Parlament képe
Készült: 2019.12.08.14:44:13 Dinamikus lap

Felszólalás adatai

47. ülésnap (2007.02.12.), 16. felszólalás
Felszólaló Kuncze Gábor (SZDSZ)
Beosztás  
Bizottsági előadó  
Felszólalás oka napirend előttihez hozzászólás
Videó/Felszólalás ideje 8:08


Felszólalások:  Előző  16  Következő    Ülésnap adatai

A felszólalás szövege:

KUNCZE GÁBOR (SZDSZ): Elnök Asszony! Tisztelt Képviselőtársaim! Egyetértek Dávid Ibolyával, valóban, az embernek olyan érzése van, hogy nem változott semmi, és ettől kezdve, megvallom őszintén, én bajban vagyok: a tavalyi beszédeimet otthon felejtettem, és most nem tudom azokat felolvasni, ahogy itt az előttem szólók ezt néhányan ugyebár megtették. (Derültség az MSZP-s képviselők soraiban.)

Mégis érdemes azért valóban arról beszélni, hogy tényleg mintha semmi nem történt volna: ugyanígy itt vagyunk fél Ház előtt, és beszélünk, persze csak látszólag, de magunknak; ugyanúgy elhangzanak ugyanazok az érvek, amelyeket az előző évben unos-untalan meghallgathattunk. Megjegyzem, ugyanúgy nincsenek érdemi javaslatok, ahogy nem voltak az elmúlt évben sem. Közben azonban másrészt az ember érzékeli, hogy mintha a háttérben egyre inkább radikalizálódnának a folyamatok, és ha ez esetleg elaludni látszana, akkor jön egy akció, például egy kordonbontás, hogy ezt a hangulatot újra vissza lehessen hozni.

(14.30)

Aztán utána lehet ezt az egészet átfordítani, és már rendőrállamról kiáltani, aztán persze ennek következményeként kezdődik az, hogy sajtótájékoztatókon tárgyalnak meg nemzetbiztonsági szempontból vagy fontos, vagy nem fontos titkos információkat, és így tovább, és így tovább. Ez azt jelenti, hogy nagyon rossz irányba mennek a folyamatok, miközben azt érzékeljük, mintha semmi sem változott volna. Ilyen körülmények között biztos vagyok benne, hogy ahogy az ellenzék felelőtlensége szemmel láthatóan erősödik, úgy nő a kormánypártok felelőssége. A kormánypártok felelőssége két irányban: egyrészt a kormányzás cselekvési felelőssége, másrészt pedig a demokratikus intézményrend védelmének a felelőssége, és ezt az utóbbit egyébként széles értelemben véve gondolom.

Ami a kormányzás felelősségét illeti, erre majd még egyébként a konkrét ügyeknél ki fogok térni, de ez mindenesetre arról szól, hogy van egy helyzet az országban, amit kezelni kell, az ügyek kezelésének felelőssége azoknak adatott meg, akik kormányoznak, és ezt a felelősséget fel kell vállalniuk, és határozott cselekvéssel kell a programjukat végigvinni.

Ami a demokrácia ügyét illeti, azt gondolom, és megjegyzem: ennek a koalíciónak volt már ilyen felelőssége '94-98 között, amikor olyan többsége volt, hogy akár kétharmados törvényeket is egyedül el tudott volna fogadni, és akkor tett annak érdekében, hogy az ellenzék jogosítványait megvédje. Most is van egyfajta felelősségünk abban, hogy a demokrácia intézményrendszerét, a demokrácia működési rendjét, a demokrácia írott és íratlan szabályait védelmezzük azokkal szemben, akik azt újra és újra, ilyen, olyan, amolyan módon le akarják bontani, és persze, miközben ezt tesszük, aközben azt is tudnunk kell, hogy nekünk magunknak is ismernünk kell mindazokat a korlátokat, amelyeket a demokrácia írott és íratlan módon, a hagyományain keresztül, akár a többségekkel szemben is állítani szokott.

