T/ 708. számú
törvényjavaslat

a Magyar Népköztársaság Kormánya és
az Uruguayi Keleti Köztársaság Kormánya között
a kettõs adóztatás elkerülésére a jövedelem- és a vagyonadók területén Montevideoban,
1988. október 25-én aláírt Egyezmény kihirdetésérõl

Budapest, 1999. február

Az Országgyûlés a Magyar Népköztársaság Kormánya és az Uruguayi Keleti Köztársaság Kormánya között a kettõs adóztatás elkerülésére a jövedelem- és a vagyonadók területén Montevideoban, 1988. október 25-én aláírt Egyezményt e törvénnyel kihirdeti. (Az Egyezmény megerõsítésérõl szóló jegyzékváltás 1993. június 14-én megtörtént és az Egyezmény 1993. augusztus 13-án hatályba lépett.)

2.§

Az Egyezmény hivatalos magyar nyelvû szövege a következõ:

Az Egyezmény törvényhozási tárgyat érint, ezért a nemzetközi szerzõdések megkötésének alkotmányos szabályai és a jogalkotás rendjének törvényi elõírásai szerint a kihirdetésre törvényben van mód.

Az Egyezmény megfelelõen szolgálja a Magyar Köztársaság mindenoldalú nemzetközi kapcsolatainak ápolásához és elmélyítéséhez fûzõdõ érdekeket.

Az Egyezményt az Országgyûlés 19/1992. (IV.21.) számú határozatával megerõsítette.

"E G Y E Z M É N Y
A MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG KORMÁNYA
ÉS AZ URUGUAYI KELETI KÖZTÁRSASÁG KORMÁNYA KÖZÖTT
A KETTÕS ADÓZTATÁS ELKERÜLÉSÉRE A JÖVEDELEM- ÉS A VAGYONADÓK TERÜLETÉN

A Magyar Népköztársaság Kormánya és az Uruguayi Keleti Köztársaság Kormánya,

attól az óhajtól vezetve, hogy Egyezményt kössenek a kettõs adóztatás elkerülésére a jövedelem- és a vagyonadók területén,

és hogy gazdasági kapcsolataikat továbbfejlesszék és megkönnyítsék,

megállapodtak a következõkben:

1. Cikk

SZEMÉLYI HATÁLY

Az Egyezmény azokra a személyekre terjed ki, akik az egyik Szerzõdõ Államban vagy mindkét Szerzõdõ Államban illetõséggel bírnak.

2. Cikk

AZ EGYEZMÉNY ALÁ ESÕ ADÓK

1. Az Egyezmény, a beszedés módjára való tekintet nélkül, azokra az adókra terjed ki, amelyeket a jövedelem és a vagyon után az egyik Szerzõdõ Állam vagy annak politikai egységei vagy helyi hatóságai részére beszednek.

2. Jövedelem- és vagyonadónak tekintendõk mindazok az adók, amelyeket a teljes jövedelem, a teljes vagyon, vagy a jövedelem vagy vagyon részei után beszednek, ideértve az ingó vagy ingatlan vagyon elidegenítésébõl származó nyereség utáni adókat, a vállalkozások által fizetett bérek vagy fizetések teljes összege utáni adókat, valamint az értéknövekedési adókat.

3. Azok a jelenleg létezõ adók, amelyekre az Egyezmény kiterjed, különösen a következõk:

a) a Magyar Népköztársaságban:

(i) a magánszemélyek jövedelemadója;

(ii) a magánszemélyek földadója;

(iii) a nyereségadók;

(iv) a társasági különadó;

(v) a házadó;

(vi) a nem lakás céljára szolgálóépítmények adója;

(vii) a telekadó;

(a továbbiakban "magyar adó");

b) az Uruguayi Keleti Köztársaságban:

(i) az ipari és kereskedelmi tevékenység utáni jövedelemadó;

(ii)a vagyonadó;

(iii) a mezõgazdasági és hasonló tevékenység utáni jövedelemadó;

(a továbbiakban "uruguayi adó").

4. Az Egyezmény alkalmazandó azokra az azonos vagy lényegében hasonló jellegû adókra is, amelyeket az Egyezmény aláírása után a jelenleg létezõ adók mellett vagy azok helyett bevezetnek. A Szerzõdõ Államok illetékes hatóságai értesíteni fogják egymást a vonatkozó adójogszabályaikban végrehajtott bármely lényeges változásról.

3. Cikk

ÁLTALÁNOS MEGHATÁROZÁSOK

1. Az Egyezmény értelmében, ha a szövegösszefüggés mást nem kíván:

a) a " Magyar Népköztársaság" kifejezés, földrajzi értelemben használva, jelenti a Magyar Népköztársaság területét;

b) az "Uruguayi Keleti Köztársaság" kifejezés, földrajzi értelemben használva, jelenti azt a területet, ahol az adójogszabályok alkalmazást nyernek, beleértve a nemzetközi jog és a belföldi jog szerint a szuverenitás és joghatóság alá tartozó tengeri területet;

c) az egyik "Szerzõdõ Állam," és "a másik Szerzõdõ Állam" kifejezés a Magyar Népköztársaságot vagy az Uruguayi Keleti Köztársaságot jelenti, ahogyan a szövegösszefüggés kívánja;

d) az "személy " kifejezés magában foglalja a természetes személyt, a társaságot és minden más személyi egyesülést;

e) a "társaság" kifejezés jelenti a jogi személyeket, vagy azokat a jogalanyokat, amelyeket az adóztatás szempontjából jogi személyeknek tekintenek;

f) az "egyik Szerzõdõ Állam vállalkozása" és "a másik Szerzõdõ Állam vállalkozása" kifejezés az egyik Szerzõdõ Államban illetõséggel bíró személy, illetõleg a másik Szerzõdõ Államban illetõséggel bíró személy által folytatott vállalkozást jelent;

g) az "állampolgárok" kifejezés jelenti:

h) a "nemzetközi forgalom" kifejezés jelent minden olyan szállítást, amelyet egy olyan vállalkozás által üzemeltett tengeri hajó, vagy légi jármû bonyolít le, amelynél a tényleges üzletvezetés helye az egyik Szerzõdõ Államban van, kivéve, ha a tengeri hajót légi jármûvet csak a másik Szerzõdõ Államban levõ helyek között üzemeltetik;

i) az "illetékes hatóság" kifejezés

2. Az Egyezménynek az egyik Szerzõdõ Állam által történõ alkalmazásánál, ha a szövegösszefüggés mást nem kíván, bármely abban meg nem határozott kifejezésnek olyan értelme van, mint amilyent arra nézve ennek az Államnak azokra az adókra vonatkozó jogszabályai megállapítanak, amelyekre az Egyezmény alkalmazást nyer.

