Készült: 2020.02.16.20:18:08 Dinamikus lap

A felszólalás szövege:

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
2 21 1998.06.25. 1:00  16-26

DR. TURI-KOVÁCS BÉLA (FKGP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Elnök Úr! Azt gondolom, hogy csak akkor van értelme hozzászólni egy ilyen rövid törvényjavaslathoz, ha az embernek van valami hozzáfűznivalója. (Derültség és moraj az MSZP padsoraiban. - Közbeszólás ugyanonnan: A hosszúaknál is célszerű!) Egyetlen gondolatot tessenek megengedni.

A törvényjavaslat beterjesztéséből és annak mai - azt kell mondanom - konszenzusos tárgyalásából azt szűrtem le, hogy vannak olyan csatlakozási pontok, ahol az ellenzéki és a kormánypárti oldalon lévők valóban együtt tudnak működni és együtt tudnak szavazni. Meggyőződésem, hogy ilyen értelemben példaértékű lehet ez az előterjesztés, hiszen ezt az előterjesztést még az előző kormány tette meg, de minthogy egy jó előterjesztés volt

(Taps az MSZP padsoraiból.), meggyőződésünk szerint helyesen tette a jelenlegi kormánytöbbség, hogy ugyanezt szintén a parlament elé terjesztette, és javasolta annak az elfogadását.

Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
3 36 1998.06.30. 1:50  3-53

DR. TURI-KOVÁCS BÉLA (FKGP): Elnök úr! Köszönöm a szót. Írásban is és szóban is kifogás tárgyát képezte ellenzéki oldalról a Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium megjelölés, elnevezés, sőt tartalmi oldalról is kifogásolták a minisztériumnak ezt a megnevezését.

Tisztelt Ház! Azt gondolom, ebben a Házban aligha van valaki, aki vitatná, hogy ennek az országnak vannak olyan térségei - és hatalmas térségei -, amelyek nagyobb távolságra van

nak a szerencsésebb térségektől, mint mondjuk, a szerencsések a nyugati, az európai térségektől.

A mi szándékaink szerint tehát ennek az elnevezésnek üzenetértéke is van. Ennek az elnevezésnek az az üzenete, hogy mostantól kezdődően - reményeink és szándékaink szerint - azok a térségek is kellő módon támogatást nyerhetnek és kapnak, amelyek eddig ezt nem kapták meg. A vidék, amely ennek az országnak a négyötöde, úgy gondolom, várja ettől a kormánytól azt a segítséget és támogatást, amely ebben a névben val

ahol benne rejtőzik.

Meggyőződésünk szerint akkor, amikor ez a kormány vállalja ennek a minisztériumnak ezt az elnevezését, akkor azok a szándékok vezetik, hogy a jövőben a területfejlesztésen belül a vidékfejlesztés egy olyan kiemelt feladat legyen, amelye

t szeretnénk jól, pontosan, az egész ország érdekében megvalósítani. Nem irányul ez egyetlen térség ellen sem. Különösen nem irányul városok vagy más olyan, eddig kedvezményezett helyek ellen, amelyek eddig nagyobb kedvezményeket kaptak.

Mi csak úgy gondol

juk, hogy az a vidék, amely eddig nem kapott megfelelő segítséget és támogatást, most meg kell hogy kapja ettől az új kormánytól. Köszönöm szépen. (Taps középen és a jobb oldalon.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
5 22 1998.07.03. 2:00  1-199

DR. TURI-KOVÁCS BÉLA (FKGP): Elnök Úr! Tisztelt Ház! Én nagyon rövid szeretnék lenni, és illő tisztelettel szeretném felhívni az igen tisztelt ellenzéki képviselők figyelmét a következőkre: nagyon jó lenne, ha a következőkben a kormányprogramról esnék szó.

Fel kellene hívni a figyelmünket a következőre: befejeződött az országgyűlési képviselő-választás, ezért azok a programpontok és programok, amelyekről itt folyamatosan szó esik, és az azokra adott kritikák legfeljebb a mi oldalunkon, '98-ban lesznek hasznosíthatók. Kár ezt ma elmondani, mert attól tartok, hogy idő előtti.

A másik dolog, amire illő tisztelettel szintén szeretném felhívni az igen tisztelt ellenzéki képviselők figyelmét, az a szelektív memória, illetve a nagyon gyors felejtés. Nem kellene ilyen gyorsan elfelejteni, hogy még alig néhány héttel ezelőtt azokért az ügyekért, amiről itt most szó van, egészen mások voltak és mások a felelősök. Én azt gondolom tehát, amikor itt a főpolgármester úr intelmeit meghallgattuk, akkor ez nem elsősorban nekünk szólt. Ez elsősorban azoknak szólt, akik eddig gyakorolták ezt a fajta hatalmat. (Taps a jobb oldalon. - Közbeszólás ugyanonnan: Saját magának meg a belügyminiszternek szánta!) Meggyőződésem továbbá, hogy az sem szerencsés dolog, ha az önkormányzati képviselő-testületi ülések anyagát erősen összetévesztjük azzal, ami itt a parlament előtt most kormányprogramként szerepel. (Derültség, taps a jobb oldalon. - Közbeszólás ugyanonnan: Igaz!)

Én azért tisztelettel arra kérnék mindenkit, hogy gyakoroljanak nagyon kemény és határozott kritikát a kormányprogram fölött. Az, ami a Kisgazdapártnak, ami a Fidesznek, ami az MDF-nek a választási programja volt, majd ismét szóba jöhet az 1998-at követő választáson, de ez a választás lezárult. Ezt sajnos tudomásul kell venni azoknak is, akik itt nem olyan sikeresen szerepeltek.

Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps a jobb oldalon.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
8 11 1998.09.08. 8:40  8-24

DR. TURI-KOVÁCS BÉLA (FKGP): Elnök Úr! Tisztelt Ház! A független képviselők... (Derültség és közbeszólások az SZDSZ és az MSZP padsoraiban.) A Független Kisgazdapárt képviselőcsoportja - elnézést kérek... - arra a meggyőződésre jutott, hogy valahol egy kicsit távolabb kell keresni azon sikerek - amelyek kétségtelenül mutatkoztak az eltelt ötven nap alatt - eredőjét, amelyekről a miniszterelnök úr beszélt. (Taps és közbekiáltások az MSZP padsoraiból: Így van!) Meggyőződésünk, hogy e sikerek alapját a Független Kisgazdapárt és a Fidesz közötti koalíciós tárgyalások vetették meg (Derültség az SZDSZ és az MSZP padsoraiban.), ezeken a tárgyalásokon nyertek megalapozást mindazok, amelyek mentén meggyőződésünk szerint hosszú távon működni fog ez a koalíciós kormányzat. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)

Amikor nyilvánosságra került, hogy a Fidesz és a Független Kisgazdapárt koalíciós tárgyalásai megkezdődtek, egymást követték azok a hírek, kommentárok, vélemények, amelyek azt kívánták sugallni, hogy a két párt programja, annak ideológiája vagy céljai nem összeegyeztethetők. Annál nagyobb volt egyesek csalódása, amikor kiderült, hogy mindkét párt a realitások talaján áll, és a realitásoknak megfelelően képes hosszú távon is együttműködni olyan módon, hogy ennek az eredője lehetett egy olyan kormányprogram, amely azt gondolom, hogy valóban a 2000. évre mutató, és amelynek a megvalósítása az egész ország érdekeit szolgálja. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)

A kormányzati eredményben a mi meggyőződésünk szerint benne foglaltatnak az egyes minisztériumok teljesítményei. Világos előttünk, hogy azoknak a pártoknak viselniük kell a felelősséget, amely pártok minisztereket adnak, és ezeknek a minisztériumoknak a kormányprogram mentén helyt kell tudniuk állni. A Független Kisgazdapárt tudatosan vállalta annak a minisztériumnak - a Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztériumnak - a vezetését, amelyről tudtuk, hogy olyan területen fog működni, ahol a legnagyobb nehézségek fognak mutatkozni.

 

(9.20)

 

Hiszen nem volt kétséges előttünk, ismertük a vidék összes gondját, tudtuk, hogy a mezőgazdaság milyen helyzetben van, mégis vállaltuk és vállalnunk kellett azokat a feladatokat, amelyek végső eredményeként meggyőződésünk szerint a vidék felemelkedése kell hogy bekövetkezzen. Azt is tudtuk, hogy válságjelenségek lesznek. Számítottunk rá, hogy ezeket a válságokat megpróbálják felnagyítani. Tisztában voltunk azzal is, hogy az időt nem mi választottuk meg, amikor a minisztereink a miniszteri székbe ülhetnek, hanem az a választók akaratából oly időben történt, amikor a búza már érett, amikor azt már betakarították, pedig a válság nem itt kezdődött, hanem régen, talán már akkor, amikor elvetették a búzát vagy azt megelőzően.

Azt gondolom, tisztelt Ház, hogy mindazok az intézkedések, amelyeket a minisztérium tett, különböző módon értékelhetők, az eredmények azonban önmagukért beszélnek: a válságot a minisztérium leküzdötte. (Taps a kormánypártok soraiban. - Moraj az ellenzéki padsorokban.) Meglehet persze, hogy időnként vannak és lesznek emberek - talán nagyon jómódú emberek -, akik saját kis gabonájukat a földjük végén elégetik. Előfordulhat, hogy szűk családi körben összejöveteleket rendeznek (Derültség.) - ez persze a televízióban jelentős hírként fog megjelenni, aztán, ha újra összejönnek, ez megint hír lesz. De ez nem változtat azon a tényen, tisztelt Ház, hogy ezt a válsághelyzetet a Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium feloldotta. Tudjuk, hogy lesz almakérdés. Tisztában vagyunk azzal, hogy az almakérdést követi a szőlőkérdés. Különböző kérdések lesznek, és biztosan újra és újra akadnak olyan emberek, akik fáradságot nem kímélve, az általuk megtermelt termények egyes részeit megsemmisítik. Ez azonban meggyőződésünk szerint azt a hosszú távú és határozott programot, amelyet a minisztérium már kidolgozott, semmilyen módon nem érintheti. A minisztérium programja egyértelmű: hosszú távra tervez, és a mezőgazdaság és a vidék felemelkedésén kíván dolgozni.

Tisztelt Ház! Amikor a Kisgazdapárt a honvédelmi minisztériumi tárcát elvállalta, tudta, hogy egy hatalmas csődtömeget vállal át. (Moraj az ellenzéki padsorokban.) Tökéletesen tisztában voltunk azzal (Szili Sándor: Nem baj, hogy belépünk a NATO-ba?), hogy milyen a hadsereg állapota. Meggyőződésem, hogy ez a minisztérium ezzel a vezetéssel tisztességgel el fogja vezetni a hadsereget a NATO-ba olyan módon - ha már a mikszáthi kedvenc közbeszólások ilyen jól hangzanak el, nos, el fogja vezetni tisztességgel a NATO-ba úgy -, ahogyan ezt az ország elvárja. El fogja érni azt is, hogy az ország biztonságban élhessen, mert a hadsereget mi nem gyengíteni, hanem erősíteni kívánjuk. (Taps a kormánypártok soraiban.)

Tudjuk, hogy a Környezetvédelmi Minisztérium sem egy könnyű minisztérium. Azt is tudjuk, hogy amit itt örököltek, az pénzben úgy fejezhető ki, hogy már elköltötték azt a pénzt, amit most lehetne költeni 1998-ban. Most valahogy úgy kell tervezni, hogy majd mi lesz 1999-ben. Azonban úgy gondolom, ez a minisztérium keményen dolgozik, és 1999-től komoly eredményekre számíthatunk.

Tisztelt Ház! A Független Kisgazdapárt képviselőcsoportja teljes erővel közre kíván működni abban, hogy a törvényalkotáson belül mindazok a fontos törvények, amelyek a kormány működését elősegítik, ide kerüljenek a Ház elé, ezek megfelelő törvények legyenek, és a Ház azokat el is fogadja. Mi magunk is törvény-előkészítő munkát kívánunk folytatni, mindenekelőtt azokon a területeken, amelyeket nagyon fontosnak tartunk. Ilyenek azok a joghézagok - és erre külön szeretnék utalni -, amelyek a büntetőjog területén, de különösen a gazdasági jog területén - nem tudni, hogy tudatosan, szándékosan vagy véletlenül - kerültek be a törvényekbe, de amelyek megszüntetése meggyőződésem szerint feltétlenül feladatunk. Nem lehet elvárni a jogkövetést ennek az országnak a polgáraitól akkor, ha azt hallják egyes cselekményekről, hogy erkölcsileg elítélendők, azonban a jogszabályok nem teszik lehetővé azok üldözését. Hosszú távon - és ez a Független Kisgazdapárt álláspontja - az erkölcsi álláspontok nem különbözhetnek lényegesen a jogszabályi rendelkezésektől. Az erkölcs nem válhat el a jogszabály alkotásától, mert ez azzal jár, hogy ettől kezdve a polgárok ezt nem fogadják el.

Tisztelt Ház! Végezetül engedjék meg, hogy kijelentsem (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi a felszólalási idő leteltét.), és biztosítsam a miniszterelnök urat, az ország minden polgárát, hogy a Független Kisgazdapárt, annak képviselőcsoportja a közösen vállalt feladatokat el fogja végezni a teljes választási ciklusban reményeink szerint ezt követően is. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
13 8 1998.09.28. 5:10  7-11

DR. TURI-KOVÁCS BÉLA (FKGP): Elnök Úr!

Tisztelt Ház! Napok óta érkeznek azok a hírek, különböző üzenetek, hogy a MOSZ, valamint segédcsapatai, mindenekelőtt a battonyai gazdajegyző, tüntetéseket kívánnak szervezni.

Önmagában ez a hír talán még nem érné meg, hogy napirend előtti felszólalás tárgya legyen, azonban mégis úgy gondolom, a zavarkeltésnek ez is az egyik formája és módja. Könnyen lehet, hogy ezekre a tüntetésekre nem is kerül sor, azonban pusztán az a hangulatkeltés, amely hangulatkeltés nyilvánvalóan a kormány, s ezen belül is a mezőga

zdasági kormányzat intézkedéseivel szemben megmutatkozik, így sajtót kap, így hírként jelenik meg, és talán még a gazdák körében is zavart kelthet.

Felmerül a kérdés, egyáltalán mi ellen kívánnának tüntetni, mi az, ami ellen tiltakoznak. Tiltakozhatnak persze sok minden ellen, azonban tények vannak. Magyarországon 1997-98-ban, csaknem példátlan módon, két éven keresztül, a kalászos- és a kukoricatermés egymás után igen magas eredményt hozott. Hogy ezek az eredmények milyen magasak, azt mutatja, hogy 1997-ben 5 millió 270 ezer tonna termett, míg ebben az évben várhatóan 4 millió 961 ezer

tonna őszi búza terem. Ennek az elhelyezése nyilvánvalóan súlyos gondot okoz, különösen akkor, ha az előző kormányzat még arra biztatta a gazdákat, hogy tárolják a gabonájukat, várjanak vele, mert fel fog menni a világpiaci ára. Természetesen nem ment fel a világpiaci ára, mert a piac úgy viselkedik, hogy amiből sok van, az nem drágább, hanem olcsóbb lesz. (Folyamatos zaj.)

Tiltakozni tehát lehet; azért is lehet tiltakozni, mert a világ exportmennyisége összesen mintegy 100 millió tonná

ra tehető. Sajnos, ebből a mi részesedésünk összesen 1,5-2 millió tonna. Lehet ezt növelni? Lehet, de meggyőződésünk szerint csak akkor, ha a minőségen nem rontunk, ha a gabona minősége változatlanul olyan magas szinten megmarad, amilyen magas szintű követelmények jelenleg vannak, hiszen úgy tűnik, kifejezett követelmény egyesek részéről, hogy próbáljunk meg a minőségen enyhíteni. De a magyar gabonát Nyugat-Európában azért vásárolják, hogy az feljavítsa a saját gabonájukat, és nem azért, hogy lerontsa azt. Ha a következőkben nem ilyen gabonát termelünk, akkor ezek a piacok is megszűnnek.

Lehet tiltakozni azért is, mert az elmúlt esztendőben a legfőbb gabonavásárlóink - Törökország, Bulgária, Ho

rvátország - ma valamennyiben pénzügyi nehézségekkel küzdenek, és ezek a pénzügyi nehézségek azt jelentik, hogy nemigen vásárolnak, hanem megpróbálnak kijönni abból, ami nekik van.

A Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium kezdettől fogva megindított egyfajta olyan diplomáciai ha

djáratot, amely célja a piacok kibővítése. Meggyőződésünk szerint ebben hatalmas előrelépés történt, ezt a minisztérium rövidesen nyilvánosságra hozza, és ezek a megnyugtató hírek elejét veszik minden további zavarkeltésnek. (Moraj az ellenzéki pártok padsoraiban.)

Természetszerűleg lehetne tiltakozni azért is, tisztelt képviselőtársaim, amiért állítólag nem veszik be a búzát azokba a raktárakba, közraktárakba, ahol pedig ennek az átvételi helye van. Ezekben a közraktárakban jelenleg 60 százaléknyi hely van, mégsem

került ide, mindössze csak 167 ezer tonna olyan búza, amit fel kell vásárolni. Mi ennek az oka? Meggyőződésünk szerint - és ezért kértem szót - elsősorban az a fajta zavarkeltés, amely a gazdákkal még mindig azt kívánja elhitetni, hogy világpiaci ártól, mindenféle környezetben megmutatkozó hátrányos helyzettől függetlenül a búza ára felfelé fog menni.

Tisztelt Képviselőtársaim! Azt gondolom, val

amennyien egy dologban vagyunk érdekeltek, akár jobbról, akár balról ülünk: nevezetesen abban, hogy a magyar mezőgazdaságnak legyen végre egy olyan stratégiája, amely egyértelműen valamennyi ágazatra kiterjed, nem a búzatermelőkre, nem a kukoricatermelőkre, nem a szőlőtermelőkre, hanem az állattenyésztőktől kezdődően a teljes vertikumra. Ha nincs ilyen stratégia, akkor mindig új és új követelések fognak megjelenni; és ha ezeknek a követeléseknek helyt adunk, ha ezeknek a követeléseknek eleget teszünk, akkor egy-egy ágazat talán fejlődhet, de maga a mezőgazdaság nem. Azt gondolom, valamennyien ebben a dologban vagyunk érdekeltek, ezért arra kérek mindenkit, hogy ebben az ügyben ilyen módon is nyilatkozzanak, ilyen módon is tegyenek.

Köszönöm hogy meghallgattak. (Taps a kormányzó pártok padsoraiban.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
15 83 1998.09.30. 2:00  1-191

DR. TURI-KOVÁCS BÉLA (FKGP): Elnök Úr! Tisztelt Ház! Azt hiszem, nincs hang, ha igaz... (Közbeszólások: Van!) Van. Akkor köszönöm szépen.

A mi pártunkat, a Független Kisgazdapártot szeretik úgy aposztrofálni, mint az idősek, az elöregedettek pártját. Ez így ugyan nem igaz, de az tény, hogy a mi pártunk bázisának döntő hányada valóban idős emberekből áll. De soha, egyetlenegyszer nem mertük azt mondani, hogy az "Isten, haza, család" jelszavunkat mostantól megváltoztatjuk "Isten, haza, nyugdíjas" vagy "Isten, haza, öregek" pártjára. (Közbeszólások.) A mi jelszavunk változatlan volt és marad, ez pediglen a családon alapul. És aki azt gondolja, hogy bármilyen módon is szembeállítható a nyugdíjasok többsége a családdal, szembeállítható a család fiatal tagjaival, az óriásit téved.

Persze meg lehet nyerni bizonyos szervezeteket meg bizonyos embereket is talán a 20 százalék hangzatos jelszavával, a valóság azonban az, amit nap mint nap önök is olvashatnak az újságban, hogy elviselhetetlen az is, ha a fiatal szorul arra rá, hogy hónap végén megpróbáljon az idős szülőtől kunyerálni, mert a fiatalnak nincs olyan jövedelme, a fiatal nem tud olyan jövedelemhez jutni, amely a méltó családi életet biztosítaná.

Szilárd meggyőződésem, hogy az egységet fenn kell tartani. És ez az egység a család egysége. És a család egységét csak úgy lehet fenntartani, ha mindegyik generáció, az idősek és a fiatalok generációjának az érdekét egyaránt figyelembe vesszük. Én ezért gondolom azt, ha van egyáltalán értelme a mai vitának, az egyetlen értelme lehet, hogy ezeknek a nézeteknek az ütköztetése azt kell hogy megértesse az országgal: nincs olyan oldal ebben a parlamentben, amely ne képviselné az idősek érdekét, de ugyanakkor a mi oldalunk képviseli a fiatalok érdekeit is.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypárti padsorokban és MIÉP padsoraiban.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
16 46 1998.10.02. 2:10  1-207

DR. TURI-KOVÁCS BÉLA (FKGP): Elnök Úr! Tisztelt Ház! Köszönöm a szót. Nagyon röviden: a magam részéről újra és újra elolvastam a mai politikai vitanap megjelölését, címét és annak témáját. S őszinte szomorúsággal tapasztalom, hogy ellenzéki oldalról valami egészen más folyik, meggyőződésem szerint az októberi önkormányzati választás kampánybeszédei folynak (Közbeszólás az MSZP padsoraiból: Ha-ha-ha!), a jelenleg itt közvetítő közszolgálati televízió közreműködésével és segítségével.

Nagyon jó lenne, ha végre olyan felszólalások is elhangoznának, amelyek 1999-re, és nem arra vonatkoznának, hogy hátha el lehet hitetni az állampolgárokkal azt, amit májusban nem lehetett. Hátha el lehetne hitetni az állampolgárokkal, hogy itt négy évig kitűnő kormányzás folyt, csak most, az utolsó néhány, mintegy két-két és fél hónapban követ el a kormány sorozatos hibákat, aminek az eredményeként itt katasztrófahelyzet következik be.

Jó lenne, ha a vezérszónokok arról is szólnának, hogy 1999-et - mindannyiunk oldalán - milyen mértékben fogja determinálni az a világgazdasági helyzet, amely enyhén szólva nem felfelé ívelő, hanem azt gondolom, a recesszió felé halad. Vajon ez nem befolyásolja-e azt, hogy a kormány gazdasági teljesítménye hogyan alakul majd? Kell-e és szükséges-e értékelnie ezt azoknak a szervezeteknek, amelyek részt kívánnak venni egy érdekegyeztetésen? S nem utolsósorban talán azt is értékelni kellene, hogy lesz-e majd a mostani kormánnyal szemben is akkora empátia azoktól a szervezetektől, munkavállalói szervezetektől, amelyek olyan szorosan függtek és függenek az MSZP-től, s amilyent a gazdasági felemelkedés megkíván.

Azt gondolom, a vitának valahol ebbe az irányba kellene elmennie, ellenkező esetben egymás mellett fogunk elbeszélni, és ennek a mai vitanapnak, még egyszer mondom, egyetlen értelme lesz: talán mindkét fél megpróbálja meggyőzni a választókat, hogy októberben csakis rájuk szabad szavazni. De akkor (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret lejártát.) más nevet, más címet kellett volna adni a mai vitanapnak.

Köszönöm szépen. (Taps a kormányzó pártok padsoraiban.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
18 10 1998.10.19. 4:10  9-11

DR. TURI-KOVÁCS BÉLA (FKGP): Elnök Úr! Tisztelt Ház! A demokratikus választások egyik szépsége, hogy választás előtt, sőt a választás végső eredményének kihirdetéséig csupa-csupa győztes induló van. És így van ez jól, mert a választáson indulók végső eredményként, akár győznek, akár veszítenek, valamit mindig hozzátesznek a helyi közélethez, színesítik azt, gazdagítják, programokat készítenek, amelyek közül egyik-másik még használható is, és ez már siker, siker a közösségnek és az indulónak is.

A mi választási rendszerünkből következően az országgyűlési képviselő-választások után az önkormányzati választáson a kormányzó pártok nyilvánvalóan a helyzetüket kívánják szilárdítani, az ellenzéket pedig a reváns reménye fűti. Nem tudom, hogy sajnálatos vagy természetes, de a most lezárult önkormányzati választás fokozottan az előbbiek jegyében került lefolytatásra. Úgy tűnt, hogy az ellenzék még nem volt képes tudomásul venni a májusi választás eredményét, és ezen az önkormányzati választáson kívánt visszavágni. Csak zárójelben jegyzem meg, hogy nézetem szerint itt némi fogalmi zavar kell legyen, mert az egyik mérkőzést nagy pályán, a másikat kis pályán játsszák.

A koalíciós pártok természetesen tisztában voltak az önkormányzati választások fontosságával, súlyával, de azt nem tekintették semmiféle felesleges erőpróbának. A miniszterelnök úr az önkormányzati választásokat megelőzően egy számunkra teljesen evidens kijelentést tett, amikor arról beszélt, hogy az önkormányzatoknak és a kormánynak szükségképpen együtt kell működnie, és ennek az együttműködésnek harmonikusnak kell lennie. Azt már én tenném hozzá, hogy az önkormányzatok nem dolgozhatnak a kormány ellen, mert ez nem a kormány megbuktatásával, hanem káosz előidézésével járna, és ezt, úgy gondolom, senki nem kívánja.

Az MSZP a miniszterelnök úrnak erre a kijelentésére alapítottan - amelyet az előbb idéztem - kísérelte meg jórészt kampányát felépíteni, és újra meg újra azt hangoztatta, hogy az önkormányzatoknak a kormány ellensúlyaként kell működniük, hiszen az MSZP szerint a kormány az önkormányzatokat maga alá kívánná gyűrni. Az elért választási eredmények nézetem szerint azt igazolják, hogy a választók, az önkormányzatok, a nyugdíjasok alaptalan riogatásával ma már semmilyen különösebb eredményt nem lehet elérni.

A Független Kisgazdapárt állandó nézete szerint az önkormányzatok a helyi hatalom gyakorlása során a helyi problémák megoldására, a településeik erősítésére kell hogy erőfeszítéseket tegyenek. Nincs és nem is lehet ellentét az önkormányzatok érdeke és a kormányprogram között. Ennek az ellentétnek a szítása olyan lenne, mint Agrippa híres meséje, ahol is a gyomor úgy gondolta, hogy fel kellene már lázadni a fej ellen. A Független Kisgazdapárt mint a kormánykoalíció szerves része azért kíván munkálkodni, hogy az önkormányzati érdekek a kormányprogrammal összhangban érvényesüljenek, és a helyi hatalom a kormánnyal harmonikusan működjön együtt.

A Független Kisgazdapárt ért el kiemelkedő és természetesen kevésbé kiemelkedő eredményeket az önkormányzati választáson. Szabolcs-Szatmár megyében például két megyei képviselő helyett tíz megyei képviselőnk van, ugyanitt négy polgármester helyett több mint harminc polgármestert mondhatunk a magunkénak. (Taps az FKGP padsoraiból. - Szórványos taps a Fidesz padsoraiból.) Az már más kérdés, és ennyiben önmagunkkal szemben is őszintének kell lenni, hogy a fővárosban jórészt eltaktikáztuk magunkat. (Horn Gábor közbeszól.) Végezetül: a mi nézetünk szerint ezt az önkormányzati választást elsősorban - és azt hiszem, legelsősorban - a választók és ezt követően mindjárt a kormánykoalíció együtt nyerték meg. (Taps az FKGP padsoraiból. - Szórványos taps a Fidesz padsoraiból.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
18 32 1998.10.19. 8:20  19-43

DR. TURI-KOVÁCS BÉLA (FKGP): Köszönöm szépen. Elnök Úr! Tisztelt Ház! A vagyonátruházás után fizetendő illeték hosszú ideig az egyetlen olyan közvetlen elvonás volt, amelyet adó jellegű fizetésként értékelt a közvélemény, mindenféle elméleti megfontolástól függetlenül. Ennek megfelelően az illetéket szabályozó törvény a közfigyelem központjában volt, és nézetem szerint maradt is. Az illetékszabályok változása, annak gyakorisága olyan mértékben vált általánossá, hogy a jogszolgáltatásokat igénybe vevő polgárok az éppen esedékes év második felében általában azzal keresik meg a joghoz értőt, hogy tájékozódjanak: milyen mértékű illetékemelés várható.

 

 

(16.30)

 

 

A polgár nem használ olyan kellemes fordulatot, hogy változás, hanem többnyire nevén nevezi a dolgokat, és pontosan azonosítja a módosulást az illeték tételes emelésével. Lassan általánossá válik az a vélekedés is, hogy az illeték egyetlen irányba képes mozdulni: felfelé. Az időnként megjelenő kedvező változást többnyire véletlennek fogják fel az emberek, és biztosak abban, hogy ez nem tartozik az általános tendenciához. És az a furcsa, hogy még az sem győzte meg az embereket arról, hogy ez a tendencia valóban létezik - nevezetesen hogy akár csökkenhet is az illeték, hiszen az 1945. év előtt is tartósan 7 százalékos vagyonátruházási illeték föltornázta magát 19 százalékra, majd innen az általános vagyonátruházási illeték csökkent 10 százalékra; az igazi áttörést pedig az hozta, amikor a lakásszerzésre vonatkozó illetékkulcs illetékalaptól függően 2, illetve 6 százalékban került megállapításra.

A változást azonkívül, hogy a lakásszerzést kívánta elősegíteni, motiválta az is - és ez jelenleg sem hagyható figyelmen kívül -, hogy a jogszabályalkotó kénytelen volt felismerni azt az állandó körülményt, hogy magas illeték és általános elvonás esetén enyhén szólva is meredeken romlik az illetékfizetési készség, ami ingatlanok esetében például elsősorban a szerzési érték egyoldalú mérséklésében, magyarul az illetékalap eltagadásában jelentkezik.

Úgy tűnik, hogy a Ház által most tárgyalt T/203. törvényjavaslat jelentős mértékben igazolja a polgárok várakozását, azaz a változás többnyire azonos az illetékkulcsok emelkedésével. A törvénymódosítás többségében magasabb illeték fizetését kívánja elérni; az illetéktételek emelkedését részben a korábbi szabályozás óta eltelt idővel, valamint az ezzel összefüggő inflációs értékváltozásokkal indokolja.

Nehezen vonható kétségbe az, hogy az illetékek állandósága nem tartható a korábbi években jelentkező inflációs hatások figyelembevételével. A javaslat készítője érzékelte azt, hogy az ingatlanok forgalma esetében az inflációra való hivatkozás nyilván nem foghatna helyt, hiszen az ingatlanok értékemelkedése, ha nem is érte el az infláció mértékét, közelítette azt. Viszont a lakásszerzést előmozdítani hivatott 2, illetve 6 százalékos és igen alacsonyan megállapított illetékkulcs valóban csak akkor indokolt - és ebben a törvény javaslattevőjének igaza van -, ha az a szerző fél oldalán a saját célú lakás megszerzését segíti elő. Az ingatlanokkal való "kereskedést" - és itt mindenekelőtt arra kell gondolni, ha az értékesítés és a vétel túlságosan gyakran követi egymást - nyilvánvalóan már nem kívánja a törvényalkotó preferálni.

Indokolt a törvényjavaslat előterjesztőjének az olyan értelmű törvénymódosításra vonatkozó kezdeményezése is, amely azt célozza, hogy az üzletszerűen folytatott ingatlanforgalmazás esetén kétségtelen legyen, hogy a tevékenységre jogosult cég, illetve vállalkozó az, amely e tevékenységet folytatja és a kedvezménnyel megállapított illetékkulcsot igénybe veszi. Csak üdvözölni lehet azt a körülményt, hogy a javaslat a kormány programjának megfelelően a fiatalok otthonteremtéséhez illetékkedvezményt biztosít, még ha - a magam részéről hozzátenném - az érték megállapítására tekintettel ez inkább gesztus értékű.

Külön kell foglalkozni a javaslat azon részével, amely a bírósági eljárási illetékek módosítását, egyszóval emelését tartalmazzák. Az indokolás szerint "a javaslat a kirívóan alacsony illetéktételek mértékét aktuálisan igazítja az értékviszonyokhoz vissza". Az aktuálisnak megfelelően, és ettől kezdve a tételek emelésének a sora következik. Aligha vitatható, hogy az elmúlt évek során a bírósági eljárások mértéktelenül elhúzódtak. Nem ritka, hogy egy-egy ügyben a jogerős befejezésig 4-5 év telik el, és ezalatt az egyszer befizetett illeték alapján folytatja a bíróság az eljárást. A költségek tehát ez okból - és nyilván számos más közreható körülmény miatt is - jelentősen emelkedtek. Az már egy másik kérdés - és megérdemli, hogy egyszer ezt is megvizsgáljuk -, hogy a polgár joggal teszi fel azt a kérdést, hogy miért kellene neki viselnie az igen gyakran indokolatlanul elhúzódó perek emelkedő költségeit.

A bírósági eljárás költségeinek emelkedése nézetem szerint felveti azt a kérdést is, hogy mennyiben jelenti ez a jövőben a polgár számára esetleg megfizethetetlen perbeni költség a jogérvényesítés gátját és így az alkotmányban biztosított jog gyakorlásának is akadályát. Az államigazgatási eljárásban az illetéktételek emelkedését azzal indokolja a javaslattevő, hogy a kiigazítások a korábbi években elmaradtak. Az államigazgatási eljárásokban túlnyomórészt a polgárok szükségszerűen vesznek részt, eltekintve persze a notórius hatóságrongálóktól, így a felmerülő illeték ezekben az ügyekben is jogérvényesítés gátja lehet. Különösen igaz ez az építésügyi hatósági eljárásokra, amelyeket szükségszerűen kell igénybe vennie a polgárnak.

Nézetem szerint szükséges a szankcionálás - és ebben szintén egyet kell érteni a javaslattevővel - akkor, ha a törvény által biztosított kedvezményt indokolatlanul vagy szabálytalanul veszik igénybe. Az már megint másik kérdés, hogy a jelenlegi szabályozás mellett van-e, és mennyi esélye annak, hogy a szankció érvényesül is.

Külön szólni kell arról, hogy érthető indoka van a javaslatban szereplő és az önálló bírósági végrehajtó részére biztosítani kívánt illetékmentességnek. El kell azonban gondolkodni azon is, hogy jogos igényét érvényesíteni kívánó, jogerős bírói ítélettel rendelkező végrehajtást kezdeményező az esetek jelentős részében az önálló bírósági végrehajtónál jelentkező igen jelentős költséget képtelen megelőlegezni. Természetesen mondhatjuk, hogy most nem a bírósági végrehajtást tárgyalja a tisztelt Ház, a példával azonban azt kívántam érzékeltetni, hogy az illetékszabályozásnak számos olyan területe van, amelyek a jelenlegi javaslatot meghaladóan módosításra szorulnak.

Összegezve az eddigieket: a T/203. szám alatt az illetéktörvény módosítását tartalmazó javaslatot a Független Kisgazdapárt frakciója azzal tudja támogatni, hogy az adóreform keretében az illetéktörvény egészének felülvizsgálatára, hosszú távra érvényes szabályozásra kell hogy sor kerüljön.

Addig is nézetünk szerint sürgősen a költségmentesség alkalmazásáról a bírósági eljárásban 6/1986. szám alatti IM-rendelet módosításával biztosítani kell, hogy a jog-, időnként igazságkereső polgárok jogérvényesítését elősegítsük.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
20 12 1998.10.26. 4:10  11-15

DR. TURI-KOVÁCS BÉLA (FKGP): Elnök Úr! Tisztelt Ház! A magyar, lengyel, cseh kormányfők találkozója 1998. október 21-én ismét megnyitotta annak a lehetőségét, hogy a jelenleg csak földrajzi és időzónaegységként kezelt Közép-Európa történelmi súlyának megfelelően legyen jelen az európai politikában.

Az 1991-ben megindult és a későbbiek folyamán sajnálatos módon elhalni látszó visegrádi együttműködést a Kisgazdapárt megítélése szerint, a három kormányfő szándékát is meghaladóan, a realitások tették ismét időszerűvé. Az említett három ország közvetlenül a NATO-ba lépés előtt áll, és minden előkészületet megtett annak érdekében, hogy az Európai Unióhoz való csatlakozás belső feltételeit biztosítsa. A tárgyaláson részt vevő felelős kormányfők feltételezhetően rá kellett ébredjenek, hogy ha egymással rivalizálva próbálnák meg az Európai Unióhoz a csatlakozást, ezzel egymás esélyeit rontják, a csatlakozás feltételeit nehezítik, és annak időpontját is esetleg a távolabbi jövőbe tolják ki.

Az utóbbi időben észlelni kellett, hogy európai csatlakozásunk lehetséges időpontját az uniós tisztségviselők nyilatkozatai egymástól is jelentős mértékben eltérően jelölik meg. Ez a csatlakozni kívánó országok közvéleményében bizonytalanságot ébreszthet. Ezért fontos a kormányfők által kiadott közös nyilatkozat következő része is: "Meg vagyunk győződve arról, hogy az Európai Unió tagállamai hozzánk hasonlóan érdekeltek abban, hogy országaink teljes jogú tagsága mihamarabb valósággá váljék. Ezért újfent megerősítjük, hogy országaink közös érdeke, hogy továbbra is segítsük egymás ez irányú törekvéseit."

Magyarország felkészülése, az ország belső és külső helyzete megkívánja, hogy a csatlakozás időpontja minél előbb biztonsággal ismert legyen. Kijelenthetjük, hogy országunk maximális erőfeszítéssel igyekezett és igyekszik a csatlakozás feltételeit teljesíteni, és azok jó részének már eleget is tett.

Tudnunk kell viszont, hogy az erőfeszítések, az áldozatok nem hiábavalók. Felmerül a kérdés, hogy miután piacunkat teljeskörűen megnyitottuk az Európai Unió előtt, a jogharmonizációban sem vagyunk lényegesen rosszabb helyzetben, mint némelyik uniós tagállam, vajon milyen érdekek azok, amelyek az Európai Uniót arra bírják, hogy a tárgyalások felgyorsuljanak, és csatlakozásunk belátható időn belül lehetővé váljék.

Közép-Európa országai - és mi ide gondoljuk a kétségtelenül Közép-Európához tartozó Szlovákiát is - közös történelmi múltjuk, kultúrájuk eredményeként az Európai Unió jelentős térségét alkotják. Ezek az országok olyan kulturális, gazdasági és ma már demokratikus értékekkel is rendelkeznek, amelyek gazdagíthatják az Európai Unió egészét.

A Független Kisgazdapárt megítélése szerint egyáltalán nem mindegy, hogy a parlamenti pártok - akár ellenzéki, akár kormányoldalon foglaljanak helyet - lényegesnek tekinthető külpolitikai helyzetben milyen álláspontot képviselnek. Külpolitikai kérdések nem válhatnak a parlamenti taktikázások, netán az obstrukció áldozatává.

A délszláv helyzet stabilizálása érdekében az SFOR-erőket felváltó erők tevékenységének elősegítéséről és ebben a magyar műszaki kontingens részvételéről szóló 18/1998-as országgyűlési határozat módosításánál balsejtelmű közjáték játszódott le - mi reméljük, hogy csak egyszer és ez alkalommal.

A Független Kisgazdapárt azt reméli, hogy az ország jövőjét meghatározó külpolitikai kérdésekben az ellenzék és a kormánypártok a szükséges mértékben együtt fognak tudni működni.

Köszönöm szíves figyelmüket. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
25 14 1998.11.09. 4:40  1-15

DR. TURI-KOVÁCS BÉLA (FKGP): Elnök Úr! Tisztelt Ház! A magyar Alföldnek évszázadok, talán évezredek óta azok a folyók, amelyek átszabdalják, áldást, de gyakran átkot is jelentenek. Most erre, ami bekövetkezett, némelyek azt mondják, hogy váratlan volt, némelyek pedig azt mondják, hogy nincs váratlan természeti katasztrófa, erre fel kell készülni. Hosszú idő óta, mintegy száz éve állnak ezek a gátak, és lassan-lassan talán az a meggyőződés alakult ki bennünk, hogy amit eleink és őseink készítettek, azok örök életűek. Meg kellett győződnünk arról, hogy ez nem így van. Azok a gátak bármilyen jól épültek meg, nem biztos, hogy a jövőben is megfelelnek, sőt, bizonyosan lehet mondani, hogy egy-egy újabb árvíz esetén nem fognak megfelelni a feladatunknak.

Kijelenthetem, hogy jelenleg a tragédia elhárításában talán nagyobb szerepe volt az emberi tényezőnek, mint maguknak a gátaknak. Olyan hihetetlen összefogás mutatkozott minden oldalról a tragédia elhárítása érdekében, amilyet én a magam részéről utoljára 1956-ban tapasztaltam. Ez azt bizonyítja az én számomra, hogy ez a nemzet, ha tragikus körülmények állnak elő, ha nehézségek következnek be, képes összefogni mindannak ellenére, hogy mi magunkat is szeretjük széthúzó népnek beállítani. Számomra igazolta ez az időszak, hogy a kormány minden erőfeszítését ugyanolyan erőfeszítések igazolták vissza a lakosság részéről. Amikor a miniszterelnök úr, a vidékfejlesztési miniszter és számos más miniszter elment erre a területre, meggyőződésem szerint ott nem disszonáns hangok, hanem együttérzés és együttműködési szándék fogadta őket.

Szeretném azonban felhívni a tisztelt Ház figyelmét arra, hogy most már halaszthatatlan feladataink vannak. Nem hiszem, hogy ezek a gátak még egyszer egy esetleg ennél nagyobb áradatot akármilyen emberi tényezők segítségével vissza tudnának verni. Valóban fel kell készülni arra, hogy itt költségvetési, de azt kell mondanom, hogy országos méretű áldozatokat kell hozni. Olyan áldozatokat, amelyek képessé teszik ezeket a gátakat arra is, amire itt az egyik képviselőtársam utalt, hogy ha már a szomszédságunkban bekövetkezett olyan természetpusztítás, aminek következtében bizony számíthatunk arra, hogy minden eddiginél nagyobb árvizekkel találjuk magunkat szembe, akkor ezt is meg tudjuk oldani.

Azt gondolom - bármennyire nem látszik egyesek számára helyénvalónak -, meg kell szüntetni a presztízsberuházásokat, igenis arra kell koncentrálni, ami össznemzeti érdek, és erre kell fordítani a nemzet pénzét. Én a leghatározottabban úgy gondolom, hogy ma inkább van szükség védelemre, inkább van szükség arra, hogy azok a térségek, amelyek egyébként is súlyos elmaradottsággal küzdenek, a saját vagyonuk, a saját életük, a saját mindennapjaik megmentésére kapjanak segítséget. A Független Kisgazdapárt már az előző választási ciklus időszakában, az előző parlamenti ciklus terjedelme alatt határozati javaslatot terjesztett ez elé a Ház elé, amelyben felhívta a figyelmet arra, hogy igenis, ez a probléma élő, be fog következni. Nem arra kell itt most gondolni, hogy a meteorológusok kellő időben jeleztek-e. A jelzés itt, a Házban elhangzott, és erre figyelni kell.

Még egy dologra szeretném felhívni a tisztelt Ház figyelmét. Amikor ez a kormány a kormányzást megkezdte, úgy nyilatkozott, hogy nem mondja azt, hogy 15 millió magyar nevében kormányoz, hogy azokat képviseli, de képvisel minden magyart, legyen az határokon belül vagy kívül. Ez feladatokat is ró rá, olyan feladatokat, amelyeket nem háríthatunk el magunktól. Akik látták azokat a megrázó képeket, amelyek a határon túlról érkeztek, ahol emberek mindenüket elveszítették, amijük volt, ahol azoknak a magyaroknak segítségét, akik ott élnek, és egyébként is sanyarú, keserű sorsban élnek, azoknak a segítését nem lehet megtagadni. Úgy gondolom, hogy erre közös és olyan erőfeszítést kell tenni, amelynek párt és hovatartozástól függetlenül az egész Házat, de az egész nemzetet kell mozgósítania.

Köszönöm a figyelmet. (Taps.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
27 16 1998.11.12. 18:50  1-23

DR. TURI-KOVÁCS BÉLA, az FKGP képviselőcsoportja részéről: Elnök Úr! Tisztelt Ház! A Ház által most tárgyalt törvényjavaslatnak deklarált célja, hogy büntetőjogi és közigazgatási eszközökkel, azok hatékony felhasználásával biztosítson védelmet a Btk. 137. § (7) bekezdésében definiált rendkívül veszélyes, bűnszervezet keretében elkövetett bűncselekményekkel szemben. A törvényjavaslat annak a felismeréséből indul ki, hogy a büntetőjog rendelkezésére álló eddigi eszközök nem bizonyultak kellően hatékonynak a szervezett bűnözés visszaszorítására.

Ennek a törvényjavaslatnak - mint általában egy-egy, a büntetőjogot érintő törvényjavaslatnak - természetesen előzménye van. Talán emlékeznek képviselőtársaim arra, hogy annak idején - történelmileg talán nem is olyan túl nagy távlatban -, amikor egy rendőrségi tisztviselő először kezdett arról beszélni, hogy Magyarországon szervezett bűnözés van, akkor ez a rendőrtisztviselő nem dicséretet, nem jutalmat, hanem súlyos támadásokat kapott. Nem járt sokkal jobban az a politikus sem, aki arra mert rámutatni, hogy a szervezett bűnözés ágai elérték a politikát, elérték a hatalmi szférát, és arra próbált - nyilván jó szándékúan - rámutatni, hogy itt valamilyen hatékony lépéseket kell tenni. De még rosszabbul járt az a magas rangú nyomozótiszt, akinek a sorsa még most sem dőlt el, aki úgy gondolta, hogy ha a rendelkezésére került adatokból arra következtethet, hogy a szervezett bűnözés konkrét személyeket ért el, akkor nemcsak joga, hanem esetleg kötelessége is valamilyen lépéseket tenni. Hogy helyesen és a megfelelő úton tette-e, azt nem nekünk kell elbírálni, de az eset maga, úgy gondolom, példaértékű.

A most a Házban folyó vita jószerével - mint ahogy már utaltam rá - történelmi léptékű mértékkel is mérhető, hiszen a bűnszervezeteknek, a szervezett bűnözésnek több évszázados hagyománya van. Ha végiggondoljuk, ezek a bűncselekmények szervezett formában - gondolok itt a prostitúcióra, de számos más, e törvény által érintett bűncselekményformára, -fajtára - valamikor Erzsébet királyné korában Angliában, a Lajosok korában Franciaországban nagyon konkrétan megjelentek, és ellenük igen hatékony intézkedéseket kellett hozni.

A vita hazai berkekben is hosszú időn keresztül folyt erről. Kezdetben egészen a szervezett bűnözés tagadásáig, majd később - bár nem kívánnék az illető közírónak itt most publicitást adni - odáig ment ez a vita, hogy valaki azt állította, így tette fel a kérdést, hogy miért lenne az baj, ha a bűnözésből eredő pénzek megjelennének - majdnem szó szerint idézem - a forgalomban, munkahelyeket teremtenének és mint mondja, a tőzsdén forognának. Hát itt ütközik ez a két nézet! Nevezetesen az, hogy lehet-e a bűncselekménynek olyan gyümölcse, amely hatékony és a társadalom érdekében forog, avagy pedig ha valami bűncselekmény, akkor azt a társadalomnak el kell utasítania, az ellen a társadalomnak küzdenie kell.

 

(10.50)

 

A magyar jogalkotás történetében, el kell ismerni, még nem volt példa e területen arra nézve, hogy kriminálpolitikai feladat nemcsak a büntetőjog, illetve a büntetőeljárási jog normáinak szabályozásával kerüljön megoldásra, hanem rendészeti és közigazgatási, valamint kétségtelenül alkotmányos jogokkal közvetlenül is összefüggő adatvédelmi szabályok érintésével történjen. Ezért - el kell ismerni - ez egy rendkívül kényes terület, olyan, amelynél minden lépést nagyon alaposan meg kell fontolni, és ezek a lépések alkotmányosak kell legyenek. A munkát azonban megítélésem szerint el kell végezni, és ez az első lépés most történik meg, ennek a törvényjavaslatnak az előterjesztésével.

Engedjenek meg egy cseppnyi kitérőt. Nem hiszem, hogy újabb bizottságok felállításával, nem gondolnám, hogy bármiféle társadalmi megmozdulással a bűnözők ellen hatékonyan lehetne küzdeni. A magam részéről a legteljesebb mértékig és mindenkor híve vagyok annak, hogy ilyen nagy horderejű kérdésekben a lehető legszélesebb konszenzus alakuljon ki ellenzéki és kormánypárti oldalon, hogy eszmecsere folyjon, de ez nem jelentheti azt, hogy egy-egy folyamatban lévő büntetőjogi törvényben megjelenő olyan fajta eljárás, amely most van, megakasztásra kerüljön, és ezzel gyakorlatilag hátrányt szenvedjen a bűnüldözés.

A javaslattevő a törvényjavaslat "Különös rendelkezések" című fejezetét "A közbiztonságra veszélyes cselekményeket eltűrő üzletekkel szembeni eljárás" című alfejezettel indítja. Nem gondolnám, hogy ez a legfontosabb része ennek a törvényjavaslatnak, bár kétségtelenül érzékeny pontokat fog érinteni, és megítélésem szerint, ha azt hatékonyan - és hozzá kell tennem, a törvény keretein belül - fogják végrehajtani, akkor bizonyára lesznek itt is eredmények.

Fontosabbnak tartom, és azt hiszem, a közvéleményt is széles körben érdekli az, amit a prostitúció kérdésével kapcsolatosan ez a javaslat tartalmaz. A magam részéről úgy gondolom, kifejezetten szerencsés, hogy a javaslattevő megmarad a szigorú üldözés és a megengedés közbenső területén, és igyekszik valahol középütt szabályozást adni. Ugyanis e kérdésben is, mint annyi más büntetőjogi kérdésben, széles körű vita folyik hosszú-hosszú ideje, hogy a prostitúcióval szemben kemény eszközökkel kell-e fellépni és magát a prostituáltat is fenyegetni, avagy pedig közbenső megoldások is lehetségesek.

Nem kétséges, hogy magát a javaslattevőt nemcsak korlátozta, de be is határolta az 1950. március 21. napján New Yorkban kelt egyezmény, amelyet - erről a helyről azt merem mondani - személy szerint fájlalok, hogy ma is ugyanúgy van hatályban, mert számos olyan megkötést tartalmaz, amelynek hiányában eredményesebb küzdelmet lehetne folytatni a prostitúcióval szemben, de nem is elsősorban a prostitúcióval, hanem az ahhoz kapcsolódó bűnözéssel szemben. Hiszen a prostitúció - engedtessék meg, hogy ezt mondjam - olyan ősi mesterség, amely volt, van és minden bizonnyal lesz. Nem akarok triviális lenni, de ha visszagondolunk, már az Ószövetségben is valami gyönyörű példa van arra vonatkozóan, hogy hol és hogyan űzhették ezt a legősibb iparágat, hol és hogyan lehetett gyermeket szerezni, ha valaki ezen az úton akart: egyetlen utca volt kijelölve a városban, és azon az utcán lehetett ezt a mesterséget űzni! De nem úgy, ahogyan ma nálunk van, hogy a 4-es főútvonaltól az összes főútvonalig, hogy a városnak gyakorlatilag szinte minden pontján szabadon lehet ezt az ősi mesterséget űzni! Azt gondolom, hogy itt a korlátokat be kell építeni.

S látni kell még valamit: nevezetesen, hogy a szervezett bűnözés nagyon meghatározott keretekből szerzi azokat a pénzeket, amelyeket egyes közírók szívesen látnának valahol forogni a magyar gazdaságban; nos, ebből az egyik a prostitúció, a másik a szerencsejáték, a harmadik a kábítószer. Ezek köré csoportosultak ezek a szervezett bűnözői társaságok, és meggyőződésem szerint ez így marad a jövőben is.

 

 

(Az elnöki széket dr. Szili Katalin, az Országgyűlés
alelnöke foglalja el.

Dr. Világosi Gábor helyét a jegyzői székben Mádai Péter foglalja el.)

 

Szeretnék még valamire, ha megengedik, visszautalni. Sterling 1994-ben jelentetett meg New Yorkban egy tanulmányt, amelynek az a címe, hogy Pax Mafiosa. Ez az írás igen kemény tényeket közöl, és világméretű felmérések alapján a következő megállapításokat teszi: az 1990-es évek politikai változásaiból a nemzetközi szervezett bűnözés húzta a legnagyobb hasznot. A határok felszabadításával, azok átjárhatóságával, a kommunikáció teljes szabadságával, a személyi jogok kiteljesítésével olyan lehetőségek nyíltak meg a korábban is létező, de lokálisan működő szervezett bűnözés előtt, amely példa nélkülinek tekinthető. Az író szerint - és én azt gondolom, ebben igazság van - sor került a Pax Mafiosa megkötésére, és ennek során közös stratégia mentén működik az amerikai, a szicíliai maffia, a kínai triád, a japán jakuza, az orosz-ukrán maffia és nem utolsósorban a kolumbiai és más dél-amerikai kábítószer-szállító társaságok.

Ezekkel szemben, tisztelt képviselőtársaim, bizottságok összehívása, bizottságok megalkotása, további határozatok megszülése teljességgel hatástalan! Ezek a szervezetek az én meggyőződésem szerint létező és élő szervezetek itt, ahol mi most létezünk, valahol a gyepű elvének megfelelően a nyugati végeken, és ezek ellen kőkemény küzdelmet kell folytatni; ennek hiányában alul marad a magyar bűnüldöző szervezet, s alul maradnak a magyar igazságszolgáltatási szervezetek is.

A prostitúción kívül szeretnék még kiemelni egy olyan fejezetrészt a törvényjavaslatból, amit a magam részéről kiemelkedően fontosnak tartok. A migráció - ma így nevezzük, de lassan arról beszélhetünk, hogy a világban beindult újabb népvándorlás, amelynek nagyon-nagyon sok oka van, és valamennyi kényszerítő oknak tekinthető - olyan méreteket kezd ölteni, amely ellen a nálunk szerencsésebb és gazdagabb országok nagyon kemény eszközökkel már megteremtették a saját védekező rendszerüket. Mi jelenleg itt állunk nagyon szerény védekező rendszerrel, és miközben nyugati barátaink azt kívánják és kérik tőlünk, hogy sokkal-sokkal megengedőbbek legyünk - ez a saját szempontjukból meg is érthető -, sokkal inkább befogadók legyünk, eközben ők maguk hozzák azokat a szabályozásokat, amelyek kőkeményen lehetetlenné tesznek bizonyos bevándorlást, lehetetlenné teszik nemcsak az illegális, de még a legális bevándorlást is, hiszen olyan kvótákat állítanak fel, amely kvóták mellett ez gyakorlatilag lehetetlen.

Jogos, hogy mi védekezni akarunk, indokolt ez? Én azt gondolom, hogy teljes mértékben. Magyarország nem maradhat abban a bizonytalan helyzetben, hogy a 2002-2006-ban - ez idő szerint még bizonytalan időben - történő csatlakozásig olyan módon történjen nálunk az idegenrendészet kezelése, ami lehetővé teszi, hogy Magyarországon egyre inkább elszaporodjon azok száma, akik nem is hozzánk, hanem valahová máshová igyekeznek, de kényszerűségből itt fognak ragadni. Én ezt indokoltnak tartom, és úgy gondolom, hogy ezek az eszközök, amelyeket itt a törvényjavaslat-tevő most megjelölt, nem olyan természetűek, amelyek bármilyen alkotmányos kifogást felvethetnének.

Természetesen - és ezzel nem tudok vitatkozni - a titkos információk gyűjtése, a személyes adatok kezelése és az ezzel összefüggő szabályozások rendkívül kényes terület. Itt garanciák és megfelelő garanciák nélkül a törvényjavaslat nagyon-nagyon kemény fába vágta a fejszéjét. Ugyanis az a helyzet, hogy az ellenállás nyilvánvalóan e téren lesz a legerőteljesebb és a legkeményebb, ugyanakkor meggyőződésem, hogy ha a banktitok környezetében, bizonyos adatgyűjtési lehetőségek környezetében nem teremtünk törvényes feltételeket, ebben az esetben a bűnüldözés ezen a területen nem lehet hatékony. Erre számos példát lehetne felhozni, de nem hiszem, hogy most példákat kellene elmondanom, hiszen ilyet valamennyien tudnánk mondani.

Meggyőződésem, hogy vannak ebben a törvényjavaslatban garanciák, ezek a garanciák beépítésre kerültek, és ebből most hadd mondjak néhányat. Számomra talán az egyik legfontosabb ezek közül, hogy még ha imitt-amott a törvény egy kicsit kazuisztikusnak is tűnik, mert talán túl részletesen szabályoz különböző dolgokat, de pont ebben van az erénye.

 

(11.00)

 

Ha valamit kifogásolni lehetne, az éppen az lenne, ha egyes területeken ez az igen részletes szabályozás hiányozna. Ha ez így van - és megítélésem szerint ezt elsősorban a gyakorlat fogja eldönteni -, akkor ezt pótolni kell, akkor ebben a kérdésben később mindenképpen lépéseket kell tenni. Fontos a törvényben, hogy ott, ahol olyan területeket érint, amelyek kényes területek, ezeken a területeken igen pontosan, egzakt módon igyekszik meghatározni, hogy kikre vonatkozik, kik azok, akik gyakorolhatják ezeket a jogosítványokat, és milyen cél érdekében gyakorolhatják ezeket a jogosítványokat. Meg kell mondanom, hogy ezek hiányában a Független Kisgazdapárt számára sem lettek volna elfogadhatók e fejezetek rendelkezései.

Van ennek a törvényjavaslatnak még egy olyan aspektusa, amelyről külön szólni kell. Minden törvényjavaslat, ha az törvénnyé válik, amikor elkezd működni, működés közben igazolja a létét, és igazolja azt, hogy a törvény kellően, teljes egészében szabályozott-e - soha nem teljesen, de legalább törekedett-e arra -, és így működik-e, és ha menet közben kiderülnek azok a problémák, amelyek fölmerülhetnek, akkor legyen bátorsága a törvényalkotónak a jobbításra és a javításra.

Itt, ennél a törvényjavaslatnál meggyőződésem szerint különösen kiemelkedő szerepük lesz mindazoknak, akik a felügyelet területén mozognak. Az első olyan jelzéseknél, amelyek bármiféle visszaélésre adnak okot, meggyőződésem szerint azonnali kötelezettsége a kormánynak lépni. Most ugyanis, 1990 óta először - és ezt ki kell mondani -, azt a fajta személyi és egyéni alkotmányos jogkeretet, amelyet megteremtettünk, bizonyos mértékig szűkíti ez a törvényjavaslat. Meggyőződésem, hogy erre a szűkítésre szükség van, mert olyan ellenség, olyan ellenfél ellen folyik a küzdelem, amely ellen megfelelő eszközök hiányában nem lehet eredményesen harcolni. De ha ezt az eszközt megkapják a bűnüldözők, ha ez az eszköz a kezébe kerül annak a szervezetnek, amelyet ez a törvény egzakt módon megjelöl, akkor bizony feladata mindenkinek, aki a felügyelet körében mozog, hogy széles körben és folyamatosan ellenőrizzen.

Tisztelt Ház! Nagyon jól tudom, hogy vannak olyan törvények, amelyekhez jó hozzászólni, amelyekről jó beszélni, mert széles körű támogatottságuk van, széles körben elfogadják és széles körben értik. Ennek a törvénynek vannak olyan részei, amelyek meggyőződésem szerint olyan mértékben szakmaiak, olyan mértékben a bűnüldözés keretén belül értékelhetők csak, hogy ezt bizony nem biztos, hogy a polgárok széles körben értik - azt érteni fogják, amit folyamatosan hallani fognak az ellenzéki oldalról, hogy itt az emberi szabadságjogok megnyirbálásáról van szó! (Közbeszólások az MSZP padsoraiból.)

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Lehet - hallom, hogy erről van szó. De úgy tűnik, hogy egyes országokban - Dániában, az Egyesült Államokban és még lehetne sorolni - ezeket a jogokat sokkal inkább korlátozzák, hogy ne mondjak még más országokat is, mert mást nem akarok. Igen, erről van szó! A bűnüldözés, a bűnüldözéssel kapcsolatos eszközök tára olyan eszköztár, amely időnként óhatatlanul tartalmaz korlátokat a személyi jogokkal kapcsolatosan. Hogy hol a határ - ez az alapvető kérdés! Az én meggyőződésem szerint ebben a törvényjavaslatban ez a határ még megfelelően van kijelölve. Nem vitatom, hogy valahol igazán ott van kijelölve, ahol már a széle van ennek a határnak, de még belül van ezen a határon.

Úgy gondolom, hogy ha emberi jogi kérdésben lehet is vitatkozni a törvényjavaslaton, megítélésem szerint szakmailag semmiképpen nem, mert ennek a törvényjavaslatnak meggyőződésem szerint az első olyan eszköznek és fegyvernek kell lennie, amelyet ha odaadunk a bűnüldöző szervezetek kezébe, akkor ettől kezdve már azért felelősek, hogy ez valóban működjön is. Ha ez nem működik, akkor valóban hiábavaló volt - a törvényalkotónak, mindenkinek, aki támogatta -, mert ebben az esetben nem lehet eredmény.

Tisztelt Ház! A Független Kisgazdapárt minden fenntartása mellett támogatja a törvényjavaslat elfogadását. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
28 160 1998.11.16. 2:40  119-173

DR. TURI-KOVÁCS BÉLA (FKGP): Elnök Úr! Tisztelt Ház! Én azt gondolom, hogy itt az érvek és ellenérvek végső soron már teljes egészében elhangzottak. Az alapvető gond azonban az, hogy ezek az érvek és ellenérvek azért nem találkozhatnak, mert különböző dologról beszél a kormányoldal, és megint más dologról beszél az ellenzék.

A kormányoldal ugyanis arról beszél, amiről a határozati javaslat szól, nevezetesen, hogy felkérte a kormányt, hogy az OIT és a legfőbb ügyész bevonásával vizsgálja meg, milyen határidővel, milyen módon biztosíthatók az ítélőtáblák, valamint a fellebbviteli főügyészségek felállításának személyi és tárgyi feltételei. Erről beszél a kormányoldal! Ezzel szemben az ellenzék folyamatosan arról beszél, hogy a kormány miért nem akar felállítani táblákat. Valahol ezek az érvek nyilvánvalóan nem találkozhatnak!

A kormánynak van egyfajta politikai felelőssége, amely nem vonható kétségbe. Ez a politikai felelősség pedig abból áll, hogy miután az alkotmány megjelöli ezt a bírósági formát, de fel még nem állította ezt a bírósági formát, ez a bírósági forma még nem működik, ebből következően a működési feltételeknek a vizsgálatát nem lehet mellőzni. Világosan és egyértelműen nyilatkozott az igazságügyi kormányzat arra vonatkozóan, hogy ezt a vizsgálatot korábban sem végezték el. Én azt gondolom, itt már elhangzott valami, éspedig arról, hogy milyen szinten hangoznak el felszólalások. Most nem akarom ezt ismételni.

