Készült: 2020.01.22.21:05:43 Dinamikus lap

Felszólalás adatai

5. ülésnap (2018.06.04.),  225-228. felszólalás
Felszólalás oka Napirend utáni felszólalások
Felszólalás ideje 10:02


Felszólalások:   221-224   225-228   229-232      Ülésnap adatai

A felszólalás szövege:

ELNÖK: Köszönöm szépen. Tisztelt Országgyűlés! Napirend utáni felszólalásra jelentkezett Keresztes László Lóránt képviselő úr, az LMP képviselője: „Június 4.” címmel. Parancsoljon!

DR. KERESZTES LÁSZLÓ LÓRÁNT (LMP): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Először is szeretnék gratulálni Farkas Sándor államtitkár úrnak, hogy gyakorlatilag minden szakpolitikai témában ő adja meg a választ. Bár ugyanakkor nem értem, hogy ha jól tudom, 54 államtitkár van a kormány szolgálatában, akkor mi szükség volt erre a rekordméretű számra, amikor egy államtitkár gyakorlatilag minden kérdésben megfelel az ellenzéknek. Sok szó esett már arról, hogy ma van a nemzeti összetartozás napja, a gyalázatos trianoni békediktátumra emlékezünk, illetve ennek a békediktátumnak a máig ható súlyos következményeire. Ez egy olyan nemzeti tragédiánk, amit még nem tudtunk feldolgozni, a magyarság számára ez egy máig feldolgozatlan nemzeti tragédia. S az, hogy nem tudtuk ezt a nemzeti tragédiát feldolgozni, ez jórészt vagy részben annak tudható be, hogy a mai napig nem sikerült a határon túl élő magyar közösségek számára biztosítani az önrendelkezést a megfelelő mértékben. S azt is láthatjuk, hogy még a legújabb időszakban, napjainkban is rendszeresen érik súlyos jogfosztások, jogkorlátozások a határon túl élő magyar közösségeket.

Az LMP már alapításától kezdve elkötelezett volt a tekintetben, hogy az anyaország és a határon túli magyar közösségek között erősítse a párbeszédet, s elkötelezettek voltunk és cselekvően kivettük a részünket abban, hogy amikor jogfosztás, jogkorlátozás érte a határon túli magyarságot, akkor minden eszközünkkel felhívtuk erre a figyelmet, és részt vettünk abban, hogy ezeket a hatásokat csökkenteni lehessen.

Ugyanakkor azt is nagyon fontosnak tartjuk, hogy ez egy közös nemzeti ügy, és ezt az ügyet nem lehet pártpolitikai csatározásoknak, pártpolitikai érdekeknek alárendelni. Ezért megdöbbentő számunkra, hogy mind a kormány, mind pedig néhány ellenzéki párt még a legutóbbi választási kampányban is ebből a kérdésből tulajdonképpen egy hatalomtechnikai eszközt csinált. S az is megdöbbentő volt számomra, hallgatva a mai parlamenti ülés vitáit, hogy láthattuk, hogy több kormánypárti államtitkár is tulajdonképpen egy gyalázatos pártpolitikai vetélkedéssé silányította ezt az emléknapot. Ez egészen elképesztő.

Tudjuk azt, hogy Erdélyben, a Felvidéken és a legutóbbi időszakban Kárpátalján is nagyon komoly jogfosztások, jogkorlátozások tapasztalhatók, s akkor tudunk érdemben fellépni ezek ellen, ha sikerül egyrészt az anyaországi pártok, közéleti szereplők és politikusok között ebben a kérdésben egy egységet teremteni, másrészt sikerül ezek mögé az ügyek mögé, a fellépések mögé egy olyan erőteljes szövetséget, adott esetben európai egységet teremteni, ami képes azt a fajta politikai nyomást megteremteni, ami által valóban nemcsak beszélünk ezekről a kérdésekről, hanem hatást tudunk rájuk gyakorolni pozitív értelemben.

