T/669/233.
A MAGYAR ORSZÁGGYÛLÉS
Önkormányzati és rendészeti bizottság
Bizottsági módosító javaslat
Dr. Áder János úrnak,
az Országgyûlés elnöke
Budapest
Tisztelt Elnök Úr!
A Házszabály 94. § (1) bekezdése és a 102. §-ának (1) bekezdése alapján a szabálysértésekrõl szóló T/669. számú törvényjavaslathoz a bizottság a következõ
módosító javaslatot
terjeszti elõ.
A törvényjavaslat 83. §-a az alábbiak szerint módosul:
/A tényállás tisztázása/
"(1) Amennyiben a feljelentés adatai nem adnak elegendõ alapot a felelõsség megállapítására, illetõleg az eljárás megszüntetésére, a tényállás tisztázása érdekében a szabálysértési hatóság
a) felhívja a feljelentõt további adatok közlésére, meghallgatja az elkövetõt, szükség esetén a sértettet, a feljelentõt, illetve más, tanúként számba jöhetõ személyeket;
b) szakvéleményt szerez be, meghallgatja a szakértõt, illetve a szaktanácsadót;
c) iratokat, tárgyi bizonyítási eszközöket szerez, illetve szereztet be;
d) külön jogszabályban meghatározott feltételek alapján más szerveket adatok közlésére hív fel.
(2) Az ismeretlen helyen lévõ elkövetõ, tanú, szakértõ lakó-, illetõleg tartózkodási helyének megállapítása céljából a személyi adat- és lakcímnyilvántartás központi szervét, az utolsó ismert lakó- vagy tartózkodási helye szerint illetékes helyi szervét [ , vagy az illetékes rendõri szervet] kell megkeresni.
(3) Ha az elkövetõ lakcím adata az eljárás során ismertté válik, megkeresés alapján az illetékes rendõri szerv a lakcímen való tartózkodás tényét ellenõrzi."
I n d o k o l á s
A törvényjavaslat "kritikátlanul" átvette az Sztv. szabályát az ismeretlen helyen lévõ személyek (eljárás alá vont személy, tanú, szakértõ) tartózkodási helyének megállapítása érdekében. Ez a megfogalmazás azonban a rendõrség ilyen irányú "felderítõ tevékenysége" tekintetében pontatlan, hiszen
a) lakcímadatok kezelésére a rendõrség nincs feljogosítva, másrészt
b) nincsenek kijelölve a rendõri "lakcímfelderítés" személyi és tevékenységi korlátai.
A módosítás egyrészt
a) kizárólag az eljárás "fõszemélye", az elkövetõ tekintetében kötelezi a rendõrséget lakcímkutatásra,
b) másrészt világossá teszi, hogy nem adatszolgáltatásról van szó, hanem egy adott tényhelyzet ellenõrzésérõl: arról, hogy az adott idõszakban az elkövetõ ténylegesen megtalálható-e a megadott lakcímen.
Budapest, 1999. április 7.
Tisztelettel:
Dr. Bernáth Varga Balázs s.k.
a bizottság elnöke