Parlament képe
Készült: 2019.04.18.23:25:41 Dinamikus lap

Felszólalás adatai

193. ülésnap (2009.03.03.),  71-147. felszólalás
Felszólalás oka Részletes vita megkezdése
Felszólalás ideje 2:57:00


Felszólalások:   21-71   71-147   148-152      Ülésnap adatai

A felszólalás szövege:

ELNÖK: Az együttes általános vitát lezárom. Mivel az előterjesztéshez módosító javaslat érkezett, a részletes vitára bocsátásra és magára a vitára a következő ülésünkön kerül sor.

Tisztelt Országgyűlés! Soron következik a polgári törvénykönyvről szóló törvényjavaslat részletes vitájának megkezdése. A törvényjavaslatot T/5949. számon, a bizottsági ajánlást pedig T/5949/338. számon megkapták és megismerhették.

Az elfogadott napirendünk szerint a részletes vita megkezdésekor három óra áll a képviselők rendelkezésére a módosító javaslatok indokolásához. Most 11 óra 15 perc van, három óra múlva az ülést vezető elnök a vitát elnapolja, folytatására utolsó napirendi pontként kerül sor. Emlékeztetem önöket, hogy tegnap az Országgyűlés már döntött a részletes vita szerkezetéről, így erről most nem kell határozni. A részletes vita során az egyes képviselői felszólalásokra 15 perc áll rendelkezésre.

Megnyitom az első vitaszakaszt az első könyv rendelkezéseire és az ahhoz kapcsolódó módosító javaslatokra. Elsőként megadom a szót Salamon László képviselő úrnak, aki írásban jelezte felszólalási szándékát.

DR. SALAMON LÁSZLÓ (KDNP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! Az első könyv tekintetében négy ajánlási pont tartalmazza az előterjesztett módosító javaslatokat, és ebből hármat a Kereszténydemokrata Néppárt és a Fidesz képviselőcsoportja - Rubovszky György képviselő úr, Mátrai Márta képviselő asszony, Vitányi István képviselő úr és jómagam - által jegyzett formában terjesztettünk elő.

Az ajánlás 1. és 2. pontjaiban lévő módosító javaslatok a törvényjavaslat céljával kapcsolatosak. A törvényszöveg valóban a törvényjavaslat céljáról beszél, pontosabban: a törvényjavaslat szabályozási tárgyköréről a legáltalánosabb értelemben. Az ajánlás 3. pontjában pedig egy nagyon fontos alapelv feltüntetésére teszünk javaslatot.

Tisztelt Képviselőtársaim! Ezek a módosító javaslatok, amelyek a legáltalánosabb értelemben érintik a polgári jogot, jelképértékűek, nemcsak abból a szempontból, hogy mit kívánunk megvalósítani, hanem mintegy előrevetítik az egész törvényjavaslat jelenlegi állását. Az általam említett módosító javaslatok kapcsán nem lehet nem beszélni erről a helyzetről. Ennek a részletes vitának úgy kezdünk neki, tisztelt képviselőtársaim, hogy előttünk egy kétkötetes - mutatom (Mutatja.) - ajánláshalmaz áll 959 jelentésponttal.

(11.20)

Ez azt jelenti, hogy a több mint 300 módosító javaslatot az Országgyűlés szakmai apparátusa 959 pontra bontotta, ennyi ponton érintik a módosító javaslatok a polgári törvénykönyvet, és ha figyelembe vesszük, hogy egyes pontokon belül többirányú részletek is megjelennek, akkor nem túlzás arról beszélni, hogy messze több mint ezer ponton kívánják a képviselők módosító javaslatukkal ezt a törvényt módosítani. Ez önmagában igazolja azt a tudomány részéről a vita kezdete óta folyamatosan hangoztatott véleményt és az ellenzék részéről is folyamatosan hangoztatott véleményt ebben a vitában, hogy ez a törvényjavaslat nem érett meg a döntéshozatalra. Vitatkozni lehet róla, de nem biztos, hogy itt ez az Országgyűlés mint fórum alkalmas arra, hogy a szakmai problémákat a tudományosság és a szükségesség igényének megfelelően tisztázza.

Vitázni lehet róla, de döntésre jutni - és ezt előre látnunk kell - aligha. Márpedig a tervezés, a mi munkánk tervezése értelmében valamikor március végén, április elején megtörténnének a módosító javaslatokról a szavazások, ha jól vagyok tájékozva. Ha figyelembe vesszük, hogy egy több mint tízéves időszak óta foglalkozunk valamilyen szinten, és foglalkozik legnagyobb részt a tudomány ennek a kódexnek az előkészítésével, majdnem tízéves volt a kodifikációs bizottság munkájának időszaka, akkor azt mondhatnám, hogy az utolsó pillanatokban vagyunk, az utolsó pillanatokban, amikor több mint ezer ponton akarjuk még ezt a törvényjavaslatot javítani.

Szeretném hozzátenni: nemcsak mi akarjuk, hanem a kormány bizottsági nyilatkozatai és egyéb nyilatkozatai értelmében is sok száz ponton szorul ez a javaslat módosításra. Ezt azért kell hangsúlyoznom - mármint azt, hogy a kormány hogyan viszonyul a módosító javaslatokhoz -, mert talán a tájékozatlan és felületes szemlélő azt mondhatná, hogy kérem szépen, bizonyára az ellenzék kritikátlan javaslatok tömegével öntötte el ezt a törvényt, de nem így van. Ezeknek a módosító javaslatoknak nagyon jelentős része a kormány oldaláról, a kormánypártok oldaláról származott, és minden valószínűség szerint ott van mögötte a kormány felkérése is, hiszen tudjuk, a dolgok bizonyos mértékig így működnek.

Tehát a kormány és a kormánypártok is számos hibát látnak abban a nyersanyagban, ami előttünk van, hiszen sok javaslatot támogatnak. A kormányoldalról előterjesztett javaslatokat csaknem teljes egészében támogatja a kormány, de nagyon sok ellenzéki javaslatot is támogatnak a kormányoldalról, a kormánypárti képviselők, illetőleg maga a kormány is, ami mégiscsak alátámasztja azt, hogy maga a kormány is látja, látnia kell, hogy a törvényjavaslat ebben a formában messze nem fejeződött be, messze nem lehet róla azt mondani, hogy készen vagyunk a munkával.

Ennek kapcsán talán egy kis kitérő, de jellemző, hogy csak helyesírási hiba kijavítására - a vesszők jó helyen történő elhelyezésére, és, vagy, hogy szavak megfelelő kialakítására vagy pedig olyan probléma rendezésére, hogy a semmisség nem azonos a semmiséggel - több tucat módosító javaslat jelent meg, amit a kormány támogat, ellenzéki oldalról is, kormánypárti oldalról is.

Szabad legyen itt is elmondanunk, szóba hoznunk azt, hogy Vékás Lajos professzor úr, akadémikus, aki ennek a majd' tíz évig dolgozó kodifikációs bizottságnak az elnöke volt, több kormány bizalmát élvezve ez a bizottság folyamatosan működött ciklusokon átívelően 1998-tól egészen múlt év tavaszáig, nyaráig; Vékás Lajos professzor úr a minap, az elmúlt napokban levélben fordult Szili Katalinhoz, az Országgyűlés elnökéhez, és kérte az Országgyűlés elnök asszonyát, hogy ezt a tárgyalási módot így ne folytassa az Országgyűlés, mert reménytelennek látja azt, figyelemmel az előterjesztett módosító javaslatokra is, hogy ebből a hatalmas kódexből egy koherens, rendezett, konzisztens törvényjavaslat fog kikerekedni. Az Országgyűlés elnöke a házbizottság elé vitte ezt a levelet, majd az alkotmányügyi bizottság elé került, sőt úgy tudom, a tegnapi napon az alkotmányügyi bizottság Vékás Lajos professzor urat meghallgatta. Mindazonáltal úgy tűnik, ez a jelzés hatástalan.

Tisztelt Képviselőtársaim! Óriási a felelősségünk, mert egy olyan kódexet alkotunk, amelyet a magyar jogtörténetben százévenként vagy mondjuk, zaklatottabb időszakokban ötvenévenként alkot az ország parlamentje, és olyan viszonyokról van szó, hogy tényleg visszatérjek az ajánlási pont 1., 2. pontjára, idézem: amely a személyek és más jogképességgel felruházott jogalanyok valamennyi személyi, valamennyi családi és valamennyi vagyoni viszonyát átfogják. Egy ember, egy állampolgár szempontjából szinte mindenről ebben a törvényben van szó, szinte mindenről, ami az emberek életét, a mindennapi életét befolyásolja, de nagyon fontos döntéseiket is 80-90 százalékban ez a törvény szabályozza, és ennek a törvénynek a mai napig nincs meg a tudományos legitimációja, nem fogadja el a szakma.

A minisztérium két konferenciát is tartott, ahová meghívták a tudomány képviselőit és másokat, érdek-képviseleti szerveket, képviselőket is, és ott kiderült, hogy a tudomány képviselői rendre, 80-90 százalékban - nemcsak Vékás Lajos professzor úr, hanem mások is - aggályok sorát hozták fel a törvényjavaslattal szemben. Azért minket ennek arra kell intenie, nagyon gondoljuk meg, hogy mit teszünk. A részletes vitában itt most, amikor módosító javaslatokról fogunk beszélni, nem fogjuk tudni ezt a problémát megoldani. Természetesen kötelességünk a részletes vita végigvitele, és fontosnak tartjuk ellenzéki oldalról is, hogy a legizgalmasabbnak látszó kérdésekről itt beszéljünk, vitatkozzunk, mert nagyon sok kérdésben megjelennek az ütköző álláspontok, bár messze nem a teljesség igényével, ezt szabad legyen megjegyeznem.

Tehát mintegy előrebocsátva az ellenzék, pontosabban a Kereszténydemokrata Néppárt álláspontját ebben a vitában, hiszen az ő nevében beszélhetek - de szerintem minden frakcióra igaz lesz, amit mondok -, mi azt tudjuk vállalni, mert ennél több szerintem az erőnket, képességeinket és lehetőségünket meghaladná, mi azt tudjuk vállalni, hogy példálózó jellegű módosító javaslatokról úgy beszéljünk, hogy ezen módosító javaslatok példálózó bemutatását tudják megvalósítani, messze nem a teljesség igényével.

Tisztelt Képviselőtársaim! Az ajánlás 1. és 2. pontjában a törvény eredeti szövege akként rendelkezett, hogy ez a törvény megállapítja a személyek és jogképességgel felruházott más jogalanyok vagyoni, személyi és családi viszonyait, majd a következő módosító javaslatom pedig a 2. § (2) bekezdésében szintén egy hasonló rendelkezést érint, amely a törvényjavaslat tárgyát tartalmazza. Most a törvényjavaslat eredeti szövegét idézem, azt a szabályt, amely arról szól, hogy a vagyoni, személyi és családi viszonyokat szabályozó egyéb törvényeket e törvénnyel összhangban kell értelmezni.

Módosító javaslatunk itt a nagy szabályozási tárgykörök sorrendjének az átcsoportosítására irányul. Azt javasoljuk, hogy ne a vagyoni viszonyokat említsük első helyen, hanem a személyi viszonyokat és a családi viszonyokat.

(11.30)

Ez értékválasztási kérdés, alapvető - hogy mondjam? - filozófiai megközelítésű és ilyen fontosságú, üzenetértékű megfogalmazás ügye, hogy első a személy, az első az ember, ezt követi fogalmi értelemben a család, és a vagyon csak ezután következhet. Ez a mi számunkra, Kereszténydemokrata Néppárt számára alapvető értékválasztási kérdés, így tehát azt javasoljuk, hogy a szabályozás úgy szóljon, hogy megváltoztatott sorrendben előbb említse a személyi, aztán a családi és végül a vagyoni viszonyokat mint a törvényjavaslat nagy szabályozási tárgyköreit és célját. Hozzá kell tennem, hogy ebben a kérdésben sikerült egyébként a kormány támogatását elnyernünk, és az alkotmányügyi bizottság is támogatta ezeket a módosító javaslatainkat.

Ha pusztán erről szólna a törvény, és itt véget érne, akkor azt mondanám, hogy teljes a konszenzus közöttünk, de sajnos, mint látni fogják az elkövetkezendő órában, nagyon sok olyan probléma van, ahol a konszenzustól messze állunk.

A 3. számú ajánlási pontban nagyon fontos alapelveknek a beemelését javasoljuk az új polgári törvénykönyvbe, nevezetesen: a most hatályos Ptk.-ban meglévő két olyan fontos alapelvet, amelyet a jelen tervezet furcsa és érdekes módon nem tartalmazna. A egyik a törvényes érdekek védelméről szóló alapelv, a másik pedig a rendeltetésszerű joggyakorlás elve. Mind a két alapelv olyan alapelv, amely a polgári jogi, magánjogi viszonyok szempontjából meghatározó súlyú. Az 1959-ben elfogadott és most hatályos polgári törvénykönyvben is benne van, s úgy gondoljuk, semmi sem indokolja, hogy ez ne kerüljön a jelen törvénybe is beemelésre, hiszen ezek az elvek - és itt talán egy mondattal külön hangsúlyt is adnék a rendeltetésszerű joggyakorlás elvének, amely mellőzhetetlen - nem hagyhatók ki, nem felejthetők ki egy magánjogi kódexből.

Érdekes módon ezt a módosító javaslatot viszont már a kormány sem és az alkotmányügyi bizottságban a kormánypárti képviselők sem támogatták. Kérjük képviselőtársainkat, változtassák meg ezt az álláspontjukat, és támogassák ezt a módosító javaslatunkat is.

Köszönöm figyelmüket.

ELNÖK: Kétperces felszólalások következnek. Elsőként Avarkeszi Dezső államtitkár úré a szó.

DR. AVARKESZI DEZSŐ igazságügyi és rendészeti minisztériumi államtitkár: Köszönöm a szót. Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! A vita során természetesen nem fogok minden egyes hozzászóló után szót kérni, és a kormány álláspontját kifejteni; amiért most ezt teszem, annak oka az, hogy Salamon képviselő úr a rendelkezésére álló 15 percből 11 percen keresztül nem a részletes vitára vonatkozó szabályok szerint az egyes módosító indítványokról szólt, hanem megismételte az általános vitában elhangzottakat, és erre szeretnék reagálni néhány dologban.

Az egyik, hogy többek között azzal indokolta, hogy nem tartják alkalmasnak tárgyalásra ezt a törvényjavaslatot, hogy milyen magas számú módosító indítvány érkezett, hogy a kormány eléggé el nem ítélhető módon számos ellenzéki módosító indítványt is támogatott, hogy helyesírási hibák kijavítására vonatkozó módosító indítványokat is támogattak. Szeretném elmondani, hogy arányaiban egy ilyen vaskos, rengeteg paragrafust tartalmazó törvényjavaslathoz képest nem sok ez az ajánlási szám, más törvényeknél arányaiban sokszor sokkal többet benyújtanak, és ezzel a képviselők - reményeik szerint - javítják a törvényjavaslatot.

Lehet, hogy furcsa a képviselő úr számára, hogy a kormány olyan módosító indítványokat is elfogadott, amelyeket az ellenzék nyújtott be. Úgy gondoljuk, nem azt kell nézni, hogy honnan érkezik a módosító, hanem hogy egyébként elfogadható-e.

Valóban, az alkotmányügyi bizottság a tegnapi ülésén megtárgyalta Vékás professzor úr levelét. Szeretném elmondani, hogy a kormány arra törekedett, hogy Vékás professzor urat vonjuk be ebbe a munkába, erre több kísérletet tettünk. Legnagyobb sajnálatunkra ő nem élt ezzel a lehetőséggel, de tegnap is elmondta, hogy számos ponton javult a módosítókkal a törvényjavaslat. Azt javaslom, hogy ezen a vonalon dolgozzunk tovább, és próbáljuk kialakítani a legmegfelelőbb szöveget.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiban.)

ELNÖK: Szintén két percre kért szót Rubovszky György képviselő úr.

DR. RUBOVSZKY GYÖRGY (KDNP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Salamon képviselő úr azt mondta, hogy kilencszázötven-valahány módosító indítvány van előterjesztve, és ezért rossz a törvényjavaslat. Én ezt a számot szeretném egy picit fokozni.

Az általános vitában kifogásoltuk, és pont a mai vitaszakasznak egy fejezete a személyek felsorolása. Kifogásoltuk azt, hogy a személyek közül a törvényjavaslat alapvetően csak az alapítványokat tartalmazta, aztán módosító indítvánnyal kerül be a törvényjavaslatba, ha bekerül, az egyesületek mint fejezet. De a személyek köre ennél lényegesen tágabb, és azt is kifogásoltuk, hogy ez miért nincs benne a törvényjavaslatban. Csupán csak azért szeretném ezt itt elmondani - bár értem az államtitkár úr kioktatását a részletes vita szabályaival kapcsolatban -, mert magyarázatot szeretnék adni arra, hogy ezeknek a fejezetbe való bevonása rettenetesen nehéz, mert olyan törvényekhez kellene hozzányúlnunk, amelyekhez a Házszabály szerint nem lehetséges, tekintettel arra, hogy például a vállalatokkal, az egyéb társadalmi szervezetekkel kapcsolatos törvények nem lettek megnyitva a törvényjavaslat folytán, tehát ide ezeket nem lehetne behozni. (Dr. Avarkeszi Dezső: Ez nem törvénymódosítás, ez egy új törvény, bármit ide lehet hozni!) Jó. Mi tehát ezt kifogásoljuk, de azt hiszem, hogy az nem is lett volna helyes megoldás, hogyha akár a szellemi alkotások jogát, akár az összes gazdasági társasággal kapcsolatos főbb elvet egy képviselői módosító indítvánnyal hozzuk be a törvénybe.

Ezt kifogásolták többek között azok a professzorok, akiket, én azt hiszem, nem azzal a céllal kellett volna a munkába bevonni, hogy fejet hajthatnak a minisztérium döntése előtt, hanem talán a véleményüknek, a munkásságuknak és annak a tízéves anyagnak, amelyet letettek az asztalra, nagyobb figyelmet kellett volna tulajdonítani. Köszönöm szépen. (Szórványos taps a KDNP soraiban.)

