Készült: 2019.10.18.22:09:34 Dinamikus lap

Felszólalás adatai

80. ülésnap (2019.07.01.),  5-8. felszólalás
Felszólalás oka Napirend előtti felszólalások
Felszólalás ideje 10:50


Felszólalások:   1-4   5-8   9-16      Ülésnap adatai

A felszólalás szövege:

ELNÖK: Napirend előtti felszólalásra jelentkezett Lukács László György képviselő úr, a Jobbik-frakció tagja. Megadom a szót, parancsoljon!

DR. LUKÁCS LÁSZLÓ GYÖRGY (Jobbik): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Ahogy itt az üléskezdéskor is hallhatták, hallhattuk, Semmelweis Ignácra emlékezünk, és az ő emlékén keresztül a magyar egészségügyi dolgozókat méltatjuk a mai napon. Születésének emléknapja a magyar egészségügyben dolgozók tiszteletadásának a pillanata, illetve napja, annak ellenére, hogy mindennap természetesen tiszteletet érdemelnek az egészségügyi dolgozók, legyen szó akár ápolókról, orvosokról vagy egyébként azokról, akiket az egészségügyben dolgozóknak hívunk; arról a nagyon fontos technikai személyzetről, dolgozókról, akik a mindennapokat biztosítják ahhoz, hogy egy-egy szakrendelő, egy gyógyszertár vagy éppen egy kórház működőképes legyen. A tisztelet hangja mellett természetesen tartozunk számadással is, méghozzá azzal, és ez is a bevezetőben elhangzott, hogy ez az az alkalom, amikor a problémáról is beszélni lehet. Az egészségügyben az, hogy nehéz helyzet van, szerintem nem új keletű, és ebben a patkó különböző oldalán ülő politikusok is egyet tudnak érteni, hogy jócskán van tennivaló az egészségügynek a javítása, megmentése érdekében. Ez nem egy magyar hungarikum, hanem ez egy európai trend, egy világtrendbe illő probléma, ez az a probléma, amely minden államnak nagyon fontos kihívása, az, hogy az elöregedő társadalomban a technológiának a növekedése mellett miként tudunk az elvárásoknak megfelelni.

Tisztelt képviselőtársaim, úgy néz ki a helyzet, hogy Magyarország azért mégiscsak lemaradásban van ebben a versenyben, aminek a végén a kárát, a levét a magyar betegek, a dolgozók isszák meg, és Magyarországnak még erősebben, még több pénzzel kell dolgozni azért, hogy a hátrányát letudja.

Ha a problémát megnézzük, akkor összességében három olyan kérdésre kell koncentrálni, ami említést érdemel. Az egyik egy pénzügyi probléma, ami abból áll, hogy egy óriási technológiai növekedéssel, egy elöregedéssel, egy öregedő társadalommal állunk szemben, amely egy fokozott igénybevételt jelent az egészségügy számára, annak az egészségügynek a számára, amelynek egyébként az alulfinanszírozottsága meglehetősen kézzelfogható.

Az imént tárgyaltuk, az elmúlt napokban a következő évi költségvetést, és ott sem tudott a kormány igazi kritikát mondani arra, hogy a mai modern egészségügyünkből, amelyet sokszor XXI. századinak szeretnénk látni, abból valójában 500-600 milliárd forint hiányzik évente. Ennek egy részét a kormány megpróbálja év közben odacsatornázni, csoportosítani, hogy segítse az abban dolgozók, az intézmények helyzetét, de ez önmagában, tisztelt képviselőtársaim, nem elég.

Szintén szembeötlő sokszor a rossz fizikai állapot, tehát az épületek állapota. Európai uniós pénzből sok vidéki intézményben sikerült ezt javítani, Budapesten egyelőre nem. És, tisztelt képviselőtársaim, ha valakinek kriminális az, hogy a M3-as metró szaunaként működik, akkor menjen el nyugodtan egy budapesti kórházba, ahol sajnos most olyan helyzet van, hogy a betegek és a dolgozók szintén 30-35 fokban kell hogy bent legyenek és dolgozzanak. Ha van tennivalónk, ha van feladatunk, akkor ezen a téren bőségesen van, hiszen az egészségügyben, illetve a kórházakban nemcsak öt percig utazik valaki, és lesz beteg, hanem nagyjából egy hétig, két hétig, vagy egyébként ott dolgozóként a nap minden órájában, sőt sokszor 24 órában is ezt a terhelést kapja.

