Parlament képe
Készült: 2019.05.20.04:23:53 Dinamikus lap

Felszólalás adatai

135. ülésnap (2011.11.16.), 58. felszólalás
Felszólaló Karácsony Gergely (LMP)
Beosztás  
Bizottsági előadó  
Felszólalás oka vezérszónoki felszólalás
Videó/Felszólalás ideje 10:14


Felszólalások:  Előző  58  Következő    Ülésnap adatai

A felszólalás szövege:

KARÁCSONY GERGELY, az LMP képviselőcsoportja részéről: Elnök Úr! Tisztelt Ház! Köszönöm a szót. Én a törvénymódosításnak a kulturális szférát érintő pontjaihoz szeretnék hozzászólni, és engedjék meg, hogy egy idézettel kezdjem a hozzászólásomat.

"A könyv mint könyv a szerzőhöz tartozik, de mint gondolat, az emberi nem egészének birtoka. Minden gondolkodó lénynek joga van hozzá. Ha e két jog közül, az író és az emberi nem joga közül az egyiket fel kell áldozni, az az író joga kell hogy legyen, mert a köz érdekének szolgálata az egyetlen feladatunk." Az idézet 1878-ból származik, és Victor Hugo a szerzője, ami azt mutatja, hogy a kulturális területen különösen régi probléma az, hogy hogyan tudjuk egyszerre védeni a szerzők jogait, és hogyan tudjuk elérni azt, hogy minden kulturális alkotás közkinccsé váljon, és minél többen hozzáférhessenek.

Ez a fajta kényes egyensúly, amit folyamatosan keresünk, az elmúlt néhány évtizedben fel is borult, hiszen az internet révén nagyon nehéz érvényesíteni a szerzői jogokat, és egy ilyen macska-egér harc megy, hogy a közös jogkezelők megpróbálják kőkeményen érvényesíteni a szerzők jogait, miközben az internetfelhasználók tulajdonképpen egy félig legális szférában hozzáférnek ezekhez a kulturális termékekhez.

(Az elnöki széket Lezsák Sándor, az Országgyűlés
alelnöke foglalja el.)

Tehát amikor szerzői jogokról beszélünk, akkor ennek a kényes egyensúlynak a felállításáról kell beszélnünk, és - rátérve a törvény által javasolt változtatásokra - az a baj, hogy a törvényjavaslatból éppen az hiányzik, ami leginkább szolgálná ennek a kényes egyensúlynak a megtalálását, azoknak a szerzői jogi szabályoknak a felülvizsgálata, amelyek nem tűnnek ésszerűnek, amelyek szerzői jogi szempontból nem igazán relevánsak, mégis korlátozzák a szabad kultúra, a kulturális termékek szabad terjedését.

Beszélhetnénk itt így a védelmi idő szűkítéséről - jelenleg a szerzők halálához képest még hetven évig él a szerzői jog az egyes alkotásokon -, beszélhetnénk arról, hogy a szabad felhasználás bővítésének a lehetőségeit hogyan tudnánk megtalálni - hiszen jelenleg is az a helyzet, hogy ha valaki le akar mondani a szerzői jogairól, akkor sem teheti meg -, vagy beszélhetnénk az üres adathordozókra kivetett adókról, azoknak a felhasználásáról. Ez lenne az igazi forradalom a szerzői jog területén, ami a kulturális életet illeti. Sajnos, ebben a javaslatban ezzel kapcsolatosan igazából kevés dolgot látunk.

Ami viszont benne van, az is - legalábbis ebből a szempontból - vegyes megítélésű. Hadd kezdjem először azzal, amit támogatni tudunk és amivel egyetértünk: egyrészt a törvényjavaslatban van számos olyan módosítás, ami valóban növeli az átláthatóságot ezen a területen, ami valóban fontos. Hiszen az elmúlt években a közös jogkezelők működésével kapcsolatosan, azt gondolom, hogy nagyon jogos kritikák merültek föl, éppen az átláthatóság szempontjából, tehát nem lehetett pontosan tudni, hogy mi is a döntéseknek a motivációja, hogy pontosan milyen pénzügyi folyamatok zajlanak.