4. Cikk

LAKÓHELY AZ ADÓ SZEMPONTJÁBÓL

1. Az Egyezmény értelmében az "egyik Szerzõdõ Államban illetõséggel bíró személy" kifejezés olyan személyt jelent, aki ennek az Államnak a jogszabályai szerint, ott lakóhelye, állandó tartózkodási helye, üzletvezetésének helye vagy más hasonló ismérv alapján adóköteles.

2. Amennyiben egy természetes személy az 1. bekezdés rendelkezései szerint mindkét Szerzõdõ Államban illetõséggel bír, helyzetére a következõk érvényesek:

a) ez a személy abban az Államban tekintendõ illetõséggel bírónak, amelyben állandó lakhellyel rendelkezik. Ha mindkét Államban rendelkezik állandó lakhellyel, úgy abban a Szerzõdõ államban tekintendõ illetõséggel bírónak, amelyben létérdekeinek központja van;

b) amennyiben nem határozható meg, hogy a személy létérdekeinek központja melyik Államban van, vagy ha az Államok egyikében sem rendelkezik állandó lakhellyel, úgy abban az Államban tekintendõ illetõséggel bírónak, amelyben szokásos tartózkodási helye van;

c) amennyiben a személynek mindkét Államban van, vagy egyikben sincs szokásos tartózkodási helye, úgy abban az Államban tekintendõ illetõséggel bírónak, amelynek állampolgára;

d) ha a személy mindkét Államnak, vagy egyiknek sem állampolgára, úgy a Szerzõdõ Államok illetékes hatóságai kölcsönös egyetértéssel rendezik a kérdést.

3. Amennyiben más, mint egy természetes személy az 1. bekezdés rendelkezései szerint mindkét Szerzõdõ Államban illetõséggel bír, úgy abban az Államban tekintendõ illetõséggel bírónak, amelyben tényleges üzletvezetésének helye van.

5. Cikk

TELEPHELY

1. Az Egyezmény értelmében a "telephely" kifejezés állandó üzleti berendezést jelent, amellyel a vállalkozás üzleti tevékenységét egészben vagy részben kifejti. Az üzleti berendezés jelent termelõberendezést is.

2. A "telephely" kifejezés magában foglalja különösen:

a) a vezetés helyét;

b) a fiókot;

c) az irodát;

d) a gyártelepet;

e) a mûhelyt;

f) a bányát, az olaj- és a földgázkutat, a kõfejtõt vagy a természeti kincsek kiaknázására szolgáló bármely más telepet.

3. Az építési kivitelezés vagy szerelés csak akkor képez telephelyet, ha idõtartama 12 hónapot meghalad.

4. Tekintet nélkül e Cikk elõzõ rendelkezéseire, nem tekintendõk "telephelynek":

a) azok a berendezések, amelyeket kizárólag a vállalkozás javainak vagy áruinak raktározására, kiállítására vagy kiszolgáltatására használnak;

b) a vállalkozás javainak vagy áruinak olyan készletei, amelyeket kizárólag raktározás, kiállítás vagy kiszolgáltatás céljából tartanak;

c) a vállalkozás javainak vagy áruinak olyan készletei, amelyeket kizárólag abból a célból tartanak, hogy azokat egy másik vállalkozás feldolgozza;

d) az állandó üzleti berendezés, amelyet kizárólag abból a célból tartanak fenn, hogy a vállalkozás részére javakat vagy árukat vásároljanak, vagy információkat szerezzenek;

e) az állandó üzleti berendezés, amelyet kizárólag abból a célból tartanak fenn, hogy a vállalkozás részére bármely más, elõkészítõ vagy kisegítõ jellegû tevékenységet folytassanak;

f) az egyik Szerzõdõ Állam vállalkozása által végzett olyan építési kivitelezés vagy szerelés, amely anyagoknak, gépeknek vagy berendezéseknek ebbõl az Államból a másik Szerzõdõ Államba történõ szállításával kapcsolatos;

g) az állandó üzleti berendezés, amelyet kizárólag az a)-f) pontokban említett tevékenységek valamely kombinációjára tartanak fenn, feltéve, hogy az üzleti berendezések ebbõl a kombinációból származó tevékenysége elõkészítõ vagy kisegítõ jellegû.

5. Tekintet nélkül az 1. és 2. bekezdések rendelkezéseire, ha egy személy - kivéve a független képviselõt, akire a 6. bekezdés nyer alkalmazást - egy vállalkozás érdekében tevékenykedik, és az egyik Szerzõdõ Államban meghatalmazása van, amellyel ott rendszeresen él, arra, hogy a vállalkozás nevében szerzõdéseket kössön, úgy ez a vállalkozás telephellyel bírónak tekintendõ ebben az Államban minden olyan tevékenység tekintetében, amelyet ez a személy a vállalkozás részére kifejt, kivéve, ha az ilyen személy tevékenysége a 4. bekezdésben említett tevékenységekre korlátozódik, amelyek, ha azokat egy állandó üzleti berendezésen keresztül fejtenék ki, az említett bekezdés rendelkezései értelmében nem tennék ezt az állandó üzleti berendezést telephellyé.

6. A vállalkozást nem lehet úgy tekinteni, mintha annak az egyik Szerzõdõ Államban telephelye lenne csupán azért, mert tevékenységét ebben az Államban alkusz, bizományos vagy más független képviselõ útján fejti ki, feltéve, hogy ezek a személyek rendes üzleti tevékenységük keretében járnak el.

7. Az a tény, hogy az egyik Szerzõdõ Államban illetõséggel bíró társaság egy olyan társaságot ural vagy azt egy olyan társaság uralja, amely a másik Szerzõdõ Államban illetõséggel bír vagy ott (akár telephely útján, akár más módon) fejti ki tevékenységét, önmagában még nem teszi egyik társaságot sem a másik telephelyévé.

6. Cikk

INGATLAN VAGYONBÓL SZÁRMAZÓ JÖVEDELEM

1. Az olyan jövedelem, amelyet az egyik Szerzõdõ Államban illetõséggel bíró személy a másik Szerzõdõ Államban fekvõ ingatlan vagyonból élvez, ebben a másik Államban adóztatható.

2. Az "ingatlan vagyon" kifejezést annak a Szerzõdõ Államnak jogszabályai szerint kell meghatározni, amelyben ez a vagyon fekszik. Tengeri hajók, folyami hajók és légi jármûvek nem tekintendõk ingatlan vagyonnak.

