Parlament képe
Készült: 2019.05.20.04:40:18 Dinamikus lap

Felszólalás adatai

135. ülésnap (2011.11.16.), 94. felszólalás
Felszólaló Dr. Gaudi-Nagy Tamás (Jobbik)
Beosztás  
Bizottsági előadó  
Felszólalás oka felszólalás
Videó/Felszólalás ideje 14:50


Felszólalások:  Előző  94  Következő    Ülésnap adatai

A felszólalás szövege:

DR. GAUDI-NAGY TAMÁS (Jobbik): Köszönöm a szót, elnök úr. Az előttünk fekvő jogszabállyal kapcsolatban elmondtuk már a generális kritikánkat, észrevételeinket, volt, ahol támogató szavakat is tudtunk mondani. Én most ki szeretnék emelni néhány olyan elemet a jogszabályból, amelyek viszont teljes mértékben elfogadhatatlanok, és szeretném az államtitkár urat némi figyelemre buzdítani. (Dr. Répássy Róbert: Írom.) Így van. Úgyhogy most készül el a módosító javaslatunk itt, élő egyenesben jelentjük, és a következőről volna szó, próbáljuk együtt végiggondolni.

(13.10)

Van egy olyan szabályrendszer, erről már beszéltem, tehát a londoni egyezmény, szabadalmakról van szó, a londoni egyezmény egy cikkelyének az újabb megállapodásra vonatkozó, magyar jogrendbe való emelése. Már szerintem elaludt a nézőknek a fele... - de a következőről van szó. Az, hogy magyar nyelven lehessen, tehát magyar nyelven benyújtott szabadalmi leírásra lehet-e jogot alapítani az Európai Unióban vagy nem, ez egy fontos kérdés. A jog, a nyelvjog, a nyelv használata.

A javaslat 7. §-át javasolom tanulmányozni államtitkár úrnak, ha esetleg így kívánja követni a felszólalásomat. Mi a dolog lényege itt? A 7. § arról szól, ez módosítja a szabadalmi törvény 35. § (3) bekezdését, és azt mondja, hogy szabadalombitorlás esetén a szabadalmas kártérítést követelhet, és van egy speciális feltétel, egy nagyon jó és nagyon egészséges feltétel, hogy ha európai szabadalom szövegéről van szó, tehát európai közösségi szabadalomról van szó, és bitorlásról van szó, és a szabadalmas nem nyújtotta be a magyar nyelvű fordítását ennek az európai szabadalomnak, akkor a bitorlást addig nem lehet felróhatónak tekinteni, amíg be nem nyújtja a magyar nyelvű szabadalmat a jogosult, a szabadalmas. Remélem, érthető volt mindenkinek. Pörzse Sándor némiképpen kétséget keltően mosolyog, vagy legalábbis kételyt támasztóan, de bízom benne, hogy azért megértették.

Tehát a lényeg - mondok egy példát. Van egy angol nyelven benyújtott európai közösségi szabadalom az Európai Szabadalmi Hivatalhoz. Ez, mondjuk, egy gyógyszerszabadalom, most éppen mondjunk egy ilyet. Gyógyszerszabadalom. Magyarországon ehhez hasonló készítményt forgalomba hoznak, és a nagy külföldi multicég azt mondja, hogy kérem szépen, ez bitorlás. Van egy európai közösségi szabadalmam, ez a kis gyógyszertár bitorol. És akkor nézzük meg, hogy ő most ezzel a szabállyal, ha ez így marad, ahogy van, mentesülne attól a kötelezettségétől, hogy benyújtsa magyarul is a szabadalmi leírást, ha hivatkozni tud arra, vagy bizonyítani tudja azt, hogy a bitorló a fordítás hiányában is megérthette az európai szabadalom szövegét.

Tehát egyszerűsítsük le a dolgot. Van egy ilyen bitorlási helyzet, van egy angol nyelvű európai szabadalom, amelyet nyilván nem ismer meg mindenki, most legyünk már őszinték, ki az, aki vizsgálja az Európai Szabadalmi Hivatal közlönyeit, amikor egy gyógyszertárban kitesz egy terméket a polcra. Senki. Tehát úgy meg aztán végképp nem fogja megérteni, ha ő, mondjuk, olyan szinten áll sajnos, mint ahogy a magyarok; sajnos nem állunk jól az idegennyelv-tudásban, ez baj egyébként. Nem állunk jól, de mégis van egy ilyen helyzet, hogy nem állunk jól. Akkor könyörgök, ne biztosítsuk azt a lehetőséget ennek a szabadalmasnak, hogy ő mentesülhessen a magyar nyelvű szabadalmi leírás benyújtásának kötelezettsége alól, ha úgymond bizonyítani tudja, hogy a bitorló fordítás hiányában is megértette a szöveget.