Én azt gondolom, hogy akkor ismételjünk, és próbáljunk meg visszatérni Kukorelli István alkotmányjogi tankönyvének Az igazságszolgáltatás fogalma című fejezetére: "A bíróság igazi hatalom abban az értelemben, hogy a törvényhozó és a végrehajtó hatalomtól elkülönült, önálló hatalmi ág, az előzőektől különböző funkcióval. A bíróság azonban nem igazi hatalom a törvényhozó és a végrehajtó hatalomhoz képest abban az értelemben, hogy az életviszonyok tartós alakulásában, amely érdek-összeütközés és érdekegyeztetés eredménye, nem vesz részt. A bíróságok nem alkothatnak jogi normát, nem vesznek részt a napi pártpolitikai harcokban, nem részesek a parlamenti csatározásoknak, nem lehetnek sem vesztesei, sem győztesei politikai vitáknak - és végül a szentencia -, nem terheli politikai felelősség."

Nincs tehát arról mit vitatkozni, hogy ez kinek a felelőssége! Ez nyilvánvalóan nem az OIT felelőssége, ez a kormány felelőssége; és ha a kormány felelőssége, akkor a kormánynak kell helytállni, olyan döntést hozni, aminek az eredményeként működőképes bíróságok lesznek felállíthatók, mert ezért a felelősség a kormányt terheli.

Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
31 113 1998.11.19. 14:00  109-244

DR. TURI-KOVÁCS BÉLA (FKGP): Elnök Úr! Tisztelt Ház! A környezet- és természetvédelem általánosan elismerten az egész társadalom ügye. Ebben többnyire nincs is vita. Sőt, széles körben, pártállástól függetlenül egyetértés mutatkozik egészen addig, amíg szóba nem kerül, hogy a környezet- és természetvédelem magától értetődő módon költséges dolog, és pénz nélkül az egyébként támogatott célok nem érhetők el. A jogos igényekhez képest az eddigi - 1990 óta működő - valamennyi kormány meglehetősen szűkmarkúnak bizonyult.

A Magyar Köztársaság 1999. évi költségvetésére vonatkozó törvényjavaslatban a környezet- és természetvédelem előirányzatait döntően az EU-csatlakozás követelményeinek teljesítése határozza meg. E követelmény összhangban van a parlament által 1997-ben kivételesen erős parlamenti támogatással elfogadott nemzeti környezetvédelmi programmal, amely program 2002-ig határozza meg az ország környezetpolitikájának prioritásait és cselekvési irányait. Mind a két cél igen nagy erőfeszítést igényel mindenkitől, aki a környezetvédelmi program megvalósításában érdekelt.

Magyarország fejlett országokhoz történő felzárkózásának egyik jelentős kérdése, hogyan lehet az élet- és környezetminőség javítását a gazdasági fejlődéssel összeegyeztetni, és így elérni a fenntartható fejlődést. Ennek elérését fogalmazza meg az Európai Unió 5., környezetvédelmi akcióprogramja, és ezzel összhangban átfogó célja a nemzeti környezetvédelmi programnak is azonos.

Az Európai Unióhoz történő csatlakozásunk különböző feltételekhez kötött. Ezek között az egyik meghatározó követelmény, hogy a jogharmonizáción felül a környezetvédelmi kívánalmaknak eleget tudjunk tenni. Számos olyan terület van, amelyeknél csak igen nagy erőfeszítésekkel teljesíthetjük a követelményeket. Ilyenek a teljesség igénye nélkül: a hulladékgazdálkodás, a vegyi anyagok kezelése, katasztrófamegelőzés és -elhárítás, és ezt a sort még folytatni lehetne.

Az elkövetkező években figyelembe kell vennünk, hogy az Európai Unió környezetpolitikai eszköztárában egyre nagyobb hangsúlyt kapnak a horizontális és az önkéntes típusú eszközök, amelyek nélkülözhetetlenné teszik a különböző gazdasági és társadalmi érdekcsoportokkal az eredményes együttműködést, a partneri viszonyt, és így megosztott felelősséggel kell kialakítani és hosszabb időre biztosítani a környezetvédelem területén a politikai és a társadalmi konszenzus feltételeit. Ezekkel a követelményekkel már részben számol az 1999. évi költségvetés, és ennek alapján történt meg a direkt támogatások aránycsökkentése.

A mérték azonban erősen vitatható. A környezetvédelmi kiadások aránya Magyarországon 1995-re a GDP 1 százalékára emelkedett, és lényegesen nem változott 1996-ban sem. Az 1997. évben a hazai össztermék 1,1 százalékára emelkedett a környezetvédelmi fejlesztési kiadás. A tendencia az 1999. évi költségvetésben tovább folytatódott, és az 1998. évi 1,2 százalékos arányhoz képest 1,3 százalékra emelkedik. Nem lehet azonban figyelmen kívül hagyni, hogy az elfogadásra kerülő költségvetés erőteljesen bevételorientált. A bevételek 60 százalékát saját bevételként kell megteremteni, és csak 40 százaléka ered támogatásból. Ez igen jelentős feladatot ró a szakminisztériumra, mert ezt a bevételhányadot nézetem szerint csak a környezetvédelem területi szervezeteinek lényeges megerősítésével lehet biztosítani olyan módon, ha ezek a szervezetek alkalmasak lesznek arra, hogy a saját hányad előteremthető legyen.

A legsúlyosabb teendők három területen jelentkeznek: a levegőtisztaság védelmében, ahol a fő szennyező források az erőművek és a városi közlekedés, ez utóbbi szintén meghatározó erővel; a szennyvízelvezetésben és -tisztításban; valamint a hulladék-elhelyezésben és annak kezelésében. Ezeken a területeken az elmaradásunk az EU-előírásoktól és gyakorlattól szerényen fogalmazva is tetemes. A felzárkózás, amennyiben a jelenlegi trendek megmaradnak, hosszabb időt, legalább 10-15 évet és fokozott anyagi ráfordítást igényelne. El kell érni, hogy a környezetvédelmi kiadások a jelenlegi, kb. 1,2 százalékról az EU-átlagot megközelítő 1,8-2,5 százalékra emelkedjenek, és ekkor a GDP-ben még mindig jelentős különbség mutatkozik. Az előbb említett három feladat képezi az összes tervezett környezetvédelmi fejlesztési kiadás 85-90 százalékát, azaz a nemzeti környezetvédelmi program súlypontját adja.

A környezetvédelem 1999. évi feladatait a fentebb elmondottak behatárolják. A környezetvédelmi feladatok ellátása nem egy tárcához kapcsolódik, ezért a költségvetésnek a környezetvédelemre vonatkozó fejezete csak akkor értelmezhető, ha a más tárcáknál megjelenő forrásokat is figyelembe vesszük, amelyek szintén a nemzeti környezetvédelmi program megvalósítását szolgálják. Ennek hiányában ugyanis a lemaradás még sokkal-sokkal nagyobb lenne. A mezőgazdaságban az agrárkörnyezeti program feltehetően az EU-csatlakozási programból kerül finanszírozásra. Az erdőtelepítés, amely a költségvetésben 2,1 milliárd forinttal jelenik meg, a vadon élő állatok tartalmas hasznosítására vonatkozó programra előirányzott 100 millió forint, a vadgazdálkodási tevékenységekre rendelkezésekre álló 600 millió forint voltaképpen szintén a környezet- és természetvédelmet szolgálja. Ezek tehát a költségvetés pozitív oldalai.

Igen fontos, hogy a nemzeti környezetvédelmi programban szereplő feladatok túlnyomórészt megjelennek a gazdálkodók finanszírozásánál. Az energetikai program, az energetikai Phare-program, a biomassza energetikai célú felhasználását elősegítő japán segély szintén ezeket a célokat szolgálhatja. Igen fontos, hogy a közlekedési ágazatban megvalósuljon a Volán rekonstrukciója, a vasút fejlesztése, mert ezek is a nemzeti környezetvédelmi program megvalósulását szolgálják.

Külön szólnunk kell annak fontosságáról, hogy megfelelő források álljanak rendelkezésre a településeket elkerülő utak létesítésére. Sajnálatos, hogy a kerékpárút-hálózat fejlesztése nem volt fellelhető egyetlen tárca esetében sem, pedig ennek igen nagy fontosságot kell tulajdonítanunk. Meggyőződésünk, hogy a motorizáció előbb vagy utóbb zsákutcát jelent a közlekedésben is, annak a változtatására, úgy gondolom, valamennyi tárca érdekeltségével kell megtalálni a módot.

Csak következtetni lehet arra, hogy a szennyvíz-elvezetési és szennyvíztisztítási program megvalósítására milyen nagyságrendű forrás áll rendelkezésre a költségvetésben. A BM címzett és céltámogatások összege ugyan 48 milliárd forint, azonban ez nemcsak az előbbi célokat szolgálja, nyilvánvalóan. Külön sorban szerepel ugyanakkor a KHVM-fejezetben a kiemelt városok szennyvízkezelése, valamint a BM-fejezetben a lakossági víz- és csatornaszolgáltatás támogatása.

Mindennek az összevetéséből az állapítható meg, hogy a nemzeti környezetvédelmi programban a központi költségvetés terhére előirányzott, mintegy 56 milliárd forint ebben a költségvetési évben nem teljes egészében biztosított. Ezt mi erőteljesen sajnálatosnak tartjuk.

 

 

(13.00)

 

Sajnos szintén nem található a nemzeti környezetvédelmi programban előirányzott 500 millió forint költségvetési támogatás sem a környezetkímélő egyedi szennyvíz-elvezetési kislétesítmények létrehozásához. Ez a viszonylag nem túl nagy tétel igen fontos lenne éppen a szerény lehetőségekkel bíró önkormányzatok esetében, ezért ennek a változtatásán még el kell gondolkodni.

A fentebb felsoroltak, a hulladékégetők levegőszennyezésének csökkentésére vonatkozó program, ennek 2,5 milliárd forintnyi költségigénye meg kell jelenjen a következő költségvetésben. Ezt, úgy gondoljuk, ha csatlakozni kívánunk az Európai Unióhoz, tovább halasztani már nem lehet.

Az a körülmény, hogy a Központi Környezetvédelmi Alap a fejezeti költségvetésben jelenik meg, céltámogatásként lesz igényelhető, önmagában akár helyeselhető is. Felveti azonban annak szükségességét, hogy a céltámogatások elnyerésének feltételrendszerét közérthetően, gyorsan, úgy kell eljuttatni az érdekeltekhez, hogy valóban azok tudjanak ezzel élni, akiknél ennek meg kell jelennie.

Örvendetes, hogy az Alföld-programra a megfelelő forrás a Környezetvédelmi Minisztérium fejezetében szerepel, és ezt egészíti ki az FVM 37 millió forintos további költségvetési tétele. Meg kell azonban jegyezni, hogy az Alföld helyzete, az Alföld-programmal kapcsolatos minden egyéb és elkövetkező cselekvés nagyon céltudatosan szem előtt kell tartsa mindazokat a környezetben bekövetkezett változásokat, mindenekelőtt az időjárási változásokat, a talajváltozásokat, amelyek hiányában az Alföld igen nehéz helyzetbe kerülhet.

A természetvédelem a költségvetésben csak összevontan néhány sorban szerepel, összességében 1,1 milliárd forinttal. Ezt fájlaljuk. Meg kell mondanom, hogy környezetvédőként, természetvédőként egyszerűen a magam részről ezt nagyon-nagyon nehezményezem; a természetvédelem és a környezetvédelem ugyanis egymástól nem elszakítható két olyan ügy, amelyet összhangban kell kezelni. Ha a természetvédelem hátrányokat szenved, akkor azt a környezet is meg fogja szenvedni. Azt gondoljuk tehát, hogy ezeken a részeken feltétlenül javítani kell; ha az idén nem lehet, akkor mindenképpen a következő esztendőkben.

El kell mondanom, maguk a környezetvédők is egyetértéssel fogadták, hogy a Környezetvédelmi Minisztérium végül is tiszta, világos és áttekinthető költségvetéssel rendelkezzen, a Környezetvédelmi Minisztérium letisztult profillal működjön. Nem szerencsés a megítélésünk szerint, ha a Környezetvédelmi Minisztérium címszó alatt különböző feladatok összevonásra kerülnek. A Környezetvédelmi Minisztériumnak nagyon határozott, konkrét céljai kell hogy legyenek. Ez a konkrét feladat pedig a következőkben éppen az egyes tárcáknál megjelenő és azok fejezeteiben szereplő, de a környezetvédelem célját is szolgáló eszközök felhasználásánál jelentkezik. Itt kiemelt szerepe kell hogy legyen a tárcának, amikor összhangba kell tudja hozni, mondjuk, egy gazdasági tárcánál annak feladataival a környezetvédelmi feladatokat, és meg kell próbálni a kormányon belül érvényesíteni a környezetvédelem igényeit.

Fontos, hogy a Környezetvédelmi Minisztérium a következőkben - erről már szóltam, de ismételten szólnom kell - megerősítse a saját helyi szervezeteit. Ennek hiányában ugyanis éppen az az önrész, amely 60 százalékot tesz ki ebben a költségvetésben, egyszerűen nem lesz teljesíthető. Ha nem sikerül megoldani, hogy ezek a helyi szervezetek ténylegesen működjenek, ebben azt esetben - azt gondolom - súlyos problémája lesz a környezetvédelmi tárcának, mert a költségvetés egy jelentős hányada nem fog a rendelkezésére állni. Meggyőződésem azonban, hogy ezek megoldható feladatok, olyan feladatok, amelyeket a környezetvédelmi tárca meg tud és meg kíván oldani.

Ismételten kiemeljük annak szükségességét, hogy a területi szervek mint szakmai szervek - csatlakozva a központi akarathoz - működjenek együtt a központtal, és ők maguk is tegyenek meg mindent azért, hogy ez a költségvetés valóban teljesíthető legyen.

A Független Kisgazdapárt a most tárgyalásba vett költségvetést előremutatónak és egyben a lehetőségekkel összhangban állónak gondolja. Ezek a lehetőségek ma még, úgy ítéljük, szűkösek azon a területen, amelyet kiemelkedően fontosnak tartunk, de úgy gondoljuk, hogy miután előremutató, miután vannak benne olyan részek, amelyek kifejezetten a következő esztendőt készítik elő, így ez a költségvetés a számunkra elfogadható, ezért támogatjuk. Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiból.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
33 26 1998.11.23. 4:50  25-29

DR. TURI-KOVÁCS BÉLA (FKGP): Elnök Úr! Tisztelt Ház! Az a téma, amiről szólni szeretnék, nem olyan vidám, mint amilyen az előbbi volt, ezzel szemben országos jelentőségű, halaszthatatlan és rendkívüli az előbbivel ellentétben. A halál ugyanis mindig meghökkentő, akkor is, ha idősebb ember megy el, még inkább akkor, ha fiatal emberek életük kiteljesedése előtt szükségszerűség nélkül halnak meg vagy szenvednek olyan sérüléseket, amelyek az életük hátralévő részét nyomorúságossá teszik. (Zaj a teremben.)

A hazai közvéleményt és azt hiszem, mindannyiunkat megrázott az a szörnyű tragédia, amely péntekről szombatra virradóan a Kacsóh Pongrác úti felüljárón bekövetkezett. Az újsághírek szerint bizonyosan csak azt lehetett megállapítani, hogy a gépkocsi, amellyel a baleset bekövetkezett, legalább 120 kilométerrel száguldott az ütközés előtt, és felmerült annak az alapos gyanúja, hogy a diszkóból jövő fiatal társaság a diszkóban drogot fogyasztott. Ugyanezen a napon jelent meg az újságban, hogy a tiszakécskei diszkóban többen is kábítószert árultak, különböző fajtájú drogokat foglaltak le, és ennek során megállapították, hogy egy személy főfoglalkozásként űzte a drogterjesztést, a másik három személy "csak" fogyasztó volt.

Az utóbbi években hazánk a drogterjesztők számára komoly felvevőpiac lett. Ennek természetesen számos oka van, minden bizonnyal a társadalmi indokon felül azonban az egyik legfontosabb indoka, hogy országosan ismert nevek a közvélemény előtt megszólalva a drog fogyasztását szeretik az alkoholfogyasztáshoz, a dohányzáshoz hasonlítani, bocsánatos bűnként feltüntetni és jó előre erkölcsi felmentést adni a drogfogyasztóknak.

A sors keserves fintora, hogy a szörnyű diszkóbalesetet megelőző napon Budapesten tüntetést szerveztek fiatalok számára azért, hogy megakadályozzák a kormánynak azt a szándékát, amely arra irányul, hogy a drog terjedését a büntetőjog eszközével megállítsa, azt visszaszorítsa. (Közbeszólás az MDF soraiból: Szégyen!) Érdemes figyelni arra, amiket a tüntetésen résztvevők maguk elmondtak: a bosszankodó tüntetőre, aki kénytelen volt az előző napon beszerezni a drogmennyiségét, mert túl sok volt a rendőr az adott helyen; vagy azokra a nézetekre, amelyek arról szóltak, amit nap mint nap hallhatnak országos hírű emberektől, hogy a drog fogyasztása éppen olyan élvezet, mint az ebéd utáni borozgatás. Magától értetődőnek tartom, hogy küzdeni kell az alkoholizmus és a dohányzás ellen. Semmilyen módon nem keverhető a két dolog össze. Az emberiség régmúltba vesző története szerint mindig fogyasztott bort - gondoljuk Noéra -, gyakran éppen a fertőzött ivóvíznél és más okoknál fogva.

Senki nem vitatja, hogy az alkoholizmus szintén komoly veszély idősre és fiatalra egyaránt; azonban ha egy káros szenvedély elterjedt a világban, akkor úgy kell küzdeni ellene, hogy egy újabb súlyos káros szenvedélyt megpróbálunk legalizálni, megpróbáljuk azt is elterjeszteni? A drog terjedésének megállítása és visszaszorítása ma olyan társadalmi ügy, amelyben minden józan politikai erőnek részt kell vállalnia. A drog elterjedtsége már túlment azon, hogy meggyőzéssel, egyszerű ráolvasással lehetne ezen bármit is segíteni, itt a hatékony büntetőjogi eszközök nem mellőzhetők. Az egész társadalomra jelent veszélyt az, ha országosan ismert politikai tényezők, közéleti emberek a drogfogyasztást újra és újra bocsánatos bűnként tüntetik fel; vagy az a televízió, amely magát nem közszolgálatinak, hanem kereskedelminek tünteti fel, és a következőket mondja: ha vezetsz, ne fogyassz drogot! Ha nem vezetsz, a contrario, akkor fogyaszthatsz drogot.

A Független Kisgazdapárt teljes erejével küzdeni kíván azért, hogy a társadalmi értékrend a droggal kapcsolatos nézetek esetében helyreálljon; hogy erkölcsileg is váljanak lehetetlenné azok, akik a drogfogyasztást mint az élvezet egyik formáját kívánják a társadalommal elfogadtatni. Mert jegyezzük meg: ha nincs eladó, nincs vevő; és ha nincs terjesztő, akkor nincs fogyasztó.

Megismétlem: a felelősségünk közös, akik azt állítják, hogy a droggal kapcsolatos büntetőjogi szabályok szigorítása a fiatalok bebörtönzését jelentené és ennek a nézetüknek úton-útfélen a nyilvánosságban helyet adnak, úgy ezzel nem tesznek mást, mint elősegítik a drogfogyasztást. A Független Kisgazdapárt ezt soha nem fogadja el. A nézetek hirdetői ellen, a drogfogyasztás ellen minden rendelkezésünkre álló törvényes eszközzel küzdeni kívánunk, és ezt elvárjuk a kormánytól is. (Közbeszólás a Fidesz soraiból: Így van!)

Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps a kormánypártok és a MIÉP soraiból.)

 

DR. TURI-KOVÁCS BÉLA (FKGP): Elnök Úr! Tisztelt Ház! Szeretném figyelmeztetni a tisztelt Házat arra, hogy a magyar történelemben van olyan párhuzam, amelyet nem lehet figyelmen kívül hagyni. A kiegyezést követő korszakban és időszakban az akkori honvédelmi törvény, az akkori fegyverkezéssel kapcsolatos törvény 4. cikkelye körül olyan vita alakult ki ebben a parlamentben, ahol végzetesen összecsapott az ellenzék és a kormányoldal, és ennek a következményeit, én úgy gondolom, le lehetett mérni 1914-ben a haderőnk felkészültségén. (Csige József: Történelem!) Nem túlzás, amit mondok, mert a történelem ezt igazolta, csak egyesek nem tanulnak semmiből! Addig énekelgették azt, hogy kerek ez a zsömle, ketté kéne vágni, amíg csak a morzsák maradtak. Nagyon jó lenne, ha egyszer s mindenkorra - s ezt mindkét oldalnak mondom! - túl lehetne lépni azokon a vitákon, amelyek egy-egy bizottság felállításán és a bizottsági vita körül folyik, amikor nemzeti alapvető érdekek is kockán forognak.

A Független Kisgazdapárt nem azért nem szavazta meg, vagy nem csak azért nem szavazta meg tegnap a bizottságok felállítását, mert komoly és alapos aggályai vannak az ott megjelölt elnökökkel kapcsolatban, hanem azért is, mert itt három bizottság felállításáról volt szó, és a harmadik bizottság tekintetében még nem volt konszenzus az elnökre vonatkozóan. Mi úgy gondoltuk, hogy a három bizottságot így terjesztették elő, így kell visszaterjeszteni, és a három bizottságot egyszerre kell felállítani. Konszenzusnak kell lenni abban a kérdésben is, hogy annak a bizottságnak ki legyen az elnöke.

Én nem gondolom, és ezt nagyon komolyan mondom, nem gondolom, hogy ettől lehetne függővé tenni azt - még egyszer mondom -, hogy alapvetően nemzeti érdekeket érintő kérdésekben megpróbáljunk kibújni egyfajta felelősség és kötelezettség alól.

Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps az FKGP padsoraiból.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
40 44 1998.12.08. 7:50  35-51

DR. TURI-KOVÁCS BÉLA, az FKGP képviselőcsoportja részéről: Elnök Asszony! Tisztelt Ház! A nyilatkozat megszületésének időpontja, 1948. december 20-a a világnak, az emberiségnek egy olyan időpontja volt, amikor éppen túl volt egy hatalmas világégésen, és a világ éppen kettészakadt. Olyan időszak volt ez, amikor még nem lehetett elfelejteni a háború borzalmait, azok még frissen éltek, de amikor már új veszélyek rejtőzködtek, új veszélyek jelentkeztek, és az emberiséget valamiféle újabb borzalommal fenyegették.

Nem volt az véletlen, hogy a nyilatkozat támogatói és a körmönfont módon ellenzői már akkor két táborba oszlottak. Jól érzékelhető volt az, kik azok, akik az emberi jogi nyilatkozatot olyannak tekintik, amely zsinórmérték lesz hosszú időn keresztül, és kik azok, akik ezeket az emberi jogokat csak szocialista jelzővel, vagy valami más jelzővel illesztve tudják elfogadni. Tehát a saját szempontjukból talán igazuk is volt. Hogyan fogadhatták volna el a 9. cikkelyt, amely azt mondja, hogy senkit nem lehet önkényesen letartóztatni, őrizetbe venni vagy száműzni, hiszen ez gyakorlat volt a világnak egy nagyon nagy részén, olyan gyakorlat, amelyről az egész világ tudott, de az egész világ hallgatott. És ezért szólni kell arról is, azoknak a felelősségéről, akik látszólag teljes mellszélességgel kiálltak az emberi jogi nyilatkozat mellett, de valahol, úgy érzem, a nyilatkozat megszerkesztőin túlmenően a hivatalos politikában ez még messze nem volt elfogadott.

Szeretnék utalni arra, és lehet, hogy ez most talán egy picit ünneprontónak tűnik, hogy 1956-ban azok, akik a nyilatkozatot mellszélességgel elfogadták, különbséget tudtak tenni emberi jogok, emberi jogok megvédése és, mondjuk, a szuezi kaland között. Ezt sem szabad elfelejteni akkor, amikor különböző mércékkel mérünk.

Mégis azt gondolom, hogy ez a nyilatkozat azért volt mérföldkő, mert reménységet jelentett az emberiség számára, hogy valóban ezek a régen megfogalmazott alapelvek egyszer még valóban teljesedésbe is mehetnek. Ennek a reményében, ennek a reménynek az éltető sugaraival fogadta ezt Magyarországon, úgy gondolom, minden, demokráciában hívő polgár. Hiszen nem sok reménységünk volt 1948-ban. A magyar történelem olyan fordulatot vett, amiből ma már lehet, hogy vannak olyan emberek, akik úgy gondolják, hogy akkor is látták a demokratikus kibontakozás lehetőségét; attól tartok, ők nem mondanak igazat. Olyan sötét felhők voltak ezek a világ felett és Magyarország felett, amiből a kibontakozást tényleg csak egy egyetemes összefogással, egy olyan demokratikus összefogással képzelhettük el, amely ezek mentén a nyilatkozatok mentén születhet meg.

Érvényesültek-e ezek a jogok az eltelt évtizedek alatt? Én azt gondolom, hogy részben igen, részben nem. Messze nem lehetünk elégedettek akkor, amikor az emberi jogok, az emberi jogoknak megfogalmazott és mindannyiunk által elfogadott tartalma lassan-lassan átcsúszik valamiféle olyan értelmezésbe, mintha ez nem az egész emberiséget, nem minden polgárt, hanem csak azokat illetné, akik valamitől különböznek, valamiben mások. Mi azt gondoljuk, és én ezt szilárdan hiszem, hogy ezek a jogok minden embert, azt is, aki más, és azt is, aki talán a nagy tömegekkel azonos, egyaránt meg kell hogy illessék. Ezek a jogok nem lehetnek kivételezés alapjai, ezek a jogok az én meggyőződésem szerint valóban egyetemessé kell váljanak.

Az egyetemessé válásnak azonban nem elég a deklarálása. Nem elég az, hogy ezt újra és újra ünnepi pillanatokban elmondjuk. Hiszen gondoljunk talán arra, hogy ma a világ számos részén ünneplik ezt az egyetemes nyilatkozatot, olyanok is, ahol a demokráciának talán még a nyomai is alig felfedezhetők. Mégis buzgón vallják, hogy az egyetemes nyilatkozatot ők a magukénak tudják, és ezt támogatják. Én nem akarok és nem is szeretnék példákat felhozni, mindannyian tudjuk, hogy ezek az országok léteznek, hogy ezek az országok ott vannak az ENSZ-ben, hogy ezek az országok úgy viselkednek, mintha az egyetemes jogi nyilatkozat rájuk kötelező erővel működne, holott nagyon-nagyon távol vannak a demokratikus gondolkodástól.

A jövőről is kellene néhány szót ejteni, tisztelt Ház. Az egyetemes emberi jogi nyilatkozat, az egyetemes nyilatkozat, amely tulajdonképpen tartalmában nem 1948-ban, hanem sokkal régebben megfogalmazódott, csak akkor fog érvényesülni szilárd meggyőződésem szerint, hogyha ez a demokráciával, a demokratikus államrendi berendezkedéssel párosul. Ez elvárható, és azt gondolom, hogy ahol úgy beszélnek ezekről a jogokról, hogy ez a demokráciával nem párosul, ott nagyon erős kétségeket kell éreznünk ennek a valóságtartalmával kapcsolatosan.

Mit tartunk mi két alapvetően fontos dolognak a jövőre nézve? Az egyik, hogy valóban általános legyen az emberi jogokban megfogalmazott valamennyi jog, valóban általános legyen úgy, hogy a világ lehető legnagyobb részére kiterjedjen, hazánkon belül a legszélesebb módon érvényesüljön.

De van egy másik olvasata is ennek, amiről nem hallgathatunk. Az emberi jogok nyilatkozatának megfogalmazásakor olyan, hogy kollektív jog, nem merült föl, talán nem is véletlenül. Hiszen a második világháború lezárását követően azok, akik a békét létrehozták, valami másban gondolkodtak. Valóban abban gondolkodtak, meg vagyok róla győződve, hogy érvényesülni kell az egyéni emberi jogoknak. De messze úgy gondolták, hogy a világban már nem fog fölmerülni - legalábbis a jóhiszeműek, úgy gondolom, így gondolkodtak, nem fog fölmerülni - ennek az igénye, hogy a kollektív jogoknak is érvényesülniük kell. Nekünk, magyaroknak nem lehet más célunk, mint hogy ezek az emberi jogok kiterjedjenek azokra a néprészekre, néptörzsekre, kiterjedjenek azokra a nemzetrészekre, amelyek önhibájukon kívül ma a kollektív jogok hiányában szenvednek. Az emberi jogoknak ki kell terjedniük erre is! Nekünk ezért kötelességünk mindent megtenni itt, a parlamenten belül, és kötelességünk megtenni a nemzetközi porondon is. Ez meggyőződésem szerint valamennyiünk feladata.

Végezetül engedjék meg, hogy hadd szóljak valamiről örömmel. Ebben a Házban az eltelt hetekben sok-sok olyan összeütközés, sok-sok olyan beszéd hangzott el, amelynek a vége és a végső kicsengése ismételten az ütközés volt, ismételten az összebékíthetetlenség látszatát ébresztette. Ez a nyilatkozat ma lehetne, reményeim szerint lehet is valami olyan, mindannyiunk által elfogadott alapelveket tartalmazó és valamennyiünk számára zsinórmértéket jelentő alapelv, aminek mentén talán közelíthetnek az oldalak egymáshoz, amikor mindannyian azt mondhatjuk, hogy a demokráciáért, az emberi jogok megvalósításáért együtt és közösen kell küzdenünk.

Köszönöm hogy meghallgattak. (Taps.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
41 34 1998.12.09. 12:00  1-172

DR. TURI-KOVÁCS BÉLA, az FKGP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Azt hiszem, nem mondok semmi újat, ha azzal kezdem ezt a rövidke kis felszólalást, hogy az adófizetés megkerülése, netán annak a teljes mellőzése olyan össznépi játék, amit ma már globalizáltnak tekinthetünk. Ebben világméretekben érdekeltek az emberek. Világméretekben abban érdekeltek, hogy a lehető legkisebb adót fizessék. Azt gondolom, hogy alapjaiban ezzel még egyet is lehet érteni, ha ez törvényes keretek között történik. Magyarországon különösen nagy hagyományai vannak ennek. Gondoljunk csak bele: a történelemben nem kell olyan nagyon régmúltra visszamenni - mondjuk, a török időkig -, amikor az életet jelentette az, ha valaki el tudta kerülni, hogy ne kétfelé adózzon, mondjuk, a királyi Magyarország felé, és a török felé is.

Az is az életet jelentette, bármennyire is talán még a nemzeti érzékeinket is valahol megmozgathatja, hogy ne adózzon a kurucnak, és ne adózzon a labancnak se. De ez így folytatódott a kiegyezés időszakában is, hiszen Mikszáthtól tudjuk a kedves vidéki képviselőről, aki feljött Budapestre nagyon ritkán, fogalma sem volt a helyzeti viszonyokról, úgy értem, a budapesti viszonyokról, és megkínálta szűzdohánnyal nem mást, mint épp a fináncminisztert, aki aztán persze a kor akkori joviális helyzetének megfelelően ezt jóízűen el is szívta. Nos, én azt gondolom, hogy valahol nálunk az adómegkerülés messze-messze az európai átlagot is megkerüli; érthető módon talán - még egyszer mondom - történelmi okoknál fogva is.

Nos, ez a javaslat, amit most tárgyalunk, azt gondolom, az erényeit valahonnan onnan merítette, ahonnan a hiányosságait, a hibáit is. Az erényei közé sorolnám azt, hogy bár Európában számos helyen működik hasonló intézmény - ezekre már kialakult gyakorlat van, hiszen Ausztriában már 1912 óta működik ilyen intézmény, amelyet 1983-ban csak korszerűsítettek -, mégis a javaslattevő végre egyszer nem átvette ezeket a már kialakult és a gyakorlatban is létező intézményrendszereket, nem ezeket próbálja meg adaptálni magunkhoz, hanem a saját viszonyainkhoz igazította azt a javaslatot, amely most előttünk van.

Meggyőződésem szerint a másik erénye az, hogy abból indult ki, ami a reális valóság. Nevezetesen, hogy Magyarországon jelenleg még sem a gazdasági viszonyok, még kevésbé az adómorál, távolról sem abban a helyzetben van, amelyben, mondjuk, Ausztriában, Németországban vagy akár Hollandiában. Ezért a helyi viszonyokhoz kellett igazítani ezeket a szabályokat. Ebből fakadtak aztán persze a fogyatékosságok és a hiányok is, hiszen a javaslattevő úgy gondolta - nem teljesen alaptalanul -, hogy a meglévő törvények átemelésével, törvényhelyek átemelésével olyan helyzetet lehet teremteni, amely egyben azt eredményezi, hogy itt elfogadott és már a gyakorlatban lévő törvények érvényesülnek a mostani javaslaton belül. Ezért fejezetet emelt át a rendőrségi törvényből, az adózás rendjéről szóló törvényt idézi, az államtitokról és szolgálati titokról szóló törvényt, a vámjogról szóló törvényt - és még lehetne sorolni.

Mindezt azonban oly módon tette, hogy ezeket csak felsorolja, de az adaptációkat nem részletezte. Ez volt az első dolog, amelyben, úgy gondolom, nem teljesen alaptalanul többen nyomatékosan olyan kifogásokat találtak, amelyeknek hangot is adtak, hangot is kellett hogy adjanak, hiszen a törvény így nagyon nehezen értelmezhető, nagyon nehezen beazonosítható. Ebből következően az alkalmazás körül is gondok lehetnek.

Akkor, amikor az alkotmány- és igazságügyi bizottság nem kevéssé kiélezett, helyenként talán a személyeskedésig is elmenő vita során tárgyalta a javaslatot, magam is hangot adtam annak, hogy itt valamiféle olyan megoldást kell találni akár módosító indítványokkal, amely a törvény egységességét és ugyanakkor a jobb áttekinthetőségét szolgálja. Az ellenzék álláspontja azonban - nekem az volt a nézetem, és ma is ez - talán még azon is túlment, ahogyan Kazinczy annak idején kezelte Berzsenyi Dánielt. Ő még csak azt mondta, hogy: "tűzbe felét vetem, harmadát is még, jer most már, vár az olimposzi kar". Az ellenzék azt mondta, hogy úgy, ahogy van, az egészet ki kell dobni.

Nos, hölgyeim és uraim, nagyon örülök, hogy ezzel ma is egyetért az ellenzék. (Dr. Toller László: Nyerő!) Persze, a mi álláspontunk nem azonos ezzel; meg kell mondanom, hogy miért nem. Mi annak idején - ezt sokszor a fejünkre olvasták, és bizonyára még fogják is az ellenzéki oldalról, helyesen teszik - azt az ígéretet tettük, kisgazdák és koalíciós partnereink egyaránt, hogy ebben az országban érzékelhető adócsökkentés fog bekövetkezni. Én azonban a választási eljárás során nagy számú, helyenként a húszat is elérő hallgatóság előtt többször kijelentettem, hogy ennek két komoly feltétele van. Az egyik feltétel az, hogy gazdasági növekedés legyen. A másik feltétele az, hogy az adómorál megváltozzon, és az adófizetés általánossá váljék.

Ennek hiányában adót csökkenteni az én igen szerény nézetem szerint nem lehetséges. Adót csökkenteni pedig ráolvasással eddig még senkinek nem sikerült. Nagy valószínűséggel bármilyen jó, nézetem szerint kiváló a jelenlegi kormány, ennek ellenére ez neki sem sikerülhet. Itt az eszközöket meg kellett találni. Az alapvető kérdés az, hogy a helyes eszközöket kereste és találta-e meg ez a kormány, avagy pedig ezek az eszközök nem alkalmasak arra, hogy megvalósításuk esetén nagyon adóbevételek, és nem utolsósorban - ezt fontosabbnak tartom, mint a pénzügyi részét - jobb adómorál alakuljon ki. Azt gondolom, alapvető kérdés, hogy igaz-e az a kormányállítás - meggyőződésem szerint igaz -, hogy ezek a szabályok és szabályozók nem a kisvállalkozók, a zöldséges, a kereskedő és a hasonló kisemberek ellen irányulnak, hanem oda irányulnak, és ott kívánnak érvényesülni, ahol az igazi nagy adóbefizetések elmaradtak.

Hogyan maradnak el? Úgy maradnak el, azt hiszem, mindenki tudja, azok is, akik most a törvény ádáz ellenfelei, hogy valójában bizonyos értékhatáron felül már megéri ügyvédet, adótanácsadót, könyvelőt és ha kell, akkor adószakértőt külön foglalkoztatni. Megéri, és azt kell mondanom, ez törvényes mindaddig, amíg arról van szó, hogy a törvényes keretek között lehet-e az adót valamilyen módon csökkenteni. De ha ez a teljes adómegkerülésre irányul, akkor ez bűncselekmény, és ha ez bűncselekmény, akkor ezt fel kell deríteni. Ha ezt felderítik, akkor szigorúan meg kell büntetni azt, aki ezt teszi. Ők azok - ezt ki kell jelenteni -, akik helyett meg kell fizetni az annyit emlegetett, az MSZP által oly sokszor emlegetett bérből és fizetésből élőknek azt az adót, amit mindenképpen be kell szednie az államnak ahhoz, hogy működni tudjon. (Dr. Toller László: Erre van a rendőrség.)

Nos, azt gondolom, tisztelt képviselőtársaim, hogy ez a jelenlegi viszonyok között bizonyítottan és igazolhatóan nem működött. Ne arról tessenek majd beszélni és beszélgetni, hogy a rendőrség mit tehetne! A rendőrség az eltelt intervallumban bizonyíthatóan ezekben az ügyekben nem ért el igazán eredményt. Nem történtek olyan lépések, amely lépések azzal kecsegtetnének, hogy fordulat következhetne be ebben az ügyben. Márpedig fordulat nélkül - azt kell mondanom -, ha ez nem következik be, tudomásul kell venni a kis adófizetőknek, azoknak, akik elérhetők, akik nem tudnak adószakértőt alkalmazni, nem tudnak ügyvédhez fordulni, nem tudnak olyan helyzetet teremteni, hogy a kibúvás eszközei a rendelkezésükre álljanak, hogy ismét ők lesznek azok, akik vesztesek.

 

(9.50)

 

Mi, a Független Kisgazdapárt, azért támogatjuk ezt a javaslatot, mert meggyőződésünk szerint most elérhető lesz, éspedig törvényes eszközökkel lesz elérhető, hogy azok is adót fizessenek, éspedig jövedelmük arányában fizessenek adót, akik eddig ezt nem tették. Nem szeretnék semmiféle konkrét példára hivatkozni, de azért elgondolkodtató, hogy amikor megindul egy-egy adóeljárás, előfordul, hogy éppen kirabolják azt a gépkocsit, amelyben az összes adópapír benne van; mit tesz isten, mint legfontosabb zsákmányt, az adópapírokat viszik el! Ha egy tisztességes adónyomozó hivatal van, amely elkezdi a tényeket felderíteni - nem az adópapírokat, mert amikor az adópapírokat ellenőrzik, ott már a szakértők fogják meghatározni, hogy mi lesz a végeredmény -, és akkor kezdik el ellenőrizni, amikor az adóalap keletkezik, ha valóban erről van szó, akkor meggyőződésem szerint ezek az emberek megfoghatók lesznek.

Nos, el kell mondanom azt is, hogy nyomatékos aggályaink voltak, és ezen nyomatékos aggályainknak a magam részéről, a magam szerény lehetőségeivel az alkotmány- és igazságügyi bizottság előtt hangot is adtam. Azt mondtam, hogy módosításokkal tudjuk ezt a törvényjavaslatot támogatni. Ezek a módosítások elkészültek, és pont azokban a részekben, amely részek előttem is némileg, azt kell mondanom, de talán jelentős mértékben is aggályosak voltak - így a kényszerítő eszközök használata, annak a pontosítása, így az információgyűjtés és annak szabályozása, nem utolsósorban az adatok kezelése és azok nyilvántartásának módja, és még egy dolog, a hatáskör és illetékesség kérdése -, ezek a módosító indítványok nézetem szerint kellő módon kiigazítanak és olyan helyzetet teremtenek, amikor ez a törvény már aggálytalanná válhat.

Tisztelt Képviselőtársaim! Azt gondolom, azon kell elgondolkodnunk, hogy ha a törvényjavaslatot elfogadja a tisztelt Ház, azt követően is meglegyen az a fajta biztosíték, az a fajta garancia, amelyre viszont az ellenzék joggal hivatkozik és joggal igényli. Mire gondolok többek között? Többek között arra is, hogy a Házszabály lehetővé - nemcsak lehetővé, bizonyos vonatkozásban kötelezővé - teszi albizottság létrehozását, éspedig meghozott törvények vizsgálata és azok érvényesülése tekintetében - mondja a 29. § (3) bekezdése. Gondoskodni kell róla, hogy a Ház folyamatos ellenőrzése mindaddig, amíg ennek az új intézménynek a bejáratása tart, mindaddig, amíg ezen új intézmény joggyakorlata nem lesz teljes egészében ismert, egyfajta, még az ügyészséget is meghaladó felügyelet álljon rendelkezésre.

Még egyszer hangsúlyozni szeretném, ha valamennyien szeretnénk - és azt hiszem, nincs ebben a Házban olyan, aki ezt ne szeretné -, hogy jelentősen csökkenjenek az adóterhek, jelentősen csökkenjenek a tb-terhek, akkor egyben kénytelenek vagyunk egyetérteni: el kell érni, megkerülhetetlenül el kell érni, hogy nem az adómorál hirtelen megváltozásával, de a befizetések kikényszerítésével a közteherviselés általánosan érvényesüljön.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
44 14 1998.12.22. 4:50  13-17

DR. TURI-KOVÁCS BÉLA (FKGP): Elnök Úr! Tisztelt Ház! A Házon belül, de úgy gondolom, a Házon kívül is a szélesebb közönség jól emlékszik arra, hogy 1997-ben a Független Kisgazdapárt akkori frakcióvezetője, dr. Torgyán József számos, a mezőgazdasággal kapcsolatos, mindenekelőtt a földbirtok-politikával, valamint a külföldiek földszerzésével kapcsolatos határozati javaslatot terjesztett e Ház elé. Ezek a határozati javaslatok egytől egyig elvetésre kerültek, pedig ezek a javaslatok nem mást céloztak, mint hogy a nemzeti kincset jelentő magyar föld olyan védelmet kapjon, amilyen védelemre feltétlenül szüksége van, különösen akkor, ha egyre közelebb kerülünk az európai uniós csatlakozáshoz.

Nem kell elfelejteni, azt gondolom, jó, ha emlékezünk arra, amikor a frakcióvezetőnk akkor előterjesztette azt a javaslatot, hogy fel kellene mérni, az országban mennyi a zsebszerződés, hogy ezek a zsebszerződések milyen hatással vannak a földbirtok-politikára, az akkori kormánypártok részéről az a szellemesnek szánt bekiabálás hangzott el, még a rádióban is jól hallhatóan, hogy a zsebszerződésnek az a tulajdonsága, tessék megjegyezni, hogy a zsebben van, ezért nem lehet azt tudni, nem lehet azt felmérni, hogy ez mennyi földet jelent a valóságban.

A közelmúltban a Kisgazdapárttal egyáltalán nem baráti viszonyt tápláló újságok egymás után jelentettek meg cikkeket, amelyekből a következők derülnek ki, többek között az egyikből - ha nem is szó szerint - idézek: "Készen állnak arra a környezetünkben, hogy az európai csatlakozásunkkal egyidejűleg a magyar föld nagy részét vagy annak jelentős részét megkíséreljék felvásárolni, mert ennek a földnek ma nincs reális értéke." Majd egy másik újság lehet, hogy még többet tudott, és már előre megjósolta, hogy az Európai Unió csatlakozásunk esetén olyan követelményeket fog támasztani, amely követelmények teljesítése esetén nem őrizhető meg a magyar föld tulajdona.

Hölgyeim és Uraim! Tisztelt Ház! A Független Kisgazdapárt programjában, de azt gondolom, valamennyi kormánypárt programjában alapvető tézis az, hogy a magyar föld elkótyavetyélését nem kívánjuk megengedni. Szeretném hangsúlyozni, hogy nálunk jobban talán senki nem kívánná az európai uniós csatlakozást, a Kisgazdapárt ennek töretlen híve, de egyszer s mindenkorra végre le kellene szögezni, hogy alapvető nemzeti érdekeinket nem kívánjuk feláldozni, a tárgyalások során el kell érni, hogy a lehető legjobb kondíciók mellett történjen ez a csatlakozás, a földnek pedig a biztos védelem megadassék. Azt gondolom, hogy ennél kevesebbel nem érhetjük be.

Tisztelt Ház! Tisztában vagyok azzal, hogy az eltelt hat hónapban számos olyan esemény történt a mezőgazdaságban - nyugodtan kijelenthetem, hogy a jövő évben is történni fog -, mint a búza- és kukoricaválság és egyebek. Azt kell mondanom, hogy ezek a mezőgazdaság jellegéből fakadó ügyek, amelyek meg fognak ismétlődni, azonban - ezt most önkritikusan kell mondanom - nem hallgathatom el, hogy itt az idő, amikor meg kell lépnünk, és azokat a jogi eszközöket igénybe kell vennünk, amelyek tiszta, világos helyzetet teremtenek a magyar földbirtok-politikában. Nincs az a mezőgazdasági politika, amely eredményes lehetne, ha amögött nincs valóságos földbirtok-politika; olyan földbirtok-politika, amely szándékaink szerint erősíteni fogja azokat a kis- és középgazdaságokat, amelyekkel csatlakozni szeretnénk az Európai Unióhoz, és amelyek nem lesznek kiszolgáltatva azoknak, akik sokkal-sokkal nagyobb pénzekért képesek ezeket a földeket felvásárolni.

Szeretném a tisztelt Ház figyelmét felhívni arra, hogy nem kell nagy ész ahhoz, hogy lássuk, a szomszédainkban már fényesítik a traktorokat, amelyekkel majd jönnek át a határon, és majd művelik azt a magyar földet, amelyet a sajátjuknak tartanak. Le kell egyszer s mindenkorra szögezni, hogy a magyar föld ilyen módon nem eladó, és a zsebszerződések soha nem lesznek érvényesek akár csatlakozunk, akár nem csatlakozunk. A zsebszerződések érvénytelensége állandó lesz. Azt gondolom, mindannyiunkra, ránk is vonatkozik most már, az idő itt van, és azt mondhatom, hogy Hic Rhodus, hic salta, és ha nem is ugrunk, lépni most már kötelező.

Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps a kormánypártok soraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
46 87 1999.02.08. 9:10  72-95

DR. TURI-KOVÁCS BÉLA, az FKGP képviselőcsoportja részéről: Elnök Úr! Tisztelt Ház! Köszönöm a szót. A területszervezési eljárásról szóló törvényjavaslat már a benyújtásánál is - megítélésem szerint - egyfajta politikai bátorságot tükrözött, az Alkotmánybíróság 15/1998. határozata ugyanis sokkal szűkebb körben állapított meg olyan körülményeket, amelyek következtében törvényjavaslatot kellett volna benyújtani. A törvényjavaslat benyújtója azonban a korábbi szakmai igényeknek megfelelően egy területszervezési eljárásról szóló, nézetem szerint egységes és igen-igen jól használható törvényjavaslatot nyújtott a Ház elé.

Az önkormányzatok kérdésköréhez nyúlni mindenképpen egyfajta politikai bátorságot jelent. Erről ugyanis - az önkormányzatokról nevezetesen - az egyik közírónk szerint mindig nagy bátorság szólni, különösen választások előtt, mint ahogy az illető közíró megjegyezte. Éppen erre gondolt, azt gondolom, a javaslattevő akkor, amikor kizárni igyekezett azt, hogy bármilyen formában is a politika ezekbe a kérdésekbe beleszólhasson.

A javaslat nézetem szerint azért is rendkívül fontos, mert bár jelenleg alig öt-hat olyan eset van, amelyre vonatkozóan ezt az előterjesztett törvényjavaslatot alkalmazni kell, mégis a jövendő - meggyőződésem szerint - ennél sokkal szélesebb körű alkalmazást fog lehetővé tenni és talán szükségszerűvé is. A magyarországi településszerkezet ugyanis rendkívüli módon elaprózódott. Jelenleg a 93 ezer négyzetkilométeren sajnálatos módon alig több mint 10 millióan élünk, és a 3200-at is meghaladó település szerkezete olyan, hogy 282 olyan falu van, ahol a lakosság száma nem éri el a 200 főt, 699 község lakosságszáma a 201 és az 500 fő között van, 692 község esetében pedig mindössze 501-1000 fő a lélekszám, akik ezeket a településeket lakják. Mit jelent ez, tisztelt képviselőtársaim? Azt jelenti, hogy ezekben az önkormányzatokban, kétségtelen, rendkívül nehéz gazdaságosan úgy működni, hogy ezek az önkormányzatok ne legyenek "pazarlóan gazdálkodóak".

Van-e megoldás? Azt gondolom, igen. Körül kell tekinteni a világban, és számos olyan megoldást lehet találni, amely példát vagy például tekinthető eseteket nyújthat. Talán az egyik ilyen példa lehetne - többek által talán itt is ismert - Murau és környéke. Ausztriában Murau egy olyan síközpont, amely jelentős gazdasági erőkkel rendelkezik. A körülötte lévő települések, Lassnitz - és lehetne sorolni ezeket a kistelepüléseket, alig néhány száz fővel -, rendelkeznek mindazokkal a jogosítványokkal, amelyekre szükségük van, de együtt élnek és együtt tudnak élni azzal a városközponttal, amely minden további olyat nyújt a számukra, amelyre szükségük van.

Tisztelt Képviselőtársaim! Ez a törvényjavaslat tulajdonképpen, úgy gondolom, valami olyasféle hézagpótló lehet, amely elindulás lehet a jövőre nézve, újabb és újabb szükséges törvényjavaslatok benyújtására. Mire gondolok? Az önkormányzatokra vonatkozó törvények és az ezzel kapcsolatos, úgy gondolom, kipróbált törvények lassan-lassan tízévesek. Senki nem mert hozzájuk nyúlni, senki nem mert olyan kezdeményezést előterjeszteni, amelyekre pedig az igények már korábban felmerültek. Mindenekelőtt azért nem, mert rendszerint már túl késő volt ahhoz, hogy a javaslatokat elő lehessen terjeszteni anélkül, hogy ennek politikai felhangja lett volna. Ez a törvényjavaslat - nézetem szerint - akkor, amikor a határidőket megszabta, erre messzemenően figyelemmel volt.

Tisztelt Képviselőtársaim! Tudom, hogy települések egyesülése és szétválása mindig rendkívül komoly zökkenőkkel jár.

Többről van itt szó ilyenkor, mint arról, hogyan osztjuk meg a vagyont, többről van szó, arról, hogy ezek a települések, amelyek egyesülnek vagy szétválnak, a jövőben miként fognak együtt vagy külön élni, itt ilyenkor az emberek tudatában következik be egyfajta törés.

Emlékezetes esemény volt az, amikor az Alföldön Gyoma és Endrőd egyesült. Ez a két település több évszázados település, mindegyik olyan, amely saját történettel és történelemmel rendelkezett, mégis egyfajta kényszerítő erő ezt a két települést egy közösségbe hozta össze. Eredményes volt ez? Nagyon nehéz eldönteni még ma, nagyon hosszú idő után az egyesülést követően is, pedig városi rangra emelkedtek, pedig valóban olyan helyzetbe kerültek, hogy talán még az egyes településrészek is azt mondhatják, hogy jobban élnek, mint korábban, mégis ma is a gyomai gyomai, az endrődi endrődi és csak valahol a földrajzban létezik a gyomaendrődi fogalom. Vagy Zamárdi és Szántód esete. Lehet igazságot tenni? Rendkívül nehéz.

A törvényjavaslat, nézetem szerint, arra szolgál, hogy megpróbálja, megkísérelje azokat a szabályokat felállítani, amelyek betartása mellett sokkal eredményesebben lehet olyan helyzetet teremteni, ahol a jövőbeni viták és nézeteltérések elkerülhetők. Ez ennek a törvényjavaslatnak, nézetem szerint, az egyik legnagyobb érdeme.

A törvényjavaslat további részeivel és részleteivel, azt gondolom, akként kellene foglalkoznunk, hogy ezek eredményesek vagy kevésbé eredményesek lehetnek. Minden bizonnyal, és nézetem szerint erről van szó, ez a törvényjavaslat valahol ott előremutató, hogy a szabályozásai feszesek, kétségtelenül helyenként olyan mértékben feszesek, hogy nagyon-nagyon nehéz lesz annak eleget tenni. Mire gondolok? Nyilván a Belügyminisztérium gondja lesz az, hogy három napon belül kell továbbítani meghatározott esetekben a hozzá érkezett felterjesztéseket, és ha ez pénteki napon érkezik, akkor bizony komoly nehézségek mutatkoznak, de hangsúlyozom, hogy ez a Belügyminisztérium gondja, és megoldható.

Kell és azt gondolom, lehet ehhez a törvényhez módosító indítványokat előterjeszteni, és mint hallottuk az előbbiekben, ilyenek készültek, ilyen előterjesztések történnek. Én még ezekben a módosító indítványokban is azt érzékelem, hogy az ellenzék oldalán is van szándék, jobbító szándék arra, hogy elinduljunk egy olyan úton, amely elvezethet ahhoz, hogy végül hozzá merjünk nyúlni - és én ebben látom a jövendőt - az önkormányzati törvény olyan részeihez, amelyek megértek a változtatásra. Megértek a változtatásra azért, mert - nézetem szerint - erre maguknak a településeknek is szükségük van. De nem lehet végrehajtani, ha nincs közös akarat, szándék. Ilyen közös akarat és szándék nyilvánult meg az előttem felszólaló nyilatkozatában is, hiszen abból az derül ki, ha módosító indítványokkal is, de képesek támogatni ezt a javaslatot.

Tisztelt Ház! A Független Kisgazdapárt úgy gondolja, hogy ez a terjedelmében nem túlságosan nagy javaslat, azonban fontosságában mindenképpen jelentős előterjesztés olyan, amelyet a lehető legszélesebb körben szükséges lenne támogatnunk. Szükséges azért támogatni, mert ez lehet az egyik olyan kiindulópont, amely a jövőbeni és az önkormányzati törvényre vonatkozó további szabályok átgondolásánál egységes álláspontokat alakíthat ki. Szeretném, ha ez a kiindulópont most eredményes lenne, szeretném, ha ez új gondolatokat hozhatna, szeretném, ha a jövőben az önkormányzatokra vonatkozó szabályozások valóban közös akarattal úgy lennének változtathatók, hogy az a lehető legszélesebb körű támogatást kapja.

A Független Kisgazdapárt ezt a törvényjavaslatot támogatni fogja. Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps a kormánypártok soraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
47 22 1999.02.09. 5:00  21-25

DR. TURI-KOVÁCS BÉLA (FKGP): Elnök asszony, köszönöm a szót. Tisztelt Ház! A deutschlandsbergi hírek úgy érkeztek meg hozzánk váratlanul, hogy talán első hallásra valamennyien abban reménykedtünk, hogy ilyen tragédia nem is következhetett be. El kellett telnie jó néhány órának, talán egy-két napnak is, amíg eljutott a tudatunkig, hogy ez a borzalom valóság, és itt valóban fiatal életek értelmetlenül a halálba jutottak. Mégis ezt a borzasztó szerencsétlenséget valami olyasmi követte, ami nézetem szerint akár felemelő is lehet. Az ország úgy tudott gyászolni és olyanféle együttérzést tudott mutatni, ami azt az érzést keltette bennünk, hogy mégiscsak jó ebben a társadalomban élni, ez a társadalom talán mégsem teljesen közömbös.

1998. december hó 11-én az egyik vezető napilapunk hírt adott a következőkről: "Tragédiák sora a Borsod megyei nincstelenek között - tizennégy fagyhalál Borsod megyében". December 12-én újabb vezető napilapunk: "A borsodi fagyhalálokok és a karitász fontossága - emberi tényezők". December 12-én, még ugyanezen a napon másik vezető napilapunk: "Eddig negyven fagyhalál az idén".

 

(9.40)

December 15-én: "Az elmúlt napokban bekövetkezett fagyhalálokokról: hajléktalanok, idősek." December 29: "Fagyhalálokok: nyomor és ittasság."

Ne haragudjanak, hogy ilyen hosszan soroltam fel ezeket a címeket, de én úgy érzékeltem, hogy a társadalom mindezek után közömbös maradt. Nem érték el ezek a cikkek, ezek az írások azt a célt, amit pedig el kellett volna érjenek: hogy a társadalom átérezze a saját felelősségét. Azt gondolom, hogy szerepet játszott ebben az a televíziós adás is, ahol megszólaltattak egy - legalábbis látszólag - igen jó erőben lévő hajléktalant, aki nagyon határozottan utasította vissza annak a lehetőségét, hogy 1500 forintért elmenjen havat lapátolni. A társadalom itt, innen, ettől az adástól kezdve nagyrészt felmentettnek tekintette magát. Okkal? Én azt gondolom, hogy nem.

Nos, január közepén idejét éreztem annak, hogy próbáljuk meg felderíteni, hogy eddig összesen, nyilvántartások szerint hányan vesztették az életüket a tél szorításában. A Szociális és Családügyi Minisztérium ismeretei szerint - az adatok csak a hajléktalanokra vonatkoznak, a lakással rendelkezőkről a hír szerint nincs adat -: Budapesten 12 fő, vidéken 10 fő; az MTI-adatbank szerint Borsod megyében 23, Hevesben 6. A Fővárosi Önkormányzat mindössze 3 halottról tud.

Én ekkor döbbentem meg igazán, mert úgy látszik, hogy megszámláltattak, híjával találtattak, de senkit nem érdekel. A társadalom még arra sem figyel oda, nem érdekli, hogy vajon hány ember az, aki önhibáján kívül került ilyen helyzetbe; hány ember az, aki a tanyákon hal meg, vagy a faluszéli kis házában, ahol már nem képes a tüzelőt összegyűjteni és nem fagyhalálban fog meghalni, hanem kihűl, és azt fogják róla megállapítani, hogy megállt a szíve, már nem bírta a további szorongattatást - talán megváltás a számára.

Én azt gondolom, tisztelt Ház, hogy a Független Kisgazdapárt teljes erejével támogatja azt a programot, amely program arról szól, hogy a családok erősítésén keresztül kell olyan gazdasági erőt elérni, amely az egész társadalom felemelkedéséhez vezethet. A mi külön programunk, amit mindenképpen meg kívánunk valósítani, hogy a vidéket felemeljük oly módon, hogy a kis- és középgazdálkodások önfenntartókká legyenek, hogy el tudják önmagukat látni még a legnehezebb időkben is. De addig, addig, hölgyeim és uraim, tisztelt Ház, amíg ez bekövetkezik, addig a felelősség közös. Mindannyiunké, az egész társadalomé! Én azt gondolom, hogy nem lehet embereket, embercsoportokat leírni, ezért felel mindenki: a kormány, a civil társadalom, és felel érte az egyház, s felel érte az egyén, de legelsősorban az önkormányzat, mert ők nem hagyhatják sorsukra azokat, akik rájuk bízattak.

Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
49 39 1999.02.11. 2:00  3-111

DR. TURI-KOVÁCS BÉLA (FKGP): Elnök Úr! Tisztelt Ház! Köszönöm a szót. Nagyon röviden, két percben néhány témát szeretnék érinteni.

A Független Kisgazdapárt részéről vezérszónok fejtette ki az álláspontunkat, és azt hiszem, ezzel teljes egészében egyet kell értenem. Van azonban egy-két olyan témakör, amelyet mindenképpen ismételten - vagy ha még nem hangzott el, akkor most először - a tisztelt Ház figyelmébe szeretnék ajánlani.

Mindenekelőtt arról szeretnék szólni, hogy vajon a vendéglátó-ipari tevékenységet folytató üzletek tekintetében ez a törvény szigorú vagy megengedő. Az én nézetem szerint a magyar történeti hagyományok alapján, amelyek nagy szivarozásokról és nagy pipázásokról szólnak - ezt mindannyian tudjuk Mikszáthtól és a legkülönbözőbb íróktól -, nehezen fogják elfogadni azt a helyzetet, hogy egy jó ebédet, egy jó vacsorát követően ne lehessen rágyújtani. Én magam nemdohányzó vagyok, és mégis azt mondom, hogy annak ellenére, hogy ellenkezést fog kiváltani a törvénynek ez a része, konzekvensen végre kell hajtani. Ugyanis az is egy társadalmi szokás - és azt kell mondanom, hogy nagyon rossz szokás -, hogy barátainknak, ellenfeleinknek kénytelenek vagyunk megengedni a dohányzást, akkor is, ha rettenetesen zavar bennünket egy vacsoránál. A szabályok tehát megkerülhetetlenül szükségesek.

Miután az időm nagyon rövid, több témát el kell hagynom, de a bírságolásról még szólni szeretnék. Attól tartok, hogy a jelenlegi formájában csak nehezen vagy alig lesz szankcionálható mindaz, amit szankcionálni szeretnénk. Különösen fontos lenne - és erre külön fel kell hívnom a minisztérium figyelmét -, hogy megítélésem szerint az ÁNTSZ-ek jelenleg erre aligha vannak felkészülve. Meggyőződésem szerint megfelelően, megfelelő szakmai jogásszal felkészítetten lehet csak elérni, hogy eleget tudjanak tenni annak a kihívásnak, amit a majd törvény végrehajtása jelent.

Köszönöm, elnök úr. (Taps a kormánypártok és a MIÉP padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
50 14 1999.02.12. 1:40  1-25

DR. TURI-KOVÁCS BÉLA (FKGP): Köszönöm, elnök úr, a szót. A magam részéről, amennyire egyetértek Hack Péter képviselőtársammal egy bizonyos kérdésben, nyilvánvalóan legalább annyira nem értek egyet más, a miniszter asszonyra vonatkozó előadásával, de ezzel én most nem kívánnék foglalkozni. Kizárólag annyit szeretnék megjegyezni, hogy én személy szerint kifejezetten intellektuális örömet érzek, ha itt van a miniszter asszony, különösen akkor, ha hozzá is szól ahhoz, ami történik, de a magam részéről természetesnek tekintem, hogy ma nincs jelen.

Amihez hozzá szeretnék nagyon röviden szólni, és amit támogatandónak gondolok a saját pártom részéről is: ezt a mai javaslatot, ami végül is az Alkotmánybíróságnak egy olyan döntésén alapszik, én olyan értelemben tekintek iránymutatónak, hogy itt maga az Alkotmánybíróság ad útmutatást arra vonatkozóan, hogy a jövőben az Alkotmánybíróságot bizonyos kérdésekkel talán nem kellene terhelni, más kérdéseknél pedig nagyon be kellene határolni, mik azok a lehetőségek, amelyek az Alkotmánybíróságra vonatkozó törvényből következnek. Azaz a Független Kisgazdapárt a maga részéről szükségszerűnek és időszerűnek gondolja, hogy az Alkotmánybíróságra vonatkozó törvény szintén ide kerüljön a Ház elé, és annak a módosításait megtárgyaljuk. Ez a mai előterjesztés tulajdonképpen az Alkotmánybíróságnak megítélésem szerint egy olyan kezdeményezése, amelyből következik az, hogy ezt az átgondolást folytatni kell.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypárti képviselők és a MIÉP padsoraiban.)