7. Cikk

VÁLLALKOZÁSI NYERESÉG

1. Az egyik Szerzõdõ Állam vállalkozásának nyeresége csak ebben a Államban adóztatható, kivéve, ha a vállalkozás tevékenységét a másik Szerzõdõ Államban egy ott levõ telephelye útján fejti ki. Amennyiben a vállalkozás ily módon fejti ki tevékenységét, úgy a vállalkozás nyeresége a másik Államban adóztatható, azonban csak olyan mértékben, amilyen mértékben az ennek a telephelynek tudható be.

2. A 3. bekezdés rendelkezéseit fenntartva, ha az egyik Szerzõdõ Állam vállalkozása tevékenységét a másik Szerzõdõ Államban egy ott lévõ telephely útján fejti ki, úgy ennek a telephelynek mindegyik Szerzõdõ Államban azokat a nyereséget kell betudni, amelyeket akkor érhetne el, ha azonos vagy hasonló tevékenységet azonos vagy hasonló feltételek mellett, mint önálló vállalkozás fejtene ki és azzal a vállalkozással lebonyolított forgalmában, amelynek telephelye, teljesen független lenne.

3. A telephely nyereségének megállapításánál levonhatók a telephely miatt felmerült költségek, beleértve az üzletvezetési és általános ügyviteli költségeket, tekintet nélkül arra, hogy abban az Államban merültek-e fel, ahol a telephely fekszik vagy máshol.

4. Amennyiben az egyik Szerzõdõ Államban a telephelynek betudható nyereséget a vállalkozás egész nyereségének a különbözõ részegységek közötti arányos megosztása alapján szokták megállapítani, úgy a 2. bekezdés nem zárja ki, hogy ez a Szerzõdõ Állam a megadóztatandó nyereséget a szokásos arányos megosztás alapján állapítsa meg. Az alkalmazott arányos megosztási módszernek azonban olyannak kell lennie, hogy az eredmény összhangban legyen az e Cikkben foglalt elvekkel.

5. A telephelynek nem tudható be nyereség javaknak vagy áruknak ezen telephely által a vállalkozás részére történõ puszta vásárlása miatt.

6. Az elõzõ bekezdések céljaira a telephelynek betudandó nyereségeket évrõl évre azonos módon kell megállapítani, hacsak alapos és elégséges ok nincs az ellenkezõjére.

7. Amennyiben a nyereség olyan jövedelemtételeket tartalmaz, amelyekkel az Egyezmény más Cikkei külön foglalkoznak, úgy azoknak a Cikkeknek a rendelkezéseit e Cikk rendelkezései nem érintik.

8. Cikk

NEMZETKÖZI SZÁLLÍTÁS

1. Az a nyereség, amely tengeri hajóknak vagy légi jármûveknek a nemzetközi forgalomban való üzemeltetésébõl származik, csak abban a Szerzõdõ Államban adóztatható, ahol a vállalkozás tényleges üzletvezetésének helye van.

2. Ha egy hajózási vállalkozás tényleges üzletvezetésének helye egy tengeri hajó fedélzetén van, úgy e hely abban a Szerzõdõ Államban levõnek tekintendõ, amelyikben a tengeri hajó hazai kikötõje fekszik, vagy, hazai kikötõ hiányában, abban a Szerzõdõ Államban, amelyben a tengeri hajó üzembentartója illetõséggel bír.

3. Az 1. bekezdés rendelkezései alkalmazandók azokra a nyereségekre is, amelyek valamely poolban, közös üzemeltetésben vagy nemzetközi üzemeltetésû szervezetben való részvételébõl származnak.

9. Cikk

KAPCSOLT VÁLLALKOZÁSOK

Amennyiben

a) az egyik Szerzõdõ Állam vállalkozása közvetlenül vagy közvetve a másik Szerzõdõ Állam vállalkozásának üzletvezetésében, ellenõrzésében vagy tõkéjében részesedik, vagy

b) ugyanazok a személyek közvetlenül vagy közvetve az egyik Szerzõdõ Állam vállalkozásának és a másik Szerzõdõ Állam vállalkozásának üzlet vezetésében, ellenõrzésében vagy tõkéjében részesednek,

és ezekben az esetekben a két vállalkozás egymás között kereskedelmi vagy pénzügyi kapcsolataikra tekintettel olyan feltételekben állapodik meg, vagy olyan feltételeket szab, amelyek eltérnek azoktól, amelyekben független vállalkozások egymással megállapodnának, úgy az a nyereség, amelyet a vállalkozások egyike e feltételek nélkül elért volna, e feltételek miatt azonban nem ért el, ennek a vállalkozásnak a nyereségéhez hozzászámítható és megfelelõen megadóztatható.

10. Cikk

OSZTALÉK

1. Az osztalék, amelyet az egyik Szerzõdõ Államban illetõséggel bíró társaság a másik Szerzõdõ Államban illetõséggel bíró személynek fizet, ebben a másik Államban adóztatható.

2. Mindazonáltal ez az osztalék abban az Államban is, amelyben az osztalékot fizetõ társaság illetõséggel bír, ennek a Szerzõdõ Államnak a jogszabályai szerint megadóztatható, de az így megállapított adó nem haladhatja meg az osztalék bruttó összegének 15 százalékát.

Ez a bekezdés nem érinti a társaság adóztatását azon nyereség után, amelybõl az osztalékot fizetik.

3. Az e Cikkben használt "osztalék" kifejezés részvényekbõl, bányarészvényekbõl, alapítói részvényekbõl vagy más, nyereségrészesedést biztosító jogokból, kivéve a követeléseket, származó jövedelmet, valamint egyéb társasági jogokból származó olyan jövedelmet jelent, amely annak az Államnak a joga szerint, amelyben a nyereséget felosztó társaság illetõséggel bír, a részvényekbõl származó jövedelemmel azonos adóztatási elbírálás alá esik.

4. Az 1. és 2. bekezdések rendelkezései nem alkalmazandók, ha az osztalék egyik Szerzõdõ Államban illetõséggel bíró kedvezményezettje a másik Szerzõdõ Államban, amelyben az osztalékot fizetõ társaság illetõséggel bír, egy ott levõ telephely útján tevékenységet fejt ki, vagy egy ott levõ állandó berendezés segítségével szabad foglalkozást ûz, és az érdekeltség, amely után az osztalékot fizetik, ténylegesen ehhez a telephelyhez vagy állandó berendezéshez tartozik. Ebben az esetben a 7. vagy a 14. Cikk rendelkezései nyernek, az esettõl függõen, alkalmazást.

