a Munka Törvénykönyvérõl szóló 1992. évi XXII. törvény, a köztisztviselõk jogállásáról szóló 1992. évi XXIII. törvény, a közalkalmazottak jogállásáról szóló 1992. évi XXXIII. törvény, az igazságügyi alkalmazottak szolgálati viszonyáról szóló 1997. évi LXVIII. törvény, az ügyészségi szolgálati viszonyról és az ügyészségi adatkezelésrõl szóló 1994. évi LXXX. törvény, valamint a bírák jogállásáról és javadalmazásáról szóló 1997. évi LXVII. törvény módosításáról

Budapest, 1998. december

A Munka Törvénykönyvérõl szóló 1992. évi XXII. törvény (a továbbiakban: Mt.) 25. §-ának (5) bekezdése helyébe az alábbi rendelkezés lép:

"(5) A munkáltató és a szakszervezet megállapodhat, hogy a munkáltató a szakszervezet számára járó munkaidõ-kedvezménybõl fel nem használt idõtartamot pénzben megváltja. A megváltás összegét a szakszervezet csak érdekvédelmi tevékenységével összefüggõ célra használhatja fel."

Az Mt. 31. §-a az alábbi (2)-(3) bekezdéssel egészül ki és ezzel egyidejûleg a § eredeti szövege (1) bekezdésre változik:

"(2) Ha a munkáltatónál képviselettel rendelkezõ szakszervezet nincs, a munkáltató és az üzemi tanács a 30. § a) pontjában meghatározott kérdéseket üzemi megállapodásban szabályozhatja.

(3) A (2) bekezdés szerint megkötött üzemi megállapodásra a kollektív szerzõdésre vonatkozó rendelkezéseket kell megfelelõen alkalmazni, azzal az eltéréssel, hogy az üzemi megállapodás, azokat a kérdéseket, amelyek e törvény alapján kizárólag kollektív szerzõdésben rendezhetõk, nem szabályozhatja."

Az Mt. 72. §-a helyébe az alábbi rendelkezés lép:

"72. § (1) Munkaviszonyba munkavállalóként az léphet, aki tizenhatodik életévét betöltötte

(2) Korlátozottan cselekvõképes személy törvényes képviselõjének hozzájárulása nélkül is létesíthet munkaviszonyt. A tizenhat éven aluli fiatalkorú munkaviszonyba lépéséhez azonban szükséges a törvényes képviselõjének a hozzájárulása is.

(3) A munkaviszony szempontjából fiatalkorú az a munkavállaló, aki tizennyolcadik életévét még nem töltötte be.

(4) Munkaviszonyt létesíthet - az (1) bekezdéstõl eltérõen - a tizenötödik életévét betöltött, általános iskolában, szakiskolában, középiskolában nappali rendszerû képzés keretében tanulmányokat folytató tanuló az iskolai szünet alatt.

(5) Az (1)-(4) bekezdésben foglalt rendelkezésektõl érvényesen eltérni nem lehet."

Az Mt. 85/A. §-a az alábbi (3) bekezdéssel egészül ki:

"(3) A jogelõd munkáltató a munkavállalót a munkaviszony megszüntetésekor megilletõ járandóságokért - feltéve, ha a jogutód munkáltató döntéshozó szervében a szavazatok több, mint fele megilleti - a munkaviszonynak a jogutód munkáltató által a jogutódlás idõpontjától számított egy éven belül közölt

a) a munkáltató mûködésével összefüggõ okra alapított rendes felmondással, illetve

b) a 88. § (2) bekezdése szerinti munkáltatói intézkedéssel

történõ megszüntetése esetén kezesként felel."

Az Mt. az alábbi 87/A. §-sal egészül ki:

"87/A. § E törvény alkalmazása szempontjából a munkavállaló akkor minõsül nyugdíjra jogosultnak, ha

a) a reá irányadó öregségi nyugdíjkorhatárt - a társadalombiztosítási jogszabályok által egyes munkakörökben biztosított korkedvezmény figyelembevételével - elérte, és az öregségi nyugdíjhoz szükséges szolgálati idõvel rendelkezik (öregségi nyugdíjra való jogosultság);

b) elõrehozott (csökkentett összegû elõrehozott) öregségi nyugdíjban, illetve

c) rokkantsági nyugdíjban, illetõleg

d) szolgálati nyugdíjban részesül;

e) részére korengedményes nyugdíjat állapítottak meg."

Az Mt. 88. §-a az alábbi alcímmel egészül ki:

"(4) A munkáltató személyében bekövetkezõ jogutódlás önmagában nem szolgálhat a határozatlan idejû munkaviszony rendes felmondással történõ megszüntetésének indokául."

"(6) A munkáltató - a (2) bekezdésben foglaltaktól eltérõen - rendes felmondását nem köteles indokolni, ha a munkavállaló öregségi nyugdíjra szerzett jogosultságot [87/A. § a) pont], illetve elõrehozott öregségi nyugdíjban [87/A. § b) pont], vagy szolgálati nyugdíjban [87/A. § d) pont] részesül.

(7) A munkáltató csak különösen indokolt esetben szüntetheti meg rendes felmondással a munkavállaló munkaviszonyát az öregségi nyugdíjra való jogosultság [87/A. § a) pont] megszerzését megelõzõ öt éven belül."

Az Mt. 90. §-a helyébe az alábbi rendelkezések lépnek:

"90. § (1) A munkáltató nem szüntetheti meg rendes felmondással a munkaviszonyt az alábbiakban meghatározott idõtartam alatt:

a) a betegség miatti keresõképtelenség, legfeljebb azonban a betegszabadság lejártát követõ egy év, továbbá az üzemi baleset vagy foglalkozási megbetegedés miatti keresõképtelenség alatt a táppénzre való jogosultság;

b) a beteg gyermek ápolására táppénzes állományba helyezés;

c) a közeli hozzátartozó otthoni ápolása vagy gondozása céljából kapott fizetés nélküli szabadság [139. §];

d) a terhesség, a szülést követõ három hónap, illetve a szülési szabadság [138. § (1) bekezdés];

e) a gyermek ápolása, illetve gondozása céljára kapott fizetés nélküli szabadság [138. § (4) bekezdés];

f) a sor-, vagy tartalékos katonai szolgálatnak a behívóparancs, a polgári szolgálatnak a teljesítésre vonatkozó felhívás kézhezvételétõl számított

idõtartama.

(2) A felmondási idõ, ha az (1) bekezdésben meghatározott felmondási védelem idõtartama

a) a tizenöt napot meghaladja, ezt követõen csak tizenöt nap,

b) a harminc napot meghaladja, ezt követõen csak harminc nap

elteltével kezdõdhet el.

(3) Az (1) bekezdésben meghatározott védelem nem vonatkozik a munkavállaló munkaviszonyának a felmondására, ha öregségi nyugdíjra szerzett jogosultságot [87/A. § a) pont], illetve elõrehozott öregségi nyugdíjban [87/A. § b) pont], vagy szolgálati nyugdíjban [87/A. § d) pont] részesül.

(4) Az (1) bekezdésben meghatározott védelem fennállása szempontjából a felmondás közlésének, illetve csoportos létszámcsökkentés esetén a 94/A. § (5) bekezdésben meghatározott tájékoztatás idõpontja az irányadó."

Az Mt. 94/A. §-a (9)-(10) bekezdése helyébe az alábbi rendelkezések lépnek, és ezzel egyidejûleg a § az alábbi (11) bekezdéssel egészül ki:

"(9) Az (5) bekezdésben foglaltak megszegésével közölt rendes felmondás jogellenes.

(10) Ha a munkáltató a csoportos létszámcsökkentéssel összefüggõ eljárása során megsérti az üzemi tanács, illetve a szakszervezet e §-ban meghatározott jogait, az üzemi tanács, illetve a szakszervezet ennek megállapítása iránt bírósághoz fordulhat.

(11) Ha az (1) bekezdésben foglalt feltételek a munkáltató önálló telephelyén (részlegénél) fennállnak, a telephelyen foglalkoztatott munkavállalók létszámcsökkentésére a (2)-(8) bekezdésben foglalt rendelkezéseket a telephely tekintetében kell alkalmazni."

(1) Az Mt. 95. §-ának (2) bekezdése helyébe az alábbi rendelkezés lép:

"(2) Az (1) bekezdéstõl eltérõen nem jár végkielégítés a munkavállalónak, ha legkésõbb a munkaviszony megszûnésének idõpontjában nyugdíjra [87/A. §] válik jogosulttá."

"(5) A végkielégítés a (4) bekezdésben meghatározott mértéke három havi átlagkereset összegével emelkedik, ha a munkavállaló munkaviszonya az (1) bekezdésben meghatározott módon az öregségi nyugdíjra való jogosultság [87/A. § a) pont] megszerzését megelõzõ öt éven belül szûnik meg."

Az Mt. 96. §-a (4) bekezdése helyébe az alábbi rendelkezés lép:

"(4) A rendkívüli felmondás jogát az ennek alapjául szolgáló okról való tudomásszerzéstõl számított tizenöt napon belül, legfeljebb azonban az ok bekövetkeztétõl számított egy éven belül, bûncselekmény elkövetése esetén a büntethetõség elévüléséig lehet gyakorolni. Ha a rendkívüli felmondás jogát testület jogosult gyakorolni, a tudomásszerzés idõpontjának azt kell tekinteni, amikor a rendkívüli felmondás okáról a testületet - mint a munkáltatói jogkört gyakorló szervet - tájékoztatják."

