a Magyar Köztársaság és az Észt Köztársaság közötti
Szabadkereskedelmi Megállapodás megerõsítésérõl

Az Észtországgal létrehozandó szabadkereskedelmi megállapodás (továbbiakban: Megállapodás) része azon magyar kormányzati törekvéseknek, melyek a keleti piaci pozícióink erõsítésére irányulnak.

További szempontot jelentett a tárgyalások megkezdéséhez és lefolytatásukhoz az Európai Unió (továbbiakban: EU) elvárása. E szerint azokkal az országokkal, amelyek az Európai Megállapodás módosított származási szabályokat rögzítõ 4. sz. Jegyzõkönyvének elfogadásával a páneurópai kumulációs övezet részesei, de mi még nem kötöttünk velük szabadkereskedelmi megállapodást, tárgyalásokat kell kezdeni 1997. július 1., vagyis a páneurópai kumuláció szabályainak magyar részrõl történõ alkalmazásának megkezdése elõtt

Az észt külgazdasági stratégia és annak eszközrendszerének, valamint más országokkal fennálló szabadkereskedelmi megállapodásainak elemzése azt mutatta, hogy gazdaság stratégiájában abszolút prioritást élvez az EU orientáció, melynek elismeréseként az EU Miniszterek Tanácsa Észtországot is megjelölte az EU társult országok közül a teljes jogú EU tagságért elsõ körben résztvevõ tárgyaló partnerek között.

A Megállapodás alapelveinek és céljának kijelölése során abból a specifikus helyzetbõl kellett kiindulni, hogy egyrészt Észtország nem tagja még a Világkereskedelmi Szervezetnek (az angol elnevezés rövidítése alapján a továbbiakban: WTO), csatlakozása ez év végén, vagy jövõ év elején várható, másrészt kereskedelmi szabályozása teljesen liberalizált. Így a Megállapodás megkötésének alapvetõ célja az volt, hogy Észtország jelenlegi teljeskörûen liberalizált kereskedelmi feltételrendszerét exportunk számára megõrizzük Észtország WTO tagságának esetére is, amikor már vámokat fog alkalmazni.

A kormány 2227/1998. (X.30.) sz. határozatában egyetértett a Megállapodás létrehozásával, amelynek aláírására a kormánytól kapott felhatalmazás alapján - az Országgyûlés megerõsítésének fenntartásával - 1998. november 4-én sor került.

A Megállapodás alapelvei - amelyek hasonlóak az Európai Unióval kötött társulási megállapodásunkban és a Közép-Európai Szabadkereskedelmi Megállapodásban (az angol elnevezés rövidítése alapján a továbbiakban: CEFTA) foglaltakhoz - a következõkben foglalhatók össze:

Az ipari termékkörben az Európai Megállapodásban vállalt feltételrendszer alkalmazását vállaltuk, melynek alapján a magyar ipari kivételi terméklista alapvetõen az EU felé fenntartott kivételi listával azonos. Az észt fél a jelenlegi teljes körû vámmentesség fenntartását vállalja a WTO csatlakozását követõen is a magyar export termékekre.

Magyar részrõl a Megállapodás hatályba lépésétõl a termékek 93%-ának vámtételét 0%-ra csökkentjük, míg a kivételi listánk esetében 1998. január 1-jei bázisvámokból kiindulva az alábbi ütemezésû vámlebontásban állapodtunk meg:

Az alkalmazott vámok

1999. január 1-jétõl a bázisvám 30%-ára,
2000. január 1-jétõl a bázisvám 15%-ára,
2001. január 1-jétõl a bázisvám 0%-ára

csökkennek.

A kivételi lista gyakorlatilag a magyar ipar védelme szempontjából legérzékenyebb textil- és konfekcióipari, kohászati és jármûipari termékeket tartalmazza.

Az észt fél elfogadta, hogy az aktuálisan hatályos import és export engedélyezési rendszerünket az átmeneti idõszak végéig feléjük is fenntartjuk.

Magyar részrõl a termékek egy részére kvótákkal behatárolt vámkoncessziókat nyújtunk (ezek megfelelnek az EU-val kötött megállapodásunknak). Az észt fél vállalta a jelenleg alkalmazott liberalizált gyakorlatának folytatását, vagyis a 0% vámszint fenntartását azzal, hogy a WTO felvételével összefüggésben, a Megállapodás hatályba lépését követõ egy éven belül az agrártermékek korlátozott körében fenntartotta a jogot arra, hogy vámokat vezessen be. Ezzel a jogosítványával az észt fél - a Megállapodás hatályba lépésétõl számított egy éven belül - csak a vegyes bizottság határozata alapján élhet.(Hasonló kitétel szerepeltetéséhez valamennyi már megkötött megállapodásában ragaszkodott.) Vállalta ugyanakkor, hogy ezekben az esetekben is jelentõs mértékû kedvezményeket biztosít a magyar termékek számára. A nyújtandó kedvezmények mértékének megállapításához rögzített alapelv, hogy azok legalább olyan elbánást kell, hogy biztosítsanak a magyar termékekre mint, amilyet a magyar fél nyújt az adott termékre, illetve ahol ilyenre a magyar fél részérõl nem került sor, a kölcsönös koncessziók egyensúlyának követelményét kielégítõ mértékû koncessziókat kell kapnunk, hogy a többi országhoz viszonyított versenyhelyzetünket megõrizzük.

Ezzel a megoldással biztosítható, hogy néhány termék esetében a vámok esetleges bevezetésére is csak a magyar fél szempontjainak figyelembevételével kerülhet sor.

A két fél megállapodása értelmében a származási szabályokra vonatkozóan teljeskörûen az EU-val kötött Európai Megállapodásban foglalt szabályozást vettük át.

Az egyeztetés lezárását követõen jelentkezõ új fejlemény, hogy az Európai Unió módosítja a származási szabályokra vonatkozó megállapodást, amelyre a Megállapodás aláírását követõen kerül sor, úgy azt levélváltás utján vezetjük át a magyar-észt Megállapodásban is.

Az egyezménybõl adódó elõnyök hasznosítása érdekében az Európa Unióval kötött Társulási Megállapodásban, valamint a Közép-európai Szabadkereskedelmi Megállapodásban alkalmazott gyakorlatnak megfelelõen az észt féllel megállapodtunk, hogy a Megállapodást 1999. január 1-jétõl elkezdjük ideiglenesen alkalmazni.

A Megállapodás magyarországi ideiglenes alkalmazásához szükséges intézkedések elõkészítése megtörtént.