5. Ha az egyik Szerzõdõ Államban illetõséggel bíró társaság nyereséget vagy jövedelmet élvez a másik Szerzõdõ Államból, úgy ez a másik Állam nem adóztathatja meg a társaság által fizetett osztalékot, kivéve, ha az osztalékot ebben a másik Államban illetõséggel bíró személynek fizetik, vagy ha az érdekeltség, amely után az osztalékot fizetik, ténylegesen ebben a másik Államban levõ telephelyhez vagy állandó berendezéshez tartozik, sem pedig a társaság fel nem osztott nyereségét nem vetheti a társaság fel nem osztott nyeresége után kivetett adó alá, még akkor sem, ha a kifizetett osztalék vagy a fel nem osztott nyereség egészben vagy részben ebben a másik Államban elért nyereségbõl vagy jövedelembõl áll.

11. Cikk

KAMAT

1. A kamat, amely az egyik Szerzõdõ Államból származik és amelyet a másik Szerzõdõ Államban illetõséggel bíró személynek fizetnek, ebben másik szerzõdõ Államban adóztatható.

2. Mindazonáltal ez a kamat abban a Szerzõdõ Államban is, amelybõl származik, ennek az Államnak a jogszabályai szerint megadóztatható, de az így megállapított adó nem haladhatja meg a kamat bruttó összegének 15 százalékát.

3. Tekintet nélkül az 2. bekezdés rendelkezéseire, az egyik Szerzõdõ Államból származó kamat, amelyet a másik Szerzõdõ Állam Kormánya, beleértve ennek helyi hatóságait, a központi bankot vagy az ezen kormány által ellenõrzött bármely pénzügyi intézményt, élvez, vagy az ezen kormány által garantált kölcsönökbõl származó kamat mentes az adó alól az elõször említett Államban.

4. Az e Cikkben használt "kamat" kifejezés mindenfajta követelésbõl származó jövedelmet jelent, akár biztosítva van jelzáloggal, akár nem, és akár ad jogot az adós nyereségeiben való részesedésre, akár nem, különösen pedig állami kölcsönökbõl és kötvényekbõl vagy adósságlevelekbõl származó jövedelmet jelent, beleértve az ilyen kölcsönökhöz, kötvényekhez vagy adósságlevelekhez kapcsolódó prémiumot és jutalmat.

5. Az 1. és 2. bekezdések rendelkezései nem alkalmazandók, ha a kamat egyik Szerzõdõ Államban illetõséggel bíró kedvezményezettje a másik Szerzõdõ Államban, amelybõl a kamat származik, egy ott levõ telephely útján tevékenységet fejt ki, vagy egy ott levõ állandó berendezés segítségével szabad foglalkozást ûz, és a követelés, amely után a kamatot fizetik, ténylegesen ehhez a telephelyhez vagy állandó berendezéshez tartozik. Ebben az esetben a 7. Cikk vagy a 14. Cikk rendelkezései nyernek, az esettõl függõen, alkalmazást.

6. A kamat akkor tekintendõ az egyik Szerzõdõ Államból származónak, ha a kamatot fizetõ maga ez az Állam, ennek politikai egysége vagy helyi hatósága, vagy, ebben az Államban illetõséggel bíró személy. Ha azonban a kamatot fizetõ személynek, függetlenül attól, hogy bír-e illetõséggel az egyik Szerzõdõ Államban vagy nem, az egyik Szerzõdõ Államban telephelye vagy állandó berendezése van, amellyel kapcsolatban a tartozás, amely után a kamatot fizetik, felmerült, és ezt a kamatot ez a telephely vagy állandó berendezés viseli, úgy az ilyen kamat abból a Szerzõdõ Államból származónak tekintendõ, amelyben a telephely vagy az az állandó berendezés van.

7. Ha a kamatot fizetõ személy és a kamat kedvezményezettje vagy mindkettõ és egy másik személy között különleges kapcsolatok állnak fenn és emiatt a kamat összege azon követeléshez mérten, amely után fizetik, meghaladja azt az összeget, amelyben a kamatot fizetõ és a kamat kedvezményezettje ilyen kapcsolatok nélkül megállapodtak volna, úgy e Cikk rendelkezéseit csak az utóbb említett összegre kell alkalmazni. Ebben az esetben a többletösszeg mindegyik Szerzõdõ Állam jogszabályai szerint és az Egyezmény más rendelkezéseinek figyelembevételével adóztatható.

12. Cikk

LICENCDÍJ ÉS MÛSZAKI SZOLGÁLTATÁSÉRT JÁRÓ DÍJ

1. A licencdíj és a mûszaki szolgáltatásért járó díj, amely az egyik Szerzõdõ Államból származik és amelyet a másik Szerzõdõ Államban illetõséggel bíró személynek fizetnek, ebben a másik Államban adóztatható.

2. Mindazonáltal az ilyen licencdíj és mûszaki szolgáltatásért járó díj abban a Szerzõdõ Államban is, amelyikben keletkezett, ennek az Államnak a jogszabályai szerint megadóztatható, de az így megállapított adó nem haladhatja meg a licencdíj bruttó összegének 15 százalékát, és a mûszaki szolgáltatásért járó díj bruttó összegének 10 százalékát.

3. a) Az e Cikkben használt "licencdíj" kifejezés azt a bármilyen jellegû térítést jelenti, amelyet irodalmi, mûvészeti vagy tudományos mûvek (beleértve a mozgókép filmeket, és rádió- vagy televíziós közvetítésre szolgáló filmeket vagy kép- vagy hanghordozó szalagokat,) szerzõi jogának használatáért vagy használati jogáért, szabadalmak, védjegyek, minták vagy modellek, tervek, titkos formulák vagy eljárások használatáért vagy használati jogáért, vagy ipari, kereskedelmi vagy tudományos felszerelések használatáért vagy használati jogáért, vagy ipari, kereskedelmi vagy tudományos tapasztalatok közléséért fizetnek.

b) Az e Cikkben használt "mûszaki szolgáltatásért járó díj" kifejezés jelent bármiféle fizetést bármilyen személynek, kivéve a fizetést teljesítõ személy alkalmazottjának teljesített fizetést, és a bármely természetes személynek a 14. Cikkben (szabad foglalkozás) említett szabad foglalkozásért üzletvezetési, mûszaki vagy tanácsadói természetû szolgáltatás miatt teljesített fizetést, beleértve a mûszaki vagy egyéb személyzet szolgáltatásáért járó jutalékot.

