MAGYAR KÖZTÁRSASÁG
KORMÁNYA

T/331. számú
törvényjavaslat
a családok támogatásáról

1998. október

Az Országgyûlés a családok és gyermekek jólétéért érzett felelõsségtõl vezérelve az Alkotmányban, továbbá a nemzetközi egyezményekben rögzített szociális jogok érvényre juttatása érdekében a következõ törvényt alkotja:

E törvény célja, hogy a családok szociális biztonságának elõsegítése, a gyermeknevelés anyagi terheinek csökkentése érdekében meghatározza az állam által nyújtandó családtámogatási ellátások rendszerét, formáit, az ellátások jogosultsági feltételeit, valamint az ellátások megállapításával és folyósításával kapcsolatos legfontosabb hatásköri és eljárási szabályokat.

E törvény hatálya kiterjed - amennyiben nemzetközi szerzõdés eltérõen nem rendelkezik - a Magyar Köztársaság területén élõ

a) magyar állampolgárra,

b) a magyar menekültügyi hatóság által menekültként elismert, vagy bevándorlási engedéllyel rendelkezõ külföldire.

(1) A családnak, mint a társadalom alapvetõ egységének sokoldalú segítése, a családi élet biztonságának és a gyermekvállalás feltételeinek javítása az állam egyik legfontosabb feladata.

(2) A gyermek otthoni gondozásához, neveléséhez nyújtott ellátás célja a gyermek egészséges, harmonikus fejlõdésének, testi, szellemi, erkölcsi gyarapodásának kiteljesítése.

(3) A családnak nyújtott ellátások az állam részérõl biztosított olyan támogatások, amelyek elismerve a család és a gyermekvállalás fontosságát - jövedelmi helyzettõl függetlenül - a gyermeket nevelõ szülõt illetik meg.

(4) A több gyermekes, a gyermeket egyedül nevelõ, továbbá a tartósan beteg, illetve súlyosan fogyatékos gyermeket nevelõ családokra nehezülõ terhek ellensúlyozása céljából, továbbá esélyegyenlõségük elõsegítése érdekében a családtámogatási rendszer egyes elemei differenciáltak.

E törvény alkalmazásában

a) egyedülálló: az a személy, aki hajadon, nõtlen, özvegy, elvált, házastársától külön él és nincs élettársa;

b) családtámogatási kifizetõhely: a legalább 100 társadalombiztosítási ellátásra jogosult személyt foglalkoztató munkáltatónál létesített társadalombiztosítási kifizetõhely [1998. évi XXXIX. tv. 9. § (1) bek.];

c) tanköteles: a közoktatásról szóló 1993. évi LXXIX. törvény rendelkezése értelmében az a gyermek, akit az iskola igazgatója tankötelesnek nyilvánított;

d) keresõ tevékenység: munkaviszonyban, közalkalmazotti, közszolgálati jogviszonyban bírósági, ügyészségi, igazságügyi szolgálati jogviszonyban, fegyveres erõk, rendvédelmi szervek, polgári nemzetbiztonsági szolgálatok hivatásos és szerzõdéses szolgálati jogviszonyában folytatott munkavégzésre irányuló tevékenység, továbbá szövetkezet tagjaként, vagy egyéni vállalkozóként, illetõleg társas vállalkozás tagjaként folytatott - személyes közremûködést igénylõ - tevékenység;

e) szociális intézmény: a szociális igazgatásról és szociális ellátásokról szóló 1993. évi III. törvényben (a továbbiakban: Szt.) szabályozott ápolást-gondozást, rehabilitációt, valamint átmeneti elhelyezést nyújtó bentlakásos intézmény;

f) tartósan beteg, illetve súlyosan fogyatékos személy:

fa) az a tizennyolc évesnél fiatalabb gyermek, aki a külön jogszabályban meghatározott betegsége, illetve fogyatékossága miatt állandó vagy fokozott felügyeletre, gondozásra szorul;

fb) az a tizennyolc évesnél idõsebb személy, aki tizennyolcadik életévének a betöltése elõtt munkaképességét legalább 67 %-ban elvesztette, és ez az állapot egy éve tart vagy elõreláthatólag legalább egy évig fennáll;

g) nevelõszülõ: az a személy, aki nevelõszülõi jogviszonya keretében saját háztartásában gondozza a gyámhivatal jogerõs határozatával nála elhelyezett, átmeneti vagy tartós nevelésbe vett gyermeket és az utógondozói ellátásban részesülõ fiatal felnõttet;

h) hivatásos nevelõszülõ: az a személy, aki speciális foglalkoztatási jogviszonya keretében saját háztartásában gondozza a gyámhivatal jogerõs határozatával nála elhelyezett, átmeneti vagy tartós nevelésbe vett gyermeket és az utógondozói ellátásban részesülõ fiatal felnõttet;

i) jövedelem: az a személyi jövedelemadóról szóló törvényben jövedelemként meghatározott vagyoni érték, bevétel, amelynek összege meghaladja a mindenkori legkisebb munkabér összegét;

j) rendszeres jövedelem: a legalább három egymást követõ hónapban keletkezett jövedelem.

A családtámogatási ellátások a következõk:

a) nevelési ellátás

b) gyermekgondozási támogatás

ba) gyermekgondozási segély [20. §],

bb) gyermeknevelési támogatás [23. §];

c) anyasági támogatás [29. §].

A gyermek nevelési, iskoláztatási költségeihez az állam havi rendszerességgel járó családi pótlékot, vagy iskoláztatási támogatást (a továbbiakban együtt: nevelési ellátás) nyújt.

(1) Családi pótlékra jogosult

a) a vérszerinti, az örökbefogadó szülõ, a szülõvel együttélõ házastárs (a továbbiakban együtt: a szülõ), a nevelõszülõ, a hivatásos nevelõszülõ, a gyám

ab) a saját háztartásában gondozott tartósan beteg, illetve súlyosan fogyatékos

gyermekre (személyre) tekintettel;

b) a vagyonkezelõi joggal felruházott gyám, illetõleg a vagyonkezelõ eseti gondnok a gyermekotthonban, a javítóintézetben nevelt vagy a büntetésvégrehajtási intézetben lévõ gyermekre (személyre) tekintettel;

c) a szociális intézmény vezetõje az intézményben elhelyezett gyermekre (személyre) tekintettel.

(2) Az (1) bekezdés b) pontjában megjelölt gyám, illetõleg eseti gondnok a családi pótlékot gyámhatósági fenntartásos betétben vagy folyószámlán helyezi el. A szociális intézmény vezetõje a jogosult személy után járó családi pótlékot az intézmény költségvetésétõl elkülönítetten kezeli és biztosítja a személyre szóló felhasználást.

(3) Az (1) bekezdés, továbbá a 20. § és 23. § alkalmazása szempontjából saját háztartásban nevelt gyermeknek kell tekinteni azt a gyermeket (személyt) is,

a) aki átmeneti jelleggel tartozkódik a háztartáson kívül kül- és belföldi tanulmányai folytatása vagy gyógykezelése okán;

b) akit 30 napot meg nem haladóan szociális intézményben helyeztek el;

c) aki a szülõ kérelmére átmeneti gondozásban részesül, vagy szülõjével együtt családok átmeneti otthonában [a gyermekek védelmérõl és a gyámügyi igazgatásról szóló 1997. évi XXXI. törvény (a továbbiakban: Gyvt.) 49-51. §] tartozkódik.

(1) Családi pótlék azután a gyermek (személy) után jár, aki

a) még nem tanköteles;

b) tartósan beteg, illetve súlyosan fogyatékos;

c) a 7. § (1) bekezdésének b)-c) pontjában megjelölt intézményben él, és

ca) tanköteles, vagy

cb) általános iskola, középiskola, szakiskola (a továbbiakban együtt: közoktatási intézmény) tanulója és 20. életévét nem töltötte be.

(2) A tartósan beteg, illetve súlyosan fogyatékos gyermek (személy) után járó családi pótlék annak a hónapnak a végéig jár, ameddig a betegség, súlyos fogyatékosság fennállását a külön jogszabályban elõírtak szerint igazolták.

(1) Iskoláztatási támogatásra jogosult a szülõ, a nevelõszülõ, a hivatásos nevelõszülõ, a gyám arra a saját háztartásában nevelt gyermekre tekintettel, aki

a) tanköteles;

b) már nem tanköteles, de közoktatási intézmény tanulója és 20. életévét még nem töltötte be.

(2) Iskoláztatási támogatásra jogosult saját jogán az a

a) nagykorú árva, aki mindkét szülõjét elvesztette,

b) nagykorú, aki kikerült az átmeneti vagy tartós nevelésbõl,

és egyébként megfelel az (1) bekezdés b) pontjában foglalt feltételeknek.

(1) Ugyanazon gyermek (személy) után járó nevelési ellátás csak egy jogosultat illet meg.

