T/ 707. számú
törvényjavaslat

a Magyar Köztársaság és a Moldovai Köztársaság között
a kettõs adóztatás elkerülésére és az adóztatás kijátszásának megakadályozására
a jövedelem- és a vagyonadók területén Budapesten,
1995. április 19-én aláírt Egyezmény kihirdetésérõl

Budapest, 1999. február

Az Országgyûlés a Magyar Köztársaság és a Moldovai Köztársaság között a kettõs adóztatás elkerülésére és az adóztatás kijátszásának megakadályozására a jövedelem- és a vagyonadók területén Budapesten, 1995. április 19-én aláírt Egyezményt e törvénnyel kihirdeti. (Az Egyezmény megerõsítésérõl szóló jegyzékváltás 1996. augusztus 16-án megtörtént és az Egyezmény 1996. augusztus 16-án hatályba lépett.)

2.§

Az Egyezmény hivatalos magyar nyelvû szövege a következõ:

Az Egyezmény törvényhozási tárgyat érint, ezért a nemzetközi szerzõdések megkötésének alkotmányos szabályai és a jogalkotás rendjének törvényi elõírásai szerint a kihirdetésre törvényben van mód.

Az Egyezmény megfelelõen szolgálja a Magyar Köztársaság mindenoldalú nemzetközi kapcsolatainak ápolásához és elmélyítéséhez fûzõdõ érdekeket.

Az Egyezményt az Országgyûlés 6/1996. (II.9.) számú határozatával megerõsítette.

"E G Y E Z M É N Y

A Magyar Köztársaság és a Moldovai Köztársaság,

attól az óhajtól vezetve, hogy Egyezményt kössenek a kettõs adóztatás elkerülésére és az adóztatás kijátszásának megakadályozására a jövedelem- és vagyonadók területén,

megállapodtak a következõkben:

1. Cikk

SZEMÉLYI HATÁLY

Az Egyezmény azokra a személyekre terjed ki, akik az egyik vagy mindkét Szerzõdõ Államban belföldi illetõségûek.

2. Cikk

AZ EGYEZMÉNY HATÁLYA ALÁ TARTOZÓ ADÓK

1. Az Egyezmény, azokra a jövedelem- és vagyonadókra terjed ki, a beszedés módjára való tekintet nélkül, amelyeket az egyik Szerzõdõ Állam, annak politikai egységei vagy helyi hatóságai vetnek ki.

2. Jövedelem- és vagyonadónak tekintendõk mindazok az adók, amelyeket a teljes jövedelem, a teljes vagyon, illetve a jövedelem vagy a vagyon részei után vetnek ki, ideértve az ingó vagy ingatlan vagyon elidegenítésébõl származó nyereség utáni adókat, valamint az értéknövekedési adókat.

3. Azok a jelenleg létezõ adók, amelyekre az Egyezmény kiterjed, különösen a következõk:

a) a Magyar Köztársaságban:

(i) a személyi jövedelemadó;

(ii) a társasági adó;

(iii) a földadók;

(iv) az építményadó;

(a továbbiakban "magyar adó");

b) a Moldovai Köztársaságban:

(i) a jogi személyek jövedelemadója;

(ii) a magánszemélyek jövedelemadója;

(iii) a vagyon adója;

(a továbbiakban "moldáv adó").

4. Az Egyezmény kiterjed bármely azonos vagy lényegében hasonló adóra, amelyet az Egyezmény aláírása után a jelenleg létezõ adók mellett vagy azok helyett bevezetnek. A Szerzõdõ Államok illetékes hatóságai értesíteni fogják egymást a vonatkozó adójogszabályaikban végrehajtott bármely lényeges változásról.

3. Cikk

ÁLTALÁNOS MEGHATÁROZÁSOK

1. Az Egyezmény alkalmazásában, ha a szövegösszefüggés mást nem kíván:

a) az "egyik Szerzõdõ Állam" és "a másik Szerzõdõ Állam" kifejezések a Magyar Köztársaságot (a továbbiakban "Magyarország"), vagy a Moldovai Köztársaságot (a továbbiakban "Moldova") jelentik, a szövegösszefüggésnek megfelelõen;

b) a "személy" kifejezés magában foglalja a magánszemélyt, a társaságot és minden más személyi egyesülést;

c) a "társaság" kifejezés a jogi személyeket vagy egyéb olyan jogalanyokat jelent, melyek az adóztatás szempontjából jogi személyeknek tekintendõk;

d) "az egyik Szerzõdõ Állam vállalkozása" és "a másik Szerzõdõ Állam vállalkozása" kifejezések az egyik Szerzõdõ Államban belföldi illetõségû személy, illetõleg a másik Szerzõdõ Államban belföldi illetõségû személy által folytatott vállalkozást jelentenek;

e) az "állampolgár" kifejezés jelenti

f) a "nemzetközi forgalom" kifejezés az egyik Szerzõdõ Államban tényleges üzletvezetési hellyel rendelkezõ vállalkozás által üzemeltetett hajó, légi jármû, vagy közúti szállító jármû igénybevételével végzett bármilyen szállítást jelent, kivéve, ha a hajó, légi jármû vagy a közúti szállító jármû kizárólag a másik Szerzõdõ Államban lévõ helyek között közlekedik;

g) az "illetékes hatóság" kifejezés

2. Az Egyezménynek az egyik Szerzõdõ Állam által történõ alkalmazásánál - amennyiben a szövegösszefüggés mást nem kíván - bármely az Egyezményben meghatározás nélkül szereplõ kifejezésnek olyan jelentése van, mint amit ennek az Államnak a jogszabályaiban jelent azokra az adókra vonatkozóan, amelyekre az Egyezmény alkalmazást nyer.

4. Cikk

BELFÖLDI ILLETÕSÉGÛ SZEMÉLY

1. Az Egyezmény alkalmazásában az "egyik Szerzõdõ Államban belföldi illetõségû személy" kifejezés olyan személyt jelent, aki ennek az Államnak a jogszabályai szerint ott lakóhelye, székhelye, tartózkodási helye, üzletvezetésének helye vagy más hasonló ismérv alapján adóköteles. Ez a kifejezés nem foglalja magában azonban azokat a személyeket, akik ebben az Államban kizárólag az ebben az Államban levõ forrásokból származó jövedelem vagy az ott levõ vagyon alapján adókötelesek.