4. Az 1. és 2. bekezdések rendelkezései nem alkalmazandók, ha a licencdíj vagy a mûszaki szolgáltatásért járó díj egyik Szerzõdõ Államban illetõséggel bíró kedvezményezettje a másik Szerzõdõ Államban, amelybõl a licencdíj vagy a mûszaki szolgáltatásért járó díj származik, egy ott lévõ telephely útján tevékenységet fejt ki, vagy egy ottlévõ állandó berendezés segítségével szabad foglalkozást ûz, és a jog vagy vagyoni érték, amely után a licence díjat vagy mûszaki szolgáltatásért járó díjat fizetik, ténylegesen ehhez a telephelyhez vagy állandó berendezéshez tartozik. Ezekben az esetekben a 7. vagy a 14. Cikk rendelkezései nyernek, az esettõl függõen, alkalmazást.

5. A licencdíj vagy a mûszaki szolgáltatásért járó díj akkor tekintendõ az egyik Szerzõdõ Államból származónak, ha a licencdíjat vagy a mûszaki szolgáltatásért járó díjat fizetõ maga ez az Állam, annak politikai egysége vagy helyi hatósága, vagy az ebben az Államban illetõséggel bíró személy. Ha azonban a licencdíjat vagy mûszaki szolgáltatásért járó díjat fizetõ személynek, függetlenül attól, hogy bír-e illetõséggel az egyik Szerzõdõ Államban, vagy nem, az egyik Szerzõdõ Államban telephelye vagy állandó berendezése van, amellyel kapcsolatban a licencdíj vagy a mûszaki szolgáltatásért járó díj fizetésére vonatkozó kötelezettség felmerült, és ezt a licencdíjat vagy mûszaki szolgáltatásért járó díjat ez a telephely vagy állandó berendezés viseli, úgy az ilyen licencdíj vagy mûszaki szolgáltatásért járó díj abból az Államból származónak tekintendõ, amelyben a telephely vagy állandó berendezés van.

6. Ha a licencdíjat vagy mûszai szolgáltatásért járó díjat fizetõ személy és a kedvezményezett, vagy mindkettõ és egy másik személy között különleges kapcsolatok állnak fenn, és emiatt a licencdíj vagy a mûszaki szolgáltatásért járó díj összege azon használathoz, joghoz vagy információhoz mérten, amely után fizetik, meghaladja azt az összeget, amelyben a licencdíjat vagy mûszaki szolgáltatásért járó díjat fizetõ és a kedvezményezett ilyen kapcsolatok nélkül megállapodott volna, úgy e Cikk rendelkezéseit csak az utóbb említett összegre kell alkalmazni. Ebben az esetben a többletösszeg mindegyik Szerzõdõ Állam jogszabályai szerint és az Egyezmény más rendelkezéseinek figyelembevételével adóztatható.

13. Cikk

ELIDEGENÍTÉSBÕL SZÁRMAZÓ NYERESÉG

1. Az egyik Szerzõdõ Államban illetõséggel bíró személynek a 6. Cikkben meghatározott és a másik Szerzõdõ Államban fekvõ ingatlan vagyon elidegenítésébõl származó nyeresége ebben a másik Államban adóztatható.

2. Az olyan ingó vagyon elidegenítésébõl származó nyereség, amely az egyik Szerzõdõ Állam vállalkozása másik Szerzõdõ Államban levõ telephelyének üzemi vagyona, vagy amely egy olyan állandó berendezéshez tartozik, amellyel az egyik Szerzõdõ Államban illetõséggel bíró személy szabad foglalkozás gyakorlása céljából a másik Szerzõdõ Államban rendelkezik, beleértve az olyan nyereséget, amelyet egy ilyen telephelynek (egyedül vagy az egész vállalkozással együtt történõ) elidegenítésébõl, vagy egy ilyen állandó berendezésnek az elidegenítésébõl elérnek, ebben a másik Államban adóztatható.

3. A nemzetközi forgalomban üzemeltetett tengeri hajók vagy légi jármûvek, vagy az ilyen tengeri hajók légi jármûvek üzemeltetését szolgáló ingó vagyon elidegenítésébõl származó nyereség csak abban a Szerzõdõ Államban adóztatható, ahol a vállalkozás tényleges üzletvezetésének helye van.

4. Az 1., 2. és 3. bekezdésekben nem említett vagyon elidegenítésébõl származó nyereség csak abban a Szerzõdõ Államban adóztatható, amelyben az elidegenítõ illetõséggel bír.

14. Cikk

SZABAD FOGLALKOZÁS

1. Az olyan jövedelem, amelyet az egyik Szerzõdõ Államban illetõséggel bíró személy szabad foglalkozásból, vagy más önálló jellegû tevékenységbõl élvez, csak ebben az Államban adóztatható, kivéve, ha a személy tevékenységének kifejtéséhez a másik Szerzõdõ Államban rendszeresen állandó berendezéssel rendelkezik. Amennyiben a személy ilyen állandó berendezéssel rendelkezik, úgy a jövedelem a másik Államban adóztatható, de csak annyiban, amennyiben az ennek az állandó berendezésnek tudható be.

2. A "szabad foglalkozás" kifejezés magában foglalja különösen az önállóan kifejtett tudományos, irodalmi, mûvészeti, nevelési vagy oktatási tevékenységet, valamint az orvosok, ügyvédek, mérnökök, építészek, fogorvosok és könyvszakértõk önálló tevékenységét.

15. Cikk

NEM ÖNÁLLÓ MUNKA

1. A 16., 18., 19., 20. és 21. Cikkek rendelkezéseinek fenntartásával, a fizetés, a bér és más hasonló térítés, amelyet az egyik Szerzõdõ Államban illetõséggel bíró személy nem önálló munkáért kap, csak ebben az Államban adóztatható, kivéve, ha a munkát a másik Szerzõdõ Államban végzik. Amennyiben a munkát ott végzik, úgy az ezért kapott térítés ebben a másik Államban adóztatható.

2. Tekintet nélkül az 1. bekezdés rendelkezéseire, az a térítés, amelyet az egyik Szerzõdõ Államban illetõséggel bíró személy a másik Szerzõdõ Államban végzett nem önálló munkáért kap, csak az elõször említett Államban adóztatható, ha

a) a kedvezményezett a másik Államban a vonatkozó pénzügyi évben nem tartózkodik összesen 183 napot meghaladó idõszakban vagy idõszakokban és

b) a térítést olyan munkaadó fizeti, vagy olyan munkaadó nevében fizetik, aki nem bír illetõséggel a másik Államban, és

c) a térítést nem a munkaadónak a másik Államban levõ telephelye vagy állandó berendezése viseli.