(2) Azután a gyermek (személy) után, akire tekintettel családi pótlékot folyósítanak iskoláztatási támogatás nem folyósítható.

(3) Ha a gyermek együttélõ szülõk háztartásában él, a nevelési ellátást - együttes nyilatkozatuk alapján - bármelyik szülõ igényelheti, mégpedig nyilatkozatuk szerint gyermekenként. Megállapodás hiányában az ellátást igénylõ szülõ személyérõl - kérelemre - a gyámhatóság dönt.

(1) A nevelési ellátás havi összege

(2) A nevelési ellátást - az igénylés idõpontjától függetlenül - teljes hónapra kell megállapítani.

(3) A nevelési ellátás összegének emelésérõl az Országgyûlés - évente - a központi költségvetésrõl szóló törvény elfogadásával egyidejûleg dönt.

A nevelési ellátás összegének megállapítása szempontjából csak azt az igénylõ háztartásában élõ vérszerinti, örökbefogadott vagy nevelt gyermeket lehet figyelembe venni

a) akire tekintettel a szülõ, a nevelõszülõ, a hivatásos nevelõszülõ, a gyám nevelési ellátásra jogosult;

b) aki közoktatási intézmény tanulója vagy felsõfokú oktatási intézmény elsõ oklevelet szerzõ hallgatója és rendszeres jövedelemmel nem rendelkezik;

c) aki a 9. § (2) bekezdése alapján saját jogán jogosult az ellátásra.

A nevelési ellátás összegének megállapítása szempontjából egyedülállónak kell tekinteni azt a szülõt, gyámot is,

a) akinek férje sorkatonai, polgári szolgálatot teljesít;

b) aki saját maga vagy házastársa, élettársa

ba) közoktatási intézmény tanulója, felsõoktatási intézmény elsõ oklevelet szerzõ hallgatója és jövedelme nincs;

bb) vakok személyi járadékában részesül;

bc) rokkantsági nyugdíjas, baleseti rokkantsági nyugdíjas és nyugdíjának összege nem haladja meg a rokkantsági csoportonként megállapított legkisebb rokkantsági nyugdíj összegét és egyéb jövedelme nincs;

bd) nyugellátásban - ide nem értve a bc) pont szerinti nyugellátásokat -, átmeneti járadékban részesül és nyugdíjának, járadékénak összege nem haladja meg az öregségi nyugdíj mindenkori legkisebb összegét és egyéb jövedelme nincs;

be) idõskorúak járadékában, rendszeres szociális segélyben, rendszeres szociális járadékban, rokkantsági járadékban, hadigondozási járadékban részesül és egyéb jövedelme nincs;

bf) a reá irányadó öregségi nyugdíjkorhatárt betöltötte és jövedelme nincs.

(1) Amennyiben a 18. életévet betöltött gyermeknek (személynek) rendszeres jövedelme van, úgy a reá tekintettel megállapított nevelési ellátás folyósítását a negyedik hónaptól mindaddig szüneteltetni kell, amíg rendszeres jövedelemmel rendelkezik.

(2) A nevelési ellátás szüneteltetése a 12. § a) pontja szerinti számítást nem érinti.

A három hónapot meghaladó, egybefüggõ külföldi tartózkodás idõtartamára nem jár nevelési ellátás.

A gyermek tankötelessé válása évének október 1. napjától a gyermekre tekintettel megállapított családi pótlékra jogosultság megszûnik, ezzel egyidejûleg iskoláztatási támogatásra jogosultság keletkezik.

(1) Amennyiben a szülõ, a gyám nem biztosítja a gyermek tankötelezettségének teljesítését, akkor a települési önkormányzat jegyzõje, a fõvárosban a kerületi önkormányzat jegyzõje (a továbbiakban együtt: jegyzõ) gyámhatósági jogkörében eljárva megkeresi a gyermekjóléti szolgálatot a családban jelentkezõ nevelési probléma megoldása érdekében.

(2) Ha a gyermekjóléti szolgálat 8 napon belül nem tud eredményt elérni a gyermek tankötelezettsége teljesítésének elõmozdításában, akkor errõl a tényrõl tájékoztatja a jegyzõt.

(3) A jegyzõ a gyermekjóléti szolgálat (2) bekezdés szerinti jelzése alapján

a) intézkedik a védelembe vétel elrendelése iránt [Gyvt. 68. §] vagy

b) megkeresi a gyámhivatalt a szülõ, a gyám vagyonkezelõi jogának - az iskoláztatási támogatás felhasználása vonatkozásában történõ - korlátozása végett.

(4) A gyámhivatal a (3) bekezdés b) pont szerinti megkeresés alapján az iskoláztatási támogatás felhasználását rendszeres felügyelete alá vonja és a szülõt, a gyámot a felhasználásról számadásra kötelezi.

A tanköteles gyermekre tekintettel akkor is jár a nevelési ellátás, ha a gyermek tanulói jogviszonya szünetel.

A gyermeket nevelõ szülõ, nevelõszülõ, a gyám megélhetése alapjául - havi rendszerességgel járó - gyermekgondozási segélyre, gyermeknevelési támogatásra (a továbbiakban együtt: gyermekgondozási támogatás) jogosult.

Gyermekgondozási segélyre jogosult a szülõ, a nevelõszülõ, a gyám saját háztartásában nevelt

a) gyermek 3. életévének betöltéséig,

b) tartósan beteg, illetve súlyosan fogyatékos gyermek 10. életévének betöltéséig.

A gyermekgondozási segélyben részesülõ személy keresõ tevékenységet

a) a gyermek másfél éves koráig nem folytathat;

b) a gyermek másfél éves kora után napi 4 órát meg nem haladó idõtartamban folytathat, vagy idõkorlátozás nélkül, ha a munkavégzés az otthonában történik.

A szociális és családügyi miniszter - méltányossági jogkörben eljárva - a gyermekgondozási segélyre való jogosultságot

a) megállapíthatja a gyermeket nevelõ közeli hozzátartozónak [a Polgári Törvénykönyvrõl szóló 1959. évi IV. törvény 685. § b) pont], ha

aa) a gyermek szülei a gyermek nevelésében három hónapot meghaladóan akadályoztatva vannak,

ab) az egyedülálló szülõ keresõ tevékenységének hiányában a család megélhetése nem biztosítható;

b) megállapíthatja, illetõleg meghosszabbíthatja

ba) a gyermek általános iskolai tanulmányainak megkezdéséig, legfeljebb azonban a gyermek 8. életévének betöltéséig, ha a gyermek betegsége miatt gyermekek napközbeni ellátását biztosító intézményben [Gyvt. 41. § (3) bek.] nem gondozható;

bb) a tartósan beteg, illetve súlyosan fogyatékos gyermek 14. életévének betöltéséig.

Gyermeknevelési támogatásra az a szülõ, nevelõszülõ, gyám jogosult, aki saját háztartásában három vagy több kiskorút nevel. A támogatás a legfiatalabb gyermek 3. életévének betöltésétõl 8. életévének betöltéséig jár.

A gyermeknevelési támogatásban részesülõ személy keresõ tevékenységet napi 4 órát meg nem haladó idõtartamban folytathat, vagy idõkorlátozás nélkül, ha a munkavégzés otthonában történik.

(1) A gyermekgondozási támogatást a gyermekkel közös háztartásban élõ szülõk bármelyike igénybe veheti. Megállapodás hiányában a támogatást igénylõ szülõ személyérõl - kérelemre - a gyámhatóság dönt.

(2) Amennyiben a szülõk egyidejûleg több gyermek után lennének jogosultak a gyermekgondozási támogatás egyik vagy mindkét formájára, úgy a támogatást csak egy jogcímen és csak az egyik szülõ részére lehet megállapítani.

A gyermekgondozási támogatás havi összege - függetlenül a gyermekek számától - azonos az öregségi nyugdíj mindenkori legkisebb összegével, töredékhónap esetén egy naptári napra a havi összeg harmincad része jár.

(1) Nem jár gyermekgondozási támogatás annak a személynek, aki

a) az Szt. 4. § (1) bekezdésének i) pontjában megjelölt rendszeres pénzellátás bármelyikében részesül, ide nem értve a gyermekgondozási támogatás folyósítása mellett végzett keresõ tevékenység után járó táppénzt, baleseti táppénzt;

b) olyan gyermek után igényli a támogatást, akit a Gyvt. alapján ideiglenes hatállyal elhelyeztek, átmeneti vagy tartós nevelésbe vettek, továbbá az Szt. alapján 30 napot meghaladóan szociális intézményben helyeztek el;

c) - kormányrendeletben meghatározott kivétellel - a gyermeket napközbeni ellátást biztosító intézményben [Gyvt. 41. § (3) bek.] helyezi el;

d) elõzetes letartóztatásban van, illetve szabadságvesztés büntetését tölti.

