Készült: 2019.10.17.16:15:23 Dinamikus lap

Felszólalás adatai

5. ülésnap (2018.06.04.),  19-22. felszólalás
Felszólalás oka Napirend előtti felszólalások
Felszólalás ideje 10:39


Felszólalások:   15-18   19-22   23-26      Ülésnap adatai

A felszólalás szövege:

ELNÖK: Napirend előtti felszólalásra jelentkezett Szél Bernadett, az LMP frakcióvezetője: „A megújuló Magyarország biztosan az Európai Unió legélhetőbb országa.” címmel. Frakcióvezető asszonyé a szó. Parancsoljon!

DR. SZÉL BERNADETT (LMP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! A mai napon, azt gondolom, különösen hangsúlyosan ki kell mondani ebben a Házban, hogy a nemzethez tartozást elvitatni senkitől sem lehet semmilyen politikai megfontolásból. Ezt kiemelten ajánlom a tisztelt kormánypártok figyelmébe. Az ellenzéktől és az ellenzéki pártoktól, az ellenzéki szavazóktól nem lehet megvonni a nemzethez való tartozás jogát. Kérem, ezt tartsák tiszteletben akkor is, még ha a politikai vérmérsékletük ennek az ellenkezőjét mondatja magukkal.A 2018-2022-es ciklus elején vagyunk, és ezt leginkább abból lehet tudni, hogy ilyenkor a mindenkori miniszterelnökök hajlamosak különböző nagy ívű koncepciókat felvázolni, 20-30 éves időtávokat, prioritásokat, célszámokat előrendelni, hogy aztán majd ahogy közeledik ez az időpont, úgy felejtsék el, hogy anno mit ígértek a választópolgároknak, mit ígértek Magyarországnak.

Szeretném leszögezni azt, hogy a Parlament falain kívül az emberek általában nem négy évre terveznek. Ott vannak a diákok, ők általában a tanulmányaik végéig terveznek. Ott vannak a munkások, akik a próbaidő végéig terveznek, a dolgozók, de ott vannak a háztartások, amelyek nagyon sokszor a hó végéig tudnak tervezni, és ott vannak a családok, akik ha gyermeket vállalnak, akkor egy életre szóló döntést hoznak. Azt gondolom, vannak döntések, amelyek meghozatalához jó feltételekre van szükség, és önöknek a következő négy évben leginkább azzal kellene foglalkozni, hogy ezeket a feltételeket hogyan lehet előállítani. Kevés az optimizmusom azzal kapcsolatban, hogy önök mire készülnek.

Szeretném viszont leszögezni, hogy mi, zöldek nagyon mások vagyunk, mint azok a régi politikusok, akikhez önök is tartoznak, mi nem négyéves váltógazdálkodásra rendezkedtünk be, nem eszerint priorizálunk, nem így hozunk döntéseket. Mi az elmúlt nyolc évben ugyanazt mondtuk, mint amit most is mondok és ezután is mondani fogunk, mert a világ pontosan ugyanabba az irányba megy, mint amit a hatvanas-hetvenes években az ökopolitika megjósolt, előre jelzett. A XXI. század kihívásai itt vannak a szemünk előtt, meg kell azokat oldanunk. A XX. század eszközeivel azonban ezeket csak súlyosbítani lehet és félrekezelni.

Önök használnak már olyan szavakat, hogy innováció és fenntarthatóság, mert megtanulták ezeket a szavakat. Biztos azt gondolják róla, hogy ez valami sikkes vagy menő dolog, de láthatóan nem tudják tartalommal megtölteni. Ennek egyik tanúbizonysága az, hogy a „Paks II.” és a „tiszta energia” szavakat egy mondatba képesek tenni, holott mindenki, aki tisztában van a fenntarthatósággal a XXI. században, pontosan tudja, hogy az atomenergiának hosszas az eleje, hosszas a vége, és ami közte történik, Isten kezében vagyunk mindannyian. Azt is tudjuk, hogy Putyin befolyása ebben az országban sem nem kívánatos, sem nem XXI. századi. Mutassanak nekem még egy országot Kínán kívül, ahol az atomenergiát XXI. századi megoldásnak tartják! És én megmutatom önöknek azokat a magyar embereket, akik már most is napelemekkel szerelik fel a saját házukat, dacára annak, hogy önök mindent elkövetnek azért, hogy megnehezítsék ezeknek az embereknek a dolgait.

