A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG
KORMÁNYA

a Balaton Kiemelt Üdülõkörzet egyes településein az
építési tevékenység átmeneti szabályozásáról

Az Országgyûlés a Balaton Kiemelt Üdülõkörzet egyes településein, a tó ökológiai állapotának javítása, a környezet - kiemelten a vízminõség védelme -, a természeti, tájesztétikai értékek, valamint a minõségi turizmusra alkalmas területek megõrzése érdekében a következõ törvényt alkotja:

(1) A törvény rendelkezései a Balaton Kiemelt Üdülõkörzet e törvény mellékletében meghatározott településeinek a területére terjednek ki.

(2) A törvény rendelkezései a Balaton Kiemelt Üdülõkörzet Területrendezési Tervének az Országgyûlés által történõ elfogadásáig alkalmazhatóak.

(1) A mellékletben megjelölt települések (a továbbiakban: települések) területén új beépítésre szánt terület - a közmû, a temetõ és a hulladékgazdálkodás építményeinek elhelyezésére szolgáló terület kivételével - nem jelölhetõ ki.

(2) A települések területén a jóváhagyott településrendezési tervekben már kijelölt beépítésre szánt területen lévõ telkeken építmények elhelyezésére engedély csak akkor adható, ha a telek teljesen közmûvesített, az építés következtében jelentkezõ többletigényeket a közmûvek biztosítani tudják.

(1) A települések mezõgazdasági területének a volt zártkerti részén lévõ telkeken építési engedély csak az 5000 m2-t meghaladó nagyságú, szõlõmûveléssel hasznosított telkekre, legfeljebb 1%-os beépítettséggel, egyszintes, legfeljebb 4,5 méter homlokzatmagasságú, tájba illõ építményre adható.

(2) A települések (1) bekezdés alá nem tartozó mezõgazdasági területén építési engedély csak a 2 ha-nál nagyobb, szõlõmûveléssel hasznosított telkekre, az (1) bekezdésben meghatározott építményre adható.

(1) A 3. §-ban meghatározott területeken az építési engedély kiadásának további feltétele, hogy a területre szabályozási terv és az ehhez tartozó helyi építési szabályzat már rendelkezésre álljon, továbbá a szõlõmûvelés tényét az ingatlan-nyilvántartás adataival igazolták és a tulajdonos szõlõmûvelés fenntartásáról szóló kötelezettségvállalását az illetékes hegyközség hegybírája igazolja.

(2) A 3. § alá nem tartozó beépítésre nem szánt külterületi területeken - a közlekedési építmények és mûtárgyaik, valamint az egyéb nyomvonalas létesítmények és mûtárgyaik kivételével - építmény elhelyezésére építési engedély nem adható ki.

(3) A még be nem épített partmenti 30 méteres területsávban - függetlenül az adott terület területfelhasználási besorolásától - új épület nem létesíthetõ.

(1) Ez a törvény 1999. április 1-én lép hatályba, és a Balaton Kiemelt Üdülõkörzet Területrendezési Tervérõl szóló törvény hatálybalépésével hatályát veszti.

(2) A törvény rendelkezéseit az elsõ fokú határozattal még el nem bírált ügyekben is alkalmazni kell.

(3) Ez a törvény a települések egyes részeire közigazgatási határozattal elrendelt telekalakítási és építési tilalmakat, továbbá az e törvény hatályba lépése elõtt kiadott, jogerõs, végrehajtható és még érvényes elvi építési engedélyeket és építési engedélyeket nem érinti.

Melléklet az 1999. évi ..... törvényhez

A Balaton Kiemelt Üdülõkörzet átmeneti építési szabályozással érintett települései

A törvény rendelkezései nem terjednek ki az 1-41. sorszám alatt felsorolt települések közül a Siófok balatonkiliti, a Zamárdi kõhegyi, a balatonszárszói, a balatonszemesi, a balatonöszödi, a balatonlellei, a balatonboglári, a balatonberényi, a balatonkeresztúri, a hévízi, a balatongyöröki, a révfülöpi, a Balatonszepezd végmáli és öreghegyi, a Lovas kishegyi és öreghegyi, a Balatonudvari leshegyi és öreghegyi volt zártkerti területekre.