ELNÖK: Még egy kétperces jelentkezőnk van, Szép Béláé a szó.

DR. SZÉP BÉLA (MSZP): Köszönöm szépen a szót, tisztelt elnök úr. Nem a vita ilyen - hogy is mondjam? - apró részletének kiemelésével, de a tények megismerésének a szándékával szeretném a kialakult számháborúban tényként közölni, hiszen a parlament honlapján - tényként megállapítható - összesen 294 érvényes módosító van jelenleg a Ház előtt, amely egybevetve az 1176 szakaszból álló törvényjavaslattal valóban csekély számú, és nem kell az ajánlási pontok tekintetében fokozni a számossággal kapcsolatos aggályokat. Tehát 294 érvényes javaslat van, amelyek közül természetesen meglehetősen sok fedi egymást, azonos vagy nagyon hasonló tartalommal bír.

Egy apró reagálás Salamon László képviselőtársamnak a 3. ajánlási ponttal kapcsolatos kifogására. Felhívnám a figyelmét, hogy az előttünk álló törvényjavaslat első könyv 6. §-ának (1) és (2) bekezdésében írott két mondatot szíveskedjék elolvasni, és abban a pillanatban megtalálhatóvá válik a számára hiányzó rendelkezés, hiszen a törvény tiltja a joggal való visszaélést, és joggal való visszaélésnek minősül a jog gyakorlása, ha az a jog társadalmi rendeltetésével össze nem férő célra irányul. Tehát megtalálható ez a rendelkezés - ezt megismételni vagy külön szakaszban megjeleníteni így felesleges és nem indokolt. Köszönöm szépen. (Szórványos taps az MSZP soraiban.)

ELNÖK: Lehet, hogy nem a megfelelő szakaszt fogja felolvasni, de jelentkezett Salamon László. Övé a szó.

(11.40)

DR. SALAMON LÁSZLÓ (KDNP): Köszönöm, elnök úr. Csak nagyon röviden. Szép képviselő úr nagyon korrektül hangsúlyozza, hogy 297, ha jól hallottam... (Dr. Szép Béla: 294.), 294 érvényes javaslat van, vagyis viszonylag jelentős számú javaslatot képez még a javaslatoknak az a része is, amelyek menet közben visszavonásra kerültek. Hogy ezeknek mi lesz a sorsa, azt azért nem tudhatjuk, mert a vita lezárásáig és a szavazásig bármelyik képviselőnek joga van a visszavont javaslatot is sajátjaként fönntartani.

De nem is ez az igazán érdekes, hanem az a megjegyzés, képviselő úr, hogy ez elenyésző egy ekkora törvényjavaslathoz képest. Egy törvényjavaslat koherenciája szempontjából, konzisztenciája szempontjából ez egy rendkívül nagy számú módosítójavaslat-tömeg, arról nem beszélve, hogy ha az érintett szakaszokat számba vesszük, akkor ezen törvénytervezet szakaszainak a nagy többségét valamilyen módosító javaslat érinti, van, amelyiket több javaslat is érint, és van, amelyiket több ponton is érint javaslat.

Úgyhogy én továbbra is fenntartom, hogy bizony a helyzet változatlanul azt mutatja, hogy nem érett meg ez a törvény arra, hogy minden igénynek megfelelő, kielégítő módon és minőségben tudjunk az ügyben, a törvényben döntést hozni.

ELNÖK: Most normál idejű felszólalások következnek. Jelzem még egyszer, hogy az első könyvről, illetve az ahhoz kapcsolódó módosító javaslatokról van szó. Elsőként Frankné Kovács Szilviának adom meg a szót.

FRANKNÉ DR. KOVÁCS SZILVIA (MSZP): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Parlament! Nagyon szeretném kifejezni abbéli reményemet, hogy a polgári törvénykönyv részletes vitája érdemi és házszabályszerű lesz a következőkben, hiszen nagyon fontos az, hogy a módosító javaslatokról szóljunk, és az lenne a helyes, ha minden képviselő, aki a vitához hozzá kíván szólni, tényszerű megjegyzésekkel segítené és gazdagítaná a jogalkotásnak ezen folyamatát.

Én az ajánlás 1. és 2. pontjához szeretnék hozzászólni, és ebben az értelemben kapcsolódnék Salamon László képviselőtársamhoz, mert ő is elmondta, hogy az ajánlás 1. és 2. pontját, a Rubovszky György és társai által benyújtott módosító javaslatot a kormány és - az alkotmányügyi bizottságban is kiderült - az MSZP képviselőcsoportja is támogatja. Egyetértünk mindazzal, amit a módosító javaslat megfogalmaz, tehát azzal, hogy ez a törvény, a polgári törvénykönyv állapítja meg a személyek és a jogképességgel felruházott jogalanyok személyi, családi és vagyoni viszonyaira vonatkozó alapvető szabályokat. Azt gondolom, az általános vita eredményeként és a módosító javaslatok benyújtásaként mondhatjuk, hogy ebben a kérdésben egyetértettünk ellenzéki képviselőtársainkkal.

És amit még a 4. ajánlási ponthoz szeretnék elmondani, mi 33. sorszámon nyújtottunk be módosító javaslatot, amely arra irányul, hogy a közvetítői eljárás előzetes igénybevételét a törvény a bírói út igénybevétele feltételéül szabhassa. Álláspontunk szerint az elhagyni javasolt rendelkezés nem alapelv, normatív tartalommal nem bír. Éppen ezért kérem a képviselőtársaimat, hogy támogassák a módosító javaslatot.

Azért mégiscsak kénytelen vagyok reflektálni a Salamon László által elmondottakra, mégpedig ami a törvényjavaslat megszületését érinti, és ezen a ponton én is talán egy kicsit rendhagyó leszek a részletes vita szabályait illetően. Mégpedig azért, mert Salamon László elmondta, hogy tíz év alatt a tudomány foglalkozott a kódexszel, és a tízéves jogtudományi munka eredményeként született meg a törvényjavaslat alapja. Azt gondolom, az a társadalmi vita, ami a törvényjavaslat beterjesztését követően zajlott e tekintetben, az a törvényjavaslathoz, a kódexhez magához is méltó volt. Ezt az általános vitában többször jeleztem, és fel is soroltam azokat a civil szervezeteket, amelyek támogatták ezt a törvényjavaslatot, illetőleg azokat a rendelkezéseket, amelyek őket érintik. Azt gondolom, minden törvényjavaslat elfogadásánál ezt az eljárást kéne követni. És a társadalmi vitából talán kiemelkedő jelentőséggel bírt az a két, az Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium által szervezett konferencia, amely lehetőséget adott a jogtudomány képviselőinek, az állami szervezeteknél, szerveknél dolgozó munkatársaknak és a civil szervezeteknek, az érdek-képviseleti szervezeteknek arra, hogy ütköztessék véleményüket.

Azt csak sajnálni tudom, hogy Salamon László személyében, a KDNP- és a Fidesz-frakció képviseletében csak a második konferencián vettek részt képviselőtársaink. A második konferenciának az elején Salamon László képviselőtársam, miután elmondta a véleményét, távozott, és így sajnálatos módon nem volt alkalma meghallani azoknak a jogtudósoknak, civil szervezeteknek, sőt legfelsőbb bírósági bíráknak a véleményét, amelyek jobbá tették ezt a javaslatot.

És ha már Salamon képviselőtársam negatívumként említette, hogy itt mennyi a módosító javaslat, azért azt szeretném elmondani, hogy a beterjesztett törvényjavaslat csak azzal gazdagodott, legalábbis a mi módosító javaslataink által, ami főként a társadalmi viták során került elő javaslatként. Tehát mi megszívleltük és meghallgattuk azokat a hangokat, amelyeket a társadalmi szervezetek a jogalkotás felé bocsátottak ki, és úgy gondoltuk, hogy ami koncepcionálisan nem érinti és jobbá teszi az érdekképviselet által képviselt állampolgárok jogi helyzetét, azt mindenképpen megszívleltük, és igyekeztünk beleépíteni a törvényjavaslatba módosító javaslatok által.

Tehát úgy hiszem, hogy a jogtudomány is elvégezte a feladatát, a társadalomnak viszont joga van ahhoz, és lehetőséget kell adni arra, hogy javaslatokkal fogalmazza meg elvárásait egy olyan törvényjavaslattal szemben, amely az életviszonyok szinte egészét átfogja.

Bízom abban, hogy ezek a javaslatok meghallgatásra találnak, és képviselőtársaim ezeket támogatni fogják. Köszönöm szépen. (Taps az MSZP padsoraiban.)

ELNÖK: Két percre Salamon Lászlóé a szó.

DR. SALAMON LÁSZLÓ (KDNP): Köszönöm, elnök úr. Az előbb elhangzottakra az egyik észrevétel személyes jellegű. Képviselő Asszony! Én mind a két konferencián jelen voltam, úgyhogy nem kellene nem valóságnak megfelelő adatokat vagy állításokat tenni - ez az egyik.

A másik pedig, hogy ennek a törvényjavaslatnak az előkészítésében az volt a baj, hogy a kodifikációs bizottságnak nem engedték elvégezni a munkát. Kivették a kezéből majd tíz év után, anélkül, hogy ez a munka szakmai, tudományos tekintetben lezáródott volna. Megírták ezt, kérem szépen, a magyar jogban jó néhányan, nemcsak Vékás Lajos professzor úr, hanem Kecskés László is, a szegedi egyetem jeles professzora (Dr. Avarkeszi Dezső: Pécsi Tudományegyetem.), és más hozzászólók is elmondták ezt. Köztudott ez a dolog. Wellmann György, a Legfelsőbb Bíróság polgári kollégiumának elnöke is kifogásolta ezt, amikor a tudomány egy - hogy így mondjam - ellen polgári törvénykönyvet jelentetett meg és adatott ki, és a Magyar Tudományos Akadémia segítségével ezt - hogy így mondjam - nyilvánosság elé is tárta. Ezt nevezzük egyébként szakértői jelentésnek.

Ami a civil szervezeteket illeti, önnek természetesen igaza van, a civil szervezeteket is meg kell hallgatni. Egyvalami elmaradt, a civil szervezetek véleményének és a tudományos szakmai szempontoknak az összeegyeztetése, illetve más egyéb felvetéseknek az összehangolása. Ebből adódóan keletkezik egy olyan helyzet, ami itt most előttünk előáll, és amit egy ilyen részletes vitával, ami az egész munkához képest minden erőfeszítésünk ellenére csak egy pótcselekvés marad, nem fogunk tudni megoldani.

ELNÖK: Hankó Faragó Miklós felszólalása következik.

DR. HANKÓ FARAGÓ MIKLÓS (SZDSZ): Köszönöm szépen a szót. Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Egy ilyen nagy jelentőségű törvényjavaslat részletes vitájának az elején várható volt, hogy egy kicsit az általános vitába illő felszólalások is elhangoznak, hiszen valóban kódexet meglehetősen ritkán alkot az Országgyűlés, és ez talán a legnagyobb jelentőségű kódex a magyar jogban.

(11.50)

Kétségtelen tény az is, hogy az általános vita elején én magam is azt javasoltam, hogy valamilyen módon azt az elkövetett hibát, amelyet egyébként itt illő megjegyezni, hogy nem a tárca jelenlegi vezetése, hanem egy korábbi tárcavezetés követett el, nevezetesen azt, hogy a szakértői bizottság hosszú éveken át tartó munkája vége felé nem adott megfelelő megoldást arra, hogy az a nagy értékű munka, amelyet letettek az asztalra a Vékás professzor vezette bizottság tagjai, az valamilyen módon folytatódhasson a kormányzati keret, a közvetlen törvény-előkészítés keretei között is. Ezt a hibát a kormányzat próbálta korrigálni, de való igaz, hogy Vékás professzor urat, és esetleg a bizottságot is mondhatjuk itt, nem sikerült visszavonni vagy visszahívni ebbe a tevékenységbe. Ez kár és sajnálatos dolog. Nekünk itt, a parlamenti vitában nem feltétlenül posztunk az, hogy eldöntsük vagy megpróbáljuk eldönteni, hogy ebben ki milyen mértékű felelősséget visel; nem hiszem, hogy ez a mi feladatunk lenne.

A helyzet az, hogy egy törvényjavaslat a Ház elé került, és ennek a vitája, az általános vitája lezajlott, és most valóban nagyjából ezer módosító javaslat megvitatására kerül sor. Ezt a helyzetet kell alapul vennünk, és amikor Vékás professzor úr a levelét most a napokban megírta, és erről tegnap az alkotmányügyi bizottságban vitatkoztunk, majd szavaztunk, én magam is azt az álláspontot képviseltem, hogy az Országgyűlés ne hozzon létre ilyen bizottságot, amelyre indítványt tett a professzor úr. Tettem ezt azért, mert úgy gondolom, hogy a vita jelenlegi stádiumában ezeket a módosító javaslatokat megfelelően rendszerezni, azokat kezelni az Országgyűlés egyetlen bizottsága sem képes. Merem azt mondani, kormányzati tapasztalattal a hátam mögött is és képviselői tapasztalattal is, hogy valóban az igazságügyi tárca az, amely erre alkalmas és amely hivatott is.

Azt el tudom képzelni vagy el tudtam volna képzelni, hogy az általános vitában, sőt nemcsak el tudtam volna képzelni, hanem ha helyesbíthetek, azt mondanám, hogy üdvös megoldásnak találtam volna azt, ha az általános vita vége felé, látva a kormány azt, hogy hány módosító javaslat érkezett be és azok milyen súlyúak, milyen terjedelműek, akkor abban a helyzetben esetleg megtehette volna azt, hogy a törvényjavaslatot visszavonja, a Vékás professzor úr vezette bizottságot az igazságügyi tárca keretei közé valamilyen módon behívja, közös erővel átdolgozzák ezt a javaslatot, és a parlament téli szünetében ismételten előterjeszthette volna a kormány. Mert egyébként azt gondolom, hogy arra a javaslat mindenképpen alkalmas, hogy némi módosítás, javítás után vitassa a Ház. Helyesebb lett volna szerintem ezt tenni; a kormány más megoldást választott, természetesen jogában áll. Most nekünk itt, ebben a helyzetben az a feladatunk, hogy ezeket a módosító javaslatokat megvitassuk, és utána döntsünk róla.

Nehezebb dolga lesz így a kormánynak véleményem szerint, mint az előző megoldás esetén lett volna, de nem tartom teljesen kizártnak, és nem tartom reménytelennek azt, hogy ezek után is egy olyan koherens egésszé álljon össze ez a törvényjavaslat, amely méltó arra, hogy az ötven éve hatályban lévő polgári törvénykönyv helyébe léphessen.

Elnézést, elnök úr, hogy a részletes vitában én is az általános vita keretei közé illő hozzászólással kezdtem, de úgy gondolom, hogy miután ez az első körben elhangzott, talán nem vétettünk olyan nagyot a Házszabály rendelkezéseivel szemben.

ELNÖK: Tekintsük bevezetésnek.

DR. HANKÓ FARAGÓ MIKLÓS (SZDSZ): Én is igyekszem tartani magam a továbbiakban a részletes vitához.

Ebben a körben az első négy módosító javaslatról kell véleményt formálnunk, amelyből az első hármat Salamon és Rubovszky képviselő urak másokkal együtt terjesztettek elő, a negyediket pedig MSZP-s képviselők, Frankné Kovács Szilvia és kollégái. A négyből hármat támogat a kormány, és ebből mind a háromra vonatkozóan egyetértek, hogy ez a három javaslat támogatható. Mindaz, ami elhangzott Salamon képviselő úr részéről a különböző fogalmak sorrendjére vonatkozóan, mind pedig a 4. pontban elhagyásra javasolt szövegrésszel kapcsolatban egyetértünk, ennek megfelelően fogjuk támogatni mi is majd a szavazás során a javaslatokat.

Köszönöm szépen a figyelmet.

ELNÖK: Kérdezem, kíván-e még valaki felszólalni. (Jelzésre:) Két percre Szép Béláé a szó.

DR. SZÉP BÉLA (MSZP): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Sajnálatos, hogy az általános vitában elhangzott állításokkal kapcsolatban felsorakoztatott tények nem akadályozták meg, hogy most a részletes vitában ugyanazok a megalapozatlan állítások újra elhangozzanak. Ezért újra kénytelen vagyok hivatkozni arra, hogy a polgári jogi kodifikációval kapcsolatban 2002. január 31-én született egy kormányhatározat, amely elfogadja a szakértői bizottság javaslatát, és elrendeli, hogy a végleges normaszöveg kidolgozása történjen meg. Erre határidőt is meghatároz: ez a határidő 2002. IV. hó, amikor ismételten a kormány elé kell a javaslatot, már a normaszöveg-tervezetet terjeszteni. Majd 2003. január 25-én szintén határozatot hoz a kormány, amikor jóváhagyja az addig elkészült normaszöveget, és 2005. szeptember 30-ára tűzi ki azt az időpontot, amíg be kell fejezni a bizottságnak az ez irányú munkáját.

A nyilvánvalóan jelentős munkára tekintettel 2005. február 8-án foglalkozik ismét a kormány ezzel a kérdéssel, és módosítja a határidőt 2007. június 30-ára, amikor a szakértői bizottságnak a végső anyagot a kormány elé be kell terjesztenie.

Azt kell hogy mondjam, nem történt méltánytalanság, hanem egy jól kiszámítható, évekkel korábban meghatározott feladatelvégzésre vonatkozó határidő került meghatározásra, ami bekövetkezett, amelynek a következményei természetesen mindenki számára irányadóak. Köszönöm.

ELNÖK: A vita első szakaszát lezárom, és megnyitom a második könyv rendelkezéseire és az azt érintő módosító javaslatokra szóló vitát. Elsőként ismét Salamon László képviselő úrnak adom meg a szót, aki írásban jelezte felszólalási szándékát.

DR. SALAMON LÁSZLÓ (KDNP): Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! A második vitaszakaszban a törvénytervezet második könyvét érintően számos olyan probléma merül fel, amelyet nemcsak módosító javaslatokkal érintettünk, hanem amelyeket úgy gondoljuk, hogy itt a részletes vita keretében is exponálni kell.