Ott van a magas hozzáadott érték, és ott van a magas munkabér, amiről önök szeretnek beszélni, miközben ennek az ellenkezőjét teszik, szétverik a magyar oktatást, gyakorlatilag a közoktatást már nyolc éve az Iparkamarából irányítják. Elüldözik Magyarország egyik legjobb egyetemét, a CEU-t, és láthatóan mindent elvesznek a gyermekektől, ami ahhoz kell, hogy jó oktatásban legyen osztályrészük. Múlt heti hír, hogy az összes jelentkező közül a magyar diákokat vették fel legnagyobb arányban Cambridge-be, a legtöbb diák - minden második - most már külföldre akar menni, mert úgy látja, hogy Magyarország élhetetlen az ő jövője szempontjából.

A helyzet az, hogy teljes zsákutca az önök gazdaságpolitikája, nincs beágyazva azoknak a cégeknek a sora, amelyeket önök létrehoztak, a magyar gazdaságba. Hol van a Ganz? Hol van a magyar buszgyártás? Hol van a villamosgyártás? De hol van a magyar elektromosautó-gyártás? - kérdezhetném én. Az önök oligarchái egyáltalán nem versenyképesek, ők a magyar állam csecsén lógó járulékvadászok, ők azok, akik az adófizetők pénzéből lesznek eltartva, és ők azok, akik semmilyen versenyképességi rangsorban a helyüket meg nem állják.

Ezzel elérkeztünk a legsúlyosabb problémához, a demográfiához, azaz az elvándorláshoz. Tisztelt Hölgyeim és Uraim! A helyzet az, hogy Magyarországon egyre több szülőképes nő külföldön él már, és ott születtek meg azok a gyerekek, akiknek itthon lenne helyük. Világosan látjuk, hogy ezek a külföldön született gyermekek nagyon kis részben fognak hazajönni Magyarországra. Tisztelt Kormánypártok! Ha az önök elmúlt nyolc éve sikeres lett volna, ezek a gyerekek mind Magyarországon születnének meg.

Mi olyan országot építünk, mi olyan országot akarunk, olyan országért dolgozunk, ahol az állam sokaknak ad eleget, és nem keveseknek ad sokat. Magyarország akkor lesz erős, Magyarország akkor lesz sikeres, Magyarország akkor lesz sorsközösség, amikor a magyar nemzet minden tagja képes segíteni egymást minden területen, és önök nem árkokat ásnak, és a nemzeti összetartozás napján nem vitatják el például az ellenzék nemzethez való tartozását, és nem a régi szavazási magatartásukkal (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) revolverezik őket, hanem kimondjuk, hogy mindannyian büszke magyarok vagyunk, határokon innen és határokon túl. Köszönöm. (Taps az LMP soraiból.)

ELNÖK: Ismét Rétvári Bencére hárul a válaszadás felelőssége. Parancsoljon!

DR. RÉTVÁRI BENCE, az Emberi Erőforrások Minisztériumának államtitkára: Köszönöm szépen a szót. Elnök Úr! Tisztelt Frakcióvezető Asszony! Tisztelt Ház! Igazából négy szót is tudnék mondani, ami az ön első szavától az utolsó szaváig mindegyiket cáfolja, ez a négy szó: „Robi! Robi! Robi! Robi!” Mert úgy hiszem, mindaz a szép jövőkép, amit lefestett ön, hogy az LMP-nek milyen gyönyörű képe van a jövővel kapcsolatban, és hogy mi ezzel szemben az LMP mindennapi politikájában a valóság, azt hiszem, ez a négy szó jól leírja.Tisztelt Képviselő Asszony! Mi lennénk a legboldogabbak nyilvánvalóan, ha a nemzethez mindenki hozzá tartozónak érezné magát. Ahogy láthatta, Hiller képviselő urat a kormánypárti oldalon meg is tapsoltuk, hiszen egy olyan felszólalása volt, amely méltó volt a nemzet ezen napjához. Csakhogy például (Zaj. - Az elnök csenget.) önök a saját kampányukban például azt a Ron Werbert szerződtették le, akinek a nevéhez fűződik a határon túliakat elutasító, 23 millió románnal azonosító kampány. Arról nem is beszélve, hogy egyik képviselőjük azt mondja, hogy ingyen adott önöknek tanácsot, a másik azt mondja, hogy pénzért; egy kiszivárgott dokumentum szerint pénzért, de önök ki sem fizették, és ezért akár még per is lehet az LMP és Ron Werber között. Az látható, hogy amikor valaki nemzeti összetartozásról beszél, és közben Ron Werber tanácsaira támaszkodik, ez a kettő nem megy. Ez a kettő összeférhetetlen, hiszen ő enyhén szólva nem a nemzet egységét szolgálta.

De hogy az LMP letért arról az útról, amivel ide, a parlamentbe bekerült, azt nem én mondom, nekem elég idéznem az akkori elnököt, az akkori frakcióvezetőt, Schiffer Andrást, aki maga is elhagyta az LMPt, mert úgy gondolja, hogy az LMP elhagyta mindazokat az értékeket, amiért ő az LMP-t létrehozta. Ő azt mondta: van, ami nem eladó. Ez a jelmondat azóta a feledés homályába veszett az LMP-ben.