Ez az év egy centenáriumi év is, ebben az évben lesz decemberben százéves a gyulafehérvári nyilatkozat. Sajnos beigazolódtak azok a félelmek, hogy ebben az évben a román belpolitikában egyfajta groteszk licit indult el a tekintetben, hogy melyik politikus tud minél szélsőségesebb, minél nacionalistább, ha úgy tetszik, magyargyűlölő felszólalást tenni. Egy egészen elképesztő példával is találkozhattunk, egy európai uniós ország hivatalban lévő miniszterelnöke gyakorlatilag konkrétan megfenyegette a székelyeket azért, mert a nemzeti szimbólumaikat használni akarták. Azóta ez a román miniszterelnök szerencsére megbukott.

Néhány nappal ezelőtt ért minket a szomorú hír, hogy a román szenátus is leszavazta a székelyföldi autonómiára vonatkozó törvénytervezetet, tulajdonképpen érdemi vita nélkül. Mi azt gondoljuk, hogy ez is egy felháborító döntés volt, tekintettel arra, hogy ez a törvénytervezet egy nagyon fontos európai értékhez, a nemzeti kisebbségek önrendelkezéséhez kapcsolódott. Elfogadhatatlannak tartjuk, hogy ezt egy európai uniós országban érdemi vita nélkül ilyen módon leszavazták. Ez is aláhúzza azt, hogy ezekben a kérdésekben mindannyiunknak együtt kell működnünk, és ezeket az ügyeket, a nemzetpolitika kérdését valóban közös nemzeti ügyként kell tekinteni. Éppen a mai nap bizonyították be a kormány fideszes államtitkárai, hogy ők egy percig sem tekintik ezt nemzeti ügynek, ezen a napon is képesek voltak az ellenzéket gyalázó pártpolitikai felszólalásokat tenni.

(18.10)

Azt gondolom, ez mindenképpen egy olyan cselekedet, amit szégyellniük kell a fideszes államtitkároknak.

Ezen a napon meg kell emlékeznünk arról is, és nagyon örültem Ander Balázs képviselő úr felszólalásának a tekintetben, hogy bizony a nemzetünket nagyon komoly kihívások és súlyos csapások érik, és ez leginkább abban a döbbenetes mértékű elvándorlásban követhető nyomon, ami már azt eredményezte, hogy tulajdonképpen egy generációt elveszítettünk. Százezrek vándoroltak el kényszerűségből Magyarországról, fiatalok ezrei vándorolnak el havonta, és egyre több magyar gyermek születik külföldön.

Azt gondolom, hogy ennek a folyamatnak a megállítása az egyik legfontosabb feladata mind egy Országgyűlésnek, mind egy kormánynak, és történelmi távlatokban mind a kormány, mind az Országgyűlés teljesítményét a magyar nemzet annak alapján fogja megítélni, hogy mennyire hitelesen és mennyire sikeresen tudott szembenézni ezekkel a kérdésekkel, és milyen eredményeket tudott elérni e tekintetben. Köszönöm. (Taps az LMP soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen. Farkas Sándor államtitkár úr, a kormány nevében!

FARKAS SÁNDOR agrárminisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselő Úr! Azt azért szeretném megjegyezni elöljáróban, hogy minden egyes kormánypárti politikus június 4-ét ugyanolyan nagyszerű napnak tartja, mint, azt hiszem, Magyarország minden állampolgára. Tehát amit ön itt most megjegyzést tett, azt inkább politikai csatározásra értem, semmint hogy a belső valóságában ki mit ért azon, hogy június 4-e a nemzeti összetartozás napja.A trianoni békediktátum aláírásának napján a magyar nemzetgyűlés elnöke, Rakovszky István, akinek az a felelősségteljes szerep jutott, hogy 1920. június 4-én, ezen a tragikus napon szóljon a Ház előtt, a következőket mondta. „Minden igazságtalanságnak megvan az a mélységes megtorlása, hogy belőle a jónak bőséges forrása fakad.” Amikor 2010-ben a Fidesz-KDNP előterjesztette a nemzeti összetartozás mellett tett tanúságtételről szóló törvényt, számos kritika ért bennünket, hogy Trianon gyászos évfordulóján ünnepet akarunk ülni. Távol álljon tőlünk, ahogy Juhász Gyula írja, „nem lehet feledni, nem, soha, / Amíg magyar lesz és emlékezet”, azokat az eseményeket, amelyek a történelmi Magyarország széteséséhez és nemzetünk szétszakítottságához vezettek.