(9.40)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
50 48 1999.02.12. 1:50  25-61

DR. TURI-KOVÁCS BÉLA (FKGP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Horváth Balázs képviselőtársunk rendkívül érzékletesen ismertette velünk, mivel járhat az a helyzet, hogy tulajdonképpen ez az átmenetinek szánt szabályozás kizárólag csak a Balaton közvetlen környékén lévő településeken rendel el nagyon meghatározó és szükséges tilalmakat. Én ezt még a következővel szeretném kiegészíteni:

Elfogadom azt, hogy ez a törvény nagyon határozott időre szól, de éppen ez rejt magában egy nagyon komoly veszélyt. Ez pedig az a tény, hogy a volt zártkerti ingatlanokat külön kezeli, és hogy ezek az ingatlanok az északi oldalon döntő hányadukban éppen ott helyezkednek el, amit majd a déli oldalról meg lehet tekinteni - mert nem a falvakat látják, hanem az oda települő, az oda kitelepített, hát, az ízlések különbözőek, de azt gondolom, a balatoni tájba többnyire bele nem illő építményeket.

Mit jelent az 5 ezer négyzetméter, ezen kell elgondolkodni! Az 5 ezer négyzetméter, akárhogy osztom-szorzom, mintegy 1500 négyszögölnyi terület. Ugyanakkor az indokolás fényesen igazolja, hogy mintegy 20 hektár az a terület, amelynek az esetében már igazán indokolt, hogy gazdasági célra bizonyos építmény készüljön. Azt gondolom, ez az átmeneti időszak arra szolgálna, hogy aki csak tudja, az 5 ezer négyzetméterenkénti helyrajzi számait építési engedéllyel lássa el, és ez a megítélésem szerint olyan súlyos veszély, amivel foglalkoznia kell a törvény előterjesztőjének. Azt gondolom, módosító indítvánnyal ezt valamilyen módon mindenképpen helyre kell billenteni; ellenkező esetben pontosan a célját nem éri el a törvény, az átmeneti idő a visszájára fordul, kár lesz belőle és nem haszon, pont e miatt az egyetlen, azt hiszem, nagyon fontos tétel miatt.

Köszönöm, hogy meghallgattak.

(Taps a kormánypártok soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
52 38 1999.03.02. 1:38  25-51

DR. TURI-KOVÁCS BÉLA, a környezetvédelmi bizottság előadója: Köszönöm a szót, elnök úr. Elnézést kérek, erről nem tudtam! (Dr. Hankó Faragó Miklós: Valamit mondjál azért!)

A környezetvédelmi bizottság megtárgyalta az előterjesztést, és azt általános vitára alkalmasnak találta. Talált ugyan a környezetvédelmi bizottság számos olyan részt és pontot, amely nyilvánvalóan módosításokkal lesz javítható, de egyértelmű volt, hogy az az irány, az az elképzelés, amelyet a törvényjavaslat a tisztelt Ház elé hozott, olyan, amely fontos előrelépést jelent ebben az ügyben.

A szabálysértések ügyének pontosan az egyik legnagyobb hibája volt az általános széttagoltság; az a fajta széttagoltság, amelyben, azt hiszem, még a jogban járatos emberek is csak igen-igen nehezen tudtak bármi módon is tájékozódni, és a tájékozódásaik is igen gyakran egymásnak ellentmondóak voltak. Ha tehát egyetlen igazi erényét emeljük ki a törvényjavaslatnak, azt, hogy a kodifikáció most úgy történik, hogy ez egy egységként jelenik meg előttünk, akkor ez már komoly eredmény.

Hozzá kell tennem, hogy nézetem szerint vannak ennek az előterjesztésnek olyan részei, amelyek a környezetvédelmet közvetlenül érintik. A környezetvédelmi bizottság ezért az ott történt javaslatok alapján a módosító indítványokat majd ebben az ügyben támogatni kívánja.

Köszönöm, elnök úr. (Taps az FKGP padsoraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
52 95 1999.03.02. 2:10  94-102

DR. TURI-KOVÁCS BÉLA (FKGP): Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Miniszter Úr! Ma már szó esett a belvizekről. Én erről a kérdéskörről most egy kicsit más aspektusban szeretnék szólni és kérdezni. (Közbeszólás az MSZP soraiból: Frakcióülésen!)

Amikor az első hó leesett nálunk, ami még nem is volt olyan túlzottan nagy, úgy tűnt, máris katasztrófa van. Amikor az olvadás törvényszerűen bekövetkezett, ettől kezdve pedig valamennyi televízióban megrázó képeket láttunk, amely képek azt sugallták, hogy itt valami olyan elemi csapás van, ami gyakorlatilag elkerülhetetlen. Sőt, volt olyan kereskedelmi adó, ami akkor, amikor megjelent a belvíz, máris azt a hírt közölte velünk, hogy akár az egész Alföld víz alá fog kerülni.

Nos, én visszaemlékszem gyermekkoromra. Nagyon jól emlékszem, hogy akkor is esett hó, és nem is kevés, és a törvényszerűségeknek megfelelően tavasszal általában el is olvadt; sőt az esetek jelentős részében igen gyorsan olvadt el. Csakhogy akkor volt valami, vagy voltak valamik, ami most nincs. Árkok voltak a házak előtt, amelyek elvezették a vizet. A földek mentén olyan széles és nagy kubikgödrök és árkok voltak, amelyek képesek voltak elvezetni azt a vizet, amely ma ott gyűlik össze ezeken a földeken.

Akkor még nem volt helikopter, és nem helikopterről szórták le a kenyeret, és akkor még a Nimród, akkor divatos harci járművek egészen mással voltak elfoglalva, nem a mentési munkálatokkal.

Én azt gondolom, tisztelt Ház és tisztelt miniszter úr, hogy most már nem a segélyre, hanem arra van szükség, hogy megfelelő stratégiával megszüntessük azt az állapot amely évről évre megújul. Ezért tisztelettel azt kérdezem a miniszter úrtól: van-e az FVM-nek, amely eddig is nagyon sokat tett a vidékért, valami olyan, megfelelő stratégiája, ami azzal biztat, hogy a jövő évben a televíziók már ezek nélkül a hírek nélkül maradnak, s jövőre talán még nem, de az azt következő években belvíz nélkül maradhatunk?

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypárti képviselők padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
52 99 1999.03.02. 0:56  94-102

DR. TURI-KOVÁCS BÉLA (FKGP): Köszönöm a választ, miniszter úr, és az sok szempontból megnyugtatott.

Amire szerettem volna felhívni a figyelmet, és úgy gondolom, ez változatlanul lényeges: valahol nyomban el kellene kezdeni azt a tudatformálást is, amely a tulajdonosokban is meg kell hogy jelenjen. Én magam arról a területről származom, ahol most a belvíz ilyen súlyos problémát jelent. Nem emlékszem azonban gyermekkoromban hasonlóra, mert akkor - még egyszer ismétlem - a tulajdonos tulajdonosnak gondolta magát, tulajdonosként viselkedett, és akként járt el, ahogy azt a jó gazdától el lehet várni.

Én azt gondolom, a jövő az, ha a tulajdonos ismét így jár el, és a Független Kisgazdapárt programjával is talán ez áll a leginkább összhangban, ha valamennyien megteszünk mindent azért, hogy a kárt ne akkor hárítsuk el, amikor bekövetkezett, hanem igyekezzünk azt megelőzni.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypárti képviselők padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
52 275 1999.03.02. 1:58  272-282

DR. TURI-KOVÁCS BÉLA (FKGP): Elnök Úr! Tisztelt Ház! A Független Kisgazdapárt számára az előterjesztés kifejezetten szimpatikus. (Szórványos taps az MSZP soraiban.) Azonban azt is előre kell bocsátanom, szilárd meggyőződésünk, hogy a kormánynak van koncepciója, és ennek mentén terjesztette be azokat a törvényjavaslatokat, ahol a támogatás az ellenzék részéről a legkevésbé sem volt érzékelhető.

Mindennek az előrebocsátása mellett sem tartanám szükségtelennek, hogy megfelelő előkészítést követően valóban elgondolkodjon a Ház minden oldala arról, lehet-e olyan bűnüldözési koncepciót kialakítani, amely a legszélesebb körű támogatást bírhatja, és amely a legszélesebb körű támogatással eredményesen lenne alkalmazható. Úgy nem érdemes - bocsánatot kérek a kifejezésért -, talán nem is lehet eredményesen határozati javaslatot elfogadni vagy elfogadtatni, hogy annak az alapvető téziseit nem egyeztettük, ha már arról van szó, hogy az ellenzék a kormány által eddig alkalmazott koncepciót nem tartja kielégítőnek.

Az adott helyzetben megítélésem szerint az lenne az egyetlen célirányos dolog, ha legalább azokat a törvényeket, amelyek - nézetem szerint - egyértelműen a bűnüldözés érdekeit szolgálják, amelyek a bűnüldözésben egyértelműen hatékony eszközt jelenthetnének, az ellenzék is támogatná.

Annak viszont - még egyszer megismétlem - a Független Kisgazdapárt értelmét látja, hogy párbeszéd induljon meg arra vonatkozóan, hogy kell-e a koncepción valamilyen módon változtatni, lehet-e a koncepciót olyanná tenni, hogy azt a Ház teljes egészében vagy legalább túlnyomó többségében támogassa.

Köszönöm szépen. (Taps az FKGP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
53 22-24 1999.03.03. 1:49  1-54

DR. TURI-KOVÁCS BÉLA (FKGP): (A képviselő mikrofonja nem szól.) Nem hallatszik.

ELNÖK: Kérem a képviselő úr mikrofonját bekapcsolni! (Rövid szünet. -Dr. Turi-Kovács Béla: Magamra vagyok utalva!) Kérem szépen Turi-Kovács Béla képviselő úr mikrofonját.... (Megtörténik. - Dr. Turi-Kovács Béla: Hangosan elmondom, ha hallatszik.) Köszönöm. Most öné a mikrofon is, képviselő úr, nemcsak a szó.

DR. TURI-KOVÁCS BÉLA (FKGP): Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Ház! Úgy tűnik, az eddig lefolytatott vitában két lényeges kérdésben eltérő álláspontok jelentek meg, annak ellenére, hogy a felszólalók többsége támogatja magát az előterjesztést.

Azt gondolom, helyes lenne, ha ezekben a kérdésekben is egységes álláspont alakulhatna ki; egyfelől abban a kérdésben, hogy jelenleg túl sok adat áll-e már rendelkezésre, és ehhez képest ez az adatfelvétel netán csak többletet jelent - elhangzott ilyen nézet is -, avagy arról van szó, hogy a most beszerzendő adatok tekintetében is komoly aggályok merülhetnek fel azok valódisága tekintetében. Azt hiszem, ez a két dolgot kiegészíti egymást, és a javaslat valahol a helyes középúton jár ebben a tekintetben. Az eddigi adatok felhasználása nélkül ugyanis valós adatokhoz nem lehet hozzájutni nézetem szerint, tehát az értékelésre mindenképpen szükség van. E tekintetben tehát nemcsak nem felesleges, hanem feltétlenül szükséges ennek a lefolytatása, és éppen ilyen szükséges az előző adatok értékelése és beszerzése.

A másik nézet egy másik érdekkörben merült fel, nevezetesen: vajon kiterjedjen-e a felmérés az egészen kis gazdaságokra is? Nézetem szerint ez feltétlenül szükséges. Az adott helyzetben ugyanis arról van szó, lehet hogy nem piacra termelnek ezek a gazdaságok, de mégis piaci szereplők, hiszen azzal, hogy termelnek, és termelési értéket, saját célra termékeket hoznak létre, a piacot befolyásolják.

Ebből kifolyólag azt gondolom, helyes úton jár az FVM akkor, amikor e tekintetben is szükségesnek tartja a felmérést. Köszönöm hogy meghallgattak. (Taps a kormányzó pártok padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
53 32 1999.03.03. 1:58  1-54

DR. TURI-KOVÁCS BÉLA (FKGP): Köszönöm a szót, elnök asszony. Az imént az MSZP vezérszónoka számos igen jó és hasznosítható javaslatot terjesztett elő. Mégis valamiféle logikai ellentmondást vélek felfedezni mindabban, amit elmondott.

Nehezményezte ugyanis, hogy vajon ez az igen nagy számú adatbázis kezelhető-e egyáltalán, szükség van-e rá. Jó-e, ha ez több helyen jelenik meg? Majd ugyanebben a felszólalásban - hallhattuk - nehezményezte azt is, vajon miért nem jelenik meg, illetve miért nem marad ez a kamaráknál. Úgy gondoljuk - és ezt nagy nyomatékkal szeretnénk hangsúlyozni -, ahol a felelősség megjelenik, ott van szükség a hiteles adatbázisra, és ettől kezdve ezekért az adatokért, ezeknek az adatoknak a felhasználásáért, hasznosításáért az fog felelni, ahol ez megjelenik. Ez pedig nézetünk szerint nem lehet más, csak az FVM.

Ebből következik az, hogy mindezeknek az adatoknak a felhasználása és hasznosítása is egyfajta felelősséggel kell történjék, és álláspontunk szerint - még egyszer mondom - ennek ott kell megjelennie, ahonnan majd felelősséggel várjuk a megoldásokat is. Nem tudjuk azt helyesnek és jónak elfogadni - lehet, hogy ez egy kicsit durva kitérő -, hogy a FAO egy nagy összegű segítséget azért tartson vissza, mert az adatbázis hiányos vagy nincs is. Ugyanakkor úgy tudjuk, hogy ezeknek az összegeknek a jelentős része inkább kamatozásban jelenik meg. Vagy ugyanerre hivatkozunk most egy másik aspektusból, hogy miért nem maradnak ezek az adatok ennél a kamarai intézménynél. Ezért gondoljuk helyesnek, ha ezek az adatok az FVM-ben jelennek meg, és ott kerülnek hasznosításra.

Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps az FKGP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
53 118 1999.03.03. 2:30  91-228

DR. TURI-KOVÁCS BÉLA (FKGP): Köszönöm a szót, elnök úr. Azzal kezdeném, amiben egyetértek az ellenzékkel. Nevezetesen abban értek egyet, hogy a polgári törvénykönyv szerint valóban semmisek ezek a szerződések, éspediglen olyan mértékben semmisek, hogy erre nyilvánvalóan utólag sem lehetne hivatkozni. Azonban a törvényjavaslatnak éppen az a célja, hogy amiről most itt hallottunk, és amiről az újságban folyamatosan olvashatunk, és ami körül kifejezetten hírverés van, miszerint jó nevű és kiváló ügyvédek képesek olyan szerződéseket létrehozni, amelyek alkalmasak az érvénytelenség megkerülésére; nem mást tesz most a törvényhozó, nem mást kíván igazolni mind a közvélemény, mind pedig a jogot komolyan vevő közönség irányában, hogy vegye tudomásul mindenki, aki bármiféle megkerülő szerződést kíván kötni, hogy ezek a szerződések egyfelől napvilágra kell hogy kerüljenek, másfelől pedig mindenképpen érvénytelenek. Ez az egyik fele a dolognak.

A másik, amire utalni szeretnék: felrótták azt is, hogy nincs megfelelő módon biztosítva vagy garantálva a közös tulajdon megszüntetésénél az, hogy a tulajdonközösség úgy szűnjön meg, hogy a tulajdonostárshoz jusson az ingatlanhányad. De ez nem kivétel a magyar jogban! A ráépítéstől kezdve számos helyen az egyébként általános szabályt a polgári törvénykönyv is áttöri. Értelemszerűen itt is arról van szó, hogy a termőföld vagy tanya eladása esetén miként történjen a közös tulajdon megszüntetése. Azt gondolom, hogy ez mindenképpen előnyös.

Az adott szituációban - lehet, hogy tévedek, akkor majd ki lehet engem javítani - a törvényjavaslat tevője egyértelművé kívánta tenni, hogy az adott helyzetben sem most, sem a jövőben ezek a szerződések nem lesznek érvényesíthetőek. Különösen nem lesznek érvényesíthetőek valóban - már engedelmet kérek - olyan módon, hogy valamiféle más jogcímet fognak megjelölni, hiszen a polgári törvénykönyv eleve érvénytelennek mondja a színlelt szerződést, az adott esetben pedig ezek a szerződések egytől egyig színleltek. Ebből következik tehát az, hogy mégiscsak komoly értelme van annak, hogy a jogkereső - az a közönség, amely a jogot komolyan veszi - tudja, hogy ilyen szerződésekre nem lehet jogot alapítani.

És bocsánatot kérek, fontos ez azok szempontjából is, akik érvénytelen szerződést kötöttek (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi a felszólalási idő leteltét.) eladói oldalon! Tudniuk kell nekik is, hogy ezek a szerződések érvénytelenek. (Taps a kormánypártok soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
53 134 1999.03.03. 1:40  91-228

DR. TURI-KOVÁCS BÉLA (FKGP): Köszönöm a szót. Tisztelt Ház! Én azt gondolom, hogy senki nem kívánná azért kétségbe vonni azt, hogy bizonyos jó szándék nyilvánvalóan akkor is van, amikor bírálatok hangzanak el. Ezért mindjárt adnék egy tanácsot is, ha ezt megengedi az ellenzék. Tisztelettel, lehetne olyan módosítókra hivatkozni és előterjeszteni, amit például én szívem szerint nagyon erősen támogatnék és jónak tartanék, mondjuk, a 4. §-nál, ahol kizárólag a földhasználót szankcionálja a javaslat. Azért bizony szerencsés lenne, ha egyetemlegesen a használatba adót és a földhasználót egyaránt szankcionálná, könnyen lehet, hogy nagyobb visszatartó ereje lenne, mint az igen nagy pénzzel rendelkező és a földhasználatot megszerző esetében, és nagyobb lenne, azt kell mondanom, az a fajta visszatartó erő, amire mi számítunk.

De szeretném, ha mindenki megértené, erre a törvényjavaslatra a 24. óra után került sor. És ezt tessék szíves lenni tudomásul venni, hogy a 24. órában nem a mi kormányunk volt ott abban a pozícióban, ahol ezeket a javaslatokat meg lehetett volna tenni. Ma tehát mi őszintén azt várjuk, hogy olyan támogató javaslatok történjenek, amelyek esetleg jobbá teszik ezt a javaslatot. Erre nyitott a minisztérium, ez egyértelmű volt a miniszter úr előterjesztéséből. Azzal nem szeretnék foglalkozni, hogy lehet-e írásbeliség nélkül ingatlanra szerződést kötni, vagy nem lehet. Ha ilyen ügyvéd van, akkor annak nyilván a kamara előtt a helye, s majd a kamara tudja, hogy miként kell eljárjon. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
53 144 1999.03.03. 1:57  91-228

DR. TURI-KOVÁCS BÉLA (FKGP): Köszönöm a szót, elnök úr. Megvallom, én is nagy figyelemmel hallgattam Orosz képviselő úr felszólalását, és felfedezni véltem benne két olyan dolgot, amelyeket én következetesnek gondolok. Az egyik: az indítás egyértelműen felvázolt egy abszolút és klasszikusan érvénytelen semmis szerződést, egy tipikusan színlelt szerződést. Ezzel kapcsolatban meg kell nyugtatnom a képviselő urat, hogy ez a színlelt szerződés éppen ennek a javaslatnak a következtében utóbb még a felek szándékának a vizsgálatával sem lehet érvényes. Következésképpen maga a javaslat e tekintetben meggyőződésem szerint a célját feltétlenül eléri.

Nekem is hosszasan kellett figyelni és gondolkodni, hogy mi lehet a felszólalás további részének a célja és értelme, hiszen szó volt itt a szövetkezetek földszerzéséről, a legkülönbözőbb dolgokról, sőt agrárkoncepcióról. Meg kell mondanom, számomra egyértelművé vált, hogy itt valahol a szövetkezetek földszerzéséről volt szó. De ez a törvényjavaslat nem erről szól! Ez a törvényjavaslat egyértelműen másról szól, hézagpótló kíván lenni abban, amiben - ugyan nem egészen pontosan, de mégis elismerte a képviselő úr - mulasztott az előző kormány, mert ez ügyben nem tett semmit. Akkor most legalább azt nem kellene a törvényhozónak felróni, hogy az általa beterjesztett javaslat nem ex tunc hatályú! Nem az, mert nem is illenék, hogy az legyen. A megoldást a jövőre nézve kénytelen keresni, a mulasztással kapcsolatos helyzetet pedig viselnie kell azoknak, akik a mulasztást elkövették.

Meggyőződésem tehát, hogy az adott esetben egyetlen helyes, járható út lenne - ha a jó szándék tényleg felfedezhető az ellenzék részéről -: a javító szándékú módosító indítványok előterjesztése.

Köszönöm. (Taps az FKGP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
53 170 1999.03.03. 1:09  91-228

DR. TURI-KOVÁCS BÉLA (FKGP): Köszönöm a szót, elnök úr. Megígérem, hogy két perc sem lesz a felszólalásom. Tisztelettel tennék egy indítványt mindkét oldal felé: egyfelől próbáljunk meg valóban azzal a tizen-egynehány nyúlfarknyi szakasszal foglalkozni, amivel ma foglalkozni kellene. A mezőgazdaság koncepcióját, azt gondolom, egyszer célszerű lenne megtárgyalni, de nem ilyen keretek között, hanem erre a Házszabályban van megfelelő lehetőség, és ezzel kellene élni.

Még egyszer mondom, azt szeretném javasolni, hogy se az egyik oldal, se a másik oldal a következőkben a legszükségesebbek esetén kívül ne éljen már a kétperces lehetőséggel, mert attól tartok, hogy kizárólag egymás idejét raboljuk, és sem az országot, sem mást egyáltalán nem érdekli az a vita, amelyet itt most már folytatunk; mert ez a vita parttalan, ez a vita nem a törvényről szól, ez a vita egészen egyértelműen különböző politikai nézetek kifejtésére ad lehetőséget.

Ezért tisztelettel arra kérek mindenkit, hogy próbáljunk meg önmérsékletet tanúsítani. (Taps.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
53 237 1999.03.03. 3:53  228-268

DR. TURI-KOVÁCS BÉLA, a környezetvédelmi bizottság előadója: Elnök Úr! Szívem szerint részletesebben szólnék erről a javaslatról, mert azt gondolom, hogy számos részletkérdésben olyan megoldásokat ajánl, amely az 1993. évi II. törvény hatálybalépését követően tényleges problémaként jelentkezett. Ez a törvény valami olyasmi az én megítélésem szerint, ahol az életben fölmerült problémákra kísérli meg a reális válaszok megadását. Mégis, miután én a környezetvédelmi bizottság felkérése alapján szólok itt most ebben az ügyben, azt gondolom, hogy helyes, ha csak arra szorítkozom, ami ezt a bizottságot közvetlenül érinti.

A védett természeti területek védettségi szintjének helyreállításáról szóló 1995. évi XCIII. törvény életbe lépését követően számos olyan gond és panasz merült fel, amelyekre a törvény nem adott megfelelő megoldást.

Akkor, amikor ebben a javaslatban egyértelműsítik, hogy a tulajdonosi jogosítványokat ki és milyen mértékben gyakorolhatja, akkor, amikor a föld hasznosítása során befolyt ellenérték tekintetében rendelkezik, bizonyos olyan igényeket elégít ki, amelyek megítélésem szerint fontosak és amelyek felmerültek az eltelt időszakban.

Fontosnak tartom, és azt kell mondanom, hogy külön ki szeretném emelni azt a rendelkezést, amely végre talán valamilyen előrelépést fog hozni az árkok, éppen ebben a kérésben, az árkok kérdésében, amelyről én azt hiszem, már szó volt ezen a héten éppen az árvíz- és a belvízkérdés miatt. Ugyanis arról van szó, hogy ha ezek gazdátlanok, és ha ezeknek nincs megfelelő gondozójuk, akkor ezeknek sokkal súlyosabb, környezetvédelem szempontjából is nagyon fontos, de én azt hiszem, hogy a tulajdonosok szempontjából is nagyon fontos következményei lehetnek.

Akkor tehát, amikor ez a törvényjavaslat számos olyan kérdésben kereste meg a megoldást vagy keresi a megoldást, amelyeket az élet vetett fel a korábbi törvény hatálybalépését követően, természetszerű, hogy vannak benne olyan részek, amelyeken nyilván vitatkozni lehet.

A tulajdonközösség megszüntetésével kapcsolatos rendelkezések, amelyekre a miniszter úr az előterjesztésében már utalt, megítélésem szerint kétségtelenül elmentek egészen addig a szélső határig, ameddig még a jogszabályi lehetőségek, illetve az alkotmányos lehetőségek ezt biztosítják. Meg kellett oldani és meg kell oldani azokat a problémákat, amelyek a tulajdonosok helyzetét tulajdonképpen ellehetetlenítették. Nem volt arra megfelelő törvényes mód és lehetőség, hogy nem rövid időn belül, hanem akár hosszú időn belül közös tulajdonokat megszüntessenek; ehhez most ez a javaslat eszközöket próbál adni, és én azt hiszem, sikerrel teszi ezt.

Én azt gondolom, tisztelt Ház, hogy akkor, amikor egy ilyen hézagpótlónak mondható törvényjavaslatot tárgyalunk, természetszerű, hogyha ehhez javaslatok érkeznek, de mégis azt kell mondanom, amit már az előző törvényjavaslat tárgyalásánál is mondottam, talán abból kell kiindulni, hogy ha a javaslat minden tekintetében nemcsak jó szándékú, hanem eredményesnek ígérkezik, akkor ehhez méltó és ehhez megfelelő javaslatokat kell előterjeszteni.

A bizottság mindezek alapján a törvényjavaslatot az általános vitára 11 igen, 4 nem szavazattal és 2 tartózkodás mellett alkalmasnak ígérte. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
55 10 1999.03.05. 17:23  1-19

DR. TURI-KOVÁCS BÉLA (FKGP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Államtitkár Úr! Egy kis történelmi visszapillantót már hallhattunk korábban a Fidesz előadója részéről. Nézetem szerint azonban itt most nem arról a 236 emberről van kizárólag szó, aki jelenleg a Közjegyzői Kamara tagja s a közjegyzői kart alkotja, hiszen sokkal szélesebb kört érintő törvénymódosításról van szó. Ezért azt gondolom, ez az ügy megér annyit, hogy a történelmi visszapillantó egy kicsit szélesebb körben történjen.

Az 1874. évi XXXV. törvény valóban egy, a kor szellemének, a gazdasági, politikai, szakmai követelményeknek megfelelő törvény volt, kiérlelt, olyan, amely nézetem szerint méltán élt több mint száz évet. Mégis tizenkét év múlva, 1886-ban a VII. törvénnyel módosítani kellett. Ez a módosítás a közben megszerzett tapasztalatok alapján éppenséggel arról szólt, hogy a korábban túlságosan megengedő, bizonyos körökben nagyon erősen megengedő 1874. évi XXXV. törvényt helyére tette, módosította, és ettől kezdve a törvény töretlenül élt egészen az 1954. évi II. törvény meghozataláig. A helyzet ugyanis az volt, hogy még a trianoni békét követő nagy válság eredményeként sem volt szükség olyan lényegi változtatásokra, amely ezt a törvényt alapjaiban érintette volna, hiszen 1930-ban kizárólag a közjegyzők nyugdíjával foglalkozó törvényt fogadott el a Ház, nem volt szükség más módosításra.

1954-ben aztán valóban a bírósági törvényen belül egy önálló fejezetben három teljes paragrafusban szabályozták a közjegyzők jövőbeni életvitelét. Nem volt ez azért egészen véletlen. Ugyanis '54-től kezdődően - és ez már a következő korszak a múltban - beindult egy olyan negatív kontraszelekció, s erről is beszélni kell, amelynek eredményeként a közjegyzői pályára - akkor már pályának sem volt, azt hiszem, nevezhető, inkább egy kis szakterületnek - döntően azok kerültek, akik a bírói pályára akár szakmai, esetenként politikai okoknál fogva nem feleltek meg. Ezt mindenki tudta a bíróságon, mindenki tudta, aki a jogszolgáltatásban részt vett, és ennek megfelelően valahol ilyen volt a közjegyzői elismertség is. Maga a pálya valóban a mélypontjára érkezett.

Nyilvánvaló volt, hogy az úgynevezett gazdasági váltást követően - inkább ennek nevezném, mint rendszerváltásnak - ez a helyzet nem tartható fenn. Azonban azt kell mondanom, hogy a váltás valahogy úgy történt, ahogyan a gazdasági váltás is. Amíg esküdtünk korábban arra - már aki esküdött, természetszerűleg -, hogy a szocializmus mindenható, ily módon kezdtek esküdni arra egyesek, hogy a pénzügyi szabályozók, a piaci szabályozás ugyanilyen mindenható. Azt hiszem, egyik sem igaz, és valahol a középutat megtalálni mindenhol illendő.

Nos, ennek ellenére az a nézetem, hogy az 1991. évi XLI. törvény valójában egy jó törvény. Sok szempontból jó törvény; de sok szempontból ma már sokkal szélesebb körű felülvizsgálatra szorul, mint amit most ez a módosítás tartalmaz. Szeretnék valamire utalni. Tisztában kell lenni valamivel: nem lehet pusztán irigységnek nevezni és ezzel lesöpörni az asztalról azt a helyzetet, ha 236 ember érdeke 8500 ember érdekével ütközik. Egyszer világosan kell már ebben a Házban beszélni, egyértelművé kell tenni, hogy a gazdasági verseny, amelyről oly szívesen beszélnek, akkor gazdasági verseny és akkor tisztességes gazdasági verseny, ha a feltételek azonosak. Ha azonban a feltételekben alapvetően az a helyzet, hogy ab start valakinek 500 méteren 400 méter előnye van, akkor ez a feltétel már nem azonos, de azt kell mondanom, hogy ki sem egyenlíthető.

S jó lenne, ha valamire még odafigyelnénk. Annak idején, amikor az ügyvédi zárt számot feloldották, az országban 1500 ügyvéd volt. Ma Magyarországon, pontosan megmondom, a tegnapi adatok szerint 8000 fölött van az ügyvédek száma. Ezzel szemben 218 főről komoly növekedést mutatott a közjegyzők száma, mert '91-től mind a mai napig 236-ra sikerült növekedni. Szeretném hangsúlyozni, hogy a magunk nézete szerint nem arról van szó, hogy ezt a számot kellene mértéktelenül növelni, mert annak nem lenne értelme. Az valóban ugyanolyan anomáliákhoz vezetne, mint az ügyvédi nyitott szám vezetett, ahol is - végül egyszer valakinek ki kell mondani - nem arról volt szó, hogy szakmai tisztességből meg azért, hogy egyenlőek legyenek az emberek a pályán, hanem arról volt szó, hogy a téeszből, a rendőrségből, az ügyészségről kikerült, a rendszerváltás következtében állástalannak minősülő jogászok vállalkozók, ügyvéd vállalkozók lettek. Más pálya hiányában ez volt az, amit megnyitottak a számukra. No, de ez a végtelenségig nyilván nem mehet így, és ez a fajta olló nem nyílhat olyan módon egyre tovább, hogy végül is ez odavezessen, amihez, én azt gondolom, a mai fegyelmi helyzet az ügyvédi karon belül is vezetett, amit mindannyian jól ismerünk. A furcsa csak az - s azért hadd utaljak erre is -, hogy miközben az ügyvédeknél a nagy szám miatt gondoljuk, hogy a fegyelmi helyzet úgy alakult, ahogyan alakult, sőt a büntetőjogi helyzet, ma már egyre több jelzés van, amely a Közjegyzői Kamara tekintetében is azt mutatja, hogy ez az intaktság megszűnt.

Nos, rátérve most már konkrétan a törvényjavaslatra. Én a törvényjavaslatot meglehetősen önkényesen négy olyan fejezetre osztanám, inkább csak a vizsgálódás tárgyköre miatt, amivel külön-külön és önállóan szeretnék foglalkozni.

A legfontosabbnak a módosítások közül az 1. § (4) bekezdését gondolom - s el kell mondanom akkor is, ha ma nem részletes vita folyik, hiszen enélkül értelmetlen lenne az általános vita -, amely nagyon pontosan a következőt tartalmazza: "A közjegyző a jogszabály által meghatározott hatáskörben az állam igazságszolgáltató tevékenysége részeként jogszolgáltató hatósági tevékenységet végez." Ez az a része a módosításnak, amelyet a Független Kisgazdapárt teljes mellszélességgel támogat, amelyen nem gondolja, hogy bármiféle feloldást vagy bármiféle enyhítést kellene bevezetni, mert ebből az 1. § (4) bekezdésből következik a gazdasági tevékenység korlátozott volta is. Ebből le lehet vezetni azt, amiről mi úgy gondoljuk, hogy meghozhatja azt a fajta békességet két kar között - az egyik már mértéktelen nagyra duzzadt -, amelyet enélkül nem lehet megoldani.

Itt egy rövid kitérőt még engedtessék meg, hogy tegyek. Számomra érthetetlen, hogy ebben a Házban, ahol 1990-től kezdődően az ügyvédek egész sora volt, mitől nem érvényesült semmiféle érdekérvényesítés, mitől nem lehetett érzékelni, miközben mások oly kitűnően érdeket érvényesítettek! Nem tudom, talán a szemérmesség, talán az, hogy minden alkalommal az a vád érheti azt, aki ebben az ügyben szól, hogy az irigység beszél belőle. Ezt vállalni kell! Tehát ezt a részét alapvetően fontosnak tartjuk. Ezt követően olyan módosításcsoportok vannak, amelyekben én a jelenlegi jogosítványok további bővítését érzékelem.

(9.50)

Szeretném elmondani a tisztelt Háznak, hogy amikor először elolvastam a javaslatot, akkor a családunkban klasszikusnak számító Molnár Ferenc "Játék a kastélyban" című művének egyik epizódja jutott eszembe, ahol a két újságíró, illetve bocsánat, a két színműíró beszélget egymással, és a szarkasztikusabb azt mondja a másiknak: jegyezd meg, legyen elég a jó, nem kell a legjobb. Na most csak ezt tudom mondani azoknak, akiknek most a jó van, hogy legyen elég a jó, nem kell feltétlenül a legjobb, pláne nem, ha az érdeksérelmekkel jár.

Mire gondolok többek között? Számos dologra, de most csak néhányra szeretnék rávilágítani. A javaslat 7. §-ának (3) bekezdése a közélet felé nyitást tartalmazza. Ez nem mást tartalmaz, mint azt, hogy a közjegyző részt vehet az országgyűlési választáson és részt vehet az önkormányzati választáson. Szeretném, ha ezt összevetnénk az annyit hivatkozott 1874. évi XXXV. törvény 3. cikkelyével, amely expressis verbis tiltja, nem véletlenül, hanem azért, mert ez összeférhetetlen! És én azt gondolom, hogy ha egyszer arra hivatkozunk, micsoda csodálatos jó törvények voltak korábban, akkor tudni kell azt is, hogy ezek mit tartalmaztak.

Úgy gondoljuk, hogy ez a mi számunkra elfogadhatatlan. Lehet ezen majd valamit a bírói kar helyzetéhez képest igazítani, valamit majd megkeresni, de semmiképpen nem oly módon, hogy a kar részt vesz a gazdasági tevékenységben, részt vesz a hatósági tevékenységben, és most már megkerülve az eredeti, általunk etalonnak tekintett törvényt, részt vesz a közéletnek abban a részében is, amivel ez már nem férhet össze.

Van egy különös része, amely szerint a közjegyző a fél részére nem készíthet magánokiratot - nem mondom a szakaszt, mert akkor azt mondják, hogy a részletes vitához szóltam hozzá -, kivéve az aláírási címpéldányt és a 175. § (1) bekezdése szerinti képviselettel összefüggő beadványokat és iratokat. Ebből világosan kiderül, hogy mindeddig a címpéldányok hitelesítése enyhén szólva nem volt törvényesítve - sőt, ha nagyon jól belegondolunk, törvénytelen volt. De most egy picit nézzünk távolabb ennél!

Mi a mai joggyakorlat? Nagy Pista bácsi elmegy az általa ismert jegyzőhöz, aki egy demizson bor ellenében elkészíti azt a szerződést, amelyet mindannyian jónak vélnek. Aztán ezzel a szerződéssel eladó és vevő elmegy a közjegyzőhöz, ahol aláírják ezt az okiratot, aki hitelesíti az aláírást, de nem felel a tartalomért, és ezt követően annak rendje-módja szerint minden valószínűség szerint be is fogják jegyezni. Kérdezem én: hol van itt a felelősségbeli arányosság?

Vagy vegyünk egy másik példát! Gazdasági társaságban szerződést készít az ügyvéd. Nem is kell egy nagy szerződés, néhány tagos kft.-szerződést. Igen nagy felelősség, tartalmilag, formailag tökéletesen meg kell feleljen annak, amit majd a bíróság aztán így apránként, és minden bíró külön-külön másként át fog szőrözni, és azt fogja mondani, hogy ez a része jó, ez a része rossz. Ezzel szemben, miután ezt a felelősséget teljes egészében az ügyvéd átvállalta, elkészíti a névaláírási címpéldányt, ezt a kész névaláírási címpéldányt elviszik a közjegyzőhöz, ott kap egy pecsétet, egy aláírást és kipengetik fejenként az előre meghatározott javadalmazást.

Nem értem! Hát ha az ügyvéd alkalmas arra, hogy tartalmilag olyan okiratot készítsen, amelyre gazdasági társaságot lehet alapítani, ha előtte lehet aláírni az okiratot, akkor ugyan miért nem tud egy nyilatkozatot, egy névaláírási címpéldányt netalántán szintén ellenjegyezni, és ebből következően azt hitelessé tenni? A magyarázatot csak gazdasági oldalon lelem, mert nem gondolom, hogy egyéb ésszerű magyarázata van.

Azonban szeretnék végül is eljutni oda, amit én ebben a javaslatban talán a leginkább különlegesnek tartok. A javaslat 16. és 17. §-a - kimondtam a szakaszt, elnézést kérek az elnök úrtól, de másként talán nem lenne igazán követhető - a Kjt. 30. és 31. §-át módosítja és az irodák létesítéséről szól. Ezt is érdemes összevetni mind a hatályossal, mind pediglen az 1874. évi XXXV. törvényben foglaltakkal. Érdemes összevetni, és egészen különleges megállapításra juthatunk. A módosításnak egyetlen indoka lehet - más magyarázatot nem tudok -, hogy irodákat lehessen létesíteni, és nemcsak a székhelyen, hanem székhelyen kívül is, ugyanis ebben a mostani megfogalmazásban ez teljességgel benne rejlik. Tiltotta ezt az 1874. évi XXXV. törvény, tiltja a jelenlegi törvény, sőt nem akarom untatni a Házat szó szerinti felolvasásokkal, de egyértelműen fogalmaz akkor, amikor ezeket a tiltásokat megfogalmazta.

Mivel járhat ez? Ez azzal járhat, kérem szépen, hogy a régen közjegyzősegédnek nevezett - az alaptörvényben közjegyzősegédek -, mondjuk, egy jelenleg mintegy 40 ezer lelket átfogó közjegyzői székhely egy egész területet tud átfogni. Elfogadható ez? Én azt gondolom, hogy nem.

Még egy dologra szeretném végezetül felhívni az igen tisztelt javaslattevő figyelmét. Nem akartam, nem akart a Független Kisgazdapárt azzal foglalkozni, ahol a törvény - és ez a negyedik része - a kamara jogosítványaival és a kamara feladataival foglalkozik. Mégis, azért valamire felhívnám a figyelmet. Abban a sokat idézett 1874. évi XXXV. törvény módosításában - és ezért fontos ez a módosítás - az 1886. évi VII. törvénycikk 15. §-a és az azt követő még két szakasz egy nagyon fontos szabályozást tartalmaz: visszacsatlakoztatja a felügyeletet - és ez jelenthetné a közvetlen felügyeletet - a törvényszék elnökéhez, azaz a bíróság vezetőjéhez és elnökéhez.

Mit jelent ez? Azt, hogy területileg közvetlenül van felügyelet, és nem egy távoli - egyfelől a saját szakmabeli, másfelől a tőlük nagyon távol eső igazságügy-miniszteri -, az is igen szűk körben meghatározott felügyeleti lehetőség. Fontos ez az én nézetem szerint, mert - és itt vissza kell kanyarodnom - ha igaz az 1. § (4) bekezdése, és én remélem, hogy igaz, akkor ezekből következik mindaz, amit én elmondtam, és ebből akkor következik az, hogy a működés ennek az 1. § (4) bekezdésnek kell hogy megfeleljen.

Végezetül tessék megengedni egy utolsó és nem oldalvágásnak szánt, de mégiscsak olyan kitérőt, mert én itt az ügyvédekről beszéltem, a közjegyzőkről beszéltem. Azt gondolom, tisztelt Ház, hogy amikor a '91-es most hatályos törvény életbe lépett, nem az ügyvédek voltak azok, akik először meghökkentek, hanem a bíróságok! Azok a bíróságok, amelyek akkor, '91-ben, mélyen alulfizetettek voltak, és azt kellett tapasztalnia, mondjuk, egy városi bíróság teljes bírói karának, hogy az a havi bevétele alulmarad az egy szem közjegyzői bevételnek. Normális ez? - meg kell kérdeznem. Én azt gondolom, nem az. Én azt gondolom, hogy ha igaz - és visszautalok rá megint - az 1. § (4) bekezdése, hogy ha ugyanarról a jogszolgáltatásról, gyakorlatilag ugyanazon szintű jogszolgáltatásról van szó, akkor ezek e különbségek és anomáliák nem állhatnak fel.

A Független Kisgazdapárt ezt a törvényjavaslatot csak igen lényeges módosítások esetén tudja támogatni.

Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps a kormánypárti padsorokban és a MIÉP padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
55 34 1999.03.05. 0:15  19-63

DR. TURI-KOVÁCS BÉLA (FKGP): Elnézést kérek, elnök úr, de én az írásban bejelentkezett két felszólalót követő rendes felszólalásra jelentkeztem. Tisztelettel akkor kérek szót.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
55 58 1999.03.05. 6:32  19-63

DR. TURI-KOVÁCS BÉLA (FKGP): Köszönöm a szót, elnök úr. Egy önvizsgálattal kell kezdenem: súlyos taktikai hibát követtem el, amikor az elnök úr szót kívánt adni, és magam kiszámoltam, hogy még két felszólaló van, de nem számoltam ki a számtalan kétperces hozzászólót. Volt azonban ennek mégis valami haszna, tisztelt Ház.

Elnézést kérek, tisztelettel üdvözlöm a legfőbb ügyész urat és valamennyi megjelent vendégünket.

A haszna pedig a következő volt:

Az eddig felszólalók ugyanis az előterjesztésnek, illetve a beszámolónak az első négy és fél oldalát olyan kimerítően tárgyalták meg - ez pedig az ügyészség helye az államszervezetben, valamint a legfőbb ügyész és az Országgyűlés kapcsolata -, amihez hozzáfűzni már alig-alig lehet valamit. Ugyanis ez a négy és fél oldal, úgy tűnt az eltelt időszakban, központi kérdéssé alakult, talán nem is egészen véletlenül. Én ebben most csak a saját, illetve a Független Kisgazdapárt álláspontját szeretném a Házzal és így a közvéleménnyel is ismertetni.

Töretlenül az az álláspontunk, támogatjuk a kormánynak azt a szándékát, hogy tiszta helyzetet teremtsen ebben a kérdésben. Támogatjuk azt a szándékát, hogy az ügyészség alkotmányos helyzete úgy nyerjen végleges rendezést, hogy ez a kormány alá helyezéssel történjen. Ugyanakkor szeretném ismételten leszögezni, hogy a magunk részéről nem tartjuk elfogadhatatlannak azt a megoldást sem, ha az ügyészség a parlament, az Országgyűlés alá rendelten működik. De ebben az esetben - és erre szeretnék rámutatni - a reményeink szerint rövidesen ajánlássá váló, most még csak munkaanyagként szereplő és az Európa Tanács igazgatósága által létrehozott bizottságon kidolgozott, szigorúan pontokba foglalt feltételrendszernek érvényesülnie kell. Ugyanis itt számos érv hangzott el, amely évrendszer, azt hiszem, sok szempontból hibátlan volt. De ugyanilyen módon lehet érvelni akkor is, ha ez az érvrendszer most a másik, az Országgyűlés alá rendelés esetében érvényesíti azt a felügyeleti jogkört, amelynek meg kell valósulnia.

Én most nem kívánok itt ismétlésekbe bocsátkozni, hogy mennyire helyénvaló, rendjénvaló az interpellálhatóság, itt lehetne sorolni mindezeket a kérdéseket, ez már ismétlés lenne. Egyetlen szakmai kérdéssel szeretnék foglalkozni, bizonyos vonatkozásban ezt is érintették.

Ez a kérdés az ügyészi fellebbezés kérdése, azaz a váderedményesség kérdése. Én azt gondolom, minden ellenkező híreszteléssel szemben, kialakult egy gyakorlat. Ez a gyakorlat pedig az, hogy a váderedményesség már akkor megvalósul, ha bármire elítélik a vádlottat. Ebből következően - és ezt én nem a legfőbb ügyész úrnak címzem, hanem a gyakorlatnak - kialakult egy olyan helyzet, hogy az ügyész számára is talán az a legkényelmesebb és a legkellemesebb, de a bíró számára is, aki ebben az esetben menekül az indokolástól, hogy ha az az ítélet egy igen alacsony értéken, az első fokon lehetőleg jogerőre emelkedik. Ebben az esetben nincs fellebbezés, ebben az esetben nincs indokolás, ebben az esetben csak egy rövidített ítélet van.

Én azt gondolom, ez a gyakorlat hosszú távon nem jó, nem tartható, az ügyészi fellebbezéseknek ugyanis éppen úgy, ahogyan itt az MSZP-s képviselőtársam elmondta, nagyon jelentős súlya van: időnként képes arra, hogy helyrebillentsen bizonyos, talán az enyhébb ítélkezési gyakorlat irányába túlságosan elment bírói gyakorlatot.

(12.50)

Én úgy gondolom, ezzel élnie kell az ügyészségnek, éspedig nagyon határozottan kell a következőben élnie. Talán magán a rendszeren lehetne változtatni - nem szeretnék a világért sem semmilyen módon beleavatkozni ebbe a folyamatba, de mégis azt gondolom -, lehetne akkor, ha ez az eredményesség valamilyen elért ítéleti eredményhez is kötődne, amely nyilvánvalóan azt jelenti, hogy mondjuk, egy próbára bocsátás nem föltétlenül megfelelő büntetés egy-egy adott bűncselekmény elkövetése esetében.

Tisztelt Ház! Felmerült még két olyan kérdéskör, amellyel foglalkozni illik. Az egyik az előzetes fogva tartások kérdése. Teljesen osztom azt az SZDSZ részéről elhangzott előadást, hogy bizony az a helyzet, hogy ebben három fél érdekelt, és a három fél felelőssége teljes mértékben vagy majdnem teljes mértékben megnyilvánul és megjelenítődik. Azonban hadd mondjam el, hogy mégiscsak arról van szó, hogy az ítélkezési gyakorlatban az esetek jelentős részében mechanikusan történik ennek az elrendelése. Ha jelen van is a védő - ami sajnálatos módon tényleg elég ritkán fordul elő -, akkor is ugyanaz a mechanikus folyamat zajlik le. Tehát ezen a rendszeren valahol, valamilyen módon valóban változtatni kell.

Az már egy másik kérdés, hogy az én nézetem szerint sok-e vagy kevés az előzetes fogva tartás. Ha azt nézzük, hogy hányan vannak szökésben, mennyi a bűnismétlés, akkor kevés; ha azt nézzük, hogy az ítélkezési gyakorlat ezt követően nem mindig igazolja az előzetes fogva tartás időtartamát, akkor meg sok. Tehát ez az ügy, azt gondolom, ilyen értelemben kiegyenlített.

Az már megint egy másik kérdés, hogy szerencsés-e - és nem kívánok senkit semmilyen módon bírálni, főként azért nem, nehogy kétpercesek következzenek - most egy ilyen beszámoló ürügyén, kapcsán egyedi esetekkel foglalkozni. Azt gondolom, nem. Általános beszámolóval állunk szemben, egy olyan általános beszámolóval, amelynek a színvonalát kifejezetten magasra értékelem. Úgy gondolom, hogy ez a tartalmas, ábrákkal alátámasztott beszámoló megállja a helyét bármilyen kritika esetében. Természetesen lehet ízlés szerint valamit hiányolni, hogy az kevés, lehet mondani, hogy sok, de ez valóban ízlés kérdése. Meggyőződésem szerint az arányok jók, és ezek az arányok, úgy gondolom, a jövőben is tarthatók.

A magam részéről és a Független Kisgazdapárt részéről természetszerűleg elfogadásra ajánlom a beszámolót. (Taps.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
57 12 1999.03.23. 4:54  11-15

DR. TURI-KOVÁCS BÉLA (FKGP): Köszönöm, elnök asszony. Tisztelt Ház! A természeti csapások, az uniós államok gazdasági növekedésének csökkenése, a pénzügyi világban mutatkozó komoly zavarok és nem utolsósorban a most már valóban kialakult balkáni tűzfészek mind-mind arra utalnak, hogy egyre nehezebb feltételek mellett kell megvalósítani azt a kormányprogramot, amelyen belül a Független Kisgazdapárt elhatározott és eltökélt szándéka a vidék felemelése.

A pénzeszközök nyilvánvalóan éppen az előbbi feltételhiányok, illetve feltételek miatt egyre szűkülnek, egyre nehezebben elérhetőek. Mindehhez képest és éppen ennek a tükrében egyre inkább érthetetlen számunkra az, hogy hiába hangoznak el a felhívások a Phare-minisztérium részéről, mégis arról értesülünk a sajtóban - egyébként a világos helyzetnek és a valóságnak megfelelően -, hogy nagyon jelentős összegek nem kerültek megpályázásra ezekből a programokból.

Szeretném előrebocsátani és az itt korábban felszólaló ellenzéki képviselőtársaimat megnyugtatni, hogy mind a futball, mind a futballpályák, sőt még a futballcsapatok közül is álljanak egyesek bármilyen közel a mi szívünkhöz, köszönő viszonyban sincsenek a Független Kisgazdapártnak azzal a programjával, amely a vidékfelemelést célozza, amely egyértelműen arra irányul, hogy minden olyan eszközt, amely szabaddá tehető és felhasználható, a vidék céljaira használjuk fel és az elmaradást csökkentsük.

Ehhez képest különösen furcsának tűnik, hogy ez idő szerint körülbelül 250 millió ECU látszik oly módon befagyva lenni, amely nem jutott el a magyar gazdasághoz; pedig ennek el kellene jutnia, mert meggyőződésünk szerint ez az összeg, ha mérlegeljük, hogy sok vagy kevés, és ha összehasonlítjuk azzal, hogy mennyi a szabad pénzeszköz, akkor bizony jelentős. Persze nagyon sok akkor, ha azt látjuk, hogy eredménytelen és rossz pályázatok kerülnek előterjesztésre, hogy ezek a pályázatok nem tudják elnyerni azokat a pénzeszközöket, amelyeknek pedig hozzánk el kellene érkeznie. Meg kell vizsgálni, mi ennek az oka, föl kell ezt deríteni, és meg kell adni azt a támogatást, amely biztosítja, hogy ezek a pénzeszközök valóban bekerüljenek a magyar gazdaságba.

Mindenekelőtt látni kell, hogy itt nem arról van szó, hogy a régi jó beidegződésnek megfelelően, ahogyan a címzett és céltámogatásokat el lehet nyerni, be lehet adni egy akármilyen pályázatot, aztán a pályázat alapján pénzt lehet lehívni, és ezt a pénzt valamire fel lehet használni. Nos, ez az Európai Uniónál nem így működik. Az Európai Unió esetében programokra van szükség, olyan programokra, amelyek alapján valóban megalapozott pályázatokat lehet előterjeszteni.

Annál szánalmasabb és szomorúbb - és azt kell mondanom, hogy ebben mindannyian felelősek vagyunk -, hogy ezeknek a régióknak a kialakulása, ami pedig a pénzek hozzánk való eljutásának egyik feltétele, ilyen keservesen, ilyen nehezen történik. Ezeknek a régióknak a kialakulása, amelynek esetén sokkal gyorsabban és biztos, hogy sokkal hatékonyabban kaphatnánk meg ezeket a támogatásokat, sokszor presztízsokokból, sokszor azért, hogy melyik legyen a régiós központ, egyre inkább húzódik. Pedig az idő sürget, és azt gondolom, mindannyiunknak tudni kell, hogy ha szeptemberben és decemberben elvesznek bizonyos pénzösszegek, azokat valahonnan máshonnan elő kell teremteni. Világosnak kell lenni tehát annak, hogy ebben a kérdésben együtt kell működni, azt kell mondanom, az önkormányzatokkal, az ország széles közvéleményével, el kell érni, hogy a pályázatok eredményesek legyenek. Mindenekelőtt azonban programokra van szükség - programok hiányában ugyanis nincs mire pályázni.

 

(9.30)

Én tehát azt gondolom, hogy bármilyen komoly, nagy erőfeszítéseket tett eddig a Phare-minisztérium - és én azt gondolom, tényleg tett ilyeneket -, most el kell érni azt, hogy ha kell, kézenfogva vezesse el azokat, akiknek megfelelő programpontja van, akik képesek megfelelő pályázatot készíteni. De ha nem képesek megfelelő pályázatot készíteni - mert úgy tűnik, nemcsak nálunk, hanem Lengyelországban is ugyanez a helyzet, tehát nagy valószínűséggel az egész nagy közép-európai térségben nincs meg a megfelelő szellemi kapacitás a megfelelő pályázatokhoz -, akkor a minisztérium, úgy gondolom, itt meg kell adja azt a segítséget, amely alapján ezek a pénzek elérhetőek.

Ki kell jelentenem, hogy a Független Kisgazdapárt nem tartja elfogadhatónak egyetlen ECU elvesztését sem, mert mindezek a pénzek olyan pluszforrások, amelyekre a magyar gazdaságnak feltétlenül szüksége van.

Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
58 113 1999.03.24. 11:51  98-120

DR. TURI-KOVÁCS BÉLA, az FKGP képviselőcsoportja részéről: Elnök Úr! Tisztelt Ház! Köszönöm a szót. Ennek a törvényjavaslatnak, mint valamennyi jelentősebb javaslatnak, szintén megvan a maga kis történeti és történelmi előzménye. Ha egy picit a múltba visszatekintünk, és talán érdemes még a régmúltba is visszatekinteni, érdekes párhuzamokat tudunk felfedezni. Magyarországon annak idején a cipszer városokban, a Felvidéken, Erdélyben a szász városokban és a magyar városokban párhuzamosan léteztek egymás mellett az őrök, éjjeli őrök intézménye, mint jól tudjuk, akiknek az volt a feladatuk, hogy tűzre, vízre, valamint a kissé leittasodott szenátorokra vigyázzanak.

(15.50)

Ugyanakkor természetesen léteztek a falvakban a kisbírók, a poroszlók, akiknek már egész más, kvázi rendőri intézkedési lehetőségeik voltak.

Az újabb időben, az 1970-es éveket követően jelentek meg olyan igények, amelyek az addig rendezetlen körülmények között végzett tevékenységre valamilyen jogszabályi rendezést igényeltek.

A 3/1983. számú Mt-rendelet eredendően a Fővárosi Közterület-felügyeletről szólott, hozzá kell tennem, hogy a kor akkori követelményeinek lényegében megfelelően és meglehetősen jó színvonalúan, annak ellenére, hogy maga a rendelet egy rövid és ennélfogva nem túlságosan szabályozott összeállítás. Ezt a rendeletet terjesztette ki aztán, lényegében országos hatáskörrel, a 16/1984-es Mt-rendelet. A későbbiekben talán még érdemes lesz némileg visszautalni a 3/1983-as Mt-rendelet szabályozásaira; érdekes párhuzamokat lehet felfedezni a jelenlegi javaslattal.

Hozzá kell tennem, mielőtt még a javaslattal foglalkoznék, hogy amint az önkormányzatiság megjelent a magyar köztudatban, talán ettől kezdődően mondhatjuk, hogy felmerült annak az igénye is, hogy legyen vagy ne legyen önkormányzati rendőrség. Idézném 1991-ből a BM önkormányzati főosztályán egy tanulmányban megfogalmazottakat, amely a következőket tartalmazza: "A szervezet tevékenységét - itt a közterület-felügyeletről van szó - úgy lehetne hathatósabbá tenni, ha a közterület-felügyelők szervesen kapcsolódnának, beolvadnának az alakuló önkormányzati rendőrségbe." Ilyen komoly formában vetődött fel ebben az intervallumban az, hogy itt önkormányzati rendőrség felállítására kerüljön sor. A feladatok egy központi szervezeten belül történő megoldása, avagy pedig ezeknek a feladatoknak a helyi megoldása és helyben történő kezelése tehát nem új dolog.

Hozzá kell tennem, hogy ezek a nézetek párhuzamosan jelentek meg a magyar szakirodalomban. 1997-ben a Magyar Közigazgatás című szaklapban megjelent egy írás, amely a korábbi törekvésekkel szemben az ott közölt szabályozási javaslatban a következőképpen fogalmaz - ez az összeállítás egyébként egy komplett, mondhatni, törvényjavaslattal felérő szabályozást tartalmaz -: "A közbiztonság és a belső rend védelme a Magyar Köztársaság rendőrségének (továbbiakban: rendőrség) kizárólagosan ellátandó állami feladata." A Független Kisgazdapárt nézeteihez ez áll közelebb, sőt azt kell mondanom, hogy számunkra ez az egyetlen elfogadható megoldás. Nézetem szerint ennek tükrében kell vizsgálni a most előterjesztett javaslatot.

Amint híre terjedt..., pontosabban alsó nyomásra is elkezdődött ennek a törvényjavaslatnak az elkészítése, hiszen szeretném a javaslat előterjesztőjét olyan értelemben is megvédeni, hogy nem egy olyan ötlet volt ez, hogy eszükbe jutott, hogy kellene egy törvényjavaslatot készíteni, hanem maguk az érdekeltek követelték, hogy törvényben kerüljön szabályozásra az ő jogi helyzetük, és világos, egyértelmű szabályozást kapjanak. Nos, ettől kezdődően az újságokban különböző, és azt kell mondanom, talán egy kicsikét nyilvánvalóan bombasztikusnak tűnő címekkel jelentek meg hírek. '97. június 16-án: "Közterület-felügyeletből helyi rendőrség?" - kérdőjellel -; '98. augusztus 10.: "Fegyvert kapnának a közterület-felügyelők?"; '98. szeptember 8.: "Rendőrséggé alakulnának?" Mindez a közterület-felügyelőkről szól, hozzá kell tennem, egy olyan közhangulatot keltve, mintha máris napirenden lenne ennél a kormányzatnál - hiszen '98-ról van szó, '98 második feléről - egy önkormányzati rendőrség felállítása.

Elfogadva a korábbi szakfolyóiratokban számos szakíró tollából megjelent javaslatot, hogy a szabályozás legyen többszintű, ez a javaslat élt ezzel a lehetőséggel, és nézetem szerint egyébként helyesen, több szintű szabályozást és több szintű szabályozási lehetőséget biztosít. A felügyelőknek feladatot ad a törvény, kormányrendelet, az önkormányzat rendelete, ezek állapíthatnak meg feladatokat, még akkor is, ha ez utóbbinál szűkítő meghatározás van, és én azt gondolom, hogy ez így helyes is.

A javaslat figyelemmel volt arra, hogy a közterület-felügyelet létrehozására csak jelentősebb anyagi bázissal rendelkező önkormányzatok képesek, és itt a felelet arra, hogy ez önkéntes avagy pedig kötelező feladatokat tartalmaz. Nyilvánvalóan önkéntes feladatokat tartalmaz, hiszen a felügyeletek felállítására kisebb települések aligha képesek, éppen ezért gondolt erre a javaslattevő, ennélfogva felügyelők alkalmazására is sor kerülhet, hiszen ez biztosítaná azt, hogy a kisebb településeknél is megjelenjen ez a forma.

Nézetem szerint kényes része a javaslatnak az a rész, amely a közterület-felügyelő intézkedési lehetőségeit szabályozza. Ez a szabályozás olyan széles körű - legalábbis én így érzékelem -, amely a közterület-felügyelők jogállását bizonyos vonatkozásban megkérdőjelezi, a rendőri intézkedés köréhez hasonlatos lehetőségeket is biztosít, és ezeket nagyon nehezen tudom a magam részéről elfogadni.

A kérdezett személy feltartóztatása; a személyazonosságát nem igazoló személy megállítása, előállítása. Igaz, ellenszegülés esetén itt rendőrségi segítséget kell kérni, a rendőrség megérkezéséig azonban az érintett személy feltartóztatható. Mindez a gyakorlatban számos olyan kérdést vet fel, ami az én véleményem szerint rendőri közbeavatkozás nélkül nagyon nehezen nyerhet jogszerű befejezést. Mire gondolok? Már a 83-as Mt-rendelet is foglalkozik ezzel a kérdéssel, de minden esetben kötelezővé teszi a rendőri segítség igénybevételét. Én azt hiszem, hogy ez itt is szerencsésebb lenne, mert ha már olyan mértékű beavatkozásra van szükség a polgárral kapcsolatban, amely annak mozgási és egyéb szabadságlehetőségét ilyen mértékben korlátozza, akkor talán szerencsésebb lenne, ha ezt egy rendőrrel karöltve tenné.

Meg kell mondanom, hogy az intézkedések körében vannak olyan szabályozások, amelyek a gyakorlatban nehezen vagy alig vihetők keresztül. Tartalmaz például ilyet: "A felügyelő a helyi közúton jogosult feltartóztatni a köztisztasági szabályokat megszegő, továbbá a táblával jelzett behajtási tilalmat vagy korlátozást megszegő járművet."

Vagy a 22. §: "A felügyelő a vagyonvédelmi feladatainak ellátása során az önkormányzat tulajdonában, használatában lévő területet a képviselő-testület rendelkezésére lezárja, megakadályozza, hogy oda illetéktelen személy belépjen, és az illetéktelenül ott tartózkodókat eltávolítja." Felmerül a kérdés, hogy hogyan. Felmerül a kérdés, hogy ilyenkor van-e már valamiféle jogszerű döntés, amely az önkormányzatot feljogosította volna arra, hogy ezt a helyzetet megteremtse. Mert ha ilyen sincs, akkor bizony könnyen lehet, hogy a közterület-felügyelő eljárása jogszerűtlen.

Számomra meglehetősen csekélyke biztosítéknak látszik, és nem nagyon látszik a személyi garancia akkor, amikor a kényszerítő eszköz alkalmazása esetén, meglehet, hogy akivel szemben alkalmazzák a kényszerítő eszközt, önhibájából került ilyen helyzetbe, mégis a 24. § (3) bekezdése szerint a sérült személy elsősegélyben részesítéséről, orvosi ellátásáról rendelkezik. Azonban úgy gondolom, hogy elsősorban olyan rendőrt kellene hívni, aki ezt a vitás helyzetet és esetet valamilyen módon a közhatalom részéről is rögzítené, ennek hiányában ugyanis attól tartok, hogy utóbb aztán hosszú és bonyolult perlekedés következik.

Szeretném végezetül leszögezni, hogy a Független Kisgazdapárt töretlen álláspontja szerint a közrend, a közbiztonság fenntartása nem kerülhet még közvetett formában sem önkormányzati rendőrség hatáskörébe és érdekkörébe. Én azt hiszem, nem kell azt a tisztelt Háznak részletesen magyarázni, hogy miféle érdekek jelenhetnek meg akkor, amikor a kényszerítő eszközök meglehetősen széles köre rendelkezésre áll, és akkor, amikor ezeknek a közterület-felügyelőknek a közvetlen munkáltatója mégiscsak a jegyző, a jegyzőnek pedig az önkormányzat. Tessenek elképzelni, mondjuk, egy kilenc tagú képviselő-testületet jegyzővel és polgármesterrel, akár csak két közterület-felügyelővel, milyen beavatkozásokra adhat ez lehetőséget! Úgy gondolom, a javaslatnak ezt a részét nagyon alaposan végig kell gondolni.