Az emberierőforrás-problémának talán az egyik legnagyobb, legégetőbb problémája vagy krízispontja a kiégés, a dolgozók fáradtsága, a dolgozók fásultsága. Az Egészségügyi Szakdolgozói Kamara évekkel ezelőtt elkészítette azt a felmérést, amelyben azt támasztották alá, hogy az egészségügyi szakdolgozók, azok az ápolók, akik ott állnak a magyar betegágyak mellett, sokszor már betegebbek, mint azok, akiket ők ápolnak.

Tisztelt Képviselőtársaim! Ebben kell szintén fellépnünk, ez a közös feladatunk, a politika felett álló közös feladatunk, hogy ezeket a munkakörülményeket javítsuk. De itt is nyugodtan mondhatjuk azt, hogy harmadik problémaként az átláthatóság hiánya növeli az egészségügy terhét. Az a modern egészségügy, amelyben megfér a régi szocialista időszak hálapénzének az intézménye, ahol titkolni lehet azt, hogy kórházi fertőzésekben valójában hányan halnak meg, hogy mely intézményekben van probléma, tisztelt képviselőtársaim, nem azért kell titkolni, vagy nem azért kell ezeket titkolni, és nem is szabad titkolni, mert meg akarjuk ezzel védeni az egészségügyet. Azért kell nyilvánosságra hozni ezeket az adatokat, hogy az ott dolgozókat és a betegeket meg tudjuk védeni, hogy fel lehessen lépni abban a kelet-magyarországi vagy éppen nyugat-magyarországi kórházban a kórházi fertőzések ellen, ahogy egyébként Semmelweis Ignác ezt megálmodta, és ahogy ő ezt kitalálta, és ahogy megvalósította a magyar egészségügyben. Ez a közös felelősségünk: a pénzügyi források biztosítása, a méltó munkakörülmények biztosítása és az átláthatóságnak a biztosítása.

Zárásként, tisztelt képviselőtársaim, engedjék meg: a Jobbiknak nagyon régóta ismert álláspontja volt az, hogy minden olyan jobbító szándékú javaslatot, amely az ország érdekében születik, támogatni tudjuk. Sokadjára mondom, sokadjára javaslom: ki kell alakítani azt a politika felett álló egészségügyi minimumot, amely meghatározza azokat a területeket, amik az elkövetkezendő 20-25 évben a politika mindennapi csatározásaiból kivonhatók (Az elnök csenget.) és amelyekkel a betegek és a dolgozók biztonságát szavatolni lehet az egészségügyben. A Jobbik ehhez partner lesz. Köszönjük szépen. (Taps a Jobbik soraiból.)

ELNÖK: Válaszadásra Rétvári Bence államtitkár úrnak adom meg a szót. Parancsoljon!

DR. RÉTVÁRI BENCE, az Emberi Erőforrások Minisztériumának államtitkára: Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt orvosexportőr Képviselő Úr! Tisztelt Ház! (Dr. Lukács László György: Jaj, de vicces!) Valóban, a mai napon mindnyájan köszönetet mondunk, hiszen ez a kormány döntött arról, hogy az egészségügyben dolgozók munkáját ismerjük el a mai napon, és őket ünnepeljük országszerte. Valóban, mindnyájunknak már a megszületésekor ott voltak az első másodpercekben, sőt az előtt is már pár hónappal, és egészségünkre vigyáznak, szeretteinkről szintén, ha beteg, gondoskodnak. Ezen a napon sokat kell nekik köszönnünk.Ott folytatnám az ön gondolatmenetét, tisztelt képviselő úr, ahol abbahagyta, mégpedig hogy egy nagy programot, egy pártok fölött álló programot szeretne ön az egészségügy kapcsán látni. Ne szerénykedjen: önök közel két évvel ezelőtt alá is írtak egy ilyen nagyívű programot, együtt jegyzik ezt a programot a Kétfarkú Kutya Párttal, közösen fogadták el Kincses Gyulának azt a pártokon átívelő, több mint egy féltucatnyi pártot magában foglaló programját, amely a Jobbiknak is meghatározta a választások előtt az egészségpolitikáját.