Ugyanakkor eljött az ideje annak, hogy ezen az évfordulón a szomorúság helyét a bizakodás váltsa fel. Most, 98 évvel később ugyanis bizonyítva láthatjuk Rakovszky István jövendölését, összefogásunkkal legyőztük a nemzetünket elválasztó határokat, sikerült még ebből a mérhetetlen igazságtalanságból is jót fakasztanunk, sikerült legyőznünk Trianon tragédiáját azzal, hogy nem volt ereje rajtunk. Közös erővel sikerült a reménytelenséget reménnyé változtatnunk. Ez a bőséges jó, a külhoni magyarság hite és kitartása ma a legfontosabb erőforrása a nemzetünkért való küzdelemnek. Aki úgy érzi, elcsüggedt a közösségért vállalt feladatban, annak javaslom, hogy keresse fel a gyimesi csángókat, a kárpátaljai szórványban élő magyarokat vagy éppen a Buenos Airesi magyar közösséget, és ott példát kaphatnak arról, mit is jelent nemzetünkért küzdelmet vállalni.

2010 óta a nemzeti összetartozás napján előttük tisztelgünk. Mindazok előtt, akik, miképpen a nemzeti összetartozás melletti tanúságtételről szóló törvény fogalmaz, áldozatvállalásukkal és teljesítményükkel lehetővé tették, hogy e tragédiát követően a magyarság mind szellemi, mind gazdasági értelemben képes volt újra megerősödni, és képes volt túlélni az ezt követő újabb történelmi tragédiákat is; akiknek köszönhetően ma nem reményvesztetten, hanem bizakodva tekinthetünk a jövőre.

Dacára ugyanis a trianoni tragédiának, a magyar nemzet ma együtt tervezi közös jövőjét. A magyar kormány, a magyarországi önkormányzatok és a magyarországi és külhoni magyar civil szervezetek, egyházak, politikai szervezetek együttműködésével közösen építjük azt a jövőt, amelynek immáron teljes jogú tagjai a külhoni magyarok is. A kedvezményes honosítással, a külhoni magyar intézmények és szervezetek fenntartásának és folyamatos működésének támogatásával, a külhoni magyarság számára indított programokkal rendszerszintűvé, természetessé tettük a külhoni magyarság iránti felelősségvállalást. Arra törekszünk, hogy minden olyan támogatást, amely kiterjeszthető a külhoni magyarságra, nekik is biztosítani tudjuk, így a magyar állampolgárságot, az anyasági támogatást, az anyanyelvi oktatást, a versenyképes szaktudást, a gyermekneveléshez szükséges feltételeket.

Tehát több feladatunk van ezen a téren, és ez a mai nap is arról szól, hogy nemcsak puszta megemlékezés, hanem tiszteletadás a múlt hősei előtt. A nemzeti összetartozás napján erőforrásainkat számba véve kell hitet tennünk amellett, hogy az utat mi, magyarok határon innen és túl együtt akarjuk folytatni, mert a továbbiakban is csak együtt teremthetjük meg azt a bőséges jót, amellyel megtorolhatjuk Trianon igazságtalanságát. Köszönöm figyelmüket, elnök úr.




Felszólalások:   221-224   225-228   229-232      Ülésnap adatai