Legelső helyen az ajánlás 53. pontját szeretném megemlíteni, ez egyébként az előbbi bevezető mondatomhoz képest kakukktojás, kilóg a sorból, de mégis jelkép értékű. Frankné Kovács Szilvia és szocialista képviselőtársai egy helyesírási hiba kijavítására tesznek javaslatot. A törvény eredeti szövege, amely a hibát tartalmazza, így szól, hogy a második könyv 40. §-ának címe a következőképp kerüljön megfogalmazásra: "A belátási képesség hiánya miatti semmiség." Rájöttek a tisztelt képviselőtársaim, hogy ez nem semmiség, hanem semmisség. Azért gondolom, hogy jelképértékű, mert nagyon szeretném, ha ezzel a polgári törvénykönyvvel is úgy foglalkoznánk, hogy ez nem semmiség.

Elmondtam már a korábbi vitaszakaszban a felszólalásomban, hogy mi a tét. Szép képviselő úr most befejező kétpercesében beszélt a törvényjavaslat előkészítésével kapcsolatos időbeli ütemezésekről, ami tényszerűen igaz, csak arról nem szabad elfeledkeznünk, hogy ez a törvény nem semmiség.

(12.00)

Lehet azt mondani, hogy lejárt a határidő, és jó napot kívánok, és mindenki vegye a kalapját, és születik majd egy olyan törvény, ami születik, és majd igyák meg a levét azok, akik erről abszolút nem tehetnek; de én azt mondom, hogyha egy törvény, egy ilyen törvény 15-20 évi munkát kíván, akkor 15-20 évi munkát kell ráfordítani, és hogyha nem ért el az eredetileg kitűzött időpontban egy olyan szintre, amilyen szintre el kellett volna hogy érjen, akkor nem egy rossz törvényt kell alkotni, hanem a határidőt kell módosítani. Megjegyzem, a magánjogi törvénytervezetet az Országgyűlés annak idején több évtizeden át készítette elő és tárgyalta a XIX. század utolsó éveitől egészen az 1920-as évekig. 1928-as számmal került volna elfogadásra, ha elfogadásra került volna, de nem került, és hogy miért nem, ezt tényleg az általános vitában elmondtuk.

Tehát én örülök annak, hogy képviselőtársaim a semmiségből semmisséget csináltak, a Kereszténydemokrata Néppárt természetesen támogatja ennek a helyesírási hibának, mint minden helyesírási hibának is a kijavítását, de szeretnénk, hogyha más hibáit is ennek a törvénynek a helyére tennénk, kijavítanánk. Szeretném, hogyha ez a törvény mégiscsak egy olyan útra terelődne... - egy kicsit Hankó Faragó Miklós korábbi időre nézve elmondott eredeti elképzeléseihez csatlakoznék vissza, most már ugyan nem egészen ebben az irányban szólalt fel képviselőtársam, de jó lenne, vagy jó lett volna, hogyha ebből egy jó törvény születik vagy született volna.

Most tényleg nem érdemes itt, ebben a részletes vitában azon meditálni, hogy mi ennek az esélye, én egyébként elmondtam a véleményünket erről az előző vitaszakaszban, és a kötelességünk valóban az, hogy most itt menjünk végig ezeken a módosító javaslatokon és mindazokon, amik a megfelelő hangsúlyt jelentik, hogy így mondjam, megkívánják azt, hogy megfelelő módon foglalkozzunk vele. Ahogy Hankó Faragó Miklós az előbb fogalmazott, vitatkozzunk róla, mert annak is lesz hozadéka, akár megszületik ez a törvény, akár nem. Tehát ne legyen ez a törvény semmiség, és egyáltalán ez az ügy, a polgári törvénykönyv ügye ne legyen semmiség, hanem legyen valamennyiünk felelősséggel és kellő gonddal övezett ügye.

A következő módosító javaslat, amivel külön foglalkozni szeretnénk, az ajánlás 8. pontjában szerepel, melyet Rubovszky György, Mátrai Márta és Vitányi István képviselőtársammal együtt jegyzünk, ez a törvényjavaslat 2. könyve 3. §-ának (1) bekezdésére irányul. Ez a rendelkezés eredetileg úgy szól, s a törvényjavaslatban is így szerepel, idézem: "A gyámhatóság gyámot rendel a méhmagzat részére, ha ez a méhmagzat jogainak megóvása érdekében szükséges." Az a módosító javaslatunk, hogy kifejezetten jelenjék meg a méhmagzat tekintetében az is, hogy milyen jogok megóvásáról van szó, legalábbis a két fő jogkör, fogalmi jogkör kerüljön itt a törvény szövegében megnevezésre. Azt javasoljuk, hogy úgy módosuljon ez a megfogalmazás, idézem az általunk javasolt módosított formát: "A gyámhatóság gyámot rendel a méhmagzat részére, ha ez a méhmagzat személyi és vagyoni jogainak megóvása érdekében szükséges."

Miért fontos ez a javaslat? Figyelembe kellett vennünk és kell vennünk véleményünk szerint a bírói és a gyámhatósági gyakorlatot, amely ezt a jelenlegi rendelkezést, a most hatályos törvényekben megtalálható rendelkezést úgy értelmezte, hogy ez csak a méhmagzat vagyoni jogaira vonatkoztatható. Akkor rendeltek ki például képviselőt a magzat részére, ha az anyával örökösödési ügyben állt fenn érdekellentéte. Az évezredes megoldás, hogy úgy mondjam, a jogbölcseleti alapok azonban mások, azok a méhmagzat jogképességéről oly értelemben tesznek tanúságot, hogy a méhmagzat jogképessége általános, egyenlő és feltétlen és feltételes; az élve születéstől feltételes ugyan, de általános és egyenlő, és ebből adódóan nem korlátozódhat a vagyoni jogokra.

A méhmagzatnak a modern orvostudomány eredményei alapján is lehetnek személyhez fűződő jogai, amelyet egyébként más jogszabályok védenek, ilyen például a nem megválasztásának a tilalma, az a helyzet, ami problémaként merül fel, hogy a magzaton műtéti beavatkozás is végezhető. Felmerülhet továbbá, hogy a méhmagzaton gyógyszerkísérleteket lehetséges-e végezni, az ezzel kapcsolatos kérdések, illetőleg élő és halott magzatokon való szerv- és szövetátültetés kérdése. Csak néhányat említettem a szakértői körünkből jelzett lehetséges problémák köréből. Ezek személyiségi jogi kérdések, tehát a méhmagzatnak vannak személyiségi természetű jogai is, és ennek a hangsúlyozását kívánjuk ebben a módosító javaslatban megemlíteni és megjeleníteni.

Tisztelt Képviselőtársaim! A következő módosító javaslat az ajánlás 31. pontjában szerepel, ez Rétvári Bence képviselőtársunk módosító javaslata, amely a cselekvőképesség problémakörével kapcsolatos. Rendkívül komplex kérdéskörről van szó. A cselekvőképesség kérdése a polgári törvénykönyv említett két konferenciáján, és amiről itt most szó volt, élénk vitakérdést vetett fel mind a két ülésen. Megszólaltak egyetemi tanárok, megszólaltak gyakorlati legfelsőbb bírósági bírák, megszólaltak mások is, akik gyámügyekben cselekvőképességi kérdésekkel hatósági eljárásban találkoztak.

Általános az a vélemény a tudomány képviselői körében, hogy a törvényjavaslat alapirányaiban jó szándékú, az általa választott megoldás azonban számos problémát vet fel. Ez valóban olyan terület volt, ahol lehetett érezni a konferencián is a tudomány képviselőinek és egyes civil szervezeteknek - akik fogyatékosok jogainak a védelmében szólaltak fel -, a köztük lévő nézeteknek az ütközését. Abban általános volt az egyetértés, hogy a jelenlegi gyakorlat nem megnyugtató, az a tapasztalat, hogy a jelenlegi jogi rendezés mellett hajlamos a jogalkalmazó, hajlamosak a jogalkalmazók, hajlamosak a bíróságok a könnyebb megoldás felé menni. Itt általános problémaként - bár összetett és többirányú kérdés merül fel a cselekvőképesség ügye kapcsán - a cselekvőképességet kizáró gondnokság megszüntetésének a kérdése merült fel.

A törvényjavaslat, ami előttünk fekszik, a civil szervezetek ez irányú erőteljes artikulációját figyelembe véve a cselekvőképességet kizáró gondnokság intézményével nem számol, ezt tulajdonképpen a jelenlegi törvényjavaslat meg kívánja szüntetni. A tudomány képviselői ezzel kapcsolatosan komoly aggályokat vetettek fel. Weiss Emília, aki a magyar családjog itthoni orákulumának tekinthető, hosszasan beszélt erről azon a konferencián, amin képviselő asszony szerint én ott sem voltam. Hallottam, és jól emlékszem az érvelésére. Legfelsőbb bírósági bíró, ha nem tévedek, Makai Katalin fejtette ki ezen a konferencián a súlyos fenntartásait. Hallottuk gyámhatósági ügyintézőnek, vezetőnek az ezzel kapcsolatos problémáit. Kőrös András legfelsőbb bírósági bíró a Magyar Jogban hosszú cikket jelentetett meg erről a kérdésről.

(12.10)

Több problémáról van szó, ismétlem, de még egy részletes vita sem megfelelő alkalom és keret arra, hogy az összes részletet kibontsuk, de talán ténylegesen a cselekvőképességet kizáró gondnokság kapcsán röviden arra szeretnék utalni, amit többen is megfogalmaztak az említett tudósok, jogalkalmazók, hogy lehetségesek olyan helyzetek, amikor olyan állapotú a személy, hogy gyakorlatilag semmiféle értékelhető jognyilatkozatot a maga személyében nem képes megtenni. Kommunikációképtelenek; az akaratukra nézve semmiféle támpont nincs - erre a helyzetre valóban megkerülhetetlen a cselekvőképességet kizáró gondnokság alkalmazása.

Engedjék meg, hogy az ezzel kapcsolatos érvek körében idézzek Rétvári Bence képviselő úr módosító javaslatának indokolásából:

"Téves az a felfogás, amely a cselekvőképességet kizáró gondnokság alá helyezést jogsérelemként értékeli és mellőzendőnek véli, mert ez az intézmény éppen a gondnokság alá helyezett, adott esetben ügyei vitelére fizikailag képtelen - például kómában levő - érdekeit szolgálja. Kétségtelenül kiszolgáltatott helyzetben van az, akit a cselekvőképességet kizáró gondnokság alá helyeznek, és ez a kiszolgáltatottság fennáll a gondnok irányában is, ugyanakkor ez a kiszolgáltatottság a gondnokság alá helyezett egészségügyi, illetve pszichikai állapotából fakad, így gondnokság alá helyezés nélkül is fennáll. Felvethető, hogy a gondnok kiválasztása és ellenőrzése tekintetében lenne mit javítani a gyakorlaton, ugyanakkor nem szabad elfelejteni, hogy gondnok hiányában nincs senki, aki kifejezetten az adott személy érdekeiért felelne. Ha egy cselekvőképtelen személyt az elhelyezését biztosító egészségügyi, illetve szociális intézményben az alkalmazottak részéről sérelem ér, a vele rendszeres kapcsolatot tartó gondnoknak lehetősége van ezt észlelve megindítani a szükséges eljárásokat. A valóban vétkes intézményvezetéstől viszont naivitás lenne elvárni, hogy értesítsék a gyámhatóságot eseti gondnok kirendelésének szükségességéről." (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) "Szükséges tehát, hogy legyen valaki a cselekvőképtelen személy mellett, aki életét folyamatosan figyelemmel kísérve gondoskodik jogainak gyakorlásáról, illetve - és ez a későbbi jogkövetkezmények elhárítása végett ugyanilyen fontos lehet - kötelességeinek megfelelő teljesítéséről." (Az elnök ismét csenget.) "Ezt a folyamatos, de legalábbis rendszeres felügyeletet eseti gondnok nem tudja ellátni."

Elnök úr, köszönöm a türelmét, hogy az idézetet végigolvashattam. A második könyv további ajánlási pontjaihoz egy újabb, ismételt felszólalás keretében kívánok majd lehetőséget kapni a hozzászólásra.

Köszönöm a figyelmüket.

ELNÖK: De az már csak 15 perces lehet, képviselő úr. Egy kétperces felszólaló van, Szép Béla képviselő úr. Öné a szó.

DR. SZÉP BÉLA (MSZP): Köszönöm a szót, tisztelt elnök úr. Salamon László képviselőtársam 8. ajánlási ponttal kapcsolatos álláspontja és az ott szereplő módosító javaslattal kapcsolatos indoka tekintetében kénytelen vagyok fölvetni, hogy amennyiben ez a javaslat, vagyis hogy a méhmagzatot "csak" személyi és vagyoni jogainak megóvása érdekében lehetne gyámrendeléssel védeni, ebben az esetben nem valódi, teljes körű, szabad jogvédelem következne be, hanem egy megcsonkított, korlátozott esetkörben felmerülő lehetőség. Én úgy gondolom, a gyámhatóság számára feltétlenül biztosítani kell, hogy az eset, az ügy valamennyi körülményét figyelembe véve, szabadon dönthessen arról, függetlenül attól, milyen jogainak megóvásáról van szó, hiszen a javaslat eredeti szövege korlátozás nélkül, valamennyi jog sérelmének bekövetkezhetősége esetére biztosítja a gyámrendelés lehetőségét. Ez biztosítja valójában a magzat jogainak biztosítását.

Köszönöm szépen.

ELNÖK: Frankné Kovács Szilvia felszólalása következik.

FRANKNÉ DR. KOVÁCS SZILVIA (MSZP): Köszönöm szépen a szót, tisztelt elnök úr. Az ajánlás 41., 43., 44., 45. és 51. pontjához szeretném elmondani az álláspontunkat. E tárgyban születtek ezek a módosító javaslatok, amit mindenképpen fontosnak tartok, és azokat a gondolatokat szeretném önökkel megosztani, amelyeket e módosító javaslatok eredményeztek.

Álláspontunk szerint a gondnokolt érdekeinek védelme indokolja, hogy ha a gondnok azonnali intézkedést igénylő esetben jár el, a gyámhatóság a gondnok eljárásának felülvizsgálata során hallgassa meg a gondnokoltat, döntése során vegye figyelembe a gondnokolt véleményét is.

Ugyancsak ebben a körben javasoljuk a korlátozottan cselekvőképes személy önálló jognyilatkozat-tételi köre bővítésének lehetőségét, azzal, hogy jogosult legyen a korlátozottan cselekvőképes személy a korlátozással érintett ügyben vagy ügycsoportban is a gondnoka közreműködése nélkül, közigazgatási szerv és bíróság előtti eljárásokban a gondnokával szembeni jogérvényesítésre, perindításra. Ha ugyanis a gondnokolt csak a gondnok hozzájárulásával indíthat bármiféle eljárást, lehetetlenné válik számára, hogy a gondnoka ellen indítson pert.

Az ideiglenes gondnokrendelés szabályozásához benyújtott javaslatunk azt a nagyon fontos rendelkezést, illetőleg annak pótlását célozza, hogy az ideiglenes gondnok gyámhatóság általi kijelölése nem érinti az ideiglenes gondnokság alatt álló személy cselekvőképességét, hiszen az a bíróság hatáskörébe tartozó döntés.

S hogy érintsem Salamon László képviselőtársam Rétvári Bence módosító javaslatával kapcsolatos előadását, azért azt hadd mondjam, hogy a törvényjavaslat általános vitájában is jeleztük, mégpedig határozottan, hogy a cselekvőképesség szabályainak változásával egyetértünk, támogatjuk a cselekvőképességet kizáró gondnokság megszüntetését, ugyanakkor természetesen az előbb általam felsorolt ajánlási pontokhoz pontosítani kívántuk a gondnokoltak jogi védelmét a rendelkezések során.

Továbbra sem értünk egyet - és ezt szeretném ismételten rögzíteni - azokkal a módosító javaslatokkal, amelyek a jelenlegi háromosztatú rendszert, tehát a cselekvőképes, a korlátozottan cselekvőképes és a cselekvőképtelen személyek kategóriákat fenntartanák. Az előterjesztői álláspont helyességéről nemcsak az előkészítés során, a törvény-előkészítés fázisában bizonyosodtunk meg, hanem - ha már mindketten a konferenciákat végigültük Salamon László képviselőtársam jelzése alapján, akkor azt mondhatjuk - meg kellett volna hallani azoknak az érdek-képviseleti szervezeteknek a véleményét, amit e körben megfogalmaztak, és nemcsak a konferenciákon, szeretném jelezni, hanem amelyeket írásban, azt gondolom, nemcsak a szocialista frakció képviselőihez, hanem az ellenzéki frakciók képviselőihez is eljuttattak. Sőt, a legutóbbi esetben ez év január 19-én nemzetközi jogvédő szervezet is jelezte, hogy az új koncepciót üdvözli, és magát az eljárást szolidárisnak és együttműködőnek jelezte ez a jogvédő szervezet.

Azt gondolom, feltétlenül meg kell hallanunk ezeket a hangokat, és az a védelem, amelyről Salamon képviselőtársam beszélt, teljes egyértelműséggel úgy kell megfogalmazódjék, hogy egyrészt a cselekvőképességében érintett személy védelmét is jelentse, és jelentse a társadalom védelmét is szükséges esetben.

(12.20)

Azt hiszem, hogy ez a megoldás - amit mi határozottan támogatunk - jelenti azoknak a módszereknek a bevezetését, elfogadását és gyakorlati megvalósítását, ami e kettős célnak meg tud felelni. Bízom benne, hogy az e kérdésben született módosító javaslatok - amelyek élvezik a kormány és a szocialista frakció támogatását - a cselekvőképességben érintett személyek érdekeit is szolgálják, ezért kérem képviselőtársaim támogatását.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiban.)

ELNÖK: Salamon Lászlóé a szó két percben.

DR. SALAMON LÁSZLÓ (KDNP): Köszönöm, elnök úr. A fogyatékosokat képviselő szervezet elnöke, képviselője valóban mind a két konferencián üdvözölte a kormány javaslatát. Teljes mértékben megértem, hogy a civil szervezetek a törvényjavaslat bizonyos rendelkezéseit örömmel fogadták, mert azt várják tőle, hogy a joggyakorlat hibáit, gyengeségeit - amit valamennyien látunk és valamennyien megváltoztatandónak tartunk - ez a törvényjavaslat ki fogja javítani.