2. Amennyiben egy magánszemély az 1. bekezdés rendelkezései szerint mindkét Szerzõdõ Államban belföldi illetõségû, helyzetét az alábbiak szerint kell meghatározni:

a) abban az Államban tekintendõ belföldi illetõségûnek, amelyben állandó lakóhellyel rendelkezik; ha mindkét Államban rendelkezik állandó lakóhellyel, úgy abban az Államban tekintendõ belföldi illetõségûnek, amellyel személyi és gazdasági kapcsolatai szorosabbak (létérdekek központja);

b) amennyiben nem határozható meg, hogy létérdekeinek központja melyik Államban van, vagy ha egyik Államban sem rendelkezik állandó lakóhellyel, úgy abban az Államban tekintendõ belföldi illetõségûnek, amelyben szokásos tartózkodási helye van;

c) amennyiben mindkét Államban van szokásos tartózkodási helye, vagy egyikben sincs, úgy abban az Államban tekintendõ belföldi illetõségûnek, amelynek állampolgára;

d) ha mindkét Államnak állampolgára vagy egyiké sem, úgy a Szerzõdõ Államok illetékes hatóságai kölcsönös egyetértéssel rendezik a kérdést.

3. Amennyiben az 1. bekezdés rendelkezései szerint valamely, nem magánszemély, mindkét Szerzõdõ Államban belföldi illetõségû, úgy abban az Államban tekintendõ belföldi illetõségûnek, amelyben tényleges üzletvezetésének a helye van.

5. Cikk

TELEPHELY

1. Az Egyezmény alkalmazásában a "telephely" kifejezés olyan állandó üzleti helyet jelent, amelyen keresztül a vállalkozás üzleti tevékenységét egészben vagy részben kifejti.

2. A "telephely" kifejezés magában foglalja különösen:

a) az üzletvezetés helyét;

b) a fiókot;

c) az irodát;

d) a gyártelepet;

e) a mûhelyt; és

f) a bányát, az olaj- és földgázkutat, a kõfejtõt vagy a természeti kincsek kiaknázására szolgáló bármely más telepet.

3. Az építési terület az építési, összeszerelési vagy beszerelési munkálatok csak akkor képeznek telephelyet, ha idõtartamuk tizenkét hónapot meghalad.

4. Tekintet nélkül e Cikk elõzõ rendelkezéseire, nem tekintendõk "telephelynek":

a) létesítmények használata kizárólag a vállalkozás javainak vagy áruinak raktározása, kiállítása vagy leszállítása céljára;

b) készletek tartása a vállalkozás javaiból vagy áruiból kizárólag raktározás, kiállítás vagy leszállítás céljára;

c) készletek tartása a vállalkozás javaiból vagy áruiból kizárólag abból a célból, hogy azokat egy másik vállalkozás feldolgozza;

d) állandó üzleti hely fenntartása kizárólag arra a célra, hogy a vállalkozás részére javakat vagy árukat vásároljanak, vagy információkat szerezzenek;

e) állandó üzleti helyfenntartása kizárólag arra a célra, hogy a vállalkozás részére bármely más, elõkészítõ vagy kisegítõ jellegû tevékenységet folytassanak;

f) állandó üzleti hely fenntartása kizárólag arra a célra, hogy az a) - e) pontokban foglalt tevékenységek valamely kombinációját végezze, feltéve, hogy az üzleti helynek az ilyen kombinációjából származó teljes tevékenysége elõkészítõ vagy kisegítõ jellegû.

5. Tekintet nélkül az 1. és 2. bekezdések rendelkezéseire, ha egy személy - kivéve a független képviselõt, akire a 6. bekezdés rendelkezései alkalmazandók - egy vállalkozás számára tevékenykedik és az egyik Szerzõdõ Államban meghatalmazása van, amellyel ott rendszeresen él, arra, hogy a vállalkozás nevében szerzõdéseket kössön, úgy ez a vállalkozás telephellyel bírónak tekintendõ ebben az Államban minden olyan tevékenység tekintetében, amelyet ez a személy a vállalkozás részére kifejt, kivéve, ha az ilyen személy tevékenysége a 4. bekezdésben említett tevékenységekre korlátozódik, amelyek, ha azokat egy állandó üzleti helyen keresztül fejtenék ki, az említett bekezdés rendelkezései értelmében nem tennék ezt az állandó üzleti helyet telephellyé.

6. Egy vállalkozást nem lehet úgy tekinteni, mintha annak az egyik Szerzõdõ Államban telephelye lenne csupán azért, mert tevékenységét ebben az Államban alkusz, bizományos vagy más független képviselõ útján fejti ki, feltéve, hogy ezek a személyek rendes üzleti tevékenységük keretében járnak el.

7. Az a tény, hogy az egyik Szerzõdõ Államban belföldi illetõségû társaság egy olyan társaságot ellenõriz, vagy olyan társaság ellenõrzése alatt áll, amely a másik Szerzõdõ Államban belföldi illetõségû vagy üzleti tevékenységet fejt ki ebben a másik Államban (akár telephely útján, akár más módon), önmagában még nem teszi egyik társaságot sem a másik telephelyévé.

6. Cikk

INGATLAN VAGYONBÓL SZÁRMAZÓ JÖVEDELEM

1. Az a jövedelem, amelyet az egyik Szerzõdõ Államban belföldi illetõségû személy a másik Szerzõdõ Államban fekvõ ingatlan vagyonból (beleértve a mezõgazdaságból vagy erdõgazdálkodásból származó jövedelmet) élvez, megadóztatható ebben a másik Államban.

2. Az "ingatlan vagyon" kifejezésnek olyan jelentése van, mint amit annak a Szerzõdõ Államnak jogszabályai szerint jelent, amelyben a szóban forgó vagyon fekszik. Ez a kifejezés minden esetben magában foglalja az ingatlan tartozékának minõsülõ vagyont, a mezõgazdaságban és az erdõgazdálkodásban használatos berendezéseket és az állatállományt, azokat a jogokat, amelyekre a földtulajdonra vonatkozó magánjogi rendelkezések nyernek alkalmazást, az ingatlan vagyon haszonélvezeti jogát és az ásványlelõhelyek, források és más természeti erõforrások kitermelésének vagy kitermelési jogának ellenértékeként járó változó vagy állandó térítésekhez való jogokat. Hajók és légijármûvek nem tekintendõk ingatlan vagyonnak.

3. Az 1. bekezdés rendelkezései alkalmazandók az ingatlan vagyon közvetlen használatából, bérbe adásából vagy használatának minden más formájából származó jövedelemre.

4. Az 1. és 3. bekezdések rendelkezései a vállalkozás ingatlan vagyonából származó jövedelemre és az önálló tevékenység gyakorlására szolgáló ingatlan vagyonból származó jövedelemre is alkalmazandók.

7. Cikk

VÁLLALKOZÁSI NYERESÉG

1. Az egyik Szerzõdõ Állam vállalkozásának nyeresége csak ebben az Államban adóztatható, kivéve, ha a vállalkozás a másik Szerzõdõ Államban egy ott levõ telephely útján üzleti tevékenységet fejt ki. Amennyiben a vállalkozás ily módon fejt ki üzleti tevékenységet, a vállalkozás nyeresége megadóztatható a másik Államban, azonban csak olyan mértékben, amilyen mértékben az ennek a telephelynek tudható be.