3. Tekintet nélkül e Cikk elõzõ rendelkezéseire, a nemzetközi forgalomban üzemeltetett tengeri hajó vagy légi jármû fedélzetén végzett nem önálló munkáért járó térítés abban a Szerzõdõ Államban adóztatható, amelyben a vállalkozás tényleges üzletvezetésének helye van.

16. Cikk

IGAZGATÓTANÁCSI TÉRÍTÉS

Az igazgatótanácsi térítés és más hasonló fizetés, amelyet az egyik Szerzõdõ Államban illetõséggel bíró személy olyan minõségében élvez, mint a másik Szerzõdõ Államban illetõséggel bíró társaság igazgatótanácsának vagy más hasonló szervének a tagja, ebben a másik Államban adóztatható.

17. Cikk

MÛVÉSZEK ÉS SPORTOLÓK

1. Tekintet nélkül a 14. és 15. Cikkek rendelkezéseire, az olyan jövedelem, amelyet az egyik Szerzõdõ Államban illetõséggel bíró elõadómûvész, mint színpadi, film-, rádió-, vagy televíziós mûvész, vagy zenemûvész vagy sportoló élvez ilyen minõségben a másik Szerzõdõ Államban kifejtett személyes tevékenységébõl, ebben a másik Államban adóztatható.

2. Amennyiben egy elõadómûvész vagy egy sportoló által ilyen minõségben, személyesen kifejtett tevékenységbõl származó jövedelmet nem az elõadómûvésznek vagy a sportolónak magának, hanem más személynek kell betudni, úgy ez a jövedelem, tekintet nélkül a 7., 14. és 15. Cikkek rendelkezéseire, abban a Szerzõdõ Államban adóztatható, ahol az elõadómûvész vagy a sportoló tevékenységét kifejtette, ha ezen személy fölött az elõadómûvész vagy a sportoló közvetlenül vagy közvetve ellenõrzést gyakorol.

3. Tekintet nélkül az e Cikk 1. és 2. bekezdésében foglalt rendelkezésekre, az e Cikkben említett jövedelem mentes az adó alól abban a Szerzõdõ Államban, amelyben az elõadómûvész vagy a sportoló tevékenységét kifejti, feltéve, hogy ezt a tevékenységet jelentõs mértékben ennek az Államnak vagy a másik Államnak közalapjaiból támogatják, vagy a tevékenységet a Szerzõdõ Államok közötti kulturális egyezmény vagy megállapodás alapján fejtik ki.

18. Cikk

NYUGDÍJ

1. A 19. Cikk 2. bekezdésében foglalt rendelkezések fenntartásával, a nyugdíj és más hasonló térítés, amelyet az egyik Szerzõdõ Államban illetõséggel bíró személynek korábbi, nem önálló munkáért fizetnek, csak ebben a Szerzõdõ Államban adóztatható.

19. Cikk

KÖZSZOLGÁLAT

1. a) A nem nyugdíj jellegû térítés, amelyet az egyik Szerzõdõ Állam vagy annak politikai egysége vagy helyi hatósága fizet egy természetes személynek, az ezen Államnak vagy politikai egységnek vagy helyi hatóságnak teljesített szolgálatért, csak ebben az Államban adóztatható.

b) Mindazonáltal ez a térítés csak a másik Szerzõdõ Államban adóztatható, ha a szolgálatot ebben az Államban teljesítették és a természetes személy ebben a Szerzõdõ Államban illetõséggel bír, aki

2. a) A nyugdíj, amelyet az egyik Szerzõdõ Állam vagy annak politikai egysége vagy helyi hatósága fizet közvetlenül vagy az általa létesített alapból egy természetes személynek az ezen Államnak vagy politikai egységnek vagy helyi hatóságának teljesített szolgálatért, csak ebben az Államban adóztatható.

b) Mindazonáltal ez a nyugdíj csak a másik Szerzõdõ Államban adóztatható, ha a természetes személy abban a Államban illetõséggel bír és annak az Államnak az állampolgára.

3. A 15., 16., és 18. Cikkek rendelkezései alkalmazandók az egyik Szerzõdõ Állam vagy politikai egysége vagy helyi hatósága által végzett üzleti tevékenységgel kapcsolatos szolgálatért fizetett térítésre és nyugdíjra.

20. Cikk

TANULÓK

Az az összeg, amelyet olyan tanuló vagy gyakornok kap ellátására, tanulmányaira vagy szakmai képzésére, aki közvetlenül az egyik Szerzõdõ Államban tett látogatása elõtt a másik Szerzõdõ Államban illetõséggel bíró személy volt, vagy most is az, és aki az elõször említett Államban kizárólag tanulmányi vagy szakmai képzés céljából tartózkodik, nem adóztatható ebben az Államban, feltéve, hogy ezek a fizetések ezen az Államon kívül levõ forrásokból származnak.

21. Cikk

TANÁROK

Az a térítés, amelyet egy olyan természetes személy kap oktatásért vagy tudományos kutatásért, aki közvetlenül az egyik Szerzõdõ Államban tett látogatása elõtt a másik Szerzõdõ Államban illetõséggel bíró személy volt, vagy most is az, és az elsõ Államban tudományos kutatás vagy egyetemen, egyetemi kollégiumban, felsõfokú oktatási intézményben vagy más hasonló intézményben való tanítás céljából tartózkodik, nem adóztatható az elsõ Államban, feltéve, hogy az intézmény nem tartozik nyereségre szert tevõ jogi személyekhez.

22. Cikk

EGYÉB JÖVEDELEM

1. Az egyik Szerzõdõ Államban illetõséggel bíró személynek az Egyezmény elõzõ Cikkeiben nem tárgyalt jövedelme, bárhol keletkezzen is, csak ebben az Államban adóztatható.

2. Az 1. bekezdés rendelkezései nem alkalmazandók a 6. Cikk 2. bekezdésében meghatározott ingatlan vagyonból származó jövedelmen kívüli jövedelemre, ha a jövedelemnek az egyik Szerzõdõ Államban illetõséggel bíró kedvezményezettje a másik Szerzõdõ Államban akár egy ott levõ telephely útján üzleti tevékenységet fejt ki, akár egy ott levõ állandó berendezés segítségével szabad foglalkozást ûz, és a jog vagy a vagyon, amelybõl a jövedelem származik, ténylegesen ehhez a telephelyhez vagy állandó berendezéshez tartozik. Ebben az esetben a 7. Cikk vagy a 14. Cikk rendelkezései nyernek, az esettõl függõen, alkalmazást.