Az Mt. 97. §-a (1) bekezdése helyébe az alábbi rendelkezés lép:

"97. § (1) A munkavállaló munkaviszonya megszüntetésekor (megszûnésekor) munkakörét az erre elõírt rendben köteles átadni és a munkáltatóval elszámolni. A munkakör-átadás és az elszámolás feltételeit a munkáltató köteles megfelelõen biztosítani."

Az Mt. 100. §-a helyébe az alábbi rendelkezés lép:

"100. § (1) Ha a bíróság megállapítja, hogy a munkáltató a munkavállaló munkaviszonyát jogellenesen szüntette meg, a munkavállalót - kérelmére - eredeti munkakörében kell továbbfoglalkoztatni.

(2) A munkáltató kérelmére a bíróság mellõzi a munkavállaló eredeti munkakörbe történõ visszahelyezését, feltéve, ha a munkavállaló továbbfoglalkoztatása a munkáltatótól nem várható el.

(3) Nem alkalmazható a (2) bekezdésben foglalt rendelkezés, ha

a) a munkáltató intézkedése a rendeltetésszerû joggyakorlás követelményébe [4. §], a hátrányos megkülönböztetés tilalmába [5. §], illetve felmondási védelembe [90. § (1) bekezdés] ütközik, vagy

b) a munkáltató a választott szakszervezeti tisztségviselõre elõírt munkajogi védelemben részesülõ munkavállaló munkaviszonyát a 28. § (1) bekezdésébe, illetve a 96. §-ba ütközõ módon szüntette meg.

(4) Ha a munkavállaló nem kéri vagy a munkáltató kérelmére a bíróság mellõzi a munkavállaló eredeti munkakörbe történõ visszahelyezését, a bíróság a munkáltatót - az eset összes körülményeinek, így különösen a jogsértés és annak következményei súlyának mérlegelésével - a munkavállaló legalább két, legfeljebb tizenkét havi átlagkeresetének megfelelõ összeg megfizetésére kötelezi.

(5) Ha a munkavállaló nem kéri vagy a munkáltató kérelmére a bíróság mellõzi a munkavállaló eredeti munkakörbe történõ visszahelyezését, a munkaviszony a jogellenességet megállapító határozat jogerõre emelkedése napján szûnik meg.

(6) A munkaviszony jogellenes megszüntetése esetén meg kell téríteni a munkavállaló elmaradt munkabérét (egyéb járandóságait) és felmerült kárát. Nem kell megtéríteni a munkabérnek (egyéb járandóságnak), illetve a kárnak azt a részét, ami máshonnan megtérült.

(7) A munkavállalót, ha munkaviszonya nem rendes felmondással szûnt meg - a (6) bekezdésben foglaltakon kívül - megilleti a felmentési idõre [93. §] járó átlagkeresete és a rendes felmondás esetén járó végkielégítés is."

Az Mt. 101. §-a helyébe az alábbi rendelkezés lép:

"101. § (1) A munkavállaló, ha munkaviszonyát nem e törvényben elõírtak [87. § (2) bekezdés, 92. §, 96. §, 97. § (1) bekezdés] szerint szünteti meg, köteles a munkáltató számára a rá irányadó felmondási idõre járó átlagkeresetének megfelelõ összeget megfizetni.

(2) Ha a munkavállaló a határozott idõtartamú munkaviszonyát szünteti meg jogellenesen, az (1) bekezdésben meghatározottakat megfelelõen kell alkalmazni. Ha azonban a határozott idõbõl még hátralévõ idõtartam rövidebb mint az (1) bekezdés szerinti idõtartam, a munkáltató csak a hátralévõ idõre járó átlagkereset megfizetését követelheti.

(3) A munkáltató jogosult az (1), illetve (2) bekezdésben meghatározott mértéket meghaladó kárának érvényesítésére is.

(4) A munkáltató (1)-(3) bekezdés alapján keletkezett igényeinek érvényesítésére a munkavállaló által okozott kár megtérítésére vonatkozó szabályok [173. §] az irányadók."

Az Mt. 117. §-ának (4) helyébe az alábbi rendelkezés lép:

"(4) Hajókon és úszó munkagépeken szolgálatot teljesítõ, a polgári repülésben a hajózó, légiutas-kísérõ, repülõgépes mûszaki, továbbá a légi jármûveket kiszolgáló berendezéseket kezelõ és vezetõ, valamint a belföldi és nemzetközi menetrendszerû közúti személyszállítás forgalmi utazó, illetve a nemzetközi menetrendszerû vasúti személyszállításhoz kapcsolódó étkezõ-, háló-, és fekvõkocsikon utazó munkakörben foglalkoztatott munkavállalók munka-, illetve pihenõidejét a kollektív szerzõdés e törvényben foglaltaktól eltérõen szabályozhatja."

Az Mt. 118. § (4) bekezdése helyébe az alábbi rendelkezés lép, egyúttal a § az alábbi (5) bekezdéssel egészül ki:

"(4) A folytonos munkarendben, illetve a munkaszüneti napon rendes munkaidõben foglalkoztatott munkavállaló munkaidejét az általános szabályok szerint kell meghatározni, illetve beosztani.

(5) Az (1), valamint a (3)-(4) bekezdésben foglalt rendelkezésektõl érvényesen eltérni nem lehet."

Az Mt. a VII. fejezetet megelõzõen az alábbi 140/A. §-sal egészül ki:

"140/A. § A munkáltató köteles nyilvántartani a munkavállalók

a) rendes és rendkívüli munkaidejével,

b) rendes és rendkívüli szabadságának kiadásával,

c) betegszabadságával,

d) egyéb munkaidõ-kedvezményével kapcsolatos adatokat."

Az Mt. 170. §-a helyébe az alábbi rendelkezés lép, valamint.az alábbi 170/A-D. §-sokkal egészül ki:

"170. § (1) A leltárhiányért a leltárfelelõsségi megállapodást kötött munkavállaló vétkességére tekintet nélkül felelõsséggel tartozik.

(2) Leltárhiány az értékesítésre, forgalmazásra vagy kezelésre szabályszerûen átadott és átvett anyagban, áruban (leltári készlet) ismeretlen okból keletkezett, a természetes mennyiségi csökkenés és a kezeléssel járó veszteség mértékét (a továbbiakban együtt: forgalmazási veszteség) meghaladó hiány.

(3) Kollektív szerzõdés vagy a felek eltérõ megállapodása hiányában a munkáltató állapítja meg a munkáltató szervezete, illetve az adott munkahely sajátosságainak figyelembevételével és a leltáridõszak kezdete elõtt közli a felelõs munkavállalóval

a) a természetes mennyiségi csökkenés, valamint a kezeléssel járó veszteség elszámolható mértékét, valamint

b) azoknak az anyagoknak, áruknak a körét, amelyek után az anyag jellegére, méretére, a raktározás, illetve a tárolás feltételeire való tekintettel természetes mennyiségi csökkenés, illetve kezeléssel járó veszteség nem számolható el.

170/A. § (1) A leltárhiányért való felelõsség feltétele:

a) leltárfelelõsségi megállapodás megkötése;

b) a leltári készlet szabályszerû átadása és átvétele;

c) a leltárhiánynak a leltározási rend szerint lebonyolított, a teljes leltári készletet érintõ leltárfelvétel során történõ megállapítása.

(2) Ha a leltári készletet a leltárhiányért nem felelõs munkavállaló is kezeli, a leltárfelelõsség megállapításához szükséges az is, hogy a leltárhiányért nem felelõs, de a leltári készletet kezelõ munkavállalót a munkáltató a leltárhiányért felelõs munkavállaló elõzetes hozzájárulásával foglalkoztassa az adott munkakörben, illetve munkahelyen.

(3) Leltárhiányért való felelõsség csak azzal a munkavállalóval szemben érvényesíthetõ, aki a két egymást követõ leltározás közötti idõszaknak (leltáridõszak) legalább a felében a munkáltatónál, illetve az adott munkahelyen dolgozott.

170/B. § (1) A leltárfelelõsségi megállapodást írásba kell foglalni és ebben meg kell határozni

a) a leltár készletnek azt a körét, amelyért a munkavállaló felelõsséggel tartozik,

b) a leltári készlet átadásának és átvételének módját és szabályait,

c) a felelõsség különös szabályait,

d) a leltári készlet biztonságos megõrzését szolgáló munkáltatói kötelezettségeket.

(2) Ha a leltári készletet több munkavállaló kezeli, velük a munkáltató csoportos leltárfelelõsségi megállapodást is köthet. A megállapodást az érintett munkavállalók helyett és nevében - meghatalmazottként - egy munkavállaló is megkötheti. Ilyen esetben a meghatalmazást a leltárfelelõsségi megállapodáshoz csatolni kell.