Annak is örülünk, hogy a közös jogkezelők működését egy erősebb hatósági kontroll fogja körülvenni, tehát azt gondoljuk, hogy ezen a területen, igenis, az államnak van teendője, és helyes az, hogyha például a szerzői jogi díjak megállapításánál egy egységes szabályozást alakítunk ki. Bár azt megjegyezném, hogy azért az egy érdekes helyzet, amikor az állam fog Magyarországon nagyobb átláthatóságot megkövetelni más szervezetektől, mert lehet, hogy mondjuk, az Artisjus gazdálkodása nem volt elég átlátható, de a magyar állam sem áll nagyon jól ezzel kapcsolatosan. Éppen egy pletyka, amit hallottam - és az államtitkár úr, remélem, hogy cáfolni tudja ezt a pletykát -, hogy éppen most érkezett meg a magyar kormányhoz egy kötelességszegési eljárással kapcsolatos bejelentés, ami éppen a közszférával kapcsolatos információkra vonatkozó EU-s irányelvnek a be nem tartása miatt fogalmazódott meg.

Ami az igazából nagy módosítás ebben a törvénycsomagban, ami tényleg igazából alapvető jelentőségű lehet, az az, hogy a javaslat megszünteti a közös jogkezelők monopóliumát Magyarországon. Amikor az ember azt hallja, hogy egy monopólium megszűnik, akkor az olyan pozitív dolognak tűnik, hiszen a monopóliumot ki szeretné. Mégis azt kell mondjam, hogy ebben a helyzetben én nagy óvatosságra inteném magunkat azzal kapcsolatosan, hogy a monopólium megtörése vagy a monopóliumok feloldása az valóban azt a célt fogja-e szolgálni, hogy valamilyen módon a szerzői jogok érvényesítése Magyarországon átláthatóbb módon és bizonyos szempontból olcsóbban tud működni, hiszen nagyon sokan kritizálták a közös jogkezelőket azért, hogy nagyon magas önköltséggel dolgoznak.

Nos, milyen típusú motivációink lehetnek arra, hogy ezt a fajta monopóliumot megszüntessük? Az egyik az, hogy valóban van egy ilyen európai uniós nyomás Magyarországgal kapcsolatosan. Ugyanakkor szeretném jelezni, hogy Csehországgal és Hollandiával szemben is indult ilyen típusú eljárás, amit végül az Európai Unió visszavont, és ha Magyarországon mi elfogadjuk most ezt a törvényt, akkor Magyarország lesz az első az Európai Unióban, amelyik elsőként nyitja ki a piacát külföldi jogkezelők előtt.

Éppen ezért a másik lehetséges magyarázat arra, hogy miért is akarja ezt a kormányoldal meglépni, az egyszerűen az, hogy a külföldi csoportok nyomására akarja ezt megtenni. Jelenleg ugyanis a közös jogkezelők a külföldi és a magyar szerzői jogokat együtt védik, és ezzel kapcsolatosan van egyfajta újraelosztás, ugyanis ezeknek az így befolyt forrásoknak egy jelentős részét a közös jogkezelők kulturális és szociális támogatás révén tulajdonképpen újraosztják magyar művészeknek. Nyilván, mondjuk, nem tudom, Michael Jackson kiadója nem örül annak, hogy az ő szerzői jogából, mondjuk, Gulyás Dénes felvételeit támogatja a közös jogkezelő, és ne is örüljön. (Gulyás Dénes: Az biztos! Azt a rengeteget, ami van!) Mi viszont örülünk ennek.

Viszont ha a külföldi kulturális termékek forgalmazója lennék vagy ezeknek a producere, biztos, hogy mindent megtennék azért, hogy feloldjam ezt a típusú monopóliumot, és hogy lehetőséget teremtsek arra, hogy mondjuk, külföldi film- vagy zeneforgalmazók saját jogkezelőt hozzanak létre, és ezáltal tulajdonképpen kivonják magukat abból a típusú újraelosztásból, ami a nemzeti kultúrát védi. Minden európai országban azt látjuk, hogy ezek a közös jogkezelők a nemzeti kultúrának csorgatják vissza azt a bevételt, amit látunk, és azt gondolom, hogy ez így van rendjén.

Még egy okunk lehet arra, hogy mégis el tudjuk fogadni ennek a monopóliumnak a megtörését: ha abban hiszünk, hogy a piaci verseny jobb feltételeket fog teremteni mindannyiunk számára, a felhasználók számára is. Valójában azonban ennek elég kevés jelét látjuk, és a szerzői joggal foglalkozó szakértők esetében legalábbis nagy a kétkedés azzal kapcsolatosan, hogy ennek a módosításnak mennyire látjuk a hátterét, tehát mennyire tudjuk azt, hogy milyen hatásai lehetnek ennek.