Az Alkotmánybíróság a 13/1998. (IV.30.) AB határozatával megállapította, hogy a Balaton Kiemelt Üdülõkörzet egyes településein az építési tevékenység átmeneti korlátozásáról szóló 1/1989. (I.1.) ÉVM rendelet alkotmányellenes, ezért azt 1999. március 31-i hatállyal megsemmisítette.

Indoklásában az Alkotmánybíróság nem a rendeletnek a köz érdekében elõírt korlátozó szabályait kifogásolta, hanem arra hívta fel a figyelmet, hogy a település területét érintõ építési és területfelhasználási korlátozások megállapítása a települési önkormányzatok hatáskörébe tartozik, így az Alkotmánynak az önkormányzatok autonómiáját védelemben részesítõ rendelkezései alapján a korlátozás elõírásának kötelezettségét a települési önkormányzatok számára csak törvényben lehet elõírni.

A megadott idõponttól hatályon kívül helyezett miniszteri rendelet a tó vízminõségének védelme és a térség még meglévõ természeti értékeinek megóvása érdekében született, illetve a térségre hivatalosan érvényes regionális rendezési tervben jóváhagyottak szerint a spontán és ellenõrizetlen módon zajló építési folyamatokat kívánta jogi eszközzel visszaszorítani. Megszüntetésével 1999. április 1-tõl kezdõdõen nincs olyan eszköz az állam kezében, amellyel a térség hosszú távú érdekeit figyelembe véve befolyásolni, vagyis közérdekbõl korlátozni tudná a területek felhasználását és beépülését.

Ezt a hiányt pótlandó, a fenti alkotmánybírósági határozattal kapcsolatban a Kormány az egyes alkotmánybírósági határozatokból adódó feladatokról szóló 2193/1998. (VIII.25.) számú határozatának 1. pontjában elõírta, hogy készüljön elõterjesztés a Balaton építésügyi védelmét szolgáló szabályozásról.

E törvényjavaslat nem váltja ki, csak átmenetileg helyettesíti a Balaton Kiemelt Üdülõkörzet Területrendezési Tervének (Balaton Terv) elfogadásáról szóló törvényt. A törvényjavaslat azon korlátozó rendelkezések bevezetésére tesz javaslatot, amelyek - átmenetileg - biztosítják azt, hogy az eddig miniszteri rendelettel elõírt korlátozások és feltételek megszûnése után az érintett településeken nem történik helyrehozhatatlan károkozás területfelhasználási és építési szempontból.

A törvényjavaslat elõírásai a Balaton Terv elõkészítõ munkafázisa során feltárt helyzeten és a meglévõ problémák megoldására tett tervi javaslatokon alapulnak és figyelembe veszik az építési jogszabályokban bekövetkezett változásokat is. A Balaton Terv a jelen törvényjavaslat Kormányhoz történõ benyújtásának idõpontjában már tervezõi javaslatként elkészült és széleskörû társadalmi és szakmai egyeztetés alatt áll. Az egyeztetés jogszabályban rögzített idõigénye (60 nap), az egyeztetésben résztvevõ állami, önkormányzati és szakmai-társadalmi szervezetek nagy száma (450-500) és a törvénykezési folyamat menetrendje nem teszi lehetõvé azt az egyébként optimális megoldást, hogy a hatályon kívül helyezett 1/1989. (I.1.) ÉVM rendelet elõírásait 1999. március 31-tõl kezdõdõen már a Balaton Tervet jóváhagyó törvény elõírásai váltsák fel. Ez a helyzet magyarázza a jelenleg benyújtott törvényjavaslat elõterjesztésének szükségességét és sürgõsségét, valamint azt a kényszert, hogy törvényhozásunknak 1999-ben két alkalommal kell foglalkoznia a Balaton térségének építésügyi és területrendezési kérdéseivel.