2. A 3. bekezdés rendelkezéseinek fenntartásával, ha az egyik Szerzõdõ Állam vállalkozása a másik Szerzõdõ Államban egy ott levõ telephely útján fejt ki üzleti tevékenységet, úgy ennek a telephelynek mindkét Szerzõdõ Államban azokat a nyereségeket kell betudni, amelyeket akkor érhetne el, ha önálló és elkülönült vállalkozásként azonos vagy hasonló tevékenységet folytatna azonos vagy hasonló feltételek mellett és teljesen függetlenként tartana fenn üzleti kapcsolatot azzal a vállalkozással, amelynek telephelye.

3. A telephely nyereségének megállapításánál levonhatók a telephely miatt felmerült költségek, beleértve az így felmerült üzletvezetési és általános ügyviteli költségeket, függetlenül attól, hogy abban az Államban merültek-e fel, ahol a telephely található, vagy máshol. Ugyanakkor nem vonhatók le azok az összegek - amennyiben vannak ilyenek - amelyeket a telephely (nem a tényleges költségek megtérítéseként) fizet ki a vállalkozás, vagy annak bármely irodája részére jogdíjak, díjak vagy más hasonló kifizetések formájában szabadalmak és egyéb jogok használatának ellenében, vagy jutalék formájában különleges szolgáltatások nyújtásáért vagy irányításáért vagy a pénzintézeti vállalkozások kivételével a vállalkozás által a telephelynek nyújtott kölcsön kamataként. Hasonlóképpen nem számítandók be a telephely nyereségének megállapításánál azok az összegek, amelyeket a telephely számít fel (nem a tényleges költségek megtérítéseként) a vállalkozás központi irodája vagy bármely más irodája felé jogdíjak, díjak vagy más hasonló kifizetések formájában szabadalmak, vagy egyéb jogok használatának ellenében, vagy jutalék formájában különleges szolgáltatások nyújtásáért vagy irányításért vagy a pénzintézeti vállalkozások kivételével a vállalkozás központi irodája, vagy bármely más irodája részére nyújtott kölcsön kamataként.

4. Amennyiben az egyik Szerzõdõ Államban a telephelynek betudható nyereséget a vállalkozás teljes nyereségének a különbözõ részegységek közötti arányos megosztása alapján szokták megállapítani, úgy a 2. bekezdés nem zárja ki, hogy ez a Szerzõdõ Állam az megadóztatandó nyereséget a szokásos arányos megosztás alapján állapítsa meg; a alkalmazott arányos megosztási módszernek azonban olyannak kell lennie, hogy az eredmény összhangban legyen az e Cikkben foglalt elvekkel.

5. Nem tudható be nyereség a telephelynek csupán azért, mert a telephely javakat vagy árukat vásárol a vállalkozásnak.

6. Az elõzõ bekezdések alkalmazásában a telephelynek betudható nyereségeket évrõl évre azonos módon kell megállapítani, hacsak alapos és elégséges ok nincs az ellenkezõjére.

7. Amennyiben a nyereség olyan jövedelemtételeket tartalmaz, amelyekkel jelen Egyezmény más Cikkei külön foglalkoznak, úgy azoknak a Cikkeknek rendelkezéseit e Cikk rendelkezései nem érintik.

8. Cikk

NEMZETKÖZI SZÁLLÍTÁS

1. Az a nyereség, amely hajóknak, légijármûveknek vagy közúti szállító jármûveknek a nemzetközi forgalomban való üzemeltetésébõl származik, csak abban a Szerzõdõ Államban adóztatható, ahol a vállalkozás tényleges üzletvezetésének a helye van.

2. Jelen Cikk alkalmazásában a hajók, légijármûvek vagy közúti szállító jármûvek nemzetközi forgalomban való üzemeltetésébõl származó nyereség magában foglalja:

a) a hajók, légijármûvek vagy közúti szállító jármûvek üresen történõ bérbeadásából származó jövedelmet; és

b) javak és áruk szállítására használt konténerek (ideértve a konténerek szállítására szolgáló vontatókat és a szükséges felszerelést) használatából, fenntartásából vagy bérbeadásából származó nyereséget;

feltéve, hogy az ilyen bérbeadást, használatot vagy fenntartást - az esettõl függõen - az egyik Szerzõdõ Államnak a hajók, légijármûvek vagy közúti szállító jármûvek nemzetközi forgalomban való üzemeltetését folytató vállalkozása alkalomszerûen végzi.

3. Ha egy hajózási vállalkozás tényleges üzletvezetésének helye egy hajó fedélzetén van, úgy e hely abban a Szerzõdõ Államban levõnek tekintendõ, amelyikben a hajó hazai kikötõje található, vagy ha nincs ilyen hazai kikötõ, akkor abban a Szerzõdõ Államban, amelyben a hajó üzemeltetõje belföldi illetõségû.

4. Az 1. bekezdés rendelkezései alkalmazandók valamely poolban, közös üzemeltetésben vagy nemzetközi üzemeltetésû szervezetben való részvételbõl származó nyereségekre is.

9. Cikk

KAPCSOLT VÁLLALKOZÁSOK

Amennyiben

és bármelyik esetben a két vállalkozás egymás közötti kereskedelmi vagy pénzügyi kapcsolataikban olyan feltételekben állapodik meg, vagy olyan feltételeket szab, amelyek eltérnek azoktól, amelyekben független vállalkozások egymással megállapodnának, úgy az a nyereség, amelyet a vállalkozások egyike e feltételek nélkül elért volna, e feltételek miatt azonban nem ért el, beszámítható ennek a vállalkozásnak a nyereségébe és megfelelõen megadóztatható.

10. Cikk

OSZTALÉK

1. Az osztalék, amelyet az egyik Szerzõdõ Államban belföldi illetõségû társaság a másik Szerzõdõ Államban belföldi illetõségû személynek fizet, megadóztatható ebben a másik Államban.

2. Mindazonáltal ez az osztalék abban a Szerzõdõ Államban is, amelyben az osztalékot fizetõ társaság belföldi illetõségû, ennek az Államnak a jogszabályai szerint megadóztatható, de ha a kedvezményezett az osztalék haszonhúzója, az így felszámított adó nem haladhatja meg:

a) az osztalék bruttó összegének 5 százalékát, ha a haszonhúzó egy olyan társaság, amely az osztalékot fizetõ társaság tõkéjében legalább 25 százalékos közvetlen részesedéssel bír,

b) az osztalék bruttó összegének 15 százalékát minden egyéb esetben.

A Szerzõdõ Államok illetékes hatóságai kölcsönös egyetértéssel rendezik ezeknek a korlátozásoknak az alkalmazási módját.

Ez a bekezdés nem érinti a társaság adóztatását azon nyereség után, amelybõl az osztalékot fizetik.