(2) A három hónapot meghaladó, egybefüggõ külföldi tartózkodás idõtartamára nem jár gyermekgondozási támogatás.

Amennyiben a gyermekgondozási támogatásban részesülõ személy az általa nevelt gyermek halála miatt elveszti támogatásra való jogosultságát, úgy a támogatás folyósítását a halálesetet követõ hónap 1. napjától számított 3 hónap múlva kell megszüntetni.

(1) Anyasági támogatásra jogosult a szülést követõen az a nõ, aki terhessége alatt legalább négy alkalommal - koraszülés esetén legalább egyszer - terhesgondozáson vett részt.

(2) Az anyasági támogatás az (1) bekezdés szerinti jogosultat akkor is megilleti, ha a gyermek halva született.

Amennyiben az anyasági támogatásra jogosult nõ a támogatás felvételét megelõzõen meghal, úgy az anyasági támogatást az anyával egy háztartásban élt apának kell kifizetni, ezen személy hiányában annak a személynek, aki a gyermek gondozását ellátja.

Az anyasági támogatás - gyermekenkénti - összege azonos a gyermek születésének idõpontjában érvényes öregségi nyugdíj legkisebb összegének 150 %-ával.

Az anyasági támogatásra vonatkozó igényt a szülést követõ 60 napon belül lehet benyújtani.

(1) Nem jár anyasági támogatás, ha

a) a szülõk a gyermek születését megelõzõen nyilatkozatban hozzájárultak a gyermek örökbefogadásához;

b) a megszületett gyermek a gyámhatóság jogerõs határozata alapján családból kikerülést eredményezõ gyermekvédelmi gondoskodásban részesül.

(2) Az anyasági támogatás - a szülést követõ 60 napon belül benyújtott igény esetén - megilleti a jogosultat, ha

a) a gyermek örökbefogadásához való hozzájárulásról szóló nyilatkozatot visszavonták;

b) a családból kikerülést eredményezõ gyermekvédelmi gondoskodást megszüntetik és a továbbiakban az anya gondoskodik a gyermek nevelésérõl.

(1) A családtámogatási ellátás (a továbbiakban: ellátás) iránti igényt írásban kell elõterjeszteni. Egyidejûleg az igényhez csatolni kell az elbíráláshoz szükséges tények, adatok igazolását.

(2) Az igénybejelentés napja az igény átvételének - vagy ha az igényt posta útján terjesztették elõ a kérelem postára adásának - igazolt napja.

(1) Az ellátás iránti igényt - a gyermeknevelési támogatás kivételével -

a) ha a jogosult munkáltatójánál van családtámogatási kifizetõhely, úgy a családtámogatási kifizetõhely,

b) ha a jogosult illetményét a Területi Államháztartási és Közigazgatási Információs Szolgálat (a továbbiakban: TÁKISZ) - folyósítja, úgy a TÁKISZ,

c) egyéb esetekben a jogosult lakóhelye, tartózkodási helye szerint illetékes megyei, fõvárosi egészségbiztosítási pénztár (a továbbiakban: MEP), illetõleg ennek kirendeltsége

bírálja el (a továbbiakban együtt: igényelbíráló szerv).

(2) A gyermeknevelési támogatás iránti igényt a jogosult lakóhelye, tartózkodási helye szerint illetékes MEP, illetõleg ennek kirendeltsége bírálja el.

(1) Az ellátásra vonatkozó igényrõl, ha azt teljesítik, alakszerû határozatot nem kell hozni.

(2) Az igényelbíráló szerv alakszerû határozattal akkor dönt, ha

a) az igényt elutasítja;

b) az ellátást szünetelteti;

c) az ellátást megszünteti;

d) az ellátást visszafizetteti.

(1) Az ellátás az igény benyújtásának idõpontjától jár, feltéve, hogy a benyújtás idõpontjában a jogosultsági feltételek fennállnak. Az ellátást az igény késedelmes benyújtása esetén, visszamenõleg legfeljebb két hónapra, az igénybejelentés napját megelõzõ második hónap elsõ napjától kell megállapítani, ha a jogosultsági feltételek ettõl az idõponttól kezdve fennállnak.

(2) Az ellátás folyósításáról az igényelbíráló szerv gondoskodik.

(3) Az ellátást - az anyasági támogatás kivételével -

a) a családtámogatási kifizetõhely, a TÁKISZ a tárgyhónapra járó munkabér végelszámolásakor,

b) a MEP havonta utólag a tárgyhónapot követõ hónap 15. napjáig

folyósítja.

(4) Az igényelbíráló szerv az anyasági támogatást az igénylés benyújtásakor elbírálja, a jogosultság megállapítása esetén a támogatást azonnal kifizeti, és ennek megtörténtét a gyermek születési anyakönyvi kivonatának hátoldalára rávezeti.

(1) Ha az igény elbírálása után megállapítást nyer, hogy az igényt jogszabálysértõ módon elutasították vagy alacsonyabb összegû ellátást állapítottak meg, illetõleg folyósítottak, úgy a jogszabálysértés megállapításától visszafelé számított három éven belül járó összeget ki kell fizetni.

(2) A jogosult halála esetén - az anyasági támogatás kivételével - az esedékes és fel nem vett ellátás azt a személyt illeti meg, aki az elhalálozást követõen az ellátásra jogosító gyermek nevelésérõl saját háztartásában gondoskodik.

(3) Az esedékessé vált és fel nem vett ellátást - az anyasági támogatás kivételével - az esedékességtõl számított egy éven belül lehet felvenni.

Az ellátásra jogosult az igényelbíráló szervnek 15 napon belül köteles bejelenteni minden olyan tényt, adatot, amely az ellátásra jogosultságát, vagy annak összegét érinti.

Az ellátás iránti igény érvényesítésével kapcsolatos valamennyi eljárás illeték- és költségmentes.

(1) Az, aki ellátást jogalap nélkül vett fel, köteles azt visszafizetni, ha erre a felvételtõl számított 30 napon belül írásban kötelezték.

(2) Az (1) bekezdésben meghatározott idõ elteltével a jogalap nélkül felvett ellátást attól lehet visszakövetelni, akinek az ellátás felvétele felróható, feltéve, hogy a felvételtõl vagy folyamatos ellátás esetén az ellátás megszûnésétõl kevesebb mint három év telt el.

(3) Az igényelbíráló szerv, illetve az egyéb szerv köteles megtéríteni a jogalap nélkül felvett ellátást, ha az ellátás jogalap nélküli megállapítása, illetõleg folyósítása mulasztásának vagy a valóságtól eltérõ adatszolgáltatásának a következménye és az ellátást az (1) bekezdés alapján visszakövetelni nem lehet.

(4) Ha az ellátás jogalap nélküli megállapításáért, illetõleg felvételéért több igényelbíráló, vagy egyéb szervet és az ellátásban részesülõt is felelõsség terhel, úgy a jogalap nélkül felvett ellátást közrehatásuk arányában kötelesek megtéríteni, illetõleg visszafizetni. Ha a közrehatásuk aránya nem állapítható meg akkor a felelõsöket egyenlõ arányban kell megtérítésre, visszafizetésre kötelezni.

(5) Ha az ellátás jogalap nélküli megállapításáért, felvételéért több igényelbíráló szervet vagy egyéb szervet terhel a felelõsség, úgy a jogalap nélkül felvett ellátás megtérítéséért egyetemlegesen felelnek.

(1) A jogalap nélkül felvett ellátás visszafizetésérõl határozattal, az igényelbíráló szervvel vagy egyéb szervvel szemben érvényesítendõ megtérítésrõl fizetési meghagyással kell intézkedni. A jogerõs határozat vagy fizetési meghagyás végrehajtható közigazgatási határozat.

(2) Az igényelbíráló szerv a követelést a jogalap nélkül felvett ellátás utolsó kifizetésétõl számított három éven belül érvényesítheti. Ha a követelésre alapot adó magatartás a bíróság jogerõs ítélete szerint bûncselekmény, úgy a követelés két éven túl is érvényesíthetõ mindaddig, amíg a bûncselekmény büntethetõsége el nem évül.

(1) A jogalap nélkül felvett ellátás visszafizetésére kötelezõ határozatot az a szerv hozza, amely a jogalap nélkül felvett ellátást folyósította. Ha a visszafizetési kötelezettség mellett az igényelbíráló vagy egyéb szerv megtérítési kötelezettsége is megállapítható, úgy a visszafizetésre kötelezõ határozatot az igényelbíráló, illetõleg az egyéb szerv székhelye szerint illetékes MEP hozza.

(2) A jogalap nélkül felvett ellátást elsõsorban a még folyósított ellátásból kell levonni. Ha a jogalap nélkül felvett ellátási formából már nem történik folyósítás, úgy a jogalap nélkül felvett ellátás összege bármely folyósított ellátás összegébõl levonható. A levonás a folyósított ellátás harminchárom százalékát nem haladhatja meg.

