Készült: 2019.10.22.20:01:12 Dinamikus lap

Felszólalás adatai

5. ülésnap (2018.06.04.),  9-14. felszólalás
Felszólalás oka Napirend előtti felszólalások
Felszólalás ideje 11:04


Felszólalások:   5-8   9-14   15-18      Ülésnap adatai

A felszólalás szövege:

ELNÖK: Most megadom a szót Szávay István képviselő úrnak, a Jobbik frakciója tagjának, „Aki nem volt még magyar, nem tudja, mi a fájdalom.” címmel elmondandó napirend előtti hozzászólásához. Parancsoljon!

SZÁVAY ISTVÁN (Jobbik): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Nem véletlenül választottam Dsida Jenő sorait felszólalásom címéül, a Jobbik ugyanis a magyar történelem egyik legtragikusabb és legfájóbb dátumaként tekint 1920. június 4-ére. Ezen a napon az óriási véráldozatokkal járó vesztes világháború után a telhetetlen szomszédaink, a rövidlátó nagyhatalmak és még ki tudja, milyen, háttérben megbúvó erők szétzúzták a történelmi Magyarországot. A közvélekedéssel ellentétben nem a területünk kétharmadát, hanem egész pontosan 72 százalékát rabolták el tőlünk, 3,3 millió magyart, nemzetünk egyharmadát helyezték idegen uralom alá. Nekünk, magyaroknak bizony konkrét tapasztalataink vannak arról, hogy milyen következményekkel járhat idegen népek tömeges betelepítése, akik a kereszténység védőpajzsaként elszenvedett példátlan vérveszteségeik pótlására kénytelenségből, de sok esetben bizony saját politikai és gazdasági elitünk szűklátókörűsége okán özönlöttek be hazánkba, hogy néhány generációval később már maguknak követeljék azt a földet, ahol a török elől menekülő nagyapáik letelepedtek és védelmet kaptak.

Sokan felteszik a kérdést, hogy miért kell ezzel foglalkozni, hiszen majdnem egy évszázada történt mindez. Mert sokan még ma is hajlamosak elfelejteni, hogy Trianon következményei a mai napig is velünk élnek, és alapvetően határozzák meg sorsunkat, hiszen ma is még minden negyedik-ötödik magyar gyermek az elszakított területeinken szüleik. Emlékezni és emlékeztetni kell tehát. Ezért volt fontos lépés a nemzeti összetartozás napjának elfogadása, még akkor is, ha mi, jobbikosok úgy gondoljuk, hogy ezen a napon nem ünnepelni, hanem inkább emlékezni volna ildomos.

(13.40)

A mai napon ezért ismét benyújtjuk Farkas Gergely képviselőtársammal azon határozati javaslatunkat, miszerint a trianoni békediktátum aláírásának 100. évfordulójához közeledve kezdjük meg a felkészülést a környező országok vad ünneplésére, és állítsuk szembe igazságunkat az ő hazugságaikkal idehaza és nemzetközi téren is. Sajnos, javaslatunkat annak idején azzal söpörte le a kormánypárti többség, hogy majd tavaly októberben egy saját javaslattal állnak elő, erre azonban azóta sem került sor.

Mi ismét szeretnénk felhívni a figyelmet ennek az ügynek a fontosságára, hiszen már csak néhány hónap, és elérkezünk a Trianonhoz vezető események első állomásainak 100. évfordulójához, így például Károlyi Mihály ország- és nemzetvesztő kormányának megalakulásához, amely kormány hadügyminisztere akkor nem akart több katonát látni, amikor összes szomszédunk fegyverrel készült minél nagyobbat szakítani a világháborúban kivérzett Magyarország erőtlen testéből. De hamarosan itt van az elszakadást kimondó nemzetgyűlések, Túrócszentmárton, Újvidék és Gyulafehérvár centenáriuma is.

Tisztelt Képviselőtársaim! A magyar nemzeti közösségek jogaiért folytatott küzdelemnek nagyon fontos mérföldköve a Minority Safe Packhez összegyűjtött egy és negyed millió európai aláírás. Ez önmagában azonban nem az autonómiához, hanem a jogbővítéshez és bizonyos nyelvi és nemzetiségi jogok garantálásához vezető út fontos lépése. A népek önrendelkezési jogának magasztos elve, amelyre hivatkozva a nagyhatalmak feldarabolták történelmi hazánkat, valójában a nemzetközi jog egyik legnagyobb hazugsága. 1920-ban ugyanis nekünk, magyaroknak nem járt az önrendelkezés joga, és bizony a mai napig sem jár. Erre ugyanis nincsenek nemzetközi garanciák, és sok esetben a szándék sem létezik.