Nézetem szerint a javaslat tehát közelít az önkormányzati rendőrség kialakításához, de szerencsére erről még nincsen szó. Ilyen megoldást ez a javaslat még in concreto, de azt hiszem, talán közelítőleg sem feltétlenül tartalmaz.

(16.00)

Még egyszer hangsúlyozom, hogy ezt a megoldást a Független Kisgazdapárt - nevezetesen az önkormányzati rendőrség felállítását - semmiképpen nem támogatja. A javaslat valós, az élet által kikényszerített problémák megoldását kívánja szolgálni, ez nem kétséges. 1983 óta nagyon jelentős változások következtek be. A közterületi élet enyhén szólva nem hasonlítható ahhoz, amikor a botos bácsi még békésen szurkálta a papírokat, amiket elszórtak a renitens polgárok. Ma már nem erről van szó. Sokkal inkább szükség van, nagyon gyakran szükség van arra, hogy bizonyos körülmények között ezek a közterület-felügyelők határozottan lépjenek fel. Mégis azt mondom, hogy ez a javaslat, amely jó célt szolgál, nézetem szerint bizonyos módosításokon át kell hogy essen, ezt követően azonban a Független Kisgazdapárt támogatja a javaslat elfogadását. (Taps a kormánypártok soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
60 8 1999.03.26. 16:39  1-126

DR. TURI-KOVÁCS BÉLA, az FKGP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm, elnök asszony. Tisztelt Ház! Meg kell vallanom, a mai napi politikai vita címe számomra némi gondot okozott. Ez a cím ugyanis, amely az "Utunk a szociális Európába" meghatározást tartalmazza, azokat az emlékeket ébresztette bennem, ami talán 15 évvel ezelőtt aktuális is lehetett volna, ha akkor lehetett volna politikai vitanapot tartani, mondjuk: "utunk a szocializmusba". (Közbeszólások az MSZP és az SZDSZ padsoraiból, köztük Csige József: Ügyvédi bölcsesség?!)

A Független Kisgazdapárt nézete - és ezt szeretném előrebocsátani, senkit meg nem bántva -, világos és egyértelmű álláspontunk, hogy nem tekintünk etalonnak sem Keleten, sem Nyugaton létrejött szociális állapotokat, mert ezek egyik oldalon sem voltak és most sem olyanok, amelyek egyértelműen megcélozhatók és elfogadhatók lennének.

Egyetlen ország sem kímélheti meg magát attól az úttól, amely a saját szociális állapotainak a felülvizsgálatára, javítására és a legjobb út megtalálására kell vezessen. De nem a Független Kisgazdapárt gondolja ezt egyedül így, hadd hivatkozzak talán valamivel nagyobb tekintélyre, mondjuk, II. János Pál pápára, aki emlékezetes enciklikájában a következőket mondta: "Egyúttal magának a fejlődésnek gazdasági vagy gazdasági jellegű felfogása is válságba került. A javak és szolgáltatások puszta felhalmozása, még ha a többség hasznára van is, nem elegendő az emberi boldogulás megvalósítására." Majd később, úgy gondolom, kifejezetten Európának szólóan mondja: "Kézzelfoghatóan tapasztalhatjuk a konzumszellem vak követésének kihatásait. Ha az ember a reklámok folyama és az új termékek állandó csalogató kínálata ellen nincs felvértezve, többet szeretne birtokolni, mint amennyije már van, miközben a nemesebb vágyak kielégítetlenek maradnak, vagy talán már el is fojtódtak."

Azt gondolom, a mi részünkre - a mi felfogásunk szerint - az útkeresés időszaka lassan le kell hogy záruljon. Tíz év alatt számos olyan utat próbáltunk meg, talán részletekben, és ez minden kormányra igaz, amelyek valójában nem vezettek eredményre. Az eltelt tíz esztendő nem egy kérdésben, nem egy szociális kérdésben, úgy tűnik, zsákutcának bizonyult. Én azt gondolom, ha akik most itt vagyunk, attól függően, hogy a patkó melyik oldalán ülünk, ezt az eltelt közel tíz esztendőt kormányzati ciklusokra bontjuk, akkor nem hiszem, hogy ez bárhova vezetne. Hibák ugyanis - és súlyos hibák - történtek mindegyik kormányzati ciklusban. Most azt az utat kellene megtalálni, amely nem feltétlenül a szociális és számos gonddal terhelt európai utat jelenti, hanem azt a jellegzetesen a mi gazdaságunkhoz, a mi körülményeinkhez, a mi kultúránkhoz is kötött utat jelentheti, amely elvezethet Európába és annak szerves része lehet. Mert Európa szociális állapotához minden országnak hozzá kell tennie valamit. Valamit, ami aztán a többiek javára is szolgálhat. Az én nézetem szerint nem mellőzhetjük az eltelt mintegy tíz esztendő vizsgálatát.

Amikor súlyos fogyatékosságokra, súlyos hibákra utaltam, akkor ki kell mondani, hogy a szociális problémákat és kérdéseket nem lehet szűken értékelni. A miniszter úr felvezetőjében azt hallottuk, hogy kétféleképpen lehet a szociális kérdéseket értékelni: lehet szűkebben és lehet tágabban. A mi számunkra csak a tágabb értékelés jöhet szóba, mert csak ez vezethet olyanfajta határozott elképzelések megalkotására, amelyek aztán eredményre vezetnek.

Szociális kérdésnek tekintünk a magunk részéről olyan problémákat is, amelyeket - ha szűkebben tekintenénk ezt a kérdéskört - talán nem kellene feltétlenül idevonni, de ide kell a mi nézetünk szerint. Miért? Azért, mert a nálunk bekövetkezett és természetesnek nem tekinthető lakosságfogyás nagymértékben szociális kérdés, visszavezethető azokra a szociális problémákra, amelyek kiszámíthatatlanul ingadoztak az eltelt tíz esztendőben. Nem tette lehetővé, hogy a fiatalok hosszabb távon tervezhessenek, nem tette lehetővé, hogy a családok úgy tervezzenek, hogy biztonságos életet tudjanak majd utódaiknak is garantálni. Ezek mind-mind olyan szociális problémák, amelyeket elsődlegesen kell feloldani.

Minden embernek, és így a magyar embernek is joga van az egészséges élethez, és joga van a nyugodt, biztonságos idős korhoz. Sikerült ebben előrelépni? Nagyon kis lépésekkel, azt kell mondanom, helyenként egészen picurka lépésekkel. Miért? Nézetem szerint ennek nyilván voltak gazdasági okai, de voltak olyan okai is, amelyek a szándékokra voltak visszavezethetők. Magyarországon valóban kialakult egy olyan társadalmi helyzet, amelyet nevezhetünk két- vagy akár háromosztatúnak, de egy bizonyos: van egy olyan rész, amely a maga számára képes megvásárolni minden olyan egészségügyi lehetőséget, amely a szélesebb lakosság számára egyszerűen nem létezik. Szociális helyzet ez? Szociális kérdés ez? Nyilvánvalóan az.

Természetes, hogy soha nem lesz - ez a mi nézetünkből fakad, és azt gondolom, ez a valóság - olyan világ, olyan helyzet, amikor a javakból mindenkinek minden egyelően jut. De arra feltétlenül törekedni kell, hogy az alapvető javak mindenkihez eljuthassanak.

Mi nagyon súlyos és szociális problémának is gondoljuk azt a helyzetet, amikor a szerencsétlen kárpótlás után kialakultak az egy-másfél hektáros kisbirtokok, ami ugyan saját, de amelyen megélni nem lehet. Ezért mi azt gondoljuk, hogy az alapvető szociális helyzet megváltoztatásához feltétlenül szükséges az a fajta birtokpolitika is, amelyet a Független Kisgazdapárt a sajátjának vall. Ez a birtokpolitika arra irányul, hogy létrejöjjenek azok az egészséges gazdaságok, családi birtokok, amelyek képesek egész családot eltartani megfelelő európai színvonalon. Ez nem irányul senki ellen, és ezt itt szeretném e körben is elmondani. Nem irányul ez a szövetkezetek ellen, mert a mi nézetünk szerint a szövetkezeteknek is megvan a maguk jövője, és a szövetkezeteknek nem arra kell törekedniük, hogy most kétségbeesetten meneküljenek minden olyan kérdés elől, amiben pedig korábban szerepet vállaltak, például a szociális kérdések bizonyos fokú kezelésében a falusi életben; erre nagy valószínűséggel meg kell találják a jövőben is a helyüket.

Az egészségügy és a nyugdíj kérdése, azt gondolom, szintén egy súlyos szociális kérdés. A Független Kisgazdapárt egyszerinek és megismételhetetlennek gondolja azt a helyzetet, amikor kényszerűségből a kormány olyan nyugdíjemeléshez járult hozzá, amely nem az arányosság mértékében, hanem kifejezetten ettől eltérően történt. Miért? Azért, mert ebben az országban valóban élnek olyan nyugdíjasok, akiken most egyszer feltétlenül segíteni kellett. De azt gondolom, nem alakulhat ki olyan helyzet a jövőben a nyugdíj körében sem, hogy azok, akik tisztességgel ledolgozták a maguk teljes munkaidejét, ennek megfelelően fizették a járulékot, azok bármi módon is hátrányosabb helyzetbe kerüljenek. Ez a jövőre nézve a mi nézetünk szerint nem elfogadható, és azt gondolom, a kormányzatnak ilyen szándéka nincs is.

Az egészségügy kérdése: kérem szépen, a gyógyszerárak nem most emelkedtek ilyen mértéktelen módon, nem az utolsó 9 hónapban. A gyógyszerárak az eltelt intervallumban, azon belül is az eltelt 4 esztendőben emelkedtek olyan mértékben, hogy megfizethetetlenekké váltak. (Bauer Tamás közbeszól.) Ezen is segíteni kell! Azt gondolom - és a közbeszólás, amit hallok, azt jelenti, hogy néhányan magukra is veszik ezt -, hogy ezen változtatni kell, éspedig olyan módon kell változtatni, hogy azok a legszükségesebb egészségügyi ellátások, amelyek minden embernek járnak, valóban el is jussanak, valóban el is érkezzenek azokhoz, akik rászorulnak.

(10.20)

Tisztelt Ház! Beszélnünk kell arról is, ami látszólag távolabb áll a vidékkel foglalkozó, elsősorban a vidékkel foglalkozó Független Kisgazdapárttól: a munka világáról.

Nincs Európában e tekintetben egységes helyzet, és jó, hogy nincs egységes helyzet. Mert ha az lenne, akkor ez már nem egy európai demokrácia, hanem valami egészen más lenne. E tekintetben a mi nézetünk az, hogy a munkahelyek teremtése és a munkahelyeken történő megfelelő környezet megteremtése minden kormány alapvető feladata, így a mi koalíciós kormányunknak is az. A feltételek megteremtéséhez az egyenlőbb - nem azt mondtam, hogy egyenlő, azt mondtam: egyenlőbb - közteherviselés elkerülhetetlenül szükséges. E tekintetben tehát, bármennyire is távolinak tűnik, a szociális kérdéseket lényegileg befolyásoló kérdés az adórendszer, amely adórendszernek olyanná kell válnia, amely nem szociális problémákat old meg, de nem hoz létre újabb súlyos szociális problémákat, nem okoz újabb súlyos szociális sérüléseket. Ebben a kérdésben, én azt gondolom, helyes úton járunk, megtaláljuk azt az utat és módot, amely szerint ezt a jelenlegi, nagyon bonyolult adózási rendszert, amely sokszor valóban a kisjövedelműeket is sújtja, úgy kell átalakítani, hogy ez a jövőben ne következhessen be.

Tisztelt Ház! Szólnom kell megkerülhetetlenül azokról, akik ma valóban e társadalomnak ahhoz az egyharmadához - lehet, hogy alá is becsülöm ezt a számot - tartoznak, akik számára nem látszik a kiút, akik olyan helyzetbe kerültek az eltelt átalakulások során, hogy reménytelennek látszik minden felemelkedés.

Azt gondoljuk, szociális kérdés a kultúra kérdése is - a kultúráé, amelyhez ma ennek az országnak nagyon nagy része nem tud hozzájutni. A könyvek árának mértéktelen emelkedése, az a helyzet, hogy bizonyos valódi kultúrát hordozó olyan könyvekhez, olyan iratokhoz való hozzájutás szinte lehetetlenné vált a szegényebb réteg számára, elfogadhatatlan. Az én nézetem szerint ez hozzátartozik ahhoz, amit nevezhetünk európainak, de én jobb' szeretném magyar sajátosságnak nevezni, ahol a szociális helyzetnek része a kultúrában való részesedés is. Elfogadhatatlan, hogy ma kultúra címén azok az emberek, akiknek nincs megfelelő lehetőségük hozzájutni a megfelelő irodalomhoz, a televízióra hagyatkozhatnak, és a televízióban látottak azok, amelyek számukra azt jelentik, amit kultúrának nagyon nehezen lehetne nevezni.

A mi nézetünk szerint tehát átfogó, átgondolt olyan programot kell megvalósítani, amely a gazdasági felemelkedésen keresztül - és mindenekelőtt a Független Kisgazdapárt számára a vidék felemelésén keresztül - megteremti azt a helyzetet, ahol a szociális problémák már nem növekednek, nem szaporodnak, hanem folyamatosan megszűnnek. Ez a mi célunk. Az én nézetem szerint ezt nem lehet megvalósítani anélkül - bármennyire eretneknek tűnhet egyesek szemében -, hogy bizonyos fajta, bizonyos mértékű állami beavatkozás ne történjen.

Még régebbi, számomra etalonnak számító enciklikára szeretnék hivatkozni: XIII. Leó azt mondta, hogy az állam közreműködése általában oly törvények s állami intézmények megteremtésére irányuljon, melyek nyomában a köz- és magánjólét felvirágozzék. Erről van szó, tisztelt Ház! Az államnak erre kell törekednie, a szociális kérdések kezelésénél ilyen módon kell eljárnia, világosan, mindkét fél érdekeit képviselni kell tudni, és nem elkötelezettnek lenni egyik oldal felé sem, gondolok itt most a munka világára. Nagyon röviden erről is szólnom kell ugyanis.

Mi úgy gondoljuk, hogy a munka világán belül a munkáltató és a munkavállaló kiegyensúlyozott szerepétől nem lehet eltekinteni. Bár a szívem mélyén mindig is a munkavállalók mellett álltam, de tudom, hogy ettől a kiegyensúlyozott szereptől, a kiegyensúlyozó szereptől az állam nem tekinthet el.

Azonban van itt egy olyan kérdés, amely lehet, hogy megint érzékeny pontokat érint. Ahhoz, hogy a munkavállaló érdekei érvényesüljenek, az érdekérvényesítésnél a megfelelő szervezetekre szükség van. Nagy kérdés - és ez nem csak hazai kérdés, hanem azt gondolom, valóban európai méretű kérdés -, hogy jó-e az, ha a munkavállalók érdekeit képviselők, azt látszólag legalábbis sokszor képviselni hajlandók, túlságosan vagy nagyon erősen kötődnek egy-egy párthoz. Elfogadható-e az, hogy ha a munka világán belül ez a fajta kötődés olyan mértékű, amely úgy tűnik, hogy meghatározó jellegű lehet?

Az én számomra - ha van valami, amire oda kell figyelni - az európai fejlődés és mozgás azt igazolja, hogy ez nem elfogadható. Európában ettől a fajta kötődéstől igyekeznek megszabadulni, mindenekelőtt azok, akik képviselni kívánják a munka világát. Azt gondolom, hogy ezen a folyamaton nálunk is keresztül kell menni. Valahol el kell tudni érni, hogy a munkavállalók érdekeit képviselők - lett légyen bármilyen kormány, és ez a leglényegesebb, legyen az bal- vagy jobboldali - mindig és minden helyzetben tudják képviselni a munkavállalók érdekeit. Mert ha a kötődés túlzott, ha olyan mértékű, hogy az már-már meg sem különböztethető egymástól, nagyon nehezen lehet elképzelni, hogy ez az érdekvédelem egy olyan saját kormánnyal szemben is érvényesüljön, amelyhez kötődik az illető - szakszervezet. Ki kellett mondanom, mert nézetem szerint ez egy alapvető kérdés. Még egyszer hangsúlyozni szeretném, nem arról van szó, hogy in concreto hazai példákkal hozakodjunk elő - tehetném ezt is -, hanem arról van szó, hogy ha a jövendőt szeretnénk megváltoztatni ezen a téren, akkor ebben együtt kell működni, és ebben az önmérsékletre és mérsékletre mindkét félnek szüksége van.

Tisztelt Ház! Nem tartom hiábavalónak a mai vitanapot. Az én nézetem szerint ma olyan kérdésekről cserélünk eszmét, amelyekben nagy valószínűség szerint számos ponton nem fogunk egyetérteni. De ahogyan én tiszteletben tartom mindenkinek a nézeteit, nem kér mást a Kisgazdapárt, tegyék azt a mieinkkel is, mert a mi nézeteink is valahol meggyőződésem szerint egy szociálisabb, jobb Magyarország irányába vezethetnek.

Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps a kormánypártok soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
60 28 1999.03.26. 2:00  1-126

DR. TURI-KOVÁCS BÉLA (FKGP): Köszönöm a szót, elnök úr. Azt gondolom, aki úgy értette azt, amit elmondtam, hogy párhuzamot vontam volna Európának a szociális út irányába történő törekvései és a szocializmus között, az óriásit tévedett. Nemcsak hogy nem mondtam ilyet, de nem is gondoltam! Azt hiszem, ezt nem is lehetett így érteni.

Arról beszéltem világosan - s nagy örömömre szolgál, hogy Szűrös Mátyás ebben jelentősen alátámasztott -, hogy a világon ma nincs olyan út, amelyet etalonnak lehetne tekinteni, a világon ma nincs olyan szociális állapot és helyzet, amely azt jelenthetné, hogy nem kellene a saját utunkat megkeresni, s megpróbálni a saját utunkat járni. Ezen a területen éppenséggel nincs! Éppen arról beszéltem, hogy ha vissza akarunk fordulni az eredeti értékekhez, akkor nem hagyhatjuk figyelmen kívül, hogy két pápa is - akár tetszik ez valakinek, akár nem - két enciklikában pontosan arra mutatott rá, hogy Európa utat tévesztett. Utat tévesztett 1891-ben, és utat tévesztett akkor is, amikor a mindenáron való gazdasági növekedésnek rendeli alá a szociális helyzetet és a szociális kérdést. Nem biztos, hogy ebben követnünk kell ezt a fajta európai utat - erről beszéltem.

A Független Kisgazdapárt arról szólt, s arról fog szólni újra és újra, hogy azok az elmaradott tömegek, amelyek itt élnek Magyarországon, elsősorban vidéken, s ott élnek, nyomorúságos körülmények között a tanyákon, a kis aprófalvakban, más problémát jelentenek, mint Svédország, más problémát, mint Németország. Svédország is átment ezen a helyzeten; óriási kivándorlás árán jutott el odáig, ahova eljutott, s egyfajta háborúmentes évtizedeknek köszönhette azt, hogy eljutott valahova. Nekünk meg kell találni a saját utunkat. Erről szól a mi, kisgazda álláspontunk. Köszönöm szépen. (Taps a kormányzó pártok és a MIÉP padsoraiból.)

 

(11.30)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
60 40 1999.03.26. 1:36  1-126

DR. TURI-KOVÁCS BÉLA (FKGP): Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Ház! Azt gondolom, annak a felhívásnak örömmel tennék eleget - bár már nincs itt a teremben -, hogy Dávid Ibolyával folytassak valamilyen eszmecserét, de ez aligha lenne vita, nyilván inkább csak eszmecsere. Nincs közöttünk ugyanis a felszólalások alapján semmiféle ideológiai különbség, legfeljebb aspektusokban, bizonyos megítélésekben lehetnek különbségek, de én azt gondolom, hogy ez legfeljebb eszmecsere lehetne, és ezt boldogan vállalnám. Ez a kisebb része.

A nagyobb hiba az, ha elkezdünk összemosni olyan politikusokat, mint amilyen Margaret Thatcher, Giscard d'Estaing és Kohl kancellár. Már bocsánatot kérek! E háromnak a szociálpolitikai értékrendjét egy-egy világ választotta el egymástól! Azt kell mondanom, súlyos hiba lenne - és ilyen hibákba nem kellene beleesnünk -, ha csak a szónoki fordulat kedvéért ilyen helyzeteket próbálnánk teremteni. Mert Margaret Thatcherrel én abban egyetértek, hogy gazdaságilag felemelte Angliát, de mélyen elítélem azt, amikor soha nem törődött a birkapásztorokkal és a vidéki bérlőkkel, mert azt hiszem, ez őt egyáltalán nem érdekelte. És nem hiszem, hogy ezt mindegyik politikusról, akit felsoroltunk, el lehetne mondani!

 

(11.40)

 

Még egyszer mondom, a Független Kisgazdapárt alapvetően éppenséggel, hogy a legelesettebb rétegek szociális helyzetének a felemelésében érdekelt. Ehhez keres olyan politikai eszközöket, olyan politikai társakat, akikkel ezt megteheti. Reményeink szerint ezt a koalícióban meg tudjuk tenni.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
60 117 1999.03.26. 1:30  1-126

DR. TURI-KOVÁCS BÉLA (FKGP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Én a korábbi felszólalásomban arról beszéltem, és azt hiszem, ezt az álláspontomat most is tartanom kell, hogy a mi nézetünk szerint ez az út, amelyről beszélünk, nem egy chartához való csatlakozás, ez nem egy chartában megfogalmazott pontokban, követelményekként támasztott utat jelent. Ez azt az utat jelenti, amelyet mi Magyarország számára úgy gondolunk, hogy megvalósítható, és a magyar valóságból indul ki.

Mi tehát arra gondoltunk, hogy ha szociális kérdésekről beszélünk, és a címből erre kell és kellett következtetnünk, akkor valóban azt kell megkeresnünk, melyek azok a térségek, melyek azok az embercsoportok, amelyeket szociálisan olyan módon, olyan helyzetbe kell hoznunk, hogy beszélhessünk, valóban beszélhessünk arról, hogy meg tudunk felelni a charta követelményeinek. Nem véletlenül nem erről beszéltünk, hiszen már az 1094/91. számú kormányhatározat is különböző pontokban határozta meg, hogy miféle feltételei vannak annak, hogy egy európai chartához csatlakozni tudjunk. Jó lenne megnézni egyszer, hogy mi valósult abból meg! Azt gondolom, nagyon kevés.

Jó lenne, ha a programunkat úgy határoznánk meg, jó lenne, ha a szociális kérdéseket úgy kezelnénk, amely abból a valóságból indul ki, amelyben élünk.

Köszönöm szépen. (Taps az FKGP és a Fidesz soraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
61 20 1999.04.12. 5:16  19-23

DR. TURI-KOVÁCS BÉLA (FKGP): Elnök Úr! Tisztelt Ház! Sokan és sokszor elmondtuk már itt, ebben a Házban is, hogy Magyarország erőteljesen két részre szakadt: egy szerencsésebb, gazdagabb és talán egy kicsit boldogabb nyugati félre és egy nagyon nehéz helyzetben lévő keleti részre. Ma már azt kell mondani, hogy talán ez a megállapítás sem igaz, hiszen a keleti rész is több részre szakadt, és Kelet-Magyarországnak is vannak olyan területei, amelyek akár egy-egy megyén belül is rendkívül hátrányos helyzetben lévőnek tekinthetők. A korábbi kormány is felismerte azt, hogy ez a helyzet nem tartható. Pénzeszközöket és mindenekelőtt megfelelő programokat kell biztosítani az egyes leszakadt területek felzárkóztatására.

Így került sor arra, hogy megszületett a 2345/1996. számú kormányrendelet, amely kormányrendelet kiemelten kezeli Borsod-Abaúj-Zemplén megyét. Beigazolódott azonban az eltelt időszakban, hogy Borsod-Abaúj-Zemplén megyén kívül Szabolcs-Szatmár megyében - de ide sorolható Nógrád megye is - hasonló vagy talán Szabolcs megye esetében még súlyosabb helyzet alakult ki. Úgy tűnik, hogy a természet is tett ezért az eltelt időszakban: éppen azokat a területeket sújtotta, amelyek egyébként is a legnehezebben tudnak ellenállni, a legnehezebben tudnak helyreállítani, a legkisebb eszközökkel rendelkeznek.

Nem mondok új dolgot, amikor azt mondom, hogy a Független Kisgazdapárt alapvető programja az, hogy a vidék felemelésén dolgozzon, a mezőgazdaság megerősítésén dolgozzon. Sok mindenben tudunk kompromisszumot kötni, sok kérdés van, ahol megértjük, hogy a gazdasági nehézségek, a kialakult körülmények szorító súlya alatt időnként változtatni kell. Van azonban egy olyan, koncentráltan jelentkező kérdéskör, amelynél mi nem hátrálhatunk meg: ilyen a vidékfejlesztés kérdése.

Nos, az eltelt néhány napban a sajtóban, a rádióban, a televízióban gyakran idézték azt az első bírói ítéletet, amely bírói ítélet arról szólt, hogy Budapest - ezt így aposztrofálták - pert nyert a kormány ellen. Azt legtöbbször elfelejtették mondani, hogy első fokon. Még kevésbé azt, hogy az első fokon megnyert per mennyit ér. Itt azonban alapjában véve nem erről van szó, és mi nem ebből az aspektusból kívánnánk vizsgálni nem a pert, hanem azt a kérdéskört, amelyet a per megindítói mindenképpen érvényesíteni kívánnának.

Itt arról van szó, hogy Magyarország olyan helyzetben van-e most, hogy presztízsépítkezésekbe, presztízsmegvalósításokba fogjon, ide hatalmas pénzeszközöket kössön le, vonja el ezt attól a vidéktől, amelynél minden fillérre szükség van, tegye mindezt azért, mert Budapesten ma még a sáros utak, azt hiszem, többségben vannak, Budapest nagy része ma még nincs ellátva csatornával, de kellene építeni - éspediglen kormányerővel kellene építeni, olyan 150 milliárd forint erejéig kellene ebben részt venni - 4. számú metrót. Mi nem vagyunk a 4. számú metró ellen, és ezt szeretném nyomatékkal hangsúlyozni. Bár olyan gazdasági helyzetben lenne az ország, hogy azt mondhatnánk, hogy fejlesztjük Szabolcs-Szatmár-Bereg megyét, fejlesztjük BAZ megyét, fejlesztjük Nógrád megyét, és építünk metrót. Azt hiszem, ilyen helyzetben nagyon soká' leszünk. Ezért a prioritásoknak érvényt kell tudni szerezni.

A Független Kisgazdapárt tehát le kívánja szögezni, hogy minden eszközzel, ami rendelkezésére áll, el fogja érni, hogy azok a pénzeszközök, amelyek a kormány rendelkezésére állnak, a vidékfejlesztésre kerüljenek fordításra. Hozzá kell tennem: a vidékfejlesztést csak programok alapján, csak megfelelő szervezettség mellett tudjuk elképzelni, ezért szükség van egy új kormányhatározatra, amely kormányhatározat mindezeket magában foglalja, és nem utolsósorban megadja azokat a lehetőségeket, amelyek alapján az a minisztérium, amely erre a leginkább hivatott - a Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium -, a szervezés élére állhat, a programok megvalósítását biztosíthatja, és ezeknek a programoknak a mentén elmozdíthatja ezeket a térségeket abból a nagyon nehéz, azt kell mondanom, súlyos helyzetből, amelyre önhibájukon kívül kerültek.

Tisztelt Ház! A Független Kisgazdapárt ennek mentén kíván a jövőben munkálkodni, kompromisszumokat is csak ennek a keretén belül képes és tud kötni.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps a Független Kisgazdapárt padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
65 22 1999.04.29. 5:17  21-23

DR. TURI-KOVÁCS BÉLA (FKGP): Köszönöm, elnök úr. Elnök Úr! Tisztelt Ház! A hazai közvéleményt a külpolitika területén most már hetek óta - úgy gondolom - meghatározó módon foglalkoztatja a balkáni válság, a Balkánon kialakult helyzet és ezzel kapcsolatosan Magyarország helyzete. Ugyanakkor a belpolitika területén lassan-lassan eluralja a sajtót, és úgy gondolom, hogy meghatározóan van jelen minden hírközlő szervnél, szervezetnél a belpolitikán belül a koalíció helyzete.

Azt gondolom, hogy a magyar közvéleménynek nemcsak kifejezetten lehetősége, de joga, hogy megtudja azt - és első kézből tudja meg, lehetőleg innen, a Házból -, hogy a magyar koalíciónak milyen a helyzete. Különösen fontos ez most, amikor, úgy gondolom, a külpolitikai helyzetünk biztos és szilárd, de igényli, hogy a belpolitika nagyon határozottan és nagyon egységesen álljon e mögött a külpolitika mögött. A koalícióról számos cikk jelent meg, vezércikkekben is, de olyan módon is, hogy szalagcímekben láthatjuk viszont, hogy repedések, netalántán súlyos feszültségek vannak, amelyeket kezelni tudunk vagy nem tudunk - alapvető kérdés.

Mindannyian tudjuk, és úgy gondolom, hogy nem árt figyelmeztetni a közvéleményt arra, hogy a koalícióban három önálló, saját programmal rendelkező párt vesz részt. Amikor ezek a pártok a koalíciót létrehozták, tudomásul vették, tudomásul kellett hogy vegyék, hogy programjukat a kormányprogramon belül lehet és kell megvalósítani. De azt is figyelembe kell venni, hogy minden egyes párt - és ez érthető ügy - törekszik arra, hogy a saját programját a lehető leginkább, a lehető legszélesebb körben valósítsa meg ezen a kormányprogramon belül. Ez nézetem szerint még nem jelent semmiféle kormányzati vagy koalíciós feszültséget, ez természetes velejárója annak a helyzetnek, hogy ezek a pártok függetlenek és saját programjukat óhajtják a közvélemény előtt is hitelessé tenni.

A feszültségek nézetem szerint nem is ebből adódnak. Tapasztalhattuk az eltelt időszakban, hogy sajnálatos módon megjelennek meggondolatlan nyilatkozatok, ezekre meggondolatlan reflexiók, amelyek a közvéleménnyel azt hitetik el, azt próbálják elhitetni, hogy valóságos feszültségek vannak.

 

(10.20)

 

Feszültségek persze léteznek, és amíg koalíció van, úgy helyes, ha bizonyos kérdésekben viták is vannak. Abban kell tudnunk súlyozni - és ez alapvető kérdés -, hogy mi a fontos, és mi az a kérdés, amelyik marginális, és nem ilyen fontos.

Úgy gondoljuk, és a közvéleménynek tudnia kell erről is, hogy a felsőoktatási integráció kérdésében mutatkozó nézeteltérések fontosak. Ezekben a kérdésekben az egyezség létrejötte igen fontos mindegyik párt számára. Örömmel mondhatom a közvélemény számára, hogy ebben a kérdésben a koalíció gyakorlatilag megegyezett, és a valóság az, hogy ez az egyezség foganatba is fog menni.

De a helyükön kell tudni kezelni azokat a kérdéseket is, amelyek például a sporttal függenek össze. Vegyük tudomásul egyszer s mindenkorra, hogy lehet a futballt szeretni, de attól a futball még játék! És erről még azt is tudni kell, hogy egy játék körül nem alakulhat ki olyasfajta politikai feszültség, mint amit sokan remélnek. Nézetem szerint tehát a fontos kérdések elválasztása és azok hiteles megtárgyalása segíti a koalíciót: segíti abban, hogy szilárdan fennmaradjon.

De valamit őszintén ki kell mondani: egyetlen párt sem törekedhet arra - akár számszerűségi, akár más okból -, hogy úgy érezze, erőfölényben tárgyalhat a koalíciós partnerével. Nagyon szerencsétlen helyzet lenne az, ha a számszerűségre alapozottan akár bizottságban, akár itt, a parlamentben olyan helyzetek alakulnának ki, amelyek valódi feszültségekhez vezetnek. Úgy gondolom, ezt mindegyik pártnak kerülnie kell. Ha ez nem így történik, akkor ebből tényleg problémák lehetnek, tényleg gondok lehetnek.

A Független Kisgazdapárt tudomásul vette, s nemcsak elfogadta, de hittel vallja, hogy a jelenlegi koalíciónak hosszú távon sincs igazi alternatívája. De azt is ki kell jelentenünk, hogy ha ez így van, akkor ebben mindegyik pártnak - számszerűségétől, az itt elfoglalt helyektől függetlenül - azonos értékrend szerint és azonos módon kell egymással szemben viselkednie. Ez a hosszú távú együttműködés meggyőződésünk szerinti szilárd alapja!

Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps a kormányzó pártok padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
66 8 1999.05.03. 5:18  7-11

DR. TURI-KOVÁCS BÉLA (FKGP): Elnök Úr! Tisztelt Ház! Köszönöm a szót. A Bosznia-Hercegovinában kitört válság időszakában - úgy gondolom - nem kellett túl nagy előrelátás ahhoz, hanem szinte meg lehetett jósolni, hogy a következő válság a Balkánon vagy Koszovóban, vagy a szandzsákban fog bekövetkezni, esetleg mind a két helyen.

Úgy tűnik, hogy a nagy nyugati demokráciák tanultak - vagy legalábbis valamit tanultak - a bosznia-hercegovinai helyzetből, és elébe kívántak menni a megoldásnak. Ennek megfelelően, nézetem szerint kellő időben, elkezdtek egy olyan tárgyalást s egy olyanfajta közvetítési metódust, amelynek az eredményeként azt lehetett remélni, hogy minden józan kormány - így talán a szerb kormány is - rá fog döbbenni arra, hogy ma már nem lehet olyan politikát folytatni, amely egyértelműen egy kisebbség felszámolásához vezethet.

 

(13.20)

 

A NATO és az Európai Unió nézetem szerint új politikai fejezetet nyitott, mindeddig ugyanis minden ilyen beavatkozás valamilyen területszerzés vagy gazdasági előnyök megszerzését szolgálta. Aligha vádolható ma bármelyik nagy nyugat-európai, de a NATO-hoz tartozó bármelyik ország azzal, hogy gazdasági vagy területi előnyök megszerzése érdekében venne részt abban az akcióban, amely akció ma Szerbiával, Jugoszláviával kapcsolatos.

Azt gondolom, tisztelt Ház, hogy ez az akció azért volt és azért tisztességes, mert most végre nem másért, mint egy kis népcsoport, egy alig kétmilliós népcsoport megmentéséért folyik. Súlyos amnéziában szenved az, aki ma elfelejti - vagy ha nagyon fiatal, az olvasmányaiból nem emlékszik rá -, hogy 1956-ban, azon a gyászos novemberi napon mi nem akartuk elhinni, hogy Szuez fontosabb, mint Magyarország. Ma úgy tűnik, hogy értékváltás történt, s ez az értékváltás talán azt eredményezheti, hogy reménykedhetünk egy jobb világban.

A parlamenti pártok magatartása mindeddig nézetem szerint - kisebb nézeteltérésektől és ütközésektől függetlenül - felelős volt. Ez a májusi nap azonban mintha néhányaknak megzavarta volna a gondolkodását. Mintha május 1-je és a meleg májusi nap valami olyan gondolatokat ébresztett volna, hogy a pártpolitika a nemzeti politika elé való. Nem az ellen kívánunk szólni - nagy nyomatékkal szeretném hangsúlyozni -, hogy Koszovóban béke legyen. Ezt a Független Kisgazdapártnál jobban, azt hiszem, senki nem kívánja, azt azonban határozottan ki kell jelenteni, hogy nem lehet, nem szabad elfogadni - és fajsúlyos pártnak támogatni - olyasféle kezdeményezést, amelynek a 2. pontja úgy szól, hogy meg kell szüntetni a bombázásokat. Igen, a bombázásokat meg kell szüntetni, de nem feltétel nélkül!

Alapvető feltételek vannak, amelyeknek eleget kell tudni tenni, mindenekelőtt Koszovóból ki kell vonni az ott lévő szerb erőszakszerveket, nem utolsósorban az ott lévő félkatonai szervezeteket. Aki úgy gondolja, hogy ezek a félkatonai szervezetek a demokráciát építgetik Koszovóban, attól tartok, súlyosan téved. És nem utolsósorban: a nemzetközi békefenntartással biztosítani kell a biztonságos életfeltételt. Az elüldözött mintegy egymillió koszovóinak biztosítani kell a visszatérését, és gondoskodni kell Koszovó autonómiájáról, széles körű autonómiájáról, olyanról, amely egy népcsoportnak az életét a jövőre nézve biztosítja. Magyarországnak ez eminens érdeke. Amikor arról beszélünk, hogy miként védelmezhetjük meg a határon túl élő magyarokat, egyetlen percig sem szabad elfelejteni, hogy a ma kialakult világban erő nélkül ezt nem lehet megtenni. Ezt az erőt a mi számunkra az a szövetség biztosítja, amelyben nem lehet félig bent lenni és félig kint lenni. Egy szövetségben vagy benne vagyok, vagy nem vagyok abban a szövetségben, de ha a szövetségben vagyok, akkor a szövetségi politikát kell folytatni.

Még egyszer szeretném hangsúlyozni: a békére kell minden eszközzel törekedni, de Európa érdeke az, hogy Európában ne maradhasson fenn olyasfajta diktatúra, amely diktatúra egy kis népnek a megsemmisítésére, egy kis népnek az elűzésére tör. Ez olyan veszedelmes példa lenne, amely a magyar érdekeket súlyosan sértené. Arra kérek minden felelős pártot, jól gondolja meg, amikor nyilatkozatokat tesz, és amikor bizonyos lépéseket tesz, mik a magyar érdekek.

Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps a kormánypártok soraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
67 28 1999.05.04. 0:21  21-58

DR. TURI-KOVÁCS BÉLA (FKGP): Kifejezetten az az ügyrendi javaslatom, hogy a jövőben bármely fél oldaláról hangzik el az, hogy "hazudik", az, hogy "hazug" - ezeket a kifejezéseket egy normális polgári bíróságon azonnal pénzbírsággal sújtják -, szíveskedjék az elnök úr rendre utasítani. (Taps a Független Kisgazdapárt padsoraiban. - Közbeszólások az MSZP padsoraiból: A Kisgazdapárt kezdte! - Dr. Géczi József Alajos: Mi még nem is verekedtünk, gyerekek! - Derültség az MSZP padsoraiban. - Zaj.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
67 149 1999.05.04. 1:26  140-152

DR. TURI-KOVÁCS BÉLA (FKGP): Elnök Úr! Tisztelt Ház! Azt gondolom, hogy az ilyen természetű vita a korábbi interpellációhoz képest már nem igazán méltányos. Az államtitkár úr bejelentése nézetem szerint egyértelművé tette, hogy ezekkel az ingatlanokkal kapcsolatban, amelyekről szó van és amelyek a sportot szolgálják, most olyan megoldás felé próbálnak közelíteni a minisztérium részéről, amely valamennyi további tárca tekintetében is kielégítőnek látszik.

Ha ez valóban így van, akkor nemcsak az általános és társadalmi béke, de a sport békéje is azt igényli, hogy ezen a területen ne további viták, nézeteltérések adódjanak, hanem azt a megoldást keressük, amely megfelelő a sportnak, a gazdaságosságnak, és ugyanakkor megfelel a korábbi hagyományoknak is. Hiszen a magunk részéről mindvégig azon az állásponton voltunk, hogy ezeknek az ingatlanoknak a sport céljait kell szolgálniuk. Azt kívánjuk biztosítani, hogy a jövőben is ugyanígy legyen. Ehhez természetszerűleg megfelelő forrásokat kell biztosítani. Ma még mi is úgy látjuk, hogy nincs az biztosítva, hogy mindez központi forrásból legyen megoldva. De ha a minisztérium részéről látszik az a szándék, hogy közös megoldást találjunk, akkor nézetem szerint valamennyiünk és a sport érdekében nyugvópontra kell ezt a helyzetet hozni.

Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
67 177 1999.05.04. 1:57  152-192

DR. TURI-KOVÁCS BÉLA (FKGP): Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Kifejezetten örömmel és megnyugvással hallgattam interpelláló képviselő úrnak azt a nyilatkozatát, amelyben végre ebben a Házban annyi munka után az FVM és az FVM-miniszter munkáját pozitívan értékelte. (Derültség, taps.) Annál kevésbé értettem az utána fölvetett, azt kell mondanom, meglehetősen álságos kérdéseket. Mert a regisztráció, már bocsánatot kérek, nem szankció! A regisztráció nem azt a célt szolgálja, hogy szankcionáljanak, hanem azt a célt, amiről szintén negatívan, de az SZDSZ részéről beszéltek, nevezetesen az európai csatlakozást, a reális tervezhetőséget - pontosan azt, amiről szó van. Ezért ezt a két fogalmat ilyen módon összekavarni, én azt gondolom, nem egészen érthető, hogy nagyon finoman fejezzem ki magamat.

Tisztelt Ház! Másról is szó van. A következőkről:

Végül is az adott szituációban valamiben mindannyian egyetértünk; nevezetesen, hogy túltermelési válság van. Ha valóban egy ilyen helyzet alakult ki ezen a fronton, akkor aligha lehet azon segíteni olyan módon, hogy oktalan és indokolatlan támadásokat indítunk. És ne tessenek arra hivatkozni, hogy két évvel ezelőtt miféle tüntetés volt, amelyet szerveztek! Az egy akkori kormány ellen, egy akkori bizalmatlanság alapján történt, a mostani intézkedések pedig kifejezetten azt a célt szolgálják, hogy a mezőgazdaság ebből a válságos helyzetből, ezen belül a sertéstenyésztők is kilábaljanak. Az intézkedések sorát hozta ez a minisztérium.

Még egyszer mondom: az a körülmény vagy az az intézményrendszer, amely nem most alakult ki, hanem az intézményrendszert örökölte ez az FVM, bizony olyan, amilyennek itt most önök lefestették. És ezen változtatni kilenc hónap alatt aligha lehet. De azt megígérhetjük, hogy az elkövetkező három esztendőben változtatni fogunk.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok padsoraiba.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
67 313-315 1999.05.04. 0:22  308-318

DR. TURI-KOVÁCS BÉLA (FKGP): (Hangosítás nélkül.) Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Ház!

ELNÖK: Kérem a képviselő úr gépének bekapcsolását. (Megtörténik.)

DR. TURI-KOVÁCS BÉLA (FKGP): Köszönöm, elnök úr. Be kívánom jelenteni, tekintettel arra, hogy a két minisztérium, az FVM, valamint az Oktatási Minisztérium között az általános megállapodás és egyezség létrejött, így a magam részéről valamennyi módosító indítványomat visszavonom. (Taps a kormánypártok soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
68 14 1999.05.05. 18:36  1-35

DR. TURI-KOVÁCS BÉLA (FKGP): Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Ház! Az már az előttem szólók előadásából is egyértelmű, nem a Ház, hanem a közvélemény számára, hogy második olvasatban tárgyalunk egy törvényjavaslatot. A kvázi második olvasat alatt természetszerűleg azt értem, hogy ezt a törvényjavaslatot egyszer már alaposan megvitattuk, nézetek hangzottak el.

Úgy gondolom, az alapvető nézetekben lényegi különbségek nem következtek be. Abban ugyanis mind az ellenzék - remélem -, mind pedig a kormányoldal egyetértett, hogy a szervezett bűnözés visszaszorítása érdekében törvényi eszközöket kell találni.

Az előttem felszólaló Gál Zoltán képviselő úr fontos dolgokat mondott el nézetem szerint. Az egyik fontos dolog a türelem. Én a türelem kérdését most a törvényhozásra is kiterjeszteném. Ahhoz, hogy egy törvény kiérlelten jelenjen meg a Ház előtt, és hogy a Ház lehető legszélesebb köre tudja azt elfogadni - de a közvélemény is el tudja fogadni, ami legalább olyan fontos -, ahhoz időnként bizony hosszabb időtartam szükséges. Nehéz úgy törvényt hozni és nehéz úgy törvényt elfogadtatni, hogy az a törvény éppen hogy csak rövidhírként jelenik meg egy újságban, és már elfogadásra is kerül.

A tisztelt Háznak figyelmébe ajánlom, s elöljáróban figyelmébe ajánlom mindannyiunknak, hogy azt a fajta kiérlelt törvénykezési gyakorlatot, amelyet persze a szerencsésebb és már hosszú idő óta demokratikus törvénykezést folytató országokban megvalósítottak, előbb vagy utóbb nekünk is gyakorolni kell.

Tisztelt Ház! Tekintettel arra, hogy a második olvasatnál tartunk, megkímélem mind a Házat, mind pedig önmagamat attól, hogy történelmi visszapillantást tegyek, mint ahogy ezt eredetileg tettem; jóllehet és meglehet, éppen ez lesz talán az egész felszólalásom legszimpatikusabb része, mégis azt gondolom, hogy csak arra kell visszapillantani, ami a legszükségesebb. Nevezetesen arra, hogy miként jutottunk el a második olvasatig. Ez nem kerülhető meg!

Nyomatékos alkotmányos aggályok hangzottak el már akkor, amikor ezt a törvényt novemberben tárgyaltuk. Ezek az alkotmányos aggályok végső soron az Alkotmánybíróság korábbi döntésének kétféle értelmezésén alapultak. Nézetem szerint mindkét értelmezés elfogadható volt, végül is az Alkotmánybíróságnak kellett abban döntenie - igen helyesen -, hogy melyiket kell tartósnak és véglegesnek tekinteni.

E tekintetben tessék megengedni, hogy ezúttal és kivételesen klasszikust, tehát önmagamat idézzem. A következőt mondtam: "A bűnüldözéssel kapcsolatos eszközök tára olyan eszköztár, mely időnként óhatatlanul tartalmaz korlátokat a személyi jogokkal kapcsolatosan. Hogy hol a határ, ez az alapvető kérdés. Az én meggyőződésem szerint ebben a törvényjavaslatban ez a határ még megfelelően van kijelölve. Nem vitatom, hogy valahol igazán ott van kijelölve, ahol már a széle van ennek a határnak, de még belül van ezen a határon." Ez utóbbiban tévedtem, de abban nem, hogy közelítettük, és úgy gondolom, talán nem biztos, hogy szerencsésen közelítettük azt a határt, amelyet az alkotmányos mezsgye kijelöl. Ez a javaslat most - és ezt megelőlegezném a javaslat érdemeként - nézetem szerint biztos, hogy az alkotmányos határokon belül mozog. Kisebb korrekciók elképzelhető, hogy szükségesek, de ezek már nem alkotmányos, hanem inkább részletbeni kérdések.

Tisztelt Ház! Mindennek az előrebocsátásával nyilván majd abban is állást kell foglalni, hogy a törvény, a törvényjavaslat jobb lett vagy gyengébb lett, határozottabb lett vagy kevésbé határozott, s melyik a fontosabb: az a fontosabb, hogy az alkotmányos jogkörök biztosítása mellett biztosítja és szavatolja azt a lehetőséget, hogy a bűnüldözés eszközöket kapjon, avagy pedig esetleg a mezsgye áthágása is megengedhető. Azt hiszem, ez nagyon könnyen eldönthető. Kormányoldalról senki nem gondolja úgy nézetem szerint, hogy az alkotmányos határok áthágásával kellene eszközöket biztosítani. Meggyőződésünk, hogy az alkotmányos lehetőségeken belül ezek az eszközök megtalálhatóak és használhatóak.

A vita során több ízben is felmerült különböző részletkérdésekben, hogy kell-e változtatni az eredeti javaslaton, vagy sem. Előre kell bocsátanom, hogy nagyra értékelem az előterjesztőnek azt a nagyon határozott és azt gondolom, ugyanakkor rendkívül konstruktív magatartását, hogy nem ott kezdte vagy ott folytatta - inkább ezt mondanám -, ahol ez a törvényjavaslat novemberben befejezte a pályafutását, hanem megkísérelte azt a fajta egyetértést megtalálni, amely egyetértés nélkül ez a törvényjavaslat nézetem szerint elfogadásra nyilván nem is kerülhetett volna. Mégsem a kényszerűséget láttam az előterjesztő szándékában, hanem azt, hogy keresse azt a közös többszöröst, amely alkalmas arra, hogy végső soron ezt a törvényt használhatóvá tegye.

Utaltam rá tehát, hogy a részletkérdésekben is viták voltak. Az üzletek működésével összefüggő közrendvédelmi szabályok című fejezeten belül számos észrevétel érkezett. Ezen észrevételek között voltak megalapozottak nézetem szerint, és voltak talán inkább csak a közhangulatot ébresztgetőek, de mindenképpen olyanok voltak, amelyekkel foglalkozni kell.

Elhangzott olyan vélemény is, hogy az "üzlet" fogalom nem megfelelő megjelölés, hiszen ebben a cipőbolt, a kenyérbolt, a diszkó és így tovább benne foglaltatik. Ezt azért nem kellene komolyan venni, mert ezeken a helyeken, mármint a cipőboltban és a kenyérboltban igen ritkán következnek be azok a fajta bűncselekmények, amelyekről mi most itt beszélünk. Nem tagadom, hogy előfordulhat ez egy kenyérboltban is, de azt hiszem, hogy ez nem gyakorlati kérdés.

A másik kérdés az volt, helyes-e, hogy végül is az üzletek bezárásának a lehetősége oly módon szerepel a javaslatban, hogy a jegyző ezt megteheti már akkor is, amikor végül is megindul a büntetőeljárás. Azt gondolom, hogy miután a törvény ezt határidőhöz köti és végső soron a nyomozó hatóság javaslatától teszi függővé, és nem utolsósorban mérlegelési lehetőséget biztosít a jegyző számára, ez a szabályozás így jó és helyes.

Hozzátenném, annál is inkább az, mert tessenek elgondolkodni: az üzletek helyzetében nem arról van szó, hogy valahol valami izolált körülmények között működik! Pontosan tudja a környezete, pontosan tudja a közvélemény, hogy melyik az az üzlet, amelyik érdekelt a szervezett bűnözésben vagy annak valamely részében! Talán a rendőrség is tudja - csak eddig eszköze nem volt arra, hogy ebben valamilyen hatékony lépést tegyen. Ezt az eszközt, úgy gondolom, biztosítani kell. Kellő garanciát látok abban, még egyszer mondom, hogy itt van mérlegelési jogkör. Nem létezik, nagyon nehezen képzelhető el, hogy egy jegyző áthágja a közvéleménynek azt a fajta nyomását, hogy tudniillik egy tisztességes üzletet próbáljon meg bezáratni.

Más kérdés az, amikor jogerős döntés van: akkor valóban úgy ítélem meg, hogy teljes egészében egyértelmű a törvényjavaslatnak az a rendelkezése, hogy itt mérlegelési jogra nem kell sor kerüljön.

A prostitúció kezelésének sikamlós kérdésével, azt hiszem, korábban is nagyon sokszor foglalkoztak a sajtón, minden egyében keresztül.

 

(10.10)

 

Én most egy vetületével szeretnék foglalkozni, azzal, amely az önkormányzatokat nagyon szorosan, és nagyon közvetlenül érinti. Úgy gondolom, hogy nyilván a prostitúciót nem lehet felszámolni. Visszaszorítani, a helyére tenni, megpróbálni az erkölcs számára elfogadhatóbb mérce szerinti működtetésre kényszeríteni, azt lehet. Teljes egészében felszámolni évezredek alatt sem sikerült. Ne legyünk annyira ambiciózusak, hogy ez pont nekünk fog sikerülni.

Ki kell jelentenem, hogy az alapvető problémát nem itt látom, hanem ott, amikor arról van szó, hogy majd egy képviselő-testületnek kell döntenie azokban a kérdésekben, amelyek ezt a visszaszorítást szolgálnák, amikor majd a türelmi zónát kell kijelölni, amikor meg kell tudni egyezni abban, hogy hol tiltott még ez a cselekmény. Itt a helyi képviselő olyan szorításnak lesz kitéve, hogy el kell gondolkodni azon, hogy törvényi eszközt kell biztosítani ahhoz, hogy ez valami módon mégis végbemenjen. Ellenkező esetben ugyanis az fog történni, hogy olyan választókörzet, amely ezt befogadja, amelynek a képviselője oda mer állni a választói elé, és azt meri mondani, hogy igen, kérem szépen, ez lesz az a hely... - nagyon nehezen tudom elképzelni, hogy ez bekövetkezzen.

Azt gondolom, hogy ezen még el kell gondolkodni. Tudom, hogy ez érinti az önkormányzati törvényt, és ez bizony súlyos probléma, egy újabb kétharmados törvény kerülne a látókörbe. Ezt nyilván, ha lehet, mindenki szeretné elkerülni, de a problémát azért nem nagyon érdemes megkerülni, mert vissza fog köszönni akkor, amikor a törvénynek érvényesülnie kellene, és kiderül, hogy a hatékonyság egyik legfontosabb akadálya éppenséggel az, hogy nem lehet helyben megtalálni a módozatot ahhoz, hogy ezek a kijelölések megtörténjenek.

A bűnmegelőzési ellenőrzés korábban az egyik élesen vitatott része volt a javaslatnak; nem teszem kétségessé, hogy némi alappal. Ugyanis rendkívül kényes ügyről van szó. Kétségtelen, hogy olyanfajta korlátozásról van szó, amely bennem például, aki már elég régen dolgozom a jog területén, a korábbi refnek a lehetőségét vetíti elő, amely enyhén szólva nem volt egy szerencsés intézmény, és amelynek az alkalmazása bizony súlyos visszaélésekre adott okot.

Azt gondolom, hogy a módosítást követően ez a javaslat elment addig a határig, ahol már kényes egyensúly van, mert még alkalmazható, mert még olyan, amikor ez az alkalmazhatóság oda vezet, hogy talán a bűnmegelőzés területén valódi fegyvert ad a bűnüldöző kezébe. Ugyanakkor a jogi védelmet is biztosítja ott, ahol erre szükség van, és a jogi visszaéléseket sem teszi lehetővé, vagy legalábbis mérsékelten vagy korlátozottan következhetnének ezek be.

Az idegenrendészeti és menekültügyi szabályok kérdése szintén nagy vitát kavart. Azt gondolom, abban nem lehet vita, hogy valóban arról van szó, hogy a valódi nagy maffiózók tényleg nem a teherautóplatón érkeznek, és nem is a zöldhatáron keresztül jönnek Magyarországra. Ebben, azt hiszem, nincsen vita köztünk. Azonban én mégis úgy gondolom, hogy a szervezett bűnözés ma eljutott egy olyan területig, ahol arról van szó, hogy megvannak az agytrösztök, megvannak a végrehajtók, és bizony a végrehajtók döntő mértékben - és ez nagyon könnyen beigazolható - éppen a legszegényebb, legelesettebb rétegből kerülnek ki. Ha külföldiről van szó, Magyarországon nagy valószínűséggel illegálisan jelent meg, nincs a rendőrség látókörében, nem került a rendőrség látókörébe, és ebből következően a szervezett bűnözés számára rendkívül használható.

Azt gondolom, hogy azok a szabályok, amelyek itt most megjelentek, nagyon fontos különbségtétellel, időkorlátok szabásával jelentek meg. Ezek, nézetem szerint, megfelelnek az alkotmányos alapjogoknak és az eszköznek is, amelyet szolgálni kívánnának. Ugyanis az a körülmény, hogy voltaképpen három évnek kell eltelnie ahhoz, hogy valamiféle igazi jogosítványokkal rendelkezzen az illető, akiről szó van, olyan hosszú időtartamú, hogy ahhoz már igazi kitartás kell, és azt kell mondanom, hogy nemcsak kitartás, hanem elszántság is, hogy itt maradjon az országban, és meg is feleljen annak a jogrendnek, amelyben élünk.

Természetesen tisztában vagyok azzal, hogy mindez nem jelent biztosítékot. De hát olyan törvényi szabályozás - még ha szigorúbb is, mint ezek - nem létezik, amely teljes körű biztosítékot jelent. Csak olyan szabályozások léteznek, amelyek bizonyos garanciák mellett segítik a bűnüldözés lehetőségét.

A személyes adatok kezelésével összefüggő szabályokról az előttem szóló ellenzéki képviselőtársam igen részletesen szólt, és nem is alap nélkül. Valóban arról van szó - és ez nem tagadható -, hogy ez olyan kényes része az egész törvényjavaslatnak, amelynek két irányban feltétlenül meg kell felelnie. Ezek nélkül a szabályok nélkül, vagy a hasonló szabályok nélkül a törvény nem tud eredményes munkát kifejteni, nem tud eredményesen megjelenni. Nem tud, mert adatok és adatok gyűjtése hiányában a nyomozó hatóság ellehetetlenül, gyakorlatilag nem tudja elvégezni a feladatát. Hiszen számolni kell azzal, hogy az ellenérdekűek vagy az ellenfelek pont olyan körből kerülnek ki, ahol nagyon nagy felkészültséggel bírnak már azokban az agytrösztökben, amelyekről beszéltem. Ezeknek a felderítése, különösen a pénzügyi vonatkozásainak a felderítése, eszközöket igényel.

Azonban ezek az eszközök - és ebben a Független Kisgazdapárt következetes - semmiképpen nem kerülhetnek olyan módon a nyomozó hatóság kezébe, lehetőségei közé, ami az ártatlan, az ügyben érdektelen polgárok helyzetét akárcsak nehezíti, vagy esetenként akár el is lehetetleníti. Én más aspektusból látom azt - ez nyilván abból adódik, hogy más pártban ülünk -, hogy milyen tanulsága van a most akkora port felvert megfigyelési ügynek. Ezt abból az aspektusból tartom fontosnak, hogy az egyik legfontosabb kérdés, hogy élesen különüljön el a magántermészetű, és számomra alig-alig elfogadható megfigyelési gyakorlat a hivatalos megfigyelési gyakorlattól; attól, amelyet garanciális szabályok mellett, alkotmányos keretek között, törvényi keretek között működő szervezet gyakorol. Az alapvető baj ott van, ha ezek bármilyen módon keverednek. Ha ezek keveredhetnek, és ha itt valamiféle összefonódás is, ne adj' isten, kimutatható, akkor ez tragikus, mert akkor valójában tényleg a polgár a védtelen. Tehát azt gondolom, hogy ez a tanulság már most levonható abból a bizonyos ügyből - csak azért említettem, mert a képviselőtársam is megemlítette.

Tisztelt Képviselőtársaim! Nem válaszoltam még arra a kérdésre, hogy jobb lett-e a törvényjavaslat, vagy kevésbé lett jó, erőteljesebb lett-e vagy gyengébb. Nézetem szerint a törvényjavaslat javult, jobb lett, mert az a véleményem és nézetem - és azt hiszem, ez a Független Kisgazdapárt egyértelmű nézete -, hogy a törvényi garanciák mellett gyakorolt határozott és biztos, és minden szükséges eszközzel rendelkező nyomozó hatóság messze eredményesebb lehet, mint ha a törvény mezsgyéjén és határán próbálunk haladni, és a törvény mezsgyéjén és határán a közvélemény a tevékenységünket kritikával fogadja, vagy nem fogadja el.

Azt gondolom, hogy most ez a javaslat alkalmas eszközt ad a nyomozó hatóságok kezébe oly módon, hogy a garanciák is biztosítottak. Hogy a garanciák kellőek-e - úgy gondolom, hogy igen. Ebben a tekintetben most már a törvényjavaslat elment egészen addig a határig, ameddig még az eredményesség rovására menő változtatások nélkül ezt megtehette.

Tisztelt Ház! Végezetül, azt gondolom, több tanulság van a jelenlegi törvényjavaslat megtárgyalásánál. Az egyik az, hogy javaslatokat, jó javaslatokat el kell tudnunk fogadni, akármelyik oldalról jön. El kell tudnunk fogadni akkor is, ha ezek a javaslatok egyébként számunkra nem elfogadható irányból érkeztek - ha a javaslat jó. Mérlegelni kell, hogy beilleszthetők-e a mi szándékaink és a mi elhatározott szándékaink körébe. Ha igen, akkor, azt hiszem, önmagunknak ártunk, ha ezt nem tesszük meg. Ugyanakkor nagyon határozottnak kell lenni abban, hogy a célunk az, hogy Magyarországon a közrend és a közbiztonság a lehető legjobban megszilárduljon, megerősödjön.

 

(10.20)

Ehhez pedig eszközökre van szükség. Ma már úgy látom, az ellenzék nagyobbik része belátja, hogy az eszközökre szükség van, belátja, hogy ezeket az eszközöket biztosítani kell, meg kell adni az arra hivatottaknak, ezért - nézetem szerint - a törvényjavaslat elfogadása nagy valószínűséggel meg fog történni.

A Független Kisgazdapárt a maga részéről támogatja a javaslatot, és a tisztelt Háznak megajánlja elfogadásra. Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps a kormánypártok és az MSZP soraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
70 12 1999.05.07. 4:08  1-167

DR. TURI-KOVÁCS BÉLA, a környezetvédelmi bizottság alelnöke, a bizottság előadója: Köszönöm a szót, elnök úr. A környezetvédelmi bizottság különösen fontosnak tartja azt a helyzetet és körülményt, amelyet itt már többen méltattak, nevezetesen, hogy nem egy év időtartamra, hanem hosszabb időtartamra lehet előre gondolkodni és tervezni.

A környezetvédelem területén olyan mértékű a lemaradás, amely egyéves távlat tekintetében szinte nem is kezelhető. Nyilvánvaló, hogy ehhez hosszabb távon és jelentős források szükségesek. Ezek a források azonban a környezetvédők megosztott voltaként, úgy gondolom - és ebben nem lehet egységes álláspontot közvetíteni -, egyértelműen nem terhelhetők vissza közvetlenül a lakosságra. Az adók formájában megjelenő ilyen természetű megoldások nézetem szerint nem támogathatók. Ezért a környezetvédelmi bizottság meggyőződése, hogy a környezeti szennyeződés megjelenése helyén, tehát ott, ahol ezek a környezetszennyeződések bekövetkeznek, ott kell azoknak a forrásoknak is megjelennie, amelyek a környezetszennyezést megszüntetik, illetve a helyzetet megváltoztatják.

Van még egy ki nem aknázott és nézetünk szerint a jövőre nézve nagyon fontos forrás, ez pediglen az uniós területekről hozzánk beérkezhető - mert eddig nem érkeztek be - támogatások, a támogatásoknak az az igénybevétele, ami lehetővé tenné az elmozdulást a jelenlegi nagyon nehéz helyzetből. Azt hiszem, nem kell ecsetelni, hogy az uniós csatlakozás vonatkozásában a környezetvédelem területén vagyunk a legnehezebb helyzetben. Ezen a területen olyan körülmények vannak, hogy itt nézetem szerint mindenképpen kénytelenek leszünk bizonyos kérdésekben derogációs kéréssel előállni. De hogy mekkora ez a kérés és milyen nagy területet érint, egyáltalán nem mindegy a csatlakozásunk szempontjából!

Ezért meggyőződésem szerint abban egységes a környezetvédők tábora, hogy a hároméves időszakon belül kiemelten kell kezelni ezt a területet. Ennek hiányában ugyanis az elért eredményeinket nem fogják olyan mértékben értékelni, amilyen mértékben ezt mi szeretnénk, hogy elfogadják. A nemzetközi kapcsolatokon belül is érezhető az, hogy egyértelműen fontosnak tartják ezt a területet; olyan mértékben fontosnak, hogy talán még a gazdasági növekedést is meghaladó mértékben szükséges ide forrásokat átcsoportosítani.