A probléma az, hogy a tudomány képviselői által a cselekvőképességet kizáró gondnokság megszüntetésével kapcsolatos ellenvetésekre és a legfelsőbb bírósági ellenvetésekre semmilyen észrevételt nem tudtak tenni. Tulajdonképpen az ő vitájuk a legjellemzőbb példa arra - amit ma egy korábbi felszólalásomban mondtam -, hogy nem történt meg a civil szervezetek és a tudomány képviselői véleményének az összehangolása. Emlékezetem szerint egyedül Gadó Gábor szakállamtitkár úr tért ki erre a problémára, mondván, hogy azok a személyek, akik olyan állapotban vannak, hogy kommunikációképtelenek, úgysem kerülnek olyan helyzetbe, hogy a cselekvőképességet kizáró gondnokság védelmére szoruljanak. Nos, véleményem szerint ez nem igaz. Ma olyan társadalomban élünk, ahol nyilatkozati kényszerek zúdulnak ránk. Elég, ha csak az adóhatóságot emlegetem. A senki szigetére kellene elköltözni ahhoz, hogy valaki azt mondhassa, nincs nyilatkozati, cselekvési kényszerben, és ez a cselekvőképességgel teljes mértékben nem rendelkező személyeknél is súlyos probléma.

Köszönöm.

ELNÖK: Szintén kétperces felszólalásra jelentkezett Frankné Kovács Szilvia.

FRANKNÉ DR. KOVÁCS SZILVIA (MSZP): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Érdemes tisztázni, hogy mi milyen körben képzeljük el azt az eljárást, amely a cselekvőképességet érintheti. Úgy vélem, alapvető különbség van Salamon képviselőtársam véleménye és az én véleményem között. Itt arról van szó, hogy a cselekvőképességet érintő döntésnek meg kell majd mondania, milyen körben korlátozza egy-egy adott személy cselekvőképességét. Azt hiszem, ez semmilyen problémát nem okoz, hiszen a bíróságoknak az eddigieknél sokkal alaposabb és kiterjedtebb bizonyítást kell majd lefolytatniuk a cselekvőképességet érintett személy személyi, családi és társadalmi körülményeiről. De a cselekvőképességet érintett állampolgárok érdekében ez nagyon kicsi "áldozat" ahhoz képest, hogy milyen mértékben nehezülhet meg emiatt az ő élethelyzetük.

Azt hiszem, egy alapos bírói felülvizsgálat, egy alapos, kiterjedt, széles körű szakértői vizsgálat eredményeként meg lehet állapítani, hogy mely ügykörökben, mely témakörökben korlátozható a személy cselekvőképessége. Egyébként pedig az ötévenkénti felülvizsgálat véleményem szerint teljesen természetes és elfogadható mind időtartamában, mind a vizsgálat módjában. Nem gondolom, hogy emiatt bármilyen veszély fenyegetné akár a társadalmat, akár az egyéneket, ezért teljes biztonsággal támogatható ez a törvénymódosítás, ami részünkről e tekintetben megszületik.

ELNÖK: Salamon László következik.

DR. SALAMON LÁSZLÓ (KDNP): Képviselő asszony, én ennek az összetett problémának azt a szegmensét érintettem részletesen, amely azokkal a személyekkel kapcsolatos, akik semmiféle nyilatkozatot nem tudnak tenni, mert olyan állapotban vannak. Képviselő asszony ezekre a felvetésekre most nem válaszolt. Az ő tekintetükben tartották fontosnak a konferencián megszólaló nagy tekintélyű jogászok, jogtudósok, jogalkalmazók a cselekvőképességet kizáró gondnokság fenntartását. Erre nem kaptunk választ sem ott, sem az ön mostani megszólalásából.

ELNÖK: Frankné Kovács Szilvia következik.

FRANKNÉ DR. KOVÁCS SZILVIA (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Megmondom őszintén, hogy nem értem a Salamon képviselőtársam által felvázolt probléma lényegét. A tudomány mai állása szerint egyáltalán nem kizárt, hogy ha valaki kómában van, az belátható időn belül, ha részben is, de visszanyerje a cselekvőképességét. Nem értem, hogy ez miért okoz problémát és ilyen ellenszenvet. Talán figyelembe kellene venni azt a tudományos megközelítést, a tudományos módszereknek azt az alkalmazását, amit a mindenkori tudomány produkálni tud, és nem kellene valakiről véglegesen eldönteni, hogy élethosszig tartóan, állandóan, véglegesen cselekvőképtelenné nyilváníttatik. Ezt nem igazán nehezményezték a tudomány képviselői sem, és ha jól emlékszem, a Vékás Lajos-féle elképzelésekben sem érte ezt a témát semmiféle kifogás, úgy hiszem, ezzel ő is egyetértett, én legalábbis nem találkoztam az ő ellenvéleményével. Természetesen megfogalmazódnak kérdések ebben a körben is, de azt gondolom, a törvényjavaslat ezekre a kérdésekre megnyugtató választ ad.

Köszönöm szépen.

ELNÖK: Folytatjuk a kétperces felszólalásokat. Hankó Faragó Miklósé a szó.

DR. HANKÓ FARAGÓ MIKLÓS (SZDSZ): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! A vitának ezen a pontján szeretném pártját fogni Salamon László képviselő úr mondandójának, és javaslom a kormánynak és más képviselőtársaimnak is, hogy fontoljuk meg, amit a képviselő úr mond. Azért merek ezen a ponton a vitában részt venni, mert amikor a törvényjavaslat megjelent a tárca honlapján, volt alkalmam találkozni szombathelyi gyámhivatali jogászkollégákkal és más munkatársakkal, akik nagyon komolyan véve a feladatukat, vették a fáradságot, és a törvényjavaslat rendelkezései közül az őket leginkább érintőkkel megismerkedtek. Amikor elmentem hozzájuk egy beszélgetésre, felvetették - igen nagy tapasztalattal, hosszú évtizedes szakmai múlttal rendelkeznek -, ők is kifogásolták, hogy a cselekvőképességet kizáró gondnokság teljes mértékben elmaradjon. Mert bár az teljesen igaz, amit az imént érvként hallottunk, hogy sokan vannak, akik magukhoz térnek a kómás állapotból és megváltozik az állapotuk, de nagyon sok ezren vannak olyanok is Magyarországon, akiknél ez sajnos soha nem történik meg. Azaz létezik a probléma, és minden szempontból - az államnak a rendszeres felülvizsgálat miatt, még ha az kvázi formalitás is - költséget jelent és elfoglaltságot, mindenkinek sok időt elvesz a munkájából. Nagyon sokan vannak olyanok, akiknek az esetében soha nem lehet szó arról, hogy a cselekvőképességük helyreállhat.

Kérem, fontoljuk meg, hogy ezt a szabályozást nem lehetne-e valamilyen módon biztosítani, mert ez gyakorlati, praktikus szempontokból bizony indokolt lehet.

Köszönöm a figyelmet.

ELNÖK: Szép Béláé a szó.

DR. SZÉP BÉLA (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Olyan világban élünk, ahol különböző jogrendszerek, joggyakorlatok működnek. Ezek jósága tekintetében ugyan lehet vitatkozni, de a megszerzett tapasztalatokat eleve elvetni talán felesleges.

(12.30)

Egy fontos kérdés, hogy a Hankó Faragó képviselőtársam által minősítetten létező probléma hogyan kerül megoldásra. Ha ebben a kérdéskörben egy kicsit kitekintünk a mi magyar valóságunkból, akkor a megoldások tekintetében azt látjuk, hogy Németországban 1992 óta nincs cselekvőképességet kizáró gondnokság, és kedvező tapasztalatok szűrődtek le. Ausztriában a közelmúltban, 2007-ben szűnt meg a kizáró gondnokság intézménye. Svédország élharcos ebben a kérdésben: 1976 óta támogató és gondnoki rendszert működtet. Japánban 2000-ben szüntették meg a kizáró gondnokság intézményét. Kanada szintén élharcos: 1995 óta nincs kizáró gondnokság ebben a szabályozási rendszerben. Csehország velünk párhuzamosan vitatja az új polgári törvénykönyvét, és a vita jelenlegi szakaszában ők is el kívánják törölni a kizáró gondnokság intézményét.

Úgy gondolom, hogy a világ halad egy irányba, amivel kapcsolatban mondhatjuk, hogy mi erről nem veszünk tudomást, de ezzel nagy valószínűséggel nem pusztán ezekkel az ujjgyakorlatokkal megyünk szembe, hanem megfosztjuk azokat az embereket a legcsekélyebb mértékű vélemény- és akaratkifejezés lehetőségétől, amely helyzetbe akár még mi is kerülhetünk.

Köszönöm.

ELNÖK: Salamon Lászlóé a szó.

DR. SALAMON LÁSZLÓ (KDNP): A Szép Béla képviselő úr által mondott példáknál azért azt is hozzá kell tenni, hogy ezekben az országokban megvannak az ezt helyettesítő intézmények, amelyek kezelik azt a problémát, amiről mi itt Hankó Faragó Miklóssal beszéltünk. Ilyen értelemben tehát ezek a hivatkozások egyáltalán nem tudnak meggyőzni arról, hogy ilyen helyzetekkel nem kell számolni.

Ami pedig Frankné Kovács Szilvia felszólalását illeti, valóban nem akkor van probléma, tisztelt képviselőtársaim, és én nem is erről beszéltem, amikor megszűnik ez az állapot, tehát véget ér a kóma. A magyar jog lehetővé teszi ennek az állapotnak a felülvizsgálatát és megszüntetését, és természetesen mi is kardinális kérdésnek tartjuk azt, hogy ilyen, a cselekvőképességet érintő korlátozás véglegesen, örök életre ne legyen kimondható, hanem a felülvizsgálat lehetőségét tartalmazza a törvény. Nem ezen folyik köztünk a vita. Arra nem kaptam változatlanul választ, hogy mi van a cselekvőképességgel kapcsolatos problémák kezelésével olyan esetben, amikor a személy - és most csak erről az időről beszélek - olyan állapotban van, hogy kommunikációképtelen, képtelen bármiféle akarat kifejezésére. Erre ez a törvényjavaslat nem ad megoldást, és erre a kérdésre nem kaptunk választ.

Engedelmet kérek, ez megint egy példa arra, ami visszatérő mondandónk ennek a törvényjavaslatnak a vitájában. Íme, ezt egy olyan kérdés, amelyben le kellene ülniük ismét a tudomány képviselőinek, az Igazságügyi Minisztériumnak, a civil szervezeteknek, és végig kellene gondolni, hogy ezeknek a kérdéseknek mi a legjobb megoldása.

ELNÖK: Szép Béláé a szó.

DR. SZÉP BÉLA (MSZP): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Salamon László képviselőtársam egy nagyon fontos kérdést vetett fel, vagyis hogy az említett országokban vannak kiegészítő intézmények. Ezeket a kiegészítő intézményeket mi is szeretnénk létrehozni, ezt szolgálja például az előzetes jognyilatkozat, a támogató gondnokság, a felülvizsgálat kötelezettségének az intézménye. És természetesen ne feledkezzünk el egy fontos kérdésről: az orvostudomány folyamatosan fejlődik; és lehet, hogy bizonyos állapotban lévő emberek akaratnyilvánítási lehetősége a közeli jövőben ma még nem ismert, nem szokott módszerekkel lehetőséggé válik, mint ahogy bizonyos állapotok megváltoztatásának, bizonyos folyamatok megfordításának a lehetősége sem kizárható az orvostudomány új eredményeinek a felhasználásával.

Egy polgári törvénykönyvben az ilyen új lehetőségek felhasználásának az esélyét ne dobjuk ki, ezért én változatlanul támogatom az eredeti javaslat megtartását.

ELNÖK: Szabó Évának adom meg a szót normál idejű felszólalásra.

DR. SZABÓ ÉVA (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Elsőként az ajánlás 71. pontjával kapcsolatosan szeretnék szólni. A második könyv jogi személyeket érintő rendelkezései kapcsán az egyesületek szabályozására vonatkozó módosítási javaslatunkat szeretném kiemelni - ez a 152. számú módosító indítvány. A lefolytatott viták eredményeként javasoljuk az egyesületekre vonatkozóan a hatályos Ptk.-szabályozás megtartását, nem érintve az egyesülési jogról szóló törvényt, megőrizve az egyesületi tagok jogait. A nyilvántartásba-vétel kapcsán javasoljuk az elektronikus út igénybevételének lehetőségét, az elektronikus betekintés lehetőségének megteremtését.

A MÁV Biztosító Egyesület múlt évi anomáliája is rávilágított az egyesület jogutód nélküli megszűnése esetén fellépő esetleges problémákra. Ezért felhívom a figyelmet a módosító javaslat azon részére, amely ez esetben, tehát az általános jogutód nélküli megszűnés esetében a vállalkozásokra irányadó külön törvényben foglaltak szerinti eljárás lefolytatását rendeli el. Ezzel védelmet kaphatnának az egyesülettel gazdasági kapcsolatban álló harmadik személyek. Kapcsolódó módosító javaslatot is készítettünk, hogy az egyesület ne csak jogutód nélküli megszűnéssel vagy más egyesülettel való egyesüléssel szűnhessen meg, hanem lehetőség legyen az egyesületekre történő szétválásra is.

Az alapítványokra vonatkozó szabályozással kapcsolatos módosító javaslataink ajánlási pontjai és a hozzájuk kapcsolódó módosító javaslatok: az ajánlás 83. pontja, illetve a 85. ponttól a 97. pontig bezárólag. Az ehhez kapcsolódó módosító javaslataink megfogalmazásában sokat segítettek a civil szervezetek javaslatai, amelyek a szervezet alapításakor, illetve a működés közben keletkező problémák kapcsán fogalmazódtak meg.

Az országgyűlési képviselőkhöz a Civil-Társ Programiroda által eljuttatott állásfoglalás szerint, amely 13 szervezet támogatását bírja, az ő javaslataik figyelembevételével elkészített módosító javaslataink, úgy gondolom, jobbítják a törvényjavaslat szövegét, pontosítják a kuratórium hatáskörét, a kuratóriumi tag kijelölésével kapcsolatos alapítói jogokat, az alapítói jogok gyakorlására vonatkozó szabályokat. Az említett 13 szervezetet szeretnénk nevesíteni is, mert úgy gondolom, hogy a véleményük eléggé meghatározó: az Autonómia Alapítvány, a Civil Társadalom Fejlődéséért Alapítvány, a Demokratikus Ifjúságért Alapítvány, a Független Ökológiai Központ Alapítvány, a Kárpátok Alapítvány, a Kézenfogva Alapítvány, a Mosoly Alapítvány, a Nonprofit Információs és Oktató Központ Alapítvány, a Nonprofit Szektor Analízis Egyesület, az Ökológiai Stúdió Alapítvány, az Ökotárs Alapítvány, "A rák ellen, az emberért, a holnapért" Alapítvány és a Transparency International. A 13 szervezet támogatását is figyelmükbe ajánlva kérem a módosító javaslatok támogatását.

Az ajánlás 99. pontja, a 10. számú módosító javaslat technikainak is mondható ugyan, mégis szeretném kiemelni. E szerint a módosító szerint a jogi személyen a jogi személyiség nélküli jogalanyt is érteni kell. A módosító javaslat mintegy általános klauzulaként teljesen pontosan fogalmaz, szeretném idézni, hogy hogyan kerül be a törvénybe: azokban a rendelkezésekben, amelyekben a törvény a jogi személy számára biztosít jogot, illetve a jogi személy terhére állapít meg kötelezettséget, vagy a jogi személyre egyébként utal, a jogi személyen a jogi személyre vonatkozó általános szabályok kivételével a jogi személyiség nélküli jogalanyt is érteni kell.

(12.40)

A jogi személyiség nélküli jogalany a törvény által meghatározott jogokkal és kötelezettségekkel rendelkezik, képviselője van, ugyanúgy, mint a jogi személyeknek. Felesleges tehát mindenütt a jogi személyeket követően kimondani, hogy az adott rendelkezés a nem jogi személy jogalanyra is irányadó. Ezért kerülne általános jelleggel kimondásra, hogy a nem jogi személyiségű jogalany jogi személlyel esik egy tekintet alá. Ez lehetővé tenné, hogy a törvénykönyv szövege egyszerűsödjön. A módosító javaslat ezért összefüggésben áll az ajánlás 73., 103., 401., 447., 538. és 754. pontjában található módosító javaslatokkal, amelyek elfogadása esetén a normaszövegből elhagyható a jogi személyiség nélküli jogalanyra utalás például az alapítvány alapításánál, a személyhez fűződő jogok védelménél, a zálogjognál, a teljesítés helye meghatározásnál.

Úgy gondolom, az, hogy minél egyszerűbb normaszöveggel kelljen a jövőben dolgoznunk, mindannyiunk közös érdeke, ezért kérem a támogatásukat a módosítók elfogadásánál.

Köszönöm szépen.(Taps az MSZP és az SZDSZ padsoraiban.)

ELNÖK: Salamon Lászlóé a szó, normál idejű.

DR. SALAMON LÁSZLÓ (KDNP): Köszönöm a szót, elnök úr. Haladnék tovább a második könyvben szereplő egyes módosító javaslatokat érintően. Beszélni szeretnék az ajánlás 58. pontjában szereplő módosító javaslatunkról, amely a jogi személyek tevékenységi körében eljáró tag, alkalmazott magatartása megítéléséről szólna. Az alapprobléma az, a hatályos polgári törvénykönyvünk ezzel a kérdéssel foglalkozik is, hogy minek minősül és mi a jogkövetkezménye az alkalmazott eljárásának az őt alkalmazó szerv tekintetében, hogyan néznek ki a felelősségi viszonyok, és hogyan néz ki a magatartás megítélése.