(3) A levonást a visszafizetésre kötelezõ határozat jogerõre emelkedése után lehet megkezdeni. A levonással meg nem térült, illetõleg a túlfizetés összegére tekintettel csak hosszabb idõ alatt megtérülõ követelés összegét az ellátást igénybe vevõ keresetébõl is le lehet vonni.

(4) Ha a fizetésre kötelezett szerv, személy a fizetésre kötelezõ határozat, vagy a fizetési meghagyás jogerõre emelkedésétõl számított 15 napon belül fizetési kötelezettségét nem teljesíti, úgy a határozatot hozó, illetve a fizetési meghagyást kibocsátó MEP a követelést a társadalombiztosítási járuléktartozás végrehajtására vonatkozó szabályok szerint hajtatja be.

(1) Ha az ellátást igénylõ az igényelbíráló szerv intézkedésével, határozatával nem ért egyet, úgy a kézhezvételtõl számított 15 napon belül fellebbezéssel élhet.

(2) A családtámogatási kifizetõ hely, továbbá a TÁKISZ intézkedése, határozata ellen a kifizetõhely, illetõleg TÁKISZ székhelye (telephelye) szerint illetékes MEP-hez, illetõleg annak kirendeltségéhez lehet fellebbezni.

(3) Ha elsõ fokon a MEP, illetõleg annak kirendeltsége intézkedett vagy hozott határozatot, úgy ezen intézkedés, határozat ellen benyújtott fellebbezést a MEP, illetõleg a kirendeltség vezetõje bírálja el.

(4) A jogszabálysértõ érdemi másodfokú határozat bírósági felülvizsgálatát kérheti - a határozat kézbesítését követõ 30 napon belül - az, akinek jogosultságát vagy kötelezettségét a határozat érinti. Ha az elsõ fokú határozatot a családtámogatási kifizetõhely, vagy TÁKISZ hozta, akkor a keresetet a kifizetõhely, illetõleg TÁKISZ székhelye (telephelye) szerint illetékes MEP vagy kirendeltsége ellen kell benyújtani.

(5) A megtérítésre kötelezett szerv az ellene kibocsátott fizetési meghagyással szemben bírósághoz fordulhat. A fizetési meghagyás ellen határidõben benyújtott keresetnek a vitatott összeg erejéig halasztó hatálya van.

(1) Az Országos Egészségbiztosítási Pénztár (a továbbiakban: OEP) és az igényelbíráló szerv - ide értve a szociális és családügyi minisztert is a méltányossági jogkörének gyakorlása során - természetes személyrõl adatokat a családtámogatási ellátások megállapítása, folyósítása és ellenõrzése céljából - TAJ számon - tart nyilván.

(2) Az (1) bekezdésben meghatározott célra az alábbi személyes adatok tarthatók nyilván:

a) a jogosult, az ellátásra jogosító gyermek, továbbá a jogosult házastársának, élettársának személyazonosító adatai (név, leánykori név, anyja neve, születési hely, év, hónap, nap);

b) a jogosult állampolgárságára, illetõleg bevándorolt vagy menekült jogállására vonatkozó adat;

c) a jogosult családi állapotára, élettársi kapcsolatára vonatkozó adat;

d) az ellátásra jogosító gyermek tanulói, hallgatói jogviszonyára vonatkozó adat;

e) a jogosult, a jogosult házastársa, élettársa és az ellátásra jogosító gyermek lakó-, illetõleg tartózkodási helyére vonatkozó adat;

f) a jogosult munkahelyére vonatkozó adat;

g) a jogosult, a jogosult házastársának, élettársának, továbbá a nagykorú gyermek jövedelmére vonatkozó adat;

h) az ellátásra jogosító gyermek tartós betegségére, súlyos fogyatékosságára vonatkozó adat.

(3) Az OEP és az igényelbíráló szerv a (2) bekezdés szerinti adatot törvény alapján adatkezelésre jogosult szervnek - a felhasználás céljának és jogalapjának egyidejû megjelölésével - jogszabályban meghatározott módon szolgáltathat.

(4) A (2) bekezdésben meghatározott adatok közül az adatkezelésre jogosult szerv csak az adott támogatás elbírálásához szükséges adatokat kezelheti.

Ha törvény másként nem rendelkezik, a 45. § (2) bekezdés szerinti adatok alapján vezetett nyilvántartásból a családtámogatási ellátásra való jogosultság megszûnésétõl számított öt év elteltével - a szolgálati idõre jogosító ellátások kivételével - törölni kell az adott személyre vonatkozó adatokat.

Az e törvény felhatalmazása alapján nyilvántartást vezetõ szervek a nyilvántartásban szereplõ adatokat személyazonosító adatok nélkül statisztikai célra felhasználhatják, illetõleg azokból statisztikai célra adatot szolgáltathatnak.

A családtámogatási igazgatási eljárás során az igényelbíráló szerv adatot kérhet a polgárok személyi adatait és lakcímét nyilvántartó szervtõl a családtámogatási ellátásra való jogosultság megállapítása céljából.

Az OEP szak- és pénzügyi ellenõrzése kiterjed az ellátásokkal összefüggõ nyilvántartási és adatszolgáltatási kötelezettség teljesítésére, az igényelbíráló szervek hatáskörébe tartozó ellátásoknak a jogosultak részére történõ megállapítására, folyósítására, továbbá az ezekkel összefüggõ ügyviteli feladatok ellátására. Az ehhez szükséges nyilvántartásokat könyvelési és egyéb okmányokat, illetõleg adatokat rendelkezésre kell bocsátani.

(1) Ez a törvény 1999. január 1-jén lép hatályba azzal, hogy az iskoláztatási támogatásra vonatkozó 9., 16-18. §-okat 1999. október 1-jétõl kell alkalmazni.

(2) 1999. szeptember 30-áig arra a gyermekre tekintettel is családi pótlékot kell megállapítani és folyósítani, akire tekintettel e törvény értelmében iskoláztatási támogatás megállapításának és folyósításának lenne helye.

(3) Akinek 1998. december 31-éig családi pótlékot, gyermekgondozási segélyt, gyermeknevelési támogatást folyósítottak, az ellátást - amennyiben új igénylést nem nyújtanak be - az 1998. december 31-én hatályban lévõ szabályok alapján tovább kell folyósítani.

(4) Az 1998. december 31-ét megelõzõen benyújtott és a törvény hatálybalépéséig el nem bírált igények esetében amennyiben az igény érvényesítés 1999. január 1-je elõtti idõre is vonatkozik, az erre az idõre járó ellátást az 1998. december 31-én hatályban lévõ szabályok alapján kell megállapítani és folyósítani.

(5) A jegyzõ 1998. december 31-ét követõen már nem állapít meg új gyermeknevelési támogatásra való jogosultságot, azonban a települési önkormányzat az 1999. január 1-je elõtt megállapított gyermeknevelési támogatást 1999. március 31-éig tovább folyósítja.

(6) A Nyugdíjfolyósító Igazgatóság és a MÁV Rt. Nyugdíj Igazgatóság 1998. december 31-ét követõen e törvény szerinti családtámogatásra jogosultságot már nem állapít meg, azonban az 1999. január 1-je elõtt megállapított ellátásokat 1999. március 31-éig tovább folyósítja.

(7) A családtámogatási kifizetõhellyel nem rendelkezõ munkáltató 1998. december 31-ét követõen az e törvény szerinti családtámogatási ellátásra jogosultságot már nem állapít meg, azonban az 1999. január 1-je elõtt megállapított ellátásokat 1999. március 31-éig tovább folyósítja.

(8) 1999. április 1-jétõl a (5)-(7) bekezdésben megjelölt ellátásokat a MEP folyósítja.

Felhatalmazást kap

a) a Kormány arra, hogy a családtámogatási ellátások igénylésével, megállapításával, folyósításával és a jogalap nélkül felvett ellátások visszafizetésével, megtérítésével, valamint az igényelbíráló szervek adatfeldolgozásával kapcsolatos, továbbá a hatáskör átadásból adódó végrehajtási szabályokat rendeletben szabályozza;

b) az egészségügyi miniszter arra, hogy a szociális és családügyi miniszterrel egyetértésben rendeletben szabályozza a magasabb összegû családi pótlékra jogosító betegségek körét, valamint az errõl szóló igazolások kiadásának rendjét.

