A Házszabály 94. § (1) és a 102. § (1) bekezdése alapján a Munka Törvénykönyvérõl szóló 1992. évi XXII. törvény, a köztisztviselõk jogállásáról szóló 1992. évi XXIII. törvény, a közalkalmazottak jogállásáról szóló 1992. évi XXXIII. törvény, az igazságügyi alkalmazottak szolgálati viszonyáról szóló 1997. évi LXVIII. törvény, az ügyészségi szolgálati viszonyról és az ügyészségi adatkezelésrõl szóló 1994. évi LXXX. törvény, valamint a bírák jogállásáról és javadalmazásáról szóló 1997. évi LXVII. törvény módosításáról szóló, T/626. számú törvényjavaslathoz a következõ

terjesztjük elõ:

A Javaslat 37. §-ának (1) bekezdésébe foglalt hatályba léptetõ rendelkezések közül a 199. § (5) bekezdésének említése maradjon el.

(2) E törvény 13., illetve 23. §-a 1999 március 1-jén lép hatályba és az ebben foglalt rendelkezéseket csak e törvény hatályba lépését követõen közölt munkáltatói intézkedések tekintetében lehet alkalmazni.

(3) E törvény 8. §-a által megállapított Mt. 90. § (3) bekezdését, az e törvény 10. §-ának (1) bekezdésében, 22. §-ában, valamint 24. §-a (1) bekezdésében foglalt rendelkezéseket csak azon munkavállalók (közalkalmazottak) tekintetében lehet alkalmazni, akik az elõrehozott öregségi nyugellátást e törvény hatályba lépését követõen vették igénybe.

(4) E törvény 14. §-ában foglalt rendelkezéseket csak e törvény hatályba lépését követõen keletkezett munkáltatói igények tekintetében lehet alkalmazni.

(5) E törvény 10. §-ában, illetve 21. §-ában foglalt rendelkezéseket csak e törvény hatályba lépését követõen közölt rendkívüli felmondás, illetve rendkívüli lemondás tekintetében lehet alkalmazni.

A javasolt rendelkezések megszüntetnék a munkaügyi jogviták esetén a munkáltatónál a vitázó felek részére elõírt kötelezõ egyeztetés intézményét. Az indokolás szerint erre a Polgári perrendtartás miatt van szükség. A munkaügyi jogviták azonban elenyészõ számban kerülnek a bíróságok elé, ezért a bírósági eljárásban elõírt egyeztetés nem pótolhatja a felek közötti egyeztetést. A bíróság elõtti egyeztetésnek és a munkáltatónál elõírt kötelezõ egyeztetésnek más a funkciója. Jelentõs számban ekkor nyílik mód a nyilvánvalóan hibás, helyi túlkapásokból eredõ viták gyors rendezésére. A bírósági eljárás csak az utolsó eszközt jelentik a vitákban, elõfordulásuk már a vita következményekkel járó elmérgesedését vonja maga után. Ráadásul a munkaügyi bíróságok általában megyeszékhelyeken mûködnek, távol a vitázó felektõl. Nem várható el a felektõl sem, hogy jelentõs anyagi és idõbeni ráfordítással minden vitájukban az egyeztetést a bíróságtól kérjék.

A kötelezõ egyeztetés eltörlése helyett éppen a munkaügyi viták helyi intézésének bíróságon kívüli útját keresték -- bevált külföldi példák alapján - az Érdekegyeztetõ Tanácsban mindhárom oldal képviselõi. A Javaslat fent említett szabályainak elfogadása ellen egyébként a Munkaügyi Bírák Egyesülete is felemelte szavát.

Budapest, 1999. február 11.