Ami a felelősséget illeti, az különösen azért fontos, tisztelt képviselőtársaim, mert miközben itt, a parlamentben fél Ház előtt persze vitatkozunk, aközben vegyük észre, hogy a szélsőséges erők valóban egyre szervezettebben, egyre inkább mutatják magukat városszerte és sokszor országszerte, és egyszerűen időnként elindul annak az időszaknak a restaurációja egyes emberek fejében, amely időszak valóban a magyar történelem legsötétebb lapjaira tartozik, és az nem térhet vissza. És én nem hallom az összes, magát demokratának valló politikai erő részéről a nagyon kemény és határozott elutasítását mindezeknek a jelenségeknek. Azt látom és érzékelem, hogy vannak, akik ebből megpróbálnak a maguk számára politikai tőkét kovácsolni, csak az úgy nem fog működni, hogy az egyik oldalon nekirontok a szélsőségeknek azért, hogy a másik oldalon a szélsőségek számára, ugyanolyan szélsőségek számára pedig lebontogathassam a kordonokat.

Tisztelt Képviselőtársaim! Említettem, hogy van egy másik felelősségük is a kormánypártoknak, mert való igaz - erről szólt a miniszterelnöki felszólalás -, nagyon sok problémával kell az országnak szembenéznie, és megengedem, hogy ezeknek egy jelentős része az elmúlt négyéves kormányzati ciklus intézkedéseiből fakad, amikor is túlbecsülve a lehetőségeinket és félreértelmezve a világgazdasági folyamatokat, olyan döntések születtek, széles támogatással egyébként, a parlament 95 százalékának a szavazatával, amelyek végrehajtása kimerítette az ország lehetőségeit, kimerítette a költségvetés lehetőségeit, ezért aztán ezen a helyzeten változtatni kell. Elhangzott, hogy nemcsak az egyensúlyt kell helyreállítani, hanem egyúttal az egyensúlyt fenntarthatóvá, később pedig a fejlődést is fenntarthatóvá kell tenni, és ezért szükség van reformokra, szükség van különböző területeken a működési rendszerek átalakítására. De nemcsak ezért, tisztelt képviselőtársaim. Vegyük észre, hogy az egészségügyet azért kell átalakítani, mert az nem jó azoknak, akik igénybe veszik, mert nem kapják meg azt a szolgáltatást, ami járna nekik a pénzükért. A magyar oktatási rendszert nem azért kell átalakítani, hogy az egyensúlyt helyreállítsuk, hanem azért, hogy a gyerekeink versenyképes tudással jöjjenek ki az iskolákból. Az önkormányzati rendszert nem azért kell átalakítani, mert az egyensúllyal problémák vannak, hanem azért, hogy a településen élő emberek magasabb színvonalú szolgáltatásokat kaphassanak, hogy jobb feltételek és körülmények között éljenek. Az adórendszert nem azért kell átalakítani, hogy bizonyos politikai célokra fel lehessen használni, hanem azért, hogy elhárítsuk a vállalkozások fejlődése elől az akadályokat, hogy a vállalkozásokat fejlődőképesebbekké tegyük. A fejlesztéspolitikát nem azért kell következetesen végrehajtani, hogy abból valakik politikai tőkét kovácsoljanak a maguk javára, hanem azért, hogy fejlődjön az ország, hogy legyen képes megragadni mindazokat a lehetőségeket, amelyek megragadása ráadásul fontos felelősségünk az utánunk következő generációkkal szemben.

A mi felfogásunkban erről szólnak az ötpárti tárgyalások. A nagyon éles szembenállás és a pozíciók fel nem adása, tartása mellett muszáj, hogy legyenek olyan ügyek ebben az országban, amelyekben a politika két oldala képes egyetérteni, egész egyszerűen azért, mert félti az ország jövőjét, és tenni akar az utánunk következő generációk érvényesülése és boldogulása érdekében.

Az egyik az, hogy minden változatlan, a másik pedig, hogy (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) talán ebben az évben mégis lehet e tekintetben változásokat elérni.

Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)




Felszólalások:  Előző  16  Következő    Ülésnap adatai