3. E Cikk alkalmazásában az "osztalék" kifejezés részvényekbõl vagy más, nyereségbõl való részesedést biztosító jogokból, - kivéve a hitel követeléseket - származó jövedelmet, valamint egyéb társasági jogokból származó olyan jövedelmet jelent, amelyet annak az Államnak az adózási jogszabályai amelyben a nyereséget felosztó társaság belföldi illetõségû, a részvényekbõl származó jövedelemmel azonos adóztatási elbánás alá vetnek.

4. Az 1. és 2. bekezdések rendelkezései nem alkalmazandók, ha az osztalék egyik Szerzõdõ Államban belföldi illetõségû haszonhúzója a másik Szerzõdõ Államban, amelyben az osztalékot fizetõ társaság belföldi illetõségû, egy ott levõ telephely útján üzleti tevékenységet fejt ki, vagy önálló tevékenységet végez ebben a másik Államban egy ott lévõ állandó bázis segítségével, és az érdekeltség, amelyre tekintettel az osztalékot fizetik, ténylegesen ehhez a telephelyhez vagy állandó bázishoz kapcsolódik. Ebben az esetben a 7. Cikk vagy a 14. Cikk rendelkezései nyernek, az esettõl függõen, alkalmazást.

5. Ha az egyik Szerzõdõ Államban belföldi illetõségû társaság nyereséget vagy jövedelmet élvez a másik Szerzõdõ Államból, úgy ez a másik Állam nem adóztathatja meg a társaság által kifizetett osztalékot, kivéve, ha az osztalékot ebben a másik Államban belföldi illetõségû személynek fizetik, vagy ha az érdekeltség, amelyre tekintettel az osztalékot fizetik, ténylegesen ebben a másik Államban lévõ telephelyhez vagy állandó bázishoz kapcsolódik, sem pedig a társaság fel nem osztott nyereségét nem vetheti a társaság fel nem osztott nyeresége után kivetett adó alá, még akkor sem, ha a kifizetett osztalék vagy a fel nem osztott nyereség egészben vagy részben ebben a másik Államban keletkezõ nyereségbõl vagy jövedelembõl áll.

11. Cikk

KAMAT

1. A kamat, amely az egyik Szerzõdõ Államban keletkezik, és amelyet a másik Szerzõdõ Államban belföldi illetõségû személynek fizetnek megadóztatható ebben a másik Államban.

2. Mindazonáltal, az ilyen kamat abban a Szerzõdõ Államban is, amelyben keletkezik, ennek az Államnak a jogszabályai szerint megadóztatható, de ha a kedvezményezett a kamat haszonhúzója az így felszámított adó nem haladhatja meg a kamat bruttó összegének 10 százalékát. A Szerzõdõ Államok illetékes hatóságai kölcsönös egyetértéssel rendezik ennek a korlátozásnak az alkalmazási módját.

3. Tekintet nélkül e Cikk 2. bekezdésének rendelkezéseire, az a kamat, amely az egyik Szerzõdõ Államban keletkezik és amelyet a másik Szerzõ Államban belföldi illetõségû személynek fizetnek az elsõként említett Államban mentesül az adó alól, amennyiben a kamat tényleges haszonhúzója a másik Szerzõdõ Állam Kormánya vagy helyi hatósága, vagy ezek bármilyen megbízottja, a Magyar Nemzeti Bank vagy a Moldáv Nemzeti Bank. Hasonlóképpen az a kamat, amely az Egyik Szerzõdõ Államban keletkezik, és amelyet a másik Szerzõdõ Államban belföldi illetõségû személynek fizetnek az elsõként említett Államban mentesül az adó alól, amennyiben azt olyan kölcsönre vagy bármely más hitelkövetelésre tekintettel fizették, amelyet a másik Szerzõdõ Állam nevében annak felhatalmazott szerve garantált vagy biztosított.

4. E Cikk alkalmazásában a "kamat" kifejezés mindenfajta hitelkövetelésbõl származó jövedelmet jelent, akár van biztosítva jelzáloggal, akár nem, és akár ad jogot az adós nyereségébõl való részesedésre, akár nem és magában foglalja különösen az állami értékpapírokból származó jövedelmet, a kötvényekbõl vagy adósságlevelekbõl származó jövedelmet, beleértve az ilyen értékpapírokhoz, kötvényekhez vagy adósságlevelekhez kapcsolódó prémiumot és jutalmat.

5. Az 1. és 2. bekezdés rendelkezései nem alkalmazandók, ha a kamat egyik Szerzõdõ Államban belföldi illetõségû haszonhúzója a másik Szerzõdõ Államban, amelyben a kamat keletkezik egy ott lévõ telephely útján üzleti tevékenységet fejt ki, vagy önálló tevékenységet folytat ebben a másik Államban egy ott levõ állandó bázis segítségével, és a hitel követelés, amely után a kamatot fizetik, ténylegesen ehhez a telephelyhez vagy állandó bázishoz tartozik. Ebben az esetben a 7. Cikk vagy a 14. Cikk rendelkezései nyernek, az esettõl függõen, alkalmazást.

6. Ha a kamatot fizetõ személy és a kamat haszonhúzója vagy kettejük és egy harmadik személy között különleges kapcsolat áll fenn, és emiatt a kamat összege azon hitelköveteléshez mérten, amely után fizetik, meghaladja azt az összeget, amelyben a kamatot fizetõ és a kamat haszonhúzója ilyen kapcsolatok hiányában megállapodtak volna, úgy e Cikk rendelkezéseit csak az utóbb említett összegre kell alkalmazni. Ilyen esetben a kifizetett többletösszeg mindkét Szerzõdõ Állam jogszabályai szerint adóztatható marad, az Egyezmény egyéb rendelkezéseinek kellõ figyelembe vételével.

12. Cikk

JOGDÍJ

1. A jogdíj, amely az egyik Szerzõdõ Államban keletkezik és amelyet a másik Szerzõdõ Államban belföldi illetõségû személynek fizetnek, megadóztatható ebben a másik Államban adóztatható.

2. E Cikk alkalmazásában a "jogdíj" kifejezés minden olyan jellegû kifizetést jelent, amelyet irodalmi, mûvészeti vagy tudományos alkotások, - beleértve a mozgóképfilmeket és a televíziós vagy rádióközvetítésre szolgáló filmeket vagy kép- vagy hanghordozó szalagokat - szerzõi joga, szabadalmak, védjegyek, minták vagy modellek, tervek, titkos formulák és eljárások használatának vagy használati jogának ellenértékeként, ipari, kereskedelmi vagy tudományos felszerelések használata vagy használati joga ellenértékeként, ipari, kereskedelmi vagy tudományos tapasztalatok közléséért fizetnek.

