szerkezeti megoldásra: a személyhez és a szellemi alkotáshoz fûzõdõ jogok együttes, egy fejezetben történõ szabályozására.

A szerzõi jogok - vagy legalábbis a szerzõi jogi védelem iránti igény - alapjogi minõsítésének irányába mutat az is, hogy a Gazdasági, Szociális és Kulturális Jogokról az ENSZ-ben elfogadott Nemzetközi Egyezségokmány (kihirdette: az 1976. évi 9. törvényerejû rendelet) 15. cikke megköveteli a részes államoktól annak a mindenkit megilletõ jognak az elismerését, hogy minden olyan tudományos, irodalmi vagy mûvészeti alkotás tekintetében, melynek szerzõje, erkölcsi és anyagi érdekei védelemben részesüljenek.

2. A szerzõi jogi szabályozás egyik alapvetõ célja a szellemi alkotás ösztönzése. Ennek jegyében ismer el személyhez fûzõdõ és vagyoni jogokat a szerzõ javára. Ezáltal járul hozzá a nemzeti, az európai és az egyetemes kultúra értékeinek megbecsüléséhez, megóvásához. A szerzõi jogi szabályozásnak ugyanakkor a magán- és a közérdek kényes egyensúlyát is meg kell teremtenie, illetve fenn kell tartania. Egyensúlyra van szükség a szerzõk és más jogosultak, valamint a felhasználók és a széles közönség érdekei között. A szerzõi jogi törvényhozásnak ki kell elégítenie az oktatás, a mûvelõdés, a tudományos kutatás és a szabad információhoz jutás jogos igényeit is. A jogi szabályozásnak lépést kell tartania a technikai fejlõdéssel és gondoskodnia kell a jogosultságok széleskörû, hatékony érvényesítésének intézményi és eljárási feltételeirõl is.

3. A törvényjavaslat az elõzõekre figyelemmel a következõ vezérlõ elvek alapján készült:

a) Fenn kell tartani szerzõi jogi szabályozásunknak a már vállalt nemzetközi kötelezettségekkel való összhangját. Az Európai Közösség szerzõi jogi irányelveiben elõírtakkal célszerû a lehetõ legnagyobb mértékben összeegyeztetni hazai jogszabályainkat. Meg kell teremteni a Szellemi Tulajdon Világszervezete keretében létrejött Szerzõi Jogi Szerzõdés, valamint az elõadásokról és a hangfelvételekrõl szóló Szerzõdés Magyarország részérõl történõ megerõsítésének belsõ jogi feltételeit.

b) Hosszabb távon is megfelelõ választ kell adni azokra a kihívásokra, amelyeket a technikai fejlõdés támaszt - elsõsorban a digitális technika és a távközlés korszerû módszereinek terjedése folytán - a szerzõi joggal szemben.

c) A jelentõsen megváltozott hazai gazdasági és társadalmi helyzethez kell igazítani a szabályozást annak érdekében, hogy az egyensúlyt teremtsen és tartson fenn a szerzõk és más jogosultak, valamint a felhasználók és a széles közönség érdekei között, biztosítva az oktatás, a mûvelõdés, a tudományos kutatás és a szabad információhoz jutás szempontjainak megfelelõ érvényesülését is. Meg kell õrizni a szerzõi jognak a szellemi alkotás ösztönzésében, illetve a nemzeti és az egyetemes kultúra értékeinek megóvásában betöltött szerepét. Mindezek érdekében az új szabályozást világos elvi és elméleti alapokról indulva, de a gyakorlatiasság, a mûködõképesség és a hatékonyság szempontjainak elsõbbséget adva célszerû kialakítani, számot vetve a szerzõi jognak a gazdaságban, a nemzetközi gazdasági kapcsolatokban betöltött - egyre növekvõ - szerepével.

d) Gondoskodni kell a szerzõi jog megfelelõ és minél szélesebb körû érvényesülésérõl, az egyedileg nem gyakorolható szerzõi és szomszédos jogok közös kezelésének fenntartásával, illetve megerõsítésével, valamint a jogsértésekkel szembeni fellépés hatékonyságának fokozásával.

4. A mûszaki fejlõdés szerzõi jogot megtermékenyítõ, azt továbblépésre ösztönzõ hatása közismert. Az érdekviszonyokat átrendezõ új mûszaki megoldásokat már a könyvnyomtatás XV. századi feltalálása óta a szerzõi "privilégiumok" bírói átértelmezése, majd a jogszabállyal adott szerzõi jogok kiterjesztése, adaptálása követte. A szerzõi alkotások az oktatás és a tudomány mellett jelen vannak az iparban, a kereskedelemben is (gondoljunk csak a számítógépi programokra és az elektronikus adatbázisokra), de a legnagyobb felhasználási terület mégis a szórakoztató ipar. A magyarországi társadalmi, gazdasági fejlõdés következtében a mûszaki fejlõdés eredményei a fejlett ipari államokkal egy idõben érik el a magyar szórakoztató ipart is és legújabban a mûsorterjesztést, a vezetékes és vezeték nélküli mûsorszétosztást is. A fejlõdés ütemére jellemzõ, hogy a személyi számítógépek generációi ma már félévente váltják egymást és a mikroprocesszorok sebessége tíz év múlva a mainak tízszerese lesz.

Mintegy húsz évvel ezelõtt az elektronikus és fotomechanikus másolási technika (magnetofon, képmagnó, xerox) tette a legnagyobb hatást a szerzõi jogra. Most a szórakoztató ipart - de az élet csaknem valamennyi területét - elérte a digitális számítógépes technika, vagyis a hangok, képek, jelek bináris számjegyekkel való elektronikus rögzítése, számítógépes tárolása, és ezeknek a digitális jeleknek a valósággal egyezõ, vagyis analóg jelekké, hangokká, képekké való visszaalakítása.

Ennek a digitális technikának a megjelenési formái elsõsorban a számítógépi programok, amelyek maguk is többnyire egyéni eredeti gondolatkifejezések, tehát szerzõi mûvek. Egyes programokkal további szerzõi alkotások - pl. zenemûvek, mérnöki tervek - is létrehozhatók. A számítógépi programok elektronikus adattárak kezelésére is alkalmasak. Az elektronikus adattárak a felépítésük, a bennük alkalmazott elrendezési elvek folytán szintén elérhetik a szerzõi (gyûjteményes) mû színvonalát, de a bennük összegyûjtött adattömeg ettõl függetlenül önmagában is nagy gazdasági értéket képviselhet.

A digitális technika olyan új, összetett mûtípus, a multimédia mû létrehozását is lehetõvé tette, amely az ilyen módon rögzített, írott, hangi, képi, mozgóképi mûvek, mûrészletek százait kapcsolja egybe. A fõ jellemzõje az úgynevezett interaktivitás, vagyis az, hogy a mû egyes részeit a mûélvezõ - a számítógépi programokhoz hasonlóan - tetszõleges sorrendben, idõtartamban érzékelheti, "hívhatja le", ezzel a mûben kifejezett cselekménybe, eseményekbe való beavatkozás illúzióját is keltve.

Egyre többféle olyan hang- és képhordozó jelenik meg a piacon, amely a képeket és a hangokat - lézersugárral leolvasható - digitális formában hordozza. Ezek a hordozók végtelen számú, azonos minõségû, olcsó másolat készítését teszik lehetõvé. A gyors, olcsó és minõségromlás nélküli másolhatóság egyébként ugyanígy jellemzõ a számítógépi programokra és az elektronikus adattárakra is.

A digitális technika a mûsorszolgáltatásban és a mûsorelosztásban fõleg a mûholdas sugárzásra és a vezetékes mûközvetítésre van nagy hatással. A digitális kompresszió és az optikai vezetékek egy-egy háztartáshoz 100-150 különféle program eljuttatását is lehetõvé teszik. Ez a technika az elektromágneses sugárzással való mûsorszolgáltatásban is a párhuzamos mûsorok megsokszorozódásához, a tematikus rádióadások számának növekedéséhez, a minõség javításához vezet. Ehhez kapcsolódik a mûszakilag teljesen ellenõrizhetõ "közvetlenül számlázható" vezetékes elõfizetéses rendszerek elterjedése.

A digitálisan tárolt, terjesztett mûvek követésének, kódolásának, elzárásának módjait egyéb - pl. a példányonkénti, vezetékes vagy számítógépi - tárolás, terjesztés tekintetében is kidolgozták, alkalmazzák.

A szerzõi jogot - ideértve az elõadómûvészeknek, a hangfelvétel-elõállítóknak és maguknak a mûsorszolgáltatóknak a jogait is - érintõ mûszaki fejlõdés leglátványosabb színtere a számítógépes világhálózat, az Internet. A mûszaki fejlõdés egyik döntõ láncszeme itt a megnövekedett tárolókapacitású számítógép, amely ma már teljes szövegû irodalmi, valamint egész zenei és audiovizuális mûvek ezreinek tárolására képes. Az írott szövegek automatikus bevitele az ún. grafikus scanning módszerrel történhet. A másik elem a koaxiális széles sávú és az üvegszálkábel, amely az új számítógépes adatsûrítõ technológia révén hihetetlen mennyiségû adat jó minõségû, gyors továbbítására képes. A harmadik az adattárral és az új típusú vezetékkel összekapcsolódó elem a fejlett személyi számítógép, programjaival együtt. Ezekrõl egyszerûen elérhetõ a távoli, központi elektronikus adattár és annak programjaival lehetséges az együttmûködés is (interaktív üzemmód). A magánháztartásban lévõ személyi számítógép képernyõjére, sõt, memóriájába a központból "lehívható" az adat, illetve a mû, amely még mûhordozón is reprodukálható. Már gyakorlatilag létrejött az a nemzetközi számítógépi hálózat, amely az ilyen adattárak és személyi számítógépek millióit kapcsolja egybe, egyes becslések szerint 50-100 millió háztartást kötve így össze.

A szerzõi vagyoni jog lényege a szerzõ vagy a tõle jogot kapó felhasználó azon kizárólagos joga, hogy a mû mindenféle felhasználását ellenõrizze, az egymásra épülõ felhasználásokhoz engedélyt adhasson és ennek fejében jogdíjhoz jusson. A szerzõi jog célja egyrészt az alkotásra, innovációra való ösztönzés, másrészt a kulturális és bizonyos ipari befektetések védelme. Így érthetõ, hogy az elõzõekben ismertetett mûszaki fejlõdés - a mûvek szinte korlátlan, olcsó többszörözése, valamint mûpéldányokban vagy nem anyagi formában való gyors terjesztése - hatalmas kihívás a magyar szerzõi jog számára is. Ez a kihívás nemzetgazdasági jelentõségû; kulturális (mûveket, mûsorokat létrehozó) vállalkozásokat, befektetéseket is érint amellett, hogy döntõ hatással lehet a magyar tudomány és kultúra fejlõdésére.

Bár hatályos jogunk sok területen már jó válaszokat adott (pl. a számítógépi programok szerzõi jogi védelmének alapvetõ szabályaival), nem csekély a még nyitott kérdések, megoldásra váró problémák száma sem. Ezekrõl a részletes indokolásban lesz szó az egyes szabályozási újdonságokkal összefüggésben.

5. Hatályos szerzõi jogunk viszonylag kedvezõ gazdaságpolitikai "csillagzat" alatt keletkezett és erõs nemzetközi beágyazottságú. Mégis a központi gazdaság- és politikai irányítás rendszere, amely 1970 és 1990 között mûködésének színtere volt, kétségtelenül nyomot hagyott rajta.

Adottság volt a központi devizagazdálkodás, a mûvek megrendelõinek, felhasználóinak, terjesztõinek állami monopolhelyzete. Csak egy-egy rádió és televízió, zenemûkiadó, hangfelvétel-elõállító, filmforgalmazó, területi kizárólagossággal szervezett moziüzemi vállalat, könyvterjesztõ, tucatnyi külön profilú könyvkiadó, gyakorlatilag két-három filmgyártó, koncertszervezõ mûködött. Még a zenét széles körben felhasználó állami és szövetkezeti vendéglátóipar is területi hierarchiában szervezett volt. Ilyen körülmények között a szerzõtõl megszerzett elõadási, kiadói jogok nem váltak a vagyoni forgalom tárgyaivá, hanem a mûveket mindig maga a jogszerzõ használta fel államilag meghatározott feladatait teljesítve.

Egyes területek (pl. a filmgyártás és a könyvkiadás) - rendszeresen és közvetlenül - jelentõs állami támogatást kaptak.

Mindez a mûvek közönséghez juttatásában állami preferenciák, tiltások, cenzúra gyakorlásához is vezetett. A képzõmûvészeti és iparmûvészeti mûbírálat és a külföldi felhasználókkal való szerzõdéskötés is központosított volt, a jogdíjak rögzítése a jövedelemszabályozást (jövedelemkorlátozást) is célozta.

A szerzõi jogszabályok is tükrözték, hogy a mûértékesítés egy csatornás volt, és hogy a mûvek közönséghez közvetítõi, az elõadómûvészek jórészt munkaviszonyban, munkavállalóként léptek fel. Az állami szervezeteknek sokszor a szerzõi jogban is elõnyösebb helyzetet biztosítottak pl. a szabad felhasználás körében. Ugyanakkor a hatályos jog fontos ellensúlyokat is tartalmazott az állami monopóliumok túlsúlyával szemben: a szerzõdéses szabályok szerint a szerzõ hátrányára nem lehetett (és ma sem lehet) eltérni a törvény olyan szabályától, amely a szerzõ érdekének védelmét szolgálja. A hatályos törvényben és a túl részletes miniszteri rendeletekben több ilyen kötelezõ szabály is található. A bírói gyakorlat az elmúlt húsz évben következetesen "szerzõpárti" volt. Azoknál a mûveknél, amelyek megjelenhettek, elhangozhattak, mindez végsõ soron a szerzõi jogi szabályok kellõ érvényesüléséhez, magas szintû jogkövetéshez vezetett.

Az 1980-as évektõl kezdve a kulturális iparban is "fellazult" a központi irányítás, aminek jellegzetes példája az eleinte a tanácsoknál (önkormányzatoknál) kialakuló helyi, vezetékes mûsorelosztó hálózatok sokasága volt. 1989-90-tõl a szerzõi jog szempontjából ellentmondásos gazdasági és társadalmi folyamatok indultak meg.

A kulturális piac - a gyártás is, a felhasználás is - sokszereplõssé vált. Gyakorlatilag bármely mû megjelenhetett, és ez látszott is a megjelent mûvek nagy számán. A gyártó, felhasználó vállalkozások azonban sokszor jogi, mûvészeti szakismeret nélkül - és ami a jogdíjak megfizetése szempontjából ugyanilyen súlyos - igen rövid ideig mûködtek, mûködnek. A verseny a kulturális piacon gyakran tisztességtelen eszközökkel is folyik. A szerzõi jogi jogkövetés foka igen alacsony. Okai között említhetõ pl., hogy a nagy "szocialista gazdálkodó szervezetek" helyébe lépõ kis, magántulajdonú mûfelhasználó vállalkozások érzékenyebbek a költségekre, és a döntéshozók önérdeke is nagyobb. A szerzõi jogi jogtudat társadalmi méretekben is gyengül. Megnövekedtek a kis- és középvállalatokat nyomasztó közterhek is. A bírósági végrehajtás hatékonysága visszaesett. Röviden szólva: a megjelent, felhasznált mûvek szerzõi a korábbiakhoz képest rosszabb helyzetbe kerültek, méghozzá gyakran nemcsak vagyoni, hanem személyhez fûzõdõ jogaik tekintetében is.

A megrendelõi-felhasználói-terjesztõi állami támogatások helyébe a köz- és magánalapítványi mecenatúra lépett, amely rendszer szintén nem jelentett feltétlenül biztosítékot a személyes és politikai ízlés elfogultságaival szemben.

A magyar gazdasági környezet újabb markáns jelensége a kulturális ipar koncentrálódása, vagyis az, hogy a vertikálisan elszigetelt állami monopóliumok helyébe egy átmenetinek nevezhetõ idõszak után egyre inkább az egyes felhasználási módok tekintetében vertikálisan is összeszervezõdõ nemzetközi monopóliumok lépnek. Így például a világon a hangfelvétel-kiadás 89,5 %-a hat nagy konszern kezében van, amelyekhez zenemûkiadók, filmstúdiók, televízió-hálózatok is kapcsolódnak. (Magyarországon a részesedésük jelenleg mintegy 70%.) Ezt egészíti ki az általános indokolás e részének 4. pontjában bemutatott számítógépi hálózatokban és a távközlésben is kialakuló részesedés. A médiakonszernek - amelyeknek központja angolszász jogterületen van - az angol-amerikai gyakorlatot kívánják folytatni az európai kontinensen, így a magyar piacon is: a szerzõi és az elõadómûvészi jogok egy összegért minden felhasználási módra, örök idõkre való felvásárlását.

A kulturális piac szereplõinek összeolvadása a kívülálló - a szerzõ és az elõadómûvész - számára megnehezíti a jogdíjfizetés ellenõrzését. A felhasználónak jogtulajdonossá válása belülrõl gyengítheti, csökkentheti a szerzõi és elõadómûvészi jogdíjak szintjét. A szerzõ a felhasználói monopóliumokkal szemben gyengébb, mint valaha.

A nemzetközi felhasználók megjelenésének a nemzeti kultúrák fennmaradása szempontjából is vannak veszélyei. A szerzõi jog egyik célja a kultúrák sokféleségének megõrzése, a sajátos nemzeti kultúra és oktatás védelme. A szerzõ soha nem nemzetközi, hanem nyelve, kultúrája, hagyományai miatt mindig nemzeti. Védelme a belföldi kulturális ipar, vagyis munkahelyek, tõkebefektetések védelmét is jelenti. Az egyes országok szerzõi jogára tartozik, hogy az oktatásnak és általában a nagyközönségnek az illetõ ország sajátosságaira is figyelemmel szabad hozzáférést biztosítson a mûvekhez. Ezzel szemben a nemzetközi konszernek az egyszer már létrehozott egynemû, egynyelvû kulturális termékek tömeges többszörözésében, ismételt eladásában érdekeltek - lehetõleg az egész világon, egyszerre.

A szerzõi jog eddigi rendszerét aláássa, hogy a szerzõk és az elõadómûvészek jelentõs része kényszerbõl "vállalkozóvá" vált. A szerzõi jog egész Európában abból indul ki, hogy a mû, az elõadómûvészi teljesítmény eredeti tulajdonosa általában független alkotó személy, nem pedig az egészen más jellegû, pénzügyi, adózási szabályok alá esõ vállalkozó. Ellentmondásos jelenség a szerzõi jogi jövedelemnek - az alkotók mai gazdasági helyzetében igencsak szükséges - adójogi preferenciája és a társadalombiztosítási járulékfizetési kötelezettség alóli mentessége is. Emiatt ugyanis természetes törekvések jelentkeznek a szerzõi jog határainak kiterjesztésére, ami a védelmi rendszer elveinek devalválódásához vezethet.

Az 1990-es évek elején megszûntek a devizagazdálkodási és a nemzetközi szerzõdéskötési kényszerpályák, az egyedi felhasználási szerzõdések jogdíjtarifái az infláció miatt értelmüket vesztett alsó díjhatárokká váltak. A szabályozás kötöttségei, indokolatlan tilalmai viszont egyre érezhetõbben gátolták a hazai felhasználói oldal, a nemzeti kulturális ipar (pl. a könyvkiadás) megerõsödését, ami - a szabályozás eredeti céljával éppen ellentétesen - fokozta a szerzõk és az elõadómûvészek kiszolgáltatottságát, a multinacionális monopóliumok piaci uralmát.

Szerzõi jogunk újraszabályozásának hozzá kell járulnia az elõzõekben vázolt, gazdasági gyökerû feszültségek feloldásához is. A törvényjavaslat számos rendelkezése kifejezetten ezt célozza.

II.

1. A magyar szerzõi jog évszázados hagyományai, a hazai jogfejlõdés tapasztalatai nem hagyhatók figyelmen kívül az új szabályozás kialakításakor. A nemzetközi jogegységesítési és az európai jogharmonizációs követelmények érvényesítése nemhogy nem zárja ki a hazai szerzõi jogi hagyomány tiszteletben tartását, hanem éppenséggel szükségessé teszi a nemzetközi egyezményekkel és az európai közösségi irányelvekkel összehangolt szabályozás minél szervesebb illeszkedését a magyar jogrendszerhez és jogfejlõdéshez. Szerzõi jogunk értékeit ezért harmonizációs kötelezettségeink teljesítése érdekében nem kell és nem is szabadna félretennünk. A magyar szerzõi jog tehát csupán reformra szorul, olyan megújulásra, amely fenntartja a hazai szabályozás kontinuitását, amely az eddigi értékeket megõrizve haladja meg a korábbi szabályozást.

2. A magyar szerzõi jog történetét sikeres és sikertelen kodifikációs kísérletek egyaránt jellemzik. Az elvetélt tervezetek elfogadása sem a javaslatok színvonalasságán múlott, hanem a történelmi körülmények alakulásán.

Szemere Bertalannak az 1844. évi országgyûléshez beterjesztett törvényjavaslata a királyi szentesítés elmaradása miatt nem emelkedett törvényerõre. A császári pátensek és rendeletek korát követõen, a kiegyezés után a Magyar Írók és Mûvészek Társasága állt elõ - ismét csak eredménytelen - szabályozási javaslattal. A Kereskedelmi Törvénykönyv, az 1875. évi XXXVII. törvény azonban már külön fejezetet szentelt a kiadói ügylet szabályozásának.

Az elsõ magyar szerzõi jogi törvény - az 1884. évi XVI. törvény - Arany László kezdeményezését követõen Apáthy István elõterjesztése alapján született meg. A törvény korszerû, a polgári viszonyokhoz igazodó kodifikációt valósított meg, a szellemi tulajdon máig meg nem haladott elméleti alapjáról kiindulva.

A magyar szerzõi jog késõbbi újrakodifikálását azt tette szükségessé, hogy megteremtõdjenek a Berni Uniós Egyezményhez történõ csatlakozás belsõ jogi feltételei. Az 1921. évi LIV. törvény összhangba hozta szerzõi jogunkat az egyezmény akkori szövegével, valamint a technikai fejlõdés eredményeihez is hozzáigazította szabályozásunkat.

A polgári szerzõi jog korszerûsítésére tett utolsó kísérlet Balás P. Elemér nevéhez köthetõ; 1934-ben készült törvényjavaslatát 1947-ben adták ki, a politikai változások miatt azonban e javaslatból már nem válhatott törvény.

A polgári korszak szerzõi jogának fejlõdését a szellemi tulajdon koncepciója, a szerzõi jog tulajdonhoz hasonló, vagyoni értékû jognak való minõsítése uralta, ami megfelelt a piacgazdaság, a kereskedelem körülményeinek és igényeinek. A szerzõk személyhez fûzõdõ jogainak fokozatos elismerése is megkezdõdött, e jogok védelme azonban sem az elméletben, sem a gyakorlatban nem vált a szerzõi jogi felfogás központi elemévé. Erre - paradox módon, az akkori ideológia különös hatásaként - csak a tervgazdálkodás és az egypártrendszer idején került sor.

3. Hatályos szerzõi jogi törvényünk (a szerzõi jogról szóló 1969. évi III. törvény, a továbbiakban: Szjt.) - mely harmadik a sorban az 1884. évi XVI. és az 1921. évi LIV. törvénycikket követõen - annak ellenére figyelemre méltó kodifikációs teljesítmény volt és maradt, hogy magán viselte annak a kornak a jegyeit, amelyben fogant. Az akkori gazdaságpolitikai iránynak köszönhetõen nem kellett szakítani a szerzõi jog alapelveivel és hagyományaival, a szabályozás nem távolította el véglegesen a szerzõi jogot társadalmi és gazdasági rendeltetésétõl. (Szerencsére nem annyira a szabályozást, mint inkább csak az elméletet hatotta át az az ideológiai megfontolásokból is táplálkozó dogmatikus felfogás, amely a szerzõi jog személyhez kötõdõ elemeinek túlhangsúlyozásával éppen a szerzõk vagyoni érdekeinek érvényesülése ellen hatott.) Talán ennek is köszönhetõ, hogy az Szjt. - igaz, számos módosítással - a mai napig lépést tudott tartani a nemzetközi jogfejlõdéssel és a technika újabb és újabb eredményeivel éppúgy, mint a gyökeresen megváltozó politikai és gazdasági körülményekkel.

A magyar szerzõi jog az 1970-es évek végén és az 1980-as évek elején a világ és Európa jogfejlõdésének élvonalában haladt: szerzõi jogunk elsõk között ismerte el a szoftver szerzõi jogi védelmét, rendelkezett az üres kazetták után fizetendõ jogdíjról, rendezte az ún. kábeltelevíziózással kapcsolatos szerzõi jogi kérdéseket. Nagy elõrelépésnek számított a követõ jog és a fizetõ közkincs szabályozása is.

Az 1980-as évek második felében bekövetkezett átmeneti megtorpanás után újabb jelentõs változásokat az 1993 és 1998 közötti idõszak hozott.

a) A jogsértésekkel szembeni fellépés szempontjából nagy jelentõségû volt a Büntetõ Törvénykönyv 1993. évi módosítása, amely bûncselekménynek minõsítette a szerzõi és a szomszédos jogok megsértését (ld. a Btk.-nak az 1993. évi XVII. törvény 72. -ával megállapított 329/A. -át).

b) Az egyes iparjogvédelmi és szerzõi jogi jogszabályok módosításáról szóló 1994. évi VII. törvény a nemzetközi és a jogharmonizációs követelményeknek megfelelõen átfogóan újraszabályozta a szerzõi joggal szomszédos - vagyis az elõadómûvészeket, a hangfelvétel-elõállítókat, valamint a rádió- és a televízió-szervezeteket megilletõ - jogok védelmét. Emellett a törvény a szerzõi vagyoni jogok védelmi idejét a szerzõ halálától számított ötven évrõl hetven évre, a szomszédos jogok védelmi idejét pedig húsz évrõl ötven évre emelte fel. Ezenkívül a törvény a számítógépi programok, a filmalkotások és a hangfelvételen szereplõ mûvek példányainak haszonkölcsönbe adását kivonta a szabad felhasználás körébõl, továbbá a hangfelvétel forgalomba hozott példányainak haszonkölcsönbe adásához és bérbeadásához - a szerzõ hozzájárulásán kívül - megkövetelte a hangfelvétel-elõállító és az elõadómûvész hozzájárulását. Fontos elõrelépés volt az is, hogy az Szjt. 1994. évi módosítása megszüntette a rádiónak és a televíziónak a már nyilvánosságra hozott mû változatlan formában történõ sugárzására és a nyilvános elõadás közvetítésére adott törvényi engedélyt, és ezzel kapcsolatban korszerûsítette a sugárzási szerzõdésre vonatkozó szabályokat.

c) Az Szjt. részleges módosítását hajtotta végre az 1994. évi LXXII. törvény. Az Alkotmánybíróság 14/1994. (II. 10.) AB határozata nyomán rendeleti szint helyett törvényben szabályozta a képzõ- és iparmûvészeti szempontból fontos "követõ jog" (droit de suite) és "fizetõ közkincs" (domaine public payant) jogintézményeit (Szjt. 46/A. , 54/A. ).

d) A rádiózásról és televíziózásról szóló 1996. évi I. törvény szintén módosította az Szjt.-t, továbbá maga is tartalmaz szerzõi jogi szempontból fontos rendelkezéseket.

e) A szerzõi és a szomszédos jogok közös kezelésérõl szóló - módosított - 146/1996. (IX. 19.) Korm. rendelet átfogóan és korszerûen szabályozta az egyedileg nem gyakorolható szerzõi és szomszédos jogok közös kezelését, valamint meghatározta a Szerzõi Jogvédõ Hivatal mint állami költségvetési szerv megszüntetésével és jogutódlásával kapcsolatos - a jogkezelõ tevékenység folyamatosságának fenntartását célzó - átmeneti rendelkezéseket. A kormányrendelet végrehajtására született az 5/1997. (II. 12.) MKM rendelet a szerzõi és a szomszédos jogok közös kezelését végzõ egyesületek nyilvántartásának szabályairól.

f) A 19/1996. (XII. 26.) MKM rendelet nyolc évre emelte fel a kiadói szerzõdések maximális idõtartamát.

g) A védjegyek és a földrajzi árujelzõk oltalmáról szóló 1997. évi XI. törvénnyel végrehajtott - és 1997. július 1-jén hatályba lépett - módosítások a szerzõi jog megsértése miatt alkalmazható jogkövetkezményeket, továbbá az ilyen jogsértések miatt indított perekben alkalmazható intézkedéseket érintették. Az új védjegytörvényben adott felhatalmazás alapján pedig megszületett a szellemi tulajdonjogok megsértésével szemben a vámigazgatási eljárásban alkalmazható intézkedésekrõl szóló 128/1997. (VII. 24.) Korm. rendelet.

A legutóbbi évek felgyorsult jogfejlõdése a szerzõi és a szomszédos jogok átfogó újraszabályozásával teljesedhet ki. A törvényjavaslat erre irányul, miközben épít a közelmúltban elért eredményekre is.

III.

1. A magyar szerzõi jog átfogó felülvizsgálatára sokoldalú nemzetközi kötelezettségek hálójában kerül sor. Az új szabályozás kialakítása során egyaránt tekintettel kell lennünk egyetemes nemzetközi szerzõdésekre, regionális jogharmonizációs eredményekre és kétoldalú nemzetközi kötelezettségvállalásokra. Az indokolás e része rövid áttekintést ad azokról a nemzetközi kötelezettségekrõl, amelyeket a törvényjavaslat szempontjából figyelembe kell vennünk. Az indokolásnak ez a része csupán a számbavételre szorítkozik, a nemzetközi egyezmények és az európai közösségi jogszabályok egyes rendelkezéseirõl a részletes indokolásban lesz - szükség szerint - szó.

2. A nemzetközi szerzõi jogi együttmûködés alapdokumentuma az irodalmi és mûvészeti mûvek védelmérõl szóló 1886. szeptember 9-i Berni Egyezmény (Berni Uniós Egyezmény, a továbbiakban: BUE), melynek Magyarország 1922 óta részese. A BUE legutolsó, párizsi szövegét hazánkban az 1975. évi 4. törvényerejû rendelet hirdette ki. Az egyezménynek 1998. szeptemberben 133 ország volt a tagja. A BUE meghatározza a védelemben részesülõ és az abból kizárható mûveket (2. és 2bis cikk), valamint annak feltételeit, hogy az egyezmény alapján valamely szerzõ védelmet élvezzen (3-4. cikk), rendelkezik a nemzeti elbánás alapelvérõl (5. cikk), a szerzõ személyhez fûzõdõ jogairól (6bis cikk), a védelmi idõrõl és a védelmi idõk összemérésérõl (7-7bis cikk), a fordításra, a többszörösítésre vonatkozó kizárólagos jogokról (8-9. cikk), megállapítja a szabad felhasználás egyes lehetséges eseteit (10-10bis cikk), kizárólagos jogot biztosít a színmûvek, zenés színmûvek és zenemûvek szerzõi számára mûveik bemutatásának és nyilvános elõadásának, illetve nyilvánossághoz közvetítésének engedélyezésére (11. cikk), szabályozza a sugárzással és a sugárzott mû nyilvánossághoz történõ átvitelével kapcsolatos jogokat (11bis cikk), szól az irodalmi mûvek szerzõit mûveik elõadásának és nyilvánossághoz közvetítésének engedélyezésére megilletõ kizárólagos jogról (11ter cikk), elismeri az adaptálásra és más átdolgozásra vonatkozó kizárólagos jogot (12. cikk), megszabja a zenemû hangfelvételének engedélyezésére vonatkozó jog korlátozásának feltételeit (13. cikk), megállapítja az irodalmi és mûvészeti mûvek filmre vitelével összefüggõ jogokat (14. cikk), rendelkezéseket tartalmaz a filmalkotásra vonatkozó szerzõi jog jogosultjáról (14bis cikk), valamint az ún. követõ jogról mûalkotások és kéziratok esetében (14ter cikk), elõírásokat állapít meg a jogsértéssel szembeni fellépésre jogosultak személyérõl, a jogsértés útján létrejövõ mû lefoglalásáról, a tagállamok cenzúrára vonatkozó rendszabályainak fenntarthatóságáról, valamint az egyezmény hatálybalépésekor, illetve új tagország csatlakozásakor meglévõ mûvekrõl (15-18. cikk). Kimondja továbbá a BUE, hogy az egyezmény nem akadályozza a BUE-ben foglaltaknál kedvezõbb tagállami rendelkezések alkalmazásának igénylését, valamint, hogy a BUE-ben részes országok a BUE-ben biztosítottaknál több jogot nyújtó, illetve az egyezménnyel nem ellentétes külön megállapodásokat kössenek (19-20. cikk). A BUE mindezeken kívül rendelkezik az Unió létrehozásáról, szervezetérõl és mûködtetésérõl, magában foglal más adminisztratív elõírásokat, záró rendelkezéseket és a fejlõdõ országoknak kedvezményeket adó szabályokat (1. cikk, 21-38. cikk és a függelék). Hatályos szerzõi jogunk minden tekintetben megfelel a BUE követelményeinek, az egyezmény rendelkezéseivel természetesen új szerzõi jogi szabályainknak is összhangban kell állniuk. A törvényjavaslat a BUE-bõl adódó valamennyi követelménynek megfelel.

