dr.Áder János úrnak,

az Országgyûlés elnökének

terjesztem elõ:

A 1973. évi I. törvényt a T/205. számú törvényjavaslat 12.§ -ban foglaltak szerint kiegészítõ 64/A.§ az alábbiak szerint módosul:

"64/A.§ Különösen védetté nyilvánítható a tanú, ha

a.) vallomása kiemelkedõ súlyú ügy lényeges körülményeire vonatkozik,

b.) a vallomástól várható bizonyíték mással nem pótolható,

c.) személyét és tartózkodási helyét a gyanúsított és a védõ nem ismeri a gyanúsított és a védõ nem szükségképpen tud arról, hogy az érintett személy tanúként számításba vehetõ,

és

d.) személyének felfedése esetén a tanú vagy hozzátartozója élete, testi épsége vagy személyes szabadsága súlyos fenyegetésnek lenne kitéve."

A törvényjavaslat megfogalmazása kapcsán elképzelhetõ olyan értelmezés, amely a különösen védetté nyilvánítást csak azon személy esetében engedi meg, akit a gyanúsított vagy védõje egyáltalán nem ismer, és a cselekménynek csak nagyfokú véletlen folytán vált tanújává. A szabályozás célja nem lehet ilyen megszorítás. A módosító javaslat a különösen védetté nyilvánítást lehetõvé teszi az ismeretségi körbe tartozó személy esetére is, ha feltehetõ, hogy a vallomásának felhasználása nem feltétlenül vezet a kilétének felfedezéshez, vagyis a cselekménynek nem szükségképpen vált tanújává.

Budapest, 1998. november 23.