Kincses Gyuláról, ugye, azt kell tudni, hogy ő a vizitdíj nagy támogatója, a fizetős egészségügy paramétereit szívesen szereti meghatározni, és az önök által aláírt dokumentumban is ilyenek szerepelnek. Például arról szól, hogy a privát szolgáltatási rendszernek miként kell irányítottnak lenni az egészségügyben, és miként kell egy piaci környezetbe ágyazni az egészségügynek ezt a részét. Ezt írták önök alá. Azt is írják, és azt is önök aláírták ebben az ön által áhított, pártok fölött álló és a Kétfarkú Kutya Párttal közösen jegyzett programjukban, hogy az állami és a piaci szegmensnek hogyan kell együttműködni. Azt írják ebben a programban, hogy a betegnek meg a két szegmensnek átjárhatónak kell lenni, tehát a betegek ide-oda vándoroljanak az állami és a privát egészségügy között, és a kettő egymásra épüljön.

(13.30)

Ismerjük ezt az SZDSZ-es modellt: az egymásra épülés azt jelenti, hogy ahol profit van, azt vigyék ki a magánszolgáltatók, ahol költség van, azt fizesse a közfinanszírozott társadalombiztosítás, és önök fontosnak tartották még itt a 6. pontban például megemlíteni, hogy a megvásárolható szolgáltatások piacát is ki kell alakítani az egészségügyben. Ezt adták volna önök ajándékba a magyar polgároknak, hogyha a tavalyi országgyűlési választásokon önöket választják meg: lényegében a megszorításokat.

Látjuk, hogy mi az önök politikája: a forráskivonás, a leépítések és a piaci orientáció. Ezzel szemben a Fidesz-KDNP a forrásokat bővítette: a jövő évi költségvetés már több mint 700 milliárd forinttal többet tartalmaz egészségügyi célokra, mint a 2010-es, szocialisták által elfogadott költségvetés, ez már jóval több, mint a GDP 1,5 százaléka; kórházfejlesztéseket  ön is tudja, 70 helyszínen az országban  és béremeléseket, ha csak az orvosok bérét nézem, két év alatt 207 ezer forinttal emeltük a bruttó alapbérét. Ezzel szemben mit kínál az ellenzék? Egy horrorisztikus koalíciót: orvosexportőr jobbikosok, kórházbezáró szocialisták és privatizátor liberálisok. (Z. Kárpát Dániel: Bohóc vagy!) Ez az ellenzéknek az egészségügyi programja.

Ez természetesen megjelent az elmúlt hetekben is a budapesti előválasztásuk kapcsán, hiszen Kálmán Olga programjáról beszélt Mihályi Péter közgazdász, ő a Soros-egyetemnek egy vendégprofesszora, és ő el is mondta, inkább azt mondanám, hogy kikotyogta, hogy pluszpénz kell az egészségügybe, ennek egy részét magánerőből, szó szerint idézem: egy részét pedig magánerőből, mondjuk, tartozhat hozzá például egy budapesti vizitdíj. Ez volt tehát az önök javaslata 2019-ben, egy budapesti vizitdíjnak a bevezetése.

Önök most felsorakoztak Karácsony Gergely mögött, tisztelt képviselő úr, aki az árnyékkormányába fölvette azt a Komáromi Zoltánt, aki 2008-ban a vizitdíj mellett aláírásokat gyűjtött, tisztelt képviselő úr. (Arató Gergely: Ő már nálatok van azóta!  Közbeszólás az ellenzék soraiból: Ezt nehéz követni!) Önök, a Jobbik ezt a főpolgármester-jelöltet támogatja, aki olyan embert tett volna meg egészségügyi miniszternek, és nyilván a budapesti egészségpolitikájában is arra az emberre támaszkodna, aki aláírásokat gyűjtött a vizitdíj mellett. És ilyen fogalmat kitalálni, tisztelt képviselő úr, egy népszavazás után, a szociális népszavazás után, amely eltörölte 2008-ban a vizitdíjat, hogy akkor önök majd budapesti vizitdíjat vezetnek be, azt hiszem, ez az emberek akaratával szembemegy.

De különleges tárházat mutattak be önök akár a költségvetési módosító javaslatban is. Ön is benyújtott többféle módosítót a költségvetéshez, nem sikerült például még egy alkoholellenes stratégiához sem jól megfogalmazott módosítót benyújtani, mert véletlenül nemzeti alkoholstratégia elfogadására tett javaslatot és nem alkoholellenes stratégiára, mint ahogy a drogmegelőzésnél és más téren is tesszük.

Tisztelt Képviselő Úr! (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) Ahogy említettem, béremeléssekkel, többletforrásokkal igyekszünk az egészségügyben dolgozók és a betegek helyzetén javítani. (Szilágyi György: Szégyelld magad!)

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)




Felszólalások:   1-4   5-8   9-16      Ülésnap adatai