Miről van szó? Itt a szakértő kollégám azt mondja, ehhez azt fűzi hozzá, hogy a javaslattevők szerint - nézzük, az indokolás mit ír - az angol nyelv Magyarországon széles körben elterjedt, és bizonyos vállalati mérethatár felett a magyarnak angollal való helyettesíthetősége nem ütközik különösebb nehézségbe. Úgy tűnik tehát, és ez egy teljesen frappáns megfogalmazás, a javaslat készítői azt tekintik természetes helyzetnek, hogy Magyarországon a szabadalombitorlási igénnyel fellépőknek a szabadalmi leírás magyarra fordítása ne legyen magától értetődő kötelmük.

Ezzel maximálisan nem tudunk egyetérteni. Tehát érthetetlen és elfogadhatatlan, hogy az úgynevezett objektív következmények érvényesítéséhez szabadalombitorlás esetén még nyelvi bizonyítási terhet sem írnak elő az európai szabadalom külföldi tulajdonosa terhére. Ebből az következik, hogy a valódi tétet jelentő abbahagyásra kötelezés, jogsértés folytatásától eltiltás, gazdagodás visszatérítésének elrendelése, tehát szabadalmi bitorlási perekben a multiglobális hátterű külföldi jogigénylőnek semmilyen gondot nem fog okozni, nem kell pótlólagos bizonyítási terhekkel szembenézni.

Tehát ez elfogadhatatlan, úgyhogy erre nyújtunk be módosító javaslatot, ezt a bizonyos "kivéve" kitételt szeretnénk elhagyni, és szeretnénk meggyőzni államtitkár urat arról, hogy ez nem jó. Nem jó ez a kivételteremtési lehetőség.

Egy pillanatra visszatérnék bizonyos szabadalmak tekintetében a nyelvhasználat kérdésére. Ez megint egy tipikus példája annak, hogy hogyan áll a nemzeti érdekérvényesítés ügye a magyar kormányban és hogyan áll az Európai Unióban. Ez úgy áll, hogy ahogy beszéltünk az előbb, vagy ahogy már a vezérszónoki felszólalásban mondtam, egy európai szabadalmi kérelem esetén csak angol nyelven, másodlagosan német, francia nyelven lehet benyújtani szabadalmakat. És nemrégiben volt egy ezzel kapcsolatos konferencia, ahol egy spanyol képviselő kijelentette: Spanyolország nem ért egyet azzal, hogy nyelvüket további hivatalos nyelvként nem hajlandó alkalmazni az Európai Unió, a tiltakozáshoz az olasz küldött is csatlakozott, és éles különbség alakult ki az Európai Bíróság és a közösségi szabadalmi bíróság koncepciója között. Tehát magyarul felléptek a nemzetállamok egészséges igénnyel a tekintetben, hogy nehogy már az angol és a német és a francia legyen uralkodó.

Én viszonylag sokat járok az Európai Parlamentbe is, és azért észlelem, hogy ott nemcsak angolok meg németek meg franciák működnek, és a nyelvhasználat is nagyon széles. Tehát az olaszok is nagyon aktívak, adott esetben a spanyolok is. A katalánok katalánul szeretnének nyilván megszólalni, ez egy külön téma, de az Európai Unió nem nyitott a nemzeti önrendelkezésre még kellően, ez egy nagyon fontos kérdés, hogy ebben megváltoztassuk őket, és a székely önrendelkezést végre elfogadják, és rádöbbenjenek arra, hogy európai biztonság nincs székely önrendelkezés nélkül.