E törvény hatálybalépésével egyidejûleg hatályát veszti

a) a családi pótlékról és a családok támogatásáról szóló 1990. évi XXV. törvény;

b) a családi pótlékról szóló 1990. évi XXV. törvény módosításáról rendelkezõ 1991. évi I. törvény;

c) a családi pótlékról szóló 1990. évi XXV. törvény módosításáról rendelkezõ 1992. évi III. törvény;

d) a családi pótlékról szóló 1990. évi XXV. törvény módosításáról rendelkezõ 1993. évi V. törvény;

e) a gazdasági stabilizációt szolgáló egyes törvénymódosításokról rendelkezõ 1995. évi XLVIII. törvény I. Fejezetének címe és 59-69. §-a;

f) a szociális igazgatásról és szociális ellátásokról szóló 1993. évi III. törvény módosításáról rendelkezõ 1994. évi VI. törvény 4. §-a;

g) a családi pótlékról és a családok támogatásáról szóló 1990. évi XXV. törvény módosításáról, valamint a gazdasági stabilizációt szolgáló egyes törvénymódosításokról szóló 1995. évi XLVIII. törvény egyes rendelkezéseinek hatálybaléptetésérõl rendelkezõ 1995. évi CXXII. törvény;

h) az egyes szociális ellátásokkal kapcsolatos törvények módosításáról szóló 1996. évi XXII. törvény I. Fejezetének címe és 1-7. §-a, 10-11. §-a, 36.  §-ának (4) bekezdése;

i) a Magyar Köztársaság 1997. évi költségvetésérõl szóló 1996. évi CXXIV. törvény 71. §-a;

j) a Magyar Köztársaság 1998. évi költségvetésérõl szóló 1997. évi CXLVI. törvény 68. §-a, 88. §-a (1) bekezdésének a) pontja;

k) a szociális igazgatásról és szociális ellátásokról szóló 1993. évi III. törvény 17. §-ában a "gyermeknevelési támogatás" szövegrész; 25. §-ának (2) bekezdése; II. Fejezetének II. címében foglalt " Normatív pénzbeli ellátás" "Gyermeknevelési támogatás" alcímek; 27-31. §-a; 42. §-a (1) bekezdésének b) pontjában az "ide nem értve a külön törvényben meghatározottak szerint megállapított gyermekgondozási segélyt" szövegrész; 123. §-a (1) bekezdésében a "a gyermeknevelési támogatásnak, valamint" szövegrész; 123. § (2) bekezdése; 124. §-ának (1) bekezdése; 130. §-a.

Az államigazgatási eljárás általános szabályairól szóló 1957. évi IV. törvény 3. §-ának (6) bekezdése a "társadalombiztosítási," kifejezést követõen "családtámogatási" kifejezéssel egészül ki.

A törvényjavaslat új elvi alapokra helyezi a gyermekneveléshez kapcsolódó pénzbeli támogatások rendszerét és megújít egy korszerûtlen, nehezen követhetõ joganyagot.

A szabályozás célja, hogy az ellátások jobban szolgálják a gyermekes családok társadalmi esélyegyenlõségét, a gyermekvállalással járó többletterhek elismerését, javítsák a gyermekvállalás feltételeit és hosszabb távon elõmozdítsák a népesedéspolitikai célok megvalósítását. Egy olyan új ellátási rendszer alapjait rakja le, amely kifejezi, hogy a társadalom számára minden gyermek azonos értéket képvisel. Ezért a gyermeküket saját háztartásukban nevelõ családok az itt szabályozott ellátásokat jövedelmi és vagyoni helyzetüktõl függetlenül, azonos feltételek mellett vehetik igénybe.

Az új koncepcióhoz igazított támogatási rendszer elvárja, hogy a családok is eleget tegyenek gyermeknevelési kötelezettségeiknek, egyúttal ezt fel is tételezi. Ezért a törvényjavaslat megszünteti a támogatások évenkénti újraigénylésének rendszerét, az ellátások a jogosultság teljes idõszaka alatt folyósítandók. Külön figyelmet fordít a gyermekek tankötelezettségének teljesítésére. A jövõ generációjának boldogulása érdekében - lehetõségeihez mérten - ösztönözi az alap- és középfokú oktatásban való részvételt, ezzel a pénzbeli ellátási rendszert is a gyermekvédelem általános céljainak rendeli alá.

A törvényjavaslat meghatározza az egyes ellátási formák céljait, és egységes rendszerbe foglalja azokat.

- Nevelési ellátások címen tárgyalja a családi pótlékot és az iskoláztatási támogatást, amelyek a gyermekek neveléséhez biztosított támogatási formák.

- A gyermeket nevelõ szülõk megélhetésének alapjául szolgálnak a gyermekgondozási támogatások, nevezetesen a gyermekgondozási segély és a gyermeknevelési támogatás.

- Az elõzõektõl eltérõen egyszeri támogatási forma az anyasági támogatás, amely a gyermek születésével kapcsolatos kiadások fedezéséhez nyújt segítséget.

A nevelési ellátásokra jogosultak köre a javaslat szerint nem változik, a vér szerinti szülõn kívül az ellátásra a továbbiakban is jogosult a nevelõszülõ, a vagyonkezelõi joggal felruházott gyám és ha a gyermek intézményben él, az intézmény igazgatója is.

A nevelési ellátás összegei a családtípus, a gyermekek száma és egészségi állapota szerint változatlanul differenciáltak. Az ellátás összegének megállapításánál azonban nemcsak azok a gyermekek vehetõk figyelembe, akire tekintettel az ellátás folyósítható, hanem azok a nagykorú gyermekek is, akiket felsõfokú tanulmányaik folytatása miatt szüleik tartanak el.

A nevelési ellátás összegének emelésérõl évente az állami költségvetés elfogadásakor az országgyûlés dönt.

A családi pótlék a gyermek tankötelezettségének megkezdéséig illeti meg a jogosultakat, a tankötelezettség teljesítésének igazolását követõen iskoláztatási támogatásra szereznek jogosultságot. Kivételt képeznek a tartósan beteg és súlyosan fogyatékos gyermeket nevelõk, valamint a nem családban nevelkedõ gyermekek után jogosultak. Részükre a továbbiakban is családi pótlékot kell folyósítani. Iskoláztatási támogatást kell megállapítani a tanköteles koron túli, középfokú közoktatási intézményben tanulók után is.

A családi pótlékot felváltó iskoláztatási támogatást tehát csak azoknak a szülõknek kell megállapítani és folyósítani, akik felelõsek azért, hogy gyermekük teljesítse tankötelezettségét, illetve akiknek gyermeke tankötelezettségi koron túl is közoktatási intézményben tanul.

Az iskoláztatási támogatás bevezetésével a törvényjavaslat orientálja a szülõket gyermekeik tankötelezettségének teljesítésére. Az ellátást ugyanakkor úgy szabályozza, hogy a támogatás minden esetben a gyermekek érdekében nyerjen felhasználást. Ha a települési önkormányzat jegyzõje azt állapítja meg, hogy a gyermek nem teljesíti a tankötelezettségét, felkéri a gyermekjóléti szolgálatot a nevelési probléma rendezésére. Sikertelenség esetén intézkedik a gyámhivatalnál az iskoláztatási támogatás felhasználásának korlátozása érdekében, ami a támogatás felhasználásról való tételes elszámoltatást jelenti. A támogatás szülõtõl való megvonására kizárólag végszükségben, csak akkor kerülhet sor, ha a gyermeket ki kell emelni a családból.

A gyermekgondozási segély és a gyermeknevelési támogatás a szülõnek biztosít jövedelmet és ezáltal szolgálati idõt a kisgyermek gondozásának idõtartamára. A rendszeres, havonta utólag folyósított gyermekgondozási támogatások összege az öregségi nyugdíj mindenkori legkisebb összegéhez igazodik, azzal azonos.

A törvényjavaslat szerint mindkét ellátás családjuk jövedelmétõl függetlenül illeti meg a gyermekeket nevelõ szülõk valamelyikét. A jogosultsági feltételek egyéb vonatkozásban nem változnak, a gyermekgondozási segély a gyermek 3 éves koráig folyósítható, a gyermeknevelési támogatás pedig a legkisebb gyermek három és nyolc éves kora között illeti meg a legalább három kiskorú gyermeket nevelõ szülõt. A gyermeknevelési támogatásra vonatkozó szabályozás ezentúl nem a szociális igazgatásról és szociális ellátásokról szóló 1993. évi III. tv. részét képezi, hanem az beépül a családok támogatásokról szóló törvénybe. Ezzel a családtámogatások megállapításával, folyósításával, finanszírozásával kapcsolatos szabályozás egységessé válik.

Az anyasági támogatás vonatkozásában egyetlen lényeges változás, hogy az ellátást ezentúl a szülést követõ 60 napon belül lehet igényelni, szemben az eddigi 30 nappal. A változás indoka, hogy az ellátás rendkívüli körülmények esetén is igénybe vehetõ legyen. A hatályos szabályozáshoz képest kisebb jelentõségû, de pozitív változás az is, hogy ezentúl az anya halála esetén a vele addig egy háztartásban élõ apa hiányában az a személy is jogosult az ellátásra, aki a gyermek gondozását ellátja.