A hatályos polgári törvénykönyv ezt a kérdést az alkalmazotti felelősség viszonylatában, mégpedig csakis az alkalmazotti felelősség körében a most hatályos Ptk. 348. §-ában szabályozza, és kimondja, hogy az alkalmazott munkaviszonnyal összefüggő károkozása a jogi személy károkozásának tekinthető. Az előttünk fekvő törvényjavaslat sem kíván ezen túllépni, mi pedig úgy gondoljuk, hogy ezt a szabályt, az ebben a szabályban jelentkező logikát általános érvénnyel az egész törvényre, az összes személyi, vagyoni viszonyra ki kell terjeszteni. Annál inkább is fontosabb ez, mert a jelenlegi álláspontunk szerint téves vagy helytelen bírói gyakorlat szerint is olykor saját személyében perelhető például a bíró az ítéletben írt ítéleti megállapításai miatt, a rendőr az intézkedései miatt vagy a közigazgatási alkalmazott az ügyintézése miatt.

Természetesen nem arról van szó, hogy személyi felelősség adott esetben, adott helyzetben az említett kérdések kapcsán nem merül fel, és akkor arra nézve ne kellene a jognak orvoslást adnia, hanem arról, hogy mi a viszonya ehhez a helyzethez annak a szervnek, amelynek az alkalmazottja tagjaként jártak el az adott példában felsorolt személyek, a bíró, a rendőr vagy a közigazgatási alkalmazott. Tudniillik a sérelmet szenvedő fél polgári jogi igényének az érvényesülése szempontjából nem mindegy, hogy ki ellen fordulhat egy szerv; egy szerv helytállása sokkal bizonyosabban fog tudni érvényesülni, nem fog függeni végrehajthatósági problémáktól, személyes fizetőképtelenségtől, behajthatatlanságtól.

Ezért úgy gondoljuk, hogy ezek a megfontolások feltétlenül szükségessé teszik annak általános kimondását, amit mi a második könyv 41. §-ához kapcsoltan egy új (5) bekezdés keretében az alábbiak szerint fogalmazunk meg, idézem: a jogi személy tevékenységi körében eljáró tag, alkalmazott magatartása a jogi személy eljárásának minősül. Kérem képviselőtársaimat, hogy ezt a módosító indítványunkat is szíveskedjenek támogatni.

A következő kérdés az alapítványok kérdése. Ennek kapcsán az ajánlás 74. pontjában szereplő módosító javaslatunkkal kívánok röviden foglalkozni. Az előttünk fekvő törvényjavaslat nagyon sommásan és nagyon leegyszerűsítve fogalmazza meg az alapítvány fogalmát. Idézem a törvényjavaslat szövegét: természetes személy, jogi személy és jogi személyiség nélküli jogalany az alapító okiratban meghatározott célra alapítványt hozhat létre. Ez a rendelkezés a második könyv 50. § (1) bekezdésében szerepel így.

A módosító javaslatunk azzal kapcsolatos, hogy az alapítványt illetően szükséges a cél, az alapítvány céljának a pontos megfogalmazása is. Ez így rendkívül általános, sok minden belefér, amit nem tartunk szerencsésnek. Az alapítvány klasszikus fogalma is magában foglalja ezeknek a céloknak a megjelölését, és ezt mi is mindenképpen szükségesnek tartjuk, ezért az a módosító javaslatunk, hogy itt jelenjen meg két jelző. Az egyik, hogy az alapítvány tartós, a másik pedig - és talán ez a fontosabb -, hogy közérdekű. A módosító javaslatunk értelmében az alapítvány fogalma a következőképpen szólna a második könyv 50. § (1) bekezdése keretében: természetes személy, jogi személy és jogi személyiség nélküli jogalany tartós, közérdekű, az alapító okiratban meghatározott célra alapítványt hozhat létre.

A következő kérdés, amelynek kapcsán szeretnék megszólalni, az ajánlás 113. pontjában szereplő módosító javaslatunk, amelyet egyébként a kormány támogat, és képviselőtársaim a túloldalon, tehát kormánypárti képviselőtársaim is támogatták. Az ügy jelentősége kapcsán azonban úgy gondolom, mindenképpen indokolt, hogy néhány szót ejtsünk erről a javaslatról. Arról van szó, hogy a személyhez fűződő jogok körében külön kívánjuk megjeleníteni a lelkiismereti szabadság és a személyes szabadság védelmét. Úgy gondoljuk, itt olyan, egyébként alkotmányos alapvető jogokról van szó, amelyeknek a sérelme a polgári jog mint szakjogág területén vagy viszonylatában sem hagyható szó nélkül, és feltétlenül szükséges, hogy ezeknek az alkotmányos alapjogoknak a védelme a polgári törvénykönyvben is megjelenjék. Annál inkább fontosabbnak tartjuk, mert a most hatályos Ptk. 76. §-a is védi a lelkiismereti szabadságot, és szankcionálja a személyes szabadság jogellenes korlátozását. Ha tehát ebben az új polgári törvénykönyvben ez nem jelenne meg, ez mindenképpen a most hatályos Ptk.-hoz képest is visszalépést jelentene.

Miről is van itt szó közelebbről, tisztelt képviselőtársaim? A lelkiismereti szabadság védelme egyrészt biztosítja a hit szabad gyakorlását, az egyházi szertartások zavartalanságát, védi a hívőket a hátrányos megkülönböztetéstől, amelyre a korábbi évtizedekben bőven volt példa. Ebbe a körbe tartozik a hivatásbeli lelkiismereti szabadság védelme is, amelyet számos esetben megsértettek az elmúlt évtizedekben; gondolunk itt például az abortuszt megtagadó orvosok szankcionálására vagy a fegyveres szolgálatot megtagadók szankcionálására.

(12.50)

Olyan kérdések ezek, amelyek egyébként alkotmányos kérdések, a felmerülő jogi szabályozás egyébként, amiről itt beszélünk, tipikusan az a helyzet, amikor egy jogkérdés rendezése egyszerre két jogágnak a részét is képezi, alaptételként az alkotmányjog világába is beletartozik, áttételes jogi normaként és szakjogági szabályként pedig a szakágazati jogágnak is részét, jelesül itt a polgári jog részét is képezi.

Hozzá kell még tenni, hogy a személyi szabadság jogellenes korlátozásának tilalma nemcsak a hatósági jogellenes szabadságkorlátozások ellen véd, hanem adott esetben munkáltatók, oktatási intézmények, magánszemélyek jogellenes szabadságkorlátozása ellen is. Még egyszer: örömmel látjuk, hogy eltérően több más módosító javaslatunktól, ezt a módosító javaslatot a kormány és a kormánypárti képviselők támogatják, kérjük ezt a törvényjavaslat további tárgyalása során is.

A következő problémakör az úgynevezett gyűlöletbeszéd elleni kérdés témája, amellyel kapcsolatosan az ajánlás 115. és 116. pontjában jelent meg módosító javaslat, illetőleg a 114. pontban is Frankné dr. Kovács Szilvia és szocialista képviselőtársai részéről. A 115-ös javaslatot Rétvári Bence képviselő úr jegyzi, a 116-os javaslatot pedig Rubovszky Györggyel, Mátrai Mártával és Vitányi Istvánnal terjesztettük elő közösen.

Röviden emlékeztetnem kell a tisztelt képviselőket és a vitánkat követő televíziónézőket, a közvéleményt arra, hogy itt egy olyan szabályozási problémáról van szó, amit korábban az Országgyűlés többször megkísérelt rendezni és megoldani, azonban nem járt sikerrel. A különböző elképzelések az úgynevezett gyűlöletbeszéd kapcsán és a különböző jogi korlátozások az Alkotmánybíróság megítélése szerint a véleménynyilvánítási szabadság alkotmányos alapjogát sértették, azt korlátozták, ezért az Alkotmánybíróság ezeket az e törvényjavaslattól függetlenül korábban már megszületett törvényeket megsemmisítette.

Nem kis meglepetést okozott számunkra, hogy a beterjesztett törvényjavaslatba bekerült egy olyan szöveg, amely egy korábbi, már az Alkotmánybíróság által megsemmisített törvény szövegét képezte. Vagyis a kormány a jelen törvényjavaslat előterjesztésekor nem vette figyelembe az Alkotmánybíróság döntését. Ezt az általános vita során is sérelmeztük, és erre akkor a miniszter úr emlékezetem szerint úgy válaszolt, hogy ők már észlelték ezt a problémát, de emiatt már nem akarták a törvényjavaslatot átdolgozásra visszakérni, hanem majd a módosító javaslatok megoldják a problémát.

Változatlanul azt gondoljuk, hogy végül is természetesen praktikusan így is kezelhető egy alkotmányellenesség kiküszöbölése, azonban nem elegáns, és talán ennél több kérdőjelet is felvet egy törvényjavaslatnak eleve alkotmányellenes formában történő beterjesztése.

A módosító javaslatok, amelyeket itt szám szerint megemlítettem, szocialista oldalról is, Rétvári Bence képviselő úr oldaláról, illetve a 116-os javaslatnál Rubovszky Györggyel és fideszes képviselőkkel együtt előterjesztett formában is ennek a szakasznak a törvényből való kivételét szolgálják. Ebben egyetértünk. Tehát arra irányulnak ezek a módosító javaslatok, hogy a törvényből ez a rész maradjon el.

A mi javaslatunk tulajdonképpen annyiban különbözik a másik két javaslattól, hogy mi ugyanakkor javasolunk ide egy másik nagyon fontos szabályt általános érvénnyel elhelyezni. Általános érvénnyel javasoljuk kimondani, hogy a személyhez fűződő jogok sérelmét jelenti a személyek hátrányos megkülönböztetése is. Magyarán: nem akarjuk, hogy itt egy - idézőjelbe téve - "lyuk" keletkezzék; persze nem is keletkezik, merthogy a törvény szerkesztésénél a kihagyott részek eltűnnek, és a törvény átszámozásával nem lesz annak nyoma, hogy a szavazások során valamilyen rész kikerült a törvényből, tehát nem itt van igazán a probléma. Hanem abban az értelemben mondom, hogy ha már kivesszük ezt az alkotmányellenes szabályozást a törvényből, akkor helyezzünk el a helyére egy másik nagyon fontos alkotmányos szabályt, amely tulajdonképpen az állampolgári jogegyenlőséget, azaz az állampolgári egyenjogúságot védi, és annak bármiféle sérelmét a személyiségekhez fűződő jogok megsértésének minősíti. Ezt rendkívül fontosnak gondoljuk, és az is igen fontos, hogy ez általános érvénnyel kerüljön kimondásra, mert akkor nem lesz szükség ennek az elvnek más helyeken való ismételgetésére, ahol ez zavart okozhat.

Vékás professzor úr a Ptk.-konferenciának a vitája kapcsán rámutatott arra, hogy találkozott egy ilyesféle szabállyal a szerződéskötés körében, azonban nem volt ott szerencsés helyen, jegyezte meg a professzor úr, mert a szerződéses szabadság elvét ott félreérthetővé teszi. Általános érvénnyel kell kimondani a jogegyenlőség sérelmének tilalmát, és azt, hogy az egyenjogúság megsértése a személyiségi jogok védelmét sérti.

Ezt kívánja a mi módosító javaslatunk megoldani, azzal együtt, hogy az úgynevezett gyűlöletbeszédre vonatkozó rendelkezést mint alkotmányellenes rendelkezést elhagyni javasolja. Köszönöm figyelmüket.

ELNÖK: Két percre Frankné Kovács Szilvia képviselő asszonyé a szó.

FRANKNÉ DR. KOVÁCS SZILVIA (MSZP): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Salamon László képviselőtársam 58-as ajánlásával kapcsolatos hozzászólására szeretnék reflektálni. Ha figyelmesen elolvassuk az ajánlási sort, és a módosító indítványokat e témában figyelemmel kísérjük, akkor láthatjuk, hogy a 67. ajánlási pontban az 58-as, az ön és a társai által előterjesztett megoldás egy kibővített változata szerepel, és túlmegyünk azon az elképzelésen, amit önök megfogalmaztak az 58. ajánlási pontban benyújtott módosító javaslatukban. Hiszen itt nem csak azt mondja ez az ajánlási pont és a mi módosítónk, hogy a jogi személy feladat- és hatáskörében, illetve tevékenységi körében eljáró természetes személy, alkalmazottak, vezető tisztségviselő magatartása a jogi személy eljárásának minősül, és az ennek során okozott sérelemért harmadik személyekkel szemben - törvény eltérő rendelkezése hiányában - a jogi személy felelősséggel tartozik.

Azt gondolom, hogy teljességgel érthető és elfogadható az önök álláspontja, ezt mi továbbfejlesztettük. És ami még különbség a két módosító javaslat között, hogy önök a második könyv 41. § (5) bekezdését akarják létrehozni, míg mi a 67. ajánlási javaslattal a második könyv 46. §-ának a kiegészítését tartanánk fontosnak, hiszen ez a törvényhely beszél a jogi személy szervezetéről, képviseletéről és felelősségéről. Azt gondolom, hogy ennek az elhelyezése itt logikusabb és elfogadhatóbb, ezért a kormány is a 67. ajánlási pontot támogatja. Köszönöm szépen.

ELNÖK: Szép Béláé a szó.

DR. SZÉP BÉLA (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Ház! A polgári törvénykönyv új kódexének részletes vitája során egy különösen nagy jelentőséggel bíró és az imént már érintett szabályozáskísérlet, illetve annak mostanáig tartó sikertelensége kapcsán kívánom véleményemet megosztani önökkel és a nyilvánossággal.

(13.00)

Az egyes, személyhez fűződő jogok kapcsán mindenekelőtt kiemelném a gyűlöletbeszéd elleni védelemre vonatkozó rendelkezések elhagyására vonatkozó javaslatunkat, amely az ajánlás 114. pontja szerint vált megismertté, és ehhez kapcsolódnak a 148. és 152. ajánlási pontok is. Ezeket egyébként az előterjesztő támogatja.

Úgy gondolom, nem vitatható, hogy az Alkotmánybíróság döntését követően alapja van, hogy a kifogásolt szakaszokat elhagyni javasoljuk. Ugyanakkor az elmúlt és különösen a közelmúlt eseményei azt mondatják velünk, hogy ismételten újra kell gondolni ezt a kérdéskört, ezzel összefüggésben a véleménynyilvánítás szabadságának a terjedelmét egybevetve az emberi méltóság, a jó hírnév, illetve sajnos mára a testi épség és az élet megóvására vonatkozó alkotmányos követelményekkel is.

Csak emlékeztetni szeretnék, hogy az Európa Tanács fajgyűlölet- és intoleranciaellenes bizottsága országjelentésében bírálta hazánkat amiatt, hogy a véleménynyilvánítás szabadságának magas fokú alkotmányos védelme miatt nehezített Magyarországon a rasszizmus elleni küzdelem. A bizottság aggasztónak ítéli Magyarországon a közbeszédben megnyilvánuló rasszizmus méreteit.

Az tehát, hogy a gyűlöletbeszéd elleni védelemre vonatkozó rendelkezés elhagyását javasoljuk, nem azt jelenti, hogy nem kívánunk tenni a gyűlöletbeszéd ellen. De ahhoz, hogy ezt meg tudjuk tenni, partnerek kellenek. Partnerek lehetnek a parlament ellenzéki pártjai, az Alkotmánybíróság, a parlamenten kívüli pártok, szervezetek és az állampolgárok egyaránt. Ennek a partneri együttműködésnek egy ékes példája lehetne, ha a Ház a szükséges minősített többséggel elfogadná azt az alkotmánymódosító javaslatot, amelynek szövege éppen ezekben az órákban válik véglegessé, amely megnyugtatóan szabályozná a véleménynyilvánítás szabadságának és a gyűlölet keltésére alkalmas tevékenység tilalmának a viszonyát, a tilalom megszegésének a következményeit.

(Az elnöki széket dr. Világosi Gábor, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)

Tisztelt Képviselőtársaim! Az ajánlás 138. pontja szerinti módosító indítványunkkal egy másik fontos kérdés, a bíróság előtti tisztességes eljárás jogának követelményként történő előírásával ki kívánjuk egészíteni a nevesített, személyhez fűződő jogokat. A javasolt szabályozás az eredeti törvényjavaslatban az ötödik könyv 526. §-aként került volna elhelyezésre, de véleményünk szerint sokkal jobban illik ide, szankciója pedig a személyhez fűződő jogok megsértésének szankciói közé.

Fontosnak és támogatandónak tartjuk a jó hírnév védelmére vonatkozó módosító javaslatunkat is, amely az ajánlás 153. pontjában ismerhető meg. Úgy véljük, hogy a valótlan tény állításával, híresztelésével vagy való tény hamis színben történő feltüntetésével szemben jogvédelmet kell biztosítani, míg a sértő véleménynyilvánítás esetén ez nem minden esetben indokolt.

Mivel a közszereplő fogalma többször is vitákat, eltérő értelmezéseket váltott ki, javasoljuk a közhatalmat gyakorló, illetve a közfeladatot ellátó személy fogalmának alkalmazását is, továbbá, hogy kizárólag a valótlan tény állításával, híresztelésével vagy való tény hamis színben történő feltüntetésével történő jogsértés ellen biztosítson védelmet a törvény a jogsértő szándékos vagy súlyosan gondatlan magatartása esetén. A jogsértő alatt természetesen nemcsak a sajtót kívánjuk érteni, hanem mindenki mást, aki a jogsértést elköveti.

Köszönöm támogatásukat és szíves figyelmüket. (Szórványos taps az MSZP soraiban.)

ELNÖK: Most megadom a szót Salamon László képviselő úrnak, KDNP.

DR. SALAMON LÁSZLÓ (KDNP): Köszönöm a szót, elnök úr. A második könyv témakörében a személyhez fűződő jogok kérdésköre kapcsán még két problémakört kívánok érinteni. Az egyik az ajánlás 121. pontjában megjelenő módosító javaslatunk, a másik pedig a sajtó felelősségével kapcsolatos javaslatunk, amely a személyiségi jogok megsértésével összefüggő problémával foglalkozik.