(3) A csoportos leltárfelelõsségi megállapodás az (1) bekezdésének b)-c) pontjában foglaltaktól eltérhet és az ilyen megállapodásban a megjelölt bekezdésben foglaltakon túl meg kell határozni

a) a felelõsség munkavállalók közötti megosztását azzal, hogy egyetemleges felelõsség megállapításának nincs helye,

b) azokat a munkaköröket, amelyek betöltésének megváltozásakor idõszakos leltározást kell tartani.

(4) Ha a csoportos leltárfelelõsségi megállapodás a felelõsség munkavállalók közötti megosztását nem rendezi, a munkavállalók átlagkeresetük arányában felelnek.

170/C. § (1) A leltárfelelõsségi megállapodás eltérõ rendelkezése hiányában a leltári készletet állandóan egyedül kezelõ munkavállaló a leltárhiány teljes összegéért felel.

(2) Ha a leltári készletet a leltárhiányért nem felelõs munkavállaló is kezeli, a leltárhiányért felelõs munkavállaló legfeljebb hat havi átlagkeresete mértékéig felel.

(3) Csoportos leltárfelelõsségi megállapodás esetén a felelõsség mértéke nem haladhatja meg a megállapodást kötött munkavállalók együttes átlagkeresetének hat havi összegét.

(4) Kollektív szerzõdés kártérítés mértékét a (1)-(3) bekezdésben foglaltaktól eltérõen is meghatározhatja.

(5) A felelõsség mértékének megállapításánál figyelembe kell venni mindazokat a körülményeket, amelyek a munkavállaló felelõsségére kihatnak, különösen azokat, amelyek a biztonságos és elõírásszerû kezelést befolyásolhatták, ezen belül a biztonságos õrzésre vonatkozó munkáltatói kötelezettségek teljesítését, továbbá a munkavállaló esetleges távollétének idõtartamát.

170/D. § (1) A leltárfelelõsség megállapítására irányuló eljárás részletes rendjét - kollektív szerzõdés vagy a felek megállapodása hiányában - a munkáltató állapítja meg.

(2) Leltározásnál a munkavállaló, illetve akadályoztatása esetén képviselõje, csoportos leltárfelelõsségnél az eljárási szabályokban meghatározott munkavállalók jelenlétét lehetõvé kell tenni. Ha a munkavállaló képviseletérõl nem gondoskodik, a munkáltató az adott szakmában jártas, érdektelen képviselõt jelölhet ki.

(3) A leltározásnál jelenlévõ munkavállaló a leltárfelvétel során, illetve a leltárfelelõsséggel tartozó munkavállaló a leltárfelvételt követõen a leltározással kapcsolatban észrevételt tehet.

(4) A leltárfelelõsséggel tartozó munkavállalóval a leltárelszámolást és annak eredményét ismertetni kell és a munkavállaló észrevételeit - kivéve, ha szabályszerû értesítés ellenére nem jelent meg - meg kell hallgatni.

(5) A leltárhiányért való felelõsséget és annak mértékét az eset összes körülményére tekintettel a munkáltató írásbeli határozattal állapítja meg. A határozatot a leltárfelvétel befejezését követõ hatvan napos jogvesztõ határidõ alatt kell a munkavállalóval közölni. Büntetõ eljárás esetén e határidõ harminc nap és a nyomozó hatóság, illetve a bíróság jogerõs határozatának közlését követõ napon kezdõdik."

Az Mt. Harmadik rész X. fejezete helyébe az alábbi rendelkezések lépnek:

188. § (1) E törvény alkalmazásában vezetõ állású munkavállaló a munkáltató vezetõje, valamint helyettese (a továbbiakban: vezetõ).

(2) A vezetõ állású munkavállaló tekintetében e törvény rendelkezéseit az e fejezetben foglalt eltérésekkel kell alkalmazni.

188/A. § (1) A tulajdonos, illetõleg a tulajdonosi jogokat gyakorló szerv a munkáltató mûködése szempontjából meghatározó jelentõségû munkakör tekintetében elõírhatja, hogy az ilyen munkakört betöltõ munkavállaló a 190. § (3) bekezdés, 191. §, a 192. §, illetve a 193. § (2)-(4) bekezdése alkalmazásában vezetõnek minõsül. Errõl a körülményrõl a munkavállalót a munkaviszony létesítésekor írásban tájékoztatni kell.

(2) A munkaviszony fennállása alatt a tulajdonos, illetõleg a tulajdonosi jogokat gyakorló szervezet (1) bekezdés szerinti döntése a munkavállaló munkaviszonyát - eltérõ megállapodás hiányában - nem érinti.

189. § A vezetõre a kollektív szerzõdés hatálya nem terjed ki.

190. § (1) A vezetõre a 79. § (2) bekezdésében meghatározott tilalom nem terjed ki.

(2) A vezetõ munkaviszonyának rendes felmondással történõ megszüntetésére a 89. § (2) bekezdésében, valamint a 90-92. §-ban foglalt rendelkezések nem terjednek ki.

(3) A vezetõvel szemben a rendkívüli felmondás joga a 96. § (4) bekezdésében foglaltak szerint - legfeljebb azonban az ennek alapjául szolgáló ok bekövetkeztétõl számított három éven belül, bûncselekmény elkövetése esetén a büntethetõség elévüléséig - gyakorolható.

(4) Ha a munkáltató a vezetõ munkaviszonyát csõd-, vagy felszámolási eljárás során szünteti meg, a munkaviszony megszüntetésekor járó díjazás szabályait azzal az eltéréssel kell alkalmazni, hogy a munkáltató legfeljebb hat havi átlagkeresetet köteles elõre megfizetni. A vezetõ részére ezt meghaladóan járó díjazás a csõd-, vagy felszámolási eljárás megszûnésekor, illetõleg a felszámolási zárómérleg, vagy a záró egyszerûsített mérleg jóváhagyása után válik esedékessé.

191. § (1) A vezetõ további munkaviszonyt, illetve munkavégzésre irányuló egyéb jogviszonyt nem létesíthet. Munkaszerzõdés eltérõ kikötése hiányában nem vonatkozik e tilalom arra a jogviszonyra, amelyet tudományos, oktatói, illetve szerzõi jogi védelem alá esõ tevékenységre létesítettek.

(2) A vezetõ

a) nem szerezhet részesedést - a nyilvánosan mûködõ részvénytársaságban való részvényszerzés kivételével - a munkáltatóéval azonos, vagy ahhoz hasonló tevékenységet is végzõ, illetve a munkáltatóval rendszeres gazdasági kapcsolatban álló más gazdálkodó szervezetben,

b) nem köthet a saját nevében vagy javára a munkáltató tevékenységi körébe tartozó ügyleteket, továbbá

c) köteles bejelenteni, ha a közeli hozzátartozója [139. § (2) bekezdés] tagja lett a munkáltatóéval azonos, vagy ahhoz hasonló tevékenységet folytató, vagy a munkáltatóval rendszeres gazdasági kapcsolatban álló gazdasági társaságnak, illetõleg vezetõként munkaviszonyt vagy munkavégzésre irányuló egyéb jogviszonyt létesített az ilyen tevékenységet folytató munkáltatónál.

(3) Ha a vezetõ az (1)-(3) bekezdésben meghatározott tilalmat megszegi, a munkáltató

a) kártérítést követelhet, vagy

b) kártérítés helyett követelheti, hogy a vezetõ a saját részére kötött ügyletet engedje át, vagy

c) a más számlájára kötött ügyletbõl eredõ hasznát kiadja, vagy arra vonatkozó követelését a munkáltatóra engedményezze.

(4) A munkáltató a (3) bekezdés szerinti igényét attól az idõponttól számított három hónapon - de legfeljebb az igény a keletkezésétõl számított egy éven - belül érvényesítheti, amikor a munkáltatói jogkör gyakorlója a vezetõ (1)-(2) bekezdésbe ütközõ eljárásáról tudomást szerzett.

(5) A munkáltató jogosult a vezetõ munkaviszonyát megszüntetni, ha a vezetõ közeli hozzátartozója [139. § (2) bekezdés] tagja lett a munkáltatóéval azonos, vagy ahhoz hasonló tevékenységet folytató, vagy a munkáltatóval rendszeres gazdasági kapcsolatban álló gazdasági társaságnak, illetõleg vezetõként munkaviszonyt vagy munkavégzésre irányuló egyéb jogviszonyt létesített az ilyen tevékenységet folytató munkáltatónál.

192. § (1) A vezetõ a munkaidõ beosztását, valamint a pihenõidõ (szabadság) igénybevételét - a munkaszerzõdésben foglaltak szerint - maga állapítja meg.

(2) A vezetõt a rendkívüli munkaidõben történõ munkavégzésért (147-149. §) ellenérték nem illeti meg.

193. § (1) A vezetõ a vezetõi tevékenységének keretében, illetve a 191. §-ban elõírt szabályok megsértésével okozott károkért a polgári jog szabályai szerint felel.

(2) A 188/A. § (1) bekezdése alapján vezetõnek minõsülõ munkavállaló a 191. §-ban elõírt szabályok megsértésével okozott károkért az (1) bekezdésben foglaltak szerint felel.

(3) A károkozásnak az (1)-(2) bekezdésbe nem tartozó egyéb eseteiben a vezetõ felelõsségére az általános kárfelelõsségi szabályok [VIII. fejezet] az irányadóak, azzal az eltéréssel, hogy gondatlan károkozás esetén a felelõsség mértéke a vezetõ tizenkét havi átlagkeresetéig terjedhet.