Úgy gondoljuk tehát a környezetvédelmi bizottság részéről, hogy eddig ezt a területet a kormány nem kezelte olyan kiemelten és szükséges mértékben, mint ahogy ez elvárható. Reményeink szerint a következő három évben ez is bekövetkezik. Ezért támogatjuk azokat az elképzeléseket, amelyek - igaza van némely képviselőtársamnak - első ránézésre talán túl optimistának tűnnek, hiszen azt mi is látjuk, hogy itt nyilvánvalóan a lehető legjobb körülményekkel számolt a pénzügyi kormányzat. Meg kell mondanom, mégis úgy gondoljuk, hogy ez a helyes megoldás, mert egy pesszimista megoldásból történő kiindulás esetén egyszerűen nem lehet tervezni. Itt olyan jelentős feladatokat kell megoldani, amely 1-1,5 százalékos növekedés esetén eleve azt jelenti, hogy lemondtunk arról a lehetőségről, hogy bizonyos kérdésekben teljesítsük a csatlakozási feltételeket.

Úgy gondolom tehát, nem az a cél vagy nem az az elképzelés - és ez valamennyi oldalról meg kell jelenjen -, hogy azt próbáljuk sugallni, hogy ezek a célok elérhetetlenek. Nézetem szerint egyedül az a cél és elképzelés a helyes, ha a kitűzött célok érdekében valamennyien egységesen munkálkodunk.

 

(9.40)

 

Ezért a környezetvédelmi bizottság jónak, szerencsésnek gondolja ezt az elképzelést, azzal azonban - még egyszer hangsúlyozom -, hogy a környezetvédelmi szempontokat sokkal hangsúlyosabban várjuk, kívánjuk megjelentetni ezekben a programokban.

Köszönöm szépen. (Szórványos taps a kormánypártok padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
70 30 1999.05.07. 2:14  1-167

DR. TURI-KOVÁCS BÉLA (FKGP): Köszönöm, elnök úr. Azt gondolom, hogy a háromévi tervezés, a három évre történő előretekintés óhatatlanul azzal jár, hogy a felszólalások, a nézetek jórészt már inkább csak elvi jellegűek, mintsem hogy valahol a realitásokba próbálnának visszamenni.

Az én nézetem szerint egyetlenegy olyan felszólalás volt - a Független Kisgazdapárt részéről elhangzott Csúcs László felszólalása -, amely a realitásokat igyekezett a Ház előtt megfogalmazni. A kormány töretlen optimizmust, az MSZP és az SZDSZ töretlen pesszimizmust próbált sugallni az ország számára.

A töretlen pesszimizmus tekintetében, meg kell vallanom, van is jelentős alapja: négy év alatt az ország, az ország közvéleménye ebből alapos leckét kapott, és gondolom, hogy ezt még nem teljesen felejtette el. Mégis azt gondolom, hogy az a fajta, optimizmuson alapuló realizmus, amelyet Csúcs László felszólalása a Ház előtt reprezentált, nem teljesen alaptalan. Valóban vannak ebben a gazdaságban még olyasfajta tartalékok, amelyek messze nincsenek kihasználva.

Engedtessék meg annyi elfogultság, hogy ismét a környezetvédelemre utalhassak. (Dr. Kis Zoltán: Hol a Pepó?) A Gazdasági Minisztérium kidolgozott egy olyan összefoglaló programot, amely nézetem szerint alkalmas lehet arra, hogy jelentősen kimozdítsa a gazdaságot akkor is, abból a helyzetből is, amely esetleg a későbbiek során a stagnálás felé mutatna. A környezetvédelem tartalékai nagyon jelentősek, és itt, az ipari beruházások vagy a feldolgozóipar tekintetében jelentős külföldi forrásokra lehet számítani. Azt gondolom, hogy ezeket igénybe kell venni, ezekkel számolni kell.

És van még egy olyan szempont, amelyet a Kisgazdapárt mindenképpen számításba vesz. Az igen jelentős forráshiány mellett - amely rendszeresen mutatkozik - jelentősen, változatlanul és párhuzamosan jelen van az a fajta, azt hiszem, lassan-lassan már évtizedre visszatekintő pazarlás is (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.), amelyet meg lehet fogni, és meg kell fogni. Azt gondolom, hogy ha a kormány ebbe az irányba mozdul el, akkor az optimizmus sem megalapozatlan. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
70 56 1999.05.07. 2:11  1-167

DR. TURI-KOVÁCS BÉLA (FKGP): Köszönöm, elnök úr. Szeretném megnyugtatni Göndör István képviselőtársamat, hogy Csúcs László előadásából a lehetőséghez képest egyetlen mondatot sem veszítettem el. Figyeltem, sőt annyira figyeltem, hogy amit elmondott, azt a magaménak is vallom.

Amikor optimizmusról és pesszimizmusról beszéltem, ez nézetem szerint nem lényegtelen kérdés. Arról van szó, hogy mi a múltra történő visszatekintést nem tartottuk túlságosan fontosnak akkor, amikor három évre előre próbálunk tervezni, de megkerülhetetlenül bizonyos kérdéseket mégiscsak szóba kell hozni. Ha lehet valamilyen tanulságot levonni az önök kormányzásának a kezdetéből, az az volt, hogy ilyen vagy olyan okból, de olyan pesszimizmust voltak képesek az ország számára sugallni, amit nem tudtak levetkőzni egészen addig, amíg a kormányzásuk időtartama tartott. Nem hiszem, hogy ezt a példát bárkinek is követnie kellene, még a legkevésbé talán a mi kormányunknak. (Taps a Fidesz soraiban.)

Ha tehát itt arról van szó, hogy mi megpróbálunk az ország számára egy optimizmust sugallni, és ugyanakkor a kormányon belül egy másik oldal, a Független Kisgazdapárt a realizmust próbálja emellé állítani, akkor azt gondolom, hogy helyes úton járunk. Ez az, amit mi következetesen szeretnénk végigvinni. Nem gondolom, hogy az lenne a kormányzás helyes módszere, hogy van egy belső ellenzék és van a kormány - így működtek négy éven keresztül. És nem gondolom azt sem, hogy az lenne a helyes álláspont, ha lenne három darab párt, amely egyfolytában hurráoptimizmussal helyeselné, ami éppen elhangzik. (Dr. Kis Zoltán: Ez megvan! - Derültség az MSZP soraiban.) Mi a realitások talaján kívántunk és kívánunk maradni, és ezt a realitást kívánjuk ötvözni azzal az optimizmussal, amit most a kormánynak ez az előterjesztése, azt hiszem, méltán sugall.

És még egy dolgot tessék megengedni, talán még az időmbe belefér. (Kuncze Gábor: Már nem!) Kérem szépen, nagyon világosan elhangzott Csúcs László előadásából, hogy van realitása annak, amit a kormány (Dr. Kis Zoltán: Géza, csöngessél! Ilyenkor szoktál csöngetni!) megpróbált elénk vetíteni. A többit majd a következő kétpercesben, én is ezt mondanám. (Közbeszólás: Éljen! - Taps a kormánypártok soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
73 2 1999.05.31. 5:10  1-5

DR. TURI-KOVÁCS BÉLA (FKGP): Elnök Úr! Tisztelt Ház! Az elmúlt hetek hangosak voltak a politikusok nyilatkozataitól. Ezek a nyilatkozatok nagyrészt arról szóltak, hogy kik, kivel, mikor, hogyan, normál vagy rendkívüli módon, milyen változatban szeretnének egymással ülésezni. Az egyik ellenzéki politikus már odáig ment, hogy a demokráciát féltette az ülésezési rendtől (Közbeszólás az ellenzéki pártok soraiból: Így van!), sőt mi több, én úgy vettem ki az előadásából, hogy mintha megalkotta volna a demokrácia egy egységét, amely feltehetően egy SZDSZ-ből és egy csipetnyi MSZP-ből áll - ez utóbbi az erő miatt, mert arra mégiscsak szükség van. (Moraj az ellenzéki pártok soraiban.)

Mindeközben a vitát gerjesztők, úgy tűnik, megfeledkeztek arról, hogy a magyar vidéken eközben olyan válság dúl a sertéstenyésztők körében, amely több tízezer gazdát érint. (Közbeszólások az ellenzéki pártok soraiból. - Dr. Hack Péter: Hála a földművelési minisztériumnak!) Természetesen azonnal magukra találtak: amint az FVM - úgy, ahogyan az eddigi válságtünetek esetében - megkísérelte és megkísérli a hatékony segítségnyújtást, nyomban elkezdték terjeszteni, hogy ez bizony húsáremeléssel fog járni. Azzal már nem foglalkoztak meg nem is törődtek, hogy talán vissza kellene nézni 1998 áprilisára, amikor egy kiló sertéskaraj ára - ha vissza tetszenek emlékezni - még 980 és 1020 forint között volt, ma pedig 480 és 540 forint között van. Tessék szíves megmondani: elviselheti a mezőgazdasági termelő ezt az árkülönbséget, ezt az árzuhanást? Nyilván nem.

Már a gabonaválság idején - amelyet vagy gerjesztettek, vagy ki tudja, milyen okból alakult ki - az FVM-miniszter világosan nyilatkozott, nevezetesen, hogy ezek a válságtünetek és válságjelenségek kezelhetők ugyan, de hosszú távon csak és kizárólag egy középtávú vagy hosszabb távú program keretében lehetnek megoldhatók. Úgy gondolom, ma aktuálisabb és szükségesebb ez a közép-, illetve hosszú távú mezőgazdasági program, mint eddig bármikor volt, a külső környezeti viszonyok ugyanis nem javultak, hanem ha lehet, a háború következtében bizonyos mértékig inkább romlottak. A mezőgazdaságban tehát arra az időszakra is fel kell készülni, amely esetleg ennél is nehezebb időszakot jelent majd.

Nos, mi úgy gondoljuk, hogy az a középtávú program, amelyet reményeink szerint az FVM rövidesen a közvéleménnyel is megismertet, alkalmas lesz arra, hogy ezeket a válságokat hosszú távon kezelje. Ennek a programnak nézetem szerint mindenképpen ki kell terjednie a földbirtok-politikára. Ugyanis az a helyzet, hogy tudomásul kell venni és ezt a közvéleménnyel is meg kell ismertetni: ebben az országban mintegy 1 millió hektár olyan terület van, amely akár azért, mert árvizes, akár azért, mert belvizes, vagy éppen más okból nem alkalmas mezőgazdasági művelésre, gyakorlatilag nem képes eltartó erőt gyakorolni - ezekkel a területekkel kapcsolatban a környezetvédelem és a természetvédelem tudományos eredményeinek a felhasználásával kell olyan változtatásokat eszközölni, ami a terület megtartó erejét biztosítja.

Kiszámítható és a minőségi termelést elősegítő támogatási rendszert kell kialakítani! Lehet, hogy ez a rendszer kezdetben fájdalmas, lehet, hogy kezdetben olyan intézkedéseket is igényel, amelyek nem biztos, hogy népszerűek lesznek, de hosszú távon megkerülhetetlenek.

A vidékfejlesztés és a területfejlesztés ügyeit, ezek egymáshoz való viszonyát szabályozni és rendezni kell! A vidékfejlesztésnek nézetünk szerint prioritást kell kapnia a területfejlesztéshez képest. Sürgős feladat a mi nézetünk szerint, hogy Brüsszel asztalára mennél előbb odakerüljön ez a bizonyos tervezet, hiszen ha ez nem kerül oda kellő időben, elveszítjük azt a SAPARD-program keretében nekünk tulajdonképpen nem járó, de megigényelhető 50-60 millió ECU-t, amely mintegy 15 milliárd forintot jelent.

Azt kell mondanom, nagy igazságot mondott ki egy német professzor a legutóbbi, második alföldkongresszuson, amikor a következőképpen fogalmazott: vidékfejlesztésre azért van szükség, hogy a Közös Piac okozta károkon enyhíthessünk - azt hiszem, ezt mindenki értheti. A mi mezőgazdaságunknak nem akkor lesz szüksége már a segítségre, amikor közös piaci tagok leszünk, hanem már most szüksége van rá.

Azt gondolom, az FVM mindent elkövet azért, hogy kellő és megfelelő súlyt kapjon a vidékfejlesztés a költségvetés keretén belül, mert azt világosan és egyértelműen meg kell fogalmazni, hogy a költségvetésnek nagyobb, hatékonyabb módon kell részt vennie a vidékfejlesztésben - a vidékfejlesztés ugyanis az egész nemzet ügye.

Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps a kormánypártok soraiban. - Szórványos taps az MSZP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
73 104 1999.05.31. 7:45  21-125

DR. TURI-KOVÁCS BÉLA (FKGP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! A Független Kisgazdapárt és annak vezérszónoka most és korábban is ragaszkodott - ragaszkodtunk - a realitásokhoz. Óvakodtunk minden túlzott optimizmustól, de határozottan elutasítjuk az ellenzék pesszimizmusát.

Tagadhatatlan tény, hogy a kormánytól, a kormányzó koalíciótól teljesen függetlenül lényeges körülmények alakultak kedvezőtlenül az eltelt egy esztendő alatt. A korábban töretlennek mutatkozó uniós gazdasági fejlődés lényeges visszaesést mutat, és volt idő, amikor az amerikai gazdaságban is megtorpanások mutatkoztak. A mértékadó elemzők szerint az Európai Unió gazdasága azonban a kilábalás állapotában van az átmeneti nehézségekből, és bár jelenleg még inkább stagnálást mutat, akkor is érzékelhető, hogy rövid időn belül akár a növekedés is bekövetkezhet. Az Egyesült Államok gazdasága - de ide számíthatjuk Észak-Amerikában Kanadát is - a kisebb megtorpanást követően ismét emelkedni látszik. Számunkra rendkívül fontos, hogy a német gazdaság változatlan húzóereje még csökkenő mutatók mellett is jelentkezik, és ez nézetünk szerint így marad a jövőben is.

A gazdasági külkapcsolatainkat egyértelműen meghatározza az Európai Unióhoz való kötődésünk, ezt különösen igazolta az oroszországi válsághelyzettel kapcsolatos hazai gazdasági reakció. Egyes elemzők az orosz gazdasági válság hatásait hazánkra messze túlértékelték, ebben a kérdésben a kormány mértéktartó és előrelátó politikája reálisnak bizonyult.

Kétségtelen tény, hogy a Balkánon folyó háború pillanatnyilag jelentős hátrányokat okoz hazánknak. A háború elhúzódása, az ebből következő hátrányok, amelyek a kereskedelemben, a szállításban, az idegenforgalomban mutatkoznak, feltehetőleg nagyobbaknak bizonyulnak, mint azt előzetesen gondolhattuk volna. Megítélésem szerint azonban a balkáni háború várható és rövidesen bekövetkező befejezését jelentős újjáépítés, gazdasági beruházás követi, és ebben Magyarországnak már komoly szerepe lehet. Mindez azonban nem jelenti azt, hogy hazánk a háborúból tisztességtelen hasznot kívánna húzni, azt viszont igen, hogy az önhibánkon kívül elszenvedett hátrányokat ily módon is ki tudjuk egyenlíteni.

A valódi nehézségeket - és nem kell itt túlzottan szemérmesnek lenni - döntő mértékben megörököltük. A mezőgazdaságban jelentkező folyamatok, a vidéket alapvetően érintő súlyos gondok, amelyeket a kormány és ezen belül a Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium igyekszik kezelni, nagyon komoly terheket rónak az államháztartásra. Ez nagy valószínűséggel nem fog csökkenni, a következőkben is jelentős és igen komoly anyagi beruházásokat igényel. A vidékfejlesztés, a mezőgazdaság távlatos fejlesztése mindenképpen jelentős, az egész nemzetgazdaságot érintő olyan beruházásokat igényel, és ehhez jelentős költségvetési pénzösszegeket, amelyek csak hosszabb távon térülnek meg, és azt kell mondanom, az egész kormánykoalíció hozzájárulásával mindenképpen igényeljük, a Független Kisgazdapárt igényli, hogy ezt a támogatást megkapjuk.

Azt gondolom, hogy az örökölt ügyek között nem illenék most itt a Postabankot emlegetni, ezt éppen eleget emlegették, emlegettük. Azonban valamiről mégiscsak szólni kell! Éspedig arról az ügyről, amely - úgy gondolom - bizony lényegileg befolyásolja az államháztartás helyzetét. A bécsi CW Bank ügyéről van szó, amely nem titkolhatóan olyan keleti kapcsolatok ápolására jött létre, és ennek szellemében is működött, amely nem Magyarország érdekeit, hanem kezdetben egy külső hatalom, később pedig ennek a külföldi hatalomnak és belföldi elvbarátainak a gazdasági érdekeit szolgálta. Ma már vitathatatlan, hogy a fedezetlen kihelyezések tömegére került sor. Már a kihelyezések időpontjában kétségtelen volt, hogy a visszatérülésre, pláne a banki nyereségre esély sem mutatkozik, mégis ezeket a kihelyezéseket, ezt a kihelyezési gyakorlatot a bank akkori vezetői huzamos időn keresztül folytatták.

Külön szeretnék rámutatni arra, hogy az ennél a banknál jelentkező mintegy 70-100 milliárd forint közötti veszteség a múlt olyan súlyos öröksége, amelyért valakinek vagy valakiknek felelni kell, a mi megítélésünk szerint büntetőjogilag is. Szeretném viszont tisztázni - és ezt fontosnak tartom -, hogy a bank veszteségei 1990-től 1996-ig keletkeztek, ezért súlyosan méltánytalan lenne e bank ügyét olyan személy vagy személyek terhére róni, akik ma már azon dolgoznak, hogy a veszteségek mérsékelhetők legyenek, és az egész magyarországi bankrendszerre vonatkozóan ne történjen továbbra is negatív kép kialakítása a banki világban. Ez az ügy igazolta és bebizonyította, hogy sajnálatos módon a Bankfelügyelet és az auditorrendszer itt és még számos más bank esetében tökéletesen csődöt mondott. Ezért ha meg kívánjuk előzni, hogy hasonló és az egész nemzetgazdaságot érintő veszteségek érjenek minket, akkor itt lényegi változtatásokat kell tenni.

Valamire még kénytelen vagyok kitérni, bár az időm már rendkívül rövid. Nos, egyet kell értenünk azzal, hogy a nyugdíjrendszeren belül és a nyugdíjemelések területén kizárólag szociális alapon történő emelés következett be; a Független Kisgazdapárt csak egyszer, most és egyben utoljára támogatta ezt az emelési módot. A mi nézetünk szerint ugyanis a nyugdíj megérdemelt juttatás, amelynek van ellentételezése, és amely ellentételezésnek és az ebből eredő nyugdíjösszegeknek összhangban kell lenniük. Súlyosan méltánytalan nézetünk szerint valóban az a helyzet, ha valaki tíz esztendei munka - nem is biztos, hogy szorgos munka - után lassan-lassan nagyobb jövedelemmel rendelkezik, mint az, aki kidolgozta azt az időt, amely időt egyébként a nyugdíjrendszeren belül ki kellett dolgoznia, csak éppen mindig az alsó határon mozgott. Az előbbiek az emelések következtében ma magasabb nyugdíjat élveznek esetleg, mint azok, akik 20-25 évet dolgoztak. Ez elfogadhatatlan, és azt gondoljuk, hogy ez a jövőben nem folytatható!

Végezetül határozottan ki kell jelentenem, hogy a negatív jelenségek feltárását, az azokkal való őszinte szembesülést nem tekintjük pesszimizmusnak, hanem szükségszerű magatartásnak. Ugyanakkor gazdaságunkban, az egész társadalomban meglévő és objektíven kimutatható pozitív irányultság indokolja, hogy a közeli és távolabbi jövő felé kellő optimizmussal tekintsünk. Ezt az optimizmust erősíti és alátámasztja a kormánykoalíció, a kormány következetes gazdaságpolitikája, mert mi minden elkövetett hiba ellenére ezt ilyennek tekintjük, ilyennek fogadjuk el.

Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
74 42 1999.06.01. 12:41  23-49

DR. TURI-KOVÁCS BÉLA, az FKGP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! A most a Ház által tárgyalt, T/1176. szám alatt benyújtott és az 1997. évi XXI. törvény módosítását megcélzó javaslat kis terjedelmű, és első olvasatra talán nem is tűnik nagyon fontos előterjesztésnek. A javaslat azonban nemcsak jónak tekinthető az én nézetem szerint, hanem néhány kérdésben, elsősorban szerkezeti kérdésekben akár példaértékűnek is. A javaslat ugyanis szerkezetileg jól áttekinthető, az eredeti törvényhez illeszthető, és a kellő összehasonlítási lehetőséget, az előterjesztő céljait világosan fel lehet ismerni. Ezt a javaslat tartalma és szerkezete nagyban segíti.

Az általános indokolás egyértelműsíti, hogy a módosításra miért került sor. S ezt is fontosnak tartom, hogy aki a törvényjavaslatot olvassa, tudja azt, hogy ezt miért terjesztették elő. Összhangban kell legyen a közben meghozott törvényekkel a módosítás folytán, a polgári szolgálat teljesítése során a társadalom számára hasznos munkavégzésre kell sor kerüljön, s a törvény alkalmazása során szerzett gyakorlati tapasztalatok érvényesüljenek.

Külön ki szeretném emelni a javaslatnak azon részét, amely témakörönként, tíz témakörben sorolja fel, milyen körben kíván a javaslattevő módosításokat. A javaslat olvasója megállapíthatja, mily mértékben sikerült vagy nem sikerült a kitűzött célokat elérni. A javaslat a törvényhez képest elsősorban pontosít, ahol szükséges, egyszerűsít, és néhány helyen kiegészít.

A teljesség igénye nélkül a fontosabb módosításokra szeretnék kitérni.

A javaslat 2. §-a a törvény 5. §-a (1) bekezdésének helyébe a foglalkoztatókat taxatíve felsorolja. Nem törli a foglalkoztatás tilalma alá eső szervezeteket, de a pozitív meghatározással a törvény alkalmazhatóságát nagyban segíti.

A javaslat 3. §-a a törvény 6. §-ának helyébe új rendelkezést állít, és a korábbi lehetséges tevékenységi köröket az informatikai ügyvitel lehetőségével bővíti.

A 6. § (2) bekezdésének helyébe lépő szabályozásról a későbbiek során külön kívánok szólni.

Fontos pontosításokat tartalmaz a javaslat a polgári szolgálat időtartamának meghatározására, azt 15 hónapban jelöli meg. Ugyancsak fontos, hogy egy évről 18 hónapra emeli fel annak a leghosszabb időtartamnak a mértékét, mely a polgári szolgálat engedélyezése és megkezdése között eltelhet. Ezeket mi helyes módosulásoknak tekintjük.

Fontos, de mindeddig nem teljesült rendelkezést igyekszik a javaslattevő megszilárdítani, amikor a munkavégzésre irányuló jogviszony kizárását teszi határozottabbá. Ennek során azonban mindeddig súlyos anomáliák voltak, és attól tartok, ez a jövőben is így lesz. Arról van ugyanis szó, hogy bizony azok, akik lelkiismeretükre hivatkozással maradnak távol a fegyveres szolgálattól - vagy akár a fegyvertelen katonai szolgálattól -, rendszeres munkavégzéssel igyekeznek jövedelmüket megteremteni, mindeközben pedig állítólag eleget tesznek a polgári szolgálat követelményeinek. Tartok tőle, hogy ez a módosítás ezt nem fogja megakadályozni. A lakhatási hozzájárulás, a díjtalan elhelyezés szabályozása ma is enged kibúvókat, és az ügy természetéből eredően félő, hogy ezzel kapcsolatosan, de ugyanígy az étkezéssel kapcsolatos szabályozás esetében is, biztos és teljes körű megoldást aligha lehet találni.

Amiről külön kívánok szólni, az a javaslat 3. § (2) bekezdése, és ezzel kapcsolatosan a javaslattevő általam feltételezett viszonylagos bátorsága. Mert mindeddig dicsértem, és úgy gondolom, méltán tettem a módosító javaslatot, most azonban szólni kell arról is, ami hiányzik a javaslatból, és amit ilyen kis terjedelmű módosítással, úgy gondolom, nem is lehet elérni.

Mert miről is szól az 1997. évi XXI. törvény, amelynek 1. §-a a következőt mondja: "A polgári szolgálati viszony az állam és a polgári szolgálatra engedélyt kapott állampolgár (továbbiakban: polgári szolgálatra jogosult) között létrejött olyan jogviszony - jogviszony! -, amely a polgári jogviszony engedélyezéséről szóló államigazgatási határozat jogerőre emelkedésének napjától a polgári szolgálati viszonyból történő elbocsátás napjáig tart." Tehát nem másról van szó, mint hogy egy államigazgatási határozat azt engedélyezi az állampolgár részére, hogy ne teljesítse az alkotmány 70/H. § (1) bekezdésében foglaltakat. Mert mit mond az alkotmány idézett bekezdése? "A haza védelme a Magyar Köztársaság minden állampolgárának kötelessége." Igaz, hogy ugyanekkor a (2) bekezdés azt mondja: "Az állampolgárok az általános honvédelmi kötelezettség alapján fegyveres vagy fegyver nélküli katonai szolgálatot, illetőleg törvényben meghatározott feltételek szerint polgári szolgálatot teljesítenek."

Arról van tehát nézetem szerint szó, hogy valaki vagy valakik - lelkiismeretükre hivatkozva - a haza védelmére vonatkozó állampolgári kötelességüknek nem tesznek, nem kívánnak eleget tenni, és a törvényhozó ezt az alkotmány 2. §-ába beemelte.

Tisztában kell lenni tehát azzal, hogy valamelyiket meg kellene változtatni. Vagy az alkotmány hivatkozott (1) bekezdését kell megváltoztatni, és azt kell mondani, hogy a haza védelme az állampolgároknak nem kötelessége. Mert ezzel merőben ellentétes az a 2. §, amely ezt mondja ki ugyanezen alkotmányon belül, csak éppenséggel úgy fogalmaz, hogy ezt majd egy törvény lehetővé teszi. Lehetővé is tette.

Azt mondtam, hogy a javaslattevő igen nagy bátorságról tett tanúbizonyságot, vagy legalábbis mérsékelt bátorságról, amikor a törvény 6. §-a (2) bekezdésének helyébe a következőket rendeli: "A polgári szolgálat az (1) bekezdésben felsorolt tevékenységeken kívül tűzoltósági, valamint katasztrófavédelmi tevékenységgel is teljesíthető." Ugyanezt a szabályozást, a szent és sérthetetlen lelkiismeret figyelembevételével a törvény jelenleg akkor teszi lehetővé, ha ahhoz a polgári szolgálatot teljesítő méltóztatik hozzájárulni, mégpedig írásban.

1997-ben a törvényhozók nyilván tudták, hogy aki az alkotmányban előírt és a haza védelmére irányuló kötelezettségének nem kíván eleget tenni, annak a lelkiismerete olyan, hogy nemcsak a fegyveres szolgálatot, de az egyenruhát, a laktanyát, főleg a parancsolgatást el nem viseli, legyen az katonai, tűzoltói vagy bármilyen más jellegű. Képzeljük el azt a helyzetet, amikor tüzet kellene oltani vagy földrengésnél életeket kellene menteni, netán a saját becses életét is kockáztatni, milyen erős lelkiismereti ellenállásba ütközne ez az illető részéről! Meggyőződésem szerint olyan határozott lelkiismereti problémája lenne, hogy semmi ilyenben nem venne részt.

Úgy tűnik, a javaslattevő felismerte, hogy a lelkiismeretre történő hivatkozás ha megáll a tűzoltóknál, megáll ez bármilyen munkavégzésnél. Mert az illetőnek tilthatja a lelkiismerete az egészségügyi munkavégzést - hát ott, kérem szépen, a sebészeten vér folyik! Esetleg, én csak feltételezem, netán utálja a gyerekeket - ha ez tényleg így van, akkor a lelkiismerete megtiltja, hogy azokkal foglalkozzon.

Alapvetően kell elgondolkodni azon, lehet-e az állampolgárok között - és ez az egyik legfontosabb az én nézetem szerint - olyan különbséget tenni, hogy az egyiknek a haza védelme kötelessége, míg a másiknak csak a lelkiismeretét kell védenie. Felmerül a kérdés, hogy a haza védelmére köteles magyar állampolgár vajon kötelességszerűen, adott esetben meg kell-e hogy védje azt, aki a haza védelmében nem kíván részt venni.

(10.50)

Vajon az ő lelkiismerete meddig terjed? Mit kell neki megvédeni? Hol? Meddig terjed a hazának az a határa? Kiterjed-e azokra is, akik mindezekben nem kívánnak tudatosan részt venni? Ez egy alapkérdés, és meggyőződésem szerint most már mélységesen el kellene gondolkodni azon, hogy az individuum határai hol vannak. Lehetséges-e közösségben élni, közösségbe beilleszkedni, annak minden előnyét élvezni, mindeközben pedig másokra hárítani az összes olyan terhet, amely az ő lelkiismeretével már nem egyeztethető össze?

Tisztában vagyok azzal, hogy kitűnő nyugat-európai példákat lehet felhozni. Például Németországban éveken keresztül hosszú vita folyt, éspedig ellentmondásos vita az alkotmánybíróság előtt is a német alkotmány 4. cikkely (3) bekezdésének 1. pontja értelmezése körül. Hasonló kérdésről van szó, mint amiről beszélünk. Kezdetben vala ott is csak odáig mentek el, hogy a lelkiismereti kérdés olyan kérdés, amelyet nehéz ugyan eldönteni, de bizonyos feltételeket mégiscsak szabni és vizsgálni kell, hogy vajon az illető valóban lelkiismereti okból teszi-e, amit tesz, illetve nem teszi, amit nem tesz, avagy pedig kifejezetten arról van szó, hogy valami alól ki akar bújni. Ehhez tehát valamilyen feltételrendszer kell. De nem állt itt meg az ügy, és ez a veszélyes az egész dologban. Nem állt meg, hanem ezt követően elkezdődött egy olyan akció, amely úgy tűnik, hogy hosszabb idő után még eredményes is volt Németországban, amely azt mondja, hogy az is a lelkiismeret ellen van, ha vizsgálják, hogy tényleg lelkiismereti kérdés-e az illetőnél. Nem tudom, hogy ez érthető-e... Ha én azt mondom, hogy ez az én lelkiismereti problémám, és ezt valaki vitatni merészeli, akkor belegázol az én lelkiismereti ügyembe, az én szabadságomba.

Hát ha idáig történik az individuum kiterjesztése, akkor, tisztelettel, tudomásul kell venni, hogy a közösség, a közösség érdekei nemcsak másodrangúvá, nemcsak harmadrangúvá válnak, hanem elsüllyednek, és azt kell mondanom, hogy aztán már kereshetjük azt, hogy a törvényesség határai hol vannak - hiszen az is csak lelkiismereti kérdés!

Nos, tisztelt Ház, azt gondolom, hogy a módosító javaslaton mindazt, amit elmondtam, nem lehet számon kérni. Ez egy sokkal nagyobb lélegzetű, és azt gondolom, komoly társadalmi vitát is okozó, mégis reményeim szerint az ország túlnyomó többségének egyetértésével meghozható módosítást igényel. Világossá kell tenni azokat a határokat, amely határokat lelkiismeretre hivatkozással nem lehet átlépni.

A Független Kisgazdapártnak nem az a véleménye, hogy mindenkit fegyveres szolgálatra lehet kötelezni. Lehetnek alapos indokok arra, hogy valaki fegyveres szolgálatot nem teljesít. Ez elfogadható lehet, mert lehet, hogy valaki évtizedek óta olyan valláshoz kötődik, amely vallási kötődése számára nagyon súlyos, valódi lelkiismereti problémát jelent. De egészen más az, amikor már oda kezdünk elmenni, hogy hogyan lesz az egyetemistákkal, meg hogy hogyan lesz azoknak, akik különböző, általuk lelkiismeretinek mondott okokra hivatkozással egészen egyszerűen nem kívánják teljesíteni azt a kötelezettséget, amelyet az alkotmány pedig mindenki számára előír!

Fel kell tehát oldani azt a létező ellentétet, amely a hivatkozott alkotmány (1) és (2) bekezdése között van. Azt gondolom, hogy ez a Háznak kötelessége. Egyebekben a Független Kisgazdapárt elfogadásra javasolja a módosító indítványt.

Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps a kormánypártok és a MIÉP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
74 293 1999.06.01. 1:52  287-304

DR. TURI-KOVÁCS BÉLA (FKGP): Elnök Úr! A Független Kisgazdapárt teljes mértékben tudatában van annak, hogy egy olyan súlyos kérdésben, mint a balkáni válság, a lehető legszélesebb konszenzusra kell törekedni, és a nemzet oldaláról a lehető legszélesebb támogatást kell megnyerni. (Egy hang az MSZP padsoraiból: Úgy van!)

Meg kell mondanom azonban, súlyos hiba lenne egy olyan helyzetben, amikor már kétségtelen, hogy olyan előrehaladott állapotban van a balkáni válság, ahol nem lehetséges az a fajta pacifista megoldás, hogy kihátrálok az ügyből, megpróbálok onnan oly módon kijönni, hogy mindeközben akár békeszólamokat is hangoztatok, mert ezzel a diktátort ott hagyjuk a helyén. Márpedig, tisztelt képviselőtársaim, itt sokkal többről van szó, mint akár Koszovóról, akár a balkáni válságról. Itt az egész térségről, de ezen túlmenően Európában arról van szó, arról, hogy fennmaradhat-e egy olyan helyzet, ahol végső soron egy diktátor mondja meg azt, hogy mikor legyen béke, mikor lehet a népek között különbségeket tenni, üldözni a kisebbséget, mikor lehet olyasfajta helyzetet teremteni, amelyet mi nagyon nem szeretnénk látni a határaink mentén.

Azt gondolom, tisztelt képviselőtársaim, hogy ha lett volna valamikor valamiféle időszerűsége ennek a javaslatnak, az biztos nem most van, amikor Szerbiában már ráébredtek arra, hogy ez a háború eredményesen nem folytatható; amikor Milosevics maga is rájött arra, hogy ezt a háborút még oly módon sem fogja tudni patthelyzetbe vinni, hogy az őt megmentse, az utolsó védharcokat folytatják. Akkor a magyar parlamentben egy olyan határozatot hozni, amely egyértelműen egyfajta szövetségi hűség ellen is szól, azt gondolom, teljesen méltatlan és elfogadhatatlan. Nem támogatjuk a javaslatot. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
75 10 1999.06.02. 6:30  7-39

DR. TURI-KOVÁCS BÉLA (FKGP), a napirendi pont előadója: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! A T/1248. szám alatt előterjesztett új változat, a Balaton kiemelt üdülőkörzet egyes településein az építési tevékenység átmeneti szabályozásáról szóló 1999. évi XXXII. törvény módosításáról szóló előterjesztésünk még annak idején - s ezzel kell kezdenem - Rajcsányi Péter képviselőtársunkkal együtt történt. Sőt, talán azt is mondhatnám, hogy ennek az egész ügynek ő volt az egyik szellemi atyja és talán a szellemi előkészítője is. Az a fajta féltés és ugyanakkor a Balaton iránti elkötelezettség vezette képviselőtársainkat, és remélem, vezetett minket is, a másik két előterjesztőt, amikor ezt a törvényjavaslatot előterjesztettük.

A módosításról szóló törvényjavaslat néhány pontban pontosítja, néhány pontban nézetünk szerint olyan módon kiegészíti a korábban elfogadott törvényjavaslatot, amelyre feltétlenül szükség volt.

Tegnap itt elhangzott a Házban, s azt gondolom, célzatosan hangzott el, hogy íme, ilyen a törvénykezési gyakorlata ennek a kormánykoalíciónak, hogy máris módosítani kell egy törvényt. Én azt mondom, hogy nem erről van szó, hanem arról, hogy ha ez a kormány észlel egy joghézagot, márpedig április elseje egy joghézag volt, ahol az építési tilalmak egyszeriben felszabadultak volna, s a Balaton környékén olyan helyzet alakulhatott volna ki, amit talán ellenzéki oldalról sem biztos, hogy kívánatosnak találnak; gyorsan, sürgősen kellett lépni. Az beigazolódott, és ennyiben talán igaz, ami itt elhangzott az előző napon, hogy a nagyon gyors és a nagyon sürgős tevékenységen belül mindig mutatkozhatnak joghézagok. Az én nézetem szerint - lehet, hogy ezt nem mindenki osztja, akár a koalíción belül is - helyesebb módszer az, ha látunk egy joghézagot, ha azt tapasztaljuk, ha tudjuk, hogy változtatni kell, akkor azt bátran megtesszük, még akkor is, ha kritikának tesszük ki magunkat.

Nos, mindaz, ami itt ebben a módosításban szerepel, a tegnap megtartott környezetvédelmi bizottsági ülésen már úgy merült fel, hogy talán a korábbi törvénynek a kissé gyengítése, felhígítása. Ez messze nem igaz. Ebben a módosító indítványban ugyanis, amikor arról van szó, hogy teljes közművesítettségnek mi minősül, ezt meghatározza ez a módosító indítvány, s ezt a jelenlegi hazai infrastrukturális állapotok diktálták. Nem lehet előírni olyan területen, ahol a csatornázás még mintegy 60 százaléknál tart, ha tart, hogy a csapadékvíz-elvezetés is olyan módon történjen, hogy az egy teljes körű infrastruktúrát feltételez. Itt arról van szó, hogy az esetek többségében egy fedett árokrendszerű csapadékvíz-elvezetés messzemenően megfelel a jelenlegi követelményeknek, és jószerével azt jelenti az adott helyzetben, hogy pótolja annak a lehetőségét, amit majd talán csak egy évtized múlva tudunk elérni.

De van ebben a javaslatban más is, amit, úgy gondolom, talán szigorításnak kellene tekinteni, de nem szigorítás, hanem a Balaton megóvásának egyik eszköze. Miről van szó? Arról van szó, hogy milyen távolságon belül legyen abszolút tilalom a beépítésre.

 

(9.20)

Azt gondolom, hogy az, ami régi-régi cél, és nem a mostani kormány alatt, és nem az előző meg az azt megelőző, hanem még azt kell mondanom, hogy az antivilágban is úgy történt, hogy minden évben újra meg újra valaki felvetette, hogy jó lenne, ha a Balatont körbe lehetne járni. Jó lenne, ha a Balaton olyan módon lenne szabad, hogy ahhoz a vízhez, amely mindannyiunké, hozzáférhetne netalántán az a polgár is, akinek éppen nincs parti üdülője; vagy netalántán, mint régebben az üdülők, vagy netalántán, mint régebben a kiváltságosok, akiknek olyan üdülőik voltak, ahova csak ők mehettek. Én azt gondolom, hogy ma a pénz foglalja el ugyanezt a helyet. Tehát nem érzékelem, hogy ebben valami alapvető változás lenne, hiszen a polgár számára teljesen mindegy, hogy ki az, aki nem engedi őt a vízhez.

Mi azt gondoljuk, hogy ez egy lépés előre; nem egy nagy lépés, de már egy olyan kezdemény, amelyből lehet valamilyen eredmény.

Nos, úgy gondoljuk, hogy mindezeknek az elérése nagyon fontos cél. Fontos viszont az is, hogy ne történjen a törvényben olyan fajta rendelkezés, amely utóbb nem végrehajtható - a foghíjak beépítésére gondolok. Ahol olyan foghíjak vannak, amelyek beépítésre várnak, és amelyeket vétek nem beépíteni - hiszen ott akkor olyan területek maradnak, amelyek minden szempontból előnytelenek -, ott viszont meg kell tudnunk engedni, hogy ez a beépítés rendezetten és természetesen a helyi rendezési terveknek is megfelelően megtörténjen.

Tisztelt Ház! Ez a módosító indítvány tehát mindezeket célozza.

Valamiről még szólnunk kell, és arra kérem az igen tisztelt elnök urat, hogy ebben az ügyben még kaphasson szót Horváth Balázs előterjesztőtársam.

Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
75 16 1999.06.02. 2:41  7-39

DR. TURI-KOVÁCS BÉLA, a környezetvédelmi bizottság előadója: Köszönöm a szót, elnök úr. Azt gondolom, hogy mindenekelőtt azzal kell foglalkoznom, ami értelemszerűen a bizottság előtt történt. A bizottság előtt is felmerültek bizonyos aggályok a fogalmazás, a stilisztika kérdésében. Azonban úgy gondoltuk, hogy egyfelől az idő sürgetése miatt, másfelől pedig, mert ezt így örököltük meg, olyan nagyot nem akartunk változtatni.

Lehet, hogy ez indokolt, én nem tudom. Hiszen ha az alap-előterjesztést olvassuk, amely itt volt, azt gondolom, szintén lehetnek benne eltérések a tartalmi kérdésekben is. Mégis az a nézetem - minthogy a környezetvédelmi bizottság maga is egyhangúlag támogatta ezt a javaslatot -, hogy mindezekkel a hibákkal és gondokkal együtt is megfontolásra érdemes maga a javaslat.

Az életbe léptetésre vonatkozó határidő természetesen módosításra szorul; ez már tegnap, a bizottság előtt is felmerült, és már akkor is elmondtuk, hogy ez megtörténik vagy már el is készült.

Az idő pedig, amely közben eltelik, majdnem olyan fontos, mint ami annak idején indokolta, hogy előterjesztésre kerüljön az eredeti törvény. Ott ugyanis ugyanaz volt az indok, hogy április 1-jével felszabadulnak bizonyos lehetőségek. Mi most úgy láttuk és úgy látjuk, hogy bizonyos lehetőségek megszűnnek. Ilyen lehetőségek például a most tavasszal beinduló lehetőségek - és lehet, hogy a mi hibánk, hogy bizonyos indokolási és egyéb problémák vannak a határozat körül -; a tavasszal induló szükséges kikötői és infrastrukturális munkák most lehetetlenek. Ezt látta a környezetvédelmi bizottság, és úgy gondolta, hogy azon a területen, ahol a Balatonról van szó, ha ott csak arról van szó, hogy néhány - most kimondom - WC-t nem lehet megépíteni, néhány olyan helyiséget nem lehet létesíteni, ahol akár több ezer ember számára szükséges az az infrastruktúra, akkor az ügy sürgős.

Ennélfogva került ez most ide a tisztelt Ház elé, egy kicsit pongyolán, egy kicsit nem jól megfogalmazva, de nem nagyon szeretném ezt tovább folytatni, mert ez valahol a felelősség áthárítását jelentené.

Köszönöm tisztelettel, a bizottság támogatja az előterjesztést.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
75 24 1999.06.02. 0:56  7-39

DR. TURI-KOVÁCS BÉLA (FKGP): Köszönöm a szót, elnök úr. Talán a két percet sem kell igénybe venni. Azt gondolom, hogy a stiláris részekre tett észrevételek mindkettőnk szerint teljes mértékben megalapozottak. Ebből következően ez azért korrigálható. Nevezetesen oly módon, hogy mi mindenképpen beadunk egy módosító indítványt, amely az életbe léptetésre vonatkozik; azt gondolom, hogy ezzel egyidejűleg a módosítás az indokolásra vonatkozóan is kiterjedhet. Nincs tehát nézetem szerint annak semmilyen akadálya, hogy ezek az egyébként fölmerült aggályok elháruljanak.

A magam részéről úgy gondolom, hogy kormányoldalon történt egy olyan korrekció, amely korrekcióra szükség volt és amely korrekció nézetem szerint mindenkinek az érdekét szolgálja, ezért azt remélem, hogy ezt a kormány támogatni fogja.

Köszönöm szépen.

 

(9.40)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
75 38 1999.06.02. 2:25  7-39

DR. TURI-KOVÁCS BÉLA (FKGP): Köszönöm a szót, elnök úr. Két dologra szeretnék utalni. Az egyik az, hogy amit a miniszter úr stilárisan mondott, teljesen igaz, kötelességemnek tartom azonban néhai Rajcsányi Péter védelmében elmondani, hogy szinte biztosan leírási hiba történt, és nem az ő kvalitásával volt baj. Mindössze az történt, hogy a vonatkozó korlátozást nem "tovább szigorítja", hanem "szigorítja tovább", és ebben a pillanatban már értelmes a mondat; és kimaradt egy "ha" a kizárólag elől, ami minden bizonnyal leírási hiba volt. Ezt kötelességemnek tartom elmondani, mert még egyszer mondom, a magam részéről szerettem és tiszteltem is Rajcsányi Pétert.

Ami az érdemi részét illeti, kezdetben elmondtam és újra elmondom, hogy itt arról van szó - és jó lenne, ha ezt tudomásul vennénk -, hogy mi a hibát elfogadtuk, elismertük, az előterjesztő annak idején maga is tudta valóban, hogy bizonyos hibák vannak, és az idő szorítása miatt kellett előterjeszteni úgy a törvényjavaslatot, ahogy elő kellett. De könyörgök, azért legyünk már annyira önkritikusak ellenzéki oldalon is, hogy talán jobb lett volna, hogy amikor fel tetszettek ismerni, hogy a gazdasági törvényben súlyos fogyatékosságok vannak, akkor arra nem várnak egy évet, hanem azonnal módosítják! Még jobb lett volna, hogy a gazdasági törvényből következő bűncselekmények üldözéséhez szükséges büntetőjogi szabályok tekintetében - ahol a kibúvókat oly tökéletesen megtalálták akár egy-két hónappal a törvény életbelépése után a jogszabály-alkalmazók - ezt figyelembe veszik, és nem várnak vele egy évet vagy hosszú időt, hanem azt mondják, hogy kérem, itt joghézag van, és ezt a joghézagot be kell tömni. Vagy gondoljunk arra, amikor emberek hatalmas pénzeket vettek fel bizonyos kötvényeknél, mert az adó tekintetében joghézag volt!

Azt gondolom, hogy ez a kormány nem akar egy évet várni akkor, ha hibát követ el, hanem ha hiba van, akkor azt korrigálni fogja a jövőben is, még akkor is, ha esetleg éppen hogy csak megszáradt a papíron a nyomdafesték. Ebben egyet kellene értenünk, hiszen oly kevés dologban értünk egyet, de a jobbítás szándékában talán mégiscsak egyet kellene értenünk.

Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps a kormánypártok és a MIÉP soraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
78 2 1999.06.14. 5:07  1-5

DR. TURI-KOVÁCS BÉLA (FKGP): Elnök Úr! Köszönöm a szót. Az 1990 óta bekövetkezett politikai-gazdasági átalakulás eddigi tapasztalatai a vidék hátrányos megkülönböztetését igazolják. Nyugodtan kimondhatjuk, hogy a rendszerváltozás egyik fő vesztesének a vidéki lakosságot kell tekintenünk. A Független Kisgazdapárt éppen ezért ragaszkodott ahhoz, hogy Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium működjön, nem pedig valamiféle hatalmi elképzelésekből.

Az 1999. évi költségvetést - nem tagadjuk - részünkről nagy várakozás előzte meg. A magam részéről - lehet, hogy a számok bűvöletében - örömmel hallottam, hogy 154 milliárd 805 millió forinttal gazdálkodhat az FVM. Ez a korábbi évekhez képest számszerűen jelentős emelkedést mutatott. Sajnálatos, de be kell ismerni, hogy megfeledkeztem arról - és attól tartok, rajtam kívül mások is így voltak ezzel -, hogy a mezőgazdaság a vidékfejlesztésnek fontos, de nem kizárólagos része. A komplex vidékfejlesztésnek számos területre ki kell terjednie, így a teljesség igénye nélkül: az infrastruktúra-fejlesztésre, a mezőgazdaságra, a vállalkozásra, a települési intézményekre, a turizmusra, a munkahelyteremtésre.

Rövid úton beigazolódott, hogy az emelt összegűnek látszó költségvetési részesedés a felsoroltak közül a mezőgazdaság akkut gondjainak kezelésére, pláne a mezőgazdaság fejlesztésére sem elégséges. A mezőgazdaságban jelentkező különböző ágazati krízishelyzetek feloldása minden alkalommal azzal járt és sajnálatos módon azzal jár a jövőben is, hogy jelentős költségvetési pénzösszegek kerülnek felhasználásra. Nézetünk szerint azt senki nem vitathatja, hogy az FVM nem lehetett közömbös olyan helyzetek kialakulásánál, ahol önhibájukon kívül kerültek vidéki családok ezrei olyan helyzetbe, ahol csődközelbe jutottak, a mindennapi megélhetésük vált tulajdonképpen kétségessé. Ezek a családok nem számíthatnak munkanélküli-segélyre, ezek a családok önerőből, sokszor infrastruktúra nélkül léteznek, és megtartó erői ennek a magyar vidéknek.

Az FVM a vidékfejlesztésre maradt mintegy 11 milliárd forintot arra igyekezett és igyekszik felhasználni, hogy a rendelkezésre álló gazdasági eszközök hatékonyabb felhasználásával mind jobban és jobb célokra tudja mozgósítani. Az új típusú szövetkezetek létrehozása a vidék életében rendkívül fontos, késedelem nélkül meg kellett indítani azt a földbirtok-politikát, amelynek következtében egy hatékonyabb és jobb gazdálkodás alakulhat ki a magyar vidéken. Azon lehet vitatkozni, hogy mekkora az a terület, amelyen ezt a gazdálkodást meg lehet csinálni, eredményesen lehet folytatni, hiszen Erdélyben 5-10 hektárnyi területen is eredményesen gazdálkodnak. Ez azt jelenti, hogy Magyarországon is ilyen helyzetet kell tudni teremteni. Az ellendrukkerek súlyosan csalódtak, amikor a Concordia vállalat kiváló teljesítménye nem hátráltatta, hanem segítette az FVM működését.

Semmiféle túlzás nincs abban, hogy a vidékfejlesztésben történő elmaradásunk komoly akadálya lehet az európai csatlakozásunknak. Svájc 1987-ben, Franciaország 1991-ben megalkotta és működteti vidékfejlesztési chartáját. 1995-ben az Európa Tanács elfogadta a vidéki térségek Európa Chartáját, az Európai Unió tagjai tehát felismerték, hogy a vidéki térségek fejlesztése, ezeknek a térségeknek a megtartó ereje az egész társadalom érdekét szolgálja.

Aligha volt tehát indokolt az az érzékelhető értetlenség, ami a földművelésügyi és vidékfejlesztési miniszternek azt a kijelentését követte, hogy 2000-ben vidékfejlesztésre 413 milliárd forintra lenne szükség a mezőgazdasággal együtt. Most volt időszerű szólni, a parlament ugyanis most vitatja a Magyar Köztársaság 2000-2002. évi költségvetési irányelveit. Sajnálom, de nem látjuk az irányelvekben kellő súllyal megjelenni a vidékfejlesztés ügyét, így hát az alapvető kérdés nézetem szerint nem az, hogy sok vagy kevés a 413 milliárd forint, mert az, hogy sok, nézetünk szerint fel sem merülhet. A kérdés az, hogy lehetséges vagy lehetetlen ezt az igényt kielégíteni. Mi, független kisgazdák, úgy gondoljuk, hogy ezt az igényt valamennyiünk érdekében kell kielégíteni, és ennek az igénynek a kielégítése esetén a vidékfejlesztésnek egy új stádiuma, új emelkedő vidék alakulhat Magyarországon.

Ehhez kérem én minden oldalról a tisztelt Ház támogatását. Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps a Független Kisgazdapárt soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
78 121 1999.06.14. 13:38  110-132

DR. TURI-KOVÁCS BÉLA (FKGP): Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Ház! A nemzeti és etnikai kisebbségi jogok országgyűlési biztosa kiegyensúlyozott, többirányú kitekintést biztosító beszámolót terjesztett a Ház elé. Figyelemre méltó az általános értékelés azon része, amely az országgyűlési biztoshoz beérkező panaszok számát, és az egyes területeken mutatkozó panaszok egymáshoz viszonyított arányát mutatja be.

Feltűnő és nézetünk szerint egyben aggasztó az a jelenség, hogy Budapesten 1997-ben az országos panaszszámhoz képest 14 százalék, míg 1998-ban ez az összehasonlító adat 32 százalék fölé emelkedett. Ez olyan jelenség, amely mellett nem lehet szó nélkül elmenni. Az országgyűlési biztos korrekt módon csak a számadatokat közölte. Az Országgyűlésnek azonban a mutatkozó rendkívüli negatív jelenség láttán sürgősen el kell gondolkoznia azon, hogy milyen módon lehetne a kialakult helyzeten változtatni.

A főváros városvezetése bizonyítottan az etnikai kérdések kezelésében is tévúton jár. Tapasztalható ugyanis, hogy felelőtlen megnyilvánulásokkal, tudatosan vagy gondatlanul elősegítik az etnikai feszültségek kialakulását. A panaszok rendkívül nagy száma, úgy tűnik, ezt látszik igazolni. Különösen kirívó a helyzet akkor, ha ezt összehasonlítjuk más megyékben kialakult viszonyokkal, helyzetekkel. Baranya megye, ahol a legtöbb nemzetiség és etnikum él egy megye határán belül, mindössze 2 százalékkal részesedik az országosan megjelenő panaszok között. Lehet azt mondani, hogy a fővárosban könnyebben jutnak el a panaszok az országgyűlési biztoshoz. Különböző kifogásokat is fel lehet sorolni, azonban ezek nyilvánvalóan valótlanok.

A nemzetiségek, az etnikai csoportok képviselőiken keresztül, sőt, azok nagy számú képviselőin keresztül igenis erőteljesen tudják és akarják akaratukat érvényesíteni, vidéken legalább annyira, mint a fővárosban.

(20.50)

Mégis ez a számadat kirívóan magas különbséget mutat. Azt gondolom, hogy nemcsak el kell rajta gondolkodni, hanem meg kell találni a megoldást, azoknak pedig, akiknek önmagukba kell nézniük, meg kell vizsgálniuk lelkiismeretüket, hogy jó úton járnak-e, amikor politikai érdekekből olyan helyzeteket indukálnak, amelyek aztán a panaszok áradatát indítják el, amelyek egy része valós, egy része pedig inkább, úgy gondolom, esetenként kiprovokált.

Jó érzékkel a beszámoló egyik központi kérdésévé tette az országgyűlési biztos az 1998. évi kisebbségi önkormányzati választásokat. A jelenleg hatályos választójogi szabályok és az azokban lévő ellentmondás és joghézag nem új keletű. Már az 1994. évi önkormányzati és kisebbségi önkormányzati választások során erőteljesen megjelent az a tendencia, hogy egyének, egyesületek, de meg kell mondani, egyes pártok is tisztességtelenül kihasználták a választójogi törvény által biztosított és a nemzetiségek számára fenntartott azon kedvezményt, amelynek alapján jószerével az önkormányzati képviselő-testület teljes jogú tagja lehet valaki anélkül, hogy bármelyik nemzetiséghez, etnikumhoz tartozna vagy akár ahhoz tartósan kötődne, vagy azok érdekeit bármikor is csak egyáltalán képviselte volna. A rokonai és a szomszédai szavazatával minden további nélkül önkormányzati képviselő lehet.

Ha megkésve is, de az országgyűlési biztos most nagyon határozottan mutatott rá a helyzet tarthatatlanságára. A kitűnően megválasztott címeknek és az azok mögött lévő tartalmi ismertetéseknek mindazok számára, akik készek áttanulmányozni a beszámolót, egyértelművé kellett tenniük, hogy a jelenlegi szabályozás feltétlenül változtatásra szorul. A címek közül hadd idézzek, mert frappánsak, és a kialakult helyzetet igen jól jellemzik: "Az úgynevezett kisebbségi kedvezménnyel való visszaélés lehetőségei és a kisebbségi biznisz mint új jelenség". Megismétlem, hogy a jelenség nem új, de kétségtelenül egyre szaporodó. Szemérmesen hosszú ideje senki nem beszélt arról, hogy az önkormányzati képviselők egy része - hozzá kell tennem, hogy az önkormányzati képviselők túlnyomó részére ez nyilvánvalóan nem áll - kifejezetten jövedelmi forrásnak tekinti az önkormányzati képviselőséget. Ez önmagában is súlyos probléma, amiről a polgárok széles körben tudnak, beszélnek, és ami alkalmas arra, hogy az önkormányzatisághoz oly nagyon szükséges bizalom a választókban meginogjon.

A helyzetet kirívóvá az tette - ami kétségtelenül most, 1998-ban a választáson teljes mértékben napvilágra került -, hogy időnként politikai, többnyire azonban gazdasági érdekekből egyesek választási ciklusonként változtatják identitásukat. Helyesen mondja az országgyűlési biztos, hogy ez joggal való visszaélés és a speciális kisebbségi jogok lejáratása. A helyzetet kiválóan tükrözi az a cím, amely így szól: "A kakukkfióka-jelenség". Megkerülhetetlenül szükség van arra, hogy törvényi szabályozást kapjon, és azok élhessenek a nemzetiségeket megillető speciális kisebbségi jogokkal, nemzetiségeket megillető minden olyan széles jogkörrel, amelyet a törvény eddig is biztosított, akiket ez valójában megillet.

Álságos az a hivatkozás, hogy a nemzetiségekben Magyarországon félelmek élnének, és ez a kisebbséghez való tartozás megvallásának egyfajta akadálya lenne. Magyarországon ma a kisebbségek nemcsak széles körű jogokat, de törvény által biztosított kedvezményeket is sajátjukat mondhatnak, és ezekkel élnek is többségében. Nálunk ma egészen másról van szó a kisebbségi lét megvallása esetében, mint a félelemről, és ezzel is foglalkozni kell, ha a valós helyzetet akarjuk felmérni. Hogy mennyire nincs itt - Istennek hála -, hazánkban kisebbségi félelem, azt ékesen bizonyítja a pomázi és a csobánkai helyzet és eset. Amint a NATO-bombázások megindultak, Pomázon az egyik szerb család kitűzte a fekete lobogót. Ez a fekete lobogó ma is ott van a házon, még nem vettek tudomást arról, hogy időközben kitört a béke. Csobánkán pedig megszervezték a Magyarországra került szerb gyermekek iskoláztatását; hogy milyen színvonalon, az egy másik kérdés, de a jó szándékot kell nézni, és azt a fajta törekvést, amelyet ezzel meg akarnak valósítani. Hozzá kell tenni, hogy mindezeken a területeken a szerb kisebbség egészen elenyésző, Csobánkán néhány családból álló kisebbségről van szó. Nemhogy nem féltek megvallani a saját identitásukat, de bizton támaszkodhattak a helyi lakosság együttérzésére és támogatására.

Ez azt igazolja, hogy szó nincs arról, hogy valamiféle félelem motiválna valakit, amikor nem akarja vagy nem vallja meg identitását. Egészen másról van szó, és egyszer ezzel a ténnyel is szembe kell nézni. Sajnálatos, hogy az eltelt évtizedek alatt bekövetkezett széles körű és nem a többség által kezdeményezett egyfajta beolvadás a többségi nemzetbe oda vezetett, hogy a kisebbség egy része vagy szégyelli megvallani a saját identitását vagy már nem érzi azt igazán a sajátjának, legfeljebb a választások időszakában - sem előtte, sem utána. Nem tartható az az állapot nézetem szerint, hogy a kedvezményeket azok birtokolják, akik iskolai végzettségüknél fogva, esetleg felkészültségüknél fogva képesek arra, hogy egy-egy kisebbséget látszólag maguk mögé állítsanak. Nem valós a képviselet, és ha nem valós a képviselet, annak bizony a hátrányait a kisebbség fogja a jövőben is meglátni, és a kisebbség fogja ennek minden hátrányát elviselni. Azt gondolom, az Országgyűlés kötelessége, hogy ezen a téren változtatások történjenek, és ezeknek a változtatásoknak a valódi képviseletet, a valódi képviselethez való jogosultság érvényesülését kell biztosítaniuk.

A beszámoló 136. oldalán "Az országgyűlési biztos eljárására vonatkozó szabályozás" fejezetcím alatt nézetem szerint egy igen érdekes kérdést vet fel, és amit itt felvet, bizony közjogilag nagyon nehezen fogadható el. Az állampolgári jogok országgyűlési biztosáról szóló törvény 29. § (1) bekezdésében megjelöli az országgyűlési biztos ellenőrzési körébe tartozókat, és ezeket tételesen felsorolja. Most azonban - igaz, hogy óvatosan - mégis arról szól a beszámoló, hogy a bíróságok igazgatási munkája olyan államigazgatási tevékenységnek minősül, melynek során sérülhetnek az állampolgárok alkotmányos jogai. Ez egy elgondolkodtató megállapítás. Bekövetkezhet valóban ilyen helyzet, és esetenként nem lehet kizárni, hogy be is következik, de az-e a megoldás, hogy a bíróságoknak ezt a fajta lehetőségét és jogát külső beavatkozással próbáljuk meg elhárítani. Ha a bíróságok irányába bármilyen ok és cél érdekében befolyás gyakorlására kerülhet sor, az nézetem szerint az igazságszolgáltatásban még meglévő, bár a már gyakran csorbult bizalmat rendítheti meg. Nagyon el kell gondolkodni, és erőteljesen el kell gondolkodni azon, hogy szabad-e ilyen körben bármiféle kezdeményezést tenni, szabad-e olyan módon fellépni, ami a bíróságokba vetett bizalmat akárcsak bizonyos mértékig is megingathatja.

Összességében a beszámoló számos jó és továbbgondolható megállapítást, javaslatot tartalmaz, mégis egy kérdéssel befejezésül még szeretnék foglalkozni. A zámolyi ügyet részletesen és azt kell mondanom, minden elfogultság nélkül taglalja a beszámoló. Azt hiszem, amióta a beszámoló elkészült, a zámolyi ügy tovább bonyolódott, és attól tartok, hogy messze van még a befejezéstől. A zámolyi ügy az én számomra nevezetesen azt igazolja, amiről korábban már szóltam, hogy az etnikai kisebbségeknek nincs olyan valódi, igazi képviseletük, amely politikai szándékok nélkül... - bár nem baj, ha politikai és tisztességes politikai szándék meghúzódik egy-egy lépés mögött, mégis úgy tűnik, egy-egy kis csoport érdekében képesek felhasználni azokat, akik nehéz helyzetbe kerülnek. A zámolyi ügynek egy ilyen tanulsága is van.

Ezért úgy gondolom, az egyik legfontosabb kérdés, hogy az etnikai és nemzeti kisebbségek esetében létrejöjjenek, megalakuljanak, megszilárduljanak nem több és még nagyobb számban azok a képviseleti szervek, amelyek most is léteznek, hanem azok, amelyek valóban és igazándiból fel tudják vállalni, tudják képviselni ezeknek a kisebbségeknek az ügyeit.

 

(21.00)

Úgy gondolom, hogy erre egyetlen lehetőség van, és ez csak a kisebbségeken keresztül történhet meg: ha a kisebbségek maguk ragaszkodnak ahhoz, hogy valóban olyanok képviseljék, akik tisztán, őszintén képviselik az ő ügyüket. Van azonban egy olyan része is a dolognak, amiről nem szabad hallgatni. A többségi nemzet részéről fennáll az a felelősség - és ez nem vitatható -, hogy a jogokat, a jogok gyakorlásának lehetőségét még pozitív diszkriminációval is biztosítani kell; nemcsak azért, mert illik, hanem mert kell, mert ez egy kötelező dolog, amitől nem tekinthetünk el.