3. Az Egyetemes Szerzõi Jogi Egyezményt (a továbbiakban: ESZJE) 1952-ben Genfben fogadták el, hazánk 1971 óta részese. Az ESZJE legutolsó, párizsi szövegét az 1975. évi 3. törvényerejû rendelet hirdette ki Magyarországon. Az ESZJE-nek - melyet, szemben a BUE-vel, nem a Szellemi Tulajdon Világszervezete (a WIPO), hanem az UNESCO adminisztrál - 1997. január 1-jén 95 ország volt a tagja. Az ESZJE XVII. cikke értelmében a BUE feltétlen elsõbbséget élvez a mindkét egyezményhez tartozó országok egymás közötti viszonyában. Az ESZJE szintén a nemzeti elbánás elvén alapul és bizonyos minimum jogokat elismer a szerzõk javára. Lehetõvé tette azonban, hogy a megjelent mûvek esetében a védelmet alakszerûségek teljesítésétõl tegyék függõvé. Az Amerikai Egyesült Államoknak a BUE-hez történõ csatlakozását követõen az ESZJE elvesztette gyakorlati jelentõségét, háttérbe szorult a nemzetközi együttmûködésben.

4. A szerzõi joggal szomszédos jogokat illetõen az elõadómûvészek, a hangfelvétel-elõállítók és a mûsorsugárzó szervezetek védelmérõl szóló 1961. évi Római Egyezmény (a továbbiakban: RE) számít a nemzetközi együttmûködés alapdokumentumának. Hazánk a 4/1994. (II. 11.) OGY határozat alapján fenntartás nélkül csatlakozott az egyezményhez, melyet az 1998. évi XLIV. törvény hirdetett ki. Az RE-nek 1998 szeptemberében 57 állam volt a részese. Az RE egyes felhasználási módokra vonatkozóan kizárólagos jogokkal ruházza fel a hangfelvételek elõállítóit és a mûsorsugárzó szervezeteket, valamint rendelkezik az elõadómûvészeket megilletõ jogi védelemrõl is. Díjigényt ismer el a kereskedelmi célból kiadott hangfelvételek (és másolataik) közvetlen sugárzásáért vagy más módon történõ nyilvánossághoz közvetítéséért az elõadómûvészek és a hangfelvétel-elõállítók javára. Alapelvként állapítja meg továbbá, hogy a szomszédos jogok védelme nem érintheti a szerzõi jogok védelmét. Az egyezményt a WIPO, az UNESCO és a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet (ILO) közösen adminisztrálja. Jogunk az 1994. évi VII. törvény hatályba lépése óta összhangban áll az RE elõírásaival. Ezt az összhangot a javaslat is fenntartja.

5. Magyarország 1975 óta részese az 1971. évi Genfi Egyezménynek, amely a hangfelvételek elõállítóit hangfelvételeik engedély nélküli sokszorosítása ellen megilletõ védelemrõl rendelkezik, és amelyet az 1975. évi 18. törvényerejû rendelet hirdetett ki hazánkban. A WIPO által adminisztrált Genfi Egyezménynek 1998. július 1-jén 57 ország volt részese. Hatályos jogunk és a törvényjavaslat egyaránt megfelel az egyezmény követelményeinek.

6. Az Országgyûlés 42/1995. (IV. 13.) OGY határozatával döntött Magyarországnak az audiovizuális mûvek nemzetközi nyilvántartásáról szóló 1989. évi Genfi Szerzõdéshez való csatlakozásáról is. Az egyezménynek, melyet a WIPO adminisztrál, 1998 júliusában 13 állam volt részese. A filmekre és a filmekkel kapcsolatos jogokra vonatkozó - a jogbiztonságot erõsítõ és a jogsértésekkel szembeni fellépés hatékonyságát növelõ - nemzetközi nyilvántartás joghatásainak elismeréséhez nem volt szükség belsõ jogi változtatásra.

7. A WIPO Szerzõi Jogi Szerzõdését, valamint az elõadásokról és a hangfelvételekrõl szóló Szerzõdését hazánk az 56/1998. (IX. 29.) OGY határozattal erõsítette meg. 1998. szeptember elejéig 51 ország írta alá e szerzõdéseket, ideértve az Európai Közösséget is. Az aláírók között van az Amerikai Egyesült Államok, valamint az EK összes tagállama is. A javaslat tartalmazza azokat az elõírásokat, amelyek megalkotása szükséges e nemzetközi szerzõdések követelményeinek teljesítéséhez.

8. A WIPO által igazgatott sokoldalú nemzetközi szerzõdések mellett a szerzõi jog szempontjából is nagy a jelentõsége az Általános Vám- és Kereskedelmi Egyezmény (GATT) 1993-ban lezárult Uruguay-i Fordulójában létrejött nemzetközi egyezménynek. A Kereskedelmi Világszervezet létesítésérõl szóló "egyezménycsomag" egyik eleme ugyanis az az egyezmény, amely a szellemi tulajdon kereskedelemmel összefüggõ kérdéseit szabályozza (Agreement on Trade-Related Aspects of Intellectual Property Rights, rövidítése: TRIPS). A Kereskedelmi Világszervezetnek 1997 szeptembere óta 132 tagországa van. A magyar Országgyûlés az Általános Vám- és Kereskedelmi Egyezmény keretében kialakított, 1994. április 15-én, Marrakesh-ben aláírt sokoldalú kereskedelmi megállapodások megerõsítésérõl szóló 72/1994. (XII. 27.) OGY határozatával ezt az egyezményt is ratifikálta. A TRIPS-egyezmény a Kereskedelmi Világszervezet létesítésérõl szóló egyezményrendszer részeként idõközben - a megfelelõ számú ratifikáció összegyûltével - hatályba lépett. Az 1998. évi IX. törvény ezt az egyezményt is kihirdette.

A TRIPS-egyezmény a szellemi tulajdon mindkét területére - a szerzõi jogra és az iparjogvédelemre egyaránt - kiterjed. Megállapítja a szellemi tulajdon védelmére vonatkozó közös, általános alapelveket. Ezek közül újdonságnak számít, hogy a TRIPS-egyezmény a nemzeti elbánáson kívül a legnagyobb kedvezményes elbánás biztosítását is megköveteli a szellemi tulajdon területén. A nemzeti elbánás elve ugyanis csak azt írja elõ, hogy a belföldieknek nyújtott elõnyöket a külföldiek számára is biztosítani kell, de nem akadályozza meg, hogy a belföldieknek nem biztosított, de valamely külföldi ország állampolgárai számára megadott jogokat megtagadják más külföldi országok állampolgáraitól; a TRIPS-egyezmény 4. cikkében elõírt legnagyobb kedvezményes elbánás ennek lehetõségét kizárja.

Szintén valamennyi oltalmi formára közösen állapítja meg a TRIPS-egyezmény a szellemi tulajdonjogok megszerzésével, fenntartásával és érvényesítésével kapcsolatos eljárási követelményeket. E rendelkezések részletessége és nagy száma is tükrözi, hogy a hatékony, gyors eljárások, intézkedések szükségességére a TRIPS-egyezmény nagy súlyt helyez. A jogérvényesítéssel összefüggõ eljárási követelmények közül különösen fontosak azok, amelyek a polgári eljárásban elrendelhetõ ideiglenes intézkedésekre, valamint a szellemi tulajdonjogok megsértésével szemben a vámigazgatási eljárásban alkalmazható intézkedésekre és a büntetõjogi szankciókra vonatkoznak.

A TRIPS-egyezmény az államok közötti, szellemi tulajdonnal összefüggõ viták rendezésének új mechanizmusát is megteremti.

Az általános, közös rendelkezéseken túl az egyezmény a szellemi tulajdon különbözõ formáira speciális szabályokat is megállapít.

A szerzõi és a szomszédos jogok szempontjából fontos a TRIPS-egyezmény 2. cikkének (2) bekezdése, amelynek értelmében az egyezmény nem ad felmentést - egyebek között - a BUE-ben és az RE-ben vállalt kötelezettségek alól, illetve, a 9. cikk (1) bekezdése, amely megköveteli a TRIPS-egyezmény szerzõdõ feleitõl a BUE 1-21. cikkeinek és függelékének való megfelelést. Ez alól a szabály alól a BUE 6bis cikkével szabályozott és az arra visszavezethetõ (a BUE 10. cikkének (3) bekezdésén és 11bis cikkének (2) bekezdésén alapuló) személyhez fûzõdõ jogok esetében tesz kivételt a TRIPS-egyezmény. Ez azzal jár, hogy a Kereskedelmi Világszervezet (WTO) vitarendezési eljárásainak tárgya nem lehet a szerzõ személyhez fûzõdõ jogainak védelme, mindazonáltal a BUE-ben részes államoknak fenn kell tartaniuk a személyhez fûzõdõ jogoknak a BUE-vel összhangban álló védelmét, sõt, azt a nemzeti elbánás és a legnagyobb kedvezményes elbánás elve alapján azoknak az országoknak az állampolgáraira is ki kell terjeszteniük, amelyek a BUE-ben nem részesek, viszont tagjai a TRIPS-egyezménynek. A TRIPS-egyezmény II. részének 1. fejezete, mely a szerzõi és a szomszédos jogokkal foglalkozik, emellett szabályozza a számítógépi programokat és az adatgyûjteményeket megilletõ szerzõi jogi védelem természetét (kizárva annak lehetõségét, hogy a számítógépi programok számára a BUE általános szabályaitól eltérõ védelmet biztosítsanak pl. a BUE 2. cikkének (7) bekezdése vagy 7. cikkének (4) bekezdése alapján), a számítógépi programok és a filmalkotások mûpéldányaira vonatkozóan a szerzõk, a hangfelvételek esetében pedig a hangfelvétel-elõállítók, valamint a nemzeti jogban meghatározott jogosultak (szerzõk, elõadómûvészek) hozzájárulásától teszi függõvé a mû, illetve a hangfelvétel példányainak kereskedelmi célú bérbeadását, továbbá az RE-ben megköveteltnél hosszabb védelmi idõt biztosít az elõadómûvészek és a hangfelvétel-elõállítók jogai számára.

A TRIPS-egyezmény elõírásaival hatályos jogunk lényegében összhangban áll (noha az elõadómûvészek és a hangfelvétel-elõállítók jogainak védelmi idejét felemelõ 1994. évi VII. törvény átmeneti rendelkezéseit a TRIPS-egyezmény 14. cikkének (6) bekezdése alapján több hazai és külföldi érdekelt vitatja). Az egyezménnyel való összhang teljessé tételét célozták a védjegyek és a földrajzi árujelzõk oltalmáról szóló 1997. évi XI. törvénnyel végrehajtott - és 1997. július 1-je óta hatályos - módosítások a szerzõi jog megsértése miatt alkalmazható jogkövetkezményekkel, továbbá az ilyen jogsértések miatt indított perekben alkalmazható ideiglenes intézkedésekkel és elõzetes bizonyítással kapcsolatban. A TRIPS-egyezménynek történõ megfelelés miatt is szükséges volt továbbá az új védjegytörvényben adott felhatalmazás alapján a szellemi tulajdonjogok megsértésével szemben a vámigazgatási eljárásban alkalmazható intézkedésekrõl szóló kormányrendelet (a 128/1997. (VII. 24.) Korm. rendelet) megalkotása.

9. Szerzõi jogunk átfogó felülvizsgálata szempontjából meghatározó jelentõségû az 1994. évi I. törvénnyel kihirdetett Európai Megállapodásban vállalt jogharmonizációs kötelezettségünk, amelynek teljesítése az Európai Unióhoz való csatlakozásunk egyik elõfeltétele is.

Az Európai Megállapodás 65. cikke értelmében Magyarország tovább javítja a szellemi, ipari és kereskedelmi tulajdonjogok védelmét, hogy a megállapodás hatálybalépésétõl számított ötödik év végére a Közösségben érvényesülõ védelemhez hasonló szintû védelmet biztosítson, ideértve az ilyen jogok érvényesítéséhez szükséges hasonló eszközöket is.

A 65. cikknek ez a rendelkezése összhangban van a megállapodásnak a jogszabályok közelítésére vonatkozó rendelkezéseivel (a 67-69. cikkekkel), voltaképpen az általános jogharmonizációs kötelezettség speciális, különös szintû megfogalmazását jelenti.

A 65. cikk továbbá elõírja, hogy Magyarországnak a megállapodás hatálybalépésétõl számított ötödik év végéig csatlakoznia kell azokhoz a szellemi tulajdonról szóló sokoldalú egyezményekhez, amelyeknek a tagállamok szerzõdõ felei, vagy amelyeket a tagállamok ténylegesen alkalmaznak. A megállapodás XIII. melléklete szerint ilyen sokoldalú megállapodás - egyebek között - az elõadómûvészek, a hangfelvétel-elõállítók és a mûsorsugárzó szervezetek védelmérõl szóló 1961. évi Római Egyezmény. Az Európai Megállapodással létrehozott Társulási Tanács dönthet arról, hogy a 65. cikk más sokoldalú egyezményekre is terjedjen ki.

A 65. cikkhez fûzött közös nyilatkozat szerint a felek megállapodtak abban, hogy az Európai Megállapodás szempontjából a "szellemi, ipari és kereskedelmi tulajdon" az EGK Szerzõdés 36. cikkében foglaltakhoz hasonló jelentéssel rendelkezik, és az magában foglalja a szerzõi jog és az azzal szomszédos jogok védelmét is. E közös nyilatkozat valójában a megállapodás szabadkereskedelmi rendelkezéseihez is kapcsolódik, hiszen a megállapodás 35. cikke az EK Szerzõdés 36. cikkében található szabályéval szinte megegyezõ szövegezéssel engedi meg az importra, az exportra és a tranzitárukra vonatkozó olyan tilalmak és korlátozások alkalmazását, amelyek indokoltak - egyebek között - a szellemi, az ipari és a kereskedelmi tulajdon védelme alapján. E tilalmak és korlátozások sem képezhetik azonban az önkényes megkülönböztetés eszközét vagy a Felek közötti kereskedelem rejtett korlátozását. Az Európai Bíróság a harmadik országokkal kötött nemzetközi szerzõdések - szabadkereskedelmi megállapodások, társulási szerzõdések - rendelkezéseinek akkor sem tulajdonít feltétlenül az EK Szerzõdésben vagy más alapszerzõdésben foglaltakkal azonos értelmezést, ha azok az utóbbiakkal szó szerint, a szövegezés legapróbb részleteiig megegyeznek. Ezért az Európai Bíróságnak az EK Szerzõdés 36. cikkére épülõ, a territoriális szellemi tulajdonjogok és az egységes piaci követelmények összehangolására irányuló joggyakorlata korántsem tekinthetõ fenntartás nélkül irányadónak az Európai Megállapodással bevezetett szabadkereskedelemben a Közösség és Magyarország között. E kereskedelemben tehát olyan intézkedés, szabályozás is igazoltnak minõsülhet, amely az EK Szerzõdés 36. cikke alapján nem mentesülne a mennyiségi korlátozással egyenértékû hatású intézkedés tilalma alól. Mindennek fõként az ún. jogkimerülés szabályozása (a javaslat 23. -ának (6) bekezdésében foglalt rendelkezés) szempontjából lehet jelentõsége.

Az Európai Megállapodás rendelkezései közül végül említést érdemel a 74. cikk (1) bekezdése, amely a tudományos és a technológiai együttmûködésben megköveteli, hogy a Felek különleges figyelmet fordítsanak a kutatást és az új technológia alkalmazását ösztönzõ környezet kialakítására, a kutatásban megszerzett szellemi tulajdonjogok megfelelõ védelmének biztosítására; valamint a 113. cikk, amelynek értelmében a megállapodás szabályozási körében mindkét Fél biztosítani tartozik, hogy a másik Fél természetes és jogi személyei saját állampolgáraihoz viszonyítva megkülönböztetéstõl mentesen igénybe vehessék Magyarország és a Közösség illetékes bíróságait és adminisztratív szerveit, annak érdekében, hogy megvédjék személyi és tulajdoni jogaikat, ideértve a szellemi, az ipari és a kereskedelmi tulajdonra vonatkozó jogokat.

Jogharmonizációs kötelezettségeink teljesítéséhez adott útmutatást az Európai Bizottság által a társult országok egységes belsõ piaci integrációjáról készített Fehér Könyv, amelynek - részletes jogharmonizációs ajánlásokat tartalmazó - melléklete a szellemi tulajdon területére is kiterjed. Külön fejezet (a 19. fejezet) foglalkozik az iparjogvédelmi és a szerzõi jogok védelmével.

A Fehér Könyv meglehetõsen általános ismertetését adja a szellemi tulajdonra vonatkozó szabályozásnak. Hangsúlyozza a szellemi alkotások védelmének fontosságát a kutatási és fejlesztési tevékenység ösztönzése, a szellemi termékek terjesztése és az alkotó tevékenység elõmozdítása szempontjából. Utal a Fehér Könyv arra is, hogy a közösségi jogi harmonizáción túl számottevõ multilaterális jogegységesítés is folyik ezen a területen, különösen a WIPO-ban, valamint az ún. TRIPS-egyezményhez kapcsolódóan.

A Fehér Könyv az egységes piac megvalósítása szempontjából fontosnak ítéli a szellemi tulajdonra vonatkozó nemzeti jogszabályok különbségeinek csökkentését, illetve megszüntetését. Ezzel összefüggésben meg kell azonban jegyezni, hogy - az Európai Bíróságnak a Római Szerzõdés 30-36. cikkeivel kapcsolatban kialakult joggyakorlatából is kitûnõen - az egységes piac szempontjából a fõ gondot a szellemi tulajdon territorialitása, azaz nemzeti jellege okozza, ami csak részben hárítható el a tagállami jogszabályok közelítésével.

Az intézményi feltételek között a Fehér Könyv a szerzõi jogot illetõen az egyedileg nem gyakorolható szerzõi és szomszédos jogok közös kezelését megvalósító szervezetek létrehozásának szükségességét hangsúlyozza.

A jogérvényesítés hatékonysága érdekében a Fehér Könyv továbbá szükségesnek tartja a vámhatóságok és a rendõrség bevonását a szellemi tulajdonjogok megsértõivel szembeni küzdelembe. Igényként fogalmazza meg a szellemi tulajdon védelmére szakosodott bíróságok létrehozását is. Hazánkban az iparjogvédelem területén ez lényegében teljes mértékben, a szerzõi jogot illetõen részben már megvalósult. A Fehér Könyv külön szól a gyors jogérvényesítést szolgáló eljárásjogi megoldásokról. A Polgári Perrendtartás módosítása (az 1995. évi LX. törvény), valamint az új védjegytörvény és az azzal módosított szerzõi jogi szabályozás az ideiglenes intézkedés alkalmazási feltételeinek megváltoztatásával e követelményt lényegében kielégíti. A javaslat pedig gondoskodik a hatékony bírósági végrehajtás feltételeirõl is (ld. a 110. -t).

Az Európai Bizottság véleményében, amelyet Magyarországnak az Európai Unióhoz történõ csatlakozásra irányuló kérelmérõl készített, elismeréssel szólt a szellemi tulajdon területén megvalósított jogharmonizációról. Összegzõ értékelése szerint e területen "a szükséges jogszabályalkotó tevékenység csaknem teljesen megvalósult". A "jelentõs elõrehaladás" mellett azonban továbbra is problémának látja "a kalóztermékekkel való kereskedelmet", valamint további jogközelítést szorgalmaz különösen a rádiós és televíziós mûsorszolgáltatással kapcsolatos szerzõi jogokat illetõen.

A hazánk csatlakozási kérelmérõl készített bizottsági véleménnyel összhangban a Tanács 98/259/EK határozata a Magyarországgal létesítendõ csatlakozási partnerség rövidtávon megvalósítandó feladatai közé sorolta a szellemi tulajdonjogok hatékony érvényesülésének és kikényszerítésének biztosítását.

A törvényjavaslat 107. -a nemzetközi kötelezettségeinkre figyelemmel kiigazítja azokat az átmeneti rendelkezéseket, amelyeket az 1994. évi VII. törvény fûzött a védelmi idõ akkor felemeléséhez. E változtatást az Európai Közösség a társulás intézményrendszerén keresztül (a Társulási Tanácsban, a Társulási Bizottságban és annak érintett albizottságaiban) már hosszabb ideje szorgalmazza. A védelmi idõ 1994. évi felemeléséhez kapcsolódó átmeneti rendelkezések új szabályokkal történõ felváltására tehát annak elkerülése érdekében is szükség van, hogy - a szellemi tulajdon területén fennálló jogközelítési kötelezettségünk megszegésére hivatkozva - az Európai Közösség hazánkkal szemben megindítsa az Európai Megállapodás 107. cikkében szabályozott vitarendezési eljárást.

Az 1998. szeptemberben kormányhatározattal jóváhagyott (a 2001. december 31-ig terjedõ idõszakra vonatkozó) jogharmonizációs program szerint az Európai Közösség szerzõi jogi tárgyú irányelveivel teljes összhangot kell teremteni az új szerzõi jogi szabályozás 1999. évi bevezetésekor. Ez alól a program csupán két esetben enged kivételt: a szerzõi jogi védelem feltételeinek meg nem felelõ adatbázisok sui generis oltalmának megteremtését 2001-re halasztja, míg a 93/98/EGK irányelv - a védelmi idõ felemelésével összefüggõ, csak a Közösség egységes piacán alkalmazható átmeneti rendelkezéseket tartalmazó - 10. cikkének való megfelelést a csatlakozás idõpontjára irányozza elõ. Az Európai Unióhoz történõ csatlakozásra irányuló tárgyalásokon - az ún. vállalati jog átvizsgálása alkalmával - a magyar delegáció az elõzõeknek megfelelõ álláspontot képviselt és adott át késõbb írásban is a Közösség számára.

Az európai gazdasági integráció kiépítése során a szellemi tulajdonjogok territoriális védelme, a nemzeti határokhoz kötõdõ oltalom kezdetben csupán "szükséges rosszként" tûnt fel. A tagállami határokhoz igazodó jogi védelmet csak addig és annyira ismerték el, ameddig és amennyire az nem gátolta sem a közös piac megteremtését és zavartalan mûködését, sem annak fejlesztését, egyre mélyebb és erõsebb integrációvá történõ átalakítását. A szerzõi jogban (és az iparjogvédelemben) az áruk szabad mozgását akadályozó, az egységes piacon folyó versenyt torzító tényezõt láttak. A szellemi tulajdon és az egységes piac, illetve az azon folyó verseny szempontjainak összeegyeztetésére az Európai Bíróságnak az áruk szabad mozgásáról, a határokon átlépõ szolgáltatásnyújtás szabadságáról, valamint az állampolgárság szerinti hátrányos megkülönböztetés, a versenyt korlátozó megállapodás és a gazdasági erõfölénnyel való visszaélés tilalmáról szóló rendelkezéseken alapuló ítéletei tettek kísérletet. Másfelõl - fõleg kezdetben - az is vitatott volt, hogy az EGK Szerzõdés hatálya, illetve a Közösség hatásköre kiterjed-e a szellemi tulajdon - és azon belül fõként a szerzõi jog - területére.

Az EK-t eleinte fõleg az késztette cselekvésre a szerzõi jog területén, hogy enyhítse a territoriális védelemnek az egységes piacra gyakorolt káros - vagy inkább károsnak hitt - hatásait. A nemzeti jogszabályok közötti különbségek csökkentésére, vagyis jogharmonizációra közösségi szinten így is csak az 1990-es évek elejétõl kezdõdõen kerülhetett sor. Az egységes piac szempontjából fõ gondot jelentõ territorialitás - a jogi védelem nemzeti jellege, tagállami kötõdése - azonban csak részben volt elhárítható a tagállami jogszabályok közelítésével.

Az utóbbi idõben nyilvánvalóvá vált, hogy a világpiaci versenyben hátránnyal jár az EK számára a szellemi tulajdon védelmének másodlagos kérdésként történõ kezelése. Bõvült a Közösség tevékenységi köre; felértékelõdött a kutatás és a fejlesztés, a szellemi alkotómunka; a szellemi tulajdonjogok kérdése felkerült a két- és sokoldalú kereskedelmi tárgyalások napirendjére. Ezzel párhuzamosan érett felismeréssé az EK politikájában, hogy a szerzõi jog és az iparjogvédelem eszközeivel elõmozdítható az alkotótevékenység, az innováció, a mûszaki fejlõdés, javítható az áruk és szolgáltatások minõsége, elõsegíthetõ a gazdasági és társadalmi haladás. Ennek köszönhetõen felélénkült a közösségi jogalkotás e területen, számos új jogszabály született az elmúlt néhány évben és sok további javaslatról tárgyalnak jelenleg is a Közösség intézményeiben.

Az Európai Bíróság 1/94. számú véleménye járult hozzá a tagállamok és a Közösség szellemi tulajdonnal kapcsolatos hatásköreinek tisztázásához. A szellemi tulajdonjogok megsértése esetén alkalmazható vámintézkedések tárgyában a Bíróság elismerte a Közösség kizárólagos hatáskörét a Kereskedelmi Világszervezet TRIPS-egyezményének megkötésére; az EK e hatáskörét a Szerzõdés 113. cikkében szabályozott közös kereskedelempolitikára vezette vissza. Sem a Közösség, sem a tagállamok hatáskörének kizárólagosságát nem ismerte el azonban a TRIPS-egyezményben szabályozott többi ügyben. Mindazonáltal megállapította, hogy a Közösség hatásköre fennáll a tagállami jogszabályok összehangolására (és e körben nemzetközi szerzõdés kötésére is), amennyiben az szükséges az egységes piac megteremtéséhez és mûködéséhez. A TRIPS-egyezmény megkötésére való kompetencia tehát a Bíróság szerint megoszlott a Közösség és a tagállamok között. Az Amszterdami Szerzõdés pedig lehetõvé tette, hogy a Tanács egyhangú döntéssel kiterjessze a közös kereskedelempolitikára vonatkozó rendelkezések hatályát a szellemi tulajdonról szóló olyan tárgyalásokra és egyezményekre is, amelyek eredetileg nem tartoznának a közös kereskedelempolitika tárgykörébe.

A közösségi jogalkotás az említett célok jegyében és az elõzõekben bemutatott elvi alapokon a következõ fõbb jogszabályokat és jogszabálytervezeteket eredményezte a szerzõi jog területén (amelyeket elsõsorban a magyar jognak a velük való összhangja és a belõlük még következõ jogharmonizációs feladatok szempontjából mutatunk be):

a) A Tanács 91/250/EGK irányelve a számítógépi programok jogi védelmérõl: Noha a magyar szerzõi jog a világon elsõként ismerte el a számítógépi programok szerzõi jogi védelmét, a hatályos szabályozás - fõként részletességében - elmarad az irányelvben foglaltaktól. A lényegi kérdésben, tehát a számítógépi program szerzõ jogi védelmében nincs különbség hatályos jogunk és az európai irányelv között, a szabályozás egyes részletkérdéseiben - különösen az ún. "dekompiláció" és a szabad felhasználás témájában - azonban további harmonizáció szükséges, amelyet a javaslat rendelkezései meg is valósítanak.

b) A Tanács 92/100/EGK irányelve a bérleti jogról és a haszonkölcsönzési jogról, valamint a szellemi tulajdon területén a szerzõi joghoz kapcsolódó bizonyos jogokról: Az Szjt.-t módosító 1994. évi VII. törvény részleges harmonizációt valósított meg ezzel az irányelvvel. Összhangban az irányelv elõírásaival, a módosítás a számítógépi programok, a filmalkotások és a hangfelvételen szereplõ mûvek példányainak haszonkölcsönbe adását kivonta a szabad felhasználás körébõl. A filmalkotások és a hangfelvételben foglalt mûvek példányainak haszonkölcsönbe adását mindazonáltal - az irányelvben adott lehetõséggel élve - a költségvetési szervként mûködõ nyilvános közkönyvtárak számára szabaddá tette. Ezenkívül a törvény a hangfelvétel forgalomba hozott példányainak haszonkölcsönbe adásához és bérbeadásához - a szerzõ hozzájárulásán kívül - megkövetelte a hangfelvétel-elõállító és az elõadómûvész hozzájárulását. Ez szintén az irányelvnek megfelelõen történt. A haszonkölcsönzési jog terjedelme, a filmelõállítók "szomszédos" jogainak elismerése és egyes más részletkérdések tekintetében azonban még nem következett be teljes harmonizáció. E kérdésekben a törvényjavaslat hangolja össze jogunkat az irányelv elõírásaival.

c) A Tanács 93/83/EGK irányelve a mûholdas mûsorsugárzásra és a vezeték útján történõ továbbközvetítésre alkalmazandó szerzõi jogra és a szerzõi joggal kapcsolatos jogokra vonatkozó egyes szabályok összehangolásáról: Az 1994. évi VII. törvény a mûholdas mûsorszórásnak a hagyományos mûsorsugárzással való jogi azonosításában, az eredeti kábeltelevíziós mûsorok védelmében követte az irányelvet, más kérdésekben - így különösen a kollektív jogkezelés szabályozásában - azonban még nem. A rádiózásról és televíziózásról szóló 1996. évi I. törvény pedig további jogközelítést valósított meg azzal, hogy megszüntette a vezetékes továbbközvetítéssel kapcsolatban a rádió- és a televízió-szervezeteket közös jogkezelésre kötelezõ szabályozást. A javaslat ezzel az irányelvvel is teljes mértékben összehangolja szerzõi jogunkat.

d) A Tanács 93/98/EGK irányelve a szerzõi jog és bizonyos kapcsolódó jogok védelmi idejének harmonizálásáról: Az 1994. évi VII. törvény a védelmi idõ felemelésével mind a szerzõi jog, mind az azzal szomszédos jogok esetében teljes harmonizációt valósított meg. Hatályos jogunk csak abban tér el ettõl az irányelvtõl, hogy nem tartalmaz rendelkezést a lejárt védelmi idejû, de a védelmi idõ alatt nyilvánosságra nem hozott mûvekre. Ezt a hiányt a javaslat pótolja. Meg kell jegyezni, hogy az irányelv 10. cikkében foglalt szabály oly mértékben kötõdik az EK egységes piacának mûködéséhez, hogy avval csak az Európai Unióhoz való csatlakozásunk idején teremthetõ összhang.

e) A Parlament és a Tanács 96/9/EK irányelve az adatbázisok jogi védelmérõl: Hatályos jogunk az irányelvhez hasonlóan biztosít szerzõi jogi védelmet az adatbázisok (adatgyûjtemények) számára, az adattárak ún. sui generis oltalmát illetõen azonban - a külföldi megoldások és a nemzetközi jogfejlõdés figyelembevételével - csak középtávon indokolt közelítenünk a magyar jogot az irányelv elõírásaihoz. A javaslat ezért eltekint a nem eredeti adattárak sui generis oltalmának bevezetésétõl.

f) Irányelv-tervezeteket készített az Európai Bizottság az ún. követõ jog (droit de suite) szabályozásáról, valamint az információs társadalom körülményeihez igazodó szerzõi és szomszédos jogi szabályokról. E közösségi szabályozási javaslatokkal hatályos jogunk részben már ma is összhangban áll és azokat - a lehetséges mértékig - a törvényjavaslat is figyelembe veszi.

10. Szerzõi jogunk újraszabályozása szempontjából fontos az a kétoldalú megállapodás is, amelyet a Magyar Köztársaság Kormánya és az Amerikai Egyesült Államok Kormánya kötött a szellemi tulajdonról (Magyar Közlöny 1993/173. szám). A megállapodás szerzõi jogi tárgyú elõírásainak teljesítésérõl az 1994. évi VII. törvény gondoskodott, megfelelõen módosítva az Szjt.-t. Noha a megállapodással e törvénymódosítás óta szerzõi jogunk összhangban áll, európai jogharmonizációs feladataink miatt is említést érdemel a megállapodás X. cikke, amely az egyéb kötelezettségekhez való kapcsolatról rendelkezik.