(4) A vezetõ, ha munkaviszonyát jogellenesen szünteti meg, - a 101. § (1) bekezdésétõl eltérõen - tizenkét havi átlagkeresetével felel.

193/A. § A 189. §-ban, a 190. §-ban, valamint a 193. §-ban foglalt rendelkezésektõl érvényesen eltérni nem lehet."

(1) Az Mt. 199. §-ának (1) bekezdése helyébe az alábbi rendelkezés lép:

"199. § (1) A munkavállaló a munkaviszonyból származó igényének érvényesítése, valamint a szakszervezet, illetve az üzemi tanács (üzemi megbízott) e törvénybõl, illetõleg kollektív szerzõdésbõl vagy üzemi megállapodásból származó igényének érvényesítése érdekében e törvény rendelkezései szerint munkaügyi jogvitát kezdeményezhet."

"201. § A kollektív szerzõdésben, illetve a felek megállapodásában meghatározott békéltetés [199/A. §] eredménytelenségének megállapítását követõen - a 202. §-ban foglalt kivétellel - az elévülési idõn belül lehet bírósághoz fordulni. A keresetnek az intézkedés végrehajtására - a 23. §, a 67. §, illetve a 202. § (1) bekezdésének d)-f) pontját kivéve - halasztó hatálya nincs."

"202. § A keresetlevelet az intézkedés közlésétõl számított harminc napon belül lehet elõterjeszteni:

a) a munkáltató egyoldalú intézkedésével végrehajtott munkaszerzõdés-módosítással;

b) a munkaviszony megszüntetésével, ideértve a közös megegyezésen alapuló megszüntetést is;

c) a rendkívüli felmondással;

d) a munkavállaló kötelezettségszegése miatt alkalmazott jogkövetkezménnyel (109. §);

e) a fizetési felszólítással (162. §), illetve a kártérítésre kötelezõ határozattal [173. § (2) bekezdés];

f) a leltárhiányért való felelõsséget megállapító határozattal [170/D. § (5) bekezdés] kapcsolatban."

A közalkalmazottak jogállásáról szóló 1992. évi XXXIII. törvény (a továbbiakban: Kjt.) 29. §-ának (2) bekezdése helyébe az alábbi rendelkezés lép:

"(2) A rendkívüli lemondás jogát az annak alapjául szolgáló okról való tudomásszerzéstõl számított tizenöt napon belül, legfeljebb azonban az ok bekövetkeztétõl számított egy éven belül, bûncselekmény elkövetése esetén a büntetõeljárás megindítására nyitva álló elévülési idõ alatt lehet gyakorolni."

A Kjt. 30. § (1) bekezdés e) pontja helyébe az alábbi rendelkezés lép:

"e) a közalkalmazott a felmentés közlésének, illetõleg legkésõbb a felmentési idõ kezdetének napján öregségi nyugdíjra szerzett jogosultságot, illetve elõrehozott öregségi, rokkantsági, vagy szolgálati nyugdíjban részesül [37/B. § a)-d) pont]."

A 34. §-a helyébe az alábbi rendelkezés lép:

"34. § (1) Ha a bíróság megállapítja, hogy a munkáltató a közalkalmazott közalkalmazotti jogviszonyát jogellenesen szüntette meg, a közalkalmazottat - kérelmére - eredeti munkakörében kell továbbfoglalkoztatni.

(2) A munkáltató kérelmére a bíróság mellõzheti a közalkalmazott eredeti munkakörbe történõ visszahelyezését, feltéve, ha a közalkalmazott továbbfoglalkoztatása a munkáltatótól nem várható el.

(3) Nem alkalmazható a (2) bekezdésben foglalt rendelkezés, ha

a) a munkáltató általi felmentés vagy elbocsátás a rendeltetésszerû joggyakorlás követelményébe [Munka Törvénykönyv 4. §], a hátrányos megkülönböztetés tilalmába [Munka Törvénykönyv 5. §], illetve felmentési védelembe [Munka Törvénykönyv 31. §, valamint Munka Törvénykönyv 90. § (1) bekezdés] ütközik, vagy a munkáltató megszegi a felmentési korlátozásokra vonatkozó rendelkezéseket [30. § (3)-(4) bekezdése; 32. § (2) bekezdése], vagy

b) a munkáltató a választott szakszervezeti tisztségviselõ közalkalmazotti jogviszonyát a 45-54. §-okba, illetõleg a Munka Törvénykönyv 28. §-ába ütközõ módon szüntette meg.

(4) Ha a közalkalmazott nem kéri vagy a munkáltató kérelmére a bíróság mellõzi a közalkalmazott eredeti munkakörbe történõ visszahelyezését, a bíróság a munkáltatót - az eset összes körülményeinek, így különösen a jogsértés és annak következményei súlyának mérlegelésével - a közalkalmazott legalább két, legfeljebb tizenkét havi átlagkeresetének megfelelõ összeg megfizetésére kötelezi.

(5) Ha a közalkalmazott nem kéri vagy a bíróság mellõzi az eredeti munkakörbe történõ visszahelyezést, a közalkalmazotti jogviszony a jogellenességet megállapító határozat jogerõre emelkedése napján szûnik meg.

(6) A közalkalmazotti jogviszony jogellenes megszüntetése esetén meg kell téríteni a közalkalmazott elmaradt munkabérét (egyéb járandóságait) és felmerült kárát. Nem kell megtéríteni a illetménynek (egyéb járandóságnak), illetve a kárnak azt a részét, ami máshonnan megtérült.

(7) A közalkalmazottat, ha közalkalmazotti jogviszonya nem felmentéssel szûnt meg - a (6) bekezdésben foglaltakon kívül - megilleti a munkavégzés alóli felmentés idejére járó átlagkeresete és a felmentés esetén járó végkielégítés is."

(1) A Kjt. 37. § (2) bekezdése helyébe az alábbi rendelkezés lép:

"(2) Nem jogosult végkielégítésre a közalkalmazott, ha felmentésére - az egészségügyi okot kivéve - tartós alkalmatlansága vagy nem megfelelõ munkavégzése miatt került sor. Nem jár továbbá végkielégítés a közalkalmazottnak, ha legkésõbb a közalkalmazotti jogviszony megszûnésének idõpontjában nyugdíjra jogosult [37/B. §]. Nem jogosult továbbá végkielégítésre az a közalkalmazott, akinek közalkalmazotti jogviszonya a 25/A. § (1) bekezdése szerint szûnt meg és az új munkáltatóval a 25/A. § (3) bekezdés szerint munkaviszonyt létesít."

"(7) A végkielégítés (6) bekezdésben meghatározott mértéke négy havi átlagkereset összegével emelkedik, ha a közalkalmazott az öregségi nyugdíjra való jogosultság [37/B. § a) pont] megszerzését megelõzõ öt éven belül válik végkielégítésre jogosulttá."

A Kjt. 37/B. §-a helyébe az alábbi rendelkezés lép:

"37/B. §. E törvény alkalmazása szempontjából a közalkalmazott nyugdíjra akkor jogosult, ha

a) a reá irányadó öregségi nyugdíjkorhatárt - a társadalombiztosítási jogszabályok által egyes munkakörökben biztosított korkedvezmény figyelembevételével - elérte és az öregségi nyugdíjhoz szükséges szolgálati idõvel rendelkezik (öregségi nyugdíjra való jogosultság), vagy

b) elõrehozott (csökkentett összegû elõrehozott) öregségi nyugdíjban, illetve

c) rokkantsági nyugdíjban, illetõleg

d) szolgálati nyugdíjban részesül, vagy

e) részére korengedményes nyugdíjat állapítottak meg."

A Kjt. 38. §-ának (1) bekezdése helyébe az alábbi rendelkezés lép:

"38. § (1) A közalkalmazotti jogviszony tekintetében a Munka Törvénykönyvének a munkaviszony megszûnésérõl és megszüntetésérõl szóló rendelkezései közül (Harmadik Rész, IV. fejezet), a 85/A. § (3) bekezdése, 86-87/A. §, a 87. § (1) bekezdése, a 88. §, a 89. §, a 92. §, a 93. § (1)-(2) bekezdése, a 95-96. §, a 98. § (1) bekezdése, a 99-101. § nem alkalmazható."

A Kjt. 39. §-ának (4) bekezdése helyébe az alábbi rendelkezés lép:

"(4) A miniszter a (3) bekezdésben foglaltakon kívül egyéb címeket is alapíthat és megállapíthatja az adományozás feltételeit."

(1) A Kjt. 59. § (2) bekezdése b) pontja helyébe az alábbi rendelkezés lép:

[A Munka Törvénykönyvének]

"b) a 128. §-ában foglaltakon túl a miniszter szabályozhatja a készenlét elrendelésének feltételeit, valamint a készenlét és a készenlét alatt végzett munka díjazását egyaránt magában foglaló átalánydíjazás mértékét."

"(3) Az 55/A. §-ban, valamint a Munka Törvénykönyve 123. §-ában foglaltaktól az egészségügyrõl szóló 1997. évi CLIV. törvényben meghatározott ügyeleti feladatok ellátása érdekében a miniszter eltérõ szabályokat állapíthat meg."