Először az ajánlás 121. pontjában szereplő javaslatunkról néhány szót. A probléma, amihez a javaslat kapcsolódik, a törvényjavaslat második könyv III. része 84. §-ának (3) bekezdésében foglalt szabályozás részét képezi, szabályozását érinti. Itt a törvényjavaslat arról szól, hogy képmás vagy hangfelvétel elkészítése vagy felhasználása alapszabályként, főszabályként csakis az érintettek hozzájárulásával hozható nyilvánosságra. Az említett 84. § (3) bekezdése ez alól kivételeket állapít meg, és a szabályozás c) pontjában a kivételt a következőképpen határozná meg - idézem a törvényjavaslat szövegét -: "nincs szükség tehát az érintettek hozzájárulására, ha a képmás vagy a hangfelvétel elkészítésére vagy felhasználására közvetlenül fenyegető vagy már bekövetkezett jogsértés bizonyítása érdekében, közérdekből vagy jogos magánérdekből kerül sor, feltéve, hogy a képmás vagy hangfelvétel elkészítése nem okoz a bizonyítani kívánt jogsértéshez képest aránytalan jogsérelmet, és felhasználása nem visszaélésszerű."

Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! Miről van tehát szó ebben a rendelkezésben? Arról, hogy különböző jogellenes magatartások, adott esetben bűncselekmények elkövetése esetén, ezek leleplezése érdekében, illetve a személyek önvédelme érdekében legyen arra jogszerű lehetőség, hogy hangfelvétel vagy képmás, valamilyen fénykép, fotó, képi rögzítésű dokumentum az érintett hozzájárulása nélkül is nyilvánosságra kerüljön. Mi azt gondoljuk, hogy alapirányában ez a rendelkezés helyes. Azt gondoljuk, hogy valóban, bűncselekmények elkövetésének, jogellenes magatartásoknak a leleplezése, illetve másokkal szembeni jogellenes magatartásokkal szembeni védelem indokolttá teheti azt, hogy ebben az esetben a főszabály, a személyiségi védelmet szolgáló hozzájáruló nyilatkozat megkövetelése félretételre kerüljön, vagyis ilyen esetben a védelmet igénylő, nehéz helyzetbe, megszorított helyzetbe kerülő fél a rendelkezésére álló képmást vagy hangfelvételt bemutathassa, felhasználhassa anélkül, hogy személyiségijog-sérelmet kövessen el. Ez alapvetően egy helyes és indokolt szabályozási irány.

Úgy gondoljuk azonban, hogy annak ellenére, hogy láthatóan a normaszöveg igyekszik a problémát a maga összetettségében gondosan szabályozni, még azért az ily módon vagy ilyen helyzetekben készült hangfelvétel vagy képmás nyilvánosságra hozatalát további feltételhez kellene kötni. Ugyanis az elmúlt időszakok tapasztalatai azt az érzést keltik nagyon sokszor, hogy az ilyen hangfelvétel vagy képmás nyilvánosságra hozatalára valamiféle értelemben visszaélésszerű módon is sokszor sor kerül.

(13.10)

Nagyon sokszor van olyan érzésünk, hogy tényleges, valóságos manipuláció történhet például ilyen felvételek időzítését illetően, vagy - amire egyébként sokszor hivatkoznak a történetben érintett, hogy így mondjam, hátrányosan érintett szereplők -, hogy esetlegesen technikai manipulációk történnek, azt mondják, hogy a hangfelvétel vágott vagy a képfelvétel hamisított. És miután nem ismerjük ezen hangfelvételek, képi felvételek elkészítésének a körülményeit, valóban az esetek nagy részében bizonytalanok lehetünk afelől, hogy valójában hitelesek-e ezek a felvételek, hitelesek-e ezek a képi felvételek, nincsenek-e technikai manipulációk, vagy más, tényleges, például a nyilvánosságra juttatással kapcsolatos időzítést érintő, időzítéssel kapcsolatos manipulációk nem valósulnak-e meg az adott magatartások kapcsán.

Az sem mellékes szempont, hogy az ilyen felvételek készítésénél nem kerül-e sor arra, hogy olyanok járnak el, olyanok készítenek ilyen felvételeket, akiknek az ilyen tevékenységben való közreműködésüket a jogszabály tiltja. Nem akarom részletezni ezt, nyilván képviselőtársaim is tudják, mire gondolok. Nem mindenki számára adott a lehetőség, engedi meg a jogszabály, nem minden helyzetben, nem minden eszköz felhasználásával ilyen felvételek készítését.

Úgy gondoljuk, ez a szabály akkor teljesen korrekt és akkor teljesen tiszta, ha még kiegészül azzal a követelménnyel, hogy ilyen esetben a képmás vagy hangfelvétel elkészítője a kilétét fedje fel, illetve ismerje el; mármint azt ismerje el, hogy a képmást vagy a hangfelvételt ő készítette. Ilyen esetben és ilyen feltételek mellett esetleg el lehet kerülni azt, hogy homályos, ellenőrizhetetlen, háttérből, mint egy cilinderből elővarázsolva szerkesztőségek, jó ég tudja, milyen szervek postafiókjában ismeretlen eredetű kazetták jelenjenek meg, amelyeket aztán lobogtatni lehet. Azt mondjuk, álljon elő az elkészítője: kérem, én voltam, én készítettem, én vettem fel a hangját, én készítettem a felvételt, ekkor és ekkor, ezért és ezért.

Úgy gondolom, hogy ezekkel a feltételekkel együtt lesz alkalmas ez a jogszabályhely azt a funkciót betölteni, amely funkcióval mi is egyetértünk. Ebben az esetben lehet igazán kiküszöbölni a valóságos manipuláció lehetőségét, vagy ha nem is kiküszöbölni, de legalább a közvélemény előtt világossá tenni, hogy itt, mondjuk, egy manipulációs eljárásról van szó, mindenképpen kizárni azoknak a védekezéseknek a hatását, amelyek technikai manipuláció állításával hitelteleníteni akarják ezeket a felvételeket. Vagy éppenséggel esetleg ily módon lehet azt világossá tenni, hogy netán technikai manipuláció gyanúja állhat fenn, és ily módon lehet elejét venni annak, hogy olyanok vegyenek részt ilyenek készítésében, akiknek ezt a jogszabály nem teszi lehetővé.

Azt javasoljuk tehát, hogy a végső normaszöveg a következőképpen szóljon: "Nincs szükség az érintettek hozzájárulására, ha a képmás vagy hangfelvétel elkészítésére vagy felhasználására közvetlenül fenyegető vagy már bekövetkezett jogsértés bizonyítása érdekében, közérdekből vagy jogos magánérdekből kerül sor, feltéve, hogy a képmás vagy hangfelvétel elkészítése nem okoz a bizonyítani kívánt jogsértéshez képest aránytalan jogsérelmet, a felhasználása nem visszaélésszerű, és a képmás vagy hangfelvétel elkészítője kilétét felfedi, illetve elismeri."

Tisztelt Képviselőtársaim! A következő kérdéskört az ajánlás 150., 151. pontjában található módosító javaslataink érintik. Ez a módosító javaslat a második könyv 92. §-ának a megváltoztatására irányul. Az eredeti szabályozás arról szól, hogy a sajtónyilvános rendezvényeken elhangzottakról, a nyilatkozó személyének pontos megjelölésével, az elhangzottaknak megfelelő, szöveghű idézet formájában történt tudósításokról történő híradások esetében a meghozandó polgári törvénykönyv második könyv 88-94. §-aiban foglalt rendelkezések nem alkalmazhatók. Vagyis ha ezek a tudósítások mégis személyiségi jogot sértenének, akkor ezekkel szemben a polgári törvénykönyvben szereplő szankciók nem érvényesíthetők.

Arról van az itt szabályozott esetkörben közelebbről szó, hogy a sajtó nyilvános rendezvényekről rendszeresen ad olyan tudósítást, amelyeknél idézi a rendezvényen elhangzottakat, a maga eljárásában, azt is mondhatnám polgári jogi kifejezéssel, vétlen, tudomása sincs esetleg arról, hogy amik ott elhangzottak ezeken a rendezvényeken, azok személyiségi jogot sértenek, ilyen esetekre nézve a törvény mentesíteni akarja a sajtót a felelősség alól. Meg kell mondanom, hogy a jelenlegi szabályozás ma ennyire nem megengedő a sajtóval szemben, hanem egy szigorú felelősségi rendszert épít ki. Tulajdonképpen az új polgári törvénykönyv ezen kíván változtatni.

Kérem szépen, a sajtótudósítás a sajtó alapvető feladata, azt is mondhatnám, hogy hivatása. Tehát tulajdonképpen azzal az alapgondolattal, hogy ha valótlan tények, személyiségi jogot sértő híradások látnak napvilágot, akkor ezzel kapcsolatosan a vétlen sajtó felelősségét valóban indokolatlan lenne megállapítani. Ugyanakkor nem lehet figyelmen kívül hagyni, hogy ezzel a lehetőséggel szándék nélkül is beláthatatlan következményeket és károkat lehet okozni másoknak.

Polgári jogi példával mondva azt mondhatnám, hogy tulajdonképpen a sajtó e tekintetben olyan, mint a veszélyes üzem. Veszélyes üzemen értünk populárisan leginkább több mindent, de jellemzően a gépkocsi üzemben tartását. Ott is előfordulhatnak olyan magatartások, amelyeknél a gépkocsi üzemben tartója, vezetője vétlen, mégis nagyon súlyos károk keletkezhetnek a gépkocsi vezetőjének fel nem róható okokból. Az a kérdés, méltányos-e, hogy ezt a kárt, ezeket a súlyos körülményeket egyedül a sérelmet szenvedő fél viselje, illetve nem egyedül, hanem egyáltalán a sérelmet szenvedő fél viselje.

Elnök Úr! Egyperces hosszabbítást szeretnék kérni a Házszabály adta lehetőség igénybevételével, hogy a gondolatmenet végére érjek. (Jelzésre:) Tulajdonképpen arról van szó, hogy a jogaiban sértett személy abszolút kiszolgáltatott.

(13.20)

Védelmet igényel, mert ha nem adjuk meg a megfelelő védelmet, akkor tulajdonképpen a sajtószabadság oltárán - ami nyilvánvalóan alapvető és szent dolog - akár képletesen mondva: emberáldozatot követünk el, hiszen a sérelmet szenvedő fél számára beláthatatlan következményeket okoz egy olyan valótlan híradás továbbítása a médián keresztül, amelyben a hír valótlanságáról, megalapozatlanságáról a média nem is tud.

Ennek az ellensúlyozására fogalmaztuk meg azt a módosító javaslatot, hogy a sajtó mindig adjon egy negatív hír tekintetében lehetőséget az érintett félnek arra, hogy a maga észrevételeit megfelelő módon megtehesse. Röviden idézném a javasolt szabályt: "Nem alkalmazhatók a sajtóval szemben az említett szankciók, ha a sajtó a nyilvános rendezvényen elhangzottakról, a nyilatkozó személyének pontos megjelölésével, az elhangzottaknak megfelelően szöveghű idézet formájában tudósít, feltéve, hogy a sajtó a sérelmet szenvedő személynek a sérelmet megvalósító tudósítással azonos módon egyidejűleg történő észrevételek megtételének lehetőségét felajánlotta, és az észrevétel megtételét ennek megfelelően biztosította."

Egy mondattal zárom a javaslatunkat: megjegyzem, hogy ez, amit mi itt törvényben kívánunk megjeleníteni, jelenleg is sajtóetikai szabály, tehát tulajdonképpen nem kívánunk többet ennek a kiszolgáltatott helyzetnek a megfelelő ellensúlyozására, mint a sajtóetika egyik alapvető szabályának a törvénybe történő beemelését.

Köszönöm a figyelmet és időtúllépésem iránt tanúsított türelmüket.

ELNÖK: Toleranciánkról tanúbizonyságot téve megkérdezem a képviselőtársaimat, hogy kívánnak-e még szólni a vita e szakaszában. (Nincs jelzés.) Amennyiben nem, akkor a vita e szakaszát lezárom.

Most megnyitom a harmadik vitaszakaszt a harmadik könyv rendelkezéseire és az azt érintő módosító javaslatokra. Elsőként megadom a szót Salamon László képviselő úrnak, KDNP, aki írásban jelezte felszólalási szándékát.

DR. SALAMON LÁSZLÓ (KDNP): Köszönöm a szót, elnök úr. Engedje meg, hogy a soraimat rendezzem, mert most áttértünk a harmadik könyvre, és az más módosító javaslatokat és más iratokat is jelent.

Ez a könyv a házasságról és a családról szól. Tulajdonképpen a harmadik könyvbe a törvényjavaslat a családi jogot emelné be, tehát most értünk el a családjogi kérdések taglalásához. A számos módosító javaslat közül, amelyeket itt képviselőtársaimmal, részben én, részben mások is előterjesztettek, az ajánlásban a 160. pont alatt, a 162., 163. pont alatt szereplőket, majd később a 176., 177., 180., 185. pont alatt szereplőket - ez utóbbiak egy csoportot képeznek - kívánom érinteni, utoljára pedig az ajánlás 190. pontjában szereplő módosító javaslatot.

Az ajánlás 160. pontjában javasoljuk a törvény alapvető családjogi feladataként annak a megfogalmazásnak a törvényben rögzítését, amely szerint a törvény védi a házasságot és a családot, a családi és az egyéni érdek összhangját. A törvényjavaslat eredeti szövege, aminek a módosítását kérjük, némileg másképpen fogalmaz, a házasságot meg sem említi, a család kifejezés helyett családi kapcsolatokról beszél. Úgy gondoljuk, hogy ez az általunk javasolt megfogalmazás az alkotmány alapján is védendő, az alkotmányban is megjelenő alapértékeket egyetemesebb módon kívánja megfogalmazni, mint ahogy az az előttünk fekvő törvényjavaslatban megjelenik.

Megjegyezzük, hogy a jelenleg hatályos családjogi törvény is fontosnak tartja pontosan megemlíteni a család és a házasság védelmét, és e tekintetben hivatkozunk, hivatkozom az alkotmány 15. §-ára, amely szintén kifejezetten ezt a szóhasználatot tartalmazza. Indokolatlan tehát ettől eltérni, és ezért javasoljuk, hogy a módosító javaslatunkban szereplő megfogalmazást fogadja el e tekintetben az Országgyűlés.

A következő kérdéskör az ajánlás 162., 163. pontjában található módosító javaslatok, amelyek a házasság megkötése előtti 30 napos várakozási időről, illetőleg a jegyesség intézményéről szólnak. Az előttünk fekvő törvényjavaslat mellőzni kívánja a most is hatályos családjogi törvénynek azon rendelkezését, hogy a házasságot csak a házasságkötési szándék bejelentését követő 30 nap elteltével lehet megkötni. Tudjuk jól, hogy a családjogi törvény ezzel kapcsolatban tartalmaz kivételeket, amelyek egyébként természetesen rendben is vannak, hiszen lehetnek olyan helyzetek, amikor ettől a 30 napos határidőtől indokolt eltekinteni. Ugyanakkor, mint arra az imént utaltam, a törvényjavaslat a Csjt.-ből ezt a rendelkezést már nem veszi át.

Mi ezt súlyos hibának tartjuk, hiszen végül is miről van szó, tisztelt képviselőtársaim? Arról a jognyilatkozatról, amely az ember életének talán a legfontosabb jognyilatkozata. Régi tapasztalataink is, újabb tapasztalataink is és a külföldi tapasztalatok is azt mutatják, hogy egy ilyen várakozási idő beiktatása a házasságkötésre vonatkozó szándék megfontoltságát alkalmas és megfelelően képes szolgálni.

Csak összehasonlításként mondom, hogy a törvényjavaslat, ez, amiről tárgyalunk, az örökbefogadás esetén - helyesen egyébként - fenntartja a jelenleg hatályos jogunkban is meglévő előzetes eljárás és felkészítés szabályát. Annál inkább érthetetlen az, hogy a házasságkötés tekintetében ettől a szabálytól el akar tekinteni a törvényjavaslat, és azt mellőzni kívánja. Úgy gondoljuk, hogy ha az örökbefogadás megkötésénél szükséges ilyen, akár jelkép értékűnek is tekinthető - ezt sem vitatom -, jelkép értékű biztosítékok beiktatása, előírása, megfontolt és megalapozott döntések érdekében, akkor ez a házasságkötés esetében is indokolt.

A 163. pontban szereplő javaslatunk pedig a régi magyar jog megoldásának megfelelően javasolja törvényben rendezni a jegyesség intézményét. Ennek kapcsán utalok arra, hogy a törvényjavaslatunk teljes mértékben a házassági jogról szóló 1894. évi XXXI. törvénycikk rendelkezéseit veszi át. Meg kell hogy mondjam, hogy a régi szöveg teljes mértékben időszerű. Lehet, hogy sokak számára furcsa, hogy jegyességről és a jegyesség törvényben történő megjelenítéséről beszélünk. Szép képviselő úr bólogat is, tetszik ez a megjegyzésem, ez sokak számára furcsa. Nyilván ő is furcsállja, de szeretnék arra utalni, hogy a magyar jog ismeri a jegyesség fogalmát enélkül is. Tessék elővenni a polgári perrendtartást, és megnézni a tanúvallomás kizáró okait. A közeli hozzátartozó fogalmában a házastárs, az élettárs mellett ott van a jegyes is, vagyis a jegyes is azt mondhatja a bíróságon, hogy kérem, én a vádlott jegyese vagyok, és nem kívánok vallomást tenni. A jog tehát megengedi ezt.

Vagy a bíró, a bíró kizárása az ügyből. Az ügyben szereplő... (Dr. Szép Bélának:) A képviselő urat szeretném meggyőzni, azért vártam, hogy figyeljen egy kicsit rám.

(13.30)

A polgári perrendtartásban az is szerepel, hogy ki nem lehet bíró, és a hozzátartozói körben meg van említve a jegyes is. Tehát nem lehet, nem járhat el bíró abban az esetben, hogyha az ügyben érdekelt ilyen viszonyban van vele. Tehát a jegyesség fogalmát ismeri a jogunk, és jogkövetkezményt is kapcsol hozzá, sőt a polgári törvénykönyv is egy sokkal általánosabb szabályban foglalkozik azzal a kérdéssel, amiről mi beszélünk, ez az utaló magatartás problémája.