E cikk egyfelõl leszögezi, hogy a megállapodásban semmi sem értelmezhetõ úgy, hogy az megakadályozná Magyarországot az Európai Megállapodás 65. cikkében és XIII. mellékletében - vagyis a szellemi tulajdonra vonatkozó rendelkezéseiben - foglalt kötelezettségek betartásában. Másfelõl azonban a megállapodás e cikke megköveteli, hogy jogharmonizációs kötelezettségeink teljesítésekor az opcionális jogharmonizáció körében az "európai menübõl amerikai ízlés szerint" válasszunk: "jelen Megállapodásban semmi nem értelmezhetõ úgy, hogy az megakadályozná Magyarországot abban, hogy az ... Európai Megállapodásban vállalt kötelezettsége alapján, a szellemi tulajdon védelmére vonatkozó nemzeti törvényeit és szabályozásait oly módon alakítsa és/vagy módosítsa, aminek révén biztosított megfelelésük az Európai Közösség azon szabályozásainak, döntéseinek, direktíváinak és az Európai Bíróság azon döntéseinek, amelyek átvétele, illetve alkalmazása az EK tagállamok számára kötelezõ. Amennyiben az Európai Közösségek szabályozásai, döntései, direktívái és az Európai Bíróság döntései választást engednek megvalósításuk módját illetõen, tartalmazva egy olyan lehetõséget, amely biztosítja a jelen megállapodásból eredõ kötelezettségek betartását, Magyarország olyan módon gyakorolja e bekezdés szerinti jogait, hogy jelen Megállapodás rendelkezései érvényesüljenek".

11. Az eddigiekben szerzõi jogunk legfontosabb nemzetközi igazodási pontjairól volt csupán szó. Nemzetközi kötelezettségvállalásaink közé tartozik azonban az 1931. évi XXXI. törvénnyel megerõsített 1889. évi Montevideói Szerzõdés éppúgy, mint a Magyarország és az Európai Szabadkereskedelmi Társulás (az EFTA) tagállamai között, Genfben, 1993. március 29-én aláírt szabadkereskedelmi megállapodás, amelyet az 1993. évi LXXIII. törvény hirdetett ki. Szintén említésre méltóak az Európa Tanács szerzõi jogi tárgyú ajánlásai, noha azok a "soft law", a számon nem kérhetõ nemzetközi normák körébe tartoznak. Az állam- és kormányközi szerzõdések mellett nem közömbösek a közös jogkezelõ szervezetek között létrejött nemzetközi együttmûködési megállapodások, továbbá az általuk létrehozott nemzetközi szervezetek (mint pl. a CISAC) belsõ szabályzatai sem. Természetszerûleg példaértékûek lehetnek továbbá az Európai Unió tagállamainak, a közép- és kelet-európai országoknak a nemzeti jogszabályai, melyek közül viszonylag sokat az elmúlt években alkottak újra részben a nemzetközi jogfejlõdés, illetve a társadalmi és gazdasági változások hatására, részben a technika új vívmányaira adott válaszként.

IV.

1. A szerzõi jogi jogszabályaink átfogó felülvizsgálatáról szóló 1100/1997. (IX. 30.) Korm. határozat 3. s) pontjával összhangban a kodifikáció során elsõsorban arra kellett törekedni, hogy a szerzõi jogról szóló 1969. évi III. törvény, azaz az Szjt. átfogó módosítása készüljön el. A határozat 4. pontja alapján létrehozott kodifikációs bizottság eleinte azon a többségi állásponton volt, hogy elegendõ az Szjt. módosításával bevezetni a szükséges szabályozási változtatásokat, újdonságokat.

Figyelembe kellett azonban venni a jogalkotásról szóló 1987. évi XI. törvény (a továbbiakban: Jat.) 18. -ának (2) bekezdésével megszabott elõírást is: a jogszabályokat világosan és közérthetõen kell megszövegezni. Ismert, hogy a kormányprogram szerint a jogszabályok magas szakmai színvonala és közérthetõsége elsõrendû követelmény.

A módosítások számára és horderejére tekintettel a közérthetõség és az áttekinthetõség követelményének úgy felelhet meg a kodifikáció, ha az Szjt. átfogó módosítása helyett új szerzõi jogi törvény születik. A törvénytervezet elsõ változata még az Szjt. átfogó módosítására irányult, az észrevételek igen jelentõs többsége azonban új törvény megalkotását szorgalmazta. Erre figyelemmel a törvényjavaslat új, a jelenlegi Szjt.-t felváltó törvény megalkotását célozza. Meg kell azonban jegyezni, hogy a javaslat az Szjt. szerkezetét veszi alapul és épít annak kialakult terminológiájára, amelynek értelmezéséhez az elmúlt évtizedek joggyakorlata nagyban hozzájárult. Ennyiben az új törvényi szabályozás mellett is megõrizhetõ a kiszámítható joggyakorlathoz szükséges folyamatosság.

2. Hatályos szerzõi jogunk roppant terjedelmes és szövevényes szabályozási "dzsungel". Az Szjt.-n, a végrehajtására kiadott 9/1969. (XII. 29.) MM rendeleten (a Vhr.-en) és a közös jogkezelésrõl szóló kormányrendeleten (a 146/1996. (IX. 19.) Korm. rendeleten) kívül tucatnyi miniszteri rendelet van hatályban e területen, melyek a különbözõ felhasználási szerzõdések szabályait tartalmazzák. Ráadásul a hatályos szerzõi jogi jogszabályok az elmúlt években már többször - gyakran igen nagymértékben - módosultak. A szabályozás a jövõben nem maradhat ilyen áttekinthetetlen és bonyolult, felül kellett továbbá vizsgálni a szabályozás szintjeit is.

3. A szerzõi jog törvényi szintû szabályozását indokolja - a magyar jogi hagyomány és a nemzetközileg elterjedt gyakorlat mellett - a Jat. 5. -ának f) pontja is, amely elõírja, hogy a szellemi alkotáshoz fûzõdõ jogokat és kötelességeket törvényben kell szabályozni. Szakítani kell ezért a hatályos szabályozás alkotmányossági szempontból kifogásolható, fölösleges és túlzott többszintûségével. A szerzõi joggal és a szomszédos jogokkal összefüggõ jogok és kötelezettségek egységes, átfogó, törvényi szintû kodifikációját kell megvalósítani. Ezzel lehet eleget tenni a Jat. 15. -ának (2) bekezdésében és 18. -ának (3) bekezdésében támasztott követelményeknek: nem adható a szabályozás tárgykörébe tartozó alapvetõ jogok és kötelességek megállapítására felhatalmazás, továbbá kerülni kell az indokolatlanul többszintû szabályozást. Emellett a Ptk.-val sem egyeztethetõ össze a szerzõdések miniszteri rendelettel való szabályozása.

Figyelembe kell azonban venni, hogy - az Alkotmánybíróságnak a 14/1994. (III. 10.) AB határozatban kifejtett álláspontja szerint is - a Jat. 5. -ának f) pontja alapján a szellemi alkotáshoz fûzõdõ jogok és kötelességek nem minden részletszabálya igényel törvényi szintet. A törvényjavaslat záró rendelkezései ezért egyes részletkérdések rendeleti szintû szabályozására felhatalmazást adnak a Kormánynak, illetve a nemzeti kulturális örökség miniszterének. A jelenlegi Vhr.-hez hasonló átfogó, általános végrehajtási rendeletet azonban a jövõben nem indokolt az Szjt.-hez kapcsolni. A javaslat a hatályos Vhr.-bõl törvényi szintre emeli a megõrzésre érdemes rendelkezéseket.

4. A törvényjavaslat egyebekben is nagyobb fokú általánosításra törekszik: egyes mûtípusokra, illetve felhasználási szerzõdésfajtákra csak feltétlenül indokolt esetben állapít meg különös szintû szabályokat. A technikai fejlõdés eredményei és a piacgazdaság kiépülésével járó változások ugyanakkor az Szjt. "különös részének" korszerûsítését, kiegészítését is igényelték. Mindezek alapján a javaslat sajátos felhasználási szerzõdésként csak a kiadói szerzõdést szabályozza külön is. Emellett a számítógépi programalkotásra (a szoftverre), az adattárra, a reklámozás céljára megrendelt mûre, a filmalkotásra és más audiovizuális mûre, valamint a képzõmûvészeti, fényképészeti, építészeti, mûszaki és iparmûvészeti alkotásokra állapít meg speciális rendelkezéseket, amelyek között találhatók az említett mûtípusok felhasználásának sajátosságaihoz igazodó szerzõdési szabályok is.

V.

A törvényjavaslat több évig tartó elõkészítõ munkán alapul. Az igazságügy-miniszter az új szabályozás koncepciójának kidolgozására 1994-ben szakértõi bizottságot alakított, amely 1994 és 1995 folyamán számos ülést tartott. A bizottság részére kodifikációs tanulmányok készültek a következõ témákban: a szerzõi jog természete; a szerzõ vagyoni jogai; a mû felhasználásának engedélyezése; bírósági gyakorlat a szerzõi mûvek felhasználásával kapcsolatos jogvitákban; a szerzõi jog átruházhatóságára és a felhasználási szerzõdésekre irányadó jog; a felhasználási szerzõdések általános szabályai; szerzõi mûvek mint a társasági joghoz való nem pénzbeli hozzájárulások; a szerzõi és a szomszédos jogok közös kezelése. A szakértõi bizottság munkáját kiegészítette az a felmérés, amellyel az Igazságügyi Minisztérium az érintett érdekképviseleti szervezetek álláspontjáról tájékozódott a szerzõi jogi szabályozás alapvetõ kérdéseiben. Ezenkívül az új szerzõi jogi törvény elõkészítésében való közremûködésre kérte fel az igazságügy-miniszter az ENSZ szakosított intézményét, a Szellemi Tulajdon Világszervezetét (vagyis a WIPO-t), és több alkalommal mód nyílott az Európai Bizottság szakértõivel való konzultációra is.

A szakértõi bizottság javaslatainak figyelembevételével - a közös jogkezelés rendszerének 1996. évi átalakítását követõen - 1997 júniusára elkészült szerzõi jogi jogszabályaink átfogó felülvizsgálatának koncepciója, amelyet a Kormány az 1100/1997. (IX. 30.) Korm. határozattal hagyott jóvá. E kormányhatározat 4. pontjának megfelelõen az igazságügy-miniszter az új szerzõi jogi szabályozás kialakítására kodifikációs bizottságot hozott létre az érintett minisztériumok és országos hatáskörû szervek, a bíróságok, a közös jogkezelõ szervezetek, továbbá a jogosultak és a felhasználók érdekképviseleti szervezeteinek képviselõibõl, valamint más szerzõi jogi szakértõkbõl. A törvényjavaslat tervezetét a bizottság részleteiben és egészében is számos alkalommal megvitatta; a javaslat tartalma minden lényeges kérdésben türközi a bizottságban kialakult konszenzust.

A törvényjavaslat tervezetét a bizottságon kívül is széles körben megvitatták: az Igazságügyi Minisztérium több, mint ötven érdekképviseleti és egyéb érintett szervezettõl kért véleményt az új szabályozásról.

 

Részletes indokolás

ELSÕ RÉSZ

ÁLTALÁNOS RENDELKEZÉSEK
I. fejezet
Bevezetõ rendelkezések

Az 1-9. -hoz

A bevezetõ rendelkezések a törvény - tárgyi és területi - hatályáról szólnak, továbbá meghatározzák a jogi védelem alapvetõ feltételeit és a szerzõi jogi törvénynek a Ptk.-hoz fûzõdõ viszonyát.

A javaslat a védelem alá tartozó szellemi teljesítményeket pozitívan és negatívan egyaránt meghatározza. Ez a megközelítés hatályos jogunkból is ismert; a szerzõi jogi védelem kritériumrendszerén a javaslat számottevõen nem változtat.

A törvény fõ célja az irodalmi, tudományos és mûvészeti alkotások védelme. E fõ célkitûzés és szabályozási tárgy mellett azonban a javaslat kiterjed az elõadómûvészek, a hangfelvétel-elõállítók, a rádió- és a televízió-szervezetek, valamint a filmelõállítók teljesítményeinek a védelmére is. E teljesítmények a szerzõi mûvek felhasználásához kapcsolódnak, ezért honosodott meg a védelmükbõl eredõ jogok megnevezéseként a "szomszédos jogok" kifejezés. A javaslat - szemben hatályos jogunkkal (ld. az Szjt. 51. -át) - nem biztosítana azonban külön kategóriába tartozó (ún. rokonjogi) védelmet a szerzõi alkotómunkával rokon más tevékenység eredményei - azaz az alkotásnak nem minõsülõ fényképek, ábrák, mûszaki rajzok, térképek, szemléltetõ képek stb. - számára. Ha az eredetiség követelményének megfelelnek, természetszerûleg e kifejezési formákban is születhetnek (és születnek is) szerzõi jogi védelemre érdemes alkotások.

A javaslat fenntartja a hatályos jognak azt az évtizedes joggyakorlattal is alátámasztott alapelvét, hogy szerzõi jogi védelem alá tartozik az irodalom, a tudomány és a mûvészet minden alkotása, függetlenül attól, hogy a törvény külön megnevezi-e. A javaslat alapján a szerzõi jogi védelem továbbra sem tesz minõségi különbséget az alkotások között. A javaslat a magyar és a nemzetközi szerzõi jogi felfogásban egyaránt általánosan elfogadott elvet tükröz annak egyértelmûvé tételével, hogy a szerzõi jogi védelem az alkotást a szerzõ szellemi tevékenységébõl fakadó egyéni, eredeti jellege alapján illeti meg. A védelemnek a mû egyéni, eredeti jellegén kívül más feltétele nincs, nem is lehet. Nem függhet tehát mennyiségi, minõségi, esztétikai jellemzõktõl vagy az alkotás színvonalára vonatkozó értékítélettõl. Hasonló következtetésre jutott hatályos jogunk alapján a bíróság is: a joggyakorlat szerint szerzõi jogi védelemben részesül minden olyan mû, amelynek formáján az alkotó szellemi tevékenységébõl fakadó eredetiség jegyei felismerhetõk, függetlenül attól, hogy az alkotás milyen esztétikai értékelést vált ki (BH 1980/332). E felfogás tükrözõdik a BUE-ben is, amelynek 2. cikke szerint az egyezmény szerinti védelem kiterjed az irodalom, a tudomány és a mûvészet minden alkotására, tekintet nélkül a mû létrehozatalának módjára vagy alakjára.

A javaslat - hatályos jogunkhoz hasonlóan - az "alkotás" és a "mû" kifejezéseket szinonimaként használja; mindkettõ egyformán a szerzõi jogi védelem tárgyát jelöli. A szerzõi jogi minõsítés független a szellemi eredmények más jogágak szerinti besorolásától, továbbá nem érinti az alkotás felhasználására vonatkozó egyéb jogszabályok érvényesülését. Ezért válhat el pl. az alkotás szerzõi jogi minõsítésétõl az adójogi besorolás, illetve ebbõl következik, hogy valamely építészeti alkotás szerzõi jogi védelemben való részesülése nem érinti az építésügyi igazgatásra vonatkozó szabályok alkalmazhatóságát.

A javaslat csupán példálózóan sorolja fel a védelem alá tartozó alkotásokat, a fõbb mûtípusokat. A felsorolás fõként azokat a mûfajtákat tartalmazza, amelyek már hatályos jogunk alapján hagyományosnak tekinthetõk, illetve, amelyekre a javaslat sajátos - különös szintû - szabályokat állapít meg. Alapvetõen e mûtípusokat említik meg a nemzetközi egyezményekben és a külföldi jogszabályokban a védelem tárgyairól adott példálózó listák is. A törvényjavaslat elõkészítése során a mûtípusok példálózó felsorolásának kiegészítését többen is szorgalmazták, pl. javasolva a bábjáték, a lapterv, a tanterv, a belsõépítészeti alkotás vagy az elektronikus publicisztika felvételét e listára. E kezdeményezések azonban kevéssé tûntek megalapozottnak, hiszen a javaslatban foglalt felsorolás nem kimerítõ jellegû, az általános szabály alapján - amely minden irodalmi, tudományos vagy mûvészeti alkotást védelem alá helyez - e szellemi teljesítmények is szerzõi jogi védelemben részesülhetnek, ha egyéni, eredeti jellegûek. Másrészt e "mûtípusokra" a javaslat speciális szabályokat amúgy sem állapít meg, illetve közülük egyesek besorolhatók a javaslat szerinti kategóriák valamelyikébe.

Noha a TRIPS-egyezmény 10. cikke, a 91/250/EGK irányelv 1. cikke és a WIPO Szerzõi Jogi Szerzõdésének 4. cikke értelmében a számítógépi programalkotást (a szoftvert) irodalmi mûként, írásmûként kell védelemben részesíteni, a javaslat nem minõsíti a szoftvert "irodalmi mûnek". Az irodalmi mûvekre is vonatkozó általános szabályok irányadóak azonban a szoftverre is, azokkal a különös szintû szabályokkal együtt, amelyeket a javaslat VI. fejezete állapít meg a szoftver védelmére. Az említett nemzetközi egyezmények és a közösségi irányelv rendelkezései pedig tartalmilag ezt követelik meg. Így pl. a javaslat a nemzetközi és az európai közösségi jogharmonizációs elvárásnak egyaránt eleget tesz azzal, hogy a védelmet a szoftver esetében sem teszi függõvé az egyéni, eredeti jellegen kívül más feltételtõl. A számítógépi programnál sem lehet más kritériuma az eredetiségnek, mint az, hogy a szerzõ saját szellemi alkotása-e.

A rokonjogi védelem megszûnése miatt szükséges annak egyértelmûvé tétele, hogy a fényképészeti alkotás, valamint a térképmû és más térképészeti alkotás szintén szerzõi jogi védelem alá tartozik.

Az ún. párhuzamos védelem megengedhetõségének általános elvébõl következik, hogy valamely szerzõi mû (pl. iparmûvészeti alkotás) egyben valamelyik iparjogvédelmi kategóriába is besorolható lehet (pl. ipari mintaoltalomban részesülhet az 1978. évi 28. törvényerejû rendelet alapján). A védelem eltérõ tárgykörébõl adódik azonban az, hogy a térképészeti alkotás szerzõi jogi védelme független a földmérési és térképészeti tevékenységrõl szóló 1996. évi LXXXVI. törvény 23. -a alapján fennálló díjigénytõl.

A javaslat rendelkezései negatív oldalról is körülhatárolják a szerzõi jogi védelem tárgyát: értelmezõ jelleggel megállapítják egyes szellemi teljesítményekrõl, hogy nem sorolhatók a szerzõi mûvekhez, illetve kizárnak a védelembõl olyan szellemi produktumokat, amelyek egyébként megfelelhetnének a szerzõi jogi védelem kritériumainak. Az elõbbit szolgálja az 1. (6) és (7) bekezdése, még az utóbbit célozza e (4) és (5) bekezdése.

Az új szabályozás - összhangban a TRIPS-egyezmény 9. cikkének (2) bekezdésében és a WIPO Szerzõi Jogi Szerzõdésének 2. cikkében foglaltakkal - kifejezi, hogy a szerzõi jogi védelem tárgyai nem lehetnek ötletek, elvek, elgondolások, eljárások, mûködési módszerek vagy matematikai mûveletek. Mivel e rendelkezés a szoftverre is vonatkozik, a javaslat - 58. -ának (1) bekezdését is figyelembe véve - eleget tesz a 91/250/EGK irányelv 1. cikkébõl adódó követelményeknek is.

A javaslat szakít azzal a felfogással, amely - meglehetõsen hamvába holt módon - "névtelen mûvekként" kísérelte meg szerzõi jogi védelem alá vonni a népmûvészet, a folklór "alkotásait". A javaslat szerinti normaszöveg egyértelmûvé teszi, hogy a folklór kifejezõdései - többek között a szerzõi jog alanyának azonosíthatatlansága miatt - nem részesülnek szerzõi jogi védelemben. Ez természetesen nem jár együtt azzal, hogy a javaslat kizárná a népmûvészeti ihletésû, ám egyéni, eredeti jellegû mû védelmét. Az ilyen mû szerzõjét továbbra is megilleti a jogi védelem (1. ).

A szerzõi alkotások felhasználása napjainkban többnyire nem korlátozódik egyetlen ország területére. Az irodalom, a mûvészet és a tudomány alkotásai rendre átlépik az országhatárokat; a szerzõi jogi jogviszonyokban hagyományosan jelen vannak külföldi elemek is, amelyeknek súlya, jelentõsége a nemzetközi gazdasági kapcsolatok bõvülésével és elmélyülésével egyre nõ.

A szerzõi jogra jellemzõ a területisége, vagyis az, hogy hatálya a védelmet nyújtó állam területére korlátozódik. A szerzõnek nincsenek, nem lehetnek egységes, az egész világra szóló szerzõi jogosultságai, mûvének védelme az egyes nemzeti jogok által adott jogosultságokból adódik össze, azoknak a "kötege", és e jogosultságok országonként eltérhetnek. E jogokat csak kiegészítik a nemzetközi egyezmények egységesített anyagi jogi szabályaival adott "minimumjogok", illetve azokat - kivételes jelleggel - korlátozzák a védelmi idõk összemérésének szabályai.

A szerzõi jogi törvény hatálya - a védelem territorialitásához igazodva - elsõsorban a Magyarország területén nyilvánosságra hozott mûvekre terjed ki. Az egyes nemzeti jogrendszerek szabályainak a külföldiekre való alkalmazhatóságáról gyakorlatilag minden jogrendszerben találhatunk speciális szabályokat, ún. idegenjogi rendelkezéseket ("Fremdenrecht"). A javaslat 2. -a - amely szövegszerûen megegyezik a hatályos Szjt. 2. -ával - e szabályokat a szerzõi jogi védelemre állapítja meg. Külföldi szerzõ mûvére a törvény védelme akkor terjed ki, ha az elõször hazánkban jelenik meg, itt jut elõször nyilvánosságra. Ha a mû elõször külföldön került nyilvánosságra, külföldi szerzõjét csak nemzetközi egyezmény vagy viszonosság alapján illeti meg a védelem. A magyar állampolgárságú szerzõt azonban akkor is mindenképpen megilleti a törvény szerinti védelem, ha mûve elõször külföldön került nyilvánosságra.

Abban a kérdésben, hogy a külföldi szerzõt vagy a szerzõi jog egyéb külföldi jogosultját megilletõ védelemre melyik nemzeti jog az irányadó, külföldi elemet tartalmazó tényállásról lévén szó, annak az országnak a nemzetközi magánjoga az irányadó, amelyben a védelmet igénylik, vagyis amelynek területén a szerzõi jog léte, védelme és érvényesíthetõsége kérdésessé válik. A magyar nemzetközi magánjogi kódex (az 1979. évi 13. törvényerejû rendelet) 19. -a szintén tartalmaz erre az esetre megfelelõ, általános kapcsoló szabályt: a szerzõi jogokat annak az államnak a joga szerint kell elbírálni, amelynek a területén a védelmet igénylik. A lex loci protectionis alkalmazását elrendelõ e kollíziós jogi normával szemben azonban elsõbbséget élveznek (tekintettel a törvényerejû rendelet 2. -ában foglalt rendelkezésre is) a nemzetközi szerzõdéseknek azok a szabályai, amelyek a külföldi elemet tartalmazó szerzõi jogi jogviszonyok megítélésérõl szólnak.

A legfontosabb ezek közül a BUE 5. cikke, amelynek (1) és (2) bekezdése megköveteli a részes államoktól, hogy egymás állampolgárainak nemzeti elbánást, vagyis a belföldiekkel azonos elbírálást nyújtsanak: az Egyezmény által védett mûveik tekintetében a szerzõk - a mû származási országa kivételével - az Unió valamennyi országában azokat a jogokat élvezik, amelyeket a vonatkozó törvények a belföldieknek jelenleg vagy a jövõben biztosítanak, valamint azokat a jogokat is, amelyeket az Egyezmény külön megad (ez utóbbiak az ún. minimum jogok). E jogok élvezete és gyakorlása nem köthetõ semmiféle alakszerûséghez és független attól, hogy a mû a származásának országában védelem alatt áll-e. Ennélfogva a védelem terjedelme, valamint a szerzõ jogainak védelmére biztosított eszközök igénybevétele tekintetében kizárólag annak az országnak a törvényei irányadók, ahol a védelmet igénylik. A nemzeti elbánásnak e nemzetközi egyezményes követelménye tölti ki tartalommal mind a hatályos Szjt. 2. -át, mind pedig a javaslat azonos számozású rendelkezését.

A Magyarországot is kötelezõ nemzetközi szerzõdések közül nemcsak a BUE tartalmaz a részes országok állampolgárai számára a többi országban nemzeti elbánást megkövetelõ elõírásokat. A nemzeti elbánás követelményét tartalmazza - többek között - az ESZJE (ld. az általános indokolás III. 3. pontját) és az amerikai-magyar kétoldalú szellemi tulajdonvédelmi megállapodás (ld. az általános indokolás III. 10. pontját) is. A WIPO Szerzõi Jogi Szerzõdése (melyet az általános indokolás III. 7. pontja mutat be) a BUE-nek a nemzeti elbánásra vonatkozó rendelkezéseire hivatkozik: 3. cikkének értelmében a Szerzõdéssel megadott védelemre is mutatis mutandis alkalmazni kell a BUE 2-6. cikkeiben foglalt - tehát a nemzeti elbánásra is vonatkozó - rendelkezéseket. A TRIPS-egyezmény (ld. az általános indokolás III. 8. pontját) 3. cikke szintén nemzeti elbánást követel meg annyiban, amennyiben a BUE vagy az RE kivételt vagy fenntartást nem enged meg. A TRIPS-egyezmény 4. cikke a nemzeti elbánáson kívül a legnagyobb kedvezményes elbánás biztosítását is megköveteli a szellemi tulajdon területén (2. ).

Amint arra az általános indokolás I. 1. pontja is utalt, a szerzõi jog a polgári jog körébe tartozik. A javaslat 3. -a - hasonlatosan a hatályos Szjt.-hez - e polgári jogi kötõdést fejezi ki azzal, hogy a Ptk. rendelkezéseinek alkalmazását írja elõ a szerzõi jogi törvényben nem szabályozott kérdésekben. A norma tartalma is e polgári jogi kapcsolódás mentén érthetõ meg. Természetszerûleg a szerzõi jogi törvényben nem szabályozott kérdésekben korántsem csak a Ptk., hanem más törvények - a Btk., az Mt. vagy az adótörvények - rendelkezéseit is alkalmazni kell. Mind a hatályos jog, mind pedig a javaslat azonban nem erre utal a Ptk.-ra történõ hivatkozással, hanem arra, hogy a szerzõi jogi törvény azért nem szabályoz bizonyos kérdéseket - amelyekre tárgyuknál fogva egyébként kiterjedhetne a szerzõi jogi szabályozás -, mert azokról a Ptk. már rendelkezik. A javaslat 3. -ának helyes értelmezése tehát az, hogy a Ptk.-t azokban a kérdésekben kell alkalmazni, amelyeket a szerzõi jogi törvény nem szabályoz, bár tárgykörükre figyelemmel elvileg szabályozhatna. A Ptk. és a szerzõi jogi szabályozás kapcsolatát a magánjogi kódex is megerõsíti: a Ptk. 86. -ának (1) bekezdése szerint a szellemi alkotás a törvény védelme alatt áll. A 86. (2) bekezdése pedig úgy rendelkezik, hogy a védelmet - a Ptk. rendelkezésein kívül - az alkotások meghatározott fajtáira, valamint egyes rokon tevékenységekre egyebek között a szerzõi jogi jogszabályok határozzák meg. A Ptk. tehát a szerzõi jog "anyajogszabálya" és mind az Szjt., mind a javaslat számára az általános szabályozási hátteret teremti meg, "kisegítve" a szerzõi jogi szabályozást olyan kérdésekben, amelyekre az nem ad választ, megoldást (többnyire éppen azért, mert a Ptk. rendelkezései kielégítõen szabályozzák a kérdést).

Szemben azonban a hatályos joggal, a javaslat mellõzi a Munka Törvénykönyvére történõ utalást. Ennek oka kettõs. Egyrészt a munkajogi szabályozásnak szinte kizárólag a munkaviszonyban vagy más hasonló jogviszonyban létrehozott mûveknél (tehát a javaslat 30. -ának alkalmazásában) lehet jelentõsége, vagyis az Mt. korántsem áll olyan viszonyban a szerzõi jogi törvénnyel, mint a Ptk.. Másrészt - a javaslat 30. -ának (7) bekezdésébõl is következõen - a munkaviszonyban vagy más hasonló jogviszonyban létrehozott mûveknél nemcsak az Mt.-nek lehet szerepe, hanem más törvényeknek is, amelyek az egyéb szóba jöhetõ jogviszonytípusokat szabályozzák (3. ).

A javaslat nem változtat azon az alapelven, hogy szerzõ, vagyis a mû megalkotója csak természetes személy lehet. A javaslat azt is fõszabályként rögzíti, hogy a szerzõi jogok eredeti jogosultja csak a szerzõ - vagyis a mûvet alkotó természetes személy - lehet. A hatályos jogból megtartott szabály az is, hogy szerzõi jogi védelem alatt áll más szerzõ mûvének átdolgozása, feldolgozása vagy fordítása is, ha annak egyéni, eredeti jellege van. Az ilyen mû védelemben részesítése azonban nem jár, nem járhat az eredeti mû szerzõjét megilletõ jogok sérelmével. E szabályból következik pl., hogy nem részesíthetõk szerzõi jogi védelemben a nyers szövegfordítások, amelyek - bár szellemi munkával, de az alkotó tevékenység ismérvei nélkül - valamely szöveg egyszerû áttételét jelentik egy másik nyelvre, vagyis nem számítanak mûfordításnak (4. ).

A javaslat - tekintettel a joggyakorlatban jelentkezõ gondokra, értelmezési nehézségekre - kiigazítja a többszerzõs eredeti mûvekre vonatkozó szabályozást, meghaladva a szerzõtárs és a társszerzõ közötti, terminológiailag is nehézkes különbségtételt. A javaslat a közös mûveket aszerint különbözteti meg, hogy részeik önállóan is felhasználhatók-e. A részek szétválaszthatósága az önálló felhasználhatóság elõfeltétele, a javaslat ezért nem említi meg külön e kritériumot. Az összekapcsolt mûveknél önálló, általában különbözõ mûtípusokhoz tartozó - pl. prózai és zenei - részek közös elhatározással történõ, új minõséget eredményezõ összekapcsolásáról van szó. Az ilyen mûvek is többfélék lehetnek. Elõállhatnak egyrészt úgy, hogy egy már meglévõ mûvet foglalnak bele egy közös döntéssel létrejövõ új mûbe (ennek jellegzetes példája a versek megzenésítése); megszülethetnek másrészt úgy is, hogy a mû részeit egymásra tekintettel, együttesen hozzák létre (amikor pl. a slágerek szövegét és dallamát egyszerre, egymással együttmûködve alkotják meg a szövegírók és a zeneszerzõk). Ez utóbbi csoportnál méltánytalan volna, ha a már sikeres közös mûbõl a saját részt a szerzõ a társa hozzájárulása nélkül más szerzõ mûvéhez kapcsolhatná (5. ).

A technikai fejlõdés legújabb hullámai nyomán elõtérbe kerültek a csoportosan, kollektív munkával - jelentõs beruházást igénylõ berendezéssel és felszereléssel, szervezett keretek között - létrejövõ mûvek, amelyek szerzõi gyakran nem vagy csak aránytalan nehézségek árán nevesíthetõk. Ez a jelenség a modern szerzõi jogi kodifikációt több országban (pl. Franciaországban, Spanyolországban, Szlovéniában) arra indította, hogy bevezesse és az általánostól eltérõen szabályozza a "kollektív", az együttesen létrehozott mû kategóriáját. A mûvek e fajtáját az jellemzi, hogy a mû megalkotásában együttmûködnek a szerzõk, akiknek a hozzájárulásai ennek során olyan módon egyesülnek a létrejövõ egységes mûben, hogy nem lehetséges az egyes szerzõk jogait külön-külön meghatározni. E mûvek további jellemzõje, hogy létrehozásukat külsõ - tehát a szerzõk körén kívüli - személy vagy szervezet kezdeményezi és irányítja. Ilyen mûveknél indokolt, hogy a szerzõi jog jogosultja az a szervezet vagy személy legyen, amely, illetve aki kezdeményezte és irányította a mû létrehozását, majd ezt követõen az elkészült mûvet saját nevében nyilvánosságra hozta. Ez elérhetõ volna azzal is, ha a törvény az említett személyt, illetve szervezetet eleve a szerzõi jogok eredeti alanyának minõsítené, de - tekintettel a szerzõt természetes személynek tekintõ elvi kiindulásra - helyesebbnek látszik, hogy a szerzõi jog a törvény erejénél fogva szálljon át és a szerzõk jogutódjaként illesse meg a szóban forgó személyt vagy szervezetet (6. ).