3. Az 1. bekezdés rendelkezései nem alkalmazandók, ha a jogdíj egyik Szerzõdõ Államban belföldi illetõségû haszonhúzója a másik Szerzõdõ Államban, amelyben a jogdíj keletkezik, egy ott levõ telephely útján üzleti tevékenységet fejt ki, vagy önálló tevékenységet végez ebben a másik Államban egy ott levõ állandó bázis segítségével, és a jog vagy vagyoni érték, amelyre tekintettel a jogdíjat fizetik, ténylegesen ehhez a telephelyhez vagy állandó bázishoz kapcsolódik. Ebben az esetben a 7. Cikk vagy a 14. Cikk rendelkezései nyernek, az esettõl függõen, alkalmazást.

4. A jogdíj akkor tekintendõ az egyik Szerzõdõ Államban keletkezõnek, ha a kifizetõ maga ez az Állam, annak politikai egysége vagy helyi hatósága, vagy egy ebben az Államban belföldi illetõségû személy. Ha azonban a jogdíjat fizetõ személynek, függetlenül attól, hogy belföldi illetõségû az egyik Szerzõdõ Államban vagy nem, az egyik Szerzõdõ Államban telephelye vagy állandó bázisa van, amellyel kapcsolatban a jogdíj fizetésére vonatkozó kötelezettség felmerült, és ezt a jogdíjat ez a telephely vagy állandó bázis viseli, úgy az ilyen jogdíj abban a Szerzõdõ Államban keletkezõnek tekintendõ, amelyben a telephely vagy állandó bázis van.

5. Ha a jogdíjat fizetõ személy és a jogdíj haszonhúzója, vagy kettejük és egy harmadik személy között különleges kapcsolatok állnak fenn, és emiatt a jogdíj összege azon használathoz, joghoz vagy információhoz mérten, amiért fizetik, meghaladja azt az összeget, amelyben a jogdíjat fizetõ és a jogdíj haszonhúzója ilyen kapcsolatok hiányában megállapodott volna, úgy e Cikk rendelkezéseit csak az utóbb említett összegre kell alkalmazni. Ebben az esetben a kifizetett többletösszeg mindkét Szerzõdõ Állam jogszabályai szerint adóztatható, az Egyezmény más rendelkezéseinek kellõ figyelembevételével.

13. Cikk

ELIDEGENÍTÉSBÕL SZÁRMAZÓ NYERESÉG

1. Az egyik Szerzõdõ Államban belföldi illetõségû személynek a 6. Cikkben meghatározott és a másik Szerzõdõ Államban fekvõ ingatlan vagyona elidegenítésébõl származó nyeresége megadóztatható ebben a másik Államban.

2. Az a nyereség, amely olyan ingó vagyon elidegenítésébõl származik, amely az egyik Szerzõdõ Állam vállalkozása másik Szerzõdõ Államban levõ telephelye üzleti vagyonának része, vagy amely egy olyan állandó bázishoz tartozik, amellyel az egyik Szerzõdõ Államban belföldi illetõségû személy önálló tevékenység végzése céljára a másik Szerzõdõ Államban rendelkezik, beleértve az ilyen telephelynek (akár a vállalkozással együttesen, akár attól függetlenül történõ) vagy egy ilyen állandó bázisnak az elidegenítésébõl elért nyereséget, megadóztatható ebben a másik Államban.

3. A nemzetközi forgalomban üzemeltetett hajók, légi jármûvek, vagy közúti szállító jármûvek, vagy az ilyen hajók, légi jármûvek vagy közúti szállító jármûvek üzemeltetését szolgáló ingó vagyon elidegenítésébõl származó nyereség csak abban a Szerzõdõ Államban adóztatható, amelyben a vállalkozás tényleges üzletvezetésének a helye van.

4. Az 1., 2. és 3. bekezdésekben nem említett vagyon elidegenítésébõl származó nyereség csak abban a Szerzõdõ Államban adóztatható, amelyben az elidegenítõ belföldi illetõségû.

14. Cikk

ÖNÁLLÓ TEVÉKENYSÉG

1. Az egyik Szerzõdõ Államban belföldi illetõségû személy szabad foglalkozásból vagy más önálló jellegû tevékenységbõl származó jövedelme csak ebben az Államban adóztatható, kivéve, ha a személynek tevékenysége kifejtéséhez a másik Szerzõdõ Államban rendszeresen állandó bázis áll rendelkezésére. Amennyiben ilyen állandó bázissal rendelkezik, a jövedelem megadóztatható a másik Szerzõdõ Államban, de csak annyiban, amennyiben az ennek az állandó bázisnak tudható be.

2. A "szabad foglalkozás" kifejezés magában foglalja különösen az önállóan kifejtett tudományos, irodalmi, mûvészeti, nevelési vagy oktatási tevékenységet, valamint az orvosok, jogászok, mérnökök, építészek, fogorvosok és könyvszakértõk önálló tevékenységét.

15. Cikk

NEM ÖNÁLLÓ TEVÉKENYSÉG

1. A 16., 18., 19. és 20. Cikkek rendelkezéseinek fenntartásával a fizetés, a bér és más hasonló térítés, amelyet az egyik Szerzõdõ Államban belföldi illetõségû személy nem önálló tevékenységért kap, csak ebben az Államban adóztatható, kivéve, ha a tevékenységet a másik Szerzõdõ Államban végzik. Amennyiben a tevékenységet ott végzik, úgy az ezért kapott térítés megadóztatható ebben a másik Államban.

2. Tekintet nélkül az 1. bekezdés rendelkezéseire, az a díjazás, amelyet az egyik Szerzõdõ Államban belföldi illetõségû személy a másik Szerzõdõ Államban végzett nem önálló tevékenységre tekintettel kap, csak az elsõként említett Államban adóztatható, ha az alábbi feltételek mindegyike fennáll:

a) a kedvezményezett a másik Államban a vonatkozó bármely tizenkét hónapos idõszakon belül nem tartózkodik egyfolytában vagy megszakításokkal összesen 183 napnál többet, és

b) a díjazást olyan munkaadó fizeti, vagy azt olyan munkaadó nevében fizetik, aki nem belföldi illetõségû a másik Államban, és

c) a díjazást nem a munkaadónak a másik Államban levõ telephelye vagy állandó bázisa viseli.

3. Tekintet nélkül e Cikk elõzõ rendelkezéseire, a nemzetközi forgalomban üzemeltetett hajó, légi jármû vagy közúti szállító jármû fedélzetén végzett nem önálló tevékenységért járó díjazás megadóztatható abban a Szerzõdõ Államban, amelyben a vállalkozás tényleges üzletvezetésének a helye van .

16. Cikk

IGAZGATÓK TISZTELETDÍJA

Az igazgatói tiszteletdíj és más hasonló kifizetés, amelyet az egyik Szerzõdõ Államban belföldi illetõségû személy olyan minõségében élvez, mint a másik Szerzõdõ Államban belföldi illetõségû társaság igazgatótanácsának vagy más hasonló szervének tagja, megadóztatható ebben a másik Államban.