Viszont ugyanakkor nem tagadható az, amit az előbb már próbáltam vázolni, hogy a kisebbségnek viszont felelőssége, hogy a szervezetei olyanok legyenek, amelyek képesek, akarnak az általuk képviselt kisebbségért hatékonyan fellépni. Azt gondolom, hogy ezekhez a jelenlegi országgyűlési biztos, aki most tulajdonképpen ezt a beszámolót a Ház elé terjesztette, biztosan minden segítséget meg tud és meg kíván adni.

A beszámolót a Független Kisgazdapárt a Ház számára tisztelettel elfogadásra ajánlja. Köszönöm. (Taps.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
80 150 1999.06.21. 11:08  135-165

DR. TURI-KOVÁCS BÉLA (FKGP): Elnök asszony, köszönöm. Tisztelt Ház! Tisztelt országgyűlési Biztos Asszony! Biztos Urak! Az 1993. évi LIX. törvény 27. §-a kötelezi az állampolgári jogok országgyűlési biztosát évenkénti beszámoló beterjesztésére az Országgyűléshez. Ugyanez a törvényhely viszont csak igen szűken, alig-alig egy-két szóban határozza meg, mire kell kiterjedjen, mire terjedjen ki ez a beszámoló, milyen mélységű legyen, milyen szerkezetű legyen, mi az, ami ide kell kerüljön a Ház elé.

Úgy gondolom, hogy a törvényhely nem túl bőséges meghatározása ellenére az országgyűlési biztos egy olyan terjedelmű és olyan szerkezetű beszámolót terjesztett a Ház elé, amely, azt gondolom, minden igényt kielégít. Ez a beszámoló szerkezetileg kifejezetten, nagyon jól áttekinthető, tartalmi mélységei olyanok, ahol az egyedi ügyekből is általános következtetéseket lehet többségében levonni, és tartalma olyan, amely, azt kell mondanom, a Ház számára is sok szempontból iránymutató lehet. Miután olyan terjedelmes a beszámoló, úgy gondolom, csak néhány részével lehet vagy szabad foglalkozni, nemcsak az idő megtakarítása céljából, de azért is, mert magát ezt az egész beszámolót egységesen kell és lehet értékelni.

Van a beszámolónak egy olyan része, ahol statisztikai adatokat közöl, s ezek közül az egyiket szeretném kiemelni. Ez arról szól, hogy a vizsgált panaszok száma 1997-hez viszonyítottan 6,75 százalékot, tehát majdnem 7 százalékot csökkent. Ez így első olvasatra rendkívül kedvezőnek tűnik, úgy tűnik, mintha itt valami hatalmas közállapot-javulás következett volna be. Azt gondolom, valami olyasmi következett be, ami kezdettől fogva várható volt és amire szükség is volt. Az országgyűlési biztosok működését ugyanis valami másfajta várakozás előzte meg a széles közönség részéről, mint amit ez az intézmény, ez a jogintézmény valójában szolgálni hivatott. Igen sokan úgy gondolták, hogy ha nincs igazam a bíróságon, meg nincs igazam az államigazgatási hatóságnál, nota bene egyáltalán nincs igazam, akkor is van az országgyűlési biztos, ahol majd én egyoldalúan előadom a saját panaszomat, és ebből aztán valami biztosan ki fog sülni, hiszen azért találták ki az országgyűlési biztost, hogy az nekem igazságot szolgáltasson.

El kellett telnie néhány évnek, amíg nyilván most kezd elterjedni vagy kezd a tudatba beszivárogni, hogy nem ezt a célt szolgálja az országgyűlési biztos. Kezd elterjedni és kezdik tudomásul venni az emberek, hogy az országgyűlési biztos nem bírósági pótlék, nem államigazgatási pótlék, hanem kifejezetten egyfajta olyan törvényességi intézmény, amely a törvényesség érvényesülését és nem egy-egy egyednek az olyanfajta jogérvényesítését kívánja szolgálni, amelyet esetenként talán nem is lenne célszerű megtámogatni. Azt gondolom, hogy azokból az eseti és egyedi esetekből, amelyeket az országgyűlési biztos asszony rendkívül jól csoportosítva a Ház elé tárt, kiderül, hogy lassan-lassan ezek bizony így alakulnak, ez a tudatba átmegy, és meggyőződésem szerint ez a jogintézmény legáltalánosabb elfogadottságát igazolja.

 

(19.30)

Szeretnék utalni még valamire, ami, úgy gondolom, szintén azzal járhat, hogy elképzelhető, hogy ez további panaszcsökkenésekhez fog vezetni. Az országgyűlési biztos asszony egy nagyon szellemes és azt kell mondanom, kiváló idézetet mondott el az alkotmány- és igazságügyi bizottság előtt, amikor azt mondta, idézve egy másik ombudsmant: "Ha helyesen használja a parlament a mindenkori biztosát, akkor tulajdonképpen ez az emberi jogok őrzőkutyája a parlament megbízásából, amely nagyon hangosan ugat, de sohasem harap." Majd, hogy még egy idézet legyen - ami számomra igazán kiválónak tűnik - egy másik ombudsmantól, azt hiszem, az ombudsman hölgytől, ahol azt mondja, hogy "az ombudsmannak nagy a szája, de rövid a karja".

Azt gondolom, az óriási hiba az lenne, ha igen hosszú karja lenne és nem lenne megfelelő méretű szája az ombudsmannak, mert végső soron az igazi nagy feladata az, hogy mindazokra felhívja a figyelmet, mindazokban megtegye azokat a lépéseket, amelyekben fogyatékosságok vannak; lehet, hogy éppen csak egy törvényességi fogyatékosság, de az is lehet, hogy alkotmányos fogyatékosság.

Azt gondolom, hogy az eseti és az egyedi részekből néhány dologra mégis rá kellene mutatni, és ezekkel külön kellene foglalkozni. Ami a szívem szerint az egyik legfontosabb része - tudom, hogy nem ez valójában, csak hozzám nagyon közel áll -, ez a bűncselekmény áldozatainak, és most terjesszük ki egy kicsit jobban: a büntetőügyekben a sértetteknek a helyzete. Azt gondolom, hogy az eltelt tíz esztendőben, tehát valahol attól kezdődően, amikor már más jogértelmezés és másfajta büntetőjogi értelmezés uralkodott el - egyébként helyesen - a magyar joggyakorlatban, a sértettek és a bűncselekmények áldozatai egyre inkább kiszolgáltatott helyzetbe kerülnek.

Emellett nem lehet elmenni, mert mégiscsak arról van szó, hogy maga a büntetőeljárás és az egész bűnüldözési eljárás nem elsősorban arról szól, hogy milyen jogokat kell biztosítani - ez is nagyon fontos - a vádlott részére, hanem arról, hogy a bekövetkezett büntetőeljárással honorált cselekményt miként kívánja a társadalom úgy reparálni, hogy érzékletes és érzékelhető legyen a sértett, a bűncselekmény áldozata számára is. Ezekben az eljárásokban az a helyzet, és ezért szorulnak ők nagyon-nagyon az ombudsman védelmére, hogy van egy jól felkészült ügyvéd - tételezzük fel, hogy mégiscsak olyat bíznak meg egy-egy adott fontosabb büntetőeljárásban -, van a vádhatóság, amely nyilván a váddal fog foglalkozni, és van a sértett, aki ott áll önmagában az ő saját szerencsétlen bajával, az elszenvedett sérelemével, és pénze, lehetősége az esetek többségében nincs arra, hogy jogi védelmet biztosítson önmagának, ezért úgy gondolja, úgy érzi, sokszor alappal, hogy bizony a társadalom őt magára hagyta.

Azt gondolom, itt hatékony lépéseket kell tenni, és amilyen fontos - ezzel mélyen egyetértek -, hogy a büntetőjogi védelmet nemcsak formailag, hanem tartalmilag is kell biztosítani a kirendelt védelmek esetében, legalább olyan fontos az én nézetem szerint, hogy a jogvédelmet mindenkor és teljes biztonsággal megkapják azok a sértettek is, akik a bűncselekmény áldozatai.

Van még egy olyan rész, amelyről szólni kívánok - lehet, hogy éppen a korom miatt -, ez pedig az idősekkel történő foglalkozás. Az idősek otthonával kapcsolatosan számos vizsgálatot lehet ide tárni a Ház elé. Ezekben vannak pozitív és vannak negatív képet mutatók. Azt gondolom, nem mindig az anyagiak azok, amelyek döntő mértékben meghatározzák, hogy milyen az idős emberek állapota, helyzete, az egész élete abban a miliőben, ahol kénytelenek - mert nem választották -, sokszor csak tengődve leélni hátralévő életüket. Döntő mértékben az emberi tényezők határozzák meg azt az állapotot, amely ezeken a helyeken kialakul. A segítség tehát igazán kell, de nem mindig csak az anyagiakat kell ezeken a helyeken megkövetelni és követelni, hanem többségében az emberi jó szót, az emberi magatartást és nemritkán a vezetői tudást, hiszen ezeket az intézményeket tudni kell jól és kiegyensúlyozottan, az idősek iránti nagy-nagy szeretettel vezetni.

Nos, amiben nekünk, független kisgazdáknak vitánk van - szeretném hangsúlyozni, hogy adott esetben nem az országgyűlési biztos asszonnyal, hanem elsősorban a törvényi szabályozással -, az a következő. Az 1993. évi LIX. törvény 29. §-a (1) bekezdésének a) pontja a törvény alkalmazása szempontjából hatóságnak minősíti kvázi az államhatalmi, államigazgatási feladatokat ellátó szerveket - betű szerint értelmezve tehát az Országgyűlést is. Az eltelt évek alatt mi úgy érzékeltük, az országgyűlési biztos tartózkodott attól, hogy az Országgyűlés vonatkozásában, az Országgyűlésre kiterjessze a vizsgálatokat és a vizsgálódásokat. A mi nézetünk szerint erre nincs is lehetőség, ha az alkotmányt helyesen értelmezzük. Az alkotmány 19. §-a ugyanis a következőt mondja: "A Magyar Köztársaság legfelsőbb államhatalmi és népképviseleti szerve az Országgyűlés."

E kettő, nézetünk szerint, nincs összhangban. A Független Kisgazdapárt képviselőcsoportja ezért volt kénytelen az Alkotmánybírósághoz fordulni és kezdeményezni ennek az alkotmányos ellentmondásnak a feloldását. Úgy gondoljuk, hogy ezt fel kell oldani. Nehezen fogadható el, hogy miközben az országgyűlési biztost az országgyűlési képviselők kétharmadának szavazatával az Országgyűlés választja meg, a beszámolót ide tartoznak megadni, mindeközben pedig a vizsgálódás ugyane szerv részéről a beszámolót elbíráló vagy elfogadó, vagy el nem fogadó Házra is kiterjedjen. Mi úgy gondoljuk, hogy ezt a fajta vizsgálódást az Alkotmánybíróság vagy az Alkotmánybíróságon túlmenően négyévente a választók jogosultak megtenni.

Összességében a Független Kisgazdapárt álláspontja az, hogy ez a beszámoló, amelyet most tárgyal a Ház, egészen kiváló, és a magunk részéről igennel fogunk szavazni a határozati javaslat elfogadásakor. Köszönöm a megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
80 174 1999.06.21. 7:52  165-197

DR. TURI-KOVÁCS BÉLA (FKGP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt adatvédelmi Biztos Úr! Mindenekelőtt biztosítani szeretném a Házban még jelen lévő igen tisztelt képviselőtársaimat, hogy a vaskos iratcsomót, amit idehoztam, nem kívánom felolvasni; hozzá kell tennem, hogy még csak összességében ismertetni sem, inkább csak annak részleteivel szeretnék foglalkozni.

Köztudott, hogy az adatvédelmi biztos úr és az alkotmány- és igazságügyi bizottság elnöke között meglehetősen kiterjedt - ezalatt azt értem, hogy számos újságra kiterjedő - polémia alakult ki. Úgy tűnik, hogy ez a polémia az újságok számára hírértékű volt, hiszen végül is az újságok azzal foglalkoznak, ami hírértékű, nem biztos, hogy mindig azzal, ami teljes komolyságú, de a hírértékű kérdések a lehető legtöbb lapban megjelennek, és ezek el is jutnak a közvéleményhez.

Nézetünk szerint ezt a vitát elsődlegesen és döntő mértékben az indukálta, hogy az adatvédelmi biztos úr tevékenysége során az alkotmány- és igazságügyi bizottság elnöke olyan jelenségeket vélt felfedezni, amelyek arra utaltak, hogy az adatvédelmi biztos a részére törvényben biztosított jogkör bizonyos mértékű kiterjesztésére törekszik, és ez a kiterjesztés elsődlegesen és nem más irányban, mint az állampolgári jogok országgyűlési biztosának jogköre irányába történő kiterjesztés.

Ezt nem tartotta szerencsésnek - megvallom, hogy én magam sem -, mert hiszen azt gondolom, hogy a törvényhozó végül is azért hozta létre az állampolgári jogok országgyűlési biztosának intézményét igen széles jogkörrel, hogy ezt a jogosítványt nyilvánvalóan ott kell gyakorolni, míg egy speciális, az adatvédelmi biztos részére biztosított jogkört nyilvánvalóan az adatvédelmi biztos részére biztosította.

Könnyen lehet és meglehet - nem akarok itt most valamiféle élccel élni -, hogy az adatvédelmi biztos úr érzékelte azt, amit az országgyűlési biztos asszony elmondott. Nevezetesen, hogy az ombudsmanok esetében a szája nagyobb, de a karja rövid, és ő úgy gondolta vagy talán úgy gondolja, hogy ezt a kart esetenként, alkalmanként nem ártana egy kicsit meghosszabbítani.

(21.40)

Mi pedig úgy gondoljuk, hogy ennek a karnak pontosan olyan méretűnek kell lennie, mint amit a törvény biztosít, ez a legszerencsésebb mindenkinek, polgárnak, ombudsmannak egyaránt.

A teljesség igénye nélkül szeretném áttekinteni mindazokat a kérdéseket, amelyek ütközésekhez vezettek és amelyek mentén sajnálatos módon egy olyan helyzet is kialakult, hogy az alkotmány- és igazságügyi bizottságon belül ez a polémia egy nemleges szavazáshoz vezetett. A kérdések tisztázására az én nézetem szerint mindenképpen szükség van; szükség van azért, mert ezek az intézmények nem egymás mellett, hanem egymás segítségével kellene hogy működjenek, és ha ezek a működések egymással szemben valósulnak meg, ez feltehetőleg a hitelességet, ezen keresztül az eredményességet mindenképpen rontja.

Az első olyan polémia, amiről szólnom kell nagyon röviden, az a következő. Az 1992. évi LXIII. törvény 25. §-ának (1) bekezdése többek között a következőket mondja: javaslatot tesz - mármint az adatvédelmi biztos - az adatkezelést és a közérdekű adatok nyilvánosságát érintő jogszabályok megalkotására, illetve módosítására és - most jön az inkriminált rész - véleményezi az ilyen jogszabályok tervezetét. Azt kellett észlelni, hogy a véleményezés nem a jogszabálytervezethez, hanem már a jogszabály-konstrukcióhoz is megszületett, és ez bizony nyilvánosságot is kapott, ami egy szerencsétlen ügy, mert ha ez így történik, ez azt jelenti, hogy egy politikai vita kellős közepébe kerül az az adatvédelmi biztos, akinek ide nem kellene kerülnie. Ezért mi úgy gondoljuk, hogy a jövőben a törvénynek ezt a helyét illik és szükséges pontosan megtartani, és valóban a tervezetek tekintetében kell mindannak elhangoznia, aminek el kell, a politikai vitákat pedig el kellene kerülni.

A másik ilyen polémiakör, amivel elkerülhetetlenül foglalkoznom kell, bármennyire rövid is igyekeznék lenni, az kérem szépen a 25. § (2) és (3) bekezdésének az alkalmazhatóságára vonatkozik. A következőről van szó. Az adatvédelmi biztos ugyanis a törvénynek azt a rendelkezését, ahol arról van szó, hogy a felhívást követően 30 napot engedélyez a jogszabály a szükséges intézkedések megtételére az adatkezelő számára, a mi számunkra néhány esetben úgy tűnt, hogy nem tartotta magára nézve kötelezőnek, és azt a szankciót, amely szankcionálási lehetőséget ennek a szakasznak a (3) bekezdése biztosít a számára, azaz hogy a nyilvánossághoz fordulhat, bizony a 30 nap letelte előtt megtette. Ez a mi nézetünk szerint nem fordulhat elő a jövőben, hiszen ebben az esetben nincs meg az a nyilvánvaló, törvény által biztosított lehetősége az adatkezelőnek, aki esetleg valamilyen hibát vélhetőleg tényleg elkövetett, hogy ezt a törvénynek megfelelően reparálja. Azt gondolom, hogy ezen változtatni kell a jövőben.

Mi érzékeltük azt is, hogy valami olyasféle zavar is mutatkozott, hogy nehezen vagy helyenként nem biztonsággal sikerült eldönteni azt, hogy melyek azok a kérdések, amelyek bírói hatáskörbe vagy ügyészi hatáskörbe tartoznak, ott eldöntendő kérdések, és melyek azok, amelyek az adatvédelmi biztos elé kell hogy kerüljenek. Úgy gondoljuk, hogy ennek a szétválasztása a jogrendszeren belül szükséges, megkerülhetetlen, és a jövőre nézve ezt meg kellene tartani.

Végül - inkább csak utolsósorban - nem szerencsés az a helyzet, hogy nyilatkozatok hangzanak el az adatvédelmi biztos helyettese részéről - ilyen helyettes ugyanis a törvényben nincs. Ilyen helyettest csak az országgyűlési biztos részére biztosított a törvényt, ebből következik az is, hogy ilyen nyilatkozatokat helyettes nem tehet; teheti, éspediglen az adatvédelmi biztos. Ezt kiterjesztően értelmezni csak akkor lehet, ha törvényi módosítás következik be. Lehet, hogy erre szükség van, azt én nem tudom, megfelelő indokok esetén az is elképzelhető, hogy a Ház erre nyitott, de akkor ennek be kell következni.

Összegezve, tisztelt Ház, én úgy gondolom, hogy ez a polémia nem túlságosan segítette azt a fajta jogbiztonságot, amire egyébként törekszünk, és amelynek meggyőződésem szerint az adatvédelmi biztos éppen úgy, mint ahogyan ezt a további országgyűlési biztosok is teszik, részese és nem utolsósorban jó szolgálója is. A jövőre nézve a Független Kisgazdapárt álláspontja szerint bizonyos kérdéskörökben változtatások szükségesek; az egyeztetéseket, én úgy gondolom, célszerűbb a nagy nyilvánosság nélkül megtenni. Azt gondolom, nem szolgálja egyik fél érdekét sem egy széles körű ilyen sajtópolémia, és akkor talán a működés ennél sokkal eredményesebb lesz. Fenntartásainknak az elmondottak az indokai.

Köszönöm tisztelettel, hogy meghallgattak. (Taps a kormánypárti padsorokban és a MIÉP padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
81 22 1999.06.22. 5:01  21-25

DR. TURI-KOVÁCS BÉLA (FKGP): Köszönöm a szót, elnök úr. (Kuncze Gábor: Csak keményen, keményen!) Elnök Úr! Tisztelt Ház! Örömmel hallom, hogy még meg sem szólaltam, azonban a prominens bekiabálók máris igen jól érzik magukat. (Derültség az ellenzéki padsorokban.)

Az ellenzék egyik, prominensnek ugyan nem nevezhető - azonban botrányszakértőnek annál inkább - kép-viselője az eltelt időszakban olyasféle kijelentést bátorkodott tenni, hogy a parlament eltelt egyéves időszaka botrányok sorozata volt. Ő csak tudja, hiszen ezeket a botrányokat megtervezik, ezeket a botrányokat megszerkesztik, patikamérlegen csepegtetik, és igyekeznek a közvéleménnyel elfogadtatni, a számukra még mindig nagyon készséges médián keresztül.

Azonban a vevőkör egyre kisebb; mindannyian tapasztalhatjuk, hogy az emberek túlnyomó többsége pontosan tisztában van azzal, hogy nem botránysorozatról, hanem folyamatos sárdobálásról van szó.

Szeretném kijelenteni, hogy a Független Kisgazdapárt mindeddig nem vett részt, és a jövőben sem kíván részt venni ebben a sárdobálásban. Ezt tekintsék a saját belügyüknek azok, akik megszerkesztik, megtervezik, és a sárdobálást lefolytatják. (Dr. Géczi József Alajos közbeszólására:) Igen, a kenyér jó ötlet, erről majd szólni fogok.

Mi tehát a magunk részéről úgy gondoljuk, hogy azt kell tennünk, amiért minket a magyar vidék ide küldött. Nekünk azzal kell foglalkozni, amiért mi nemcsak ide jöttünk a parlamentbe, hanem amiért kormányzati szerepet is vállaltunk: a vidékkel, a magyar mezőgazdasággal.

Igen tisztelt Képviselőtársaim! Én azt gondolom, hogy az eltelt egy esztendő egyáltalán nem volt unalmas a földművelésügyi kormányzat szempontjából. Volt itt esemény annyi, amiről lehetett szólni, és szóltunk is. És ha észlelte is a napirend előtti felszólalásainknál a nagyközönség, hogy nagyon gyakran, újra és újra visszatérünk egy-egy témához, az tudatos volt, szándékos volt, mert úgy gondoljuk, hogy a magyar mezőgazdaság helyzete olyan, amiről újra és újra szólni kell itt, a tisztelt Házban.

Valóban a válságok sorozata volt az, ami megjelent a Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium előtt, és amit kezelni kellett. A válságoknak ez a sorozata a mi nézetünk szerint jószerével a gazdaságban már programozott volt. Hiszen egy olyan, szerkezetileg rossz, támogatási rendszerében teljes mértékben elavult mezőgazdaságot örökölt meg ez a minisztérium, amelynek a külpiacai beszűkültek, a belpiac az ismert változtatások miatt - nem utolsósorban a korábbi Bokros-csomag eredményeként - beszűkült, és a magyar mezőgazdaság túltermelési válsággal kell megküzdjön. Ezt a válsághelyzetet kezelni kellett.

A mi nézetünk szerint az általunk támogatott FVM a válsághelyzeteket az eltelt időszakban jól és helyesen kezelte. A válsághelyzetek kezelése mellett energiánknak kellett és kell legyen a jövőben is a jövő tervezésével és a jövő megalapozásával kapcsolatosan.

A számos ágazatban mutatkozó túltermelési válság nem küzdhető le egyszerűen csak azzal, hogy a támogatási rendszeren változtatunk, és a támogatási rendszert ilyen vagy olyan módon valakiknek a számára kedvezően módosítjuk. Szerkezeti változtatásokat kell végrehajtani! Ennek során az FVM - még ha volt is bizonyos ellenállás - bevezette a regisztráció intézményét, és ezzel megalapozta a jövőbeni szerkezetváltozásnak az alapjait.

Hozzá kell tennem, hogy nem tudunk eltekinteni azoktól a változtatásoktól, amelyek a valódi és az önkéntes alapon működő szövetkezetek létrehozására irányulnak. Ha a termelés még szervezett is lesz, az értékesítés területén mutatkozó zavarok csak úgy háríthatók el, ha ezek a szövetkezetek létrejönnek és erőteljesen működnek.

Mi azt gondoljuk, tisztelt Ház, hogy sárdobálás helyett inkább az erők összefogására van szükség. Arra van szükség mindenképpen, hogy a mezőgazdaság jelenlegi rendkívüli nehéz helyzetéből közösen keressük a kilábalás útját. Hogy az FVM ezért tett, azért tessenek egy pillanatra arra is gondolni, hogy amikor az a bizonyos sertésválság megkezdődött, nem azt mondtuk, hogy erővel kell megoldani, hanem hatpárti egyeztetést kíséreltünk meg, amely ugyan most első ízben nem vezetett még sikerre, de reményeink szerint erre is lesz fogadókészség.

Valamit végül is mondanom kell a kenyérdobálóknak is - vagy a sárral dobálóknak. Mi úgy gondoltuk, hogy nem veszünk részt a sárdobálásban, és nem fogunk részt venni a jövőben sem. De azt meg kell mondani, ha a sárdobálásba be akarják vonni a Független Kisgazdapártot, mi nem száraz kenyérrel fogunk visszadobni, hanem mennykővel! (Dr. Kis Zoltán: Mennykővel? - Kuncze Gábor: Azt a keresztény mindenségit!)

Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
82 24 1999.09.06. 5:03  23-27

DR. TURI-KOVÁCS BÉLA (FKGP): Elnök Úr! Tisztelt Ház! Nem könnyű ilyen előzmények után egyáltalán szóra emelkedni (Közbeszólás az MSZP soraiból: Ülj le!), tekintettel arra, hogy mind ez idáig, úgy tűnik... Ha én egyszer felállok, nem ülök le - ezt nem én mondtam, hanem Mikszáth. (Derültség, szórványos taps.) Nos, tisztelt Ház! A rágalmakat végig lehetett hallgatni, a válaszokat is; én most valami másról, arról, amit önök már megszoktak tőlünk, szeretnék beszélni.

Amikor ezelőtt néhány hónappal mi felvetettük, hogy a magyar vidéknek és mezőgazdaságnak 413 milliárd forintra van szüksége ahhoz, hogy egyáltalán meginduljon valamilyen fejlődési pályán, akkor kétféle reakció volt. Az értelmesebbek kezdettől fogva nem vitatták az összeg nagyságát. Azoknak azonban, akiknek újra és újra el kell mondani, a gyengébbek kedvéért, akik csak értelmezni tudják mindazt, amit hallanak, nos, azoknak újra és újra el kell mondani, hogy mitől 413 milliárd a 413. Attól, tisztelt képviselőtársaim, hölgyeim és uraim, hogy ezt a mezőgazdaságot nem most, hanem évtizedek alatt olyan helyzetbe hozták, amiből most ennek a kormánynak és ennek a tárcának ki kell tudni mozdítania.

A Független Kisgazdapárt tudomásul veszi azokat a prioritásokat, amelyeket közösen fogadtunk el. Tudomásul vesszük, hogy a Honvédelmi Minisztérium, a család, a lakásépítés, a kis- és középvállalkozások és a vidék- és mezőgazdaság-fejlesztés prioritást élveznek. Mi azonban úgy gondoljuk, hogy kell lenni egy belső prioritásnak. Ennek a belső prioritásnak pedig egyfelől a célszerűség, másfelől pedig a szükségszerűség az, amely diktálja a feltételeit.

Mi hosszú időn keresztül úgy gondoltuk, hogy szerényebben is megpróbáljuk megoldani mindazt, ami a feladatunk - de lehetetlen. Hadd mondjak önöknek erre egy példát: ahhoz, hogy a mezőgazdaságon és a fejlesztésen belül eleget lehessen tenni a minimális követelményeknek, legalább három téren fejlesztést kell tudni elérni; a támogatások a termelés, a piacra jutás és nem utolsósorban a fejlesztés területén egyenlő mértékben meg kell hogy jelenjenek. Ennek hiányában ugyanis a mezőgazdaságon belül legfeljebb a tűzoltásra lehet vállalkozni, bármennyire is szemünkre hányják ezt, de nem lehet elmozdulni abból a lehetetlen és elmaradott helyzetből, ahová ezt a mezőgazdaságot juttatták.

Tisztelt Képviselőtársaim! Ma már, úgy gondolom, a gondolkodók többsége - talán jól megfontolt szándékkal is - nem vitatja az összeg nagyságát. Két kifogást mondanak: miből és mikor. E két kifogás, úgy gondolom, egymással szorosan összefügg. Mi akkor, amikor a "miből"-ről van szó, ezt komolyan vesszük. Úgy gondoljuk, hogy valóban fel kell kutatni azokat a forrásokat, amelyek a mezőgazdaság felemelkedéséhez elengedhetetlenül szükségesek. De azt is gondoljuk, és ezt nyomatékkal szeretném hangsúlyozni, hogy a "mikor"-ra csak egyféle válasz lehet: 2000-ben. És tessenek elgondolkodni: ha mi komolyan vesszük, hogy 2002-ben szeretnénk csatlakozni az Unióhoz, ha 2002-től már azok a kvóták lesznek érvényesek, amelyek, úgy gondolom, megkerülhetetlenül ránk is vonatkoznak, oda olyan mezőgazdasággal nem juthatunk el, mint amilyen a jelenlegi; ahhoz a mai mezőgazdaságot fel kell tudnunk emelni olyan szintre, amely a kvótáknak képes és tud megfelelni. Ezért az időtényező a mi nézetünk szerint alapvetően fontos.

Végezetül szeretnék eloszlatni egy kételyt - vagy talán szándékoltan a közvéleménybe beoltott feltételezést? A Független Kisgazdapárt mindenkitől - jobbról és balról - várja és reméli a segítséget, de nyomatékkal szeretném hangsúlyozni, hogy a politikai támogatást, azt, ami a szavazással járó politikai felelősség, a koalíciótól várja és reméli, és úgy gondolja, hogy ebben változás nem következhet be, ez a támogatás innen, a koalíció oldaláról kell érkezzen.

Tisztelt Ház! Azt gondolom, hogy akkor, amikor mi ismételten, újra és újra elmondjuk mindazt, amit most elmondtam, sokakban már talán felmerülhet, hogy ezt már többször hallottuk. Nem tudom, hogy leírta-e Plinius, igaz-e vagy nem, de amikor Cato már sokadszor mondta el azt, hogy Karthágót el kell pusztítani, a félig alvó szenátorok egyike-másika azt mondta, hogy ezt már hallottuk - de azért Catónak volt igaza. Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps a kormánypártok és a MIÉP soraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
87 34 1999.09.27. 5:06  33-37

DR. TURI-KOVÁCS BÉLA (FKGP): Elnök Úr! Tisztelt Ház! Köszönöm a szót. Nem volt váratlan, számítottunk rá már hónapokkal ezelőtt, amikor felvetettük azt a problémát, hogy nem folytatható tovább az a gyakorlat, hogy a költségvetés nem betesz a vidék és a mezőgazdaság pénztárcájába, hanem onnan évek alatt folyamatosan mintegy 1000 milliárd forintot kivon. Nem folytatható ez a gyakorlat, mert a mi nézetünk szerint ez olyan helyzethez vezet, amely végső soron veszélyeztetheti az uniós csatlakozásunkat is.

Számítottunk rá, hogy értetlenség lesz, számítottunk rá, hogy számos helyről támadások fognak minket érni. Meg kell mondanom, arra azonban nem számítottunk, hogy kezdetben olyan általános elutasításra kerüljön ez a gondolat, mint amilyenre valójában akkor került.

Az áttörést nézetem szerint az hozta meg, amikor a miniszterelnök úr egyértelműen úgy nyilatkozott, hogy az igényt jogosnak és indokoltnak tartja, ugyanakkor felvetette azt az egyébként is általunk is általánosan elfogadott nézetet, mely szerint a forrásokat meg kell találni.

Nos, a Független Kisgazdapárt éppen ezért felállított egy bizottságot, amelynek az a célja, az a most is kimondott célja, hogy megtalálja ezeket a forrásokat. Valóban, a miniszterelnök úr ezt a bizottságot kincskereső bizottságnak nevezte. (Közbeszólás az MSZP soraiból: Kisködmön!) Nos, ez a bizottság, én azt hiszem, szorgalmasan és keményen dolgozott, és nemcsak megtalálta ezeket a forrásokat, de rátalált olyan anomáliákra is, amelyek mellett nem mehetünk el szó nélkül.

Rátalált olyan anomáliákra, amelyek arra utalnak, hogy hosszú ideje valójában hiába nő a mi GDP-nk, hiába történik meg, hogy a bérek és a nyugdíjak kiáramlása meglehetősen szűkösen történik, mégis a költségvetésen belül valamilyen módon nincsenek megfelelő források. Nos, felmerült a kérdés, hogy vajon az a bankrendszer, amelyben több mint 500 milliárd forint van, jól hasznosítja-e ezt az 500 milliárd forintot, ha haszon alig vagy semmi nincs. Hacsak nem tekintjük haszonnak - mert lehet, hogy ez is haszon -, hogy vannak olyan kitűnően élő, azt hiszem, nyugat-európai színvonalon élő menedzserek a bankvilágban, akik úgy érezhetik, hogy ez a bankrendszer jól működik.

De továbbmegyek! Felmerült annak a kérdése is mindezen vizsgálatok során, hogy vajon, ha egyszer több mint 600 milliárd forint van kint egyes cégeknél adó- és tb-tartozásokként, mi az oka annak, hogy ezt nem lehet behajtani. Nyilvánvalóan be kell tudni hajtani, mert ha be tudjuk hajtani, akkor a források megnőnek és rendelkezésre állnak. Nos, mi nyíltan hangot adtunk mindezen aggályainknak, nyíltan elmondtuk, hogy a Független Kisgazdapárt ezeket megoldandó problémáknak tekinti.

Hozzá kell tennem, hogy engem személy szerint nem lepett meg az a reflexió, amely a legnagyobb ellenzéki párt részéről következett be, hiszen a Szocialista Párt köztudottan igen nagy politikai és nagy kormányzati múlttal rendelkezik. Nyilvánvaló volt, hogy a reflexió az volt, hogy miközben korábban teljes elutasításban volt részünk, most váratlanul és kéretlenül támogatóink akadtak. (Fütty a Fidesz soraiból.) Olyan támogatóink akadtak, akik már most kilátásba helyezték azokat a költségvetést módosító javaslatokat, amelyek nézetük szerint forrásokhoz juttatnák a mezőgazdaságot.

Szeretném nyomatékkal leszögezni, hogy a Független Kisgazdapárt és annak támogatói nem kérnek kegyelemkenyeret, nem kívánnak alamizsnát, és meg vagyunk győződve arról, hogy a koalíció megtalálja mindazokat a forrásokat, amelyek a vidék, a mezőgazdaság fejlesztéséhez feltétlenül szükségesek.

Ki kell jelentenem, hogy azok a várakozások, amelyeket nézetem szerint a sajtó, a média - nyilvánvalóan sugallatra - folyamatosan terjesztett, hogy itt van már rövidesen a nagy lehetőség az előrehozott választásra, álom marad. Ez sem most, sem a jövőben, egészen addig, amíg a törvényes rend szerint el nem érkezik a választások ideje, nem fog bekövetkezni.

A Független Kisgazdapárt töretlenül és szilárdan áll a koalíció mellett, és szilárd meggyőződésünk, hogy nem a Független Kisgazdapárt, nem a Fidesz, nem az MDF érdeke ez, hanem az egész nemzet érdeke, hogy ez a koalíció munkálkodással, hasznos munkálkodással töltse ki a teljes idejét.

Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
89 20 1999.09.29. 2:09  1-75

DR. TURI-KOVÁCS BÉLA (FKGP): Elnök Úr! Tisztelt Ház! Köszönöm a szót. Nagyon röviden szólnék, talán még a két percet sem kell kitöltenem.

Nos, egy európai ember azt találta mondani a közelmúltban, hogy a Független Kisgazdapárt Európa-, tehát Unió-ellenes. Szeretnénk most, e vitanap alkalmával is nagy nyomatékkal leszögezni, hogy feltehetőleg az illető nemcsak tájékozatlan, hanem valószínűleg nem is nagyon gondolkodó ember. Az egész független kisgazdapárti politika, az egész programunk a kormánnyal összhangban és egybehangzóan azt a célt tűzte ki maga elé, hogy minél előbb elősegítse a magyar gazdaság, a magyar valóság, a magyar társadalom csatlakozását az Unióhoz.

Nos, szeretnénk nyomatékkal elmondani, hogy akkor, amikor különböző igényekkel jelenünk meg olyan tárcáknál, amely tárcák az uniós csatlakozás esetében feltétlenül szükséges fejlesztésekre, feltétlenül szükséges változtatásokra szorulnak, akkor ezt éppen azért tesszük, mert meggyőződésünk szerint ezek nélkül a változtatások nélkül az erőfeszítéseink hiábavalók lesznek. Ha ezek a tárcák - az FVM, a környezetvédelem - nem kapják meg azokat a szükséges forrásokat és támogatásokat, melyek feltétlenül szükségesek számukra, nem tudunk eleget tenni az uniós követelményeknek.

Úgy gondoljuk - és ezt szeretnénk nyomatékkal leszögezni -, hogy természetszerűleg a társadalom teherbíró képességének megfelelően ezeket megfelelő ütemben teljesíteni kell, meg kell valósítani. Szeretném leszögezni, hogy a mi részünkről az uniós csatlakozás mindenkor elsőbbséget élvez, de soha nem a nemzeti érdekek rovására. Ha minket ezért valahol bárki nacionalizmussal vádolna, akkor nyomatékkal szeretném mondani, hogy nincs ez másként más népeknél sem.

Köszönöm szépen. (Taps az FKGP padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
92 16 1999.10.18. 2:13  5-19

DR. TURI-KOVÁCS BÉLA (FKGP): Köszönöm a szót, elnök úr. Elnök Úr! Tisztelt Ház! A Független Kisgazdapárt töretlen híve az uniós csatlakozásnak, és töretlen álláspontja, hogy a csatlakozás a kölcsönösen előnyös feltételek mellett kell bekövetkezzen.

A dicséretekkel most nem szeretnék foglalkozni, hiszen annak csak örvendezhetünk, de a bírálatok tekintetében szeretnék egy területet kiemelni, ez a környezet- és természetvédelem. Azt hiszem, ezen a területen Magyarországnak több évtizedes lemaradása van. Nincs arra igazi esély, hogy ezt a több évtizedes lemaradást viszonylag egészen rövid idő alatt, teljes egészében meg lehessen szüntetni. Arra azonban van határozott remény, hogy a feltételeknek 2002-re - az átmenetileg mutatkozó lemaradás ellenére - meg tudjunk felelni. Azt gondolom, hogy a környezetvédelemben dolgozók, mind az NGO-k, mind a kormányzati pozícióban lévő tárca, de éppen így a környezetvédelmi bizottság is együttesen dolgozik azért, hogy ez a lemaradás megszűnjön.

Szeretném azonban hangsúlyozni azt is, hogy vannak bizonyos objektív körülmények, amelyeket nem lehet elhallgatni. Ilyen például ISPA-támogatás körüli meglehetősen hosszú huzavona. Nem az Unió felé szeretném a labdát visszadobni, de mégiscsak el kell mondani, hogy több mint féléves késéssel sikerült az Uniónak is kidolgozni azokat a feltételeket, amely feltételekre pedig alapítani kell bizonyos költségvetési részeket. Ha ez így van, akkor - úgy gondolom - a megértést mi is alappal és joggal várjuk az uniós hivataloktól, hiszen, úgy tűnik, nemcsak nálunk van nagyon erőteljes bürokrácia, ez az erőteljes bürokrácia máshol is működik, és nem mindig működik jól.

Meggyőződésem szerint a környezetvédelem 2002-re olyan állapotban és olyan helyzetben lesz, hogy a bírálat ellenére teljesíteni tudunk általában minden feltételt, kivéve néhány olyan feltételt, amelyre nyilvánvalóan derogációt kell kérnünk, de azt gondolom, erre az Unió nyitott lesz.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
92 94 1999.10.18. 5:01  49-131

DR. TURI-KOVÁCS BÉLA, a környezetvédelmi bizottság alelnöke, a bizottság előadója: Köszönöm a szót, elnök úr. A környezetvédelmi bizottság megtárgyalta és megvitatta a 2000. évi költségvetésről szóló törvényjavaslatot, általánosságban és különösen a környezet- és természetvédelem területét érintő részleteiben. A bizottság a költségvetési törvényjavaslat megtárgyalása során részletesen elemezte a költségvetésnek a nemzetgazdaság egészére vonatkozó környezet- és természetvédelmi előirányzatát, valamint a környezetvédelmi tárca költségvetését. A költségvetésről szóló törvényjavaslat ajánlásának megfelelően értékelte a Környezetvédelmi Minisztérium 1999. évi költségvetési teljesítményét.

A bizottság kormányzati oldalát képviselő többség azon a véleményen van, hogy az elvégzett munka az 1999. évi költségvetésben biztosított lehetőségekkel arányban álló volt. A minisztérium óvakodott minden túlköltekezéstől, és ez biztosíthatja a lényegesen emelt szintű, 2000. évre szóló költségvetés arányos és jó felhasználását.

A Környezetvédelmi Minisztérium munkája igazodott a nemzeti környezetvédelmi programhoz, megkezdte és részben elindította az uniós csatlakozáshoz szükséges jogharmonizációt. Nem lehet azonban elhallgatni, hogy a jogharmonizáció területén bizonyos lemaradások mutatkoznak, és ezeket a lemaradásokat sürgősen pótolni kell. A környezet- és természetvédelem a nemzetgazdaság egészét érinti, ezért az erre a célra fordítandó és a költségvetésben megjelenő tételek többségükben más tárcáknál jelentkeznek. Ezeknek a költségvetési tételeknek biztosítaniuk kell a nemzeti környezetvédelmi program 2000. év végéig szóló intézkedési tervében szereplő kiadásokat. A költségvetési javaslat 158,1 milliárd forintot irányoz elő más tárcáknál a most megjelölt célra, és ez meghaladja az intézkedési tervben szereplő 150,6 milliárd forintos szintet. Ez egy igen fontos előrelépés.

A Környezetvédelmi Minisztérium költségvetési fejezeti kezelésű része örvendetes és jelentős növekményt mutat. A tárca költségvetése mindösszesen 58998,5 millió forint, ami az előző évhez képest 126,2 százalék növekmény. Tényleges realizálhatóságát azonban többen kétségbevonták. Az ÁSZ megállapítása szerint a költségvetési támogatás az intézmények működtetésére fedezetet nyújt ugyan, de a szakmai feladatok végrehajtásának mértékét a tervezett egyéb bevételek - nemzetközi segélyprogram, környezetvédelmi termékdíj és a többi - realizálása határozza meg. Az ÁSZ álláspontja kétségtelenül egybecseng a környezetvédelmi bizottságban elhangzott többségi és kisebbségi véleményekkel.

A feladatok elvégzésének értékelésénél, de úgyszintén a 2000. évi költségvetési javaslat fejezet szerinti értékelése során megkerülhetetlenül foglalkozni kell azzal, hogy a növekmény csak akkor képes kifejteni áldásos hatását, ha a minisztérium képes az integratív szerepre. Ezt az integratív szerepet fokozottan kell 2000-től kezdődően betölteni a minisztériumnak, mert ellenkező esetben nem biztosítható az előbb megjelölt emelt összeg tényleges hasznosulása. A fenti fenntartások hangoztatása mellett a bizottság többsége úgy ítélte, hogy a Környezetvédelmi Minisztérium költségvetési részesedése nemcsak a működési feltételeket, de bizonyos - az uniós csatlakozás szempontjából fontos - területeken előrelépést is lehetővé tesz.

Ismételten hangsúlyozni kell viszont, hogy annak a bizonyos integratív szerepnek, amelyre már utaltam, még ezen túlmenően koordinatív szereppel is kell párosulnia. Ennek hiányában az egyes minisztériumoknál a ténylegesen a környezetvédelem és a természetvédelem céljait szolgáló összegek, ismételten hangsúlyoznám, nem fognak megfelelően hasznosulni.

Utalni kívánok arra, hogy a környezetvédelmi nevesített fejezeti kezelésű előirányzatok, fejlesztések, amelyek tárcánként jelennek meg, összességében viszont feltétlenül biztosítják a nemzeti környezetvédelmi program időarányos megvalósulását, és nézetünk szerint ez alapvetően fontos. Ha ez az időarányos rész megvalósulhat, akkor mi biztosítékát látjuk annak, hogy az elkövetkezendő mintegy három esztendőben, az uniós csatlakozásunkig teljesíthetőek azok a feltételek, amelyek elvárásként jelentkeznek.

A környezetvédelmi bizottság többsége a költségvetést általános vitára alkalmasnak találta.

Köszönöm a megtisztelő figyelmüket. (Taps az FKGP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
93 20 1999.10.19. 4:52  19-21

DR. TURI-KOVÁCS BÉLA (FKGP): Elnök Úr! Tisztelt Ház! Magyarország jó, sőt ismételten biztató jelzést kapott Brüsszelből. Az Európai Bizottság harmadik jelentését készítette el Magyarországról, és ennek alapján hazánk minden kritérium teljesítésében első vagy az elsők egyike. Jó hír ez? Olyan mértékben jó hír, hogy rosszkedvünk mindennapi gyártói azonnal szükségesnek tartották a reflektálást.

Még le sem fordították magyar nyelvre angolból ezt a jelentést, amikor az egyik újság a hírt a következők szerint jelentette meg: "Előítéletek és hátrányos megkülönböztetés. Változatlan helyzetben a magyarországi romák." Hogy ez mit jelent? Jelzés arra, hogy kedves magyarok, ne örüljetek, mi pontosan tudjuk, hogy mikor és mit kell mondani rólatok ahhoz, hogy a híretek semmiképpen ne legyen jó Európában!

Pedig a magyarországi romák helyzetéről és egyáltalán a kisebbségek helyzetéről nem azért kell szólani, mert az Unió erről szólt, még kevésbé azért, mert a gyűlöletkeltők így gondolják, hogy erről szólni kell. Erről azért kell szólni, mert ez mind a többségnek, mind a kisebbségnek nyomatékos, elsőrangú érdeke. Éppen azért a magyar kormány ezt a ügyet súlyának megfelelően kezeli. Elkészült egy hosszú távú stratégia, egy középtávú intézkedési terv és elkészülnek az éves akciótervek. Mindennek működtetésére megfelelő struktúra kialakítása van folyamatban.

A kormány két határozatot hozott: az 1047. és az 1048. határozatokat a cigányság életkörülményeinek és társadalmi helyzetének javítására irányuló középtávú intézkedési csomagról, illetve a Cigányügyi Tárcaközi Bizottság létrehozásáról. Nagyon határozottan mutatja ezt, hogy a kormány az ügyet súlyának megfelelően kezeli és így kezeli ezt a koalíció minden tagja.

Azt azonban ki kell jelentenem, hogy minden kormányigyekezet hiábavaló és hiábavaló lesz, ha a társadalom mindegyik oldaláról meg nem kapja a támogatást: mind a többségi, mind a kisebbségi oldalról. Ha folyamatosan olyan helyzetet próbálnak egyesek teremteni, hogy az gyűlöletet ébresszen akár a kisebbség, akár a többség iránt - bár én úgy érzékelem, hogy inkább a többség iránti gyűlöletkeltés az, amely túlnyomó -, akkor valóban eredménytelen lesz a kormány igyekezete.

Sajnálatos ugyanis, de azt kell tapasztalnunk, hogy egyesek vagy egyes csoportok, személyes vagy csoportérdekből gyakran valami olyan magatartást tanúsítanak, amelyből az derül ki, hogy családi vagy személyi konfliktusügyeket próbálnak feltranszformálni kifejezetten etnikai konfliktussá. Erre számos példa van, amelyek szerencsétlen helyzetbe hozzák mindazt, aki ennek hírként áldozata és aki néhány napig azt gondolja, hogy az egész világ ráfigyel, majd amikor ejtik a hírt, akkor ott marad egy közösségben, ahol mind a saját részéről, mind pedig a többségi részről elfogadhatatlan személy marad.

Tisztelt Ház! Nos, azt gondolom, hogy a spanyolviaszt Magyarországon vagy Nyugaton nem kell feltalálni. Van itt, Pest megyében, Budapest közvetlen környezetében egy kis település, Csobánka. Csobánkán az idősek még jól emlékeznek arra, hogy ezen a településen együtt éltek, éspedig békésen éltek együtt magyarok, svábok - akkor még úgy hívták őket, hogy tótok (Sic!) -, szerbek és cigányok. És nemcsak a gyerekek, de az idősek a kocsmában éppúgy megértették egymást (Bauer Tamás, Mádai Péter: A svábok tótok?!), és egymás nyelvét is megértették, kedves Bauer képviselő úr, mert tudtak egymás nyelvén, és akartak - nem úgy, mint ön - egymás nyelvén beszélni! (Bauer Tamás: Welche Sprache?) Tudtak, és azt kell mondanom, hogy mára, ötvenéves kemény agymosás eredményeként, az ősök kemény agymosása eredményeként sikerült ezt elfelejteni. (Bauer Tamás: Ktový jazyk? Ce fel de lî mba ?)

Azt gondolom, hogy nemcsak a Független Kisgazdapártnak, de az egész kormányoldalnak kifejezetten kiemelt programja, kifejezetten célja, hogy az a fajta etnikai konfliktushelyzet, amit szeretnének egyesek fölszítani, soha ne forduljon elő Magyarországon. Célunk, hogy az együttélés mindenképpen a kulturális közeledésen keresztül, egymás megértésén keresztül folyamatos legyen.

Köszönöm, tisztelt Ház - mert az elnök úr rögtön lenyomja a gombot. (Taps a kormánypártok és a MIÉP padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
95 10 1999.10.21. 13:14  1-301

DR. TURI-KOVÁCS BÉLA (FKGP): Elnök Úr! Tisztelt Ház! A költségvetési vita eddigi szakasza örvendetes és nem várt eredményt hozott. Az ellenzék, jelesül a Szocialista Párt most először jelét adta konstruktivitásának, sőt realitásérzékének: ország-világ többször hallhatta, hogy a koalíciós kormány által beterjesztett 2000. évi költségvetést minden idők második legjobb költségvetésének aposztrofálták. Nincs indokunk ezúttal, hogy a szocialistákat megcáfoljuk.

Ehhez képest számomra nehezen értelmezhető, hogy a szocialista vezérszónok ugyanakkor folyamatosan - úgy hozzávetőlegesen tízszer-tizenötször legalább - a reménytelenség költségvetésének is nevezte a javaslatot. Na már most, ha a zöld a reménység színe, akkor a környezet- és természetvédelemre fordítható költségvetési források fényesen igazolják, hogy reménység talán még a szocialisták számára is akad. Elmondható ez annak ellenére, hogy a környezet- és természetvédelemmel a szaktárcával kapcsolatosan az elmúlt hetekben olyan események következtek be - nyilván bizonyos körök által előre előkészítetten -, amelyek felbolygatták a szakmai közvéleményt és általában a közvéleményt. Úgy tűnik, számosan megfeledkeztek arról, hogy a környezet- és természetvédelem 2000. évi viszonyait alapvetően nem egy-egy személyi ügy - legyen az önmagában bármilyen fontos -, hanem a terület részére rendelkezésre álló költségvetési források határozzák meg.

Azt remélem, hogy a költségvetésben megjelenő, környezet- és természetvédelemre fordítandó rész erőteljes bizonyítéka annak, hogy a kormány, a kormányzó koalíció kiemelten fontos területként kezeli a környezet- és természetvédelmet. A környezet- és természetvédelem a nemzetgazdaság egészét érinti, ezért a felhasználásra kerülő költségvetési eszközök jelentős, túlnyomó része nem a szaktárcánál, hanem más tárcáknál jelenik meg, ugyanakkor fontos vizsgálni, hogy a Környezetvédelmi Minisztérium mint szaktárca milyen költségvetési kondíciókkal rendelkezik a 2000. évre.

A nemzetgazdaság környezetvédelmi feladatainak előirányzatát alapvetően két tényező határozza meg: a parlament által 1997-ben elfogadott nemzeti környezetvédelmi program 2000. évi feladatai, valamint az Unióba való belépés feltételéül szabott és elfogadott kötelezettségek teljesítése. Eszerint a Nemzeti Környezetvédelmi Program 2000. évi feladatainak teljesítésére az intézkedési tervezet alapján 245,6 milliárd forintot irányoz elő, melyből a költségvetés által finanszírozott feladatok teljesítése 150,6 milliárd forintot tesz ki. Ezek az igények a különböző tárcáknál jelennek meg, melyeknek értékét a tárgyalt törvényjavaslat a fejezeti kezelésű célelőirányzatokban megjelenő tervezett kiadások jelentik. Eszerint a környezetvédelemre nevesített fejezeti kezelésű előirányzatok minisztériumonként összeadva 102,6 milliárd forintot tesznek ki. A fenti összeg azonban nem tartalmazza a BM címzett és céltámogatási előirányzatainak szennyvízre, hulladékra vonatkozó összegét, melynek értéke megítélésünk szerint 47 milliárd forint, továbbá nem tartalmazza az FVM vidékfejlesztési előirányzatainak környezetvédelmi részét, mely a nemzeti környezetvédelmi program előirányzata alapján mintegy 7 milliárd forintot jelent, valamint az Oktatási Minisztériumnál további 1,5 milliárd forintot, mely a költségvetésben az oktatási intézményeknél került elszámolásra.

Mindezek figyelembevételével a 2000. évi költségvetési javaslat 158,1 milliárd forintot tartalmaz, ami meghaladja a nemzeti környezetvédelmi program 2000. évig szóló intézkedési tervében szereplő 150,6 milliárd forintos szintet. Ez már remélhetőleg kellő reménységet biztosít mindenki számára.

A gazdasági növekedéssel összhangban az előrejelzések alapján a kormány az uniós csatlakozáshoz történő felzárkózás környezetvédelmi kiadásait 2010-ig 2500 milliárd forintra becsülte. Ebből az összegből 1998-2000 között mintegy 1000 milliárd forint felhasználást irányoztak elő. Ebből az előirányzatból 1997-'98-ban 196 milliárd forintot használtak fel, 1999-ben várhatóan 190 milliárd forint kerül felhasználásra, a 2000-ig szóló intézkedési terv adatai alapján 245 milliárd forint felhasználását tervezik, az előrelépés tehát nagyságrendi. Így a fenti keretösszegekhez 2001-2002-re 370 milliárd forint fejlesztési igény mutatkozik, melynek évenkénti átlagos nagysága nem több, mint az elmúlt három év átlagos felhasználása, a realitás tehát biztosított.

Nyomatékkal hangsúlyozom, hogy a felkészülésre fordított környezetvédelmi kiadások mértéke és ütemezése alapján megállapítható, hogy a központi költségvetés, a gazdasági szereplők és az önkormányzatok feladatmegoldó finanszírozásával 2002-re nagy biztonsággal elérhetők a csatlakozás feltételeit megalapozó célkitűzések. Ezt azért is fontos leszögezni, hiszen hosszú időn keresztül rendszeresen hallhattuk, hogy a környezetvédelem az a terület, ami akadályozhatja a 2002-es eredményes csatlakozási lehetőségünket. Úgy tűnik, hogy ezek az akadályok elhárulnak az elkövetkezendő években.

A költségvetésben szereplő előirányzatokra a környezetvédelmi intézkedési terv döntően az alábbi területeket jelöli meg, amelyeket most csak címszerűen tudok felsorolni, mert a rendelkezésemre álló idő az időkorlátokra figyelemmel behatárolt:

A versenyképesség javítása környezetkímélő módszerekkel és eljárásokkal - azért emeltem ki ezt a fejezetrészt, mert ez az a terület, ahol megítélésem szerint lényeges elmozdulás következett be. A fejezet legnagyobb volumenű intézkedése, a nehézfűtőolaj-feldolgozási projekt 2000 millió forintos tétele ugyanis vállalati beruházásként a MOL Rt. finanszírozásában valósul meg, ezért ez a költségvetést nem terheli. Ez a jövőre nézve, úgy gondolom, fontos jelzés, mert a gazdaság erősödésével bizonyos költségvetési kiadásokat és terheket a gazdaság át tud, át kell tudnia vállalni.

A térségi környezeti és fejlesztési programok kidolgozásánál hiányként kell megjelölnünk, hogy az intézkedések közül a pincék és partfalak jelentette veszély elhárítására vonatkozó program ráfordításai a költségvetésben alacsonyabb szinten jelennek meg. Ez egyes területeken, egyes vidékeken - Szentendrén, Egerben, Pécsett és egyéb területeken - problémákat fog okozni, amelyeket mindenképpen orvosolni kell, tekintettel arra, hogy ezek olyan veszélyes területek, ahol nem lehet az időre bízni a megoldást.

A vizek mennyiségi és minőségi védelme, valamint a korszerű, környezetkímélő szennyvíz-elvezetési és -tisztítási fejlesztések rovatán belül nagy jelentőséggel jelenik meg az ISPA-források felhasználása. Erre külön szeretnék még kitérni. Problémát jelent azonban ennél az intézkedési tervrésznél, hogy a költségvetésben nem szerepel a Kis-Balaton vízvédelmi rendszer második üteméhez kapcsolódó fejlesztés. A Balaton és a Kis-Balaton vízvédelme a környezet- és természetvédelem elsőrangú feladatai közé tartozik, nem szabad tehát megengedni, hogy ez a fontos, az egész nemzetgazdaságot érintő kérdés háttérbe szoruljon, a megoldást meg kell találni, és a Balaton tekintetében nem kerülhet hátrányos helyzetbe a Kis-Balaton megújítása sem.

A települési és termelési hulladékgazdálkodás fejlesztése az egyik neuralgikus pontja a magyar környezetvédelemnek, erre rendkívül nehéz forrásokat találni. Maga a költségvetés ezt a KAC-hoz, a Környezetvédelmi Alap célfeladatok címzett támogatásához rendeli, ami bizonyos előre ki nem számítható bizonytalansági tényezőket hordoz magában; a kívánt forrás biztosítása megítélésünk szerint feltétlenül szükséges.

Az anyag- és energiatakarékosság javítása, a megújuló energiaforrások elterjesztése, valamint a hulladékok energetikai hasznosítása olyan fejezet, amely nézetünk szerint alapjában véve és lényegesen a gazdaságra kell hogy támaszkodjon. Ennek megvannak az első jelei, hiszen a Mátrai Erőmű Rt. kéntelenítő beruházása vállalati forrásból valósul meg, és ez egy igen jelentős tétel, ami a költségvetési kihatásoknál megjelenik, azaz a költségvetést ez a rész nem terheli.

(8. 30)

A fejezet más programjainak a forrása a KAC-nál jelenik meg, valamint a gazdaságfejlesztési célelőirányzatoknál. Úgy gondolom tehát, hogy biztosítottak ezek a források, de még külön ki szeretnék térni ezekkel kapcsolatosan a tárca felelősségére.

A további fejezetrészekre egyszerűen idő hiányában nincs módom kitérni, ezért csak azt tudom elmondani, hogy összességében megállapítható, hogy a jelen költségvetés környezetvédelmi ráfordításainak nagysága és szerkezete kielégíti mind a nemzeti program, mind a Unióba való belépés felzárkózásának a 2000. évre jutó költségigényét, és elegendő biztosíték mutatkozik a hátralévő időszak feladatainak ellátására.

Külön kell foglalkoznom a tárca költségvetésével. Összehasonlító adatokat most az idő hiányában csak summázva tudok a tisztelt Ház elé tárni, de ebből világosan megállapítható, hogy míg az 1999. évben összességében a tárca 46 ezer 743, 6 millió forinttal, most 58 998,5 millió forinttal rendelkezik, ami 126,2 százalékot jelent, és a meggyőződésem: megfelelő és jó felhasználás esetén eredményes lehet a tárca munkája.

Nos, itt szeretnék kitérni arra, amire már utaltam. A mi nézetünk szerint - hogy ezek a kedvező költségvetési feltételek csak akkor realizálódhatnak, csak akkor jelenhetnek meg valóban úgy, hogy ezek eredményeket is hoznak, ha a tárca az integratív képességét növeli, és képes arra, hogy ennek az integratív feladatnak eleget tegyen. Ugyanis azok, amelyek más tárcánál jelennek meg - annak feltételezése nélkül, hogy ezek más célokra kerülhetnének felhasználásra - szakmai feladat, hogy ezeknek a felhasználása valóban úgy történjen, ahogyan az a nemzeti környezetvédelmi programban előírások szerint meg kell történjen.

Tisztelt Ház! Nagyon röviden szeretnék még valamiről szólni. Ez a költségvetés - az én nézetem szerint - nem az egyes koalíciós pártok, hanem a koalíció költségvetése. Ez a költségvetés, amelyet a tisztelt Ház most tárgyal, előzmények alapján alakult ki, ahol az egyes koalíciós pártok nyilvánvalóan a saját, egyéninek tekintett, de valójában közösséget szolgáló érdekeit érvényesíteni kívánta. Az a fajta szolidaritás azonban, amely a koalíción belül megvan és létezik, és amely meggyőződésem szilárd és biztonságos, a jövőre nézve is biztosítja azt, hogy ha vannak is szakmai viták, a szakmai viták semmiképpen nem adódhatnak olyan módon össze, hogy ezek egymással szembeni bármiféle fellépést eredményezzenek.

A következőre szeretnék utalni: egyértelmű, hogy a Független Kisgazdapárt mindvégig nyomatékkal törekedett arra, hogy az általa irányított tárcák megfelelő kondíciókat nyerjenek el. Megítélésünk szerint ez döntő mértékben sikerült is. Ugyanakkor ez nem vezethet oda - és ezt nagy nyomatékkal mondom -, hogy például a közrend és közbiztonság területén ne gondolkodjunk együtt a többi koalíciós partnerünkkel; ne gondoljunk arra, hogy miközben a legnagyobb nyomatékkal lépünk fel azért, hogy a magyar közélet, de elsősorban a közrend és közbiztonság területén nagy biztonsággal elhárítható legyen minden korrupciós gyanú és lehetőség, eközben biztosítani kell ezeknek a rendvédelmi szerveknek azokat a forrásokat is, amelyek valójában lehetővé teszik, hogy tisztességes megélhetés mellett tisztességes munkát, és alapjában véve tisztességes életvitelt lehessen követelni. (Taps a kormánypártok padsoraiban.) Ez a koalíció közös feladata, ettől - nézetem szerint - semmiféle egyéni vagy egyéb érdekek el nem téríthetnek senkit. És azt gondolom, hogy senki ne tételezze fel, hogy ettől a Kisgazdapárt el kívánna térni. Mi módosításokkal ugyan, de a Kisgazdapárt támogatni tudja a 2000. évi költségvetési javaslatot.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a Fidesz és a Kisgazdapárt padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
96 162 1999.10.22. 2:03  1-193

DR. TURI-KOVÁCS BÉLA (FKGP): Köszönöm, elnök asszony. Tisztelt Ház! Az általános vita vége felé engedtessék meg, hogy lehet, hogy nem egy menetben, hanem kétszer két menetben jogászként megpróbáljam levonni magamnak a tanulságokat nagyon röviden.

Egyfelől élvezettel hallgattam tanult és kevésbé tanult közgazdász barátaink felszólalását, amelyből azt a konzekvenciát vontam le, hogy jó költségvetést készíteni kizárólag ellenzékből lehet. Ez az a pozíció ugyanis, ahol a bevételi oldal semmiben nem akadályozza az embert, ezzel szemben a kiadási rész akár korlátlanul növelhető. Következésképpen minden rétegnek lehet valamit ígérni, lett légyen az bármelyik - az a fontos, hogy a választóréteghez tartozzon. Kabos Gyula, nagyszerű, klasszikus humoristánknak a "Három sárkány"-ból eredő nagyon jó mondása jutott eszembe, amikor azt mondta egy ilyen családi költségvetési vitánál, hogy "Miből, Lujza, miből?!" Azt gondolom, hogy a "miből" nem egy elvetendő ügy.

A másik része, amit le kellett szűrnöm - most már azt kell mondanom, hogy ezek alatt a napok alatt -, az az, hogy óriási tévedésben voltam. Magyarország nagy fellendülése és az aranykor nem 1867 után következett be, hanem kizárólag 1994 és '98 alatt, ezen belül is a Bokros-csomag bekövetkeztét követően jött Magyarországra. Következésképpen végre revideálni kellett - nem vitás - a történelmi nézőpontjainkat, és tudomásul kell venni, hogy ez az aranykor az, amelyre hosszú távon építkezhetünk. No, aki a Bokros-csomagra akar hosszú távon építkezni, az meggyőződésem szerint erőteljesen homokra építkezik.