A javaslat szövegszerûen is megerõsíti - a TRIPS-egyezmény 10. cikkére, az adatbázisok jogi védelmérõl kiadott 9/96/EK irányelvre és a Szerzõi Jogi Szerzõdésre figyelemmel - azt a jelenleg is uralkodó (a hatályos Szjt. 5. -a (3) bekezdésének szövegében nem teljesen tükrözõdõ) felfogást, hogy gyûjteményes mûként védelemben részesülhet olyan összeállítás is, amelynek részei nem állnak szerzõi jogi védelem alatt, sõt, nem is számítanak alkotásnak. Másfelõl világossá teszi azt is, hogy a szerzõi jogi védelem feltétele az adattár tartalmának egyéni, eredeti összeválogatása vagy elrendezése, szerkesztése, vagyis az, hogy az adattár elemeinek kiválogatása és elrendezése szellemi alkotó tevékenység eredménye legyen. Hasonlóképpen indokolt annak jogszabályi megerõsítése, hogy az adattárakra mint gyûjteményes mûvekre vonatkozó szerzõi jogi védelem nem terjed ki a tartalmukat képezõ adatokra, információkra (7. ).

A javaslat nem változtat a hatályos jognak azon a rendelkezésén, hogy a név nélkül vagy felvett néven nyilvánosságra hozott mûvel kapcsolatban a szerzõi jogokat a szerzõ fellépéséig az gyakorolja, aki a mûvet elõször hozta nyilvánosságra (8. ).

A törvényjavaslat elõkészítése során parázs vita alakult ki a szerzõ vagyoni jogainak elidegeníthetõségérõl, amelyet mind az eltérõ elméleti megközelítések, mind pedig az érintett - jogosulti és felhasználói - csoportok különbözõ érdekei tápláltak. Elméleti jogászaink egy része, valamint a szerzõk érdekvédelmi szervezetei közül több is a monista koncepciót pártolta, vagyis azt a megközelítést, amely a szerzõi jogot a személyhez fûzõdõ és a vagyoni jogok szétválaszthatatlan egységeként fogja fel, azaz nemcsak a személyhez fûzõdõ, hanem a vagyoni jogok elidegenítését is kizárja. Több szerzõi jogi szakértõ, valamint a felhasználók és a szomszédos jogi jogosultak számos érdekképviseleti szervezete - összességében a véleménynyilvánítók enyhe többsége - viszont a dualista felfogás hívének mutatkozott, szorgalmazva a szerzõi vagyoni jogok elidegeníthetõségének bevezetését. Az új szabályozás azt a kompromisszumot tükrözi, amely e viták eredményeként alakult ki. E kompromisszum és a javaslatba foglalt szabályozás olyan célszerûségi megfontolásokon alapul, amelyek áttekintése elengedhetetlennek tûnik.

Gyakorlatilag minden lényeges szempont az eddigi merev monista rendszer meghaladása - a monista és a dualista elemek ésszerû ötvözése - mellett szólt. Ezt egyaránt indokolta a hazai gazdasági viszonyok megváltozása, a technikai fejlõdés, az európai jogharmonizáció, valamint a nemzetközi egyezményekben és a külföldi szerzõi jogi törvényekben kirajzolódó tendencia. A javaslat abból indul ki, hogy valamely elméleti konstrukciónak a szabályozás rugalmatlanságát eredményezõ erõltetésénél fontosabb a hazai kultúra javát szolgáló érdekegyensúly megteremtése.

A dualista és a monista rendszerek közötti különbség ugyanis sokkal kevésbé jelentõs, mint a kontinentális és az angolszász iskolát követõ rendszerek közötti különbség. Ez így van, mert

- a válasz arra a kérdésre, hogy egy szerzõi jogi törvény "szerzõ-központú"-e, és hogy megfelelõen szolgálja-e a szerzõk jogos érdekeit, nem attól függ, hogy a kontinentális hagyományokat követõ valamely szerzõi jogi törvény dualista vagy monista irányultságú-e;

- a személyhez fûzõdõ és a vagyoni jogi védelmének a szintje nem attól függ, hogy a kontinentális hagyományokat követõ valamely szerzõi jogi törvény dualista vagy monista;

- a személyhez fûzõdõ jogok a kontinentális szerzõi jog mindkét (dualista, monista) változata szerint elidegeníthetetlenek;

- azok a rendelkezések, amelyek a szerzõt mint a "gyengébb felet" kívánják védeni a szerzõdéses kapcsolatokban, alkalmazhatók és ténylegesen is érvényesülnek mind a dualista, mind pedig a monista rendszerekben;

- ha a dualizmus vagy a monizmus elveit nem alkalmazzák merev és túlzó módon, nincs nagy különbség a két rendszerben a jogok tényleges átruházhatósága tekintetében: egyrészrõl a dualista szerzõi jogi rendszerek is korlátozhatják - és gyakran ténylegesen korlátozzák is - egyes esetekben (ám nem zárják ki általában) a vagyoni jogok átruházását, másrészrõl pedig az egyes monista szerzõi jogi törvények által lehetõvé tett, hosszú idõtartamra szóló általános jellegû, kizárólagos felhasználási engedélyek néha a szerzõ és a mûve közötti kapcsolat jóval nagyobb mértékû lazulásához vezetnek, mint egyes vagyoni jogok viszonylag rövid idõre szóló átruházása.

Ezért, amennyiben a két szerzõi jogi elméletet (a dualista és a monista elméletet) ésszerû és pragmatikus módon alkalmazzák, a két rendszer közötti különbség aligha lényeges és számottevõ.

Azok a különbségek, amelyek mégis léteznek a monista és a dualista felfogást követõ szerzõi jogi törvények között, a következõkben foglalhatók össze:

- a dualista törvények szerint, bár általában a szerzõk a vagyoni jogok eredeti jogosultjai, lehetnek - és gyakran ténylegesen vannak is - kivételek ez alól (fõleg a több szerzõ által együttesen és a munkaviszonyban álló szerzõk által alkotott mûvek tekintetében); a monista törvények esetében, amelyek alapvetõ jellegüknél fogva nem teszik lehetõvé a vagyoni jogoknak a szerzõ személyétõl való elválasztását, nem ez a helyzet;

- a vagyoni jogok átruházásának eredményeként - ami a dualista rendszerben törvényszerûen lehetséges - az, akire a jogot átruházzák, nemcsak arra válik jogosulttá, hogy felhasználja a mûvet abban a körben, amelyre a vagyoni jog kiterjed, hanem megszerzi a jogot arra is, hogy mások részére ilyen felhasználást engedélyezzen (tehát tulajdonjogi jellegû jogot szerez); a monista rendszerekben a szerzõ csak felhasználási engedélyt adhat, magát a felhasználások engedélyezésére vonatkozó jogot mindig megtartja;

- a monista rendszerekben, mind a szerzõ, mind pedig a kizárólagos felhasználási engedéllyel rendelkezõ személy felléphet a jogsértõkkel szemben, míg a dualista szerzõi jogi törvények alapján a szerzõnek általában nincs perlési joga azután, hogy vagyoni jogát átruházza (ez a különbség azonban valójában nem jelentõs);

- a dualista rendszerekben a vagyoni jogok tulajdonjogi jellege és a jogok átruházhatósága megkönnyíti ezeknek a jogoknak a gazdasági társaságokban történõ hasznosítását; a monista felfogás követése esetén nehézségek merülhetnek fel ebben a tekintetben.

Nem érinti valamely szerzõi jogi törvény dualista jellegét, illetve a dualista felfogással teljes mértékben összeegyeztethetõ, ha a törvény úgy rendelkezik, hogy a személyhez fûzõdõ jogok elidegeníthetetlenek, vagy ha tisztázza, hogy a mûveket megtestesítõ tárgyak - dolgok - tulajdonjogának az átruházása nem vonja magával az érintett mûveken fennálló szerzõi vagyoni jogok átruházását, illetve, ha korlátozásokat vagy értelmezési szabályokat tartalmaz, hogy védje a szerzõknek - mint a szerzõdéses viszonyokban szokásosan gyengébb pozícióban lévõknek - az érdekeit.

A magyar szerzõi jog hagyományosan dualista szemléletû volt és így a vagyoni jogok elidegeníthetõségének az elvét követte egy egész évszázadon át, a "szocializmus" idõszaka elõtt. Ezt tükrözték az 1861-es Ideiglenes Törvénykezési Szabályok, az 1884. évi és az 1924. évi szerzõi jogi törvény rendelkezései, valamint Balás P. Elemér reformjavaslatai is az 1930-as és 1940-es években. Fordulatot ebben a jelenleg is hatályos, 1969-ben elfogadott Szjt. hozott; az akkor jellemzõ szerzõi jogi felfogás "ideológiai" megalapozásából sajátos monista rendszer alakult ki. E megközelítést is túlzóan és dogmatikus módon érvényesítették: nemcsak a vagyoni jogok átruházását tiltották meg, hanem a felhasználási engedélyek érvényességi idejét is mereven, ésszerûtlenül korlátozták.

Bár a vagyoni jogok elidegeníthetetlenségének az elve jórészt ideológiai megfontolásokon alapult, ez az elv - sajátos módon - pozitív eleme volt az ún. szocialista országok szerzõi jogi rendszerének a klasszikus szocializmus idõszakában, a központi tervutasításos gazdasági berendezkedés és a szigorúan ellenõrzött társadalmi élet viszonyai között. A szerzõi jogokat számos tekintetben korlátozták és gyakorlásukat sok feltételhez kötötték ugyan, ám ezek a jogok a magántevékenységnek, az "individualizmusnak" és a személyes jogoknak egy távolról sem jelentéktelen szigetét képviselték. Az elidegeníthetetlenség alternatívája annak lehetõvé tétele lett volna, hogy a vagyoni jogokat átruházzák az állami tulajdonban lévõ kiadókra, lemez- és filmgyárakra, rádió- és tévétársaságokra, ami a szerzõi jogok közvetlen kollektivizálását jelentette volna.

A vagyoni jogok elidegeníthetetlensége elvének a merev és dogmatikus alkalmazása fõleg a tervgazdálkodás korai idõszakára volt jellemzõ. Magyarországon a szerzõdéses rendszer merevsége és rendkívülien túlszabályozott jellege fokozatosan enyhült és ez a folyamat az 1980-as években különösen felgyorsult. (Mindazonáltal az elidegeníthetetlenség elve - mint a szerzõi jog alapvetõ strukturális eleme - fennmaradt.)

A törvényjavaslat e felfogáson alapvetõen arra a felismerésre figyelemmel változtat, hogy megfelelõen fejlett nemzeti kulturális és informatikai ipar nélkül nemcsak annak esélye csökkenne, hogy az ország helytállhasson a nemzetközi kulturális és gazdasági kapcsolatokban, hanem a hazai szerzõk is hátrányos helyzetbe kerülhetnének, mivel arra kényszerülhetnének, hogy szinte kizárólag külföldi vállalkozások közremûködésével tegyék mûveiket a közönség számára hozzáférhetõvé. A javaslat ezért elkerüli annak a veszélyét, hogy a "szerzõpártiság" nevében megjelenõ egyes törekvések - eltúlzottságuknál fogva - éppen a szerzõk rovására menjenek. Ez bekövetkezhetne, ha a szerzõk és a kulturális vállalkozások viszonyában az elõbbiek érdekei egyoldalúan érvényesülnének - anélkül, hogy a kulturális vállalkozók jogos érdekeit is kellõen figyelembe vennénk - annak a téves feltételezésnek az alapján, hogy a szerzõk általában hazaiak, míg a kulturális ipar vállalkozói általában külföldiek. Ennek a felfogásnak az elfogadása aláásná a hazai kulturális vállalkozók maradék esélyeit is, és végsõ soron az országnak a külföldi kulturális és informatikai termékektõl való teljes függõségéhez vezethetne.

Figyelembe kell venni a gyorsuló technikai fejlõdésnek a mûvek alkotására, terjesztésére, felhasználására és védelmére gyakorolt hatását is. Fontos, új mûtípusok jelentek meg a szerzõi jog védõernyõje alatt, mint amilyenek a számítógépi programok, az adatbázisok és legújabban a multimédia alkotások. Ezeket általában nagy alkotócsoportok hozzák létre technikai eszközök kiterjedt alkalmazásával; egyre gyakrabban interaktív, on line felhasználás céljára is hozzáférhetõk, és sokuknak a tartalma is állandó változásoknak van kitéve. A vagyoni jogok elidegenítését kizáró monista megközelítés aligha megfelelõ az ilyen mûvek esetében, mivel sokszor az egyetlen mûködõképes jogi megoldás az, hogy a vagyoni jogokat azokra a természetes vagy jogi személyekre ruházzák, akiknek, illetõleg amelyeknek a kezdeményezésére és felelõsségével alkotják a mûveket.

A nemzetközi egyezményeket áttekintve megállapítható, hogy a BUE inkább a dualista felfogást tükrözi. Ez nyilvánvaló az egyezmény 6bis cikke alapján, amely azon kívül, hogy meghatározza: milyen személyhez fûzõdõ jogokat kötelesek elismerni az Egyezményhez tartozó országok, tisztázza a személyhez fûzõdõ és a vagyoni jogok viszonyát is. E cikk rendelkezései nem hagynak kétséget afelõl, hogy a személyhez fûzõdõ és a vagyoni jogok átruházhatók, hiszen szövegszerûen megerõsítik: a vagyoni jogok átruházhatók és a személyhez fûzõdõ jogok függetlenek a szerzõ vagyoni jogaitól.

(A BUE 2. cikkének (6) bekezdése szintén azt igazolja, hogy a vagyoni jogok átruházhatók, amikor úgy rendelkezik, hogy "a védelem a szerzõ vagy más jogosult javára áll fenn." A WIPO által a BUE-hez kiadott hivatalos "útmutató" a következõ magyarázatot fûzi ehhez a rendelkezéshez: "A [vagyoni] jogok nem személyhez fûzõdõek, hiszen szerzõdés útján rendelkezni lehet róluk. A szerzõ átruházhatja ezeket a jogokat akár egyszerre, akár külön-külön, és akkor az a személy élvezi az érintett jogokat, akire átruházták azokat.")

A BUE általában nem korlátozza a szerzõket vagyoni jogaik átruházásában. Az egyetlen kivétel a követõ jog (a droit de suite), amelyrõl az Egyezmény 15ter cikke mint elidegeníthetetlen jogról rendelkezik. A jogértelmezés körében elismert a contrario elvbõl következik, hogy az Egyezményben elõírt többi vagyoni jog elidegeníthetõ.

Bár a BUE a dualista felfogást követi, az egyezmény általánosan elfogadott értelmezése szerint valamely szerzõi jogi törvény nem tekinthetõ a BUE-vel összeférhetetlennek csak azért, mert a monista elméleten alapszik.

Az Európai Közösségben a szerzõi jog területén megalkotott irányelvek dualista elemeket tartalmaznak. Egyes kérdésekben elõírják, más területeken pedig megengedik a vagyoni jogok átruházását, illetve átszállását. A számítógépi programok jogi védelmérõl szóló 91/250/EGK irányelv 2. cikkének (3) bekezdése a munkaviszonyból folyó kötelesség teljesítéseképpen megalkotott szoftver esetében megköveteli a tagállamoktól annak biztosítását, hogy a vagyoni jogokkal a munkáltató rendelkezhessen. A bérleti jogról és a haszonkölcsönzési jogról, valamint a szellemi tulajdon területén a szerzõi joghoz kapcsolódó bizonyos jogokról rendelkezõ 92/100/EGK irányelv 2. cikkének (4) bekezdése szintén a bérleti és haszonkölcsönzési jogok - mint szerzõi vagyoni jogok - átruházhatóságáról szól. Az irányelv 4. cikke pedig részletesen szabályozza, hogy e vagyoni jogok átruházását követõen a szerzõnek milyen vagyoni (díjazás iránti) igényei maradnak fenn.

Kontinensünkön a nemzeti törvényhozások is egyre inkább a piacgazdasági viszonyokhoz és a technikai fejlõdés eredményeihez jobban, rugalmasabban igazodó felfogás - vagyis a dualista rendszer - felé fordítják a szerzõi jog fejlõdését. Az Európai Unió valamennyi tagállama - Németország és Ausztria kivételével - a dualista koncepcióra építette szerzõi jogi kódexét. Ez jellemzõ a meglehetõsen "szerzõbarátnak" tekintett svájci törvényre is. A rendszerváltozást követõen számos volt szocialista ország tért vissza a dualista felfogáshoz, a szerzõi vagyoni jogok elidegeníthetõségének elismeréséhez. Példaként a balti államok és Szlovénia említhetõk; a lengyel szerzõi jog pedig korábban sem követte a monista felfogást.

Az elõzõekben ismertetett megfontolásokra figyelemmel a javaslat meghaladja a monista felfogásnak a hatályos jogban tükrözõdõ - dogmatikus és idejétmúlt - változatát, és olyan gyakorlatias rendszert hoz létre, amelyben célszerûen ötvözõdnek a monista és a dualista felfogás pozitív elemei. Elsõsorban a szerzõk - mint a szerzõdéses viszonyokban többnyire a gyengébb fél pozíciójában lévõ felek - védelme érdekében megõrzi fõszabályként a szerzõi vagyoni jogok elidegeníthetetlenségét. Fordulat azonban a hazai szerzõi jog fejlõdésében, hogy a javaslat ezt a korábban merev, rugalmatlanul alkalmazott tételt megtöri minden olyan esetben, amikor azt a mûvek létrehozásának és felhasználásának körülményei, sajátosságai indokolttá teszik. E gyakorlatias jogalkotási lépések a szerzõk érdekeit éppúgy szolgálják, mint ahogy megfelelnek a hazai kulturális ipar szükségleteinek. Az elõzõekbõl is kitûnt, hogy a dualizmus elemeinek befogadását a technika legújabb vívmányai is valósággal kikövetelik. A dualista rendszer egyes elemeinek szerzõi jogunkba történõ beillesztése továbbá igazodik a Nyugat- és Közép-Európa országainak szerzõi jogi törvényeiben egyre élesebben kirajzolódó tendenciához is.

A javaslat - a 9. (1) bekezdésének megszövegezésével - egyértelmûvé teszi, hogy a szerzõt a mûvel kapcsolatban különféle, de egymástól nem elválaszthatatlan jogok összessége illeti meg. A hatályos törvény szerkezetét és a nemzetközileg is elfogadott felosztást követve e jogokat két csoportba sorolja: személyhez fûzõdõ és vagyoni jogokat különböztet meg. A szerzõt e jogok összessége illeti meg a javaslat szerint. Ez azt jelenti, hogy az új szabályozás már nem tekinti olyan egységes jognak a szerzõi jogot, amely - egymástól eleve elválaszthatatlan - személyhez fûzõdõ és vagyoni részjogosultságok ötvözeteként jelenne meg. A javaslat ugyan abból az általános szabályból indul ki, hogy a vagyoni jogok nem idegeníthetõk el, e szabály (a 9. (3) bekezdése) azonban immár nem több, mint szerzõi érdekvédelmi igényeket szolgáló törvényi tilalom. Ez a szabály olyasmit tilt, ami egyébként fogalmilag és gyakorlatilag egyaránt lehetséges volna. A javaslat tehát nem tételezi fel, hogy a szerzõt megilletõ személyhez fûzõdõ és vagyoni jogok szükségképpen elválaszthatatlanok egymástól, és hogy ezért az utóbbiak átruházhatósága eleve kizárt. Mi sem igazolja ezt meggyõzõbben, mint az, hogy a javaslat az általános tiltó szabály alól több - gyakorlati szempontból fontos - kivételt enged: a 9. (6) bekezdésével összhangban a vagyoni jogok átruházhatók, illetve átszállhatnak vagy átszállnak a munkaviszonyból folyó kötelesség teljesítéseként elkészített mû, a szoftver, az adattár, a reklámozás céljára megrendelt mû esetében, valamint megfilmesítési szerzõdés alapján. A vagyoni jogokra is kiterjedõ jogutódlás következik be továbbá az ún. együttesen létrehozott mûveknél.

Meg kell említeni, hogy a javaslat 55. -a szerint a felhasználási szerzõdésre vonatkozó rendelkezéseket megfelelõen alkalmazni kell a szerzõi vagyoni jogok átruházására irányuló szerzõdésekre, továbbá, hogy a szomszédos jogi védelem (tehát a javaslat XI. fejezetében szabályozott védelem) körében - törvényi tilalom hiányában - a vagyoni jogok átruházhatók (9. ).

II. fejezet
Személyhez fûzõdõ jogok

A 10-15. -hoz

A javaslat a személyhez fûzõdõ jogokat a hatályos Szjt.-re építve szabályozza. Mindazonáltal számos újdonságot vezet be.

A javaslat nem változtat lényegesen a szerzõ személyhez fûzõdõ jogainak természetén: a szerzõi alkotásból - pusztán az alkotás tényénél fogva - személyiségi alanyi jogok keletkeznek, amelyek abszolút szerkezetû és negatív tartalmú jogviszonyt hoznak létre. A Ptk. 75. -ának (1) bekezdésébõl adódóan a személyhez fûzõdõ jogokat mindenki köteles tiszteletben tartani. E jogok a törvény védelme alatt állnak. A szerzõ személyhez fûzõdõ jogai esetében e védelem a szerzõi jogi törvény speciális és a Ptk. általános szabályaiból adódik össze; mindazonáltal a szerzõt a szellemi alkotással kapcsolatban megilletõ személyhez fûzõdõ jogokat meg kell különböztetni a bárkit - szellemi alkotás nélkül - megilletõ személyiségi jogoktól. Noha a javaslat errõl külön nem szól, magától értetõdik és a 3. -ból is következik, hogy a szerzõi jogi törvénynek a szerzõ személyhez fûzõdõ jogaira vonatkozó rendelkezései nem zárják ki és nem érintik a személyhez fûzõdõ jogokról szóló, Ptk.-beli általános szabályok alkalmazását. Így pl. a szerzõ személyhez fûzõdõ jogaira is vonatkoznak a Ptk. 75. -ának (3) bekezdésében foglalt rendelkezések: a személyhez fûzõdõ jogokat nem sérti az a magatartás, amelyhez a jogosult hozzájárult, feltéve, hogy a hozzájárulás megadása társadalmi érdeket nem sért vagy veszélyeztet. A személyhez fûzõdõ jogokat egyébként korlátozó szerzõdés vagy egyoldalú nyilatkozat semmis. E rendelkezés természetesen csak a jog korlátozását zárja ki, a jog gyakorlásának korlátozását vagy feltételekhez való kötését viszont nem akadályozza. A javaslat is él ez utóbbi lehetõséggel (pl. a névfeltüntetés jogával kapcsolatban a 12. (1) bekezdése).

A szerzõ személyiségi jogai elválaszthatatlanok a szerzõ személyétõl: másra nem szállhatnak át, nem ruházhatók át, e jogokról nem lehet érvényesen lemondani. Ezt a javaslat 9. -ának (2) bekezdése is megerõsíti. Átruházás, átszállás, jogról való lemondás tárgya csak vagyoni jogosultság lehet. A szerzõi vagyoni jogosultság átszállása vagy átruházása azonban nem érinti a személyhez fûzõdõ jogokat. A szerzõ személyhez fûzõdõ és vagyoni jogai tehát elválhatnak egymástól, ezért sem tartja fenn a javaslat a hatályos jognak azt a szabályát (ld. az Szjt. 10. -át), amely a mû jogosulatlan felhasználását - tehát a vagyoni jogok megsértését - a szerzõ személyhez fûzõdõ jogát is sértõ magatartásként írja le.

Általános polgári jogi elv, hogy a személyiségi jogokat csak személyesen lehet érvényesíteni. A Ptk. 85. -ának (3) bekezdése csupán a meghalt személy emlékének, illetve jóhírnevének a közérdekkel is ellentétes megsértése esetére rendelkezik a személyhez fûzõdõ jog érvényesítésérõl. Ezeket az általános polgári jogi elveket áttörve rendelkezik a hatályos Szjt. a személyhez fûzõdõ jogoknak a védelmi idõ után történõ érvényesítésérõl, illetve a személyhez fûzõdõ jogok idõbeni korlátlanságáról. A javaslat a gyakorlathoz és az általános polgári jogi elvekhez közelebb esõ, a BUE 6bis cikkének (2) bekezdésében foglalt rendelkezéssel továbbra is összhangban álló és a nemzetközi jogfejlõdés tendenciáját is szorosabban követõ megoldást választ: a szerzõ személyhez fûzõdõ jogai is csak a 31. -ban szabályozott védelmi idõn belül részesednek védelemben. A szerzõ halála után a szellemi alkotáshoz kapcsolódó - és ezért a szerzõi jogi törvényben szabályozott - személyhez fûzõdõ jogokat a védelmi idõn belül az gyakorolhatja, akit a szerzõ irodalmi, tudományos vagy mûvészi hagyatékának gondozásával megbízott. Ha nincs ilyen személy vagy nem intézkedik kellõképpen, a szerzõi vagyoni jogokat öröklési jogcímen megszerzõ személy gyakorolhatja a személyhez fûzõdõ jogokat is. E szabályok tehát a védelmi idõn belül kizárják a szerzõnek a mûvel kapcsolatos, a javaslatban szabályozott személyhez fûzõdõ jogai tekintetében a Ptk. 85. -ának (3) bekezdésében foglalt rendelkezések alkalmazását. Ez utóbbi szabályok viszont alkalmazhatóak a meghalt személy emlékét, jóhírnevét nem szerzõi minõségben sértõ magatartásra, továbbá alkalmazhatóvá válnak minden esetben a szerzõi jogok védelmi idejének elteltével. Ha azonban olyan magatartásról van szó, amely a védelmi idõn belül sértené a szerzõ névfeltüntetési jogát, a védelmi idõ eltelte után a szerzõ emlékének megsértése címén - a Ptk. 85. -ának (3) bekezdésében feljogosítottakon kívül - az érintett közös jogkezelõ szervezet vagy szerzõi érdekképviseleti szervezet is felléphet. Ez a rendelkezés garantálja, hogy - bármilyen hosszú idõ telik is el - a szerzõ nevét mindig tüntessék fel a mûvén. Nem fordulhat tehát elõ, hogy az Íliász, a Hamlet vagy a Toldi valaha is Homérosz, Shakespeare vagy Arany János szerzõként való feltüntetése nélkül jelenjen meg.

A javaslat alapján a szerzõt a következõ személyhez fûzõdõ jogok illetik meg: a mû nyilvánosságra hozatalának joga, ideértve a visszavonás jogát (10-11. ); a névjog, vagyis a név feltüntetéséhez való jog, és az ehhez kapcsolódó jog a szerzõség elismerésére (12. ); a mû egységének, integritásának védelméhez fûzõdõ jog (13. ). A javaslat különös szintû szabályokat is tartalmaz a személyhez fûzõdõ jogokról, illetve gyakorlásukról. Ilyen rendelkezéseket foglal magában a kiadói szerzõdés körében az 57. , a filmalkotással kapcsolatban a 65. , a képzõmûvészeti, fényképészeti, építészeti, iparmûvészeti és ipari tervezõmûvészeti alkotásokra, valamint a mûszaki létesítmények terveire vonatkozóan a 67. , illetve a 69. (3) bekezdése és a 71. a) és b) pontja. A szomszédos jogi jogosultak személyhez fûzõdõ jogairól pedig a 75. , a 79. és a 81. rendelkezik. (Meg kell végül jegyezni, hogy egyes jogirodalmi vélemények a tudományos és mûvészeti alkotásnak az Alkotmány 70/G. -ával biztosított szabadságát is a személyhez fûzõdõ jogokhoz sorolják.)

A javaslat a hatályos jog alapulvételével szabályozza a mû nyilvánosságra hozatalához való jogot, törvényi szintre emelve a jelenlegi végrehajtási rendeletben található egyes szabályokat.

A nyilvánosságra hozatalhoz való jog valójában a szerzõnek arra való felhatalmazását jelenti, hogy eldöntse: mûvét a nyilvánosság elé tárja vagy titokban tartja. Ez utóbbi esetben a szerzõi jogi alapon fennálló jogosultságot kiegészítheti a magántitoknak a Ptk. 81. -ával biztosított védelme is.

A mû felhasználási lehetõsége a nyilvánosságra hozatalhoz kapcsolódik. A nyilvánosságra hozatal önmagában - a szabad felhasználás eseteit (33-41. ) kivéve - nem teremt a felhasználásra lehetõséget. Nyilvánosságra nem hozott mû esetében viszont nem lehet szó szabad felhasználásról sem: a 33. (1) bekezdésének értelmében csak a nyilvánosságra hozott mûvek használhatók fel szabadon, a törvény egyéb rendelkezéseinek is megfelelõen.

A felhasználási szerzõdés teljesítéséhez a szerzõnek engedélyeznie kell a nyilvánosságra hozatalt is. Ha ezt megtagadja, szerzõdésszegést követ el, de nyilatkozatát ezen az alapon nem lehet pótolni. A javaslat továbbá vélelmet állít fel arra, hogy felhasználási szerzõdés alapján a szerzõ hozzájárul a nyilvánosságnak a mû tartalmáról történõ - a felhasználás céljához igazodó - tájékoztatásához. E vélelem megdönthetõ. A 30. (5) bekezdésében foglalt rendelkezés alapján viszont a törvény erejénél fogva kell megadottnak tekinteni a szerzõ hozzájárulását: ha a mû elkészítése a szerzõnek munkaviszonyból folyó kötelessége, a mû átadása a nyilvánosságra hozatalhoz való hozzájárulásnak minõsül. Végül megdönthetõ vélelem szól amellett, hogy a szerzõ halála után fellelt mûvet a szerzõ nyilvánosságra hozatalra szánta. Az ellenkezõ bizonyításának számos módja lehet, a javaslat a legjellemzõbb esetet külön kiemeli, nevezetesen, ha a szerzõ élete során vagy késõbb jogutódja a mû nyilvánosságra hozatalát megtiltó, kizáró nyilatkozatot tett.

A mû elsõ nyilvánosságra hozatala ismeretlen szerzõ mûvénél - fõszabályként - a védelmi idõ kezdetét is meghatározza, az együttesen létrehozott mû védelmi idejét pedig minden esetben a mû nyilvánosságra hozatalától kell számítani (ld. a javaslat 31. -ának (3) és (4) bekezdését). A mû nyilvánosságra hozatalának elmaradásához és a még nyilvánosságra nem hozott mûnek a nyilvánosságra hozásához is fûzõdnek - a 31. (7) bekezdése és a 32. alapján - joghatások.

A nyilvánosságra hozatal a szerzõ egyoldalú rendelkezésére történhet meg. A szerzõ hasonlóképpen jogosult mûvét egyoldalúan visszavonni. A nyilvánosságra hozatalhoz adott engedélyét a szerzõ magától értetõdõen csak addig vonhatja vissza, amíg a mûvet nyilvánosságra nem hozzák. Ezt követõen a szerzõ csak a további felhasználást tilthatja meg. Ez utóbbi esetben a mûvet - a visszavonó nyilatkozat idõpontjától vagy az abban megjelölt késõbbi idõponttól kezdõdõen - úgy kell tekinteni, mintha nem jutott volna nyilvánosságra. Ez a joghatás nemcsak a felhasználási szerzõdés teljesítését akadályozhatja, hanem a szabad felhasználás körébe tartozó cselekményeket is kizárja a mûvel kapcsolatban, figyelemmel a 33. (1) bekezdésében foglalt rendelkezésre.

A mû nyilvánosságra hozatalának engedélyezése nem kötõdik alaki feltételekhez, a szerzett jogok védelmének igénye a visszavonás jogának gyakorlását azonban alaki feltételek teljesítésétõl teszi függõvé: a visszavonás csak írásban, az alapos ok megjelölésével számít érvényesnek. Érdemi feltétel, hogy a visszavonásra csak alapos okból kerülhet sor. Az alapos ok pontosabb meghatározása aligha lehetséges. E fogalom tartalommal való kitöltése a gyakorlatra tartozik, amely - a fogalom változatlanságára figyelemmel - a jövõben is meríthet az eddigi jogesetek tapasztalataiból.