"(3) A miniszter az egészségügyrõl szóló 1997. évi CLIV. törvényben meghatározott ügyeleti feladatok ellátása érdekében a Munka Törvénykönyve 146. §, 147. § (1)-(2) bekezdés, 148-149. §-ában meghatározottaktól eltérõ szabályokat állapíthat meg."

A Kjt. 65. § (2) bekezdése helyébe az alábbi rendelkezés lép:

"(2) A fizetési fokozatok közötti várakozási idõbe nem számítható be mindazon idõtartam, amelyet a 37. § (4) bekezdésének harmadik mondata alapján a végkielégítésre való jogosultság tekintetében figyelmen kívül kell hagyni."

"(2) A munkáltatónál az idegennyelv-tudási pótlékra jogosító idegen nyelveket és munkaköröket a kollektív szerzõdés, ennek hiányában a munkáltató állapítja meg."

"(3) Ha a közalkalmazott jogviszonya a 30. § (1) bekezdés e) pontja alapján szûnik meg, részére a megszûnés évében esedékessé váló jubileumi jutalmat az utolsó munkában töltött napon ki kell fizetni.

(4) Ha a közalkalmazott közalkalmazotti jogviszonya megszûnik és - legkésõbb a megszûnés idõpontjában - öregségi nyugdíjra válik jogosulttá [37/B. § a) pont], vagy rokkantsági nyugdíjban részesül, továbbá legalább harmincöt évi közalkalmazotti jogviszonnyal rendelkezik, a negyvenéves közalkalmazotti jogviszonnyal járó jubileumi jutalmat részére jogviszony megszûnésekor ki kell fizetni.

(5) A (4) bekezdésben szereplõ rendelkezést a közalkalmazott örököse tekintetében megfelelõen alkalmazni kell akkor is, ha a közalkalmazott jogviszonya elhalálozása miatt szûnik meg."

A Kjt. 79. § (2) bekezdése helyébe az alábbi rendelkezés lép:

"(2) A munka- és formaruha juttatásra jogosító munkaköröket, az egyes ruhafajtákat, a juttatási idõket, valamit a juttatás egyéb feltételeit a kollektív szerzõdés, ennek hiányában a munkáltató állapítja meg."

A bírák jogállásáról és javadalmazásáról szóló 1997. évi LXVII. törvény 129. § helyébe az alábbi rendelkezés lép:

"129. § A bírák szolgálati viszonyára az e törvényben nem szabályozott kérdésekben a Munka Törvénykönyvérõl szóló 1992. évi XXII. törvény 3. §-ának (1)-(2) bekezdését, 4. §-át, 5. §-ának (1)-(2) bekezdését, 6-12. §-át, 15. §-át, 18-19/A. §-át, 21-28. §-át, 74. §-át, 85. §-át, 90. §-át, 97-98. §-ait, 107. §-át, 122. § (1) bekezdését, 123. §-ának (1) bekezdését, 125. §-ának (1)-(2) és (4) bekezdését, 130. §-ának (2) bekezdését, 132. §-ának (2) bekezdését, 133. §-át, 134. §-ának (1) és (3)-(5) bekezdését, 135-140. §-át, 150. §-ának (1) bekezdését, 151. §-ának (2) bekezdését, 151/A. §-ának (1)-(2) és (5)-(6) bekezdését, 152. §-át, 153. §-ának (1) bekezdését, 154. §-a (1) bekezdésének elsõ és harmadik mondatát, 155-157. §-át, 158. §-a (1) bekezdésének elsõ mondatát és (2)-(3) bekezdését, 159-164. §-át megfelelõen alkalmazni kell."

Az ügyészségi szolgálati viszonyról és az ügyészségi adatkezelésrõl szóló 1994. évi LXXX. törvény 95. §-a az alábbi (6) bekezdéssel egészül ki:

"(6) Ahol jelen törvény nyugdíjat, illetõleg saját jogú nyugdíjat említ, azon a Munka Törvénykönyve 87/A. §-ában meghatározott nyugellátást kell érteni."

Az igazságügyi alkalmazottak szolgálati viszonyáról szóló 1997. évi LXVIII. törvény 124. § (1) bekezdése helyébe az alábbi rendelkezés lép:

"124. § (1) Az e törvényben nem szabályozott kérdésekben a szolgálati viszonyra az Munka Törvénykönyve 3. §-ának (2) bekezdését, 4. §-ának (2)-(3) bekezdéseit, 5-6. §-ait, 7. § (1)-(5) bekezdéseit, 8-9. §-ait, 10. §-ának (1)-(3) bekezdéseit, 11-15. §-ait, 18-19/A. §-ait, 21-28. §-ait, 74. §-át, 75. §-ának (1) bekezdését, 84-85. §-ait, 87/A. §-át, 89. § (7) bekezdését, 90. §-ának (3)-(4) bekezdését, 93. §-ának (4) bekezdését, 107. §-át, 116. §-át, 117. §-ának (2)-(3) bekezdéseit, 119. §-ának (2) bekezdését, 120. §-ának (1)-(3) bekezdéseit, 121. §-át, 125. §-ának (1)-(3) bekezdéseit, 127-128. §-ait, 130. §-ának (2) bekezdését, 132. §-ának (2)-(3) bekezdéseit, 133. §-át, 135-136. §-ait, 137-140. §-ait, 144. §-ának (1) bekezdését, 150. §-ának (1) bekezdését, 151. §-át, 151/A. §-ának (1)-(2), (4)-(6) bekezdéseit, 152. §-ának (1)-(9) bekezdéseit, 153. §-ának (1) bekezdését, 155-164. §-ait megfelelõen alkalmazni kell."

(1) A köztisztviselõk jogállásáról szóló 1992. évi XXIII. törvény (a továbbiakban: Ktv.) 71. §-a (2) bekezdésének a) pontja helyébe az alábbi rendelkezés lép:

[(2) A Munka Törvénykönyve rendelkezéseit az alábbiak szerint kell alkalmazni:]

"a) 4. §-át, 5. §-ának (1) - (2) és (4) bekezdését, 6-12. §-át, 15. §-át, 18-19. §-át, 21-28. §-át, 74. §-át, 77. §-át, 85. §-át, 97. §-át, 102. §-ának (1)-(3) bekezdését, 103. §-ának (1) bekezdését, a (2) bekezdés elsõ mondatát és (4) bekezdését, 104. §-ának (4)-(5) bekezdését, 105. § (1) és (3)-(5) bekezdését, 106-107. §-át, 117. §-ának (3) bekezdését, 119. §-ának (2) bekezdését, 120-122. §-át, 123. §-ának (1)-(2) bekezdését, 124-125. §-át, 126. §-ának (2) bekezdését, 127-129. §-át, 130. §-ának (2) bekezdését, 132. §-ának (1)-(3) bekezdését, (6) bekezdését, 133-140. §-át, 144. §-ának (1) bekezdését, 151. §-ának (2)-(3) bekezdését, 152. §-át, 153. §-ának (1) bekezdését, 154. §-a (1) bekezdésnek elsõ és harmadik mondatát, 155-157. §-át, 159-164. §-át, 165. §-ának (2) bekezdését, 166. §-ának (2) bekezdését, 167 §-ának (1) és (4) bekezdését, 168-169. §-át, 171-172. §-át, 174. §-át, 176-183. §-át, 184. §-ának (1)-(2) bekezdését, 185-187. §-át, 204-205. §-át, 207. §-át,"

"b) 90. §-ának (1)-(2) bekezdését - kivéve a jogutód nélküli megszûnés esetét - azzal, hogy a védelem nem vonatkozik a köztisztviselõre, ha öregségi nyugdíjra szerzett jogosultságot vagy elõrehozott, illetve szolgálati nyugdíjban részesül, továbbá 90. §-ának (4) bekezdését azzal, hogy a felmentés közlésének, illetve a csoportos létszámcsökkentés esetén a 17/B. §-ának (5) bekezdésében meghatározott tájékoztatás idõpontja az irányadó,"

(1) E törvény - a (2) bekezdésben foglalt kivétellel - a kihirdetését követõ hatvanadik napon lép hatályba és ezzel egyidejûleg az Mt. 91-91/A. §-a, 94/A. §-ának (7) bekezdése, 97. §-ának (3) bekezdése, 132. §-ának (5) bekezdése, 199. §-ának (5) bekezdése, 199/A. §-ának elsõ mondatában az "a 199. § (5) bekezdése szerinti egyeztetés során" szövegrész, a 200. §-a, továbbá az 1995. évi LV. törvény 34. §-a, az 1997. évi LI. törvény 12. §-a, 15. §-a, 22. §-a, valamint az 1997. évi CI. törvény 66. §-ának (1) bekezdése hatályát veszti.

(2) E törvény 13., illetve 23. §-a 1999 március 1-jén lép hatályba és az ebben foglalt rendelkezéseket csak e törvény hatályba lépését követõen közölt munkáltatói intézkedések tekintetében lehet alkalmazni.