Úgy szól a hatályos polgári törvénykönyv, ha nem tévedek, 6. §-a - elnézést, lehet, hogy a számban tévedtem -, hogy aki mást szándékos magatartásával olyan magatartásra indít, amelyből eredően őt önhibájából kívül károsodás éri, köteles az ebből eredő kárt megtéríteni. Ennek a Ptk.-ba való bekerülésének volt egy történelmi előzménye; nagyon röviden, mert az idő tényleg halad: annak idején, amikor a Tito vezette Jugoszlávia és Magyarország között és a szovjet blokk között megromlott a viszony, volt arra eset, hogy egy bácskai személy - most nem tudom, hogy ki volt a férfi és ki volt a nő -, illetve egy magyarországi személy között szoros érzelmi kapcsolat keletkezett, és a házasság ígéretével a bácskai személy mindenét elkótyavetyélve Magyarországra költözött, és akkor jelezte az illető, hogy sajnos megváltoztak az érzelmei. De hát én mindenemet elkótyavetyéltem, eladtam, itt vagyok egy bőrönddel - mondta. A két ország között akkor annyira rossz volt a viszony, hogy sajnos ilyen következményekkel járt az, hogy valakit az érzései országváltásra késztették.

Akkor a bírói gyakorlat taposta ki ezt a szabályt a jegyesség régi szabályai nyomán, amik az 1894. évi XXXI. törvénycikkben benne voltak, és lehetővé tette, hogy ebben az esetben a hoppon maradt, a házasságtól elmaradt személy kártérítéshez jusson. Ugyanakkor azt is nyilvánvalóan ki kellett, ki kell mondani, és ki is mondta a régi törvény, módosító javaslatunkban is szerepel, hogy az eljegyzésből nem származik kereseti jog a házasság követelésére. Módosító javaslatunk részleteiben kíván foglalkozni a meghiúsult jegyesség jogkövetkezményeivel, házassági készületekkel, a leendő házasság tekintetére adott ajándékkal. Kérem, ezek olyan jogi problémák, amelyek a mindennapi életben is előfordulnak, lehet, hogy nem nagy számban, de találkozhatunk vele, és a jognak ezekre magyarázatot kell adnia.

Módosító javaslatunk arra is kiterjed, hogy az ilyen természetű kártérítési igényeket a sérelmet szenvedő félnek életében kell érvényesítenie keresettel ahhoz, hogy az örökösei is igényt tarthassanak ilyen igényre. Tehát javasoljuk annak kimondását is, hogy öröklés tárgyát ilyen igény csak akkor képezhesse, ha a jogosult a keresetet megindította.

Végezetül speciális elévülési szabályt is szükségesnek tartunk, egyéves elévülési hatályt javasolunk. Megjegyzem, valamennyi rendelkezés az 1894. évi XXXI. törvénycikk tulajdonképpeni átvételét jelenti. Ajánljuk képviselőtársaink figyelmébe, mert bizony az élet ilyen eseteket tartalmaz, és ezekre is megoldást kell találnunk és biztosítanunk.

A következő kérdés, ami ebbe a felszólalásba még talán belefér, a házasság felbontásának módja, az ajánlás 176., 177., 180. és 185. módosító javaslatai. Arról van szó, hogy az előttünk fekvő törvényjavaslat mintegy egyszerűsítendő, a házasság felbontásának az úgynevezett megegyezéses esetét közjegyzői hatáskörbe kívánja utalni. (Keresgél az iratai közt.) Bocsánat, elnézést. Nos, módosító javaslatunk változatlanul egyedül a bíróságok számára kívánja fenntartani a házasság felbontásának a jogát. Mi szól a törvényjavaslatban szereplő megoldás ellen? Illetve mit tudunk mi megemlíteni a törvényjavaslatban a közjegyzői bontás által javasolt megoldással vitatkozva?

Első helyen és legfontosabb okként azt szeretnénk kiemelni, hogy a törvényjavaslat olyan megoldást keres, és olyan megoldást jelöl ki a házasságok közjegyzői, bírói megszüntetése, bírói felbontása tekintetében, amelynél a közjegyző számára nincs mérlegelési jogkör. A házasság jogi kötelék, olyan jogi kötelék, amelynek felbontása során, miután az az alapelv, hogy a házasságot akkor kell felbontani, ha az már reménytelenül és helyrehozhatatlanul megromlott, a bíróságot mérlegelési jog illeti meg. Ez egy tradicionális megoldás, és egy olyan megoldás, amely általánosságban elterjedt és elfogadott a jogállamok világában. Ettől eltérni indokolatlannak tartjuk, hiszen akkor nem is házasság felbontásáról, hanem házasság felmondásáról kellene beszélnünk. (Dr. Avarkeszi Dezső közbeszól.) Én értem, értem, államtitkár úr, nagyon jól tudom, miért fogalmazott így. A közjegyzői, mérlegelés nélküli megszüntetésre mondom azt, hogy az tulajdonképpen nem a házasság bontására megfelelő intézmény, hanem egy felmondásszerű valami, ami a házasság intézményétől a mi felfogásunk szerint teljességgel idegen.

Kérem szépen, az is alaptalan, amit a törvényjavaslat a közjegyzői megszüntetés mellett az indokolásában felhoz, mondván, hogy olyan esetben, ha a felek között megállapodás, megegyezés jött létre a kapcsolatuk, a házasságuk felszámolása tekintetében, akkor ez a legegyszerűbb mód. Ezzel kapcsolatban az egyik észrevételünk az, hogy a bíróságok előtti közös megegyezés semmivel sem komplikáltabb, mint amilyen megoldás ez lenne, mert ott is végtelenül egyszerű módon kerül sor közös megegyezés esetében a házasság felbontására. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi a felszólalási idő leteltét.) Egy további perc hosszabbítást szeretnék kérni, elnök úr.

Ugyanakkor abban az esetben, ha a közös megegyezés meghiúsul, ami nagyon is gyakorlati probléma, akkor kérem szépen, egy közjegyzői eljárásból áttérni bírósági eljárásra, sokkal hosszadalmasabb és sokkal körülményesebb lenne, mintha eredetileg is bíróság mellett indult volna meg az ügy. Tehát függetlenül attól, hogy a házasságok megfelelő szinten történő kezelése, a tradicionális megoldások tisztelete és az alapkérdés, miszerint a házasság felbontása mindig mérlegelési kérdés, ez eleve mellőzhetetlenné teszi a bírói hatáskört, és ez eleve a bírói hatáskör fennállása mellett szól; függetlenül ettől a közös megegyezések esetében sem lenne az eljárás közjegyzői szinten semmivel sem egyszerűbb, mint bírói szinten, ellenkezőleg, a közös megegyezések felborulása esetén sokkal komplikáltabb, sokkal bonyolultabb helyzet állna elő, ami az érintett feleket sokkal hátrányosabban érintené.

A kifejtettekre tekintettel kérjük módosító javaslatunk támogatását.

ELNÖK: Most megadom a szót Frankné dr. Kovács Szilvia képviselő asszonynak, MSZP.

FRANKNÉ DR. KOVÁCS SZILVIA (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. A családjogi könyvhöz benyújtott módosító javaslataink alapvetően pontosító jellegűek voltak. Koncepcionális változásra irányuló módosító javaslatunk nincs, nem volt. A januári konferenciát több vonatkozásban említettük, ebben a témában is említhetjük nyugodtan, hiszen ezen a konferencián is egyértelművé vált, hogy e könyvhöz nem szükséges alapvető szabályokat érintő módosítási javaslatok benyújtása.

(13.40)

A módosító javaslataink, amelyeket mégis ehhez benyújtottunk, azok precizírozó jellegűek voltak. A konferencián sem a jogtudomány képviselői, sem az érdekképviseletek, sem a civil szervezetek, sem az állami szervezetek képviselői nem tartották szükségesnek a törvényjavaslat módosítását.

Azért engedje meg, elnök úr, hogy e helyütt megköszönjem a támogatóinknak és a segítőinknek, különösen Weiss Emília professzor asszonynak, valamint Kőrös Andrásnak és Makai Katalin legfelsőbb bírósági bíráknak az értékes észrevételeket, javaslatokat, amelyekkel a kodifikációs jogalkotó munkát segítették.

Szeretnék reflektálni a rendelkezésre álló időn belül Salamon László képviselőtársam felszólalására. Nagyon íves jogtörténeti fejtegetést hallottunk a jegyesség és a házasság intézményéről, azonban Salamon László képviselőtársam talán elfeledkezett arról megemlékezni - ha tanulmányaimból jól emlékszem -, hogy 1896 óta hozza létre állami aktus a házasságot. Az azt megelőző időszakban, mondhatjuk azt, hogy a jegyességnek volt bármilyen relevanciája, ugyanis akkor az egyházi aktus eredményeként talán többször is kihirdették a jegyességet, és az az időtartam, ami eltelt a jegyesség kihirdetése és a házasság megkötése között, arra is szolgált, hogy a házassági akadályokat felderítsék ezen időtartam alatt.

Ez a helyzet 1896-tól emlékezetem szerint jelentősen megváltozott, hiszen ott már állami aktus volt. Ezzel csak azt akarnám mondani, hogy ha megvizsgáljuk, hogy a jegyességnek ma vagy akár az eltelt időszakban mi volt a tartalma, vajon mi is a jegyesség, ki is a jegyes; az-e a jegyes, akinek gyűrű van az ujján, vagy az a jegyes, akinek ugyan nincs gyűrű az ujján, de családi körben megtörtént a leánykérés úgymond. Tehát azt gondolom, hogy semmilyen olyan jogi hatások nem fűződnek ehhez a kapcsolathoz, amit a jog relevánsan kellene hogy értékeljen. Természetesen azt nem vitatnám én magam sem, hogy aki úgy gondolja, hogy a jegyességre mint érzelmi kapcsolatot megjelenítő viszonyra szüksége van, és azt szeretné formalizálni, az bármikor ezt megtehesse. De az azért, úgy gondolom, túlzás lenne, ha a családjogi könyvben a jegyesség tartalmi elemei vagy esetlegesen hozzáfűzött valamilyen következményei bármilyen szinten megfogalmazásra kerülnének. Tehát úgy gondolom, hogy a törvényjavaslat által megfogalmazott módon rendben lévő ennek a kérdésnek a megoldása.

Ha megengedik, akkor még a 30 napos várakozási időre is szeretnék reflektálni. A konferencián is hallhattunk meggyőző érveket, véleményeket, és mi magunk is az általános vita során elmondtuk, s a magam részéről továbbra is fenntartom az ott tett állításaimat, amelyek arra vonatkoznak, hogy az állampolgárok felnőttként, a teljes jognyilatkozat tételének birtokában, felelősségteljesen tudnak dönteni a házassági kapcsolatok tekintetében.

Mondhatnánk azt is, amit több hozzászóló meg is fogalmazott akkor, hogy tekintsük már nagykorúnak az állampolgárokat, tekintsük úgy, hogy képesek dönteni az életük egyik legfontosabb sorskérdésében, hogy kivel és mikor szeretnének házasságot kötni. Én azonosulni tudok ezekkel a véleményekkel, és az én élettapasztalatom is azt diktálja, hogy mindenki el tudja dönteni, hogy mikor akar házasságot kötni, és mikor akarja ezt a házasságot felbontani. Tehát ez nemcsak a házasság megkötésével és nemcsak a várakozási idővel kapcsolatban jelenti az álláspontom megfogalmazását, hanem a házasság felbontásának ideje és formája tekintetében egyaránt.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiban.)

ELNÖK: Most kétperces hozzászólások következek. Megadom a szót Szép Béla képviselő úrnak, MSZP.

DR. SZÉP BÉLA (MSZP): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Én a jegyesség kérdésével nem szeretnék külön foglalkozni, bár megjegyzem, hogy két ember érzelmi kötődése, esetleges házasságkötési szándéka két ember belső ügye. Ezt a külvilág nem is feltétlenül ismeri, márpedig a jegyességhez bármilyen jogkövetkezmény vagy egyáltalán az intézmény léte feltételezi a nyilvánosságot, feltételezi, hogy a külvilág azt megismerje, az bizonyítható legyen pontos időponttal, és ezek a feltételek a mai világunkban a legcsekélyebb mértékben sem állnak fenn. Gondolom, hogy önök sem kívánnak, mondjuk, közjegyzői nyilvántartást vezetni erről a kérdésről.

De sokkal inkább érdekes ennek a bizonyos 30 napos előzetes bejelentésnek a kérdése, különösen azért, mert éppen Salamon képviselőtársunk szokott nagy ívű jogtörténeti előadásokat adni. Itt szeretnék arra hivatkozni, hogy mi is ennek a 30 napnak az eredete. Az imént említett időpontot megelőzően mindenki a saját felekezetének papjánál kötötte meg a házasságot. Elválni pedig a saját felekezet egyházi bíróságánál lehetett. Majd érdekes dolog történt, amikor az állami anyakönyvvezetés bevezetése megtörtént, vagy amikor a jelenleg még hatályos családjogi törvény hatályba lépett, akkor ugyanennek a logikának a mentén az az előírás volt, hogy mindenki a saját lakóhelye szerinti anyakönyvvezetőnél köthetett házasságot, bárhol máshol csak előzetes bejelentés alapján. Majd ezt követően ezt a korlátozást feloldották azzal, hogy bárhol köthető, de 90 nappal, három hónappal előtte be kell jelenteni; majd 1990-ben ezt követte egy enyhítés, amikor a három hónapról 30 napra csökkent a bejelentési határidő. Nézzük csak meg: korlátozott jogok, korlátozott illetékesség, majd 90 nap vagy három hónap, majd 30 nap. Akkor a következő fázis mi lehet? Csakis a megszüntetés. Köszönöm.

ELNÖK: Szintén két percre megadom a szót Salamon László képviselő úrnak, KDNP.

DR. SALAMON LÁSZLÓ (KDNP): Csak arra szeretnék reflektálni, hogy én az 1894. évi XXXI. törvénycikk rendezéséről beszéltem, képviselő asszony. Az az a törvény, amelyik az állami anyakönyvezést általánosította. Tehát én nem az azt megelőző időkről beszéltem, nem értem, hogy miért kellett most önnek arra utalnia, hogy 1896-ban - nyilván akkor lépett hatályba ez a törvény - történt egy nagy változás. Hát ezt tudjuk, ez nem volt vitás, nem erről volt szó.

Én a jegyesség szabályait az 1894. évi XXXI. törvénycikkben foglaltak szerint, ahhoz híven ismertettem, ehhez híven kerül be törvénybe. Tehát nem egészen értem, Szép képviselő úrnál sem a történeti irányú pontosítási szándékot, mert semmiben sem pontosítottak engem. Vagy nem értették, amit mondtam. Én a rendezést megelőző egyházi szabályozásról nem beszéltem, hanem az állami anyakönyvezés általános bevezetése után, az úgynevezett egyház-politikai törvények bevezetése után kialakult jogi helyzetről, ami aztán folyamatosan irányadó volt a későbbiekben is.

Köszönöm.

ELNÖK: Akkor most a képviselő úr normál felszólalás keretében folytathatja felszólalását.

DR. SALAMON LÁSZLÓ (KDNP): Köszönöm, elnök úr. A családjogi témában még érintenem kell az ajánlásban a 177. és 180. pontok alatt szereplő módosító javaslatokat. Ez a két javaslat szorosan összefügg.

Itt arról van szó, hogy a kormány eredeti javaslata értelmében a házasság megszűnik többek között az egyik házastárs nemének megváltoztatásával.

(13.50)

A törvény egy olyan kétségtelen helyzetet konstatál, amely valóban előfordulhat, és voltaképpen azt a jogot az alkotmányos rendszerünk senkitől sem tagadja meg, hogy ha úgy gondolja, akkor a nemét megváltoztathassa. Nyilvánvaló és érthető, hogy egy ilyen helyzet alapvetően új viszonyt teremt a házastársak között, és ebben az esetben a házasság valamiféle formában történő megszűnése teljességgel indokolt.

A probléma ennek kapcsán a szabályozás módjával van alapvetően, tudniillik a kormány javaslata magának a ténynek a bekövetkezéséhez köti a házasság megszűnését. A Ptk. konferenciáján Jobbágyi professzor úr rendkívül szellemesen élcelődött arról a helyzetről, hogy hazamegy a házastárs este, és közli a másik házastársával, hogy megváltozott a nemem, vagyis ettől a pillanattól kezdve a házasság véget ér. Ha a törvény szövegét nézzük, akkor ez erről szól. Nyilvánvaló, hogy egy jogállamban, ahol intézményekben gondolkodunk, valamiféle jogi kereteket kell adni egy ilyen helyzetnek is. Mi azt gondoljuk, hogy ez egy olyan tényszerűség, amely egyszerű közléssel nem rendezhető. Nyilvánvalón most akkor én is ugyanarra a logikára hivatkozom, mint Szép képviselő úr: ha ez kifelé nem érzékelhető, hogy valakinek a neme megváltozott, akkor befelé, két ember tekintetében lehet jogi tény, de a külvilág erről nem fog tudomást venni. Ha már másért nem, akkor már csak ezért is szükség van arra, hogy azt a helyzetet, hogy a házasság megszűnt, mégpedig azért szűnt meg, mert megváltozott valamelyik házastárs neme, akkor ezt a helyzetet a jog is valamilyen formában szabályozza.

Mi ezért azt a módosító javaslatot terjesztettük elő, hogy ezt úgy szabályozzuk, hogy a házasság ebben az esetben akkor szűnik meg, ha bíróság megállapította valamelyik házastárs nemének megváltoztatását, vagyis azt gondoljuk, hogy szükséges valamilyen hatóságnak kimondani, és erre megint a bíróságot tartjuk a legalkalmasabbnak. Nem akarok komolytalan irányba elmenni, de minden ilyen téma kapcsán el tudom képzelni, hogy vitatni fogja a másik fél a nem megváltozását. Egyébként Jobbágyi professzor úr arra is rámutatott a konferencia során, hogy egy nem identitása több mindentől is függhet, igen összetett kérdés, vagyis talán nem is teljesen abszurd azt mondani, hogy ilyesmin akár még vitatkozni is lehet. Ezt tehát valakinek meg kell állapítani, és úgy gondoljuk, hogy egy ilyen megállapítást igazából valójában a bíróság számára kell biztosítani.

Azt is javasoljuk a másik idekapcsolódó módosító javaslatunkban kimondani, hogy amikor a bíróság ezt a megállapítást megteszi, akkor a házasság ily módon vagy ennek okából bekövetkező megszűnése esetében rendezi a házasság megszűnésének a következményeit, mégpedig a házasság felbontására vonatkozó szabályok megfelelő alkalmazásával.