A visszavonás, illetve az eltiltás a szerzõ egyoldalú jogosultsága, e jog gyakorlásával mégsem sértheti mások jogait és jogos érdekeit. Köteles tehát az engedély visszavonásából, illetve a további felhasználás megtiltásából eredõ kárt megtéríteni a felhasználó részére. E kötelezettség a nyilatkozat közléséig felmerült károkra terjed ki csupán. Nem feltétele a polgári jogi felelõsség megvalósulása, a szerzõnek való felróhatóság, ezért a szerzõ nem is mentheti ki magát annak bizonyításával, hogy úgy járt el, ahogy az az adott helyzetben általában elvárható volt. Dogmatikailag valójában nem kártérítéstõl, hanem kártalanításról van szó.

A visszavonási (eltiltási) jog gyakorlása a felhasználási szerzõdésnek a felmondására is felhatalmazza a szerzõt. E felmondási jog gyakorlásának feltételeit és következményeit a javaslat 53. -a szabályozza.

A visszavonási (eltiltási) jog gyakorlása nem korlátozhatja a vagyoni jogoknak a szerzõtõl különbözõ jogosultját e jogok élvezetében és gyakorlásában: a nyilvánosságra hozatalhoz adott engedély visszavonása, illetve a további felhasználás megtiltása ezért nem érintheti a munkáltató jogát a mû felhasználására, továbbá nem akadályozhatja a vagyoni jogok átruházása esetén a jogszerzõt az átruházott vagyoni jogokon alapuló felhasználásban (10-11. ).

A névfeltüntetés szabályozásában újdonság, hogy a javaslat e jog érvényesítésével szemben gyakorlatias követelményt támaszt, fõként a korszerû felhasználási módozatok viszonyaira figyelemmel: a szerzõ a neve feltüntetéséhez való jogot a felhasználás jellegétõl függõen, ahhoz igazodó módon gyakorolhatja. Munkaviszonyban létrehozott mûvek esetében a névfeltüntetési jog és a munkáltatói jog viszonyát a javaslat 30. -ának (5) bekezdése szabályozza.

A BUE 6bis cikkének (1) bekezdésében foglaltakkal összhangban a szerzõ követelheti, hogy e minõségét - vagyis azt, hogy õ alkotta meg a mûvet, ha valóban õ alkotta meg - senki se vonja kétségbe. A szerzõség csak a 4. (1) bekezdésében meghatározott érdemi követelmény teljesülésétõl függ. A szerzõség elismerésének nincsenek alaki feltételei, az nem kötõdik nyilvántartásba vételhez vagy bármely hasonló hatósági cselekményhez (12. ).

Hatályos jogunk a mû bármiféle - jogosulatlan - megváltoztatását a szerzõ személyhez fûzõdõ jogának megsértéseként írta le. Ez a mû integritásának túlzott, életszerûtlen védelmét eredményezte, ami ráadásul még mások alkotói, elõadómûvészi szabadságának aránytalan és ésszerûtlen korlátozásaként is hatott. A javaslat ezért visszatér a BUE 6bis cikkében található, több évtizeden keresztül bevált és a technikai fejlõdéshez is rugalmasan alkalmazkodó szabályhoz. Ennek megfelelõen csak a mû eltorzítását, illetve megcsonkítását, valamint más olyan megváltoztatását vagy megcsorbítását minõsíti jogsértésnek, amely a szerzõ becsületére vagy hírnevére sérelmes (13. ).

A javaslat a személyhez fûzõdõ jogok gyakorlásának általános szabályait az elõzõekben már ismertetett megfontolásokra figyelemmel állapítja meg (14-15. ).

III. fejezet
Vagyoni jogok

A 16-32. -hoz

Régi szerzõi jogunk a szerzõ vagyoni jogait (az engedélyköteles felhasználás fogalmát) mûfajonként határozta meg, valamint a bitorlás tényállását oly módon állapította meg, hogy megnevezett egyes - minden mûfajra vonatkozó - vagyoni jogokat is. A hatályos Szjt. 13. -ának (1) bekezdése általánosan - ún. generálklauzula formájában - rendelkezik a szerzõ vagyoni jogairól: a mû bármilyen felhasználásához a szerzõ hozzájárulása szükséges, ha a törvény eltérõen nem rendelkezik; felhasználáson pedig azt a folyamatot kell érteni, amely a mûvet vagy annak részletét a nyilvánossághoz közvetíti. Ezt az általános jogot egyes mûfajoknál szerzõi jogunk konkrétan meghatározott jogosultságokra is "lefordítja", építve a korábbi joggyakorlat tapasztalataira és fogalmaira.

Hatályos jogunk e vagyoni jogokat részben az anyagi formában történõ mûfelhasználásokra, részben a nem anyagi módon megvalósuló hasznosítás eseteire állapítja meg. E szabályozási technika egyrészt viszonylagos biztonsággal körülhatárolhatóvá tette a szerzõi vagyoni jogokat, másrészt a generálklauzula révén kellõen rugalmas maradt ahhoz, hogy a joggyakorlat követhesse a technikai fejlõdést, illetve a gazdasági, társadalmi változásokat. A viszonylag jól mûködõ és bevált szabályozási technika megõrzése mellett mind nemzetközi és jogharmonizációs szempontból, mind pedig az új technológiai fejleményekkel való lépéstartás érdekében szükség van változtatásokra.

Meg kell szüntetni a szabályozás indokolatlan széttagoltságát, az alapvetõ jogok és kötelezettségek rendeleti szintû szabályozását. A vagyoni jogokra vonatkozó rendelkezéseket ezért célszerû egyetlen fejezetbe sûríteni, a törvény egy szerkezeti egységén belül összefoglalni, figyelemmel arra is, hogy a díjigények szintén a vagyoni jogokhoz tartoznak. Elkerülhetetlen azonban, hogy esetenként a mûtípusok sajátos szabályai is kitérjenek a vagyoni jogokra és azok korlátaira.

A példálózó felsorolással kiegészített generálklauzulára továbbra is szükség van. E szabályozási módszer jellemzõ - egyebek között - a német, a spanyol, a svájci és a szlovén szerzõi jogra is. Hatályos jogunk generálklauzulája azonban felülvizsgálatra szorul. Az Szjt. végrehajtására kiadott rendelet, a Vhr. 10. -ának (1) bekezdésében található fordulat, amely a felhasználást folyamatként határozza meg, nem pontos, hiszen a felhasználás lehet egy mozzanatból álló cselekmény is. Bár a felhasználási cselekmények általában lépcsõzetesen egymásra épülnek, ez nem változtat, nem változtathat azon, hogy már az elsõ felhasználás - és többnyire minden egyes felhasználás külön-külön is - engedély- és díjköteles. A folyamatnak továbbá nem kell feltétlenül egészében végbemennie: a szerzõ vagyoni jogai kiterjednek már a "közvetítés" folyamatának elsõ mozzanataira, sõt, elõkészületeire is. Ezenkívül vitatható eleme a hatályos generálklauzulának a nyilvánosságra történõ utalás is. Más helyeken maga az Szjt. is mellõzi a nyilvánosságot, mint a felhasználás egyik elemét. Az Szjt. és a Vhr. megalkotása idején még valóban az volt az általános, hogy a mû élvezetét terjesztett mûpéldányokkal és nyilvános elõadásokkal tették lehetõvé; érthetõ, hogy a szabályozás is azzal szemben adott vagyoni jogokat a szerzõnek, aki a mûvet a nyilvánossághoz közvetítette. Az elõadható, lejátszható, másolható mûveknél (például a hangfelvételeken rögzített zenemûveknél, a szoftvernél) a magánszférán belül is megvalósulhat szerzõi jogi felhasználás, sõt, napjainkra ez a fajta felhasználás kezd jellemzõvé válni. Növekszik a személyes - közvetítõ nélküli - mûélvezet, felhasználás jelentõsége; a "magán" és a "nyilvános" határai elmosódóban vannak. A szerzõi jog a jövõben nem összpontosíthat csupán a "nyilvános", a kulturális piacon történõ mûfelhasználásra. Ma már a mûpéldányokért vagy a belépõjegyekért való fizetés nélkül is hozzá lehet jutni a mûvekhez, elõadásokhoz, sugárzott vagy vezetéken átvitt mûsorokhoz, elsõsorban a terjedõ rögzítési, tárolási, átviteli, távközlési, hálózati technikáknak köszönhetõen. A felhasználás új fogalmának e "magáncélú" tömeges mûhasználatra is ki kell terjednie. (Másfelõl a nyilvánosság fogalmát is felül kell vizsgálni.) Végül meg kell említeni, hogy bár magát a felhasználás kifejezést - mely maga is mintha arra utalna, hogy a mûvet valamely egyéb célra eszközül használó vagy annak érdekében feldolgozó cselekmények számítanak csak szerzõi jogi szempontból - célszerû lett volna mással felváltani (pl. a mû hasznosításáról szólni, követve iparjogvédelmi terminológiánkat), a joggyakorlat folyamatosságának megõrzése érdekében a javaslat megõrzi a jelenlegi terminológiát.

Az Szjt. a szerzõ vagyoni jogait általánosságban a felhasználás engedélyezésére való jogokként határozza meg. Az új szabályozás generálklauzulájának azonban indokolt egy logikai lépést "visszafelé" is megtennie, és a szerzõnek a mû - akár anyagi, akár nem anyagi formában történõ - hasznosítására való kizárólagos jogából levezetnie, hogy más csak az õ engedélyével hasznosíthatja a mûvet.

A vagyoni jogokról szóló általános szabályok jelzik, hogy a felhasználás két alaptípusa: az anyagi formában és a nem anyagi formában történõ felhasználás. Noha e kategóriák határai ma már esetenként el-elmosódnak, a fogalmi tisztaság és a dogmatikai rend változatlanul igényli elvi megkülönböztetésüket. A 17. -ban példálózva felsorolt felhasználási módok is osztályozhatók e felosztásnak megfelelõen. Az anyagi formában való felhasználás jellegzetes eseteinek tekintik a többszörözést, a terjesztést és a kiállítást. A nem anyagi formában megvalósuló felhasználás módozatai pedig a nyilvános elõadás, a nyilvánossághoz közvetítés és a továbbközvetítés, valamint az átdolgozás.

A bírósági gyakorlatban számos elõzménye van annak a szabályozási újdonságnak, hogy a szerzõt a jövõben megilleti a mûben szereplõ jellegzetes és eredeti alak kereskedelmi hasznosításának és az ilyen hasznosítás engedélyezésének kizárólagos joga is.

A javaslat általános érvénnyel, elvi éllel rögzíti a szerzõ arányos díjazás iránti igényét. A felhasználási engedély fejében járó díjazásnak a felhasználáshoz kapcsolódó bevétellel kell arányban állnia. A felhasználáshoz kapcsolódó bevétel fogalma szélesebb, mint a felhasználásból származó bevételé, kiterjed pl. a felhasználáshoz kapott szponzori vagy egyéb támogatásra is. A díjazásnak a bevétellel való arányba állítása azt is kifejezi, hogy a felhasználás veszteségessége nem emészti el a szerzõ díjazás iránti igényét.

A javaslat a Ptk. 277. -ának (3) bekezdésében meghatározott általános tájékoztatási kötelezettségnek a szerzõi mûvek felhasználáshoz igazodó sajátos esetét is szabályozza: a felhasználó tájékoztatással tartozik a felhasználás módjáról és mértékérõl (16. ).

A felhasználás eseteirõl adott felsorolás csak példálózó jellegû. A felsorolt felhasználási módok a gyakorlatban tipikusak. Illeszkednek továbbá a nemzetközi egyezmények, az európai közösségi irányelvek és a korszerû külföldi jogszabályok fogalomrendszeréhez. Az egyes vagyoni jogok hatókörét, terjedelmét a javaslat e fejezetének szabályai és a szabad felhasználásra vonatkozó rendelkezések (33-41. ) együttesen jelölik ki. Mivel a kiállítás joga eleve csak meghatározott alkotásfajtákra vonatkozhat, e felhasználási módot és a hozzá kapcsolódó vagyoni jogokat a X. fejezet szabályozza (17. ).

A mû többszörözéséhez, illetve annak engedélyezéséhez való jogot a többszörözés fogalmának bõvítésével indokolt kiterjeszteni. A szabályozásnak ki kell fejeznie, hogy többszörözés a mû rögzítése és egyetlen másolat készítése is, történjék az bármilyen célból is. Az eddigi szûkebb - a dologi mûpéldányok elõállítására összpontosító - fogalmat úgy indokolt megváltoztatni, hogy az fogjon át minden olyan rögzítést, amely a mûvet közvetve vagy közvetlenül érzékelhetõvé teszi. Az építészeti alkotás körében többszörözésnek kell minõsülnie az alkotás kivitelezésének, utánépítésének. A többszörözés fogalmának magában kell foglalnia a mûvek hang- és képfelvételen való rögzítését is. Figyelemmel a számítógépi programok, az adattárak és a számítógépes hálózatokban történõ mûterjesztés növekvõ jelentõségére, az új szabályozással egyértelmûvé kell tenni, hogy a mû többszörözésének számít az idõleges elektronikus tárolás és a számítógépes hálózaton átvitt mûvek anyagi formában való elõállítása is (18. ).

A többszörözést illetõen indokolt - korszerûsített formában - fenntartani és törvényi szintre emelni az ún. mechanikai kisjogok közös kezelését elõíró szabályt (ld. a Vhr. 20. -át), amelynek nemzetközi egyezményes alapja a BUE 13. cikke. A szabály hatályának kiterjesztése logikusan következik a javaslat 18. -ának tartalmából. A kötelezõ közös jogkezelést elõíró szabály megfogalmazása követi a német és az osztrák törvény példáját. A kötelezõ közös jogkezelés alóli kivételt megállapító rendelkezés fenntartja az összhangot a BUE 14. cikkének (3) bekezdésével (19. ).

A tömeges magáncélú másolásra figyelemmel ma is díjazás iránti igényt ismer el az Szjt. 50/J. -a. Miközben e díjigény (vagyis az üres kazetták jogdíjának) fenntartása feltétlenül indokolt, a magáncélú másolásra figyelemmel további vagyoni jogok bevezetése látszik szükségesnek. Különösen arra tekintettel, hogy a BUE 9. cikkének (2) bekezdése a többszörözés engedélyezésének kizárólagos joga alól személyes, avagy magáncélú másolás esetén is csak akkor enged kivételt, ha az ilyen többszörözés nem árt a mû szokásos módon történõ felhasználásának és indokolatlanul nem sérti a szerzõ jogos érdekeit.

Mára a nyomtatott formában terjesztett mûvek fénymásolása és más hasonló módon történõ többszörözése olyan méreteket öltött és oly mértékben elterjedt, hogy a magáncélú másolás jogcímén fennálló díjigényt ki kell terjeszteni a nyomtatott formában terjesztett mûvekre is. E reprográfiai jogdíj alapja a reprográfiai készülékek, illetve tartozékaik ára. Külön szabályok vonatkoznak az ellenértékért fénymásolási szolgáltatást nyújtó vállalkozásra. A javaslat - szemben számos külföldi példával - nem terjeszti ki a reprográfiai jogdíj megfizetésének kötelezettségét az egyébként nagy mennyiségû fénymásolást végzõ egyetemekre, könyvtárakra és más hasonló intézményekre (pl. múzeumokra és kutatóintézetekre), elkerülve ezáltal a kedvezõtlen költségvetési és egyéb hatásokat.

A javaslat 35. -a továbbá egyértelmûvé teszi, hogy egyes mûvek magáncélú másolása, illetve a másolatkészítés bizonyos esetei változatlanul a szerzõ engedélyéhez kötöttek.

A magáncélú másolás után járó valamennyi jogdíj megállapítását, beszedését és felosztását közös jogkezelõ szervezetre kell bízni a jövõben is (20-22. ).

A hatályos szabályozás csak helyenként rendelkezik kifejezetten a mû, illetve a mû példányainak terjesztésérõl és a terjesztés engedélyezésének jogáról (ld. az Szjt. 42. -ának (1) bek.-ét, az 5/1970. (VI. 12.) MM rendelet 8. -ának (1) bek.-ét, a 6/1972. (VIII. 19.) MM rendelet 30. -ának a) pontját). Másutt az Szjt. és a hozzá kapcsolódó rendeletek a mû (mûpéldányok) forgalomba hozataláról és az ahhoz kapcsolódó jogokról szólnak (pl. Szjt. 31. (1) bek., 7/1970. (VI. 24.) MM rendelet). A szomszédos jogok körében is a hangfelvételek forgalomba hozatalára állapít meg az Szjt. kizárólagos jogot (Szjt. 50/B. (1) bek. b) pont). A hatályos szabályozás e fogalmakat szinonimaként kezeli, a terminológiai egység hiánya azonban értelmezési zavarokat okozhat. A kiadás fogalma ezzel szemben viszonylag világosan elhatárolható a terjesztés, illetve a forgalomba hozatal fogalmától: az uralkodó felfogás szerint kiadáson a mûnek bármilyen erre alkalmas eljárással egy idõben vagy egymást közvetlenül követõen több, meghatározott számú példányban - a nyilvánosságnak való terjesztés céljával - történõ elõállítását vagy elõállíttatását kell érteni. Kevésbé világos, hogy az a tény, hogy a terjesztés (forgalomba hozatal) külön szerzõi hozzájárulástól függ, a kiadástól elkülönülõ vagy annak részét képezõ felhasználási cselekménnyé teszi-e a terjesztést (forgalomba hozatalt). A helyes megközelítésnek az látszik, ha a kiadást az új szabályozás a rögzítés, többszörözés és terjesztés (forgalomba hozatal) felhasználási cselekményeit tartalmazó egységes folyamatként fogja fel és a felhasználási szerzõdések különös szabályai körében rendelkezik a könyv- és kottakiadás sajátos kérdéseirõl (ld. a javaslat 56. és 57. -át).

A fogalmak tisztázása mellett az új szabályozásra tartozik a terjesztés felhasználási fajtaként való nevesítése és az annak engedélyezésére való kizárólagos jog általános elismerése. A szerzõ javára minden mûtípusra vonatkozó kizárólagos jogot kell megállapítani a mûnek és többszörözött példányainak a terjesztésére. Terjesztésnek minõsül a mû eredeti példányának és másolatainak (többszörözött példányainak) a nyilvánosság számára történõ hozzáférhetõvé tétele. Célszerû, hogy a terjesztési jog vonatkozzon egyes elõkészületi cselekményekre (pl. a közönség számára való felkínálásra) is.

Az általános terjesztési jog kifejezett elismerése megfelel a WIPO Szerzõi Jogi Szerzõdésének 6. cikkében foglaltaknak.

A terjesztési jog részeként, de attól elkülönülõ - bár arra visszavezethetõ - jogosultságként is meghatározható a mûpéldányok bérbeadásához és haszonkölcsönbe adásához való jog. Ugyanez áll a követõ jogra, a "droit de suite"-re, amely azonban csak bizonyos mûtípusokhoz kapcsolódik (ld. az Szjt. 46/A. -át és a javaslat 70. -át). A WIPO Szerzõi Jogi Szerzõdése külön-külön szabályozza a terjesztés és a bérbeadás jogát. A javaslat - a nagyobb fokú általánosítás érdekében - a terjesztési jog részjogosítványaként rendelkezik a bérbeadás és a haszonkölcsönbe adás jogáról.

A bérbeadás és a haszonkölcsönbe adás jelenlegi szabályai (Szjt. 18. (3) és (4) bek., Szjt. 50/D. ) inkább kiegészítésre, kisebb kiigazításra szorulnak, mintsem alapvetõ változtatásra. Ma csak levezethetõ az Szjt. szabályaiból, hogy a szerzõt megilleti a bérbeadás és - bizonyos körben - a haszonkölcsönbe adás joga. Célszerû, hogy a jövõben a törvény e jogokról kifejezetten rendelkezzen.

A bérbeadás jogát a javaslat általánosan elismeri. Összhangban a 92/100/EGK irányelv 2. cikkének (3) bekezdésében foglalt rendelkezéssel, a bérbeadással történõ terjesztés joga nem vonatkozik az épületekre és az alkalmazott mûvészetek alkotásaira; a tervek bérbeadásának joga azonban így is fennmarad.

Az említett közösségi irányelv is abból indul ki és a javaslatból is több esetben az következik, hogy a bérbeadás joga átruházható, illetve átszállhat. Filmek esetében a film elõállítására irányuló szerzõdéshez e jog átruházásának vélelmét kapcsolja az irányelv (a javaslat 66. -ának (1) bekezdése hasonló joghatást fûz a megfilmesítési szerzõdéshez). Evvel összefüggésben a javaslat - az irányelv 4. cikkével összhangban - elõírja, hogy a szerzõ méltányos díjazás iránti igénye fennmarad a bérbeadási jognak a film- vagy hangfelvétel-elõállítóra történõ átruházását követõen is.

A díjazás a film vagy a hangfelvétel elõállítójától követelhetõ, közös jogkezelés útján. A díjról a szerzõ nem mondhat le; így zárható ki annak jogi lehetõsége, hogy a szerzõt az esetleg erõfölényben lévõ felhasználó a díjról való lemondásra kényszerítse.

A közösségi irányelv 5. cikke a haszonkölcsönbe adás jogának viszonylag széles körû, illetve nagymértékû korlátozását engedi meg. A kizárólagos jog díjazás iránti igényre redukálható, de legalább a nyilvános haszonkölcsönbe adás után, valamint a hangfelvételekben foglalt mûvek, a filmalkotások és a számítógépi programok esetében a szerzõknek mindenképpen díjazásban kell részesülniük. Még a díj megfizetése alól is mentesíthetõk azonban egyes intézmények.

E szabályozási mozgásteret a javaslat a haszonkölcsönbe adás árnyalt jogi minõsítése útján tölti ki. A 23. (3) bekezdésében felsorolt mûvek esetében kizárólagos jogot ismer el. Minden más mû haszonkölcsönbe adása - a 23. (7) bekezdése értelmében - csupán díjazás iránti igényt keletkeztet. E díjigény csak közös jogkezelés útján érvényesíthetõ. Mindkét szabály alól kivételt enged a 39. a közgyûjteményként mûködõ könyvtárak javára, amelyek a mû egyes példányait szabadon haszonkölcsönbe adhatják. E kivétel azonban nem vonatkozik a szoftverre és a számítástechnikai eszközökkel mûködtetett adattárra; e mûveknél tehát a szabad felhasználási szabály ellenében is fennmarad a haszonkölcsönbe adásra való kizárólagos jog.

Jogharmonizációs szempontból - egyebek között az Európai Bíróság joggyakorlatára is tekintettel - indokolt, hogy az új szabályozás a terjesztés jogával összefüggésben rendelkezzen e jog "kimerülésérõl" is. Az Amerikai Egyesült Államokkal kötött kétoldalú megállapodásunkból is következik, hogy szerzõi jogunknak el kell vetnie a nemzetközi jogkimerülés elvét. Mindezekre figyelemmel a javaslat külön szól a jogkimerülésrõl: ha a mûpéldányt a szerzõ vagy az õ kifejezett hozzájárulásával más személy adásvétellel vagy a tulajdonjog más módon történõ átruházásával belföldön forgalomba hozta, a terjesztés joga - a bérbeadás, a haszonkölcsönbe adás és a behozatal joga kivételével - a továbbiakban nem gyakorolható.

Ha a terjesztési jog csupán az eladással vagy a tulajdonjog más címen történõ átruházásával megvalósuló forgalomba hozatalra terjedne ki, nem volna szükség annak deklarálására, hogy a terjesztési jog kimerülése nem érinti a mûpéldányok bérbeadására és haszonkölcsönbe adására való jogot. A javaslat azonban éppen ellenkezõleg rendelkezik. Ezért szükséges annak kimondása, hogy a bérbeadás és a haszonkölcsönbe adás joga fennmarad a terjesztési jog kimerülését, vagyis a mûpéldány eladás vagy más tulajdonjog-átruházás útján történõ forgalomba hozatalát követõen is.

Az Európai Unióhoz való csatlakozásunkig e szabály csak a belföldön történõ forgalomba hozatalnak tulajdoníthat a terjesztési jogot kimerítõ, "elhasználó" hatást. A csatlakozást követõen e rendelkezésnek az Európai Közösség egész területén való forgalomba hozatalra ki kell terjednie.

Mivel a javaslat a belföldi forgalomba hozatalhoz fûz jogkimerítõ hatást, nyilvánvalónak tûnik az is, hogy a külföldi forgalomba hozatal nem "használja el", nem meríti ki a Magyarországon történõ terjesztéshez fûzõdõ kizárólagos jogot; ami azzal jár, hogy a szerzõt kizárólagos jog illeti meg a mûpéldány belföldre történõ behozatalára is. Nemzetközi kötelezettségeinkre - az Amerikai Egyesült Államokkal kötött kétoldalú megállapodásunkra - figyelemmel azonban mégis indokolt annak egyértelmûvé tétele, hogy a terjesztési jog magában foglalja a behozatalhoz való jogot is.

Meg kell továbbá jegyezni, hogy a követõ jog, a droit de suite természetébõl adódóan nem "merülhet ki", e jog érvényesíthetõ az eredeti képzõmûvészeti vagy iparmûvészeti alkotás tulajdonjogának minden egyes átruházása alkalmával.

A jogkimerülés elve a terjesztési jogra korlátozódik, más szerzõi jogosultságoknál errõl nem lehet szó (23. ).

A mû elõadása a felhasználás egyik alaptípusa. A mû úgy válik érzékelhetõvé, hogy dologi példányai e célból még idõlegesen sem kerülnek a közönséghez. A nyilvános elõadás a nem anyagi formában való felhasználás egyik jellegzetes esete, amelyrõl a BUE 11ter cikke is rendelkezik. A felhasználás a felhasználó (szolgáltató) és a mûélvezõ együttes jelenlétében történik, míg a nem anyagi formában való felhasználás másik alapesetében, a mû nyilvánossághoz való közvetítésénél a kapcsolat közvetett, a mû távollévõk számára válik érzékelhetõvé.

A bírósági gyakorlat a hatályos jog alapján is nyilvános elõadásnak minõsítette - egyebek között - a következõket: más kéziratos mûvének egyetemi elõadásban való felhasználása, sétahajón adott élõ zenei mûsor, vendéglátóhelyen videokészülékkel történõ zeneszolgáltatás, a nyilvánosság számára nyitva álló térben, helyiségben rádió-, televíziókészülék vagy magnetofon megszólaltatása. Ezekben az esetekben a nyilvánosság tagjai már nem feltétlenül képeznek a szó hagyományos értelme szerinti "közönséget". Szó sincs élõ közremûködésrõl, és az alkalmazott technika is túllépett már a "filmszalag vetítésén".

A javaslat sem csak a hagyományos élõ elõadást tekinti elõadásnak, hanem azt az esetet is, amikor a mûvet valamilyen mûszaki eszközzel vagy módszerrel teszik érzékelhetõvé. Példa ez utóbbira a filmalkotás vetítése, a közönséghez közvetített vagy mûpéldányon terjesztett mû hangszóróval való megszólaltatása, illetve képernyõn való megjelenítése. A képernyõn való megjelenítésre történõ utalás a modernizálást célozza: a megjelenítés megvalósulhat számítógép képernyõjén éppúgy, mint a televíziókészülék képernyõjén vendéglõben vagy más hasonló helyen.

Az elõadás akkor számít nyilvánosnak, ha az a nyilvánosság számára hozzáférhetõ helyen, vagy bármely más helyen történik, ahol a családon és annak társasági, ismerõsi körén kívüli személyek gyûlnek össze. E definíció összhangban áll az amerikai-magyar kétoldalú megállapodás II. cikkének 2. c) (i) pontjában foglalt rendelkezéssel, továbbá támaszkodik az eddigi hazai bírósági gyakorlatra, amely a nyilvános elõadásnál azt tekintette döntõnek, hogy a nézõk, hallgatók köre meghaladja-e a "családiasság, háziasság körét".

Történetileg elõször a nyilvános elõadási jogok közös kezelésére hoztak létre a szerzõk társaságot. E jogok ma sem gyakorolhatók másként; egyedi érvényesítésük a több tízezer felhasználóval szemben gyakorlatilag kizárt. A javaslat is közös jogkezelést ír elõ e körben, támaszkodva a hatályos jogra és egyes külföldi megoldásokra.

A képzõmûvészeti alkotások jelenlévõk számára történõ érzékelhetõvé tételének sajátos módja a kiállítás, amelyet a javaslat különös szintû rendelkezésekkel szabályoz (ld. a 69. -t).

A szabad felhasználásnak minõsülõ elõadásokat a javaslat 30. -a határozza meg (24-25. ).

A WIPO Szerzõi Jogi Szerzõdése a nyilvánossághoz való közvetítés (a nyilvánosság számára történõ közlés) jogát (right of communication to the public) általánosan, a sugárzásra is kiterjedõen határozza meg. A szerzõdés 8. cikke értelmében az irodalmi és mûvészeti mûvek szerzõit kizárólagos jog illeti meg arra, hogy mûveiknek a nyilvánosság számára történõ közlését (nyilvánossághoz közvetítését) engedélyezzék. E jog fennáll attól függetlenül, hogy a közlés (közvetítés) vezetékkel vagy annak alkalmazása nélkül valósul-e meg. Az új szerzõdés e rendelkezése tehát egyfelõl a mûnek a helyszínen jelen nem lévõk részére bármilyen módon történõ közlését, hozzáférhetõvé tételét felöleli, másfelõl valamennyi mûfajra kiterjed.

A javaslat e konstrukciót lényegében követi azzal, hogy a nyilvánossághoz való közvetítés alapeseteként szabályozza a sugárzást. A sugárzásra vonatkozó rendelkezések jórészt megõrzik a hatályos jogot, amelyet e tárgyban az 1994. évi VII. törvény korszerûsített a 93/83/EGK tanácsi irányelvvel összhangban. Az irányelv 1. cikke az ún. emissziós elméletnek megfelelõen állapítja meg a több országot is érintõ mûholdas sugárzásra alkalmazandó jogot. E kollíziós szabály azonban csak az Európai Közösség egységes piacán érvényesülhet, ezért a magyar jogba való beillesztése idõ elõtti volna. A javaslat ennyiben eltér az irányelvtõl.

A sugárzás szabályozásában újdonság a kódolt adásokkal kapcsolatos - a gyakorlatban eddig vitatott - kérdések rendezése: sugárzásnak tekintendõ és nem számít a 28. (2) bekezdésében szabályozott vezetékes továbbközvetítésnek, ha a mûholdról kódoltan érkezõ, a vezetékes hálózatba bevitt mûsor dekódoló eszköze nem kapható a kereskedelemben, vagyis azt nem szerezheti be bárki, vagy ha a mûholdról kódolás nélkül érkezõ mûsort a vezetékes hálózat "fejállomásán" kódolják. E két esetre is a sugárzás, illetve a saját mûsor vezetékes terjesztésének szabályait kell alkalmazni. A javaslat az idegen "dekóder" kifejezés helyett a "kódoldó" szót használja. Változás továbbá, hogy a javaslat nemcsak az ismételt sugárzást lehetõvé tevõ, hanem már az elsõ sugárzásra szolgáló rögzítést is engedélykötelessé teszi.

A Szerzõi Jogi Szerzõdés 8. cikke tartalmaz egy olyan fordulatot, amelynek alapvetõen az a célja, hogy a számítógépes hálózatokon megvalósuló "interaktív", "lehívásos" (on demand) mûterjesztésre nemzetközi jogi választ adjon. A szerzõdés szerint a nyilvánosság számára történõ közlés egyik esete az, ha a mûvet oly módon teszik hozzáférhetõvé a nyilvánosság számára, hogy annak tagjai az általuk egyénileg választott helyrõl és idõben juthatnak hozzá a mûhöz. Hozzá kell tenni, hogy a szerzõdés e rendelkezése - mely az egyik legfontosabb újdonság, és talán az egyetlen, amely közvetlenül összefügg a digitális számítógépes hálózatok (fõként az internet) megjelenésével - valójában nem a nyilvánosság fogalmát igazítja az új technikai fejleményekhez, hanem azt teszi egyértelmûvé, hogy a mûnek a nyilvánosság számára történõ közlése megvalósul akkor is, ha a nyilvánosság számára oly módon biztosítják a mûhöz való hozzáférést, hogy annak tagjai egyedileg dönthetnek az átvitel, "lehívás" idejérõl és helyérõl.

A javaslat mindezeknek megfelelõen szabályozza a nyilvánossághoz közvetítést általában és e sajátos esetre is kiterjedõen.

A hatályos jog szerinti helyzetet fenntartva a javaslat a sugárzás és a nyilvánossághoz való közvetítés többi formájának engedélyezésére közös jogkezelést ír elõ (egyes mûtípusok kivételével).