Az autonómiát nekünk magunknak kell majd kiharcolnunk, hogy az olyan jól működő modellek, mint Dél-Tirol vagy az Åland-szigetek autonómiája Közép-Európa térségében is békét teremthessen az együtt lakó népek között.

Tisztelt Képviselőtársaim! A rendszerváltás óta minden kormánynak voltak ezen a téren mulasztásai, a 2010 utáninak is. A Jobbik álláspontja az az autonómia kapcsán, alapítása óta, hogy a tömbmagyarságnak területi, a szórványnak pedig kulturális autonómia jár. A Fidesz is ezt mondja egyébként, de leginkább csak itthon teszik ezt. Mi úgy gondoljuk, hogy ennek érdekében minden követ meg kell mozgatni, és nem csak Magyarországon befelé kommunikálni ebben az ügyben. A Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes úr által hangoztatott tételt ki kellene vinni, sőt már ki kellett volna vinni a kétoldalú és a nemzetközi színtérre is. Ami másoknak jár, az nekünk is jár, abszolút egyetértünk ezzel. Folytassunk hát szabadságharcot az EU-ban, például a székely autonómia érdekében!

Tisztában vagyunk azzal, hogy milyenek a pártpreferenciák, milyen pártpreferenciákkal rendelkezik a külhoni magyarság, ez azonban számunkra soha nem volt pártpolitikai kérdés. A Jobbik úgy gondolja, hogy az autonómiaküzdelmek támogatása érdekében, de az elszakított területeinken élő magyarság ügyeit általánosságban véve is erősebb konszenzusra van szükség. Nem rajtunk fog múlni, államtitkár úr, ígérhetem. Erősebb konszenzusra van szükség nemcsak ennek hangoztatására, alapvető viták ugyanis az itt ülők között, leszámítva Gyurcsány Ferenc gyűlölködő és magyarellenes pártját, nyilvánvalóan nincsenek. (Az elnök csenget.)

Ellenzéki pártként a magyar nemzetpolitika konstruktív alakítói kívánunk lenni a következő ciklusban. Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik és az LMP soraiban.)

ELNÖK: Válaszadásra Dömötör Csaba államtitkár úrnak adom meg a szót. Parancsoljon!

DÖMÖTÖR CSABA, a Miniszterelnöki Kabinetiroda államtitkára: Köszönöm a szót, elnök úr. Amint képviselő úr is utalt rá, ma ünnepeljük a nemzeti összetartozás napját, amit egyébként 2010-ben foglalt törvénybe az Országgyűlés. Arra hívja fel ez a nap a figyelmünket, hogy minden magyar felelős minden magyarért. Ezt az alapelvet egyébként már az Alaptörvény is rögzíti, és sok kormányzati intézkedésnek volt az alapja. Például a határon túli nemzettársaink részt vehetnek a legfontosabb döntéseinkben, magas részvételük az áprilisi választáson azt is bizonyítja, hogy ezzel a lehetőséggel élnek is, függetlenül attól, hogy Gyurcsány Ferenc elvette volna tőlük ezt a jogot.A külhoni magyaroknak biztosított támogatások mértéke, ön erről nem szólt, 2010-hez képest a tízszeresére nőtt, és ebbe most már célzott gazdaságfejlesztési támogatások is beletartoznak. Jó ideje fut a Határtalanul!-program is, ami célzott támogatást jelent abban az esetben, ha Magyarországon élő diákok, tanulók a határon túlra szeretnének osztálykirándulást szervezni. 2004. december 5-én, aznap este, sokan emlékezhetünk arra a napra, nem gondoltuk volna, hogy eljöhet az az idő, eljöhet az a nap, amikor már több mint 1 millió külhoni magyar tette le az állampolgársági esküt, és nagy büszkeség, hogy tavaly decemberre ezt is sikerült elérni. Tehát esélyünk van arra, hogy újra összetartozzon mindaz, amit a XX. század szétszakított.