Tisztelt Frakcióvezető Asszony! Az ön elődje ilyen tükröt tart, és elég demonstratív módon ki is lép az LMP frakciójából. Azt mondja, és itt az önök melletti lelkes támogatásból is ez derül ki, hogy az LMP-t már nagyítóval sem lehet megkülönböztetni Gyurcsány Ferenc pártjától, a DK-tól. (Zaj, derültség.) Azért is hagyják el, ő is és mások is az LMP-t, mert jövőképet nem fedeztem fel abban az irányban, amelyet képvisel a mostani LMP. Ön hosszú távú tervekről és felelősségről beszélt, az ön elődje pedig azt mondja, hogy semmifajta jövőkép az LMP programjából nem látható, hanem saját korábbi képviselőtársa, Sallai Róbert Benedek - becenevén „Saller” Róbert Benedek (Derültség a kormánypárti padsorokban.) - pedig csak annyit mondott, hogy lehet, hogy az LMP-t csak a pillanatnyilag azonos irányba mutató egzisztenciális érdekek tartják össze, nem tehát az elvek, nem tehát a célok, csak a pillanatnyi egzisztenciális helyzet. Úgyhogy a hosszabb távra tervezés, azt hiszem, ilyen szempontból nem igazán előnye az LMP-nek, legalábbis a következetesség. Az már csak hab a tortán, amit önök Hadházy Ákos - még nem, de ma estétől talán újra - képviselőtársunkkal közösen művelnek, aki egészen egyszerűen lekommunistázta önöket, azt mondta, hogy olyan határozatot hoznak, amelynek kommunista a szellemisége, éppen ezért ő ehhez méltó fellebbezést is nyújt be párton belül ezzel szemben. De sorolhatnánk azokat a közismert embereket, tudományos téren is jegyzett embereket, akik elhagyják az LMP-t. (Dr. Szél Bernadett: Az egész Borsot felolvassa?) Róna Péter például azt mondta önökről: a szellemi tartalom kiüresedett a Lehet Más a Politikából, teljesen elsekélyesedett a párt, az egykori bázisdemokrata párt egy hatalomkoncentrációnak lett az áldozata, és nem szól másról a pártélet, mint a párttagok elleni eljárásról.

Tisztelt Képviselő Asszony! Ez tehát az a helyzet, az a pozíció, ahonnan ön hosszú távú terveket kér a kormánytól. (Demeter Márta: Milyen lesz a kormányzás?) Tisztelt Képviselő Asszony! Itt mi igyekeztünk az elmúlt években stabil és biztonságos körülményt teremteni minden magyar ember számára. Ön is említette a családpolitikát. A családokról szóló legsarkalatosabb intézkedéseket éppen ezért egy kétharmados törvényben rögzítettük, pontosan azért, hogy minden család, amikor a jövőjéről gondolkozik, akkor ne legyen kitéve a négyévente változó különböző hatalmi szeleknek, mint ahogy ez, mondjuk, a Medgyessy-kormány idején sajnos a családok bőrén érezhető is volt, hanem egy stabil, hosszú távú törvényi környezet legyen az, amely garantálja a magyar családok jövőjét.

(14.10)

Így vagyunk a magyar iparral is, tisztelt képviselő asszony, hiszen arra törekszünk, hogy ha mentőautókat veszünk, azoknak minél nagyobb részét már Magyarországon szereljék össze. A magyar buszgyártást, a magyar vasútgyártást igyekszünk mind-mind talpra állítani. (Gyöngyösi Márton: Most játszottátok át az oroszoknak!) Nem úgy, ahogy ön itt egy-két szóban azt megemlítette, hanem valós intézkedésekkel. (Arató Gergely: Gőzekéket is gyártsatok!) Éppen ezért én biztos vagyok benne, hogy valóban ez egy fenntartható… (Dr. Szél Bernadett: Még 12 másodperc!)

Úgy látom, fáj önnek, amit mondok, tisztelt képviselő asszony. (Dr. Szél Bernadett: Nem! Meg akarom tapsolni!) Nyilván a legjobban saját párttársai fájtak, tisztelt képviselő asszony, de még lesz időnk itt a parlamentben a következő négy évben, hogy ezekről a kérdésekről sokat vitatkozzunk. Köszönöm szépen. (Demeter Márta: Ennél nagyobb teljesítményt várunk még magunktól is! - Taps a kormánypártok padsoraiból. – Dr. Szél Bernadett tapsol.)




Felszólalások:   15-18   19-22   23-26      Ülésnap adatai