A törvényjavaslat eleget tesz egy olyan társadalmi igénynek, amely a tó vízminõsége és a Balaton Kiemelt Üdülõkörzet építésügyi védelme, továbbá a Balaton-felvidéki Nemzeti Park természeti és táji értékeinek védelme érdekében intézkedéseket sürget, ugyanakkor a korlátozó elõírások fenntartása miatt jelentõs ellenállásba is fog ütközni. A korlátozó rendelkezések környezeti hatásukat tekintve egyértelmûen kedvezõek, hiszen a térség terhelését csökkentik, illetve kikényszerítik a környezetvédelmi szempontból szükséges beruházásokat. Társadalmi és gazdasági hatásukat tekintve ugyanakkor ellentmondásosak. Rövid távú, egyéni érdekeket tekintve mindenfajta korlátozásnak negatív a társadalmi-gazdasági hatása, illetve megítélése, hiszen fõként a korlátozással érintett tulajdonosoknak és önkormányzatoknak az ingatlantulajdonaik, illetve területeik hasznosítása során kisebb a mozgásterük. Hosszú távon, a stratégiai célokat tekintve azonban mindenképpen pozitív eredménnyel járnak, hiszen az üdülõkörzet jövõje, idegenforgalmi hasznosításának eredményessége a tó vízminõségének és a tájjelleg fennmaradásának függvénye, ezért ennek javítása és fenntartása közcél, aminek érdekében minden érintettnek erõfeszítéseket kell tenni és el kell fogadni más térségekhez képest szigorúbb építési szabályokat.

A korlátozások és lehetõségek tételesen és jelen átmeneti törvényhez képest differenciáltabb módon és a teljes üdülõkörzetre kiterjedõen a Balaton Terv térségi övezeti elõírásaiban fognak majd megjelenni, amely a hosszú távú érdekeket szem elõtt tartva, de a rövid távú fejlesztési lehetõségeket is figyelembe véve kerültek kidolgozásra.

A törvény hatálya térben és idõben behatárolt. A melléklet sorolja föl azokat a településeket, amelyek a törvény hatálya alá tartoznak. Ez a települési kör jogi megfontolások miatt pontosan megegyezik azzal a területtel, mint amelyre az 1/1989. (I.1.) ÉVM rendelet vonatkozott, figyelemebe véve azt is, hogy a 7/1990. (IV.12.) KöHÉM rendelet egyes településeknél a volt zártkerti területeket kivette a korlátozás alól. A terv készítését megalapozó vizsgálatok és elemzések alapján ugyanakkor megállapítható volt, hogy a környezet jellegét, természeti értékeit veszélyeztetõ mértékû beépítések már nem kizárólag a partmenti területeket jellemzik, hanem az úgynevezett háttértelepülések igazgatási területén is megjelentek. Ennek figyelembe vételére a területrendezési terv szabályozási elõírásaiban lesz lehetõség.

A törvény átmeneti jellegû, addig vannak érvényben korlátozó elõírásai, amíg a területrendezési terv elfogadása országgyûlési határozattal és törvénnyel meg nem történik. A törvény azt az idõszakot "fedi le" megfelelõ jogi szabályozással, ami az 1/1989. (I.1.) ÉVM rendelet - Alkotmánybíróság által 1999. március 31-tõl érvényes - hatályon kívül helyezése és a területrendezési terv hatályba lépése között várhatóan eltelik.

