Dr. Áder János úrnak,
az Országgyûlés elnöke

A Házszabály 94. § (1) bekezdése és a 102. §-ának (1) bekezdése alapján a szabálysértésekrõl szóló T/669. számú törvényjavaslathoz a bizottság a következõ

terjeszti elõ.

A törvényjavaslat 83. §-a az alábbiak szerint módosul:

"(1) Amennyiben a feljelentés adatai nem adnak elegendõ alapot a felelõsség megállapítására, illetõleg az eljárás megszüntetésére, a tényállás tisztázása érdekében a szabálysértési hatóság

a) felhívja a feljelentõt további adatok közlésére, meghallgatja az elkövetõt, szükség esetén a sértettet, a feljelentõt, illetve más, tanúként számba jöhetõ személyeket;

b) szakvéleményt szerez be, meghallgatja a szakértõt, illetve a szaktanácsadót;

c) iratokat, tárgyi bizonyítási eszközöket szerez, illetve szereztet be;

d) külön jogszabályban meghatározott feltételek alapján más szerveket adatok közlésére hív fel.

(2) Az ismeretlen helyen lévõ elkövetõ, tanú, szakértõ lakó-, illetõleg tartózkodási helyének megállapítása céljából a személyi adat- és lakcímnyilvántartás központi szervét, az utolsó ismert lakó- vagy tartózkodási helye szerint illetékes helyi szervét [ , vagy az illetékes rendõri szervet] kell megkeresni.

(3) Ha az elkövetõ lakcím adata az eljárás során ismertté válik, megkeresés alapján az illetékes rendõri szerv a lakcímen való tartózkodás tényét ellenõrzi."

A törvényjavaslat "kritikátlanul" átvette az Sztv. szabályát az ismeretlen helyen lévõ személyek (eljárás alá vont személy, tanú, szakértõ) tartózkodási helyének megállapítása érdekében. Ez a megfogalmazás azonban a rendõrség ilyen irányú "felderítõ tevékenysége" tekintetében pontatlan, hiszen

a) lakcímadatok kezelésére a rendõrség nincs feljogosítva, másrészt

b) nincsenek kijelölve a rendõri "lakcímfelderítés" személyi és tevékenységi korlátai.

A módosítás egyrészt

a) kizárólag az eljárás "fõszemélye", az elkövetõ tekintetében kötelezi a rendõrséget lakcímkutatásra,

b) másrészt világossá teszi, hogy nem adatszolgáltatásról van szó, hanem egy adott tényhelyzet ellenõrzésérõl: arról, hogy az adott idõszakban az elkövetõ ténylegesen megtalálható-e a megadott lakcímen.

Budapest, 1999. április 7.