A javaslat a különbözõ jogterületek más-más nézõpontjából adódóan a mûsorsugárzásra, a vezetékes továbbközvetítésre, illetve az ilyen tevékenységet folytató szervezetekre - a nemzetközi egyezményekkel való összhang fenntartása céljából és a hagyományos, joggyakorlati tartalommal telítõdött terminológia megõrzése érdekében is - sajátos szerzõi jogi fogalmakat használ, amelyek szükségképpen eltérnek a médiatörvényben és a távközlési jogszabályokban alkalmazott terminológiától. A szerzõi jogi, a médiajogi és a távközlési nemzetközi egyezményekben is megfigyelhetõ az egymástól eltérõ fogalomhasználat.

E jogterületek különbözõ szempontokat tükrözõ rendelkezései között sem engedhetõ meg viszont tartalmi ütközés, olyan ellentmondásos szabályozási helyzet, amikor az egyik törvény valamely rendelkezése akadályozza a másik szabályainak érvényesülését. Jelenleg ilyen helyzetet eredményez az, hogy a médiatörvény 75. -ának (7) bekezdésében foglalt rendelkezés - holott az eredeti jogalkotói szándék szerint csak a közszolgálati televíziók egymással szembeni igényeinek kizárását célozta - gyakorlatilag megvonja a szerzõktõl a mûveik sugárzásának engedélyezéséhez való jogot. Ez nemzetközi szerzõi jogi kötelezettségeinkbe ütközik és megfosztja a szerzõket, illetve a filmelõállítókat a szerzõi jogi törvénnyel garantált jogaiktól. A javaslat 110. -ának (3) bekezdése ezért a médiatörvény említett szabályához azt az értelmezõ kiegészítést fûzi, hogy az csak a Magyar Rádiót, a Magyar Televíziót és a Duna Televíziót megilletõ szomszédos jogi jogosultságokra vonatkozik, és egyebekben nem érinti a szerzõi jogi jogszabályok alkalmazását, azaz nem fosztja meg a szerzõket és más szerzõi jogi jogosultakat a sugárzás engedélyezésére való jog gyakorlásának lehetõségétõl (26-27. ).

A javaslat a továbbközvetítés két esetét is szabályozza. Ha a továbbközvetítés nem egyidejû vagy változtatással valósul meg, a 28. (1) bekezdése az irányadó. Ha az eredeti sugárzást végzõ szervezethez képest más szervezet közbeiktatásával a nyilvánossághoz egyidejûleg és változatlanul közvetítik tovább a mûvet, a (2) bekezdés az irányadó; ilyenkor a szerzõ hozzájárulását megadottnak kell tekinteni, ha a közös jogkezelõ szervezetnek befizetik az elõre megállapított díjat. Ez utóbbi felhasználási változatot a javaslat lényegében a hatályos jog átvételével, a 93/83/EGK irányelvvel összhangban szabályozza. Újdonság a felosztási arányok - eltérõ megállapodást engedõ - meghatározása.

A médiatörvény 117. -ának (1) bekezdése elõírja, hogy 1996. július 1-jétõl az üzembentartó köteles rendszere révén elosztani a közszolgálati mûsorszolgáltató valamennyi mûsorát, amennyiben ezek vételkörzete kiterjed az adott fejállomásra. Ezeket a mûsorokat alapszolgáltatásként kell elosztani, és ezekért a mûsorszolgáltatásokért többletdíjat az elõfizetõtõl nem lehet kérni. A rendelkezés azért említ "többletdíjat", mert a médiatörvény 2. -ának 2. pontjában adott meghatározás szerint alapszolgáltatás: a mûsorelosztó rendszerben az elõfizetõknek a legalacsonyabb díjtétellel nyújtott mûsorelosztási szolgáltatás. A 117. (1) bekezdése értelmében tehát a mûsorelosztó rendszerek üzembentartói a közszolgálati mûsorszolgáltatók valamennyi mûsorát kötelesek - "must carry"-típusú kötelezettségként - elosztani, többletdíj követelésének lehetõsége nélkül, pusztán az alapszolgáltatás díjtétele fejében. Ez a kötelezettség - a törvény 2. -ának 47. pontjában adott definícióval való összevetés alapján - a vételkörzetben terheli az üzembentartókat. E definíció és a 117. viszonyából viszont az következik, hogy a médiatörvény lényegében azonosítja a közszolgálati mûsorszolgáltató "szolgálati övezetét" és "közvetlen vételi övezetét" (vételkörzetét).

A 117. (2) bekezdése úgy rendelkezik, hogy az elosztás valamennyi közszolgálati mûsorszolgáltató számára díjmentes, és a közszolgálati mûsorszolgáltató sem követelhet mûsorai elosztásáért az üzembentartótól ellenszolgáltatást. Az üzembentartó a 117. (1) bekezdésében meghatározott mûsorszolgáltatások esetében mentesül az Szjt. 50/G. -ának (1) bekezdésében meghatározott jogdíj megfizetése alól.

A hatályos Szjt. (és a javaslat is) abból indul ki, hogy a vezetékes továbbközvetítéshez a szerzõ, illetve a rádió- vagy televízió-szervezet hozzájárulására van szükség. A jogdíj megfizetésével azonban e hozzájárulást megadottnak kell tekinteni. A hatályos Szjt. 13. -ának (1) és (3) bekezdése, valamint 50/F. -ának (1) és (3) bekezdése ugyan csak "a törvény" eltérõ rendelkezése hiányában biztosítja a kizárólagos jogot és a felhasználás ellenében járó díjazást, a megfogalmazás alapján úgy tûnik, hogy "a törvény" alatt az Szjt.-t kell érteni, az Szjt. eltérõ (pl. szabad felhasználást engedõ) rendelkezésérõl van szó. Mindazonáltal - noha nem tetszetõs, jogszabályszerkesztési szempontból nem kívánatos - nem kizárt, hogy a Szjt. egyes rendelkezései alól más törvény tegyen kivételt. Ilyen esetben azonban biztosítani kell a két törvény rendelkezései közötti összhangot. Az összhang megteremtése során természetesen hagyatkozni lehet és kell a jogszabály-értelmezés alapelveire és módszereire.

Az Szjt. idézett rendelkezései és a médiatörvény 117. -ának (1) és (2) bekezdéseiben foglalt szabályok között formálisan mindenképpen ellentét van. Az Szjt. kizárólagos joggal és ehhez kapcsolódó díjigénnyel ruházza fel a szerzõket, illetve a rádió- és televízió-szervezeteket, ezzel szemben a médiatörvény mentesíti a vezetékes továbbközvetítést végzõ üzembentartót a közszolgálati mûsorszolgáltató mûsorainak elosztása után a jogdíj megfizetése alól. Az Szjt. és a médiatörvény konfliktusa nem vezet alkotmányellenes helyzethez. Az Alkotmánybíróság több határozatában (pl. a 35/1991. (VI. 20.) AB vagy a 27/1992. (IV. 30.) AB határozatban) elvi éllel fejtette ki: "a jogállamiság elvébõl nem következik, hogy az azonos szintû jogszabályok közötti normakollízió kizárt".

Így a médiatörvény és az Szjt. konfliktusának feloldására is lehet alkalmazni - "anyagi alkotmányellenesség", illetve "konkrét alapjogi sérelem" hiányában - a jogalkalmazói jogszabály-értelmezés elveit, módszereit. Akár a lex posterior derogat priori (a késõbbi törvény lerontja a régebbit) elvébõl, akár abból az elvbõl indulunk ki, hogy az egyedi, a speciális szabály lerontja az általánost - és ez különösen irányadó akkor, ha egyedi kérdésrõl van szó - (in toto generi per speciem derogatur et illud potissimum habetur, quod ad speciem derectum est), a jogszabály-összeütközés a médiatörvény javára oldható fel, azaz a médiatörvény rendelkezéseinek kell érvényesülniük - mint késõbbieknek és mint e kérdésben speciálisaknak - az Szjt. elõírásaival szemben.

Súlyosabb aggályok vetõdnek fel azonban azzal kapcsolatban, hogy a médiatörvény 117. -ának (1) és (2) bekezdésében foglaltak megfelelnek-e a Magyar Köztársaságot a szerzõi jog területén kötelezõ nemzetközi szerzõdések elõírásainak. Az Alkotmány 7. -ának (1) bekezdésébõl következõ jogalkotói kötelezettség annak biztosítása, hogy a belsõ jog szabályai ne álljanak ellentétben valamely nemzetközi jogi kötelezettséggel. Ennek elmulasztása esetén alkotmányellenes helyzet áll elõ (ld. pl. a 16/1993. (III. 12.) AB határozatot).

A médiatörvény említett szabályai és nemzetközi kötelezettségeink viszonyáról a következõk mondhatók el.

A többi nemzetközi szerzõdés szempontjából is meghatározó jelentõségû, hogy a médiatörvény 117. -ának (1) és (2) bekezdése ellentétes-e a BUE 11bis cikkében foglaltakkal. Lehetséges a BUE 11bis cikke (1) bekezdésének olyan értelmezést tulajdonítani, amely alapján nem illeti meg a szerzõt az átvitel engedélyezésének kizárólagos joga, ha a vezetékes továbbközvetítés nem ér el az eredeti sugárzáshoz képest új, más közönséget. Egyes országok a kizárólagos jogot kifejezetten nem ismerik el a mûsorsugárzó szervezet szolgálati övezetén belül, illetve az ilyen övezeten belül a kábeltelevízió által törvényi kötelezettség teljesítéseképpen végzett továbbközvetítés tekintetében. A 11bis cikknek ezt az értelmezését korántsem osztja a BUE valamennyi tagállama; jelentõs arányt képviselnek ugyanis azok, akik a 11bis cikkben szabályozott kizárólagos jogot feltétlenül, a sugárzásra, illetve a vezetékes átvitelre vonatkozó közjogi elõírásoktól (vagyis szolgálati övezettõl, "must carry"-típusú kötelezettségektõl) függetlenül elismerik és biztosítják. Összességében azonban a BUE 11bis cikkének egységes értelmezésérõl még nem alakult ki olyan nemzetközi egyetértés, amely alapján egyértelmûen megállapítható volna, hogy akár az "új közönség" elmélete, akár a kizárólagos jognak bizonyos körülményekre (szolgálati övezetre, "must carry"-szabályokra) figyelemmel történõ el nem ismerése ellentétes a BUE 11bis cikkében foglaltakkal.

A médiatörvény 117. -ának (2) bekezdése viszont - megfogalmazása szerint - nem a szerzõ kizárólagos jogának el nem ismerésérõl szól, hanem az üzembentartót mentesíti az Szjt. 50/G. -ának (1) bekezdésében meghatározott jogdíjfizetési kötelezettség alól. A törvény szó szerinti értelmezése tehát arra az eredményre vezet, hogy az Szjt. alapján változatlanul szükség van a szerzõ hozzájárulására a sugárzott (vagy vezetéken átvitt) mûnek az eredetihez képest más szervezet közbeiktatásával, vezeték útján a nyilvánossághoz történõ egyidejû átviteléhez, de ezt a hozzájárulást a médiatörvény szabályánál fogva jogdíj fizetése nélkül is megadottnak kell tekinteni. Ez pedig nem más, mint törvényi engedély a vezetékes továbbközvetítésre, mégpedig jogdíjfizetési kötelezettség nélkül. A BUE 11bis cikkének (2) bekezdése azonban ilyen jogi megoldásra nem ad lehetõséget: a joggyakorlás feltételeit ugyan megszabhatja a nemzeti jogalkotás, de e feltételek nem sérthetik a szerzõnek azt a jogát, hogy méltányos díjazásban részesüljön.

Az Európai Megállapodásból fakadó jogközelítési kötelezettségeink "rugalmas", "puha" megfogalmazása folytán - a BUE-vel való ütközés lehetõségétõl eltekintve - jelenlegi helyzetünkben, a társult viszonyban nem követnénk el nemzetközi jogsértést akkor sem, ha az európai közösségi joggal teljes összhangban nem álló szabályozást alkotnánk vagy tartanánk hatályban. Az idevágó közösségi irányelv (a Tanács 93/83/EGK irányelve) egyrészt eleve csak a több országot érintõ, határokon átnyúló tényállásokra vonatkozik (márpedig a médiatörvényt a magyarországi mûsorszolgáltatásra és mûsorterjesztésre kell alkalmazni a törvény 1. -ának (1) bekezdése szerint), másrészt nem rendelkezik a szolgálati övezeten belüli továbbközvetítés megítélésérõl. Az irányelv tehát nem vonatkozik a médiatörvény 117. -ának (1) és (2) bekezdésben szabályozott kérdéskörre, ezért a vele való összhang kérdése fel sem vetõdik. Végül meg kell említeni azt is, hogy az irányelv fõleg azért nem tér ki erre a kérdéskörre, mert arról még az Európai Unió tagállamai között is vita folyik.

Az elõzõekbõl kitûnik: a szerzõi jogi alapon nyugvó továbbközvetítési jog és a mûsorelosztó rendszerek üzembentartóit a médiatörvény szerint terhelõ elosztási kötelezettség viszonyát rendezni szükséges. Kívánatos ez a törvényi szintû rendelkezések ütközésének elhárítása céljából, de még inkább azért, mert a BUE 11bis cikkének többségi értelmezésére figyelemmel a jelenlegi szabályozás kétséget hagy afelõl, hogy belsõ jogunk eleget tesz-e nemzetközi kötelezettségeinknek.

Mivel a Mûsorszolgáltatási Alap egyik rendeltetése éppen a közszolgálati televíziózás és rádiózás elõmozdítása, nem tûnik méltánytalannak, hogy a mûsorelosztó rendszerek üzembentartóit a vezetékes továbbközvetítés miatt terhelõ szerzõi jogdíjfizetési kötelezettségnek az elosztási kényszer alá esõ közszolgálati mûsorokkal kapcsolatban az Alap tegyen eleget az üzembentartók helyett. Így látszik összeegyeztethetõnek a szerzõk és más jogosultak méltányos díjazás iránti igénye és a közszolgálati mûsorhoz való minél szélesebb körû hozzáféréssel kapcsolatos közérdek. Ennek alternatívája csak az lehetne, ha a jogdíjfizetés közvetlenül azokat az üzembentartókat terhelné, amelyeket a törvény kötelez a közszolgálati mûsorszolgáltatók mûsorainak elosztására. Ez nemcsak az üzembentartókkal szemben volna méltánytalan és - egyes vélemények szerint - alkotmányossági szempontból is aggályos, hanem azzal is járhatna, hogy éppen az elõfizetõknek felszámítható legalacsonyabb díjtétel emelkedne, tehát a nézõk és a hallgatók drágábban jutnának a közszolgálati adók mûsoraihoz.

A javaslat 28. -ának (6) bekezdése, 109. -ának b) bekezdése és 110. -ának (4) bekezdése az elõzõekre figyelemmel állapítja meg az új szabályokat. Alkalmazásuk folytán - az érintett közös jogkezelõ szervezet adatain alapuló számítás szerint - évente összesen mintegy 100-110 millió forint kiadás terhelné a Mûsorszolgáltatási Alapot.

A javaslat 101-104. -aiban szabályozott egyeztetési eljárás a szerzõk továbbközvetítési jogaival kapcsolatban is igénybe vehetõ (28. ).

A hatályos jogtól eltérõen (ld. az Szjt. 4. -át) az új szabályozásnak nemcsak magát az átdolgozást, vagyis az átdolgozás útján létrejövõ mûvet kell védenie, hanem vagyoni jogot kell biztosítania a szerzõnek mûve átdolgozására, kifejezetten az engedélyéhez kötve azt. A megfilmesítést is indokolt az átdolgozás sajátos esetként kezelni (29. ).

Hatályos jogunkban az Szjt. 14. -a és a Vhr. 11-12. -ai szabályozzák a munkaviszonyban készített mûvekkel kapcsolatos jogi helyzetet. E szabályozás mára számos szempontból elavulttá vált, alapos felülvizsgálata elengedhetetlennek tûnik.

Mindenekelõtt hozzá kell igazítani a szabályozás hatályát a megváltozott jogszabályi környezethez. Ennek megfelelõen a munkaviszonyban létrehozott mûre vonatkozó rendelkezéseket a javaslat szerint alkalmazni kell a közszolgálati és a közalkalmazotti jogviszonyban létrejött mûvekre is. E rendelkezések hatálya továbbá kiterjed mindazokra a mûvekre, amelyeket a következõ féle szolgálati viszonyok valamelyikében hoztak létre: a bíráknak az 1997. évi LXVII. törvényben szabályozott szolgálati viszonya, az igazságügyi alkalmazottaknak az 1997. évi LXVIII. törvényben szabályozott igazságügyi szolgálati viszonya, az ügyészségi alkalmazottaknak az 1994. évi LXXX. törvényben szabályozott ügyészségi szolgálati viszonya, a fegyveres szervek hivatásos állományú tagjainak az 1996. XLIII. törvényben szabályozott szolgálati viszonya.

Az említett jogviszonyok körén kívül a szerzõi vagyoni jogokról a felek - a javaslat egyéb rendelkezéseinek figyelembevételével - rendelkezhetnek: a kutatási, megbízási, társasági vagy más szerzõdésre tartozik a szerzõdés alapján létrehozott mûvel kapcsolatos vagyoni jogokról való megállapodás (amely persze nem ütközhet a javaslat eltérést nem engedõ rendelkezéseibe).

A számítógépi programok jogi védelmérõl kiadott 91/250/EGK irányelv 3. cikkének (3) bekezdése értelmében kizárólag a munkáltatót kell feljogosítani a programmal kapcsolatos vagyoni jogok gyakorlására, ha azt a munkavállaló a kötelességei teljesítése során, illetve a munkáltató utasításai szerint eljárva alkotta meg. A felek közötti szerzõdés azonban eltérõen rendelkezhet. Noha az irányelvnek ez a szabálya csak a szoftverre vonatkozik, e szabályozási logikát célszerû követni a hazai kodifikációban valamennyi mûfaj tekintetében, azzal az eltéréssel, hogy a munkavállaló szerzõ díjigényét csak a szoftver és az adattár esetében indokolt kizárni.

A munkavállaló jogszerzését többféle kodifikációs módszerrel is lehetõvé lehet tenni. Ezek közül a javaslat a mû átadásának tényéhez kötõdõ, a törvény erejénél fogva bekövetkezõ jogátszállást választja. Eltérõ megállapodásra azonban mód van. A jogátszállás csak a vagyoni jogokra vonatkozik. Szemben az Szjt. 14. -ának (2) bekezdésében foglalt jelenlegi szabállyal, a munkáltató a vagyoni jogokat a védelmi idõ teljes idõtartamára megszerzi. Ha azonban a munkáltató a felhasználásra másnak engedélyt ad vagy a mûvel kapcsolatos vagyoni jogokat másra átruházza, a szerzõt megfelelõ díjazás illeti meg. A vagyoni jogoknak a munkáltatóra történõ átszállását követõen sem szûnik meg a szerzõ olyan díjigénye, amely a javaslat szerint a felhasználás jogának átruházása után is fennmarad (ld. pl. a 23. (6) bekezdését).

Garanciális szabály a jognyilatkozatok írásba foglalásának alaki követelménye.

A javaslat a II. fejezethez adott indokolásban kifejtett megfontolásokra figyelemmel egyezteti össze a szerzõ személyhez fûzõdõ jogainak gyakorlását a munkáltató jogszerzésével (30. ).

A védelmi idõt illetõen hatályos jogunk - az Szjt. 15. -a, 35. -ának (2) bekezdése a szerzõi jogok tekintetében, az Szjt. 50/K. -a a szomszédos jogok tekintetében - alapvetõen megfelel a nemzetközi egyezmények elõírásainak és a védelmi idõ összehangolásáról kiadott európai közösségi jogszabály, a 93/98/EGK irányelv szabályainak. Mindazonáltal egyes részletkérdésekben olyan változtatásokra van szükség, amelyek gyakorlati jelentõsége nagy, és amelyek bevezetése csak körültekintõen megállapított átmeneti rendelkezésekkel párosulva képzelhetõ el.

A II. fejezethez fûzött indokolás már jelezte, hogy a jövõben a személyhez fûzõdõ jogok védelmi ideje a vagyoni jogokéval azonos lesz. A védelmi idõre vonatkozó rendelkezések egyformán vonatkoznak a szerzõi jogok e két fajtájára.

A szerzõtársak által alkotott mû védelmi idejének szabályozását a javaslat 5. -a tölti ki - megváltozott - tartalommal.

A törvényjavaslat 6. -a rendelkezik az együttesen létrehozott mûrõl, amelynek védelmi idejét a javaslat a 93/98/EGK irányelv 1. cikkének (4) bekezdésével összhangban állapítja meg: az ilyen mû védelmi ideje az elsõ nyilvánosságra hozataltól számít.

A filmalkotások védelmi idejét a javaslat szintén az irányelv elõírásaihoz igazítja. A kapcsolódó átmeneti rendelkezéseket a 108. tartalmazza.

Indokolt annak egyértelmûvé tétele is, hogy annak a mûnek a védelme, amelynek védelmi idejét nem a szerzõ halálának évétõl kell számítani, lejár, ha a mûvet nem hozzák nyilvánosságra a megalkotásától számított hetven éven belül. E szabályhoz kapcsolódva - összhangban az említett közösségi irányelvvel - célszerû rendelkezni arról is, hogy a nyilvánosságra nem hozott, lejárt védelmi idejû mûre a szerzõ vagyoni jogaival azonos tartalmú jogokat biztosító védelmet élvez az, aki az ilyen mûvet - jogszerûen - elõször hozza nyilvánosságra, illetve elõször közvetíti a nyilvánossághoz. E különleges védelem idõtartama a nyilvánosságra hozatalt (nyilvánossághoz közvetítést) követõ év elsõ napjától számított huszonöt év.

A javaslat 107. -a nemzetközi kötelezettségeinkre figyelemmel kiigazítja azokat az átmeneti rendelkezéseket, amelyeket az 1994. évi VII. törvény fûzött a védelmi idõ akkori felemeléséhez. E változtatás részletes magyarázatát a 107. -hoz kapcsolódó indokolás adja meg (31-32. ).

IV. fejezet
A szabad felhasználás és a szerzõi jog más korlátjai

A 33-41. -hoz

A szerzõi jog korlátjai között tartják számon a szabad felhasználást, a kizárólagos jog díjigényre szorítását, a törvényi engedélyt, valamint - a fogalom széles értelmezésével - a jogkimerülést és a kötelezõ közös jogkezelést is. A nemzetközi egyezmények szóhasználata a szerzõi jog alóli kivételekre és e jog korlátozásaira utal. A javaslat e fejezete alapvetõen a szabad felhasználás eseteinek szabályozását célozza.

A szabad felhasználás eseteinek közös jellemzõje, hogy csak a vagyoni jogokat érintik és kizárólag a nyilvánosságra hozott mûvekre vonatkoznak.

A BUE 9. cikkének (2) bekezdése rendelkezik a többszörösítés kizárólagos jogának korlátozási lehetõségérõl, kimondva, hogy a részes országok jogosultak a mûvek többszörösítésének lehetõvé tételére különleges esetekben, feltéve, hogy az ilyen többszörösítés "nem sérelmes a mû rendes felhasználására és indokolatlanul nem károsítja a szerzõ jogos érdekeit". A BUE ezenkívül számos esetben e jog és más kizárólagos jogok alól kivételt enged, illetve lehetõvé teszi korlátozásukat (10. és 10bis cikk, valamint a 14bis cikk (2) bekezdésének b) pontja), továbbá módot ad törvényi engedély bevezetésére a mû sugárzásának, valamint a zenemû hangfelvételének engedélyezésére vonatkozó kizárólagos jog helyett (11bis cikk (2) bek., 13. cikk (1) bek.).

A TRIPS-egyezmény 13. cikke elõírja a tagoknak, hogy a kizárólagos jogok alóli kivételeket és a kizárólagos jogok korlátozásait olyan különleges esetekre korlátozzák, amelyek nem sérelmesek a mû rendes felhasználására és indokolatlanul nem károsítják a jogosultak törvényes érdekeit. E rendelkezés lényegében a BUE 9. cikkének (2) bekezdésében megszabott követelményt terjeszti ki a szabad felhasználás és a szerzõi jog többi korlátjának valamennyi esetére. Hozzá kell azonban ehhez fûzni, hogy a BUE-ben megengedett kivételek és korlátozások, ha azokat megfelelõen alkalmazzák, semmiképpen nem sérelmesek a mû rendes felhasználására és nem károsítják indokolatlanul a jogosultak törvényes érdekeit. A BUE és a TRIPS-egyezmény között ezért a vagyoni jogok alóli kivételek és a vagyoni jogok korlátjainak kérdéskörében általában és rendes körülmények között nincs összeütközés.

Hatályos szerzõi jogunkról az az általános vélemény alakult ki, hogy az a vagyoni jogok korlátjait illetõen is megfelel a BUE és a TRIPS-egyezmény elõírásainak. A joggyakorlat azonban számos olyan anomáliára terelte a figyelmet, amelyek miatt célszerûnek látszik a szabályozás átfogó felülvizsgálata e területen is. A vizsgálódás mércéje alapvetõen a TRIPS-egyezmény 13. cikkében - a BUE nyomán - meghatározott kritériumrendszer. A szerzõi és a szomszédos jogoknak csak azok a korlátjai tarthatók fenn, amelyek a különleges esetek körében maradnak, amelyek nem sérelmesek a mû rendes felhasználására, továbbá, amelyek indokolatlanul nem érintik hátrányosan a szerzõ, illetve a szomszédos jogi jogosultak törvényes érdekeit.

A szabad felhasználás eseteinek körét nem indokolt szélesíteni. Miközben a szabad felhasználásnak az Szjt. 16. -ában található meghatározása fennmaradhat, az ilyen felhasználás egyes eseteinek részletszabályai módosításra szorulnak.

A javaslat a szabad felhasználás valamennyi esetére vonatkozóan olyan közös szabályt vezet be, amely a szabad felhasználás általános kritériumait a BUE 9. cikkének (2) bekezdésében és a TRIPS-egyezmény 13. cikkében foglaltaknak megfelelõen állapítja meg. E rendelkezés - a 33. (2) bekezdése - a Ptk. alapelvi szintû rendelkezéseire építve egyértelmûvé teszi azt is, hogy csak a tisztességes gyakorlat határain belül és kizárólag a felhasználás szabaddá tételével szolgált célt eléréséhez szükséges mértékben és az ahhoz igazodó módon megvalósuló felhasználás javára engedhetõ kivétel a szerzõ vagyoni jogai alól. E kritériumok jogalkalmazási követelményként érvényesülnek, hivatkozni lehet rájuk a szabad felhasználásnak a javaslat egyéb rendelkezéseiben szabályozott sajátos, speciális eseteivel kapcsolatban is.

A javaslat kizárja a szabad felhasználás szabályainak kiterjesztõ értelmezését (33. ).

A javaslat számottevõen nem változtat az idézés és az átvétel szabályain. A hatályos jogon ugyan esetenként számon kérték, hogy az idézés pontos definícióját és lehetséges terjedelmének meghatározását nem adja meg, a jelenleginél azonban aligha lehetne e kérdést részletesebben szabályozni. Az idézésre is vonatkoznak a 33. -ban foglalt általános követelmények (34. ).

A többszörözési jog alóli kivételeket a javaslat a III. fejezethez adott indokolásban ismertetett szempontok alapján állapítja meg. A szerzõi vagyoni jogoknak az írott és az elektronikus sajtó gyakorlati igényeire figyelemmel történõ korlátozásáról a javaslat alapvetõen a hatályos jogból kiindulva rendelkezik. A terminológiai és a kisebb tartalmi módosításokat fõként az idõközben megváltozott viszonyokhoz való alkalmazkodás indokolja (35-37. ).

A szabad felhasználás körébe tartozó elõadások felsorolása sem változik lényegileg, az új szabályozás mindazonáltal igazodik - fõként terminológiailag - a megváltozott jogszabályi környezethez. A nemzeti ünnepek listáját az 1991. évi VIII. törvény 1. -a tartalmazza; az egyházakról az 1990. évi IV. törvény rendelkezik. Új szabályként jelenik meg a fogyatékos személyek igényeihez igazodó felhasználás szabaddá tétele, továbbá annak a kifejezett elismerése, hogy szabad felhasználás a mûnek bírósági vagy hatósági eljárásban bizonyítás céljára történõ felhasználása is (38-41. ).

 

V. fejezet
A felhasználási szerzõdések

A 42-57. -hoz

A szerzõi vagyoni jogok elidegeníthetetlenségének - legalább is fõszabályként történõ - fenntartása (ld. a 9. -hoz fûzött indokolást) szükségessé teszi a felhasználási szerzõdések szabályainak nagyfokú liberalizálását. A vagyoni jogok elidegeníthetõségének kérdésétõl függetlenül is megérett a helyzet arra, hogy a hatályos szabályozást a piacgazdaság viszonyaihoz és igényeihez igazítsuk e területen is, figyelembe véve a jogrendszerben bekövetkezett jelentõs változásokat is.

Jelenleg a felhasználási szerzõdések általános szabályait az Szjt. 25-30. -ai és a Vhr. 20-23. -ai tartalmazzák. Egyes felhasználási szerzõdésfajtákról az Szjt.-ben elszórva (ld. a 31-34. -okat, a 39. -t, a 42.-t és a 47. -t), valamint mintegy tucatnyi miniszteri rendeletben találhatók rendelkezések.

A felhasználási szerzõdések szabályait a nemzetközi egyezmények közvetlenül alig érintik, európai jogharmonizációs feladat sem jelentkezik egyelõre e téren. Értékes tanulságokkal szolgál azonban a külföldi jogrendszerek és a hazai joggyakorlat tanulmányozása. A javaslat rendelkezései e tanulságokra, tapasztalatokra is építenek.

A felhasználási szerzõdések valamennyi szabályát a szerzõi jogi törvénybe kell illeszteni. Az említett miniszteri rendeleteket a javaslat 109. -a hatályon kívül helyezi. Törvényi szinten viszont bõvíteni és gazdagítani kell a felhasználási szerzõdések általános szabályait és - lehetõség szerint - szûkíteni kell a csupán az egyes szerzõdésfajtákra vagy mûfajokra vonatkozó rendelkezések körét. A kiadói és a megfilmesítési szerzõdést továbbra is külön szerzõdésfajtaként indokolt nevesíteni. A javaslat továbbá a szoftver felhasználására vonatkozó szerzõdések sajátos szabályait is megállapítja. A felsoroltakon kívül további szerzõdésfajtákat nem indokolt bevezetni, illetve fenntartani. Ez azonban nem zárja ki, hogy az egyes mûtípusokra vonatkozó rendelkezések - ha az feltétlenül szükséges - szerzõdési kérdésekre is kiterjedjenek. A felhasználási szerzõdéseknek a Ptk.-ban önálló szerzõdéstípusként való nevesítésére jelenleg sem szükség, sem lehetõség nincs. A Ptk. azonban természetszerûleg a felhasználási szerzõdések háttérszabálya marad: az Szjt.-ben nem szabályozott kérdésekben a Ptk. rendelkezései az irányadók. Ezt a tételt a javaslat 2. -a kifejezetten megerõsíti.

A Ptk. 205. -a értelmében a szerzõdés létrejöttéhez a feleknek a lényeges, valamint a bármelyikük által lényegesnek minõsített kérdésekben való megállapodása szükséges. Ha a felhasználási szerzõdés általános szerzõdési feltételek alapján jön létre, a Ptk.-nak az ilyen feltételekre vonatkozó rendelkezései is irányadók. A Ptk. e szabályaira figyelemmel nem tûnik indokoltnak, hogy az Szjt. külön rendelkezzen a felhasználási szerzõdések kötelezõ tartalmi elemeirõl. Nyilvánvaló, hogy a felhasználási szerzõdések esetében melyek a lényeges kérdések: ezek közé tartozik a mû azonosítása, a felhasználási mód megjelölése, valamint a felhasználási engedély ellenértéke. Semmi esetre sem volna célszerû és polgári jogunktól is idegen volna, ha a javaslat olyan kötelezõ tartalmi elemeket határozna meg, amelyek hiányában a szerzõdés semmisnek minõsülne. A lényeges kérdésekben való megállapodás hiánya a szerzõdés létrejöttét akadályozhatja csak. A szabályozásnak inkább arra kell irányulnia, hogy segítse a feleket a megcélzott joghatások elérésében. Ebbõl következõen célszerû olyan rendelkezéseket alkotni, amelyek egyes kérdésekben való megállapodás hiányában is lehetõvé teszik a szerzõdés létrejöttét és fennmaradását. Különösen igaz ez a felhasználási módok megjelölésére. A német, a spanyol és a szlovén jog megoldásához hasonlóan célszerû kimondani, hogy a felhasználási engedély a szerzõdés céljának megvalósításához elengedhetetlen felhasználási módra korlátozódik, ha a szerzõdésben nem jelölik meg kifejezetten azokat a felhasználási módokat, amelyekre az kiterjed. A szerzõt védõ és a felhasználót a szerzõdés feltételeinek világos meghatározásában érdekeltté tevõ értelmezési szabályokra is szükség van. A javaslat ezért is rendelkezik úgy, hogy a szerzõ számára kedvezõbb értelmezést kell elfogadni, ha a felhasználási szerzõdés tartalma nem állapítható meg egyértelmûen.