17. Cikk

MÛVÉSZEK ÉS SPORTOLÓK

1. Tekintet nélkül a 14. és 15. Cikkek rendelkezéseire, az a jövedelem, amelyet az egyik Szerzõdõ Államban belföldi illetõségû személy, elõadómûvészként, mint színpadi, film-, rádió- vagy televíziós mûvész, vagy zenemûvészként, vagy sportolóként élvez a másik Szerzõdõ Államban ilyen minõségében kifejtett személyes tevékenységébõl, megadóztatható ebben a másik Államban.

2. Amennyiben egy elõadómûvész vagy egy sportoló által ilyen minõségében, kifejtett személyes tevékenységébõl származó jövedelem nem az elõadómûvésznél vagy a sportolónál magánál, hanem egy másik személynél jelentkezik, úgy ez a jövedelem, tekintet nélkül a 7., 14. és 15. Cikkek rendelkezéseire, megadóztatható abban a Szerzõdõ Államban, amelyben az elõadómûvész vagy a sportoló a tevékenységét kifejti.

3. Tekintet nélkül az 1. és 2. bekezdések rendelkezéseire, az e Cikkben említett jövedelem mentes az adó alól abban a Szerzõdõ Államban, amelyben az elõadómûvész vagy a sportoló a tevékenységét kifejti, feltéve, hogy ezt a tevékenységet jelentõs mértékben ennek az Államnak vagy a másik Államnak a közpénzeibõl támogatják, vagy a Szerzõdõ Államok közötti kulturális megállapodás alapján fejtik ki.

18. Cikk

NYUGDÍJ

A 19. Cikk 2. bekezdésében foglalt rendelkezések fenntartásával, a nyugdíj és más hasonló díjazás, amelyet az egyik Szerzõdõ Államban belföldi illetõségû személynek korábbi, nem önálló munkára tekintettel fizetnek, csak ebben az Államban adóztatható.

19. Cikk

KÖZSZOLGÁLAT

1. a) Az olyan, nem nyugdíj jellegû díjazás, amelyet az egyik Szerzõdõ Állam, annak politikai egysége vagy helyi hatósága fizet magánszemélynek, az ezen Államnak, egységének vagy helyi hatóságának teljesített szolgálatért, csak ebben az Államban adóztatható.

b) Ez a díjazás azonban csak a másik Szerzõdõ Államban adóztatható, ha a szolgálatot ebben az Államban teljesítették, és a magán személy ebben az Államban olyan belföldi illetõségû személy, aki

2. a) Minden olyan nyugdíj, amely az egyik Szerzõdõ Állam, annak politikai egysége vagy helyi hatósága által vagy az általuk létesített alapokból kerül kifizetésre egy magánszemély részére az ezen Államnak, egységének vagy helyi hatóságának teljesített szolgálatért, csak ebben az Államban adóztatható.

b) Ez a nyugdíj azonban csak a másik Szerzõdõ Államban adóztatható, ha a magánszemély ebben a másik Államban belföldi illetõségû és ennek a másik Államnak az állampolgára.

3. Az egyik Szerzõdõ Állam vagy politikai egysége vagy helyi hatósága által folytatott üzleti tevékenységgel kapcsolatosan teljesített szolgálatért fizetett díjazásra és nyugdíjra a 15., 16. és 18. Cikkek rendelkezései alkalmazandók.

20. Cikk

TANULÓK, TANÁROK ÉS KUTATÓK

1. Az az összeg, amelyet olyan tanuló, ipari- és kereskedelmi tanuló kap ellátására, tanulmányaira vagy képzésére, aki belföldi illetõségû vagy az egyik Szerzõdõ Államba érkezését közvetlenül megelõzõen belföldi illetõségû volt a másik Szerzõdõ Államban, és aki az elsõként említett Államban kizárólag tanulmányi vagy képzési célból tartózkodik, nem adóztatható ebben az Államban, feltéve, hogy az ilyen kifizetések ezen az Államon kívül levõ forrásokból származnak.

2. Az a térítés, amelyet egy olyan magánszemély kap oktatásért vagy tudományos kutatásért, aki belföldi illetõségû vagy az egyik Szerzõdõ Államba érkezését közvetlenül megelõzõen belföldi illetõségû volt a másik Szerzõdõ Államban, és az elsõ Államban tudományos kutatás, vagy egyetemi kollégiumban, felsõfokú oktatási intézményben vagy hasonló intézményben való oktatás céljából tartózkodik, mentes az adó alól az elsõ Államban, feltéve, hogy az ilyen intézmény a non-profit jogi személyek közé tartozik.

21. Cikk

EGYÉB JÖVEDELEM

1. Az egyik Szerzõdõ Államban belföldi illetõségû személy jövedelmének az Egyezmény elõzõ Cikkeiben nem tárgyalt részei, bárhol is keletkeznek, csak ebben az Államban adóztathatók.

2. Az 1. bekezdés rendelkezései nem alkalmazandók a 6. Cikk 2. bekezdésében meghatározott ingatlanból származó jövedelmen kívüli jövedelmekre, ha az ilyen jövedelmeknek az egyik Szerzõdõ Államban belföldi illetõségû kedvezményezettje a másik Szerzõdõ Államban egy ott levõ telephely útján üzleti tevékenységet fejt ki, vagy önálló tevékenységet végez ebben a másik Államban egy ott lévõ állandó bázis segítségével és a jog vagy a vagyon, amelyre tekintettel a jövedelmet fizetik, ténylegesen ehhez a telephelyhez vagy állandó bázishoz kapcsolódik. Ilyen esetben a 7. Cikk vagy a 14. Cikk rendelkezései nyernek, az esettõl függõen, alkalmazást.

22. Cikk

VAGYON

1. A 6. Cikkben említett olyan ingatlan vagyon, amely az egyik Szerzõdõ Államban belföldi illetõségû személy tulajdonát képezi és a másik Szerzõdõ Államban fekszik, megadóztatható ebben a másik Államban.

2. Az ingó vagyon, amely egy olyan telephely üzleti vagyonának részét képezi, amellyel az egyik Szerzõdõ Állam vállalkozása a másik Szerzõdõ Államban rendelkezik, vagy az olyan ingó vagyon, amely az egyik Szerzõdõ Államban belföldi illetõségû személynek a másik Szerzõdõ Államban lévõ, önálló tevékenység végzésére szolgáló állandó bázisához tartozik, megadóztatható ebben a másik Államban.

3. A nemzetközi forgalomban üzemeltetett hajókból, légijármûvekbõl és közúti szállító jármûvekbõl álló vagyon, és az ilyen hajók, légijármûvek és közúti szállító jármûvek üzemeltetésére szolgáló ingó vagyon csak abban a Szerzõdõ Államban adóztatható, amelyben a vállalkozás tényleges üzletvezetésének helye van.