(3) E törvény 8. §-a által megállapított Mt. 90. § (3) bekezdését, az e törvény 10. §-ának (1) bekezdésében, 22. §-ában, valamint 24. §-a (1) bekezdésében foglalt rendelkezéseket csak azon munkavállalók (közalkalmazottak) tekintetében lehet alkalmazni, akik az elõrehozott öregségi nyugellátást e törvény hatályba lépését követõen vették igénybe.

(4) E törvény 14. §-ában foglalt rendelkezéseket csak e törvény hatályba lépését követõen keletkezett munkáltatói igények tekintetében lehet alkalmazni.

(5) E törvény 10. §-ában, illetve 21. §-ában foglalt rendelkezéseket csak e törvény hatályba lépését követõen közölt rendkívüli felmondás, illetve rendkívüli lemondás tekintetében lehet alkalmazni.

(6) Az e törvény 18. §-ában megállapított szabályokat az e törvény hatálybalépését követõen kezdõdõ leltáridõszak tekintetében, de legkésõbb 2000. március 1-jétõl kell alkalmazni.

(7) E törvény 31. §-ában foglalt rendelkezéseket csak a hatálybalépést követõen keletkezett jogosultságok tekintetében kell alkalmazni.

A munkajogi szabályoknak a kormányprogramban elõírt általános felülvizsgálatától függetlenül jelen törvénymódosítás bizonyos halaszthatatlan kérdések megoldását irányozza elõ. Így eleget tesz az Alkotmánybíróság 4/1998. (III. 1.) AB határozatában foglaltaknak a munkaviszony (közalkalmazotti jogviszony) jogellenes munkáltató általi megszüntetése esetén a munkavállaló eredeti munkakörébe történõ visszahelyezésének bírósági mérlegelésével kapcsolatosan. E rendelkezést - az alkotmánybírósági döntésben megszabott határidõ miatt - 1999. március 1-jével szükséges hatályba léptetni. Az Alkotmánybírósági döntés mindenképpen szükségessé tette a munkaviszony jogellenes megszüntetése esetére vonatkozó szabályok átalakítását is, amivel összefüggésben megtörténik a munkaviszony megszüntetésére vonatkozó rendelkezéseknek a gyakorlat által igényelt átfogó felülvizsgálata.

A Polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvénynek az 1997. évi LXXII. törvénnyel történt módosítása a munkaügyi perekre vonatkozóan 1999. január 1-jétõl bevezeti a bíróság elõtt a tárgyalást megelõzõen lefolytatandó, a felek megegyezésére irányuló egyeztetést, mely feleslegessé teszi az Mt-ben elõírt pert megelõzõ egyeztetési kötelezettség fenntartását.

Ezen kívül nagyobb lélegzetû módosításra kerül sor a leltárfelelõsség részletes szabályai, valamint a vezetõ állású munkavállalók jogállására vonatkozó rendelkezések területén is és több pontosító jellegû változtatás történik kisebb kérdésekben. Kitér a tervezet az egészségügyi ágazatban teljesítendõ ügyeleti feladatok érdekében a speciális szabályok megalkotását lehetõvé tévõ felhatalmazásra is.

Az Mt. módosítása szükségessé tette az Mt-vel szorosan összefüggõ, a közalkalmazottak jogállásáról szóló 1992. évi XXXIII. törvényen túl a bírák jogállásáról és javadalmazásáról szóló 1997. évi LXVII. törvény, az igazságügyi alkalmazottak szolgálati jogviszonyáról szóló 1997. évi LXVIII. törvény, illetve az ügyészségi szolgálati viszonyról és az ügyészségi adatkezelésrõl szóló 1994. évi LXXX. törvény - technikai jellegû -, a fenti törvényeknek a Mt. alkalmazására vonatkozó utaló szabályaira tekintettel történõ változtatását is.

A szakszervezet számára biztosított munkaidõ-kedvezmény azt a célt szolgálja, hogy a szakszervezet az érdekvédelmi tevékenység ellátásához szükséges mértékben tisztségviselõit mentesíthesse a munkavégzési kötelezettség alól. Ezzel a céllal ellentétes a jelenleg hatályos törvényi rendelkezés, a munkaidõ-kedvezmény kötelezõ megváltását elõíró törvényi rendelkezés valójában a szakszervezeti tevékenység munkáltató általi pénzbeni támogatását jelenti. Ezért az eredeti törvényi szabállyal összhangban a felek megállapodására bízza a javaslat, hogy miképp rendelkeznek a szakszervezet által fel nem használt munkaidõ-kedvezményrõl. A Javaslat szerint a megváltással összefüggõ részletekrõl, a megváltás mértékérõl a felek a megállapodásban rendelkezhetnek.

A Javaslat lehetõvé teszi, hogy azoknál a munkáltatóknál, ahol szakszervezet nincs, az üzemi tanács az egyéni munkaviszonyra is kiterjedõ hatályú kollektív szerzõdést köthessen. A Javaslat célja, hogy az ilyen munkáltatóknál is biztosítsa azt, hogy a munkavállalók tekintetében kollektív megállapodás rendezhesse a munkaviszonnyal kapcsolatos lényeges kérdéseket. Fontos korlátozás azonban az üzemi megállapodással kapcsolatban az, hogy olyan kérdéseket, amelyek szabályozása kizárólag kollektív szerzõdésben történhet (például túlmunkával összefüggõ korlátozások, kártérítési felelõsség mértéke), üzemi megállapodás nem rendezhet.

A közoktatásról szóló törvény kiterjeszti a tankötelezettséget a 18. életévig, továbbá a törvény értelmében a tankötelezettség csak iskolarendszerû képzésben teljesíthetõ. Nem adható felmentés a tankötelezettség teljesítése alól. Szükséges még a jelenleg (4) bekezdés b) pontjának pontosítása - hozzáigazítása a közoktatási törvény szövegéhez.

A Javaslat rendelkezés tartalmában nem új. Jogszabály-szerkesztési szempontok indokolták, hogy a korábban az Mt. 97. § (3) bekezdésében szereplõ rendelkezés - némiképp pontosított szöveggel - most a munkáltatói jogutódlás szabályai közé kerüljön át.

Régi jogalkalmazási problémát kíván megoldani a Javaslat azzal, hogy a nyugdíjra vonatkozó fogalmakat áttekinthetõbb szerkezetben, a nyugdíj-jogszabályok szóhasználatához pontosan igazodva fogalmazza meg és ezzel egyértelmûvé teszi a nyugdíjjogosultsághoz kötõdõ munkajogi jogkövetkezmények szabályait. Egyúttal tisztázza, hogy a nyugdíj fogalmába beleértendõ a szolgálati jogviszony megszûnését követõen járó speciális nyugdíjfajta, a szolgálati nyugdíj is. A rendelkezést a Javaslat értelmezõ szabályként a munkaviszony megszüntetésére vonatkozó fejezet elején fogalmazza meg, ezért szükséges a határozott idõtartamú munkaviszony megszüntetésére vonatkozó szabályok alcímmel történõ elválasztása.

Az (1) bekezdés technikai jellegû módosítás, a munkáltatói jogutódlás felmondási okként történõ kizárásával kapcsolatos szabály az Mt. 91/A. §-ából a rendes felmondást átfogóan szabályozó 89. §-ba kerül át.

A (2) bekezdés javasolt szövege választási lehetõséget kínál a munkaadók számára az egy évnél rövidebb ideje fennálló határozatlan idõre kötött munkaszerzõdések rendes felmondással történõ megszüntetésével kapcsolatosan. Eszerint a munkáltató választhat, hogy vagy megindokolja felmondását, vagy mellõzi az indokolást, de egy havi végkielégítést a munkavállaló számára megfizet. (Ezzel a munkavállalót olyan helyzetbe hozza, mintha munkaviszonya már legalább három éve fennállna.)

A Javaslat (3) bekezdése másfelõl megoldást jelent az öregségi nyugdíjra jogosult munkavállalók munkaviszonyának megszüntetésére is. Egyrészt foglalkoztatáspolitikai, másrészt jogbiztonsági megfontolásból. Hasonlóképpen a költségvetési szférához, ahol a nyugdíjjogosultság megszerzése a felmentési okok egyike, a jelen Javaslat - jogdogmatikai megfontolásokból - az indokolási kötelezettség alóli felmentés alkalmazásával kívánja megoldani azt a helyzetet, amelyben az általános indokok szükségesek a nyugdíjjogosult munkavállalók munkaviszonyának rendes felmondással történõ megszüntetéséhez.

Szintén csupán jogtechnikai jellegû módosítás a (4) bekezdés, amely a "védett korban" lévõ munkavállalók védelmére vonatkozó szabályt az Mt. 90. §-ából a 89. § rendelkezései közé helyezi át.

A tervezet szerint módosul a jelenleg hatályos szabályozás abban a tekintetben, hogy kizárja felmondás közlésének lehetõségét a felmondási tilalomra okot adó körülmény idõtartama alatt. Ezen túlmenõen a tilalom megszûnését követõen közölt felmondás esetén a felmondási idõ kezdetét - a felmondási tilalom idõtartamától függõen - lehet megállapítani.

A csoportos létszámcsökkentés eljárási szabályai megsértésével kapcsolatos jogkövetkezmények újrafogalmazása - tartalmi változás nélkül - a jelenlegi rendelkezésnél egyértelmûbb szabályt jelent.