Megfelelõ garanciák mellett lehetõvé kell tenni, hogy a szerzõ jövõben megalkotandó mûvére vagy mûveire is felhasználási engedélyt adjon. A garanciák közé tartozik annak kizárása, hogy a szerzõ valamennyi jövõben létrejövõ mûvére felhasználási engedélyt adjon, továbbá annak elõírása, hogy a szerzõdés megkötésekor ismeretlen felhasználási módokra vonatkozóan nem lehet érvényesen felhasználási engedélyt adni. E rendelkezést azonban megszorítóan kell értelmezni, hogy ne adjon teret olyan jogosulti igényeknek, amelyek kevéssé férnek össze a rendeltetésszerû joggyakorlással.

A javaslat meghatározza a kizárólagos és nem kizárólagos engedély jelentését is. Célszerû továbbá arról is rendelkezni, hogy a kizárólagos felhasználási engedélyt adó szerzõdés megkötése elõtt adott nem kizárólagos felhasználási engedély fennmarad, kivéve, ha a szerzõ és a felhasználásra nem kizárólagos jogot szerzõ felhasználó közötti szerzõdés kifejezetten eltérõen rendelkezik.

A felhasználási szerzõdések idõtartamát nem indokolt korlátozni. A szabályozásnak abból kell kiindulnia, hogy felhasználási szerzõdés köthetõ határozott és határozatlan idõtartamra is.

A szerzõdés megszüntetésének egyik alapvetõ esete az, amikor a felhasználási engedély jogosultja nem kezdi meg a mû felhasználását a szerzõdésben meghatározott idõn belül. Erre az esetre felmondási jogot célszerû adni a szerzõnek, de csak akkor, ha a felhasználási engedély kizárólagos. Szintén adható felmondási jog a szerzõnek arra az esetre, ha a felhasználó a kizárólagos felhasználási engedéllyel megadott jogokat a szerzõdés céljának megvalósítására nyilvánvalóan alkalmatlan módon vagy rendeltetésellenesen gyakorolja. Mivel a felhasználási szerzõdések szabályozása alapvetõen diszpozitív, a szerzõ az említett esetekre felmondási jogot köthet ki nem kizárólagos felhasználási jogot adó szerzõdésben is, illetve a kizárólagos felhasználási engedélyt biztosító szerzõdésekben is lehet a felhasználás elmulasztásához vagy a nem megfelelõ felhasználói joggyakorláshoz más jogkövetkezményt fûzni (pl. azt elõírni, hogy ilyen esetben a szerzõ a díj arányos csökkentése mellett megszüntetheti a felhasználási engedély kizárólagosságát).

A javaslat 48. -a a külföldi jogokból is ismert ún. "bestseller-klauzulát" tartalmaz.

A kiadói szerzõdés a felhasználási szerzõdések egyik alapvetõ fajtája. Szabályait a javaslat lényegében a hatályos joggal egyezõen állapítja meg.

MÁSODIK RÉSZ
EGYES MÛFAJOKRA VONATKOZÓ RENDELKEZÉSEK

VI. fejezet
A számítógépi programalkotás (szoftver)

Az 58-60. -hoz

A szoftver szabályozásában a jogalkotói mozgásteret nagyban meghatározzák a nemzetközi és az európai jogharmonizációs követelmények. Külön rendelkezik a szoftver védelmérõl a TRIPS-egyezmény 10. cikke, a WIPO Szerzõi Jogi Szerzõdésének 4. cikke és az amerikai-magyar megállapodás II. cikke. Az Európai Közösségben az elsõ szerzõi jogi irányelv éppen a számítógépi programok jogi védelmérõl született: ez a Tanács 91/250/EGK irányelve.

A javaslat az általános és a különös szabályok együttes eredményeként felel meg a nemzetközi egyezmények és az irányelv elõírásainak. Amint arra az 1. -hoz fûzött indokolás is rámutat, a javaslat nem minõsíti "irodalmi mûnek" a szoftvert. Az irodalmi mûvekre is vonatkozó általános szabályok irányadók azonban a szoftverre, azokkal a különös szintû rendelkezésekkel együtt, amelyeket a VI. fejezet tartalmaz.

A javaslat 1. -ának (6) bekezdésében foglalt rendelkezést alkalmazni kell a szoftver ún. csatlakozó felülete tekintetében is. A 4. (2) bekezdésének a szabályai kiterjednek az egyik programnyelvrõl a másikra történõ átírásra is. A 9. (6) bekezdésére figyelemmel a javaslat megengedi a szoftverre vonatkozó vagyoni jogok átruházását. Díjigénye sem marad fenn a szerzõnek a munkaviszonyból folyó kötelessége teljesítéseként létrehozott szoftverrel kapcsolatban (58. ).

A javaslat III. és VI. fejezete a szoftverrel kapcsolatos vagyoni jogokat és e jogok korlátjait a közösségi irányelv 4-6. cikkeivel összhangban szabályozza. Különösen fontos az ún. "dekompiláció" lehetõvé tétele (59-60. ).

VII. fejezet
Adattár

A 61. és a 62. -hoz

A javaslat az adattárral kapcsolatban is a szoftvernél alkalmazott kodifikációs technikával él: csak az általános szabályokhoz képest jelentkezõ eltéréseket, illetve sajátosságokat állapítja meg. E területen is számos nemzetközi egyezményes elõírás szabja meg a kodifikáció irányát: a TRIPS-egyezmény 10. cikke, a WIPO Szerzõi Jogi Szerzõdésének 5. cikke, a magyar-amerikai megállapodás II. cikke, a Közösségben pedig külön jogszabály - a 96/9/EK irányelv - rendelkezik az adattárak jogi védelmérõl.

A javaslat csak az adattárak szerzõi jogi védelmérõl rendelkezik, noha az irányelv bevezette a nem eredeti adattárak külön - nem szerzõi jogi - védelmét is. Az általános indokolás III. 9. e) pontja már utalt arra, hogy az irányelv e részéhez csak középtávon - legkésõbb az Európai Unióhoz való csatlakozásunkig - indokolt igazodnunk. Így a nemzetközi jogfejlõdés eredményeit, az irányelv végrehajtására kiadott tagállami jogszabályokat és a hazai piaci viszonyokat pontosabban fel lehet térképezni és alaposabban lehet mérlegelni.

VIII. fejezet
A reklámozás céljára megrendelt mû

A 63. -hoz

A reklámozás céljára megrendelt mû kategóriájának és speciális szabályainak bevezetése az üzleti élet fontos gyakorlati igényét elégíti ki. A reklámzenére vonatkozó szerzõdések már ma is a vagyoni jogok átruházásáról szólnak. E kikötések a hatályos jog szerint érvénytelennek számítanak, ami kevéssé szolgálja a forgalom biztonságát, a felhasználók és a szerzõk érdekeit. A javaslat ezért - elsõsorban a francia szerzõi jogi törvény mintáját követve -külön rendelkezik a reklámmûvekrõl, a 9. (6) bekezdésével összhangban átruházhatónak minõsítve a reklámozás céljára megrendelt mûvel kapcsolatos vagyoni jogokat. A reklámozás céljára alkotott mûre irányadó szabályok kiterjeszthetõk a reklámban felhasznált, elõzetesen meglévõ mûre is. Természetszerûleg erre csak a reklámozási célú felhasználás tekintetében van lehetõség.

IX. fejezet
Filmalkotások és más audiovizuális mûvek

A 64-66. -okhoz

Mind hatályos jogunk, mind pedig a BUE külön rendelkezik a filmalkotásokról. Hazánk részese az audiovizuális mûvek nemzetközi nyilvántartásáról szóló 1989. évi Genfi Szerzõdésnek is (ld. az általános indokolás III. 6. pontját). A filmalkotások létrehozásának és felhasználásának sajátosságai, valamint a nemzetközi normák egyaránt szükségessé és lehetõvé teszik e mûvek különös szintû szabályozását.

A filmalkotás fogalmának központi eleme a mozgókép-sorozat, amely a gépi úton lehetõvé tett érzékelés során a mozgás érzetét kelti. A rögzítés ma már korántsem csak fotokémiai, hanem inkább elektronikus úton történik. A filmalkotás egyes változatairól, fajtáiról adott felsorolás természetszerûleg csak példálózó. A szerzõség fogalmát a javaslat a hatályos jogra építve adja meg; evvel eleget tesz az európai közösségi irányelvekbõl adódó követelményeknek is (a 92/100/EGK irányelv 2. cikkének (2) bekezdése, a 93/83/EGK irányelv 1. cikkének (5) bekezdése és a 93/98/EGK irányelv 2. cikkének (1) bekezdése tartalmaz e tárgyban szabályokat).

A javaslat - fõként francia jogi mintákra építve - a film elõállítójának fogalmát is meghatározza. E definíciónak jelentõsége van a producerek szomszédos jogainak szabályozásában (ld. a 82.-t) is. A film elõállítójának hitelt nyújtó, a gyártást szponzoráló személy, illetve a megrendelõ nem számít elõállítónak (producernek). A filmelõállító szervezési teljesítménnyel járul hozzá a film létrejöttéhez, ennek kapcsán a szerzõkkel a mû megalkotására megfilmesítési és közvetlen filmalkotási szerzõdéseket köt. Természetesen a gyártáshoz más polgári jogi szerzõdésekre is szükség van, így különösen megbízási, vállalkozási, hitel- és bérleti szerzõdésekre (64. ).

A véglegesítés, a "befejezõ vágás" a szerzõk személyhez fûzõdõ jogainak sajátos fajtája. A film egészére mint többszerzõs mûre a szerzõi jogok csak ezután gyakorolhatók. A mû sérthetetlenségéhez fûzõdõ személyiségi jog megerõsítése azért szükséges e sajátos többszerzõs mûtípusnál, mert itt a felhasználó a szokásosnál jóval messzebb menõ vagyoni jogokat szerez (65. ).

A megfilmesítési szerzõdés a felhasználási szerzõdés sajátos válfaja. A javaslat a hatályos Szjt. 41. -ának (3) bekezdésénél részletesebben és árnyaltabban szabályozza a felhasználási jogok - a vagyoni jogok - átszállását. Ellenkezõ kikötésre is módot ad. A zenemûvekkel kapcsolatban nem áll be a vagyoni jogok átruházásának vélelme. Egyes vagyoni jogosultságokra nem terjedhet ki a felhasználás jogának átruházása. A javaslat e rendelkezései közel állnak a francia és az olasz szabályozás jól bevált megoldásaihoz (66. ).

X. fejezet
Képzõmûvészeti, fényképészeti, építészeti, iparmûvészeti és ipari tervezõmûvészeti alkotások, mûszaki létesítmények tervei

A 67-72. -hoz

A hatályos jogban is külön szabályok vonatkoznak a képzõmûvészeti, fényképészeti, építészeti, iparmûvészeti és ipari tervezõmûvészeti alkotásokra, valamint a mûszaki létesítmények terveire. Ezeknek az alkotásoknak a sajátosságai különleges szabályozást tesznek szükségessé mind a személyhez fûzõdõ jogokkal, mind pedig a vagyoni jogokkal kapcsolatban.

A szerzõ kizárólagos joga marad a képzõmûvészeti és más hasonló alkotás kiállításának engedélyezése. E szabály alól csak a közgyûjteményben õrzött mû kiállítása esetén indokolt kivételt engedni: ilyenkor nincs szükség a szerzõ engedélyére és díjazás sem jár.

A követõ jogot, az ún. droit de suite intézményét a javaslat a hatályos jog (az Szjt. 46/A. -ában található rendelkezések) lényeges megváltoztatása nélkül szabályozza. A képzõmûvészeti és iparmûvészeti alkotások jellegzetes felhasználási módja az eredeti alkotás tulajdonjogának átruházása. Az alkotáshoz fûzõdõ szerzõi jog és az eredeti mûpéldányra vonatkozó dologi tulajdonjog ezáltal konfliktusba kerül, amelyet a szerzõi jogi szabályozás úgy old fel, hogy nem kívánja ugyan meg az átruházáshoz a szerzõ hozzájárulását, de elismeri szerzõi díj iránti igényét. E díjigény indokoltságának magyarázatához hozzátartozik az is, hogy bizonyos mûalkotások értéke a forgalomban az eredeti vételár többszörösére emelkedhet, jelentõs hasznot hajtva a közvetítõ vállalkozás, a mûkereskedõ számára. Nyilvánvaló, hogy a mû ilyen értéknövekedésébõl való részesedésre méltán támaszthat igényt a védelmi idõn belül az alkotómûvész szerzõ és jogutódja.

Amint arra az általános indokolás II. 3. c) pontja is utal, a 14/1994. (II. 10.) AB határozat nyomán az 1994. évi LXXII. törvény újraszabályozta a követõ jogot és a fizetõ közkincs intézményét.

A követõ jogról az Európai Közösségben irányelv-javaslat született, amelynek sorsa azonban jelenleg még bizonytalan.

A javaslat egyértelmûvé teszi, hogy a követõ jog csak a szerzõ részérõl történõ elsõ átruházást követõen nyílik meg. A javaslat fenntartja a kötelezõ közös jogkezelést e körben.

A javaslat az ipari tervezõmûvészeti alkotásokra irányadó szabályozás hatálya alá vonja a belsõépítészeti alkotásokat.

HARMADIK RÉSZ

SZOMSZÉDOS JOGOK
XI. fejezet

A szerzõi joggal szomszédos jogok védelme

A 73-84. -hoz

A hatályos törvény szomszédos jogi fejezetét az 1994. évi VII. törvény állapította meg. Az akkor megalkotott szabályok igazodnak az RE követelményeihez és jórészt igazodnak a 92/100/EGK irányelvhez is. Ennek ellenére a javaslat több újdonságot is tartalmaz. A WIPO-ban az elõadásokról és a hangfelvételekrõl létrejött Szerzõdés (ld. az általános indokolás III. 7. pontját) egyes rendelkezéseire figyelemmel ugyanis indokoltnak tûnik hatályos jogunk továbbfejlesztése. Egyes változtatásokat pedig az európai jogharmonizáció továbbvitele követel meg.

A javaslat kizárólagos jogot ad az elõadómûvészeknek elõadásuk többszörözésére és terjesztésére. Ez többletet jelent a hatályos joghoz képest. A változtatás révén belsõ jogunk eleget tesz az említett Szerzõdés 7. és 8. cikkében foglaltaknak. A 26. -hoz fûzött indokolásban kifejtett szempontokra figyelemmel - és a Szerzõdés 10. cikkével összhangban - a kizárólagos jogok köre a nyilvánossághoz történõ közvetítésnek arra a sajátos esetére is kiterjed, amikor az elõadást úgy teszik a nyilvánosság számára hozzáférhetõvé, hogy a nyilvánosság tagjai a hozzáférés helyét és idejét egyénileg választhassák meg. E jogok nemcsak a kizárólag "hallható" - hangfelvételen rögzített - elõadásokra állnak fenn, hanem az audiovizuális elõadómûvészi teljesítményekre is. Ez utóbbiaknál azonban a javaslat diszpozitív szabálya abból indul ki, hogy a vagyoni jogokat - bizonyos kivételekkel - a film elõállítója megszerzi, ha az elõadómûvész hozzájárul teljesítményének a filmalkotásban való rögzítéséhez. A hatályos jognál a javaslat azonban rugalmasabb, hiszen ellenkezõ kikötést is megenged (73-75. ).

A hangfelvétel-elõállítókat a többszörözés és a terjesztés joga eddig is megillette, igaz a hatályos szabályozás más terminológiát használt. Akárcsak az elõadómûvészi jogoknál, itt is újdonság a nyilvánossághoz való közvetítés interaktív, ún. on demand módon megvalósuló változatának szabályozása, a hangfelvétel-elõállítók kizárólagos jogának elismerése e felhasználási módra vonatkozóan. Ezt a WIPO-ban elfogadott Szerzõdés 14. cikke is szükségessé teszi. E nemzetközi szerzõdés a hatályos Szjt. 50/C. -ában is szabályozott díjigényt (mely az ún. másodlagos felhasználás ellenében áll fenn) kiterjesztette a "közvetett nyilvános elõadás" esetére is. A javaslat e nemzetközi fejleményhez úgy igazodik, hogy elhagyja a sugárzás közvetlenségét elõíró megszorítást. A díjigény bármilyen sugárzás és nyilvánossághoz való közvetítés esetén fennáll (76-79. ).

A rádió- és televízió-szervezetek védelmének szabályai a hatályos joghoz képest érdemben nem változnak (80-81. ).

A 92/100/EGK irányelv a filmek elõállítóinak (az ún. filmproducereknek) a jogait a szerzõi joggal szomszédos jogként szabályozza. A film elõállítójának meghatározását a 64. (3) bekezdése tartalmazza, e definíció a szomszédos jogi rendelkezések alkalmazásában is irányadó. A javaslat csak az irányelvnek való megfelelés érdekében szükséges mértékig ismer el vagyoni jogosultságokat a filmproducerek javára. Nemzeti elbánást e jogokra, illetve e jogosulti csoportra nézve a javaslat csak nemzetközi szerzõdés vagy viszonosság esetén biztosít (82. ).

A szerzõi jog és a szomszédos jogok viszonyát a javaslat a hatályos jogból merítve, az RE és a közösségi irányelv rendelkezéseivel összhangban rendezi. A védelmi idõ szabályozásában fõként az új jogosulti csoport megjelenése eredményez változást: szabályozni kell a filmelõállítói teljesítmények védelmi idejét is (83-84. ).

NEGYEDIK RÉSZ

KÖZÖS JOGKEZELÉS ÉS A JOGSÉRTÉS KÖVETKEZMÉNYEI
XII. fejezet

A szerzõi és a szomszédos jogok közös kezelése

A 85-93. -hoz

A szerzõi mûvek és a szomszédos jogi teljesítmények fajtáinak minden egyes felhasználását nem lehetséges külön-külön jogosítani egyfelõl a szerzõ, a szomszédos jogi jogosult és másfelõl a mû leendõ felhasználója által aláírt egyedi szerzõdésekkel. Ha nagyszámú felhasználó használ egy adott mûvet, elõadást, gyakorlatilag azonos idõben, az engedélyezési jogok vagy díjigények érvényesítését számos gyakorlati nehézség akadályozza. Ehhez párosul a szórakozás és mûvelõdés iránti keresletet ösztönzõ - elsõsorban az új digitális technikához kapcsolódó - dinamikus mûszaki fejlõdés, amely a szellemi termékekhez való hozzájutást minden korábbi idõszakhoz képest könnyebbé és olcsóbbá teszi, és megsokszorozza az olyan típusú felhasználások számát, amelyeket nem lehet egyénileg jogosítani. Így a szerzõi és a szomszédos jogok világméreteket öltõ közös gyakorlása az információs társadalom korszakában mindinkább számottevõ tényezõvé válik.

A javaslat mindezekre tekintettel - a nemzetközi gyakorlattal és a hatályos kormányrendelettel (a 146/1996. (IX. 19.) Korm. rendelettel) összhangban - határozza meg a közös jogkezelés fogalmát. A közös jogkezelés eseteirõl nem indokolt kimerítõ felsorolást adni, a javaslatban elõírt eseteken kívül is elképzelhetõ ugyanis közös jogkezelés (85. ).

A javaslat szerint a közös jogkezelést végzõ szervezetekrõl a Kormány által kijelölt miniszter vagy országos hatáskörû szerv vezetõje nyilvántartást vezet. A javaslat abból indul ki, hogy országosan csak egy-egy szervezet képviselheti az irodalmi és zenei mûvek, egyéb alkotómûvészi alkotások, filmalkotások, elõadómûvészi teljesítmények és a hangfelvételek tekintetében fennálló jogok jogosultjait.

Lehetõség nyílik a gyakorlat által is igazolt csoportosítástól való eltérésre, ha az nem jár a jogkezelés hatékonyságának csökkenésével. Ez elõsegíti a jogkezelési szervezet "rugalmasságának" biztosítását, illetve a jogosultak önrendelkezési szabadságának érvényesítését, anélkül, hogy a jogkezelõ szervezetek kellõ reprezentativitásához fûzõdõ érdek csorbulna.

A javaslat így de jure monopolhelyzetet alakít ki a kötelezõ nyilvántartásba vétel jogi eszközével. A nemzetközi gyakorlatból eredeztethetõ jogkezelési koncentráció mintegy másfél évszázadra nyúlik vissza. A közös jogkezelésnek a felhasználók tízezreivel szembeni gyakorlatilag mûködõképes módja a szervezetek de facto vagy de jure monopóliuma. E helyzet jogszerûségét az Európai Közösség versenyjogi gyakorlata is olyan sarkalatos döntésekben ismerte el, mint pl. a 71/224/EGK bizottsági határozat (GEMA No. 1, OJ. L. 134, 1971. 06. 20, 15. oldal; [1971] C.M.L.R. D 35.), Belgische Radio en Televisie (BRT) v. SV. SABAM, (127/73. számú eset, [1974] E.C.R. 313; [1974] 2. C.M.L.R. 199), Ministére Public v. Jean-Louis Tournier (395/87. számú eset, [1989] E.C.R. 2521; [1991] 4 C.M.L.R. 248.). A piacuralmi helyzettel való visszaélésnek gátjai a speciális állami engedélyezési szabályok és az általános versenyjogi kontroll is. Jelentõs kivételt képez az Amerikai Egyesült Államok által követett szabályozás. A rendkívül fejlett kartelljog miatt nemcsak, hogy három társaság (ASCAP, BMI, SESAC) kezeli egymással versenyezve a nyilvános elõadási (és sugárzási) jogokat, hanem a felhasználók megkísérlik a jogokat közvetlenül a szerzõtõl vagy a kiadótól megszerezni, a társaságok megkerülésével. Ez a gyakorlat azonban csak az amerikaihoz hasonlóan nagy piacon folytatható.

A közös jogkezelõ szervezetek a világon a legkülönbözõbb jogi formákban mûködnek. A különbségtétel azon alapul, hogy ezek a szervezetek magánjogi személyek formájában (pl. egyesületként, szövetkezetként vagy gazdasági társaságként) létesültek, avagy szabályozásukat a közjog határozza meg. Az Európai Bíróság vonatkozó - igen vitatott - joggyakorlata (mint pl. a Belgische Radio en Televisie (BRT) v. SV. SABAM, 127/73. számú eset, [1974] E.C.R. 313; [1974] 2. C.M.L.R. 199, illetve a GVL v. EC Commission, 7/82. számú eset, [1983] E.C.R. 483; [1983] 3. C.M.L.R. D 35) elutasítja a közös jogkezelõ szervezeteknek az EK Szerzõdés 90. cikke (2) bekezdése szerinti minõsítését, vagyis ezek nem tartoznak az általános gazdasági érdekû szolgáltatásokkal megbízott vállalkozások közé.

A javaslat koncepciója a magánjogi forma irányába mutat, amikor a szerzõi és a szomszédos jogok kollektív gyakorlására olyan szervezeti formát ír elõ, amelyet az érintett jogosultak önkéntesen hoznak létre, és amely tagsággal és önkormányzattal rendelkezik, továbbá a tevékenységét nonprofit jelleggel folytatja. E kritériumoknak a Ptk. 61-64. -aiban szabályozott egyesület felel meg. Tekintettel arra, hogy csak azon egyesületek mûködhetnek közös jogkezelõ szervezetként, amelyeket a Kormány által kijelölt miniszter vagy országos hatáskörû szerv vezetõje ilyenként nyilvántartásba vesz, ezért kettõs nyilvántartásba vétel szükséges: az egyesület bírósági bejegyzése, továbbá a miniszteri szakmai nyilvántartás.

A Magyar Közlöny 1997/50. számában kihirdetett MKM Közlemény tartalmazza az 1997. április 28-án nyilvántartásba vett négy közös jogkezelõ egyesületre vonatkozó leglényegesebb adatokat. Ezek szerint az ARTISJUS Magyar Szerzõi Jogvédõ Iroda Egyesület az irodalmi és zenei szerzõket érintõ közös jogkezelést végzi. A HUNGART Vizuális Mûvészek Közös Jogkezelõ Társasága Egyesület az egyéb alkotómûvészi alkotásokat (a képzõ- és iparmûvészeteket) érintõ közös jogkezelést folytatja. A Mûvészeti Szakszervezetek Szövetségének Elõadómûvészi Jogvédõ Irodáját az elõadómûvészi jogok közös kezelésére, a Magyar Hanglemezkiadók Szövetségét a hangfelvétel-elõállítók jogainak kezelésére vették nyilvántartásba. A filmalkotások és audiovizuális mûvek közös jogkezelésére létrehozott és 1997. november 12-én nyilvántartásba vett Filmalkotók és Gyártók Szerzõi Jogvédõ Egyesülete (FILMJUS) adatait a Magyar Közlöny 1997/108. számában közzétett MKM Közlemény tartalmazza (86. ).

A javaslat értelmében a nyilvántartásban fel kell tüntetni, hogy az egyesület milyen jogkezelési tevékenységet folytat. Ez nem jelenti az egyesülés szabadságának mint alkotmányos alapjognak a sérelmét, ugyanis jogszabály nem állapít meg címzetten kötelezettséget valamely társadalmi szervezetnek és a közös jogkezelés folytatásának lehetõségétõl sem zár el elvileg egyetlen egyesületet sem, vagyis az összes érintett szervezet szabadon dönthet arról, hogy kíván-e közös jogkezelést végezni. A felhasználók irányában viszont csak akkor járhat el valamely egyesület a közös jogkezelés körében, ha a jogszabály elõírásainak megfelelõen nyilvántartásba vették, és folyamatosan teljesíti a nyilvántartásba vétel feltételeit. Az a felhasználó, aki a nyilvántartásban nem regisztrált szervezetnek teljesíti a szerzõi jogi jogszabályokban elõírt kötelezettségeit, a kettõs teljesítést kockáztatja és a jogsértés jogkövetkezményeit sem kerüli el, hiszen a javaslat értelmében a nyilvántartásban nem szereplõ szervezetnek történõ díjfizetés, illetve az ilyen szervezettel történõ megállapodás a nyilvántartásba vett szervezet irányában nem hatályos és nem mentesít a jogsértés következményei alól.

A javaslat lehetõséget biztosít a már nyilvántartásba vett egyesületek közötti "munkamegosztás" módosítására is, ha az érintett egyesületek errõl megállapodtak, és a nyilvántartásba vétel feltételei mindegyik egyesületnél továbbra is megvannak. Jelenleg a FILMJUS és az ARTISJUS között megkötött együttmûködési megállapodás értelmében az ARTISJUS érvényesíti és szedi be a jogdíjakat a filmalkotások és más audiovizuális mûvek felhasználásával kapcsolatban is (87. ).

A közös jogkezelés megkezdésének feltétele a nyilvántartásba vétel. A közös jogkezelõ egyesületek "kifelé" irányuló tevékenységébõl és a monopolhelyzetükbõl adódó sajátosságok indokolják, hogy a javaslat a nyilvántartásba vétel szigorú feltételeit a nemzetközi gyakorlatban támasztott szokásos követelményekkel összhangban határozza meg. A tagokkal, az egyébként képviselt szerzõkkel és szomszédos jogi jogosultakkal, valamint a felhasználókkal szemben garanciális jelentõségû az önkéntes és nyitott tagság, továbbá a reprezentativitás elvének megjelenítése, vagyis az, hogy csak az az egyesület vehetõ nyilvántartásba, amelyhez valamennyi érintett jogosult csatlakozhat az alapszabályban meghatározott feltételek teljesítése esetén, és amely kellõen reprezentatív a taglétszámot és a jogdíjforgalmat illetõen. Számos európai közös jogkezelõ szervezet gyakorlatával ellentétben az egyesület tagja nem ruházhatja át jogait a szervezetre, mivel fõszabályként a szerzõ vagyoni jogai inter vives nem ruházhatók át, másként sem szállhatnak át és azokról lemondani sem lehet.

A közös jogkezelés önmagában nem gazdasági-vállalkozási tevékenység, célja nem az, hogy a közös jogkezelõ abból nyereséghez jusson, illetve vagyont szerezzen. Erre utal a javaslat azon rendelkezése is, amely szerint a befolyó jogdíjakból a közös jogkezelõ szervezet csak a költségei fedezéséhez elegendõ összeget vonhatja le. A vállalkozási tevékenység, ha van ilyen, csak kiegészítõ lehet, és ennek eredménye csak az egyesület költségeinek csökkentésére használható fel. Így az indokolt kezelési költséggel csökkentett bevételét az egyesület a felosztási szabályzata alapján köteles felosztani az érintett jogosultak között, mégpedig függetlenül attól, hogy azok tagjai-e vagy sem.

A javaslat rendelkezik a nyilvántartásba vétel további feltételeként a közös jogkezelõ szervezetek szakmai felkészültségének követelményeirõl. A nyilvántartásba vételhez az anyagi és szakmai felkészültség igazolása is szükséges. A Magyarországon felhasznált mûvek, szomszédos jogi teljesítmények jelentõs része külföldi, így elengedhetetlen, hogy az egyesületnek az érintett külföldi jogosultak képviseletére megfelelõ számú, súlyú kölcsönös képviseleti szerzõdése legyen a külföldi közös jogkezelõ szervezetekkel. A javaslat a nyilvántartásba vételhez szükséges alapszabályi feltételeket is megszabja (88. ).

A közös jogkezelésre vonatkozó nyilvántartásba vételi eljárás kérelemre indul és az államigazgatási eljárás általános szabályai szerint folyik (ld. az Áe 3. -ának (1) bekezdését). Az alaki követelményeket és a nyilvántartás részletes szabályait miniszteri rendelet állapítja meg. Mivel elsõ fokon a Kormány tagja jár el, államigazgatási úton nincs helye fellebbezésnek (Áe. 64. ), a határozat bírósági felülvizsgálatára azonban mód van. A Magyar Közlönyben közzétett nyilvántartásban fel kell tüntetni, hogy melyik jogkezelõ egyesület milyen jogkezelõ tevékenységet folytat (89. ).

A közös jogkezelés körében különbséget kell tenni egyrészt a felhasználókhoz fûzõdõ ún. külsõ kapcsolatrendszer, másrészt a közös jogkezelõ szervezet tagságával, a jogosultakkal létrejövõ ún. belsõ kapcsolatrendszer között. A külsõ kapcsolatrendszer legfontosabb elemei a következõk:

A szerzõi mûvek legfontosabb felhasználásaihoz - nyilvános elõadás, hangfelvétel-kiadás, sugárzás - tömeges mûfelhasználás esetén is elõzetes engedélykérés, szerzõdéskötés szükséges. Bármely elõzetes jogosítást kérõ felhasználóval szemben a közös jogkezelést végzõ szervezet köteles szerzõdést kötni, vagyis felhasználási jogot vagy jogosítást adni mindenkinek méltányos feltételek mellett. E szerzõdéskötési kötelezettségrõl (a német terminológiából eredõ kifejezéssel Kontrahierungszwang) számos ország jogszabályban is rendelkezik. A közös jogkezelõk és a felhasználók viszonyában további lényeges elem, hogy a felhasználókkal elõre meghatározott szabályok, nyilvánosságra hozott feltételek szerint kell a viszonyt kialakítani. Még további követelmény az, hogy az adminisztráció semmilyen formában se avatkozzon bele a felhasználó által használni kívánt mû kiválasztásába.

A javaslat e követelményeket oly módon fogalmazza meg, hogy a szerzõi és a szomszédos jogok közös kezelését végzõ egyesület abban a körben, amelyben a nyilvántartás szerint jogkezelésre jogosult, rendszeres idõközönként megállapítja az egyes felhasználási módok tekintetében a felhasználókra indokolatlan megkülönböztetés nélkül vonatkozó jogdíjakat és a felhasználás egyéb, szintén indokolatlan különbségtétel nélkül érvényesülõ feltételeit.