4. Az egyik Szerzõdõ Államban belföldi illetõségû személy minden más vagyonrésze csak ebben az Államban adóztatható.

23. Cikk

A KETTÕS ADÓZTATÁS ELKERÜLÉSE

A kettõs adóztatást a következõk szerint kell elkerülni:

1. Magyarország esetében:

a) Amennyiben a Magyarországon belföldi illetõségû személy olyan jövedelmet élvez, vagy olyan vagyona van, amely ezen Egyezmény rendelkezései szerint megadóztatható Moldovában, úgy Magyarország a b) és c) pontokban foglalt rendelkezések fenntartásával az ilyen jövedelmet vagy vagyont mentesíti az adó alól.

b) Amennyiben a Magyarországon belföldi illetõségû személy olyan jövedelemtételeket élvez, amelyek a 10. és a 11. Cikkek rendelkezései értelmében Moldovában megadóztathatók, Magyarország lehetõvé teszi a belföldi illetõségû személy jövedelmét terhelõ adóból azon összeg levonását, amely megegyezik a Moldovában megfizetett adóval. Az így levont összeg azonban nem haladhatja meg a levonás elõtt számított adónak azt a részét, amely a Moldovából élvezett ilyen jövedelemtételekre esik.

c) Amennyiben ezen Egyezmény bármely rendelkezése szerint valamely, a Magyarországon belföldi illetõségû személy által élvezett jövedelem vagy a tulajdonát képezõ vagyon mentesül az adó alól Magyarországon, mindazonáltal Magyarország ennek a belföldi illetõségû személynek a többi jövedelme vagy vagyona utáni adó kiszámításánál figyelembe veheti a mentesített jövedelmet vagy vagyont.

2. Moldova esetében:

a) Amennyiben a Moldovában belföldi illetõségû személy olyan jövedelmet élvez, vagy olyan vagyona van, amely ezen Egyezmény rendelkezései szerint megadóztatható Magyarországon, úgy Moldova lehetõvé teszi:

Az így levont összeg azonban egyik esetben sem haladhatja meg a levonás elõtt számított jövedelemadónak vagy vagyonadónak azon részét, amely az esettõl függõen, a Magyarországon adóztatható jövedelemre, vagy vagyonra esik.

b) Amennyiben ezen Egyezmény bármely rendelkezése szerint valamely, Moldovában belföldi illetõségû személy által élvezett jövedelem, vagy a tulajdonát képezõ vagyon mentesül az adó alól Moldovában, mindazonáltal Moldova ennek a belföldi illetõségû személynek a többi jövedelme, vagy vagyona utáni adó kiszámításánál figyelembe veheti a mentesített jövedelmet, vagy vagyont.

24. Cikk

EGYENLÕ ELBÁNÁS

1. Az egyik Szerzõdõ Állam állampolgárai nem vethetõk a másik Szerzõdõ Államban olyan adóztatás, vagy azzal összefüggõ kötelezettség alá, amely más vagy megterhelõbb, mint az az adóztatás és azzal összefüggõ kötelezettség, amelynek e másik Állam állampolgárai azonos körülmények között alá vannak vagy alá lehetnek vetve. Ez a rendelkezés, tekintet nélkül az 1. Cikk rendelkezéseire, azokra a személyekre is alkalmazandó, akik nem belföldi illetõségûek az egyik vagy mindkét Szerzõdõ Államban.

2. Az egyik Szerzõdõ Államban belföldi illetõségû hontalan személyek nem vethetõk a Szerzõdõ Államok egyikében sem olyan adóztatás vagy azzal összefüggõ kötelezettség alá, amely más vagy megterhelõbb, mint az az adóztatás és azzal összefüggõ kötelezettség, amelynek az érintett Állam állampolgárai azonos körülmények között alá vannak vagy alá lehetnek vetve.

3. Az egyik Szerzõdõ Állam vállalkozásának a másik Szerzõdõ Államban lévõ telephelyét ebben a másik Államban nem lehet kedvezõtlenebbül adóztatni, mint ennek a másik Államnak azonos tevékenységet folytató vállalkozásait. Ez a rendelkezés nem értelmezendõ akként, mintha az egyik Szerzõdõ Államot arra kötelezné, hogy a másik Szerzõdõ Államban belföldi illetõségû személyeknek olyan, a polgári jogállás vagy családi kötelezettségek alapján járó személyi kedvezményeket, mentességeket és levonásokat nyújtson az adózásban, amelyekben a saját területén belföldi illetõségû személyeket részesíti.

4. Az egyik Szerzõdõ Állam vállalkozása által a másik Szerzõdõ Államban belföldi illetõségû személynek fizetett kamat, jogdíj és más költség az ilyen vállalkozás adóztatható nyereségének megállapítására ugyanolyan feltételek mellett levonható, mintha azokat az elõször említett Államban belföldi illetõségû személy részére fizették volna kivéve, ha a 9. Cikknek, a 11. Cikk 6. bekezdésének, vagy a 12. Cikk 5. bekezdésének rendelkezései alkalmazandók. Hasonlóképpen az egyik Szerzõdõ Állam vállalkozásának a másik Szerzõdõ Államban belföldi illetõségû személlyel szemben fennálló tartozásai ugyanolyan feltételek mellett levonhatók a vállalkozás adóköteles vagyonának megállapítására, mintha ezek a tartozások az elsõként említett Államban belföldi illetõségû személlyel szemben álltak volna fenn.

5. Az egyik Szerzõdõ Állam olyan vállalkozásai, amelyeknek tõkéje teljesen vagy részben, közvetlenül vagy közvetve a másik Szerzõdõ Államban belföldi illetõségû egy vagy több személy tulajdonában vagy ellenõrzése alatt van, nem vethetõk az elsõként említett Szerzõdõ Államban olyan adóztatás, vagy azzal összefüggõ kötelezettség alá, amely más vagy megterhelõbb, mint az az adóztatás és azzal összefüggõ kötelezettségek, amelyeknek az elsõként említett Állam más hasonló vállalkozásai alá vannak vagy alá lehetnek vetve.

6. E Cikk rendelkezései, tekintet nélkül a 2. Cikk rendelkezéseire, bármilyen fajtájú és megnevezésû adóra alkalmazandók.

25. Cikk

EGYEZTETÕ ELJÁRÁS

1. Ha egy személy véleménye szerint az egyik Szerzõdõ Állam vagy mindkét Szerzõdõ Állam intézkedései ránézve olyan adóztatáshoz vezetnek vagy fognak vezetni, amely nem felel meg az Egyezmény rendelkezéseinek, úgy, ezeknek az Államoknak a belsõ jogszabályai által biztosított jogorvoslati lehetõségektõl függetlenül, ügyét elõterjesztheti annak a Szerzõdõ Államnak az illetékes hatóságához, amelyben belföldi illetõségû, vagy ha ügye a 24. Cikk 1. bekezdése alá tartozik, annak a Szerzõdõ Államnak az illetékes hatóságához, amelynek állampolgára. Az ügyet arra az intézkedésre vonatkozó elsõ értesítést követõ három éven belül kell elõterjeszteni, amely az Egyezmény rendelkezéseinek meg nem felelõ adózáshoz vezetett.