Az anyasági támogatás mértéke változatlan, az öregségi nyugdíj mindenkori legkisebb összegének 150%-a.

A törvényjavaslatban foglalt ellátásokat a gyermeknevelési támogatás kivételével a munkahelyi családtámogatási kifizetõ helyek, a Területi Államháztartási és Közigazgatási Információs Szolgálatok, valamint a megyei egészségbiztosítási pénztárak és kirendeltségek állapítják meg és folyósítják. A gyermeknevelési támogatás esetében kizárólag a megyei egészségbiztosítási pénztárak az illetékesek.

Az ellátások a kérelem benyújtásától esedékesek, de ha az igényjogosultság már korábban is fennállt, a törvényjavaslat 2 hónapos visszamenõleges folyósítást tesz lehetõvé. A visszamenõleges folyósítás a korábbi 6 hónapról 2 hónapra rövidült, mert a tapasztalat szerint ez az idõ elégséges arra, hogy az igények a jogosultság keletkezésétõl kezdõdõen érvényesíthetõk legyenek.

A törvényjavaslat a tartalmi kérdéseken túlmenõen a családtámogatások megállapításával és folyósításával kapcsolatban is lényeges hatásköri változásokat tartalmaz.

A gyermeknevelési támogatást jelenleg a települési önkormányzatok jegyzõi állapítják meg és folyósítják, pénzügyi fedezetét pedig a költségvetés teljes egészében megtéríti az önkormányzatoknak. Tekintettel arra, hogy a legalább három kiskorú gyermeket nevelõ szülõknek az e címen biztosított ellátása lényegében a gyermekgondozási segélyt követõ ellátásnak tekinthetõ, semmi sem indokolja a két támogatási rendszernek más-más szervek által történõ mûködtetését. Ezért a törvényjavaslat szerint a jövõben a gyermeknevelési támogatást is a megyei(fõvárosi) egészségbiztosítási pénztárak és kirendeltségeik állapítják meg és folyósítják. A hatásköri módosítás elõnyös a települési önkormányzatok számára is, mert olyan feladat ellátásától mentesülnek, amely nem tipikusan önkormányzati jellegû.

A törvényjavaslat további hatásköri és strukturális változásokat is tartalmaz.

A családtámogatások körébe tartozó ellátásokat jelenleg több, mint 11 ezer kifizetõ helyen állapítják meg és folyósítják. Mintegy 6 ezer olyan munkahelyi kifizetõ hely mûködik, ahol a foglalkoztatottak száma 100 fõnél kevesebb, így sok esetben évi 2-3 új megállapításra kerül csak sor. A szakszerûség és ellenõrízhetõség érdekében ezektõl a kifizetõ helyektõl indokolt a feladatot a megyei egészségbiztosítási pénztárakhoz, kirendeltségekhez szervezni. Hasonlóképpen átveszik a feladatot az egészségbiztosítási pénztárak és kirendeltségek a nyugdíjfolyósító szervektõl (Nyugdíjfolyósító Igazgatóság, MÁV Rt. Nyugdíj Igazgatóság).

A tervezet szerint az 1999. január 1-je elõtt megállapított gyermeknevelési támogatás folyósítását a megyei egészségbiztosítási pénztárak egy idõpontban, 1999. április 1-jével veszik át a települési önkormányzatoktól. Mivel havonta utólag történik a folyósítás, az elsõ negyedévre az ellátásokat még az önkormányzatok utalják. 1999. január 1-jétõl azonban új megállapításra a települési önkormányzatoknál már nem kerül sor, ettõl az idõponttól a megyei egészségbiztosításí pénztárak az illetékesek. Ugyanez az elv érvényesül a munkahelyi kifizetõhelyek megszüntetése esetében is azzal a különbséggel, hogy itt többféle ellátás egyidejû átvételére kerül sor.

A családtámogatások kifizetésének koncentrálása terén ez az elsõ lépés lenne. A megállapítások és folyósítások koncentrálásával el kell érni, hogy a családok különbözõ címeken nyújtott támogatásának folyamatossága biztosított és számítástechnikai háttérrel követhetõ legyen, továbbá az újabb ellátásokra való jogosultságot az állampolgárok minél kevesebb ügyintézéssel, igazolással tudják bizonyítani. Ezzel egy átlátható, ellenõrízhetõ rendszer valósulhat meg.

A törvénytervezetben foglalt és az elõzõekben ismertetett változásoknak költségvetési kihatása van, amelyre feltétlenül figyelemmel kell lenni.

A törvényjavaslatban szabályozott ellátások alanyi jogosultságának kiterjesztése az igénybe vevõk számának bõvülésével jár. 1999-ben a gyermekgondozási segélynek a kiterjesztéssel összefüggõ többletköltség igénye 6,7 milliárd forint, míg a gyermeknevelési támogatás alanyi jogúvá tételének költségnövelõ hatása mindössze 200 millió forint. A családi pótlék és az iskoláztatási támogatás kiterjesztéssel kapcsolatos többletköltség igénye 7,8 milliárd forint. A jogosultságok kiterjesztésével összefüggõ költségnövekedést az 1999. évre szóló állami költségvetési törvény tervezete tartalmazza.

Az e törvényjavaslatban szabályozott családtámogatási formákon kívül a gyermekeket nevelõ családokat egyéb támogatási rendszerek is segítik, amelyek összefüggenek az itt szabályozott ellátásokkal. Ezek közül kiemelendõ a személyi jövedelemadóról szóló törvényjavaslatban újjólag bevezetésre kerülõ gyermekek után járó adókedvezmény, amelynek szintén jelentõs költségkihatása van. 1999. évben a kormány a családtámogatásokhoz kapcsolódó fejlesztési lehetõségeket koncentráltan javasolja felhasználni, ezért a nevelési ellátások (családi pótlék, iskoláztatási támogatás) összegét változatlan mértékben javasolja meghatározni. Az 1999. évre szóló állami költségvetés tervezete családi pótlék címen -beleértve az iskoláztatási támogatás elõirányzatát is - 135 milliárd forinttal számol. Az elõzõ évi elõirányzathoz képest ez 17,1 milliárd forint emelkedést jelent.

Összegezve a törvényjavaslat jellemzõ vonásait megállapítható, hogy elvrendszerében, jogosultsági feltételeiben és eljárási szabályaiban egyaránt korszerû és pozitív változásokat tartalmaz. A rendszer a normatívitás irányába mozdul el, a szabályozás méltányossági jogkört csak a legindokoltabb esetben õrizte meg.

A törvényjavaslat a támogatások állampolgári joggá tételével a gyermekes családokat kedvezõbb helyzetbe hozza és ezáltal javítja a gyermekvállalás és gyermeknevelés feltételeit.

A családtámogatási rendszer szabályozása a korábbinál egyszerûbb, áttekinthetõbb és a jogalkalmazók számára is könnyebben alkalmazható. A törvényjavaslat bürokratikus elemeket csak a legszükségesebb mértékben tartalmaz, ugyanakkor az ellátások megállapításának és folyósításának koncentrálásával jelentõs elõrelépést céloz meg, amelynek hatásaként a rendszeren belüli szakszerûség és ellenõrizhetõség fokozódik.

A törvényjavaslat - a vonatkozó országgyûlési határozatnak megfelelõen - csak azokat az intézkedéseket tartalmazza, amelyek bevezetésének feltételei már jövõ évben megteremthetõk. A kormány programja azonban a családok támogatási rendszerének fejlesztése érdekében további célkitûzéseket határoz meg, amelyek megvalósítása a következõ évek feladata lesz.

Az 1. §-hoz:

A Javaslat a törvény célját és annak eszközrendszerét határozza meg. E szerint a törvény célja a családok szociális biztonságának az elõsegítése, a gyermeknevelés anyagi terheinek csökkentése. E cél érdekében szükséges szabályozni a családtámogatási ellátások rendszerét, formáit, az ellátásokra való jogosultság feltételeit, valamint az ellátások megállapításával, folyósításával kapcsolatos legfontosabb hatásköri és eljárási szabályokat.

A 2. §-hoz:

A törvény hatálya azokra a magyar, valamint az illetékes hatóságok által regisztrált külföldi állampolgárokra terjed ki, akik életvitelszerûen tartózkodnak Magyarországon.

A 3. §-hoz:

A Javaslat azokat az alapelveket foglalja össze, amelyek e törvény szellemét, illetõleg céljait meghatározzák. Ezek közül kiemelkedõ fontosságú, hogy állami feladatként deklarálja a családi élet biztonságának és a gyermekvállalás feltételeinek javítását, és azt, hogy az állam a családokat jövedelmi helyzetüktõl függetlenül és differenciált mértékben támogatja.

A 4. §-hoz:

Az értelmezõ rendelkezések mindazon fogalmak meghatározását sorolják fel, amelyek e törvény alkalmazásában iránymutatóak.