Szóval mindenesetre jó lenne tudni, valóban, hogy a magyar delegáció, amely részt vett ezen a konferencián, vajon miért nem emelte fel a szavát, miért nem csatlakozott ehhez a tiltakozáshoz, miért nem emelte fel a hangját amellett, hogy a magyar nyelv legyen egy elismert nyelve az Európai Uniónak. Egyébként formálisan így van, hogy egyenjogú tagok vagyunk, mindenben egyenrangúak vagyunk. Betolták Magyarországot az Európai Unióba egy tisztességtelen népszavazással, tisztességtelen feltételekkel, ebből hihetetlenül sok hátrányunk van, volt és van, és sajnos még lesz is, mindaddig, amíg tagok vagyunk. És legalább, ha már van olyan uniós szabályozási lehetőség, mondjuk, hogy kötelezően nemzeti nyelven, a tagállam nyelvén is be kell nyújtani a szabadalmi leírást európai szabadalom esetében bitorlás esetén, akkor ezt ne puhítsuk föl, akkor örüljünk neki legalább, hogy van egy olyan uniós szabályozás, amelyre hivatkozva azért egy kicsit legalább még magyarnak tudjuk tartani egy szegmensét az életünknek.

Előbb-utóbb tényleg oda fogunk jutni, hogy holnap kitalálják az Európai Unióban, hogy holnaptól mindenki csak angolul intézhet hivatalos ügyet az Unió területén, mert ez a hatékony. És akkor így lesz? Nem fogunk tiltakozni? Nem fogjuk megvédeni a nyelvünket? Meg kell védeni a nyelvet, amúgy is már az angol hatások, nyelvi hatások, meg az egész modern világ őrültségei tényleg annyira erodálják a nyelvi kincseinket, hogy védelmet igényel.

Úgyhogy én államtitkár urat vitára invitálom ebben, és kérem a támogatását, hogy ezt valamiképpen akadályozzuk meg.

Nagyon fontos és elgondolkodtató része a törvénynek a 12. §-ban írt szabályozás. Ez is egy nagyon fontos rész, és be kell vallanom, most, hogy jobban elmélyedtem, én ezt szintén olyannak tartom, ami nem fogadható el. Tehát miről van szó? Szabadalmi törvény, szabadalommegsemmisítési eljárás esetén gyors eljárásban köteles elbírálni a hivatal a megsemmisítési kérelmet - ez így van a védjegyek esetében is a javaslat szerint, vagy így lenne - akkor, ha bitorlási per indult, és a bitorlási perben ideiglenes intézkedés iránti kérelmet terjesztettek elő. Ez látszólag egy jó javaslat, ugye, jaj, de jó, legalább gyorsan fejeződjön be a törlési eljárás.

De miről van itt szó? Menjünk az elejére az egésznek, hogy érthető legyen. Itt a KözHáló, amit hoztam, a KözHáló védjegy. Az állam bitorolta a KözHáló megjelölést, a jogosult, tehát a Teleház Szövetség KözHáló megjelölését, ez a kiváló hálózatnak a védjegye volt. Az állam elkezdte jogszerűtlenül használni a saját programjának a népszerűsítésére, több száz millió forintot költve; ki tudja, hova kerültek ezek a milliók, szabad demokrata miniszterek, tehát itt azért jó lenne kicsit körbenézni azért a házuk táján, már a nevüket is elfelejtettük, de ők szerintem nem felejtették el azokat az ügyleteket, amelyek révén adott esetben nem jártak rosszul. Tehát nézzük meg, hogy mi a helyzet. A KözHálót elkezdte használni az állam, visszavetítem erre a tényállásra. Akkor most nézzük meg, hogy mit jelent ez a szabályozás erre az ügyre vonatkozóan.

(13.20)

Tehát van egy bitorló, megindul a bitorlóval szemben egy szabadalombitorlási per. Azért megy a bíróságra a jogosult: kérem, valaki használja az én bejegyzett, kizárólagos használatomba eső szellemi alkotást. Azt kéri a bíróságtól: tessék kötelezni, hogy hagyja abba, kártérítést is kérek, és minden következményét kérem ennek. Mit szokott csinálni ilyenkor a bitorló? Mi az, amit tanítanak a szabadalmi ügyvivőknek és minden ezzel foglalkozó ügyvédnek: indíts egy törlési eljárást a jogosulttal szemben; tehát lődd ki a jogosult védjegyét vagy szabadalmát, mert akkor megúszod.