2. Az illetékes hatóság, amennyiben a kifogást megalapozottnak találja, és önmaga nem képes kielégítõ megoldást találni, törekedni fog arra, hogy az ügyet a másik Szerzõdõ Állam illetékes hatóságával együtt kölcsönös egyetértéssel rendezze úgy, hogy elkerüljék az olyan adóztatást, amely nem áll összhangban az Egyezménnyel. Az így létrejött megállapodást a Szerzõdõ Államok belsõ jogszabályaiban elõírt határidõktõl függetlenül végre kell hajtani.

3. A Szerzõdõ Államok illetékes hatóságai törekedni fognak arra, hogy az Egyezmény értelmezésével vagy alkalmazásával kapcsolatos nehézségeket és kétségeket kölcsönös egyetértéssel oldják fel. Közös tanácskozásokat tarthatnak annak érdekében, hogy olyan esetekben is elkerüljék a kettõs adóztatást, amelyekrõl az Egyezmény nem rendelkezik.

4. A Szerzõdõ Államok illetékes hatóságai az elõzõ bekezdések értelmében létrehozandó egyetértés elérése céljából egymással közvetlenül érintkezhetnek. Amennyiben az egyetértés elérése érdekében célszerûnek látszik szóbeli véleménycsere, úgy az ilyen véleménycsere lefolytatható a Szerzõdõ Államok illetékes hatóságainak képviselõibõl álló bizottság által.

26. Cikk

TÁJÉKOZTATÁSCSERE

1. A Szerzõdõ Államok illetékes hatóságai ki fogják cserélni az Egyezmény rendelkezéseinek vagy a Szerzõdõ Államokban az Egyezmény hatálya alá tartozó adókra vonatkozó belsõ jogszabályi rendelkezéseknek végrehajtásához szükséges tájékoztatásokat, amennyiben az ezek szerinti adóztatás nem ellentétes az Egyezménnyel. A kölcsönös tájékoztatást az 1. Cikk nem korlátozza. A Szerzõdõ Államnak a kapott tájékoztatást ugyanúgy titokként kell kezelnie, mint az ennek az Államnak a belsõ jogszabályai alapján megszerzett információkat és csak olyan személyek vagy hatóságok (beleértve a bíróságokat és a közigazgatási szerveket) részére szabad felfednie, amelyek az Egyezmény hatálya alá esõ adók megállapításával vagy beszedésével, ezek érvényesítésével és a vonatkozó peres eljárással vagy az ezekkel az adókkal kapcsolatos jogorvoslatok elbírálásával foglalkoznak. Ezek a személyek vagy hatóságok a tájékoztatást csak ilyen célokra használhatják fel. Nyilvános bírósági tárgyalásokon vagy bírósági határozatokban a tájékoztatást nyilvánosságra hozhatják.

2. Az 1. bekezdés rendelkezései semmilyen esetben sem értelmezhetõk úgy, mintha valamelyik Szerzõdõ Államot köteleznék:

a) az egyik vagy a másik Szerzõdõ Állam jogszabályaitól vagy államigazgatási gyakorlatától eltérõ államigazgatási intézkedések hozatalára;

b) olyan tájékoztatás nyújtására, amely az egyik vagy másik Szerzõdõ Államnak jogszabályai szerint vagy az államigazgatás szokásos rendjében nem szerezhetõ be;

c) olyan tájékoztatás nyújtására, amely szakmai, üzleti, ipari, kereskedelmi vagy foglalkozási titkot vagy szakmai eljárást tárna fel, vagy amelynek felfedése ellentmondana a közrendnek (ordre public).

27. Cikk

DIPLOMÁCIAI KÉPVISELÕK ÉS KONZULI TISZTSÉGVISELÕK

Az Egyezmény semmilyen módon nem érinti a diplomáciai képviselõket vagy konzuli tisztségviselõket a nemzetközi jog általános szabályai szerint vagy külön egyezmények rendelkezései alapján megilletõ adózási kiváltságokat.

28. Cikk

HATÁLYBALÉPÉS

1. A Szerzõdõ Felek értesítik egymást arról, hogy az Egyezmény hatálybalépéséhez szükséges alkotmányos követelményeknek eleget tettek.

2. Az Egyezmény az 1. bekezdésben említett értesítések közül a késõbbinek a keltekor lép hatályba és rendelkezései alkalmazandók:

a) a forrásnál levont adók tekintetében az Egyezmény hatálybalépésének évét követõ elsõ naptári év január 1. napján vagy az után megszerzett összegekre;

b) az egyéb jövedelemadók és vagyonadók tekintetében az olyan adókra, amelyek az Egyezmény hatálybalépésének évét követõ elsõ naptári év január 1. napján vagy az után kezdõdõ bármely adózási évre vethetõk ki.

29. Cikk

FELMONDÁS

Az Egyezmény mindaddig hatályban marad, ameddig a Szerzõdõ Államok egyike azt fel nem mondja. Az Egyezményt bármelyik Szerzõdõ Állam az Egyezmény hatálybalépésének idõpontjától számított öt év elteltével felmondhatja diplomáciai úton úgy, hogy a felmondásról értesítést ad bármelyik naptári év végét legalább hat hónappal megelõzõen. Ebben az esetben az Egyezmény hatályát veszti:

a) a forrásnál levont adók tekintetében az értesítés átadásának évét követõ elsõ naptári év január 1. napján vagy az után megszerzett összegekre;

b) az egyéb jövedelemadók és vagyonadók tekintetében az olyan adókra, amelyek az értesítés átadásának évét követõ elsõ naptári év január 1. napján vagy az után kezdõdõ bármely adózási évre vethetõk ki.

ENNEK HITELÉÜL az arra kellõ felhatalmazással rendelkezõ alulírottak az Egyezményt aláírták.

KÉSZÜLT két példányban, Budapesten, 1995. április 19. napján, magyar, moldáv és angol nyelven, mindhárom szöveg egyaránt hiteles. Értelmezésbeli eltérés esetén az angol nyelvû szöveg az irányadó.

Ez a törvény a kihirdetése napján lép hatályba, rendelkezéseit azonban az Egyezmény 28. Cikk 2) bekezdés a) pontja alá esõ adók tekintetében 1997. január 1-én, vagy azt követõen szerzett jövedelmekre, a 28. Cikk 2) bekezdés b) pontja alá esõ adók tekintetében 1997. január 1-én, vagy azután kezdõdõ bármely adóévre kivethetõ adókra kell alkalmazni.