Például nem fog-e előfordulni az, hogy mondjuk, a két kereskedelmi televízió holnap létrehoz saját magának egy közös jogkezelőt, és mondjuk, valamilyen jó német kapcsolaton keresztül, ahol egyébként továbbra is fennmarad a monopólium, egy német jogkezelőn keresztül bonyolítja az ügyeit? Akkor ez bizony nagyon nagy veszteséget okozhat a magyar kultúrának. Főleg azért erős ez a veszély, hiszen továbbra is megmaradna a kiterjesztett jogkezelésnek a fogalma, tehát magyarán olyan típusú szerzői jogokat is érvényesíteni kell, akik ezt nem kérték senkitől.

Ez egy marha drága dolog, hogy őszinte legyek, és hogyha azt csináljuk, hogy a nagy bevételt eredményező külföldi produkciókat kivonjuk a nemzeti jogkezelés területéről, és mondjuk, külföldi szereplőknek a kezébe adjuk át, miközben a magyarországi jogkezelők kezében pedig ott marad annak a terhe, hogy kiterjesztett jogkezelőként minden szerzői jogot érvényesíteniük kell, ami egy rendkívül költséges dolog, akkor olyan mértékben fog megnehezülni ezeknek a jogkezelőknek a dolga, hogy teljes mértékben versenyképtelenek lesznek, óriási önköltséggel kell hogy dolgozzanak, és nagyon kevés pénzt tudnak visszaforgatni majd a magyar nemzeti kultúra védelmében.

Például az Artisjusnak is van egy saját egyesülete, amelynek a döntéseivel kapcsolatosan szintén felmerülnek átláthatósági problémák. De ha valaki megnézi azt, hogy milyen kulturális vagy milyen zenei produkciókat támogatott ez az alapítvány, akkor azt lehet látni, hogy nagyon komoly komolyzenei munkákat, népzenét, kortárs zenét, jazzt, csupa olyan kulturális értéket, aminek jelenlegi kulturális költségvetésünk idején aztán végképp nagyon kevés támogatási lehetősége van.

Tehát én azt gondolom, hogy persze le a monopóliumokkal, én azt gondolom, hogy meg kell fontolnunk azt a lehetőséget, hogy van-e ennek pozitív hozadéka, viszont azt is gondolom, hogy nem vagyunk ebben a helyzetben, hogy ezt pontosan látnánk, hogy ennek a lépésnek milyen hatásai lehetnek. Én attól félek, hogy ennek a lépésnek nagyon negatív hatásai lesznek a magyar nemzeti kultúra szempontjából, és egy olyan évben, amikor a kulturális költségvetés minden idők legrosszabb költségvetése lesz, és ahol közel 30 százalékkal vonják meg, veszik vissza kulturális intézmények támogatását, én ezt egy rendkívül veszélyes lépésnek tartom. Ezért az LMP frakciója azt javasolja, egy törvénymódosítást fogunk beterjeszteni, egy módosító javaslatot, azt javasoljuk, hogy halasszuk el ennek a monopóliumnak, tehát a piacnak a megnyitását.

(12.10)

Készüljenek olyan hatástanulmányok, amelyek alapján fel tudjuk mérni az ebben lévő lehetőségeket és az ebben rejlő kockázatokat, és ezek után térjünk vissza arra, hogy valóban meg kell-e lépnünk ezt a bizonyos lépést.

Összességében tehát azt kell mondjam, hogy a forradalom elmaradt a szerzői jogok területén. Ezt mi sajnáljuk, és továbbra is azt gondoljuk, hogy a szabad kultúra, a kulturális értékek szabad hozzáférését, közkinccsé tételét kell elsősorban figyelembe vennünk, anélkül, hogy fölszámolnánk a kreatív iparágakat és a szerzői jogokat, azonban ez a javaslat a monopólium megszüntetésével, a piac megnyitásával (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) egy ugrás a sötétbe, és nem tudjuk, hogy negatív vagy pozitív hatása lesz.

Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps az LMP soraiban.)




Felszólalások:  Előző  58  Következő    Ülésnap adatai