A Javaslat két irányban módosítaná a végkielégítésre vonatkozó szabályokat. Egyrészt elmarad az a korlátozó rendelkezés a szövegbõl, amely kizárná a további munkaviszonyban a végkielégítés-fizetést.

Ugyanakkor - a nyugdíjjogszabályok fogalomhasználatának megfelelõ új értelmezõ rendelkezésre való hivatkozással - a jelenlegi szövegnél egyértelmûbben tünteti fel a nyugdíjjogosultságot végkielégítést kizáró okként. Hasonló pontosítást hajt végre az emelt összegû végkielégítésre való jogosultság szabályán is.

A Javaslata rendkívüli felmondás szubjektív határidejét emeli fel fél évrõl egy évre, tekintettel arra, hogy a gyakorlatban sok esetben a munkaviszony azonnali hatályú megszüntetését megalapozó súlyos szerzõdésszegések az elkövetésüktõl számított jelentõsebb idõ elteltével kerülnek csak a rendkívüli felmondással élõ tudomására.

A Javaslat a munkaviszony megszüntetésekor irányadó eljárási szabályok között kívánja külön is elõírni azt, hogy a munkavállaló - az együttmûködési kötelezettség elvének megfelelõen - legyen köteles rendezett helyzetet hagyni maga után. Ebbe beletartozik a munkakör átadása, illetõleg a munkáltatóval történõ elszámolás (ami a követelések és tartozások kölcsönös számbavételére terjed ki, nem jelent azonban a munkáltatói követelések bérbõl való levonására való felhatalmazást). E téren a munkáltatót terhelõ együttmûködési kötelezettség abban jelenik meg, hogy az elszámolás és a munkakör átadás feltételeit megfelelõen biztosítsa és ezzel ne gátolja a munkavállaló távozását.

Az Alkotmánybíróság döntésének megfelelõen a Javaslat egyfelõl elõírja, hogy a jogellenes munkáltató felmondás esetén a munkavállaló eredeti munkakörébe történõ visszahelyezése kérdésében a bíróság mérlegelési jog alapján döntsön. Ellentétben az eddig szabályozással, amely lényegében a munkáltató kívánságától tette függõvé, hogy a visszahelyezésre sor került-e vagy sem, a bíróságnak a jövõben módjában lesz figyelembe venni a munkavállaló kérését és érdekeit, valamint az elvárhatóság szempontjait. A nemzetközi gyakorlattal összhangban a bíróság a munkaviszony helyreállításának mellõzése során különösen tekintettel kell, hogy legyen a munkavállaló életkorára, szakképzettségére, a munkaerõpiac helyzetére, illetve a felek között kialakult viszonyra is.

Másfelõl a Javaslat a visszahelyezés mellõzése esetén módot kíván adni a bíróságnak arra is, hogy a munkavállalónak járó összeget a munkáltatói jogsértés súlyához, illetve a munkavállaló egyéb körülményeihez igazítva differenciáltan határozza meg.

A Javaslata § átrendezésével a könnyebb áttekinthetõséget és érthetõséget is szolgálja.

A jogszerû eljárás követelménye - amely mind a munkáltatót, mind a munkavállalót kötelezi -, megsértése esetére a jelenlegi egyenlõtlen helyzetet teremtõ szabály módosítását irányozza elõ a javaslat.

A Javaslat a munkavállaló jogszerûtlen munkaviszony-megszüntetése, mint a gyakorlatban rendkívül elterjedt jelenség visszaszorítása érdekében a jelenleginél szigorúbb szankciókat fogalmaz meg, melyektõl erõsebb visszatartó hatás várható. A jelenlegi, a munkavállaló másfél havi átlagkeresetéig terjedõ kártérítés helyett a Javaslat által bevezetendõ kötbérjellegû kártérítés összege megfelel a dolgozó jogszerûen felmondása esetén, egyébként letöltendõ felmondási idõre az Mt. szerint járó átlagkereset összegének. A Javaslat lehetõvé teszi az ezt meghaladó munkáltatói kár érvényesítését is. Rendezi a Javaslat a határozott idõre foglalkoztatott munkavállaló felelõsségét is a jogviszony jogellenes megszüntetése esetére. Végül meghatározza az irányadó eljárási szabályokat is, a munkavállalói kártérítés rendelkezéseire történõ utalással.

A nemzetközi személyszállításhoz kapcsolódó étkezõ-, háló-, és fekvõkocsikon utazó munkakörben foglalkoztatott munkavállalók munka-, illetve pihenõidejének megállapítására a törvény általános szabályai tekintettel a munkáltató sajátos mûködésére - nem alkalmasak. Ezért a Javaslat lehetõséget kíván teremteni arra, hogy a közlekedés terén hasonló munkakörben foglalkoztatottakkal egyezõen kollektív szerzõdés a munkaidõ, illetve pihenõidõ szabályait e törvényben foglaltaktól eltérõen szabályozhassa.

A Javaslat elõírása szerint a folytonos munkarendben foglalkozatott munkavállalókra is az általános szabályok szerint kell megállapítani a munkaidõkeretet, amely így nem haladhatja meg az általános munkarendben dolgozók munkaóra-számát. E rendelkezés feleslegessé teszi a folytonos munkarendben dolgozók pótszabadságának nem megfelelõ, számtalan értelmezési problémát indukáló szabályát.

A Javaslat a munkaidõrõl szóló munkáltatói nyilvántartás elõírásával meg kívánja könnyíteni a munkaidõre, pihenõidõre vonatkozó szabályok alkalmazását és ellenõrzését, tekintettel arra, hogy a Munka Törvénykönyv e rendelkezéseinek kijátszásával kerül sor leggyakrabban a fekete (szürke) munkavégzésre.

A Javaslat meghatározza a leltárhiány fogalmát. A leltárhiányt lényegesen befolyásoló tényezõ a természetes mennyiségi csökkenés, valamint a kezeléssel járó veszteség (együtt: forgalmazási veszteség), amelynek meghatározását kollektív szerzõdéses megállapodás hiányában a munkáltatóra bízza, és ezzel azonos módon kell kialakítani a leltárkészítés és a leltárfelvétel módját.

Részletes szabályozást nyertek a leltárhiányért való felelõsség feltételei. Mivel kontraktuális felelõsségrõl van szó, szükségszerû, hogy kollektív szerzõdés vagy a munkaviszony alanyai közötti megállapodás tartalmazza a felelõsség feltételeit. Ezen túlmenõen a Javaslat a korábbi szabályozáshoz hasonlóan jelölte ki a felelõsség kauzális elemeit.

A leltárhiányért való felelõsség olyan esetben is fennállhat, ha egy adott munkahelyen olyanok is munkát végeznek, akiket leltárfelelõsség nem terhel. Ezért a leltárhiányért felelõs munkavállaló felelõsségének egyik lényeges garanciáját jelenti, ha olyan munkavállalókkal dolgozik együtt, akikben megbízik. A Javaslat értelmében vele szemben csak akkor lehet a leltárhiányért való felelõsséget érvényesíteni, ha a leltárhiányért nem felelõs, de a leltárkészletet szintén kezelõ munkavállalókat elõzetes hozzájárulásával alkalmazza a munkáltató.

A leltárhiányért való felelõsség további feltétele, hogy a munkavállaló a leltáridõszaknak legalább a felében a munkáltatónál, illetve az adott munkahelyen dolgozzon.

A Javaslat meghatározza a kollektív szerzõdés, illetve a leltárfelelõsségi megállapodás szükséges tartalmi elemeit.

A gyakorlatban gyakran elõfordul, hogy a leltári készletet többen kezelik és így indokolt a felelõsség megosztása. A Javaslat ezért lehetõvé teszi a csoportos leltárfelelõsségi megállapodást, amelynek tartalmaznia kell a felelõsség munkavállalók közötti megoszlását, valamint a leltárfelelõsség szempontjából fontosabb munkaköröknek a jegyzékét, amelyek betöltésének változásakor idõszakos leltárt kell tartani.

A leltárhiányért a munkavállaló vétkességére való tekintet nélkül felel. Abban az esetben, ha a leltárkészletet a munkavállaló állandóan egyedül kezeli - a korábbi szabályozással azonosan - a leltárhiány teljes összegéért felel. A Javaslat a többi esetben két változatot tartalmaz. Mind a csoportos leltárfelelõsségi megállapodás esetén, mind annál a tényállásnál, amelyben a leltárhiányért felelõs munkavállaló mellett - ilyen felelõsség nélkül - más munkavállaló is kezeli a leltárkészletet, meghatározza a kártérítés törvény általi mértékét. Ettõl azonban kollektív szerzõdés eltérhet.

A Javaslat értelmében a felelõsség mértékének megállapításánál tekintettel kel lenni valamennyi, a munkavállaló felelõsségére ható körülményre.

A Javaslat kollektív szerzõdéses megállapodásra, illetve ennek hiányában a munkáltatóra bízza a felelõsség megállapításával kapcsolatos eljárás részletes rendjének meghatározását. A törvényjavaslat az eljárás garanciális elemeit rögzíti, úgymint a munkavállaló képviseletének biztosítását, a munkáltató tájékoztatási kötelességét, valamint a felelõsséget megállapító határozat alapvetõ tartalmi és formai követelményeit, a szükséges határidõkkel együtt.