Úgy vélem, hogy ezen a költségvetésen lehet, és azt hiszem, talán szükséges is javítani. De hogy ez a költségvetés a realitásokon alapul, azt e pillanatban nagyon nehéz vitatni.

Köszönöm, tisztelettel. (Taps a kormánypártok soraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
96 184 1999.10.22. 2:09  1-193

DR. TURI-KOVÁCS BÉLA (FKGP): Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Ház! Az előbbi fenyegetésemnek megfelelően szeretném folytatni azt a rövid összegzést, amelyet a Kisgazdapárt részéről az imént már megkezdtem.

Tisztelt Ház! Mi úgy gondoljuk, hogy mindannyiunknak, de a Kisgazdapártnak különösen fájdalmas az, hogy ez a költségvetés azokra és csak azokra a prioritásokra adott lehetőséget jelentősebb fejlesztésre, amelyek a költségvetésben szerepelnek. Nagyon szerettük volna, és nyomatékkal szeretném hangsúlyozni, hogy rendkívüli módon fontosnak tartottuk volna, ha az egészségügy, az oktatás vagy egy különösen elmaradt terület, a most annyira középpontba állított rendet és biztonságot szolgáltató fegyveres testületek részére magasabb költségvetési hányadot lehetett volna biztosítani.

(16.10)

Nagyon fontos lett volna és nagyon fontos, megítélésem szerint a BM-nek meg kell találnia a módját annak, hogy például ezen a területen bizonyos előrelépés legyen, hiszen én azt gondolom, hogy alapjában véve ezek a testületek nemcsak nagyon lemaradtak a bérezésben, hanem leszakadtak. Éppen ma kaptam a szakszervezetektől egy olyan értesítést, hogy egyes területeken a nettó fizetés 28 ezer forint. Ez elfogadhatatlan, én is így gondolom, a Kisgazdapárt is így gondolja.

Ugyanakkor a magunk részéről nagy határozottsággal azt mondjuk, hogy csak egyet lehet tenni: a prioritásoknál azokat kell előnyben részesíteni, amelyek a következő évre bizonyos hozadékot képesek a nemzetgazdaság számára biztosítani. Emelni ugyanis a következőkben csak akkor lehet mindenhol, minden ágazatban, hogyha ezek a hozadékok tényleg a rendelkezésünkre állnak. Ezért volt az - és nem pusztán azért, mert valamelyik minisztérium a Kisgazdapárthoz tartozik -, hogy a hozadékok érdekében kívántuk az FVM költségvetését megemelni. Nem elvtelenül, még egyszer hangsúlyoznám, hanem a hozadékok reményében, és azért, hogy a jövő esztendőben további igényeket tudjunk kielégíteni.

Köszönöm. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
97 6 1999.11.08. 5:09  5-7

DR. TURI-KOVÁCS BÉLA (FKGP): Köszönöm a szót, elnök úr. Elnök Úr! Tisztelt Ház! A közelmúltban nyilvánosságra került az a felmérés, amelyet nyugat-európai gazdasági körök felkérésére végeztek arra vonatkozóan, hogy az egyes országok a korrupcióval milyen mértékben érintettek. Örvendetesnek tekinthető, hogy Magyarország az előző évhez képest két helyet javított a pozícióján.

 

(14.20)

Ez önmagában örvendetes, de nem elégséges. Magyarországon ugyanis a korrupció jelen van, ezt mindannyian tudjuk, a korrupció elleni harcot időnként azt kell mondanom, kampányszerűen megindítjuk, majd ezt követően, némi sajtóvisszhangot követően a kampány elhal, és a kampány elhalását követően a korrupció elleni harc megint nyugszik egy darabig. Azt gondolom, ez egy olyan fontos kérdés, amelyben szervezetten, előre eltökélten és közös erővel kell fellépni. Pallag László képviselőtársam elindított valamit, amire, úgy tűnik, meg is próbálnak néhányan rácsatlakozni, a sajtó is igen határozott visszhangban fejezte ki a támogatását, de mintha már kezdene elhalni ez a kampány.

Tisztelt Ház! Azt gondolom, minden ilyen korrupcióellenes küzdelmet oly módon kell végrehajtani, hogy bizonyos meghatározott cél érdekében a meghatározott eszközök is rendelkezésre álljanak. Mire gondolok? Elsősorban a következőre: az Országgyűlésnek határozatot kellene hoznia, amely határozat megszabja azt az utat és módot, amelyen keresztül a kormány érvényesítse a korrupció elleni küzdelmet. A kormánynak szüksége van arra, hogy hozzon egy határozatot, amely a tárcák feladatait határozza meg, és amely összehangoltan folytatható. Nem utolsósorban pedig szükség van arra, hogy azok a szervezetek, amelyek a korrupció elleni küzdelmet elsősorban végre kell hogy hajtsák, ennek a legnagyobb terheit viselniük kell, biztonsággal és a jogállamiság keretein belül hajtsák ezt végre.

Mire gondolok? Mindenekelőtt arra, tisztelt Ház, hogy az a korrupció elleni küzdelem, amely nem valamiféle szervezett módon történik, előbb vagy utóbb az ellenkezőjébe fordul át. Elfogadhatatlan nézetem szerint, hogy hovatovább névtelen levelekkel, hovatovább olyan feljelentgetésekkel, amely hol a miniszterelnök ellen, hol mások ellen irányul, olyan támadások következzenek be, amely ellen az érdekelt védekezni sem tud. Mert nem lehet védekezni olyan támadásokkal szemben, amelyek oly mértékben alaptalanok, hogy annak semmiféle valóságalapja nincs, hogy oly mértékben alaptalanok, hogy az illető arra se veszi a fáradságot, hogy valamiféle indokolást próbáljon hozzáfűzni. Én azt gondolom, tisztelt Ház, egyértelmű a helyzet Magyarországon. A korrupció nem most keletkezett, a korrupció Magyarországon sajnálatos módon évszázados jelenség. Megpróbáltak ez ellen a kiegyezést követően küzdeni, a két háború között küzdeni, de mindig valahogy fél kézzel, mindig valahogy nem igazi elszántsággal.

Nos, azt gondolom, ennek a kormánynak, ennek a kormánykoalíciónak alapvető feladata, hogy ezen a téren ne álljon meg a 31. helyen Magyarország, hanem próbálja meg azt a helyzetet elérni, hogy valahol Dánia irányába közelítsen. Mert úgy tűnik, hogy amiről annyit beszéltünk, hogy nincs bűnözés nélküli ország meg nincs bűnözés olyan, amelyet föl lehetne teljesen számolni, mintha ez máshol nem így lenne. Hiszen ezen a táblázaton, ha egyszer meg tetszenek nézni, Dánia nulla ponttal szerepel. Nem tudom, hogy ez igaz vagy nem igaz, de bizonyára közelít a valósághoz. A cél tehát nem az, semmiképpen nem az, hogy most megelégedjünk azzal, hogy az ország a 31. helyen megállt a korrupció elleni küzdelemben, hanem ezt a harcot folytatni kell. A parlamentnek kiemelkedő szerepe van ebben.

Mi teszi lehetővé, hogy a korrupció éljen és tovább éljen? Mindenekelőtt azok a joghézagok, amely joghézagokról néha az embernek már az az érzése, hogy talán nem is gondatlanságból, hanem ennél rosszabb körülmények között kerültek be a törvénybe. A joghézagok felszámolása elsődleges törvényi feladat kell legyen, mert a joghézagok megszüntetése egyben a korrupció legalapvetőbb talaját vonja el és teszi lehetővé azt, hogy eredményes küzdelmet lehessen folytatni. Azt gondolom, hogy a Házban megvan erre az elszántság. De ha az elszántság megvan, akkor vissza kell tudnunk nyúlni bizonyos kétharmados törvényekhez is. El kell tudni végre határolni, hogy hol van a titok határa, és hol vannak azok a határok, amelyek a bűncselekmények felderítésénél elkerülhetetlenül szükségesek, hogy a társadalom érdekében napvilágra kerüljenek.

Azt hiszem, hogy ebben egyet kell értenünk, ebben együtt kell dolgoznunk, ez nemcsak kormány-, ez országfeladat. (Taps a kormánypártok soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
99 70 1999.11.10. 9:20  1-169

DR. TURI-KOVÁCS BÉLA (FKGP): Köszönöm szépen a szót, elnök asszony. Tisztelt Ház! Nem ígérhetem, hogy olyan fejezetről fogok beszélni, amely ilyen lázas érdeklődést fog kiváltani. Úgy tűnt az eddigiekből, hogy a polgármesterek, valamint a helyi képviselő-testületek tagjai többségben vannak jelenleg itt a tisztelt Házban. Attól félek, hogy a környezetvédelem iránt érdeklődők kisebbségben vannak. Ennek ellenére a XVI. fejezethez, tehát a környezet- és természetvédelemhez szeretnék szólni, minthogy szilárd meggyőződésem, semmivel nem kevésbé fontos kérdés, mint amiről most bőséggel különböző települések felemlegetésével szó esett.

A Magyar Köztársaság 2000. évi költségvetésére vonatkozó törvényjavaslat a környezet- és természetvédelem előirányzataira vonatkozó fejezetében döntően az uniós csatlakozás követelményeinek kíván megfelelni. Nézetem szerint azonban ezzel párhuzamosan és az előbbinek nem ellentmondva, meg kell feleljen az előirányzat a nemzeti környezetvédelmi program időarányos részének, a környezetvédelmi intézkedési tervnek is.

A kormányzati elképzelések szerint a környezetvédelemre fordított 1999-es közel 200 milliárd forint körüli keretet mintegy 50 milliárd forinttal haladja meg a jövő évi finanszírozási összeg. A felkészülésre fordított környezetvédelmi kiadások mértéke és ütemezése alapján megállapítható, hogy a központi költségvetés, a gazdasági szereplők és az önkormányzatok feladatmegoldó finanszírozásával 2002-re nagy biztonsággal elérheti a csatlakozás feltételeit megalapozó célkitűzéseket. 1997-től felismerhető viszont az a tendencia, hogy a környezeti problémák megoldásának finanszírozásában az állami szerepvállalás a volumen növekedése mellett is fokozatosan csökken. Amíg az 1999. évi intézkedési tervben a költségvetési előirányzat aránya még 70 százalék volt, addig 2000-re ez 61 százalékra módosul. Ez a folyamat tételesen megjelenik az intézkedési terv egyes fejezeteiben is.

A gazdasági növekedés és ezzel párhuzamosan a gazdaság szereplőinek fokozott részvétele a környezet- és természetvédelem finanszírozásában bizonyítja, hogy a kettős célkitűzésnek, melyet fentebb már vázoltam, eleget lehet tenni. Azok a módosító indítványok, amelyeket részben a költségvetési bizottság terjesztett elő, részben pedig támogatásáról biztosított, a most vázolt célkitűzéseknek kívánnak megfelelni, és ezeket döntő mértékben a Független Kisgazdapárt is támogatja.

Összességében megállapítható, hogy a jelen költségvetés környezetvédelmi ráfordításainak nagysága és szerkezete kielégíti mind a nemzeti program, mind az Unióba való belépés felzárkózásának 2000. évre jutó költségigényét, és elegendő biztosíték mutatkozik a hátralévő időszak feladatainak ellátásra is.

Tisztelt Ház! Ez a tény olyan, amit külön ki kell emelni, mert mindkét kívánalom megvalósításának feltétele, hogy a csatlakozási támogatások realizálhatósága érdekében a szaktárca fokozott, sőt kiemelkedően meghatározó módon kell hogy biztosítsa a feltételrendszert, ennek hiányában ugyanis a költségvetés egyoldalú lesz.

Ahogy azt az Országgyűlés által elfogadott nemzeti környezetvédelmi program is tartalmazta, a legnagyobb adósságaink a hulladékgazdálkodás, a szennyvíztisztítás és a levegőminőség javítása terén vannak. Az uniós értékelés két területet emelt ki: a hulladékgazdálkodás, valamit a szennyvíztisztítás kérdéskörét. Meg kell azonban jegyezni, hogy számunkra azonos fontosságú, és így is kell kezelni a levegőminőség javítását.

Ismételten hangsúlyozni kívánom, hogy nézetem szerint a nemzeti környezetvédelmi program megvalósítása semmilyen módon nem kerülhet hátrányos helyzetbe az uniós csatlakozás követelményeivel szemben, annál is inkább nem, mert ezek nem mondanak egymásnak ellent, inkább egymást kiegészítik.

(10.10)

Tény azonban, hogy a hulladékgazdálkodásnál tapasztalható a legtöbb hiányosság. Remélhetőleg még az idén a parlament elé kerül az erről szóló törvénytervezet, ugyanakkor továbbra is megoldatlan a hulladékokkal kapcsolatos egységes és átfogó országos helyzetkép bemutatása, az adat- és információrendszer kiépítése. A hulladékkataszter és a Phare-program keretében tervezett átfogó felméréssel a feladat megoldása megkezdődött, de ezt folytatni kell, és rövid időn belül be is kell fejezni.

A helyzet lényeges javítása érdekében az összehangolt kormányintézkedések mellett az önkormányzatok, a gazdálkodók és a lakosság áldozatvállalásaira is feltétlenül szükség van. Szólni kell azonban arról, hogy az áldozatvállalásnak határai, éspedig gazdaságilag és társadalmilag behatárolt végpontjai vannak. Azok az önkormányzatok, vagy éppen a lakosság, amelyek az elmúlt időszakban elszegényedtek, önálló gazdasági forrásokkal nem rendelkeznek, képtelenek a pályázatoknál az önrészt biztosítani. Ennek a megoldását mi most nem tudtuk felfedezni a költségvetésben, ez pedig olyan hiányosság, amely a programok megvalósításánál lényeges akadály lehet.

A jelen költségvetés kiadási előirányzata a környezetvédelmi tárcánál közel 59 milliárd forint. Ennek az összegnek mintegy 36 százaléka központi költségvetési támogatás, míg a fennmaradó rész bevételi jellegű. Kedvező azonban a bevételi jellegnél az, hogy mintegy 35 százalékát Phare- és ISPA-támogatások teszik ki; míg a Phare-támogatásokról a tisztelt Ház már igen sokat hallott, azt hiszem, az ISPA-támogatásról kevesebbet.

 

(Az elnöki széket Gyimóthy Géza, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)

 

Nos, annyit azért mindenképpen el kell mondani, hogy az előcsatlakozási támogatások alapjaiban ez egy új program, olyan előcsatlakozási támogatási eszköz, amely követelményrendszerében, működési mechanizmusában, monitoringrendszerében az uniós tagállamok kohéziós alapjával azonos. Ez tehát nem program, hanem projektorientált támogatási forma, e támogatások egyedi, nagy léptékű környezetvédelmi és közlekedési, infrastrukturális beruházási projektek ráfordításait egészíti ki.

Ki kell tehát mondani, hogy a költségvetés feltételezi és egyben követelményként támasztja, hogy a tárca a megfelelő projektek elkészítésében, azok érvényesítésében hatékonyan közreműködjön. Azt jelenti ez, hogy nagyon nehezen vagy sehogy sem lehet igénybe venni olyan programokat, megvalósítani olyan projekteket, amelyeknél a tárca közreműködése elmaradna. Ez tehát nem mellőzhető.

Mivel az ISPA az összes közkiadásoknak maximum 75 százalékára terjed ki, kivételes esetekben az uniós Bizottság ezt az arányt felemelheti 85 százalékra, sőt előzetes tanulmányok és műszaki segítségnyújtás esetén akár 100 százalékra is, ezért általában elengedhetetlen viszont a társfinanszírozás. A nézetünk ebben a tekintetben változatlanul az, hogy a társfinanszírozás feltételeinek biztosítékai most nem látszanak kellő mértékben ebben a költségvetésben. A kormány által korábban hozott határozatok ugyan garantálják a hazai társfinanszírozást, azonban a felvevők felé a szakminisztériumoknak szabályozni kell a hozzájutás és felhasználás mértékét.

Összességében tehát azt örömmel tapasztaltuk, hogy a pénzügyi kormányzat a környezet- és természetvédelem, valamint a Honvédelmi Minisztérium esetében, úgy tűnik, hogy eltérni látszik attól a bázisszemlélettől, amely a kedvezőbb, jobb költségvetés megalkotásának az akadálya. Ezen a területen a feladatok megvalósításához szükséges költségvetési eszközök biztosítása helyenként már prioritást kapott.

Számunkra annál sajnálatosabb, hogy míg a törvényjavaslat XVI. fejezetében erre valamelyest legalább módot talált a pénzügyi kormányzat, nem nyert teret viszont a szemléletváltás, mondjuk, a XII. fejezetben az FVM esetében, de mondjuk, a XX. fejezetben az Oktatási Minisztérium, vagy akár a XXI. fejezetben az Egészségügyi Minisztérium esetében. Pedig erre a szemléletváltásra a mi nézetünk szerint feltétlenül szükség van.

Ha tehát közöttünk viták vannak, mert kétségtelenül vannak viták - amelyek persze a koalíciót, ezt nyomatékkal szeretném kihangsúlyozni, semmilyen formában nem érintik -, de azt mégis meg kell mondanom, hogy ezek a viták elsősorban szakmai jellegű viták. A mi nézetünk... (Dr. Lamperth Mónika közbeszólása.) - örömmel hallom, hogy a hátam mögött többen megnyugodtak. Tehát a mi nézetünk szerint a szemléletváltásra egyértelműen, feltétlenül szükség van, arra a szemléletváltásra, amelyre a következő költségvetésben már számítunk.

A Független Kisgazdapárt nézete szerint tehát az előrelépés megtörtént, ennek az előrelépésnek a következőkben a következő tárcákra is ki kell terjednie.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
100 56 1999.11.11. 1:54  1-176

DR. TURI-KOVÁCS BÉLA (FKGP): Köszönöm, elnök asszony. Tisztelt Ház! Minden szarkazmus nélkül azt kell mondanom: nagy megelégedéssel hallom, hogy a Fidesz oldaláról a Kisgazdapárt védelmében legalább néhány mondat elhangzott. Meg kell mondanom, hogy mi úgy gondoljuk - és ezt nagyon komolyan gondoljuk -, hogy ezt a koalíciót különböző számok nem fogják kikezdeni. (Dr. Kis Zoltán: Éljen! - Közbeszólások az MSZP és az SZDSZ soraiból.) Ezt tegnap is elmondtam, ma is meg kell erősítenem.

Ugyanakkor azt is el kell mondanom, hogy a mi, most már felbontott csomagunk, amely csatlakozó módosítók formájában itt van a Ház előtt, úgy gondolom, minden ésszerű javaslatot tartalmaz. Okkal és joggal várjuk tehát azt, hogy ennek a támogatása nemcsak szavakban, hanem majd szavazatokban is megjelenjen itt, a tisztelt Ház előtt.

Meggyőződésem: nincs szükség arra, hogy bármelyik oldal az ellenzék javaslatait, a még oly jó ellenzéki javaslatokat is támogassa, ha hasonló vagy még jobb javaslatok vannak kormányoldalról. Ebből következik az, hogy itt nem megosztottságról van szó, nem arról van szó, hogy a koalíció pártjainak egymással szemben kell szavazniuk, hanem arról van szó, hogy a jó javaslatokra kell szavazni, amely javaslatok immáron a kormányoldalról, kisgazda oldalról itt vannak a Ház előtt.

Tisztelt Ház! Azt gondolom, a szemünkre hányhatnak sok mindent, még a szektorsemlegesség annyit hangoztatott vádját is. Erre vonatkozóan csak egyetlen mondatot szeretnék a tisztelt Ház előtt elmondani: azt azért mindenkinek tudomásul kell vennie, hogy ha valaki félig levágott lábbal próbál futni, az - minden semlegesség mellett is - valószínűleg utolsó lesz. Ha tehát a mi támogatási rendszerünkben vélnek felfedezni olyat, ami nem teljességgel szektorsemleges, akkor az azt szeretné segíteni, hogy legalább mankóhoz jussanak azok, akiknek erre nagyon nagy szükségük van. Ezért szeretnénk azt, ha ebben végre valóban az egész ország előtt egységesen jelenhetne meg a koalíció.

Köszönöm tisztelettel. (Taps a kormánypártok soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
100 249 1999.11.11. 2:06  222-254

DR. TURI-KOVÁCS BÉLA (FKGP): Elnök Úr! Tisztelt Ház! Mindenekelőtt le kívánjuk szögezni, hogy a javaslat nem ügyrendi. Azért nem ügyrendi, mert a tisztelt Ház elfogadta a heti programunkat, és ezen belül ezt a napi programot is. Nem azzal fogadta el, hogy a miniszternek kell itt lennie, egyébként a Házszabállyal ellentétesen, hanem nyilvánvalóan az előterjesztőnek vagy az előterjesztő képviselőjének kell jelen lennie. Jelen van az előterjesztő képviselője Szabadi Béla államtitkár úr személyében. Tehát a világon semmi alapja nincs annak, hogy ezen az alapon a tisztelt Ház ne tárgyalja azt, ami az előterjesztésben a Ház előtt fekszik.

Meg kell mondanom - ezt sajnálattal mondom -, hogy ezt én a magam részéről az obstrukció egy olyan formájának vélem és látom, aminek nem látom a tartalmát, nem látom az értelmét.

 

(17.00)

Hiszen ma... (Dr. Kis Zoltán: Elég baj az!) Bizonyára az én látásomban is hiba van, de félek, hogy még súlyosabb hiba van azoknak a látásában, akik ismételten próbálkoznak azzal, hogy elfogadott napirend esetén itt a Házban, amikor elkezdünk valamit tárgyalni, kétségessé kívánják tenni a napirendet. A Ház ülésrendje, a Háznak az a rendje, ami most működik, elfogadott. Azért elfogadott, mert a többség ezt megszavazta; a Ház többsége egyértelműen ezt a menetrendet fogadta el.

Örömmel látnám, ha valaki a Házszabályban - szívesen kölcsönadom - megmutatná, hol van az leszögezve, hogy a tárca részéről nem járhat el a politikai államtitkár a miniszter helyett a tárca képviseletében. Ha ezt fölfedezik ebben a könyvben, akkor azt szívesen elolvasom, és esetleg még meg is hajlok az érvek előtt; de tisztelt képviselőtársaim, ilyen ebben a Házszabályban nem találtatik!

Ezért kérem, elnök úr, állapítsa meg, hogy érvényes ügyrendi javaslat nincs, és nincs mód arra, hogy ez a halasztás bekövetkezzen.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
102 94-96 1999.11.29. 2:13  61-221

DR. TURI-KOVÁCS BÉLA (FKGP): Köszönöm a szót, elnök asszony. Az előttem szóló Fodor Gábor képviselőtársam úgy fogalmazott, hogy alapvető emberi jogokat érint az a módosító javaslat, amit az egészségügyi törvény módosítására a kormány előterjesztett.

Ezzel a megállapítással részben egyet kell értenem. Valóban alapvető jogokat érint, több személynek az alapvető jogait érinti. Így többek között annak is az alapvető jogait érinti, aki esetenként - jól meggondoltan vagy kevésbé jól meggondoltan - vállal valami olyasmit, aminek igen súlyos következményei is lehetnek. Gondolok itt arra az anyára, a béranyára, aki megszüli a gyermeket.

Mire gondolok konkrétan? A terhesség - a tudomány mai állása szerint nem csökkenthető módon - 9 hónapig tart. Eme 9 hónap nemcsak örömet hordoz magában - hiszen az öröm az lenne, hogy megszülöm a gyermeket és van gyermekem -, hanem kizárólag a terheket jelenti, azokat a terheket, amelyek szenvedéseket jelentenek, esetenként súlyos szenvedést, és amely nem ritkán éppen a kihordó anya tekintetében mutat majd olyan egészségügyi elváltozásokat is, amelyek lehet, hogy jóvátehetetlenek.

Meg kell kérdeznem: nem arról van itt szó, hogy akkor támogassuk, mondjuk, az öngyilkosokat is? Ha a testemmel szabadon rendelkezem, akkor nyilván benne van, hogy szabadon eldobom az életem! De támogathatjuk azokat is, akik mondjuk, csonkítani kívánják önmagukat! Miért ne? Ugyanaz: a testemmel szabadon rendelkezem!

(18.30)

Ez az álláspont véleményem szerint nem tartható sem erkölcsileg, sem jogilag. Ez az egyik része a dolognak; de már mindjárt lejár az időm, ezért csak egyetlen dologra utalnék még. Bármennyire közeli hozzátartozókban is kerül meghatározásra (Az elnök csenget.), mégis felmerül, és joggal merül fel, hogy vannak anyák, akik akarják vállalni - nem kizárható módon erről van szó -, és vannak anyák, akik nem akarják vállalni a szülést...

ELNÖK: Képviselő úr! (Bauer Tamás: Előírja a javaslat!)

DR. TURI-KOVÁCS BÉLA (FKGP): ...azt gondolom, ez az alapvető kérdés. (Szórványos taps a kormánypártok soraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
102 108 1999.11.29. 2:09  61-221

DR. TURI-KOVÁCS BÉLA (FKGP): Köszönöm, elnök asszony. Azt hiszem, valóban lényegre tapintottak néhányan, amikor arról beszéltek, hogy alapjában véve jogi vagy morális, etikai kérdésekről van-e szó.

Itt arról van szó, hogy a jog eszközeivel kívánnának olyan morális és etikai helyzetet teremteni, amelyre a tárca az én nézetem szerint is joggal mondja, hogy nem kíván ebben akár jogilag is ilyen módon közreműködni. Messze nem arról van szó tehát, hogy ez jogilag nem lenne megoldható. Jogilag sok minden megoldható, egy egzakt jogszabállyal voltaképpen minden moralitástól függetlenül olyan helyzeteket is lehet teremteni, amely egyébként az alapvető jogainkkal, az alapvető morális szemléletünkkel ellentétes.

A mi nézetünk szerint vagy legalábbis - inkább így fogalmaznék - az én sajátos nézetem szerint nem lehet arra hivatkozni, hogy meglévő morális problémákat úgy próbáljunk feloldani, hogy szembeállítjuk olyan morális problémával, amelyet maga a jogszabály okozna. Abból, hogy súlyos problémák vannak, olyan problémák, amelyeket a Szocialista Pártból felszólaló képviselőtársam elmondott, még inkább következik, hogy nem kellene olyan helyzetet teremteni, amely további ilyen problémákat okozhat. Az én nézetem szerint itt világosan arról van szó, hogy az a gyermek, akit ki kell hordani kilenc hónapig, egy anya méhében eltölt kilenc hónapot úgy, hogy ott nem bérben van, nem albérletben van, hanem az anyának szerves része. Ezt a gyermeket az anya megszüli, ez a gyermek ettől kezdődően - azt gondolom, itt már lehetünk jogászok is - ettől az anyától származik. Az egy dolog, hogy ma úgy gondoljuk, a sperma- és egyéb vizsgálatok eredményeként majd az apát nagy biztonsággal meg lehet állapítani egy apasági perben. Attól még a szülő anya egyértelműen a gyermek szülőanyja marad (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.), és meggyőződésem szerint az marad akkor is, ha más a jogszabály.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
103 20 1999.11.30. 5:05  19-21

DR. TURI-KOVÁCS BÉLA (FKGP): Köszönöm, elnök asszony. Tisztelt Ház! Ez év tavaszán az országot csaknem példátlan méretű katasztrófa sújtotta. Egyszerre jelent meg a belvíz és az árvíz, és heteken keresztül láthattuk azokat a térképeket, amelyek azt mutatták, hogy egyre nő azoknak a területeknek a mérete, amelyeket a belvíz elöntött; már-már az Alföld jelentős része veszélyeztetett volt.

Nyugodtan megállapíthatjuk utólag, hogy összehangolt, pontos és jó munkát végzett a kormány akkor, amikor segítséget biztosított ezeknek a területeknek. Ma mondhatjuk, hogy a középületek döntő hányada, sőt a mai napra valamennyi középület helyreállítása megtörtént, a lakóházak pedig alapjában véve csaknem teljes egészében helyreállításra kerültek.

Amitől nyomatékkal lehetett tartani, az az volt, hogy az emberek a csapások hatása alatt elveszítik azt a minimális optimizmusukat is, ami ahhoz szükséges, hogy egyáltalán a talpra állás lehetséges legyen. Félni lehetett attól, hogy az emberek a termelési kedvüket és egyáltalán, a vállalkozási kedvüket is elveszítik. Hogy nem így történt, annak örülhetünk. Örömmel jelenthetem, hogy mára - az elmúlt hét közepéig - 1 millió 43 ezer hektáron vetették el az őszi búzát - ami szinte példátlan méret -, hogy a rendkívüli nagy kukoricatermés nemcsak betakarításra került, hanem azt is örömmel jelenthetem, hogy kitűnő piaca van, olyan méretű, hogy az állami magtárakba alig-alig került be a kukoricából. És amire olyan sokan számítottak, hogy a Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium bele fog fulladni a sertésügybe, ez nem következett be, hiszen azt kell mondanom, hogy a heti átlagár 172 forintról 210-213 forintra emelkedett, ami már azt jelenti, hogy tisztes haszon is van ezeken az állatokon.

Úgy gondolom ugyanakkor, hogy a tanulságokat le kell vonni. Nem lehet és többet nem szabad olyan helyzetet teremteni, hogy a túlsúlyos állatokat is megvásárolják a piaci értékek figyelmen kívül hagyásával. Számítani kell mindenkinek arra, hogy a következőkben piackonform termelést kell folytatni.

Tisztelt Ház! Mindezek tehát azt jelenthetnék, hogy most nyugodtan hátradőlhetünk és várhatjuk a következőket. Nos, ki kell jelentenem, hogy minket, magyarokat szeret a Mindenható, és ebből kifolyólag igen gyakran látogat; azt kell mondanom, hogy talán túl gyakran is. Az adott esetben ismét belvizek jelentek meg, és nem is akármilyen belvizek. Bár még nincsenek olyan híradások, mint amilyenek az előzőt követték, de azt gondolom, hogy sajnos erre is sor kell hogy kerüljön. Ugyanazon a területen - és ez rendkívül fontos és figyelmeztető jel -, amely területen korábban megjelentek a belvizek - Békés megyében, Heves megyében, Kondoros térségében -, ma a házak ismét veszélyben vannak. Kiderült, hogy a csapadékvíz-elvezetés egyáltalán nincs megoldva, kiderült, hogy hiábavaló volt mindaz, ami elhangzott itt, a Házban is - és szerénytelenség nélkül: részemről is -, hogy amíg ezek a csapadékvíz-elvezetési árkok nem rendeződnek, ezeket nem állítják helyre és nem működnek, addig a belvíz újra és újra úr lesz. Addig a belvizet megszüntetni nem lehet, de még csökkenteni sem nagyon.

Ki kell jelentenem, hogy ez ma olyan feladat, amely összehangolt kormányzati feladatot igényel. Az összehangolt kormányzati feladaton belül nézetem szerint a tárcák együttműködésére, az önkormányzatok bevonására és nem utolsósorban az emberek bevonására van szükség, akiknek ezeket a feladatokat sajátjuknak kellene érezniük.

Tisztelt Ház! Közös felelősségünk, hogy ez bekövetkezzék. Nem hiszem, hogy van ebben az országban olyan számottevő politikai erő - legalábbis remélem, hogy nincs ilyen -, amely abban lenne érdekelt, hogy egyfajta rossz állapot alakuljon ki a magyar vidéken. Márpedig ha nem tudjuk elkerülni ezeket a belvizeket, ez újra meg újra meg fog jelenni.

Azt gondolom, hogy a kormánynak van most egy programja, amely program a közmunkákra irányul és a közmunkák mindinkábbi elterjesztésére. Be kell vonni és kormányprogramot kell készíteni arra vonatkozóan, hogy ez a program alkalmas legyen arra, hogy a közmunkák során ezek a feladatok is elvégzésre kerüljenek. Nézetem szerint csak egy ilyen összehangolt kormányprogram - még egyszer hangsúlyozom: a három tényező teljes együttműködése - hozhatja meg a következőkben azt, hogy ezek a belvízveszélyek megszűnjenek az országban. Lehet, hogy ez nem olyan blikkfangos, mint amilyen egyik-másik felszólalás, de el szeretném mondani, hogy sok tízezer vagy sok százezer embert érint, akinek a mindennapjait veszélyezteti az a víz, amelyet ma ott láthatunk a televízióban, hogy folyik az utcában, folyik a földek végében, és sehol nincs árok, vízelvezető árok. Miben reménykedünk? Hogy újabb Szahara jön? Hogy újabb sivatag jön? Vagy abban, hogy az Úr nem látogat meg többet bennünket? (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) Ne bízzunk ebben! (Taps a kormánypártok padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
105 6 1999.12.06. 5:05  5-9

DR. TURI-KOVÁCS BÉLA (FKGP): Elnök Úr! Tisztelt Ház! Az Egyesült Államok elnöke a közelmúltban azt a kijelenést tette, hogy a polgári társadalmakat az ezredév fordulóján három súlyos veszély fenyegeti; egyfelől a kábítószer-kereskedelem, a maffiaszervezetek és a korrupció. A magam részéről úgy gondolom, hogy e három, sajnálatosan súlyos probléma Magyarországon is jelen van. Mégis azt kell mondanom közeledve a 2000. évhez és az év végéhez, hogy Magyarországon a Belügyminisztérium, a rendvédelmi szervek az eltelt másfél év alatt mindhárom tekintetben jelentős eredményeket értek el.

 

(13.20)

Azt kell mondanom, hogy bármennyire is mást sugall időnként a sajtó, a Belügyminisztérium vezetésével a rendőrség olyan eredményeket produkált, amikre korábban nemigen volt példa: visszaszorulóban van a maffia jellegű bűnözés, még akkor is, ha időnként robbantanak (Derültség és moraj az MSZP soraiban.), de messze nem ugyanazzal a hatásfokkal, nem ugyanolyan módon és szervezettséggel, mint korábban. (Közbeszólások az MSZP soraiban.)

Nagy élvezettel hallgatom a közbeszólásokat, mert néha az az érzésem, hogy a bűnözők valahonnan innen merítik az erőt (Derültség és taps a kormánypárti padsorokban.), a sajtóból, és onnan, hogy nem lehet olyan eredmény, amire ne lenne azonnal valamiféle olyan válasz, ami ezt lekicsinyelné. Egy pillanatig nem állítom azt, hogy a rendvédelmi szervek területén nem kell továbblépés, vagy akár csak azt sem, hogy a jelenlegi állapotában alkalmas lenne arra, hogy a 2000. évet követően az igazi nagy kihívásokkal meg tudjon küzdeni.

Azt gondolom azonban, még a közbekiabálások ellenére is azt remélem, hogy közös érdekünk az, hogy ilyenné tegyük ezeket a szervezeteket. Ha ugyanis a belügyminisztériumi szervezetek és a bűnüldöző szervezetek nem tudják megfelelően ellátni a feladatukat, akkor teljesen hiábavaló az az újra meg újra visszatérő probléma, hogy segítsük a bíróságokat. Mihez? Hiszen el sem jutnak a bíróságokig az ügyek, ha nincs megfelelő nyomozás, el sem juthat a bíróságig egy bűnöző, hogy majd ott esetleg felmentsék, vagy valami enyhe ítéletet kiszabjanak, ha nincs megfelelő nyomozás mögötte. (Közbeszólás az MSZP soraiból.) Nos, igen, persze, neveket én is tudnék mondani, de ez nem az én stílusom.

Tisztelt Ház! Én azt gondolom, hogy valamennyiünknek feladata, hogy a Belügyminisztérium részéről az a fajta lehetőség, amely e három óriási probléma leküzdéséhez szükséges, adott legyen. Az ez évi költségvetés, és ezt szomorúan kell megállapítanom - nagyon remélem, az elnök úr nem szakít félbe, mert nem a költségvetésről akarok szólni (Taps az FKGP soraiban.) -, azt gondolom, a Belügyminisztérium részére adott bizonyos lehetőségeket, de nem elégségeseket. Ezekkel a feltételekkel ez a bűnüldöző szervezet a 2000. évben, a 2000. évet követően aligha fog tudni megfelelni a feladatainak!

Találkoztam a Fegyveres- és Rendvédelmi Dolgozók Érdekvédelmi Szövetségével, és talán még önöket is érdekli az, hogy milyen mértékű a pályaelhagyás: mintegy 10 százalék évente. Ez ijesztően nagy fluktuáció, és azt kell mondanom, hogy ennek nem örülhet sem az ellenzék, sem a kormányoldal, nem igaz, hogy ez a cserebere, amikor gyengül egy ilyen szervezet, bárkinek használhatna.

Hozzá kell tennem, hogy a bérezés is ijesztő. Egy tiszthelyettes átlagteljesítménye bruttó 52 900 forint (Francz Rezső: Mint az orvosoké!), amely 31 740 forint. De itt nincs jatt, kérem szépen, itt nincs paraszolvencia - csak mondom a közbekiáltónak (Derültség a kormánypárti padsorokban) -, ha van, akkor az csak korrupcióval lehetséges! Nos, tisztelt Ház, én azt gondolom, mindannyiunk érdeke az, hogy az államnak ez a része, ez a nagyon fontos része olyan kiemelkedő módon kapja meg a támogatást, amilyen teljesítményt tőle várunk.

Mi az, amiről én úgy gondolom, hogy már a közeljövőben is meg lehet tenni? Mindenekelőtt az, hogy azok a fiatal tiszthelyettesek és tisztek, akik majd most végeznek, és akiknek ez a jövedelme van, amit az előbb mondtam, lakáshoz tudjanak jutni. De ahhoz, hogy lakáshoz tudjanak jutni, olyan kölcsönökhöz kell jutniuk, ami a jelenlegi kamatozás mellett az ő fizetésükhöz nyilvánvalóan nem mérhető. Biztosítani kell azokat a kedvezményeket, amely kedvezmények mellett családot tudnak alapítani, ahol hosszú távon tudnak tervezni, és ahol a jövőjüket itt, ezen az állami szervezeten belül, és nem valamelyik magánszervezetnél képzelik el. A Független Kisgazdapárt ehhez minden segítséget meg kíván adni.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
107 28 1999.12.08. 10:02  1-37,332-414

DR. TURI-KOVÁCS BÉLA, az FKGP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Nemcsak sejteni, hanem biztosan tudni lehetett, hogy ennek a törvényjavaslatnak komoly, a közvélemény irányába megjelenő olyan nyilatkozatok, véleményformálások lesznek az eredményei, amelyek valóban be is következtek. Tudni lehetett, hogy vannak olyan csoportok, amelyek képtelenek, vagy nem akarják elfogadni, ha a nemzet egy ilyen egyedülálló évfordulót, ünnepet kíván méltó módon megünnepelni; ez nem feltétlenül pártokhoz kötődő.

Nem volt szándékom elmondani, mégis el kell mondanom, és ezzel kell kezdenem felszólalásomat, hogy ma reggel egy közvélemény-formáló azt a kérdést intézte hozzám, hogy minek kellett ez önöknek, miért kellett ez most önöknek, hiszen ezzel csak vihart kavarnak. Vissza kellett kérdeznem, hogy mikor kellett volna, ha nem most. A harmadik évezredre gondolt, vagy melyikre? A magyar nemzet valószínűleg ezt is megéri, de talán nem kell addig várnunk. Úgy gondolom, hogy ma olyan időszakot élünk, amikor méltóképpen meg tudjuk, és meg kell megünnepelni ezt az évfordulót.

Azt gondolom, alapjában véve az a történészi jellegű vita, amely természetesen nem mentes a politikai felhangoktól, sőt alapjában véve politikai indíttatású, ma már nagyon nehezen megkerülhető, pedig szilárdan elhatároztam, hogy nem szükséges történelmi vitába belemenni, hiszen ezt ma már többször lefolytatták.

 

(9.10)

Azt kell mondanom, hogy mindkét szélső pont adott, választhat mindenki a szélső pontok között, és választhat középen is a történészek között. Amikor annak idején Timót Ákos megalkotta a maga elméletét, az az elmélet egyértelműen valóban arra utalt, hogy ez egyedülálló, s nemcsak Magyarországon, de egész Európában, hogy a magyar népnek a Szent Korona olyan intézménye, amely sehol máshol nem létezik és nincs. Eckhardt Ferenc 1929-ben hatalmas vihart kavart, amikor megjelentette azt a tanulmányát - hozzá kell tennem, amivel én máig is egyet tudok érteni -, amely azt fejtegette, hogy 1. nem egyedülálló Európában, hiszen nagyjában-egészében Csehországban hasonló időben alakult ki hasonló, a Szent Koronához kötődő tan; 2. a Szent Korona-tan fejlődőképes, olyan, amely mozog, amely alkalmazkodik az időszakokhoz, és amely a nemzet számára rendszeresen fogódzót biztosít.

Óriási vihar alakult ki, a parlamentben több felszólalás volt, maga az igazságügy-miniszter támadta meg Eckhardt Ferencet, de tessenek megfogódzni, mennyire más világ volt, Klebelsberg Kunó kultuszminiszter védte meg a professzort, és azt mondta, hogy a nézetek ütköztetése nem lehet a politika területén olyan kérdés, ami miatt valakit el lehet hallgattatni, a nézeteket tudomásul kell venni, s jószerével egy fél mondattal még meg is erősítette a nézetet. Hol vagyunk ma ettől?!

Tisztelt Ház! Ma ott tartunk, ha valamelyik oldal valamit kimond, azt a másik óhatatlanul és nyomban kontrázza, azonnal az ellenkezőjét mondja, néha még akkor is, ha jó szándékú emberek az ellenkezőjéről vannak meggyőződve.

Tisztelt Ház! Azt, hogy a Szent Korona a magyar történelemben nagyon fontos és egyedülálló szerepet játszott, az előző szónoktól is hallották, s ehhez én nem is kívánnék sokat hozzátenni, mert ez valóban így van.

Egy kérdéssel talán még feltétlenül foglalkozni kell, amely szintén a támadások kereszttüzébe került, a "szent" szó. Csakhogy ezen a "szent" szón keresztüli vitát is már megvívták, és befejezték valahol a harmincas-negyvenes években, amikor azt mondták és általánosan elfogadták, hogy ennek van egy szakrális értelme, és van egy másik értelme, amely valamit felértékel, ami valamit magasra értékel. A Szent Korona nem szakrális jellegű, hanem ez a felértékelés van benne a Szent Koronában, ez az, ami a nemzet számára nagyon fontos.

Tisztelt Ház! Úgy tűnik, a preambulum kérdésében valóban nincs egyetértés. S úgy tűnik, hogy nemcsak az ellenzék és a kormányoldal, hanem a kormányoldal és az előterjesztés között sem. Hiszen harminc olyan módosító indítványt számoltam meg, amelyet például MDF-oldalról terjesztettek elő, ami ha beépítésre kerülne a preambulumba, akkor ez egy új preambulum lenne. Úgy gondolom, idáig talán nem kellene elmenni, de néhány alapvető kérdést mégiscsak tisztázni kellene. Én a magam részéről egy módosító indítványt adtam be a preambulumhoz, s engedtessék meg, hogy ezt most idézzem, mert nagyon fontosnak tartom, és talán az előttem szóló által felvetett kérdésre is valamelyes választ ad.

Úgy szól a preambulum 2. oldalán az egyik mondat, hogy "A köztársasági államforma és a hatalomgyakorlás demokratikus módja nem változtat azon a tényen, hogy a Szent Korona ma is a magyar állam egységét testesíti meg." Úgy gondolom, nem a magyar állam, hanem a magyar nemzet egységét testesíti meg, és nem is annyira megtestesíti, mint szimbolizálja. Ez az a különbség, amely nézetem szerint a történelmi változás és a történelmi váltás következtében megkerülhetetlenül így kell kötődjön a Szent Koronához.

Magyarország ma abban a helyzetben van - bármennyire is úgy vélik egyesek, hogy ez majd sérti mások érzékenységét -, hogy ki kell mondani, a korábbi török szétszakítottságot követően - amikor a Szent Korona szintén nagy szerepet játszott - most, Trianont követően a nemzet szintén szétszakítottan él. Nem a területekre gondolok, hanem a nemzetrészekre. Azokra a nemzetrészekre, amelyek különböző országokban élnek, különböző országok állampolgárai, de a magyar nemzet részei. Nos, a Szent Koronának azt kell szimbolizálnia, hogy éljen bárhol az a magyar, az a magyar a Szent Korona révén is ennek a nemzetnek az alkotó, szerves része.

Nem hiszem, hogy erről le lehetne mondani. Más népek ennél sokkal határozottabban és sokkal keményebben fogalmaznak. Mi mégis itt, Közép-Európában a realitások figyelembevételével ha ezt megfogalmazzuk, akkor már tettünk valamit azért, hogy azok az elszakított nemzetrészek, amelyek önhibájukon kívül kerültek ilyen helyzetbe, tudják, hogy az anyaország nem feledkezett meg róluk, hogy szerves részének tekinti, az egész magyar nemzeti közösségnek.

Tisztelt Ház! Maga az a tény, hogy hol legyen elhelyezve, hol legyen de facto fizikailag a Szent Korona, majdhogynem másodrangú kérdés. Az én módosító indítványom azt tartalmazza - s hadd csináljak ennek ismét egy csöpp kis propagandát -, hogy mindaddig legyen a Parlamentben, amíg a Budai Várban megfelelő elhelyezésre nem kerülhet a Szent Korona. Ugyanis az a szilárd meggyőződésem, hogy ez a Ház 1903-ban - amikor még Tömő téri palotának hívták - annak épült, aminek most használjuk: parlamentnek. Innen nyilván el kell költöznie előbb vagy utóbb a Miniszterelnöki Hivatalnak, a Köztársasági Elnöki Hivatalnak és előbb vagy utóbb tisztán parlamentként kell működjön, és akkor a Szent Koronának is ott lesz a helye, ahol ténylegesen van, a Budai Várban.

Hogy sok a költözés? Megszámoltam, a Szent Korona 48-szor változtatott helyet - sokszor külföldre. Mindegyik változtatás fontos volt, mert egy-egy politikai eseményhez is kötődött. Mégis azt gondolom, hogy ez magának a Szent Koronának a jellegén, a nemzethez fűződő kapcsolatán mit sem változtatott. Ezért gondolom azt, hogy talán akkor még bizonyos alkotmányos aggályok is csökkennek, ha világossá válik, hogy a köztársasági államforma és a monarchikus államforma nem egyfajta egybemosásáról van szó, hanem másról, a nemzetnek egy jelképéről.

Ez utóbbiról egy rövid gondolatot - ennyi időm talán még van - szeretnék elmondani. Megalapozatlannak és időnként már álságosnak gondolom azt, amikor a köztársaság védelmében szólalnak meg egyesek, és féltik a köztársaság intézményét a Szent Koronától. Azt hiszem, senki nem gondolja ezt igazán komolyan. Ez inkább csak egy olyan érv, amely nagyon jól hangzik, hiszen a köztársaságról van szó, köztársaságot akar ma Magyarország döntő része, monarchikus mozgolódás talán egyetlenegy volt, amely a népszavazási kezdeményezésben hamvába is holt, jószerével néhány ember kezdeményezése. A köztársasági államformát ma Magyarországon semmi nem veszélyezteti, legkevésbé a Szent Korona.

A Szent Korona ugyanis nem más, mint ennek a nemzetnek az ezeréves tradíciója. S nem érdemes azon vitatkozni - még egyszer hadd mondjam -, hogy 1074-ben vagy 1075-ben egyesítették a két koronát. Nem érdemes azon vitatkozni, hogy pontosan ki küldte, mert a tradíció valamihez, a Szent Koronához kötődik. Teljesen mindegy, hogy mikor egyesítették a két koronát, ha ez a nemzet hisz abban, hogy ez a korona valóban a nemzet egységét testesíti meg, ha ez a nemzet hisz abban, hogy a Szent Korona számára olyan szimbólum, amely ezer év óta szimbólum, akkor ez az. Mert itt a hit az alap, az a hit, amely egyben a nemzet önmagába vetett hite is, amely a jövőt is jelenti, és amely a Szent Korona jövőjét is biztosítja.

Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps a kormánypárti oldalon.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
108 18 1999.12.13. 4:54  17-21

DR. TURI-KOVÁCS BÉLA (FKGP): Köszönöm a szót, elnök úr. Az elmúlt hetekben az újsághírek arról szólnak, hogy a Budapesti Értéktőzsde valósággal szárnyakat kapott: december 6-a és 9-e között 7900 pontról 8220 pontra emelkedett.

De vannak más hírek is, amelyek, úgy tűnik, a konstruktív ellenzék számára nagyon nehezen emészthetők. Ilyen hír az, hogy az ország gazdasági emelkedése, a GDP-növekedés 4 százalék vagy afölött lesz. Ilyen hír az is, hogy az infláció minden bizonnyal nem fogja meghaladni a 10 százalékot. De azt hiszem, hogy a legkellemetlenebb hír, hogy minden előzetes jóslás ellenére a mérleg hiánya a 2,2 és a 2,3 milliárd dollárt nem fogja meghaladni. Nem könnyen emészthető hírek ezek - el kell ismerni.

Mennyivel szebb időszak volt az év első negyede és féléve, amikor is a BUX 5000 pont körül bukdácsolt, amikor a tanult közgazdászok már meghirdették, hogy 3 százaléknál magasabb GDP-emelkedésre ne igen számítsunk, hogy 12 százalék körül lesz az infláció; arról nem is beszélve, hogy a tanácsok egészen odáig mentek - nyilvánvalóan jóhiszeműen -, hogy igen gyorsan és igen sürgősen pótköltségvetést kell készíteni, és ha lehet, még egy Járai-csomagot is mellé kell tenni. Mindezek hiányában ugyanis félő, hogy felborul a magyar költségvetés, a költségvetési hiány kezelhetetlen lesz, és úgy tűnik - mondták akkor -, hogy mindez persze nagyrészt és döntően a kormány rossz gazdasági politikájának köszönhető.

Ami pedig a BUX-ot illeti, különösen jó tanácsokat kaptunk, mert abból az derült ki, hogy alapjában véve azért 5000 pont körül szenved a magyar értéktőzsde, mert a miniszterelnök nem szereti igazán, szívből, úgy, ahogyan ez illenék, a Magyar Nemzeti Bank elnökét. Nos, én nem tudom, hogy azóta történt-e változás az érzelmekben, fogalmam sincs, hogy azóta szívből szereti-e Orbán miniszterelnök úr a bankelnököt, de úgy tűnik, mintha azok a befektetők, akik a pénzüket idehozzák, nem szerelemből fektetnének be, még csak nem is szeretetből.

Én azt gondolom, tisztelt Ház, hogy azokból, amiket elmondtam, a tanulságokat le kell vonni. De ha csak erről lenne szó, én ma még nem szóltam volna semmit. Azonban az MSZP igen tisztelt frakcióvezetője nézetem szerint korszakalkotó közgazdasági megállapításra jutott. Feltalálta - és nekünk ezt tovább is adta - az önjáró gazdaságot. Ki kell jelenteni, hogy mióta egy magyar ember a golyóstollat kitalálta, ekkora találmány nem volt még eddig. (Derültség.) Ebből a találmányból ugyanis az következik, hogy a kormány tehet, amit akar - a gazdaság magától megy. De hogy mitől megy a gazdaság magától? Hát nyilvánvaló - szokták volt ezt is úgy zárójelben elmondani -: a Bokros-csomagtól. És én azt gondolom, hogy ezt ők tényleg komolyan is gondolják! Most már csak azt kellene eldönteni, hogy mi is az a Bokros-csomag, hogy az a Bokros-csomag miből is állt, hogy tényleg olyan-e az a Bokros-csomag, amitől beindul egy gazdaság és megállíthatatlanul menetel.

Tisztelt Ház! Azt gondolom, hogy... (Közbeszólások. - Az elnök csenget. - Francz Rezső közbeszólására:) Jólesően hallom ezt a közbeszólást...

Tisztelt Ház! Én azt gondolom, hogy a kormánynak az az időszaka, amelyre azt mondta a miniszterelnök úr, hogy korszaklezárás is volt, sikeres volt, és olyan értelemben volt sikeres - amit nagyon fontosnak tartok -, hogy a gazdaság megalapozása megtörtént. A Független Kisgazdapárt nézete szerint most kell következnie annak - és tulajdonképpen ez az, amit mi nagyon fontosnak gondolunk -, amikor ez a gazdasági növekedés meg kell jelenjen ott is, ahol illik, hogy megjelenjen: a magyar polgároknál, a magyar választóknál, a magyar embereknél. (Vancsik Zoltán: A nyugdíjasoknál!)

Meggyőződésem - és még egyszer hangsúlyozom: meggyőződésem -, hogy megfelelő gazdasági előkészítés nélkül semmiféle ígéretet nem lehetett volna teljesíteni. S amikor a kormány végül is, ha nem is az önjáró gazdaságot, de egy jól működő gazdaságot indított el, ezzel lehetővé tette azt is, hogy a következő esztendőben már adni lehessen azoknak az embereknek, akik ezt joggal várják. A Független Kisgazdapárt úgy gondolja, hogy ez az, amiben segíteni, támogatni kell a kormányt, és ezt így is kívánja tenni a következőkben.

Köszönöm a megtisztelő figyelmüket. (Közbeszólás az SZDSZ soraiból: Éljen! - Taps a kormánypártok soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
108 93 1999.12.13. 2:05  40-188

DR. TURI-KOVÁCS BÉLA (FKGP): Köszönöm, elnök asszony. Tisztelt Ház! Sajnálatos, de végül is bekövetkezett, amire számítani lehetett, hogy már régen nem a törvényjavaslatról, hanem a különböző ideológiákon és különböző történeti nézőpontokon folyik a vita.

Érthetetlen a számomra az, hogy egy olyan alkalommal, amely egy nemzet számára szinte egyedülálló, képtelen ez a Ház, képtelenek a pártok, képtelenek a felszólalók azt a közös nevezőt megtalálni, amely méltóvá tehetné a Házat arra az ünnepre, ami következik.

Tisztelt Ház! Természetesen a Szent Korona-tanról a legkülönbözőbb tanokat lehet előhúzogatni, és különböző tanokat lehet ismertetni, különböző nézőpontokat lehet elfogadni vagy elvetni. De távolról sem arról van szó, hogy szembe lehetne állítani a Ház két oldalát olyan módon, hogy republikánusok és monarchisták. Mert ma már a vita egyes felhangjai azt mutatják, hogy hűségesek akarunk lenni a republikánusokhoz 1848-ban, 1849-ben, mások hűségesek akarnak lenni a történelmi hagyományhoz, de aki ahhoz akar hűséges lenni, az mindjárt monarchista. Ki kell jelentenem, hogy ebben a Házban meggyőződésem szerint nem több a monarchista, mint amennyi átlagban az országban, az pedig elenyésző. (Derültség a Fidesz soraiban.) Ebből következően messze nem azon folyik már régen a vita, amin folynia kellene, hogy ez a méltó megünneplés mindannyiunk számára egy emelkedett ünnep lehessen.

Azt kell mondanom, ha annyit nem tudunk közösen elfogadni, hogy ez a Szent Korona legalább azt jelképezi, ami a számunkra, a magyarok számára az egyik legfontosabb, hogy az elszakadott nemzettestek is egy nemzethez tartozók, és hogy legalább azt szimbolizálja, hogy az egy nemzethez tartozó mivoltunk megjelenik egy szimbólumban, ez a minimum, ha ezt nem tudjuk elfogadni, akkor, azt kell mondanom, elég lett volna egy kétmondatos preambulum, amely kétmondatos preambulum bevezeti a törvényt.

Én, tisztelt Ház, még mindig azt remélem, hogy a józan ész és a nemzeti tudat felülemelkedik. (Taps a kormánypártok soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
109 154 1999.12.14. 4:46  133-163

DR. TURI-KOVÁCS BÉLA (FKGP): Elnök Úr! Tisztelt Ház! Az interpellációra adott válasz, amelyet az államtitkár úr ismertetett, és amelyet a Ház nagy többséggel elfogadott, úgy gondolom, megnyugtató. Annál kevésbé megnyugtató, hogy a vita, nézetem szerint, valami olyan irányba ment el, amely nem biztos, hogy kívánatos. Meggyőződésem ugyanis, hogy ha azok az anomáliák igazak, amelyek itt most feltárásra kerültek egy kisegyházzal kapcsolatosan, akkor azokat meg kell oldani. Az ott elmondottak arra utalnak, hogy bizony elhangozhattak valakitől vagy valakiktől olyan nyilatkozatok, amelyek gyűlölet keltésére alkalmasak. (Közbeszólás a kormánypárti oldalon: Így van!)

Nem tartanám viszont szerencsésnek - és nagyon örülnék, ha ebben mindannyian egyetértenénk -, ha a gyűlöletkeltésnek valamilyen másik formáját választanánk. El kell határolódnunk minden olyan magatartástól, amely oda vezethet, hogy ne pusztán egy esetről, ne egy konkrétumról, amelyre bizonyítékok vannak, tárgyaljunk és beszéljünk, hanem összekeverjük a kisegyházakat a nagyegyházak ügyével, mert nézetem szerint és számomra nincsenek kis- és nagyegyházak, csak olyan egyházak vannak, amelyek a világban lévő feladatuknak eleget tesznek, küldetésüket komolyan veszik, az emberért és az isteni küldetésért dolgoznak.

Ha ilyen az az egyház, teljesen mindegy, hogy mekkora, mert egyetlen egyház sem jött úgy létre, hogy milliós tömegek álltak volna mögötte. Szeretném, ha mindannyian tudomásul vennénk, hogy minden egyház kisegyházként jött létre. Így jött létre az az egyház is, amelyhez én tartozom. Büszke vagyok arra, hogy ehhez az egyházhoz tartozom, de soha nem gondoltam, és nem gondolom, hogy azt jelenthetné, hogy más egyházhoz tartozás valami módon ellentétes lenne az én meggyőződésemmel, az én hitemmel.

Talán ismeretes önök előtt is, hogy Kínában minden térítési kísérlet roppant nehéz, és csaknem mindig olyan akadályokba ütközik - nem pusztán politikaiba, hanem az emberekben lévő gondolkodásbeli akadályokba -, amelyek szinte lehetetlenné teszik ezt a térítést. A kínai ember ugyanis mindig azt válaszolja: számomra minden vallás jó, amely Istenhez közelebb visz, és amely emberségemben segít.

Kedves Barátaim! Azt gondolom, hogy az anomáliák leplezése súlyos bűn. Az anomáliákat fel kell tárni, mert igenis nem értek azzal egyet, hogy Magyarországon nincsenek egyházi háttér mögé bújt olyan tevékenységek, amelyek egyfelől gazdaságiak, másfelől pedig az ember szabadságjogait sértik. Azt gondolom, hogy ha a valláshoz való szabadságjog alapvető - és én hiszek benne, hogy alapvető -, legalább annyira alapvető a személyiségi jogomhoz fűződő jog is. Legalább annyira alapvető az, hogy a térítés milyen keretek között, hogyan történik. De ennél is fontosabb, hogy van-e út és lehetőség egy-egy egyház elhagyására. Van-e mód arra, hogy ha a meggyőződésem megváltozott, akkor úgy hagyhassam el, hogy emberként távozzak, és utána ne fenyegetéseknek legyek kitéve, utána ne kerüljek olyan helyzetbe, hogy attól kelljen tartanom, hogy retorzió fog érni.

Ezek azok a súlyos anomáliák - és nem pusztán a kijelentések -, amelyek miatt, úgy gondolom, nem mellőzhető az, hogy a jelenlegi - egyébként nyilván akkor, amikor meghozták, korszerű - törvény módosításra kerüljön, és a mai kor szellemének megfelelően pontosítsa mindazokat, amelyeket ennek a törvénynek tartalmaznia kell. Mert azt gondolom - és ezt még egyszer és nyomatékkal mondanám -, ha alapvető emberi jogokról beszélünk, akkor ezek az alapvető emberi jogok összefüggnek. Nem emelhetünk ki közülük egyet, és nem mondhatjuk azt, hogy ő az, amelyre mindenkinek tekintettel kell lennie. Az összefüggő emberi jogok azt jelentik a számomra, hogy az én egyéniségemet, az én egyéni jogaimat a kollektív jogaimat, a valláshoz fűződő jogaimat, és mindazokat, amelyeket egy egységben kell elbírálni, azt a törvény mind tiszteletben tartsa.

Tisztelt Ház! Azt gondolom, hogy a kormányoldalon ebben egység van, és mégis azt érzem, hogy valahol egy picit tévútra mentünk. Ne pusztán azzal foglalkozzunk - nagyon fontos -, hogy milyen anomáliák történtek valahol! Azokat fel kell deríteni, és annak a rendje és módja szerint el kell járni. Vonjuk le ezekből az egyediekből az általános következtetést is annak érdekében, hogy Magyarországon igazán szilárd, mindenki számára szabadon gyakorolható, szabadon elfogadható legyen az a vallásszabadság.

Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps a kormánypártok és a MIÉP padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
111 14 1999.12.20. 2:09  7-17

DR. TURI-KOVÁCS BÉLA (FKGP): Elnök Úr! Tisztelt Ház! Már akkor, amikor az árvíz és a belvíz komoly fenyegető veszélyként megjelent, elmondta a Független Kisgazdapárt, többször is elmondta, hogy ennek a kérdésnek a hosszú távú megoldása csak egy komplex terv mentén lehetséges. Elmondtuk, és újra elmondjuk, hogy az országnak áldoznia kell arra, hogy ezek a belvizek széles körben, és valóban nemcsak az Alföldön, hanem országosan megoldottá váljanak, olyan módon, hogy a csapadékvíz és nemcsak a csapadékvíz, hanem a rendszeresen felgyülemlő, egyébként is létező talajvíz elvezetése megoldott legyen.

Az egyik fontos probléma, ami miatt, úgy gondolom, ma szólnunk kellett, az éppenséggel a birtokviszonyokra vezethető vissza. Világos, hogy az elaprózódott kisbirtokok nem képesek megteremteni azt a csatornahálózatot és csatornarendszert, amely ahhoz szükséges, hogy a földekről a víz elvezetésre kerüljön. Egyes önkormányzatok olyan helyzetbe kerültek, hogy a belvizek ma "kiszámítható módon" újra és újra bekövetkeznek, éspedig mert az elhárításhoz szükséges eszközök nem állnak megfelelően rendelkezésre.

Mi úgy gondoljuk, hogy a nemzeti földalapra vonatkozó kisgazdaprogram megvalósítása egy jelentős előrelépés lehet. Olyan földbirtokrendszert kell kialakítani, amelyen belül a gazdák képesek, nemcsak akarják, de képesek is megoldani a tulajdonuk védelmét. Hozzá kell tennem, hogy mindez feltételezi azt az erőforrást, amelyre feltétlenül szükség van nemcsak egy tárca, hanem általában a tárcák összehangolt munkájához. Ide olyan gépek kellenek - és ez az, amiről eddig még nem esett szó -, amely gépek képesek arra, hogy ezeket a kárelhárításokat hatékonyan, megfelelően végezzék el. Azt gondolom, hogy pusztán a jó szándék és a felhívás kevés. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.)