A javaslat a jogdíjak és egyéb feltételek megállapítását miniszteri jóváhagyáshoz köti azzal a követelménnyel kiegészítve, hogy a miniszter a jóváhagyás elõtt véleményt kér a jelentõs felhasználóktól és a felhasználók érdekképviseleti szervezeteitõl. A jóváhagyott jogdíjakat és a felhasználás egyéb feltételeit a közös jogkezelõ egyesület a Magyar Közlönyben hozza nyilvánosságra.

A javaslat szerint a díjszabást a felhasználókkal szemben indokolatlan megkülönböztetés nélkül kell alkalmazni. Ez a rendelkezés nem zárja ki, hogy a közös jogkezelõ kedvezményeket adjon (pl. hogy kedvezményes átalány-szerzõdést kössön a felhasználóval).

A javaslat egyértelmûvé teszi, hogy a díjszabás jóváhagyása csak a Magyar Közlönyben való közzététel feltétele. Nem zárja ki, illetve nem érinti azonban az egyéb jogszabályok érvényesülését a jogdíjak és az egyéb feltételek tekintetében. Így nem kizárt a közös jogkezelõ szervezet díjszabásának általános szerzõdési feltételként történõ megtámadása a Ptk. 209-209/D. -ai alapján. Hasonlóképpen helye lehet továbbá a tisztességtelen piaci magatartás és a versenykorlátozás tilalmáról szóló 1996. évi LVII. törvényben megállapított, a gazdasági erõfölénnyel való visszaélés tilalmát szabályozó rendelkezések alkalmazásának a közös jogkezelõ szervezetek esetében is (90. ).

A közös jogkezelõ szervezetek képviseleti joga nem terjed ki a teljes világrepertoárra annak ellenére sem, hogy pl. a zenemûvek elõadásait vagy a "mechanikai jogokat" védõ szervezetek kölcsönös képviseleti szerzõdések világhálózatát hozták létre. A magánjogi rendszerû szervezetekben mindig akadnak szövegírók, zeneszerzõk, akik kívül maradnak a szervezeten, vagy nem adják át jogaikat. A közös jogkezelés rendszerét hiúsítaná meg, ha a jogkezelõ szervezetek nem adhatnának ún. keretjogosítást, és ha kötelesek lennének mûvenként és szerzõnként, illetve jogtulajdonosonként igazolni a tényleges repertoárjukat.

A keret-licencek mûködésének biztosítására a javaslat az ún. kiterjesztett közös jogosítás technikáját választja. E szerint, ha egy közös jogkezelést végzõ egyesület egy bizonyos kategóriában felhasználási módokat jogosít, vagy megfelelõ díjazásra vonatkozó igényeket érvényesít, a javaslat kiterjeszti ezt a jogosítást, és megadja a jogot a felhasználónak, hogy az azonos kategóriába tartozó többi mûvet is felhasználja. Ez utóbbiakra is ugyanazok a jogdíjak és feltételek alkalmazandók. A javaslat az ilyen megállapodást kötelezõvé teszi a nem-képviselt jogosultakra nézve is.

A nem képviselt jogosultak a közös jogkezelõ szervezethez intézett írásbeli nyilatkozattal visszavonhatják mûveiket vagy szomszédos jogi teljesítményeiket a közös jogkezelésbõl, amennyiben nem a közös jogkezelés valamelyik kötelezõ esetérõl van szó. A jogkezelõ szervezet köteles a nyilatkozat szerint eljárni, ha azt több mint három hónappal a naptári év vége elõtt, a következõ év elsõ napjánál nem korábbi hatállyal teszik meg (91. ).

A javaslat nem változtat a hatályos kormányrendelet által már kialakított igényérvényesítési gyakorlaton, vagyis a közös jogkezelés körébe tartozó igényeket a közös jogkezelést végzõ egyesület a bíróság elõtt a saját nevében, saját igényeként érvényesíti. Az érvényesített díjigényekkel, valamint a megfizetett vagy beszedett díjakkal a jogosultak közötti felosztásukig a közös jogkezelést végzõ egyesület rendelkezik. Nincs szükség arra, ami gyakorlatilag lehetetlen volna, hogy a jogdíjak jogosultjai, akiknek személye sokszor csak a felosztás után derül ki, maguk is perben álljanak. A közös jogkezelõ egyesületek illetékmentességét az illetékekrõl szóló 1990. évi XCIII. törvénynek a teljes személyes illetékmentességre vonatkozó szabálya (5. (1) bek. d) pont) biztosítja.

A javaslat törvényi vélelmet állít fel arra vonatkozóan, hogy a felhasznált mûvek és szomszédos jogi teljesítmények védelemben részesülnek, amennyiben a közös jogkezelést törvény írja elõ. E szabály alól kivételt a mechanikai többszörözés engedélyezése jelent. A közös jogkezelõ szervezet - a felhasználás jogosításának feltételeként - adatszolgáltatást írhat elõ a felhasználó részére az általa felhasznált mûvek, illetve szomszédos jogi teljesítmények vonatkozásában. A szerzõi jogi védelem fennállásáról vagy annak hiányáról a közös jogkezelõ szervezet is szolgáltat adatot, költségtérítés ellenében, amennyiben ezt a felhasználó írásban kérelmezi (92. ).

A közös jogkezelést végzõ egyesületek mûködése, de facto vagy de jure monopolhelyzetükbõl adódóan, esetleg a piacuralmi helyzetükkel való visszaéléshez vezethet (ha például a szervezet túl magas díjat számít fel a felhasználónak vagy diszkriminatív feltételeket szab meg), ami hátrányt okozhat mind a közös jogkezeléssel érintett jogosultaknak, mind a felhasználóknak, de közérdeket is sérthet. A kizárólagos jogok közös képviselete nem befolyásolhatja e jogok kizárólagos jellegét. Ezért szükség van a közös jogkezelõ szervezetek állami felügyeletére, mind a szervezet és a felhasználók (külsõ kapcsolatrendszer), mind pedig a szervezet és a szerzõk vagy egyéb jogtulajdonosok viszonylatában (belsõ kapcsolatrendszer).

A javaslat alapján, az egyesülési jogról szóló 1989. évi II. törvény 17. -ával összhangban, a miniszter - a hatósági ellenõrzés szabályainak megfelelõ alkalmazásával - felügyeletet gyakorol a közös jogkezelési tevékenység felett. Ezt azt jelenti, hogy ellenõrzi: folyamatosan megvannak-e, megvalósulnak-e a nyilvántartásba vételnél megkövetelt feltételek. Ehhez az egyesület köteles megküldeni az alapszabályát, szervezeti, mûködési, felosztási szabályzatait, éves beszámolóit, a külföldi közös jogkezelõ szervezetekkel kötött kölcsönös képviseleti szerzõdéseit, de azon tagjainak névsorát is, akik nevük e célból való közléséhez hozzájárultak, továbbá az ügyintézõ és képviseleti szerve tagjainak névsorát is.

A közös jogkezelésrõl szóló szabályok vagy általában a szerzõi jogi jogszabályok megsértése esetén a miniszter írásbeli figyelmeztetéssel kezdeményezi a jogszerûség helyreállítását, megfelelõ határidõ kitûzésével. Megkeresheti az ügyészséget is törvényességi felügyeleti intézkedés céljából, és ezek eredménytelensége esetén, végsõ megoldásként, törölheti az egyesületet a közös jogkezelõ szervezetek nyilvántartásából, ennek a Magyar Közlönyben történõ közzététele mellett (93. ).

XIII. fejezet

A szerzõi jog megsértésének következményei

A 94-98. -hoz

A hatályos jogban az Szjt. XIII. fejezete tartalmazza a szerzõi jog megsértésének következményeit. A jogkövetkezmények rendszere a szellemi tulajdon többi területén hatályban lévõ szabályokéval megegyezik. A védjegyek és a földrajzi árujelzõk oltalmáról szóló 1997. évi XI. törvénnyel végrehajtott - és 1997. július 1-jén hatályba lépett - Szjt.-módosítások a jogérvényesítésre vonatkozó szabályokat érintették. A polgári jogi igények köre kibõvült az üzleti kapcsolatokra vonatkozó adatszolgáltatás és a gazdagodás megtérítésének követelhetõségével. Az ideiglenes intézkedésre vonatkozó új szabályok beiktatása szintén a hatékony jogérvényesítést szolgálta. Mindezekre tekintettel hatályos törvényünk e rendelkezéseinek érdemi megváltoztatása nem szükséges.

A felhasználónak felróható jogsértés esetén kiszabható bírság jogintézményét azonban meg kell szüntetni. A szerzõi jogi bírság intézménye a tervgazdaság idejébõl származik, eredetileg a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériumának jogelõdjét, illetve a Központi Statisztikai Hivatalt illette. A polgári jogi jogkövetkezmények mai rendszerében, amikor szerzõi jogsértés esetén a kártérítés mellett a jogsértõ gazdagodásának elvonása is kérhetõ a bíróságtól, továbbá lehetõség van a büntetõjogi jogkövetkezmények érvényesítésére is, a jogsértés "megtorlása" szempontjából nem látszik indokoltnak a bírság intézményének fenntartása. Elavult jogintézmény, elvi szempontból is kifogásolható, hiszen az állam javára szóló fizetési kötelezettséggel sújtja magánjogi jogosultságok megsértését. Az elavult jelleget bizonyítja, hogy a Központi Statisztikai Hivatal a piacgazdaságban már semmiképpen sem tekinthetõ a szoftverfejlesztés valamiféle központi intézményének, ahol ilyen célra fordítanák az oda esetleg befolyó bírságot.

Az elõzõekben már szó volt arról, hogy a szerzõi jog megsértésének következményei közé bekerült a jogsértéssel elért gazdagodás visszatérítésének az igénye. Mindazonáltal rendezni kell a jogsértés esetén a szerzõt megilletõ díjazás és a gazdagodás megtérítésének viszonyát. A javaslat a gazdagodás visszatérítése iránti igényt tartja fenn, ami szükségképpen legalább a szerzõt megilletõ díjazás megfizetését eredményezi.

Az 1996 decemberében a WIPO keretében létrejött Szerzõi Jogi Szerzõdés, valamint az elõadásokról és a hangfelvételekrõl szóló Szerzõdés - amelyeket Magyarország már megerõsített - egyaránt meghatároz technológiai intézkedésekre vonatkozó kötelezettségeket. Mindkét szerzõdés elõírja, hogy megfelelõ jogvédelmet és hatékony jogi eszközöket kell biztosítani azoknak a mûszaki megoldásoknak a megkerülésével szemben, amelyeket a jogosultak a jogaik gyakorlása során alkalmaznak abból a célból, hogy megakadályozzák az általuk vagy a jogszabályok által nem engedélyezett tevékenységeket. A WIPO e szerzõdései szerint továbbá védelmet kell biztosítani a mûvek, az elõadások és a hangfelvételek, az érintett jogosultak, valamint a jogosultakat megilletõ jogok gyakorlójának azonosítására szolgáló elektronikus adatok, továbbá a mûvel, elõadással, hangfelvétellel kapcsolatos jogok gyakorlására vonatkozó elektronikus tájékoztató engedély nélküli eltávolításával, megváltoztatásával szemben, ha az eltávolítást, megváltoztatást végzõnek a körülményekbõl tudnia kellene, hogy az adatok, illetve a tájékoztató eltávolítása vagy megváltoztatása szerzõi jogi jogsértésére ösztönöz, azt lehetõvé teszi, elõsegíti vagy elleplezi. Ugyanilyen védelem jár az olyan felhasználás ellen, amelynek során a felhasználónak a körülményekbõl tudnia kellene, hogy az adatokat, illetve a tájékoztatót engedély nélkül eltávolították vagy megváltoztatták. Indokoltnak látszik, hogy e rendelkezéseknek megfelelõ új szabályokat vezessünk be, figyelembe véve az Európai Közösségben készült - e tárgykörre is kitérõ - irányelvjavaslat tartalmát is.

A szerzõi jog megsértésének vámjogi következményei is vannak, amelyeket a 128/1997. (VII. 24.) Korm. rendelet szabályoz részletesen, összhangban a TRIPS-egyezmény 4. fejezetével és a 3295/94/EK tanácsi rendelettel.

A szomszédos jogok megsértésének következményei azonosak a szerzõi jogi jogsértésekével.

 

ÖTÖDIK RÉSZ
VEGYES ÉS ZÁRÓ RENDELKEZÉSEK

XIV. fejezet
Járulékfizetés a védelmi idõ eltelte után

A 99. -hoz

Az ún. fizetõ közkincs (domaine public payant) szabályozását a 14/1994. (III. 10.) AB határozat nyomán az 1994. évi LXXII. törvény állapította meg; az alkotmányossági követelményeknek megfelelõen törvényi szintre emelte a korábbi rendeleti szabályokat (ld. az Szjt. 54/A. -át). Indokolt e rendelkezések gyakorlatilag változatlan tartalommal történõ fenntartása.

XV. fejezet
A szerzõi jogi jogviták rendezésében közremûködõ szervezetek

A 100-104. -hoz

A szerzõi jogi szakértõ testület a hatályos jogban is ismert, jól bevált intézmény. Zavartalan mûködése érdekében a javaslat az adminisztrációs feladatok elvégzését a Magyar Szabadalmi Hivatalra bízza. A testület szervezetének és mûködésének részletes szabályait kormányrendelet fogja megállapítani (100. ).

Egyes - fõként a mûhold útján sugárzó, külföldi - televízió-szervezetek az egyedi joggyakorlás során olyan szélsõségesen egyoldalú és a hazai piac viszonyaitól oly mértékben elszakadó feltételeket próbáltak és próbálnak a magyarországi kábelhálózatokra kényszeríteni, hogy egyértelmûvé vált: a további jogharmonizáció jegyében szerzõi jogunkba is feltétlenül be kell vezetni a 93/83/EGK irányelv 11. cikkében szabályozott egyeztetési eljárást, amely biztosíthatja, hogy a vezetékes továbbközvetítéshez szükséges engedély megadását a jogosultak ne tagadják meg indokolatlanul és ne tegyék függõvé egyoldalú, tisztességtelen feltételek elfogadásától sem. Az irányelv ugyan csak az eredeti mûsort sugárzó szervezet és a vezetékes továbbközvetítést végzõ szervezet közötti jogvita esetén követeli meg az említett egyeztetõ eljárás lefolytatását, de az új hazai szabályozással az egyeztetõ eljárás igénybevételének lehetõségét meg kell teremteni a vezetékes továbbközvetítést végzõ szervezet és a többi jogosult (szerzõk, elõadómûvészek) közötti vita esetére is, függetlenül attól, hogy e jogosultak a "kábeltelevíziós jogdíjat" csak közös jogkezeléssel érvényesíthetik.

A javaslat szerinti egyeztetési eljárás lényege, hogy amennyiben a felhasználó és a jogosultak, illetve azok közös jogkezelõ szervezete között nem jön létre megállapodás a vezetékes továbbközvetítéssel kapcsolatos felhasználási feltételekrõl - beleértve a díjazást is -, a felek az egyeztetõ testülethez fordulhatnak. A testület eljárási jogosultságához nem kell a felek megegyezése, az a törvénybõl fakad. A testület köteles eljárni akkor is, ha azt csak az egyik fél kezdeményezi (101. ).

Az egyeztetõ testület tagjai a szerzõi jogi szakértõ testület tagjai közül kerülnek ki. A testület megalakítása a választottbíráskodásról szóló 1994. évi LXXI. törvény II. fejezetében foglalt szabályok szerint történik (102. ).

Az egyeztetõ testület nem döntõbíróság szerepét tölti be, hanem eljárásának az a célja, hogy a felek közötti megegyezést elõsegítse. Megállapodás hiányában javaslatot készít. A feleknek három hónap áll rendelkezésére, hogy a megállapodási javaslat ellen kifogással éljenek. A javaslat lehetõséget ad a hallgatólagos elfogadásra is. Ha a fél három hónapon belül nem kifogásolja a megállapodási javaslatot, azt elfogadottnak kell tekinteni. A törvényjavaslat az eljárási szabályok megsértése esetén biztosítja a felek számára a megállapodás bíróság elõtti megtámadásának lehetõségét is (103. ).

Az egyeztetõ testület eljárása nem bírósági eljárás, azonban biztosítani kell az egyenlõ elbánást és a felek részére azt a jogot, hogy elmondhassák álláspontjukat. Az egyeztetõ testület maga állapítja meg eljárási szabályait és díjszabását is. A javaslat lehetõséget teremt arra, hogy a szerzõi jogi szakértõ testület eljárási szabályzatot dolgozzon ki, de ehhez az igazságügy-miniszter jóváhagyása szükséges (104. )

XVI. fejezet
Záró rendelkezések

A 105-112. -hoz

A javaslat a szokásos záró rendelkezéseket tartalmazza. Figyelmet érdemel a szerzõi jog jogosultjaira vonatkozó szabályozás, amelyet a 105. tartalmaz.

Külön, részletes magyarázatot igényelnek továbbá a 107. -ban található rendelkezések.

A javaslat egyik lényeges célja, hogy megoldja azokat a gondokat, amelyeket a szerzõi és a szomszédos jogok védelmi idejének felemeléséhez fûzött átmeneti rendelkezések vetettek fel. Mint ismeretes, az 1994. évi VII. törvény 1994. július 1-jei hatállyal felemelte a szerzõi és a szomszédos jogok védelmi idejét (ötvenrõl hetven, illetve húszról ötven évre). Az elõadómûvészek, valamint a rádió- és televízió-szervezetek esetében ez valójában a védelmi idõ - addig hiányzó - tételes jogi meghatározásával ért fel. A törvény hatálybalépésekor még védett mûvek és szomszédos jogi teljesítmények védelmi ideje természetszerûleg meghosszabbodott. Azok a mûvek, szomszédos jogi teljesítmények, amelyek védelmi ideje azonban lejárt a törvény hatálybalépését megelõzõen, nem kerültek újra védelem alá, még akkor sem, ha a védelmi idõ kezdõ idõpontjától még nem telt el hetven, illetve ötven év (ld. az 1994. évi VII. tv. 29. -át). Az e tárgyban elfogadott európai közösségi irányelv (azaz a 93/98/EGK irányelv) 10. cikke azonban másként rendelkezett a védelmi idõ felemelésének átmeneti kérdéseirõl. A tagállamoknak 1995. július 1-jéig kellett összhangba hozniuk jogukat az irányelvvel. Az irányelvvel felemelt védelmi idõt kellett valamennyi tagállamban alkalmazni minden olyan mûre, amely 1995. július 1-jén legalább egy tagállamban még védelem alatt állt. Ez azonban nem változtathatta meg az 1995. július 1-je elõtt végzett felhasználás jogi megítélését. Emellett a tagállamoknak a szerzett jogok védelmét biztosító szabályokat kellett alkotniuk.

A TRIPS-egyezmény 14. cikkének (6) bekezdése az elõadómûvészek és a hangfelvétel-elõállítók jogainak védelmére is a BUE 18. cikkének megfelelõ alkalmazását követeli meg. Az RE 20. cikke alapján az egyezmény rendelkezéseit nem kell a tagországnak alkalmaznia azokra az elõadásokra (elõadómûvészi teljesítményekre), amelyek az egyezménynek az adott országban történõ hatályba lépése elõtt valósultak meg, sem pedig az ez elõtt az idõpont elõtt készített hangfelvételekre. A BUE 18. cikke viszont - amelyet a TRIPS-egyezmény említett rendelkezése értelmében a Kereskedelmi Világszervezet (a WTO) tagjainak az RE 20. cikke helyett alkalmazniuk kell - fõszabályként elõírásainak visszaható hatályú alkalmazását követeli meg: "ezt az Egyezményt mindazokra a mûvekre alkalmazni kell, amelyek az Egyezmény hatálybalépése idején a védelmi idõ lejárta folytán származási országukban még nem váltak szabaddá" (18. cikk (1) bek.). Kivételt csak egy esetben enged a BUE: ha "valamely mû abban az országban, ahol a védelmet igénylik, az erre a mûre nézve addig irányadó védelmi idõtartam lejárta miatt már szabaddá vált, ugyanabban az országban már nem részesülhet védelemben".

Látszólag e szabálynak megfelel az 1994. évi VII. törvény 29. -ának mindkét bekezdése. A BUE 18. cikke azonban csak olyan mûvekre (és most már a TRIPS-egyezmény miatt: elõadásokra, hangfelvételekre) vonatkozik, amelyek védelemben részesültek, mégpedig a korábban rájuk nézve irányadó védelmi idõ teljes tartama alatt. A BUE 18. cikkének (2) bekezdése ezért az elõadásokra hazánkban nem is alkalmazható, hiszen jogszabállyal megállapított védelmi idõ hiányában azok nem is válhattak a "védelmi idõtartam lejárta miatt szabaddá". Ezért a még hátralévõ idõre védelemben kellene részesülniük a rögzített elõadásoknak, ha a hangfelvételt 1944. január 1-jénél

A számítás a következõ: az Szjt. 50/K. -ának a) pontja szerint a hangfelvételekben rögzített elõadások annak az évnek a végétõl számított ötven évig részesednek védelemben, amelyben a hangfelvételt elõször forgalomba hozták, illetve - ha ezalatt nem hozták forgalomba a hangfelvételt - annak az évnek a végétõl számított ötven évig tart a védelem, amelyben a hangfelvétel készült. (E b) pontja értelmében a nem rögzített elõadásoknál az elõadás megtartásának idõpontját kell alapul venni, ennek azonban csekély a gyakorlati jelentõsége). Az 1994. évi VII. törvény 1994. július 1-jén lépett hatályba. Ekkor még védelem alá estek azok az elõadások, amelyek védelmi idejének kezdete 1945. január 1-jénél nem korábbi idõpontra esett, azaz amelyeket 1944. január 1-jénél nem régebben hoztak hangfelvételen forgalomba, rögzítettek hangfelvételre vagy tartottak meg.

nem régebben hozták forgalomba vagy készítették el (függetlenül attól, hogy az elõadómûvészi teljesítmények csak az Szjt. hatálybalépése, azaz 1970. január 1-je óta élveznek jogi védelmet Magyarországon). Ehhez képest az 1994. évi VII. törvény 29. -ának (2) bekezdése - mintegy visszamenõleg vélelmezve, hogy milyen tartamú lett volna a védelmi idõ, ha a korábban hatályos jogszabály nem mulasztotta volna el megállapítani azt - kivonta a védelem alól azokat a rögzített elõadásokat, amelyek hangfelvételét 1944. január 1-je és 1974. január 1-je között hozták forgalomba vagy készítették el.

A jelenlegi szabályozás a hangfelvételek esetében is aggályos, igaz valamelyest eltérõ okokból. A hangfelvételek védelmi idejét az 1975. évi 19. törvényerejû rendelet 1. -ának (1) bekezdése a hangfelvétel elõállítási évének végétõl számított húsz évben határozta meg. A törvényerejû rendelet átmeneti rendelkezéseket nem tartalmazott, így csak feltételezni lehet, hogy szabályait csak a hatálybalépése - vagyis 1975. szeptember 1-je - után elõállított hangfelvételekre kellett alkalmazni. A törvényerejû rendelet hatálya alá esõ hangfelvételek védelmi idõtartama még nem járt, nem járhatott le

Hiszen az elõállítás ideje szükségképpen korábbi, mint a forgalomba hozatalé. Az 1994. évi VII. törvény 29. -ának és az Szjt. 50/K. -ának együttes alkalmazása pedig azzal jár, hogy az 1994. július 1-je elõtt forgalomba hozott hangfelvételek védelmi idejét nem az elõállítás, hanem az annál mindenképpen késõbbre esõ forgalomba hozatal évétõl kell számítani. Azoknak a hangfelvételeknek a védelmi ideje pedig, amelyeket sem 1994. július 1-jéig, sem azt követõen nem hoztak forgalomba az elõállítás évének végétõl számított húsz éven belül, a húsz év elteltével forgalomba hozatal nélkül is lejárt. Az 1994. évi VII. törvény 29. -ában foglalt átmeneti rendelkezésekbõl még az a különös helyzet is elõadódhat, hogy azok a hangfelvételek sem kerülnek védelem alá, amelyeket a törvény hatálybalépése után és az elõállításuk évétõl számított húsz év elteltét követõen, de az elõállítás évének végétõl számított ötven éven belül hoznak forgalomba. További értelmezési nehézségekhez vezet az, hogy az 1994. évi VII. törvény nemcsak a védelem tartamát, hanem annak tartalmát is megváltoztatta: a védelmi idõ felemelésén túl a hangfelvétel-elõállítói jogok körét is bõvítette (ez egyébként igaz az elõadómûvészi jogokra is). Az új jogok pedig értelemszerûen nem álltak a törvény hatálybalépése elõtt védelem alatt, ami kétségessé teszi a BUE 18. cikke (2) bekezdésének alkalmazhatóságát e jogokra.

az 1994. évi VII. törvény hatálybalépése idején, ezért e hangfelvételek védelmi idõtartama meghosszabbodott. A törvényerejû rendelet hatálybalépésénél korábban forgalomba hozott hangfelvételek azonban nem részesedtek védelemben, illetve csupán az akkori védelmi idõ nem teljes tartama alatt élveztek védelmet. Következésképpen az 1975. szeptember 1-jét megelõzõen, de az 1944. január 1-jénél nem régebben forgalomba hozott vagy készített hangfelvételek elõállítóinak jogaira a BUE 18. cikkének (2) bekezdése nem alkalmazható.

Az 1994. évi VII. törvény 29. -ának (2) bekezdése tehát kifogásolható nemzetközi kötelezettségeink - fõként a TRIPS-egyezmény 14. cikkének (6) bekezdésében foglaltak - szempontjából. A változtatás mellett szól az is, hogy az Európai Unióhoz való csatlakozást követõen szerzõi jogi szabályozásunk könnyebben igazodhat majd a 93/98/EGK irányelv 10. cikkének (2) bekezdésével megállapított - az elõzõekben már említett - követelményekhez (csatlakozásunkig e rendelkezés Magyarországon nem alkalmazható, mivel az az egységes belsõ piac igényeibõl indul ki, és a tagállamok legalább valamelyikében még védelem alatt álló mûvekre vonatkozik). Nyilván a csatlakozás feltételeinek mielõbbi megteremtését célozza az is, hogy az Európai Bizottság már többször hivatalosan is kifogásolta - a hangfelvételekre vonatkozóan - az 1994. évi VII. törvény átmeneti rendelkezését. A hangfelvétel-kiadók is erõteljesen szorgalmazzák a szóban forgó rendelkezés felülvizsgálatát. Hivatkoznak arra, hogy ma még nagymértékben népszerû és keresett hangfelvételek (mint pl. a Beatles, a Rolling Stones, az Illés, az Omega vagy más népszerû hatvanas évekbeli zenekarok hangfelvételei) esnek ki a védelem alól, ami a még védelem alatt álló szerzõi jogok gyakorlását és hatékony érvényesítését is megnehezítheti. Nyilvánvaló, hogy ez a helyzet az érintett hangfelvétel-elõállítók számára üzleti szempontból rendkívül hátrányos és sérelmes. Az elõadómûvészek nemkülönben komoly jövedelemtõl esnek el. Másfelõl látni kell azt is, hogy a védelmi idõ felemelésével kapcsolatos átmeneti rendelkezések módosításának elõnyeit elsõsorban - igaz, korántsem kizárólag - külföldi elõadómûvészek és hangfelvétel-kiadók élvezik majd.

A szóban forgó hangfelvételeknek és az azokon rögzített eladómûvészi teljesítményeknek az ötven évbõl még hátra lévõ idõtartamra történõ védelmét azonban csak a javaslat hatálybalépése utáni idõszakra lehet bevezetni. A korábban végzett felhasználási cselekmények nem minõsülhetnek visszamenõleg jogosulatlannak, ha a felhasználás idején jogszerûnek számítottak. Hasonlóképpen gondoskodni kell a szerzett jogok és a törvényes várakozások megfelelõ védelmérõl is; annál is inkább, mivel az 1994. évi VII. törvény átmeneti rendelkezése e várakozások megalapozottságát csak fokozta. Megfelelõ felkészülési idõ biztosításával elérhetõ, hogy a korábban szabadon felhasználható, de védelem alá kerülõ hangfelvételeknek a jogosulttól különbözõ gyártói korábban jogszerûnek minõsülõ tevékenységüket - bizonyos feltételekkel és korlátozásokkal - mindaddig folytathassák, ameddig ez indokolt jogaik és várakozásaik alkotmányossági szempontból aggályos sérelmének elkerülése érdekében.

Indokolatlan megkülönböztetésnek számítana, ha a szerzõi jogok védelmére az elõzõekben ismertetett átmeneti szabályozás nem terjedne ki.

A javaslat 107. -ában foglalt rendelkezések elfogadására annak elkerülése érdekében is szükség van, hogy - a szellemi tulajdon területén fennálló jogközelítési kötelezettségünk megszegésére hivatkozva - az Európai Közösség hazánkkal szemben megindítsa az Európai Megállapodás 107. cikkében szabályozott vitarendezési eljárást.

A záró rendelkezések közül még figyelemre méltóak azok is, amelyek a bírósági végrehajtás szabályainak "áramvonalasításával" kívánják elõmozdítani a jogérvényesítés hatékonyságát. A 110. (1) és (2) bekezdéséhez a következõ magyarázat tartozik.

A szellemi tulajdonjogok hatékony védelme indokolja azon eljárások meggyorsítását, amelyek a Vht. rendszerében meghatározott cselekmény végrehajtására irányulnak. Ezért kerül sor a Vht. meghatározott cselekményeket szabályozó IX. fejezetébe egy újabb, a "szellemi tulajdonjogok megsértése miatt indított perben hozott határozat végrehajtását" szabályozó alcím beiktatására. Ez az eljárás annyiban különbözik a Vht. 172-177. -aiban foglalt eljárástól, hogy a bíróságot, a végrehajtót, a kötelezettet - az elõlegezés tekintetében a végrehajtást kérõt is - haladéktalan, soron kívüli eljárásra kötelezi, és kifejezetten elõírja a végrehajtó személyes helyszíni eljárását a teljesítés megtörténtének ellenõrzése tekintetében. Ezzel elkerülhetõ a végrehajtást kérõ és a végrehajtó esetleg hosszabb idõt igénybe vevõ levelezése.

Ha a meghatározott cselekmény végrehajtása a szellemi tulajdonjogok megsértése miatt indított perben hozott határozat végrehajtására irányul, a kötelezettnek az önkéntes teljesítésre három nap áll rendelkezésére. Ha a meghatározott cselekmény ingóság kiadására irányul, a kötelezettet azonnali teljesítésre hívja fel a bíróság.

A javaslat szerint nemteljesítés esetén - kivéve, ha a végrehajtás meghatározott dolog kiadására irányul - továbbra is a bíróság dönt a végrehajtás módjáról, hiszen, ha a végrehajtás nem meghatározott dolog kiadására irányul, továbbra is indokolt a Vht. 174. -ának b) pontjával lehetõséget biztosítani a végrehajtást kérõnek arra, hogy valamely meghatározott cselekmény végrehajtását szakember közremûködésével végeztesse el.

Amennyiben a végrehajtás meghatározott dolog átadására vagy lefoglalására irányul, az új szabályozás már a végrehajtható okirat kézbesítésekor, tehát a végrehajtó elsõ helyszíni eljárása alkalmával lehetõséget ad a rendõrség közremûködésére.

A végrehajtót megilletõ elõleg kérdésének szabályozása indokolt, tekintettel a végrehajtó számára elõírt haladéktalan eljárásra, valamint arra, hogy az eljárás e szakaszában még nem biztos, hogy az ügyben kielégítési végrehajtásra is sor kerül.

A javaslat rendelkezést tartalmaz arra az esetre is, amikor a bíróság a lefoglalt ingóságoknak a bírósági végrehajtás szabályai szerint történõ értékesítését rendeli el. Ez a Vht. ingó árverésre vonatkozó szabályai szerinti eljárást jelenti. Tekintettel azonban arra, hogy a szellemi tulajdonjogok megsértése vonatkozásában az árverés célja, rendeltetése nem egyezik meg a pénzkövetelés fejében történõ értékesítéssel, nem alkalmazható a Vht.-nak az a rendelkezése, amely sikertelen árverés esetén - ha a végrehajtást kérõ sem veszi át az ingóságot - lehetõvé teszi az ingóságnak az adós részére történõ visszaadását.

A szellemi alkotások védelme körében a jövõben feltehetõleg nemcsak az ideiglenes intézkedésnek jut nagy szerep, hanem a Vht. X. fejezetében szabályozott biztosítási intézkedésnek is. Ezért szükséges a költség-elõlegezési szabálynak a biztosítási intézkedések körébe történõ beépítése is.