Itt, ha jól értem, egy olyan szabályozásról van szó, hogy ezt a bizonyos védekezést, ami tipikus a bitorló oldaláról, és ami az ügyek legtöbb részében tényleg csak időhúzást szolgál, és tényleg egy tisztességtelen bitorlói üzleti érdeket véd, akkor benyújtja a törlési kérelmét, és ezt, ha van egy szabadalombitorlási per... Márpedig általában akkor szoktak benyújtani törlési kérelmet, ha szabadalombitorlási per van, ez a tipikus, bár van olyan eset is, amikor valaki kinéz magának egy védjegyet vagy egy szabadalmat, látja, hogy valaki ütközik a lajstrommal, és mivel nem használják, ezért kérik törölni, de ez sokkal ritkább. Az a tipikus, hogyha bitorlás miatt ellenem fordulnak, mint bitorlóval szemben, kérem a törlést. Ha ezt a módosítást megszavazzuk, hogy kérheti a gyorsított eljárást... - magyarul, annak kedvezünk, aki bitorló, aki megindított egy törlési eljárást, és most biztosítjuk számára, hogy jó gyorsan végigmehessen ez a törlési eljárás; magyarul: kilőhesse a szabadalmat vagy a védjegyet, amelyet ő úgymond bitorol. Tehát ez egy abszolút rossz megoldás.

Itt az igazi megoldás az lenne, hogy a szabadalombitorlási perek ésszerű időben történő befejezésének a törvényi, eljárási, szervezeti feltételeit biztosítanák. Ha jól tudom, a bírósági reformnak a nem túl áldásos következményeképpen a Fővárosi Bíróságon, amely kizárólagos illetékességgel és hatáskörrel rendelkezik a szabadalmi ügyek elbírálására, ha jól tudom, cáfoljanak meg, egyetlen egy darab bíró maradt. (Dr. Vas Imre: Nem darab, fő!) Nem tudom, hogy megtörtént-e a pótlás, és hogy valami változás történt-e. Vas Imre képviselőtársam lehet, hogy meg fog nyugtatni, lehet, hogy ketten maradtak. (Dr. Vas Imre: Nem darab, fő!) De egy biztos: tragikus helyzet fog előállni.

Már amúgy is egy eldugult Fővárosi Bíróságról van szó; amúgy is eldugult, egyéves tárgyalási időszakokkal dolgozó szabadalmi védjegybitorlási bírósági tanácsokról van szó. Ha nem ezt az eljárási részt gyorsítjuk, hanem a bitorló számára tesszük lehetővé, hogy a csalárd módon vagy éppenséggel nem tisztességesen benyújtott törlési kérelmét gyorsan bírálja el a hivatal, akkor tulajdonképpen a bitorlóknak kedvezünk. Ezt nem tudjuk elfogadni. Úgyhogy kérem az államtitkár urat, hogy ezt maximálisan vizsgálja felül.

És egy gondolat még a szerzői jogi törvénnyel kapcsolatban; kaptam egy SMS-t - milyen jó, hogy közvetíti a tévé ezt a vitát, kaptam egy SMS-t egy lelkes magyar honpolgártól -, hogy mindenképpen említsem fel azt a témát a szerzői jogi törvény tekintetében, hogy amikor megalkot egy művet valaki, mint tudjuk, a szerzői jognál nem a jogbejelentés teremti a jogot, hanem maga a mű megalkotása, de a Szerzői Jogi Hivatalnak ha bejelenti az ember, akkor bizonyítottá válik, hogy ő mikor alkotta meg a művet. Ő az első, tehát ehhez kötődnek a szerzői jogosultságok.

A jelenlegi rendszerben csak az órát rögzíti a hivatal vagy az egyesület, hogy mikor nyújtják be a kérelmet. Tehát magyarul, ha egy külföldi és egy magyar, mondjuk, egy órában, egy nap egy órájában nyújtja be ugyanazon mű regisztrációs kérelmét, nem lehet eldönteni, hogy ki az elsődleges jogosult. Tehát ez mindenképpen egy szabályozandó kérdés, és úgy gondoljuk, hogy ha már ennyire hozzányúltunk többféle szellemi alkotási jogszabályhoz, akkor kellett volna ezzel foglalkozni, és kérem, hogy foglalkozzanak is ezzel.

Köszönöm a figyelmet. (Taps a Jobbik padsoraiból.)




Felszólalások:  Előző  94  Következő    Ülésnap adatai