Az 5. §-hoz:

Itt kerülnek felsorolásra a késõbbiekben részletezett családtámogatási formák. Külön alpontokban szerepelnek a gyermekek neveléséhez nyújtott támogatási formák, és a szülõk megélhetésének alapjául szolgáló gyermekgondozási támogatások, valamint a szüléshez kapcsolódó egyszeri támogatási forma, az anyasági támogatás.

A 6. §-hoz:

A rendelkezés azt rögzíti, hogy az állam a gyermek nevelési, iskoláztatási költségeihez havi rendszerességgel családi pótlékot és iskoláztatási támogatást nyújt.

A 7. §-hoz:

A Javaslat a családi pótlékra jogosultak körét határozza meg. Elsõként említi a törvény a vér szerinti, illetõleg a gyermeket saját háztartásukban szülõként nevelõ egyéb személyeket, továbbá családi pótlékra jogosultként határozza meg a vagyonkezelõi joggal felruházott gyámot, eseti gondnokot, és a gyermekeket gondozó különbözõ típusú intézmények vezetõit is. Iránymutatást tartalmaz továbbá az intézményben élõk családi pótlékának felhasználására, valamint arra vonatkozóan, hogy mely gyermekeket kell háztartásban élõnek minõsíteni.

A 8. §-hoz:

E joghely a családi pótlékra jogosító gyermekek körét határozza meg, egyben határvonalat húz az iskoláztatási támogatásra jogosító gyermekek vonatkozásában. A fõ szabály értelmében családi pótlék az után a gyermek után jár, aki még nem minõsül tankötelesnek. Ugyanakkor tankötelezettségtõl függetlenül családi pótlék címén jár a támogatás mindazon gyermekekre tekintettel, akiknél a tankötelezettség teljesítésével kapcsolatos szülõi nevelési feladatok nem, vagy nem a szokványos módon merülnek fel. Így családi pótlékot kell megállapítani a tartósan beteg vagy súlyosan fogyatékosokra és az intézményben élõ gyermekekre (személyekre) tekintettel.

A 9. §-hoz:

Iskoláztatási támogatás a tanköteles, valamint a már nem tanköteles, de 20. életévüket még be nem töltött közoktatási intézményben tanulók után illeti meg a szülõket. A törvényben új elemeként jelenik meg a saját jogon járó iskoláztatási támogatásra való jogosultság a nagykorú árvák, illetve az átmeneti vagy tartós nevelésbõl kikerült nagykorú személyek esetében, ha közoktatási intézményben tanulnak.

A 10. §-hoz:

A nevelési ellátási formákra vonatkozó közös szabályként írja elõ a törvényjavaslat, hogy ugyanazon gyermek után csak egyféle ellátás és csak egy jogosultat illet meg, a szülõk közül azonban bármelyik szülõ igényelheti az ellátást.

A 11. §-hoz:

A nevelési ellátások összegét családtípus, gyermekszám és a gyermek egészségi állapota szerint differenciáltan, változatlan összegben határozza meg a törvényjavaslat.

A 12. §-hoz:

A Javaslat a nevelési ellátás összegének megállapítása szempontjából figyelembe vehetõ gyermekek körét határozza meg. Fõ szabályként csak azt a gyermeket lehet figyelembe venni, aki után nevelési ellátásra jogosultak a szülõk, továbbá azt a felsõfokú tanulmányokat folytató és rendszeres jövedelemmel nem rendelkezõ gyermeket is, akit szülõje saját háztartásában tart el. A felsõfokú tanulmányait folytató gyermeknek a gyermekszámba történõ beszámítása a szülõkre háruló anyagi terhek miatt indokolt.

A 13. §-hoz:

Azokat a nehéz helyzetben élõket sorolja fel, akiket a nevelési ellátás összegének megállapításánál egyedülállóként kell figyelembe venni és ezáltal nagyobb összegû nevelési ellátásban részesíteni.

A 14. §-hoz:

A nevelési ellátást szüneteltetni kell, ha a 18. éven felüli gyermeknek legalább három egymást követõ hónapban a jövedelme meghaladja a mindenkori legkisebb munkabér összegét.

A 15. §-hoz:

Tartós, három hónapot meghaladó, egybefüggõ külföldi tartózkodás esetében a javaslat szerint nevelési ellátás nem folyósítható.

A 16.-18. §-okhoz:

Ezek a rendelkezések a tankötelezettséggel kapcsolatos speciális szabályokat tartalmazzák.

Az iskoláztatási támogatás a családi pótlékot a gyermek tankötelessé válása évében október 1-jétõl kezdõdõen váltja fel. A jogosultság kezdõ idõpontja a tanévhez, illetve a tanulmányok megkezdéséhez igazodik. Ha a szülõ nem biztosítja a gyermek tankötelezettségének teljesítését, az iskola igazgatójának jelzése alapján a jegyzõ a gyermekjóléti szolgálat útján próbálja azt elérni. Sikertelenség esetén a jegyzõ vagy intézkedik a gyermek védelembe vétele iránt, vagy megkeresi a gyámhivatalt az iskoláztatási támogatás felhasználásának felügyelet alá vonása, illetve a szülõ elszámoltatása érdekében. Az iskoláztatási támogatás tehát minden esetben eljut a gyermekhez, akkor is, ha a gyermek tanulói jogviszonya szünetel.

A 19. §-hoz:

A Javaslat a gyermekgondozási segélyre és a gyermeknevelési támogatásra, összefoglaló néven a gyermekgondozási támogatásokra jogosultak körét határozza meg.

A 20.-22. §-okhoz:

A gyermekgondozási segély a gyermek 3 éves koráig, a tartósan beteg, illetve súlyosan fogyatékos gyermeket gondozónak a gyermek 10 éves koráig folyósítható. A szociális és családügyi miniszter méltányossági jogkörében a Polgári Törvénykönyv szerinti közeli hozzátartozónak is megállapíthatja a gyermekgondozási segélyre való jogosultságát, ha a gyermek szülei három hónapot meghaladóan a gyermek nevelésében akadályoztatva vannak, valamint az egyedülálló szülõnek akkor, ha keresõ tevékenység hiányában a család megélhetése nem biztosítható. Megállapíthatja, illetõleg meghosszabbíthatja továbbá a jogosultságot a gyermek általános iskolai tanulmányainak megkezdéséig, legfeljebb azonban a gyermek 8. életévének betöltéséig, ha a gyermek betegsége miatt napközbeni ellátást biztosító intézményben nem gondozható, vagy a tartósan beteg, iletve súlyosan fogyatékos gyermekre tekintettel annak 14. életévének betöltéséig. Ezek az esetek olyan kivételes élethelyzeteket jelentenek, amelyet a szociális támogatási rendszer más módon nem tud kezelni.

Figyelemmel a gyermekgondozási segély relatív alacsony összegére, a gyermek másfél éves korát követõen megengedett a napi 4 órát meg nem haladó munkavállalás. Ha a munkavégzés otthon történik, az idõkorlátozás értelemszerûen nincs meghatározva.

A 23.-24. §-okhoz:

A gyermeknevelési támogatásra való jogosultság feltételeit részletezik a rendelkezések. Azon túlmenõen, hogy az ellátásra jogosultság nem függ a család jövedelmétõl, kedvezõ változás az is, hogy az ellátás egységesen a legkisebb gyermek 8 éves koráig illeti meg a jogosultakat. A jelenleg hatályos szabályozás szerint a gyermeknevelési támogatást a tankötelezettség megkezdéséig, de legfeljebb a gyermek 8 éves koráig lehet folyósítani. Ezzel az iskolakezdõ gyermekek nevelésének feltételei javulnak.

A legalább három kiskorú gyermeket nevelõ, gyermeknevelési támogatásban részesülõ személyek munkavállalási feltételei azonosak a gyermekgondozási segélyre vonatkozó elõírásokkal.

A 25.-26. §-okhoz:

A gyermekgondozási támogatásokra vonatkozó közös szabályok szerint az ellátásokat a gyermekkel közös háztartásban élõ bármelyik szülõ igénybe veheti, de egy családon belül csak az egyik szülõ és csak egy jogcímen jogosult támogatásra.

A gyermekgondozási támogatás havi összege azonos az öregségi nyugdíj legkisebb havi összegével. Töredékhónap esetén az ellátást napra számítva kell folyósítani, figyelemmel arra, hogy a folyósítás idõtartama a társadalombiztosítási jogszabályok alapján nyugdíjra jogosító szolgálati idõnek minõsül.