23. Cikk

VAGYON

1. A 6. Cikkben említett olyan ingatlan vagyon, amely az egyik Szerzõdõ Államban illetõséggel bíró személy tulajdonát képezi és a másik Szerzõdõ Államban fekszik, ebben a másik Államban adóztatható.

2. Az ingó vagyon, amely egy olyan telephely üzemi vagyonának részét képezi, amellyel az egyik Szerzõdõ Állam vállalata a másik Szerzõdõ Államban rendelkezik, vagy az az ingó vagyon, amely az egyik Szerzõdõ Államban illetõséggel bíró személynek a másik Szerzõdõ Államban levõ, szabad foglalkozás gyakorlására szolgáló állandó berendezéséhez tartozik, ebben a másik Államban adóztatható.

3. A nemzetközi forgalomban üzemeltetett tengeri hajókból vagy légi jármûvekbõl álló vagyon és az ilyen tengeri hajók vagy légi jármûvek üzemeltetésére szolgáló ingó vagyon csak abban a Szerzõdõ Államban adóztatható, amelyben a vállalkozás tényleges üzletvezetésének helye van.

4. Az egyik Szerzõdõ Államban illetõséggel bíró személy minden más vagyonrésze csak ebben az Államban adóztatható.

24. Cikk

A KETTÕS ADÓZTATÁS ELKERÜLÉSE

1. Amennyiben az egyik Szerzõdõ Államban illetõséggel bíró személy olyan jövedelmet élvez vagy olyan vagyona van, amely az Egyezmény rendelkezései szerint a másik Szerzõdõ Államban adóztatható, úgy az elõször említett Állam a 2. és 3. bekezdések rendelkezéseinek fenntartásával ezt a jövedelmet vagy vagyont mentesíti az adóztatás alól.

2. Amennyiben az egyik Szerzõdõ Államban illetõséggel bíró személy olyan jövedelmet élvez, amely a 10., 11. és 12. Cikkek rendelkezései szerint a másik Szerzõdõ Államban adóztatható, úgy az elõször említett Állam levonja ennek a személynek a jövedelme után beszedendõ adóból azt az összeget, amely megfelel ebben a másik Államban fizetett adónak. Az így levont összeg azonban nem haladhatja meg a levonás elõtt megállapított adónak azt a részét, amely ebbõl a másik Államból élvezett erre a jövedelemre esik.

3. Amennyiben az Egyezmény bármely rendelkezése szerint valamely, az egyik Szerzõdõ Államban illetõséggel bíró személy által élvezett jövedelem vagy a tulajdonát képezõ vagyon ki van véve az adóztatás alól ebben az Államban, ez az Állam mindazonáltal ennek a személynek a többi jövedelmére vagy vagyonára történõ adómegállapításnál figyelembe veheti a kivett jövedelmet vagy vagyont.

25. Cikk

EGYENLÕ ELBÁNÁS

1. Az egyik Szerzõdõ Állam állampolgárai a másik Szerzõdõ Államban nem vethetõk sem olyan adóztatás, sem pedig azzal összefüggõ olyan kötelezettség alá, amely más vagy terhesebb, mint az az adóztatás és azzal összefüggõ kötelezettség, amelynek e másik Állam állampolgárai azonos körülmények között alá vannak vagy alá lehetnek vetve.

2. Az egyik Szerzõdõ Állam vállalkozásának a másik Szerzõdõ Államban levõ telephelyét ebben a másik Államban nem lehet kedvezõtlenebbül adóztatni, mint ennek a másik Államnak azonos tevékenységet folytató vállalkozásait. Ez a rendelkezés nem értelmezendõ akként, mintha az egyik Szerzõdõ Államot arra kötelezné, hogy a másik Szerzõdõ Államban illetõséggel bíró személyeknek személyi állapot vagy családi terhek alapján olyan egyéni levonásokat, adókedvezményeket és adómérsékléseket nyújtson, amelyeket a saját területén illetõséggel bíró személyeknek nyújt.

3. Kivéve azt az esetet, amikor a 9. Cikknek, a 11. Cikk 7. bekezdésének vagy a 12. Cikk 6. bekezdésének rendelkezései nyernek alkalmazást, az egyik Szerzõdõ Állam vállalkozása által a másik Szerzõdõ Államban illetõséggel bíró személynek fizetett kamat, licencdíj, mûszaki szolgáltatásokért járó díj és más költség ugyanolyan feltételek mellett levonható e vállalkozás adóztatható nyereségének megállapításánál, mintha azokat az elõször említett Államban illetõséggel bíró személy részére fizették volna. Hasonlóképpen az egyik Szerzõdõ Állam vállalkozásának a másik Szerzõdõ Államban illetõséggel bíró személlyel szemben fennálló tartozásai ugyanolyan feltételek mellett levonhatók e vállalkozás adóztatható vagyonának megállapításánál, mintha ezek a tartozások az elõször említett Államban illetõséggel bíró személlyel szemben álltak volna fenn.

4. Az egyik Szerzõdõ Állam vállalkozása, amelynek tõkéje teljesen vagy részben, közvetlenül vagy közvetve a másik Szerzõdõ Államban illetõséggel bíró egy vagy több személy tulajdonában vagy ellenõrzése alatt van, az elõször említett Szerzõdõ Államban nem vethetõk sem olyan adóztatás, sem pedig azzal összefüggõ olyan kötelezettség alá, amely terhesebb, mint az az adóztatás és azzal összefüggõ kötelezettség, amelynek az elõször említett Állam más hasonló vállalkozásai alá vannak vagy alá lehetnek vetve.

5. E Cikk rendelkezései, tekintet nélkül a 2. Cikk rendelkezéseire, bármilyen fajtájú és megnevezésû adóra alkalmazandók.

26. Cikk

EGYEZTETÕ ELJÁRÁS

1. Ha egy személy véleménye szerint az egyik Szerzõdõ Állam vagy mindkét Szerzõdõ Állam intézkedései ránézve olyan adóztatáshoz vezetnek vagy fognak vezetni, amely nem felel meg az Egyezmény rendelkezéseinek, úgy, ezeknek az Államoknak a belsõ jogszabályai szerinti jogorvoslattól függetlenül, ügyét elõterjesztheti annak a Szerzõdõ Államnak az illetékes hatóságához, amelyben illetõséggel bír, vagy, ha ügye a 25. Cikk 1. bekezdése alá tartozik, annak a Szerzõdõ Államnak az illetékes hatóságához, amelynek állampolgára. Az ügyet arra az intézkedésre vonatkozó elsõ értesítést követõ három éven belül kell elõterjeszteni, amely az Egyezmény rendelkezéseinek meg nem felelõ adózáshoz vezet.