A törvény az 1/1989. (I.1.) ÉVM rendelet alapvetõ elõírásait ismétli meg az új jogszabályi környezet figyelembevételével és az önkormányzatokra nézve kötelezõ erõvel. A belterület növelés tilalma helyett a beépítésre szánt területek kijelölésének tilalmát írja elõ, mivel az új Országos Településrendezési és Építési Követelmények (OTÉK) szerint építésügyi szempontból nem a bel- és külterületnek, hanem a "beépítésre szánt" és "beépítésre nem szánt" területnek van jelentõsége. Tekintettel arra, hogy beépítésre szánt terület településrendezési tervben külterületen is kijelölhetõ, szükséges volt a beépítésre szánt terület kijelölésének tilalmát a település teljes igazgatási területére vonatkozó hatállyal meghatározni. A kivételek olyan építményekre vonatkoznak, amelyek léte környezetvédelmi szempontból szükséges, vagy éppen a környezet állapot javítását szolgálják.

A törvény nyilvánvalóan engedi az építkezést mindazon esetben, amikor az építés feltételei a tó körül megkívánt szinten megvannak, vagyis településrendezési terv alapján - amellyel a parti települések mindegyike, a nem parti települések kb. 80%-a már rendelkezik - és a teljes közmûvesítettség megléte esetén lehetséges az építkezés.

A jellegzetes balatoni táj megmentése érdekében korlátozó intézkedéseket tenni ma már csak a külterületeken lehet. A táj karakterének megváltozása leginkább akkor következhet be, ha a meglévõ nagyobb földrészletek elaprózódnak (pld. a településrendezési szempontból ellenõrizetlen kárpótlás és a privatizáció folytán nagyon sokan jutottak kisebb földrészlethez) és ezeket a kisebb telkeket - függetlenül fekvésüktõl - az új tulajdonosok üdülõtelekként kívánják használni, vagy akként értékesíteni.

A törvény - elõrevetítve a területrendezési terv differenciáltabb, de hasonló térségi szabályozási elõírásait - meg kívánja akadályozni ezt a folyamatot úgy, hogy alapvetõen tiltja, helyesebben nagyon szigorú feltételekhez köti a külterületen való építést. A lehetõségek meghatározásánál a már kialakult helyzettõl nem lehet eltekinteni, nyilvánvalóan nem eshetnek azonos elbírálás alá a volt zártkerti területek és az egyéb mezõgazdasági területek, továbbá a mûvelési ág szerint is indokolt különbséget tenni. A területrendezési terv preferálja a Balaton térségében sajátos karaktert adó szõlõmûvelést, a termelés támogatása érdekében többletlehetõséget biztosít és ez a külön elbírálás megjelenik jelen törvényben is.

A törvény e szempontok mérlegelése alapján határozza meg a külterületi építés feltételeit, vagyis ha a beépítésre szánt telek kellõképpen nagy, igazoltan szõlõmûvelést folytatnak rajta, és az építés egyéb feltételei rendezési terv alapján meghatározottak, akkor ebben az átmeneti idõszakban is - kivételesen - engedélyezhetõ az építés.

Évtizedek óta szerepel a regionális rendezési tervekben és fejlesztési koncepciókban a tó körül kialakítandó, a medret övezõ közterület (parti sétány) igénye. Ennek szélességét a korábbi tervekben 50 és 30 méter között állapították meg, de a jelenleg érvényes regionális rendezési tervet jóváhagyó minisztertanácsi határozat már csak a célt fogalmazta meg, konkrét számot nem tartalmazott. A törvény e gondolatot a realitásokhoz jobban közel álló kisebb szélességi érték meghatározásával tovább élteti, lehetõséget kívánva adni arra, hogy a partmenti közterületi sáv a Balaton Kiemelt Üdülõkörzet Területrendezési Tervében meghatározott módon fokozatosan megvalósulhasson.

A törvény az 1/1989. (I.1.) ÉVM rendelet hatályának megszûnésével egyidõben lép hatályba, így a Balaton Kiemelt Üdülõkörzet építésügyi szempontból megszakítás nélkül jogi védelem alatt állhat a területrendezési terv térségi szabályozási elõírásai elfogadásáig.