A 27.§-hoz:

Felsorolásra kerülnek azok az esetek, amikor gyermekgondozási támogatás nem állapítható meg. Az ellátásra nem jogosult az a személy, aki redszeres pénzellátásban részesül. Rendszeres pénzellátásnak a szociális igazgatásról és szociális ellátásokról szóló 1993. évi III. törvény 4. § (1) bekezdésének i) pontjában foglalt ellátások minõsülnek. A kizáró okok másik csoportját azok az esetek képezik, amikor a szülõ a gyermeket tartósan nem neveli, pl. a gyermek intézményi ellátásban részesül, a szülõ letartóztatásban van, szabadságvesztés büntetésését tölti. Nem folyósítható az ellátás akkor sem, ha a szülõ 3 hónapot meghaladóan külföldön tartózkodik.

A 28. §-hoz:

Humánus szabály, hogy a gyermek halála esetén a halálesetet követõ hónap 1. napjától számított 3 hónap múlva kell csak az ellátást megszüntetni.

A 29.-33. §-okhoz:

Az anyasági támogatás a szüléshez kapcsolódó egyszeri támogatás, amelynek összege az öregségi nyugdíj legkisebb összegének 150 %-a. A jogosultság feltétele, hogy a szülõ nõ legalább négy, koraszülés esetén legalább egy alkalommal részt vegyen a terhesgondozáson. Ez a felelõs gyermekvárásra ösztönzõ szabály a születendõ gyermek és az anya egészsége védelmét szolgálja.

Az anyasági támogatás igénylésének határidejét a különleges körülményekre tekintettel indokolt volt 60 napra, vagyis az eredeti határidõ duplájára megemelni azért, hogy minden jogosult hozzájuthasson a támogatáshoz.

Az anyasági támogatásra azok a szülõ nõk nem szereznek jogosultságot, akik gyermeküket örökbe adják, de ha az örökbefogadáshoz való hozzájárulásról szóló nyilatkozatukat 60 napon belül visszavonják, a támogatásra jogosulttá válnak.

A 34.-35. §-okhoz:

A családtámogatási ellátásokat írásban kell igényelni. Ez egyben azt is jelenti, hogy a magas jövedelmû családok a támogatások igénylésétõl eltekinthetnek.

Az ellátások iránti igényeket - a gyermeknevelési támogatás kivételével - a munkahelyi családtámogatási kifizetõ helyek, a Területi Államháztartási és Közigazgatási Információs Szolgálatok (TÁKISZ), illetve a megyei egészségbiztosítási pénztárak, kirendeltségek bírálják el. A gyermeknevelési támogatást csak a megyei egészségbiztosítási pénztárak, illetve kirendeltségeik bírálják el.

A 36. §-hoz:

Az igényelbírálás a lehetõ legegyszerûbb módon történik, az igény teljesítésekor alakszerû határozatot nem kell hozni.

Alakszerû határozat az igény elutasításakor, vagy az ellátás szüneteltetése, megszüntetése vagy visszafizettetése esetén készül.

A 37. §-hoz:

Az ellátások a kérelem benyújtásától esedékesek, de ha az igényjogosultság már korábban is fennállt, a két hónapra visszamenõleges folyósítás is megengedett. E két hónap a korábbi hat hónappal szemben elégséges arra, hogy az igények a jogosultság keletkezésétõl kezdõdõen érvényesíthetõk legyenek. Az ellátásokat - az anyasági támogatás kivételével - havonta utólag folyósítják.

A 38.-40. §-okhoz:

A Javaslat a jogtalan elutasítás esetén követendõ eljárásról, valamint az esedékessé vált és fel nem vett ellátás esetén az igényjogosultságról rendelkezik.

Az ellátásra jogosult 15 napon belül köteles bejelenteni minden olyan tényt az igényelbíráló szervnek, amely az ellátásra való jogosultságát érinti. Az ellátások igénylésével kapcsolatos eljárások az igénylõket anyagilag nem terhelik, mert valamennyi eljárás illeték- és költségmentes.

A 41.-43. §-okhoz:

Ezek a rendelkezések azokra az esetekre vonatkoznak, amikor az ellátást jogalap nélkül felróható módon vették igénybe. Felelõsség terhelheti az igénylõn kívül egy vagy több igényelbíráló szervet, vagy valótlan adatszolgáltatás okán egyéb szervet is.

A jogalap nélkül felvett ellátást az igénybevevõnek vissza kell fizetnie, ha arra a felvételtõl számított 30 napon belül írásban kötelezték. A jogalap nélkül és felróható módon felvett ellátást a felvételtõl illetve az ellátás megszüntetésétõl számított 3 éven belül lehet csak visszakövetelni. A jogalap nélkül felvett ellátást az igényelbíráló és egyéb szerv is köteles megtéríteni, ha az elõzõ szabályok alapján az igénybevevõtõl nem lehet azt visszakövetelni. Ha a felelõsség több szervet érint, a megtérítésre közrehatásuk arányában kötelezhetõk. A jogosulatlanul igénybevett ellátások visszafizetésére vonatkozó részletes szabályok összhangban vannak a szabálysértési törvényben rögzített szabályokkal.

A 44. §-hoz:

A Javaslat az igényelbíráló szerv intézkedésével szemben jogorvoslatot biztosít. A munkahelyi családtámogatási kifizetõhely, vagy a TÁKISZ intézkedése esetén a területileg illetékes megyei egészségbiztosítási pénztárhoz, illetõleg kirendeltséghez lehet 15 napon belül fellebbezést benyújtani. Ha elsõ fokon a megyei egészségbiztosítási pénztár vagy kirendeltség járt el, a benyújtott fellebbezést a pénztár ill. kirendeltség vezetõje bírálja el. A jogszabálysértõ érdemi másodfokú határozat bírósági felülvizsgálatát a kézbesítést követõ 30 napon belül lehet kérni.

A 45.-49. §-okhoz:

E rendelkezések a családok támogatásáról szóló törvény alkalmazásában az adatvédelem szabályait foglalják össze. Az ellátások folyósításának megszervezéséért felelõs Országos Egészségbiztosítási Pénztár, valamint a támogatásokat megállapító és folyósító szervek természetes személyekrõl adatokat TAJ számon tartanak nyilván és azokat csak a feladat ellátásának céljaira használhatják fel. A rendelkezés meghatározza a nyilvántartható személyes adatok körét. Nyilvántartott adatokat csak arra jogosult szervnek, jogszabályban meghatározott módon lehet szolgáltatni. A személyekre vonatkozó adatokat a családtámogatási ellátásra való jogosultság megszûnésétõl számított öt év elteltével törölni kell. A személyazonosító nélküli adatok statisztikai célra történõ felhasználása megengedett. Az ellátásokat megállapító szerv igényelbírálás céljából adatot kérhet a polgárok személyi adatait és lakcímét nyilvántartó szervtõl, amelynek elsõsorban a lakcímet változtató családok esetében van jelentõsége.

Szabályozásra került továbbá, hogy az Országos Egészségbiztosítási Pénztárnak, mint a családtámogatások folyósítása szervezõjének, szakmai és pénzügyi ellenõrzéséhez az igényelbíráló szerveknek milyen adatokat kell rendelkezésre bocsátaniuk.

Az 50. §-hoz:

Az átmeneti és zárórendelkezések körében rendelkezik a Javaslat a hatályba lépésérõl. E szerint a törvény 1999. január 1-jével hatályosul, kivéve az iskoláztatási támogatásra vonatkozó szabályokat, amelyek 1999. október 1-jétõl lépnek hatályba. Ezért a megjelölt idõpontig azokra a gyermekekre tekintettel is családi pótlékot kell folyósítani, akik után egyébként már iskoláztatási támogatást kellene megállapítani.

Fontos és lényeges részét képezik az átmeneti rendelkezéseknek azok a szabályok, amelyek a családtámogatások folyósításának koncentrálásával függenek össze.

Azok a családtámogatásokat elbíráló szervek, amelyek a továbbiakban ezt a feladatot nem fogják ellátni (települési önkormányzatok jegyzõi, nyugdíjfolyósító szervek, munkahelyi kifizetõ helyek), új ellátást a törvény hatályba lépésétõl kezdõdõen már nem állapítanak meg, de a már korábban megállapított ellátásokat 1999. március 31-ig tovább folyósítják. Ezen idõponttól kezdõdõen a jelzett esetekben a továbbfolyósítás a megyei egészségbiztosítási pénztárak, illetve kirendeltségek feladata.

Az 51. §-hoz:

Felhatalmazást kap a kormány a törvény végrehajtásával kapcsolatos rendelkezések kiadására, valamint az egészségügyi miniszter, hogy a szociális és családügyi miniszterrel egyetértésben rendeletben szabályozza a magasabb összegû családi pótlékra jogosító betegségek körét, valamint az errõl szóló igazolások kiadásának rendjét.

Az 52-53. §-okhoz:

Itt kerülnek felsorolásra mindazon jogszabályok, illetõleg joghelyek, amelyek e törvény hatályba lépésével egyidõben hatályukat vesztik, vagy módosulnak.