Amit most tettünk, amit a kormány tett, és amiben nyilván mindenkinek a munkája benne volt, az nem volt kevés, az sok volt, de most új lépések, összehangolt lépések szükségesek. (Taps a kormánypártok soraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
113 50 2000.01.31. 15:02  31-211

DR. TURI-KOVÁCS BÉLA, az FKGP képviselőcsoportja részéről: Elnök Úr! Tisztelt Ház! A kormány 1999 novemberében, amikor az első, T/1849. szám alatti előterjesztést elkészítette, majd a tisztelt Házhoz benyújtotta, aligha gondolta, hogy praxisjogot kíván vetni, de jókora vihart arat. Nemigen gondolhatta, amikor benyújtotta, hogy ez után az első javaslat után, amelyhez zárójelben hadd jegyezzem meg, hogy az eddigi kísérletekhez képest az egyik legjobbnak volt tekinthető, néhány olyan módosító indítvány következik, amelyek sikerrel érték el, hogy a korábbi javaslat néhány ponton alkotmánysértő lett. Szilárd meggyőződésem ugyanis, hogy azok a módosító indítványok - most szeretnék őszinte lenni - túlzott, nem jól értelmezett lobbizás következtében olyan helyzetet teremtettek, amely miatt a tárca a meglehetősen nehéz helyzetbe került.

Miről van szó? Az eredeti előterjesztés még azt tartalmazta, hogy valamennyi háziorvosra vonatkozóan biztosított lesz ez a működtetési jog. A következő módosító indítvány egy aprócska szócserével sikerrel érte el, hogy már nem vonatkozott a törvény azokra a háziorvosokra, akik pedig önmagukat privatizálták, akik önmaguk hoztak létre olyan rendelőket, amelyekhez a mostani számítások szerint több mint 350 ezer beteg tartozik. Igaz, lehet erre azt mondani, hogy ezek nem területi ellátási kötelezettséggel működnek. Valóban nem, ők személyi kötelezettség mellett működnek, ami azt jelenti, hogy őket a beteg választotta. Ezért hiábavalónak gondolom azokat a felvetéseket, hogy például a beteg nehezen találja meg ezeket az orvosokat. Olyannyira megtalálta, hogy oda is vitte a kártyáját, és olyannyira megtalálta, hogy ragaszkodik hozzá, még akkor is, ha ne adj' isten néhány villamosmegállóval vagy akár néhány kilométerrel közelebb is találna másik orvost. Ez a szabad orvosválasztás egyik legalapvetőbb kritériuma, hogy a betegnek lehetősége legyen arra, hogy bizonyos választási jogokat gyakorolhasson; mert ha ez nem így működik, akkor a kontraszelekció máris beindult, és innentől kezdődően a betegnek, eszi, nem eszi, tetszik, nem tetszik, az az orvosa, akit éppen a terület neki biztosít.

De ennek a novemberi indítványnak volt egy másik, nagyon jó része is, amely a következőképpen szólt: "Az e törvény hatálybalépése napján háziorvosi tevékenységet végző orvos - amennyiben a külön jogszabályba foglalt feltételeknek megfelel és jogszabály másként nem rendelkezik - e törvény hatálybalépésétől számított egy évig jogosult a működtetési jog gyakorlására." Mit jelentett ez? Türelmi időt adott magának a tárca - nagyon helyesen -, ami azt jelenti, hogy egy év alatt meg lehet hozni azokat az átmeneti szabályokat, amelyek nélkül aligha fog működni az egyébként átadott praxisjog, amellyel el lehetett volna vagy el lehet kerülni, hogy azok az orvosok, akik úgy gondolják, hogy most kapnak valamit, nehogy abba a helyzetbe kerüljenek, hogy néhány hónap után rájönnek, hogy nem vagy csak nagyon keveset kaptak. Jószerével ugyanis az kap valamit - picit előreszaladok, és ezért elnézést kérek -, aki ténylegesen el is akarja adni ezt a praxisjogot, ő tényleg kap valamit, mert értékesítési jogot kap. Aki elhal, az is kap valamit, de úgy gondolom, az már sokat nem törődik ezzel az üggyel.

Tisztelt Ház! Azt gondolom, a módosító indítványok azt igazolták, hogy néha jobb nem módosítani.

Nagyon remélem, hogy a módosító indítványok - a legutoljára benyújtott javaslattal szeretnék foglalkozni -, nevezetesen a kisgazda javaslatok, valamit javítottak, talán nem is keveset, ezen a törvényjavaslaton.

Miről van szó? Úgy gondoltuk, hogy egyfajta diszkriminációt meg kell szüntetni, semmiképpen nem kerülhet sor arra, hogy szerzett jogok szűnjenek meg, már csak azért sem, mert az Alkotmánybíróság igen-igen kényes erre a kérdésre, és ha elé kerül, akkor többnyire olyan döntéseket hoz, amelyek nem kedvezőek egy törvény számára. Annál kellemetlenebb helyzetet pedig nehezen tudok elképzelni én, aki kormánypárti képviselő vagyok, és meggyőződéssel vagyok az, hogy adunk valamit annak a tudatában, hogy nagy valószínűséggel azt bizony vissza fogják venni, lehet, hogy fél év múlva, lehet, hogy egy év múlva, attól függ, hogy mikor kerül sorra az ügy az Alkotmánybíróság előtt.

Ezért úgy gondoltuk, hogy annak a mintegy 500 vagy egyes számítások szerint 570 orvosnak a helyzetét, akiknek nincs területi ellátási kötelezettségük, meg kell oldani. A tárca nyitottságát bizonyítja, és én ezt igen kedvezőnek ítélem, hogy bekerült a törvénybe ez a fajta módosítás. Bekerült, de azt kell mondanom, hogy sajnos csonkán, azt ugyanis nehezen tudjuk elfogadni, és további módosító indítvánnyal mindenképpen korrigálni kívántuk - azért mondom múlt időben, mert a módosító indítványt már benyújtottuk a tisztelt Házhoz -, hogy ez a praxisjog nem az a praxisjog, amit a másik kap, hanem attól eltérő, olyan mértékben eltérő, hogy nem forgalomképes, olyan mértékben eltérő, hogy nem folytatható; amúgy egyébként praxisjog, hogy mitől, azt nehezen tudnám megmondani.

Tisztelt Ház! Mi nem azt indítványoztuk - szeretném nagy nyomatékkal hangsúlyozni -, hogy legyen leírva ezeknek az orvosoknak, hogy kaptok valamit, hanem úgy gondoltuk, az legyen leírva, azt kapjátok, amit a többi, hasonló helyzetben lévő háziorvos kap.

Most beszéljünk arról is, hogy mi a helyzet ezzel a területi ellátási kötelezettséggel, ahol van még egy érv, ezt is el szokták mondani, nevezetesen, hogy ezek az orvosok nem ügyelnek. Azt gondolom, tisztelt Ház, ha ezek az orvosok azt a 100-140 ezer forint körüli pótlékot megkapnák, amit most nem kapnak, mert most csak a kártyapénzt kapják, boldogan elmennének havonta egyszer ügyelni, és nagy valószínűséggel nagy örömmel felvennék a pótlékot. Ezért ne hivatkozzunk, meggyőződésem szerint, olyan ügyekre vagy olyan tényekre, amelyek nem állják meg a helyüket, mert ezek úgyis megdőlnek, és nem ott dőlnek meg, tisztelt képviselőtársaim, hogy itt mi megszavazzuk vagy nem, hanem maguk között az orvosok között dől ez el.

Tisztelt Ház! Azt gondolom, az a javaslat, amely most itt fekszik, bizonyos vonatkozásokban tényleg jobb, mint az előző, jobb, de azt kell mondanom, hogy még nem elég jó. Van például ebben a részben, és ez nem részletes vita, tehát nem akarom részleteiben felolvasni, olyan rész is, amely önmagában ellentmondó, olyan rész, amelyet fel kell oldani. Nem azért nyújtottunk be módosító indítványt, hogy igazoljuk a Házon belüli létünket, még kevésbé azért nyújtottunk be ilyet, hogy valami módon szembehelyezkedjünk a saját kormányunkkal, hanem azért, mert szeretnénk, hogy használható, alkalmazható, megfelelő törvény legyen. Ez a törvényjavaslat ugyanis felvet ugyanis néhány olyan kérdést, amelyet nem lehet megkerülni. Meg kell kérdezni ugyanis, mit jelent a törvény a legfontosabbnak - amit a Kisgazdapárt újra és újra hangsúlyozni kíván -, a betegnek, mit jelent annak, aki az ellátást várja. Jobb lesz az ellátás? Igen, azt mondják, mert jobb kedvvel fog dolgozni az orvos, hiszen most már van praxisjoga, tudja, hogy ezt el is adhatja, ha ne adj' isten elhalálozik, akkor még olyan is lesz, aki folytatja. Tehát van egy ilyen tudati jelleg, ami javít a helyzeten.

Nem hiszem, hogy a betegeket ez nagyon izgatná, biztos szeretik, ha az orvosnak jó kedve van, szeretik, ha az orvos jó kedélyű, és jókedvűen megy ki a beteghez és nem mogorva, de alapjában véve, azt hiszem, nem ezen múlik a dolog. A beteg azt szereti, ha jól felkészült, jól képzett és szakmáját szerető, odaadó, azt híven szolgáló orvossal találkozik.

Mi a garancia a most bevezetendő praxisjog - nem is praxisjog, erről még külön szeretnék beszélni, hanem működtetési jog, maradjunk ennél - esetében? Gondoljuk végig logikusan! Ez a működtetési jog eladásra kerül. Ebből a törvényből nem derül ki, hogy a kiválasztás mi szerint történik. Milyen kiváló az orvos? Milyen szakmai előélete volt? Mennyire ragaszkodik ahhoz a területhez, ahová odakerül? Vagy egy dolgon múlik, hogy ki mennyit ad. Ez nagyon fontos kérdés, mert azt gondolom, ha itt az dönti el az adott körülmények között, hogy ki mit tud megfizetni, akkor félek, hogy ez megint olyan kontraszelekciót fog eredményezni, bizonyos körök gyermekei nem fognak odajutni, bármilyen tehetségesek, hogy megfelelő praxist szerezzenek, még akkor sem, ha itt kilátásba van helyezve bizonyos kölcsön felvételének a lehetősége.

Szeretnék a kölcsönről, a kölcsönfelvételről, a folytathatóság lehetőségéről külön szólni.

 

(16.20)

 

Végig kell gondolnunk azt is, hogy az a fiatal orvos, akinek a szülei maximális erőfeszítéssel elérték, hogy a gyermekük elvégezze az egyetemet, maximális erőfeszítéssel elérték, hogy szakvizsgája is legyen, talán már várnának is valamit a gyermektől, talán már várnák azt, hogy a doktor úr mostantól kezdve a család számára is valamit majd produkálni fog. Nagy kérdés, hogy miből! A "miből", amelyet olyan szépen mond Kabos az egyik filmjében: "Miből, Vilma? Miből?" Hát, igen, nagy kérdés, mert itt két tételből tevődik össze az orvos jövedelme. Mintegy 360 ezer forintnyi az átlag cédulapénz, és mintegy 100-120 ezer forint - beszéljünk konkrétan, mert konkrét dolgokról van szó - az az átalány, amit nem kap az az orvos, aki már privatizált. Igaz, hogy jelentős költségek vannak, mert ez a vállalkozó orvos. (Keller László: Havonta!) Természetesen havonta. Nagy kérdés természetszerűleg, lehet-e ebből és mit lehet vállalni. Mert ha nem lehet ebből vállalni, akkor másból kell vállalni. Azért legyünk már annyira őszinték, hogy nagykorúnak tekintjük azt a beteget is meg azt a választót, azt a nézőt, azt a hallgatót - ezt valakinek meg kell fizetni!

Ez az alapkérdés! Ez az alapkérdés, hogy ha mégoly kedvező kölcsön és mégoly kedvező kamatozású kölcsön is van, először ennek a fiatal orvosnak nem másra kell gyűjtenie, mint a praxis megfizetésére. És akkor megkérdezem - de ő már önálló, mostantól kezdve nem úgy van, hogy csak vállalkozó orvos vagyok, de az önkormányzat megveszi nekem az ilyen gépet, olyan gépet, én csak megalkuszom azzal az ominózus másik orvossal, akitől aztán... - majd finanszírozza az önkormányzat. Azt már nekem kellene, én önálló vagyok, nekem kell finanszírozni! Igen tisztelt Ház, ez valóban így van, és egy alapkérdés, hogy megint miből? Lesz-e amortizációs lehetőség? Lesz-e olyan lehetőség, hogy a már lepusztuló gépek helyett új gépek kerüljenek be? Mert tételezzük föl, nem arról van szó, hogy már nagyon öreg a gép, csak éppen elavult, mert éppen már nem korszerű, és ki kellene cserélni.

Súlyos kérdések ezek, tisztelt képviselőtársaim, és meg kell mondanom még egyszer, nem az akadékoskodás vezeti a Független Kisgazdapártot, hanem az a szándék, hogy jó, használható és az orvos, a beteg, a társadalom érdekét szolgáló praxistörvény szülessen. Mert most végül is mégiscsak föl kell tenni a kérdést, hogy akkor most a Kisgazdapárt támogatja vagy nem támogatja ezt a praxistörvényt. Igen, azt gondolom, hogy a praxistörvényt két okból támogatjuk. Az első ok, mert úgy gondoljuk, hogy bármilyen pici lépés, bármennyire kezdetleges lépés is, valahol egy egészségügyi reform tájékán - nem mondanám, hogy ott, de úgy a tájékán - ezt egyszer el kell kezdeni, és meg kell tudni lépni. Nem véletlenül ragaszkodtunk ahhoz, és hála istennek, be is került a javaslatba, amelyből, a törvényből magából derül ki, hogy itt továbblépések kötelezőek; meg kell mondanom, hogy ennek hiányában mi nem a távolmaradásunk okán, hanem ésszerű megfontolások alapján nem szavaztuk volna meg ezt a törvényt. Ennek ugyanis benne kell lennie, mert ezek a következő lépések jelenthetik azt, hogy az elkövetkezendő időben már nemcsak egy orvoscsoportra, netalántán éppen, mondjuk, az orvoscsoporton belül nem is biztos, hogy a legrosszabb és a legnehezebb körülmények között élő orvoscsoportra, hanem a továbbiakra is ki kell hogy terjedjen.

Tisztelt Ház! Azt gondolom, hogy a másik nagyon nyomós érv, ami miatt mi mégiscsak úgy gondoljuk, határozottan úgy gondoljuk, hogy ezt támogatni kell, mert ha nem tesszük meg azt a nagyon pici első lépést, amelyhez azért a tárca részéről bátorságra volt szükség, ebben az esetben meggyőződésem, hogy ebben az időszakban, ebben a jelenlegi periódusban, amelyben most élünk, 2002-ig már nem történik semmi.

Ezért szilárdan meg vagyok győződve, történjen bármi, ha a módosító indítványainkat a tisztelt Ház elfogadja, a Független Kisgazdapárt meg fogja szavazni ezt a javaslatot annak reményében, hogy ezzel megnyitottuk az utat egy hosszabb távú, nagyon göröngyös, nagyon nehéz, de mégis a reformokhoz vezető útnak.

Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
114 16 2000.02.01. 5:07  15-18

DR. TURI-KOVÁCS BÉLA (FKGP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! A történet, amelyről szólni kívánnék - hol is máshol? -, Békésben kezdődött. Valaki, aki korábban egy egyházon belül szolgált, ahol elkötelezetten kellett volna szolgáljon, megtévedt. Ez a megtévedt ember a büntetőbíróság elé került. Azt a nem teljesen szokatlan módszerét választotta a védekezésnek, hogy nem önmagát védte, hanem másokat igyekezett támadni és befeketíteni.

Azt hiszem, ez a magatartás még abban a világban is, amelyben a büntetőügyekkel a bíróságok foglalkoznak, nem általánosan elfogadott, sőt nyugodtan mondhatom, hogy erkölcsileg visszautasított. Mégis, ez a fajta megnyilvánulás elindított egy olyan folyamatot, amely, úgy tűnik, nehezen és nem nagyon akar abbamaradni. Arról van szó az adott esetben, hogy ez a nyilatkozat, amelyet bizonyos kasszákról tett ez a jóember, valamiféle olyan gyűlölethadjáratot indított meg elsősorban a katolikus egyházzal szemben, amely mellett nem lehet szó nélkül elmenni.

Mindenféle cikkek jelentek és jelennek meg. Nem akarják megérteni - akik valaha jártak egyházi körökben, nagyon jól tudják -, hogy persze vannak ilyen fordulatok, vannak olyan szólások-mondások, amelyek még a cserkészvilágban is szokásosak voltak, és ma már kizárólag "bitang kasszá"-ról esik szó, és azt kívánják érzékeltetni a hívőkkel és nem hívőkkel, hogy az egyház itt valamiféle alaptalan gazdagodásban, valamiféle olyan helyzetben kívánja magát lavírozni, hogy törvényen kívül van. Hiába nyilatkozott két államtitkár is - egy, aki még Horn idejében volt államtitkár, egy, aki most államtitkár -, hogy bizony, ezek a fillérek, amelyeket a hívők oda bedobálnak a perselybe, azok a pénzek, amelyeket felajánlanak, adózott pénzek, és nem úgy kell kezelni, mint azokat a pénzeket, amely pénzeket nyilvánvalóan a vállalkozók vesznek be, más kategória.

Szeretném elmondani - lehet, hogy sokaknak nem fog tetszeni -, hogy az a fajta gyűlöletkeltés, amely egyes cikkekből most már leplezetlenül sugárzik, nagyon rossz üzenetet közvetít. Nem hiszem azt, hogy valakinek is érdekében állhat ebben az országban olyan helyzetet teremteni, amely a társadalmat ilyen módon próbálná megosztani. A hívők táborát nyilvánvalóan azzal szeretnék szédíteni, hogy na tessék, itt van nektek ez az egyház, már megint gazdagodni akar, már megint azért gyűjti a pénzt, mert... De arról nem szólnak a történetek, hogy azok az egyházak - és valamennyi egyház, most nem csak a katolikus egyházról beszélek - a rendszerváltás óta milyen áldozatokat hoztak: hogy óvodák, iskolák indultak, hogy Magyarországon egyetemek vannak, amelyeket egyházak működtetnek, és ezeket bizony fent kell tartani. Nem szól a történet arról sem, hogy amikor igazán nagy ínség van, amikor a téli időszakok vannak, megnyitnak a plébániák, és a plébániák lehetővé teszik, hogy ott az emberek ingyen kapjanak enni, nem olyan nyomorúságos körülmények között, mint ahogy ezt az állam helyenként teszi. Vajon ezek mind olyan értékek, amelyek mellett el lehet menni?

Természetesen, ha a belföldi példák nem elégségesek, akkor a sajtó rendkívül élénk fantáziájával máris talál külföldi példát is. Az egyik hetilap ugyanis nem átallott valami olyasmire visszanyúlni, ami 1993-ban, Ausztriában történt, de amelyben nyilvánvaló, hogy a párhuzam miről szól, és az ott megjelent, állítólag valamilyen bajba került papot akként ábrázolta, hogy a feje köré - jelzésként persze - egy egyszerű glóriát rajzoltak. Ez nemcsak ízléstelen, hanem azt kell mondanom, hogy kifejezetten gyűlöletébresztő.

Szeretném megkérdezni: nincs arra már esély ebben a társadalomban, hogy tíz évvel a rendszerváltást követően egyenlő mérték legyen? Én valamikor abban reménykedtem, hogy lesz egy olyan szeretetminimum, amely nélkül nem lehet egy társadalomban létezni. Most már sokkal-sokkal engedékenyebb vagyok: a gyűlöletminimumot is el tudnám fogadni, amit nem szabad túllépni. Hogy ezt elérjük-e, most már kezd szkepszis kialakulni bennem, mert úgy tűnik, vannak, akik ezzel ellentétes érdekekben dolgoznak, ellentétes érdekeket szolgálnak.

Azt gondolom, a kormánynak megvan a feladata: világos, egyértelmű helyzetet kell teremteni az egyházakra, az egyházak gazdálkodására vonatkozóan; olyan helyzetet, amely helyzet áttekinthető, egyértelmű és betartható.

Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps a kormánypártok soraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
114 191 2000.02.01. 2:03  172-346

DR. TURI-KOVÁCS BÉLA (FKGP): Köszönöm a szót, elnök asszony. Azt gondolom, ha már a preambulumról beszélgetünk vagy beszélünk, valószínűleg nem ez a törvény legfontosabb része, mégis van ennek egy olyan része, amely talán egy pici korrekcióval egy kedvezőbb lehetőségre utal. Amikor azt mondja, hogy "egészségügyi reform végrehajtása", itt azt kellene mondani, hogy az egészségügyi reform megkezdése. Hogy ez mennyire megkezdése vagy mennyire nem, azon el lehetne vitatkozni, de talán egy szerény lépés, amely szerény lépés jelenthet valamit a jövőre nézve.

Abban kellene talán egyetértenünk, és azt gondolom, a Kisgazdapárt kezdettől fogva ezen munkálkodott, hogy ha már egy olyan törvényt tárgyalunk, amelynek a hibáival, attól tartok, valamennyien, mindkét oldalon meglehetősen nagy mértékben tisztában vagyunk, akkor célszerű lenne, ha már a törvény érdemi részének javítgatásán próbálnánk munkálkodni, és ennek eredményeként talán akkor az az egészségügyi reform nemcsak végrehajtásról beszélhetne, hanem megvalósításról is.

A cél, azt gondolom, mindkét oldal számára egy jobb egészségügyi reform elfogadása, egy olyan egészségügyi reform megindítása, amely végül is azt az egységet teremtené meg, amelyről ugyan szól ez a preambulum, de ebben a részében talán nem eléggé pontosan és nem eléggé hangsúlyozottan, arról, hogy a beteg az, aki ennek az egész ügynek a középpontjában kell hogy álljon.

Természetszerűleg nagyon fontos, hogy szakmáját szerető orvosok járjanak el. Azt gondolom, ez olyan alapkövetelmény, amely eddig sem volt másként. Aki a szakmáját nem szerette az orvostársadalomban, az nem volt jó háziorvos, és valószínűleg nem is lesz az. Ezért úgy gondolom, itt arról van szó, hogy a beteget kell a középpontban látnunk, és ennek a megvalósításán kell ennek a törvénynek dolgoznia.

Köszönöm szépen. (Szórványos taps.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
114 215 2000.02.01. 2:06  172-346

DR. TURI-KOVÁCS BÉLA (FKGP): Köszönöm a szót, elnök asszony. Szintén a preambulumhoz és a 27-28. pontokhoz kívánnék hozzászólni az ajánlásból; egy picikét más irányból megközelítve, de azt gondolom, hogy nagyjában-egészében mégis ugyanarról szólva.

Azt mondja a preambulum, hogy csak a szakmáját szerető orvostársadalom aktív közreműködésével valósítható meg - mármint ami oda le van írva.

A különbség talán az kettőnk között vagy azok között, akik a Kisgazdapárttal ebben vitatkoznak, hogy mi a szakmáját szerető és az aktív közreműködésre kész orvostársadalomhoz sorolnánk azt az ötszáz orvost is, akik most éppen privatizált formában látják el a betegeket - gondolom jól, mert különben már elvitték volna a kártyájukat.

Következésképpen úgy gondolom, hogy arra törekedni kell, hogy a már meglévő szerzett jogok ne sérüljenek, és arra is törekedni kell, hogy a most szerzendő jogok azok között, akik azonos jogi helyzetben vannak, kivéve azzal, hogy ezek nem láthatnak el területi ellátási kötelezettséget... - nem azért, mert nem akarnak, nézetem szerint, hanem azért, mert az esetek jelentős részében nincs ilyen, ebből következően, azt gondolom, azonos helyzetben is kell lenni. Ez vezérelt bennünket akkor, amikor a 28. pontban foglalt módosító indítványt előterjesztettük.

Azt azonban szeretném nagy nyomatékkal lefektetni és mindenki megnyugtatására elmondani: nem szeretnénk ügyvédszindrómát. Ez nem a Kisgazdapárt elképzelése, hogy tízezer háziorvos legyen, mint ahogy tízezer ügyvéd van. Akkor teljesen megértem, ha őszintén és egyenesen beszélünk, hogy arról van szó, hogy van bizonyos eltartóképesség, ezt túlhaladni nem lehet, de azt hiszem, hogy ezt nem is érinti az, amit mi módosítóként előterjesztettünk, mert ez nem szaporodik. Itt kizárólag arról van szó, hogy maradnak-e ugyanazok a jogok náluk is, megkapják-e ugyanazokat a jogokat is, mint amit a többiek. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) Szűkkeblűség, ha nem, azt kell mondanom! (Taps az FKGP, az MSZP és az SZDSZ soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
114 253 2000.02.01. 2:05  172-346

DR. TURI-KOVÁCS BÉLA (FKGP): Köszönöm, elnök asszony. Azt kell mondanom, hogyha egy szemernyi rosszindulat lenne bennem, akkor most azzal kezdeném, hogy "lám, lám, mi megmondtuk", ugyanis arról van szó, hogy sok minden fontosabb cél érdekében is nyújtottuk be módosító indítványainkat, és sok nagyon fontos cél érdekében... (Közbeszólás: Melyik pont?) Bocsánat, nem mondtam, 26., 27., 28., azt hiszem, hogy újat már nem mondok.

Egyértelmű azonban, hogy volt ennek egy másik mellékmondata is, ami miatt benyújtottuk ezeket a módosítókat. Azt a rossz ízű, és azt kell mondanom, senkinek, de különösen az orvosoknak nem használó vitát jó lett volna elkerülni, amely arról szól, hogy most az-e a jó orvos, aki területi ellátási kötelezettséggel borzasztó nagy áldozatokat vállal a hozzá járó javadalmakkal együtt, vagy pedig az, akit választottak a betegek, az az ötszáz körüli orvos. Azt gondolom, és nagyon komolyan azt gondolom, ha nincs az a szűkkeblűség - nagyon komolyan nem tudom másra vélni, mert nincs más alapos indoka, lehet itt mindenféle szakmára hivatkozni -, amely azt mondja... És kizárólag ezt nem kellett volna talán mégsem elhagyni, hogy ez nem olyan praxis, mint a másik praxis, mert ez nem idegeníthető el, nem folytatható, ámbátor ez is vagyoni értékű jog.

Mi azt mondjuk kezdettől fogva, hogy minek ez a feszültség ötszáz orvos esetében, minek ez a feszültség akkor, amikor nem bővül a kör, még csak arról sincs szó, hogy ha netán ezt eladják, megöröklik, bármi történik, akkor itt valamiféle piaci nyitás történne. Mindössze az történik, hogy aki a rendszeren belül van, az a szám nagy valószínűséggel tartósan megmarad.

Ennyi volt a cél, és változatlanul ennyi a Kisgazdapárt oldaláról. Azt gondolom, hogy majdnem olyanon vitatkozunk, ami talán az egész orvostársadalom (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) érdekét sehol nem sérti.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
114 267 2000.02.01. 2:00  172-346

DR. TURI-KOVÁCS BÉLA (FKGP): Köszönöm, elnök úr. A 26., 27., 28. pontokhoz, valamint a Keller képviselő úr által elmondottakhoz kívánnék hozzászólni a következők szerint. A Független Kisgazdapárt nem hátrált ki a módosító indítványaiból, hanem azok lényege benne van abban a javaslatban, amelyet most olvashattak a képviselőtársaink - egy kivételével, és ez a 28. módosító indítvány. Hozzá kell azonban tenni, hogy még ennél is látok megoldási lehetőséget a következők szerint. Csak azért mondom el ezt is, nehogy úgy nézzen ki, hogy mindenből kihátráltunk. Szó nincs róla!

Arról van ugyanis szó, hogy azok az orvosok, akikről most beszélünk - arról az ötszáz orvosról, a ténylegesen privatizált helyzetben lévőkről, akiknek van rendelője, felszerelése... A rendelő, a felszerelés tehát a praxisnak az a része - ezt többen elmondták -, amely nem szerepel ebben a javaslatban, de amely valójában egy meghatározásnál feltétlenül szükséges, a dologi része, az a saját tulajdona, ergo forgalomképes. Jelenleg még hatályos az a kormányrendelet - senki nem helyezte hatályon kívül -, amely a működtetési engedélyek kiadására vonatkozik. Következésképpen - nem tippeket akarok adni másoknak, bárhogyan alakul -, ha forgalomképes az ő praxishoz tartozó rendelője és felszerelése, semmilyen akadálya nem lehet nézetem szerint annak - tekintet nélkül arra, hogy ez a törvény hogy lép életbe -, hogy az az orvos, aki abban a körben kívánja folytatni a tevékenységét, ugyanazt a tevékenységet engedély alapján is folytathassa.

Tehát van megoldás erre nézve is, persze most jön az, hogy köt-e vele az Egészségbiztosítási Pénztár vagy nem köt az előző orvossal azonosan egyfajta szerződést az ellátásra. Azt hiszem, hogy kénytelen lesz kötni, majd a következőben elmondom, hogy miért.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
114 307 2000.02.01. 2:18  172-346

DR. TURI-KOVÁCS BÉLA (FKGP): Köszönöm a szót, elnök úr. A 7-es, 8-as és a 28-as pontokhoz kívánnék hozzászólni. Ebben a kérdéskörben már számos vita folyt le, mégis egy pillanatra szeretnék visszatérni rá.

Számomra megkapóan jó elgondolás, amit Erkel Tibor képviselőtársam a 7-es pontban megfogalmazott. Ez egy tipikusan ellenzéki megközelítése ugyanannak a dolognak, amit a 28-as ajánlási pontban jómagam próbáltam megközelíteni. Nevezetesen azt mondja ő ezzel a ponttal nézetem szerint, hogy egyenlővé teszi a helyzeteket, hiszen magát a működtetési jogot nem tekinti forgalomképesnek. És ebben van ráció. A ráció az benne, hogy a 8-as pontban megmondja, hogy mi a praxisjog, és azt mondja, hogy ez a forgalomképes.

Ez a szétválasztás nincs híjával a logikának, azt kell mondanom, hogy ez egy nagyon logikus elképzelés. Mégis, ha azt akarjuk, hogy a törvény most létezzék és mozogjon, akkor azt gondolom, hogy ki kell tartanom a 28-as pontban lévő módosításom mellett, amely úgy kívánja egyenlővé tenni, hogy ugyanazon jogosítványokat biztosítja az e körben lévő orvosok számára.

Megismételni nem kívánom, csupán egy indokot szeretnék felhozni. A most nagyon részletesen és azt kell mondanom, hogy igen alaposan és meggyőzően elhangzott érvelés arról győzött meg, hogy valamivel eddig nem foglalkoztunk. Nevezetesen, hogy vajon annak az orvosnak, aki itt most területi ellátási kötelezettség nélkül kap ugyan működtetési jogot, de ez nem forgalomképes et cetera, vajon milyen érdeke lesz, hogy beruházzon, milyen érdeke lesz, hogy azt az orvosi praxist oly módon tartsa életben, hogy az a beteg érdekét szolgálja? Ez egy nagyon-nagyon nyomós kérdés! (Az elnök csengetéssel jelzi az időkeret leteltét.)

Semmiféle más indokot nem tudok elképzelni, amely überelje ezt a helyzetet, mint azt, hogy a beteg érdeke, hogy fejlődjön ez a fajta praxis is. Ilyen értelemben ez nem fog önmagától kihalni. (Taps.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
116 10 2000.02.07. 5:08  9-12

DR. TURI-KOVÁCS BÉLA (FKGP): Köszönöm a szót, elnök úr. Az elmúlt hetek - mit hetek, lassan hónapok! - szinte állandó címlapsztorija lett, folyamatos újságcikkek jelennek meg a nemzeti parkok ügyéről, ezen belül is az úgynevezett Aradi-ügyről. Fontosnak tartanánk, hogy a Független Kisgazdapárt részéről egyértelműen leszögezzük, hogy személyi kérdésekben - különösen olyan személyi kérdésekben, amelyek egy tárcán belül jelentkeznek köztisztviselő és miniszter között - a Független Kisgazdapárt nem nyilvánított és nem is kíván véleményt nyilvánítani. (Moraj az SZDSZ soraiban.)

Attól tartok, túl sokan vagyunk, akik éltek abban az időszakban, amikor egyfajta boszorkányüldözés politikai okokból is kialakulhatott. Lehet, hogy a "túl sokkal" sokan egyetértenek, és azt mondják, hogy lehetnénk kevesebben is, de itt vagyunk még tanúként, és bizonyítani tudjuk, hogy micsoda helyzetek alakulhattak ki akkor, amikor politikai meggyőződésből történtek olyan atrocitások egyes személyekkel szemben, amelyek egy életre tönkretették a pályafutást.

Nekünk az a határozott álláspontunk, hogy ha jogállamban - éspedig olyan jogállamban, ahol független bíróságok működnek - vita és nézeteltérés van, ha valamiféle félreértés van, vagy valamiféle igazsághiány van, akkor ezt a bíróság előtt kell reparálni, de semmiképpen nem olyan módon, hogy ebbe mások avatkoznak be. A sajtónak sem lehet ebben a kérdésben más feladata és más dolga (Kuncze Gábor: Jól mondod!), mint hogy az eldöntött igazságról tájékoztasson, de semmiképpen nem az, hogy ő próbáljon meg igazságot szolgáltatni.

Nos, van ennek az ügynek azonban egy másik vonulata, amely mellett nem mehettünk el szó nélkül, egy olyan vonulata, amely a nemzeti parkokat egészen más területen, és azt kell mondanom, személytől függetlenül is érinti. Nem másról van szó, mint az utóbbi időben a sajtóban és több híradásban szintén szereplő földek ügyéről, azoknak a földeknek az ügyéről, amelyek most már bizonyítottan és egyértelműen olyan szerződésekkel kerültek a nemzeti park tulajdonába, ahol nem tulajdonosok voltak azok, akik eladóként szerepeltek. De egyáltalán hogyan kerülhetett arra sor - és azt gondolom, hogy ez nem közömbös -, hogy olyan szerződések kerültek keresztülvezetésre a földhivatalban, amelyekben az eladó egyértelműen nem a tulajdonos volt? Ha semmi másnak, annak fel kellett tűnnie, hogy van egy tulajdoni lap, a tulajdoni lapon van valami nyilvántartva, és az nem stimmel.

Mi lehetett az, ami oda vezetett, hogy ennek ellenére ez keresztülvezetésre került, hogy ezek a szerződések ennek ellenére rendre bejegyzésre kerültek? Nos, az is köztudott lett, hogy nem kevesebb, mint három helyettes államtitkár, három tárca részéről adott ki egy olyan állásfoglalást, amely sem jogszerűnek, sem olyannak nem volt tekinthető, amely a jogból egyáltalán levezethető lett volna. Azt gondolom, most vagyunk a bajok gyökerénél, mert itt nem másról van szó, mint arról, hogy ha olyan összefonódások lehetségesek, hogy három tárca helyettes államtitkára legjobb ismerete és tudása ellenére kiad egy olyan állásfoglalást, amely nem jogszerű, akkor itt súlyos bajok vannak.

Nos, tisztelt Ház, azt gondolom, a korrupció valahol ott kezdődik, amikor az összefonódások már olyan mértékűek, olyan mérvűek, hogy az a kisebbekre, azokra, akiknek a döntést a végén majd meg kell hozniuk, nyomásgyakorlást jelent. Mert egy helyettes államtitkár tévedhetett, netalántán még kettő is, de az elképzelhetetlen, hogy három helyettes államtitkár három tárca hozzájárulása nélkül hozott volna meg ilyen és ilyesféle állásfoglalást.

Tehát miről van szó? Arról van szó, hogy a Független Kisgazdapárt szilárd meggyőződése szerint a jog és az igazságosság helyretétele nem kerülhető meg. Nem tehetett mást az FVM, mint hogy megvizsgálta ezeket az ügyeket. Hogy mennyi ebből a bűncselekmény, hogy hány száz millió, az az én számomra teljesen közömbös. Itt nem ez a lényeg! A lényeg az - és azt szeretném, ha mindenki egyszer és mindenkorra megpróbálná megérteni -, nem lehet olyan jogállamban - idézőjelben szóltam a jogállamról - létezni, ahol felülről érkező nyomások dönthetik el azt, hogy egy szerződés mikor érvényes, vagy mikor nem érvényes. Ez a jogállam végét jelentené! Ezért azt gondolom, hogy ebben az ügyben úgy kell eljárni, hogy a teljes igazság - és nem más, mint a teljes igazság - bárkire nézve is legyen az, felderítésre kerüljön.

Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps a Fidesz és az FKGP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
117 50 2000.02.08. 13:49  23-59

DR. TURI-KOVÁCS BÉLA, a FKGP képviselőcsoportja részéről: Elnök Úr! Tisztelt Ház! Köszönöm a szót. Itt már többen szóltak a bizottsági előadók közül a javaslat előéletéről, de én úgy gondolom, nem felesleges erről újra szólni. Már 1994-ben megjelent olyan tanulmány, amely arról értesítette az érdeklődőket, hogy a hulladékgazdálkodásról szóló törvény készen van. Ehhez képest, attól tartok, a hulladékgazdálkodási törvény még nincsen kész, majd módosító indítványokkal készen lehet.

A jelenlegi szabályozás, amelyet a tisztelt Ház elé terjesztett a kormány, nagyléptékű és nagyon fontos célokat tűzött maga elé. Összhangban kíván foglalkozni társadalmi, gazdasági, ökológiai és uniós követelményekkel, és mindezek összhangjában szeretné a törvény ezt a nagyon fontos kérdést szabályozni. Kérdés az, hogy ez mennyire sikerült, és alapvetően kérdés az, hogy ezeknek a céloknak milyen törvény képes és tud megfelelni. Ezt azért tartom szükségesnek előrebocsátani, mert többen említették, és mintha a kicsengésből valamelyest pejoratív értelemben lehetne értelmezni, hogy kerettörvényről van szó. Ilyen nagy léptékű célok megvalósítása csak kerettörvényben lehetséges az én nézetem szerint, ellenkező esetben egy olyan mértékben kazuisztikus törvény kerülne a Ház elé, amely utóbb hasznavehetetlen és kezelhetetlen lehetne. Ez tehát hibájául a törvénynek nem róható fel.

Az azonban igen, és ez a Független Kisgazdapárt álláspontja is, hogy a végrehajtáshoz szükséges további jogszabályok nem ismertek, és ebből kifolyólag a törvény egyes részei nagymértékben nincsenek alátámasztva, illetve csak nehezen következtethetünk arra, hogy vajon az általános megállapításokból később mi fog következni. A Ház pedig nézetem szerint csak olyan törvényt tud és képes elfogadni, amelynek a következményeivel is tisztában van, hiszen a törvényalkotó nemcsak meghozza a törvényt, azért felelős is. Éppen ezért nézetem szerint nem mellőzhető, hogy a számszerűen megjelölt, de egyébként elénk nem tárt jogszabályalkotás legalább azon része világosan kiderüljön, egyértelművé váljék a Ház előtt, amelyek nélkül ez a törvény nem lesz alkalmazható.

Szeretnék még az értelmezhetőségről néhány gondolatot elmondani. Én a törvény erényének gondolom, hogy fogalmakat próbál meghatározni. Nemrég volt előttünk olyan törvény, amelynek az egyik legsúlyosabb hibája volt, hogy a fogalmak jórészt vagy hiányoztak, vagy pontatlanok voltak. Kifogás tárgyát képezi ugyanis - a bizottságok ennek hangot adtak a bizottsági viták során -, hogy maguk a fogalmak nem mindenütt és nem teljesen pontosak, helyenként hiányosak is. Úgy gondolom, hogy ezek módosító indítványokkal pontosíthatóak lesznek. Magam is egyetértek azzal, hogy a szelektív hulladékgyűjtés fogalomként kell megjelenjen a törvényen belül; annál is inkább, mert legalább azok a célok és azok a fajta eszközök, amelyek valami módon is a hulladékgazdálkodás területén előrelépést biztosíthatnak, nem mellőzhetően meg kell jelenjenek a törvényen belül.

Felmerül a kérdés, hogy vajon mi kapott igazán nagy hangsúlyt a törvényben, a társadalmi, a gazdasági, az ökológiai vagy netán az uniós követelmények. Számomra úgy tűnt, hogy az uniós követelmények olyan mértékben meghatározóak voltak - és meg kell mondanom, ezt a törvény hibájául kell felrónom -, hogy majdhogynem háttérbe szorultak azok az alapvető belső problémák, amelyek társadalmi, gazdasági és ökológiai jellegűek, de nem azonosak az Unión belül megjelenő problémákkal. Nem is lehetnek azonosak, hiszen más és más gazdasági fejlettségű országokról van szó, más és más társadalmi jellegű problémák jelentkeznek, és sajnálatos módon, erre valaki itt már utalt, ökológiailag is olyan helyzet alakult ki az országban, amely nem hasonlítható azokhoz az országokhoz, amelyekben az uniós követelmények megjelentek, és amelyek nyilván ott többségében - hangsúlyozom, csak többségében - megvalósíthatók.

Azért tartom ezt fontosnak megjegyezni, mert az Unióban lévő országok is csak küzdenek azért, hogy az ott megjelent és az ott megkívánt követelmények szerint legyenek képesek eleget tenni azoknak a követelményeknek, amelyeknek a hulladékgazdálkodás területén joggal és okkal kívánnánk eleget tenni.

(10.50)

Tisztelt Ház! Nos, én azt gondolom, az nem szerencsés, ha kritika nélkül lefordítunk bizonyos szövegrészeket, és azok adaptáció nélkül - oly módon, hogy azok a tényleges környezethez és a tényleges helyzethez ne legyenek adaptálva és azonosítva - megjelennek a törvényben. Azt én el tudom fogadni, ha a törvény célokat tűz maga elé, a kitűzött célokhoz megjelöli még a távlatos elképzeléseket is, de ezt is csak a belső társadalmi összhang fenntartásával tartom lehetségesnek.

Tisztelt Ház! Talán az egyik legnagyobb problémát ebben a javaslatban számomra is a finanszírozási kérdés okozta. Ha ez a javaslat az egyébként nemes gondolatokat összegyűjtve megjeleníti a Ház előtt, de nem látszik annak a biztosítéka, hogy később ez a gazdasági háttérrel és az anyagi háttérrel együtt meg is valósítható, akkor nem biztos, hogy ez igazán hasznos tud lenni.

A finanszírozási rész egyik legnagyobb fogyatékosságát ott látom, hogy amit most ki lehet olvasni a törvényből, az valóban nem más - erről már előttem is szóltak -, mintha ez úgy jelenne meg, hogy döntő mértékben az önkormányzatokon, és ami nyilvánvaló ebből, ezt követően a tulajdonosokon keresztül kerülne finanszírozásra, jelenne meg az a szükséges pénzügyi háttér, ami nélkül a törvény nem tud érvényesülni.

Ez, úgy gondolom, egyértelműen nem helyes, ezen változtatni kell! Világossá kell tenni a polgárok előtt, hogy itt nem arról van szó, hogy olyan újabb terhekkel kívánja sújtani őket akár a kormány, akár az Országgyűlés a törvény meghozatalával, ami elől nem lesz kibúvó, mert törvényi rendelkezések fogják előírni, hanem világossá kell tenni, hogy az ő érdekükben az egész társadalom, az állam gazdaságilag is képes és akar áldozni azért, hogy ezek a célok, amelyek itt nemes célokként megjelentek, meg is valósuljanak!

Amíg ez nem jelenik meg egyértelműen, tartok tőle, hogy ez a polgárok részéről úgy fog megjelenni, hogy, kérem szépen, olyan törvény fog születni, amelyből rám nézve súlyos kötelezettségek, pénzügyi kötelezettségek fognak háramlani, és nem látom a végső megoldást. Ez megint ahhoz utal vissza, amiről már szóltam, hogy bizony nem elégséges megjelölni, hogy hány darab jogszabályra lesz még szükség, hanem azoknak a jogszabályoknak a lényegét meg is kell ismertetni.

Tisztelt Ház! Az egységes hulladékgazdálkodási politika kialakítása olyan cél, amelyben, úgy tűnik, minden ellenvetés ellenére valamennyi bizottság egyetértett, valamennyi bizottság úgy gondolja, hogy nemcsak időszerű a törvény megalkotása, hanem már el is késett bizonyos vonatkozásokban.

Éppen ezért ez az a pont az én nézetem szerint, ahol meg lehet találni azt a legkisebb közös többszöröst, amivel - a megfelelő módosító indítványokkal, olyan módosító indítványokkal, amelyek a már említett és mások által is felsorolt hiányosságokat kiküszöbölik - a törvény alkalmazható lesz.

Van ebben a törvényben még olyan rész, amivel szeretnék külön foglalkozni, ez az oktatás és egyáltalán magának az egész környezetvédelemnek a köztudatba való átvitele. Én azt gondolom, hogy számos olyan füzet jelenik meg ebben az országban, amelyet a legszűkebb körben ismernek, olvasnak, néhány ember kezében forog, döntően azoknak a kezében, akik ezt egyébként is ismerik és tudják, vagy éppen maguk írták. Én attól tartok, hogy ez nem elégséges.

A tudati formálást az iskolákban valóban el kell kezdeni, támogatni kell azokat az iskolákat, amelyek készek erre - meg kell mondanom, hogy ezeket a pályázati rendszeren belül az én nézetem szerint külön és kitüntető figyelem kellene hogy megillesse -, mert amíg ez a tudati formálás meg nem történik, jámbor óhaj marad a szelektív hulladékgyűjtés. Mert ha nincs olyan tudat a polgár részéről, hogy ez számára is előnyös és jó, és hogy ő ezzel tartozik a társadalomnak, tartozik a környezetének, akkor ezt nem fogja megtenni, nem fogja megtenni még akkor sem, ha szigorú szabályok akarnák erre rákényszeríteni.

Tisztelt Ház! Én azt gondolom, hogy maga a törvényjavaslat, miután ide került a tisztelt Ház elé, semmiképpen nem olyan jellegű, amelyet most megpróbálhatunk ízekre szedni, darabokra szedni, aztán a végén ismét összerakni. Ez nem vezethet sikerre! Ennek a törvénynek vannak olyan részei, vannak olyan nagyon jó tartalmi részei, amelyek köré a módosító indítványok felépíthetők.

Ezért én azt kérem minden képviselőtársamtól, hogy a módosító indítványok ne olyan irányban kerüljenek be a Ház elé, amelyek egyes részeknek a bombázását és szétverését jelentik, hanem hogy azok egy egységként felépülhessenek, és egy egységként, illeszkedve az egész törvény egyébként meglévő konstrukciójához, elfogadhatóvá váljanak.

Van ennek a törvénynek még egy olyan része, amely a bizottsági viták során élénk visszhangot váltott ki. Kiderült ugyanis, hogy a hulladékgazdálkodási terv, összefoglaló azt tartalmazza, hogy jelenleg körülbelül mindössze 80 százalékos a szolgáltatás Magyarországon, és bőven léteznek olyan települések, ahol nincs is közszolgáltatás. Ez súlyos dolog! Ha valóban így van - és ez a tanulmányból következően így van, én miért ne hinném el -, ebben az esetben azt jelenti, hogy ennek az országnak olyan leszakadt részei is vannak, ahol nem arról kell beszélni, hogy hogyan lehet megvalósítani az uniós pontokat és elveket, hanem úgy, hogy legalább bekapcsoljuk valamibe, ami ezen a területen valamelyes előrelépést jelenthet.

Szeretnék külön szólni, bár már érintettem, a tulajdonosok problémájáról. Én nem tartom szerencsésnek, hogy a törvényen belül - és ezt nyomatékkal mondom - valahol úgy jelenik meg, mintha a tulajdonosnak objektív felelőssége lenne. Mindannyian tudjuk, hogy egészen ritka, kivételes eset az, hogy a tulajdonos önmaga létesít a saját ingatlanán szemétlerakót. Ez nem így történik! Valaki vagy valakik illegálisan elkezdenek lerakni valamit, rendszerint olyan anyagokat, amit máshol nem fogadnak be, és a tulajdonos egyszer csak észreveszi, hogy az ingatlana valamely része hulladéklerakóvá alakult.

Nyilvánvaló, hogy nem lehet olyan módon eljárni, hogy minden ebből eredő kárt és veszélyt egyértelműen az egy szem tulajdonosra hárítsunk át, hiszen itt társadalmi problémáról és társadalmi megoldásról van szó! Ha ezt nem így tekintjük, hanem csak akként tekintjük, hogy a legegyszerűbb és a legkisebb ellenállás irányába menjünk el... - hiszen az egy szem tulajdonossal szemben az állam mindig roppant erős, az egy szem tulajdonossal szemben mindig nagyon könnyen és jól lehet érvényesíteni bizonyos jogokat, más a helyzet, amikor már egy közösséggel szemben kell ezt érvényesíteni.

Nem szabad, hogy a törvény ilyen irányba menjen el! Nem szabad ilyen irányban elmennie azért sem, mert még előbb a társadalommal el is kell tudnunk fogadtatni, hogy ez a hulladékgazdálkodási törvény, amely menthetetlenül tartalmazni fog szigorításokat, az ő érdekében van. Ha ezt kezdettől fogva úgy értelmezi, hogy nem az érdekemben, hanem ellenem van, akkor ez ellenállást fog szülni, és a törvény önmagában is halálra van ítélve, hiába fogadjuk el.

Én tehát azt gondolom, tisztelt Ház: közös érdekünk, hogy ez a törvény javítva, jobbítva, számos helyen pontosítva úgy kerüljön majd végszavazásra, hogy elfogadható legyen, és ha ez a törvény elfogadható, meggyőződésem szerint ez a Magyarországon ma még oly gyenge lábakon álló környezetvédelem területén nagy előrelépés lehet.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormányzó pártok és a MIÉP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
118 14 2000.02.09. 14:19  1-142

DR. TURI-KOVÁCS BÉLA, az FKGP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Azt gondolom, hogy a vita eddigi részéből is kiderült, hogy a javaslat két része nem feltétlenül azonos súllyal jelenik meg a vitatkozó felek között, bár meggyőződésem szerint "A megbízás keletkezése és megszűnése" című fejezet is igen fontos. Olyan, a tíz év tapasztalatán alapuló változtatásokat indítványoz a tárca, indítványoz a kormány, amelyeknek megvannak a gyakorlati bizonyítékai és alapjai.

Számomra különösen szimpatikus az a fajta jogi disztinkció, ahogyan azt mondja, hogy a jog és kötelezettség keletkezése a választással történik, de a gyakorlás az esküvel. Lehetne példákat sorolni, hogy miféle ellentmondások alakultak ki egy-egy településen akkor, amikor a választás megtörténik, de a tényleges joggyakorlásra még nem kellene hogy sor kerüljön, a képviselő azonban már helyben úgy gondolja, hogy neki széles körű jogosítványai vannak, és ennek megfelelő magatartást is tanúsít. Ezek olyan anomáliák, amelyek kicsinek tűnnek, de helyben, ott, ahol ezek bekövetkeznek, fontosak.

Azt gondolom, az is nagyon fontos, hogy valamilyen módon tiszta helyzet keletkezzen abban az egyébként az önkormányzati törvényből következő ellentmondásban, mely szerint az önkormányzati képviselőnek kötelessége részt venni a képviselő-testületi üléseken. Azonban ezt szándékoltan vagy más okból - az esetek jelentős részében akár szándékoltan - nem teszi, és ezzel az önkormányzati képviselő-testületet lehetetlen helyzetbe hozza.

Hogy miért pont egy év? Azt gondolom, hogy egy év kellő hosszúságú időtartam ahhoz, hogy ezalatt beigazolódjon, hogy a képviselő nem tudja, vagy nem akarja ellátni a feladatát. Ennélfogva kellő módon akadályozza is azt a tevékenységet, amely az önkormányzati munkájával összefüggésben feltétlenül szükséges lenne. Így hát úgy gondolom, hogy ezt a határvonalat el lehet fogadni, annál is inkább, mert az ennél hosszabb időtartam jószerével már a felezővonalat érintené, nem lenne szerencsés. Azt gondolom, hogy itt egy szükséges váltás az önkormányzaton belül azt jelenti, hogy egy önkormányzati képviselő kellő és megfelelő tevékenységet tud kifejteni, ami után megválasztják.

Nos, a javaslat második része talán nem is kellő mértékű, és nem is kellő súllyal jelent meg mindeddig nézetünk szerint a közvélemény előtt. Nem tudok ugyanis egyetérteni azzal, hogy a sajtó a súlyának megfelelően kezelte volna ezt a kérdést. Messze nem erről van szó! Azt hiszem, hogy akár ilyen, akár olyan - most nem kívánnék találgatásokba bocsátkozni - szempontok és érdekek szerint, de ezt a sajtó ma nem a súlya szerint kezeli.

Valóban más volt a kérdés, ha visszaemlékezünk, amikor az országgyűlési képviselőkről volt szó. Hadd hozzak egy triviális példát! Amikor arról volt szó, hogy az országgyűlési képviselők kapnak-e 13. havi fizetést, vagy sem, ez országos sajtómegmozdulást tudott eredményezni. Ha arról volt szó, hogy a polgármester vagy egyes polgármesterek fizetése milyen mértékben emelkedik ebben az esztendőben, az legfeljebb kis hír volt. De a kis híren belül is legfeljebb csak olyan, hogy mégis tegyünk eleget a nyilvánosságnak. Tehát ez a fajta disztinkció létezik. Akár tetszik nekünk, akár nem, az önkormányzatokat ma sem a súlyának megfelelően kezeli a sajtó, de talán még a közvélemény sem, persze kivéve a helyi közvéleményt.

Itt szeretnék rámutatni arra, hogy miért is olyan határozott a Független Kisgazdapárt álláspontja az összeférhetetlenségi kérdésben. Másról van itt szó! Nem arról van szó, tisztelt képviselőtársaim, hogy most azt állítanánk, hogy büntető cselekmények sorozata következett volna be. A lehetőségről van szó! Annak a lehetőségéről, amely következik valamiből, és amely még az előbb az általam tisztelt MSZP-s előadó, felszólaló előadásából is világosan kiderült.

Miről van szó? Ha azt akarjuk elérni, mert fontos, hogy átlátható legyen, mert fontos, hogy világos legyen mindaz, ami történik, akkor ebből következik, hogy ma nem az. Annyira nem az - ezt kell mondanom -, hogy azok az összefüggések, amelyek az esetek jelentős részében csak feltételezettek, néha a feltételezés miatt többet ártanak, mintha de facto kisebb ügyekben ténylegesen be is következtek volna. Ártanak az önkormányzatiságnak, és nem utolsósorban ártanak annak a fajta kezdődő vagy éppen csak bimbózó demokráciának, amelyről annyit beszélünk. Azért ártanak nagymértékben, mert ha kisebb ügyekben az összefüggéseket úgy véli felfedezni a polgár, hogy ott az a fajta összefonódás, amely elkerülhetetlenül látszódik egy településen belül, magában rejti a gazdasági visszaélés lehetőségét; ha ezt feltételezi, akkor feltételezi azt is, hogy ez bekövetkezik.

Miért nem bizonyított az esetek többségében? Azért nem, mert ha vannak olyan ügyek, amelyek képesek látenssé válni, akkor ezek az ügyek biztosan ilyenek, hiszen egy személy az, aki a gazdasági döntéshozó, és egy személy az, aki egyben a képviselő-testületben rendszerint meghatározó személyiség.

Itt szeretnék rámutatni valami fontos tételre, ami eddig nem derült ki, bár akárhányszor elmondtam, vagy félreértették, vagy félremagyarázták. Nem arról van itt szó, hogy valaki vezérigazgatónak született, vagy az lett, hogy valaki igazgatótanácsi tag lett, majd ezt követően úgy gondolja, hogy élete és vére a közért, és elindul az önkormányzati képviselőválasztáson. Fordítva történik, tisztelt képviselőtársaim! Előbb az illetőből önkormányzati képviselő lesz, majd az önkormányzati képviselő-testületen belül kialakult erőviszonyoknak megfelelően azoknál a helyeknél, amelyeket a törvény itt felsorol, amelyekre az önkormányzatnak nemcsak rálátása, de döntési jogosítványa van, ott megjelennek az igazgatótanácsban, az igazgatóságokban, és megjelennek vezérigazgatóként is.

Itt szeretném megkérdezni: komolyan fel lehet tenni a kérdést, hogy túl szigorú-e, vagy túl megengedő ez a javaslat? Ha fel lehet tenni, akkor azt kell mondanom, hogy inkább megengedő. Azt kell mondanom, hogy messze nem olyan szigorú, mint amilyen lehetne. (Bauer Tamás: Így van.) Utalt erre egyébként a tárca igen tisztelt képviselője is. Az, amire utalt, megint úgy néz ki, hogy hivatkozunk Európára, de ha valami nem úgy van pontosan, ahogy mi szeretnénk, vagy ahogyan az erőviszonyok ezt éppen diktálnák, akkor nem azt követjük. Akkor azt mondjuk, hogy jó nekünk egy enyhébb változat is. Azt gondolom, hogy ha valamiben, akkor éppen ezekben a kérdésekben illenék konzekvensnek lenni.

Miről van szó? Szól ez egy szót például arról, hogy mi a helyzet mondjuk a házastárssal? - mondjuk, akkor, ha X. Y.-t megválasztják vezérigazgatónak, mondjuk, az önkormányzati képviselő-testületbe. Az nagy baj, mert az összefonódás jól látszik. Mennyivel nagyobb baj az, amikor nem azt választják meg, hanem, mondjuk, a házastársat választják meg? - ami e törvény szerint minden további nélkül lehetséges. De én mégis azt mondom, hogy elégedjünk meg azzal, ami most ebben a törvényben van, merthogy kedvenc klasszikusomat, Molnár Ferencet idézzem: "Legyen elég a jó, nem föltétlenül kell a legjobb, mert abból esetenként baj van." Azt gondolom azonban, hogy azzal legyen mindenki tisztában - és jó, ha a közvélemény is tisztában van vele -, hogy itt nem valami vad, mindenféle represszáliákat tartalmazó törvényjavaslatot tárgyalunk, hanem olyat, amire már nagyon nagy szükség van.

Hadd mutassak rá még egy olyan körülményre, amit fontosnak vélek: a felszólalások, a bizottsági felszólalások, a bizottságban elhangzottak mind úgy kezdődnek, hogy a törvényre szükség van. Nota bene nemcsak szükség van, hanem már régen szükség lett volna rá. Igen, de mikortól? Lehetőleg mennél később.

 

(10.00)

 

Talán ismerjük a "Hegedűs a háztetőn"-ből, amikor megkérdezi a rabbit az ott lévő hívő, hogy tessék mondani, rabbi, lehet-e a cárra áldást mondani. Azt mondja: hát persze hogy lehet, isten áldja a cárt - most és lehetőleg a legtávolabb. Úgy gondolom, jelen esetben is valami hasonlóról van szó: a lehető legtávolabb. Nem arról van itt szó, hogy ez bekövetkezik, mondjuk, egy középméretű városban, azért, mert a vezérigazgatónak döntési kényszere lesz - még csak nem is arról van szó, hogy mindenről le kell mondania -, hogy ő a gazdasági, előnyösebb vezérigazgatói pozíciót választja, avagy a kisebb stallumú önkormányzati képviselő-testületi tagságot, ettől még nem fog semmilyen vonatkozásban se működésképtelenné válni az önkormányzat, legfeljebb döntési kényszer van, és ki fog derülni a választó számára, hogy az illető melyiket tartja fontosabbnak. Azt tartja-e fontosabbnak, amire az önkormányzati képviselő a választások során nyilván sokszor letette a nagyesküt, hogy neki csak a választó, csakis a választó és csakis annak az érdeke, avagy azt tartja fontosabbnak, hogy ez az én gazdasági érdekem. Ez ilyenkor bizony döntési helyzet, ez kétségtelen, de azt gondolom, hogy aki önkormányzati képviselő akart lenni valójában és nem vezérigazgató, az nagy valószínűséggel helyesen fog dönteni.

Tisztelt Képviselőtársaim! Az a része ennek a javaslatnak - és ebben többekkel egyet kell értenem -, amely nyilván alkotmányos megfontolásokból - bár abban nem vagyok biztos, hogy ez alkotmányosan valóban sérelmes lehetne - egységesen kezeli vagy kénytelen kezelni az egészen kis településeket a nagyokig és a megyei jogú városokig, sőt a megyei önkormányzatokig, ez bizony azt jelenti, hogy ha ezen a skálán tekintjük végig mindazt, ami az összeférhetetlenségben van, akkor vannak ellentmondások, lehetnek ellentmondások. Nézetem szerint nem vitatható, hogy más helyzet van, mondjuk, egy egészen kis településen, 3 ezer lakos alatt, és megint más helyzet van ott, ahol a választék is sokkal nagyobb - persze a gazdasági lehetőség is.

Azonban azért mégiscsak hadd bocsássam ide, hogy a 3 ezer lakos alatti települések önkormányzatai inkább az önhikis társasághoz tartoznak, mintsem a gazdaságilag fejlett területhez, a gazdasági jellegű összeférhetetlenség jelentős része nagy valószínűséggel semmilyen formában nem fogja őket érinteni.

Más a helyzet - amiről itt már szó volt - a helyi pedagógus, a helyi könyvtáros és így tovább esetében, akiknél lehet, hogy bizonyos disztinkciók mégis szükségesek lennének - ezt át kell gondolni.

Összességében azonban, tisztelt Ház, mi úgy gondoljuk, hogy természetesen, ha csak a keveset lehet megkapni, nagy valószínűséggel azt is el kell fogadnunk. Természetesen, ha nincs szándék a legnagyobb pártokban arra, hogy most megtörténjen az, amit állítólag már nagyon régen várnak, ők is velünk együtt, akkor nehéz szívvel, de minden valószínűség szerint ezt mi is kénytelenek vagyunk elfogadni, hiszen az egyik fideszes képviselő igen határozottan mondotta volt éppen a napokban, hogy a Kisgazdapártnak nincs kellő ereje arra, hogy ezt megakadályozza. Igaz, ezt a közvéleménynek is tudnia kell, hogy ehhez nincs kellő erőnk. De mégis úgy gondoljuk, hogy a közvéleménnyel együtt van ahhoz erőnk, hogy kellő módon felhívjuk arra a figyelmet, hogy bizony változatlan az álláspontunk.

Ha valami összeférhetetlen, ha valami olyan, ahol összefonódás lehet és ahol az összefonódás már kialakult, ott korrupció is lehet. Én ezt nem zárnám ki, mert sajnálatos lenne, ha arra a következtetésre jutnánk, hogy bár nagyon előkelő, 31. helyen állunk a korrupcióval érintett országok között, mégis egyetlen olyan konkrét helyet sem vagyunk képesek felfedezni az intézményeinken, az egész országon belül, ami a korrupció melegágya lenne. Nem, mert olyankor mindig kiderül, hogy az valamiért nem az. Jó lenne, ha egyszer már határozottabbak lennénk, és rá mernénk mutatni egy-egy pontra, hogy nem az ott lévő személyek, nem azok, akik ott dolgoznak, de maga az a rendszer, amiben működik, korrupcióveszélyes lehet. És mi ezt így gondoljuk!

Úgy gondoljuk ezért, hogy át kell gondolnia a két legnagyobb pártnak is, érdemes-e 2002-ig elhúzni ennek a törvénynek az életbe léptetését, vagy célszerűbb lenne megmutatni a társadalomnak: van elszántság, van határozottság ebben a Házban, és van egység ahhoz, hogy visszaszorítsa mindazt, amit ennek a törvénynek a hiányában sokszor nem tudunk megakadályozni.

Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps.)