A Javaslat újraszabályozza a vezetõ állású munkavállalókra vonatkozó törvényi fejezetet. A vezetõ fogalmát kettéválasztva, a munkáltató vezetõjén és helyettesén túl e körbe sorolja mindazon munkakört betöltõ személyeket, amely munkakört a tulajdonosi jogokat gyakorló személy, illetõleg szervezet a mûködés szempontjából meghatározó jelentõségûnek minõsít. Azt, hogy mely munkaköröket kell a vezetõ helyettesének tekinteni, a munkáltató belsõ szabályzatai (alapszabály, alapító okirat, szmsz) állapíthatják meg. Fontos garanciális jellegû szabály, hogy a tulajdonosi minõsítés csak munkakörökre, és nem az azt betöltõ személyekre terjedhet ki. Így, ha a munkakör minõsítése már betöltött munkakör esetén kerül sor, akkor az azt ellátó személy beleegyezése is szükséges ahhoz, hogy az ehhez kapcsolódó jogkövetkezmények rá is kiterjedjenek.

A vezetõkre vonatkozó eltérõ szabályok kiterjednek a kollektív szerzõdés hatályának, a vezetõ munkaviszonya megszüntethetõségének, az összeférhetetlenségnek és versenykorlátozásnak, a munkaidõ-beosztásnak valamint a kárfelelõsségnek a kérdésére. A meghatározó jelentõségû munkaköröket betöltõ vezetõk esetében az eltérés lehetõsége korlátozottabb, mint a munkáltató vezetõi esetén. Ugyanakkor mód nyílik arra is, hogy a munkáltató és a vezetõ megállapodásukkal tovább szûkítsék azt a kört, amelybe a vezetõre vonatkozó, egyrészrõl nagyobb kötetlenséget, másrészrõl szélesebb körû felelõsséget biztosító külön szabályok tartoznak.

A Polgári perrendtartás módosításával összefüggésben - amely a munkaügyi perek vonatkozásában kötelezõen elõírja a bíróság elõtti egyeztetést a tárgyalás megkezdését megelõzõen - a Javaslat hatályon kívül helyezi a kötelezõ egyeztetési eljárást. De ennek lehetõségét nem zárja ki. Ezzel összefüggésben a Javaslat módosítja a korábban az egyeztetés lezárásától számított perindítási határidõket is.

A Javaslat a leltárhiányra vonatkozó szabályok bevezetésével összefüggésben rendezi a leltárhiányért való felelõsséget megállapító határozattal kapcsolatos perindítás határidejét.

A közalkalmazott általi rendkívüli lemondás - mely párhuzamba állítható a munkaviszonynak a munkavállaló általi rendkívüli felmondással történõ megszüntetésével - gyakorlásának határidejét a Javaslat az Mt. szintén módosítani szándékozott szabályával összefüggésben állapítja meg.

Javaslat a Kjt-ben szereplõ felmentési okok egyikével, a nyugdíjjogosultság megszerzésével kapcsolatos rendelkezést fogalmazza át, összefüggésben a nyugdíjjogosultságra vonatkozó értelmezõ rendelkezésnek a Mt-be történõ beiktatásával.

A Javaslat - összefüggésben az Mt. 100. §-ánál már említett alkotmánybírósági döntéssel - a Kjt. vonatkozó szabályain is végrehajtja az ott részletesen kifejtett módosításokat.

A Javaslat a közalkalmazott végkielégítésre való jogosultságának kizárásánál az erre alapot adó nyugdíjjogosultság megszerzését a Kjt-be a jelen módosítással beiktatandó értelmezõ rendelkezésre való utalással oldja meg.

A jelenlegi szabályhoz képest tartalmi változást jelent, hogy a további közalkalmazotti jogviszonyban is jár végkielégítés.

Az Mt. 86/B. §-ához hasonló tartalmú szabállyal váltja fel a Javaslat a Kjt. nyugdíjjogosultságra vonatkozó értelmezõ rendelkezését, mely így összhangba kerül a nyugdíj-jogszabályok illetve a szolgálati törvény szóhasználatával.

A Munka Törvénykönyve változó paragrafusai miatt válik szükségessé a Kjt-nek a közalkalmazottakra irányadó Mt-beli rendelkezéseket felsoroló szabály módosítása.

A rendelkezés nem tartalmaz új elemet, csupán a hivatkozást pontosítja.

Az egészségügy hosszú idõ óta neuralgikus pontja az ügyelet. Az ügyeletet a bírói gyakorlat - a jelenlegi jogszabályi környezetben - rendkívüli munkaidõben történõ munkavégzésnek, a munkáltató által meghatározott helyen eltöltött készenlétnek tekinti. Az ügyelet alatti munkavégzés nem tekinthetõ az Mt. szerinti folyamatos túlmunkavégzésnek, arra csak az ügyelet alatt teljesített munkavégzés díjazása tekintetében kell a túlmunka ellenértékére vonatkozó szabályokat alkalmazni. Figyelemmel arra, hogy az Mt. által szabályozott alapintézmények - az egyes ágazati sajátosságoktól függetlenül - mindenütt érvényesülnek, az egészségügyi ágazatban évtizedek óta alkalmazott ügyelet általános munkajogi kategóriaként történõ szabályozása nem lehetséges. Az egészségügyi ágazatban elrendelt ügyelet nem azonosítható a készenlét speciális esetével, de nem azonosítható a rendkívüli munkaidõben történõ munkavégzés egyéb eseteivel sem. Indokolt ezért az ügyeletnek, mint az egészségügyi ágazat sajátos jogintézményének az Mt-n és a Kjt-n kívüli szabályozása. Ehhez szükséges a Kjt. kiegészítése a tervezetben foglalt ágazati szabályok megalkotására vonatkozó felhatalmazó rendelkezésekkel.

A rendelkezés - hasonlóan az elõzõhöz - nem tartalmi jellegû, csupán a hivatkozást pontosítja.

A módosítás Javaslata jogalkalmazást megkönnyítendõ lehetõvé teszi, hogy az idegennyelv-tudási pótlék esetén is lehetõvé váljon a pótlék konkrét feltételeinek munkáltató általi megállapítása azokban az esetekben, amikor a munkáltatónál kollektív szerzõdés nem jött létre.

A tervezet - a Kjt. jubileumi jutalomra vonatkozó szabályainak felülvizsgálata alapján - többirányú változtatást hajt végre a vonatkozó rendelkezéseken.

Egyfelõl a nyugdíjazáskor kifizetendõ jubileumi jutalomra vonatkozó szabályt a jelenleginél egyértelmûbben fogalmazza meg, összefüggésben a nyugdíjjogosultságra vonatkozó értelmezõ rendelkezések módosításával.

Tisztázza azt a problémát, melynek gyökere a nyugdíj igénybevétele melletti továbbdolgozás lehetõsége. A jövõben a negyvenéves közalkalmazotti jogviszony után járó jubileumi jutalom "idõ elõtti" megszerzésére csak akkor nyílik lehetõség, ha a közalkalmazott nem csupán nyugdíjjogosulttá válik, de egyúttal közalkalmazotti jogviszonya is megszûnik. A tervezet e rendelkezés bevezetésével azt a lehetõséget kívánja kizárni, hogy a jubileumi jutalom kifizetésére olyan idõpontban kerüljön sor, amikor a közalkalmazottnak - jogviszonya folyamatos fennállására tekintettel - még van lehetõsége a negyvenéves jubileumi jutalomra jogosító idõt megszerezni.

A tervezet - jogtechnikai megfontolásokból - változatlan tartalommal, külön bekezdésben szabályozza a közalkalmazott elhalálozása miatti jogviszony megszûnés esetén irányadó eljárást.

Új elem a törvényben az egyidejûleg több közalkalmazotti jogviszonnyal rendelkezõ közalkalmazott részére járó jubileumi jutalom kifizetésének szabálya.

A Javaslat a munka- és formaruha-juttatás részletes feltételei esetén is elvégzi azt a pontosítást, amelyrõl az idegennyelv-tudási pótlék esetén is rendelkezett.

A Javaslat biztosítja az összhangot a bírák, az ügyészek és az igazságügyi alkalmazottak, valamint a köztisztviselõk jogállását szabályozó törvények, valamint a Munka Törvénykönyve között, meghatározva, mely Mt-beli rendelkezések alkalmazandók az e törvények hatálya alá tartozó személyekre.

A törvény - az alkotmánybírósági határozatban szereplõ február 28-ai határidõvel összefüggésben - 1999. március 1-jén lép hatályba.

A módosított jogszabályok belsõ összhangjának megteremtése érdekében e helyütt történik rendelkezés a módosítások során feleslegessé vált elõírások hatályon kívül helyezésérõl.

A Javaslat átmeneti rendelkezéseket fogalmaz meg a rendes felmondás esetén alkalmazandó munkavállalói védelem, az elõrehozott nyugdíjra jogosult munkavállalók és közalkalmazottak végkielégítése illetõleg felmentése, a munkavállaló általi jogellenes jogviszony-megszüntetés jogkövetkezményei, a leltárfelelõsség illetõleg a rendkívüli fel- és lemondás objektív határideje megváltozott szabályaival összefüggésben.