2. Ha az illetékes hatóság a kifogást jogosnak találja, és maga nincs abban a helyzetben, hogy kielégítõ megoldást találjon, úgy törekedni fog az ügyet a másik Szerzõdõ Állam illetékes hatóságával egyetértésben úgy rendezni, hogy az Egyezménynek meg nem megfelelõ adóztatás elkerülhetõ legyen. Az így létrejött megállapodást alkalmazni kell, bármilyen határidõket írnak is elõ a Szerzõdõ Államok belsõ jogszabályai.

3. A Szerzõdõ Államok illetékes hatóságai törekedni fognak arra, hogy a nehézségeket vagy kétségeket, amelyek az Egyezmény értelmezésénél vagy alkalmazásánál felmerülnek, egymással egyetértésben eloszlassák. Tanácskozhatnak arról is, hogy miként lehet a kettõs adóztatást elkerülni olyan esetekben, amelyeket az Egyezmény nem tartalmaz.

4. A Szerzõdõ Államok illetékes hatóságai az elõzõ bekezdések értelmében létrehozandó egyetértés elérése céljából egymással közvetlenül érintkezhetnek. Amennyiben szóbeli véleménycsere az egyetértés elérése érdekében célszerûnek látszik, úgy az ilyen véleménycsere lefolytatható olyan bizottságban, amely a Szerzõdõ Államok illetékes hatóságainak képviselõibõl áll.

27. Cikk

TÁJÉKOZTATÁSCSERE

1. A Szerzõdõ Államok illetékes hatóságai ki fogják cserélni az Egyezmény rendelkezései vagy a Szerzõdõ Államoknak az Egyezményben érintett adók vonatkozó belsõ jogszabályai végrehajtásához szükséges tájékoztatásokat, amennyiben az általuk elõirányzott adóztatás nem ellentétes az Egyezménnyel. A kölcsönös tájékoztatást az 1. Cikk nem korlátozza. A Szerzõdõ Államnak a kapott tájékoztatást titokban kell tartania, ugyanúgy, mint az ennek az Államnak belsõ jogszabályai alapján kapott tájékoztatásokat és csak olyan személyeknek vagy hatóságoknak (beleértve a bíróságokat és az államigazgatási szerveket) lehet hozzáférhetõvé tenni, amelyek az Egyezmény alá esõ adók kivetésével vagy beszedésével, ezen adók érvényesítésével és az azokra vonatkozó perléssel vagy az ezekkel az adókkal kapcsolatos jogorvoslatra vonatkozó határozatokkal foglalkoznak. Ezek a személyek vagy hatóságok csak ilyen célokra használhatják fel a tájékoztatásokat. Nyilvános bírósági tárgyalásokon vagy bírósági határozatokban a tájékoztatásokat hozzáférhetõvé tehetik. A kapott tájékoztatást a tájékoztatást adó Szerzõdõ Állam kérésére titokban kell tartani.

2. Az 1. bekezdés rendelkezései semmi esetre sem értelmezhetõk úgy, mintha azok az egyik Szerzõdõ Államot köteleznék:

a) olyan államigazgatási intézkedések hozatalára, amelyek ennek vagy a másik Szerzõdõ Államnak a jogszabályaitól vagy az államigazgatási gyakorlatától eltérnek;

b) olyan tájékoztatás adására, amely az egyik vagy a másik Szerzõdõ Államnak a jogszabályai szerint vagy rendes államigazgatási gyakorlatában nem szerezhetõk be;

c) olyan tájékoztatás adására, amely szakmai, üzleti, ipari kereskedelmi vagy foglalkozási titkot vagy üzleti eljárást tárna fel, vagy amelynek a közlése ellent mondana a közrendnek (ordre public).

28. Cikk

DIPLOMÁCIAI VAGY KONZULI KÉPVISELETEK TAGJAI

Az Egyezmény nem érinti a diplomáciai vagy a konzuli képviseletek tagjainak adózási kiváltságait, amelyek a nemzetközi jog általános szabályai szerint vagy külön egyezmények rendelkezései alapján õket megilletik.

29. Cikk

HATÁLYBALÉPÉS

1. A Szerzõdõ Felek értesítik egymást arról, hogy az Egyezmény hatálybalépéséhez szükséges alkotmányos követelményeknek eleget tettek.

2. Az Egyezmény az 1. bekezdésben említett értesítések közül a késõbbinek a kelte után 60 nappal lép hatályba és rendelkezései alkalmazandók:

a) a forrásnál levont adók tekintetében az Egyezmény hatálybalépésének évét követõ naptári év január 1. napján vagy az után keletkezett jövedelemre;

b) az egyéb jövedelem- és vagyonadók tekintetében olyan adókra, amelyek az Egyezmény hatálybalépésének évét követõ naptári év január 1. napján vagy az után kezdõdõ adózási évre vethetõk ki.

30. Cikk

HATÁLYVESZTÉS

Az Egyezmény addig marad hatályban, ameddig a Szerzõdõ Felek egyike azt fel nem mondja. Az Egyezményt bármelyik Szerzõdõ Fél felmondhatja diplomáciai uton úgy, hogy a felmondásról értesítést ad legalább hat hónappal bármely naptári év vége elõtt, amely az Egyezmény hatálybalépésének keltétõl számított ötéves idõszak után következik. Ebben az esetben az Egyezmény hatályát veszti:

a) a forrásnál levont adók tekintetében a jegyzék átadásának évét követõ naptári év január 1. napján vagy az után keletkezett jövedelemre;

b) az egyéb jövedelem- és vagyonadók tekintetében olyan adókra, amelyek a jegyzék átadásának évét követõ naptári év január 1. napján vagy az után kezdõdõ adózási évre vethetõk ki.

Ennek hiteléül a kellõ felhatalmazással rendelkezõ alulírottak az Egyezményt aláírták.

Készült két példányban, Montevideoban, 1988. október hó 25. napján, magyar és spanyol nyelven, mindkét szöveg egyaránt hiteles, és létezik egy harmadik szöveg angol nyelven, amely, az Egyezmény értelmezése esetén, hivatkozási alapként figyelembe veendõ.

Ez a törvény a kihirdetése napján lép hatályba, rendelkezéseit azonban az Egyezmény 29. Cikk 2) bekezdés a) pontja alá esõ adók tekintetében 1994. január 1-jén, vagy azt követõen szerzett jövedelmekre, a 29. Cikk 2) bekezdés b) pontja alá esõ adók tekintetében 1994. január 1-jén, vagy azután kezdõdõ bármely adóévre kivethetõ adókra kell alkalmazni.