Van egy kicsit furcsa érzése az embernek az előző felszólalásokat meghallgatva. Az az érzésünk, mintha volna egyfajta egyetértés a nemzeti összetartozás ügyében. De az a helyzet, hogy azért a tettek az elmúlt időszakban mást mutattak. Nem jó ezt mondani a nemzeti összetartozás napján, de mégiscsak az a helyzet, hogy az ellenzékre az elmúlt években a nemzetpolitikában nem nagyon számíthattunk. És nemcsak arra gondolok, amire már itt utaltam, hogy Gyurcsány Ferenc még a legutolsó választási kampány során is megvonta volna a szavazati jogot a külhoni magyaroktól, ezzel folytatták a magyarellenes politikát, hanem arra, hogy sok esetben ehhez a politikához, mindenféle belpolitikai megfontolások miatt, a Jobbik is felzárkózott.

Vona Gábor például nem szavazta meg a kettős állampolgárságról szóló törvényt, és ha jól idézzük fel, akkor a jelenlegi frakcióvezetőjük sem. Említette a kisebbségvédelmi kezdeményezést, bár az angol nevét említette, a Jobbik szervezetileg nem csatlakozott az aláírásgyűjtéshez, függetlenül attól, hogy egyénenként aláírták. De nem adott olyan jellegű szervezeti segítséget, amelyet egyébként sokan megtettek. (Közbeszólások a Jobbik soraiból.) Megtehették volna.

És ami még botrányosabb… (Az elnök csenget.) És ami még botrányosabb, semmilyen következménye nem volt annak a Jobbikon belül, amikor az egyik vezetőjük észak-amerikai indiánokhoz hasonlította a határon túli magyarokat, akiket egy marék üveggyönggyel meg lehet venni. (Balla György: Így van.) Ezt mondta, és semmilyen következménye nem lett.

És nem ez az egyetlen példa arra, hogy a Jobbik az elmúlt időszakban letért a nemzeti útról. Arra, hogy ez miért történt, sokféle megfejtés született, mindenesetre sokan várnának egy nemzeti alapú politizálást attól a párttól, amely jobboldaliként, konzervatívként és nemzeti pártként határozta meg magát még akkor, amikor alapították. De ettől az elmúlt időszakban látványosan elszakadt. 2003-ban, önök közül sokan emlékezhetnek erre, még úgy határozták meg magukat, mint egy erő, amely felvállalja a nemzeti gondolatot és a markáns jobboldaliságot. Ezzel szemben az elmúlt időszakban sok esetben az volt az érzésünk, hogy közelebb vannak az SZDSZ-hez, mint ehhez a gondolathoz. (Folyamatos közbeszólások a Jobbik soraiból.)

Annak, hogy letértek az útról, a következménye is egyértelmű, mert ára van annak, hogy meghatározó pillanatokban nem álltak a nemzeti ügyek mellé. Így nem támogatták a kormány…

ELNÖK: Indokolatlan az izgalom, uraim, indokolatlan.

DÖMÖTÖR CSABA, a Miniszterelnöki Kabinetiroda államtitkára: És az sem véletlen, hogy ezekben a napokban, éppen ezek következményeként kizárásokról, szakadásokról és feszült kongresszusról szólnak a jobbikos hírek. És engedje meg, hogy egy dolgot itt felhozzak! Mégis minősítő körülmény az, hogy Vona Gábor, aki ezt az egészet összehozta önöknek, lelécelt, nem vállalja a felelősséget, és megpróbálja rátolni önökre, annak minden pénzügyi, morális és jogi következményével együtt. Önöknek valószínűleg erről, ha a kamerák ki vannak kapcsolva, ugyanúgy megvan a véleményük.Engedjék meg, hogy elmondjam még azt, hogy ebből a helyzetből van kiút, mégpedig az, ha újra az ország érdekeit tartják szem előtt. Olyan időszakban vagyunk, amikor erre minden lehetőségük meglesz, szeretnék ennyiben is reagálni arra, amit ön elmondott. Mert minden olyan képviselőre, minden olyan politikai pártra szükség van, amelyik az ország biztonságát, a szuverenitás védelmét és ezzel összefüggésben az ország további gyarapodását tűzi a zászlajára. Egy ilyen politikához egyébként az is kell, hogy a pártjuk is független legyen, mert ebben az időszakban azért ez még nem biztosított. (Az elnök csenget.) Így hát csakis önökön múlik, hogy a nemzeti utat választják-e - a lehetőség adott.

Kívánjuk, hogy legyen erejük a megújuláshoz, és azt is kívánjuk, hogy mindez ne a baloldalon történjen meg. Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps a kormánypárti padsorokban.)




Felszólalások:   5-8   9-14   15-18      Ülésnap adatai