Végül utoljára, tisztelt képviselőtársaim, az ajánlás 190. pontjában foglalt módosító javaslatunkról szeretnék csak két mondatot mondani, mert az általános vitában is beszéltünk erről, és fontosnak tartom, hogy itt is megemlítsük, de csak utalásszerűen. Nevezetesen arról van szó, hogy a törvényjavaslat a házassági hűség kötelezettségét kivenné a jogi rendezésből. A házassági hűségnek mint jogi követelménynek a szabálya a házasság történetét végigkíséri, egy tradicionális követelményről van szó. Szerepelt minden korábbi jogi rendezésben, abban a törvényben is, amire a képviselő asszony és én is hivatkoztam, a házasságról szóló 1894. évi XXXI. törvénycikkben, amely állami szinten rendezte az intézményt, szólt erről a családjogi törvény is, az 1952-es. Tehát a Rákosi-korszakban is úgy gondolták, hogy a házasságban a hűség alapvető követelmény, és értetlenül állunk amellett, hogy ez a jelen törvényből, a mostani törvényjavaslatból kimarad, nem szerepel.

Az általános vitánál is utaltunk arra, és most is csak röviden szeretnék hivatkozni arra, hogy a hűségnek nem pusztán erkölcsi tartalma van, hanem a jog is különböző következményeket fűz ennek a követelménynek a megtartásához. Hogy mást ne mondjak, az apaság vélelme is azon a feltételezésen alapul, hogy a házasfelek egymáshoz hűek. Ezért mondja ki a jog, hogy a fogantatási időben fennálló házasságból született gyermek a szülők gyermekének tekintendő. (Derültség.) Lehet ezen mosolyogni, de ha a házassági hűség nem követelmény, akkor esetleg fel lehet vetni ennek a vélelemnek az újragondolását is. Arról nem beszélve, hogy gyermekelhelyezési pernél, nem azt mondom, hogy fő szempontként, de előfordul, hogy a házassági hűség szabályaihoz való viszony is szempont lehet, hogy házastársi tartás megítélésénél ennek a követelménynek is jelentősége lehet. Tehát megint egy olyan helyzettel állunk szemben, amihez a jog, akárki akármit gondol róla - és lehet, hogy vannak olyanok, akik ezt egy elavult követelménynek gondolják; ez megint az a kérdés természetesen, hogy ki-ki mit gondol a házasság intézményéről, erről a keresztény értékek alapján gondolkodóknak nagyon határozott véleményük van -, ha a tőlünk eltérően gondolkodókkal vitatkozom, akkor arra is rá kell mutatnom, hogy függetlenül attól, hogy mit gondolnak erről az értékről, számot kell azzal vetni, hogy a jog ehhez különböző következményeket fűz.

Meg kell jegyeznem, és ez külön meglepetést okozott, hogy ezt a módosító javaslatot szocialista képviselőtársaim is előterjesztették. Csak meglepő módon valamiért visszavonták. Nem tudom, miért. Volt olyan javaslata a szocialista oldalnak, amely a jelenlegi Csjt. idevonatkozó rendelkezését szó szerint javasolta beépíteni a törvénybe; úgy látszik, egy hónappal, két hónappal ezelőtt még így gondolták, most ez megváltozott. Hát sajnáljuk, mert milyen jó lett volna, ha ebben konszenzus jön létre, és nem tűnik ez a felvetés, ez a megközelítés pártpolitikai természetűnek, bár szerintem ettől függetlenül, hogy visszavonták a javaslatot, nem tekinthető most sem annak. Szeretném, ha ezt újragondolnánk, és az idevonatkozó módosító javaslatunkat végül is a Ház mindkét oldala támogatná. Köszönöm. (Taps a Fidesz soraiból.)

ELNÖK: Kétperces felszólalás következik. Megadom a szót Frankné dr. Kovács Szilvia képviselő asszonynak, MSZP.

FRANKNÉ DR. KOVÁCS SZILVIA (MSZP): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. A 177. és a 178. számú ajánláshoz szeretném kifejteni a véleményemet.

Salamon László képviselőtársam elmondta - helyesen mondta -, hogy a törvényjavaslatban a házasság megszűnik akkor, ha az egyik házastárs neme megváltozik. Az ő módosító javaslatuk szerint ezt a megváltozást bíróságnak kell megállapítania, ha jól értem; a mi 178. ajánlási számon benyújtott módosító javaslatunk pedig úgy szólna, hogy egy külön jogszabályban meghatározott eljárás szerint erről határozatot kell hozni.

Azt gondolom, érdemes ennél a témánál egypár gondolatot feleleveníteni, hiszen itt a kor egyik kihívásával kell hogy szembenézzünk, az orvostudomány fejlődésével. Azt gondolom, olyan módszerek alakultak ki, ahol mindazoknak, akik szeretnék a nemük megváltozását elérni, bármilyen okból is akár, lehetőségük van ezt megtenni.

(14.00)

Azt mindnyájan tudjuk, hogy ez egy hosszú eljárás, nem egyik napról a másikra szól, és az eljárás eredményének el kell érni egy bizonyos biológiai fokot, hogy azt lehessen mondani: valakinek megváltozott a neme. Számomra ez elsődlegesen orvosi kérdés, amiért önmagában a bírósági eljárást nem szükséges igénybe venni, hiszen ezt akár egy közigazgatási eljárásban hozott határozatban is meg lehet állapítani. A mi módosító javaslatunk ezt a lehetőséget tartalmazza, és ez véleményem szerint elfogadható. Köszönöm.

ELNÖK: Szintén két percre megadom a szót Salamon László képviselő úrnak, KDNP.

DR. SALAMON LÁSZLÓ (KDNP): Természetesen orvosi kérdés. Én is beszéltem a felszólalásomban arról, hogy összetett dolog a nem megváltoztatásának, egyáltalán a nemi identitásnak a kérdése, amin akár még vita is lehet. Én is azt gondolom, hogy egy ilyen természetű vitában - erről külön nem beszéltem - az orvos szakértőnek lesz döntő szava. Ettől még nem értem, hogy miért rossz a bírósági hatáskör, és miért jobb a közjegyzői hatáskör. Azért, hogy azokban az ügyekben, ahol orvos szakértőt kell bevonni, ne járjanak el a bíróságok? Így gondolja képviselőtársnőm? Akkor nézzük meg azt, hogy a büntetőeljárás során hányszor van orvosszakértői vélemény, amikor valakinek a belátási képességéről döntenek. De a gondnokság alá helyezés szabályainál is van. Akármi lesz a cselekvőképesség szabályozása, valamiféle értelemben orvosszakértői véleményekre ott is szükség lesz, ott is véleményt fognak mondani, mégsem mondják, hogy ott vegyük ki az ügyet a bíróság hatásköréből, mert az orvosszakértői kérdés.

Őszintén szólva nem értem, ez miért zárná ki azt a megoldást, hogy végső fokon bíróság döntse el a kérdést. Az egész magyar jogrendnek az az alapvető logikája, hogy a jogviták eldöntésére a bíróság hivatott. Lehet, hogy egy nemváltoztatás vita nélkül megy végbe, de az is lehetséges, hogy vita lesz benne. Az a lehetőség, hogy esetleg vita is támadhat az ügyből, mindenképpen a bírósági hatáskört kell hogy megalapozza.

ELNÖK: Folytatva a kétperces felszólalásokat megadom a szót Frankné dr. Kovács Szilvia képviselő asszonynak, MSZP.

FRANKNÉ DR. KOVÁCS SZILVIA (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Salamon képviselőtársam talán félreértett, én nem közjegyzői eljárást mondtam, hanem közigazgatási eljárást. (Dr. Salamon László: Én is közigazgatási eljárást mondtam.) Nem, ön közjegyzőit mondott. (Dr. Salamon László: Közigazgatásit!) Közjegyzőit mondott képviselő úr, higgyen nekem. (Dr. Salamon László: De közigazgatásit akartam mondani.) A lényeg az, hogy én azt mondtam, akár lehet közigazgatási eljárás keretében is. Ettől függetlenül azt gondolom, hogy egy külön jogszabály létrehozása mindenképpen szükséges ebben a témában, pont azért, mert egy végtelenül bonyolult folyamatról van szó. De mégiscsak azt gondolom, hogy ez elsődlegesen orvosi kérdés. A bíróság vagy bármely hatóság ebben csak úgy tud dönteni, ha az orvos szakértő azt írja, hogy a nem megváltozása bekövetkezett, mert ezt csak ő tudja igazolni, ezt se a bíró, se a gyámhivatal, se a közigazgatásban dolgozó tisztségviselő nem tudja megállapítani. Ha az orvos kiállít egy tanúsítványt, amivel igazolja a nem megváltozását, akkor nem látom szükségesnek a bírósági eljárás igénybevételét. Ez az egyik kérdéskör.

A másik pedig az, hogy mindenképpen szükséges szabályozni magát az eljárást is, hiszen itt vannak különböző fokozatok. A bírósági eljárás pedig nincs elzárva az elől, aki majd vitatja ennek a határozatnak a tartalmát, legyen az akár a létező házastárs vagy bármely rokon, akinek érdeke fűződik ahhoz, hogy a nem változásával kapcsolatos megállapítást felülbírálja vagy megmásítsa. Azt gondolom, hogy a két dolog szinkronban van egymással, ezért is kérem, hogy támogassák a módosító javaslatot. Köszönöm.

ELNÖK: Szintén két percre megadom a szót Salamon László képviselő úrnak, KDNP.

DR. SALAMON LÁSZLÓ (KDNP): Én közjegyzőt mondtam, illetve közigazgatást mondtam, de ha hárman úgy hallották - most is tévedtem! -, akkor biztosan közjegyzőt mondtam. De nem ez az érdekes. A lényeg az, hogy nem tudom elfogadni, hogy a bírósági és a közigazgatási eljárás összevetése után oda konkludálni, arra az eredményre jutni, hogy a közigazgatási eljárás egy bírósági eljáráshoz képest alkalmasabb és eredményesebb. Nem tudom elfogadni, mert attól, hogy orvosszakértői kérdés lesz ez a kérdés, még nem értem, hogy a közigazgatás miért jobb a bírói hatáskörnél. A közigazgatási jogalkalmazás és a bírói jogalkalmazás az egész jogrendünkben olyan viszonyban van egymással, hogy a közigazgatási hatósági eljárások alapvetően bírói felülvizsgálat alá vannak helyezve. Közigazgatási határozatokat alapvetően meg lehet támadni a bíróságok előtt. Ebből is az a logika következik, hogy a magyar alkotmányos felfogás a közigazgatás működését jogállami szempontból fontosnak tartja bírói kontroll alá helyezni.

Még egyszer mondom, ha egy ilyen természetű kérdésben vita merül fel, akkor már eleve nem indokolt közigazgatásban gondolkodni, függetlenül attól, hogy a priori melyiket tartanánk jobbnak. Nem indokolt, mert ha valaki kétségbe vonja az orvosszakértői megállapítást, akkor más szakértő kirendelését akarja kérni, és akkor esetleg két ellentétes szakvélemény között kell dönteni és véleményt mondani. Lehet, hogy ilyen eset nem vagy csak minimálisan fordulhat elő, de nem lehet kizárni. Azért azt tudjuk, hogy ennek nincs gyakorlata Magyarországon. Lehetnek olyan vitás kérdések, ahol - ha a bíróságot intézményesítjük - eleve kizárjuk a problémát, ha meg nem, akkor problémákkal kerülhetünk szembe.

(A jegyzői székben V. Németh Zsoltot
Móring József Attila váltja.)

ELNÖK: Megadom a szót Hankó Faragó Miklós képviselő úrnak, SZDSZ, 15 perces időkeretben.

DR. HANKÓ FARAGÓ MIKLÓS (SZDSZ): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Négy vagy öt olyan módosító javaslatot nyújtottam be, amelyekről a vita e szakaszában kell néhány szót szólnom. Ezek közül egyiket-másikat támogatja mind a kormány, mind az alkotmányügyi bizottság, másokat nem.

A 167. pontban mind az alkotmányügyi bizottság, mind a kormány által támogatott javaslatként szerepel az, hogy ne legyen a törvény erejénél fogva érvénytelen az a házasság, amelyet valaki a volt házastársa, bejegyzett élettársa, élettársa leszármazójával köt, akivel tartósan egy háztartásban él. Örülök, hogy ezt támogatta mind a kormány, mind a bizottság.

Szintén támogatta a bizottság is és a kormány is azt a 203. pontban lévő javaslatot, amely szerint a 18. életévét be nem töltött személy a gyámhatóság előzetes engedélyével sem létesíthet bejegyzett élettársi kapcsolatot.

Nem támogatta se a kormány, se a bizottság a 209. pontba foglalt javaslatom, amely szerint a bejegyzett élettárs a korábbi házasságából származó házassági nevét nem viselheti a házasságra utaló toldással. Számomra ez egy kicsit furcsa helyzetet eredményez. Ha majd hatályosul a törvény, és ez így fog működni, elég furcsa lesz, ha eltérő névviseléssel fognak egymás mellett élni személyek, de lehet, hogy fog működni a dolog és így lesz jó.

A 221. pontban is szerepel egy javaslat, amelyet szintén nem támogatott se a kormány, se a bizottság. Ez arról szól, hogy ha az apai elismerő nyilatkozat nagykorú gyermekre vonatkozik, a gyermek nyilatkozhat, hogy az apai elismerő nyilatkozatot tevő férfi családi nevét kívánja-e viselni, vagy az addig viselt családi nevét viseli tovább. Még nehezebben értem, hogy ezt miért ne lehetne támogatni, hiszen itt arról van szó, hogy ha valaki felnőttkorúvá válik, és valaki rá vonatkozóan apai elismerő nyilatkozatot tesz, akkor ezt követően nem az illető maga döntheti el, hogy az eddigi élete során viselt nevét viseli-e tovább, vagy esetleg fel kívánja-e venni azt a nevet, amely révén az apai elismerő nyilatkozatot tevővel kapcsolatba került.

Úgy gondolom, hogy erre vonatkozóan illik döntési szabadságot adni, mert ez az életben viszonylag gyakrabban előfordulható dolog lesz, és ha valaki felnőtté vált, el tudja dönteni, hogy a korábban viselt nevét kívánja-e használni, vagy ha megváltozik a helyzet, akkor természetesen dönthet úgy is, hogy az új helyzetnek megfelelően a javára apai elismerő nyilatkozatot tevővel ilyen módon is egy kapcsolatba szeretne kerülni, ezért elfogadja az ő nevét, és azt veszi fel.

(14.10)

Lehet mind a kettő, az élet nagyon furcsa eseteket produkálhat, azt nehéz belátni, hogy ezt miért nem az döntheti el, akit a dolog közvetlenül érint. Mert természetesen mind a két eset normális és lehetséges, inkább az lenne a fontos, hogy ezt maga, aki érintett, az dönthesse el. Elképzelhetőnek tartom, hogy más módosító javaslat miatt nem támogatja a kormány, és egyébként más módosító indítvány kezeli ezt a helyzetet, nem is feltétlenül most kell ezt eldönteni, inkább arra szerettem volna felhasználni a részletes vita lehetőségét, hogy felhívjam a figyelmet arra, hogy véleményem szerint itt a személyes döntési szabadságot indokolt meghagyni. De, mondom, elképzelhetőnek tartom, hogy más módosító javaslat ezt kezeli.

Talán ennyit röviden, mert egyébként, azt hiszem, lassan úgyis félbe kell szakítania a vitát az elnök úrnak az elfogadott napirend szerint. Köszönöm szépen a figyelmet.

ELNÖK: Most két percre megadom a szót Frankné dr. Kovács Szilvia képviselő asszonynak, MSZP.

FRANKNÉ DR. KOVÁCS SZILVIA (MSZP): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Hankó Faragó képviselőtársam, ugye, jól értettem, azt mondta, hogy a 221. ajánlási pontot nem támogatja a kormány és a bizottság? (Dr. Hankó Faragó Miklós: Igen.) Mert támogatja, azt szeretném jelezni, és ha jól emlékszem, akkor a bizottsági ülésen is támogattuk ezt a módosító javaslatot. (Dr. Avarkeszi Dezső közbeszól.) Csak jelezni szerettem volna.

Köszönöm szépen.

ELNÖK: Köszönöm szépen. Képviselőtársaim, nem egészen négy perc áll rendelkezésünkre a részletes vita folytatására, úgyhogy megkérdezem, hogy esetleg két percben kíván-e még valaki szólni. Igen, megadom a szót két percre Hankó Faragó Miklós képviselő úrnak, SZDSZ.

DR. HANKÓ FARAGÓ MIKLÓS (SZDSZ): Köszönöm szépen. Valóban a 221. pontról beszéltem, és annyiban kell korrigálnom a korábban elmondottakat, hogy eltérően vélekedett a kormány az egyik és a másik bizottsági ülésen: a gazdasági bizottság ülésén egyetértett, az alkotmányügyi bizottság ülésén nem értett egyet vele. Nincs különösebben nagy jelentősége a dolognak, bizonyosan korrigálható, nem tulajdonítok neki kardinális jelentőséget, csak... (Frankné dr. Kovács Szilvia: Elfogadta a bizottság, támogattuk!) Akkor ott már úgy szerepel, az ajánlásban, a 338. számú alszámot viselő ajánlásban még nem támogatottként szerepelt, de ez nyilván korrigálható.

Köszönöm szépen.

ELNÖK: Köszönöm szépen. Megkérdezem, hogy kíván-e még valaki szólni a harmadik vitaszakaszhoz. (Nincs jelzés.) Jelentkezőt nem látok.

Tisztelt Képviselőtársaim! A részletes vita megkezdésére rendelkezésre álló 3 óránk eltelt, a részletes vitát most elnapolom, folytatására a mai napon utolsó napirendi pontként kerül sor, és akkor a negyedik vitaszakasszal fogjuk folytatni.

Most pedig tízperces szünetet rendelek el, tehát az ülésünket 14 óra 25 perckor folytatjuk.

(Szünet: 14.13 - 14.26 óráig

Elnök: dr. Világosi Gábor

Jegyző: Móring József Attila)




Felszólalások:   21-71   71-147   148-152      Ülésnap adatai